Éjféli Kiáltás 2012 november

Éjféli KiáltásÉjféli KiáltásNemzetközi folyóirat a bibliai próféciákról

Traurige Popmusik und wahre Freude ⁄ Richtiger Umgang mit Reichtum ⁄ Dürfen Frauen öffentlich lehren und beten?

A zöldmegváltás

> A föld felmelegedése > Környezet vallás > új pogányság

Az utolsó napok csúfolódói

Een vraag over de eindtijd ■ Het Maya jaar ■ Spreken de Evangeliën elkaar bij de rede op de Olijfberg tegen?Geert Wilders rosszul kalkulált ■ Izraeli-jordániai kooperációIZRAELBÕLIZRAELBÕLHÍREK HÍREK

2012. november – 11. szám

www.ejfelikialtas.hu

Helyszín: Bp. XIII. ker. Palóc u. 2.

Megközelíthetõ:

E-mail: [email protected]

Keresztény hit és lelki egészség

Író-olvasó találkozó

Dr. Pálhegyi Ferenc

Időpont: 2012, november 24. (szombat) 16 00 óra

kiadásában megjelent kiadványok a helyszínen megvásárolhatók!

Az Éjféli Kiáltás Misszió és a KIA

morzsavásár

MORZSA VÁSÁRON

2012 novemberében és decemberében minden pénteken 1000 és 1600 óra, valamint a hónap utólsó szombatján 1000 és 1600 óra között!

Minden pénteken és a hónap utolsó szombatján szeretettel várunk a

A vásárban nemcsak vásárolhatsz, hanem adhatsz is. A Morzsa vásárban kaphatók könyvek, ruhák, cipõk, kabátok, táskák, tányérok, poharak, játékok és sok minden más hihetetlen áron!De Te is hozzájárulhatsz és segítheted a munkánkat: ha van a háztartásodban jó állapotú vagy új tárgyad, ruhád, könyved stb, add be ajándékba nekünk, hogy annak ellenértékével segíts te is a rászorultakon.

Szeretettel várunk: Éjféli Kiáltas Misszió csapata és önkéntesei

www.ejfelikialtas.hue-mail: [email protected].: (061) 3500-343

a

A Morzsa vásár bevételét a rászoruló gyerekek karácsonyi ajándékára fordítjuk!

3

Éjféli Kiáltás 2012 november

ÜDVÖZLET

Tudván azt, hogy minden ismeretünk rész szerint való (1Kor 13, 9), ezért személyes látásukért a szerzõké a teljes felelõsség.

Bibliai üzenet

4 Az utolsó napok csúfolódói 7 Az utolsó idõkrõl 8 A zöld megváltás és globális

felmelegedés

Nézõpontban

12 Ami nem nyûgöz le «A lenyûgözõ Bibliában»

14 A zsidók megrablása 15 Szomorú popzene,

igazi öröm 17 Pál, a vihar és saját személyes

életünk 18 A gazdagsággal való helyes

bánásmód

Kérdések – Válaszok

21 Szabad-e a nõknek nyilvánosan tanítani és imádkozni?

21 Megkeresztelkedni a halottakért?

3 Üdvözlet

11 Házunk tája

20 Fénysugarak

22 Rajtad csak Jézus segíthet

Hírek Izraelbõl

23 Rövid jelentések 24 Mennyire Izrael-barát Németország

kormánya? 25 Már nem a legjobb barát 26 Sigmar Gabriel Izraelt Apartheid

rezsimnek nevezte 28 Puskaporos hordó az izraeli-

egyiptomi határon 29 Geert Wilders rosszul kalkulált 30 Izraeli-jordániai kooperáció

Kedves Barátaim!

A látványos Marsra-szállás híre futótûzként terjedt el az egész világon. Amint annakidején a Holdon történt sikeres landolás is, úgy a 2012-es Mars-misszió is bevonul a történelem nagy eseményei közé. A NASA kaliforniai ellenõrzõ központjában túlfûtött volt a hangulat. Annál nagyobb megkönnyebbülést jelentett minden résztvevõ számára az, amikor a Marson történt landolás sikeresen befejezõdött.

De Obama amerikai elnök még ennél is többet akar; embereket szeretne küldeni a vörös bolygóra, és azt hiszi, hogy õ ezt még megélheti: «Be fog következni az embernek a Marson történõ landolása, és én ezt látni fogom», mondta ûrkutatási terveinek ismertetésekor.

De van ám másvalaki is, Aki ezt fi gyelemmel kíséri: Maga Isten. Meddig még? Amint az emberiség annak idején hozzáfogott a torony építéséhez, «amelynek teteje az égig érjen», ott az van megírva, hogy Isten leszállt, «hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek

építettek» (1.Móz 11,5). Nem ez az elsõ Mars expedíció, amelyben egy távirányított robot játssza a fõszerepet, viszont

ez döntõ lehet, amint azt a tudósok hiszik. Volt-e víz a bolygón? Volt-e rajta élet? Nos, minden reménységük a «Curiosity» (Kíváncsi) elnevezésû amerikai Mars-járóban van, hogy az válaszolja meg a lényeges kérdéseket.

Ennek a bolygónak a kutatása során a tudomány tehát arra fókuszál, hogy megfejthesse, volt-e vagy van-e még a Földön kívül is élet, hogy mi vagyunk-e a kozmoszon belül az egyedüli élõlények, vagy netán mások is léteznek. Évtizedek óta a legkülönbözõbb UFO jelentések szuggerálják újra meg újra azt, hogy valahol a világûrben lehetséges egy másfajta élet. Dr. Werner Gitt professzor ezzel szemben elmagyarázta, hogy az állítólagos Földön kívüliek látogatása bolygónkon már magában az elképzelhetetlenül nagy távolság miatt is lehetetlen volna. Az Apolló ûrhajók sebessége mellett a hozzánk legközelebb lévõ szomszéd csillaghoz, a Proxima Centauri-hoz indított utazás 870.000 évig tartana. A Bibliának a teremtésrõl szóló beszámolójából egészen világosan kitûnik, hogy miért vagyunk mi egyedül az univerzumban: a világmindenség, annak minden bolygójával és csillagával külön az ember számára teremtetett. Ezt olvassuk Mózes elsõ könyvében: «Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy

elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak

és az esztendõknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy

történt!» (1Móz 1,14-15). Azt, hogy mi emberek egyedüli, egészen különleges teremtményei vagyunk Istennek, a

tudomány gyakran kétségbe vonja. Az ember gondolatai, tervei kihagyják Istent a számításból. Már az elsõ bûnbeesés után nem sokkal olyan dolgok iránt érdeklõdtek az emberek, amelyek Isten számára voltak fenntartva. Egy tornyot akartak építeni, amely felér a mennyekig. Ma sincsen ez másképp. Az Ézs 14-ben szó van ilyen felfuvalkodottságról: «… Pedig ezt mondtad magadban:

Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze

északon.» És Isten látja, még mindig nézi. Az ember egyre magasabb célokat tûz ki maga elé. Egyre többet akar elérni. Mindig jobb akar lenni. Közben egyre inkább kialakul benne egy erõs konkurens gondolkodás. Így többek között Indiában is bejelentették, hogy hamarosan Mars-szondát küldenek a vörös bolygóra. Az indiaiak is el akarják érni azt, amit az amerikaiak elértek.

Az, amit a nagy államoknál megfi gyelhetünk, benne van minden emberben. Mi, keresztyének sem vagyunk ettõl mentesek. Ha már egyszer elértünk valamit, azonnal a következõ célt keressük: még többet, még nagyobbat, még magasabbat … És így fennáll annak a veszélye, hogy szem elõl tévesztjük a célt, amit Isten akar velünk megvalósítani: Nekünk olyanokká kell lennünk, akik magasztalják az Õ dicsõségét. Amint Isten látta, hogy az Õ egyedülálló mûve, az ember, a teremtést követõen bûnbe és felfuvalkodottságba esett, újra valami különlegeset, egyedülállót tett: Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy eredeti elgondolásának fonalát velünk, emberekkel újra felvegye: hogy Õhozzá hasonlókká váljunk (1.Móz 1,26) – az Õ dicsõségének magasztalására (Ef 1,12). Ez egyedülálló az egész univerzumban!

Szívélyes üdvözlettel

4 BIBLIAI ÜZENET


BIBLIAI ÜZENET

Az utolsó napok DR. ROGER LIEBI

A Biblia világának zenéjét és nyelveit tanulmányozta (görög, klasszikus és modern héber, arámi, akkád), valamint teológiát végzett

P éter meg jövendölte, hogy a vég idõk ben csú folódók t á -madnak, akik Jézus Krisztus

visszajövetelébõl gúnyt ûznek, és ne-vetség tárgyává teszik (2.Pt 3,2–4): «… hogy eszetekbe jussanak a szent próféták elõre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítõtõl kapott parancsolatai. Tudjátok meg elsõsorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenbõl gúnyt ûznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van? …»

Az egyháztörténet 2000 során a ke-resztyén Nyugaton az emberek számá-ra magától értetõdõ volt abban hinni, hogy Jézus Krisztus a harmadik napon feltámadt, és a végidõkben vissza fog jönni, mint a világ Bírája.

A liberális teológia széleskörû be-folyása által Európában és Észak-Amerikában a 20. század folyamán a széles néptömegek körében, ideértve az egykori keresztyén Nyugatot is, egyre jobban elterjedt Jézus Krisztus vissza-

jövetelének tagadása. A református és evangélikus egyház liberális teológusai kijelentették: A «modern ember» nem tudna hinni Jézus Krisztus testben való feltámadásában, és visszajövetelében sem. Ezek olyan mítoszok, amelyeket már a természettudományokkal átita-tott korban nem lehet készpénznek venni.

Aki napjainkban kifejezetten hisz Jézus Krisztus visszajövetelében, azzal kell számolnia, hogy ezért «fundamen-talista keresztyénnek» fogják csúfolni, mert még mindig szó szerint hisz ab-ban, amit a keresztyének tulajdonkép-pen az egész keresztyén egyháztörténet során, már 2000 év óta hisznek. Ennek a fejleménynek el kellett jönnie, és éppen abban a korszakban, amelyben a zsidók atyáik országába vissza fognak térni.

Péter a 3. fejezet további verseiben elmagyarázta, hogy a csúfolódók miért nem tudnak a végidõk eljövetelekor Jézus visszajövetelében hinni. Abból indulnak ki, hogy minden a kezdetektõl fogva mindig pontosan ugyanazon törvények szerint következett be. Is-ten a múltban soha nem avatkozott be az idõk folyásába. Ezért nem hihetõ, hogy ez a jövõben be fog következni. Továbbá azt mondja Péter, hogy ezek a csúfolódók a múltnak errõl az egy-séges, Isten nélküli lefolyásáról azért vannak úgy meggyõzõdve, mert nem

hisznek sem Istennek a teremtésbe való közvetlen beavatkozásában, sem az Õ természetfölötti mûködésében az özönvíz idején.

Ebbõl következik, hogy a végidõkben az emberek elvetik az Isten általi te-remtés hitét, amint az az 1Móz 1-2-ben meg van írva, és úgyszintén elutasítják az özönvízrõl, mint történelmileg iga-zolt eseményrõl szóló tanítást az 1 Móz 6-9 szerint (2.Petr 3,3–6):

«… Tudjátok meg elsõsorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenbõl gúnyt ûznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van.” Mert rejtve marad elõttük, szándéko-san meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízbõl és víz által állt elõ az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult.»

Az 5. vers közvet lenül uta l a teremtésrõl szóló beszámolóra, amely ezekkel a szavakkal kezdõdik «Kezdet-ben teremtette Isten a mennyet és a földet» (1.Móz 1,1).

Az apostol továbbá különösen a teremtés harmadik napjára fóku-szál, mégpedig a 9–10 versekre az 1. Móz 1-ben. Kezdetben a földet tel-jesen víz borította. Csak a harmadik napon hozta létre Isten a szárazföldet parancsoló szavával (héberül jabbashah = «a száraz») a vizek összegyûjtésével, és a víz attól kezdve óceánként vette kö-rül a szárazföldet (vö. «egy föld a vízbõl keletkezve, a víz közepén kiemelkedve Isten szava által»).

Az özönvíz idején ugyanaz a víz áradt ki az egész szárazföldre, amely a teremtés harmadik napján a bolygót ellepte, ekkor ugyanis «fölfakadt … a nagy mélység minden forrása, és meg-nyíltak az ég csatornái» (1.Mo 7,11; vö. «amely által [azaz a víz] az akkori világ vízzel elárasztva elpusztult»).

Az 5. vers eleje elmondja, a csúfo-lódók azért vetik el a teremtés és az özönvíz történetét, mert nem akarják azt. Készakarva vetik el («szándékosan meg is feledkeznek róla»). Azért nem

csúfolódói

5


tudunk dolgokról, mert nem akarunk róluk tudni!

A csúfolódók kijelentése a 4. vers-ben: «Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van», nem jelenti kötelezõen azt, hogy õk feltétlenül a teremtõ Istenben hisznek. Ez a be-szédmód inkább illik az ateistákhoz! Stephen Hawking, napjaink egyik legjelentõsebb õsrobbanás teoretiku-sa, a 2010 õszén megjelent A nagy terv – Az univerzum új magyarázata címû könyvében kijelentette, hogy az univerzum a semmibõl teremtette meg önmagát. Az ok, «amiért a sem-mi helyett mégis létezhet valami», lehetne a «spontán teremtés». Haw-king ebben a könyvben nyilvánítja ki világosan elõször, hogy ateista. És mégis a «teremtés» kifejezést hasz-nálja! Hiszen az alkotó, Hawking szerint, az effektíven még nem létezõ univerzum, amelynek önmagát kell létrehoznia, ill. a gravitáció törvénye, amelynek már az anyag elõtt létez-nie kellett. Az a kijelentés, hogy az univerzum önmagát teremtette meg, természetesen abszurd, mert ellent-mond a logika és értelem minden alapszabályának. Valami, ami még nem létezik, nem tudja saját magát létrehozni, különben már léteznie kellett volna, mielõtt létezett. Ha õ ezt másként gondolta, akkor másként is kellett volna mondania.

Ráadásul az a gondolat, hogy az anyag és az energia a semmibõl jött létre a teremtõ Isten beavatkozása nél-kül, ellentmond a termodinamika elsõ alaptörvényének a fi zikában.

Az özönvíz történetének elvetése. 1800-ig a geológusok többsége azt hit-te, hogy a Biblia özönvíz-történetének meghatározó jelentõsége van a föld-rétegek és a bennük található õskori leletek eredetének magyarázatával összefüggésben.

1830-ban a dolgok új értelmezése merült fel. Charles Lyell (1797–1875) ügyvéd, aki geológiával is foglalkozott, egy belsõ ellenkezést, elutasítást érzett az özönvízzel szemben. A globális özönvíz ugyanis magába foglalja azt

a gondolatot, hogy létezik egy szent Isten, Aki az emberek bûneit nem hagyja büntetlenül, hanem kész arra, hogy mint Bíró, beleavatkozzék a történelem egyenletes menetébe, és megszakítsa azt. Ez a gondolat Lyell számára elviselhetetlen volt. Ezért feltalálta az «uniformitarianizmus elvét», amely kimondja, hogy a termé-szetben lejátszódó folyamatok mindig egyformák voltak. Nem léteztek nagy katasztrófák, a világ kezdete óta mindig ugyanaz volt. Ez pontosan megfelel a csúfolódók érvelésének a 2 Pt 3,4-ben: «Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van.»

Természetesen nagyon is kézenfekvõ a földrétegek kialakulását katasztro-fális árvizekkel magyarázni, éppen úgy a bennük található õskori leletek sokféleségét is. Természetes körülmé-nyek között ugyanis nem képzõdtek volna olyan gigantikus rétegzõdések, amilyeneket például a Svájci Alpokban csodálhatunk meg. De Lyell számára az volt a fontos, hogy ne beszéljenek katasztrófákról. Nem, az õ véleménye szerint ez a rétegzõdés az erózió telje-sen megszokott folyamataként jött létre a szél, az esõ, a hõség és hideg, stb. ha-tására, és bármiféle katasztrófa nélkül. Az erodált anyagot a patakok és folyók továbbszállították, éppen úgy, amint azt ma is mindenütt megfi gyelhetjük, és a rétegek lassan, milliméterrõl mil-liméterre, centiméterrõl centiméterre kialakultak. Világos, hogy így nem keletkezhettek õskori tömegsírokkal

telített rétegek, amint az világszerte megfi gyelhetõ, de Lyell számára fon-tosabb volt saját uniformitarianizmus elmélete, mint az ilyen ellenvetések.

Mivel az óriási földrétegek nem ka-tasztrófák által történõ kialakulásának elmélete nem korlátozható egy rövid idõkeretre, Lyell ezt az elgondolást a geológia rendkívül hosszú idõtartamára alkalmazta.

A 20. században az uniformitaria-nizmus elméletét az iskolai oktatás álta-lános közkincsévé tették. Az özönvizet már rendszerint nem a földrétegek és õskori maradványok képzõdésének magyarázataként tanították. S néptö-megek hátat fordítottak az özönvíznek, ez az esemény mítosszá, mesévé vált számukra. De ennek éppen így kellett történnie! Abban az idõben, amikor a zsidók visszatérnek hazájukba, az özönvizet tagadni fogják.

Charles Lyell 1830-1833 között jelentette meg mûvét, Principles of Geology címen három kötetben. Ami-kor Charles Darwin 1830 körül ötéves világkörüli útjára indult, a Beagle, az angol kormány egy felmérõ hajójának kapitánya Lyell könyvének elsõ kötetét ajándékozta neki. Ez a könyv döntõ jelentõségû volt Charles Darwin szá-mára. Lyell szolgáltatta neki a rendkívül hosszú geológiai idõtartam elméletét, amelyre Darwinnak sürgõsen szüksége volt az élõlények véletlenszerû, fokoza-tos fejlõdésének elméletéhez. Ezáltal az özönvíz történetének elvetése ala-pul szolgált a teremtés történetének elvetéséhez.

A keresztirányú kõzetréteg az Alpokban. Természetesen nagyon is kézenfekvõ a földrétegek kialakulását katasztrofális árvizekkel magyarázni.

6 BIBLIAI ÜZENET


A teremtés történetének elveté-

se. A 20. század kezdetéig a Nyugat embereinek többsége hitt a terem-téstörténet (1.Móz 1-2) és az özönvíz történetének (1.Móz 6-9) igazságában.

