K B E L A (Rónai Dériét Mrtflej

H E T I I M M BABTOK BÉLA. A zenetörté-net, sőt az emberiség egyete-mes kultúrtörténete három mi-nőségében örökíti halhatatlanná nevét: zeneszerző volt, zene-kutató és korának egyik legna-gyobb előadó zongoraművészt.

Nagyszentmiklóson született, 1881 március 25-én. Mint a leg-több zenei zseninél, nála is ha-mar megmutatkozott muzsikus-tehetsége. Nyolcéves korában már komponált, tízéves gyer-mekként már nyilvánosan zon-gorázott Diákévei alatt Brahms romantikus zenéje volt rá leg-nagyobb hatással. Érettségi uíán a budapesti Zenekakadé-miára került, ahol a zeneszer-zésre Koessler János tanította, zongoratanára pedig Thomán István volt, Liszt Ferenc tanít-ványa, aki mint pedagógus, hű-séges őrizője volt a nagy ma-gyar Mester hagyományainak-Itt megismerkedik már Wagner és Liszt müveivel, de munkássá-gára legnagyobb ösztönzést Slrauss Richárd kompozíciói ad-ták, melyek közül a Zarathust-rri-t 1902-ben mutatták be Pes-ten. Ebben az időben keletkezett kompozíciói (Kossuth-szimfónia, zongorára és zenekarra irt llap-szódia, hegedűszonáta, zongoia-quintctt, 1. zenekari szint) még a mult századvégi hagyomá-nyokban és az akkori magyar müzene nemzeti szellemében gyökereznek. Műveiben érezni azonban már ekkor is az ú j uta-kat keresés lázas nyugtalansá-gát. Életének és munkásságának második — és talán legfonto-sabb — periódusa 1905. körül kezdődik, amikor Kodály Zol-tánnal együtt az országban nép-dalgyüjtő körútra indult s aa eddig ismeretlen, őseredeti dalla-mok megismerése a zenei kife-jezésmódok ú j távlatait, nyitotta meg előtte. Harcok viták dúl-nak Bartók körül, különösen a disszonáns akkordok gyakori használata miatt támadják. A meg nem értés nem riasztja vissza zeneszerzői tevékenységé-ben, de a nyilvános zenei élet-től egy időre visszavonul és to-vább j á r j a a magyar vidéket, fonográ fhenerével . Az első vi-lágháborút közvetlenül megelő-zően Észak-Afrikában az arab népzenét is tanulmányozza s ek-kor adja ki a Román Tudomá-nyos Akadémia bihari román népdalgyűjtésének darabjait .

Nagy változást jelent Bartók éleiében az a siker, melyet 1917-ben Balázs Béla szövegére í r t /Fából faragott királyfi® című táncjátéka aratott az Operaház-ban. Követte ezt. a ^Kékszakállú herceg vára« című egyfelvoná-sos opera sikere (szövege ugyan-csak Balázs Béla munkája). Most, már a külföld is keídi ér-tékelni zsenijét és tanulmányok, méltatják jelentőségét. Zeneszer-

—«gői munkásságánaK harmadik korszaka ez. A lázas keresés ideje elmúlt, a magyar, román,

szláv népi lélek legmélyéről ál-tala fel árt melódiakincsek csak kiindulópont ja i alkotóművészet é_ nek, mondanivalója azonban ú j és egyéni; vad, néhol szinte dé-monikus r i míkájával, a klasszi-kus hangszerelés szabályainak ú j felfo ásával iskolát terem-tett. (Allegro barbaro, zongo-rá r a magyar és romín népdal-feldolgozások, kamarazeiveművek stb. és Lengyel Menyhért mesé-jére írt Csodálatos Ma darin című táncjáték, melyet 1926-ban Kölnben, majd a milánói Seala-ban muta;tak be. de a Magyar Operaház esak most vehette mű-sorára . . . ) Az utolsó évtized ter-mése már nem tűnik annyira forradalminak. Az örök emberi titkok mélységeiből jövő mon-danivalak az ú j formák köntö-sében is transzcendentális ma-gasságokba viszik a hallgatót. Az utolsó vonósnégyesek, a Hs-ffrdürersewy a Divei timento, a Cantata Profani stb. érthetővé teszik, hogy Bach, Beethoven, Brahms mellett mint a zeneiro-dalom negyedik nagy »B«-jéről emlékeznek meg róla.

Előadónak is egyedülálló volt: korának egyik leggrandiózusabb zongoraművésze. Európa és Amerika nagyvárosaiban ünnep volt minden fellépése. Klasszi-kus és modern müveket egy-aránt a belső á'.élés kongeniali-tásával tolmácsolt.

A Zeneművészeti Főiskolán 1907—1934-ig — Thomán István utódaként — a zongora főtanszak tanára volt. Nevezetesebb tanít-ványai — többek között: Engel Iván, Hernádi-Heimlich Lajos, Kósa György, Laj tba László, Raies István Reiner Frigy Bartók Ilonka (Norvégia) Pász-tory Ditta (későbbi felesége), Székely Júlia.

Egész munkássága harc volt. A maga eszközeivel harcolt a gondodat és e vek szabadságáért, 3 nemzetek egymás köíöt' i meg-békéléséért a-í egész emberiség testvéri egyesülésééit. És nem alkudott m-'a soh . A zsarnok-ságtól semmiféle alamizsnát nem fogadott el, még sCorvin-lánc«-ot se. A nemzetiszocialista Németországban letiltotta mű-ve nek előadását. És amikor ná-lunk is kibírhatatlanná vált számára a barbarizmus levegője. 1940 őszén Amerikába utazott.

Bő* h Ferenc (a Róth-quartett vezetőhegedűse) szerezte meg számára a meghívást Coolidge elnök özvegyének híres zenei ünnepségeire. Az USA legelső egyseméin (Harvard Univer-sisy, Curtis Institut stb.) tartott előadísokat, beérkezett zongora-művészek vet'tek leckéket tőle öníJ.ó és zenekari hangverse-nyein Szigeti Józseffel adott szonátaestéin tömegek ünnepel-ték. Lázban vajúdó korunk egyik legnagyobb zsenijét vesz-tette el vele.

(r. ey. i.)

B _ R O C K M A N N J O H A N N FRANZ. »Tévedés, hogy a színész alkotása meghal, amint a függöny legördül— mondta legutóbb Somlay Artúr a »Fényszóródnak adott egyik nyilatkozatában. — Ott él mindazokban, akik látták és hallot-ták, mint ahogy énbennem meg-maradt sok-sok nagy elődöm egy-egy alkotása, amelyet magamban hordok, amig élek.« És akadnak — kivált szlnibirálók — akik leírják, följegyzik a színész játékának egy-egy jelentős mozzanatát —- és akkor a színész alkotása a lelkükben to-vábbszáll az utókorra is. Kétszáz esztendeje, hogy Broekmann, a nagy osztrák színész született és ime Kazinczy Ferenc révén magyar nyel-ven is él egyik alkotása, amelyet a »Pályám emlékezetéiben leírt. (Ra-kodezay Pál szerint ez az első ma-gyar leíró kritika.) Broekmann ter-jesztette el Shakespeare kultuszát Ausztriában és Németországban. Szülei ugyan iparossá akarták ne-velni, de ő vándorszínész lett és utóbb olyan nagy tragikus, hogy kortársai az angol Garriekhez ha-sonlították. Schröder fedezte fel és képezte naggyá és az ő fordításában játszotta Hamletet. — Broekmann az első, aki német nyelven viszi szín-padra a dán királyfi alakját. Lear király a másik leghíresebb Shakes-peare szerepe. Természetes játéká-val megelőzte korát úgyannyira, hogy eleinte nehezen boldogult a bécsi Burgtheaterben — később azonban nemcsak ünnepelt hőssze-relmese, hanem egyideig vezetője is ennek a szinháznak-

M f i v é s z . Sohasem sz tá r . Kül-seje olyan, hogy észre sem ve-szed, hogy hord va l ami t m a -gán ; hozzá tartozik, ami rajta van . önmagái t e k i n t i ü rügynek a lka lomnak, hogy a kö l tö t t a lak lelkébe kerülhessen, annak életében o lvadjon föl, ő e l tűn-jék benne . Keresd fel m a g á n -életében : megnő a szemedben, emberi értékét ha j l andó vagy t ö b b r e becsülni m é g művészi adot t sága iná l is — s e t tő l lesz éppen óriássá művészi f igu rá j a 1

Vágya o l t h a t a t l a n : a Való-ság m ö g ö t t az Igazságot keresi,

A „Fényszóró" művészeti hetilap nem fogad el s nem közöl fizetett színházi és filmképeket I

A krit ika becsületével nem tartja összeegyeztethe-tőnek azt, hogy o lyan f i lmnek, olyan színházi előadás-nak, melyet elítél, értéktelennek tart, a színház által megf izetet t oldalakon, csábító képekkel, reklámdobot verjen. A k é p i s k r i t i k a !

Meggyőződésünk, h o g y a közönség pontos tájékoz-tatást és le lki ismeretes bírálatot akar s méltányolni fog ja a »F«nyszóró« törekvését.

szoborban, képben , szóban, ze-nében . s ha egyet len pillanatra, egyetlen rezdületben sikerült a »saisi f á tyo l t« fellebbentenie: az Is tennel r o k o n : alkotott, t e r e m t e t t . »Immár a Végtelen vágyá ra vágyom*, mond ja Ba-b i t s és ennél kevesebb nem ii méltó a művészhez !

S i k e r . Nem mindig tapsban je lentkezik . H a művész éri el, akkor a feszült csend, amit meg sem mer törni tapssal a hall-gató, igazabban felezheti ki a művészi h a t á s t . az igazi sikert, min t a fü ls ike t í tő t a p s . Minden igaz művész igazolhat ja , hogy ha produkciója u tán a hallga-tó ság nem őróla beszél, árado-zik, h á r e m a költőröl, s a műről, jó formán mef feledkezne az elS-adó az ábrázoló művészről — akkor boldogan elkönyveli ma-g i b a n : *ez az igazi, a nagy, a vágyo t t Siker t«

A szónak rossz mellékize is v a n : az érdemekben elisme-rést szokták vele jelölni, meg-ve tő , gúnyos hangsúllyal . Ady gőgösen búcsúzik »Sik er-Ara-s?onytól«, a »nagv hisztériái-tó l , aki odaszegődik hívatlanul, kéret lenül is egyesek mellé, s makacsul kerüli az érte, utána vágyódóka t . Ez a Siker állott Raf fae l mellé; s kerü l te Michel-a rge lo - t , ez a Siker tolta Amundsen s r á r k ó i t játszva a Déli Sarkig, míg Scott kapitány kozmikus erejű viharokkal k ü l d v e fagyo t t meg társaival eovi t t , pór kilóméi erre a se péívhelyi ől — ez a Siker volt R u b e n s osztályrésze, míg Rem-brandt nyomo'rgott . . . oe csat a k a r t á j a k a t téves?theli , szé-d í t h e t i meg ! Az u tóko r — ha nem i« löki le a piedesztálrói Ra f f ae l f . Amnndsen t , Rubemt, de jobban színébe zárja Michel angelót , R e m b r a n d t o t , Scott-ot

W i l d e r Thornton 1897-ben szüle-tett és ma Amerikának nemcsak egyik legnagyobb, hanem leg-divatosabb írója is. Tanár a lawrencevillei főiskolán és si amerikai hadsereg ezredese. Fia-talkorában jár t Európában is. Első regénye, a »Cabala«, egy római titkos társaság furcsa tör-ténete. Ez a műve még egészen az európai hagyományok szelle-mében gyökerezik. Főműve, a »Szent Lajos király hidjai, már mondanivalójában és szerkezeté-ben egyaránt újszerű, eredeti alkotás. Egymástól távolálló em-berek közös sorsában keres rej-tett kapcsolatot. Epigonok se-rege utánozta — és laposította el — Wilder merész kísérletét. A sSzent Lajos király hídja: világszerte óriási sikert aratott. Amerikában hosszú ideig na-ponta többezér példányt adtak el belőle. Kosztolányi, aki ma-gyarra fordította a regényt, a század egyik legnagyobb remek-művének tartotta. Wilder egyet-len, Európában is ismert da-rabja: »A mi kis városunk®. Irt még néhány regényt és egy ta-nulmánykötetet. Ezeknek csal híre érkezett el hozzánk.

ÉVF. U. SZÁM I | | !945 OKTÓBER 3

F É N Y S Z Ó R Ó M Ű V É S Z E T I HETILAP

F Ő S Z E R K E S Z T Ő : B A L Á Z S B É L A * F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő ; S Z E G I P Á L

BALÁZS BÉLA:

Egy régi barát levele Bartók Bélához Drága Bélám: tudom: ha megakadályozhatnád, hát

nem engednéd meg nekem, h o g y ezt e lmondjam ravata-lodnál. Te szótlanságba zárkózott, gőgösen szemérmes muzsikus voltál. N e m bíztál a szavak tisztaságában. D e én csak költő v a g y o k . . . N e m hallgathatok, mert sokak nevében is beszélek.

Elkéstem. Hüszonhatévi bujdosás után tehozzád akar-tam visszajönni. Sok jó magyar bujdosott szerte a vi lá-gon, akit Bartók Bé la mágnese tartott m e g ker ingő boly-gónak a magyarság körül, elszakíthatatlanul, Te voltál az, akiért hazánknak vallhattuk ezt az országot és népünk-nek ezt a népet. Minden gyalázatok és szégyenek elle-nére mégis büszkén. Bartók B é l a volt a hit és Ígéret jelentette azt, amiért hazajöttünk.

Mert hiszen ha az ú j Magyarországon Bartók Béla zsenije nem undortól fojtogatva, hanem szabadon, biza-kodó örömmel f o g újra fellobogni, akkor i t t v i lágcsodája fog történni! Akkor a magyar nép zsenije f o g felszaba-dulni diadalmas, f ia ta l hatalommal és kiterebélyesedni sohselátott, minden maradék hulladékot elsöprő virág-zással.

Mi hazajöttünk Bartók Bélához. D e Bartók Béla nem jött haza mihozzánk. Fázósari, borzongva nézünk körül-a hűvös őszi m a g y a r tájon és akaratlanul keressük sfce* műnkkel a másikat: Kodály Zol tánt

Nem én vagyok hivatott, h o g y szakszerűen méltas-sam zenéd jelentőségét, mel lyel a magyar nép lelkét úgy építetted be az emberiség történetébe, mint a fáraók pi-ramisaikat D e én aem csak zenédet hallottam, hanem közös munkánk idején láttalak dolgozni. Áldott az én sorsam. Mért aki zsenit meglátott , az az Istent látta meg.

És én nem csak zongorádnál és kótáid fölé hajolva láttalak, de láttalak harcot állni a legsötétebb ellenség-gel, a régi, úri magyar vi lággal . Lát tam én mindig emelt, fáklyás fejedet, mikor még n e m hencegett veled a »ma-gyar közönség' , mikor o lyan egyedül voltál , min t a k is njiam és mi, négy-öt barátod csak mint kiáltóje-lek állhattuk körül dacos és kicsúfo l t magányossá -grodat.

Nem kellett akkor a zenléd a kutyának se. N e m kel-lett az uraknak a m a g y a r nép legdrágább kincse sem, a magyar népdal, melyet elindultál, K o d á l y Zoltánnal együtt összegyűjteni , megmenteni , mert már veszendő-ben v o l t N e m kellett az Akadémiának. N e m kellett a Kisfaludy Társaságnak. Senki se segített. Mindenki bán-tott De az nem áll í tott meg e g y perere sem. És nekem

megadatott, h o g y járhassam veled a Tiszahátat, a nép hangját keresni. Láttam a leggerincesebb, legnyakasabb, legtisztább magyart .

D e neked a nép, nép vol t akkor is, h a nem magyarul , hanem románul v a g y szerbül beszé l t Te nem álltái m e g népdalgyűjtéseddel a nyelvhatárokon, mert te tudtad, láttad, h o g y a nacionalizmus, sovinizmus úri találmány, melyet a fö ldműves paraszt sohasem érzett. Hiszen toe séit, dalait mindig i s cserélve adta egymásnak minden határsorompókon á t Mert nincs ősibb, nincs nagyobb internacionalizmus az ősi népkultúrák egymásrahatásá-nál. Te n a g y folklorista tudtad és vallottad, h o g y a l jas né c sa lás az internacionalizmust szembeáll ítani a népi kultúrákkal. Azért hagytad el hazádat mikor már szá-jadig ért-a fas iszta sovinizmus undorító és gyi lkos á r j a Neked muzsikád gyökereit , tehát életed gyökereit kellett kilépned, mikor e lhagytad a magyar t a l a j t Mégis meg-tetted. Eszmé idér t

N a g y o n olcsók lettek manapság a vitézségi érmek és musíájhősök töm«<re követel jutalmat szenvedése iért Én csak egy igazi hőst ismertem: Bartók B é l á t Áldott ezért az én sorsom. Mert hihetek az emberben. Szemem-mel láttam az ember legmagasabb erkölcsi ér tékét

Kodály Zoltán Bartók Béláról Bartók nagy fegyvertársa. Kodály

Zoltán Pécsett van, új zeneművein dol-gozik• Technikai lehetetlenség volt tőle a Bartók-gyász alkalmából a sFény-szórót számára megemlékezést kap-nunk. Kárpótlásul idézzük ezt a kriti-kai tanulmányát, mely a Nyugat 19Íf£a$ évfolyamában jelent meg. A cikk köz-lése időszerű azért is, mert az Opera-ház éppen a »Kékszakállú herceg várm és a » Fából faragott királyfi' előadásával hódol a halott, nagymester emlékének.

Bar tók zené j é t m a sem a közönség, sem a k r i t i k a nem iá t j a m á r a n n a k a 'hét z á r t a j t a j ú v á r n a k , a m i n e k l á t t a m é g tíz éve. de m é g m i n d i g kevesen t u d t á k köve tn i azon az ú ton , me lye t r é g i a l a p o n ál ló keresés tő l a m a g a meg-t a n u l á s i g m e g t e t t E d d i g i el lenzői ís kény te l en kel le t len e l i smer ik k i t a l á ló képessége g a z d a g s á g á t , z e n e k a r a egyéni s z í n é t sz íne inek a gondo la tokka l együ t t szü le te t t segé í , g o n d o l a t a i n a k s z i g o r ú a n szerves összefüggésé t . A >: modern zene« e g y i k á g á b a sem s i k e r ü l t ő t beosztályozni , sem a r e g i - ú j k e v e r é k t a r k a s t í l u sába , sem a fé l - é s á l t ebe t s égek a n a r e h i a k á o s z á b a .

Zenei egyén i ségé t az ősp r imi t ív ségének a l eg fe j l e t -tebb k u l t ú r á v a l va ló egészen egyén i ö s sze fo r r á sa teszi kü löná l lóvá . Zené je e g y a n y a g ú , ö n m a g á b a n zár t , egységes szervezet , kölesönzések, u t á n z á s o k szinte minden n y o m a nélkül . Ősei n e k i i s v a n n a k , de n e m külsőségeken lá tsz ik a kapcso l a t : a m ú l t n a g y zenék le lke él benne, minden , a m i nem időhöz kötöt t , a m i ö röké rvényű . De az á t l agos zeneműve l t sóg s z á m á r a legnehezebben hozzá fé rhe tő benne az, a m i a népzenével va ló kapcso la t ábó l f e j lődö t t .

A népművésze te t szeret ik ú j a b b a n m i n t a művészet rég ibb f o k á n a k tökéle t len m a r a d v á n y á t f e l t ün t e tn i . Ha van is közte sok i l yen : ebben m é g n e m m e r ü l ki- Igazi é r téke az, a m i t az ős-zenéből megőrzö t t s ásni re ösztönző p é l d á t ad : az é rzésnek m i n d e n f o r m u l á t ó l mentes , s émák-tól m e g n e m szor í to t t s ezér t r o p p a n t in tenz i tású k i fe j e -zése, a lélek szabad közvet len beszéde. A k i nem ismeri ezt a népzenét , — és h á n y a n i s m e r i k ! — az n e m ismerhet- rú^. B a r t ó k b a n , c sak valami, n a g y idegenséget érez, m é r t ez az, a m i n e k n incs a n a l ó g i á j a , sem a műzenében, sem a z eddigi m a g y a r zenében.

A m u l t s z á z a d 40-es éve inek első zenei p róbá lkozása i a századele j i vé r t e l en d a l l i t e r a t ú r á t és a c igány - t ánczene i t a l á l t á k közve t l en e lődókül , s ezekhez kapcso lód tak . A m i ebbe a fe j lődésbe i t t -ot t a lu l ró l , a régebbi ré tegből ke rü l t , az, m i n t e l szór t szikla, a zsombÉk között , vezet az ú jon-n a n fe l l endü l t m a g y a r zenéhez, ame ly ősibb, e rede t ibb p o n t j á n f o g t a m e g ú j r a a t r ad íc ió megszakad t fona lá t .

Hiszem, h o g y n e m *érzik« m a g y a r n a k ezt a zenét azok. a k i k az 1850 k ö r ü l ke l t néhányszáz n ó t a s t í l u s á t i smer ik el e g y e t l e n m a g y a r s á g n a k . E z a f é l i g d i l e t t áns ij-odalora, b á r a n n a k , ami , n e m egészen értíáktelen, de a n n y i r a fölszí-nes m a g y a r s á g ú és a n n y i koesmaszagú , boros -c igányos h a n g u l a t asszoc iác ió ja t a p a d hozzá, h o g y a m a g a s a b b m ű -vészet k a p u j á n k í v ü l ke l l e t t r ekednie .

Az ú j m a g y a r zenéből egy más, m é l y e b b g y ö k e r ű , el-haszná l a t í an m a g y a r s á g szűzi t i sz ta l e v e g ő j e á r a d , o lyan, m i n t a székely f enyveseké , amelyek közé szöru í í an meg-maradt . va lami , egy, v a l a m i k o r o r szágo tá t fogó , monumen-tá l i s e r e j ű élet á r ada tbó l . E n n e k c s í r á i n nő t t n a g y r a , egy egész r endk ívü l i a l ko tóe rő v u l k á n i k u s m u n k á j á b a n a B a r -tók zenéje is, e g y végte len k i fe jező e r e j ű , de sz i lá rd szer-keze tű lé leknyelvvé, amelvhez f o g h a t ó t m a h i á b a ke re sünk aká rho l . E z m á r nem a Bachkorszakbe l i g e n t r y érzelgős d u h a j k o d á s a , n e m a K o s s u t h r i a d ó j a , nem a k u r u c busou-gása , szóval nem egyregy ^ á s z - m a g y a r s á g : h a n e m m i n d e n e g y ü t t e g y sokré tű , mé lyen t r a g i k u s v i l á g m a g y a r s á g , benne az e g y k o r i országszerzők ö n t u d a t a és a je len nyo-m o r ú s á g á n a k szembeszegzet t é l n i a k a r á s vad e n e r g i á j a .

3

I lyenfajta zene igazi elemében van, ha drámával társul. Arra készen volt: esak a vokál is rész kialakítására, kellett töretlen úton j á r n i

Eddigi operai tradíciónk, minthogy a műsor túlnyomó-részben idegenből fordított művekből állott, e g y sajátsá-g o s zenei deklamációt fejlesztett ki, amelytő l aztan eredeti operák szerzői sem igen tudtak szabadulni. Szinte szabály volt ebben a deklamációban, h o g y a nyelv és zene hang-súlya ál landóan harcban álljanak. Többnyire a zene győ-zött, s a hal lgatóság, jobbára arisztokrácia és németajkú polgárság, két emberöltön át nyugodtan tűrte a magyar nyelv kerékbetörését, nyelvérzéke nem tiltakozott ellene-A legutolsó években néhány művész i új fordítás lényeges javulás t hozott. De a legjobb fordítás i s fordítás marad, az idegen nye lvre született melódiavonalat csak tökélet-lenül tudja követni. íHis talán m é g a mai operaközönség sem tudja te l jesen értékelni, ha a magyar nyelv talpra áll, megindul a m a g a lábán, sőt szárnyra kelni próbál.

