AZ ÉNKÖNYVEM

TÁRSADALMILEXIKON

ÍRTA

JÁSZ GÉZA

BUDAPEST, 1927ADORJÁN TESTVÉREK

ÁRA 3 PENGŐ

AZ ÉN KÖNYVEM

TÁRSADALMI LE XI KO N

ÍRTA

JÁSZ GÉZA

BUDAPESTAZ ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMDAI RT.NYOMÁSA

37152. — Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.

TARTALMA.

Oldal

Az akarat ........ 7Az alárendeltség ... 9Az alkoholizmus ...

10Az anyag és az erő 12Az anyaság .... 15A barátság ..... 16A becsület ........ 17A bíró................ 18A boldogság .... 19A bölcsesség..... 24A büntetés........ 25A család és a haza 28A cím- és rangkór-ság ..............„ 31A derű............... 32Az egyensúly . 33Az egészség .... 37Az élet:

1. a világ élete... 382.az emberiség

élete............ 413. az ember élete 51Az ember eszmény-képe ................. 56Az emberi nagyság63Az emberi vadállat 66Az életünk feladata

67Az életpályák . 72Az építészet ..... 74Az erkölcs......... 76Az érték............ 79Az érzékiség..... 80

Oldal

A festészet és szob-rászat .............. 81A fiatalság .... 83A filozófia .... 84A forma............ 86A földmíves .... 88A gazdagság .... 90A gond ........... 91A gőg ............. 92A gyermek .... 93A gyermekmesék ...

94A halál ........... 96A harc és a béke... 99A hiúság............ 101A hivatalnok . 103Az idegesség..... 105Az igazság........ 106Az iparos ....... 109Az iskola .... ... 110Az irodalom ..... 113A játék ........... 114A jog .............. 116A jótékonyság .. 117A kézimunka 119A kommunizmus ...

120A kormányzat . . 122A kötelesség .... 125A lélek ........... 126A lelki élet ..... 131A lelkész ....... 135A lelkiismeret . . 137A munka........~. 139

4

Oldal

A munkás ......... 143A művészet .... 150A nagyravágyás ...

152A nemzetközi test-

vériesség ....... 153A nevelés ....... 155A nö és a férfi …...

156A nyár ........... 160Az olvasmány 161Az orvos ....... 163Az önuralom ….....

164Az önzés ....... 165Az öregség ............... 168Az ösztön ................. 169Az ósz ...................... 171A pásztorkodás..............................

172A protekció .............. 173A sejt .............. 174A spiritizmus . 176A szabadság ..... 178A szabadakarat ...180A szenvedés ..... 181 A szerelem ..... 184A szerencse ...... 188A szeretet ......... 189

Oldal

A színészet . . . 191A szocializmus 192A szokás........... 198A tanító .......... 199A tavasz ....... 202A tánc .......... 203A telhetetlenség ...

204A termelés .... 207A természet ...........

208A testgyakorlás ... 210A tél .............. 211A törvény ....... 212A tudomány . .... 214A tudomány és a

vallás ........... 216A túlvilág ........ 220A turistaság ..... 222Az újságírás ..... 224Az uzsora ........ 225Az üzlet ........... 226A vallás ............ 227A véderő ....... 232A Világfájdalom ...

234A zene ........... 236

ELŐSZÓ.

Egy könyvet szeretnék az olvasó kezébeadni, amelyben választ talál ama általánostársadalmi kérdésekre, melyek minden egyesembert érdekelnek.

Egy könyvet szeretnék a kezébe adni,amely által megösmeri a külvilágot és ön-magát, mely reámutat az emberi gyarlósá-gokra és egyúttal az emberi kötelességekre,mely megjelöli az emberi hibák orvoslásánakmódját.

Egy könyvet szeretnék a kezébe adni,amely vigaszt nyújt szenvedéseire és meg-nyugvást ad sokat hányatott, örökké elége-detlen, maró kételyekkel küzdő lelkének.

Rendszerem lehetőleg a tiszta igazságkimondása, az összes világi tüneményeknek —így a társadalmiaknak is közös, természetitörvényeken alapuló levezetése és így a leg-teljesebb világegység kimutatása.

Rendszerem a kölcsönös megértésen és akölcsönös megsegítésen alapuló testvéri sze-

6

retet, mely nem ismer háborút, csupán békét,mely nem ismer önzést, csupán önmegtagadást.

Rendszerem a kül- és belvilág közti össz-hangnak, vagyis a művészetnek megvalósításaszóban és tettben, írásban és képben, otthon-ban és közszereplésünkben, külsőnkben éslelkületünkben.

így látom én az igaz megismerése, a jógyakorlása és a szép teremtése által megjelölveazt az utat, amely a világ, az élet, az emberiségmegbecsüléséhez és az igazi boldogsághozvezet.

Legyen e könyvecske ez útnak jelzője.1927 március 15.

*

A szerző.

I

Az akarat.

Nem hiába mondta Schopenhauer, a nagynémet gondolkodó, hogy »Gott ist der Wille«,az akarat óriási hatalom, az akarat előtt nincsakadály, az mindenekfelett győzedelmeskedik.

Az akarat a szélnek, a tengernek, a vaduláradó folyónak az erejét megtöri, az akarataz égbenyúló havast épp úgy, mint a Szaharasivatagját vagy Afrika őserdejét legyőzi.

Az akarat igába fogja a természetnekóriási erejét és megfékezi az embernek vad-ságát.

Az akarat irányítja úgy az egyeseknek,mint a népeknek, sőt az egész emberiségneksorsát.

De hát mi is tulajdonkép az akarat?Az akarat az emberi léleknek acélozott-

sága, amely a maga elé kitűzött célt, a reá-bízott feladatot rendíthetetlen erővel, vas kö-vetkezetességgel viszi keresztül.

Az akarat a siker biztos záloga.Hogy mire képes az akarat, azt I. Napoleon

élete bizonyította be legfényesebben, aki aztmondta: a »lehetetlen« szót a szótárból törülnikell. Igaza volt, az akarat előtt nincs lehetetlen.

De ha akarunk valamit, igazán kell akar-nunk, nemcsak úgy ímmel-ámmal, ahogy alegtöbb ember szokta, teljes erővel kell akar-

8

nunk és semmiféle munkától vagy szenvedéstőlnem szabad visszariadnunk, akkor biztosanelérjük azt, amit akarunk.

Az egész életbölcsesség az akaraton múlik,erősakaratú emberek a legszegényebb sorsbóla leggazdagabbig felküzdötték magukat, a leg-alacsonyabb társadalmi állásból a legmaga-sabbig.

A legnehezebb technikai feladatokat játszvalegyőzi az akarat — nemcsak, de az emberiségösszes szeszélyein és előítéletein is uralkodniképes.

Az akarat megjavítja sorsunkat, az akaratkibékít sorsunkkal, széppé varázsolja előttünka világot, jóvá az emberiséget.

Az akarat megtanít arra, hogy kell tűrnia szenvedést, az akarat örömmé változtatjaa fájdalmat.

Az akarat felett nem győzelmeskediksemmi.

Erős, elszánt akarattal, mely semmi előttmeg nem hajlik, mindig elérjük azt, amitmagunk elé tűztünk. Erős akarattal legyőzzüka betegséget, egészségesek leszünk, erős aka-rattal gazdagok leszünk akár lelki, akár testijavakban.

Erős akarattal boldogokká tesszük ön-magunkat, családunkat, hazánkat, sőt az egészemberiséget is.

De elengedhetlen főkelléke az akaratnaka teljes acélozottság, hajthatatlanság s követ-kezetesség, a kitűzött célt törhetlen, megingat-hatlan eréllyel kell keresztülvinni, így a sikerbiztos.

Az akarat a legértékesebb szellemi kin-csünk.

9

Az alárendeltség.

Az alárendeltséget a természeti őserő ol-totta az emberbe, amely a csillagvilágbanelőforduló centripetal (központ felé törekvő)erőnek felel meg, s éppúgy szükséges az em-berre nézve, mint a szabadság.

De nemcsak az emberbe oltotta bele atermészeti őserő az alárendeltségi érzést, deaz egész szerves világba, növény- és állat-világba; ez a szervezettség alapfeltételük, amelynélkül azok egy percig sem élhetnének.

Az alárendeltség a társadalmi együttlétnekis mint szervezetnek szükségképeni alapja,amely nélkül a társadalmi szervezetek, a népek,nemzetek nem volnának képesek élni, fenn-maradni, de azonnal szétbomlanának, mikéntszélbomlik a bolygó, ha a centripetal erőbenne megszűnik működni.

Ezen alárendeltség természete változik azidők folyamán az egyéniség fejlődése szerint,mert mig eleinte teljes mértékben kifejlődvetaláljuk a nép egyedeinél, idővel ez az alá-rendeltség átváltozik egy bizonyos mértékigmellérendeltséggé, amely most már éppolyszigorú követelménye a szervezettségnek, mintvolt azelőtt az alárendeltség, sőt a szervezett-ségnek itt még erősebbnek kell lenni, mertfejlettebb társadalmi lényekkel van dolgunk.

Egyáltalán, röviden mondva, társadalmiszervezet, nép, nemzet nem képzelhető elszervezettség nélkül, az alárendeltségi, majdmellérendeltségi érzésnek és ebből kifolyólagaz egyedek szerves elhelyezkedésének meg kelllenni minden népnél és pedig mennél előre-haladottabb a társadalmi egész, annál inkább.

10

Az alárendeltség alatt a szervilizmust, a mellé-rendeltség alatt a szocializmust értjük. Ameny-nyire szükséges a kezdetleges, a fejletlen egyéni-ségű államalakulatoknál a szervilizmus, annyiraszükséges az előrehaladt, nagyműveltségű, nagyegyéniségű államoknál a szocializmus.

A modern államok részére a szocializmuséppoly szükséges ragasztószer, mint az ókoriállamok részére volt a szervilizmus.

Minden mozgalom vagy elmélet, amely azalá- vagy mellérendeltségi érzést megtámadja,amely a társadalmi szervezetet meglazítaniigyekszik, ellensége a népnek, ellensége azemberiségnek, mert a szervezet megbontásávalelpusztulnak az egyének s elpusztul az azokbólálló népegész is, elpusztul az emberiség is.

Ezt jól jegyezzék meg azok a néprétegek,melyek lelkiismeretlen népből ondítók, úgy-nevezett népvezérek által hamar félre hagyjákmagukat vezettetni, fel hagyják magukat izgat-tatni a társadalmi rend őrei ellen és azonnéprétegek ellen, kikhez legvitálisabb érdekeikfűzik őket, holott csak akkor boldogulhatnak,ha magukat ezen néprétegek alá- vagy mellé-rendelve, vállvetve munkálják a nemzetneks saját maguknak javát.

Szigorú szervezet nélkül — ezt sohasetévesszük szem elől — nincs siker, nincshaladás, nincs virágzás, nincs élet.

Az alkoholizmus.

Az embernek alaptermészete a fájdalomés szenvedés, a kín és az elégedetlenség azélettel, önmagával és az emberiséggel szemben.

Az ember sohasem érzi jól magát, legyen

11

bár gazdag vagy szegény, erős vagy gyenge,egészséges avagy beteg, az örömnek, a boldog-ságnak az ideje igen rövid, csupán átmeneti,hogy aztán ismét a rosszullét tompultságábaessünk.

Az ember testileg-lelkileg örökké fáradt-nak érzi magát, fáj neki a lét, az élet, avalóság.

Az ember az életküzdelmek okozta fáradt-ság s az általános lét fájdalma alól úgy igyek-szik menekülni, hogy idegeit elzsibbasztja és ér-verését fokozza, ezen cél elérésére szolgálnaka zsongító és az izgató szerek, mint a dohány,a tea, a kávé, az ópium, a morfium, a kokainés az alkohol. Ezeknek közvetlen hatásaabban nyilvánul, hogy az ember elfelejti fáj-dalmát, életgondjait, rosszullétét; a fáradt-ságot élénkség váltja fel, a jólérzésnek, öröm-nek, boldogságnak bizonyos megifjitó, felemelőérzéke szállja meg. De ez a hatás csupánrövid ideig tart, azután bekövetkezik a vissza-esés az eredeti rosszullétbe és pedig hatvá-nyozott mértékben áll be az elernyedés, abágyadtság s a szenvedés.

De a legtöbb ember él a felsorolt szerek-kel, vagy legalább azok egy részével kisebb-nagyobb mennyiségben, hogy ha csak rövididőre is meneküljön a fáradtságtól, a fájda-lomtól s átengedje magát zsongító ábrándo-zásnak, fokozott élésnek.

A felsorolt szerek közül, melyek mind-egyikének élvezete bizonyos mértéken felülkáros az emberi szervezetre, a legelterjedtebbs legnépszerűbb s épp ezért legveszedelmesebbaz alkohol túlságos élvezete, vagyis az iszá-kosság.

12

Az iszákosság teljesen aláássa az embertesti és lelki egészségét, erkölcsét és becsületét.Az iszákos ember megszűnik embernek lenni,az állatnál is alacsonyabbrendű lénnyé süllyed.

Az iszákos ember elveszti ítélő- és munka-képességét.

Legvitálisabb érdeke minden népnek,minden társadalomnak, hogy az iszákosságellen teljes erővel küzdjön.

Az anyag és az erő.

Két lényeg (substantia) van a világon:anyag és erő, az anyag elhelyezkedik a térben,az erő elhelyezkedik az időben.

Mind a kettő végtelen, az anyag is és azerő is, épp így a tér és az idő is végtelen.

De mi is az a végtelen, ezt mi elképzelninem tudjuk, mert mi véges lények vagyunk.

Az anyagot még csak el tudom valahogyképzelni, bár azt magát nem is láthatom, deformái útján, melyekben mutatkozik, tudomhogy tért foglal el, hogy súlya van, hogytapintható stb., az erőről szinte van némifogalmam a formái útján, látom hogy meleg,hogy mozgást visz véghez; a térről tudom,hogy az maga a világűr, melyben az anyagelfér: az időről tudom, hogy a létezésneka tartama, melyben az erő működik, térnélkül nem lehetne anyag, idő nélkül nemlehetne erő. De a végtelent felíogni nemtudom sem a térben, sem az időben, mertvéges lény vagyok, mert mindennek, amitismerek, van eleje s van vége, minden tárgy-nak, anyagrésznek, minden erőkifejtésnek,minden életnek.

13

Tehát a végtelenséget semmi formábannem látom és elképzelni nem tudom, demégis kell, hogy fennálljon, nem ugyan a világegyes részleteire nézve, de az egész világranézve úgy térben, mint időben, mert a végesterű és idejű világ még kevésbbé képzelhetőel, mint a végtelen, t. i. a véges téren túl iskell valaminek lenni, és a véges idő kezdeteelőtt és utána is történt valami s fog tör-ténni valami.

Azért is nyugodjunk meg abban, hogy atér és az idő végtelensége létezik, de általunkmint véges lények által, soha fel nem fogható,megfejthető nem lesz. Nincs is reá szükségünk,hogy azzal foglalkozzunk, elég nekünk e vé-ges világ, van itt elég tanulmányozni való.

Az anyag sajátságai a tömörülés és avegyrokonság, melyeknek eredménye az egy-neműek elkülönültsége.

Az erő sajátságai a szétszórás és a vegy-rokontalanság, amelyeknek eredménye a külön-neműek közössége.

A világalkotó két lényegnek ezen ellen-tétessége tartja fenn, tartotta fenn s fogjafenntartani a világot örökkön-örökké.

Amit az egyik fölépít, azt a másik lerom-bolja, s amit a másik lerombolt, azt az egyikfelépíti.

Világok, naprendszerek folyton-folyvástalakulnak és széthullanak.

Anyagtömecsek anyaghalmazokká (köd-felhők), majd bolygókká összetömörülnek,később kihűlnek, mozgóerélyük átalakul hely-zeti eréllyé, ezen összetömörült, mozgóerélyü-ket elvesztett anyaghalmazok differenciálódnaks lassanként széthullanak, szétmállásuk alkal-

14

mával helyzeti erélyûk ismét átalakul mozgatóeréllyé, felmelegednek a szétkülönült, kihűltegynemű tömecsek, ismét soknemű közös tö-meggé válnak, így megy ez a körforgásörökkön-örökké.

A világanyag ezen átalakulásával kapcso-latban hogyan fejlődik, működik az erő? Azerő munkája, az erő megnyilvánulása gúla-szerű fejlődést mutat fel, az anyagtömecsektömörülése közben és alatt fokozódik a meleg,az életműködés elér egy maximumot, hol leg-nagyobb a meleg, az életerő, az élettevékeny-ség, azután visszafejlődik, mind kisebb lesz ameleg és az erőkifejtés, a bolygó kihűl, kör-forgása megáll, midőn a meleg teljesen el-hagyta, a bolygó szétesik, hogy új ködfoltanyaga legyen.

Az anyagnak és az erőnek ezen fejlődésiformái ugyanúgy fellelhetők a szerves vijág-ban, embervilágban és a társadalmi világban.

Növény, állat, ember tömörül, nő, szapo-rodik, szervei, részei, tulajdonságai kiválnak,elkülönülnek, az erőnek, az életnyilvánulás-nak egy maximumát eléri, aztán visszafejlődik,kihűl, gyönge, erőtlen lesz, végre megszűnikélni s midőn az erő végleg eltávozott belőle,szétesik és új életnek lesz alapja. De máridőközben is, szétválás vagy kiválás útján, akülönképzett csirasejtjei útján újjászületések-nek méhe volt, miként a központi bolygó isszétválás és kiválás útján új mellékbolygókatképezett.

Az emberi társulatok is kis társulatokbólösszetömörülés útján nagy társulatokká, nagyállamokká válnak, melyek óriási élettevékeny-séget fejtenek ki, mint pl. a római birodalom,

15

kifejlődnek, szétkülönülnek és virágzásuk tel-jét elérvén, enyészetnek indulnak, életerejük,összetartóerejük lassanként megszűnik, mind-inkább szétválnak, más társulatok által meg-hódíttatnak, végre megöregedvén, életerejöketelvesztvén, szétesnek, más államok által be-olvasztatnak, hogy új államoknak csirái legye-nek, miként a széthullott bolygók új ködfelhőkanyagát szolgáltatják — a római birodalmonépült a mai latin társadalom.

Az anyaság.

A természeti őserő a nőbe az anyaságérzetet oltotta be, s a fajfenntartás érdekébenszükséges, hogy a nőstény ne csak egyesüljöna hímmel, de kiolthatlan vágyat érezzen abelőle fakadó rügy, a gyermek iránt.

Minden el nem fajult, el nem torzult,szörnyeteggé nem vált nő kell, hogy hatalmasvágyat érezzen a gyermek iránt, kell hogylegkedvesebb vágya legyen a családi életkeretén belül gyermeket szülni, mennél töb-bet és azokat nagy gonddal és szeretettel fel-nevelni.

Ez a vágy kell hogy a nő alaptermészeté-ből folyjék, kell hogy életszükséglete, legszebb,legfontosabb feladataként előálljon.

A gyermek szülése, gondozása, felnevelése,szeretete kell hogy a nő életcélja legyen.

A nő ne keressen érvényesülést a nagy-világban, a létért való küzdelemben, a testiés szellemi harcban és nagyravágyásban,mindezt engedje át a természet által errealkotott férfinak, de teljes szívével éljen acsaládnak, az anyaságnak.

16

Szerencsétlen az a nő, kiben az anyaságérzése ki nem fejlődött, végromlásába rohanaz a nép, az a társadalom, amelynek nőiepedve nem kívánják a gyermek égi mosolyát,a gyermeksereg alkotta mennyországot, a gyer-mekkacajtól hangos házitűzhely melegét.

A gyermeket méhében hordó nőt szent-ként tisztelik még a legvadabb népek is, akereszténység a Mária-kultusz által a legmaga-sabb dicsőítésben részesíti az anyát.

Mindenféle természetellenes, elfajult, meg-tévelyedett kultúrával és álszabadelvűséggelszemben a legerélyesebben és leghatározottab-ban az anyaság védelmére kell kelnünk.

Úgy templomban, mint az iskolában, úgyszóval, mint írásban oda kell hatnunk, hogya nő igazi, természetes rendeltetésének vissza-adassék és legfőbb feladatát, életcélját, boldog-ságát a fajfenntartó anyaságban találja meg.

A barátság.

A barátság alatt két embernek érdek nél-kül való kötelékét értjük.

De ilyen nincsen a világon, ez teljesenhiú ábránd. Igaz, önzetlen, érdeknélküli barát-ság a világon nincs, nem is lehet az emberönző alaptermészetéből kifolyólag; ilyen barát,olyan barát, az mind csak olyan mesebeszéd.

Az ember azért közeledik egymáshoz,kedveskedik egymásnak, vonzódást mutatvagy éreztet, hogy embertársa valamely érde-két keresztülvigye, valamely célját szolgáljama, szolgálta a múltban vagy szolgálni fogjaa jövőben.

Úgynevezett barátság köti össze a közös

17

érdekű és érzésű embereket, ahol ez nincsmeg,,ott barátságról egyáltalán szó sem lehet.

Érdeknélküli barátság nem létezik, sok-kal önzőbb az ember, minthogy ilyesmireképes volna.

A barátságnak száz és száz fajtája van,de az mind érdekközösségen alapszik, ilyeneka testvéri, családi, rokonsági, iskolai, egyleti,városi, nemzeti, vallási, faji, nemzetközi stb.barátságok.

Férfi és nő között még kevésbbé lehetbarátság, kiknek természetük, életfeladatuk,érdekük teljesen elütő, viszont faji érdekbőla legélesebben egymásra vannak utalva, ezekközt barátság egyáltalán el nem képzelhető,ott mindig — legalább az egyik részről —nemicél, faji érdek játszik szerepet.

Az igaz barátságnak némi halvány for-mája csak oly egyének közt lehetséges, akikteljesen függetlenek egymástól s annyiramüveitek, hogy egymásban csak az embertlátják.

A becsület.

A becsület ama emberi tulajdonságokösszfoglalatát jelenti, mely tulajdonságoknaktársadalmi szempontból becse van.

A becsület az egyéni magaviseletnek olyminémüségét jelenti, mely kedvez az ember-társaink érdekeinek.

A becsület az erkölcsi szabványok pon-tos betartása.

A becsület a kötelezettségeink pontos tel-jesítése.

A becsület mindenki által elérhető köz-kincs, mely egyenlővé teszi az embereket.

18

A becsület a társadalmi egyén alapja, abecsület jogot ad az egyénnek a társadalmiéletre, jogot ad neki a tiszteletre, szeretetre,megbecsülésre, bármely születésű és foglal-kozású legyen is az.

Becsület nélkül semmik se vagyunk, mégembernek sem nevezhetjük magunkat, vissza-süllyedünk az állati létbe.

A becsület teszi az embert emberré, abecsület egyenértékű testvérekké tesz.

A becsület tulajdonkép az a közkincs,ami társadalmi szempontból a leglényegesebb.

Lehet valaki nagy tehetség, de becsületnélkül rongy ember, míg akinek becsületevan, bárkinek önérzettel nyújthatja a kezét.

A becsületet mint legdrágább kincsünketféltő gonddal kell őriznünk, azt megszerezninehéz, sokszor egy élet kell hozzá, de elvesz-teni könnyű, egy másodperc alatt azt elveszít-hetjük.

Az élet számos hiúsága, pompája sábrándja közt ez az egyetlen, mely egyrenövekvő és boldogító érték gyanánt kísérhetbennünket életünkön át.

A bíró.

Az ember lelki üdvössége a papra, atanítóra, testi üdvössége az orvosra van bízva,de erkölcsének és gazdaságának őre a bíró.

Az ember önző vadállat, vadállati haj-lamainak megfékezésére vallást alapít és tör-vényeket hoz.

Az Isten parancsainak végrehajtója s ellen-őre a pap, az emberalkotta törvényeké a bíró.

Az emberalkotta törvények az Isten paran-

19

csolataihoz alkalmazkodnak, azoknak tor-mákba való öntését az életre való alkalmazá-sukat s ellenük vétők megbüntetését foglaljákmagukban.

Mózes tízparancsolata minden kultúr-nép törvénykönyvének alapja, hozzáfűzveazon büntetéseket, melyek ezen parancsolatokáthágóit sújtják. A társadalom a saját létfel-tétele érdekében hozta e törvényeket és alkal-mazta az azokkal kapcsolatos büntetési módo-zatokat, melyeknek célja a társadalmat alkotóegyének erkölcsének és gazdaságának védelme.

A bíró tisztje a törvények betartása felettőrködni, illetve az azok ellen vétők felett ítél-kezni. Mint ilyen keli hogy a bíró jól ismerjea törvényeket, de nemcsak azok betűit, de azokszellemét is, és a törvények szelleménél fogvaállapítsa meg a tényállást és hozzon ítéletet,pártatlanul, a legnagyobb objektivitás mellett.

A bíró szeme előtt mindenkor világosanlebegjen a cél, amit a törvényhozás kitűzött,ezen célt, ezen feladatot kell előmozdítani,védenie, ezen védelem érdekében kell a tör-vény ellen vétőket sújtani.

Az igazságos, pártatlan, minden érdek-nélküli, a törvények szellemét jói intéző bíró-ság nagy kincse a társadalomnak s kell hogyannak részéről a legnagyobb becsben és tisz-teletben részesíttessék.

A boldogság.

Mi a boldogság? Hányan vetik fel ezt akérdést, s nem kapnak reá feleletet, hányankeresik a boldogságot s nem találják meg,hányan futnak utána s nem érik el azt.

20

Hát oly nehéz azt megismerni, megtalálni,elérni?

Sokan azt hiszik a boldogság a gazdagság,a boldogság a jó evés-ivás, az érzéki élvezetekkimerítése, vagy az előkelő származás, a nagyállás, a nagy hatalom; sokan azt hiszik, bol-dogság a szellemi kiválóság vagy testi erő ésszépség, mások azt hiszik, boldogság polgár-társaink szeretete és tisztelete, boldogság anépszerűség.

Ezek mind lehetnek a boldogság forrásai,de nagyon csalódnék bárki is, aki ezek bár-melyikét is a boldogság alapjául, teljes biztosi-tékául tekintené. A látszat csal.

A szegény ember, ha lát maga mellett egyfényes fogatot vagy autót elrobogni, azt mondjaa bennülőkre: ime ezek boldogok, a munkás,ha betekint egy szép kastély vagy uradalomkapuján, azt mondja, micsoda boldog emberlehet ennek tulajdonosa. Ha olvasunk egyuralkodó, gróf, miniszter, kiváló sportsmann,vagy művész életéről, ha hallgatunk egy körül-rajongott népszónokot stb. irigykedve kiáltjukfel, mily boldog is lehet emez vagy amaz,nincs baja, gondja, csupa gyönyörűség az élete.Pedig a legtöbbször nem így van, a látszatcsal.

Kiki a maga baját ismeri, a másét nemérzi.

A gazdag embernek is van gondja, bajas az autón ülő bankár, vagy a kastélyban lakógróf bizonyára akárhányszor cserélne a sze-gény, munkással vagy hivatalnokokkal.

És vájjon mit mond az a sokat irigyeltállamférfi, az a nagy művész vagy népszerűpártvezér, kérdezzük csak meg, a legtöbb azt

21

felelné: idegeim összeroncsolvák, örömest-cseretnék azokkal a senkikkel s semmik-kel, akik jámbor állat módjára nyugodtanélhetnek. Mindenesetre sokkal csendesebbs boldogabb azoknak a névtelen földmívelők-nek, iparosoknak vagy kereskedőknek élete,mondják ők, kik ha becsukták a boltot,letették a kalapácsot, hazahajtották a takar-mányos szekeret, nyugodtan hajthatják fejőketpihenésre, mint azoknak a társadalmi kivá-lóságoknak, kiknek nevétől hangos a világ,de kiknek sem éjjelük, sem nappaluk nincsen.

Talán boldogság a gazdagság? Óriási téve-dés. Mert csak addig értékes valamely jav,amíg nem képezi birtokunkat, de mihelyt bir-tokba vesszük, elveszti értékét; sőt mindégtöbbre vágyóvá tesz. A gazdagság tehát nemelégíthet ki, nem lehet a boldogság alapja,csupán ujabb elégedetlenség forrása; mennéltöbbet bír valaki, annál többet kíván, a gaz-dagság tehát nem boldogság, de az elégedet-lenségnek, a többre vágyásnak — eltikkasztó,folyton szomjat keltő parazsa.

És így vagyunk a szellemi javakkal is.így a társadalmi állással, az sohasem elé-

gít ki, minél nagyobb polcra hágunk, annálmagasabbra vágyunk, végül már Istent sze-retnők leszedni az égről s magunk ülni he-lyére, hogy mi uraljuk a világot; ez az igaziemberi vonás, ezért társadalmi állás vagyelőkelőség nem elégíthet ki, s nem lehet aboldogság alapja.

És a szellemi kiválóságok, hogy vagyunkezekkel, volt e valaha egy művész, egy író,festő, zeneköltő, boldog? Nem, soha. Még nemvolt a világon oly művész, oly költő, szobrász

22

vagy építész, ki boldog lett volna, sőt mennélnagyobb volt a tehetsége, annál boldogtala-nabbnak érezte magát, mert a telhetetlenember a saját szellemi kincsével sincs meg-elégedve, s mennél többel bír abból, annálolthatatlanabb szomjat érez újabb nagyobbszellemi kincsek megszerzésére avagy terem-tésére; egy Byron, egy Petőfi, Dante, egy Heine,egy Michel Angelo, Munkácsy vagy Beethoven,a legboldogtalanabb emberek voltak.

Az igazi boldogságot nem a napsütötte ma-gas hegyek fényes ormán kell keresnünk, deaz elrejtett kis völgyek homályos ölén.

Állandó, igaz boldogság csak lent találhatóa szerény igényű, kevés vagyonú és hatalmú,kistehetségû emberek közt, kiket szárnyuknem ragad a felső régiókba, kik nem repülnekmerész sasként a nap felé, de katicabogármódjára elrejtőznek a völgyfenék zöld füvében.

Mégis, ha kérditek mik alapkellékei a bol-dogságnak, megmondjuk, ezek a következők:

a jó egészség, a mindennapi kenyér, amunka és a becsület.

Akinek ez a négy megvan és ez minden-kinek meglehet, az általában véve boldog lehet,bár ehhez még hozzá kell tenni, ha család-jának és hazájának ügyei is rendben vannak.

Minden embernek arra kell törekedni,hogy e négy kellék birtokába jusson, itt megkell jegyeznünk, hogy mindennapi kenyéralatt csupán annyi keresetet értünk, amely aszükségletek kielégítésére éppen elegendő.A becsület alatt pedig azt értjük, ha valakicsaládjával, hazájával s embertársaival szem-ben kötelezettségeinek eleget tesz.

Az ilyen ember elérheti a boldogságot s

23

betöltheti méltán életcélját t. i. szükségleteinekarányos kielégítését.

Minden ami ezen felül van, minden vágy,kívánság, törekvés az egyéniségből kifolyólehet, de nem tartozik okvetlen a boldogság-hoz, nem tartozik az életfeladathoz. Ezek olytöbbletek, melyeket a természeti őserő azegyénbe beleolthat, esetleg az emberiség vagyaz illető egyén nagy gyönyörűségére szolgál-nak, de nem alapfeltétele a boldogságnak.

Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül,hogy van egy vágy, amit a természet sok em-berbe beleoltott s ami ha nem is ad boldog-ságot, de végtelen gyönyörűséggel tölti el azembert, ez a teremtés vágya.

A természeti erő, mely folyton teremt,legnemesebb földi lényébe, az emberbe is bele-oltotta a teremtési vágyat. Az ember utánozni,újra teremteni vágyódik a természetet, amikörnyezi, újjá akarja azt teremteni a sajátegyénisége szerint, tehát a kültermészetbebeleadja az énjét is, ez az ember egyéni világ-felfogása, ez az ember és a világ összhangja.

Nincs nagyobb gyönyörűség az emberrenézve, mint visszaadni ezt az összhangot,vagyis a szépet, azaz műremeket alkotni,melybe beleviszi saját lelkét s a világ képét;ezt teszi a festő, az író, a költő, a szobrász,a zenész, az építész stb.

Hasonló gyönyörűség az is, midőn az embernem utánozza ugyan a természetet, megte-remtve újra lelki világán át, de kutatja, meg-ismeri az igazat, a világ szervezetét s felépí-tését, és ezt rendszerbe foglalva bemutatja, eza tudás munkája és végül ami mindezeknél isnagyobb gyönyörűség, ez a jó gyakorlása.

24

A jó gyakorlásában, a szeretetben találkoz-nak a boldogság és a gyönyörűség, az álta-lános mindenki által elérhető boldogság s azegyéni kiválóságra alapított gyönyörűség.A jóság, a szeretet is kiváló egyéni tulajdon-ság, de olyasmi ami mindenki által gyakorol-ható, míg művész, író, tudós, technikus stb.akárki nem lehet.

Szeretni mindenki tud, s ezáltal mindenkirészese lehet a legnagyobb boldogságnak, mertezt nyújtja a jó gyakorlása, amelyből ellentétbena többi javakkal, minél több van, annál bol-dogabb, annál elégedettebb lesz az ember ésigazán érzi a vagyonosodást, mert hatványo-zódva kapja vissza nemcsak, de a jó gyakor-lása megadja lelki életének azt a harmóniát,fenséges nyugalmat, megadja azt a feltétlenönmegelégedést, mely az igazi boldogságalapja.

Tehát ha boldogok akarunk lenni:vigyázzunk jól egészségünkre!szerezzük meg a mindennapi kenyerünket !munkálkodjunk szorgalmasan !tegyük meg kötelességünket családunka hazánk és az emberiség iránt,

végül igyekezzünk az igazat megismerni, aszépet megteremteni, mindenekfelett pediggyakoroljunk mennél több jót.

A bölcsesség.

Mi a bölcsesség? Egészen elütő attól,amit sokan hisznek, a bölcsesség nem világ-rendszernek felépítése, nem a lét s nem léttitkainak megfejtése, nem a mindenségnektudása, ez mind a tudomány világába tar-

25

tozik, — a bölcsesség a helyes életfelfogásés a helyes élet.

Aki helyesen él és helyesen ítéli meg avilágot, az mind bölcs. De hát mi az a helyeséletfelfogás, mi az a helyes élés, — a követ-kező 10 pontba foglalható össze:

1. Szükségleteink arányos kielégítése.2. Kötelességeink pontos teljesítése.3. Szenvedélyeink felett való uralkodás

és indulataink kitörésének elfojtása.4. Mérséklet, megelégedés és megnyugvás.5. Derült életfelfogás s ennek terjesztése.6. A természet megismerése és meg-

becsülése.7. Embertársaink jogainak elismerése.8. Az emberek tisztelete, az állat- s

növényvilág szeretete.9. A szép megtestesítése alkotásaink és

életünk által. 10. A jótékonyság gyakorlása. Aki életében ezen tízparancsolatnak él,az bölcs ember.

A büntetés.

A társulatnak, illetve az államnak gon-doskodnia kell arról, hogy az általa hozotttörvényeket az őt alkotó egyedek és egyesü-letek betartsák és amennyiben ehhez érzéküknem volna, erre kényszerítessenek, e célbólmegállapítja a társulat a törvényt nem tisz-telő, a törvényt be nem tartó egyedei részérea büntetéseket.

Ezen büntetések alatt értendők: bizonyosilletékek megfizetése, bizonyos jogok meg-vonása, az egyén szabad mozgásának bizonyos

26

időre való korlátozása, esetleg az egyén sze-mélyi jogának teljes megsemmisítése, halála,— az utóbbi bizonyára csakis a végső esetbenalkalmazható, akkor szolgáljon mentségéül a»suprema lex est salus rei publicae«.

Hogy szabad-e embert halálra ítélni, hogyszabad-e életét valakinek elvenni, amelyet atermészet teremtett, hogy lehet-e szabad-akaratról beszélni a bűnt elkövető egyénnél,e kérdések felől már könyvtárakat írtak tele,és évezredek óta vitatkoznak a jogtudósok.

Mi azt tartjuk, hogy a bűntény nemcsupán abból a szempontból ítélendő meg,hogy az illető, aki elkövette, milyen lelkiállapotban követte el azt, mert hiszen csak atörvényt nem ismerő vagy a nem helyesen ésnem józanul gondolkodó egyén követhet elbűnt, de a bűntény megítélésénél és a bün-tetés megállapításánál a társulati egész ér-deke tartandó szem előtt.

A társulat védelme szempontjából kella törvényszegőt megbüntetni, és pedig olyszigorúan, hogy az ő esete elrettentő példáulszolgáljon a többiekre nézve.

Nem szabad az álhumanizmus veszedel-mes tanaitól magunkat befolyásoltatni, midőna társulat életérdeke ellen vétkeztek, de alegszigorúbb büntetést kell elriasztásul alkal-mazni.

Ha az egyén jogai ellen irányult a bűn-tett, akkor szelídebb mérték alkalmazhatós itt eltekinthetünk a halálbüntetéstől, vagy aszemet szemért való elavult barbár intéz-ménytől, de igenis az ilyen közveszélyesembertől meg kell védeni a társulat egyedeit,s az illetőtől, annak elzárása által meg kell

27

óvni a társulatot mindaddig, míg alapos meg-j avulásáról bizonyságot nem tett.

S íme itt néhány szót kell szólni a bör-tönökről. A bebörtönözésnek első és fő fel-adata, hogy a társadalmat oly egyénektőlmegvédje, akik a többi egyén személyi vagytulajdonjoga ellen vétenek. De nem lehet fel-adata a börtönnek: a bűnösök gyötrése éskínzása, nem lehet feladata, hogy bosszúbólvagy megtorlásként nagy szenvedéseknek ésnélkülözéseknek vesse alá a bűnösöket, ezelavult, barbár, középkori felfogás, mely nemméltó az emberiség mai kultúrszelleméhez.

A börtön azonban kell, hogy iskola legyen,iskolája a munkának és a jó erkölcsnek.

A meghibbant gonosztevőt, a ferdén neveltbűnöst jó útra téríteni csak szelídséggel ésjósággal lehet, a szenvedéssel összekötött,szívtelen és szigorú bánásmód csak dacjátnöveli a bűnösnek, és gonosz hajlamán bizo-nyára nem fog javítani és ha az a börtönbőlkikerül, bűnös üzelmeit újra folytatni fogja.

A börtön lakóját jósággal kell a jó erkölcsszámára megnyerni. A börtön lakójával megkell kedveltetni a munkát. A legtöbb bűnnek,rossz gondolatnak melegágya a tétlenség, akimunkával el van foglalva, az nem lehet léha, aznem lehet annyira elégedetlen sorsával, mintaz el nem foglalt ember, és nem kívánja megannyira a másét, mint a dologtalan ember.

A börtön kell, hogy a bűnösből munka-kedvelő embert neveljen. A börtön tehátkettős feladatot teljesítsen, nevelje az emberta munkára és a jó erkölcsre, és mint ilyentadja vissza a bűnöst újra az emberi társa-dalomnak.

26

A börtönlakókra nagy gondot kell for-dítani, úgy testi mint lelki egészségükre, mertminden megjavított ép és egészséges börtön-lakó nyeresége lesz a társadalomnak.

A család és a haza.

A család és a haza szent fogalmak, szere-tetünknek és önfeláldozásunknak legközelebbikörei, mély imádatunknak, határtalan tisztele-tünknek és teljes alárendeltségünknek magasz-tos tárgyai.

A család és a haza azon keretek, azonemberi szerves közületek, melyekben és me-lyek által az egyén él, él pedig nemcsak egyember életén át, de századokon, évezredekenkeresztül.

Az egyén nem egy külön láncszem, de akorábbi nemzedékek láncolatának szervesenösszefüggő része és így ő a családnak és ha-zának nemcsak jelenét, de a múltját is kép-viseli. Ő átérzi a család és a haza egész tör-ténetét, kell hogy átérezze ezen szervezetekszentségét, az ő vérében kell hogy benne le-gyen elődeinek gondolkozása, a családért éshazáért való korlátlan áldozatkészsége.

Kell hogy az egyén a családját s hazájátmint saját Istenét imádja, melyekért életét bár-mikor örömest feláldozza.

Csakis ilyen gondolkozás és érzés mellettélhet és virulhat egy nemzet s lehetnek bol-dogok annak polgárai.

Ahol meglazultak a családi erkölcsök, ahola szülők iránti engedelmesség, a házastársiránti tisztelet s a gyermekek iránti önfelál-dozás nem teljes, ahol a haza szeretete nem

29

a legszentebb érzelem, ott a nemzet veszvevan, nem él, nem virul, csak ideig-óráig ten-gődik, míg szét nem hull.

Legfőbb érdeke, legszentebb kötelességeminden egyénnek, hogy a család és a hazafanatikus tiszteletét és szeretetét népe mindenrétegébe, minden egyén lelkébe beégesse, ma-gasan lobogó lánggá szítsa, mert különbenaz a nép elpusztul.

Ezt kell cselekedni a templomokban, isko-lákban és minden társadalmi összejövetelen,mert sajnos e téren nagy bajok, nagy hiányokvannak.

Az újabbkori tanok, melyek nem az igazi,de a hamis szabadságot hirdetik, teljesen alá-ásták a családfenntartó erkölcsöket és a világ-polgári felfogás, melyre még fejletlen a maitársadalom, sokhelyütt lerombolta a hazasze-retet szent érzését.

Ezen romboló hatásoknak köszönhettenem egy nép vagy társadalom sínylődésétvagy pusztulását, így legutóbb a dicső múltúmagyar nemzet is.

Ütött az utolsó óra, hogy ezt a moderneurópai betegséget kiirtsuk az európai társa-dalom testéből s a családi életnek és a hazá-nak rajongó szeretetét beoltsuk ismét a népösszes rétegeibe, különösen a gyárimunkásés a földmíves-osztály kebelébe.

Óriási itt a feladat, de tekintse ki-ki életeszent céljául, hogy azt mennél eredményeseb-ben keresztülvigye — s nem élt hiába.

Fel kell rázni a parasztot fásult önzésé-ből, a munkást cinikus világpolgáriasságából,fel kell világosítani őket azon szoros kötelé-kekről, melyek őket azon szent földhöz kötik,

30

hol apáik éltek és csontjaik porladoznak. Decsak úgy élhetnek ott jól és boldogan, ha sze-retik a családi életet s mennél több gyerme-ket, ha szent érzelemmel ragaszkodnak azanyaföldhöz, melyen születtek s ahol majdmegpihennek, csak úgy élhetnek jól és bol-dogul, ha családjuk és hazájuk ereje, hatalma,virulása mindenkor a legnagyobb önmegtaga-dásra és áldozatra bírja őket. Csak így állhatfenn s lehet boldog egy nemzet.

Kívánatos lenne, hogy a család- és a haza-szeretetet a templomokban is jobban kulti-válnák.

Ti lelkipásztorok, bármely egyházhoz is tar-toztok, fessétek élénk színekkel a családi életboldogságát, a gyermekmosolyt, amiből menny-ország sugárzik felénk, a hitvesi szeretet grá-nátszikláját, melyen állva, szembeszállhatunkaz élet viharaival, az anyai szeretetet, melyjéghegyeket olvaszt, a földet kiemeli a sar-kaiból s még a síron túl is kísér és oltalmazutolsó lehelletünkig. Ezeknek képét fessétek,ezeknek a birtoklását állítsátok oda az emberivágyak tetejére.

Azután pedig vezessétek a hívők seregétel a bölcsőtől, ki a ház küszöbén túl a hazamagasztos oltárához, a történelem évezredesdicső ítélőszéke elé, s mutassatok reá amamillió s millió hős életére, kik hazájuknakéltek, érte szenvedtek és vértanúi halált hal-tak. Fessétek le az ő halálmegvető lelkesedé-süket, hogy forró, kielégíthetetlen vágy ragadjael mindnyájukat, teljes szívvel s lélekkel annaka drága szent földnek élni, dolgozni, ha kell, értemeghalni, melyet dicső apáitok vére öntözött.

Ezeket prédikáljátok a népnek s rázzátok

31

fel abból a rettentő bűnből, mibe estek, midőnkövetik az egyke-rendszert, midőn szabad-szerelemnek élnek, midőn nem tisztelik azédesanyát, s bekötött szemmel — nem akarvalátni a Szent Haza halálhörgését, hamis világ-polgári eszméknek élnek és az érzéki élet, arideg haszonlesés aranyborja rabszolgáivásüllyednek.

Ezeket rázzátok fel nagy eltévelygésükből,mély süllyedésükből, hogy legszentebb esz-ményképük legyen a család és a haza, leg-szentebb vágyuk legyen a családot és a hazátszolgálni.

Távol keleten van egy hatalmasan fejlődőnép, a japán, ez Istenként imádja a családotés a hazát, vallása a család és a hazaszeretet.Legyen a miénk is az!

A cím- és rangkórság.

Régi téma, öreg téma, de rozsda nem fograjta; ma is fényes, ragyogóbb mint volt valaha.

Régi betegség, nagy betegség, kiírtsam-e ?Előveszem műtőkésemet és mérlegelem: ki-vágjam-e a gennyes daganatot vagy nem.Súlyos az eset, féltem orvosi tekintélyemet.Hátha nem sikerül a műtét?... akkor végevan az én becsületemnek, még engem kövez-nek meg az emberek. És ha meghagyom ?...Eh mit, hadd éljenek szegények!

Leteszem orvosi műszeremet, — határo-zott jólérzés fog el — no megkegyelmeztemnekik, életben hagytam őket, mily boldogokszegények. Hiszen egyebük sem volt, mint acím és a rang, ha most ezeket is elvettemvolna tőlük, mi lett volna belőlük.

32

Mint a ruhanélküli meztelen koldusok,téli időben, megfagytak volna, vagy mint aszaharai számum közepette szomjazó beduin,megtikkadtak volna a perzselő forróságtól.

Éljetek nyomorult kétlábú férgek és takar-játok be lelketeknek végtelen ürességét acímnek és rangnak zsibvásári rongyaival,éljetek tovább s elégítsétek ki sivár szomj ú-ságtokat nem a léleknemesítő tudással, nema szívnemesítő szeretettel, de a léha, pöffesz-kedő, rang és cím fitogtatással.

S elvonul előttem sok címeres, rangosúr, s meghajolva köszönik meg, hogy zsib-vásári rongyaikat nekik meghagytam.

És ez a látvány megzavarja elmémet,megbánom, hogy eltettem sebészeti műszere-met, s élve hagytam a gennyes daganatot,nem a beteg részért, de a test többi egész-séges részeért, melyet ez a daganat megmé-telyez.

A derű.

Az ember a szenvedésre és a fájdalomraszületett, de természete a derűt is igényli,miként a virág a napsugárt.

A derű fűszerezi életünket.A derű többnyire ott és akkor jelenik

meg, ahol és amikor nem székel a gond ésa fájdalom.

Szükséges, hogy önmagunk s embertár-saink érdekében erőltessük a derűt.

Kell hogy az ember az ő fájdalma, szen-vedése, gondjai felett uralkodjék és derűt ölt-sön magára; ez a derű elviselhetővé fogjatenni neki az életet, de igen jó hatással leszembertársaira is.

33

A derű nagy emberi bölcseség.A derű kell hogy karöltve járjon a test-

véri szeretettel, tehát a derű az emberiségnagyjóltevője is.

Ültessük a derűt állandóan lelkünkbe,ültessük bele szomszédaink, barátaink, ember-társaink lelkébe és meg fog szűnni a szegény-ség, a boldogtalanság, a szenvedés, mert aderű gyógyítja a sebeket, gazdaggá teszi aszegényt, egészségessé a beteget.

A derű megszerzéséhez nem kellenekizgató szerek, alkohol vagy egyéb efféle, aderűhöz csak az kell, hogy megismerjük avilág millió szépségét, hogy megszeressük azembereket; ha e kettőt követjük, derű fogköltözni lelkünkbe.

A derű az igazi bölcsesség. A derűs embernem keresi a csúnyát, a rosszat, de a szépetés a jót; nem mutatja a fájdalmát, szenvedé-sét, de mindent az öröm és a vigasság fénylőfátyolával von be. Az ilyen ember a környezeté-nek, a társadalomnak melyben él, jótevője lesz.

A derű az emberiség legnagyobb jótevője.

Az egyensúly.

A világnak, az életnek legfontosabb kel-léke az egyensúly.

A világ — az élet — egész egyensúly nélkülel sem képzelhetők, mert hiszen lételüknekez az alapfeltétele.

A világ s az élet egyes részei elveszthetikegyensúlyukat, de abban a percben meg isszűnnek mint olyanok létezni.

