Cingit Caena caput Matthiae fulgenti corona

Mátyás király koronázásának 550. évfordulója 2014. március 29-én

Forrásszövegek az 1464. március 29-én, nagycsütörtök napján, Székesfehérvárott történtekről

összeállította: Szentmártoni Szabó Géza

A Szent Korona és annak első, valós ábrázolása a XVI. század közepéről Cronica Hungarorum, Buda, 1473. június 5. (Bp., 1973.)

De coronatione regis Mathiae … Dydemata Sancti regis Stephani, quod apud Fridericum Romanorum imperatorem habebatur, in civitate Albaeregalis potitus est.

Mátyás király koronázásáról … Szent István király koronája, amelyet Frigyes német-római császár birtokolt, Székesfehérvár városában helyeztetett el. A Cronica Hungarorum Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példánya végén kézírással bejegyzett leoninus-verssorok találhatóak a magyar királyokról (Horváth Ignác: A Magyar Nemzeti Múzeumi Könyvtár ősnyomtatványainak jegyzéke. = Magyar Könyvszemle, 1892–93, 137). Ezek közt olvasható az alábbi, Mátyás királyról szóló:

De coronatione Mathiae regis: Cingit cena caput Mathie fulgenti corona.

Mátyás király megkoronázásáról:

Úrvacsora napja Mátyás fejét ragyogó koronával koszorúzza.

Thuróczy János: A magyarok krónikája (1486), fordította Horváth János, Bp., 1978, 447: Eközben, miután Frigyes római császár kezei közül nagy nehézségek árán

visszaszerezték Magyarország szent koronáját, Mátyás királyt uralkodásának hatodik, az Úr testet-öltetésének pedig ezernégyszázhatvannegyedik esztendejében, az Utolsó Vacsora napján, birodalma egyházi és világi méltóságainak és országos főnemeseinek jelenlétében és örvendezése mellett, szokásos módon, nagy ünnepélyességgel megkoronázták.

Bonfini: Mátyás király. Tíz könyv a magyar történetből, latinból fordította Geréb László, Bp., 1959. (Decas IV. liber I., 1–14.):

Jajcának és Bosznia nagy részének elfoglalása után, a tél előrehaladtával, Mátyás Budára ment, s legégetőbb gondja az volt, hogy törvényes megkoronáztatásáról gondoskodjék. A tanács ezt virágvasárnapra tűzte ki. A kemény tél azonban elakasztotta a távolabbi részeken lakó főurak, nemesek, főtisztviselők és követek útját; így az ünnepséget nagypéntekre halasztották. Fehérvárra gyűltek tehát az egyházi és világi rendek, főurak, főpapok Magyarország egész nemességével, hogy a minap visszaszerzett szent ékességgel ünnepélyesen megkoronázzák a királyt, ki nagy tettekre született, s a haza ügye iránt máris korát meghaladó érdemeket szerzett.

A kitűzött napon Szécsi Dénes esztergomi érsek Szent István bazilikájában hatalmas tömeg jelenlétében, régi szokás szerint fölékesítette valamennyi királyi jelvénnyel Corvinust. A nép oly nagy örvendezése közepette koronázták meg és vették körül Mátyást, hogy e nagylelkű királyt különböző népek nyelvén elmondották új Nagy Sándornak, új Caesarnak, Pannónia győzhetetlen védelmezőjének; sokan szittya Marsnak nevezték, mások a római nép maradékának. Ajándékokat, pénzt, ruhát szórtak szét és más efféléket, miket ily ünnepségeken osztogatni szoktak, de most többet és bőkezűbben, mint valaha.

– Éljen Corvinus, a király! Éljen a pannon nép szabadítója! Éljen a győzedelmes Mátyás! – kiáltozták szerte a katonák és a nép. A király e napon többeket lovaggá ütött, s arany nyaklánccal vagy bíbor köpennyel ajándékozta meg őket. Mind a főpapok és főurak csodálták a király nagyszerű bőkezűségét, amellyel minden rendek lelkét megnyerte. Minden nemű és korú emberek csodás buzgósággal mondtak áldást életére. Megkoronázták tehát a Megváltó ezernégyszázhatvannegyedik évében, uralkodásának pedig hatodik esztendejében.