A nyelv felszabadításának, a természetes hanglejtés zenévé fokozásának útjára lépett Bartók, s ezzel nagyban d ő r e vitte e g y m a g y a r recitat ivst í lus k ia lakulását Ez az első mű a m a g y a r operaszínpadon, amelyben az ének ele-jétől vég ig egyöntetű, ki nem zökkenő magyarságga l szól hozzánk.

Ez a megzenésítés, amelyben minden szó, frázis, metsző plasztikát nyer, a szövegnek legapróbb nye lv i egyenetlen-ségeire i s rávilágít . H o g y i lyenek Balázs szövegében van-nak: komoly k i f o g á s lehetne, bár szigorú krit ikusai nem említ ik. Szinte egyhangú — igaz, indokolás nélküli — elítéltetése azt a látszatot kelti, mintha mifelénk igen ma-g a s igényeket támasztanának operaszövegekkel szemben. P e d i g íróink nem tartják komoly műfa jnak a librettót; elfelejtik, hogy az opera v irágzó korszakaiban a szöveg is m i n d i g h ivatot t kéz munkája volt. Ezért fe l tűnő jelen-ség, ha e g y operaszöveg igaz i írótól, sőt drámaírótól való. Ezért külön érdeme Balázs Bélának, hogy nem sajnalta egy ik legszebb, legköltőibb koncepcióját operaszövegnek megírni , s í gy hozzájárult egy nagyszerű mű létrejötté-

hez. »Eseniénytelen« szövege h í ján van ugyan minden szokott opera-sablonnak. De, a h o g y feltöri a régi mese hé ját és megmutatja a férf i -»sszony probléma örök megol-dat lanságát: tragikus feszültséggel döbbenti és megfogja a hal lgatót az e l ső szótól a z utolsóig. Vázlatszerűsége, hogy a körvonalak megelevenítését a zenére bízza, szerves egybeforrását teszi lehetővé a zenével- Sem a dráma, sem a zene nem kényte len külön létét megtagadni , mégis ma-gasabb egységbe tudnak olvadni. Ezt az egységet a zene sz imfonikus építettsége nem h o g y zavarná, hanem még emeli: a dráma íve é s a ve le párhuzamos zene-ív hatalmas kettős sz ivárvánnyá erősítik egymást .

A zene konstruktív ereje még jobban érvényesül, ha utána a »Fából faragott királyfi«-t halljuk. A táncjáték az opera vigasztalan adagio-ját egy játékos, mozgalmas al legro ellentétével el lensúlyozza. A kettő együt t mint egy óriás szimfónia két tétele s imul egybe. S akik Bartók fő-eredményének az atonalitást tartják: ugyan vegyék már észre, hogy mind a két műnek visszatérő alaphangneme van, akárcsak egy-egy Mozart-operának.

Az előadás a legszebbek egyike volt az egész eszten-dőben. Tangó karmester már a mult évben megmutatta, hogy az ú j m a g y a r zene megértésére nem kell okvetlenül húszévesnek é s magyarnak lenni. Minden új művészethez kulcsot ad: a tehetség, nyi lt befogadóképesség, igazi tech-nikai tudás. Talán először történt tavaly , a táncjátlék elő-adásakor, hogy egy becsületes művész nekilátott egy be-csületes műnek, a karmesterek szokott vál lveregető atti-tűdje nélkül: és a Bartók-zene ta lán először csendült fel úgy, amint elgondoltatott . Most ez a »csoaa« megismétlő-dött s bizonyára minden alkalommal többen fedezik majd fel, h o g y ez a zene nem is olyan érthetetlen.

Gyönyörűen helytál l tak az énekszerepekben Haselbeek Olga és Kálmán Oszkár. Produkcióinkat esak akkor mél-tányoljuk teljesen, ha meggondoljuk, hogy egy új stílus hagyománynélkül i előadásmódját részben maguknak kel-lett megalkotni .

Bartók és Kodály szerzői-estjének alkahuá ból. 1918 március 19-én alakult meg a Waldftauer vonosneííyes tarsasaft. Balról jobbra: Bartók Béla, Temesvár* János, Molnár Antal, Waldbauer Imre, Kodály Zoltán és Kerpely Jenő (Síéfcely Aladár lelvéteb)

BARTÓK ARCA ÉS KEZE Úgy vártuk vissza át, mint valakit,

akinek egy élettel vagyunk adósa-Egy életre szóló szeretettel, hálával, rajon-gással. E g y tekintettel, melyben hódo-latón és csodálaton kívül gyöngédség is legyen, az emberi ragaszkodás egy-szerű melegsége. E g y szóval, melybe mindent beleadnánk, amit négy keser-ves éven át magunkban rejtegettünk. Ez a szó, ez a dadogó mondat talán csak ennyi lett volna: Csakhogy itt van, Mester! Csakhogy visszajött hoz-zánk, erre a földre, mely a szolgaság földje volt, a magyar ugar, de amely-ben mar a népi szabadság első mag-vetése csírázik.

M e g k e l I e t t f a l n i a tengeren tul, a szabadság klasszikus W b a o . a h o v á elment, mert őt. mb (mzanak fiát, szépszerével kitud-tak innét közülünk. Nem jött vissza

n a f l i d 8 I

f f l Í ! 1 Í < ? ' - QJ

é í m i Í 1 , Í Ó k nak fájdalmas óraiban mos t egyedül

a f y o k , a fényképével , melyet egy"k legkiválóbb, leghívebb műv&ztaní tvá-nyánat Hernádi (Heimlieh) S S c ajándékozott és dedikált. Nézem az arc

e F í k k e z e i s h i s z i k , mL D * k ° n n y ő cigarettával. Nezem ^ r t o k Bé ia arcát s az ősz ha-jak kozt szilardan és szelíden hajló homlokzat alól felém vi lágí t egy tág rányílt, ej sötét szempár. Valami halá-los bátorság van a nézésében és vala-

- - ,A z ü ! d ö z ö t < - szarvasgím nezíhet így, m i k o r megtorpan a vadász S f ^ f V a g y méginkább a »Untata Profana« vi lágkerülő csoda-szarvasának tekintete ez. Idegen és isme-rős tekintet, e g y költőé, e g y kerubé, egy nem közülünk-valóé. É s mi lyen csodá-latos harmóniát fejez ki m é g i s ennek a nyugtalanító nézésnek intel lektuális araima az egész f inom arcépítmény fölött! Mint egy kámeába ékelt fekete gyémánt, ú g y fényl ik elő a Bartók-szempár sugárzása, — a nemesszabású, támadó élű, de szinte naívul k íváncs i orr, a művészi logikával elrendezett, mégis vibrálóan ideges arcvonások, a kimondhatatlanul szépmetszésű ajkak, a gyönyörű vonallal nyakhafutó áll, a minden hangtüneményre érzékeny fül-kagylók szobrászi együtteséből.

Ezen a képen szemtől szembe látom. De hányszor láttuk é s lestük tiszta-rajzú profilját, amint lábujjhegyről könnyedén föl lendülő lépteivel végig-sietett a dobogón, hogy leüljön a zon-gora mellé s a másik profi l t mutassa, mely ugyanoly beszédes vo l t és megint valami mást mondott annak, aki ért vagy sejt valamit a művészarc jelbe-szér'éből. Az alakját is f igyel tük, ezt a kisfiúsán f i l igrán férfitestet , mely asz-kétikus soványságában évről évre lé-giesebbnek tűnt f e l A frakk-viselet mindig kissé félszegen, rá-nem-illően simult szikár, de arányos termetére, melynek a esontozat és az izmok ter-mészetes összhangja, összjátéka, s nem a tűrt nagyv i lág i konvenció adta m e g az eleganciát . A lélek erejének micsoda

ÍRTA: LÁNYI VIKTOR

rendkívüli összefogottsága feszülhetett ebben a törékenynek látszó szervezet-ben! Szinte megfoghatat lan á teherbí-rása, hogy a vulkáni és ősemberi mély-ségekből merítő, négyévt izedes teremtő munka sú lya alatt hamarább össze nem roppant, h o g y szét nem. robban-totta a forrongó képzeletnek tudatos munkafegyelembe paranesolt tüze, h o g y el nem nyűtte idő előtt a kon-certező művész, a kiadókkal jogaira féltékenyen viaskodó szerző, a néha éles polémiákra kényszerült tudós és zenepolit ikus életével járó örökös ké-szenlét. Ó, nem a munka, nem a harc, nem a sok fáradalom őrölte fel a fá-radhatatlant. Alattomos, gyógyí thatat -

Itartók Béla, dr. Tóth Aladárral, Bngaeon

lan alkati kór végzett vele, min t hír-lik: a fehér vérűség.

Megint a szeme babonáz meg, a né-zése, melyben a lángléMk szikrázik. Sokszor dermesztően hidegnek éreztük ezt a szikrázást, aminthogy Bartók egész személyiségét mintha jégpáncél vértezte volna a kü lv i lág elől. Nem kö-zeledett senkihez, akihez nem volt bensőleg köze é s nem k ívánt magához közeledést olyanok részférői, akik nem tudták v a g y nem akarták őt megérteni-Jel leme is, hajthatatlanul következetes; sziklaszilárd, jel leme va lami ősi egye-dülvalóság v o l t Oly töretlen tiszta-ságú, ami lyen e g y hegyór iás kellős közepéből kibányászott 'gyémántkris-tá ly kemény tündöklése l e h e t

Jégpáncélt mondtam. D e a páncélon rés ny í l t olykor, h a munkatársaival , bizalmasaival érintkezett És bizo-n y á r a fö lo lvadt teljesen a magyar , a román, a bolgár, az arab parasztok k ö z t kiknek falvaiba, tanyáira, havasi kunyhóiba, s ivatagi sátraiba népzene-kutató útjain e lzarándokolt Nekem kevés, most fájlalom, mennyire kevés meghit t találkozásom vol t vele. D e azért ismertem én i s gyermekien ked-ves m o s o l y á t — mely szóhangsúlyok-kal a l i g á r n y a l t el-elakadó beszédét

kísérte, — mikor szívességet köszönt meg v a g y ha munkakörétől távol esti dolgok felőli tájékozottságának adta egy-egy meglepő j e l é t És átéltem vele e g y derűs félnapot a bugaci pusztán, ahová Tóth Aladár, Vásárhelyi Zoltán és még néhány kedves embere t á r s a s á -gában rándultunk ki Kecskemétről. A forró nyárban i s rosszul szabott, papo-san ünnepélyes fekete öltönyét viselte. De a keskenyvágányon döcögő »bngaci expressz® marhavagonból rögtönzött személykocsiján kedélyesen e l t r é fá lko-zott velünk, ki-kipattantva egy-egy gú-nyos sziporkát, ha a neobarokk zene-élet méltóságos, egész- és f é lkegyehues álnagyságairól esett szó. Végigette jó ízűen az idegenforgalmi csárda ünnep i ebédjét. Dicsérte a nyársonsült csibét, s ha jól emlékszem, homoki bor t is kortyolt hozzá. Ebéd után sétát t e t tünk a pusztán és van e g y rosszul sikerült amatőrfelvételem, mely pásztorkuli-pintyó előtt, tarhó-kóstolás közben mutatja Bartókot

Most a művészi fotográf iát nézem is-mét s a kezét tanulmányozom rajta- Ó, mennyit lehetne beszélni Bartók k é z é ről! Itt, a képen, pihen a kéz, lazán el-eresztve, merengő tartással, mint e g y szép, lankadt madár. De mikor mun-kában volt! Mikor a bonyolult ritmu-sok táncos szökellésével támadták m e g a bil lentyűket az acél ujjak, egy precí-ziós műszer pontosságával és élessé-gével kényszerítve ki a zongorából minden hangzást, minden szírit, min-den a k c e n t u s t amit a zenemű bartóki elképzelése megkövete l t És Bartók jobbkeze szorította a tollat, a vasszor-ga lmú kompozíciós munka eszközét, mely sok tízezernyi népdal-följegyaé-sen s azok tudományos rendszerezésén kívül forradalmian újító, örökértékű hangszeres és vokál is alkotások hosszú s o r á t s a három n a g y színpadi művet hozta létre. Sokszor a nyomdaipar meg-kerülésével jelentek m e g szerzeményei, és kőnyomatú sokszorosítások örökí-tették meg a zeneköltő egyéni tökélyü, bámulatosan pontos és vi lágos kóta-ka l l í gra f iá já t

Lélek van az írásában is, lélek ós in-génium, me ly most magárahagyta a földi porhüvelyt. A Ncwyorkban fölra-vatalozott Bartók Bélát meglátogatta e g y amerikai újságíró. Azt írta tudó-sításában, hogy a halott arca szép volt és f iata losan átszellemült. Mi égt a Bartók-arcot már nem fogjuk viszont-látni. D e egyszer, reméljük nemsokára, hazahozzuk őt és kihűlt tetemét méltó kegyelettel adja majd á t az anyafö ld nek a szabad, demokratikus Magyar-ország. Mélységes gyászunkból tettek kell h o g y sarjadjanak! Az igaz művé-szetre nevelés, az erkölcsi megújhodás, a szellemi újjáépítés esodateitei. Bar-tók vi lágraszóló géniusza parancsolja ezt nekünk, és akit ő i s mesterének v a l l o t t Liszt Ferenc, híres je lmondata _ val: » Génié oblige«. A lángész kötele£ A lángész az utókort i s kötelezi.

5

A L E G N A G Y O B B P R O P A G A N D I S T A I r t a : M Á R K U S LÁSZLÓ

A Magyar Operaház egész együt-tese Firenzébe ntazott ezerkilencszáz-hanninenyolc május havában. Akkor még béke volt és az emberiség kétség-beesetten igyekezett elzárkózni attól a sürgető és kényszerítő felismerés-től, hogy a háború lehetséges Az időnek alig két esztendőnyi közelségé-ben érződött a kivédhetetlen végzet és az emberiség a kultúra felfokozott tevékenységével kompenzálta ezt az elviselhetetlen sejtelmet A mille-nium feszültségében izzott a lélek, az utolsó ítélet várakozásában. Ki nem mondott jóslatoktól menekült és a kö-nyörtelen valóság rémképeit pró-bálta elködösíteni a szellem kápráza-taivaL A béke utolsó pár esztendejét valami roppant erőkifejtés telítette, az emberiség, a közösség, az emberies ember, az élni érdemes élet tragikus, hősi manifesztációja.

Ebben a sűrű és fűszeres légkörben történtek a firenzei Maggio Musicale eseményei ős ezek között első vonalba exponálódott a Magyar Opera elő-adássorozata. Akkor a béke utolsó-előtti esztendejében Firenzébe gyűlt az emberiség, hogy a zenei május vi-rágzásából belehelije a mérgező tudo-mások antidotumait Ömlött az em-ber Firenzébe Európából, Amerikából és jöttek Ázsiából és Ausztráliából menekülők, mindenekfelett pedig ott volt a vi lág egész sajtója, híres kri-tikusok, nagyszerű riporterek és zene-tudósak. És ezek mind ott sürgölődtek a Magyar Opera szállásán, interjúkat kértek, nyomoztak, ismerkedtek, exoti-kumot szimatoltak, blöffre gyanakod-tak, titkainkat kémlelték és megszá-moltattak merész jelentkezésünkért

Nehéz vizsga v o l t de a magyar Opera nagy tisztességgel megállta. Most már tudjuk, hogy olyan taliz-mánt vittek magukkal, ami elriasz-totta a gonosz démonokat De akkor még a beavatottak sem tudták i lyen világosan, hogy a Bartók Béla neve ördögűző javasszer és olyan bélyeg, mely egy színház teljesítményét eleve príma kvalitássá márkázza a v i lág minden piacán. Felejthetetlen élmény volt, mikor a »Kékszakállú herceg vára« előadásának végén leesett a füg-göny és az óriási nézőtér, több mint négyezer ember, olyan tapsiba fogott, amilyet a legszédültebb sikerű revű-premier se volt képes soha kirobban-tani. Hogy aztán az egész vendég-játék micsoda hangulatban folyt le és mekkora eredményeket hozott ar-ról most ne essek szó. elég annyi, hogy az Opera együttesét két év inulva, az olasz béke utolsó esztende-iének januárjában, a milánói S"ala hívta meg és a magyar balettet a lon-doni Drury Lane hathetes szezonra invitálta, ami a háború miatt persze nem valósulhatott meg. Most azt kell tudomásul vennünk, hogy a firenzei élményt Bartók neve fényesítette és ez a jel hitelesítette előre is a manőver-vállalkozás jogcímét a legnemzetkö-zibb nyilvánosság e lő t t

Bartók nagyságának erre a pompá-zatosan teátrális megmutatkozására egész váratlan reakciók i s jelentkez-tek. Az Opera együttesével együtt »reprezentálni« elment Firenzébe a»

akkor uralkodó kultuszállamtitkár is, aki egyre fokozódó izgalommal ol-vasta a világlapok egészoldalas tanul-mánya i t Valami nem ment sehogyse az illetékes tényező fejébe és egyszer csak nem állta tovább, diszkréten megkérdezte tőlem: »Mondd, kérlek, csakugyan ilyen nagy ember ez a Bartókié — »Csakugyan« — feleltem meglepetve, — »de miből tudtad ezt meg i lyen hirtelen!« — » H á t kérlek, itt azt írják róla, hogy az 6 műve maga az új zene, amott meg pláne új Beethovennek mondja Valami angol műítész. Tegnap pedig ú g y beszélték róla egy társaságban, hogy rájöttem, mégis van ebben a Bartókban va-lami.«

A továbbiakból kitűnt, ho^y az ál-lamtitkár tegnap egy olasz hercegnő fogadóestélyére volt hivatalos, ahol angol és olasz arisztokraták, amerikai milliomosok, német tanárok és m i n -den nációból való újságírók azzal tá-madtak rá, hogy hol van Bartók Béla, mert 'ők mind Bartók kedvéért cső-dülted itt össze. Mikor aztán vala-hogy beletörődtek, hogy a mester nincs itt, elkezdték az államtitkárt ünnepelni, de korántsem ebben a mi-nőségben — és ez gondolkodtatta meg erősen^ az ál lamtitkárt — hanem azért mert ő annak az országnak az állam-titkára, ahol Bartók Béla él és dolgo-zik Hogy micsoda nagy tisztességnek érezheti ezt az államtitkár és miiven hntdoi- lőhet, hogy ő fürdetheti Bar-tók Bélát minden földi Javakban és hogy ő szolgálhatja ezt a csodálatos művészt bőséges állami támogatások-kal. E g y kicsit sértődötten mesélte el ezt az államtitkár. Ekkora utat tett, hogy egy óriást ismerjen meg, akinek méretei őt semmivé lapítják, akit pe-dig otthon ú g y ismert egész közelről, mint valami hőbörgős zenetanárt és egy kicsit ütődött zenei »fnturistát«. Egyre esak ezt pusmogták fülébe Bar-tókról a rangosztályok ormain ka-paszkodó hivatalosak és most egy-szerre azt hallja róla, hogy ő az ú j Beethoven. Egész ottlétünk alatt ezen morfondírozott az államtitkár é s máig sem tudom, mivel csillapította le ké-sőbben, hazatérvén, felindult kétsé-geit.

Mert valamivel mégis csak lecsilla-pította. Tudomásom szerint ezután se Bartókot vitték magukkal különböző magyar kultúrexpedíciók, akik kül-földre mentek masrvar kultúrát propa-gálni ós a kitüntetéseket ezután is az il'etélkes miniszteriális tényezők kan-ták é s sohasem Bartók és soha a mű-vészek, akiket odakünn mutosrattak. Bartók tovább is megbújt előkelő ma-gányában, talán azt se tudta, k i az éppen aktuális államtitkár és onnan társalgott az egész v i lág javával, az emberi kultúra titokzatos és minden szesredi ál lamférfiúnak örökké felfog-hatatlan összefüggései útján.

A firenzei epizód a múltba halvá-nyult és semmi különösebb emóciót nem gerjesztettek a mindenfelől ér-kező ujságkívágatok, melyekből ki-t ű n t hogy még júniusban i s öles amerikai cikkek lelkendeztek a fel-fedezett Magyarországról, arról az or-szágról, amely Bartókot kitermelte és mindig csak Bartókról, a magyarság leghatalmasabb külföldi propagandis-

tájáról és a magyar Operáról, amely méltóan tudta Firenzében szolgálni Bartókot Sokmillió dolláron meg nem vásárolta volna a magyar kor-mány azt az óriási reklámot, amit Bartók ingyen szerzett meg az ország-nak, de nincs tudomásom olyan n-tézkedésekről, amelyek arra mutatlak volna, hogy a magyar vezérek ez-után már nem az Antal István, ha-nem a Bartók, a Kodály CS EZ ő mű-vészeik képességeire akarnák a ma-gyarság jóhírét felépíteni.

Most talán másképpen lenne, de most már nincs Bartók Béla. Azaz, hogy mégis van, é l és dolgozik ér-tünk, többet, mint egy seregnyi emigráns és ellentálló valaha is dol gozhatott Az első világháború után Ausztria külön kedvezményeket és engedményeket kapott a békeszerző-désben azon a címen, hogy Bécsben van a bécsi Opera, a v i lág első ope-raháza. Azóta köztudomású lett a vi-lágban, hogy Magyarország adta az emberiségnek Bartók B é l á t a hőst, aki érdemeivel elveszi rólunk a mnlt bűneit Dönthetetlen érv az ő neve el-homályosult igazságunk mellett és ha rá hivatkozunk, ha a magyar szelle-miség az ő színeiben lép a bírák elé, bizony senki le nem tagadhatja ró-lunk a legtisztább demokráciát Mert Bartók a külországok értékmegállapí-tásai szerint nem egy volt a nagy európai muzsikusok között. Bartók tényleg az ú j zene volt maga, nem népszerű, nem divatos, ennél több, más, magától értetődő valóság. Tényleg úgy ejtették ki a nevét mint egy valóságosan és önmagában léte; z ő é t megjelölését valaminek, ami aem kétséges, ami bizonyított ami van és létével működik, mint azt az angol flottáról mondták. Ahogy Beet-hoven nevét kiejtették, ahogy egy ter-mészeti jelenség lényegét egy névben megfogalmazzák. Bartók- Lehet mü-vével vitatkozni, ahogy a németek faj i megalomániásukban és tradícióik esökönyösségében vitatkoztak is vele. Lehet áhítatosan tisztelni, ahogy a fiatalok és az angolok tisztelik tradí-ciótlanságuk friss fogékonyságában-De létezése beleintegrálódott az egye-temes kultúra szerkezetébe és nincs kétség afeíől, h o g y Bar tóik totálisan érvényes, azért, mert Bartók. A hang-versenyek és színpadok műsorán nem attrakció, hanem örök állandó, szük-ségképpen jelenvaló, mint a klasszi-kusok. Bartók az egyetlen klasszikus aki életében lett azzá. És Bartók a mienk. Lehet ennél nagyobb szeren-csénk a magyar sorsnak ebben a kri-tikus fordulójában! És tudjuk-e hasz-nálni ezt a ragyogó érvet? És megfor dítjuk-e a bal végzetet olyan országot építvén a romokon, ahova Bartók Béla szívesen tért volna haza és át-lelkesítjük-e vájjon ezt az országot azzal a kultúrával, amely az ő élő hangjára tiszta és vi lágos összhang-ban rezonál! Ha igen, akkor Bartók hazajön és átveszi a magyar propa-ganda irányí tását ahogy lejöttek mindig a fényes csillagúton segíteni Csaba hadai, mikor nagy bajban volt a magyar.

