ALEJDOSZKÓP Áldott, békés karácsonyt!epa.oszk.hu/01600/01658/00042/pdf/EPA01658_Kaleidoszkop... · 2013. 1. 3. · MAGYAR-ANGOL KULTURÁLIS FOLYÓIRAT 2012. 11 - 12. 2012. HUNGARIAN-ENGLISH

M M M M MAAAAAGYGYGYGYGYARARARARAR-----ANGOLANGOLANGOLANGOLANGOL K K K K KULULULULULTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLIS F F F F FOLOLOLOLOLYÓIRAYÓIRAYÓIRAYÓIRAYÓIRATTTTT 2012. 11 - 12. 2012. H 2012. 11 - 12. 2012. H 2012. 11 - 12. 2012. H 2012. 11 - 12. 2012. H 2012. 11 - 12. 2012. HUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIANUNGARIAN-E-E-E-E-ENGLISHNGLISHNGLISHNGLISHNGLISH C C C C CULULULULULTURALTURALTURALTURALTURAL M M M M MAAAAAGAZINEGAZINEGAZINEGAZINEGAZINE

X. É X. É X. É X. É X. ÉVFOLVFOLVFOLVFOLVFOLYYYYYAMAMAMAMAM 6. 6. 6. 6. 6. V V V V VOLUMEOLUMEOLUMEOLUMEOLUME X. I X. I X. I X. I X. ISSUESSUESSUESSUESSUE 6. 6. 6. 6. 6.

ALEJDOSZKÓPKALEIDOSCOPE

El Greco: Angyali üdvözlet

Áldott, békés karácsonyt!Áldott, békés karácsonyt!Áldott, békés karácsonyt!Áldott, békés karácsonyt!Áldott, békés karácsonyt!

“N“N“N“N“Nincs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”incs más haza, csak az anyanyelv...”(Márai)(Márai)(Márai)(Márai)(Márai)

Merry Christmas!Merry Christmas!Merry Christmas!Merry Christmas!Merry Christmas!

1 X. évfolyam 6. szám V X. évfolyam 6. szám V X. évfolyam 6. szám V X. évfolyam 6. szám V X. évfolyam 6. szám Vol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.

KALEJDOSZKÓP - 2012. NOVEMBER - DECEMBER KALEIDOSCOPE - NOVEMBER - DECEMBER 2012

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig rólaS kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hisz zúzmarás a város, a berek...

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatniÉs rakni, adjon sok-sok meleget.Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,Hogy fölengednének az emberek!

Kéziratokat és más, közlésre szánt anyagot csak elektronikuspostán fogadunk el.

A folyóiratban megjelenõ írások tartalmáért kizárólaga szerzõk felelõsek.

We accept manuscripts, pictures, etc. by e-mail only.The opinion expressed in this publication are

not necessarily those of the publisher.

MMMMMÛVELÛVELÛVELÛVELÛVELTSÉGETSÉGETSÉGETSÉGETSÉGE GAZDGAZDGAZDGAZDGAZDAAAAAGODIKGODIKGODIKGODIKGODIK,,,,, HAHAHAHAHA AZAZAZAZAZ ÉSZAKÉSZAKÉSZAKÉSZAKÉSZAK-----AMERIKAIAMERIKAIAMERIKAIAMERIKAIAMERIKAI MAMAMAMAMAGYGYGYGYGYARARARARAR

DIASZPÓRADIASZPÓRADIASZPÓRADIASZPÓRADIASZPÓRA EGYETLENEGYETLENEGYETLENEGYETLENEGYETLEN KÉTNYELKÉTNYELKÉTNYELKÉTNYELKÉTNYELVÛVÛVÛVÛVÛ,,,,, S S S S SZERZERZERZERZERVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZVÁTIUSZ J J J J JENÕENÕENÕENÕENÕ-----DÍJJDÍJJDÍJJDÍJJDÍJJALALALALAL

KITÜNTETETKITÜNTETETKITÜNTETETKITÜNTETETKITÜNTETETTTTTT KULKULKULKULKULTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLISTURÁLIS LAPJÁTLAPJÁTLAPJÁTLAPJÁTLAPJÁT OLOLOLOLOLVVVVVASSAASSAASSAASSAASSA

Dancs RózsaDancs RózsaDancs RózsaDancs RózsaDancs Rózsa

TTTTTERJESSZEERJESSZEERJESSZEERJESSZEERJESSZE LAPUNKALAPUNKALAPUNKALAPUNKALAPUNKATTTTT!!!!!

SSSSSZERKESZTÕIZERKESZTÕIZERKESZTÕIZERKESZTÕIZERKESZTÕI GONDGONDGONDGONDGONDOLAOLAOLAOLAOLATTTTTOKOKOKOKOK HELHELHELHELHELYETYETYETYETYETTTTTT

KKKKKALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓPALEJDOSZKÓP - K - K - K - K - KALEIDOSCOPEALEIDOSCOPEALEIDOSCOPEALEIDOSCOPEALEIDOSCOPE

ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499ISSN 1480-5499MMMMMEGJELENIKEGJELENIKEGJELENIKEGJELENIKEGJELENIK KÉTHAKÉTHAKÉTHAKÉTHAKÉTHAVVVVVONTONTONTONTONTAAAAA - P - P - P - P - PUBLISHEDUBLISHEDUBLISHEDUBLISHEDUBLISHED BIMONTHLBIMONTHLBIMONTHLBIMONTHLBIMONTHLYYYYY

Elõfizetés - Subscription: CA$60.00/year; Foreign: US$75.00/yearPublisher: Kaleidoscope PublishingKaleidoscope PublishingKaleidoscope PublishingKaleidoscope PublishingKaleidoscope Publishing

Elnök - TTTTTeeeeelch Glch Glch Glch Glch Györgyörgyörgyörgyörgyyyyy-----GeorgeGeorgeGeorgeGeorgeGeorge - - - - - PresidentFõszerkesztõ - TTTTTeeeeelch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsalch-Dancs Rózsa - - - - - Editor-in-Chief

Szerkesztés, fordítás - TTTTTuróczy Turóczy Turóczy Turóczy Turóczy Tamás - amás - amás - amás - amás - Editor, translatorTerjesztés - T T T T Turóczy Kuróczy Kuróczy Kuróczy Kuróczy Katalin atalin atalin atalin atalin - Subscription

Munkatársak:Bácsalmási István, Kaslik Péter, Lemák Emese,

Miska János, Sándor Mary, Veszely FerencElérhetõség - Address:

122 Silas Hill Drive, Toronto, ON, M2J 2X9, CanadaTel.: 416-491-4631; Fax: 416-491-9661E-mail: [email protected]@[email protected]@[email protected] © Kaleidoscope Publishing

No part of this publication may be reproduced by electronic means,photocopying or otherwise, without written permission from the

publisher, excepting brief quotes for the purpose of review.

wwwwwwwwwwwwwww.kalejdoszk.kalejdoszk.kalejdoszk.kalejdoszk.kalejdoszkopopopopop.com.com.com.com.com

http://epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=01658

*KALEJDKALEJDKALEJDKALEJDKALEJDOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a PalOSZKÓP szó a Pallas Nlas Nlas Nlas Nlas NagagagagagyyyyyLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követiLexikona helyesírását követi

TTTTTARARARARARTTTTTALOMBÓLALOMBÓLALOMBÓLALOMBÓLALOMBÓL - C - C - C - C - CONTENTSONTENTSONTENTSONTENTSONTENTS

Kralovánszky Balázs: Téli csend

Illyés Gyula 110. születésnapjára 2Lakatos Mihály: A falu s a székelység megmarad... 3Nyirõ József: Halhatatlan élet (részlet) 6Gryllus Vilmos: Karácsonyi angyalok (énekszöveg) 7Dancs Rózsa: “írni szívekbe a szót”... 8Átadták a BGA idei díjait 10Kiss Jenõ: Péntek János 11Péntek János: Az anyanyelv fontosságáról... 12Agócs Sándor: Mintha hó hullana, Viszlek magammal, Esti ima (versek) 12Szakolczay Lajos: Tört szavak elégiája 13Áprily Lajos 125. születésnapjára 14Medgzessy Éva: Egy életmû kihantolása - Kuncz Aladár 14Tollas Tibor: Fenyõk (vers) 15Hering József: In Memoriam Erõss Jánosné 16A forradalom és szabadságharc hete Kanadában 18Maczkay Zsaklin: Az ember és a táj... 21Dancs Rózsa: Megbékélt vágyak nyomában 22Király Ilona: Szürkület, Alkony (versek) 23Carol Stigger: Haven and Angels Sing 23ORT Toronto Gála - Tom Mihalik kitüntetése 24O. Henry: Háromkirályok ajándéka 25Zelk Zoltán: Karácsonyi ének (vers) 27Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre! (vers) 27O. Henry: The Gift of The Magi 28Varga Gabriella: Összmûvészeti Agóra Szombathelyen 29Király Ilona: Három karácsonyi kívánság (vers) 33Bogdán László: Búcsú Páll Lajostól 34Páll Lajos: Sugorán, Igen-nem, Hangok, hangok (versek) 35

JÓZSEF ATTILA: TTTTTÉLÉLÉLÉLÉL

X. évfolyam 6. szám VX. évfolyam 6. szám VX. évfolyam 6. szám VX. évfolyam 6. szám VX. évfolyam 6. szám Vol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.ol. X, Issue 6.2


HHHHHAZAAZAAZAAZAAZA, , , , , AAAAA MAMAMAMAMAGASBGASBGASBGASBGASBANANANANAN

Jöhet idõ, hogy emlékeznibátrabb dolog lesz, mint tervezni –

bátrabb új hont a múlt idõkbenfürkészni, mint a jövendõben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,védõbben minden magasságnál.

Csak nézelõdöm, járok, élek,fegyvert szereztem, bûv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petõfit,köréd varázskör teremtõdik.

Ha új tatárhad, ha kufárhadözönli el a tiszta tájat,

ha útaink megcsavarodnak,mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,csak mondd a szókat, miktõl egyszer

futó homokok, népek, házakMagyarországgá összeálltak.

Dühöngõ folyók kezesedtek,konok bércek – ezt ne felejtsed,

ha megyünk büszke szájjal vissza,mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,nem ölhet, mi csak ölne minket,

IIIIILLLLLLLLLLYÉSYÉSYÉSYÉSYÉS G G G G GYULAYULAYULAYULAYULA 110. 110. 110. 110. 110. SZÜLETÉSNSZÜLETÉSNSZÜLETÉSNSZÜLETÉSNSZÜLETÉSNAPJÁRAAPJÁRAAPJÁRAAPJÁRAAPJÁRA

Amikor egy nemzetközi írótanácskozáson Illyés Gyula mint hozzászóló fellépett a szószékre és franciáulelmondta az elsõ mondatot, a széksorokban ülõ franciák viharos tapsban törtek ki. Ez a külföldi nemcsakotthonosan beszélt franciául, hanem olyan hiteles hangsúllyal, olyan párizsi utcát idézõ franciasággal,hogy aki csak francia volt abban a teremben egyszeriben szívébe fogadta. Ez a külföldi valóban tudfranciául - ezt jelentette a tapsban megnyilvánuló elismerés. - Ez a franciásan franciául beszélõ, kitûnõmegjelenésû, nagyon szép hangorgánumú, mértéktartóan elegánsan öltözködõ férfi a magyar Dunántúlnakegy uradalmi pusztáján született..

Illyés kitûnõ verselõ, költeményeit mondani is kellemes. Hangütése szerelemtõl politikai indulatokig otthonos a líratémavilágában. Egy ideig a háború utáni években, amíg a közéleti légkör el nem komorult, aktív résztvevõje volt aközéletnek, de a negyvenes évek végétõl visszavonult a gyakorlati politikától. Korábban még parasztpárti képviselõ isvolt, ettõl is visszavonult. És ha közben írt is politikai tárgyú verseket (mint az oly nagy hatású "Egy mondat azsarnokságról"-t), csak 1956 lázas heteiben adta közre, hogy utána évekig szó se essék róla. Leghatásosabb - és legszebb- verses mûvei inkább epikus jellegûek. A kifejezett elbeszélõ költemények mellett (Hõsökrõl beszélek, Három öreg,Ifjúság) legszemléletesebb költõi mûvei azok a balladaszerû rövid epikus versek, amelyek a magyar történelem egy-egypillanatát idézik, mint a "Dózsa beszéde" vagy legkitûnoõbb történelmi példázata, "Az ozorai példa"...

(Részlet László Zoltán tanulmányából. Literatura.hu)

(November 2, 1902 – April 15, 1983)(November 2, 1902 – April 15, 1983)(November 2, 1902 – April 15, 1983)(November 2, 1902 – April 15, 1983)(November 2, 1902 – April 15, 1983)

mormolj magadra varázsinget,kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezõkön jártál,szedd össze, pajtás, amit láttál,

mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,hozz fajtát minden gondolatból,

ábrándok árvult szerepét is,álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévignémán, mint visszhang, ha nem kérdik,

szavaid annál meglepõbbetdörögnek majd a kérdezõknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,a messzehangzóan is némát.

Karolva könyvem kebelemre,nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok,mert az a való, mit én látok,akkor is, ha mint délibábot,

fordítva látom a világot.

Igy maradok meg hírvivõnekõrzeni kincses temetõket.

Homlokon lõhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik. 1936

ILLYÉS GYULA



A A A A A FFFFFALALALALALUUUUU SSSSS AAAAA SZÉKELSZÉKELSZÉKELSZÉKELSZÉKELYYYYYSÉGSÉGSÉGSÉGSÉG MEGMARADMEGMARADMEGMARADMEGMARADMEGMARAD.....HHHHHAAAAA CSAKCSAKCSAKCSAKCSAK LEHETLEHETLEHETLEHETLEHET……………

(Nyirõ József: Halhatatlan élet - elõszó)

Elsõ pillantásra könnyed, bohókás történet ez, olyankönnyed és bohókás, mint szebb idõkben maga az ifjúság, ésvégül el is szállna (tolakszik is mindjárt nyelvem hegyére aközhely: „mint az ifjúság”), mint egy aranyos, de kérészéltûlufi, ha az utolsó fejezetekben a szerzõ ne helyezne oda aképzeletbeli madzag végére „nyomtatókõ” gyanánt néhányvalóban életszagú adalékot a korabeli székely falu életébõl,az utolsó fejezet végére pedig egy súlyos terméskõvel felérõmondatot is, mely így szól: „A falu s a székelység megmarad.”A gyanútlan olvasó általában csak ennél a csattanónál kapészbe, és érez késztetést arra, hogy e „terméskõre”leereszkedve eltûnõdjék, s visszanézve, magábanújragondolja, újraértelmezze az olvasottakat. Merthogy eperspektívából nézve mindjárt más értelmet nyer(esetenként: értelmet nyer) a regény hangulatát meghatározóadomázó, feleselõs, élcelõdõs stílus, amely mintegy önálló(hol szórakoztató, hol már-már bosszantó) „szereplõként” -az Olvasó és az amúgy hétköznapi történet közé ékelõdve –kísér végig bennünket e regény lapjain. Mondom: hétköznapitörténet. Mert hát mirõl is szól ez a könyv? Arról, hogy aházasulandó korba ért Bojzás Küs Dani megnõsül, és anyagi,szellemi, de fõként lelki síkon próbál berendezkedni ebbenaz új státuszban, megfelelni az ebbõl eredõ kihívásoknak.Más szóval: a beavatás, beavattatás klasszikus toposzávalállunk szemben. A felnõtt sorba cseperedett ifjúnak meg kelltalálnia élete párját, majd házasemberként is ki kell vívnia a– miként õ mondja – „tekintélyét” a faluközösség elõtt. Aközösségi szabályok szerint ugyanis a legényéletben szerzettérdemek (hol idézõjellel, hol anélkül) nem vihetõk át (sõtnéha nem is lenne ajánlatos átvinni azokat) az új életformára.Az átmenet, a státuszváltás ritkán megy zökkenõmentesen,de az évszázadok során kiérlelõdött rítusok sora éppen azt acélt szolgálja, hogy oldja az egyénben ilyenkor felgyülemlettfeszültséget, révbe juttassa az új terepen egyelõrebizonytalanul tébláboló fõhõst. És ha már itt tartunk, nemmehetünk el e rítus mellett úgy, hogy futólag bár, de neérintsük néhány antropológiai vonatkozását is az ügynek.Békés Vera filozófus, kutató írja a Világosság c. folyóirat2003. november-decemberi számában: „Az antropológiaiirodalomban Arnold van Gennep nyomán rites of passage-nek nevezik azt a rituális beavatási folyamatot, amelynekhárom fázisán (szeparáció, tranzit stádium, reintegráció)túljutva az egyén vagy a csoport élethelyzetében, betölthetõközösségi pozíciójában, státuszában lényeges változás állbe.” Ez a folyamat pontosan nyomon követhetõ Bojzás KüsDani történetében. A világszerte megfigyelt rituális eljárásokMax Gluckman antropológus által felállított egységesszociológiai elmélete szerint – írja a továbbiakban Békés - arítusok legfontosabb funkciója az, hogy felkészítsék a

társadalom tagjait azon rejtett belsõ ellentmondásokelviselésére, amely a közösség elvei és ténylegesszervezõdési mechanizmusai között fennállnak. Mindezt –regényhez illõ módon, azaz: jóval olvasmányosabban – afõhõs így tárja elénk: „Cigánytól fel a jegyzõig, mindenki elvolt foglalva a házasságommal. Egyedül én voltam fölösleges.Võlegénynek nincs ilyenkor egyéb dolga, mint arra ügyelni,hogy állandóan ragyogjon az orra a boldogságtól. Az egészfalu megbolydult. Mindenki csinált valamit, csak én voltamkivert kutya. (…) Szemeim égtek, a fülem zúgott, azagyamban locsogott a vér, a gyomrom megpuffadt az ecetesbortól, mintha nem az enyém volna, s halványan, erõtlenülizzadtam, szédelegtem, s meg tudtam volna fojtani azasszonyokat, akik bennem gyönyörködtek: - Ugye boldogvagy, Dani?... Hát még milyen boldog leszel!...”

Jellemzõ módon az asszonyok „kasztja” az, amely ahosszadalmas szertartás különbözõ fázisaiban (udvarlás,leánykérés, eljegyzés, esküvõ, lakodalom) a rituálékomolyságát biztosítja, eredeti funkciójának megfelelõátéléssel „kommunikálja” a közösség tagjai felé a valóstényeket, melyeket nem fedhet el semmiféle móka, kacagásmeg lakodalmi dínom-dánom. Nyilván nem függetlenülattól, hogy a konzervatív értékrendû társadalmakban (mintamilyen a székelység is) a leosztott nemi szerepek értelmébena nõ legfontosabb feladata az otthon, a család egyensúlyánakbiztosítása, az optimális családi háttér megteremtése agyermekek és a férj számára. (Egy 2003. évi felmérés soránMagyarországon a nõk 79%-a képviselte ezt az álláspontot!)Ez bizony „véresen” komoly feladat, sokkal komolyabb,semhogy sekélyes viccelõdéssel el lehetne bagatellizálni.Ezzel szemben a férfiú az, aki - nyilván õ is csakszerepjátékként - a folyamatban eljátssza a „gyengébbik”nemet, az esetlent, a gyámoltalant, akit az eseményekkényük-kedvük szerint sodorhatnak ide-oda. Egyben azutolsó alkalom is, amikor még szabadon, felelõtlenülmegteheti. Mert a beavatást követõen, az új „kaszt”, aházasemberek közösségének tagjaként egy efféle viselkedésmár „retorziókat” vonna maga után a közösség részérõl. Aférfiak tehát játszanak, komolytalankodnak, s mivel ezek azegész közösség életében is rendkívüli, a hétköznapiszabályok felfüggesztésével járó momentumoknakszámítanak, a mókába az idõsebbek is önfeledtenbekapcsolódnak. Ezért teheti meg Bojzás Küs Dani apja, hogyegy valóban drámai pillanatban (amikor a menyasszonybúcsút vesz legszûkebb környezetétõl, és egyben egész addigiéletformájától) az alábbiakat mondja az érzelmi síkonleginkább érintett édesanyának: „Ne sírj, Trézsi, mert nemhozzám adod férjhez a leányodat!” Elsõ pillantásra a helyzetkomolyságához illetlennek tûnhet egy effajta megjegyzés,és méltatlannak egy koros emberhez, de a szituáció egészéttekintve mégiscsak helyénvaló, mert segít megõrizni az aktusalaphangulatát, átbillenni az érintettnek a kritikus ponton,és éppen egy idõs ember az, aki ezt visszatetszés nélkülmegteheti. A bolondozás nyilván a lakodalom másnapjáig

LAKATOS MIHÁLY



tarthat, mert attól a perctõl kezdve a férfi, pontosabban: aházasember, szembesül élete elsõ, igazán komoly kihívással:a megalapított család eltartásának gondjával…

Feltétlenül a mû erényei közé kell sorolnunk, hogy -bár nem kapunk olyan alapos helyzetelemzést éstársadalomképet, mint pl. Móricz A boldog emberében –irodalmi formában örökít meg egy olyan szokásrendszert,amely évszázadok alatt érlelõdött olyanná, amilyennek aregény lapjain láthatjuk, s amely már nem sokkal éli túl aregény megjelenésének idejét. Mert hát a közösségi rítusok -bár lényegüket tekintve az emberi élet társadalmi és politikaiváltozásoktól független, örök érvényû momentumait kísérik– megnyilvánulási formáik tekintetében érzékenyenreagálnak az idõk „járására”. És a mû megjelenését (1941)követõ két évtizedben olyan idõk „járnak” majd, amelyekalapjaiban rengetik meg, s aztán verik szét azokat a viszonylagzárt faluközösségeket, és azt az életformát, amelynek kebelénez a nagyon árnyalt és színgazdag szokásrendszer évszázadokalatt kialakult. S minél kevésbé szerves fejlõdéskövetkezménye egy változás, annál brutálisabbak akövetkezményei. Nyilván az emberi élet alapkérdései nemváltoznak (így az átmenet rítusaira valamilyen formábanmindig szükség van), de a rájuk adott válaszok napjainkbanmár egyre kevésbé emlékeztetnek mindarra, amit a Nyirõ-mû oly szemléletesen elénk tár. Hanem van egy jelenség,mely független bármiféle társadalmi-politikai kontextustól,s amelyre, így végezetül, két okból is érdemes kitérnünk:egyrészt azért, mert az írók ritkán nyúlnak ehhez a kényestémához, másrészt azért, mert Nyirõ viszont mesteri módon,tapasztalt lélekbúvárként dolgozza fel egy katartikus erejûjelenetben. A házasélet egyik szakrális momentumáról vanszó: az elsõ gyermek megszületésének pillanatáról, ésmindarról, amit ez az érintettekbõl kivált. A társadalom általtámasztott követelmények, és (nyilván ettõl nem függetlenül)az egyén önmaga iránt is támasztott elvárásai szerint mindaz anyának, mind az apának az önfeledt boldogságpillanataiként kell megélnie ezt az aktust. Az anya ösztönösenjól vizsgázik e próbatételen, hiszen közvetlenül is érzékeli,hogy az újszülött valóban „test az õ testébõl”, miközben azapának úgy kellene teljesítenie ugyanezt a „szintet”, hogyaz õ esetében a dolog lényege azért jóval áttételesebbennyilvánul meg. Természetes tehát, hogy egy gyors lefolyásúminiválságot eredményez ez az apa lelkében, hiszenvalójában egy korábbi világ omlik össze a szeme láttára, segy új születik. Férjbõl minden átmenet nélkül apa lesz, s eztnem egyszerû feldolgozni. A korábbi állapot siratásakeveredik az új fölött érzett örömmel, s lesz ebbõl valamifura egyveleg, amit „a szülõágynál érzett apai örömnek”szokás nevezni. Ráadásul a megszületés nehéz aktusán túlesettkis jövevényrõl sem mondható el, hogy esztétikaiparamétereivel rögvest apja segítségére sietne az„örömszerzésben”. Nyirõ érzékletesen írja le mindezt: „Énugyan fel nem foghatom, hogy mi szépet lát ezen a duzzadt,veres semmiségen (…), de ráhagyom, hogy szép.” Aztán: „A

ház is, a környezet is mintha megváltozott volna. Ugyanazminden, ami volt: az asztal, ágy, székek, pad, a rúdon azAnikó innapi gúnyája, a csizmám, a vasárnapi harisnyám; -s mégis idegen, mintha semmi sem volna az enyém.” És ajelenet dramaturgiai csúcspontja: „- Tõlem akárNapoleónnak is nevezhetik!... Bojzás Küs Napóleon! –röhögök. Megütközve néznek rám, s az Anikó ijedt, erõtlenfeje elmerül a párnában. Apám is elsetétedik, s a ráncokmegélesednek az arcán. – Na-pó-leon? – lõ meg a szemével,de többet nem mond, csal elgondolkodva nézi a két öklét.”Az ilyen és ehhez hasonló jelenetek avatott megkomponálásamutatja, hogy: mégiscsak nagy, vérbeli íróval van dolgunk…

