ELŐSZÓ ÉS AJÁNLÁS (1,1-4)thorday/attila/Lk1-2retorikai.pdf · 2013-11-02 · 4 L UKÁCS GYERMEKSÉG-EVANGÉLIUMÁNAK RETORIKAI ELEMZÉSE ELŐŐSSZZÓÓ ÉÉSS AAJJÁÁNNLLÁÁS

Dr. Thorday Attila:

LLUUKKÁÁCCSS GGYYEERRMMEEKKSSÉÉGG--EEVVAANNGGÉÉLLIIUUMMAA (retorikai elemzés

Roland Meynet: L’Évangile selon Saint Luc, Paris 1988 műve alapján)

TTAA RR TT AA LL OO MM

T A R T A L O M . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

B E V E Z E T É S . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

A gyermekség-evangélium lehetséges forrásai, és azok kiterjedése . . . . . . . 3

E L Ő S Z Ó É S A J Á N L Á S ( 1 , 1 - 4 ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

J Á N O S S Z Ü L E T É S É N E K H Í R Ü L A D Á S A ( 1 , 5 - 2 5 ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

J É Z U S S Z Ü L E T É S É N E K H Í R Ü L A D Á S A ( 1 , 2 6 - 5 6 ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 0

Az ún. ‘angyali üdvözlet’ jelenetének irodalmi szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Mária éneke (1,46 -56) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Exkurzus: Megaláztatás és fölemelés Lk 14,7 -14-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

J Á N O S , A M A G A S S Á G B E L I P R Ó F É T Á J Á N A K S Z Ü L E T É S E ( 1 , 5 7 - 8 0 ) . . . . . . . . 2 3

Zakariás éneke (1,68 -79) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

J É Z U S , A Z Ü D V Ö Z Í T Ő S Z Ü L E T É S E ( 2 , 1 - 2 0 ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 5

A római népszámlálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

EXEGETIKAI ELEMZÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

J É Z U S B E M U T A T Á S A A T E M P L O M B A N ( 2 , 2 1 - 4 0 ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 5

A Z E L V E S Z E T T É S A T E M P L O M B A N M E G T A L Á L T J É Z U S ( 2 , 4 1 - 5 2 ) . . . . . . . . . 5 1

G á l F e r e n c F ő i s k o l a

S z e n t í r á s t u d o m á n y i T a n s z é k

2 0 1 3

2 L U K Á C S G Y E R M E K S É G - E V A N G É L I U M Á N A K R E T O R I K A I E L E M Z É S E

BB EE VV EE ZZ EE TT ÉÉ SS

Máté és Lukács gyermekség-elbeszélései nem rokonai egymásnak. Mindkét evangélista önálló forrásból merített. Mt ‘nemzetségtáblája’ (1,1-17) lényegesen eltér attól, amit Lk-nál olvashatunk

(3,23-38), ám mégis lényegében ugyanazt akarja bizonyítani.

Hans CONZELMANN szerint – sajátos történelemszemlélete szerint – Lukács három üdvösség-történeti korszakot különböztet meg kétkötetes művében: Izrael korszaka (3,1–4,13), Jézus korsza-

ka, amikor a sátán magára hagyja egy időre (4,13–22,2 vagy egészen az evangélium végéig), vala-mint az Egyház és a Lélek korszaka (22,3 – ApCsel végéig). Lukács teológiája szerint a Keresztelő

elsősorban nem Jézus előfutára (nem beszél Isten országáról), hanem utolsó a próféták közül, s így

Izrael korszakához tartozott (16,16).

Talán első látásra úgy tűnik, hogy a gyermekség-evangélium kilóg ebből az üdvösségtörténeti

vázból. Itt ui. az örömhír szerves részét képezi a Keresztelő születése.1 De szüleit úgy írja le, mint akik papi családok sarjai (1,5-6).

Párhuzamot fedezhetünk fel Lk 1–2 és Csel 1–2 között, amennyiben az előbbi az első két kor-szak, míg az utóbbi a második és harmadik korszak között képez kapcsolatot, híd-szerepe van e

fejezeteknek. Ezek szerint nem kizárt, hogy a gyerm-ev. megfogalmazása ill. szerkesztése a Csel

megírása után történhetett.

A Szentlélek kiáradásának tapasztalata és megfogalmazása a Csel 2,17-ben megfelelnek János,

Erzsébet, Zakariás és Simeonnál tapasztaltakra.

Angyalok megjelenésének gyakorisága2 is emlékeztetnek a Csel-ben olvasottakra.3

Az a cím, amit az angyalok a kisded Jézusnak adnak (2,11: ) a föltámadás utáni krisztológiát tükröz, s szó szerint olvasható a Csel 2,36-ban. Ugyanitt olvasható a Lk 1,4-ből ismert

‘bizonyosság’ ( ) szó is.

A fent megfigyelt párhuzamos szerkesztésről megállapíthatjuk, hogy az Lukács stílusának jel-

lemzője, hiszen a Csel-ben Péter és Pál párhuzamos beállítása ismét szembetűnő lesz (kérügmatikus beszéd 2,14-36 ill. Pál a pizidiai Antiochiában 13,16-41, valamint csodás gyógyítása-

ik hasonlósága).

A párhuzamos szerkesztésre találunk példát abban is, hogy Lk 1 párhuzamosan szól a Keresz-telő és Jézus hírüladásáról majd születéséről, a 2. fej. már csak Jézusról szól. Hasonlóan, a 3. feje-

zetben mindketten szerepelnek, míg 3,20-ban János eltűnik a színről. Ugyanez figyelhető meg a Csel szerkesztésében: az apostoli zsinaton, a 15. fejezetben még együtt van a két apostol, utána

azonban egyetlen szó sem esik többé Péterről. A párhuzammal természetesen nem mindig azonos-

ság, hanem inkább a szembehelyezés a szerző célja, amint ezt János és Jézus párhuzama bizonyítja.

A Lk 1–2 szerzője nem kronológiai rendet követ, hanem logikait; nem mesél, hanem arányo-

san elhelyezett kisebb és nagyobb képekből oly módon rendez be egy képtárat, hogy a látogató (olvasó) egyetlen pillantással meg tudja azokat ragadni, és azonnal észre tudja venni hasonlósága-

ikat és különbözőségeiket, elsősorban a Messiásnak és édesanyjának a Keresztelővel és annak szü-

leivel szembeni magasabbrendűségét.

A képtár első falát a (Zakariásnak ill. Máriának szóló) ‘híradások diptichonja’ borítja, amelyet a

‘látogatás’ képe zár le. A szemközti falon ‘a születések diptichonja’ jelenik meg, ahol a nagy ‘képe-ket’ közbeiktatott ‘tudósítások’ tarkítják. A Keresztelő születését csak futólag érinti (‘tudósítás’),

1 1,19.70.76.

2 1,11.26; 2,9.

3 Péter kiszabadul a börtönből (5,19; 12,7), Fülöp útra indulása (8,26), Kornéliusz látomása (10,3), Pál hajótörése-

kor (27,23).

B E V E Z E T É S 3

miközben tágas színtéren mutatja be a körülmetélést. Jézus esetében fordított a helyzet: nagy ‘jele-net’ mutatja be a születést (2,1-20), miközben csak rövid utalás történik a körülmetélésre. A párhu-

zamos beállítás nyilvánvalóvá teszi Jézus és János különböző szerepét (Jézus magasabbrendűség-

ét), s ugyanakkor missziójuk egységét. Amikor az evangélista ír, a Keresztelőnek még feltehetően számos követője akad, akik talán gondot jelentettek a születőben levő Egyház számára.4 A párhu-

zamos fölépítés könnyebben eloszlathatja a félreértéseket és tévedéseket.

Lukács nem csak a képeket helyezte el művészien, hanem ósz-i hagyományból merített anyaggal is megtöltötte azokat. Az Ószövetségben vannak csodás születésekre vonatkozó híradás-

ok,5 rendkívüli meghívás-elbeszélések, messiási próféciák, stb. A szerző ezeket másolja vagy újra-férceli személyiségeinek ábrázolására ill. missziójuk föltüntetése végett.

A gyermekévek evangéliumának üzenete a gazdagon fellelhető biblikus utalásokban fedezhe-tő fel. Azok a szálak, amelyek Ábrahámot és Sárát,6 Elkanát és Annát, Mánoahot és feleségét7 Za-

kariáshoz és Erzsébethez fűzik, szorosabbá teszik Izsáknak, az ígéret gyermekének, Sámuelnek, az

utolsó bírának és a monarchia kihirdetőjének, Sámsonnak, a csodába illő nazireusnak, valamint az Előfutárnak kapcsolatát. Mindamellett, hogy Sámuel és János isteni meghívása történelmi tény, a

meddőség hangsúlyozása az irodalmi műfajnak is lehet eleme.

A meddőség megbélyegzés és szégyen Izraelben. Másrészt Zakariás és Erzsébet feddhetetlenül éltek. Tehát a hagyományos teológia csődöt mond, miként Jób könyvében.

A gyermekség -evangél ium lehetséges forrásai, és azok kiterjedése

Lukács három típusú forrásból merített:

1. A kantikumok vagy himnuszok forrása: Magnificat és Benedictus, Gloria in Excelsis (2,13-14) és Nunc Dimittis (2,29-32). Szövegkörnyezetükhöz képest sokkal költőibbek és semitizálók.

Szövegkörnyezetükből könnyen kiemelhetők (pl. 1,45 és 1,56 vagy 2,12 és 2,15 követné egy-mást). E zsidó himnuszok eredetét a makkabeusi háborúk idejére lehetne visszavezetni.

2. A második fejezet néhány szakasza: 2,1-20.22-39.41-51 teljesen elkülöníthetők az első fejezettől. Saját bevezetővel rendelkeznek, amely nem utal az előző fejezetekben leírtakra, pl. szűzi fogan-

tatásra,8 szülők hovatartozására.

3. Az első fejezet Jánosról ill. Jézusról szóló hagyományai: Máriás forrás (angyali üdvözlet egye-düli átélője), Keresztelő János forrása (az ő követőitől, akik nem lettek keresztények) föltétele-

zik, hogy a Magnificatot is eredetileg Erzsébet száján hangzott el, az angyali üdvözlet is Erzsé-betnek szólt –Zakariással párhuzamosan, sőt Jézus templomi bemutatása is a Keresztelőről szól

bemutatva őt, mint názirt. Föltételezik, hogy 1,80 után következett az a leírás, amely János

pusztában való növekedését, valamint az esszénusok csoportjába kerülését fogalmazta meg.

A két himnusz zsidó-keresztények betoldása, ám a másik kettőt Lukács is írhatta, ezzel is az

elbeszélés drámaiságát fokozva (szenvedéstörténet előlegezése).

A második fejezet által fölhasznált források hihetőbbek, a 12 éves Jézus megtalálása a temp-

lomban ténylegesen különálló forrás.

Nyelvezetéről megállapíthatjuk, hogy bár görögül íródott és maradt ránk, de a nyelvezetében

a LXX -hoz hasonlít. Aramaizáló kifejezéseivel talán szándékosan utánozza annak stílusát, hiszen a két fejezetnyi egység célja, hogy hidat képezzen az Ószövetség és Jézus között.

4 Vö. János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. (Csel 1,5)

5 pl. Sámuel születése.

6 Ter 18,11: előrehaladott korúak és Sárának már nem voltak „asszonyi dolgai”. Jákob első felesége, Ráchel szin-

tén meddő (30,22). 7 Bír 13,2-5.

8 2,4 ismét megemlíti, József Dávid házából származik (vö. 1,27). A 2,8-12-ben az angyalok ismét hírül adják Jé-

zus születését.


EE LL ŐŐ SS ZZ ÓÓ ÉÉ SS AA JJ ÁÁ NN LL ÁÁ SS (( 11 ,, 11 -- 44 ))

Egyértelműnek látszik, hogy e rövid ‘előszó’ a teljes lukácsi műnek, az evangéliumnak és az ApCsel-nek egyaránt bevezetője. Az utóbbi írásban ugyanis a szerző nem említi a forrásokat és a

munkamódszert, mert erről az első könyvben már szólt. Előszó (Lk 1,1-4)

+1 Mivel S O K A N megkísérelték

. rendezni elbeszélést

- a köztünk beteljesedett eseményekről,

--------------------------------------------------------------

= 2 amint áthagyományozták nekünk

a kezdettől szemtanúi és szolgái levők az igének

+ 3 jónak látszott N E K E M I S

. utánajárva elejétől sorjában

- gondosan neked leírni

----------------legkiválóbb Teofil ----------------------- 4 hogy megismerd,

amikről taníttattál, az igéknek rendíthetetlenségét

A fenti – a görög szövegben egyetlen klasszikus körmondat – a következő dolgokról tanúskodik:

– Lukács tud több, sajátját megelőző evangéliumról. Tudatában van annak, hogy számos ( ) ev. van forgalomban: nem egy, valószínűleg nem kettő, hanem esetleg jó néhány. Ezek számá-

nak növekedését Lk ‘vegyes érzelmekkel’ szemléli. Azokról, akik Jézusról írásban beszámoltak

nem mond többet, mint hogy ‘próbálták rendszerbe fogva előadni’ mondanivalójukat. Szétfor-gácsolt és hézagos gyűjteményekről van tehát szó. Ha próbálkozásukat véleménye szerint iga-

zán siker koronázta volna, akkor most neki nem lett volna oka írni. A ‘sok’-ba beleérthető Mk,

a Q, néhány tudósítás Pál utazásairól, a palesztinai egyház vagy a kisázsiai közösségek életéről, különösen, ha az ‘előszó’ az ApCsel-re is vonatkozik.

– Az ókorban szokásban volt nagyobb beszédeket ilyesféle kifejezéssel indítani: nagy békességet biztosítasz számunkra (Csel 24,2), sok éve vagy már bírája ennek a népnek (Csel 24,10). A Zsidókhoz

írt levél Lk-hoz hasonlóan szintén csiszolt görög nyelven íródott. Bevezetésében is hasonló

gondolati párhuzamot találunk:

– Magát és kortársait még ahhoz a nemzedékhez sorolja, akik a szemtanúktól tudomást szereztek

az eseményekről, s így azoknak legalábbis fiatalabb kortársai voltak. Különben nem mondhat-ná, hogy ezek az események ‘köztünk’ ( ) mentek végbe.

– ‘Eseményekről’ ( ) beszél, de ezzel a kifejezéssel nemcsak történeteket, hanem taní-tást is felölel. Ez szerepel a 4. versben mint , ill. az ApCsel előszavában a párhuzamosan

használt két kifejezés: mindazt amit Jézus tett és tanított.

– Az események, amelyeket elbeszél, közöttünk beteljesedtek, vagyis olyan megvalósulás, mint a Kivonulás, a Húsvét vagy a megtérés, amelynek soha nincs vége. Kr élete és üzenete ( )

mindig időszerű.

A S Z E R Z Ő E L Ő S Z A V A É S A J Á N L Á S A 5

– Az eseményekről való tudósítását Lukács két csoporttól származtatja: szemtanúktól és hithir-detőktől (szó szerint ‘az ige szolgáitól’: ).

Megvallja, hogy ő maga nem volt szemtanú, szemben Jánossal, aki levelében így nyilatkozik:

– János tanúsága szerint az élet Igéjét hallani, látni, szemlélni és érinteni lehet. Így a alatt nem csak Jézus tanítását érthetjük, hanem egész személyiségét. Hatalmát úgy is kifejezik, hogy

szavának van hatalma (Lk 4,32.36).

– Lukács tehát utánajárt a szemtanúknak és hithirdetőknek, akik ‘ránk hagyták’, ‘átadták’ az ős-

egyház hiteles hagyományát. A ige ennek szakkifejezése. A hagyomány letétemé-nyeseivel lépett kapcsolatba az evangélista.

– Meg tudunk-e nevezni olyan szemtanúkat, akikre Lk utal? A 2,19 szerint Mária megőrizte mind-ezeket a dolgokat (szavakat) és szívében elgondolkozott rajtuk. A gyermekség-evangélium befejező

megjegyzésében ugyanezt ismétli meg az evangélista: anyja mindezeket a dolgokat (szavakat) meg-

őrizte szívében (2,52). Mária, mint édesanya nyilván megpróbálta fölfogni, mi történik fiával. De nemde azért hangsúlyozza Lk, mert ezeknek az eseményeknek nem lehetett tanúja a Tizenket-

tő – akiket később kétszer is név szerint fölsorol apostollistájában. A nyolcadik fejezet elején Lk

általánosságban összefoglalja Jézus vándorútjait és működését falukon és városokon át. Társasága (a szemtanúk csoportja) nemcsak a Tizenkettőből áll, rajtuk kívül Lk név szerint is megnevez

három asszonyt: a magdalai Máriát, akiből Jézus ‘hét ördögöt’ űzött ki, Johannát, Chuzának,

Heródes Antipász jószágkormányzójának feleségét, és Zsuzsannát (8,2-3). Mária Magdolna szerepel más evangéliumokban is, de a másik két asszony említése csak akkor logikus, ha az

olvasók legalább egy része tudja kikről van szó.

– Írásában ‘sorjában’ ( ) és ‘pontosan’ ( ) akar beszámolni az eseményekről. Bár egyesek korábban már rendszerbe foglalták a Jézus-eseményeket és -tanításokat, de ő megfelelő

rendben fogja most közölni. A ‘kezdettől fogva’ ( ) kifejezés jelzi, hogy az események legelejéig visszament. Az evangélium összeállításában Lk nem kronológiai, hanem logikai ren-

det követ. Gondolatmenete így következetesebb bármelyik más evangélistáénál.

– A szóban forgó Teofilról sajnos semmi közelebbit nem tudunk, csupán a megszólításból9 sejt-hetjük, hogy fontos (és gazdag) közéleti személyiség lehetett; alighanem a könyv mecénása, aki

a lemásoltatás – mai szóval a kiadás – költségeit vállalta, vagyis a könyv előállításáról és ter-jesztéséről anyagilag gondoskodott, sőt valószínűleg megbízást is adott megírásához. A hellén

kultúrkörben egy sereg korabeli mű előszava tartalmaz ilyen ajánlást. Az ajánlás tehát arra

szolgált, hogy az író és a mű hathatós pártfogóra találjon, és ezáltal az írás elfogadása, terjedése könnyebben megvalósulhasson. Lukács sem egyetlen embernek írta tehát művét, hanem mint

evangélista társai, a keresztény hívek és igehirdetők számára eligazításnak és segédeszköznek

szánta. Teofil már részt vett katekézisen, minden bizonnyal meg is keresztelkedett. Lukács erre épít, vagy inkább úgy mondhatnánk, hogy ennek akar szilárd alapokat ( ) adni művé-

vel. Amint a klasszikus görög körmondatok utolsó szava mindig hangsúlyos, úgy itt is kiemel-

kedik Lukács szerzői célja: biztosítani olvasóját a hit szilárdságáról. Az elsajátított hitigazság-ok elmélyített ismeretét akarja nyújtani.

9 = ‘hatalmas’, ‘kegyelmes’


JJ ÁÁ NN OO SS SS ZZ ÜÜ LL EE TT ÉÉ SS ÉÉ NN EE KK HH ÍÍ RR ÜÜ LL AA DD ÁÁ SS AA (( 11 ,, 55 -- 22 55 ))

János születésének hírüladása a gyermekség-evangélium összefüggésében a következő jelene-tet, vagyis Jézus születésének hírüladását készíti elő. Az, hogy János csodálatos módon, Isten kü-

lönleges közreműködése által jön a világra, fölkészíti az olvasót arra a nagyobb csodára, amely

Jézus fogantatásával és születésével kapcsolatos.

Az elbeszélés eredetileg valószínűleg független volt a jelenlegi szövegösszefüggéstől, hiszen

önmagában is kerek egészet alkot. János nagyságát hirdeti meg, amely abban mutatkozik meg, hogy már anyja méhében részesült a Szentlélekben (15. v), és olyan küldetést töltött be, amelyet a

korabeli zsidó hagyomány a végidőre várt (17. v). A tipikusan keresztény elemek hiánya miatt arra

gondolhatunk, hogy az elbeszélés a Keresztelő tanítványi köréből maradt ránk – János születésé-ről és körülmetéléséről szóló jelenettel együtt (1,57-66). Később a leírást zsidó-keresztény körök is

átvették, mert Jézus előfutáraként János kiemelkedő személyiség.

Keresztelő János születésének hírüladása (Lk 1,5-25)

Kiindulási helyzet: «nem volt gyermekük» 5-7

Zakariás pap illatáldozatot mutat be az Úrnak

A NÉP IMÁDKOZIK 8-12

Az Úr angyala megjelenik Zakariásnak

Az angyal bejelentése 13-14

a Jánosról szóló kettős prófécia 15-17

Zakariás hitetlenkedése 18

Zakariás büntetésének bejelentése

A NÉP VÁRAKOZIK 19-24

A pap képtelen beszélni

Záró helyzet: «Erzsébet fogant» 23-25

Az elbeszélés első mondata tudatja, hogy a most következő esemény Heródes király uralkodá-sa idején történt. Nagy Heródes Kr.e. 37–4 között uralkodott. Szövegünk Júdea királyaként mutatja

be. A ‘Júdea’ megnevezés azonban ezen a helyen egész Zsidó-országot jelenti.10

Az időmeghatározással együtt szerepel Zakariás neve, akiről megtudjuk, hogy pap, és hogy Abia osztályába tartozik. A Krónikák könyve szerint Dávid óta 24 papi osztály létezett.11 Ezek

hetenként váltották egymást a templomi szolgálatban. Zakariással kapcsolatban a szöveg utal a feleségére is, akit Erzsébetnek hívtak; ő is papi családból származott. Mindenképpen tiszteletre-

méltó dolognak számított, ha egy papi származású leányt vett feleségül, bár a törvény kifejezetten

nem írta ezt elő.

10

...és hirdette az igét Júdea zsinagógáiban (4,44).

A Tizenkettő meghívása után Jézus lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága

és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidonból (6,17). 11

Az 1Krón 23,6; és 24,7-18 tanúsága szerint Abia osztálya a 24 közül a nyolcadik volt.

J Á N O S S Z Ü L E T É S É N E K H Í R Ü L A D Á S A ( 1 , 5 - 2 5 ) 7

János születésének hírüladása (Lk 1,5-25)

5Történt Heródesnek, a Júda királyának napjaiban egy pap, név szerint Zakariás, Abia osztályából,

és felesége neki Áronnak a leányai közül, és az ő neve Erzsébet. 6Voltak pedig igazak mindketten

az Isten előtt, járók az Úr minden parancsában és rendelkezésében feddhetetlenül. 7De nem

volt nekik gyermek, mivel VOLT AZ ERZSÉBET MEDDŐ, és mindketten a napjaikban előrehaladottak

voltak.

8Történt pedig amikor ő papi szolgálatot teljesített az ő osztályának rendjében az Isten

előtt, 9a papi szolgálat szokása szerint kisorsoltatott illatáldozatot bemutatni bemenve az

Úrnak templomába.

10És a nép egész sokasága

volt imádkozó kint az illatáldozatnak az órájában.

11Megláttatott pedig neki Úr angyala állva az illatáldozat oltárának jobbjáról. 12És meg-

zavarodott Zakariás meglátva, és félelem esett rá.

13Mondta pedig neki az angyal: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te kö-

nyörgésed, és A TE FELESÉGED, ERZSÉBET SZÜLNI FOG FIAT NEKED, és hívni fogod

az ő nevét Jánosnak.14És lesz öröm neked és ujjongás, és sokan az ő születésén

örülni fognak

15Lesz ugyanis nagy [az] Úr színe előtt, és bort és részegítő italt

egyáltalán ne igyék, és Szentlélekkel fog betelni még anyjának méhéből, 16és

sokakat Izraelnek a fiai közül oda fog fordítani [az] Úrra, az ő Istenükre

17És maga az ő színe előtt fog járni Illés szellemével és erejével,

odafordítani apák szívét gyermekekre, és engedetleneket igazak okosságában,

készíteni [az] Úrnak fölkészített népet

18És mondta Zakariás az angyalnak: ‘Miből fogom megismerni ezt? Én ugyanis

vagyok öreg, és AZ ÉN FELESÉGEM ELŐREHALADOTT AZ Ő NAPJAIBAN

19És felelve az angyal mondta neki: ‘Én vagyok Gábriel, az álló az Isten színe

előtt, és elküldettem szólni hozzád és örömhírként hirdetni neked ezeket; 20és íme,

leszel hallgató és nem képes megszólalni, amely napig meglesz ezek, amiért nem hittél

az én szavaimnak, melyek be fognak teljesedni a maguk idejére’

21És volt a nép váró Zakariást,

és csodálkoztak azon, hogy időzött a templomban ő.