6

M Ű V É S Z E T É S D E M O K R Á C I A L U K Á C S G Y Ö R G Y E L Ő A D Á S A

Az Iparművészek Szabad Szakszer-vezetében Lukács György egyetemi- ta-nár nagys ikerű előadást tartott a mű-vészet és a demokráeia viszonyáról,

— A következmények korát éljük, — idézte Lukács György Churchill sza-vai t — A kapital izmus örökségének következménye, hogy a művészek helyzete, szerepe az ú j m a g y a r demo-kráciában problématikus és bizonyta-lan' ideig az i s marad.

A művészi tartalom kérdését a konzervatív Goethe magatartásával világította m e g az előadó. Goethe egyik levelében arról panaszkodik Schillernek, hogy »beleszületünk e g y társadalomba, mely nem képes o lyan konkrét fe ladatokat adni a művész-nek, mint a görög kultúra, v a g y a renaissance.« A költő — fo lytat ja Goethe — ezért kényte len tisatán magá-ból meríteni a művészi tar ta lmat

Lukács György kifejtette, hogy a közönség lelkében ma élő művész i tartalmak konvencionálisak, giccse-sek, nem művésziek. A művészek el-szigeteltségének következményekép-pen fejlődött ki az alkotókban a dacos individualizmus. Ezért nem vernek

o lyan mély gyökeret korunkban a mai művészek, mint a régiek. A spon-tánul nőtt közös tartalom h iánya sza-kadást idéz elő művész és közönség k ö z ö t t í g y kerül szembe egymássa l a magányos művész és a közönség giccs-ízlése.

A művész és közönség v iszonyának elemzése során Lukács György kifej-tette, h o g y a kapital izmus elvileg a társadalom minden rétegének kaput nyitott a művészetek felé. Gyakorla-tilag azonban a művésze i továbbra is kevesek magánügye m a r a d t Ez az év-százados kulturál is eltorzulás, mint a mult tehertétele, ma is érezteti hatá-sát és a legdemokratikusabb rfend sem tudja máról ho lnapra kiküszö-bölni.

Közönség és művészet kapcsolata az új demokráciában tehát nem adott-ság, hanem f e l a d a t Igazi k u l t ú r f o r radalomra v a n szükség ahhoz, hogy a haladás kapui mgnyi l janak a tömegek e l ő t t A szellemi és anyag i előfeltéte-lek megteremtése a legfontosabb fel a d a t A mi demokráciánk — mondotta Lukács György — még az első lépése-ket sem tette m e g ezen a téren.

A kultúrát a legszélesebb rétegek számára kell hozzáférhetővé tennL Csak így szűnik meg a művész egyé-dülállása, mert a tömegek a mélyre-ható érintkezés során termékeny im-pulzusokat adnak a művészeknek.

Nemcsak a közönség, hanem a mű-vészek sem maradtak érintetlenül a magyar élet általános fas iszta jelle-gétől — mondotta Lukács György. — Mindkét részről átmevelésre v a n szük-ség. A demokratikus művészét kifej lő-désének, művészek és közönség egy-másratalálásának alapfeltétele a de-mokrácia gazdasági és polit ikai meg-erősödése.

Lukács György a Szovjetunió fejlett művészeti életéből vet t példákon mu-tatta be, hogy a haladott demokrácia mi lyen e leven tápláló forrása az igaz i művészetnek.

A magassz ínvonalú előadást hozzá-szólások követték. Lukáes György zá-rószavai után a közönség melegen ünnepelte a Moszkvából hazatért ki-tűnő esztétikust.

íey. D

Halatonfüred, hétfő (útközbení:

L Fent a tetőn jókedvű utasok, egy gyerek folyton narancsot nyafog, (fittyel és füsttel búz-e! a vonat, félette vadkacsát rikoltanak.

2. Mint egy kivénhedt, kendőzött színésznő bölcs és badar utolsó mosolya, ilyen vagy Füred. Balafonba-néző kihalt fürdőhely, ódon szálloda.

Hévfülöp-Pálköve, kedd: Lankás-dombos, hamvas, édes Zala. 6, sáska-zöld, borongós Balaton, lámpáin kilobban és az ablakon tücsök-titokkal szól az éj maga.

Mint langyos öböl, érett csend fogad, hullámként éri fáradt arcomat, a világ csak egy szomjas idegen, most indítja a kerekes kutat

Szerda: Ó, szagos szóld, édes muskotály, téged nevelt e gerle-hangú táj. A porban, mit forróra szít a aap, súlyos, sötét diófák állanak.

B É K Í T Ő I D Ő ( N A P L Ó )

í r t a : G Y A R M A T H Y E R Z S É B E T

jegyzet-füzet kezemben, néz felém, egy kisfiú és egy fehér tehén.

Csütörtök:

Szürcsölni mézes, fényes, sárga ringlót, naptól meleg vaj-húsut, mérgeset fürödni színes, esíkos, hűvös vízben, míg barna bőrön fut a permeteg,

játékkal élni, fényhen-szélhen égni. hnjóeskánál futva helyet eserélni, elborulni a lucskos, égett fűben, az ismerős, a kemény föld felett.

Péntek

tReggel) Nappal így szólsz, tücsök, a fű között:

édes a szőlő és lágy a kenyér, sxüretetők járnak a domb mögött nevetnek, hangjuk kihajtja a széL

(Este) Eső jön nyirkos, titkos kedvvel, pincékben csillannak a lények, a a szíved nehéz, piros fürttel a fájdalomra lassan érett

Szombat

Csapa fátyol és fény az éjszaka, esőt igér a hold szép udvara, fgy igér téged, mint e halk világ, szívem körül fénylő szomorúság.

Szállj, szelíd sárkány. Szállj titokzatos magányos dal, míg szólít a magos, hattyúmód úszol, míg én idelenn zsineged tartom és reménykedem.

Mit szerelem és kétség összeszőtt viaskodom a szávai, mit előbb lobogtat meg a tündér pillanat a szélbe lobban és széjjelszakad.

Vasárnap

fiámpással látod be a pincegádort, az édes mustot kóstolod a az ó-bort, széles falakban 8 a tető alatt éjszakánként, egerek játszanak.

Szíved már nem keríti félelem, ha valami moccan kilincseden, eloldódtak, illantak napjaid, s már messze úsznak, szabad, mély vizén.

A MI K I S V A R O S U N K A mű

Thornton Wilder darabja az ellenkezés szelleméből született. Ez a kitűnő író, aki-nek prózai munkái is szakítást jelentenek az amerikai siker-regények jól bevált mód-szereivel, az »Our Town«-t a Broadway-slá-gerek ellen való tiltakozásnak si.ánla. A művet a pátosz-ellenesség pátosza jellemzi. Az amerikai kisvárosi átlagpolgár életét viszi színpadra, a eselekmény szándékos egyszerűségével, az alakok rajzának hang-súlyozott köznapiságával. A darab szerke-zete csaknem drámaellenesen epikai; a szerzőnek fontosabbak a lírailag kicsengő, bensőséges életképek, mint a felfokozott drámai jelenetek. Alakjainak helyzetük és jellemük tipikus volta, nem egyéni kivá-lóságuk ad jelentőséget. A hatáskeltés megszokott eszközeinek hangsúlyozott sem-mibevétele abban a módban is megnyilat-kozik, ahogyan a szerző a drámai súlypon-tokat a szerkezetileg kevésbbó feltűnő pontjain alakít ja kl s a történés folyamat ú j r a meg ú j r a megszakítja. A darabot a nézők szemeláttára szinte a semmiből, né-hány jellegtelen kellék igénybevételével s az egységes történés illúziójának teljes szétrombolásával építi fel a magyarázó, vagy rendező, vagy író, — vagy nevezzük, ahogy akarjuk, aki maga is egyszerű em-ber esupán s hol kívül áll az eseményeken,

Thornton Wilder darabjának felújítása a Vígszínházban hol beléjük kapcsolódik és látszólag sze-szélyesen utazgat előre s hátra az időben, mintha hatalma lenne élőkön és holtakon-Kezdetben úgy látszik, a realista kisplasz-tika eszközeivel megmintázott éleképről lesz esak szó. a darab végén azonban megszólalnak a halottak is s az egyik fő-szereplőnek módjában áll egy boldog emlékű napra visszatérnie ama rég letűnt nap földi valóságába. A darabnak ezeket a szerkezeti eltme t j->. isme.jük a- európai avant-garde dráma műveiből; nálunk már-már közhelyként hatnak, Amerikában azonban a lázadás heve ós lendülete fűtötte át őket.

Az ellentámadás légköre vette körűi más-fél évvel e'előtt a budapesti bemutatót is. Hitler csapatai még csak határainkon kí-vül gyülekeztek s a néma-ágra kényszerí-tett németellenes közvélem ny az amerikai Író művét ünnepelje mintegy néma tésképpen a t l t o t t szövetséges oldalá . A politikátlanabb lelkek az élet csendes szép-ségeinek hódoltak a polgárra kénysztrí.ett harsogó heroizmus korában s cs-k kevesen lát ák. hogy az avan -gard'sta f Is'in mé lyén egy kitűnő író jelentékeny műve zó4 k meg, amelynek nincs köze a politiká-hoz s amely sokkal több a hétköznapok di-cséreténél. . .

»A mi kis városunk* nem egy vir uóz színházi akrobata műve, bár írója ismeri a sz'npadí hat?s titkait is. A színpadon le-já ts ódó tör énét, amelynek nincsenek a szó megszokott értelmében vett hőse:, va-lóban mindennapi: az emberek élnek a gyermekek felnőnek, családot alapítanak a «sgy vaknak látszó sors szeszélyéből elpusz-tulnak — ennyi az egész. A darab lényege9 mondán' va'ója azonban nem a történeten át nyila ko^ik meg, hanem a részletekben, a k's dolgok költészetében, azokban a pil-lanatokban, amelyek csak átélőiknek jelen-tősé teljesek, de amelyekben mégis az em-beri éU t legfontosabb t a r t a ' m i jutnak ki-fejezésre. A szenzációk — mondja a darab-ban az író — a s enzációk nem mondanak lényegeset az é'etről; azért szenzációk, mert kivé ekk A lényeges az, ami mindnyá-junk sorsa, öröme, aggodalma, kínja s ujongása. S ennek a mindnyájunk számára közös és fontos élettartalomnak ábrázo'A-sára felejthetetlen jelenetei vannak Wil-

A két gyermek lassan ébrqiező ezrrelme, a szürke munkában elnyüvődő szülők csendes tisztessége az esőről, szél-ről, csillagokról beszélge'ő, az örök termé-szet karjaiban pihenő halottak nyugalma, az élet apró dolgait a maguk primitív kérle'hetetlcnságóben újraélni képtelen ha-lott fiatalasszony siko'ya: olyan költő al-kotásai, aki a kísérletező dráma formáit mély, erős és megindító emberi tartalom-mal tudja megtölteni.

Hogy a darabnak szerkezeti zökkenői is vannak, hory helyenként nem ment némi érsflmes közhely-romantikától, egy szóval, hogy nem tökéletes, mit sem von le érté-kéből. Az író ereje nem a nagyvonalú tra-gikus gesztusban van, nem is az eszmék világot átfogó dialektikájában, hanem a tiszta emberi intimszféra ábrázolásában, abban rz áhítatos részvétben, amellyel alak-jai t szemléli, abban a becsületes tisztelet-adásban. amel'yel az alapvető emberi eré-nyek a banális jellemvonások előtt meg-hajol, s abban a költői varázsban, amellyel a hétköznapokat valóban a nagy költészet méltó tárgyává tudja tenni. Csak hálásak

Somlay Artúr 3A mi kis városunk* főszerepében

(Foto: Hoigonyí)

khetünk a Vígszínháznak, hogy a művet ú j ra műsorára tűzte. Most, az iszonyat más. fél es/.tendeje után egész más hangsúllyal szól hozzánk. De hangja csak tisztább, ko-molyabb és hitelesebb lett.

Keresztury Dezső

Az előadás A legmerészebb költői vizió is »ember-

szabású«. A költészet a gondolat absztraki fenségének » az igazság érvényességének csak emberi reflexeit tudja hálójába fogni. Ebben különbözik a matematikától a a filozófiától.

Thornton Wilder .>különöse, nyugtalaní-tóan testetlen színdarabjának is emberek az igazi hősei. Tehát a színészeknek Th, Wilder »furesa« színpadán is emberekel kell játszani, alakítani vagy —- megjelení-teni. Különös fénybe s ijesztő árnyékba állított embereket, de embereket. Nem a fény vagy az árnyék a színpadi hős itt sem, hanem az ember.

Szokatlan s elég nehéz játék elé állítja a színészt ez a darab. Díszletek és kellékek nélkül kell játszaniok. Leülnek reggelizni s egy láthatatlan csészéből, láthatatlan ka-nállal, látható mozdulatokkal kanalazzák® tejet. A levegővel játszanak, mintha a le-vegő csésze volna és kanál. A mozdulat, ha egy valóságos csészét emel, olyan egy-szerű és természetes, annyira hétköznapi és beidegzett, hogy szinte már öntudatlan. Viszont a színész, ha a levegőhöz, a sem mihez nyúl, úgy, mintha az valami tárgy lenne, meghökken. Meg kell hogy hökken-jen. A mozdulat gyakorlatiattanná válik, jelképessé, sőt jelképpé. S igy a színpadon I valójában jelen nem lévő tárgy nyugtala j nító rejtelemmel telik meg s különös je- I lentőséget kap. A rávonatkozó mozdulatnak I

« u ttki

(Fotó; Béla)

reális értetnie elvéti*. » « tárgy nélkül csonka mozdulat tánc-szerű játékká nő meg. Netu hiszem. hogy bármelyik szfnesz jobban emlékezne azokra a valóságon csé-székre, miket más darabokban valójában elé tettek a színpadon. mint ahogy erre a láthatatlan csészére emlékszik majd évek múlva Ír! A mozdulatok táncjátéka a jelen nem lévő tárgyak köriit misztikus szertar-tássá nő imí . A mozdulatok mágiájára figyelmezteti a költő ezzel a játékkal a színészt. A bábjáték kimért mozgás-képle-teivel válik rokonná az élő emberi mozgás Th. Wilder színpadén, ahol többet törődnek a színészek a díszlettel é* a kellékkel, éppen azért, mert se a d üzlet, se a kellék nincs jelen a színpadon.

Kényekkel, árnyékokkal vau bediszle-tezve ez a színpad. A lakodalmi ének és n temetési zsoltár is úgy zúg a játék hátte-rében, mint egy kísérteties díszlet. Wilder ^ötletet spiritualizálja az egész színpadi me-chanizmust. Végtelenül leegyszcrűsit min-dent. de a világ mégse inerül el az egysze-rűség kopár szürkeségébe, hanem valami kísérteties anyaggá, valami zenével rokon testetlenséggé oldódik. Ebben a kettős ér-telmű színpadi atmoszférában kell mozogni a színészeknek, a darab élő és halott sze-replőinek. Mert a szereplők, akik az első két felvonásban éltek, a harmadikban ha-lottan lépnek a nem létező díszletek között a színpadra. Az élet és a halál kettős ér-telmű emberi anyagát igyekszik egy érte-lemre stilizálni ez a költői játék. Ez a szépsége, költészete, s ez egyben színpadi stíluskeresésénok technikai forradalmisága is. A darabban a játék varázslatával nem-csak az életet akarja elénk idézni a költő, hanem azt is, ami >kívöt esik az életen«. A darab apró, bábjátéknak nevezhető jele-netekkel illusztrált óriás monológ s nem dráma. Színpadi költemény.

Az előadás stílusát a »monológot< mon-dó Somlay Artúr látéka határozza meg Fojtott, kísérteties egyszerűséggel kell be-szélnie. Sokszor azonban a fáradt, kedvet-len konferansziék szürke közönyébe süp- y ped játéktalanságának egyszerűsége. Mégis az ő egyéniségének varázslata nd emlieri melegséget ai égésti előadásnak. Kömiv * Sándor, Orsolya Erzsi llenkő Gyula. Zá-tony Kálmán, Szabó Margit, Bárdi ödtln. Hozók y István és Lontay István hibátlan stílusú játéka megdöbbentő erejű illusz-trációja a nagy konferanszié-nak. Sajnos, a darab egyik legfőbb és legnehezebb sze-repét a rendező egy még avatatlan növen-dék-színésznőre bízta, kinek jóakaratú igyekezete nem volt elég ahhoz, hogy a nagy feladattal megbirkózzék.

Az előadás vontatott, túl lassú ritmusa nem a csend kísérteties mélységét fejezte ki, hanem, sajnos, legtöbbször az unalom szürkeségét árasztotta magából. A harma-dik felvonás halotti kórttsa (a darab leg-szebb rteze!) teljesen áldozatul esett a pri-mitív kántáló előadómodoruak. A Vígszín-ház multévi előadásának nívóját, sajnos, nem érte el a mostnni felújítás.

Szegi Pál

C S E L E K M É N Y i n a : M Á T R A I

A nézőtérén, a hátsóbb sorokban, előadás alatt, elájult egy hölgy. Előbb idegrohamot kapott, sikoltozott egy keveset, aztán hátradőlt ülőhe lyén és elalélt. A jegyszedők az esz-méletlen nőt kivitték a nézőtérről, fel-locsolni.

Erről az esetről néhány nappal ez-előtt az újságban olvastam. A tudósí-tás még arról- i.t beszámolt, hogy a né-zőtéri jelenet rövid időre megakasz-totta nz előadást. A nézőtéri cselek-mény megállította a színpadi cselek-ményt s a színházban, egy pillanatig, az ájult néző volt a főszereplő. A kö-zönség. sőt a színészek is, fölfigyeltek e meglepő, új alakításra, erre a vá-ratlan mutatványosra, aki a hátsó so-rokból érkezett, a dráma körén túlról, mintegy a külvilág hírnökeként szinte lihegve még az élettől, akár egy kengyelfutó. leült a nézőtérre és vadonatúj, a színpadtól független csi-lekménybe fogva, egyszerre elájult. Oly meggyőzően lett eszméletlen, olyan hiteles erővel veszítette el öntu-datát, hogy — mint az újság jelenti — az előadás torkára forrt a szó s a dráma a színpadon elhallgatott.

A dolog elgondolkoztat. A darabot, amely alatt az eset tör-

tént, láttam. írója erős feszültséggel töltötte meg, helyzeteinek kemény hatásuk van. úgyhogy nem lep meg túlságosan, hogy egy hölgy a nézőté-ren, egy néző, akiben ki tudja, milyen emlékek bolydultak fel a darab lát-tán, felizgatja magát és elájul. Az iyycsmi előfordulhat. Dráma és idegzet kérdése, kritikusra és orvosra tarto-zik tehát. Engem most nem ez érde-kel. Nem ezen gondolkodom-

Hanem elképzelem a pillanatot a színházban, mikor a néző elájul. Érde-kes pillanat lehetett s nagyon tanulsá-gos. A színházban e pillanatban egy-szerre két cselekmény folyt: az egyik a színpadon, a drámaíró előírása sze-rint, színészek előadásában, reflekto-rokkal és a közönség érdeklődésével megvilágítva, a másik a nézőtéren, a sötétben, az élei utasításai szerint, egy jeltelen, ájult néző alakításában és főszereplésével.

A két cselekmény, a színpadi és a nézőtéri, e pillanatban küzdeni kez-dett egymással. Versenyrekelt.

A színpadi cselekmény kétségtelen előnyökkel indult, /ró írta. Mai, égő dolgokról beszél. Érdekes. Kiváló szí-nészek adják elő. A színház meg a te-tejébe olyan különös része a világnak, ahol minden egy helyre, a színpadra, van összpontosítva* Minden őérette történik itt. író, rendező, színész, munkás, tervező, hang. szín, mozdulat mind érte dolgozik. minden és min-denki őrá néz itt: széksorok, fényszó-rók.. nézők. A kis színházi naprendszer egyetlen Napja 6. minden vonzás fe-léje visz. Nem lehet neki hátatfordí-tani. Arccal a színpad felé — ez a színház törvénye, arccal a színpadi cselekmény felé — ez a nehézkedés mozgatja a színház egész szerkezetét. Ellenállhatatlan parancs ez. A szín-padi cselekményt színház és néző egy-aránt a tenyerén hordja.

A másik viszont? A nézőtérit A széksorok közt, hátul, szerényen ült egy nő. A színpadot nézte ö is. mint mindenki itt. Egy arc a tömegből, egy homályos szempár az árnyékbál. Egy

A N É Z Ő T É K E N B E T E C H B É L A

néző a nézőtérről. Egy néző a hátsóbb sorokból. Ugyszólván mindenki hátat-fordít neki. Nem érdekes. Csak egy néző. S ez a néző, ez a néma statiszte-riánál is szürkébb pont, ez a szinte be-tolakodott jövevény egyszerre önálló akcióba fogott, felsikoltott és elájult. Hát mit képzet ez magáról?

Es ez az a. pillanat, ami a legérde-kesebb most a két cselekmény verse-nyében. A pillanat a cél előtt. A pil-lanat, amelyben eldől.

Eldőlt. Mert a pillanatban, amelyben a

hölgy a hátsóbb sorokban felsikoltott x elájult és ezzel a cselekmény <• né-zőtéren elkezdődött, hogy nyomlxin ré-get is érjen, a közönség, az el só so-rokban is, fészkelődni kezdett. »Pszt./« — mondta a nézőtéri esetei.-menynek méltatlankodva, -ps-t.'-.

de hátrafordult és nézni kezdte. I'olt. aki felkelt ültéből s az új cschjjiiémi felé xictctl, mintegy tneatgézv^W l<ii ványtéil. »Mi nz, mi. történt?* — hajolt ki a színpadi történetből a közönség, akár egy vonatablakból, csapot, papot, cselekményt hűtlenül odahagyva -i nézte az alélt nőt, akii fellocsolni Vit-tek a kijárat felé. A színpadon, a szí-nészek között is tanácstalanság lá-matlt. tétovaság és zavar. »Mi az, mi vnnf* — lökdösték egymást kíván csian és kiesve szerepükből, ők is figyelni kezdték a nézőtéri drámát.

.4 színpad e pillanatban fájdámn san magáramaradt, fíres volt- és ciha ugatott, mint egy holdbéli t jék szinte elsápadt a mellőzéslőL A söt t ben viszont diadalmasait felragyogott a nézőtér az átmeneti cselekminytő'. akár egy színpad, ahol a közérdc. lő dés fénysugarában egy sikolt/ és egy ájulás tündököl, meg egy nő, akii n jegyszedők cipeltek, hogy jelenete után az orvosi szobában fellocsolják.

Az előadás, aztán, kis, zavart, ho csánatkérő mosoU.uaf a száján szabó lyosan továbbfolyt, a színpadi c*rl"k mény pedig nemsokára befejeződő!!. A függönyt leeresztették. Mintha mi sem történt volna.

De, gondolom, valami azért mégis történt itt. A döntő pillanatban egy pillanatra miami mégis megb 'k t-t. Nem. nem az iró, nem is a dr 'májft. nem a színészek és nem is a szinhá Valami más.

