72 0 2 1 . j ú l i u s

Mező Ferenc

Bigtech-demokrácia és demográfiai válság az USA-ban

„Ez a gondolat olyan gondolatokhoz kapcsolódik, amilyeneket egyszer már forgattam a fejemben.”(Ludwig Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások. Bp., 1992, Atlantisz, 239.)

A megfigyelő megfigyeléséről

Láthatóan messziről kell indítanom. Remélem az olvasó tud követni, és nem találja felvetéseimet érthetetlennek? A valós világ megismerhető-e? Ezen már évezredek óta „görcsöl” minden kiemelkedő elme (Platóntól, Nietzschén át, Heideggeren és Gadameren keresztül Wittgensteinig). A megismerés eleve fel-tételezi a világot és minket; szubjektumot, vagyis érzékelőt, a lényeg a folya-matban, az interakcióban van (a megfigyelés is az).

A világ visszatükröződik a megismerésben, és magában a megismerés fo-lyamatában mi is visszatükröződünk (önmagunkban). S maga e folyamat ter-mészetes közege nem más, mint a nyelv. Ezért szoktam volt mondani a hallga-tóknak, akik nem szeretik a magyar nyelv és irodalmat, hogy magától a világ felfedezésétől fogják saját magukat megfosztani: könnyező kövekké válnak, ha rájönnek mitől fosztották meg magukat önként!

A megismerés természetéből adódik, hogy nem egy megismerés van, hanem megismerések és ebből következően valóságok. Ezért mondom, hogy világok érintkeznek bennünk. Ez nem azt jelenti, hogy annyi világ van amennyi indi-viduum, mert közösségen keresztül kapjuk meg. Nem abszolút egyénenként, magányosan élünk a vadonban, hanem közösségeken keresztül (család, társa-dalmi csoport, politikai közösség, nemzet), divatosan hálózatokon keresztül állítódik a dioptriánk! Interszubjektivitás. Maga a szubjektum is interakciókon keresztül létezik.

Ez pedig jogosan felveti: hogy szabadok vagyunk-e? A szabadság már lé- tünk álcája, egy színes ruha a nagy színpadon, s ennek megfelelően maga a szabadság dogmává korcsosult a forgatókönyv lapjain? DE kik írják a forgató-könyvet?

Mező Ferenc (1967) PhD, habil, egyetemi docens (Debreceni Egyetem). Szakterülete: politikai földrajz, geopolitika, területfejlesztés, területi tervezés. Legutóbbi kötetei: Régiótervezés és térség­menedzsment (2018, jegyzet, EKE), Projekttervezés és finanszírozás (2018, jegyzet, EKE).

8 H I T E L

A végső kérdés az: hogy döntéseinket, ténylegesen szabadon, önállóan hoz-zuk-e, a miénk, vagy mások döntései végződnek bennünk, mintha a sajátjaink volnának?

Twitter-diplomácia

Ha ezeket a bonyolultnak tűnő alapvetéseket el tudjuk fogadni, akkor rátérhe-tünk az írás valós szándékára: mi történik az Egyesült Államokban? Mert ami történik Amerikában, az fog történni a Világban!

„Tegyük újra naggyá Amerikát” (Make America Great Again) – mondhat-nám önökkel.

A tavalyi évben ismét felerősödtek a rasszizmus ellenes indulatok, amikor a rendőrök meggyilkolták George Floydot. Az esemény hatására országos szintű zavargások és tüntetések bontakoztak ki, valamint elindult az úgynevezett „Black Lives Matter” nevű mozgalom is, amely mögé számos híresség és ismert személy beállt. Más kérdés azonban, hogy ez a mozgalom és a céljaik valóban felemelik-e, és hasznosak a több millió nyomorban élő fekete ember számára szerte az USA-ban.

Végleg letiltotta Donald Trump fiókját a Twitter, az Egyesült Államok elnöke már nem elérhető a platformon. A közösségi portál szerint az elnök több üze-netében is erőszakra bátorította a híveit, támogatta, hogy a Capitoliumhoz vo-nuljanak, a portál pedig attól tart, hogy további erőszakot szülhet Trump tevé-kenysége. A Twitter korábban már átmenetileg felfüggesztette az elnök fiókját, és korlátozni akarta a tevékenységét, a mostani tiltás azonban véglegesnek tűnik. Ez nemcsak a médiavisszhang miatt kellemetlen a volt elnöknek, hanem azért is, mert felmerülhet az az eretneknek tűnő gondolat, hogy tulajdonképpen a Twitter nyeri, nyereti meg a választást. Belpolitikai üzeneteit szinte kizárólag ezen a platformon közölte, és a külpolitikájának is egyre nagyobb része terelő-dött át a közösségi felületre. A jelenség nevet is kapott: Twitter-diplomácia.

Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke a 2021. január 5-én a Capi-tolium előtt és az épületben lejátszódó zavargások után indítványozta, hogy azonnal távolítsák el az elnököt a hatalomból. Erre az amerikai alkotmány 25. kiegészítésének 4. cikkelye nyújt lehetőséget. Sőt tiltsák el attól, hogy újra jelöl-tethesse magát elnöknek.

A kormányok és az állampolgárok kapcsolata is gyorsan változik, hiszen a digitális technológiák és a közösségi média lehetővé teszi az emberek köny-nyebb és gyorsabb mozgósítását politikai célokra. Ez idővel oda vezet, hogy a technológiai nagyvállalatok akaratlanul is a polgárok és a kormányok kö-zötti közvetítőkké válnak, különösen a mai pandémiás helyzetben. A Facebook magántulajdonban levő közösségi oldalként hirdeti magát, de politikai semle-gességére nincs bizonyíték. Ez rávilágít azon törvények és szabályok szük- ségességére, melyeknek célja a közösségi oldalak üzemeltetőinek felügyelete lenne. Sokáig azt hitték, a nemzetállamokra, a szuverenitásra a legnagyobb

92 0 2 1 . j ú l i u s

veszélyt más szuverén államok jelentik, nem pedig a multi cégek, szuper ban-kok. Az állam legnagyobb vetélytársai azonban a BIGTECH cégek, mint az ál-lamközi térben működő kvázi önálló supra-államok.

A kockázat és a kihívás nagy, a geopolitikára pedig az emberi viselkedés kiszámíthatatlansága és a technológia rohamos fejlődése hatalmas veszélyt jelent.

Noam Chomsky 10 tétele tökéletesen leírja a tömegmanipuláció összes lé-nyegi elemét (mint az 1×1, ld. Mező 2017). Tudod kinek kell az okos tájékozott szavazó? Úgy van – senkinek! A tömegmanipuláció elemeit pedig nem az új Göbbels-hasonmások irányítják, hanem ezek a cégek – választásokat döntenek el, ők a demokrácia új szuper-bajnokai. Vannak eszközeik, melyeket kedve sze-rint felöltöztetnek, becsomagolnak!

Black Lives Matter mozgalom: ki kit használ fel?

Ilyen eszköz lett a Black Lives Matter mozgalom, vagy csak röviden BLM-moz-galom, amely 2013-ban alakult meg. Elsődleges célja, hogy minden állampolgár megkapja a jogszerű rendőri eljárást, bőrszín és az elkövetett bűncselekmény súlyosságától függetlenül. A polgárjogi mozgalom kárpótlást szeretne kapni a rabszolgaságért. Úgyis mondhatnánk, hogy alternatív valóságot, saját világot teremtenek, és párbeszéd helyett újszerű ellengyarmatosítás zajlik, melynek a terepe a nyelv és a kultúra és a más, velük ellentétes véleményt formálók eleve rasszisták, akiknek nincs helyük a szép új világban.

Bár kicsit furcsának tartom, hogy arról nem esik szó, hogy sokszor az afrikai adta el az afroamerikait a fehér rabszolga-kerekedőknek, tehát saját népük bo-csátotta áruba a most élő amerikai, afroamerikai közösség őseit, mégis, az af-rikai országok irányában nem indulnak kárpótlási követelések. A végső cél nem más, mint az afroamerikai emberek teljes felszabadulása és kárpótlása a jelen-legi „fehér hatalom” alól (gondolj Obamára például vagy a Sony TV-re és az ön-megvalósítókra – a kifosztott üzletekben).

George Floyd tragikus halála volt a gyújtózsinór, amit térdeplő, bűnbánó emberek tömegei követtek, és égő városok, ledöntött történelmi szobrok, ame-lyek idáig az egységes történelmi Amerikát jelképezték. És mi lesz ez után? Lesz egy afro, egy latinó és egy fehér Amerika? Vajon mi fogja ezeket összefogni? Bilincs? Mississippi államának a zászlaját már meg is változtatták 2020-ban. Országszerte a rendőrség felszámolását követelték, és a hivatalos szervek elleni ellenállásra buzdítottak: ennek a legsúlyosabb példája a seattle-i „Capitol Hill Autonóm Zóna” volt, ahol másfél hónapon keresztül fegyveres „partizánok, fel-kelők” tartották a területen kívül az állami erőket (Seattle Times, 2020. július 1.).