Azt sem mellőzhettem, hogy a koronázás alkalmával hálája jeléül minő emlékezetes adományt tett. Vitéz János váradi püspököt, ki atyja iránt és őiránta nagy érdemeket szerzett, örökre megadományozta ama nagy kiterjedésű és gazdag megyével, hogy törvény szerint bírják azt a rákövetkező püspökök. A Boldogságos Szűz tiszteletére Szent László király által emelt váradi székesegyház ezzel ugyancsak gyarapodott és gazdagodott. Mátyás magas trónon ülve, fején a szent koronával, kezében királyi pálcával és országalmával, maga mondotta el a kiváltságot. Ez így hangzott:

„Minthogy Vitéz János, kinek atyánk halálos ágyán minket különösen gondjába ajánlott, velünk a jó és balsorsot egyaránt megosztotta, velünk egyazon veszedelemben fogságba esett, megszabadított a cseh tömlöcből, békében, háborúban tanáccsal, munkával, fáradozással mindenkor segítségünkre volt, viszályokat és háborúságokat elsimított, cseh, török, erdélyi és boszniai hadjáratunkban személyesen és segítő csapataival mindig táborunkkal tartott, végül követi tisztében üdvösen eljárva, súlyos ügyeket is igen szerencsésen intézett, s most a szent koronát hosszú távollét után visszahozta: tetszik nekünk és az országatyáknak, hogy a Szűzanya és Szent László iránt való páratlan tiszteletünktől indíttatva őt és utódait Bihar megyével örökre megadományozzuk, hogy hűséges szolgálatait eredményesen tovább is teljesíthesse, mi pedig a hálátlanság bélyegét elkerülve, érdemeinek illő jutalmát megadjuk.”

A koronázási szertartás után Mátyás mind a főpapok, mind a főurak rendjével visszatért Budára, s a nyarat nyugalomban töltötte. Székely István: Krónika ez világnak jeles dolgairól, Krakkó, 1559, 220:

1464. Mátyás király ez esztendőbe koronáztaték meg, ki jóllehet választás után, mindeddig bírta ez országot, de koronázatlan. Mert a koronát az Albert király felesíge Friderik imperátornak adta vala tartani, azért mindaddiglan koronázatlan lőn, míg kiveheték a Friderik kezéből a koronát.

1. Martin Bylica (1433–1493) által készített horoszkóp Mátyás koronázásáról. (Az órák déltől másnap délig értendőek!) = Hayton, Darin: Martin Bylica at the Court of Matthias Corvinus: Astrology and Politics in Renaissance Hungary, Centaurus, 49(2007), 185–198. 2. Mátyás király horoszkópja egy XVI. századi, vatikáni kéziratban. (A horoszkóp alatti sorokban olvasható a koronázás és a megválasztás időpontja) = Huszti József: Magyar királyok horoszkópjai egy vatikáni kódexben. = Magyar Könyvszemle, 1928, 8.

Figura coronationis serenissimi domini regis Mathiae, et erat anno Domini 1464 in marcio tempore aequato d 28 h 20 m 40 s 0 = 1464. március 29, 8 óra, 40 perc, 0 másodperc - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Matthias rex Ungariae Anno 1443 Februarii d. 23. h. 15. m. 15. s. 34. s. m. suspicatur Coronatio Matthiae 1464. Martii 28. 20 h 4 m. 0 Electio eiusdem 1458 Januarii 23 22 h. 28. m. 56 s. Mátyás Magyarország királya 1443. évben, február, nap 23, óra 15, perc 15, mp. 34 = február 24., 3 óra 7 perc 34 mp.* Mátyás koronázása 1464. március 28, 20 óra, 4 perc = március 29, 8 óra, 4 perc Ugyanő megválasztása 1458. január 23, 22 óra, 28 perc, 56 mp. = január 24., 10 óra, 28 perc, 56 mp. * Heltai Gáspár krónikája szerint is reggel három órakor született Hunyadi Mátyás. Gyöngyösi Gergely: Vitae fratrum heremitarum ordinis sancti Pauli primi eremitae (1515) = Arcok a magyar középkorból, Bp., 1983, 149:

