EGYSÉGES PEDAGÓGIAI SZAKSZOLGÁLAT ÉS

PEDAGÓGIAI – SZAKMAI SZOLGÁLTATÓ INTÉZMÉNY

5000 Szolnok, Baross u.1. OM:201071 Telefon: 56/421-618

AZ ÓVODAI KÖZÖSSÉGI NEVELÉS PROBLÉMÁI, A MEGOLDÁS LEHETŐSÉGEI A

MINDENNAPI GYAKORLATBAN

/ESSZÉ/

CSAPAT NEVE:

SZA. T. Ó. CS.

/SZAPÁRY-S TAPASZTALT ÓVÓNŐK CSAPATA/

CSAPATTAGOK:

CSEH JULIANNA

HANÓ JÁNOSNÉ

NAGY ZSOLTNÉ

2012.

1

Dorothy Law Holtz: Egy élet a kezedben

„Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,

Megtanulnak türelmesek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek,

Megtanulnak bizalommal élni.

Ha a gyerekek megbecsülve élnek.,

Megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha a gyerekek méltóságban élnek,

Megtanulják az igazságot.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,

Megtanulnak hinni.

Ha a gyerekek hitelesen élnek,

Megtanulják mit jelent szeretni.

Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,

Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.”

/Részlet/

2

VÁZLAT

1. Mi is a közösség?

2. A család, mint a közösségi nevelés elsődleges színtere

3. Az óvoda, mint a közösségi nevelés második színtere

4. A jó közösség néhány ismérve

5. A közösségi nevelés problémái, a megoldás lehetőségei

5.1.Az érzelmi nevelés és szocializáció területén

5.2. Egységes szokás és normarendszer kialakításának területén

5.3. Közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása területén

5.4. A család és az óvoda kapcsolattartásának területén

6. Összegzés

Felhasznált irodalom

Melléklet- Képgaléria

3

1.Mi is a közösség?

A Pedagógiai Lexikon meghatározása szerint:

„A közösség az emberek együttélésének és együttműködésének történelmileg kialakult formája. Tágabb

értelemben: egyének, csoportjaik és életfeltételeik közössége. A közösség általános ismérvei: a közös

érdekek, a közös értékrend, a közös célok, a közös döntések, a közös erőfeszítések és az előbbiek

meglétének tudata: a „Mi”- tudat. /312.o./

Az ember alapvetően társas lény, ezért természetes igénye a közösségi lét. A közösség célja egyrészt,

hogy kielégítse az egyén közösségszükségletét, másrészt valamilyen a társadalom számára fontos feladat

teljesítése.

Ilyen módon az óvoda, mint közösség, fontos szerepet játszik a gyermek fejlődésében, egyúttal azonban

a társadalmi szintű nevelés feladatát is ellátja.

Amikor egy közösségről beszélünk, akkor azokról az egyénekről is szó van, akik a közösséget alkotják.

Az egyén és a közösség, illetve a közösség tagjai tehát szükségszerűen valamilyen kapcsolatban állnak

egymással. Ennek a viszonynak az alapja az egyének, emberek együttműködése.

A jó közösség normarendszere, értékrendje mindig pozitív. Ennek következtében a közösség minden

tagjára pozitív hatást gyakorol, nem állja útját az egyéni képességek kibontakozásának, sőt, segíti azt. A

közösség tartalmas, gazdag tevékenységrepertoárral rendelkezik, s ezeket a tevékenységeket nemes,

értékes célok, feladatok vezérlik. A közösség minden tagja vállalhat, választhat olyan tevékenységet,

ami egyéni ambícióinak, érdeklődésének, képességeinek megfelel.

4

2.A család, mint a közösségi nevelés elsődleges színtere

A család az a közösség, amelyben a gyermek először találkozik az együttléttel. A család körében tanulja

meg az adott társadalomra jellemző alapvető értékeket, státuszelvárásokat, érzelmeket, amelynek

fejlődése további menetét erősen befolyásolják. A gyermek emocionális fejlődésében legfontosabb

tényező a SZERETET, amit a környezetétől kap és amit a környezetének nyújt.

A harmonikus családi fészek melege és biztonsága már az első gyermeki életévekben megteremtheti a

szociális érzelmi és morális bázist.

