é Szombat, 1977. december 31. 5 wmmntmmmm

Szalio János 1 köszöntése

Szabó János nyugalmazott minisztert, a párt- és a mun-kásmozgalom régi harcosát 80. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizott-sága levélben köszöntötte.

A Központi Bizottság üd-vözletét és a jándékát Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság t i tkára adta á t Jelen volt Katona István, a Központi Bizottság tagja, a KB irodá-jának vezetője

Környezet-védelem

Osztrák licenc alapján el-készült az első hazai hul-ladékégető berendezés a J ászberényi Aprítógépgyár-ban. Ezzel az üzem bekap-csolódott a környezetvédel-mi célokat szolgáló eszkö-zök gyártásába. A prototí-pust a tavaszi BNV-n mu-ta t ják be az érdeklődőknek. Az ú j berendezés kórházi hulladék elégetésére al-kalmas, gázzal üzemel, és 24 óra alatt kétszáz köb-méter hulladékot semmi-sít meg.

A h o l esz é j p e s t i

villamos készül Prága Smichcrv kerületé-

ben a CKD Tatra üzem az elmúlt évtized során a világ egyik legnagyobb vil-lamoskocsi gyártója és ex-portőre lett. Itt kezdik gyár-tani 1978-ban a Budapesti Közlekedési Vállalat részé-re a T5C5 típusú villamos-kocsikat. amelyeket a bu-dapesti igényeknek megfe-lelően kétoldali forgalom-ra terveztek és készítenek eL A T5C5 jelű villamos-kicsi egy ü j generációhoz tartozik, ú j paraméterek-kel.

Az úi típus a T3 jelű vil-lamoskocsik utóda. Ezeket már 1962. óta gyárt ják; gyorsak, kényelmesek és üzemeltetésük gazdaságos. A kocsikból háromrészes szerelvényt is összeállíthat-nak, s ezek — ha egyper-ces időközökben közleked-nék — óránként mintegy 25 ezer utast szállíthatnak.

A prágai Tatra üzem ok-tóberben ünnepelte fenn-

állásának 125. évforduló-ját. Közép-Európában itt készült először sínen fu-tó jármű. Az alapítás óta több mint 160 ezer sze-mély- és tehervagon, mo-toros- és pótkocsi, alváz és villamoskocsi hagyta el az üzemet. A villamoskocsi-gyártás a 100. évforduló óta a Tatra gyár legfőbb prog-ramja. Mindig nagy figyel-met fordítottak a városi tö-megközlekedés technikájá-nak fejlesztésére, az ú j gyártmányok kialakításában az egész világ kutatási eredményeit és a nemzetkö-zi konferenciák tapasztala-tait hasznosítják. Októ-berben Prágában nemzet-közi konferenciát tartot-tak „A korszerű villa-moskocsik perspektívájáról", s ezen megállapították, hogy a tirisztoros szabályo-zású T5-ös kocsik az uta-zás komfort ját és az üze-melés gazdaságosságát il-letően a világ élenjáró termékei közé tartoznak.

Mester és tanítványa Az oktatási felelőst kere-

sem. Az út először az irodá-jába vezet: részletes tá jé -koztatás az itt folyó szak-munkásképzésről. Az ered-mények kimagaslóak. Három %nuló kiváló termékei egy első és két harmadik díjat nyertek hetekkel ezelőtt, or-szágos versenyen. Nem rossz reklám a gyárnak, hogy végzős tanulói kész meste-rek.

A tanműhely közepén ala-csony munkaasztal, nyolc fiú üli körül. Nem egyhangú szalagmunkát végeznek, mint a szomszéd csarnok felnőtt dolgozói. Itt megtanulhatják a szakma fogásait. Az oktató muta t j a : ez az elsődíjas munkadarab megállná helyét a kirakatokban is!

— Miért választotta éppen ezt q kevésbé népszerű szak-máit? — kérdezem bizoda-lommal Sz. Lászlót, hátha olyan érveket tud felsorolni, melyek más. pályaválasztás előtt álló fiatalnak is föl-kelthetik az érdeklődését. Kiderül, korántsem tudatos szakmaválasztásról van szó. Kényszer, pontosabban egészségügyi okok miatt csöppent i d e De ha már be-iecsöppent — harmadik éve tanulja, s munkadarabja el-ső lett országos versenyen —, nyilván megszerette.