Azt hiszem, a yiték bukott it* meg. egy pillanatra ugyan, de döntően és tanulságosan. A i'ték, amely az éle-tet játssza. A játék, amely úay tesz. mintha az élet cselekménye volna s játékos közönséa, amely meg úgy tesz, mintha a játék csakugyan belülről, komolyan érdekelné. Am, amikor dön-tésre kerül, kiderül, hogy a játék el-homályosodik. Kisánad az é'et s*fne előtt, mintha bírái elé állna. Egy bal eset. végülis, jolt^an érdeked, mint a tragédia, egy valódi, ha-iisítatlan ó'» lás jobban, mint a halál, amelyet csak eljátszanak.

Egy néző, aki felsikolt és elóju'a n*?l-tércn, íme, egyszerre érdekesebb lesz színésznél és színpadi szónál, hW>a minden. Mit tehetünk, írók, sziné?z<>k, festők és szobrászok, zenészek és tán-cosok, akik az éle'et csík eli-'t*szuk? Álljunk meg e nézőtéri cselekmény előtt, alázatosan és szem'csiitve. áll-junk meg tehetetlenül és elhalvá-nyodva a sugárzó élet előtt.

9

(Foto: £ox£SB?i)

— Végre egy boldog ember! — só-hajtok fel megkönnyebbülten, amikor Snlyok Máriával beszélgetek. Arad belőle a nyugalom, az elégedettség. Mindez esak a siker visszfénye lennel A »Rettenetes szülőkében döntő sike-re van. Nem, Sulyok csakugyan bol-dog. Boldog és egyszerű. Az egyszerű-sége nem megkomponált, nem stilizált egyszerűség. Nem kell mögé rejtelme-ket képzelni, ninesen mögötte a bo-nyolult élet kiábrándultsága! Termé-szetes, ősi egyszerűség ez, olyan illata van, mint a vidéki szobáknak, ahol fenyőgalyat égetnek. Ahogy itt ül velem szemben, hátrasimított hajá-val, sima fekete kosztümben, ül és al ig beszél, nehezen beszél és keveset és csak felel. Elnézem: ez a tegnapi Yvonnet Az a furcsa komplex lény, a hisztériás, tombolóan gyengéd, terrori-zálóan szerelmes anya? Honnan ve-szi ezt a sok színt, a lelke, tehetsége micsoda rezervoárjából azokat a döb-benetes hangokat, amikor az egész nézőtér megbabonázva mered a szín-padra, mert megérzi, hogy részese a csodának, eerv nagy tehetség megmu-tatkozásának 1 Afe egész alakítást idéz-ni lehetne, attól kezdve, hogy először bejön a színpadra, piszkosszürke, ki-égetett pongyolájában, lomposan, el-hanyagoltan, áporodott, fülledt atmo-szférát teremtve a puszta lényével, Vannak hangjai, amelyeket nem lehet e l fe lejteni Mikor egy szónál beledöb-ben valami, s felülve á"vván, í g y szól: »Léonie, hiszen te gyűlölsz engem*, fél ig kérdi, fél ig mondja, nem is megbántva, inkább csodálkozva, de úgy, mintha most, ebben a percben fedezte volna fel, hogy mi a hiba az életében. Vagy mikor f ia három évvel idősebb választottja ellen már nem tud milyen érvet felhozni, s végül i s az+ mondja, kiutat keresve, nyögdé-cselő, f iát féltő, önmagát sz^nó han-gon: »De az a kislány tál f ia ta l . . .« Vagy mikor haldoklik, dagadt nyelve már alig forog szájában, 'érezzük, hogy ütközik bele fogaiba, ahogy henger-geti a szavakat: xélní, élni akarok!. . .« Nem, nem lehet elfelejteni!

A színpadon kitárulkozó, nagysze-rűen szemérmetlen. A magánéletben szemérmes. Nem interjúalany. Hála-istennek, nincs meg benne az a rutin, amellyel a divatos színésznők — kü-lönösen manapság — valami intellek-tuális ködbe burkolóznak, s felhőkből esak akkor szállnak alá a poros és kulturálatlan városba, amikor el k e l játszaniok egy-cp-y operett vagy revü főszerepét . . . Mindaz az ösztön, te-hetség, izzás, szenvedély, ami Sulyok-ban van, az ötletei, a fantáziája, az mind csak este él, a színpadon, a sze-repben. De naopal sem kifosztott Nem. Nappal boldog'.

t o

N É G Y S Z E M K Ö Z T SULYOK MÁRIÁVAL

Hogy miért! Mert mindennek tud örülni. Hiszen ma megsokszorozódtak az örömlehetőségeink. Hogyan?

— Például az ember örül annak, hogy éL Azelőtt ez természetes v o l t Ma kü-lön öröm. Az ember megtapogatja magát és felkiált: nagyszerű, megva-gyok!

Az ostromnál megsebesült négy hó-napig feküdt élet-halál közt, comblö-véssel . . . de akkor i s boldog v o l t Bol-dog, mert megmentette a f ér jé t akit hónapokig dugdosott rejtegetett a be-zárt fürdőszobában.

— Igen, én komolyan vettem az es-küt, amit a nemzetiszínűszalagos anyakönyvvezető előtt l e te t tem. . .

Olyan komoly, olyan őszinte. Érzem mögötte a vidéki gyerekkort . . . Hová való vagy? TJgy-e falura?

N a g y barna szemeiben vidám kis fények villóznak.

— Ne sértegesd KiráJyhidát Vasúti gócpont Ez állt róla a földrajzkönyv-ben.

Ott született ott nevelkedett Kí-rályhidán. Aztán feljött a nővéréhez Pestre* beiratkozott a Színiakadémiá-ra. Aztán Debrecen, Miskolc, aztán a Víg, a Magyar, megint a V í g . . .

— Mi az oka annak, hogy eddig nem fedeztek fel igazán!

— Nem tudom. A szerepkör t a l á n . . . Naivakat játszattak v e l e m . . . m e g ko-kot tokat . . . sablonokat . . . Jaj, hogy örülök, hogy vége a lokniknak, vége a szépségnek, hogy végre játszhatok! Yvonnet játszihatom. az anyát!

— Szeretnél gyereket? — csapok rá, mint aki jó nyomon van.

— Nem — feléli kicsit csodálkozva, ö nem akar anya lenni, ő anyát akar játszani. Hletve, azt is. Mindent. Csak játszani, játszani.

Mikor hallsratott, mert sokszor hall-gatott* két ízben egy-egy esztendeig nem játszatták, akkor nem járt szín-házba se. Ugy f á j t hogy nem bírta látni.

— És miért nem játszattak? — pró-bálkozom tovább.

ö is próbálkozik: — Nem is tudom. Nem tudom kiak-

názni a s iker t . . . — Elgondolkozik és egyszerre lobot vet a hangja- — És nem volt sikerem, nem v o l t ez az igaz-ság! És azért nem volt, mert nem hit-tek bennem. Egy színésznőben hinni kell, csak akkor tud alkotni. Ha nem hisznek bennem, ez olyan, mintha fe-dőt tennének r á m . . .

Sulyokra is fedőt tettet , évekig hiá-ba forrt, bugyogott benne a tehetsé-ge. gőzéből, párájából senkinek sem adhatott visszafult belé. Pünkösti fe-dezte fel igazán é s Várkonyi. ök hit-tek benne. í g y lett színésznő. Felemel-ték a fedőt és sisteregve tódult ki. ami bennerekedt . . .

— Azért nagyszerű, amit csinálsz, mert nemcsak Yvonnet formálod, nem-csak a Cocteau-hősnőt, a polgári, hisz-tériás anyát, hanem az örök a n y á t aki a f iát magának akarja, csak magá-nak, s inkább be leha l , . . Mikor a föld-re veted magad, görcsben fetrengve, botrányt kiáltozva, ez a jelenet nyer-seségében, majdnem ordenáré nyíltsá-gával túlnő, egy bizonyos osztálybeli asszony ábrázolásán, — ahogy ezt né-mely napilap írta — kendőzetlen,

(Foto: Virkaeyi)

brutális, szörnyű te m é g i s fönséges, őslény, az örök anya harca ez a g y e rekéért

Sulyok olyan f igyelmesen néz rám-hogy megijedek. Csak most pillantot-ta volna meg a szakadékot?

— Nem szándékosan csináltam így. Éjjel szoktam tannlni, mikor csend van körülöttem, — Hallgat nyugodtan, sokáig. — Ezt Yvonne így érzi — mondja végül egyszerűen-

Mélységesen elszégyelem magam, ö t f é l t e n a szakadéktól? Biztosan jár ösztönei széles pallóján, nem kell félte-nünk. A rendező f inom tapintatát kell megdicsérnünk, aki Sulyok ösztönös ráhibázását szentesítette.

Próbálom kitapogatni. Mit szerett — A színpadot — feleli, mint akinek nincs más a világon. — És a színhá zon kívül? — Otthon l e n n i . . . — Nem feküdni szeret otthon, vagy főzni, vagy zongorázni ö otthon lenni úgy szeret mint ahogyan egy foglalkozást szeretnek, ami betölti az embert. Mert ő boldog ember és ha otthon van, ak-kor külön élvezi azt. hogy »van« és külön az t hogy »otthon«.

— Olvasni szeretsz? — Hogyne — feleli adakozón, mint

akinek a boldogságából még erre is futja, még az olvasásra is. — De nem azért olvasok, hogy rendszeresen mű-velődjek. — vesz vissza belőle gyor-san, mint aki tévedésből nagy bankót dobott a kalapba — hanem csak úgy, ami épp eszembe j u t válogatás nél-kül, vegyesen.

A természetet szereti, az élő, mozgó természetet a nedvdús, színes gyü-mölcsöket, a kis ál latokat — Volt egy kis kutyám, a Senki, micsoda édes kis dög volt! — sóhaj t

— Hová lett? — Ah, — legyint csalódottan, — ki-

derült hogy nyilas! Eery nappal, mi-előtt az oroszok bejöttek, meglógott.

Mosolyog. A mosolya melegít, mint a cserépkályha. Nézem, nézem. Az esti tűzvész nyomait keresem rajta, a hamuját legalább, a kihűlt hamuját. Csak egy derűs nyugodt cserépkályhát látok, melvnek langyos csempéi mel-lett jó üldögélni, olyan biztonságos és otthonszagú.

— Most már mindent tudsz rólam — mondia búcsúzóul és én megzavarodva ismétlem: — Igen, mindent

Ugy bámuljuk Snlyok Máriát, mint akin csoda teljesedik be, minden este: a csodát nem kell érteni, csak hinni kell benne, áhítattal és megrendülten.

Palotai Erzsi

JEAN C O C T E A U Az új francia művészetnek — poézisnek

és zenének, festészetnek, színháznak s újab-ban még a filmnek is — ö a kovásza, az élesztője, ö indít úfcnak húsz s egynéhány éve minden jelszót és divatot, ő szentesi'' még minden új áramlatot, hogy aztán, ha uiegúnta, épp oly hévvel meg is tagadja. Semmi se volna hálásabb vagy könnyebb, mint torzképet rajzolni erről a két háború , közti Proteusról — vagy csak Fregolirólf -ÍR erről az elkényeztetett s öregedni nem tudó nagy gyermekről, aki minden kis szeszélyét-, szellemi áramlattá mélyítette s minden' mélyehb eszméjét egyéni szeszéllyé bod-rozta, játékos gyermeki kedvvel, kihívó daccal s ellenállhatatlanul. Soroljuk fei azonnal minden kirívóbb vonását: hóbortos feltűnési vágyát, amely mint Alkibiadesé, mindent elvisel, csak azt nem, hogy senki se beszéljen róla; könyörtelen virtuózkodá, sát, amely a legfényesebb vagy legolcsóbb szójátéktól kezdve a legnemesebb s legma-gasabb műfajokat sem kíméli; lázas állha tatlanságát, amely mindenbe belefog * mindig azzal a szándékkal, hogy a mai életet azonnal művészetté bűvölje, bárokat és hercegi szalont, cirkuszt és véres ököl vívást, telefont és napkúrát, filmet és f ű -szereimet; s mindenekelőtt legszívósabb, legállandóbb hajlandóságát, hogy az Idő-ben élhessen teljesen és korlátlanul — még mindig elég tulajdona marad, amely figyel-met, elismerést, sőt rokonszenvet érdemel. Költeményei Igen sokszor csak ragyogó "lmejátékok. káprázatos rakétái korunk egyik legelső tűzmesterének, s ugyanakkor a Plain Chant-baa vagy legújabb versei közt egy lélek, egy mai lélek autentikus dal amai. Színművei a cirkuszi bohózattól a legzártabb tragédiáig ívelnek: sokszor <sak írói műhelytréfák, sokszor csak régi remekek aggálytalan kifigurázásai, viszorií köztük foglal helyet a Pokolgép, ez az új ödipus, a Parents Terribles, ez a kórkép s a racine-i Renaud et Armide, melynek eddig csak visszhangja ért hozzánk. S re-gényei, melyeket csak úgy mellékesen íri egy-egy újabb manifesztum, film vagy színidíszlet között, a költői regénynek a regénnyé vált poézisnek bizonnyal mara-dandó példái. Az első a Grand Ecart, mely a Párisi Fiú címmel magyarul is meg-jelent, a húszas évek ifjúságának valósá-gos kis Edueation Sentimentale-ja, a sú-lyos. vérbő flaubert-i korkép ideges, köny-nyed, modem mása. Egy másik. Les Enfants Terribles (magyarul Vásott kölyök címmel) bámulatos biztonsággal rögzít meg egy gyermektragédiát, egyetlen fojtó látomássá szőve a gyermekábrándok tömkelegét. S minden kis töredékében vagy rögtönzésében benne van mindig az egész Cocteau: virgonc szelleme, törhetetlen kedve, csúfo-lódó tiszteletlensége, sima és gúnyolódó hangja, amely leginkább Oscar Wilde-deL bűvészkedő romantikája, amely talán Rost anid-nal s végűi spontán költőisóge, amely meg Apollinaire-rel rokonítja. S hiába festék, jelmez, álarc, régi-régi remek-művek vagy új jelszavak ürügye: olykor, legjobb pillanataiban, legigazabb műveiben hirtelen mégis látni véljük fátyolozatlan énjét, egy gyermek, a mesét, csodát, titko* váró és idéző gyermek tiszta és beszéde* tekintetét.. .

Gyergyai Albert

11 I

A „SZENT SZÖRNYETEGEK PRÓBÁJÁN

Alsó kép: Bajor Gizi és Ilosvay Katalin nagyjelenete

(Hozconyi M*6MW}

Bajor és Ladomerszky

— Szebb mozdulattal csináld, olyan le-gyen a kezed, mint egy virágszirom... Itt már ellenfél vagy, már érezni kell benned a párducot, a vadmacskát.

ötször-hatszor megismételtet egy monda-tot, járást, leülést. Bajor Gizi türelmesen, készségesen adja hozzá a végszót, ismétli Játékait. Rengeteg részletmunka után vé-gül megszakítás nélkül eljátsszák hosszú párjelenetüket. A szent szörnyetegek úgy átadják magukat hivatásuknak, hogjr sze-mük könnyektől nedves, testűk reszket, ar-cuk elfehéredik az izgalomtól. Báday ve-lük éli a jelenetet. Fel-fel ugrik rendezői asztala, mellől a sötét, komor nézőtéren. Szemét mereven a színpadra szegezi. Ma-fában beszél:

— Jó, jé, most jé, — mondogatja, amikor az alaposan meggyúrt mondat vagy jelenet a kedvére van. Vagy: — Ez a Gizi! Mi-csoda színésznő! Ez mindent tud.

Ladomerszkynek csak egy jelenete van ebben a felvonásban, de azt oly biztosan, készen játssza már, mint az ötvenedik elő-adáson.

Bádayt, a színészt nem láttam. Jelene-tére már nem került sor. A rendezőnek jó-néhányszor helyeseltem magamban a lo-gikus, egészséges, ötletes instrukciókhoz.

Színészrendező számára izgató feladat cs a rendkívül finom eszközökkel megírt ateljé-darab, mely a színészek rigolyés tár-sadalmának a lelkét, nem pedig jól ismert külsőségeit mutatja meg. (—y •—a)

— Holnap reggel kilenckor itt folytat-juk, — adja ki az utasítást Báday, a da-rab rendezője.

Elcsodálkozom, hogy máris vége a pró-bának.

— Mingyárt kőt óra, — magyarázza Báday — kell a színpad. Délután ifjúsági előadás van.

Azt hittem, még dél sincs. Elrepült a, dél-előtt. A színészek kilenctől kettőig mind-össze fél felvonást próbáltak, illetőleg •gyúrtak i, ahogy ezt színházi nyelven mondják. Teljes négy órán keresztül figyeltem megfeszített munkájukat Ezek azok a próbák, amikor a színész is, a ren-dező is vért izzad. Ilyenkor valóban szen-tek ezek a »S7.örnye1egek«.

Cocteau a színészeket nevezi szent ször-nyetegeknek. Darabját róluk írta. Élesen, tisztán látja őket Szentek is, meg szörnye-tegek is a szemében, de szívesen meg-bocsátja szörnyetegségeiket, mert hát szen tek. Nyilván szereti ezt a furcsa szer-zetet, melynek hibái is, erényei ta érdekesebbek, mint a többi emberé.

A darabot Bajor Gizi kezdi. Pá-ria egyik legnagyobb színésznője, színházigazgató. Előadás után spa-nyolfal mögött vetkőzik az öltöző-jében. A szín üres. Egy bravúros monológ után bejön Pártos Erzsi, a vén, totyakos öltöztetőnő.

— Holnaptól kezdve mamuszban próbálj, hogy megszokj ad benne a já-rást, — utasítja Báday, — Amikor odaülsz a díványra, nyomkodd, dörzsöld a térdedet, jelezd, hogy fájnak a csont-jaid . . . Fáradtan, öregesen, de min-dig szorgoskodj, tegyél-vegyél Mor-mogj minden mondatod után, hangtala-nul mozogjon a szád, magadban zsémhe-lődj.

Pártos a földön ül, Bajor bokáját pó-lyázza, beszéd közben folyton felnéz Ba-jorra.

— Ne nézz fel. Az éltetben is a kezed Já-rását néznéd, ha valakinek a lábát fáesniz-nád.

Bonyolult és nehéz feladat a fiatal

Ilosvay Kataliné. Báday éberen figyeli minden szavát, lélegzetvételét, gesztusát. Ügyel minden árnyalatra. Ilyen utasításo-kat ad:

Bartók-emlékezés az opera i sajtófogadáson

Azt képzeltük, hogy alaposan, ismer-jük az Operaház minden zegét-zugát Most aztán kitárult a gyönyörű palo-tának egyik belső részlete, mely ed-dig közönséges halandók, például _ a magyar zeneélet igazi képviselői előtt félévszázad óta rejtekben v o l t Csak Auguszta (vagy ahogy az Opera ber-keiben kuncogva emlegették) DisZ-guszta főhercegnő és hasonló Habs-burg- m e g nem Habsburg-fajtájú Se renissimus-nagyságok léphették át a királyi fogadó küszöbét, csak ők. meg a körülöttük nyüzsgő udvaronc-talpnyalók páváskodhattak a gyö-nyörű reneszánsz-teremben, a neo-barokk korszak gálaestjein, amikor rendőrök és detektívek hada óvta a »fenséges« és >főméltóságúa közkere-seti társaság biztonságát é s leszűrt atmoszféráját a »mi»era plebs« elől. Változtak az idők és a Magyar Al» lami Operaház igazgatója. Komárom y Pál otthonosan fogadta a pompás sza-lonban a sajtó képvise lő i t hogy be-számolót adjon az intézet eddig vé<»» zett munkájáról és ismertesse az új évad programját

Minderről e léggé tájékoztattuk már a »Fényszóró* o lvasó i t Csak azt emel-jük ki, hogy a gondos direktori be-számoló méltó keretet adott a Bar-tók-gyászra való kegyeletes emléke-zésnek Elhunyt, nagy zeneköltőnk emlékezetének két Bartók-mű előadá-sával áldoztak hivatott művészek-Petri Endre a székely népdal soroza-tot zongorázta, a Garay—Sallay—Te-mesváry együttes pedig a második vonósnégyest tolmácsolta. A mély áhítatért, amit az egybegyűltekben föl tudtak kelteni, megérdemelnek minden e l i smerést

A Z I D Ö É L É N A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége

előadássorozatot indít. Címe: »Az Idő Élén< és a korszakok keresztmetszetét mutatja meg a történelemelőtti időktől napjainkig, nyolc szempont szerint. Hogyan alakította ki a korszakot a politikai és gazdasági helyzet, milyen volt az irodalom, zene. képzőművészet, filozófia, természettudo-mány, milyen volt a nő helyzete az Illető korban. Természetesen mindezt bőven illusztrálva zenével, szavalattal, dallal, tánccal.

Az első előadást »A mesék kora« címmel október 12-én rendezik a Zeneművészeti Főiskola nagytermében d. n. 5 órai kezdet-tel. Forgáca-Hann Erzsébet megnyitója ntán dr. Juhász Vilmos mondja el a kor-szak éle é' Ascher Oszkár szaval Madách-tól és Karinthytól, Demján Éva felolvas és verseket mond, a Szentpál-csoport tán-cot

A Nőszövetség havonta egy ilyen elő-adást tervez. Az előadásokat úgy készítik elő, hogy a tájékozatlan tanuljon és gyö-nyörködjék, az értelmiség pedig mélyítse tudását a dolgok összefüggéséről.

S Í SKsJr^SÜT* veszi á t A L n ; T ö r z 8 ^ u ! d t \ a

A Munkás KuHúrszov^ég n ^ ^ p £ t i munkáss^u j i t e^ ^ ^ munkás fdejűleg, országszerte ™ r m « T ^ M u n k á s

*pontt irányítás8 —>•*•

A jugoszláv-magyar 'jcultúr-, kapcsolatok jelentős állomása a belgrádi Ábreftevics munkási kórus és nagymacedón tánccso-port budapesti vendégszerep-lése.

A i Mnnká* Kultúrszövetség meghívására érkeztek a fővá-rosba, hogy bemutassák népük sajátos művészetét

A diplomáciai testület képvi-selői. az ország, a főváros, a demokratikus pártok vezetői és Jugoszlávia magyar barátainak lelkes tábora töltötte meg a Magyar Színház nézőterét Gyöngyösi János külügyminisz-ter üdvözölte vendégeinket és méltatta a jugoszláv-jnagyar barátság történelmi szükséges-ségét és a ku! túrkapcsolatok felvételének jelentőségét.

Azután felcsendültek a nagy munkáskórus fegyelmezett, lel-kes előadásában a szerb népda-lok, a partizánharcok hősi éne-kei. A macedón táncegyüttes számunkra ezotikusan ható hangszerein: a guzla, a zurle ffoc, a tupán, kisérete mellett járták gyorsulóütemü táncukat: a balkán zord hegyeinek leve-gőjét varázsolták a színpadra s annak a népnek a lelkét, amely mindig kész volt meghalni a szabadságért

Vasárnap Vas Zoltán. Buda-pest polgármestere látta vendí gfil a jugoszláv énekeseket. A bensőséges, , baráti hangulatú, lelkes ünnepségen megjelent Rákosi Mátyás és Szakasits Ar pád is.

EGY A szeptembervét

csípősek itt a doi Jön az ősz... A hajtják kis kabát jt, bandukolnak a sz gyek között, a tár

Hajnalodik még rölte szeméből az város... Dorog. Ezen a reggelen máskor. A sarki »• nek a rolót...