Az egyén akkor tud jól fejlődni, élni a családi közösségben, ha egy szeretetteljes, biztonságos és

fejlődésre nyitott közeg veszi körül. Ilyen körülmények között a családtagok tekintettel vannak

egymásra, amit tükröznek érzéseik, döntéseik és tetteik.

Bagdy Emőke erről így ír: „A család szocializációs funkciója többszintű. Ellátja a

gyermek biológiai gondozását, biztosítja azokat a feltételeket, amelyek az éréshez és

fejlődéshez szükségesek, ugyanakkor meghatározott magatartás és szerepmintákat is közvetít.

Erre a primer szocializációs alapozásra épül azután a tudatos nevelés, a családi szoktatás,

ellenőrzés, tanítás, fegyelmezés, jutalmazás. Így teremtődnek meg a családon kívüli nevelés

alapjai a személyiségben.”

Az a család működik jól, látja el nevelő, védelmező és szervező funkcióját, amelyben a család tagjai

között kialakultak a rendszeres „közös akciók”. A „közös akciók”, melyeket a család tagjai együtt

végezhetnek: pl.: főzés, takarítás, különféle szórakozások.

A közös akciók során alakulnak ki a közös hiedelmek. A család felnőtt tagjai megbeszélik a napi

eseményeket, történeteket mesélnek, elmondják, hogy bizonyos helyzeteket hogyan helyes megoldani.

A figyelő gyermek így szerzi, tapasztalhatja a megoldások sokszínűségét.

Fontos jellemzője a jó családnak a közös konstrukció ( a közös tevékenységek módjáról együtt

döntenek).

Ha a család közösség, akkor a családon belül rangsor is kialakul. Ez a rangsor nem fizikai erőszakon

alapul, hanem a család fiatalabb tagjai elfogadják a szülők meghatározó szerepét.

5

Tapasztalataink sajnos azt is mutatják, hogy változó társadalmunkban:

- a családok funkciója megváltozott, újszerű családtípusok alakultak ki, melyekből más és más

közösségi tapasztalatokkal érkeznek a gyermekek

- a gyermekek szeretetében értékválság alakult ki

- egyre több a magányos gyermek

- életkori sajátosságaikat figyelmen kívül hagyják

- nincsenek ésszerű korlátok

- nem veszik őket komolyan

- a szükségletek összemosódnak

- keveset beszélnek, foglalkoznak a szülők a gyermekekkel

- a gyermekek óvodába kerülés előtt nem találkoznak korosztályukhoz tartozó társakkal.

Az egyik legszembetűnőbb jelenség, hogy a többgenerációs nagycsaládot felváltotta a szülőkre és a

gyermekekre korlátozódó kis család. Összeszűkültek a család határai: egyre kisebb azoknak a

rokonoknak a köre, akik számíthatnak egymásra, és a család egészéért vagy egyik tagjáért önzetlenül

közösséget vállalnak.

A családok nem kis részében hiányzik a családtagok egymás iránti szolidaritása is. A nehézségek láttán

a házaspárok gyakran inkább szembefordulnak egymással, ahelyett, hogy egymásra támaszkodva

komolyan törekednének a problémák megoldására. Ezt elsősorban a gyermekek szenvedik meg, hiszen

családjuk nem nyújt számukra védelmet.

A szeretethiányos családi légkör, a gyerekek elhanyagolása, a szülői felelőtlenség károsítja a gyerek

fejlődését, beilleszkedését a közösségbe. Ezek a gyerekek többnyire olyan csoportokat alkotnak vagy

keresnek maguknak, amelyekben az erkölcsi és társadalmi normákat elutasítják, vagy amelyekben

antiszociális, erőszakos normák érvényesülnek. Ez súlyosan veszélyezteti a gyerekek fejlődését.

6

3.Az óvoda, mint a közösségi nevelés második színtere

Az évek múlásával a gyermek egyre távolabb kerül a családjától. Az esetleges bölcsődei

„tapasztalatok” után - az első lépés az óvoda, melyben a gyermek először ismerkedik a „kortársak

közösségével” és lényegében először tekint ki a családból.

Az óvoda, mint közösség és mint a személyes kapcsolatok szerveződésének színtere fontos szerepet

játszik a gyermek fejlődésében. Megismeri az azonos korú gyermekekkel folytatott együttlét előnyeit, a

közös játék örömét, viselkedésének szociális következményeit, valamint az eltérő csoporthelyzet

hatásait.

