142 Külügyi Szemle

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesz-tési Bank (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB) létre-

hozásának 2013-as bejelentése óta fo-lyamatos figyelem kíséri az intézmény célkitűzéseit, a működése megkezdésétől pedig a tényleges tevékenységét is. Szá-mos értékelés született a bank, illetve a bankot alapító Kína lehetséges gazdasá-gi, pénzügyi és politikai reformszándé-kairól. Az értékelések egy része olyan

mérföldkőként, fordulópontként tekint a pénzintézet alapítására, amely teljes mér-tékben felforgatja a második világhábo-rút követően kialakult globális pénzügyi rendszert, végső soron pedig a mai vi-lágrendet is.1 Mások azonban ennél óva-tosabban fogalmaznak, s az AIIB-nek nem tulajdonítanak komolyabb, a világ-politikát átformáló jelentőséget, hanem elsősorban az ázsiai térségben meglévő infrastrukturális hiányosságokkal és

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bankmegjelenésének hatásai a multilaterális beruházási bankok intézményrendszerére

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

A multilaterális fejlesztési bankok globális rendszere a második világháborút követően alakult ki: e rendszerben a domináns szereplő az Amerikai Egyesült Államok, amely részben magukon az intézményeken keresztül igyekszik minél szélesebb körben érvényesíteni a gazdasági és po-litikai érdekeit. A Kína által bejelentett Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank megalapítása éppen ezért komoly szakmai és politikai vitákat váltott ki arról, hogy vajon ez a bank a meg-lévő finanszírozási rendszer és politikai világrend megdöntésére tett kísérlet-e a gazdaságilag és politikailag is egyre erősebb Kína részéről, vagy csupán a térségben meglévő fejlesztési szükségleteket igyekszik kielégíteni– természetesen a saját gazdasági érdekei mentén. A cikk a bank által jóváhagyott, illetve bejelentett projektek elemzése révén keres választ a kérdésre.

The global system of multilateral development banks developed after the Second World War: in this system the United States is the dominant player, trying to enforce and expand its economic and political interests partially through these institutions themselves. Therefore, the foundation of the Asian Infrastructure Investment Bank, announced by China, has triggered various professional and political disputes over whether the bank is an attempt to overthrow the existing financial system and political world order by the growing economic and political power of China, or whether it simply tries to meet the existing development needs of the region – naturally along its own economic interests. The article tries to find the answer to this question through the analysis of the approved and announced projects of the bank.

* * *

2018. tavasz 143

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

fejlesztési szükségletekkel magyarázzák az intézmény létrehozásának igényét, tu-lajdonképpen e fejlesztési szükségletekre adott válaszként definiálva azt.

Cikkünk három részre tagolódik. Az elsőben igyekszünk bemutatni az AIIB megalapításának az előzményeit, megvi-lágítani Kínának az utóbbi évek során ki-alakult kapacitástöbbletekből eredő és a piaci nyitásával járó kihívásait, valamint a tágabb térség gazdasági lemaradását és ennek összefüggéseit. A bemutatás kiterjed az „Egy övezet, egy út” (One Belt, One Road, OBOR) kezdeményezés jelentőségére, valamint az exportvezérelt kínai gazdasági növekedésben rejlő koc-kázatokra. A cikk második része az in-tézmény működésének a megkezdésével, illetve a meglévő és az új intézményrend-szer közötti ellentéttel foglalkozik. Az e kérdésben jelentkező szélsőséges véle-ményeket is ismertetjük – mindez azon-ban csupán elméleti diskurzus mindad-dig, amíg a tényleges tevékenységeket nem tudjuk megvizsgálni. A cikk végén éppen erre teszünk kísérletet: azt elemez-zük, hogy a már jóváhagyott, valamint a bejelentett, még jóváhagyásra váró pro-jektek finanszírozói körének az összeté-tele hogyan alakul.

Hipotézisünk szerint az AIIB működé-se önmagában nem a meglévő intézményi rendszer ellen hat, hanem valóban arra irányul, hogy a fejlesztési szükségleteket hatékonyabban kielégítse, és az intézmé-nyi hiányosságokat kiegészítse, tehát a meglévő multilaterális fejlesztési bankok-kal közösen együttműködve végezze a tevékenységét. E feltevés bizonyítására a

projektek finanszírozói körének az össze-tételét vizsgáltuk meg: azt, hogy az AIIB mellett más nemzetközi intézmények is részt vesznek-e az egyes beruházások költségeinek a fedezésében, illetve hogy az AIIB milyen részarányban biztosít forrásokat az egyes fejlesztések megva-lósításához.

Az AIIB megalapításának háttere

Egy 2009-es, az Ázsiai Fejlesztési Bank (Asian Development Bank, ADB) által készített jelentés szerint 2020-ig mint-egy 8000 milliárd dollárnyi fejlesztésre lenne igény az ázsiai régióban.2 Ennek az összegnek a 68 százalékából új kapa-citásokat alakítanának ki; ágazati meg-oszlás szerint nagyjából 51 százalékban elektromos áram előállítására, 29-ben útépítésre, 13 százalékban pedig a tele-kommunikációs infrastruktúra fejlesz-tésére használnák fel a pénzt.3 Az AIIB felállításakor Kína többek között erre a jelentésre is hivatkozott. Mint nyilatkoz-ták, a Világbank a 220 milliárd dolláros alaptőkéjével, illetve az ADB a maga 160 milliárdjával közel sem elég ahhoz, hogy a leggyorsabban fejlődő régió igénye-it kielégítsék.4 A délkelet- és dél-ázsiai országok versenyképességének a növe-lése szempontjából alapvető fontosságú az infrastruktúrájuk fejlesztése.5 Ezek az országok az infrastruktúrájuk álla-pota miatt vannak versenyhátrányban, az igényeik pedig nem megfelelően rep-rezentáltak a meglévő globális pénzügyi rendszerben.6 Az áramkimaradások, a vízhiány nemcsak a lakosságot sújtja, de

144 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

az iparosodás és a külföldi befektetések sikeres bevonzása előtt is komoly gátat képez.

Ugyanezekben az országokban ma tö-meges méreteket ölt az urbanizáció, je-lentősen nő a városlakók száma, ezért különösen fontos lenne a megfelelő inf-rastrukturális ellátottság biztosítása ah-hoz, hogy a városok teljes mértékben ki tudják használni a gazdasági lehetősége-iket. Egy példa csupán, hogy a nagy te-herhajók fogadására képes, megfelelően kimélyített kikötők hiánya egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy egyes országok (például Kambodzsa) nagyobb mértékű árut fogadjanak be Kínából.7

Kínát ezzel együtt más motivációk is vezérelték az intézmény létrehozásában. Hszi Csin-ping kínai elnök az AIIB meg-alapítását nagyjából egy időben jelentette be az új selyemútra (Kazahsztán, 2013. szeptember), illetve a 21. századi tengeri selyemútra (Indonézia, 2013. október) vo-natkozó tervekkel, s az intézmény tevé-kenységét ezért nem véletlenül kapcsol-ják össze az OBOR kezdeményezéssel. Ráadásul Hszi egyértelműen kijelentette, hogy a bank elsődleges feladata tőkét biztosítani az említett kezdeményezések-nek a megvalósításához.8 Az új selyemút koncepciója kontinentális infrastruktú-ra-fejlesztést, autópálya, vasút, olaj- és gázvezetékek kiépítését jelenti, amelyek Kína központjából indulnak ki Közép-Ázsián keresztül Oroszországba és Nyu-gat-Európába; a tengeri selyemút pedig egy kikötők és a tengerparti infrastruk-túra kiépítésével összekötött hálózatot jelent, Kína keleti partjaitól Délkelet- és

Dél-Ázsián át a Perzsa-öböl, Kelet-Afri-ka és a Mediterráneum felé.9

Az OBOR geostratégiai és geopolitikai szerepét érdemes egy kicsit körüljárni. Maga a kezdeményezés a régió államai-nak a szorosabb integrációját szolgálja, s ezt az AIIB még inkább intézményesített formában erősíti. Ez a két kezdeménye-zés mutatja, hogy Kína vezető szerepet kezd felvenni, amely tükrözi a felemel-kedő globális hatalmi pozícióját.10 Az or-szág már nem csupán a régióban számít központi szereplőnek, hanem a világgaz-dasági és a globális politikai színtéren is. Számos elemző szerint a selyemút kiterjeszti Kína geopolitikai érdekérvé-nyesítő erejét, a segítségével könnyebben hozzáfér az energiaforrásokhoz és más erőforrásokhoz (például Türkmenisztán-ban, Kazahsztánban, Oroszországban), a kereskedelmi és gazdasági kezdemé-nyezések pedig erősítik a geopolitikai pozícióját. Az OBOR egyértelműen szol-gálja a piacszerzést is, hiszen Kína gaz-dasági növekedésének a záloga (például az infrastrukturális beruházások terén) még mindig az export bővülése, s ez a belső fogyasztásra építő reformok elle-nére is igaz. Egy másik szempont, hogy a selyemút segíthetné az ország viszony-lag perifériális, elmaradottabb nyugati részeinek a bekapcsolódását a globális gazdasági vérkeringésbe, ami fellendíte-né azokat a területeket is. Az OBOR az úgynevezett „kínai álom” célját, a kínai nemzet megújulását is elősegítené.11

