Arató- Koller- Európa Utazása Kivonat

Tóth Zoltán Balázs

1

Powered by:

http://www.facebook.com/polspect

Európai Integráció Története

1, Integrációs folyamatok nyugat-Európában a gazdaság területén 1945-1957

A II. világháborúban az efféle pusztítások elkerülése végett sokan a föderációk létrehozásában

látták a megoldás, de mint Altiero Spinelli megjegyezte, a harcok végével a süllyesztőbe

kerülnek az ötletek. Így is lett. A háború befejeztével az országok ugyan külsős segítséggel,

de önálló módon kívántak továbbműködni- azonban két tényező ezt megakadályozta:

hidegháború és a német kérdés. Az integrációs folyamat útkeresése három ponton indult meg:

gazdaságpolitika, védelempolitika és politika.

1945. május 8. Wermacht feladta a küzdelmet, 50- 60 millió ember halt meg. Épületek,

gyárak, gépek elpusztultak, munkaképes férfi lakosság többsége meghalt, nem volt

mezőgazdasági termelés. A 4 világcsendőr koncepciója ( USA, GB, SzU, Kína) a harcok

lezártával megvalósíthatatlannak látszott. Nyilatkozat a felszabadított Európáról című

deklarációban is a fenti 3 pontot hangsúlyozták. Míg USA a gazdaság konszolidálásában látta

a jövőt- demokráciák, jogok védelme, amerikai befolyás- Szovjetunió biztonságpolitikára

helyezte a hangsúlyt. USA 50%os gazdasági növekedést produkált, a háború után is szükség

volt amerikai termékekre- gond a fizetőképes kereslet hiánya. 1944. Bretton Woods-

dolláralapú pénzrendszer alapjai, IMF, Világbank. 1947 GATT. 1945. június 26. ENSZ

alapokmányának aláírása. USA az európai országok közti együttműködést a Szovjetunió és

németek ellenőrzése miatt tartotta fontosnak.

Ipari termelés 1946/46-ban az 1938-as év harmadára esett vissza, mezőgazdasági termelés a

felére.

1947 Truman doktrína+ júniustól Marshall terv, amit nyugat- európai országoknak terveztek,

USA leírta Kelet- Európát. 1948 március 23- 1949. május 4. Luftbrücke Berlinnél.

Háború után is szükség volt amerikai termékekre, azonban európai országok nem tudtak

dollárban fizetni. USA-nak mérlegelnie kellett: Európának mindenképpen segíteni kell, mert

ellenkező esetben kommunista pártok támogatottsága és szerepe nő, továbbá az éhínségek se

szülhetnek semmi jót. George Marshall külügyminiszter 1947. június 5-én Harvard Egyetem

tanévzáróján meghirdette a segélyezési programot- sem elosztás, sem támogatott országok

köre nem volt világos. SzU nyíltan elhatárolta ettől magát, jóllehet a bevétel neki is nagy

segítséget jelentett volna, de egyúttal az USA befolyásának növekedését és függőséget

okozott volna. Az eloszlás Európára volt bízva, így gazdasági integrációs szerv létrehozására

lehetőség volt. Jean Monnet(EK megalkotója) elképzelése: végrehajtó szervezet legfőbb

intézménye a tagállamok kormányainak képviselőiből álló közgyűlés lenne, egyhangú

döntéssel+ 5 fős végrehajtó bizottság. Paul- Henri Spaak kibővítette volna az áruk, tőke,

szolgáltatások szabad áramlásával is. De több ország a nemzeti szuverenitás megnyirbálásával

ellenezte, ezért kormányközi szervezetté alakult. Az Európao Gazdasági Együttműködés

Szervezet( OEEC) 18 taggal jött létre 1948. április 16-án Párizsban 1948 és 1951 között 13,6

http://www.facebook.com/polspect


2

milliárd dollárt osztottak szét. GB panaszára nőtt a tagállamok közti szabad kereskedelem

aránya: 60%-ról 84%-ra. Létrejött az Európai Fizetési Unió, az európai valuták

konvertibilitásának megteremtése volt a feladata. OEEC 1961-ben dolga végeztével átalakult-

Gazdasági és Együttműködési Szervezet(OECD)-té, a világ fejlett gazdaságait hivatott

tömöríteni. OEEC integrációs folyamatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket:

kezdetnek túl sok roszág túl heterogén csoportot alkotott, szuverenitást nem voltak hajlandók

föladni, GB- F között húzódó érdekellentétek

’50-es évektől új kooperációs mechanizmus született Jean Monnet jóvoltából: a

szupranacionalizmus, szuverenitás feladásával. A gazdasági csoda az NSZK-ról Nyugat-

Európa egészére kiterjedt, a keynes-i gazdaságpolitika jegyében államok jobban

beleavatkoztak a gazdaságba- európai jóléti állam modelljének megszületése. Ipari termelés

40-60%-kal növekedett. A Jean Monnet vezette francia Tervezési Főbizottság ötlete volt,

hogy hazai nehézipart a német( Ruhr- vidék) szénkészletekre támaszkodva kell beindítani-

ezzel is fékeznék a német gyors fellendülést. Egy Alpoki hegymászótúra során találta ki, hogy

francia- némat szén- és acélipart egyetlen főhatóság irányítása alá kellene rendelni. A

javaslatot 1950. májusában fogadták el- azonban az ötlet nem előzmény nélküli, többször

felmerült a két oldalról az efféle együttműködés. A Schumann- terv alapján 1950. júniusában

elindultak a tárgyalások a későbbi Montánunió alapjairól. Ehhez bárki csatlakozhatott, kivéve

keleti blokk országai, diktatórikus rendszerek, GB és csatlósai valószínűleg nem. Cél: közös

piac kialakítása a szén és acélszektorban, vám és nem vámjellegű korlátozások lebontása,

munkakörülmények, termelékenység növelése. Technikai kérdések: szavazatok súlya a

Tanácsban, közös nyelv( végül francia lett), intézmények központja( Brüsszel, Luxemburg,

Strasburg). Tárgyalások elhúzódtak: németek Nemzetközi Ruhr Hatóság megszüntetését,

franciák az ottani cégek földarabolását követelték. USA nyomásra mindeketten leget tettek,

így 1951. április 18. Párizsban aláírták az Európai Szén- és Acélközösséget. Tagok: F, NSZK,

It, Benelux államok(83. oldal, 2. bekezdés).

A gazdasági integráció szervezeti beteljesülése a Római Szerződések keretén belül valósult

meg.(lásd 5, Római Szerződések)

2, Integrációs folyamatok nyugat-Európában a biztonságpolitika területén 1945-1957



















felére.


3

1945 után a biztonság megteremtése volt a legfontosabb feladat- ekkor még inkább

Németországgal szemben, mivel SzU-nak még nem volt atomfegyvere+ keleti blokk országait

még nem kebelezte be. Első kezdeményezés: 1947. március 4 Dunkerque GB és F

megállapodtak, ha Németország megsértené a leszerelése/ demilitarizációs kötelezettségeit/

német agressziós lehetősége felmerül- ENSZ tagságból adódóan- egymás segítségére sietnek.

SzU térnyerésével 1948. március 17-én megszületett a Brüsszeli Szerződés, ami regionális

védelmet biztosított GB, F és Benelux államok között( továbbá gazdasági, szociális és

kulturális együttműködésről is szólt). USA-t szorgalmazták bevonni a védelembe( Berlin).

GB, USA, Kanada tárgyalásnak köszönhetően USA alkotmányát módosították, hogy

békeidőben is lehessen fegyveres szövetség tagja- NATO alapjai. 1949. április 4-én hozták

létre 12 ország részvételével( USA, GB, F, Benelux államok, Dánia, Izland, Kanada,

Norvégia, Olaszország, Portugália).

1950-es év fordulópont: kitört a koreai háború( 1953-ig tartott, határok szinte semmit sem

változtak). 3 okból volt hatása Európára: 2 szuperhatalom első fegyveres összecsapása( III.

VH-tól való félelem), atomerő- egyensúly, Korea esete nagyon hasonlított NSZK- NDK-hoz.

NSZK felfegyverezése már 1949-ben is felmerült, de most rögtön kellett cselekedni.

Különböző elképzelések jöttek létre, Jean Monnet se ülhetett tűkön: közös európai hadsereget

kellene felállítani közös főparancsnoksággal+ országoknak lenne saját haderejük( kivéve

NSZK-t, franciák féltek tőlük, az ő katonáik szét lennének szórva, és a tisztképzést se

támogatnák). Acheson és Adenauer támogatták a Védelmi Közösség ötletét( britek

kimaradtak . Dwight D. Eisenhower- európai erők főparancsnoka- támogatta Monnet

elképzelését, 1951. őszén a Montánuniós államokkal kezdődtek el a tárgyalások. 1952. május

27-én Párizsban aláírták az Európai Védelmi Közösségről szóló szerződést- előző nap NSZK

megszállásának megszűnését írták alá. Olasz miniszterelnök, Gasperi Európai Politikai

Közösség felállítására tett javaslatot, hiszen hadsereghez politikai koordináció is kell. Az

EVK ratifikálása gondokba ütközött: 4 állam ok, F-ban politikai viták, Olaszország F-re várt+

2 külesemény: koreai háború vége és Sztálin halála. Franciaország: fenyegetettség érzése

vitákat váltott ki, indokínai háborút elvesztették 1954-ben, új kormány lett, akik nem

támogatták az integrációs törekvéseket. Az EVK léte így megpecsételődött, F-ben leszavazták

az EVK-hoz való csatlakozást.

Párizsi Szerződések: 1954. szeptemberében Londonban előkészítés, majd 1954. október

Párizsban konferencia: francia- német bilaterális szerződések, német szuverenitás elismerése,

1948-as Brüsszeli Szerződést módosították: csatlakozott Olaszország és NSZK, és ezentúl

Nyugat- Európai Unió néven működött tovább, NSZK-t meghívták a NATO-ba. Ez a

szerződéscsomag megoldotta a védelem- és katonapolitikai dilenmákat. Regionális védelmi

konstrukció megalakult, a britek is csatlakoztak. Ők fenntartották csapataikat az NSZK-ban(

franciák megnyugtatására). 1955-ben megalakult válaszul a Varsói Szerződés

3, Integrációs folyamatok nyugat-Európában a politika területén 1945-1957













4








felére.

Ugyan a legsürgetőbb problémák a gazdaságot és védelempolitikát érintették a politika mellett

se mehettek el szótlanul. Sokan a föderalizmus megvalósításában látták a kiutat, föderalista

álláspont legplasztikusabban beszéde 1946. Zürich, Churchill által. Európai Föderalisták

Uniója, Európai Parlamentáris Unió, Egyesült Európa Mozgalom. Ezek a szervek egyesítik

erejüket, s 1947-ben Movement for Europen Unity néven Hágában Európa Kongresszust

hívtak össze- „európai unió” gondolatát vitatták meg. A szupranacionalizmus és

kormányköziség álláspontjának első nyilvános összeütközése. 1949. május 5-én Londonban

kompromisszumos megállapodásként aláírták az Európa Tanács alapokmányát- nagyobb

egység elérése, közös örökségüket képező eszmék elvek megvalósítása. 2 fő intézmény:

Parlamenti Közgyűlés( tanácskozó szerv, ajánlásokat tesz; hatáskörük bővítésére irányuló

kezdeményezéseket britek mindig megvétózzák) és Miniszterek Bizottsága( tagállamok

külügyminiszterei ülnek benne, egyhangú döntések). ET-hez csatlakozás feltétele az európai

értékrend vállalása. Jean Monnet nem vett részt a megalkotásában ő elképzelése: a magas

politkka( high politics) nem célravezető, a funkcionális integrációt kell elősegíteni( egy- egy

ágaknál szorosabb együttműködés). Az ötvenes években már nem próbálkoztak ezzel az

ággal.