Az óvodába kerüléssel a kisgyerekek társas kapcsolati hálója is bővül. Új felnőttek, új gyerektársak

lesznek a szocializációs tér szereplői. Két „feladat”előtt áll: tanuljon meg másokkal érintkezni és

együttműködni.

A kisgyerekek a beszoktatás-befogadás után egyre nagyobb örömmel és lelkesedéssel vesznek részt az

új közösség életében.

„Az óvodában a szülővel kialakult kapcsolatot követően az óvónőhöz fűződő viszonyulás lesz a

meghatározó jelentőségű. Az óvónő személyisége, nevelői stílusa alakítja az egész közösséget. A

gyermekközpontúság, a gyermek szempontjainak figyelembevétele, az eltérő érési-fejlődési tempóhoz

igazodás, a gyermek kezdeményezéseinek támogatása elengedhetetlen követelmény.” /Zsubrits Attila: A

gyermekkor kötődései 37.o./

A beilleszkedést a kezdeti időszakban azonban néhány hátráltató tényező befolyásolhatja, különböző

problémákkal találkozhatnak:

- sokan vannak a csoportban

- a gyermekek egyéni „vérmérséklete”, habitusa más és más

- különböző érzelmi töltésűek a gyermekek

- egyes gyermekek „mások” bőrszín, mozgásában korlátozott…amelyekkel esetleg még nem

találkozott

- nem ismeri csoporttársai nevét, jelét

- nem ismeri az óvónőket, dajkát

- új számára a tárgyi környezet, honnan lehet elvenni a tárgyakat, mit mire, hogyan és mikor

használhat…?

- kitől várhat segítséget, kiben bízhat?

7

- szülő új helyzethez való hozzáállása: túlvédés, mely a gyermeket elbizonytalaníthatja.

Addig a pillanatig, ameddig a gyermek biztonságérzetét meg nem erősítjük nem lesz aktív tagja

közösségének.

Hogyan ismerhetjük, segíthetjük meg gyermekeinket ebben a folyamatban?

137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendeletet melléklete: Az Óvodai nevelés Országos Alapprogramjában

olvashatjuk:

„ Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését.”

Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a

személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket,

amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg.”

Ahhoz, hogy a családok sajátosságait, szokásait, esetleges elvárásait és a leendő csoporttagokat

megismerjük az együttműködés többféle lehetőségét kezdeményezhetjük.

Családlátogatás, illetve belátogatás lehetősége az óvodába

„A család és az óvoda kapcsolatfelvételének egyik kerete, alkalma, abból a célból, hogy a két nevelési

színtér törekvéseit, eljárásait és hatásrendszerét összehangolja. Emellett ez az alkalom lehetőséget nyújt

arra is, hogy a pedagógus a gyerek előéletét és egyéniségét jobban megismerje…”

/http://www.kislexikon.hu/csaladlatogatas.html/

A kapcsolatfelvétel akadályai lehetnek:

- nem igényli a szülő a családlátogatást

- nehéz megfelelő időpontot egyeztetni a szülők elfoglaltsága miatt

- a gyermek bölcsődébe jár, csak késő délután tudnak a szülők az óvodába betekinteni

- a véletlenszerű betekintés során nem biztos, hogy a gyermek találkozik leendő óvónőjével

Megoldási lehetőségek:

- családlátogatás lehetőségének hiányában személyes találkozás, beszélgetés felajánlása az

óvodában

- előzetes időpont egyeztetés, a változtatás lehetőségének megajánlása

- nyílt nap szervezése vagy egyéb rendezvényeinkre történő meghívás.

8

Anyás beszoktatás

Az óvodapedagógus feladata, hogy végtelen türelemmel és szeretettel forduljon az újonnan óvodába

kerülő gyermekek felé. Adjon elegendő időt a beszoktatásra, biztosítson fokozatos átmenetet és tegye

lehetővé a szülővel /anya- apa/ együtt történő beszoktatást.

Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig adjon lehetőséget a

szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintésre. Ez mindkét fél számára (szülő-

óvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan

lehet hasznosítani.