A geostratégiai szerep megváltozásá-hoz kapcsolódik, hogy Kína, immár a vi-lág második legnagyobb gazdaságaként,

2018. tavasz 145

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

jó ideje sürgeti a nemzetközi pénzügyi rendszer reformját, nagyobb szeletet kö-vetelve magának a nyugati dominanciájú intézményrendszerben, az ehhez szüksé-ges intézkedések azonban akadoznak – ezért is volt fontos előrelépés számára az AIIB megalapítása. Az Amerikai Egye-sült Államoknak vétójoga van a Világ-bankban és a Nemzetközi Valutaalapban (IMF), Japánnak az ADB-ben, s Kína részesedése és szavazóereje jóval kisebb ezekben az intézményekben, mint ami a gazdasági erejéből következne.12

Az exportvezérelt gazdasági növekedés szempontja is bővebb kifejtésre szorul az AIIB létrehozásának az értelmezéséhez. Az OBOR meghirdetésére Kína export-vezérelt gazdasági növekedése miatt is szükség volt. A 2008-ban elkezdődött gazdasági válság során ugyanis a nyugati partnerei felvevő potenciálja visszaesett, így új piacok után kellett néznie. 2008-ban, de még a gazdasági válság előtt, Kína exportnövekedése évi 20 százalék körül volt, ami 2015-re már -2,8 száza-lékra esett vissza.13 A kínai export ha-gyományos célországaiban – az Egyesült Államokban, Európában és Japánban – telítődtek a piacok, vagy nagyon lassú növekedés volt tapasztalható. Az export-orientált gazdaságról a belső fogyasztás növekedésére való átállás pedig, ahogy azt sokat hangoztatták, papíron köny-nyebben megvalósítható, mint a valóság-ban. 2000 és 2008 között az export adta a gazdasági növekedés egyharmadát. Az azonban nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a hazai kereslet növekedése ellensú-lyozni tudja a hagyományos piacokénak

a lassulását. A közeljövőben tehát még mindig az export lesz a kínai gazdaság legfontosabb hajtóereje, ezért alapvető je-lentőséggel bír az ország számára, hogy új piacokat találjon magának a feltörekvő gazdaságok között, elsősorban Ázsiában, ahol olyan jelentős népességű országok találhatók, mint India vagy Indonézia.

Az ázsiai intraregionális kereskedelem egyik legnagyobb gátja azonban a megfe-lelően kiépített infrastruktúra hiánya, az autópályák és a vasútvonalak elmaradott állapota. Az AIIB elsősorban ezek fej-lesztéseihez nyújtana támogatást. Az ex-portpiacok kiterjesztésén túl azonban a kezdeményezés javítaná Kína szárazföl-dön keresztül történő energiaimportjának a biztonságát is, növelné az ország „puha hatalmi” eszközeit (kulturális, turisztikai népszerűségét), hozzájárulna a térségbeli gazdasági integrációhoz, valamint Kína regionális biztonságát is növelné.14

Kínának érdeke fűződik a tágabb kör-nyezetében lévő országok gazdasági megerősítéséhez, ugyanis ha azok bevé-telei növekednek, egyre nagyobb felvá-sárló piacot jelenthetnek a kínai termékek és szolgáltatások számára. A növekedés elérésének az elsődleges feltétele pedig a megfelelő infrastruktúra kiépítése. Kíná-ban hatalmas építőipari kapacitások ala-kultak ki az elmúlt években, elsősorban a gazdasági válságot követően; jelentősen növekedett például az ország gyorsvasút-hálózata. Az ingatlanpiaci visszaesés kö-vetkeztében azonban csökkent a kereslet a cement, acél, üveg és egyéb építőipari termékek iránt, így jelentős túlkínálat alakult ki ebben a szektorban. Egyes

146 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

felmérések szerint az ázsiai felemelkedő államoknak összesen mintegy évi 600 milliárd dollárra lenne szükségük 2020-ig az infrastruktúrájuk fejlesztéséhez (il-letve még több, ha számításba vesszük a klímaváltozást is).15 Kína tehát erre a területre hatékonyan átcsatornázhatja az építőipari kapacitástöbbletét. Mivel az AIIB legnagyobb részvényese Kína, feltételezhető, hogy a legtöbb építőipari beruházást kínai cégeken keresztül fog-ják megvalósítani. Így rövid távon az építőipari export kap egy lökést, a fej-lesztéseknek köszönhetően pedig hosszú távon a kínai termékek is felvevőpiachoz juthatnak a környező országokban.16

A multilaterális intézmény ernyője alatt megvalósuló tevékenységek a gaz-dasági hozadékuk mellett egyéb hasznot is hoznak Kína számára, mivel alapvető-en a közélet szintjén is elfogadhatóbbak: az így nyújtott segítséghez kevésbé kö-tődnek politikai megfontolások, semle-gesebb formában mozdítja elő az együtt-működést a különböző államok között, mint például egy bilaterális megegyezés. A kínai vezetés számára fontos, hogy a negatív megítélésű nemzetközi tevékeny-ségei (például a szigetviták) mellett po-zitív kezdeményezések is fémjelezzék az országot.17

Az AIIB létrehozásaés működésének megkezdése

Hszi Csin-ping 2013 októberében, indo-néziai útja során jelentette be az ázsiai infrastrukturális fejlesztésekre összpon-tosító új, multilaterális bank megalapítását.

E cél támogatása nem új gondolat a régi-óban, számos helyen megjelent már ko-rábban is,18 az AIIB ötlete pedig először a 2009-es Boao Fórumon merült fel, még nem hivatalos formában. Már akkor is többen úgy értékelték a kezdeményezést, hogy az új ázsiai bank versenyre akar kelni a nyugati dominanciájú intézmény-rendszerrel.19

Az Egyesült Államok és Japán kezdet-től fogva ellenezte az intézmény létreho-zását, és a mai napig nem volt hajlandó csatlakozni hozzá – ami komoly feszült-ségeket generált az ázsiai térségben. Az USA erősen lobbizott a bank megnyitá-sa, illetve az ahhoz való csatlakozás el-len: szövetségesei felé erőteljesen jelezte, hogy nem nézi jó szemmel a belépésü-ket.20 Ezzel éppen maga tette az AIIB-t a globális pénzügyi befolyásért folytatott küzdelem eszközévé, a csatát pedig azon-nal el is veszítette, amikor kulcsfontossá-gú szövetségesei csatlakoztak az új bank-hoz.21 Az úgynevezett nyugati világból először az Egyesült Királyság lépett be a kínai dominanciájú alapítók közé, 2015 márciusában. Ez szimbolikus lépésnek bizonyult a többi fejlett ország számára is, és mintegy dominóhatást váltott ki az európai országok között:22 a briteket hamarosan követte Németország, Fran-ciaország és Olaszország is, valamint az Európai Unión kívülről Ausztrália, Dél-Korea és Izrael, amelyek pedig szintén az USA-val szoros szövetséget ápoló orszá-gok.23

Az új intézménnyel határozottan szembehelyezkedő másik országban, Japánban az AIIB bejelentését az ADB

2018. tavasz 147

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

kihívásaként értelmezték. 2014-ben a kínai kormány felajánlotta a szigetor-szágnak a csatlakozás lehetőségét, ám az visszautasította azt, mivel nem ké-szült terv a térség regionális fejlesztési intézményével, a japán vezetésű ADB-vel való munkamegosztásra vonatkozó-an. A helyi média főként negatívumokat sorakoztatott fel: az AIIB nem lesz elég transzparens, a jüan erősítése a jent gyen-gíti majd, a japán cégeknek pedig nem származna számottevő előnyük belőle.24 Pozitív felhanggal az intézmény belülről való átformálásának a lehetősége merült fel. A japán vezetést azonban sokkolta az Egyesült Királyság 2015-ös csatlakozása, mert a britek a korábbi csúcstalálkozón arról biztosították Abe Sinzó miniszter-elnököt, hogy a G7-ből senki sem lép be.25