A gazdasági összeomlás, a baloldali médiatúlsúly („mainstream media”, azaz MSM demokrata párt felé húzása, pl. New York Times, CNN), az erőszakos tüntetéshullámok és a koronavírus-járvány elleni védekezés sikertelensége nyo-mán 2020 novemberében az amerikaiak Joe Bident, Obama egykori alelnökét választották az USA elnökévé, a Demokrata Párt pedig a Kongresszus mindkét

10 H I T E L

házában többséget szerezett. Ezt követően Trump hosszú ideig nem volt hajlan-dó elismerni vereségét, hívei (és a provokátorok) pedig 2021 januárjában meg-rohamozták a Capitolium épületét. Ezután óriási cenzúrahullám vette kezdetét, mellyel Trumpot, a még hivatalban levő elnököt gyakorlatilag eltűntették az összes népszerű közösségi médiaplatformról. Őt és híveit…

Patrisse Cullors a Black Lives Matter mozgalom egyik vezetője levelet írt Joe Bidennek, melyben emlékeztette a frissen megválasztott elnököt, hogy győzel-mében nagy szerepet játszott a feketék nagyarányú támogatása, a fekete szava-zók 87 százaléka szavazott Bidenre az exit poll felmérések alapján. Ezzel számos csatatér államban okoztak sikert (pl. Wisconsin, Michigan), azaz az afroameri-kaiak nyerték meg a választást a demokratáknak, amiért valamilyen támogatást várnak el cserében. Mi lesz ez vajon? A bűncselekmények 50%-át fekete árnya-latú állampolgárok követik el, és az áldozatok túlnyomó részét is ők teszik ki. Gyermekeik 70%-a csonka családokban, apa nélkül nő fel.

Nem várható, hogy lecsökkenjen a napjainkra óriási méreteket öltő társadal-mi feszültség. A BLM-tüntetések megmutatták, hogy a politikailag indoktrinált kisebbségek már nem csupán szóban és írásban, hanem tettekkel is foganato-sítják az általuk képviselt „reverse racism”, azaz fordított rasszizmus, a fehér lakossággal szembeni vélt sérelmek visszafizetésének és az ő kirekesztésüknek megágyazó ideológiát. Mindehhez gyakran a helyi fehér lakosság csak asszisz-tál a beléjük vert hamis bűntudat miatt.

A „Nagy Szétbomlás” és a megváltoztatott Múlt

Az Egyesült Államok és az Európai Unió integritása is kérdéses a jövőben. Előbbi esetében az egyre növekvő ideológiai szakadéknak köszönhetően már minden választás kisebb háborúval ér fel, melynek eredményét nem lehet álta-lánosan elfogadtatni, az egyes oldalak hívei pedig egyre távolodnak egymástól. Trump elnöksége alatt a liberális paradicsomnak mondott Kaliforniában két terv is szárnyra kapott: 2018-ban konzervatív gondolkodók egy csoportja a jobb-oldali többségű belső területeket le szerette volna választani Kaliforniáról, lét-rehozva az 51. tagállamot Új-Kalifornia névvel (New California Declares Inde-pendence From Rest Of State. CBS Local Sacramento, 2018. január 15.), 2020-ban pedig a Yes California szervezet az állam kiválását szerette volna elérni az Unióból (San José Inside, 2020. szeptember 14.).

Brezinski rámutatott, „megosztó pártoskodástól szenvedő politikai rend-szer” áll fenn az USA-ban, s tegyük hozzá a politikai leszámolásoktól sem men-tes, a Trumph hívektől, rajongóktól megszabadítják a CIA-t, FBI-t, a hadsereget, az állami rendőrségeket, sőt a közigazgatást is átvilágítják. Mi lesz így veled Amerika? Megváltoztatják a Múltadat!

Fukuyama kérdésfeltevése – A Nagy Szétbomlás című könyvében – 2020-ban is aktuálisnak tekinthető az Egyesült Államok rendkívül polarizált társadalmában.

112 0 2 1 . j ú l i u s

„Továbbra is fennáll: hogyan tudjuk újjáépíteni a társadalmi tőkét a jövőben? A kultúra és a politika egyes társadalmaknak biztosítja, hogy befolyásolják a szétbomlás iramát és mértékét, de hosszú távon ez nem ad választ arra, ho-gyan teremtődhet meg a társadalmi rend a 21. század elején” (ld. 112).

