Dávid legyőzi a filiszteusokat (2Sám 5,17-25)

8/18/2019 Dávid legyőzi a filiszteusokat (2Sám 5,17-25)

1/31

Prof. Dr. Karasszon István részére KRE-HTK

Ószövetségi Tanszék HT ÓSZA001-Exegetikai alapdolgozat 1. (Ószövetség) 2016.04.14.

Dávid legyőzi a filiszteusokat A 2Sám 5,17-25 exegézise

Oláh Pál Olivér KRE-HTK

Teológus-lelkész szakIV. évfolyam


2/31

1

Tartalomjegyzék

Héber és görög betűk átírása ................................................................................................... 2

Rövidítések ................................................................................................................................ 3

Bevezetés ................................................................................................................................... 4

Bevezetéstani megjegyzések ............................................................................................. 4

Kontextus .......................................................................................................................... 5

A 2Sám 5,17-25 exegézise ......................................................................................................... 8

2Sám 5,17 ......................................................................................................................... 8

2Sám 5,18 ....................................................................................................................... 11

2Sám 5,19 ....................................................................................................................... 13

2Sám 5,20 ....................................................................................................................... 16

2Sám 5,21 ....................................................................................................................... 19

2Sám 5,22 ....................................................................................................................... 20

2Sám 5,23 ....................................................................................................................... 21

2Sám 5,24 ....................................................................................................................... 24

2Sám 5,25 ....................................................................................................................... 27

Összegzés ................................................................................................................................. 29

Felhasznált irodalom .............................................................................................................. 30


3/31

2

Héber és görög betűk átírása

Héber mássalhangzók:

— ʼ — z — mמ/ם — q

— b — ḥ — s — r

— g — ṭ — nנ/ן — š

— d

— y

— ʻ — ś

— h / — kך /ף — p — t

— w

— l

ץ

/צ

— ṣ

A dágés forte-t betűkettőzéssel jelöljük .

Héber magánhangzók:

a — a a —ē ו —ô a — ǒ a — i

a — ā/o a — ê a — ǎ a —ě — ū,û

a — e a — ō a — ě a — î a — u

Görög transzliteráció:

α — a ε — e ι — i ν — n ρ — r φ — f γγ — ng

β — b ζ — z κ — k ξ — x σ/ς — s χ — kh γκ — nk

γ — g η — ē λ — l ο — o τ — t ψ — ps γξ — nx

δ — d θ — th μ — m π — p υ — y(u) ω — ō γχ — nkh

A hehezet -et a diakritikus jelekhez soroljuk.


4/31

3

Rövidítések

Ant. Josephus Flavius: A zsidók története (Antiquitates Judaicae) (angolul

idézve: Josephus, ford. H. St. J. Thackeray és R. Marcus. Vol.5. The

Loeb Classical Library. London, Heinemann. 1934.)

BHS Biblia Hebraica Stuttgartensia (szerk. K. Ellinger és W. Rudolph.

Stuttgart, Deutsche Bibelgesellschaft. 1997.)

DN isteni név, istenség neve

GN f öldrajzi név, helységnév

JB Jerusalem Bible 1966.

KJV King James Version 1611.

LXX Septuaginta (angoul idézve: Az Ószövetség görög fordítása, szerk. A.

E. Brooke, N. McLean és H. St. J. Thackeray. Cambridge, Cambridge

University Press. 1927.)

LXXL az ún. Lukiánosz kéziratok

LXXM Codex Coislinianus

LXX N Codex Basilian-Vaticanus

mg marginális, lapszéli

MS kézirat

MT masszoréta szöveg (idézve: Biblia Hebraica Stuttgartensia, szerk. K.

Ellinger és W. Rudolph. Stuttgart, Deutsche Bibelgesellschaft. 1997.)

NAB New American Bible 1970.

NEB New English Bible 1970.

OL Régi Latin Fordítások (angolul idézve: Az Ószövetség görög fordítása,

szerk. A. E. Brooke, N. McLean és H. St. J. Thackeray. Vol.2. pt.1.

Cambridge, Cambridge University Press. 1927.)

RSV Revised Standard Version 1952.


5/31

4

Bevezetés

Bevezetéstani megjegyzések

Az exegetikai dolgozatom ban vizsgálandó szakasz, a 2Sám 5,17-25 versek arról

tájékoztatnak bennünket, hogy Dávid miként győzi le immár hatalmáról híres uralkodóként

ellenségeit, az ellene felvonuló filiszteus hadseregeket. Sok kutató úgy véli, hogy a 17-25

szakaszt a 6-10 verseket tartalmazó szakasz elé kellene helyezni, rögtön a 3. vers után, mivel

úgy tűnik a filiszteus megszállás egy közvetlen válasz Dávid felkenésére.1 Ha a

deuteronomista szer kesztő adta hozzá a kronológiai megjegyzést a 4-5 versekben, akkor a

Jeruzsálemre való utalás az 5. versben megkönnyíthette vagy szükségessé tehette a 6-10

szakasz jelen elhelyezését. Grønbaek úgy vélekedik, hogy az 5,17-25 szakasza egy olyan, a

Dávid hatalomra jutásáról szóló régi történet eredeti része volt, ami az 5,10- ben ért véget.2

Mindent egybevetve tehát úgy tűnik, hogy a filiszteusok legyőzését Jeruzsálem elfogása

követte. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy egyes k utatók a Jeruzsálemről szóló

történetet a két csatáról szóló jelentés közé teszik (Herztberg 275. o.). Ez eléggé lehetetlennek

tűnik, és inkább az a jobban igazolható, hogy Jeruzsálem elfoglalása már csak a filiszteus

fenyegetés elhárítása után következett be. Alt a 2Sám 8-at a 17-25 ver sek folytatásának

tekinti, másrészről azonban, a 8. fejezet lehet egy utalás egy máshol leírt összeütközésre.

Segal amellett érvel azonban, hogy a 17-25 versek a 2Sám 21,15-22-höz kapcsolódik, és

mindegyik ugyanabból az irodalmi forrásból származhat.3 Tidwell szerint azonban a 22-25

versek mögött egy nagyobb összeütközésről szóló jelentés van, ami Jeruzsálem elfoglalásához

vagy kiszegélyezte az utat, vagy az eredményezte, amíg a 18-21 versek az eredeti alakjukban

egy filiszteus portyázó csapat sikeres legyőzését beszéli el.4 A 17. versr ől úgy gondolják ,

hogy egy bevezető megjegyzés, ami mindekét jelentést belehelyezi egy nagyobb elbeszélői

sorozatba, úgy hogy összeköti ezt a két betörést Dávid felkenetésével.5 A 22. vers úgy tűnik,

hogy a 17. és 18. vers rövidített változata, ezért ez nem lehetett a második jelentés elején.6

Tidwell a 25a-ban a deuteronomista szerző jellemző vonását találja meg, amíg a 25b-t tekinti

az eredeti lezárásnak, mert többé-kevésbé követi a hagyományos formát.7

1 A. A. Anderson: 2 Samuel. Dallas, Word Books. 1989. 90. o.

2 P. Kyle McCarter Jr: II Samuel. Garden City, Doubleday. 1984. 158. o

3 Uő. uo.

4 Uő. uo.

5

Anderson: 91. o.6 Uő. uo.

7 Uő. uo.


6/31

5

A két jelentésben számos visszatérő elemet találhatunk, de ezek a csata bizonyos

szakaszaira utalnak. Campbell megállapította, hogy ezen beszámolók nagy része a következő

struktúrát követi:

a)

összeütközés a szemben álló erőkkel. Ez magában foglalja a résztvevők neveit,a találkozás előzetes szakaszámnak vázlatát, a csata helyszínét stb.

b) YHWH-tól való tanácskérés

c)

A csata leírása, amely olyan részleteket is magában foglal, mint például a

taktika

d) a csata következményei, következmények leírása és a veszteséglista.8

Alt és több kutató szerint azonban az 5,17-25 egy ősi töredék, vagy töredékpár Dávid

filiszteusok elleni háborúiról, amit valószínűleg olyan nagyobb archívumból emeltek ki,

aminek nem volt irodalmi kapcsolata az 5 fejezetben lévő anyagokkal, mielőtt a

deuteronomista erre a helyre helyezte volna azokat.9 Teljesen világos és egyértelmű azonban

az oka, hogy ez a rész ide kerül, a 8. fejezetben, vagy a könyv végén lévő, vegyes írások,

illetve az elhagyás helyett. Abnér próféciájában – ami egy deuteronomista adalék Dávid

hatalomra jutásának történetében– , a 3,18-ban azt olvassuk: „Szolgámnak, Dávidnak a kezével

szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusoknak és minden ellenségének a hatalmából.”.

Dávid felemelkedése történetének a befejezésénél tehát nem kell meglepődnünk , hogydeuteronomista módon összeszerkesztett anyagokat találunk, alátámasztandó a fenti prófécia

beteljesedését. Ezt a két harci elbeszélést is ezért tették ide, hogy ezt a feladatot lássák el, és

ebből adódóan hangsúlyozzák Dávid szerepét YHWH akaratának kihirdetésében.10

Kontextus

A leírás, vagy leírások történelmi kontextusban és Izrael önálló állammá való

alakulásának folyamatában, abban az időben foglalnak helyet, amikor Dávid egész Izráelnek a

királya lesz. A fejezet elején arról olvashatunk, hogy az északi törzsek Izráel feletti való

uralkodás hogyan ruházódik át Dávidra. Ez Isbóset meggyilkolásának mintegy közvetlen

következményként játszódik le. Dávid az egyetlen lehetséges jelölt a királyi címre. Három ok

is alátámasztja ezt. Az első ok, hogy Saul családjával vérrokonsági kapcsolatban van. A

második , Dávidnak az a józan, mértéktartó, és átgondolt politikája, amit az északon élő

emberek felismertek, illetve észrevettek, és ami által elismerték, hogy Dávidnak kell alávetni

8

Táblázat: Anderson: 91. o. 9 McCarter: 159. o.

10 Uő. uo.


7/31

6

magukat és az ő uralmának. A harmadik ok Isten ígérete. Ezért az északi törzsek Hebrónba

követeket küldtek, hogy Dávidot megtegyék uralkodójuknak . Dávid így fejedelme lett

Izraelnek is. Ez az Úr színe előtti szerződéses megállapodással vált jogerőssé és a királlyá

kenéssel lett nyilvánossá.11

A leírásban olvashatjuk, hogy miután megkenték királynak Hebrónban, arra

vállalkozott, hogy elfoglalja Jeruzsálemet. Szinte biztosra vehető, hogy Dávid Jeruzsálemet

politikai okokból választotta.12 Jeruzsálem a jebúsziak kezében volt egészen Józsué ideje óta,

így semleges területnek számított. A város elfoglalását Dávid „magánvállalkozásának” is

lehet tekinteni, mert saját katonáival hódította meg a várost, így nem az tartozik sem a déli,

sem pedig az északi országrészhez. Így önálló hely lévén, Dávid, mint városkirály uralkodik

felette, ezért is kapja a város a „Dávid városa” nevet. A város elfoglalása után Dávid

székhelyét ebbe a városba tette át, amivel egyetemben a pártatlanságát is kifejezésre juttatta.

