GØSTA ESPING-ANDERSEN

Egy gyermekközpontú társadalmiberuházási stratégia*

Bevezetés

Miközben Európában a második világháború utáni évtizedekben jellem-zõen sok volt a fiatal, a szociális jóléti politika leginkább az idõsekrekoncentrált. A mai, elöregedõ társadalmainkban egyre sürgetõbbé válik,hogy sokkal több beruházás érvényesüljön, a gyermekjólétbe. Mindezkissé ellentmondásosnak tûnhet.

Ám megszûnik az ellentmondás, ha átgondoljuk a történelmi össze-függéseket. A második világháború után az átlagos kenyérkeresõ férfi jóálláslehetõségekre és növekvõ fizetésre számíthatott. Ennek következté-ben a legtöbb család megfelelõ jólétben élt, és még a munkásosztály csa-ládjai számára is elérhetõvé vált az a luxus, hogy a feleségek háztartás-beliek legyenek. Röviden szólva a jóléti kapitalizmus a biztos megélhetéstés az elégséges gondoskodó-kapacitást is elérhetõvé tette a ma hagyo-mányosnak mondott családmodellen belül. Ha ehhez még hozzáadjuk aházasságok meglehetõsen jellemzõ stabilitását, érthetõvé válik a szociál-politikának az a jogos, akkori feltételezése, hogy a gyermekek és általá-ban a családok helyzetét nem kell besorolni a legsürgõsebben megoldan-dó politikai problémák közé.

Ugyanez nem volt elmondható az idõsekrõl. A kötelezõ nyugdíj esz-méjének terjedésével az idõsebb dolgozók és különösen az özvegyekgyakran süllyedtek idõs korukra szegénysorba. Részben azért, mert ahagyományos, háromgenerációs háztartásmodell hanyatlóban volt, más-részt azért, mert a háború utáni évtizedekben nyugdíjba vonulók egytörténelmileg szerencsétlen sorsú generációba tartoztak. Az elsõ világhá-ború idején voltak fiatalok, felnõttkorukban pedig átélték a nagy gazda-sági válságot és a második világháborút. Ezért, mivel kevés tartalékottudtak felhalmozni, a megfelelõ nyugdíjellátás volt a legfõbb garancia azidõskori szegénység ellen.

A fiatal családoknak ma egy teljesen más, de ugyancsak történelmijellegû ellentmondással kell szembesülniük. Az új gazdaságban egyremeghatározóbbak a jó élet alapvetõ elõfeltételei. Ez azt jelenti, hogy azéletesélyek egyre inkább az emberek által felhalmozott kulturális, társa-dalmi és tudás tõkétõl függnek. A meghatározó életszakasz a gyermek-kor, és a döntõ kérdés az, hogy milyen a kölcsönhatás a gyermek fejlõ-désébe való szülõi és társadalmi befektetések között. Az új ellentmondás

TANULMÁNYOK

� ����� ����� ������ ����������� ����� �������� ��������� �� ����� ������� ��� ������ ��� ����� �!� �� "����� #� $����%� &�� '� ��� � �' '��(��� ������ )*+(��� ,������ -���� .//.� .0102�

28 ����� ����

így abban áll, hogy az erõs családok egyre hátrányosabban hatnak a jó-létünkre, ugyanakkor õk maguk egyre sérülékenyebbek, törékenyebbekés veszélyeztetettebbek lesznek.

A foglalkoztatás változásainak és a demográfiai átalakulásnak azösszegzett hatása elsõsorban a fiatalokat és fiatal szülõket érinti hátrá-nyosan. Pontosabban fogalmazva: növekvõ jóléti polarizáció baljós jeleitlátjuk, ahol az egyik oldalon a jövedelemhiányos és alulfoglalkoztatottcsaládok, a másikon pedig az erõforrásokban bõvelkedõ családok van-nak. Ezenkívül a változó családminták nemcsak különbözõ új háztartás-formák kialakulásához vezetnek, hanem a sebezhetõséget és a bizonyta-lanságot is növelik. Ez már önmagában véve is okot ad a politika figyel-mére. A gyermekek jólétébe és erõforrásaiba való befektetés valódi fon-tosságát azonban csak egy életciklus-keretben érthetjük meg.

A fiatal családokat érintõ, új kockázatoknak potenciálisan nagyarányújóléti és hatékonysági következményei vannak. Ha fontosnak tartjuk azegyenlõséget és társadalmi igazságosságot, figyelmet kell fordítanunkegy alapvetõ társadalmi tényezõre: a mai társadalomban a lehetõségekés az életesélyek a múlthoz hasonlóan továbbra is erõsen a társadalmiörökségben gyökereznek. A huszadik század jóléti reformjai nagyjábólsikeresen valósították meg a nagyobb jövedelembiztonságot, a jövedel-mek egyenlõtlen elosztásának csökkentését és általánosan elérhetõvé tet-ték az oktatást. De a várakozásokkal ellentétben az oktatás kiszélesítésenem gyengítette a társadalmi örökség hatásait. Az oktatási és szakmaiképzettségi szint ugyanolyan rétegzett maradt, mint a múltban.� Az1. táblázat mutatja a problémát. Egyértelmû, hogy erõs maradt a szülõkhatása a gyerekeik kognitív képességeire. E hatás erõssége lényeges el-téréseket mutat az országok között, és az eltérések valószínûleg a társa-dalmi egyenlõtlenségek általános színvonalával állnak kapcsolatban. Ahatás szisztematikusan gyengébb a skandináv országokban, mint máshol,és meglehetõsen erõs az Egyesült Államokban. A tanulmány alapfeltéte-lezése szerint Skandináviában az örökség gyengébb hatása arra vezethetõvissza, hogy ezekben az országokban nagyfokú elkötelezettség tapasztal-ható a gyermekekbe és családokba való beruházás iránt.

A legfõbb probléma, amint már megjegyeztük, hogy az átalakuló tár-sadalom „bünteti” a társadalmilag örökölt hátrányos helyzeteket. Ahhoz,hogy valaki a posztindusztriális korszak „gyõztese” lehessen, nélkülöz-hetetlenek az erõs kognitív képességek és szociális készségek; akik nemrendelkeznek e képességekkel, valószínûleg egy életre az alacsony fizetésés bizonytalan foglalkoztatottság csapdájában találják magukat. A rész-vételhez szükséges „alaptõke” folyamatosan emelkedik, ezért a korábbiidõszakokhoz képest jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk az élet-esélyek kiegyenlítésére.

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 29

3 �����4�5��! �6��5��� $5� !�������7�% 8����9�8�8� :��;���9 ��� �:: < !����= ���;��8��! ��!�� 5� ���������� $3>>.% 5� ����� 5� ?����(��� $3>>.%� @���!�� �9����!5� ��;��8� ������� !;���(�����8�< !�5���� ���8� � �A�:8�� ��9�� ��5����A8�������� ����B�� �A 6�6!�5� ���8�� ?8� �8� �� �A������ �A�!:� � ��;��8��!:�� ��8�:7�9 � ����5A�� ���� �� � ����B�5� ��� ��!�� 5� ���������� ��;��8�� �A��� �A����� � (4 ������8A��� ���� ��5����A8�:� !B�66�� ��4� � :��;�8A8� � ������!� 5�����8� 9�5�:�� ��;��8� � !5�4::�!:� ���!�A! ��A�� �A� �A 8��7�8���

1. táblázat A szülõk képzettségi szintje és gyermekeik (16–25 és 25–65 év közöttikorosztály) kognitív képességei közötti kapcsolat (standardizált OLS együttható)

Együttható, 16–25 év Együttható, 25–65 évközötti korosztály közötti korosztály

Dánia 0,29 0,31Norvégia 0,24 0,34Svédország 0,23 0,39Belgium 0,39 0,33Németország 0,27 0,17Hollandia 0,32 0,35Portugália 0,32 0,48Kanada 0,34 0,47USA 0,48 0,40

Magyarázat: A számítások alapja az apa iskolázottsági szintjeForrás: International Literacy Survey Data set

Másodszor, a gyermekközpontúság érvényesítése elengedhetetlen fel-tétele a fenntartható, hatékony és versenyképes tudásalapú termelésirendszernek. A következõ munkaképes korú korosztályokban keveseb-ben lesznek, és hatalmas nyugdíjas népességet kell majd eltartaniuk. Két-három évtized múlva a nyugdíjasok jövedelembiztonsága nagy mérték-ben attól függ majd, hogy mennyire tudjuk akkor mobilizálni azok ter-melõképességét, akik ma még gyermekek. Még általánosabban szólva, alegtöbb fejlett ország egyetlen valódi vagyona a lakosai tudásában ésképességeiben rejlik.

Azok az országok, amelyek nem képesek kihasználni lakosaik képes-ségeit, valószínûleg lemaradnak a termelési versenyben. Ezt egy kissésarkítva, kétféle jövõbeli „tudásalapú gazdaság” forgatókönyvet képzel-hetünk el. Az elsõ egy egyenlõtlenségre épülõ fejlõdés eredményeként a„kiválóság szigeteit hozná létre a tudatlanság tengerében”. Az USA talánéppen ebbe az irányba tart, ha figyelembe vesszük a következõket: egy-részt uralja a világot a tudományos csúcsteljesítmények terén, másrésztviszont ott van az a meghökkentõ tény, hogy az amerikai emberek húszszázaléka a kognitív képességek minimális, lényegében diszfunkcionális,szintjén áll.� A másik, egalitariánusabb út inkább úgy fest majd, mintegy „nyugodt tó, néhány fodrozódással a felszínén”. A skandináv orszá-gok (ahol ugyan nincs Harvard Egyetem, de a népességnek kevesebbmint öt százaléka tartozik a diszkfunkcionális csoportba) közelebb állnakehhez a jövõképhez.

A „kiválóságok szigetei” megoldásnak kétségtelenül hatásos növeke-dési hozadéka lesz. A nyitott kérdés azonban az, hogy mennyi ideig leszdinamikus a fejlõdése? A „tudásalapú gazdaságnak” nagy valószínûség-gel lesz egy keynesiánus növekedési határa, amit akkor érnek el, amikora népesség nagy része nem lesz birtokában a tudásalapú termékek fo-

!�"#$%&"'()

30 ����� ����

. �A�! � :����5��! �A *��� $.///% ��A��!6A �!��8A����8� ��;��8�8:9� �A8���A��!�

gyasztásához szükséges képességeknek. A funkcionális analfabéták va-lószínûleg nem vesznek majd részt a fejlett internetes kommunikációban.

A család: kulcs a társadalmi beilleszkedéshezés a versenyképes tudásalapú gazdasághoz

Az emberek életesélyeinek fõ mozgatóereje gyermekkoruk családi viszo-nyain alapul. A továbbiakban pedig, felnõttkorban, a háztartás az, amelyértelmet ad a kibontakozó egyéni életútnak. A társadalmi elõnyök és hát-rányok itt adódnak át és itt aktiválódnak; ez a szociális kockázatok ésszükségletek elsõdleges megjelenési terepe; végül pedig itt található azelsõdleges szociális biztonsági háló is. Lehet az ember munkanélküli,vagy alacsony keresetû munkás, de e helyzet valódi következményei aháztartás összetételétõl függnek. Nem ugyanaz a helyzet, ha egyetlenalacsony keresettel rendelkezõ egyén van a családban, vagy ha õ csakegy a háztartás több jövedelemmel rendelkezõ tagja közül. Ha az embe-rek életkörülményeinek javítását tûzzük ki célul, elsõsorban azt kell meg-értenünk, hogy a jelenleg is folyó átalakulások hogyan hatnak a jólét ésbiztonság háztartásokon belüli eloszlására.

Két olyan, folyamatosan érvényesülõ trend van, amely erõsen érintia jelenlegi családi jólétet. Az egyik az „új demográfiából” eredeztethetõ,különösen az egyre ingatagabb párkapcsolatokból, valamint a háztartá-sok növekvõ heterogenitásából és sebezhetõségébõl. Ezen kívül a házas-társi homogámia is hozzájárulhat a háztartások jóléti polarizációjához.Azonnal elénk tûnhet az erõforrásokban gazdag kétkeresõs háztartás, il-letve a sérülékeny, egyszülõs, bizonytalan foglalkoztatottságú háztartás.Mivel a legtöbb ember életesélyeit erõteljes módon befolyásolja a háztar-tás jellege, a társadalmi beilleszkedést elõsegítõ intézkedéseket ide kellirányítani.

A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem általános célként jelenik megaz Európai Unióban, ennek ellenére nem elég világos a pontos jelentése.Az eredeti francia meghatározás szerint olyan személyekre utal, akik ki-maradnak az alapvetõ szociális védelembõl, azaz a társadalombiztosítás-ból. A kirekesztés jelentése ma sokkal szélesebb és számos különféle for-mát ölelhet fel, a társadalmi elszigetelõdéstõl a munkaerõ-piaci margi-nalizálódáson át a jövedelemhiányig. Bizonyára mindenki egyetért azzal,hogy akkor jön létre társadalmi kirekesztés, ha az emberek beragadnaka rosszabb életesélyek csapdájába. Ha tényleg ez az alapvetõ kérdés, ak-kor vitathatatlanul a gyermekkorra és a családi jólétre kell koncentrál-nunk. Amint azt a késõbbiekben látni fogjuk, minden bizonyíték azt tá-masztja alá, hogy a (korai) gyermekkor az a kritikus pont, ahol az em-berek életesélyei megalapozódnak. A felnõttkorban alkalmazott támoga-tó intézkedések már valószínûleg nem bizonyulnak hatékonynak, kivéve,ha a felnõttek megfelelõ kognitív és szociális képességekkel indultak. Atársadalmi befogadást célzó bármilyen politika középpontjában a gyer-mekeket célzó szociális beruházási stratégiának kell állnia.

A tanulmány elõször azt vizsgálja, hogyan koncentrálódnak a jólétikockázatok a háztartásokban, általában a gyermekes családokban, külö-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 31

nösen pedig a fokozottan veszélyeztetett egyszülõs és alacsonyfoglalkoztatottságú háztartásokban. A továbbiakban a családi jólétnek a– különösen a korai gyermekkor ideje alatt – az életesélyekre gyakorolthatásával foglalkozunk. A nõk fizetett munkavállalása kulcsfontosságúösszetevõje bármely, a gyermekes családok szegénysége ellen harcoló ter-vezetnek. Ez köztudottan egy, a nõk esélyegyenlõségét javító, sokkalösszetettebb stratégiát tesz szükségessé. Fontos megemlíteni, hogy a tár-sadalmi kirekesztés ellen irányuló bármilyen fenntartható és hatékonypolitikát egy integrált stratégia keretein belül ki kell egészíteni egy gyer-mekeket, családokat és nõket támogató politikával. A huszonegyedik szá-zadi Európa társadalmi minõsége és gazdasági hatékonysága nagy mér-tékben függ egy ilyen stratégia kialakításától.

A háztartások új kockázatszerkezete

Ha behatóbban foglalkozunk az életszínvonallal, akkor aligha kell nosz-talgiával gondolnunk a múltra. A hatvanas évek vége óta az OECD-or-szágok egy fõre esõ GDP-je 50–75 százalékkal emelkedett, és ez drámaijavulást hozott szinte minden ember életszínvonalában. De ha az egyen-lõséget is fontos szempontnak tekintjük, már nem annyira rózsás a kép.

2. táblázat A jövedelem-egyenlõtlenségben és az állami újraelosztásbanbekövetkezett változások, az 1980-as évektõl az 1990-es évek közepéig.

Csak a munkaképes korúak háztartásai�

Gini százalékos Gini százalékos Százalékos változásváltozása: változása: a kormány

piaci bevétel rendelkezésre újraelosztásiálló jövedelem erõfeszítéseiben

Belgium (1985/96) +2 +5 –6Franciaország

(1984/94) –1 –2 +3Németország (Ny)

(1984/94) +25 +33 –19Olaszország (1986/95) +17 +15 +22Hollandia (1987/94) –5 –2 –7Dánia (1987/97) +12 +4 +17Finnország (1987/95) +29 +16 +18Norvégia (1987/95) +23 +4 +50Svédország (1987/95) +25 +1 +32Egyesült Királyság

(1986/95) +9 +14 –11USA (1986/95) +11 +10 +4

� Az egyenlõtlenségi számítások a háztartások 1980-as évek elején és 1990-es évekközepén érvényes Gini együtthatóin alapulnak. Csak 24-55 éves háztartásfõjû ház-tartások. A módosított OECD ekvivalenciaskála alapján (1 – családfõ, 0.5 – többifelnõtt, 0.3 – gyermekek). Számítások a LIS adatokból.

!�"#$%&"'()

32 ����� ����

A mai jóléti állam egy kettõs egyenlõtlenségnövekedéssel szembesül,mert a sérülékeny háztartások száma demográfiai és munkaerõ-piaciokok miatt is növekszik. Miként a 2. táblázat mutatja, az elsõdleges jöve-delemegyenlõtlenség az elmúlt évtizedek folyamán szinte az összes fejlettországban 10 és 30 százalék közötti mértékben emelkedett. Néhány jólétiállam, így Dánia, Norvégia, Franciaország és Hollandia, redisztribúcióvalkorlátozta az egyenlõtlenségi impulzusokat; ennek ellenkezõje igaz Ang-liára és Németországra. A legtöbb esetben a jóléti állam csak részbenellensúlyozta ezt a trendet.�

Ez az „átfogó kép” támogathatja a hosszú távú és erõteljes strukturálisfolyamat által irányított polarizáltabb jövõvel kapcsolatos véleményeket.Elméletileg elképzelhetõ, hogy az új egyenlõtlenségek megfelelnek azigazságos elosztással kapcsolatos széles körben osztott elveknek. Ebbenaz esetben az egyenlõtlenségek tökéletesen elfogadhatók, sõt üdvözlen-dõk lennének. A posztindusztriális „gyõztesek” és „vesztesek” közöttiszakadék kétségtelenül szélesedik. Ez talán egyszerûen azt a tényt tük-rözi, hogy a képességek, a motiváció és a kiválóság jutalmazva, míg ezekhiánya büntetve van.

Az igazságosság mércéjének azonban legalább két további változótkell tartalmaznia, azaz vizsgálni kell, hogy a) a siker elõfeltételei min-denki számára egyenlõek-e; b) a kezdeti elõnyöket vagy hátrányokat erõ-sítik-e egyenlõtlen társadalmi intézkedések. A válasz sajnálatos módonmindkét esetben a nemleges felé tendál. A tanulmányban tárgyalt egyikfõ probléma, hogy a társadalmi szelekció sokkal korábban kezdõdik an-nál, mintsem az emberek egyáltalán valamennyire is tudatában lehetné-nek annak, mi is történik velük. Egy másik, széles körben tapasztalhatóprobléma, hogy a házasodási szokások továbbra is homogám jellegûek.A gyenge a gyengével, az erõs az erõssel kerül össze, ezért a párkapcso-latok és háztartások létrejöttekor nagyon valószínû a hátrányok és a sikerkoncentrációja. Ez pedig nemcsak az adott egyének, hanem a gyermekeikéletesélyeit is javítani, illetve rontani fogja.

Egyre inkább a jó élet alapvetõ feltételének számítanak az erõs kog-nitív képességek és a szakmai képesítések. Azokat például, akiknekrosszak a kognitív képességei és/vagy középiskolánál alacsonyabb vég-zettségûek, az átlagnál kétszer nagyobb mértékben fenyegeti a munka-nélküliség (OECD, 2000). Hasonlóképpen, a család instabilitása komo-lyan növeli az anyák szegénységének és a jóléti függésének kockázatát,kivéve, ha õk is jól fizetõ állást találnak. A foglalkoztatottság továbbrais a jó életesélyek elengedhetetlen elõfeltétele marad, de nõnek a jó állá-sok megszerzésével kapcsolatos követelmények és ez valószínûleg a jö-võben is így marad.