— Mit tud a szakma tör-ténetéről, az ősi mesterség-ről?

Néma csend, és kínos mo-soly. Faggatom tovább.

— Hány óra alatt készül el egy ilyen termék?

Üjabb csend, ú jabb mo-soly. Nem titkolom csalódá-somat, de azért biztatom, be-széljen csak a szakmájáról, a sikereiről.

— Hohó! — szól közbe az oktató. — Ez a napfényes oldal lenne, kérem. Nem-csak erről kéne ám írni!

— Hát miről?

Átveszi a szót. Özönlik be-lőle a panasz. Kiderül, több mint harminc éve dolgozik a gyárban. Régebben főállás-ban oktatott, tizenöt évig. Most mintadarab-készítő. A tanulók oktatásáért nem kap semmi fizetséget. A gyár ve-zetői úgy tartják, munkája közben jut elég ideje foglal-kozni a fiatalokkal. De nem is ez a legfőbb baja. Több megbecsülést vár tanítvá-nyaitól, és a gyár vezetősé-gétől — mindhiába. Pedig az elismerő szó nemi kerülne pénzbe.

Az oktatási felelős csití-taná, bár elismeri: az okle-vél átadásakor az oktató ne-vét meg sem említették.

— Több tiszteletet várnék a fiúktól is — folytatja a szakoktató, és Lászlónak sze-gezi a kérdést: — Te talán odajöttél hozzám, hogy meg-köszönd a segítséget?

Kifelé menet aztán az ok-tatási felelős elárul ja: az oktató rnég az utolsó napon is simítgatta, csiszolgatta a tanulók munkadarabjait . Ö tán még lelkesebben készült a kiállításra, mint a gyere-kek.

Megyünk tovább, nézzük a másik tanműhelyt. Ez a nagyobb, a korszerűbb. Szép tiszta, világos. Éppen üres,

délután kezdődik az oktatás. Kék köpenyes műszerész sze-reli a modern gépet. Kísé-rőm érdeklődik, mit csinál azzal a masinával. Mondja, hogy elviszik vidékre. Fő-mérnöki utasítás. A tanmű-helyből nélkülözhető, a vidé-ki gyáregységnél viszont nem állhat le a termelés.

Megjön a lányok oktatója. Felváltva hadakoznak a téemkással: a gép nem me-het el innen, délután lenne a tanulók osztályozása, itt a félév, küldenék az iskolá-nak a minősítéseket. Ha nincs gép, mivel dolgozza-nak?

Elmesélem a másik tan-műhelyben történteket.

— A lányokkal meg va-gyunk elégedve — mondja. — Hetven százalékuknak jó a szakmai eredménye.

— Tehát itt nincs árnyék? — Az oktatói kereset 2500

forint. Az egyik régi tanít-ványom sűrűn meglátogat. Négyezret is megkeres a sza lagon. . .

Az oktatási felelősnek sem irigylésre méltó a munkája.

— Ez vállalati tanműhely — mondja. — Nehéz össze-egyeztetni a tanulók, a gyár és az iskola érdekei t

Vajon miért? Rózsa Imre

1 mezőgazÉsip nagyüzemei csaknem 5 ezer traktort vettek

Csaknem 5 ezer traktort vásároltak idén a mezőgaz-dasági nagyüzemek, hozzá-vetőleg annyit, mint az el-múlt évben. Viszont az erőgépek átlagos lóerőtel-jesítménye nagyobb, s így az 1977-es esztendő előre-

Dobozy Imre szovjet kitüntetése

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Ma-gyar írók Szövetsége elnöké-nek, Dobozy Imrének., a szov-jet és a magyar nép barátsá-gának elmélyítésében végzett társadalmi és irodalmi tevé-kenysége elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Népek Barátsága Érdemren-det adományozta. A kitünte-tést Félix Pelrovics Bogdá-non, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője pénteken a nagy-követségen nyújtotta át,