Ezzel a várossal tehát olyan fővárost alapított, ami sem az északi Izraelhez, sem pedig a déli

Júdához nem tartozott, így teljesen alkalmas volt arra, hogy az egységes ország kultuszi és

közigazgatási központja legyen. Bátran kijelenthetjük mi is azt, hogy Dávid ezzel a tettével,

hogy elfoglalta Jeruzsálemet, majd pedig székes fővárosává tette, a honfoglalás művére tette

fel a koronát.13 Az áldás ideje is eljött, amikor Dávid beköltözött Jeruzsálem be. Ezzel, a

környező pogány népeknek és magának Izraelnek is világossá vált a tény, hogy itt már nem

csak egy kis lázadó törzsi vezetőről van szó, hanem egy politikai hatalomról, akivel bizony

immár számolni kell. Ezt jól láthatjuk abból is, hogy Tírusznak, a föníciai városállamnak

királya, Hírám, építőanyagokat és embereket küldött Dávidnak, hogy palotát építsenek neki.

Ez mutatja, hogy Dávid nemzetközileg is elismert uralkodóvá vált.

De nem csak ezek a dolgok jelezték azt, hogy vele van az Úr, hanem az akkori

gondolkodás szerint, az ókori Izrael gondolkodásmódjában az Úr áldásához tartozott a

gyarapodó királyi család is, amiről szintén olvashatunk a dolgozat alapjául szolgáló passzus

előtti versekben. Ez is mutatja, hogy Dávid már erős uralkodó, aki erőskezű, hatalmas, ésamellett, hogy politikai hatalom és hadi sikerek adatnak meg neki, az Úr is vele van, aki

támogatja, oltalmazza és meggazdagítja őt, mint kiválasztott felkentjét. Ez tehát a vizsgálandó

következő passzus alapszituációja, a szakasz „Sitz im Leben”- je, ami mellett nem mehetünk

el, és aminek ismerete elengedhetetlen számunkra ahhoz, hogy megértsük, hogy miért

11 Biblia magyarázó jegyzetekkel. Budapest, Kálvin Kiadó. 1997. 362. o.

12 Eugene H. Merill: Sámuel második könyve, in: A Biblia ismerete kommentársorozat II. Budapest, KIA. 2012.

212-213 o.13 Nagy Antalné Kulcsár Erzsébet: Sámuel második könyvének magyarázata, in: Jubileumi kommentár.

Budapest, Kálvin Kiadó. 1998. 356. o.


8/31

7

vonulnak fel a filiszteusok Dávid és népe ellen, és hogy mi is okozza ezeket a konfliktusokat

Izráel népe és a filiszteusok között. Ezekről a csatáról, illetve csatákról szóló tudósítást fogom

tehát a dolgozatom elkövetkezendő oldalain tüzetesebben és mélyebben megvizsgálni.


9/31

8

A 2Sám 5,17-25 exegézise

2Sám 5, 17

17 ־ת ֶא ֙ח ְש מ ־ י םי ש לפ עמש תא ש ֣ ַבל םי ש ל־לכ לע ַ ל ֵא ר י־ל ַע ֙ ֶלמל ד

׃ ה ד צ ְה־ל ֶא ד ֶ ַ ד ֵ ע֣ ַמש ַ ד

17 És meghallották a filiszteusok, hogy felkenték Dávidot Izrael királyának, ezért felvonult az

összes filiszteus, hogy megkeressék Dávidot; hallotta ezt Dávid és lement az erődbe.

Először magával, a leírás szövegével foglalkozzunk. A vers szövege, több értelmezési

és fordítási lehetőséget kínál fel számunkra. A főszövegben található punktuált mássalhangzós

szöveg azt a fordítást kínálja, hogy „...felkenték Dávidot királynak ...”. Viszont a kritikai

apparátusban megfigyelhetjük, hogy van egy másik olvasata is aלמלך

mássalhangzós

szóalaknak. Arra utasít, hogy a főszöveget vessük össze a szír Ószövetség ben, a Peshittaban

és a Targum ban található szöveggel, amik máshogyan értelmezik ugyanazt a mássalhangzós

szöveget. Ez onnan eredeztethető, hogy ez a szó nem csupán így pontozható, ahogyan a BHS

főszövegé ben látható, hanem főnévi igenévként is, hiszen az ugyanezekkel a

mássalhangzókkal le lehet írni, csupán a magánhangzós pontozás különbözik . Ez a javaslat a

limlōk , tehát a célhatározós lámed után aל gyököt nem főnévként, hanem az ugyanilyenמלך

alakú szótári gyök, a mālak ige infinitivus constructus alakjaként értelmezi. Így egy olyan

olvasatot kínál fel, ami azt a fordítást adja nekünk , hogy „...felkenték Dávidot hogy

uralkodjon (királyként) Izrael felett...”. Habár ez a megjegyzés eltérő olvasatot tár elénk,

értelmezésben és megértésben maga a szöveg nem változik, nem vesz el belőle és nem is ad

hozzá. A megértés szempontjából nincs sok jelentősége ennek a változatnak.

A vers tartalmára rátérve, ha alaposan elolvassuk, egyből kitűnik, hogy habár a

szakaszt megelőző történetek sorrendjéből adódóan logikusan az következne a filiszteusok

haragját kiváltó okként, hogy Dávid elfoglalja Jeruzsálemet, mégis az író a filiszteus erők

felvonultatásának okát azzal indokolja, hogy Dávid immár Izrael trónjára is felült. A

filiszteusok támadásnak oka tehát, hogy azzal, hogy az északi törzsek is felkenik Dávidot

királyuknak, egész Izrael fölött uralkodó királynak kenik meg. A filiszteusok pedig

nyilvánvalóan nem akarják tétlenül nézni azt, hogy egykori vazallusuk, Dávid, fenyegető

teljhatalomra jut.14 Dávid Júda királyaként való felkenetése, nyilvánvalóan még nem keltette

fel a filiszteusok gyanúját, különösképpen a rivális királysághoz, Menahémhez kapcsolódó

14 Magyarázatos Biblia: 363. o.


10/31

9

kilátásaikban és az eddig a filiszteusok és Dávid között kialakult barátságos viszonyban. 15

Hiszen Dávid Gát urának az alattvalója volt, de arra, hogy egész Izrael fölött királyi uralmat

szerzett nem tudtak másképpen a filiszteusok tekinteni, csak lázadásként.16 Eddig, úgy

tekintettek rá, mint egy hűséges alattvalóra, de így fordult a kocka, és a filiszteusok biztosra

vették , hogy Dávidban, Saul utódában kérlelhetetlen ellenségüket kell látniuk . Az, hogy az

állam Dávid személyében egy legfelsőbb vezető alatt egyesül, veszélyezteti a filiszteusok

politikájának eddigi eredményeit és ez nekik elég indok arra, hogy háborút indítsanak, tehát a

történészek többsége szerint, ezzel a támadással szándékozták megelőzni Dávid felkenéséből

következő egyesült királyság politikai valósággá válását.17 Ezért, hogy a filiszteusok felől, az

hogy felvonulnak Dávid ellen, teljesen természetes reakciónak tekinthető az ő szemszögükből

nézve. Összefoglalva tehát, azzal találkozunk itt, hogy a filiszteusok nem tudják és nem is

akarják jó szemmel nézni azt, hogy a „kis” Dávid egye feljebb lépked a ranglétrán,

veszélyeztetve az ő politikai hatalmukat és területeiket egész Palesztinában, ezért arra az

elhatározásra jutnak, hogy „letörik a szarvát”, azaz semlegesítik a veszélyforrást.

A szövegben továbbá arról olvasunk, hogy a filiszteusok fölvonulnak Dávid ellen és

tábort is vernek Jeruzsálem környékén, a szövegben semmi sem utal arra, amiből azt

hihetnénk, hogy csatára vagy ostromra készülnek. Legfeljebb azt feltételezhetjük, hogy a

filiszteusok azt remélik, hogy ki tudják Dávidot csalogatni a városból egy nyílt terepen vívott

csatára, de a passzus nyelvezete ezt a következtetést sem támogatja.18 A versből csupán annyit

tudunk meg, hogy a filiszteusok azért vonulnak fel hogy Dávidot „me gkeressék”. Az itt

szereplő kifejezés, amit a könyv írója használ, a l ěbaqqēš . Ez a szó a bāqaš gyök

célhatározóval ellátott piél infinitivus constructus alakja. Az itt használt kifejezés valószínűleg

egy utalás arra az időkre, amikor Dávid Saul elől menekült és Júda pusztájában tartózkodott,

mint számkivetett.19

A versben azt olvassuk tovább, hogy amint Dávid meghallotta, hogy a filiszteusok

háborúra készülnek, lement az erődbe. Abból, a sorrendből, vagy szerkesztésből, ahogyan afejezetben a történetek egymás után következnek, azt feltételezhetjük, hogy ez az erőd nem

lehet más, mint a Sion-hegyen lévő erőd, amit az előzményekben foglalt el Dávid a

csapataival. De ez, amit olvasunk itt, hogy Dávid lement az erődbe, meghazudtolja ezt a

feltételezésünket, nem csupán azért, egy fajta irányú mozgást ír le, és mert Dávid már

15 H. W. Hertzberg: I and II Samuel. Philadelphia, Westminster Press. 1964. 273. o.

16 Anderson: 92. o.

17

McCarter: 158. o.18 McCarter: 157. o.

19 Uő. uo.


11/31

10

Jeruzsálemben a Sion-hegyen van –a szöveg jelen megállapodása szerint– , hanem azért is,

mert a Bibliában mindig és következetesen felmennek a Sion-hegyre, sosem pedig le.20

Sehonnan nem lehet Jeruzsálembe, a Sion-hegyére „lemenni”. De akkor micsoda ez az erőd,

és hol található? Dávid korai pályafutásáról szóló legrégebbi írásokban és a filiszteusok

Refáim völgyébe tör ténő betöréseinek más történeteiben, például az 1Krón 11,15-16

verseiben lévő kifejezés a měṣūdat ’ădullām, Dávid kővárára, Adullám erődjére vonatkozik.

Fel kell tételeznünk azt a lehetőséget, az Adullám nevet a kitörölték abból a félreértésből

fakadóan, hogy feltételezték, hogy mivel ez a történet Jeruzsálem elfoglalása után foglal

helyet, ezért nem lehet szó más erődről, csakis Jeruzsálemről.21 Ez az erőd, mármint Adullám

erődje Sefélában található körülbelül 26 kilométerre Jeruzsálemtől északnyugatra. Ez a

helység korábban Dávidnak a búvóhelye volt. De ebből nem következik az, hogy az életéért

menekült és menedéket keresett volna az ellensége elől, hanem inkább egy taktikai műveletről

van itt szó, mert ez volt az a hely, ahonnan az ellentámadásokat indította.22 Az izraeli katonai

hadműveletek leírásai is egy külső műveleti bázist sugallnak, ezért Adullámra, nem pedig

Jeruzsálemre kell gondolnunk ebben a részben úgy, mint Dávid főhadiszállása.23 Arról

azonban nem kapunk semmiféle tájékoztatást az írótól, hogy miért megy oda Dávid.

