19

Mûhelymunka

Az angol nyelvi munkaközösség feladatai a 2008-2009-es tanévben

Biológia-kémia-földrajz munkaközösségFeladatok a tanításon kívül

Iskolánk egyik fõprofilja azidegennyelv-oktatás. Ennekértelmében nagy hagyomá-nya van az angol nyelv oktatá-sának is.

Az angoltanárok különbö-zõ csoportokban tanítják anyelvet: alapórás, haladó, öt-éves és hatéves kéttannyelvû.Az elmúlt évben dolgoztuk kia hatosztályos két tanításinyelvû képzés dokumentu-mait (tanterv, tanmenet). Töb-ben közülünk angol nyelventantárgyakat is tanítanak (tör-ténelem, matematika, célnyel-vi civilizáció).

A tanév során felkészítjük diákjainkat közép- és emeltszintû érettségi vizsgákra, nyelvvizsgára. Vannak közöt-tünk akkreditált nyelvvizsgáztatók is. Többen vállalnakemelt szintû érettségiztetést is.

A tanév elején szintfelmérõ dolgozatokat állítunk ösz-sze, melyek segítségével különbözõ tudásszintû csopor-tokba osztjuk tanítványainkat a hatékonyabb nyelvokta-tás érdekében.

Különbözõ versenyekre készítjük fel a tanulókat, pl.prózamondó, OKTV, OÁTV.

A kéttannyelvû képzésben résztvevõ diákjainkatrendszeresen vizsgáztatjuk a 9. és a 11. év végén, vala-mint felmérjük és összehasonlítjuk tudásukat a nyelvte-rületre való kiutazás elõtt és után.

Programjaink: Utazás Angliába, melynek szervezése több hónapon

keresztül történik. Az elmúlt évben a chicagói diákcsereprogram keretében

a mi tanítványaink utaztak õsszel, és a vendégek tavasz-szal jöttek látogatóba. A vendégfogadásban minden an-goltanárnak részt kellett vennie, hiszen nagyon sokszí-nû, gazdag programot sikerült számukra összeállítani.

Szintén nagy körültekintéssel szerveztük megyénk ál-talános iskolás diákjai számára az angol nyelvûországismereti vetélkedõt és a Christmas Party-t.

Zsiveráné Fekete Borbála

munkaközösség-vezetõ

Mindannyian tudjuk,hogy a pedagógusok feladatanem csupán annyiból áll,hogy csengetéskor bemen-nek az osztályokhoz, majd45 perc múlva kijönnek. Is-kolánk dolgozóinak és diák-jainak életét sok egyéb fel-adat színesíti. Természete-sen a biológia-kémia-földrajzmunkaközösség tagjainaktevékenysége sem merül ki aszakórák megtartásában, ha-nem számos egyéb program

lebonyolítását végezzük minden tanévben.

A munka már a tanév megkezdése elõtt indul: min-den évben kilátogatunk a gólyatáborba, ahol rendha-gyó természetismeret-órákat tartunk iskolánk leg-újabb diákjai számára.

Rendszeresen megünnepeljük a környezet- és ter-mészetvédelmi, valamint egészségvédelmi világnapo-kat: október 21-én a Földünkért világnapot, december1-jén az AIDS elleni világnapot, március 22-én a Vízvilágnapját, április 22-én a Föld napját és május 31-éna Dohányzás elleni világnapot. Ezekre az alkalmakragyakran rádiós mûsorokat készítünk a diákok bevoná-sával, valamint rajzpályázatokat írunk ki és kiállítás-sal ünneplünk. Arra törekszünk, hogy tanulóink necsak passzív befogadók legyenek, hanem az adott té-mával kapcsolatos tudásukat megmutathassák és bõ-

Gál Petra

víthessék. A szünetekben vetítést nézhetnek az aulá-ban vagy totót tölthetnek ki ilyenkor természetesena legügyesebb megfejtõk apró jutalmakban részesül-nek. Bízunk benne, hogy ezekkel a kis megemlékezé-sekkel fel tudjuk hívni a diákok figyelmét a Földet ésegészségünket fenyegetõ legnagyobb veszélyekre, va-lamint ötleteket tudunk adni nekik a környezetbarátés egészség-centrikus életmódhoz.

Munkaközösségünk legfontosabb rendezvénye azáltalános iskolák tanulói számára meghirdetett kör-nyezetvédelmi vetélkedõ. Erre minden év novemberé-ben kerül sor. A versenyen 7-8. osztályos diákok 4 fõscsapatai indulhatnak. Az elõkészületek már szeptem-berben megkezdõdnek: tájékoztatjuk az általános is-kolákat a lehetõségrõl, felkészülési segédanyagot állí-tunk össze, zsûritagokat hívunk, szponzorokat kere-sünk, és természetesen próbálunk minél érdekesebbfeladatokat kitalálni. A vetélkedõ idén már 11. alka-lommal kerül megrendezésre.

A csupán néhány éve mûködõ, de annál sikere-sebbnek mondható év végi helyismereti napok szer-vezésében is szerepet vállal a biológia-kémia-földrajzmunkaközösség. A tábor egyik napját túrázással tölt-jük, ilyenkor állomások szakítják meg a kirándulást,ahol az osztályok különféle feladatokat oldanak meg.A témakörök között szerepelnek olyanok, melyekszûkebb környezetünk élõvilágával és természetvé-delmével kapcsolatosak.

Mint minden tantárgyból, biológiából, kémiából ésföldrajzból is versenyeznek tanulóink. Szerencséreminden évben vannak szorgalmas és tehetséges diák-jaink, akik megyei és országos versenyek továbbjutói,helyezettjei. Felkészítésükre nagy hangsúlyt helye-zünk, hiszen tanuló, tanár és iskola számára egyarántnagy öröm és büszkeség, ha szép eredmények szület-nek.

A 11. és 12. évfolyamos tanulók egy csoportja év-rõl évre indul az ország egyik legrangosabb és legne-hezebb versenyén, az OKTV-n. Ezen a megméretteté-sen nem könnyû helyt állni, ennek ellenére idõrõlidõre akadnak olyan tehetséges diákok, akik az élme-zõnyben végeznek. A 9-10. évfolyamosok versenyeiközül a legfontosabbak a Kitaibel Pál biológiaver-seny, az Irinyi János kémiaverseny, a Less Nándor ésa Lóczy Lajos földrajzverseny. Ezeken az erõpróbá-kon is szép eredmények születnek, szinte mindentanévben van olyan tanuló, aki az országos döntõbe

jut és ott elõkelõ helyen végez. A hatosztályos kép-zésben részt vevõ 7-8. osztályos diákok a Herman Ot-tó biológiaverseny és a Hevesy György kémiaversenyrendszeres résztvevõi.

A Bolyai Körök elõadásain is szívesen szerepelnektanítványaink mindhárom tantárgyból. Felkészítésükelsõsorban a szaktanár feladata, de sok diák képesönállóan, saját ötletek alapján is színvonalas elõadástkészíteni. Ezeket a tehetséges kiselõadókat mindignagy örömmel figyeljük és segítjük.

Mivel gimnáziumunk elsõsorban tehetséggondozóintézmény, nagyon fontosnak tartjuk, hogy a tanóránkívüli szakmai tevékenységekre is jusson megfelelõidõ és energia. Sajnos mostanában gyakran érezhet-jük úgy, hogy a közoktatásban a természettudomá-nyok sorsa egyre mostohább, ezért mind jobban fel-erõsödik bennünk az igény, hogy mi, akik már is-merjük ezen tárgyak szépségeit és lehetõségeit min-dent megtegyünk annak érdekében, hogy a tanulóin-kat is megfertõzzük tantárgyaink szeretetével.

20

Mûhelymunka

21

Mindennapjaink

A 20082009-es tanévbenmár harmadik éve dolgozoma Bolyai János GimnáziumSzülõi Választmányának el-nökeként. Büszkén mondha-tom, rendkívül összetartó,lelkes szülõi közösség ala-kult ki az évek során. A mun-kánknak vannak látványo-sabb és kevésbé feltûnõ ele-mei: azt gondolom, a szülõkévrõl évre sokat tesznek aziskolai élet színessé tételéért,a hagyományok kialakításá-ért és megõrzéséért.

