Bóna László homeopatia

5/9/2018 Bóna László homeopatia - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/bona-laszlo-homeopatia 1/10

1

Bóna László Homeopátia -- a művészi gyógyítás A homeopátia radikálisan új és radikálisan ősi kísérlet a gyógyítás tudományosés művészi, tudományos és hitbéli vonásainak egyesítésére. Hasonló a hasonló által gyógyíttatik. Similia Similibus Curentur Már Hippokratész leírta, hogy egy betegséget kétféleképpen lehet gyógyítani: vagy a bajellenszerével, vagy a tünetekhez hasonló szerrel. Az orvoslásnak csak az ellenszereken alapulószemlélete terjedt el a tudomány története során. A hasonlóságra alapozott gyógyítás elfelejtődött,vagy csak mint lappangó, titkos, nem hivatalos, pogány gyógymód élt tovább, melyről az önmagáttudományosnak nevező orvoslás nem vett tudomást, vagy mágiának, babonaságnak nevezte.

Az 1700-as évek vége felé egy gyógyszerészetet is kitanult orvos, Samuel HahnemannErdélyben súlyos maláriát kapott, de szerencsésen felépült belőle. Majd koránakgyógyszerkönyveit lapozgatva úgy érezte, hogy semmiféle kielégítő választ sem kap arra,hogy vajon a kínafa kérge, vagyis a kinin milyen hatásánál fogva képes gyógyítani a maláriát.Sőt mi több, nemhogy nem kapott érvényes választ, hanem úgy érezte, hogy tudományosnaklátszó, ámde teljesen megalapozatlan nézetekkel találkozik a kinin emésztésre gyakorolthatásával kapcsolatban. A korának orvoslásából -- mely szerinte nem terjedt tovább azérvágásnál -- amúgy is kiábrándult orvos, hogy saját sejtését igazolja, bevett egy adag kinint,immár gyógyultan. Az történt vele, amire titkon számított, a kinin hatására a malária pontostünetképe jelent meg rajta, és a betegség enyhített formában ugyan, de lezajlott a magatermészetes útján a teljes gyógyulásig. Hahnemann ezek után sok-sok, kezdetben sajátmagán és családján, feleségén és népesszámú gyermekén végzett

gyógyszerkísérlet során kidolgozta ahasonlóság elvére alapozható gyógyítástudományos rendszerét, melyethomeopátiának nevezett el, a göröghasonló (homöo) és szenvedés (patosz)szavak összetételeként. Egész gyógyítási rendszere arra amegtagadott, babonaságnak, mágiánaktartott, a tudományból száműzöttgondolatnak a teljes kísérleti, empirikusvégiggondolása, miszerint egy betegségetnemcsak ellenszerével lehet gyógyítani, hanem az a gyógyszer is képes egy betegetmeggyógyítani, ami egy egészségeset megbetegít. Pontosabban, amilyen tüneteket kivált egy

adott növényből készült gyógyszer egy egészséges emberen, ugyanolyan tünetekmeggyógyítására lesz képes egy beteg esetében. Hahnemann sorba vett néhány növényt, melynek hatását az ő korában nagyjából ismerték.Vette például az erősen mérgező nadragulyát, a belladonnát, és bevette, majd másokkal isbevetette, hogy a kiváltott hatás összképét minél jobban megfigyelhesse. A tüneteket,melyeket a növény kipréselt leve okozott, pontosan lejegyezte. Magas láza lett, testegörcsökbe rándult, látomásai támadtak, erős, félelmetes álmok, a teste száraz lett, forró,kipirult, szinte égő vörös, torka fájt, mintha tüzet nyelt volna. Ha Hahnemannt beteghez hívták,akkor pontosan kikérdezte a beteget, hogy mit érez, és megfigyelte, hogy a beteg hogyan nézki, milyen állapotban van, hogy tudja, milyen gyógyszer által kiváltott állapothoz lehet aleginkább hasonlítani a beteg állapotát. Ha a beteg teste forró volt, száraz, szinte égetett abőre, esetleg fájt a torka is, az is vörösen izzott, magas láza volt, esetleg teste görcsberándult, szeme fennakadt, látomásokról számolt be, furcsa ijesztő álmokról, akkor habozás

nélkül belladonnát adott neki, és a beteg meggyógyult."



2

Ami nagy mennyiségben mérgező, az kis mennyiségben gyógyszer." Ezt az elvet Paracelsushangoztatta, akit bízvást nevezhetünk Hahnemann szellemi elődjének. Hahnemann hamar rájött arra, hogy ahhoz, hogy egy adott növényi vagy ásványi anyag által kiváltott tüneteketvizsgálja, nem kell feltétlenül erős adagot, vagyis nagy mennyiséget bevenni, mert akkor túlhevesek lesznek a kiváltott tünetek. Hahnemann hígítani kezdte a kipréselt növényi leveket,és cukorral keverni az oldhatatlan ásványi anyagokat. Azt tapasztalta, hogy a szerek

hígításával a gyógyhatás nemhogy nem csökken, hanem egyenesen nő. Ha már egyszer elkezdte a kiindulási anyagokat hígítani, akkor ésszerűen merült fel a kérdés, hogy meddighígítsa azokat. Vett egy cseppet a kiindulási anyagból, a növényi présléből, és tett hozzá tízcsepp vizet. Később egy csepp növényi léhez száz csepp vizet. Az így nyert gyógyszer ishatásos volt. Majd ebből az oldatból is vett egy cseppet és újra felöntötte kezdetben tíz,később már száz csepp vízzel. Majd újra ebből is egy cseppet és megint száz csepp vizet.Minden hígítási fázisban azt tapasztalta, hogy a gyógyhatás nemhogy nem csökken, hanem ahígítási mérték arányában egyre fokozódik. Egyre nagyobb hígításokkal gyógyított. Rendkívülieredményességgel. Meg tudott birkózni korának legnagyobb járványaival is, a kolerával, atífusszal. Legnagyobb eredményeit később már a kétszázszor százszorosára hígítottszerekkel érte el, sőt élete végén már ötvenezerszeresére hígított szerekkel is gyógyított, ésazt írta ezekről, hogy megtalálta azt a gyógyszert, amivel már teljesen elégedett lehet. Nem tudjuk, hogy vajon mi vezethette rá Hahnemannt arra, hogy ne csak hígítsa a szereket,