4, Jellemezze a gazdasági integráció és a nemzetközi politikai integráció alapfogalmait!

Európai Unió sui generis politikai rendszer. Jacques Delors szavaival élve Unidentified

Political Object.

Országok nem rendelkeznek tökéletes gazdasággal, nem önellátók- szükségszerű elem a

kereskedelempolitika- vámok, egyéb nem vám jellegű korlátozás. Protekcionizmus- liberális

szemlélet. Nemzetközi kereskedelempolitikának kényes egyensúlyt kell fönntartani: termelők

és fogyasztók érdekeit egyaránt figyelembe venni. Védelem és nyitás egyensúlyát is nehéz

eltalálni egy adott országnak. Gazdasági racionalitás először nemzetállamokon belül

jelentkezett: Hollandia észak- dél közti vámhatár 1816-os eltörlése. A nemzetállamokon

átívelő kísérletek a két világháború között zajlottak. 1925 francia és német kezdeményezés

európai vámegyesülés létrehozásáról; 1932-ben Benelux államok kölcsönös vámcsökkentés.

Az 1929-33-as válság tönkre tette a folyamatot. II. VH után követelménnyé vált az országok

közötti nyitás. Mára minden ország tartozik valamilyen integrációs egységhez.

Balassa Béla szakaszolása:

1, szabadkereskedelmi övezet: vámok, más kereskedelmi korlátok felszámolása. Az EU

fejlődéséből ez kimaradt, az EFTA valósította meg( 1960.).

2, vámunió: külső országokkal egységes vámhatár. Közös belső versenypolitikát alakítanak ki

tagállamok a torzulások elkerülésére. EU életében 1968. július 1-től valósult meg.

3, Közös/ egységes piac: 4 szabadság szabad áramlása: áru, szolgáltatás, tőke, munkaerő.

Szabályozási rendszereket is összehangolják( pl. környezetvédelem, élelmiszer-

egészségügyi). EU életében célkitűzésként ez az EGK-t alapító 1957- es Római Szerződésben

jelent meg. Megvalósítása 1980-as években kezdődött és 1992-re ért véget.

4, gazdasági és monetáris unió: egységes valuta és gazdaságpolitikai( fiskális politika)

koordináció. Egységes valuta árfolyamkockázatot szünteti meg. 1992-ben a Maastrtichti


5

Szerződésben történt. Eurót 2002. január 1-től vezették be 12 tagállamban. A

gazdaságpolitikai koordinációt a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanács látja el.

Politikai unió általában az integráció legmagasabb szintjének elérését jelenti, tagállamok

szuverenitásuk nagy részét közös intézményekre ruházzák át( törvényhozás, végrehajtás,

igazságszolgáltatás)EU esetében a politikai unió a közös kül- és biztonságpolitika létrehozását

is magában foglalja, Európa egészét testesíti meg, és különállóságot jelent atlanti

szövetségesétől az USA-tól.

Elméletek:

1, föderalizmus: Altiero Spinelli fogalmazza meg, föderáció a II. VH-khoz hasonló borzalmak

elkerülése. Egyesült Európai Államok. Csak végcéllal foglalkozik

2, funkcionalizmus: szupranacionális Egyesült Európai Államok létrehozása, de ők a

megvalósításra helyezték a hangsúlyt. Technikai jellegű együttműködések. David Mitrany

volt a legjelesebb képviselője. Politikai( megosztottság) és funkcionalista(részterületek) úton

kell haladni.

3, neofunkcionalizmus: Jean Monnet legjelesebb képviselője. Spillover: egyes szakpolitikák

automatikusan magukkal hozzák a többi területi együttműködést is. Funkcionális spillover:

integráció átveszi a tagállamoktól bizonyos feladatait. Intézményi spillover. Földrejzi

spillover- kitágul a tagországok. Kulturális spillover: elitek és polgárok kultúrájának

közeledése. Gaulle idejére háttérbe került, majd Delors tevékenykedése alatt kapott újra teret.

4, kormányközi elméletek: Gaulle, nemzetek Európája. Szupranacionalizmus elvetése.

5, A Római Szerződések

Andrew Moravcsik harvardi professzor könyvében kifejtette, hogy európai integráció

kudarccal kezdődött: EVK meg nem valósulása, Monnet helyzetének megingása

Franciaországban+ támadások ellene, Schuman leváltása, Alcide de Gasperi- Európa-

gondolat legfőbb támogatója- meghalt. Sokan a Montánunió ellehetetlenülését is látni vélték,

azonban nem így lett: 1953 februárjában nyersanyagokra eltörölték a diszkriminatív árakat,

hatósági árszabást megszűntették. 2 ponton kudarc: a Montánunió Tanácsa a Monnet által

tervezett 1%-os adót 0,45%-ra vitték le( szupranacionális intézmény nem sérthette a

tagállamok érdekeit), versenyszabályok betartása( kartellesedés). Moravcsik szerint ez a 2

kudarc segítette elő az újabb integrációs lépéseket: atomenergia- ipar és általános gazdasági

együttműködés területén.

Monnet tovább tevékenykedett, azonban nem a francia kormánnyal, hanem nemzetközi

lobbyszervezettel a háta mögött- lévén ő sose volt politikai irányító, csak szürke eminenciás.

Atom új távlatokat nyitott mind katonai, mind polgári felhasználásba: Eisenhower a békés

célra való felhasználást és beruházásokat támogatta- erre jött létre 1957-ben a Nemzetközi

Atomenergia Ügynökség(IAEA). Monnet 1955-től foglalkozott behatóbban a témával, de egy

átfogó gazdasági célú integrációt még korainak tartott- ezt a Benelux államok

kezdeményezték. Úgy érezték, kimaradnak az elmélyülő francia- német kapcsolatokból( a két

ország között 1955-ben kereskedelmi egyezmény született), az integráció fő letéteményese

Spaak volt. Franciaország az EURATOM támogatásával a korábbi évek presztízsveszteségét

próbálta helyrehozni+ NSZK jobban ellenőrzése egy szorosabb integrációval. Britek

kimaradtak: féltek az USA-val való special relationship meggyengülésével, a Brit

nemzetközösséggel való viszony átalakulásával, a kor viszonyait tekintve oldalukról

racionális lépés volt a kimaradás.

Olaszország természetesen tagja volt a kezdeményezésnek: 1955. júniusában Messinában

konferenciát tartottak- Európai Közösség megszületésének első fontos lépése, Montánunió

főhatóság élére új vezető( Monnet helyett- a francia René Meyer választották meg). A

különböző álláspontok ellenére sikerült kompromisszummal zárni: együttműködés lehetőségét

megvizsgálják a közlekedés, hagyományos- és atomenergia területén+ briteket is meghívják.


6

1955. őszén kezdődtek a tárgyalások Paul- Henri Spaak vezetésével. Britek alacsony

beosztású embert küldtek, később vissza is hívták. 2 új közösség létrehozására tettek

javaslatot: 1, atomenergia- közösségre, 2, gazdasági közösségre, aminek keretében

megvalósítható a vámunió és közös agrárpolitika. 1956. májusában Velencében elfogadták a

tervezetet és Brüsszelben elkezdődött a kormányközi konferencia. Franciák 3 kitétellel

mentek a tárgyalásoknak: közös agrárpolitika megteremtése, tengeren túli területek

bevonás(itteni termékek nem veszélyeztették a tagországokat), szociális együttműködés(ezzel

sok vita volt). Vámunió ügyében előre rögzített forgatókönyv alapján, GATT elveinek

megfelelően, 12-15 éven belül tervezték megvalósítani. Monnet- féle Akciócsoport az

atomenergia terén volt aktív, békés célú felhasználásával többen egyetértettek. A szerződés

aláírását több tényező gyorsította: Szuezi- válsá, Saar- vidéki népszavazás, 1956-os

forradalom. Az Európai Atomenergia Közösséget és Európai Gazdasági Közösséget Rómában

írták alá 1957. március 25-én( F, NSZK, It, Benelux államok)- ezek alkotják a Római

Szerződéseket. EGK 248 cikkből áll, korlátlan hatályú( Montánunió 50 évre). Egyes

rendelkezéseit azonnal, míg többeket ’80-as években(Delors reformjainak köszönhetően)

kerületk napirendre( munkaerő szabad áramlása, állami támogatások csökkentése, stb.). EGK

4 fő intézménye: Bizottság(tagokat tagállamok nevezik ki, nem visszahívható; hatásköre

korlátozott, származékos), Közgyűlés( tagállamok parlamentjeinek küldöttjei, hatáskör nőtt),

Tanács( döntés két módon: egyhangú- egyenlő súlyúak a szavazatok- és minősített- francia-

német nem akart egyenlő voksokat), Bíróság( közösségi jog betartása; közösségi jog

elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben). Ratifikáció gond nélkül ment. 1958. január 1-

jétől lépett hatályba, székhelye Brüsszel lett, Bizottság elnöki székébe Walter Hallstein került.

1960-ban Stockholmban Nagy- Britannia vezetésével létrejött az Európai Szabad

Kereskedelmi Társulás(EFTA), 7 taggal indult: GB, Ausztria, Dánia, Norvégia, Svédország,

Portugália, Svájc. Cél: gazdaság fenntartható bővülése, teljes foglakoztatottság, növekvő

termelékenység, erőforrások ésszerű felhasználása, pénzügyi stabilitás. 1970-ben csatlakozott

Izland, 1986-ban Finnország, 1991-ben Liechstein. EGK riválisa.

Északi Tanács: 1952 óta. Tagok: Dánia, Norvégia, Svédország, Izland, Finnország. Védelmi

kérdés kivételével minden közös üggyel foglalkozott. Új tagok: Feröer és Alland szigetek,

Grönland. Ez nem jelentett az EGK számára vetélytársat.

Végül az EFTA tagok beadták csatlakozási kérelmüket az EGK-hoz. EGK 1968-ra teljesen

lebontotta egymás között a vámokat.

Mezőgazdaság: minden országban állami támogatást élvezett a kiszámíthatatlanság miatt. Az

EGK-t létrehozó Római Szerződés 39. cikke kimondja a termelés ésszerűsítését,

termelékenység növelését, agrárpiacok stabilitását, termékek normális áron értékesítését.

Francia nyomásra került bele az agrár rész, többet termelt, exportálni kell- az NSZK-t nézték

ki maguknak. + Gaulle maga mögött tudta az agrárlobby nyomását. Sicco Mansholt- Európai

Bizottság mezőgazdasági biztosa- a Bizottságban képzelte el a KAP irányítását, míg Gaulle a

kormányköziségre fektetve a hangsúlyt a Tanács hatáskör bővítését támogatta. Csatát nem ők,

hanem Adenauer és Gaulle vívta, 1958 és 1962 között agrár és ipari lobby érdekeinek

egyeztetése. NSZK végül elfogadta a franciáknak tetsző javaslatot. 1968-ban öltött végleges

formát: agrárpiaci mechanizmus alapja a közös ár volt. Európai Bizottság állapította meg az

árakat- általában magas árat szabott, hogy szektorban dolgozók jól járjanak. A

mezőgazdaságot ezzel kiszakították a világpiaci folyamatokból: hátránya: magasabb árak.