22Kimenve pedig nem tudott megszólalni nekik, és fölismerték, hogy látomást látott a

templomban; és ő volt integető nekik, és maradt néma

23És történt, amint leteltek az ő szolgálatának napjai, elment az ő házába. 24De ezen a napok után

FOGANT ERZSÉBET, AZ Ő FELESÉGE, és rejtegette magát öt hónapig, mondván, 25hogy: ‘Így tett nekem

[az] Úr [a] napokban, melyekben rátekintett elvenni szégyenemet emberek között.’


A házaspárt ‘igaz’-nak nevezi az evangélista, ami abban nyilvánult meg, hogy az Úr parancsai és előírásai szerint éltek. Teljesítették mindazt, ami a zsidó vallási ideál lényege. Feddhetetlensé-

gükkel éles ellentétben áll az a tény, hogy Erzsébet meddősége következtében gyermektelenek

voltak. A klasszikus teológiai fölfogás szerint ui. a törvény megtartásának természetes következ-ménye Isten áldása.12 A gyermektelenség ezzel szemben szégyenletes dolognak és büntetésnek

számított. Mivel mindketten idős korúak, helyzetük emberileg reménytelennek látszik. A 13. vers-

ből viszont arra következtethetünk, hogy Zakariás minden reménytelenség ellenére buzgón imád-kozott Istenhez gyermekért.

A 24 papi osztály mindegyikének évente két alkalommal kellett papi szolgálatot teljesíteni a Templomban. Egy-egy osztályon belül sorshúzással döntötték el, melyik pap milyen feladatot lás-

son el. Különösen is jelentős esemény volt, ha valaki azt a feladatot kapta, hogy tömjénáldozatot

mutasson be. Ezt a szolgálatot egy pap életében általában csak egyszer láthatta el; a későbbi sorso-lásoknál vissza kellett lépnie, amíg osztályának valamennyi tagja sorra nem került. A tömjénáldo-

zat bemutatásánál a szolgálattevő pap tömjénnel teli edénnyel a kezében a szentély belső részébe

lépett, majd a tömjént az oltáron található izzó parazsakra öntötte. Ezt követően rövid időre arcra borult, majd távozott a szentélyből. Tömjénáldozatot naponta kétszer mutattak be: a nap első órá-

jában (kora hajnalban) és a nap kilencedik órájában.13

Miközben Zakariás a szentélyben tartózkodik, és szolgálatát teljesíti, az Úr angyala jelenik meg neki az illatáldozat oltárának jobb oldalán (11. v) A jobb oldal a közfelfogásban ‘szerencsés’ oldalnak

számított. A jelen esetben azt jelzi, hogy az angyal üzenete kedvező. Az ‘Úr angyala’ kifejezés gyakori a ÓSz-ben Isten egy-egy kinyilatkoztatásával kapcsolatban. Sokszor a bibliai szerzők nem

különböztetnek világosan maga az Úr (Jahve) és az Úr angyala között. Ugyanazon szövegössze-

függésen belül hol az Úrról, hol az Úr angyaláról beszélnek, bár ugyanarról a személyről van szó.14 A szent szerzők számára tehát nem annyira a megjelenő személy pontos azonosítása a fontos, ha-

nem az a tény, hogy Isten odafordul népéhez, üzen számára, és üdvösségét munkálja. Lukács

gyermekség-evangéliumában az Úr angyala különbözik Istentől, de az is világos, hogy közvetlen kapcsolatban áll vele: az Úr előtt áll (1,19). Az angyal tehát Isten üzenetét hozza; nem a személyén

van a hangsúly, hanem az általa hozott üzeneten, amellyel föltárja Isten üdvösségtervét, ill. ké-

sőbb az események értelmét megmagyarázza (2,8-14).

A jelenés láttán Zakariást félelem fogja el – természetes reakció, hiszen közvetlenül találkozik a

természetfeletti világgal.15 Az angyal először is a félelmet kívánja eloszlatni, majd jövetelének lé-nyegére tér rá: Közli, hogy Isten meghallgatta Zakariás imáját és különleges kegyet fog vele szem-

ben gyakorolni: felesége fiúgyermeket hoz világra. A születés hírüladása hasonlít ahhoz az ígéret-

hez, amit Ábrahám kap.16 Az esemény rendkívüliségét az is alátámasztja, hogy az angyal a gyer-mek nevét is meghatározza, kifejezésre juttatva, hogy Zakariás fiát Isten lefoglalta magának. Az

öröm nem csak a születés ténye, hanem a küldetés, amelyet a gyermek Istentől kap, s amelyet a

születéssel kapcsolatos rendkívüli események már előre jeleznek. 17

A Jánosról szóló prófécia központi helyet kap (15-17. v). Általános jellemzés: nagy lesz az Úr

előtt hangsúlyozza János nagyságát, de ha összevetjük Jézus méltatásával (1,32: fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni) relatív nagyságot fejez ki. A párhuzamos gondolatritmus:

12

Ez többek között a gyermekek nagy számában mutatkozik meg (Zsolt 127–128). 13

Szövegünk nem pontosítja, hogy a jelen esetben melyik időpontról van szó. A megjegyzés azonban, hogy na-

gyobb létszámú néptömeg van jelen a szentély előtti udvaron, a délutáni időpontra enged következtetni. 14

Például Hágár és Izmael eltávolítása; Ábrahám áldozata; Jákob áldása (vö. Ter 48,15-16); Égő csipkebokor jele-

nete; Gedeon meghívás (Bír 6,11-24) 15

Bír 6,22; Iz 6,5; Dán 8,17. 16

...feleséged, Sára fiúval ajándékoz meg téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. (Ter 17,19) 17

Az öröm és ujjongás visszatérő témája Lukács gyermekség-evangéliumának.

J Á N O S S Z Ü L E T É S É N E K H Í R Ü L A D Á S A ( 1 , 5 - 2 5 ) 9

az Úr színe előtt – Szentlélekkel fog betelni – oda fog fordítani az Úrra az Ő színe előtt – Illés szellemével – odafordítani az Úrnak

A bortól és a részegítő italtól való tartózkodás a nazireátus egyik jellemvonása (vö. Sámson és Sámuel). Ő is aszkéta, Lélektől vezérelt ember (próféta) és pap lesz. Amint Izrael utolsó bírái le-

zárnak egy korszakot és előkészítik a monarchiát, úgy van János esetében is, de Illés és Sámson is

Isten Lelkétől indíttatva működtek saját korukban. Illés pl. a Kármel hegyen vezette vissza népét a Szövetségnek megfelelő életmódra; Sámsonhoz (Bír 13,5.7), Jeremiáshoz (1,5) és ‘Jahve szolgájá-

hoz’ (Iz 49,1.5) hasonlóan őt is anyja méhétől (létezése első pillanatától) hívja az Úr.

Igehirdetésének központi témája a bűnbánat lesz: sokakat visszatérít ( ) a helyes útra. Az ige a héber šûb (bWv) kifejezés megfelelője, és térbeli mozgást jelöl. 16. vers, mint Izra-

el fiainak eredményes megtérítőjét mutatja be. Illés alakját és misszióját fogja megtestesíteni, aki személyesen nem tér vissza, de szelleme ( ) és csodatévő ereje ( ) megjelenik Jánosban.

A korabeli várakozások szerint Illés visszatérte jelzi a végső idő elérkeztét.18 A különböző nemze-

dékek közti ellentét megszüntetése mellett Jánosnak az is feladata, hogy az Isten iránt engedetlene-ket ( ) igaz életmódra, az igazak lelkületére ( ) vezesse. Az Úr rövidesen megláto-

gatja népét. Ezért egyeneslelkű, igaz és szent emberek közösségét készíti elő, aki készségesen befo-

gadja az Urat.

Zakariás ellenvetése a hírüladási séma része. A nehézségek valósak, ezért a jeladás iránti

igényt jogosnak kellene tartanunk.19 De az angyal20 szigorúvá válik és szemrehányást tesz. Azért küldetett, hogy örömhírt hozzon ( ), minthogy azonban a címzett habozott annak be-

fogadásában, a hírül adott igazságot büntető jel fogja szavatolni. Csak a második (Máriának szóló)

híradás távlatában magyarázható; funkcionális jellegű, Mária hitének kiemelésére.

Az Istennel való közvetlen vagy közvetett találkozásnak döbbenetet, következésképpen néma-

ságot kell kiváltania az emberben. A szerző számára azonban egyben irodalmi eszköz arra, hogy egészen a következő hírüladásig rejtekben tartsa az isteni tervet. Amikor Zakariás végre megjele-

nik, nem tudja elmondani az áldás szövegét (Szám 6,24-26). Templomi rendkívüli élményben volt

része Sámuelnek és Izajásnak is.

E napok után Erzsébet fiút fogant, miként a Silóból hazatérő Anna Sámuelt foganta, aki annak

idején szintén a csoda és ígéret gyermeke volt (1Sám 1,19-20). A lakóhelyről semmi konkrétumot nem közöl, később tudjuk meg, hogy a júdeai hegyvidéken volt.

Erzsébet 5 hónapos rejtőzködése nem indokolt, csak úgy, hogy az első híradást a másodikra való tekintettel alakítja: Zakariás ‘kételye’ – Mária ‘készsége’. Pap ‘csendje’ és Erzsébet rejtőzködé-

se a Magnificat örömkitörését készíti elő.

Kiragadta őt meddőségének szégyenéből és megajándékozta az életetadó asszonyok méltósá-gával és örömével. A csoda új mederbe terelte életét.

18

Mal 3,1.23-24. 19

Hasonló jelkéréssel többször találkozunk az Ószövetségben: Ábrahám (vö. Ter 15,7-21), Gedeon (vö. Bír 6,36-

40) és Hiszkija (vö. 2Kir 20,8-11). 20

Gábriel a hét főangyal egyike, aki megmagyarázza Dániel egyik látomását (vö. 8,15-26) és aki föltárja a jövő

eseményeit (9,20-27). Itt is a végidő eseményeit tárja föl...!


JJ ÉÉ ZZ UU SS SS ZZ ÜÜ LL EE TT ÉÉ SS ÉÉ NN EE KK HH ÍÍ RR ÜÜ LL AA DD ÁÁ SS AA (( 11 ,, 22 66 -- 55 66 ))

A 26. verstől kezdődően egyértelműen új sorozat kezdődik: Zakariás és Erzsébet eltűnnek a

színről. A hely, az idő és a szereplők megváltoznak A 2-es sorozatunk öt szakaszból áll: az angyali üdvözletet, Mária látogatását Erzsébetnél és a Magnificat-éneket egy bevezető és egy befejező

gondolat fogja közre.

bevezetés 26-27

Máriának szóló bejelentés 28-38

Látogatás 39-45

Mária éneke 46-55

befejezés 56

A hatodik hónapban kronológiai megjegyzés a Máriának szóló hírüladást összekapcsolja a Za-kariásnak szóló hírüladással. Ezek szerint János hat hónappal lesz idősebb, mint Jézus. Jézus ké-

sőbb jön, mégis megelőzi Jánost, akinek csak az a hivatása, hogy előfutára legyen a Messiásnak.

+ 26A hatodik hónapban pedig elküldetett az angyal, GÁBRIEL, az Istentől – a Galilea városába, amelynek neve NÁZÁRET, –27(egy)szűzhöz, eljegyzetthez (egy) férfinak, akinek neve JÓZSEF Dávid házából, + és a szűznek a neve MÁRIA.

Az angyali üdvözlet bevezetése különösen kidolgozott konstrukciót követ: a tulajdonnevek

szimmetrikus elhelyezkedése, (a főszereplők az elején és végén, Názáret és József mindkettő neve-zett), a 26b és 27b versek olyan ragokat tartalmaznak, amelyek az eredetre utalnak (Istentől, Dávid

házából). Ezek úgy tűnnek, mintha Jézus kettős természetét akarnák kifejezni. Ezt erősíti meg vál-

takozva – ezúttal fordított sorrendben – neki adja Dávid trónját (32b) és a Legfölségesebb ereje fogja beárnyékolni Máriát.

A hír követe újból Gábriel, aki a ‘jelenlét angyalai’ közé tartozik az Úr színe előtt állok (1,19: ). Mozgás támad a mennyből a föld felé: az angyal nemcsak megjelenik, hanem

‘jön’. Küldetésében különleges, hogy egyrészt a lenézett Galileába, másrészt egy fiatal leányhoz

küldetik.

Galilea lakossága a fogság idején pogányokkal keveredett, ezért a későbbi zsidóság megvetet-

te Galilea népét: Vallási dolgokban tudatlannak, erkölcsileg romlottnak tartották őket. Innét ered a mondás ‘pogányok Galileája’ (körzete), ahogyan azt Iz 9,1 nyomán Máté idézi (4,16). Lukács törté-

nelemszemléletében azt a területet jelenti, ahonnan Jézus Jeruzsálembe indul. Ami Názáretet illeti,

ott sem bíztató a helyzet. A várost sehol sem említi az Ószövetség, történelmi nevezetessége nin-csen. Natanael nem röstelli megkérdezni: Jöhet valami jó Názáretből? (Jn 1,46). Isten éppen ezt a je-

lentéktelen helyet választotta, hogy Fiát a világba küldje. Jézus itt éli rejtett életét, innét kezdi meg

J É Z U S S Z Ü L E T É S É N E K H Í R Ü L A D Á S A ( 1 , 2 6 - 5 6 ) 1 1

nyilvános működését, s majd ez áll a kereszt föliratán: ‘Názáreti Jézus’, majd e názáreti Jézus ne-vében gyógyítja meg Péter a sánta koldust (Csel 3,6; 4,10).

A párbeszéd partnere egy fiatal názáreti leány, szűz ( ), ugyanakkor jegyes ( ). A Mária név nem ritka a Bibliában.21 A korabeli szokásoknak megfelelően gyerek-

korában eljegyezték Józsefnek, de csak 16 éves korában költözhettek egybe. A szó haja-

don leányt, szüzet jelent.

Emberét ( ) Józsefnek hívják. Ő a későbbi hagyományban egyszerű ácsként (nemde az ács

fia?!) jelenik meg, de a Máté-féle gyermekség-evangélium is kiemeli Dávidi leszármazását, vagyis hordozója a Dávid házának adott messiási ígéreteknek.

Zakariáshoz hasonlóan Józsefnek is megvan a ‘nemzetsége’, Erzsébetről is tudjuk, hogy Lévi törzséből való, ezzel szemben Mária egyszerűen ‘názáreti leány’. Ez előbbi hírüladásnál a meddő-

ség (+ öregség), most a szüzesség az alapja annak, hogy Isten akaratán múlik a bekövetkezendő

esemény, ‘embernek ugyanis lehetetlen’. A zsidó szemlélet szerint az életet nem adó nő értéke a semmivel egyenlő, a szűz is még csak lehetőségét hordozza az életnek. Ennek ellenére az Úr an-

gyala megy meglátogatni s az isteni üzenetet átadni (ellentétben Zakariással, aki maga lép be a

szentélybe). Az üdvösségtörténetben szokatlan és forradalmi esemény, hogy az angyal egy nővel lép közvetlen kapcsolatba.22 A női mivolt és Názáret egyszerűsége egyaránt azt húzza alá, hogy

Isten a maga kiválasztó jóságával a végső időkben annak és ott ad kinyilatkoztatást, akinek és ahol

akar – függetlenül az ószövetségi szertartási rend korlátozásaitól. Pál apostol megfogalmazásában: amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született (Gal 4,4:

) nem Mária szüzességének tagadását jelenti, hanem a női nemnek az üdvrendben való

megbecsülését hangsúlyozza.

Az ún. ‘angyali üdvözlet ’ jelenetének irodalmi szerkezete

A Az üzenethozó küldetése 26

B A címzett 27

C Az üdvözlés 28

D Első reagálás 29

E Az üzenet első része

a ‘kegyelmet találtál’ 30

b ‘íme foganni fogsz’ 31

c a születendő gyermek első leírása 32-33

D* Második reagálás 34

E* Az üzenet második része

a* ‘a Szentlélek fog jönni rád’ 35a

c* a születendő gyermek második leírása 35b

b* ‘íme ő is fogant’ 36

F * semmi sem lehetetlen’ 37

B* Mária válasza 38a

A* Az angyal távozása 38b

A két szereplő közti párbeszéd 3 fordulóban hangzik el, vagyis az angyal három megszólalá-

sára Mária három felelete ill. reagálása, tehát a beszélgetés mintegy koncentrikus körökben halad előre.

21

Áron testvére Mirjam (vö. Kiv 15,20); Mária Jakab anyja; a Magdalai Mária; a betániai Mária, aki Lázár és Már-

ta testvére. 22

Gondoljunk csak Sára foganásáról, amit Ábrahámnak jelent be Isten angyala (Ter 18,10).


Hangsúlyos az első szó ill. az egész megszólítás, mert a többi ennek kifejtése lesz. A szó-nak ( imprt impf sg 2) a hétköznapi életben is van jelentése: ‘legyél üdvözölve’ (vö. Csel

15,23). De a fogság utáni próféták ajkán23 speciális jelentést kap: a végső idők eszményi közösségé-

hez (Sion leánya) szól a próféta. Felhívást intéz kortársaihoz, hogy készüljenek föl a királyi messiás fogadására. Az angyal szavában tehát az is benne van, hogy Mária képviseli a ‘végső idők eszmé-

nyi közösségét’ Isten előtt.

Új nevet kap Mária: (P part perf f sg voc), ami azt jelzi, hogy Isten tervében, az üdvrendben sajátos küldetést fog betölteni (‘nomen est omen’).24 Sajátos megbízatását később az

angyal bővebben kifejti, mondván: Kegyelmet találtál Istennél...stb.

Az Úr veled van: oltalmat és segítséget ígér. Nem egyszerű jókívánságot fejez ki, hanem bejelen-

tést, megvalósult tényt rögzít. Az angyali üdvözlet (Lk 1,28-38)

28És BEMENVE HOZZÁ, mondta:

. ‘Örvendj, kegyelemben részesített, az Úr veled!’

.29Ő pedig a szó miatt megzavarodott és fontolgatta, miféle lehet ez a köszöntés

-------------------30És mondta az angyal neki: ------------------------------------------

Ne félj, Mária, találtál ugyanis kegyelmet az Istennél!

. 31És íme foganni fogsz méhedben,

. és szülni fogsz fiat,

. és hívni fogod az ő nevét Jézusnak.

+ 32Ez lesz nagy, és Legfelségesebb Fiának fog neveztetni,

. és adni fogja neki (az) Úr, az Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,

.33és uralkodni fog Jákobnak házán az örök időkre,

. és az ő uralmának nem lesz vége.

34Mondta pedig Mária az angyalnak:

Hogyan lesz ez, mivel férfit nem ismerek?

35És felelve az angyal mondta neki:

.’Szentlélek fog jönni rád,

. és Legfelségesebb ereje fog beárnyékolni téged;

+ Ezért a születő is szentnek fog neveztetni, Isten Fiának.

.36És íme, Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat öregségében

. és ez (a) hatodik hónap van neki, a meddőnek nevezettnek;

37mert nem lesz erőtlen az Isten részéről minden szó.’

------------------38Mondta pedig Mária:--------------------------------------------------

. Íme (az) Úrnak szolgálója:

. (bárcsak) lenne nekem a te szavad szerint!

És ELMENT TŐLE az angyal.

23

Vö. Szof 3,14 , Joel 2,21; Zak 9,9. 24

Miként Ábrám Ábrahámmá, a sokaság atyjává válik; Sára és többé már nem Sárai; Ezentúl ne Jákobnak hívja-

nak, hanem Izraelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél; a Bír 6,12 szereplője a Gedeon ‘hős vitéz’ ne-

vet kapja. János név jelentése: ‘Jahve megkegyelmezett’.

J É Z U S S Z Ü L E T É S É N E K H Í R Ü L A D Á S A ( 1 ,26-56) 13

A ‘zavar’ a hírüladási séma alkotóeleme; az üzenet isteni eredetét, valamilyen felsőbbrendű hatalom jelenlétét kívánja kiemelni. Mária esetében azonban a szerző pontosan megmondja, hogy

a zavart a hallott szavak ( ) váltották ki. A rejtelmes szavakat Mária megkísérli értel-

mezni: fontolgatja magában ( ), de hasztalan. A folytatásban (30-33. versek) az angyal bővebben kifejti a köszöntés jelentését.

A Jehośûa vagy fogság utáni változatában Je

śûa név gyakori, jelentése: Isten megszabadít. Ez-után a születendő gyermek nagyságát mutatja be az angyal. Mária gyermeke ‘nagy’ lesz. Ez a jelző

egyedül Istenre vonatkozóan jelenik meg az ÓSz-ben. Keresztelő Jánosról azt mondta, hogy nagy

lesz az Úr előtt, Jézus viszont minden kötöttség és vonatkozás nélkül ‘nagy’. Hasonlóan, a Kereszte-lőt úgy ismerjük meg, mint a Magasságbeli prófétája (1,76), itt pedig azt halljuk, hogy Jézus a Magas-

ságbeli Fia vagy az Isten fia,25 így hívattatik ( ) a születendő gyermek. Tehát a prófétai ha-

gyományból (pl. 2Sám 7,14; Zsolt 2,7) ismert címek alkalmasak lesznek rá. Nem úgy ‘Dávid fia’, hogy királyi vér csörgedezik ereiben, hanem mert életével megvalósítja a béke és igazságosság

programját.

A hírüladás-séma logikájában Mária ellenvetése azt a célt szolgálja, hogy továbbvigye a párbe-szédet. Az ‘ismerni’ ige bibliai eufemizmus a házastársi kapcsolatok jelölésére. Tekintve, hogy a

„férfi” ( ) határozott névelő nélkül szerepel a szövegben, arra következtethetünk, hogy az evangélista kizártnak tart bármiféle szexuális kapcsolatot.

Az angyal válaszának formája a héber irodalomban szokásos gondolatpárhuzam. A gondolat-ritmusra épülő versformánál a második tag az első tagban szereplő gondolatot ismétli más sza-

vakkal. Tehát ez azt sugallja, hogy a ‘Szentlélek’ és a ‘Legfelségesebb ereje’ egyazon valóságot jelöl.

A rûah az élet leheletét jelöli, az Isten Lelke az élet forrása. Isten a Lelke által van jelen népében és kivált vezetőiben, pl. bírákban, prófétákban, papokban és királyokban. Amellett, hogy a rûah nő-

nemű, a rászállni ( > M fut) és a ‘beárnyékozni’ vagy ‘felhővel beborítani’26

( ) igéknek a bibliai szóhasználatban nincs semmiféle vonatkozásuk a nemzésre, mint a ‘megismerni’ igének. Nem hozható tehát kapcsolatba a mítoszok világával, ahol az istenek szexuá-

lis kapcsolatba lépnek emberekkel. Szövegünk nem tartalmaz semmiféle nemiségre való utalást.

Így ‘Isten Fiának’ lenni nem genetikai okságot jelent! A ‘fia’ kifejezés szorosan transzcendens érte-lemben értendő! Aki fentebb a ‘Magasságbeli fiának’ neveztetett, most ‘Isten fiának’ hívják, de

mindig ‘Mária fiára’ (vagy Dávid fiára) vonatkozik. Az angyali híradás központjában tehát a Mes-

siás személye áll, még ha különféle neveken szerepel is. A Lélek teszi, hogy miként az Isten és az ő Lelke szent, ezért ( ) a szülendő gyermeket is szentnek nevezik. Nem erkölcsi értelemben vett

szentségről van szó, hanem lényege szerint Istenhez tartozó.

A szerkezetet tekintve a 30b és 37. versek ugyanazt a szószerkezetet tartalmazzák: Istennél ( ill. ), és mindkét mondat állítmánya negatív.

A 31-33 és 35b-36 koncentrikus szerkesztésű egységek, párhuzamos és szinonim jelentésű köz-ponti gondolattal. Míg az elsőt háromtagú részek, addig a másodikat kéttagú részek fogják közre.