Akadályok:

- a szülő nem igényli a beszoktatást, „gyermekét egyedül hagyja”, rábízza az óvónőre

- a szülő nem hagy elég időt gyermekének a beszokásra, türelmetlen, a gyermek a „teher vagyok”

érzését éli át

- a szülő túlságosan óvó-védő magatartása nem engedi kibontakozni a gyermeket, magához

láncolja, a közösség felé ő maga, mint modell nem nyit

Megoldási lehetőségek:

- beszélgetés a szülővel, meggyőzés, hogy a gyermek igényéhez igazodunk

- folyamatos konzultáció a szülővel: megerősítjük, hogy a gyermek számára a legmegfelelőbb

megoldást igyekszünk keresni

- az anya szülői szerepben való megerősítése

- a beszoktatás során hasonló sorsú anyákkal találkozhat, megbeszélheti esetleges problémáit

- a mindennapokba történő betekintéssel megtapasztalhatja az óvoda elfogadó- segítő- támogató

szerepét.

9

4. A jó közösség néhány ismérve

- ismerik és számon tartják egymást

- kialakult a „MI” –közösségi érzés tudata

- tudnak örülni egymás sikerének

- elfogadják egymást

- kölcsönös bizalommal vannak egymás iránt

- magas szintű az együttműködési készségük

- a feladatokat és problémákat meg tudják beszélni és nem agresszióval akarják megoldani a

felmerülő konfliktusokat

- a tevékenységek érdekében össze tudnak fogni, együtt tudnak működni és dolgozni

(összefogás készsége)

- erős a csoportkohézió

- át tudják érezni egymás problémáit, kudarcait.

- együtt éreznek és segítik egymást (szolidaritás és segítségnyújtás készsége).

5. A közösségi nevelés problémái, a megoldás lehetőségei

„Csak az a csoport válik valódi közösséggé, amelyiknek minden egyes tagja önmagában biztos, önálló

funkciót betöltő és mindenkinek vállalható szerepe van.”- írja Dr. Bakonyi Anna.

5.1. Érzelmi nevelés és szocializáció területén

Az a gyermek, aki meleg, elfogadó, szeretetteljes családban nő fel és megtapasztalja az „ősbizalmat” az

édesanyjával való kapcsolatban, az kevésbé valószínű, hogy bántó módon fog társaihoz a közösségben

viszonyulni.

A tevékenységekben a gyerekek felfedezik, mire képesek, kipróbálhatják önmagukat. Így tesznek szert

önismeretre, így valósítják meg elképzeléseiket, létrejön az önmegvalósítás.

Azonban mégis léteznek akadályok, mivel sokszor egymással ellentétes szemléletű családok gyermekeit

kell nevelnünk.

10

Akadályok lehetnek:

- különböző „vérmérsékletű” gyermekek kerülnek be a csoportba

- a családok különböző értékrendet képviselnek

- a gyermekek másságának elfogadása /Pl.: mozgásában, látásában, hallásában akadályozott

gyermekek a csoportban/, akiket esetleg bánthatnak

- tehetséges gyermek „mássága”/nyugtalanság, fokozott érzelmi reakciók, a szabályokat nem

fogadja el…/

- túlérzékeny gyermek

- nagyfokú érzelemvezéreltséget tapasztalunk

- népszerű gyermekek vannak a csoportban, akik mellett a magányos, nehezen barátkozó, félénk

gyermekek nem tudnak érvényesülni

Megoldási lehetőségek:

- feltétel nélküli elfogadás a felnőttektől

- az óvónő személyes példamutatása, a helyes reakciók elismerése, pozitív megerősítés

- együttműködést előidéző helyzetek teremtése

- együttműködő, cselekvésre késztető barátságos légkör

- meghitt beszélgetések

- kellemes környezet, jó közérzet biztosítása

- korábban kialakított szokások stabilitása, csoporthagyományok működtetése

- a közösségben minden gyermek részesüljön egyéni bánásmódban

- a tehetséges gyermek számára a legmegfelelőbb tevékenység megkeresése, megtalálása

- biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok, amiben lehetőség kínálkozik a

gyermekek közötti, valamint a gyermekek és felnőttek közötti minél gyakoribb

kontaktusfelvételre

- egymás számon tartása: ki van jelen, ki hiányzik a közösségből?

- Köztudott, hogy a kisgyermeket érzelmei vezérlik, ezért rá az érzelmein keresztül tudunk hatni.

Mások érzelmeinek felismerése az empátia. Akikben van empátia, érzékenyebben veszik a finom

társas jelzéseket, melyek mások igényeit, vágyait közvetítik. Az érzelmek közvetítésének kiváló

eszköze a báb. A kisgyermek a bábbal tud azonosulni, például sajnálja, ha baj éri, örül-tapsol, ha

sikerül megmenekülni a nála erősebb állat elől…stb.