A második világháború utáni évtizedekben kialakított szociális védel-mi rendszer visszás módon csökkentés helyett inkább felnagyíthatja eze-ket az új kockázatokat. A legtöbb kontinentális európai országban a tár-sadalombiztosítási rendszer majdnem a teljes népességre kiterjed. A tár-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 33

C *���A���A8�:� � ����5��5!= 6��!��5� � ���� ������� !�;�9��� �����5�������� �;!�!5��� !��< �8A����8��! ������� 8:� *���A���A8� ���8::�� � �A ���! ����!��5�:5 < ������A�9�

sadalombiztosítási juttatáshoz elõször is hosszú és stabil munkaviszonykell – olyan feltételrõl van szó, amely megfelelõen mûködött a férfi ke-nyérkeresõk esetében az általános és biztos foglalkoztatottság korszaká-ban. Ez azonban nem annyira mûködik a nõk esetében, akiknek kevésbéstabil foglalkoztatási karrierjük van és – ez újdonság – most a férfiaknakis bizonytalansággal és instabil alkalmazási feltételekkel kell szembenéz-niük. Ráadásul a fiatalok munkába állása is egyre hosszabb folyamat,ugyanakkor a dolgozók egyre fiatalabb korban kerülnek ki a munkaerõ-piacról. A jelenlegi feltételek közepette a mai pályakezdõk közül sokak-nak gondot okoz majd az elegendõ nyugdíjjogosultság megszerzése.

A társadalombiztosítási modell azért sem felel meg az új kockázat-struktúrának, mert szinte definíciószerûen azokat biztosítja – a biztosmunkahellyel rendelkezõket –, akiknek már eleve biztos a helyzete, avédelemre szorulókat viszont kizárja. Más szóval elmélyíti a kívülállókés bennfentesek közötti szakadékot. Európában a munkanélküliség fõ-ként azokat a fiatalokat érinti, akiknek nincsenek szociális jogosultságaik.Az európai fiatalság tragédiája, hogy könnyen a piac és a jóléti államkettõs kudarcával kell szembesülniük.. Dél-Európában a legfõbb megol-dás továbbra is a család. Olaszországban a munkanélküli 20-30 évesek90 százaléka teljes mértékben a szülei támogatásától függ. A fiatalok szo-ciális kockázatainak ilyen jellegû orvoslása problémás másodlagos hatá-sokhoz vezethet (pl. késõbbi függetlenség, családalapítás és munkaválla-lás).

A családi megoldások mellett a jelenkori Európa legnagyobb részéna felmerülõ „atipikus” kockázatokat leginkább rászorultsági alapú segé-lyezési programokkal igyekeznek kezelni. Ezek hatékonysága a ténylegesigénybevételi rátától függ, és attól, hogy létrehoznak-e jóléti csapdákat.A célzott segélyeket gyakran alacsony szinten állapítják meg. Ennek ered-ményeképpen egyes országokban – például Franciaországban vagy azEgyesült Királyságban (Bison és Esping-Andersen 2000a) – a segélyezettfiatalok körében nagyon magas a szegénységi ráta. Mint látni fogjuk,ugyanez vonatkozik az egyedülálló anyákra is. Továbbá, azok az orszá-gok, amelyek elõnyben részesítik a célzott juttatásokat (például Angliaés az USA), meglehetõsen gyengén teljesítenek az új egyenlõtlenségekkompenzálásában. Ennek következtében új megközelítésre van szükség,hogy hatékonyan kezelhessük az egyre több rendszeres munkaviszonynélküli egyedülálló háztartás problémáját.

A társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos tevékenység Európa-szertemutatkozó erõsödését számos ok igazolja. Elõször is az egyenlõtlenségnövekedésével nõ a szegénység is. Ezen kívül a szegénység idõtartamaszorosan kapcsolódik a szegénység általános szintjeihez. Más szóval nem-csak egyéni, hanem társadalmi lefelé haladó, önmagát erõsítõ spirálrólvan szó. Másodsorban, a szegénységi kockázatok egyre inkább a gyer-mekes családokban koncentrálódnak. Ezt mutatja a segélyektõl való füg-gés gyors emelkedésének baljós jele is, különösen egyedülálló anyák ese-tében. Harmadsorban, és valószínûleg ez a legsokatmondóbb, nõ az alul-foglalkoztatott és keresõ nélküli háztartások száma, és a folyamat a mun-kanélküliségi ráta csökkenésekor sem mérséklõdik. (European Commis-

!�"#$%&"'()

34 ����� ����

sion, 1999). Ez jelzi, hogy egyes népességcsoportok egyre inkább eltávo-lodnak a munkaerõpiactól.

A kirekesztés gyakorlata gyorsan elterjedhet. Nézzünk egy svédorszá-gi példát a problémás 1990-es évekbõl. A legtöbben egyetértenének ab-ban, hogy a svédek dicsekedhetnek a világ egyik legátfogóbb szociális ésfoglalkoztatási politikájával, ennek ellenére az 1990–97 közötti gazdaságihanyatlás a legsérülékenyebb rétegek jólétének jelentõs gyengüléséhezvezetett. A szegénység fõként a bevándorlók és a gyermekes családokkörében emelkedett, tükrözve a munkanélküliek magas arányát a szak-képzetlenek, a fiatalok és az egyedülálló anyák csoportjaiban. Ez idõ alattközel duplájára nõtt a munkaerõpiachoz gyenge szálakkal kapcsolódóháztartások százalékos aránya, és ugyanilyen növekedést mutatott a ko-moly gazdasági problémákról beszámolók részaránya is. (SOU, 2000).

A polarizáció valódi mérete akkor tûnik elõ, amikor a kirekesztés ál-landóvá válik. Az emberek életesélyei nem forognak kockán, ha az ala-csony fizetés, a munkanélküliség, vagy a bizonytalan foglalkoztatás csu-pán átmeneti állapot az iskolából kikerülõ fiatalok, az újonnan érkezettbevándorlók, vagy a munkaerõpiacra visszatérõ anyák számára. Az igaziveszély az, ha egy jókora kisebbség egy rossz életutat kijelölõ csapdábanreked. Ezért mindenekfelett meg kell értenünk azokat a mechanizmuso-kat, amelyek a hiányokat egy tartós kirekesztettség ördögi körébe fordít-ják át.

3. táblázat A háztartások szegénysége: ráták és trendek�

Összes Trend Gyerme- Trend A mély-(1990-es (1980-as kesek (1980-as szegénység

évek és 1990-es (1990-es és trendjeközepe) évek) évek 1990-es (1980-as és

közepe) évek) 1990-esévek)

Dánia (1987/97) 8,4 -1,3 6,9 +2,6 -0,1Finnország (1987/95) 4,5 -0,2 3,7 +1,2 -0,1Svédország (1987/95) 6,2 -1,0 2,2 -1,3 +0,4Hollandia (1987/94) 8,1 +2,9 7,8 +2,4 +4,1Franciaország (1984/94) 7,5 0,0 7,0 -0,4 -1,9Németország (Ny)(1984/94) 12,0 +6,4 14,1 +10,0 +3,3Olaszország (1986/95) 14,1 +3,6 18,6 +7,4 +6,0Egyesült Királyság(1986/95) 11,7 +3,5 14,3 +3,8 +2,7USA (1986/97) 18,7 +0,5 21,4 +2,5 +1,1

� Az adatok a végsõ, rendelkezésre álló jövedelemre vonatkoznak. Szegénységi kü-szöb a medián jövedelem 50%-a (mélyszegénység a medián 33%-a). MódosítottOECD ekvivalenciaskála (lásd: 2. táblázat)Forrás: LIS adatok�

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 35

D ��� 5� �A 6��A�� ���� !6���!�A4 �8:�8A��:� �A E/ �A8A��5!�� �A��5��5� !B�A6:6����A8� ;!� ��! ����5��� ���� �A� �A �, ���5�:� 0/ �A8A��5!�� �9���7������ ��!�!�� ���� �A �����! 7�� !6��::� 6��A������7����9! � !��8:: !;���8��!!���

A társadalmi kirekesztés kemény és puha magja

Amikor az összes háztartást vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a szegénység az1980–90-es években (Németország kivételével) a legtöbb országban meg-lehetõsen állandó maradt. Ez azonban két ellentétes irányzatot takar. Azidõsek körében jelentõs mértékben csökkent, míg a gyermekes családokesetében nõtt a szegénység. A 3. táblázat egy, a gyermekes családokrakoncentráló áttekintést mutat be.

Világosan látszik, hogy a trend nem egészen egységes, ha a rendel-kezésre álló jövedelem alapján vizsgáljuk a szegénységet. A skandinávországokban és Franciaországban a gyermekes családok jobban boldo-gulnak, mint az átlag; Németországban, Olaszországban, Hollandiában,az Egyesült Királyságban és az USA-ban sokkal rosszabb a helyzet –különösen, ha figyelembe vesszük a „mélyszegénység” növekedését.Amikor ezeket a trendeket összehasonlítjuk a korábbi, 2. táblázatban sze-replõ „átfogó kép” egyenlõtlenségeivel, meglehetõsen egyértelmûen ki-tûnik, hogy az összegzett egyenlõtlenség hajtóerõi célzottan és minden-kinél jobban érintik a gyermekes családokat. Ezen nem lepõdhetünk meg,ha belegondolunk, hogy ezek a meghatározó erõk a munkaerõpiacra ésa demográfiai változásokra koncentrálódnak. A legtöbb országban a fi-atal felnõtteket sújtják leginkább a munkanélküliség, a csökkenõ fizetésiszintek, és ebben a korosztályban a legjellemzõbbek az olyan új és sérü-lékenyebb háztartásszerkezetek, mint például az egyszülõs családok.

Az Európai Bizottság kiadványa (1999) szerint a munkanélküliek ésa gyermeküket egyedül nevelõ anyák körében a legnagyobb mértékû aszegénységkockázat – az EU egészét tekintve mindkét csoportban közel40 százalék a szegénységi ráta.� De a kölcsönhatások miatt a valóságsokkal összetettebb. Például, mivel a munkanélküliség és az alacsony jö-vedelmek leginkább a fiatal dolgozókra koncentrálódnak, sokkal inkábba fiatal családokon érezhetõ egy tovagyûrûzési hatás (spill-over effect).Tudjuk, hogy sok országban az elmúlt 10–15 évben csökkent a fiatal csa-ládok relatív jövedelme, és nõtt a csoportjukon belüli szegénységi ráta(Oxley et al., 1999). Azt is tudjuk, hogy a fiatalabb dolgozókat és az ala-csonyan képzetteket különösen veszélyezteti a gazdasági recesszió.� Ma-gas a háztartások és a gyermekek szegénysége közötti egybeesés és ezazt jelenti, hogy a társadalmi kirekesztésnek problematikus következmé-nye lesz a jövõ felnõttjeire nézve is.

Különösen ez a helyzet, ha állandósul a jövedelmi szegénység. A tar-tós szegénység sokkal nagyobb valószínûséggel meríti ki a család tarta-lékait és távolítja el fokozatosan a családot a társadalom fogyasztási nor-máitól. A rendelkezésre álló adatokból tudjuk, hogy a magas szegénységiszintet mutató országokban sokkal elterjedtebb a tartós szegénység. Eu-

!�"#$%&"'()

36 ����� ����

E ������! ��������� � C 5� �6:: ������!�� �8A���8��! ��!�� 8!� �� �A ���! � 5�����5� ���� !� �5�A5� ����� A �,���;��8� 0/ �A8A��5!�� �A��5��5� !B�A6:6� ���A�8�� � ���� � ������8��� E/ �A8A��5!�� !B�A6::�� �����A;!�

0 A 3>>/��� 5��! ��A���8� �8��8�8:� ��5����A8�:� � (�����!�A�������8� ��6!!�5���������4� � .E 5� ����� (�����!��� � :��8����9!�� 5� !5�A�����!�� 5������� :��8�����9! (�����!�A���8� �8�8 � 32 �A8A��5!!��� � (�����!5 .D �A8A��5!!�� ������ $�*,� F��� D3�.///%

rópában a görög, olasz, spanyol és brit gyermekes családok között meg-lehetõsen magas a szegénységi ráta. Ha a tartós szegénység mércéje az,hogy a család 1993–1996 között minden évben szegény volt, akkor ugyan-ezekben az országokban tapasztalhatunk szokatlanul magas tartós sze-génységi szintet (a gyermekes családok 4-6 százaléka maradt szegénynégy egymást követõ éven át). A másik szélsõség Dánia és Franciaország,ahol különösen alacsony (0,1 és 1,7 százalék) a tartós szegénység�. Haaz összehasonlításunkat kiterjesztjük az Egyesült Államokra is, még nyil-vánvalóbbá válik az összefüggés. Az OECD (2001) adatai szerint a teljesamerikai szegénységi ráta több mint háromszorosa a dánnak, és kétsze-rese a hollandnak. De az amerikai tartós szegénységi ráta már tízszeresea dánnak és hatszorosa a hollandnak. A tartós szegénységnek leginkábbkitettek között jelentõsen felülreprezentáltak az alacsony képzettségûháztartásfõt tartalmazó és a keresõ nélküli háztartások (mindenütt), va-lamint az egyedülálló szülõk (néhány országban).

Egyszülõs családok

Az egyszülõs háztartások (majdnem mindegyik egyedülálló anya) számarohamosan nõ és most a gyermekes családok 15-20 százalékát teszi ki.Ez az arány alacsonyabb Dél-Európában, de a jelek alapján õk is ebbeaz irányba haladnak. Ha a kirekesztésen szegénységet és/vagy munka-nélküliséget értünk, akkor az egyedülálló szülõk erõsen veszélyeztetettcsoportot alkotnak, különösen, ha nincsen munkájuk.� Az egyedülállóanyák foglalkoztatása nagyon magas az északi országokban, Belgiumbanés Franciaországban, és jelentõs még Olaszországban és Spanyolország-ban. Alacsony azonban Németországban, Írországban, Hollandiában ésaz Egyesült Királyságban (Bradshaw et al., 1996). E különbségek egyér-telmûen kapcsolatban vannak a bölcsõdei/óvodai ellátással és az elérhetõrészmunkaidõs állásokkal. A magas foglalkoztatottsági arány Olaszor-szágban és Spanyolországban inkább a családi megoldások következmé-nye: a családdal közös otthon lehetõvé teszi az anya munkavállalását.�

Az egyedülálló anyák szegénysége nemcsak magasabb arányú, desokkal tartósabb is az átlagnál, különösen Amerikában (Bradbury et al.,2000). Az eltérésekben szerepet játszik a szociális transzferek színvonala,de az anya foglakoztatása vagy munkanélkülisége kétségtelenül a leg-meghatározóbb tényezõ. A 4. táblázat áttekintést nyújt a helyzetrõl. Bizo-nyos esetekben az egyedülálló anyák foglalkoztatásának nagyon jelentõshatása van, majdnem 8 ponttal csökkentve a szegénység esélyét (Francia-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 37

G ?����5� �A ���- 3>>D10 �;��8�� ���� 8�2 ?8� � �A��5��5� 5� � �����8�9 �6::���A9� ����5�� �::� � ��;��8�:� ���!

� 6������ 5� (�����!�A���8� ���A9� �A��8���� "�������� � !B�6:6A4 9�5� ��!8����! $�� �5��8;� � ��!8�����A��% 5� � 6������� !6A6�� ���� ��4� !�����8�9 ���

> A �����B�8��9 ��8! (�����!�A���8�8�! ������4� ����� �8�8 � � �������8 ���A8���!:� � �A���!���8��! � !6�A6���4� � �8�8� 5� !B�65�5� ����� ����:: � ������::!5�A����5�=�! 5� �:: ���� ����A��=�! !6�5:��

országban és Dániában)�. A munka hatása máshol sokkal kisebb, amivalószínûleg a részmunkaidõs vagy alkalmi munkaválallás jellegével ésaz ezek révén kapott fizetésekkel magyarázható. Sok országban az egye-dülálló anyák között felülreprezentáltak az alacsony iskolázottságúak, ésígy az alacsony bérek is szerepet játszhatnak. Az egyedülálló anyák gaz-dasági ciklusok általi sebezhetõségét jól mutatják az 1990-es évek svéd-országi történései (SOU, 2000). A svéd jóléti állam meg tudta akadályozniaz egyedülálló anyák szegénységének növekedését, de a magasabb mun-kanélküliségi arányuk következtében 50 százalékkal nõtt a szociális se-gélyektõl való függõségük.��

4. táblázat Egyedülálló szülõk szegénysége, a szociális támogatások és az anyákfoglalkoztatásának hatása az 1990-es évek közepén

Szegénységi ráta Szegénységi Szociális transzferekDolgozó anya Inaktív anya kockázat százalékos

növekedése, szegénység-ha az anya csökkentõ

nem dolgozik� hatása�

Belgium 11 23 n. a. n. a.Franciaország 13 45 7,6 –31,3Németország� 33 62 2,3 –20,2Olaszország 25 79 4,6 –13,9Hollandia 17 41Spanyolország

(1990) 24 3,3 –20,6Dánia 10 34 7,8 –Finnország 5 –38,2Svédország 4 24 117,6 –49,9Egyesült Királyság 26 69 6,6 –36,4Amerika (USA) 39 73 4,6 –12,1

� A dolgozó anyákhoz viszonyítva, a gyermekek számát állandónak véve.� Az egyedülálló anyák szegénységének százalékos csökkenése (minden egyedülállóanya), adók és transzferek után. Szegénységi küszöb: az ekvivalens rendelkezésreálló medián jövedelem 50 százaléka.� Csak Nyugat-Németország.Forrás: LIS adatokon alapuló becslések.

A „munka-stratégia” kétségtelenül nagyon hatékony, de az egyedül-álló anyák esetében csak feltételesen az. Ha dolgoznak, akkor valószínû-leg részmunkaidõs vagy bizonytalan állásuk van és alacsony fizetést kap-nak. Mindent összevetve kétségtelen, hogy az egyedülálló anyák számárakidolgozott társadalmi befogadást célzó reális politikának kombinálnia

!�"#$%&"'()

38 ����� ����

3/ A �� :��;������ �A��5��5� ��5���! ����A�!;� �������A9:9� �A8���A�!� !B�6�6�� ����� ��5� ��8��A8� �AA�� ������8A���9� ���� ���� !����� ���! � �������A9!� 5� 4! !5��5�����B� ���� �� �����A����7��!�33 ��� �8�! :��A5��� ��� �A �����B�8��9 ��8! BA��� �!�;��!�! ���9 !�A���8��������

�8�8�!� ���� 3>>. 5� 3>>G !6A6�� 8������� .2��9� DD��� 4�� � �;!�5�!B��5�:� �6��6���� �! �A8���

kell a szubvencionált (vagy inkább ingyenes) bölcsõdei és óvodai ellátástés a jövedelemgaranciákat (akár dolgoznak, akár nem).

Az utóbbi jelentõségére utal, hogy az egyedülálló anyák szegénysé-gében mutatkozó országok közötti különbségek tükrözik a családi jólétiellátások színvonalában tapasztalható eltéréseket: Németország, Olaszor-szág, Spanyolország és az Egyesült Államok sokkal kevésbé hatékony aszegénységi rés megszüntetésében, mint a skandináv országok. Ezt talánaz szemlélteti legjobban, ha összehasonlítjuk a transzferek elõtti és utániszegénységet a különbözõ országokban. Ez alapján például meglepõ mér-tékû hasonlóságot tapasztalunk a transzferek elõtti szegénység terénSvédországban, Franciaországban és Németországban (50–55 százalék),ugyanakkor erõs eltérések mutatkoznak a transzferek utáni szegénységmértékében (5, 21, illetve 38 százalék).