És ha már a mû erényeit említettük, ejtsünk szót afogyatkozásairól is. Elõször is, óhatatlanul felmerül a kérdés,hogy: ki beszél a mû lapjain és milyen alkalomból? Nos, eztbizony a szerzõnek nem sikerül olyan frappánsanmegoldania, mint Móricz tette a maga mûvében, amelyrõlmég ejtünk szót. Mert hát a szerzõi szándék szerint ugyanmaga Bojzás Küs Dani a narrátor, de ha õ, akkor hirtelentöbb problémánk is támad a szöveggel. A kedves (és fõkéntavatott) Olvasó ugyanis a maga józan eszére hallgatva bizonydisszonanciát talál a fõhõs életkora és az „elhangzott” szövegstilisztikai és tartalmi jegyei között. Mert az elbeszéléshangneme, stílusa alapján jól beazonosíthatók a mesélõkarakterjegyei és társadalmi státusza: élete delén túljutott, aközösségi rítusok által elõírt próbatételeket a maguk idejébensikeresen teljesítõ, és ezáltal a környezete elõtt is kellõtekintéllyel rendelkezõ férfiú, egy patriárchálisberendezkedésû társadalom tagja, aki voltaképpen elégedett(lehetne) mindazzal, amit az életben elért. Éppen ezértmegengedheti magának (de nincs is oka rá, hogy mást tegyen),hogy élettörténetét olyan anekdoták sorozataként adja elõ,amelyekben a legtöbbször õ kerekedik felül, vagy ha nem,az még bõven az elszenvedhetõ presztízsveszteségtûréshatárán belül van. És összekacsinthat a kedves (és fõkéntférfiú) Olvasóval, hogy: hát igen, ilyen (is) az élet, és ilyenekbenne az asszonyok, a házsártos öregek, a bohém cimborák,mindannyian megérik a pénzük! Az udvarlás, a leánykérés,a házasságkötés mind-mind afféle „nem fûlik a fogam hozzá,de üsse kõ, essünk túl rajta, ennek úgyis meg kell lenni”-esemény, melyek tekintetében kudarc, dráma, tragédia felsem merülhet. (Nem úgy, mint egyébként más számos,remekbeszabott és jóval életszagúbb Nyirõ-novellában…)Egy biztos: a narrátor hangja – a szerzõi szándék ellenére –nem a húszas évei elején járó Bojzás Küs Danié, hanem egyjavakorabeli, meglett férfiúé, aki már képes összegezni éstetszetõs formában elõadni élettapasztalatait. Mert nem aztrójuk fel a szerzõnek, hogy életidegen, mûvileg létrehozott,mesterkélt stílusban adja elõ a történetet (errõl szó sincs),hanem azt, hogy a narráció stílusa és a fõhõs életkora közöttnem teremtette meg a kötelezõ összhangot. Ez a stílusegyébként létezõ stílus, nem nyírõi, álszékely, álgóbéskodókreálmány, e téren készek vagyunk megvédeni némelyigaztalanul szigorú korabeli kritikusától (pl. Kádár Erzsébet,



Nyugat, 1941. 8. sz.) is. Hogy meggyõzõdjünk arról, hogy aBojzás Küs Dani-féle narráció jellegzetesen székelystílusjegyeket hordoz, nem kell mást tennünk, mintfellapoznunk Tánczos Vilmos Elejtett szavak c. kitûnõkönyvét, amelyben a csíkszentkirályi Tánczos Simon (aszerzõ édesapja) mondja el élettörténetét, élettapasztalatait.Vegyük mindjárt a Halhatatlan életben is fontos helyetelfoglaló párválasztási motívumot: „Ezt a házasság dógátezelõtt egészen másképpen intézték el. János künn vót a johokmellett a havason, s itthon a vénasszonyok esszedugták afejiket, hogy az üdõ má ott van, Jánosnak meg kéne máházasodni. Akkor kikûdtek valakit oda az esztenához ahavasra, s az osztán Jánost megszólította:

- János, jere haza!- Há mé? Há mi van?- Há meg kell házasodni.- Hát kit veszek el?- Há Julist.S avval János hazajött, csináltak nekik egy esküvõt, s

õk szépen az életet együtt letõtögették. Azt csak képzeli amai fiatalság, hogy a párválasztás most másképpen történik.Akkor se tudtad, hogy voltaképpen kit veszel el, s nem tudodma sem. (…) Akármit csinálsz, végül téged békötött szemmelegy nagy terembe bévezetnek, ami teli van leányokkal, ottte egyet vakon megfogsz, s az lesz a tejéd. Osztán ahogysikerült: vagy jó lesz, vagy nem lesz jó.” Hát nem Bojzás KüsDani hangja ez? Azzal a különbséggel, hogy Tánczos Simonmindezt nyolcvan esztendõsen mondja el…

Ha ezen túltesszük is magunkat valahogy, a regényszerkezetbeli fogyatékossága élesen kiütközik a végén,amikor az Olvasó is érzi, hogy a narrációt bizony nem ártottvolna valamiféle kontextusba helyezni. Például világossátenni, hogy hol, kinek, milyen alkalomból hangzik el aszöveg. Ugyanis az utolsó lapon váratlanul megszólal egymásik, addig ismeretlen „hang” (feltehetõleg a szerzõé),amely néhány szentenciaszerû kijelentéssel lezárja a regényt.Ez bosszantóan megtöri a szöveg – minden eddigi kifogásunkellenére is eladdig létezõ – egységét, és akkor is nehezenelfogadható, ha értjük (mert érteni akarjuk), hogy mi azüzenet…

A Halhatatlan élet a feldolgozott motívum tekintetébenirodalmi kistestvére Móricz A boldog emberének, azonbanjelentõs különbségek vannak mind a narráció stílusában,mind a motívum kibontásában használt írói eszközök, mindpedig a körvonalazódó üzenet tekintetében. Móricz JoóGyörgy történeteiben megõrzi a paraszti mesélés jellegzetesjegyeit, s bár bõven él a humor eszközeivel is, az alapjábanvéve mégsem válik a mû domináns stílusjegyévé. Joó Györgykörnyezetét és az abban megforduló embertípusokat isalapos, már-már naturalista részletességgel festi meg, azutolsó beszélgetésben pedig kendõzetlenül megfogalmazzavéleményét beszélgetõpartnere számára, miszerint mindaz,amit õ Joó Györgytõl hallott, az bizony maga a mélynyomorés egyben egy eredménytelenül végigküzdött élet szomorú

története. Az más kérdés, hogy Joó György még ebben aképzett ember számára kegyetlennek tûnõ sivárságban, amaga „együgyû életében” (Móricz) is képes megtalálni atúléléshez szükséges csipetnyi boldogságot, és öt új életetelindítani a maga útján. Mert hát – miként a Nyirõ-regénycíme is megfogalmazza – az élet halhatatlan…

Ezzel szemben a Halhatatlan életben Bojzás Küs Danikörnyezetét jóval homogénebben tárja elénk Nyirõ, hiszenjószerivel négy szereplõs a regény: a fõhõs, a fõhõs családja,a faluközösség és az államhatalom vívja benne ritkánkomolyan veendõ csatáit. Ez kissé emlékeztet anépszínmûvek sematikus ábrázolásmódjára, és a dialógusoknyelve sem gyengíti ezt a nem feltétlenül elõnyös benyomást.„Meg kell menteni és illõ helyére vissza kell állítani az erdélyiírásban a szociális tartalmat, hogy ne csak szép ésszórakoztató erdélyi könyvek kerüljenek a gondolkodómagyar olvasók kezébe, hanem adjanak az írók hiteles ésmegbízható helyzetrajzot arról a néprõl, mely maga helyettszószólónak küldte õket, és amelynek annyi elintézetlen,megoldásra váró ügye van (…)” – írja Bözödi György aTermés c. folyóirat 1943. évi, téli számában. Noha Bözödiírása nem a Nyirõ-regényre reflektál, jól kiérezhetõ belõle,hogy a faluábrázolás módja aktuális és feszültségektõl terheskérdésként szerepelt a kor „probléma-katalógusában”.Mindazonáltal igazságtalanok lennénk Nyirõvel szemben,ha azt állítanánk, hogy a Halhatatlan élet egy idillikus-romantikus, falvédõre kívánkozó székely világot tár elénk.A mókázástól hangos felszín alól azért idõnként elõsejlenekaz élet sötétebb tónusai is: az áldozatait szedõ nyomor, anincstelenség, az egyik napról a másikra élés, aföldnélküliség, az önzés és széthúzás, s mindezek hátterébenaz idegen impérium fenyegetõ árnyéka, mely gondoskodikarról, hogy korlátok közé szorítsa a mégoly határtalannaktûnõ jókedvet is. A nincstelenség ábrázolásának azonban itt- Móricz mûvétõl eltérõen - nincs kifejezetten szociális éle,az efölött érzett keserûség beleolvad az idegen hatalomképviselõivel való szembenállás dühébe, más szóval: nemzetiüggyé nemesül. S bár a cselekmény ideje a történelem és aszékelység történetének egy különösen zaklatott periódusáraesik, nem lehet nem érezni a narráció hangnemét átszövõreményt a háttérben, a jövõbe vetett bizodalmat, hiszenekkor tájt már egyre nyilvánvalóbb volt, hogy Erdélyhovatartozásának kérdése hamarosan a nagypolitikanapirendjére kerül, s ez csak jót jelenthet a székelységszámára. Ez olvasható ki pl. abból a társalgásból, amely afõhõs által virtusból megrendelt újság hírei kapcsán zajlik („- Rómában sincs semmi különös. Itt ugyan az újság azt írja,hogy Csihánó Münkenbe készül… - Vajon nem a midolgunkban jár?... Jaj, ha már egyszer az Isten ránktekintene!...”), vagy az újabb és újabb hatósági sarcok révénmegnyomorított faluban keringõ, esetenként már anekdotávákerekített történetekbõl („Ha szólasz, a csendõrökpuskatussal vernek mellbe, vagy bekísérnek a törvényre, minta „királlyal parolázó” Bokor Dénest, aki keserûségében azt



találta mondani: - „Legyen csak meg a revízió!...” – Azügyvédje kitanította, hogy tagadja le, s revízió helyett valljonagrárreformot, de mikor a bíróság megkérdezte, hogy tudja-e mi az az agrárreform, sértõdötten rávágta: õ hogyne tudná!...Az azt, hogy jönnek a magyarok.”). Hogy ez már csodavárásszámba megy? Hogy képtelenség egyetlen (bármennyire ishõn áhított) aktustól teljes körû megváltást várni?Természetesen az. De egy a teljes kétségbeesés állapotábataszított kisebbség részérõl, amelytõl még identitását iselvitatja az államhatalom (lásd a kényszerû ún.„antirevizionista tüntetést”, és az ehhez kapcsolódó feliratot:„Mi székelyek románok voltunk és azok is akarunkmaradni!”, melybõl az ennél nagyobb akadályokkal ismegbirkózó székely furfang rögvest elhagyja a „románok”fõnevet…), ugyanannyira természetes ez a reakció is.

Nyirõ a Halhatatlan életben sem mulasztja el, hogykedvenc toposzát, a föld (élet) és a székelység intim viszonyátés e viszonyból származó megtartó erõt felvillantsaszámunkra néhány olyan remekbe szabott epizódban, mintpl.: „Az eke elé fogott két lovam úgy ragyogott, minthaszínaranyból volna, és kétakkorára nõtt a fényben. (…) Alábam alatt – bizony Isten – beszélt a föld. Hogy mit beszéltazt nem tudnám megmondani, de egyszerre más értelmetkapott tõle az életem, és teljesen magáévá tett. Különös erõkáradtak fel belõle a testembe, és szinte beleláttam feketeméhébe, mintha Isten a magáéval cserélte volna ki aszemeimet. (…) Most már semmi olyan nem történhetik ezena világon, ami errõl a földrõl elpusztíthasson.” Vagy:„Titokban szöktem el hazulról, hogy apám ne is tudjon róla,hogy ne fájjon neki az én birtokbavételem. Igaz, hogy magaelhatározásából önként íratta rám a földjeit, de (…) ez a belsõbirtokbavétel olyan, mintha elszeretném tõle, ami a világona legkedvesebbje volt. Orcája örülne, a lelke mégis sírnarajta.” Vagy a kényszerû bevonulás pillanataiban: „Úgyhelyezett el mindent a kis ládában (…) hogy ha majd azidegenben bárhol a ládácska fölé hajlom, a hazai levegõcsapjon meg belõle. (…) és a ládácska rejtekében meglássam(…) felém nyúló karjait, a kisfiam arcát, édesapám öregszemeinek felém villanását, (…) a falunkat, Székelyföldet anap felé domboruló hegyeivel, az alattuk bujkáló völgyeket,patakokat, mindent (…) amiért érdemes élni, s hogyvisszavágyjam utolsó leheletemig, és ne legyen nyugtomsehol addig, amíg haza nem tértem.”

Hát ez a lényeg, ez az emberi tudás számárahozzáférhetetlen mélységben honoló ember-föld kapcsolat,mely közvetlenül nem, csak hatásaiban válik nyilvánvalóváa külsõ szemlélõ számára. E relációra alapozva jelentheti kia szerzõ a regény utolsó mondatában: „A falu s a székelységmegmarad.” Igaz, ugyancsak erre hunyorítana Ábel a magahamiskás és hamisítatlanul székely, kétértelmû mosolyával:„Ha csak lehet…” Mert – hogy visszakanyarodjunk írásunklegelejére – a mû utolsó mondatának perspektívájábólvisszatekintve válik nyilvánvalóvá, hogy a móka, a szellemipárbajokba sûrített életkedv gyakori megcsillogtatása nem

öncélú tûzijáték, nem a túlhabzó derû tobzódása, hanem –mint oly sokszor a székelység életében – a túlélés jól beválteszköze.

(A Halhatatlan élet 1941-ben jelent meg elõször, abudapesti Révai Kiadó gondozásában, 19 ezer példányban.És elfogyott…)

NYIRÕ JÓZSEF

A HA HA HA HA HALHAALHAALHAALHAALHATTTTTAAAAATLANTLANTLANTLANTLAN ÉLETÉLETÉLETÉLETÉLET (részlet)

Egymás után érkeznek a havasalji falvak „kiküldöttei”,a Sóvidék népe, a Nyikó mente, a Keresztúr környékiek. Akét Homoród melléke, az Erdõvidék. Százával áll az ember,míg elhelyezik a marhakocsikban. Felvonul a katonabandais, és ütik a réztányért, hogy ünnepélyesebb legyen a pillanat,mikor viszik a magyarokat a magyarok ellen. Az embereksetétek, komorak, csendesek és feketék. Szégyellik egymástis megismerni, és összezárt fogakkal önmagukat kínozzák.Nagy részüket vagy erõszakkal, vagy a kenyér kényszerévelhajtották ide, mert primárok, kisbírók, esküdtek, erdõvédek,akiknek tömlöc jár és beláthatatlan szenvedés, ha nemengedelmeskednek, s most azzal próbálják vigasztalnimagukat, hogy nem volt más választásuk. Akadnak azonbanolyanok is köztük, akik „úgysem lesz többet magyar világ”szóval, anyagi elõnyökért, az ígéretektõl megszédülveinkább átállottak a hatalom oldalára, mint hogy népükkelegyütt szenvedjenek, izzadják a vért, a pénzt és a könnyet.Viszont ha holnap magyar világ lenne itt újra, õk volnánakazok, akik „a kisebbségi sorsban legtöbbet szenvedtek”, éselsõnek jelentkeznének a „haza hálájá”-ért. Az epe a szájambagyûl, ha látom is õket. Egyetlen vigasztalásom, hogy azudvarhelyiek még a fejüket is félrefordították, mikoráthaladtunk a városon. Úgy állok a többi közt a lánccal elzártajtónál, mintha nehéz követ kötöttek volna a szívemre, ésnehéz gondomban nem is hederítek apámra, aki int, hogykövessem, és leugorva a vonatról az õrmestertõl félrekéredzik és eltûnik az ajtó megett, amelyre fel van írva, hogyazt férfiaknak szánták.

Közben megérkezik a prefektus és a hatóságok,katonatisztek. Elégedetten megszemlélik a tömött kocsikat,amelyeknek az oldalán ott virít a „Nici o brazda”, hogy egybarázdát sem adnak vissza a magyaroknak, és indul a vonat.A prefektus úrék a vármegyei drága autóval érkeznek majdBukarestbe.

Már javában kattognak a kerekek, mikor apám félig-meddig letaszított harisnyával kiszalad a „Férfiak” ajtaján,és integet, kiabál, hogy õt ne hagyják itt, de a kedvéért nemáll meg a vonat. Még csak annyit látok, hogy csendõrök,urak veszik körül, és amilyen ember apám, kitelik tõle, hogyhivatalosan még vigasztaltatja magát.

Hát erre számított, ezt fõzte ki az öreg, ezért voltminden, hogy a szégyen-felvonuláson se kelljen részt vennie,és felelõsségre se lehessen vonni miatta.



Én azonban pirulok, és szégyellem apámat. Lehet, hogyaz ilyen dolgokban még tapasztalatlan vagyok, de úgy érzem,hogy amikor magát megmentette, elárulta a magyar ügyet,megszökött a nemzet keresztfájáról. Mennyivel szebb lettvolna, ha az indulás elõtt odaáll a prefektus, a román urakelé, és fennhangon, hogy mindenki hallja, kijelenti, hogy õmagyar, ez a föld is magyar ezer esztendõ óta, és nem megyBukarestbe. Egyetlenegy magyarnak ez a kiáltása többetjelentett volna a világ elõtt, mintha fegyverrel a hátukban azegész erdélyi magyarságot felkényszerítik Bukarestbe.Bizonyosan az életébe került volna ez a hitvallás, de megkellett volna tennie. Öreg ember már, nem sokat veszítettvolna, ha feláldozza magát…

De ha neki nem jutott eszébe, vagy gyáva volt hozzá,miért nem tette meg más? Miért nem teszem meg én?... É-én?... De nekem feleségem, kicsi fiam van!... Hát aztán? Jobba te feleségednek, kicsi fiadnak, hogy halálod után is ujjalmutogassanak rájuk, mint negyvennyolc után amuszkavezetõkre? Nem szebb örökség-e, ha örök idõkrefennmarad rólad, hogy te mentetted meg a falu becsületét?Az apád szégyenét is jóvátennéd… Jól gondold meg ezt adolgot, Dani!

A kis vonat liheg velünk lefelé a Küküllõ völgyében.Egymás után maradnak el a Szarkakõ, Budvár, Csicser, aszelíd lankás hegyek. Azok bezzeg nem jönnek Bukarestbemegtagadni önmagukat! A Küküllõ vizecskéje is úgy fututánunk, mintha vissza akarna hívni, s mintha a vonat füstjébekavargó varjak is azt kiáltanák: „Hová mentek, tiszerencsétlenek?... Kár! Kár!...”

Elhatározom, hogy történjék akármi, én Bikafalvánálleszállok. A vonat azonban meg sem áll. Az õr kezében piroszászlócskát lobogtat az õszi szél, s a hegy lábához ragasztottfalucska jobbról elmarad…

… Hogy én román szalagot hurkoljak a derekamra, ésaz idegen városban ordítsam a magunk halálos ítéletét?Milyen jogon kényszerítenek erre az árulásra? Vegyék elinkább mindenünket, de a becsületünket, a lelkünket negyalázzák meg! Hiszen õk is hazudnak a világnak, ésbecsapják saját barátaikat is, mert a tájékozatlanságukraszámítanak. Vajon hazugsággal, rágalommal, gyûlölettel egyországot fenn lehet tartani?... Ha jól meggondolom, még tánelõ is segítjük a magyar ügyet azzal, hogy felvonulunkBukarestben, hiszen ezzel éppen õk bizonyítják be, hogynyomorgatják, kényszergetik, pusztítják és gyalázzák aszékely népet… És én se tehetek egyebet, mint ez a többikiszolgáltatott szegény ember, akiket visznek. Mi nemvagyunk felelõsek semmiért, ránk nem vethet követ senki!

- Állj meg, Dani! – kiált közbe a lelkiismeretem. – Hiszente már a saját árulásodat mentegeted! Hát ilyen magyar vagy,Dani? Arra sem vagy már érdemes, hogy még egy utolsópillantást vess arra a földre, melyet megtagadni készülsz!Menj el innen az ajtóból, és ülj le a sarokban a lószemétre,mert oda való vagy te már!...

Istenem! Nincs senki, aki megmondja, hogy mit kell

tennem, aki levegye a szégyent az arcomról? …- Igen – mondja valaki. – Alsóboldogfalva volt.

Újszékely, Héjjasfalva következik. Ott átkapcsolnak minketa bukaresti vonathoz.

Zavarodottan és ijedten ugrom fel. Alig pár kilométer,és kifutunk a Székelyföldrõl. Akkor pedig vége mindennek.Soha többé látni se fogom. Én ide többé vissza nem jöhetek!...Mi lesz?... A feleségem… a fiam… a falu… a földek… aminden!... Emberek! Hó! Állítsátok meg a vonatot! Én nemmegyek Bukarestbe!... A feleségem!... A kicsi fiam!...Várjatok!... Mindjárt vége Székelyföldnek!... Hó!...

Még hallom, hogy kiáltják: „Mi lelte azt az embert?Részeg?” – aztán pillanatra megkönnyebbülök, mintha alevegõben röpülnék, majd hatalmas ütést érzek a fejemen, éselsötétedik minden elõttem…

Karácsonyi angyalokKarácsonyi angyalokKarácsonyi angyalokKarácsonyi angyalokKarácsonyi angyalok

Karácsonynak délutánján sötét még a nagyszoba,Kukucskálni sem lehet, mert zárva van az ajtaja,

Csengõ szóra kinyílik majd s a sok gyertya felragyog,Olyan jó, hogy meggyújtjátok Karácsonyi Angyalok.

Szikrázik a csillagszóró, éneklünk, hogy Pásztorok,A fa alatt mindenféle titokzatos dobozok,

Bárcsak végre megnézhetném, karácsonyra mit kapok,Olyan jó, hogy elhozzátok Karácsonyi Angyalok.

Lesz majd ott egy papírangyal, én küldtem el hozzátok,Azért, hogy a fenyõfánkra Ti majd visszahozzátok,

Olyan mint Ti, -úgy csináltam- repülve jár nem gyalog,Olyan jó, hogy vele szálltok Karácsonyi Angyalok.

Kis jászolban Jézus fekszik, az angyalom rá vigyáz,Körülötte bárány, tehén, egy szamár is ott iáz,

Jézus mellett apja, anyja, s róla szólnak a dalok,Olyan jó, hogy van karácsony Karácsonyi Angyalok.

Játszhatok ma akármeddig, most senki se veszekszik,Azt mondják a hátam mögött, majd ha akar, lefekszik,Együtt van az egész család, s köztük én is ott vagyok,Olyan jó, hogy karácsony van Karácsonyi Angyalok,

Olyan jó, hogy karácsony van Karácsonyi Angyalok.

GRYLLUS VILMOS



„írni szívekbe a szót” – hittel„írni szívekbe a szót” – hittel„írni szívekbe a szót” – hittel„írni szívekbe a szót” – hittel„írni szívekbe a szót” – hittelfénybenfénybenfénybenfénybenfényben

2012. október 28-án atorontói Szent Erzsébet templomhalljában került sor SajgóSzabolcs szerzõi estjére, amikorúj verseivel, a Kapuid bennem c.kötettel ismerkedtünk meg.

Gondos és szép kivitelezésûez a kiadvány is, akárcsak amegelõzõ verses kötetek. Demondhatnók azt is, hogy nemmeglepõ a Korda Kiadógondozásában megjelent Sajgó-kötetek rendkívüli külalakja,mert ez a tördelési tökéletesség agyönyörû versillusztációkkal –

ez esetben Kákonyi Júlia munkáival – formailag hozzásimula lélek finom rezgéshullámaiból verssé formálódó líraiüzenetekhez. Elsõ látásra akár képversekre is gondolhatnánk,amikor belelapozunk a könyvbe, annyira míves amegjelentetésük...

Sajgó Szabolcs legújabb verseskötete az üzenetjegyében fogant. Üzenet arról, hogy miként születik a vers –szerzõi estjén elhangzott olvasói kérdésre errõl is beszélt -,üzenet a „fehér” egek és a „mélykék” titkairól, arról, hogy

„hiába sújt az átoks a pusztulás hiába von magához

akár felhõnyi gyilkos gombák alatta romokon holnap is kinõ a gyöngyvirág

fölnyílik valami majda fényre”

mert közben„a sors megannyi húrján

játszik valakiés szép a dal nagyon szép

a szférák az otthonod összhangzata” (játék).