A hagyománynak rendkívül fontos szerepe vanegy iskola életében: meghatározza az intézmény ar-culatát, érzelmi töltést ad, formálja a közösséget, nö-veli az összetartozás érzését. Élményt jelent tanár-nak, diáknak egyaránt.

Az iskolai ünnepélyek mellett a legizgalmasabb, leg-hatékonyabb együttmûködést igénylõ rendezvény a Szü-lõk- Nevelõk bálja. Ismét nagy izgalommal készültünk negyedik alkalommal is az alapítványi bálra. Ezúttal akörnyezettudatos nevelés állt az érdeklõdés központjá-ban, hiszen a XXI. századra a természeti környezetünkegyre inkább veszélybe kerül. Az iskola célja, hogy a di-ákokban megteremtse azt a belsõ motiváltságot, amellyela környezetünk védelmét értékrendjükben elõre sorolják

Világunk megismerésének egyik legizgalmasabbmódja a természettudományok tanulmányozása. ABolyai Gimnáziumban ezek a területek hagyományo-san fontos szerepet kapnak. A tanórákon és a tanóránkívüli foglalkozásokon kerül sor arra, hogy a tanulókgazdagíthassák, elmélyítsék tudásukat, kibontakoz-tathassák a tehetségüket.

A bál bevételét ebben az évben a környezeti neve-lésre, túrák szervezésére, a természettudományos tan-tárgyakkal kapcsolatos szakkörök, versenyek, egyébrendezvények támogatására fordítjuk. Ez az összeg azidén is igen figyelemre méltó volt, amit nem utolsó

sorban köszönhetünk az úgynevezett nagytámoga-tóknak. Új kezdeményezésként természetbeni ado-mányokkal is hozzájárultak a szülõk a bál megszerve-zéséhez. A programot a bolyais diákok alkotásaibólrendezett licit, tombola és borárverés színesítette.

Az iskolai hétköznapok elhalványulnak ugyan azidõk során, de az ünnepi alkalmak emléke megmarad.Jó visszagondolni, milyen elgondolkodtató, hatásosanszavalt verseket, lélekemelõen finom, vagy éppen meg-hökkentõen modern zenei darabokat, ötletesen kore-ografált táncokat láthattunk a bolyais évek során.

Az idei Bolyai Est ébresztette ezeket a gondolatokat,hiszen úgy gondolom, ez az est végre úgy sikerült, ahogymindig is szerettük volna. Sokféle produkció, lelkes sze-replõk,... és nagy számú közönség tette teljessé: bolyaisokés szülõk, pedagógusok, sõt még az amerikai diákok éstanáraik is élvezettel tapsoltak a szereplõknek. A büfébena számos cukrászsütemény mellett ínycsiklandó házi ké-szítésû finomságokat kínáltunk a betérõknek.

A program végén elégedetten végeztük el a számve-tést, amit nemcsak a kiugróan magas bevétel, hanem fõ-ként a sok vendég, a régen várt magas érdeklõdés okozott.

Év végén most sem maradhatott el a pedagógusokköszöntése. A Diákönkormányzat és a Szülõi Választ-mány nevében bensõséges kis házi ünnepséget ren-deztünk, hogy megköszönjük azt a munkát, amellyelpedagógusaink és az iskola valamennyi dolgozójahozzájárul ahhoz, hogy gyermekeink itt töltött éveitartalmasak és minél zökkenõmentesebbek legyenek.

A tanév utolsó két napjára a bolyaisok már nem úgygondolnak: na, már csak ezen legyünk túl, és aztán...

A Helytörténeti Napokká varázsolt évzárás ugyan-is számos élményteli és szórakoztató programot kí-nál. Ebben az évben is a túráé volt az elsõ nap.

Ezt az akadályversenyt másnap a fõzõverseny követ-te. Az egyes osztályok csapatai mellett tanári, ill. szülõicsapat is vetélkedett a legfinomabb bográcsgulyás elis-merésért. A Sodexho munkatársaival, az iskola igazga-tójával kóstoltuk végig a fõként amatõr szakácsok jobb-nál jobb fõztjeit. Megállapítottuk, hogyha kisebb - na-gyobb javítanivalók akadtak is, mindenki nagyon igye-

A kamasznak szüksége van saját térre és idõre, hely kell a növekedéséhez. A szülõk boldognak és egészségesnek akarják látni, és azt szeretnék, hogy mindent megkapjon, ami a neki kijáró élethez kell.

Susan Hickman Sater

Vinczéné JárinkaMagdolna

22

Mindennapjaink

23

Mindennapjaink

kezett ízletesen fõzni, és gusztusosan tálalni. A háromlegfinomabb gulyást tortával és oklevéllel jutalmaztuk.

A szokatlan feladatot nagy lelkesedéssel, vidámanteljesítették a csapatok.

Az iskolaudvaron szín-, illat- és hangkavalkáduralkodott. A hangulatot Ferkó Attila barátai fokoz-ták, karaoke tette teljessé a bogrács körül sürgölõdõkjó kedvét: rock 'n' rollt éppúgy hallottunk, mint ro-mantikus dalt, Eddát, Hungáriát, Kft-t, stb.

Akik nem fõztek, azok sem unatkoztak. Kézmûvesek

(kosárfonó, mézeskalács-készítõ, csuhébaba-készítõ) taní-tották mesterségük fortélyaira a diákokat, sõt még egy hen-nafestõ is gazdagította a kínálatot. Desszertként a szülõkáltal sütött palóc finomságok szolgáltak; az biztos, hogysenki sem maradt éhes ezen a napon a Bolyaiban.

Galilei azt mondja: Semmit nem lehet megtaníta-ni az embernek. Csak segíteni abban, hogy rátaláljonönmagán belül. Céltudatos diákok, felkészült, empa-tikus pedagógusok és segítõkész szülõk ez a há-romság csak eredményre vezethet.

Diákönkormányzat a BolyaibanNagy örömmel fogadtam

el a felkérést, hogy megírjame cikket a diákönkormányzatmunkájáról. Azt gondolom,a diákönkormányzat végremagára talált. Az év nagy ré-szét azzal töltöttük, hogyegy új, összetartó csapatotkovácsoljunk a már meglévõs az újabb tagokból. Szeren-csére ez megvalósult egy na-gyon mókás és hatékonyanmûködõ, bár kis létszámútársaságban.

Az évet a TanévnyitóFesztiválon való részvételünkkel kezdtük, ahol bemu-tatkoztunk az "Iskola-tér"-en, valamint a "Suli-show"játékos vetélkedõn is, kisebb nagyobb sikerekkel. Ez-után belevetettük magunkat a szervezésbe.

Mivel abban mindannyian egyet értettünk, hogyszínesebbé kell tennünk a diákéletet itt a Bolyai-ban, próbálkoztunk olyan programokat szervezni,amelyeken mind a diákok, mind a tanárok jól szóra-kozhatnak. Szerencsére ebben nagy segítségünkrevolt új segítõ tanárunk, Czene Éva tanárnõ. A hagyo-mányos évi két papírgyûjtésen, a DÖK-Mikuláson ésa közgyûléseken kívül új hagyományokat is teremtet-tünk, valamint újfajta dolgokat is kipróbáltunk. A 2.és 3. termek közötti faliújságot DÖK-faliújságnak ne-veztük ki, ahová kifüggeszthetjük programjainkat,valamint egyéb hasznos információkat, amelyekettudniuk kell a diákoknak. A karaokeparty is ebben az

évben indult, mindenki nagy örömére. Szerencséreolyan jól sikerült, hogy többet is rendeztünk az év fo-lyamán, valamint a szünetek alatti karaoke sem voltvisszhangtalan.