A legtöbb országban elegendõ lehetõség van az egyedülálló anyákfoglalkoztatásának elõmozdítására. A skandináv országokban, Ausztriá-ban és Portugáliában közel univerzális (70 és 80 százalék közötti) az ak-tivitási rátájuk, de nagyon alacsony (30–35 százalék) Írországban, azEgyesült Királyságban és Hollandiában (lásd még OECD, 2001 4.2 táb-lázat). A megfizethetõ bölcsõde és óvoda egyértelmûen a legfontosabbelõfeltétel, de csak a skandináv országokban és Hollandiában biztosítottaz egyedülálló anyák számára a gyakorlatilag ingyenes bölcsõde a háromév alattiak részére. Az Egyesült Királyságban nemrég egy alternatív mód-szert vezettek be, a „Dolgozó Családok Adókedvezményét”, amely 70százalékos szinten szubvencionálja az egyedülálló anyák gyermekgon-dozási kiadásait. Ez azonban a jellemzõen alacsony jövedelem és a drágamagánóvodák miatt elégtelen megoldásnak tûnik.

A 4. táblázatból kiderül, hogy az északi országokban a közel univer-zális foglalkoztatottság mellett az állami újraelosztás is döntõ szerepetjátszik az egyedülálló anyák jövedelmének alakulásában. A jellemzõenkorlátozott jövedelemszerzési lehetõségeik miatt az egyedülálló anyák-nak a szegénység elkerüléséhez általában jövedelem-kiegészítésre vanszükségük. Az egyedülálló anyáknak nyújtott jövedelemtranszfereknekáltalában három fajtája van: családi pótlék (bizonyos esetekben egyedül-álló szülõknek járó kiegészítéssel), gyermekgondozási segély, és szociálissegély. Ezekhez hozzájönnek az adókedvezmények, amelyek egyes or-szágokban továbbra is a családpolitika fontos részét képezik, de amelyektermészetesen nagyon alacsony hatékonyságú eszközt jelentenek az egye-dülálló anyák (illetve általában az alacsony jövedelmû családok) esetén.Nagyon erõs érvek vannak a mellett, hogy eltöröljük az adókedvezmé-nyeket és a felszabaduló forrásokat közvetlen családi pénzbeli támoga-tásokra fordítsuk.

A legutóbbi (2000) MISSOC adatok alapján a családi pótlék nem ele-gendõ a szegénység megszüntetéséhez. Dánia és Svédország szokatlanulbõkezû ellátást nyújt, de egy kétgyermekes anya csak az átlagfizetés 20százalékának megfelelõ juttatást (durván havi 340 eurót) kap. Ha azegyedülálló szülõnek mondjuk az átlagfizetés felének megfelelõ munka-jövedelme van, akkor ezek a támogatások valószínûleg elegendõek a sze-génység elkerülésére. Ha mégsem, akkor pótlólagos segélyekre van szük-ség. A belga és dán egyedülálló anyák körében alacsony a szegénységi

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 39

ráta, még ha nem dolgoznak is, és ez kétségtelenül a nagyvonalú szociálistranszfereknek köszönhetõ: a családi pótlék és szociális segély kombiná-ciója a két gyermekét egyedül nevelõ szülõ esetén elérheti az 1200 eurót(Belgium) és az 1639 eurót (Dánia). Ez mindkét esetben hatásos garanciaa szegénységgel szemben. A másik szélsõség Spanyolország és Olaszor-szág, ahol a kombinált juttatási csomag nemigen éri el a 200 eurót (amijóval a szegénységi küszöb alatt van). Alább majd bemutatjuk, hogy aköltségvetés számára minimális a megfelelõ jövedelemgarancia többlet-költsége.

A jövedelemteszt alapú támogatás az anyákat a jóléti függõség csap-dájába ejtheti. Kétségtelenül ez volt a helyzet a tradicionális amerikai ésbrit szociális támogatások esetében, de ez nem a támogatás bõkezûségé-tõl, hanem inkább az ellátórendszer szerkezetétõl és a rászorulók össze-tételétõl függ. Gustafsson et al. (2000) összehasonlította a segélyezés idõ-tartamát nyolc európai városban, és sokkal hosszabb idõtartamot figyeltmeg a spanyol, portugál és olasz egyedülálló anyák körében (ahol a se-gélyek meglehetõsen alacsonyak), mint a svédeknél. Az egyik magyará-zat erre, hogy Dél-Európában az egyedülálló anyáknak kevesebb mun-kaerõ-piaci képességük és tapasztalatuk van, mint máshol. Egy másikmagyarázat, hogy a munkába állás jóval alacsonyabb költségekkel járSvédországban, mint másutt (az ingyenes bölcsõde/óvoda miatt és a jobbkereseteknek köszönhetõen). A jóléti csapdahelyzet kialakulását a böl-csõdék és az elhelyezkedési lehetõségek, és nem a protestáns etika aka-dályozzák meg.

Már pusztán ezek az adatok is egyértelmûen az anyák foglalkoztatá-sának támogatásából és a számukra nyújtott hatékony jövedelemgaran-ciákból álló, kettõs stratégia mellett szólnak. A foglalkoztatás egyértel-mûen államilag támogatott bölcsõdéket és óvodákat feltételez. De olyanmunkalehetõségeket is, amelyek összhangba hozhatók a kisgyermeketegyedül nevelõ anyák lehetõségeivel, például a flexibilitást és biztosmunkát jelentõ részmunkaidõs állások. A készpénztámogatási garanciaelsõsorban azért szükséges, mert irreális elképzelés a jelen nem lévõ apagyermektartási átutalásaira támaszkodni . Sok távollévõ apa szintén rosszanyagi körülmények között él és a fizetési készség ellenõrzése is túl nagyköltséggel járna. A jövedelemgarancia szükségességének másik indokaaz, hogy az egyedülálló anyák munkahelye nagyon ingatag lehet (aho-gyan azt most Svédországban láthatjuk). Tehát jelentõs kockázatai van-nak az „érje meg dolgozni” elv túlhangsúlyozásának.

Alulfoglalkoztatott háztartások

A háztartások polarizálódnak a foglalkoztatottság intenzitása alapján is.E téren egyrészt a fiatalabb férfiak magasabb munkanélkülisége, más-részt a nõk foglalkoztatási jellemzõi érdemelnek figyelmet. A házas nõkközött mindenhol elõször a képzettebbek foglalkoztatottsága kezdettemelkedni Skandináviában és Észak-Amerikában, ezt követte a kevésbétanultak foglalkoztatásának növekedése is. A nõk sokkal alacsonyabb ak-

!�"#$%&"'()

40 ����� ����

tivitási rátája Európa nagy részén – különösen Dél-Európában – azt mu-tatja, hogy itt még nem ment végbe ez a változás.��

Néhány országban a háztartások foglalkoztatottsági polarizációja igenerõs. Az Egyesült Királyságban például 1983–1994 között a két keresõvelrendelkezõ háztartások száma 54-rõl 62 százalékra emelkedett, míg amunkanélküli háztartások száma 6 százalékról 19 százalékra nõtt, és ha-sonló trendet látunk Belgium, Franciaország és Németország esetében is(OECD, 1995; Gregg et al., 2000; Cantillon and Van den Bosch, 2001). Dea polarizáció nem elkerülhetetlen. Dániában majdnem minden gyerme-kes párnak (81%) két keresete van; a munkanélküli háztartások arányaaz 1990-es években gyorsan csökkenve 4 százalékra esett (Andersen ésHestbaek, 1999). Vagyis a nõk (fõleg a kevésbé tanult nõk) foglalkozta-tottsága okozza a különbséget.��

A munkaképes korú népesség körében az EU-n belül 10–15 százaléka munkanélküli háztartások aránya. A számuk egyes országokban továbbnõ és az érintettek növekvõ mértékben fiatalok.� A munkanélkülieknagy része (30–50%) keresõ nélküli háztartásokhoz tartozik, ami jelzi,hogy milyen mértékben koncentrálódik a munkanélküliség a házaspárokközött. A probléma áttekintése és a kapcsolódó szegénységi kockázatoka 4. táblázatban láthatók.

A munkanélküli háztartások egy szélesebb eloszlás szélsõ esetei. Báre háztartások különösen veszélyeztetettek, a gazdaság és társadalom vál-tozása ahhoz vezet, hogy a hagyományos, egy keresettel rendelkezõ csa-ládok veszélyeztetettsége is egyre nõ. Inkább egy olyan sávban vizsgál-hatjuk a háztartásokat, ami a teljesen munkanélkülitõl az alulfoglalkoz-tatottakon át a jól foglalkoztatottakig terjed.

Sokak szerint a „keresõ nélküli háztartás” fogalma önmagában zava-ros, egyszerûen azért, mert túl sok különbözõséget takar. Ide tartoznaka nem foglalkoztatott egyedülálló szülõk, de az õ arányuk általában elégcsekély. Skandináviában azért, mert az egyedülálló anyák döntõ részedolgozik, Dél-Európában pedig azért, mert a rokonaikkal élnek. Általá-nosabban szólva, a „keresõ nélküli háztartások” körébe tartozik a tartós,sõt, krónikus kirekesztettség csalhatatlan jeleit mutató „kemény mag”,és egy puhább alkotórész is, amely csak idõlegesen távolodott el a mun-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 41

3. ������ !5�A��� ��8! (�����!�A�������8� ��8�� !6�B�:��B� 2/ �A8A��5! @�A�!� ���!8:�� �!��8�8:� 5� ?���;�:�� �� H�������A8�:�� I5������A8�:� 5��;�9�� �5� �5�A5 ���! 0/1G/ �A8A��5!� A �������� !5�A����! !6A6�� D/1E/ �A8A��5!���A ��8� @�A�!� ���!8:� 5� @�A�!��;�9�8:�� �� ���! ./1.E �A8A��5! �A ���� ���A8���!:�� �� *���A���A8� ���� ���������A8� $*���� .//3 D�3 �8:�8A��%�3C J5� !����4��� �����!�A4� ��� �� �;!��4:� (�����!�A������ ����8��! ��!�� 8! � �6::�

�5��� $03 �A8A��5!%� � �6:: $./ �A8A��5!% ����8�:� ��� ��� �� �;!��4� 5� ��� �5�A�;�!��4� ����8���� ���8����9�3D ./1E> 5��� !��< 5����5��� ����!�A9�� �� �A *��� �����!��A �����9� :����

����AB! � 0/10E 5��� !����A�8���� �A ��8� �� ��� E �A8A��5!!�� ������::� �8 $5�(% !����4 5�!B� �8A����8��! K�� �����!:9� �A8���A9 ������4� ����� �A8�� � !6��B��5��! 6��A� 8��A8�8:9� ��9�!� �8 ���� 3>>.��� ����!�A!� ����� ��� ������A9��4�A�! �;��8��6���� ����� A *��� $3>>>% ����� 3>20 5� 3>>0 !6A6�� ��6!!�5�� �;�����!�

kaerõpiactól. Az európai keresõ nélküli háztartás prototípusa a követke-zõ tulajdonságok erõs felülreprezentáltságát mutatja:��

• Nagyon alacsony iskolázottság (EU szinten 45 százaléknak keve-sebb, mint középiskola)

• Egyedülálló, soha házasságot nem kötött személyek (EU szinten 55százalék)

• Soha nem foglalkoztatott nõk (EU szinten a nõk 49 százaléka)• Munkanélküli férfiak (EU szinten a férfiak 50 százaléka)• Egy felnõtt tartós rokkantsággal vagy betegséggel (EU szinten 33

százalék)• Munkát nem keresõ személyek (EU szinten 65 százalék)

Ezek a számok lényeges heterogenitást jeleznek. Egy nagyon nagycsoport olyan nõkbõl áll, akik még sohasem dolgoztak. Egy másik cso-port (túlnyomórészt férfiak) eltávolodott a munkaerõpiactól. A munka-nélküliek kétharmada tartós (egy éven felüli) munkanélküli, egyharma-dának több mint 3 éve nincs munkája. A rossz egészségi állapot is gyak-ran fordul elõ. Mivel kétharmaduk egyáltalán nem is keres munkát, ne-héz automatikusan „kirekesztettként” kezelni õket.�� Úgy tûnik, hogyezek az indikátorok mind az idõsek túlsúlyát jelzik, de nem így van. Akeresõ nélküli háztartások körülbelül felében az emberek 39 évesek vagyfiatalabbak, és 33 százalékuk 25 és 39 év között van.�� Bár az egyszemé-lyes háztartások gyakoriak (32 százalék), az összes háztartás 18 százalé-kában van gyermek. Ez azt jelenti, hogy számos egyéb tényezõ is szerepetjátszik:

1. Van egy nagyobb csoport (többnyire nõk), amely tagjainak nagyvalószínûséggel soha nem volt kapcsolata a munkaerõpiaccal.

2. Van egy másik, rokkantság vagy betegség miatt egyértelmûen amunkaerõn kívül levõ csoport.

3. Van egy harmadik (többnyire férfiakból és általában alacsony kép-zettségûekbõl álló) csoport, amely eredendõen a tartós munkanélküliségmiatt kirekesztett. A munkatapasztalattal rendelkezõk (legalább egyszermár dolgozók) húsz százaléka nem dolgozott az elmúlt öt évben.

4. Van egy negyedik csoport is, szintén munkanélküliek, akik inkábba „puha maghoz” tartoznak, mivel az év egy részében volt munkájuk.

Röviden: a kétharmad rész teljesen inaktív, és valamivel kevesebbmint 30 százalékuk munkanélküli és keres állást. De hatalmas az európaiországok közötti különbség. Nagyon kevés olyan nõ van Skandináviá-ban, aki még soha nem dolgozott, de számos ilyet találni a dél-európai

!�"#$%&"'()

42 ����� ����

3E !6���!�A4 �����! �A �;�9�� J6A6��5� �8A����8� -��� $�;����� ����;����;������ -���� ���-% 3>>0��� �;��8�8:9� ���9!� I�� ����B! (������:� � 0/ 5� (������8A����8�(4 = �8A����8��!��� A �����! �A �;�9�� 8������ ����!�A�! 5� 7�� ��(��! ��A8������4 ���A8��� !B�6:�5��!��� ����4� 8�(��5��! ���� �A�! � !6A5�5��5!�! �������9! 6��A��30 �A�! �7A �A8A��5!� �8��!�� ����A9 4L !6�B�:��B� .E �A8A��5! :���� ���� �;��7 ��

$(4��� ��!!���;��7 ��%� 3G �A8A��5! �������� �!���8� �5A�5� ��;�9 �� 5� C> �A8�A��5! ���� 4� �!�! ������� ���� 8��8�� $:����5� �A ���- 3>>0��� �;��8�8:9�%�3G @� �� ���7����B!� ���� �;���9 ���! ���!� ���� � (�����! !6�5:� 4 � !����4

5�!B� �8A����8�:� �����A8� !��!8A����

országokban. Észak-Európában sok egyszemélyes háztartás található,míg Dél-Európában az egyedülálló személyek általában másokkal (több-nyire családtagokkal) laknak.

Az ember joggal gondolná, hogy a keresõ nélküli háztartásokban nagya szegénység. De ez a jóléti ellátások színvonala és kiterjedtsége követ-keztében típusonként és országonként változik. Az 5. táblázat szegénységiszámításokat mutat különbözõ munkaintenzitású háztartások esetében.A keresõ nélküli háztartások számának emelkedése és csökkenése csakrészben kapcsolható a munkanélküliséghez. Dániában az 1990-es évekelején 12 százalékra emelkedett, 1995-re 8 százalékra csökkent az ará-nyuk, és a csökkenés tovább folytatódott az 1990-es évek végén. Ez olyanháztartás-összetételt mutat, amelyet a gazdasági helyzet javulásakormeglehetõsen könnyû reintegrálni.�� Ezzel szemben az Egyesült Király-ságban nemcsak magas a keresõ nélküli háztartások aránya, de itt több„hiszterézist” láthatunk. 1980 és 1995 között meglehetõsen állandó nö-vekedés volt, amit az elmúlt évek gazdasági fellendülésének éveiben egykisebb csökkenés követett. Az összetételt itt inkább a „kemény mag”uralja (1996-ban 71 százalék az álláskeresést feladó munkanélküli, vagyteljesen inaktív volt).��

5. táblázat Háztartások szegénységi rátája, a foglalkoztatottság intenzitásaalapján, az 1990-es évek közepén

Összes keresõ nélküli háztartás 2 szülõ/ 2 szülõ/részesedés szegénységi ebbõl mély 1 dolgozó 2 dolgozó

(összes %-a) ráta szegénységben szegénységi szegénységiráta ráta

Belgium 13 24 18 3 1Dánia 8 25 27 4 0Finnország 15 13 17 4 2Franciaország 9 34 24 7 2Németország

(Nyugat) 8 46 45 6 1Olaszország 10 35 52 21 6Hollandia 14 5 1Spanyolország

(1990) 9 38 44Egyesült

Királyság 18 38 20 19 3

Megjegyzés: Szegénység: korrigált medián jövedelem 50 százalékaMélyszegénység: korrigált medián jövedelem 33 százalékaForrás: LIS adatbázis a keresõ nélküli háztartásokról, és Oxley et al. (2001: 25.5 táb-lázat)

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 43

32 �A �B!�6A��� �A� �� ���� �8� ��4�� ����<���AA� �A M�!��8�8��N� I����5�A� �A�!��8�8��! !6�A6���4� � ����9� �A��8�� ���5��� !��9 �A��5���! �A8�� CGO�!�� ��6!�!�� 3>>D1>> !6A6��� $������������� .//3�3/%3> J6���!�A���5� �A �;�9�� J6A6��5� �8A����8� -��� 3>>0��� �;��8�8:9��

A jelenség hosszú távon majdnem minden országban növekedett, amunkaerõ-piaci kirekesztés súlyosbodását mutatva. A jövedelmeket te-kintve az adatok szerint jobb keresõ nélkülinek lenni Észak-Európábanés Belgiumban. A „mélyszegénység” indikátora jelzi a jövedelmi rést ésnéhány esetben (Olaszország, Spanyolország és Németország) a keresõnélküli szegény háztartások különösen szegénynek bizonyulnak. Ez arrautal, hogy gyenge az alapvetõ szociális biztonsággal kapcsolatos közös-ségi és családi támogatás. Fontos megemlíteni, hogy ebben az esetben a„családi kudarc” megjelenésérõl van szó. A családi támogatás nagyjábólmegmenti a fiatal munkanélkülieket a szegénységtõl Dél-Európában, deez nem igaz a „kirekesztettebb” felnõttekre. A keresõ nélküli háztartásokszûkében lehetnek a forrásoknak olyan értelemben is, hogy a családi tá-mogatás nem elérhetõ a számukra.

Az alulfoglalkoztatott családok nagymértékben függnek a jövedelem-teszt alapú támogatásoktól, és ez azt jelenti, hogy a szegénység függ asegélyezési programok bõkezûségétõl és igénybevételi rátájától. Ha a két-gyermekes párokat vizsgálva most visszatérünk a MISSOC adatokhoz,azt találjuk, hogy Skandináviában és Belgiumban az alacsonyabb sze-génységi ráták egyértelmûen a magasabb szociális segélyekkel vannakösszefüggésben. Dániában a segély a családot majdnem az átlagkerese-tûek közé emeli fel. Franciaországban és Németországban a segélyezettcsalád jövedelme csak az átlagkereset nagyjából 40 százalékára tehetõ.�Ahogy várható, a szegénység a foglalkoztatottság intenzitásának növe-kedésével majdnem nullára csökken a két keresettel rendelkezõ csalá-dokban. Ez megerõsíti azt az állítást, hogy a nõk foglalkoztatása bármelyszegénységellenes stratégia elengedhetetlen feltétele.