hanem minden hígítási fázisban össze is rázza. Vannak persze legendák erre nézve. Egytávolabb lakó betegnél, akinek ugyanolyan tünetei voltak, mint egy közelebb lakónak, ugyanaza gyógyszer jobban hatott. Talán elgondolkodhatott, mi lehet a különbség a távolabbi beteg ésa közelebbi között. Lehet, hogy a gyógyszer hatását fokozza az út, a szekér rázkódása? Nembiztos, hogy így történt, minden tudományos felfedezés megszüli a maga mítoszait. Tényazonban az, hogy a gyógyanyagok hatását Hahnemann a szerek készítése közbenrázogatással kezdte fokozni, és ugyanolyan tapasztalatai lettek, mint a hígítási fázisoknál,azaz minél több rázást tett bele az anyagba, annál erősebben hatott. A gyógyszerkészítésnekezt az új, általa felfedezett eljárását, az anyagok nagymértékű hígítását és a hígítási fázisokközött az anyag többszöri felrázását nevezte a gyógyszerek "dinamizálásának" vagy másnéven "potenciálásnak". Persze nem csupán azt tapasztalta, hogy minél jobban hígít egy szert, annál erősebb ahatása, hanem azt is, hogy nem csupán erősebb, hanem más minőségű is, vagyis minél

jobban hígított szert vesz be egy beteg,annál több lelki, pszichés, mentális tünetettapasztalni nála. Minél anyagszerűbb,vagyis töményebb egy oldat, annál jobbanhat fizikai, testi síkon, gyorsan ésközvetlenül. Minél inkább hígított, annál

inkább hat a

lelkiállapotra, a gondolkodásmódra, a személyiség lelkidimenzióira. Hahnemann élete során egyre inkább azttapasztalta -- ami az ő korában az egyik legnagyobbújdonságnak tartható felfedezés volt, és amely szervesenkövetkezett a hígítási elv napi gyakorlati tapasztalataiból --, hogyminden betegség gyökere az ember mentális szférájában van, atesti baj csak manifesztációja egy lelki történésnek, egygondolkodásmódnak, egy életszemléletnek. Persze nemmindent csak lelki úton kell meggyógyítani, tudni kell a testet isazonnal egészséges állapotba hozni, ha erre van a legsürgetőbbszükség, de Hahnemann tudta, hogy az ún. krónikus

betegségeknél, vagyis az időben lassan kialakuló, mély gyökerű nyavalyáknál kizárólag abeteg mentális szférájában keresendő a baj oka, így csakis annak harmonizálásával lehet

tartósan az egészségét visszaadni. Élete késői szakaszában arra is rájött, hogy bizonyosnagy hígítású, vagyis ahogy ő nevezte; "nagy potenciájú" szerekhez egy-egy jól



3

körvonalazható emberi alkat is tartozik, amely ha megkapja a számára jól kiválasztott ún."alkati szerét", akkor ez a szer az adott beteg mentális szféráját, szellemiségét, öngyógyítóerejét olyan mértékben képes aktivizálni, hogy gyakorlatilag konkrét fizikai tüneteitőlfüggetlenül bármilyen helyi fizikai, testi problémáját is képes meggyógyítani. Gyógyító információ A homeopátia "igazságai" közül mindenkor az egyik "legmegemészthetetlenebb" állításnaktűnik az a tapasztalati tény, hogy ha egy kiindulási anyagot, például egy növény kivonatát,levét hígítjuk, akkor annál erősebb és mélyebb hatást érünk el, minél nagyobb fokú a hígítás.A tízszeresére történő hígítási sorozatban a 23. lépésnél az oldatban vegyileg alegcsekélyebb jele sem mutatható ki a kiindulási anyag létezésének. Vagyis gyakorlatilag ahordozó anyagon, a vízen kívül nincs benne "semmi" más. Csak a kiindulási anyag"információja", "rezgése", "lenyomata", "éterikus állapota" -- sorolhatnánk a különbözőirányokból, tudományos vagy ezoterikus irányból érkező értelmezéseket arra, hogy mégis miaz a maradék a hordozó vízben, alkoholban, tejcukorban, ami gyógyít. Léteznek ma már olyan tudományos kísérletsorozatok, amelyek a homeopátia hígításitörvényeit igazolni képesek. Mindezek a kísérletek persze elvezetnek a kvantumfizika, akibernetika területére, és a vízben maradó anyag lenyomatát az anyag információjának,energiamezejének, elektromágneses rezgésének nevezik. E szerint a homeopátiát azinformatikai gyógyítás tudományának tartják, mely egy berögződött, túlhaladottmechanisztikus világkép helyett egy modern, hálózatszemléletű látásmódot követel meg atudománytól, mely elfogadja az anyag energia-eredetét, a kauzális logika helyett pedigösszefüggésrendszerek hálózatára épülő gondolkodásmódot. Tudományos kísérletek ishatározottan képesek bizonyítani azt, hogy az anyag anyagtalanul is képes működni, sőt,ebben a formájában eddig ismeretlen hatásmechanizmusokra is képes. Hahnemann ezt a hatásmechanizmust a szereknek az "életerőre" gyakorolt hatásánaknevezte. "Az ember egészséges állapotában az anyagtalan életelv működteti a fizikai testet" --írja. Egyik leghíresebb követője, a múlt században Amerikában élt James Tyler Kent az"életerő" kifejezés helyett inkább az "anyagtalan szubsztancia" fogalmának bevezetését tartjasaját korszelleméhez megfelelőnek. Így folytatja Hahnemann gondolatmenetét A homeopátiafilozófiája című, előadásaiból összeállított könyvében: "Manapság a haladó gondolkodók azanyag negyedik állapotáról, az anyagtalan szubsztanciáról beszélnek. Azt mondják, hogy azanyag szilárd, folyékony, légnemű és sugárzó formában létezik. A szubsztancia egyszerűformájában éppoly valóságos, mint az anyag a maga konkrét megnyilvánulásában."... "Egymaterialista, ha konzekvens akar maradni az elveiben, akkor tagadnia kell egy szubsztanciálisIsten létét, mivel az az energia, amiben ő hisz, az semmi, így tehát azt kell feltételeznie, hogyIsten nem létezik. ... Érzékszervei segítségével az ember soha nem lesz képes bebizonyítani,hogy bármi is létezhet egy folyamatos, az adott dolgot működtető áramlás nélkül. Ha ez ígyvan, akkor -- az anyagtalan világba átlépve -- miért fogadná el, hogy az energia az elsődleges? Az anyagtalan szubsztancia folyamatos tanulmányozása után belátható, hogyokunk van kijelenteni: az energia nem önmagától való, hanem egy hatékony szubsztancia, ésolyan intelligencia áldása révén jött létre, amely maga is egy szubsztancia." Láthattuk, hogy ahomeopaták minden fizikai tünetben megnyilvánuló betegség alapjának a mentális szférában