Az ünnepek közelgésével sem maradhatott prog-ram nélkül az iskola. A téli szünet elõtti napokban aziskolát elárasztotta a mézeskalács finom illata kiscsapatunknak köszönhetõen, hiszen a süteményvá-sáron árusított mézeskalácsokat mi magunk készí-tettük a suli konyháján. Valentin napján sem marad-hatott el a diákönkormányzat meglepetése. Azüzenõfal mindenki tetszését elnyerte, ki a szerelmé-nek, ki a barátainak, ki egyéb ismerõseinek szántüzenettel látta el azt. A tavaszi idõ beköszöntévelmegrendeztük a rockestet, amely a vártnál is jobbansikerült. Jobbnál jobb zenekarok mutatkoztak be is-kolánk falai között. Sajnos a sulirádiót ebben az év-ben sem sikerült elindítanunk, de talán a karaoke-kkárpótolták a diákokat.

Az év végi Helyismereti tábor keretében szervezetttúrán is segítséget nyújtottunk a rendezõknek. Az ál-lomásokon diák-önkormányzati tagok kíváncsiskod-tak az aktuális témakörökrõl. A túra elõtti terepbejá-rás pedig jobban összekovácsolta a csapatot, hiszenaz iskolában nem jutott sok idõnk a beszélgetésre.

Összességében elmondhatom, hogy a diákönkor-mányzat sok lemaradást behozott a korábbi évekhezképest, de még van mit fejlõdnie. A továbbiakban is acsapatfejlesztésbe fogjuk a legtöbb energiát fektetni,és nagy szeretettel várjuk az új tagokat, hiszen minéltöbben vagyunk, annál jobban szórakozhatunk mun-ka közben. Csatlakozzatok hozzánk, jó móka lesz!

Kiss Mariann11. D

24

Mindennapjaink

Gólyatábor 2008. augusztus

Iskolánkban immár évti-zedes hagyomány, hogy atanév kezdete elõtt a kezdõévfolyamosok együtt tölte-nek néhány napot a Tó-strand mellett található tar-jáni gyermektáborban. Ittkellemes környezetben nyí-lik lehetõség arra, hogy ösz-szebarátkozzanak az új osz-tálytársak, megismerjék osz-tályfõnöküket és tanáraikat,valamint rendhagyó, játékosórák keretében ráhangolód-

janak az elõttük álló tanévre. A 2008/2009. tanévben gimnáziumunk három osz-

tályt indított: a 7.d tanulói hatosztályos képzésbenvesznek részt, osztályfõnökük Czene Éva tanárnõ. A9.a hagyományos gimnáziumi osztály, angol és németnyelvet tanul emelt óraszámban (osztályfõnök: GálPetra), a 9.c diákjai pedig az ötosztályos két tanításinyelvû képzésben indulnak Szabóné Básti Csilla ta-nárnõ szárnyai alatt.

A két nap alatt igen változatos programokon vettekrészt diákjaink. Az osztályfõnöki órák érdekes szak-órákkal, önismereti tréningekkel, prevenciós elõadá-sokkal váltakoztak. Sor került egy izgalmas sportver-senyre is, ahol lelkesen küzdött hetedikes és kilence-dikes, fiú és leány egyaránt. Az egyes osztályok az is-merkedési est vetélkedõjén is megmutathatták ráter-mettségüket, ahol tréfás feladatok vártak rájuk.

A rendhagyó órák megtartásához iskolánk több ta-nára is kilátogatott a táborba. Nem könnyû feladat anyári szünetrõl visszacseppenve máris tanítani a leg-újabb, még ismeretlen osztályokban, viszont a megfe-lelõen kiválasztott témákkal és érdekfeszítõ feladatok-kal minden óra nagyon jó hangulatban telt.

A második nap végén megkértük a tanulókat, hogyröviden írják le véleményüket a gólyatáborról. Vála-szaikból megtudhattuk, hogy ez a két nap diákszem-mel nézve is hasznosan és kellemesen eltöltött idõnekbizonyult.

1. Milyen programok tetszettek a táborozás során? Mindegyik program nagyon tetszett, de legjobban

az ismerkedési est. Megismerhettük egymást, és jóléreztük magunkat.

A különféle versenyek és az órák is nagyon tetszet-tek. Jó volt összebarátkozni a többiekkel.

Nekem az éjszaka tetszett a legjobban, mert min-dig jobbnál jobb dolgokat találtunk ki, és így nemaludtunk el.

Az osztályfõnöki órák tetszettek, mert megtudtunknéhány dolgot egymásról és memorizáltuk a neveket.Persze azért inkább a szabadidõ volt az, amikor felfe-dezhettük egymást.

Nekem azok a programok tetszettek, amik jobbanösszekovácsolták a csapatot, pl. önismereti óra, sport-vetélkedõ.

2. Ha rajtad múlna, mit változtatnál a táboron?Én semmit sem változtatnék, mert szerintem na-

gyon jó volt!Meghosszabbítanám a napokat, hogy jobban

megismerjük egymást.Én a táborban azt változtatnám, hogy tovább tar-

tanám, mondjuk 3-4 napig. És a tanári megfigyelést isgyengíteném, hisz úgyis sokáig fennmaradunk!

Nem változtatnék semmit, csak esetleg annyit,hogy több idõt töltsünk itt.

Gál Petra

25

Mindennapjaink

Már a cím is sugalmazhat-ja a kedves olvasónak, hogya Bolyai János Gimnáziumhagyományainak ápolásanem kell, hogy mindig vala-mi jól bejárt, kitaposott út le-gyen. Egy hagyomány attólteljesedik ki, ha meg tudújulni, folyamatosan válto-zik, míg lényegi motívumamindig ugyanaz marad. Eznincs másképpen a Bolyaikör esetében sem. Iskolánkdiákjai közt mindig is akad-

tak olyanok, akik egy-egy, érdeklõdésüket jobban fel-keltõ tudományterületen belül elmélyültebben beás-ták magukat a felszín alá, új felfedezéseket téve, sa-ját kutatásokat végezve, és mindeközben az empiri-kus megismerés rögös útján kezdtek járni, melyre azéletük során igencsak sokszor fognak még rá-rátéved-ni. Megismerés, mely mindig valami újat hordoz ma-gában, mely kapcsolatban áll magával az individuum-mal, és amely hajtja tanulóinkat a tudás megszerzésefelé. A tudás, amely egy idõ után oly nagy és szerte-ágazó lesz egy-egy tudományterületen belül, hogy abirtokosa érdemesnek tartja arra, hogy megismertes-se más emberekkel. Furcsa és egyben felemelõ érzésis. Az elõkészületek, a gondos utánajárás, a szerkesz-tés, a stílus, a képi megjelenítés és természetesen ma-ga a feszültség, mely minden egyes tudását megoszta-ni kívánó diákban ott motoszkál legbelül, még haezt is próbálja jól leplezni.

Iskolánk régi hagyományként tekint vissza a név-adóról elkeresztelt Bolyai körök elõadás- sorozataira,melyek egy-egy tanévhez kötve zajlottak és zajlanakhónapról-hónapra, hogy az érdeklõdõk betekintéstnyerhessenek a tematikus csokrokba szedett tudo-mányos elõadásokba, melyeket diáktársaik adnak elõképességeiket és tudásukat szélesebb fórumon is ki-nyilatkoztatva. És ott is vagyunk képzeletben: az ün-nepi egyenruhába öltözött elõadó, akin bár látszik,hogy izgul, mégis jegyzetei és laptopja mögé rejtõzve

26

Mindennapjaink

A megújuló hagyomány

Nagy Csaba

önuralmat és magabiztosságot próbál sugallni a né-zõknek és a szemlélõ közönség, amely áhítattal várjadiáktársa csetlés-botlását, hogy bemutassa nekikazt, amire a legbüszkébb a saját keze munkáját.Talán egy-egy végighallgatott elõadássorozatot köve-tõen, mikor az elõadó megkönnyebbülten rogy a szé-kére és konstatálhatja, hogy igenis elért valamit a ke-mény munka révén, maga az érdeklõdõ formál olygondolatokat, melyek sugallják neki is: Érdemes eztmegpróbálni! Ha másért nem, talán, hogy bizonyítsakönmagamnak.