Rónay László, a kötet elõszavában a szavakkal valóviaskodást emeli ki, amely Sajgó Szabolcs esetébenküzdelmesebb azért, mert mint „papköltõnek szembe kellnéznie az értéktudat lassú sorvadásával, az útjelzõk sokáigbiztonságot adó jelenlétének hiányával. Neki az a hivatása,hogy ezeket valamiképp visszaállítsa eredeti helyükre...”

De vajon sikerül-e ez a költõnek, kérdezhetjük, amikormár azt sem tudjuk, „hogy kell-e egyáltalán/ valahová/ egytilalomfa” (talált sorok)

Ahhoz, hogy az elszabadult ösztönök világában, amegzabolázhatatlannak tûnõ mindennapokban megtaláljaaz értelmet, ahhoz az embernek, a költõnek is hinnie kell,hogy

„ha rég elporladt mára föld az ég

te még azért maradszidõben nyílott örök virág

sorsoddal ízesen egy letisztult mosoly”, mert „a Fennvalót/ magadban” hozod (mosoly). És hinniekell csodakeresése közben, „nyugtalan kíváncsi” vágyában,

„hogy a széppel egymásraigazán csak akkor ismerünk

ha egyszer végre mára szépben lakozom

ha a szép itt legbelül már egy velem” (ismeret)

Az ismeret útján bukdácsolva tudnia, hinnie kell azt is,hogy

„rólad az égnem mond le sosem

a sors könyvébennagybetûkkel áll neveds beírva kezdet óta ottminden Ádám-ivadék

minden Éva-álomismételhetetlen gyönyörû neve

csupa pirosba öltözöttenott ragyog

vérpiros és pünkösdpirosragyogásban

s a könyvet õrzi a Bárány idõtlen tekintete” (õriznek)

Lélektõl lélekig szóló üzenetek a Sajgó-verssorok, ésha elérnek, dallamuk tovább zsong a mi lelkünkben is. Demibõl fakad ez a dallam, ez a lélekbe simuló ritmus?Kezdetben van a szó, ami dallá, zenévé változik, míg a költõölébe hullanak az Úr piciny csodái, a fehér papílapon a fehérpillangók és elindulnak, hogy megnyitsák a „kapuidbennem”. A szavak csodálatos játéka ez, a rímtelen sorokbetûrímei, amelyek egész strófákat átfonnak, mint alább is:

„oltja hát szomj a szomjats mulandóval mulandó eltelik

foltozza folt a foltotés árnynak árny ragyog

a Hordozó meg hordoz mindeneket...” (mindig újra)

A biblikus ismétlések, amelyekkel egyetemessé, avilágmindenséget átfonó lesz a gondolat:

„teki nekünk

megcukrozvaleköpdösve ostorozvamezítelenné kockázva

barlang mélyén szívünk mélyénalbérletben gázkamrában

DANCS RÓZSA



mindöröktõl mindörökrefogyhatatlan mondhatatlan

mennyországunk magad vagy” (mezítelen)

Az ellentéteket, a „mélykék titkait” és „fehér eget” állítszembe, „magasságok mélységek” Urához fohászkodik, hogymegadja a „mindennapi kenyeret”, hogy képesek legyünkgyengén erõssé válva

„tárulni ölelésregyenge karokkal

kihagyó szívverésselszeretni

ahogy adatott nekünk tökéletlenül” (mindennapi kenyér)

A népmesi elemek az ártatlanság hitével áthatottansugallják az örök igazságot, hogy „minden a helyén”, és bár

„rút köd kószál a fák közöttelálldogál a kastély udvarán

a kandallófüst ijedten tétovánkirálykisasszonyához

a jó meleg beszökött” (õsz)A kötet egyik kulcsszava a fény. „Sajgó Szabolcs

szerencsés lírikus (és pap), hiszen sokszor megtapasztalhatjaa fény melegét és lélekbe hatoló üzenetét, s ilyenkor teljesedikki személyisége,” írja Rónay László.

„egyeneseka szép s a jó között

fénybe simult színek sorokmeg gyönyörûségben izzó formák

s az öröm az öröm”jelenti a költõ számára az ünnepet aki van c.

költeményében, másutt pedig csodálatosan „minden ahelyén”, mikor „élednek a madártorkok/ éled a fény agalagonya”, és fénybe csalogat a leszel-e:

leszel-e hát angyalnekem

s leszek-e néked éna jobbik én

a fényben fürdõáldásul egymásnak

mindörökreporból küdött

tünemény”A vallomás c. költeményében elárulja azt is, hogy a

fény mint a „jóságos Úr” ajándéka életének a lényegi eleme,amelyben „árnyékos” kicsi emberségünk örökre megmarad:

fényben élekárnyékot magamnak magam vetekgyökereim az árnyak birodalmán

messze túlTitokország csodái közt

nyújtóznak szerteszétfénylõ zsigereim

az árnyvilág nem szíveli

tetszéletet élniellenükre lehet csak...

halálsetétben látomaz új világ ragyog

fényesedikaz örök világ”

A Kapuid bennem nekem szóló sajgói üzenetétlelkiismeret c. versében fedezem fel az alábbi sorokban:

„az egyenes repíta görbe jár gyalog

csak a kis ego tapossahelyben a sarat

tapossa míg tapossa

közben a remény világolvilágol benned

belõleds a gyökerek isszák

az örök tavaszt”

Kákonyi Júlia illusztrációja a minden a helyén c. vershez



Az erdélyi fejedelem nevét viselõ alapítvány díjaitpénteken adták át a budapesti Uránia NemzetiFilmszínházban.

Lezsák Sándor országgyûlési képviselõ, a kuratóriumelnöke a díjátadó elõtt felidézte, hogy éppen 110 évvel ezelõttszületett Illyés Gyula, aki az ország függõ helyzetében amagyarság „egyszemélyes intézménye" volt. Illyés nélkülnem jöhetett volna létre 1979 májusában a Fiatal íróktalálkozója, és lélekben ott volt 1987-ben a lakitelki sátorbanis – hangsúlyozta. Emlékeztetett arra, hogy az illyési életmûrésze a Bethlen Gábor Alapítvány is, amely Bakos Istvánkezdeményezésére jött létre az író szellemiségében 30 éve.

Sára Sándort Bakos Edit, az Uránia mozi igazgatója„mûvészt teremtõ emberként" jellemezte, legyen szó akárfotóról, játékfilmrõl vagy dokumentumfilmrõl. Operatõrkéntkülönleges látványteremtõ képességét adta pályatársaialkotásaihoz, 1993-ban pedig „az összmagyarságnak szóló"Duna Televízió meghatározó elnöke lett – szólt a díjazottról.

A Péntek Jánost méltató Kiss Jenõ nyelvész elmondta,a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemen tanító nyelvtudós aromániai magyar nyelvtudomány vezetõ alakja, az erdélyimagyar értelmiség és magyar nyelv ügyének fáradhatatlanmunkása, akit a Magyar Tudományos Akadémia 2004-benválasztott külsõ tagjainak a sorába.

Jurij Poljakov író, a Lityeraturnaja Gazettafõszerkesztõjének méltatásakor Bíró Zoltánirodalomtörténész, az alapítvány kurátora elmondta, hogyaz alapítvány fennállása óta elõször orosz írónak ítélték odaa díjat. Munkái tanúsága szerint értéktudatában ésszellemében közel áll az alapítvány szellemiségéhez. ATársaság az orosz-magyar kapcsolatokért nevû társaságelnöke.

Márton Áron-emlékérmet adományoztak Pákh Tiborjogásznak a nemzeti ellenállás jelképes alakjának. Kiss Gy.Csaba mûvelõdéstörténész laudációját Petrik Béla kurátorolvasta fel. Pákh hosszú idõn keresztül egyedül képviselte a

nemzeti ellenállást. 1960-ban letartóztatták az államrendmegdöntésére irányuló összeesküvés miatt, és 15 évbörtönbüntetésre ítélték, de a nyolcvanas években is számosalkalommal tartóztatták le ellenzéki tevékenysége miatt.

Kunckelné Fényes Ildikó fizikus, a Latin-AmerikaiMagyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke ZikaKlára közíró méltatása szerint 1945-ben emigráltNémetországon keresztül Venezuelába. Egyetemistakéntrészt vett az 56-os menekültek segítésében, majd a venezuelaimagyarság életének oszlopos tagja lett, és jelentõs szerepetvállalt Mindszenty bíboros ottani látogatásánakszervezésében.

Agócs Sándor költõ, szerkesztõ az AntológiaKönyvkiadó vezetõje Márton Áron-emlékéremben részesült.

Ács Margit író elmondta, hogy rendszerváltó, aktívértelmiségiként 1990-ben Lakitelken nyomdát teremtett, azõ szakmai tudásának köszönhetõ, hogy néhány év alattprofesszionális könyvkiadóvá fejlõdött. Szellemilegelõkészítette és támogatta a Népfõiskola programját és a népinemzeti értelmiséget.

A Tamási Áron-díjjal kitüntetett Szakolczay Lajosközíró, kritikus az õt laudáló Márkus Béla irodalomtörténészszerint a különbözõ mûvészi területek: az irodalom, az o-pera, a festészet, a szobrászat között egyaránt otthonosanmozog. Munkássága során Szakolczay Lajos az elcsatoltterületeken élõ és a nyugati magyarságot is igyekezett a„nemzet vérkeringésébe bekötni".”

A Bethlen Gábor Alapítvány 1980-ban kezdte megmûködését azzal a céllal, hogy anyagi, szellemitámogatásával, díjaival úttörõ szerepet vállaljon a nemzetiösszetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemiegyüttmûködésben és a határon túli magyarság anyaországimegismertetésében. A Márton Áron-díjat 1988-banalapították, a Tamási Áron-díjat pedig két évvel késõbbhozták létre. (erdély ma, 2012. 11. 03.)

ÁÁÁÁÁTTTTTADTÁKADTÁKADTÁKADTÁKADTÁK AAAAA B B B B BETHLENETHLENETHLENETHLENETHLEN G G G G GÁBÁBÁBÁBÁBOROROROROR A A A A ALAPÍTLAPÍTLAPÍTLAPÍTLAPÍTVÁNYVÁNYVÁNYVÁNYVÁNY IDEIIDEIIDEIIDEIIDEI DÍJDÍJDÍJDÍJDÍJAITAITAITAITAIT

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A Bethlen Gábor Alapítvány-díjat Sára Sándorfilmrendezõnek, PéntekJános nyelvtudósnak és JurijPoljakov orosz írónak,kritikusnak ítélték oda.Márton Áron-emlékérmetadományoztak Pákh Tiborjogásznak, Kunckelné FényesIldikó fizikusnak és AgócsSándor költõnek. TamásiÁron-díjjal tüntették kiSzakolczay Lajos írót.



A magyar nyelvtudomány romániai mûvelõi sajátoshelyzetükbõl következõleg az átlagosnál bizonyosannagyobb mértékben hordozzák a kötelesség és a felelõsségsúlyát. A mai Magyarország területénél nagyobbországrészen – összefüggõ területeken ésszórványhelyzetben, s egyre fogyó számban – élnek a rájuk(is) bízott magyar anyanyelvûek. De a múlt miatt is. Erdély amaga kulturális fontosságának s a magyar nyelvvel valótudatos törõdés értelmiségi hagyományának a szempontjábólaligha közömbös az utódok számára. Különösen tekintettelarra a tényre, hogy a kolozsvári egyetemen mûködött az anyelvésztriász, amely mély nyomokat hagyott az erdélyi s –elsõsorban Szabó T. Attilának köszönhetõen – a magyarnyelvtudományban is. (Erre utal Péntek János egyik 2002-ben megjelent tanulmányának a címe: „Örökség és kihívás.Az erdélyi magyar nyelvtudomány a század- ésezredfordulón”.) Szabó T. Attila, Márton Gyula és GálffyMózes több szempontból személyes példa is volt Péntek Jánosszámára, hiszen egyetemi évei alatt mindhármuk aktív oktatóvolt: három, egymástól különbözõ egyéniség, háromkülönbözõ életút. A kisebbségi értelmiségi lét mintmeghatározó körülmény azért hangsúlyozandó külön, mertszakmán kívüli feladatokkal bõven jár. Arról nem is beszélve,mit jelentett és jelent a módszereiben változó hivataloskisebbségpolitika útvesztõiben való eligazodás és mindaz,ami ezzel jár.

A kalotaszegi Körösfõn születni nem akármilyenajánlólevél a magyar kultúra szemszögébõl nézve. Alighavéletlen, hogy Péntek Jánosból a magyar kultúra és nyelviránt érzékeny felnõtt vált, hogy útja a kolozsvári egyetemmagyar szakára, majd tanszékére vezetett, hogy az õtanszékvezetése idején bõvült a tanszék a magyar néprajzkutatásának és oktatásának a feladatával. Egyetemitanulmányait Péntek János már nem a Bolyai, hanem aBabeº-Bolyai Tudományegyetemen kezdte. A népélet irántiérdeklõdését a szülõföld ébresztette föl benne, a néprajz iskezdettõl fogva közel állt szívéhez. Az élõnyelvvelfoglalkozó nyelvészként kikerülhetetlenül találkoznia kelletta kisebbségi lét nyelvhasználati kérdéseivel, s már csak ezenkeresztül is az erdélyi magyarság gondjaival. Természetestehát az õ esetében is, hogy a dialektológia és az etnobotanikamellett egyre inkább helyet követeltek munkásságában azoka területek, amelyek a kisebbségi anyanyelvhasználattémakörébe tartoznak: a magyar–román kétnyelvûség, anyelvpolitika, a nyelvi tervezés meg az anyanyelvi oktatáskérdései. A kolozsvári egyetem magyar tanszékénekvezetõjeként nemcsak szûkebb szakmai, hanem oktatás- éstudománypolitikai szempontból is felelõsségteljestevékenysége 1990-ben kezdõdött, amelynekkövetkezményeként az említett „nagy öregek” után õ lett, sma is õ a romániai magyar nyelvtudomány legismertebbalakja az egész Kárpát-medencében. Tanszékvezetõkénthagyományõrzõ és újító is: folytatta elõdeinek az erdélyi

magyar nyelv kutatására, történeti és regionális értékeinekfeldolgozására, a tudománytörténet számontartására irányulóerõfeszítéseit, egyszersmind azonban a szociolingvisztikaés a kognitív nyelvészet útját is egyengette tanszékén úgy,hogy közben a kisebbségi kétnyelvûség kutatásának elismertszakemberévé vált. Tudományos tevékenységéneklegnagyobb elismeréseként a Magyar TudományosAkadémia 2004-ben külsõ tagjává választotta.

Gyakorlott terepmunkásként a vizsgált közösségnek saz élõnyelvnek, az erdélyi nyelvhasználatnak kiválóismerõje, s mint ilyen kutatót nyelvészeti realizmus s a mod-ern tudományközi területek, nemkülönben az alkalmazottnyelvtudomány iránti érzékenység jellemzi. Arendszerváltoztatás utáni évek szabadabb légkörében fontosszerepet játszott a kolozsvári egyetem magyar nyelvi oktatásikereteinek a bõvítésében, az akkori reformokban éskapcsolatépítésben – a magyarországi intézményekkelkülönösen is. Az egyetlen romániai magyar doktori iskolátõ alapította Hungarológiai stúdiumok címmel. Szívén viselteaz elõzõ nemzedék kéziratban maradt nagy munkáinakkiadásra való elõkészítését, s a tanszék közremûködésévelbiztosította Szabó T. Attila Erdélyi Magyar SzótörténetiTárának a folyamatos szerkesztését is. Tevékeny részt vállalátfogó közös kutatásokban (gondoljunk a korpusztervezésiés nyelvrehabilitációs programra, a romániai magyar hivatalinyelv kialakítására vagy a romániai magyar tankönyvekszaknyelvi gondozására). Alapítója és 1997-tõl elnöke azAnyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének. Az MTA 2001-ben létesült erdélyi magyar nyelvi kutatóállomását, a SzabóT. Attila Nyelvi Intézetet õ szervezte meg s vezeti elnökként,nagyon fontos közhasznú tevékenységet folytatva az erdélyimagyarság anyanyelvi nyelvhasználatának az érdekében. Õaz MTA Kolozsvári Területi Bizottság (Kolozsvári AkadémiaiBizottság: KAB) elnöke, a Magyar Tudományosság Külföldönés az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottságnak pedigtagja. Számos kitüntetés birtokosa, megkapta például aMagyar Nyelvtudományi Társaság Csûry Bálint- és BárcziGéza-emlékérmét.

A magyar állam 2010-ben a Magyar KöztársaságiÉrdemrend középkeresztje odaítélésével ismerte elsokoldalú tevékenységét. 2011-ben a Debreceni Egyetemavatta díszdoktorává.

Irányító, szervezõ tevékenységére továbbra is nagyszükség van. Rengeteg ugyanis a magyar nyelvvelösszefüggõ teendõ (anyaggyûjtés, feldolgozás, tudományosismeretterjesztés) Romániában (beleértve a nyelvváltásküszöbére jutott csángó nyelvhasználat kutatását is). Ahogyegy erdélyi PhD-hallgató budapesti védésén az elnöklõ HajdúMihály mondta 2011-ben az eredményes védés után: aszociolingvisztikai, dialektológiai, névtani stb. gyûjtéseketés feldolgozásokat Erdélyben nem „lehetne, kellene”, hanem„kell, muszáj, kötelezõ” folytatni. Rátermett fiatalokatvárnak a mezõségi magyar szórványok, még mielõtt véglegeltûnnének. Nagy szükség van a szociolingvisztikaieredmények további következetes alkalmazására, s égetõ

KISS JENÕ

PPPPPÉNTEKÉNTEKÉNTEKÉNTEKÉNTEK J J J J JÁNOSÁNOSÁNOSÁNOSÁNOS



AGÓCS SÁNDOR

Egy idõ óta álmatlan éjszakáidat tolja eléma reggel s megriadok magam is újra akára halálból naponta visszatérõk vagy minta falnak szédülõ a hirtelen felismeréstõlHideg sajdul a sebekbe azóta egyre többszörs mintha hó hullna itt érzem illatáta tenyeremen és belül a szívem körül...

Mégis ugyanúgy lépdelek a fák közt most ismint annak idején bennem a lassan olvadozó kínám kívül a folyton kíváncsiskodók siserehadamaradt-e benne élet vagy ez már mindent kibír

VVVVVISZLEKISZLEKISZLEKISZLEKISZLEK MAMAMAMAMAGAMMALGAMMALGAMMALGAMMALGAMMAL

rámégtélegy villanás alattés egyedül hagytálnagyon

viszlek magammalmindenhováítéletnapighallgatagon

szükség van a népesség körében folytatott felvilágosítómunkára. Erre adott jó példát Péntek János azzal, hogyokosan érvelve körlevelet írt erdélyi magyar szülõknek arról,miért érdemes magyar tannyelvû iskolába íratnigyermekeiket...

A 70. életévét 2011. július 7-én betöltõ Péntek Jánosragondolva nemcsak mûveinek, tanulmányainak hosszú sora,széles körû tevékenysége jut eszünkbe. Az is, hogy a magyarnyelvtudomány erdélyi követe, hogy fáradhatatlan utazó,hogy nemcsak tudós nyelvész, hanem az erdélyi magyarnyelv ügyének mindenes szolgálója, hogy kapcsolatteremtõés -tartó kolléga, hogy kiegyensúlyozó, békét teremteniképes ember is. Azt kívánjuk, maradjon meg ilyennek. Aztkívánjuk, hogy az ozsdolai kikapcsolódásokat kövessékmindig az aktív szakmai és közéleti tevékenység gyümölcsei– a közösség és a tudomány javára egyaránt.

(A szerzõ ezzel az írásával köszöntötte 70. születésnapján Dr.Péntek János professzort. Szerk.)

AAAAAZZZZZ ANYANYANYANYANYANYELANYELANYELANYELANYELVVVVV FONTFONTFONTFONTFONTOSSÁGÁRÓLOSSÁGÁRÓLOSSÁGÁRÓLOSSÁGÁRÓLOSSÁGÁRÓL - - - - - MAMAMAMAMAGYGYGYGYGYARARARARAR

SZÜLÕKNEKSZÜLÕKNEKSZÜLÕKNEKSZÜLÕKNEKSZÜLÕKNEK (részlet)A két nyelv ismeretének, a kétnyelvûségnek akkor van

igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintû, és ha annakaz alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közösváltozatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez azismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak megbennünket mûveltségünkben, magyarságunkban. Ennekalapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni aromán nyelvet. És lehetõség szerint más nyelveket is... az a jó,ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben.Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, amásikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb amagyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I–IV. osztály) magyarosztályba íratni a gyermeket...

Nem igaz, hogy a magyar nyelv jelenti a terhet, egytantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órákszámát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az atantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi mûveltségüket,minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja...

Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása ismegkophat az idõ múlásával, lassan azt is elfelejti, amitkisgyermekként megtanult.

Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé leszmagabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat.

Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelveltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerõseitõl, átvezetheti amásik nyelvet beszélõk társaságába. És igaz az is, hogy az újnyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát:teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát.

Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelventanul?

Teljes értékû ember lehet, megmarad a magyar nyelvbenés a mi kultúránkban, magyarságában...

A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvetszeretni kell!... Kolozsvár, 2011. január 22.

PÉNTEK JÁNOS

Az egyedül élõ Nagymamákért

Uram vigyázz a Magymamámraha már más-más helyen élünkha már nem lehetünk ott veleés õ sem lehet itt mivelünkA múltkor is elesett a kertbenezt is csak késõbb tudtuk megnagyobb baj is lehetett volnade hát nem hagyná el semmipénzért a megszokott helyétmit szólnának a szomszédokés fõleg a Papa...

Uram vigyázz a Nagymamámraha már más-más helyen élünkha már nem lehetünk ott veleés õ sem lehet itt mivelünkLegyen kenyerünk húsunkpénzünk ne jöjjenek a végre-hajtók és az elszámoltatók slegyen naponta szükségem Rádés mehessünk sûrûbben hazaha már ez a világ rendjeez a halála - Ámen

EEEEESTISTISTISTISTI I I I I IMAMAMAMAMA

MMMMMINTHAINTHAINTHAINTHAINTHA HÓHÓHÓHÓHÓ HULLANAHULLANAHULLANAHULLANAHULLANA



SZAKOLCZAY LAJOS

TTTTTÖRÖRÖRÖRÖRTTTTT SZASZASZASZASZAVVVVVAKAKAKAKAK ELÉGIÁJELÉGIÁJELÉGIÁJELÉGIÁJELÉGIÁJAAAAAAgócs Sándor verseihez (részletek)

Ha valamilyen oknál fogva ördöglakat - még saját magaáltal is nehezen kinyitható (föltörhetõ?) zár - kerül a költõszájára, a meditáció csöndje lesz az uralkodó. A ki nemmondott, mert belülrõl égetõ szó ebben az élet-halálküzdelemben föltoronylik, és ahelyett, hogy lávakéntkitörne, újabb hallgatás-terheket ró az énekesre. Aki ebben afeszített állapotban szinte azt sem tudja - jóllehet az emlékezeta kétségeit cáfolja -, hogy valójában a szavak tudora-e.

Drámai kérdésünk érzékeny szövetbe szúr: a másfélévtizedes - kényszerû?, önmagára mért?, a helyzet így hozta?- hallgatásban vajon nem felejtõdött-e el az Ige? (Bár az okosember azt is tudja: nem mindegy, hogy az ember mirõlhallgat.) Agócs Sándor ezt az aktív hallgatást - valójábanzörömbölõ csendet - a maga javára fordította. Költészete -ha jellemezni kell: a tört szavak elégiája - épp evvel a“kivonulással” gyarapodott. Mert aki jövõváró reménnyelhitt az ország sorsának jobbra fordulásában - hajdanilakiteleki “sátorlakóként” nyilván nem kis gyötrelemmmelélte meg a pénzzel fölhígított eszme eliszaposodását -, aznem hagyhatja abba a versírást...

Agócs Sándort, a költõt... a “féltve õrzött kín” sarkallja,hogy szinte végtelen elégia-szalaggá sodródó szavaival, csaka süketek számára korszerûtlen módon, a kérdezhetetlentkérdezze: a világot ugyan hová lehetne - mert “élni és temetnimégiscsak kell” - elföldelni? “A háborúban volt talán ekkorahó/ mint ami mostanra lepett el minket/ de elképzelni setudjuk mekkora / lehetett ott a hideg és a jég s hogy / mekkorais lett a nagyapák hiánya/ minden Trianon-verte üres ház és/árván maradt szõlõlugas elõtt... (A világot hová).