Az egyensúlyt mindenkor s mindenholkét ellenhatás tartja fenn.

34

ilyen ellenhatások:I. Az anyag tömörülési vágya, az erő

szêtszôrâsi törekvése, ez a két ellenhatás tartjafenn a világot és az életet.

//. A központtörekvő és a központfutó erö, eza két ellenhatás tartja fenn s szabályozza azégitestek mozgását életét és fejlődését.

///. Harc a létért és a szerelem, ez a kétellenhatás tartja fenn és szabályozza a szer-ves világ.eletét és fejlődését.

IV. Önzés és szeretet, a gonosz és jó,ördög és Isten ezek az ellenhatások, melyekaz emberi társadalom egyensúlyát fenntartják,életét s fejlődését szabályozzák.

De nemcsak ezen főhatások érvényesül-nek, de életünket két ellentétes hatóerő igaz-gatja, ilyenek pl. alárendeltség és szabadság-érzet, lelkiismeretesség és gondtalanság, szor-galom és hanyagság, eszményiség és valóság,képzelődés és józanság stb.

A monizmus világegységelmélete ugyansziklaszilárdan fennáll annyiban, hogy a világminden része egy ugyanazon törvény szerintél és fejlődik, de ezen életet és fejlődést sohaegy, de mindig két ellentétes erő vagy hatástételezheti fel csupán.

És így kell ennek lenni, hogy a világ sannak részei fennállhassanak.

Ha csak a tömörülési vágy működne avilágon (az anyag tulajdonsága), akkor márréges-rég minden egy acélkemény, hideg, élet-telen tömbbé olvadt volna össze s már régkihalt volna minden élet, ha pedig csak azerő szétszóró hatása érvényesülne, olyanőrületes meleg és ritkaság lenne, mely ismétkizárná az életet.

35

Ha csak a központtörekvő erő érvénye-sülne, egy naprendszer bolygói mind a napbaesnének s elégnének, ha csak a centripetalerő érvényesülne, az összes bolygók megfut-nának a központi naptól és megfagynának.

Ha csak szerelem volna, a szerves világúgy elszaporodna, hogy lehetetlen volna életefennmaradása, ha csak életharc lenne, szinteteljesen kiveszne.

A túlságos önzés, éppúgy megöli a nemze-teket, mint a túlságos liberalizmus, a sovén fel-fogás hiánya.

Önzés és szeretet együtt kell, hogy mindenembert vezessen s akkor megtalálja életénekegyensúlyát.

Önzés alatt értjük a törekvést, az érvé-nyesülést, szeretet alatt mások jogainak tisz-teletbentartását.

A világ egyes részeiben a két ellenhatás,a világfejlődés, a világ hűlése folyamán vál-tozik, egyik a másik rovására megnő, deennek megfelelően új egyensúlyi helyzet ala-kul ki.

Így pl. a bolygóvilágban, a mellékboly-gók központfutó ereje megnő, a központibolygó központvonzó ereje meggyengül. Eza hülés következménye, a mellékbolygó amegszilárdulás folytán nagyobb helyzeti erélytkap, központfutó ereje megnő, ami abbannyilvánul, hogy mind tágasabb körben mozoga központi bolygó körül, végül részleteibenvagy egészen elhagyja a külön naprendszerts beolvad a nagy csillagvilágba, egészen új,egészen idegen egyensúlyi helyzetbe kerül.

Ugyanezt találjuk az emberi társadalom-nál is, az emberiségnél is hovatovább — bár

36

igen lassan — szelídül, gyöngül a központ-törekvő erő, az önzés, mint a hűlő naprend-szernél, s mindinkább erősödik a szeretet, ahumanizmus, a gonosszal szemben a jó. Azemberiség, az ember ezáltal újabb egyensúlyihelyzetbe jön, megnagyobbodik a központipályája, szabadabb lesz, önállóbb lesz, fel-világosodottabb, elveti a lokálpatriotizmust,felfogása nemesebb, testvériesebb lesz, nemgyűlöli a fajt, egymást testvérként tekinti,ehhez módosul egész gondolatvilága, mint amegszilárduló bolygó, végül talán egészen elfogja hagyni a fajt, hogy beleolvadjon az em-beriség nagy családjába a közös testvériségbe.

Az egyensúlyban levő test vagy testekhaladását illetőleg: miután az egyensúly min-dig két ellentétes hatásnak a következménye,az egyensúlyban levő test, illetve az egyensúlyialany haladása nem egyenes vonal, de mindigrezgő vonal.

A fizika ugyanis arra tanít, hogy azegyensúlyi helyzetben levő inga megmozgatva,ingakilengéseket végez jobbra és balra, ameny-nyiben az ingára két erő hat, az egyensúlyá-ból kimozgató erő és a nehézségi erő. Ez a kéthatás eredményezi az inga szabályos kilen-géseit, eredményez rezgő mozgást, melynekegyforma hullámhegye és hullámvölgye van.

Minden ami él egyensúlyban van, mindenkét ellentétes hatásnak van kitéve, tehát kellhogy minden keresztrezgésekben haladjon,ez a,haladás útja.

Így halad keresztrezgésben a fény, ahang, így halad minden égitest, minden szer-ves lény, minden nép, nemzet, társadalmialakulat, minden emberi intézmény.

37

Ezek a periodikus változások, a nap ésaz éjszaka, a nyár és a tél, a világosság és asötétség, a szárazság s a nedvesség, a szolga-ság s szabadság, az önzés s a szeretet, agonoszság s a jóság, az idealizmus és realiz-mus, a konzervativizmus és liberalizmus stb.Ezekben a rezgő mozgásokban halad a világ,halad az emberiség.

Nincs meg az arany középút, a fejlődésazt nem ismeri, mert fizikailag lehetetlen, azinga kilengéseinek meg kell lenni, s mindenami a világon van él és fejlődik, mint egyen-súlyra törekvő alany ilyen kilengésekben,ilyen úgynevezett szélsőségi rezgő mozgások-ban él, halad és fejlődik.

Az egészség.

Az embernek legnagyobb kincse az egész-ség. Egészség nélkül százszorosan fájdalmasa lét. Egészség nélkül nincs öröm, nincs jóllét,nincs napsugár, csak örökös kín és sötét éjszaka.

Ezért az egészség fenntartására η agygondotkell fordítanunk. De ezt a gondot nem agyermek bölcsőjénél kell kezdenünk, de máraz anyánál, a gyermek világrajötte előtt.

Mihelyt megbizonyosodunk felőle, hogya gyermek az anya méhében megfogamzott,a legnagyobb gondot kell fordítanunk azanyára, azt jól kell táplálni, minden izgalomtólés nehéz munkától megóvni, hogy a gyermekaz anyaméhben szabályosan, jól fejlődjék.Törvényhozásilag kellene gondoskodni a terhesanya védelméről.

Igen sok ember már betegen, megrongáltidegekkel, vagy rosszul fejlődve jön a világra.

38

mert nem volt meg nála az anyaméhben valónyugodalmas, jó fejlődés lehetősége, ezért aterhes anyát mint valóságos szentet kell kezelni,azt minden bajtól óvni, s nyugodt kellemeséletet neki biztosítani.

A világra jött gyermeket folyton szere-tettel s nagy gonddal kell nevelni, hogy teste,lelke szabályosan, egyenletesen, egészségesenfejlődjék. Főelv legyen itt a testnek s léleknek,az egyes szerveknek egyenletes, arányos fej-lesztése, a testnek s léleknek edzése és távol-tartása mindattól, ami azokra rombolólag, vagymérgezőleg hathatna.

Nem szabad, hogy az ember válogatóslegyen ételben, italban s egyébben.

Kell hogy minél többet a szabad levegőnlegyen, szokj a meg a testi s lelki munkát, arendetés tisztaságot, mindenekfelett pedig tartsa mega középutat. Szabad levegő, testgyakorlás ésmértékletesség, ezek az egészség alapfeltételei.

A fő szabály a mértékletesség, a legtöbbszerzett betegségnek alapja a mértéktelenségaz élvezetben, a munkában, az örömben, vagya szenvedésben.

Az élet: I. A világ élete.

A világ. Öt betűből áll csupán s mégisbennefoglaltatik mindaz, ami körülfog min-ket, amióta élünk.

Minden amit látunk, amit érezünk, amivelünk történik, az a világ.

Életünkre nagy hatással van az, hogy mi-kép látjuk és fogjuk fel a világot és itt azon-nal ki kell jelentenünk, hogy mi nem keres-sük a láthatatlan, a képzeleti, az eszmei vilá-

39

got, nem keressük a »Ding an sich«-et, a képmögötti tartalmat, mi nem keressük az ab-solutot, hanem csak a relatívot, a viszony-lagosát, a láthatót, az érezhetőt s avval megis elégszünk.

Mi csupán az érzéki világot keressük. Aztfogadjuk el valóságnak, létezőnek, amit érzé-keinkkel részint közvetve, részint közvetlenülmegismerni tudunk.

Ami az emberi érzékeken túl van, ami azemberi értelmen kívül van, azt nem kutatjuk,avval magunkat nem gyötörjük.

Mi ismerjük a csiliagvilágot, mely meg-számlálhatatlan fényes ú. n. égő napokból,továbbá részben keletkező, részben fénykoru-kat túlélt sötét égitestekből, végül a fényesnapokat körülfutó bolygókból áll.

A mi földünk is ilyen nap körül futóbolygó. Ezen csillagvilág élete, társadalmamutatja fel azon törvényeket, melyek szerintél az emberiség, él annak minden egyes tár-sadalma, él az egyes ember, tehát élünk mi is.

A világ élete két fő tünetet mutat fel:1.) az élet és az újjászületés folytonos fel-

váltását;2.J két ellentétes erőnek állandó hatását;

ezen erők a központtörekvő és a központfutóerő, ezen két erő állandó együtthatása ered-ményezi a keresztrezgésben haladó körmoz-gást.

Nézzük az első tünetet.

A világ örökkévalósága csak úgy képzel-hető el, hogy annak egyes részei folyton leélikönmagukat és újraszületnek. Az anyag maradugyanannyi, az erő marad ugyanannyi, csupán

40

folyton-folyvást formát cserélnek és így meg-alkotják az életek billióit.

És ez folyton így volt a múltban és ígylesz a jövőben is, máskép nem is lehet,mert különben megszűnnék a világ örökké-valósága.

Az a kérdés most már, hogy a leélés ésaz újjászületés, micsoda anyag és erélybeliformaváltozásokat mutat fel.

Ezek a következők:Az újjászületés korszaka alatt beáll: a me-

leg hirteleni megnövekedése, az anyagtöme-csek nagy ritkasága és egyneműsége.

Az élet korszaka alatt beáll a meleg lassútávozása (lehűlés), a tömecsek tömörülése ésa jellegzetesség kialakulása.

A hirteleni felmelegedés és a lassú lehűléskorszakai követik egymást a csillagvilágban,a bolygóvilágban, a szerves világban és azemberi társadalomban folyton-folyvást, az időkelejétől azok végtelen végéig.

De nézzük a világ életének második tünetét.

A két erő állandó hatását. Az élet tartamaalatt két erő hat az égitestre, az egyik a köz-pontörekvő (centripetal) erő, a másik a köz-pontfutó (centrifugál) erő.

Ε kettőnek együttes hatása eredményeziazt, hogy a bolygó sem bele nem esik a köz-ponti napba, hogy elégjen, sem el nem szalada naptól a világűrbe, hogy megfagyjon, hanemkörülfut a központi nap körül, élvezvén an-nak melegét, egyúttal rezgő mozgást végez,mert két erőnek egy testre gyakorolt hatásaingaszerű rezgő mozgásban nyilvánul; minden

41

égitest állandóan rezgő mozgásban keringikörül a központi bolygóját.

A bolygóra ható két erőnek nagysága,illetve egymásközti aránya a bolygó fejlődése,illetve hűlése folyamán megváltozik. A köz-ponttörekvő erő fogy a központfutó erő javáraaz anyag hűltével s ez eredményezi a bolygópályájának, kör pályájának mindinkább meg-nagyobbodását, a bolygó mind nagyobb körtír le, míg végre egészben, vagy részekben meg-szabadulva a központi bolygó befolyásától avilágűrbe beleesik, illetve más égitest vonzó-körébe ér.

Ezen második főtünetet is feltaláljuk, acsillagvilághoz hasonlólag, a szerves (állatés növény) világban és az emberi társadalom-ban.

Mert hiszen a világ anyaga s ereje annakminden részében ugyanaz, így az egyes részekéletének tünetei, illetve a szabályok, melyekszerint az élet végbe megy, ugyanazok. A világ-ban csupán a forma az, ami örökké változik,a tartalom marad mindig ugyanaz.

Az emberiség élete ugyanazon tüneteketmutatja fel, mint a csillagvilág élete.

Az élet: II. Az emberiség élete.

A bolygóvilág élete, a naprendszerekkeletkezése és feloszlása alapja minden továbbiéletnek.

Az emberiség életében a kisebb-nagyobbnaprendszereket a népek és a családok kép-viselik. Ezek születnek, leélik fejlődésüket ésmeghalnak, éppúgy miként a naprendszerek,de ugyanezt mondhatjuk ez egyes emberekről is,

42

akik bolygók módjára születnek, leélik életü-ket, illetve fejlődésükön átmennek és elhalnak.

A népek, családok s egyes emberek,hasonlólag a bolygókhoz felmutatják a kétfő tünetet. Tehát a két fejlődési állapotot, ahirteleni felmelegedés, vagyis újjászületés ésa lassú lehűlés, vagyis az élet tüneteit, a leélésalatt faji s egyedi sajátságok kialakulását, azújjászületés alatt minden egyedi s faji sajátságokegybeolvadását, másodszor felmutatják az életetfenntartó s állandóan ható két erőt, ezek azemberiségnél az alárendeltség és a függetlenségérzete, az egyes embernél pedig az önzés ésa szeretet.

Nézzük e két tünetet közelebbről:A leélés (hűlés) korszakában a közösből

kialakulnak a faji, az egyedi jellemvonások,megindul a speciálódás, az individualizációfolyamata, úgy a népeknél, mint családoknál,mint az egyeseknél. Az egyéniesülés ezenfolyamata érckövetkezetességgel kizár mindenoly közösséget (kommunizmus), mely azegyéniség megsemmisítésére van alapítva.

Lehet, hogy ily közösség bizonyos rövidideig megalakul, illetve fennáll oly időben,midőn az emberiség elégedetlen a fennállórendszerrel, a fennálló gazdasági viszonyokkalszemben, lehet, hogy-ideig óráig fenntarthatóily rendszer, mindent letipró erőszakkal, dea természeti őserő vaskövetkezetességű tör-vényeinek, az anyag fejlődési menetének nemtud ellenállani s csakhamar kell hogy helytadjon a hatalmasan előretörő, jogait követelőegyéniesülés rendszerének.

De a faji s egyedi sajátságok kiválásamellett még egy változást észlelünk a csillag-

43

világban a tömecsek tömörülését, a kohéziókifejlődését az adhézió terhére, vagyis a rokonelemek tömörülését, ezt az embervilágban úgynevezzük, hogy társulás (szocializmus). A csil-lagvilágban az egyéniesülés és társulás eleintea néhány nagy folyós rétegei, majd a sokapróbb szilárd vegyületet eredményezi.

Az embervilágnál ezen hatások eredmé-nyekép találjuk eleinte a születési kasztokat,majd a foglalkozási céheket, végül a társadalmiegyesületeket.

A szocilizmus sohasem lehet komrau-nisztikus jellegű, sőt ellenkezőleg, az igaziszocializmus az egyéniség teljes kifejtését ésvédelmét célozza az azt elnyomó bármineműzsarnoki hatalommai szemben.

A szocializmus nem a kultúra megsem-misítését, de legnagyobb mérvű fejlesztésétóhajtja az egyén érdekében, mert csakis igenfejlett kultúra képes a sokmillió egyednek életétbiztosítani. A mai kultúra lerombolása, amita kommunizmus hirdet, az egyéniség haláláts az emberiség fejlődésének hosszú időre valómegbénítását, az emberiség részleges kipusz-títását jelentené

A szocializmus jelenti az egyed felkarolását,érvényesülését az egész önzése és túlkapásaellen, de sohasem az egyéniesülés ellenére,mert hiszen akkor önmagát tagadná meg,miként azt a kommunisztikus mozgalmaknálláttuk és látjuk, amelyeknél egy új zsarnokihatalom, egy abszolutisztikus, szuverén hata-lom keletkezik, mely sokkal jobban dühönga réginél; egy zsarnoki hatalom keletkezik,amely az egyéni szabadságot, az egyed érvé-nyesülésétéletét teljesen lábbal tapossa, kiirtja.

44

A szocializmus minden erejével azontörekszik, hogy az egyedet az egésszel szembenmegvédje, az egyed szabadságát, érvényesülé-sét, hatalmas fejlődését előmozdítsa, így aszocializmus az individualizmussal karöltvejuttatják kifejezésre az emberiség életét ésfejlődését.

Az embervilág leélését közbe-közbe fel-váltják az újjászületések, mert ezek nélkül azembervilág éppoly kevéssé képzelhető el, minta csillagvilág fennmaradása.

A csillagvilág örökkévalósága csak azáltalképzelhető el, hogy leélt részei újra születnek,kihűlt részei újra felmelegednek, a régi nap-rendszereken új rendszerek alakulnak.

Ugyanez az eset áll fenn az emberiségnélis, az embervilág életében is újjászületésekállanak be, régi társadalmak leélte után újjá-születés által új társadalmak keletkeznek.

Így támadt a régi görög-római pogánytársadalom romjain a keresztyén társadalom,az új Európa.

A római birodalom leélte magát a fejlődéstörvényei szerint, a pogányvilág levirágzottés hullájából kinőtt a keresztyén társadalom.

Az újjászületés a leéléssel ellenkező tüne-teket mutat fel, ilyenkor tapasztaljuk a nagyegyneműséget, a gáznemű tömeget a nagyadhézió folytán, a jellegzetesség, az egyéniségteljes hiányát. Az egész uralkodik feltétlenhatalommal, az egyén életének az értékesemmis.

Ezt az állapotot mutatják a keresztyéntársadalom első századai, mikor az egyház alegnagyobb zsarnoksággal uralkodott, megölveminden egyéniséget.

45

Az újjászületés ez állapotában nagy azerély, a melegség a társadalmi egésznél, ezaz állati vadságot s erőszakosságot jelenti,az egyéneknél a fiatalságot, erőt, tehetséget.Ez mind a régi civilizációnak az ujjal valópárosodástól származik. Világraszóló nagyművek teremnek, új formában a régi pogányfelfogástól eltérőleg, a keresztyén felfogáseszmeköréhez idomítva. Ez az újjászületéskorszaka (renaissance) nagyokat teremtett,melyre a régi pogánytársadalom képtelen lettvolna, csupán ezen újjászületésnek köszönhetőaz új élet, a hatalmas új kori fejlődés ésvirágzás.

Most nézzük az emberiség életében is úgy,mint a csillagvilág életében állandóan hatókét erő munkáját.

A csillagvilágnál láttuk, hogy a bolygóélete alatt állandóan két erő hat reá és pedigaz ú. n. központtörekvő és központfutó erő,ezek hatásaként rezgő mozgásban körülfuta bolygó a központi nap körül.

Ugyanezt találjuk az embervilágnál isegyrészt az alkalmazkodás és alárendeltségérzetében, másrészt a függetlenségi törekvésés a szabadság érzetében. Ez a két képességfolytonos együttes hatása tartja fenn egy népéletét, és pedig kétféle vonatkozásban egy-részt kifelé az őt körülvevő népcsaládhozvagy társadalomhoz képest, másrészt befeléazzal a bizonyos, a népet egybefoglaló államiegész, mint szuverenitással szemben.

Egy bizonyos népcsaládhoz, egy bizonyostársadalomhoz tartozik minden nép, ez a nép-család, ez a társadalom a központi nap, melyhezcsatlakoznia kell, melynek áldó sugaraiból él,de olyformán, hogy aláveti ugyan magát

46

bizonyos tokig ezen társadalomnak, alkalmaz-kodik szelleméhez, de megőrzi függetlenségét.

Egy ily eset pl. a magyar nép esete, melya Kárpátok aljában letelepedett, behódolt akeresztyén európai társadalomnak, de meg-őrizte önállóságát, függetlenségét a pápai egyházés a szomszéd keresztyén állam, a központihatalmas Németország beolvasztó politikájaellenében.

Csak azon nép tud fennmaradni tartósan,mely a fenti két tulajdonságot arányosanegyesíti magában, mert a kettő közül bár-melyiknek hiánya vagy nagy túlsúlya, feltétlenhalálos reánézve.

Ha túlságosan nagy az alkalmazkodás alá-rendeltségi érzete, akkor csakhamar beleolvadabba a társadalomba, melyhez, mint központinaphoz, csatlakozott. Ilyen az a számtalannép és néptörzs, mely a keresztyén anglikánusvagy moszkovita társadalomba beleolvadt,vagy pedig ha nagyon független törekvésű,akkor elkülönülve attól a társadalomtól vagynépcsaládtól, melyhez tartozik, megszűnikállamalkotó népnek lenni, s részeire bomolva,mint egy a központi napjától megszököttbolygó darabjai, hull bele más társadalmakba,ez a zsidó nép.

De a népcsaládban arányosan gyakoroltkétrendbeli törekvésénél fogva élő nép nem-csak a bolygó rkörforgását, de rezgő pályájátis felmutatja. És miben áll ezen rezgő pálya?abban, hogy az alkalmazkodást és a függet-lenségi törekvést nem tudja egyenletesen,tehát egyenes vonalban gyakorolni, de a rezgőmozgásban, hol az egyik, hol a másik hatásalatt kilendülve.

47

Itt utalunk ismét a magyar népre, annakharcaira a keresztyénség, majd a pápaság,majd a katholikus egyház ellen, hol alávetvénmagát teljesebben, hol függetlenítvén magátteljesebben.

De nemcsak a magyar népnél, de a keresz-tyén társadalom összes népeinél látjuk ezt aharcot a központosító, az alárendeltséget, fel-tétlen behódoltságot kívánó egyház ellen.

Mindegyik európai népnél tapasztaljuk akét törekvés kiváltását rezgő mozgás alakjában.Gondoljunk csak Német-,Francia-, Angolországpápaellenes harcaira. Vagy a távol kelelenKína történelmét lapozgatva, lépten nyomonkövethetjük a rezgő mozgást, a kínai társa-dalomhoz, népcsaládhoz tartozó egyes népekfolytonos harcait és újra behódolásait a köz-ponti nagy kínai szuverenitással szemben.

De az említett két erő, az alárendeltségés a szabadság érzete nemcsak kifelé érvé-nyesül állandóan, de befelé is a népet össze-foglaló állami egésszel szemben. Lehet mon-dani, hogy az egyes népek életét, történelmétleolvashatjuk abból a rezgő mozgásból, ame-lyet az említett két hatás kölcsönös érvényre-jutása okoz.

Végiglapozva az egyes népek történetét,azt látjuk, hogy az tele van az azt alkotó nép-elemek s néprétegek közötti küzdelemmel.

Hol a nagymérvű alárendeltség jut ér-vényre, ez az államegész diadalát jelenti anépelemek s rétegek felett, hol a nagymérvűfüggetlenségi vágy jut érvényre, mely a nép-elemek vagy néprétegek diadalát jelenti azállamegész felett, de nem egészen, csupánbizonyos fokig, rezgő vonal gyanánt, mert

48

ha bármelyik nagytúlsúlyba jutna, ez a nép,az állami szervezet pusztulását jelentené.

Az állami egész diadalában érvényre jutaz alárendeltség érzete (centripetal erő), melynélkül a nép élete el nem képzelhető. Ez aszervezeti rendszer, mely nélkül sem bolygó,sem szerves lény, sem nép nem élhet. Alá kellmagát vetni a tekintélynek, a vezető főnek,az államegésznek, mert különben elpusztul,épúgy mint a bolygó, melyben ha nem volnacentripetal erő, kirepülne a nagyvilágba sott megfagyna, széthullana más égitestekre.

De szükség van a centrifugál erőre is,kell hogy a függetlenségi vágy mérsékelje azállamegész, a központi hatalom zsarnokságát,mert különben ez pusztítaná el a nép életét,a bolygó bele esne a központi napba s elégne.A nép elemei, rétegei elvesztenék életképes-ségüket, szervük működését a központi erőtúlhatalma alatt.

Tehát kell, hogy a két hatás együtt érvé-nyesüljön arányosan egy népre, persze a fizikatörvényénél fogva az egyöntetű eredményt,egyenes mozgást nem eredményezhet, de rezgőmozgást.

A rezgő mozgás hegyei a forradalmak (afüggetlenségi erő hatásai, a szabadságharcok),a rezgő mozgás völgyei a zsarnokság korsza-kai (az alárendeltség hatásai).

Minden nép élete ezeket a váltakozó kor-szakokat mutatja fel, s ennek így is kell lenni,hogy a gépezet működjék, hasonlólag a csil-lagvilág életéhez.

Természetesen a rezgő mozgás okoztahullámok alakja a fejlődés folyamán változika hülés törvényének megfelelőleg, amennyiben

49

előrehalad az elkülönülés, növekszik a kohézió(rokonneműek összeállása), nő az egyediség,változik az alárendeltségi és a függetlenségiérzet együttes hatása oly módon, hogy a szuve-renitást gyakorló államegész egy személyrőlmindinkább a több személyre, mindinkábbaz egyedek összességére ruháztatik át. Afelső nyomás, a zsarnokság azáltal szelídül,hogy az egész nép kiküldöttei gyakoroljákazt. A forradalmak természete szinte megvál-tozik, megszelídül, amennyiben a független-ségi törekvés könnyebben nyer kielégítést amagas fejlettségű individualizáció folytán,melynek az újabb formájú állami szuvereni-tás kedvez.

De rendnek, szervezettségnek, alárendelt-ségnek bizonyos fokig mindig kell lenni, mertannélkül állami élet el nem képzelhető.

De az emberiség vagy egy nép életénekrezgő mozgása nemcsak az alárendeltség ésfüggetlenség állandó hatásait és egymást fel-váltó érvényesülését mutatja, de evvel kap-csolatosan egyéb szellemi tulajdonságokat is.

Ilyenek a konzervatizmus és liberalizmus,az arisztokratizmus és demokratizmus, azidealizmus és realizmus, a hitbuzgóság és aszabadgondolat.

Ezek is rezgő mozgás alakjában törvény-szerüleg beállanak kapcsolatosan a két fő-hatással; és pedig az alárendeltség érzetévelegyütt jár a konzervatizmus, arisztokratizmus,idealizmus és hitbuzgóság hullámhegye; a füg-getlenség vágyával együtt jár a liberalizmus,demokratizmus, realizmus és a szabadgondo-lat hullámvölgye. Ezekbe a hullámhegyekbeés völgyekbe leng ki az emberi haladás útja,

50

hasonlatosan a hő, a fény, a villany, egyszó-val a természeti erő haladási keresztrezgé-seihez.

A hullámhegy idejében egy nép vagynépcsalád, pl. Európa társadalma ragaszkodika fennálló rendhez, törvényekhez és szoká-sokhoz, megbecsüli a múltat, tiszteli a fenn-hatóságot, a születés, állás, vagyon, hatalomadta tekintélyt, eszméknek él, család, haza,egyház; a közügyeknek rendeli alá egyediségét.

A hullámvölgy idejében újat óhajt terem-teni, s a régi rendet, törvényt, szokást fel-forgatja, eltöröli. Új gondolatok hevítik, ajövőbe tekint, keblét a szabadság magasztosérzete dagasztja, természete nem kötött, deszabad és alkalmazkodó, nem ragaszkodik aformákhoz, a tekintély elvét alárendeli a test-vériség elvének, mindenben keresi az igazat,nem eszméknek, de a valóságnak él, gondo-lata szabad, nem korlátozza azt sem a tem-plom, sem az ég boltozata.

A történelem folyamán meglepő pontos-sággal kimutatható ezen rezgő mozgás, ki-mutatható ezen érzetek s vágyak egymástfelváltó hullámhegye és hullámvölgye.

íme a leírt két főtünet szerint egyrészta hûlés törvénye okozta főfejlődési állapoto-kon át, másrészt, centripetal és fugal erőokozta rezgő mozgás formájában él és mozogaz emberiség, az emberi társadalmak, nép-családok, népek.

Pontos fizikai törvények írják elő éle-tüket, melynek ős formáját a csillagvilágmutatja fel. Nincs az emberiség életébensemmi önkényszerűség, semmi véletlen.

Nincs szabad akarat, szabad mozgás, de

51

rend van s szervezettség, minden legkisebbnépmozzanat szigorú természeti törvényeknekszüleménye s azok törvényszerűsége kimutat-ható.

A bomlás is, mely az életet befejezi, ter-mészeti törvényen alapszik, melegágya, csirájaez az újjászületésnek, mely a régi életet követi,hogy új életet teremtsen annak helyébe, —s ez így megy örökké.

Az élet: III. Az ember élete.

Az általunk ismert teremtmények közt alegtökéletesebb az ember. (Nincs kizárva, hogyvannak más égitesteken még tökéletesebblények is mint az ember.)

Az ember a világ anyagnak igen sokszerűformája.

Az ember rendkívül finom és bonyolultgépezet, mely mint szerves lény állandóanönmaga állítja elő vegyi úton az éléséhezszükséges erélyt.

Az ember nem készen, mint olyan poty-tyant a világba, de mintegy igen hosszú fej-lődésnek utolsó láncszeme, mint a szervesvilágnak legfelső és legtökéletesebb formája.

Azon kezdetleges szerves vegyület, mely-nek életműködése alig különbözik a jéggészilárduló, majd folyássá olvadó víztől, a leg-alsó szeme azon láncnak, melynek legfelsőszeme az ember.

Az olvadó jég, vagy a legkezdetlegesebbszerves vegyület és az ember közt a nagykülönbséget csupán az óriási hosszú idő(mi előttünk hosszú) csinálta, mely alatt alehűlő földgömbön az anyag formáinak vég-

52

telén hosszú, mind sokszerűbb láncolata ala-kult ki.

Csupán a forma változott, az anyag s azerély ugyanaz maradt, mint az a lánc elején,a legegyszerűbb szerves lénynél fellelhető.

A világon a forma a lényeges, a tartalommindenhol ugyanaz s minden időben ugyanazmarad.

Tehát az általunk ismert, anyagilag leg-sokszerűbb forma az ember, ezen sokszerűanyagban az erély megnyilvánulása is sokszerű.

Az emberben megnyilvánuló erélyt lélek-nek nevezzük.

Az összes szerves lények, úgy állatok,mint a növények lélekkel bírnak, de az alsóbb-rendű, egyszerűbb szerves lények erély meg-nyilvánulásait nem szoktuk léleknek nevezni,csupán az emberét.

Bár alaposan és igazságosan véve, vala-mennyi szerves lényt lélekkel bíró lénynekkellene minősíteni, mert fő és alap sajátságukegy és ugyanaz, ugyanis valamennyiökneksaját készítette erélyük van, melyet egyarántaz egész szerves világra nézve léleknek nevez-hetünk, tehát mondjuk ki bátran mindennövénynek s állatnak van lelke.

Az ember mint sokmillió éves fejlődésiláncnak utolsó tagja, tele van rendkívül soktehetséggel, hajlammal, indulattal, vággyal,szenvedéllyel és szeszéllyel, — mint ilyen szü-letik a világra. És ez igen természetes, mertminden fejlődési láncszem alatt kapott valamiúj tulajdonságot, és ezek a korábban nyerttulajdonságok átöröklés útján (atavismus)benne mind fellelhetők, ő azokat átérzi ésrészben gyakorolja is.

53

Az ember hosszú és gondos ápolást igé-nyel, míg önállósítható lesz, t. i. míg el neméri testi és lelki tehetségeinek teljes kibonta-kozását.

Az ember élete is feltünteti a két főtüne-tet, a fejlődés menetét és módját, miként azta bolygóvilágban feltaláljuk.

1. Az egyszerűből való átalakulást sok-szerűvé, az egyéni tehetségeknek, de egyúttala társulási vágynak is kialakulását, a lassúlehűlést, az erély gúlaszerű emelkedését, majdlefogyását az élet folyamán.

Viszont az újjászületésben, a teljes egy-neműséget, jellegzetlenségek és a legnagyobbmérvű felmelegedést.

2. De az embernél is életén át állandóanmutatkozik az öt uraló két hatás, melyek épp-úgy mint a bolygónál a központfutó és köz-ponttörekvő erő, biztosítják rezgésszerű életéta többi emberekkel szemben, ez a két hatásaz embernél az önzés és a szeretet.

Minden emberbe beleoltja a természet ekét tulajdonságot, e két erélyt, miként a boly-góba a központtörekvő és -futó erőt, mert akettő együttes hatása nélkül nem élhetne azember. Magábanvéve bármelyik a kettő közülhalálthozó lenne reánézve, ha túl önző, elpusz-títják embertársai, ha túlságos jó, elpusztítjaönmagát, de a két tulajdonság együtt bizto-sítja neki a megélhetést, éppúgy mint a boly-gónak a két erő együttes hatása körforgásátbiztosítja.

Az önzés és a szeretet, miután ezek isrezgő mozgást váltanak ki, mint hullámhegyés hullámvölgy túlzásaikban állandóan meg-ismétlődnek és így származik az a sok go-

54

noszság és szenvedés, melyek az emberiségúgy az egyes emberi életét elkeserítik, gyakranmegsemmisítik.

Ε két hálás túlzásai eredményezték, hogycsaknem minden nép a legkezdetlegesebbekbőla legfejlettebbekig megszemélyesítette e kéthatást az angyal és ördög, a jó és a gonoszszellem képében.

Igen sok gonoszat cselekszik az ember ésrettenetes szenvedéseken ment át, mégis aztkell mondanunk, hogy ennek így kellett lennia természet örök törvényénél fogva, amely asaját fajának fenntartása szempontjából bele-oltotta az emberbe a legnagyobb önzést, deegyúttal ennek mérséklésére éppen faj- fenntartásiszempontból a szeretet is.

Mindkettő az őserő tol belénk oltott tulaj-donság és a saját érdekünk, úgy az egyesnépek érdeke, hogy önzésünk túlkapásait aszeretettel mérsékeljük. De hogy a túlkapásokmegtörténtek és megtörténnek, ennek magya-rázata a rezgő mozgásban keresendő. Bár-mennyire igyekszünk is a két tulajdonságotkiegyenlíteni, mindig vannak kilengések, ter-mészetesen a hűlés folyamán beálló erkölcsökmegszelídülésével a kilengések mérsékeltebbeklesznek és a szeretet lassanként úrrá lesz azönzés felett.

A legtöbb ember az önzés felé hajlik, sőtlehet mondani az emberek nagyon önzők.Már rég felfalták volna egymást, ha nem volnaott a természeti őserő által ajándékozott sze-retet is, amely megteremti a társadalmi szo-kásokat, törvényeket, amely felállítja a vallásitételeket a gyengék védelmére. — És ez mindtöbb tért fog hódítani, a mint előre halad az

55

ember fejlődésben, a központfutó erő nőnifog a bolygó hűltével a központtörekvő erőrovására, a vadállat mindjobban átalakulemberré.

Még egyszer ismételjük, minden emberönző s nagyrésze gonosz is, de nincs ember,akiben ne volna jóság vagy szeretet, s e tekin-tetben hamis a közfelfogás, amely jó és rosszembereket különböztet meg, vannak gonoszemberek, de teljesen gonosz ember nincs, ígynincs teljesen jó ember, mindenkiben van egyjó csomó önzés.

Egyáltalában igen csaló a külszín s igenkönnyen tévedésbe eshetünk az emberek meg-ítélésében.

Az önzés és szeretet váltakozva uralnakminden egyes embert, többé-kevésbbé túlzá-sokba ragadtatja magát általuk az ember,különösen az önzés által, mely az ő első éslegősibb tulajdonsága, az állati korból maradtreá, miként a bolygónál az ős állapotban na-gyobb volt a centripetal erő, mint a centri-fugai erő.

Az önzés köre szűkebb, tisztán az emberszemélyét célozza, a szeretet köre tágasabb,először a családtagok, rokonok, majd a rokontársadalmi osztályok, egyesületi tagok, sajátnépcsaládbeliek, majd az idegen népcsalád-beliekre kiterjed a fejlődés folyamán.

Ez a jövendő képe, ide kell törekedni akultúrának, hogy az emberben mindinkábbúrrá legyen a szeretet az önzés felett, a jó arossz felett, az angyal az ördög felett, hogyaz emberből kiűzze a vadállatot.

56

Az ember eszményképe.

A természeti őserő megteremti a csillag-világot, milliárd és milliárd égitestet, meg-teremti a szerves világot sok-sok milliárdlényével, megteremti a nagyfejlettségű emberthatalmas gondolatvilágával.

Az ember folytatja a természeti őserőteremtő munkáját, feltalálja a legtökéletesebblényt, eszményképét, az Istent.

Mert nem Isten teremte a saját kép-mására az embert, de az ember feltalálja Istent,szereti hinni, hogy ő annak képmása és ezneki legmagasabb szellemi fejlődése.

Ez az Isten-feltalálás, amit ezután a te-remtés szóval is fogunk kifejezni, megindulaz emberi fejlődés azon szakaszában, midőnaz ember a saját öntudatára ébred és szembe-helyezkedik a külvilággal s ekkor kivetítisaját személyiségét a külvilágra, a természetierő okozta tüneményekre.

De nemcsak a természeti tüneményekmagyarázatára való törekvés teremteti megvele az Isteneket s az Istent, de a sajátgyengeségének érzete is. Támaszt keres atermészeti erők csapásai ellen, az állatok, azemberek támadása ellen, a betegségek ellenvaló védekezésben. Az ember gyönge ezenerőkkel s jelenségekkel szemben s teremtnálánál hatalmasabb lényeket, majd egy leg-hatalmasabb lényt, hogy azok, illetve azsegítsék, megvédjék, kívánságát teljesítsék.

De a természeti tünemények okozójának,a saját gyengeségük támaszának keresésénkívül volt még egy hatalmas rugó, mely azembert Isten-feltalálására bírta, ez volt az

57

emberi tökéletesség, az emberi eszményinagyság után való vágyakozás.

Eleinte Istenek gyanánt imádja az embera természeti erőket, a napot, holdat, csillago-kat, a tengert, a folyót, a romboló hegyi-patakot, a jégárt, a villámot, dörgő felhőt,vihart, szelet, esőt, az állatokat, a sárkányt(ősállat), oroszlánt, tigrist, elefántot, kígyót,sasot, bikát, lovat, teknősbékát, stb. mint ahatalom és erő képviselőit.

Ezeket eleinte a maguk eredeti valóságá-ban imádja, hívja segítségül s áldoz nekikmint Isteneknek (bálványok korszaka). Későbbamint egyénisége nő, ezeket a természeti erő-ket és állatokat személyesíti saját képmására.

Emberi egyéniséggel ruházza fel a ter-mészeti tüneményeket és állatokat. De nem-csak a külső természeti erőket, de az emberibelső erőket s kiváló tulajdonságokat t isszemélyesítve, Istenek gyanánt imádja. ígykeletkezett a perzsák, indusok, assyrok, egyip-tomiak s kivált a görögök s rómaiak pazar-képzeletü Istenvilága.

De amint az idők folyamán fejlődik serősödik az egyéniség világa, módosul azIstent teremtő képzelete is, — egy Istentteremt magának. De ezt az egy Istent nemruházza fel a természeti jelenségekkel s erők-kel, mert ezeket a természettudomány útjánmár megismerte, de elvont értelemben atermészet és a világ urává teszi, egyúttalmeghagyja őt az emberi kiválóságok kép-viselőjéül s mint ilyen kettős lényt, tehát avilág s az ember teremtőjét, a világ s azember sorsának intézőjét, másrészt mint azember eszményképét tiszteli, imádja és foly-

58

tonos segítségét és támogatását kéri, hogyvédje meg a betegség és szegénység ellen,hogy védje meg a természeti csapások sviharok ellen s tegye boldoggá, azaz egész-ségessé, jómódúvá s engedje őt mint fog-lalkozási pályáján, mint társadalmi térenérvényesülni.

Bármily bajban van az ember, azonnalIstenhez fordul segítségért, így a szerető anyagyermeke betegágyánál, a halász a tengeriviharban, a gazda, ha termését fagy vagyszárazság fenyegeti.

De egyúttal tilalomfául is felhasználjaembertársai önzése és gazsága ellen, felállítjaaz Isten parancsolatait saját védelmére tör-vények gyanánt, melyeket áthágni nem szabad.

Végül jön az Isten feltalálásának legutolsóformája, midőn az ember még magasabbraemeli az Istent, még jobban elvonja, teljesenkivonja az anyagi világból, elveszi tőle avilág és az ember teremtője és az emberi sorsirányítójának szerepét és tisztán az emberiszellemi kiválóságoknak és ezek közt is csaka legkiválóbbnak, a szeretetnek képviselőjéülhagyja meg, imádja és tiszteli.

Ez az Isten tehát nem e világból való,nem világi hatalom, de teljesen szellemi hata-lom, nem segítségért, támaszért fordulunkhozzá, mert nincs ereje bennünket segíteni,de mély kegyelettel és tisztelettel szivünkbenjárulunk elébe fogadást téve, hogy keblünkbőlminden rossz indulatot kiirtunk, csak a szere-tetet hagyjuk meg teljhatalmú uralkodóulszivünkben és ezt mindenkivel szembengyakoroljuk.

Nem azért teremtjük Istenünket, hogy

59

segítsen minket, de hogy mi ajánljuk felsegítségünket mindenkinek: az ő szent oltáránhozott áldozat csak a szeretet gyümölcse,a jótett lehet.

Az Isten tehát a szeretet, teljesen szellemihatalom, akinek hatalma nem abból áll, hogyminket segít, de hogy mi segítünk másokat.

Ezen Istennek kultusza az örökké jótevés-ben nyilvánul. Ez a szellemi Isten, a fejlettemberhez méltó Isten. Ennek az Istennekegyháza a láthatatlan egyház, melynek mind-azok tagjai, kik nem gyűlölnek, de szeretnek.

Krisztus a szeretet Istenének apostola, aláthatatlan egyház megalapítója volt, de nemtudta szép s magasztos vallását teljesendiadalra juttatni.

Krisztus hatása mindenesetre nagy s kor-szakalkotó volt, de a sok Istent imádó hiú ésönző pogányvilág még nagyon fejletlen voltahhoz, hogy azt be tudta volna fogadni.

Sőt a pogány anyagi világfelfogás, amelyJézus jöttét megelőzte, más formában, némimódosítással, még mai napig is fennáll, úgy-hogy a hívők legtöbbje egészen a legművel-tebbekig ma is Istent, mint a világ teremtőjét,fenntartóját, saját sorsának intézőjét tekinti, —és Istent csak azért tiszteli és imádja, hogyaz őt folyton segítse és támogassa, a maikeresztyén, a zsidó, stb. hívők nagy többségetehát tiszta önzésből imádja Istenét.

Ezzel szemben a szeretet Istenének hívőjenem azért imádja Istenét, hogy kapjon, dehogy adhasson, — ez az igazán szép és nemesvallási felfogás.

Minél több jót teszünk, minél több ember-társunkkal szemben gyakoroljuk a szeretetet,

60

annál jobban szeret minket az Isten, és azIstennek ily módon irántunk tanúsított szere-tete a legnagyobb boldogság, amit az emberezen a világon elérhet. A szeretet Istene nemkíván imádatot, tömjénezést, áldozást, csupána jónak korlátlan gyakorlását.

A szeretet Istenének hívői nincsenekkitéve ama csalódásoknak és lelket marógyötrelmeknek, melyeknek az anyagi Istenimádói ki vannak téve.

Az anyagi Istent imádó alatt nem azt azembert értjük, ki anyagból faragott Istentimád, de olyat, aki az Istenről feltételezi azt,hogy annak van hatása az anyagi világra.Nem-e rettenetes kínos csalódás az anyának,ha látja, hogy az ő forrón szeretett gyermeke,az ő életének legfőbb öröme és boldogsága,korán, — fiatalsága virágában meghal, —s nem mentette meg annak életét az, kihezannyiszor fohászkodott s kinek életmentősegítségében bízott.

S nem esnek-e a teremtő s fenntartó Istenjósága s hatalma felett kétségbe azok a hit-vesek, kiknek életpárját; a gyermekek, kiknekszüleit korán ragadta el a halál.

Vagy összeegyeztethető-e az Isten atyaijóvoltával és világfenntartó hatalmával az arettentő sok nyomor és mészárlás, amelymillió és millió embert sújt ártatlanul ter-mészeti csapás és háború által.

Miért kell millió és millió embernekállandóan betegségtől szenvedni, ha van egyjóságos atya Úr Isten, a világ hatalmas terem-tője és fenntartója, — kinek gyermekei vagyunk,— miért tűri ezt az égbekiáltó igazságtalan-ságot tétlenül, közömbösen.

61

Minderre nem tud feleletet adni az anyagivallás hívője, csak tépelődik, kínlódik magá-ban, — mindenre azt mondja, ez az Istenrendelete, ennek így kell lenni, mert meg-foghatatlanok az ő céljai, szent az ő akarata.Mindez csak üres frázis, mely semmit megnem magyaráz, csupán növeli a kétségbe-esést és forrása a legkárosabb hitetlenségnek.

Mindezen kételyek, tépelődések, csalódásokés kiábrándulások nem sújtják a szellemivallás hívét, a szeretet Istenének imádóját,mert ő jól tudja, hogy minderről a jó Istennem tehet, az egy embert sem tud megmen-teni a betegségtől, a haláltól, a szenvedéstőlés erőszakosságtól, miért, mert mindez a ter-mészeti őserőnek a munkája, amely jót ésrosszat is hint ebbe az anyagi világba, amelybeleoltja a természetbe és az emberekbe azépítő és a pusztító hatalmat egyaránt.

A szeretet Istenének híve nem csalódik,nem hasonlik meg Istenével s önmagával.Nem veszti el lelkének egyensúlyát, de bízikönmagában és embertársaiban, mert tudja,hogy sorsa, hogy élete nem egy ismeretlenhatalomtól függ, kinek segítsége bizonytalan,de a saját kezébe van letéve.

Megtanul járni bot nélkül, önálló lesz, lelkemegacélozódik attól a gondolattól, hogy sorsa,élete önmagától függ.

Ő saját akaratának, cselekvésének vanalávetve, és ez az önállóságérzete magasztosés lélekemelő, ez méltó a fejlett egyéniséghez,— nem pedig az az örökös járószalagon valótipegés, miként azt a gyermeknél vagy iga-vonó állatnál láthatjuk.

A szellemi vallás hívének gondolatvilága

62

ehhez képest alakul át, nem borul le, nemalázkodik meg minduntalan, de egyenes tar-tással, égfelé való tekintettel jár, érezvén,hogy ő saját sorsának kovácsa és arcán nema kenetteljes farizeusi szenteskedés kifejezéseül, mely az ájtatosságok elvégzése után annálpöffeszkedőbben csalja és marja embertársat,mert hiszen ő már megadta az Istennek, amiaz Istené. A szeretet Istenének követője nemhódol egyes szertartásoknak, de állandóanIstene szolgálatában áll.

A szeretet Istenének híve derült égimosollyal ábrázatán éjjel-nappal azon gondol-kozik, azon fárad, úgy viseli magát, hogyszeretetet gyakorolhasson, hogy jót tegyen,senkit meg nem bánt s le nem néz, mert aszeretet nem ösmer nagyokat és kicsinyeket,magasakat és alacsonyakat, a szeretet nemösmer fajokat, a szeretet csupán testvéreket,— teljesen egyenrangú testvéreket ismer.

A szeretet Istenének kultusza erőssé ésboldoggá teszi az embert, mert végtelen jólesik a tudat, hogy sorsomat magam intézem,és hogy folyton jót gyakorlok. De azért isvagyok erős, mert embertársaim támogatásátmegnyerem, megnyerem szeretet által. Ha énmindenkihez jó vagyok, azok mind segíteneknekem.

A szeretet olyan, mint a napsugár, melyetvisszaad a víztükör, az általam gyakoroltszeretet ezerszeresen kamatozva jő visszahozzám s az én testvéreim mind azonlesznek, hogy engem segítsenek és életemetkedvessé, boldoggá tegyék.