A 2008/2009-es tanévben új szervezõi lettek a Bo-lyai köröknek. Igazi patriarchátus vette körül, ugyan-is fiatal férfi kollégák kezeskedtek érte. Varga Tamásés jómagam próbáltuk meg ellátni minél megfelelõb-ben a teendõket, hûen a jól bevált hagyományokhoz.Természetesen, nem is ment minden egybõl zökkenõ-mentesen, inkább úgy zajlott, mint ahogyan az anagy könyvben meg van írva: túlszerveztük, valamiapróságot elfelejtettünk, néha rohangáltunk az elõ-

adásukat bemutatók után. Mondhatni, minden kezdetnehéz. Ám nem csak mi voltunk vele így. Rögtön kez-detnek egy grandiózusabb Bolyai kör indította a soro-zatot a kezdõ évfolyamosak bemutatkozásával, ami aszervezõknek is feladta ugyan a leckét, de ugyan-olyan, vagy talán még nagyobb kihívás volt a szerep-lõknek. Próza, tánc és zene kavalkádja tette színpom-pássá akkor a délutánt. Új környezet, új közösség, újhatások, érzések, impulzusok. Nekik sikerült: tapsvi-harral és elégedett mosolyokkal zártuk a bemutatót.Nekünk is sikerült: átéltük a nehéz kezdetet, és lebo-nyolítottunk egy üdítõ és nagyon fontos eseményt is-kolánk soron lévõ tanévében.

Ezt követõen havonta jelentkezett a Bolyai kör kü-lönbözõ tudományterületek elõadásaival: fizikábólmegismerkedhettünk többek között a napelemek fel-használási lehetõségeivel, földrajzból és környezetvé-delembõl egy üzenetet kaptunk a jövõbõl, bemutat-koztak összeállításaikkal az Angliában és az EgyesültÁllamokban járt tanulók. Késõbb német nyelvterület-

27

Mindennapjaink

rõl hallhattunk érdekes elõadásokat, megismerhettüka francia diákcsere eseményeit, majd a félévet, nevé-hez hûen, az ünnepi matematika Bolyai kör zárta. Azelkövetkezendõkben mûvészi kollázsokat láthattunk,színvonalas összeállításokat ismerhettünk meg azEgyesült Királyság kultúrájából, magyar nyelvi ku-lisszatitkok mögé nézhettünk be, és megláthattuk,hogyan is lehet úgy írni tollal, hogy az ne hagyjon ma-radandó nyomot. Hallhattunk erdélyi kalandozások-ról, a számítástechnika sokoldalú fejlõdésérõl, egy ter-mészetben tett kirándulás nem kívánt mellékhatása-iról és érdekes jelenkori sporttörténeti mozaikokról.

Közeledvén a nagy nap, kollégámmal egyre inkábbelgondolkoztunk a tényen, miszerint nekünk kellenemegrendezni az iskola egyik legpatinásabb mûsorát,egyéves folyamatos tudományos munka lezárását, aBolyai Tudományos Ülésszakot.

Sikerült! Nem, hogy csak egyszerûen sikerült. Le-nyûgözte a közönséget és az érdeklõdõket. Jó érzésvolt nekünk is, de talán még jobb azoknak, akik szí-vüket-lelkület beleadták, hogy megmutassák felké-szültségüket, és tudásuk legjavát nyújtsák. Utólag iscsak gratulálni tudok minden résztvevõnek és vállal-kozó szellemû diáknak, akik részesei voltak egy mé-lyen gyökerezõ, de annál színesebb forgatagnak,mind egész évben, mind pedig a katartikus végki-fejletben.

Mindezt olvasva most már nyugodtan papírra vet-hetem: Te, ki ezen sorokat olvasod, kedves bolyais, re-mélem, átélted és átérezted mindazt, amirõl maga aBolyai kör szól. Akarat, bizonyítás, tudás, stílus. Amásik oldalon pedig ott egy el nem szalasztható lehe-tõség mindezeknek a megmutatására. Remélem, mi-

nél többen lesztek, akik kedvet kaptok ahhoz, hogyfelálljatok a mûanyag székbõl, és Ti is a jegyzeteitekés a laptopotok mögé bújva bizonyítsatok és mutassá-tok meg társaitoknak vagy akár egy szélesebb közön-ségnek azt, amiben a legjobbak vagytok. Vállalkozószellemûek, gyertek! Csatlakozzatok Ti is a Bolyai körkavalkádjához!

Végül nyugodt szívvel leírhatom, hogy bár esve-kelve indult szervezésünkben a 2008/2009-es tanévBolyai köri sorozata, igen szép, eredményes évet iszártunk a Bolyai Tudományos Ülésszak keretében,ahol a jók közül is a legjobbak kaptak lehetõséget aszereplésre. Hogy mit hoz a jövõ? Még nem tudni.Személyi váltást biztos. Mindezzel együtt remélem,egy olyan Bolyai kört, mely az eddigieknél is látványo-sabban képes a megújulásra, hogy lépést tartson mo-dern, rohanó világunk új elvárásaival.

28

Mindennapjaink

Mint minden évben, így2009-ben is megrendeztük aBolyai Estet, amely kiváló al-kalom arra, hogy a bolyaisdiákok megmutassák tehet-ségüket, sokoldalúságukat.Április 3-án tömött nézõtérvárta, hogy kezdetét vegye aszínes mûsor, melynek mû-vészeti vezetõje Czene Évatanárnõ.

A rövid köszöntõk utánCzikora Emese Salgótarján-ról készített montázsa han-golta rá a közönséget a közel

kétórás rendezvényre. Ezt követõen Andrássy Fanniés Rauch Ajna népi énekkel töltötték be az aulát.

A fülek után a szemeket kényeztette Deák Dóra, Mik-lós Enikõ, Göröcs András( Stromfeld A. Szki.), DudásDániel (Madách I. Gimn.)vérpezsdítõ latin táncokkal.

Mivel egy Bolyai Est sem múlhat el néptánc nélkül,így most sem volt másképp. A Nógrád Táncegyüttes ésutánpótlás csoportjának bolyais diákjai foglalták el aszínpadot. Császár Boldizsár Mucsina Stefánia,Mustó Máté Rauch Ajna, Mester Márk Császár Or-solya, Bakos István Ascher Anna, Budafoki Dávid Orosz Elvira, Somoskõi Soma Kiss Magdolna, JuhászKrisztián Danyi Lilla, Szoboszlai Balázs (Madách I.Gimn.) Mócsány Viktória rimóci táncokkal nyûgöz-ték le a közönséget; Gelencsér János, Tóth Ádám,Bacskai Balázs és Juhász Péter húzták a talpalávalót.

Megpihenhettünk Molnár Melina Dreamgirls Onenight only címû száma alatt, amely egy kicsit álomvi-lágba repítette a hallgatót. Széky Flóra oboajátéka csakfokozta ezt. Weiner Leó Rókatáncát Dolnegó Diána ad-ta elõ fuvolán, Szabó Istvánné kíséretében. Tóth Babettés Nyilas Dániel latin táncokkal forrósította a hangula-tot. Ezek után egy fiatal tehetség, Berecz Veronika zon-gorajátékával ragadta magával a közönséget.

A már említett Nógrádosok forgatásokban gaz-dag jobbágytelki táncokkal folytatták az estet. Az elsõrészt a fúvósok zárták le. Tarnóczi Balázs trombitajá-

29

Mindennapjaink

Bolyai Est

Császár Orsolya 11.D

tékát egy fagott trió követte, melynek tagjai: FöldesiAndrás, Gordos Péter és Lukács Máté.

Egy kis pihenõ után Puskás Marcell saját készítésûMystical címû filmjével ismerkedhettünk meg, amely-re a profi jelzõ a legmegfelelõbb.

Szojka Ágnes, Rácz Lívia, Bonivárt Fanni (TáncsicsM. Szki.) székes táncukkal fõként a férfiaknak szerez-tek kellemes perceket.