A 31.vers a fogantatás, születés és névadás egymást követő lépéseit sorolja föl, addig a 32b-33. ver-sek ugyanazt ragozzák (trón, uralkodás, uralom) a múltbeli fejlődéstől a határtalan jövőig. A 35bc

szinonim tagok, a 36. versben szintén fölfedezhető egyfajta párhuzam: ‘meddő’ – ‘öreg’, mindkettő

arra a lehetetlenségre utal, hogy Erzsébet foganjon és szüljön. A 31a és 36a inklúziót alkot, ameny-nyiben a ‘foganás’ és a ‘fiú’ szavak alkotják a kulcsot. Ezt még a kezdőszó alkalmazása is

25

Az ‘Isten fia’ elnevezés az Ószövetségben kiválasztottságot jelent. Izrael az én elsőszülött fiam (Kiv 4,22). A

népet a király képviseli, ezért ő is Isten fia: Az Úr végzését hirdetem; ő így szólt hozzám: A Fiam vagy, ma adtam neked

életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokul a föld határait. (Zsolt 2,6-8). 26

Kifejezett utalás a Kiv 40,35-re: Felhő borította árnyékával a sátrat, és Jahve dicsősége betöltötte a sátrat; ill.:

Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak (Szám 9,18.22). Erre a párhuzamra Lukács még visszatér a színe-

változás jelenetében.


alátámasztja. A másik két rész (32b-33 és 35bc) Jézus kettős eredetét fejezik ki (atyja Dávid, Legfel-ségesebb ereje).

Mária kérdését két elbeszélő mondat veszi közre. A kérdésben szemben áll az, ami meg lett hirdetve, valamint Mária jelenlegi helyzete, ti. férfit nem ismer.

Tehát a szakasz szerkezete megfelel az elbeszélés és a párbeszédek váltakozásának: Mária központi kérdését az angyal két magyarázata veszi közre; Mária végső válasza pedig az angyal

kezdeti üdvözletére szimmetrikus.

Mária hite és kérdése: Mária kérdez, de nem kételkedik. A meglepő üdvözlet fölkavarja és ezért kérdezi, hogy mi fog történni. A megdöbbentő híradás hallatán nem tud mást tenni, mint

föltenni a kérdést: Hogyan lehetséges mindez? Magyarázatot kér, de Zakariással ellentétben nem bi-zonyítékot. Idős és meddő rokonának; Erzsébetnek terhessége nem arra szolgál, hogy meggyőzze

mindezek igazságáról, hanem inkább előkészíti az igazság megfogalmazását: Istennél semmi sem

lehetetlen.27 Mária hisz abban, hogy Istennek van hatalma megtenni, amit mond, mintegy szavával teremteni. Isten abszurd dolgokat nem tesz, de megvalósít olyasmiket is, amik elérhetetlenek az

ember számára. Mária rábízza magát mindarra, ami történni fog, mert tudja, hogy nincs mitől fél-

ni, hiszen az Úr vele van.

Íme az Úr szolgálója az a név, amit Mária mintegy önmagának ad. Válasz ez a kegyelemben része-

sített angyaltól kapott programnévre. ‘Szolgálat’ gyanánt fogja föl küldetését. Még ha nem is sike-rül felfognia teljesen az Úr reá vonatkozó tervét, alázatosan elfogadja. Bárcsak lenne nekem (

) óhajtó módban áll, és így titkos vágyat, sőt türelmetlenséget is tartalmaz arra vonatkozóan,

hogy lássa megvalósulni mindazt, amit neki kilátásba helyeztek vagy tőle megkívántak.28

Az üdvösség történetének kezdetén Ábrahám áll. Személyes elindulásával indul az üdvtörté-

net, aminek csúcspontjában Mária áll. Hitből fakadó ‘igen’-jével lehetővé teszi a beteljesedést. Amellett hogy Jézus anyjává lesz, így minden idő hívőjének példaképe, anyja lesz. A Szűzanya

‘boldog’, de nem annyira anyasága, hanem elsősorban hite miatt: Jézust nem csak méhébe, hanem

egyszersmind szívébe-lelkébe fogadta. Jézus a következő nemzedékeknek mondja: Boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hűségesek is maradnak hozzá! (Lk 11,28), majd föltámadása után hozzáfűzi

(Tamásnak): Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek (Jn 20,29).

Isten velünk: Az Úr valóban vele van. A Legfelségesebb ereje fogja beárnyékolni. A fiú, akit méhében hord nagy lesz és szent, miként egyedül Isten Nagy és Szent. Jézus valóban az ő fia, Jó-

zsefen keresztül Dávid törzséhez kapcsolódik, ugyanakkor Isten Fiának fogják hívni. Aki születni fog igazán ember és egyben a Legfölségesebb Fia. Általa az Isten örök mennyei uralma eléri a föl-

det. Benne az Úristen közénk költözik.

27

Vö. Sára nevetve hallgatja Isten ígéretét, Isten azonban ezt mondja Ábrahámnak: Van-e az Úrnak lehetetlen? A

jövő évben újra eljövök ez idő tájt, és Sárának már fia lesz (Ter 18,14). 28

Legyen nekem a te szavad szerint – ebben bizonyos halvány utalás fedezhető fel Sára történetére: Az Úr meglá-

togatta Sárát, ahogy megígérte; az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta (Ter 21,1).

J É Z U S S Z Ü L E T É S É N E K H Í R Ü L A D Á S A ( 1 ,26-56) 15

M Á R I A L Á T O G A T Á S A E R Z S É B E T N É L

Lk 1,39-45

39Fölkelve pedig Mária azokban a napokban

elment a hegyvidékre sietséggel, Júda városába, 40és bement Zakariásnak a házába,

és köszöntötte az Erzsébetet.

= 41És történt, amint meghallotta a Máriának a köszöntését az Erzsébet,

= felugrott a magzat az ő méhében

és betelt Szentlélekkel az Erzsébet, 42és megszólalt nagy kiáltással és mondta:

: ‘Áldott te az asszonyok között

: és áldott a te méhednek a gyümölcse!

43És honnan nekem ez,

hogy eljöjjön az én Uramnak anyja hozzám?

= 44Íme ugyanis, amint lett a te köszöntésednek a hangja az én füleimbe,

= felugrott ujjongásban a magzat az én méhemben.

: 45És boldog a hívő

: mert lesz beteljesedése a neki mondottaknak az Úrtól.’

Ha nem is olyan nyilvánvalóan, mint előző szakaszunk, többé-kevésbé mégis ezt is koncentri-kus szerkesztésűnek tekinthetjük. A 44. versben Erzsébet elmondja belső érzéseit Máriának, szó

szerint fölidézve a 41ab vers kifejezéseit. A 45. vers boldog-mondása pedig a 42bc vers párhuza-mának tekinthető. A 41c és 42a kéttagú elbeszélő rész. A 39-40. versek kétszer kéttagú elbeszélő

részek. Mindegyik tag igével kezdődik, a 39. vers tartalmazza az idő- és helyhatározót, a 40. vers

Zakariás ill. Erzsébet személyneveivel zárul. A központban találjuk a szakasz egyetlen kérdését, és benne Jézust, Mária méhének gyümölcsét, akit Erzsébet (ill. a keresztény közösség) Úrnak minősít.

Szakaszunkban finom párhuzam fedezhető föl a ószövetségi szövetség ládájával: Erzsébet és Dávid fölkiáltása majdnem szóról szóra egyezik:

2Sám 6,9: Hogyan jöhetne el AZ ÚR LÁDÁJA hozzám?

Lk 1,43: És hogyan lehet, hogy eljöjjön URAMNAK ANYJA hozzám?

‘Áldott légy és áldott legyen az Isten!’ Ez a kettős áldás-forma jellemző az Ószövetségben:29 Ilyet olvasunk a Ter 14,19-20; 1Sám 25,32-33; 1Kir 10,8-9 és Judit könyvében (13,18-19). Az örömuj-

jongás kitörésének természete, hogy visszanyúlik az öröm forrásához, Isten hatalmának megnyil-

vánulásához. Légy áldott Jahvétól, a te Istenedtől! És áldott legyen Jahve, a te Istened! Ő kiváltképpen ‘áldott’ = bārûk (%WrB'), minden áldás teljessége. Jelen szövegünk áldásában Jézus foglalja el Jahve

helyét, ami bennfoglalt (implicit), de egyértelmű krisztológiai állásfoglalás, tanítás.

A LXX következetesen kétféleképpen fordítja a héber bārā‘ igét, vagyis -t használ az emberre vonatkozólag, és -t az Istenre vonatkozólag.30 Tehát, ha csak a Lk 1,42-t olvas-

29

Vö. THORDAY A.: Az istenismeret dinamikája, Agapé, Szeged 1997, 24-26. 30

Például:

(Jud 13,18); vö. MTörv 7,14; Rut 2,20; 1Sám 15,13; 25,33; illetve 1Krón 16,36;


nánk, Jézus isteni mivolta felőli kétségeink megmaradnának. A Magnificat-ot olvasva és összevet-ve az angyali üdvözlet megfogalmazásával azonban kétségeink szertefoszlanak.

Mit tudtunk meg Mária hitéről? Késlekedés nélkül Mária fölkeresi idős és meddőnek tartott rokonát, Erzsébetet, mert hitt az angyal szavának. Ugyancsak hitte, hogy a híradásnak megfelelően

ő is gyermeket vár. Akit Erzsébet fogad, az már ténylegesen az Úristen édesanyja; őt és méhének

gyümölcsét együtt áldja. Az Úr látogatása váltja ki az Erzsébet méhe alatt rejtőző magzat örömuj-jongását, és ekkor tölti el váratlanul őt is a Szentlélek.

Jézus az Úr: Erzsébet fölismeri Máriában Urának anyját. Hitből fakadó kiáltással úgy köszönti a Mária méhében rejtőző magzatot, mintha magához Istenhez kiáltana. Jézus úgy kapcsolódik Má-

ria áldásához, mint ahogy Izrael hagyományában az ember megáldásához mindig Isten dicsőítése

társul. Így megtestesülése után hamarosan Erzsébet ajkán Jézus az Úristen helyét foglalja el. És így a Lukács-evangélium már a kezdetén úgy mutatja be Jézust, mint az Urat.

Mária éneke (1,46 -56)

Erzsébet üdvözli, és boldognak hirdeti Máriát, mert hitt. Mária pedig megszólal, és hitét tanú-

sítja. Isten tetteinek megvalósulásáról énekel, amelyek beteljesedését a hívők várták. Sajátos mó-

don nem található utalás benne Mária és Erzsébet találkozására, nem említi Erzsébet szavait, és nincs semmiféle vonatkozásban a gyermekség-evangéliummal. Jézusról mint Mária gyermekéről

szintén nincs szó benne. A költemény még az Ószövetség gondolatvilágában él. A hálaadó zsoltá-

rok stílusában íródott (mint pl. 33; 47; 48; 113; 135; és főleg a 136. zsoltárra hasonlít). Mindegyikük a dicséretre hívással kezdődik, miként Lk 1,46-47 is. Műfaját tekintve tehát személyes hálaének áll

előttünk. Összetettsége és tartalma viszont egyetemes jelleget ölt: a végső idők elérkeztét hirdeti.

Ez a tény megkívánja, hogy a himnuszt hagyománytörténetileg is vizsgálat alá vegyük. Téves le-egyszerűsítés volna úgy tekinteni, mintha maga Mária rögtönözte volna Erzsébetnél tett látogatá-

sakor, és akkor jegyezték volna föl.

Amikor a szerző a Megváltó születésének titkát legmélyebb jelentésében akarja föltárni, akkor – érthető módon – segítségül hívja Jézus anyja tapasztalatait. A himnusz hűségesen tükrözi Má-

ria lelkiállapotát: azt a lelki élményét fogalmazza meg, amelyek őt az angyali üdvözlet nyomán Jézus születésével kapcsolatban eltöltötték. Miután itt titokzatos kegyelmi történésekről és mély

lelki élményekről van szó, alkalmasnak mutatkozik a himnikus megfogalmazás. A szerző egyben

azt is kifejezésre juttatja, hogy Jézusról senki nem tud olyan mélyen szólni, mint Mária, és nála mé-lyebben senki sem fogta föl Isten Fia megtestesülésének misztériumát. A „Magnificat” kezdőszavú

himnusz tehát a megtestesülés és megváltás titkának mariológiai megértését fogalmazza meg.

A mai kutatás René Laurentin nyomán31 úgy fogadja el, hogy Mária hálaénekét végső, előttünk álló, kanonikus formájában Lukács fogalmazta meg, de már előzetesen adott hagyományból merí-

tett. Palesztinai forrásra enged következtetni a himnusz egészen zsidó színezetű gondolatvilága és a benne előforduló nagyszámú szemitizmus. A zsidókeresztény hívek Jézusban látták betelje-

sedni Izrael végidőkre vonatkozó reménységeit.32

Miért nincs szó a himnuszban a Messiás működéséről és haláláról? Ez a megfigyelés is azt erő-síti, hogy Lukács készen találta a himnusz anyagát, aminek gondolatai az Ószövetségben gyöke-

reznek.

Himnuszunkban a héber költészetre jellemző (különösen a zsoltárokban megfigyelhető) ún.

‘gondolat-párhuzam’ (parallelismus membrorum) szép példáit figyelhetjük meg: A versek párhu-zamban állnak: amit elmond az egyik, azt a másik megerősíti oly módon, hogy más szavakkal

mondja el, de újat már nem tesz hozzá.

2Krón 9,8; Jób 1,21; Dán 3,53k.

31 LAURENTIN R.: Les évangiles de l’Enfance du Christ. Vérité de Noël au-delà des mythes, Desclée, Paris 1984.

32 Gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak

örökre megígért, majd részletesen kifejti eszkatologikus reménységük tartalmát: Isten megalázza a hatalmasokat, föl-

emeli a szegényeket; jóllakatja az éhezőket, üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.

M Á R I A H Á L A É N E K E ( 1 ,46-55) 17

46a: És mondta Mária: a ‘ narrativum’ nemcsak az öröméneket vezeti be, hanem magába foglalja Mária és Erzsébet találkozását, sőt az angyali üdvözletet, és értelmezi Zakariás látomásá-

nak történetét.

46b-47: az én lelkem: Mária egyéni öröme ( ) nyilvánul meg a 46-49. versekben. Erzsébet köszöntésére Mária úgy reagál, hogy mintegy Isten színe előtt állva fogalmaz-

za meg érzéseit egyes szám első személyben; míg a héber nefeš-nek megfelelő görög szó in-kább az individuális lelket, a személyt jelenti, amelyben az élet, a vágy mozzanata domborodik ki,

addig a rûāh-nak megfelelő az az isteni erő, lehelet, amely az egyedi lelket élteti. A két szó

itt párhuzamban áll, mindkettő jelentheti az ember egész benső valóját.

A görög ige, vagy főnévi változatban az ‘ujjongást’ jelentő a végidőnek, az

eszkatonnak örömét jelenti. Mária Isten ígéretének teljesedését látja saját kiválasztásában; ezáltal Isten mint Üdvözítő mutatkozik meg. Az üdvözítő szó egyben rejtett utalás Jézus nevére is, tehát

akár úgy is fordíthatnánk, hogy ujjong az lelkem az Istenen, Jézusomon!33 Különben Istenről a him-

nusz mindvégig egyes szám harmadik személyben szól.

A himnusz központját bevezető görög megfelel a héber kî (yKi)-nek: elmondja minek kö-

szönhető örvendező-ujjongó lelkiállapota. Az első főrészt tehát a 48-49a. versek alkotják: Isten jó-ságát írják le Mária életében. Az 50-53. versek pedig Isten nagy tetteit sorolják fel, vagyis Isten jó-

ságát részletezik népe életében. Az 54-55. a költemény záróverseinek tekinthetők, s fölidézik a

himnusz legfontosabb elemeit.

48. vers: Isten kiválasztott egy népet, gondjába vette őket, mert rajtuk keresztül akarja föltárni

önmagát, vagyis szeretetét minden nép és minden egyes ember iránt. A hívők korábban is mindig rádöbbentek Isten gondoskodó jóságára: leereszkedik az emberhez, hogy magához emelje. Sámuel

édesanyja, Hanna is ezt tapasztalta meg fia születésében és köszöni meg 1Sám 2,1-10-ben olvasha-

tó himnuszában. Az ő hálaadó szavai csengenek vissza Mária énekében.

49a. vers: Ezért hirdeti majd boldognak minden nemzedék: az Úr hatalmáért, amely megmu-

tatkozott rajta. Az Úr hatalmára utalt már korábban az angyal szava: Istennél semmi szó nem lesz erőtlen (1,37), a születendő gyermeknek a Legfölségesebb ereje ad életet. Szintén az Úr hatalmának

köszönhető, hogy Mária az ismeretlenségből feltűnik.

A 49b. vers: a dicséretből az áldásba megy át (az idézet Iz 57,15-ből ered).

33

Mt 1,21 kifejezetten is mondja: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a benne fogant

élet a Szentlélektől van. Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. További utalások a

Lk-féle gyermekségevangélium Benedictusában: (Isten) erős szabadítót támasztott minékünk (1,69); megment minket

ellenségeink kezétől (1,71); Keresztelő János az üdvösség útjára tanítja népét, vagyis Jézus ismeretére vezet (1,77). Az

angyalok szózata így hangzik: Ma született Megváltótok, Krisztus, az Úr (2,11). Simeon pedig így áldja Istenét: Látta

szemem üdvösségedet, vagyis Jézust (2,27-30).


Mária éneke (Lk 1,46-55)

46És mondta Mária:

+ ‘Magasztalja az én lelkem az URAT,

+ 47és ujjong az én lelkem az ISTENEN, az én SZABADÍTÓMON,

– 48mert rátekintett az ő szolgálójának a kicsinységére.

+ Íme ugyanis mostantól

+ boldognak fognak mondani engem mind a nemzedékek,

– 49mert csinált nekem nagyokat a HATALMAS.

És szent az ő neve

+ 50És az ő irgalma

: nemzedékekre

: és nemzedékekre

= az őt félőknek.

---------------- 51Csinált erőt karjával. -------------- Szétszórt . gőgösöket szívük gondolkodásában;

52Ledöntött

. hatalmasokat trónokról, --------------------------------------------------------

és felemelt

kicsinyeket, --------------------------------------------------------

. éhezőket

betöltött jókkal,

és

. gazdagokat

elküldött üresen.

----------------- 54Felkarolta Izraelt, gyermekét ------------------

+ megemlékezni irgalomról,

= 55amint szólott a mi atyáinkhoz,

= az Ábrahámnak és az ő magvának,

+ az örök időkre’.

A himnusz első részében Isten úgy jelent meg, mint aki Máriának személyes vonatkozásban Üdvözítője.34 A második fő rész az 50. verssel veszi kezdetét: Isten jóságát mutatja be népe életé-

ben. Az Úr hatalmát és jóságát úgy írja le, mint Izrael történetében megmutatkozó valóságot. Nem szabad azonban csak a régmúltra gondolnunk, hanem a héber nyelvben sajátos perfektum igemód

értelmében Istennek arra a cselekedetére gondoljunk, amelyet egyaránt végez a múltban, a jelen-

ben és a jövőben. Amit Isten Máriával tett, azt teszi népével, másrészt amit mindenkivel tesz, azt tette ővele is. Tehát Mária nem magánszemélyként áll előttünk, hanem mint típus: az Üdvözítő

Isten így cselekszik. Párhuzam fedezhető fel Mária Isten-dicsérete a jelenben (46b-47), aminek

alapja a múltban gyökerezik (48a), és minden jövőbeli nemzedék (48b) Mária-dicsérete között, aminek alapja szintén a múltban található (49a). Mária magasztalja az Istent, mert kiemelte meg-

alázottságából (amit alázattal viselt), a jövő nemzedékek pedig Máriát fogják dicsérni mindazokért

a ‘nagy dolgokért’, amit Isten vele tett. A ‘magasztalni’, ‘naggyá tenni’ ige (46b) és a ‘nagy dolgok’

34

Vö. a személyes névmások gyakoriságával az 1,46-49-ben!

M Á R I A H Á L A É N E K E ( 1 ,46-55) 19

(49a) szép inklúziót alkotnak ( – ). A végidők Izraeljének típusává az Egyház válik: rajta gyakorolja szüntelen nagy kegyelmét az Isten.

51. vers: Isten karja az Ószövetségben jelképesen Isten erejét, hatalmát jelenti.35 A ‘gőgös’ val-láserkölcsi minősítés: nem akar tudni Istenről, nem akar meghódolni előtte. Ezek nem annyira Is-

ten létét vonják kétségbe, hanem hatalma alól akarják kivonni magukat.

52. vers: ‘kicsinyek’, ‘szegények’ vagy ‘alázatosak’: a fogság előtt a tényleges szegényeket je-lentette, akiknek nincs vagyonuk, tartalékuk: nem birtokolnak részt az ígéret földjéből, akiket az

uralkodók kizsákmányolnak és jogtalanul elnyomnak, pedig az isteni jogrend szerint védelem il-letné őket.36 A fogság utáni irodalomban vallási értelemben szegény az, aki egyedül Istentől várhat

segítséget; lelkileg teljesen az Úrra hagyatkozik, csak tőle vár támaszt. Összefügg a ‘szent mara-

dék’ prófétai gondolatával. A ‘szegények’ Istentől, az ő beavatkozásától várják a változásokat. Nem úgy mint a farizeusok, szadduceusok és hasmoneusok, akik emberi mesterkedéssel próbálják

elérni az üdvösséget.

Elsőként azt igazoljuk, hogy az 50-55. versek összefüggnek. Ehhez először az 50 és az 54b-55. versek szimmetriáját mutatjuk meg. Megfigyelhető, hogy mindkettő 4-4 szószerkezetet tartalmaz,

mindkettő első szószerkezet az Isten irgalmát ( ) emeli ki. Az első tag kettős kifejezésére (nem-zedékekre és nemzedékekre) a második tag utolsó szószerkezete felel (az örök időkre) ugyanazzal az

elöljárószóval bevezetve (ez is a párhuzamot bizonyítja!), A doxológia, a dicsőítés – a liturgikus

szokás szerint – a himnusz végére került. Az 50d szószerkezetére ( ) az 55b felel: ), hisz mindkettő részeshatározói datívuszban áll.

Az 51a és az 54a egymást kiegészítő párhuzamos gondolatot tartalmaznak: míg az első Isten

tettét magában írja le, ez utóbbi annak előnyét, hasznos következményét írja le. Mindkét szószer-kezet kötőszókihagyással indul és birtokos személyraggal ( ) végződik, miközben az 51b-53

egyszer sem tartalmazza. Nézzük az 52-53 khiasztikus szerkezetét (kereszteződő alakzat):

a LEDÖNTÖTT hatalmasokat trónokról

b és FELEMELT kicsinyeket,

b* éhezőket BETÖLTÖTT jókkal,

a* és gazdagokat ELKÜLDÖTT üresen.

A hatalmasok és gazdagok sorsa tehát a ledöntöttség és elküldöttség és mindez a szerkezet

szélére szorul, míg a kicsinyek és éhezők sorsa a felemelkedés és betöltöttség, s ez kerül a köz-pontba. Figyeljük meg, hogy az 51bc és 52ab szinonim, rokon értelmű kifejezések, míg az 53ab és

53de antitetikus, vagyis ellentétes értelmű kifejezések.

35

Íme, az Isten, az Úr eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet (Iz 40,10); Hamarosan elérkezik igazságom

és szabadításom fölragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken, a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe

vetik reményüket. (Iz 51,5) 36

Ám 2,6; Iz 1,23; 3,14-15;


Hasonló disszimetria figyelhető meg Hanna hálaénekében (1Sám 2,1-10).

1És imádkozott Hanna és mondta:

:„Ujjongot szívem JAHVÉBAN,

: fölemelkedett szarvam JAHVÉBAN.

– Szélesre nyílt szájam ellenségeimmel szemben,

– mert örültem szabadításodnak.

- 2Nincs szent mint JAHVE,

- mert nincs más rajtad kívül.

- Nincs szikla, mint a mi Istenünk.

. 3Ne sokasítsátok, beszéljetek büszkeséget,

. (ne) jöjjön ki vakmerőség szátokból.

– Mert tudás Istene JAHVE,

– és neki megvizsgáltatnak tettek.

+ 4A hatalmasok íját széttöri,

a botladozókat erővel övezi.

+ 5Jóllakottak kenyérért elszegődtek,

és éhezők abbahagyták.

+ Úgy hogy meddő szült hetet,

és sokgyermekes elhervadt.

6JAHVE öl és életre kelt,

levisz az alvilágba és felhoz. 7JAHVE szegénnyé tesz és gazdaggá tesz,

lealacsonyít és föl is emel.

+ 8Fölállít porból gyöngét

szemétből fölemel nélkülözőt.

+ hogy ültesse előkelőkkel,

és dicsőség trónját adja örökségül nekik.

– Mert JAHVÉÉ a föld oszlopai,

– és rájuk helyezte a földkerekséget.