Ilyenformán a szeretet Istenének hívőjeállandóan a templomban van, folyton maga

63

mellett erezi Istenét, kinek folytonos jótettgyakorlása által áldoz, — így a szeretetIstenének való áldozás az élet legszebb fel-adata, ez az igazi boldogság.

Emberi nagyság.

Mi az emberi nagyság alapja? Talán a nagyvagyon, előkelő társadalmi állás vagy szemé-lyes kiválóság ?

Nagyembernek tartják azt, ki a vagyonnakoly magas fokát szerezte meg magának, amelyelkábítja és csodálatra ragadja a világot.

Nagyembernek tartják azt, aki a társa-dalomban oly előkelő állást foglal el, amelytiszteletre és hódolatra készteti a világot.

Ezeket az embereket tartják első sorbannagyembereknek, mert a gazdagság és hata-lom, az anyagi érték a legtöbb ember előtt,a legfőbb értékek gyanánt szerepelnek.

De nagyembereknek tartják a szellemikincsek tulajdonosait is, az írókat, tudósokat,művészeket, technikusokat, egyáltalán a szel-lemi élet kiváló munkásait.

Ez utóbbi csoport nem részesül oly álta-lános elismerésben a nagytömeg részéről,mint a vagyon s hatalom képviselői, mertjóval kevesebbek azok, kik ezeket megértikés értékelni képesek.

Pedig az utóbbi az emberi nagyságnak jóvalmagasabb fokát képviseli, mint az előbbiek,mert hiszen igaz, ahhoz is kiváló tehetség kell,hogy az ember keresztültörtetve embertársainaz azokkal való nagy harcban, tetemes vagyonrategyen szert, vagy hatalmas társadalmi állástfoglaljon el, embertömegeket uraljon. Ezekhez

64

személyes fellépés, nagy ravaszság s főleg tör-hetetlen erély szükséges, ezek is fontos tulaj-donságok.

De mégis csak értékesebbek azok a szel-lemi tulajdonságok, melyek megismertetnekaz igazsággal s amelyek megteremtik a szépet.

A hatalmas gyárosnál, a gazdag bankárnál,kiknek kegyéből milliók élnek, mégis csaknagyobb ember az a szegény tudós, kinek aligvan mit ennie, de megismerteti az emberi-séget a természet törvényeivel. És a hatalmasnépvezérnél, ki milliók sorsát intézi, nem na-gyobb-e az az ember, aki hideg padlásszobá-jában megteremti az ember összhangját atermészettel, megteremti a szépet. Egy SpencerHerbert, egy Darwin, egy Michelangelo vagyBeethoven nem-e sokkal nagyobb emberek,mint egy Rothschild vagy egy Napoleon?Mert bármily zseniális is volt egy Rothschildvagy Napoleon, egész életük, működésük alegridegebb önzés szolgálatában állott, bál-ványt emeltek a hatalomnak, a nagyravágyás-nak, a dicsőségnek, a telhetetlenségnek, melyekmind veszélyeztetik úgy az egyedek, mint azemberiség jól felfogott érdekeit, míg Spencer,Darwin, Michelangelo vagy Beethoven azemberiség üdvét szolgálták, mert működésükoly kincsekkel gazdagította az emberiséget, me-lyek értéke örökbecsű s az emberiségnek min-dig hasznára és gyönyörűségére fognak válni.

És mégis azt mondjuk, még ezek sem azigazán nagyemberek, nem a második csoportsem, hanem egy harmadik csoport, a jóembe-rek. — Az anyagi és szellemi értéken felülvan még egy érték a világon, ez az erkölcsiérték. Akik az erkölcsi értéket képviselik, azok

65

az igazán nagyemberek, vagyis az emberinagyság alapja a jóság, a feltétlen s határtalanszeretet, aki ezzel a tehetséggel van megáldva,az a legnagyobb ember, olyan volt JézusKrisztus.

És miért mondjuk ki ezt oly határozott-sággal? — mert az ember társaslény, az embersohasem tekinthető különálló lénynek, hanemmint az emberiségnek tagja; s annál értéke-sebb egyénisége, mennél jobban válik az em-beri társadalomnak hasznára.

Tehát azon tulajdonságai teszik naggyá,melyek vagy mely által az emberi társadalomjavát munkálja.

A tudományos felvilágosítás, a felfedezé-sek, a szép újjáteremtése, a művészet, azok ishasznára válnak az emberiségnek, de minde-nek felett hasznára válik a szeretet; aki aztteljes mértékben gyakorolja, az az emberitársadalom legértékesebb tagja, az az igazánnagy ember.

Ez az igazi emberi nagyság nem egyesekkiváltsága, nem kell reá születni, nem egyeskasztok tulajdona, nem egyéni kiválóság, ezminden embernek lehet közkincse, lehet tu-lajdona, nem kell hozzá különös tehetség, nemkell törtetni, hogy elérhessük, mindenkinektulajdonát képezheti a szeretet, nem kell azttanulni, adva van mindenkinek, azt csak gya-korolni kell, az mindnyájunk közkincse lehet.

Ez az igazi emberi nagyság oly közkincs,mely nem támaszt irigységet, féltékenységet,mint az anyagi és a szellemi értékek, de ellen-kezőleg mennél nagyobb mértékben gyako-roljuk, annál nagyobb szeretetet s elismeréstébresztünk magunk iránt, miként a napsugárta tenger felülete sok milliárdszor veri vissza.

66

Az emberi vadállat.

Minden emberben vadállat lakozik, mely-nek legfőbb vágya a rablás, a rombolás, és agyilkolás.

A kultúra az ő sok sorompójával meg-fékezi ezen vadállatot, de ott és amint nemérzi e sorompókat, kitör vadállatiassága teljesmeztelenségében.

Amint a nép szabad akaratára, szabadcselekvésére van eresztve, azonnal irgalmat-lanul zúz, tör, rombol és gyilkol.

Semmi sem szent előtte; megcsalja, ki-fosztja, agyonkínozza, megöli jóltevőjét, bará-tait, testvéreit, még a szülőgyilkosságtól semriad vissza, hogy vadállati vérszomját kielé-gíthesse.

És zúz és rombol mindent, mi kezeügyébeesik. Legvilágosabban látjuk ezt a gyermekek-nél, kiket még a társadalmi sorompók semkorlátoznak, legfőbb élvezetük másoknak kín-zása s mindennek összerombolása, ami a kezük-ügyébe esik.

De nézzük az emberi történelmet, a nagyforradalmak történetét, ahol a nép felszabadulés saját akarata szerint cselekedik, pl. a fran-cia, a bolseviki forradalmat stb. vagy a há-borúk történetét, hol az emberiség szinte fel-jogosíttatik a szabad akarata gyakorolhatására.Mily rettenetes vérfürdőket rendez, a legváloga-tottabb kínzásokat, vérfagyasztó kegyetlensége-ket eszelve ki s lerombolva néhány nap alattévszázadok, évezredek kultúráját.

És mindenkor a napi életben tapasztal-juk, hogy ha szabadjára jut: csal, lop, rabol,rombol, erőszakoskodik, sőt öl is az ember,

69

mert ez az alaptermészete, melyet csupán asok ezeréves kultúra fékez meg, hogy mind-untalan ki ne törjön.

Szent kötelessége minden társadalomnak,minden társas lénynek teljes erővel oda töre-kedni, hogy ez a Vadállat az emberben örökidőkre megfékeztessék. Szent kötelessége eza saját jól felfogott érdekében és erre kéteszköz kínálkozik: a munkásegyén megélheté-sének biztosítása és a kultúra terjesztése.

Az Életünk feladata.

Sokat írnak arról, sokat hallunk affelől,hogy az embernek bizonyos életcélja van.

Sokan azt hiszik, hogy az embernek vanbizonyos rendeltetése a világon, hogy azértteremtetett, hogy a világ dísze, tökéletességelegyen, hogy a kultúrát terjessze, hogy a világottökéletesítse stb.

Mindez lári-fári.Mindezt az emberi hiúság diktálja, az

ember a sok kudarc dacára még mindig azthiszi, hogy ő a világ közepe, hogy érte tör-ténik minden a világon, mindez az emberiséggyermekes és hiú felfogásából ered.

Ezzel szemben a tény a következő:Az ember az anyagnak s az abban és

azáltal megnyilatkozó őserőnek egyik formája,amely az anyag folytonos elváltozása, mondjukfejlődése alatt létesült, van és él, mert azanyag és az őserő fejlődési törvényénél fogva,léteznie, élnie kell, épúgy, miként él az állat,a növény, az ásvány, a víz, a lég a földünkön.

Mindezek az anyag fejlődési formái, létez-nek, mert az anyag fejlődési törvényeinél fogva

68

létezniök kell. Létük, életük, az anyagotfolyton mozgató, átalakító természeti őserőmunkájából folyik.

Ezen így előállott anyagi formák leg-tökéletesebbje az ember, mert a legsokszerűbb,a leggyorsabb anyagcserére, a legsokoldalúbbtevékenységre képes.

Az állatnak, növénynek, ásványnak, víz-nek és levegőnek nincs célja. Esetleg feltételez-hetik egymást, mert vannak, de van sokanyagi forma, melynek a másik forma semmihasznát nem veszi, ilyenek pl. a mérges gomba,vagy a mérges kígyó, vagy a kéngáz stb. smégis vannak.

Az ember a világon van mint az anyag-változás szükséges következménye, tehát nemazért van, hogy bizonyos célt szolgáljon, demert van, élnie kell. És itt az óriási különb-ség.

Az embernek tehát nincs világmegváltó,világjavító, kultúraterjesztő stb. célja, az ember-nek csak feladata van, s ez abból áll, hogyéljen, és pedig éljen természeti szükségleteinekmegfelelően.

Mik ezek a természeti szükségletek; ezektestiek és lelkiek.

Testi szükségletek:

Az anyagcserének akadálytalan biztosítása,az összes testi szerveknek gyakorlása, tehátlélekzés, alvás, evés, ivás, nemzés, fürdés, test-gyakorlás és munka.

Mindezt kellő arányban és józan mérsék-lettel, a test erejének, képességének megfele-lően kell tennie.

69

Lelki szükségletek:

Az igaz kutatása, a jó gyakorlása, a szépteremtése.

Vagyis bővebben a világ és az ember meg-ismerése, a szeretet gyakorlása családunk,hazánk és embertársaink iránt, a természetutánzata írásban, zenében, képen és kőben, aművészi szépnek megteremtése magavisele-tünkben, beszédünkben, ruházatunkban, éslakásunkban.

Míg a testi szükségletek kielégítése többé-kevésbbé életföltétel minden emberre nézve,addig a lelki szükségletekről ezt már nemlehet mondani, ezeknek kielégítése nagybanfeltételeztetik az emberi haladástól; mennélfejlettebb az ember, mennél műveltebb annálnagyobb mértékben állanak elő szellemiszükségletei, annál jobban szomjúhozza atudást, gyakorolja a szeretetet s valósítja mega szépet.

A két csoport közt még egy nagy különb-ség van, a testi szükségletek kielégítése bizo-nyos mértékhez van kötve, melyen felül, semalul nem üdvös azokat kielégíteni, de a lelkiszükségletek kielégítésének mértéke határtalan,mennél jobban igyekszünk a világot meg-ismerni, szeretetet gyakorolni és szépet terem-teni, annál jobban töltöttük be életfelada-tunkat.

Az a kérdés most már, hogyan szerezhet-jük meg a szükségleteink kielégítésére szolgálójavakat.

Miután társadalmi lények vagyunk, teháta társadalomnak tett szolgálatok, a társada-lomnak tett munka útján.

70

Tehát életünk legfontosabb feladata amunka.

Munka nélkül az embernek nincs lét-jogosultsága, minden ember kell, hogy dol-gozzék; aki nem dolgozik, nem érdemli meg azember elnevezést, nem érdemli meg az életet.

A munka kell, hogy vérünkké váljék,mely nélkül élni nem tudunk.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberi-ség nagy része úgyannyira megszokja a mun-kát, hogy anélkül élni nem tud, attól el-vonva rövid időn belül meghal.

Miután társadalmi lények vagyunk, nemelég, hogy a saját életszükségleteinket elégítsükki, de a társadalomét is, mely által a sajátjavainkhoz jutunk.

Feladatunk tehát dolgozni magunkért,családunkért, hazánkért s végül az egész emberi-ségért.

Feladatunk a saját testi s lelki szükség-leteinek kielégítése mellett, a család, a haza,az emberiség jólétének ápolása és védelme.

A fentebbiek után hogy készüljünk felaz élethez, miként éljünk?

Először is meg kell szereznünk az emberimunkahoz szükségeltető alapismereteket, az-után tisztába kell azzal jönni, hogy milymunka felel meg leginkább hajlamunknak steszi lehetővé megélhetésünket.

És itt nem lehet eléggé óvnunk és figyel-meztetnünk a szülőket, hogy ne avatkozzanakgyermekeik pályaválasztásába, s ne igyekezze-nek hajlamuk szerint való választásuknakgátüt szabni, egészségük iránti túlzott aggoda-lomtól, hiúság, nagyravágyás vagy túlságosszülői gyámkodástól vezéreltetve.

71

A gyermekeknek legtöbbször a saját ízlé-sük, természetük, képességük megjelöli a pályái,melyre lépni hivatvák, s nincs nagyobb keserű-ség és fájdalom, mint ha a szülői gyámkodásvagy erőszakosság által választott életpályanem felel meg a gyermek hajlamának, ter-mészetének és az boldogtalan lesz egész életére.

No, most már ha tisztába jöttünk azzal,hogy mily pályát válasszunk, annak a foglal-kozási ágnak kell készülni és élni teljes lé-lékkel.

Legyen az ember földmíves, kézimunkás,iparos, kereskedő, ügynök, hivatalnok, jogász,orvos, mérnök, tanár, pap, művész vagy bár-mely más foglalkozású, a fő az, hogy ezenmunkáját teljesen betöltse, teljes szívvel éslélekkel, becsülettel és lelkiismeretesen, hogyvállalt kötelezettségének teljesen megfeleljen.

Másodsorban szeresse odaadóan családjáts hazáját. Harmadsorban, gyakoroljon minéltöbb jót a szenvedő emberiséggel, ismerjemeg s terjessze az igazat s valósítsa meg aszépet egész életén át modorában, beszédében,öltözékében, lakásában s alkotásaiban.

Ezekkel az átlagember életfeladatánakeleget tett. Akit azonban a sors úgy megáldott,hogy nem kell dolgoznia saját magának éscsaládjának eltartásáért, annak feladata, hogya család és haza iránti odaadása mellett szen-telje egész életét az emberi feladatok harma-dik csoportjának, szentelje egész életét a jóté-konyság gyakorlásának s megmentvén sokembert a nyomortól s szenvedéstől, szenteljeegész életét az igaz kutatásának, megismer-tetvén az emberiséggel a világot, a természe-tet, azok létének s fejlődésének törvényeit

72

felhasználva a természet erőit az ember szol-gálatába; szentelje egész életét a művészetnek,megteremtvén mennél gyakrabban s tökéle-tesebben az összhangot az ember s a világközt, megteremtvén a szépet, amely lelkünklegnagyobb gyönyörűsége.

Az életpályák.

Az emberek gazdaságilag két nagycsoportba oszthatók, egyik csoport, melynekszáma igen kicsiny, a vagyonban születettemberek csoportja, a másik az igen nagyszámú emberek csoportja, a vagyontalanulszületettek csoportja.

Dolgozni minden embernek kell, merttermészete azt megkívánja, munka nélkül azember nem élhet, ha csak nem testileg vagylelkileg beteg, tehát nem rendes állapotbanvan. A munka a két csoport szerint mégisigen különböző, az első csoport tagjai dol-goznak, hogy megtartsák vagy növeljék vagyo-nukat, a második csoport tagjai dolgoznak,hogy tudjanak élni és hogy azonfelül vagyontszerezzenek.

A foglalkozásnemek alapja az anyagi gond,de ezenfelül az egyének tehetsége és hajlamaszerint módosulnak azok.

A szükségletek anyagiak és szellemiek,többé-kevésbbé minden embernél, e szerintmódosulnak az életpályák, melyeket napikenyerének megszerzésére, illetve munkabeliszükségletének kielégítésére választ.

De gyakran közbelépnek külső körülmé-nyek, melyek a pályaválasztásra módosítólaghatnak.

73

Elsősorban nagy befolyással van a szülőkanyagi helyzete és műveltsége, jó anyagihelyzetben levő vagy nagy műveltséggel bírószülők gyermekeiket többnyire a nagy költ-séget és hosszú tanulmányt igénylő szellemifoglalkozású pályákra terelik, a nélkül, hogysokat törődnének avval, hogy gyermeküknekvan-e azon pályára megkívántató tehetségükvagy hajlamuk.

Viszont a szegény szülők az anyagi esz-közök korlátoltságánál fogva, gyakran nemengedik gyermekeiket a nagyobb költséget éstanulmányt megkívántató szellemi pályára,még ha arra tehetségük és hajlamuk is volna.

Gyakran kisműveltségű, de megvagyo-nosodott szülők szellemi pályákra küldikerre tehetetlen gyermekeiket.

Szabályt itt felállítani nem lehet, de egész-ben véve mégis kell, hogy a gyermekek haj-lama és tehetsége legyen mérvadó.

Sohasem szabad visszatartani az arrahajlamos vagy tehetséges gyermeket egypályáról, ha még oly nagy áldozatba is kerül,mert különben egy emberéletet áldozunk fel,mert teljesen elveszett annak az élete, kinekhajlama, tehetsége nem egyezik meg foglal-kozásával, az boldog sohasem lesz. De nem-csak az illető ember lesz egész életére boldog-talan, de a társadalmat is nagy veszteség éri,ha annak valamely tagja nem érvényesíthetitehetségét.

Éppúgy, vagy még jobban káros a társa-dalomra nézve az a tagja, aki tehetség vagy haj-lam hiányában valamely szellemi pályára kény-szeríttetik szülei hiúsága vagy vagyonosságafolytán s ezen életpályának megfelelni nem tud.

74

Az életpálya választást lehetőleg a gyer-mekekre kell bízni, mindenesetre azonbanszükséges, hogy a szülők igyekezzenek gyer-mekeikben azok hajlamát és tehetségét fel-fedezni és őket azok irányában terelni, aszülő e téren csak irányító lehet, de döntősohasem.

Vannak tehát kétféle életpályák, szelle-miek és anyagiak.

Szellemi életpályák: a tudós, a művész,a lelkész, tanító, orvos, bíró, ügyvéd, mér-nök stb.

Anyagi életpályák: A pásztor, a földmíves,az iparos, a kereskedő, továbbá a hivatalno-kok és munkások azon része, akik önállóannem teremtenek és vezetnek, csupán a terem-tésben és vezetésben segédkeznek.

Az építészet.

Az építészet a művészetnek egyik fajtája,s mint ilyen a természet formáit utánozza ésigyekezik a szépet teremteni, de nem oly tisztaművészet, mint a szobrászat vagy festészet,mert elsősorban gyakorlati célt szolgái, vagyisaz elpuhult emberiség részére lakóhelyet épít.

Az első emberi lakóhelyek: az erdő fája,lombja, a hegy barlangja voltak, ezek utánmásolja az ember a saját alkotta, a saját terem-tette lakóhelyeket; a fenyő a gót stíl alapja, alomboserdő a román stílé, a pálma a keletistílé.

A barlang üregeit, az ég boltozatát fel-találjuk a pogány pagodák és pantheonok, akeresztyén bazilikák, a török mecsetek, a zsidóimaházak kupoláiban.

75

A görög templom a sima tengert, a hegy-csúcsot és az erdő fáit képviseli s mint ilyena természet szépségének és fenségének leg-klasszikusabb képviselője.

A hegy barlangja, az erdő növényzete, atenger csigája az ő vonalaival végigvonul azösszes népek, az összes korszakok építkezésén.Minden nép építő művészetében feltalálhatjuke vonalakat, alkalmazva a helyi viszonyokhoz,hogy elsősorban is védelmet s a kényelmetszolgálják.

Az Isten házai s az uralkodók sírhelyeimindenkor minden népnél a legmüvésziesebbépítészet képviselői.

Ezekben kifejezésre jutnak a kultúrák, anépek jellege, a helyi kultúra és az idő kultú-rája, hol és melyben az illető nép élt, kifeje-zésre jutnak a társadalmi szervezet s az azturaló eszmék. Egyszóval a művészi építészetis, hasonlag a szobrászat és festészethez többé-kevésbé hű tükre a külvilágnak, úgy a természet-nek, mint az emberiség társadalmi és szellemivilágának, maradandó emléke az emberiségtörténetének.

A művészetek közül ebből maradt mega legtöbb, a legnagyszerűbb, a legáltalánosabbalkotás és így azt mondhatjuk, hogy az építésiemlékekről következtethetünk legjobban s leg-világosabban a népek jellemére és művészetifejlődésükre.

A barlangvárosok Észak-Amerikában, ahatalmas templomromok Mexikóban, Peru ésChilében, az egyiptomi gúlák és királysírok,az egyiptomi asszir-babilon templomromok,az ázsiai romvárosok mind nagy műveltségű,nagy múltú népekről beszélnek. Az indiai

76

sziklatemplomok, a hátsó indiai pagodák, akínai hidak, templomok, a kínai fal, a rómaiés a görög építkezések az építészeti művészetlegmagasabb fejlettségéről tesznek tanúbizony-ságot és fényesen igazolják, hogy a természethű utánzata volt mindenkor a művészetalapja,módosítva a mindenkori népek kultúrájához,szellemvilágához.

De leszállhatunk az óriási templomok skirálysírok magasságából le a legkezdetlege-sebb műveltségű népek kunyhójáig s minden-hol fel fogjuk találni a kényelmi, az oltalmiberendezkedés mellett a művészet nyomait,az embernek azon alapvonását, hogy életében,eszközeiben, ruházatában, építészetében, meg-választja a szépet.

Az erkölcs.

Az erkölcs a mi életmódunk.Az erkölcs a mi magaviseletünk, úgy saját

személyünk, mint embertársainkkal szemben.Az erkölcs nem abszolút, de relativ értékű,

épúgy mint a művészet.Az erkölcs mindenkor az egyénnek és a

társadalomnak, amelyben él, kultúrfokától ésérdekétől tételeztetik fel.

Az erkölcs aszerint alakúi, hogy a fejlődésmely fokán áll az ember, illetve a társadalom,melyhez az ember tartozik.

Az erkölcs aszerint alakul, hogy milytermészeti körülmények között él az egyén,vagy az egyének összessége, melyhez az egyéntartozik. A természeti körülmények szerint,melyekben él egy nép s melyek szükségleteitszabályozzák, melyek fejlődési menetét irányít-

77

ják, változik egy nép érdeke, jólléte és ebbőlkifolyólag erkölcse.

Az erkölcs megítélésénél mindig ezenszempontokat kell figyelembe venni, s csupánezek alapján lehet egy embernek, valamint egynépnek erkölcsét megítélni.

Egészen más a mérsékelt égöv lakójánaka vérmérséklete, természete, mint a forró égövlakójáé, léhát e szerint módosulnak szükség-letei, e szerint módosul erkölcse. Sőt egy ugyan-azon szélességi öv alatt lakónak is más-mása természete és ebből folyólag az erkölcse, aszerint, hogy száraz felföldön lakik-e, vagynedves búja folyamvölgyben, hogy tengermellett lakik-e vagy távol a tengertől, hogyszeles helyen lakik-e, vagy szélmentes helyen,meleg, vagy hideg helyen, termékeny, vagyterméketlen helyen stb.

Változik az erkölcs az egyén vagy a népműveltségi foka, az egyén vagy a nép élet-kora szerint is; más életmódja, más szükség-letei vannak a gyermeknek, mások a férfinaks mások az öreg embernek.

Erkölcsös az az életmód, mely azon család,azon állam, azon társadalom érdekének felelmeg, amelyben az ember él, erkölcstelen azaz életmód, mely ezeknek érdekével ellentét-ben van.

Tehát életünk minden tetténél bírálat alákell vennünk, vájjon az megfelel-e a családunk,megfelel-e a nemzetünk érdekének, s végülutolsó sorban, hogy megfelel-e az emberiségérdekének, s ha azokkal ellentétben van, nemszabad követnünk.

Erkölcsös ember európai fogalmak szerintaz, aki szüleit tiszteli, testvéreit szereti, gyer-

78

mekei iránt teljes önfeláldozással viseltetik;erkölcsös ember az, aki hazájának javát fana-tikus önmegtagadással munkálja; erkölcsösember az, aki teljes erővel azon fárad, hogyaz emberiség javát, kultúráját előmozdítsa ésszenvedéseit gyógyítsa.

Végül önmagunk iránt is van erkölcsikötelezettségünk, van egyéni erkölcsünk is,mely abban nyilvánul meg, hogy testünk, lel-künk egészségét és tisztaságát ápoljuk, emberiméltóságunkat fenntartjuk.

Ezzel szemben talán kérdezhetné valaki,hogy mi az erkölcstelenség, erre íeleletünk,európai fogalmaink szerint a következők:

Erkölcstelen mindama cselekedetünk ésmagaviseletünk, amellyel önmagunk egészségeellen, a családunk, a nemzetünk, az emberitársadalmunk ellen vétünk.

Tehát erkölcstelen a tisztátlanság s a ren-detlenség, a durvaság és a pöffeszkedés, atolakodás és az erőszakosság, erkölcstelen azevésnek és ivásnak, a nemi életnek, a test-gyakorlásnak, a testi vagy lelki munkánaktúlzása, erkölcstelen az érzékiséget ingerlő éskihivó magaviselet és öltözködés.

Erkölcstelen a családi élet elhanyagolásanemcsak, de minden cselekedet, amely a családiélet bensőségét és szilárdságát megrontja, tehátelsősorban a hitvesi hűtlenség, a szabadszerelem, a gyermektelenség, a szülői és agyermeki szeretet és hűség lazasága.

Erkölcstelen a hazának, a nemzetnek,amelyben élünk, érdekének elhanyagolása.Erkölcstelen a vállalt munkának vagy hiva-talos kötelességnek mulasztása, erkölcstelenaz adott szó megszegése.

79

Erkölcstelen az önző magaviselet, az em-berszeretet megtagadása, erkölcstelen a lopás,a csalás, embertársunk vagyonának, becsületé-nek vagy életének megrontása, legerkölcstele-nebb cselekedet a gyilkolás.

Az érték.

Mi az érték ? Könyvtárakat írtak tele erről,a témáról, egyik azt mondja érték az arany,az ezüst, egyszóval a tőke, érték a drágakő,a gyöngy, a másik azt mondja érték a szén,a vas, a harmadik azt mondja érték az állat,a növény, az ötödik azt mondja érték a ter-melő munka és a kereskedelem, mert az előbbfelsorolt dolgok csak akkor válnak értékessé,ha azok a fogyasztó céljainak megfelelőlegvannak kikészítve s elébe tálalva.

Minderre azt válaszoljuk, hogy egyedüliérték a munka, csakis munka útján juthatunkélelem, ruházat, lakás és egyéb életszükségleticikkhez. Mennél kisebb munkát igényel vala-mely életszükségleti cikk beszerzése, annálkisebb az értéke s mennél nehezebben lehetazt megszerezni és megmunkálni, annál na-gyobb annak az értéke.

Minden egyes életszükségleti cikknek aza szellemi vagy testi munka az értékmérője,mely arra fordíttatott.

Csak annak a javnak van értéke, melyetmunkával tudunk megszerezni, akár a földgyomrából, akár a tropikus vagy arktikuségöv millió veszélyt magábarejtő rengetegé-ből szereztük be azt.

Csak annak a pénznek van értéke, amitfáradságos munkával szereztünk; amihez köny-

80

nyen jutottunk hozzá, annak előttünk nincsértéke, azt mint értéktelen pénzt vagy egyébholmit könnyen s hamar elprédáljuk.

Az emberek közt is csak annak van ér-téke, aki dolgozik, az emberi munka is csakúgy értékes, ha alapos, ha fáradsággal, meg-erőltetéssel jár.

Értéktelen úgy a személy, mint a tárgy,aki vagy amely munkát nélkülöz. A munkaértéke annál nagyobb, mennél több időt selőkészületet igényel és mennél kevesebbenűzik azt, tehát itt van még egy értékmérő,valamely javnak ritkasága, illetve a ritkaságaannak a munkának, fáradozásnak mely annakaz előteremtéséhez szükségeltetik.

Legértékesebb az a szellemi munka, melyéletbevágó szükségleteinket elégíti ki, vagyamely igen ritka, ilyen az orvosi vagy aművészi munka.

Az érzékiség.

Érzékiség alatt tulajdonkép a nemi érzé-kiséget értik, elég tévesen, mert hiszen egyébérzékeink is vannak, pl. a hallás, a látás stb.mégis senki se fogja érzéki embernek tartaniazt, kinél a hallás vagy a látás jól ki vannakfejlődve. Mi ezt a felfogást nem osztjuk, érzé-kiség alatt valamennyi érzékeink fejlettségétértjük.

Érzékeink fejlettsége a természeti őserőmunkája, az oltotta belénk, hogy élhessünk,hogy az emberi faj ki ne vesszen, de meg-állja helyét a létért való harcban.

Érzékiség alatt értjük tehát összes érzé-keinknek tökéletes fejlettségét, a jó látást, a

81

jó hallást, a finom tapintási, ideszámítva anemi gerjedelmet is, a válogatott ízlést és akifejlett szagérzetet.

Amely embernél mind ez érzékek teljesenés arányosan ki vannak fejlődve, az érzékiember, de egyúttal azt jelenti, hogy egészségesember, normális ember.

Az érzékiség tehát természetes állapot,alapfeltétele az életnek.

Az érzékietlenség az beteg állapot, az ab-normális állapot; de beteg állapot az is, haegyes érzékek kevéssé vannak kifejlődve vagyha egyes érzékek a többiek rovására túlságo-san vannak kifejlődve.

Az egészség feltételezi az összes érzékeinkteljes és arányos fejlettségét.

Így felfogva a dolgot az érzékiség nemhiba, de erény, az érzékiséget nem szabadrestelni, az az emberi test tökéletességéheztartozó életszükséglet.

A nem érzéki emberek beteg emberek, azérzékiséget elnyomó életmód bűn saját ma-gunk ellen, viszont erény és kötelesség azok-nak arányos és teljes kifejlesztése és megóvása.

A festészet és szobrászat.

Az utánzási vágy egyik művész ágnál semnyilatkozik meg oly erősen, mint a festészet-nél és a szobrászatnál.

Az ember bizonyos színek és formákhatása alatt él, megszokja azokat a színeketés formákat, melyeket legtöbbször lát, legálta-lánosabban lát, s ezen színeket és formákatszépnek találja. Amit szépnek talál s ahogyanszépnek találja, igyekszik azt visszaadni, utá-

82

nozni, úgy támad a festészet s szobrászatösszes válfajaival.

Tehát mi a festészet és szobrászat? Után-zás, utánzása a természetnek színben és for-mában, utánzása annak mit szépnek találunk,ami összhangban van lelkünkkel, ami ésahogyan tetszésünket megnyeri.

Ezért a festészet és szobrászat tárgya csakaz igaz lehet és abból is csak az általánosszín és forma. — Egyik sem hazudhat, a ter-mészetet, a valódi világot kell visszaadnia olyszínben, oly formában, ahogy mi látjuk éslátjuk nem egyes esetekben, de általánosság-ban, tehát a természetellenesség, vagy a lát-szatnak meg nem felelő beállítás nem lehet afestészet és a szobrászat tárgya, feladata, épp-úgy nem a különlegesség, de főleg az általá-nosság, oly színek, oly formák, melyek azátlagnak megfelelnek.

A képzőművészet tehát utánzata a kül-világnak és az embervilágnak, megteremtéseaz összhangnak az ember s a külvilág köztszinek és formák útján.

Mennél általánosabb színeket és formákat advissza a képzőművészet, annál klasszikusabb az.

A képek és szobrok mindenkor kifejezőiegyrészt a művészeti technika fejlettségének,másrészt bizonyos korszaknak, az azon kor-szakot uraló eszméknek. Miután a képzőmű-vészet visszaadja a természetet és az embert,tehát minden egyes korszak fejlettsége, kultú-rája szerint ábrázolja a világot és az embert,az ő erkölcsi felfogásával együtt.

Ha tehát végigtekintjük az emberiségfestményeit és szobrait, mely utóbbiakhoz min-dennemű faragást is besorozunk, hű képét

83

kapjuk nemcsak a képzőművészet fejlődésé-nek, de magának az emberiségnek is az őösszes családi, állami, erkölcsi, szellemi ésgazdasági életével.

Minden kornak vagy vidéknek, társada-lomnak azon képzőművészeti termékei az ér-tékesek, melyek azon kor, hely, vagy társada-lom világát találóan jellemzik.

Vannak képzőművészeti alkotások, melyekaz összes korokat túlélik, örök klasszikusmegnyilatkozásai az ember utánzási és terem-tési vágyának.

Azok az alkotások, melyek nem a termé-szet és az embervilág hű képét adják, rövid-éltüek, ezek az ú. n. dekadens irány szülemé-nyei, melyeknek alapvonásai: eltérés a termé-szetestől és az emberi képzelődés túltengése.Ideig-óráig divatosak lehetnek az ily képekvagy szobrok az emberiség egy kis köre előtt,de csakhamar mint nem természetes szörny-szülöttek lekerülnek a napvilágból, és csupán amúzeumok egy-egy elrejtett zugában őriztet-nek s mutogattatnak a szépérzék és a mű-vészi képesség teljes hiányának ez elrettentőpéldái.

A fiatalság.

A fiatalság csupa fény és napsugár, csupatavasz és kezdő nyár. Nézd meg a fakadórügyet, a nyíló bimbót, ez a fiatalság; az em-beri lélek tele örömmel, életkedvvel, tele áb-ránddal, tele reménységgel.

Az emberi lélek ártatlan és romlatlan,örül a létnek, nem tudja még mi a szenvedés,mi a csalódás, a lelke még nem kopott, nincsösszezúzva, de friss, egészséges és hajlékony.

84

Boldogan fog lepkét, csókol virágot, gyö-nyörködik az ég kékjében, a felhők játékában,a madár dalában.

Lelke tele van vággyal, reménnyel, élni-akarással, lelkét szép eszmék, nagy célokhevítik, az örökkévalóságra gondol.

Minden ifjú előtt nyitva áll az élet. Egész-sége, ifjúsága, ereje tudatában körülnéz, s látjamaga körül a dicsőség, a hatalom, a vagyon, aszereplés, az élvezetek, az örömök, a boldogságszáz és száz fáját virulni, teleaggatva érettgyümölccsel, mámorosan elkábul a látványtól,azt képzelvén, hogy csak ki kell nyújtanikarját s mind e gyümölcs az ölébe hull.

Az ifjú lelke állandóan a gyümölcsöskert-ben időzik.

Lelke naiv, tiszta és ártatlan, kell is hogyilyen legyen, még nem.-ismeri az emberi nemkegyetlen önzését és szívtelen gazságát, mégnem ismeri a féktelen irigység és a kímélet-len nagyravágyás cselszövéseit, még nem is-meri a közöny, a lekicsinylés, a rágalmazás,az ördögi rosszakarat öldöklő fegyvereit. Meg-ható a fiatalság lelki tisztasága s ártatlanreménysége, s végtelen szomorú azt látni,miként mocskolja be és zúzza össze idővel eztaz ártatlan lelket az emberek határtalan ön-zése és kegyetlensége.

A filozófia.

Mi az a filozófia? A legtöbb ember előttez egy ismeretlen fogalom, sokan hallják eszót, sokan tudni vélik s mégsem tudják;valami elvont, magasztos, összetett elmeifolyamatnak tartják, a legtöbb ember előtt

85

nem rokonszenves e fogalom, azt tartják,meddő a filozófia, többnyire száraz, érthetetlenokoskodás, elmei gimnasztika, szellemi torná-zás, aminek kevés az értelme, kevés a haszna,a gyakorlati jelentősége.

És valljuk be őszintén, a nagy tömegezen nézete nem alaptalan, az ú. n. filozófusoknagyon sokszor üres szalmát csépelnek ésolyan elméleti meghatározásokkal, elvont fogal-maknak körülírásával foglalkoznak, melyekaz emberiség által semmikép fel nem fogha-tók, annak javára nem válnak s a megisme-rést elő nem mozdítják.

Ez a filozófia meddő filozófia, s ilyen anagy része annak, ami ezen név alatt nap-világot lát.

De van a filozófiának egy része, melyértékes, mely mindenekfelett becses, mely amegismerés szempontjából elsőrangú értékkelbír, ez a pozitív filozófia.

A pozitív filozófia, a világ érzékileg fel-fogott adatait törvényszerűleg rendszerbe fog-laló elméleti tevékenység.

Ennek alapján a filozófia a tudatos ele-meknek rendszerbe foglalása; a tudományszolgáltatja az adatokat, a filozófia megálla-pítja bennük a törvényszerűséget és azokatrendszerbe foglalja.

A filozófia tehát a tudomány kiegészítése,de mindig csakis az exakt tudományos észle-letek és felfedezések alapján.

Tehát körébe nem tartozhatik a nemtudatos elem, a csak hiten vagy puszta fel-tevésen alapuló feltétel vagy következtetés.

A filozófia mint ilyen, mint az exakt, ter-mészeti megfigyeléseken alapuló tények össz-

86

foglalata és rendszere a tudományok tudo-mánya.

A filozófia mint ilyen megismertet min-ket a világgal és önmagunkkal, elibénk raj-zolja a világ tüneteinek összefüggését, az egészvilágnak, úgy az emberiségnek is létét, egésztörténetét és fejlődését.

A filozófia mint ilyen megismerteti velünka világot és saját életünket, életünk feladatáts rendeltetését.

A filozófia mint ilyen feltárja előttünk azegész világ összhangját, ahol minden jelenségközös törvényből következik egyöntetűen, ésaz összes jelenségek és állapotok összefüggőláncszemei az életnek, mely áthatja, uralja,mozgatja az egész világot a pici láthatatlantömecstől az óriási világ napokig egyaránt.

A pozitív filozófia nagy mesterei és meg-alapozói Comte Agost, Spencer Herbert ésHaeckel Ernő.

A forma.

A világon két lényeg van, az anyag ésaz erő, de ezek önmagukban nem ismer-hetők fel, csupán a formájuk által, melybenfellépnek; ezért legfőbb dolog a világon a forma.

Az anyag s az erő megközelíthetetlen,ismeretlen valami, senki sem látta s sohasemfogja azokat látni, csakis a forma útján ju-tunk azok tudatára.

Az anyag s az erő a világ minden részé-ben ugyanaz, csupán a forma az, amelyben,vagy amely által az anyag, vagy az erő tuda-tunk körébe lép, csupán ez változik, csupánez ismerhető fel, csupán ez a lényeges,

87

A világ anyaga vegyi úton megállapítottelemekből áll, ezen elemek mindenhol a vilá-gon feltalálhatók, csupán a forma útján,melyben fellépnek, lesz felismerhető az anyag.

Épp azért, ha a fejemet a falba ütöm,nem fogom azt mondani, hogy a fal nemanyag, hanem csupán annak képe, miként aztsok hiu ábrándozó tanítja, de azt mondom, afal az anyagnak egy formája. Az anyagotmagát mint olyant nem ismerem és nem lát-hatom, de az anyagnak a formáját mint falatismerem, elismerem, hogy ez van, beleütöt-tem a fejemet, tehát kell itt anyagnak lennia fal formájában, ez megvan, ezt látom,tapinthatom és én az anyagot mint falat tar-tom lényegesnek, a fal formájában lényegesaz anyag.

Az anyag jöhet más millió formábanérzékeim körébe, de mindig valamely formá-ban lép az fel, és ez a forma a lényeges,nem pedig maga az anyag.

Így vagyunk az erővel, a természeti őserő-vel is, ez is fellelhető a világ minden részé-ben, hiszen erő nélkül nem képzelhető avilágnak semminemű része sem, semmi anyag-porcikája vagy tere sem. De ez az erő nemlátható, nem ismerhető meg önmagában, csu-pán formáiban s formái által, az erő ezenformáit erőmegnyilvánulásoknak vagy eré-lyeknek nevezzük, ilyen a hő, a fény, a vilá-gosság, a villany, a delejesség, a gondolat stb.Ezek az erő formái, ezeket érzékeinkkel márfel tudjuk fogni, meg tudjuk érezni.

Ha megégetem a kezemet, ha a helyem-ből kimozdíttatom, ha a villám belém csap,ha beszéd vagy írás könnyekre fakaszt, nem

88

tagadhatom le az erőt, az erő hatott reám,de azt magát megismerni nem tudom.

A fenti jelenségek egy szubsztanciánakformái, melyek érzéki tudatunkba lépnek ésezzel bizonyítják az erő lényiségét.

Tehát az anyag s az erő meg vannak,mert formáik állal nyilatkoznak, de az ő is-meretük teljesen mellékes és felesleges, csupána formáik ismerete lényeges.

Az egész világban, tehát a forma a fő.Ezen formák úgy térben, mint időben

változnak és ezen térbeli és időbeli változá-soknak a felismerése és rendbeszedése a tudo-mány igazi feladata.

A formának rendkívül nagy jelentősége azélet minden területére elkísér minket. A szervet-len és a szerves világ, az embervilág, a társa-dalmi világ annak összes vonatkozásaiban for-mák változatának és rendszerének van alávetve.

Ezen formákat ismerve és követve meg-ismerjük magát a világot, az életet és tudunkabba belehelyezkedni.

Minden téren s minden vonatkozásbanleglényegesebb a forma.

A földmíves.

A gazdálkodás fejlettsége szempontjábóla kezdetén áll a pásztor, utána következik aföldmíves, aki nemcsak az állatot, de a növé-nyeket is szükségletei fedezetére munkábafogja. Ez a foglalkozás már több munkátigényel, mint a pásztorkodás, ez már nemcsakellenőrző, felügyelői tevékenység, itt már ala-posan kell segíteni, dolgozni, hogy a növényminél többet teremjen.

89

A földmívesnek már nincs oly kényelmesélete, mint a pásztornak, nem ér reá annyitgondolkozni, mint a pásztor, de foglalkozásaőt is a szabad ég alá utalja, foglalkozása aröghöz köti, a természetimádatnak, a méltó-ságnak, a szabadság érzetének bizonyos fokanála is kifejlődik, de nem oly nagy mértékben,mint a pásztornál.

A földmívest a röghöz kötöttsége egészenkonzervatívvá, lokálpatriótává, nemzeti érzel-művé teszi.

A földmíves világa az a darab föld, melyenszületett, a melyet mivel, ehhez ragaszkodik,ott akar élni, ott akar meghalni, csak nagyonkényszerítő hatás alatt hagyja el anyaföldjéts vándorol idegenbe.

Egy nép gazdálkodásának igen fontostényezője a földmívelés, mert ez karöltve apásztorkodással az összes nyersterményeket,elsősorban az élelmicikkeket megtermi azemberiség részére.

A nyerstermelés az alapja egy országtermelésének és a földmíves az a néposztály,melyre az államegész mindig biztosan támasz-kodhatik, válságos időkben ez az osztály óvjameg az államot az összeomlástól.

A földmívelés a fejlődése folyamán mindtöbb s több, újabb és újabb gazdasági javattermel, kimeríthetetlen kincsesháza lesz anemzetnek.

A földmíves az az erős, egészséges nép-osztály, melyből folyton bő forrásként kiemel-kednek azok az egyének, kik a haladásnak, anép kulturális jólétének zászlóvivőivé lesznek.

Kellő iskoláztatás és nevelés mellett ez a ter-melő osztály az állami élet legértékesebb eleme.

90

A gazdagság.

Mi a gazdagság, talán sok pénz, drága-kövek, arany, ezüst, nagy föld, vagy házbirtok,— nagy embertömeg, mely szolgálatunkra áll— mindez nem gazdagság, mindez csupánszegénység, mert velők és által ok nem lehetmegszerezni a legértékesebbet, és ez a legér-tékesebb az egészség.

Aki egészséges, az gazdag; a gazdagságnakalapja, mérőfoka az egészség.

Semmi egyéb kincset nem lehet az egész-séggel felmérni.

Nem a vagyon, nem az anyagi jóllét teszia gazdagságot, de csakis az egészség, bármilymostoha anyagi viszonyok közt is él valaki,ha egészséges, akkor gazdag s legyen bármilynagyvagyonú is, ha egészségtelen, akkor sze-gény ember.

Az egészség oly óriási kincs, mely mellettminden anyagi vagyon eltörpül.

Az egészséget rontani a legőrültebb pazarlás,az egészséget óvni a legnagyobb takarékosság.

A legszerencsétlenebb törekvés, ha valakianyagi javak után rohan, azok bírásábankeresi a gazdagságot és amellett és azáltalelhanyagolja és mellőzi az igazi gazdagságot,az egészséget.

A legferdébb és legtévesebb irigység az,mely a vagyonos ember felé irányul s meg-feledkezik azon óriási kincsről, melynekegészség formájában birtokában van.

Te szegény ember, ki arcod verejtékébennapestig dolgozol, de egészséges vagy, jóízűeneszel s nyugodtan alszol, légy teljesen elégedett,adj hálát a természetnek, hogy gazdaggá tett

91

tégedet s szívedben szánalmat érezve azokiránt, kik anyagi javakban dúskálkodnakugyan, de gyenge egészségüknél fogva jól nemérzik magukat jói nem esznek s nem alszanak,gyakorolj irántuk őszinte könyörületet ssegítsd teljes erődből azokat, kiket a termé-szet megfosztott az igazi gazdagságtól —az egészségtől, mert ők az igazi szegények.

A gond.

Kinek ne volna gondja, jól ismerjük ezta lelki állapotot, gond nélkül ember nemélhet, a gonddal ügy vagyunk, mint a mun-kával, ha van gondunk, az bánt s folytonpanaszkodunk; ha nincs gondunk, csinálunkmagunknak gondot, mert gond nélkül élninem tudunk.

A gond tehát életszükséglet, egy szükségesrossz, mely nélkül el nem lehetünk, a gondéletorvosság, életelixír, de azzal is úgyvagyunk, mint a legtöbb orvossággal, hogymegárt belőle a sok.

A sok gond épúgy káros, mint a kevés gond.Ha valakinek igen sok a gondja, épúgy

megőszülhet, megzavarodhat az elméje, mintakinek igen kevés a gondja, itt is tehát azaranyközépút a jó, mint minden jónál.

A gondot kevesen nézik ebből a szem-szögből s azt általában nagy szenvedésnektekintik, nagy tévedés a gondra az embernekszüksége van, a legprimitívebb embertől alegműveltebbig. A legprimitívebb ősvadász,vagy halásznép sem tud gond nélkül élni.Mennyivel több gondra van szüksége a nagy-műveltségű embernek.

92

A gond egyéni természetű, egyik többet,másik kevesebbet igényel belőle.

Gond nélkül üres és értéktelen az élet.A legszerencsétlenebb az az ember, kinek

nincs semmi gondja.A túlságos gond is képes az embert meg-

ölni, ilyen különösen az életfenntartási gond,mely nagyobb kétségbeesést vált ki, mintszeretteink halála s képes az embert arrabírni, hogy az életet egyhamar odadobja.

A nagy gond ellen a legjobb ellenszer afolytonos munka és a természettel s embe-rekkel való szoros társulás.

A gőg.

Egyike a legellenszenvesebb s legsajná-latra méltóbb szellemi sajátságoknak a gőg.

A gőg soha és semmi formában semjogosult, önérzetes lehet az ember méltán, akivalamit tud és valamit ér, akinek tisztábanvan a lelkiismerete, aki megfelel kötelezett-ségeinek, aki becsületes. Önérzetes lehet, akivalamit teremtett, jót, szépet, vagy igazat, degőgös soha sem lehet, csak az ostoba ember.

A gőg egyáltalán és minden tekintetbenelítélendő lelki fogyatékosság.

Gőgösnek lenni azért, hogy az emberelődei kiváló érdemekért, kitüntetést, címet,rangot nyertek, gőgösnek lenni azért, hogyaz ember nagy vagyont örökölt, a legnagyobbgyöngeség, de azért sem szabad gőgösnek lenni,hogy valaki önmaga szerezte a kitüntetést,rangot, vagy vagyont. Szintúgy helytelen selítélendő, ha valaki testi szépségére, erejére,vagy lelkének valami kiválóságára gőgös.

93

De legvisszataszítóbb a parvenu, a hirtelenfelcseperedett ember gőgje, aki sem születé-sének, sem testi, lelki ügyességének, hanemtisztán a szerencsének köszönheti hatalmát.