A második részben újból elõkerültek a már említetthangszerek. Csák Melinda és Puskás Bettina zongorá-zott, Gyaraki Benjámin gitározott, Venter Annamáriafurulyázott, Majd Balla Boglárka ragadta meg a mikro-font és énekelte el Rihanna Unfaithful címû számát,zongorán Huszár András kísérte.

Csodálatos latin táncokkal lepte meg a nagyérde-mût Racs Eszter Dudás Dániel (Madách I. G.), TóthBence Utasi Dorina (Madách I. G.), Kiss Anna TajtiÁron(Ceredi Ált. Isk.).

Majd a szavak vették át a fõszerepet. Horváth Liliés Somoskõi Soma Életképek-Életképes? címû váloga-tását élvezhettük. Aztán Jakab Tamás egy prózával,Kadlót Zsófia pedig egy Radnóti-verssel ámított elminket.

A mûsor zárásaként a Kodály Táncegyüttes tagjai(Somoskõi Soma Varga Zsófia, Adame Zoltán (Ma-dách I. G.) Kiss Magdolna, Szoboszlai Balázs(Madácsh I. G.) Balla Boglárka) tettek pontot az Estvégére, mely nem csak a szülõket, tanárokat szóra-koztatta színvonalas mûsorával, hanem az amerikaivendégeknek is pompás élményt adott.

30

Mindennapjaink

31

Mindennapjaink

32

Mindennapjaink

VISSZATEKINTÉSA Derkovits Gyula Iskolagaléria 20082009-es kiállításai

Iskolánkban az elmúlttanévben öt színvonalas kiál-lításnak adhattunk otthont.A helyi mûvészeti esemé-nyek bemutatásán kívül ta-lálkozhattunk országos ran-gú és határainkon túl élõ ma-gyar mûvészek életmûvévelis. A tárlatok megtervezése-kor arra törekedtünk, hogy amûfaji változatosság felvo-nultatása mellett a kiemeltenjeles évfordulókat és szülõ-földünk képviselõit is méltónmegünnepeljük.

Elsõként idézem azt az emlékkiállításunkat, amitSalgótarján rangos festõmûvészének, a 90 éve szüle-tett Iványi Ödönnek rendeztünk. A mûvész baráti szá-lakkal hozzánk kötõdõ családjának jóvoltából és aNógrádi Történeti Múzeum segítõ közremûködésévela megyében elsõként nagyszabású, rendkívül igénye-sen összeállított és egyedülálló kollekciót mutathat-tunk be iskolánk és Salgótarján város közönségének is.A kiállításmegnyitón H. Szilasi Ágota mûvészettörté-nész és F. Csaba Mária festõmûvész méltatta IványiÖdön munkásságát. A kiállításon azokat a remekmû-veket vonultathattuk fel, amelyek az életmû legfonto-sabb szakaszait jelentették.

A kezdeti évtizedek valósághoz kötõdõbb, elmé-lyült, izzó színvilágát fokozatosan felváltották a világo-sabbá, levegõsebbé váló kompozíciók, amelyek a pá-rás atmoszféra, a napfény és a finom impressziók meg-szólaltatói. A kiállításon olajfestmények és akvarellekis szerepeltek.

2008. szeptemberében láthattuk Lõrincz RóbertMályiban élõ festõ és grafikusmûvész tûzzománcait. Aszínekben gazdag, lélekmelengetõ és technikailag sok-oldalú képeket az SVT-Wamsler Tûzhelygyár nyarantamegrendezett Zománcmûvészeti Alkotótelepén készí-tette a mûvész.

Iványi Ödön: Zûrös sakktábla (olajfestmény)

Iványi Ödön: Alkony (olajfestmény)

Berencsikné Gedeon Hajnalka

2009. február 24-én nyitottuk meg Szirtes Jánosintermédia mûvésznek és tanítványainak, Fátyol Violá-nak, valamint Molnár Ágnes Évának a kiállítását, amitöbbféle szempontból is különleges értéket képviselt.Különleges, mert a kiállítás újszerûsége, meglepõ szug-gesztiója, modernsége még a szakértõket is zavarbahozta. Galériánk eddigi történetében még nem találkoz-hattunk olyan mûvészekkel, akik ilyen egyértelmûenkapcsolódnak a világon tapasztalható jelenkori irányza-tokhoz. Alkotói magatartásuk, kifejezési formáik élen-járnak a mai mûvészet megújításában. Az itt látott mû-vek mûfaját nehéz lenne konkrét kategóriába sorolni.Technikailag fotódokumentációkról van szó. Bár a fotókprofi minõségû nyomdai termékek, a képek tartalmatúlmutat a hagyományos képzõmûvészet határain. Ta-lálkozik bennük a hagyományos képzõ- és fotómûvé-szet, az akció, a performansz, tehát minden, ami azintermédia területéhez sorolható. Ennek a kiállításnak aláttán a legmodernebb mûvészeti törekvéseknek lehet-tünk tanúi. Manapság már a mûvészeti határok feloldó-dásáról, egymásba olvadásáról lehet hallani. Ennek okakettõs: egyrészt a mûvészet számára is kiszélesedtek atechnikai lehetõségek. Másrészt nyilvánvaló, hogy maiéletünkben egyre nehezebb megszólítani az embereket,a médiának hála, egyre magasabb a befogadó közönségingerküszöbe. A mûvészeknek újabb és újabb ötletek-kel, váratlan asszociációkkal kell felhívni a figyelmetmagukra és közlendõjükre. Az egész huszadik századazzal telt el, hogy keresték az ötlet alapú megoldásokat,új kifejezõeszközöket, a meghökkentõ formákat és tar-talmakat. Napjaink mûvészete is követi ezt a nyomot,de ma már mûvészeink alapvetõ kérdéseket tesznek föla rendíthetetlennek vélt értékekkel kapcsolatban. Meg-

kérdõjelezik a hagyományos táblakép létjogosultságát,sokszor tagadják az állóképek üzenetközvetítõ értékét.Nem fogadják el a szokásos kompozíciós sémákat, a jólbevált gyakorlatokat, kánonokat. Új stratégiát dolgoz-nak ki a közönség megszólítására, a formanyelv egyrepopulárisabb.

Szirtes János grafikus, installátor, akció- és festõ-mûvész, a MOME Vizuális kommunikáció tanszé-kének vezetõje, egyetemi docens.

Több száz mûvészeti akciót, performance-ot, és ezekinstallációit hozott létre a világ számos országában,fesztiválokon, mûvészeti találkozókon, színházakban,workshopokon. Munkásságában meghatározó jelentõ-ségû a mûvészi akció mozgásformáinak átvitele a fest-ménybe, illetve a performansz installatív, azaz bemuta-tó elõadása. A festészetnek az a fajta komplexitása ésminõsége, amit Szirtes János gyakorol, és ahol többféletechnika, tradíció és mûvészi idea találkozik össze, nap-jaink sajátja. Szirtes János kimegy a nagyváros járókelõiközé, és ott furcsa alakzatokkal bírja megállásra az em-bereket. Piros fonalaival látható és láthatatlan kapcsola-tokat teremt az addig idegenek között, mesterséges kö-zösségeket alakít ki, és eközben gondolkodásra késztetiközönségét. Madáralakzatával egy urbánus közegbe vo-nul, ahol éles kontrasztot képez a modern világ és a ter-mészeti lény esztétikuma között. Székekre feszített tes-tével és a földre hulló húsdarabokkal egyszerre utal lé-tünk bizonytalan kiszolgáltatottságára, az emberi ke-gyetlenség hétköznapokat átszövõ, látszólagos termé-szetességére. Tehát nagyon mély és életbevágó kérdése-ket tesz föl jelenkorunk konfliktusairól, a mûvészet ha-tárairól és összeolvadásáról, a tömegkultúrát és a szer-zõi mûveket elválasztó hártyavékony átmenetekrõl.

33

Mindennapjaink

Iványi Ödön: Kõváros (olajfestmény) Iványi Ödön: Táj (akvarell)

34

Mindennapjaink

Molnár Ágnes Éva 2003-2008 között végezte el a buda-pesti Moholy-Nagy László Mû-vészeti Egyetemen a vizuáliskommunikáció szakot. Koráb-ban a Budai Rajziskola tervezõ-grafika kurzusaira járt. Érdeklõ-dési köre a fotómûvészet, a di-vatfotózás, a performansz- ésvideómûvészet.