Járjuk az utcákt rágós ablakok, a plom, Munkás 0. bejárata előtt fa Gömöry László sz szerepel itt. Egy pörgetjük az idő Amikor még vleán möry Laci. Remei bon viván... A v szalonokban.

Aztán viharszeri évek. A bonvivánl

— Legszívesebbei játszom — mondo a kávéházi torzsás meg legjobban azt színpadról árad fe góngyári munkása tagjává is választ< rábaparti színházb bon viván.

Erre a régi beszé ahogy ott állunk a

A színlap a hirdeti, aztán a »Mosoly országa«, lány* és a *N év tele

S í W h f i p i . l l

Jávor Pá». Hertele^ >yl Ernő ját.**** '' ? SVidfilmnek. amely fr gatókönyve

EGY VIDÉKI SZÍNLAP ELŐTT. A szeptemberrégi szeek ugyancsak

csípősek itt a dorogi hegyek között. Jön az ősz... A bány\\szok már fel-hajtják kis kabátjuk gajlérját, ahogy bandukolnak a szénpoHt lélekző he-gyek között, a tárnák felé.

Hajnalodik még csak, de már kitö-rölte szeméből az álmot a város. Kis-város ... Dorog... Bányaváros... Ezen a reggelen is igy ébredt, mint máskor. A sarki söntés húzta fel első-nek a rolót...

Járjuk az utcákat. Csinos házak, vi-rágos ablakok, apró üzletek. Tem-plom, Munkás Otthon, Az »Otthon* bejárata előtt falragttsz. Színlap... Gömöry László színtá'sulata vendég-szerepel itt. Egy percre visszafelé pörgetjük az idő kere lét: a múltba. Amikor még ileányálcm« volt a Gö-möry Laci. Remekhangú, simulékony bonviván... A világfi a kisvárosi szalonokban.

Aztán viharszerűen robogtak el az évek. A bonvivánból .diri* lett.

— Legszívesebben a munkások élőit játszom — mondotta évekkel ezelőtt a kávéházi törzsasztalnál. — ök érzik meg legjobban azt a izeretetet, ami a színpadról árad feléjük. A győri va-góngyári munkásdalárda tiszteletbeli tagjává i» választott, amikor még a rábaparti színházban én voltam a bonviván.

Erre a régi beszélgetésre gondolunk, ahogy ott állunk a színlap előtt

A színlap a *C>árdáskirálynö«-t hirdeti, aztán a *Csavargólány*, a >Mosoly országa«, »A francia szoba-lány* és a »Névtelen asszonyt szerepel

J Emö - ,' 4 r György tor

. ú t i t " * * WyreMUi^ érde-

SSTiSSS

piég a Gömöry-társulat műsorán. Az operetteket és a vígjátékokat nem kö-ríti semmiféle megjegyzés, a »Névte-len asszony* azonban így kínálja ma-gát: »Az anyai szeretet megrendítő drámája. Budapesten 200 előadást ért el a Magyar Siznházban, Márkus EmiliávffU.

Hogy Dorogon hány előadást téri el* a »Névtelen asszonyt — nem tud juk. Gömöry László igazgató ebben az időtájban, amikor mi a színlap előtt álltunk, még aludhatott. Nem is za vártuk. Előző este a »Mosoly orszá-gát -t énekelte — fáradt lehetett...

Most azonban innen ízenj-ük, a nép szerű direktornak: hagyja cl a szín-lapjáról ezeket a régi mozidrámákra emlékeztető feliratokat. Dorogon a munkások már azt is twtják, ki a szerzője a »N éntelen asszony—nak, nem kell nekik tehát semmiféle csa-logató, hatástfelkeltő fűszerezés. Hagyja meg ezeket a vándorcirku-szoknak. Hogyan reklamirozzanak ök. ha a színház elveszi tőlük a »blöfföU„,

Általában higyjék el a vidéki szín-igazgatók, hogy ma már más szelek fújnak a vidéki színházak körül. Igé-nyesebb lett a közönség. Nem *dói be» a reklámnak ... Kevesebb szirúpot és több fvaló életet« kér. Dorogon ép-pen úgy, mint Tokajban. Tudjuk, ne-héz átnyergelnie az aranypaszomá-nyos uniformisú bonvivánnak a mai élet szürke zakójára, de hát Gömöry László direktori szobája fölött remél-jük nem áll meg az idő.

Ha még ezt hazudja is a vidéki színházak legtöbb színlapja...

B. B'-rna

A Magyar Demokratikus Ifjú-sági Szövetséget meghívták a Vi-lág Ifjúsági Tanács londoni kon ferenoiájára. A magyar ifjúság kiküldöttei Szabó Zoltán országos elnök vezetésével utaznak ki az an-gol fővárosba. Az európai knltúr-kapcsolatok megteremtése érdeké-ben igen nagy jelentőségű a londoni

konferencia megtartása. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség a konferencia alkalmából négy-nyelvű különszámot adott ki »Jeu-nesse Hongroise« címmel.

Reméljük, hogy a képekkel gaz-dagon illusztrált, érdekes kiad-vány a magyar ifjúság komoly tö-rekvéseire sikerrel fogja felhívni a külföld figyelmét is.

Az újjászületett Székesfővárosi Zenekar — a munkásságért

A földön és hevenyészett ülő-alkalmatosságokon csillogó-szemű. vézna gyerekek körülöt-tük barázdásarcú munkások és fáradttestű munkásnők vasár-napi gálában — és Mozartnak tapsolnak és Prokofjevnek és Bartóknak . . . Sétahangverseny Angyalföldön. És setahangver-seny volt a Ferencvárosban, • Városmajorban is, meg a Jó-zsefvárosban. Az egyszerű pla-kátok keresetien szavakkal így csalogattak: »Mindenkit szere-tettel várunk. Belépődíj nincs <

így értük meg hát végre, hogy az igazi muzsika elment a kö-zönséghez, ahhoz a réteghez, mely eddig nem juthatott el a hangversenytermek esi logó fa-lai kö-é. Csak a sarki kocsma zenei zaja szűrődött a lelkéhez, meg legfeljebb a verkliszó.

Somogyi Liszló, a Székesfővá-rosi Zenekar agilis karnagya számolt be nekünk lelkesedve ezekről a koncert-»kirándulá-sokt-ról:

— A legnagyobb élmény érzé-sével emlékezem a sétahangver-senyek sikerére, melyek betetőz-ték eddigi munkásságunkat. A Székesfővárosi Zenekar rendezte az első hangversenyt a felsza-badulás u'án. még januárban, mikor Budán még dörögtek az ágyúk. A karmesterek és zené-szek sajátkezüleg húzták kézi-kocsin a hangszereké*, didereg-ve, télikabátban ültünk a pul-tok elő t. a közönség is fogva cogva hallgatta Beethovent ós Mendelssohnt így kezdtük. Az-óta Fricsoy karnagy és Bru-novszky Károly, a lelkes admi-nisztrátor vezetésével megszer-veztük a zenekart és nyáron megrendeztük a Károlyi-kerti

hangversenyeket, melyeken külö-nösen az »Ut a remekműhöz* cimű sorozatnak volt nagy si-kere. Most pedig igyekszünk megvalósítani kettős program -

munkát. Ki akarjuk elégíteni zenei törzsközönségünk igényét a már megkedvelt kompozíciók előadásával. De eaek kö.'-é a szívesen hallott darabok közé mindig beiktatunk ritkán ját-szott remekműveket és megis-mertetjük a magyar zeneszerző-ket, előadókat és fiatal karmes-tereket is. Második — és leg-fontosabb — feladatunk azon-ban a ^népművelésit program. Fel akarjuk ébreszteni a mon kásság zenei igényét. Ezért • Városi Színházban 18 hangver sényből álló matinésoiozator tervezünk olcsó helyárak mel-lett. A Zeneakadémia nagyter-mében Bach—Mozart-hangverse-nyeink lesznek, a szezon máso-dik felében pedig Hándel— Haydn—Brahms-müveket adunk elő részben Bárdos Lajos -Bu-dapesti kórust ával. Valószínű leg meg tudjuk valósítani ka-m-ira7fnei elgondolásainkat is a Székesfővárosi Képtár nagy-te-mében. Kü'ön munkáselőadá-sokat rendezünk a Vasasoknál ás a csepe'i kultúrházban. Most folynak a tárgyalások arról, hogy « Madách-színhíz kamara-opera-ciklusán is résztveszünk.

— Talán már edd gi szereplé-seikkel is sikerült e'oszlat-nnnk a Székesfővárosi Zenekar Csil'éry »karnagy« úr segí'ségé-vrl szerze't rossz hírnevét. Ze-nésze'nk teljesen k:cseré'ődtek « a rendszeres próbákon már tel-jesen összeszokott a társaság. A székesfőváros — Vas Zoltán polgármester és Némethy Ká-roly 'anScsnok megértő támo-ga'ása révén — tagjainknak fi* havi fi-e'ést biztosít és a fővá-rosig. alkalmazottak étkeztetési akcióiba is bevonta őket,

— Művészi célunk ar. hogy m<ndenki érezze: a Székesfővá-rosi Zenekar csalmgyan a szé-kesfőváros közönségéé...

R. Gy. I.

A három Johanna

Beregi 1919 után újra

1899-ben és 1945-ben ugyanazon a szeptembervégi napon szer-ződött Beregi a Nemzeti Szín-házhoz.

1899 . . . Lássuk csak mi jelent meg a Fővárosi Lapok szeptem-ber 30-i számában!

A budavári királyi palota épí-tése folyik. — Vaszary Kolos hercegprímás értekezletet tar-tott — A Népszínház felújította Lecocq .Nap és Hold* című ope-rettjét Manolát Küry Klára játszotta. — A Nemzeti Színház-ban Orillparzer Medeájáben Kreuza szerepét Cs. Alszeghy Irma kitűnően alakította.

Mi van még a lapban! Hirde-tik a »Szépség emelésére az 50 krajcáros Margit-krémet* és az 1 forint 22 krajcáros »vasas ehina-bort«. És a 11. oldalon nagy cikk Beregi Oszkárról, aki a Nemzeti Színházhoz szerző-dött.

Azt írja a lap, hogy »dűlőre Jutott a hőskérdés* és Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház új tagja a » Rákóczi Ferenc fog-sága* címö darabban komoly tehetségről és sok intelligenciá-ról tett tanúságot. Daliás, szép alak, pompásan csengő hatal-mas orgánum.

- Mi történt 1899 óta! — ad-juk fel a nehéz kérdést Beregi Oszkárnak, aki 46 évvel első szerződése után ugyancsak egy borús szeptembervégi napon is-mét az ország első színházához szerződött.

— 1919-ig zavartalanul ját-szottam. Hogy mit és hogyan, azt úgy gondolom, felesleges el-mondanom. De szabad legyen három kritikát Idéznem. Alexan-der Bernát így írt egyik Ham-let-alakításomról: sNagystflü já-ték, karakterisztikus megjelenés, bölcs fokozásával a beszédnek. Ez a fiatal színész méltó a ház hagyományaihoz * Keszler József így Irt egy Antigone-előadás-ról: » Beregivel, ki Haemont ját-szotta. röviden végezhetek, ki-mondván, hogy teljes tökéletes-séget pillantottunk meg benne. Természetesen bensőséges, elra-gadóan szenvedélyes és bwéde szívhez szóló, páratlan.« Ambrus Zoltán is írt kritikát rólam, —

14

Beregi Oszkár 1899-ben és 1945-ben

Oszkár a Nemzetiben

folytatja Beregi. — » Beregi Osz-kár oly igazi és minden ízében Romeo, ahogy Lear minden Izé-ben király. Hisszük neki és egész hatalmában vagyunk.*

1920-ról beszélgetünk. — Bűzbombát és tüntetést

kaptam. Az egyetemi ifjaknak egészen más véleményük volt rólam, mint Alexander Bernát-nak, Ambrus Zoltánnak és Kesz-ler Józsefnek. Bécsbe mentem. Azután Berlinbe, Brüsszelbe, Amerikába. Játszottam németül és angolul is Hamletet.

— Mikor tért vissza Buda-pestre!

— 1930-ban Játszottam először újra pesti színpadon. Gróf And-rássy Gyula alakját vittem szín-padra. De büzbombát még 1938-ban Is kaptam. Debrecen-ben . . . A felszabadulás után Szegeden elvállaltam a Színé-szek Szabad Szakszervezetének elnökségét, de örömmel adtam át nálam fiatalabbnak ezt a tisztséget. Most csak egyszerű tag vagyok, örülök, hogy Major Tamás igazgatása alatt játszha-tom a Nemzeti Színházban. Ugy érzem magam, mint 46 évvel ez-előtt, amikor 23 éves koromban először írtam alá a szerződést.

— Első szerepe! — A Szent Johanna angol ge-

nerálisa. Régi képek kőzött lapozga-

tunk. — Ez Simonetto szerepe Bá-

lája Béla »Az utolsó nap« című darabjában. És Itt van egy kri-tika erről a szép Balázs-darab-ról: »Bereginek jutott a feladat, hogy a szerző legszebb mondá-sait, legpoétlkusabb gondolatait elmondja. Az alak sejtelmes, misztikus rajongásának hang-jait bámulatos módon tudta megütni.*

Néhány hét múlva újra tap-solhat a közönség a kiváló szí-nésznek a Nemzeti Színház néző-terén. Legutoljára huszonhat évvel ezelőtt láthatták ezen a színpadon. Azóta sok minden történt... De Beregi lélekben még mindig f iatal . . .

Palásti László

Hogy Budapesten immár a harmadik színház készül a »Szent Johanna* bemutatójára, azt Shaw nem remekművének köszönheti csupán, hanem an-nak a szerencsés körülménynek is. hogy itt sűrűn akad nagy-formátumú színésznő, aki ezt az izgató művészi feladatot ambi-cionálja és joggal vállalhatja, mert drámai- és alakítóerejé-hől futja a nagy, bonyolult sze-repre, még akkor is, ha egyéni-ségében nincs meg a rendkívül összetett történelmi figura testi és lelki alkatának valamennyi kelléke.

Megkértük a két művésznőt, aki már eljátszotta a szerepet és a harmadikat, aki most ké-szül alakítására, hogy beszéljen Johannájáról.

Bajor Gizi: Szégyelném magam, ha hiá-

nyozna a bátorságom annak a beismeréséhez, hogy Johanna nem tartozik pályám legsikere-sebb alakításai közé. Magyará-zatot erre számtalan körül-ményben kereshetek: kilenc év után. akkor lettem először — és egyben utoljára — bütlen a Nemzetihez. Atszerződtem a Magyar Színházhoz. Ez persze nem járt minden lelki megráz-kódtatás nélküL Idegen szín-házban, idegen- együttessel, ide-gen rendező keze alatt készül-tem az óriási feladatra. Rende-zőmnek fölöttébb egyéni elgon-dolása volt a szerep és a mű felől. Én Londonban kétszer is megnéztem a darabot és volt némi fogalmam arról, hogy a szerző milyennek képzelte el Johannát. A nagyszerű Sibyl Thorndíke alighanem Shaw in-tenciói szerint és személyes irá-nyítása mellett játszotta. A ma-gyarszínházi előadásnak azon-ban egyik főjellegzetessége ép-pen az volt, hogy merőben el-tért a shaw-i elgondolástóL Ez. sajnos, nem vált hasznára.

Mégis távol áll tőlem, hogy a hibát csupán a körülmények-ben vagy éppen másokban ke-ressem. Hajlandó vagyok elis-merni, hogy a szerep sem illett egyéniségemhez. Talán ha idő-sebb vagyok akkor és nagyobb rutinnal TendeJkezem. mester-

ségbeli tudással sokat pótolhat-tam volna abból, ami a szerep hez lényemből hiányzott.

Örülök, hogy a Nemzeti Szín-ház felújítja a mindig érdekes és örökké aktuális darabot és hogy Gobbi Hildát láthatom a szerepben, mely egyéniségéhez sokkalta jobban illik, mint az enyémhez.

Bulla Elma: Olyan szelepről, amelyik

hálistennek siker volt, nehéz nyilatkozni, mert. mindepi szú hencegésnek hangzik. A Johan na életem legjobb szerepe volt. Szinte kellemetlen, hogy most is lépten-nyomon azt emlegetik. Tény az, hogy nem akadt még «gy szerepem, amelyben az első szótól az utolsóig úgy otthon Areztem volna magam, mint en nek a modern szentnek az alak-jában. Nagyon szerettem azt, hogy a figura csöppet sem pa-tetikus. A lelki, a szublimált Johannát igyekeztem színpadra vinni. Shawnak ebben a na gyon is komplikált alakjában, néha a paraszti eredet hangsú lyának elhanyagolásával is ai. átlagon felüli, rendkívüli em-bert igyekeztem ábrázolni. En nek az egyszerű lánynak az át-szellemülését akartam megmu-tatni és éreztetni azt a rniszti kus erőt, amellyel rendelkeznie kellett ahhoz, hogy egy hadse reg élén megfordítsa a háború sorsát.

Jól esett, hogy alakításomat elfogadták és dicsérték. Örültem annak, hogy külföldiektől is sok elismerést kaptam. Félix Saltan például azt írta nekem, hogy ex volt egyike a legjobb előadá-soknak. melyet valaha is látott életében. Az előadás valóban gyönyörű teljesítménye volt a Belvárosi Szinháznak.

A szerepet egyébként nem magyarul és nem Pesten ját-szottam először, hanem Mün chenben. Most megint szó van arról, hogy németül eljátsszam. Lehet, hogy Bécsben, a Theater In der Josefstadtban vendég-szerepelek és akkor felújítják a »Szent Johanná«-t.

Gobbi Hilda. Próbálok, tanulok, félek és -

hallgatok. P. B.

ÉNEK AZ ERDŐRŐL Millió üstökű erdőrengeteg, te vagy u én igazi hajlékom csupán! Benned bolyanganék — aludnék s ébrednék mindig, télen és nyáron egyaránt, csak bírná a test, a szegény, a változó időt. — Óh, ha Isten oly csodát miveit volna, hogy nem kéne soha többé négy fal közé kényszerült hajlékba laknom! Ma nem ember, hanem boldog állat volnék, ki őzekkel, szarvasokkal s énekes madarakkal barátkozna csak. Velők aludnék, velük kelnék a nagy, millió üstökű rengetegben s végül oly boldoran halnék meg ottan, mint ősszM a fák milliószámra lehulló levele, mely mind új fogantaiásnak ad takarót, hogy ne legyen soha megállás az isteni derű szüntelen dicséretében.

BERDA JÓZSEF

I N T E R M E Z Z O Q U A S I Ü N A F A N T A S I A . . .

A fasiszta nyakörv alól kiszabadult olasz aép első tüntetése Milánóban nem a de-mokráciának szólt, nem is politikust éltet-tek örömmámorukban ujjongva, hanem ritmikus ütemben azt kiabálták egy em-berként: »Toseanini jöjjön visszaf< És aa egész olasz nép gondolkodására jellemző módon, Itália - mellyel évszázadokon át inkább kulturális, mint politikai kapcso-lataik voltak - egyik nagy muzsikus fiát küld te hozzánk fontos politikai megbízatás-sal.

»

A rövid olaszországi tartózkodásából visszatért maestróval lakásán beszélget-tünk arról, mi volt tulajdonképpeni indító uka ennek a megtisztelő megbízatásnak.

— Mindennek oka ez a meghitt fészek itt, melyet otthonomnak nevezek és ez az ország, mely szeretettol fogadott be en-gem, az önkény önkéntes számüzöttjét és <®mar második hazámmá vált. Minden

T T , ^ " k a r t a k hogy rZlt jak végleg Olaszországban. S ez érthető is, ínszen Itáliának minden időben csak énekesei voltak nagy számmal, karmeste-re! kevésbbé. Ma pedig különösen hiány v a n 3"0 dirigensekben. De Sabata nem vezényelhet egyelőre, Mollinarit végleg letiltották, Ferrari idegei felmondták a szolgalatot. Toscaninit esak februárra vár-f - i ^ a " 3 S X á m Í t e t l a k > » bomba-talalattól megsérült milánói Scala feb-ruári megnyitó ünnepségein már résztve-het az olasz kultúrának ez a kimagasló büszkesége. Néhány órát töltöttem csak átutazóban Milánóban, de érkezésem után félórával már felhívott Ghiringhelli, a Seala intendánsa és - bár arra nem tu dott rávenni, hogy végleg lekössem ma-

, - ?eraio FtUoni, a Magyar Operaház karnagya, az olasz külügyminiszter megbízásából fontos politikai szerepet toa betölteni Budapesten.

*am — elvállaltam, hogy decemberben én fogom vezényelni a Scala megnyitó elő-adásait ideiglenes helyiségében, a Teatro Ltnco épületében. Első estén Verdi »OteU *o«-ja kerül színre, második opera való-szinüleg a Tosca lesz, Két hóJ™ ^

saiban fogok fellépni. m i n d e n éP«<*e teljesen ép. Azt

^Tt í P á p a t é r d » á l l v a könyör-gott a német parancsnoknak, hogy ne m o d u l t ™ k V á r O S t M 4 r teIÍM - ö v " megindult az opera- és hangversenysze-zon. Gtgh-t a Caracalla-termák operaelő-adásain hallottam. Ott lépnek fel: Gina Cigna, Guglielmetti, Stignani, Caniglia, - hogy csak a Pesten ismert neveket em-lítsem. Róma zenei központja a modern olasz zene megteremtője, Bespighi özve-gyének háza. Nála jöttem össze egyik es-télyén Mainardi-val, a nagyszerű esellis-

E t t A T * . AUSWSH Mich^aeli, a f r L „ * °IaSZ Gostalln, a J ? " ? * S u ? r S l r 6 J * "tadenki, aki Róma zeneéleteben csak számba jöhet A magy,! rok közül Szalay Karolával találkoztam az Operaház volt ballerinájávai; férje, Ztngarellt, kiszabadult a fasiszták fogsá-gabol s jelenleg az ,D Tempó, című újság főszerkesztője.

— Kétszeres öröm volt számomra ez az u t Egyrészt mert életben találtam csalá-domat még 84 éves édesapámat is, más-részt pedig: tulajdonképpen ez volt a naszutam. Nagy élményt jelentett hogy feleségemnek megmutathattam új hazáját, melynek állampolgára lett. A háború pusz-tító hatása csak egyes helyeken jelenté-keny. Látszik, hogy az angolszász bombá-zók lehetőleg kímélni akarták a müemlé.

keket. Viareggio például a föld színével egyenlő. De Pisában a dóm és környéke — a ferdetoronnyal — teljesen épen maradt, bár körülötte minden csupa rom. A hida-kat mindenütt felrobbantották, s az egyet-len, amit a fasiszták maradandót alkottak: a tökéletességéről híres úthálózat is tönkrement Az olaszok azonban nem bán-ják Olyan mély gyűlöletet éreznek a né-met hordák iránt hogy azt mondják: nem bánjuk azt a néhány tönkrement templo-mot, a fontos, hogy a németek kitakarod-tak az országból.