2014 októberében már huszonegy or-szág írta alá a bank alapításáról szóló kö-zös egyetértési megállapodást. Az alapító okirat 2015. októberi aláírása óta a szá-muk már közel megháromszorozódott. hatvanegyre emelkedett. A tagok között így jelenleg negyven régióbeli – ázsiai és csendes-óceáni –, valamint huszonegy régión kívüli állam (közülük öt G7-tag: az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország és – az első észak-amerikai országként – Kanada) ta-lálható.26 A bejelentéstől az alapító okirat aláírásáig eltelt idő párhuzamba állítha-tó az ADB indulásával, amelyet 1963 és 1965 között alapítottak meg, s 1966-ban kezdte meg hivatalosan is a működését.27

Az alapítás óta számos állam várt és vár még arra, hogy az intézmény rendes

tagjává válhasson. 2017-ben összesen ti-zenegy új ország csatlakozott a bankhoz, közülük öt régión kívüli (ebből négy eu-rópai) és hat régióbeli állam. Hazánk is tavaly került be a tagok közé, hivatalosan június 16-án.28 A felvételre várakozók lis-táján nyolc régiós és tizenöt azon kívüli ország szerepel.29 Végeredményben tehát az AIIB-tagok száma lassan meghalad-hatja az ADB-országok számát, amely jelenleg 67, és utoljára 2007-ben vett fel új tagot az intézmény.30

Az intézmény működésénekkezdetei

Az AIIB körüli aggodalmakat végső soron a működése tényleges megkezdé-sével lehetett csak eloszlatni. Az intéz-ményben hivatalosan 2016. január 16-án indult meg a munka, az igazgatótanácsa pedig június 25–26-án, Pekingben tartot-ta az első éves gyűlését. Hat hónappal az elnök beiktatása után a bank elindíthatta az első hitelek folyósítását is. Az elnök, Jin Li-kun megígérte, hogy a bank a leg-magasabb színvonalú nemzetközi sza-bályozásoknak is eleget fog tenni.32 Ez alapján reményt keltő, hogy az AIIB – a teljesen kínai tulajdonban lévő fejlesz-tési bankoktól eltérően – a transzparen-ciára és a szociális és környezetvédelmi szabványok betartására törekszik.33 Az is igaz, hogy mivel új intézmény, van mit tanulnia a többi multilaterális fejlesztési bank mintegy fél évszázados tapasztala-taiból is.34

148 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina1.

ábr

a31

Az

AII

B ta

gors

zága

i, va

lam

int a

leen

dő ta

gors

zágo

k

2018. tavasz 149

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

Az AIIB a 100 milliárd dolláros alap-tőkéjével közepes méretű multilaterális banknak számít: kisebb, mint a Világ-bank vagy az ADB,35 ugyanakkor az Eu-rópai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál (European Bank for Reconstruction and Development, EBRD) jóval nagyobb.36 A szavazati részesedés eloszlásában a korábbi fejlesztési bankokéhoz hasonló mintát követ: 100 ezer dollár értékű rész-vényenként egy szavazat jár. A nagyobb szavazati egyenlőség érdekében a része-sedés 12 százalékát osztják szét az alapí-tó tagok között – ez hasonló a Világbank részét képező Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD) 10 százalékos elosztásához.37

Számos egyéb vonásban is hasonlóságo-kat mutatnak a bank működési irányelvei a többiekével. Az alapító okiratban felso-rolt célkitűzések nagyrészt megegyeznek a hagyományos multilaterális bankok – mint a Világbank és az ADB – céljaival. Az utóbbiéhoz különösen is hasonlít abban, hogy szintén nagy hangsúlyt fektet a te-vékenysége befektetésélénkítő hatására, valamint a magán–állami jellegű part-nerségeknek a finanszírozásban betöltött szerepére.38 A közös pontok alapján Ming Wan arra a megállapításra jutott, hogy az AIIB a multilaterális fejlesztési bankok fejlődésének az egyik lépése, s bár a ki-alakulása körülményei eltérnek a megelő-zőkétől, létezése a Világbank és az ADB hagyományaiból fakad.39

A meglévő és az újintézményrendszer közötti ellentét

Cikkünk arra a kérdésre keresi a választ, hogy az AIIB a megjelenése és első né-hány éves tevékenysége alapján vajon va-lóban olyan mértékben felforgathatja-e a jelenlegi intézményrendszer működését, ahogyan előzetesen attól számos szakér-tő tartott.

Az AIIB megalapítása több szerző vé-leménye szerint az utóbbi évek egyik leg-figyelemreméltóbb eseményének számít a nemzetközi pénzpiaci szférán belül. Egyes szakértők azt gondolják, ez egy mérföldkő Kína számára a multipoláris világrend kialakítására irányuló törekvé-sében; mások szerint inkább csupán egy kísérleti projekt, semmint domináns új modell, így nem jár a kínai befolyás to-vábbi növekedésével.40 A következőkben a két ellentétes álláspontot, valamint a hozzájuk kapcsolódó érveket mutatjuk be.

Az Egyesült Államok, ahogy arról már szó esett, a kezdetektől vegyes érzelmek-kel viseltet Kína gazdasági felemelke-dése iránt. Gyanúja szerint ugyanis az ország az egyéb pénzügyi kezdeménye-zéseivel – például a jüan nemzetközivé tételével (amelynek egyik eleme az IMF valutakosarába való bekerülése) – vég-ső soron arra törekszik, hogy aláássa az USA globális pénzügyi hegemóniáját. Egyesek úgy értékelik az AIIB megje-lenését, hogy az csak és kizárólag a po-litikáról szól, pontosabban arról, hogy hogyan dominálhatja Kína egész Ázsiát. A legerősebb megfogalmazás szerint az AIIB csupán egy hadipénztár, amelynek

150 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

célja az országok „megkenése” a kelet-timori Dilitől a mongóliai Ulánbátorig. Ezek a vádak nem alaptalanok, hiszen azt az Egyesült Államok is elismerte, hogy a Világbank megléte jelentette az USA politikai befolyásának az alapját, s hasonlóképpen tekint az ADB-re Japán is. Némiképp jogos tehát ezen országok félelme, hogy az AIIB erodálhatja a be-folyásukat.41

Bár az USA és Japán már régóta arra ösztönzi Kínát, hogy vállaljon a gazda-sági súlyának megfelelően nagyobb részt a felemelkedő államok megsegítésében, az elképzeléseik szerint ezt a kínaiaknak a meglévő intézményi struktúrán belül, azaz a Világbankon, az IMF-en, illetve az ADB-n keresztül kellene megtenniük.42

Már az AIIB alapítása előtt komoly diplomáciai rivalizálás vette kezdetét az Egyesült Államok és Kína között, amely végül – az alapító tagállamok alapján – egyértelműen az USA „vereségével” zá-rult; így kis túlzással akár az az állítás is igaz lehet, hogy „az Egyesült Államok elvesztette a világgazdaságban mindent meghatározó, vezető szerepkörét”.43

De vajon valóban indokolt ez a félelem?Az AIIB a méretét tekintve nem ki-

ugró, csupán közepes méretű multila-terális fejlesztési bank, nem tűnik sem az ADB, sem a Világbank igazi kihívó-jának. A jelentősége azonban nem első-sorban az alaptőkéje nagyságában rejlik: a világrendépítés szempontjából a puszta léte és a tagországai nagy száma is figye-lemre méltó.