Kiállításunkon szintén fotó-dokumentációkkal szerepelt.Önkioldó c. sorozatának fõ-szereplõje saját arca és teste. Aperfomansz is a mûvész és kö-zönségének aktív szerepléséreépül. Arról van szó, amit a fiata-lok is gyakran megtesznek: ön-magukat és társaikat fényképe-zik különbözõ helyzetekben ésbeállításokban. Ezek a munkákazt a kérdést feszegetik, hogyhol vannak a mûvészet határai, ki lehet mûvész egyál-talán, mit tehet egy mûvész, ha szeretné megnyernimagának a nézõt. Akcióiba bevonja társait is, és ezzelvarázsolja élõvé az alkotás folyamatát.

Fátyol Viola 2006 óta tanul a Moholy-Nagy Mûvé-szeti Egyetem fotó szakán, de már korábban is foglal-kozott rajz és vizuális kommunikációval Egerben, azEszterházy Károly Fõiskola diákjaként, ahol a manuá-lis alkotótevékenységek mellett kezdett el a fotó irá-nyába tapogatózni, ami aztán az egyetemen teljesedettki igazán.

A 2007-es ARC pályázat második helyezettje, a2008-as debreceni MÛ-terem galéria Fresh art pályáza-tának fõdíjasa. Munkáin a képi kompozíció és a mûvé-szi koncepció összecsengése hozza létre a várt, vagysokkal inkább váratlan, letisztult vizuális hatást.

Fotói humorral, ironikus felhanggal telítõdtek. Gáz-palackjait "felöltöztette" férfinak és nõnek. Diagramja-it kihímezte. Furcsa módon közelít a megrögzött esz-mék ábrázolásmódjai felé.

A gázpalack önmagában csak egy hétköznapi hasz-nálati eszköz, amelynek esztétikai értéke elenyészõ.Ám ha ezt a potenciálisan veszélyes tárgyat megsze-mélyesítjük, és elképzeljük azt egy robbanásveszéllyelfenyegetõ úriembernek, esetleg egy idõzített bomba-

ként mûködõ nõi lénynek, asszociatív montázs gya-nánt egészen más tartalmakra lehet következtetni. Aready made talált tárgyainak dadaista hagyományaiköszönnek vissza ezeken a fotókon.

A hímzett diagramokon is újfajta gondolkodásmó-dot érhetünk tetten. A diagram megszokottan csakszáraz kötelezõ adatsorként szerepel unalmas médiu-mokban, tankönyvekben, általában statisztikákat il-lusztrálnak vele. Egészen más üzenete lesz, ha esztéti-kai élményként felruházva emelkedik a mûvészetrangjára, és úgy szemléljük vonalait, mintha az alkotósaját lelki állapotának jelzõrendszere lenne.

2009 tavaszán találkoztunk Jacsmenyik JózsefFüleken élõ festõmûvész és restaurátor képeivel. Akiállításon a hagyományos technikák, olajfestmé-nyek, akvarellek, diófapác rajzok szerepeltek, ame-lyek legfõbb témái a hazai és távoli tájak, városok,portrék és bensõséges kompozíciók voltak. Mûvésze-tét dinamizmus, sokoldalú érdeklõdés, a szülõföldiránt érzett hûség, a szakma iránti alázat és a színesmegformálás jellemzi.

A Bolyai Napokon a hagyományoknak megfelelõ-en a rajzzal emelt szinten foglalkozó vagy mûvészipályára készülõ diákjainknak rendeztünk kiállítást. Akiállítás szereplõi Ádám Dorottya 11. b, Danyi Ágnes

Szirtes János: Zágrábi nyár (a mûvész bemutatójának fotódokumentációja)

35

Mindennapjaink

12. a, Golyán Eszter 11. b, Gressai Ferdinánd 12. a,Kereszti Edina 12. b, Kovács Brigitta 11. b, Molnár

Antal 11. d, Puskás Marcell 11.d, Rigó Dorottya 12. b, TóthBálint 10. b és Vernyik Vivien11. a osztályos tanulók voltak.A színes tárlaton mindenkimegmutathatta egyéniségénekkülönleges vonásait, sajátosképességeit. Gressai Ferdi-nánd, aki sikert sikerre hal-mozva indul mûvészi pályá-ján, szatirikus hangvételû,könnyed stílusú, mély monda-nivalókat rejtõ képregényeiveltûnik ki, Puskás Marcell ruha-tervei meglepõ fantáziáról ta-núskodnak, de valamennyiszereplõnek voltak olyan mû-vei, amelyekben a legjobb éslegtetszetõsebb rajzokkalbüszkélkedhetett. Munkájuk-hoz gratulálunk, és kitartást

kívánunk a rajztudást mellõzõ és elsöprõ pályavá-lasztás esetén is.

A rajzos csoport 2009. májusában

Jacsmenyik József: Utcarészlet (diófapác)

36

Mindennapjaink

Iványi Ödön emlékkiállításTisztelt tanári kar, kedves

gyerekek, kedves vendégek!Nagyon megörültem, ami-

kor meghallottam, hogy IványiÖdön festõmûvész emlékére,aki ebben az évben lenne 90éves, kiállítást rendeznek a Bo-lyai Gimnázium tanárai. Hinnikezdtem a megérzésben, mertkülönös véletlen, hogy a tárlathírét még nem is hallva,Szécsényben, a megyei kiállítá-son összetalálkoztunk régi kol-légákkal, és éppen Iványi Ödön számunkra Dönci bácsi

nagy-nagy hiányáról beszélgettünk. Annak az embernek ahiányáról, aki nemcsak kitûnõ alkotó volt, hanem olyan ta-nár is, akinek szakkörében nagyon sok fiatal szerette megegy életre a képzõmûvészetet, s ma is folytatja azt, amit otttanult. Mert õ nem csak oktató, hanem olyan pedagógus isvolt, akinek nagy hatása egész egyéniségébõl sugárzott.

Milyen volt? Csendes, kedves, nyugodtan mosolygó,olyan ember, aki soha nem bántott meg senkit, de talánépp ezért õt is szerették. Számára ez elég volt, hivataloselismerésekért sohasem törtetett.

Ezekrõl beszélgettünk és emlékének hiányáról is,amely a rohanó világban könnyen eltûnhet a ködös ho-mályban. Szerencsére azonban nem így történt, végre újraláthatjuk képeit, felidézhetjük emlékét. Úgy érzem, ezértköszönetet kell mondanom sok-sok tanítványa, festõtársa,barátja és családja nevében is a kiállítás rendezõinek.

Nem régen azt kérdezte tõlem valaki, hogy vélemé-nyem szerint mi történik velünk a halál után? Különöskérdés, meglepett, de válaszoltam rá. Hiszem, hogy éle-tünk valamilyen formában folytatódik. Gyermekeink éle-tében, tanítványaink, barátaink emlékezetében és alkotá-saiban. Például képekben, amelyek mesélni is tudnak. Haez igaz, akkor most õ itt van közöttünk, emlékezzünk!

A halál 1985-ben váratlan gyorsan érte. Jól emlékszemrá, hogy mennyire várta azokat az éveket, amikor idejétmár kedvére a festészetnek szentelheti, kár a meg nem va-lósult képekért!

Bódi Tóth Elemér költõ, újságíró tollából gyakran jelen-tek meg olyan írások, amelyekben Iványi Ödönt a fény fes-

tõjének nevezte. Így volt ez akkor is, ha a mûvész képei-nek stílusa és technikája sokoldalú volt, és a fény elsõsor-ban a lelkébõl sugárzott képein keresztül.