- 9Hívei lábát őrzi,

- és istentelenek a sötétben elvesznek,

. mert nem erővel erős a férfi.

.10A JAHVÉVAL perlekedők összetörnek,

- fölötte az égben mennydörög.

- JAHVE megítéli a föld végeit,

: és erőt ad királyának,

: és fölemeli fölkentje szarvát.”

Érdekes módon mind a három szakaszunk utolsó mondatában utalást találunk ‘Isten szavára’ (Lk 1,38: ; 1,45: ; 1,55:

... Az utóbbi kettő egyértelmű párhuzamot von Mária és Ábrahám közé, hiszen Mária ‘hitt

annak teljesedésében, amit az Úr mondott’ (45), és ez jellemzi Ábrahámot (55).

M Á R I A H Á L A É N E K E ( 1 ,46-55) 21

Exkurzus: Megaláztatás és fölemelés Lk 14,7 -14-ben

Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt fölmagasztalják (Lk 14,11) ván-dormondás központi elhelyezést nyer a 14,7-14 perikópában, miként arra az alábbiakban rámuta-

tunk:

Lk 14,7-14

. 7Mondott pedig a meghívottaknak példabeszédet,

figyelve hogyan válogatják maguknak az első helyeket .

+ 8Amikor meghivatsz valaki által lakodalmakba,

– ne dőlj le az első helyre ,

: nehogy nálad tekintélyesebb legyen meghívott általa,

:9és menve a téged és őt meghívó mondja neked:

. Adj ennek helyet!

= És akkor kezdjed szégyennel elfoglalni a z ut o ls ó h e l ye t .

--------10Hanem ------------------------------------------------------------------------

+ amikor meghívatsz,

– menve telepedj a z ut o ls ó h e l yr e ,

: hogy amikor jön a téged meghívó,

: mondja neked:

. Barátom, menj fel oda feljebb!

= Akkor lesz neked dicsőség neked minden együtt fekvő előtt.

11Mert mindenki a magát felemelő le fog alacsonyíttatni,

és a magát lealacsonyító fel fog emeltetni.

. 12Mondta pedig az őt meghívónak:

+ Amikor reggelit vagy vacsorát csinálsz,

– ne hívd

: a barátaidat, a testvéreidet, a rokonaidat, a gazdag szomszédokat ,

= nehogy ők is viszont meghívjanak téged

= és legyen viszont-ajándék neked.

---------------13Hanem --------------------------------------------------------------

+ amikor vendégséget csinálsz,

– hívj

: s z e g é n y e k e t , n y o m o r é k o k a t , s á n t á k a t , v a k o k a t ;

= 14és boldog leszel, mert nem bírnak viszonozni neked,

= viszonoztatni fog ugyanis neked az igazak föltámadásakor.

Az új isteni rend keresztül húzza az emberi számításokat, és teljesen újszerű módon valósul meg.37 Ennek beteljesedését jelentette be Jézus a názáreti zsinagógában (Lk 4,18).

Mária hite hibátlan. Ő nem kér jelet a megvalósulás tényéről, csak azon gondolkozik el, hogy hogyan fog mindaz beteljesedni. Készségesen fogadja a neki adott küldetést. Ő az Úr szolgálója,

(bárcsak) legyen az ő szava szerint! Erzsébet Ábrahám állandó jelzőjét (‘epiteton ornan’) alkalmazza Máriára. Amint Ábrahámon keresztül is áldást nyer a föld minden nemzetsége, úgy Máriát is bol-

37

Izajás így jövendöl: Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok,

hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket (57,15).

Vö. Zsolt 113,7.


dognak, áldottnak fogja hívni minden nemzedék. Amint Mária nem utasította el a gyermeket, amikor Isten reábízza, úgy akkor sem utasítja el, amikor fiát, Jézust ki kell engednie kezei közül,

hogy teljesíthesse messiási küldetését, az emberiség bűnöktől való megváltását.

Hittem, azért szóltam – írja Pál apostol (2Kor 4,13): Zakariás nem hitt az angyal szavának, ezért megnémult – olvassuk. Ennek következtében bezárkózik házába és némasága miatti szégye-

nébe (pap létére néma!). Ezzel ellentétben Mária elhagyja házát, rokona segítségére siet (hitt az angyal szavának!). Okot ad János néma tanúságtételére, ui. felugrott ujjongásban a magzat (Erzsébet)

méhében. Hitének az is következménye, hogy megáldja őt Erzsébet. Az áldás hallatán örömének tör

fel ajkán: elismeri Isten nagy tetteit. Mária nem látja, mégis felfogja; nem érti, mégis meghallja. Nem mondja el, hogy látott valamit vagy valakit. Nem az angyal látványa zavarta őt, hanem sza-

vai. Hasonlóan, Erzsébet sem attól ijed meg, hogy meglátja Máriát, hanem köszöntésén.

Aki magát megalázza, azt fölmagasztalják: Nincs szó arról, hogy Mária Dávid házából való lenne, sőt... a távoli Galilea ismeretlen falucskájából származik, Názáretből. Natanael első mondata

ez lesz: Jöhet-e valami jó Galileából? (Jn 1,46) Mégis Isten őt választotta Fia édesanyjának. A szolgálót az angyal kegyelemmel teljesnek, áldottnak és boldognak hirdeti Erzsébet, és így lesz ez minden

nemzedéken át. De nem ő az egyetlen azok sorában, akiket Isten kiemelt, fölemelt, erős karjával

megszabadított. Ahogy a Vörös tengernél népét, úgy a meddő Hanna asszonyt is kimenti szégye-néből; életet ad Jessze utolsó fiának, Dávidnak; meghallgatja Zakariás könyörgését. De ma Máriát

mindenkinél magasabbra emelte: Egyszülött Fia anyjává tette. Így lesz ez Jézussal is, aki megalázta

önmagát, mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig; ezért Isten fölmagasztalta és jobbjára ültette (vö. Fil 2,8-9).

Jézus emberfia és Isten Fia: Mint minden ember, úgy Jézus is egy nő méhében fogant, világra jött, nevet kap (olyat, mint más is hordott őelőtte). Dávid fiának fogják hívni, miként apját, Józsefet.

Ugyanakkor Isten Fia: Amikor Gábriel azt mondja, hogy Dávid trónját fogja örökölni, Dávidhoz

hasonló emberi királyhoz hasonlítja, de amikor azt mondja, hogy uralkodni fog mindörökre, Jahvéra, az Úrra utal, aki örökké uralkodik. Ugyanezt állítja azzal is, hogy Jézus szűztől született

(tehát ember által), de isteni közreműködés, vagyis a Szentlélek erejéből. Jézus valóban ember,

ugyanakkor a Magasságbeli Isten Fia. Mindaz, amit elmondhatunk Istenről, állítható Jézusról is: nagy ill. szent. Erzsébet, a Szentlélekkel eltelve úgy áldja Mária gyermekét, mintha csak Istent ál-

daná. Az előfutár anyjának fölkiáltása Jézus Krisztus örömhírének első meghirdetése emberi ajka-

kon, amely nem szűnik meg visszhangozni a századok folyamán.

A Magnificat – elhelyezkedését tekintve – szimmetrikus az ‘angyali üdvözlettel’. A két szakasz

tartalmában is párhuzamos, mivel néhány közös pontot nyújtanak: ‘Izrael’ (54) valójában Jákob másik neve, ‘Jákob háza’ (33), akiről a Magnificat énekel. Az ‘örök időkre’ és az ‘uralmának nem

lesz vége’ (33) az (50) és (55)-ben visszhangzik újra: ‘nemzedékekre és nemzedékekre’ ill. ‘örök

időkre’. Aki ledönti a hatalmasokat a trónról (52) az adja Jézusnak ‘Dávid trónját’ (32). A Hatalmas (49) árnyékolja be hatalmával Máriát (35b). Mária ‘az Úr szolgálója’ (38 és 48) miként ‘gyermeke

Izrael’ (54). Amint Erzsébetet fölemelte megalázottságából, ‘meddőségéből’ (36), úgy tesz Máriával

(48) és Izraellel (54).

Mindaz, amit a Magnificat Istenről állít, azt az ‘angyali üdvözletben’ Jézusról olvassuk, halljuk.

‘Szentnek hívattatik’ (35c), miként Isten neve szent (29b). Ezzel párhuzamban ‘nagy lesz’ (32a), ami pedig a Magnificat első sorában talál visszhangra: ‘nagyként-ismerje-el’, vagyis ‘magasztalja’ lel-

kem az Urat (46), s amely gondolat még a 49a versben is visszatér mondván: nagy dolgokat tesz ne-

kem. A (47a) ‘szabadítóm’ pedig azt a nevet juttatja eszünkbe, ahogyan a gyermeket hívni fogják (31), a Jézus név ugyanis ‘szabadítót’ jelent.

Tehát az egész sorozat központjában a látogatás elbeszélése, szakasza áll, és annak is központ-jában Jézus, amint ‘Úr’-nak neveztetik (43).

J Á N O S , A M A G A S S Á G B E L I P R Ó F É T Á J Á N A K S Z Ü L E T É S E ( 1 , 5 7 - 8 0 ) 2 3

JJÁÁNNOOSS ,, AA MM AAGG AASSSS ÁÁGG BBEELLII PPRRÓÓFFÉÉTTÁÁJJ ÁÁNN AAKK SSZZÜÜLLEETTÉÉSSEE ((11,,5577--8800))

Keresztelő János és Jézus születésének meghirdetése után következik az ígéretek beteljesülésé-nek elbeszélése. Hagyománytörténeti szempontból az 57-66. versek az 1,5-25 szakaszhoz kapcso-

lódnak. Az elbeszélés minden bizonnyal a Keresztelő tanítványi köréből származik; Mesterükre

emlékezve ők hagyományozták át a következő nemzedéknek, mígnem a 70-es években Lukács, a gyerm-ev. részeként bedolgozta könyvébe.

Keresztelő János körülmetélésének és névadásának elbeszélését együtt tekintjük apjának, Za-kariásnak énekével; a két szakasz ily módon koncentrikus szerkesztésű egységet alkot.

A próféta (Lk 1,57-80)

bevezetés: a gyermek megszületése 57-58

János körülmetélése és névadása 59-63

Zakariás nyelve megoldódik és magasztalja Istent 64

A gyermekre vonatkozó kérdés 65-66

Zakariás eltelik Szentlélekkel és magasztalja Istent 67-68a

Zakariás Istenhez és a Magasságbeli prófétájához szóló éneke 68b-79

befejezés: a gyermek növekedése 80

A szerző az előfutár születését éppen hogy csak megemlíti (57), ugyanakkor nagy teret szentel

körülmetélésének (59-63). Betelt az ő szülésének ideje, és szült fiat kifejezés Ézsau és Jákob születésé-nél is megtalálható Rebekkára vonatkoztatva,38 és ugyanezzel a fordulattal szól Máriáról (Lk 2,6).

Az örvendetes esemény híre eljut a rokonokhoz és szomszédokhoz akik elsősorban az egyete-mes üdvözítő isteni tevékenység megnyilvánulásaként értelmezik, és csak másodsorban a konkrét

és egyedi meddő asszony iránti jóság jelének. Tehát nem magánügynek tekintik!39 Teljesedik egy-

ben az, amit előre megmondott az angyal: És lesz öröm neked, és ujjongás, és sokan az ő születésén örül-ni fognak (Lk 1,14). Kik ezek a szomszédok, rokonok? Valószínűleg az a kör, akiktől a gyermekévek

elbeszélései származnak; ők saját örömüket osztják meg a Keresztelő küldetését és Isten terveiben

betöltött szerepét illetően. Az üdvösség valóra váltása János születésével kezdődik. Ezért e születés örömmel tölti el az ősegyházat. A palesztinai zsidó-keresztény közösség hálaéneket mond Isten-

nek.

És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket. A fiúgyermeket születése után nyolcadnapra körülmetélték.40 János és Jézus születésének leírásában egyaránt úgy olvassuk, hogy

ezzel a rituális szertartással kapcsolatban történt a névadás is. És nevezték őt az atyjának a nevén Za-kariásnak. És felelve az ő anyja mondta (a bibliai nyelvben gyakori szilárd formula, pleonasztikus kife-

jezés, a héber vajon vajjomer ’és felelte és mondta’ formula görög megfelelője): Nem, hanem nevez-

38

Eljött a szülés ideje (Ter 25,25). 39

A naggyá tenni ige a Biblia szóhasználatában Isten üdvtörténeti tevékenységét írja le: pl. Zsolt 126,2-3. Megme-

nekülése után Lót is így ad hálát az Úrnak: te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem (Ter 19,19).

Együtt örültek vele kifejezés Sára történetét juttatja eszünkbe, amikor az isteni ígéret gyermekének, Izsáknak meg-

születése után így szól: Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül (Ter 21,6). 40

Ezt a parancsot kapja Ábrahám az Úrtól (vö. Ter 17,10-14), ezentúl ez lesz a szövetség és az Isten népéhez való

tartozás jele.


tetni fog (= neveztessék, ui. a héberben a futurum felszólító móddal is fordítható) Jánosnak. És mond-ták neki, hogy: Senki van a te rokonságodból, aki neveztetik (P prs impf) ezzel a névvel. A névadás rend-

kívüli körülményei – a szokásrend felborul – János misszióját emeli ki. Nevében, ‘Jahve megke-

gyelmezett’ benne van az, hogy Isten hamarosan hallatlan tanújelét adja az emberek iránti könyö-rületességének.41 Az a zsidó szokás, hogy a gyermeknek a szülő vagy valamelyik ős (leggyakrab-

ban az apai nagyapa) nevét adják, jelen esetben megszakad. Ennek okát abban látjuk, hogy a

gyermeknek a testi leszármazástól független, sajátos életutat kell bejárni. Honnan tudta Erzsébet a Zakariásnak kinyilatkoztatott nevet? Vagy férjétől, Zakariástól, aki leírhatta neki, mi történt vele a

szentélyben, vagy a Látogatáskor történtek hatására a Szentlélek ihletésére tudta meg. Az anya,

zsidó társadalmi szokásoknak megfelelően nem számít tekintélynek. Ezért azt a döntését, hogy a hagyománnyal ellentétes módon ad nevet, a jelenlévők vitatják, – mintegy fellebbeznek az apához

– csak Zakariás tekintélye oldja föl az ellentéteket.

Integettek pedig az ő atyjának – talán azért mert nem csak néma de süket is? Mindenesetre tudja miről vitatkoznak, mert pusztán intésükre kellőképpen intézkedik. ... hogy minek akarná hogy nevez-

tessék ő tipikus ‘accusativus cum infinitivo’ a tárgyi mellékmondat rövidítésére.

És kis táblát kérvén felírta mondván... A kifejezés nem azt jelenti: felírta és megszólalt. Mivel

hebraizmussal állunk szembe, az ír és mond jelen esetben egyetlen cselekvés folyamatosságát je-lenti, és úgy fordítjuk, hogy ‘felírta’, vagy ‘ezt írta’.42

Keresztelő János születése, körülmetélése és névadása (Lk 1,57-66)

+ 57Az Erzsébetnek pedig betelt ideje,

- az ő szülésének

. és szült fiat.

+ 58És meghallották a körül lakók és az ő rokonai,

- hogy naggyá tette (az) Úr az ő irgalmát vele,

. és együtt örültek vele.

= 59És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket,

: és nevezték őt az ő atyjának a nevén Zakariásnak 60És felelve az ő anyja mondta: Nem, hanem neveztetni fog Jánosnak

: 61És mondták neki, hogy: Senki van a te rokonságodból , aki neveztetik ezzel a névvel

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - -

: 62Integettek pedig az ő atyjának , hogy minek akarná, hogy neveztessék ő 63És kérve táblát felírta mondván: János van neve

: És elcsodálkoztak mindnyájan

=64Megnyílt pedig az ő szája nyomban és az ő nyelve, és beszélt áldva az Istent

+ 65És lett mindenkire félelem a körülöttük lakókra,

. és a Júdeának az egész hegyvidékén

. megbeszéltetett mindezek a szavak,

+ 66és tették mindnyájan a meghallók az ő szívükbe

41

Isten szabad elhatározásból adja kegyelmét, irgalmát, de mégsem föltétel nélkül: nekem is irgalmaznom kell,

könyörülnöm kell embertársamon (Miatyánk; tömött, túlcsorduló mértékkel...). 42

Az ószövetségi példát a 2Kir 10,6-ból vesszük: Erre másik levelet írt (kātab) nekik mondván (lemōr).

J Á N O S , A M A G A S S Á G B E L I P R Ó F É T Á J Á N A K S Z Ü L E T É S E ( 1 , 5 7 - 8 0 ) 2 5

. mondván: Mi lesz tehát ez a gyermek?

. És ugyanis (az) Úr keze volt vele.

Az elcsodálkozás-t ( ) mindig Isten rendkívüli közbelépése váltja ki.43 A környezet cso-

dálkozása arról tanúskodik, hogy az idős házaspár eddig (9 hónapon át) titokban tartotta az angyal üzenetét, és csak most derül erre fény. A rokonság talán éppen az apa és anya válaszának meg-

egyezésén csodálkoznak: Félelem ( ) fogta el a szomszédokat.

A meghatározott ideig néma (és valószínűleg süket) Zakariás most visszanyeri hangját.44 Fi-gyelemre méltó az ünnepélyes pillanat megfogalmazásában a 2x2-es szerkesztés: megnyílt a szája –

(megoldódott)45 és a nyelve, megszólalt – és magasztalta Istent. Az ünnepélyes megfogalmazás kiemeli a pillanat fontosságát.

Zakariás is csatlakozik a jelenlévők kórusához: Istent hálatelt szívvel áldja ( ). Ez a megjegyzés egyben bevezetőül is szolgál a továbbiakban közölt (és később beillesztett) hála-

adó énekhez, a Benedictushoz. Zakariást éppúgy, mint korábban feleségét, Erzsébetet, eltölti a

Szentlélek és prófétai szavakra indítja.

János körülmetélése (circumcisio46) és Zakariás gyógyulása emlékezetünkbe idéz néhány ószö-

vetségi kifejezést mint párhuzamot: Mózes így védekezik az Úr előtt: ‘Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgathatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben (Kiv 6,12.30 szó szerint: körül-

metéletlen az ajkam). Ugyanez a melléknév szerepel Jeremiásnál: Kihez szóljak és kiket kérjek, hogy

meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált előttük, nem lelik benne örömüket (6,10; vö. 9,25-26). A testi körülmetélkedés azonban a szív körülme-

télésének kell hogy jele legyen (MTörv 10,16; Csel 7,51). A körülmetélkedés ‘lelki’ vállalására Jere-

miás így szólít fel: Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét! (4,4).

Mit jelent ez? Benső Istenhez tartozásunkat Istenhez. Az Apostol szavaival: nem betű szerint,

hanem lélek szerint körülmetélt (Róm 2,29), vagyis nem a külső látszat dönti el, ki tartozik a hit által Istenhez. Az apostoli egyházban heves vita tört ki a körülmetélkedés szükségessége körül. Pál tel-

jes meggyőződéssel azt az álláspontot képviseli, hogy a pogányságból megtérőket nem kell az

ószövetségi törvény igájába hajtani.47

A hír gyorsan terjed, az eseményeket megbeszélik az emberek. A kifeje-

zésben a a héber dābār megfelelője, ami nemcsak Isten szavát jelenti, hanem egyben aktív cse-lekvését, eseményt is. Ezekben a tényekben vált most nyilvánvalóvá Isten hatékony szava. Lukács

a Zakariás körüli gyülekezetben az egyházi szertartások elővételezését látja, valamint az üdvösség

fényeit, amely Júdea magaslatairól terjed és halad Jeruzsálem felé. Ez a kezdődő nyilvánosság elő-játék az Isten igéje terjedéséhez, amely majd Jézussal megindul, és apostolain keresztül folytatódik

43

Hasonlóan, mint a félelem ( ) fogta el őket (65. vers) kifejezést ennek illusztrálására emeli ki a szentíró. A

gyerm-ev-ban különben egymást érik a bámulatos és csodás események. 44

Mennyiben rak ránk bilincset a hitetlenség? Mennyiben tesz vakká és némává? Vak és néma közönyünket látva

nem idézhetné-e Jézus rólunk is a próféta szavát: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok (Mt

13,14; vö. Iz 6,9)? 45

A klasszikus görögben is megtalálható nyelvi alakzat a ‘zeugma’: egy szó két fogalomra vonatkozik, de csak az

egyikre illik. Az állítmány itt csak az első alanynak felel meg, a második mellett hiányzik a megoldódott szó. 46

Lásd HAAG, H.: Bibliai lexikon, SzIT, Bp. 1989, 1049-1050. 47

A választott néphez való tartozásnak meg volt a kézzelfogható jele. Miben mutatkozik meg a mi Krisztushoz tar-

tozásunk? Elegendő-e ha csak megkereszteltetnek valakit? A keresztény élet milyen lépcsőfokai következnek a kereszt-

ség után? Beszélhetünk-e további ‘megtérések’ szükségességéről? Keress ide vonatkozó helyeket a Gal 2.,5.,6. fejezete-

iből, az 1Kor 7. fejezetéből és a Kol 2.,3. fejezeteiből! Miféle látomásból érti meg Péter, hogy a pogányságból megtérő-

ket nem szabad az ószövetségi szertartási törvények betartására kötelezni? Kinek a házában? Melyik városban? Mi a

vendéglátó házigazda katonai rangja? (ApCsel 10-11). Döntőnek mondható-e ez a látomás Péter egész jövendő eljárás-

módjában? Hogyan adja elő tapasztalatait az apostoli zsinaton? (Csel 15).


mind a mai napig. Judeában most azok is gondolkodni kezdenek, akik nem lehettek szemtanúi az eseményeknek.

Az Úr keze volt vele, vagyis a gyermek Isten védő és irányító hatalma alatt áll.48 A judeai hegy-vidék népében felkel a messiási reménység: vajon mi lesz ebből a gyermekből? Egyben visszautal az

angyal szavára: Izrael fiai közül sokakat oda fog fordítani az Úrra, az ő Istenükre (1,16). Valamint elővé-

telezi azt, amit a Benedictus himnusz megfogalmaz: az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útját (1,76).

A háromszoros isteni beavatkozás:

1. Idős és meddő nő gyermeket fogan az Úr kegyelmének köszönhetően.

2. Váratlan meggyógyul, aki néhány hónappal azelőtt süket-némává lett és csak bólintani, muto-gatni tudott és írásban kifejezni önmagát. A névadáskor hirtelen visszanyeri a beszéd és hallás

készségét.

3. Az anya és apa egyetértése a gyermek elnevezésében, amely minden szokástól eltérően nem a családi örökséget folytatja, hanem Isten irgalmát testesítse meg, hiszen fogantatása előtt ez volt

Isten szándéka ővele. Mindhárom eseményen meglepődnek és félelemmel telnek el a szemta-núk: felismerik az Úr kezének művét.

Nem csupán Erzsébet és Zakariás, még csak nem is a rokonság, hanem mindenki, aki csak tu-domást szerzett róla érdeklődve kérdezgette: Kicsoda…?

Amikor a hit hiányzik a szívből, akkor süketség és némaság vesz erőt rajtunk. Amikor viszont Isten szavának megfelelően cselekszünk, miként Zakariás, aki gyermekét hitben fogadja el (ennek

adja tanújelét a névadás alkalmával), akkor nekünk is megnyílik az ajkunk Isten dicséretére. A

gyermek testi körülmetélésével együtt a névadásban megtörtént Zakariás szívbeli körülmetélkedése: egyszülött fiát átengedte az Isten szolgálatára. A szokásjogtól való megszabadu-

lása eredményeképpen istendicsőítésre nyílik ajka.

Zakariás éneke (1,68 -79)

A ‘Benedictus’ szerzője a ‘Magnificat’ szerzőjéhez hasonlóan ismeretlen, de az evangélista

számára egyszer s mindenkorra ‘próféta’, aki azon fáradozik, hogy föltárja a népe történelmében rejtőzködő misztériumot. A Szentlélek az üdvösség alkotó művésze, ezért ő adja a prófétai szava-

kat Zakariás szájára.

A himnusz felosztása: Az ének első része (68-75) érdekes módon semmilyen utalást nem sem tesz a Keresztelő személyére. Itt a fő hangsúly Izrael megváltásán van, amelyet Isten az ősatyáknak

adott ígérete szerint a Messiáson keresztül valósít meg: Isten megtartja Ábrahámnak és az ős-atyáknak tett ígéreteit (73), és ígérete szerint (70) Messiást küld Dávid házából (69), aki megvalósít-

ja Izrael szabadítását (71), így Isten népe szabadon szolgálhat Istenének (74).

