8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

1/154

Bernard CornwellA vérmezõ

A szerzõtõl a kiadó gondozásában megjelent:A lázadóA szimpatizánsA lobogóA vérmezõSharpe tigriseSharpe csatájaSharpe diadalaElõkészületben:Sharpe erõdje

Bernard CornwellA VÉRMEZÕGold Book

A fordítás a HarperCollinsPublishers 7785 Fulham Palace Road, Hammersmith, London W68JB kiadása alapján készültEredeti cím: The Bloody GroundCopyright © Bemard Cornwell 1996All rights reservedFordította: Sándor Zoltán

Szerkesztette: Békési JózsefTördelés, tipográfia: Gold Book Kft.Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információsrendszerben tárolni vagy a kiadóval történt elõzetes megállapodás nélkül bármely formábugározniA történelmi személyiségek kivételével a mûben szereplõ személyek kitaláltak, minden hayekhez a véletlen mûveISBN 978 963 426 034 9Magyarországon kiadja a Gold Book Kft.Felelõs kiadó a kft. ügyvezetõjeNyomdai munkálatok: Kinizsi Nyomda Kft., DebrecenFelelõs vezetõ: Bördõs János ügyvezetõ igazgató

Zachary Arnoldnak,soha ne kelljen megismernie a háború borzalmait 

Elsõ rész ESETT. Egész nap esett. Elõször heves, futó zápor tört ki, amit szeszélyes déli szél kízél keletire fordult és a zápor ádáz viharrá erõsödött. A súlyos esõcseppek könyörtelenakár egy bárkát is képes lett volna elsodorni. Az esõ a hadsereg szegényes sátrain dobosztotta a jenkik elhagyatott centerville-i föld védmûveit és elmosta a Bull Run partjánelkedõ alacsony sírhantokat, így aztán alig egy-két napja eltemetett, krétafehér holttez garmadája bukkant elõ, mintha eljött volna az ítélet napja. A Chesapeake-öböl felé hö

yam Virginia vörös földjétõl olybá tûnt, mintha medre vérrel telt volna meg. 1862. szepseje. A nap hat óra harmincnégy percig nem veti rá fényét Washingtonra, ám a Fehér Házbkor meggyújtották a gázlámpákat. A Pennsylvania Avenue-t mély sár borította, a Swampoodt csatornái pedig túlcsordultak. Az esõ betört a Capitolium félig kész kupolájának gereyzat deszkái között, majd lecsepegett a rotunda márványpadlóján fekvõ, nyomorúságos seb csak nemrég tértek vissza az északiak vereségével végzõdött manassasi csatából.  Washingtontól húszmérföldnyire nyugatra John Pope megvert seregének még több szökevé a fõváros nyújtotta biztonság felé. A lázadók megpróbálták útjukat állni, de az esõ ösnák fejvesztve kerestek menedéket a fák alatt, a tüzérek átkozták az esõ áztatta lõportvasok pedig próbálták megnyugtatni a sötét felhõk közül lecsapó villámoktól rémült háta

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

2/154

rbuck, az Észak-virginiai Hadsereg katonája, Jackson tábornok hadtestének õrnagya, a Sward-dandár ezredparancsnoka és a Faulconer-légió vezetõje megpróbálta szárazon tartani iközben felporozta a puskáját. Próbálta a kalapjával védeni a töltetet, ám a fejfedõ te viaszos papírból kiszórt lõpor pedig gyanúsan darabosnak tûnt. Elõször az összegyûrt pa csõbe, aztán a lövedéket, majd alaposan ledöngölte a töltetet. Hátrahúzta a kakast, e gyújtókupakot a derékszíján lógó dobozból és a fegyver lõkúpjára helyezte, aztán az esta a puskát. Az ezrede egy esõ áztatta erdõ szélén állt, az arcvonal észak felé nézett,kukoricatábla túloldalán húzódó erdõsáv felé, ahol a jenkik rejtõztek. Starbuck nem talntot, ennek ellenére mégis meghúzta a ravaszt. A kakas lecsapott a gyújtókupakra, ami atfelhõt fújva berobbant, ám a puskacsõ hátuljába ledöngölt lõpor nem akart meggyulladnikáromkodott. Ismét hátrafeszítette a kakast, levette a lõkúpról a szétlapított csappantt tett a helyére. Megint meghúzta a ravaszt, de a fegyver továbbra sem akart elsülni.   Ennyi erõvel akár kövekkel is dobálhatnánk a kurafikat  jegyezte meg csak úgy, öna dörrent a távoli fák közt, a lövedék megszaggatta a leveleket Starbuck feje fölött, éhogó esõben. Starbuck hasznavehetetlen puskájával a kezében leguggolt, azon tûnõdött, mlene most tennie.  Azt várták tõle, hogy törjön át a kukoricatáblán, és ûzze ki a jenkiket a szemközti z északiaknak legalább egy gyalogezrede és egy pár tábori ágyúja állomásozott a távoli uck harcok során megfogyatkozott ezredét pedig már megtépázta a két ágyú. Amikor a légiviharvert kukoricaszárak között, Starbuck az ágyúk hangját égzengésnek hitte, aztán látal oldali századai megbontják a soraikat és észrevette a jenki tüzéreket, amint feszítõ átállítják a lövegeket, hogy elpusztítsák az ezred szárnyának maradékát is. Parancsot k, hogy nyissanak tüzet az ágyúkra, de csak egy maroknyi katonának volt elég száraz a lhhoz, hogy lõhessen, így hát rákiáltott a túlélõkre, vonuljanak vissza, mielõtt még az

zik õket, aztán hallgatta, ahogy az északiak a legyõzött légiósokat gúnyolják. Most, hú, még mindig azt próbálta kitalálni, hogyan lehetne átjutni, vagy megkerülni a kukoricasakhogy a balra elterülõ nyílt térséget az ellenség ágyúi tartották az uralmuk alatt, malon húzódó erdõben nyüzsögtek a jenkik.  A légió azonban nem törõdött azzal, hogy a jenkik maradnak-e vagy mennek, mivel jeleg nem észak, hanem az esõ volt a fõ ellenségük. Ahogy Starbuck az arcvonala balszárnya , észrevette, hogy katonái kerülik a tekintetét. Könyörögtek, hogy ne adjon nekik ismétancsot, mivel egyikük sem akart kimozdulni a fák közül és visszamenni a vizes kukoricássak annyit akartak, hogy elálljon az esõ és tüzet gyújthassanak, aztán pedig alhassanakkicsit. Fõleg aludni szerettek volna. A múlt hónapban keresztül-kasul végigmeneteltek Vinia északi megyéin, harcoltak, legyõzték az ellenséget, aztán ismét meneteltek és ismé, mostanra már belefáradtak a menetelésbe és a harcba. Egyenruháik rongyokban lógtak ra bakancsaik kirepedeztek, élelmiszerkészletük megpenészedett. A katonák holtfáradtak vo

 Starbuck emberei pedig legszívesebben hagyták volna, hadd tartsák meg a jenkik a kukoricaföld túloldalán húzódó, esõtõl nyirkos erdõt. Õk csak pihenni akartak. Néhányuk az aludt. Úgy hevertek az erdõ szélén, akár a halottak, nyitott szájukba belehullt az esõ,król és szakállukról víz csepegett. A véres kukoricaszárak között a halottak úgy feküdt aludnának.   Azt hittem, megnyerjük ezt az istenverte háborút  üdvözölte Starbuckot Ethan Davi.   Ha nem áll el az esõ, akkor hagyjuk, hogy jöjjön a haditengerészet, és majd õk megkünk  válaszolt Starbuck.  Látod az ágyúkat?   Még mindig ott vannak  biccentett Davies a sötét erdõség felé.   A rohadékok  mondta Starbuck. Dühös volt magára, amiért nem látta meg az ágyúkat, az elsõ támadási parancsot. A két löveg egy ágakból készült mellvéd mögött rejtõzött, kozta önmagát, amiért nem számított a lesben álló tüzérségre. A jenkik kis gyõzelme meg

tatást csak tovább fokozta, hogy kétségei voltak, vajon tényleg szükség volt-e a rohamrl úgy tûnt, rajtuk kívül senki sem harcol. Idõnként ágyú dörrent valahol a szélfútta, n néha-néha puskaropogás nyomta el az esõ kopogását, ám ezen hangoknak semmi köze nem vock embereihez. Az elsõ támadási parancs óta nem kaptak további utasítást Swynyard ezredlán az egész csata holtpontra jutott, reménykedett Starbuck. Talán már senkit nem is ér. Az ellenség amúgy is visszavonul Washingtonba, akkor meg miért nem hagyják õket elmen  Honnan tudod, hogy az ágyúkat még nem vitték el?  kérdezte Daviestõl.   Idõrõl idõre közlik velünk  válaszolt röviden Davies.   Talán már elmentek  mondta Starbuck, de alig fejezte be a mondatot, a jenkik egyi ágyúja tüzet nyitott. Kartáccsal töltötték meg. A kartácstöltet bádogtokját puskagolyó

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

3/154

ok szétnyílt, amikor elhagyta az ágyú csõtorkolatát, a lövedékek pedig hatalmas sörétfe A golyók Starbuck fölött szaggatták meg a fákat. Az ágyú túl magasra célzott, így senkde a lövedékek ereje víz és levelek áradatát zúdította Starbuck nyomorúságos gyalogosa Davies mellett kuporgott és vacogott a nem kívánt zuhanytól.  A rohadékok  morogta ia hiábavaló szitkozódást elfojtotta egy mennydörgés. Az égbolt felmorajlott, majd elhal.  Volt idõ, amikor úgy gondoltam, az ágyúk hangja olyan, akár a mennydörgés  mondta vanyúan.  Most úgy gondolom, a mennydörgés olyan, akár az ágyúk hangja.  Egy pillanatkodott ezen.  Hányszor hallottál ágyúszót békeidõben?   Egyszer sem  válaszolt Davies, a szemüvegét esõcseppek pettyezték.  Kivéve talánkén.   Július negyedikén és a kiûzetés napján  mondta Starbuck.   Kiûzetés napja?  kérdezte Davies, mivel errõl még sosem hallott.   Március tizenhetedike  válaszolt Starbuck.  Ekkor ûztük ki az angolokat Bostonbó Gardenben tûzijátékkal és ágyúszóval ünneplik.  Starbuck bostoni volt, egy északi, aklán harcolt a saját fajtája ellen. Nem politikai meggyõzõdésbõl, sokkal inkább azért, morában elkövetett véletlen hiba miatt délre került, amikor kitört a háború, és most, má konföderáció hadseregének õrnagyaként szolgált. Alig volt idõsebb az általa vezetett fsõt sok katonájánál fiatalabb volt, ám a háború másfél éve rémisztõ érettséget adott szltöprengett, vajon nem kellett volna mégis inkább folytatnia a tanulmányait a Yale teola szakán ahelyett, hogy itt kuporog nedves egyenruhában a vizes kukoricás mellett és az tervezi, hogyan ölhetné meg a bõrig ázott jenkiket, akik viszont az õ embereit próbálj  Hány száraz töltényetek maradt?  kérdezte Daviestõl.   Egy tucat  válaszolt Davies bizonytalanul , talán.   Töltsétek be és itt várjatok. Amikor parancsot adok, öljétek meg azokat az átkozot

Küldök melléd egy kis segítséget.   Hátba veregette Daviest, majd visszarohant a fák közé és nyugat felé folytatta az  nem érte az A századot és Truslow kapitányt. Az alacsony, köpcös, fáradhatatlan férfithete léptette elõ õrmesterbõl kapitánnyá.  Vannak száraz töltényeitek?  kérdezte Staelepedett a kapitány mellé.   Bõven  köpött Truslow egy adag dohánylevet a pocsolyába.  Tartogattuk, amíg szükrá.   Ravasz fickó vagy, igaz?  jegyezte meg Starbuck elégedetten.   Megvan a magamhoz való eszem  mondta Truslow morcosan.   Sortüzet akarok zúdítani a tüzérekre. Te és Davies megölitek a tüzéreket, én pedigi részét a kukoricaföldön.  Truslow bólintott. Hallgatag ember volt. Özvegy, és olyan rideg, akár a dombok köztirmja, amit otthagyott, hogy az északi betolakodók ellen harcoljon.