A hegemóniaelméletekben kulcssze-repet játszik, hogy a hegemón (legyen

szó világ- vagy csak regionális szintről) a politikai, katonai és gazdasági hatal-mát egy kiépített intézményrendszeren keresztül gyakorolja, az új szabályo-kat azon keresztül tudja érvényesíteni a nemzetközi közösség tagjai körében.44 Az Egyesült Államoknak a világrendben elfoglalt helyét, így a Pax Americana, vagyis az „amerikai béke” korszakát a második világháborútól eredeztetjük. Bár az USA már az 1870-es évektől je-lentős gazdasági fölénnyel rendelkezett, a britektől csak az 1941-es kölcsönbérleti törvény (Lend-Lease Act) révén nyerte el a tengeri támaszpontok és velük a világ-kereskedelmi útvonalak feletti felügyelet jogát. Azt követően pedig már gazdasági és katonai szempontból is globális veze-tő szerepre tett szert.45 Az ország akkor építette ki a még ma is domináns, úgyne-vezett Bretton Woods-i rendszert, amely az IMF és a Világbank felállításával egy-értelműen az USA dominanciájára épült, a Marshall-segélyen keresztül pedig se-gített talpra állítani (és kompetens felve-vőpiaccá alakítani) a háborúban megrok-kant Európát.46

Azonban ebben a rendszerben Kína felemelkedése komoly feszültségeket gerjeszt. Pekingben egyre komolyabb frusztráció forrása, hogy a Világbank kvótarendszerében az ország meglehe-tősen alulreprezentált – egyedül az USA bír vétóhatalommal, a maga 17 százalé-kos szavazati részesedésével, míg Kína csak 4,87 százalékkal rendelkezik –, és az amerikai kongresszus rendszeresen meghiúsítja a reformkísérleteit.47 Ami a japán vezetésű ADB-t illeti, Kína ott

2018. tavasz 151

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

is csak az amerikai és japán szavazatok ötödével rendelkezik.48 Mivel azonban jelentős belső motivációval és a szüksé-ges forrásokkal is rendelkezik, logikusan adódik Kína saját, alternatív intézmény-építési szándéka.49

A nyugati szakértők és a média táma-dó hangvételű kommunikációja mellett már az AIIB tényleges működésének a kezdete előtt egyfajta „infrastrukturális háború” is megindult. Ennek részeként például az ADB 2015 májusában beje-lentette a „Partnerség a minőségi infra-struktúráért: befektetés Ázsia jövőjéért” (Partnership for Quality Infrastructure: Investment for Asia’s Future) nevű, 110 milliárd dolláros tőkéjű – azaz az AIIB alaptőkéjét 10 milliárd dollárral meg-haladó – kezdeményezését. Az AIIB alapító tagjainak szingapúri találkozója előtt a Világbank elnöke, Jim Yong Kim bejelentett egy új, 11 milliárd dolláros pénzügyi keretet Indonézia energetikai, egészségügyi, oktatási és tengergazda-sági beruházásainak a finanszírozásá-ra. Az effajta versengés fő nyertesei a térség elmaradott országai, hiszen szá-mukra végső soron a korszerűtlen inf-rastruktúrájuk gyorsabb fejlesztésére nyílik lehetőség.50

A rivalizálás narratívája természetesen nem alaptalan. Rahul Mishra a 2016-os elemzésében azt fejtegette, miképpen befolyásolhatja az AIIB több szinten is Kína regionális és nemzetközi pozícióját:

1. Az intézmény alapvető fontosságú, nem csupán Kína regionális gazda-sági vezető szerepét illetően, de dip-lomáciai kezdeményezésként is.

2. Mivel az AIIB jelenti majd nagy részben az OBOR finanszírozási hát-terét, hozzájárul Kína gazdasági be-folyásának a kiterjesztéséhez.

3. Kína célja most már a regionális gaz-dasági rend átformálása, ami azt is jelenti, hogy felszabadítja az ázsiai gazdaságokat a nyugati dominancia alól, végső soron Ázsia felé tereli azokat, ezzel egyre kevésbé válik dollárfüggővé a kereskedelem. Kína e célból az AIIB mellett más fej-lesztési bankokban is nagy szerepet vállal. Ilyen a BRICS számára létre-hozott New Development Bank vagy a még tervezés alatt álló Shanghai Cooperation Organisation (SCO) Development Bank. Az USA tudatá-ban van annak, mekkora hatalmat je-lent az AIIB, hiszen az Egyesült Ál-lamok évtizedekig gyakorolta gazda-sági-politikai hatalmát a nemzetközi pénzügyi intézményein keresztül. Amerika tehát tudja, hogy ez nem csupán gazdasági, hanem politikai és stratégiai előnyt is jelent.51

152 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

Az ellenérvek után a bank alapítása mellett szólókat is számba kell venni.

Amerika aggályaival szemben érdemes megjegyezni, hogy a fejlesztési bankok piacán Kína mellett számos más ország száll versenybe,52 így az sem feltétlenül igaz, hogy az új bankok különösebben nagy veszélyt jelentenének az USA és Japán számára. A kínai álláspont szerint csupán az ázsiai–csendes-óceáni térség fejlesztéseihez is rendkívül sok pénzre van szükség, s azt egyetlen intézmény sem képes egyedül biztosítani, így meg-fér egymás mellett a Világbank, a japán által vezetett ADB és az AIIB is.

Egy multilaterális intézmény „védő-ernyőt” is jelent: az általa biztosított se-gítségnyújtáshoz kevésbé kötődnek po-litikai megfontolások, és semlegesebb formában segíti az együttműködést a különböző államok között, mint egy bi-laterális megegyezés.53 Ez azért is fontos Kína számára, mert a kritikusai részéről korábban, már a külföldi befektetéseit il-letően is gyakran felmerült vele kapcso-latban a „gyarmatosító” (kolonialista), illetve „imperialista” jelző.54

Li Tao és Jiang Zuoli 2016-ban amellett érvelt, hogy az AIIB mint olyan multila-terális fejlesztéseket finanszírozó intéz-mény, amelynek célja infrastrukturális befektetéseken keresztül támogatni a regionális gazdasági fejlődést, a definí-ciójából adódóan nem gyakorolhat nagy hatást a globális pénzügyi kormányzásra – például a pénzügyi felügyeleti együtt-működésre és a nemzetközi monetáris

rendszer reformjára –, és nyilvánvalóan nem veszélyezteti az Egyesült Államok-nak a globális világrendben betöltött sze-repét. Az olyan megállapítások, amelyek szerint az AIIB kijelöli a „globális hatal-mi viszonyok keletre tolódását”, főleg be-nyomásokon alapulnak, semmint objek-tív elemzéseken. Ezért a szerzők szerint az AIIB inkább a meglévő globális pénz-ügyi kormányzati rendszerhez alkalmaz-kodik. Ennek három aspektusa:1. Az AIIB üzleti gyakorlata egyértel-

műen a többi nemzetközi pénzügyi in-tézménnyel történő együttműködésre való törekvést mutat. Liqun Jin, az AIIB elnöke mindig is azt hangsú-lyozta, hogy az általa irányított bank kiegészítő, nem pedig helyettesítő intézmény – azaz előreviszi, nem pe-dig felforgatja a jelenlegi nemzetközi pénzügyi rendszert.

2. Az AIIB egy Dél–Dél együttmű-ködési módot képvisel, kiegészítve azzal a nemzetközi fejlesztési finan-szírozás Észak–Dél együttműködé-si módját. Valószínűsíthető, hogy a Kína által vezetett AIIB sokkal na-gyobb mértékben figyelembe veszi az ázsiai fejlődő országok sajátos körülményeit, s a pénzügyi segítség-nyújtást kevésbé kötné politikai fel-tételekhez.

3. Az AIIB a nemzetközi monetáris rendszer reformjának egyik katalizá-tora lehet, annak ellenére, hogy köz-vetlenül nincs hatással arra.

2018. tavasz 153

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

1. táblázat55

Az AIIB jelenleg jóváhagyott és jóváhagyás előtt álló projektjeinek listája;a bank által vállalt finanszírozás (csökkenő sorrendben)