Az álmatlan éjszakákat, a munkába belefáradt lírikuslátomásait - mikor is a szíve körül is hull ama hó - lehet-e(szabad-e) kibeszélni? A haza, vagyis az általa elképzelt hon- kívül és belül is nagyobbíthatunk - az évtizedek alattcsaknem elveszett. Férgek rágták a testét, mintha magyarnaklenni szégyen lett volna. A költõ így “értékel” - szószegõidõ; holott tudjuk, mi voltunk - a bedagadt szájúak, a görcsberándulók, a hatalmas kórus ricsajától egy kissé elhalkulók -szószegõk.

Mintha ki kellene vonulnunk - csörgõsipkával?, annálérzékletesebb volna az a menet - történelmünkbõl, csak azért,hogy teljesedjék a rózsaszín horizont: a csalfaságával tüntetõég kívánalma. A hosszú idõ alatt hallgatni megtanult költõ,mikor föltöretik a száján a pecsét, erre azt mondja, hogy -nem. Méghozzá avval a drámai tanulsággal - a pódium háttér-kárpitja nem véletlenül festetik ily komorra: “talán avérpadon lehet/ ekkora nagy a sötétség” (A légtornászébredése) -, hogy a megfutamodók-önfeladók számára nincsirgalom. Ezért költeményeiben azok idéztetnek meg, akikegyenes gerinccel - a szó egyben magatartás és erkölcs is -járták végig... útjukat. Ám ha az Anyám fekete rózsa (Csoóri

Sándorral a hegyen) vagy az Öröknyár: elmúltam 9 évesköltõje (Nagy Gáspárnak, az ötödik ikszre) szólíttatik, akkormiért a vigasztalan - a pillanatnyi helyzet sarától súlyos ametaforával még elviselhetetlenebbé váló - térképen amafájó, velünk-egy terrénum megnevezése? A sugallt válaszegyértelmû: hogy megállítsuk a romlást. Mert mit is mond aMagyarország kopogó, szinte költõietlen soraiba rejtettfigyelmeztetés? “meglettünk volna/ jól a huszadik század/kínjai nélkül// a lét mint megfúrt/ csónak oldalára dõlt -/lassan süllyedünk”...

A “megtehettem volna, de nem tettem” mint örökkésajgó átok - az elszalasztott lehetõségek kormával - megülia lelket. Visszahozható-e az elmulasztott váltásgondolatpezsdítõ, -frissítõ hatása, vagy csak nemzedékekrekihatóan a szégyen marad? Az Ördöglakat a számon c. verskihagyásos légzéssel, a formátlan formát önmagánakteremtvén errõl regél: “az asztalom is túl kicsi/ alig férek elrajta/ lelóg róla még a/ Kárpát-medence is...// Így hát mitvártok/ tõlem minden este/ ó egek/ váltani kéne váltani/amíg ki nem hûl/ teljesen a testünk/ s föl nem dobatunk/ idõelõtt/ ama furcsa lóra/ Szent Mihály lovára/ végül/mindannyiunk szégyenére”...

Ez a szavát vesztett, félénk, a szavakat pirulaként anyelve alatt rejtõ lírahõs - ezért a hosszú hallgatás - a köz- ésa magánélet terheit, igazságtalanságait hordozva bolyongvégig a mások által fölégetett tarlón. S ha vannak is (reménya reményre!) kérdései - “Uram és hanyadik tél és/ hogy kinekaz országa is jõ/ el megint” -, azok a boldogságos készenlétmellett az emberlétbõl fakadó szorongást, a biztosbizonytalanságot (“homokra házat/ jégre családot” - Kõ ésvirág) ugyancsak visszhangozzák... Ebben a zaklatott, afehérséget parancsra minduntalan eltakarni akaróhóhullásban leginkább a közösség - egy nép, egy nemzet,továbbmenve: minden igazságtalanságot elvetõ náció -gondjai világíttatnak meg. Ám Agócs Sándor nem kisszemérmességet mutató tört szavaiban ott a magánéletszívfájdító, nyughatatlan öröme is. Aki olyan verset tud írni,mint a Viszlek magammal..., az igazi költõ.

Kralovánszky Balázs: Fekete fa



EEEEEGYGYGYGYGY ÉLETMÛÉLETMÛÉLETMÛÉLETMÛÉLETMÛ KIHANTOLÁSAKIHANTOLÁSAKIHANTOLÁSAKIHANTOLÁSAKIHANTOLÁSA – K – K – K – K – KUNCZUNCZUNCZUNCZUNCZ

AAAAALADÁRLADÁRLADÁRLADÁRLADÁR

Alig egy esztendeje hozta létre Kuncz Magdolna asszonya budapesti székhelyû Kuncz Alapítványt, ám tevékenységesorán máris nyilvánosság elé kerültek a helikonista íróéletmûvének olyan rendkívüli, eddig szándékosan eltemetettvonatkozásai és elfeledett kincsei, amelyeket mostanáigcsupán szûk szakmai körök ismerhettek.

Ez derült ki az augusztus 19-én tartott Kuncz Aladáremlékesten, amelyet Leányfalun, a Kuncz Alapítványelnökasszonyának, valamint a Hitel múzeum házigazdájának,dr. Szász István Tasnak szervezésében láthatott a közönség.Kuncz Magdolna, aki Kuncz Aladár testvérbátyjának, anemzetközi hírû jogászprofesszor Kuncz Ödönnek unokája,elmondta, hogy az általa vezetett Alapítvány a két Kuncz-fivér szellemi hagyatékának megõrzésére és ápolására jöttlétre. Magdolna asszony felkereste és maga köré gyûjtötteaz író életmûvével foglalkozó szakembereket, mûvészeketés irodalompártolókat, akik sok eddig még számára isismeretlen információval szolgáltak a helikonista íróéletpályájával kapcsolatban. Így jöhetett létre a nagyszabásúemlékmûsor – ami csak még további teendõk sokaságátvilágította meg az Alapítvány és támogatói számára.Világossá vált: egy eltemetett életmû kihantolásáról kellgondoskodni.

Az emlékmûsor Szakály István Kuncz Aladárról szólódokumentumfilmjének részletével indult, majd irodalmárokvilágítottak rá az írói munkásság kevésbé ismert részleteire,míg Kuncz Aladár, a magánember alakja szinténmegelevenedett a kortársak írásai nyomán, amelyeket nevesszínmûvészek tolmácsoltak.

Elsõként Jancsó Miklós kolozsvári egyetemi tanár ésszínmûvész olvasott fel édesanyja, Jancsó Elemérné, M.Szabó Magda (Kuncz Aladár unokahúga) eddig kiadatlannaplójából, melyben az egykori fiatal lány nagybátyja alakját,családcentrikusságát és rendkívüli lelki finomságát idézi fel.Bács Ferenc színmûvész a Bánffy (Kisbán) Miklós által írott

MEDGYESSY ÉVA

VVVVVALLOMÁSALLOMÁSALLOMÁSALLOMÁSALLOMÁSKuncz Aladárnak

Igaz: én itt a sorssal nem csatáztam,én döbbent szemmel láttam itt a vért,és nem lengettem omló barrikádon

fehér zászlót a véres emberért.

Viharokból kibomló új világértcsak álmom volt, nem lobbanó vitám.

Rohamra nem harsogtam riadókatjövõ-ködökbe zúgó trombitán.

A seb, mit rajtam vad kor ökle zúzott,sötét heggé simult minden dalon.

De mint a monda tóba hullt harangja,a mélyben él az ember-fájdalom.

S én nem tudom, hogy meddig él a versem,titánok halnak, tornyok rengenek.Ahol világ-traverzek összedûlnek,

a vers, a versem hogyne halna meg?

Ha nem leszek, nem fogja tudni senki,sorsomnak mennyi furcsa titka volt.A hûlt sorok: megannyi érc-koporsó,

s a könyv, a könyvem gránit-kriptabolt.

De túl romon, ha perce jön csodáknak,a mély megkondul, mintha vallana,s a bolt alól harangtisztán kicsendüls magasra száll az ember dallama!

HHHHHÓHULLÁSBANÓHULLÁSBANÓHULLÁSBANÓHULLÁSBANÓHULLÁSBAN

Porka havak hulladoznak - ó zengésü ének,verse régi regölõknek, muzsikája télnek.

Porka havak... Hatvan éve, vagy hatvanöt is tán,a temetõ jeges útján hogy repült a kis szán.

Porka havak... Kollégium kiskamasz-diákja,hogy rohantál sereg-élen hangos hó-csatákba...

Porka havak... Hogy suhantál ifjú, könnyü szívvelhó-szelekben a hegyoldalt szalagozó sível.

Porka havak... Messze kísért hó-dala a múltnak.Fehéredõ fejedre is porka havak hulltak?

Lassan lép már fürge lábad, óvakodva, félve:egyet lépsz és bezuhansz az örök-álmu télbe...

ÁÁÁÁÁPRILPRILPRILPRILPRILYYYYY L L L L LAJOSAJOSAJOSAJOSAJOS 125. 125. 125. 125. 125. SZÜLETÉSNSZÜLETÉSNSZÜLETÉSNSZÜLETÉSNSZÜLETÉSNAPJÁRAAPJÁRAAPJÁRAAPJÁRAAPJÁRA

ÁPRILY LAJOS:

Kõ PÁl: Kuncz Aladár



búcsúbeszédet mondotta el, amelyben a kortárs író a kollégaés ember Kuncz Aladár kivételes intellektusára,szerénységére és humanizmusára emlékezik. A pótolhatatlanbarát és pályatárs elvesztése miatti fájdalmat Dsida JenõImmáron 53 napja… címû költeményével Rekita Rozáliaelevenítette fel.

Az alkotói életmûvével foglalkozó irodalmárok közülelsõként Filep Tamás Gusztáv szólalt fel, aki Kuncz Aladárrendkívül értékes szerkesztõi munkásságáról beszélt, melynagymértékben hozzájárult a Trianon utáni irodalmipublicisztikánk koncepciójának megalapozásához ésértékeinek rangsorolásához. Ugyanakkor felhívta a figyelmeta Fekete kolostor kapcsán „egykönyvû” írónak titulált alkotógazdag (és összességében máig kiadatlan) publicisztikájára,irodalomelméleti és - történeti tevékenységére. Rávilágítottkönyvkiadásunknak arra a mulasztására is, amelynekeredményeként Kuncz rendkívüli értékû monográfiája, Amagyar irodalomtörténet elméletének és módszerénekfejlõdése Toldy Ferenc óta címû írás mindmáig kéziratbanhever.

Pomogáts Béla a magyar könyvkiadás felelõsségét vettegórcsõ alá. Pontosabban arra a regényzáró félmondatraemlékeztetett, amely a hatvanas években megjelent Feketekolostor kiadásából a cenzúra mûködésének köszönhetõenkimaradt, és ezután minden soron következõ – arendszerváltás után már nem cenzúrázott - kiadásbólszintúgy hiányzik. Márpedig ez az a fél mondat, ami egycsapásra világította (volna) meg Kuncz Aladár nemzeti éspolitikai nézeteit. A Fekete kolostor ugyanis mindenfellelhetõ kiadásában a következõ mondattal végzõdik:„Csak most éreztük, hogy a fogságból hazaérkeztünk.”Jóllehet az eredeti utolsó mondat így hangzik: „Csak mostéreztük, hogy a fogságból hazaérkeztünk, az egyikszomorúságból egy másik, még nagyobb szomorúságba.” –azaz a Noirmoutier-bõl a Trianon utáni Magyarországra, aholéppen Kun Béla volt hatalmon. Csak egy fél mondat. Ésmicsoda különbség! Ideje lenne visszaadni a megjelenésejogát.

Bágyoni Szabó István Kuncz Aladár fogékonyságárólbeszélt a háború és bezártság mint témakör iránt és KazinczyFogságom naplójá-val állította párhuzamba a Feketekolostort. Megemlékezett a Fekete kolostormellékszereplõirõl – így Zádory Oszkár szobrászmûvészrõlis, aki késõbb a Kuncz Alaldár síremlékének Krisztus-fejétmintázta.

Dr . Szász István Tas mint a Hitel szakavatott kutatója, atavaly elhunyt, utolsó „Hitel”-es, Lõrinczi László alakjátelevenítette fel, aki egészen rendkívüli irodalmi kutatástvégzett – Kuncz Aladár nyomában. A hetvenes évekbenvégigjárta ugyanis az író franciaországi Kanosszájának útját,s élményeit az „Utazás a Fekete kolostorhoz” címû irodalmiriportjában tette közkinccsé - rendkívül értékes adalékokatszolgáltatva a regény értelmezéséhez, egyúttal egy páratlanirodalmi utazásban részesítve az olvasót.

A Kuncz Magdolna által kezdeményezett élménydúsest komoly tanulságokkal szolgál. Van, mit tenni KunczAladár, a publicista, az irodalomtörténész, az esztéta és azíró hagyatéka kapcsán. Sok – ám odafigyeléssel,elhivatottsággal pótolható az elmúlt évtizedek mulasztása.Az Alapítvány elnökasszonya ezen munkálkodik.

- Melyek hát az Alapítvány soron következõ tervei?- A cél, amit a tavaly elsõként magunk elé tûztünk, már

megvalósult – mondja Kuncz Magdolna -, legelõszöris aFiumei úti temetõben lévõ síremléket hozattuk rendbe. AZádory Oszkár által alkotott Krisztus töredezett, lepusztultállapotban volt, ma már felújítva áll Kuncz Aladár sírja fölött.A következõkben a Fekete kolostor csonkítatlan újrakiadásáttervezzük itthon és külföldön, akár több nyelven is. Mert azthiszem, hogy a regényben megfogalmazott humanistagondolatnak – mely a sok igazságtalanság és szenvedésellenére is különbséget tud tenni a francia sovinizmus és afrancia kultúra között - ma is aktualitása van, csakúgy, minta egészséges nemzetben és egyúttal nemzetköziségben valógondolkodásnak is, ami Kuncz Aladár sajátja volt. Minélmélyebbre ások ebben a szellemi hagyatékban, annál inkábbkiderül, milyen sok még a tennivaló.

Igen. Ennek az estének a tanulságai is azt az érzést keltikaz érdeklõdõben, hogy Kuncz Magdola valahogy úgy járt,mint a kíváncsi barlangász, aki egy izgalmas sziklamélyedéstakart felkutatni, ám alatta hatalmas, feltáratlanbarlangrendszerre bukkant.

Amit most már nem lehet felderítetlenül hagyni.

FFFFFENYÕKENYÕKENYÕKENYÕKENYÕK

ti

tûlevelû

csend kupoláiörök-

zöld fenyveseka hó

alól is reményt szikráznicsak zengjetek!

Isten nélküli istállók mélyénti õrzitek a szárnyatok alá menekült

Kisdedet.Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve,

ha õrökelkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább!

Némán is hirdessétek e gyûlölet-rengetegbe':csak a

szeretettehet

csodát.

TOLLAS TIBOR



Erõss Jánosné (Fotó: Hering J.)

1Sepsiszentgyörgyön utolsó útjára kísérték ErõssJánosnét. A Csíkmenaságon született Károly Erzsébetbúcsúztatására... 2012. szeptember 25-én került sor asepsiszentgyörgyi római katolikus temetõben. Szabó Lajoskanonok celebrálta a gyászszertartást, míg a koncelebrálókvoltak Csató Béla marosvásárhelyi fõesperes, Márkus Andráscímzetes esperes, az õrkõi Mária Világ KirálynõjePlébániatemplom lelkésze és Ferencz Imre nyugalmazottplébános.

Szabó Lajos címzetes kanonok, az elhunyt Erõss Jánosnétemplomának, a Sepsiszentgyörgyi Szent JózsefPlébániatemplom plébánosa gyászbeszédét Jézusnak a tízszûzrõl szóló, a Máté evangéliumában olvashatópéldabeszédének verseire építette. „Erzsébet nõvérünk acsaládi otthonban, a iskolai katedrán, az utcán és atemplomban egyaránt megélte a katolikus hitét”, mondtaLajos atya, majd így folytatta: „Élete nehéz napjaiban asötétség elûzésére szolgáló olajat a mélységes Szûz Mária-tiszteletébõl préselte. A kötelesség teljesítésében ishûségesnek találtatott, mert látta, hogy amiként a székelygyermekeket oktatja, úgy valójában Isten munkatársáválesz”...

Szabó Lajos kanonok ezután hangsúlyozta: Erzsébetasszony a férje mellett vállalta a szenvedést, s aki ismeri acsalád történetét, az tudja, hogy Erõss János bebörtönzéseután a nejét kitiltották a tanügybõl, s más hasonló sorsúasszonnyal együtt õt is elválásra kényszerítették az urától.Erõss Jánosné azonban ennek ellenére végig hûséges maradtaz urához, mondta a plébános, s mi tesszük hozzá, hogyrészérõl a polgári válás csak színlelt volt, mert a kicsit jobbidõk eljöttekor ismét megkötötték az állami házasságot,miközben értelemszerûen a katolikus házasságkötés egypillanatra sem szûnt meg... Erõss Erzsébet a szenvedéseibõlmég akkor is olajat préselt, amikor testben már nagyongyengének érezte magát.

Ferencz Imre nyugalmazott plébános is az elhunytszülõfalujában, Csíkmenaságon látta meg napvilágot, és amúlt század '70-es éveinek közepén Erzsébet asszony

templomában, a Sepsiszentgyörgyi Szent József templombanszolgált káplánként, ezért jól ismerte õt és a férjét. Aravatalozóban mondott beszédében Ferencz Imre atya ahonleányi, illetve az asszonyi hûség, helytállás, kitartásmegtestesítõjeként említette az elhunytat, s szavaialátámasztására idézte Wass Albert bibliai képet is fölvillantóElsõ galamb címû költeményét, így e sorokat is: „És akkor:/ egyszerre a vaksötéten át / kinyúlt felénk egy gyönge nõikéz. / Meglengetett egy szál fehér virágot: / ennyi volt azegész.”

Albert Ernõ, a Székely Mikó Kollégium nyugalmazottigazgatója, magyartanár, aki a híres Konsza Samunyomdokán haladva mikós tanítványaival együtt mintegyháromezer csíki és háromszéki népballadát, költeményt,éneket gyûjtött és adta ki azoknak egy részét az 1973-bannapvilágot látott Háromszéki magyar népballadák címûkötetében, a legutóbbi augusztus 20. alkalmából átvehette aMagyar Érdemrend Tiszti Keresztjét. A neves néprajztudós,az egykori tanár kolléga Erõss Jánosné koporsója fölöttelmondott gyászbeszédében elsõsorban az 1997-beneltávozott férj és a most elhunyt feleség emberségérõl,székelységérõl és a székely népmûvészetek irántielkötelezettségérõl szólt.

Albert Ernõ néprajztudós és Szabó Lajos kanonok a sírnál(Fotó: Sánta Ferenc)

A Csíkdánfalván született Albert Ernõ fölelevenítette acsíkszeredai, manapság Márton Áron Líceumnak nevezettközépiskolában együtt eltöltött diákéveket, majd beszéltazokról az évtizedekrõl, amikor az Erõss házaspár már aháromszéki Sepsiszentgyörgyön sok megpróbáltatáson mentkeresztül. Erõss Jánosné emberi és székely nemzetihelytállásáról szólva hangsúlyozta: hûséges feleségkéntkiállt a férje mellett akkor is, amikor 1958-ban súlyosbörtönbüntetésre ítélték az 1956-os anyaországi forradalomés szabadságharc támogatásáért, pontosabban a SzékelyMikó Kollégiumban szervezkedõ diákjai melletti kiállásáért.

A néprajztudós beszélt Erõss János 1945-ben kezdõdõ,hat és fél esztendeig tartó szovjet hadifogságáról, amelyet aMagyar Királyi Honvédség katonájaként szenvedett és viseltel méltósággal. A szovjetunióbeli hadifogságot, majd az 1956

HHHHHALOALOALOALOALOTTTTTTTTTTAKAKAKAKAK NNNNNAPJÁNAPJÁNAPJÁNAPJÁNAPJÁN EGYEGYEGYEGYEGY SZÁLSZÁLSZÁLSZÁLSZÁL FEHÉRFEHÉRFEHÉRFEHÉRFEHÉR VIRÁGGALVIRÁGGALVIRÁGGALVIRÁGGALVIRÁGGAL... - I... - I... - I... - I... - INNNNN M M M M MEMORIAMEMORIAMEMORIAMEMORIAMEMORIAM E E E E ERÕSSRÕSSRÕSSRÕSSRÕSS J J J J JÁNOSNÉÁNOSNÉÁNOSNÉÁNOSNÉÁNOSNÉ

1 részlet a Kuruc.info, 2012. okt. 22-én megjelent cikkbõl



utáni romániai börtönévek szenvedéseit, a mellõzöttséget, akitaszítottságot kifejezik Erõss János faragványai és egyébalkotásai, míg a most elhunyt özvegynek a férj kálváriásélete miatt vállalt gyötrelmei kifejezésre jutottak a diákjaihozvaló odaadásában, a székelységhez az utolsó leheletéig valóragaszkodásában, valamint a székely kézimunkák, anépmûvészet iránti hozzáértõ szeretetében, mondta AlbertErnõ, majd szavai alátámasztására fölhozta, hogy aSepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum udvarán állószékely tájház berendezésének összeállításával ErõssJánosnét bízta meg az intézmény mostani igazgatója.

Az életének 82. évében súlyos, gyógyíthatatlanbetegségben elhunyt Erõss Jánosnét végakaratánakmegfelelõen csíki székely népviseleti ruhában, az egyesztendõvel ezelõtt megkapott magyar állampolgárságátigazoló igazolvánnyal a szíve fölött helyezték öröknyugalomra... Pannika, a sepsiszentgyörgyi közelebbihozzátartozó és a szûkebb szülõföldjérõl, Csíkországbólérkezett rokonok, valamint a fogadott leányának is tekintettGábor Ágnes az õsi székely szokásnak megfelelõen kaláccsal,pálinkával kínálták a temetésrõl távozókat.

MMMMMAAAAAGYGYGYGYGYARARARARAR ÉSÉSÉSÉSÉS E E E E EURÓPURÓPURÓPURÓPURÓPAIAIAIAIAI É É É É ÉTELEKTELEKTELEKTELEKTELEK

A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet,A legfinomabb bécsi szelet, gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával gulyásleves, borjúpaprikás galuskával

Nagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékNagy saláta- és szendvicsválasztékLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünkLikõrengedéllyel rendelkezünk

49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeink49. éve állunk vendégeinkrendelkezésére!rendelkezésére!rendelkezésére!rendelkezésére!rendelkezésére!

Minden nap nyitvaMinden nap nyitvaMinden nap nyitvaMinden nap nyitvaMinden nap nyitvad. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-igd. e. 10-tõl este 11-ig

Pénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-igPénteken és szombaton este 12-ig99 Y99 Y99 Y99 Y99 Yorkvilorkvilorkvilorkvilorkville Ale Ale Ale Ale Ave., Tve., Tve., Tve., Tve., Torontoorontoorontoorontooronto, ON, ON, ON, ON, ON

416-920-2108416-920-2108416-920-2108416-920-2108416-920-2108Élõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat ésÉlõzene minden péntek, szombat és

vasárnap este vasárnap este vasárnap este vasárnap este vasárnap este

the coffee millthe coffee millthe coffee millthe coffee millthe coffee mill

Hering József

♦ Ha a házamat fenyõágakkal, gyertyákkal, égõkkelés csilingelõ harangocskákkal díszítem fel, de a családomfelé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mintdíszlettervezõ.♦ Ha a konyhában fáradozom, karácsonyisüteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket fõzök,és az evéshez csodálatosan megterített asztat készítek elõ,de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb,mint szakácsnõ.♦ Ha a szegénykonyhában segédkezzem, az öregekotthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomatsegélyként elajándékozom, de a családom felé nincsbennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.♦ Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolthópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt,a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs aszívemben, akkor nem értettem meg, mirõl is szól akarácsony.♦ A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekétmegölelje.♦ A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja aházastársát.♦ A szeretet nem irigyel másokat házukért, amibenjól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillõ asztalterítõvan.♦ A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenekmár az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útbantudnak lenni.

♦ A szeretet nem csak azoknak ad, akiktõl kap isvalamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat,akik ezt nem tudják viszonozni.♦ A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindentremél, mindent eltûr.♦ A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorokelvesznek, a számítógépek elavulnak.♦ De a szeretet ajándéka megmarad.

♦ A szeretet soha el nem múlik.

(Az 1 Korinthus 13. karácsonyi átköltése)

Jézus születéseGerard van Honthorst: A pásztorok imádása

AAAAADDDDDVENTIVENTIVENTIVENTIVENTI GONDGONDGONDGONDGONDOLAOLAOLAOLAOLATTTTTOKOKOKOKOK



A A A A A FORRADFORRADFORRADFORRADFORRADALOMALOMALOMALOMALOM ÉSÉSÉSÉSÉS SZABSZABSZABSZABSZABADSÁGHARADSÁGHARADSÁGHARADSÁGHARADSÁGHARCCCCC HETEHETEHETEHETEHETE

KKKKKANADÁBANANADÁBANANADÁBANANADÁBANANADÁBAN

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 56.évfordulójának rendezvényeit foglaltuk össze - sorban,Keletrõl Délre, illetõleg Nyugat felé haladva.