   Várjatok a parancsomra  tette hozzá Starbuck, majd ismét bevetette magát a fák kösûrû levelek egy kis ideig megvédték az esõtõl, a felhõszakadás hamarosan a lombokat is átáztatta. Hihetetlennek tûnt, hogy a vihar ilyen hosszan dühöngjön, mégis úgy látszotor nem veszít ördögi erejébõl. Villám cikázott át délen, az égzengés olyan erõvel dörrezerezzent a hangtól. Fájdalom hasított az arca bal oldalába, mire hátratántorodott, téryott és a járomcsontjára szorította a kezét. Amikor elvette a sebrõl, látta, hogy a tenupa vér. Egy percig tehetetlenül bámulta, ahogy az esõ felhígítja és lemossa a vért a kmegpróbált felállni, de rá kellett jönnie, hogy túl gyenge hozzá. Reszketett és úgy éreagát, félt, hogy a belei üresnek bizonyulnának. Szánalmasan nyafogott, mint valami sebekismacska. Az elméje egy része tudta, hogy nem esett semmi baja, a seb csupán egy karcolás, még mindig él, lélegzik és gondolkodik, de nem tudott úrrá lenni a reszketésen, hoba, nyávogó hangot sikerült abbahagynia, és mélyet lélegzett a nyirkos levegõbõl. Még etet vett, letörölte a vért az arcáról és kényszerítette magát, hogy felálljon. Rájött,

g mégsem égzengés volt, hanem a másik jenki ágyú kartácstüze, az egyik lövedék kitépettközeli fatörzsbõl, ami aztán felhasította az arcát. Ha egy hüvelykkel feljebb találja eette volna a szemét, de ehelyett csak egy apró sebet kapott, ennek ellenére Starbuck mé mindig rémült volt és reszketett. Egyedül volt a fák között, egy pillanatra nekitámasztépett fatörzsnek és behunyta a szemét. Add, hogy életben maradjak, imádkozott, és én s vétkezem.  Szégyenkezett. Úgy reagált egy karcolásra, mintha halálos sebet kapott volna, és aholetnek sétált a jobb oldali századok felé, még mindig érezte a gyomorszorító, görcsös fszárny századai voltak a légió legkevésbé lojális csapatai, rossz néven vették, hogy egki a parancsnokuk, és neki most ezeket a katonákat kellett felszólítania, hogy hagyják

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

4/154

 szánalmas menedékeiket és ismét nyomuljanak elõre a nyílt kukoricamezõn. De nem csupántásukon múlott, hogy vonakodtak részt venni a támadásban, hanem azon is, hogy a bõrig áadt és elcsüggedt emberek szívesebben lapultak volna mozdulatlanul, mintsem kitegyék maukat az ellenség puskatüzének.   A szuronyokat!  üvöltötte Starbuck, ahogy elhaladt az arcvonal mögött.  Szuronyt  Jelezte a katonáknak, hogy ismét támadniuk kell és hallotta, ahogy zúgolódnak, de tum vett az elégedetlenkedésükrõl, mivel nem tudta, jelenlegi állapotában képes lenne-e slni velük. Félt, hogy a hangja gyerekesen megbicsaklana, ha rájuk förmedne. Azon tûnõdöaz Isten haragja történhetett vele. Egy kis karcolás és máris gyámoltalanul reszket! Bin az esõ miatt lehet, hogy nem egyszerûen csak fáradt, hanem egyenesen nyomorultul érzimagát. Akárcsak az embereinek, neki is pihenésre volt szüksége, ahogy idõre ahhoz is, haszervezze a légiót és szétossza a bajkeverõket a századok között, ám az észak-virginiat Lee hadserege nem engedhette meg magának az olyan fényûzést, mint az idõveszteség.  A hadjárat akkor vette kezdetét, mikor a John Pope vezette északi erõk nehézkesen elomultak a konföderáció fõvárosa, Richmond felé. Az elõrenyomulást megállították, majd aa Bull Run partján vereséget mértek az északiakra. Lee serege most visszaszorította a haradt jenkiket a Potomac-folyó felé. Kis szerencsével a jenkik átkelhetnek Marylandbe, ondolta Starbuck, a konföderáció hadserege pedig megkapja azt a néhány napot, amire olykétségbeejtõen szüksége lenne, hogy lélegzethez juthasson, hogy bakancsokat és kabátokaenek a katonáknak, akik immár sokkal inkább csavargók gyülevész hordájának látszottak, seregnek. A csavargók mégis mindent megtettek, amit a hazájuk kért tõlük. Visszaverték k Richmond elfoglalására irányuló újabb kísérletét és kiûzték az északiak túlerõben lév.  Waggoner hadnagyot az arcvonal jobb oldali végén találta. Peter Waggoner remek embe

r volt, istenfélõ katona, aki egyik kezében a puskáját, a másikban pedig a Bibliát tartha százada a gyávaság bármilyen jelét mutatta, a két félelmetes fegyver valamelyikével embereire. Coffman hadnagy, aki még szinte gyerek volt, Waggoner mellett kuporgott, Starbuck pedig elküldte, hogy hívja oda a jobbszárny századparancsnokait. Waggoner öshúzott szemöldökkel pillantott Starbuckra.   Jól van, uram?   Csak egy karcolás  válaszolt Starbuck. Megnyalta az ajkát és vér sós ízét érezte   Szörnyen sápadtnak tûnik  jegyezte meg Waggoner.   Két hete nem mosakodtam meg ilyen alaposan  mondta Starbuck. Már nem reszketett, nnek ellenére amikor Waggonerre vigyorgott, úgy érezte magát, mint valami színész. Tett hogy nem ijedt meg, és minden rendben van, de az elméje olyan nyugtalan volt, akár egy betöretlen ló. Elfordult a hadnagytól és a keleti fák felé pillantott, a Swynyard-dan alakulatát kereste.  Van még ott valaki?  kérdezte Waggonertõl.

   Haxall emberei. De, semmit sem csinálnak.   Szárazon tartják magukat, mi?   Nem láttam még ilyen esõt  mormogta Waggoner.  Sosem akkor esik, amikor azt az eszeretné. Tavasszal sosem. Mindig csak aratás elõtt, vagy mielõtt szénát akarna kaszálni puska dörrent a fák között, a lövedék egy juharfába csapódott Waggoner mögött. A hatai bosszús arccal pillantott a jenkik felé, mintha udvariatlanságnak találná az iménti lan valami fogalma arról, hol is vagyunk?  kérdezte Starbucktól.   Valahol a Flatlick közelében, akárhol is legyen  mondta Starbuck, csak annyit tud, hogy a Flatlick valahol Észak-Virginiában folyik. Kiûzték a jenkiket a centerville-i zárkaikból, most pedig megpróbálták elfoglalni a gázlót, melyen át az északiak visszavohabár Starbuck egész nap nyomát sem látta folyónak vagy útnak. Swynyardtól tudta, hogy ot Flatlicknek nevezik, habár ebben az ezredes maga sem volt teljesen biztos.  Hallott már valaha a Flatlickrõl?  kérdezte Starbuck Waggonertõl.

   Még soha  válaszolt Waggoner. A hadnagy, mint ahogy a légiósok legtöbbje, Virgini származott és nem ismerte a Washingtonhoz közeli területeket.  Starbucknak félóráig tartott, mire megszervezte a támadást. Csak néhány percig kellea tartania, de az esõ mindenkit nehézkessé tett, Moxey kapitány pedig a támadás ellen émondván, hogy idõpocsékolás, mert ugyanúgy kudarcba fullad majd, mint az elõzõ roham. A, megkeseredett Moxey rossz néven vette Starbuck elõléptetését. A légiósok körében nem de ezen az esõs délutánon csak azt mondta, amit a legtöbb katona gondolt. Nem akartak hrcolni. Eláztak, fáztak és túl fáradtak voltak a harchoz, még Starbuckot is csábította t, hogy átadja magát a letargiának, de a félelmei ellenére érezte, ha enged a rettegésnor újra és újra hagyja majd, hogy eluralkodjon rajta, míg végül elszáll az összes bátor

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

5/154

kodás nem a kényelmes életrõl szól, Starbuck ezt már jól megtanulta, ahogy egy ezred vem, hogy azt tesszük, amit az emberek akarnak, hanem rákényszerítjük õket, hogy olyan dot is megtegyenek, amit lehetetlennek hisznek. A katonáskodás a gyõzelemrõl szól, és a gt nem lehet kiharcolni, ha az ember az erdõ szélén lapul egy menedékben, mert zuhog az sõ.   Támadunk  mondta Moxey-nak színtelen hangon.  Ezt a parancsot kaptuk, és mi átkomeg is tesszük.  Moxey vállat vont, mintha csak azt jelezné, hogy szerinte Starbuck mebolondult.  Sokáig tartott, mire a jobbszárny négy százada felkészült. Feltûzték a bajonetteket,szorogtak a kukoricaföld szélére, ahol a barázdák közül kiözönlõ víz hatalmas tócsába gsan lõttek a hosszú percek alatt, míg Starbuck felkészítette a légiót. Minden lövés kar a déliek fedezékéül szolgáló fákra, mintha le akarnák beszélni a konföderáció katonáitatokról. Az ágyúzás után hátramaradt kénes füstfelhõ ködként gomolygott az esõben. Egyrszürke felhõk természetellenesen korai alkonyba borították a vidéket. Starbuck a támadó bal oldalára állt, ahol a legközelebb lehetett a jenki ágyúkhoz, elõhúzta a bajonettjéa csõszájához erõsítette. Nem viselt sem kardot, sem rangjelzéseket, a revolverét, ami ta volna a jenkiknek, hogy a konföderáció tisztje, hátul hordta, így az ellenség nem lá Megbizonyosodott, hogy a bajonett szilárdan rögzült a puskacsövön, aztán tölcsért form

 Davies! Truslow!  kiáltotta, kíváncsi volt, vajon képes-e bármilyen hang áthatolnesõn és a viharos szélen.   Hallunk!  kiáltotta vissza Truslow.  Starbuck tétovázott. Ha kiadja a következõ parancsot, megkezdõdik az összecsapás és ismét reszketni kezdett. A félelem elszívta az erejét, ám kényszerítette magát, hogy len és elkiáltsa a parancsot.

   Tûz!  Gyér sortûz dörrent, a puskák hangja olyan volt, akár a kukoricaszárak ropogása, Staiszont, nem kis meglepetésére, azon kapta magát, hogy elõretör a kukoricásban.   Gyerünk!  üvöltött rá a közelében állókra, miközben átküzdötte magát a merev gabo, hogy személyesen kell vezetnie a támadást, és csak reménykedhetett benne, hogy a légi Hallotta, hogy a közelében néhányan a kukoricásban csörtetnek, Peter Waggoner pedig üvja embereit a jobbszárnyon, és hallotta az õrmestereket is, ahogy a sereghajtókkal ordínak, hogy tápászkodjanak fel és induljanak elõre. A kiabálásból tudta, néhányan még minn lapulnak, de nem mert hátrafordulni, hogy megnézze, mennyien követik, mivel azok, akik a nyomában vannak, még azt hihetnék, felhagynak az elõrenyomulással. A támadás, ha sttan is, de elkezdõdött, Starbuck pedig vakon tört elõre és minden pillanatban várta, hltalálja egy lövedék. Egyik embere erõtlen csatakiáltást hallatott, de senki sem vette denki túl fáradt és túl vizes volt ahhoz, hogy rákezdjen a lázadók harsány, kihívó kiál

  Golyó tört át a kukoricaszárak tetején, víz csepegett a petyhüdt növényekrõl, ahogy gabonaföld felett. A tüzérség hallgatott, Starbuck rettegett, hogy a két ágyút elforgatlról veszik tûz alá a támadó csapatokat. Ismét kiáltott, biztatva embereit, de a támadáan, lépésben haladt, mivel a föld túl sáros volt, a kukorica pedig túl kusza ahhoz, hogatonák futhassanak. Az iménti, egyetlen puskalövéstõl eltekintve a jenkik hallgattak, Sbuck tudta, hogy csak akkor lõnek majd, ha a rongyos, szürke ruhás támadók a közvetlen  érnek. A földre akart lapulni a várható sortûz elõl, lekushadni a nedves kukoricaszáray belefúrja magát a sárba és ott várja meg, míg a háború véget ér. Túlságosan is rémültson, gondolkodjon, vagy bármi mást tegyen azon kívül, hogy vakon botladozik tovább a momár csak alig harminclépésnyire álló, sötét fák felé. Ostobaságnak tûnt meghalni a Flatde ez nem magyarázta a félelmét. Az ok valahol mélyebben rejtõzött. Nem merte bevallanik, de gyanította, hogy az igazi magyarázat a színtiszta gyávaság, mégis tovább menetelttudta, hogy a légióban számos ellensége van, akik kinevetnék, ha látnák rajta a félelme