„Nagyon úgy fest a dolog, hogy kutyaszorítóba kerültünk: tovább haladva, egyre súlyosabb társadalmi dezorganizáció és atomizálódás vár ránk, a vissza-vonulási út viszont el lett vágva. Ez azt jelentené, hogy a mai liberális társadal-mak arra vannak kárhoztatva, hogy egyre mélyebb erkölcsi romlásba és társa-dalmi anarchiába süllyedjenek, míg végül valahogy szét nem robbannak? Igazuk lett volna a felvilágosodás bírálóinak, például Edmund Burke-nek: el-kerülhetetlenül ilyen anarchiához vezet minden próbálkozás, hogy tradíció helyébe az értelmet állítsuk?” (114). 13,7 százalékra nőtt az egészségügyi bizto-sítással nem rendelkezők aránya az Államokban 2020-ra.

A mai baloldal kevésbé foglalkozik a széles rétegeket érintő gazdasági ügyekkel, inkább különféle marginalizált csoportok ügyeit karolják fel, például az etnikai kisebbségekét, a nőkét, a bevándorlókét, a menekültekét és az LMBTQ-emberekét. A jobboldal eközben a hagyományos nemzeti identitás védelmét tűzte zászlajára, ami gyakran az etnikumhoz vagy a valláshoz kötődik. A de-mokratikus társadalmak külön identitással bíró kis csoportokra szakadnak, ami azzal fenyeget, hogy nem tudnak majd kollektív társadalomként cselekedni, ez pedig csakis az állam összeomlásához vezethet. Nemzetállam kontra Biro-dalmi Amerika!

Latinók és az afro-amerikaiak a tortadiagramban

A spanyolajkúak bevándorlása rendkívül dinamikus módon zajlik annak elle-nére, hogy a kormány több módon is próbálta megakadályozni, hogy képzetlen spanyol ajkú népesség tömege áramoljon be az országba (pl. kerítés az USA–Mexikó határon). E példából is lehet következtetni, hogy Mexikóból érkeznek a legtöbben, de más közép- és dél-amerikai országok emigránsainak is kedvelt célpontja az USA. Mivel a bevándorlók délről érkeznek, így logikusan inkább a déli, délnyugati államokban telepednek le, ott élnek nagyobb sűrűségben. A vidékről érkezett latin-amerikaiak jellemzően észak-amerikai városokban telepednek le, a legnagyobb gócpontok Chicagóban, San Antonióban, Los An-gelesben és Albuquerque-ben vannak. Egyre inkább jellemző azonban az is, hogy északabbi területekre vándorolnak.

A modern baloldal szerint a marxista osztályharc átalakult, nem fogható meg a munkásosztály felszabadítási teóriáiban és a diktatúra közvetlen kiépíté-sében. Az új felület a kultúra, a kultúrharc; itt kell felszabadítani mindenkit az akarata ellenére is, hiszen ezen keresztül látunk és érzékelünk, a logikus ma-nipuláció helyszíne tehát a NYELV. A nyelvet kell megszállni, kisajátítani, gyar-matosítani, mert azon keresztül lehet nemcsak a politikát, hanem szó szerint: az egész világunkat, az egész társadalmat kontrolálni. Végső soron a hatalomról

12 H I T E L

van szó, a hatalom kisajátításáról! És az ellenfél ellehetetlenítéséről! Politikai megsemmisítéséről! „Végkép eltörölni”. Valahonnan olyan ismerős.

Ezzel szemben egyre inkább tehetetlennek tűnik a nagy olvasztótégely a saját belső problémájával szemben. Már a Katrina-hurrikán (2005. szeptember) olyan dolgokat hozott a felszínre, amiről idáig, „hála” a média áldásos tevékenységé-nek, nem volt tudomásunk. New Orlensban valóságos gettóháború zajlott, elsza-badult a pokol, a rendőrök elmenekültek, három-négy napig a káosz volt az úr, a gettóbandák uralták az egész várost, fosztogattak, gyilkoltak kedvük szerint. Hasonló képeket láttunk tavaly szerte Amerikában. Rumsfeldnek kellett a hely-színre érkeznie a hadsereggel, hogy a rend helyreálljon, hetekkel a tragédia után, bomló, temetetlen hullákat láthattunk Amerika híres városában, olyan volt a látvány, mint egy elmaradott afrikai országban (New Orleans lakosságának 68% afroamerikai). A valóságos probléma feltárását a hazugságok sora erősen hát-ráltatja. A helyi afroamerikai társadalom szétesett, saját gazdasági bázisa nincs (ld. Fukuyama: A bizalom és A nagy szétbomlás című könyveit), a megszületendő gyermekek 64%-a házasságon kívül jön a világra, és apa nélkül nő fel, maximum házibaráttal találkozik. A városmagok fekete gettóiban maradt embereknek hiá-nyoznak a pozitív mintaképek, melyhez a fiatalok orientálódni tudnának (ma-radnak a kosárlabdázók és a zenészek). Ugyanakkor a munkához jutás lehető sége tovább csökkent, mivel minimalizálódtak az ipari munkahelyek (vagy megszűn-tek, vagy a szuburbiába helyeződtek át). Az iskola nem fontos, dolgozó embert maguk körül nem látnak. A fekete munkaerő túlnyomórészt rosszul képzett, a szolgáltatási szektorban sem tudnak magasabb és jobban fizetett pozíciókhoz jutni. Gyakran a pénzszerzés egyetlen lehetősége a drogkereskedelem. Végbe-ment a feketék kriminalizációja, ami erős negatív visszacsatolásként jelenik meg. Az utca sajátos szocializációs terep, ahol a tévé által közvetített vásárlási, tulaj-donlási igényt kizárólag a bűnözés tudja biztosítani. A segély egy-két napig elég. Amerika térképe titkokat rejt, blightokat, penészfoltokat, gettókat. Már nem Ame-rika van, hanem Amerikák vannak, ezeknek kevés közük van egymáshoz, egy-más mellett élnek, egymástól óriási távolságokra (ld. térkép).