Az érdemrend átadásánál jelen volt Pozsgay Imre kul-turális miniszter. KornidesZ Mihály, az MSZMP KB osz-tályvezetője, Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok In-tézetének elnöke, Roska Ist-ván külügyminiszter-helyet-tes és Garai Gábor, az író-szövetség főtitkára. Ott volt Vlagyimir Popov, a Szovjet-unió kulturális miniszterhe-lyettese, valamint Zoja Tu-manova, az SZKP KB kultu-rális osztálya vezetőjének el-SQ helyettese.

lépést jelent a traktorpark fejlődésében.

A gazdaságok örömmel fogadták a Győrben gyár-tott ú j típusú Rába—180 mintájú, licenc alapján elő-állított traktort. Szállítását novemberben kezdték meg, s a gyár azóta 200 gépet adott át az AGROKER-vál-lalatoknak. A Rába—180-as régi hiányt pótol, 180 ló-erős motorteljesítménye jól alkalmazkodik az üzemi igé-nyekhez, s emellett sokol-dalúan használható, mert két hidraulikával rendelke-zik.

Nő az érdeklődés a Rá-ba-Steiger nagy traktorok iránt, idén több mint 150-et vásároltak az üzemek. A raktárkészlet bőséges, több mint 300 Rába-Steiger vár jövő évi eladásra. Az év végén több mint kétezer MTZ—800-as traktor áll a telepeken, a gépek egy ré-szét a zárszámadások után veszik majd át a gazdasá-gok. Az ÁGROTRÖSZT a tavalyinál lényegesen több mezőgazdasági pótkocsit ér-

, tékesitett

központ Emlékszem, úgy kilenc-tíz

évvel ezelőtt mindig egyva-lamiért kerestük az árkádos, belvárosi épületeket: melyik szegedi beategyüttes játszik a „Juhászban". Akkor még hivatalosan művelődési ott-honnak hívták. Az emeleti nagyterem ablakaiból, mint-egy fellegvárból áradt alá, le az utcára a gitárok hang-ja, a dobok dübörgése.

Azóta eltelt jó néhány esz-tendő, s a Juhász Gyulának a nevében is valami megvál-tozott: művelődési központ lett. S érdemes kissé időzni az ú j elnevezésnél. Vele az intézmény rendeltetése és a tartalmi munka úgy került közelebb egymáshoz, hogy egyre "inkább a centrális jel-leg, a „központ" szó kapott szerepet. Persze időre volt szükség, míg alkalmazkodni tudtak a megváltozott fel-adathoz. Megyei szintre emelni és a „kinek?" kér-dése mellett a „hogyan?"-ra is válaszolni a részletes fel-adatok kidolgozásakor. A megváltozott „profil" pedig azt jelentette, hogy tevé-kenységük középpontjában az üzemek, vállalatok kultu-rális munkájának szakmai, módszertani irányítása és segítése áll. Vagyis: maga a munkásművelődés. Ennek rendelték alá a működő klu-bokat éppúgy, mint a többi rendezvényeket.

Az idei év már egy be-gyakorolt, „sínre került" jel-leg sikereit tükrözi. A Mun-ka és műveltség vetélkedő lebonyolításának sikerét

mindennél beszédesebben bizonyítják a számok: 83 vállalat 662 brigádja közel 7 ezer fővel nevezett, a lemor-zsolódás elenyésző volt. A Mindenki iskolája különle-ges oktatási formáit a kon-zultációs központ tanárainak segítségével oldották meg, közművelődési részét ügye-sen a vetélkedőhöz kapcsol-ták. önálló irodalmi estek, kiállítások, koncertek egész évben — igen sok szocialis-ta brigád részvételével. Az 1977. évi tervben szerepelt a klubmozgalom fejlesztése, illetve átalakítása is: ú j klu-bok létrehozása, gyengébben működők megszüntetése. Így alakult meg a közművelődé-si klub, s szűnt meg — saj-nos — a színházbarátok klubja. Az előbbinek csak örülhetünk. Ami viszont az utóbbit illeti: a megoldást csakis az jelenthetné, ha Szeged színházi életének színvonalán sikerülne javí-tani, hogy így jól működő, „stabil" klub is létrejöhes-sen. A régebben meglevő klubok esetében viszont egy-értelmű fejlődésről lehet be-számolni : növekedett az if-júsági klub tagjainak száma, javult az amatőrfilmklub szervezettsége, s kiemelkedő volt a szociálista brigád ve-zetők klubjának látogatott-sága is.