52. Az Úr 1464-ik évében …. Ebben az évben Mátyás királyt, megválasztásának hatodik évében, Nagycsütörtökön magyar királlyá koronázták. A koronázás előtt kiadott oklevelek érvénytelenek, hacsak azokat később meg nem erősítették, amint ez a Magyar Királyság Törvénytárában olvasható.

Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól (Kolozsvár, 1575.), sajtó alá rend. Kulcsár Margit, bev. Kulcsár Péter, Bp., 1981, 297–298:

Visszatére Szapolyai Imre a koronázatra. Mert Mátyás király azt immár kihirdette vala, hogy virágvasárnap lönne. Mikoron ezokáért mindnyájan az urak és mindenféle rendbéli emberek az országból Székesfejérvárba jöttenek volna, nagypénteken mindnyájan bégyűlének Szent Istvánba. És az esztergomi érsek, Szécs Dienes, a gyüleközetnek közepin, törvény szerént megkoronázá az Mátyás királyt. Annak utána az egész gyüleközet felvévé őtet, és nagy örömmel és vigassággal környülhordozák őtet. És sok nyelveken énekelnek vala a népek, és jó szerencsét kévánnak vala néki, hogy az Isten olyan fejedelemmé tönné őtet, mint a Nagy Sándort, avagy mint Julius császárt. És minden jót kívánnak vala Istentől néki, és sok pénzt és egyéb sok marhákat vettete kapcsiba, etc. Az napon sok szentelt vitézeket szentele, és megajándékozá azokat aranyláncokkal, némelyeket kedig szép bársonruhákkal. És mind az egész nép nagy örömbe lőn, és szűvek szerént kévánnak vala Istentől a királynak hosszú életet. Akkoron, szinte a koronázatban, megajándékozá az váradi püspekséget, nagy ájítatosságából, az egész bihari vármegyével, hogy az mindörökké az váradi egyháznak szolgálna Bódogasszonynak és Szent Lászlónak tisztességére. Lőnek kedig ezek mind, mikoron írnának Kristus urunknak születése után 1464, az Mátyás király királyi birodalmának hatodik esztendőbe. I. Mátyás király második decretuma, amelyet 1464. április 6-án, uralkodása hetedik, megkoronázásának első évében szentesített a székesfehérvári országgyűlésen (Magyar törvénytár, 1000–1526. évi törvényczikkek, Bp., 1899, 345–346. részlet):

Articulus 2. De conservatione sacrae coronae Item, quia novimus Nos, et noverunt omnes domini praelati, et barones nostri; novit etiam tota communitas regni; quomodo, et qualiter, propter idebitam custodiam, et provisionem sacrae coronae, ipsa corona fuit ab hoc regno alienata.

§. 1. In cujus alienatione, irrecuperabilia damna, et indicibilia spolia, et multas incommoditates hoc regnum passum est; et tandem post multos labores, et fatigia et graves expensas, ipsa corona ex pecuniis communitatis regni, novissime est redempta.

2. cikkely. A szent korona megőrzéséről Továbbá, mert tudtuk Mi, és tudták összes főpap uraink és báróink, valamint az ország egész közönsége is tudta, hogy a Szent Korona helytelen őrzése és gondozása miatt, milyen módon és miképpen jutott maga a korona ebből az országból idegen kézre.

1. §. Annak idegen kézre kerülésével ez az ország helyrehozhatatlan károkat, kimondhatatlan pusztításokat és sok viszontagságot szenvedett; végre mégis, sok munka és fáradság után, valamint nagy költséggel, az ország közösségének pénzén lett visszaváltva. Mátyás király koronázási meghívója Pozsony városának, Dombro, 1464. január 28. = Benda Kálmán, Fügedi Erik: A magyar korona regénye, Bp., 1979, 91–92:

Kedvelt híveinknek, Pozsony városunk bölcs és körültekintő polgármesterének, bírájának, esküdtjeinek, polgárainak és egész közönségének.