Az AIIB jóváhagyott projektjei

1. Azerbajdzsán: a transzanatóliai földgázvezeték (TANAP); 600 millió USD 2. India: a bengalurui metró bővítése; 335 millió USD 3. India: Gudzsarát, vidéki úthálózat (MMGSY projekt); 329 millió USD 4. Pakisztán: a Tarbela 5 vízi erőmű bővítése; 300 millió USD 5. Omán: Duqm kikötő kereskedelmi termináljának és műveleti zónájának fejlesztése; 265 millió USD 6. Kína: Peking levegőminőségének javítása és a szenet helyettesítő módszerek; 250 millió USD 7. Omán: szélessávú optikai internet kiépítése; 239 millió USD 8. Indonézia: nyomornegyed-felszámolás; 216,5 millió USD 9. Fülöp-szigetek: Manila metropolisz térség árvízkezelése; 207,6 millió USD10. Banglades: az áramellátási rendszer fejlesztése és bővítése; 165 millió USD11. India: Andhra Pradesh 24x7 – „Energiát mindenkinek” projekt; 160 millió USD12. India: India Infrastruktúra Alap (IIF); 150 millió USD13. Ázsia: a feltörekvő ázsiai országok bankjainak megsegítése (IFC); 150 millió USD14. Indonézia: gát működését javító és biztonságosabbá tevő projekt (2. fázis); 125 millió USD15. Grúzia: a Batumit elkerülő út építése; 114 millió USD16. Indonézia: Regionális Infrastruktúra-fejlesztési Alap (RIDF); 100 millió USD17. Pakisztán: az M4 autópálya kiszélesítése a Shorkot és Khanewal között; 100 millió USD18. India: energiaátviteli rendszer fejlesztése az ország nyugati és déli régiójában; 100 millió USD19. Banglades: földgáz-infrastruktúra és hatékonyságnövelő projekt; 60 millió USD20. Tádzsikisztán: Nurek vízi erőmű rehabilitációja (1. fázis); 60 millió USD21. Banglades: 220 MW-os zöldmezős erőmű építése Bhola szigetén; 60 millió USD22. Omán: vasúthálózat-előkészítés; (36 millió USD)23. Tádzsikisztán: a Dusanbe és az üzbég határ közötti útszakasz fejlesztése; 27,5 millió USD24. Egyiptom: megújuló energiára vonatkozó program; 19 millió USDAz AIIB jóváhagyásra váró projektjei 1. Törökország: a Tuz Gulu-i gáztározó bővítése; 600 millió USD 2. India: a mumbaji 4-es metróvonal építése; 500 millió USD 3. Indonézia: öntözés-korszerűsítés; 250 millió USD 4. India: a Nemzeti Befektetési és Infrastrukturális Bank megsegítése; 200 millió USD 5. India: Amaravati fenntartható tartományközponti fejlesztése; 200 millió USD 6. India: Nyugat-Bengál öntézése és árvízvédelme; 145 millió USD 7. India: Madhya Pradesh közlekedésének fejlesztése; 141 millió USD 8. Srí Lanka: szilárdhulladék-kezelés; 115 millió USD 9. Grúzia: 280 MW teljesítményű vízi erőmű; 100 millió USD10. Srí Lanka: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítése; 77,5 millió USD11. Laosz: főút javítása és karbantartása; 40 millió USD

154 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

Az AIIB projektlistájánakértékelése

Az AIIB honlapján található projektlista az elmúlt időszakban folyamatosan vál-tozott: nemcsak bővült, de bizonyos ese-tekben át is alakult. Ezért a friss informá-ciók érdekében az előző oldalon található 1. táblázatban feltüntettük valamennyi, 2018 februárjáig jóváhagyott (már folya-matban lévő), illetve jóváhagyásra váró projektet, de a cikk elején megfogalma-zott hipotézisünk alátámasztására csu-pán azokat vettük górcső alá, amelyek a tanulmány megírása idején, 2017. első félévének végén elérhetőek voltak (2. táb-lázat). Ez a lista nem engedi meg ugyan nagy ívű következtetések levonását, azonban a segítségével egy átfogó képet mégis lehet alkotni a bank jelenlegi és a

közeljövőben feltételezhető tevékenysé-géről. Ezek földrajzi eloszlását ábrázolja a 2. ábra.

A projektek listájával kapcsolatban né-hány pontosítást kell tenni, ugyanis az AIIB honlapja alapján összeállított je-lenlegi változat eltér a térkép készítésé-nek idején ott szereplővel. Egyrészt azóta számos tétellel bővült a támogatandó pro-jektek sora, másrészt pedig a mianmari myingyani kombinált ciklusú erőmű fi-nanszírozását kihagytuk az értékelésből, mert bár az még most is szerepel a listán, a mianmari kormány időközben politikai okokból felfüggesztette azt, és nem tud-ni, mi lesz a további sorsa.58 Továbbá nem biztos, hogy bizonyos projekteket való-ban jóváhagytak-e, vagy visszakerültek a jóváhagyásra várók közé (csak éppen a honlap frissítésekor erre nem figyeltek).

2. táblázat56

Az AIIB 2017 júniusáig jóváhagyott és jóváhagyás előtt álló projektjeinek témája(az összköltség csökkenésének sorrendjében)

Az AIIB jóváhagyott projektjei 1. Azerbajdzsán: TANAP 2. Indonézia: nyomornegyed-

felszámolás 3. Pakisztán: Tarbela 5 (vízi erőmű) 4. Banglades: áramellátási rendszer 5. Banglades: földgáz-infrastruktúra 6. Indonézia: RIDF (fejlesztési alap) 7. Omán: Duqm (kikötő) 8. Indonézia: gát 9. Pakisztán: M4 autópálya10.Tádzsikisztán: út Dusanbétól az

üzbég határig11. Omán: vasúthálózat-előkészítés

Az AIIB jóváhagyásra váró projektjei

1. Grúzia: vízi erőmű 2. India: IIF (fejlesztési alap) 3. India: Amaravati (fejlesztés) 4. India: Gudzsarát (úthálózat) 5. India: Andhra Pradesh (energia) 6. India: Madhya Pradesh (közlekedés) 7. Fülöp-szigetek: árvízkezelés 8. Tádzsikisztán: Nurek (vízi erőmű) 9. Grúzia: elkerülő út10. India: energiaátviteli rendszer11. Kazahsztán: naperőmű

2018. tavasz 155

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank2.

ábr

a57

Az

AII

B ál

tal t

ámog

atot

t, ill

etve

tám

ogat

ásra

java

solt

proj

ekte

k fö

ldra

jzi e

losz

lása

, 201

7. jú

nius

(a b

ejel

enté

sek

időp

ontja

szer

int,

növe

kvő

sorr

endb

en)

156 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

A listát, illetve annak értékelését ezért bizonyos fenntartásokkal kell kezelni; a bizonytalansági faktorokat – amelyek egy ilyen nagyságrendű projekt esetén tulajdonképpen természetesnek vehetők – mindenképpen figyelembe kell venni.

Áttekintés jelleggel álljon itt a projek-tekről néhány 2017. tavaszi összefogla-ló adat. A megvalósítandó programokat négy kategóriába sorolja a bank. Ide tartoznak a közlekedési, az energetikai, az infrastruktúra-fejlesztési, valamint negyedikként a több ágazatot érintő, multiszektorális projektek. Megoszlásu-kat tekintve az akkoriban elfogadottnak tekintett finanszírozási tervek viszonylag kiegyenlítettek: négy-négy energetikai és közlekedési projektet találunk köztük, illetve három multiszektorálisat. A jóvá-hagyásra váró projektek zöme (5) ener-getikai, kisebb részben (3) közlekedési fejlesztés, valamint két infrastrukturális és egy multiszektorális projekt szerepel közöttük. Az energetikai projektek je-lenthetik az energiaellátási hálózat álta-lános fejlesztését, hagyományos energia-hordozókhoz kapcsolódó fejlesztéseket (pl. földgázvezetékek), valamint meg-újuló erőforrások kiépítését, javítását is (vízenergia, napenergia nagyobb kihasz-nálása). A közlekedési projektekhez utak, vasutak és kikötők építése vagy bővítése tartozik. Az infrastruktúra-fejlesztések általában városfejlesztési projekteket ta-karnak, a multiszektorális programok pe-dig valamilyen átfogó fejlesztési alap (pl. infrastruktúra-fejlesztési alap) létrehozá-sát vagy komplex projektek kivitelezését (pl. nyomornegyed-felszámolás) jelentik,

amelyek érintik az infrastruktúrát, a lak-hatást, a szociális hálózatot és egyéb te-rületeket is.

A 2018. márciusig jóváhagyott projek-tek közül hét közlekedési, tíz energeti-kai, négy infrastruktúra-fejlesztési (két városfejlesztési és egy-egy vízzel és te-lekommunikációval kapcsolatos), vala-mint három multiszektorális. A jóváha-gyásra várók között három közlekedési, két energetikai, egy multiszektorális és öt infrastruktúra-fejlesztési (két városfej-lesztési és egy vízzel kapcsolatos) projekt szerepel.

A projektek összköltsége átlagosan 500 millió dollár körülire tehető.59 A jellegük és a méretük meglehetősen nagy szórást mutat, illetve nem fedezhető fel szignifi-káns összefüggés a jelleg (közlekedési, energetikai stb.) és a projektméret között. Ez érthető is, hiszen például az energe-tikai tervek között találunk viszonylag kis kapacitású és erőforrás-igényű nap-erőmű-építést, de egy egész tartomány energetikai hálózatának a kiépítését is; a közlekedésiek között szerepel egy rö-vid útszakasz kiépítése, ugyanakkor egy nagyobb terület teljes vidéki úthálózatá-nak a fejlesztése is. A legdrágább projekt egyébként (a 2017-es lista szerint), amely-nek finanszírozásában az AIIB szerepet vállal, az összesen 8600 millió dollárra becsült transzanatóliai földgázvezeték (TANAP) kiépítése (ezt a torzító hatása miatt több esetben is ki kellett vennünk a vizsgálat alól), a legolcsóbb (60 millió dollár) pedig egy ománi vasúthálózat-fej-lesztést előkészítő projekt volt.