Az afroamerikaiak szuburbanizációjának vizsgálatakor azzal szembesü-lünk, hogy részesedésük a szuburbán tér össznépességében különösen magas az elővárosok központjaiban. Máig nem részesednek számottevően a „counter urbanizationban” (ellenurbanizációban). Az elmúlt évtizedek vándorlási moz-gásainak eredményeképpen a szuburban térség „feketébb”, a vidéki térség „fe-hérebb” lett.

Óriási kettőség rejlik benne. Az információt diplomáciai eszközként felhasz-nálva az USA pontos, megbízható helyzetképet nyújthat bizonyos országok számára, ezzel is az USA-val való szoros együttműködésre késztetve őket. Eb-ben az okfejtésben már benne rejlik, az az állapot, ahol a geográfia „infográfiává” vált, s ahol a geopolitikából „infopolitika” lett.

Az információ a nemzetközi világ új értékmérője, és az USA bármely más országnál jobb helyzetben van ahhoz, hogy megsokszorozza „kemény” és

132 0 2 1 . j ú l i u s

„lágy” erőforrásainak lehetőségét. Valószínűleg a 21. században is a birodalmi Amerika lesz a hegemón hatalom, de ha hihetünk Toynbee-nak, hogy kihívás kell a fejlődéshez, Amerika csak uralkodni fog birodalmi attitűdökkel, pilla-natnyi érdekeinek megfelelően. Félő, hogy előbb vagy utóbb gyűlölt hatalommá válik országhatáron kívül és belül.

Az informalizációval Amerika nemzethez való viszonya újra lejátszásra ke-rül. A kibertér az utolsó határ a szabadság túlburjánzásában és az amerikai sajátosság kovácsolásában. A paradoxon abban áll, hogy az informalizáció ele-meire bontja a szilárd állami megjelenést és a régi határokat. Szilárd állami megjelenés helyett az Egyesült Államok egy teljesen informalizált világban a globális hálózatok csomópontjává válhat, egy funkcionális kapcsolóponttá, mivel a régi szabályzatok szimulációivá válnak a hiperrealitásban. Nem egy-szerűen eszközök halmaza, hanem egy deterritorializált telemetrikus civili-záció, része a „társadalmi–gazdasági–technikai felszerelésnek, melyből a jövő társadalmai állnak össze” (Virilio).

Az amerikai civilizációt veszélyeztető fenyegetések – mióta a dimenzionalitás újrarendeződik (Virilio 1997) – az információs korszak áramlataiban és folya-mataiban vannak. A fenyegetések térbeliségére és a felelősség megfogalmazá-sára vonatkozó kérdés bizonyos divatos elképzeléseket hangsúlyoz a rugalmas-ságról és a sebességről a mai stratégiai elméletekben (Virilio).

Afro-amerikai lakosság aránya az egyes államokban (30-40%, 20-30%, 10-20%, 5-10%, 1-5% és 1% alatt)

150

120

100

90

50

50 100 140 190 250

14 H I T E L

A McWorld áramlatainak terei, mint a földalattik, áruközpontok, felhőkarcolók, repülőterek, hálózati komputerek, kapcsolódási csomópontok, adatbázisok, kommunikációs központok, egyszerűen elborítják és elpusztítják (mialatt elekt-ronizálják) legdédelgetettebb mítoszainkat. A liberalizmus megadja a kiborg-féle életmódot a „mi” számára. Annak ellenére, hogy a közösségek és a kiborgok nyilvánvalóan a geopolitika elméletének és gyakorlatának részei a 21. század elején. A geopolitikai élet új, programokkal szervezett formáit folyamatosan tervezik, befolyásolva ezzel a félelmeinket és gondolatainkat, de akár a dönté-seinket is. Át lehet írni a világunkat, valóságunkat valami MÁSSÁ. Nem talál-juk az összhangot a természettel, felbotlunk egy kőben, de a csillagokat nézzük, és világrendszereket akarunk hódítani. Közben nem találjuk meg életünk párját, a sorsunkat, a nemzetünket veszítjük el, az álmainkat dobjuk el a monitorért. Ugye milyen szép rajta a kép?

