N É P S Z A B A D S Á G K U L T Ú R A 2 0 0 1 . J Ú N I U S 9. , S Z O M B A T 9

A Szép magyar könyv verseny díjazottjai

A szokásos érzékenységek nélkülTörténészkonferencia Jeruzsálemben

A hivatalos meghívón a metszet Rudolf Habsburg-trónörököst ábrázolja, amint Jeruzsálem kapujában a kivándorolt magyar zsidók fogadják

MTI-JELENTÉS

A 72. ünnepi könyvhét nyitónapján ad­ták át a Szép magyar könyv 2000 pályá­zat elismeréseit és a különdíjakat csütör­tökön Budapesten, a Károlyi Palota Kul­turális Központban.

Mádl Ferenc köztársasági elnök kü- löndíját a Nagy Képes Millenniumi Had­történet című, az Aquila és a Rubicon kiadó gondozásában napvilágot látott kötet kapta. Orbán Viktor miniszterel­nök különdíját a Magyarok az olimpiai játékokon 1896-2000 (IQ Press Lapki­adó) könyv nyerte el. Demszky Gábor főpolgármester elismerését, a Magyar Nemzeti Múzeum gondozta A márciusi ifjak nemzedéke című kiadvány érde­melte ki.

Az Antall József-emlékdíjat a Lu­kács evangéliuma hat magyar nyelvű fordításban, a Szent István Társulat és a Magyar Bibliatársulat kiadásában meg­jelent könyv kapta. A Nemzeti Kulturá­lis Alapprogram különdíjában Ester­házy Péter Harmónia Caelestis című, a Magvető Kiadó gondozásában napvilá­got látott könyv részesült. A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány jutal­mát, a Drótmesék a Matáv telefonos meseszolgálatának archívumából (Sza­bad Tér Kiadó) kötet érdemelte ki. A Tamás László tipográfusról elnevezett emlékdíjban a Krúdy ’s Chronicles (Krúdy-krónikák) című kiadvány borí­tótervezésért Kiss István részesült. A könyvet a CEU Press adta ki. Támoga­tók által felajánlott különdíját kapott a Fák és cserjék című (Műszaki Könyv­kiadó); az írók, költők, gondolkodók sorozata (Magyar Könyvklub), vala­mint a Magyarország természeti kincsei (Officina ’96 Kiadó) című könyv. A Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté­riuma hat alkotói különdíját ítélt oda. Könyvillusztrációért részesült az elis­merésben Rékassy Eszter, Takács Ildi­kó, illetve a Szolnoki Metszőkor. Könyvborítóért és könyvtervezői telje­sítményéért kapott díjat Hübner Teodó-

A Népszabadság több munkatársa is de­dikálja műveit a könyvhét alkalmából. Pünkösd Árpád szombaton 10 és 12 óra között Szegeden a Dugonits téren, vasár­nap pedig a fővárosban a Vörösmarty té­ren, 15 és 16 óra között, az Európa Kiadó sátránál dedikálja Rákosi bukása, szám­űzetése és halála című könyvét. Szom­baton a Vörösmarty téren, három és négy óra között a Magyar Napló könyvsátorá­ban dedikálja Ez az a föld című riportkö-

ra, Koronczi Endre, valamint Tóth Yoka Zsolt.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesz­tivál, valamint a Veszprém Városi Mű­velődési Központ látogatóinak szavaza­tai alapján közönségdíjas lett a Helikon Kiadó gondozta Királynék könyve című Estók János-kötet.

A főzsűri a gyermekkönyvek kategó­riában a Szép magyar könyv 2000 díjat Ludwig Bechstein: Az elvarázsolt király- kisasszony című, a General Press Kiadó gondozta kötetnek ítélte oda.

A tankönyvek versenyében a díjjal Kropog Erzsébet-Mándics Dezső-Mol- nár Katalin szerzők jegyezte Fák és cserjék című könyvet ismerték el.