A király úr személyes megbízásából. Mátyás, Isten kegyelméből, Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya. Bölcs és körültekintő kedvelt híveink! Miután Isten megadta, hogy a szerencsétlen

véletlen folytán elvesztett Bosznia visszaszerzésére ügyeink szerencsésen menjenek végbe, összhangban van a köz javával is, tisztségünkkel is, hogy a boszniai események során Isten adta jó reménységünk megerősítésére figyelmünket az ország koronájának átvételére fordítsuk, mert a koronában foglaltatik a királyi méltóság erénye és összessége. Gondos

tanácskozást tartva tehát a főpapokkal és főurakkal és a többi körülöttünk tartózkodó tanácsosunkkal, úgy döntöttünk, hogy a Szent Koronának felvétele végett az ősidők óta kijelölt helyre megyünk, s a koronázás napját virágvasárnap körüli időben jelöljük meg. Méltónak tartottunk benneteket arra, hogy más híveinkkel együtt koronázásunk ünnepségére meghívjunk, hogy mindnyájan ünnepeljétek azt, ami mindnyájunk javára szolgál. Ezért felhívjuk Hűségteket, és megparancsoljuk, hogy a fentebb mondott helyre és napra néhány tehetősebbet magatok közül küldjetek el, akik ne mulasszák el, hogy koronázásunkon és az ilyenkor szokásos ünnepségeken és szertartásokon részt vegyetek.

Kelt a Szlavóniai Királyság Dombro városában, Szűz Mária tisztulása előtti szombaton, az Úr 1464. esztendejében. Mátyás király koronázása napján kiadott oklevele. = A Balassa család levéltára 1193–1526, Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó alá rend. és szerk. Borsa Iván, Bp., 1990, 126:

I. Mátyás király Székesfehérvárott, 1464. március 29-én, koronázásának napján (4. Kal. Apr. ipso die coronationis), Szapolyai Imre számára 8 korábbi oklevelét tartalmilag átírja, és könyv alakban, új, függő, kettős pecsétjével megerősíti. Mátyás király levele Cristoforo Moro velencei dózsénak, 1564. április eleje = Mátyás király levelei 1460–1490, válogatta, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzetek írta V. Kovács Sándor, fordította Ballér Piroska, Bp., 1986, 28:

Szerencsésen lezajló koronázásunk magasztos ünnepén jelen volt – kollégájával együtt – a nagyságos Francesco Giustiniano úr, kiváló uraságod különleges követe; jellemző bölcs előrelátásával semmit sem mulasztott el, ami bennünket méltóságunk magaslatán megilletett. Szavaival és tetteivel egyaránt számtalanszor, szívhez szólóan tolmácsolta irántunk érzett mély vonzalmatokat, melynek eddig is számos jelét tapasztaltuk.

Ezért tehát méltán mondunk barátságodnak köszönetet, hiszen napról napra észleljük, mennyire szíveteken viseltek mindent, ami tiszteletünket és kényelmünket növelhette. Azaz, mint mondtuk, legnagyobb hálánkat fejezzük ki, és a magunk részéről ugyanezt ígérjük barátságodnak, akinek dicsőségén és méltóságán egész lelkünkkel, soha nem múló buzgalommal fáradozunk. Werbőczy István Hármaskönyve (1517) = Magyar törvénytár, Bp., 1897, 264–265:

Partis II. Titulus 14. § 47. Item privilegia invictissimi principis quondam domini Mathiae regis, laudandae recordationis, a tempore felicis suae coronationis, anno videlicet Dom. quadringentesimo sexagesimo quarto supra millesimum, in die Coenae Domini factae, usque ad mortis ipsius diem, feriam scilicet tertiam post Dominicam Palmarum, in anno Incarnationis Dominicae quadringentesimo nonagesimo supra millesinum, praeteritam, emanatae servantur. Ante vero coronationem suam confectae; nontenetur: nisi postea fuissent per eum confirmata.