  Megcsúszott egy tócsában, elõrehajolt és hadonászva próbálta visszanyerni az egyensúr továbbra is kihívóan kiáltozott a jobb oldalán, ám a többiek csak vánszorogtak a vizeban. Starbuck egyenruhája úgy átázott, mintha most gázolt volna át egy folyón. Úgy éreznem lesz már száraz. Az átnedvesedett, nehéz ruha minden egyes lépést erõfeszítéssé válcsatakiáltást hallatni, ám az dacos üvöltés helyett inkább fojtott zokogásnak tûnt. Ha  esõ, azt hihették volna, hogy sírva fakadt. A jenkik továbbra sem lõttek, pedig az erdel volt, nagyon közel. A rettegés az utolsó néhány yardon õrült erõt adott neki, áttörtcaszárakon, majd egy hatalmas pocsolyán és már ott is volt az erdõben.  Ahol aztán meg kellett állapítania, hogy az ellenség továbbállt.   O, Jézus Krisztus!  kiáltotta Starbuck, nem volt biztos benne, vajon káromkodásna

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

6/154

gy imának szánta-e a szavakat.  Jézus Krisztus  mondta ismét, és megkönnyebbülten nézerdõségben. Megállt és lihegett, ide-oda pillantott, de az erdõ teljesen kihaltnak tûntellenség odébbállt, nem hagyott hátra mást, csak néhány nedves tölténypapírt és két mél a visszavonuló ágyúk útját jelezték.  Starbuck kiáltott a hátramaradt századoknak, hogy keljenek át a kukoricatáblán, majdan átsétált a fák között, míg el nem érte az erdõ túloldalát, ahol széles, esõ áztatta  megáradt folyó szelt ketté. Ellenséget nem látott, csak egy hatalmas épületet, félig e folyó túlsó partján álló fák között. Villám cikázott át, kirajzolva a ház körvonalait,gyanánt homályosította el az épületet. Udvarháznak tûnt, a nyugodt élet gúnyos emlékezt részük lehetne, ha az országot nem dúlná fel a háború.   És most?  kérdezte Moxey.   Az embereid álljanak õrt  mondta Starbuck.  Coffman? Menj és keresd meg az ezredmondd meg neki, hogy áttörtünk a kukoricatáblán.  El kellett temetniük a halottakat ésa sebesülteket.  A csata idõrõl idõre felcsapó hangjai hirtelen elhaltak, átadva a vidéket az esõnek,ydörgésnek és a fagyos, keleti szélnek. Leszállt az éjszaka. Az erdõ mélyén erõtlen lánel, ám a legtöbb katona nem tudott ilyen esõben tüzet gyújtani, így aztán dideregtek ésk, mit is tettek az imént és miért, hová tûnt az ellenség és vajon holnap felmelegedhetkapnak-e ételt és pihenhetnek-e.  A szikár, forradásos arcú, borzas szakállú Swynyard ezredes alkonyat után kereste ferbuckot.   Nem volt semmi gond a kukoricaföldön, Nate?  kérdezte az ezredes.   Nem, uram, semmi gond. Egyáltalán semmi.   Derék ember.  Az ezredes kinyújtotta kezeit Starbuck tábortüze felé.  Néhány per

artok. Gondolom, nem jön el?   Nem, uram  válaszolta Starbuck most is, ahogy minden egyes alkalommal, amikor az ezredes imádságra hívta.   Akkor majd imádkozom magáért is, Nate  felelte az ezredes ezúttal is, ahogy mindees alkalommal.  Imádkozom magáért.  Starbuck aludni akart. Csak aludni. Semmi mást, csak aludni. De az imádság talán segetne, gondolta. Valaminek segítenie kellene, mivel félt, Isten a megmondhatója, mennyire rettegett attól, hogy gyávának bizonyul.  Starbuck nem tudta tovább elviselni, ahogy átázott ruhái feldörzsölik a bõrét, ezért tábortûz maradványi fölé akasztotta õket, hogy megszáradjanak, aztán beleburkolózott na és az esõ ellenére sikerült elaludnia, de álma a pihenés elviselhetetlen utánzata vol mivel az álom és az ébrenlét határán a valóság és a képzelet összekeveredett, a villámepegõ fák között apja, Elial Starbuck tiszteletes kísérteties alakját látta maga elõtt,

ik fia gyávaságán.   Mindig is tudtam, hogy hitvány vagy, Nathaniel  mondta az apja , gyalázatos és v romlott. Gerinctelen féreg vagy, fiam, ez a te bajod.  Aztán az apja odébb ugrott egyyúlövés elõl, Starbuck pedig a nedves földet markolva tovább álmodott. Sally is megjele de a lány nem ismerte fel õt és nem vigasztalta meg, csak közömbösen elsétált melletterbuck arra ébredt, ahogy valaki a vállát rázza.  Elõször azt hitte, még mindig álmodik, aztán megijedt, hogy a jenkik megtámadták õken kigördült a nedves pokrócból és a puskája után nyúlt.   Minden rendben, õrnagy, csak én vagyok, nem a jenkik. Valaki keresi önt.  Lucifersztette fel.  Valaki keresi önt  mondta ismét Lucifer , egy igencsak elegáns illetõ.r fiatal suhanc volt, aki Starbuck szolgájául szegõdött, egy huncut, kaján humorú szökölga, aki igen nagyra tartotta magát. Sosem árulta el Starbucknak az igazi nevét és ragazkodott ahhoz, hogy Lucifernek szólítsák.  Akar egy kávét?  kérdezte.

   Van?   Lophatok.   Akkor lopj  mondta Starbuck. Sajgó izmokkal tápászkodott fel, és a puskáját felem jutott, hogy még mindig benne van a hasznavehetetlen, nedves lõportöltet. Megtapogatta a ruháit és érezte, ugyanolyan nyirkosak, a tábortûz pedig már rég kialudt.  Mennyi otta Lucifer után, de a fiú már eltûnt.   Nem sokkal múlt fél hat  válaszolt egy idegen, a mezítelen Starbuck pedig kilépet és megpillantotta a lóháton ülõ alakot, amint az lecsukja az órája fedelét. A férfi há, hogy becsúsztathassa óráját az egyenruhája órazsebébe. Starbuck futó pillantást vetet paszományos kabátra, amit még sosem piszkított be lõpor és sosem áztatta el vér, aztán

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

7/154

megigazította skarlátvörös szegélyû köpenyét.  Maitland  mutatkozott be a lovas , Mas.  Pislogott Starbuck meztelensége láttán, de nem tett megjegyzést.  Richmondból jötncsot hozok önnek  tette hozzá Maitland.   Nekem?  kérdezte bután Starbuck. Még nem ébredt fel teljesen, és próbálta kitalál valaki parancsot neki Richmondból. Pihenésre van szüksége, nem parancsokra.   Ön Starbuck õrnagy?  kérdezte Maitland.   Igen.   Örülök, hogy megismerhettem, õrnagy  hajolt le Maitland a nyeregbõl és a kezét nyucknak. Starbuck nem érezte helyénvalónak a gesztust és vonakodott elfogadni a felé nyú kezet, de gorombaság lett volna visszautasítani, így aztán a ló mellé lépett és kezet  alezredessel. Az alezredes olyan gyorsan húzta vissza a kezét, mintha attól félne, hog Starbuck összekoszolja, majd ismét felhúzta a kesztyûjét. Maitland nem mutatta ki a Stuckról alkotott véleményét, miszerint förtelmesen mocskosnak találja az õrnagyot. Starbte vézna volt, a bõre fehér, míg az arcát és a kezeit sötétre égette a nap. Az arcát vaa, vékony szálú, fekete haja hosszúra nõtt. Maitland büszke volt saját megjelenésére, élt arra, hogy mindig elegáns legyen. Alezredeshez képest fiatal volt, talán harmincéves és sûrû, barna szakállat viselt, gondosan pödört, illatosított olajjal bekent bajussza kifutófiúja volt?  biccentett arrafelé, amerre Lucifer eltûnt.   Igen.  Starbuck felvette nyirkos ruháit.   Nem tudta, hogy a feketék nem viselhetnek fegyvert?  jegyezte meg Maitland.  Jenkiket sem ölhetnének, mégis lelõtt néhányat a Bull Runnál  válaszolt Starbuck b egyszer megküzdött Luciferrel a Colt revolverért, de a fiú ragaszkodott hozzá, hogy vije, Starbucknak pedig nem volt ereje ahhoz, hogy ismét megvívja a csatát, ezúttal viszot valami beképzelt richmondi alezredessel.  Miféle parancsot?  kérdezte Maitlandtõl.

  Maitland alezredes nem válaszolt. Ehelyett a hajnal sápadt fényében a folyó túloldalarházat nézte.   Chantilly  mondta vágyakozva.  Azt hiszem, ez Chantilly.   Micsoda?  kérdezte Starbuck, felvette az ingét és a maradék gombokkal babrált.   Az a ház. A neve Chantilly. Igazán szép hely. Áttáncoltam néhány éjszakát a falai em afelõl, hogy ismét megtehetem majd, miután megszabadultunk a jenkiktõl. Hol találom nyard ezredest?   Valószínûleg a térdein  felelte Starbuck.  Odaadja a parancsokat?   Nem áll szándékában uram-nak szólítani?  érdeklõdött Maitland udvariasan, jólle viselkedése miatt kissé türelmetlenül.   Majd ha a pokol befagy  mondta kurtán Starbuck, még õt is meglepte a saját agressa, ami kezdett egyre inkább szembeszökõ tulajdonságává válni.  Maitland inkább nem erõltette tovább a témát.

   Csak Swynyard ezredes jelenlétében adhatom át önnek a parancsokat  mondta, majd m, míg Starbuck vizel az egyik fa mellett.  Egy õrnagyhoz képest kissé fiatalnak tûnikzte meg, miközben Starbuck a nadrágját gombolgatta.   Ön is kissé fiatalnak tûnik egy alezredeshez képest  válaszolt Starbuck mogorván.csak rám tartozik, alezredes, és arra, aki a sírkövemet faragja. Már ha lesz egyáltalánA legtöbb katonának nem lesz, hacsak nem egy íróasztal mögött harcol Richmondban.  Miuuck az aktatologató katonának látszó férfi fejéhez vágta a sértést, lehajolt, hogy befû, amit még a Cedar-hegynél vett le egy halott jenki lábáról. Az esõ már elállt, de a leig nyirkos volt, a fû pedig vizes. A légió néhány katonája elõmászott a fák közül, hogyegáns alezredest, akinek el kellett tûrnie a fürkészõ pillantásokat, miközben arra vártarbuck felvegye a kabátját. Lucifer egy maréknyi kávébabbal tért vissza, Starbuck pedigneki, hogy vigye Swynyard ezredes szállására. Vizes kalapját kócos, fekete hajára tetted intett Maitlandnek.  Erre.

  Starbuck szándékosan vezette Maitlandet a legsûrûbben álló fák között, hogy le kellj nyeregbõl, a bozótos pedig alaposan átáztatta az elegáns alezredes selyembélésû köpönynem tett ellenvetést és Starbuck sem szólt egy szót sem, míg el nem érték Swynyard sátr ezredes éppen imádkozott, ahogy azt az õrnagy meg is jósolta. A sátor bejáratát fedõ p, az ezredes pedig a padlódeszkákon térdepelt, elõtte a tábori ágy takaróján nyitott Birt.   Három hete talált rá Istenre  mondta Starbuck Maitlandnek, elég hangosan ahhoz, helhívja magukra az ezredes figyelmét , és azóta egyfolytában õelõtte hajbókol.  Ez a tt Swynyarddal, az alkoholista roncs mostanra kiváló katonává vált. A szürke nadrágot vgujjra vetkõzött ezredes ép szemével a reggeli imádságát megzavaró két férfi felé pilla

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

8/154

   Isten megbocsátja önöknek, hogy megzavartak  mondta nagylelkûen, miközben feltápáadrágtartóját felhúzta sovány vállaira. Maitland önkéntelenül is megborzongott az ezredmég Starbucknál is ápolatlanabbnak tûnt. Swynyard szikár, forradásos arcú férfi volt, bkállat viselt, a fogai elsárgultak, a bal kezérõl pedig hiányzott három ujj.   Rágja a körmeit  magyarázta Starbuck, látva, hogy Maitland az ujjcsonkokat bámulj  Maitland elfintorodott, majd elõrelépett és kinyújtotta a kezét. Swynyardot láthatóapte a gesztus, de készségesen elfogadta a felé nyújtott kezet, aztán biccentett Starbuck.   Jó reggelt, Nate.  Starbuck tudomást sem vett a köszönésrõl, ehelyett Maitland felé biccentett.   Õ Maitland alezredes. Parancsokat hozott nekem, de azt mondja, elõbb találkoznia kll önnel.   Találkozott velem  mondta Swynyard Maitlandnek , tehát adja át Nate-nek a paranc.  Maitland egy közeli fához vezette a lovát és egy lelógó ághoz kötötte a kantárt. Kicregtáskát és egy köteg papírt vett elõ.   Emlékszik rám, ezredes?  kiáltott hátra a válla felett, miközben visszacsatolta a   Sajnos nem  felelte Swynyard gyanakvó hangon, attól tartott, elõkerült valaki a rgtérése elõtti életébõl.  Emlékeznem kellene önre?   Az apja eladott néhány rabszolgát az én apámnak. Húsz évvel ezelõtt.  Swynyard megkönnyebbült, hogy nem régi bûneinek egyike tért vissza kísérteni.   Akkor ön még csak gyerek volt, alezredes.   Az voltam, de emlékszem, az apja azt mondta az én apámnak, hogy a rabszolgák kivál nem voltak azok. Átkozottul nem.