Lehetséges, hogy azért megy le Adullám erődjébe, mert amikor meghallja, hogy a filiszteusok

mozgósítják seregeiket, először egy Hebrón térségébe készülő ellenséges támadásra gondol,

és Adullámot egyfajta külső erődként kívánja használni.24 Habár ez csak egy feltételezés,

logikusnak tűnik, mivel erről a helyről, az elhelyezkedése miatt sokkal gyorsabban tud

reagálni a csatában történő eseményekre, hamarabb tud mozgósítani embereket, illetve

változtatni a taktikán, egyszóval könnyebben el tudja látni hadvezéri teendőit . Azokban az

időkben, amikor még Dávid számkivetett volt, az erőd minden további leírás nélkül Adullám

erődjére vonatkozott, és Dávid szintén ugyanezt „műveleti bázist” fogja használni a

filiszteusokkal való 2Sám 23,13-17- ben leírt újabb konfliktussal kapcsolatban, ami

valószínűleg e történet kontextusába tartozik.25 Nyugodtan feltételezhetjük tehát azt, hogyDávid mindkét, a 17-20 és a 22-25 versekben található csataleírás ban egyaránt, az Adullám

erődöt használta, hogy onnan irányítsa a támadásokat és hadműveleteket, hiszen ez a

megoldás tűnik logikusnak mind hadászati, mind geográfiai szempontból.

20 McCarter: 158. o.

21 Hertzberg: 273. o.

22 Anderson: 92. o.

23

McCarter: 153. o.24 Hertzberg: 273. o.



12/31

11

2Sám 5,18

18 ׃ ם י א פר קמ֥ ע שט ַ א םי ש לפ

18 És a filiszteusok bevonultak, és megszállták a Refáim völgyét.

Ennek a versnek a szövegéhez is, bár nem a kritikai apparátusban, de vannak olyan

megjegyzések , amik mellett nem mehetünk el figyelem nélkül. A BHS főszövegében a

filiszteusok megszállására, vagy szétterjeszkedésére, „szétszéledésére” használt héber

wayyinnāṭěšû szóra érdemes figyelni. Ez a szó nem egyeztethető össze azzal az elképzeléssel,

hogy a filiszteusok egy nyílt csatára, még kevésbé, egy város ostromára készülnének.26 Az

elbeszélésben tehát, amit az író használ, a megszállás, szétterjeszkedés egy olyan kifejezés,

ami inkább megfelel a katonai csoportok valamilyen célból történő szétszivárgásának, mint

például zsákmány gyűjtése, vagy, – mint ebben az esetben – egy bizonyos ellenség

megkeresése, mint egy csata előkészítésére vagy egy ostromra.27 A héber nṭš gyöknek nifal

igetörzsben csupán egyetlen egy másik fordul elő, méghozzá a Bír 15,9-ben. Itt azonban a

filiszteusok a céljaikat határozottan kifejtik: azért jöttek, hogy foglyul ejtsék Sámsont, úgy,

mint jelen helyzetben, azért jöttek „hogy megkeressék” Dávidot. Ez a gyök tehát katonai

kontextusban fosztogatni, zsákmányt rabolni értelmet kap, a hadiintézkedések egyik

különleges fajtáját ábrázolva ezzel ki.28 Meg kell említenünk viszont, hogy a LXX görög

szövege egy másik szóra utal a fordításában. Ebben a versben ezt a szót görögül kai

synepesan fordításban találhatjuk, ami úgy tűnik, hogy ez a görög fordítás, a héber wypšṭ w

szóra utal vissza, amit úgy lehet fordítani, hogy „rajtaütéseket csináltak, razziáztak”.29

Valószínűsíthető, hogy ez az alak egy olyan, a LXX és a Krónikás által is osztott tradícióban

keletkezett, amit a nun és pe közötti grafikai összetévesztés, illetve a sin és tet átültetése

eredményezett.30 Ezeket a rajtaütéseket úgy képzelhetjük el, mint ahogyan a honfoglaló

magyarok nyugati hadjáratait, a kalandozásokat. Ezeket a rajtaütéseket is ilyen

kalandozásszerű betöréseknek kell elképzelni, hogy a lakóhelyükről kitörve az ellenségesterületre kirajzottak, ott fosztogattak, zsákmányt szereztek, majd e hadjárat végén visszatértek

lakhelyükre. Ez az alak ilyen értelemben az 1Krón 14,9- ben található meg. Ez, a kr ónikás

által a Sámuel féle szövegben lévő szóval egyenértékű szó, a pāšaṭ pedig úgy tűnik, hogy

valószínűleg egy szinonimája lehet a Sámuel könyvében használt szónak. A fentiek alapján



28

Anderson: 92. o.29 McCarter: 151. o.

30 Uő. uo.


13/31

12

tehát, ahogy megvizsgáltuk alaposan a szó jelentését, láthatjuk, hogy ez a kifejezés inkább

egy kisebb fosztogató hadjáratra, egy zsákmányszerző „körútra” vonatkozik, amiért

felvonultak a filiszteusok, mint egy hatalmas, mindent elpusztító hadjáratra. És helyesen

gondolhatjuk az is, hogy ebben a zsákmányszerző katonai művelet ben pont maga Dávid a

zsákmány, hiszen őt jöttek megkeresni, hogy azután az izraeli Dávid alatt egyesült királyság

vezetőjét foglyul ejtve és likvidálva, a felbomlott régi rendet és a filiszteusok megtört

hatalmát visszaállítsák a térségben.

Így tehát, ilyen módon, és ilyen szándékokkal, hogy tudniillik megkeressék Dávidot és

foglyul ejtve visszaállítsák a régi rendet, jelentek meg a filiszteusok a Refáim völgyében.

Magának a terület nevének, a Refáimnak, mint szónak kérdéses az eredete. Kapcsolatba lehet

hozni halottakkal, de társadalmi vagy mitológiai csoportokkal is egyaránt.31 Ezt jól leírja

nekünk Nagy Antalné Kulcsár Erzsébet, amikor is a Jubileumi K ommentárban így fogalmaz:

„A Refáim "halotti szellem" -et vagy "halotti árny" -at is jelöl, de a völgy nevében az őslakók

emléke maradt fenn. A Refáimnak nevezett nép valóban élt (Gen 14,5). Ráfá leszármazottai

voltak. ugariti hivatalos írások is említik [...]. Igen nagy termetű emberek voltak (2Sám 21,16-

17).” 32 Talán erre utal a helység LXX- ben szereplő görög neve is. A görög szövegben itt a

koilada tōn titanōn szerepel. Ezt úgy lehet fordítani, hogy az „az Óriások völgye”. Ez a

szöveg tehát értelmezi, Refáim nevet és úgy fordítja le, nem hagyja meg a héber kifejezést.

Tudván, hogy ez a kifejezés Refá leszármazottait jelöli, akik itt éltek, és tudva, hogy igen

nagy termetük volt, értelmező fordítást ad, az Óriások völgyét.

Feljöttek tehát hazájukból a filiszteusok a part menti síkságon, feltételezhetően a

Sórek -völgy mentén és megtelepedtek ezen a síkságon, vagy alacsony fekvésű területen, amit

Refáimként ismernek, illetve ismerünk .33 Azért érdemes itt a feljöttek kifejezést használni,

mert a filiszteusok útvonalát tekintve először egészen messzire vonultak északnak, hogy aztán

leereszkedhessenek ebbe a völgybe. Ez a Refáim völgye egy igen termékeny völgy Júda és

Benjámin területének határán.34 Ez a terület azonos a ma el-Baka néven ismer t síksággal,amely Jeruzsálemtől délnyugatra terül el.35 Pontosan a völgynek ebből a fekvéséből adódóan

– hogy tudniillik pont közvetlenül Dávid és azon északi területek között fekszik, amelyek épp

a közelmúltban fogadták el az ő felségjogát– választották a filiszteusok a megszállás

31 Anderson: 92-93. o.

32 Nagy Antalné Kulcsár Erzsébet: Sámuel második könyvének magyarázata, in: Jubileumi kommentár.

Budapest, Kálvin Kiadó. 1998. 357. o. 33

McCarter: 153. o.34 Ez a terület híres gabonatermesztő vidék volt, ami az Ézs 17,5- ben is említésre kerül.

35 Derencsényi István: Refáim, in: Keresztyén bibliai lexikon II. Budapest, Kálvin Kiadó. 2004. 428. o.


14/31

13

helyeként ezt a területet, azzal a céllal, hogy éket verjenek Dávid két választókerülete közé.36

Ha tovább gondoljuk ezt hadászati szempontból, nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy azért

szállták meg ezt a területet, hogy mindennemű kapcsolattartási lehetőséget elvágjanak ,

amennyire csak lehet Júda és Izrael között, így gyengítve Dávid seregeit, és megakadályozva

azt, hogy segítséget kérhessen a harcokhoz, illetve, hogy a megmentésére tudjanak sietni, ha

elfogják.

2Sám 5,19

19 ה

הי רמא֙

ַ י י ם ְ תה ם י ֵש ל־ל ֶא ֙ה ֶלע ֶ ַה ר

אמ ל ֙ההי ַ ד

ל֙ ַאש ֙ד ־ל ֶא

׃ ֶ י םי ש לה־ת ֶא ןא ן תנ ־ י הלע

19

És megkérdezte Dávid Y HWH -t (mondván): „Fölvonuljak -e a filiszteusok ellen? Kezembeadod-e őket?” És mondta az Y HWH Dávidnak: „Vonulj fel, mert bizony kezedbe adom a

filiszteusokat.”

Ennek a versnek az esetében is, először vizsgáljuk meg a héber szöveget. A kritikai

apparátusban a versre vonatkozólag két megjegyzést is találhatunk. A mi szempontunkból,

magyarázati és tartalmi szempontból a második megjegyzés lényeges, ezért most ezzel,

fogunk foglalkozni. A kritikai apparátus ezen megjegyzése a tizenkilencedik vers héber

szövegének utolsó versére, a běyādekā-ra vonatkozik. Itt a יד

(kéz) hímnemű E/2 utóragot

kap, amit a

prepozícíóval együtt úgy tudunk lefordítani, hogy „kezedbe (adom)”. Az

apparátusban szereplő megjegyzés szerint azonban két kézirat a héber kéz szóhoz hímnemű

T/2 utóragot rendel. Ezt pedig a fentebb említett prepozícióval úgy tudjuk lefordítani, hogy

„kezeidbe (adom)”. Ehhez még azt fűzi még hozzá a megjegyzés, ezt a változatot, hogy

vessük össze ezt a LXX-ben és a Peshittában lévő változattal, illetve az 1Sám 16,2 versével,

ahol a kritikai apparátus szintén, megjegyzi, hogy ugyanehhez a szóhoz, a bĕyādekā-hoz,

számos kézirat a hímnemű T/2 utóragot rendeli hozzá. Láthatjuk tehát, hogy a variánsok nem

egyeznek meg abban, hogy k éz vagy kezek, eltérnek az egyes illetve többes szám

használatában, de nyugodtan kijelenhetjük, hogy ez nem jelent eltérő olvasatot, és magának a

versnek az értelmezéséhez sem ad semmilyen többletet, csupán formai, nem pedig jelentésbeli

eltérésekről van szó.