Jelen szövegösszefüggésben a „Benedictus” latin kezdőszavú himnusz első, dicsőítő része a korábban tárgyalt eseményekre – János születése és a Messiás fogantatása – vonatkoztatható, ame-

lyekben kezdetlegesen már jelen van az üdvösség teljessége. Az első rész zsidó-keresztény körök-ből származhat; eredetileg nem képezett egységet az előttünk álló himnusz második részével. Za-

kariás énekének első sora (1,68) igen közeli rokonságot mutat a jól ismert 72., messiásinak mondott

zsoltár egyik sorával: Áldott (az) Úr, az Izraelnek az Istene, aki egyedül vitt véghez csodát (18. vers)

A 76. verstől kezdődő második rész formailag is különbözik az elsőtől: az első részben beálló

múlt időben (aoristos), a második részben jövő időben állnak az igék. A második rész tartalmaz csak direkt jövendölést (futurum), míg az első rész inkább dicsőítésnek tűnik, mert Isten szabadító

tetteiért ad hálát. Hans Schürmann, német exegéta az ének két része közötti formai és tartalmi elté-

rések alapján arra következtet, hogy a két rész eredetileg független volt egymástól.

A himnusz eredete: Szövege létezett már mielőtt Lukács beillesztette gyerm.ev-ába. A him-

nuszt nem ő írta, hanem már létező forrásból merítette. Hiányzik belőle ui. az üdvösség egyete-mességének sajátosan lukácsi szemlélete. Zakariás éneke Izrael nemzeti reménységeinek beteljese-

48

Az Úr erős keze mutatkozott meg népe történetében, pl. Kiv 13,14; 15,6.

Z A K A R I Á S É N E K É N E K R E T O R I K A I E L E M Z É S E ( 1 , 6 8 - 7 9 ) 2 7

déséről szól: Isten hűséges, megtartja ígéreteit. Lényegében ósz-i gondolatokat tartalmaz és foglal össze. Bizonyos hasonlóság fedezhető fel A 12 Pátriárka Végrendeletei című zsidó apokrif iratgyűj-

teménnyel, amely a Krisztus előtti első évszázad messiásváró zsidóságának gondolatait tartalmaz-

za.49 A himnusz első részében szereplő nemzeti vonások a kor jámborainak felfogását tükrözik: a szabadulást az Isten tiszteletével kapcsolják össze: Lélekben, vagyis szentségben és igazságban élve

várják az ellenség kezéből való megszabadulásukat, nem pedig erőszak és lázadás útján, mint a

korabeli nacionalisták, a zelóták. Műfajilag palesztinai eredetű, eszkatológikus messiási zsoltárral állunk szemben, amit a zsidó-keresztények átvettek, mert tartalmát Jézus Krisztusban látták meg-

valósulni, így burkolt formában ugyan, de Krisztus-dicsőítő zsoltárként énekeltek, (és énekli az

Egyház mindmáig).

Zakariás éneke a 66. versben feltett kérdésre (Mi lesz ebből a gyermekből?) adja meg a választ.

Közvetlen feleletet az ének második részéből (76-79) kapjuk meg: A himnusz ezen második része minden bizonnyal Keresztelő János tanítványainak a csoportjából származik. Gondolatait tekintve

megegyezik azzal, amit az angyal mondott (1,14-17): János a ‘Magasságbeli prófétája’ és az Úr út-

készítője (76). A zsoltár keresztény adaptációja, lukácsi feldolgozása szerint az Úr nem más, mint Jézus, a Krisztus.

A Benedictus és a Magnificat sok tekintetben mutat jelentős hasonlóságot. Mindkettő az Ószövetség eszmevilágában gondolkodik, és Izrael várakozását mutatja, amellyel a végső idők

felé tekintett. Egyikük sem mutat kifejezetten keresztény megfogalmazásokat. Különösen a

Benedictus megfogalmazásán érződik erősen a zsidó nacionalista gondolkodás- és érzésvilág, a Magnificat ezzel szemben sokkal egyetemesebb szemléletet mutat. Hasonlóságot és egyben külön-

bözőséget mutat felépítésük is: mindkettőben található személyes jellegű rész és tárgyilagosabb

hangvételű szakasz. Amíg azonban a Magnificat-ban a személyes jellegű rész áll az első részben, és a másik csak utána következik, addig a Benedictus sorrendje éppen fordított: Először Isten nagy

tetteiről szól, köztük a legnagyobbról, a Messiás elküldéséről (68-76), csak ezután tér át személyes

jellegű témára, a születendő gyermek életfeladatára (76-79). Ellenkező sorrendben tárgyalva ugyan, de mindkettő a személyes megtapasztalásra és Isten üdvözítő tevékenységére egyaránt hangsúlyt

fektet. A női és a férfi lelki beállítottságra jellemző a kétféle sorrend: Mária induktív, saját élmé-

nyéből kiinduló, majd általános megállapításokra jutó gondolkodású; Zakariás pedig a férfira álta-lában jellemző tárgyilagossággal gondolkodik.

A stílust tekintve is különbség fedezhető föl a két himnusz között: a Magnificat rövid monda-tokból áll, a Benedictus viszont két nagy körmondatból.

Betelt Szentlélekkel és prófétálni kezdett: Lukács megismétli, amit Erzsébettel kapcsolatban fon-tosnak tartott megjegyezni (41: > P aor: ), erről jövendölt az angyal Jánossal kap-

csolatban (15: P fut). A névelő nélkül nem annyira a Szentlélek személyét jelöli,

hanem inkább működését, az isteni erőt. Simeonról is ezt írja háromszoros ismétléssel (2,25-27). Többek között innen származik Lukács egyik megjelölése: a Szentlélek evangélistája. Zakariás, Er-

zsébet és Simeon a maguk módján osztoznak Mária kiváltságából, akire rászáll a Szentlélek, akinek

erejéből az angyali üdvözletkor Jézust foganja.

Áldott (az) Úr, az Izraelnek az Istene: az ószövetségi zsoltárokra és a későbbi zsidó imádságokra

jellemző áldásforma. Jótéteményeit választott népe javára cselekedte, illetve azok fordulnak hozzá hálával, ezért ‘Izrael Istene’.

Mert meglátogatta és csinált megváltást az ő népének: egybetartozik a kettő, sőt a következő vers kifejezése is: és támasztotta szabadítás szarvát nekünk. A szarv az erő jelképe,50 a kifejezés értelme te-

hát: erős szabadító. A meglátogatta ( > M aor: ), a héber pákad ige azt is jelenti:

törődik, gondoskodik (másik jelentése: számon kér, büntet); Istennek a történelembe való beavatkozá-

49

Lásd Apokrifok, Ókeresztény írók 2. kötet (szerk.: VANYÓ László), SzIT., Bp. 1982, 169-255. oldalak. 50

A képletes kifejezés jelentését megértjük, ha Mózes áldását (MTörv 33,17a) és a zsoltárokat (89,18) olvassuk.


sára vonatkozik.51 Mindhárom ige aoristosban áll, s ezáltal jelzi az író, hogy az esemény beállt, a közelmúltban bekövetkezett, és így beteljesedése befejezett tényként kezelendő.

Erős szabadítót támasztott nekünk Dávidnak, szolgájának házában, vagyis elküldi a Dávid utódaiból való52 szabadító Messiást. Az események konkrét említése nélkül tehát összefoglalja, amit az an-

gyali üdvözletben, a látogatás történetében és a Magnificat himnuszban kifejtett (1,26-56). Minden

már beteljesedett ténynek tekinthető – erre utal az aoristos használata. Az ‘üdvösség szarva’ kifeje-zést az Ószövetség messiási értelemben fogta föl. Hanna éneke pl. ezzel a képpel zárul (2Sám 2,10).

Amikor a frigyszekrényt helyére viszik, az évfordulóra írt zsoltárban olvashatjuk: Dávid szarvát ott

megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek (LXX: Zsolt 131,17: ).53

Amint szólott a szentek, ősidőktől (való) prófétái szája által: A Nátán ajkán elhangzott prófécia a ké-

sőbbi próféták ajkán ismét felhangzik.54 E jövendölés beteljesedését Lukács és az ősegyház igehir-detése erősen hangsúlyozta. Jó példa erre Péter a Salamon-csarnokban mondott beszéde (vö. Csel

3,20-21: ) tipikus hebraizmus, aminek héber megfelelője befí abban az érte-

lemben használatos, hogy Isten az ő megbízottjai által szól.

Szabadulást ellenségeink közül és mind a minket gyűlölőknek kezéből: = hatalmából, tipikus

hebraizmus, melynek héber megfelelője: mijjad. Ez a vers magyarázza a 68b vers ‘megváltás’ ( ) kulcs-szavát. A 105. zsoltár az üdvtörténet felszabadító eseményeit sorolja fel: a

Benedictus himnusz azonban nem annyira a politikai eseményeket sorolja fel, hanem arról a sza-

badságról, amelynek következtében akadálytalanul szolgálhatunk Istennek.

Csinálni irgalmat a mi atyáinkkal és megemlékezni szent szövetségéről: hebraizmus, ásáh hesed im

megfelelője; = csinálva... megemlékezve: a két infinitivus itt participium helyett áll, mint a héber infinitivus constructus + le megfelelője. Hogyan részesültek az ősatyák Isten irgalmában? Az ő utó-

daik közül származik a Megváltó, aki a megváltásra váró ősatyáknak elvitte az örömhírt, vagyis:

alászállt a poklokra (1Pét 3,19). Ezáltal megemlékezett mindarról a szövetségről, amit Isten az embe-reknek ősidőktől fogva felkínált (Ádám, Noé, Mózes)

Az Ábrahámnak esküdött esküről: az ősatyák között különleges helyet foglal el Ábrahám, s a vele kötött szövetséget esküvel erősítette meg az Isten (Ter 22,16).

A megadja nekünk mondattal a himnusz imádkozói gondolhatnak magukra, a hitben Ábrahám utódaira.

Félelem nélkül, ellenségek kezéből megmentve szolgálni neki a megmentettség vallási jelleget kap.

Szentségben és igazságban színe előtt, minden napjainkban Mózes által mindannyiunkhoz szól Is-

ten szava (vö. Kiv 19,5-6a). Isten újszövetségi népének kiválasztottságáról Péter második levelében olvashatunk (vö. 2Pt 2,9-10).

A Benedictus első részében levő ósz-i gondolatok tehát: Isten megmaradást ígér Dávid utódai-nak (vö. 2Sám 7), megmenti Izraelt Egyiptomból (vö. Kiv 2,24; 3,7-8), megemlékezik Ábrahámmal

kötött szövetségéről (vö. Ter 22,15-18).

És te pedig gyermek, Magasságbeli prófétájának fogsz neveztetni: Illés szellemében fog járni – mond-ta az angyal (1,17). Két ószövetségi jövendölés kapcsolódik egybe: Nézzétek, elküldöm hírnökömet,

hogy elkészítse előttem az utat (Mal 3,1), és Készítsétek helyet a pusztában az Úrnak, egyengessétek Iste-nünk ösvényét a sivatagon át (Iz 40,3). Az Ószövetségben a JHWH-nevet helyettesítő „Úr” a kereszté-

nyek ajkán és írásában Krisztus Jézusra vonatkozik.

51

Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amiben az egyiptomiak részesítenek benneteket... (Kiv 3,16b:

) 52

Isten teljesíti Dávidnak tett ígéretét: 2Sám 7,12-16. 53

Az ún. ‘18 kérés’ imában a jámbor zsidó így fohászkodik: „Dávidnak, Szolgádnak sarjadékát keltsd fel sietve, és

emeld fel szarvát segítséged által. Légy áldott Jahve, te aki az üdvösség szarvát felkeltetted”. 54

Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből (Iz 11,1); Azokban a napokban és abban az időben

igaz sarjat támasztok Dávidnak (Jer 33,15).


Megadni szabadítás ismeretét az ő népének bűneik bocsánatában: A 71 és 74-es versekben arról volt szó, hogy Isten megmenti népét az ellenségtől. Ez a vers világosan rámutat, hogy elsősorban lel-

künk ellenségéről, vagyis a bűnről beszélt ott is, itt is. Közelebbről, a keresztség bűnbocsátó erejére

kell gondolnunk, amit János meghirdet. Lukács máshol is hangsúlyt helyez a János-féle bűnbánat keresztségére, ami bevezeti Jézus bűnbocsátó tevékenységét (Csel 13,24). A Keresztelő művét foly-

tatja az Egyház, amikor minden korban, különösen advent idején összegyűjti és fölkészíti Isten

vándorló népét, hogy találkozzék a hozzá eljövő Úrral.

Istenünk irgalmának bensői miatt, amelyekkel meg fog látogatni minket Napkelte magasságból: A ‘ma-

gasságból felkelő’ ( ) az Ószövetségből kölcsönzött kifejezés, képszerűen utal a Messiásra.55

Megjelenni a sötétségben és halál árnyékában ülőknek igazítani a mi lábainkat békesség útjára. Izajás próféciája, miszerint: A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát (9,1) döntő hatással van a

Benedictus szerzőjére. Máté azonban nem csak burkoltan használja föl ezt a motívumot: A nép,

amely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és ár-nyékában ültek (4,16). Mi egyéb tarthatná az embert fogságában, mint a bűn rabsága? Keresztelő

János prédikációja ezért a bűnbánatot hirdeti. A fény világa betör a sötétség világába (vö. Jn 1,8-

10).

A bűnbánat hirdetéséről szólva méltán állítja a himnusz, hogy meghozza a békét, az Isten és

ember közti kiengesztelődést. A kettős messiásvárás nyomai fölfedezhetők:

1. Politikai: Dávid házából, aki megszabadítja népét az ellenség kezéből, hogy szabadon szolgál-

hasson Istenének.

2. Papi: aki Isten világosságának országából származik, a bűnből való szabadulást hirdeti a nép-

nek, az üdvösség jóhírét hozza azoknak, akik a sötétben és a halál homályában ülnek, és békes-ségre vezeti őket.

A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben: E záróverssel véget ér a Keresztelő János gyer-mekkoráról szóló elbeszélés-koszorú. A kis Sámuel gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben

az Úr és az emberek előtt (1Sám 2,26). Hasonló szavak zárják le az egész gyermekség-evangéliumot

(Lk 2,40.52). Működött benne az a Lélek, aki anyja méhétől rajta nyugodott és eltöltötte (1,15).

És volt a pusztákban bemutatkozásának napjáig Izraelnek: A puszta a magány és az önmegtagadó

élet helye. Nem tudjuk mikor vonult ki és mennyi időt töltött ott János. Csak annyit: Az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Nyilvános működésének megkezdése előtt Jézus is oda

vonul 40 napra, és később is időről időre ide vonul vissza a sokaság elől.

Zakariás énekét két elbeszélő mondat fogja közre: egyiknek alanya ‘az ő atyja’(67), a másiknak ‘a gyermek’(80); mindkét kéttagú mondat első tagja a ‘lélek’ szóval zárul; másrészt a ‘bemutatko-

zása, megjelenése’ szónak a ‘prófétálás’ felel meg.

55

Bileám úgy látja, hogy csillag kél fel Júdából (Szám 24,17); Malakiás a jövendő Messiást szemléli úgy, mint az

igazság felkelő napját (3,20). Qumránban égitest felragyogásával szemléltetik a papi Messiás eljöttét.


67És Zakariás, az ő atyja, betelt SZENTLÉLEKKEL,

és prófétálni kezdett mondván:

8oA gyermek pedig növekedett és erősödött LÉLEKBEN

és volt a pusztákban bemutatkozásának napjáig Izraelnek.

Vizsgált himnuszunk maga két hosszú körmondatból áll: a 68-75. versek, illetve a 76-79. ver-

sekből. Mindkét első mondat egy-egy kijelentéssel indul (áldás ill. prófécia), utána pedig azt fejti ki, miért áldott az Isten ill. miért hívják majd Jánost prófétának erre utal a ‘mert’ ill. ‘pedig’ szavak.

Így, bár hosszúságuk aránytalan, Zakariás énekén belül mégis megkülönböztethető a 68a és 68b-75

ill. a 76a és 76b-79 versek. Az első félvers (68a) négy szóból áll és kéttagú, és a második tag az Úr bővítése, kifejtése:

68aÁldott az Úr

Istene Izraelnek

Hasonló kéttagú szerkezet figyelhető meg a második főrész első félversében:

76aÉs te pedig gyermek

a Legfelségesebb prófétájának fogsz hívatni

Ezután tekintsük az első egység (himnusz) második, hosszabb részét (68b-75): ez három, kü-

lönböző hosszúságú és szerkezetű alrészből épül fel. Középen egy háromtagú alrészt találunk (72-

73a), ahol sorban állnak a kulcsszavak: irgalom, szövetség, eskü:

+ 72csinálni irgalmat a mi atyáinkkal

és megemlékezni szent szövetségéről

+ 73esküt amelyet esküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak

A cselekvés: csinál, megemlékezik, esküdik alanya a középső tagban fejeződik ki, akik érdeké-

ben pedig cselekszik, azok az első és harmadik tag végén olvashatók.

A középső alrészt két kéttagú alrész fogja közre, az előbbi így áll előttünk:

mert MEGLÁTOGATTA és csinált megváltást az ő népének

és TÁMASZTOTTA szabadítás szarvát nekünk

A két tag az ‘és’ kötőszóval kapcsolódik egymáshoz, igével, sőt ugyanolyan alakú (aoristos) kezdődik, a ‘megváltás’ és a ‘szabadítás’ szinonim fogalmait állítja, a tagok végén pedig személyes

névmásokat találunk: az első azokat jelöli, akikkel mindezt Isten megcselekedte (‘az ő népének’), a

második tag végén azok szerepelnek, akik érdekében mindez megtörtént (‘nekünk’).

A másik (71) kéttagú alrész így hangzik:

szabadulást ellenségeink közül

és mind a minket gyűlölőknek kezéből

A szabadulás ( ) uralja a két határozót: ‘közül’ és ‘kezéből’ ( és ). A ‘gyűlölők’ és az

‘ellenségek’ szinonim szavak, és mindez többes szám első személyben. A szóismétlést a ‘kezéből’ szó használatával kerüli el, és ez egybevág a szabadulás gondolatával. Míg a kéz az ellenség erejét

és cselekedeteit fejezi ki, addig a szabadulás /szabadítás Isten műve. A ‘mind’ kiegészítő jelzővel a

második tag egy pontosítást is tartalmaz.

Az előbb megvizsgált szakaszok között találjuk a 69b-70. versek alkotta háromtagú, koncentri-

kusan megfogalmazott szakaszt:


+ Dávidnak, az ő szolgájának házában, : 70amint szólott

+ a szentek, ősidőktől (való) prófétái szája által

Világosan elénk tárulnak a személyek, amelyeket fölidéz, és hogy mindez az ő szolgája és az ő

prófétái által megy végbe. A központba tehát az kerül, hogy mindaz, ami itt most megvalósult Dá-vid házában, azt prófétái által régóta megmondta.

Lássuk tehát, hogy együtt is koncentrikus szerkezetet alkot a himnusz első része: A 71a-ban szereplő ‘szabadulás’ a 69a-ban olvasható ‘szabadulás’-nak felel meg. Míg a 68b-69a a szabadulás

szerzőjét állítja a figyelem központjába, addig a 71. vers azokat, akiktől sikerült megszabadulni,

pontosabban szabadulnunk. A központi szakaszban az üdvösség megvalósulásának helyét (Dávid háza) határozza meg, Isten szavának megfelelően, ahogy azt a próféták ajka hirdette. Ez egyes

szám harmadik személyben íródott, az előtte és utána levő szakasz többnyire többes szám első

személyben.

+ mert MEGLÁTOGATTA és csinált megváltást az ő népének

+ 69és TÁMASZTOTTA szabadítás szarvát nekünk

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

. Dávidnak, az ő szolgájának házában,

70amint szólott

. a szentek, ősidőktől (való) prófétái szája által

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

+ 71szabadulást ellenségeink közül

+ és mind a minket gyűlölőknek kezéből

+ 72csinálni irgalmat a mi atyáinkkal


+ 73esküt amelyet esküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak

+ MEGADNI nekünk 74félelem nélkül

. ellenségeink kezéből megmentve

+ 75SZOLGÁLNI neki szentségben és igazságban

. (az ő) színe előtt minden napjainkban.

Tekintsünk a himnusz befejező részére (73b-75): 2 kéttagú szakaszt tartalmaz. A gondolat-párhuzam nem szembeötlő, de fölfedezhető: Az első melléknévvel ill. melléknévi igenévre zárul, a

‘nekünk’ szemben áll az ‘ellenség kezével’, erejével. A másik szakasz gondolat-párhuzama világos:

az ‘őneki’ ( ) névmás uralja mindkét tagot: az első tag a szolgálat módját (szentségben és igazság-ban), a második annak idejét (minden napjainkban) határozza meg.

A két szakasz egymással is párhuzamba állítható: mindkettő főnévi igenévvel indul, amely a ‘nekünk’ ill. a ‘neki’ névmásokra vonatkozik. Megfogalmazza a helyes magatartást: az ellenséggel

szemben félelem nélkül, ővele (‘színe előtt’) szentségben és igazságban kell viselkedni. A megfogalma-

zásban párhuzam fedezhető fel az ellenség ‘kezéből’ és (Isten) ‘színe előtt’ között. Az első szakasz utolsó szava szemben áll a második szakasz első szavával: az ellenség kiszolgálásától való meg-

szabadulás egyben az Isten szolgálatára való fölszabadulást jelent!

A 68b-75 rész koncentrikus szerkezetet követ, amelynek központjában a 72-73a versek alkotta háromtagú szakasz áll. Az ezután olvasható harmadik alrész első szakasza (73b-74) megfelel az

első alrész utolsó szakasza (71) khiasztikus szerkezetet, ‘kereszteződő alakzatot’ alkot: ellenségek kezéből (74b) a mind a minket gyűlölőknek kezéből (71b) gondolatot idézi föl; ugyanaz az ‘ellenség’ szó


a 71a és a 74b-ben is megtalálható. A ‘szabadulás’ és a ‘megmentés’ szinonimák a szerkezet legele-jére ill. a legvégén találhatók. Az utolsó szakasz (75) elmondja, amit az ember válaszként kell, hogy

adjon – a legelső szakaszban megfogalmazott (68b-69a) – Isten nagy tetteire.

Más szavakkal, de ugyanazt az állítást fogalmazza meg: az ő népe (68b) tulajdonképpen mi va-gyunk, hiszen nekünk ( ), vagyis a jelen nemzedék számára emeli az erős szabadítót 69a. Míg a

mi atyáink (72a) a korábbi nemzedékekre, vissza egészen Ábrahámig vonatkoztatható (73a). Az a

nép, amiről a rész elején szólt ugyanaz az egyetlen Isten népe, akkor és most.

A Benedictus utolsó szakasza ismét kéttagú:

79megjelenni a sötétségben és halál árnyékában ülőknek,

igazítani a mi lábainkat békesség útjára.

Mindkét tag főnévi igenévvel indít (de tudjuk, hogy állhat participium helyett is (= megjelenve;

vö. 1,54), vagy mindkettő célhatározói mellékmondatot fejez ki (= hogy megjelenjék... hogy igazítsa;

vö. 1,76b-77a); az ülőkkel szemben lábak állnak; az elöljárós szószerkezetek ( szinonim elöl-járók) szemben állnak egymással, amennyiben a főnevet közelebbről meghatározó kiegészítés el-

lentétes: ‘halál’ és ‘béke’. A két tag pedig egymást kiegészíti: a sötétség és a halál árnyékát be kell

világítani, hogy a béke útjára találjunk.56 A ‘békesség’ a héber šalôm megfelelője, amelynek jelenté-se: épség, teljesség, teljes harmónia, jólét, üdvösség.