   A kereskedelemben van egy mondás, miszerint a rabszolgák nem jobbak a tulajdonosuknál.  Swynyard kedélyes hangon beszélt, de a szavaiból kihallatszott, hogy Starbuckhoasonlóan õ sem kedvelte meg Maitlandet. Talán az önteltsége irritálta õket, vagy egysze az, hogy ilyen váratlanul betolakodott az életükbe egy olyan ember, aki nyilvánvalóan olyózáportól távol töltötte eddigi életét.   Lucifer hoz egy kis kávét, ezredes  mondta Starbuck Swynyardnak.  Az ezredes udvariasan kihozott két tábori széket a sátrából és kérte Maitlandet, hogon helyet. Starbucknak egy felfordított ládát ajánlott fel, míg egy másik ládát asztalktt el.   Szóval, hol vannak a parancsok, alezredes?  kérdezte. Maitlandtõl.   Pontosan itt  tette a ládára Maitland a csomagot és a kalapjával lefedte, megakad, hogy Swynyard vagy Starbuck felvehesse a papírokat. Levette nyirkos köpenyét és elõtûszabott, makulátlan egyenruhája, kabátját két sor fényesre csiszolt sárgaréz gomb díszí

apjain díszelgõ ikercsillagok elég fényesen ragyogtak ahhoz, hogy látszódjon, aranyból míg kabátujjának szegélyét aranyszállal szõtt selyembõl varrták. Starbuck kabátja visel aranyból, sem rézbõl, de még szövetbõl készült rangjelzést sem viselt, a ruháját csak dtság után visszamaradt, fehér sófoltok díszítették. Maitland leporolta a széket, majd  volna, felhúzta elegáns, sárga szegélyû nadrágja szárát. Felemelte a kalapot, félretetelt iratokat és egy papírlapot nyújtott át Swynyardnak.  A parancsom szerint önnél kelatra jelentkeznem, ezredes  mondta nagyon formálisan.  Swynyard széthajtogatta az iratot, elolvasta, pislogott, aztán ismét elolvasta. Maitlandre pillantott, majd vissza a papírlapra.   Vett már részt igazi csatában, alezredes?  kérdezte metszõ hangon.   Egy ideig Johnston mellett szolgáltam.   Nem ezt kérdeztem  mondta határozottan Swynyard.   Láttam már ütközetet  válaszolt kimérten Maitland.

   Részt is vett benne?  követelte a választ indulatosan Swynyard.  Úgy értem, ott rcvonalban? Lõtt a fegyverével, aztán újratöltötte, miközben a jenkik céltáblának hasznmár ilyet, alezredes?  Maitland Starbuckra pillantott, mielõtt válaszolt volna, a beszélgetéstõl összezavar õrnagy pedig bûnös csillogást látott az alezredes szemében.   Láttam már ütközetet  bizonygatta Maitland Swynyardnak.   A vezérkarban, lóhátról  jegyezte meg epésen Swynyard.  Az nem ugyanaz, alezredeja szomorúnak tûnt, aztán elõrehajolt, felvette a lepecsételt iratokat a ládáról és Stata azokat.  Ha nem lennék megtért ember, ha nem mosdattak volna meg a megváltó Krisztuen, akkor most bizony káromkodnék  mondta.  És azt hiszem, Isten meg is bocsátaná nek

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

9/154

nálom, Nate, el sem tudom mondani, mennyire sajnálom.  Starbuck feltépte a lepecsételt papírokat. Az elsõ egy utazási engedély volt, mellyehmondba mehetett. A második egy parancs, hogy jelentkezzen szolgálatra Holborrow ezredesnél, a richmondi Lee-táborban, ahol aztán Starbuck õrnagynak át kell vennie a 2. küs zászlóalj vezetését.   A rohadt életbe  szólalt meg halkan Starbuck.  Swynyard elvette Nate parancsait, gyorsan elolvasta, majd visszaadta az õrnagynak.   Elviszik önt, Nate, és átadják a légiót Mr. Maitlandnek  keserû hangon ejtette kiezett tiszt nevét.  Maitland tudomást sem vett Swynyard hangszínérõl, ehelyett ezüstdobozt vett elõ és egyufával szivarra gyújtott, majd derûsen a víztõl csöpögõ fák felé nézett, ahol a Swynya tábortüzeket élesztgették és életlen bajonettjeikkel a kétszersültet szeletelték.   Kétlem, hogy ismét esni fog  mondta könnyedén.  Starbuck újra elolvasta a parancsokat. Alig néhány hete vezette a légiót, maga Thomaackson vezérõrnagy nevezte ki, de most parancsba kapta, hogy adja át az embereit ennek a richmondi piperkõcnek, õ maga pedig vegye át egy számára teljesen ismeretlen zászlóatését.   Miért?  kérdezte, de senki sem válaszolt.  Jézusom!  szitkozódott.   Ez nem helyénvaló!  tiltakozott Swynyard is.  Egy ezred vezetése igen kényes dolzredes  magyarázta Maitlandnek.  Nemcsak a jenkik képesek darabokra szaggatni egy ezrdet, hanem a saját tisztjei is. A légió nagyon rossz állapotban volt, de Nate ismét kivkulattá kovácsolta. Nincs értelme pont most leváltani a parancsnokukat.  Maitland viszont csak vállat vont. Jóvágású férfi volt, higgadt és magabiztos. Ha ér

milyen részvétet Starbuck iránt, nem mutatta ki, és egyszerûen elengedte a tiltakozást mellett.   Meggyengítik a dandáromat!  dühöngött Swynyard.  Miért?  Maitland könnyedén intett a szivarjával.   Én csak egy hírnök vagyok, ezredes, csak egy hírnök.  Egy pillanatig úgy tûnt, Swynyard szitokáradatot zúdít Maitlandre, de aztán leküzdötulatait és ehelyett csak a fejét rázta.   Miért?  kérdezte ismét.  Ez a dandár nagyszerûen harcolt! Senki sem törõdik azzatettünk az elmúlt héten?  Azt hitte, senki sem törõdik vele, legalábbis senki olyan, akit Maitland megemlítene Swynyard egy pillanatra lehunyta a szemét, majd Starbuckra nézett.   Sajnálom, Nate, nagyon sajnálom.   A rohadt gazember  mondta Starbuck csak úgy, senkihez sem intézve a szavait. A ke

erû pillanatot csak még elviselhetetlenebbé tette, hogy õ, az északi, aki dél oldalán hotthonának és menedékének tekintette a Faulconer-légiót. A parancsokat bámulta.  Mi ezges zászlóalj?  kérdezte Maitlandtõl.  Arra gondolt, Maitland nem akar válaszolni, de aztán az elegáns alezredes félmosolytküldött Starbuck felé.   Azt hiszem, inkább Sárgalábúak-ként ismerik õket  mondta idegesítõ hangon, mintakozna.  Starbuck káromkodott és a felhõs égbolt felé tekintett. A Sárgalábúak a tavaszi csatelték ki a gúnynevüket, amikor Lee visszaszorította a McClellan vezette északi hadseregRichmond alól. Jackson csapatai elõtörtek a Shenandoah-völgybõl, hogy segítsenek Lee-ne volt a 66. virginiai ezred is, egy újonnan felállított alakulat, ami Malvern Hill közeen részt vett elsõ, és egyben eddigi utolsó bevetésében. Nem a kemény összecsapásból fu az elsõ, közelükben becsapódó gránátoktól elmenekültek. A Sárgalábú gúnynév a nadrág

indannyian bevizeltek a ijedtségtõl.   Mind egy szálig behugyoztak  mesélte Starbucknak Truslow, amikor hallomásból értesetrõl , teljesen eláztatták a földet.  Késõbb megállapították, hogy az ezredet túl gyorsan szervezték meg, a katonák nagyonképzést kaptak, a tisztek pedig rosszul vezették õket, így aztán a fegyvereiket elvetténoknak adták, akik készek voltak harcolni, a Sárgalábúakat pedig újabb kiképzésnek vete   Ki ez a Holborrow ezredes?  kérdezte Swynyard Maitlandtõl.   Õ vezeti a büntetõ zászlóaljak kiképzését  válaszolt Maitland könnyed hangon.  Nk ilyen alakulat a múlt heti csatában?   De igen, a pokolba is  felelte Starbuck.  És igen pocsékul harcoltak.  A múlt h

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

10/154

tában részt vett büntetõ zászlóalj silány gyûjteménye volt a katonaszökevényeknek, lógógtagadóknak, ráadásul percek alatt megfutamították õket.  A pokolba is!  mondta Starb, a 66. virginiai ezredet átminõsítették büntetõ zászlóaljjá, ami azt sugallta, a morált azóta, hogy kiérdemelték a gúnynevüket, és az 1. büntetõ zászlóalj teljesítményébõl íb.  Lucifer két bögre kávét tett az ideiglenes asztalra, majd Starbuck zaklatott arca láelhátrált, elég messzire ahhoz, hogy a három tiszt azt higgye, hallótávolságon kívülre    Ez õrület!  Swynyard újult erõvel tiltakozott.  Ki adta a parancsot?   Természetesen a hadügyminisztérium  válaszolt Maitland.   A hadügyminisztériumban ki?  követelte Swynyard.   Ugye el tudja olvasni az aláírást, ezredes?  A parancson szereplõ név sem az ezredesnek, sem Starbucknak nem jelentett semmit, ám Griffin Swynyardnak szörnyû gyanúja támadt, honnan származhat az irat. ,   Faulconer tábornokot a hadügyminisztériumhoz helyezték át?  kérdezte Maitlandtõl.  Maitland kivette a szivart a szájából és kiköpött egy kis dohánydarabkát, majd vállatha oda nem illõnek találná a kérdést.   Faulconer tábornokot hadügyminiszter-helyettessé nevezték ki, igen  felelte MaitlNem hagyhatjuk, hogy egy derék ember tétlenkedjen csak azért, mert Tom Jackson nem kedveli.   És Faulconer tábornok kinevezte önt a légió parancsnokává  állapította meg Swynya   Azt hiszem, a tábornok szólt néhány jó szót az érdekemben  mondta Maitland.  A lred, és a tábornok úgy vélte, jobb lesz, ha egy virginiai vezeti. Így hát most itt vagysolygott Swynyardra.   A rohadt gazember  szólalt meg Starbuck.  Faulconer. Tudhattam volna.  Washingt

Faulconer tábornok volt a légió alapítója és egyben a dandár parancsnoka is, mígnem alka miatt Jackson menesztette. Amikor Faulconert elbocsátották a hadseregbõl, meg volt gyõzõdve arról, hogy bukásáért Starbuck és Swynyard a felelõs, ám ahelyett, hogy visszavvidéki birtokára, a tábornok Richmondba ment, majd vagyona és kapcsolatai révén kormániselõ lett. Most, a konföderáció fõvárosából Faulconer bosszút állt két leggyûlöltebb ea nyakába varrt egy vele egyenrangú tisztet, aki kétségkívül alaposan felbosszantja majtarbuckot megpróbálta teljesen tönkretenni.   Biztosan tõlem is szeretett volna megszabadulni  jegyezte meg Swynyard. Odébb veztte Starbuckot a sátortól, Maitland halló-távolságán kívülre, és fel-alá járkált.  De ki az unokatestvérem.  Swynyard unokatestvére a konföderáció egyik legbefolyásosabb nak, a richmondi Examinernek a fõszerkesztõje volt, s kétségkívül ez a rokoni kapcsolat azta meg Faulconert abban, hogy nyíltan bosszút álljon Swynyardon, Starbuck viszont könnebb prédának bizonyult.  De van még valami, Nate  folytatta az ezredes , egy másik o

 Maitland veszi át az ön helyét.   Mert virginiai  mondta keserûen Starbuck, Swynyard viszont a fejét rázta.   Gondolom, Maitland kezet fogott önnel, igaz?   Igen. Na és?   Azt próbálta kideríteni, vajon ön is szabadkõmûves-e, Nate. De maga nem az.   Ez talán jelent valami elõnyt a számára?   Mégpedig sokat  jelentette ki nyíltan Swynyard.  Jó néhány szabadkõmûves akad a ahogy a jenkik seregében is, és gondoskodnak egymásról. Faulconer szabadkõmûves, ahogy and is, és ami azt illeti, én is. A szabadkõmûvesek sokat tettek értem, de magát, Nate,tették. A Sárgalábúak!  Az ezredes a fejét rázta a szörnyû kilátásoktól.   Amúgy sem vagyok jó másra, ezredes  vallotta be Starbuck.   Ez meg mégis mit jelentsen?  kérdezte Swynyard. Starbuck habozott, szégyellte bevani az igazságot, de el kellett mondania valakinek, mennyire félt.