A következőkben azt olvasatjuk a királyról, hogy tudakozódott YHWH felől. Úgy néz

ki, hogy Dávid, egy jóslatot kér, mielőtt bármilyen intézkedéshez is kezdene a filiszteusok

36 McCarter: 158. o


15/31

14

ellen.37 Ez a jóslat abban volt segítség Dávidnak, hogy eldönthesse, védekező állásponton

marad, vagy inkább átvált támadó állásba.38 Ezt a jóslatot a 2Sám 2,1, az 1Sám 23,9-21, és

30,7-8- ban szereplő jóslatokkal együtt, egy pap, valószínűleg Ebjátár irányította egy

úgynevezett efóddal, egy olyan papi öltözékkel, ami magában foglalta az Urim és Tummim-

ot, amiket azért vetettek (úgy, mint a kockákat), hogy megkapják a választ a jós, vagy jósda

által feltett kérdésre.39 Az Urim és Tummim használata előtt kellett feltenni a kérdést. Mivel a

jóslás csak olyan kérdésekre tudott választ adni, ami két lehetséges alternatívát tartalmaz

(Urim és Tummim), ezért, a kérdéseket szigorúan csak eldöntendő „igen vagy nem” formában

lehetett feltenni. ebből adódóan, ezért Dávid esetünkben két ilyen kérdést tesz fel:

„Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen?”, „ Kezembe adod-e őket?”. Láthatjuk mi is, hogy ezek

eldöntendő kérdések. Vagy igennel, vagy nemmel lehet rájuk válaszolni. Különösebb más

válaszlehetőség nincs.

Most nézzük meg, hogy hogyan működik ez a jóslás, mit is kell értenünk az alatt

pontosan, ami itt történik. Ezt a jóslást, amit itt elvégeztek inkább lehet mondani sorsvetésnek .

Meg kell jegyeznünk , hogy ez a cselekmény az ősi ókori népeknek illetve a kánaáni pogány

népek körében is ismert, tudunk róla, hogy jelen volt. A sorsvetés használata tehát nem izraeli

jellegzetesség, hanem egy ókori keleti népeket jellemző cselekvés. Ezzel az istenek akaratát

akarták kitudakolni sokféle kérdésben, jelen esetben egy hadi vállalkozásban. Az

Ószövetségben több helyen is találkozunk a sorsvetéssel. A jelen esetben is megtalálható

kultuszi használaton kívül a sorsvetést igénybe vették még az igazságszolgáltatás ügyében,

tehát sorsvetéssel derítették ki az igazságot, ezzel derítették fel azt a bűnöst, aki miatt

szenvedett Izrael vereséget (Józs 7,16-26). De a peres ügyekben is használták , hogy ezzel

aztán a viszálykodásra okot adó esetet lezárhassák (Péld 18,18). Azonban ugyanezzel a

módszerrel választottak embereket a nép vezetés szempontjából jelentős pozíciókba. Erre a

legismertebb példa Saul királlyá választása az 1Sám 10,20-27- ben. Ez a szokás, a sorsvetés

azonban az Ószövetségben a legnagyobb és legfontosabb szerepét a honfoglalás elején kapta,amikor is Kánaán területét sorsvetéssel osztották fel Izrael törzsei között, illetve a léviták is ez

alapján kapták a városaikat. Az hogy a törzsek a sorsolás útján kapták a földjüket, azt jelenti

és azt az üzenetet hordozza, hogy ez a dolog nem az ő teljesítményükön és érdemükön múlott,

hanem Istentől kapták birtokul és osztályrészül.40 Az itt található helyzetben, Dávid egy nehéz

helyzetben fordul ilyen segítségért, egy olyan kérdésben, hogy indítson e háborút, avagy sem.


38

Hertzberg: 273. o.39 McCarter: 153-154. o.

40 Szalkay László: Sorsvetés, in: Keresztyén bibliai lexikon II. Budapest, Kálvin Kiadó. 2004. 493-494. o.


16/31

15

Erre a választ amint már említettem, a pap az Urim és Tummim segítségével adta meg a

választ. Ezt azonban, hogy mi lehetett ez az Urim és Tummim, nem tudjuk, csak

feltételezésink lehetnek róla. Magát a szót etimológiailag sem lehet meghatározni Néhány

feltételezés szerint az első szót, az Urim-ot a héber „fény”, „világosság” jelentésű אוׄר

szóval, a másodikat, a Tummim-ot pedig a héber „igazság” vagy „tökéletesség” jelentésű ם ת

szóval lehet kapcsolatba hozni. Mások viszont úgy értelmezik ezt a két szót, hogy míg az első

az „átkozni” héber gyökből (ררא), addig a másik a „hibátlannak lenni” héber gyökből

) ered, amely jelzi egy ember megbírálásának két lehetséges kimenetelét.41 E felvetésekתמם)

ellenére is, nem tudjuk biztosan, és csak homályos ismereteink van afelől, hogy honnan is

er edhet ennek az eszköznek a neve ugyanúgy, mint ahogy azt sem tudjuk meghatározni, hogy

maga a tárgy milyen volt, hogy nézett ki. Erre is csak találgatások vannak. Legtöbben úgy

gondolják, hogy ezek más-más színű és különböző jelekkel ellátott hasonló kövek vagy

esetleg botocskák voltak. Az egyetlen szöveges segítség, ami támogatást nyújt nekünk ezzel

kapcsolatban a Hós 4,12, ahol ezt olvashatjuk: „Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki

kijelentést. [...].” Ez alapján ez az eszköz botok, vagy esetleg nyilak lehettek. Valószínűleg

úgy használták őket, hogy egyik az „igen”-t a másik pedig a „nem”-et jelentette, hiszen,

ahogy korábban említettem, a kérdést úgy kellett feltenni YHWH-nak, hogy arra vagy ez, vagy

az legyen a válasz. Ennek az eszköznek, az Urim és Tummim-nak a helye valószínűleg, ha a

3Móz 8,8-at megfigyeljük , a főpap melltáskájában, a hósenben volt, az efód fölött. Bizonyos

az, hogy az ef ód az Urim és Tummimmal összefüggött, és az is lehetséges, hogy YHWH csak

az Urim és Tummim által adott választ a jövendőre nézve, miután az efód által feltették neki a

kérdést.42 Használatának módjáról és mikéntjéről azonban pontos és részletes forrás híján

csak következtetni tudunk, így YHWH akarata kifürkészésének ezen módszere sajnos a

régmúlt homályába vész.

Ilyen módszerrel kérdezte tehát meg Dávid YHWH-t, hogy felvonuljon-e a filiszteusok

ellen, és kezébe adja-e. Amikor Dávid megkérdezi, hogy felvonuljon-e ellenük, valószínűleg

úgy értelmezhető, hogy azt a kérdést teszi fel: „megtámadjam őket?”. Néhány kommentáríró

szerint ez a kérdés a taktikára vonatkozik, amit úgy kell értenünk, hogy: „Megtámadhatom

őket szemből?”. E valójában egy eléggé csábító értelmezés a 23. vers kontextusában, ahol

41

Robert Kugler: Urim and Thummim, in: The New Interpreter's Dictionary of the Bible Vol.5. Nashville,Abingdon Press. 2009. 419.-421. o.42

Herbert Haag: Bibliai Lexikon. Budapest, Szent István Kiadó. 1989. 1879-1880. o.


17/31

16

ugyanerre a kérdésre YHWH azt a feleletet adja, hogy megkerülve támadja meg őket.43 De ha

az ālâ ige katonai kontextusban való használatát megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy ez a támadás

egy általános kifejezése, és nem kell kifejezetten egy frontális támadásra utalnia.44

Megfigyelhetjük, hogy amikor YHWH a második kérésre pozitív választ ad, hogy

tudniillik a filiszteusokat a kezébe adja Dávidnak, a szövegíró itt a ntn gyök infinitivus

absolutus alakját használja. Ez az alak a hangsúlyozást szolgálja, a mondanivaló

megerősítését. Az itt található szófordulatot szó szerint valahogy úgy fordíthatjuk, hogy

"adván adom a filiszteusokat a kezedbe...". Magyarosan ezt úgy lehet fordítani, hogy

"bizony(osan) kezedbe adom a filiszteusokat.." . Ez a szóhasználat tehát egy nyomatékosítás,

ami arra szolgál, hogy YHWH ígéretét erősíti, hogy bizony úgy lesz, ahogyan azt ő mondja.

Így történik tehát, hogy Dávid felteszi a kérdést egy katonai művelettel kapcsolatban

YHWH-nak, valószínűleg az Urim és Tummim-on keresztül. És Dávid mind a két kérdésre

igenlő választ kap, mikor YHWH azt mondja neki, hogy vonuljon fel a filiszteusok ellen, mert

bizony kezébe adja őket. És ez a válasz, még ha ki nem mondottan is, kontrasztban ál Saullal,

akinek két esetben sem válaszolt YHWH, amikor ugyanilyen módon kérdezett felőle.45 És ez

szándékozik igazolni azt is, mint már írtam feljebb, hogy Dávid azért sikeres mind a

magánéletben, mind hadvezetés terén, mert cselekedeteit az Úr akarata szerint végzi el.

2Sám 5,20

20 מ ץ ֶ ֣ ֶפ י ַפל י ַבי

ת־א ֶא הָהְ י ץ ֙ ַר רמא

ַ ֒ד ם֣ש םַ֣ םי צ ר־ל ַע ב ד ֥ ד א

םב י

׃ ם י צ ר לע א הה ם ֥ק ה־ם ש א ר ק ן ־ל ַע

20 Bevonult Dávid Baal - Perácímba, megverte ők et ott Dávid és ezt mondta: „Áttört Y HWH

ellenségeimen előttem, mint az özönvíz”. E zért nevezik azt a helyet Baal - Perácímnak.

Először itt is a vers héber szövegéhez tartozó megjegyzéseket vizsgáljuk meg.