II. rész, 14. cím, 47. §. Továbbá megtartjuk a dicső emlékezetű és legyőzhetetlen fejedelemnek, néhai Mátyás király úrnak, az ő szerencsés megkoronázása idejétől kezdve, tudniillik az ezernégyszázhatvannegyedik évi Nagy-Csütörtöktől fogva halála napjáig, tudniillik az ezernégyszázkilencvenedik év Virágvasárnapját követő keddig kiadott kiváltságleveleit. De a koronázása előtt kelteket meg nem tartjuk, ha csak azután ő maga meg nem erősítette.

Nicolai Olahi Compendiarium suae aetatis chronicon. = Bel, Matthias: Adparatus ad Historiam Hnngariae, Posonii, 1735, 38.

Illi clarissimo regum sideri, Matthiae de Hunyad, Joannis quondam, inclyti regni Hungariae Gubernatoris filio, per Dionysium Cardinalem, Archi-Episcopum Strigoniensem, regalis corona imponitur, Anno Christi MCCCCLXIV. Die 29. mensis Martii.

A királyok nagyszerű csillagának, Hunyadi Mátyásnak, Jánosnak, a nemes Magyarország egykori kormányzójának fiára, Dénes bíboros, esztergomi érsek által, királyi korona helyeztetik, Krisztus 1464. évében, március hónap 29. napján. A lőcsei templom egyik felirata. = Wagner, Carolus: Analecta Scepusii sacri et profani II., Viennae, 1774, 348:

MCCCCLXIV. Feria quinta magna Mathias rex coronatur. 1464. Nagycsütörtök napján Mátyás király megkoronáztatik.

Pessina, Thomas Joannes: Mars Moravicus, Pragae, 1677, 742:

Corona postmodum in Hungariam maximo omnium applausu allata, Matthias, post Jaicam Bosniae metropolim Turcis extortam, domum redux, solenni ritu, apud Albam Regalem, Regno inauguratus est, die Caenae Domini, vel, ut alii habent, prima die Paschae an. 1464. cum quinque septimanis ante, Kunegundis conjunx, phtysi consumpta, nulla prole relicta discessisset; Budae, in aede S. Sigismundi, in qua Bohemicae conciones peragi solebant, honorificentissime, nec absque luctu Matthiae sepulta.

A korona ezután, mindenki legnagyobb örömére, Magyarországra hozatott, Mátyás, miután Jajcát, Bosznia nagyvárosát a törököktől visszavette, hazatérvén, ünnepi szertartással, Székesfehérvárott beiktattatott országába az Úr vacsorájának napján, vagy ahogy mások említik, Húsvét első napján, 1464-ben, amikor öt héttel korábban, felesége, Kunigunda, sorvadásban elemésztve, gyermek hátra hagyása nélkül meghalt; Budán, a Szent Zsigmond-templomban, amelyben cseh nyelven szoktak prédikálni, nagy tisztességgel, és Mátyás gyászától kísérve eltemettetett.

Janus Pannonius: Ad Katherinam regis Matthiae sponsam

Nostri primus amor, stirps regis clara Boemi, Post matris lachrimas, oscula pauca patris, Cum iam Pannonicas avecta inviserat oras, Edidit hos praesens Calliopea sonos: ’Mutasti patriam, mutare vocabula debes: Sis Katherina, volo, quae Kunigundis eras.’

Katalinhoz, Mátyás király jegyeséhez (Kálnoky László fordítása)

Drága szerelmünket, cseh királynak szép ivadékát Atyja a csókjaival, s anyja a könnyeivel Búcsúztatja, s amint meglátja Pannoniát ő, Megjelenik, s így szól Calliopea legott: Régi hazáddal együtt illik neved is kicserélni: Légy Kunigunda helyett már ezután Katalin!