A három iménti szakasz koncentrikus szerkezetű alrészt alkot: a 79a a 77-nek felel meg: megje-lenni ill. ismeretet adni, és negatív szavak a halál ill. bűn. Az utolsó tag az első tagnak felel meg,

amint menni ...az úton és lábat az útra igazítani ugyanazt a gondolatot idézi, sőt a szót ismétli. A

78-as vers valóban az alrész központjában van: az előtte levő szakasz azt írja le, hogy mit tesz majd János (te pedig gyermek), míg az utána levő szakasz a magasságból Fölkelő, vagyis Jézus működését és

annak hatását írja le.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Zakariás énekének központi gondolata a szabadítás-szabadulás, az üdvösség ( ). Ehhez csatlakozik a ‘megváltás’ (68b: ), máshol pedig

‘megmentés’ (74b). A himnusz mindkét egysége koncentrikus szerkezetű (72-73a, ill. 78), és mind-két központi szakasz az Isten irgalma köré csoportosítja mondanivalóját. Az a héber hIesed

fordítása (LXX-ban kb. 70-szer fordul elő). János neve: jóhannan (!n:x;wOy) ugyanebbe a szócsaládba

tartozik. A himnusz első fő egységének centrális szakasza (72-73a), amely háromtagú, mindegyik tagja tartalmaz olyan szót, amely egy-egy kulcsnévre utal: János: Jahve irgalmaz, Zakariás = Jahve

megemlékezik, ill. Erzsébet = Isten megesküdött. A háromszoros előfordulása talán Jézus ne-

vére utal? (Ez az egyedüli olyan szó, amely több mint kétszer fordul elő a himnuszban).

A ‘meglátogatni’ ige az első egység második részének nyitó szava a himnusz második egysé-

gének központi szakaszában olvasható: meg fog látogatni.

A himnusz második egységének első részében olvasható ‘próféta’ szó szintén szerepel az első

egység egyik szakaszában (70b). Isten jótéteményeinek haszonélvezői az ő népe (68b; 77a:), vagyis ‘mi’ (69a) és úgyszintén a mi atyáink (72a). Isten üdvös tette megszabadít az ellenség

kezéből a himnusz első egységének tanítása szerint (71 és 74b), a második egység szerint pedig a

‘bűntől’ és a ‘haláltól’ (77b és 79a).

Végül a himnusz két fő egységét összetartja az Isten és népe közti kapcsolat hasonlósága: az

első egység első szakaszában mindenek előtt Isten üdvözítő tette fogalmazódik meg, az utolsó szakaszában pedig az erre választ-adó helyes emberi magatartás (75). A második egység utolsó

szakasza szintén az első szakasznak megfelelő: az emberek lába a békesség útján az Úr Jézus útjá-

nak lehet következménye, melyet János készít majd elő.

56

A vakság és bénaság (járni nem tudás) gyakori gondolat-párhuzam az ÓSz-ben: vak vagy sánta állat nem lehet

áldozati ajándék (vö. MTörv 15,21; Mal 1,8). A vak vagy sánta ember sem ajánlhat fel áldozatot (vö. Lev 21,18), még

csak be sem léphet a Templomba (vö. 2Sám 5,8), Vö. a jerikói vak meggyógyításának leírásával.


Isten irgalma mindörökké tart. Amint atyáinkkal, Ábrahámtól Dávidon át mindmáig, úgy lesz velünk is Jézusban, akinek útját János készíti elő. Isten újból megemlékezik népéről és meglá-

togatja, amint korábban is gyakran így tett. Az apa ajka arról prófétál, hogy a Szentlélek Izrael

számára a fiún keresztül fog megnyilvánulni. A kezdetben Ábrahámmal kötött szövetség, amelyet a próféták fölidéztek, Dávidnak esküvel erősítette meg – ezt fogja véglegesen megújítani a magas-

ságból ‘felbukkanó’. Isten, miként a múltban, úgy ma is fölkínálja szabadítását. Ráadásul a ma

meghirdetett és a holnap megvalósuló üdvösség nemcsak a jövő nemzedék számára jelent öröm-hírt, hanem visszamenőleg is: atyáinknak, kezdetektől fogva.

Zakariás hálaéneke (1,68-79)

67És Zakariás, az ő atyja, betelt SZENTLÉLEKKEL,

és prófétálni kezdett mondván:

= 68Áldott (az) Úr, az Izraelnek az Istene,

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

+ mert meglátogatta és csinált megváltást az ő népének

+ 69és támasztotta szabadítás szarvát nekünk

. Dávidnak, az ő szolgájának házában,

70amint szólott

. a szentek, ősidőktől (való) prófétái szája által

:71szabadulást ellenségeink közül

: és mind a minket gyűlölőknek kezéből

72csinálni irgalmat a mi atyáinkkal


73esküt amelyet esküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak

– megadni nekünk 74félelem nélkül

– ellenségeink kezéből megmentve

+ 75szolgálni neki szentségben és igazságban

. (az ő) színe előtt minden napjainkban

= 76És te pedig gyermek, Legfelségesebb prófétájának fogsz neveztetni:

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

+ 76belől fogsz menni ugyanis (az) Úr színe előtt,

+ elkészíteni (az) ő útjait

: 77megadni szabadítás ismeretét az ő népének

: bűnök bocsánatában őnekik

78Istenünk irgalmának bensői miatt

amelyekkel meg fog látogatni minket Napkelte magasságból

:79MEGJELENNI a sötétségben és halál árnyékában ülőknek,

+ IGAZÍTANI a mi lábainkat békesség útjára.

8oA gyermek pedig növekedett és erősödött LÉLEKBEN

és volt a pusztákban bemutatkozásának napjáig Izraelnek.


Befejezésül tekintsük át a himnusz kifejezéseinek ószövetségi gyökereit:

68Áldott (az) Úr, az Izraelnek az Istene, mert meglátogatta és csinált megváltást az ő népének, 69és támasztotta a szabadítás szarvát nekünk Dávidnak, szolgájának házában,

70amint szólott a szentek, ősidőktől (való) prófétái szája által, 71szabadulást ellenségeink közül és mind a minket gyűlölőknek kezéből, 72csinálni irgalmat a mi atyáinkkal és megemlékezni szent szövetségéről, 73esküt, amelyet esküdött Ábrahámnak, ami atyánknak, megadni nekünk 74félelem nélkül, ellenségeink kezéből megmentve szolgálni neki, 75szentségben és igazságban színe előtt, minden napjainkban. 76És te pedig gyermek, Legfelségesebb prófétájának fogsz neveztetni: elől fogsz menni ugyanis (az) Úr színe előtt, előkészíteni útjait, 77megadni szabadítás ismeretét az ő népének bűneik bocsánatában 78Istenünk irgalmának bensői miatt, amelyekkel meg fog látogatni minket Napkelte magasságból 79megjelenni a sötétségben és halál árnyékában ülőknek igazítani a mi lábainkat békesség útjára. 8oA gyermek pedig növekedett és erősödött lélek-ben és volt a pusztákban bemutatkozásának nap-jáig Izraelnek.

Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene

mindörökkön örökké! Úgy legyen!

Úgy legyen! (Zsolt 72,18)

Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene,

aki egyedül vitt véghez csodát!

(Zsolt 72,18)

Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké!

Mondja az egész nép: Úgy legyen!

(Zsolt 106,48)

Uram, menedékem, váram, szabadítóm,

Istenem, sziklám, hozzád menekülök.

Védőpajzsom, üdvösségem záloga,

mentsváram, akit magasztalok.

(Zsolt 18,3)

Dávid hatalmát ott megerősítem,

fáklyát állítok fölkentemnek.

(Zsolt 132,18)

Elragadott ádáz ellenségeimtől,

gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.

(Zsolt 18,18)

Gyűlölőik hatalmából kimentette őket,

s kiszabadította az ellenség kezéből.

(Zsolt 106,10)

Mindvégig emlékezik szövetségére,

ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,

a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött,

az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,

s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott,

örök kötésül Izraelnek.

(Zsolt 105,8-10)

Szövetségére gondolt és irgalmas lett,

nagy irgalmában megváltoztatta szándékát

(Zsolt 105,45)

És maga az ő színe előtt fog járni...

(Lk 1,17a)

A sötétben és a halál árnyékában ültek,

megbilincselve, nyomorban és vasban.

(Zsolt 107,10)

A gyermek nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be,

és az Istennek kedve telt benne.

(Lk 2,40.52)

Sámuel felnőtt

és vele volt az Úr és nem hagyta el.

(1Sám 3,19)

J É Z U S , A Z Ü D V Ö Z Í T Ő S Z Ü L E T É S E ( 2 , 1 - 2 0 ) 35

JJ ÉÉ ZZ UU SS ,, AA ZZ ÜÜ DD VV ÖÖ ZZ ÍÍ TT ŐŐ SS ZZ ÜÜ LL EE TT ÉÉ SS EE (( 22 ,, 11 -- 22 00 ))

Jézus, az Üdvözítő születése (Lk 2,1-20)

1Történt pedig azokban a napokban, kijött rendelet Augustus császártól,

hogy iratkozzék össze az egész lakott világ. 2Ez (mint) első összeírás történt, amikor Szíria felett

helytartóként működött Quirinius. 3És mentek mind összeiratkozni, ki-ki a maga városába.

4Felment pedig József is a Galileából, Názáret városából

a Júdeába, Dávid városába, amely neveztetik Betlehemnek,

mivel volt ő Dávid házából és nemzetségéből, 5összeiratkozni Máriával, a neki eljegyzettel, levővel terhessel.

6Történt pedig, miközben voltak ők ott, beteltek az ő szülésének a napjai, 7és megszülte az ő fiát, az elsőszülöttet,

és bepólyálta őt, és fektette őt jászolban,

mert nem volt nekik hely a szálláson.

8És pásztorok voltak ugyanazon a vidéken, szabad ég alatt tanyázva és őrködve őrségeket az éjjel

az ő nyájukon. 9És (az) Úr angyala odaállt nekik, és (az) Úr dicsősége körülragyogta őket, és fél-

tek nagy félelmet. 10És mondta nekik az angyal:

Ne féljetek, íme ugyanis hirdetek nektek nagy örömet, amely lesz az egész népnek, 11hogy született nektek ma Szabadító, aki van Fölkent Úr, Dávid városában 12És ez nektek a jel: találni fogtok

kisgyermeket, bepólyálva és fekve jászolban

13És hirtelen lett az angyallal sokasága égi seregeknek, az Istent dicsérőknek és mondóknak: 14Dicsőség magasságokban Istennek, és földön békesség tetszés embereiben!

15És történt, amint elmentek tőlük az égbe az angyalok, a pásztorok beszéltek egymáshoz: Menjünk

át hát Betlehemig, és lássuk meg ezt a szót, a történetet, amit az Úr tudtul adott nekünk! 16És elmentek sietve, és megtalálták mind a Máriát, mind a Józsefet

és a kisgyermeket fekve a jászolban;

17meglátva pedig hírt adtak a nekik megmondott szóról erről a gyermekről. 18És mindnyájan a meghallók elcsodálkoztak a pásztorok által nekik megmondottakról; 19a Mária pedig mindezeket a szavakat őrizte egybevetve az ő szívében. 20És visszatértek a pásztorok, dicsőítve és dicsérve az Istent mindenért, amiket hallottak és láttak,

amint megmondatott nekik.


A gyermekség-evangélium jelentős pontjához érkeztünk. János születése leírásával összevetve kidomborodik a szerző teológiai meggyőződése: János, a Magasságbeli prófétája csak előfutára

annak, aki Betlehemben született, aki a világ Üdvözítője.

A párhuzamos megfogalmazásban megfigyelhető azonos ill. hasonló mozzanatok:

– Erzsébettel (1,57) és Máriával (2,6) kapcsolatban is ugyanazt a kifejezést használja: betelt az ő szülésének napjai /ideje ( ).

– Erzsébet szülésének híre elterjed a rokonok és ismerősök között: Az eseményt úgy értékelik, mint Isten irgalmának megnyilatkozását, és ennek örülnek (1,58). Mária szülésének híre eljut a

környék pásztoraihoz. Nekik és az egész népnek nagy örömet hirdet az Úr angyala: megszüle-

tett a várva várt Üdvözítő (2,10).

– Mindkét esetben gyorsan terjed az örömhír. János születéséről a rokonok és ismerősök beszél-

nek, s így Júdea hegyvidékéről szétterjed Isten irgalmának híre (1,65). A pásztorok is elbeszé-lik, amit Jézus születésével kapcsolatban láttak és hallottak (2,17).

– Akik csak hallanak az eseményekről, mindnyájan csodálkoznak és meglepődnek (1,66; 2,18).

– Mindkét gyermek születésénél említés történik a körülmetélésről és névadásról. A gyermekek

azt a nevet kapják, amelyet Isten hírnöke előre megmond (1,13 1,59-60; 1,31 2,17), sőt az elbeszélés mindkét helyen kiemeli, hogy a szülők a névadásban az isteni utasítást követik.57

Figyelemreméltó különbség:

– János körülmetélése és névadása terjedelmes elbeszélésével szemben Jézusnál a születésre és a

hódolatra kerül a fő hangsúly és Lukács csak egyetlen mondatot szán a körülmetélés és név-adás megemlítésére. Lukácsnak nem célja, hogy jegyzőkönyv módjára közölje a születés részle-

teit; annak tényét állapítja meg, és az újszülött jelentőségét értelmezi.

– Lukács kifejezésre juttatja Jézus születésének az egész világ számára szóló jelentőségét azáltal, hogy a gyermek születését bekapcsolja a korabeli világtörténelem eseményeibe (2,1: Augustus

császár rendeletére Szíria helytartója Cirinus összeírást tart). Ezzel szemben János küldetése Palesztinára korlátozódik. Istentől kapott föladata tehát nem mérhető Jézus küldetéséhez.

A római népszámlálás 58

Krisztus születésekor Octavianus Augustus uralkodott a Római Birodalomban a Rajnától a Ní-

lusig, a Gibraltártól az Eufráteszig. Egy lényegtelennek látszó mozzanat meggyőzhet arról, hogy

Lukács milyen pontossággal és műgonggal dolgozott evangéliumának összeállításakor. A történe-lem fordulópontján ugyanis a = császár név nem volt egyéb, mint a görög átírása a Caesar

névnek; ez pedig nem volt más, mint a Julius nemzetség egyik ágának a neve. Csak a ‘Julius’ ural-

kodóház kihalása után lett a Caesar névből a mindenkori római császár címe. A fordításokból any-nyira hozzászoktunk az ‘Augustus császár’ névhez, hogy nem is sejtjük a Lukács által használt név

pontosságát (2,1). Megfigyelhető, hogy a készen kapott születés-elbeszélésben,

amit nem Lukács fogalmazott, hanem az ősegyház hagyományában talált (3,1) Caesar Augustus utódát már fordított szórenddel, TIBERIUS CAESAR-nak nevezi.59

57

Így A Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna (2,21). 58

Vö. KROLL, G.: Jézus nyomában, SzIT, Bp. 1982, 11-12. 59

JULIUS CAESAR (Kr.e. 100-44), a későbbi Augustus nagybátyja volt az, aki világbirodalommá tette a római álla-

mot. Pompeius legyőzése után egyeduralkodó lett. A szenátus meghatározatlan időre diktátori hatalmat adott neki azzal

a joggal, hogy a szenátus pénzérmeire ráverheti a saját arcképét. Azt a hónapot, amit Quintilisnek hívtak, a császárról

Julius-nak nevezték el. Amikor azonban Julius Caesar királyságra tört, a republikánusok – Brutus és Cassianus vezeté-

sével – meggyilkolták. Kr.e. 44. március 15-én vérzett el 23 tőrdöféstől sebzetten a szenátus épületében, Pompeius

szobra előtt, akit nem is olyan régen ő győzött le.

Unokaöccsét, a fiatal OCTAVIUSt Caesar – korábban – saját fiává fogadta és örökösévé tette. Így miután nagybátyját az

összeesküvők meggyilkolták, megkezdődött a fiatal, 19 éves Octavius politikai pályafutása. Mint Caesar fogadott fia,

Julius Caesar Octavianusnak hívatta magát, de nagybátyjával ellentétben a köztársasági formák gondos megtartásával

kezdett uralkodni. Egyetlen nagy gesztussal az egész államhatalmat visszaadta a szenátus kezébe. A szenátus tisztelte

meg őt az Augustus névvel, majd Kr.e. 27-ben teljhatalmat kapott.


A Római Birodalomnak gondosan kiépített és jól szervezett államgépezete volt, amely a na-gyon zavaros időkben is együtt tudta tartani az állam szerkezetét. Amikor Lukács -t ír,

akkor azt az adminisztratív eljárást nevezi meg, amelyet Tacitus és Suetonius római történetírók a

‘census’ szakkifejezéssel jelölnek. Az ‘összeírás’ tehát az adózók hivatalos jegyzékébe való fölvéte-lét jelenti, amit általában = vagyonbecslés követ, ami az adó meghatározása céljából a

vagyoni helyzet fölmérését jelenti. A két adminisztratív eljárás időben egybeesett, de az összeírás

volt az első lépés. Lukács a censusnak erről az első szakaszáról beszél (2,3).60

Lukács még Nagy Heródes életében beszél Qurinius-ról mint szíriai helytartóról. Más törté-

nelmi forrásaink szerint Quirinus (Cirinusz) tisztség szerint nem volt helytartó, hanem ebben az időben átfogóbb tisztséget viselt Keleten: császári védnök lehetett. Mint tudjuk Nagy Heródes i.e.

4-ben halt meg. Kr.e. 8-ban veszítette el a császár kegyeit, és 7-ben le kellett tennie alattvalóinak a

császár iránti hűségesküt.

E X E G E T I K A I E L E M Z É S

Történt pedig azokban a napokban: 1,5-höz hasonlóan meghatározatlan időpontra utal. Ezzel a

mondattal Lukácsnak nem az a célja, hogy évszám szerint meghatározza Jézus születésének idejét,

hanem kapcsolatba hozza a korabeli világeseményekkel. A világtörténelemmel úgy teremti meg a kapcsolatot, hogy Augustus császár egy rendeletét említi, s így Jézus születésének emberileg nézve

jelentéktelen eseményét már első pillanatban jelentősnek mutatja. Nyelvtanilag nézve héber hatást

tükröz (vejahí), ill. a végidőre utaló gyakori fordulat: bajjámim hahém.

Az egész lakott világ: Lukács teológiai szemléletében fontos annak hangsúlyozása, hogy a világ

Üdvözítőjének születése olyan eseménnyel volt kapcsolatos, amely az ‘egész emberiséget’ érintet-te.

60

MARCUS ANTONIUS, a meggyilkolt J. Caesar végrendeleti végrehajtója lett a fiatal Octavianus politikai ellenfele.

Szövetségeseivel megalkotta a második triumvirátust, s hogy ezt a szövetséget még jobban megerősítse, Antonius fele-

ségül vette Octavianus nővérét, Octaviat. Antonius nagyon tehetséges ember volt, de szenvedélyeinek áldozata lett.

Feleségét elűzte magától, s egyre inkább az egyiptomi királynő, Kleopátra hálójába került. Amikor a híres tengeri ütkö-

zet, az Actium-i csata után azt a hamis hírt hozták Antoniusnak, hogy szeretője, Kleopátra meghalt, Antonius a kardjába

dőlt. Augustus számára ezzel megkezdődött az ellenfél nélküli egyeduralom.

Miután jegyzékbe vették az adózó személyt, kezdődött az adóbecslés hosszadalmas folyamata, amely akár több

évig is elhúzódhatott. A XVI. században, Ankarában talált latin-görög nyelvű Monumentum Ancyranum föliratból arról

értesülünk, hogy Octavianus Augustus uralkodása alatt három alkalommal rendelt el censust, mégpedig Kr.e. 28-ban,

Kr.e. 8-ban és Kr.u. 14-ben. Míg az első csak a római polgárokat érintette, a második már a provinciák lakóira is kiter-

jedt. Az ókori világ körülményeinek megfelelően az egyes provinciákban más-más időpontokban kezdték az adóbeval-

lást, és a fellobbanó ellenállás miatt gyakran csak évek múlva lehetett befejezettnek tekinteni. Egy egyiptomi papirusz

(P. Lond. III, 904) i.sz. 104-ből megőrizte a római prefektusnak, Egyiptom helytartójának, Gaius Vibius Maximusnak

rendeletét: Mivel elérkezett a vagyonösszeírás ideje, mindazoknak, akik bármi oknál fogva állandó lakhelyüktől távol

tartózkodnak, vissza kell térniük saját lakóhelyükre, hogy a vagyonbevallást meg tudják tenni... A P. Lond. II. 261 alap-

ján azt is megtudjuk, hogy nemcsak írásos nyilatkozatot kellett tenni a birtok nagyságáról, hanem a fej-adó kivetése

miatt az egész háznépnek személyesen is meg kellett jelenni az összeírást végző hatóság előtt.


A kisgyermek születése (Lk 2,1-7)

1Történt pedig azokban a napokban, kijött rendelet Cézár Augustus-tól,

hogy iratkozzék-össze az egész lakott világ.

: 2Ez (mint) első összeírás történt,

: amikor Szíria felett helytartóként működött Quirinius. 3És mentek mind összeiratkozni,

ki-ki a maga városába.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- 4Felment pedig József is a Galileából, Názáret városából

+ a Júdeába, Dávid városába, amely neveztetik Betlehemnek,

+ mivel volt ő Dávid házából és nemzetségéből,

- 5összeiratkozni Máriával , a neki eljegyzettel, levővel terhessel.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

. 6Történt pedig, miközben voltak ők ott,

. beteltek az ő szülésének a napjai,

: 7és megszülte az ő fiát, az elsőszülöttet,

. és bepólyálta őt, és fektette őt jászolban,

. mert nem volt nekik hely a szálláson.

Összeiratkozni, ki-ki a maga városába: a szokás, hogy mindenki a saját származási helyén köteles

megjelenni az összeíráson, nem volt általános az egész Birodalomban, bár történelmi dokumentu-mok bizonyítják, hogy Egyiptomban is így történt.61

József... Dávid házából és nemzetségéből: József személyét ismerjük: ő Mária jegyese (1,27: ), ugyanakkor azt is megtudjuk, hogy Dávid király házából ( ) való. Ezért

kell az összeírás végett fölmennie Dávid városába, Betlehembe. A dávidi származás azonban nem

jelenti azt, hogy Jézus, az ősidőktől fogva megjövendölt és Dávid házából várt Messiás csupán Iz-rael reménysége lenne. Lukács azzal ad Jézus születésének egyetemes teológiai távlatot, hogy a

gyermek születését a világtörténelmi eseményekbe illeszti. A születendő gyermek nemcsak Izrael

megmentő Messiása, vagyis görögül ‘Krisztusa’ (2,11: ), hanem a pogány népek megmentő Ura (2,11: ). Ez a teológiai fölismerés és meggyőződés fejeződik ki majd az angyalok éneké-

ben (2,14). Ez az egyetemesség tükröződik a Lukács-féle nemzetségtáblában (3,23-38), ahol az

evangélista Józseftől kezdve Dávid királyon át eljut egészen Ádámig, sőt Istenig.62

Betlehem 8 km-re fekszik Jeruzsálemtől. Lukács Dávid városának nevezi, mert annak idején

(1015 körül) Betlehembe ment Sámuel próféta, hogy királlyá kenje Izáj fiát, Dávidot (vö. 1Sám 16,1-13). Betlehemről szól Mikeás próféta jövendölése (És te pedig, efratai Betlehem, bár a legkisebb vagy

Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen... (5,1). A dávidi származás

és a betlehemi születés ténye a prófécia értelmében – bennfoglaltan – Jézus messiási mivoltát kí-vánja bizonyítani (Máté ezt kimondottan is idézi, Lukács – bár bizonnyal ismeri, de – nem idézi.

Máriával, a neki eljegyzettel (2,5: ): egyes szövegváltozatok (b, c, sys) szerint feleségével, Máriával ( ). Lukács itt az 1,27-re van tekintettel. Föltételezhetjük

azonban, hogy ekkorra Máriának József házába való bevezetése már megtörtént. Ezt a Máténál

olvasható megjegyzés is alátámasztja: József... magához vette feleségét (Mt 1,24: ). Mária tehát a betlehemi utazás idején már József törvényes felesége volt, egyébként a kora-

beli erkölcsök ellen vétettek volna közös utazásukkal.

61

Papirus London III, 904. 62

Máté az ellenkező irányba haladva, s csak Ábrahámtól kezdve építi föl Jézus nemzetségtábláját (1,1-17).


Mária várandós állapotának említése bevezet az elkövetkező eseményekhez.