Láthatjuk, hogy a kritikai apparátus e vershez több megjegyzést is hozzáfűz. Az első és a miszempontunkból legfontosabb megjegyzés, amit vizsgálni is fogunk, ahhoz a versrészhez

teszi, ahol a MT ezt írja: wybʼ dwd bbʻl prṣ ym, amit úgy lehet fordítani, hogy „bevonult Dávid

Baal- Perácímba”. A kritikai megjegyzés szerint azonban az LXX görög szövege az ek tōn

epanō diakopōn fordítást használja. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a fordítás egy, a

BHS- ben találhatótól eltérő mássalhangzós szövegű forrást használt fel. Ez az eltérő

szövegvariáns valószínűleg a wybʼ dwd mmʻ l (l)pr ṣ ym. Ezt a változatot úgy fordíthatjuk, hogy

43

McCarter: 154. o.44 Uő. uo.

45 Anderson: 93. o.


18/31

17

„bevonult Dávid az (arcvonalon való) áttöréseken keresztül”. Ez azonban jobban megfelel

egy város ostromának, mint egy fedetlen terepen való csatának.46 Erre utal McCarter is a

kommentárjában. Azt írja: "egy nyílt csatában való frontális támadás a nagyobb filiszteus

erőkkel szemben vakmerőség lett volna, ha nem öngyilkosság. Az igazság az, hogy a

huszadik vers is egy ilyen területileg korlátozott bevetést sugall. Dávid Baal-Perácím ban

győzött, ahol felülkerekedhetett néhány, de nem az összes „Refáim völgyét megszállt”

filiszteuson.47 Láthatjuk tehát, hogy a két eltérő szövegváltozat két eltérő jelentést ad. Míg az

első, a BHS alapszövegéből azt tudjuk meg előre már az írótól, hogy hova vonul be Dávid az

embereivel, előre megnevezve a helyszínt, addig a másik szövegből azt tudjuk meg, hogy

Dávid az arcvonalon áttört réseken jutott be és ott verte meg a filiszteusokat, de valószínűleg

csak egy harcállást, vagy egy tábort, nem a teljes sereget. Valószínűleg tehát itt egyfajta

villámháborúra „blitzkrieg ”-re kell gondolnunk. És feltételezhetjük azt is, hogy ez a régebbi,

hitelesebb szövegváltozat.

Most térjünk ki a helyre, Baal-Perácímra. Maga a hely egy ismeretlen helyiség a

R efáim völgye mellett. Valószínűleg egy szentély a Perácím hegynél, vagy éppenséggel

magán a hegyen, amire ez Ézs 28,21- ben találunk utalást. Mivel Dávid Adullám erődjéből

észak felé vonul, ezért a Refáim völgy nyugati vagy déli határán kellett, hogy sor kerüljön a

filiszteusokkal való találkozásra.48 A csatára valószínűleg Jeruzsálem és Betlehem között Illés

jelenlegi kolostoránál kerülhetett sor.49 A pontos hely azonban nem ismert, és hely pontos

meghatározásának javaslatával előálló újkori javaslatok közül egy sem lett általánosan

elfogadott.

Magának a helység nevének a jelentése „Perácím Ura” vagy „Áttörések Ura”.

Létezik olyan feltételezés, hogy maga a név egy olyan helyi istenség neve lehetett, amit, vagy

akit ezen a területen tiszteltek és később YHWH nevévé vált.50 A név jelentése nem teljesen

világos. Mint már fentebb utaltam rá, míg egyes fordítások, mint például a NEB „Áttörések

Ura”-nak fordítja, addig más fordítás, a NABmg „S zétszórás Ura” fordítást adja. A névetimológiája feltételezhetően egy olyan árvíz képéhez kapcsolódik, mai maga előtt mindent

elsöpör, vagy egy hatalmas felhőszakadás képéhez. Ehhez hasonlóan, söpörte el YHWH is a

filiszteusokat, és ezért hívták a helyet Baal-Perácímnak, ami így jelenthet, a „Elsöprő árvíz



48

Uő. uo.49 Hertzberg: 274. o.

50 Anderson: 93. o.


19/31

18

Ura”, vagy „az Elsöprő Ú r ” jelentést is. Ha élünk a feltételezéssel, hogy a név idősebb, mint

maga a csata, akkor azt valószínűleg a későbbi történések fényében újra lett értelmezve.51

A helységnév elnevezéséről szóló leírás valószínűleg egy másodlagos késői szöveg, a

Baal-Perácím szentély nevét használja ki, helyesen „Perácím Ura”, arra az istenségre

vonatkozóan, – aki egyébként YHWH helyi megtestesülése is lehetett– akit a szentélyben

imádtak és akinek Perácim hegyét tartották számon, mint birtokát. Ez a szójáték a pāraṣ,

„áttörni, zúdulni” jelentéssel bíró igén és a pere ṣ, „kitörés” jelentést hordozó főnéven

alapszik. Így Dávidot úgy festi le, mint aki azt mondja: „Y HWH áttört (pāraṣ) ellenségeimen

előttem, mint a víznek kitörése (pereṣ )!” és nevezik a helyet baʻal pěrāṣîm-nak, kitörések

urának .52 Ezt az áttörést egy olyan jelenséghez hasonlítja, amit heves esőzések után lehet látni

a dombvidékeken. A lezúduló víz végigsöpör és magával sodor bármilyen akadályt, ami az

útjába kerül, legyen az földgát, sövények, falak vagy akár egy homokra épített ház. 53 Ez a

játékos etiológia tehát egyértelműen egy gyorsan zúduló vízfolyam vagy áradás által egy

falon vagy kerítésen áttört résre vonatkozik. Dávid, ugyan más szavakkal, de azt mondja

implicit módon, hogy azáltal, hogy YHWH biztosította ezen a konkrét helyen a győzelmet, egy

rést nyitott a filiszteusok ellenállási falába.54

Ezt az eseményt pedig –hogy Dávid és serege legyőzte a Refáim völgyi filiszteusokat,

ezáltal létrehozva egy rést a védelemben– úgy képzelhetjük el az előzőek fényében, hogy

lerohanva a Perácim hegyről meglepték a völgyben tartózkodó ellenséget és kisöpörték őket

onnan, mint egy tomboló árvíz.55 És ez is azt bizonyítja, hogy valószínűleg ez nem egy olyan

nyílt terepen vívott csata volt, ahol az egész sereget leverte Dávid az embereivel, hanem

inkább egy kis helyre korlátozott hadművelet, ahol a filiszteusok egy erődjét, vagy

támaszpontját győzték le illetve semmisítették meg. Azzal, hogy a helyet Baal-Perácimnak, az

"Áttörések Ura"-nak nevezik el, így YHWH-nak tulajdonítva a győzelmet, Dávid és az író

YHWH összecsapásban való elsődleges szerepére kíván rámutatni. Az ezen a helyen aratott

győzelem, illetve győzelmek azonban annyira jelentősnek győzelmeknek számíthattak, ésannyira mélyen rögzültek, hogy emlékezete még Ézsaiás idejében is elevenen él (Ézs 28,21).

51 Anderson: 93. o.


53

Hertzberg: 274. o.54 McCarter: 154. o.

55 Anderson: 93. o.


20/31

19

2Sám 5, 21

21 ו׃ י שנא ַ ד ם ֥ ַ ם ֶהי צע־ת ֶא םש־ב ְזע

21 És otthagyták bálványaikat és összeszedték azokat Dávid és az ő emberei.

Vizsgáljuk meg először itt is, hogy milyen információkkal szolgál számunka a kritikai

a pparátus ezzel a verssel kapcsolatban. Itt arról találhatunk feljegyzést, hogy míg a MT-ben

lévő ʼt ʻṣdbyhm mássalhangzós szöveg található, ami bálványokat jelent addig az LXX görög

szövege illetve a Vulgata is egy másik szövegváltozatra utalnak vissza. Az LXX-ben ezen a

helyen tous theous autōn szöveg olvasható a Vulgata latin szövegében pedig a deos suos

kifejezés található. Mind a kettőt úgy fordíthatjuk, hogy „az isteneiket ”. Ezek egy másik, ʼ t

ʻ lhyhm kifejezést tartalmazó szövegváltozatra épülnek, amire a krónikás is támaszkodik az

1Krón 14,12-ben. Ennek szövegvariáns értelmezése és exegetikai jelentősége a későbbiekben

kerül előtérbe, így ezért ezt a magyarázatban és értelmezésben fogom bővebben kifejteni.

Ebben a versben arról olvashatunk, ahogy a vereség után a filiszteusok a bálványaikat

otthagyták. Ezekről teljes mértékben nem tudjuk, hogy miféle tárgyak lehettek. Lehetséges,

hogy csapatzászlók voltak istenképekkel, vagy csak istenképek. Néhány bibliafordítás, mint

például a KJV ezt a fordítási lehetőséget támogatja. Ott azt olvashatjuk, hogy a filiszteusok

otthagyták a képeiket. Ha pontosan nem is tudjuk meghatározni e bálványok vagy képek

mibenlétét, azt biztosra vehetjük, hogy valamilyen kultikus eszközökről van szó. Ezeket a

tárgyakat azonban azért hozták magukkal a filiszteusok, hogy biztosítsák az isteni segítséget

és ezzel magát a győzelmet is. Ez megszokott volt abban az időben, hiszen a 2Krón 25,14 is

arról tanúskodik, hogy a csatában ott voltak ez edómiak istenszobrai, illetve maga Izráel is

magával vitte a Szövetség Ládáját a filiszteusok elleni csatába az 1Sám 4,3 tanúsága szerint.

Mivel az ókorban az ilyen háború, maguknak az isteneknek a háborúját is jelentette,

ezért az, ahogyan a filiszteusok otthagyták a bálványaikat, nemcsak a megfutamodásukkal

vele járó zavart mutatja, hanem az igaz Isten felsőbbségét is, aki megígérte előre a győzelmet,és maga vitte végbe ezt az áttörést.56 Dávid és serege ezeket az elhagyatottan földön fekvő

bálványokat elviszi. Ez megszokott volt abban az időben a győztes seregtől, hogy ez ellenség

"isteneit" elviszik, jelezve a saját istenük segítségének a feljebbvalóságát. 57A filiszteusok is

ugyanezen szellemiségben jártak el, amikor a Szövetség Ládáját vitték magukkal az 1Sám

4,1-11- ben szereplő győztes csata után.

56 Hertzberg: 274. o.



21/31

20

Ugyanez az eljárás történik most is. Dávid az embereivel összeszedi és elviszi a

bálványokat, a „legyőzött isteneket”. Azt, hogy mi lesz a sorsuk, ebből a szövegből nem

tudjuk meg. Ha az 1Sám 5,2-vel hozzuk párhuzamba, akkor valószínűleg, ezeket a szobrokat

hadizsákmányként állították ki a saját szentélyben így jelképezve alárendeltségüket az Igaz

Istennel, YHWH-val szemben. De ha megnézzük ennek a csataleírásnak az 1Krón14,12-ben

lévő párhuzamát, ott a szövegben más a sorsa ezeknek az isteneknek. Ott ez áll: wyʼmr dwyd

wyśrpw bʼš ami úgy fordítható: és mondta Dávid: „égessétek el azokat tűzben!”. Itt Dávid

utasítást ad az embereinek, hogy égessék el, vessék tűzre az ellenségnek a bálványait. Ezt

bizonyíthatóan az 5Móz 7,5.25- ben található deuteronomiumi törvénynek megfelelően tette.