1859-ben jelentette meg Charles Darwin elsõ könyvét az evolúcióról: A fajok eredete címen. A könyvnek bizonyítania kellett, hogy a növények és állatok sokféleségének magyaráza-tához tulajdonképpen nem szükséges a teremtõ Isten. Minden a természeti törvényeknek megfelelõen saját magá-tól fejlõdött ki, Isten nélkül.

1872-ben következett a nagy befo-lyással bíró folytatás: Az ember szár-mazása címû könyve. Ebben Darwin elmagyarázta, hogy mindaz, amit már az 1859-ben megjelent könyvében elmondott, az emberekre is érvényes. Az ember is egy hosszú, természetes fejlõdés (evolúció), terméke, aki nem igényel teremtõt.

Ezek a könyvek akadémikus kö-rökben rendkívül pozitív és lelkes visszhangra találtak. A korszellem már megérett egy ilyen elmélet befo-gadására. Még 50 évvel azelõtt is ez lehetetlen lett volna. Azonban addig, míg az evolúció ezen gondolatai és eszméi a nyugati társadalom közkin-csévé váltak, bizonyos idõnek el kel-lett telnie. A széles néptömegek csak a 20. században fogadták el és asszimi-lálták az evolúció elméletét az iskolák és a tömegkommunikáció széleskörû elterjedésének köszönhetõen. Ma már mindenki, aki még mindig a Biblia teremtéstörténetében hisz, felkészülhet arra, hogy «maradinak» és «tudományellenes fundamentalis-tának» fogják titulálni. De ennek így kellett történnie. Péter megjövendölte a teremtés történetének elvetését a végidõkben: «Mert rejtve marad elõttük, szándékosan meg is feledkez-nek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízbõl és víz által állt elõ az Isten szavára.…» (2.Pt 3,5).

Péter azt mondja, hogy a teremtés és az özönvíz ismerete «rejtve marad» elõttük. Feltûnõ, hogy a teremtéstörté-net ellenzõi általában nem is tudják, hogy mit tanít valójában a Biblia. Nem tudják azt sem, amit mond, és azt

sem, amit nem mond. És még kevésbé ismert elõttük a kijelentések értelme részleteikben.

A bibliai igazságok elvetése, mint a Jézus visszajövetelérõl, valamint a teremtés és az özönvíz történetérõl szóló tanítás visszautasítása, nem csupán kis csoportokra korlátozódik, hanem széles tömegeket érint.

Ez összefügg a tömeges elszaka-dással, amelyrõl a 2. Thessz 2,3-ban olvashatunk!

Mítoszok kergetése. A Timó-teushoz írott 2. levél különös módon szem elõtt tartja a végidõket, a ke-resztyénség «utolsó napjait» (2.Tim 3,1). Ennek az újszövetségi levélnek 4. fejezetében található egy profetikus részlet:

«Mert lesz idõ, amikor az egész-séges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyûjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fü-lüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szol-gálatodat!» (V 3-5).

A modern, felvilágosult ember manapság elveti a Bibliát, mint Isten Szavát. Úgy tekinti a Bibliát, mint egy mondagyûjteményt. Esetleg nyújthat felvilágosítást az emberek gondolko-dásáról az úgynevezett tudományok korát megelõzõ idõkbõl. De elveti a Biblia bármiféle utalását a modern idõkre.

Rudolf Bultmann (1884-1976) né-met teológiaprofesszor kifejlesztett egy programot a Biblia mítoszoktól való megtisztítására. Azt feltételezte, hogy a modern, tudományosan gon-dolkodó ember már nem tudja elhinni, hogy Jézus Krisztus feltámadt, és újra el fog jönni. Az sem lehetséges, hogy a Bibliát, mint történelmi beszámolót, részleteiben komolyan vegyék. Bult-mann hihetetlenül nagy befolyást gya-korolt, nemcsak a teológia területére, hanem messze azon túl is.

Ezzel szemben mi a következõt állítjuk: Lehetõségünk van bizonyíté-kokat szolgáltatni arra, hogy a Biblia

történelmi szempontból abszolút megbízható! Arra is képesek vagyunk, hogy a liberális teológusok elméleteit megcáfoljuk, és a hamis gondolko-dásmódot, valamint módszereket leleplezzük.1

Különben: Rudolf Bultmann még halála elõtt megtért. Tanítványaira való tekintettel bocsánatot kért a hamis tanok terjesztéséért. Ezt bi-zonyította egykori tanítványa, Prof. Dr. teol. Eta Linnemann, aki szintén megtért, és Jézus Krisztus odaadó tanítványa lett.

Egy érdekes paradoxonra szeret-nénk felhívni a fi gyelmet: Noha a mo-dern ember tartózkodóan viselkedett a Biblia állítólagos mítoszaival szem-ben, mégis meg kell állapítanunk, hogy különösen a 68-as mozgalom következtében, az emberek széles tömegei valósággal rávetették magu-kat a mítoszokra, science-fi ction-re, az UFO-hiedelemre, a fantasyra és a horrorra. Ez minden elképzelhetõ területre érvényes, úgymint a fi lm, az irodalom, a zene, a számítógépes játé-kok, sõt még a gyerekjátékok világára is. Az olyan fi lmek, mint a Star Wars, E. T., Végtelen történet, A Gyûrûk ura, Harry Potter több százmilliós bevételt hoztak. Ez természetesen összefügg a szûnni nem akaró ezoteri-kus hullámmal. Az ezotéria milliárdos piac. Egyrészt adott egy világviszony-latban elterjedt elfordulás a Bibliától, («Mert lesz idõ, amikor az egészséges tanítást (a Biblia tanítását) nem viselik el, … Az igazságtól (a Biblia igazságá-tól) elfordítják a fülüket»), és másrészt egy soha nem tapasztalt nyitottság a minden elképzelhetõ irracionális, val-lásos árnyalatú badarság iránt, amely csiklandozza az emberek fülét (vö. «… a mondákhoz odafordulnak»). Erre éppen Napóleon mondása érvényes: «Az emberek mindent elhisznek, csak ne szerepeljen a Bibliában.»

1 Utalás a Valóban a végidõkben élünk? címû

könyvre

Kivonat a Valóban a végidõkben élünk? címû

könyvbõl, Roger Liebi, 378-386. old.

Valami, ami még nem létezik, nem tudja saját magát létrehozni, különben már léteznie kellett volna, mielõtt létezett.

7


Az utolsó idõkrõl NORBERT LIETH

Igehirdetõ, bibliaoktató és az Éjféli Kiáltás Misszió elnökségi tagja

Amint a távoli villanások elõre jelzik a közeledõ vihart, úgy villan föl manapság a Föld minden szeglet-

ében egyre érthetõbben a fi gyelmezte-tés, hogy «az Úr napja» közel van. Az Isten által évezredekkel ezelõtt adott próféciák a végidõkkel kapcsolatban ma sokkal kivehetõbben válnak va-lósággá, mint bármikor. Napjaink eseményei igazolják az Isten Szelleme által sugallt kijelentéseket, melyeket a Szentírásban olvashatunk:

– Az újra megalapított Izrael Állam létezése, amely alapot képez Jézus visz-szajöveteléhez, és az azzal kapcsolatos végidõkbeli jelek (vö. Zak 12,10; 14,4).

– Az egész emberiség megfi gyelésé-re és ellenõrzésére szolgáló technológi-ai lehetõségek (vö. Jel 13,14-18).

– A globalizáció, amely során a nemzetek összegyûlnek, és minden eseményt néhány pillanattal késõbb mindenütt az egész világon követni lehet (vö. Jel 11,9-10).

– Azok az utalások, hogy az egykori római territórium helyén egy új biro-dalom jöhet létre …

Csak néhány dolog, amelyeket a végidõkre megjövendölt a Szentírás, és amelyek ma aktuálisabbak, mint bármikor.

Már különbözõ alkalommal fel-hívtuk Olvasóink fi gyelmét a 2. Tim 3,1-re és az azt követõ igeversekre.1 Itt is érvényes az, hogy társadalmunk egyre meglepõbb módon éli meg,

kk ll ----zz tt nn --kk e aa

mm --ss ..----

aa nn bb ii

ii --

aa ,, tt

--mm

1

kk ,,

amit az Úr apostolai által a végidõkre jövendölt: «Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk jönnek. Az emberek ugyanis önzõk, pénzsóvárak lesznek, dicsekvõk, gõgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kér-lelhetetlenek, rágalmazók, mértékte-lenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megõrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektõl!» (2.Tim 3,1-5).

Egy Arte-dokumentáció nemrég a következõ szavakkal vezette be adását:

«‹99 %› vagyunk, ‹Democracia real ya›, ‹Reclaim the streets›, ‹Occupy Wall Street, Frankfurt, Párizs, Lon-don› – végigsöpört 2011 híreiben, ez hangzott számos Youtube klippben, a facebookon vagy twitteren. A metropo-liszok utcáin és terein összegyûltek az emberek, mindegy, hogy öregek vagy fiatalok, gazdagok vagy szegények, alsó- közép- vagy felsõosztályba tartoz-tak-e. ‹Lázadjatok› Franciaországban, ‹dühöngõ polgárok› Németországban: Mikor fordult ez valamikor is elõ ebben a dimenzióban? Mûvészek, zenészek, együttesek, bloggerek és világháló-aktivisták vesznek részt ebben a tö-megmegmozdulásban, amely fel sem fogható, de nem is akarja, hogy az legyen – sem vezetõ, sem meghatáro-zott rendszer, horizontális hierarchiák, információt megosztók a világhálón, és egy céllal: lázadni a rendszer és a felsõ tízezer ellen. Tiltakozni a kapitalizmus és a gazdaság ellen, a demokrácia ku-darca ellen, és több beleszólási jogot,

É

ee

k kk

l

--

g z t

a : l y -z a -z y , -, :

n , --

m z -, s õõ ss -,

több szabadságot és több elfogadást követelnek minden területen. Kik a szereplõi ezeknek a tiltakozásoknak? Milyen csoportok tevékenykednek és érnek el globális összetartozást? Hogy mûködik az úgynevezett csoport-intel-ligencia az interneten? És valójában milyen befolyást gyakorolnak a világ-háló-aktivisták? A Wikileaks küzd az információk áramlásának átláthatósá-gáért. A Kollektiv Anonymous kam-pányt szervez például az ACTA-törvény ellen. Avaaz a rég ismert aláírás-listát egy új szintre emeli. Olyan közösségi oldalak, mint a Facebook vagy Twitter alapját képezik a forradalmi mozgal-maknak, és természetesen ott nyüzsög-nek az egyes bloggerek, vloggerek, de a zenészek és mûvészek is, akik hangot és színt adnak a tiltakozásnak. De ott vannak a trollok és az összeesküvés elmélet teoretikusai, akik nem ritkán a világháló-tiltakozási kultúrát jobbról megtámogatják, és a közvélemény hangolóinak kórusához csatlakoznak. A ‹Rebel Yell› sorozat elsõ része elin-dult az internet virtuális világában, amelynek azonban a ‹valóságos› életre van igazi kihatása.»2

Ez a beszámoló nem húzza-e alá mindazt, amit Pál 2.000 évvel ezelõtt profetikusan megfogalmazott? Az Úr napja el fog jönni, mint egy csapda! Legyünk éberek! ■

1 Többet olvashatsz a témáról az Ezt pedig tudnod

kell, címû brosúrából,Norbert Lieth.2 Rebel Yell, Info Dok D, Arte 11.08.12

8 BIBLIAI ÜZENET


BIBLIAI ÜZENET

DR. RON J. BIGALKE, JR.

Bibliaoktató, evangélista, az Eternal Ministries Misszió megalapítója

A z 1950-es és 60-as években a szekuláris világnézet azt tartotta, hogy minden természetes, és

anyagi alapokon mûködik. Az a hit, hogy «Isten halott», az emberek reménységét

a tudomány és technika felé fordította, ezektõl várták egy utópia megteremtését a földön. Az 1970-es években azonban paradigmaváltás történt. A technológia «gyümölcsei» elérték azt a potenciált, amellyel az egész emberiséget kiirt-hatták volna. Ugyanis ebben az idõben fejlesztette ki az emberiség azt a tech-nológiát, amely a tömegpusztító fegyve-rekkel az egész földet meg tudta volna semmisíteni. A 80-as években került be a köztudatba az a felismerés, hogy

egy radikális megoldás bevezetésére van szükség. A megoldásnak nem lehet-nek földrajzi korlátai, a teljes «globális társadalmat» kell érintenie. Az olyan válságok, mint a globális felmelegedés és az ózonlyuk, az egész társadalomra hatással vannak. Az egyetlen gyógymód-ként a globális megoldások bevezetését hirdetnék az egész bolygón.

Az utóbbi két évtizedben a globális problémák spirituális megoldását részesí-tették elõnyben. Al Gore egykori ameri-

A zöldmegváltás

és globális felmelegedés

> A FÖLD FELMELEGEDÉSE > KÖRNYEZET VALLÁS > ÚJ POGÁNYSÁG

9


kai alelnök arról a nézetérõl híres, amely szerint az ökológiai problémák egyetlen megoldása egy «spirituális reakció» len-ne, amelyet minden vallás együttesen fejtene ki. Úgy vélik, hogy az evolúció alapot szolgáltathatna egy ökumenikus hit létrejöttére, amely a tudományt és a vallást egyesítené, hogy a földet egy ökológiai katasztrófától megmentse. A «Földanya» imádása, mint Gaia istennõé, már csupán a következõ lépés lenne. A globális felmelegedés egyes hirdetõi odáig mentek, hogy a széndio-xid kibocsátását «bûnként» defi niálták. Ez azt jelenti, hogy az egész emberiség a Föld bolygóra mért holokauszthoz hasonló csapás elkövetésében vétkes. Természetesen lehetetlen ettõl a bûntõl bûnbánattal megszabadulni, mert hisz anélkül nem lehet élni, hogy ne bocsáta-nánk ki széndioxidot kilégzéskor.

Ennek az istentelen hitrendszernek a következõ szakasza az, amikor az emberi tudatot oly mértékben kitágítják, hogy az lehetõvé tegye az ember és a természet egyesítését (a természetnek ez a bálványo-zása az okkult praktikákban szokásos). A sámánok például azt hiszik, hogy a szellemvilág közvetlen kapcsolatban áll a földi világgal. Megerõsítik azt a hitet, hogy az emberiség «a természettel mély spirituális kapcsolatban» áll. Ha az embe-riség visszatérne a természet imádatához, akkor a Földet meg lehetne menteni; ez pogány ideológia, amely szerves része a föld felmelegedési elméletének.

Pogány babona. Ami manapság a világban történik, nem csupán a pogány babonákhoz való visszatérés, hanem ennél jóval több, egy globális célt követ, egy központi elvet, amely a globális társadalmat a környezet megmentésére akarja megszervezni (azaz egy globális öko-kormányzat felállítását). Az egykori amerikai alelnök, Al Gore nagy tetszést keltett az Earth in the Balance címû könyvével a guruk és sámánok körében. Ebben a könyvében élesen bírálja a kon-zervatív keresztyéneket. Ugyanakkor ki-nyilvánította szenvedélyes támogatását és rokonszenvét a buddhizmus, hinduiz-mus, az indián spiritizmus és a «globális környezeti válság» iránt. Az emberiség és a környezet közötti kiegyenlítõdésre

lenne szükség «a belsõ válság külsõ megnyilvánulása alapján, amelyet, jobb kifejezés híján, spirituálisnak nevezhe-tünk!» Mialatt a keresztyénség úgymond egyre szánalomra méltóbb, az indián vallások felkínálják «az elképzelések bõséges kelléktárát a földhöz fûzõdõ kapcsolatunkról». Amikor Franklin Pier-ce amerikai elnök Seattle törzsfõnöktõl és törzsétõl meg akarta venni földjüket, a törzsfõnök megkérdezte tõle: «Meg fogod-e tanítani gyermekeidnek, amit mi a mieinknek megtanítottunk? Hogy a Föld a mi anyánk? Mi így tudjuk: Nem a Föld tartozik az emberhez, hanem az ember a Földhöz.»

Az apokalipszis elkerülése végett az amerikaiakat ki kellene képezni, hogy megértsék a globális felmelegedés fenyegetését. Különben a tudósok már számtalanszor bebizonyították, hogy a globális felmelegedés feltételezett veszélye semmi más, mint balgatag spekuláció. A Nemzeti Meteorológiai Központ jelentései elmagyarázzák, hogy semmilyen lényeges bizonyíték nincs a globális felmelegedésre. «Egyszerûen túl sok természetes klímaváltozat van – melyeknek semmi közük az embe-rekhez…»

Továbbá: Azok a próbálkozások, hogy az idõk folyamán fellépõ klíma-változásokat a váltakozó széndioxid-ki-

bocsátással kapcsolják össze, rendkívül problematikusak. Ehhez ugyanis mo-delleket kellene alkotni, amelyeknél a konstansok (állandó értékek) számos variációját kellene kipróbálni, hogy a modellezés egyáltalán lehetséges legyen. Ha ugyanis egyes számadatokat megvál-toztatnak, a modellek megjövendölhetik az összes lehetséges folyamatot. «Ebben az egyszerû modellben lehûlést is elõ lehet idézni azáltal, hogy a napfény egy töredékében kisebb változást hozunk létre, amely visszatükrözõdik, mielõtt még a rendszerbe behatolna. És létez-nek más, tetszõlegesen megállapított dolgok is, amelyeket változtatni lehet, hogy szinte minden kívánt eredményt megkapjunk.»1

A modell eredményeit azok a tényezõk határozzák meg, amelyek alapján a mo-dell készült. A modell építõje dönti el, mi a fontos, és milyen tetszõlegesen megállapított adatok legyenek az állan-dó értékek. A modelleket nem lehet a valóságos klímával egyenlõvé tenni. Ezért nincs is megbízható elõrejelzõ képességük a valóságos világra nézve. Mit lehet biztosan tudni? «A modellek felszíni felmelegedést mutatnak az atmoszférába kerülõ széndioxid hatá-sára, mivel úgy vannak programozva. Egy másfajta programozással ugyanúgy prognosztizálhatnának felszíni lehûlést

Al Gore egykori amerikai alelnök arról a nézetérõl híres, amely szerint az ökológiai problémák egyetlen megoldása egy «spirituális reakció» lenne, amelyet minden vallás együttesen fejtene ki.

Isten óvta az embereket az olyanoktól, «akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtõ helyett, aki áldott mindörökké».