Okos, józan ember sohasem lehet gőgös,sőt minél nagyobb polcra juttatja az élet,annál kevésbbé érezteti fölényét embertár-saival szemben.

A gyermek.

A legnagyobb öröm, a legtisztább boldog-ság, a legdrágább kincs a gyermek.

Szeméből a tiszta ég sugárzik felénk,ajkáról az angyalok mennyei mosolya köszönt.Szívünk felujjong, ha kacagását halljuk, hó-fehér ártatlansága megtisztítja lelkünket min-den salaktól.

Midőn karunkon tartjuk, visszatér ifjú-ságunk, újra átéljük egész életünket. Tudjukmár, miért élünk, miért dolgozunk és szenve-dünk.

Gyermekünk tanít meg újra a szeretetre,védelmet kereső, hozzánk tapadó karjai meg-olvasztják kérges szívünket, puha lesz az,mint az olvadó vaj, hogy a szeretet oltáránmindenünket feláldozzuk.

A munkában elfáradt ember hazatér kisfészkébe, hogy ott a gyermekmosolytól újrafelfrissüljön.

Az életküzdelmeiben megtört ember haza-tér kis mennyországába, hogy ott visszanyerjeönbizalmát, lelki egyensúlyát.

A gyermek az igazság tükre, a jóságmennyei sugara, az emberi alkotás legszebbföldi virága.

94

Legyen életünk legfőbb törekvése agyermek.

Ti pedig gyermekek, a ti angyali bűvöshatalmatokkal varázsoljátok vissza az embe-reket az igazság, a jóság és a szépség útjára.

Gyermekmesék.

A gyermekeknek naiv, tapasztalatokbanfiatalos világa szomjúhozza a meséket, reájoknézve ezek a mesék természeti szükségletetképeznek.

Korán belátták ezt az emberiség vezetőiés a kultúra legkezdetlegesebb idejétől fogvaszebbnél-szebb mesékkel kedveskedtek azembernek. Ezen mesékkel nagy hatást értekel, az embereket mintegy elaltatták, hatalmukbakerítették és saját céljaikra kihasználták.

Ezen mesék a gyermeki tudatlanság pótlá-sára, a gyermeki kíváncsiság kielégítésére, agyermek élénk képzelésének foglalkoztatásáravoltak építve és alkalmazva.

Tárgyuk: mindenhol és mindig a »világés az ember«.

Tárgyuk: a világ keletkezésének, fenn-állásának, természeti tüneményeknek ésjelenségeknek magyarázata.

Tárgyuk: az emberi énnek, az embertmozgató erőnek, az embert uraló tulajdonsá-goknak magyarázata, vonatkozásban az őtkörnyező külvilággal.

Mert a legkezdetlegesebb kortól fogva,midőn az ember önálló egyénisége szembena külvilággal megszületett, aziránt volt kiváncsi,hogy mi az a világ, ami őt környezi és miő, aki e világ közepén áll.

95

A teljesen tudatlan embert, a szintetudatlan, de már némileg magasabb intelligen-ciájú, felette uralkodni vágyó ember, ki márgazdagabb képzelettel bírt, mesékkel látta el.Az összes kezdetleges népek ily mesékkel bír-nak, ezen mesék öröklődnek, hagyományokkálesznek, átalakulnak, amint fejlődik az embe-riség. De amint megismeri mindinkább a termé-szetet és annak erőnyilvánulásait, lassankéntmeggyöngülnek e mesék, szétfoszlanak emezábrándok, elhalványulnak, eltűnnek a mese-beli alakok, s lassanként előtérbe lép a tisztaigazság, a világ eredeti képe, mentesen min-den álomfátyoltól.

A kis gyermekből nagy gyermek lesz, akimár tudja, hogy a karácsonyfát nem a Jézuskahozta, de a szülői állították fel s díszítettékfel, ezernyi gonddal és szeretettel.

Ilyen karácsonyfa a népek összes világ-teremtési és Istenségi mondaköre, a gyermekitudatlanságnak és rajongó képzeletnek gyertyái,az égből jövő angyaloknak aranyhaj szálai azttündériesen titokzatossá teszik, de az emberiérettségnek és férfiasodásnak nappali fényeelhomályosítja a gyertyákat, az égi angyalokhajszálait, és megjelenik az ember előtt azigazi valóság, átfogva, a mindent megbocsájtószülői, emberi szeretet által.

Így kell a meséknek elhalványulni abiztos alapot nyújtó természeti igazság előtt.

A lélek halhatatlansága, a túlvilág, amennyország vagy pokol, a különféle jó ésrossz szellemek, ördögök, angyalok, égbentrónoló Isten, vagy Istenek összes segélyeik-kel, szentjeikkel s családjukkal együtt ezmind csak puszta mese.

96

Mindezeknek helyét elfoglalja a természetiőserő, a világerő, mely feltétlen szervezettségetés alárendeltséget követel és ezzel szembenél szellemi világunkban, tehát nem az anyagivilágban, mint élő valóság, mint szellemihatalom a szeretet, mely ellensúlyozza azt asok fájdalmat, szenvedést, amit az önzőtermészeti erő előidéz.

A gyermek cipőiből felnőtt ember elvetia meséket, elösmeri az anyagi világot, a ter-mészeti őserő összes jelenségeit, és annakrideg önzésével szemben támaszt talál és nyújtszellemi Istene, a szívében székelő szeretetáltal.

A halál.

Meghalni, megsemmisülni, elveszteni mind-azt ami nekünk kedves volt, elveszteni azéletet, elveszteni a napsugárt, a kék eget, agyönyörű természetet, milliónyi virágával,zöld erdeivel, égbetörő szikláival, havas csú-csaival, bájos tavaival3 csörgedező patakjai-val, hatalmas folyóival s a végtelen nagyhullámzó tengerrel, ez a halál.

Elveszteni mindazokat, kiket szerettünk,elveszteni gyermekeink égi mosolyát, a nőmeleg, forró szerelmét, a szülők odaadógondozását, barátaink, embertársaink felölelőkarjait, ez a halál.

Elveszteni énünket, gondolatvilágunkat,működésünket, fájdalmunkat, örömünket, al-kotásunkat, teremtésünket, minden percnyilétünket és érzésünket, ez a halál.

Mint valami rémes kísértet, fehércsontúkaszás követ és ijesztget bennünket a halálegész életünkön át, folyton elibénk állítva azt

97

a rettentő percet, midőn reánk sújt, midőnösszenyom és megsemmisít bennünket min-den ábrándunkkal, minden örömünkkel együtt,midőn belelök a fekete, sötét mélységbe.

Nem-e rettenetes ez a gondolat és amijön utána, beletemettetni a föld alá és ott aférgek martalékává lenni.

S mégis meg kell barátkozni e gondolat-tal, mert ez az elkerülhetetlen sorsunk, ezthozza magával a természet törvénye, akiszületik, annak meg kell halni, a születést avirágzás, majd az enyészet követi, követi olymértékben, ahogy az anyag alakulata, azemberi gép összetétele és működése előírják.

Mit jelent ez, ez azt jelenti mennél töké-letesebb, egészségesebb összetételű az emberitest s mennél inkább él testi egészségénekmegfelelőleg, annál hosszabb lesz élete, annálkésőbb következik be az enyészet.

Tehát nagyon vigyáznunk kell, hogyvérünk tiszta legyen s ezáltal egészségesgyermeket nemzzünk, másodszor igen kellarra vigyázni, hogy ez az egészséges gyermekmértékletesen éljen, korán szoktassuk a mér-tékletességre, a testi és lelki szükségletek ará-nyos kielégítésére, az ily gyermekből lettember élete kellemes lesz s soká ellen fogtudni állni az enyészetnek.

De az enyészet és a halál egyszer mégisbe fog következni mindegyikünknél és ahalál gondolatával meg kell barátkoznunk,nem szabad azt oly rémes valaminek tekin-teni, miként azt sokan készakarva feltüntetik,hogy ebből is maguknak tőkét kovácsolja-nak. A halál éppoly természetes dolog, minta születés. De a halál gondolatát nagyon

98

megszelídíthetjük, ha az életünket jól fel-használjuk; a megsemmisülés, a világtól valómegválás nem fog oly nehezünkre esni,ha a világot, az életet jól kihasználjuk, haigyekszünk annak szépségét megismerni, ésigyekszünk minél több jót cselekedni. Haserényen dolgozunk és alkotunk, ha avval agondolattal közeledünk a megsemmisüléspercéhez, hogy nem hiába éltünk, hogy köte-lességünket híven teljesítettük családunk, ha-zánk s az emberiséggel szemben, ha tudjuk,ha érezzük, hogy emlékünket a szeretet ke-gyelete fogja őrizni.

Akkor bele fogunk nyugodni a halálgondolatába, mely szükségképen bekövet-kezik, hogy új létnek helyt adjon, hiszen haláltulaj donkép nincs, csak folytonos átváltozás.

Az ember láthatatlan kicsi porszem anagy világban, az ember élete alig mérhetőparányi egység az idők végtelenségében, ésmégis ez a pici porszem, ez a parányi időmi vagyunk, életünk sok ezernyi változatával,küzdelmével, gondolatával, örömével és bána-tával.

Mi nem kívánkoztunk a világra és mégisitt vagyunk, nem kívánkozunk el abból ésmégis el kell azt hagynunk. Ez a természettörvénye.

Az anyag szüli a lények milliárdjait,hogy azok ismét elpusztuljanak. Az óriásiégitestek milliói keletkeznek és újra elpusz-tulnak éppúgy, mint a láthatatlan kicsinyinfuzóriák vagy gombák miriádjai.

Minden a világon a születésnek s a meg-halásnak, a virulásnak és az enyészetnekvan alávetve. Ebbe bele kell nyugodnunk

99

ez felettünk álló természeti törvény, melyenváltoztatni nem lehet.

Mindeme változásnak, születésnek, halál-nak, virulásnak, enyészetnek mi a célja, kér-dezhetné valaki, erre azt kell felelnünk: avilág nem céltudatosság, a világ nem bizo-nyos cél megvalósítására van.

A fenti tünetek vannak, mert van világ,az anyag és erő kölcsönös hatása eredményeziaz örökös változásokat, a folytonos születéstés halált.

És mi a mi feladatunk ezen változásokalatt, mi a feladatunk nekünk ici-pici lények-nek azon arasznyi lét alatt, mely a születés-től a halálig tart?

Testi és lelki szükségleteinknek lehetőarányos kielégítése. Ha ennek megfeleltünk,életfeladatunkat helyesen betöltöttük és át-adhatjuk helyünket egy épp oly ici-pici lény-nek, mint mi vagyunk. A mi életünk emlékeel fog homályosodni az idők végtelenségébenaz igaz, de ha helyesen éltünk, annak nyomamegmarad és életünk mindvégig piciny tég-láját fogja képezni annak a nagy végtelenség-nek, melyet e szóval fejezünk ki, hogy nagy-világ; de a ki oktalanul, természet ellenesen,helytelenül élt, az nyomtalanul örökre meg-semmisül.

A harc és a béke.

Miként a világ, az emberiség és az emberéleténél kifejtettük, minden hatás keresztrezgé-sekben érvényesül, s a keresztrezgés hullám-hegyét és völgyét az ellentétes sajátságokképezik, így láttuk az alárendeltség és függet-lenség, az önzés és szeretet, az idealizmus és

100

realizmus, a konzervatizmus és liberalizmus,a jó és a gonosz hullámvölgyeit és hegyért,ily hullámhegyet és hullámvölgyet képez lel-künkben a harci készség és a békevágy is.

Alapjában véve minden ember harcias,mert életfenntartási, érvényesülési ösztöneerre készteti, de lelke a békére is vágyódik.

Általában lehet mondani, hogy az emberi-ség a fejlődés folyamán a mint szerveződikés államokká alakul át, a harciasság felétart, ezt férfikora kialakultával a legteljesebbmértékben kimutatja s aztán virágzásán túlismét a békés állapot felé tart, ugyaneztmondhatni az emberi életről is általában.

De egyénenként véve az embereket aharcra vagy a békére való hajlandóság mind-egyiknél más és más; van, ki egész élete végéigharcias s viszont másik mindvégig békés ter-mészetű.

De a legharciasabb ember is hellyel-köz-zel békére vágyik, s a békés ember sem tudmeglenni teljesen civakodás nélkül.

Az bizonyos, hogy a vagyoni és egészségijólét fékezőleg hat a harci készségre, míg aszük-ség, a nyomor és a betegség nagyban növeli azt.

Mindkettőt a természeti őserő oltotta be-lénk, mindkettőre szüksége van az embernekéletfenntartása s egészsége érdekében.

De kívánatos úgy az egyes ember, mintaz egész emberiség érdekében, hogy a béke-vágy mind nagyobb tért foglaljon el az emberi-ség lelkületében, mert hogy az ember igazánszépet, jót, az emberiségre nézve értékesetalkothasson, ahhoz lelki békességre van szük-ség, legyen bár oly békesség is, melyet előbbharc eredményezett vagy megelőzött.

101

A hiúság.

A hiúság az embernek a legáltalánosabbtulajdonsága.

A hiúság az ember alapvető természeté-ből, az önzésből ered.

Hiúság nélkül ember alig képzelhető, an-nak kis mértékét csakis vagy az igen műveltembereknél, a nagy emberszeretettel elteltembereknél, vagy az igen kis tehetségű embe-reknél fogjuk feltalálni.

A hiúságnak sok fajtája van.Így van testi és lelki hiúság.A testi hiúság a nőknél és a férfiaknál

más. A nő hiú a szépségére, a férfi hiú azerejére, mert e tulajdonságok felelnek megalaptermészetüknek és e tulajdonságok a ro-konszenvesek. Nincs visszataszítóbb, mintmikor a férfi a szépségére, vagy a nő azerejére hiú, mindakettőt megvetéssel fogadjuk.

A szellemi hiúság is különböző a nőnélés a férfinál, a nő inkább művészi tevékeny-ségére, a férfi értelmi munkájára hiú. A nőhiú a szép művészi öltözködésben, otthonaelrendezésében, a férfi hiú a kormányzási,szervezési tevékenységére, értelmi munkájára.

Ellenszenves az a nő, aki hiúságát kor-mányzási, szervezési tevékenység, elméletimunkásság útján érvényesíti, ellenszenves aza férfi, ki magát cicomázza és hiúságát csupána művészeti felfogásban érvényesíti.

Az ember természetes sajátságán alapulóhiúsága bizonyos fokig rokonszenves, de azon-túl bántó és ellenszenvet kelt, így ha egy nőszépségét, férfi erejét vagy szellemi képessé-gét túlságosan fitogtatja.

102

A nőket, kivált a nem kellemes külsejűnőket társuk szépségi hiúsága, a férfiakat,kivált a közepes elméjűeket társuk szellemihiúsága bántja, pedig e sajátságok természete-sek; hiú az, kinek van mire hiú lenni, ez nemszégyen, ez jogos és természetes.

Vannak azután egyéb hiúságok is, úgya vallásossági és a jótékonysági hiúság. Vansok ember, aki eldicsekszik ájtatosságávalvagy jótetteivel s mindkettőt nyilvánosannagy garral űzi, ezek is hiúságok, de meg-bocsájthatók, ha vele nem ártanak, de hasz-nálnak a társadalomnak.

Itt van továbbá a társadalmi állásra vagyhatalomra, a népszerűségre törő hiúság, azazokkal való kérkedés, itt van a rangkórság,mindkettő igen általános emberi hiúság, sokszerencsétlenségnek, irigységnek, gyűlöletnek,háborúnak kútforrása.

Legáltalánosabb magának az életnek hiú-sága, mert ez mindnyájunkkal közös, min-denki hiú arra, hogy ő fiatal és örökké élnifog s kedves neki, ha ez iránybani hiúságátlegyezgetik.

Ezért bevett szokás, hogy az emberekegymást azzal köszöntik, mily jól néz ki shogy sokkal fiatalabbra taksálják, mint amilyen.

Kevés hiúságot csak igen kis képességű,kis műveltségű és alacsony társadalmi állásúegyéneknél találhatunk fel »Nur Bettler sindbescheiden« mondja Göthe, vagy valóban bölcsembereknél, mert Sokrates szerint: minél töb-bet tud az ember, annál jobban belátja, hogymily keveset tud.

Hiúságmentes ember alig képzelhető, mégis

103

találunk ilyeneket azon nagyműveltségű, nagy-szivü humanisták között, kik csöndben feltű-nés nélkül dolgoznak és áldoznak az emberiségjavára.

A hivatalnok.

A hivatalnok nem termelő, nem is köz-vetítő, mégis nélkülözhetetlen tagja a gazda-sági életnek, a községi és állami létnek.

A gazdasági, az állami életben a hivatal-noknak jut az a szerep, melyet a véredény-rendszer az emberi testnél betölt.

A hivatalnok vezeti, intézi a gazdaságiéletet. Ő a szervező közeg, amely úgy azegésznek, mint az egész minden részének gaz-dasági életét irányítja, szükségleteiről gondos-kodik.

A hivatalnok szervezi, segíti elő a forgal-mat, a közvetítést az egyes termelési ágakközt, a termelő és a fogyasztó közt; ő működikközre az összes szükségletek beszerzésénél ésellátásánál.

A hivatalnok tehát igen becses eleme aközigazgatásnak, az állami, a gazdasági élet-nek. Szükséges azonban, hogy pontosan meg-feleljen kötelezettségeinek, hogy mindig tartsaszeme előtt azt, hogy ő van a közért és nema köz ő érte, tehát a legnagyobb előzékeny-séggel és udvariassággal bánjon a közönség-gel, végül legyen igazságos és teljesen hozzá-férhetetlen.

Az ily hivatalnok a teljes tiszteletünket,szeretetünket és szükségleteinek méltányoskielégítését érdemli meg.

A hivatalnoki foglalkozásnak igen sokfajtája van, a túlnyomóan szellemi foglal-

104

kozástól egészen a túlnyomóan testi foglal-kozásig, mégis nagyjában szellemi foglalko-zásnak minősíthető. De mivel nagy részekülönös szakismerettel nem jár, teremtő mun-kát nem igényel, hanem inkább csak külön-leges, hosszan tartó gyakorlatot, mely egybizonyos helyhez, illetve intézményhez köti,a hivatalnok többnyire függő és alárendelthelyzetbe kerül.

Sok helyütt uralkodik még ma is az afelfogás, hogy az alárendelt hivatalnok egynulla, egy szám csupán, hogy egy rabszolga,akit, amelyet úgy kezelhetünk, mint egy gép-alkatrészt és vele teljesen szabadon, önkénye-sen rendelkezhetünk.

Hiszen nem tagadható, hogy az alárendelt-ségnek, a szervezettségnek szigorúan mindenhivatalban meg kell lenni, mert enélkül ahivatalnoki gépezet nem működhet.

De ezzel szemben tekintetbe kell vennia mai nagyfejlettségű egyéniséget, a mainagyfejlettségű társas érzéket, ezekkel ma márszámolni kell, ma már jóval többre lehetmenni jósággal, mint kancsukával.

A fejlődő egyéniség eredményezi azt,hogy nem lehet a hivatalnokokat egyformaszámok, egyforma gépalkatrészekként kezelni,de meg kell figyelni, meg kell becsülni ésjutalmazni., szellemi és erkölcsi kiválóságai-kat és nem szabad azt, kinek az átlagnálnagyobb szellemi vagy erkölcsi értéke vanezért elnyomni.

Sok értékes egyén pusztult már el ilyen-formán, s sokat elriasztott a hivatalnoki pá-lyától ez a rendszer, ami a társadalomnaknagy kárára van. Sok hivatal azért nem képes

105

hivatásának megfelelni, mert nem az értékesegyének vezetik, de a középszerűek vagy azazoknál még kisebb erkölcsi és szellemi tőkéjűemberek, — no meg akiknek van protek-ciójuk.

Ezen a rendszeren mielőbb segíteni kell,legyen a hivatalnoki pályán is csupán atudás, a munka, a reátermettség, az erkölcsitisztaság, a méltányosság és humanizmus apálya helyes betöltésének és az előmenetel-nek kulcsa és alapja, nem pedig a szolgaimegalázkodás felfelé és a zsarnoki rúgás lefelé.

Az idegesség.

A legáltalánosabb, legelterjedtebb beteg-sége a mai embernek.

Az ideg a szerves test legfontosabb eleme,mert ez a testnek ama szerve, mely felfogjaaz érzést és reá elváltozással, mozgással felel.Minden szerves lénynek vannak idegei, úgya növény-, mint az állatvilágnak. Minél fej-lettebb a szerves lény, annál sokszerűbb, annálfejlettebb, érzékenyebb idegrendszere. A leg-fejlettebb szerves lénynek, az embernek vana legsokszerűbb s legfinomabb idegzete. S ezfokozódik az emberiség haladásával. Minélműveltebb az ember s mennél előbbre halada társadalmi élet ezernyi szükségletével, annálkényesebb lesz az idegzete.

Az idegrendszer elsősorban érzi meg azélet küzdelmeit; minden munkát, gondot azidegrendszer közvetít, azért oly ideges a maitársadalmi ember.

Az élet megőrli a testet, de legjobban azidegeket; ezért beteg a mai sokszükségletű,

106

nagyigényű, nagyfejlettségű embernek az ideg-rendszere.

Az idegbetegség tehát a sok gond, a meg-erőltetett munka eredménye.

Az idegességnek vele járó igen kellemetlentulajdonsága a nagymérvű nyugtalanság éselégedetlenség, mely úrrá lesz az emberen ésazt szerencsétlenné, kétségbeesetté teszi, minekfolytán sok ember életét is odadobja, hogy azidegesség nagy szenvedésétől megszabaduljon.

Az idegességet orvossággal gyógyítani nemlehet, mert a divatos szerek rövid időre taláncsillapítólag hatnak, de megmérgezik, meg-ölik a szervezetet.

Az idegesség legjobb ellenszerei a mér-tékletes élet munkában és élvezetben, ellen-szere a nyugalom, a friss levegő, főleg pedigaz erős akarat.

Lehetőleg meg kell fékezni az idegességetazzal, ha nem képzelődünk, ha magunkat foly-ton testileg és lelkileg elfoglaljuk, ha igyekszünkbeletörődni sorsunkba, ha soha a jobbra, demindig a rosszabbra gondolunk, ha megbecsül-jük azt, amink van, ha fékezzük vágyainkat, hamegbecsüljük a legkisebb szépet és jót is, mit avilág nyújt, ha igyekszünk őszintén és igazánszeretni.

Az igazság.

Azt mondják, »mondj igazat s betörik afejed«, no hát mi mégis igazat mondunk, miazt állítjuk, hogy legszentebb kötelessége azembernek az igazmondás.

Rengeteg szenvedéstől és csalódástól mene-kült volna meg az emberiség, ha legfontosabbfeladatának tartotta volna az igazmondást.

107

De az ember alaptermészeténél fogvaönző és gonosz, tele van hiúsággal s tökélet-lenséggel, és hogy ezt elpalástolja, élete merőhazugság. Önzését, gonoszságát, tökéletlensé-gét hazugságokkal takargatja s szépítgeti;hogy boldoguljon, hogy mások felett uralkod-hasson, folyton hazudik s kedvező színben tün-teti fel önző törekvéseit, gonosz szándékait.

Ezek folytán már természetévé vált acsalás és a csalódás, mundus vult decipi;már úgy megszokta a hazugságot, hogy nemhisz annak, aki igazat mond, sőt az igazmon-dót ösztönszerűleg üldözi s ép azért leszszerencsétlen s azért kell sokat szenvednie,mert a hazugság és csalás, a természetellenes-ség mocsarában tesped.

Az ember azt, aki neki az igazat meg-mondja, kivált ha a hiúságát, szertelen önzé-sét érinti, hibáit feltárja, halálos gyűlölettelfogadja és üldözi.

Pedig az igazat mondó jót akar tenni azemberiségnek, mint a szülő a gyermekének,midőn hibáiért megfeddi, de az emberiség,mint a daczos gyermek az ő javát célzó igaz-mondóra megharagszik s igyekszik elhall-gattatni, sőt láb alól eltenni.

Így haragudott meg az emberiség mind-azon nagy elmékre, természetkutatókra ésapostolokra, kik a világ igaz voltát hirdettéks ez által bizonyára az emberi gőgöt, az embervilágfeletti uralmát és zsarnokságát veszélyez-tették, ezért kellett sok tudósnak üldöztetést,sőt vértanúi halált szenvednie. így kellett el-veszni a többek közt Giordano Brúnónak is.

De méginkább üldözte az emberiség azokataz igazmondó embereket, kik rámutattak

108

hibáira, és erkölcseiket megjavítani igyekez-tek, így keresztrefeszítették Jézus Krisztusts az emberi gőgöt és hiúságot javítani célzószámtalan egyéb igazmondó apostolt.

Az emberiség nagyon kegyetlen az igaz-mondókkal szemben.

De az igazmondás oly nagy gyönyörű-séggel jár, hogy azon nemeslelkű embereket,kiket az igazmondás szent érzése áthat, sem-miféle üldözés és szenvedés attól vissza nemtartja, sőt készek voltak s készek lesznek ajövőben is az igazságért, ha kell, hősi halálthalni.

Az igazmondás felismerése és megbecsü-lése mértékül szolgálhat arra, hogy megítél-jük egy nép kultúrai fejlettségét. Mennél fej-lettebb egy nép, annál inkább becsüli megaz igazságot, és türelemmel, engedékenység-gel viseltetik azok iránt, akik igazat mondanak,azok iránt, kik tévedéseire, gyengeségeirefigyelmeztették.

Csak egy pillantást kell vetnünk a közép-korba vagy az ókorba, rögtön szembe tűnika nagy különbség; ma London utcáin szabadbárkinek beszélni s mindent nyilvánosan kri-tika tárgyává tenni. Ugyanezt találjuk a nagy-fejlettségű Észak-Amerikában is, míg Sokra-tesszel méregpoharat itattak, mert az igazatmegmondta.

Nekünk teljes erővel oda kell törekedni,hogy megdőljön ez a latin közmondás »mundusvult decipi« (a világ becsapódni kíván), nekünkazon kell törekedni, hogy az emberiség mi-hamarább kiemelkedjék a hazugság, önámításés természetellenesség fertőjéből.

Kell, hogy az emberiség igazlelkű legyen;

109

kell, hogy az emberiség szeresse és kövesseaz igazságot; kell, hogy felismerje az őszinteszó és az őszinte viselkedés nagy jótétemé-nyét.

Ha ilyen lesz az emberiség, és kell, hogyidefejlődjék, akkor meg fog szűnni a mai hazugcsalfa világ okozta rengeteg nyomor és szen-vedés, akkor békés boldogságban fog élni azember; ez életnek élő példája volt a kínaitársadalom, míg a bolsevisták meg nemzavarták.

Mondjunk tehát igazat még akkor is, habetörik a fejünk.

Az iparos.

A termelésnek harmadik és pedig legfej-lettebb formája a kézművesség vagyis az ipar.

Az iparosnak a termelésnél már nemsegít az állat- vagy növényvilág, ő már tel-jesen önállóan termel, saját maga munkájáravan utalva. A termelőfoglalkozások közt akézműves dolgozik legtöbbet, hogy a holtanyagból értéket állítson elő.

Termelő munkájában viszont teljesen füg-getlen, nem keresztezheti, semmisílheti megtermelését az állat- vagy növényvilág visel-kedése, sem az időjárás viszontagságai, a ter-melés teljesen emberi és egyéni.

A termelés itt az egyéniség teljes érvé-nyesülésével jár, azért fejtheti ki itt az emberteljesen tehetségét s tevékenységét.

Az ipari termelés a legsokszerûbb, a leg-fejlettebb termelés. Az ipari termelés a leg-erősebb munkát igényli, de egyúttal a legna-gyobb értékeket is teremti meg.

110

Az iparos a gazdasági életnek legfonto-sabb eleme, de nem oly értékes eleme a nem-zeti életnek, mint a földmíves.

Az iparos nem röghöz kötött, tehát mélyvonzalommal, nagy ragaszkodással nem visel-tetik azon földhöz, ahol született, mert ubilabor, ibi patria. Szakképzettsége előtt nyitvavan az egész világ.

A szabó, a cipész, a lakatos vagy asztalosstb. munkát kap bárhol a világon s minden-hol érvényesülhet, megélhet.

Az iparos magát világpolgárnak érzi,liberális, demokrata felfogású, felfogása nem-zetközi.

Az ipari világban érvényesülnek leghama-rább a szociáldemokrata és internacionáliseszmék, ép ezért nemzeti szempontból nemoly értékes osztálya a népnek, mint a föld-míves osztály, de azért az állami életben reáis nagy feladat háramlik; szükséges, hogy anyerstermelést kiegészítse, szükséges hogy aföldmíves osztály konzervatizmusát és idea-lizmusát, az iparos elem szabadelvűsége ésgyakorlatias életrevalósága kiegészítse a kettőegymást, ellensúlyozva szolgálják kellőleg atermelést, az állami életet.

Az iskola.

Az iskola feladata a gyermek lelkületétbevezetni a tudás, az erkölcs, a művészetvilágába.

Az iskolának feladata, hogy alkalmaz-kodjék a gyermek lelki világához, annak lassúfejlődéséhez, tehát csak fokozatosan, óvatosanszabad azt a tudás elemeivel megterhelni,

111

mindig gondosan ügyelve arra, hogy túl neterheltessék, főleg pedig, hogy a felvett anya-got feleméssze.

Kell, hogy a tudás adatai megemésztődve,miként az étel, vérévé váljanak, s addig, mígaz egyik tudati adatot fel nem emésztette,nem szabad újjal terhelni, mert különbenmint az emészthetetlen ételnél beáll a túlterhe-lés, beáll a szellemi gyengeség és betegség.

Ezért kell, hogy szent kötelessége legyenminden iskolának a pontos megállapításaannak, hogy a tanulók a mindenkori tan-anyagot megértik-e, és ha nem értik, nemszabad tovább menni a tanításban, míg akorábbi tananyag megemésztve nincs.

És itt nagy súlyt kell helyezni az egyénikezelésre. A gyermekek lelki tehetsége nagyoneltérő, nem lehet azokat egy kaptafára húznis az iskolának szigorú kötelessége legyen agyermekekkel egyénileg foglalkozni, megálla-pítani a lelki gyengébbeket s azokra különösfigyelmet fordítani. A jó iskola az, melybenminden gyermek érti a tananyagot, legyenbár kisebb a végzett tananyag, de az legyenáltalánosan megemésztett, teljesen megértett,vérbe átment tananyag. Az ilyen iskolábólkiment ifjúság vidám és boldog lesz s annakminden egyes tagja meg fogja helyét állaniaz életben.

Ezzel szemben nézzük milyen a maiiskola: Nagyrészt hiányzik az egyéni kezelés,és a legnagyobbmérvű nemtörődés áll fennazzal szemben, vájjon megérti-e a gyermeka leckét vagy nem. A tanerők előadják atananyagot s nem törődnek vele, hogy a gyer-mekek megértik-e jól azt, amit nekik elő-

112

adtak, ha nem értik, magolják be vagybukjanak meg! Számtalan ily magológépetnevelnek, ez barbarizmus, kegyetlenség, kín-padravonás, az ily eljárás mellett megölika gyermek lelkét, bemagoltatnak vele olytananyagot, mit nem értett meg s ezzel agyermeki lélek egészségét, fejlődését megölik!Sok helyt rosszak a tankönyvek, érthetetlenek,nagyon komplikált, nehézkes, czikornyás stí-lusban írvák, mert ebből is üzletet csinálnak.A legtöbb tanár könyvet ír s köteles a gyer-mek abból tanulni, akár jó az a könyv, akárnem jó.

Csak jól és könnyen érthető könyveketszabadna az ifjúság kezébe adni, ez a tanításfőkelléke.

Sok helyütt a tanár magyaráz vagy diktáls ezt bemagoltatja a szerencsétlen gyerme-kekkel, akár értik, akár nem.

Így kerül ki azután az iskolából az a sokéretlen gyermek s egész életére szerencsétlenés tudatlan lesz.

A tananyagot is jobban meg kellene válo-gatni; az iskolának az életre kell nevelni,csak oly ismereteket kellene a gyermekkelelsajátíttatni, amire az életben szüksége van.

A gyermeket meg kell tanítani a gondol-kodásra, a tisztalátásra, az életre kell nevelni.A gyermekkel meg kell szerettetni az iskolát,hogy örömmel, ne pedig rettegéssel menjena tanórára.

Az ismeretek elsajátítása mellett igenfontos a gyermek erkölcsi nevelése is, ebbena tekintetben is hiányos a mai iskola. Az iskolakell, hogy a gyermeket munkára, kitartásranevelje, továbbá fejlessze ki benne a kötelesség-

113

érzetet, a becsületet, a szeretetet. Az iskolaneveljen szorgalmas munkást, odaadó család-apát, lángoló hazafit és mindenekfelett jóembert.

De a szépérzéket is kell az iskolánakkifejleszteni, a beszédben, a magaviseletben,az egész gondolkodásban, a rajongást min-denért, ami szép a természetben és az emberműalkotásaiban.

Mindez sok és nagy feladatot ró az isko-lára, de az iskolának mindezt vállalni kell, sáldozzon fel inkább valamit a magasabb,elvontabb ismeretekből, fő az, hogy a gyer-mekek gondolkozó képességét kifejlessze sőket kötelességtudó, erkölcsös honpolgárokkánevelje.

Az ilyen iskola alapja a nemzeti jólétnekés virágzásnak.

Az irodalom.

Énünknek a külvilággal, úgy társadalmivilággal való összhangját az irodalom is ki-fejezésre juttatja. Talán nincs oly közvetlenhatása mint a zenének vagy a képzőművé-szetnek, de szinte hatalmas eszközei vannak,melyekkel lelkünkre, érzékeinkre hat. Lassúbba hatás, de tartósabb, inkább az elmére minta szívre hat, de ezúton is fel tudja rázniegész énünket, bánatkönnyekre tud fakasz-tani, de megszólaltatja a boldogság s meg-elégedettség ujjongását is.

Itt is az a főszempont, ami mindenegyéb művészeti fajnál, hogy t. i. igaz legyen,hogy a természetnek, a mi természetünknekis megfeleljen, mert akkor együttrezgésre

114

bírja lelkünket, akkor hatással van reánk,nagy s mély hatással.

Mindaz az irodalmi termék, amely ter-mészetellenes, amely nem a valódi világotfesti elénk, írja le nekünk, az hitvány kontár-kodás, az nem művészet, annak nincs hatásaránk, annak semmi becse s értéke nincs.

Hiszen igaz, a korok, ízlések változnak,azért mégis nagyban és egészben az embermarad az, ami volt; alaptermészete, vágyai,kívánságai, fájdalma, öröme nagyban s egész-ben ugyanazon forrásból fakadnak. Az igaziíró, az igazi művész mindig ezen forrásbólmerit, s nem hagyja magát a korszellem,divat s egyéb hóbortoktól túlságosan be-folyásoltatni, az ember marad ember s azirodalomnak mindig az embert kell vissza-tükrözni, nem pedig holmi fabábot, divat-majmot, vagy természetellenes szörnyeteget.

Az irodalom legyen igaz, az irodalomlegyen az általános emberi érzelmeknek,vágyaknak és indulatoknak kifejezője mindenidőben, az ilyen irodalom klasszikus.

A játék.

A játék az embernek veleszületett ősitulajdonsága.

A legrég időktől fogva, már az emberiségbölcsőjénél feltaláljuk. Hogyisne, hiszen agyermek főfoglalkozása a játék. A legkezdet-legesebb népeknél az élelemszerzés és a harcitevékenység mellett életföltétel és főfoglal-kozás a játék.

A játék utáni vágy, illetve szenvedély,végigvonul az egész emberiség történetén.

115

A játéknak két főfajtáját, illetve csoportjátkülönböztetjük meg, egyik a mozgási játék,ide tartoznak az összes sportjátékok, kezdvea vadak harci játékaitól a középkori lovag-tornákig és az újabbkori futballig, de idetartoznak a társasjátékok jórésze is.

A másik játékcsoport, a nyereségi játékok,ez a csoport még nagyobb s általánosabbmint a mozgási játékok csoportja, ide tartoz-nak a vadaknál előforduló egész kezdetlegesszerencsejátékok, a középkori kockajátékok,az újabbkori lóverseny, kártya és a rulettszáz és száz fajtája.

Míg a játékok első csoportja, a mozgásijátékok mértékkel alkalmazva jó hatássalvannak az emberre, üdítőleg hatnak testére,lelkére, addig a nyereségi játékok rombolólaghatnak az emberre, megrontják egészségét,testét, idegrendszerét, lealacsonyítják lelkét ésaláássák jó erkölcseit. Bár ezt mindenki tudjaés hallja, bár ezt tanítják úton útfélen, studták s tanították a legrégibb időktől íogva,a nyereségi játékoknak az emberiség nagy-mértékben hódolt a múltban, hódol a jelen-ben s fog hódolni a jövőben.

És miért hódol az ember a testet és lelketmegrontó játékoknak oly nagy mérvben, mertalaptermészete az állati kapzsiság és a tel-hetetlenség, a rablás és erőszak, a munka ésszenvedés nélküli könnyű pénzszerzés, no megazért, mert neki mulatni, szórakozni kell sezen szórakozási vágyát legjobban a nyereségijátékok elégítik ki.

A kultúra, a civilizáció legnehezebb, delegszebb feladatai közé tartozik a nyereségijátékszenvedélyt épúgy, mint az alkoholizmust

116

a lehető legkisebb mérvre szorítani. Nagy fel-adat, de mindenki által megvalósítható, hakomoly fogadást tesz magában, hogy nyere-séges játékban részt nem vesz, s erről min-denkit lebeszélni igyekszik, ezzel nagy szol-gálatot tesz családjának, hazájának és azemberi társadalomnak.

A jog.

Az embernek társas együttléte feltételezi,hogy egymás személyét, személyi szabad-ságát és vagyonát ne bántsa, — de az embersokkal önzőbb, semhogy ezen felfogásnakmagát alávetni tudná, ezért kell, hogy az aszerves egész, melyben él, vagyis a társulatvédelmére keljen.

A társulat megállapítja, hogy a társasegyüttélésben kit mi illet meg, úgy egyénen-ként, mint testületenként, ezt az illetőségetjognak nevezzük.

Az embernek van teste, feje, orra, füle,szemei, keze, lába, ezek mind őt megilletik,ezekhez joga van, ez a személyi jog.

Az embernek van ruházata, lakása, háza,földje, műhelye, boltja, ezek őt megilletik,ezek az ő tulajdonjogát képezik.

Az embernek van felesége, gyermekei,szülei, ezekhez ő illetékes, ezen illetékességaz ő családjogát képezi.

Az embernek van foglalkozása, ügyvéd,orvos, kereskedő, iparos, művész, tanár, mun-kás, hivatalnok, mint ilyen vannak illetőségei,ezért van ügyvédi, orvosi, kereskedői, ipari,munkás- és hivatalnoki jog.

Az orvos s az építész, a művész vagy az

117

ügyvéd, ha megszerezte oklevelét, joga van ügyetvállalni, orvosolni, építést vállalni, művészetétgyakorolni, oktatni, a kereskedő vagy az iparos,ha kitanult, joga van üzletet, műhelyt nyitni.

De nemcsak az egyes embernek, de atársulat kebelében alakult testületeknek isvannak illetőségeik, ilyen testületek pl. avallási szervezetek, vagyis az ú. n. egyházak,ezek illetőségét képezi az egyházjog.

Vannak szövetkezetek, részvénytársaságok,egyesületek (régebben kasztok, néposztályok,céhek voltak), melyeknek mind vannak illető-ségeik, illetve jogaik.

Továbbá a községek, városok illetősége aközségi jog, végül magának a társulatnak, mond-juk államnak is van illetősége, ez az államjog.

A nemzetközi társadalmi és kulturálisalakulatoknak is vannak illetőségeik, illetvejogaik és végül mint a különféle államokilletőségeit magábanfoglaló jog, itt van anemzetközi jog, ez megállapítja azt az illető-séget, mellyel az egyes nemzetek egymássalszemben bírnak.

A nemzetközi jog kiépítése és tiszteletbentartása lesz hivatva egy bizonyos társadalom-nak, pl. a fehér faj társadalmának békésegyüttélését és munkáját biztosítani.

A jótékonyság.

Azt a sok gonoszságot, amit az emberéletén át elkövet, némileg a jótékonyság gya-korlása által teheti jóvá.

A jótékonyság által az ember mintegylevezekli bűneit, vadállati hajlamait, erősza-kosságát és szívtelen kegyetlenséget.

118

A jótékonyság gyakorlásának szükségekaröltve halad a művelődéssel, mennél művel-tebb az ember, annál több érzéke van a jó-tékonyságra. Az emberben úrrá lesz a fele-baráti szeretet, a mások szenvedéseinek eny-hítése.

Szép példáját láttuk ennek a lefolyt nagyvilágháború után, midőn megmozdultak aművelt társadalmak a legyőzött népek nyo-morának enyhítésére, éveken át szeretetado-mányaikkal árasztották el azokat, és a nyo-morgók millióinak gyermekeit magukhoz véveazokat táplálták.

A jótékonyság gyakorlása nemesítőleg,megnyugtatólag hat az emberre. A jótékony-ság gyakorlása a legszebb emberi feladat.

A jótékonyság gyakorlása körül, fájdalom,számos visszaélés történik, visszaélnek veleazok, kik azt igénybe venni óhajtják, így azegészséges koldusoknak nagy száma, nagyszervezete van, kik az emberiség jótékonyságihajlamára építve azt alaposan kiuzsorázzák,de visszaélnek vele gyakran azok is, kik ajótékonyság közvetítésével vannak megbízvas a gyűjtött alamizsnát a saját zsebeikbecsúsztatják.

A különféle egyházak, így a keresztyénegyház is sok intézményt alapítottak a jóté-konyság gyakorlására, az emberi nyomorúságenyhítésére, ilyenek a szerzetes- és az apáca-rendek, amelyek, kivált az utóbbiak, nagy jó-tevői voltak s lesznek az emberiségnek.

Az emberek és a népek egymás elleniviaskodásában nagy vigasztalásunkra szolgál,hogy a jótékonyság szelleme is mind nagyobbtért hódít.

119

Bárkinek, aki meghasonlik a világgal, vagyönmagával a legmelegebben ajánljuk, hogykeresse fel a nyomor és a szenvedés tanyáit,azoknak enyhítése által visszanyeri lelkiegyensúlyát, kibékül a világgal és saját sor-sával.

A népek és a társadalmak vezetői pedigtekintsék szent kötelességüknek, hogy minéltöbb gondot fordítsanak az emberiség nyo-morának enyhítésére; az egészséges munkás-embereket jutassák munkához, illetve kenyér-hez, a betegeket gyógyítsák meg, és gondos-kodjanak a nyomorékok, elaggottak, a munka-képtelenek eltartásáról.

A kézimunka.

A művészetnek legáltalánosabb fajtája akézimunka, mert ez is művészet, mindazontárgyak, melyek az öltözéshez, fegyverkezés-hez, háztartáshoz, táplálékhoz és lakásfenn-tartáshoz szükségesek, mind bizonyos fokig aművészet hatáskörébe tartoznak.

Ilyen tehát a ruha- és ágynemű, a fegyver,a bútor- és konyhanemű ezer és ezer fajtája,mindezekben a készítésnél a hasznossági alkal-mazási elv mellett előtérbe nyomul a művészetis, híven az ember alaptermészetéhez, hogymindenkor mindenben a szépet igyekezzékmegvalósítani, megteremteni.

A legprimitívebb népek már házieszkö-zeiken és fegyvereiken a művészet nyomaitfelmutatják.

Az ethnografiai tárgyaknak óriási halmazatárja elibénk az egész emberiségnek s az összesemberfajoknak a legkezdetlegesebbektől a

120

legfejlettebbekig ízlését és művészetét, fokról-fokra lehet követni a szépművészet fejlődésétés meg lehet állapítani a legkülömbözőbbemberfajok, korok és társadalmak műízlését.

De a különféle népeknek nemcsak mű-ízlését ismerjük meg, de egymáshozi rokon-ságát is ezen kézimunkáik alapján megállapít-hatjuk. A nyelv mellett az ethnografia a leg-fontosabb fajismertető eszköz.

Az ethnografiai múzeumoknak óriási jelen-tősége van, és nagy kárára válik egy nemzet-nek, ha ethnografiai múzeumait nem fejlesztiki, vagy elhanyagolja.

Az ethnografiai múzeumoknál az is nagy-fontosságú, hogy a művészi szép örök formáitmegőrzik, melyekből a különféle népek snemzedékek állandó forrásként meríthetnekművészi továbbképzésükre.

A kommunizmus.

A kommunizmus, az eszményileg legszebbtársadalmi rendszer, mivel azonban homlok-egyenest ellenkezik az ember természetévelnem alkalmazható a valóságban, de csupánelméletben.

Mert legeszményibb volna az a társada-lom, ahol mindenki egyenlő volna, ahol min-denki egyforma gazdag lenne, ahol nem vol-nának felsők és alsók, urak és parasztok, nagyokés kicsinyek, gazdagok és szegények, de min-denki egyforma lenne.

De ezen egyenlőség ellen már a természetis állást foglal, mert az emberek nem egy-forma nagyok, egyforma szépek, nem egyfor-mán erősek és egészségesek.

121

De nemcsak külsőleg, nemcsak testilegnem egyformák az emberek, de lelkileg sem,az egyik lusta, a másik szorgalmas, az egyikokosabb, a másik gyengébb eszű, az egyiktanulni vágy, a másik közönyös a megismerésiránt.

Ha a természet nem alkotta egyformáraaz embereket, nem kívánhatnak egyformarészt a társadalmi javakban és pozíciókban.A lusta, a buta, az ügyetlen, a gyenge, a köte-lességet nem teljesítő, a közönyös nem tudjól és sokat dolgozni, nem követelhet tehátannyit a társadalmi javakból, mint az, ki jól éssokat dolgozik, mert ha mégis annyit kapna,a jól és sokat dolgozónak is elmenne a kedvea dologtól és senki sem dolgoznék s a társa-dalom megbukna, az ember éhen halna. Azember egyéniség, egyéni törekvésű és termé-szetű, azt nem lehet kommunizálni, az emberiegyéniségnek szabad érvényesülést kell engedni.

De igenis annyiban van igazuk a kom-munistáknak, ha az egyéni gazdálkodás túl-zásait, kinövéseit, akarják enyhíteni, de eztne úgy tegyék mint ők szokták, hogy másnakgúnyáját levegyék, hanem úgy, a hogy JézusKrisztus, a minden idők legnemesebb kommu-nistája tette, aki azt mondta: saját gúnyátokatadjátok oda azoknak, kiknek nincs, és levévea saját gúnyáját s betakará vele fázó, éhezőembertársát.

Ez legyen a kommunizmus jelszava,mindiga szegényeket segíteni és megajándékozni, denem mások egyéni vagyonát elvenni, szemé-lyes szabadságát, gazdálkodását korlátozni,mások felett a legnagyobb önkénnyel és terror-ral uralkodni, a civilizációt megsemmisíteni

122

s az ellenszegülők életét venni. Ez nem kom-munizmus, ez a legzsarnokibb önkényuralom,ez a kommunizmus eszméjének teljes legázo-lása, mert néhány teljhatalmú zsarnok a leg-mélyebb rabszolgaságba süllyeszti az egyedekmillióit.

A kormányzat.

Hogy mi a kormányzat s milyen legyenaz, maga a szó elárulja.

Úgy kell kormányozni a hajót, hogy azzátonyra ne fusson, hogy szirtekbe ne ütődjék,hogy a viharokozta hullámok össze ne törjék.

A népet, az államot egy ily kormányoz-ható hajóhoz hasonlíthatjuk s aki azt kor-mányozza, annak ugyancsak vigyázni kell,hogy a hajó épségben maradjon. Itt a sziklaés a zátony az állam hajójának belső ellen-ségeit jelenti, a szélviharokozta hullámok akülső ellenségeket jelentik.

Mindkét irányban óvatosan kell kormá-nyozni az állam hajóját.

Nézzük először a belső kormányzást.

A sziklák képezik az egyéni érdekkörö-ket, a zátony képezi az államfő érdekkörét.

Az állam kormányosának folyton úgy kellkormányozni az állam hajóját, hogy az semaz államfő, sem az egyéni érdekköröket taUságosan ne érintse.