— A nap forr-Sn sütött ott lent még fü-rödtek a tpn.r _, oen. A megélhetési viszo-

nyok is jobbak ott és csábítottak az ol-csón megvásárolható áruk a kirakatokban. Mégis visszajöttem, mert kötelezettségeket vállaltam és mert érzem, hogy rám itt i* szükség van. A művész mindig hazáját kép-viseli. bárhol éljen is. így jutott hát illeté-keseknek az eszébe, hogy politikai felada-tot bízzanak rám. Örömmel tölt el az a gondolat hogy csekély tehetségemmel

ezután még inkább hozzájárulhatok a nekem oly egyformán kedvelt két ország és nemzet kulturális kapcsolatainak a Hmélyitéséhez. Sajtó alatt lévő könyvem fa — melyben -Hangfogó nélkül« cím alatt egy szabad ember tesz vallomást a szabadságról', mely nélkül nincs művészet — egyidőben kerül a magyar és olasz közönség kezébe...

— Üj minősítésem nem változtat semmit életmódomon, művészi munkámon. Mert az igazi művész életében minden esemény — boldogság, bánat, dicsőség, elismerés mégha néme'ykor fantasztikus színezetű is, " csak — intermezzó. Közjáték. Mert csak a művészet a mindenekföíöttvaló és örök

Kemény! Gy. István

OKTÓBER 5 Madách Imre halálának évfordulója

F i a t a l , ka rcsú de rekú , szép a rcú szí-nésznő lép ki a Nemzeti S z í n h á z kis-k a p u j á n . Kezében könyve- Meglesem a k ö n y v c í m é t : »Az e m b e r t r a g e d i a j a « . Min tha H i p p i a ha lá l l a l e l j egyze t t ka-c é r s á g á t é rezném egy p i l l a n a t r a elsu-h a n n i m a g a m mellet t .

E z t a k ö n y v e t l á t t a m u t o l j á r a Cso r to s kezében is. Ez évben volt , j ú l i u s b a n , az e lső szabad k ö n y v n a p o k egy iken . Az A í n d r á s s y ú t o n jö t t velem szemben, éppen az egy ik k ö n y v sá to r tó l , n a g y o n f á r a d t a n , szemében azzal a tek in te t te l , a m e l y r ő l k ö n n y ű m e g á l l a p í t a n i , ez az e m b e r »kifelé megy«. E k k o r m a r hal -lo t tam a r ró l , hogy a z o s t rom ideaeben l a k á s a e l p u s z t u l t E g y s z e r i b e n o lyan é r the tő l e t t e lő t tem, a k ö n y v n a p o n mié r t éppen »Az ember t r a g é d i á j a « r a eset t vá lasz tása a k ö n y v e k közül. V a j j o n mely ik k ö n y v é rdeke lhe t t e vo lna j o b b a n — mégegysze r t És a r r a a n y á r -vég i es t re emlékeztem, a m i k o r evekkel ezelőtt a szegedi D ó m - t é r e n L u c i f e r sze-repében l á t t a m C s o r t o s t K ö p e n y é b e n , széles, f ö l é n y e s m o z d u l a t a i v a l m a g a volt a h ű v ö s és még i s : láz í tó Ér t e l em.

Napok óta e g y r e többször j u t eszem-be Madáöh r e m e k m ű v e . A h a b o t u bor-za lmas sebei miné l többet m o n d a n a k el a köze lmúl t s zö rnyű t r a g é d i á j á r ó l , a t u d a t a l a t t g o n d o l a t a i m b a n m i n d i g Madách-hoz é rkezem, vele beszélgetek. Ezekben az őszbe f o r d u l ó napokban , ú g v é rzem, n e m fe ledkezhe tünk m e g a r ró l , hogy egy ok tóber ö töd ik i n a p o n az erdőszegélyezte s z t r egova i kas té ly-b a n m e g h a l t egy n a g y o n szomorú , na gyon igaz ember . Önsorsa es nemzete-uek végzete t e r m é k e n y í t e t t e meg a gyönge f i z i k u m ú M a d á c h szenvedések-ben és h i tben e rősödöt t le ikét a mu m e g í r á s á r a . Mégsem önsor sá t , de m e g csak nem is nemze tének s o r s á t t e t t e a mér leg se rpenyő jébe . A) Mar t i nov ich -per védőjének u n o k á j a az egész embe-r i ség egy ik l e g á t f o g ó b b é r t é k ű i rodal -mi m ű v é t a lko t t a meg. E z a T r a g é d i a .

Ma százszorosan, ezerszeresen köze-lebb é r e z z ü k m a g u n k h o z M a d á c h gon-d o l a t v i l á g á t , min t v a l a h a . Mi lyen is-m e r ő s m a n é k ü n k - Á d á m m e g t á n t o r o d o m o z d u l a t a a ké t ségbeesés s z i r t j é n ; m i n t h a a s z t r egova i m a g á n y o s t nemze-tének életösztöne suga lmaz t a vo lna az Adáu iban utolsó p i l l a n a t b a n fe lü lkere-kedő é le tösztön k i fe jezésének m e g r á z ó je lenetére . S m e n n y i r e hozzánk szol, a mi s o r s u n k h o z a t r a g é d i a z á r ó m o n d a t a . H a a szé t roncsol t h i d a k a t l á tod s a ki-éget t , r o m h a l m a z z á v á l t házsorok k ö : zött végzed m u n k á d a t s a szemed elé nap -nap u t án r émes to rzképekben r a j -zolódik fel a h á b o r ú n y o m á n r á n k s z a -kad t n y o m o r , nélkülözés: n e m gondol-h a t s z e lég h á l á v a l a sz t r egova i m a g y a r -ra , ak i még i s n a g y a j á n d é k o t a d o t t nekünk , t a l á n a l egnagyobba t , a m i t el-e s e t t s é g ü n k b e n k a p h a t u n k . E z az a j á n -d é k a : a Végszó. Igen , a végszóhoz me-n e k ü l j ! E g y r e többször i smé te ld ma-gadbari , m i d ő n m i n d i n k á b b h idegebbek lesznek az esték s m i n d j o b b a n össze-húzod a felöl tődet . A; végszót i sméte l -gesd, csak ú g y m a g a d n a k mondd , ám mégis ú g v , hogy a D u n á n a s i r á lyok is m e g h a l l j á k m a j d és ú g y , hogy n e m esak a k i é e e t t h á z a k , h a n e m a k i ége t t lelkek is ú j r a élet tel t e l j enek meg. A vésrszóhoz menekü l i , ezt m o n d d , miné l t öbbször , m i n é l több h i t t e l és még-egyszer*.

••>... küzdi és bízva bízzál/« Környei Elek

K E D V E N C E I M Irta: S Z É P E R N Ő

Szaval Sziszi Levelet k a p t a m e g y regge l S z a v a l

Sziszitől , nem i smer t em. H o g y h á t nem k a p n i a boltban! a ve r s e ime t ; ő szava ló e s t r e készül , hol szerezhe tné m e g ezt m e g azt meg a m a z t a ve rse -m e t V a g y m e g t e n n é m n e t a l á n azt a n a g y i i a g y szívességet , e lkü ldeném neki a z o k a t a verse imet , soha a j ó s á g o m a t el n e m fe le j t i .

A ve r se sköuyve im igen is k a p h a t ó k , h a j j a j , a n n y i ez resem lennie, a h á n y m é g k a p h a t ó . De h a vé le t lenül vers kel l a hö lgyeknek , m i n d e n r e gondol-nak , esak a r r a az e g y r e nem. h o g y a k ö n y v e t megvegyék . H a n e m t e g y ü k fel nehezére esnék e n n e k a Szava ló Szisz ínek ö t pengőt a k ö n y v é r ki-a d n i M á s k o r is meg te t t em, e lkü ld tem k i s k ó d u s s z ín inövendéknek a ve r se t ak i t k íván t , h a s z a v a l n i ke l le t t neki .

L á t o m a z u t á n a. p l a k á t o t : S z a v a l Sziszi szava ló-es t je . És a z t á n m e g i n t levelet í r t , mel lékel te a j e p e t , első sor , t i sz te lném m e g az e s t é j é t Azon n y o m b a n e l f e l e j t e t t em.

Mégis h a l l o t t a m egysze r Szava l Szi-szit, t a v a l y télen. Bevezetőt, m o n d t a m á l l á s t a l an színészek es té jén . A pro-g r a m b a az a Sziszi is be lekönyököl te m a g á t Nohá t n e m tud s e m m i t A sza v a l ó - t a n á r t u tánosza , k iabál , do-bol, g é p p u s k á z i k E l h í v t a m másujap d é l u t á n r a m a g a m h o z Szava l S z i s z i g h á t h a l end í the tek v a l a m i t f a j t a . (Nem kell semmi j ó r a gondoln i , nem o lyan szép l e á n y Sziszi, s n i n c s r a j t a s e m m i lázító.) K é r e m k í n o z t a m v a g y k é t óra hosszat , k i t a k a r t a m a s zavaka t elébe, p r ó b á l t a m a f ü l é t a szívét le lkét m e g k a p n i . Nem. n e m é r t i szegény a m i t k i abá l .

Elmesél te , a k a d é m i a i növendék v o l t be lészere te t t e g y f iú , ú g y v o l t hogy elveszi. A n n a k a f i ú n a k a kedvéé t o t t h a g y t a az A k a d é m i á t Szégye l t Szisz;* vissza kérczked ni a z Akadé-m i á r a , otthoni i s s zo r í to t t ák , hogy in-k á b b k e n y é r u t á n nézzen, m e r t ú g y r o m l o t t a k a v i szonyok. Í g y a z t á n ő t i sz tvise lőnő l e t t De m a ís i m á d j a a sz ínpadot m i n t a h o g y kicsi l eány-k o r a ó ta i m á d j a , s h a m á r színésznő nem l e t t l e g a l á b b szaval . A n n a k ide-jén d ic sé re t e t k a p o t t az A k a d é m i a szava lóve r senyén . É s édes i s t e n k é m csodák is tör tén hetrfek, hátha, egyszer m é g i s a s z í n p a d r a ke rü l a dobogóról , f ő hogy az e m b e r szemelőtt l egyen

ö e m i g a z ! Szava l Sziszi m o s t huszonöt esztendős.

E z egy Sziszi- D e t u c a t j á v a l szalad-g á l n a k Szava ló Sziszik P e s t e n ; sza-l a d g á l n a k , igen, a haugversenyi re -dába , a szerkesztőségbe, a nyomdába, m e g sza l adgá lnak ismerősökhöz, isme-ret-lenekhez a j egyeke t e ladni , segíti- • nek n é k i k jó asszonyok , jó emberek rásózni a k i r e lehet azoka t a jegye-ket .

Hosszú he tek ig l iheget t a szavaiono, m í g a z u t á n azt a g y é r és j ámbor kö-zönséget Adyva l . József At t i l áva l , meg Vi l lonna l , nieg Ri lkével büntetheti. Az az egész dicsőség, az az egynéhány v i r á g c s o k o r (egy kosá r i s netalán), m e g a t a p s persze, a z u t á n az az öt sor. a m i t i rga lomból i ro t t ró la a napilap és h á t az ic ip ic i re z sugorodo t t fény kép a S z í n h á z i Szószban, lenn az ol-da l s a r k á b a n , a l á r t y o m á t t á k ki ez. Szava l Sziszi, ak inek a szava ló-estjét n a g y é rdeklődés előzi meg , vagy aks pén teken t a r t o t t a n a g y s i k e r ű szavaló-e s t j é t a Z e n e a k a d é m i a kistermében. É s leg többször még ezér t is fm'ím kell . És a k a d Sziszi, k i könnyű szív-vel r á is f i ze t az egész es t j é re . Oh a?, á b r á n d , a n n a k dé l ibábos távolában ,1 m ű v é s z n ő k közt l á t j a m a g á t ffltnésí-nők k ö z t énekesnők közt, virtuózok közt. Ha l lo t t am m á r o lyan t is, aki szé-pen. szaval , de a leg többen körülbelül a n n y i t é rnek , min t az én modelem. a Sziszi. H a n e m a z is, ak i megérdemli az ember f i g y e l m é t m i t á lmodik az, iste-nem. Mi lyen messz i re osonhat a sza vá lás , a művész i h a l h a t a t l a n s á g felé. H a g y j u k , n e b á n t s u k a lelkendező lá-n y o k a t a s s z o n y k á k a t Mindenki ked-v e s nekem, aki v a l a m i szépet akar ezen a v i lágon . H a a sz ínpadra sze-r e t n e j u t n i Sziszi, m e g a m á s i k Sziszi, v a g y h a esak imalom el len talál ta ki, h o g y ő is e lmegy szavalóművészriek, v a g y az t hiszi, könnyebben fog a do-bogóró l f é r j e t vagy csak a nyilvá-n o s s á g b o l o n d í t j a , n e m nyugszik beié. hogy szürke legyén , senki legyen, l á t n i a k a r j a a nevé t programon-, pla-k á t o n , ú j s á g b a n , megha l , hogy H" a l á b b k i a b á l h a s s o n ő i s a reflektor a l a t t f eke te se lyem s t i l ruhában .

Sziszi kedves, én is á lmodom vala-m i t a z t hogy m á s i k vőlegényt küld Neked a jó i s t enke és én is tánecM m a j d a l akoda lmadon .

HIRDETÉSEKET TELEFONON IS FELVESZ

I v a r g a h , r d e t ő i r o d a 1 2 3 - l f V I v v . , S a l l a i I m r e - u t c a 6 . sz . 8 ^ ^ 8 *

vmor venbe átveszi diunyeadagját

A Nemzeti Színház konyhája

A befizetett pénzből naponta és személyenként 5 pengő jár a városnak, a fennmaradó össze-get a konyhaszemélyzet " fizeté-sére és az ételek némi feljaví-tására fordítják. Naponta 307 ebédet készítenek. Ennek körül-belül a felét hazaviszik, felét a konyhában fogyasztják el. Két hosszú asztal és négy pad van ott. Az asztalhoz jutni — eny-hén szólva — körülményes. Előbb át kell tornászni magun-kat a padon. Egyelőre csupasz lábszárral, veszélytelenül folyik az akrobatika, de télen baj lesz a harisnyákkal, le-leszaladnak majd a szemek. Baj azért akad most is; nincs mélytányérunk. A levest tehát, a kondértől az

Egyszer volt, hol nem vo l t . , a színházi újságokban volt sok-, sok kép, pazar villákról, szép szobákról; mellettük az ismert című cikk: X. Y. művésznő (vagy művész) otthonában. A szemfüles riporter néha belopa-kodott a szebbnél-szebb kony-hákba is. Láttunk a képeken rityulás szakácsnőt, bóbitás szo-balányt, fehérkesztyűs inast, rajkutyát, bőséget, pompát. Békét.

Aztán jött az új Mohács. El-pusztult a villa a szobákkal. El-pusztult a konyha is. Vagy ha megmaradt, hiányzott hozzá a tüzelő és sok minden egyéb. A művésznők és művészek örültek szegények, ha a Nemzeti Segély valamelyik konyháján egy tá-nyér leveshez jutottak

A Nemzeti Színház tagjai a színházzal szemben . étkezteks. Vagyis . éheztek. Feketepiacra esak szűken tellett, mert fizetést nem kaptak. Mikor megmaradt ruhadarabjaikat elfogyasztották már, cselekedni kellett.

Az üzemi bizottság eluöke, Gobbi Hilda, aki imponáló szervezőtehetség is, munkához iátott: semmibői konyhát terem-tett. Első lépés: a helyiség. A Csokonay-u teában van a szín-háznak egy összelőtt raktár-épülete, annak a női jelmeztárát konyhává degradálta az elnökuő. A vasfogasok ráfijai azóta ott várakoznak, hogy fogaikra, ki-rályi palástok helyett, ismét egyszer füstölt köröm kerüljön, mint ahogyan egyszer, egyetlen egyszer, már került is. Néhány vasárnapi bableves gyorsari fölfalta és azóta csupaszok a fogasok. Se palást, se köröm rajtuk.

Konyha céljaira a jelmeztár fölszerelése kissé hiányosnak bi-zonyult: nem volt benne tűz-hely. nem volt benne vizveze-

asztalig, valóságos egyensúlyo-zási bűvészmutatványok közben visszük el a lapos tányéron. Mert hát bóbitás szobalány, fe-hérkesztyűs inas . . . egyszer volt, hol nem volt! Porciójáért kiki személyesen járul tányér-

Ladomersüky Margit a levessel

íék. A műszaki személyzet há-zilag pótolta a hiányokat. Mert pénz konyhára pontosan ugyan-annyi volt, mint gázsira. Gobbi Hilda nyakába vette a várost, itt egy koudért, ott egy lábast, másutt roeskát, konyhakést kol-dult össze. Hátra volt az éle lem kérdése. Megrohamozta érte Vas Zoltánt. Megelőzve a Kap tál földet, adj kenyeret!« pla-kátot, felajánlotta: ha kapunk élelmet, adunk hangversenyt. Megegyeztek.

A konyha a város oltalmában álló hatósági konyha. Kenyér-jegy és heti 86, illetőleg Ti pengő ellenében kapnak a szí neszek, a munkások és legszű-kebb családjuk tagjai levest és főzeléket. Meghízni persze nem lehet az adagon. Egy merítő-kanálnyit kap a színész, a munkások tányérjára valame-lyest utáuamerít a szakácsnő.

jávai a szakácsnő elé. Ezáltal viszont leves és főzelék között is nyílik alkalom akrobatikára. Ha egy kicsit fejlődünk, aemso kára művészekből bűvészekké ügyesedünk, mert máris mind ritkábban loccsantjuk egymás

hátára, ölébe a leveseket és fő zélékcket. Az utóbbi halmazáíla pota ugyanis korszerű anyag gazdálkodás következtében fel tűnő módon hasonlít mindig a leveséhez.

A menü igen változatos: ha krumplileves van, akkor nincs utána krumplifőzelék. Nincs bi zouy! Sem a borsóhoz borsó, i babhoz bab. Egyetlen kivétel a tök. Azt viszont a naivabb elem úgyis húslevesnek fogyasztja, legföljebb azon morfondíroz, hogy hova lett belőle a hús. De, vicc nélkül, csakugyan kész csoda, hogy konyhánk szőke an-gyala, Fűzess Anna, mennyi öt-lettel variálja különböző fogá-sokká a rendelkezésére álló alapanyagot, ami korántsem csú-folható változatosnak. Az üzemi bizottság felkérésére ő vezeti a konyhát. Övé a beszer-zés gondja és az adminisztrá-ció terhes munkája. A színház személyzetét nagy hálára köte-lezte, érdemei jutalmazásául őt is kitüntették a minap a Nem-zeti Színház emlékplakett] év el.

Valóban mind a munkásoknak, mind a színészeknek felmérhe-tetlen segítséget jelent a kony ha. A csekélyke fizetésekből ba-josan vezethetnének háztartást a családosok, a magánosok meg semmiképpen sem tudnák ki-izzadni a félelmetes vendéglői árakat.

Nagyon vidám, egyben mély-ségesen szomorú hely ez a konyha. Fájdalmas látvány, hogy Márkus Emília és a többi

mind idejutott. De ha már ránk szabadult éz a* mohácsi vész, viselnünk kell a következmé-nyeit. Idővel majdcsak kihever-jük és akkor a színházi lapok ismét megmutathatják a művé-szeket otthonukban.

Szép lesz, ha elhagyhatjuk a konyhát, de addig jó, hogy oda-járhatunk. Péchy Blanka

Jobboldali kép: Fiizess Anna. a konyha vezetője. átadja az ebédjegyet Bartos Gyulának

(Bozgosvi {elvételei)

MEGNYÍLT A LIBERTÉ I ENGEL IVÁN . _ -a- M wftOTiwiwaf.r.íi ít

^ st ssrssu- wsariS

i Lampel Iea. » éttérén, t u l a j d o n o s * ^ a megnyitó,.

megfepetes p e d i g aJtfcor eri, n * í z l e t e s vacsorát nyúj t

de — j p - r r n t í :

azoknak a k i k életűk n a g y részét házon k ívül éhk . A

z o n g o r á z t a a F a i l o n l ^ e z e t t e B e e t h o v e n - s o r o z a t m á s o d i k e s t j é n a g~dur v e r s e n y m ű v e t C s u p a ö n f e l e d t o o é z i s a j á t é k a . D e á t h a t j a , a v é r m é r -s é k l e t t ü z e é s a k l a s s z i k u s r e m e k m ű v e t é l ő z e n g e s s e v a -r á z s l ó ö s z t ö n ö s s é g m e l l e t t , a m é l v s t í l u s f e g y e l e m , m e l y m e g ó v j a a s z é l s ő s é g e k t ő l es m i n d i g a s z o l i d t u d á s v é r t e -ze t ében á l l í t j a e l e n k Erűre! r o k o n s z e n v e s , t i s z t a e m b e r i j e l l e m v o n á s o k a t t ü k r ö z ő elő-a d á s m ó d j á t O l v a n muvéssv a k i t ő l c s a k j ó t é s s z e n e t t a -

t o s r a r e m é l j ü k - e l f o g l a l j a meg i l l e t i . ^ a Főf i skolán az t a h e l y e t

|0i GERTRUDIS A Z O P E R Á B A N

Kugeí Iván

m e l y p e d a g ó g u s i múl t jáná l fntrvu méltán

A m a g y a r é n e k e s u t á n p ó t -l á s r a a z u t ó b b i é v e k b e n n e m

' l e h e t p a n a s z , ső t i n k á b b fcz o k o z n e h é z s é g e t h o g y a s a k

í s z é p h a n g n a k m a k é n t tehet, é r v é n y e s ü l é s i l e h e t ő s e g e t biz-t o s í t a n i . A hlősí o r g á n u m a z o n b a n i g e n r i t k a . W a g n e r -t e n o r é s d r á m a i s z o p r á n bi-z o n y n e m t e r e m m i n d e n bo-k o r b a n . A n n á l n a í r v o b b ö r ö m m e l l e h e t ü d v ö z ö l n i , h o g y az O p e r a h á z m o s t Fa-Iánkat K l á r á b a n o l y a n f i a t a l m ű v é s z n ő t t a l á l t a k i ideál i -s á n a l k a l m a s a S a b a k i r á l y -n ő j e , B r ü n h i l d a . I z o l d a . U r t -r u d , A m n e r i s - f a j t a i g e n y e s s z e r e p k ö r be tö l t é se re . M a r a

I Z e n e m ű v é s z e t i F o i s k o l a v izs -1 g á i n f e l t ű n t szé les t e r j e d e l -

m ű , m é l y s é g b e n é s m a g a s -s á g b a n e g y f o r m á n e r ő t e l j e -s e n zengő , s z í n e s h a n g j a e s a m i s z e r e p k ö r e b e n szántén

n é l k ü l ö z h e t e t l e n : h ó d í t ó szín-p a d i m e g j e l e n é s e . A m u l t s z e z o n b a n f e l l é p é s e i n e k si-k e r e m á r i s i g a z o l t a a fe l fo-k o z o t t v á r a k o z á s t A z i d e n a » B á n k b á n « e l ő a d á s á n igazi k i r á l y n ő i a l a k k a l j e l e n t ineg. m i n t Gertrudis a z O p e r a h a z -b a n , m e g g y ő z v e m i n d e n k i t a r r ó l , h o g y r e p e r t o a r j a h a j o g o s a n i l l e sz the t i a z a l tba n y ú l ó m e z z o - s z ó l a m o t i s . Ha Palánkai K l á r a zene i f e j lő dése , j á t é k r u t i n j a , be l ső át-é lése , é n e k t u d á s a ú g y fe j lo-d ik , m i n t a m i l y e n e l ső rendű t e r m é s z e t i a d o t t s a g o k k a l ren-de lkez ik , k é t s é g t e l e n ü l harna r o s a n n e m c s a k egyik! legked-v e l t e b b m ű v é s z n ő j e , h a n e m e g y i k l e g s z i l á r d a b b tar tóosz-l o p a í s lesz a m a g y a r dal s z í n h á z e g y ü t t e s e n e k .