A rendelkezésre álló információk alapján lehetetlen akár közelítõ pon-tossággal is meghatározni a kemény és puha mag mértékét; részbenazért, mert minden attól függ, mit nevezünk „kemény magnak”. Ha alehetõ legtágabb meghatározást fogadjuk el és azokat a személyeket so-roljuk ide, akik nagy valószínûséggel nem reagálnak a foglalkoztatástösztönzõ intézkedésekre, akkor a kemény mag nagyjából az összes 50-60százalékát jelentheti. Ez fõleg a krónikus betegeket és rokkantakat fog-lalja magában, valamint azokat a nõket, akiknek soha nem volt munká-juk. Egyértelmûen külön kell választanunk tõlük azokat, akik nem tar-toznak a vizsgálat tárgyába; ilyenek a tanulók vagy a szakmai gyakor-laton lévõk (az összes mintegy 5 százaléka). Ezek után a keresõ nélküliháztartások 40 százaléka marad, õk azok, akiket valós eséllyel lehet ”in-tegrálni”.��

E heterogenitást figyelembe véve egy mûködõképes társadalmi befo-gadó stratégiának többoldalúnak kell lennie. A probléma jelentõs részeegyértelmûen a hosszú távú történelmi örökség következménye. Külö-nösen Dél-Európában bõséges tartalék van alacsony képzettségû és kevésmunkatapasztalattal rendelkezõ nõkbõl. Valószínûleg ugyancsak sok ne-

!�"#$%&"'()

44 ����� ����

./ �A8�7�8��! �A �;������ P���:��! $3>221>2� 30.% 6������ ����� ����;��!�

.3 �! �A ���! ������8A���� ���� �88:� � ��A���8� (�����B�5��! �� 5 �5��(���=4� �����5��� � ������8�9� �A� ���� ���� !��5� ���� 4 ��� �! �5� ����������A����

hezen reaktiválható férfi van, a helyzetet súlyosbítja, ha összetett prob-lémákkal rendelkeznek (például alacsony képzettség, rossz egészségi ál-lapot, vagy alkoholizmus). Nem valószínû, hogy ez a csoport „munkánbelüli” ösztönzõkkel, vagy aktiválással stabil foglalkoztatottá válik, ésígy az õ esetükben a kielégítõ jövedelemgarancia lehet az egyetlen hu-mánus és költséghatékony megoldás. Németországban és az Egyesült Ki-rályságban a magas szegénységi ráták azt jelzik, hogy túl szûkmarkú azalapvetõ biztonsági háló. A munkaerõpiacról való kizárás könnyen meg-történhet, ha ezeknek a háztartásoknak nincs elegendõ pénzük ahhoz,hogy kielégítõ módon részt vegyenek a környezõ társadalmi életben.

Egyértelmû, hogy a keresõ nélküli háztartásokban összeadódik a múltöröksége (alacsony iskolázottság, soha nem foglalkoztatott nõk) és az újtársadalmi változások negatív hatásainak sora. A demográfiai változásaz egyedülálló személyek és egyedülálló szülõk számának növekedésétidézi majd elõ. Mind között a leginkább aggasztó az alacsony iskolázott-ságúak romló helyzete. A házastársi homogámiát is figyelembe véve aztláthatjuk, hogy a bizonytalan munkaerõ-piaci helyzet a párokban kon-centrálódik. Ugyanakkor okkal feltételezhetjük, hogy a kirekesztettség„kemény magja” idõvel önmagától csökkenni fog. A soha nem foglal-koztatott nõk száma természetes módon csökken majd, és minél inkábbtámogatja a politika a dolgozó anyákat, annál gyorsabb lesz ez a csök-kenõ tendencia.

Mint korábban már jeleztük, ha a háztartások munkaintenzitás sze-rinti polarizációját minimalizálni szeretnénk, elengedhetetlen elõfeltétela nõk foglalkoztatási szintjének emelése. A megoldás a kevésbé iskolázottnõk munkaerõ-kínálatának mobilizálásában rejlik. Az olyan térségekben,mint az univerzális nõi munkavállalás gyakorlatát mutató skandináv or-szágokban, az alacsony iskolázottságú nõk aktivitási rátája nagyon magas(62-68 százalék), õket követi az Egyesült Királyság és az Amerikai Egye-sült Államok (59 százalék), Franciaországban, Németországban, valamintHollandiában 46-50 százalékra esik vissza a részvételi arány, és különö-sen alacsony Olaszországban és Spanyolországban (20-22 százalék). Hacsak az alacsony iskolázottságú, egyedülálló kisgyermekes anyákat vizs-gáljuk, a foglalkoztatási szakadék jelentõs mértékben szélesedik – de nemmindenhol. Belgiumban, Dániában, Svédországban és az Egyesült Álla-mokban az anyaság nem vezet lényeges különbséghez; mindenhol má-sutt viszont igen. Az Egyesült Királyságban a foglalkoztatási arány 20százalékpontot zuhan, Németországban pedig kirívó mértékû, 30 száza-lékos a csökkenés. Dél-Európában e csoport foglalkoztatási rátája 15 szá-zalékra csökken.��

Mivel mind a férfiak, mind a nõk foglalkoztatási esélyei a szakkép-zettségüktõl függnek, a tartós munkanélküliség elkerülésének leghatéko-nyabb módja az, ha megakadályozzuk, hogy a fiatalok idõ elõtt hagyjákabba tanulmányaikat. Az EU átlagában a mai fiatalok 22 százaléka nemfejezi be a középiskolai tanulmányait. Ez az arány 30 százalékra emel-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 45

.. A �����! �A8���A8� ������ ������ �� ��� $./// D� 5� E� �8:�8A��%� � !6�� C� (� �A����� ��� ���� � ������� ��!!�� �5�A������:: :��A8���9� �� �A ����8� 5� �;!���4�!78��������A8�9 8�9��

kedik Írországban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Ki-rályságban, de a skandináv országokban csak a fele az átlagértéknek.Továbbá, az alacsony iskolázottságú fiataloknak egy sokkal nehezebbutat kell bejárniuk az iskola és a munkába állás között. A 25 és 29 évközötti fiatalok csoportjában a középfokúnál alacsonyabb végzettséggelrendelkezõk körében az átlagos kétszerese a munkanélküliségi ráta. Ahelyzetüket tovább rontja, hogy másoknál sokkal valószínûbb módon ke-rülnek tartósan a kirekesztettség csapdájába. Franciaországban például aközépfokúnál alacsonyabb végzettségû férfiak 20 százaléka az iskola utánöt évig munkanélküli marad (OECD, 1999, 7. és 16. táblázat). Dániábana tartós jóléti függõség többségében azok között tapasztalható, akik nemrendelkeznek szakmai képesítéssel (Socialministeriet, 2001: 14).

Vannak összehasonlító bizonyítékaink a tartós megrekedésre az ala-csony bérû, vagy szakképzettséget nem igénylõ állásokban. Az egyik fi-gyelmeztetõ jel, hogy Németországban, Svédországban és az EgyesültKirályságban a mai fiatalok sokkal valószínûbben maradnak egy szak-képzettséget nem igénylõ állásban, mint az elõzõ korcsoportok tagjai.Ugyanakkor Svédországban nagyobb eséllyel léphetnek ki az ilyen állá-sokból (a szakképzettség nélkül kezdõk mintegy harmada lép tovább,szemben az Egyesült Királyságban lévõ 20 százalékkal). Hasonló össze-hasonlító képlet tapasztalható az alacsony keresetû csapdahelyzet eseté-ben. A folyamatosan alkalmazott 25–34 évesek között azok, akik 1986-banalacsony keresettel rendelkeztek, további 4 évnyi alacsony keresetre szá-míthattak a következõ 5 évben az Egyesült Királyságban és Amerikában,míg Németországban, Franciaországban és Olaszországban csak mintegy2 és fél évre, de ennél sokkal kevesebbre, mindössze 1,7 évre Dániában.��Skandinávia sikeresebben szünteti meg a csapdahelyzetet, míg Nagy-Bri-tannia és az Egyesült Államok magas arányai arra utalnak, hogy a nemszabályozott munkaerõpiac nem garantál nagyobb mobilitást.

A kemény mag munkanélküliségével kapcsolatos, legreálisabb rövidtávú politika valószínûleg a megfelelõ szintû „passzív” jövedelemtámo-gatás és a képzés kombinációja, vagy védett foglalkoztatás azoknak afogyatékkal élõknek, akiknek problémát jelent a nyílt munkaerõpiacravaló belépés. A leghatékonyabb hosszú távú stratégia a prevenció, ame-lyet már kisgyermekkorban el kell kezdeni. A 6. táblázat átfogó képet adarról, hogyan befolyásolják a különbözõ tényezõk a szegénységet a ke-resõ nélküli háztartásokban.

A táblázat becsléseket mutat be az EU egészére és négy reprezentatívjóléti modellre. A vizsgálatok a 20–55 éves korosztályra korlátozódtak,annak érdekében, hogy a korai nyugdíjazásokat kihagyják a számítások-ból. Az eredmények meglehetõsen jól foglalják össze az eddigi megálla-pításainkat. A szegénység-kockázat nõ a fiatalok és kevésbé képzettekkörében, de leginkább azokban az esetekben, mikor a háztartásfõ tartósmunkanélküli, valamint amikor (az egész évben) nincs keresõ a háztar-tásban. Spanyolországban és az Egyesült Királyságban komoly szegény-ség-kockázatot jelent, ha a családfõ tartós munkanélküli, Dániában vi-

!�"#$%&"'()

46 ����� ����

.C !5�A�����5� ����������A��5�� �8�� �������� 5� �A $3>>0% �=�5�L � :5���:���8��� �8��� *��� $3>>>%

szont ez nem jelentõs veszély, mivel a dán jövedelemtámogatás megle-hetõsen hatékony.

Az a tény, hogy a krónikus betegségek nem befolyásolják a szegény-séget, arra utal, hogy a jóléti államok hatékonyan támogatják a munka-végzésben egészségügyi okok miatt korlátozottakat.�

6. táblázat A szegénység valószínûsége a keresõ nélküli háztartásokban.Logisztikus regresszió néhány kiválasztott országra és az EU egészére, 1996(csak a 20–55 éves háztartásfõvel rendelkezõ háztartások esetét vizsgálva)

Dánia Német- Spanyol- Egyesült Európaiország ország Királyság Unió

Háztartásfõ életkora 0,95*** 0,97*** 0,99 0,97* 0,98***Végzettség 1,29 0,86 0,40*** 0,76* 0,54***Háztartásfõ krónikus

beteg 1,73 0,77 1,33 0,91 0,84**Háztartásfõ tartós

munkanélküli 0,30 1,57 4,64*** 3,21*** 1,74***Nincs munka-

jövedelem 5,14*** 9,77*** 4,74*** 5,34*** 7,70***Gyermekek 0,44* 1,05 1,62** 1,52** 1,03Egyedülálló anya 0,93 1,37 0,70 2,05** 1,04

Magyarázat: Az 1.0 alatti értékek jelentik azt, hogy csökken a szegénység kockázata,az 1.0 feletti értékek pedig azt jelentik, hogy az adott tényezõ növeli a szegénységvalószínûségét.*** szignifikáns: 0.001-nél** szignifikáns: 0.01-nél* szignifikáns: 0.05-nél

Forrás: ECHP, 1996.

A gyermekek jelenléte a háztartásban jelentõs mértékben emeli a sze-génység kockázatát Spanyolországban és az Egyesült Királyságban, mígDániában ugyanezen tényezõ hatása a szegénység csökkenése. Ez aztmutatja, hogy meghatározó lehet a családtámogatások mértéke. Az egye-dülálló anyaság kizárólag az Egyesült Királyságban járul hozzá a sze-génységhez. A legfontosabb hatóerõ mindenütt a „munkából származójövedelem (egész éves) hiánya”. Ez jelzi a probléma gyökerét: a háztar-tások mindenütt nagyon sebezhetõvé válnak, ha kiesnek a munkaerõpi-acról.

A közeljövõben a keresõ nélküli háztartások társadalmi kirekesztett-ségének enyhítése szükségképpen tartalmazza majd a „kemény mag”számára nyújtott jövedelemtámogatást, de milyen reális lehetõségünkvan a „puha mag” esetében? E téren a mai politika két, egymást kölcsö-nösen nem kizáró gyógymódot támogat: az „érje meg dolgozni” straté-giát, valamint az aktiválást.

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 47

.D ?8� �A� �����<���A��� 8! � (�����5!�� ���� �<���� :���� ����� ��������A9 �8A����8��!�����8��� ������:: !��8��� ���5�����=� ���� �A ��5�A�5�B�� !��8��A��!�A��� �������8��A9 � ��!���:�� ���� ���(����4 6�������! ���9:� M���(����4�!N���

„Érje meg dolgozni” („Make-work-pay”)

Az „érje meg dolgozni” stratégia a munkaösztönzést célozza meg. Amunkaösztönzés problémája megjelenhet a szegénységi csapdában, vagya fizetett állás elfogadhatatlanul magas haszonáldozati költségében (ilyenlehet például a dolgozó anyákat sújtó magas bölcsõdei „adó”). Kérdés,hogy meg tudjuk-e világosan határozni a kínálati oldal ellenösztönzõitaz EU-ban?

Egészében véve kevés tudományos bizonyíték van arra, hogy a szo-ciális támogatások önmagukban csökkentik a munkára való ösztönzést.��A legtöbb EU-országban a munkanélküli juttatások, vagy szociális segé-lyek egyszerûen túl alacsonyak ahhoz, hogy a legalacsonyabb fizetésûmunkásokat kivéve hatással legyenek a munkakereséssel kapcsolatosmotivációkra. Érdekes tény, hogy a kiemelkedõen magas munkanélkülitámogatásokat biztosító országokban általában sokkal alacsonyabb a tar-tós munkanélküliek aránya, és legalábbis Dánia esetében, Európa-szerteaz egyik legmagasabb a munkanélküliségbõl való kilépési arány (Esping-Andersen és Regini, 2000).�� És fordítva, a tartós munkanélküliség külö-nösen hangsúlyos Olaszországban, ahol az összes munkanélküli többsé-gének (fõleg a fiataloknak) egyáltalán nincs jogosultsága szociális támo-gatásokra.�� Ha megvizsgáljuk a munkanélküliek gazdasági helyzetét akeresõ nélküli háztartásokban, azt látjuk, hogy általában magas, némelyországban pedig kirívóan magas a szegénységi ráta.

Ezzel nem állítjuk azt, hogy nem létezik a munkaösztönzés problé-mája. Ez gyakran az egyes politikák kölcsönhatásaitól függ. A magasszociális támogatások valószínûleg nem csökkentik a munkaösztönzést,ha, mint Dániában, aktiváló intézkedésekkel kombinálják õket. És fordít-va, ha a partner munkába állásakor csökkentjük a szociális támogatáso-kat, annak negatív hatása lehet a házastárs munkavállalására. Az 1990-esévekben az EU-tagállamok tettek bizonyos lépéseket annak érdekében,hogy orvosolják ezeket a függõségi csapdákat. Belgium és Németországpéldául engedélyez bizonyos mennyiségû munkából származó jövedel-met a szociális segélyek mellett. A skandináv országokban, ahol a mun-kanélküli támogatások egyénre szabottak, a negatív házastársi hatás el-tûnik. Írország és az Egyesült Királyság, más angolszász országokat kö-vetve, az alacsony keresettel rendelkezõk jövedelmének kiegészítésére azadójóváírás módszerével próbálkozik.

Az ilyen intézkedések csökkenthetik a keresõ nélküli háztartások szá-mát, de a „munkával járó támogatások” valószínûleg nem hatékony meg-

!�"#$%&"'()

48 ����� ����

.E K8�� �5� � !6�� D� (� �A��5:� $�;�� ������ Q�� R;���� �( &��!� K(� &��(��� ��������%�.0 �88:� 3>>. ;�8 :�!6���!�A��� ����A�!;� ��6!!�5� � �;!�5�!B��5�:� ��

� !����4 5�!B� �8A����8��! �A8�8:� �5�A:� � ��� �� (�����!�A���8� ���< ;�8�8�!� �5�A�:� ���� �A < (�����!�A���8���!��8�9 ����!8�! !6�A6���4�.G �A5�� 4! ���8::�� � � �AB��!!�� 5��! $5� 7�� ��!��B�! � �A��5��5���%� �A � �5�

���!� �9�� 6�A�6A4 ���8��!�� �8����� !� ���� � �;!�5�!B� (�����! ���5����5����A �AB!�5��� :5�� �������A! �AA�� �A 5����A7�������� ������� �AB��! �����8:� 5����A����!� ��! ���(����4� � �;!�5�!B� (�����! �� �� ������! �8����8 !6��6A��5� �!!�� ���� �� 8��8�� 8����� !���!� A �;�9�� (�����! 6������ ����A��5�! 8����!�5�5��A �8��� ?�� �� ����� ����� $.///�%�

oldások akkor, ha a keresõ nélküli háztartások fele de facto képtelen amunkapiacba integrálódni.

Aktiválás

Az „aktiválás” minden olyan politikára vonatkozik, ami fokozza az em-berek lehetõségeit (capabilities). Ebben az értelemben „aktiválás” azanyák számára biztosított bölcsõde is. Az aktiválás a svéd „aktív mun-kaerõ-piaci politika” hosszú gyakorlatából ered. Az aktiválás politikájá-nak filozófiája az utóbbi években megváltozott. Ma jellemzõen egy mun-ka-motivációs elemet kombinál egyénre szabott reintegrációs tervekkel.Az elképzelések szerint az adott helyzetet javító intézkedések csak abbanaz esetben bizonyulnak hatékonynak, ha hosszú távú célokat tûznek kiés az általános képességek fejlesztésére koncentrálnak. Ebbõl adódóanszükségképpen költségesek. A skandináv országok (és különösen Dánia)kivételével az EU-tagországok kevésbé átfogó aktiválási módszereket al-kalmaznak. Három nagyobb módszert különböztethetünk meg. Az egyika célzott (különösen fiataloknak szóló) álláskeresési támogatásokat része-síti elõnyben, némi képzést is hozzárendelve a támogatásokhoz. Francia-országban az alacsony iskolázottságú fiatalok harmadának elsõ állása tá-mogatott munkahelyen van (OECD, 1999: 2.5 táblázat). Olaszországbana támogatott gyakornoki állások a fiatalok munkaerõpiacon elfoglalt elsõmunkahelyének mintegy 60-65 százalékát teszik ki. Nem világos, hogyténylegesen mennyi képzést biztosítanak, de a politika elkönyvelhet egysikert, nevezetesen azt, hogy az ilyen ideiglenes képzési viszonyok jelen-tõs része válik késõbb állandó munkaviszonnyá. Sajnos ez a politikaugyanakkor nem képes csökkenteni a (fiatalkori) munkanélküliséget(Samek Lodovici, 2000). A másik, már tárgyalt módszer arra helyezi ahangsúlyt, hogy a munkaviszonytól függõ támogatásokon keresztül meg-változtassa a munkaösztönzõket.

A harmadik módszer, amelyet az utóbbi évek dán politikája testesítmeg, a mindenkit megcélzó (de a fiatalokat kiemelten kezelõ ) reintegrá-ciót helyezi a középpontba. Röviden összefoglalva az a célja, hogy a 29év alattiaknak maximum 6 hónapig (idõsebbeknek hosszabb ideig) nyúj-tott munkanélküli támogatással, vagy szociális segéllyel megakadályozzaa tartós kirekesztettséget. A támogatás lejárta után a további juttatás fel-tétele a munkavállalás, vagy az oktatásban való részvétel. Az állásokgyakran védett, vagy támogatott munkahelyeken vannak. A képzési aján-latok a jelöltektõl függnek, és jelenthetnek hosszabb idejû (általában egé-szen 18 hónapig tartó) iskoláztatást is. A dolog lényege az, hogy az in-tegráció az egyén személyére, szükségleteire és lehetõségeire van szabva,továbbá, hogy intenzív és folyamatos utánkövetést is magában foglal. Ezszükségképpen költséges, de úgy tekintik, mint beruházást a jövõbeli ter-melékenységbe és az önbizalom fokozásába.