Miközben ott voltak: Lukács nem részletezi, hogy mikor történt Jézus születése: közvetlen Betle-

hembe való érkezésük után vagy csak később valamikor. Nem említi, hogy Mária és József szállást kerestek, és szívtelenül elutasították őket. Az elbeszélésben nincs szó arról, hogy Mária a legna-

gyobb nyomorúságban, télben, minden emberi segítség nélkül hozta volna világra gyermekét egy

barlangban, ahol állatok voltak. Mindezek a részletek onnan kerültek bele a századok jámbor el-képzeléseibe, hogy hívő lélekkel találgatták annak okát, amiről az evangélista így ír: nem volt nekik

hely a szálláson (2,7: ).63 Elképzelhető, hogy az összeírások miatt

a vendégfogadó Mária számára zsúfoltnak bizonyult, hiszen közel volt a szülés napja. Jobbnak láttak olyan helyet keresni, amely az esemény intimitásának inkább megfelel (pl. a fogadó istálló-

ját; erre utalhat a jászol).64 Ne felejtsük azonban, hogy Lukács evangéliumában máshol is szerepel a

szó: 22,11 szerint az a helyiség, ahol Jézus a húsvétot akarja ünnepelni tanítványaival együtt. A ház gazdája azonban (tiszteletteljes szeretetből) a felsőbb szint nagytermét ( ) bo-

csátja a mester rendelkezésére. A tehát egy földszinti helyiség volt, ahol munkaeszközö-

ket tartottak, és amely szükség esetén szálláshelyül is szolgálhatott. A szentcsalád gondjai nem a szülés előtt, hanem utána kezdődnek: az újszülött elhelyezése jelenthetett inkább gondot.

Megszülte az ő fiát, az elsőszülöttet: A szó nem jelenti föltétlenül azt, hogy több gyer-mek közül az elsőként született. Az Egyház hagyománya egyben monogenész (egyszülött) értelem-

ben beszél Jézusról, és egyhangú tanúsága szerint Lukács inkább azért használja ezt a címet, mert

Jézus az elsőszülött jogaival és kötelességeivel bírt.65 A későbbiekben Lukács külön is kiemeli, mennyire tudatában van Mária és József az Úr törvényének (2,23).

A jászol említése lehet szimbolikus is, amennyiben Isten Dávidot a juhok aklától (Zsolt 78,70) hívta el. Jézus, aki ősei miatt fejedelmi méltóságra tarthatna igényt, a legalacsonyabb társadalmi

helyzetet választja. A jászol-bölcső az újszülött messiás ‘nemesi címerévé’ válik. Nem véletlenszerű

tény, hanem tudatosan formált választás, amely kezdi felforgatni a messiási várakozásokat. Luk-ács, a szegények és kitaszítottak evangélistája nagyon óvakodik attól, hogy a föld nagyjainak, kirá-

lyainak hódolatától övezett királyt mutasson be (vö. Mt 2,2). Ellenkezőleg, még ha Dávid fia is,

Jézusnak nincs saját lakhelye66 és rendes bölcsője. Ő a hajléktalanok, a társadalom peremén élő emberek üdvözítője.

A jászol ( ) kőből készített, földön fekvő vagy falból kivájt etetőjászol az állatok abrakol-tatására. A jászol említése burkoltan a pásztorokra utal. Ez a motívum kapcsolja össze szakaszun-

kat a következővel. Hangsúly van a jászol szón: ez lesz a jel a pásztorok számára, amikor keresik a

gyermeket (vö. 2,12).

Végül a ‘jászol’ gondolata alkalmas arra is, hogy meglássuk a kiáltó ellentétet Augusztus csá-

szári környezetének pompája és a világ jövendő Urának egyszerűsége között.

És pásztorok voltak ugyanazon a vidéken, szabad ég alatt tanyázva, és őrködve őrséget az éjjel az ő nyá-

jukon: Betlehem vidéke régóta ismert legeltető hely volt. Környékén a pásztorok szokás szerint nyári időben legeltettek, vagyis Peszah (Húsvét) ünnepétől az őszi esőzés beálltáig, márciustól

novemberig. Ez idő alatt az állatokat a szabad legelőn tartották. Éjszaka egymást fölváltva virrasz-

tottak a rablók és a vadállatok távoltartására. Az a körülmény, hogy Betlehem környékén voltak ebben az időben, még nem jelenti azt, hogy helybéliek voltak. Gyakran messzi vidékről terelték ide

a pásztorok nyájukat.

63

A klasszikus görög szabálya szerint ha a birtok ( ) a hangsúlyos, akkor a létige mellett dativus possessivus

( ) fejezi ki a birtokost (ha a birtokos lenne a hangsúlyos, akkor genitivus possessivus állna). 64

Hogy barlang volt-e, az kérdéses. A II. századra visszamenő hagyomány Betlehemben egy barlangban tiszteli

Jézus születésének helyét; föléje már a IV. században bazilikát emeltetett Nagy Konstantin császár. 65

Minden elsőszülöttet a Törvény értelmében Istennek kell szentelni (Kiv 13,2.12; 34,19). 66

A rókáknak odújuk, a madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova lehajtania fejét (Lk 9,58; Mt 8,20).


Az Ó- és Újszövetség több alkalommal tiszteletreméltónak mutat egyes pásztorokat.67 Az álta-lános fölfogás azonban az ellenkezőjét mutatta: bűnösnek tartották ezt a foglalkozást, mert lehetet-

lenné tette, hogy a vallási élet gyakorlását és a levitikus tisztasági törvények megtartását. Megbíz-

hatatlannak és tolvajnak tartották őket (számadáskor derült ki), ezért a bíróságnál nem fogadták el tanúságukat.

Az evangéliumot Jézus a szegényeknek hirdeti, és nem zárja ki az Isten Országából a vámoso-kat, bűnösöket, utcanőket sem. Lukács teológiai szemléletében az isteni irgalom különösen is

hangsúlyt kap.

Érdemes fölfigyelni arra, hogy a császár és a helytartó ugyan név szerint kaptak említést, de utána szó sem esik többé róluk. A figyelem középpontjába inkább a pásztorok kerülnek (13 versen

keresztül!). Ők az elsők, akiknek megadatik, hogy láthassák a világ Üdvözítőjét, ők az örömhír első továbbadói, vagyis a szó általános értelmében ‘evangélisták’, és ők dicsérik és magasztalják Istent

elsőként az Üdvözítő eljövetelét követően. Valami hasonló történt Dáviddal is, akit testvérei, mint

legkisebbet kint hagytak a mezőn (Betlehem vidékén történt!), s lám ekkor választotta ki őt az Úr, hogy népe fölött felkent királyként uralkodjon; az utolsóból így lett első (már az Ószövetségben!).

Az 1,1-20 szakasz fő irodalmi egységei a következők:

A gyermek Jézus születése 1-7

A pásztorokhoz intézett angyali üzenet 8-14

A pásztorok meglátogatják az újszülöttet 15-20

És (az) Úr angyala odaállt nekik, és (az) Úr dicsősége körülragyogta őket: Egyszer csak ott állt

( ) váratlanul.68 A hirtelen és nem várt megjelenés az isteni kinyilatkoztatás jellemzője, amely felülmúl minden emberi várakozást. Az ‘Úr angyalának’ megjelenése mindig Isten üdvös-

ségünket munkáló működését jelenti. Ami elhangzik, nem emberi megfontolásból vagy bölcses-

ségből ered, hanem Istentől adott kinyilatkoztatás.

Már az Ószövetségben megtalálható a párhuzam a dicsőség és a fény között: Jahve dicsősége,

mint ragyogás, fény jelenik meg. A görög , mely a = látszik, feltűnik igéből származik,

eredetileg azt jelenti: fény, ragyogás. A az a fény, amelyben Isten megjelenik, amikor kinyilatkoztatást ad az embereknek.69 A megfelelő héber szó dbk jelentése: súlyos, fontos, nagy. 70

És féltek nagy félelmet: ún ‘figura etymologica’, miként az őrködve… őrségeket kifejezés is: azonos tőből származó igéből és főnévből áll. Az ijedtség érthető, hiszen természetfölötti jelenséggel talál-

koznak, miként annak idején Zakariás (vö. 1,12) és Mária (vö. 1,29).

67

A pátriárkák nomád pásztorok lehettek; Mózest és Dávidot félnomád pásztorkodásuk közben hívja meg az Úr

(Kiv 2 illetve 1Sám 16). Ámosz próféta tekoai pásztornak vallja magát könyve bevezetőjében (Ám 1,1). Az Úr az én

pásztorom... – így kezdődik az allegorikus 23. zsoltár; Én vagyok a jó pásztor... (Jn 10,11) – vallja magáról Jézus. 68

Csakúgy, mint Jézus sírjánál a két ragyogó öltözetű férfi az asszonyoknak (Lk 24,4), és Péter mellett a börtönben

(Csel 12,7). 69

Vö. THORDAY A.: Az istenismeret dinamikája, Agapé, Szeged 1997, 67-69. 70

Mózes így szól a néphez: Meglátjátok az Úr dicsőségét (Kiv 16,7.10) – fürjek és manna, valamint felhő alakjá-

ban az Úr van Jelen népe körében. Máshol Mózes így fohászkodik: Hadd lássam meg dicsőségedet! (Kiv 33,18). Láto-

másában Izajás így hallja a szeráfok énekét: Szent, szent, szent a seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Iz 6,3).

A messiási idők eljövetelét megjövendölő próféta azzal vigasztalja népét, hogy megnyilvánul majd az Úr dicsősége (Iz

40,5) és fölragyog Jeruzsálem fölött (Iz 60,1).

Újszövetségi példák: Krisztus az Atyaisten dicsőségéből támadt föl a halálból (Róm 6,4), részt vesz az Atya dicső-

ségéből (Jn 17,24; Fil 2,11). A megtestesüléskor láttuk az Atyaisten Egyszülöttjének dicsőségét (Jn 1,14), egykor pedig

az Emberfia eljön Atyja dicsőségében (Mt 16,27). Jézus már életében kinyilatkoztatta dicsőségét a kánai mennyegzőn

(Jn 2,11) és egykor mint az Emberfia eljön a felhőkön hatalommal és dicsőséggel.


Ne féljetek, íme ugyanis hirdetek nektek nagy örömet, amely lesz az egész népnek: Az örömhír lényege szerint a legnagyobb nyilvánosságnak szól: Krisztus kilép a rejtettségből, amely fogantatását és

születését mindeddig körülvette.71

A pásztorokhoz intézett angyali üzenet (Lk 2,8-14)

-8És pásztorok voltak ugyanazon a vidéken, szabad ég alatt tanyázva

- és őrködve őrségeket az éjjel az ő nyájukon.

+ 9És (az) Úr angyala odaállt nekik,

+ és (az) Úr dicsősége körülragyogta őket,

- és féltek nagy félelmet.

-10És mondta nekik az angyal: Ne féljetek!

+ Íme ugyanis hirdetek nektek

- nagy örömet,

: amely lesz az egész népnek: ------------------------------------------------------

11hogy született nektek ma

Szabadító, aki van Fölkent Úr,

Dávid városában. ------------------------------------------------------

+12És ez nektek a jel:

- találni fogtok kisgyermeket, bepólyálva

: és fekve jászolban

- 13És hirtelen lett az angyallal

- sokasága égi seregeknek,

- az Istent dicsérőknek és mondóknak:

+14Dicsőség magasságokban Istennek,

+ és földön békesség tetszés embereiben!

71

Idézzük fel Zakariás próféciáját: Örülj és ujjongj Sion leánya, mert nézd, máris eljövök, hogy nálad lakjam –

mondja az Úr... Ujjong, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod (2,14; 9,9).


hogy született nektek ma Szabadító, aki van Fölkent Úr, Dávid városában (2,11): a jóhír nem jövőbeli ígéret, hanem ma történik, sőt megtörtént (aoristos). Vagyis megvalósult mindaz, amit Gábor an-

gyal ígéretként hirdetett. Az Istentől megígért és vágyva várt kegyelmi valóság soha nem remélt teljességgel elérkezett, és belépett a történelembe. Nincs többé várakozás, itt és most van az üdvös-

ség ideje.72 Lukács többször is hangsúlyt helyez erre: Ma beteljesedett az írás, amit az imént hallotta-

tok... (4,21) – mondja Jézus az izajási próféciával kapcsolatban a názáreti zsinagógában. Ma üdvösség köszöntött erre a házra – mondja Zakeusnak (19,9), Még ma velem leszel a paradicsomban – ígéri a jobb

latornak, amikor a keresztfán minden beteljesedik (23,43).

Az ide vonatkozó messiási próféciák a következők: Iz 9,1-6; 11,1-10; Mik 5,1.3-4. A két fönség-cím úgy kapcsolódik össze, mint értelmezett és értelmező, és darabosságában is azt állítja, hogy a

Messiás (az Isten fölkentje) maga az Úr, vagyis Isten. Ezt a nyelvtani anomáliát és teológiai újdon-ságot néhány kései szír kézirat megkísérelte kijavítani és így érteni ‘Christos Kyriu’ vagyis ‘Úrnak

Krisztusa’ vagyis Istentől küldött Messiás. Kísérletük magára maradt próbálkozás maradt. A nehe-

zebb szövegváltozat az igazi. A szokatlan kifejezés a húsvéti tapasztalat fényében születhetett,73 amikor a keresztény közösség Krisztus születéséről elmélkedik egyben a föltámadt Krisztusra

(kyrios) gondol. Miközben a hívő nép bölcsője köré gyűlik, hogy időbeli születését ünnepelje, az

örökkévaló ‘dicsőségben’ való születésére gondol. Ily módon lehetséges, hogy a kettős név a krisz-tusi misztérium szintézise akar lenni.

12. v: És ez nektek a jel: találni-fogtok kisgyermeket, bepólyálva és fekve jászolban: A pásztorok is jelet kapnak, miként Zakariás és Mária is kapott, tehát a jel a hírüladási séma lényeges mozzanata.

Megdöbbentő, hogy a jel ellentétes a korabeli várakozásokkal, a hatalommal és dicsőségben eljövő

messiás-képpel.

13-14. v: És hirtelen lett az angyallal sokasága égi seregeknek, az Istent dicsérőknek és mondóknak: Di-

csőség magasságokban Istennek, és földön békesség tetszés embereiben: műfaját tekintve a Glória olyan eszkatológikus dal, amelyre példát a Jelenések könyvében találunk.74 Tartalmilag két részre tago-

zódik: dicsőség a magaságban – békesség a földön. Az a tény dicsőíti meg Istent, hogy elküldte

Fiát.75 Nem járunk mesze a gondolattal, amikor Urunk parancsára a Miatyánkban azt kérjük: ‘szen-teltessék meg a te neved’. A ‘béke’ – görögül: ; héberül: šālôm (~Alv') – bibliai értelemben

többet jelent, mint puszta emberi békességet, amikor egy időre megszűnik ember és ember között a

vita és háborúság. Jelenti a világnak azt a rendezett állapotát, amely Isten ígérete szerint a végső időkben köszönt be.76 Így az angyali üzenet derűlátó, egyben utópisztikus jellegű. Ez a békesség

Isten országával jön el a lelkekbe, végső beteljesedése pedig az Úr második, dicsőséges eljövetelé-

vel valósul meg, s lesz mindenki előtt nyilvánvalóvá.

A Messiás születéséről szóló hír az egész népnek szól (2,10: nagy örömet hirdetek nektek, amely az

egész népé lesz), a békével megvalósuló üdvösség viszont az Isten választottjainak osztályrésze: az Istennek tetsző emberekben ( )77 valósul meg. Kik lehetnek ezek? Mindenesetre

72 . Az üdvösségből viszont csak azok részesednek, akik ma döntenek mellette, és halogatás nélkül megvallják. E

pásztorok minden kor hívője számára példaképek lehetnek, amiért késlekedés nélkül elindulnak, hogy felkeressék a

Gyermeket. 73

Péter pünkösdi beszédének utolsó mondata így hangzik: Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonysággal,

hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette (Csel 2,36). 74

A huszonnégy aggastyán éneke (Jel 5,9); valamint a 144.000 éneke, akik homlokukon viselik a Bárány nevét (Jel

14,3). 75

Jézus főpapi imájában visszatér ez a gondolat: Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését

rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abból a dicsőségből, amelyből részem volt

nálad, mielőtt a világ lett (Jn 17,4-5). 76

Izajás próféciája szerint a Messiás a „béke fejedelme” lesz (9,5), az egykori paradicsomi állapotok helyreállását

még az állatok világa is jelezni fogja (11,6-9). A zsoltáros szavai szerint: napjaiban igazságosság virágzik, a béke tel-

jessége, míg csak el nem tűnik a hold vagyis mindörökké (Zsolt 72,7).

A föltámadt Jézus így köszönti övéit; Pál apostol a leveleinek elején mindig békét kíván a címzetteknek. 77

A gen. qualitatis (más néven gen. hebraicus) használata melléknév helyett a bibliai görögben nagyon elterjedt a


nem azonosak az általánosságban vett néppel (2,10: ), hanem bizonyos szűkebb kör: Isten ke-gyelmi választásán alapuló üdvközösség.

Ahogyan jöttek, úgy eltávoznak az angyalok (2,15: ), miként Gábor angyal Máriától (1,38). Lássuk meg ezt a szót, a történetet! Az itt szereplő görög a

héber dābār fogalomnak felel meg, és egyaránt jelöli magát a szót (ige!), és azt, amiről szó van (do-

log!), tehát nem csak az üzenetre utal, hanem annak megvalósulására is. A kifejezés egyszerre jelöli a szót és a tényt.78

A pásztorok sietve (2,16: ) indulnak útnak, éppúgy, mint Mária sietséggel (1,39: ) ment idős rokonát fölkeresni. A születés körülményeit Lukács a lehető legszegényesebb

formában rajzolja elénk: az egyszerű szálláson elmarad a Máté evangéliumában fölvillantott arany

csillogása, a finom illatok terjengése (tömjén) valamint a csillag megjelenése. A pásztorok, akik nem kaptak volna bebocsátást egy királyi udvarba, könnyen beléphetnek a menedékül szolgáló

kunyhóba. Vö. Kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez: külsejét tekintve olyan lett, mint egy

ember (Fil 2,7) – így rejti el isteni dicsőségét. Az önkiüresítés a gyermek Jézusnál elkezdődik és a kereszten éri el tetőpontját; a maga teljes valóságában dicsősége akkor lesz nyilvánvaló, amikor

Urunk újra eljön.79 A Szentcsaládot az egyszerűség jellemzi, amelyet mégis gazdaggá tesz az Isten-

be vetett mélységes hit.

szemita nyelvek hatására, amelyben kevés a melléknév, ezért gyakran alkalmaznak helyette birtokos szerkezetet. A

tetszés vagy jóakarat itt az Isten tetszését vagy jóakaratát jelenti. 78

Vö. Mária így szól: Íme, az Úrnak szolgálója, bárcsak lenne nekem a te szavad szerint! (1,38:

); Miután Zakariásnak megoldódik a nyelve félelem támadt mindazokban, akik körülöttük laktak, és Júdea egész

hegyvidékén folyt a beszéd mindezekről a dolgokról (1,65: ). 79

Vö. 2Tesz 1,7-10.


A pásztorok meglátogatják az újszülöttet (Lk 2,15-20)

15És történt, amint elmentek tőlük az égbe az angyalok,

a pásztorok beszéltek egymáshoz:

------------------------------------------------------------------------------------------------

: Menjünk át hát Betlehemig,

. és lássuk meg ezt a szót, a történetet,

amit az Úr tudtul adott nekünk!

: 16És elmentek sietve,

. és megtalálták mind a Máriát, mind a Józsefet

és a kisgyermeket fekve a jászolban;

- 17meglátva pedig hírt adtak a nekik megmondott szóról

erről a gyermekről. - 18És mindnyájan a meghallók elcsodálkoztak

a pásztorok által nekik megmondottakról;

---------------------------------------------------------------------------------------------

19a Mária pedig mindezeket a szavakat őrizte

egybevetve az ő szívében.

---------------------------------------------------------------------------------------------

- 20És visszatértek a pásztorok,

dicsőítve és dicsérve az Istent

- mindenért, amiket hallottak és láttak,

amint megmondatott nekik.

meglátva (2,17: ): a pásztorok eszményi hívőként bátor és lelkes hithirdetőknek bizo-nyulnak. Nem zárkóznak lelkesedésük belső világába, hanem azonnal megosztják élményeiket a

jelenlévőkkel. Az evangélium mindig üzenet: sosem tekinthető pusztán személyes, egyéni aján-

déknak.

A pásztorok elbeszélése csodálkozást vált ki a jelenlévőkben (2,18); főleg az, hogy ezek az is-

meretlen emberek ugyanazt mondják, mint amit Gábor angyal mondott Máriának és Józsefnek. Másrészt azon is csodálkozhatnak, hogy éppen a társadalom peremén élőknek nyilatkozik meg az

Isten.

Mária pedig mindezeket a szavakat őrizte egybevetve (2,19: part. impf.) az ő szívében. A fiával kapcsolatos személyes tapasztalatai másoktól kapott értesülésekkel gazdagodva lassan föl-

halmozódnak szívében. Nem értett meg mindent az eszével, de mégis ráhagyatkozott ezekre a szavakra ( ), mert tudta hogy ‘Istennél semmi sem lehetetlen’. A két ige, a szívébe

véste ( ) és az el-elgondolkodott ( ) a hit drámájának egészét körvonalazza, amely

Mária lelkében bontakozott ki meghívásának első pillanatától fogva. Semmi sem világos abból, ami történik, de ő nem veszti el bizalmát, és nem mond le Isten szavának elfogadásáról. A hit az ő

esetében is szüntelen úton járás, fáradságot nem ismerő keresés, és nem valamiféle békés (langyos)

birtoklás.

A pásztorok is eltűnnek a színről, de nem az evangéliumból. A tapasztalat, amiben részük volt

Istentől ered, ezért irányában kell kifejezni hálájukat. Az angyali dicséret most az ő ajkukon folyta-tódik (2,20: ).80

80

A „participium impfectum” nyelvtani alak folyamatos cselekvést fejez ki.

J É Z U S B E M U T A T Á S A A T E M P L O M B A N ( 2 , 2 1 - 4 0 ) 45

JJ ÉÉ ZZ UU SS BB EE MM UU TT AATT ÁÁ SS AA AA TT EE MM PP LL OO MM BB AA NN (( 22 ,, 22 11 -- 44 00 ))

A 2,21 vers Jézus születésének történetét zárja le irodalmilag. Párhuzamos Keresztelő János kö-rülmetélésének és névadásának történetével. Lényege, hogy mindkét esetben végrehajtják a szü-

lők, amit Isten küldöttje tudtukra adott. Amikor beteltek nyolc nap és körül kellett őt metélni: a gyermek

testén ejtett vágás a választott néphez tartozást jelölte. Olyan jel, amely a választott nép fiát állan-dóan hivatására emlékeztette. A keresztény hagyomány e jelben a keresztség előképét látta: amint

a körülmetélés automatikusan semmiféle hatást nem hoz létre a gyermek lelkében, úgy – minden

bizonnyal – a keresztség sem, ha nem támogatja a hit (vö. aki megkeresztelkedik és hisz, az üdvözül jézusi ígérettel). 81

Mária gyermekét az Úr törvényét követő zsidó szokás szerint a születés utáni nyolcadik napon körülmetélik. Mint minden elsőszülöttet, úgy Jézust is az Úrnak szentelnek. Sámsont, aki szintén

csodás módon született, az Isten nazírjának nevezték, mert már anyja méhében Isten arra válasz-

totta, hogy Izrael szabadítója legyen. Az, aki már fogantatása előtt Isten akaratából a Jézus nevet hordozza (ami ‘szabadítót’ jelent), és születése után most a nyolcadik napon a szülők is így neve-

zik el, egykor majd názáretinek fogják hívni.

Körülmetélése után az apa ad nevet elsőszülött gyermekének. Lukács mégsem azt írja, hogy József nevet ad gyermekének, hanem – bizonnyal szándékosan – ‘passzivum divinumot’ használ

(21bc), hogy ezzel is a Magasságbelire emlékeztessen, aki küldöttje által tudtukra adta a születen-dő gyermek nevét. Lényegileg nem különbözik a Törvényben előírt és az ismeretlen próféta által

megjövendölt Istennek szenteltség. Mindkét megfogalmazás Isten szabadítását jelenti be, amely

Jézus Krisztusban valósul meg.

Jézus körülmetélése és bemutatása a templomban 21-24

Simeon fogadja Izrael vigaszát 25-28a

Simeon áldja Istent

a szülők csodálkoznak 28b-35

Simeon megáldja őket

Anna fogadja Jeruzsálem megváltását 36-38

Jézus v isszatérése Názáretbe, növekedése és erősödése 39-40

A templomi bemutatás leírásában több a szimbolika, mint a puszta történeti közlés. A Törvény előírta (vö. Kiv 13,2.12.15) az elsőszülöttek kiváltását, de nem írta elő személyes bemutatásukat.

Jézus bemutatása Sámuelét idézi fel, és annak leírását mintázza (őrá utalt már a Máriának szóló

hírüladás és Mária hálaéneke is).