P é i e r f i I s t váa

Greguss Zoltán társaságával

r a r ^ S r . ' í S , ^

A TISZACSEGEI GIGLI - i i . . I A t T

Székely Mihályét

K i t t r e . péuztáreáihMi. igen » » » „ « • . r r . M « * . h « f „ ^ , t f 5 „ ™ X « v * 5

iá tn i : szórói szóra így van!

F ö l c s i g á z o t t v á r a k o z á s s a l m e n t ü n k b e V á r i M i k l ó s h a n g v e r s e n y e r e . (A m o s t m a r f ö l ö s l e g e s e n h a s z n a i t n e m e t h a n g z á s ú c s a l á d i n e v e t a m a -g u n k r é s z é r ő l ezennel ki f r i c s -k á z z u k é s a f i a t á l m u v e s z jo l t e n n é , h a k ö v e t n e p é l d á n k a t . ) A v á r a k o z á s b a n n e m c s a l ó d -t u n k . E z a h u s z o n k é t e v e s te-n o r i s t a t é n y l e g e s e n r i t k a f e -n o m é n . C s o d á s h a n g e s cso-d á s é n e k t e h e t s e e . A m i a leg-m e g l e p ő b b és r e n d k í v ü l biz-t a t ó , t e h e t s é g é t t e r m é s z e t e s , ió zenei é r z é k é s e g e s z s e g e s íz lés veze t i a l e g j o b b v m a -Ion. O k o s ö k o n ó m i a v a l f e l -

; é p í t e t t m ű s o r a n a k e l o a d i g a közben é l v e z e t t e l f m v e l t u k . h o g v m i az. a m i t s t i l a r i s a n m á r i s e l t a l á l , v a a v m e g k o ^ -l í t s m i az, a m i t e l e i t A h i -v a t o t t s á g p r o b a k o v e n e k te-k i n t j ü k , h o g y M o z a r t b a n n e m e j t h i b á t , hosrv D o n i z e t t i « S r e r e l m i toáiital*-ariajat m e g e j t ő e g y s z e r u s e g g o t e o o a z é r t n a g y o n fizívhezszoloan közöl te . V i s z o n t a h e t y k e v al c e r -ü t em ezóssel a g y o n -c s a p t a a z émeiy- rós M a r t i n a -i é t ( ú g v ke l l nek i ! ) « az el-

s i e t e t t D e s Gr i eux -a lom-ban s e t e l t v o l n a s o k ö r ö m e Mas-s e n e t m e s t e r n e k . E l l e n b e n a h í r e s » V o r r e i m o r i r « d a l va-l ó s á g g a l m e g n e m e s e d e t t a t i s z t a , s z in t e m o z a r t i felfo-g á s b a n . N e m a k a r u n k tovább r é sz l e t ezn i , c s a k a f i a t a l mű-vész. m i n d e n n y e l v e n hibát-l a n . beszédes s z ö v e g m o n d á s á t e m e l j ü k k i s m i n d e n modo-r o s s á g t ó l . h a m i s erzelgossog-tő l t a r t ó z k o d ó . egyszerű, k ö z v e t l e n é n e k m o n d a s a t . •}<> k i á l l á s ú , r o k o n s z e n v e s . te r : f i a s j e l e n s é g a t iszacsegei Gig l i , a s z í n p a d n a k i s nyere-s é g e lesz. h a v i g y á z magara , n e m szédü l m e g a k o r a i si-k e r t ő l ( a m e l y temutatkozo e s t j é n ó r i á s i v o l t ) es ture m e s t a n u l ó m u n k a v a l fejleszti h a n g j á t céhhel i ( m ^ a s Ce-h e i n t e n o r r á A türelme m e g t a n u l h a t t a a k u i o n l e ^ m u n k a s z o l g á l a t pok lában . 0 s z e r e n c s é r e m e g m e n e k u t, IM h á n v i s t e n á l d o t t a talefttmnot a p r í t o t t a k belé a v é r e s c sáb m á d é b a a s z ö r n y ű idok té-b o l y u l t g a z g y i l k o s a i !

A tanítónő első felvétek' Foto: Falndi

Valami készül a Hunniában.,. Az első demokratikus magyar film !

Még két héttel ezelőtt a gyar-matutcai Hunnia f i lmgyár por-tásfülkéje előtt mélyen baráz-dált arcú öreg sütkérezett a na-pon, pipázgatott, el-el szunyó-kált a nagy csendben. Ha meg-kérdezte tőle az ember, hogy miért van itt, így válaszolt: »Háí a Nemzeti Segély embere lerínék, vigyázok az irodára.:

A gyárról azonban nem szólt. Most géppisztolyos, barnaképű

honvéd áll a gyár előtt s ha megkérdezik tőle, mire vigyáz, így beszél: A meginduló magyar filmgyártásra. A felépített gyár-ra, az üzembehelyezett gépekre, fi sokezer mé'er fi lmszalagrá . . .

Kora reggel van, a zuglói gyá-rai magas kéményei még nem mázolták piszkossá a tiszta eget, a robo os munka zaja még nem törte össze az üvegfalú csendet. Hat óra. ösz&'s halántékú úrral járom a kihalt gyártelepet, te-remről teremre megyünk. Zsol-•los Andor az újjáépülő gyárról, a meginduló munkáról beszél.

— . . .Mindent újból kellett kezdenünk. Cserepeket, téglákat szereznünk, az épület sebeinek kezeléséhez, írókat, rendezőket a lélek, a társadalom gyógyításá-hoz. Ma aztán hozzálátunk a harminc év öía esedékes «i unká-hoz. Mert tudja, harminc év óta készülünk a ^Tanítónő* meg-filmesítésére. Eddig egy kor-mány sem engedte. Ez a darab a feudalizmus alat t sínylődő pa raszíság igazi képéi az elmúlt Ál-tizedek korrupt társadalmát mutatja be.

Hét óra. Megérkeznek a mun-kások, utolsó simítások az ünne-pélyes iindulásí előtt: az öl'öz-tető sz-ibónő a pantallók díszes* zsmórzaiát fejti 1; — edd'g ma gysr filmekben csak díszmagyar szerepelt — a fodrászok ssmin-feeliks az első kép szereplő t az asztalosok még utolsókat javíta-nak a ianíiónö gerendás, szobá-ján.

Fél nyolc. A gyár legidősebb munkása kis fekete táblát tar t magasan kezében. — ra j t a a fel-vétel száma: 001 — leejti kezét, mint s tar té iba zászlót az indí-tásnál g elkiáltja magát: »Csapó. első szám, bekap éljen az első demokratikus magyar film!<t Az ötezres >spot lámpák ontják magukból a fényt. Gerendás pa-rasztszobábau vagyunk a pesti •doktor ur« számolja az Ameri-kába vándorlók pénzét, halk ziz-zenéssel szalad á filrliszalag, egyszerre két operatőr is dolgo-zik: Eiben István s moszkvai vendégünk. Lebediev Sztálin-díjas rendező munkatárs,a M'or.-glovszky főhad na gy- opera 'őr.

Délben egyórás ebédszünet

Zsoldos Andor, Szörényi Éva és

van, ezalatt beszélgetünk illusz-tris vendégeinkkel.

— . . . Most érkeztem Buda-pestre. — mondja Lebediev —-Pestről készítek egy dokumeüt-lifnie'. A most meginduló film-gyártás is Budapest életéhez, történelméhez tartozik.

— Mi a véleménye a magyar filmekről!

— Hozzánk eddig csak hír-idók. rövidfilmek kerültek. Ezek igényesebbek lehetnének, sok helyen kilátszik belőlük a lóláb, irezni raj tuk a propag&ndaízt. Pedig Budapest érdekes város, nagy lehetőségek kínálkoznak belőle.

— És a játékfi lmek! — Azok meg tál »mö vészi e-

se-kí. Filmet kellene készíteni a 18 -as szabadságharcról, amikor a magyar nép függetlenségéért fegyveresen szállt szembe a ne-metekkel.

— Milyen filmeket láttunk, amit a rendező ú r készített?

_— Eddig Pesten filmjeimből a »Győzelmi parádé Moszkvában? és az 2Egy nap a Szovjetunió-ban,, címiíi pergették. A Legked-vesebbet, a Sztálin-díjat nyert »Kirov« e. történelmi filmemet 1942-be,n Budapesten is bemu-tatták — a szovjet követségen. Szergej Miranovics Kirov Sztá-lin legbensőbb munkatársa volt, nevéhez fűződik az (ötéves terv vég rehajtása. Troczkista-bnbari-nísta gonosztevők meggyilkol-ták. A film róla és egy élni akaró hatalmas nép építőmun-kájáról szól.

Felbúg a gyár rekedthangú szirénája, megkezdődik a munka.

•Kikap, bekap, esapó, közei; le, iiid, vissza. . .« És zizzenve szalad a szalag. Monglovszky főhadnagy fotografál ja a felvé-teleket, mert dokuroentfilmet ké-szít Budapest életéről.

Kőbányai György

Eiben István a felvevőgép körül Fo'.c: Orienl—Bézsa

Vélemények és ellenvélemények |

a filmről Ötven évvel ezelőtt indult el

világot hódító ú t jára a film. A kor legjobbjai közül sokau rög tön észrevették benne az új . minden másnál egyetemesebb hatású művészetet. Egyesek azonban kultúrelleues erőket véltek felfedezni a filmben és szót emeltek rohamos térhódí-tása ellen. A film győzött. Az alábbiakban néhány kiváló szel-lem véleményét idézzük a film-ről.

Tolsztoj ezekben a profétikus szavakban utalt a filmművé-szet szükségszerű eljövetelére: »ü j művészét fog születni, mely kielégíti korunk igényeit és semmiben sem lesz hasonló az elmúlt korok művészeteihez.*

Eisenstein. az egyik leg-nagyobb orosz rendező így fo-galmazta meg az orosz film-művészet eszményi cél ját : ».Való, meztelen igazságában akar juk ábrázolni az életet, megfosztva minden ködös filozófiai értel-mezéstől.*

Renó Clair, a kiváló francia rendező szerint JIBŰvészét és pénz, teremtő értelem és rideg pénzügyi műveletek* eredménye a film.

A ííiásik uagy francia ren dező, Ábel Gance, elkeseredetten í r ta : "Sohasem hittem, hogy a középszerű és kapzsi emberek ilyen mértékben rávetik utagu kat a filmre.«

Charlie Chaplin, minden idők legnagyobb filmkomikusa büsz-kén jelentette k i : »Filmjeini nem a sznoboknak valók, ha-nem a népnek.*

André Suarés, a kiváló fran-cia esztétikus így nyilatkozott Chaplin művészetéről: »Chapliu l enyűgöz . . . A hatalmas Arne rika egyik legnagyobb hőse. , .«

Louis Delluc francia kritikus szerint *egy jő film felér egy jó elmélettel.*

Drien la Eoehelle francia író sokra tartotta a filmet: sA mo-ziban az ember előtt tudatossá válik cselekedeteinek, sőt léte-zésének értelme. A film az em-beriség szív-dobbanása.

Anatole Franee nem szerette a filmet. Túlzott aggályait az ú j művészettel szemben így fe-jezte ki: »A mozi a tömegek legrosszabb - ideálját testesíti m e g . . . Ha nem is a világ végét, de mindenesetre a kul-túra pusztulását jelenti.*

René Douinie, a francia Aka-démia örökös főt i tkára ugyan-csak ellenszenvvel figyelte a film diadalmas ú t já t és azt ál-lította, hogy sa fi! 111 nyugtala-nító visszatérés a barbársághoz. ?

(gy. i.)

Gramofont, lemezeket legmagasabb áron veszek. ILLÉS, W » « e l é r y i - u » c a 4 7 . II. 2 0 .

Balázs Béla: Az én utam Olyan örömmel veszem kezembe Ba-

lázs Béla új könyvét, összegyűjtött ver-seinek most megjelent kötetét, mintha egy régnemlátott kedvessel mennék ta-lálkozóra- Valóságos izgalom fog e l Több, mint húsz éve nem láttam új ver-seit: vájjon mit élt át, mi mindenen ment keresztül azóta, hogy 1920-ban á bécsi Schloss-kávéház közélében elsza-kadtunk egymástól! Igen, izgalom fog el, ha arra gondolok, hogy egyik legfi-nomabb érzékenységű és legáthatóbb intelligenciájú költőnk teljesen ismeret-len utolsó életszakasza egy óra múlva legmélyebb titkaival fel fog tárulni e lőt tem. . . Mert szerettem a verseit, valaha egyik tagja voltam annak a szektának, amely poézisa körül ala-kult Szerettem mindjárt első kötete hangütésének sajátos varázsát: a szű-zies ügyefogyottság és művészi Taffi" uéria különös vegyülékét, ahogy a legegyszerűbb szavak varázspálcájával fakasztotta fel előttünk a lét érintetlen titkait és bennünk a legédesebb ámu-lás t . . . Izgatottan lapozok a vaskos kö-tetben. Kíváncsian olvasom a régi ver-seket A szebb darabokat egykori ked-venceimet nem is kell végigolvasnom, úgy is emlékszem rájuk. Minden soruk olvan meghitt ismerősként visszhang zik bennem» mintha nem is kívülről jut-nának a lelkembe, mintha, mintha — nem is Balázs írta volna őket hanem én . . . S örömmel látom, hogy a kor nem húzott rajtuk ráncokat. A műalkotá-sok éppoly eltérően öregednek, mint az emberek: vannak művek% amelyek elragadó első megjelenés után korán mesrcsúnyulnak s vannak, amelyek so-kaié. isren Rokáirr meg tudják őrizni fiatalságukat. Balázs régi vermeinek legtöbbje kiállta az idő próbáját, sza-vai ma biztosabban találnak célba, zen-gésük édesebb, mint valaiia.

De ebben a könyvben, amely egy hatvanadik évéhez jutott embe^ életét mutatja be összes versei tükrében, nemosak szép költemények borzongá-sait keresem, hanem egy jelentős eer.vé-nifét útját is. — egy utat, amely talán a -.>?ienk is lehetett voina. S íme kide-rül, hogy rencíkivül érdekes, páratlan út volt ez, legalább a m a f y a r iroda-lomban még senki sem jártu végig. Mert Balázs Béla belső élete egy jó ne-gyedszázaddal ezelőtt hirtelen meredek fordulatot vesz. 1920-ban, miután a vég-telen vándorából hazátlan bujdosó le t t a költő, aki addig csak a jelenségek mögött rejlő titkokat figyelte, akit csak azok az illó ámul ások érdekeltek, amelyeket a dolgok felvernek a lélek-ben: hirtelen az emberek sorsa, a tár-sadalom élete fel? kezd fordulni ér-deklődésével. Még Bécsben él, amikor a drámai fordulat végbemegy benne- Fáj-dalmas fordulat ez, uaarv belső küzdel-mek kisérik. Nem csoda: nem kisebb dologról van itt szó, mint arról, hogy egy ember megtagadja n múltját le-mond legjobb értékeiről. _ Balázs, úi Odysseusként betömi fü le i t hogy ne

Irhabundák tisztítása átfestése szakszerűen

HERMEUN, V., Márta Valéria-utca 7.

hallja az odaátról szóló éneket és ren-díthetetlenül irányithassa hajóját a cél felé. Könnyű a süket evezősöknek, akik nem hallják »a végtelenség bazalt-7uhatagját«! De mily nehéz lehetett Balázs Bélának, aki az új magyar köl-tészetben, talán az egy Adyt kivéve, mindenkinél élesebb füllel hallotta az irracionális titkokat, aki arra látszott születni, hogy bűvös újjal a transzcen-dens iránt eltompult érzékeinket éb-resztgesse! Nehéz lehetett. Mindegy, megtette . . . Ezután, ha jól látom, hosz-szú, éveken át tartó hallgatás követke-zik. Balázs esztendőket tölt Berlinben s lírája ezalatt teljesen meddő. Nagy sikerei vannak a film terén . . .

Ezután Moszkva következik. Szovjet-Oroszország. A harmadik felvonás. S íme itt a költő újra megszólal. De aki a hallgatás mélységeiből itt újból fel-bukkan, nem a régi többé. Teljesen át-alakult Verseiben valaha megvetette a közönséges tapasztalatot és még csak nem is célzott politikára, most tulnyo-mólag politikai verseket ír; azelőtt a valósáé érintéseire fakadt érzéseit mu-tatta fel. most gyakran problémákat énekel meg s azok megoldását; valaha a titkok megszólaltatója vo l t most el-fogadott egy titoktagadó szemléletet; azelőít csak sejttetett, most mindent kimond, sőt nyugodtan kiépí t — igaz. hogy erőtől duzzadó nyelven, tömör márványformulákban, pompásan ki-vésett képekben, amelyek nem henve dekorációként, nem is csak a szemlél-tetés. hanem a legmélyebb megértés esz-közeiként állnak o t t s szinte e«y-e"-y érzés őrök meghatározásaiként hatnak. Költészetét most többnvire a tudat fé-nyében átgondolt problémák táplálják. Annyira így van ez, hoey ő, aki annyi és oly szép táiverset írt valaha, az utolsó negyedszázadban egy ilyet sem irt több?. »Földönfutó és gnudolaton-álló« embernek jellemzi sa-Vátmaeát: nem véletlen, hogv új darabjai közt a gondolnti tárgyúakat érez7Ük legtelje-sebbnek. Balázs hisz a hivatásában, élete értelmében. Optimista. Pap, egv eszme (a világszabadság). Dnp%. aki kételv nélkül, boldogan hirdeti az igaz-ságot, amely őt megváltotta, 'neki nyu-galmat adott Néha ugvan ki^sé meg-bolygatja a szorongó aeeodaloro, váj-jon nem vesztett-e mégis, nem ölt-e meg macában valamit. Me<mvnetatia ma-gát: ha ieen, legfeljebb egy elmu't em-bert ölt mee a jövő emberért. »kinek n búnál mélvebb öröme duzzadva Arad túl emberhatáron«...

Mi a nrohléma. ame'v legtöbbet fog-lalkoztatja! A hazához való viszonya. Mert most már beszélhet a hazátlan-ságáról. most már elbírja, mer*, van eev úi ha7Üja. Balázsnak ugyanis, aki elvesztette a hazáiát, utóbb — két ha-zát adott a végzete. Az egyik egy esz-mei haza. Ez az emigráció kezdetén a magyar nyelv, később az elvtársi össze-tartás. majd az irány, az esrmében való hit. De az eszmei haza mellett amely-nek nincs földi teste, nincsenek tájai, oda van kötve egv másikhoz, amelynek csak tájai vannak, de nincs megnyug-tató eszméie. Mikor Magyarországot a pusztulás fenyegeti, megretten: »ha el-vész, ami meg se volt mé?. Még árva se. még száműzött se volnék. Csak ha-

zajáró, s haza nem találó, békétlen lé-lek, sírhatna, hazám*. Melyik fontosabb számára, az eszmei, vagy a földi haza! Azt hiszem, egyforma mértékben, de különböző módon fontosak Mikor Oroszországból, ahol eszmei hazája testet öltött és eszmélni tanult, haza-tér Magyarországra, ahol énekelni ta-nul t így búcsúzik: »Bocsásd el mostan gyermeked. Hű csillagod, hordjam a fényedet. Utat mutatni éjben keresők-nek. Addig vagyok, míg lángod meg-világít, azért vagyok, hogy lássanak meg engem. És rajtam téged, bús test-véreim.* Sehol nem érzem annyira Ba-lázs Bélán az oroszországi élet hatását mint e sorokban. E magatartás túl van az esztétikai megítélhetőségen. Itt az olvasó borzongva hajt fejet a maga-sabb erők előtt, amelyek e végbement önfeláldozásban munkálnak-

Aztán a költő, mint tudjuk, hazajött, ahová sírva vágyott valaiha. Budapest-re. Megvalljam. ho™y titokban meeint felteim őt kissé! >Mert aki jár messze földön. Amnak szíve álmot terem. Mesz-erenéző, hazafá ;ó kénzeletek jöttek ve-lem « — írja. Szívből kívánjuk, hogy ne kelljen csalódnia azon a földön, ahová egy negyedszázadon át járt haza álmaiban. Ha a jövő Magyaror-szágában vé<»re earvntt találhatná az eszmei és földi hazáját

Komlós Aladár

Illyés Gyula: Puszták népe A »Puszták népe« ötödik kiadása

igazolja, hogy Illyés Gyula könyve ma is eleven szellemi igényeket elé-gít ki. A magyarság most érett hozzá tetteiben ehhez a remekműhöz. A pusz-táik »alázatos szolganépes«, mely talán nem is Árpád, hanem Attila óta örö-költe nemzedékről-nemzedékre az élet-hosszig tartó robotot, most először vallhatja magáénak a földet, a poli-tika először jelent számára többet, mint »beleártani magát az urak dol-gába*. Egy népréteg ezer év alatt ki-vésődött lelki-erkölcsi arculata azon-ban nem változik meg jobbrafordult sorsának varázsütésére. A puszták dolgozó népének gondolkodásmódja, mindennapi élete, erkölcsi felfogása és hagyománytisztelete ma is olyan és még sokáig olyan marad, amilyen-Dek Illyés könyvéből megismertük. Ez ad a xPuszták népé«-nek külön ér-dekességet, a parasztság javára dön-tőeta és végérvényesen átalakult vilá-gunkban.

Illyés könyve szociográfiai tanul mány és vádírat helyzetjelentés cs totemrehívás. Mindenekfelett azon-ban vallomás. Egy költő vallomása gyökereiről, elindulásáról, egyénisé-gének és művészetének tápláló tala-járól Oldhatatlan ösztönlei, melyek népéhez kötik, elfogulatlan bírálattá és szemlélődő tudatossággá értek meg benne. í gy lett a »Puszták népe« pá-ratlanul sokrétű történelmi freskó és férfiasan lírai önvallomás. (Nyngat kiadás.)

Gyenes István

20

PALOTAI BORIS NOVELLÁJA

Nem, mosí még nem érez semmi boldog-ságot. Mindkét keze tele van munkával, azt. se tudja, mihez kezdjen. Fürdővizet ké-szít, ágyat húz át, újkrumpli t hámoz a va-csorához B valami zümmög benne, hogy mindez Mihályért történik, aki végre haza-jött. Olyan féligkész az egész, olyan ho-mályos, mintha most ébredne. Még a pár-nák langyosságát is érzi, meg a reggeli fáradtságot és az erőlködést, h o g Á eszébe jusson minden kis részlet, amire lefekvés-kor gondolt. Mert Mihályra gondolt, látta, amint belép s csak áll a szoba közepén, mozdulni sem tud, mert úgy szorítja, tapo-gatja, borostás állát, gyűrött r uhá j á t De mindez még tegnap volt, meg tegnapelőtt, hetekkel azelőtt, az elképzelés éles fényé-hen, ami ma van, hogy Mihály hazajött itt ül a szomszéd szobában, oly távoli oly furcsa, mintha csak készülődne rá -Néhányszor elismétli, hogy Mihály megjött, erzi, hogy a szája mozog, de belül nem' mozdul semmi. A torkát melegség önti el, a ket vállát is, nem tudja izgalom-e, vagy fáradtság, vagy így jelentkezik az öröm Most még semmit sem tud, majd később. Máskép élt benne ez a találkozás, minden mozdulatnak meg volt a maga helye, mint ahogy a fehérneműjének, könyveinek, arc-festékjeinek is megvan a polca, f iókja. Azt h.tte, hogy Mihály belép és azontúl nem engedik el egymást, homloka Mihály ku-tonakőpenyére tapad, érzi a kerek gomb nyomását, de ez is olyan, mint egy csók. Mihály belép s ő éppen levelet í r s ahogy hátrafordul, ott áll s maga felé fordít ja a fejét. Mihály b e l é p . . . óh, annyiféleképpen képzelte el, mindig máskép, s mégis min-dur ugyanúgy, mert csak a mozdulatok mások, de Mihály a régi, hangja, szeme vékonyszálú haja , mely mindig a homlo-kába lóg.