Ám beszéljenek a számok, amelyek szárazak, ridegen objektívek — és: igazak. A szegedi Juhász Gyula Mű-velődési Központban 1977-

ben összesen 776 foglalkozást tartottak, amelyeken közel 80 ezren vettek részt.

Bái-milyen szépek az idei eredmények: megállás ter-mészetesen nincs, nem is le-het. A jövő év tervei között megtalálhatjuk a már be-vált formákat és az újításo-kat egyaránt. Folytatódik a Munka és műveltség vetél-kedő, s a jobb felkészülés érdekében például előadásra hívják meg Pálfy Józsefet, a Magyarország főszerkesztő-jét, a Mindenki iskolája ke-retében pedig többek között Jókai Anna írónőt és Sas Elemér fizikust. Ü.jdonság és aktualitás: megrendezik a VIT-vetélkedőt. Drahota Andrea, Szabó Gyula, Kút-völgyi Erzsébet önálló iro-dalmi estjei mellett szegedi művészek — Nagy Zoltán, Vajda Márta — meghívását is tervezik. Ami pedig legfőbb célt, a munkásmű-velődés további segítését il-leti : előadássorozatok, TWéL kedők rendezésével ú j és ú jabb vállalatokat, üzemeket igyekeznek igényesebb, terv-szerűbb kulturális munkára ösztönözni.

Jogosan lett tehát a mű-velődési otthonból művelő-dési központ. Csakhogy ez a két fogalom egyáltalán nem zárja ki egymást. Ebben a Vörösmarty utcai árkádos épületben, a fellegvár régi fizikai élménye alaposan át-értékelődött. Központban — otthonra talált a szegedi munkásművelődés ügye.

D. L.

Anyanyelv, nyolcéveseknek Kitől kapjuk anyanyelvün-

ket? Benne van a névben: az édesanyánktól, akitől elő-ször hall juk-tanuljuk né-pünk beszédét. Azonban ol-vasni, írni s egyáltalán a nyelvet bennünk tudatosíta-ni már elsősorban az általá-nos iskola tanít meg. Feles-leges bizonygatni, örökös kö-vetelmény: a tankönyvek megfelelő színvonala. Az vi-szont semmiképpen sem hagyható szó nélkül: a he-lyes anyanyelvi oktatáshoz a kulcs rögtön az iskolába kerülés utáni időben talál-ható. A betűvetés-olvasás elsajátítása után. Ügy — a második osztály körül.

Békési Imréné saját sza-vai szerint élete óriási fel-adatát végzi. Az asztalon írógép, jegyzetek. könyvek körös-körül. A Szegedi Ju -hász Gyula Tanárképző Fő-iskola 2-es számú gyakorló általános iskolájának tanár-nője — tankönyvet ír.

— A feltétel az volt, hogy olyan nyelvtankönyv és munkafüzet készüljön a másodikosoknak, amelyben a nyelvhasználat, a beszéd-művelés a legfontosabb szempont. Ügynevezett „munkáltató" könyv, azaz nem a munkafüzetben lesz-nek külön feladatlapok, ha-nem a könyv feladatainak rendszerébe épülnek bele. Alapvető, hogyan indítjuk el a gyermek anyanyelvi szem-léletének kialakítását. Is-merni kell a mai nyelvészet legújabb eredményeit, ugyan-akkor jó néhány éves taní-tási gyakorlat is szükséges. Szerencsés helyzetben vol-tam, így eshetett rám a választás. 1969-ben végeztem a főiskolát, magyar—törté-nelem szakon, azután, hogy alsó tagozatban taníthassak, beiratkoztam a jászberényi tanítóképzőbe is. Az egye-tem magyar szakát pedig most végeztem el levelezőn. Vizsgálatokat folytattam az alsótagozatosok nyelvhaszná-latának körében, búvárkod-tam különféle szakfolyóira-tokban, anélkül, hogy akkor tudtam volna: könyvet fogok frni. Azután a mindennapi tanári tapasztalatok, a gyer-mekirodalom tanulmányozá-sa, „információszerző" láto-