10 BIBLIAI ÜZENET


is anélkül, hogy bármiféle fi zikai tör-vény megsérülne. Hagyni kellene, hogy a modellben azok a bizonyos dolgok változzanak, amelyek az atmoszférában is változnak.»2 Az ismeretek hiányában («tudatlanság») nem hihetünk a globális felmelegedésben. Az elmélet képviselõi mégis elvárják reagálásunkat a szüksé-ges ismeretek hiányában is; ezt hívják a vak hitnek (és mennyire veszélyes, ha nem éppen halálos valamit vakon cselekedni).

Bibliai kinyilatkoztatás. Érdemes azon elgondolkodni, miként áll kapcso-latban a pogány babona (amely rátapad a «globális felmelegedés» elméletre) a Biblia különbözõ kinyilatkoztatásaival. Isten kinyilatkoztatott különbözõ infor-mációkat saját Magáról és a túlvilági élet szellemi világának valóságáról. Ezekrõl nem saját megfigyeléseink alapján tudunk; sokkal inkább azért tudjuk és hisszük ezeket, mert Isten megmondta. Ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki az Õ létezésének és természetének igazsá-gát, valamint a többi szellemi és örök dolgokról szóló igazságokat, nem len-nénk különbek a pogányoknál, akiknek képzelõerejét a valóság határozza meg.

Mi, keresztyének, igen kellemetlen helyzetbe kerülünk, ha valaki olyan fel-világosítást kér tõlünk, amellyel kapcso-latban hiányos a tudásunk. Ha például valaki a mennyben lévõ angyalok nevei és beosztása felõl érdeklõdne, be kelle-ne ismernünk, hogy csak a «Gábriel» und «Mihály» neveket ismerjük, és csak Mihályról tudjuk, hogy arkangyal volt. Többet nem tudunk, mint amennyit Isten kinyilatkoztatott.

A globális felmelegedés hirdetõire, akik cselekedeteket várnak el ismere-tek hiányában, egyáltalán nem kellene hallgatnunk. Õk legjobb esetben is pánikkeltõk, és legrosszabb esetben szellemi félrevezetõk (hamis prófé-ták). Ezek a prédikátorok azt akarják, hogy olyan dolgokat higgyünk el az Isten teremtette világról, amelyeket nem lehet bebizonyítani. Nem kellene bennünket cselekvésre késztessen az a tény, hogy õk a teremtéssel (az általá-nos kinyilatkoztatással) kapcsolatban hiányos ismereteken alapuló tettet

kívánnak meg tõlünk. «Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennybõl az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhetõ az Istenbõl, az nyilvánvaló elõttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belõle: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük» (Róm 1,18-20). Isten az egész emberiséget felelõssé teszi, mert a saját létezésérõl nyilvánvalóvá tette az ismereteket. Ezzel ellentétben nem lehet senkit felelõsségre vonni az ismeretek hiánya miatt, vagy olyan valamiért, amit nem tud. A globális felmelegedés hirdetõi, akik azt állítják, hogy tudják, amit nem tudhatnak, és engedelmességet kíván-nak meg az õ úgynevezett ismereteik iránt, félrevezetettek, és félrevezetnek a természetes kinyilatkoztatás vonatkozá-sában. Nem kellene hallgatnunk rájuk. Éppen úgy el kell tõlük határolódnunk, mint például egy szektavezértõl elha-tárolódunk. Példaként megemlíthetjük Joseph Smith prédikátort, a mormon vallás megalapítóját.

Lényegében a környezetvédelmi mozgalom esetében nem a k líma helyzetérõl van szó; ez sokkal inkább egy szellemi mozgalom. Isten óvta az embereket az olyanoktól, «akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgál-ták a Teremtõ helyett, aki áldott mind-örökké» (Róm 1,25). Ahelyett, hogy a teremtményt imádnánk, a Teremtõ azt parancsolja: «Féljen az ÚRtól az egész föld, rettegjen tõle a világ minden la-kója!» (Zsolt 33,8). A környezetvédelmi mozgalom megpróbálja a vallásokat egyesíteni a bolygó megmentése érdeké-ben. Ez azt jelenti, hogy a világ vallásai figyelmen kívül hagyják különbözõ tanaikat, és egy új spiritualitást vezet-nek be. A keresztyéneknek szabad a környezettel törõdniük, de az ökológiát nem szabad elõnyben részesíteniük a missziós parancs teljesítésével szem-ben. A környezetvédelmi mozgalom gondjai jó lehetõséget nyújtanak arra,

hogy az okokat és az egyedüli megoldást Jézus Krisztusban felmutassuk.

Természetesen mindenkit, aki az ökológusoknak ellentmond, akadály-ként tekintik az emberiség fejlõdésének útjában. Szerintük az emberiség számá-ra eljött az a pillanat, amikor a vallást egy istennõ ragadja magához, akit «a keresztyénség félreállított»; mert csak egy ilyen anyaistennõ értelme «kínál betekintést az emberi tapasz-talat természetébe». Azok az etikai és morális témák, amelyeket az ökológia terjeszt, keresztyénellenes tevékeny-ségeket tartalmaznak. Ezek szeretnék Isten megismerését mellõzni, mialatt a lelkeket kollektíven beszennyezik. A Gyülekezetnek meg kell õriznie Isten tekintélyt parancsoló kinyilatkoztatá-sát, és a hamis ismereteket el kell vetnie (1.Tim 6,20).

Isten és a környezet. A teremtés Is-ten folyamatos, szuverén vezetése alatt áll. A Zsolt 104,4-ben ezt olvassuk: «A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.» A zsoltáros arról beszél, hogy a szél nem véletlenszerûen fúj, és a villámok nem véletlenszerû impulzusok fényei. Isten saját szuverén hatalmá-nak gyakorlásakor uralja és ellenõrzi az atmoszféra minden mozgását. A teremtést nem szerelték fel veleszüle-tett energiával önmaga fenntartására, az isteni gondoskodástól függetlenül; sokkal inkább Isten fenntartó ereje az, ami a világot irányítja. Ellentmond a Szentírásnak azt feltételezni, hogy Isten egy ideiglenes Teremtõ, Aki megalkotta mûvét egyszer s mindenkorra, azután pedig magára hagyta. A Gyülekezetnek különösen fi gyelnie kell erre a látás-módra, az istentelenséget vissza kell utasítania, azon kell munkálkodnia, hogy Isten ereje megnyilvánuljon, mégpedig ugyanúgy, mint a teremtés kezdetén. Noha Isten a bûneset elõtt megparancsolta az embernek, hogy

11


HÁZUNK TÁJA

TEMETÕKERT ÉS ÉDENKERT

(Halottak napja)

November elején az emberek több-sége kimegy a temetõkertbe sze-rettei sírjához, és elhelyezi koszo-rúit, égõ gyertyáit, közben szomorú szívvel megemlékezik azokról, aki-ket elragadott tõlük a halál. A temetõkert csendjében a mai roha-nó ember is egy pillanatra kényte-len megállni, és ilyenkor eszébe jut az emberi élet mulandó volta, sõt a saját „elköltözése” is, amely fe-lé elkerülhetetlenül halad. Hatal-mas kérdés vívódhat lelkében: Mi-ért a teljes megsemmisülés? Van-e egyáltalán túlvilág? Mit csinálnak a halottak? Titkokkal teljes kérdé-seinkre a Biblia egyedül hiteles írá-sa ad választ és élõ vigasztalást. Krisztus az egyetlen, aki visszajött, átlépett a halál küszöbén, azaz fel-támadott. Tehát õ adhat igaz vá-laszt az elmúlásunk miértjeire. Az emberi élet kezdetén az édenkert-ben örök életünk volt, mert az Úrral, az örök élet forrásával élõ kapcso-latunk volt. Döbbenetes döntésünk az volt, hogy mi akartunk „isten” lenni, hallgattunk a gonosz szavára, ekkor kerültünk a Paradicsomon kí-vülre, azaz a testi és lelki halál álla-potába. Azonban az embert szeretõ Örökkévaló elküldte az Üdvözítõt, aki diadalmas feltámadásával vég-érvényesen legyõzte az ember el-lenségét, a halál erõit. A halál te-hát felébredés lesz, a teljes valóság meglátásának ideje, azaz hogy van túlvilág, van folytatása életünknek. A Teremtõ egykor majd új eget és új földet alkot, ahol nem lesz már ha-lál, gyász, elválás és fájdalom. Az üdvözültek tündökölnek majd mi-ként a csillagok örökkön-örökké. Ha e mondatok egy könnycseppet letöröltek orcánkról, akkor ezt már az élõ Úrnak köszönhetjük, aki visz-szavezet bennünket az elveszített Édenkertbe. Egeknek Királya, majd ha eljõ életemnek utolsó órája, vár az örök élet nagy boldogsága.

Jászai Gyula református lelkész,Debrecen

gondját viselje a teremtett világnak, mégis Isten az, Aki végül is ellenõrzi és gondoskodik róla – úgy közvetlenül, mint közvetve. Isten teremtette a vilá-got, és mind a mai napig õrzi; a Föld és minden más addig marad fenn, amíg Isten ereje fenntartja.

Isten nemcsak a Föld teremtõje, hanem fenntartója is. A Kol 1,16-17 így tanít: «Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Õ elõbb volt mind-ennél, és minden õbenne áll fenn.» Is-ten tarja fenn a földünket; az emberiség nem rendelkezik más megtartó erõvel. Jó sáfárainak kell lennünk az Isten által teremtett világnak. A globális felmele-gedés különben nem alapul megbízható tudományos adatokon, és hirdetõi meg-alapozatlan, eltúlzott információkkal félelmet keltenek az emberekben.

Bibliahû keresztyénekként vennünk kell azt a szellemi és intellektuá-lis bátorságot, hogy tanuljunk Isten Szavából – mindegy, hogy ez a mi helyzetünkben mit jelent. Ellentétben a szélsõséges felmelegedés-hirdetõk véleményével, a természet nem jobb az emberiség nélkül. Az ember a természet képviselõje Isten elõtt. Az egyedüli alap a tudomány számára (amint azt a régi tudósok hitték), a feltételeknek olyan sora, amelyet Isten határoz meg (mégpedig: egy racionális cél által meghatározott természet és egy értelem, amely arra teremtetett, hogy a természetet úgy interpretálja – a kü-lönleges kinyilatkoztatás fennhatósága alatt –, amint azt régen szinte minden tudós hitte).

«Amíg csak föld lesz, nem szûnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka!» (1.Móz 8,22). Amint a Biblia kijelenti, a természet egy bizonyos célra teremtetett: hogy bizonyságot tegyen a mi Teremtõnkrõl, Megváltónkról és Bíránkról. Az Õ szuverén elõrelátása befolyásolja az emberek dolgait a ter-mészet által, «úgyhogy a hitetlen ember csak vakon tapogathat és keresheti Õt». Nem valami költött, homályos sorok

a «természeti törvények», amelyek a természetet ellenõrzik, hanem Isten «szerzõdései», ill. szövetségei azok, szövetségek, amelyek kizárólag a Szentírásban találhatóak. Így mondta Isten hûségét kifejezve a Nóéval kötött szövetség idején: «Szivárványívemet helyezem a felhõkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök» (1.Móz 9,13).

Összefoglalás. A keresztyének-nek minden esetben gondoskodniuk kell a környezetrõl. A teremtés Isten mûve. Mindenesetre Isten elválik a teremtményétõl és más, mint az. Õ te-remtett minden dolgot, de Õ fölötte áll azoknak. Mivel Isten teremtette a dol-gokat, a keresztyéneknek kötelességük gondoskodni róluk. A természet imá-data azonban pogány bálványimádás (Róm 1,18-32). A problémák megoldása nem egy öko- napirend; sokkal inkább a Jézus Krisztussal, mint Istennel és Megváltóval való kapcsolatban találjuk meg a megoldást. Az embernek nem kellene abba az ostobaságba esnie, hogy a Teremtõ helyett a teremtést imádja. Ezenkívül nem a keresztyének feladata a föld megmentése, nekik inkább aktívan részt kell venniük az evangélium hirdetésében, résztvenni a lelkek megmentésében, tanítványokat faragni. Krisztus mondta, hogy Õ «nem e világból származik» (Jn 8,23). Való-jában a világ «megkímélve megmarad, hogy tûznek tartasson fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulá-sának napjára» (2.Pt 3,7). A földhöz kötött megváltás balgatag feltételezése egyenlõ a szellemi öngyilkossággal. A keresztyéneknek aktívan tevékeny-kedniük kell Isten teremtésének jó sáfáraiként, de ennél többet is kell tenniük, egy veszendõbe menõ világ-nak elmagyarázni, hogy az emberiség minden problémájának megoldása Jézus Krisztusban található. ■

1 Christopher Essex und Ross McKitrick, Taken by

Storm: The Troubled Science, Policy, and Politics

of Global Warming (Toronto: Key Porter Books,

2007) 246. old.2 Ua.

Ezenkívül nem a keresztyének feladata a föld megmentése, nekik inkább aktívan részt kell venniük az evangélium hirdetésében.

12


NÉZÕPONTBAN

próbálkozás ellenére, amely cáfolni akarja – ellentmondásokat tartalmaz.» Ez semmi esetre sincs így; a vélt ellent-mondások gyakran a mi korlátolt (hát-tér-) ismereteinkre vezethetõek vissza, vagy megmagyarázhatóak az akkori Izráel körülményeinek fi gyelembevé-telével. Így például elõfordulhatnak eltérõ számadatok, mert az északi bi-rodalomban másként számoltak, mint a déliben; de mindkét változat az adott rendszerben helyes.1

Egy bibliaoktató helyesen így magya-rázta : «A Biblia, mint egész több mint az egyes igehelyek összessége. Az Írást, mint egészet, nem lehet megérteni az egyes részek megértése nélkül – és az egyes igehelyeket nem lehet felfogni anélkül, hogy a Bibliát összességében ne értenénk. Az egyes igehelyek inkább kiegészítõek, mint ellentmondásosak, ha azokat az Írásra, mint egészre való tekintettel nézzük.»2

Így azt is fi gyelembe kell venni, hogy a Biblia kijelentései, ill. könyvei kikhez, milyen címzettekhez szólnak; hogy a zsidókhoz vagy a pogányokhoz írták-e azokat. Így például egyes különbségek Jakab levele és Pálnak a galatákhoz írott levele között azzal magyarázhatóak, hogy Pál kifejezetten a pogányok apos-tola, a pogányok tanítója, míg Jakab, Péter és a többiek a zsidóságért voltak felelõsek (Gal 2,7-10). A különbözõ kifejezések nem szükségszerûen el-lentmondásosak. «Az ‹ellentmondá-

sosság› nem minden formája kérdõjelezi meg az Írás tévedhetetlensé-gének tanát», írja John Goldingay.

Stöcklin asszony sok kétsé-get elhintett, azonban Gottfried Meskemper, okleveles mérnök, A lenyûgözõ Bibliához írt nyilvános levelében leszögezi: «Állításainak alátámasztására egyetlen igehelyet sem jelöl meg, hanem általánosságban beszél ‹különleges szövegekrõl›, ‹bib-liai értelmetlenségekrõl› és a Biblia védelmezõit támadja, akik úgymond ‹fordítási hibákról› fecsegnek, és ‹spe-kulatív elméleteket› állítanak fel.»3

Konkrét ellentmondásokat a szerzõ nem említ, így adós marad állításainak bizonyításával. Ehelyett beismeri, hogy «hosszadalmas és fájdalmas folyama-tot élt át» amíg el tudott szakadni a «Chicago-magyarázattól», mert: «A Biblia, túlnyomórészt úgy találtam, komplexitásában és mélységében el-határolódik minden elmélettõl, amely egy pár egyszerû képletre redukálja.» De a Chicago-magyarázat nem elmélet, amely a Bibliát «egy pár egyszerû kép-letre redukálja». Meskemper szerint:

NORBERT LIETH

A z egyik folyóirat címoldalán ez áll: «A lenyûgözõ Biblia – tanuljuk szeretni a könyvek Könyvét».

Tulajdonképpen nagyon szívesen olva-som A lenyûgözõ Bibliát, és ezért elõ is fizettem. Tartalmas, felvilágosító és sok olyan háttér-információt közöl, amelyeket máshol nem lehet megtalál-ni. Valójában sok jó cikk jelenik meg benne, amelyek hozzájárulnak a Biblia megbecsüléséhez és szeretetéhez. Mégis szükséges, mint minden keresztyén információforrás és cikk esetében, a lenyûgözõ és az elcsüggesztõ között kü-lönbséget tenni. Így elcsüggesztett Sara Stöcklin egyik cikke a 2012. februári számból (44. oldaltól) ezzel a címmel: «Pál, beszélhetünk-e róla?» Ezt olvasva arra gondoltam, jobb lett volna talán, ha hallgat, vagy ha a Bibliát jobban áttanulmányozza. Természetes módon arra törekszünk, hogy hittestvéreink és mûveik iránt visszafogottak legyünk, azonban ahol bibliakritikáról van szó, ott beszélni kell. Mégpedig a Júdás 3 értelmében: «Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkrõl írjak nek-tek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szen-tekre bízatott.»

A szerzõ írásában megállapítja a Bibliáról: «A Biblia – minden olyan

ÉÉÉÉÉÉÉÉ

«Minél közelebb vagyunk Jézushoz,

annál nagyobb titokká válunk

az emberek számára.»

«Senki nem érzi magát eltaszítva

Istentõl, amíg nem vágyako-zott utána.»

«Vannak emberek, akik úgy vélik, ha hitük lenne, úgy

cselekedhetnének, mint egy bolond. De az igazi hit

bölccsé teszi az em-bert.»

«Az ígéretek olyanok, mint az édesség, amit gyerekek-

nek adnak, és amely túlzott mértékben betegséget

okoz. A tilalmat egészsé-ges erõsítõszerként kapjuk hozzá, hogy az ígéreteknek örülhessünk anélkül, hogy

megártanának.»

SPURGEON-IDÉZETEK

BIBLIAKRITIKA

Ami nem nyûgöz le «A lenyûgözõ Bibliában»

13


«Sokan egyáltalán nem is tudják, mit tartalmaz…» A Chicago-magyarázat azt képviseli, hogy az Írás hibátlan, isteni inspiráció által adatott, igaz és megbízható minden általa felvetett kérdésben, hogy összességében téved-

hetetlen, mentes a tévedéstõl, a csalástól vagy megtévesztéstõl.