bekövetkező változásokat tekintik. Eszerint mondhatjuk ezt úgy is, hogy a betegségek okai,vagyis a világban minden megbomlott harmónia oka az anyagtalan szubsztanciában, vagyisaz élő organizmusokat láthatatlanul, "sugárzóan", áramlóan irányító, szabályozó életerőbenkeresendő. "A test nem mozog, nem gondolkodik, nem cselekszik anélkül -- folytatja Kent --,hogy az anyagtalan szubsztancia belső szintjei jelen ne lennének benne. Amikor a test elválikaz őt jellemző anyagtalan szubsztanciától, akkor ez az áramlás megszűnik benne. Azanyagtalan szubsztanciától származó energia biztosítja a rendezettséget. Általa működnek jóla különböző életfunkciók, továbbá tőle függnek az egyes növények, ásványok arányai,öröklődési formái. Minden működés ennek köszönhető, általa maga az univerzum is rendezettmarad." Rudolf Hauschka , aki szintén elkötelezett híve volt mind a homeopátiának, mind azantropozófiának (életművét három vaskos munkában foglalta össze: az Anyagtan,Táplálkozástan és Gyógyszertan, azaz a Substanzlehre, Ernahrungslehre, Heilmittellehre

című kötetekben), növénykísérletekkel igyekezett bizonyítani az anyag elsődleges "szellemi"eredetét. Légmentesen lezárt üvegbura alatt tartott növényeknél figyelte meg, hogy holdtölteidőszakában 0,54 százalékos súlygyarapodás, az újhold időszakában pedig 0,58 százalékos



4

súlycsökkenés észlelhető. "Itt tehát ritmikus időközökben anyag keletkezett, és azután ismétátment nem mérhető szellemi állapotba" -- vonja le következtetéseit ebből a kísérletből. "Magokból desztillált vízben sarjasztott növények elemzése kimutatta -- írja --, hogy ritmikusidőközökben ásványi anyagok (kálium, kalcium, magnézium, szilícium, kén) jöttek bennüklétre, azután ismét eltűntek. A lét tehát nem az anyagból származik, hanem a szellemikozmosz hozza folyamatosan létre a látható világot, azután újra visszaalakítja immateriális

formákká." Hauschka értelmezése szerint a növény az anyag szellemivé válásának és aszellem anyagban való megtestesülésének élő folyamatát mutatja, mintegy szemléletesképben alkotja meg az élet testi keletkezését és anyagtalanná oldódását. Az anyag szellemi eredetét persze Hahnemann is igyekezett közérthetően kifejezni, őszintecsodálkozásának adva hangot, hogy vajon korának "egyre több felvilágosult és mélygondolkodású emberfője", miért vonakodik attól, hogy felfogjon egy "nem anyagi erőt",miközben nap mint nap maga is tapasztalhatja működését. "Avagy egyikükkel sem fordultmég elő, hogy anélkül, hogy valami hánytatószert ettek volna, pusztán valami undorító dologlátványától hánytak volna? Talán ez nem egy képzeletünkre ható dinamikus hatás?" -- kérdeziHahnemann. Potenciáláskor egy anyagnak az anyagtalon szubsztanciába való juttatása zajlik, és a szernekez az anyagtalan szubsztancialitása hat az emberi szervezetet irányító anyagtalanszubsztanciákra -- mondhatjuk Kent fogalmai szerint a homeopátiás szerek működési elvét.

Hahnemann elutasít mindenféle olyan logikát, amely a homeopátiás szerekhatásmechanizmusának magyarázatába mégiscsak valamilyen anyagi hatóerő létét próbáljavisszacsempészni. Tagadja annak a gondolkodásnak a helyességét, hogy úgy magyarázzuk,hogy mégiscsak anyagból anyagba átvitt atomok, molekulák közötti kapcsolatokon múlik agyógyulás folyamata. "Ezeknek a magas potenciájú szereknek az egyéni csalhatatlan erejenem anyagi atomjaiktól vagy fizikai tulajdonságaiktól függ" -- írja. "A gyógyszerek a gyógyítóanyag legkisebb részecskéjének átvitele nélkül, dinamikusan hatnak a szervezetünkre. Alegmegfelelőbben dinamizált szer legkisebb adagja --amelyben parányi anyagi szubsztancia maradt csupán, ésamely annyira kevés, hogy a legjobb matematikaikoponyák számára is elképzelhetetlen és felfoghatatlan --lényegesen nagyobb gyógyító erőt fejt ki, mint ugyanenneka szernek egy erős anyagi dózisa. Minden egyes parányi