A jó kormányzat feladata, hogy mind-azoknak az érdekeit egyenletesen és arányo-san kielégítse, akik alkotják magát az álla-mot, tehát egyrészt a népegészet képviselőállamhatalmat vagy államfőt kell megvédenie

123

oly módon, hogy az teljes erővel felléphessenaz államalkotó osztályok és egyedek szepara-tisztikus törekvéseivel szemben, de oly mér-tékben, hogy az államfő ne nyomja el a nép-elemek életét, gazdasági és kulturális igényeit.

Másrészt óvatosan kell az irányban kor-mányozni, hogy az egyes társadalmi osztá-lyok, gazdasági és kulturális elemek érdekeiarányosan nyerjenek kielégítést, tehát a föld-mívelő, az ipari, a kereskedői osztály mind-egyik arányosan nagyságához, szükségleteihezképest érvényesülhessen, a munkaadó és amunkás egyaránt boldogulását találja, nemszabad tehát túlságosan kedvezni a földmí-vesnek az iparos terhére, vagy az iparosnaka kereskedő terhére stb. és pedig aránybanazzal is, hogy mily mértékben van az országnyerstermelésre vagy kézművességre, gyáritermelésre utalva.

A jó kormányzatnak vigyázni kell arra,hogy a munkás, a dolgozó elem ne uzsoráz-tassék ki a munkaadó, a vállalkozó által sviszont a munkaadó is megtalálhassa megél-hetését. A jól kormányzott országban a mun-kásember nem éhezik.

A jó kormányzatnak kell, hogy alaposgondját képezze az, hogy az intelligencia tisz-tességes megélhetéshez jusson, így a hivatal-noki osztály is, mely a termelést elősegíti, atermelés értékesítését eszközli — és mely azállami és községi adminisztrációt ellátja.

A jó kormányzat kell, hogy előmozdítsaa nép kultúráját, gondos s folytonos felügye-letet gyakoroljon az egyedek iskoláztatásáranemcsak, de szigorú mestere legyen az erköl-csös és egészséges nevelésnek.

124

A jó kormányzat kell, hogy ápolja a val-lásosságot, teljes erővel megvédje a család ésa haza szentségét.

A jó kormányzat kell, hogy a jognakés szabadságnak legfőbb őre legyen, mindenállampolgárral szemben.

Végül legfőbb gondja legyen, hogy azállampolgárai egy testté, egy lélekké forrja-nak össze.

Nézzük a külső kormányzást.

A kormányzatnak kifelé a viharok okoztahullámok ellen jól kell kormányoznia az államhajóját, mit jelentsen ez, ez azt jelenti, hogyúgy irányítsa az állam hajóját, hogy az a hul-lámokat szelje s azok veszélytelenül sikolja-nak le mellette vagy róla.

Mik ezek a viharokozta hullámok, ezekkétfélék aszerint, hogy fel- vagy alszél fúj,vagy faji jellegűek, vagy társadalmi termé-szetűek.

Faji jellegű hullám az, midőn egy más-fajú nép elhódítani, leigázni akarja az államot,így járt pl. Lengyelország a XVÍII. században,midőn két idegen faj, a germán és az oroszleigázta, bekebelezte.

Vagy pedig társadalmi természetűek, ezeklehetnek vallási, kulturális vagy gazdaságijellegűek, ilyenek voltak a mohamedanizmusvagy budhizmus támadásai, melyek mindfennálló hatalmas államokat megtörtek, vagya régi római, a görög, az újabb francia vagyangol, német vagy orosz kultúra, melyekszinte sok népet meghódítottak.

125

De ilyenek a gazdasági hullámok is, mintpl. a szociáldemokrácia, vagy a bolsevizmus,melyek népeket, virágzó nemzeti államokattámadnak meg és ásnak alá.

A jó kormányzatnak mindezen külsőviharokozta hullámok ellen kell védekeznieés ezt sikeresen megteheti, ha helyes a bei-kormányzat a fentiek értelmében, mert akkorerős a hajó, nem ütődött sem sziklákhoz, semzátonyra nem futott és így sikeresen kiálljaa kívülről jövő vihar támadásait.

A kötelesség.

A szó maga fejezi ki azt, hogy bizonyostekintetben le vagyunk kötve, kötelmeinkvannak és e kötelmeknek meg kell felelnünk.

Az által, hogy az ember a világra születik,s ott meg akar s meg kell élnie, bizonyoskötelességei támadnak azokkal szemben, kikneki az életet biztosítják.

Az által, hogy az ember új lényeket avilágra hoz, nemz vagy szül, bizonyos köte-lességei támadnak azokkal szemben, kiknekéletet adott. így vannak az embernek köteles-ségei szülei, testvérei, gyermekei, egyszóvalcsaládja iránt, továbbá vannak kötelességeiazon szerves embertömeg iránt, nemzet, állam,haza iránt, melyben él, amely lehetővé tesziéletét.

De vannak az embernek kötelességei mind-azon különleges emberi intézmények iránt,melyek kiképzését és társadalmi életét felté-telezik, ilyenek az iskola, az egyház, a hivatalvagy hivatás, továbbá gazdasági és kulturálisegyletek és szövetkezetek.

126

De vannak kötelességei a társadalom iránt,melyben él, vannak kötelességei önmaga iránt.

Mindezen kötelességeknek kell, hogy azember megfeleljen, mert az ember társaslény,nem áll egymagában, születésétől haláláig egynagy szerves egésznek tagja, egy kerék azórában, s ez a szerves egész csak úgy és akkorműködhetik jól, ha annak minden egyes tagjapontosan megfelel a szervezet által reáróttkötelességeknek.

Az emberi értéknek mindenkori fokmérőjeaz, hogy a szerves egésszel szemben, család,állam, társadalom saját énje és az egész em-beriség iránti kötelességeinek megfelel-e.

Hogy milyenek eme kötelességek, azt anépnek, melyben él, földrajzi elhelyezkedése,kultúrfoka, szellemi és gazdasági szükségletei,nemzetközi viszonylatai állapítják meg.

Kell, hogy minden embert korán kioktas-sanak kötelességei iránt és szigorúan ellen-őrizzék annak teljesítésében.

A kötelesség teljesítése nem érdem, a kö-telesség teljesítéséhez van kötve a becsület. ·

Aki kötelességét minden irányban teljesíti,az becsületes ember.

A lélek.

Lélek, lelkierő, életerő, szellem, szellemiélet, mily csodás, megfoghatatlannak látszójelenségek, milyen rejtelmes, titokzatosnaklátszó tünemények és mégis mily egyszerű ésvilágos a megfejtésük.

Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogyönálló lélek, mely születik, a testben működikés annak halála után abból kiszáll és tovább

127

létezik, ilyen lélek nem volt, nincs és nem islesz soha, ez egy fizikai képtelenség, ez egymese, amivel az emberiséget bolondítják ésfélrevezetik.

Önálló lélek nincs, külön lelki vagy szel-lemi erő nincs, csak közös világerő van, melyaz anyag bizonyos fejlettségi formájában azonjelenségeket idézi elő, melyeket életerőnek,ösztönnek, léleknek, szellemnek nevezünk.

Tehát a lélek a világerőnek époly meg-nyilvánulása, mint a fény, a meleg, a hang,a villany vagy a delejesség, ez az energia ép-úgy, mint a fény, a meleg, a hang, stb. kötvevan egy bizonyos anyaghoz, (szerveslény),erőforráshoz, erőközponthoz, ez az emberiidegrendszer. Amint ez az erőközpont meg-szűnik létezni, vagy működését beszünteti,megszűnik az a bizonyos erély is, amit emberiléleknek nevezünk.

Amint eloltjuk a tüzet, megszűnik mele-gíteni és világítani. Amint a hangvilla ütésétabbahagyom, megszűnik a hang.

Ha kivonom a sósavból a horgany- vagya rézlemezt, megszakad a villanyáram.

Ha nem fűtőm többé a kályhát, megszűnikmeleget adni; ha nem fűtöm a gőzgépet, megálla vonat.

Épígy abban a percben, amikor a szer-veslény anyagcseréjét megakasztom, abban apillanatban, amikor az égési folyamatot bennemegállítom, kihül a test és az életerő, a lélekteljesen megsemmisül. Minden ezzel ellenkezőállítás csak humbug, csak elfordítása az igaz-ságnak, bűnös ámítása az emberiségnek.

Mégis azt mondod kedves olvasó, a lélek,a lelki élet, a szellem oly csodás valami, hogy

128

azt nem lehet egy tollvonással elintézni, nemlehet a puszta fizikai meleggel azonosítani.

Erre azt mondjuk, vegyétek elő a termé-szet bonckését, a mikroszkópot, boncoljátok fela lelki jelenségeket, a lelki életet, az életerőielemeire, vezessétek vissza a lelkierőt annaka legegyszerűbb megnyilvánulására, s akkorreá fogtok jönni, hogy a lelkiélet nagyszerű-sége nem az erélyben keresendő, nem valamikülönös, tüneményes természetfeletti erőben,de egyedül csakis az anyag végtelen tökéletes-ségében és sokszerűségében.

Az a lelkierő, az a lelkiélet azért olysokszerű, azért oly tüneményesen finom ésbonyolult, mert a legfejlettebb anyagban, azemberi idegrendszer és agyvelő milliárdnyisejtéiben és sejtéi által működik és megy végbe.

Az emberi agy és idegrendszer a földivilágunk legtökéletesebb, a legsokszerűbbanyaga, kell tehát, hogy a világerő ebben ésezáltal fejtse ki legnagyszerűbb nyilvánulását,tehát az emberi agyat és idegrendszert kellalaposan tanulmányoznunk s akkor meg fogrjuk érteni annak csodás működését, akkorbe fogjuk látni, hogy itt nem az erő a fő, deaz igen sokszerű anyag, mely sok száz millióévnek végfejleménye.

A lelkiélet működését úgy értjük meglegjobban, ha visszamegyünk a fejlődési láncelső szemeihez, vissza a legkezdetlegesebb szer-veslényekhez, a gombák, moszatok, ázalék-állatkák, az infuzóriákhoz, sőt még hátrább,ha visszamegyünk a szervetlen világ jelen-ségeihez, ha megfigyeljük, hogy a hő hatásaalatt a jég vizzé olvad, s a hő fogytával a vízjéggé tágul.

129

A jég olvadása és a víz megfagyása mára lelkiélet alapjelenségeit, az érzést és az errefelelő cselekvést mutatják.

Most már a szervetlen világ ezen alap-jelenségeiből kiindulva, végig kell követnünkaz anyag folytonos fejlődését és sokszoroso-dását s akkor megfejtjük természetes módon alelkijelenségeket, akkor meg fogjuk érteni azemberi lélek nagyszerűségét. Akkor be fogjuklátni, hogy itt nem az erő a lényeges, de anagyfej lettségű anyag, az emberi agy, melynekmostani nagy kiválóságai hosszú idők fejlődé-sének eredménye, szülőről gyermekre a csira-sejtek útján át vi ve hatvány ozódtak, bizonyosirányban kiformálódtak.

Ha a szerves világ fejlődését végigkísér-jük, akkor be fogjuk látni, hogy itt az anyaga fő, az erő mellékes, az erő marad mindigugyanaz, a legkezdetlegesebb lényből a legfej-lettebbig: ez a meleg; de az anyag ez fejlődik,változik, tökéletesedik, sokszerűsödik folyton,s a mind nagyszerűbb anyag által létesíti afizikai meleg a nagyszerű megnyilvánulá-sokat.

Miután pedig az anyag, a sokszerűen ki-fejlett emberi agy az igazi egyetlen alapja alelki tüneményeknek, kell hogy az agy mű-ködésének megszűntével, az életerő, a lélekis azonnal megsemmisüljön, mint ahogy azmeg is történik, egy percig sem élheti túlamazt.

Az emberi léleknek életföltétele az agy,miként a gőzgépnek a kazán; ha a kazánt agépből kivesszük vagy ha az megsérül, meg-romlik, akkor nem fejlődik gőz és a gép megáll,ugyanez történik az embernél is.

130

Mégis mondod kedves olvasó, miként lehetaz embert a gőzgéphez hasonlítani?

Erre azt mondjuk, igenis lehet, a kettőlényegben ugyanaz. Az ember eledel formájá-ban szént vesz be s azt a beszívott lég oxi-génjében elégeti, így nyeri az idegrendszermozgatásához, a lelkiélethez szükséges mele-get, viszont a gőzgépbe szenet teszünk s azt alevegő oxigénjében elégetjük és az igy kapottmeleggel fejlesztjük a gőzt, mely a gép lelki-ereje, mozgatója.

Ha a tüdőm az oxigénszállító vagy agyomrom a szénelőállító megromlik, megszű-nik a lélek is épúgy, mint a gépben, ha abbaszenet nem rakok vagy oxigénnel nem tudompárosítani, megszűnik a gőz.

A különbség az ember és a gép közt mégisaz, hogy az ember önmaga végzi az anyag-cserét, a melegelőállítást, míg a gőzgép aztkívülről, más által kapja, azután persze a két-féle anyag fejlettségi különbözeténél fogvaóriási különbség van az erőmegnyilvánu-lásban.

De mindkettőnél a mozgatóerő teljesenugyanaz, vagyis a puszta fizikai meleg,

Az óriási különbséget az ember és a gépközt, hogy még egyszer ismételjem, csupán csaks kizárólag a szerves anyag óriási fejlettségea szervetlennel szemben teszi, és ez adja megegyedül a lélek és a lelkiélet igazi tartalmát,lényegét, nagyszerűségét, gyakran felfoghatlanés rejtelmesnek látszó sokszerűségét.

Ha ily természetes szemüveggel nézzükaz emberi lelket, meg fogjuk könnyen érteniannak összes jelenségeit és nem fogunk keresni,kutatni, ábrándozni holmi csodás, különlétű,

131

függetlenül létező, enyészetnek ki nem tett,halhatatlan lélekről.

A lélek önállósága és halhatatlanságasajnos a természeti jelenségeket meg nemfigyelő s kutató emberiség nagy tömegénekszánt mese.

A lelkiélet.

A lelkiélet a szerves világ legalsóbb faj-táinál tulajdonkép nem áll egyébből, minthatásból és elváltozásból, mely tünemény,mint már említettük, a szervetlen világbanis fellelhető a jég olvadásánál, vagy a vízmegfagyásánál. A lelkiélet ezen primitívfajtáiból, a hatás és elváltozásból keletkezikhosszú-hosszú fejlődés folyamán a külön ki-fejlett szervekkel működő érzés és mozgás.

A szervesvilág a szén vegyületeinek avilága, a szén az az elem, amely gyors ésgyakori anyagcserére, vegyülésre képes. —A folyton megmegújuló vegyülés azt a szén-elemecskét melegfejlesztő, önálló központtáteszi, így születik meg az önálló lény, melyönmaga anyagcserére, meleg, illetve mozgáselőállítására képes.

A szervesvilág legkezdetlegesebb egyedei-nek érző, mozgató erejét még nem nevezzükléleknek, de csupán életerőnek, jóval későbba már igen fejlett állatfajoknál nevezzük ezenerőt ösztönnek s csupán az embernél nevezzükléleknek, amely ember agyának óriási fejlett-ségénél fogva szembehelyezkedik a többi világ-gal, csupán ennél az embernél, kinek éniségevan, ismerjük el az érző és mozgató erőtléleknek.

Az alsóbbrendű szerveslények egész tes-

132

tűkkel fogják fel a hatást, egész testük elvál-tozásával felelnek reá. A felsőbbrendű lények-nél a hatás felfogására és az elváltozáseszközlésére külön szervek alakultak ki, afejlődés folyamán beálló nagymérvű sokszerű-ség okozza, hogy a hatást csupán a testbizonyos részei fogják fel s arra csupán a testbizonyos részei felelnek, tehát kialakul azidegrendszer, az érző és mozgató szervek, azanyagcserét közvetítő, a meleget előállító, anövést (szaporodást) fenntartó és gyakorlószervek.

Végül kialakul a központi idegrendszer,az agy, mely az összes behatásokat felfogja ésazokra felel, vezeti a szerveslény életét és elő-írja, parancsolja összes szervei működését.

Milliárd és milliárd sejtek halmaza állrendelkezésre, melyek elraktározzák a felvettérzékleti benyomásokat képek alakjában éssok milliárd sejtecske van, amelyek az ígyfelvett képeket összekötik, képzeteket alkot-nak, ítélnek és következtetnek.

Ezen ítéletek és következtetések ered-ménye az illető ember egész lelki világa,magaviselete, életfelfogás, munkája, teremtőképessége.

Nincs ebben semmi bűvészet, semmi titok-zatos anyagfeletti. Hiszen anyagfeletti semmisem lehet, mert anyag nélkül semmi el nemképzelhető.

Nem a lelkierő a csodálatos, de az azóriási fejlettségű ideganyag, mely a lelkiéletjelenségeit, a szellemvilágot teremti. Amamilliárd s milliárd agysejtnek összetétele, be-szervezése ez a csodálatos, ehhez sok millióév fejlesztő munkája kellett.

133

Kívánatos lenne, hogy mennél többentanulmányozzák a szervesvilág életét, annaklegkezdetlegesebb formájától az emberig, kívá-natos lenne, hogy mennél többen tanulmá-nyozzák az idegrendszernek, az emberi agynaka szerkezetét és működését, hogy ez által azideganyagnak óriási jelentőségére reáeszmél-nének és nem keresnének unos-untalan holmimegfoghatatlan, az anyagvilágból különváló,az anyagvilág felett lebegő lelket, avagy szel-lemet, ami merő képtelenség és az exakttermészettudomány nyújtotta összes észlele-tekkel ellenkezik.

Az emberiség nagy része az ő nagy gőg-jében, felfuvalkodottságában és tudatlanságá-ban támadja a materializmust, holott mindenaz anyagban és az anyag által van s azon-kívül semmi sincs.

Ezek az emberek — pedig sokan van-nak — megvetik a materializmust, azt állít-ják, hogy az közönséges, lealacsonyító érzékifelfogás, ezzel szemben mindennek okát holmianyagfeletti szellemi erőben vagy erőkben,szellemi hatalomban keresik.

Ok folyton keresik a szellemeket, de mégvelők soha nem találkoztak s soha találkozninem fognak.

Mi ezzel szemben azt állítjuk, hogy anyagilények vagyunk, anyagi világon kívül egypercig sem tudunk élni. Anyagiság alatt nemaz alacsony ösztönök, nem az érzéki felfogás,nem a közönséges lapos, sivár világnézetértendő, hanem az igazság, a valódiság, avilág igazi képe értendő, a világ valódi isme-rete, mely nem lehet aljas, közönséges, károsvagy bűnös felfogás, sőt a legeszményibb,

134

mert az igazat hirdeti, az igazság sohasemszennyes, csak a hazugság.

A materializmus kibékít minket életünk-kel, mert olybá vesszük azt, amilyen, amilyenlehet az csupán minekünk anyagi lényeknek.

A materializmus megteremti az össz-hangot köztünk és a külvilág között, — sőttovább megyünk és állítjuk, hogy a materia-lizmus teszi igazán magasztossá és fenkölttéaz embert, mert megismerteti vele, bevezetiaz embert az ő csodaszép, páratlan nagyszerűszervezetébe.

A materializmus megtanít a természetmegismerésére s bámulatára, s megfejti azéletünk problémáját a valódiságnak megfelelőtermészetes úton.

De hát kik a materializmus ellenségei,kik az anyagvilág feletti vagy kívüli természet-ellenes szellemes világ hívei s hirdetői, több-nyire azok, akik az emberiségen uralkodnivágynak.

A saját uralmuk fenntartására kell hogyaz emberiséget lelki sötétségben tartsák;kell, hogy a létező világot lepocskolják ésminden jónak, magasnak, nemesnek, boldogító-nak kútforrásául egy anyagi világ felettiláthatatlan szellemvilágot állítsanak oda, ame-lyet az emberiség soha meg nem ismerhet,de melynek áldásait az ő közvetítésük útjánélvezheti.

Azért igyekeznek az emberiség tekintetételvonni a valódi, a létező anyagi világtól,azért kell ezt lepocskolni, hogy senki azt meg-ismerni ne igyekezzék, de vágyakozva s epedvetekintsen egész életén át egy világ felé, melynincs. Ezt a nem létező világot festik élénk

135

színekkel a gyönge és hiú emberiség elé aképzeleti világ papjai és annak nevében min-denkinek teljes boldogságot Ígérnek.

Es az együgyű ember többnyire felül ezentanoknak és tömjénez a semmiségnek, a töm-jénfüstből jut azután elég azoknak, akik ebbőlélősködnek.

A lelkész.

A lelkész, miként a neve is mutatja, alegszebb hivatás a világon, mert mit jelent eszó lelkész, oly embert jelent, aki az embereklelkével foglalkozik.

A lelkész hivatása egyrészt az emberilelket oly irányba terelni, hogy az jót és nerosszat műveljen, másrészt bajában, bújábansegíteni és vigasztalni.

Csak az az igazi lelkész, csak az felel meghivatásának és nem szegi meg szent fogadal-mát, aki soha gyűlöletre nem, de mindig csakszeretetre tanít, aki folyton figyelmeztet állatiönzésünkre és azt szelídíteni iparkodik, akihibáinkkal és tévedéseinkkel szemben meg-értő, aki a reábízott emberiség lelkével fog-lalkozik, aki valóságos atyja a reábízott hívek-nek, gondos pásztora a reábízott nyájnak.

Lehet-e ennél szebb és magasztosabb hiva-tás, ezt értékeli az angol nép azzal, hogy alelkészt teszi a legmagasabb társadalmi osz-tállyá.

De fájdalom, a papok egy része nem ígyél és nem felel meg hivatásának, visszaél ha-talmával, uralomra vágy, beleavatkozik a tudo-mányba, a politikába, vagyonra, hatalomravágyik, egyszóval nagyvilági ember.

136

Ennek meg kell szűnni, a pap világa kell,hogy egész külön világ legyen, minél kevesebbkötelék kösse őt az anyagi világhoz, éljen tel-jesen annak a szellemi világnak, melyhez hiva-tása köti. Hisz ez a legszebb hivatás, merthiszen megelégedéssel töltheti el az orvost atudat, hogy emberi testeket gyógyít, de meny-nyivel boldogítóbb érzés az a tudat, hogy énlelkeket gyógyítok.

A pap lelkeket gyógyít, a lelkek egész-ségét tartja fenn s a reá bízott nyájat elége-detté, boldoggá teheti, ugyebár mennyivelszebb e magasztos körben szeretett pásztor-ként működni, mintsem tőle idegen terüle-tekre kalandozni, anyagi javak soha ki nemelégíthető hatalma által félrevezettetni.

De az a lelkész is nagy bűnt követ el, aki,ha nem is vágyódik anyagi javakra, világihatalomra, de hivatását lelkiismeretesen benem tölti, aki pályáját csupán kenyérkeresetnektekinti; a papi hivatást nem lehet ily sablonosánelintézni, itt lelkek üdvéről van szó, ide egész-ember kell, ki teljes lélekkel hivatásának él.

De legfőbb kelléke a papnak, hogy min-dig csak szeretetet s soha gyűlöletet ne hir-dessen. S ezt szem előtt tartva, őszinte fájda-lommal kell megállapítanunk, hogy ez ellen apapság a kultúra legelejétől fogva napjainkigsokat vétkezett, sok-sok emberi nyomorúság-nak és rettentő szenvedéseknek lőn okozója.

Kívánnunk, követelnünk kell, hogy a jövő-ben a papság hivatásának megfelelőleg csakisa szeretet hirdetője legyen, csakis így és akkorlesz méltó arra a kitüntető, előkelő, lehet mon-dani szent társadalmi állásra, melynek betöl-tésére vállalkozott.

137

A jó lelkész kell, hogy a reábízott lelke-ket elsősorban családi, másodsorban hazafias,harmadszor általános emberszeretetre nevelje,a családi, hazafias és emberi kötelesség tudatáta reábízott lelkekbe beléoltsa.

De a jó lelkész a reábízott embereknektesti üdvével is kell, hogy törődjék, azoknaktesti egészségére, anyagi boldogulásukra isnagy figyelmet fordítson;ajó pásztornak gondjavan arra, hogy a reábízott juhoknak fényesgyapja, zsíros húsa legyen.

A jó lelkész kell, hogy apja legyen aző eklezsiájának, híveiről úgy gondoskodjék,mint gyermekeiről gondos szerető apjuk. Első-sorban lelküket formálja, igyekezzék őket be-csületes, megelégedett emberekké, önfeláldozószülőkké, lelkes hazafiakká s jó emberekkénevelni, de mozdítsa elő anyagi jólétüket is, baj-ban, szükségben segítse és vigasztalja meg őket.

A jó lelkész ne csupán tömeg módjárakezelje híveit, de egyénenként behatolván azegyesek lelkivilágába, igyekezzék azokat azokjellegének megfelelően a jó, a szép és igazbefogadására alkalmassá tenni.

A jó lelkész tökéletes példányképe, mes-tere Jézus Krisztus.

A lelkiismeret.

A lelkiismeret alatt értjük azt a belső han-got, amely folyton figyelmeztet bennünket arra,hogy helyesen vagy helytelenül cselekszünk-e.

Valami sajátságos, hatalmas belső erő aza lelkiismeret, mely rögtön megszólal ben-nünk, ha valamit nem helyesen akarunk vagyakartunk cselekedni.

138

A lelkiismeret gyökerét azon szabványok-ban találja, melyeket nekünk az a társadalomir elő, melynek tagjai vagyunk.

Jóformán születésünk óta lelkünkbe szív-juk erkölcsi életünknek, embertársaink irántikötelességeinknek szabványait, sőt talán mára csiránkban is öröklés útján benfoglal-tatnak.

Ezen szabványok lerakodnak lelkünkbenés így kialakul egy erkölcsi felfogás, melybíróként intőleg fölemeli szavát cselekedeteinkelkövetése előtt is, de kivált azok elkövetéseután. Szinte hajszál pontossággal megmondjamit és hogyan kell cselekednünk, s ha nemúgy cselekedtünk, ami az ember gyöngeségeés óriási önzésénél fogva gyakran bekövet-kezik, azonnal fölemeli tiltó szavát, élénkenmardossa lelkünket s gyakran tetteink utólagosmegjavítására ösztönöz, viszont ha helyesencselekedtünk, jóváhagyólag megnyugtat, szintemelegen jólesően simogatja lelkünket.

A szívtelen, gonosz emberek lelkiismereteis gyakran megszólal, ha valamely gazságotelkövetnek; de a lelkiismeret náluk nem olyerős, nem képes a cselekedet módosítását olyhirtelen, oly gyakran előidézni, mint a jobb-lelkületű embernél.

Sajátságos és érdekes, ha megfigyeljükmagunkat, azt fogjuk találni, hogy még alegkisebb eltévelyedéseknél, a legcsekélyebbsértéseknél, figyelmetlenségeknél, igazságtalan-ságoknál, melyekkel cselekedetekre ragad-tatjuk magunkat embertársainkkal szemben,a lelkiismeret felemeli tiltó, rosszaló szavát,sőt egyenesen megmondja mit és hogyankellett volna cselekedni.

139

A lelkiismeret szava már sok tévelygőthelyes útra terelt, sok gazemberből csináltbecsületes embert, illetve sok embert vissza-tartott a gaztettől.

Ép ezért a lelkiismeret, mint a természetigen becses adománya, nagyrabecsülendő.

Életünk nagyon megkönnyebbülne, tet-teinket, életünket sokkal jobban s helyesebben,magunk és embertársaink javára intézhetnők,ha mindig lelkiismeretünk szavát követnők.

A szülőknek, tanítóknak, lelkészeknekfigyelmükbe ajánljuk, hogy úgy neveljék agyermekeket, hogy azok minden tettük előttszámot vessenek lelkiismeretükkel. Mindentettük előtt kérdezzék meg lelkiismeretüket,hogy jó-e, helyes-e, amit most cselekedni sahogyan cselekedni akarnak. Szokják meg agyermekek azt, hogy a lelkiismeretnek mintfelső hatalomnak, mint belső bírónak mind-untalan tanácsát, véleményét, parancsát ki-kérjék, megkérdezzék.

Ilyen módon az emberek meg fogják ta-lálni az utat a helyes életmódhoz, a becsület-hez s sok szenvedésnek s boldogságnak, sokerőszakosságnak s igazságtalanságnak elejétfogják venni.

A munka.

A munka az embernek legfőbb életszük-séglete.

A rendes táplálkozáson, levegő és fűtő-anyagon túl a legfontosabb szükséglet azember számára, a munka.

A munka nem kizárólag emberi szükséglet,feltaláljuk mi ezt a növény és állatvilágbanis, ott van pl. a kúszónövények munkája, a

140

növényi gyökérzet sziklarepesztő munkája, améh, a hangya szervezett munkája, de meg-találjuk a munkát a szervetlen világban is, atermészeti erő, a napsugár, a vízáradat, a szélrohama formájában óriási munkát végez.

Mégis nagyjában s egészben azt mondhat-juk, hogy az állandó folytonos munkára azember van teremtve és a munka annyiraegyéniségéhez van nőve, hogy anélkül élninem tud.

Merjük állítani, hogy a munkanélküliember, testileg is lelkileg is beteg.

Testi és lelki gyakorlatok szükségesekahhoz, hogy az ember jól érezze magát.

Minden embernek szüksége van testimunkára, amely izmait állandóan frissen ésegészségben tartja.

Az embernek minden egyes része, tagjai,szervei csak úgy egészségesek, ha állandóangyakorlatban vannak.

A testgyakorlás előmozdítja az anyag-cserét és így üdítőleg hat az emberi testre.

A testi munkás abban az előnyben részesül,hogy alkalma van izmait gyakorolni foglal-kozása közben, a szellemi munkásnak errekülön testgyakorlásokhoz (torna, athlétika,turisztika) kell fordulnia, hogy teste munka-szükségletét kielégíthesse.

Épígy vagyunk a szellemi munkával is,mely szinte életszükséglete az embernek többékevésbbé és ha rendes foglalkozása közbenezt nem elégítheti ki, külön kell azt önmagá-tól pótolnia, ezért szükségesek a népkönyv-tárak, a népies tudományos felolvasások, aföldmíves, ipari munkás és hivatalnokokrészére rendezett tanfolyamok, mennél nagyobb

141

számban, mennél nagyobb reklámmal s köz-vetlenséggel rendezve, hogy mennél több testimunkást s hivatalnokot azokra csábítsanak.

Munka nélkül élve, az ember beteg lesz,beteg testileg és lelkileg, miután teste nemjut kellő anyagcseréhez, elveszti erejét és üde-séget, lelke pedig boldogtalan s elégedetlen lesz.

Csak a folytonos munka teheti az embertelégedetté és boldoggá, ezt bárki tapasztalhatta.

A munka alatt nem gondolunk semmirosszra, vérünk lecsillapodik, idegeink meg-pihennek, a munka végeztével nagy önmeg-elégedés és lelki nyugalom száll meg minket.

A jól teljesített munka, jó érzettel tölt el.A munka nem engedi, hogy lelkünkben

felburjánozzanak az érzéki vágyak, az állatiszenvedélyek, az önzés sugalta erőszakosgondolatok. A munkanélküliségben ezek mindostromolják az embert, főleg pedig az elége-detlenség saját sorsunkkal, az irigység másoksorsa iránt, teljesen megmételyezik lelkünket.

Nincs szerencsétlenebb lény a világon,mint a munkátlan ember, ha még oly jóanyagi viszonyok közt is él, mert nem leszsoha azon jól eső érzetnek részesévé, amit avégzett munka után érezünk.

A munka, ha még oly terhes is, feledtetivelünk az élet baját, gondját, és szemünk előlelfedi azok sorsát, kiket mi irigyelünk.

Ez az irigylés pedig a leggyakrabbantévedésen alapszik, mert nem minden arany,ami fénylik. Az a gazdag, jómódú ember, ki-ről úgy látjuk, hogy nem dolgozik s fényesenél, gyakran szerencsétlen s boldogtalan ember.

A jólét és gazdagság nem boldogít, csupánújabb nagyobb kívánságokat ébreszt; csakis

142

egyedül a jól végzett munka boldogít, abbanpedig annak a gazdag ingyenélőnek nincs része,tehát nem ő boldog, de mi, akik dolgozunk.

De másrészt nem szabad azt gondolni,hogy a gazdag embernek nincs semmi mun-kája, talán nem látszik, de sokszor jóvalnagyobb munkát végez mint mi, szellemimunkát végez, mert a vagyonszerzés, a vagyon-kezelés, a vagyonmegtartás is munka, sokszorigen nagy és fárasztó munka.

A munka mindenesetre elégedetté ésboldoggá tesz, s ha ezt mondhatjuk a testimunkáról, méginkább mondhatjuk a szellemimunkáról, de különösen mondhatjuk ezt a mű-vészi, az irodalmi munkáról, melyekbe az emberegyéniségét beleviszi és kifejezésre juttatja.

Az az ember, ki állandóan munkálkodik,nem lehet elégedetlen, nem lehet életunt, azaz ember nem kérdezi, hogy mi az élet célja,mert tudja s érzi, hogy szükségletei kielégíté-sében találja azt fel és ennek javarészét amunka teszi.

Az emberi természet annyira megkívánjaa munkát, hogy rendes foglalkozása meg-szűntével beteg lesz s rövid időn belül belehal.

A munka szükséges volta okozta azt azóriási haladást, amit az ember végzett azáltal,hogy legyőzte és saját céljaira használta fel atermészet őserejét és anyagát.

Az emberiségnek ezen óriási munkásságateremtette a technikát és a művészet amaremekeit, melyek egyrészt nagy gyönyörreragadják szépérző lelkünket, másrészt a ké-nyelemnek, közlekedésnek, lakásnak, testi slelki élvezeteknek valóságos parnasszusátteremtették meg e földön.

143

A munkás.

Tulajdonkép minden ember munkás, akitesti vagy szellemi munkával foglalkozik.Munkások tehát a hivatalnokok is, akik közészámítandók a papok, a tanárok, orvosok,bírák, mérnökök stb.

De mikor a munkásról beszélünk, akkorrészben a földmíves, de különösen az ipari,a gyári munkást értjük alatta. A gyári munkása technika óriási fejlettségénél fogva hatalmastársadalmi osztállyá fejlődött, mely osztálynemzetközi szervezeténél fogva társadalmiállását túlhaladó önérzettel lép fel, szociálisköveteléseivel, kivált nemzetközi irányzatávala nemzeti társadalmat, az állami életet veszé-lyezteti.

Az ipari munkásnak ezen magatartásateremtette meg a munkáskérdést, amely ere-detileg a munkaadó- s a munkásközti érdek-ellentétből származott és még a mai napigsincs mindkét fél, úgy az egész társadalommegelégedésére elintézve.

De nézzük, hogy jött létre ez az érdek-ellentét, hogy állott elő a munkáskérdés.

Az ókorban, a civilizáció kezdetén mun-káskérdésről nem lehetett szó, mert a legalsóbbnéposztály — mely többnyire a fegyverrelmeghódított népekből képződött — mint rab-szolga egyszerűen ki lett rendelve az összesmunkák elvégzésére, ez az osztály művelte aföldet, őrizte a nyájat, készítette a lakóhelye-ket, sírokat, templomokat, a ruházatot és egyébaz élethez szükséges iparcikkeket, ez műveltea bányákat, építette az utakat, irtotta az erdő-ket s szárította a mocsarakat. Mindezt csele-

144

kedte szigorú parancsra, ezzel szemben rög-töni halálbüntetés terhe mellett mukkanniasem volt szabad, s csupán a legprimitívebbtáplálékot, ruhát s lakhelyet kapott.

A munkásnak tehát semmi joga sem volt,még az ő és a családjának élete sem volt azövé, azok felett is az uralkodó, vagy az ural-kodó osztályok korlátlanul rendelkeztek.

Ezeket az állapotokat találjuk fel a régizsarnoki államokban, az ú. n. állami kommu-nizmus korában, így a régi Mexikó, Peru,Egyiptom, Szíria, Babilónia, India és Kínaországokban.

Ebben a korban tehát munkáskérdésrőlszó sem lehetett, a munkásnak nem voltjoga, nem volt akarata, ő nem volt tényezőa társadalomban, ő egyszerűen nulla volt.Annyi, mint az igavonó állat, mely abrakots istállót csak azért kap, hogy minél többetvagy minél gyorsabban húzzon, sőt még azigavonó állatnál is nyomorultabb lény, mertha utóbbi beteg lesz, orvost hívnak mellé,de az ókor nem találta érdemesnek a mun-kást arra, hogy betegágyához orvost hívjon.

A fejlődés további folyamán, a közép-korban a rabszolgaság megszűnik, de ennekhelyébe a jobbágyság lép, mely tulaj donképmég mindig rabszolgaságot jelent, csupánszelídebb formában.

A jobbágyok már nincsenek az államfőközvetlen uralma alatt, de az ország nagyurai, vezérei, katonái, papjai nemcsak osztoz-kodnak rajtok s ezek csaknem oly önkénye-sen uralkodnak rajtok, mint az ókor vérengzőzsarnokai, tehát itt ismét nem lehet munkás-kérdésről szó.

145

Az új kor elején megindul a jobbágyságfelszabadítása, alakul ki egy új társadalmiréteg, a kézimunkások rétege, kialakul a céh-rendszer.

A céhrendszer annyira szabályozta, kor-látozta a termelést, szabályozta a munkásigényeit, a munkaadó kötelezettségét, annyiraszabályozta magát a munkát, hogy munkás-kérdésről még itt sem lehetett szó.

A házi ipar, a céhbeli ipar annyit állítottelő, amennyire mindenkor szükség volt, semtöbbet, sem kevesebbet.

És pontosan meg voltak határozva a mun-kások javadalmai, amelyeknél többet nemkövetelhetett, mert a céh ellenőrizte s ha túl-ment a határon s feljelentették, a céh elvettetőle munkajogosultságát. A céh rendeletéheztartotta magát a munkás és a munkaadó,tehát munkáskérdésről, illetve a két fél megnem egyezéséből folyó zavarokról itt mégnem lehetett szó.

Mikor állott azonban elő a munkáskérdés.

Akkor, midőn beállott a gyári termelés,midőn a technika óriási fejlettségénél fogvanagyrészt gépekkel helyettesítették a kézimun-kát és az egyéni termelést a tömegtermelésváltotta fel. Midőn nem az lett a főcél, hogyjó munka készüljön, de hogy minél gyorsabbés olcsóbb munka legyen.

A munkáskérdés előállott akkor, midőnaz ipari termelésben megindult a nagy ver-seny, a mindent letipró könyörtelen verseny,midőn a termelő nem megrendelésre, de rak-tárra dolgozik.

146

Ilyenformán nagy árúkészletek halmozód-hatnak fel, melyek hirtelen vagy egyáltalánnem értékesíthetők, minek folytán a gyár,illetve a megfelelő vállalat kénytelen a munka-díjakat leszállítani vagy a munkaidőt a meg-felelő díjjal kapcsolatosan leszállítani, esetlega munkások egy részét rövid időre vagy telje-sen elbocsátani.

Ettől a pillanattól kezdve a munkás halá-los ellensége lesz a munkaadónak s megkezdő-dik a harc a munkás és a munkaadó közt.

Hiszen a munkás és a munkaadó köztiharcnak más okai is vannak és voltak, így amunkaadó kapzsisága, zsarnoksága, szívtelen-sége, ezzel szemben a munkás képzetlensége,butasága, nemtörődömsége, ezek mind emberitulajdonok, amelyek szinte harcra tüzeltékegymás ellen a munkást s munkaadót, deezek inkább egyéni vagy csoportjellegűek, sbizonyos mértékig az ellenfél részéről indo-koltak és könnyebben elintézhetők voltak.

De hogy százak, ezrek, jó munkások,egész nagy kereseti osztályok azért veszítsékel kenyerüket s jusson családjuk a legnagyobbnyomorba, mert a munkaadó nem tudja mun-kájuk eredményét értékesíteni, ez a legnagyobbmértékben igazságtalan s emberileg tűrhetet-len állapot.

Ezeknek a viszonyoknak a szanálására,illetve a munkás és munkadó közti jó viszonyhelyreállítására, a túltermelés korlátozására sa munkásnak s családjának egészséges s tisz-tességes megélhetésére, betegségben s öreg-ségben való biztosítására kell a társadalom-nak, kell az államhatalomnak törekedni, demindig csakis a dolgozó, a képzett, a köte-

147

lességtudó munkással szemben. Mert a lusta-ságnak, hencegésnek, amerikázásnak, a szak-képzettség és szorgalom nélkül örökké emberijogokra való apellálásnak támogatása, melytulajdonságok manapság a munkások egyrészét jellemzik, vészthozó és megsemmisítőhatása lenne az államra és az egész társada-lomra nézve. De a derék munkást pártolni sneki és családjának a tisztes megélhetést bizto-sítani, ez igazságos és jól felfogott érdeke azállamhatalomnak annál is inkább, mert kü-lönben a munkás a nemzetközi szociáldemo-krácia karjaiba veti magát, mely pillanatilagkedvez érdekeinek, de lassankint tudatlanságafolytán aláássa az államot, az egyéni gazdál-kodást, megsemmisíti a munkalehetőségeket,megsemmisíti a termelést s kenyerétől meg-fosztja magát a munkást is.

De lássuk miként igyekszik a munkásmagán segíteni.

Az ipari munkások szakszervezetekbetömörülnek, egyesületeket alkotnak, megala-kítják a sztrájkkasszát és sztrájkolnak. Ez aző fegyverük a munkaadók ellen, a tőke ellen,a túltermelésokozta nyomor ellen. El kell is-mernünk, hogy ehhez joguk van s hogy bizo-nyos fokig kényszerítvék e lépésre. De enneka szakszervezetbe, munkásegyesületbe valótömörülésnek, ennek a sztrájkkasszának egyigen veszedelmes oldala van, az, hogy nemzet-közi szervezet. Segít a munkáson, éppen mivelnemzetközileg van szervezve s az egész világravan kiterjesztve s így nagy hatalmat képvisel,de elvonja a nemzettől, a társadalomtól,amelyben él, államot képez az államban, dik-tál, parancsol, előír, megbontja az állami egy-

148

séget, aláássa a nemzeti eszmét, megöli anemzeti államot.

Ezt mindenáron meg kell akadályozni sez csupán úgy lehetséges, ha az államhatalommaga igyekszik a munkáskérdést szabályozni,a túltermelést lehetőleg korlátozni, a munkáss munkaadó közt kiegyenlítő szerepet játszani,ha az állam oly intézményeket alapít s fenn-tart, melyek helyettesítik a munkásegyesületeksegítségét és a sztrájkkasszát. Ilyen az államimunkásbetegsegélyző egyesület, az állami rok-kantbiztosító egyesület, az állami munkaközve-títő hivatal, melynek feladata a munkátlano-kat munkához juttatni, s munkanélküliségesetére kölcsönnel támogatni, kisegíteni, asztrájkkassza mintájára, ez által a nemzet ki-ragadja a munkást a nemzetköziség karmai-ból; a munkás, ha van mit ennie, ha el vanlátva családja betegség s aggság esetére, haérzi, hogy jóléte, biztonsága nem a sztrájk-kasszától, de a nemzettől függ s várható,nem lesz bolond, hogy nemzetközivé legyens megtagadja saját szülőföldjét.

Ε mellett a munkaadó és a munkás-osztálynak is mindent el kell követni sajátjól felfogott érdekében,hogy egymással békébens jóbarátságban éljenek, hiszen egymásra van-nak utalva, kell hogy egymásra találjanak.

A munkaadó hagyjon fel kiszipolyozó, amunkás túlkövetelő törekvésével. A munka-adó, kivált a fárasztó s egészséget rontó gyáris bányavállalatoknál, igyekezzék gondoskodni,hogy munkásai jól megélhessenek, hogy egész-séges lakásuk legyen, hogy orvosi felügyeletalatt legyenek, hogy testi s lelki szórakozásuklegyen, így sport, turisztika, labdajáték, olvasó-

149

terem, könyvtár, ismeretterjesztő előadások,mozi stb.

A tapasztalat mutatja, hogy azok a mun-kások, akiknek testi s lelki szükségletérőlgondoskodva van, nem vetik magukat a nem-zetközi szociáldemokratizmus és kommuniz-mus karjaiba, de a nemzeti állam hívei ma-radnak. A munkás s munkaadó ellentéténekkiegyenlítésére igen hathatós eszköz az is, haa munkás egyúttal vagy legalább részbenmunkaadó is lesz, miként az már sok vállalatnálbe van vezetve. A munkás lassan apródonkéntvegye át a gyártáshoz szükséges tőke egy részét,a munkás javadalmát is az üzleti haszon bizo-nyos százaléka alkossa. Ez a módszer lénye-gesen hozzájárul az ellentét csökkentésére.

De még egyszer utoljára felhívjuk itt amunkásság figyelmét arra, hogy az európaitársadalom még ma nem érett meg a nemzet-köziségre, ennek az ideje is meg fog jönni,de ma még nem jött meg, ne hallgasson anemzetközi apostolokra, kik saját önző érde-kükből félrevezetik, elcsábítják őt tartózkod-jék a nemzetköziségtől, mert ma ez az őromlását is okozná. A nemzeti állam aláásásaegyüttjár a nemzeti termelés elpusztításávals akkor az egész munkásság koldusbotra jut.

Keresse a munkásság ha lehet egyenest,ha nem lehet az államhatalom közvetítésévela megértést a munkaadóval és igyekezzék azállamnál keresztülvinni, hogy az az őt támo-gató szociális intézményeket életbe léptesse,de ezzel szemben ragaszkodjék becsülettelhazájához, a nemzeti eszméhez, mert csak ezúton és ez által lehet hatalmas, viruló és bol-dog a munkásosztály.

150

Szinte látjuk erre az internacionálé általfélrevezetett munkáscsoport gúnyos megjegy-zéseit, és mit teszünk mi ezekre a megjegy-zésekre, a legnagyobb hidegvérrel Moszkvafelé mutatunk, a nemzetközi munkásszellemnerói diadalát ülte Oroszország hó és jég-mezőin a kollektív rendszerével, a termeléstbelefagyasztotta a hó- és jégmezőkbe s sokmillió derék munkáscsalád éhhalálát okozta.

A művészet.

A kíváncsiság mellett az embernek máso-dik alapvető szellemi tulajdonsága az után-zási vágy, a teremtés.

Miként a kíváncsiságot, úgy az utánzásivágyat már az állatoknál is feltaláljuk, kiváltlegközelebbi fajrokonainknál a majmoknál.

Az utánzási vágy, mely az embereknéláltalánosan fellelhető szellemi tulajdonság,már a legkezdetlegesebb emberfajoknál fel-található, a természetet utánozzák magatartá-sukban, járásban, táncban, énekben, ruházat-ban, fegyvereikben, házi eszközeik, építkezéseikáltal, már ezek a vademberek kiválasztják azőket környező világból az ásvány, a növényés az állatvilágból azt, ami nekik tetszik ésazt igyekeznek utánozni, újraalkotni, meg-teremteni, ez a művészet.

Tehát mi a művészet? A természet után-zata, a természetből kivett azon jellemvonásokösszeállítása és visszaadása, amelyek az éntetszését megnyerik, tehát az én és a külvilágösszhangjának megvalósítása, a szép meg-teremtése.

Minden ember, — a legvadabbtól a leg-

151

civilizáltabbig, szegénytől gazdagig, a gyönge-elméjűtől a nagy tehetségűig, bármely foglal-kozású is legyen, többé-kevésbbé művész, — amagatartásban, beszédében, ruházatában, lakás-ban, szórakozásaiban igyekszik a szépet ki-fejezésre juttatni, igyekszik a természetet utá-nozni, igyekszik a saját lelki világa és a kül-világ közti összhangot megteremteni.

De ezenkívül vannak egyes emberek, kikaz ember és a természet összhangját jobbanátérzik és tökéletesebben, általánosabban tud-ják kifejezésre juttatni, ezek emberek az úgy-nevezett művészek.

Egy ily művész az egész emberiség helyettvagy annak egy-egy nagy csoportja helyettátérzi a természeti formák és színek szépségétés tökéletességét, és utánozza és visszaadja,megteremti azt hatalmas épületek, fenségesszobrok és színdús képek formájában.

Vagy átérzi az erdő madarainak szerelmidalát, víg csicsergését, az őszi szél panaszosbugását, a vad vihar félemlítő tombolását,ezeket átérzi s zene alakjában örökszépetalkot.