A fõvárosban, Ottawában Ottawában Ottawában Ottawában Ottawában két helyen is koszorúzásrakerült sor: a Beechwood Cemetery nevû temetõben, valaminta Maple Island-on található, a magyar szabadságharcokemlékét hirdetõ gyönyörû kettõs emlékmûnél.Magyarország Nagykövetsége részvételével az ottawai 56-osok szervezete, a Magyar Ház, a magyar egyházak rótták lekegyeletüket a mártírok emléke elõtt. Az ottawai magyaroka Magyar Házban tartott összejövetelen idézték meg 1956forradalmi napjait, amikor Dr. Pordány László nagykövettartott ünnepi beszédet, majd Szíki Károly egri színmûvészirodalmi összeállítását hallgatták meg.

A Nagykövetségen tartott fogadáson magyarországi éskanadai politikai személyiségek, a diplomáciai képviseletekvezetõi is részt vettek. Ezalkalommal Dr. Horváth János, amagyar Országgyûlés Korelnöke és Jason Kenney, kanadaibevádorlási, állampolgársági és multikulturális minisztermondott beszédet, fejet hajtva a szabadságszeretõ magyarnép hõsiessége elõtt. Az 56-os forradalom hetét aNagykövetségen honosítási ceremónia is fémjelezte, amikorhuszonhat új állampolgár tehette le az esküt.

Montreal, QCMontreal, QCMontreal, QCMontreal, QCMontreal, QC„Idén október 22-én, vasárnap ünnepeltük 1956-os

forradalmunkat a Magyarok Nagyasszonya EgyházközségMindszenty termében. Idén október 22-én, vasárnapünnepeltük 1956-os forradalmunkat a MagyarokNagyasszonya Egyházközség Mindszenty termében. AMagyar Iskolások és a csekészgyerekek egy-egy jelenetmutattak be, az iskola zenetanára Lakatos István muzsikált.Kelmen Tibor a Montreali Magyar Bizottságot képviselte.Legvégül Teakle Marika beszélt. Neki emlékplakettet adtakát, és virággal köszönték meg az 1956-os menekültekért tettfordítói, tolmácsi munkáját. Ezután a Bokréta tánccsoport következett. Az ünnepséget Nt. György Attila beszéde zárta.”

(Forrás: Magyar Krónika)

Október 19-én kezdõdött az 56-os megemlékezés Dr.Horváth Jánosnak, a Magyar Országgyûlés korelnökének aTorontói Egyetemen tartott elõadásával. A professzor úrnemcsak forradalmi emlékeirõl, hanem a jelenlegi hazaiállapotokra rámutató lényegi összefüggésekrõl is beszélt.1956 a szabadság fáklyája volt, mondta. Váratlanul gyúlt kiez a láng, az események dinamizmusa lobbantotta fel. Azokéaz eseményeké, amelyek meglepték az utcára vonulttüntetõket, meglepték a kormányt, a Szovjetuniót és a nyugatiCIA-t – meghökkentették az egész világot.

Õ mint ipari munkás csatlakozott október 23-án adiáktüntetõkhöz, velük vonult a Bem-térre. Senki nem hívtaaz embereket, spontán állt be mindenki a tömegbe. Akormány képviselõi próbáltak szólni a néphez, delehurrogták õket. Nagy Imre miniszterelnök „KedvesElvtársak” megszólítását szintén hatalmas hurrogás fogadta,de a hangváltást, hogy „Magyar Testvéreim!” óriási ujjongáskövette. A békésen tüntetõk széttépett újságdarabokatgyújtottak meg, amelyek megvilágították az arcokat ésragyogtak, akár tízezer fáklya. Ez is hozzátartozott október23. csodájához, ám amikor a szétoszolandó emberek közébekiáltott egy motoros, hogy „az ávósok lõnek a rádiónál!”,akkor mindenki a Rádió felé indult. A durva, véresbeavatkozás alakította át a békés tüntetést forradalommá,majd a november 4-i szovjet invázió szabadságharccá. Ekkorkerült Magyarország a világ figyelmének középpontjába.

Október 21-én, vasárnap délután a Szent ErzsébetRómai Katolikus templomban a forradalom és szabadságharcemlékére rendezett rövid kulturális program után hangzottel Dr. Horváth János ünnepi beszéde, amely felvillantotta1956 legemlékezetesebb pillanatait.

Mi, magyarok ritkán éljük meg igazi voltunkat azsarnokság ellen, mondta, mint ahogy az történt a kuruc-labanc harcok idején, Széchenyi István, Kossuth Lajoskorában és 1956-ban. E nagy történelmi mérföldkövekközben események zajlanak, ezek vezetnek egyiktõl amásikig – és eljutunk a máig, a mai Magyarországig, amikornem vagyunk megelégedve magunkkal, mert nem az, amilehetne, amire képesek lennénk. „A forradalom

TTTTTorontoorontoorontoorontooronto, ON, ON, ON, ON, ON

Jason Kenney miniszterDr. Horváth János

56-os emlékmû Maple Island-on



WWWWWeeeeelllll land-on és Nland-on és Nland-on és Nland-on és Nland-on és Niagara Fiagara Fiagara Fiagara Fiagara Falalalalalls-ls-ls-ls-ls-on forradalmimegemlékezésének ünnepi szónoka Dr. Latorcai János voltipari és kereskedelmi miniszter, országgyûlési képviselõ, azOrszággyûlés alelnöke volt. Niagara Falls-on az Elnök úrMézes Miklósnak 92. születésnapja alkalmából átadta aMAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJÉT és SzõkeJánosnak, a Niagara Falls-i Árpád Hall elnökének a MagyarOrszággyûlés ezüstérmét.

Mézes Miklós a következõ szavakkal köszönte meg akitüntetést:

“Köszönjük Alelnök úr értékes, 1956-ot, a magyarforradalmat és szabadságharcot méltató emlékbeszédét!Köszönöm, hogy elhozta Áder Jánosnak, a MagyarKöztársasági Elnöknek és a KereszténydemokrataNéppártnak- amelynek még most is elnökségi tagja vagyok- az értékes kitüntetést, melyet 92. születésnapom alkalmából,munkásságom elismeréseként nekem adományoztak. KéremLatorcai János Alelnök urat, adja át tiszteletteljesköszönetemet Áder János Köztársasági Elnök úrnak, OrbánViktor miniszterelnök úrnak és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak... Kilencvenkét esztendõsen is bízom magyarnépünk okosságában, a jövõt jól látó, elõre tekintõtisztánlá-

tásában, amely a következõ generáció számára képes leszkijelölni az utat. Adja Isten, hogy így legyen!”””””

Edmonton, ABEdmonton, ABEdmonton, ABEdmonton, ABEdmonton, ABAz edmonti magyarok az 1956. október 23-i ünnepi

megemlékezést október 21-én, szombaton d.u. 3-kortartották a Magyar Kultúrházban. Díszvendégként ezen résztvett a magyar palamenti küldöttség Potápi Árpád Jánosországgyûlési képviselõ, a Nemzei Összetartozás ParlamentiBizottságának Elnöke, Bonyhád polgármestere vezetésével,aki az ünnepi szónok volt. A küldöttség tagja volt SzilágyiPéter, a fenti bizottság osztályvezetõje, valamint MárkyZoltán, az Országgyûlés Külügyi Hivatala NemzetiIntegrációs Fõosztályának vezetõje. A küldöttséget SzenteSándor Magyarország Észak-Albertai tiszteletbeli Konzuljakísérte. Az ünnepséget Dr. Berkes Zoltán, a Corvin TörténetiTársaság elnöke vezette. Dr. Pungur József református lelkészimája után a Csárdás Táncegyüttes tagjai magyar népitáncokat adtak elõ. Ezután került sor Potápi Árpád Jánosmagasszintû elõadására. Az ünnepséget a kanadai, a magyarés a székely himnuszok keretezték. A hivatalos program utánsütemény és kávé mellett a közönség találkozott avendégekkel. A megemlékezésen mintegy százan vettekrészt. A Magyar Hõsi Emlékmû megkoszorúzására október23-án, kedden este 6-kor került sor a Szent Imre RómaiKatolikus Templom kertjében, amely a Magyar Himnuszeléneklésével kezdõdött, majd Dr. Pungur József lelkészimája, áldása és Max Lugovszki plébános imája után a Székelyhimnusz eléneklésével végzõdött. (Dr. Pungur József )

CalgaryCalgaryCalgaryCalgaryCalgary, AB, AB, AB, AB, ABAz ünnepségsorozat Carlgary-ban ünnepi misével

kezdõdött a katolikus templomban, majd fogadással ésünnepi megemlékezéssel folytatódott a MagyarKultúrközpontban, ahol ünnepi szónok Potápi Árpád Jánosországgyûlési képviselõ, a Nemzei Összetartozás Parlamenti

eseményeiben viszont magunk voltunk,” hangsúlyozta. AXX. század megaláztatásai vezettek el a forrdalomig. A JáltaiNyilatkozat garantálta az emberi jogokat, és a magyarok ezzela garanciával éltek is akkor, és bár Magyarországon szovjetmegszállás volt, a nép tette a csodát. Földreformot dolgoztakki, az ország megtermelte a saját kenyerét, megtermelteazokat a javakat, amiknek értéke volt és az ország épülnikezdett. 1945-ben, a nagy infláció közepette megjelent astabil pénz, és annak ellenére, hogy a szalmaszálra építkezettaz magyarság, haladt a békeszerzõdés felé. És ekkor aSzovjetunió megszegte a Jáltai Nyilatkozatot.Magyarországon soha nem volt kommunista hatalomátvétel,1947-ben a szovjet hadsereg távolította el a nép megválasztottvezetõit, tartóztatta le a parlamenti képviselõket és adta átRákosinak a hatalmat. A nyugati világ nem akarta eztelfogadni – és két hét múlva megalakult a NATO, amelyetvalójában a budapesti események hívtak életre. Negyven évután a Szovjetunió belátta, hogy jobb, ha elismeri a vereségét.1990-ben nemcsak a kommunizmus bukott meg, hanem azegész nagy cári orosz birodalom szétesett. A magyartörténelem ilyen fordulatokat juttat eszünkbe, így áll össze avilág, summázta az elhangzottakat a szónok.

Ünnepelni szép, mondta, de igazából egyéb afeladatunk! Hallgassuk meg egymást! formáljuk. Ne legyünka mulasztás bûnének áldozatai, figyelmeztetett, mert „Amilétezik, az lehetséges!”, fejezte be „Horváth professzor elsõtézisével” ünnepi beszédét..

Október 23-án a Torontói Városházánzászlófelvonásra és a Budapest Parkban koszorúzásra kerültsor. Ezalkalommal Potápi Árpád, a Magyar OrszággyûlésNemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, Bonyhádpolgármestere emlékezett a forradalmi napokra.

Bizottságának Elnöke, Bonyhád Polgármestere vezetésével, aki az ünnepi

Dr. Latorcai János

Klubban október 21-én emlékezett meg a forradalom 56.évfordulójáról. Az ünnepi mûsor díszvendége Szíki Károlyegri színmûvész volt.

Kitchener/WKitchener/WKitchener/WKitchener/WKitchener/Waterloo aterloo aterloo aterloo aterloo magyarsága a Kanadai Kossuth

Dr. Latorcai János



Észak-Alberta-i tiszteletbeli konzul kísérte és jelen voltak aCalgary-i magyar szervezetek elõljárói, a helybeli magyarközösség meghatározó személyiségei, valamint Toldi Éva,az edmontoni Magyar Kultúrkör elnöke. (Szabó László)

VVVVVancouverancouverancouverancouverancouver, B, B, B, B, B. C.. C.. C.. C.. C.A nyugati partok nagyvárosának ünnepi szónoka dr.

Megyesy Jenõ, Orbán Viktor miniszterelnök a “nyugatimagyarságért és jótékony célú kezdeményezésekért” felelõskülpolitikai fõtanácsadója volt, akinek beszédébél közlünkrészleteteket..

“Az 1956-os forradalom számunkra, akik ezt megéltük,átéltük, túléltük, nyilvánvalóan egész életünket meghatározóeseménysorozattá vált. De meggyõzõdésem, hogy az ehhezhasonló történelmi események nem csak számunkra, hanema késõbbi generációk, a mai Magyarország számára is fontosviszonyítási pontok maradnak hosszú ideig...

1956-ra a magyar társadalom teherbírása a végsõkigfeszült. Csak egy szikra, egy végsõ csepp kellett a pohárba,hogy a magyar nép azt mondja: elég! Ezt a szikrát –tökéletesebben nem is rendezhette volna a Teremtõ – alengyel nép iránti szolidaritás jelentett, a poznanimegmozdulások fényében. A szikra egy pillanat alatt lángragyúlt, és szinte elképzelhetetlen tömegek sorakoztak spontána Parlamenthez vonulva a régóta vágyott, de kimondani,nem mert követeléseket világossá tenni az elnyomópártvezetés számára...

Kevés olyan eseményt tudunk megemlíteni a XX.századi magyar történelembõl, amely ennyire nyilvánvalóanés kizárólag pozitív emlék, mindannyiunk számára, akik abarikádnak ezen az oldalán álltunk. Abban az 56 évvel ezelõttialig két hétben mindent megtaláltunk, amire büszkéklehetünk, amilyennek ma is szeretnénk látni önmagunkat,társadalmunkat, hazánkat: hõsiesség, szolidaritás,önzetlenség, kitartás. A világos értékek melletti

elkötelezettség adta a forradalom tisztaságát, azt az egységet,amely az egymásiránti megértésnek és szolidaritásnak isalapja volt. A pesti aszfalton fekvõ nyitott bõrönd, benne azadományokkal, jelképe lett ennek a tisztaságnak. A politikaiszabadság lehetõsége magával hozta a felelõsség érzését, azegymásért, az országért viselt felelõsséget, amely több mintkötelességtudat. Nem csupán a törvények tisztelete, hanemtartás és életforma...

A forradalom leverését követõ kivándorlás érzékenyenérintette Magyarországot: mintegy kétszázezer honfitársunkdöntött a távozás mellett. Miközben pótolhatatlanveszteséget jelentett elvándorlásuk az óhaza számára,kiemelkedõ hozzájárulásokat tettek újonnan választotthazájuk gazdasági, tudományos és mûvészeti életéhez. Amagyar ’56-os emigráció Ausztráliától Kanadáig,Argentínától az Egyesült Államokig mindenhol kivívtamagának a befogadó társadalom tiszteletét, munkabírásával,leleményességével, innovációs képességével kiemelkedõtalkotott a magyar hírnév öregbítése érdekében világszerte.Ami a kommunista Magyarország vesztesége volt, az aNyugat nyeresége lett. A közelmúltban itt, Kanadában anemzeti örökség részévé nyilvánították az ’56-os forradalomnyomán ide sodort mintegy 40 ezer honfitársunk jelentettemigránshullámot. Vancouvernek külön szimbolikus szerepjutott a kanadai emigráció életében. A kanadai kormánysegítségével itt telepedhettek le a Soproni Egyetem (amelymaga is Selmecbányáról költözött át Trianon után) oktatóiés tanulói, hogy a University of British Columbia erdészetifakultása keretében, külön „Soproni Divíziót” alkotvafejezhessék be tanulmányaikat magyar nyelven, jelentõsenhozzájárulva szakértelmükkel, tapasztalataikkal a brit-kolumbiai erdészeti oktatás fejlõdéséhez.

Az ’56-os magyar emigráció ezen küldetése továbbrasem ért véget. Magyarország új kormányának hosszú távústratégiai célja a teljes körû magyar nemzetegyesítés, egyolyan jogi és társadalmi környezet kialakítása, amelybenminden egyes magyar ember – a világ bármelyik pontjánéljen is – részt vehet nemzeti ügyeink alakításában.

Ennek a stratégiai koncepciónak a jegyében azOrszággyûlés megalkotta az új magyar Alaptörvényt és akedvezményes honosítás rendszerét, hogy a viszontagságosXX. század viharai által a Magyarországról mind jogilag,mind fizikailag távol sodort magyarok is újra teljes jogú tagjailehessenek a nemzet testének. Buzdítanám Önöket, fontoljákmeg csatlakozzanak a nemzethez a maguk és a gyerekeiknevében... A magyar emigráció világszerte magára vállaltaa feladatot, hogy a kommunista diktatúra alatt foszladozóértékek megtartója, ápolója, hírvivõje legyen. Erre azáldozatos munkára ma is nagy szükség van: nap, mint naptanúi lehetünk a Magyarországot nem ismerõ, hazánkrólfelületesen tájékozódó médiatermékek esetenkéntrosszindulattól és torzításoktól sem mentes tudósításainak,melyek jelentõs károkat okoznak hazánknak. SzerencséreKanadában ez a negatív tendencia kevésbé figyelhetõ meg,

Az 1956-os emlékmû megkoszorúzása Vancouverben

elnöke volt. Megjelent Márky Zoltán, az OrszággyûlésKülügyi Hivatala Nemzeti Integrációs Fõosztályánakvezetõje és Szilágyi Péter úr. A küldöttséget Szente Sándor



de itt is létezik. A távoli Magyarországról lehetetlen mindenrosszindulatú mendemondát, torz csúsztatást hatékonyanmegcáfolni. A magyar diaszpóra mond Európában, mindÉszak-Amerikában eddig is komoly szerepet vállalt abban,hogy a közös vívmányaink elleni támadásokat a helyszínenhiggadtan, de határozottan visszautasítsa. Köszönjük eztÖnöknek is, akik nem csak 1956-ban, de most is kiállnakközös értékeinkért, hagyományainkét, nyelvünkért, amagyar nemzetért, hazánkért. „Right or Wrong, this is mycountry”.

Ötvenhat évvel ezelõtti forradalmunk felébresztette aháborúk és nemzeti tragédiák következtében a magyarnemzet immunrendszerét és visszaállította a magyarság hitétaz összefogásban és az igazság végsõ gyõzelménekelkerülhetetlenségében. 1956-ban a nemzet döntõ többségenemet mondott a külföldi elnyomó hatalom kiszolgálására,nemzeti hagyományaink és történelmünk megtagadására éstudatos leépítésére, nemet mondott a diktatúrára, a mindentátható korrupcióra.

Az 1956-os forradalom visszaadta nekünk a reménytés a hitet önmagunkban, amit egy hasonlóan történelmijelentõségû korszakban a legnagyobb magyar, SzéchenyiIstván vetett papírra egy azóta szállóigévé vált mondatában:„Sokan azt gondolják: Magyarország volt; - én azt szeretnémhinni, - lesz!” Meggyõzõdésem,hogy össze tudunkmunkálkodni, és igy Széchenyi jóslata a XXI. századbanvalóra válhat. Erre jó példa a most létrejött Kanadai MagyarokOrszágos Szövetsége, amihez gratulálok. Ehhez a munkáhozjelenti számunkra az inspiráció kiapadhatatlan forrását az1956-os forradalom nagyszerû emlékezete. Ehhez amunkához kívánok mindannyiunknak, a Kanadai ésVancouveri magyaroknak sok erõt, bölcsességet és derût.Isten áldja Önöket és munkájukat...”

Ábrahám Tibor, a vancouveri Magyar KulturálisEgyesület elnöke, a Diaszpóra Tanács kanadai elnöke akövetkezõ szavakkal köszönte meg az elõadást:

“

AAAAAZZZZZ EMBEREMBEREMBEREMBEREMBER ÉSÉSÉSÉSÉS AAAAA TÁJTÁJTÁJTÁJTÁJEGYEGYEGYEGYEGY KIMERÍTHETETLENKIMERÍTHETETLENKIMERÍTHETETLENKIMERÍTHETETLENKIMERÍTHETETLEN TÉMATÉMATÉMATÉMATÉMA NÉHÁNYNÉHÁNYNÉHÁNYNÉHÁNYNÉHÁNY ASPEKTUSAASPEKTUSAASPEKTUSAASPEKTUSAASPEKTUSA

KKKKKRALORALORALORALORALOVÁNSZKYVÁNSZKYVÁNSZKYVÁNSZKYVÁNSZKY B B B B BALÁZSALÁZSALÁZSALÁZSALÁZS FOFOFOFOFOTÓMÛVÉSZTÕLTÓMÛVÉSZTÕLTÓMÛVÉSZTÕLTÓMÛVÉSZTÕLTÓMÛVÉSZTÕL

Az ember és a táj. Ezzel az egyszerre szimpla ésegyidejûleg nagyon is összetett címmel nyílt megKralovánszky Balázs, Kanadában élõ fotómûvész kiállításaa váci Madách Imre Mûvelõdési Központ ÁtriumGalériájában (október végén pedig a torontói Elsõ MagyarReformátus Egyház Károli Gáspár Termében, szerk.).

A sokféle technikával és mûfajjal kísérletezõ fotográfuspályája kezdetén, azaz a hetvenes évek derekán kerültkapcsolatba a Vácott mûködõ Dunakanyar Fotóklubbal,melynek – kisebb megszakításokkal – azóta is aktív tagjamaradt... A mostani kiállítás a mûvész újabb és régebbialkotásaiból egyaránt válogat (1986-2012). A témakimeríthetetlenségét jelzi a képek változatossága, melyekkülönbözõ aspektusból, más-más látószögbõl vizsgálják azember és a táj viszonyát, e látószögtõl függõen megvilágítvaa köztük lévõ egyensúlyt vagy épp egy bomlásnak indultharmóniát. A képek nagy része az embert egységbenábrázolja az õt körülvevõ környezettel, melynek maga istermészetes részeként, mintegy alkotóelemeként jelenik meg.Más alkotások a természet vad erõivel szembeszálló embertjelenítik meg... Néhol az ember központi, hangsúlyosszereplõként bukkan fel, másutt inkább amolyanmellékszereplõként, a fotó egy-egy kevésbé hangsúlyosszegletében. De találunk olyan alkotást is, mely egyáltalánnem jelenít meg emberi alakot. Itt az ember jelenlétére csupánegy-egy „ottfelejtett” tárgy utal, mint a vadregényes Kertben,ahol a hatalmas fák közül egy élénkpiros pad világít ki,máskor az épített környezet egy-egy – a természeteskörnyezethez ezúttal harmonikusan illeszkedõ – eleme,õrtornyok, házak emlékeztetnek a jelenleg távollévõ„lakókra.” Kralovánszky Balázs lírai hangvételû fotóilecsendesítenek, és rövid elmélkedésre hívnak. (http://dunakanyart.hu/2012/08/21)

MACZKAY ZSAKLIN

“The present title of the exhibition combines two con-cepts in one: the man and the landscape. These two ideasand their attributes ara widespread in apparent thermesseen and throughout the entire span of art history...”

Balázs Feledy

Séta a parkban, Ontario, 2010

Rengeteg nehézséget kellett legyõznie nemzetünknekahhoz, hogy egyáltalán eljusson ide, a 21. századba... Ez annakis köszönhetõ, hogy a legvészterhesebb idõszakokban ismindig voltak magyarok, akiknek helyen volt a szíve. Akikbátor, példamutató tetteikkel, vagy akár a háttérben végzettáldozatos munkájukkal szó szerint a hátukon vitték anemzetet. Akik optimizmusukkal vagy emberségükkelreményt és hitet adtak a többi magyarnak, hogy van jövõ,hogy igenis érdemes tovább küzdeni nemzetünkért, amelysokkal többre hivatott, mint hogy vesztésre legyen ítélve...

Fõtanácsos Úr! Nagyon szépen köszönjük, a magunk és

nagykövetünk, Dr. Pordány László úr nevében, hogyelfogadta a meghívásunkat és sok sikert kívánunk továbbimunkájához, amelyhez szívesen ajánljuk fel mi, kanadaimagyarok is a segítséget. “



Király Ilona, a torontói magyar közösség közismert éstisztelt tagaj, többkötetes költõ. Két verses kötete1 a napokbanhagyta el a nyomdát, amelyek bemutatójára a Sajgó Szabolcsvezette irodalomi körben került sor a Szent Erzsébet templomhalljában.

Életérõl Ilona így vall a brit columbiai Victóriábanszerkesztett Szigeti Magyarságban:

“Az ország egyik legszebb helyén, Szilvásváradonszülettem 1934-ben. Boldog gyerekkort nyújtott a körülvevõnagy család és a Bükk hegységbeli végtelen erdõ. Majd jött aháború, a Miskolcra költözés, ahol a középiskolát végeztem.Azután a Soproni Erdõmérnöki Fõiskola, ahonnan az 1956-os szelek engem is nyugatra sodortak. Kanadában pénz ésnyelvtudás nélkül kezdtem. Voltam cseléd, pincérnõ, kórházidolgozó, mûszaki rajzoló, ház-és vállalattulajdonos. Közbenférjhez mentem és felneveltem három fiamat. Férjem szinténmagyar. Családunk természetszeretete és az elvesztettgyerekkori paradicsom utáni vágy vezetett el mostanilakóhelyünkre, egy szép erdõs-dombos vidékre Torontóközelében. A háztartás mellett állattenyésztéssel ésfogathajtással töltöm idõmet. A munka közben fogantgondolataimat az erdõsusogás és patakcsobogás formáljaverssé bennem.”