adag, mely szinte semmit sem tartalmaz, a belőle áradó ésfelszabaduló szellem jellegű gyógyító erőn kívül kizárólagsaját dinamikai energiája által idéz elő olyaneredményeket, amelyeket még ugyanennek a szernek alegnagyobb materiális adagja sem képes előidézni... Anyers szubsztancia legnagyobb mértékben kiáradó ésfelszabaduló, láthatatlan energiája az, ami a parányi,impregnált globulusban vagy oldatban megtalálható. Ez agyógyító erő -- bármilyen parányi is -- az élő szövettelkapcsolatba kerülve dinamikusan az egész szervezetrehat, a maga sajátos módján, a legkisebb anyagi részecskeátadása nélkül, és a fokozatos dinamizálással hatóerejeegyre inkább növekszik." Hahnemann sosem késlekedik, hogy abból, amit tapasztala fizikai világ működéséről, filozófiai következtetéseket istegyen, ugyanis mindezen eszmefuttatása után tömörenösszefoglalva megjegyzi: "Mindez az életet irányító szellemtermészetű életelven alapul." Kent gondolatmenete szervesen következik ebből. Ha a betegségek oka az anyagtalanszubsztanciában keresendő, akkor gyógyszereinket "azért potenciáljuk, hogy eljuthassunkazok anyagtalan szubsztanciáihoz, vagyis magának a szernek a természetéhez ésminőségéhez. Egy szernek ahhoz, hogy homeopátiás szerré válhasson, minőségileg éslétezésében is a betegség okához hasonlóvá kell válnia" -- írja Kent. Vagyis úgy látja, hogy atovábbiakban az anyagtalan szubsztanciákat kell tanulmányozni, hogy "elérhessünk abetegséget okozó energiák természetéhez".... "Természetesen ki fog derülni, hogy ez azegész dolog a patológia egy új rendszerének létrehozása felé mutat, ez lesz a homeopátiaalapműve." "A növények az ember növénységére hatnak, az állatok az ember állatságára, a kövek azember kőségére" -- írja Novalis. Valóban, nem pusztán a növények "éterteste", vagy



5

gyógyereje, vagy a bennük rejlő információ közelíthető meg a potenciálás eljárásával.Gyógyító erő, vagyis hibás működéseket kiigazító pozitív információ nyerhető potenciálássalásványi anyagokból, fémekből, állati testnedvekből, szervekből, szövetekből. Az arany, azezüst, a kvarchomok, a tengeri só -- mind-mind alkalmas arra, hogy nagymértékben felhígítva,oldva és rendkívül sokszor rázogatva (vagy oldhatatlan anyagoknál, fémeknél, ásványoknálporrá zúzva, hosszú ideig dörzsölgetve és nagymértékben tejcukorral elkeverve)

gyógyanyaggá váljon. Vagyis azt mondhatjuk, hogy elvileg minden a világon képes eljutnisaját pozitív információkat tartalmazó állapotába. Minden potenciálható, dinamizálható.Minden elkeverhető vagy oldható olyan mértékben, hogy ő maga benne anyagszerűen,kimutathatóan, érzékelhetően eltűnik, és ebben az eltűnt formájában minden működésbehozható valamilyen mechanikus behatásra, hosszas rázásra, dörzsölésre. Minden eljuthatönmagának valamilyen energetikai formájába, valamilyen tiszta információ-létébe, vagy éterisíkjára. És ebben az állapotában akkor pozitív hatású, ha annak, amire hat, ez az információszükséges ahhoz, hogy a maga megbomlott harmóniáját helyreállítsa. Ilyen éteri állapotábanképes gyógyítólag hatni állat is a növényre, növények egymásra, emberi anyag az állatra.Ilyen éterikus anyag képes meggyógyítani egy egész ökoszisztémát is, helyreállíthatja példáulegy tó élővilágának egységét. Ha minden a világon elvileg eljuttatható önmagának olyan állapotába, amelyben lehetőségevan pozitív információt adni az ő információjára rászorultnak, akkor a homeopátia egy

egyetemes éterikus kommunikáció tapasztalati tudománya. Annak tapasztalata, hogy azanyag sebezhető, de az anyagot mozgató energiaáramlás, információ harmonizálható. Összecseng ez mindazzal a mitikus történettel, teremtésmítosszal, amit az emberiség összeskulturális tradíciója egymástól függetlenül egyformán állít: tudniillik azzal, hogy a gonoszrelatív, de a jóság abszolút. Gyógyító metafora A nagymértékű hígítások gyógyszerként való felhasználása még megragadható a tudományeszközeivel, lehet mérésekre épülő vizsgálati módszereket modellálni erre. Valóban nehézviszont elfogadni azt, hogy a hasonló miért gyógyítja a hasonlót, hogy ez nem mágia, nemhipnózis, nem valamilyen vallásos révület eredménye, nem placebóhatás, hanem működőtermészeti törvény. A "hasonlót a hasonlóval" elv működésekor az ember valóban ababonaság és a tudomány határán találja magát. Csaknem száz év telik el Hahnemann felfedezése után, mikor egy új, előretörő tudományág,az antropológia kutatásai megindulnak, és James G. Frazer , ennek a lendületes tudománynakegyik első nagy tudósa, híres összefoglaló, rendszerező igényű művében, Az Aranyágban --persze Hahnemanntól teljesen függetlenül --, "homeopatikusnak" nevezi azokat azeljárásmódokat, melyeket az úgymond primitív népeknél gyűjtött, és amely eljárások a"hasonló hasonlót hoz létre" elvén alapulnak. Külön fejezetet szentel a hasonlósági, azaz homeopatikus elvre épülő mágikus eljárásoknak,céljaikat tekintve külön-külön rendszerezi a vadászat sikerességére irányuló, a növényektermékenységére ható, az időjárást befolyásoló rituálékat, hiedelmeket, és a betegségeketelhárító vagy azokat gyógyító eljárásokat. "Franciaországban a perche-i parasztokrögeszméje szerint -- írja például Frazer -- a hosszú hányásrohamot az okozza, hogy a beteg