- Másik nagyon fontos érzelmekre ható eszköz a mese. Mesélés során teljes mértékben beleélik

magukat a szereplők helyzetébe, szoronganak, ha bajba jut, nevetnek a komikus

11

helyzeteken…stb. A magasabb rendű érzelmek kialakulása megsegíti a kisgyermekeket a

közösségben élni, együtt tevékenykedni a társakkal, közös örömöket, sikereket élhetnek meg.

5.2. Egységes szokás és normarendszer kialakításának területén

A normák kialakulása és alkalmazása nem korlátozódik egy-egy gyermeki tevékenységre, hanem a

mindennapok szerves része, áthatja a gyermeki életet.

A csoportban közösen kialakított szokások, szabályok, elfogadott normák befolyásolják a gyermekek

cselekedeteit, erősítik a „Mi” tudatot és fejlesztik a közösségi érzést. Ha mindehhez még nyitott légkör,

demokratikus és szeretetteljes irányítás társul, akkor tág teret nyitunk a gyermekek önállósága, tenni

akarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe ebben a

folyamatban meghatározó. A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete, kivívott tekintélye és

világos, pontos, tudatos, célirányos nevelő tevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség

kialakítása nem sikerülhet.

A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoportközösség. A felnőtt és gyermek

között nem a feltétel nélküli szófogadás, hanem a demokratikus partnerviszony kialakítása a cél. Az

óvodapedagógus ugyanúgy vegye figyelembe a gyermek jogos kívánságait és igényeit, mint ahogy a

gyermektől is elvárja a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való

kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre kell építeni. A közösség

lehetőséget teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a

konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia

kialakulásához vezetnek.

Akadályok lehetnek:

- nincs előzetes tapasztalata a gyermeknek a helyes viselkedést illetően

- a családban az alapvető normák nem működnek, nincs normakövetés,

- következetlenség

- nincsenek ésszerű „határok” a gyermek életében, a gyermek mindent akarata és kedve szerint

tehet.

12

Megoldási lehetőségek:

- nyílt, őszinte, partneri és kétoldalú kommunikáció a szülőkkel

- a felnőttekkel és a társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása

természetes szituációkban

- a demokratikus szabályok közös kialakítása, betartásának gyakorlása

- a konfliktusok kezelésének, módjainak megismertetése érzésneveléssel

- életkori sajátosságok figyelembevétele: melyek a betartható szokások, szabályok?

5.3. Közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása területén

Mérei Ferenc írja: „Az együttesen átélt élményeknek nagyobb a hőfoka, fokozott az indulati színezete, s

ha felidézzük őket…érzelmileg árnyaltabbak, tartalmilag gazdagabbak, mint a magányosan átélt

helyzetek emléknyomai.” /Mérei- V. Binet, 1993. 138.o./

A gyermekeket a családban különböző élmények érik, más-más szociokultúrával rendelkező

gyermekekből áll össze a közösség. Ahhoz, hogy közös tevékenységeket tudjanak végezni, közös

élményekre, közös örömre és együttes rácsodálkozásra van szükségük. A közösen átélt élményeken

alapuló tevékenységekben a gyerekek felfedezik, mire képesek, kipróbálhatják önmagukat. Így tesznek

szert önismeretre, létrejön az önmegvalósítás.

A játék az egyik olyan színtér, amely lehetőséget ad ezeknek a közösen átélt élményeknek a

felidézésére, újraélésére. A játék során az újraéléshez „alkotásokra” van szükség, az alkotásokhoz pedig

képességekre.

A jó játékban mindenki munkájára szükség lehet, mindenki hasznosnak, fontosnak érezheti magát,

kibontakoztathatja képességeit, fejlődhet. A közösen létrehozott produktumok újabb közös játékra,

együttes tevékenységre sarkallják a gyermekeket, s így láthatatlanul alakulnak baráti kapcsolataik is.

A közösségek általában közös célok vagy feladatok érdekében jönnek létre. A hatékony működéshez

szükség van a közösség tagjainak kooperációs készségére, hiszen közös döntéseket hozni és közös

lépéseket tenni csak együttműködéssel lehet.

