Alkimisták olvasztótégelyében

 

Az iskolai történelemleckék után hajlamosak lehetünk az alkimistákat valamiféle hóbortos fickóknak tartani, akik azt sem tudták úri jó dolgukban, hogy mihez fogjanak, és mindenféle fura elveken anyagokat kutyultak össze. Ezzel a hóborttal mintegy mellékesen megalapozták ugyan a mai kémia és fizika tanait, de azért nem vesszük komolyan őket. Miért nem? Miért degradáljuk őket a hóbortosok szintjére? Miért gondoljuk róluk, hogy aranyat akartak csinálni? Miért gondoljuk, hogy a bölcsek kövét keresték? Hogy a príma matéria után kutattak? És miért tartjuk hihetetlennek, hogy mindezeket létrehozták, megtalálták és le is jegyezték? Mert olyan módon írták le, ahogy ma nem értjük meg? Miért lennénk ma butábbak mint egykoron?

Az alchemia magyarul talán „nedvtant” jelenthet. A görög chumos, vagyis nedv szóból eredeztetik. Az al előtagot – mint már azt korábban is írtam - az arab, (szír és palesztin) közvetítés során kaphatta, akár csak az algebra, vagy az alkohol. Ez nem jelent mást, mint a magyar a és az, vagyis konkréttá, egyértelművé teszi a dolgokat, egy bizonyos dologra utalnak vele.

Az alkímia nem aranycsinálást jelent. Egy rendkívül érdekes, a mai tudomány számára is rengeteg újat feltáró tudománycsoportot, az analógiák és a természeti változók megismerésének tanát. Egyúttal olyan eszmerendszert is jelent, ami az embert a természet részeként azzal összefüggésekben vizsgálja. Az alkimisták legnagyobb csoportja a hermetikus mágia tanai szerint foglalkozott az anyaggal. A mai ezoterikusnak mondott irodalmak alapjait is ők, a korai alkimisták fektették le.

Az iskolában azt tanuljuk, hogy azok a szimbólumrendszerek, melyek alapján a hermetikusok dolgoztak, nem érthetők, sőt egyenesen butaságok. Ennek oka, hogy amit nem ért meg az ember, azt hajlandó butaságnak tartani. Az alkimisták filozófiai rendszere a kozmoszra, a mikrokozmoszra, az elemekre és az ezen összetevőkből álló világra, így az emberre is alkalmazható. Az aranycsinálás eszméje tehát nem jelenti az arany és a gazdagság utáni mérhetetlen és csillapíthatatlan vágyat, hanem a nemtelen nemessé változtatása, a dolgok isteni lényegének megértése a célja. Az aranycsinálás, a bölcsek kövének keresése és a mindent gyógyító elixír megtalálása szintén nem más, mint az emberi vágyak három alapjának megteremtése. A gazdagság, a bölcsesség és az egészség megtalálása, aminek segítségével az Istennel hasonlatossá (egyé, vagyis teremtő Istenné) válhatunk és elérhetjük a vágyott boldogságot.

Nyilvánvaló, hogy a keresztény egyház eretneknek tekintett egy ilyen tan-és eszmerendszert, és névleg üldözni kezdte annak követőit, tanítóit. Ám a papság maga is birtokába akart jutni annak a tudásnak, amit a mágusok birtokoltak, így gyakran a papok maguk váltak mágussá. Mivel a dogmatikus tanokkal ellenkezett, hogy emberben Isten jelen lehessen, - és a mágusok ezt az elméletet bizonyították, - üldözendőnek nyilvánították a mágikus gondolkodást. A valódi mágusok azonban jól rejtőzködtek, így csupán a mágia morzsáin tengődő, tapasztalati mágiával foglalkozó boszorkányokat sikerült kézre keríteni, félig-meddig tudatosan irtani.

Az alkímia tudománya éppen ezért a mai napig fennmaradt. Gyökereit az atlantiszi tudásra vezetik vissza. Hagyományának ápolói mind magas világi műveltséggel rendelkeznek, és óvják a tanokat a beavatatlanok előtt. Ezt szó szerint értelmezhetjük, hiszen a beavatottak adhatják csak tovább a tudást. A mágia gyakorlói és örökítői között tartják számon Keplert, Delacrois-t a magyar Hamvas Bélát is. Mágiát tanulni nem lehet iskolai kertek között. Sokan kérdezik – főleg ifjú emberek a HarmoNet olvasói közül – hogy hova mehetnének, ha mágiával akarnak foglalkozni. Számukra azt tanácsolom, hogy aki valóban a mágia útját választja ki magának, azt a mágia útja is kiválasztja. Meg fogja találni azt a mágikus utat, amin haladnia kell, hogy adeptusból mágussá válhasson. Az utak különbözőek. Minél erősebben keressük, annál nehezebben találunk rá. Minél jobban elfogadjuk létét, annál könnyebben érkezik majd a tanító.

Dr. Bánlaki János