Túltermelés jelentkezett egyes termékekből. A fokozott termelés háttérbe szorította a

környezetvédelmet, a termelékenység növekedését és birtok-átalakítás problémáját. A valódi

reformokig 1990-es évekig várni kell a KAP-nak

Charles de Gaulle: integrációellenességéről vált híressé, Európa számára konföderatív jövőt

képzelt el- magát Európa pártinak titulálta. Nemzetet mindenek fölé helyezte. II. VH utáni


7

helyzettel elégedetlen volt: két szuperhatalom mellett a franciáknak jutott szereppel. A 19.

századi nagyhatalmi politizáláshoz hasonlított cselekedete- la grand nation. A közös

Európában Franciaországnak szánt vezető szerepet, és minden megtett, világhatalmi

szereplővé váljon. 1958-ban került ismét politikához. 1961-ben Christian Fouchet megbízták

európa politikai unió létrehozásáról- ez főként Gaulle nézőpontját tartalmazta( nem Schuman

és Monnet-ét). 1962-ben a tagállamok módosításával napvilágot látott a 2. Fouchet terv, ebből

Gaulle kihúzta, ami nem tetszett neki. További célja angolszász befolyásnak a csökkentése-

1966ban kilépett a NATO-ból. Kormányközi együttműködés: 1963- ban aláírt Német-

Francia Barátsági Szerződés- ez hozta létre a évtizedekig stabil Párizs- Bonn tengelyt.

6, A luxemburgi kompromisszum, előzményei és következményei

Római Szerződések nem szupranacionális, hanem kormányközi jelleget erősítették( Bizottság

javaslatára, Közgyűlési konzultációval Tanács dönt). Kezdeti szupranacionálisabb időszak

Walter Hallstein nevéhez köthető. EK jövőbeni föderalista jellegében hitt, Gaulle

álláspontjával szembement. Hallstein- doktrína: először gazdaságai, majdkésőbb politikai

integrációt kell kialakítani( funkcionalista szemlélet). Vámunió gyors megvalósulásához

jelentősen hozzátett. 1965-ben aláírták az Egyesülési Szerződést( ESZEK, EGK,

EURATOM), 1967-ben lépett hatályba- Európai Közösségek elnevezés a Maastrichti

Szerződésig volt hatályos. Üres székek időszaka: 1965 nyár Gaulle utasította embereit a

Tanácstól való távoltartástól a Hallstein és Mansholt által benyújtott javaslat miatt( KAP

függetlenedése). Vámunió kiépüléséval és közös agrárpolitikával gyorsabb és hatékonyabb

döntéshozatalra volt szükség- 1966-tól minősített többség bevezetése. Gaulle a Franciaország

számára kedvezőtlen döntések ráerőszakolása miatt irtózott a gondolattól. A francia

távolmaradás 1966-ra megszülte a luxemburgi kompromisszumot. „Egyezség az egyet nem

értésben”: Miniszterek Tanácsában többségi döntéshozatal esetén, ha egy ország csorbulni

véli alapvető nemzeti érdekeit, vétójoggal élhet. Kormányközi jelleg erősödött, Hallsteinnek

távoznia kellett. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy jelentősebb ügyekben csúcstalálkozókat

hívtak össze. Az Európai Bizottság szerepe döntéshozatalban a háttérbe szorult- az egyetlen

kivételt Roy Jenkins jelentette, aki viszont inkább a szakpolitikák, semmint hatáskör

bővítésért harcolt. Kívülállónak úgy tűnt, hogy EB és EP szerepe a tanácsadásra, előkészítő-

és háttrémunkákra korlátozódik. Az integráció messzi dolognak tűnt.

7, Az Európai Közösség első kibővülése

Nagy- Britanniával kezdődött a folyamat. Gaulle nem akarta az EGK-n belül látni az országot,

mert az USA trójai falovának képzelte( 1962. Kennedy és Harold Macmillan találkoztak a

Bahamákon és Nassauban, USA, Polaris rakétákat ad el GB-nek; Gaulee álláspontját

támasztotta alá Churchil 3 kör elmélete( 1, ENSZ, 2, USA, 3, Európa+ special relationship

USA-val). A britek az EFTA létrehozása után egy évvel jelentették be csatlakozási

kérelmüket(1961), a kontinentális Európával való kereskedelem fontossá vált+ Kennedy

részéről is érkezett nyomás.

1963-ban Gaulle sajtótájékoztatón kifejtette, hogy britek nem állnak készen a csatlakozáshoz-

a Bizottság elnökét, Walter Hallsteint még sikerült is róla meggyőzni. A többi tagállam

elutasította Frnaciaország álláspontját. A francia vétó nem csak a többi tagállamnak és GB-

nek okozott csalódást, hanem a GB-vel együtt benyújtott csatlakozás kérelmezői is( Dánia,

Írország, Norvégia). 1964-ben munkáspárti Harold Wilson lett a miniszterelnök, aki

fenntartásokkal ugyan, de belátta az integrációhoz csatlakozás szükségességét. 1967-ben újra

benyújtották kérelmüket- Gaulle nem engedett álláspontjából, az amerikai befolyás

térnyerésétől félt( 1966-ban a NATO-ból is kilépett). 1969. új köztársasági elnök lett: Georges


8

Pompidou, ő már nem állta a csatlakozás útjába. 1969-ben újra benyújtották a csatlakozási

kérelmet, feltétel: mezőgazdasági ügyekben meg kell egyezni az EK-val. 1969-es hágai

csúcstalálkozón döntöttek a csatlakozási tárgyalásokról a fenti 4 országgal.

Szerződéset előbb aláírták, mint ahogy a népszavazásokat megtartották volna: GÍB 67%,

Írország 83%, Dánia 63%, Norvégia 53%.

1973-ban gyarapodott velük az EK.

8, Az europesszimizmus időszakának jellemzői

1969. EK új feladat előtt állt: magasabb integrációs szint, gazdasági és monetáris unió

megvalósítása, és az EK mint politikai közösség legitimitásának megteremtése. A hágai

csúcstalálkozó ennélfogva volt döntő, a további irányvonalat is meghatározta. Gazdasági és

társadalmi körülmények szabotálták a megvalósulását: arab- izraeli háború következtében

olajárrobbanás, így gazdasági növekedés megtorpant. Továbbá a társadalom integrációt

támogatók körében törésvonalak jelentek meg. 1968-as diáklázadások az első

megnyilvánulásai. 1971-ben Bretton Woods-i pénzrendszer összeomlott, dollár lebegtető

árfolyamra tért át, a nemzetközi pénzügyi rendszert ez megviselte.

A hidegháborúban enyhülés következett be: kölcsönös fegyverkorlátozási tárgyalások, 1970.

Atomsorompó Egyezmény. Kelet- nyugati közeledés az Európai Biztonsági és

Együttműködési Értekezlet megvalósításában jelent meg. 1975-ben aláírt Helsinki

Záróokmány több kérdésben rendezte a kapcsolatokat: politika, gazdaság, tudomány, kutatás,

biztonsági, emberi jogok védelme. Hetvenes évek végétől azonban újabb elhidegülés,

fegyverkezési verseny.

1979-ben választottak először EP-t.

1969-es hágai csúcstalálkozó Georges Pompidou vezetésével zajlott, ugyan ő is a francia

szuverenitás elsőbbségét tartotta szem előtt, de az európai integráció új kapuját is ki akarta

nyitni- célja: túllépni a ’60-as évek utolsó harmadától jellemző euroszkepticizmustól. Willy

Brandttal jól megvoltak, de nem mindig egy hullámhosszon( konzervatív- szocialista,

kormányközi- szupranacionális). Döntési területek 3 részre osztották: befejezés, mélyítés,

bővítés. Közösségi költségvetés is függetlenebbé vált: az 1965-ös Hallstein- Mansholz-

bizottság javaslatcsomagjában is szerepelt, amit a franciák buktattak meg. Az EK

forrásoldalán megjelent: ipari termékekre kivetett vámok, mezőgazdasági importlefölözés,

hozzáadottérték- adó(ÁFA). A BW rendszer bizonytalansága monetáris integráció tervének

kidolgozását vetette fel, továbbá a gazdasági és monetáris unió(GMU) létrehozását.

A gazdasági és monetáris unió megteremtésére már az ’%0-es évektől kezdve megvolt az

igény a föderatív szemléletű politikusok és közgazdászok köreiben, továbbá a Római

Szerződésekben is találhatók utalások rá. 1958-tól tanácsadó szerepben működött a Monetáris

Bizottság- egyik feladata a GMU létrehozásának kidolgozása. Azonban a GMU a tagállamok

szuverenitás jelentős megnyirbálása vonná maga után. Makrogazdaság számára az államok

gazdaságpolitikai koordinációja és monetáris politika lett volna a feladata. A KAP és közös

vámunió hosszútávon megköveteli az árfolyamok egymáshoz rögzítését. Megoszlottak a

tagállamok véleményei, hogy melyik célkitűzést kell először megvalósítani. A hágai csúcson

döntöttek a GMU létrehozásáról- franciák azért nem tiltakoztak, mert gyengülő valutájuk

megerősödését várták tőle. A Werner- terv ambiciózus célokat tűzött ki, amihez komolyabb

intézményi működés volt szükséges- Tanács minimum 3 ülés/év, EP hatáskörének kibővítése,

2 új szervezet felállítása: EP-nek felelős gazdaságpolitikai döntéshozó központ, jegybankok

közös együttműködését biztosító intézet. A GMU feltételének a BW-i rendszer fennállását,

regionális különbségek minimalizálását, fejlettségi növekedést és társadalmi egyenlőtlenségek

csökkentését tartotta. AZ Európai Bizottság 1971 és 1973 között tervezte a GMU

felállításának első szakaszát, azonban franciák még nem álltak készen a szuverenitásuk


9

feladására( kormányközi szervet szerettek volna most is látni). Kompromisszum született,

hogy 10 év alatt valósítják meg a GMU-t.

Csakhogy megváltozott a gazdasági helyzet: BW-i rendszer megingott, USA, Kanada, GB,

Japán+ hatok aláírtak egy szerződést, miszerint a valuták ingadozását 9%-ra bővítették. A

tagállamok Bázelben azonban egy ennél szűkebb, +-2,25%-ban állapodtak meg. 1973 után

4,5%-ra emelték, azonban ezt a sávot- immár 9 tagállam- nem mindig volt képes tartani.

Werner- terv megvalósítása így lekerült napirendről. Tagállamok igyekeztek

nemzetgazdaságukat védeni, olykor protekcionista politikával is. A monetáris integrációt

1974-ben Helmudt Schmidt és Valery Giscard’Estaing karolta fel- a valutaingadozásban a

közös piac létét látták fenyegetve. 1977-ben Európai Bizottság elnöke, Roy Jenkins

kezdeményezte az Európai Monetáris Rendszer létrehozását. 1979-ben a 3 alappillére

létrejött: közös árfolyam-mechanizmus(ERM), európai kosárvaluta(ECU-egészen 1999-ig

létezett, nem pénz, hanem mint elszámolási egységként), Európai Monetáris Együttműködési

Alap(EMCF- arany és dollártartalékokat bocsátottak a rendelkezésére). A sávot +-2,25%-ban

állapították meg.