Az Egyesült Államok lakosságának várható százalékos megoszlása 2050-ben

Egyesült Államok lakosságának százalékos megoszlása 2000-ben

Afroamerikaiak12%

Afroamerikaiak13,60%

Latinók10,70%

Latinók25%

Ázsiaiak3,50%

Ázsiaiak8,20%

Egyéb0,70%

Egyéb0,40%

Fehérek73,10%

Fehérek52,80%

152 0 2 1 . j ú l i u s

Gazdaság és Civilizáció: a megváltozott arányok mögött

Visszatérve az arányokra: Fukuyama szerint a következő pár évtizedben az ázsiaiak mellett a spanyolajkúak fogják a növekedés ütemét diktálni. Számoljuk hozzá azt a 14 millió illegális latinót, akiknek az új elnök, Biden állampol-gárságot ad. 2050-re a népesség egynegyedét fogják alkotni. A legtöbbjük, kb. 60%-uk mexikói eredetű latinó, zömmel a mexikói határ mentén széles sávban (300–400 km-es) élnek. Ezt visszafoglalásnak is nevezhetjük (sok mexikói így is éli meg), hiszen a Mexikói Császárság közel 2/3-t az Államok elfoglalta (egye-dül Texas kiáltotta ki a függetlenségét, és így csatlakozott az Egyesült Államok-hoz. Texas, Új-Mexikó, Arizona, Kalifornia, Oklahoma stb.

Los Angeles-ben van a világon a 3. legnagyobb mexikói közösség, de Kali-fornia, Új-Mexikó, Texas harmada, negyede már mexikói gyökerű (saját újság, tévé, rádió, saját kulturális közegben élnek).

A kubaiak elsősorban Floridában telepedtek le (közülük sokan szavaztak a republikánusokra, mivel erősen antikommunisták), a salvadoriak elsősorban Washington DC-ben stb. Ha az ázsiai származásúak erős növekedését is ide vesszük, akkor 2050-re a fehér amerikaiak 50% környékére csökkennek. Az igazi kérdés az, hogy mit okoz mindez a politikában? A demokraták már eldön-tötték: elsősorban a bevándorlókban és az afroamerikai szavazókban bíznak, itt erősítenek. És a világgazdaságra figyelnek, a nemzetgazdaságot és a nemzet-államot elhanyagolják, arról már valószínűleg lemondtak (szavakban nem, de tettekben egyértelműen).

A másik nagy kérdés, amit a liberális Fukuyama sem tagad, hogy a gazdaság végső alapja kulturális alapú, s az végül is a Bizalmon alapul. Bízunk benne, hogy a jog megvéd bennünket, és a szerződésünk az érvényes lesz. Ha ez a Bizalom megsérül, vagy a kulturális alapja megreped, annak mi lesz a következménye? Még nem tudjuk! Amerika nagy átalakulás előtt áll, egy óriási kísérleti program zajlik, s ennek az eredménye – tetszik, vagy nem – meghatározza majd a mi jövőnket is.

Nem volt véletlen, hogy a boszniai háború béketárgyalásait 1995-ben a daytoni Wright-Patterson Légibázison tartották Ohióban, azon a helyen, ahol először alkották meg a „bionics” kifejezést, és ahol a világon a legfejlettebb földrajzi információs rendszerek (GIS) és megjelenítési technológiák közül jó néhányat találunk (Virilio). Ott a tárgyaló pártok meglátogathatták a „Nintendo” szobát, ahol megtekinthették a vitatott területek legfrissebb háromdimenziós térképeit, és amelyen precízen elhelyezhették a választó- és demarkációs vonalakat. A tech-nológia Warren Christopher államtitkár szerint lehetővé tette a felek számára, hogy „áttekintsék” a területet, és „pontosan lássák, miről is beszélnek”. De amit a felek tulajdonképpen láttak, az természetesen szimuláció volt, a valódi mo-dellje. Látszat és Valóság – örök dilemma (Mező 2007).