A mesterségbeli tudás alapjait a Képzõmûvészeti Fõis-kolán sajátította el Rudnay Gyula tanítványaként. Nem vé-letlen tehát, hogy munkásságát elsõsorban olajfestmé-nyek jellemezték. De igazán kedvelt és egyéni stílusát aszokottnál is oldottabb, lágy és finom akvarelljeiben talál-ta meg. Ezekben az esztétikus alkotásokban egyszerrevolt jelen a köd, a fény és a lírai hangulat.

Gyerekkorának legkedvesebb emlékei Cserhátszent-ivánihoz kötötték, és ez megmaradt egész életében, mint von-zalom. Amikor Nagymezõn volt a megyei nyári táborunk, õgyakran ment át látogatóba a közeli faluba. Volt, hogy csakegyedül, de elõfordult, hogy mi is vele mentünk és õ megmu-tatta, hogy honnan, melyik dombról legszebb a táj.

A megyei tábornak õ volt a vezetõje, Hibó Tamás ésÁszai Csaba pedig a segítõtársai. Ezekben a Nógrád me-gyei táborokban nem csak jól éreztük magunkat, de kiala-kult egy széles baráti kör is, amelyben sokat tanultunkegymás munkáiból. Különösen kedvesek voltak a tóparti,bánki táborok, megmaradt képeink még mindig õrzikhangulatait.

Salgótarjánba Bajáról érkezett 1954-ben. Dolgozott akönyvtárban és iskolában is, de legfontosabb munkájánakaz amatõr mozgalom irányítását tartotta. Eredményesen,nagy hozzáértéssel és kedvvel dolgozott. Úgy érzem, hogyvárosunkban és megyénkben is a képzõmûvészet talánebben az idõben élte virágkorát. Sokan alkottak, ismertükegymást, és kitûnõ kiállításokat láthattunk.

Szeretném felsorolni tanítványai nevét, de zavarbanvagyok, és meg sem kísérlem, mert oly sokan voltunk,nem szeretnék a névsorból bárkit kifelejteni.

Mit tudnék még mondani Iványi Ödön személyévelkapcsolatban?

Õ igazi példaképünk nekünk, és az lehetne az ifjúság-nak is. Milyen jó lenne, ha sok hozzá hasonló alkatú em-ber élne a világban. De Iványi Ödön élete így is hasznos ésteljes értékû volt. Ne felejtsük el sem személyiségét, semképeit, melyek társaival együtt megérdemelnének végreméltó helyen egy állandó kiállítást! Salgótarján nemhosszú történetû város, mégis született már annyi értékitt, jó lenne, ha sokan láthatnánk azokat.

Úgy érzem, ha Dönci bácsi itt lenne, õ is ezt akarná!

F. Csaba Máriafestõmûvész

37

Mindennapjaink

Amikor elõször hallottam akönyvtárszakkörrõl, éppen in-formatika óráról jöttünk kifelé.A könyvtárismereti óra utánMarika néni említette meg,hogy akinek van kedve hozzá,bátran jöjjön el, és nézze meg,mivel is foglalkoznak egy ilyen- elsõre talán unalmasnak tû-nõ - szakkörön. Éppen csakmegfordult a fejemben a gon-dolat, de nem nagyon foglal-koztam vele, mivel senki másnem jelentkezett, én meg úgyvoltam vele, hogy egyedül biz-

tos nem megyek. Aztán ahogy a folyosón sétáltunk Bogi-val, õ említette, hogy érdekli ez a szakkör. Mivel bennemis egyre nõtt a kíváncsiság, visszafordultunk, és megkér-deztük Marika nénit, mikor lenne alkalmas ellátogatnunka könyvtárba. Végül megbeszéltük az idõpontot, és mégazon a héten bele is vágtunk a felkészülésbe. Mindez ta-vasszal történt, sajnos így lekéstük az akkori versenyt,aminek a megyei fordulóit télen tartották.

Késõbb aztán röpült az idõ, és egyre több mindentmegtudtunk a katalógusban való keresésrõl, a lexiko-nokról, a szakjelekrõl és még sorolhatnám. Tulajdon-képpen észre se vettük, mennyit fejlõdtünk, hiszen adélutánok olyan jó hangulatban teltek, hogy azt mond-hatom, játékosan tanultunk. Ebben az évben mi is kipró-bálhattuk magunkat a versenyen.

Aztán egyre közeledett a megyei forduló napja, ame-lyen egy írásbeli feladatlapot kellett megoldanunk. Mind-annyiunkban volt egy pici izgalom, hiszen ezen a verse-nyen nem az elméletet kell visszaadnunk, hanem azonvan a hangsúly, hogy a kutatás során miként alkalmaz-zuk a megszerzett tudást. Minden évben egy adott témakörül forog a verseny. A mi korcsoportunknak (9. és 10.évfolyam) a levegõ, míg a másik korcsoportnak (7. és 8.évfolyam) az erdõ volt a téma. Szerencsére jól vettük azakadályt, és elég szép eredményeket értünk el a feladat-lap kitöltésében. Persze nem dõlhettünk hátra, mivel mégazon a héten meg kellett mutatni tudásunkat a szóbelifordulón. A szóbeli fordulókon általában könyvet vagyegy folyóiratot kell bemutatni, jellemezni az adott témá-

ban, illetve elmondani hogy hogyan találtuk meg és miértarra a könyvre vagy folyóiratra esett a választásunk. Avégeredménye a megyei fordulónak az lett, hogy az isko-lából hárman jutottunk be az országos írásbeli fordulóra:Ármós Anna, Somoskõi Réka és én, Szentes Ádám.

A kis szünet, ami a két forduló között volt, szinténgyorsan elszállt, és már újra a megyei könyvtárban vol-tunk, ahol az elõzõ fordulók zajlottak. Természetesen eza feladatlap is fõként keresõs feladatokból állt, a meg-adott témában. Bevallom, hogy nem volt könnyû dol-gunk, hiszen a témák, amiket kiválasztottak, olyan sok-féle mûfajban feltûnnek, hogy az irodalomtól a festésze-ten át egészen a gépekig, mindenfajta területben kalan-dozhattunk a feladatok megoldása során. Aztán úgy hoz-ta a sors, hogy én képviselhettem megyénket a II. korcso-portban az országos szóbeli fordulón, amelyet Békéscsa-bán rendeztek meg.

A verseny utolsó szakasza ígérkezett a legnehezebb-nek. A döntõ 2009. április 20-án és 21-én zajlott, a békés-csabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumban,amit a helyiek csak belvárnak neveztek. 20-án indul-tunk Budapestrõl Békés megye fõvárosába. A közel 4órás út után csak annyi idõnk maradt, hogy lepakoljukcsomagjainkat a szobáinkba, hiszen városnézést szer-veztek nekünk a békéscsabai szervezõk. Utunk során avárosban megnéztünk egy kiállítást, kipróbálhattuk ma-gunkat újrahasznosított papír készítésében, illetve bete-kinthettünk egy még meg nem nyitott fotókiállításba. Aséta után vacsora következett, majd zenés est. A nap vé-gén kellõen kifáradva feküdtünk le, a másnapi megmé-rettetés tudatával a fejünkben.

Másnap a készülõdés és reggeli után a verseny hely-színére szállítottak minket. Elõször megismerkedtünk akönyvtárral, a katalógusokkal, majd ezután megkaptuka feladatlapokat. Felkészítõ tanáraink mindeközben - mi-vel nem tartózkodhattak a helyszínen - egy újabb város-nézésre indultak, minden olyan helyszínt megtekintve,amely az elsõbõl kimaradt. Ezzel egyidõben mi, verseny-zõk megkaptuk, hogy milyen projektet, kell majd elké-szítenünk. A nagyobb korcsoportnak egy Wikipedia szó-cikk kiegészítése, a kisebbeknek pedig egy könyv szer-kesztése volt a megoldandó feladat. Az önálló szellemimunka elkészítése után a kész anyagokat egyesével is-mertetnünk is kellett a zsûrinek. A projekt készítése köz-

Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny

Szentes Ádám10.C

38

Mindennapjaink

ben persze mindenki kapott maga mellé egy zsûritagot,aki az egész munkáját figyelemmel kísérte és pontozta.Aztán persze ki így, ki úgy teljesített, mégis mindenkiörült, hogy végre túl vagyunk rajta. Még egy kis idõt kel-lett várni az eredményhirdetésre, ami számomra rosz-szabb volt, mint maga a verseny, mert a végérõl kezdtéka helyezések sorolását. A versenyen második helyezéstértem el, aminek persze Marika néni nagyon örült, énmondjuk, jobban örültem volna az elsõ helynek, de ez isigen szép helyezés. Könyvjutalomban részesültem én is,úgy mint a többi versenyzõ, ki-ki a helyezéséhez mérten.