Janus Pannonius: De corona regni ad Fridericum Caesarem

Quid retines nostram, Caesar Friderice, coronam, Fausta umquam genti non fuit illa tuae? Testis erit primae fraudatus flore iuventae, Henricus, Stephano quem pia Gesla dedit. Testis bis pulsi letum miserabile Petri, 5 Ac Salomoniacae crebra ruina fugae. Testis quin etiam spoliati casus Othonis, Nec non Alberti mors properata tui. Testis et ille tua puer enutritus in aula, Qui nuper thalamos occidit ante novos. 10 Horum tu, si quid sapies, exempla timebis: Felix, alterius qui cavet ipse malo. Nec tanti facies tam vani nominis umbram, Fatorum ut similes experiare vices.

Frigyes császárhoz a királyi koronáról (Lator László fordítása)

Császár! Mért tartod koronánkat vissza, mivégre, Hisz rátok sohasem szállt a szerencse vele? Jó tanu erre a nyíló ifjúként disze-vesztett Imre, kit Istvánnak tiszta Gizella adott, Vagy tanu Péter, a kétszer elűzött szörnyü halála, 5 Vagy kit olyan gyakran ért vereség: Salamon. Sőt tanu Ottó is, kit megfosztottak a tróntól, S Albert testvéred oly kora vége tanu. És tanu rá az a gyermek, az udvarban nevelődött, Kit lakodalma előtt elragadott a halál. 10 Hogyha van egy kis eszed, jó lesz intésnek a példa: Boldog a más kárán bölcsen okulni tudó. Jó lesz hát hiu cím árnyát nem sokra becsülnöd, S nem hívnod ki magad ellen a sorsharagot.

A koronázásról lásd:

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon, III. kötet, Pest, 1853, 361–362. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története, Bp., 1939. [Bp., 1987.], 41. Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia(1458–

[1476]–1490), Bp., 2011, 75. (1464. március 29. nagycsütörtök) A koronázás szokásos székesfehérvári eseményeihez jó összevetést kínál Beatrix 12 évvel később, 1476. december 12-én, csütörtökön történt királynévá koronázásának igen részletes, német nyelvű ismertetése a boroszlói Peter Eschenloer (1420–1481) tollából. Lásd régi és új kiadását:

Eschenloer, Peter: Geschichten der Stadt Breslau, oder Denkwürdigkeiten seiner Zeit vom Jahre 1440 bis 1479. zweiter Band, J. 1467–1479, zum erstenmal aus der Handschrift herausgegeben von Johann G. Kunisch, Breslau, 1828, 340–348.

Eschenloer, Peter: Geschichte der Stadt Breslau, 2. Bd. (Quellen und Darstellungen zur schlesischen Geschichte, 29), herausgegeben G. Roth, Münster, 2003, 991–1000.

Ennek rövidített magyar fordítását lásd: Nápolyi Beatrix (I. Mátyás király második felesége) útazása Pettauból Budára. 1476. = Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 104–1717., összegyűjtötte és jegyzetekkel kísérte Szamota István, Bp., 1891, 100–108.

Mátyás király portréja Mantegna nyomán, és Tobias Stimmer metszete (Jovius, Paulus: Elogia Virorum bellica virtute illustrium, Bázel, 1596.)

Mátyás király koronázása. Jost Amman metszete. Bonfini, Antonio: Ungarische Chronica, Frankfurt am Main, 1581, fol. 283v.

Székesfehérvár. Wilhelm Dillich metszete, 1600 k.

Székesfehérvár ostroma. Wilhelm Zimmermann rézkarca, 1602.

Melocco Miklós: Mátyás király-emlékmű, Székesfehérvár, 1990.

Mátyás koronázásának 550. évfordulójára emlékezik Székesfehérvár http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_127111

550 éve koronázták meg Hunyadi Mátyást Székesfehérváron http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_127304

képgaléria:

http://www.szekesfehervar.hu/viewer.php?image=0&group=127308

videó: http://tudositok.hu/10144/video/550_eve_koronaztak_meg_Hunyadi_Matyast_Fehervaron