Kifizetõdik az aktiválás? Ezt a kérdést szinte lehetetlen megválaszolni,mert sohasem tudjuk meg, hogy az „aktivált” személyek sikeresek (vagysikertelenek) lettek volna-e ilyen jellegû segítség nélkül. A dán aktiválásipolitika utánkövetéses vizsgálata vegyes eredményeket mutat. Elõször is

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 49

van egy érdekes eredmény, amely szerint az „aktivált” személyek jellem-zõen elégedettebbek lesznek, mikor a passzív jóléti támogatások helyettaktiváló programok résztvevõivé válnak. Ez sokkal jelentõsebb dolog an-nál, mint amilyennek elsõ pillantásra tûnik: nem csupán arra utal, hogya jóléti függõség nem az ösztönzéssel kapcsolatos probléma, hanem arrais, hogy egy oktatási vagy munkateremtõ, beilleszkedési programba valóbekerülés növeli a kliensek társadalomhoz tartozásának és abban valórészvételének érzését. Továbbá arra is vannak bizonyítékok, hogy az ak-tiválás (és a maximum hat hónapig folyósított munkanélküli támogatás)arra ösztönzi a munkanélkülieket, hogy intenzívebben keressenek állást.

Szilárd bizonyíték van arra is, hogy az aktiválás csökkenti a segélyek-tõl való tartós függõséget. Az aktiválás hatékonyságának szélesebb körûértékelései azonban sokkal korlátozottabb sikereket mutatnak. A legtöbbvizsgálat egy nagyon hasonló „30–30–30-as” eredményre jut, azaz az ese-tek körülbelül egyharmada egyértelmûen sikeresnek mondható abban azértelemben, hogy teljesen megszûnt a jóléti függõség; a másik egyharmadcsak részben, vagy idõszakosan szakad el a jóléti támogatásoktól; a ma-radék egyharmaduk azonban továbbra is a segélyekre van utalva. Mind-ehhez fontos hozzátenni, hogy a siker jóval nagyobb a fiatalok (25 évalattiak) körében.��

Egy preventív stratégia felé

Egy alapvetõ, az összes többit háttérbe szorító megállapítás szerint a fel-nõttekre irányuló támogató intézkedések meglehetõsen gyenge (és költ-séges) pótmegoldásai a gyermekkorban történõ beavatkozásoknak(Heckman és Lochner, 2000). Mivel egy személy munkahelye és karrier-kilátásai egyre inkább a kognitív képességeitõl függnek, ez a meghatá-rozó kiindulópont. A felnõttek aktiválása vagy átképzése akkor kifizetõ-dõ és reális megoldás, ha ugyanezek a felnõttek megfelelõ tanulási ké-pességgel rendelkeznek. Valószínûleg mindig lesznek elégtelen források-kal rendelkezõ háztartások, de relatív arányuk minimalizálható, és ez alegnagyobb kihívás számunkra. E célkitûzést szem elõtt tartva felmerüla kérdés: hogyan értelmezhetjük a tudományos adatokat?

Mindenekelõtt meg kell jegyezni, hogy az egész történet a kisgyer-mekkorban kezdõdik. Ebben a korban három tényezõnek van döntõ sze-repe: az egészségi állapotnak, az alacsony jövedelemnek, és az olyan „fej-lõdést segítõ eszközöknek”, mint a gyermekeknek való felolvasás, a szo-ciális ösztönzõk és tanácsok.�� A korlátozott forrásokkal rendelkezõ csa-ládok mindhárom területen rosszabb helyzetben vannak. Egy hagyomá-nyos értelemben vett erõs jóléti állam sikereket érhet el az elsõ két terü-leten, de ha a kognitív ösztönzésnek kulcsszerepe van, akkor újra kell

!�"#$%&"'()

50 ����� ����

.2 S���!�5�5�� �8��� -��;� 5� ���������� $3>>>% 5� ������������ $.//3%� �A�! �A�����5��! �����4�7����! �A� �A ��!5�A��5��� ���� �5��A! $5� ���9�A7=��� ��� �5��A(��% �A ��:���!�! ��� !��5� ��� �� �!! �A8�8�� �A ������� ����� 9�5� ����!� ����(����4 $����A7�% 6��������8�����8��.> �;���8��� !;���8� 8���!�5�5��A �8��� J����� �� ��� $3>>2%� ������ ��A��� 5�

&�������� $.///%� Q��8:: �5�A����! � ��;��8� !5�4:: �5�A5:��

gondolnunk ezt a politikát. Nem hozhatunk olyan törvényeket, amelyekarra kényszerítik a szülõket, hogy olvassanak fel a gyermekeiknek, deeszköztelenek sem vagyunk. Az egyik lehetõség annak biztosítása, hogya kisgyermekes szülõknek megadassék az alacsony stresszel járó munkalehetõsége és a szabadidõ, amit gyermekeikkel tölthetnek.� Egy másik,talán még hatékonyabb megoldás az univerzális, jó minõségû bölcsõdék-óvodák biztosítása.

Tehát kitüntetett fontosságot kell tulajdonítanunk annak, hogy a se-bezhetõ családok gyermekei minõségi bölcsõdékhez-óvodákhoz jussa-nak.�� A kihívás utána folytatódik iskolás korban is. Itt az adatok két fõfaktorra mutatnak rá. Egyrészt a család szegénysége (és instabilitása)meghatározó marad, különösen az iskolalátogatás, a motiváció és a le-morzsolódás viszonylatában. Másrészt az iskolák minõsége és a helyiközösség jellege erõs kölcsönhatásban vannak (ez különösen Amerikábanprobléma, de átkerülhet Európába is, a szegregált bevándorló közösségekelszaporodásával). Mindenképpen kerülendõ, hogy a deprivált kerüle-tekben rosszabb iskolák legyenek. Az oktatási szakértõk hangsúlyozzákaz iskolai oktatáson kívüli programok fejlesztését, amelyek kettõs elõnytbiztosítanak: a gyermekek intellektuális fejlõdésének támogatását, vala-mint a dolgozó anyák terheinek enyhítését.

Még ha a társadalmi kirekesztés számos gyökere származik is a gyer-mekkorból, határozott bizonyítékok mutatják, hogy a szegénységnek perse összetett, önmegerõsítõ hatása van a marginalizálódásra. Whelan et al.(2001) kimutatják, hogy a tartós jövedelmi szegénység felgyorsítja a for-rások erózióját, amely viszont súlyosbítja a nélkülözést.�� A szegénységet,mint ahogyan láthattuk, általában a munkából származó jövedelem hiá-nya okozza, tehát ez az a terület, amelyre a politikának általában kon-centrálnia kell. De azt is fel kell ismernünk, hogy a munkával kapcsolatosstratégia önmagában messze nem hatékony eszköz. Más szóval, egy ko-moly társadalmi befogadást célzó politika nem nélkülözheti a halmozódótartalékfelélést megakadályozó jövedelemgaranciákat.

Európában a társadalmi befogadást célzó stratégia, az azonnali intéz-kedéseket tekintve, a munkavállalás elõsegítésének és a jövedelemtámo-gatásnak a kombinációját igényli. A jövedelemtámogatás szükségességeerõteljesen csökkenni fog, amint emelkedik a nõk foglalkoztatási rátája.Ez a stratégia, amint láthattuk, különösen hatékony lehet az alacsonyvégzettségû nõk és anyák között. Mivel õk valószínûleg alacsony vég-zettségû férfiakkal házasodnak és mivel az utóbbiak egyre gyorsabbanveszítenek teret, az alacsonyabb végzettségû nõi munkaerõ mobilizálásameglehetõsen sürgetõ. Ha távolabbra tekintünk a jövõbe, az egyértelmû-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 51

C/ �� ��8:: �8����� ;!� ������4 :A��7�5! �� ����� ���� �A ��8! �;!��8����8����� �� �� :�(���8��� � ����7�� � ������!�! 9�5�5� ���� (� �4�5�5�� �� ���� � �� :�A��7�5!� ���� �A 7�� �6��5!� �� �A ��8!�! ������A�� �;!�!6�B��5�� ���!�C3 �� � ���8::�!:� ��8����8 �8�!� ���5�����=� �A ����������� ������!�5����

����!� ������� ����;!� �!!�� �A�:� (�����B� � ����8�� �5A!��5��! $�5��8;� �5A�:�� �8�����8��!% �AB!�5����5�� � ���!8:: ���A5���A�������! �A8�8��� Q��8::8� ��� 8��(��9 ������!����A8� ����A�� �5�����A8�� 5��!�� ���� �!8� 5��A���!� ����� !6A:�� ���!8:: �8�A��;�9!�� ���7�4 �A���!�7� �8�����8��!�� !��� ��!����A�C. �����8�9 ;! �5��5!5�! ���8����7�8�� � �AB!�5�����! 5� � �8������� ����8�9

�!8���� ����;��

en leghatékonyabb preventív stratégia a mai gyermekekbe történõ nagy-arányú beruházás. A legtöbb mai jóléti állam nem teszi ezt meg, és hanem változtatnak ezen, a jövõben súlyos árat fizetnek érte.

Beruházás a gyermekekbe

Az elõttünk álló korszakkal kapcsolatban egyaránt okunk van az opti-mizmusra és az aggodalomra. Összességében profitálni fogunk a mun-kahely-szerkezet jelentõs minõségi javulásából, bár ezzel egyidejûleg ki-terjedt, alacsony képzettséget igénylõ munkaerõpiacok is lesznek majdaz olyan területeken, mint a személyes szolgáltatások vagy a kiskereske-delem. A szakképzettséggel kapcsolatos igények jelentõs megnövekedéseazt jelenti, hogy a jó élethez való esélyek elõfeltételei is emelkedni fognak.A nem megfelelõ képzettséggel vagy forrásokkal rendelkezõknek a bi-zonytalan élet és a kirekeszettség veszélyeivel kell számolniuk. Követke-zésképpen a legfõbb feladat a mai kisgyermekes családok és fiatalok jólétiproblémáira való összpontosítás. Ha gazdaságilag hatékony és társadal-milag integrált jövõbeli társadalmat akarunk, a politikai prioritásainkközpontjában a mai gyermekeknek és fiataloknak kell állniuk. A gyer-mekekbe történõ mai jelentõs befektetés csökkenti majd a jövõ felnõttje-inek jóléti problémáit.

Sokan azt hiszik, hogy pusztán egy generációs összeütközéssel vandolgunk, amikor a gyermekeknek adott nagyobb szociális juttatások azidõsek kárára történnek vagy fordítva. Nagy általánosságban azt mond-hatjuk, hogy ez téves következtetés. Elõször is nincs olyan aranyszabály,hogy az egyik fél jóléte a másik fél szegénységét okozná. Ellenkezõleg,az idõsek közötti szegénység és a gyermekek szegénysége egyaránt na-gyon alacsony a skandináv országokban és Belgiumban; egyidejûleg na-gyon magas az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Ez még vi-lágosabban megmutatkozik, ha a hosszabb távú tendenciákat vizsgáljuk.Az idõsek közötti szegénység csökkenése nemzetközileg konvergens,azonban a gyermekek szegénységével kapcsolatos hosszú távú (1970-esés 1990-es évek közötti) tendenciák divergensek. A szegénység folyama-tosan csökken a skandináv országokban, meglehetõsen stabil a legtöbbkontinentális európai országban, míg jelentõsen emelkedik Olaszország-ban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Az idõsekreköltött kiadások természetesen csökkenthetik a fiatalokra fordítható for-rások összegét, de ez a forgatókönyv elkerülhetõ az 5. fejezetben javasoltdöntési szabályok alkalmazásával.��

Nem feledkezhetünk meg a családokon belüli generációk közötti tár-sadalmi szerzõdés változatlan jelentõségérõl sem. A családon belüli for-rásáramlás hagyományos formája szerint a gyermekek támogatják azidõs szüleiket, de ez a folyamat mára nagyrészt megfordult. A magasjövedelmû nyugdíjasok a nyugdíjuk jelentõs részét gyermekeiknek ésunokáiknak adják (Esping-Andersen, 1999; Kohli, 1999). A hagyományos

!�"#$%&"'()

52 ����� ����

CC ����!�A��� (� �A��� #�� "����� I�' ����� ������� (�� ��� �������T "�����;��8�� U �8������� �A��A4�5� �A �4��!!��T ��5�� .//GV0� C1D0� �� ��������

generációk közötti megállapodás két okból is problémássá válik. Pénz-ügyi oldalról az örökség ütemezése a megnövekedett várható élettartam-nak köszönhetõen elodázódik. Így ahelyett, hogy akkor érkezne, amikora leszármazottaknak igazán szükségük van rá (fiatal családként), akkorvárható, amikor a gyermekek már életük virágában vannak. Általáno-sabban szemlélve, egy eltorzult életciklus redisztribúció kialakulását fi-gyelhetjük meg. Ha a többlet nyugdíjat újraosztják a családokon belül afiatalabbak között, a redisztributív hatás regresszív lesz: a gazdagabbnyugdíjasok gyermekei elõnyben részesülnek. Valójában itt a társadal-milag örökölt, a jóléti állam által részben támogatott kiváltság egy külö-nösen problematikus példájával állunk szemben. Bármely jövõbeli jólétiszerkezetnek erõsebben kell koncentrálnia a gyermekekbe és fiatalokbavaló beruházásokra, de ez csak akkor hajtható végre, ha ezt az interge-nerációs szolidaritás igazságos és életképes modelljének összefüggésébehelyezzük.

A mai jóléti államok néhány figyelemreméltó kivételtõl eltekintve ke-vés hangsúlyt fektetnek a gyermekes családokra. Ennek történelmi gyö-kerei vannak. A hagyományos családpolitika közvetettebb jellegû volt,és a férfi kenyérkeresõ keresõképességének fenntartására helyezte ahangsúlyt. Ameddig a házasságok stabilak voltak és a kenyérkeresõknekbiztonságos, jól fizetõ munkahelyük volt, a kormányok a jövedelemszer-zés és a gondozási szükségletek kielégítése terén is joggal számíthattaka családok önfenntartására. A házas férfi munkásoknak gyakran fizettekkiegészítõ házassági pótlékot, amely általában 5-10 százalékkal növeltea bérüket (Montanari, 2000). A gyermekgondozási támogatásokat és azegyéb juttatásokat a legtöbb esetben a sokgyermekes háztartásoknak cí-mezték (nagy százalékban 3-nál több gyermekkel rendelkeztek az 1960-asévekig).

Ezen kívül a családtámogató politikák a csökkenõ termékenységgelés növekvõ reálbérekkel párhuzamosan a hanyatlás hosszú korszakábaléptek (Gauthier, 1996; Wennemo, 1994; Kamerman és Kahn, 1997).� Az1970-es évektõl kezdve a nemzetek egy kisebb csoportja aktívabb család-politikát kezdett folytatni, és az 1990-es évek folyamán tanúi lehetünkegy arra irányuló átfogóbb összeurópai kísérletnek, hogy jobban hozzá-járuljanak a családok szükségleteinek kielégítéséhez (lásd 7. táblázat��).

Látható, hogy a gyermekes családok jövedelmi helyzete a gyermeken-kénti juttatások emelkedésétõl függetlenül sok országban folyamatosanromlik. Amint már említettük, ez a különösen veszélyeztetett háztartásokszámának növekedésével, valamint a fiatal felnõttek gyakran problema-tikus munkaerõ-piaci helyzetével van kapcsolatban. Például a keresõ nél-küli háztartásokban élõ gyermekek számaránya az EU-ban 32 százalékkal

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 53

CD 3>0/�:� �A �, ����5!���5� 8����� .�03 ����� 3>>/�:� �A �A 5��5! 3�ED��� ������J������ 5� J�� $3>>G� D�> �8:�8A��% ����� �A� �;��� 8!� ���� � ����8� !5�A�5A�8������8��! 5��5!� $� (�����A8����9 6������� �A8A��5!8:�� ��� !��������� �����!�A4�!5�������!�� �8A���8� ����5:�% 32 ���A8� !6AB� 3D�:� ��6!!�� 3>GE 5� 3>>/ !6A6���CE ���� � 0� �8:�8A�� �;��� �� �A �� �������� ���� 9�5� ;����8��! ����!�� !�A���!

�A 3>>/��� 5��! (�����8 �A8��� ���A8�:�� ��� ����4��:: �5��5!:� ;�A��8�8:� 5��!��8�8:�� "5��� �� �� � �8���� ;!� ���4� (B������B� ���8:: 4�� � ������!�A���5��5��

emelkedett az 1980-as évek közepe óta (Micklewright és Stewart, 2000:A4 táblázat). A gyermekek szegénységének növekedése a szélesedõ ál-talános egyenlõtlenség következménye.��

A kérdés az, hogy a politikai intézkedések hozhatnak-e változást.Skandinávia egyértelmûen jó viszonyítási pont az összehasonlításhoz. Askandináv országokban a szegénységi ráták szisztematikusan alacso-nyak, és még ennél is többet árul el, hogy folyamatosan csökkennek;elsõsorban nem a szociális transzferek miatt, hanem mert mindkét szülõ-nek megfelelõen fizetett teljes munkaidõs állása van.

7. táblázat A jövedelmek és szociális transzferek alakulása a gyermekes családokkörében, az 1980-as évek közepétõl az 1990-es évek közepéig (a népesség

változásai alapján korrigálva)

Rendelkezésre álló Juttatásokjövedelem alakulása alakulása

Ausztrália –3,4 +6,3Kanada +1,5 +2,9UK –3,4 +1,3USA +2,4 +1,3Dánia –0,6 +2,0Finnország +1,6 +5,5Norvégia –0,3 +3,5Svédország –1,9 +2,0Franciaország +3,6 –0,4Németország –1,8 –3,5Olaszország +0,6 0,0Hollandia +2,4 +0,3

Forrás: Oxley et al. (1999). A becslések ekvivalencia skálán alapulnak (e = 0.5)

Ez a kombináció máshol nem létezik. Az angolszász országok a célzotttámogatás hívei, mostanában munkához kötött adójóváíráson keresztül.Az ausztrál és a kanadai rendszer bõkezûbb, és így a gyermekek körébentapasztalható szegénység sokkal nagyobb mértékben csökkent, mint azEgyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban.�� Ehhez hasonlóan,a gyermekszegénység aggasztó mértékû növekedése számos kontinentá-lis európai országban kapcsolatban van a szociálpolitikával. A kontinen-tális társadalombiztosítási modell csak reziduális szociális segélyt nyújta munkaviszony nélküli rászoruló családoknak. Néhány kivételtõl elte-kintve a családi pótlék rendszerek fejletlenek és szûkmarkúak, az államigyermekgondozó ellátások pedig gyakorlatilag nem léteznek. A fiatalokkörében sehol nem olyan súlyos a munkanélküliség, mint a kontinentálisországokban és Dél-Európában. Még ha a mediterrán családok sokkal

!�"#$%&"'()

54 ����� ����

C0 :���8� !�����8�9 �A ���4������ � 6������� 5� ������!�A��5��5� �8���A8��!6A6�� $3>2E1>E% W/�0>3 � 3E *�������A8�:�� A *K���������A9:� ��� ����� 6���!��5� ��� � �:� 3�3 ������ ���� � ������!�! !6�5:� � �A��5��5��� $� :����5����� �� *+��� �� ��� $3>>>%%�CG ��� ���5�:� ��7����� �A�!�� � �8�����8��!��� �� ����! ����!5�A �����!�

���� (��:���B� B! ��! ���8�8� � �A��5��5����

stabilabbak maradtak is, a piaci egyenlõtlenségek akkor is szegénységetgenerálnak.��

A gyermekszegénység felszámolása

Már láthattuk, hogy egyes országokban a gyermekes családok relatívhelyzete az egy évtizeddel korábbi jövedelmükhöz képest és másokhozviszonyítva is romlik. Kevesebb, mint egy évtized alatt a gyermeksze-génység a vizsgált 10 ország közül 6-ban emelkedett, az Egyesült Király-ságban, Németországban és Olaszországban (mintegy 7 százalékponttal)kifejezetten nyugtalanító mértékben.