Az ismeretterjesztő kiadványok sorá­ban díjjal jutalmazták a Fénnyel írott történelem (Helikon Kiadó), valamint Schiffer Miklós: Stílusról férfiaknak(Officina ’96 Kiadó) című könyvet. A tudományos művek, szakkönyvek, fel­sőoktatási kiadványok kategóriában dí­jat kapott a Magyarok az olimpiai játéko­kon 1896-2000, A márciusi ifjak nemze­déke, valamint a Borda Antikvárium A Nyugat Kiadó története című könyv.

A szépirodalmi könyvek versenyében a díjat Esterházy Péter: Harmónia Cae­lestis című regénye kapta. A művészeti könyvek és albumok kategóriában Bán­falvi András: Ékszerdoboz című munká­ja lett az egyik díjazott, amely szerzői ki­adásban jelent meg, valamint E. Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők című, az Enciklopédia Kiadó gondozta könyv. A bibliofil és speciális kiadványok közül a díjat a Lukács evangéliuma hat magyar nyelvű fordításban című kötet kapta.

Átadták a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma által a minőségi könyvesboltok munkáját elismerő Her- mész-díjakat is. A kitüntetettek: a buda­pesti Libri Könyvpalota; a győri Kisfa­ludy Könyvesbolt; a siófoki Balaton Könyvesbolt; a soproni Berzsenyi Köny­vesbolt és a budapesti Kódex Könyváru­ház. Az ünnepségen kiosztották a Bolyai János Alapítvány elismeréseit is.

tétét Kőváry E. Péter, aki a kilencvenes évek közepéig lapunk Békés megyei tu­dósítója volt. Ugyancsak szombaton a Vörösmarty téren, a Magyar Könyvklub sátrában délután kettő és három óra kö­zött látja el ajánlással A Krokodilfa cí­mű regényét Szigethy András. Bacher Ivánnal, Az elhagyott falu című kötet szerzőjével vasárnap három és négy óra között találkozhatnak az olvasók az Andrássy úti írók Boltjában.

Aktuálpolitikai áthallásoktól mentesen, a „szokásos érzékenységek” nélkül zaj­lott le a múlt héten Jeruzsálemben a ma­gyar, izraeli és amerikai történészek, ku­tatók részvételével megrendezett konfe- * rencia. A tanácskozás első része Ma­gyarország és a Szentföld, a második, időben • és terjedelemben is hosszabb, részletezőbb része pedig a magyar zsi­dóságnak a XIX. és XX. századforduló társadalmi, politikai, gazdasági és kul­túrtörténeti szerepével foglalkozott.

— A jeruzsálemi konferencia egyik fontos eredménye az volt, hogy tudomá­nyos tárgyilagossággal, ideológiai hátsó szándéktól mentesen vitattuk meg a zsi­dóság szerepét az össztársadalmi ma­gyar fejlődés tükrében. A tényszerű alapkutatások alapján ma már „áthallá­sok” nélkül lehet ebben a közegben ezekről a kérdésekről beszélni - nyilat­kozta lapunknak a konferencia után an­nak egyik fő szervezője, Pók Attila, az MTA Történettudományi Intézetének helyettes igazgatója.

Á tanácskozás első része főként a ké­ső középkori és a kora újkori időszakkal, ezenbelül a szentföldi magyar utazókkal is foglalkozott. Az első rész egyik legna­gyobb figyelmet keltő előadását Michael K. Silber, a jeruzsálemi Héber Egyetem - egyébként Debrecenben szü­letett magyar származású — fiatal törté­nésze tartotta a magyar zsidók által Pa­lesztinában alapított első cionista telepü­lésről. Silber új elméletét fejtette ki, azt, hogy lényegében már Theodor Herzl előtt - aki modern zsidó nemzetállam­ban gondolkodott - a magyar ortodox zsidók jóvoltából az 1860-1870-es években egy premodern, vagyis mo­dernség előtti zsidó nemzetfogalom is kialakulóban volt.