   Azt hiszem, kezdek elgyávulni. Tegnap alig tudtam átkelni a kukoricaföldön, és nemok biztos benne, hogy még egyszer meg tudnám tenni. Elhasználtam minden bátorságomat. Taz a zászlóaljnyi gyáva alak kiérdemelte, hogy a parancsnokuk is egy gyáva alak legyen  Swynyard a fejét ingatta.   A bátorság nem olyan, mint egy üveg whisky, Nate. Nem fogy el egyszer és mindenkor Maga még csak most tanulja a feladatát. A fiatal fiúk az elsõ csatában azt hiszik, báresek legyõzni, aztán egy idõ után megtanulják, hogy a csata többet jelent, mint hitték az önuralom tudománya, Nate. Legközelebb már minden rendben lesz önnel. És jusson eszéy az ellenség épp annyira fél, mint maga. Csak az újságok állítják, hogy mindannyian hõIgazság szerint a legtöbben nagyon félünk.  Elhallgatott és a csizmája orrával megbökd

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

11/154

leveleket. A lábbeli talpa már kezdett leválni.  A Sárgalábúak nem gyávák  folytatta  egyszer biztos, de épp annyi bátor ember van köztük, mint bármely másik zászlóaljban. ak jó vezetõre van szükségük.  Starbuck elfintorodott, remélte, hogy Swynyardnak igaza van, de vonakodott elhagyni a légiót.   Talán fel kellene keresnem Jacksont?  javasolta.   Hogy vonja vissza a parancsot?  kérdezte Swynyard, majd válaszként a fejét rázta.ck nem kedveli az olyanokat, akik megkérdõjelezik a parancsokat, Nate, hacsak nem ostoba parancsokról van szó, márpedig ez a parancs nem ostobaság. Csak ocsmány, de ez min. Ezenkívül úgyis visszatér majd  mosolygott, próbálva megvigasztalni Starbuckot.  Mam marad sokáig.   Ha azt a rengeteg aranyat hordja a csatában, akkor a jenkik egy pillanat alattelintézik  mondta Starbuck bosszúszomjasan.   Ennyire azért nem lesz ostoba  jegyezte meg Swynyard de nem marad sokáig. Ismerema Maitlandeket, mindig is beképzelt népség voltak. Hintók, nagy házak, sokholdnyi jó föek lovak. Csinos lányok, dölyfös férfiak, ezek a Maitlandek. Hasonlók a Faulconerekhez.. Maitland nem azért jött ide, mert vezetni akarta a légiót, Nate, hanem mert meg kell nia egy csatát igazi parancsnokként, mielõtt elõléptetnék tábornokká. Mr. Maitland a kartja szem elõtt, és tudja, ha magasabbra akar emelkedni, akkor el kell töltenie egy hónpot azzal, hogy összesározza a csizmáit. Nemsokára úgyis menni fog, maga pedig visszajö   Nem, ha Faulconer tud ellene tenni valamit.   Akkor bizonyítsa be, hogy Faulconer téved  mondta Swynyard erélyesen.  Csináljonedet a Sárgalábúakból, Nate. Ha valaki képes rá, akkor az maga.   Néha eltûnõdöm, miért harcolok ezért az istenverte országért  mondta Starbuck kes

  Swynyard elmosolyodott.   Semmi sem akadályozza meg abban, hogy visszatérjen északra, Nate, az égvilágon semsak induljon el észak felé, és már otthon is van. Ezt akarja?   A pokolba is, nem.   Akkor bizonyítsa be, hogy Faulconer téved. Õ ugyanis azt hiszi, a büntetõ zászlóalvég az ön számára, hát bizonyítsa be neki, hogy nincs igaza.   Kárhozzon el a lelke annak a szemétládának  mondta Starbuck.   Ez Isten dolga, Nate. A magáé pedig, hogy harcoljon. Úgyhogy csinálja jól. Majd ké, hogy az embereit az én dandáromhoz osszák be.   Erre mennyi esély van?   Ne feledje, hogy szabadkõmûves vagyok  vigyorgott Swynyard , és van egy-két szív behajthatok. Visszajuttatjuk a barátai mellé.  Maitland felállt, ahogy a két toprongyos tiszt visszasétált a sátorhoz. Megitta az e

k bögre kávét és épp nekilátott a másiknak is.   Bemutat a légió tisztjeinek, Starbuck?  kérdezte.   Bemutatom, ezredes  válaszolt Starbuck. Lehet, hogy neheztelt erre az emberre, amiért kitúrta a helyérõl, de nem akart akadályokat gördíteni Maitland elé, mivel a légizesse is, ugyanúgy harcolnia kell a jenkikkel, Starbuck pedig nem akarta, hogy a katonák morálja a szükségesnél jobban megszenvedje a leváltását.  Majd felmagasztalom öletlenül.   Nem hiszem, hogy utána sokáig maradnia kellene  sugallta Maitland szerénytelenül.mberek nem szolgálhatnak két urat, nem ezt mondja a Szentírás? Minél elõbb elmegy innenrbuck, annál jobb lesz az embereknek.   Úgy érti, annál jobb lesz magának  jegyezte meg Starbuck.   Nekem is  ismerte el Maitland szenvtelenül.  Starbuck elvesztette a légiót, és rábíztak egy zászlóaljnyi kárhozottat, ami annyit

y tönkretették és valahogy életben kell maradnia. LUCIFER NEM VOLT ÉPPEN BOLDOG.   Richmond nem való az én ízlésemnek  mondta Starbucknak nem sokkal azután, hogy me a városba.   Akkor menj el innen  vágott vissza Starbuck mogorván.   Gondolkodom rajta  mondta Lucifer. Mindig fellengzõssé vált, ha úgy érezte, támad és igen könnyen megsértõdött. Csak egy fiatal fiú volt, legfeljebb tizenöt éves, és a kis termetû, mintha legalább két évvel fiatalabb lenne, ám igen mozgalmas életet élt észalomra tett szert, ami éppúgy elkápráztatta Starbuckot, mint a fiú titokzatos múltja.

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

12/154

er sosem beszélt nyíltan a múltjáról, Starbuck pedig nem faggatta, mivel minden puhatol más, teljesen eltérõ választ kapott. Nyilvánvaló volt, hogy a fiú szökött rabszolga, éanította, hogy megpróbált északra menekülni, amikor Jackson serege elfogta Manassasnél,ucifer korábbi élete, akárcsak az igazi neve, továbbra is rejtély maradt, ahogy az is,  döntött úgy, hogy Starbuck mellett marad.   Azért, mert kedvel téged  mondta Starbucknak egy alkalommal Sally Truslow.  Tudjhogy szabad kezet adtál neki, és elég csintalan ahhoz, hogy erre szüksége is legyen. Azgy nap majd felnõ és nem látod többé.  Starbuck és Lucifer begyalogolt az esõ áztatta csatamezõrõl a fredericksburgi vasútá majd a Richmond-Fredericksburg-Potomac vasútvonalon a fõvárosba utaztak. Starbuck, utazási engedélyének köszönhetõen az egyik személyvagonban ült, míg Lucifernek a többi fezkocsiban kellett utaznia. A vonat pöfögve, zötyögve és zakatolva gördült dél felé. Stanalban egy richmondi tejesasszony kiáltása ébresztette. A Richmond-Fredericksburg-Potomac vonal pályaudvara a város szívében volt, a sínek a Broad Street közepén futottak vébuck furcsa érzéssel figyelte az ismerõs várost a lassan mozgó kocsi kormos ablakán át.futkostak a vonat mellett az Examiner és a Sentinel példányait kínálgatva, míg a járdánok kerülgették a lassan zakatoló vonat miatt az út szélén ácsorgó kocsikat és szekereke homályos tekintettel bámult ki az ablakon, figyelve, hány ajtón lóg fekete függöny, háy gyászol, hány nyomorék koldul a járdán és hány férfi visel gyászkarszalagot.  Starbuck arról gyõzködte magát, hogy nem akarja meglátogatni Sallyt. Azt mondta magáa nõ többé már nem az övé. Sally talált magának egy új szeretõt, Starbuck egyik jó baránt, a francia lovas katonát, aki látszólag a francia hadsereg megfigyelõje volt, de valn Jeb Stuart csapatával portyázott. Starbuck még akkor is azt mondogatta magának, hogy bé már semmi köze Sallyhez, amikor kopogtatott a Negyedik utca és a Grace sarkán álló s

feletti, kékre festett ajtón. Sally örült, hogy láthatja. Már nagyon elfoglalt volt, ígtasította a rabszolgáit, hogy hozzanak Starbucknak kenyeret és kávét reggelire.   A kenyér nagyon rossz  mondta.  Nem lehet jó kenyeret kapni. És ami azt illeti, m. A pokolba is, makkot, búzát és cikóriát használok kávé helyett. Minden pocsék mostanszivart és az üzletet.  Sally Madame Royall néven Richmond legdrágább médiuma volt, szaz élõk találkozhattak a halottakkal.  Csalás az egész  mondta megvetõen , csak azt k, amit hallani akarnak, és minél több pénzt kérek tõlük, annál inkább hisznek nekem. stoba egy üzlet, Nate, de még mindig jobb, mint éjszaka dolgozni.  Ez alatt a MarshallStreet-i bordélyházat értette, ahol Sally elõször kamatoztatta az üzleti érzékét.   El tudom képzelni.   Ezt kétlem, Nate  jegyezte meg Sally humorosan, majd fürkészõ pillantással mérte t.  Sovány vagy. Elcsigázottnak tûnsz, akár egy öszvér. Golyó szakította fel az arcod?   Faszilánk.

   A lányok szeretik az ilyesmit, Nate. Nem mintha e tekintetben valaha is segítségreszorultál volna, de ha azt mondod nekik, hogy golyó tépte fel az arcod, mind dédelgetniakarnak. Rabszolgát is tartasz?   Amikor csak tudok, fizetek neki  védekezett Starbuck.   Bolond vagy  mondta Sally kedvesen.  Akárcsak Delaney.  Belvedere Delaney a hadnisztérium szolgálatában álló ügyvéd volt, de hivatali kötelezettségei mellett temérdek számos egyéb üzletére is, melyek között szerepelt Richmond legelõkelõbb bordélyháza, vgönyözött épület, ahol Sally a holtakkal társalgott. A lány akkor ismerte meg Delaney-tr a bordélyban dolgozott. Sally nemcsak egy alkalmazott volt, hanem a legkeresettebb lány Richmondban. Õ volt Truslow kapitány egyetlen gyermeke, kemény körülmények közögy farmon, a dombok között, ám megszökött és a városba menekült, szemrevaló megjelenéség könnyedén beilleszkedett. A lányt finom vonású arca, sûrû, aranyszõke haja és éles eltte, de Sally Truslow nem csupán egyszerû szépség volt. Tudta, mit jelent a munka, és t

a, hogyan lehet pénzt keresni, manapság pedig inkább Delaney üzlettársa volt, semmint alkalmazottja.  Delaney is bolond  mondta fanyarul.  Hagyja, hogy a szolgája az ujja csavarja, és te ugyanilyen vagy. Nos, vessünk egy pillantást a szolgádra. Tudni akarom,hogy gondodat viseli-e.  Lucifert behívatták a társalgóba, ahol aztán a fiú gyorsan el Sallyt. A nõ felismerte, hogy Lucifer, hozzá hasonlóan, a társadalom legaljáról küzdötgát.  Miért viselsz fegyvert?  kérdezte.   Mer' a seregben szolgálok, kisasszony.   A pokolba is, kölyök, ha ebben a városban rajtakapnak, hogy fegyvert hordasz, leny a bõrt a hátadról, aztán leküldenek a folyón. Átkozottul szerencsés vagy, hogy idáig mnnal vedd le.