Feltételezhető egyébként, hogy ez egy későbbi megváltoztatása a szövegnek, hogy így

elkerülhető legyen bármilyen félreértés, vagy, olyan rossz szándék tulajdonítása Dávidnak

azért, mert összeszedi az istenszobrokat és valószínűleg a szentélybe rakja, mint amire példát

a 2Krón 25,15- ben találunk .58

A versben nem más jelenik meg előttünk, mint a „szent háború” motívuma.59 A vers

nyilvánvalóan az 1Sám4- ben leírt áféki csata fordítottja és ellenpárja, ahol a Szövetség Ládája

került filiszteus kézbe, most pedig egyfajta „revánsként” az izráeliek kezébe kerülnek a

kultikus tárgyak. A győzelem YHWH győzelme, az istenszobrokat otthagyják a filiszteusok a

csatatéren, a győztes csapat, Dávid csapata pedig begyűjti. Ez azt is jelentette, hogy YHWH

győzött a filiszteusok istenei felett. Ezzel a leírással azonban, a szerző a filiszteus bálványok

feleslegességét is sugallni szeretné. Azok az eszközök, amik arra voltak hivatottak, hogy

megvédjék őket, elhagyva és védtelenül feküdnek. Így a szövegnek egyébként cinikus

hangvétele is van, amit az Ószövetség írói gyakran alkalmaznak az idegen istenekkel

szemben. A tanúság pedig az, hogy bálványok nem képesek megmenteni az embereket,

egyedül YHWH az, aki meg tudja menteni az Ő népét.60

2Sám 5,22

22 ׃ ם י א פר קמ֥ ע שט ַ תלע ַל םי ש ל ד ע פ ֥ ס

22 Aztán ismét fölvonultak a filiszteusok, hogy ellepjék a Refáim völgyét.

A vers szövegét érintőlegesen a BHS kritikai apparátusa nem szolgál megjegyzéssel.

Azonban ezt a verset is ugyanúgy érinti a krónikás által eltérő szóhasználat. Ugyanis amíg itt

58 Anderson: 93. o.

59

Gnana Robinson: Let us be like nations: A commentary on the Books of 1 and 2 Samuel. Grand Rapids,Eerdmans. 1993. 178. o.60

Uő. uo.


22/31

21

a MT- ben ugyanúgy wynṭšw „szétterjeszkedtek”, „szétszéledtek” kifejezést használja, addig a

vers 1Krón 14,13- ban szereplő párhuzama a wypšṭ w „rajtaütöttek”, „razziáztak” szót ad ja

meg. Ezt erősíti meg az LXX szövege is, ugyanis ebben, a 22. versben a kai synepesan

kifejezést használja, mint ahogyan azt szintén teszi a 18. versben, utalva egy olyan –

esetlegesen régebbi szövegváltozatra–, ahol még a wypšṭ w mássalhangzós szöveg szerepelt.

Valószínűleg tehát ebben a helyzetben is arról a taktikai műveletről lehetett szó, amit a 18.

versben kifejtettem, err ől az úgynevezett „kalandozásról” illetve „rajtaütésről”.

Ez a vers szövegileg és tartalmilag ugyanolyan felvezetése a második csatáról való

beszámolónak, mint ami a 18. versben található. Ez az ilyen fajta jelentések hagyományos

jellegéből fakad, magyarul a hasonlóság illetve egyezés oka, hogy feltételezhetőleg ez egy

bevett, megrögzült formája az ilyen fajta híradásoknak.

2Sám 5,23

23 ׃ ם י א כ ל ֥ מ ם ֶה ל תא ֥ב ם ֵה י ֲחַ֣א ־ ל ֶא ֙ב ס ה ה לעת אל רמא ַ ה ֵה י ַ ֙ד לאש

23 M egkérdezte Dávid Y HWH -t, és mondta (Y HWH ):"ne szemből támadj rájuk, kerülj mögéjük és

vonulj ellenük a balzsamfák felől."

A szöveggel kapcsolatban érdemes néhány észrevételt tennünk , ugyanis a kritikai

apparátusban ismét megjegyzéseket találunk a vershez. Az első megjegyzés a szövegben lévő

lōʼ ta‘ aleh tiltáshoz tartozik. Ehhez a szövegrészlethez, azt fűzi hozzá, hogy az LXX szövege

a „ne menj fel” felszólítást kiegészíti az eis synastēsin autōn kifejezéssel, amit úgy

fordíthatunk, „hogy találkozz velük”, vagy „hogy megütközz velük”. Azonban a vers

szövegével kapcsolatban nem csak ezt kell megvizsgálnunk. Fontos kitérnünk a verssel

kapcsolatban, a YHWH válaszában található lō taʼaleh tiltásra. Az első dolog, ami feltűnhet,

hogy nem a szabályos, igei mondatokat tagadó szót az ʼ al -t hanem a lōʼ tagadószót használja.

Ez azért lehetséges, mert itt egy apodiktikus tiltással van dolgunk. A lōʼ tagadószó által ez egy

erőteljes tiltássá válik amivel YHWH mondanivalóját úgy kell értenünk: „ semmilyen

körülmények között se szemből támadj rájuk” Ez tehát az egyik megjegyezés ezzel a

szövegrészlettel kapcsolatban. A másik megjegyzés magát a kifejezést érinti. Habár maga az

עלה igegyök „felmenni” jelentéssel bír –mint például Jeruzsálem esetében– , és habár a

külföldi fordítások is felmenni értelemben fordítják, mégis itt szemből támadásnak érdemes

fordítanunk, hiszen ahogy már a dolgozatomban korábban kifejtettem, katonai értelemben,

háborús szövegkörnyezetben ez a gyök a frontális támadást kifejezésére használatos.


23/31

22

A szövegben azonban egy másik szóhoz is megjegyzéseket kell, hogy fűzzünk. Ez

pedig a MT- ben lévő ב ס ה kifejezés. Ez egy okhatározós hifíl alak, amit úgy lehetne fordítani,

hogy „vezesd körbe (embereidet )!”. Budde ezt a szót egy ennek megfelelően katonai

kifejezésnek tekinti, ami igazából körbekerítést jelent.61

Így feltételezhetően egykörbekerítésről van itt szó. A LXX görög szövegében ezen a helyen az apostrefou felszólító

szó található amit „fordulj el !”-ként lehet fordítani. Ez a szó valószínűsíthetően a gyökסבב

qal imperativus E/2 alakjára ב) ס) utal vissza, ami „menj körbe!” jelentéssel bír.62 A הסב

elején található pedig feltételezhetően egyה másoló által elkövetett elírás eredménye.63

Összegezve tehát, az itt szereplő parancs valószínűleg egy olyan katonai hadműveletre

vonatkozik, ahol a támadás a meglepetés erejével történik nem frontálisan, hanem

körbekerítve, hátulról támadnak az ellenségre.

Dávidnak YHWH azt tanácsolja tehát, hogy a balzsamfák felől támadjon. Hogy mik is

pontosan ezek a balzsamfák azt nem tudjuk. A בכאים kifejezés nyilvánvalóan egy

facsoportra utal. A botanikai meghatározás eléggé kétséges, és a fordítások is jelentősen

eltérnek ennek a növénynek vagy növényeknek a tekinteté ben.64 Targum egyszerűen „fáknak”

fordítja (ʼylnyʼ ), viszont az 1Krón 14,14 görög fordítása az LXX-ben már tōn apiōn, azaz

„körtefa”-nak fordítja, valószínűleg a rabbinikus héberben lévő bě k ā y, egy körtefajtát jelentő

szó fényében.65 A NEB fordítása „rezgő nyárfák”-nak, a NAB „masztix fák”-nak, a RSV, JB

és NIV „balzsamfák”-nak, a KJV pedig „eperfák”-nak fordítja.66 Látható tehát, hogy széles a

skála e növény meghatározásával kapcsolatban. A bizonyítékok azonban egyik konkrét

javaslatot sem képesek alátámasztani, és úgy tűnik, hogy az óvatos kortárs megítélés nem

támogatja jobban a konkrét javaslatokat, mint Baka-bokrokat vagy ahhoz hasonlók at. 67 Erről

a növényről Stolz beszél, és a -, „sírni” jelentésű igével hozza kapcsolatba. A Zsolt 84,7בכה

ben szó van a Siralom (Báká)-völgyérőlעמק הבכ

) ) Jeruzsálem környékén, ami egy száraz,kopár vidék, és Tidwell ezt a helyet javasolta, mint lehetséges helyszíne a második csatának.

Ez lehetséges, de a kapcsolódó pont a fák és a Báká-völgy között csupán látszólagos. Azt is

61 Anderson: 90. o.

62 Uő. uo.

63 Uő. uo.

64 Anderson: 94. o.

65

McCarter: 155. o.66 Anderson: 94. o.



24/31

23

figyelme kell vennünk, hogy lehetséges az Refáim völgye ( רפאיעמק ) és a Balzsamfák(?)-

völgye (םיאכב מע ) között.68

Az sem világos azonban, hogy a běkāʼ im fákra vagy növényekre utal-e. Másfelől

azonban úgy tűnik, hogy az LXX- ben szereplő (tou klauthmōnos), amit Josephus is követ

( Ant. 7.76-77), és a Peshitta (bwkym) a bk(ʼ)ym szót a Bír 2,1- ben szereplő bôkîm (Bókím)

helységnév fényében értelmezi. 69 Bármi legyen is az érdeme egy ilyen azonosításnak, mégis

úgy tűnik, hogy a bĕkāʼ im a jelen szakaszban, amely határozott névelő nélkül áll,

helységnévnek van szánva.70 Összehasonlíthatjuk a már említett ‘emeq habbākā-val, azaz

„Báká-völgyével”. Mások viszont az arab bakaʼa-ra hivatkoznak, ami „kevés vizet vagy tejet ”

jelent. Valószínűleg az erre a helyre, vagy egy ugyanilyen nevű másik helyre való jelenlegi

hivatkozás, bĕkāʼ im egy „helybéli kiterje szkedés” többes száma. Azonban semmilyen céltnem szolgálna ha Bachaim pontos helyét azonosítani próbálnánk. Igazából a jelenleg

rendelkezésünkre álló adatok alapján nem tudjuk sem azonosítani, és sem igazolni, hogy

egyáltalán tényleg egy helyről, területről, vagy városról van-e szó, vagy csupán növényekről,

illtetve növénytársulásról. Ezért a szöveg fordításában a hagyományos értelmezési módnál

maradtam, és a balzsamfa megoldást választottam e szövegrészlet tekintetében, mivel a

passzus fő gondolatának és mondanivalójának értelmezésében nincs meghatározó jelentősége.