A ’70-es években indult be a regionális politikai is- noha a Római Szerződésekben szerepelt,

de a gyors gazdasági fejlődés nem indokolta a beavatkozást ezen a téren( Olaszországnak

kellett volna egyedül).

Régió: szubnacionális területi egység, melyet egyedi gazdasági, politikai, kulturális, jellemzők

határoznak meg.

A válság beálltával a régiók fejlettségbeli különbségének csökkentése relevánssá vált. 1972-

ben Párizsban esett róla először szó komolyabban( brit és olasz nyomás), 1973-ban

elhatározták az Európai Regionális Fejlesztési Alap(ERFA) megvalósítását, melyet EK

forrásaiból finanszíroznak. Először elutasították a magasnak tartott büdzsé miatt, azonban

1974- ben döntöttek a létrehozásáról. A források elosztását az államokra bízta a szervezet.

Az 1958 óta működő Európai Szociális Alap, a szociálpolitika közösségi megvalósítása is a

hetvenes évekre datálható- 1972-es Párizsi Csúcson határoztak az újbóli beindításáról. 1974-

ben indult a Szociális Akcióprogram- foglalkozztatottság növelése, jobb élet- és

munkakörülmények. A válság miatt azonban a célkitűzések nem realizálódtak.

A politikai unió irányába való elmozdulás komolyabban felvetődött. Etienne Davignon belga

diplomata vezetésével koncepció került kidolgozásra, hogy EK közös külpolitikát is

folytasson.( információcserék, konzultációk, külügyminiszterek félévenkénti találkozásai,

állam és kormányfők rendkívüli találkozói; a működést kormányközi alapon véle

megoldhatónak; a titkárság létrejöttét Brüsszelbe teték volna- franciák elutasították). A

javaslatot 1970-ben elfogadták, Európai Politikai Együttműködés(EPC) jött létre, a

kilencvenes évek elejéig működött. Szervezet nem jelentett valódi közösségi politikát, de mint

első lépcsőfok fontos volt. Csatlakozási tárgyalásokon a KAP komoly zökkenő volt, ugyanis

GB-nek a gyarmati rendszer fennállása miatt még számos helyen előnytelennek ígérkezett. Az

olcsó gyarmati áruk helyett a drágább tagállami áruk felé kellett nyitnia, és mivel

mezőgazdasági téren jelentős exportra szorult, érhető volt a visszakozás. Ráadásul a KAP

előnyeiből se kamatoztathatott sokat, hiszen jelentéktelen volt a primer szektora.

Kompromisszum született: bizonyos termékek részéről ideiglenesen engedtek, viszont mind

növekvő részesedéssel kellett az EK-hoz hozzájárulnia.

Halászat volt a másik fontos kérdéskör: a parti vizeket leszámítva közös használat- 1982-ben

lett végleg meghatározva( Tengerjogi Egyezmény). A brit csatlakozás tulajdonképpen

Georges Pompidou és Edward Heath között zajlott( Brand az Ostpolitik-kal volt elfoglalva).

Norvégia 3 okból nem csatlakozott: fiatal nemzet, szuverenitását nem kívánta átruházni,

jelentős szénhidrogén- telepek révén garantált az EK-n kívüli fejlődés, halászati politikában se

volt érdekelt.


10

Brit csatlakozás folyamatában fordulópont: a munkáspárti Harold Wilson lett miniszterelnök,

a csatlakozási feltételek újratárgyalását követelte- a mezőgazdasági termékek hosszabbítását,

és brit költségvetésének csökkenő hozzájárulását. A tagállamok konstruktívan álltak a

törekvésekhez- az EK jövőjét látták veszélyeztetve, így többé- kevésbé elérte célját. GB

kiesett az EFTA-ból, új viszony jött létre: szabad kereskedelmi megállapodások születtek a

két szervezet között. 1975-ben nyitottak afrikai, karibi, csendes- óceáni térségekre is-

aszimmetrikus kereskedelmi megállapodásokkal. + 3 korábban csatlakozni kívánt ország

belügyeiben változás történt: Portugáliában a szegfűk forradalma megdöntötte a Salazar

rendszert 1974-ben, Franco meghalt 1975-ben, Görögországban is 1974-ben véget ért a

diktatúra.

EK szervezetén belül: Kormányközi jelleg erősödött. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy

jelentősebb ügyekben csúcstalálkozókat hívtak össze. Az Európai Bizottság szerepe

döntéshozatalban a háttérbe szorult- az egyetlen kivételt Roy Jenkins jelentette, aki viszont

inkább a szakpolitikák, semmint hatáskör bővítésért harcolt. Kívülállónak úgy tűnt, hogy EB

és EP szerepe a tanácsadásra, előkészítő- és háttrémunkákra korlátozódik. Az integráció

messzi dolognak tűnt. EP jogkrének bővítése ’60-as évektől indult: költségvetési és

ellenőrzési jogkör bővítése+ EP jóváhagyása kell a közösségi költségvetés jóváhagyásához. A

közvetlen választás(1978-ben az első cél, azonban brit közbenjárásra csak 1979-ben az első)

és Európai Tanács(1974-es párizsi csúcstalálkozón döntöttek a létrehozásáról) létrejöttével

szupranacionálisabb jelleget kezdett ölteni. Mindazon által 1970-1980-as éveket

intézményesített/kreatív kormányköziség időszakának titulálják.

A nyolcvanas évek elején is érezni lehetett a válság hatásait, az integrációs folyamat se halad

előre. 1979-es újabb olajválság újabb gondot jelentett a közösségi együttműködésnek. Az

iráni sahot Khomeini vallási vezető elmozdította a helyéről, később Irak megtámadta Iránt. A

két ország olajtermelése leállt. A recesszióból kilábalni készülő országokat ez újabb sokként

érte, az inflációt egyedül az Európai Monetáris Rendszernek köszönhetően sikerült

megfékezni.

Ráadásul a britek forrásokat követeltek a költségvetésből, Görögország belépése után a

csatlakozási szerződése felülvizsgálását követelte. Az Ibériai- félszigeten a KAP és halászati

politika okozott konfliktusokat.

A nyolcvanas évek közepétől, a globalizáció térnyerése az egységes európai piac kialakítását

vetette föl.

’80-as évek: 1979 és 1985 között kis hidegháború, Reagan elnök elindította a csillagháborús

programját- ami véleménye szerint szükségszerűen csődbe fogja vinni a Szovjetuniót. 1979-

ben SzU bevonult Afganisztánba, 1981-ben Lengyelországban szükségállapotot hirdettek.

Nyugat- Európában rakétarendszert építettek ki. A moszkvai és Los Angeles-i olimpiákat

bojkottálták az amerikaiak, majd szovjetek. USA a fejlesztéseknek köszönhetően a high tech-

nek máig tartó előnye van.

Franciaországban Francois Mitterand hagyományos baloldali, keresletösztönző

gazdaságpolitikával kívánt úrrá lenni a helyzeten: a csőd szélére juttatta az országot, Jacques

Delors javaslatára történtek változtatások. Mitterand a belpolitikai kudarcok után az európai

ügyekhez fordult.

Nagy- Britannia: túlnyomó részt munkáspártok voltak hatalmon( Wilson, Callaghan), az EK-

val folyamatosan költségvetési konfliktusaik voltak. 1979-ben Margharet Thatcher

választották meg, az EK-ban fellélegeztek, hogy végre konzervatív politikus került hatalomra,

és az EK-val való ellenszenv enyhülését remélték.

2 javaslat is született az integráció fejlesztésére: 1976Leo Tindemans belga miniszterelnök,

majd 1979-ben „három bölcs” dolgozott ki koncepciókat, nem lett belőlük semmi.


11

Egységes belső piac megteremtése Delors nevéhez köthető, azonban folyamat már előtte is

beindult: 1979-es Európai Bíróság kimondta, hogy ami az egyik országban szabvány, azt a

másik országban- még ha más a szabvány- el kell fogadni( Cassis de Dijon exportálása

NSZK-ba). Megindultak a szabványos egységesítése, a Bizottság 1981 és 1984 közötti

napirendjén ott volt a közös piac- a brit költségvetési vita ennek nem kedvezett.

EP is egyre aktívabb lett: 1979-től közvetlen legitimácóval rendelkezett. 1980-as költségvetést

nem fogadta el, és az 1982-es évi zárszámadást is visszadobta.

Crocodile Group: Crocodile nevű étteremben összejött néhány föderalista, kinőtték magukat.

Parlamenti bizottságot hoztak létre, Spinelli lett a jelentéstevő. Új alapokra helyezett

integrációban gondolkodtak- Európai Unió.

9, A brit költségvetési vita

A brit tagság már rögtön a csatlakozás után feszültségeket szült: a bevezetett közösségi saját

források rendszere és GB által igénybe vett közösségi források nem álltak egymással arányba.

A kiadásokat ekkor a KAP vitte el( 70-80%-ot), amiből GB nem nagyon részesült. A Wilson

és Callaghan kormányok folyamatosan emelték a közös szabályok meghatározásában előírt

szintig a befizetéseket. Ugyanakkor a visszatérítésekre is rögtön tárgyalások indultak. A

Heath- kormány annak a reményében vitte GB-t az EK-ba, hogy a regionális politika révén a

helyzet nem fog fönnállni- nem így lett.

1979-ben Margaret Thatcher konzervatív kormánya megalakult( nagy reményeket fűztek

hozzá, 1975-öa EK tagságról szóló retrospektív szavazáson a tagság mellett érvelt). GB ugyan

nem lépett a monetáris rendszerbe, de hozzájárultak az Európai Pénzügyi Együttműködési

Alap által képzett tartalékokhoz, a font az ECU- kosár része lett.

1979-ben fordult a kocka. Dublini csúcstalálkozón kifejtette( Sir Geoffrey Howe

pénzügyminiszter véleménye nyomán), hogy a költségvetési probléma jóval nagyobb, mint

ahogy ellenzékben látta. Ekkor fogalmazta meg „I want my money back” tézisét. 1000 millió

fontról volt kb szó. EZ a vita BBQ-ként vonult be a történelembe( British Budgetary

Question), de a Bizottság elnöke, Roy Jenkins Bloody British Question-ként értelmezte.

Előzmények: a brit kormányváltásnál gazdaság válságos állapotban volt. Az 1973-as válságra

született munkáspárti politika nem volt megfelelő. Munkanélküliség soha nem látott módon

nőtt, csődhullám tört ki. Thatcher hosszútávon kívánta rendezni a gazdaságot neoliberláis

gazdaságpolitikájával: gazdaságtalan iparágak támogatásának felszámolása, adó+ állami

kiadások csökkentése. Regionális támogatásokat csökkentették, növelték étkezési

hozzájárulást, állami lakások lakbérét, tandíjat. Ezért nem volt mindegy a Közösség részére

befizetett/ visszatérített pénz. Thatcher fellépésére minden Európai Tanács ülésén tárgyalták a

kérdést, Bizottság tervezeteket is kidolgozott. Azonban problémák a KAP-pal is, a növekvő

kiadások idő után csőd szélére sodorta volna a Közösséget. Csökkenteni kellett a mértékét,

VAT- hozzájárulások növelése- britek természetesen nem járultak hozzá. 1980- 1983 között

visszakapta a brit befizetések és a Közösségből az országba érkező kifizetések közti

különbség kétharmadát.