Amit e két kötet szerkesztõjeként elmondhatok:számomra ezek a versek bizonyos értelemben életfilozófiaimegfogalmazások. Ilona megjegyezte meg egy alkalommal,hogy sokan „lenézik” írásait, mert közérthetõek, mertegyszerû szavakat használ érzelmei, gondolatai közlésére,mert nem modernek. Én meg azt mondanám, hogy nagyonismodern költõvel állunk szemben. A legmodernebbekegyikével, aki azért ül le az asztalhoz, papírral, ceruzával akezében – most már számítógéprõl beszélünk -, hogyösszefoglalja napi benyomásait, az azokból kicsapódótanulságokat olyan egyszerûen, ahogy éppen ezek atapasztalatok hatottak rá. Ahogy a természet dolgozik. MertKirály Ilona azt látja napközben a mezõt járva, hogy a fû, agabona szárba „szökken” – és lelke rárímel erre a természeticsodára. Írópapírján az érzései is így maradnak meg, ilyen, akritikusok, a modernkedõ ítészek szerint ódivatú költõikifejezéssel, hogy „Bánat, öröm dalba szökken.” Ha a bánatnem a földre dönti az embert, hanem verset terem a lelkében,mégha szomorút is, akkor mi sem természetesebb, hogy aversdallam nem zongora- vagy orgonafutamokkal, hanemfurulyaszóval éli tovább a maga életét – és ki mondhatná,hogy az õsi, népi hangszereket nem a modern kor igényeszólaltatja meg újra és újra? S ha szabad a muzsikának, az õsiregölésnek modern kori igényként feltámadnia éstovábbélnie, miért lenne avítt a rímes, az egyszerû, de nemnaív verselési forma?

Király Ilona a természettel együtt él, mondhatnókegyütt is hál vele, és figyel a természet szavára. A mesére,

ami elsimítja benne a napi fájdalmakat, leveszi a válláról agondok terhét, széppé, könnyûvé teszi a nehéz munkát ésnapot, ami a modern kor emberének legtöbbször gyötrelmes.Mi, akik a mindennapokat hajszoljuk, a fitnessklubokbankeressük a stresszoldó lehetõségeket, ha nem a kocsmákban,és pszichológushoz rohanunk, Ilona viszont a legmodernebbutat mutatja meg számunkra: a természetbe feledkezést ésIstennel való közösséget.

A mindennapi megpróbáltatások, amikrõl médiahírektudósítanak, Ilona életét is megnehezítik, de õ nem roppanössze a hófúvás alatt, hanem mesébe öltözteti magát,hóemberként játszótársnak tekinti az évszakot, így az erõtpróbára tevõ “Télapóka” lesz, és máris könnyebb abukdácsolás az istállóig, kedvenc lovaihoz – mert „ez azélet sokszor móka/, ha jól tudjuk játszani.” Nem közhely ez,hanem életfilozófia – egyszerû, de igaz. Játékból bomlanakki élettapasztalatának tanulságai, s mert anya-nagymama,mert ember, mert hívõ ember, nem hallgathatja el azokat.Rímes játékok ugrálnak ki a számítógép billentyûibõl, mintmegannyi keljfeljancsi, és Isten jelenlétében melegedvemondja a magáét, „sámli akkor sem leszek,/ hogy más az énfejemre álljon,”, „Minden ember más-más egyén.”, „Mindenmeglátás, mint mozaik,/ egy összetett szép képet alkot.” Ésa summázás: „Ne nyomjál hát le másokat,/ ha magad akarsznaggyá válni,/ mert én – a kis keljfeljancsi -/ talpra fogokmég úgyis állni!”

Azonban életének, emberi, költõi magatartásának nema dac, nem a csakazértis a fõ jellemzõje, hanem a szépnek amindenben való felismerése és annak felmutatása. Mert csakúgy válik jobbá és teljesebbé az életünk, ha lehajolunk agyengébbekhez, és akkor „hozzád az Isten lehajol.” Igazavan Veszelynek abban, hogy „Isten többnyire Királypanaszaival vagy kételyeivel kapcsolatban jelenik meg aversekben, esetenként fellebbez Hozzá, mint a Gondolatokc. versben is... Istenhit és optimizmus összetartozik ésegyaránt hozzáállást jelöl Királynál, egy megingathatatlanhelyet, ahol a sarkára tud állni, vagy legalábbis igazságértfohászkodni, ha kell, mert kell. Végeredményben Királytudatosan inkább reményteljesen hisz, mint nem hisz, inkábbálmodó, mint pesszimista, inkább cselekvõ, mint szemlélõ -lesz ami lesz.”

Király Ilona nem tekinti a természetet csupán a szabadélet, a világ zaja elõl való menekülés lehetõségének, mertfarmösvényeken ballagó verseinek gyakori témája a magyarsors. A mai és a történelmi nemzeti kérdések idõrõl idõrefelbukkannak költészetében – nem lázadozva, nemharsányan, hanem az életbölcsességére támaszkodva. Hiszentudja, hogy nem változtathatjuk meg a világot, és egy idõntúl életünket sem, de beszélnünk kell róla, mert hátha azutánunk jövõk tehetnek valamit.

Új kötetében Szürkület címmel egy szonettkoszorúvallep meg a költõ. A vers minden sora egy új vers kezdete, ígykapcsolja össze a lelkébõl áradó érzelmeket.

(Dancs Rózsa)

MMMMMEGBÉKÉLEGBÉKÉLEGBÉKÉLEGBÉKÉLEGBÉKÉLTTTTT VÁGYVÁGYVÁGYVÁGYVÁGYAKAKAKAKAK NYNYNYNYNYOMÁBOMÁBOMÁBOMÁBOMÁBANANANANAN

1Megbékélt vágyak; Szürkület. Kaleidoscope Publishing,Tornonto, 2012



HHHHHEAEAEAEAEAVENVENVENVENVEN ANDANDANDANDAND A A A A ANGELSNGELSNGELSNGELSNGELS S S S S SINGINGINGINGING

At the Christmas Eve church service, I sat with my twoboisterous grandchildren, ages three and five. Their parentssat in front of the church to present a nativity reading titled"Silent Night." They had warned the children to behave. Ihad warned the children to behave. With scrubbed angelicfaces and Christmas wonder in their eyes, they looked likemodel children posing for a magazine holiday spread. I in-dulged myself in a few moments of pride.

Alec pinched Aubrey. I was grateful that the organ thun-dered into the first hymn just then, drowning out her yelp. Igrabbed her hand before she could return the pinch. Duringthe Lord's Prayer, Aubrey shredded the program I had givenher to color on. The crayons had already rolled under thepew. I watched bits of paper fall on the carpet like snow. Iwould help her pick it up later, but for now the naughtinessI was allowing kept her occupied and her brother quietlyadmiring.

We were enjoying an uneasy truce when their parentsstood to deliver the reading.

"Mommy!" Alec yelled.She frowned, and he sat back in his seat."Silence," my son said to the congregation. "Think for a

moment what that word means to you."My daughter-in-law signed his words. Earlier that year,

she began to use her new signing skills for the benefit of thefew hearing-impaired members of our church.

Alec said a naughty word, thankfully too low for manyto hear. I scowled at him, shaking my finger and my head.Aubrey grinned. Then she proclaimed, every syllable enun-ciated perfectly, in a clear voice that carried to far corners ofthe sanctuary, "Alec is a potty mouth!"

Everyone stared. I was too stunned to speak. My sonand his wife looked at each other. But instead of anger, I sawsurprise.

My son set aside his script and told another story. Hetold about their daughter being born profoundly deaf. Hetalked about four years of hearing aids and speech therapywith no guarantee she would ever learn to speak plainly. Hetalked about the rugged faith that kept the family prayingshe would have a normal life.

He said Aubrey's outburst was an answer to prayer: thefirst perfectly enunciated sentence she had ever spoken.

From the back of the room, a lone voice sang the lastline of a beloved Christmas Carol: Hark! The herald angelssing, Glory to the newborn king.

While the congregation sang four verses of the unsched-uled hymn, my two little angels wiggled in their parents'arms, adding laughter and giggles to the joyful Christmasnoise.

Carol StiggerSSSSSZÜRKÜLETZÜRKÜLETZÜRKÜLETZÜRKÜLETZÜRKÜLET

Leszáll az alkony, - csendes szürkület.Elõttem hosszan megnyúlnak az árnyak.A zöld fenyõ sötéten integet.Régi emlékek karjaikba zárnak.

Merészen röppen fel a képzelet.Magasba emelnek az álomszárnyak.Megismertem már mindkét végletet.Él bennem a remény: valahol várnak.

A szürkületben színesen maradni,A korszellemmel mindenkor haladni,Elgondolások, vágyak, remények...

A természetben – ott a kérdés nyitja:A lépteimet Isten irányítja.Óh, gondolatok, kavargó örvények!

AAAAALKLKLKLKLKONYONYONYONYONY

Leszáll az alkony, - csendes szürkület.Kialszanak a lobbanó remények.Az égõ vágyak nyugovóra térnek,mint múlt idõk rajzolta kövület.

Lecsiszolódott, sima felület:az öregségben ilyen lesz az élet.Halk dúdolássá szelidül az ének.A tekintet homályos révület;

alámerül a régmúlt távlatába,fürkészve les emlékek tárlatába,mint búvár kutat igazgyöngy után.

Meglelje: mégis volt, ami megérte!Mint a fényforrást, helyezi középre,mert a sötétség vár majd ezután...

(TLC Family - internet)



ORORORORORT TT TT TT TT TORORORORORONTONTONTONTONTOOOOO G G G G GÁLAÁLAÁLAÁLAÁLA - T - T - T - T - TOMOMOMOMOM M M M M MIHALIKIHALIKIHALIKIHALIKIHALIK

KITÜNTETÉSEKITÜNTETÉSEKITÜNTETÉSEKITÜNTETÉSEKITÜNTETÉSE

Az ORT Toronto program 1880 óta egyetlen fõ céltkövet: az életre tanítás – Educating for Life - lehetõségeineka megteremtését, fõleg a világon hátrányos helyzetben élõfiatalok számára. A legmagasabb oktatási és képzésiszínvonal kialakítását célozza meg, amelyek felkészítik azifjúságot a jövõre.

Az ORT program célkitûzéseinek a valóraváltásátegyéni támogatók összefogása teszi lehetõvé. Az egyéni ésközösségi adományok segítenek hozzá évente mintegy275,000 diákot ahhoz, hogy a legmodernebb technikai ésgyakorlati képzésben részesüljenek, tehetségeiketkibontakoztassák, felismerjék a globális követelményeket,amelyeknek aktív megvalósítóivá válhatnak. Az ORTprogramhálózata többek között Afrikában, LatinAmerikában, Észak-Amerikában, Ázsiában, Nyugat-Európában, Israelben is segíti az oktatási intézményeket,foglalkozik az oktatók és diákok felkészítésével, ösztöndíjaklétesítésével, a laboratóriumok modern eszközökkel valóellátásával – együtt mûködve a Microsofttal, Hewlett Packard,Coca-Cola, World Bak, USAID, CIDA cégekkel is.

Albert Einstein szavait idézve, „az ORT tevékenységenem karitatív, hanem önmegvalósítás... A legnagyobbcsodálattal adózom az ügy iránt, amelyet oly nemeselhatározással felvállaltatok.”

A 2012-es ORT Toronto gálaesten Tom Mihalikot, Is-rael Mida-t és Carrie Katz-ot tüntették ki. Mindhármanismert és megbecsült tagjai mind a torontói közösségeknek,mind pedig az ORT-nak.

Mihalik Tamás, mindenkiTomja 1956-ban születettBudapesten. 1968-banédesanyjával Torontóba érkezett,ahol korábban disszidált édesapjahasznált ruhaboltot vezetett azsidópiacként emlegetett Ken-sington Market-en. Tomi napontabejárt iskola után édesapjánaksegíteni az üzletbe, közbenminden szomszédját megismerte,akik kedvelték a vidám, fürge, jóhumorú fiút. 1981-benédesapjától átvette az üzletet, amely Tom’s Place néven válthíressé.

Ruháit maga hirdeti nemcsak a médiában, hanem néha– humoros egyéniségétõl indíttatva – táblával is kiáll To-ronto belvárosában szállóigévé vált mondatával: Gyere be aTomihoz, soha nem fogod megbánni! Laudátora, Karen Weilerbírónõ szerint aki a zöldségek és gyümölcsök birodalmában,a Kensington Market-en olyan sikeres a ruhacégével, mintTom, az nemcsak ügyes, hanem okos üzletember is. VoltakTom életében is mélypontok, volt olyan hónap is, amikor

nem tudta kifizetni a bérlési díjat, és a csõdtõl a KensingtonMarket többi vállalkozójának a pénzbeli adománya mentettemeg. Ezt õ nem felejtette el - emelte ki egyik méltatója, ésamióta megteheti, állandóan segít mindenhol, ahol szükségvan rá: egyik legismertebb torontói támogatója, szponzoraminden igaz ügynek, így az ORT programnak is. Se szeri, seszáma a Tom által segített területeknek, hogy csak néhányatemlítsünk: Miles Nadal JCC & Spadina, Children’s Break-fast Club, Réna Foundation, Rákóczi Alapítvány ésMagyarságismereti Mozgótábor, Andrew and RobertMihalik Scholarship at Upper Canada College, Duke Clubof Canada Scholarship, Toronto Mayor’s Youth Cricket Team,St. Michael’s Hospital Foundation, St. Stephen’s Commu-nity Centre, Co-chair of the Al Waxman Kensington Memo-rial Committee.

A Tom’s Place ruhaüzlet családi vállalkozás. Az elmúltesztendõig Tom édesanyja naponta bent volt fia üzletében,Tom Jr. is ott dolgozik, gyakran látni Irént, a bájos feleségetis ott. A bolt légköre is családias, kedves – jó belépni oda,mert a magyar vendéglátás hangulata lengi körül az embert.Nem beszélve a gazdag ruhaválasztékról, amibe könnyenbeleveszhetünk.

Az ORT Toronto Tom Mihalikot 2012 egyikkitüntetettjének választotta. Tom a maga humorával, deérthetõ meghatottsággal köszönte meg a magas kitüntetéstés a szeretetet, amely körülveszi.. (Dancs Rózsa)



O. Henry

HHHHHÁRÁRÁRÁRÁROMKIRÁLOMKIRÁLOMKIRÁLOMKIRÁLOMKIRÁLYYYYYOKOKOKOKOK AJÁNDÉKAAJÁNDÉKAAJÁNDÉKAAJÁNDÉKAAJÁNDÉKA

Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. Ésebbõl is hatvan cent csupa pennyben. Egy- megkétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tõlea fûszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba –neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogymagukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt.Della háromszor is megszámlálta. Egy dollár nyolcvanhétcent. És holnap karácsony napja.

Most már világos, nem tehet egyebet, mint hogylehuppan a kopott díványra, és jól kibõgi magát. Della eztvalóban meg is tette. Ami azt a filozófiai megállapítást váltjaki az emberbõl, hogy az élet csak zokogásból, szipogásbólmeg mosolygásból áll, de fõként szipogásból.

Míg a ház asszonya a zokogás elsõ stádiumábólfokozatosan a másodikba csendesül, nézzünk körül azotthonában. Bútorozott szoba, heti bére nyolc dollár.Koldustanyának éppen nem mondható, de akolduskataszteren dolgozó közegek bizony könnyenrásüthetnék ezt a minõsítést.

Lent a lépcsõházban van egy levélszekrény, amelybenem fér be a levél, egy villanycsengõ, amelybõl a látogatóegyetlen hangot sem bír kicsikarni, valamint egy névjegy akövetkezõ névvel: „Mr. James Dillingham Young”.

A Dillingham név kiírása még a jómódnak abból azidejébõl származik, amikor viselõjének heti harminc dollárvolt a fizetése. Most, hogy jövedelme húsz dollárrazsugorodott, a Dillingham név betûi is annyira elmosódtak,mintha feltett szándékuk volna, hogy egyetlen szerény ésigénytelen D-vé húzódjanak össze. Amikor azonban Mr.James Dillingham Young hazajön, és belép a lakásba, Mrs.Dillingham Young, a felesége, akit Della néven márbemutattunk az olvasónak, csak Jimnek szólítja, és a nyakábaborul. Ez pedig igen jó dolog.

Della kibõgte magát, aztán a púderpamaccsal eltüntettearcáról a sírás nyomait. Az ablakhoz állt, és szomorúankitekintett; a kilátás egy szürke macskára nyílt: a macska aszürke udvar szürke fala alatt sétált. Holnap lesz karácsonynapja, s neki összesen 1,87 dollárja van Jim ajándékára.Hónapok óta félrerak minden pennyt, s ez az eredmény. Hetihúsz dollárból nem futja sokra. A kiadások nagyobbak, mintszámította. Ez örökösen így van. 1,87 dollárja van mindössze,ennyibõl vehet Jimnek ajándékot. Az õ Jimjének. Pedig hányboldog órát töltött azzal, hogy kitervelte, mi szépet vegyenneki. Valami finom, különleges, igazán értékes holmit – amiegy icipicit méltó a megtiszteltetésre, hogy Jim tulajdonalegyen.

A szoba két ablaka között volt egy állótükör. Az olvasótalán látott már állótükröt nyolcdolláros bútorozottszobákban. Ha egy nagyon sovány s igen fürge mozgásúszemély nézi benne hosszanti irányú csíkos, gyorsegymásutánban megjelenõ tükörképét, többé-kevésbé

pontos fogalmat alkothat magának a külsejérõl. MinthogyDella karcsú volt, megtanulta, hogyan kell megnéznie magáta tükörben.

Egyszer csak elperdült az ablaktól, s a tükör elé állt. Aszeme ugyan ragyogott, de az arca húsz másodperc leforgásaalatt egészen elszíntelenedett. Gyors mozdulatokkalkibontotta a haját a tükör elõtt, s teljes hosszában leengedte.

James Dillingham Youngéknak összesen két kincsükvolt: roppant büszkék voltak rájuk mind a ketten. Az egyik:Jim aranyórája, amely még az apjától maradt rá. Õ is azapjától örökölte. A másik Della haja. Ha Sába királynõjénektörténetesen a szellõztetõaknával szemben volna alakosztálya, holtbiztos, hogy Della hajmosás után az ablakonlógatná ki a haját, csakis azért, hogy lepipálja Õfelségeékszereit. S ha Salamon király lenne náluk a házmester, skincsei az alagsorban lennének felhalmozva. Jim mindigmegnézné az óráját, valahányszor elmenne mellette, csakisazért, hogy az öreg a szakállát tépje irigységében.

Mint mondtam, Della leeresztette gyönyörû haját:térden alul ért csillogó, hullámzó, rõt barna hajzuhatag, smint valami palást, beburkolta egész alakját. Aztán gyorsan,idegesen megint feltûzte fürtjeit. A keze közben tétovázvamegállt egy percre, s egy-két könnycsepp gördült le aszemébõl a kopott piros szõnyegre.

Magára kapta elnyûtt barna kabátját, feltette a régi barnakalapját. Perdült egyet, s a szeme még mindig csillogott,amikor kiröppent az ajtón, s lefutott a lépcsõn, ki az utcára.

Meg sem állt, míg egy cégtábla elé nem ért, amelyen ezvolt látható: „Madame Sofronie. Vendéghaj nagyválasztékban.” Della felrohant az emeletre, majd pihegvemegállt, hogy összeszedje az erejét.

A Madame magas, sápadt, rideg asszony volt, külsejerácáfolt szép nevére.

– Megveszi a hajamat? – kérdezte Della.– Attól függ – mondta az asszony. – Vegye le a kalapját,

hadd látom, milyen.Della vállán leomlott a barna hajzuhatag.– Húsz dollár – mondta az asszony, szakértõ mozdulattal

megemelve a nehéz fürtöket.– Adja ide a pénzt, de gyorsan – mondta Della.Rózsaszín lepkeszárnyon repült el a következõ két óra.

Della végigjárta az áruházakat. Ajándékot keresett Jimnek.Nagy sokára talált is valamit; mintha egyenesen Jim

számára készült volna, csakis neki, és senki másnak. Átkutattaaz áruházak egész készletét, de egyikben sem talált hozzáhasonlót. Platina óralánc volt, mintázata nemesen egyszerû,értékét csupán az anyaga hirdette, s nem holmi cikornyás,talmi minta – bár ilyen egyszerû volna minden, ami jó! Alánc valóban méltó volt az Órához. Mihelyt Della meglátta,rögtön tudta, hogy ezt pedig Jim fogja viselni. Olyan ez alánc, mint a férje. Szerénységgel párosult nemesség, ez az,ami Jimre és a láncra egyaránt jellemzõ.

Huszonegy dollárt kértek érte, s Dellának nyolcvanhétcent maradt a zsebében, mikor hazasietett. Ennek az



óraláncnak a birtokában Jim most már bízvást megnézhetibármely társaságban, mennyi az idõ. A pompás órára ugyanisez ideig olykor csak lopva pillanthatott, mert lánc helyettcsupán egy ócska borszíjra volt felerõsítve.

Hazatérve Della mámoros örömén némilegfölülkerekedett az óvatos, józan megfontolás. Elõvette asütõvasat, meggyújtotta a gázt, s hozzálátott, hogyhelyrehozza a nagylelkûséggel párosult szerelem romlását.Márpedig, kedves barátaim, az efféle romlást helyrehozniminden esetben roppantul nehéz feladat, mondhatni óriásifeladat.

Negyven perc múlva Della fejére apró, tömött fürtöcskéksimultak: egészen olyan lett, mint egy huncut iskolás fiú.Della hosszan, gondosan, kritikus szemmel szemléltetükörképét.

– Ha Jim menten meg nem öl, ahogy meglát – gondoltamagában –, akkor biztosan azt mondja majd, hogy olyanvagyok, mint egy Coney Island-i kóristalány. De mihezkezdtem volna egy dollár nyolcvanhét centtel?

Hét órára kész volt a kávé, a hirtelen sültborjúszeletekhez pedig a kályha szélén állt a forró serpenyõ.

Jim pontosan járt haza. Della a markában szorítottóralánccal az asztal sarkán ült, az ajtó mellett, amelyen aférje majd belép. Aztán egyszerre csak meghallotta Jim lépteita lépcsõházban, lent az elsõ emeleten, s erre hirtelen elsápadt.Della gyakran fohászkodott magában egészen egyszerû,mindennapi dolgokért, s most azt rebegte: Édes Istenem, add,hogy Jim így is szépnek találjon!

Kinyílt az ajtó, Jim belépett, s az ajtót betette magamögött. Sovány, magas, az arca komoly. Szegény fiú,mindössze huszonkét éves, és már családfenntartó. Újfelöltõre lett volna szüksége, és nem volt kesztyûje.

Jim megállt az ajtónál, mozdulatlanul, mint a vizsla,mikor fürjet szimatol. Dellára szegezte tekintetét, de azasszonyka nem tudott kiolvasni a szemébõl semmit, ésmegrettent. Jim pillantásában nem volt sem harag, semmeglepõdés, sem rosszallás, sem iszonyat, sem valamilyenmás érzés, amelyre Della felkészült. Jim csak bámult rámereven, furcsa, kifejezéstelen arccal.

Della leugrott az asztalról, és elébe állt.– Jim drágám – kiáltotta –, ne nézz így rám! Levágtam

a hajamat, és eladtam. Itt a karácsony, és nem akartam, hogyúgy múljon el, hogy meg ne ajándékozzalak. A hajam majdkinõ megint, mondd, ugye, nem haragszol? Muszáj voltmegtennem. Az én hajam nagyon gyorsan nõ. Szólalj hátmeg, Jim, mondd, hogy: Boldog karácsonyi ünnepeket!, ésörüljünk egymásnak. Ha tudnád, milyen szép, milyengyönyörû ajándékot vettem neked!

– Levágtad a hajad? – kérdezte Jim nehezen forgónyelvvel, mintha a legkeményebb szellemi megerõltetésselsem bírta volna ezt a nyilván való lényt megérteni.

– Levágtam és eladtam – mondta Della. – Hát így márnem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajamnélkül is, nem igaz?

Jim furcsán körüljáratta tekintetét a szobában.– Azt mondod, nincs meg a hajad? – szólt szinte bárgyú

arccal.– Hát aztán – válaszolt Della. – Mondom, hogy eladtam.