Dávid támadása a 17-21 versekben a Refáim síkságtól délre vagy nyugatra történt. Itt aszövegben azt olvassuk , hogy YHWH azt mondja neki, hogy kerülje meg a filiszteusokat,

amiből arra következtethetünk, hogy az összecsapásra valahol északon kerülhetett sor. Ha

elfogadjuk a nézetet, hogy itt egy pontos helyre illetve településre van utalás, nem pedig

csupán növényzetről van szó, akkor a konklúzió az, hogy Bachaim egy város –az aserák

jelenléte valamilyen szentélyre utalhat –, vagy egy régió volt északra vagy északnyugatra a

Refáim alföld szélén.71 Függetlenül ettől, ha mégis csak egy erdőtársulásról van szó, nem

pedig egy településről, akkor is a YHWH által parancsolt taktikai művelet, illetve Dávid

csapatainak a mozgása is, hogy megkerülik őket és hátulról támadnak, egy északon,

északnyugaton bekövetkező ütközetet sugall. Mindent összevetve tehát az ütközet

valószínűsíthetően Jeruzsálemtől északra, északnyugatra következett be. Ezt támasztja alá

Geba (Gibeón) 25. versben lévő későbbi említése is, ami egy Jeruzsálemtől északra fekvő

város.

68 Anderson: 94. o.

69




25/31

24

Itt ebben a versben arról olvashatunk tehát, hogy Dávid még egyszer egyeztet YHWH-

val, de a feltett kérdéseket jelen esetben nem tudósítja a szöveg. Lehetséges, hogy különböző

eszközöket használtak , hogy YHWH útmutatását kiderítsék, nem csak az Urim és Tummimot.

Erre utalhat az is, hogy a YHWH, különösen a válasz a 24. versben lévő folytatásában, nem

egy eldöntendő kérdésre adja meg a feleletet. De feltételezhető az is, hogy a narrátor itt egy

sor eldöntendő kérdésre adott választ fűzött egybe, sőt feltételeznünk kell azt is, hogy Dávid

jóspapjának volt némi mozgástere a sorsvetés ítéletének értelmezésében.72 Az isteni utasítások

teljesen másképpen alakulnak. A jóslat nemleges választ ad, hogy ne támadjon rögtön. Új

helyzetet kell felvennie és YHWH utasításait kell követnie. A harc taktikai részletei

bizonytalanok maradnak, de valószínű, hogy Dávidnak az a tanácsot adták, hogy ne egy

frontális támadást hajtson végre, hanem támadjon a filiszteusokra hátulról a balzsam fák

irányából.73 Másik magyarázati lehetőség, amit már fentebb kifejtettem, hogy ez a megkerülés

inkább egy körbekerítést jelent, és így körbezárva a meglepetés erejével megtámadva le

tudják őket rohanni. Vagy az egyik volt a taktika, vagy a másik, ez a lépés megengedte

Dávidnak , hogy meglepje az ellenséges erőket, ami fölényesebb volt Dávidénál.74

2Sám 5,24

24 י היעמ שת הל י ֵפל ֙הה ְי א

צי ז א י ֣ ץ רח ז ֣א םי א כה י ֥שא ר הד עצ ל ָק־ ת ֶא

׃ ם י ש לפ הֲ֥חמ

24” Legyen, hogy amint hallod masírozás zaját a balzsamfák tetejében, akkor törj rá, mert

akkor megy Y HWH előttetek, hogy megverje a filiszteusok táborát.”

A passzusnak ennél a versénél is, ahogyan eddig is tettük, először a szövegkritikai

megállapításokkal kezdjük. A kritikai apparátus ban egy olyan fontos megjegyzést találhatunk,

amivel eddig még nem találkoztunk a vizsgált passzus során. Azt közli velünk, hogy a vers

második szavát aבשמעך

-t, aminek jelentése „hallásodban”, másként kell olvasnunk. Itt az

úgynevezett qěrē -vel van dolgunk. A kritikai apparátus, illetve az oldalszéli masszoréta

megjegyzés is arra figyelmeztet, hogy a fentebb leírt alakot inkább -nak kellכשמעך

olvasnunk mivel sok kézirat ezt a mássalhangzós alakot, tartalmazza. Itt bizonyíthatóan egy

szövegromlás történt a ב és a כ héber betűk összetévesztéséből fakadó elírás miatt.

Valószínűsíthető, hogy ez a régebbi, eredeti szöveg, mivel a szövegkörnyezetbe nem illik a

72

McCarter: 155. o.73 Anderson: 94. o.

74 Uő. uo.


26/31

25

„hallásodban” kifejezés. Jobban megfelel a qěrē szó, amit úgy lehet fordítani „ahogyan

hallod ”, „amint hallod”. Ez a változat, a verskezdő szó, illetve a vers további szövegének

fényében értelmezésileg és mondattanilag is jobban illeszkedik.

Mivel említésre került a vers kezdőszava, akkor érdemes most ezt megvizsgálnunk. Ez

a szó a , aויהי היה „lenni”, „létrejönni” ige qal imperfectum E/3 hímnemű alakja. Itt

jussivus, azaz felszólító módban kell értelmezni ezt az alakot. A jussivus alkalmazása egy

engedékeny parancs kifejezésére szolgál.75 A fordításban ezért ennek megfelelően „Legyen!”-

nek fordítottam.

A szöveg értelmezésének szempontjából nincs jelentősége, de érdekességként érdemes

megfigyelnünk, hogy amíg a MT mḥnh kifejezést hazsnál, addig az LXX görög fordításásban

lévő kifejezés, a tō polemō a héber ml ḥmh „háború” szóváltozatot tükrözi. Így ennek fordítása

így hangzik: „…hogy csapást mérjen a filiszteus háborúban.” A két szót gyakran

összekeverték.76 Valószínűleg ebből adódóan egy fordítási hiba történt az LXX-ben, és

eredetileg is tábor, nem pedig háború szerepelt itt. A tábor kifejezés ugyanis jobban

illeszkedik a vers mondanivalójába és az egész kontextusba (ahol nem egy hadjáratról van

szó, hanem –jelentős emberhátrányban lévén– villámháborúk sorozatáról, ahol katonai

támaszpontokat semmisítettek meg), mint a háború kifejezés.

Arról olvashatunk ebben a versben, hogy a jele annak, hogy maga YHWH vezeti a

győzelemre Dávidot és seregét, az Ő lépései, egy masírozó hang lesz a fák tetejében, ami a

levelek szél által keltett susogó hangjához hasonlíthatott. De lehetséges, hogy itt magára a

szélre kell gondolnunk , ami a fák tetejében hallatszik . Ugyanis MT a h ṣ‘ dh „masírozás”

kifejezést használja. Azonban a LXXLMN szövege ennél a résznél a tou synseismou

„felfordulás” kifejezést használja, ami valószínűleg a héber hs‘rh, „szél” jelentésű szóra utal

vissza. Az az 1Krón 14,14 LXX- ben lévő görög változata is ugyanezt az olvasatot alkalmazza

a tou sysseismou használatával, és nyilvánvalóan Josephus szövege is ezt használta ( Ant.

7.76), amikor azt írja, hogy Dávidnak várnia kellett, amíg a liget megrezdül ( saleuesthai).77

Azonban nehéz a döntés a két lehetőség között, hiszen mind a kettő jó, egyedi olvasat, ami a

kontextusnak is megfelel. A vita tárgyát a masírozás képezi „..Y HWH előttetek megy..”. A szél

egy hagyományos közege a teofániának.78 Egyesek ezt a szót ezért szélnek fordítják, mint az

isteni megjelenés tapasztalható alakjának . Mivel azonban a kontextushoz és a tartalomhoz is

75 Anderson: 90. o.

76


78 Uő. uo.


27/31

26

illeszkedik a masírozás szó is, ezért a fordításomban, ez itt lévő h ṣ‘dh szót ennek fordítottam,

mint YHWH és a serege (Seregek Istene) jelenlétének, és lépteinek hangutánzó szava.

Abban sem értenek azonban egyet a kommentárírók, hogy valójában ez a masírozás,

vagy szél hol is volt hallható. A MT br’sy „tetejében” kif ejezést használja. Így tehát a

„masírozás zaja” a balzsamfák (Bak a-fák) tete jében hallatszik. De valószínűleg ez a b’šry

vagy a m’šry – amit az OLMS de silvis fordítása is tükröz– , elírásából keletkezett.79 Így egyes

kommentárírók egyetértenek az LXX b’šry/m’šry értelmezésével, miszerint a masírozás, vagy

ez esetben a szél, a (szent) ligetek , azaz az úgynevezett aserák felől hallatszódik.

Micsodák is azonban ezek az aserák? Ennek megmagyarázáshoz McCarter, ehhez a

szóhoz tartozó részletes elemzését és magyarázatát emelem át most magyar nyelvre. „Az

asera (’ăšērâ) egy fából készült kultusztárgy, egy kegyhely vagy egy szentély része. Az nem

tisztázott, hogy az asera egy fa, vagy egy oszlop volt-e, valószínűleg, egyik a kettő közül. Az

aserák at (’ăšērîm vagy ’ăšērōt ) a deuteronomiumi törvény (pl. 5Móz 16,21) szigorúan tiltotta,

és –valószínűleg részben ennek a tiltásnak köszönhetően– a Biblia kevés információval

szolgál róluk. A modern kortárs tudomány széles skálát kínál az asera és a kánaáni Asera

istennő kapcsolatának értelmezésé ből. Etimológiailag az ’ăšērâ a *’ṯ r igéből ered, aminek úgy

tűnik, hogy a legalapvetőbb jelentése a „valakinek a nyomában járni, nyomon követni”. Egy

ashera egy istenség „útvonala”, vagy „nyoma”, és az ’ăšērât DN kifejezés egy istenség

kultikus jelenlétére vagy elérhetőségére utal, amivel –legalább is Izraelben – egy kifejezetten

függőleges fa tárgyat ruháztak fel, amit az adott istenség szentélye mellett állítottak. Össze

kell, hogy vessük néhány, az Észak -sémita vallásos terminológiában használt kifejezéssel,

mint a föníciai-pun š im DN, „ DN neve” és a panê DN „DN jelenléte”, az arám ʼešem DN

”DN neve” stb. Különösen tanulságos az ʽanat DN, „DN jele (aktív jelenléte)”. Ezek közül

mindegyik kifejezés, vagy így, vagy úgy, egy férfi istenség kultikus elérhetőségére utal, és

mind, mint a jobbjukon lévő női istenség hüposztasziszának és megszemélyesítésének tárgyát

képezték. Az ’ăšērât DN és ʽanat DN két esetében két fő kánaáni istennő volt, Asera és Anat,

akik istenek hüposztasziszából származnak, Asera Yamm, a Tenger Aserájából és Anat,

valószínűleg Baalból, de elérték a független isteni lények jogállását. Izraelben YHWH aseráját

istennőként tisztelték , ahogyan az Kuntillet ʽAjrūd sínai előőrsének fogadalmi felirataiban

látszik, „GN Y HWH - jának és az ő aserájának” (lyhwh GN wlʼš rth), ami egy esetben közeli

egy ember-szarvasmarha formában lévő isteni párosról szóló rajzhoz. A jelen passzusban nem



28/31

27

az istennőről van szó, hanem a kultikus tárgyról –vagy tárgyakról, hiszen több van, mint egy– ,

ami Bachaim, egy olyan hely közelében áll, ahol nyilvánvalóan, YHWH-t tisztelték.”80

Most pedig e kitérő után térjünk vissza a vers tartalmához. Dávidnak tehát várnia kell,

amíg meg nem hallja a szél fújását a fák tetejében, vagy a fenti értelmezés szerint, az

aserákban. Amint már említettem, a szél, vagy még inkább a szélvihar , a teofánia, YHWH

megjelenésének alapvető közege a Bibliában, és különösen azon passzusoknak a

jellemvonása, ahol YHWH úgy tűnik fel, mint egy hadba vonuló harcos.81 És jelen versben is a

szél hangja a hallható jele az harcos istenség közreműködésének.82 A „szent háború”

motívuma rajzolódik ki tehát előttünk. Nem Dávid és serege fog harcolni, han em YHWH

harcol a pogány néppel és bálványaikkal. YHWH az, aki a csatát vívja, és ő viszi győzelemre a

népét, nem pedig fordítva. YHWH az tehát aki, megveri a filiszteusok táborát.