Thatcher USA orientációt erőítette, támogatta a reagani csillagháborús tervezetet, míg Giscard

d’Estain és Helmudt Schmidt Moszkvába jártak tárgyalni( SzU- ból olajvezeték kiépítése, ezt

az angolszászok vitatták). Az 1982/83-as agrárárakra vonatkozó tárgyalások bizonyos pontjait

megszavazták, de egész csomagot nem- luxemburgi kompromisszumra hivatkozva. A

tagállamok félresöpörték a vétót, hiszen a költségvetési vita pont a brit agrárszektor

csekélytelenségén alapult. 1984-ben Mitterand lett a Tanács elnöke, célkitűzése volt a BBQ

megoldása( + belpolitikai kudarcai is ösztönözték). A VAT- hozzájárulást 1%-ról 1,6%-ra

növelték, de britek 66%-ot kaptak vissza rendszeresen. A Fonainebleau-i csúcstalálkozón

írták alá 1984. júniusában. Britek is beleegyeztek: GB-ben gazdaság konszolidálódott,

Thatcher népszerűsége nőtt, választást újra megnyerte.


12

A rendszer máig él, a 2007- 2013-as költségvetési perspektívánál Tony Blair a visszatérítés

20%-os csökkentésébe egyezett bele.

10, A déli kibővülés

A II. VH-t követően mediterrán országok- Olaszország kivételével- kimaradtak az

egységfolyamatból. Görögország 1946 és 1949 között polgárháború volt, továbbá Salazar és

Franco diktatúrái. Első lépés: Görögországgal 1961-ben társulási megállapodást kötöttek- 22

éves periódus után válhat taggá. 1967-ben katonai hatalom vette át az irányítást: társulási

megállapodás felfüggesztődött, Ciprus északi részét Törökország elfoglalta 1974-ben( ebben

az évben megbukott a diktatúra). Utána demokratizálódott a politikai rendszer. Karamanlisz

1975-ben benyújtotta a csatlakozási kérelmet, 3 ok: a katonai junta révén elvesztett bizalom

visszanyerése, források a modenrizációra, Törökország ellen stabil védelem. A második

legnagyobb politikai erő, a PASZOK Papandreu vezetésével inkább a szovjet táborhoz

csatlakozott volna, az EK-t mint imperialista kizsákmányoló szervként látta.

A tárgyalások 1976-ban kezdődtek, 1979-ben( a költségvetési vita előtt) aláírták a

csatlakozást. Kitételek: 5 éves átmeneti időszak a vám és mennyiségi korlátozás

felszámolására, munkaerő szabad áramlásának korlátázása, acquis communautaire elfogadása.

1981-ben azonban Papandreu nyerte a választást. Nem teljesen EK ellenes lett, Thathcer-hez

hasonló zsarolást kívánt megvalósítani. 1982-ben elküldte a görög memorandumot, ami a

csatlakozási szerződés újratárgyalását tartalmazta. Kettős siker: Integrált Mediterrán program

elindult( 1985-ben spanyol és portugál vétóval fenyegetett, ha nem).

Spanyolország és Portugália csatlakozását EK egy csomagként kezelte. 1975 Franco

diktatúrája összeomlott . AZ EK-val való kapcsolatfelvételt még Franco ideje alatt

kezdeményezték. 1962-ben kezdeményezett társulást 1970-ben követte egy kereskedelmi

megállapodás( kölcsönös vámcsökkentés). Tárgyalások 1979-ben kezdődtek. Franciaország és

Olaszország volt érdekelt a bővítésben, a KAP-ot viszont előrelátások alapján jelentős sokk

fogja érni( Közösség földterülete 30%-kal, mezőgazdasági népessége 25%-kal növekedne).

Halászat másik kényes kérdés. 1981-ben sikertelen katonai puccs. A korábban említett A

Fonainebleau-i csúcstalálkozón adtak zöld utat a felvételre, 1986-ot tűzték ki végdátumként.

1985-ben írták alá a csatlakozási szerződést és 1981. január 1-től vált taggá.

Portugália: 1932 és 1974 között Antonio Salazar és Marcelo Caetano autoriter rendszere, a

szegfűs forradalom vet véget ennek. II. VH alatt semleges, így nemzetközi politikától nem

szigetelődött úgy el, mint Spanyolország. Kapott a Marshall- segélyből, NATO és EFTA

alapító tagja. 1962-bemn kezdeményezte a fölvételt. Sokáig nem történt semmi, majd 1972-

ben kereskedelmi egyezményt kötöttek. A rendszerváltás után 1977-ben Mario Soarez adta be

a csatlakozási kérelmet. A tárgyalásokat ugyanazok a tényezők lassították, mint a

spanyolokét. Problémás terület volt a mezőgazdaság és a textilipar, munkaerő szabad

áramlása.1985-ben a Szent Jeromos kolostorban írták alá a szerződést, 1986-tól teljes jogú

tag.

Kiválásra is volt példa: a korábban Dánia részeként számon tartott Grönland függetlenedése,

népszavazáson 52% döntött az EK elhagyásáról.

1980-as években közösségi belpolitika rendeződött, brit költségvetési vita megoldódott,

mediterrán országoknak a számukra indított programmal megnyugtatták. Mihail Gorbacsov

került a Szovjetunió élére( glasznoszty, peresztrojka), de bipoláris világ még maradni látszott.

AZ Európai Közösség működésének javítására Jim Dooge vezetésével ad hoc bizottság

alalkult( hatáskör bővítések, többségi szavazások kiterjesztése, új közös szakpolitikák). 1985-

ben a milánói csúcsértekezleten tartották meg. Kohl- Mitterand javaslatára kormányközi

konferencia összehívását javasolták, ami az alapító szerződések felülvizsgálatát jelentette.

Szavazásra került sor( brit, dán, görög nemmel szavazott).


13

Hasonló volt a Tindemans- jelentés, Három bölcs jelentése, Genscher- Colombo terv.

3 indok, ami elősegítette a reformok létrejöttét: 1, egységes piac szükségességét többen

belátták( Cangoroo Group ezért alakult), 2, European Roundtable of Industrialist erős

lobbitevékenysége,3, három kulcsszerepet játszó állam érdekei egy irányba mutattak( brit,

német, francia- piacbővítés).

11, Jacques Delors reformjai, az Egységes Európai Okmány

Az egységes piac programjának szimbóluma Delors. 1984-ben kinevezése után végiglátogatta

a tagállamokat, itt azonban nem az egységes piacról, hanem nagyobb szabású dolgokról,

gazdasági- pénzügyi unióról, külpolitikai együttműködésről beszélt. A kormányközi

konferenciát a kompromisszumképesség hiánya miatt látta kivitelezhetetlennek. Mikor az

általa preferált témák kivitelezhetetlennek bizonyultak, a belső piac projektje mögé állt( mint

utat a GMU felé fogta föl).

1985-ben Brüsszelben kezdődött a konferencia 10 tagállammal( spanyolok és portugálok mint

megfigyelők). Tárgyalások két külön csoportban zajlottak: 1, belső piac kialakítása, 2,

Európai Politikai Együttműködéssel( külpolitikai továbbfejlesztés) foglalkozott. Noha

kormányközi konferenciákon a Bizottság szerepe nulla, jelen esetben a szerv és Delors aktív

szerepet játszott a tárgyalásokon( külügyminiszterek, diplomaták). Az Egységes Európai

Okmány ugyan a Dooge- jelentésre épült, de kevesebb újítást vettek át. A tagállamok számára

biztosítottak benne átmeneti halasztásokat, és minden ország a számára fontos részterületével

is foglalkoztak. 2 felvonásban írták alá: kilencen 1986. február közepén Brüsszelben,

olaszok+ dánok+ görögök ugyanezen év február végén. Az okmány legfontosabb célja a már

Római Szerződésben is szerepet kapott közös piac bevezetése volt- már az egységes piac

elnevezés volt elterjedőben. Okmány 4 fő címet és számos jegyzőkönyvet tartalmazott.

Tagállamok közti együttműködés javítását- ami EU-hoz vezethet, külpolitikai együttműködés,

gazdasági és szociális helyzetek javítására hathatósabb szakpolitikai együttműködés.

Döntéshozatalban többségi szavazások kaptak teret, kivéve: adózás, személyek szabad

mozgása, munkavállalók jogai. Európai Tanácsot kodifikáltak, jogalkotó jogkört nem kapott.

EP hatásköre két új döntéshozatali eljárással bővült: 1, hozzájárulási eljárás: társulási és

csatlakozási szerződések esetén vétójog;2, együttműködési eljárás: Parlament és Tanácsé( EP

tárgyalhatta a Bizottság előterjesztéseit+ Tanáccsal egyeztethetett. A Tanács csak egyhangú

döntésnél hagyhatta figyelmen kívül az EP határozatát. Az EP eme hatásköre minősített

többségű kérdésekben volt, kivéve környezetvédelem).

Bizottság: végrehajtás feladata, kivéve ami nem a Tanácsé.

Bíróság tehermentesítésére kialakították az Elsőfokú Bíróságot.

Egységes piac: tőke, árú, személy, szolgáltatás szabad áramlása, ennek teljesítési határideje

1992. december 31 volt.

Az Európai Politikai Együttműködés intézményesült, de kormányközi jelleggel. Titkárságot is

felállítottak hozzá.

A szolidaritás- Delos programjában alapvető elem- új értelmet nyert: gazdasági és szociális

kohézió. A „vesztes országokat” kárpótló szervek jöttek létre, mint az Európai Mezőgazdasági

Orientációs és Gazdasági Alap, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap.

A gazdasági és pénzügyi unióról nagy viták zajlottak, végül Thatchernek is tetsző, mindössze

egyetlen utalás került bele, amit úgy gondoltak a britek, majd úgyis megvétóznak.

A ratifikálást 1987 januárjában jelölték ki, két ország miatt csúszott: Dánia kisebbségi

kormányzás miatt népszavazásra kellett bocsátani 56 % igen, Írország Bírósági keresletet

adott be szuverenitásra hivatkozva, itt is népszavazás 70% igen. Végül 1987. július 1-jén

történt meg.

Az egységes piac programjának második kulcselem a Fehér könyv a belső piac

megvalósításáról című dokumentum, amelyet Lord Arthur Cockfield ültetett át a gyakorlatba-


14

Tharcher úgy küldte el Brüsszelbe, hogy akadályozzon meg minden kezdeményezést, ami

túlmutatna ezen. Fehér könyv 3 akadály legyőzését vette célba: 1, fizikai( határellenőrzés

megszűntetése, újabb gond külső határ megerősítése, menekültügy); 2, technikai( közös

szabvány, állami támogatások+ közbeszerzések szabályozása);3, pénzügyi(hozzáadottérték-

adó egységesítése).

1992- ig nem sikerült teljesen megvalósítani, a 2000-ben elindított Lisszaboni Stratégia a

maradék feladatok ellátását tűzte ki célul.