gyomra kioldódott, és ezért lezuhant. Ennek megfelelően azért hívják el az »orvost«, hogy agyomrot az eredeti helyére visszaakassza. Amikor ez meghallja a szimptómákat, alegképtelenebbül tekeregni kezd azzal a céllal, hogy saját gyomrát is kiakassza. Miután ezállítólag sikerül neki, újból tekergőzni kezd, fintorokat vág, s a beteg könnyebbséget érez. Atiszteletdíj öt frank. A dajak orvos pedig, ha beteghez hívják, lefekszik, és halottnak tettetimagát. Hullaként bánnak vele, gyékénybe göngyölik, kiviszik a házból, és a földre fektetik.Körülbelül egy óra múlva egy másik orvos kiszabadítja az álhalottat, életre kelti, úgy hiszik,hogy amint ez meggyógyult, a betegnek is meg kell gyógyulnia." Frazer nagy figyelmet szentel az utánzott állapotoknak, például a születés eljátszásának. Haegy anya örökbe akar fogadni egy gyermeket, vagy akár egy érett szakállas férfiút, el kell játszaniuk a közösség előtt azt, amint az anya megszüli örökbefogadandó gyermekét, amiettől az utánzásos színjátéktól vérségi kötelékké válik. Az utánzás, a hasonlóság alapjánelvégzett rituálé nem pusztán a közösség hitvilágát, de jogi, igazságszolgáltatási rendszerét is

szolgálja. (A születés utánzott eljátszása miért lenne primitívebb gondolat, mint a regresszióshipnózis, vagy a pszichoanalízis elmélete, amelyben a jelenre kihatással lévő múltbeli traumákújraélése teszi lehetővé az emlékek által okozott traumáktól való megszabadulást?) Az



6

utánzásos mágia alapelemei vannak jelen mind a mai napig a mai ember vallásosgyakorlatában is (az áldozásban például a bor a vér ivását, az ostya a testet helyettesíti), vagyaz ítélkezés rendjében (lásd szembesítés, a bűntett újraelevenítése a bűnös által), vagy ahétköznapi élet sorsfordulóit kísérő mai szertartásokban (temetéseken, lakodalmakon, családiünnepeken), nem beszélve a művészetekről, mindenekelőtt a színházról, amelyneklegmélyebb gyökere nem más, mint az utánzásos mágia. Tudomány és mágia kettéválásának szép példáját írja le Frazer, amikor a szüléseknélalkalmazott homeopatikus szertartásokról ír: "Néhány borneói dajak törzsnél, ha egy nővajúdik, varázslót hívnak, aki a kínlódó nőknek testi segítséget nyújt, megpróbálja racionálismódon megkönnyíteni a szülést. Ugyanakkor egy másik varázsló a szülőszobán kívül azonfáradozik, hogy ugyanezt a célt olyan eszközökkel érje el, amelyeket teljesen irracionálisnakkell tekintenünk. Úgy tesz ugyanis, mintha ő lenne a várandós nő, a hasára helyezett éstestére kendővel erősített kő a méhben levő magzatot jelképezi, a vajúdás ténylegesszínhelyén tartózkodó társa által kikiabált utasítások szerint ezt a feltételezett magzatot testénaz igazi gyermek mozgásának utánzásával igazgatja mindaddig, míg a csecsemő meg nemszületik." A példából jól látható Frazernek a modern tudomány megszületése pillanatábanképviselt álláspontja: racionális, tehát elfogadható a testnek nyújtott fizikai segítség --elfogadhatatlan, érthetetlen, fölösleges a lelki támasz, a részvéttel teljes, azonosulást igénylőegyüttlét. Hahnemann "ötlete", hogy a gyógyítás mechanizmusát a hasonlóság ősi, mágikus elvére kellalapozni, nagyban származik Paracelsustól. Paracelsus a természetben rejlő gyógyító erőketa teremtés isteni kinyilatkoztatásának vélte, egyfajta rejtett isteni erőt tulajdonított nekik.Paracelsus "még hitt" az egyes növények, ásványi anyagok szimbolikájában. A májat példáulazért gyógyítja az adott növény, mert sárga -- ő még gondolhatta ezt; aki ezt a gondolatot makövetné, menten sarlatánnak minősülne. Az egyes anyagok nála nem pusztán anyagigyógyító hatásukat hordozták, hanem a teremtés elemeivel, alkimista szimbólumokkal valórokonságukat is. A só, a kén, a higany -- mind alkimista szimbólumok, a teremtésbenmegnyilvánuló egy és oszthatatlan életerő, teremtőerő valamely sajátos vonatkozásának jelképei. Egy középkori ember számára az egyes színek, a skála hangjai, a különböző fémek,elemek, ásványok, kristályok kiterjedt analógiarendszert alkottak, amelyben az egymáshozrendelhető, egymással "hasonszerű" dolgok nem pusztán önmagukat képviselik, hanem ateljes egységes lét egy-egy aspektusát, vonatkozását, dimenzióját. A homeopátia hasonlóságelvének előzménye, ihletője, inspirációja Paracelsusnak az egyesnövényekhez, ásványokhoz kötődő tana, az ún. szignatúratan, amely az adott természetesanyag által hordozott szellemiség szimbolikájából indul ki. A homeopátiának ez lehet az egyiklegvitatottabb nézete, mely egyben a legközelebb áll a világ egyfajta költői, művészilátásához, így a gyógyításba olyan gyógyítói képességeket is bevon, mint az intuíció, azempátia, a világ metaforikus, szimbolikus látása, az analógiás, a mágikus gondolkodásmód. A csattanó maszlag (Stramonium) növénynek például szúrós termése van, mikor megérik,hangos csattanással pattan ki és messzire röpíti magából magjait. Az olyan ember, akin ez anövény fog segíteni -- persze homeopátiás gyógyszerként, potenciált formában, hiszen anyagimivoltában rendkívül mérgező --, az magába zárkózó ember, a világ felé szúrós pillantásokatvet, ellenségnek véli a környezetét, de feszülten vár, félrevonul, aztán hirtelen váratlandühkitörésekkel reagál. Az árnika (Arnica montana) szép sárga virágú növény, menekül az ember elől, magas hegyek