Ráadásul Stöcklin asszony azt a gyakran emlegetett érvet

hozta fel, hogy a Bibliának nem szabadna Istent helyettesítenie – és így Isten ellentmondásba kerül saját Szavával: «Hiszen tudjuk, hogy Isten a Biblia fölött áll. Az az Õ mûve,

amely az embereknek szól, és sem-miképpen sem nevezhetõ a bölcs tökéletességnek, hiszen egyedül Isten a tökéletes. Valójában nem

hiszek abban, hogy a Biblia töké-letes.» Isten, a Mindenható ihlette a Bibliát onnan felülrõl, éppen ezért nem választhatjuk el az Õ személyétõl. Az Õ lehelete van abban: «A teljes Írás Istentõl ihletett…» (2.Tim 3,16). «Kez-detben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Õ kezdetben az Istennél volt» (Jn 1,1-2). «Szem elõtt kell tartanunk, hogy a teljes Írásnak, jóllehet emberi eszközök által közve-tített, egyetlen szerzõje van. És ez a

szerzõ nem mond ellent önmagának», és Õ «nem veszti szem elõl az Õ szol-gáit».4

Ha az igében már nem tudunk bízni, nem marad semmi megbízható, sem-mi, ami bizodalmat adhatna. Hiszen honnan tudhatnánk, hogy egy nem tökéletes igében mi a helyes és mi nem? Azonban biztosak lehetünk abban, és hihetünk benne, hogy a Mindenható õrködik Szava megõrzése felett. És csak csodálkozhatunk azon, hogy a mai szövegek ugyanazok, mint az évszáza-dokkal ezelõttiek. Az ilyen cikkek, mint Stöcklin asszonyé is, nem ösztönöznek arra, hogy a könyvek Könyvét tanuljuk szeretni. Sokkal inkább elbizonytala-nítanak az ilyen kommentárok, és fe-leslegesen megnehezítik a bizonytalan olvasóknak, hogy teljesen megbízzanak a Bibliában. Ez az, ami nem lenyûgözõ A lenyûgözõ Bibliában.

Nemrég mondta nekem valaki: «A Biblia elleni támadás keresztyén körökön belül úgy tûnik, ismét foko-zódik; már az indokot is hallottam: ‹Egyszerûen becsületesen akarok a Bibliához közelíteni …›, mintha az Írás iránti bizalom nem lenne becsü-letes…» ■

1 L. Roger Liebi, Az Ószövetség kronológiája, «9.

Különbözõ számítások Júdában és Izráelben» 2 L. Hírek Izraelbõl 12/9, 29. old; itt egy olyan

bibliaoktató kijelentését idézzük, aki késõbb nem

tartott ki következetesen saját álláspontja mellett 3 L. www.zeltmacher-nachrichten.eu, «‹A lenyûgözõ

Biblia › – meggyõzõdni a Biblia igazságáról»,

2012. aug. 13.4 L. Hírek Izraelbõl 12/9

ÉjfÉjféliéli KiKiáltáá 2020112 n mb r

«Ez a világ nem a büntetés és jutal-

mazás helye, ebbõl következik, hogy a Sátán bakkecskéi gyakran a legjobb legelõkön járnak.»

«Nem szükséges

arra pazarolnunk

az idõnket, hogy

minden esetben kü-

lönbséget tegyünk

a konkoly és a búza

között.»

«Attól tartok, hogy a legjobb imáink a siralomházban fog-nak születni, ‹meg-piszkálva› a nagy nyomorúság érdes

vasával.»

«A kegyelem a bûnös

reménysége és a szentek

jövõje.»

INFOBOX

A Chicago-magyarázat Mivel a Biblia tévedhetetlenségét szüntelenül támadják, vagy különbözõképpen határozzák meg, 1977-ben összegyûltek a világ minden tájáról és a legkülönbözõbb területekrõl az evangéliumi teológusok, és megalapítottak egy szervezetet ezzel a névvel: «Nemzetközi Tanács a bibliai tévedhetetlensé-gért». Ez a tanács három tudományos magyarázatot jelentetett meg bibliahû szemszögbõl. Az elsõ magyarázat a legismertebb: 1978, «Chicago-magyarázat a Biblia tévedhetetlenségérõl», 1982, «Chicago-magyarázat a bibliai hermene-utikáról» és 1986, «Chicago-magyarázat a bibliai alkalmazásról». A magyará-zatokban olyan bibliaoktatók mûködtek közre, mint James M. Boice (elnök), Gleason L. Archer, Charles L. Feinberg, Norman Geisler, John MacArthur, Josh McDowell, James I. Packer, R.C. Sproul vagy John F. Walvoord R.M. ■

Csak csodálkozhatunk azon, hogy a mai szövegek ugyanazok, mint az évszázadokkal ezelõttiek.

14


NÉZÕPONTBAN

RENÉ MALGO

A z úgynevezett «behelyettesítõ teo-lógia» esetében arról van szó, hogy a Gyülekezet helyettesíti Izrael né-

pét Isten üdvtervében. E tantétel néhány képviselõje nem különösen kedveli a «behelyettesítõ teológia» kifejezést. Túl negatívan, túlságosan zsidóellenesen hangzik – mindenekelõtt akkor, ha a Krisztus nevében táplált zsidógyûlölet dicstelen történetét górcsõ alá vennénk. Õk inkább egy «beteljesítõ teológiáról» beszélnek: «Izrael egyszerûen jelképe Is-ten igazi népének, amely tulajdonképpen a Gyülekezet.»1

Ez talán nem hangzik olyan kemé-nyen, de végül is ugyanoda lyukadunk

ki: Ez a teológia, amely a Gyülekezetet az új Izraelnek nyilvánítja, egy népet (a zsi-dó népet) egy másikkal (a Gyülekezettel) helyettesít. Ezért a jelenleg használatos kifejezés, a «behelyettesítõ teológia», a helyes megnevezése ennek a tannak.

A behelyettesítõ teológiának többféle formája ismeretes. Michael J. Vlach teológiaprofesszor három variációt kü-lönböztet meg:

1. A büntetõ behelyettesítõ teológia. Ez azt hangsúlyozza, hogy Izraelt Is-tennel szembeni engedetlensége miatt büntetés sújtja, és a Gyülekezet lépett a helyébe örök idõkre. (Luther volt például az egyik képviselõje ennek a tannak.)2

2. A gazdasági behelyettesítõ teoló-gia. Ez azt tanítja, hogy Isten üdvözítõ tervének része volt az, hogy egy etnikai csoportot (a zsidókat) egy általános cso-porttal (a Gyülekezettel), mint Isten né-pével helyettesít. E nézõpont képviselõi arról beszélnek, hogy a Gyülekezet folytatása az ószövetségi Izráel népének. (Valószínûleg ezt a véleményt osztja napjainkban a behelyettesítõ teológia legtöbb képviselõje.)3

3. A strukturális behelyettesítõ teo-lógia. A legtöbb behelyettesítõ teológus R. Kendall Soulen bibliaoktató szerint semmibe veszi az Ószövetség nagy ré-szét, mivel azt (állítólag) az Újszövetség átértelmezte. Ezt nevezi õ strukturális behelyettesítõ teológiának, amelynek elsõsorban nem egy bizonyos teológiai meggyõzõdéshez van köze (mint a két fenti álláspontnak), hanem ahhoz, aho-gyan a Bibliát olvassák.4

Röviden a behelyettesítõ teológia a következõket tanítja: A Gyülekezet, ill. az egyház most az igazi Izrael, amely az ószövetségi Izráel népét felváltja vagy folytatja. A zsidókból és a pogányokból (a maradék a világban) álló Gyülekeze-ten kívül a zsidók már soha nem fognak jelentõs szerepet játszani Isten tervében.

Érdekes módon ez a nézõpont nem mindig vezet oda, hogy Izraelnek már egyáltalán nincs jelentõsége. Léteznek a behelyettesítõ teológiának moderál-tabb formái is, melyeknek képviselõi mindenképpen látnak lehetõséget Izrael megváltására a végidõkben. Így a behelyettesítõ teológia által meghatá-rozott 17. században az angol puritánok és a holland református teológusok körében elterjedt Izrael jövõbeli meg-váltásának hite.5

Úgy tûnik, ez a vélemény ma is széles körben elterjedt a behelyettesítõ teológusok körében. Noha egyesek hisznek Izrael népének jövõbeli megvál-tásában (vö. Róm 11,26), mégis minden behelyettesítõ teológus egyöntetûen elveti Izrael jövõbeni helyreállításának lehetõségét. Mi a különbség?

A helyreállításon Izrael egyedülálló, minden nemzettõl megkülönböztetett jövõbeli szerepét értjük saját orszá-gában, a Gyülekezettõl függetlenül, amint azt az Ószövetség ígéri. Ezt a behelyettesítõ teológusok nem tudják el-fogadni, mert õk csak egyetlen Istennel szövetséges népet látnak (az Újszövetség túlhaladta az Ószövetséget). Szerintük Izrael népe jövõbeli megtérése után, leg-jobb esetben is, a Gyülekezetbe vétetik fel, de semmiképpen sem fog egyedül-álló szerepet betölteni Isten tervében.

Ezt a látásmódot mi nem tudjuk el-fogadni. Mi azt hisszük, hogy az Újszö-vetség kapcsolódik az Ószövetségben elkezdõdött isteni kinyilatkoztatáshoz,

ÉÉÉjÉjÉjfÉjfjfÉjÉjÉjÉÉj éliélié Kiálálálálllltá 2012 b

«Tanításainkat és in-telmeinket könnyekbe

kellene áztatnunk, mint a kertész a ma-gokat a vízbe, akkor aztán csodálkozhat-

nánk a növekedésen.»

«A szeretet az az egyet-

len zsebkendõ, amely a szomo-rúak könnyeit

felszárítja.»

«Ha a szentek olyan erõssé és büszké-vé válnak, hogy a szenvedõket meg-vetik, akkor ezért valószínûleg õk

maguk is szenvedni fognak.»

«Az a hegy van kitéve leginkább

a viharoknak, amely a

legközelebb van az éghez.»

BEHELYETTESÍTÕ TEOLÓGIA

A zsidók megrablása

Mind a mai napig egyetlen behe lyettesítõ teológus sem tudta bebizonyítani, hogy az ószövetségi ígéreteket nem szó szerint kell értelmezni.

SPURGEON CITATEN

15


és nem átértelmezi azt. Ha az Ószövet-séget olvassuk, a szövegnek azt a jelen-tését keressük, amelyet az ószövetségi szerzõ valóban közvetíteni akart (és nem olvassuk bele a «Gyülekezetet»). Az ismert református behelyettesítõ teológus, Loraine Boettner (1901-1990) maga mondta a következõt: «Abban ál-talában egyetértünk, hogy a próféciák, ha azokat szó szerint értelmezzük, az izraeli nemzet helyreállítását jövendölik Palesztina földjén, és azt, hogy a zsidók ebben a királyságban kiemelkedõ po-zícióba jutnak, úgyhogy más népeken fognak uralkodni.»6

Mind a mai napig egyetlen behe-lyettesítõ teológus sem tudta bebizo-nyítani, hogy az ószövetségi ígéreteket nem szó szerint kell értelmezni. És az Újszövetség egyetlen helyen sem tanítja, hogy Jézus Gyülekezete Izraelt felváltotta volna vagy, hogy a zsidók el-veszítették volna a nekik adott ígérete-ket (vö. ApCsel 1,6-7; Róm 9,4; 11,29).

Ezért hisszük, hogy a behelyettesítõ teológia moderáltabb formája is megra-bolja a zsidókat. Ez az elmélet tulajdon-képpen keresztyén köntösbe bújtatott tolvajlás, amely a zsidó népet ószövet-ségi ígéreteitõl fosztja meg. ■

1 L. Lehrer, New Covenant Theology: Questions

Answered, idézve: Michael J. Vlach, Has the

Church Replaced Israel? (B&H Publishing Group,

Nashville, Tennessee, 2010), 9-10. old.2 Vlach, Has the Church Replaced Israel? 13-14.

old.3 Uo., S. 14-164 Uo., S. 16-175 Uo., S. 606 Loraine Boettner, The Meaning of the Millennium,

idézve: Richard Mayhue, in Christ’s Prophetic

Plans, John MacArthur & Richard Mayhue (Moody

Publishers, 2012), 64. old.

É

«A hit soha nem növek-szik könnyebben, mint az olyan idõben, amely

kedvezõtlennek tûnik számá-ra. Ha életemre visszagondo-lok, akkor voltam leginkább a kegyelembe gyökerezve, ami-kor a fájdalmak által a legko-molyabban «körül lettem ásva

és meg lettem trágyázva.»

«Egy lélek, amely Isten elõtt hallgat, gyakran

könnyebben hajlik a zúgolódásra,

mint az odaadásra.»

«Szokás szerint, aki elsõ a veszekedésben, az utolsó a békeszer-zésben. Akinek igaza

van, az hamarabb kész a dolgokat elsimí-

tani.»

«Az ördög kis csapásai néha nagy tölgyeket is kidöntenek.»

Szomorú popzene, igazi öröm

NORBERT LIETH

A z Online kultúra és média blog a következõkrõl számolt be:

«A Berlini Szabad Egyetem (Languages of Emotion) egyik tanul-mánya kimutatta, hogy a popzene évtizedek óta egyre szomorúbbá válik.

Az 1960-as évek elején túlnyomó-részt vidám volt a zene, de már 1965 óta egyre inkább dominánssá vált a moll tónus és a lassúbb ritmus. Ezzel a zenehallgatók szomorúságot asszoci-álnak, állítja a tanulmány. A popdalok szövegei is ‹önmagukba fordulók és negatívabbak› lettek.»1

Együtt énekeltek, együtt ünnepeltek, együtt álmodoztak, de aztán minden valahogy kipuk-kadt, mint egy szappanbuborék.

16


NÉZÕPONTBAN

Megállapíthatjuk tehát, hogy való-ban boldogok csak Jézus Krisztusban lehetünk. A világ mindig valami újat próbál ki, hogy kielégítse az emberek lelkét, és jókedvre derítse õket, legyen az a zene vagy a fi lm területe, a divat vagy új fi lozófi ai áramlatok. A végsõ hatás azonban mindig a csalódás. Együtt énekeltek, együtt ünnepeltek, együtt álmodoztak, de aztán minden valahogy kipukkadt, mint egy szappan-buborék. A kezdeti eufóriát a józanság váltja fel, és ami kezdetben olyan po-zitívnak tûnt, végül negatívba fordul. Miért van ez?

A feleletet egy férfi adja meg, akivel csak kevesen akarnak beszélgetni – lehet, mert az Õ feleleteitõl vissza-riadnak, belsõleg sejtik, hogy igaza van. Nem érzik találónak válaszait, és úgy vélik, el akarja venni az örömöt életükbõl. Azonban lépésrõl lépésre felismerhetjük, hogy éppen fordítva van. Mert ez a férfi , Jézus, megígér-te: «Aki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne» (Jn 4,13-14).

Mindenki boldogságban és örömben szeretne élni; egyesek ezt kínálják fel, mások ezért adják ki pénzüket. Egy életen át kergetik a tovatûnõ ideálokat, és egyre újabb tapasztalatokat keres-nek. De mi lesz, ha a körülrajongott popénekes öreg és idejétmúlt lesz? Mi lesz, ha azok a tárgyak, amelyeket

szerettünk, amelyek megszerzéséért sem idõt sem pénzt nem kíméltünk, egyszer tönkremennek? Mi van, ha a szeretett emberek körülöttünk meghal-nak, ha érezzük, hogy mi magunk is egyre idõsebbek leszünk? Mi lesz, ha életünk partija véget ér? Az emlékek-nek fogunk örülni? Vagy szükségünk van-e még valami másra is, valamire, ami igazi örömet adhat, valamire, ami kielégít, ami nem avul el, aminek jövõje van?

Az emberileg gyártott öröm gyakran függ a szerencsés körülményektõl, ezért gyakran ingatag. Sõt, ellentétébe is átcsaphat: csalódottsággá válik, és a következmény nem ritkán a kétségbe-esés. Azonban az Isten által adott öröm az Úr Jézuson nyugszik.

Pál apostol a Filippibeliekhez írott levelét a börtönben írta, ez a levél mégis buzog az örömtõl. A csupán négy fejezetben 16-szor említi az örö-met. Ez az az öröm, amely állandó, amely a nehéz körülmények között is megmarad, mert Jézusból jön.

Pál ezt írja a Fil 1,25-ben: «… a hitben való növekedésetekre és örö-mötökre.» És a Fil 2,17-18-ban valami olyat ír, ami sokak számára szinte felfoghatatlan: «Sõt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök,

és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.» Még ha halálra ítél-nék, és meg kellene halnia, Pál akkor is örülne. Egy ilyen hozzáállás nem jöhet csak úgy magától az embertõl, ezt csak Jézus munkálhatja bennünk, ha a szívünkben él. A Fil 3,1-ben Pál így fogalmaz: «Egyébként pedig, test-véreim, örüljetek az Úrban.»

Az Istentõl származó öröm tehát nem a körülményektõl és az idõk vál-tozásától függ, hanem a megbízható és a soha meg nem rendülõ Úrtól. A Fil 4,4-7-ben ezt olvashatjuk továbbá: «Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember elõtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt; és Isten bé-kessége, mely minden értelmet meg-halad, meg fogja õrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.»

Aki Jézust megtapasztalja, az nem vall kudarcot, hanem gyõzni fog! ■

1 http://kultur-und-medien-online.blogspot.

de/2012/08/popmusik-immer-trauriger.html

ÉÉÉjÉjÉjfÉjfjfÉjÉjÉjÉÉjj éliéliéé Kiálálálálllltásssss 2012 november

«Azok a személyi-ségek, akik az ál-

talános tetszésnyil-vánítás hullámain nõttek fel, nincse-nek igazi érték bir-

tokában.»

«Az utánzás a legõszintébb di-cséret … A pél-

dának nagyobb a hatalma, mint az

elõírásnak…»

«Nem annyira az üzleti életben és a munkában, hanem inkább az egyedül-

létben kell meg-küzdenünk e világ fejedelmeivel és ha-

talmasságaival.»

«Óvakodjatok a mohától,

amely belepheti

az igazságot.»

Az Istentõl származó öröm tehát nem a körülményektõl és az idõk változásától függ, hanem az élet megbízható Urától.

SPURGEON CITATEN

Az «Egy grammnyi hit többet nyom, mint egy hegynyi fi lozófi a» címû könyvbõl, C.H. Spurgeon

17


Az ember sok szenvedést megspórolhatna, ha idõben hallgatna Isten igéjére és nem emberi élményekre, amik elbizonytalanítják.