Vagy összeszedi a külvilágból mindazt,ami nekünk tetszik, ami összhangban vanlelki világunkkal, akár mint mélységes fájda-lom, akár mint kitörő öröm és lelkesedés,és ezen vonásokat gondolatok alakjában tárjaelénk. A költő, az író, megteremti régi vilá-gunk összhangját a külvilággal, az erkölcsivilággal, midőn gondolatait, élményeit, meg-figyeléseit szavakba önti, a költő, az író, meg-teremti azt a másolatot, mely mindnyájunklelkében visszhangra talál, megteremti aszépet.

152

A teremtés a legmagasztosabb dolog, alegnagyobb kéj és gyönyör, amit ember át-érezhet; midőn az ember a rideg kőben, aszíntelen vásznon, a holt állati húrból, azérzéketlen betűk által újra teremti a világotés önmagát, újra teremti fenséges vonásai-ban, mély fájdalmában s megőrjítő öröm-mámorában.

Teremteni annyi, mint megragadni anapot, összeolvasztani lelkünkkel s ezzel akápráztató, tündéri szép fénnyel világítanibe az egész világot.

A teremtés földi létünk és lényünk leg-nagyobb gyönyörűsége.

A művészet a tudománnyal kapcsolatos,sőt annak kiegészítő része, az ismeret adataitáltalunk tetsző s megérthető formákban ki-fejezni, ez is művészet, a tudományos művé-szet csúcspontját a filozófia képezi.

A tudomány és művészei iránti vágy kell.hogy minden ember le iké t uralja, életét meg-nemesítse, őt az anyagi tülekedés szintjénfelül emelve, életét igaz örömmel és megelé-gedéssel eltöltse.

A nagyravágyás

Az anyag alapsajátságából, a tömörülésivágyból, a szerves lény növési törekvésébőlered. A növény, az állat igyekszik megnőni,megszaporodni, ugyanígy vagyunk az ember-rel, az emberi vágyakkal is. Minden emberigyekszik nagyra nőni, gazdag vagy hatalmaslenni.

A nagyra vágyás a természeti őserő, azönzés következménye, mely folyton unszol

153

előre, előre; mindig csak a fényt a pompái;,a dicsőséget mutatja, tekintetünket folyton azég felé fordítja.

A nagyravágyásnak sok az áldása, demég több az átka.

A nagyravágyás teremti az anyagi, aszellemi kincseket, de egyúttal mérhetetlenkint és boldogtalanságot is.

Nagyravágyás nélkül a világ nagy alkotásai,nagy teremtései, nagy erőkifejtései elmarad-nának, folyása sokkal lassúbb s csendesebblenne, sok szépet, dicsőt, áldásosat nyújt, demilliók és milliók könnye árán.

A nagyravágyó ember mindent elérhet,csak egyet nem, a boldogságot és nyugalmat.

Csak a szerény nagyravágyástól mentember lehet megelégedett.

A nagyravágyást fékezni, mederbe szorí-tani kell, mint a megáradt folyót, mely hacsatornákba szétoszlik, áldást hozó az egészvidékre, de ha meg nem fékezik, mindent el-pusztít; így a megfékezett emberi nagyravágyásáldásává lesz úgy az egyénnek, mint az egészemberi társadalomnak, a nagyravágyást nemszabad megölni az emberben, de fékezni,szabályozni kell azt.

A nemzetközi testvériség.

A legszebb cél, amit az emberiség magánakkitűzhet, a nemzetközi testvériség, — ez atársadalmi fejlődés csúcspontja — de nemzetialapon.

Mit jelent ez, ez azt jelenti, hogy mindentársadalmi egyed elsősorban forró önfeláldozóérzéstől legyen eltelve, de mint ilyen szilár-

154

dan a nemzetiség alapján állva, legyen anemzetközi testvériség hű barátja.

És mi ezt a nemzetközi testvériségetmásképen el sem tudjuk képzelni, mert mi-helyt a társadalmi egyedek megtagadjáknemzeti érzésüket, abban a percben már nemlehet szó nemzetközi érzelmekről.

Csakis a nemzetiség talaján állva, lehetvalaki a nemzetközi testvériség híve ésapostola.

Ez első pillanatra paradoxonnak látszik,pedig így van. Egy sovén magyar, olasz,francia, német vagy lengyel lehetnek a nem-zetköziség barátai, de egyes hazájuk érdekeitszívükön nem viselő, annak érdekeivel magu-kat nem azonosító társadalmi egyedek, u. n.hontalan bitang világpolgárok, a nemzetközitestvériséget nem valósíthatják meg, sőt mégarról nem is ábrándozhatnak.

Mert mi ad testvériségünknek értéket éstartalmat? Csupán faji jellegünk, melyneklényege a saját szülőföldünkhöz, a saját faj-tájunkhoz való hű és forró ragaszkodás.Ezen az alapon állva s csakis ily módonajánlhatjuk fel a nemzetközi testvériség oltá-rára mindazt az értékeset, amit lelkünkbenaz igazi humanizmus, a nemes emberi szere-tet felhalmozott.

Tehát mint a hazánknak rajongó fiai fog-junk testvéri kezet egyébb hazák rajongó fiai-val, keresve s megtalálva a közös szálakat,melyek összefűznek.

Törekedjünk arra, hogy ez a nemzetközitestvériség minél előbb, minél bensőbb tar-talommal kiépüljön.

155

A nevelés.

Úgy az egyes ember, mint a nép, a nem-zet, a társadalom fejlődésére, boldogulásáraés jólétére nézve igen fontos a nevelés.

Az embert nevelni kell, hogy megálljahelyét az életben, az embert nevelni kell,hogy boldoguljon, hogy ne ártalmas, de hasz-nos tagja legyen a társadalomnak.

Az ember társas állat, ebben az elneve-zésben benne foglaltatik az ember jellege, ehhezmérten kell az embert nevelni, előkészíteni.Társas állattá kell képezni az embert, vagyiskiképezni azon tulajdonságokat, melyek bir-tokában mint társas állat megélhet.

A nevelés tehát két irányú kell hogylegyen, egyrészt oly képességeket kell kifej-leszteni az emberben, melyeknek birtokábana mindennapi kenyeret önmaga és családjarészére megszerezheti, másrészt oly módonkell nevelni jellemét, hogy a társadalomban,amelyben él, fenn tudja magát tartani, ahhoztudjon alkalmazkodni, sőt annak hasznostagja legyen.

Tehát testi vagy szellemi képességét kelloly irányban nevelni, hogy az életfenntartáshozszükséges javakat magának s családjánakmegszerezhesse, ezért az életrevalóságot, azérvényesülési képességet kell benne nevelni,viszont fékezni kell benne a vadállatot, atúlságos önzést és vadságot, rá kell tanítaniaz embert az önfékezésre, a rendszeretetre ésalárendeltségre, meg kell vele értetni, hogy atársas együttlét alapfeltétele a szervezettség,mely magával hozza az alárendeltséget, akötelességtudást, a szervezeti egésznek úgy

156

családnak, mint az államnak fennhatóságát, azazok érdeke alá való feltétlen alárendeltséget.

A nevelés kell hogy megtanítsa az embertarra, hogy vágyait fékezze, kell hogy meg-tanítsa arra, hogy nem ő az egyetlen és fő-személy, aki körül forog az egész világ, meg-tanítsa az indulatainak, az indulatkitöréseinekfékezésére.

A nevelés kell hogy megtanítsa az emberta család, az állam, az embertársak legnagyobbfokú szeretetére és tiszteletére.

A nevelés kell hogy megtanítsa az emberta természet, az állat- és növényvilág megis-merésére és megbecsülésére.

A nevelés kell hogy megtanítsa az emberta tisztaságra s rendszeretetre.

A nevelés kell hogy megtanítsa az emberta szerénységre és takarékosságra, megtanítsaarra, hogy nemcsak anyagi, de szellemi kin-csek is vannak, így elsősorban a természettanulmányozása, a szép teremtése, de főlega jó gyakorlása.

A nevelés kell hogy megtanítsa az embertarra, hogy az élet legelemibb s legáltalánosabbalapfeltétele az állandó munkásság és köteles-ségünk teljesítése, és hogy a legfőbb boldog-ság a család és a haza virulása, mindenekfelett pedig embertársainknak szeretete éstisztelete.

A nő és a férfi.

A nő a puhaság, a férfi a keménység.A világ fejlődésénél elmondtuk, hogy az

anyag fejlődése folyamán az elkülönülés (dif-ferenciálódás) következik be. Ilyen elkülönü-lés a nemi elkülönülés is, a kezdetleges egy-

157

sejtű állatok még közös neműek, később, afejlődés folyamán, a fejlettebb fajtáknál beálla két nemnek különválása.

A két nem alapsajátságai lesznek: a nőnéla puhaság, a férfinél a keménység. A puhaságmagával hozza a passzivitást, a negatív sarkot,a keménység magával hozza az aktivitást, apozitív sarkot.

A nő kell hogy egész lényében, megjele-nésében, cselekedetében a puhaságot képvi-selje. Az igazi női jellem, az igazi női érték,amit a nőben természetesnek, szépnek talá-lunk, a puhaság, a gyöngédség, a gyöngeség.

A nőnek már külső formája is erre vall,kerekded, gömbölyű, lágy, nem szögletes, neméles, nem érdes.

Minden ami a puhasággal határos, az szépa nőben, az vonzó, az kellemes, minden ami akeménységgel határos az természetellenes, azvisszataszító úgy testben, mint lélekben.

Kell tehát, hogy a nőnek nem csak testelegyen puha és gömbölyű, de lelkülete is,szelíd, nyájas, engedékeny.

A keménység, az éles fellépés, a paran-csoló, uralkodó, kihívó magaviselet nem nőiesés nagy ellenszenvet ébreszt fel bennünk azonnő iránt, kinél feltalálható.

A nőnek passzívnak kell lenni, befogadó-nak, simulékonynak, szenvedőnek, tűrőnek; anő a negatív sarok, neki nem szabad irányí-tani, megállapítani, meghatározni; a nőnekalkalmazkodni, szótfogadni, engedelmeskednivaló.

Az az igazi nő, aki mindezt örömmelmegteszi, aki a meghunyászkodásban, alkal-mazkodásban, engedelmességben és aláren-

158

deltségben életfeladatát, boldogságát találja;az ilyen nő az igazi nő, a természet törvé-nyeinek és rendeltetésének megfelelő lény. Hanem ilyen a nő, akkor nem természetes lény,de egy szörnyeteg.

A nőemáncipáció a jelen korszak nagybetegsége, mert igaz ugyan, hogy a nő egyé-nisége is erősödik az idők folyamán, ameny-nyiben a kultúra az egyéniség erősödését álta-lában magával hozza s ez kifejezésre jut azontiszteletben, mely ma a nőt megilleti, míg azókorban a nőt csupán rabszolgának tekin-tették. A nőt ma mi civilizált népek nagyra-becsüljük, nagy szabadságot adunk neki,számtalan előjoggal felruházzuk, de meg kellmaradnia a természetességében, a természetalkotta rendeltetésében.

A nő kell hogy mindvégig nőies legyen,kell hogy szíve legyen, nagy meleg szíve, melymindig túlsúlyban marad az ész felett.

A nő kell hogy ott keresse boldogulását,megélhetési lehetőségét, ahova őt a természetrendelte, a család, az anyaság, a háztartás köré-ben. Ezek legyenek azon fogalmak, melyeklelkületét betöltik, ne kívánkozzék a nagy-világba, az élet küzdelmeibe, engedje át azo-kat a férfinak.

A nő ne legyen létért harcoló, tülekedőkalmár vagy aggresszív politikai lény, deéletcélja, vágyainak teljessége legyen a családifészek, melynek fenntartását és virulását hű-séggel, engedelmességgel szolgálja, kicsinyeitlenjéének teljes szeretetével s odaadásávalápolja s nevelje beléjük a természetes erköl-csöket, a családi élet szeretetét, a hazáértvaló önfeláldozást.

159

Az itt felsoroltak képezik a nő igazi hiva-tását, beszélhet nekünk akárhány nőemánci-pátor akármit, nevezheti felfogásunkat ósdi-nak, kigúnyolhatnak minket mint maradiakat,mi fenntartjuk kijelentéseinket s biztosan shatározottan állítjuk, hogy a családi erények-nek vissza kell térniök, a női természetesség-nek fenn kell maradnia a természet alkottahatárokban, mert ellenkező esetben a család,az állam, a társadalom szétzüllik.

A férfi viszont kell hogy kemény legyen,acélozottak legyenek izmai, acélozott legyenlelkülete is.

A férfi kell hogy parancsolni tudjon, őlegyen határozott, megingathatatlan, aki asaját akaratát, a maga elé józanul kitűzöttcélt tántoríthatatlanul kövesse ne inogjon,ne engedje magát befolyásoltatni.

A nővel szemben a férfi legyen a pozitívsarok, nem szabad, hogy a nőnek engedjen,neki kell a nőt magához vonzani, meg-hódítani, uralni, irányítani, engedelmességrebírni.

A férfi eszes legyen, az esze mindig túl-súlyban legyen szíve felett, s mindig a hidegész uralja elhatározását, tetteit.

Minden ezekkel ellenkező férfi természet-ellenes, nevetséges figura, amely nagy káráraválik a társadalomnak.

Megengedjük, hogy nőben és férfiban azitt előadott természetes formáknak sok kivé-tele van, ez sajnos így van nagy kárára azemberiségnek, de a kivételek csak megerősí-tik az általános törvényt. Azonban arra kelltörekednünk, hogy e kivételek számát mindhamarabb apasszuk, hirdessük mindig a ter-

160

mészetességet úgy a nőnél, mint a férfinál, sez irányban neveljük az emberiséget.

A férfi vágyakozzék a nagyvilágba, anagyvilág porondja legyen az ő küzdőtere.

A férfi vegye ki részét teljesen a létértvaló küzdelemből, igyekezzék érvényesülni,igyekezzék lelkületét a világra kivetíteni, igye-kezzék a világot meghódítani, akár gazdasági,akár erkölcsi vagy kulturális célja érdekében,a saját maga lelkülete és felfogása szerint.

A férfi sohase legyen puha és engedékeny,sohase legyen habozó és ingatag.

A férfi legyen mindig következetes, mégha tévedett is.

A férfi sohase legyen gyáva, ne rettenjenvissza semmitől és senkitől.

A férfi legyen mindig józan és hidegvérű.A férfi sohase árulja el, hogy mi uralja

a lelkét, igyekezzék mindig indulatain ural-kodni és indulatkifejezéseit visszafojtani.

A férfi legyen nagylelkű s önfeláldozó.

A nyár.

A nyár az érett kalász. Mindenfelé termésés fejlettség; megérett a kalász, megérett agyümölcs, a nap forrón süt, az erdő, mezőteljes fejlettségében pompázik.

Ez az erő, a hatalom, a munka, az érettségkorszaka. A termés elérte delelőjét, a munkaelérte jutalmát. Az erőket, a küzdelmet sikerkoronázta. A takarítás ideje bekövetkezett.

Az erők teljes kifejtése, a termékenybujaság s önteltség jellemzik e korszakot, nemaz ártatlan szívű hamvas fiatalság, de az érett-ség kihívó önteltsége, higgadtsága és józansága.

161

Az élet nagy viharai már megtépázták alombot, a vetés életölő gazzal telehintve küzda létért, a győzelemért, a lélek már nem ár-tatlan, a szűziesség hamvát könyörtelenül leva-karta az élet, de még állja a harcot többé-kevésbbé diadalmasan, erejének, józan eszénektudatában.

A világ, az élet előtte nem ragyogó szi-várvány, de sűrű erdő, melyet folyton irtanikell, vagy magas hegyhát, melyen egyensúlyttartva halad.

Lelkét nem vágyak, remények, ábrándokfoglalják el. de maga az élet, a valóság ezerküzdelmeivel, munkájával, áldásával és nyo-morával. Kaszával a kezében halad lépésről-lépésre aratva hatalmas, edzett karjával a ka-lászt, gyűjtve rakásra a termést, hogy magtáralegyen önmagának, családjának és hazájának.

Az olvasmány.

Szinte szédületes az a gyors iram, amellyela mai társadalom a teljes szétzüllés felé, asaját vesztébe rohan; valóban megdöbbentőaz a végtelen könnyelműség, amellyel az érzé-kiségtől teljesen ittas emberiség a szabadszerelem erkölcstelen mocsarába belefullad.

Ezen életfelfogás kizár minden nemesebbeszmei törekvést nemcsak, de megtámadjaazon pilléreket, melyeken a társadalom szer-vezete, az egyének boldogsága, testi egészségeés lelki egyensúlya nyugszik.

Ezen életfelfogást nagyban előkészíti éskimíveli a helytelen olvasmány.

A mai sajtótermékek nagy része, úgy anapilapok, mint a heti-, havilapok, végül a

162

szépirodalmi különtermékek ezt a lélekrom-boló irányt szolgálják.

A felcserepedő fiatalság egyebet sem olvas,mint idegfelizgató, a nemi érzéket folyton csik-landozó, a lelki elégedetlenséget tápláló üres,léha szerelmi történeteket és elmefuttatásokat,melyek fittyet hánynak minden nemes és esz-ményi érzelemnek és törekvésnek.

Ezen olvasmányok nem mívelik, de való-sággal a legteljesebb mértékben megmérgezika fiatalság lelkületét.

Ütött a végső óra, hogy a társadalomvezetőemberei gátat vessenek a mai sajtóter-mékek erkölcsromboló munkájának, melynekeredménye a sok boldogtalan, önmagával meg-hasonlott lélek, akik virágzásuk kezdetén erő-szakosan eldobják magoktól az életet.

A mai társadalom ezen rákfenéjét úgyirthatjuk ki gyökeresen, ha sürgősen elkoboz-zuk és betiltjuk mindama olvasmányt és cikket,melyek a vészthozó dekadens irányt terjesztik,és ha a lélekre ismeretterjesztőleg és nemesí-tőleg ható olvasmányokat adunk az emberekkezébe.

A népnevelőknek sürgős gondja legyenarra, hogy az emberiséget lássák el természet-ismertető, földrajzi és történelmi adatokattartalmazó érdekfeszítő olvasmányokkal, hogyezekből az ember megismerje a világ ezer ésezer csodáját, szépségét, hogy megismerje,megszeresse az eget, a földet, hogy megismerjesaját történetét, továbbá oly olvasmányt adjunka nép kezébe, amelyek bevezetik a művészetfenkölt hónába.

Szépirodalom is képezheti az olvasmánytárgyát, hisz erre is nagy szüksége van a

163

munkában kifáradt embernek, de ezek ne azállati állapotba való visszasüllyedést, de a lelkigazdagodásnak és önzetlen emberszeretetnekkultuszát képviseljék.

Az orvos.

A lelkész és a tanító után következik,mint az emberiség nagy jóltevője az orvos,míg a lelkész és a tanítló az ember lelki ki-képzéséről s egészségéről gondoskodik, addigaz orvos a testi egészségének őre és ápolója.

Erről a mesterségről is elmondhatjuk,mint az előbbi kettőről, hogy szeretni kellazt, teljes szívvel s lélekkel annak kell élni, deérteni is kell azt, mert különben nem haszna,de veszedelme lészen az emberiségnek.

Alig képzelhető el szebb pálya, mint azügyes és önfeláldozó orvosé; nem-e nagy bol-dogság reánézve, ha a gyöngéknek vissza-adja azok erejét, ha a nagybetegeknek vissza-adja életét; mennyi fájdalomkönnyet varázsolát örömkönnyé, az az orvos, ki megmenti azemberek egészségét és életét.

Egyház, iskola és kórház azok az államiintézmények, melyek hivatvák a szülői neve-lést kiegészíteni és folytatni. Boldog az anemzet, mely ezen intézményeket a lehetőlegnagyobb tökélyre emelheti, boldog az anemzet, melynek papjai, tanítói s orvosai alegteljesebb önfeláldozással és altruisztikusszeretettel töltik be hivatásukat.

A legszigorúbb cenzúra alá kell vennimindazokat, kik orvosi pályára készülnek,csakis az arra termett, valódi tehetségeketszabad odaengedni, mert akinek erre való

164

rátermettsége nincs, az rengeteg nyomornak,szenvedésnek és pusztulásnak lehet okozója.

Nem elég az, ha valakinek kedve és lelki-ismeretsége van e pályán, ide határozotttehetség kell. Míg a tanító s lelkész ha buzgó skötelességtudó, megállhatja helyét, az orvosipályánál ez nem elégséges, erre különös tehet-ség kell, ez a diagnózis.

Csak az az orvos töltheti be jól hivatását,akiben megvan a betegség felismerésénekképessége, ez a legszigorúbban ellenőrizendős kívánatos, hogy csak az az orvos kapjondiplomát, kinél ez a tehetség feltaláltatott.

Az önuralom.

A kultúra, a művelődés eredménye az ön-uralom, mely igen fontos emberi tulajdonság aboldogulás és az érvényesülés szempontjából.

A gyermek vagy műveletlen ember nemképes uralkodni önmagán, érzelmén, szenve-dését, örömét, indulatait azonnal elárulja arc-kifejezés, hang és taglejtés formájában.

Az emberi boldogulásnak fontos kellékeaz önuralom. Aki fékezni tudja szenvedélyeit,az könnyebben fog élni, józanabbul fog gon-dolkodni, egészségét, testi és lelki nyugalmátjobban megőrzi, életcélját könnyen éri el. Akinem árulja el érzelmeit, nagy előnyben van alétért való harcban embertársaival szemben.

Az önuralmát megőrző ember minden-felé, mindenki részéről nagy tiszteletben része-sül, s sokkal simábban, kevesebb ellenállásnélkül jut kitűzött célja felé, mint aki aztelveszti és ezáltal indulatosságát, gyengéitembertársai előtt leleplezi.

165

Nincs ellenszenvesebb ember annál, akigyermek módjára szabad folyást enged érzel-meinek, akaratosságának.

A nevelés és a civilizáció főfeladata legyenaz önuralmat az emberiségben a legnagyobbfokig kifejleszteni; ez az angol nevelés alap-pillére.

Mindnyájan tűzzük ki magunknak, hogyteljes igyekezettel azon leszünk, hogy énünket,önzésünket s az ebből kifolyó összes érzelminyilatkozatokat lehetőleg fékezni fogjuk, akkorsikeres lesz életműködésünk — nemcsak, de azemberiség általános tiszteletét fogjuk magunkszámára kivívni.

Az önzés.

A természeti erő mint alapsajátságotbeleoltotta az emberbe a legridegebb önzést.

Az önzést a természet az összes szerveslényekbe beoltotta önfenntartási ösztönből.A növényeknél s az állatoknál a legkönyör-telenebb önzést találjuk fel, mely abban nyil-vánul, hogy egyik növény vagy állat a mási-kat, ha útjában áll, felfalja. Az ember is éppolyszerves lény, mint a növény vagy állat, azoknakalapsajátságaival, ezt soha feledni nem szabad,az ember is mind, kivétel nélkül, legridegebbönzéssel van eltelve.

Nagyon tévednek, akik az emberről, mintönmegtagadó magasztos altruisztikus lényrőlábrándoznak, ez egy rettenetes tévedés, amibegyakran egyesek, mint társadalmi osztályok,sőt egész népek beleesnek.

Az ember önző vérszomjas vadállat, amelyteljesen közömbös embertársai szenvedése, nyo-

166

morúsága iránt, önmaga szeretne minden jót,élvezetet, minden birtokot és hatalmat magá-hoz ragadni, s a legkisebb meggondolás éshabozás nélkül löki félre vagy pusztítja elazon embertársait, akik törekvésének útjábanállanak.

Mégis — mondod szíves olvasó — azember sok altruisztikus vonást tüntet fel, sokembervédő törvényt hoz, emberbaráti intéz-ményt létesít. Igenis a kényszer folytán, jólfel fogott érdekében, hogy meg tudjon élni,hogy fel ne falják egymást fogcsikorgatvabeleegyezik szabad öldöklésének s erőszakos-ságának korlátozásába, de ahol s a mint ha-talomra jut, ahol s amint szabadon, sajátkedve szerint cselekedhet, azonnal napfényrejut a vadállaténál kegyetlenebb vérszomja éserőszakossága, amiről a múlt és a közelmúltforradalmai és háborúi fényes bizonyságotnyújtanak.

Ilyen szemüvegen át kell nézni ember-társainkat, akkor megértjük a történelmet,akkor nem fogunk az emberekben csalatkozni,akkor nem leszünk váratlan és kellemetlenmeglepetéseknek kitéve, akkor fel leszünkellenük vértezve, úgy fogjuk őket látni, ahogya természet őket megalkotta.

Ezt az önzést anyagi sajátságnak nevez-hetjük, ez az az anyagban rejlő őserő nyilat-kozata.

Ez az anyagi sajátság minden gonoszság-nak, emberi szenvedésnek és szerencsétlenség-nek kútforrása, ez tüzeli fel az egyik emberta másik ellen, az egyik törzset, fajt, népet,népcsaládot a másik ellen.

A fehéret a néger ellen, a sárgát a fehér

167

ellen, a szlávot a magyar ellen, a franciát agermán ellen, az angolt az orosz ellen s viszont,a mohamedánt a hindu ellen, a zsidót a keresz-tény ellen, a katholikust a protestáns ellens viszont.

Az apát a fiú ellen, a fiút az apa ellen,testvéreket rokonokat egymás ellen, alattvaló-kat államfő ellen s viszont. Termelőt fogyasztóellen, munkást munkaadó ellen s viszont.

Ez az önzés, ez az anyagi sajátság ez magaaz ördög, minden gonosznak okozója, ez töltiel haraggal s bosszúvággyal az embereket,ez idézi elő a nagy elnyomatásokat, zsarnokiuralmat, az emberiség rabszolgaságát, üldöz-tetéseit s rettentő háborúit.

És miért van ez így, kérdezitek ? — mertennek így kell lenni, mert a természet tör-vényei így rendelik, mert ez az emberi létérdeke, mert az önfenntartásból kifolyólagennek így kell lenni, mert a harc a szerveslény éltető eleme, mert miként árny nélkülnincs fény, éjjel nélkül nincs nappal, tél nélkülnincs nyár, éhség nélkül nincs étvágy, munkanélkül nincs jóleső nyugalom, úgy szenvedésés harc nélkül nincs élet s élvezet.

Az anyag sajátsága magával hozza a küz-delmet, a szenvedést, a gyengék elnyomatását,kiirtását az erősek által, ezt nem nevezhetjükigazságtalanságnak, ez maga az élet, ez a ter-mészeti törvény, ez az anyagi erő természeté-ből folyik, mely anyagi erő (ördög) uralja azegész anyagi világot.

Mindehhez a jóistennek semmi köze nincs,a legnagyobb igazságtalanság és dőreségrevall úgy egyeseknek, mint az egész emberi-ségnek mérhetlen szenvedéseiért Istent fele-

168

lősségre vonni, mert az Isten szellemi hata-lom, aki teljesen ártatlan s tehetetlen az anyagivilág szenvedéseivel szemben.

Ezen „igazságtól áthatva teremtette Nietz-sche az »Ubermensch«-et, és hirdette a kivált-ságosak, az erős egyéniségek uralmát.

Az öregség.

Az öregség az árny, a hervadás, az őszkorszaka. Hova lett a lélek frissesége, hovalettek az ábrándok, remények, bíz azok mindeltűntek.

Az öreg ember lelke nem üde, de törő-dött, lekopott róla az ártatlanság, a romlat-lanság máza, ezer csalódáson, ezer kiábrán-duláson ment keresztül, s íme most tudja,hogy mennyit szenvedett és küzdött hiába.Az ideálok, amelyekért fiatal korában lelkese-dett, porba hulltak, a célokat, mit magánakkitűzött, meg nem valósíthatá. Az egész életétmeghiúsította az emberek önzése, gonoszsága,vagy a sors kegyetlensége.

A fényes fellegvár, mit magának az élet-ről, a boldogságról épített, összeomlott s mostitt áll, beteg testtel, összemarcangolt szívveiés eltompult aggyal.

Minden reményét és ábrándját elvesztette,elhervadva, elfonnyadva, testben és lélekbenlekopva és megtörve néz a jövőbe, melyrészére már semmi örvendetest nem hoz,csupána lejtőn való lecsúszást, az elgyengülést, végüla teljes sötétséget, a teljes megsemmisülést.

Mégis csak borzasztó a gondolat, hogyholnap meg kell semmisülnöm, teljesen meg-szűnnöm összes érzelmeimmel, gondolataim-

169

mal, egész énemmel együtt, nekem, aki min-den évben láttam a tavasz újraébredését,hogy az többé sohse lássam, hogy ne lássaktöbbé semmit a világból, annak ezer szép-ségéből.

És ez a nagy fekete, tátongó mélység,melybe bele kell esnem, az ettől való borza-dás feledteti velem a sok csalódást és keserű-séget, melyen átestem, feledteti velem gyenge-ségemet, öregségemet. Élni akarok, élni, úgyahogy lehet, ameddig lehet, örülni mindenapróságnak, amit a világ nyújt, igyekeznifogok az élet által nyújtott legkisebb örömetis azzal hálálni vissza, hogy jó legyek, hogyaz emberiség nagy önzését mérsékeljem, hogyaz önzés okozta sebeket gyógyítsam.

Ilyen legyen öreg korunk, béküljünk megéletünkkel, igyekezzünk megbecsülni az őszinapsugárt, térítsük szeretetre az emberiségetés tegyünk vele jót.

Az ösztön.

Az életerőnek azt a fajtáját, mely az állat-világ fejlettebb fajainál feltalálható, ösztönneknevezzük.

Az embernek lelke van, az állatnak ösz-töne van, mondjuk, ez által különböztetjükmeg egymástól a két világ szellemi életét,hisz van ebben némi igazság, de van bennesok emberi gőg is.

Számos állat van, így például a méh, ahangya, a majom, az elefánt, a háziállatokjó része, amelyek oly fejlett, sokszerû lelkiéletről tesznek tanúságot, amilyent sok ember-nél, még a művelteknél is gyakran nélkülö-

170

ziink, de a vadembereknél a legtöbb esetbenfel nem találunk. Másrészt alig van ember,aki igen sokszor ösztönszerűleg ne cselekedne,ezért ezt a határvonalat e tekintetben emberés állat közt mereven felállítani nem lehet.

De mi mégis a főkülönbség az ember ésállat közt, amitől indíttatva, az állattól meg-tagadjuk a lelket s csak ösztönt ítélünk nekioda? Ez az, hogy az állatnak nincs énisége,az embernek pedig van.

Az embernél a nagy-, a kis- és a nyult-agy egymásfelé helyezve található, ezáltallesz öntudatos lénnyé, ezáltal lesz a világura, míg az agy velőknek ezen centrikus egy-másfelé helyezkedését az állatnál fel nemtaláljuk.

Az ember öntudatosan él és cselekszik,szembehelyezkedik a világgal s igyekszik aztmintegy szembehelyezett önálló központbólkiindulva megismerni, felhasználni, uralni.

Ennek az önállóságnak, ennek az éniség-nek köszönheti az ember a többi világ felettihatalmát, ennek tulajdonítható az az óriásihaladás, a világ megismerése, saját céljairavaló kihasználása tekintetében, amit az állat-nál fel nem találunk.

De azért nem helyes és nem igazságosoly óriási válaszfalat állítani az ember és azállat lelki tevékenysége közé; az állatnak isvan lelki élete, sőt még a növénynek is, deaz emberé jóval fejlettebb.

A lelki erő mindhárom szerves világbanugyanaz, csupán az anyag összetétele, szerke-zete más, s ebben van a nagy különbség.

Mi, a materializmus hívei, elfogadjuk aközös erő tanát, az anyag rokonvoltát, az

171

alapvető életműködést, az anyagcsereképes-séget egyaránt mind a három szerves világnál,ezért a növény- és állatvilág iránt is szere-tettel és megbecsüléssel viseltetünk.

Az ősz.

Az ősz a sárguló falevél. Megindul abomlás, az enyészel, a rothadás. Sárgulnak,barnulnak, pirosulnak a levelek, szárad, bar-nul a mező, elnémul a madárdal, a bogarakzümmögése.

Szűnőben az élet, a vígság, az aratásmegszűnt, a takarítás befejeződött.

A nap fénye meggyengült, az egész ter-mészetet bizonyos bágyadtság, lanyhaság,bánatos hangulat szállja meg.

Sír az őszi szél, zörögnek a lehulott fa-levelek, s búsan költözik jobb hazába a madár.

A természeti erők életkedve megszűnt,rügy, bimbó, virág nem nyílik, nem fakad,nincs harc, küzdelem, minden csendes, bá-natos, hervadt, készül a téli nagy álomra.Ilyen az ember is, ilyen az emberi öregségkorszaka, az emberi lélek teljesen elfáradt azéletbe, a küzdelmekbe, alkotni, teremtenitöbbé nem tud, erőt vesz lelkén a hervadás,az elfonnyadás bús hangulata.

A tört remények, beteljesítetlen vágyak,megcsalt ábrándok, kielégítetlen életcélok éshiúság, mind ostromolják és marcangoljalelkét, mert már élete végén van, s a kitűzöttcélok megmászhatatlan, elérhetetlen hegyek-ként mellette elmaradtak. Még egy-egy erő-feszítést tesz, mindhiába, erőtlenül siklik lea meredek hegyoldalról.

172

Ez az ősz, a fonnyadás, a vesztett élet, avesztett remények, a teljes kiábrándulás ke-serű korszaka.

A pásztorkodás.

A gazdálkodás legelső és legkezdetlege-sebb formája a pásztorkodás, a legeltetés, ezáll legközelebb az állati természethez, amunkanélküli lustálkodáshoz. A vad népekmind vadász és halásznépek és ezek rabló-gazdaságból térnek át legelőször a pásztor-kodásra, mint legkevesebb munkát igénylőtermelő gazdaságra.

Afrika délövi néger népei majdnem ki-zárólag ma is vadász- és halásznépek, deAfrika mérsékeltebb zónájának lakói, mint pél-dául a zuluk és kafferek, a busmanok, úgyaz északi abesszinok, Núbia lakói és az ara-bok már mind pásztornépek.

Ázsia oly ősrégi kultúrájú, hogy ott márősfoglalkozású vadász- és halásznépekre nemtalálunk, a pásztornépek eredete a legrégibbtörténelmi időkre vezethetők vissza, ez aföldrész volt a legtöbb nép őshazája s ennekközepéből indultak mint pásztornépek a vilá-got meghódítani.

A pásztorkodás, bizonyos formában, ma isminden népnél, még a legműveltebbnél isfeltalálható, mert életszükségleteinek egy ré-szét csupán ezáltal fedezheti.

A pásztorkodás töri meg legelsőbben azember vadságát, változtatja át a zsákmányután leső rablót békés termelővé.

A pásztorkodás teszi az embert a termé-szet megfigyelőjévé, gondolkozó lénnyé. A pász-

173

tor legeltetve nyáját, megfigyeli a nap, ahold, a csillagok járását, megismeri az állatok,a növények életét, sajátságaikat, a pásztortermészetimádó lesz.

A pásztornépnél egy bizonyos nyugalom,méltóság, megelégedettség fejlődik ki, a pásztor-népnél gyökeret ver a szabadság érzete. Anagy sík mező, mely felett csupán az ég dom-borul, büszkévé, önérzetessé teszi a pásztoréletét, nyugalmát csupán az zavarja, hogygyakran kell legelőt változtatni az időjárás,az évszakok változásai szerint s ez képezi alegtöbb pásztornép eltolódásának, harciassáváltozásának alapját.

A pásztorkodás magával hozza az emberilakóház építését is, nem lakhatik barlangok-ban, fák, erdő oltalma alatt, de szabad mezőnlakik, hol védelmi intézkedéseket kell alkotniaaz időjárás viszontagságai ellen. így születikmeg a primitív önalkotta emberi lakás.

A protekció.

A munkának és a tehetségnek, a kötelesség-tudásnak és a becsületnek legnagyobb ellen-sége; a butaságnak, lustaságnak, léhaságnakés mindenféle szellemi, erkölcsi és testi fogyat-kozásnak legnagyobb barátja — a protekció.

A protekció a legnagyobb hatalom a vilá-gon, vele mindent el lehet érni, nélküle vajmikeveset.

A protekció maga az ördög, illetve anagy varázsló, kinek földöntúli hatalma van.

A protekció a szegényből gazdagot, a butá-ból okosat, a gyengéből erősét, a senkiből nagy-hatalmat teremt.

174

Ahol ő az úr, ott megszűnik a munka, aszorgalom, a tehetség becsülete, ott a senkiklesznek hatalmassá, ott az egész társadalombeteg, és szerencsétlen.

Es mégsem lehet mellőzni a protekciót,arra a társadalomnak épúgy szüksége van,mint az ételnek a sóra, csupán mérsékelnikell azt, miként a sót, mert ebből is megárta sok, mint a sóból.

Egy kevés protekcióra minden társada-lomnak szüksége van, hogy a gyakran élhe-tetlen, de azért értékes elemek el ne pusztul-janak, de viszont a nagymérvű protekció egytársadalom rákfenéje lesz, kipusztítván annaka tehetséges, munkás és tisztességes tagjait ésa szellemileg s erkölcsileg lezüllötteknek jut-tatván az uralmat.

A társadalom vezetőinek szigorú kézzels vasakarattal kell kiirtaniok a felburjánzottprotekciót.

A sejt.*

Az anyag fejlődésének alapformája a sejt.A leghatalmasabb gondolat, a legfonto-

sabb törvény a világon az egység gondolataés törvénye.

A csillagfényképezés és az azzal kapcso-latos színképelemzés útján megállapítást nyertaz a tétel, hogy az anyag és annak fejlődésea világ minden részében ugyanaz, — ebbőlaz következik, hogyha az anyagvilág valamelyrészében felismertük az anyag fejlődési for-máit, ezek alkalmazhatók a világ másik isme-

* Lásd Jász Géza 1911-ben megjelent művét: Asejt, mint a fejlődés alapformája.

175

retien részének fejlődésére is, inert hiszen afejlődési formáknak mindenhol egyformáknakkell lenniök. Ez a tétel már igen sok termé-szeti tünemény megfejtésére vezetett és mégtöbbnek a megismerésére fog vezetni.

Az anyagnak azt az alapformáját, mely-ben az fellép, illetve fejlődik, sejtnek nevezzük.

A sejtelmélet újabban óriási tért hódított,magas hegyeket lehetne összehordani azonkönyvekből, melyek a sejttel foglalkoznak sannak ismertetésével vannak teleírva.

A sejtelmélettel foglalkozó tudósok eddigazt a mulasztást követték el, hogy a sejtelmé-letet csupán a szervesvilágra terjesztették kiés nem alkalmazták a csillagvilágra és a tár-sadalmi világra, holott az egység törvényébőlvaskényszerűséggel következik, hogy e kétvilágra is alkalmazandó, sőt hogy épen a csil-lagvilág az alapja a sejtrendszernek. A tár-sadalmi világ, az emberiség történetének fej-lődése pedig fokról-fokra, úgy annak egészé-ben, mint részeiben pontosan levezethető asejtelméletből, fejlődési formái mind pon-tosan kimutathatók a sejtrendszer alapján,mely rendszer a csillag- és szervesvilágnakis alapja.

A világ egységének törvényéből folyik,hogy a bolygóvilág és a társadalmi világ isugyanazon állapotokat, fejlődési formákat mu-tálják fel, mint a szervesvilág. Tehát ha ösmer-jük a szervesvilág fejlődési törvényeit, kellhogy ez által már a másik kettőét is meg-értsük.

A szerves világ fejlődési formája a sejt,annak összes tüneteivel, tehát kell, hogy ha-sonló vagy azonos legyen a másik kettőé is,

176

persze különféle világokban némileg módo-sulnak a fejlődési tünetek, de az alapformamarad mindenhol ugyanaz.

De nézzük a sejt fejlődési formáit, ezeka következők.

/. Az élet alatt:a) laza sejt mag és kéreg nélkül,b)laza sejt sűrűsödő maggal,e) laza sejt szilárd maggal és kéreggel,d) szilárd sejt.

//. Az újjászületés alatt:a) oszlás,b) leválás,e) kiválás,d) párosodás.

A sejt az anyag fejlettsége szerint a háromemlített világban a következő alapformákatmutatja.

1. A csillagvilágnak ős sejtje = egy sejt,azaz: a bolygó.

2. A szervesvilágnak több sejtje, azaz: aszerv és itt, mint a szervesvilág legfejlettebbrészének, az embervilágnak központi több sejtje,azaz: az agy.

3. A társadalmi világnak sejti formái,melyek a fentieknek megfelelnek, ezek: acsalád, a haza, a társadalmi élet.

A spiritizmus.

A spiritizmus nem egyébb, mint a betegidegrendszer képzelődése.

Miután a természet szigorú következetes-ségű törvényei szerint testen kívüli lélek

177

nem létezhetik, vagyis nincs, miután a lélekmindig a szerves lény idegéletét jelenti s azideg elpusztultával a lélek is elpusztul, tes-ten kívüli lelkek nem lehetnek, tehát megnem jelenhetnek nekünk; miután nincsenek,velük érintkeznünk nem lehet.

A spiritizmus magyarázatát leli az embertelhetetlenségében, az ember örökké élni vá-gyásában. Kedvenc felfogása, melyet az összesvallásos hatalmak támogatnak, hogy a lélekhalhatatlan, tehát, ha a lélek halhatatlan,akkor létezik az elhalt lelke is, miért netalálkozhatnánk vele, hisz az szabadon jár,kel, száll, nincs anyagba zárva.

Természetes következménye eme felfogás-nak az, hogy az ily felfogású emberek kíván-nak elhalt kedveseik lelkével érintkezni ésáltaluk mindenfélét megtudni, amit sajáteszükkel kisütni nem tudnak.

Az emberek ezen könnyen érthető vágyátfelhasználják ügyes szélhámosok; részben ön-érdekből, részben uralkodni vágyásból ter-jesztik a spiritizmus lehetetlen tanát, a lelkek-kel való érintkezést és mindenféle titokzatosmódon hatva a gyengeidegzetű emberekre,igyekszenek őket megerősíteni abban, hogy alelkekkel találkoznak, hogy az nekik meg-jelenik s nyilatkozik. Ide tartoznak az asztal-kopogtatások és táncoltatások s az összes szel-lemidézések. Mindennek semmi alapja nincss azok csupán a vágyakodó emberi lélek, abeteg idegrendszer elámításan s félrevezetésénalapszanak.

178

A szabadság.

Oh szabadság, mily isteni szó, mily bű-vös, varázsszerű szó, csak puszta kiejtésed isgyorsabb lüktetésre bírja szívünket, gyönyör-rel tölti el lelkünket.

Óh szabadság, mily isteni fogalom vagy,jelented mindazt, ami felemel, ami nemesít,ami kiemel a nehézkes anyagból, ami meg-szabadít a forma lenyűgöző láncaiból.

Óh szabadság, mily isteni érzelem vagy,jelented a lélek legnagyobb gyönyörét, alélek líraimat az anyag felett, az egyén ural-mát a világ felett.

A szabadság, illetve függetlenségi vágy atermészeti őserő ajándéka, megfelel a centri-fugai azaz központfutó erőnek.

Ez a legszebb ajándék, amivel a termé-szeti őserő az embert meglepte, ez úgy azegyes ember, mint az emberiség legnagyobbkincse, melyért — miként a történelem bizo-nyítja — sok millió ember élt, dolgozott,szenvedett és meghalt.

A szabadság egy egyénnél vagy egy nép-nél a saját egyéniségének érvényesülését,gondolat, akarat és cselekvés-szabadságát, egy-szóval egyéniségének kifejtését, tehetségeinek,vágyainak kielégítését jelenti.

Ez tehát a legnagyobb s legnemesebbajándék, amit az egyén, vagy a nép nyerhet,és mégis igen óvatosan kell vele bánni, merta korlátlan szabadság megárt az embernek,úgy az egyénnek, mint a népnek, miknekelég sajnos példáját mutatja a történelem.

Az ember nem tud élni a szabadsággal,az megrészegíti, az ember elveszti a fejét,

179

túlzásokra ragadtatja magát és ő lesz a sza-badság megölője, a teljesen szabad emberbőllesz a legnagyobb zsarnok. Fényesen igazoltaezt például a francia forradalom vagy újabbana bolsevizmus.

A szabad ember nem tud élni szabad-ságával, az őt szenvedélyének, vágyainak,önző indulatának rabszolgájává teszi.

A szabadság, fájdalom ki kell monda-nunk, csak bizonyos korlátozás mellett üdvös,ha bizonyos fokig ellensúlyozza azt a fegye-lem, az alárendeltség vagy szervezettség érzete.

A korlátlan szabadság, a centrifugalerőmellett ott keli lenni a centripetalerőnek is,hogy az ember boldog lehessen, hogy él-hessen.

A szabadság utáni vágy öskeletű, azemberiség kialakulásával egyidejű.

A legrégibb időktől kezdve à legújabbakigminden nép törekedett utána, küzdött értes ha birta, védte mindhalálig.

Az egyén is harcol érte, mióta fennáll azemberi társadalom. Az egyén, — melynek azemberiség fejlődésének elején alig volt vala-melyes szabadsága — mint több és többszabadságra tesz szert, óriási erőlködést fejtki a társulati egész ellen, a szabadságért ví-vott harcokban és nagy sikereket ért már el.

De gyakran tévedéseknek, téves tanoknaklesz áldozata, amelyek folytán sokat kellszenvednie, mert a szabadságért való harcbana túlzásokra ragadtatja magát és a szabadság,illetve az egyéni jogainak érvényesítésébentúlmegy a szervezettség feltételezte határokons lábbal tiporja az alárendeltség azon mérté-két, amely szükséges ahhoz, hogy a társa-

180

dalom, mint egy nemzeti élet fennálljon ésműködjék.

Ha pedig a nemzeti szervezet gépe meg-áll, akkor annak egyes részei is elpusztulnak.

Ezért a néprétegek vezetőinek folytonszem előtt kell tartani, hogy a korlátlanszabadság öl.

A szabadság, illetve egyéni jogoknak csu-pán azon mértéke követelhető, mely feltéte-lezi a társadalmi, a nemzeti szervezet zavar-talan működését.

Ezért elítélendő minden túlzott igényűszociális mozgalom, nem is beszélve a maikommunizmusról, a bolsevizmusról, mert eznem szocializmus, nem is szociáldemokrácia,de a társadalmi rendet és szervezetet teljesenfelforgató, az egyéni szabadságot és életetkönyörtelenül kiirtó zsarnokság, ochtokrácia.

A szabadakarat.

Szabadakarat nincsen. Tehát nem isírhatnánk szabadakaratról, ha még is foglal-kozunk vele, azért tesszük, mert sokan hisznekbenne, ezeket szeretnők meggyőzni téves fel-fogásukról.

Az ember születésétől fogva haláláig foly-ton külső képeknek, külső befolyásoknakhatása alatt él és gondolkodik, agyveleje aképeknek és benyomásoknak egy óriási tár-háza. Ezen érzéki képek, illetve befolyások nyo-mása, alatt gondolkozik, határoz és cselekszik.

Ép ezért nincs szabadakarata, elhatáro-zását mindenkor ezen gazdag képtár irányítja.

Tehát akarata nem szabad, nem abszolút,de mindenkor függő, mindenkor relatív.

181

Elhatározása mindenkor föltételeztetikazon képtártól, melyet magával hord.

De szabad elhatározását, ítéletét s követ-keztetését nemcsak a folyton életén át reájaható képek irányítják, de veleszületett ter-mészete is, mert nem tabula rasaval születünk,de már bizonyos irányban kialakult felfogás-sal, bizonyos irányban kialakult felvevő ké-pességgel.

Ez a születéskor magunkkal hozott felvevő-képesség mineműsége már nagyon befolyá-solhatja a szabad elhatározást, a tiszta Ítélő-képességet.

Tehát szabadakarat nincs, nem is lehets ép ezért nem szabad és nem lehet cseleke-deteinket a szabadakarat nézőszögéből bírálni.

De meg kell ismerni kinek-kinek leszár-mazását, neveltetését, élettörténetét, múltját,hogy ítélhessünk akarainyilvánulása felett,mely sohasem abszolút, de mindig csak relatívlehet.

Ilyen alapon bírálva elhatározásainkat,tetteinket, hamar megkapjuk azok kulcsát, ssok mindenre találunk magyarázatot és ment-séget, amit a tévesen felállított abszolút, illetveszabadakarat szemszögéből meg nem érthe-tünk nemcsak, de hamar készek vagyunkrosszalólag elítélni.

A szenvedés.

Szerves lényünk minden fogyatkozásaszenvedéssel jár. Szerves életünk kifejtésénekminden akadálya szenvedést jelent számunkra.