2018. tavasz 157

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

A projektekben átlagosan nagyjából a teljes összeg egynegyedét teszi ki az ön-rész, amit szinte minden esetben a ked-vezményezett ország vagy tartomány kormánya biztosít. Valamivel több mint egynegyed részt pedig egyéb forrásokból finanszírozzák. Ez utóbbiak jelenthetnek különböző segélyalapokat vagy fejlesz-téssel foglalkozó intézményeket, továbbá bankokat, vállalatokat, magánbefekteté-seket – e támogatók sok esetben azonban csak „egyéb partnerek” címen szerepel-nek a projektek költségvetésében, kilé-tükről tehát nem tudunk közelebbi infor-mációt szerezni. Mivel cikkünk inkább a multilaterális bankok szerepére fókuszál, a későbbi elemzés során ezeket (az ön-részt és az egyéb forrásokat) ki is vontuk a projektösszegekből.

A 2017 tavaszán az AIIB honlapján szerepelt huszonkét projekt között ösz-szesen három olyant találunk (mind-egyiket a jóváhagyott projektek között), amelyet nem finanszíroz másik multila-terális fejlesztési bank, és további ket-tőt (a még jóváhagyásra váró projektek között), amelyeknél nem részletezték a többi partner kilétét („egyéb források”, illetve „egyéb korlátozott felelősségű partnerek” néven jelezték őket). A többi esetén valamelyik multilaterális bank-kal közösen finanszírozza a projektet az AIIB. A hozzájárulás mértékét tekint-ve a második legjelentősebb partner a Világbank, a harmadik pedig az ADB:

ez a két intézmény finanszírozza az első helyen álló AIIB mellett a legtöbb pro-jektet (3. ábra és 4. ábra).60 Tehát a kínai dominanciájú bank éppen a legnagyobb kritikusaival, az Egyesült Államokkal és Japánnal (illetve az általuk vezetett intéz-ményekkel, a Világbankkal és az Ázsiai Fejlesztési Bankkal) működik együtt a legintenzívebben a projektek finanszíro-zásában.

Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a Világbank a 2017 tavaszi adatok szerint összesen tíz projektben vesz részt (öt jó-váhagyottban és öt jóváhagyásra váró-ban), az ADB pedig négyben (kettő-kettő jelenlegi és jövőbeliben). Az EBRD két jóváhagyott és egy jóváhagyásra váró projektben jelenik meg, valamint egy jö-vőbeli projekt leírásában kiemelik, hogy az az EBRD környezetvédelmi és szociá-lis szabványaihoz igazodva valósul majd meg.

Az elemzés során azt is megnéztük, hogy a hitelezők között az AIIB forrása mekkora hányadot tesz ki az egyes pro-jektek esetében. Ennek megállapításá-hoz a projektek összköltségvetéséből le-vontuk az önrészt, illetve minden olyan összeget, amely nem valamilyen hitelt nyújtó intézményhez kötődik, majd az így kapott értékeket arányosítottuk az AIIB-forrásokhoz. Az eredményeket az 5. és 6. ábra foglalja össze, külön a már jóváhagyott és a még jóváhagyásra váró projekteket.

158 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina3.

ábr

a61

A 2

017.

júni

us 1

2-ig

jóvá

hagy

ott p

roje

ktek

forr

ásai

nak

össz

etét

ele

(mill

ió d

ollá

r)

2018. tavasz 159

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank4.

ábr

a62

A 2

017

júni

usái

g be

jele

ntet

t, jó

váha

gyás

ra v

áró

proj

ekte

k fo

rrás

aina

k ös

szet

étel

e (m

illió

dol

lár)

160 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina5.

ábr

a63

Az

AII

B-fo

rrás

ará

nya

a hi

tele

zők

közö

tt a

2017

. jún

ius v

égéi

g jó

váha

gyot

t pro

jekt

ek e

seté

ben,

száz

alék

ban

meg

adva

(az

önré

sz é

s az

egyé

b, n

em m

ultil

ater

ális

hite

lező

inté

zmén

yek

álta

l nyú

jtott

forr

ások

nél

kül)

AIIB

forr

ások

ará

nya

a hi

tele

zők

közö

tta

jóvá

hagy

ott p

roje

ktek

ese

tébe

n (%

)

90,2

2

75,0

0

60,0

0

50,0

050

,00

49,2

642

,92

42,7

4

30,5

626

,43

8,33

0102030405060708090100

Banglades: áramellátási rendszer

Omán: Duqm (kikötő)

Omán: vasúthálózat-előkészítés

Indonézia: nyomornegyed-felszámolás

Indonézia: gát

Indonézia: RIDF (fejlesztési alap)

Pakisztán: Tarbela 5 (vízi erőmű)

Pakisztán: M4 autópálya

Tádzsikisztán: út Dusanbétól az üzbéghatárig

Banglades: földgáz-infrastruktúra

Azerbajdzsán: TANAP

2018. tavasz 161

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank6.

ábr

a64

Az A

IIB

-forr

ás a

rány

a a h

itele

zők

közö

tt a 2

017.

júni

us v

égéi

g be

jelen

tett,

jóvá

hagy

ásra

vár

ó pr

ojek

tek

eset

ében

,sz

ázal

ékba

n m

egad

va (a

z ön

rész

és a

z eg

yéb,

nem

mul

tilat

erál

is h

itele

ző in

tézm

énye

k ál

tal n

yújto

tt fo

rrás

ok n

élkü

l)AI

IB fo

rrás

ok a

rány

a a

hite

lező

k kö

zött

a jó

váha

gyás

ra v

áró

proj

ekte

k es

etéb

en (%

)10

0,00

66,6

7

50,0

048

,80

40,0

640

,00

40,0

034

,78

20,0

017

,14

8,38

0102030405060708090100

India: Gudzsarát (úthálózat)

India: energiaátviteli rendszer

Grúzia: elkerülő út

Fülöp-szigetek: árvízkezelés

India: Madhya Pradesh (közlekedés)

India: Amaravati (fejlesztés)

India: Andhra Pradesh (energia)

Kazahsztán: naperőmű

India: IIF (fejlesztési alap)

Tádzsikisztán: Nurek (vízi erőmű)

Grúzia: vízi erőmű

162 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

A vizsgálat alá vont jóváhagyott pro-jektek között három olyant találtunk, amely esetében az AIIB-források aránya meghaladja az 50 százalékot. Ezekben a bank gyakorlatilag egyedüli pénzinté-zetként vesz részt a hitelezésben. A bang-ladesi fejlesztésben a kínai bankon kívül még különböző végrehajtó ügynökségeket – két bangladesi áramszolgáltató válla-latot (a Bangladesh Rural Electrification Board, BREB és a Dhaka Electric Supply Company Limited, DESCO) – nevez meg a projektdokumentáció. A két ománi projekt esetében pedig helyi, koordi-nációs és menedzsment-feladatkörök-kel ellátott szervezetek jelennek meg az AIIB melletti finanszírozókként: a vas-úthálózat előkészítésében az Oman Glo-bal Logistics Group S.A.O.C. (OGLG), a kikötő fejlesztésében pedig a Special Economic Zone Authority of Duqm (SEZAD). A legtöbb projektet (5) 40-50 százalékos részarányban finanszírozza az AIIB, a maradék hármat pedig 30 száza-lék alatt.

A jóváhagyásra váró projektek közül a tervek szerint a gudzsaráti úthálózat-fej-lesztést teljes egészében az AIIB finan-szírozza majd, de a dél-indiai energiaát-viteli rendszer megvalósításának költsé-geit is jelentősebb mértékben, mintegy kétharmad arányban felvállalta. További hat projekt finanszírozási aránya 40-60 százalékos, hármat pedig mindösz-sze 20 százalékban vagy annál kisebb arányban pénzeli az intézmény.

A huszonkét projekt közül hatban ma-rad alul az AIIB a Világbankkal szemben, azaz a világbanki finanszírozás magasabb összegű, mint a kínai intézmény része.