A térképek GIS-szel, a globális tér modern kartográfiai ábrázolásának poszt-modern telemetriai szimulációval történő helyettesítése Daytonban egy sokkal

16 H I T E L

tágabb technokulturális átalakítást tett mintegy bemutatva, hogy a 20. század végén hogyan képzelik el és hogyan jelenítik meg a világpolitikát. A folyama-tosan működő, világszerte elhelyezett 24 órás hírgépezetekkel a világpolitika történése afféle információs látványossággá vált, egy olyan látvánnyá, mely formáját a virtuális élet áramlataiból meríti.

Televíziós látványosságként és könnyen felismerhető szövegként állandóan elénk vetítve – káosz az utcákon, tevékeny demokrácia, államcsíny mozgásban – a világpolitika megszűnt színházi előadásnak lenni, mint ahogyan az volt a geo-politikusok számára a 20. század első felében. Ma már a televíziós látványosság és a katonai szimulációk hiperrealitása, az információk olyan univerzuma, ami bekerít és eláraszt mindent. A CNN pörgő világa egy információs sodrásban levő világ. A politikai realizmus szóképei többé nem lesznek lefedve valami- féle szédítő világképpel. A látványokat szédülés homályosítja el (Mező 2003; O’ Tuathail 1996). Az információ sebessége, mennyisége és intenzitása az idegen politikát mint a gondolat valós lehetőségét fetisizálja.

Ez előtérbe helyezheti a sokak által felvetett eukleidészi, különálló nemzet-államokon alapuló világ széthullását, tovább megyek – azok mesterséges, szán-dékolt szétverését. Feleslegesnek gondolják, zavaró körülménynek. Látjuk, az Egyesült Államokban is, mesterségesen szétverik a nemzetállam Amerikát, a birodalmi Amerika oltárán. Ebből következtethetünk arra is, hogy mi a valós szándék Európában.

Poszt-posztmodern helyzet és az ár, amit fizetni kell

A mi poszt-posztmodern deterritorializálós helyzetünkben az emberek, a hely-színek és a történelmi örökség térszerkezete elvesztette a fontosságát. Innen érthető meg, hogy miért rongálják meg a történelmi szobrokat az amerikai városokban. Vagyis a tények egyre kevésbé befolyásolják a történést magát, hanem az arról alkotott és elterjesztett, a valóságtól elszakadt álösszefüggések határozzák meg a bennünk lezajlódó folyamatokat. Tehát mi vagyunk a célpont, és mi vagyunk a helyszínek is, bennünk zajlik le az álvalóság a maga teljessé-gében, a paradoxon paradoxonjaként!

A jelenkori kulturális formák alapjaiban törékenyek, hiszen nem birtokolnak eukleidészi1 határokat, struktúrákat vagy szabályokat. Csak kérdéseket, melye-ket meg kell válaszolnunk a megosztó globális folyamatok világában. Inkább az áramlatok és a bizonytalanság, s ezáltal a káosz elképzeléseire kell támasz-kodnunk, mint a rend, stabilitás és rendszeresség „elavult” elképzeléseire (ld. Harari).

1 Itt jegyezzük meg halkan, hogy mikor mi magunknak felfedeztük Kínát, Euklidész „Elemek” című munkája – ami nem maradt meg eredetiben korunkra, a vatikáni könyvtárban találtak egy 10. században készült másolatot, ami a leghitelesebbnek tűnik – sokkal nagyobb érdek-lődést keltett, mint a Bibliánk, ami nem kis fejtörést okozott a misszionáriusoknak.

172 0 2 1 . j ú l i u s

Ez nem azt sugallja, hogy a világpolitika szükségszerűen meghaladta a területi államok elképzelését, de inkább dolgozik a delokalizált transz-nem-zetek, ál-szuverenitás, posztmodern háború, deterritorializált valuta, a termelés és fogyasztás lokalizált hálózati gazdaságának különös új fúziójával. Új formá-kat, új fogalmakat talál ki, s ezekkel megszállja a nyelvet (fejlődés, átalakítás címén). Először zavart kelt – majd transzformál –, és mi befogadjuk, magunkévá tesszük – nem merül fel többé kétely…

A jelenkori hatalmi viszonyokban a technológia, az oktatás és az intézményi rugalmasság jelentősége nő, mialatt a földrajzé, a népességé és az erőforrásoké/nyersanyagoké, illetve a 20–21. század eleji geopolitika hagyományos céljai csökkennek. Azt sugallják, hogy az az ország, mely a legjobban képes vezetni az információs átalakulást, mindennél hatalmasabbá válik. Számukra ez az or-szág egyértelműen a biden-i Birodalmi USA.