gatások szegedi és vidéki is-kolákban. De ezek mind csak útkeresések voltak. Igazi nagy segítséget a Ma-gyar Tudományos Akadémia anyanyelvi bizottságától, sze-mély szerint Deme László professzortól kaptam. Persze az egész vállalkozásból sem-mi sem lehetett volna, ha a minisztérium nem biztosít számomra négyhónapos al-kotószabadságot. Heti 25 óra mellett gondolni sem tudtam volna az írásra. Kollégáim és Hornyák András igazgató igen megévtőek voltak, így minden feltétel biztosított. Január végén kell leadnom a kéziratot, jól haladok

— Magam is fiatal va-gyok, azt hiszem, nem köt-nek a régi beidegzettségek. Két kisiskolás gyermekem van, az itthoni tapasztalato-kat is használhatom. Figye-lem, ahogy ők beszélnek. A munkafüzet csak az össze-vont tanyai iskoláknak ké-szül, rengeteg gondot jelent. Ügy kellett megtervezni, hogy a szókincsbeli hátrá-nyok ..ledolgozhatók" legye-nek. A tanyai gyerekek is-meretanyaga véleményem szerint nem kisebb a váro-siakénál, csak éppen keve-sebbet beszélnek. Ezért arra törekedtem, hogy az ú j kon-cepciót felhasználva minél több, néhány mondatból álló összefüggő szövegben ismer-je fel a gyerek az ú j szava-kat. Túlságosan átbillentünk az anyanyelvi oktatásban is a feladatlap-divat oldalára, beszéltető gyakorlatok kel-lenek, hiszen amit a nyolc-éves nem képes szóban meg-fogalmazni, azt írásban sem tudja. Ezért a fő cél a be-szédművelés.-

— Nehézségek? Fel se tu-dom sorolni. Mindennapos

szituációk Összegyűjtése é« megfogalmazása. Érdekes és beszédre ingerlő legyen, de ne sablonos, ugyanakkoi gyakorlatias is, aktuális is, Vigyázni kell, ne essünk a túl-ott didaktikusság csap-dájába. Egy feladat például? Tessék: hogyan mesélnél el egy akadályversenyt otthon a szüleidnek, a barátodnak és az iskolában a tanító né-ninek? A nyelvi fantáziára kell építeni. Döbbenetes, hányszor jártam úgy: tu-dom, hová akarok kilyukad-ni, de iszonyú nehéz az én felnőtt gondolatmenetemet a nyolcéves anyanyelvi tudat-tal szinkronba hozni. Sokat kínlódtam, a megoldásokat talán a kollégák hasznára tudom bocsátani: az ú j könyvhöz készítek egy út -mutatót is gyakorlati szem-pontokkal és a differenciálás különböző módozataival. Mindent összegezve: nagyon-nagyon remélem, hogy az el-méleti és gyakorlati kutatá-sok és tapasztalatok meg-felelő összhangja biztosítja mhjd a könyv hasznosságát.

Tegyük hozzá: ebben a re-ményben csak osztozhatunk. Bizakodva és örömmel.

Domonkos László

Nagyáruház Székesfehérvár központ-

jában pénteken megkezdték a 7 ezer négyzetméteres szö-vetkezeti nagyáruház mű-szaki átadását. A Fejér me-gyei állami építőipari vál-lalat nem egészen két év alatt készítette el a három-szintes. korszerű épületet.

Szilágyi Dezső, a magyar és nemzetközi kommunista mozgalom harcosa születésének 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek pénteken a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában Az MSZMP KB nevében Pú ja Frigyes és Berecz János, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Rostás István és László Aladár helyezte el a megemlékezés koszorúit.