További négy esetben a két bank által vállalt összeg megegyezik. Ez azt jelenti, hogy azon projektek között, amelyekben mindkét intézmény jelen van, egy olyan sincs – legalábbis a vizsgált időszakban nem volt –, amelyet az AIIB nagyobb arányban finanszírozott volna, mint a Világbank. Az ADB-vel való ugyanilyen összehasonlítás után kiderült, hogy két esetben nagyobb az ADB-hitel összege, mint kínai riválisáé, egy projektnél meg-egyezik a kettejük által vállalt összeg, egyszer pedig az AIIB-é a magasabb. Az EBRD, bár viszonylag marginális szereplő, mégis két esetben felülmúlja az AIIB-t, és csak egy projektben marad alul vele szemben.

A 2017 nyaráig nyilvánosságra hozott projektek elemzése alapján összességé-ben tehát az állapítható meg, hogy az AIIB igen kevés esetben finanszíroz egy-maga projekteket. Több másik multilate-rális bankkal közösen fedezik a legtöbb beruházás költségeit – sok esetben ép-pen az úgynevezett „riválisaival”: a Vi-lágbankkal és az ADB-vel. Sőt, a közös finanszírozású projektekben is inkább egyenlő mértékben vesz részt, vagy a ki-sebb hitelezőként szerepel. Ez alapján te-hát nem állja meg a helyét az a vélemény, miszerint az AIIB felforgatná a meglévő multilaterális finanszírozási rendszert, ha domináns szereplővé lépne elő ezen a te-rületen. Továbbá azok az aggályok sem jogosak, hogy a kínai bank nem tudja majd betartani a különböző szabványo-kat, hiszen mivel a legtöbb esetben társfi-nanszírozóként szerepel, értelemszerűen a többi bank eljárásrendjéhez kell igazí-tania a sajátját.

2018. tavasz 163

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

Az, hogy ez a későbbiekben is így ma-rad-e, azaz az AIIB nem követel-e na-gyobb szeletet az ázsiai fejlesztés piacá-ból, a jövő kutatásainak a kérdése lesz. Bár a nemzetközi tagság jelentősen for-málja az intézmény normáit, nem zárható ki, hogy az évek során egyre jobban be-ágyazódó intézmény nagyobb befolyással lesz a térség országaira, mint a hagyomá-nyos bankok, s regionális hegemóniát ér-het el. Ehhez azonban az szükséges, hogy a továbbiakban is hasonló vagy gyorsabb ütemben fogadjanak be újabb projekteket az alulfinanszírozott országokban.

Konklúzió

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank már a bejelentése óta megosztó jel-legű intézmény. Szakértők és politikusok számos eltérő álláspontot fogalmaztak meg vele kapcsolatban. Egyesek a je-lenleg fennálló világrend megdöntésére tett kísérletként, illetve az arra irányuló folyamat részeként tekintenek rá – olyan eszközként, mellyel Kína célja végső soron az Egyesült Államok hegemóni-ájának a megszüntetése. Az intézmény léte messze túlmutat önmagán, hiszen a mérete és a tagjai száma alapján kevés-bé lenne „fenyegető”, azonban az ellene irányuló amerikai nyilatkozatok azt su-gallták, hogy a megalapítását követően jelentős geoökonómiai, geostratégiai és geopolitikai változások következnek be.

Amint azonban az intézmény tényle-gesen megkezdte a működését, ezek a viták csitulni látszódtak. Kína mindig is igyekezett azt az álláspontot képviselni,

hogy az AIIB csupán azt a fejlesztési űrt kívánja kitölteni, amely az ázsiai–csen-des-óceáni régióban már hosszú ideje ta-pasztalható, s segítséget nyújt az elmara-dott országok meglehetősen nagy infra-strukturális fejlesztési szükségleteinek a mielőbbi kielégítésében. Ezzel pedig nem riválisként lépne fel a többi multilaterális fejlesztési bank ellenében, hanem azok mellett, velük együttműködve segítene abban, hogy a térség minél előbb felzár-kózhasson a világgazdasághoz.

Kína gazdasági és stratégiai érdekei azonban tagadhatatlanok, hiszen egy-részt az építőipari kapacitásai lekötésé-ben fontos szerepet kaphatnak az infra-strukturális fejlesztések, másrészt pedig hosszú távon mindenképpen előnyös szá-mára, ha szomszédai jelentősebb felvevő-piacként tudnak megjelenni, s így ott na-gyobb arányban tudja terjeszteni a saját késztermékeit. A bank eddigi működését, a meglévő és tervezés alatt álló projektek finanszírozói összetételét megvizsgál-va mégis arra a következtetésre jutunk, hogy az AIIB inkább kooperatív politi-kát folytat, a projektek finanszírozásában nagymértékben együttműködik a meg-lévő intézményrendszerrel, így aztán a korábbi, a világrend és a fennálló pénz-ügyi rendszer felforgatását jósoló, táma-dó hangvételű kommentárok egyelőre alaptalannak tűnnek. S velük együtt azok a bíráló hangok is, amelyek szerint az AIIB nem fog megfelelni a nemzetközi finanszírozási rendszer szabványainak és kritériumainak – hiszen azzal, hogy más bankokkal működik együtt, azok szabvá-nyait is át kellett vennie.

164 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

Jegyzetek

1 Shogo Suzuki: „Will the AIIB Trigger off a New Round of Rivalry in Economic Diplomacy Between China and Japan?”. CSGR Working Paper, No. 279. (2015). 2. o. Elektronikusan elérhető: www.warwick.ac.uk/csgr/papers/279-15.pdf; Ming Wan: The Asian Infrastructure Investment Bank. The Political Economy of Asia. New York, NY: Palgrave Macmillan. 2016. xi. o.

2 ADB: Infrastructure for a Seamless Asia. To-kió: Asian Development Bank Institute, 2009. 167. o. Elektronikusan elérhető: https://www.adb.org/sites/default/files/publication/159348/adbi-infrastructure-seamless-asia.pdf.

3 „The Asian Infrastructure Bank. The Infrastructure Gap”. The Economist, http://www.economist.com/news/asia/21646740-development-f inance-helps-china-win-f r iends-and-inf luence-american-all ies-infrastructure-gap, 2015. március 21.

4 „Why China Is Creating a New »World Bank« for Asia”. The Economist, http://www.economist .com/blogs/economist-explains/2014/11/economist-explains-6, 2014. november 11.

5 World Economic Forum: The Global Competitiveness Report, 2016–2017. Genf: World Economic Forum, 2017. 15–20. o. Elekt-ronikusan elérhető: http://www3.weforum.org/docs/GCR2016-2017/05FullReport/TheGlobalCompetitivenessReport2016-2017_FINAL.pdf.

6 Sue-Lin Wong: „China Launches New AIIB Development Bank as Power Balance Shifts”. Reuters, http://www.reuters.com/article/us-asia-aiib-investment-idUSKCN0UU03Y, 2016. január 17.

7 Hong Yu: „Motivation Behind China’s »One Belt, One Road« Initiatives and Establishment of the Asian Infrastructure Investment Bank”. Journal of Contemporary China, Vol. 26. No. 105. (2016). 7. o.

8 Mike Callaghan – Paul Hubbard: „The Asian Infrastructure Investment Bank: Multilateralism on the Silk Road”. China Economic Journal, Vol. 9. No. 2. (2016). 119. o.

9 Emily T. Yeh: „The Geoeconomics and Geopolitics of Chinese Development and Investment in Asia”. Post Soviet Geography and Economics, Vol. 57. No. 3. (2016). 275. o.

10 Hong: i. m. 2. o.11 Uo. 3–6. o.12 Uo. 8. o.; EPSC Strategic Notes: „The Asian

Infrastructure Investment Bank – A New Multilateral Financial Institution or a Vehicle for China’s Geostrategic Goals”. European Political Strategy Centre, No. 1. (2015). 1. o.

13 Xing Yuqing: „The Asian Infrastructure Investment Bank and China’s Role in Regional Economic Governance”. East Asian Policy, Vol. 8. No. 2. (2016). 27. o.

14 Callaghan–Hubbard: i. m. 120. o.15 „What Can the Asian Infrastructure

Investment Bank Learn from Other Development Banks?”. IDS Policy Briefing, No. 113. (2016). 1. o.

16 Xing: i. m. 27–28. o.17 Wan: i. m. 43. o.18 ENSZ, 2007; Boao Fórum, 2009; CCIEE,

2009. Idézi: Callaghan–Hubbard: i. m.19 Ariana Eunjung Cha: „China Uses Global

Crisis to Assert Its Influence”. Washington Post, http://www.washingtonpost.com/w p - d y n /c o n t e n t /a r t i c l e / 2 0 0 9/0 4 / 22 /AR2009042203823.html, 2009. április 23. Idézi: Callaghan–Hubbard: i. m.