13

Ebben az együttműködésben van, aki főszerepet vállal, és van aki „csak” jelenlétével járul hozzá a

közösség működéséhez. A csoport hatása annál jelentősebb, minél gazdagabb lehetőséget biztosít az

egyénnek a sokszínű tevékenységre, a társas együttműködésre, szerepvállalásra, élményszerzésre.

Akadályok lehetnek:

- más érdeklődési kör

- eltérő képességek, képességbeli hiányosságok

- önértékelési problémák

- önbizalomhiány

- érdektelenség

- kirekesztettség érzése.

Megoldási lehetőségek:

- eltérő társulási igények biztosítása

- közösen tervezett, közös érdeklődésre épülő tevékenységek életre hívása

- a különböző érdeklődési körű gyermekeknek lehetőség biztosítása a „bemutatkozásra”

- én erősítés, bizalomelőleg adása

- sikerélményhez juttatás próbálkozások lehetőségének biztosításával

- érdeklődés felkeltése a kedvenc tevékenységen keresztül

- sikeres tevékenységeket elismerni, ösztönözni a folytatásra

- A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás képességének

kialakítása és gyakorlása.

5.4. A család és az óvoda kapcsolattartásának területén

Kapcsolattartási formák az együttnevelés, közösségformálás érdekében:

- nyitott óvodai közösség

- szülői értekezletek

- családokkal közös programok /kirándulások, mozgásos napok, ünnepi hangversenyek,

barkácsdélutánok, játszóházak, egészségnapok, néphagyományokhoz kacsolódó programok…/

- nyílt napok

- fogadó órák

- szülők, nagyszülők „többleteinek” felhasználása a mindennapokban

14

Akadályok lehetnek:

- szülők elfoglaltsága

- érdektelenség.

Megoldási lehetőségek:

- bizalmi kapcsolat kialakítása őszinte beszélgetéssel

- alkalmas, megfelelő időpont megkeresése

- betekintés lehetőségének biztosítása

- időbeli, széleskörű tájékoztatás

- igény felmérése

- színes programkínálat

- találkozási, ismerkedési lehetőségek biztosítása a szülők számára

- a szülők, nagyszülők többleteinek felmérése, a lehetőségek kiaknázása

- konzultáció, együttgondolkodás a gyermek személyiségének fejlesztéséről a szülőkkel.

6.Összegzés

A társadalom élete, a társadalmi gyakorlat jórészt a társas és közösségi kapcsolatok keretén belül zajlik.

Ezért nagyon fontos feladat már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a

társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására.

Mindez természetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését. A jó közösséget mindig

egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a

közösség keretein belül is megvalósítani. Bizonyos korlátok között kiélhetjük magunkat, azaz nekünk

éppen úgy szükséges alkalmazkodnunk másokhoz, ahogyan mások is alkalmazkodnak hozzánk. A cél

az, hogy az adott lehetőségek között a legtöbbet legyünk képesek gyermekeink egyéniségéből kihozni,

ezzel is gazdagítva a közösséget.

Bármilyen családból érkeznek is a gyermekek az óvodai közösségbe:

ha kellőképpen odafigyelünk - megismerjük őket, ha megkeressük mindenkiben a jót, az értéket, ha

feltétel nélkül elfogadjuk olyannak amilyen, akkor valamennyien jól érezhetik magukat a közösségben,

örömüket lelhetik a tevékenységekben, sikerélményhez jutnak és fejlődhetnek, gazdagodhatnak -

valamennyien hasznos, sikeres, elismert tagjai lehetnek a közösségnek!!!

15

Felhasznált irodalom:

1. 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendeletet melléklete: Az Óvodai nevelés Országos Alapprogramja

2. Bagdy Emőke, Családi szocializáció és személyiségzavarok /Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,

1995/

3. A család mint közösség: Csányi Vilmos cikke / UNICEF.hu/

4. Ranschburg Jenő: Kölcsönös bizalom és közösségi értékek nevelése óvodás és kisiskolás korban

/interjú/

5. Kósáné Ormai Vera: A mi óvodánk. Neveléspszichológiai módszerek az óvodában./OKKER Kiadó,

Bp. 2001./

6. Mérei F. – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. /Gondolat Kiadó, Bp.1993./

7. Ferenczné Teleky Éva: A ma gyermeke a holnapban lesz felnőtt! /Előadás anyaga/

8. Óvodavezetők kézikönyve X. kötet /OKKER Kiadó, 2002./

16

MELLÉKLET:

KÉPGALÉRIA

17

18

19

20