VIHAROS IDÕK

Pál, a vihar és saját

személyes életünk NORBERT LIETH

P ál összesen négy hajótörést élt át; hármat a 2. Kor 11,25-ben említ. Az ApCsel 27 beszámol az apos-

tol negyedik hajótörésérõl a Róma felé vezetõ hajóúton. A 13-14 versekben a vihar kitörésének pillanatáról olvasha-tunk: «Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthat-ják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe. Nemsokára azonban a sziget irányából az „Eurakviló”-nak nevezett szélvihar csapott le a tengerre.»

A szélcsend után jön a v ihar: Valószínûleg elõször egy enyhe szellõ kezdett fújni, amely hirtelen orkánná erõsödött. Ez tulajdonképpen minden-napjaink visszatükrözõdése. A viharok fõleg váratlanul és hirtelen törnek ránk:

- Hajótörés a karrierben - Turbulencia a házasságban - Hirtelen ellenszél a gyerekek felõl - Egészségi gondok - Anyagi nehézségek hullámai Ezek a viharok odavezethetnek,

hogy fel kell adnunk, mielõtt még a tulajdonképpeni terveink célját elértük volna. Az ApCsel 27,18.38 versekben ezt olvassuk: «… A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet … a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón». Mindezek ellenére tudnunk kell, hogy ha a mi erõnk és lehetõségünk véget ér, Isten továbbra is ellenõrzése alatt tart min-dent, és a terveit mindig véghezviszi. Az ApCsel 27-ben leírt helyzet kilátás-talannak tûnt:

15. vers: «Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele.»

16. vers: «… csak nagy nehezen tudtuk megtartani a mentõcsónakot.»

17. vers: «… a horgonyt leeresztet-ték, és úgy sodródtak tova.»

18. vers: «A vihar hevesen dobált bennünket…»

20. vers: «Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több

;; .. --éé aa --tt --tt aa tt tt

:: õõ áá --kk ::

, aa kk ntt kk ee kk ii nn --.. --

aa ll ss

nn

--

tt

, bb

napon át, és erõs vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.»

27. vers: «Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gya-nították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.»

Minden törekvésük és óvintézkedé-sük kudarcot vallott, minden önmaguk gyártotta terv és elõvigyázatossági intézkedés hiábavaló volt, egyetlen megoldást célzó megfontolásuk sem se-gített. De azt, ami látszólag értelmetlen ide-oda kapkodásnak tûnt, Isten több szempontból is felhasználta: a legénység és a hajó utasainak megmentésére, a sziget lakóit áldásban részesíteni, ahol kikötöttek, Pál feladatának teljesítésére, és mindenek elõtt az Úr nagy nevének megdicsõítésére.

- Õk már semmit nem tudtak tenni – és mégis mindenki célba ért.

- Úgy tûnt, elveszítették az ellenõrzést a helyzet felett – és az Úr mégis mindent ellenõrzése alatt tartott.

- Senki nem tehetett már semmit saját megmentése érdekében – és mégis 276 személy menekült meg (37. v).

- Úgy tûnt, az Úr távol van – és mégis egészen közel volt.

«Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szá-razföldre» (44. v). Isten Szava mindig minden körülmények között feltétle-nül beteljesedik: Pál Istentõl kapott feladataként fi gyelmeztette õket, de hiába: «… Pál fi gyelmeztette õket: „Férfi ak, látom, hogy a további ha-józás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik.” De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. … Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfi ak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt» (10-11.21).

Az ember sok szenvedést megspó-rolhatna, ha idõben hallgatna Isten

ÉÉ

-kk ii

nn --

nn bb gg aa ll , k

i

t tt

t s

s

n--gg -tt ee :: --a ss ss aatt tt yy

kk aa

--nn

igéjére és nem emberi élményekre, amik elbizonytalanítják. A tenge-részek kudarca azonban mégsem okozta vesztüket. A hirtelen fellépõ nehézségek, a téves döntéseink és kudarcaink nem tartják vissza Istent attól, hogy célját velünk megvalósítsa. Így magyarázta el ezt Pál a legénység-nek: «Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfi ak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. … Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejérõl.” E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett» (23-25.34-35. v)

Pál «hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára». Vajon megtettük volna ezt mi is a fenyegetõ vihar és félelem, a hitet len legénység és a katonák gyûlölködése ellenére?

Van bátorítás a bennünket körülvevõ csüggedés közepette is: Isten mindent teljesít, amit Õ megmondott. Úgy tör-ténik minden, amint azt Õ elhatározta. Ezért ehetjük megvigasztalva és hála-adással kenyerünket.

Sem a téves döntések, sem a vihar, sem a hitetlenség, sem a tengerészek, akik titkon cserben akarták hagyni a hajót, sem a katonák, akik a foglyokat meg akarták ölni, sem a veszélyes záto-nyok nem tudták Istent megakadályozni, hogy Szavát beteljesítse. ■

18


NÉZÕPONTBAN

1. TIMÓTEUS 6,17-19

A gazdagsággal való helyes bánásmód Pál apostol a Timóteushoz írott elsõ levélben rámutat arra, «hogyan kell Isten házában viselkedni, amely az élõ Isten gyülekezete, az igazság tartóoszlopa és alapköve». Olvasd el a 25. részt.

az igeversek teljes bizalomra Jézus Krisztus személye iránt. Érdemes az elõzõ igeversekben leírt mindenható Istenben (1.Tim 6,15-16) teljesen megbízni és Õt követni. Gyakran a halálos ágyán derül ki valakirõl, hogy milyen gazdag.

A jelenvaló világ elmúlik, aki azon-ban Isten akaratát cselekszi, az Õ örökkévaló országába jut. A jelenvaló ellentétben áll az eljövendõvel. Ugyan-is a jelenvaló elmúlik, míg az eljövendõ megmarad örökké. Ezért érdemes az eljövendõért küzdeni, afelé fordulni, azt tûzni ki célul magunk elé.

«Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szere-tete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyá-tól, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké» (1.Jn 2,15-17).

A helyes szellemi magatartásra a Biblia Mózest adja elénk követendõ pél-daként: «Mert inkább választotta az Is-ten népével együtt a sanyargatást, mint a bûn ideig-óráig való gyönyörûségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett» (Zsid 11,25-26). Közhelyként hangozhat, azonban ez az igazság: Az anyagi dolgok soha nem tudják nekünk azt megadni, amit Isten, mint az élet és öröm forrása, tud és akar adni.

Isten állandóságával szemben min-den anyagi múlandó. Soha nem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy Isten na-gyobb biztonságot kínál nekünk, mint ez a világ. Az élõ és halhatatlan Isten messze fölötte áll minden halandónak és múlandónak. Pál nem hiába hang-súlyozza itt Isten halhatatlanságát. Azt akarja mondani, hogy az Úr mindig fi gyel ránk, mindig látja szükségeinket, beavatkozik és segít. Ha minden elmú-lik is, Õ akkor is ott van, és ugyanaz marad örökké.

«Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad õrizõd. Bizony nem szuny-nyad, nem alszik Izráel õrizõje!» (Zsolt 121,2-4).

Ez az Úr valóban nem fukar. Nem-csak a szükségest adja meg, hogy spártai módon túléljük a napokat, hanem mindenbõl gazdagon juttat (vö. 1.Tim 4,3). Ez a kijelentés alá-áshatja az aszkéták hitvallását. Nem szükséges nyomorognunk; élhetünk mindazzal, amit az Úr nekünk adott – de hálaadással, alázattal, és a Tõle való függõségben, mert Õtõle származik minden jó és tökéletes adomány (Jak 1,17). Elmondok egy kis történetet, hogy derüljünk rajta:

1900 századfordulóján egy fiatal papné nehezen összekuporgatott pén-zén valami taftanyagot akart venni (se-lyem vagy mûanyag kelme) egy gallér díszítéséhez. Amikor ezt a kérését a férjének elmondta, rideg visszautasí-

NORBERT LIETH

A z 1. Tim 6,17-19-ben írja Pál: «Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy

ne legyenek gõgösek, és ne a bizony-talan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bõségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, ada-kozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyûjtsenek maguknak jó alapot a jövendõre, hogy elnyerjék az igazi életet.»

Nem tilos gazdagnak lenni. Nem ezt olvassuk az Igében: «Tiltsd meg a gazdagnak, hogy ebben a jelenvaló vi-lágban, gazdag legyen …» Azonban rá-mutat arra, hogy a gazdagság veszélyes lehet. Ezért a gazdagokat fi gyelmezteti, hogy a szellemi prioritásokat helyesen állapítsák meg.

«Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából» (Péld 3,9).

A mi földrajzi szélességi fokunkon és kultúránkban Nyugaton ma szin-te mindenki «gazdag». Bennünket körülvesz a szociális, egészségügyi, társadalombiztosítási, stb. gondosko-dás. Megengedhetünk magunknak olyan dolgokat, amelyeket régen csak a nemes urak engedhettek meg. Ezért vagyunk mindannyian annak a ve-szélynek kitéve, hogy bizodalmunkat ezekbe a dolgokba vessük, és nem csak egyes-egyedül az élõ Istenbe. Ezért szólítanak fel bennünket ezek

19


tásra talált. Miért foglalkozik a külsõ díszítésével? Ráadásul azt a prédiká-cióját írta, amely Keresztelõ Jánosról szólt, aki a pusztában teveszõrbõl készült ruhát viselt … Az asszony min-den ellenvetése, kérése, könyörgése süket fülekre talált. A pap elkészült a beszéddel, és elment a templomba. Azonban egész istentisztelet alatt nem tudott megszabadulni a felesé-gével való veszekedés emlékétõl, aki a szószék elõtt ült kisírt szemekkel. Így a záró imában ahelyett, hogy azt mondta volna «Uram, adj nekünk erõt a terhek elhordozásához …» azt mondta «adj selymet a viselethez…», majd így javította ki magát: «Igen, erõt az elvi-seléshez az Úr ad …»

Az istent iszteleten ott volt a kelmekereskedõ is, aki érintve érezte magát, és titokban a kívánt selymet letette a paplak elé. Amikor a papné felfedezte az ajándékot, boldogan így kiáltott fel: «Látod, az Úr meghallgatta az imádat…»1

Vannak bûnös, csak a test kíván-ságainak élõ kicsapongók, akik Istent kizárják életükbõl (vö. 1.Tim 5,6); de léteznek a javakkal mértéklete-sen élõ, háládatos emberek is, akik felelõsséggel fogadják az Úr ajándékait, úgy a szellemi, mint az anyagi javak terén (vö. 1.Tim 4,3; 5,6).

De éppen az anyagiakkal gazdagon megáldott emberek azok, akik elfelej-tik az Úrra bízni magukat, és saját ere-jükre és lehetõségeikre építenek. Azért óvja õket a 17. vers az önhittségtõl. A gazdag ember abba a kísértésbe eshet, hogy dicsekedik gazdagságával, és va-gyonát saját képességeinek tulajdonítja.

Ehelyett a gazdagok– természetesen vagyoni állapotuk szerint – cselekedje-nek jót, legyenek gazdagok a jó csele-kedetekben, készek legyenek adakozni.

«Mi jót tehetnék ma?» Ez a gondo-lat kellene, hogy állandó kísérõnk és motiválónk legyen cselekedeteinkben. Gazdagnak lenni jó cselekedetekben, azt jelenti, hogy nemcsak a legszük-ségesebbet tesszük. Úgy, amint a gaz-dagság után törekszünk, törekedjünk

a jó cselekedetek után is. Adakozónak lenni – ellentéte a fösvénységnek, az egoizmusnak. Ne csak magunkra gon-doljunk, hanem odaadó készséget mu-tassunk mások gondjai, bajai iránt is.

Nagy példaképünk lehet e tekintet-ben az õsgyülekezet: «A hívõk egész gyülekezete pedig szívében és lelké-ben egy volt. Senki sem mondott va-gyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erõvel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szûkölködõ sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apos-tolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá» (ApCsel 4,32-35).

H iá ny z i k néha a Szent lé lek mûködése sorainkból, mert nincs meg az egység közöttünk? A csapatszellem, egymás kölcsönös elhordozása? John Wesley életmottóját kellene megszív-lelnünk: «Tégy olyan sok jót, amennyit csak tudsz, annyi eszközzel, amennyi-vel csak tudsz, azokkal, akikkel csak tudsz, minden módon, amire csak képes vagy, minden idõben, amikor csak tudsz, minden emberrel, akiket csak elérsz és addig, amíg lehetõséged van rá.»2

«Gyûjtsenek maguknak jó alapot a jövendõre, hogy elnyerjék az igazi életet» (1.Tim 6,19). Az igazi életet elnyerni gyakorlatilag azt jelenti, hogy elnyerjük és alkalmazzuk azt, amit már újjászületett emberekként birtoklunk: az örök életet, amint azt a régi Elberfelder-Biblia fordítja: «hogy elnyerjék a valódi életet.»

Az örök élet birtoklását hitben kell (és szabad) megtapasztalni és élvez-ni, meg kell élni, amit önmagában rejt, használni, alkalmazni kell. A keresztyének birtokolhatják az örök életet, a mindennapokban azonban nem tapasztalják meg, hogy milyen áldásokat, üdvöt és változásokat ered-ményez. Ezért véleményem szerint az

örök élet elnyerése egyenértékû az odafent valók keresésével (Kol 3,1-4). Szeretném kiegészítésként idézni itt a 2Pt 1,10-et: «Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerõsíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok meg-botlani soha.»

Ha Isten Szavát a gyakorlatba átül-tetjük, ha «ha az Õ dolgait tesszük», megerõsítjük és biztosítjuk elhívá-sunkat és kiválasztottságunkat. A sok bizonytalanság onnan jön, hogy nem elég erõs az Isten Szavába vetett hi-tünk.

Figyeljünk ezekre a szavakra: «saját maguknak … gyûjtenek». Aki csak saját magának gyûjt, azt csak a saját személyes élete érdekli, amelyet szük-séges megváltoztatni és megáldani. Aki önzõ módon csak önmaga körül forog, sok mindent elveszíthet, aki ezzel szemben, amint a 18. vers írja, a gyülekezet javáért forgolódik, azzal saját maga is nyerni fog.

A «jó alapot a jövendõre» igeszakasz biztosan az Úr jövõbeli ítéletére utal: «Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélõszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat» (2.Kor 5,10).

Errõl a jövendõre vonatkozó alapról a ír Pál az 1Kor 3-ban: «Az Istentõl nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építõmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevõn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szé-nát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tûzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyil-vánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tûz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Õ maga megme-

Közhelyként hangozhat, azonban ez az igazság: Az anyagi dolgok soha nem tudják nekünk azt megadni, amit Isten, mint az élet és öröm forrása, tud és akar adni.

20 BIBLIAI ÜZENET


FÉNYSUGARAK

bennük, ha nem maradnak egészen következetes módon Urukban, Jézus-ban, de visszaszerezni soha többé nem tudja õket. Maga Jézus egészen érthetõen mondja az övéirõl – és köz-ben hivatkozik Atyjára: «Én örök éle-

tet adok nekik, és nem vesznek el so-

ha, mert senki sem ragadhatja ki õket

az én kezembõl. Az én Atyám, aki ne-

kem adta õket, mindennél nagyobb, és

senki sem ragadhatja ki õket az Atya

kezébõl» (Jn 10,28-29). És Pál apos-tol örömteljesen hirdeti: «Mert meg

vagyok gyõzõdve, hogy sem halál,

sem élet, sem angyalok, sem fejedel-

mek, sem jelenvalók, sem eljövendõk,

sem hatalmak, sem magasság, sem

mélység, sem semmiféle más teremt-

mény nem választhat el minket az Is-

ten szeretetétõl, amely megjelent Jé-

zus Krisztusban, a mi Urunkban» (Róm 8,38-39). Nem egy mindennél boldo-gítóbb üzenet ez?

Kedves Olvasóm, bármilyen belsõ vagy külsõ küzdelmeid is legyenek – talán olyan súlyosak, amilyenek csak lehetnek – bizonyos lehetsz benne, hogy Jézus Krisztus a gyõztes, és Õ az is marad! Adj hálát mindig újra meg új-ra szilárd hittel azért, hogy megmen-tett lehetsz az örökkévalóságnak, és hogy ezért nagy öröm van a mennyben, amint Jézus azt a Lk 15,7-ben tudatja velünk. Három oka is van annak, hogy miért van öröm a mennyben minden egyes bûnösért, aki megbánta bûneit:

1) Öröm van a mennyben, mert min-den bûneit megvalló bûnös emeli az Atya és Fia dicsõségét.

2) Öröm van a mennyben, mert – egész egyszerûen szólva – egy ember a halálból az életre jutott.

3) Öröm van a mennyben, mert ez a megmentés végérvényes; a megmen-tett bûnös örökkön örökké megváltott marad!

Örülj tehát annak, hogy örökre az Úr megváltottaihoz tartozol. De ne lepjen meg az, ha idõrõl-idõre megrázkódta-tások érnek. Ez nem jelent mást, mint-hogy korábbi mestered – mindenesetre hiába –, hívja fel magára a fi gyelmedet. El ne felejtsd: Sok-sok szorongattatá-son keresztül kell bemennünk Isten or-szágába (ApCsel 14,22). M.M. ■

«Amikor Júda és Benjámin ellensé-

gei meghallották, hogy a fogságból ha-

zatértek templomot építenek Izráel Is-

tenének, az ÚRnak, elmentek Zerubbá-

belhoz, …» (Ezsd 4,1-2).Ezsdrás könyvének 4. fejezetében

egy ellenállásról van szó, amit a Perzsi-ából visszatért zsidók a Templom újjá-építésénél megtapasztaltak. Pontosan ugyanezt élheti át ma Istennek minden gyermeke, aki itt a földön a szellemi-lel-ki templomépítésben együttmûködik. Szellemi-lelki templomépítésrõl szól Péter: «Ti magatok is, mint élõ kövek

épüljetek fel lelki házzá…» (1.Pt 2,5). Annak idején a jeruzsálemi Templom építését érte támadás, ma a lelki-szel-lemi templom építkezését.