A gyermekes családokat súlyosabban érinti a munkanélküliség, ésnem egyszerû meghatározni, hogy a munkanélküliségbõl adódó jövedel-mi szegénységnek milyen változatos hatásai vannak a gyermekek jólété-re. Szilárd bizonyítékok vannak arra is, hogy a munkanélküliségnek, mégha nem is jár együtt szegénységgel, jelentõs másodlagos hatásai vannak.Egy új keletû dán felmérés szerint a munkanélküliség megkétszerezi acsaládok szétválásának a valószínûségét, sokkal késõbb pedig a gyerme-kek munkanélküliségének esélyeit. Ezenkívül szoros kapcsolatban van aszülõk alkoholizmusával, erõszakosságával és bebörtönzésével (Christof-fersen, 1996). Az életesélyeket és a családi jólétet érintõ hasonló hosszútávú következmények eredeztethetõk a gyermekszegénységbõl is. Kuta-tások igazolják, hogy ezek a következmények átgyûrûznek a társadal-mon. Amerikai kutatásokból tudjuk, hogy a gyermekkori szegénységszoros összefüggésben van az alacsonyabb (két évvel kevesebb) iskolá-zottsággal, magasabb bûnözési aránnyal, számos pszichológiai patológiá-val, valamint a felnõttkori (30 százalékkal) alacsonyabb jövedelemmel. Aszegény családokból származó gyermekek nagyobb valószínûséggel vál-nak maguk is szegény szülõkké a késõbbiekben, és így generációkon átreprodukálják a szegénységi szindrómát (Haveman and Wolfe, 1994;1995; Duncan and Brooks-Gunn, 1997; Danziger and Waldvogel, 2000).Európai kutatások (Gregg és Machin, 2001) hasonló eredményre jutnak,bár kevésbé drasztikus végkövetkeztetésekkel.�� Mivel a gyermekkoriszegénység ténylegesen kapcsolatban áll a rossz életesélyekkel, prioritástkell biztosítani a gyermekszegénység elleni küzdelemnek.

Ha a gyermekszegénység átalakul alacsony iskolázottsággá, szegé-nyes kognitív képességekké, nagyobb bûnözési hajlammá és rossz életté,

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 55

C2 ���������A8�:� �A�:� � ������!�A��5��5� �������4� ���:�� 3/13. �A8A��5!!6A6�� ������ 3>2/ 5� 3>>/ !6A6��� "�� ���A5�� � �A8�7�8��! $K�� �����!:9�% !A8�9���� .E1EE 5� !6A6�� ����8�(4��� �����!�A4 �8A����8��!�� ����!�A�!�C> A ����!� �����! �A� �;��� 8!� ���� � ����A��5��:: !����:4� �A8���A9 $30�.D

5���% ������!�! �8����A�� ����:: ���9�A7=�5���� ���A���9��! �� � !6A5��!��8:9�$���� �� ��A���� 3>>G� ./3%� ?;���� �� ��� $.//3% ����� I5������A8��9� �A� �;��� 8!����� �A ���9 !5� !����:� $����� � �A��5� ����8��!:�% �����A9 ������!�! !6AB� �A8�����! ��;�8 � (��� ��;� ���8:: ��8A;�:�� ����� 5� "��� $.//3% ��8:�<�� ���8��8!� ���� � ������!!�� �A��5��� ���� !6�B��5��! (5�(�! ����5:� E �A8�A��5!!��� 4! ����5:� ���� > �A8A��5!!�� ����:: ��8�:� ��A���! �;!�5�!B��5����A� ���� ���4��5� B���!��A� Q�;��8�;!:� <�� �5�!� ���� � ������!!�� �A��5���5� ����7� ���8�8�! !;����A����� �� �A �!��8A����8�:��

a másodlagos hatás egy alacsony termelékenységû tömeg kialakulása,amely alacsony fizetést kap és könnyen munkanélkülivé válik az „új gaz-daságban”. Kevesebb adót fognak fizetni, és nagy valószínûséggel többtámogatást igényelnek majd aktív éveik alatt. Röviden, itt azonosíthatjuka szociális kirekesztettség alapjait a jövõ Európájában. Egyre több bizo-nyíték van arra vonatkozóan, hogy a gyermekkori ártalmakat nagyonnehéz a késõbbiekben helyrehozni. A javítást célzó „második esély” po-litikák sokkal költségesebbek és sokkal kevésbé hatékonyak, mint az el-sõsorban a kisgyermekek jólétének fejlesztését célzó intézkedések(Heckman and Lochner, 2000). Ha a szülõi környezetnek meghatározóhatása van a késõbbi tanulásra és a kognitív képességek megszerzésére,akkor a szociálpolitika egyértelmû célja kell, hogy legyen a potenciáliskáros hatások csökkentése.

A kognitív képességek terén meglévõ egyenlõtlenségek általánosabbmódon szoros összefüggésben vannak a szegénységgel és a jövedelmiegyenlõtlenségekkel. A regressziós elemzés szerint a gyermekszegény-ség 10 százalékos emelkedése 8,5 százalékos növekedést von maga utánazon felnõttek között, akik a legalacsonyabb (alapvetõen diszfunkcioná-lis) kognitív képességi szintû csoportba esnek.� Másfelõl, az olyan ala-csony kognitív képességek, mint az alacsony iskolázottság, határozottelõjelei a munkanélküliségnek.

Ha a szegénység veszélyezteti a gyermekek életesélyeit és emellett ne-gatív externáliákat is okoz, akkor kirajzolódnak egy pozitív összegû stra-tégia kontúrjai: a gyermekkori szegénység mai minimalizálásának pozitívegyéni és társadalmi hozadéka lesz a jövõben. És a még távolabbi jövõbencsökkentheti az idõskori szegénység veszélyét (és valószínûleg a korainyugdíjazás szükségességét is).

Egyértelmû, hogy fontos az aktiválás és az egész életen át tartó tanu-lás. De, és ez döntõ megállapítás, az ilyen stratégiák valószínûleg nem mû-ködnek, ha nem kíséri õket a gyermekkori depriváció elleni átfogó küzdelem. Hanem avatkozunk be azokba a folyamatokba, amelyek révén a szülõktõla gyermekekhez öröklõdnek a – például a kognitív képességek terén mu-tatkozó – erõforrás-hiányos helyzetek, akkor a stratégia valószínûleg so-ha nem lesz hatékony. Néhány országban sikeresen csökkentették a gyer-mekek kognitív képességeire gyakorolt szülõi hatást, más országokbanazonban ez kevésbé sikerült (OECD, 2000b). Az elsõ csoportban találha-tók a skandináv országok és Ausztrália. Ezekben az országokban a szü-lõk iskolázottsági szintjének viszonylag gyenge a hatása a gyermekekkognitív képességeire, és még lényegesebb, hogy e hatás csökken. A má-sodik csoportban található Belgium, Németország és az Egyesült Álla-

!�"#$%&"'()

56 ����� ����

D/ J;���(�����8�< ���8����7�8� �A ���������! �� ��� $3>>D%� ������ ����� �� "���$.//3% ��;��8�8:� �� ��� �5� 8�(��9:: ��;��8�5�� �8��� �;��� $3>>3%�D3 A *��� �=�����5��� �A��8�9 ��;��8�� E !���7� �A��� !B�6:6A����! ����

�����������:: $3�% ��A(;!��8���! ��!����4� ���� �A��� ;���� �!�� �A ��:���!����!;�� !5��A��������! 5� ���! � �;��A��= ���5��;!8!�� !5����! ���5��A� Q������A�!� �����! X D�C2 5� YZ X /�0CE $IX3.%� ��� �����9� ������� !���7� !5����5��!��5� 8����8�� �����4����5��� 9���9 ������� $� �;!�!5��� !��< 5����5��� ����!�A9��!��((���% �5� ��4��:: ����A���8�� �����5��A� ��� ����� ����� 6��!���5���� � 3� !���7� �A� �A8A��5!�� ��8�� 3�C ������ ����!��!� $QXE�23 5� YZX/�GG.%�

mok. Ezekben az országokban a szülõi hatás nagyon erõs és, de ennél isrosszabb, hogy emelkedõben van.

Lehetetlen megnevezni az intergenerációs kognitív öröklésben szere-pet játszó összes fontos tényezõt, de némelyek világosak és a politikakitüntetett tárgyai lehetnek. Mindenekelõtt a szülõk közötti iskolázottsá-gi egyenlõtlenségek nagyon fontosak, és ezért a politikának elsõsorbana mostani fiatalok közötti iskolázottsági réseket kell betömniük. Ez a kö-zépiskolából való lemorzsolódási arány minimalizálását jelenti, esetlegvalamilyen speciális ösztönzõrendszerrel, és egy szerteágazóbb (és integ-ráltabb) középfokú iskolázási kínálattal. Ha, mint ahogy ez számos eu-rópai országban megesik, a fiatalok mintegy harmada végzettség meg-szerzése nélkül hagyja el a középfokú intézményeket, ez egy kétharma-dos társadalomhoz vezet két évtizeden belül. Az iskolai lemorzsolódáscsökkentésének konkrét lépése lehet a munkavégzéshez kötött támoga-tások logikájának alkalmazása, azaz az iskolalátogatáshoz kötött támogatásirendszer bevezetése a szülõk részére. Például bevezethetõ olyan kiegészítõszociális támogatás a családok számára, amely a gyermekeik iskolázta-tásának igazolásától függ.�

Egy másik, jól dokumentált probléma a család instabilitása. Az egy-szülõs családok különösen problémás esetnek számítanak, mert ezekbenaz alacsony jövedelem a gyermekekre fordítható kevesebb figyelemmelpárosul (ha az anya dolgozik). A probléma az, hogy az anyák munka-vállalása – különösen az egyedülálló anyáké – jelenti a kulcsot a sze-génységi kockázatok csökkentéséhez. Fontos azonban megjegyeznünk,hogy az (egyedülálló) anyák munkavállalása önmagában nem jelent gyer-mekkori hátrányt. A hatás pozitív, ha az anyáknak megfelelõ (jövedel-mezõ) munkája van, de negatív, ha az anya munkája stresszes és fárasztó(Lynch, 2000; Haveman and Wolfe, 1995; Duncan and Brooks-Gunn,1997). Tehát a gyermekkori depriváció elleni küzdelem módszerének egykomplex stratégiát kell követnie, amely (a) megfelelõ családi bevételt biz-tosít, (b) segít csökkenteni a szülõknek a gyermekeik kognitív fejlõdéséretett közvetlen hatását, és (c) javítja az alkalmazásban lévõ anyák mun-kakörülményeit.

A gyermekszegénység minimalizálásának stratégiája

A szegénység lehet rövid idejû, alkalomszerû, vagy tartós.� Elõfordulhatakkor, amikor a gyermekek kicsik (és a szülõk keresete általában alacso-nyabb), vagy késõbbi gyermekkorban (a családok széthullása, munkanél-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 57

D. � �5�� �;�9�� ��;���� � :��A� �5��8:9�� ���� � ��������!���8� �AA�� ��9:8� ���6!!��� � ������!�! �!��8:9� ���9 ���������8�8�� ���� �8�����8�� �� �A�!�! � �AB��4!�!� �!!�! � ������!� ��A���� �!��8:� 8��!�DC ������!�A��5��5� �4������� ���5�����=� !8��� � 9�5� ���!8:�� �8����

!6�:� �����!�A5��� 8��9 ��������4�� !��5� �A8�< ��;��8� ���� 8 ��5� ���5�����=����� � �A��5��5� 8����9�8�� ��A�7� !��������:� �� �A 8����8�� �A��5��5� �A����� �! ���9�A7=�5��� ���� ����! C�:9� C 5�� 8� $5� E�:4� E 5�� 8�% �A��5� ������ �A�����B�� S�����!:� �5������ ����::� �� �;�9�8:� $�;�� �� ?���!���;�3>>GL �;�� �� ���� 3>>2L ?���:;�� �� ���� .///%� ��! ���(����4� � �A��5��5�:4� ���9!�5�5� ���9�A7=�5�� :8����� ����� 5�:� ��������:: �A ,� �:�� �� �;�9�8:��

küliség, vagy az anyák munkaképességének hiánya miatt). Bármely eset-ben minél hosszabb ideig tart, annál károsabb. Erõsödõ konszenzus vana tekintetben, hogy a korai gyermekkor a kulcs a késõbbi fejlõdéshez.Ezenkívül a háztartás deprivációs kontextusának is hatása lehet. A váláskomoly problémák forrása, és az egyedülálló anyák szegénységének lé-nyegesen rosszabb következményei vannak, mint a hasonló szegénység-nek egy stabil, kétszülõs családban (Haveman and Wolfe, 1995; Duncanand Brooks-Gunn, 1997). Másrészrõl a gyermekek jóléte erõteljesen javul,ha az egyedülálló anyák újraházasodnak, vagy élettársi kapcsolatba lép-nek – bármelyik esetben ez majdnem megkétszerezi a háztartás bevételét(Morrison and Ritualo, 2000).

A korábbiakhoz hasonlóan ma is a munkából származó jövedelem aleghatékonyabb védelem a szegénység ellen. De a kereseti lista alsó vé-gén, és különösen, ha a háztartások kiszorulnak a munkaerõpiacról, fel-erõsödik a szociális juttatásoktól való függõség. A szociális transzferektõlvaló függõség azonban – mint néhány ország gyakorlata mutatja – ha-tékonyan csökkenthetõ gyermekgondozó szolgáltatások nyújtásával. Amegfizethetetlen gyermekgondozás komoly szegénységi csapda lehet azalacsony keresettel rendelkezõ háztartások számára. Ha – ahogyan ezEurópa nagy részén tipikus – a teljes idõs, minõségi gondozás gyerme-kenkénti díja meghaladja az anya várható keresetének harmadát, a kelet-kezõ kiadások ellenösztönzésként hatnak a munkavállalásra. A végered-mény megosztó lehet: a magas jövedelmû iskolázott nõk megengedhetikmaguknak a bölcsõdét; az alacsony iskolai végzettségû és alacsony ke-resettel rendelkezõ nõk meg nem, pedig a megfizethetõ bölcsõde fonto-sabb az utóbbiak számára.

Az elemzés érdekében csökkentsük a témát két fõ tényezõre: a gyer-mekes háztartások kereseti lehetõségeire (amely a megfizethetõ bölcsõ-déhez kapcsolódik), és a szociális juttatások szintjére, amelyre jogosultak(amely segíthet enyhíteni a gyermeknevelés költségeit). Bármelyik esetrelatív túlhangsúlyozásának elkerülése érdekében külön vizsgáljuk a két-szülõs és egyszülõs háztartásokat. Az elõzõ részhez hasonlóan megbe-csülhetjük a gyermekkori szegénység valószínû arányát a szülõi munka-vállalási státus és a szociális juttatások nagysága alapján. A 8. táblázatmost kétszülõs, gyermekes háztartásokkal megismétli a korábban máregyszülõs családokkal kapcsolatban bemutatott elemzést.

A táblázat a korábban tárgyalt általános szociális támogatási jellem-zõik alapján csoportosítja az országokat. A gyermekek számának erõshatása van a szegénységre, különösen ott, ahol alacsony szintûek a csa-ládi támogatások, vagyis a Ditch et al. (1998) által alkalmazott országosátlag alá esnek (a becslések nincsenek feltüntetve a táblázatban). A gyer-mekszám hatása gyakorlatilag eltûnik a transzferek nélkül vizsgált sze-

!�"#$%&"'()

58 ����� ����

DD ?8� ��� ��� �8�A! �A ���� ����!�A9 (���8�9� �A � �5���;�9�8:� 8����8�� ����!������ ���� �A �����B�8��9 ��8! � ��!��!!�� !6��6A�! 6��A�� ��A�7� ���8���� ����� �������!�! 9�5�5���

gény családokban, jelezve, hogy az alacsony keresettel rendelkezõ csalá-doknak adott támogatás inkább a háztartás méretével van összhangban.�

8. táblázat A szegénység valószínûsége. A szülõk munkavállalásának és aszociális juttatásoknak a szegénységre gyakorolt hatása a kétszülõs gyermekes

családokban. Logisztikus arányszámok, 1990-es évek közepe

Az apa nem Az anya nem A szociális juttatások hatásadolgozik dolgozik összes csak elõzetesen

szegénycsaládokban�

Dánia 2,3 3,0 0,7 0,07Svédország 4,2 20,3 0,4 0,05Franciaország 8,3 4,1 0,9 0,18Németország 12,0 3,0 1,0 n. s. 0,23Olaszország 9,1 5,5 0,9 0,05Spanyolország 6,2 3,0 1,0 n. s. 0,12Egyesült Királyság 8,8 2,1 0,8 0,07USA 1,3 3,1 1,7 0,42

� Becslések azokra a háztartásokra vonatkozóan, amelyek az adók és juttatások elõttszegények.n. s.: Statisztikailag nem szignifikáns hatás.Forrás: LIS adatok

Fontos különbségek vannak a férfi kenyérkeresõk függõségi fokábanis. Az apák keresetének relatív fontossága tûnik ki az Egyesült Király-ságban, Németországban, Olaszországban és Franciaországban, de sok-kal kevésbé hangsúlyos Skandináviában és az USA-ban. Általában véve,nincs olyan ország, ahol az anyák foglalkoztatása ne csökkentené lénye-gesen – jellemzõen 4 vagy 5 faktorral – a szegénységet. A kétszülõs ház-tartásokban a hagyományos férfi kenyérkeresõ modell jelentõs mérték-ben növeli a szegénységi kockázatot, és hasonló következtetésre jutunk,mint korábban az egyedülálló anyák helyzetének elemzése során. Azanyák munkavállalása kulcsfontosságú tényezõ a gyermekszegénység el-leni bármilyen politika számára.

De ez nem jelenti azt, hogy a szociális juttatások lényegtelenné válnak.Ha az „összes” családot vizsgáljuk, amelyek többsége nem szegény aszociális transzferek megérkezése elõtt, a juttatások hatása kizárólag askandináv országokban érzékelhetõ.� Kulcsfontosságúvá válik az „elõ-zetesen is szegény” családok esetében, és itt jó indikátorunk van a családijuttatások hatékonyságáról: minden esetben nagyon hatékony, kivéveaz USA-t, és kisebb mértékben Németországot.� Sokatmondó, hogy azanyák munkavállalásának hatása az elõzetesen is szegény családok ese-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 59

DE ?������' $.///% �A��� �5� *���A���A8�:� � $���� �;�9�� ���! ���!��5�:5 M�������!:��8�N ;����8� ����A��� ��% � �������8����!�! �< ���� �A��8�� ���5���! ������� ��������� (���5����A�!� ����� � (�������A8���A ���� �A �����B�� !�8���8�:�����A �����9�D0 ���!8:� �A ��9�����A(�� !��:8�9 ���9 8:� ��AA8 8�;� � �A��5��5���A�DG "�� ���A5�� I5������A8� ���5�:� (� ���A����� � ����8� �9��5! ����A��5��

tén messze a legerõsebb Svédországban, és egyáltalán nem jelentõs azEgyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban vagy Olasz-országban. Ez azt mutatja, hogy Svédország bõkezû transzferekre és adolgozó anyák támogatására épülõ kombinált stratégiával biztosítja a mi-nimális arányú gyermekszegénységet. A kontinentális Európában (és azEgyesült Királyságban) a családok sokkal jobban függnek a kenyérkeresõférfi jövedelmétõl, vagy a szociális juttatásoktól.