Zárásképp szeretnék köszönetet mondani Marika né-ninek, aki felkészített, a szakkör tagjainak, akik segítet-tek a felkészülésben. Egy életre szóló élmény volt, biztosvagyok benne hogy hasznát veszem a tanultaknak a ké-sõbbiekben. Csak arra tudlak buzdítani titeket, hogy ha

csak egy kicsit is megmozgatta a fantáziátok a történe-tem, akkor ne habozzatok ellátogatni a könyvtárba, és ki-próbálni magatokat az effajta versenyekben. Lehet, hogymég nagyobb sikereket értek el, mint amit én elértem.Ezt kívánom nektek!

39

Mindennapjaink

Jó palócok akarunk maradni

A helyismeret témaköreit helytörténet, néprajz, ter-mészeti-gazdasági környezet a tanterv szerint kötelezõfeladatként kell a különbözõtantárgyak anyagába beépí-teni. Iskolánkban azonban,mint valamennyi tennivalón-kat, ezt sem tekintjük szárazkövetelménynek. Olyan is-meretszerzési formákat pró-bálunk kialakítani, amelyekélményszerûvé, láthatóvá,tapinthatóvá teszik a szülõ-

föld megismerését. Ezért már hagyománnyá válik,hogy a tanév utolsó két napját a szûkebb környeze-tünkkel való ismerkedésre szánjuk.

Minden évben valamilyen kiemelt témakör körécsoportosítjuk feladatainkat. Ebben a tanévben a ter-mészet állt a figyelmünk középpontjában: a városkörnyékének geológiai jellegzetességeivel, növényze-tével, állatvilágával ismerkedtünk, a természeti kör-nyezet megjelenését tanulmányoztuk a népköltészet-ben, népi hiedelmekben. Ehhez számos elõzetes fel-

adatot kaptak, könyvtári kutatómunkát, néprajzigyûjtést végeztek a tanulók.

Ismereteikrõl az elsõ honismereti napon szervezetttúrán adtak a diákok számot. Azt gondolná az ember,hogy a tanév végén már fogy a gyerekek energiája, lel-kesedése, de õk erre rácáfoltak. Kifogyhatatlanok vol-ta palóc népdalokból, babonákból, mondákból, hie-delmekbõl, élvezettel próbálták a tájolást az erdõben,nem volt számukra ismeretlen kõzet vagy rovar, gyõz-ték a sportversenyt a hegyoldalon. Volt, aki többolda-las jegyzettel, volt, aki könyvekkel felszerelve járta vé-gig az utat a Pécskõ-szikláig és vissza.

Vincze Béláné

40

Mindennapjaink

Helyismereti tábor Mi vállaltuk!

2009. június 12-én rendeztük meg iskolánkban a 3.honismereti tábort, mely egy bográcsfõzõ versennyelpárosult.

Az osztályok csapatai mellett fakanalat ragadtakelsõ alkalommal a pedagógusok és a szülõk is. Jó voltlátni, hogy mindenki lelkesen próbál minél ízletesebbgulyást készíteni a felajánlott alapanyagokból. A mi

csapatunkban nagy szerepet kaptak a férfiak is, hi-szen mint tudjuk, igazán jó, magyaros bográcsost õktudnak fõzni. A nõi csapattagokról sem szabad azon-ban elfelejtkezni, õk kiváló kiskuktáknak bizonyul-tak. A nagy tapasztalattal rendelkezõ nagyszülõk ismegosztották velünk fõzésbeli tudásukat. Mindenbensegítettük egymást, és ez az együttmûködés a diákok

Mi vállaltuk: Lakatosné Kovács Ágnes, Torák Ervinné és a többiek

A második nap az ízeké és illatoké volt: hagyomá-nyos palóc ételek elkészítésében próbálták felülmúlni acsapatok egymást. A szülõk szokásos feladata, hogy akörnyék jellegzetes süteményeit - túrós lepényt, laskát,herõcét - süssék meg az iskolaudvaron rotyogó étel mel-lé: most babgulyás készült. Természetesen ebben is ver-senyeztek az osztályok, ezúttal mozijegyet és éttermi,cukrászdai kuponokat nyerhettek a legjobbak. Elsõ íz-ben a szülõk és a tanárok csapatai is növelték a mezõnytegy-egy kitüntetõ oklevélért. Amíg az étel készült, az ér-deklõdõ tanulók népi mesterségekben ügyeskedhettek akosárfonás, a csuhébábkészítés, a mézeskalácsfestés ésa hennafestés szakembereinek segítségével. Munkáikatrögtönzött kiállításon mutattuk be. A szorgos munka fe-szültségét a színpadon matinémûsor oldotta: Dr. FerkóAttila, egyik tanítványunk édesapja szervezésében éneke-sek, színjátszók, táncosok szórakoztatták az iskola közös-ségét: gyerekeket, szülõket, nevelõket.

Végezetül álljon itt a legilletékesebbek, néhány ta-nítványunk véleménye:

A túrán tetszettek a feladatok az állomásokon, öt-letesek voltak, bár esetleg egy kicsivel több humort le-hetett volna beleiktatni. Ezek a programok hasznosak,mert nagyon sok új információval, tudással gazdago-dunk, és közben még jól is érezzük magunkat.

Jó volt, mert én voltam a fõszakács, és finomatfõztem. Kár lenne, ha az idén nem lenne.

Ami nekem nagyon tetszett, hogy az egyik osztály-ból egy lány kiállt a színpadra és bejelentette, hogyosztálytársának születésnapja van, ezért az egész osz-tály kiment, és énekelt neki.

Szerintem azok a tanulók, akiknek fontos a közös-ség, és szeretnek ilyen dolgokban részt venni, szívesenjöttek el erre a két napra.

Sok izgalmas és érdekes program volt. Nagyon jólsikerült a babgulyásunk, és a hangulat is jó volt. Énimádok fõzni, ezért is éreztem jól magam. Sok prog-ramban is részt vettem, ettem tócsnit, mézeskalácsot,és más osztályok gulyásait is megkóstoltam. Remé-lem, sok ilyen évzáró lesz a Bolyaiban.

soraiban is megfigyelhetõ volt. Kisebb viták adódtakaz ízesítést illetõen, de végül elkészült a gulyás,amelynek minden cseppje elfogyott, hiszen a munkaközben megéheztünk és kellõen el is fáradtunk.

Akik nem vet-tek részt a fõzés-ben, azok külön-bözõ hagyo-mányõrzõ prog-ramok részeseilehettek. Lányokés fiúk egyarántszívesen próbál-ták ki magukat amézeskalács-dí-szítésben, a csu-hébaba-készítés-ben, és a kosárfo-násban. A napfolyamán a zené-rõl is gondoskod-tak a szervezõk,a fellépõkkelegyütt énekelteka gyerekek. Dél-re nemcsak a

füst szállt fel a magasba, de a hangulat is. Minden ver-seny végén van eredményhirdetés is, de szerintünk egyilyen fergeteges nap után mindenki nyert egy felejthetet-len élményt, amelyet emlékeinkben õrzünk. A legügye-sebb kézmûves diákok jutalmat is kaptak.

A honismereti tábor mind a gyermekeknek, mind apedagógusoknak és szülõknek élményekben gazda-gon zajlott. Már harmadik éve jó befejezése a szorgosmunkával telt tanévnek. Biztatni tudjuk a szülõket,hogy gyermekeikkel együtt vegyenek részt minél többiskolai programon, mert ezek egy életre szóló emléketnyújtanak.

41

Mindennapjaink