Delors és Cockfield jól kijöttek egymással.

Az EEO-ban új kifejezés jelent meg, ami Közösség természetét megváltoztatta: gazdasági és

szociális kohézió. A korábbi neoliberális jelleget felváltotta a területek jobban odafigyelése.

Delors koncepciójában a régiók és társadalmi csoportok közötti szolidaritás kiemelt helyet

foglalt el. Az egységes piac gondolatát a Közösség modernizációjának motorjának tartotta.

Regionális politikával kapcsolatban is beterjesztett javaslatot: 1987-ben a költségvetési

csomagban. Az évenkénti költségvetési viták elkerülésére hosszabb távú, költségvetési

perspektíva kidolgozását gondolta. Új bevételi forrást, a GNP-t javasolta ( vámok,

agrárlefölözés, VAT helyett): tagállami befizetésekre tolta el arányosan. AZ agrárpolitikában

viszont szigorúbb ellenőrzést javasolt. Vita kerekedett belőle, Thatcher végül beadta a

derekát: agrárárak csökkentése, visszatérítés rendszere változatlan, kohéziós költségek

megduplázódtak. Regió szinten az kaphatott a megnövekedett bevételekből támogatást, ahol a

közösségi átlag GDP-jének nem érte el a 75%-át( NUTS-ot vezették be, ő pontosan ki tudta

ezt számolni).

Továbbá az Európai Szociális Térség kialakítását is szorgalmazta( mint volt szakszervezeti

munkatárs). Ötletét a baloldali kormányok támogatták. A szociális ügyek napirendre kerülése

a Gazdasági és Szociális Bizottság aktivizálódását vonta maga után. Elfogadták a Közösségi

Charta a munkavállalók alapvető szociális jogairól. Jogi kényszerítőereje nincs, britek

kimaradtak belőle- mint konzervatív kormánypártiak.

1989/90-ben világrend megváltozott. Fukuyama- A történelem vége, a demokrácia lineáris

fejlődésének a végpontját látták ekkor( legyőzte a kommunizmust és fasizmust). Hamar

kiábrándultak a korai eufóriából. EK jugoszláv háborúra nem volt képes hatékonyan reagálni.

A nemzeti önrendelkezések és nacionalizmusok fellángolása volt tapasztalható. Az 1991-es

öbölháború ismét egy szorosabb európai együttműködésre hívta fel a figyelmet, recesszió+

növekvő munkanélküliség. Egyre inkább elmaradt más kontinensekhez képest.

Folyamatban volt az egységes piac kialakítása, a Delors által fölkarolt gazdasági és monetáris

politika létrehozása is. A csatlakozni kívánt kelet- európai országok nyomást gyakoroltak a

Közösségre( Magyarország első ízben 1994-ben). A mélyítés- bővítés koncepciója ismételten

teret nyert.

12, A Maastrichti Szerződés(továbbiakban MSZ)

Az Európai Tanács állam és kormányfői a hollandiai Maastrich-ban 1991. december 10-én

döntöttek az Európai Uniót létrehozó szerződésről. EZ a korábbi szerződéseket módosító, és

egyben új alapszerződés is. 1992. február 7-én írták alá- az EU elnevezést is ebben a

szerződésben jelölték meg. A 3 korábbi szervezet( Európai Gazdasági Közösség, ESZAK,

EURATOM) szerződései nem szűntek meg, alapszerződések maradtak. Viszont az EU

jogalanyiságot továbbra sem kapott. A szerződés 3 alappillérre épül: 1, a fent említett 3

szerződést fogja össze- nemzetek feletti és kormányközi szervek,2, közös kül- és

biztonságpolitika- kormányközi,3, bel- és igazságügyi együttműködés- kormányközi. A GMU

és politikai unió létrehozását két kormányközi konferencia tárgyalta, az első került precíz

kidolgozásra.


15

Az első pillérnél a GMU jelentette a legfontosabb területet. Ez viszont egyben az európai

egység elkötelezettségét is feltételezte. 1989-es madridi ET ülésen döntöttek a GMU első

szakaszának beindításáról Delors javaslatára, a további szakaszokhoz szerződésmódosítások

és további tárgyalások kellettek. 1990-ben Rómában hívták össze, ami Masstrichban ért véget.

Britek kezdettől fogva elutasították- ekkor John Major volt a miniszterelnök, ismét francia-

német megállapodásnak kellett születnie. A régi konfliktusok fölvetődtek, melyik politikát

valósítsák meg elsőnek: gazdaságpolitikai koordináció( árfolyam stabilitás, németek,

hollandok), monetáris politika elsőbbsége( gyenge valutájú országok, Olaszország). AZ 1979-

ben létrehozott EMS ugyanis aszimmetrikussá tette a rendszert, az NSZK erős valutájától

függött a többi ország. Felmerült az optimális valutaövezet megvalósítása( megfelelő

munkaerő- mobilitás, termelés és export diverzifikálása, kereskedelmi nyitottság,

költségvetési transzferek nyújtása, sokkok esetén cselekvések összehangolása). A

közgazdászok körében vélemények megoszlottak: egyik fél EK nem alkalmas a GMU

megvalósítására, míg másik fél éppen a közös valuta segítheti elő. A MSZ-ben határoztak egy

egységes és stabil valuta létrehozásáról. Szuverenitás ezzel alaposan meg lenne nyirbálva.

Eltérő törekvések: franciák: kivenni a Bundesbank kezéből az irányítást, míg németek célja a

valuta stabilitása és hitelessége volt. Franciák minél előbb szerették volna a megvalósulását,

németeknek biztosíték kellett, ők várhattak. Az Európai Központi Bank kialakítását még

korainak vélték, az Európai Monetáris Intézetet állították fel. GB és Dánia élt az opt- out(

kimaradás) lehetőségével. Franciák időkorlátok miatt voltak elégedettek: 1990 július 1- 1994.

január 1. között szabad tőkeáramlás, központi bankok megerősítése, együttműködés,

összehangolt gazdaságpolitika. 1994- 1999. január 1. Európai Monetáris Intézet fölállítása:

központi bankok munkájának összehangolása, ECU használatát ellenőrzi; elkezdik kialakítani

a Központi Bankok Európai Rendszerét(KBER). Harmadik szakasz 199. január 1-től közös

valuta bevezetése, Európai Központi Bank létrehozása, egységes monetáris politika. Okok,

hogy miért ekkor valósult meg: Delors munkássága, francia diplomácia befolyásolt más

tagállamokat, német újraegyesítéshez francia támogatás kellett, megváltozott világ.

A politikai unió viszont nem ennyire egyszerű, több kérdés megoldását veti föl: minősített

többségi szavazások kiterjesztése, EP határkör bővítés, EPC továbbfejlesztése, közös kül- és

biztonságpolitika. A kezdeményezést Belgium kezdte meg 1990 tavaszán, de ahhoz, hogy

legyen belőle valami, Helmut Kohl és Francois Mitterand összefogásához volt szükség. AZ

ET-nek tettek közös nyilatkozatot a politikai unió megvalósításáért. A fogalom maga azonban

nem tisztázott, a tagállamok mást- mást értenek alatta. EP hatáskör bővítést németek, belgák,

hollandok, olaszok támogatták, közös külpolitikát britek kivételével mindenki. A

biztonságpolitikát viszont többen nem. A GMU-hoz hasonló megvalósítási terv nem született,

főként köszönhetően a briteknek és hollandoknak. Az 1991-es luxemburgi ET csúcstalálkozón

a föderális szó használata váltott ki legnagyobb vitát: britek kérésére ki is hagyták( a koronán

és westminsteren nyugvó rendszer nem engedett át több szuverenitást). A kormányköziség és

nemzetek felettiség ismét vitát szült, ezért született meg a pilléres rendszer, amit leginkább

britek támogattak. Szükség a politikai uniónál közvetlen legitimáció is, így EP szerepköre

ismét bővült- különben demokrácia deficitjéről beszélhetnénk+ minősített többségi

döntéshozatalt új területekre is kiterjesztették.

Szociális kérdésekben britek hajhatatlanok voltak, ez nem is került be a főszövegbe,

jegyzőkönyvben csatolták hozzá. Az MSZ-hez 17 jegyzőkönyvet és 33 nyilatkozatot

csatoltak.

Első pillér: közösségi döntéshozatal a jelentős. Ide tartozott a GMU, fogyasztóvédelem,

környezetvédelem, egészségügy, oktatáspolitika, gazdasági és társadalmi kohézió. EP

hatáskörét kodifikálta, Tanáccsal társjogalkotóvá vált. Szubszidiaritás belekerült: az kerül

közösségi intézkedés alá, amit adott ország nem vagy kevésbé hatékonyan tudna megoldani.


16

A 8. cikk bevezette az uniós állampolgárságot. Szabad mozgás és letelepedés joga, szavazati

jog, helyhatósági és EP választások. Régiók Bizottsága, Európai Ombusman.

Második pillér: béke, függetlenség, demokrácia. közös álláspontok kialakítása, közös akciók.

Más szervezet szerepvállalására nincs kihatása.

Harmadik pillér: 1976. Trevi- csoport: terrorizmus és határokon átívelő szervezetbűnözés

elleni fellépés. 1985. Schengeni Egyezmény 5 taggal. Menekültügy, külső határok

ellenőrzése, bevándorláspolitika, vámügyi együttműködés

Az MSZ az elhúzódó ratifikációknak köszönhetően 1993. november 1-jén lépett hatályba.

Népszavazásokat írtak ki, országonként eltérőek voltak a gondok( pl írek abortusz).

Az EU kezdetben gazdasági nehézségekkel küzködött, az EMS az összeomlás szélére került:

brit, olasz kilépett, francia is csak németek miatt nem távozott. A német újraegyesítés miatt

márka felértékelődött, dollár le. Az árfolyam lebegtetést 3-2,5%-ról +-15%-ra emelték, ezzel

szabad lebegtetést biztosítottak. A 2. szakasz 4 konvergenciakiritériumat egyedül Luxemburg

tudta teljesíteni- megszorító intézkedéseket hoztak a teljesítését, ugyanis a harmadik szakasz

eltolása szerződésmódosítással járt volna- ami a nehezen menő ratifikációs folyamatot is

befolyásolta volna. A költségvetési fegyelem betartása gondot okozott néhány országnál ,ezért

létrehozták a Stabilitási és Növekedési Paktumot.

13, Az Európai Unió északi kibővülése

Az EK- hoz szorosabban kötődő EFTA tagállamok már a nyolcvanas években gondolkodtak

szorosabb kapcsolaton. Nem szerettek volna versenyhátrányba kerülni és kimaradni az

egységes piacból. A hetvenes évek bilaterális szabadkereskedelmi egyezményei idejében is

kívánatos lett volna szorosabb együttműködés.

1992. májusában EK és EFTA megállapodást írt alá az Európai Gazdasági Térség(EGT)

létrehozásáról. Az EK egységes piac vívmányainak kiterjesztése, de szabad kereskedelmi

övezet integrációs szintjén+ intézményeiben nincs részvétel. Amire még kiterjedt: kutatás,

környezetvédelem, szociálpolitika. Ennek aláírása előtt jelentette be Ausztria, Finnország,

Svédország, Norvégia, Svájc(EGT népszavazás után visszavonta) az EK-hoz való

csatlakozást.