A gyermekszegénység felszámolásának költségei

Mennyibe kerül egy gyerek? Elõször is ott vannak a közvetlen kiadások,egy további családtag etetése és ruházása. Ezeknek a kiadásoknak mar-ginális hatása lehet az alacsony keresettel rendelkezõ háztartásokban. Ahaszonáldozati költséggel kapcsolatos kiadások viszont nagymértékbenváltoznak. Ezek a legjobban azzal a (kumulatív) bérhátránnyal mérhetõk,amely az anyaság esetében merül fel. Ez a költségterheknek az a része,amelyeket a mai családok egyre inkább vonakodnak megfizetni. A poli-tikai döntéshozók hajlamosak azt feltételezni, hogy a haszonáldozati költ-ségek ellensúlyozására elegendõ pusztán a több gyermekgondozó intéz-mény és a fizetett gyermekgondozási szabadság. Ez nem érvényes azokraaz országokra, ahol a munkáltatók nagy költségeket terhelnek az alkal-mazottakra, gyermekvállalás esetén.� Ha az „életkezdés” egy nõ számá-ra megköveteli az anyaságról való lemondást, a gyermekek költsége kö-zel egyenlõvé válik a nõk gazdasági függetlenségével.

Napjaink egyik politikai ellentmondása, hogy bár a gyermekkoridepriváció költségei nagyon magasak lehetnek, a probléma viszonylagalacsony költségekkel megszüntethetõ. A példa kedvéért hagyjuk egy pil-lanatra figyelmen kívül az apák hozzájárulását a családi jóléthez, és kon-centráljunk egyszerûen a két fõ alternatívára: a szegénység csökkentéseaz anyák munkavállalása révén és/vagy a bõkezûbb családi juttatásokáltal. A gyermekek számától függetlenül vajon melyik megoldás bizto-sítja hatékonyabban a gyermekkori szegénység megszüntetését?

Spanyolország minden bizonnyal kitûnõ példa, mert itt egyszerre vanjelen a nõk nagyon alacsony foglalkozatási aránya, a családoknak nyújtottegyedülállóan szerény szociális támogatás, és a meglehetõsen magasgyermekszegénységi ráta: röviden szólva, ez a legtökéletesebb negatívpélda az összehasonlításhoz.

!�"#$%&"'()

60 ����� ����

D2 *���A���A8�:� 5� ���������A8�:� 8����8��� ����� ��� �9�� � �;!8����9! ��;!��A��A4�5��!:� ��(������� 8! � 4 ��!����A����!!��� ���� �������5� ����5 (��������! �!!� ��5����A8�:� �A ���8 ��!8 �6��5! ���� �� � �������A(5�8:� ���5� �;!8����9! � �A7����::� ��!����A�! (5�(�!���

9. táblázat A gyermekszegénység megszüntetésének költsége. Országtanulmányokbecslései alapján, 1990�

Szegény Szegénységi rés Többletkiadásokgyermekes (vásárlóerõ- a GDPháztartások paritáson 1995-ös százalékában

(ezer) USA-dollárban)

Dánia (1992) 19 3952 0.01Svédország (1995) 25 3403 0.01Franciaország (1994) 315 1460 0.08Olaszország (1995) 1033 2497 0.29Spanyolország (1990) 531 1319 0.16UK (1995) 1210 1927 0.26USA (1997) 6665 3481 0.30

� A becslések alapja az a cél, hogy a szegénygyermekes családokat a korrigált ren-delkezésre álló medián jövedelem 50 százaléka fölé emeljék. A számítások figyelmenkívül hagyják azt a tényt, hogy ez önmagában megváltoztatja az általános elosztástés így a mediánt is.Forrás: LIS adatbázisok és OECD országtanulmányok

A Spanyolországra vonatkozó regressziós szimulációk azt mutatják,hogy az anyák foglalkoztatása csökkentené, de nem szüntetné meg a sze-génységet. Ha minden anya dolgozna, Spanyolországban a gyermeksze-génység 3-4 százalékra csökkenne. Ezért az államilag támogatott gyer-mekgondozásra és a szokásos „nõbarát” jóléti csomagra épülõ, az anyákfoglalkoztatásának emelését célzó stratégia ha nem is oldana meg min-dent, de nagyon hatékony lenne. Egy második, kiegészítõ politika olyanszintre növelhetné a családi juttatásokat, amely a létminimum fölé emel-né a családokat .

Ha kizárólag állami juttatásokkal akarjuk a szegénységet megszüntet-ni, akkor a költségszámítás egy egyszerû matematikai képlet lenne [(sze-gény háztartások x szegénységi rés)/GDP]. A legtöbb országban olcsólenne minden gyermekes családot felhozni az átlagos szegénységi szintfölé.� Mivel a skandináv szegénységi arányok már most közel állnak anullához, a többletköltségek itt nyilvánvalóan alacsonyak lesznek. A má-sik véglet, amikor a magas szegénységi ráták óriási szegénységi résekkelpárosulnak (mint az USA-ban), jelentõsebb anyagi támogatást igényel.Mindenesetre a szükséges transzferkiadások mindenütt meglepõen ala-csonyak (lásd 9. táblázat).

A transzferekre épülõ stratégia olcsóbb lenne és annál kevésbé sürge-tõ, minél többen dolgoznak az anyák közül, de ez másutt feltételez rá-fordításokat: szubvencionálni kellene a gyermekgondozást. Mi lenne afoglalkoztatás-alapú stratégia közköltsége? Elsõ lépésként meg kell ha-tározni egy viszonyítási pontot a „megfizethetõséghez”. Költségvetési tá-mogatás nélkül a gyermekgondozó intézményeknek fizetendõ térítési díjegyszerûen az anyák foglalkoztatására kivetett regresszív adó. Mivel azanyák foglalkoztatása Dániában és Svédországban majdnem univerzális,

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 61

D> Q���5�A����� �AA�� �A ��5�A ����A�8�� ����8���A��� ;!� :���5���� � �A8�7�8��!��A���A8�� ���8� ��

a költségstruktúra ezekben az országokban jó viszonyítási alapot szol-gáltathat egy reális „megfizethetõségi” számításhoz. A szülõk az össz-költség körülbelül egyharmadát fizetik Dániában (valamint Belgiumbanés Franciaországban is), amely a családi bevétel 6-11 százalékának felelmeg (Meyers and Gornick, 2001).� Más szavakkal normaként fogadhat-juk el, hogy az állami támogatások a költségek kétharmadát fedezik.

Ezt a viszonyítási mértéket használva vajon mennyi lenne máshol azösszehasonlítható állami kiadás? A magánbölcsõdék és magánóvodák té-rítési díjai egész Európában meglepõen hasonlóak. A mûködési enge-déllyel rendelkezõ városi gyermekgondozó központokban az egész na-pos ellátásra vonatkozó éves költség gyermekenként (0–3 év) Olaszor-szágban 8–9 millió líra, Spanyolországban 5-600.000 peseta, Nagy-Britan-niában pedig 4000 £.�� Ez felemésztené az anyák várható nettó jövedel-mének mintegy egyharmadát. Ahhoz, hogy elérjük a 66 százalékos dánállami támogatási viszonyítási alapot, hozzávetõleges számítás szerint(továbbra is Spanyolországnál maradva) egy kétgyermekes anya esetébentovábbi 3.5–4 millió peseta költségvetési kiadásra van szükség Nagyonhasonló kiadási értékek várhatók a többi olyan ország esetében is, ame-lyekben Spanyolországhoz hasonlóan szinte kizárólag csak magán gyer-mekgondozó intézmények vannak. A tényleges nettó kiadás természete-sen a meglévõ adókedvezmények eltörlésével csökkenthetõ.

Ha a gyermekes családok szegénységének megszüntetése a cél, a„szolgáltatói stratégia” egyértelmûen költségesebb (és látszólag kevésbéhatékony), mint a „transzfer alapú stratégia”. Fontos azonban megjegyez-nünk, hogy a kettõ egymással összefügg. A családi juttatások növelik aháztartás felhasználható jövedelmét. Minél bõkezûbbek, annál kisebbgyermekgondozási szubvenció szükséges, és viszont: minél többet dol-goznak az anyák, annál kevesebb gyermekgondozási szubvencióra vanszükség. A kívánatos stratégia a kettõ kombinálása, de meg kell jegyezni,hogy a két politika eltérõ másodlagos hatásokkal járó különbözõ filozó-fiákat közvetít. A mi „transzfer stratégiánk” kizárólag a medián 50 szá-zalékánál kevesebb felhasználható jövedelemmel rendelkezõ háztartáso-kat célozta (azzal a szerény céllal, hogy a családokat az 50 százalékosérték fölé emeljük). Az ilyen célzás alapulhat a negatív jövedelemadómódszerén, vagy mint némely országban, közvetlen univerzális juttatá-sokon. Két erõs érv szól az utóbbi mellett. Az elsõ, hogy megszilárdítjaa családi juttatások társadalmi támogatottságát. A másik, hogy mivel ez-zel a gyermektelen családok hozzájárulnak a gyermeknevelés költségei-hez, burkoltan elismeri, hogy a gyermekek minden ember számára érté-ket képviselnek. Az életciklus alapú szemlélet alapján a gyermektelenemberek potyautasok. Ha az állam a leginkább rászoruló háztartások ér-dekében megvalósított redisztribúcióra törekszik, pótlékot adhat az ala-csony keresetû háztartásoknak.��

!�"#$%&"'()

62 ����� ����

E/ �AB�4! 8���� (A����� �5�A ��! ����� � (��� ��5����A8�:��E3 !6���5�:����5��! �A ����� ���A8��! ��� ���� !5� ����:: �8���8:� ���4 :6���4�

�5!!�� (��������� ����(��� ��� <! ���� 8 !5�AB���!�E. ����� ���A8��! �9��5!�! $�8�� H���A8�� H�������A8�� [����A8�%� ���� �����8��

(�����8� �8�����8� $H���A8�� I���5��� I5������A8� 5� ��5����A8�% (���8 8:� !B��6 �8�����8�� ���! �A �����B�8��9 ��8!�!�

Jelenleg a gyermekjuttatások színvonala nagymértékben különbözik.Nem meglepõ módon Skandinávia (Ausztriával, Belgiummal és újabbanNémetországgal) bõkezû, nagyjából évi 2400-3000 eurót biztosít a két-gyermekes családoknak. A másik véglet Görögország, Olaszország ésSpanyolország, ahol a támogatások rendkívül alacsonyak és/vagy jöve-delemteszteltek. Az elõzõ, spanyol példához visszatérve, egy skandinávszintû gyermekgondozási támogatás az átlagos jövedelmû családok szá-mára szükséges gyermekgondozási pótlék felét kompenzálná.

A „szolgáltató stratégia” nyílt univerzalizmuson alapul, egyarántszubvencionálva a szegényeket és gazdagokat. Persze célzottá lehet tennia gyermekgondozási támogatásokat, és ez csökkentheti az állami kiadá-sokat.�� A célzással kapcsolatos, ismeretes externáliákon és morális ve-szélyeken kívül erõs beruházás alapú érv is szól az univerzalizmus mel-lett. Elõször is a megfizethetõ gyermekgondozás csökkenteni fogja azt ahalmozott kereseti büntetést, amely a munkakarrierjüket megszakítóanyákat érinti. Másodszor, a társadalomnak maximálisan mobilizálniakell a nõi munkaerõ-tartalékokat. Harmadsorban pedig igen valószínû,hogy a dolgozó anyák a munkájukkal szerzett keresetükbõl magasabbadók formájában visszafizetik majd az állami támogatást. Ha a bölcsõdeés óvoda minimalizálja a nõk kiesését a munkából, akkor az életciklusuksorán halmozódó keresetük lényegesen magasabb lesz, és ez lényegesenmagasabb adóbevételeket eredményez majd a jövõben.�

Azokban az európai országokban, ahol a nõk foglalkoztatása alacsonyszintû, nemigen kell biztosítási matematikai számításokkal igazolni azuniverzális gyermekgondozási politika fontosságát. A 2010-ig a nõk kö-rében 60 százalékos foglalkoztatási ráta elérését kitûzõ új uniós irányvo-nal teljesítéséhez az olyan országoknak, mint Olaszország vagy Spanyol-ország csaknem 25 százalékpontos növekedést kell megvalósítaniuk azelkövetkezendõ 10 évben. A regressziós szimulációk szerint minden 10százalékpontnyi növekedés a bölcsõdei és óvodai ellátásban körülbelül5,3 százalékponttal emeli az anyák foglalkoztatási rátáját. Így Olaszor-szág és Spanyolország a 60 százalékos célt a bölcsõdei lefedettség meg-tízszerezésével (a jelenlegi 3-5 százalékról mintegy 40-45 százalékra emel-ve) érheti el. Ha számításba vesszük, hogy a dán 57 százalékos bölcsõdeilefedettségi rátát több mint három évtized alatt érték el, Spanyolország-nak és Olaszországnak háromszor akkora éves növekedést kellene pro-dukálniuk, mint Dániának.

A kettõs stratégia Európa nagy részében illene a jelenlegi politikaiforgatókönyvhöz, mivel az „anyák foglalkoztatásának” stratégiája márnapirenden van, és az elemzéseink szerint önmagában is lényegesen segít

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 63

EC �� �::� �A ����:� �A ����A����7� !6���5��! ������!� ���9�A7=��� ���!�� � �����8�� 5� �� � �������A�::� �A��5��5� �����8� �����5��A���� �5�A��� �A���8����9 ������5�� ���8:� �����AA� � ����8��! !6A6�� ��A�8���;��A�;� �����4�6�5�5� �� ��� ����� ���9� 5�� �A ;���A8�� ������!����A8� ��������! �������� ���� ���7�! �A�����4��� �8������� �4!5! !�����<���A8�8� � ������!�! !6A6��� "�� ���A��4 �A��:�� ���� !��8::� �AA�� 5������! � �A���!�7� ����!� �������� ���� ���! �6�� �8�< ��5A!��5�� ������� �A5�� �� �AB!�5�� ���� � ���!8:: ��:�A���4 ��������! ������!�����A8� (�����A�9!5� M(��A8�!9A������!N�ED "����9:8���� �A� � ���8�� !�A8��� �8� �5��8 8� A �����5� �A� ���� � !6���

�5����5� ����A< �8�� ��� $!��5�% ���9 :��5�����A ;� $����� ������ .///%�

majd csökkenteni a gyermekes családok szegénységét. A bizonyára ezekután is megmaradó szegénységet már nagyon alacsony költséggel meglehet szüntetni.

Termékenység és családi jólét

Eddig a családi jólét monetáris dimenzióira koncentráltunk. De mindentársadalom jóléti teljesítménye alapvetõ fokmérõjének elsõdlegesen azemberek azon jogosultságának kell lennie, hogy saját elképzeléseiknekmegfelelõen alapítsanak családot. Nyilvánvaló, hogy az emberek új ésváltozatosabb háztartásformákat választanak, és az egyszemélyes háztar-tások számának növekedése, valamint a házasságok gyengülõ stabilitásabizonyítja az egyre nagyobb individualizmust. Ennek ellenére határozottbizonyítékok vannak arra nézve, hogy az emberek gyermek utáni vágyanem csökkent. A (25 és 34 év közötti) európai férfiak és nõk véleményefeltûnõen egyezik arról, hogy hány gyermeket tartanak optimálisnak. AzEU átlag 2,4 gyermek, gyakorlatilag eltérés nélkül – az egyetlen kivételÍrország, ahol 2,8 gyermeket tekintenek ideálisnak (Bien, 2000; Hank andKohler, 2000). A tényleges termékenységi rátákat vizsgálva (1998-ra) csakazt a következtetést vonhatjuk le, hogy a legtöbb ország nagymértékûjóléti deficitet mutat. A szakadék a „kívánt” és a megszületett gyerekekközött (child gap) Dél-Európában óriási (a kívánt gyermekszámnak pon-tosan a fele) és csak kis mértékben kevesebb a kontinentális Európa többirészében. Mindössze két esetben, Dániában és az Egyesült Királyságbanközelítik a vágyak a valóságot. Áttekintésképpen lásd a 10. táblázatot.

10. táblázat A családi jóléti deficit: a „child gap”

A ténylegesen megszületettés a tervezett gyermekek aránya

EU átlag 0,6Dánia 0,8Finnország 0,7Svédország 0,7Belgium 0,7Franciaország 0,7Németország 0,7Hollandia 0,6Görögország 0,5Olaszország 0,5Spanyolország 0,5Írország 0,7UK 0,8

Forrás: a tervezett gyermekszámmal kapcsolatban a Nemzetközi Szociális Adatfelvé-teli Program (International Social Survey Programme, Bien, 2000), a tényleges termé-kenységi adatokra (1998-ra): Brewster and Rindfuss (2000: 2. táblázat).

!�"#$%&"'()

64 ����� ����

Itt most nem a termékenység hosszú távú történelmi csökkenése, vagya pronatalista célok érdekesek számunkra, hanem az, hogy a családokszemmel láthatóan képtelenek elérni az általuk kívánt jóléti szintet. Ezértazt kell megvizsgálnunk, hogy az embereknek milyen akadályokkal kellszembenézniük az általuk ideálisnak gondolt család megalapításakor. Alegutóbbi kutatások három kulcsfontosságú tényezõre mutatnak rá. Azelsõ a gyermekvállalással járó alapvetõ „költségek”. A gyermekvállalásdrága lehet, és az alacsony keresetû leendõ szülõk ezt a maguk számáramegengedhetetlennek gondolhatják. Blau et al. (1998) becslése szerint pél-dául az USA-ban egy gyermek a születésétõl 18 éves koráig mintegy136 320 dollárba kerül. Természetesen magas szintû családi támogatásokesetén a nettó költség alacsonyabb. Hoem and Hoem (1997) szerint anyolcvanas években Svédországban a pénzbeli támogatások megemelé-sének hatására nõtt a születések száma, és csak a kilencvenes évekbencsökkent a megszorítások miatt. A svéd termékenység kilencvenes évek-beli hirtelen esése azonban valószínûleg több különbözõ dologgal hoz-ható összefüggésbe, például a növekvõ munkanélküliséggel és létbizony-talansággal. Valójában a termékenység csökkenése a második és harma-dik gyermekre koncentrálódott, a gyermektelen nõk száma nem nõtt. Ál-talában véve elmondható, hogy nincsen egyértelmû bizonyíték arra, hogya családtámogatások (vagy a fizetett szülési szabadság) befolyásolnák atermékenységet (Brewster and Rindfuss, 2000; Gauthier, 1996). A jöve-delem hatással lehet a gyermekvállalással kapcsolatos döntésekre, de eze-ket jobbára egyéb tényezõk befolyásolják.