lejtőin nő, de ha az ember ebbe a magasságba merészkedik, és a növény egyre több embertészlel maga körül, akkor feljebb húzódik a hegytető felé.Az az ember, akit valamilyen trauma ért, sebesülés,baleset vagy lelki megrázkódtatás, és azt kívánja, hogybékén hagyják, hozzá sem lehet nyúlni, meg sem lehetérinteni -- annak az embernek nagy bajában ahomeopátiás árnika fog segíteni. Vagyis az árnika "tud"valamit, valamilyen őrá jellemző tudása van, amit meglehet tőle szerezni, és közvetítő anyagba rejtve tárolnilehet, hogy mint tanítást, információt átadhassa annak,akinek épp erre a tudásra van szüksége. Nem pusztán arról lehet beszélni tehát a homeopátiásgyógyítás során, hogy egy növény által egészséges

emberen kiváltott tünetképet kell megfeleltetni egybetegség tünetképével, ennél valójában többről, az egész



7

világot érintő mély, költői érzékelésről van szó, az ember lelki, fizikai, szellemi síkjainakegyetlen metaforikus képben való megragadásáról, amely hasonló lehet egy növényről,ásványról alkotható metaforikus képpel. Az előbbi példákat folytatva nem az a tanulság tehát,hogy valamilyen sérülésre, balesetre, traumára árnikát kell adni, hanem az, hogy az az ember,aki ezt a traumát elszenvedi, milyen fizikai, mentális állapotban van, vagyis hogyan éli meg atraumáját, és az, ahogyan megéli, mennyire azonos azzal a metaforával, amely az árnikára

jellemző. Egy növény teljessége, képe kell, hogy hasonló legyen egy ember személyiségének,vagy akut állapotának teljességével. Még mindig a példánál maradva, azt a másik embert, akit valamilyen trauma ért, de nem kerüliaz embereket, nem fekszik fájdalmas elesettségben, hanem minden erejét összeszedveuralkodni próbál a baján, megpróbál talpra állni, vonszolja magát, végezni akarja akötelességeit a végsőkig, annak, noha esetleg ugyanaz a baleset érte, mint előzőemberünket, inkább százszorszépre (Bellis perennis) lesz szüksége bajainak enyhítéséhez. Akertben nyírt szép pázsit fűszálai között számtalan százszorszép virágzik, és ha végigmegyrajtuk a fűnyíró, eltünteti őket mind egy szálig, pár nap múlva viszont már ugyanannyianvannak a fű között. A százszorszép és az elesettségében is erős, szívós, elpusztíthatatlanember között lényegi hasonlóság van. Ezért képes a százszorszép a benne rejlő információtátadni neki. A homeopátia lényege tehát nem az, hogy az adott betegnek mi a betegsége, hanem az, hogy

ki az az adott ember, akinek ez és ez a baja van. Lehet két betegnek ugyanaz a betegsége,mégis, ha másképp élik át, másféle állapotba kerülnek ettől, akkor különböző gyógyszer fogjamegmutatni a gyógyuláshoz vezető információt az egyiknek is és a másiknak is. Vagyis --ahogy mondják -- a homeopátia a legteljesebb mértékben individuális terápia. De nem pusztán egy növény vagy egy állat képével lehet analógiákat alkotni, és azokat egyállapotra vagy egy személyiségre vonatkoztatni, lehet egyes jelenségeket is. Mindenkinekismerős például, hogy milyen állapotot okoz a méh csípése: a bőr vörösen ég, felduzzad, ésha az embert ezen a részen meleg éri, akkor a fájdalom fokozódik, ellenben ösztönösen ishideget kíván rá, mert az enyhíti. A méh mérgéből készült potenciált szerre (Apis mellifica)lehet szüksége tehát annak, akit a méh megcsíp, de annak is, akinek a testében, vagy bőrénehhez a jelenséghez vagy érzéshez hasonló baja van. Jó lesztorokfájásra, ha a torok duzzadt, vörös, ég, de a beteg mégishideget kíván rá inni. Olyan bőrkiütésre, amely vörös, duzzadt

foltokkal jár, és a napon elviselhetetlenül fellobban, hideg víz alámerülve viszont elviselhető. Jó lesz ödémákban, akár a lábon, akár a szemen, sőt még fejfájásokban is alkalmazható lesz, ahol a fejforrónak tűnik, és olyan, mintha megnőtt volna, lüktet és feszül. Améhméreg gyógyszerként való adásában tehát nem az a szempont,hogy mire való, fejfájásra-e vagy bőrbajra, hanem az adott jelenségmögötti lényegi vonások megértése után ennek a valamilyen elvontmetaforikus lényegnek a hasonlósága egy ilyen lényegű jelenségetkiváltó másikkal. Nem pusztán a jelenségeket, nemcsak a tüneteket kell tehát látni,hanem azt a mögöttük húzódó lényeget, ami az egyes jelenségeketösszeköti. Azt, amit a tünetek saját lényegükről mondanak, miként anövény formája nyilatkoztatja ki nekünk, hogy mire való, a