Tárgyalások gyorsan mentek- fejlett piacgazdaság és demokrácia. Amik vitákat váltottak ki:

agrárpolitika(EK-nak túl magas helyi árak finanszírozása), regionális politika( magas GDP

miatt alig részesültek volna), halászati kvóta( Norvégia a mediterrán hajóknak nem akarta

megnyitni az utat). 1994-re sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokat. Spanyolországnak és

Portugáliának voltak fenntartásai a gyors csatlakozással. További probléma: tanácsi szavazati

arányok kialakítása- megnövekedett taglétszám a blokkoló kisebbség szavazati számát is

növelte volna. Megoldás 26 szavazattal lehet elutasítani, 23-25 között elhalasztani.

Norvégiában a népszavazáson ismét elutasították, így 1995. január 1-jétől Ausztria,

Finnország, Svédország vált új tagokká. Egyik legsimább bővítés, azonos beállítódás,

gazdaság.

14, Az Amszterdami Szerződés( továbbiakban ASZ)

A Maastrichti Szerződés rendelkezett arról, hogy intézményi reformok kidolgozására 1996-

ban újabb kormányközi konferenciát kell kidolgozni( 20 vagy több taggal is életképes EU

kidolgozása). Az Amszterdami Szerződésmindezek ellenére nem intézményi reformokkal

kapcsolatban születtek. Az olasz, ír, holland elnökség alatt 1996-os torinói kormányközi

konferencia az alapszerződést módosító új szerződést készítette el, melyet 1997-ben írtak alá a

tagállamok képviselői.

Az intézményi reformok főbb területei: minősített többségi szavazások kiterjesztése, tanácsi

szavazatok újrasúlyozása, EP jogalkotói hatáskörének kiterjesztése. Nagy államok attól


17

tartottak, hogy az ET-ben új államok miatt gyengülne a szerepük. Ezért javasolták a kettős

többség elvét, ami az országok népességszámát is figyelembe veszi. Az ASZ végül néhány

területre kiterjesztette a minősített többséget, de szavazatok újrasúlyozásáról és biztosok

számának átalakításáról nem rendelkezett. Az EP az együttműködési eljárás keretében új

területeket kapott+ eljárás módját egyszerűsítette. Európai Bizottság elnökét EP véleményezi+

jóváhagyja, biztosok személyéről konzultál vele. EP létszámát 700 főben maximalizálta.

Mindezeket leszámítva ASZ nem jelentett előrelépést az intézményrendszer új tagállamokat

befogadását illetően. Ezeket amszterdami maradékoknak nevezik, amiket a Nizzai

Szerződésnél vettek újra elő.

A közvetlen kapcsolat az EU és állampolgárai között a 2. fejezet foglalkozik. Svédország,

Dánia, Finnország kiálltak, hogy bizonyos hatáskörök( egészségügy, foglalkozáspolitika,

fogyasztóvédelem) közösségi hatáskör alá vonják. Tony Blair-nek köszönhetően külön

jegyzőkönyv foglalkozott a szociálpolitikáról.

A közös álláspontok és közös akciók mellé bekerült a közös stratégia( egyhangú

döntéshozatal, de első kettő esetén Tanács minősített többséggel is dönthet). Nemzeti érdek

esetén konszenzus útján döntés- luxemburgi kompromisszum kodifikálása. Konstruktív

tartózkodás: közös akciók megvalósítása akkor is, ha tagállamok többsége részt vesz( a

tartózkodónak csak akadályozni nem szabad).

ASZ létrehozta a főképviselői pozíciót, melyet Tanács főtitkára tölt be- közös kül- és

biztonságpolitikáért felelős. Először NATO volt főtitkára: Javier Solana töltött be.

ASZ bel- és igazságügy területén hozott főleg újat. Az első pillérbe tartozó közösségi

politikákká váltak a vízumpolitika, külső határellenőrzés, menekültügy, bevándorláspolitika,

polgári ügyekben történő együttműködés. A rendőrségi és büntető ügyekben lévő igazságügyi

együttműködés a 3. pillérben maradt. Az 1985-ben létrehozott Schengeni Egyezményt és

1990-es Végrehajtási Egyezményt acquis communautaire-ré tette.

Továbbá felxibilitási klauzula meghirdetése: egy ország szabadon dönthet a jövőbeni

szorosabb integrációs együttműködésről, vagy kimaradásról- sokan kritizálták, hogy Monnet

és Schuman „egységes Európa” koncepciójával szembemegy.

ASZ 1999-ben lépett hatályba, ratifikáció folyamán nem merültek fel problémák.

Delors 1994-ben távozott posztjáról. A britek egy kevésbé föderációpárti személyt kerestek,

akit Jacques Santer személyében meg is találtak. Azonban eredményei között ott volt a GMU

3. szakaszának előkészítése, egységes európai foglalkoztatás- politikai akcióterv, továbbá az

Agenda 2000 nevű reformcsomag. 1999-es berlini ülésen döntöttek róla, amelyben

KAP(2004-től a rá fordított összeg fokozatosan csökken) és költségvetés átalakítása helyet

kapott. A reform tartalmazza az átlag GDP 75%-át el nem érő régiók hatékonyabb

felzárkóztatása, munkanélküliség csökkentés, gazdasági változások strukturális kihívásaira

válasz. A 2000-2006-os perspektíva tartalmazta a keleti országok előcsatlakozási támogatását

is.

2000 után világ multipolárissá vált( USA, Kína, India, Brazília). 2003-as Irak megszállása

után EU- USA viszony megváltozott, mély törésvonalak jöttek létre. Az EU-s közös kül- és

gazdaságpolitika megbukott: nem tudtak kifele egy véleményt mutatni.

15, A Nizzai Szerződés

Új évezred lefsürgetőbb feladata EU intézményi reformjának végrehajtása. Keleti bővítés

utolsó fázisába került: 1999-es helsinki csúcson megállapodtak 8 keleti és 2 mediterrán ország

csatlakozásáról+ második körben Románia és Bulgária. Ehhez viszont intézményi struktúrát

rendezni kellett. 1999- ben Európai Tanács Kölnben döntött egy 2000-es kormányközi

konferencia összehívásáról, ahol az amszterdami maradékokat dolgozzák fel. Legfontosabb

ügyek: Európai Bizottság méretében és biztosok kérdésében történő megállapodás, Tanácsban


18

szavazatok újrasúlyozása, EP jogkörének kibővítése, egyes országok képviselőinek

meghatározása. 2000. december 7-9. közötti Európai Tanács ülésen döntöttek a tagállamok

állam- és kormányfői az új szerződésről. A Nizzai Szerződést 15 tagállam 2001. február 26-án

írta alá. A reformoknál egy 27 fős Közösséggel számoltak( Törökországot azonban nem, így

hosszú ideig bizonytalan a tagsággá válása).

A kis és nagy államok súlyozásánál ismét problémák merültek fel- nagyok szerették volna

korább szavazatukat megtartani. Kompromisszummal ért véget: EU 4 tagállama azonos

szavazatot kapott, de Schröder nyomására a népességi kritérium is belekerült. Így a minősített

többséghez szükséges szavazatok száma a szavazatok 72%-a, vagy össznépesség 62%-a. A

megnövekedő taglétszám miatt egyhangú döntések szinte lehetetlenek lesznek, ezért

minősített többségek ismét kiterjesztették.

Európai Bizottság: 27 főben maximalizálta a biztosok számát( minden tagállam 1) ha viszont

több lesz, akkor rotációt vezetnek be. Elnökének növelték hatáskörét: kezdeményezheti

biztosok lemondását- hatékonyabbá tette a munkáját.

EP: 732 főben maximalizálta a létszámot. Egyedül Németország tarthatta meg a 99 helyét( a

súlyok szavazásánál történő engedés miatt)- többi nagyé csökkent. A csatlakozásig

felosztották a román és bulgár helyeket.

Tanács: Magyarország 12 hely, Parlament: Magyarország 22 hely.

2. pillért abban módosította, hogy meghagyta közös álláspontokat és akciókat, viszont

védelempolitikára nem terjed ki.

EU jövőjére vonatkozó dolgokkal nem foglalkozott. Még a szerződés előtt kihirdették az

Európai Unió Alapjogainak Chartáját- a szerződésbe viszont nem került be. Egyedül írek

tartottak népszavazást róla, megbukott. Másodszorra már politikai és média szintjén

fölkarolták, utána átment.

A Nizzai Szerződés 2003. február 1-jén lépett hatályba.

A német francia tengely nem lehetett ekkor az integráció motorja: a gaullista Jacques Chirac(

kohabitáció is betett: más pártú a miniszterelnök és elnök) és szocdem Gerhard Schröder

között nem volt összhang( mint pl. Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt között).

Joschka Fischer német külügyminiszter a Humboldt Egyetemen kifejtette a többsebességes

föderációs EU kiépítését, két kamarás parlamenttel, végrehajtással, tagok szuverenitásának

feladásával.

1999. január 1-jétől beindult a GMU harmadik szakasza tizenegy tagállammal, és euró

számlapénzként történő bevezetését is jelentette. A készpénzként ötrténő bevezetésre 3 év

átmeneti időt adtak. 2000-ben döntöttek arról, hogy Görögország is bevezetheti. Létrejött a

Központi Bankok Európai Rendszere( euró bevezetése szerint vannak részlegek, MNB is tag).

2002. január 1-jétől áttértek a mindennapokban is, 2 hónapig lehetett még a korábbi valutákat

is használni. Tranzakciós költségek megszűntek, nemzetközi pénzügyi világban stabil

tartalékvalutává vált. Csatlakozott még: 2007: Szlovénia; 2008: Málta, Ciprus; 2009:

Szlovákia.

16, Az alkotmányos szerződés és a Lisszaboni Szerződés az Európai Unióban

A keleti bővítéssel párhuzamosan zajlott. Ugyanis az új bővítés új működési és intézményi

feladatokat teremtett. Az alkotmányozási pillanat- a szokásos szervezeti szükségszerűség,

stabilizációs igény és legitimáció mellett- német és francia érdekérvényesítésnek volt

betudható. Az új bővítéssel a sok kis állam jelentősen átformálta a hatalmi pozíciókat a

nagyok kárára. A korábbi súlyuk megőrzése végett volt szükségszerű számukra az

alkotmányozás. Jogi oldalról minden megvolt: 1960-as évekig vezethető vissza fejlődés+

középpontjában Európai Bíróság állt. Az EB bíráinak már a kezdetektől fogva jelentős


19

szerepük volt az alkotmányozásban. Aktivizmusukat mindig halasztással kívánták letörni. Az

alkotmányozás azonban most egy sor más szerv: például EB érdeke is volt.

Az EU jövőjéről született elképzelések továbbgondolását 2001-ben Laekenben életre hívott

Konvent kapta( Schröder javasolta a Nizzai Szerződésbe való beleírását). Az előző két

módosító szerződés( Amszterdami és Nizzai) ugyanis azt a tapasztalatot adta, hogy

kormányközi szinten nem működik. Első alakuló ülését 2002 februárjában tartotta. Konvent

elnöke d’Estaing lett, tagok: 15 tagállam+ 13 csatlakozni kívánt állam kormányzati

képviselője, tagállamok 30 parlamenti képviselő, 26 csatlakozni kívánó parlamenti képviselő,

EP 16 és EB 2 képviselője.