A gyermek templomba vitelét nem írta elő a Törvény, nem is a gyermek tisztulásáról rendel-

kezett. Teológiailag inkább arra gondolhatunk, hogy azért van Jézus a jeruzsálemi Templomban, hogy mintegy megtisztítsa azt. Bemutatása pedig Hanna gesztusához hasonlít, amivel csodás mó-

don fogant gyermekét az Úrnak ajánlja (vö. 1Sám 1,19-28). Hanna a Silói szentélybe ment föl, hogy

fiát ‘bemutassa’ az Úrnak és ezzel a gesztussal lemondjon a reá vonatkozó jogairól. Mostantól fog-va a gyermek Jézus Isten szolgálatában áll, Mária és József pedig az ő szolgálatában. A 12 éves Jé-

zus ilyen módon csak emlékeztetni kívánja őket: nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?

(2,49).

81

Pál apostol kiemeli: Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és ő

alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából és az Isten fiaivá lehessünk (Gal 4,4).


A Lev 12,1-8 az asszony számára a szülés után 8, ill. 14 napos tisztátalansági állapotot szabott meg, amelynek idején korlátozottak voltak közösségi kapcsolatai. A kultikus tisztátalanság ideje

fiúgyermek szülése után 40 napra, lánygyermek szülése után 80 napra szűnt meg, vagyis mindez

ideig ki volt tiltva a templomi istentiszteletről és áldozati adományt sem érinthetett. A 40, ill. 80 nap leteltével az anyának áldozatot kellett bemutatnia tisztulásáért (egyesztendős bárányt egészen

elégő áldozatul, továbbá egy galambfiókát vagy gerlét bűneiért való áldozatul; szegénységül ese-

tében a bárányt két galambfiókával vagy gerlével váltották ki).

Az evangéliumi elbeszélésben a tisztulás csak mellékmotívum. Lukács jól tudta, hogy Mária

nem is szorul rá a bűneiért való áldozathozatalra. Az evangélium ahelyett, hogy Mária tisztulási szertartását helyezné a középpontba, Jézus bemutatását (az infinitivus célhatározói mellékmonda-

tot fejez ki: hogy elé állítsák az Úrnak – ) emeli ki (a ige szakkifejezés

az áldozati kultusz nyelvében az áldozat bemutatására). A ‘bemutatásban’ olyan mozzanatot talá-lunk, amely nem felel meg a korabeli szokásoknak. Az elbeszélés összekapcsolja Mária ‘tisztulását’

a gyermek tisztulásával, amelyről semmilyen törvényben nem olvashatunk. Az evangélista tisztu-

lásukról ( ) beszél. Szemmel láthatóan valakit még bele akar vonni a dologba. Jó-zsefről, mint férfi tisztulásáról nem lehet szó, egyedül Jézusra gondolhatunk. A szöveg őrá enged

következtetni. A szerző kezdettől fogva Jézust állítja a figyelem középpontjába. Immár szem elől

vesztette a szülőket, és a Messiáson állapodott meg. ‘Mária tisztulása’ kapcsán Jézus bemutatását beszéli el és mindazt, ami ennek kapcsán történt. A kettős esemény így Máriát és Jézust érintette,

József viszont nyilván elkísérte mindkettőjüket. Ezt mutatja a többes szám (fölvitték – eleget tettek –

visszatértek), valamint a kifejezett utalás: amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték... (2,27).

Az elsőszülött az Egyiptomból való szabadulás óta örök emlékeztető jel a választott nép szá-

mára. Akkor ui. az Úr angyala lesújtott Egyiptom elsőszülötteit, hogy ennek a jelnek erejében népe megszabaduljon a szolgaság földjéről (vö. Kiv 13,1-3.11-16).

Az elsőszülött megváltásának pedig az alapgondolata, hogy minden elsőszülött (akár ember, akár állat) Isten tulajdona. A szarvasmarha, juh és kecske elsőszülöttjét föl kell áldozni, az egyéb,

tisztátalannak minősített állatok elsőszülöttjét pedig pénzen kellett megváltani. Az ember elsőszü-

löttje hivatalból arra lett volna kötelezve, hogy papként az oltár szolgálatát lássa el. Erre a szolgá-latra azonban Lévi törzsét nevezték ki. Így az elsőszülött gyermekért pénzben kellett váltságdíjat

fizetni: ebből fedezték a leviták életszükségleteit, az elsőszülöttet pedig mentesítették a papi szol-

gálattól (Szám 8,16-19; 18,15-16).

bevezetés (Lk 2,21-24)

+ 21És amikor beteltek az őt körülmetélésnek nyolc napjai ,

és neveztetett az ő neve Jézusnak,

a nevezett az angyal által,

+ mielőtt megfogantatott ő az anyaméhben.

+ 22És amikor beteltek az ő t isztulásuknak a napjai ,

: Mózesnek a törvénye szerint

= felvitték őt Jeruzsálembe

+ elé állítani az Úrnak,

: 23amint megíratott (az) Úr törvényében, hogy

= ‘minden hím, méhet megnyitó,

= szentnek fog neveztetni az Úrnak’,


+ 24és adni áldozatot

: az Úr törvényében megmondott szerint,

= ‘gerlicéknek párját vagy galamboknak két fiókáját’.

René Laurentin francia exegéta megjegyzi, hogy 40 nap telt el Jézus születésétől, és 450 nap (9x30 + 6x30 nap) a Zakariásnak szóló templomi hírüladástól, ez összesen 490 nap, ami a Dán 9,24-

ben található 70 hétre vonatkozó jövendölés teljesedése.82

A kettős bevezetés kezdősorai (21a és 22a) visszhangoznak a befejező szakasz első tagjában

(39a). A 40b igéje a 21a-ban is olvasható, s így ún. inklúziót alkot. Mindez az Úr törvénye szerint történik, összefoglalva a 22b, 23a és 24b verseket.

Az első ószövetségi idézet (23b) a Kiv 13,1.11-16 versekre utal, amely az elsőszülöttek Istennek szenteléséről szól. Izraelben minden elsőszülött állatot az Úrnak kell föláldozni; az emberek első-

szülöttjeit is Istennek kell szentelni, de egy pár madár föláldozásával kell kiváltani.

A 24c a Lev 12,8-ban olvasható szülés utáni tisztulási törvényt idézi.

A 21. versben az időhatározók keretezik az alapvető mondanivalót. Amint a ‘körülmetélés’ (21a) éppen megelőzi a ‘névadást’ (21b), úgy előzte meg a programnevet adó angyali szó (21c) a

gyermek foganását (21d).

A 22-24. versekben föltűnik a törvény beteljesedését hangsúlyozó háromszoros refrén.

A templomi bemutatás jelenetének elbeszélése kettős bevezetéssel történik (21 és 22. versek). Hasonló szófordulattal indítva párhuzamba kerül a nyolcadnapi körülmetélés és a negyvenednapi

bemutatás. Mindkét bevezető rész központját (21bc és 23bc) az újszülött gyermek neve foglalja el:

az angyal szavának engedelmeskedve a Jézus nevet adták neki (21bc), illetve az Úr törvényének megfelelően Szent lesz (23c).

A bemutatás elbeszélésének legfontosabb része az a két jövendölés, amelyet Simeon és Anna mond a Templomban Jézussal kapcsolatban. Lukács 3x is kiemeli, hogy Simeont a Szentlélek töl-

tötte be, ő adott kinyilatkoztatást neki, és vezette a kellő órában Jézushoz.83

Simeon első mondatai a hálaadó zsoltárok nyelvén íródott, a 34-35. versek pedig azt egészítik ki és magyarázzák. Anna is megszólalt, prófétált, de azt nem hozza az evangélista. Mindkét öreg a

korabeli társadalom peremén élt, Lukács szemlélete szerint viszont az üdvtörténet szívében élnek. Hangsúly igazából csak mély vallásosságukon van. A gör. szó nemcsak az embertársak felé

való igaz magatartására utal, hanem vallási értelemben a ‘hívő’ szinonimájaként szerepel. A jámbor

/istenfélő ( ) az ember kultikus cselekedetekben, imádságban való gondosságát fejezi ki.

82

LAURENTIN, R.: Les Évangiles de l’Enfance du Christ. Vérité de Noel au-dela des mythes. Exéges et sémiotique

– historicité et theologie, Desclée, Paris 19842.

83 Máténál így olvassuk: Simon Péter így válaszolt: ‘Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia’. Erre Jézus azt mondta

neki: ‘Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám!’ (16,16-

17). Pál megfogalmazásában ugyanez a tapasztalat így hangzik: Senki se mondhatja: ‘Jézus az Úr’, csak a Szentlélek

által (1Kor 12,3).


befejezés (Lk 2,39-40)

+ 39És amint elvégeztek mindent az ÚR törvénye szerint (valókat),

. visszatértek a Galileába,

. maguknak városába, Názáretbe. -------------------------------[amint megmondatott a Próféta által: ‘Názáretinek fogják hívni’]

.40A gyermek pedig növekedett és erősödött

. betelve bölcsességgel,

+ és Isten kegyelme volt rajta.

A jelenetet lezáró 39-40. versek háromtagúak. Az ‘Úr törvénye’ és az ‘Isten kegyelme’ szókap-csolatok párhuzamosnak tekinthetők, amennyiben alanyuk megegyezik. A Béza kódex szövegva-

riánsa – amely a Mt 2,23-ból merít – kidomborítja e zárószakasz központját. Egyben visszatér a 21bc és 23b versekben olvasható névadási motívum.84 Az idézet meglepő módon nem található a

Prófétáknál. Mégis, a 23b. és 21b. versekkel együtt olvasva irodalmi hasonlóságot mutat Sámson

történetével, aki Isten nazírja (neki szenteltje) anyja méhétől fogva (Bír 13,5.7) és Izrael szabadítója (13,5d; vö. a Jézus név jelentésével).

A két prófétáról szóló szakaszok közül a Simeont leíró (25-28a) háromrészes: az első és har-madik háromtagú (25abc és 27b-28a) megfelelőségben állnak, és harmadik tagjuk olyan igékre

épülnek, amelyek kiegészítik egymást: ‘vár’ ill. ‘befogad’ ( M part. impf. ill.

M aor.). Az agg Simeon karjába veszi ‘őt’ (28a), vagyis a gyermek Jézust (27b), akit, mint ‘Izrael vigaszát’ várt. A háromszoros említés arról tanúskodik, hogy a Szentléleknek meghatározó

szerepe van az itt leírt eseményekben.

84

Az Újszövetségben különben máshol is megfigyelhető, hogy egy ószövetségi idézet kijelöli a szakasz retorikai

központját.


A próféta (Lk 2,25-28a)

+ 25És íme, (egy) ember volt Jeruzsálemben, akinek neve Simeon,

+ és ez az ember igaz és jámbor,

VÁRÓ az Izraelnek vigasztalását ,

: és Szentlélek volt rajta;

26és volt neki kijelentve

a Szentlélek által

nem meglátni halált

előbb, (mint) meglátná az Úr

Fölkenjét .

: 27És elment a Lélek által a templomba;

+ és amikor bevitték a szülők a gyermek Jézust,

+ hogy tegyenek ők a törvénynek a szokása szerint vele,

28és ő VETTE őt karjaiba,

Az Anna prófétaasszonyról szóló leírás (36-38) két mondatot tartalmaz. Az első 3x háromtagú,

ahol az utolsó tagok az eltelt hosszú időre utalnak, az első tagok pedig atyjához, férjéhez, ill. Isten-hez fűződő kapcsolatát írják le. A másik mondat rövidebb az előzőnél; ez párhuzamba állítja Istent

és Jézust.

A prófétaasszony (Lk 2,36-38)

+ 36És volt Anna prófétaasszony,

. Fánuel leánya, Áser törzséből;

ez előrehaladott sok napokban,

+ élve férjjel

. hét évet az ő szüzességétől,

37és ő özvegy nyolcvannégy évekig,

+ aki nem távozott a templomból,

. böjtökkel és imádságokkal

szolgálva éjjel és nappal. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

– 38És abban az órában

odaállva hálát adott az Istennek ,

és beszélt róla

– mindenkinek, a VÁRÓKNAK Jeruzsálem megváltását.

Szimmetria figyelhető meg a Simeon és Anna bemutatása között,85 főleg ahogy Jézussal kap-csolatban vannak: a 25b és 38d szép inklúziót alkotnak. A párhuzamon kívül azonban észre kell

venni a különbséget is: míg az első alanya Simeon, a másodiknál mindenki.

Mindenki várakozásban él: férfi és nő egyaránt. A böjt és imádság között várakozó öregekben egész Izrael képviselteti magát: azok, akik az Úr törvényeinek megfelelően igaz és istenfélő módon

élnek, mint Simeon, és azok, akik a templomi istentisztelettel dicsérik az Urat.

85

Férfi és nő párhuzamos beállítása Lukács sajátos szemléletéből fakad; ez máshol is megfigyelhető evangéliumá-

ban.


Simeon fölismeri a templomba hozott kisgyermekben Jahve Fölkentjét, vagyis az Úr Krisztu-sát. Úgy veszi karjaiba, mint a zsidók újszülött királyát, aki Izrael vigasza. Anna szintén úgy prófé-

tál az újszülöttről, mint Jeruzsálem szabadítójáról. Jézusban Isten eljön megszabadítani népét.

Simeon kettős próféciáját egy-egy, majdnem szó szerint egyező elbeszélő mondat vezeti be (28b és 34a). Az első áldás címzettje Isten, a második azonban kiegészül az alany (Simeon) és a

tárgy (Mária) megnevezésével. Így a kettős prófécia keretében a kánoni, szabályos zsidó áldásfor-

ma is megtalálható: áldotta Istent... és áldotta őket. A Nunc dimittis kezdetű ének sarokpilléreit az egyes szám második személyű szókapcsolatok majd a népek, nemzeteknek szóló kinyilatkoztatás,

dicsőség-föltárulás alkotják.

A 33. vers mindarra utal, amit Simeon prófétált.

A prófécia folytatásának (34c-35a) középpontjába Jézus és anyjának, Máriának szenvedése ke-rült párhuzamos megfogalmazásban: a kétélű kard az ellentmondásnak megfelelője.

28bés ÁLDOTTA az Istent , és MONDTA:

+ 29’Most bocsátod el a te szolgádat , Uram,

+ a te szavad szerint békességben;

– 30mert meglátták az én szemeim a te szabadításodat,

– 31amelyet készítettél mind a népeknek szeme előtt,

+ 32világosságot nemzeteknek kinyilatkoztatására

+ és népednek, Izraelnek dicsőségét.’

33És volt az ő atyja és az anyja csodálkozók a róla mondotta-

kon .

34És MEGÁLDOTTA őket Simeon, és MONDTA Máriának, az ő anyjának:

+ ‘Íme, ez fekszik sokak elesésére

és fölkelésére Izraelben,

– és ellentmondást kiváltó jelül

– 35a te magad lelkét is (pedig) át fogja járni kard –,

+ hogy kinyilvánuljanak

+ sok szívből gondolatok.’

Mindkét áldást tekintve fölfedezhető Jézusnak egy-egy meghatározása: üdvösség (30) ill. ellent-mondás jele (34d). Szimmetrikusan helyezkedik el a választott nép neve: Izrael (32b és 34c) amely

két-két határozószóval egészül ki: kinyilatkoztatás és dicsőség ill. elesés és fölkelés, mindkét tagmondat -szel kezdődik és -lel fejeződik be. Mindkét áldás a kinyilatkoztatás ill. hogy kinyilvánuljon

szavakkal zárul (32a és 35b). Talán hozzátehetjük azt is, hogy a legutolsó szó , amely az

emberi gondolatok kinyilvánulását jelenti, visszautal az első áldás elejére, Isten szavára ( ).

Az üdvösség nem korlátozódik Izraelre, Isten népére, hanem a Jézusban megmutatkozott üd-

vösség mindenkinek szól, amint a 32. vers gondolatpárhuzama ( ) tanúsítja.

Az üdvösség azonban senkire nincs ráerőltetve. Minden nemzetnek föl lesz ajánlva (31), és

mindenkinek személyesen kell rá igent mondania. Izraelben is sokan lesznek, akik elutasítják, má-sok pedig követőivé lesznek. Így lesz ez a pogány népeknél is. A kereszt botránya Mária és az

apostolok számára is komoly hitbeli megpróbáltatást jelent.

Jézust mint zsidót körülmetélik, majd Jeruzsálembe, Izrael Istenének Templomába viszik be-mutatni, de onnan a ‘pogányok Galileájába’ tér vissza. Ő lesz Jeruzsálem szabadítója, Izrael viga-


sza és dicsősége, és egyben a világ világossága; kinyilatkoztatás a pogányok számára, vagyis min-den nemzet üdvössége.

A választott nép ellenségei nem hogy szétszóródnak, mint inkább Jeruzsálem válik minden nemzet anyjává. Nemzeti létének eltűnésével Izraelnek csak a nemzetektől való elkülönítettsége

szűnik meg. Jeruzsálem elestét és a Templom lerombolását a tanítványok úgy értelmezik, mint

Isten Uralmának korlátlan terjedését a föld végső határáig. Jézushoz hasonlóan Izraelnek is életét kell adnia, hogy halála által életet adhasson az embereknek.

A kezdetektől, a szolgaságból való szabadulásuk óta népéhez közvetítők által szólt az Isten. Mózes által adta a Törvényt, amit népe szívébe rejtett és könyvekben rögzített. Isten szava ugyanaz

tegnap és ma és mindörökké (Zsid 13,8).

AA ZZ EE LL VV EE SS ZZ EE TT TT ÉÉ SS AA TT EE MM PP LL OO MM BB AA NN MM EE GG TT AA LL ÁÁ LL TT JJ ÉÉ ZZ UU SS (( 22 ,, 44 11 -- 55 22 ))

Tekintsük át először a perikópa alapvető irodalmi szerkezetét:

Jézus fölmegy Jeruzsálembe a húsvétra 41-42

A szülők nem tudják, hogy Jézus Jeruzsálemben maradt 43 A rokonok között keresik 44 de a templomban találják meg 45-

46 MINDENKI ELÁMUL A KISFIÚ ÉRTELMESSÉGÉN 47-48b

Atyád és én kerestünk 48c-e Atyámnál kell lennem 49

A szülők nem értik Jézus szavát 50

Jézus visszatér Názáretbe és ott növekszik 51-52

Az eleje (41-42) és a vége (51-52) párhuzamban áll: ezt jelzik az igék: fölmentek Jeruzsálembe

( ), illetve lement Názáretbe ( ). Jézus elérte a 12 éves kort. A korabeli szokás sze-rint ekkor már a gyermek a szülőkkel megy az ünnepekre.

A 43. vers és az 50. vers szintén párhuzamban állnak, amennyiben szülei nem vették észre hogy nincs velük a gyermek, ill. nem értették meg szavát.

A 44-46 ill. 48c-49 szintén párhuzamban állnak egymással és önmagukban. A 44-46 szakasz két részből tevődik össze, amelyben szemben állnak a helyhatározók és a személyek. A másik szintén

kétrészes, amit Mária kérdése és Jézus válasza alkot. Ugyanaz a ‘miért’ indítja mindkét kérdést. Az

‘én Atyám’ szemben áll ‘atyád és én’-nel, miként a jeruzsálemi templomban tartózkodás szemben áll azzal, amit a szülők és a rokonság gondolt, ti. hogy az úti-társaságban, az ismerősök között van.

Mindez azt az igazságot fejezi ki, hogy Isten Fiáról van szó, és nem egyszerűen Mária és József

gyermekéről.

Az egység központjában (47-48b) az emberek és a szülők reakciója figyelhető meg. A szigorú-

an koncentrikus szerkesztésben szembeáll, és így egymást kiegészíti a hallás és látás, valamint az ámulat és a döbbenet.

Amit tehát Jézus tesz és mond (43b és 50b), az szemben áll a szülők fölfogásával, akik nem ve-szik észre (43c) ill. nem értették meg (50a) fiúkat. Ha a szöveg belseje felé haladunk, szemben állnak a

helyek és személyek: ahol és akik között keresik fiúkat, valamint ahol és akik között megtalálják őt.

Keresésük bizonyítja, hogy fiúkat nem értik. Megtalálása nekik döbbenetet okoz – szintén azért, mert nem értik őt. Ezzel szemben a templomi tanítók csodálva néznek a fiúra (46c).


Szélesebb biblikus kontextust tekintve egységünk a 24. fejezettel mutat rokonságot; mintegy elővételezi a föltámadás-elbeszélést. 1) Az esemény rögtön húsvét ünnepe után történt; 2) az eltűnt

gyermek Jézust a harmadnapra találják meg ugyanúgy, mint harmadnapra találják meg övéi az

eltemetett Jézust; 3) A szülők keresik a gyermeket, csakúgy, mint az asszonyok a sírnál (24,2: nem találták az Úr Jézus testét); Jézus pedig hasonló kérdést szegez nekik: Miért keresitek az élőt a holtak

között? (24,5). A ‘kell’ ( ) megtalálható a 49c-ben, miként a 24. fejezetben 3x szerepel (nem csak

általános értelemben vett szükségszerűséget fejez ki, hanem Isten rendelésének, akaratának teljesí-tését, amely Jézus egész életét irányította.)

Jézus bölcsessége: A 12 éves korral Jézus eléri a vallási érettségnek azt a hagyományos korát, amellyel első alkalommal ő is részt vesz a jeruzsálemi húsvéti zarándoklaton. Most, hogy éppen

betöltötte az értelem korát, emberileg értelmetlenül viselkedik: eltűnik, izgulni hagyva szüleit;

amikor pedig rátalálnak Jézusra, és anyja megfeddi őt, kíméletlenül, majdnem szemtelenül vála-szol nekik. Leírásunk ugyan a végén kiemeli, hogy engedelmeskedett nekik és alávetette magát

szüleinek (51): Isten és az emberek szemében korban és bölcsességben egyaránt növekedett, az eset

mégsem volt megfontolt, nem azt tette, amit tőle vártak volna.

Paradox módon, ez az engedetlenség mutatja azt a bölcsességet, amit a törvénytanítók fölis-

mertek és megcsodáltak a fiúban. Jézus tudja miért maradt a templomban, nem ok nélkül viselke-dik így. Jézus első szavai, amit Lk-evangéliuma hagyott ránk, félreérthetetlen egyértelműséggel

jelentik ki József és Mária gyermekének mibenlétét, és azt az öntudatot, hogy mit kell tennie. Ha a

szülők nem is értik mi történik velük, ő, aki az események kezdeményezője volt, meg tudja magya-rázni viselkedését: válasza megmutatja, hogy tudja honnan jött és hova megy.

A szülők értetlensége: Jézus viselkedése zavart okoz a szülőkben. Sokkal nagyobb aggoda-lomba és sietségbe vitte őket, mint ahogy a csodálatos ígéret gyümölcseként adatott nekik. Pont

akkor, amikor végre föllélegezhetnek, az anya szabadon vesz részt a kultikus közösségben. Ke-

mény próbatétel ez számukra: úgy kelnek és úgy fekszenek le, hogy nem tudják megtalálják-e fiú-kat Jeruzsálemben. Először hasztalan keresik a rokonok között, nem értik még, hogy nem köztük

‘kell’ lennie Jézusnak. Ahelyett, hogy meghallgatnák Jézust, megszidják és értetlenül állnak az

események közepette. Ahelyett hogy Jézus válasza megvilágosítaná őket, növeli értetlenségüket. Názáretbe visszatérve anyja megőrizte e szavakat abban a reményben, hogy egykor majd megérti

azokat. A végső próbatétel számukra már jelen van. Ez a törés és értetlenség elővételezi a végső

húsvétot, mintegy előképe annak. Akkor ténylegesen elveszíti fiát (nem csak három napra), de harmadnapra megtalálja őt a hitben mindörökre. Isten nem-mindennapi bölcsességének misztéri-

umát (magát a Bölcsességét) Mária is csak a föltámadás fényében pünkösd erejében érti meg.

Hallgatóimnak szívből kívánom, hogy a gyermekség-evangéliumot tanulmányozva

mind jobban felfogják Isten misztériumát,

amely az Üdvözítő születésében most feltárult számunkra!

Áldott ünnepeket!

Thorday Attila

Szeged, 2013. Úrjövet

Documents

ELŐSZÓ ÉS AJÁNLÁS (1,1-4)thorday/attila/Lk1-2retorikai.pdf · 2013-11-02 · 4 L UKÁCS GYERMEKSÉG-EVANGÉLIUMÁNAK RETORIKAI ELEMZÉSE ELŐŐSSZZÓÓ ÉÉSS AAJJÁÁNNLLÁÁS