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

13/154

  Lucifer egész eddig ellenállt minden erõfeszítésnek, hogy lefegyverezzék, most mégislmesen lecsatolta a pisztolytáskát. Sally nyilvánvalóan lenyûgözte és nem emelt kifogáskor a nõ utasította, hogy rejtse el a revolvert Starbuck poggyászába, aztán a fiút kiküonyhába.   Mondd meg nekik, hogy etessenek meg  szólt utána Sally.   Igenis, kisasszony.   Fehér vér is folyik az ereiben  mondta Sally, miután Lucifer távozott.   Azt hiszem.   A pokolba is, nyilvánvaló.  Töltött még magának a furcsa ízû kávéból, majd Starbut is jött Richmondba. Gúnyosan kiköpött Washington Faulconer neve hallatán.  Elterjedt a városban, hogy kilépett a hadseregbõl, de õ elejét vette a pletykáknak  mondta.  Aszatért, nagyképûen azt állította, hogy Jackson irigykedett rá. Irigykedett! De a te Ja tábornokod, Nate, sokaknak csípi a szemét, és õk együtt éreznek Faulconerrel. Elég gyotalba lépett. Azt hiszem, igazad van, a szabadkõmûvesek gondoskodtak róla. Delaney biztsan tudja, õ is szabadkõmûves. Szóval, most mit fogsz tenni?  Starbuck vállat vont.   Jelentkeznem kell a Lee-táborban, Holborrow ezredesnél.  Nem nagyon várta a pillaot. Nem volt biztos abban, hogy képes lesz vezetni a déli hadsereg legrosszabb zászlóal, és máris hiányzott neki a légió.   Ismerem Holborrow-t  mondta Sally.  Nem személyesen  tette hozzá gyorsan , de folyással bír a városban.  Starbuck nem lepõdött meg a bejelentésen, mivel Sally odafiinden elejtett megjegyzésre, amit aztán felhasználhatott szeánszain, a misztikus látomáorán.  Rengeteg pénze van  folytatta a lány , Isten tudja, honnan, mer' a háború elõ georgiai dologház vezetõje volt. Igazi börtönõr, nemde? Most az utánpótlás kiképzését

ee-táborban, de az ideje nagy részét Screamers-ville-ben tölti.   A bordélyházakban?   Ott és a kakasviadalokon.   Hazardírozik?  kérdezte Starbuck.  Sally a fejét ingatta Starbuck naivitásán.   Hát nem is azért jár oda, hogy a madarak tollaiban gyönyörködjön  mondta szarkasz a fenét tanítottak neked a Yale-en?  Starbuck nevetett, majd feltette sáros csizmáit a keleti szõnyegen álló, hímzett dívszoba minden berendezési tárgya kifinomult ízlésre vallott, drágák, de nem feltûnõek. ANapóleon-szobor állt, az üvegajtajú vitrinben bõrkötéses könyvek sorakoztak, a polcokonrcelán mûtárgyak álltak.   Fényûzõen élsz, Sally  jegyezte meg Starbuck.   Szerinted talán érdemesebb rosszul élni?  kérdezte a lány.  És amíg elgondolkods

edd le a csizmáidat a bútoraimról.   Azt hiszem, mindjárt elalszom  mondta Starbuck és nem mozdult.   A pokolba, Nate, csak nem akarsz itt maradni?  kérdezte Sally.  A férfi a fejét rázta.   Arra gondoltam, meghívhatnál ebédre a Spotswoodba, aztán elkísérhetnél a Lee-tábor  Sally megvárta, amíg Starbuck leveszi a csizmáit a díványról.   Miért tennék ilyet?  kérdezte.  Starbuck elmosolyodott.   Azért, Sally, mert ha egy csapat gyáva lógóst kell háborúba vezetnem, azt kell hiny szerencsés flótás vagyok. És ki lehetne szerencsésebb egy olyan embernél, aki egy hozonló nõvel mutatkozik a karján?   Örülök, hogy a jenkik nem lõtték el a nyelvedet  mondta a nõ, palástolva, hogy mezett neki a bók.  Azt hiszed, így beléphetsz a Spotswoodba?

   Nincs más, amit felvehetnék.  Rosszalló arccal nézegette zilált egyenruháját.  Aha jó volt a csatába, akkor jó lesz a Spotswood Hotelbe is.  Hat órával késõbb a jóllakott Starbuck Sallyvel és Luciferrel nyugat felé tartva kisból. Sally kalapot viselt, egyszerû, kék ruhája felett pedig vállkendõt, ami távolról sult elégnek ahhoz, hogy elrejtse a szépségét. Rojtos napernyõt tartott maga fölé, mivelvégül elõtûnt a felhõk mögül, és ködfátyolba borítva a vidéket felszárította a vihar ut  Elsétáltak az állami fegyintézet mellett, majd átkeltek a Hollywood temetõ felsõ résak seregeinek frissen emelt sírhantjai nyomasztó látványt nyújtottak. Maguk mögött hagyi vízmûvet, és végül megpillantották a folyó fölötti széles meredélyen elterülõ Lee-táb  Starbuck korábban járt már a táborban, és úgy emlékezett rá, mint hevenyészve összet

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

14/154

elyre. Egykor ez volt Richmond vásártere, de a háború kitörésekor a város védelmére össk hatalmas raktártelepévé vált. Azok a zászlóaljak már Virginia északi határán jártak, orban az újonnan besorozottak alapkiképzését tartották és a katonaszökevényeket gyûjtötzák õket új zászlóaljaikhoz. A háború kezdetén a tábor a richmondiak kedvelt helye voltettek, hogy figyeljék a csapatok kiképzését, de aztán elmúlt az újdonság varázsa, és malig néhányan látogattak el az elhagyatottnak látszó, nyirkos barakkok, szétmállott sátrkátránypapír kunyhók sorai közé. A tábori fogda bitófája még mindig a domb tetején álltönbarakkok gondosan elrendezett csoportjai, úgy tûnt, a tábor jelenlegi lakóinak legtözekben szállásolták el.  Két, lópatkókkal játszó õrmester megerõsítette Starbuck gyanúját, miszerint ezen bark a különleges zászlóalj szálláshelyeiül, így aztán lassan felsétált a lapos dombtetõreszázad gyakorlatozott éppen. Néhány fásult munkacsapat javítgatta az omladozó épületeket palotaként állt a ház, amirõl az õrmesterek azt állították, Holborrow szállása. Szép,, kétszintes épület volt, hátsó kertjében konyhával és rabszolgaszállásokkal. A ház elõken a konföderáció keresztcsillagos lobogója, a másik Georgia címerpajzsával díszített,  Starbuck megállt, hogy a gyakorlatozó századokat figyelje. Nem sok értelmét látta a rlatoztatásnak, mivel a katonák elég képzettnek tûntek, habár a gyakorlatot vezetõ õrmeen apró hiba miatt trágár sértések özönét zúdította rájuk. A magas, sovány õrmester nya hosszúnak tûnt, hangja pedig bizonyára tisztán elhallatszott a folyón túlra is, egészeesterig.  A katonáknál nem volt fegyver, egyszerûen csak meneteltek, megálltak, hátraarcot csik, majd ismét meneteltek. Néhányan szürke kabátot viseltek, a legtöbbjükön viszont közöuha volt, amit könnyebb elõállítani. Starbuck aggódva figyelte, hogy az emberek feléneks bakancsa, és mezítláb menetel.

  Ahogy a fõhadiszállás közelébe értek, Sally Starbuck karja köré fonta a karját. A veszékekben négy tiszt nyújtózkodott. A lustálkodó tisztek egyike Starbuck és Sally felé a látcsövét.   Téged csodálnak  mondta Starbuck.   Végül is ezért fecsérlem el pont itt a délutánt, ugyebár?   Igen  válaszolt Starbuck büszkén.  Sally ismét megállt, hogy a téren gyakorlatozó katonákat figyelje, akik, már amennyi ordibáló õrmestertõl tudták, a lányt nézegették.   Õk a te embereid?  kérdezte.   Mind egy szálig az enyémek.   Válogatott egy bagázs, hm?   Nekem jónak tûnnek  felelte Starbuck. Próbált egy kis lojalitást érezni ezekkel avett katonákkal szemben.

   Képesek legyilkolni a jenkiket, nemde?  mondta Sally, érezve Starbuck nyugtalansáMegdörzsölte a férfi egyenruhájának koszos kabátujját, nem azért, mert azt hitte, lesöport, hanem mert tudta, hogy Starbucknak szüksége van egy kis vigasztaló érintésre. Aztádermedt a keze.  Az meg mi?  kérdezte.  Starbuck elfordult, és látta, hogy Sally egy büntetõlovat néz, amit két kunyhó közötl. A ló egy gerendából állt, melyet két kecskelábra helyeztek, a büntetésre ítélt emberagló ülésben kellett maradnia a gerenda élén, míg a saját súlya miatt az alteste merõ fmindeközben a büntetõeszköz melletti lépcsõnél egy fegyveres õr állt.   Fenyítésre használják  magyarázta Starbuck , lónak nevezik. Pokoli fájdalmat okodhatok.   Ez a büntetés lényege, nem?  jegyezte meg Sally. Gyerekként neki is volt része üt így aztán érzéketlenné vált a fenyítésekkel szemben.  Egy férfi lépett a ló alá és kérdezett valamit a gerendán ülõtõl. Az elítélt a fejét

ig megrángatta a lovon ülõ bokáit, mire az felsikított.   A francba  szólalt meg Starbuck.   Ez nem tartozik hozzá a büntetéshez?  kérdezte Sally.   Nem.  Sally látta az undort Starbuck arcán.   Elpuhultál, Nate?   Csak a kínzás ellen van kifogásom, nem a büntetés ellen. Emellett gondolj csak rájentett a gyakorlótéren vonuló századok katonái felé, akik szótlanul nézték a lovat.  Etése igen kényes dolog  visszhangozta Starbuck Swynyard Maitlandhez intézett szavait.kkor mûködik a legjobban, ha a katonák az ellenséggel harcolnak, nem pedig egymással.

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

15/154

rcizmai összerándultak, ahogy az õr ismét megrángatta az elítélt bokáit.  A pokolba ism nagyon akart közbeavatkozni, de a kegyetlenkedést sem akarta tovább nézni. Nagy léptel indult el a ló felé.  Az elítélt bokáit rángató õrmester megfordult és a közeledõ Starbuckot figyelte.  Starbuck nem viselt rangjelzéseket, a vállán pedig puska lógott, mindez azt sejtette hogy közkatona, ám magabiztos tartása, a karján tartott nõ és a szolga alapján akár tihetett, így aztán az õrmester óvatos maradt.   Mit követett el?  érdeklõdött Starbuck.   Éppen megbüntetjük  felelte a köpcös, szakállas õrmester. Bagót rágott és egy pilott, hogy sárga nyálat köpjön a fûre.  Case õrmester parancsa  tette hozzá, mintha ezrázat lenne.   Tisztában vagyok vele, hogy éppen megbüntetik  mondta Starbuck , azt kérdeztem, ett el.   Éppen megbüntetjük  makacskodott az õrmester.  Starbuck odébb lépett és látta az elítélt nyúzott arcát.   Mit követett el?  kérdezte a férfitól.  Mielõtt az válaszolhatott volna, a gyakorlatot vezetõ õrmester otthagyta a téren menlõ századokat és odament a lóhoz.   Senki sem beszélhet a fenyítés alatt álló elítélttel!  bömbölte ijesztõ hangon. ber õrmester! A büntetés az büntetés. A büntetés az, ami ezt a nyúlszívû, gyülevész, szatonává változtatja.  Kétlépésnyire Starbucktól vigyázzba vágta magát.  Ha kérdése va intézze hozzám.   Ki maga?  kérdezte Starbuck.  A hórihorgas õrmester meglepettnek látszott, mintha kiléte nyilvánvaló lenne. Nem vá

 azonnal, ehelyett inkább szemügyre vette Starbuckot, próbálva megállapítani a rangját. Lucifer jelenléte bizonyára meggyõzte arról, hogy Starbuck tiszt, habár fiatal kora al nem az a fajta tiszt, akit ki kellene engesztelnie.   Case õrmester!  csattant fel ingerülten. Case hosszú nyaka és kis feje bármely másetén komikusnak tûnt volna, nevetséges kinézetén a rövid szakáll és a keskeny, törött t, de az õrmester sötét szemeiben olyan rosszindulat csillogott, ami a kirobbanni készüvetést rettegéssé változtatta. Kemény, könyörtelen szempár. Starbuck azt is észrevette,langaléta termete is megtévesztõ, nem vézna és gyenge volt, hanem szikár és izmos. Egyeifogástalan, minden gombja kifényesítve, minden él kivasalva és minden rangjelzése csilt. Case õrmester pontosan úgy nézett ki, amilyennek Starbuck a katonákat képzelte, mielt volna, hogy a katonák valójában pokoli rongyosak, legalábbis ami a konföderáció hadseeti.  Case õrmester  ismételte meg Case, közelebb hajolva Starbuckhoz , és itt én  ki a szót  vagyok a parancsnok.