Volt, nincs, vége. Karácsonyeste van, kisfiam. S most légykedves hozzám, hiszen miattad vágtam le. A hajamatszálanként megszámolhatták – folytatta az asszonyka,hirtelen elkomolyodva, édes-melegen –, de ki méri fel, hogyén téged mennyire szeretlek?!… Süthetem már a húst, Jim?

Jim hamar magához tért különös révületébõl. Karjábakapta asszonykáját. S mi most tíz másodpercre fordítsuk eltapintatosan a tekintetünket, vegyük figyelmesen szemügyrevalamely jelentéktelen tárgyat a szobában. Heti nyolc dollárvagy évi egymillió – hát nem mindegy? A matematikusokvagy más okos emberek bizonyára helytelenül válaszolnákmeg ezt a kérdést. A három napkeleti bölcs értékesajándékokat hozott, de ilyen kincs nem volt a kincseik között.A továbbiakban majd fény derül e homályos célzásra.

Jim kihúzott a zsebébõl egy csomagot, s az asztalradobta.

– Nehogy félreérts, Dell – mondta. – Felõlemlevághatod, leborotválhatod vagy megmoshatod a hajad, attólmég én éppúgy foglak szeretni. De bontsd csak ki ezt acsomagot, és tüstént meglátod, miért voltam úgy oda az elsõpillanatban.

A fürge fehér ujjak sietve letépték a spárgát meg a papírt.Aztán elragadtatott örömsikoly hangzott fel, majd sajnosnõies hirtelenséggel keserves zokogás és jajveszékelés,úgyhogy a ház urának minden rendelkezésre álló eszköztlatba kellett vetnie, hogy megvigasztalja az asszonyát.

A csomag ugyanis a Fésûket tartalmazta, azt afésûkészletet, amely már régóta Della csodálatának tárgyavolt, egy broadwayi üzlet kirakatában. Gyönyörû fésûkvoltak, tiszta teknõcbõl, a szélük ékkõvel kirakva, pontosanaz az árnyalat, amely az õ hajdani szép hajához illett volna. Afésûk sokba kerültek, Della szíve mégis majd elepedt értük,pedig semmi reménye sem volt rá, hogy ez a készlet valahais az övé legyen. S íme, most mégis az övé lett, s az áhítottékességnél is gyönyörûbb hajfonat… nincs többé!

Della kebléhez szorította a fésûket, s végre mégisráemelte tekintetét a férjére. Könnyben úszó szemmel,mosolyogva mondta:

– Az én hajam ám nagyon gyorsan nõ!Aztán mintegy leperzselt szõrû kismacska, hirtelen

felszökkent, s felkiáltott:– Jaj!Jim még nem látta az õ ajándékát. Della mohó

várakozással nyújtotta felé a nyitott tenyerén. A tompa fényûnemesfém szikrázva csillant meg az asszonyka szenvedélyesszerelmének fényében.

– Ugye, csodálatos ez a lánc, Jim? Bejártam érte az egészvárost. No, most aztán napjában százszor is megnézheted,mennyi az idõ. Add csak ide az órád, hadd lássam, milyenrajta.



De Jim ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, ledõlt adíványra, kezét a tarkója alá tette, és csak mosolygott.

– Della – mondta –, rakjuk el a karácsonyi ajándékokat,õrizzük csak egyelõre a szekrényben. Túlságosan szépek,semhogy pillanatnyilag használhassuk õket. Eladtam azórámat, abból vettem neked a fésûket. Süsd ki azt a húst,kérlek. A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolbanfekvõ kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyonbölcsek. Õk találták ki a karácsonyi ajándékozás szépszokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség voltbizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékukkülönleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesenmás is ugyanazt hozta volna. Én itt bárdolatlan szavakkalegy jelentéktelen történetet mondtam el két bolondosgyerekrõl, akik hónaposszobában laktak, s balga módonfeláldozták egymásért legdrágább kincsüket.

Befejezésül hadd mondjam meg mégis napjainkbölcseinek, hogy minden ajándékozó közül õk ketten voltaka legbölcsebbek. Az ilyenek a legbölcsebbek mindazokközül, akik ajándékokat adnak, és akiket megajándékoznak.Mindenütt õk a legbölcsebbek.

Bizony mondom, õk a napkeleti királyok.

GÁRDONYI GÉZA

FFFFFELELELELEL NNNNNAAAAAGYGYGYGYGY ÖRÖMREÖRÖMREÖRÖMREÖRÖMREÖRÖMRE!!!!!

Fel nagy örömre! ma született,Aki után a föld epedett.Mária karján égi a fény,

Isteni Kisded Szûznek ölén.Egyszerû pásztor, jöjj közelebb,Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,Bársonyos ágya nincs neki itt.Csak ez a szalma, koldusi hely,

Rá meleget a marha lehel.Egyszerû pásztor, térdeden állj!

Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,Éjet elûzi mennyei fény;

Angyali rendek hirdetik õt,Az egyedül szent Üdvözítõt.

Egyszerû pásztor, arcra borulj,Lélekben éledj és megújulj!

Fából faragott angyalok a kis Jézussal, 15. sz.

ZELK ZOLTÁN

K K K K KARÁCSONYIARÁCSONYIARÁCSONYIARÁCSONYIARÁCSONYI ÉNEKÉNEKÉNEKÉNEKÉNEK

Nem alszik még kis Jézuska, lágy szalmában fekszik ébren. Három csillag áll fölötte mosolyogva fönn az égen.

Szól egy csillag két társának: "Nem mennénk le Jézuskához? Melengessük, hátha fázik!... Keljünk útra jászolához."



TTTTTHEHEHEHEHE G G G G GIFTIFTIFTIFTIFT O O O O OFFFFF T T T T THEHEHEHEHE M M M M MAAAAAGIGIGIGIGI

One dollar and eighty-seven cents. That was all. Andsixty cents of it was in pennies. Pennies saved one and two ata time by bulldozing the grocer and the vegetable man andthe butcher until one's cheeks burned with the silent imputa-tion of parsimony that such close dealing implied. Threetimes Della counted it. One dollar and eighty- seven cents.And the next day would be Christmas.

There was clearly nothing to do but flop down on theshabby little couch and howl. So Della did it. Which insti-gates the moral reflection that life is made up of sobs, snif-fles, and smiles, with sniffles predominating.

While the mistress of the home is gradually subsidingfrom the first stage to the second, take a look at the home. Afurnished flat at $8 per week. It did not exactly beggar de-scription, but it certainly had that word on the lookout forthe mendicancy squad.

In the vestibule below was a letter-box into which noletter would go, and an electric button from which no mor-tal finger could coax a ring. Also appertaining thereuntowas a card bearing the name "Mr. James Dillingham Young."

The "Dillingham" had been flung to the breeze during aformer period of prosperity when its possessor was beingpaid $30 per week. Now, when the income was shrunk to$20, though, they were thinking seriously of contracting toa modest and unassuming D. But whenever Mr. JamesDillingham Young came home and reached his flat above hewas called "Jim" and greatly hugged by Mrs. JamesDillingham Young, already introduced to you as Della. Whichis all very good.

Della finished her cry and attended to her cheeks withthe powder rag. She stood by the window and looked outdully at a gray cat walking a gray fence in a gray backyard.Tomorrow would be Christmas Day, and she had only $1.87with which to buy Jim a present. She had been saving everypenny she could for months, with this result. Twenty dollarsa week doesn't go far. Expenses had been greater than shehad calculated. They always are. Only $1.87 to buy a presentfor Jim. Her Jim. Many a happy hour she had spent planningfor something nice for him. Something fine and rare andsterling--something just a little bit near to being worthy ofthe honor of being owned by Jim.

There was a pier-glass between the windows of theroom. Perhaps you have seen a pier-glass in an $8 flat. Avery thin and very agile person may, by observing his reflec-tion in a rapid sequence of longitudinal strips, obtain a fairlyaccurate conception of his looks. Della, being slender, hadmastered the art.

Suddenly she whirled from the window and stood be-fore the glass. her eyes were shining brilliantly, but her facehad lost its color within twenty seconds. Rapidly she pulleddown her hair and let it fall to its full length.

Now, there were two possessions of the James

Dillingham Youngs in which they both took a mighty pride.One was Jim's gold watch that had been his father's and hisgrandfather's. The other was Della's hair. Had the queen ofSheba lived in the flat across the airshaft, Della would havelet her hair hang out the window some day to dry just todepreciate Her Majesty's jewels and gifts. Had King Solo-mon been the janitor, with all his treasures piled up in thebasement, Jim would have pulled out his watch every timehe passed, just to see him pluck at his beard from envy.

So now Della's beautiful hair fell about her ripplingand shining like a cascade of brown waters. It reached belowher knee and made itself almost a garment for her. And thenshe did it up again nervously and quickly. Once she falteredfor a minute and stood still while a tear or two splashed onthe worn red carpet.

On went her old brown jacket; on went her old brownhat. With a whirl of skirts and with the brilliant sparkle stillin her eyes, she fluttered out the door and down the stairs tothe street.

Where she stopped the sign read: "Mne. Sofronie. HairGoods of All Kinds." One flight up Della ran, and collectedherself, panting. Madame, large, too white, chilly, hardlylooked the "Sofronie."

"Will you buy my hair?" asked Della."I buy hair," said Madame. "Take yer hat off and let's

have a sight at the looks of it."Down rippled the brown cascade."Twenty dollars," said Madame, lifting the mass with a

practised hand."Give it to me quick," said Della.Oh, and the next two hours tripped by on rosy wings.

Forget the hashed metaphor. She was ransacking the storesfor Jim's present.

She found it at last. It surely had been made for Jim andno one else. There was no other like it in any of the stores,and she had turned all of them inside out. It was a platinumfob chain simple and chaste in design, properly proclaimingits value by substance alone and not by meretricious orna-mentation--as all good things should do. It was even worthyof The Watch. As soon as she saw it she knew that it must beJim's. It was like him. Quietness and value--the descriptionapplied to both. Twenty-one dollars they took from her forit, and she hurried home with the 87 cents. With that chainon his watch Jim might be properly anxious about the timein any company. Grand as the watch was, he sometimes lookedat it on the sly on account of the old leather strap that he usedin place of a chain.

When Della reached home her intoxication gave way alittle to prudence and reason. She got out her curling ironsand lighted the gas and went to work repairing the ravagesmade by generosity added to love. Which is always a tre-mendous task, dear friends--a mammoth task.

Within forty minutes her head was covered with tiny,close-lying curls that made her look wonderfully like a tru-

O. HENRY



ant schoolboy. She looked at her reflection in the mirrorlong, carefully, and critically.

"If Jim doesn't kill me," she said to herself, "before hetakes a second look at me, he'll say I look like a Coney Islandchorus girl. But what could I do--oh! what could I do with adollar and eighty- seven cents?"

At 7 o'clock the coffee was made and the frying-panwas on the back of the stove hot and ready to cook the chops.

Jim was never late. Della doubled the fob chain in herhand and sat on the corner of the table near the door that healways entered. Then she heard his step on the stair awaydown on the first flight, and she turned white for just a mo-ment. She had a habit for saying little silent prayer about thesimplest everyday things, and now she whispered: "PleaseGod, make him think I am still pretty."

The door opened and Jim stepped in and closed it. Helooked thin and very serious. Poor fellow, he was onlytwenty-two--and to be burdened with a family! He needed anew overcoat and he was without gloves.

Jim stopped inside the door, as immovable as a setter atthe scent of quail. His eyes were fixed upon Della, and therewas an expression in them that she could not read, and itterrified her. It was not anger, nor surprise, nor disapproval,nor horror, nor any of the sentiments that she had been pre-pared for. He simply stared at her fixedly with that peculiarexpression on his face.

Della wriggled off the table and went for him."Jim, darling," she cried, "don't look at me that way. I

had my hair cut off and sold because I couldn't have livedthrough Christmas without giving you a present. It'll growout again--you won't mind, will you? I just had to do it. Myhair grows awfully fast. Say ̀ Merry Christmas!' Jim, and let'sbe happy. You don't know what a nice-- what a beautiful, nicegift I've got for you."

"You've cut off your hair?" asked Jim, laboriously, as ifhe had not arrived at that patent fact yet even after the hard-est mental labor.

"Cut it off and sold it," said Della. "Don't you like mejust as well, anyhow? I'm me without my hair, ain't I?"

Jim looked about the room curiously."You say your hair is gone?" he said, with an air almost

of idiocy."You needn't look for it," said Della. "It's sold, I tell you-

-sold and gone, too. It's Christmas Eve, boy. Be good to me,for it went for you. Maybe the hairs of my head were num-bered," she went on with sudden serious sweetness, "but no-body could ever count my love for you. Shall I put the chopson, Jim?"

Out of his trance Jim seemed quickly to wake. He en-folded his Della. For ten seconds let us regard with discreetscrutiny some inconsequential object in the other direction.Eight dollars a week or a million a year--what is the differ-ence? A mathematician or a wit would give you the wronganswer. The magi brought valuable gifts, but that was not

among them. This dark assertion will be illuminated lateron.

Jim drew a package from his overcoat pocket and threwit upon the table.

"Don't make any mistake, Dell," he said, "about me. Idon't think there's anything in the way of a haircut or a shaveor a shampoo that could make me like my girl any less. Butif you'll unwrap that package you may see why you had megoing a while at first."

White fingers and nimble tore at the string and paper.And then an ecstatic scream of joy; and then, alas! a quickfeminine change to hysterical tears and wails, necessitatingthe immediate employment of all the comforting powers ofthe lord of the flat.

For there lay The Combs--the set of combs, side andback, that Della had worshipped long in a Broadway win-dow. Beautiful combs, pure tortoise shell, with jewelled rims--just the shade to wear in the beautiful vanished hair. Theywere expensive combs, she knew, and her heart had simplycraved and yearned over them without the least hope ofpossession. And now, they were hers, but the tresses thatshould have adorned the coveted adornments were gone.

But she hugged them to her bosom, and at length shewas able to look up with dim eyes and a smile and say: "Myhair grows so fast, Jim!"

And them Della leaped up like a little singed cat andcried, "Oh, oh!"

Jim had not yet seen his beautiful present. She held itout to him eagerly upon her open palm. The dull preciousmetal seemed to flash with a reflection of her bright andardent spirit.

"Isn't it a dandy, Jim? I hunted all over town to find it.You'll have to look at the time a hundred times a day now.Give me your watch. I want to see how it looks on it."

Instead of obeying, Jim tumbled down on the couchand put his hands under the back of his head and smiled.

"Dell," said he, "let's put our Christmas presents awayand keep 'em a while. They're too nice to use just at present.I sold the watch to get the money to buy your combs. Andnow suppose you put the chops on."

The magi, as you know, were wise men--wonderfullywise men--who brought gifts to the Babe in the manger.They invented the art of giving Christmas presents. Beingwise, their gifts were no doubt wise ones, possibly bearingthe privilege of exchange in case of duplication. And here Ihave lamely related to you the uneventful chronicle of twofoolish children in a flat who most unwisely sacrificed foreach other the greatest treasures of their house. But in a lastword to the wise of these days let it be said that of all whogive gifts these two were the wisest. O all who give andreceive gifts, such as they are wisest. Everywhere they arewisest. They are the magi.



ÖÖÖÖÖSSZMÛVÉSZETISSZMÛVÉSZETISSZMÛVÉSZETISSZMÛVÉSZETISSZMÛVÉSZETI AAAAAGORAGORAGORAGORAGORA S S S S SZOMBZOMBZOMBZOMBZOMBAAAAATHELTHELTHELTHELTHELYENYENYENYENYEN

Jordán Tamás kilépett a színház hagyományoskereteibõl és új fejezetet nyitott a vasi megyeszékhelykulturális életében

Minden hónapban kihirdetik a város lakóinak, hogyabban a hónapban a kortárs magyar irodalom mely kötetelesz a kötelezõ olvasmány, majd az adott mû szerzõjétközönségtalálkozóra, beszélgetésre hívják. Újabb és újabbalkalmakat és helyszíneket keresnek és találnak ahhoz,hogy klasszikus líránk egy-egy jelentõs darabját ezerközépiskolás diák egyszerre mondja el. A stand upmûfajába észrevétlenül költeményeket csempésznek, aképzõmûvészeti kiállításokhoz pedig zenét és versetcsatolnak, hogy kiderítsék, mi bennük a közös szép.Havonta egy alkalommal a császárok napjántörténetekkel, játékkal és az adott kort idézõ finomfalatokkal viszik idõutazásra az érdeklõdõket, de kínálnakprogramot a társulat kulisszák mögötti életébõl is,megosztva a nyilvánossággal a próbákon adódottzûrzavarokat. S hogy ki ne felejtsük: színdarabot alkottakaz öt legfõbb hiányszakma népszerûsítésére, amellyel aliggyõznek meghívásaiknak eleget tenni. S hogy miezekben a felettébb eredeti ötletekben a közös? JordánTamás Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendezõ,egyetemi tanár személye, aki a szombathelyi WeöresSándor Színház igazgatójaként megvalósította életeálmát: igazi kulturális agorává varázsolta a város régenvárt, új teátrumát.

– Miben gyökereznek személyiségének polihisztorijegyei?

– A Nemzeti Színház igazgatói székére 2002-benbenyújtott pályázatom elsõ mondata úgy szólt, hogy:„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.” Az ELTE PestiBarnabás utcai épületében tevékenykedõ közösségbe 1961-ben, tizennyolc éves fiatalemberként kerültem, és az otteltöltött tíz év alapján elmondhatom, hogy hasonló hellyelkésõbb sem találkoztam. Az Egyetemi Színpad – többekközött az Universitas Együttes révén – nemcsak jó színházielõadásokat nyújtott, hanem egy sor más, irodalmi, zenei,képzõmûvészeti és egyéb kulturális programot kínált.Tagjainak érdeklõdése a mûvészetek, a társadalom- és atermészettudományok minden ágára kiterjedt, ebbõlkifolyólag a színházat sem csak elõadások színhelyeként,hanem az emberek találkozási pontjaként fogták fel. A Kádár-korszak izmosodó szakasza is megtûrte, kevésbé bántották,szabadabban lehetett benne lélegezni. Odajárt az értelmiségkrémje. Az emberek összenézésébõl, a kézfogások melegébõl,a szemvillanások milyenségébõl, az elhangzott szavakraadott reakciókból tudni lehetett, hogy mi valamennyienegyütt vagyunk.

Ez a kép, ami ott kialakult bennem a színházról, asejtjeimbe ivódott, vittem tehát tovább magammal a pályámkülönbözõ késõbbi szakaszaiba is. Így született megnéhányunk közremûködésével a ’90-es években Budapestena Merlin Színház, amely hasonlót akart, mint az EgyetemiSzínpad, csakhogy a hatvanas évekkel szemben a kilencvenesévekben az emberek már nem akartak egymással találkozni,együtt lenni. Pedig a kilencvenes évek eleje nagyon is békésidõszak volt a maihoz képest…

– Jelen korunk milyen szempontokból viharvertebb?– A társadalom vacak állapotban van, válság sújtotta

életkörülmények között élünk, az emberek többségesivárnak, reménytelennek, kilátástalannak látja a sorsát, sokesetben úgy érzi, a közösségnek egyre kevésbé van rászüksége, attól retteg, hogy bármelyik pillanatbanelveszítheti a munkahelyét, devizahiteleinek törlesztésérebelátható idõn belül esélye sincs, szörnyû, ahogyan a politikamûködik (ehhez képest a kilencvenes évek MDF–SZDSZháborúja játszótéri mókázás volt) és sorolhatnám tovább.Zilált az egész életünk.

– Mindez ma milyen új kihívások elé állítja a színházatmint intézményt?

– Napjainkban a színház feladata nem merülhet kicsupán a kultúraközvetítésben, a szórakozási igényekkielégítésében, alaptevékenységén túl is meg kell szólítaniaaz embereket. A színház különösen felelõs azért, hogy – afeléje irányuló hagyományos érdeklõdést kihasználva –megpróbálja felderíteni azokat a réseket, amelyeken át utattalálhat az emberek életéhez, hogy kérdéseket tehessen felnekik, lehetséges válaszokat villanthasson fel elõttük, ahelyzetük átgondolására késztethesse õket, s így némireményt csepegtethessen beléjük. A színészeknek nemcsak

VARGA GABRIELLA

Fotó: Bonyhádi Károly



a színpadról kell lélekben megérinteniük az embereket,hanem minden egyéb lehetõséget meg kell ragadniuk, hogyközelebb hozzák õket magukhoz és egymáshoz.

Hiszek abban, hogy a mûvészet képes megváltoztatni agondolkodásmódunkat, képes mássá tenni a világot,különösen a mikrokörnyezetünket. Sokan még ma istúlmisztifikálják a színházat, úgy gondolják, az egy szenthely, ahová nem tehetik be a lábukat. A mítosz megszüntetésétsegíti, ha a nézõk elõadás után beülhetnek az étterembe,beszélgethetnek a színészekkel, megoszthatják egymássalgondolataikat, problémáikat, világmegváltó álmaikat. Az ígymegszólított és egymásra talált közösség a város szellemiéletében is meghatározó lehet. A színvonalas találkozásokhelyszínéül pedig legalkalmasabb a színház, mint a civiltársadalom elsõ számú bástyája.

– Salgótarján mellett évtizedeken keresztülSzombathely volt az a megyeszékhely, amelynek nem voltállandó kõszínháza. Hogyan sikerült elérni olyan hosszúvárakozás után, hogy Szombathely város leküzdje ezt ahátrányos helyzetét?

– Továbbra is erõsen élt bennem a vágy egy olyan helyiránt, amely az imént vázolt sokirányú küldetést az EgyetemiSzínpadhoz hasonlóan teljesíteni tudja, de ennek feltételeitegy már meglévõ színházban nem lehetett volnamegteremteni, hiszen ez az elképzelés merõben új valóságosés szemléletbeli alapokat kíván. Szombathely várossal régótaintenzív és jó volt a kapcsolatom, lévén, hogy a SavariaTörténelmi Karneválon annak elindulása óta – 2001-tõl –minden nyáron rendezek vagy játszom. Az évek során sokemberrel megismerkedtem, és megtapasztaltam azt ahatalmas erõt, amit a lokálpatrióta színházcsinálási ambíciókjelentettek, így alakult ki bennem a gondolat, hogy ha márilyen sokan szeretnék, akkor legyen itt színház. Ennek alehetõségérõl 2006 nyarán nagyon sokat beszélgettünk dr.Ipkovich György polgármesterrel, és megállapodtunk abban,hogy ha 2006 õsze után is õ lesz a város polgármestere és aszínházalapítás önkormányzati feltételeit megteremti, én aNemzeti Színházi megbízatásom lejártát (2007. december31.) követõen Szombathelyen folytatom a munkát. Így istörtént: a képviselõ-testület 2007. szeptember 29-énegyhangúlag mondott igent a színházalapításra; 2007.október 1-jén azt hivatalosan is bejegyezték; 2008 tavaszánelkezdtem szerzõdtetni a társulat tagjait; 2008 õszén pedig aHemóban (Helyõrségi Mûvelõdési Otthon) megkezdtük amûködésünket. Az elsõ elõadásunk 2009 januárjában volt ésa 9700 címet viselte (ez a város irányítószáma). ASzombathely múltját felidézõ, Egressy Zoltán író-dramaturgáltal jegyzett és Dömötör Tamás rendezte zenés történetet azegész csapat alkotó módon írta, és még a takarítónõ és aportások is szerepeltek benne.

Idõközben megkezdõdött a honvédségtõl örökölt, rosszemlékû épület átépítése. Ma rá sem lehet ismerni! Az eredetialapterület a háromszorosára nõtt: maga az épület is kijött atelekhatárig, megváltozott a bejáratnál a homlokzat, bent a

legkorszerûbb technikával felszerelve négy, játékra alkalmasteret alakítottunk ki – köztük az étteremmel, ahol szinténtartunk elõadásokat. A hátsó részen új raktárépületek kaptakhelyet, ahol a díszleteinket és jelmezeinket tárolhatjuk. Atetõn, a színpad fölé került a színházi büfé, ahol jó idõben ateraszra is ki lehet menni. A felújított színházépületünnepélyes átadása 2011. január 22-én, a Magyar KultúraNapján történt.

– Említette, hogy 2008 tavaszán kezdte szervezni atársulatot. Elsõsorban kik alkotják?

– A Dömötör Tamás vezette Kamara Savaria – akiktöbbek között a Sóska, sültkrumpli és a Czukor Show címûelõadásokkal tettek szert nagy népszerûségre – tagjai, továbbárégi barátaim, ismerõseim, akik értesülve a történésekrõl,jelentkeztek nálam, valamint olyanok, akik a színházindulásának hírére egyszerûen bekopogtak – õk alkotják aztaz összetartó, stabil társulatot, amelyben a kezdetek óta aligvolt változás, minimális a fluktuáció. A színészek szeretnekitt lenni. Van, aki letelepedett, már öt gyerek is született atársulatban Szombathelyen. Nagyon erõs a csapat, és azthiszem, jó elõadásokat hozunk létre. Szakmailag egészenkiemelkedõ, hogy a XII. Pécsi Országos Színházi Találkozón(POSZT) – amelyen minden évben az elmúlt színházi szezonlegjobb produkciói mérettetnek meg – a Szentivánéji álomnégy díjat kapott – legjobb rendezés (Mohácsi János), legjobbnõi mellékszereplõ (Csonka Szilvia), legjobb jelmez (RemeteKriszta) és a közönségzsûri elismerését –, szeptemberbenpedig a Színikritikusok Díját is elnyerte.