szignatúratan szerint. Például akinek kökörcsinre lehet szüksége (Pulsatilla), annaklényegében mindegy, mi baja, hasmenése van-e éppen vagy náthája, vagy a kedélyállapotahullámzik. A tünetek mögötti lényeg a változékonyság, amely analógiát teremt ennek azembernek a megnyilvánulásai között. Ha náthás, akkor orrváladéka hol sűrű, hol átlátszó. Hahasmenése van, akkor széklete hol híg, vizes, hol sűrűbb, zöldes. Kedélye pedig olyan, hogykönnyen sír, és szinte rögtön könnyen nevet. Olyan, mint az áprilisi időjárás, amelyben akökörcsin virágzik. A homeopata gyógyítónak tehát valahogy az egész világot az egyes jelenségek, jelek mögöttmeghúzódó belső, összetartozó lényegek, esszenciák, immanenciák világaként kell látnia. Ezteszi a gyógyítás művészévé. De egyben ez teszi őt a tudomány számáramegragadhatatlanná. Ahol a szubjektív interpretáció teret nyer, ott a tudomány határt szab. Vannak homeopaták, akik a szignatúratan alapján dolgoznak, eszerint értik meg a beteget, és

eszerint jegyzik meg az egyes gyógyanyagokat. Vannak, aki ezt teljesen elvetik, és csak atapasztalati úton, gyógyszerkísérletekben eddig regisztrált, konkrét, kézzel fogható tünetek



8

rendszerét használják. Vannak, akik a homeopátia két évszázados múltja alatt összeszedett,rendszerezett tünetjegyzékek (Repertóriumok) és a betegek által elmondott, kivizsgált tünetek

alapján számításokkal, matematikai precízséggel találjákmeg a megfelelő gyógyszert. Van, aki szinte kizárólagintuíció alapján, a beteg lényének, személyiségének rejtettközponti magjára, életének, gondolkodásának "központi

téveszméire", hiedelemrendszerére, világlátására,énképére koncentrálva érez rá a megfelelő gyógyszerre azegyes gyógyanyagokhoz kapcsolható, azokra jellemzőesszenciális metaforák hasonlósága révén. Agyógyanyagok összegyűjtött leírásait tartalmazóhomeopátiás gyógyszerkönyvek (Materia Medicák), leírjákaz egyes gyógyszerek által kiváltott tünetek rendszerét azún. fej-láb séma alapján, vagyis az egyes testrészekhez,szervekhez, szervrendszerekhez köthetőtünetegyütteseket. Vannak azonban olyanok is, amelyekaz egyes gyógyszereknek csupán központi lényegét adják,a szer esszenciáját vagy magját. A homeopátia lényegéhez tartozik, hogy a beteg

tüneteinek legjobban megfelelő "hasonszer"kiválasztásában a legkülönfélébb taktikák és stratégiákkövethetők. A helyes választást a végeredmény, vagyis abeteg gyógyulása igazolja csupán. Ahogy egy neves mai

osztrák homeopata mondta: "Hahnemanntól a hasonlósági szabály bevezetésének rendszerétörököltük. Ezt a szabályt több szinten bevethetjük, adhatunk kígyóméregből készült szertvalakinek csak azért, mert a gyűrűjén kígyó van, vagy zebratejet, mert csíkos ruhában jelent

meg. A hasonlósági szabálynak több szintje lehet, köztük irrelevánsszintek is." Amire az idézett homeopata céloz, az nem más, mint amágia és a tudományos, rendszerelvű gondolkodás megfelelőösszhangjának megtalálása, annak a határnak az érzékenymegértése, ahol az analógiákban való gondolkodás valóban babona(vagyis irreleváns következtetéseket nyújt csupán), és ahol valódi, élő

rejtett összefüggések láncolata látható akár intuíciók segítségével is.Valahol ugyanezek a művészet végső kérdései is, miként aszürrealisták mondják, a szürrealizmus nem más, mint az esernyő és avarrógép találkozása a boncasztalon -- vagyis a művészetnek az azalapkérdése, hogy két, egymástól távol eső asszociáció mezeje, egyazonosítás, egy hasonlóság, egy metafora meddig értelmes még, ésmikor veszti értelmét. Művészet, orvostudomány, építészet,ácsmesterség vagy sütés-főzés, gyereknevelés, kereskedés -- mindenemberi mesterség, hivatás, tevékenység, ha eljut saját legmélyebbértelméig, abban szövetséges, hogy a lét egészét a magateljességében legyen képes megragadni. Mondhatjuk tehát, hogy a homeopátia egyszerre visszatérés valami ősi

emberi tapasztalathoz, és egyben annak előkészítése egy modern tudományos világképbe

illeszthető értelmezésre. Egyszerre volt az orvostudomány avantgárdja és visszatérés agyógyítás ősi gyökereihez. Tiszta forrásban való újramerítkezés. A gyógyítás újabb egységefelé törekvés. Hiszen eredetileg a gyógyító, mint sámán, egyszerre orvos, pap és művész. Atudat tágításának mestere, aki képes a világot egységben látni, a beteg baját is a kozmoszegységéhez mérni, a sorsot az emberi sorshoz, a természet törvényeit az emberi élettörvényeihez. A homeopátia radikálisan új és radikálisan ősi kísérlet a gyógyítás tudományosés művészi, tudományos és hitbéli vonásainak egyesítésére. Persze mindez úgy tűnik, csak a tudomány számára nehezen elfogadható, hiszen a tudományautonóm, önálló létét éppen a mágiáról való leválásának köszönheti. Az ember mindenkultúrában, korban tudatosan megnevezve vagy öntudatlanul, titokban mindig használtaazokat az erőket, amelyeket a hasonlósági mágia használ. A "hasonló hasonlót vonz"alapelvet használja a politikai propaganda, manipuláció, haditechnika, reklám marketing,arculattervezés, formatervezés. Használja az egész gazdasági világ, amikor egy banképület

megjelenése pompát áraszt, gazdagságot, csupa üveg és márvány, benne minden fotocella,lézertechnika. Noha megjelenhetne szerényen, egyszerűen, puritánul, ez volna a logikusabb,



9

hiszen azt mutatná, hogy nem pazarolja magára a befektetők, betétesek pénzét. Nem költfölösleges dolgokra, fényűzésre, valóban takarékosan, jól gazdálkodik tehát. Csakhogy jóltudják a bankárok, kereskedők, reklámszakemberek, hogy a világ a legalapvetőbb szférákban,a leganyagiabbakban, amelyektől élet vagy halál, életben maradás, életszínvonal, megélhetésfügg, nem logikusan, hanem mágikusan működik. Vagyis az emberek nem oda viszik apénzüket, ahol szerény a külső, hanem oda, ahol hivalkodó, vagyis a "pénz pénzt vonz".