   Tehát mit is tett az elítélt?  kérdezte Starbuck.   Tett?  kérdezett vissza Case drámai hangon.  Tett? Bármit is tett, az nem tartozgára. Fikarcnyit sem.   Melyik zászlóaljhoz tartozik?  követelte a választ Starbuck az elítélt felé bicce   Akár a Brit Koronaõrs éghez is tartozhatna, magának akkor sincs semmi köze hozzá Case.  Starbuck az elítéltre pillantott. A férfi arca sápadt volt a fájdalomtól és merev az, hogy ne mutassa ki a fájdalmat.   Zászlóalj, katona?  kérdezte Starbuck.  A férfi elfintorodott, aztán sikerült egyetlen szót kimondania.   Büntetõ.   Akkor közöm van hozzá  mondta Starbuck. Elõhúzta a zsebébõl a bicskáját, kicsattielvágta az elítélt bokáit fogva tartó kötelet. A férfi nyöszörögni kezdett a mozdulattó

kallta Case õrmestert, hogy fenyegetõen elõrelépjen.  Starbuck félbehagyta a kötél vagdosását és Case szemébe nézett.   Tiszt vagyok, õrmester, és ha kezet mer emelni rám, akkor biztosíthatom, hogy a maap további részét ezen a lovon tölti  mondta.  Egy hétig nem tud majd járni. Lehet, hgész istenverte hónapig sem.  Case õrmester hátralépett, miközben Starbuck az utolsó kenderköteleket is elvágta, éezével az elítélt csizmája alá nyúlt.   Felkészült?  kiáltotta, majd keményen meglökte a lábat, áttaszítva az elítéltet anedves földnek csapódott és elterült, Starbuck leguggolt és az elítélt csuklóiról is leet.  Tehát mit is tett?  kérdezte Starbuck Case õrmestertõl.

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

16/154

   Azt a ribanc anyját!  mondta Case, habár nem lehetett tudni, hogy Starbucknak-e, agy az elítéltnek, aztán hirtelen megfordult és társával együtt nagy léptekkel távozott  Az elítélt nyöszörgött és próbált talpra állni, de túlságosan fájt az alteste. Megraülõ helyzetbe húzta magát, aztán csak kapaszkodott a fába. A szemei könnyeztek és neheozva lélegzett. Még Sally is összerándult a férfi fájdalmai láttán.   Fegyverek  szólalt meg végül az elítélt.   Fegyverek?  kérdezte Starbuck.  Mi van velük?   A nyomorult gazember fegyvereket lop  mondta a kiszabadított férfi, majd a fájdalmiatt elhallgatott. Megmarkolta a lágyékát, mély lélegzetet vett, majd megrázta a fejétszámûzni a rettenetes kínt.  Azt kérdezte, miért kerültem a lóra. A fegyverek miatt. Adatot kaptam, hogy rakodjak puskákat. Húszládányit. Remek darabokat. De Holborrow SELEeliratú ládákba pakoltatta õket, nekünk pedig huzagolatlan csövû puskákat adott. Richmo. A pokolba is  köpött egyet, aztán egy pillanatra behunyta a szemét és fintorgott, ahirtelen rátört a fájdalom.  Nem akarok huzagolatlan fegyverekkel lövöldözni a jenkikre, ha minié töltényeket kapunk hozzájuk. Ezért vitatkoztam össze azzal a szarházi Case õl.   Hol vannak most az eredeti puskáik?  kérdezte Starbuck.   A fene tudja. Valószínûleg eladták. Holborrow nem aggódik emiatt, mivel minket sosenek csatába. Nem akarják, hogy harcoljunk, tudja? Csak arra kellünk, hogy megkapjuk a felszerelést, amit aztán az a szemétláda eladhat.  A férfi homlokát ráncolva nézett SKi maga?  kérdezte.   Potter!  kiáltott fel egy ismeretlen és igen dühös hang a fõhadiszállás épülete fa kurafi! Maga gazember! Tökfilkó, maga büdös gané! Fekete seggû idióta!  A kiabáló egszürke kabátba öltözött, magas, szikár tiszt volt, aki ezüstvégû sétapálcájával nehézke

felé. Az elegáns, szõke kecskeszakállat és keskeny, gondosan pödört, viaszolt bajuszt vmögött Case õrmester menetelt. A tiszt minden lépésnél keményen a fûbe nyomta sétapálc között fenyegetõen lendítette a döbbent Starbuck felé.  Hol a pokolban volt, Potter? a választ.  Hol a pokolban volt, fiam?   Hozzád beszél?  kérdezte Sally zavartan Starbucktól.   A pokolba is, fiam, talán részeg?  ordibált a bicegõ tiszt.  Talán részeg, Potteete seggû fajankó, maga leprás szardarab?  Starbuck már azon volt, hogy tiltakozzon, miszerint õ se nem Potter, se nem részeg, ám ekkor egy gonosz ötlet hasított belé.   Ne szóljatok egy szót se  mondta halkan Sallynek és Lucifernek, aztán megrázta a m vagyok részeg  felelte a közeledõ tisztnek.   Így hálálja meg a kedvességemet?  kérdezte indulatosan az ezredesi csillagokat vi  Elnézését kérem, hölgyem  érintette az ezredes szabad kezét a kalapja széléhez , d

 pontatlanságot. Egyszerûen nem tudom elviselni. Maga részeg, Potter?  lépett közelebbbuckhoz és kecskeszakállát a fiatalember frissen borotvált állához szegezte.  Leheljenter, leheljen rám. Leheljen, ember, leheljen!  Szimatolt, majd hátralépett.  Nem érzegy ivott volna  mondta bizonytalanul az ezredes , akkor meg mi a fenéért, bocsánat, hm, lökte le Rothwell közlegényt a lóról? Válaszoljon!   Mert felzaklatta a hölgyet  felelte Starbuck.  Az ezredes ismét Sallyre pillantott, és ezúttal észrevette, hogy a fiatal nõ milyen etetlenül csinos.   Holborrow, asszonyom  emelte meg a kalapját, felfedve gondosan elrendezett, hulláos, szõke haját , Charles Holborrow ezredes, szolgálatára.  Egy pillanatig szájtátva lyt.  Tudnom kellett volna, hogy ön georgiai  mondta szelíd hangon.  Sehol a világonsenek olyan csinos lányok, mint Georgiában, és ez bizony tény. Hitemre, asszonyom, ez bzony tény. Potter tiszteletes elmondta, hogy a fia házas, és egy csodálatos hölgyet hoz

e, ám azt soha nem említette, hogy ön ilyen elragadóan bájos.  Holborrow arcátlanul kitással mérte végig Sallyt, mielõtt mohón megragadta volna a kezét, hogy erõteljes csóko rá.  Örülök, hogy megismerhettem, Mrs. Potter  mondta, még mindig a kezében tartva a

 Részemrõl a megtiszteltetés, ezredes.  Sally a férfi kezében hagyta a kezét, tetty hízeleg neki Holborrow rajongása.  Holborrow az oldalához támasztotta a sétapálcáját, így mindkét kezét Sallyé köré fon   Felzaklatta önt a büntetés, asszonyom?  érdeklõdött aggódva és megmasszírozta Sal   Azt hiszem, igen, uram  mondta Sally szerényen, majd szipogni kezdett.   Egy hölgy számára bizonyára felzaklató látvány lehet  ismerte el Holborrow.  De e, asszonyom, hogy ez a tökfilkó megütötte Case õrmestert. Megütötte! Ez igen súlyos fü

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

17/154

sszonyom, a férjének pedig nem lett volna szabad közbeavatkoznia. Semmi esetre sem. Nem így van, Case õrmester?   Uram!  csattant Case hangja, a hangsúlyával nyilvánvalóan megerõsítve a tiszt sza  Holborrow elengedte Sally kezét, hogy közelebb léphessen Starbuckhoz.   Fiam, Case õrmester észak-karolinai, de az elmúlt tizennégy évet a Brit Hadseregbee. Nem így van, Case?   Uram!  rivallta Case.   Melyik ezredben is, Case?  kérdezte Holborrow, miközben Starbuck szemébe nézett.   A hetedikben, uram, Õfelsége lövészeinél, uram!   Case õrmester már akkor harcolt, Potter, amikor maga még csak az anyja mellét szop elnézést, asszonyom! Harcolt, fiam! Nem így van, Case?   Az almai ütközetben, uram! És Szevasztopol ostrománál  kiáltotta Case, Starbuck pve hallgatta a begyakorolt párbeszédet.   Csakhogy Case õrmester igazi hazafi, Potter!  folytatta Holborrow.  És amikor a kik felbomlasztották az uniót azzal, hogy ránk támadtak, Case õrmester otthagyta Õfelséeregét, hogy a szabadságért harcoljon Jeff Davis oldalán. Õt azért küldték ide, Potter,galábúakat iskolás lányok csapatából igazi ezreddé tegye. Nem így van, Case?   Uram!   És maga  förmedt Holborrow Starbuckra  felül merészelt bírálni egy olyan embert,mester! Szégyellhetné magát, fiam. Szégyellhetné magát! Case õrmester többet felejtett dásról, mint amennyit maga valaha is megtanulhat. És ha Case õrmester azt mondja, hogy alaki megérdemli a büntetést, akkor azt a valakit meg kell büntetni!  Holborrow hátralkézen fogta Sallyt.  De az ön ragyogását látva, asszonyom, megkímélem önt attól, hogy tlen látványban legyen része ma délután. Azt hiszem, a férje megtanulta a leckét, köszö

ster  biccentett Holborrow az õrmesternek, aki fenyegetõ tekintettel Starbuckra pillantott, majd feszesen visszamenetelt a gyakorlótérre. Holborrow utasította a kiszabadítot elítéltet, hogy hordja el magát, majd pedig, továbbra is Sally kezét fogva, visszafort Starbuckhoz.  Tehát, hol is volt, fiam? Az apja tíz nappal ezelõtt azt írta, hogy maelhagyta Atlantát. A levél már ideért, de maga nem! Tíz nap! Nem tart tíz napig Atlantáondba érni, fiam. Talán megint iszik?   Az én hibám volt  szólalt meg Sally félénk hangon.  Belázasodtam, uram. Nagyon rm magam, uram.  Lucifer kuncogni kezdett Sally hazugságán, mire Holborrow felé fordult.   Ha még egyszer vihogni merészelsz, kölyök, korbáccsal nyúzatom le a húst a fekete ról. Ez a maga niggere?  kérdezte Starbucktól.   Igen  válaszolta Starbuck azon gondolkodva, hogyan vethetne véget a színjátéknak   Igen, uram  javította ki Holborrow.  Elfelejtette, hogy ezredes vagyok, Potter?

   Igen, uram. Úgy értem, nem, uram.  Holborrow, még mindig Sally kezét szorongatva a fejét ingatta Starbuck nyilvánvaló zra láttán.   Hogy van az apja?  kérdezte Starbucktól.  Starbuck vállat vont.   Azt hiszem  kezdte, aztán ismét vállat vont, hirtelen kifogyva az ötletekbõl.   Gyógyulgat  felelte Sally. Sokkal jobban élvezte a színjátékot, mint Starbuck, akmár nagyon bánta, hogy egyáltalán belekezdett.  Hála legyen az Úrnak  folytatta Sallysikeresen kiszabadította ujjait Holborrow markából , most már gyógyulgat.   Áldassék az Õ neve  mondta Holborrow.  Maga csak terhet jelent a számára, fiam, et  mordult rá Starbuckra , bocsássa meg a faragatlanságomat, Mrs. Potter, de ha valaterhet jelent a saját apja számára, akkor az illetõt okkal nevezhetik együgyûnek.   Ez bizony csakugyan így van  értett egyet Sally határozottan.