– Jellemzõen klasszikus vagy inkább kortárs mûvekrehelyezik a hangsúlyt?

– Egy olyan városban, ahol korábban nem volt színház,sokféle szempontot kell szem elõtt tartani. Mivel itt vannakszínházhoz nagyon értõ emberek és olyanok is, akik mégsoha életükben nem jártak színházban, mindent kell játszani,zenés és komoly darabokat egyaránt. Szeretnénk a nézõketmegtartani és az erõteljesen jelentkezõ igényeket iskielégíteni, ezért óvatos a mûsortervünk. A jelenlegi évadnyolc új elõadásából kettõ komolyabb, hat pedigszórakoztató (Dosztojevszkij: A félkegyelmû; Hrabal:Szigorúan ellenõrzött vonatok; Molnár Ferenc: Játék akastélyban; Darion: La Mancha lovagja; Feydeau: Kézrõlkézre; Egressy Zoltán: Portugál; Peter Shaffer: Black Com-edy; Anthony Shaffer: Mesterdetektív). Egy-egy elõadásthúsz-huszonöt alkalommal játszunk, mert – kisváros lévén– egy idõ után elfogy a közönség. A nagyobb sikert aratódarabokat persze felújítjuk és az új évadban is mûsorratûzzük.

– Hogyan fogadta Thália új otthonát a szombathelyiközönség?

– Nagyon jól, nagyon szeretik. A 280 férõhelyesszínházba jelenleg háromezer körüli a bérleteseink,összességében pedig négy-ötezer közötti a színházba járókszáma. A Vasi Volán autóbusz-vállalat a velük megkötöttszerzõdésünk alapján a környékrõl – Szentgotthárdról,



Kõszegrõl, Csepregrõl és máshonnan – is hoz nézõket.– Mit kínálnak a gyermekközönségnek?– A legkisebbeknek a Hetvenhét, a Varázskendõ –

Egérbolygó és A kék pék címû elõadásokkal kedveskedünk.Elõbbi Illyés Gyula népszerû meséjébõl készült zenés játék,szövegkönyvét Zalán Tibor, zenéjét Huzella Péter jegyzi. Agyerekek is részesei a darabnak, a történet hõseit ugyanis anézõk közül kikerülõ segítõk menekítik ki számtalanveszélybõl. Aki tehát szeretné, kipróbálhatja magát aszínpadon. A színészek elõadás elõtt színes festékkel festikki a vállalkozó kedvû gyerekek arcát. Az elõadás mindengyermeknek felejthetetlen élményt nyújt, sõt a szülõk isbelefeledkeznek a játékba.

Másik, gyerekeknek szóló rendhagyó elõadásunk aVarázskendõ – Egérbolygó, amely minden óvodás éskisiskolás résztvevõt közös játékra hív. Ismert meséitDevecsery László író, költõ a Tarisznyások Együtteszenéjével, egészen sajátos megközelítési módon vitteszínpadra, akárcsak legújabb, A kék pék címû verses meséjenyomán készült elõadását is.

– „Íme, hát megleltem házamat…” a címe annak akönyvnek, amely a szombathelyi Weöres Sándor Színház újépületének átadása alkalmából jelent meg, ez a cím azonbanaz új otthon birtokbavétele feletti öröm érzésén túl azt issugallja, hogy Jordán Tamás megvalósította élete álmát:létrehozott egy olyan összmûvészeti, kulturális agorát, aholkülönbözõ programtípusok egész sorával provokálja ki akultúra, a mûvészet iránt érdeklõdõk, a szórakozni,kikapcsolódni, netán tanulni vágyók, egyáltalán: az emberekegymással való találkozását. Melyek ezek a „provokatív”programok?

– A megfogalmazott célhoz ürügyként bármilyenszínvonalas rendezvény felhasználható: közönségtalálkozó,önálló est, vitamûsor, mûhelybeszélgetés, olvasói klub stb.Ahol ötvenen-hatvanan összejönnek, az már egy közösség,azt már meg lehet szólítani. Így ébreszthet a színház kohézióserõt a város testében, így válhat az ókori görög városállamokpiacához hasonló közéleti színtérré. Ezeket a programjainkata Thea-tér gyûjti egybe és a teljesség igénye nélkül csupánnéhányat említek közülük.

A Császárok napját havonta tartjuk az étteremben.Valamely író barátunk ír egy történetet, mindig más-máscsászár korából, azt eljátsszuk, a nézõket pedig a látottak-hallottak mellett a vacsora ízei is visszaröpítik a felidézettkorba. Viccel ütjük agyon a címe annak az estének, amikor aszínpadon elmeséljük, hogy a próbákon milyen zûrökadódtak…

A Kötelezõ olvasmány meglepõen nagy népszerûségnekörvend: minden hónapban közhírré tesszük a város lakóinak,hogy az adott hónapban mely könyvet kell elolvasni, majdhónap végén meghívjuk a szerzõt, hogy beszéljen a mûrõl.Hasonlóan nagy esemény a közös versmondás. Egyalkalommal, amikor azt kérték tõlem, mondjak el egyPilinszky-verset, az jutott eszembe, hogy ezt ezer gyereknek

kellene elmondania velem együtt. A sportházban meg isvalósítottuk. Azóta már tíz hasonló alkalom volt, amikorhol nyolcszáz, hol ezer, hol ezerkétszáz gyerek mondta akölteményeket: Szabadkán Kosztolányi Hajnali részegségét,Nagyváradon Ady Kocsiút az éjszakában címû versét,Esztergomban, a bazilika tövében Babits Esti kérdését – hogycsak néhány példát említsek. Csillog a szeme ilyenkor a sok13-14 éves középiskolás diáknak. Láthatóan nagyonboldogok és hallhatóan nagyon szívesen mondják a verseket.

A Széllel szembe címû elõadásom a napjainkban olynépszerû stand up mûfajába tartozik, nagyon ravaszulmegszerkesztve: a történeteimbe úgy keverek verseket, hogya közönség szinte észre sem veszi. Az elején úgy mondomõket, mintha történetek lennének, aztán egyszer rájönnek,hogy az nem is történet, hanem vers, majd a megfelelõpillanatban kinyílik az oldalhajó, belép Kosztolányi, Babits,Ady, József Attila… és elvegyül a tömegben.

Miért szép? a címe annak a sorozatnak, amelyképzõmûvészeti kiállításokhoz kapcsolódik. Hívunk egyzenészt, akivel beszélgetünk, természetesen egy-egy vers isszóba kerül, és a közremûködõk elmondják, az adott alkotásmiért szép és mit gondolnak róla.

– Szombathely az alkotómûvészet és az ehhezkapcsolódó programkínálat terén mindig is gazdag volt, dea színház létrejöttével és az ön ötletei nyomán kétségkívül újfejezet kezdõdött a város kulturális életében. Ezzel együtt azország figyelmét is magukra vonták, mégpedig a szinténhihetetlenül eredeti és egyedülálló Szakmák Színházával.Honnan fakadt az ötlete?

– Abból a szemléletembõl, hogy a színháznakmindennel kell foglalkoznia, ami a társadalomnak kérdéstvagy problémát jelent. Amikor a Vas Megyei Kereskedelmiés Iparkamara vezetõi jelezték nekem, milyen nagy gond,hogy bizonyos szakmunkákat a fiatalok egyre kevésbéválasztanak, akkor felvetettem, hogy majd mi csinálunkvalamit, ami arra buzdítja a gyerekeket, hogy válasszák alakatos, az esztergályos vagy más mesterségeket. Így jöttlétre a valóban nagyon izgalmas Szakmák Színháza.Rengeteg helyen megfordultunk vele, a sikerén felbuzdulvapedig megcsináltuk a Mérnökszínházat is, amely a mérnöki

Szakmák Színháza. Fotó: Mészáros Zsolt



gondolkodás szépségeit és elõnyeit tárja a nézõ elé.– Van valami, amit még nem valósított meg? Vannak

még a tarsolyból elõhívásra váró ötletei, tervei, elképzelései?– Ahol igazán nagy az ûr – és ez országosan jellemzõ -

az a tinédzserek színháza. A Pál utcai fiúk, A kõszívû emberfiai adósságunk, és nagyon fontosnak tartom, hogy eztbepótoljuk. Szeretnék továbbá valami olyat is csinálni, amirea legnehezebbnek mondott közönség: a 12–17 éveskorosztályhoz tartozók is szívesen eljönnek.

4

1

VVVVVARÁZSKENDÕARÁZSKENDÕARÁZSKENDÕARÁZSKENDÕARÁZSKENDÕ – E – E – E – E – EGÉRBGÉRBGÉRBGÉRBGÉRB OLOLOLOLOLYYYYYGÓGÓGÓGÓGÓ

A szombathelyi Weöres Sándor SzínházStúdiószínpadának nagycsoportos óvodások és elsõosztályos kisiskolások számára készült rendhagyóelõadása mai, divatos szóval élve: interaktív színház, aszó nemes értelmében véve pedig közösségi színház, denevezhetnénk egyszerûen közös játéknak is, hiszen adarabot nemcsak Unger Tünde és Szabó Róbert Endreszínmûvészek játsszák, hanem itt mindenki színész, anézõtéren ülõ gyerekek is.

– Már a játék indulása is rendhagyó – magyarázza amû írója és rendezõje, Devecsery László. – A gyerekeketnem engedjük be azonnal a nézõtérre, hanem kijön aszínész a Színházi dallal, elénekli nekik, hogy a színházegy játék, szóra szõtt ajándék, és játszani kell, játszaniszép, játszani jó, embernek való, ezzel viszi be õket ajátszóhelyre. A negyven-ötven gyerek helyet foglal azelõkészített párnákon. Van egy varázspálca, egyvarázssüveg és egy varázsköpönyeg, de ezek nemmûködnek, mert mind hamis dolgok, éppen ezért félre iskerülnek, és mindent a képzelettel, mozgással, zenévelés játékkal teremtünk meg.

Hasonló a szerzõ A kék pék címû verses meséjébõlkészült produkció is, amely az év végén kerül aszombathelyi Weöres Sándor Színház Stúdiószínpadánakmûsorára.

KIRÁLY ILONA

HHHHHÁROMÁROMÁROMÁROMÁROM KARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYI KÍVÁNSÁGKÍVÁNSÁGKÍVÁNSÁGKÍVÁNSÁGKÍVÁNSÁG

Uram, amit most tõled kérnék,nem lehet kapni semmilyen boltban.Az üzletsort már végigjártam.Ezekre vágyom mégis legjobban,- s hiába ül ott mikulásképében felöltözött ember,ölébe mégse ülhetek,el is süllyednék szégyenemben.

Így hát tehozzád fordulok,aki cserben még sosem hagytál.Áldást osztottál, és csapást,s szenvedni csakis azért hagytál,hogy megedzõdjem, mint acél,s valahol még hasznossá váljak.Ne hagyd, hogy útamat elálljáka gerendák, - s a szalmaszálak.

A karácsonyi óhajomNéhány pontban leírva ennyi:1. Alázatot töltsél belém,hogy képes legyek elviselnimás dölyfösségét, lenézését,s a mellõzést, mit eddig kaptam.Tudom, kárpótolsz mindezértmáskor, máshogy, és más alakban.

2. Megelégedést adj Uram,örüljek minden csekélységnek!Amire úgysincs már szükségem:olyat ne várjak, ne is kérjek.A hétköznapi javakérttudjak õszinte hálát adni!Az életet, mit nekem szántál,akaratod szerint fogadni.

3. Megújult hitet adj belém!A régi oly kopottnak tûnik.Bár az igét meghallgatom,a kételkedés meg nem szûnik.Díszíts fel lelki erényekkel,mint mi díszítjük bent a fácskát.Gyújtsd meg bennem a szeretet,s a hit, reménység gyertyalángját.

Ilyesmikért fohászkodom.Küszöbön áll már a karácsony.Nehéz is mindezt szóba fonni,s a mondatokat úgy kovácslom,tudom, te úgyis látod azt,mik a vágyak a lelkem mélyén.Mit a boltban meg nem kapok:tiszta szívet adj karácsony éjén!



Egy Erdélyben született fiatal- asszonyról szól a könyv, aki

mint önkéntes ápolónõ végigéli a II. világháború

viszontagságait.

5 Concorde Pl. Suite #3301Toronto, ON

M3C 3M8 Canada

OOOOORMARMARMARMARMAYYYYY G G G G GABRIELLAABRIELLAABRIELLAABRIELLAABRIELLA: A: A: A: A: AZZZZZ É É É É ÉRRRRRTÕLTÕLTÕLTÕLTÕL AZAZAZAZAZ Ó Ó Ó Ó ÓCEÁNIGCEÁNIGCEÁNIGCEÁNIGCEÁNIG

„Meglelted hát, hol bevárd öregséged, a kertet, a házat, az utat, a szemközti völgyet. Irtást nem érõ õtelepítesz türelmed köré, hadd tévedjen el benne az idegen tekintet.”Páll Lajos jeles erdélyi képzõmûvész és költõ 1938-

ban a híres sóvidéki községben, Korondon látta meg anapvilágot. A képzõmûvészet iránti érzékenysége, tehetségemár gyermekkorában megmutatkozott, Trózner József tanárjavaslatára tanulmányait Marosvásárhelyen aképzõmûvészeti iskolában folytatta. Tizedik osztályos volt,amikor verseit közölte az Igaz Szó folyóirat. Felsõfokútanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu KépzõmûvészetiIntézetben festészet szakon kezdte el, de nem fejezte be, mertaz 1956-os szabadságharccal szimpatizált, ezért 1958-banbebörtönözték. Kolozsváron, Szamosújváron raboskodott,majd a Duna-deltába vitték kényszermunkára. 1962-benszabadult. Korondon élt és dolgozott, itt születtek a szûkebbpátriája és annak tágabbra nyitott környéke ihlette egyénistílusú, élénk színekben ragyogó, életszeretetet sugárzófestményei és az ezekkel szinte feleselõ, sokkalmelankolikusabb, borúsabb világlátásról valló költeményei.

A romániai és magyarországi Írószövetség is tagjaisorába fogadta. Elsõ verseskötetét (Fényimádók címmel1970-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó Forrássorozatában), akárcsak a következõket (Köves földek,Szárazvillámlás, Partraszállás, Három csûrben, Andromakhéuszályán), õ maga illusztrálta. Munkásságát 1995-ben ArankaGyörgy irodalmi díjjal, 1998-ban Pro Cultura Hungarica-díjjal ismerték el. 2002-ben a Magyar Köztársaság ÉrdemesMûvésze, 2011-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Mûvészedíjjal tüntették ki, 2006-ban megkapta az ’56-osaranykeresztet. 2011 decemberében vette át a Szervátiusz-díjat. Páll Lajos festõmûvész a székelyudvarhelyi kórházbanhunyt el november 9-én, péntek délután... Korondon akalondai római katolikus temetõben helyezték (szerk.) végsõnyugalomra.

(Háromszék, 2012. nov. 12.)

Verseit olvasva, festményeit felidézvemegdöbbenhetünk Páll Lajos végsõpartraszállása után már azon is, hova is jutott

kezdeti felhõtlen, népdalszerûn könnyed természetességgelgördülõ rímeitõl ez a költészet.

A féktelennek tûnõ szürrealista látomásoktól a szonettbezárt, kísértõ múltig, a múlt nyomasztó s az utolsó másfélévtizedben egyre hevesebben feltörõ emlékeiig. Mindezfeltételezi azt is, hogy van út, mint ahogyan ítélet is van.

„Ó, veled is elvész, ó, veled sohasem teljesül...felfog a gyér fû, kósza nád felveri

a föveny szorgalmas szövetét,s nem elég a síkság a sok Duna-ággal,

hogy rád nyissa szemét a tányérarcú nap:ha így számlálod vélt bûneid.

Mért hiszed, hogy lehetett volna itt más út,idõtlen edényben

magad sem tudod, mint volt a kezdet.”Foglaljuk össze, miként is lehetett. Hiszen így történt,

pontosan így. Ez volt az út, s pontosan ilyen lehetett az ítéletis. Volt egyszer egy korondi legényke, az átlagosnál élesebbszemû, ügyesebb kezû, érzékenyebb, ezért magányos,szótalan, visszahúzódó. Körülbelül egyszerre kezdett elrajzolni, festeni, írni. Az elején verseit is szívesen mondogatta,rajzait, festményeit is büszkén mutogatta. Mindez a korban,az ötvenes évek elején, közepén bõven elég lehetett volna asikeres induláshoz!... Íme egy parasztzseni, egy székelycsodagyerek! De még mielõtt felívelhetett volna amegszokott karriertörténet – a bekalkulálható s annyiszor,már-már törvényszerûen ismétlõdõ hasra esésekkel –,közbeszólt a történelem. Páll Lajos sokáig, amíg másokesetleg megalkudtak, a Duna partján dolgozott, s nézegetteaz eget, a felhõket, azok legalább szabadok, neki nem voltsem amit megbánnia, sem amit megtagadnia! A koholt vádak,amelyekrõl, ahogy az mifelénk lenni szokott, csak jóvalkésõbb derült ki, hogy koholtak, egyszerre a börtönbe, majda lágerbe röpítették. Igen, csak INNEN érthetõ minden.

A hatéves fogság, a kényszermunka visszafojthatatlanélményeit átsugározzák az e világi szótalan és aligmegnevezhetõ gyötrelmeikkel a verseket. S mert csak innen

érthetõ minden, mutatja, miért is zárkózott be Páll Lajos nehézföldje hûségébe. Egyik gyönyörû versének soraivalbúcsúzunk Tõle mi is:

B B B B BÚCSÚÚCSÚÚCSÚÚCSÚÚCSÚ P P P P PÁLLÁLLÁLLÁLLÁLL L L L L LAJOSTÓLAJOSTÓLAJOSTÓLAJOSTÓLAJOSTÓL(1938 - 2012)(1938 - 2012)(1938 - 2012)(1938 - 2012)(1938 - 2012)

BOGDÁN LÁSZLÓ



HHHHHANGOKANGOKANGOKANGOKANGOK, , , , , HANGOKHANGOKHANGOKHANGOKHANGOK

Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol(József Attila)

Most a zongora kopogtat így.Az emlékezete kéretlenül,

Mint hívatlan vendég, ágyamra ül,És gonosz lesz, rosszkedvû, irigy.

Mielõtt végleg bolonddá tesz,Az ereimen végigzakatol,

Béke nõhetne hangzuhatagból,De körülfog, jéglándzsás eresz.

Egyszer rég egy kisvárosi utcán,Áradt az éteri zenehullám

A libbenõ függönyök mögül,

S az ismeretlen skálázó ujjaArcomhoz ér azóta is újra,De elrejti az omló égi tüll.

IIIIIGENGENGENGENGEN - - - - - NEMNEMNEMNEMNEM

Sok népet kínzott a téli karaván(Radnóti Miklós)

Dögölj meg az illendõség határán,Míg el nem tölti szívedet a kátrány,Lelki néger leszel, ûzött rabszolga,

S nem tudod, kinek tövises mosolyaHasítja arcod, ha nyelved is oda.

Már dob se lehetsz, szökj meg, te ostoba,Ládd, az értéked csak hiányod lehet.Nem mentesíthet könnyû képzelet,

Hogy láttál eddig égig érõ fákat,Tiltakozót, hol füstöl az alázat,

Míg senyvednek a láthatatlan tûzön;Hogy hamu marad csak békességtûrõn.

Okozatot várni, ha készen az ok.Mind, amit láttál, már nem vállalhatod.

PÁLL LAJOS

Páll Lajos: Téli falu (olaj)

„Ha egy kiállításom megnyílik valahol, akkor nagyonrosszul vagyok. Mint amikor tükörbe néz az ember:valahogyan másként kellett volna ezt vagy azt a képetmegfestenem. Még a legsikeresebb kiállítások után is ígyvolt ez. Úgy érzem, hogy kiadtam magamat, ettõl kezdvetúl sokat tudnak rólam. Versben is megírtam ezt:parányok életét próbálnám én élni, de kíváncsiak szememegaláz. Mindegy. A neheze már eltelt. Már hatvanötesztendõs vagyok, egy évvel öregebb, mint apám, amikormeghalt” – vallott Páll Lajos tíz évvel ezelõtt a KozmaHuba által készített interjúban.

SSSSSUGORÁNUGORÁNUGORÁNUGORÁNUGORÁN

Elárvult,Ne ámulj,Deres csillag a gyom.Szederinda akaszkodik,S nem az irgalom,Irómba mûkövönEzüstös csiganyom,Rangokra bólintokNagy hallgatagon.Mogyoró, gyertyánfa,Vércseppes berkenye,Szellõvel ápolgatValaki tenyere.Hallgasd, hogy mért zizegAz omló hózene,Jobb nem emlékezniSemmire, semmire.

(Sugora – Korond egyik temetõje. Eredetileg Súgó orra.)



Eye Exams Available2643 Yonge Street, Toronto, Ontario, tel.: 416 222 8146

BBBBBeszélek mageszélek mageszélek mageszélek mageszélek magyarulyarulyarulyarulyarulKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegreKedvezményes árak minden szemüvegre

CristalOpticians

Catherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, OpticianCatherine Szabó, Optician

Bring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescriptionBring in your eyeglass prescription and you get free single vision plastic and you get free single vision plastic and you get free single vision plastic and you get free single vision plastic and you get free single vision plasticlenses when you purchase your frameslenses when you purchase your frameslenses when you purchase your frameslenses when you purchase your frameslenses when you purchase your framesfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our greatfrom one of the thousands in our great

seseseseselectlectlectlectlection. “Limited tion. “Limited tion. “Limited tion. “Limited tion. “Limited time oime oime oime oime offerfferfferfferffer.....Some restrictSome restrictSome restrictSome restrictSome restrictions applyions applyions applyions applyions apply.”.”.”.”.”

$90$90$90$90$90

$180$180$180$180$180off one pairoff one pairoff one pairoff one pairoff one pair

off two pairs off two pairs off two pairs off two pairs off two pairs

TTTTTÁMOÁMOÁMOÁMOÁMOGASSAGASSAGASSAGASSAGASSA A M A M A M A M A MAAAAAGYGYGYGYGYARARARARAR M M M M MÛVÉSZETETÛVÉSZETETÛVÉSZETETÛVÉSZETETÛVÉSZETET!!!!!A Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz TiborA Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz Tibor

szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,szobrászmûvész alapította édesapja,Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.Szervátiusz Jenõ születésének 100.

évfordulójára .évfordulójára .évfordulójára .évfordulójára .évfordulójára .Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenõ díjat,azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet aazzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a

Kárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarKárpát-medencében születõ magyarmûvészetre .mûvészetre .mûvészetre .mûvészetre .mûvészetre .

A díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanA díjat a kuratórium évente adja át olyanképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúraképzõmûvészeknek, akik a nemzeti kultúra

gyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúgyökereit felmutató, magas színvonalúmûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.mûvészetet hoznak létre.

A formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - aA formakultúra ugyanis - a nyelv mellett - alegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egylegfontosabb identitás -megtartó erõ egynemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.nemzet életében: megmaradásuk záloga.

Két éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveKét éve, felváltva mûvészettörténész, illetveújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatívújságíró is kap alternatív

Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Szervátiusz Jenõ díjat.Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-Számlaszám: HU02 10300002-20609254-

0 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 50 0 0 0 3 2 8 5Szervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnökSzervátiusz Tiborné kuratóriumi elnök

TTTTTeeeeel.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278l.: 06/20-338-9278e-mail: [email protected]: [email protected]: [email protected]: [email protected]: [email protected]

Lowy Katalin festménye

Kaleidoszkóp Hagyományõrzõ Klubmagyar tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected] tehetségek jelentkezését várja. Bõvebb felvilágosítás: [email protected]

Ára: $38.00 Hívja: 416 491 4631Ára: $38.00 Hívja: 416 491 4631Ára: $38.00 Hívja: 416 491 4631Ára: $38.00 Hívja: 416 491 4631Ára: $38.00 Hívja: 416 491 4631

Documents

ALEJDOSZKÓP Áldott, békés karácsonyt!epa.oszk.hu/01600/01658/00042/pdf/EPA01658_Kaleidoszkop... · 2013. 1. 3. · MAGYAR-ANGOL KULTURÁLIS FOLYÓIRAT 2012. 11 - 12. 2012. HUNGARIAN-ENGLISH