A jövőre vonatkozó és Alkotmányszerződés tárgyalása három szakaszban zajlott:

tájékozódási, értékelő- elemző, záró fázis.

D’Estaing 2003. júliusban mutatta be a tervezetet az olasz elnökségnek. Tagállami vita 2003-

2004-ig tartott, és 2004 őszén írták alá. A szerződés mutatja, hogy nem alkotmányról, hanem

uniós szerződésről van szó. Az alkotmány szónak azért van szerepe, mert EU föderatív

végcélját sejteti.

Az intézményi kérdések váltották ki a legnagyobb vitákat: britek, franciák, spanyolok ET

állandó elnöki poszt létrehozását, míg németek EB elnöki pozíció megerősítésben

gondolkodtak. Kis államok a Bizottsági helyek megtartásáért küzdöttek. A keresztény

gyökerekre is kialakult( olaszok, lengyelek, írek szerették volna), franciák, belgák

elutasították, nem is került bele.

Alkotmányszerződés 4 részre tagolódik: 1, EU meghatározás és célja és intézmények;2,

Alapjogi Chartát tartalmazza( a Nizzában elfogadott); 3, uniós politikák; 4, alkotmányozás

lehetőségei.

Föderatív berendezkedésre utaló kifejezés nem került bele, viszont intézmények( pl.

külügyminiszter, szimbólumok) abba az irányba mutattak. Ezután EU jogi személyisége

létrejön, szerződéseket írhat alá, kötelezettségeket vállalhat.

A Maastrichti Szerződés pilléreit egyesítette, azonban kül- és biztonságpolitikában továbbra is

megtartotta a speciális döntéshozatalt. ET-t bevonta Uniós intézmények közé( elnököt 2,5

évre választják; féléves elnökség rögzítése 3 tagállam együttesen látja el). EP nem haladhatja

meg a 750 főt, egy tagállam 6- 96 helyet kaphat. EB-t 2014-től 2/3-dal csökkentik, rotáció

elve fog érvényesülni. Külügyminiszteri poszt létrehozása: közös kül- és biztonságpolitikáért

felelős. Demokratikus deficit lefaragása, EP közvetlen legitimáció, 1 millió állampolgár

törvényjavaslatot kezdeményezhet.

Alkotmányszerződést 2004. október 29- én Rómában, a Capitóliumban írták alá 25 tagállam,

ahol 1957-ben a Római Szerződéseket hatan. Vezető politikusok- mint pl. Berlusconi-

dicsérték, azonban ratifikációknál rögtön problémák merültek fel. Németeknél, franciáknál,

hollandoknál, briteknél tüntettek ellene. Valahol népszavazással( francia, görög, spanyol),

valahol parlament( Magyarország) fogadta el. Franciáknál 55%-a nem szavazta meg,

szerződés és francia belpolitika jövője bizonytalanná vált, hollandoknál se szavazták meg.

Ratifikációt reflexiós folyamattal meghosszabbították.

Személycserék változást hoztak: Angela Merkel( 2007 legnépszerűbb politikusa), Nikolas

Sarkozy, Gordon Brown( kevésbé karizmatikusan képviselte Blair álláspontját). Az

alkotmányozási folyamat újra napirendre került. Olyan dokumentum létrehozását tervezték,

ami Alkotmányszerződés főbb gondolatait megőrzi( elvégre azt 18 állam ratifikálta). 2009.

október 19-én döntöttek a Lisszaboni Szerződésről, melyet 2009. december 13- án írtak alá. A

föderatív előremenetelből visszavett. 2 részből áll: EGK-t létrehozó Római Szerződés

módosításából az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés lett, míg a Maastrichti

Szerződés módosításából Európai Unióról Szóló Szerződés. A három pillér és jogi

személyiség deklarálása megmaradt. Brit nyomásra közös szimbólumok és Alapjogi Charta

kikerültek. Az uniós jogok elsőbbségét is nyilatkozat és nem főszöveg tartalmazza. Egyedül


20

Írországban tartottak népszavazást, elutasították a választók. Megkérdőjeleződik, hogy

integráció a legitimáció hiánya nélkül is fenntartható-e. Lengyelországban és Németországban

megakadt a ratifikáció, GB-ben pedig még mozgalom is alakult( I want a referendum).

17, Az EU keleti kibővülése

A keleti bővítés mintegy 15 évet vett igénybe. A keleti tömb országai éreztették Nyugat-

Európa felelősségét a 40 év korábbi történelmükért. Az EU-nak a morális felelősségvállalás

mellett azonban nem állt érdekében a keleti bővítés. Ugyanakkor nem hagyhatták szó nélkül

sem: a G7-ek 1989-ben létrehozták a gazdasági átalakulások megsegítését betöltő PHARE-

programot, az Európai Bizottság irányítása alá került. Mitterand javaslatára felállításra került

az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, mely a piacgazdaságra való áttérést segítette.

Következő lépés az Európai Megállapodások megkötése jelentette 1991-ben

Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával. Olyan szabad

kereskedelmi egyezmény, melyben az EU garantálja a kereskedelmi korlátok gyorsabb

lebontását( de nem vállalt kötelezettséget későbbi tagságra).

Koppenhágai kritériumok irányvonalat adtak, mit kell teljesíteni egy országnak a

csatlakozáshoz: 1, stabil demokratikus berendezkedés 2, működő piacgazdaság 3, acquis

communautaire adoptálása( egyes szakpolitikák területén gyorsan változik, lépést kell velük

tartani). Egyedül Helmut Kohl állt ki a bővítés mellett- hálás volt Magyarországnak az

egyesítés támogatásáért+ szocializmus ideje alatti tetteiért. Jacques Delors közömbös volt

iránta: mint elkerülhetetlen folyamat, de nem rendelkezik prioritással. 2 reménysugár: Európai

Tanács 1997-es ülése( Mo, Lengyelo, Cseho, Szlovénia, Észto, Ciprus) felvételi tárgyalások

megkezdése; Agenda 2000 nevű reformcsomagban szerepeltek a csatlakozni kívánt országok.

Több érv szólt a Big bang bővítés mellett: a 10 tagállammal és lakosaival könnyebb az

elfogadtatás, az ellenségeskedő országok később nem akadályozhatják a másik felvételét,

biztosan fejlődtek több mint tíz év alatt eleget a csatlakozáshoz. A tárgyalásoknál a

problémásabb részeket a végére hagyták: mezőgazdaság, strukturális alapok, + rengeteg téren

haladékot kaptak( pl tőke szabad áramlás egy ideig nem, később csatlakozni euró zónához).

KAP támogatásból 11 éves átmeneti dő( mert megugrott volna a befizetések szükségessége):

25, 30, majd 1013 100%. AZ országok 10 milliárd euró pozitívumra tehetnek szert előzetes

számítások és a koppenhágai megállapodások tekintetében- EU olcsón megúszta a bővítést,

korábbi tagok többszörösét kapták az egy főre jutó támogatásnak. Magyar stratégia: minél

gyorsabban, lehető legkedvezőbb feltételekkel, csak teljes jogú tagságot fogad el. Lengyel

stratégia: zsarolási potenciálja nagyobb volt, ezért keményebb tárgyalópartnernek bizonyult.

ET 2002. december 12- 13-án tartott koppenhágai csúcson döntött a csatlakozási tárgyalások

lezárásán. 2004. május 1-jén váltak teljes jogú EU taggá. Népszavazásokat írtak ki:

Magyarország 2003 április 12- én.

Csatlakozási szerződést Athénban írták alá. Magyar részről ott voltak tk 240 oldal, továbbá

tagokat küldött Románia, Bulgária és Törökország is.

Integráció történetében legnagyobb bővülés: területe 22, 745-kal, össznépessége 46%-kal

nőtt. Az EU átlagos fejlettségi szintjétől jelentősen elmaradott országok csatlakoztak(

leginkább Lettország és Ciprus), ebből 8 posztszocialista állam.

Románia és Bulgária 2007-ben csatlakozott, EU taglétszáma így 27- re emelkedett. Jelenleg

három tagjelölt van: Horvátország, Törökország, Macedónia. Angela Merkel és Nikolas

Sarkozy elenzik a török tagságot.

18, Az Európai Unió lisszaboni stratégiája

Az euró bevezetése mellett az évezred elején másik projektet is el kellett indítania: fejlesztési

tevet a K és F, információs, mobil technológia elérhetősége terén- lévén lemaradásban volt

USA, Kína, Indiához képest. Az IT beruházásokra USA kétszer annyit költött, mint az EU.


21

Azonban az európai szociális modell fenntartása is nehézkessé vált az időszakra- ok:

elöregedő népesség, alacsony termelékenységi ráta, alacsony foglalkoztatási szint.

A fejlesztés tervének neve lisszaboni stratégia volt. 2000-es lisszaboni ülésen fogalmazta

meg, hogy 2010-re egyik legversenyképesebb gazdasággá fejlődjön. Ehhez három területen

kell előre lépnie: 1, tudásalapú társadalom megszervezése( innováció támogatása, K+F,

információs technológia elterjedése; 2, európai szociális modell átalakítás; 3, makrogazdasági

lépések a növekedésre. 2001-es göteborgi ülésen kiegészült a fenntarthatóság

követelményével és környezetvédelemmel is.

Információs társadalom megvalósítása, digitalizáció. K+F területén létrehozni Európai

Kutatási Térség-et. Liberalizálni minden területen- szolgáltatások szabad áramlása, posta, légi

forgalom, közlekedés. Vállalkozási környezet javítása, új befektetők idecsábítása. AZ egyik

fő prioritás az emberi erőforrásba való befektetés: 2010-re 70%-os foglalkoztatási ráta, nők

részvétele 2010-re 60%. Szegénységi küszöb alatt élők csökkentése, felsőoktatásban részt

vevők növelése, tanár- kutató mobilitás elősegítése. Összes energiafelhasználásának 22%-át

megújulóból szerezze 2010-re. A fenti dolgok azonban nemzeti szinten történnek

megvalósulni, a stratégiák és akcióprogramok haladásáról a Bizottságnak kell beszámolni

évente. Nyílt koordinációs rendszer: ha valaki feltalálja a spanyol viaszt egy területe,

megosztja a többiekkel.

2004-ben történt előrelépés: José Manuel Barroso lett az új bizottsági elnök, félidős jelentést

kért. A 2005-ös Kok- jelentés bemutatta, hogy a kitűzött célok reménytelenek megvalósulni-

mindazonáltal a jelentés a lisszaboni utat javasolta továbbra is.

Megújították a stratégiát, más dolgok kaptak prioritást. Hatékonyabbá tétel: integrált

irányelvek alapján nemzeti reformprogramok kerülnek kidolgozásra, amit Bizottság ellenőriz,

értékel. Más célok maradtak: 70%-os foglalkoztatás, K+F-re EU GDP-jének 3-át költsék. Ez

már hozott eredményt: GDP növekedése 1,9%- ról 2,9-re, munkanélküliség 8,9%-ról 7,1%-ra

csökkent, nőtt a termelékenység.

A 2008-as gazdasági világválság azonban rendesen hazavágta. 11%-os munkanélküliség,

GDP 4%-kal csökken, 8,5 millió munkahely szűnik meg.

Documents

Arató- Koller- Európa Utazása Kivonat