   Egy héttel ezelõttre vártuk magát!  förmedt rá Starbuckra Holborrow, majd sárgás ally felé.  Van egy szobánk az ön számára, asszonyom. Ágy, mosdóállvány, ruhásszekrényzt akarta, hogy kényelmes körülmények között helyezzük el önt. Ne kényeztessük, mondta,uk a kényelmét.   Nagyon kedves, uram  mondta Sally , de a városban alszom, az unokatestvéremnél, -nél.  Holborrow csalódottnak tûnt, de Sally olyan határozott hangon beszélt, hogy az ezreds nem tett ellenvetést.   Az õ nyeresége a mi veszteségünk, asszonyom  mondta , de biztosan nem marad egy  vagy inkább egy kis barackot enne? Ahogy minden georgiai, én magam is rajongok a po

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

18/154

mpás barackokért.   Örömmel, uram.  Holborrow a Starbuck elnyûtt zsákját cipelõ Luciferre pillantott.   Takarodj a konyhába, kölyök. Mozdítsd a fekete segged! Tûnés!  Az ezredes ismét Sfordult.  Remélem, van tisztességes egyenruha is a csomagjában, fiam, mert amit most vsel, az gyalázatos. Szégyenletes. És hol a fenében vannak a hadnagyi stráfjai?  mutatoarbuck vállára.  Eladta egy kis piáért, fiam?   Elhagytam  felelte csüggedten Starbuck.   Maga aztán szánalmas egy alak, Potter, szánalmas  ingatta a fejét Holborrow.  Am apja írt nekem, hogy a segítségemet kérje, volt benne elég becsület, és ezt el is mondta, hogy maga fájdalmas csalódást okozott neki és szégyent hozott a Potter névre, tehátndhatom, hogy nem figyelmeztettek, de ha csak egyszer is lerészegedik, fiam, én kékrerugdosom a nyamvadt seggét, már megbocsásson, asszonyom.   Meg van bocsátva, ezredes  mondta Sally.   Az apja sosem iszik  prédikált tovább Holborrow Starbucknak.  Amikor kivégzést t, a tiszteletes idejött és imádkozott a kurafikkal, már bocsánat, asszonyom, de soha nevott egy korty alkoholt sem. Egy cseppet sem! Miután a kurafikat, elnézést, asszonyom, felakasztottuk, a legtöbbünknek szüksége volt egy kis szíverõsítõre, az apja viszont monádét ivott, ám gyakran mondogatta, mennyire fél, hogy a fia ugyanígy a bitófán végzioztam vele a maga lelkéért, ugyanakkor kész vagyok arra is, hogy kirúgjam a széket a lálól, fiam. Ezért küldte ide magát, Potter, hogy tanuljon egy kis fegyelmet!  az utolsóüvöltötte bele Starbuck arcába.  És most, asszonyom  fordult Sally felé , kérem, adskéjét, és osszon meg velem egy szem barackot, aztán pedig, ha megengedi, visszaviszem  városba a hintómon. Nincs jó idõ a sétához. Egy kissé túl meleg van, és egy önhöz haso

 hintóra kellene ülnie, nem gondolja?   Ön nagyon kedves, ezredes  mondta Sally, és a kendõje alá rejtette a bal kezét, mlátszott, hogy nem visel jegygyûrût.  Még sosem ültem hintóban  tette hozzá sajnálko   Hozzá kell szoknia a kényelemhez  mondta Holborrow kéjvágyóan , ahogy az egy gyölányhoz illik.  A ház felé vezette Sallyt és a lépcsõhöz érve szabad kezével átkaroltaa, hogy egy jenki golyó használhatatlanná tette a jobb lábamat, csak hintón utazok. El l mesélnem, hogyan is történt. De most, asszonyom, hadd segítsem fel a lépcsõn. Van egylazult deszka.  Holborrow felsegítette Sallyt a veranda lépcsõin.  Csak foglaljon hel, hölgyem, itt, Dennison kapitány mellett.  A négy százados felállt, hogy üdvözölje Sallyt. Dennison kapitány sovány, frissen bo volt, arcán és homlokán bõrbetegség okozta fakó, csúnya sebhelyekkel. Elõhúzott egy foleporolta a párnát. Holborrow Starbuck felé intett.   Ez itt Matthew Potter hadnagy, tehát a léte nem csupán szóbeszéd.  A négy kapitán

tt Holborrow szellemes megjegyzésén, míg az ezredes elõrébb tessékelte Sallyt, ám a jobtovábbra is a lány karcsú dereka köré fonta.  Ö pedig itt a neje. Sajnálom, kedvesem, ulta el a nevét.   Emily  mondta Sally.   A legszebb név, amit valaha is hallottam, szavamra. Foglaljon helyet, asszonyom. Õk itt Dennison kapitány, Cartwright kapitány, Peel kapitány és Lippincott kapitány. otthon magát, én pedig gondoskodom a férjérõl. Remélem, nem bánja, ha tüstént munkába ihete dolgoznia kellene.  Holborrow Starbuck elõtt bicegett a sötét hallban, ahol a fogasokon a tisztek szürkekabátjai lógtak.   Isten tudja, miért megy hozzá egy ilyen csodás nõ egy magához hasonló hitvány gazePotter  morogta az ezredes.  Jöjjön be ide, fiam. Ha a neje nem marad itt, akkor ninc szüksége hálószobára. Behozatunk egy tábori ágyat, és a munkájával hálhat. Ez volt Mai

a, de azt a ribancfattyát elõléptették és egy valódi ezredet adtak neki, úgyhogy most ebuck nevû jenki szarházira várunk. Nem akarom, hogy az elrendezetlen papírmunkák miatt lasson, ha ideér. Megértette, Potter? Tehát rendezze el azokat a papírokat!  Starbuck egy szót sem szólt, csak a papírhalmokat bámulta. Szóval eredetileg Maitlan nevezték ki a Sárgalábúak parancsnokának? De az a gazember nyilvánvalóan meggyõzte a sbarátait, hogy mozgósítsák a kapcsolataikat, így aztán Maitlandet elõléptették és kinevcsnokává, Starbuck pedig megkapta a büntetõ zászlóaljat.   Talán elbóbiskolt, fiam?  tolta az arcát Holborrow Starbuck arcába.   Mi lesz a dolgom, uram?  kérdezte Starbuck keseregve.   Hozza ezt itt rendbe. Csak rakjon rendet. Maga a második különleges zászlóalj segé

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

19/154

e, ugyebár? Lásson is hozzá, fiam, addig én elszórakoztatom a feleségét.  Holborrow kia szobából és bevágta maga mögött az ajtót. Aztán az ajtó ismét kinyílt és az ezredes kl a résnél.  Hozatok magának limonádét, Potter, de alkoholt nem, hallja?   Igen, uram.   Nem kap piát, Potter, nem, amíg az én parancsnokságom alatt áll.  Az ajtó ismét bevágódott, olyan keményen, hogy még a ház is beleremegni látszott. Stgyot sóhajtott és lerogyott a papírokkal teledobált íróasztal mellett álló, bõrrel bevoon tûnõdött, mégis mi a fene üthetett belé? Csábította a gondolat, hogy most rögtön végnak, de túl sokat nyerhetett ezen a páradan lehetõségen. Biztos volt benne, hogy semmi asznosat nem tudhatna meg, ha kihirdetné, miszerint õ Starbuck õrnagy, mivel Holborrow a különleges zászlóalj felszerelésével kapcsolatos minden költségvetési hiányt ellepletter hadnagy nyilvánvalóan olyasvalaki, aki elõl semmit sem kell rejtegetni. Emellettpedig, gondolta Starbuck, nincs rá mód, hogy elegánsan vethessen véget a szélhámosságna lesz, ha folytatja a sületlen színjátékot, míg teljesen ki nem kémleli Holborrow viselgait, aztán visszamegy a városba és felkeresi Belvedere Delaney-t, aki bizonyára kellems idõtöltést és puha ágyat biztosít majd neki a következõ néhány éjszakára.  Nekilátott, hogy átvizsgálja a papírkupacot. Rengeteg nyugtát talált élelmiszerrõl élamint sürgetõ leveleket, hogy szignózzák a nyugtákat és juttassák vissza a megfelelõ üz. Akadtak az asztalon zsoldkönyvek, leltárjegyzékek és hozzájuk csatolt helyesbítések,névsorai a richmondi katonai fegyházakból. A különleges zászlóalj nem minden tagja kerügalábúak közül, legalább ötvenet a börtönbõl soroztak be, simlisekkel hígítva fel a gyák a börtöntöltelékek névsorai alatt egy Edward Maitland õrnagynak címzett levélre bukkat a Richmondi Állami Fegyverraktárból küldtek, és amiben tudomásul vették, miszerint a Zászlóaljat huzagolt csövû fegyverekkel kell felszerelni, valamint kérték, hogy a húszl

golatlan csövû puskát haladéktalanul küldjék vissza. A levél neheztelõ hangvétele azt sitland az összeköttetéseit használta fel arra, hogy a lenézett huzagolatlan csövû puskán fegyverekre cseréljék, Starbuck pedig felsóhajtott, tudván, hogy most neki is meg kel vívnia a csatát a huzagolt csövû puskákért. Félretette a papírlapot, alatta pedig egy et talált, melyet Charles Holborrow-nak címeztek, az aláírás szerint Simeon Potter tiszetes küldte, a georgiai Decaturból. Starbuck hátradõlt, hogy elolvassa a levelet.  Úgy tûnt, Potter tiszteletes látja el Georgia állam börtönének lelkészi teendõit, le arra kéri Charles Holborrow-t, aki nem annyira barátja, mint inkább régi ismerõse, hogegítsen neki megoldani másodszülött fiával, Matthew-val kapcsolatos problémáit. A levelte tintával és határozott kézírással írták, Starbuckot saját apjának írására emlékeztet a drága édesanyját, írta a levélben, szégyent holott a családjára és keresztényi nevel legjobb középiskolájában tanult és felvették a Savannah-i Orvosi Egyetemre, Matthew Pomégis a bûn útjára lépett. Az alkohol okozta a bukását, írta Potter tiszteletes, és

asodott, szegény lány, ezenkívül az állandó részegeskedései miatt elbocsátották az ezreMississippibe inaskodni egy unokatestvéremhez, hátha a kemény munkával elnyeri a lelkivösséget, de ahelyett, hogy engedelmesen végezte volna a kötelességét, ragaszkodott ahhogy belépjen a Hardcasde-zászlóaljba, ám úgy tûnik, katonaként sem megbízható. Fáj, hogm, miközben az ön segítségéért könyörgök, de jól tudom, hogy õszinteséggel tartozom önn, amit háromszorosan nehezít meg a Jézus Krisztusba vetett hitem, akihez naponta imádkoom Matthew bûnbocsánatáért. Ezenfelül eszembe jut, amit önért tettem, a szolgálat, amitnyára tisztán emlékezetébe tud idézni, és melynek viszonzásául azt a szívességet kérem,munkát a fiamnak, akit immár nem szívesen látok házam falai között. Starbuck szélesenott. Matthew Potter nyilvánvalóan temérdek bánatot okozott, Starbuck pedig kíváncsi voljon mit tehetett Simeon Potter tiszteletes, aminek viszonzásául Holborrow-nak maga mellé kellett vennie a hadnagyot. Hiszem, hogy Matthew-ban él még a jóság, ért véget ancsnoka Siloh-ban elismerõen nyilatkozott a magaviseletétõl, de attól félek, ha nem vál

uk el az italtól, akkor a pokol tüzének örökkön tartó szenvedése vár rá. Feleségem és éatát, hogy segítségünkre legyen ebben a szomorú ügyben. A levél végére rövid feljegyzéolborrow kézírásával. Hálás lennék, ha alkalmazná a fiút. Maitland bizonyára igent moedig kíváncsi volt, milyen õszinte lehet Holborrow hálája.  Kinyílt az ajtó és Lucifer lépett be rajta, egy nagy pohár limonádét hozva.   Azt mondták, hozzam be ezt önnek, Potter hadnagy  mondta savanyúan, gúnyosan kihazva az álnevet.   Nem szeretsz itt lenni, Lucifer?  kérdezte Starbuck.   Veri az embereit  biccentett Lucifer abba az irányba, ahonnan Holborrow hangja hallatszott.  Nem áll szándékában itt maradni, ugye?  kérdezte aggodalmasan, látva, mi

8/17/2019 Cornwell - A Vérmező

20/154

mesen pihenteti Starbuck a lábait