Mikor kezdõdött akkor támadás a Templom építése ellen? A fogságból való kiszabadulás után. E tény egy fontos és gyakran meg nem értett igazságra utal a hívõ ember életében: Egy embernek, aki a bûnök rabszol-gaságából és fogságából kiszabadít-tatik, annak számolnia kell az ellen-ség ellenállásával. Aki ezt nem érti, az saját megtérésének és újjászületé-sének roppant horderejét sem fogta fel. Mi történik tulajdonképpen meg-térésünknek napján? Többek között az, amit a Kol 2,14 oly csodálato-san mond el: «Eltörölte a követelésé-

vel minket terhelõ adóslevelet, amely

minket vádolt, eltávolította azt az út-

ból, odaszegezve a keresztfára.» Igen, létezett egy adóslevél, amely kímélet-lenül és kõkeményen ellenünk tanús-kodott. Ám egy napon Krisztus lépett be az életünkbe, és megszabadított minket ennek az adóslevélnek a ha-talmából. Mi kezdõdött el közvetlenül ezután? Kitört az elkeseredett harc a láthatatlan világban. Tényleg azt gon-doljuk, hogy a Sátán olyan könnyen elengedi a zsákmányát? Semmikép-pen sem! Péter figyelmeztet bennün-ket: «Legyetek józanok, vigyázzatok,

mert ellenségetek, az ördög, mint or-

dító oroszlán jár szerte, keresve, kit

nyeljen el» (1.Pt 5,8). De a boldogító üzenet minden ke-

resztyénnek szól: Az ellenlábas, a Sá-tán nem képes elnyelni azokat, akik Jézushoz tartoznak! Bár kárt okozhat

Ellenlábas nekül ugyan, de úgy, mint aki tûzön ment át» (1.Kor 3,10-15).

A jó alapot «a jövendõre gyûjteni» el nem múló kincsek gyûjtésére utal. Bruns ezt így fordítja: «Ezzel olyan kin-cset szereznek maguknak a jövendõre, amellyel valóban megnyerik az örök életet» (Albrecht hasonlóan fordítja ezt az igehelyet). Ez megegyezik az Úr Jézus kijelentésével: «…gyûjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…» (Mt 6,19-20).

Vajon mi a jó alapok «gyûjtõi», «fel-halmozói» vagyunk-e a jövõre nézve? Engedjük-e, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, hogy mindenkor Isten Szavának cselekvõi legyünk?

Hogy ezek a szavak mennyire meg-áldhatják életünket még ma is, és hogy a Biblia itt is mennyire gyakorlatinak és megbízhatónak bizonyul, azt a következõ beszámoló mutatja a P.M. History-ból: «Az evolúciós elmélet sze-rint mindig az erõsebbik marad fenn. A pszichológusok már régóta kétel-kednek ebben. A Berkeley Egyetemen (USA) több egyetemista összefogott, és bebizonyította az ellenkezõjét: A kedvesség lett a túlélõ! ‹A mások iránti gondoskodás alapvetõ az emberi túl-élésben›, magyarázta Dacher Keltner, a ‹Survival of the Kindest› projekt vezetõje. … Elméletük bizonyításaként a tudósok több tanulmány eredményeit mutatták be egyidejûleg. Az eredmény: Kifi zetõdõ, ha a természet gondosko-dást és együttérzést produkál. A kuta-tók egy játék-kísérletben megállapítot-ták, hogy azok a tesztszemélyek, akik a legnagylelkûbben osztották szét já-tékpénzüket, a legtöbb tiszteletet, aján-dékot és segítséget aratták munkájuk során: A nagylelkûség emeli a státuszt, és biztosítja az idegen támogatást. Más tanulmányok kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiket nagylelkûségre és háládatosságra neveltek, engedéke-nyebbek és ellenállóbbak, hogy azok az egyetemisták, akik a népek közötti megegyezés kedvéért külföldi társaikat elfogadják, kevesebb stresszhormont termelnek.…»3 ■

1 L. factum 2010/03, 46. old.2 Idézet: William MacDonald, Kommentár az NT-

hez, 1127. old.3 P.M. History 2010/5, 40. old.

21


Szabad-e a nõknek nyilvánosan tanítani és imádkozni?Az 1. Kor 14,34-35 és az 1. Tim 2,11-12 azt jelentik-e ki, hogy egy nõnek a gyüleke-zetben nem kellene hangosan imádkoznia? Az istentisztelet lebonyolításában az asz-szonyoknak egyáltalán nem is kellene részt venniük? (A mi gyülekezetünkben a tanító célzatú bevezetõ részeket és verseket gyakran asszonyok adják elõ.)

A z 1. Kor 14,34-35-ben ezt olvashat-juk: «az asszonyok hallgassanak a

gyülekezetekben, mert nincs megen-gedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a tör-vény is mondja. Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie.» Az 1. Tim 2,11-12-ben pedig ez áll: «Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatosság-gal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.» Ezekbõl a szövegekbõl azt érthetjük, hogy a nõknek a gyüleke-zetben hallgatniuk kell. Ugyanakkor a Biblia az 1. Kor 11,5-ben azt is mondja: «De minden asszony, aki fedetlen fõvel imádkozik vagy prófétál …» Itt kiderül,

hogy az asszonyoknak igenis szabad a gyülekezetben nyilvánosan imádkoz-niuk. És az ApCsel 21,9 beszámol négy «hajadon leányról, akik prófétáltak». Ezekbõl az igeversekbõl láthatjuk, hogy az akkori gyülekezetekben az asszonyok is jövendöltek. Ez azt jelenti, hogy isteni igazságokat adtak tovább a Szentírás alapján. Az Ön által idézett két igehellyel kapcsolatban azt látjuk, hogy ez soha nem mértékadó értelemben

vagy a tanítást meghatározó módon történhetett! Ez a jövendölés mindig a gyülekezet véneinek alárendelve hangozhatott el (akik

kötelezõen férfi ak voltak a megfelelõ szellemi tulajdonságokkal vö. 1.Tim

3,1-7). Így a mi imaóránkon ugyanúgy imádkoznak a nõk is, mint a férfi ak. A prédikációkat azonban kizárólag férfi -

ak tartják, hisz ebben látjuk a tanítás tekintélyét az egész gyülekezet számára. Jóllehet a nõk vezethetnek vasárnapi iskolát, gyerekfoglalkozásokat, asszony-kört, azonban a gyülekezeti összejöve-teleket nem. Hogy az imaóra keretében egy asszony fedetlen fõvel imádkozik-e vagy kendõben, azt a gyülekezet dönti el. Ebben mi annak a kornak kulturális törvényszerûségét látjuk. A fátyol meg-felelt a mai jegygyûrûnek, és a férjes asszony jele volt, aki ezzel azt fejezte ki, hogy õ a férje felelõssége alatt áll, és hogy az átvette a felelõsséget õérette (mint ahogy Krisztus viseli a felelõsséget a Gyülekezetért!). S.R. ■

Megkeresztelkedni a halottakért?

Hogyan kell érteni az 1. Kor 15,29-et, ahol ez áll: «Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztel-kednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?» Itt valóban a halottakért történõ keresztelkedésrõl van szó? Vagy arról a szenvedésrõl, amelyet a hívõk a hitetlenek megmentéséért magukra vesznek (vö. a 30. verssel való összefüggést)?

E z valóban homályos és nehezen érthetõ része a Szentírásnak. Alap-

jában azt mondhatjuk: Az evangélium tanítása olyan érthetõen jelenik meg a Bibliában, hogy azt az együgyû ember is felfoghassa (vö. Ézs 35,8). Az ilyen homályos részek megértéséhez, amelyek nem hordoznak az üdvösséget érintõ igazságokat, alaposabb tanulmányozás szükséges. A régebbi idõk írásmagyará-zóinak több bölcsességük és betekinté-sük volt, mint a maiaknak. Figyeljünk az õ szavukra ebben az esetben is. Egy 1866-os bibliai szótár többek között a következõket mondja ezzel kapcsolat-ban:

«A halottak fölötti megkeresztel-kedés (1.Kor 15,29), ahol az apostol felveti a kérdést: ‹Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megke-resztelkednek?›, valószínûleg arra a szokásra vonatkozik, hogy egyes keresz-tyének az elsõ évszázadban az elhunyt hívõ keresztyének sírjain, különösen a mártírokén, keresztelkedtek meg, hogy így fejezzék ki a feltámadásba vetett re-ménységüket, hogy abban megerõsítést nyerjenek, vagy hogy Krisztussal be-jussanak a Benne elhunytakkal együtt az Õ tökéletes birodalmába. … Sok régi templomban a keresztelõ helyek a sírokon találhatóak. Rómában egy földalatti templomkertben található egy régi keresztelõhely vízforrással, keresztelõ kúttal, amelyen a freskó Jézusnak a Jordánban való megkeresz-telkedését ábrázolja. Egykor ez szolgált az üldözött lakosok megkeresztelésére. Szirakúzában a katakomba bejáratánál található egy keresztelõ templom.

Mások így magyarázzák ezt az ige-helyet: Közel a sírhoz, a halotti világ szélén megkeresztelkedni … ‹Aki a mártírhalál legnagyobb veszélyeire vagy a betegágyra való tekintettel ke-resztelkedik meg, a keresztséget úgy az élõk, mint a holtak lelki üdvéért fo-gadja, hogy bemehessen a megdicsõült Megváltó és az Õ Gyülekezete közös-ségébe.›»

Személy szerint én a következõ ma-gyarázatot fogadom el: Mindenki, aki a keresztyénség elsõ szakaszában a halot-tak fölött keresztelkedett meg, azokra gondolt, akik bizonyságtételük miatt szenvedték el a halált. Ezt a mártírhalált gyakran hasonlították a keresztséghez, miután már az Úr Jézus saját kereszt-halálát keresztségnek nevezte (vö. Mk 10,38-39; Lk 12,50). W.M. ■

22


ELÕZETES

IMPRESSZUM

RAJTAD CSAK JÉZUS SEGÍTHET

Éjféli Kiáltás Misszió1135 Budapest, Palóc u. 2

Tel.: (00-36-1) 236-08-96

Fax: 786-2641 E-mail: [email protected]

http://www.ejfelikialtas.hu

In memoriam: Wim Malgo, alapítóMegjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.Szövegszerkesztõ: Conno MalgoFordította: Dálnoki László, Miklós MargitTördelés: ÉKMKépszerkesztõ: Elishevah MalgoKiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, BudapestAz újság ára: 350,-Ft Éves elõfi zetés díja: 4200,-Ft A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad! Határon túli országokba postaköltséggel 37 EUR Tengerentúli országokba 40 EURForint számlaszám: 10918001-00000040-71680019UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.EURO számlaszám: 10918001-00000040-71680002UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.Kiadásért felel: a Misszió elnökeLelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünk re.Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2Tel.: (00-36-1) 35-00-343 E-Mail: [email protected]

HÍREK IZRAELBÕL

1135 Budapest, Palóc u. 2

Tel.: +361 236 08 96 Fax: +361 786 26 41

E-mail: [email protected], www.hirekizraelbol.hu

In memoriam Wim Malgo

Kiadja Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2. Kiadásért felel: a Misszió elnökeFordította Dálnoki László, Miklós MargitKép és szövegszerkesztés: Dálnoki László, Bakai Attila, Kis RolandKérjük kedves Olvasónkat, amennyiben támogatni szeretné a Hírek Izraelbõl munkáját, vagy egyéb Izraelben végzett más szolgálatot, adományát a következõ számlaszámra küldje el (adja meg nevét, címét és hogy mi célból):MKB 10300002-20510628-00003285UniCredit Bank 10918001-00000040-71680019A Hírek Izraelbõl folyóirat teljes terjedelmében megtekinthetõ az interneten: www.hirekizraelbol.hu

Nyomda: Éjféli Kiáltás Európa-Nyomda,1135 Budapest, Palóc u. 2ISSN: 0866-0425

Minden vasárnap 17.00 órakor missziós istentiszteletet és minden kedden

17.30 órakor bibliaórát tartunkSzeretettel várunk mindenkit.

1135 Budapest, Palóc u. 2.; Tel.: (1) 2360896

Figyelem!Missziónk minden nap 9.30-tól 17 óráig fogad telefonhívásokat.

Egy ateista temetés

esetben egészen más történt. Hol találtak ezek a szülõk kapaszkodót? A sajtójelentések beszámoltak az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükrõl, és arról, hogyan nyertek erõt Istennek igéjébõl. Ezt mondták: «A fájdalom intenzitása leírhatatlan. A Biblia ezt úgy fejezi ki, hogy mi szomorkodunk, de nem úgy, mint a többiek, ‹akiknek nincs reménységük›» (vö. 1.Thessz 4,13). Az õ bizonyosságuk Isten Szava: «A Biblia az, ami a mi reménységünknek szilárd alapjául szolgál. Isten igéje a halálon túl is reménységet nyújt nekünk.» A keresztyének tudják, «hogy

akik Istent szeretik, azoknak minden

javukra szolgál» (Róm 8,28). (CMV

Materialsammlung.)

Pál apostol röviddel halála elõtt. Pál apostol börtönben van. Ez nem éppen az önmagában való elmerülés színhelye. Szemei elõtt sokkal inkább a lehetséges halál képe lebeg. Ennek tudatában jelentõs az, amit ír: «Szorongat ez a kettõ: vágyódom

elköltözni és Krisztussal lenni, mert

ez sokkal jobb mindennél!» (Fil 1,23). Ha Pál az elõtte álló vég lehetõségébe belegondol, akkor a legmélyebben megvigasztalódhat! Tudomása van egy csodálatos jövõrõl Jézus Krisztussal. Ha eközben visszatekint életére, elmondhatja: «Mert én nemsokára

feláldoztatom, és elérkezett az én

elköltözésem ideje. Ama nemes harcot

megharcoltam, futásomat elvégeztem,

a hitet megtartottam, végezetre

eltétetett nekem az igazság koronája,

amelyet megad nekem az Úr, az igaz

bíró ama napon; de nemcsak énnekem,

hanem mindazoknak is, akik várva

várják az õ megjelenését» (2.Tim 4,6-8). Pál tud egy csodálatos, eleven és valóságos világról a halál után. Õ elmondhatja: «Vágyódom Krisztussal lenni!»

Így hát a keresztyéneknek a Golgotán véghezvitt megváltói mûnek köszönhetõen gyönyörû reménységük, halál esetén csodás vigaszuk és az örökkévalóságban fényes jövõjük van! Elmondhatod-e ezt te is magadról? S.R. ■

Ismét temetnek valakit. Valakit a névtelenek seregébõl. Ez alkalommal egy ateistát. Hogy temetik, vagy elhamvasztják, semmiféle szerepet sem játszik. A halállal úgyis vége mindennek! Konzekvensen ateistaként élt, és úgy is halt meg. Pap sincs jelen, aki beszédet mondana. A templomi gyászszertartást el lehet felejteni. A fenséges hangú orgona néma marad, keresztyén énekekrõl szó sem lehet. Imát senki sem mond. Az úgyis elhalna a semmiben. Mit sem számítanak a mívesen elõadott versek. Még egyszer, mint valami revüt, elevenítik fel az elhunyt életét. Ám a reménység szavait hiába is keresnénk. Hisz a halállal úgyis vége mindennek! Eljött pár barát, akik lopva törölgetik könnyeiket. Hatásos beszédek hangzanak el, versrímeket idézve. Felesküsznek a humanizmusra, és az emberi etikát celebrálják. De végül, mindezek után jön a föld, és vége mindennek! Az életnek tovább kell mennie, hogy minden forogjon tovább a reménytelenségben!

Egy keresztyén temetése. Duane Scott Willis és felesége, Janet nagyon szeretik kilenc gyereküket. 1994. november 8-ának reggelén a hat legfi atalabb életét veszti a Milwaukee közelében vezetõ autópályán történt balesetben, Wisconsin szövetségi államban: A pályán egy acél tartószerkezet darabja hevert. Amint a kocsijuk áthajtott rajta, az felcsapódott a gépkocsi alvázára. A benzintank robbanásszerûen lángba borult. Öt gyerek azonnal szörnyethalt, a hatodik késõbb a kórház intenzív osztályán vesztette életét. Körülbelül egy héttel a baleset után csodálkozva értesült Amerika a médián keresztül arról, hogyan élték túl a szülõk a tragédiát. Õk éppúgy szeretik gyermekeiket, mint a legtöbb szülõ; szívük fájdalma leírhatatlanul nagy. Hogyan tudja egy ember leküzdeni egy ilyen keserû csapás következményeit? Az ember megértést tanúsít, ha valaki ilyenkor teljesen elmerül gyászában, vagy ha szívében akár még keserûséget is érez Isten iránt. De ebben az

A következõ szám 2012. 12. 10. után jelenikmeg többek között e témával*:

«Egy kis város Júdában és az

eljövendõ királyság»

*A változtatás joga fenntartva!

23 BETH-SHALOMHÍREK IZRAELBÕL

Kedves Izrael-barátok! A török kormánypárt, az AKP ankarai pártkongresszusán

Chaled Mashal, a palesztin Hamasz párt vezére kijelentette: «Törökország az iszlám fényes oldalát újra láthatóvá fogja

tenni.» Az egyik futballstadionban összegyûlt sok ezer ember elõtt ezt mondta: «Er-dogan, te nem csupán Törökország vezére vagy, te vagy az egész iszlám világ vezére.»

Erdogan hosszú beszédében szintén szétkürtölte, hogy az õ iszlámban gyökerezõ pártja a tízéves kormányzási ideje alatt az egész iszlám világban mintapéldaként szolgált. Való igaz, hogy fi gyelemreméltó sikereket könyvelhetett el, az ország bevé-teleinek megháromszorozódásával, amibõl a széles néptömegek profi tálnak. De õ azt is megértette, hogy az iszlámot ne állítsa otrombán az elõtérbe, hanem hogy azt inkább egy haladó keretbe helyezze. Így pártja is ezt az ígéretes nevet viseli: «Igazság és Fejlõdés Pártja.» Erdogan szerint a párt síkra száll a személyes alapjogokért és a szabadságért. E tény Törökország határain túl példaként szolgál minden muszlim ország számára.

Ennek megfelelõen az egész iszlám világból hívtak meg vezetõket Ankarába, a párt kongresszusára, mint például Murszit Egyiptomból, Atambayevet Kirgisztánból és Barzanit Irakból. Kétségtelen, hogy Törökország a régió és az iszlám világ vezetõ hatalmává nõtte ki magát.

Kritikusai mindenesetre azzal vádolják Erdogant, hogy elnyomja a másként gon-dolkodókat, amihez a jogrendszert használja azért, hogy ellenfeleit elhallgattassa. Politikusok, akadémikusok és újságírók százai állnak bíróság elõtt, és összeesküvéssel vádolják õket. Továbbá 300-nál is több magasabb rangú tisztet sújtottak hosszabb börtönbüntetéssel, mert majd tíz éve próbálkoztak azzal, hogy megdöntsék Erdogant és kormányát.