2Sám 5,25

25 א ֥זֶר׃ ־ד ַע עב ֶ מ ם י ֵש ל־ת ֶא ֙ ַ ה הְ י ה צ ר ֥ ֶשא ן ֙ד ע

25 Így tett Dávid ahogyan Y HWH parancsolta neki, és leverte a filiszteusokat Gibeóntól egészen

addig, amíg beérsz Gézerbe.

A passzus utolsó versének szövegével kapcsolatban a szövegkritikai apparátus nem

rendelkezik megjegyzéssel. Mégis van azonban egy kérdéseses rész, amit most meg fogok

vizsgálni. A MT itt azt írja, hogy Gebától Gézerig verte le a filiszteusokat Dávid. Azonban a

LXX e vershez tartozó görög szövege, illetve a vers 1Krón 14,16- ban lévő párhuzama, és az

Ézsaiás 28,21 is Gibeónt említi itt a filiszteusok legyőzésénél az első városként. Általában ez

az elfogadott olvasat, míg az MT- ben lévő variánst írnoki hibának szokták tekinteni.83

Demsky azt állította, hogy a Saulról szóló régi mondakörökben az 1Sámuel narrátora

következetesen Gibeonra úgy utal, mint gebaʽ; és ha igazat adunk neki és ugyanerről a

gyakorlat hatásáról van itt is szó, akkor a MT olvasatát kezdetlegesnek kell tekintenünk, amit

a K rónikás helyesen felfrissített.84 Jobb olvasatnak tűnik a Gibeón, mert a Jeruzsálemből a

part menti síkságra vezető főutakhoz is közelebb volt.85 Gibeón egy jól ismert kánaáni város

volt és egy jelentőséggel bíró politikai és vallási központ. A mai el-Jȋb várossal való

80 McCarter: 156-157. o.


82 Uő. uo.

83

Anderson: 90. o.84 McCarter: 152-153. o.

85 Anderson: 94. o.


29/31

28

azonosítása ma már nem vitatott.86 A modern, Jeruzsálemtől 10-12 kilométerre észak -

északnyugatra fekvő város fölrajzilag is nagyobb összhangban van történettel, mint Geba, a

modern Jeba, ami körülbelül 10 k ilométerre fekszik észak -északkeletre Jeruzsálemtől.87 Ezt

megerősíteni látszik az is, hogy visszavonulás természetes vonalán is Gibeón fekszik Gézer

felé, a Refáim völgytől északra, nem pedig, Geba ami innen túl északra van.88 Eb ből az

következik tehát, hogy a filiszteusok táborát teljesen szétverő és megfutamodásra kényszerítő

ütközetre valahol a várostól északra, északnyugatra kerülhetett sor. A fordításomban én is, e

bizonyítékok mérlegelése után Gibeónt választottam, mint a filiszteusok valószínűbbi

kiinduló pontja

Azonban merre is található a Gézer nevű település, ameddig a filiszteusokat

visszaszorították? Gézer egy ősi királyi kánaáni város, ami Efraim törzséhez tartozott, és a

Kehát nemzetségéből való léviták hoz volt hozzárendelve a Józs 21,21 tanúsága szerint.

Azonban a kánaániták kezén maradt egészen Salamon uralkodása idejéig, amikor is a fáraó

hozományként ajándékozta lányának, Salamon feleségének. Az alacsonyabb fekvésű Bét-

Horon és a tenger között fekszik. Általában Tell e- Jazar-al szokás azonosítani, Abu Suseh

mellett, körülbelül 30 kilométerre Jeruzsálemtől északnyugatra.89 Még pontosabban

meghatározva Bét-Horontól 16 kilométerre nyugat-északnyugati irányban, és körülbelül

Ákírtól (Ekróntól) 10 kilométerrel keletre.90 Nagyjából Izrael és Filisztea nem hivatalos

határán fekszik.91

A hadművelet tehát sikeres volt. Gibeóntól egészen Gézerig üldözik a visszavonuló

filiszteusokat. Ennek az eredménye pedig egy olyan nagy siker, ami Dávidot egészen a part

menti síkságig viszi. Így tehát a filiszteusokat „visszahajtották” a saját alföldi síkságukra.92

Más szóval mondva: Dávidnak sikerült kiűzni a filiszteusokat az eben-háézeri csata óta

elfoglalt izraeli területről.93 Azonban ebben az üldözésben sem felejthetjük el, hogy ez nem

Dávid és csapatának győzelme és érdeme, hanem YHWH győzelme. Ugyanis ha ő nem segít,

ha nem ő veri szét az erőfölényben lévő filiszteusok seregét, akkor aligha tudtak volna ekkoraelsöprő vereséget mérni rájuk az izraeliek . A „szent háborúban” tehát YHWH aratott

győzelmet a pogány bálványok felett, így megmutatva azt, hogy ő az Igaz Isten.

86 Anderson: 42. o.


88 A. F. Kirkpatrick: The Second Book of Samuel. Cambridge, Cambridge University Press. 1905. 88. o.

89 Anderson: 94. o.

90 Kirkpatrick: 88. o.

91

McCarter: 157. o.92 Kirkpatrick: 88. o.



30/31

29

Összegzés

Ebben a leírásban tehát, a 17-25 versekben két Dávid és a filiszteusok közti

összecsapásról van tehát szó, ami úgy tűnik, hogy véget vetett Palesztina filiszteus uralmának .

Amikor tehát a filiszteusok meghallották Dávid egész Izrael felett való trónja jutását,

láthatóan el akarták választani Júdát Izraeltől a R efáim völgyének az elfoglalásával.

Jeruzsálem mellett, így létrehozva egy helyőrséget Betlehemben és valószínűleg más

stratégiai fontosságú helyeken is.

Az első csataleírás tisztázza, hogy az ellenség összes hadereje volt, ami megtámadta

Dávidot, amíg az utóbbinak csak az emberei –ami valószínűleg az ő magáncsapatai voltak –

álltak rendelkezésre. Ekkor Dávid egy taktikai visszavonulást tett az „erődbe” ami, ahogy a

kifejtésben leírtam, inkább lehet Adullám erődje, mint Jeruzsálem, mivel oda nem lehet„lemenni”, ahogyan azt a szöveg írja.

Célja van azonban az Úr szerepe leírásának ezekben a fontos eseményekben. Ugyanis

Dávid győzelmei, az Úr munkájaként vannak ábrázolva, aki kiszolgáltatja az ellenséget Dávid

erejének, mint azt a 19. versben is olvashatjuk, és mint aki előtte megy, hogy szétverje az

ellenséget. A filiszteusok leverésével, most már nyitott lett az út ahhoz, hogy a föld ősi ígérete

beteljesedjen Dávid által. Az ígéret és az isteni tett, ami a Jordán átkelésével kezdődik –

valójában az Ábrahámnak tett ígérettel– , azzal, hogy a föld Isten népéé lesz, beteljesül. Ugyanakkor még nyilvánvalóbb az a célzás, hogy ami Saulnak nem sikerült, hogy elérje, azt

sikeresen elvégezte Dávid. Mindazonáltal az igazi stratéga és az igazi győztes az Úr maga, aki

megmutatja ezekben a győzelmekben, hogy Ő az Igaz Isten.


31/31

Felhasznált irodalom

A NDERSON, Arnold Albert: 2 Samuel, Word Biblical Commentary. Vol.11. Word

Books, Dallas. (1989)

BARTHA, Tibor (szerk.): Jubileumi K ommentár I. kötet. Budapest, Kálvin Kiadó. (1998)

BARTHA, Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon II. Budapest, Kálvin Kiadó. (2004)

ELLINGER , Karl & R UDOLPH, Wilhelm (szerk): Biblia Hebraica Stuttgartensia. Stuttgart,

Deutsche Bibelgesellschaft. (1997)

HAAG, Herbert: Bibliai Lexikon. Budapest, Szent István Kiadó. (1989)

HERTZBERG, Hans Wilhelm.: I. and II. Samuel. in: The Old Testament Library.

Wesminster Press, Philadelphia. (1964)

K IRKPATRICK , Alexander Francis: The Second Book of Samuel with Notes and

Introduction. Cambridge University Press, Cambridge. (1905)

MAGYAR , Bibliatársulat: Biblia: Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott

kijelentése. Magyarázó jegyzetekkel. Budapest, Kálvin Kiadó. (1997)

MCCARTER JR , P. Kyle: 2 Samuel. A New translation with Introduction, Notes and

Commentary. in: The Anchor Bible Series. Doubleday & Company Inc, Garden

City. (1984)

R OBINSON, Gnana: Let us be like nations: A commentary on the Books of 1 and 2

Samuel. in: International Theological Commentary. Eerdmans Publishing

Company, Grand Rapids. (1993)

WALKER , William O. (szerk.): The New Interpreter's Dictionary of the Bible Vol.5.

Nashville, Abingdon Press. (2009)

WALWOORD, John F. & ZUCK , Roy B. (szerk.): A Biblia ismerete kommentársorozat II.

Budapest, KIA. (2012)

Magyar bibli ai idézetek:

MAGYAR , Bibliatársulat: Biblia: Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott

kijelentése. Magyar nyelvre fordította a Magyar Bibliatanács Ószövetségi ésÚjszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága Budapest Kálvin Kiadó (2006)

Documents

Dávid legyőzi a filiszteusokat (2Sám 5,17-25)