A második, és sokkal nagyobb fontosságú tényezõ, hogy a fiatal fel-nõtteknek egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdeniük az „életkez-déskor”. Az „aranykorban” viszonylag fiatalon alapítottak családot, mi-vel a nõk rögtön háziasszonyok lettek, a férfiak pedig az iskolapadbólazonnal munkába álltak. A mai fiatalok sokkal több évet töltenek el aziskolában, és azután az állandó munkaviszony keresésével. Észak-Euró-pában és Amerikában a fiatalok az átmenet idején kezdik meg a függetlenéletüket, általában átmeneti állásokra és alacsony jövedelmekre támasz-kodva. Dél-Európában a hosszas álláskeresés és a szülõktõl való továbbifüggés az általános, gyakran akár 30 éves korig. Az átmenet mindkétesetben a fiatalkori munkanélküliség, az állások bizonytalansága és a la-kásszerzés nehézségei következtében egyre inkább elnyúlik, és Livi Bacci(1997) szavaival „halasztási szindrómát” eredményez. A legtöbb EU-tag-országban a házasságkötés átlagéletkora, és így az elsõ gyermek születéseaz elmúlt évtizedekben 2-3 évvel kitolódott.�� A halasztási szindrómakétségtelenül sokkal erõteljesebben van jelen az iskolázottabb fiatalok kö-

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 65

EE (���� �8�! !6A6�� ��!!�� ����:: � �AB�5� ��8�� �� :8���� �8�;��� �A ���9��A7=��� �A5�� ��� ���� �5� � �;!�5�!B� (�����! � !�5������ ����� �A�= 6��������:A���8��� 5���A�!� ?�� �� ����� ����� $.///�% �A��� � ./ 5� C/ 5� !6A6���;!�5�!B� �8�! D/ �A8A��5!8�! �� �����!�� �A��:� �A *���A���A8�:� ���� ����������A8�:� ����5�4 !�����::� �� E �A8A��5!!���

rében.�� Ahogyan Peter McDonald (2000:21) összefoglalójában megfogal-mazza: „a nemek közötti egyenlõséget célzó briliáns programok sorozatais hatástalan lesz, ha a gyermekvállalási korban lévõ fiatalok munkanél-küliségi rátája magas. A munka-család politikák csak akkor mûködnek,ha van munka.”

McDonaldhoz hasonlóan meg is fordíthatjuk ezt a képletet és megál-lapíthatjuk, hogy ha megannyi munka kínálkozik is, a leendõ fiatal szü-lõk lemondhatnak a gyermekvállalásról, ha nem tudják azt összeegyez-tetni a karrierjükkel. Ez elvezet a harmadik, és egyben az alacsony ter-mékenységi ráták mögött álló meghatározó tényezõhöz, az anyaság és amunkavállalás összeegyeztetésének nehézségeihez, amellyel a fiatal nõkszembesülnek a mai társadalomban.

A nõi munkavállalás és a termékenység közötti hagyományosan ne-gatív korreláció mára pozitívvá változott Paradoxnak tûnhet, hogy a na-gyobb termékenység a nõk foglalkoztatásának magasabb szintjével pá-rosul. Az ezt irányító folyamatot kell megértenünk ahhoz, hogy kialakít-hassunk egy olyan családpolitikát és a nemek közötti egyenlõséget célzópolitikát, amely megfelel a huszonegyedik századnak. Az egyik megol-dást azok az országok mutatják, amelyeknek sikerült megállítani a ter-mékenység hanyatlását. Az 1960-70-es évektõl kezdõdõen mindenütt ha-tározott csökkenés tapasztalható a születési rátákban, az 1970-es évekvégén Észak-Európában, majd kicsit késõbb másutt is minden idõk leg-alacsonyabb értékét (1,4) érték el. Ezen a ponton jön létre a nagy nem-zetközi útelágazás. Az országok egy csoportjában, leginkább a skandinávországokban, a nõk foglalkoztatottságával egyidejûleg ismét nõtt a ter-mékenység. A legtöbb egyéb európai országban ezen a szinten rekedt atermékenységi ráta, annak ellenére, hogy a nõk munkaerõ-piaci részvé-tele alacsony maradt. Igazán sokatmondó a svéd termékenységben be-következett gyors csökkenés az 1990-es években, amely egybeesett a nõkfoglalkoztatásának 7 százalékpontos visszaesésével. A legfõbb kérdésnyilvánvalóan az, hogy miként tudják a nõk összeegyeztetni a fizetettmunkát a gyermekvállalással. Most már eljutottunk ahhoz a felismerés-hez, hogy az újrafogalmazott nemek közötti szerzõdés bármilyenposztindusztriális jóléti berendezkedés nélkülözhetetlen eleme.

Következtetés

A tudósok fatális betegsége, hogy szeretik túlkomplikálni a dolgokat.Olykor jó okaik lehetnek erre, mert a jelenlegi politika hajlamos a szab-vány megoldást használni minden problémára. A társadalmi kirekesztésellen túlságosan hajlamos az aktiválásra, az „érje meg dolgozni” elvre ésaz élethosszig tartó tanulásra támaszkodni.

!�"#$%&"'()

66 ����� ����

E0 ��� �� �;:�!8�� ��;��8�:� ?�� �� ����� ����� $.///:% <�� :���B������ �A �!��8A��� ����A 4! �����4 �5��5!:� �� ������! �A ���4 ������! �8����8�8��.E 5� CE 5��� !��:�� I�� �� "�� $.//3% !�;��� �� ���� *���A���A8�:� 5� ����������A8�:� � �����A�8� ���4������ �!� 1 (4!5� �A �!��8A��� 4! ����5:� 1 � ���:� �;�!����� ����A��A5�5�! !B�66�� ��5A ������ ���������A8�:� �A �!��8A��� 4! 2/�A8A��5!� !8:: ����� � ������!�8����8��9�� ���� !������ 5�7�������

Az elsõ következtetés az, hogy a családok elõtt álló kihívásokkal kap-csolatos hitelt érdemlõ megoldások kombinált stratégiát igényelnek. A tár-sadalmi kirekesztést számos tényezõ táplálja, amelyek közül az egyik afoglalkoztatottság bizonytalansága. Ha a keresõ nélküli háztartások többmint felében él krónikus beteg, vagy olyan személy, aki még soha nemdolgozott, akkor egyértelmû, hogy még a legjobb aktiváló programokkalsem orvosolható a probléma. Az ilyen esetekben hatékonyabb válasz ajövedelemtámogatás, hosszabb távon pedig sokkal nagyobb szerepet kellszánni a szociális prevenciónak, annak érdekében, hogy a jövõben jelen-tõsen kisebb legyen a „foglalkoztathatatlanok” száma. Mivel a hosszútávú prevenciós stratégia akkor mûködik legjobban, ha a gyermekeketmegóvjuk a szegénységtõl és a bizonytalanságtól, az egyik alapvetõ kö-vetkeztetés a következõ: a megfelelõ jövedelemtámogatás a hosszú távúpreventív és kompenzáló stratégiáknak egyaránt az elsõ számú elõfeltétele.

Minden adat arra utal, hogy az anyagi források hiányának és a rosszéletesélyeknek a gyermekkorban van az alapvetõ oka, ezért a társadalmiberuházási stratégiának ide kell összpontosítania. A hatómechanizmusokmeglehetõsen világosak, de nem minden befolyásolható közpolitikával.Tudjuk azonban, hogy a gyermekkori szegénység döntõ tényezõ, csak-úgy, mint a szülõk munkanélkülisége és a házasságok felbomlása. Azadatok vizsgálata után újból arra a következtetésre jutunk, hogy kombináltstratégiára van szükség. A gyermekes családoknak biztosított megfelelõjövedelemgarancia kétségkívül elengedhetetlen feltétel, és nagyon helye-selhetõ a gyermekszegénység teljes megszüntetését célzó általános euró-pai célkitûzés. Ezt a célt az anyák foglalkoztatásának a szegénységi koc-kázatot nagymértékben csökkentõ támogatásával, valamint egy megfele-lõ családtámogatási csomaggal lehet elérni. Egyik sem helyettesítheti amásikat, tehát a politikai megoldásnak kétirányúnak kell lennie. Azanyák gyakran kiszolgáltatottak a munkaerõpiacon. Ez is növeli egymegfelelõ alapjövedelem-garancia fontosságát a gyermekes családok szá-mára.

Ezen kívül ki kell dolgozni egy kreatív „megerõsítõ politikát” (affirma-tive action) a gyermekek megsegítésére. Az elkövetkezendõ évtizedekbenaz alapos kognitív képességek és a „társadalmi tõke” lesznek a jólét elõ-feltételei. Következésképpen mindennél fontosabb, hogy minimalizáljukaz iskolából lemorzsolódó gyermekek számát és biztosítsuk a gyerekek-nek a lehetõ leghosszabb ideig tartó tanulást. Ez itt most nem az okta-táspolitika elemzésének a helye. De ha a gyermekek nem részesülnekmegfelelõ oktatásban és nem kapnak megfelelõ intellektuális ösztönzésta szüleiktõl, akkor sürgõsen ellenintézkedéseket kell tennünk az örökölthátrányok hatásainak gyengítésére. Elõször is azt kell biztosítani, hogya gyermekek hozzájussanak a minõségi óvodához és bölcsõdéhez. Ez ahátrányos helyzetû gyermekek számára különösen fontos. Itt kaphat he-lyet a megerõsítõ intézkedés. A második lépés annak biztosítása, hogya gyermekek legalább a középfokú iskolát elvégezzék. Az ezt megelõzõlemorzsolódás jórészt a szegény családokban koncentrálódik. Az egyiklehetséges válasz lehet az „érje meg dolgozni” elvének alkalmazása és acsaládtámogatásoknak a gyermekek igazolt iskolalátogatásához kötése.

A rendelkezések, a társadalmi kirekesztettség, a családi szegénység

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 67

és a nemek közötti egyenlõség szorosan összekapcsolódnak. Mindezeka nõk foglalkoztatottságában kristályosodnak ki. Itt két alapvetõ követ-keztetés adódik. Az egyik, hogy a nõk lehetõségeinek javítása elenged-hetetlen a családok és általában a társadalom jólétének fejlesztése érde-kében. A másik, hogy ezért újra kell gondolnunk a nemek közötti egyen-lõség politikáját mint társadalompolitikát. A következtetések túlmenneka retorikán, mert ahogyan láthattuk, a foglalkoztatási politika egyidejûújragondolása nélkül valószínûleg nem kezelhetõk hatékonyan a nemekközötti egyenlõtlenségek.

Semmi sem bizonyítja, hogy az anyák munkába állása rossz hatássallenne a gyermekek fejlõdésére. Ellenkezõleg, minél jobban teljesítenek azanyák a munkaerõpiacon, annál pozitívabb ennek a pszichológiai hatásaa családban. Az anyák túlzott munkaterhelése negatívan hathat a gyere-kekre, különösen, ha bizonytalan vagy stresszes az állásuk, de ennél sok-kal rosszabb a munkanélküliség. Végezetül egy gyermekekkel kapcsola-tos dán kutatásból származó adatot említünk, amely szerint maguk agyermekek is egyértelmûen azt tartják jónak, ha mindkét szülõ dolgozik(Christoffersen, 1996).

Fordította Nyilas Mihály

Irodalom

Allmendinger, J., and Hinz, T. (1996): ’Mobilitat und Lebensverlauf.’ Unpublishedpaper, University of Munich (January)

Andersen, D., and Hestbaek, A. (1999): Ansvar og Vaerdier. En UndersoegelseBoernefamilier. Copenhagen: SFI

Bien, W. (2000): ‘Changing Values among the Future Parents of Europe.’ Paperpresented at European Observatory on Family Matters, Seville, 15–16 September

Bison, I. and Esping-Andersen, G. (2000a): ‘Unemployment, Welfare Regime andIncome Packaging.’ In D. Gallie and S. Paugam (eds.): Welfare Regimes and theExperience of Unemployment. Oxford: Oxford University Press, 69–86.

Bison, I. and Esping-Andersen, G. (2000b): ‘The Transformation of Life CourseDynamics in Italy.’ Unpublished paper, Facolta di Sociologica, Universita di Trento(October)

Blau, F., Ferber, M., and Winkler, A. (1998): The Economics of Women, Men, and Work.Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall

Bradbury, B., Jenkins, S., and Micklewright, J. (2000): ‘Child Poverty Dynamics inSeven Nations’. Paper prepared for Conference on Families, Labour Markets, andthe Well-being of Children. University of Vancouver, June

Bradshaw, J. (2000): ‘How Effective Are Minimum Income Schemes in ReducingChild Poverty?’ Paper presented at the Coloque Comparer les Systémes deProtection Social en Europe (June). Paris: Ministry of Social Affairs

Bradshow, J. et al. (1996): The Employment of Lone Parents: A Comparison of Policy in20 Countries. London: Family Policy Centre

Brewster, K., and Rindfuss, R. (2000): ‘Fertility and Women’s Employment inIndustrialised Nations.’ Annual Review of Sociology, 271–96.

Buchel, F., Frick, J., Krause, P., and Wagner, G. (2001): ‘The Impact of Poverty onChildren’s School Attendance. Evidence from West Germany.’ In K. Vleminckx

!�"#$%&"'()

68 ����� ����

and T. Smeeding (eds.), Child Well-being in Modern Nations. Bristol: The Policy Press,151–174.

Cantillon, B., Ghysels, J., van Dam, R., and Mussche, N. (2000): ‘Skills, GenderEquality and the Distributional Impact of Female Labour Force Participation inthe Three Worlds of Welfare Capitalism.’ Unpublished paper, Centre for SocialPolicy, University of Antwerp

Cantillon, B. and Van den Bosch, K. (2001): ‘Back to Basics: Safeguarding an AdequateMinimum Income in the Active Welfare State.’ Unpublished paper, Centre forSocial Policy, University of Antwerp

Christoffersen, M. (1996): Opvaekst med Arbejdsloeshed. Copenhagen: SFICornia, A., and Danziger, S. (1997): Child Poverty and Deprivation in Industrialized

Countries. Oxford, Clarendon PressDanziger, S., and Waldvogel, J. (2000): Securing the Future. Investing in Children from

Birth to College. New York: Russell SageDitch, J., Barnes, H., and Bradshow, J. (1998): A Synthesis of National Family Policies

in 1996. European Commission: European Observatory on National FamilyPolicies, vol. i

Duncan, G., and Brooks-Gunn, J. (1997): Consequences of Growing up Poor. New York:Russell Sage

Duncan, G., Yeung, J., Brooks-Gunn, J., and Smith, J. (1998): ‘How Much doesChildhood Poverty Affect the Life Chances of Children?’ American SociologicalReview, 63: 406–23.

Erikson, R. and Goldthorpe, J. H. (1992): The Constant Flux. A Study of Class Mobilityin Industrial Societies. Oxford: Oxford University Press

Esping-Andersen, G. (1999): Social Foundations of Post-industrial Economies. Oxford:Oxford University Press

Esping-Andersen, G. (2000): A Welfare State for the 21st Century. Report to thePortuguese Presidency of the European Union, Lisbon

Esping-Andersen, G., and Regini, M. (2000): Why Deregulate Labour Markets? Oxford:Oxford University Press

European Commission (1999): Social Protection Report. Brussels: DGVGauthier, A. (1996): The State and the Family. Oxford: Clarendon PressGottschalk, P., McLanahan, S., and Sandefur, G. (1994): ‘The Dynamics og Intergene-

rational Transmission of Poverty and Welfare Participation.’ In S. Danziger, G.Sandefur, and D. Weinberg (eds.) Confronting Poverty. Cambridge, Mass.: HarvardUniversity Press, 85–108.

Gregg, P., Hansen, K., and Wadsworth, J. (2000): ‘Measuring the Polarisation of Workacross Households.’ Working Paper, Department of Economics, University of Essex

Gregg, P. and Machin, S. (2001): ‘The Relationship between Childhood Experiences,Subsequent Educational Attainment and Adult Labour Market Performance.’ InK. Vleminckx and T. Smeeding (eds.), Child Well-being in Modern Nations. Bristol:The Policy Press, 129–50.

Gustafsson, B., Muller, R., Negri, N., and Voss, W. (2000): ‘Paths Through and Outof Social Assistance.’ Unpublished manuscript, University of Turin

Hank, K., and Kohler, H. P. (2000): ‘Gender Preferences for Children in Europe.’Demographic Research, 2.

Haveman, R., and Wolfe, B. (1994): Succeeding Generations. On the Effects of Investmentsin Children. New York: Russell Sage

Haveman, R., and Wolfe, B. (1995): ‘The Determinants of Children’s Attainments.’Journal of Economic Literature, 33: 1829–78.

Heckman, J., and Lochner, L. (2000): ‘Rethinking Education and Training Policy.’ InS. Danziger and J. Waldvogel (eds.), Securing the Future. Investing in Children fromBirth to College. New York: Russell Sage, 47–86.

���� ��� ����� � ��� ������������ �� ���������� ���� ����� ���������

����� ���� 69

Hoem, B. and Hoem, J. (1997): ‘Fertility Trends in Sweden up to 1996.’ Departmentof Demography, Stockholm University

Huston, A. (1991): Child Poverty, Child Development and Public Policy. Cambridge:Cambridge University Press

Kamerman, S., and Kahn, H. (1997): ‘Investing in Children.’ In A. Cornia and S.Danziger (eds.), Child Poverty and Deprivation in Industrialized Countries. Oxford,Clarendon Press

Karoly, L., and Burtless, G. (1995): ‘Demographic Change, Rising Earnings Inequality,and the Distribution of Personal Well-being, 1959-1989.’, Demography, 32–33:379–405.

Kohli, M. (1999): ‘Private and Public Transfers between Generations.’ EuropeanSocieties, I: 81–104.

Livi Bacci, M. (1997): ‘Scarsita e abbondaza. Le populazioni d’Italia e d’Europa alpassaggio di millennio.’ Il Mulino, 6: 993–1009.

Lynch, L. (2000): ‘Trends in and Consequences of Investments in Children.’ In S.Danziger, and J. Waldvogel (2000): Securing the Future. Investing in Children fromBirth to College. New York: Russell Sage, 19–46.

McDonald, P. (2000): ‘The Toolbox of Public Policies to Impact on Fertility.’ Paperpresented at European Observatory on Family Matters, Seville, 15–16 September

Meyers, M., and Gornick, J. (2001): ‘Public or Private Responsibilities?’ Unpublishedpaper, Columbia University School of Social Work, January

Micklewright, J., and Stewart, K. (2000): The Welfare of Europe’s Children. Florence:UNICEF

Montanari, I. (2000): ‘From Family Wage to Marriage Subsidy and Child Benefits.’Journal of European Social Policy, 10: 307–33.

Morrison, D., and Ritualo, A. (2000): ‘Routes to Children’s Economic Recovery afterDivorce.’ American Sociological Review, 65: 560–80.

Nahn, N., and Mira, P. (2001): ‘Job Bust, Baby Bust? Evidence from Spain.’ Journalof Population Economics, 14: 505–22.

OECD (1995): Employment Outlook. Paris: OECDOECD (1999): Employment Outlook. Paris: OECDOECD (2000): Literacy in the Information Age. Paris: OECDOECD (2001): Employment Outlook. Paris: OECDOxley, H., Dang, T., Forster, M., and Pellizzari, M. (1999): ’Income Inequalities and

Poverty among Children and Households with Children in Selected OECDCountries’. Luxembourg: LIS Working Paper Series

Ploug, N., and Sondergaard, J. (1999): Velfaerdssamfundets Fremtid. Copenhagen:Socialforskningsinstituttet

Samek Lodovici, M. (2000): The Dynamics of Labour Market Reform in EuropeanCountries. In G. Esping-Andersen, and M. Regini (2000): Why Deregulate LabourMarkets? Oxford: Oxford University Press, 30–66.

Shavit, Y. and Blossfeld, H. P. (1992): Persistent Inequalities. Boulder, Colorado:Westview Press

Socialministeriet (2001): Socialpolitik som Investering. Socialpolitisk Redegoerelse 2000.Copenhagen: Ministry of Social Affairs

SOU (2000): Valfard vid vagskal. Utvecklingen under 1990-talet. Stockholm: SOU(Sveriges Offentliga Utredningar)

Wennemo, I. (1994): Sharing the Costs of Children. Stockholm: Swedish Institute forSocial Research

Whelan, C. T., Layte, R., Maitre, B., and Nolan, B. (2001): ‘Persistent Income Povertyand Deprivation in the European Union.’ The Economic and Social ResearchInstitute working paper (EPAG, no. 17), Dublin

!�"#$%&"'()

70 ����� ����