Nyugaton a Törökországban végbement fejleményeket többségében pozitívan értékelik azzal a megjegyzéssel, hogy Erdogan megvédte a demokráciát és a jogálla-mot. Ennek ellenére akadnak kritikus hangok is, amelyek azt kérdezik, hogy eközben valóban jogosan jártak-e el.

Erdogan az állam alkotmányát is meg kívánja változtatni, mivel azt három évtizede egy katonai hatalomátvételt követõen fogalmazták. Egyben a kormányzati rendszert elnöki kormányzás rendszerévé akarja átalakítani, amilyen Franciaországban is van. El-lenfelei mindenesetre azzal vádolják, hogy ezzel saját hatalmát kívánja megszilárdítani.

A szomszédos Szíria válsága hozzájárult ahhoz, hogy Erdogan a nemzetközi politika élvonalának rangját érdemelte ki. Washington Törökországot az Asszad rezsim utáni szír ellenzék támogatásának egyik kulcsszerepében látja. Ez a fejlemény Izraelnek okot ad az aggodalomra. Mert Erdogan és kormánya Izraellel szembeni magatartása egyre gorombább lesz, miközben befolyása már ma is messze túlnyúlik Törökország határain. Erdogan megismételte azok iránti kritikáját is, akik Szíriában az Asszad rezsim mögött állnak. Elmondta, hogy a történelem nem fogja büntetlenül hagyni azokat, akik az elnyomókat védelmezik. A múltban Izraelt is a palesztinok elnyomóiként jellemezte, az USA-t pedig Izrael védelmezõjének állította be. Ezzel könnyû felismerni az idevonatkozó álláspontját.

Murszi egyiptomi elnök az egybegyûltek elõtt kijelentette, hogy a regionális hatal-makból, Törökországból, Egyiptomból, Szaúd-Arábiából és Iránból megalakult quartett a megoldás felé fogja kényszeríteni a helyzetet Szíriában. E négy, egykor egymással rivalizáló hatalom közeledésében Izrael egyáltalán nem lát semmi jót.

Abban a vigasztaló tudatban, hogy Izrael mögött egy végtelenül erõsebb hatalom áll, üdvözöl Benneteket szívélyes Shalommal

Fredi Winkler

Rövid jelentések • A zsidó-izraeli pároknak kereken

20 %-a tartja esküvõjét külföl-dön, mert az ultra-ortodox rabbi-nátus nehézségek elé állítja pél-dául a betérõket. Mások a Cohár elnevezésû modern ortodox szer-vezethez fordulnak, amely ennek ellenére is lehetõvé teszi egy ha-gyományos zsidó esküvõ megren-dezését.

• A központi statisztikai hivatal közzétette, hogy Izrael az összes OECD országok közül a bruttó hazai termékébõl a legtöbbet fordította fejlesztésre a magán-szektorban: 3,4 % (32,3 milliárd sékel).

• Az idei év «Kémiai olimpiáján» Washingtonban az izraeli diákok egy ezüst és három bronzérmet nyertek. Õk 26 ország csapatai el-len indultak. A Technion már fel is ajánlott ezeknek a fi atal emberek-nek egy-egy helyet az egyetemen.

• A honvédelmi kommandó (Polgár-védelem) a jövõben kiegészítõleg még SMS által is kívánja a polgáro-kat az esetleges rakétatámadások-ra fi gyelmeztetni. A jelzõrendszer elsõ tesztje a hadsereg jelentése szerint sikeresen lezajlott.

• A zsidó családapa, Moshe Nahari egykori meggyilkolását követõen öt gyermeke Jemenbõl Izraelbe vándorolt be. Néhány hete a csa-lád újra egyesült, mivel három évvel késõbb a szomorú esemény után özvegye másik négy gyerme-kével megérkezett az országba.

• A National Geografi c magazin a majdnem 1.000 km hosszú, a Dan folyótól Eilatig húzódó «Shvil Israel»-t (Izrael-ösvény) a világ egyik legimpozánsabb vándorútjá-nak nyilvánította.

• Az utolsó két esztendõben 85 százalékkal növekedett azoknak az érettségizõknek száma, akik katonai szolgálati idejüket egy évvel meghosszabbítják, hogy ön-ként tevékenykedjenek közössé-gükért. 2012-ben kereken 4.300 fi atal felnõtt töltötte önkéntesen vállalt egy évét szociális intézmé-nyek szolgálatában. ■

24 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕLHÍREK IZRAELBÕL • 2012/11

Mennyire Izrael-barát

Németország kormánya?

Zwi LidarA Hírek Izraelbõl munkatársa, Jeruzsálem, Izrael

Az 1970-es években Német-ország valóságos Paradicsom volt az izraeliek számára. Izraeli írók, rendezõk, énekesek és zenészek épp-olyan szívesen látott vendégek voltak Németországban, mint az izraeli poli-tikusok és vállalkozók. Noha érzõdött a háttérben a német közelmúlt mi-atti bûntudat, mégis szövõdtek igazi barátságok és általános volt a rokon-szenv. A sokoldalú kapcsolatok egyre átfogóbbakká váltak, és csúcspontju-kat a Merkel-kormány elsõ éveiben érték el. Angela Merkel szövetségi kancellár jelentõségteljes szavakkal és tettekkel állt Izrael mellett; még a második libanoni háborúban is, 2006-ban, és az «Öntött ólom» hadmûvelet során a Gázai-övezetben, 2008-2009 között.

De idõközben olyan vélemény alakult ki Izraelben, hogy mindez már a múlté. Úgy tûnik, a jó napok elmúltak. A 2012-es év Merkel-féle Németországában Izrael a jogtalan-ság és elnyomás szimbólumává vált. Izraeli szemszögbõl a szövetségi kor-mány több lépése is ezekre a fejle-ményekre utal; így többek között az a bejelentés, hogy Németország mo-dern tengeralattjárókat akar eladni az egyiptomi haditengerészetnek. Egy ilyen vásár megsemmisítené azt a stratégiai elõnyt, amelyre Izrael a né-met segítséggel megszerzett Dolphin tengeralattjárókkal tett szert. Sok huzavona után Németország végül lemondta a tengeralattjárók eladását Egyiptomnak. Izraelben sokan mégis úgy gondolják: A szép napok elmúl-tak, mert korábban Németország egy ilyen üzletet még megfontolás tár-gyává sem tett volna.

A kapcsolatokban észlelhetõ for-dulat, úgy tûnik, mind az izraeli, mind az amerikai kormányváltás következménye lehet. Belsõ kor-mányzati körök úgy tartják, hogy ez a fordulat összefügg Obama ame-rikai elnöknek Merkel szövetségi kancellárra gyakorolt nyomásával. Feltehetõleg Obama arra kérte Ange-la Merkelt, lazítsa kapcsolatait Izrael-lel, hogy ezáltal növekedjék a Netan-jahura gyakorolt nyomás. Röviddel ezután történelmi fordulat követke-zett, a német szövetségi parlament ugyanis az izraeli-német kapcsolatok történetében elsõ ízben nyilvánosan rótta meg Izraelt. Ez 2010 nyarán történt, és a hírhedt Gáza-fl ottillával állt összefüggésben. Ettõl kezdve a Netanjahu és Merkel közti kapcsolat jelentõsen megromlott. Magas rangú kormánytisztviselõk többször han-goztatták úgy Berlinben, mint Jeru-

25

zsálemben, «hogy õk ketten ki nem állhatták egymást».

Ezenkívül az intenzív kormány-közti megbeszélések is szüneteltek, amelyeket Ehud Olmert miniszterel-nök idején legalább egy évben egy-szer megtartottak. Nem hozott válto-zást az Izraelbe kinevezett új német nagykövet sem. Ugyanis Andreas Michaelis nagykövet személyében olyan német diplomata érkezett Iz-raelbe, aki közel áll a Zöldek/90 Szövetség párthoz, amelynek veze-tése az Izrael elleni durva kritiká-iról ismert. A következõ övön aluli ütést izraeli szemszögbõl Christoph Heusgen kinevezése jelentette, akit Merkel külügyi szolgálatain belül a közel-keleti ügyekkel bízott meg. Heusgen szakkörökben Közel-Kelet szakértõnek számít, aki alapvetõen palesztinbarát álláspontra helyezke-dik. Õ ráadásul semmilyen okot nem lát arra, hogy Németország a német történelmi háttérrel lekötelezve érezze magát Izrael iránt.

És így a «Bibi által kormányzott Izraelben», amint a napisajtó neve-

Angela Merkel és Benjamin Netanjahu

Magas rangú kormánytisztviselõk

többször hangoztatták úgy Berlinben, mint

Jeruzsálemben, «hogy õk ketten ki nem állhatták

egymást».

Már nem a legjobb barát A német lakosság körében

Izrael imidzse súlyosan sérült az utóbbi idõben. Izraelben úgy vélik, hogy itt is a palesztinok és a palesz-tin-barát körök szûnni nem akaró Izrael-ellenes propagandájának ha-tása érzõdik. És szemmel látható-an az új német generáció sem érzi már magát olyan erõsen «a múlt miatt elkötelezve, mint a korábbi generációk».

Az egykori becsületes és napi szinten érvényesülõ szívélyesség idõközben történt megváltozása olyan személyiségek hivatalos ki-tüntetésében nyilvánul meg, akik Izraelt nyíltan és kétes vádakkal állítják pellengérre. Ez történt Frankfurtban is, ahol Judith Butler amerikai filozófust Theodor-Ador-no díjjal tüntették ki. Az indoklás-ban kiemelték rendkívüli szolgá-latait a filozófia területén. Azok a tiltakozások, amelyek rámutattak, hogy ez az asszony Izrael elleni bojkottra szólított fel, és olyan ter-rorszervezeteket, mint a Hamasz

és Heszbollah fontos társadalmi mozgalmakként emlegetett, meg-hallgatásra sem találtak. (Pikáns adalék a történethez, hogy Butler maga is zsidó.)

Németországban is egyre han-gosabbak az Izrael elleni bojkott-ra szólító felhívások. «Német-országban mind jobban kezdik megkülönböztetni a zsidókat az izraeliektõl», állapították meg az izraeli Németország-szakértõk. «Ez lehetõvé teszi, hogy szembenéz-zenek saját múltjuk bûntetteivel, hogy kiálljanak a zsidókkal való megbékélés mellett, de ugyanak-kor elhatárolódjanak Izraeltõl.»

«Napjainkban erõs Izrael-elle-nes tendenciák észlelhetõk a német társadalomban», vonta le következ-tetését Clemens Heni, politikatu-dós és újságíró, aki 2011-ben ezzel a címmel jelentette meg könyvét: Káröröm. Iszlámkutatás és antisze-mitizmus Németországban 9/11. «Az Izrael-ellenes magatartás és az anti-cionizmus a német lakosság széles

Judith Butler

wikipedia

köreiben fellelhetõ. Azonban nem valamilyen szélsõséges csoportra kell gondolni. Ez tulajdonképpen a társadalomban széleskörûen elter-jedt áramlat. Ilyen beállítottságot

zi, egyre gyakrabban felvetõdik a kérdés, tulajdonképpen meny-nyire barátságos Né-metország Izrael Ál-lammal. A jeruzsálemi szakértõk úgy vélik, hogy e tekintetben tör-ténelmi fordulat állt be. Ezenkívül sokan osztják azt a nézetet, hogy Németország po-litikájának a jelentõs eseményekben nem sok köze van Izraelhez, sokkal inkább saját imidzsét igyekszik javí-tani. ■


Sigmar Gabriel Izraelt Apartheid rezsimnek nevezte

Eldad Beck, izraeli újságíró, ta-lán a legjobban ismeri Németországot. Évek óta tájékoztat olyan eseményekrõl és témákról, amelyek Németország és Izrael számára is jelentõsek. Többek között a körülmetélés kapcsán kiala-kult vitával a háttérben, egy kommen-tárt jelentetett meg az Ynet-nél ezzel a kérdéssel: «Németország még mindig a szövetségesek szûk köréhez tartozik?»

Kommentárjában nemcsak a jelen-leg vitatott témákra világít rá, hanem bepillantást nyújt a német akadémi-kus világba is. Egy nemzetközi hírnév-nek örvendõ tudóst idéz, aki a német felsõoktatás világáról megállapítja, hogy «iszlámbarát és arabbarát lobbit» folytat, «amelyet nagy részben Izrael-ellenes» megnyilvánulások hatnak át. Ugyancsak ebben az összefüggésben említi, hogy éppen a német akadémi-kusok «fáradoznak azon, hogy az iszlá-mistáknak és a Muszlim Testvériségnek mérsékelt reformista színezetet adja-nak. Ártalmatlannak állítják be õket, mialatt zsidógyûlöletüket és erõszakos

módszereiket teljesen fi gyelmen kívül hagyják.»

Mindemellett Beck felsorolja a kul-túra és mûvészet világának olyan ese-ményeit, mint a Theodor- Adorno-díj odaítélése Judith Butler fi lozófusnõnek (l. fenn). Hogy ezt a díjat éppen egy olyan személynek ítélték oda, akit egy német zsidóról neveztek el, akinek a náci Németországból menekülnie kel-lett, «sokak szemében további jele an-nak, hogy Németország és Izrael között a kapcsolatok jelentõsen megromlot-tak».

Beck azonban a politikára is vet egy pillantást. Felidézi Sigmar Gabrielnek, az SPD elnökének kijelentéseit, aki Izraelt egy látogatása során «Apartheid rezsimnek» nevezte. Beck különben arra is emlékszik, hogy éppen Angela Merkel szövetségi kancellár volt az, aki megerõsítette, hogy Németország nemcsak a zsidók iránt van elkötelezve, hanem «Izrael biztonsága iránt is törté-nelmi felelõsséggel tartozik». Egyúttal Beck arra is rámutat, hogy Merkel volt

az is, aki Christoph Heusgen diploma-tát a közel-keleti ügyekkel megbízta, aki szakmai körökben «érzéketlennek szá-mít a Németország és Izrael közti kap-csolatok iránt, és az Izraellel szembeni minden felelõsséget visszautasítja». Ez nagyon elgondolkodtató, azonban összecseng bizonyos német hagyomá-nyokkal, vonja le a következtetést Beck.

Ezzel szemben Ronen Bergman új-ságíró az Ynet-nek adott kommentárjá-ban kijelenti, hogy azok az izraeliek, akik Németország lojalitásában kétel-kednek, egyszerûen rossz lelkiismeret-tel vannak «megáldva», mivel végül is Németország mindig igen sok adomány-nyal segítette Izraelt.

Így a leszállított Dolphin tengeralatt-járók mellett arra is emlékeztet, hogy Németország Izrael Állam fennállásá-nak elsõ évtizedében csodákat tett gaz-daságáért, és éppen Németország volt az, amely a zsidó állam elõtt az európai piacokat megnyitotta.

A nemrég napvilágra került tit-kos dokumentumokkal kapcsolatban, amelyek kétes fényt vetnek Németor-szág szerepére az izraeli olimpikonok lemészárlása elõtti és utáni idõben, a következõket nyilatkozta: «Ha a München után 40 évvel megjelente-tett dokumentumok nem is annyira hízelgõek Németországra nézve», arra kellene gondolni, hogy minden euró-pai ország «lanyha igyekezetet mutat a terrorellenes küzdelemben» a múlt-ban éppúgy, mint a jelenben. «Német-ország egyike volt azoknak az európai országoknak, amelyek keményebben léptek fel a terrorral szemben. Az elsõ olyan európai ország volt, amely együttmûködött Izraellel a terrorelle-nes harcban», ezért fontos Bergman nézete szerint, «hogy észben tartsuk Németország támogatását, amit Izrael Államnak nyújtott». AN ■

még a német akadémikusok köre-iben is találunk.»

Az izraeliek számára ijesztõen hat, azonban Henis becslése úgy tûnik, megfelel a valóságnak, amint azt a Bielefeld Egyetem ta-nulmánya is kimutatta. Ez a 2012-ben megjelent tanulmány azt állít-

ja, hogy a németek 57 százaléka meg van gyõzõdve, «hogy Izrael megsemmisítõ háborút folytat a pa-lesztinok ellen». A megkérdezettek 40 százaléka azt a nézetet vallja, «hogy Izraelben úgy bánnak a pa-lesztinokkal, mint ahogy a nácik bántak a zsidókkal». A BBC egyik

tanulmánya is arra az eredményre jutott, hogy éppen Németország az az európai ország, amelyben Izrael a legnegatívabb színben tûnik fel. Ez noha még nem a klasszikus anti-szemitizmus, azonban ez biztosan nem jó újdonság Izrael Állam szá-mára. ZL ■

27

VÉLEMÉNY

«Nehéz zsidónak lenni – de izraelinek, valóságos átok»

Omri Nitzan, a Tel Aviv-i Cameri Színház igazgatójának kommentárja

Peter Brook döntése, hogy látogatását a Cameri Színházba lemondja, elszomorított. Különben ettõl többet is közvetít ez a döntés számunkra, egyfajta benyomást arról, hol is található Izrael a Föld nevû kulturális bolygón. Egy elvetendõ és nemkívánatos folttá váltunk; és ha néha tévedésbõl azt gondoltuk, hogy része vagyunk a nemzetközi kulturális világnak, akkor most a világ fi gyel-meztetett bennünket tévedésünkre.

Ha azt gondoltuk, hogy a világ egyre kisebbé válik és, hogy a különbözõ kultúrák egymással párbeszédet folytatnak, egymást kölcsönösen inspirálni és gazdagítani fogják, akkor most itt van a kijózanító csalódás, és azt bizonyítja, hogy Izraelt szisztematikusan lepra-kolóniává nyilvánítják, és mûvészeit leprásoknak, akik semmi mást, csak utála-tot keltenek. Ezt láttuk Londonban, a Royal Albert Hallban a Filharmonikus Zenekar által adott koncerten, a HaBima Színház elõadásain a Globe to Globe fesztiválon, a Bat Sheba Dance Company fellépésekor az Edinburgh Fesztivál keretében és most Brook bejelentése kapcsán.

Már csak nagyon kevés olyan hely maradt, ahol csodálattal fogadnak ben-

nünket. (…) Nyomást gyakorolnak ránk. (…) Palesztinbarát csoportok lelkiismereti nyomást gyakorolnak a másik oldalról. Ennek az oldalnak félnie kell, bojkottal kell sújtani. A tanácstalanságot meg lehet érteni, még akkor is, ha egy téves döntésrõl van szó (amikor az izraeli vendégjátékokat lemondják).