Tisztán homeopatikus működése ez a mágiának. Ami a létezés fenntartásábanegzisztenciálisan a legalapvetőbb, az hasonlósági mágián alapul. Egykor az elejtendő vadatkellett barlangfalra rajzolni, és nyilakkal megsebezni, hogy a rituálé a valóságban isbeteljesedjen, hasonlóan a rajzhoz. Most felhőkbe törő irodaházakat, bevásárlóközpontokatkell építeni, hogy a befektetett pénz bejöjjön. A világ egy nem anyagi erőt működtet anyagigyarapodására. Értelmetlennek tűnik tehát a gondolkodást, a hiedelmeket, az ember mentálisszintjét, lelkét száműzni, mint nem anyagit, a világ működésének egészéből. A hasonlósági elv működik, hatni tud. Ki jóra használja, ki árt vele -- a kérdés inkább az, hogyhogyan élhet az ember jól egy felismert működő elvvel. Miként egy potenciált szer a hígításának és rázásának mértéke szerint képes az ember különböző szintjeire hatni -- képes lelki síkon, fizikai, testi síkon egyaránt, minden szintenegyszerre, vagy csak külön az egyiken --, úgy a hasonlósági szabály is képes az élet egészterületén hatni, nem pusztán a potenciált szerek által. Ismét Kent írja: "A hasonlósági törvény

a valós világban is jól érvényesül. Minden emberben felfedezhetjük.... Jó példa erre az a fiatallány, aki elveszítette az édesanyját vagy a szerelmét, és belebetegedett, depressziós,állandóan zokog, melankolikus. Ül egy sarokban, senkit sem hallgat meg, azt hiszi, hogy senkisem sajnálja, mert rajta kívül másnak nem lehet ekkora bánata. Alkalmazzunk nála allopátiás(vagyis ellenszeren alapuló) gyógymódot: »Gyere, hiszen nincs is semmi bajod, légy erős,szedd össze magad!« Ettől csak még melankolikusabb lesz. A pirongatás, a durva terápianem tesz jót. De próbálkozzanak homeopátiás kezeléssel! Alkalmazzanak egy olyan nővért,aki elég jó színésznő is és már átélt hasonló bánatot,hagyják őt a másik sarokban alakítani! A pácienshamarosan azt fogja mondani: »Úgy látom, neked is aza bánatod, mint nekem.« »Igen, elvesztettem akedvesemet.« »Akkor bizonyára együttérzel velem!« --és elkezdenek kórusban jajveszékelni és sírni. Ez az

együttérzés köteléke. Ily módon néha az elmebajenyhébb változata is megközelíthető, vagyis az elmegyógyítható. Hahnemann is alkalmazta ezt a módszertaz elme gyógyítására" -- fejezi be Kent. Vagyis az embernek nem pusztán a gyógyításhoz,hanem az egész világhoz, az embernek akörnyezetéhez, embertársaihoz, családjához, népéhez,szomszédaihoz, az emberiséghez is lehet homeopátiásviszonya. Vagyis nem pusztán a betegség vagy azegészség metafora, vagy nemcsak egy növény képe, egy baj tünetegyüttese, egy-egy kórjel jelentésemetaforikus, hanem maga a homeopátia is metafora: avilághoz való hasonlóságon alapuló hozzáállás jelképe. A világon olyan módon való javítás

jelképe, amely a konfrontáció helyett az együttérzést mozgósítja. Együttérezni, azonosulni arosszal, és ebbe az azonosult, hasonlóan rossz állapotba apránként, hígítva, finoman, puhánbelecsempészni a jót. Magyar nyelven elérhető irodalom

Josef Rau: Klasszikus homeopátia. Édesvíz Kiadó, Bp., 1992. Ravi és Carola Roy: Öngyógyítás homeopátia segítségével. Medicina Kiadó, Bp. Buegel--Lewis--Chernin: Homeopátiás orvoslás. Bevezetés a homeopátia alapjaiba szakemberek ésérdeklődők számára. Springer Hungarica Kiadó, Bp., 1996. Dr. D. M. Gibson: Elsősegélynyújtás homeopátiával. Magyar Homeopata Orvosi Egyesület. Dr. Kürti Katalin--dr. Molnár Mariann--dr. Zelcsényi Judit: Gyógyítás a családban homeopátiával.Remedium Kiadó, Szentendre, 1998. Douglas M. Borland: Gyermekalkatok a homeopátiában. Remedium Kiadó, Szentendre, 1995.



10

Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez. A betegségek jelentése és jelentősége.Arkánum Kiadó, Bp., 1991. Robin Hayfield: Homeopátia -- Útmutató a mindennapi egészségmegőrzéshez. Magyar Könyvklub,Bp. Vera Rosival: Gyógyító természet. Homeopátia. Kossuth Kiadó, Bp. Werner Stumpf: A fejfájás és a migrén gyógyítása homeopátiával. Medicina Kiadó, Bp.

Stauffer homeopátiás zsebkönyve. Gondolat Kiadó, Bp., 1992. Samuel Hahnemann: Organon. IV. kiadás. Remedium Kiadó, Szentendre.

Documents

Bóna László homeopatia