Úgy a természeti erők, az állat s növény-világ és végül az embervilág részéről a leg-

182

élesebb, leggyilkosabb támadásoknak van azember kitéve, minden az életére, az egészsé-gére, a megrövidítésére, a megsemmisítéséretör s ezen támadások eredménye az ezernyiszenvedés.

Íme itt vannak az éghajlat viszontagságai,hideg, meleg, eső, szél, vihar, a mérges gom-bák, a gyilkos apró növényi szervezetek, abacillusok, melyek számtalan formában támad-ják meg az emberi szervezetet és rengetegszenvedésnek az okozói.

Itt vannak a mérges növények s állatfajokezrei, melyek mind az ember megrontásánmegsemmisítésére törnek s rengeteg fajdalmáts szenvedést okoznak.

De a legtöbb szenvedést okozza nekünkembertársaink önzése s vadállati kegyetlen-sége; az emberek s az emberfajok a létért ésa hatalomért való tülekedésben könyörtelenülletiporják egymást s a letiprottat vagy meg-semmisítik vagy örök szenvedésre ítélik.

Nagy szenvedést jelent számunkra a sajáttestünk s lelkünk legapróbb részének is el-vesztése vagy betegsége, mint pl. a látás, ahallás, szabadmozgás elvesztése, a tüdő, agyomor vagy az idegrendszer fogyatkozásavagy betegsége.

De ezernyi lehet lelki szenvedésünk, hacsalatkoztunk az emberekben, és az életben,ha füstbe menni látjuk vágyainkat, reményein-ket, — ha nem tudunk érvényesülni, boldo-gulni, ha meghasonlunk önmagunkkal s avilággal.

Ha elveszítjük azokat az embereket, kiketszerettünk, ha elveszítjük családtagjainkat, atűzhelyet, a hazát, a haza nagyságát, melyhez

183

szent imádattal viseltetünk, ez nagy szenvedéstjelent számunkra.

Egy szóval ezerféle szenvedés és bánat érminket.

De vigasztaljon az a tudat, hogy bánatnélkül nincs öröm, szenvedés nélkül nincsélet, halál nélkül nincs születés, hogy ez aszenvedés a lét ára. Vigasztaljon a tudat, hogyminden szerves lény, hogy minden emberszenved. Mivel mi csak a magunkét ismerjük,ne gondoljuk, hogy másnak nincs; mindenkiszenved, mindenkinek van bánata, fájdalma.

Necsak a hegytetőre, a völgybe is nézzünkle, hány millió és millió ember van, ki annyitvagy még többet szenved, mint mi, és akkorazt fogjuk látni, hogy ami szenvedésünk, amifájdalmunk nem oly nagy, nem oly tűrhetet-len, mint gondoltuk.

De a szenvedésünk enyhítésének van mégegy módja, ha legyőzzük önzésünket, hiúsá-gunkat; ha nem tekintjük magunkat a világurainak, a világ közepének, de icipici kispontnak s arra törekszünk, hogy a másokszenvedését meggyógyítsuk.

A katolicismusnak volt a középkorban ésrészben ma is van egy igen szép intézménye,a kolostor, a szerzetes, az apácarendek, ame-lyek menhelyei voltak azoknak, kik szenved-tek, kik megcsalattak, meghasonloltak.

A katolikus egyház megadta a módot, azalkalmat arra, hogy aki szenvedett, más szen-vedéseinek enyhítése által béküljön ki a világ-gal és sorsával.

Ezt bárki ma is megteheti, szerzet éskolostoron kívül is, aki szenved, akinek elvi-selhetetlennek tűnik fel élete, menjen szenvedő

184

embertársai közé, kérdezősködjék bajaik utánés igyekezzék azokat gyógyítani, enyhíteni,legyen szerelő testvére az emberiségnek, apos-tola a jóságnak, a szeretetnek s szenvedéseenyhülni fog s ki fog békülni az élettel, asorsával, az emberiséggel.

A szerelem.

Az anyag fő- és alapsajátsága a tömörü-lési vágy, (polymerizáció) vagyis a növekedés.Ezt észleljük a bolygóvilágban, a szervesvilágban és a társadalmi világban. Azt istudjuk, hogy a növés eredménye a szaporodás,mert az ős egy sejt megnövekedvén, kérgenem tudja többé összetartani, magában fog-lalni a túlhalmozott anyagot. Az ős egysejt tehátmegnövekedvén kettéválik, két új sejt támad.

Tehát a tömörülési vágy, illetve a növéseredménye a szaporodás. De láttuk azt is,hogy a hülés törvénye folytán, az idők folya-mán az anyagban beáll az elkülönülés, asokszorosodás, az individualizáció.

A növésre azonban csak egynemű anyagképes, elkülönült anyag erre önmagában kép-telen, ezért a különneműnek időnként egyesülnikell, hogy újra képes legyen nőni, szaporodni.

Az anyag ős- és alapsajátsága a tömörü-lési vágy hajija, kényszeríti a különneművévált anyagot, hogy az ismét egyesüljön.

Ezt a tömörülési vágyat a szerves világ-ban szerelemnek nevezzük. A tömörülési vágyvaskényszerűséggel összeolvasztja a férfi és anői nemet, hogy újra egynemű anyagot képez-zenek, amely kiindulási pontja új növésnek,új szaporodásnak.

185

Erre számtalan példa van a természetben,pl. itt van a Paramecium véglény, mely hosszúidőn át, míg az anyaga egynemű, míg nincselkülönülve a férfi és a nőnem, oszlás útján(Parthenogenesis) hoz új lényeket létre, addigmígnem a saját testében a differenciálódásoly nagy mértékű lett a hűlés törvényénekhatása alatt, hogy különválik a férfi és anőnemű anyag, akkor azután két egysejtűállatnak újra össze kell olvadni t. i. az elkü-lönült férfi és női sejtnek, hogy magtar-talmukat, illetve csirasejtjeiket egybeöntve,egynemű anyagot alkossanak, mely ismétképes legyen önmagából a nemzedékek egészsorozatát (újjászülni) létrehozni.

Az egysejtűek világában, sőt még a sejt-soros szerves lények világában is a lényekegész testükkel olvadnak időnként össze,miként láttuk, hogy az egyneműséget létre-hozva új növés, illetve szaporodás telepévéváljanak.

A fejlettebb lényeknél, hol már igen nagya sokszerűség, a különvált hím és női lény,csupán csirasejtjeik összeöntése által képesekegynemű anyagot létrehozni, amely új növés-nek, új szaporodásnak lesz a kiindulópontja.

Az elkülönült anyag tömörülésí vágyát,a szerelmet nemcsak a szerves világban, de akorábbi fejlettségű bolygóvilágban és a későbbifejlettségű társadalmi világban is feltaláljuk.

A kihűlt, vagyis individualizált bolygóbeleesik egy másik bolygóba, hogy új világ,vagy új világok teremtője legyen.

A nagyfejlettségű, de megromlott, puhaerkölcsű görög-római társadalom összeölelke-zik az acélkemény ázsiai barbár társadalommal

186

és e kettő egyesüléséből származik az újeurópai társadalom, vagy a zsidó és a pogánytársadalom egybeolvadásából származik akeresztyén társadalom, mely azután különfélealsóbbrendű vallási társadalmaknak csiráithordja magában.

Az emberi puhaság (nő) és az emberikeménység (hím) összeolvad csirasejtjeik for-májában, hogy új emberi anyagnak adjanaklétet, mely növésre, szaporodásra képes.

A tömörülési vágy, vagy szerelem akkorlép fel a szerves lénynél, midőn már a sajátnövekedését befejezte, ha korábban lép fel aszerelem, ez árt a szerves lénynek, mert anövés teljes kialakulását hátráltatja.

A tömörülési vágy, mint az anyag leg-lényegesebb sajátsága, hatalmas, ellenállhatat-lan eréllyel jelentkezik a szerves lénynél, ígyaz embernél is.

A szerelem folytán egyesült kétneműszerves lény szaporodóképessége aránybanvan sokszerűségük fejlettségével, mennél egy-szerűbb a szerves lény, annál több csirasejtkiválasztására és új lény alkotására képes,mennél sokszerűbb, annál kevesebb csirasejtkiválasztására, tehát kisebb termékenységreképes, így a hal egy nemzés után millió ésmillió ikrát választ ki, a Vorticella, ha nemakadályoztatnék, néhány nap alatt sokszázmillióra szaporodnék, az ember egy, ritkaesetben két új lényt hoz a világra.

Hogy a fejlettebb szerves lények ezenszaporátlansága némileg ellensúlyoztassék atermészet a két nemnek egyesülését oly intenzívkéjérzettel kapcsolta össze, hogy ez ösztönzőleg,ellenállhatatlan erővel hajtja a két nemet a

187

minél gyakoribb egyesülésre, a legnagyobbkéj érzettel az ember van felruházva, mintmelynek termékegysége a legkisebb az összesélőlények között.

Az emberi szerelem oly hatalmas ösztön,mely annak lényét teljesen uralja.

A szerelemtől uralva az ember józan eszételveszti, szerelme tárgyáért mindenét képesodadobni, családját, hazáját, vagyonát, becsü-letét feláldozni, képes rombolni és gyilkolni.

A szerelem a legönzőbb érzelem, melyuralmát senkivel meg nem osztja.

A szerelem, ha viszonoztatik, a legnagyobbgyönyör és boldogság forrása, de ha vissza-utasíttatik a legőrültebb kínnal s szenvedés-sel jár.

A szerelem sohasem tévesztendő össze aszeretettel, sőt annak éppen ellenlábasa, a szere-tet az maga az önfeláldozás, a szerelem a leg-kegyetlenebb önzés.

A szeretet épít, gyógyít, áldást terjesztmindenfelé, a szerelem rombol, vészt és poklotrejt magában és mégis a szerelem uralmajóval nagyobb a szereteténél, mert a fajiösszeolvadás megteremtője, mert a szaporodásmelegágya.

Az anyag őserejével, a tömörülési vággyalfelruházva összekovácsolja a két nemet, hogya lények milliói és milliói támadjanak, hogyki ne vesszen a növény, az állat, az emberfaj,azon óriási pusztítások dacára, melyeketsoraikban, úgy a külső hatások, mint önmagukvégeznek.

A természet folyton épít és rombol, ezaz örökös körforgás, hogy a romboltat fel-építhesse, ellátja a szerves világot, az emberi-

188

séget a szerelemnek ellenállhatatlan, szintemegőrjítő erejével, mi által új alakulatok, újlények, új életek miriádjai keletkeznek folytonfolyvást.

A szerencse.

A szerencse az délibáb, melyet magunkelőtt látunk, de ha utána futunk, azt sohaelérni nem fogjuk.

Ne tekintsünk reá, ne fussunk utána, dedolgozzunk és iparkodjunk és akkor a sze-rencse megfordul és hozzánk fog szegődni.

Igen sok ember fut a szerencse után ésnem dolgozik, — mi a vége, az, hogy sohaazt el nem éri, de mind távolabb esik el tőle,sok millió és millió ember adta már meg azárát a szerencse után való vad hajszának éslett a legszerencsétlenebb ember.

Úton-útfélen halljuk, hogy ez vagy amazszerencsés ember, hogy ehhez vagy ahhozhozzászegődött a szerencse, hogy szerencsenélkül nincs siker, hogy szerencse kell az élet-hez stb. Pedig ez a feltevés többnyire téve-désen alapszik, illetve részben restségünkbőlfolyik, hogy nincs kedvünk magunkat meg-erőltetni, túrni, nélkülözni és így mások sike-rét tisztán a szerencsés véletlennek tulajdo-nítjuk, részben emberi hiúságunkból ered,amennyiben másnak az érdemeit elvitatjuk ésa szerencse számlájára könyveljük el.

A legtöbb esetben a szerencsében valóbizakodás, az utána való törtetés éppen sze-rencsétlenné tesz bennünket, mert megraboljalelki nyugalmunkat, elégedetlenné, nagyra-vágyóvá tesz, amellett lustaságra, léhaságra, tét-lenségre kárhoztat, kishitűvé tesz; nem bízunk

189

saját erejünkben, mert lessük a szerencsét ésúgy véljük a szerencse segítsége nélkül sem-mit önmagunk elérni nem tudunk.

Pedig az ú. n. szerencsés emberek jórésztmaguk a szerencséjüknek kovácsai, mert dol-goztak, ügyeskedtek s nem riadtak visszasemmiféle nehézségtől, nélkülözéstől, hogyérdekeiket előmozdítsák.

Félre tehát mindenféle szerencsejátékkal,félre a szerencse után való bizakodással és haj-szával, dolgozzunk, fáradjunk, ügyeskedjünk s aszerencse hívogatás nélkül önként fog hozzánkszegődni.

A szeretet.

Az embernek van egy mentsvára az ördögellen, van mentsvára a mérhetetlen szenvedé-sek ellen, az anyagi erő okozta sebek és csa-pások gyógyítására, ez a mentsvár a szellemivilág, ide kell menekülnie.

Mi az a szellemi világ? a szeretet világa.A szellemi világ teljes ellentéte az anyagivilágnak, míg amott az erő és az erőszak üldiadalt, addig emitt az erőszak ellen védetnekmeg a gyengék.

Az anyagi világ megnyilatkozása az önzésés a harc, a szellemi világ megnyilatkozása aszeretet és a béke.

A természet által belénk oltott önzés ellen,ezen hatalmas ördög ellen csupán egy fegy-verrel lehet küzdeni: ez a szeretet.

Az anyagi világ okozta szenvedéseket éslátszólagos igazságtalanságokat csupán a sze-retet gyógyítja meg.

A szeretet kell hogy gátat emeljen azönzés pusztító áradatának.

190

A szeretet megfékezi az emberi vadállatot.A szeretet oltalmazza a gyengéket az

erősek ellen, a betegeket az egészségesekkelszemben.

A szeretet létesíti mindama intézménye-ket, melyek hivatvák az önzés okozta egyenet-lenségeket s mértéktelenségeket kiegyenlíteni.

A szeretet az angyal, mely legyőzi azördögöt.

A szeretet a legnemesebb s legértékesebbtulajdona az embernek, csupán a szeretetemeli ki az embert az állati sorból.

A szeretet kiragadja az embert _az anyagivilágból s behelyezi a szellemi világba.

Csak az vallhatja magát embernek, kitteljesen áthat a szeretet.

A szeretet nem ismer fajt, vallást, szár-mazást stb., a szeretet csak embert ismer.

A szeretet maga az Isten.Minél inkább közelíti meg az ember ezen

eszményképet, annál méltóbb lesz emberivoltához, annál inkább lesz a mennyei lelkiüdvösség részese.

De ezt a mennyei lelki üdvösséget nema földi életen túl, de itt a földi életben kellelnyernünk.

A szeretet legfényesebb apostola JézusKrisztus volt, akit sokan követtek s mesterükpéldájára a szeretetért vértanúi halált szen-vedtek, de azért Krisztus országa még nincsmegvalósítva s még sok évezred fog elmúlni,míg az meg fog szilárdulni.

Jézus tanainak újabban lánglelkű apostolaTolsztoj Leó volt.

Nietzsche és Tolsztoj íme két hatalmaslángelme, kik az embert uraló és egyensúly-

191

ban tartó két energiát, az önzést és a szeretetetképviselik, mindkettő homlokegyenest ellen-kezőt prédikál, pedig mindkettőnek igaza van,ők az anyagi és a szellemi világ nagy meg-nyilatkozol, azon két világé, melyekben moz-gunk, élünk s mely két világból van össze-rakva egész lényünk. Ördög és angyal vias-kodnak bennünk egymás ellen s tartják egyen-súlyban egyéni és társadalmi életünket.

A színészet.

A színészet az a művészeti ág, amely a leg-közvetlenebbül képviseli az ember utánzásivágyát, a színész utánozza az embert, utánozzaa természetet.

A fájdalmat, a szenvedést, az örömet ésjólétet, összes erényeinket, a hibáinkat, életünkösszes vonatkozásait, hogy úgy mondjuk testi-leg mutatja be, tehát a valóságnak legközelebbálló formában, lehet mondani, hogy majdnemösszes érzékünkre hat, ezért hatása erős ésközvetlen.

A jó színdarab a legértékesebb műfaja azirodalomnak. A jó színész a leghatalmasabbművész.

A színészet mint ilyen nemcsak nagy gyö-nyörűségünkre szolgál, de nagy befolyássallehet gondolkozásunkra, etikai és esztétikainevelésünkre.

A színészet közvetlenségénél fogva hatal-mas terjesztője lehet a jó vagy rossz ízlésnek,a jó vagy rossz erkölcsöknek.

Ha a művészet a mindenkori korszellemhű tükre, ezt leginkább a színművészetről lehetmondani, mert a színdarabok nagyrésze és

192

azok előadási modora azon kor embereinekízlése szerint készül, akik számára azt írják selőadják, és így a színdarabok után világosanmegítélhető az egyes emberi korszakok kul-túrája, társadalmi, etikai s esztétikai felfogása.

A színészet nemcsak tükre a mindenkoritársadalomnak, de egyúttal legélesebb bírájaés reformátora is, amennyiben pellengére vet-kőzteti az emberi tévedéseket, nevetségesséteszi az emberi hiúságokat és felmagasztaljaa hősöket (Voltaire, Shakespeare).

Klasszikus az a színművészet, amely hűenadja vissza az általános emberi vonásokat,amely bemutatja az embert az ő teljes valódi-ságában.

A szocializmus.

Ez a sokat hangoztatott szó mindazokata tanokat, törekvéseket és intézményeket je-lenti, melyek az egyén megerősödését és bol-dogulását társulás útján elérni, megvalósítanihivatvák.

Tehát a szocializmus az egyéni nyomor,szegénység és szenvedés megszüntetését, azegyén megerősödését szolgálja, ezért a szocia-lizmus a legrégibb időktől fogva létezett s ajövőben is létezni fog.

Már többször rámutattunk arra, hogy azemberi társadalom úgy fejlődik, mint egy égi-test, illetve az egyneműtől halad a sokneműfelé, minek következménye a nagy individuali-záció és ezzel karöltve az asszociáció.

Az egynemű ködszerű tömegből kialakul-nak a földgömb nagy rétegei, a légnemű, afolyós, a szilárd, — idővel azután e rétegekindividualizálódnak s kialakulnak a vegyüle-

193

tek, a szervetlen és szervesvilág millió ésmillió egyénisége, de ezzel karöltve halad azoktársulása, asszociációja is, az egyes vegyületekszilárd egységgé tömörülnek a föld kérgébenés általa.

A társadalomnál is ugyanez a folyamatérvényesül, kialakul a fejlődés folyamán azegyéniség s hova tovább önálló lesz, a régenvolt néprétegek, kasztok, céhek megszűnneks helyökbe az egyedek lépnek, foglalkozásukés egyesületi életük formájában.

Az egyedek különválnak, önálló gazdasá-got folytainak, nagy fejlettségüknél fogva, deép ezért szükségük van a nagymérvű asszo-ciációra, társulásra, társas együttműködésre,egyesületi rendszerre, oly törvényekre és in-tézményekre, melyek az egyént megvédik azegyén ellen, amelyek érvényesülési jogát ésszabadságát biztosítják.

A szocializmus tehát mindazokat a törvé-nyeket, társadalmi intézményeket és törekvé-seket jelenti, melyeknek célja jogegyenlőségetteremteni, melyeknek célja a keresetnek, amegélhetésnek szabadságát biztosítani lehető-leg minden egyén számára, a munkaképzett-séget, a műveltséget, a kereseti lehetőségetmegadni minden egyénnek egyaránt, mindenegyént megvédeni az erőszakosság túlkapásaiellen.

A szocializmus jelenti tehát a gyengék ésa betegek védelmét is, az iskolák, kórházak,munkaközvetítő és foglalkoztató intézetek,egészségügyi berendezések, rokkant és aggkoribiztosítások által, a progresszív adóztatás ésaz örökösödési adó teljes kiépítése által azegyének támogatását. Egyszóval a szocializmus

194

mindama intézkedéseket jelenti, melyek általaz egyedet segítjük és megerősítjük.

Ez az igazi szocializmus, mint olyan, amelymegegyezik az anyag természetes fejlődésével.

De mindazon tant és törekvést, mely azegyedet, az egyéni gazdálkodást, az egyéniszabadságot és tőkét megtámadja, a legerélye-sebben el kell ítélnünk, mert az homlokegyenestellenkezik az anyag fejlődési menetével, azemberiség természetével, mert azok vissza-löknék az egyedet oda, ahonnét kiindult,tönkretennék az egész emberi kultúrát s azemberiséget szerencsétlenné téve, visszasüly-lyesztenék teljesen az állatiasságba.

A természet törvénye ellen nem lehetküzdeni, ez egy szélmalom elleni harc, akiazt megpróbálja, úgy jár, mint Don Kihote,a szélmalom felkapja és darabokra töri.

Így is járt minden szociális törekvés,(St. Simon, Fourier, Owen, Marx, Engels), melyaz egyéni gazdálkodás megszüntetésére ala-píttatott és így fog a jövőben is járni.

Az embert az individualizáló törekvésébenfeltartóztatni nem lehet s ha ebben megaka-dályozzuk, ha nem engedjük, hogy önmagánakdolgozzék, ha tudja s érzi, hogy a köznek snem önmagának dolgozik, akkor a munkátabba fogja hagyni, kivételt csupán oly szociálisszervezetek képeznek, hol egyéb rugók;, pl.vallási fanatizmus ösztökélték munkára azegyedeket; ilyen pl. sok szerzetesrend, ilyen amormonok társadalmi szervezete.

A valódi szocializmus tehát abban áll,hogy társadalmi úton, társadalmi intézményekáltal támogassuk alá, védjük, erősítsük megaz egyedet és az egyéni gazdálkodást és nem

195

fordítva annak megtámadását és megszünte-tését szolgáljuk.

Ezek a társadalmi intézmények olyanoklegyenek, hogy a legteljesebb mértékben védjékmeg a munkásegyedet és biztosítsák neki amunkalehetőséget, a munkásnak a tisztességesmegélhetést.

A társadalmak e téren már sokat tettek,de még mindig sok a hiány, amit pótolnikell, sok intézmény és rendelkezés foganato-sítandó a cél biztosítására.

A technika, a gyáripar fejlődtével mindnagyobb lesz a munkaadó hatalma a kézi mun-kásfeleit és itt nagy feladat vár a társadalomra,t. i. a közjótékonyság, a műveltség terjesztéseés munkaközvetítés intézményei mellett a mun-kás és a munkaadó közti viszony szabályozásaoly törvényhozási intézkedések által, melyeka munkást, az alkalmazottat bizonyos fokigmegvédik a munkaadó túlkapása és kiuzso-rázása ellen.

És itt igen hasznosnak bizonyul a közöshaszonrészesedés rendszere, midőn a vállalathasznából jókora részt kap maga a munkásis, illetve jutalmazásának tetemes része ilymódon jut kifejezésre, tehát a munkás leszegyúttal munkaadó is, ez a rendszer mindkétfél részére áthidalja az érdeketlentéteket.

Végiglapozva a történelmi fejlődést, azttaláljuk, hogy minden népnél a fejlődés bizo-nyos fokán beállanak a szociális mozgalmak,törekvések, harcok és zavarok és ez termé-szetes is, az egyén fejlődésével az jogait, egyéniérdekei érvényesülését követeli, menekszik azéhségtől, a szegénységtől és szenvedéstől.

Az egyéni gazdálkodás kialakultával beáll

196

a gazdasági differenciálódás, beáll az, hogyegyesek, egyes rétegek, a jobbak, a fajilag erő-sebbek, a munkásabbak vagy életképesebbektöbb hatalomra, több javakra tesznek szert,mint a többiek, lesznek tehát kevés gazdagok,kevés hatalmasok és sok szegények, illetvesok gyöngék.

Erre megindul a harc a sok szegény részé-ről a kevés gazdag ellen, a sok gyenge részé-ről a kevés hatalmas ellen.

Ezt a folyamatot minden társadalom-ban magával hozza az anyagi fejlődés törvénye,mely az egyéni gazdálkodást annak összestünetével teremti meg, de egyúttal az egyénérvényesülési vágyát is.

Ezen egyéni érvényesülési vágy hozzalétre a társadalmi mozgalmakat, ezen egyéniérvényesülési vágyat ragadják meg s használ-ják fel tehetséges egyedek a néposztályokfélrevezetésére, hogy ez úton saját uralmukatmegalapítsák, törekvésük céltáblája a fennállórend és a fennálló gazdálkodási rendszer meg-szüntetése.

A történelem tanúskodik róla, hogy ilyerőszakos gazdasági forradalmak minden fej-lődő népnél voltak, ilyenek voltak Kínában,a régi Görögországban, Rómában később aközépkori parasztforradalmak Németország-ban, Angliában, ilyen volt a Dózsa György-félelázadás, a francia forradalom, ilyenek az ujabb-kori munkásforradalmak, de különösen a leg-újabbkori bolsevizmus.

A bolsevizmus szociális eszméket hirdet,de a valóságban az uralma arculcsapása aszociális eszméknek, megfagyasztása az egyénijogok érvényesülésének.

197

A bolsevizmus a legridegebb egoizmust,az ősi állati imperializmust jelenti, mely min-den egyéni érdeket letipor, minden egyénitörekvést megsemmisít s az emberiség egészeddigi kultúráját rombadönti és vérfagyasztókegyetlenséggel hajtja uralma alá az emberi-séget.

A bolsevizmus a szocializmusnak teljestagadásán, a szociális tagok orvoslásának tel-jes félremagyarázásán alapszik, a tőke zsar-noksága alól akarja megszabadítani az egyént,de ugyanakkor egyéniségétől is teljesen meg-fosztja és a közösség, illetve a közösség vezetői-nek féktelen zsarnoksága alá rendeli azt, szabadteret engedve az ember ősi vadállatiasságának.

Ez az emberi ős vadállat dühöngött min-den gazdasági forradalomban, óriási értékeketpusztított el emberéletben és javakban, deuralma soha sem volt hosszú, az emberi egyé-niségi törekvések hamar véget vetettek a tár-sadalom felforgató, oligarchikus jellegű gaz-dasági s kulturális forradalmaknak.

Az egyéni gazdálkodásnak fenn kell állani,sőt mindinkább ki kell fejlődnie, de ezzelpárhuzamosan, illetve ebből kifolyólag mindhatalmasabban kell érvényesülni mindamatörekvéseknek és intézményeknek, melyek afennálló egyéni gazdasági rendszer feldöntésenélkül az összes munkaképes egyének érvé-nvesülését, jogaiknak szabad gyakorlását és amunkaképtelenek ellátását biztosítják.

Közel van az az idő, midőn a Marx ésEngels által hangoztatott történelmi materializ-mus elmélete teljesen meg fog dőlni.

Nem a gazdasági élet, annak szükségleteiés követelményei csinálják a történelmi fejlő-

198

dést, de a gazdasági élet is alá van vetve atörténeti fejlődésnek, az anyag fejlődési törvé-nyének.

Az utóbbi törvényszerűségéből fel lehetismerni a gazdasági élet múltját s lehet követ-keztetni a jövőjére, és miből fog állani ez ajövő: az egyéni gazdálkodás teljes érvényesü-léséből, de egyúttal az összes egyének jogai-nak teljes megóvása mellett.

A szokás.

A szokásnak a hatalma óriási, a szokásnakrabszolgái vagyunk, ezt halljuk és látjuk úton-útfélen, de hát mi is az a szokás.

A pálma Afrika forró levegőjében érzijól magát, a fenyő az Alpesek nedves, ködöslégkörében, a farkas kint kóborol a jegestélben, hómezőkön, fagyott zúzmarás erdőben,az öleb meleg szobában, puha takarón, forrókályha mellett pihen. Az egyik is, a másik iselpusztulna, ha őket kicserélnők. Ezt teszi aszokás, az alkalmazkodás hatalma.

A növény, az állat, az ember, mindegyik,annak minden fajtája, lehet mondani mindenegyede más és más körülmények közt nő föl,ezen körülményekhez alkalmazkodik termé-szete. De nemcsak ő alkalmazkodik, de alkal-mazkodott az apja, nagyapja, dédapja s kifej-lődik az illető egyed, törzs, család, osztály,faj alaptermészete, ennek megfelelően él.Megszokta az élet bizonyos módját s ezenmegszokás természetévé válik s a nélkül élninem tud.

Sok ember megszokja a munkát, az termé-szetévé válik, a nélkül élni nem tud, ha elve-

199

szik tőle, elsatnyul és meghal; más embermegszokja a tétlenséget, természetévé válik az,ha dologra fogják elbágyad, elpusztul.

Egyik ember megszokja a társaságot, amásik a magányt, az egyik a lármás városiéletet, a másik a csendes falusi magányt.

Az egyik megszokja a nőket, a másika kártyát, a harmadik a lóversenyt. Van,aki megszokja a testgyakorlást, a turis-taságot, van, aki egy ünnepnapon sem mu-lasztja el a labdarúgó mérkőzést.

Meg-lehet szokni a mértéktelen ivást, amértéktelen dohányzást.

Mindezen szokások s még sok egyébszokások életrendjévé válnak, mely nélkülélni nem akar az ember s ha azokról lemon-dani kénytelen, beteg lesz s nem jól érzimagát, néha-néha belehal.

A szokás tehát mindenkor egy életrend,mely természetünkké vált s melyről nehézlemondani, nehéz, de lehet, erős akarattal,erős elhatározással minden szokást meg lehets meg kell változtatni, lassan, fokozatosan,ha ez egyéni érdekünkkel vagy a társadalomérdekével ellentétben áll.

A tanító.

A tanító a lelkész mellett a legfontosabbközege a társadalomnak, mert az is az embe-rek lelkével foglalkozik, míg azonban a lelkésza jót prédikálja s inkább az ember erkölcsialapját adja meg, addig a tanító az igazatadja elő és az emberi tudás alapjait rakja le.

A tanító feladata tehát igen fontos, annális inkább, mert ő közvetlenül érintkezik az

200

emberiséggel, állandóan, folytonosan, annakkiskorától fogva, sokkal közvetlenebbül, minta lelkész. Már a legzsengébb korában veszikezébe a tanító az emberi lelket s napról-napra, szinte óráról-órára figyeli azt, megkezdiannak vezetését már gyermekkorában, midőnaz még a legfogékonyabb, s vezeti, idomítjaazt érettségi koráig, sőt még azon túl is.

Itt a tanító működésénél szinte igen fon-tos, sőt még szükségesebb, mint a lelkészműködésénél, hogy tanítványait ne tömegileg,de egyénileg kezelje, csakis úgy lehet műkö-dése áldásos s eredménydús, és amelyik tanítóezt nem teszi, nem felel meg hivatásának —nemcsak, de evvel a társadalomnak nagy ká-rára válik, többet rombol, mint épít. Ezer ésezer, millió s millió ember lett szerencsétlennéazáltal, hogy tanítója vele egyénileg nem fog-lalkozott, hogy elhanyagolta, hogy nem vilá-gosította fel kellőleg, hogy nem gyújtotta megelőtte kellőleg az igazság fáklyáját, hogy nemalkalmazkodott lelkületéhez, hogy nem igye-kezett tehetségei kifejlesztését elősegíteni,hogy nem tanította meg megérteni, gondol-kozni, ítélni és következtetni.

A tanítónak első feladata az embert azéletre előkészíteni, azon ismeretekre tanítani,melyek az élethez okvetlenül szükségesek,ilyenek pl. az olvasás, írás és számolás, továbbáaz összes szakismeretek, melyekre gazdaságiéletében szüksége van, melyekkel saját magaés családja életfenntartását és jóllétét biz-tosítja.

További feladata a tanítónak, hogy azáltalános tudás adatait minél nagyobb számbana tanítványokkal megismertesse, mindama

201

tudományos adatokat, melyek valódi észlele-ten alapulnak.

És itt különösen ki kell emelnünk, hogyminden tudás alapja a természettudomány,tehát elsősorban az a filozófia, mely a termé-szeti észleleteken alapulva, az egész világösszképét, rendszerét adja.

A természettudományon alapszik a szo-ciológia, a történelem is, szigorú természetiészleleteken alapuló törvények határozzák megaz emberiség, az emberi társadalom lényegét,életét és fejlődését, a többi tudományok, mintaz élettan, lélektan, szorosan a természettudo-mányokhoz tartoznak. A mathematika és alogika pedig mint formai tudományok alkot-ják minden tudomány vázlatát, melyből mintforrásból kiindulva s melyen mint alaponállva, eredményesen építik fel saját építmé-nyüket.

A tanító kell hogy szigorúan ragaszkodjékahhoz, hogy csakis az igazat adja elő és pedigmindenkor józan, pozitív természettudományialapon. A tanító kell hogy szeresse tanítvá-nyait s kell hogy rajongjon azon igazságokért,melyekkel azokat megismerteti.

A tanító igen nagy befolyást tud gyako-rolni az emberiségre, bizonyos mértékig pó-tolja a szülőt és a lelkészt. Mert a jó tanítónemcsal?a megélhetéshez szükséges ismereteket,nemcsak a tudás adatait oltja be tanítványaiba,de tartozik azokat erkölcsös lényekké is nevelni,tehát becsületes emberekké, jó családapákká,lelkes hazafiakká.

További feladata a tanítónak, hogy azembert munkához, szenvedéshez szoktassa,csak az, ki tanulókorában megtanul dolgozni,

202

szenvedni, lemondani, csupán az lesz képesaz életben türelemmel és szívóssággal azonnagy feladatokat megoldani, melyeket elébeaz élet tűz.

A nemzetek versengésében az lesz a győz-tes, akinek tanítósága az itt vázolt követel-ményeknek megfelel.

Viszont elsőrendű kötelessége mindennemzetnek, hogy tanítói karát oly díjazásbanrészesítse, hogy az az anyagi gondoktól men-tesíttessék és így hivatását jól betölthesse, atanítóságra költött minden egyes fillér ezer-szeresen térül meg a nemzetnek.

Fájdalom, ezt a legtöbb nemzet társadalmanem méltatja kellőleg és igen mostoha java-dalmazásban részesíti tanítói karát, minekeredménye azután a közönyös, a kedvetlentanítás s ebből kifolyólag a hiányos és töké-letlen kiképzés, az ilyen nép azután a ver-senyben elmarad vagy egészen elpusztul.

A tavasz.

A tavasz a fakadó rügy, az élet kitörése,az ébredő ifjúság; minden friss, minden új,minden szép és ártatlan.

A fiatalság ereje ellenállhatatlan, a fényes,pompázó színekben ragyogó rügyek, a balzsa-mos levegő, a felmelegítő nap s a tiszta derültláthatár.

Minden üdít és lelkesít, a fakadó levelek,bimbók, a rét zöld selyem meze, az erdőillata, a madarak és bogarak ezernyi víg énekeés zümmögése.

Minden ifjúságot, reménységet, életkedvetjelent.

203

A fiatal élet lüktetése a maga szűzi tisz-taságában és ártatlanságában.

Lélekelbájoló, lélekelvarázsoló a tavaszigézete.

Az emberi lélek tavasza is ilyen, a gyer-meknek, az ifjúnak lelke tele van fiatal ra-gyogó színekkel, életkedvvel, reményekkel, agyermek s ifjú lelke szűzi és ártatlan, ma-gasra tör, szép eszmékért lelkesedik, előttenyitva a világ, még nem csalódott, nem ábrán-diüt ki, meghódítani, elfoglalni akarja a világot,az élet előtte pazarfényű szivárvány, melyrefeltörni vágyik, hogy a ragyogó mennybe jus-son. A gyermek- s ifjúkor az emberi életfényes tavasza, tele derűs illattal, fénnyel, re-ménységgel és boldogsággal.

A tánc.

A legősibb művészet, de egyúttal test-gyakorlás is a tánc, de mindenekfelett azemberi indulatoknak és szenvedélyeknek hűkifejezője.

A legősibb emberek, a kezdetleges kultú-rájú vadembereknél már mindenütt feltalál-ható, a táncot az állatoktól tanulják s ebbennyilatkozik azután teljes vadságuk, a vérszomj,öldökíési, harci vágy, a műveltebb népeknéla forró érzékiség, a szerelem perzselő vágyaa táncban s a tánc által nyilatkozik meg. Demás érzelmek is, mint pl. a vallási rajongástánc által jutnak kifejezésre és eszeveszettőrjöngésre hevítik az embereket. A kultúrahaladtával, amint a szellemiség lesz úrrá mind-inkább az érzékiség felett, a tánc is kifejezőjelesz magasabb szellemi világunknak, bánatunk-

204

nak, örömünknek, kulturális, etikai és huma-nisztikus érzéseinknek.

A tánc egyúttal, mint fentebb jeleztük,testgyakorlás is, az ülő foglalkozás (az irodai,hivatali, üzleti, gyári) mintegy életszükséglettéteszik a testnek a tánc által nyert szabadmozgását, a tánc a tornázás egy neme, gya-korolja a test összes izmait, fejleszti a lábakat,a tüdőt, pezsgésbe hozza a vért, előmozdítjaaz anyagcserét, mindenekfelett pedig meg-könnyíti a férfi és a nő közeli érintkezését,ezen szempontból fogva fel, e művészeti ágnakminden időkben igen nagy szerepe volt.

Szép táncosnők a leghatalmasabb férfiakatrabszolgaláncra fűzték, eszöktől, becsületüktől,hatalmuktól megfosztották, virágzó államokatromhalmazzá változtattak.

A telhetetlenség.

A telhetetlenség az embernek legrosz-szabb, legkínzóbb, legszerencsétlenebb tulaj-donsága.

A telhetetlenség az anyagnak őstermésze-téből folyik, az anyagnak fő-és alapsajátosságaa tömörülés (polymerisatio), a növés, anagyob-bodás, a szaporodás.

Ez a tömörülési vágy minden anyaggalközös, ez szüli az emberekben a telhetetlen-séget és az azzal együtt járó elégedetlenséget.

Az ember soha sem lehet elégedett, merta tömörülési vágy mindig többet és többetkívántat vele.

Az ember soha sem lehet boldog, bármilyjól is megy a dolga, bármily sok jóval isrendelkezik, mert mindig többre vágyik.

205

Mindig arra vágyik az ember, ami mégnincs meg neki és addig bír előtte értékkel,míg nem az övé, amint tulajdonává lesz, el-veszti előtte az értéket.

Gondoljunk csak arra, hányan vannakközülünk, kik nagy műbarátok, szenvedélyesgyűjtők; lakásunkban felhalmozunk képeket,szobrokat, ritka porcellánokat, keleti szőnye-geket, különleges gyűjteményeket s reájuk semnézünk, ha egyszer már azokat megvettük, demíg meg nem szereztük, míg nem a miénkegy-egy szép kép, szobor, szőnyeg, egy-egyritka bélyeg vagy érem, addig az óriási érté-ket képvisel szemünkben, futkosunk utánanapestig s óriási áldozatra képesek vagyunk,hogy azt megszerezzük.

Gyönyörű példája az,emberi telhetetlen-ségnek a bibliai mese Ádámról, Éváról, aparadicsomról és a tiltott fa gyümülcséről.Ez a mese találóan jellemzi az emberi telhe-tetlenséget. Az egész paradicsomot mindenpompájával, kincsével, ezernyi gyümölcsévelodaadja az Úr az embernek, csupán egy fagyümölcsétől tiltja el őt. És mit tesz az ember,Éva és Ádám boldogtalannak, szegénynek,szerencsétlennek érzik magukat, mert annakaz egy fának a gyümölcsét meg nem ízlelhetik.Az emberi telhetetlenség arra ösztökéli őket,hogy annak az egy fának a tiltott gyümölcsétis hatalmukba kerítsék, addig nincs nyugtuk,míg azt meg nem ízlelik.

És mit tesz az Isten a bibliai mese szerint,megfosztja őket a hallhatatlanságtól, s kiűziőket a paradicsomból.

Itt szépen ki van fejtve a telhetetlenségátka, a telhetetlenség okozta szenvedés.

206

A telhetetlenség egy ostorhoz hasonlítható,amelynek ágait kígyók képezik, ezek fullánk-jaikkal folyton csipkedik és izgatják az embert,sarkalják a több és több elérésére s elfeled-tetik vele annak a becsét és értékét, amit bír.

Nincs az a földbirtokos, aki még többföldre ne vágyna, nincs az a tőkés, ki többtőkére ne vágyna, nincs az a műgyűjtő, akimég több műkincsre ne vágyna, s aki asaját kincsét meg becsülné, nincs az a társa-dalmi vezér, aki még több hatalomra, nép-szerűségre vagy még több kitüntetésre nevágyna.

De nincs is oly ember, aki a másét nekívánná és a saját sorsával meg volna elégedve.

A szegény irigyli a gazdagot vagyonáért,a gazdag a szegényt egészségeért, a hivatalnokirigyli az ügyvédet, az orvost, a vállalkozótelőkelő társadalmi állásáért vagy nagy jöve-delméért, az egyéni vállalkozó, iparos, keres-kedő stb. irigyli a hivatalnokot biztos kere-setéért, gondtalan életéért. A városlakó irigylia falusitól a jó levegőt, a sajátnevelte baromfit,a jó evés-ivást, a falusi irigyli a várositól afényt és pompát, színházat, mozit.

Reggeltől estig sorolhatnók fel az ellen-téteket és az ellentétek után való vágyakozást.

Az az egy bizonyos, hogy elégedett ember,tehát boldog ember nincs a világon.

Nem a gazdagok és a hatalmasok a bol-dogok, de azok, kik a telhetetlenség ellenküzdeni tudnak.

Az az ember gazdag és boldog, aki telhe-tetlenségét meg tudja fékezni, aki megbecsüliazt, amije van és a másét nem kívánja.

A telhetetlenség egyben indokolt, és pedig

207

a jó gyakorlásában; minél több jót teszünkmásokkal, annál nagyobb megelégedés fogjaeltölteni lelkünket, ebben nem árt a telhetet-lenség, csak használ.

A termelés.

A termelésnek két formája van, a nyers-termelés és a kézművesség, a földmívelés ésaz ipar, ezeknek eredete a következő:

Az ember legelső ősfoglalkozása, épúgymint az állaté — az volt, hogy természeti szük-ségleteit egyszerűen hódítás útján, munkanélkül szerezte meg, tehát legelt, vadászottés halászott, idővel rájött arra, hogy a ter-mészeti javak, úgy állatok, mint növényekkis munkával megsokszorosíthatok.

Megszelidítés és állandó gondozás mellettaz állatok tejet, tojást adnak, húsuk, zsírjukszaporodik, kis munka mellett nagy érték-többlet áll elő, mellyel az ember táplálkozási,ruházati, lakási szükségleteit fedezheti.

Először tehát az állatvilágnál jött reá azember és így lett lassanként a legeltető, vadászó,halászó népből állattenyésztő pásztor nép.

Később rájött az állatok útján, amelyeknövényi eledelt igényelnek, hogy kissé nagyobbmunkával a növényvilág értékét is nevelheti,azokat megszaporíthatja és azok művelésével,táplálkozási, ruházati, lakási szükségleteit mégjobban kielégítheti, így keletkeztek azután apásztor népekből a földművelő népek.

Így támadtak az állat- és növényvilágértéktermő megmunkálása folytán a nyers-termelés első két csoportja: a pásztorkodás ésa földmívelés.

208

A fejlődés további folyamán az emberrájött arra, hogy nemcsak az élőlényeket, azállat- és növényvilágot használhatja fel munkaútján életszükségleteinek fedezésére, de mégnagyobb munkával, a szervetlen világot is.így megmunkálta a követ, a vasat, a rezet, aszenet, az összes elemeket, a vizet, a levegőt,a meleget, az állati, a növényi alkatrészeket,hogy azokból emberi szükségleteit fedezhesse,így származott a kézművesség vagy az ipar.

Azt látjuk tehát, hogy a termelési foglal-kozások aszerint állnak elő és módosulnak,hogy az őt környező világ melyik részéthódítja meg az ember. Másodszor azt látjuk,hogy a fejlődés fokát a munka teszi, minélkezdetlegesebb a termelőgazdaság, annál keve-sebb munkát és minél fejlettebb, annál többmunkát igényel, eleinte az állat-, majd anövényvilág segít a termelésben, de legvégülaz iparnál az ember már teljesen saját nagymunkásságára van utalva.

A természet.

Hogy a természetről írjak, ahhoz tollamgyenge, hogy le tudjam írni a tengerből kelővagy a róna végtelenjén elsüllyedő napot, hogyle tudjam írni az ég csillogását vagy a holdezüst fényét, ahhoz tollam gyenge, igyekeze-tem csupán az, hogy minden embert fel-szólítsak, fordítson több figyelmet a termé-szetre, mert ott vigaszt és megnyugvást talál.

Ha bánat nyomja szívedet, ha fájdalommarcangolja a lelkedet, ha a gond családodért,hazádért ólomsúlyként nehezedik lelkedre,menekülj a pipacsos rétre, menekülj a lombos

209

erdőbe, ott a virágok pompája, a bogarak, alepkék élete, a madár éneke ír lesz sebedre,bánatodra. Ezer s ezer szépség van a termé-szetben, amelynek szemlélete kibékít a létértvaló harc számtalan nyomorúságával ésszenvedéseivel.

Ha ideges vagy, ha azt véled, már nembírod ki az életet, menj fel a hegyre s ott ahegycsúcsok méltóságos némaságában,az éleny-dús tiszta légben megkönnyebülsz, megtisz-tulsz; vagy szállj a vízre, a folyam, a tó, atenger tükrére, a sima vízfelület kiegyenlítmindent, kiengesztel az élettel.

Az emberiség nagyrésze őrülten dula-kodva a létért való harcban, érvényesülésitörekvésben, a sír felé rohan anélkül, hogy atermészet ezernyi szépségét megismerné, élt,meghal anélkül, hogy a természetnyújtottaezernyi kincset, ezernyi örömet megismertevolna; ezért sivár s boldogtalan az élete,ezért igyekszik gyakorta már fiatalon is aztmegrövidíteni.

Rendkívül szükséges, hogy az emberiségfigyelme a természet szépségei felé fordíttas-sák, ehhez nem kell azért a Himaláját meg-mászni vagy Ceylon pálmaerdőit felkutatni.

A természet minden megnyilatkozásábanszép, az mindenhol, minden legszegényebbember viskója előtt is ott van, csupán azszükséges, hogy a nevelés az emberek figyel-mét a természet megfigyelésére terelje, hogyörömöt találjon az ember az ég, a földösszes jelenségeinek megismerésében és szem-léletében.

A gyermekeket az iskolából ki kell vezetnia virágos rétre, a madárdalos erdőbe, a csil-

210

lagos ég alá s ott meg kell velük az összesnövény- s állatvilágot azok valóságában ésélete szerint ismertetni, azok keletkezését,növését és életét. De nem úgy, mint ma, hogycsak majomszerűleg bevágja könyvből a ter-mészeti ismereteket, s nem hogy megkedvelné,de meggyűlöli a természetet; ha kijut amezőre, az erdőre, nem tud egy növényt,egy bogarat, egy madarat sem felismerni,megnevezni, még kevésbé azok keletkezésétés életét megérteni. Nem ismeri a szél, afelhő, az esőképződés okát, a nap és a csil-lagos ég tüneményeit, nem fogja fel azoknagy jelentőségét és sok szépségét. Egyszóval,ki kell vezetni a gyermekeket a természetbes ott nevelni őket a természet megismeréséreés szeretetére, akkor sokkal több természet-barát, sokkal több boldog s elégedett emberlesz, aki be fogja látni, hogy a mai emberhamis bálványt imád és kár egyhamar eldobniaz életet, mikor az nagy kincscsel kedves-kedik.

A testgyakorlás.

Az embernek testi és lelki szükségleteivannak, a test egészsége ép úgy ápolást kíván,mint a lelkiélete, az ember tulajdonkép mind-kettőnek, a testnek és léleknek arányos ápo-lását kívánja.

A test ápolásához tartozik a testgyakorlásis, a test összes izmainak gyakorlása ép olyszükséges a testre nézve, mint egyéb szervei-nek gyakorlása, ha az izmokat nem gyako-roljuk, azok elsatnyulnak.

De a testgyakorlás nemcsak a test egész-ségének fenntartását biztosítja, de még a lelki-

211

életet is szolgálja, mert elvonja az embertmás, lelki egészségére káros hatással járó fog-lalkozásoktól, az emberi lelket pedig egyúttalmegedzi.

A testgyakorlás határozottan edzőleg hata testre és a lélekre, de túlzásba vive azt,elvadítja az erkölcsöket és parlagon hagyjaa lelki életet.

A túlságos testgyakorlás eldurvítja az em-bert, lelki szegénnyé, »erős, egészséges állattá«alacsonyítja le.