Peter Brook a 20. század legérdekesebb, legfontosabb és legúttörõbb rendezõje. Szá-momra õ egy hõs. Éveken át minden sorát elolvastam, és szinte minden rendezését láttam. (…) E tekintetben is személyesen csalódott vagyok. Úgy érzem magam, mintha engem személyesen bojkottált volna. Nem tudom, hogy a kormányban valaki is törõdik ezzel a trenddel, amely Izrael bojkottálására és elszigetelésére hív fel. Az egész zsidó történelemrõl ez a kijelentés hangzott el: «E nép egyedül fog lakni…» (4.Móz 23,9), és így leszünk mi elkülönítve – és ebben az elszigeteltségben van egy bizonyos kétes élvezet.

Fontos arra emlékezni, hogy Európában a dél-afrikai apartheid rezsim ellen vívott legsúlyosabb küzdelmek idején sem volt a kulturális bojkott a harc része. (…) Brook

rendezése, amit Izraelben kellett volna bemutatnia, fontos lett volna az izraeli lét számára. Ezért fontos, hogy hallassa szavát. Cionistaként mondom anélkül, hogy panasz-kodnék, hogy szembe kellene nézni a való-sággal: A peremre szorítanak le bennünket.

Ha olyan központi kultúrintézmények, mint a Filharmonikus Zenekar, a Bat Sheba vagy a HaBima Színház elítélhetõek, akkor ennek a harcnak a színhelye már rég a történések középpontjába tevõdött át. Ha Brook színháza vonakodik idejönni, akkor efölött már nem lehet szemet hunyni. Meg kell értenünk, hogy ez nem egyik vagy másik intézmény elleni tiktakozás, hanem az egész héber kultúra létjogosultságának megkérdõjelezése, amely a cionizmus mellett áll, ami pedig Izrael Állam meghatározója. (…)

A bojkott semmit sem változtat meg. Egy bojkott nem nyit teret új gondolatoknak a fe-jekben, és ezért nem is hatékony. (…) Brook már rendezett Perzsiában, amelyet egy dik-tátor kormányzott, aki szükségesnek tartotta egy titkosrendõrség, egy brutális biztonsági szolgálat és kínzószemélyzet jelenlétét. A Szovjetunióban is vendégeskedett, amikor az még diktatúra volt.

(…) Shalom Alechem azt mondja, hogy nehéz zsidónak lenni. Én pedig azt mondom Peter Brooknak: Nehéz zsidónak lenni – de izraelinek, valóságos átok. ■

Forrás Ynet/Feldolgozta AN


POLITIKA

Puskaporos hordó az izraeli-egyiptomi határon A Sínai-félszigeten uralkodó nyugtalanító helyzet égetõ kérdéseket vet fel Izrael számára.

Sínai-félsziget – Az izraeli-egyiptomi határ, pontosabban a Sínai-félszigettel határos szakasz hosszú évek során nyi-tott volt. Teljesen problémamentesnek számított. Izrael már régebben belekez-dett egy kerítés építésébe azon a határ-vonalon, amely az afrikai menekülteket hivatott visszatartani, hogy tízezrével tóduljanak be Izraelbe. Ez a kerítés 230 kilométer hosszú lesz, és 2012 végére készül el. Tekintettel a Sínai-félszige-ten egyre gyakoribbá váló terrorcselek-ményekre, amelyek Izraelbe is átcsap-nak, a kerítés nagyon fontos védelmi funkciót is betölt.

A szûnni nem akaró terrorhullám olyan fejleményeket hozott létre a nyil-vánosság szeme láttára, amelyekre a szakértõk már régóta fi gyelmeztettek: A Sínai-félsziget a terroristák játékterévé vált, közöttük ott vannak a szalafi sták, akik az Al-Kaidával mûködnek együtt, a Dzsihád-szervezetek és azok a Gázai-

övezetbõl származó palesztinok, akik a legkülönfélébb terrorszervezetekhez tartoznak. Az itt élõ beduinok közül sokan ideológiailag a terrorszervezetek mögé álltak. Mások pragmatikus okok-ból azok fi zetési listáin szerepelnek. A Sínai-félszigetre idõközben sok pénz folyt be Iránból a Heszbollah milíciák, valamint az Al-Kaida adományaként. Jóllehet ezek a csoportok ideológiailag nem feltétlenül zöldek, akcióikban még-is egyesíti õket a közös cél: az izraeli és egyiptomi hadsereget megtámadni, ezáltal a régiót destabilizálni.

Ez az instabil és robbanékony hely-zet nemcsak Izraelt nyugtalanítja, ha-nem Egyiptomot is. Elsõ pillantásra úgy tûnik, hogy mindkét oldalnak ugyanaz az érdeke: ellenõrzés alatt tartani a helyzetet. Ezzel a háttérben egyezett bele Jeruzsálem, hogy az 1979-ben megkötött Camp-David-i egyezmény ellenére átmenetileg több csapategy-ség tartózkodjon a Sínai-félszigeten. Az eredmény azonban kijózanító volt. Egyiptom ugyan azt jelezte, hogy «ter-rorista fészkeket» számoltak fel, izraeli szemszögbõl azonban ez pusztán egy csepp volt a tengerben.

Mivel az egyiptomiak is tudják, hogy számukra sem származik semmi jó a Sínai-félszigetrõl, az országban hangossá váltak a követelések, hogy a békeszerzõdés azon paragrafusait he-lyezzék hatályon kívül, amelyek az ön-álló katonai akciókat korlátozzák. Hiva-talosan a Sínai-félsziget demilitarizált övezet. Aki a béke-megállapodás teljes megszüntetését követeli, a jelenlegi helyzetet megfelelõ alkalomnak látja arra, hogy saját céljait elérje. Közéjük tartozik Murszi egyiptomi elnök egyik tanácsadója is. Mohammed Al-Dawala nyilvánosan kijelentette, a Camp-David-i egyezmény «korlátozza Egyiptomot az õt megilletõ jogában, hogy megvédje a Sínai-félszigetet». Izrael külügyminisz-tere ezzel vágott vissza: «Ott már éppen elég egységet állomásoztattok.»

Ezzel a háttérben az izraeli poli-tikusok és szakértõk között éles vita bontakozott ki. Az egyik oldal azt állít-ja, hogy a Sínai-félszigeten már semmi körülmények között sem lehet több egyiptomi egységet megtûrni, mert a békeszerzõdés egyiptomi ellenzõi ezt a precedenst kihasználhatják arra, hogy saját céljaikat elérjék. A másik oldal

Egy biztos: A Sínai-félsziget puskaporos hordóvá vált, amelynek rendkívül érzékeny kanóca bármikor tüzet foghat.

29

azt a véleményt hangoztatja, hogy az egyezményt hangolják az új biztonsá-gi helyzethez, és meg kellene enged-ni az egyiptomiaknak, hogy a Sínai-félszigeten katonailag mûködjenek. Végül is ez Izrael biztonságát is elõmozdítaná. Ennek az álláspontnak

a képviselõi azt a reményt táplálják, hogy egy új, aktualizált egyezményt írhatnak alá Egyiptommal, és ezáltal Izrael történelme során elõször egy olyan állammal kötne egyezményt, amelynek élén a radikális Muszlim Testvériség képviselõje áll.

Egy biztos: A Sínai-félsziget puska-poros hordóvá vált, amelynek rendkívül érzékeny kanóca bármikor tüzet foghat. Elegendõ csupán egy újabb terrortáma-dás, amely az elmúlt évek során elkö-vetett 28 határincidens számát növelné. ZL ■

Európa szüntelen vitát folytat az állatok rituális levágásának tilalmáról, amit a zsidók és a muszlimok gyakorolnak. Geert Wilders a Szabadság Párttól (PVV) kétségkívül egyike a leginkább megosztó politikusoknak Hollandiában.

POLITIKA

Geert Wilders rosszul kalkulált Wilders holland politikus elveszítette az Izrael-barát csoportok támogatását az állatok rituális levágásával szemben tanúsított elutasító magatartása miatt.

Jeruzsálem – Európa szüntelen vitát folytat az állatok rituális levágásának tilalmáról, amit a zsidók és a muszlimok gyakorolnak. Geert Wilders a Szabad-ság Párttól (PVV) kétségkívül egyike a leginkább megosztó politikusoknak Hollandiában. A rituális vágási tila-lom támogatásával kihívta maga ellen a zsidó körök ellenszenvét, melyeket eddig sziklaszilárd támogatóinak hitt. Wilders, akit általában jobboldali popu-listának neveznek, kifejezetten iszlám-ellenes. Egyúttal Izraelt «a Közel-kelet egyetlen demokratikus fényforrásának» nevezte. 2004 óta szüntelenül halálos fenyegetéseket kap. Éppen úgy, mint Salman Rushdie írónak, neki is félnie kell, hogy hasonló véget ér, mint ami-lyet a muszlim radikálisok Theo Van Gogh holland rendezõnek rendeztek. Noha a vágási tilalmat támogatja, mégis kifejezetten Izrael-barátnak számít.

Egy nyílt levélben azonban Izrael as-kenázi fõrabbija, Yona Metzger világo-san kifejtette: «Nem lehet valaki Izrael és a zsidó nép barátja, ha közben zsidó-ellenes törvényeket támogat (…).»

Dr. Manfred Gerstenfeld az amszter-dami holland-zsidó szeminárium zsidó-

ság szakágának tanári oklevelével ren-delkezik, és 1968 óta él Izraelben. Ti-zenkét éve kuratóriumi tagként szolgál a «Jerusalem Center for Public Affairs» kereteiben. Wildersnek Izrael-barát hír-nevével kapcsolatban a következõket nyilatkozta: A rituális vágási tilalom ügyének és a levágott hús behozatali tilalmának támogatása miatt Wilders imidzse «a zsidó világban már rég meg-tépázódott».

Dr. Gestenfeld egy kommentárban kifejtette, hogy Amszterdam ultraor-todox zsidó gyülekezete Wilderst és pártját, a PVV-t «a Hollandiában és Európában lévõ zsidó gyülekezetek szá-mára veszélyként» minõsítette. A Simon Wiesenthal Központ, mint elsõ zsidó in-tézmény, a PVV-vel a szorgalmazott vá-gási tilalom miatt összetûzésbe került. Wilders visszautasította a szemrehá-nyásokat, kijelentette, hogy pártja nem tûri az antiszemitizmust. Az ügy azért is került címoldalra, mert állítólag Wil-ders és pártja az amerikai zsidóktól és szervezetektõl pénzügyi támogatást is kapott. Úgy a holland De Telegraaf napi-lapban, mint az izraeli Haaretz-ben tudó-sítás jelent meg ezzel kapcsolatban. Dr.

Gestenfeld megállapítja, hogy Wilders nemcsak Izrael és a zsidók, hanem az amerikai Izrael-barát evangéliumi kö-rök rokonszenvét is eljátszotta.

«Wilders két alapvetõ veszélyt is-mert fel, amelyek Hollandia jövõjét veszélyeztetik, és amelyeket mások fi gyelmen kívül hagynak: a veszély, amelyet az iszlám szélsõségesek a de-mokráciára jelentenek, valamint azok a veszélyek, amelyek a félresikerült integrációs folyamatból következnek. Wilders ezt a témát talpraesetten ön-tötte szavakba, de a pártja nem fog tudni fennmaradni, ha nem jelentkezik jól megfontolt politikai megoldásokkal. De nemcsak ez a PVV hiányossága. Po-pulista magatartásához hûen Wilders gyakran meggondolatlanul minden le-hetséges témával kapcsolatban nyilat-kozik. Amíg ezt teszi, Izrael-barát ma-gatartása háttérbe szorul. Ráadásul azt sem felejtik el neki, hogy antiszemita színezetû törekvések élére állt.» ■

Forrás Ynet/Feldolgozta AN


POLITIKA

Izraeli-jordániai kooperációIzraelnek csak két szomszédos állammal van békeegyezménye: Egyiptommal és Jordániával.

Jordániát tehát bel- és külpoliti-kai erõk marcangolják, amelyek az uralkodót taktikázni kényszerítik, és az Izraelhez fûzõdõ kapcsolatait csak kis lángon tartatják vele. En-nek ellenére vannak területek, ame-lyeken mindkét ország ugyanolyan érdekeket képvisel. Ez vonatkozik például a Hamaszra. Izrael Állam-nak nem fûzõdik ahhoz érdeke, hogy ez a terrorszervezet éppen az ajta-ja elõtt megerõsödjék. Jordániának saját belpolitikai megfontolásokból ugyanez az érdeke. Miután Jordá-nia Ammanban 1999-ben a Hamasz-irodát bezárta, Damaszkusz lett a Hamasz fõhadiszállása. A szíriai helyzet miatt nemrég felvetõdött a kérdés, hogy esetleg Jordániában a Hamasz hivatalos képviselõit ismét szívesen fogadják-e. Jordánia azon-ban kijelentette, hogy õket a legjobb esetben is magánszemélyekként tûrik meg, de semmi esetre sem hi-vatalos Hamasz képviselõkként.

Ezeken túl néhány hete egy to-vábbi, Izrael számára örvendetes együttmûködés jött létre. Állandó-an palesztinbarát delegációk kelnek útra, hogy felkeltsék a közvélemény

szolidaritását a palesztinok iránt, és Izrael elutasítását érjék el. Ez a delegáció nemcsak a Gázai-övezetbe vonult be, hanem Ciszjordániába is be szeretett volna jutni. Mint minden más országnak, Izraelnek is jogában áll eldönteni, kinek ad beutazási en-gedélyt. A legutóbbi delegációkat már Európában leállították, mivel Iz-rael közölte a légitársaságokkal, ki utazhat be, és így a légitársaságok költségén kellett volna visszaszállí-tani õket Európába.

Egy másik beutazási lehetõség az Allenby híd Izrael és Jordánia között. Nemrég Franciaországból, Nagy- Britanniából, Németországból és az USA-ból Jordánián keresztül aktivis-ták akartak Ciszjordániába beutaz-ni, hogy ott az izraeli politika ellen tüntessenek. Az izraeli határõrök az elsõ buszt visszaküldték Jordá-niába. A jordániai határõrök ezután lezárták a határátkelõt a második busz elõtt. Az Izraelbe való bejutásra tett további próbálkozásokat is már elõre megakadályozták a jordániai oldalon, úgyhogy az aktivistáknak dolgavégezetlenül kellett elutazni-uk AN ■

Amman – Az Izrael és Jordánia közötti tárgyalások 1994-ben egy békeszerzõdésben kulmináltak. 1996-ban ehhez egy kereskedelmi szerzõdés is társult. II. Abdullah ki-rály, aki 1999 óta uralkodik, egyik alkalommal Izraelt «a legjelentõsebb regionális partnernek» nevezte. Noha a kapcsolatokat korrektnek és jól mûködõeknek lehet nevezni, éppolyan kevéssé szívélyesek, mint Egyiptom esetében. Csak kevés iz-raeli utazik Jordániába, mert ott már tanácsosabb nem észrevétetni, ha valaki izraeli. Mivel a jordániai polgárok fele palesztinok leszárma-zottai, sokan jönnek ennek követ-keztében Izraelbe rokoni látogatás-ra. A családi látogatások az élénk utasforgalmat is elõmozdítják. Ráa-dásul a jordániai társadalom felsõbb rétegei szívesen jönnek Jeruzsálem-be bevásárló utakra. A politikai és gazdasági kapcsolatok mellett léte-zik egy tudományos együttmûködés is. Ide tartozik egy viszonylag új izraeli-jordániai projekt, amely a megújuló energiák felhasználását támogatja a közös határ déli sza-kasza mentén (beleértve Eilatot és Aqabát is). Ezenkívül a két ország együttmûködik a határokon átívelõ környezetvédelemben is.

Mégis sok minden csak «takarék-lángon ég». Különbözõ kisebb refor-mokkal II. Abdullah király le tudta ugyan csendesíteni az «arab tavasz» tiltakozásait, az országban mégis to-vább forr a tudatalatti lázongás. Rá-adásul Jordániának a szíriai harcok kihatásaival is szembe kellett néz-nie, ugyanis 30.000 szír menekült az országba. II. Abdullah felfogta, hogy az õ trónja is inog. Jordánia hasemita uralkodói egy etnikai kisebbséghez tartoznak, és már több merényle-tet is átéltek, amelyek a monarchia megszüntetésére törekedtek. II. Ab-dullah tudja, hogy ettõl õt még egy palesztin nõvel kötött házasság sem fogja megóvni.

Csak kevés izraeli utazik Jordániába, mert ott már tanácsosabb nem észrevétetni, ha valaki izraeli

Segíts Te is, kérlek!Tüzelõre gyűjtünk a borsodi szabolcsi, és más kis

iskolák számára!

Számlaszámunk:10300002-20510628-00003285

Jelige:

Ige és

cselekedet

Az Úr a szívünkre helyezte a nehéz helyzetben lévõ borsodi és szabolcsi és más kis iskolákat. A tél közeledtével a szeretet és törõdés melegét úgy érezhetnék, ha kályhájukban lobogna a tûz. Ez azonban úgy lehetséges, ha a Te szívedben is fellobban a szeretet tüze, és hajlandó vagy tehetségedhez mérten segíteni. Gyûjtsünk együtt tûzifára!

héber alapozó nyelvoktatás és Izráel ismeret 20 órában

Éjféli Kiáltás MissziónálMegrendelhetõ

1135 Budapest, Palóc utca 2. Telefon 061 3500-343, E-mail: [email protected], www.ejfelikialtas.hu

Nagy Dr. Friedmann Hillélné Rab Erzsébet

És nem verik félre a harangotÁr: 4 900 Ft. + CD

Norbert Lieth

Próféciai példázatok 2. kiadás

Ára: 1750 Ft

Csendes csodák Versek a hitrõl

Ár: 3 200 Ft.

Rab Erzsébet Rab Erzsébet

karácsonyi

Költségtérítés: 12 000, -Ft; Helyszín: Budapest, 1135 Budapest Palóc u 2 (I.em) az Éjféli Kiáltás Misszió épülete.

Jelentkezni lehet írásban, a fenti címen vagy telefonon: (1)236 08 96, Faxon:236 08 95; Emailban: [email protected]

könyvvásár

Tanuljunk együtt

Kezdés: 2012, december 4-én 1700 óra

Vásárlás esetén + meglepetés ajándék!

HÉBERÜL!

Ára

: 350,-Ft

Documents

Éjféli Kiáltás 2012 november