De a konferencián több más sztereo­típiát is felülbíráltak. Így többek között felvetődött a magyar zsidó emanci­pációs törvények (1867 és 1895) körüli parlamen­ti viták kérdése Prepuk Anikó történész (Debre­ceni Egyetem) előadásá­ban. Az magyar sajátos­ság volt ugyanis - állapí­tották meg a vita során —, hogy a zsidók befogadá­sáról, más európai orszá­goktól eltérően, két egy­mást követő törvény is született, de erre — leg­alábbis Silber szerint — azért volt szükség, mert valójában nem történt meg ez az emancipáció. És nem lehet állítani azt sem, vitatták többen, hogy a cionizmust a magyar zsidóság (a szá­zadfordulón) egyöntetűen elutasította, annak ellenére sem, hogy Szabolcsi Miksáról, a neves íróról és szerkesztő­ről szóló előadásában Haraszti György történész ezt a tételt számtalan idézettel támasztotta alá. Szabolcsival, tehát az abszolút nemzeti azonosulás képviselő­jével szemben pedig egy másik jelensé­get, típust mutatott be a Palesztinába ki­vándorolt Patai Józsefről, a Múlt és Jö­vő folyóirat cionista alapítójáról kifej­tett gondolataiban Kőbányai János.

Történeti-szociológiai kérdésekkel foglalkozott Karády Viktor, a jelenleg a budapesti CEU-n is tanító párizsi egye­temi tanár, aki a bűnözés különböző ka­tegóriáiról, ezenbelül arról beszélt, hogy az erőszakos bűncselekmények­ben mennyire alacsony a zsidók része­

sedése, de az intellektuális bűncselek­ményekkel kapcsolatosan ugyanez már nem mondható el. Nyelvészeti példákat hozva azonban többen arra utaltak, hogy az alvilági, bűnözési argóban igen sok a jiddis vagy héber (pl. a haver) jö­vevényszó. Ugyanakkor - Karády sze­rint - a magyarban és más nyelvekben is a stigmatizált kisebbségektől vagy idegenektől kölcsönözték a bűnözési szókincs egy részét. Hajdú Tibor törté­nész előadása a Monarchia hadseregé­vel és azzal foglalkozott, hogy milyen érvényesülési lehetőségei voltak a zsi­dóknak e hadsereg tisztikarában. A kul­turális és politikai identitás kérdéseiről

tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást Litván György történész, aki többek között arról be­szélt, hogy „az asszimilá­ció folyamatában a szá­zadfordulón az irodalom­ban például hogyan hatot­tak egymásra a zsidó szerkesztők és nem zsidó írók. A Nyugat folyóirat­nál hogyan nőttek ki a zsidó írók közül azok, akik a magyar nyelv töké­letes birtoklásával és mű­vészi kezelésével a leg­magasabb szintű iroda­lomhoz jutottak el.” Lit­ván szerint a zsidó írók a

magyar kultúra elválaszthatatlan részei, „ahogy nem lehet Bródy Sándort, Ka­rinthy Frigyest, Füst Milánt, Molnár Fe­rencet sem kiiktatni a magyar irodalom­ból”. Litván előadásában Ady vágyál­mát idézte, miszerint a „magyar és zsidó összeolvadása egy új etnikumot ered­ményez, kihozva egymás jó, és kioltva egymás rossz tulajdonságait”. Litván továbbá a politikai liberalizmus és a po­litikai radikalizmus összefüggései kap­csán elemezte Vázsonyi Vilmos és Jászi Oszkár nézeteit. Jászi nagyon erősen bí­rálta azt a „magyar nacionalista ̂ zsidó magatartást”, amelyet szerinte Vázsonyi képviselt. - Az Apák - mondta Litván - még elfogadták, hogy a dzsentrik, a nemesi társadalom elfogadja, befogadja őket, az Apáknak ez megtiszteltetés volt, de a Jászi-féle radikális, szocialis­ta értelmiségnek ez kevés volt, ők nem asszimilálódni, hanem teljes egyenlősé­

get akartak, olyan új társadalmat, ahol nincs a vallásnak és a származásnak tár­sadalmi jelentősége. Az asszimiláció gazdaságtörténeti vonatkozásait ele­mezte Kövér György, aki történészként a korszak osztrák-magyar banktörténe­tét dolgozta fel.