A testgyakorlást a szellemi élet táplálásávals az erkölcsök csiszolásával kell egyensúlyozni.

Csak akkor tűrhető az élet, csak akkortűrhető az ember, csak akkor lesz egészségesés boldog az egyén, ha testét-lelkét egyarántműveli.

A test egészségét kell hogy ellensúlyozzaa lélek egészsége és fejlettsége; s kell hogymindkettőt uralja, szelídítse az erkölcsi maga-sabb belátás, amely mindenkor fékezője azállati önzésnek és terjesztője az eszményi meg-értésnek és egymásiránti kíméletnek.

A tél.

A tél a fehér hólepel. Csupa zúzmara, csupajégkristály minden.

A hó fehéren és egyenletesen lepi be azegész tájat, befed minden hervadást, mindenfájdalmat, szenvedést, a hó mindent kiegyenlít,a dombokat a gödrökkel egyenlővé teszi.

A tél leplével mindent egyformán elborít,megszűnt a küzdelem, megszűnt az arány-talanság, a fehér hólepel mindent egyformánszéppé és nyugodtá tesz.

212

Ez a fehér tél az ember aggkora.Az élet kitombolta magát, az ellentétek

megszűntek, megszűnt a munka, megszűntaz ezzel járó szenvedés, gyűlölség és ver-sengés.

Az aggkor mindent kiegyenlít, miként atél fehér hóleple, a lélek ismét csendes lesz,elülnek a viharok, az élet ezer hiúságai, azaggkor megszünteti az emberek közti ellen-tétet, az emberek közti harcot, az aggkor azemberiség hóleple.

A fehér hajszálak eltakarnak minden pisz-kot és hervadást, a fehér hajszálak csillog-nak, mint a hólepel, elfedve a fonnyadást,tisztává, derültté teszik az aggságot, mikénta hótakaró a téli tájat.

Az agg ember túl van az élet izgalmain,a szenvedély csatáin, szelíd, megbékült lélek-kel jóltevője lesz az emberiségnek, miként afehér hólepel a természetnek.

A törvény.

Azt az írott formulát, amelyben és amelyáltal a társulat az őt alkotó egyének jogánakvédelmére kel, törvénynek nevezzük.

A társulat kinek-kinek jogát megállapítja,persze nem egyénenként, de közös vonatko-zásban és minden egyénre nézve kötelezővéteszi ezen jog elismerését és tiszteletben tar-tását. Megállapítja a joggyakorlás módozatait,megállapítja úgy az egyesek, mint a testületek,sőt az egész társulat által így támaszthatóigényeket és kötelezettségeket, megállapítja azígy felállított jogszabályok ellen vétők bün-tetését.

213

A társulat ezen tevékenységét törvény-kezésnek, a jogokat megállapító, a joggyakor-lást szabályozó, a kötelezettségeket előíró tár-sulati határozatokat, melyeket a társulatotképviselő, államfő vagy testület hoz, törvény-nek nevezzük.

A törvény kell hogy szent legyen, kell,hogy annak minden társulati (állami) tag magátalávesse saját maga jól felfogott érdekében.

A törvény ellen cselekedni, a törvénytnem tisztelni nagy hiba és vétek nemcsak atársulat, de a saját magunk érdeke ellen.

A törvény tisztelete minden nemzeti jól-létnek alapföltétele.

Ha a törvény bizonyos része elavult, hanem felel meg már úgy az egésznek, vagy atársadalmi egész bizonyos csoportjának, vanreá mód azt a képviselő fő vagy testület útjánmódosíttatni; de míg az fennáll, feltétlenül alákell annak magunkat vetni, mert az elavulttörvény be nem tartása még sokkal vésze-sebb következményekkel jár, mint maga atörvénytelenség.

Csupán azon népek fejlődnek s izmosod-nak, amelyeknél minden egyes társulati egyed-ben vérré vált a törvénytisztelet.

A törvény szigorú betartása nemcsak leg-nagyobb erősségünk embertársainkkal szem-ben, legnagyobb megnyugvásunk lelkiismere-tünkkel szemben, de a többi nemzetek előttnagyban emeli megbecsültetésünket.

A törvénytisztelő nép jogot tarthat alegmagasabb gazdasági és műveltségi helye-zésre.

214

A tudomány.

Az embernek alapvető szellemi tulajdon-sága a kíváncsiság, a tudásvágy.

Ezt már az állatvilágban is feltaláljuk,kivált annak legfejlettebb osztályánál, a maj-moknál; általánosan ismert a majmok nagy-fokú kíváncsisága. Az embernél, amely amajomnál még eszesebb lény, ez a kíváncsiságmég nagyobb mértékben található fel.

A kíváncsiság az alapja a tudásvágynak,a tudománynak.

Az ember öntudatra ébredve szembehe-lyezkedik a külvilággal s mindent, ami körü-lötte van, önmagához hasonlítva szemlélnikezdi, kutatja az őt körülvevő tárgyak és jelen-ségek mivoltát és természetét.

A tudás lelkiszükségletnek az eredménye,lelkünk szükségli a tudást. Mi tudni akarjuk,hogy mik vagyunk mi, hogv mi az az én, hogyhonnan jöttünk s hova jutunk.

Mi ismerni akarjuk azon erőt, amelyminket létrehozott, amely minket mozgat,éltet és megsemmisít.

Mi ismerni akarjuk azt a nem »én«-t,amely körülöttünk van, amelyből mi szár-maztunk s amelybe mi vissza fogunk térni, miennek a nem »én«-nek legkisebb részecskéjétis ismerni akarjuk.

Mi tudni akarjuk mi történik körülöttünks hogyan történik az. mi tudni akarjuk, hogyanlesz a hernyóból bogár és a tojásból csirke.

Mi meg akarjuk ismerni a szabad szem-mel láthatatlan véglények miriádjait és a vilá-got betöltő égi testeket, a napokat és köd-felhőket.

215

A nem tudás fáj, a nem tudás szenvedés,hasonlóan a szomjúsághoz és az éhséghez, anem tudást megszüntetni legnagyobb gyönyö-rűségünk.

A leggyötrőbb fájdalmakat, a legnagyobbszenvedéseket képes az ember a tudásszomj-tól hajtva eltűrni, elhagyja hazáját, családját,odadobja biztos kenyerét, minden értékét,hogy a megismerés nagy szenvedélyét kielé-gíthesse. Az ember hetekig, hónapokig, évekigdacol az idő, az éghajlat viszontagságaival,ezernyi szenvedéssel és halállal, hogy tudás-vágyát kielégíthesse.

A gyermektől kezdve, aki mindent tudniakar s folyton kérdezősködik, a késő agg-korig, a legnagyobb gyönyörűségünk, hogymegismerjük az embert s annak világát, min-den jelenségeivel együtt.

Az ismeretek összességét tudománynaknevezzük.

A tudomány a legszentebb fogalom, ez ami világunk felett áll. Az igaz kutatása min-den idők szellemi mozgalmának főrúgója.

De jól jegyezzük meg, a tudomány azigaz kutatása; csak azt fogadjuk be a tudo-mány szent csarnokába, ami az igaznak meg-felel vagyis érzéki észleleteinken alapul.

Ezért tudománynak csak az exakt termé-szeti kutatáson alapuló megfigyeléseket és azabból levonható következtetéseket fogadhatjukel, csak az ily módon nyert ismereteink vehe-tők be a tudomány szent és magasztos fogalmaalá, s csak az ily ismeretek válhatnak azemberiség javára és a kultúra fejlesztésére.

Minden egyéb a természeti megfigyelé-seken kívül álló, a természet felett álló önké-

216

nyes vagy képzeleti megállapítás, avagy fel-tevés, nem sorolható a tudomány fogalmaalá, csupán árthat a tudománynak és a kul-túrának.

Ép ezért szigorú mértékkel bírálandó az ú.n. tudományos irodalom s csupán annak azontermékei értékelendők s vehetők komolyanszámításba, melyek exakt természettudományialapon állnak.

Tudományos irodalmunknak sajnos kis-része állja meg ezt a kritikát, s annak nagyrésze, mint nem természeti megfigyelésen vagytisztán kompiláción alapuló fércmunka elve-tendő.

A természettudományi ismereteknek szer-vezése, rendszeresítése közös törvény, illetvetörvények alá foglalása és hirdetése képezi atudomány legmagasztosabb feladatát.

Ismerjük meg az igazat, foglaljuk rend-szerbe és így hirdessük azt.

A tudomány és a vallás.

A mióta ember él a földön, a mióta az állatilélek emberi öntudattá fejlődött, sok-sok év-ezreden át foglalkoztatja az embert a világ ésa saját teremtésének és fenntartásának kérdése.

Évezredek óta millió és millió emberilélek azzal foglalkozott és foglalkozik ma is,hogy micsoda őserőnek vagy micsoda felsőláthatatlan ismeretlen hatalomnak köszöni avilág és önmaga keletkezését és életét.

Millió és millió ember ennek a kérdésnekszentelte életét és ezért szenvedett vértanúihalált.

A szellemi életnek két hatalmas tábora

217

foglalkozik ma is ezzel a nagy, az összesemberi elméket betöltő problémával, az egyiktábor a tudomány tábora, amely érzéki meg-figyelések alapján gyűjti., csoportosítja, rend-szeresíti, szerves egésszé alkotja mindamajelenségeket, melyek a világ teremtő s fenn-tartó őserő folyományai.

A másik tábor a hit tábora, mely azérzelmi világon alapul, az emberi gyarlóságon,gyengeségen alapszik, oltalmat, védelmet,támaszt keresve küzdelmeiben és szenvedésé-ben, a világot teremtő és fenntartó erőt sze-mélyesíti és egy mindenható szerető jó atyá-ban találja és képzeli azt.

Az egyik tábor a kérlelhetetlen természetierőt, az önzést teszi a világ urává, a másiktábor az önérdeket megtagadó szeretetet.

Az emberi lélek kínlódik és hánykolódika két felfogás között, mert be kell ismernie,hogy a természeti őserő, mely a világonmindent létesít, önző, kérlelhetetlen törvényekszerint uralkodik, annak egyetlen szabályaharc a létért, az nincs tekintettel a gyöngére,nem ismer szánalmat a védtelennel szemben,az csak az erős jogát képviseli, csak az erő-szakot ismeri. Miként egyeztethető össze ezaz így ismert hatalom azzal, akit nekünkérzelmi világunk diktál, a szerető jóságosatyával. íme, mily óriási ellentét a megfigyelttények és a képzelt, az óhajtott világ között.

Látjuk az emberiséget pusztító rettenetes,öldöklő háborúkat, látjuk azt a mérhetlennvomort, szenvedést, vértanúi halált, melyek-nek ép a jó emberek, az ártatlanok, a nemvétkezők milliói ki vannak téve, s ezzelszemben látjuk az erőszakosak, a gonoszok,

218

a csalók, az elvetemült szívtelen zsarnokokdiadalmas tobzódását, gazdagságát és hatalmitúltengését, hol van hát a mi jóságos Istenünk,ha ilyen egyáltalán létezik, megegyeztethető-eennek létezése a világ ennyi nyomorával,szenvedésével és égbekiáltó igazságtalanságai-val, vagy talán két ellentétes Isten van, azerőnek és a szeretetnek Istene és felváltvauralkodnak, s látjuk magunk előtt az összesnépek mitológiájának két főalakját feltűnni,a jó és a gonosz szellemet.

Van-e egy is közöttünk, akit ez az ellentétne marcangolt volna, van-e egy is közülünk,ki ne szenvedett volna a tudománynak és avallásnak egymás ellen folytatott sok év-ezredes harcában.

Pedig a tudománynak és a vallásnakegymással harcban lenni nem szabad. Mind-egyik a kettő közül azt hirdeti, hogy az őtana az igazság, hogy az ő Istene az igazIsten, már pedig két igazság nem lehet

Hogyan egyeztethető meg e két világnézet,hogy lehet megoldani az Isten kérdését min-denkire nézve megnyugtatólag, kiengesztelőleg.

Hogyan lehet megszüntetni ama sokharcot és szenvedést, azt a maró kételyt,mely e kérdésben hosszú évezredeken átizgalomban tartotta, egymás ádáz ellenségeivétette az emberiséget, boldogtalanná, földön-futóvá, kínzott rabbá, s vértanúvá avatott sokmillió embert s ma is két nagy ellenségestáborra osztja azt.

Erre nézve egy megoldás, egy gyógyszer,egy megfejtés kínálkozik, amely époly helyes ésigaz, amily egyszerű is.

A tudományok ősanyjához, a csillagászat-

219

hoz kell folyamodnunk: a miként az égitestekélete bemutatja a fejlődést, a világanyagformai s tartalmi elváltozását, épúgy be-mulatja a bolygó világot fenntartó őserő kétmegnyilatkozását, a központtörekvő (centri-petal) és a központfutó (centrifugai) erőt.

Minden anyagparány alá van vetve avilágerő e két megnyilatkozásának s csakazáltal állhat és élhet a világ mint körforgás.

Ha csak a centripetal erő működnék, azegész világ egy tömör élettelen gömbbéolvadna össze, ha csak a centrifugai erőműködnék, a világ teljesen szétszóródna, akettőnek egyensúlya okozza a tömecseknekbizonyos tömörülését, az égitesteknek egymáskörüli forgását, a világ fennmaradását.

Az embervilágban a két fentvázolt erőnekaz önzés és a szeretet felel meg.

Ha csak a rideg önzés uralná az emberi-séget éppúgy elpusztulna, mintha csak az ön-megtagadó szeretet uralná teljesen; a kettőegyütt, egymást egyensúlyba tartva biztosítja azemberiségnek, az embernek életét.

Tehát a tudománynak is igaza van, avallásnak is igaza van, mindegyik hirdesse amaga tanát, a tudomány hirdesse a kérlelhet-len szigorú törvények alapján működő önzőtermészeti őserőt, az önzést, a vallás hirdessea gyöngéket, betegeket, szenvedőket megvédőés g3rámolító szeretetet, mint Istent. Mindegyikhirdesse a maga tanát, a maga igazát, össze-ütközésbe nem jöhetnek, ismerje el mindegyika másik tan létjogosultságát s a keltő együttjóbarátságban, békességben, egymás területérenem tévedve, szolgálják tanaikkal az emberi-séget, közösen boldogítván azt.

220

A túlvilág.

A túlvilág is csupán egy ábránd, egy hiúmese, egy hazugság, melyet hatalmi érdekbőltaláltak ki a hatalom emberei, a társadalomvezetői, hogy azzal vigasztalják meg, békítsékki az emberiséget, azért a rettentő sok szen-vedésért és igazságtalanságért, melyeknek evilágon ki vannak téve, hogy féken tartsákőket, hogy fel ne lázadjanak.

Kitalálták tehát azt a mesét, hogyha ha-lál után az ember feltámad, hogy ígymásik, szebb boldogabb világba kerül, holnem fáj semmi, hol csupa öröm s gyönyörű-ség vár az emberekre s kárpótolja őket aföldi élet nyomorúságaiért és azon sok igaz-ságtalanságért, melyeknek földi életükben alávannak vetve. Ezzel a mesével a legrégibb időktől fogvaa legújabbig kedveskedtek az emberiség veze-tői annak a sok millió szerencsétlen lénynek,î kik folytonos szenvedéssel és nélkülözésselküzdenek és e tanoknak foganatjuk volt ésvan ma is, hisz természetes, hogy az emberbajában vigasztalást keres s hisz azoknak, kikazt nyújtják.

Ez az ábránd, ez a hazugság azonban,ha volt is némi jótékony hatása, nagyon sokbajt okozott, mert egyrészt megerősítette arideg önző vezetőknek minden emberi jogotkizsákmányoló és letipró hatalmát, másrésztelposványította az embernek önbizalmát, ipar-kodását, a világ iránti érdeklődését.

Ha van egy világ, amely szebb az ittenivilágnál, akkor érdemes-e itt fáradni, ipar-kodni, érdemes-e e világot megismerni, ku-

221

tatni, érdemes-e az embereket szeretni —ugyebár nem!

De ha azt tudjuk, — sa természet is-merete erre már rég kioktatott minket —hogy a túlvilág eszméje merő képtelenség,ha azt tudjuk, hogy az ember úgy testilegmint lelkileg teljesen elpusztul, és abból mi-sem marad meg a halál után, csupán életünkjó vagy rossz emléke, akkor meg fogjuk be-csülni azt a földi világot, az itteni életünket.Akkor mindent el fogunk követni, hogy evilágot összes szépségeivel együtt jól meg-ismerjük, akkor szeretetünk teljes melegévelfogjuk átölelni azokat, — elsősorban csalá-dunkat — kikhez bennünket életünk köt.mert e világon túl már nem lesz alkalmunkszeretet élvezni és gyakorolni.

Akkor nem fogjuk tűrni, hogy sok millióember elnyomatva szenvedjen, mert ezek egymás világban nem kárpótoltatnak, akkor nemfogjuk tűrni a hatalmasok szívtelen önző ural-mát és azon leszünk, hogy azon röpke idealatt, melyet a természet nekünk élni enged,itt e világon megtaláljuk lehetőleg a teljesboldogságot és megelégedést, mely elérhetőlesz az egyéni jogok, az egyéni szabadságteljes védelme, az erőszak megszüntetése, azismeretek terjesztése, mindenekfelett pedig amások személyét és jogát tisztelő szeretet által

El kell tűnni a földről annak a sok nyo-mornak, szegénységnek és szenvedésnek, me-lyet mai nap a hatalmasok szívtelen önzéseteremt, kiegyenlítődésnek kell bekövetkezni— de jól megértsük egymást — csupán ajogok és a szabadság tekintetében, csupán amunka és az érdem számára.

222

És ez csakhamar be fog következni, ha azemberiség mihamar kiábrándul a túlvilágmeséjéből, ha egymással testvériesen kezetfogva azon iparkodik, hogy a földi világotváltoztassa át mennyországgá, melyben a sze-retet fog trónolni.

A turistaság.

A testgyakorlásnak legeszményibb, leg-klasszikusabb formája a turistaság, mert egy-részt a legáltalánosabb, kicsinynek, nagynak,kövérnek, soványnak, fiatalnak, öregnek egy-aránt alkalmas; másrészt a turistaság nemjár versengéssel, a test erőinek túlfeszítésével,de lassú, folytonos izommunkát igényel, melynem árt a szervezetnek.

A turistaságnak óriási előnye, hogy foly-ton friss levegőben, főleg erdei, hegyi levegő-ben végzi az ember a testgyakorlást és igyaz az összes szervekre jó hatással van, úgya tüdőre, szívre, agyra, úgy az egész ideg-rendszerre, de különösen jó hatással van azemésztésre és az alvásra.

A turistaság felfrissítőleg hat az egésztestre, megjavítja és szabályozza az emésztéstés jótékony mély álom útján megnyugtatjaaz idegeket.

De a turistaság nemcsak a testre vankedvező hatással, de műveli a lelket is, meg-ismerteti az emberrel a természet csodaszépalkotásait, kiragadja lelkét az alacsony lég-körből s viszi a felsőbb, nemesebb eszményilégkörbe.

A turistaság kiragadja az embert azonbékókból, feloldja azon rabláncok alól, melye-

223

ket reá a létért való küzdelem és a társadalmikényszer rakott és kivezeti a szabadba, amadárdalos erdőbe, a virágos rétre, a világoturaló hegytetőre. Az ember lelke szabad lesz,a szabadság boldoggá és fiatallá teszi, lelkehatalmas sasként száll a ragyogó égbolt felé.

Ez a turistaság.A turistaságnak különféle fajtája van,

legtökéletesebb, legmagasabb formája a szikla-mászás.

Ez a legtökéletesebb testgyakorlás, a ke-zet, lábat egyaránt nemcsak igénybe veszi,de az emberi lelket is edzi, önbizalmat,bátorságot önt az emberbe, szembe állítjaaz embert az életveszéllyel, életküzdelemre,elszántságra neveli az embert.

A turistaságnak is van kinövése, ez azalkoholnak a túra közben vagy utána valómértéktelen élvezete. Ez barbár szokás, melykultúremberhez nem méltó, mérgezőleg hata testre és lélekre s tönkreteszi azt a jó hatást,amit a turistaság rá gyakorolt.

De a turistaságnak legnagyobb hatása atársadalmi nivelláló hatás. A szabad természetfáradság árán szerzett megismerése, a szabadtermészetben való közös gyönyörködés mint-egy közelebb hoz embert emberhez, kifejlődikegy bizonyos testvériségérzete; az erdőben,a sziklacsúcson, a hó- és jégmezőkön eltűnnekazok a válaszfalak, melyek bennünket a város-ban elkülönítenek, a turistaságnak legnagyobbértéke ez a demokratizáló befolyás, melyhatalmas lépéssel visz a közös testvériség felé— és még egy, megismerteti, rajongásig meg-szeretteti velünk azt a földet, amelyen szü-lettünk.

224

Az újságírás.

Az újságírás az emberi gondolatnak leg-közvetlenebb terjesztője, az ember szellemiés gazdasági életét érintő eseményeknek leg-gyorsabb hírvivője.

Az újságírás mint ilyen nagy hatalom,terjeszti a kultúrát és szolgálja úgy a társa-dalmi egész, mint az egyesek érdekeit.

De az újságírás mint ilyen nagyon vissza-élhet és visszaél is hatalmával, amennyibentévesen befolyásolhatja a közvéleményt s túl-zottan szolgálhatja a társadalmi egész, a tár-sadalmi alakulatok, vagy az egyének érdekeit.

A helyes újságírás az, mely a közérdeketszolgálja, ebben az egy szóban bennefoglal-tatik a helyes újságírás irányzata.

Tehát szolgálja annak az államnak érde-keit, amelynek területén megjelenik, szolgáljaazon társadalomnak érdekeit, mely azon terü-leten uralkodik.

Legyen mindenkor hirdetője a család és ahaza lángoló szeretetének, legyen hirdetője abecsületnek, a puritán erkölcsöknek, legyenhirdetője a tudományos és művészi szellem-nek, mindenekfelett pedig legyen hirdetőjeaz emberszeretetnek.

Az újságírás ne legyen az emberi hiúságtömjénezője, hagyjon fel a magánszemélyek örö-kös ünneplésével, ne csináljon minden esemény-ből üzletet, ne igyekezzék az emberi hiúság ésnyereségvágy kihasználásával uzsoráskodni.

Az újságírás mint nobile officium, melymagas etikai és kulturális színvonalon áll ésmindenkor az igazságot és a humanizmustszolgálja, a közérdek hatalmas őre legyen.

225

Az uzsora.

Végig vonul előttem a történelem sokezer esztendeje és vörös fonálként húzódikát rajta a nagy, hatalmas uzsorások harca aszegény nép millióival.

Millió és millió ember izzad, dolgozik,szenved és nélkülöz évezredek óta, hogy egye-sek dőzsölhessenek, ezek a nép uzsorásai, amunkauzsorások.

És nincs megállás; ha ledől egy uzsorás,jön helyébe másik, a ledöntő nép fiaiból leszaz új uzsorás.

Az állapot nem változik, csupán a sze-mély, aki még tegnap a legszájasabb de-magóg volt, holnap a legszívtelenebb zsar-nok lesz.

Az állapot nem változik, mert így kí-vánja ezt a társadalmi szervezet; a nép ezrei,milliói szükségelik az urat, a zsarnokot, anagy uzsorást, aki vérüket szívja, aki lelkü-ket tapossa. Ma törzsfőnöknek, holnap csá-szárnak, avagy szovjetnek hívják, teljesenegyre megy.

S a nagy zsarnokok mellett vannak ki-sebb zsarnokok, a vállalatok, a gazdaságok,a hivatalok urai és vezetői.

Ezek is mind uzsorások, lelketlenül ki-zsákmányolják a tömeg munkáját, ők a dúsanteritett asztalnál lakmároznak, az alattvalók-nak csupán a csontokat dobják oda.

De ez jól van így, mert az alattvalókugyanezt teszik, ha felszínre kerülnek.

Ez az uzsora mindaddig fog tartani, mígaz ember reá nem eszmél emberi méltóságára,isteni mivoltára, ekkor azt fogja mondani az

226

uzsorás: »jer testvér, ülj le mellém a terítettasztalhoz«.

Ez a korszak lesz a jövő korszaka, azemberszeretet megszületésének, az uzsorahalálának korszaka.

Az üzlet.

Az aranyborjú az a bálvány, amelyetkörültáncol, amelyet előtte leborulva imádma is, ma talán jobban, mint valaha az em-beriség nagy része, az igazság, az erkölcs, aszépség istennőinek hátat fordítva. Legyen azorvos, jogász, hivatalnok, tanító, lelkész, kép-viselő, városatya stb. szeme előtt mindenkoraz üzlet lebeg, kiki üzletet akar csinálni, hogyjól élhessen, — és ez aztán az erkölcs, a kö-telesség, a becsület rovására megy.

A hivatalnok felhasználja állását, visszaélaz állásával járó hatalmával, hogy jó mellék-keresetre szert tegyen, az orvos kiuzsorázzaa betegét, az ügyvéd az ügyfelét, az iparos amegrendelőjét, a kereskedő a vevőjét, a paraszta városi embert, a szatócs a parasztot, amunkaadó a munkást és viszont.

Sőt még a szellemi foglalkozás hívei, atanító, a lelkész is gyakran üzletszerüleg űziknemes foglalkozásukat, s a művészet apostolaiis mindinkább üzleti szempontoknak hódol-nak, azt írják, festik, faragják, építik, muzsi-kálják, ami jól fizet.

Egyszóval a becsület és kötelesség, a jogés az igazság, a szépség és a nemesség ma-gasztos fogalmai, melyek kell hogy egy tár-sadalom oszlopait képezzék, mindjobban el-halványodnak s helyükbe lép a rideg, az aljas,

227

a gonosz, a mindenkit kizsákmányoló és meg-károsító üzleti érdek.

Az egész élet üzlet ma, üzlet a születés,a házasság, a halál; üzlet az iskola, a kórház,a képviselőház, a templom, a búcsújáróhely;üzlet a sport, a jótékonyság, a művészet ésüzlet, fájdalom, hogy ki kell mondanunk, méga legszentebb eszme is: a hazaszeretet.

Utóbbiból is üzletet csinálnak, üzletet min-denből, ami szép és nemes.

Az aranyborjúnak ezt az aljas imádásátmindenáron meg kell állítani, minden eszköz-zel^ legdrákóibb eszközöktől sem riadva vissza,le kell törni. A társadalmat ki kell ragadniaz üzlet posványából, mert különben mindennemes törekvés kihal az emberből, az emberi-ség lesüllyed, élvhajhászó, alacsony ösztönűállattá, és évezredek eszményi kultúrája fogmegsemmisülni.

Az üzleti betegségnek ellenszere: az eti-kai javaknak megbecsülése, az igaz, a szép ésa jó, mint szellemi kincseknek megismertetéseés megkedveltetése.

A vallás.

Szükséges emberi intézmény, mely az egyéngyengeségéből kifolyólag annak védelmérealapíttatott.

A vallásnak három formája van, varázs-lás, anyagi vallás, szellemi vallás. A vallás azanyagiasságtól halad a szellemesítés felé.

Amint az ember félelmétől, gyengeségétőlösztönözve, a természeti tünemények magya-rázatát keresve, megteremti isteneit vagyIstenét, megszületik vallása is.

228

Vallás nélkül ember nem élhet.A vallás az ember imádata, az ember

glorifikációja.A vallás az emberi társadalom oly szük-

séglete, melyet nem nélkülözhet. Saját meg-nyugtatására egyrészt, ha bajban van, más-részt embertársai ellen való védelemre, vanszüksége vallásra.

Az állatnak nincs vallása, az embernek ismár csak bizonyos fejlettségi fokán van vallása.

A legkezdetlegesebb emberek teljesen állatiéletet éltek, a fejlettebbeknél lép fel a vallás-nak kezdetleges, mintegy bevezető formája,ez az ú. n. varázslás.

Az ember gyenge és tudatlan, védtelennekérzi magát a külvilág nagy erejével, a termé-szet bősz támadásaival szemben, ekkor a sajátvédelmére, a varázsláshoz folyamodik az oko-zattal helyettesítve az okot. A középafrikainéger nagy szárazság idejében ás egy gödröt,fejére oltalmul faleveleket rak s körültáncoljaa saját ásta gödröt, miként esős időben szo-kott, ezáltal gondolja, hogy az esőt elő fogjavarázsolni. Van azután a pars pro toto varázs-lás, a vadember ellenségének valamely részétmegkerítvén, akár köpését is, vagy hajából,ruhadíszéből egy részt, azt elégeti vagy egyébmódon elpusztítja, azon feltevésben, hogy ez-által az illetőt megvarázsolta s az rövid időnbelül meg fog halni.

Az emberiségnek nagy fejlettsége szük-ségeltetik már ahhoz, hogy Istent vagy istene-ket imádjon, t. i. az emberi öntudatnak olyhatalmas kifejlődése, midőn az ember szembe-helyezkedik a világgal és egyéniségét arrakivetíti, tehát személyesíti a külvilágot. Itt kez-

229

dődik tulajdonkép a vallás, itt leganyagiasabb,mert az ember az őt körülvevő természetnekminden egyes tárgyát felruházza személyiség-gel, minden követ, csigát, fadarabot stb. isten-ként imád és segítségeért folyamodik, ez abálványimádás korszaka.

Ezen a legnagyobb mértékben tárgyilagosanyagi felfogástól, melyben még semmi rendsem alakult ki, halad az ember a mindinkábbszervezett és mindinkább elvont anyagi fel-fogáshoz, hol már nemcsak minden fadarab,minden kő egy Isten, de nagyobb egységek,pl. erdő, tenger, nap, felhő, zivatar, eső, tűzstb. istenek is vannak.

A kisebb, közelebbi istenek lassanként el-erőtlenednek s helyökbe gyűjtőfogalmak lép-nek, több kőnek, több fának egyesítése, földistene, erdő istene, forrás, tenger, felhő, nap,hold stb. istene.

Azután a főistenségek közül egyet meg-tesznek főistennek, a leghatalmasabb istennek(Jupiter).

Itt van azután a főlépcső az újabb fejlő-dési fokhoz, az egy isten imádásához, midőnaz ember a személyiséget leveszi a föld, ahold, a tenger, az erdő, a tűzről s csupánegyet, a főistent, Jupitert, a világteremtő salkotó Istenét hagyja meg. Ilyenek Jehova azsidóknál, Allah a mohamedánoknál, Budhaa budhistáknál s nálunk keresztyéneknél amindenható Atyaúristen. Igen szép átmenetehhez a görög s római vallás Isten-családja,hol még megvannak az egyes istenek, Nep-tunus, Vulkanus, Mars, Venus stb., de alá van-nak rendelve a főistennek, Jupiternek, tehátitt már gyönyörű szervezettséget találunk.

230

Az egy isten imádása már nagyon elvontfelfogás, óriási haladást jelent az ember szel-lemi fejlődésében, de az emberiség nagy tö-mege azt még megemészteni nem tudja. Krisz-tusnak gyönyörű magasztos vallását bevenninem képes, visszatér a régi pogány felfogás-hoz, a sokisten-imádáshoz. így a keresztyénekaz egy Isten mellett Jézus Krisztus szüleit ésa keresztyén vallásért vértanúságot szenvedettvagy kegyes életű embereket, mint szenteketimádták és részben imádják ma is. Ugyaneza jelenség található az egyéb egy isten imádónépeknél, az emberiség nagyon lassan halads a fejlettebb elmék, kik az új vallásrend-szereket alapítják, sok évezreddel előzik megaz emberiséget.

Mindezen vallási formákban mit látunk?semmi egyebet, mint az emberi egyed vég-telen gyengeségét. Ha bajba kerül, mindjártvédelemre, támaszra van szüksége, leborul simádkozik, hogy Isten a betegségből, haláltól,anyagi veszteségtől őt vagy családját segítse ki.

Egyrészt ezért van szükség vallásra ésvallási intézményekre, de másrészt főleg azért,hogy a rettentően önző ember örökké érezzeazt, hogy van egy hatalom felette, melynek őalá van rendelve, mely nemcsak segíteni, debüntetni is tud igazságosan, mert különben agyarló ember gonoszsága felülkerekedik.

Ezt eléggé tapasztalhatjuk mindama ú. n.istentagadóknál, kik forradalmak idején láb-bal tapodják az emberi jogokat és pusztítjákaz emberiséget.

Ez az, amiért védelmezni kell a vallásiintézményt, bár annak sok káros kinövése van,amennyiben maguk a vallás hirdetői azt gyak-

231

ran önzőleg a maguk érdekében használtákki, tudatlanságban tartván a népet és üldöz-vén a felvilágosítás terjesztőit, sok jeles ter-mészettudós és józan gondolkodó az ő üldö-zésüknek lett vértanúja.

A mai vallás — bár anyagi is — mégiskijelentjük, nagy áldás az emberiségre, ha szi-gorúan a krisztusi erkölcsöt követi, teljesenmegtagadja a gyűlöletet és megszívleli a tudást.

Az ember összes tudásvágyát elégítse kia természettudomány, életének megnyugvást,erkölcsének irányt szabjon a vallás.

Csakis ez a helyes, ily módon baráti kezetnyújthatnak egymásnak tudomány és vallás,mindegyiknek ki van jelölve hatásköre, egyiksem lépheti azt át, és így nyugodtan s bizto-san munkálhatják az emberi boldogságot ésfejlődést.

Most pedig áttérünk a vallás jövendőformájára, a szellemi vallásra, mely már mais az erősen fejlett egyéniségeknek evangéliuma,— hiszen Jézus Krisztus volt az első hirdetője,de az emberiség nagy tömegében a nagy refor-mátorok működése dacára még ma sem tudottgyökeret verni, — még ma is a pogány gyű-lölet, a pogány anyagias sokisten-imádás dívik.

A szellemi vallás vagy a szeretet vallásafő és jellemző vonása, hogy az anyagiasság-tól teljesen ment. Csirái már a korábbi, ajelenleg dívó intézményes vallásokban is benn-foglaltatnak, de csupán mellesleg. A keresz-tyének pl. nem követik Krisztus tanítását. Kiazt monda: »az én atyám nem e világból(anyagi világ) való«.

A szellemi vallás az egyénnek oly nagyfejlődési fokát tételezi fel, midőn az már véde-

232

lemre nem szorul, saját lábán meg tud állani,evvel együttjárólag erkölcsi életének biztosalapja van és végül kellő természettudományiismeretekkel rendelkezik.

Az ember ezen a műveltségi fokon a sze-mélyiséget teljesen leveszi a világról, melyetkorábban kivetített, az anyagi világról teljesenáttér a szellemi világra, személyiséggel ruházzafel az ő szellemi világában azon emberi tulaj-donságot, mely az ő léte és boldogulása szem-pontjából a legfontosabb. így alakul ki aszeretet vallása, mint a vallási intézmény leg-tökéletesebb formája.

Ez persze a jövő zenéje, midőn a fajinagy ellentétek megszűnnek, mert a szeretetistene nem ismer külön fajokat, külön népeket,külön társadalmakat, csupán embereket.

A szeretet vallása nem intézményes vallás,nincsenek szertartásai, a szeretet vallása lát-hatatlan egyházban otthonos, mindenki azegyházát szívében hordja és ügy áldoz Istené-nek, ha minél több szeretetet gyakorol, haminél több jót tesz embertársaival és senkitnem gyűlöl.

Mint ilyen már most is bárki, bármelyintézményes egyház tagja is, tagja lehet aszeretet vallása láthatatlan egyházának.

A véderő.

A létért való harc feltételezi azt, hogyminden szervezet, akár növény, akár állat ellegyen látva oly szervekkel, melyekkel ön-magát védelmezi.

Ily védelmi szervekkel kell hogy egynemzet is fel legyen szerelve, ily védelmi

233

szervek a külső ellenség ellen a hadsereg, abelső ellenség ellen a csendőrség és a rend-őrség.

Minden nemzetnek háza, földterülete kivan téve más népek támadásának, ennekvédelmére szolgál hadserege.

Minden nemzet ki van téve belső ellen-ségek támadásának is, akik a magánvagyont,az állami vagyont és intézményeket, a társa-dalom rendjét és biztonságát, az állami szer-vezet munkásságát megtámadják, ezen belsőellenségek elleni védelemre szolgál a csend-őrség és a rendőrség.

Feltétlenül szükséges, hogy ezen védelmierők a legteljesebben szervezve legyenek, kellhogy összeforrjanak a nemzet érdekével ésszellemével, kell hogy bennük, mint az államiélet védőszerveiben teljesen kifejlődve legyenaz alárendeltség, a kötelességteljesítés és ahazaszeretet érzéke.

Csak az a jó katona, az a jó rendőr, kifeltétlen aláveti magát a fellebbvalója paran-csának és aki egynek érzi magát a nemzetérdekével, a társadalom rendjével és bizton-ságával.

Jó hadsereg csak nemzeti hadsereg lehet,melynek minden egyes tagi a, a legutolsó köz-legénytől a legfőbb hadvezérig, magát egynekérzi a röggel, melynek védelmét reá bízták.

A rendőr és csendőr azonosítsa magát tel-jesen a közrenddel s a jogbiztosítással.

Mindkét védelmi szervezet legyen mentesmindenféle társadalmi befolyástól, társadalmitantól és érintkezéstől; érezzék magukat külön-álló kasztnak, melyet az állami egész alkotottés fenntart a saját védelmére.

234

Viszont kell hogy a társadalom a leg-nagyobb szeretettel és tisztelettel vegye őketkörül, mint saját oltalmazóit; ne ellenségei,de jóbarátot lásson bennök, kik élete, kikbiztonsága felett őrködnek, a társadalom kellhogy gyakran nehéz és önfeláldozó munká-jukat a legnagyobb mértékben támogassa ésmegkönnyítse.

Legyen kitüntetés bárkire nézve, ha avéderő tagja lehet.

A világfájdalom.

Az ember a fájdalomra és a szenvedésreszületett. Ha vannak is derűs perceink, óráink,mégis minduntalan visszatér lelkünk a bánatés a szomorúság mélységes tengerébe.

Lelkünk folyton fáj, mintha nyílt sebtátongana rajta, mely állandóan vérzik.

Nem vagyunk megelégedve életünkkel,nem a világgal, nem embertársainkkal, nemönmagunkkal.

Az elégedetlenség fullánkja mardossaörökké lelkünket, mert sokat vétkezünk ön-magunk s a világ ellen.

Sohasem tetszik, a mink van, mindig amásé tetszik, sohse vagyunk megelégedvehelyzetünkkel.

Lelkünket mérhetetlen fájdalom sújtja,sírunk az őszi széllel, a fa hervadásával,könnyekre fakaszt a tél temetője.

Minduntalan érezzük, hogy tévedtünk,hogy balul viselkedtünk, hogy hibáztunk.

Fáj, hogy nem tudjuk megvalósítani, amitakarunk. Fáj, hogy gyengék, tehetetlenekvagyunk.

235

Fáj, hogy nem tudjuk elérni kitűzött cé-lunkat.

Fáj, hogy fut előlünk a boldogság. Lel-künk végtelen szomorú, csak azt találjuk szép-nek a természetben és a művészetben, amivisszhangja nagy fájdalmunknak.

Lehetnek ideig-óráig tartó örömeink, deazok nem teljesek, csak röpke mámor az,átlátszó fátyol, melyen átsötétlik mélységesbánatunk.

És ez a bánat, ez a mérhetetlen fájdalomnőítön nő, amint a mi őszünk, a mi telünkközeledik.

Száz maró lelkifurdalás rohan meg, végiggördül előttünk egész életünk ezernyi botlá-sával, balsikerével s bűnével, megmásíthatat-lanul.

Mint egy nagy romhalmaz hever előttünkéletünk, mely romhalmazt felépíteni már nemtudjuk.

Ekkor látjuk mily gyönge az ember, smily hiú az élet. De ezen mérhetetlen gyász-ban, lelkünk ezen sötét éjszakájában mégisragyog felénk egy csillag, amely megóv min-ket a kétségbeeséstől, az őrjöngéstől, ez aszeretet vezérlő csillaga, amely azt mondja:tagadd meg önmagadat és éljél az emberi-ség javára.

Azt a nagy bánatot, amit gyengeségünkés tökéletlenségünkből kifolyólag belénk oltotta természet, és amely korunk előhaladtávalmind mélységesebb lett, csakis a szeretet mun-kájával enyhíthetjük.

Tehát imádjuk a szeretet istenét s gya-koroljunk minél több jót.

236

A zene.

Az ember és a világ összhangjának meg-teremtése a művészet, ezen összhangot leg-jobban a zene juttatja kifejezésre.

Mindaz, amit érezünk, a legmaróbb fájda-lomtól a legújongóbb örömig legteljesebbena zenében és a zene által nyilvánul meg.

Az élet apró tűszúrásai, a lét nagy keserve,a balsiker, a tehetetlenség, a mellőzés, a nem-érvényesülés, a testi és lelki fogyatkozásokokozta szenvedés, úgy a céltudatos munka ésa teremtő alkotás, boldogság, a hatalom éssiker okozta mámor, mind-mind a zenébenjutnak kifejezésre.

Minél jobban s hívebben fejezi ki a zeneezen érzelmeinket, annál tökéletesebb az.

Miután életünkben a szenvedés a túlnyomó,a bánatos zene fog legjobban hatni reánk,ami a fájdalmat fejezi ki igazán teljes erővel,az tetszik nekünk, az a szép zene.

A nagy zeneszerzők munkáinak gerinceegy mély bánatos Andante vagy Adagio, denem hiányzik mellette a Scherzo sem, melyörömet, pajkosságot fejez ki.

A művész az érzelmei kifejezésében a ter-mészetet utánozza, attól lesi el a hangnemeket,a bogár zümmögését, a madár mesteri dalát,a szél sírását, a vihar tombolását utánozza.Az mellékes, hogy mily formában, milyeszközökhez folyamodik a zeneszerző, a főaz, hogy híven kifejezésre juttassa a mér-hetetlen fájdalmát vagy pajzán életkedvét, akiezt mennél általánosabban meg tudja terem-teni, ,az a klasszikus zeneköltő.

Életünk nagy gyönyörűsége a zene.

233

szervek a külső ellenség ellen a hadsereg, abelső ellenség ellen a csendőrség és a rend-őrség.

Minden nemzetnek háza, földterülete kivan téve más népek támadásának, ennekvédelmére szolgál hadserege.

Minden nemzet ki van téve belső ellen-ségek támadásának is, akik a magánvagyont,az állami vagyont és intézményeket, a társa-dalom rendjét és biztonságát, az állami szer-vezet munkásságát megtámadják, ezen belsőellenségek elleni védelemre szolgál a csend-őrség és a rendőrség.

Feltétlenül szükséges, hogy ezen védelmierők a legteljesebben szervezve legyenek, kellhogy összeforrjanak a nemzet érdekével ésszellemével, kell hogy bennük, mint az államiélet védőszerveiben teljesen kifejlődve legyenaz alárendeltség, a kötelességteljesítés és ahazaszeretet érzéke.

Csak az a jó katona, az a jó rendőr, kifeltétlen aláveti magát a fellebbvalója paran-csának és aki egynek érzi magát a nemzetérdekével, a társadalom rendjével és bizton-ságával.

Jó hadsereg csak nemzeti hadsereg lehet,melynek minden egyes tagja, a legutolsó köz-legénytől a legfőbb hadvezérig, magát egynekérzi a röggel, melynek védelmét reá bízták.

A rendőr és csendőr azonosítsa magát tel-jesen a közrenddel s a jogbiztosítással.

Mindkét védelmi szervezet legyen mentesmindenféle társadalmi befolyástól, társadalmitantól és érintkezéstől; érezzék magukat külön-álló kasztnak, melyet az állami egész alkotottés fenntart a saját védelmére.

234

Viszont kell hogy a társadalom a leg-nagyobb szeretettel és tisztelettel vegye őketkörül, mint saját oltalmazóit; ne ellenségei,de jóbarátot lásson bennök, kik élete, kikbiztonsága felett őrködnek, a társadalom kellhogy gyakran nehéz és önfeláldozó munká-jukat a legnagyobb mértékben támogassa ésmegkönnyítse.

Legyen kitüntetés bárkire nézve, ha avéderő tagja lehet.

A világfájdalom.

Az ember a fájdalomra és a szenvedésreszületett. Ha vannak is derűs perceink, óráink,mégis minduntalan visszatér lelkünk a bánatés a szomorúság mélységes tengerébe.

Lelkünk folyton fáj, mintha nyílt sebtátongana rajta, mely állandóan vérzik.

Nem vagyunk megelégedve életünkkel,nem a világgal, nem embertársainkkal, nemönmagunkkal.

Az elégedetlenség fullánkja mardossaörökké lelkünket, mert sokat vétkezünk ön-magunk s a világ ellen.

Sohasem tetszik, a mink van, mindig amásé tetszik, sohse vagyunk megelégedvehelyzetünkkel.

Lelkünket mérhetetlen fájdalom sújtja,sírunk az őszi széllel, a fa hervadásával,könnyekre fakaszt a tél temetője.

Minduntalan érezzük, hogy tévedtünk,hogy balul viselkedtünk, hogy hibáztunk.

Fáj, hogy nem tudjuk megvalósítani, amitakarunk. Fáj, hogy gyengék, tehetetlenekvagyunk.

235

Fáj, hogy nem tudjuk elérni kitűzött cé-lunkat.

Fáj, hogy fut előlünk a boldogság. Lel-künk végtelen szomorú, csak azt találjuk szép-nek a természetben és a művészetben, amivisszhangja nagy fájdalmunknak.

Lehetnek ideig-óráig tartó örömeink, deazok nem teljesek, csak röpke mámor az,átlátszó fátyol, melyen átsötétlik mélységesbánatunk.

És ez a bánat, ez a mérhetetlen fájdalomnőttön nő, amint a mi őszünk, a mi telünkközeledik.

Száz maró lelkifurdalás rohan meg, végiggördül előttünk egész életünk ezernyi botlá-sával, balsikerével s bűnével, megmásíthatat-lanul.

Mint egy nagy romhalmaz hever előttünkéletünk, mely romhalmazt felépíteni már nemtudjuk.

Ekkor látjuk mily gyönge az ember, smily hiú az élet. De ezen mérhetetlen gyász-ban, lelkünk ezen sötét éjszakájában mégisragyog felénk egy csillag, amely megóv min-ket a kétségbeeséstől, az őrjöngéstől, ez aszeretet vezérlő csillaga, amely azt mondja:tagadd meg önmagadat és éljél az emberi-ség javára.

Azt a nagy bánatot, amit gyengeségünkés tökéletlenségünkből kifolyólag belénk oltotta természet, és amely korunk előhaladtávalmind mélységesebb lett, csakis a szeretet mun-kájával enyhíthetjük.

Tehát imádjuk a szeretet istenét s gya-koroljunk minél több jót.

236

A zene.

Az ember és a világ összhangjának meg-teremtése a művészet, ezen összhangot leg-jobban a zene juttatja kifejezésre.

Mindaz, amit érezünk, a legmaróbb fájda-lomtól a legujongóbb örömig legteljesebbena zenében és a zene által nyilvánul meg.

Az élet apró tűszúrásai, a lét nagy keserve,a balsiker, a tehetetlenség, a mellőzés, a nem-érvényesülés, a testi és lelki fogyatkozásokokozta szenvedés, úgy a céltudatos munka ésa teremtő alkotás, boldogság, a hatalom éssiker okozta mámor, mind-mind a zenébenjutnak kifejezésre.

Minél jobban s hívebben fejezi ki a zeneezen érzelmeinket, annál tökéletesebb az.

Miután életünkben a szenvedés a túlnyomó,a bánatos zene fog legjobban hatni reánk,ami a fájdalmat fejezi ki igazán teljes erővel,az tetszik nekünk, az a szép zene.

A nagy zeneszerzők munkáinak gerinceegy mély bánatos Andante vagy Adagio, denem hiányzik mellette a Scherzo sem, melyörömet, pajkosságot fejez ki.A művész az érzelmei kifejezésében a ter-mészetet utánozza, attól lesi el a hangnemeket,a bogár zümmögését, a madár mesteri dalát,a szél sírását, a vihar tombolását utánozza.Az mellékes, hogy mily formában, milyeszközökhez folyamodik a zeneszerző, a főaz, hogy híven kifejezésre juttassa a mér-hetetlen fájdalmát vagy pajzán életkedvét, akiezt mennél általánosabban meg tudja terem-teni, ,az a klasszikus zeneköltő.

Életünk nagy gyönyörűsége a zene.