BIGTECH cégek előnye riválisaival szemben pont a határtalan, korlátlan in-formációgyűjtés, és annak szelektált, átalakított változatának a széles körben való elterjesztése és hatása az információbefogadására. Ez olyan hatalmi előny, mely bizonyosan túlnő rajtunk, s a demokrácián is. Ez pedig olyan kérdéseket vet fel, amiről még álmodni sem merünk!

Biztosak lehetünk benne, hogy a „szabadgondolkodók”, akik gonosz mosoly-lyal eltüntették a szabadságot, nemsokára elő fogják varázsolni valamilyen trükkös tüneménybe álcázva. A nagy kérdés: a többség elhiszi-e?

„Isten jókor elhagyta a világot, hiszen a gondjainkra bízta, és erről még írást is adott. Tönkretettük. Most aztán a szemével kell látnunk a pusztulását. Mire elpusztítjuk magunkat, végül is megismerkedünk a természetével. Ez a tudás.” Ferguson https://www.welt.de/kultur/literarischewelt

FeLhASzNáLT irodALoM

Brzezinski, Z.: A nagy sakktábla. Bp., 1999, Európa Könyvkiadó, 310.Dijkink, G.: National Identity and Geopolitical Visions. Routledge, 1996.Ferguson, N.: Ist der Ferne Osten zum neuen Westen geworden? 2016, [web:] https://www.welt.

de/kultur/literarischewelt/article116309504/Ist-der-Ferne-Osten-zum-neuen-Westen-geworden.html

Ferguson, N.: „Draghi hat nicht die leiseste Chance” 2016, [web:] https://www.welt.de/wirtschaft/article151394824/Draghi-hat-nicht-die-leiseste-Chance.html

Fukuyama, F.: A történelem vége. Bp., 1994, Európa K.Fukuyama, F.: Bizalom. Bp., 1997, Európa K., 613.Fukuyama, F.: A Nagy Szétbomlás. Bp., 2000, Európa K., 493.Giddens, A.: The consequences of modernity. Stanford, 1990, Stanford University Press, 356.Harari, Y. N.: 21 Lecke a 21. századra. Bp., 2018, Animus kiadó, 303.Kaplan, R. D.: A földrajz bosszúja. Bp., 2019, Antal József Tudásközpont, 479.Mező Ferenc: Politikai földrajz alapjai. DE, Egyetemi jegyzet, 398.Mező Ferenc: Térértelmezések a geopolitikában. Tér és Társadalom, 2007/3, 1–22.Mező F.: A kapitalizmus ideológiája. Politikatudományi Szemle, 2007/3, 45–69.

18 H I T E L

Mező F. (2009) Európa újrarajzolása. Magyarság és Európa (Tegnap és ma. Szerk.: Pallai L. 275–291.

Mező F. (2017) Dekódoljuk Brüsszel politikáját, https://gondola.hu/cikkek/105380-Dekodoljuk_Brusszel_politikajat.html

Mező F.: Új üzenetet zúg az európai szél. Magyar Idők, 2017. 10. 31., 10.Mező F. (2017) A hit erejével (500 éves a reformáció) https://lt-lt.facebook.com/this.is.christian.

hungary/O’ Tuathail, G.: Critical Geopolitics: The Politics of Writing Global Space. Minneapolis, 1996,:

University of Minnesota Press.Toynbee, A. J.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1971, Gondolat Kiadó.Virilio, P.: Információs bomba. Bp., 2002, Mágus Design Studio Kft.Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások. Bp., 1998, Atlantisz, 239.https://www.seattletimes.com/seattle-news/seattle-police-clearing-chop-protest-zone/

– Seattle police clearing CHOP protest zone. Seattle Times, 2020. július 1.https://sacramento.cbslocal.com/2018/01/15/new-california-declares-independence-from-

rest-of-state/ – New California Declares Independence From Rest Of State. CBS Local Sacramento, 2018. január 15.

https://www.sanjoseinside.com/news/california-secede-one-group-got-a-key-approval-last-week-to-try/ – California Secede? One Group Got a Key Approval Last Week To Try. San José Inside, 2020. szeptember 14. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20160703/milyen-amerikai-alom-hatalmas-a-tores-a-gazdagok-es-szegenyek-kozott-234091; 2021. 01. 16.

https://ma7.sk/nagyvilag/valtozoban-az-amerikai-lakossag-osszetetele; 2021. 01. 17.http://nepesseg.population.city/amerikai-egyesult-allamok/; 2021. 01. 22.http://www.electproject.org/home/voter-turnout/demographics; 2021. 01. 22.

Fark

as Á

dám

: Hul

lám

zó fo

rma