Végül a konferencia legérdekesebb vi­tája két történész, Yehuda Don izraeli gazdaságtörténész és Gyáni Gábor, a bu­dapesti Történettudományi Intézet mun­katársa, az ELTE tanára nézetei között zajlott. Yehuda Don gondolatait, misze­rint a magyar modernizációban a zsidó­ság túlreprezentált szerepet játszik, Gyáni vitatja. Szerinte: „Tarthatatlan az úgynevezett kettős struktúrafelfogás, amely mereven szétválasztja a polgáro­sodás folyamatában a zsidó és a keresz­tény társadalmat. A magyar történetírás­ban az utóbbi évtizedekben meghatározó felfogásnak van ugyan részigazsága, de a magyar fejlődés valójában összetettebb.” Vagyis Gyáni szerint nem elfogadható a Szekfű Gyulától, illetve Erdei Ferenctől eredő, majd a marxista történetírás által is átvett alapképlet, miszerint a magyar modernizációban élesen szemben állt egymással az államhatalmat gyakorló, minden modern iránt érzéketlen dzsentri réteg és a modern vállalkozó zsidó pol­gárság. Gyáni szerint a „kettős szerkeze­tű társadalom” elméletet korábban min­dig olyan időszakokban vették elő, ami­kor kiéleződött Magyarországon az anti­szemitizmus. A marxista történetírás pe­dig a dzsentribírálatot vette át a század­elő pamfletirodalmából. Gyáni szerint ezt ma már nem lehet elfogadni, hiszen az évek óta folyó empirikus kutatások bebizonyították, hogy a képlet sokkal bonyolultabb. Nevezetesen, hogy az új, felemelkedő polgárság - s ez összeuró­pai jelenség - úgy tagozódik be a rend­szerbe, hogy messzemenően aláveti ma­gát a régi rend törvényeinek, tehát átvesz nemesi szokásokat, nemessé teszi magát. Ez azonban kétoldalú folyamat, mivel nemcsak a zsidó nagypolgárság, a kö­zéposztály hasonul az arisztokráciához, a keresztény nemesi eredetű középosztály­hoz, hanem fordítva is történik, tehát az elpolgáriasodik. Gyáni szerint ez olyan folyamat, amelyben nehéz az arányokat megállapítani.Jeruzsálem, 2001. június

Bőhm Ágnes

M 0 J t6 v lá U -ke litó ■ - .a jumusi számbólCsakhogy a Beregben nem vis maior okozta az árvizet, még csak nem is elhárítható elemi csapás, hanem szándékosan elmulasztott vízműépítés. A kormány gyalázato­sán cserbenhagyta a Bereget - tehát nem „segítséget” kell adnia a bajban, hanem meg kell térítenie az általa okozott kárt. (Kun István: A vízáldozat Bereg) - Persze ha a felbujtó történetesen jelentős szereppel bírt a magyar lábtörlőimportban és az uborkaexportban, az más, ugye. Vagyis a képlopás, mely megrendítette a múzeumo­kat, tisztázatlan és lezáratlan történet, amelyben a bűncselekmény fő felelőse a jelek szerint simán megúszta. (Mravik László: Őrzők a strázsán) - ifj. Korsos Antal jo­gászportréi (I.) - Dalos György történelmi úti beszámolója Szahalinról - Tandori Dezső, Simor Ágnes, Köves István, Horváth Ferenc, Várady Szabolcs versei - Tó­dor János, Odze György kisprózái.

Munkatársaink dedikálnak

Tudományos tárgyilagossággal,

ideológiai hátsó szándéktól

mentesen vitattuk meg a zsidóság

szerepétaz össztársadalmi magyar fejlődés

tükrében.