20 Xing: i. m. 35. o.21 Callaghan–Hubbard: i. m.22 Swaminathan S Anklesaria Aiyar: „Why US

Allies Are Happy to Join China’s AIIB?”. The Diplomat, http://thediplomat.com/2015/07/why-us-allies-are-happy-to-join-chinas-aiib/, 2015. június 30.

23 Hong: i. m. 9. o.24 Wan: i. m. 69. o.25 Uo. 70. o.26 Martin A. Weiss: „Asian Infrastructure

Development Bank (AIIB)”. Congressional Research Service Report. 2017. február 3. 1. o.

27 Callaghan–Hubbard: i. m. 118. o.28 Qiu Stella: „China-Led AIIB Approves 13

New Members, Canada Joins”. Reuters, http://www.reuters.com/article/us-china-aiib-idUSKBN16U0CG, 2017. március 23.

2018. tavasz 165

Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank

29 „Members and Prospective Members of the Bank”. Asian Infrastructure Investment Bank, https://www.aiib.org/en/about-aiib/governance/members-of-bank/index.html, 2017. december 19.

30 „Annual Report 2016”. ADB, https://www.adb.org/sites/default /f iles/institutional-document/237881/oi-appendix1.pdf, 2016. december 31.; Yu Wang: „Joining the Asian Infrastructure Investment Bank”. The Political Economy of International Organization, http://wp.peio.me/wp-content/uploads/2016/12/PEIO10_ paper_101.pdf, 2016. augusztus 31. 2. o.

31 Saját szerkesztés. Forrás: „Members and Prospective Members of the Bank”. Asian Infrastructure Investment Bank, https://www.aiib.org/en/about-aiib/governance/members-of-bank/index.html. A letöltés ideje: 2017. jú-nius 12. 2018. március 6-ig a térségbeli tagok száma negyvenkettőre, az azon kívülieké hu-szonegyre, míg a régiós leendő tagoké hatra, az azon kívülieké tizenötre bővült.

32 Ezt azért is volt fontos kiemelni, mert az AIIB elleni egyik legfontosabb érv az volt, hogy a működése nem lesz átlátha-tó, az irányítása pedig majd nem felel meg a meglévő multilaterális hitelezők szab-ványainak. L. Amitai Etzioni: „The Asian Infrastructure Investment Bank: A Case Study of Multifaceted Containment”. Asian Perspective, Vol. 40. No. 2. (2016). 176. o. To-vábbá attól is tartottak, hogy nem fog megfe-lelni a környezeti előírásoknak, a közbeszer-zési szabványoknak, illetve az egyéb szociális garanciáknak. Xing: i. m. 35. o.; Phillip Y. Lipscy: „Who Is Afraid of the AIIB. Why the United States Should Support China’s Asian Infrastructure Investment Bank”. Foreign Affairs, https://www.foreignaffairs.com/articles/china/2015-05-07/whos-afraid-aiib, 2015. május 7.

33 Polyák Eszter: „Az Ázsiai Infrastruktu-rális Befektetési Bank első éves gyűlése”. PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet, http://www.geopolitika.hu/hu/2016/08/05/az-azsiai-infrastrukturalis-befektetesi-bank-elso-eves-gyulese/, 2016. augusztus 5.

34 „What Can the Asian Infrastructure Investment Bank…”.

35 Callaghan–Hubbard: i. m. 118. o.36 EPSC Strategic Notes: i. m. 1. o.37 Wan: i. m. 66. o.38 Uo. 80. o.39 Uo.40 Li Tao – Jiang Zuoli: „Implication of the Asian

Infrastructure Investment Bank for Glo-bal Financial Governance: Accommodation or Confrontation?”. Tsinghua China Law Review, Vol. 9. No. 1. (2016). 140. o.

41 Callaghan–Hubbard: i. m. 123–124. o.; Hong: i. m.; Xing: i. m.

42 Xing: i. m. 31. o.43 Mark Fleming-Williams: „China’s New

Investment Bank: a Premature Prophecy”. Stratfor, https://www.stratfor.com/weekly/chinas-new-investment-bank-premature-prophecy, 2015. április 22.

44 Giovanni Arrighi: „The Global Market”. Journal of World-Systems Research, Vol. 5. No. 2. (1999). 217–251. o.

45 Szilágyi István: Geopolitika. Pécs: Pécsi Tu-dományegyetem, 2013.

46 Zbigniew Brzezinski: The Grand Chessboard. New York, NY: Basic Books, 1997. 3–29. o.; Fleming-Williams: i. m.

47 Simigh Fruzsina: „Ázsiai Infrastrukturá-lis Befektetési Bank”. PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet, http://www.geopolitika.hu/hu/2015/05/13/azsiai-infrastrukturalis-es-befektetesi-bank/, 2015. május 31.

48 „Shareholders” 31. December 2016”. Asian Development Bank, https://www.adb.org/site/investors/credit-fundamentals/shareholders, 2016. december 31.

49 Polyák: i. m.50 Xing: i. m. 36. o.51 Hugh White: „AIIB: America’s Influence in

the Balance”. The Straits Times, http://www.straitstimes.com/opinion/aiib-americas-influence-in-the-balance, 2014. október 29. Idézi: Rahul Mishra: „Asian Infrastructure Investment Bank: An Assessment”. India Quarterly, Vol. 72. 2. (2016). 1–14. o.

52 Raphaëlle Faure, Annalisa Prizzon és Andrew Rogerson: Multilateral Development

166 Külügyi Szemle

Gere László, Pálvölgyi-Polyák Eszter és Simigh Fruzsina

Banks – A Short Guide. London: Overseas Development Institute, 2015. Elektronikusan elérhető: https://www.odi.org/sites/odi.org.uk/f iles/odi-assets/publications-opinion-files/10098.pdf.

53 Xing: i. m. 26. o.54 Yeh: i. m. 3. o.55 Forrás: „Approved Projects”. Asian

Infrastructure Investment Bank, https://www.aiib.org /en /projects/approved /in-dex.html. A letöltés ideje: 2018. március 6.; „Proposed Projects”. Asian Infrastructure Investment Bank, https://www.aiib.org/en/projects/proposed/index.html. A letöltés ide-je: 2017. június 12.

56 Forrás: Uo. A letöltés ideje: 2017. június 12.57 Jóváhagyott projektek: 1. Tádzsikisztán (út-

építés), 2. Banglades (áramellátás), 3. Pakisztán (autópálya), 4. Indonézia (nyomornegyed-fel-számolás), 5. Pakisztán (vízerőmű-bővítés), 6. Omán (vasúthálózat), 7. Omán (kikötő-fej-lesztés), 8. Azerbajdzsán (földgázvezeték), 9. Indonézia (infrastruktúra-fejlesztési alap), 10. Indonézia (gát), 11. Banglades (földgáz). Jóváhagyásra váró projektek: 1. Kazahsztán (naperőmű), 2. India (energiaátvitel), 3 India (energia), 4. Grúzia (vízerőmű), 5. Fülöp-szi-getek (árvízkezelés), 6. India (közlekedés), 7. India (infrastruktúra-fejlesztési alap), 8. India (úthálózat), 9. Grúzia (útépítés),

10. Tádzsikisztán (vízi erőmű), 11. India (városfejlesztés). Saját szerkesztés. Forrás: „Approved Projects”; „Proposed Projects”. A letöltés ideje: 2017. június 12.

58 Xing: i. m. 28. o.59 Az összegek tekintetében némi torzítást je-

lent az azerbajdzsáni TANAP vezeték; annak büdzséje ugyanis közel kétszerese az összes többi projekt együttes költségvetésének. Így az átlagszámításnál azt kivettük a vizsgálati körből.

60 A TANAP projektje ebben az esetben is je-lentős torzító hatással bír. A vezeték megva-lósításában jelentős részt vállal az Európai Beruházási Bank (EIB), valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is, amelyek – ezt a projektet leszámítva – lénye-gesen marginálisabban jelennek csak meg, mint a Világbank vagy az ADB, így az EIB-t és az EBRD-t jelentőség szempontjából hát-rébb soroltuk.

61 Saját szerkesztés. Forrás: „Approved Projects”. A letöltés ideje: 2017. június 12.

62 Saját szerkesztés. Forrás: „Proposed Projects”. A letöltés ideje: 2017. június 12.

63 Forrás: „Approved Projects”. A letöltés ideje: 2017. június 12.

64 Forrás: „Proposed Projects”. A letöltés ideje: 2017. június 12.