Végre mindennel elkészült, a fürdővíz is jo, gyorsan bekapja a vacso rá t . . . Illetve most már együtt vacsoráznak, mert Mi-hály itthon van, csak szólni kell neki. Mi-lyen szúrós szaggal telt meg a szoba. Hiába szellőztet, a szag már beleette magát a bútorokba, a bőrébe, a függönybe. — Mi-hályi - Oly hírte! nyit be, maga sem wti a mozdulatot, mellyel lenyomja a ki-lincset. Ez nem a szeretet türelmetlensége, a gyöngéd sürgetésé, ez inkább valami kínzó vágy, hogy ra j takapja , bizonyára meginl elaludt, az életük kicsurog a kezé-ből, mint a tenyérbe öntött víz.

Ahogy megjött, ázottszagúan és szakálla-sán, olyan izgalommal szaladt elé, mely az első fellépéséhez hasonlított. Ott az utcán akarta rávetni magát, a torka tele volt puha csukló hangokkal, ki kellett adnia

ott rögtön! De Mihály gyöngéden eltolta, hogy ne csinálj feltűnést, fiam, majd ott-hon. Odahaza megcsókolta a homlokát, meg az arcát és sietve hátralépett : Vigyázz, még nem voltam fertőtlenítőben!

Ö nem ilyen óvatos, ilyen vigasztalanul j ó z a n . . . Mit számít járvány, négyhetes Piszok, ha egyszer rátör az öröm! Aztán visszajött Mihály s azt a szörnyű szagot hozta magával, mely úgy terjedt szét kö-rülötte, mint a füst. A esókolózásból sem-mi sem lett, szomszédok és barátok jöttek mert már híre futott , hogy Mihály haza-jött, ő maga lelkendezte el s azontúl va-lami fárasztó újjongásba fúl t a délután, ugyanazok a kérdések, feleletek, meglepett kiáltások s ő közben a r ra gondolt, hogy színpadon milyen unalmas jelenet lenne, nem vinné előre a cselekményt, a közönség krákogna és cukroszaeskókkal zörögne.

Mihály most alszik. Félkar ja lelóg, bőre fakóbama s az ajka felett apró verejték-cseppek f ény lenek . . . Ez Mihály, m ou«lja magában, mert néhány pil lanatig csak-ugyan nem érzi, hogy ő az, a részletek megvannak, de az egész nem áll össze va-lahogy. Előrelép, hogy megsimogassa a homlokát. Felkelteném _ gondolja s gyor-san kimegy a szobától, mintegy önmagá-nak bebizonyítva, hogy csakugyan ettől fél. Nemsokára be kell mennie a színházba. Pedig még azzal sincs tisztában, hogy mit érez. EJ lehet így menni hazulról! »Nem mondhatom le az előadást.- — í r ja egy ki-tépett noteszlapra, s az asztalra teszi Mi-hály tányér ja mellé.

- Képzeljétek, megjött Mihály — újsá-golja a színházban, a a hangja elvékonyo-dik, nem így akar ta mondani, lelkesebben, sokkal lelkesebben.

S bent az öltözőben, míg magára keni az alapot, valami megnevezhetetlen érzés kezd nőni b e n n e . . . Nem, nem történt semmi... Csak kicsit kiesett a Mihály életéből, a hosszú menetelések, hóban, vízben, sárban, a szenny és a halálfélelem elmosták az em-lékét, mindezt őnélküle csinálta, ú j közös-ségbe olvadva, melynek hatalmas teste őt is felszívta s most már velük élt tovább, egyre róluk beszélve, Janiról , akivel egy pokróc alatt hált, az öreg Badóesról, aki tévedésből került ki és tévedésből megha t . Ismeretlen nevek, ismeretlen falvak, isme-retlen hónapok éltek benne, melyeket nem tudott követni s Mihály makacsul vissza-visszatért rájuk, mert csak ez volt benne és semmi m á s . . . S ahogy ú j ra és ú j r a visszakanyarodott, ő már a holnapi olvasó-próbára gondolt, meg arra, hogy a végszót nem jól adja fel a kis Pándy s a mama varrónőjének szabadjegyet ígért. S egy-

{

M e n n é l szorgalmasabb, an -- y ? « e d e l m e s e b b , mer t a

surolókefe lobban kopta t ja as anyagot , mint a v.selés. f f ' g r " e m mehet t o v á b b i . . . Legközelebbi mosáshoz v i -gyen haza egy üveg HYPG-t. megkímél i a ruhát a súr o ló-k e f e brutális kegyet lenke-déseitől, s a szennyet máais patyola t - fehér l e s z i . . .

HYPQT A PISZOKNAK!

Bundák S z e m e r e szűcsnél Y m E R Z S É B E T - K Ö R Ú T 2 6 , n a s * ^ " a s . i é k b a n o ( c s é „ m á s o d i k e m e l e t e n

szerre megijed, hogy mindez eszébe jutott s Mihály nem értette, hogy miért kapott a keze után, azt hitte az előbb elmondott tortenet rémítette meg, az, hogy mozdulat-lanul feküdt az árokban, feje felett a dü-börgő tankokkal. Pedig mindez már csak megszűrve érkezett el hozzá, percek óta próbálta behúzni Mihályt az ő világába elmondani neki a színházat, az ú j darabol és Meggyesit, a szendét, aki szeretné elhi-tetni, hogy sohasem t a n u l t . . . S egyszerre kis részlet gyűlt fel benne, melyekről so-hasem érezte, hogy az egész, ez ő . . . És már bele is kezdett, kapkodva. félbesza-kítva önmagát, mert annyi minden volt benne, a mondanivalók egymás sarkára léptek, csak éppen Mihályt nem érték el Mihály távollevőén bólintott, úgy, mint aki megnyugtat egy gyereket, aztán már nem is bólintott, mert az ő helyzetében meg-szűnt minden udvariasság, minden kény-szer.

— Mingyárt kezdjük — szólt be az ügyelő « míg elhalad a sötét masztixszagú folyo-són, arra gondol, hogy Mihály már ebben sincs benne, egyedül csinálta a napja i t s Mihály is egyedül az övét, olyauok, mint két párhuzamos v o n a l . . . Most már harag ágaskodott benne, tulajdonképpen szere-tem én Mihálytf, akarta kérdezni, mert úgy érezte, hogy már nem szereti, eszten-dők óta nem szereti, mióta belépett a szo-bába és Janiról kezdett mesélni, meg Ba-dóesról, mindig esak ők, ő k . . .

Kilépett a színpadra. A darab zsinórja magával rántotta » vitte tovább. A szöveg szétterjedt benne, mindenhová jutott be- -lőle. az ujja hegyébe, a szeme m ö g é . . . Tu-lajdonképpen magától meni már minden, ulig figyelt arra. amit játszott, mint ahogy a bőrére, a lépéseire sem figyelt.

melltartónál drágábbat t a l á l ,

1 § d e j o b b a t s o h a l

M Ű V É S Z , M I N T K R I T I K U S (Időszerű párbeszéd) Irta: GÁDOR BÉLA

A darab hónapok óta futott, valamikor friss volt, ma már kitaposta, mint egy öreg cipőt. Már látta a közönséget, fejeket különböztetett meg, nem úgy, mint az első estéken, amikor homály vibrált előtte, iz-galmas, bizsergő homály. Most jön a jel.e-net D ó r á v a l . . . Végre belenyugodott sze-gény, hogy 5reg szerepeket játszik. sSoha-többé nem látjuk., — hallja Dóra hangját, aki megint a köténye sarkával törülgeti a szemét, hányszor magyarázták neki, hogy olcsó mozdulat.

— Soha többé nem látjnk — ismétli Dóra „ Ő m é g mindig nem kapja fel a végszót, egy pillanatig dermedten áll — miről is van szó? Ferenc nem jön vissza a darab-ban, ott maradt valahol az árok szélén, lovak taposnak keresztül rajta, szelek sep-rik végig é s . . . é s . . . Soha, de soha nem jön vissza, nem érzed, te szerencsétlen fi Várni sem lehet őt és készülni rá, azt a* eleven, jóízű sértődöttséget sem lehet éret-ni, mert ő már nincs, nincs Ferene, su egyetlen, milyen nagy diószemei voltak és a haja a homlokába hul l t De hisz ez Mi-hályt

— Soha többé nem látjuk — ismétli Dóra még mindig nem felel és Dóra nem tudja mi lelte, hogy egyszerre elönti a könny. Hiszen ez egy rongy kis darab, egy semmi, nem tudom, hányszor daráljuk, de belül a bordák rácsa mögött, mint egy ketrec-ben, ugrál a szíve: él. éli Az enyém és jó tesz nekünk, szegénykém, d r á g á m . . . Sza-vak szakadnak el benne, érzések bogozód-nak össze a a szöveg, ez a hamis szöveg kinyit benne valamit amitől ordítani sze-retne, hogy; együtt vagyunk! Együtt v*-gynnkl

A partnerei meghökkenve néznek rá, mit esinál l i ivia a szereppel, mit hoz ki belölel 8 később, mikor ott állt a leeresztett füg-göny mögött még mindig remegve, sze-mén a szétkent festékkel. Dóra odaszólt; — Túl súlyosra vetted a szerepedet. Az * rekedtes, fél ig síró hang egészen jó. De kü-lönben . . .

— Kilógtál a darabból — mondta a ren-dező, ő pedig lehajtotta a fejét, mint ami-kor nem tanulta meg a szerepet fe » » ját szavait dadogta el szöveg helyett.

(A kritikus meglátogatja az Írót Keze-ben hatalmas vörös ceruza, arcán rosszaio, kedvetlen fintor. Ert a kettőt mindig ma-gával hordja, mint mestersége kelletett. Szigorú fejbiccentéssel üdvözli az írót. majd leereszkedik a szoba egyetlen eze-kébe. Az író kissé mogorván viszonozza a köszöntést mert éppen nagyon énes.)

KRITIKUS: Azért jöttem önhöz, mert felelősségre akarom vonni, ö n "Utólag író de ezt csak száUingó hírekből lehet tudni és abból, hogy annak vallja magát. M ért nem ír ön1

ÍRÓ: Nincs mit írnom. KRITIKUS: Ez valóban meglepő válasz.

Nézzen körül, Író úri Egy vi lág omlott ös ze körülöttünk és új épül a romok Io~ •őtt Talán az emberiség legnagyobb tragé-diáját éltük át és nincs, aki megfújja a tel-ámadás harsonáit. A pokolból feljöttünk a, föld színére, de tévelygünk, mert nincs, aki megmutassa az u t a t Mi történik itt az emberek lelkébent Ki fogalmazza ezt meg. ha nem ön! Nincs témája, Író úr! Itt az eleven élet, írja meg.

ÍRÓ- Az élet nem téma. KRITIKUS: Megdöbbenek. Mi hát akkor

a témát ÍRÓ: Az élmény. Az élet ceak nyers,

anyag. KRITIKUS: Értem. Szóval türelemmel

kell bevárnunk az érési i d ő t ÍRÓ: Ügy van. Elárulok önnek va lamit

de kérem, ne adja tovább. A fogantatás már megtörtént: áldott állapotban vagyoX-De hiába, szülni csak kilenc hónapra het És veszélyes siettetni a dolgot, mert könnyen koraszülés l ehe t 'a vég®.- - Bemf-iem, mint kritikus, érti a Jelképes beszé-det Üt a költőről és a műről van szó. Az egész piac tele van koraszülött gyere-kekkel.

KRITIKUS: Vannak más szempontok is. A megújuló társadalomnak szüksége van önre. Hirdetnie kell az eszmét, amelyei díadara kell vinnünk.

ÍRÓ: Megpróbáltam az* is. önnek tudnia kell erről, mert éppen ön volt az, aki ezzel a nagy vastag ceruzával a fejemre koppin-tott ö n évekig azon kesergett, hogy nem alálja meg egyetlen műben sem azt rkölcsi tartalmat amely a mi erkölcsünk.

Most azon panaszkodik, hogy ez a tar.aiom még nem ta'álta meg az új formát

KRITIKUS: Hát nincs igazam? ÍRÓ: Dehogynem. Igaza van. Éppen ezért

hallgattam el, mert láttam, hogy nem tu-dom önt kielégíteni.

KRITIKUS: ö n túlságosan érzékeny.•• IRÓ: Igen. Valószínűleg ezért lettem

íróvá. Nem én vagyok az egyetlen, aki ke-vés sikerrel próbálgatja ma a hangjat. AZ egész társadalom mutál. Az az apa pedig, aki rákiált kamasz fiára, hogy ne rikácsol-jon, vagy rossz pedagógus, vagy nem sze-reti a f i á t

KRITIKUS: A kritikus nem apa és a kritikus tárgya nem az iró, hanem a mű.

ÍRÓ: Megengedem. Csakhogy ön nem esztétikai sikon áll, amikor új műfajt reK-lamál. tehát elveszti azt a jogát, hogy sze-mélytelennek tekintsem.

KRITIKUS: Talán nincs igazam akkor, amikor az új mondanivalók számára új for-mát követeleki

1RÖ: De igen. Igaza van abban, hogy követeli, de nincs igaza abban, hogy olyan

mohón követeli. Lássa be, hogy az embe. rek még — sajnos - a régi bőrükben jár-nák mert túlságosan régen hordják es nagyon megszokták. Az élet tartalma W. de a formája, egyelőre, régi- Én lelkiisme. retesen köriiinéztem a mi házunk tajan. Olvastam könyveket elmentem a szinhaaba és hallgattam muzsikát. Nyugodtan, ami-hatom: ha mű vo l t nem volt benne politi-kum, ha volt benne politika, nem volt mu.

KRITIKUS (agresszíven): ö a tehát azt állítja, hogy a művész ne politizáljon!

IRÓ- Világért eem: Ez a művésznek leg-alább olyan kötelessége, mint mindenki másnak, különösen ebben a boldog pilla-natban, amikor a politika egyben ideológiát is jelent Csakhogy a művész politikai fot-vallása még nem mű. Türelemmel kell var-nia, kritikus úr, míg a politika a mu aj formájába erkölcsi tartalommá nemesedi*. De amíg ez nincsen, el kell tűrnie, hogy az író halígat. Vagy ha már nagyon zaklat-ják, akkor az Új eszme igéit amúgy nyer-aen belepofozza a régi keretek kozé.

KRITIKUS: Ez túlzás. Vannak azért

i r ó k - . . , , ÍRÓ- Igen vannak. Láttam azt a szindara-

b o t a m e l y é r t ön anny ira lelkesedett . Jo darab v o l t magam is felletesultem tőle De hogy formailag, vagy a hangjaban va-U u n i ú j a t hozott volna, azt nem merném Í U ani. De többet mondok. Olvasgattam egy költő verseit, olyan költőét akit oa, KWt £ u s úr , n a g y r a b e c s ü l . E g y b e v e t e t t ™ a háború előtt irt verseit egy mai kolt* mén ve vei. Állítom: nem értem, hogy a W vers között egy világ onüott ö ^ V M , ne vegye rossz néven, de az on kritikáiban Bem Utom egy formai f o r r a d a i o m k.bon. takozását Pedig a kritika » ^ v é s z i m u faj, ebben azt hiszem egyetértünk, kt m kritikái éppen olyanok, mmt az eddigi voltak. . , .

KRITIKUS: ö n személyeskedik, tehát m e g s é r t ő d ö t t . .

ÍRÓ: Téved. Csak úgy teszek, m S r t c d t e m volna, hogy s z e m e l e d . hessek. ,

KRITIKUS: Sajnos, ez a p r o b l e n u i uem e í a k a mi kettőnk dolga. Itt van a nagy közönség is, amely nem í lapok közleményeivel es a politikusok szédeivel: önt is akarja haliam.

ÍRÓ- A nagyközönség egyelőre nem * rá arra, ^ o g y velem ban áll a mozik és operettszínházak pí® tára előtt.

KRITIKUS (felkel a s^kWl): Ügy U-lom. nem értjük meg egymást . . . M U £ n e tennem, hogy meg legyen elegedv, velem, t , ,

ÍRÓ- Megmondom: vegye kézbe a muvw gyöngéden mint jó kertész a gyenge^ S T & tisztelje a csirát ameiybéi £ lamikor valami sarjadni f o g j a m » retemmel. Kritikus úr és hegyezze » S Z Í V odavetett szó mögött az új vi lág igazi hangját duborogn^HCT el, költők vajúdnak szerte ez ors^to; Ne bántsa őket. övék a fájdalom és or lesz a gyerek.

KRITIKUS: Viszontlátásra, uram! IRÓ: Viszontlátásra. (A kritikus eltávozik. Az író végigfi

szik az ágyon. Láthatóan nagyon Mar* totta ez a beszélgetés. Néma csend bora! szobára, csak az író gyomrauak hallatszik.)

A „TéMfsvfoá* teveUstádáia Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagyon kérem, adjon helyet lapjában

soraimnak. Felháborodva olvastam a »Fényszórót

szeptember 26 i számában Kőbányai György szempontjaiban és megállapí-tásaiban kitűnő cikkét a gyermekszín-házról. Több mint egy évtizede indítot-tam harcot a Magyar Szemle, a Nyu-gat és a Magyar Nemzet hasábjain az ilyen »színházasdU ellen, noha eleve tudtam, hogy fasiszta államformánk protekcionizmusa mellett pusztába kiáltott szó marad még az enyémnél világosabb, meggyőzőbb, alaposabb fel-készültségií okfejtés is.

De azóta történt valami, amiről, úgy-látszik Kőbányai György nem tud, merj különben még keményebb szavak-kal fordult volna — nem * Lakner bá-csiékf, hanem azok ellen, akik lehetővé tették, hogy az ilyen »produkciót szín-padhoz jusson!...

Tavasszal, ugyanis Both Béla, a Művészeti Tanács tagja felkért, adjak véleményt egy uKálnai bácsi meseszín-háza« címmel engedélyt kérő vállalko-zás ügyében. Május 10*én adtam <rt Both igazgatónak majdnem hat gépirt oldalra terjedő véleményemet, amely-ben a következőket igyekeztem kifej-teni:

1. az iskolai műkedvelő előadások-tól eltekintve károsnak, sőt: egyene-sen lélekrombolónak tartom a gyer-mek kollektív színpadi szerepelteté-sét, különösen üzleti vállalkozás ke-retében;

2. a gyermekben a jövő közönségét kelI látnunk és szellemi fejlődéséhez mért, azzal lépést tartó felnőtt színé-szekkel előadott darabokkal kell meg-tanítanunk a színház formanyelvére, kielégítve előbb mese-, később kaland-vágyát;

3. ilyen értelemben kell átszervez-nünk az ú. n. ifjúsági előadásokat, hogy, harmadfokon, azok nézhessék végig klasszikus müi>ek előadását, akik előtt nem értelmetlen szavak zu-hataga a bánki sértődés vagy Ham let töprengése.

Május 20-án a Színművészeti Szak-tanácshoz ugyancsak felszólításra in-tézett beadványomban rámutattam a gyermek színházi nevelésének nagy jelentőségére, egybén megjelölve az induláshoz meglévő, felhasználható darabokat, valamint a fejlődés to-vábbi útját is.

Június 11-én Bató László színmű-vésznek a fenti elveken épülő gyer-mekszínház tervezetét elfogadhatónak véleményeztem, de hogy Bató úr meg-kezdte-e működését vagy sem, nem tudom.

Ellenben megjelenik újra iLakner bácsit, n kapitalista társadalomnak ez a lápvirág vállalkozása, mütyür-

kékkel díszített szinészecskéivel és lélekgyilkoló miazmáival rgyütt.

És most az újjáépülő Magyaror szág érdekében meg kell kérdeznem: ki adott engedélyt ennek a vállalko-zásnakt

Miért van Művészeti Tanács, ha ilyen szemenszedett bárgyuságokkat tovább is fertőzhetik ifjúságunkatt

Tisztelettel:

Nagy Adorján a Nemzeti Színház tagje.

V A S A I N A P D É L U T Á N F E L 3 Ó R A K O R U 6 E T Ő

KRITIKA A KÖZÖNSÉGRŐL Abban a szerencsés helyzetben va-

gyok, hogy sikerült szereznem bérletet a". Operába, csütörtöki napokra és így a premiert már én is vég ig élveztem. Azaz csak majdnem végig, mert a vé-gével egy kis baj volt- Nem a sze-replő művészekkel, énekesekkel, kar-mesterrel, zenekarral, hanem a közön-séggel.

Szóvá akarom tenni, most, szezon kezdetén, azt a nálunk néhány óv óta meghonosodott, mínősithetetlen eljá-rást, hogy az előadás befejezése előtt néhány perccel, a közönség egy része felugrál helyéről és székcsapkodás, vad dobogás közepette kirohan, Szeretném most szezon kezdetén, a »Fényszórón« keresztül, amelyet feltételezem, min-den színházbajáró ember olvas, felhívni a közönség figyelmét, hogy milyen sértő, milyen visszataszító ez az eljá-rás. Nem gondolják mélyen tisztelt fel-ugráló Hölgyeim és Uraim, hogyha magas külföldi vendégeink, akiket mi hívtunk meg gyönyörű nemzeti ope-ránk előadására, nyugodtan ülve végig tudták hallgatni az előadást, akkor önök is kibírták volna még néhány I>ercig! Nem gondolják, hogy ezzel az eljárással megsértik a szereplő művé-szeket és a közönségnek azt a dacos ré-szét, mely azzal az elhatározással ül be a nézőtérre, hogy a végét is meghall-gassa?! A nagyszámban megjelent orosz, angol és amerikai tisztek bizo-nyára csodálkozva nézték azt az utolsó felvonásbeli forgalmat, amely úgy fes-tett, mint egy kis mozi folytatolagos előadása. Vagy ez önöket mind nem érdekli? A cél az, hogy önök legye-nek az elsők, akik megrohanják a ru-határat?

Lehet, hogy Önök már oly sokszor

C Z Ő R M E B U N D A ' W ^ ^ ^ P VÉTEL-ELADÁS j a s s ü c s m e s t e r n é l

ÁTSZABÁSOK U N W • Rákóczi-út 82. Tel.:225-807

látták a darabot, hogy úgy is tudják a végét? De akkor tudják az elejét is? Minek mennek el akkor egyáltalán? Higyjék el nekem, mélyen tisztelt Fel-ugrálok, hogy én is láttam már jóné-hányszor a kérdéses dalművet, de még soha sem ugrottam fel. Sőt: minden al kalommal végigéltem, végigszenvedtem az utolsó, kivégzési jelenetet Amikor a bakó már háromszor lesújtott és László még mindig sértetlen, együtt könyörgöm az anyával, a királyhoz, hogy adjon kegyelmet. Mennyire vá-gyom, hogy a király egyszer mégis megkegyelmez és László folytathatja félbenmaradt menyegzőjét, a szépsé-ges Oara Máriával. l>e Önök, akik el-rohannak, ezt nem érzik!

Most az egyszer, azonban szerettem volna én is elrohanni, de elsőnek és megvárni Önöket a ruhatárnál, elvenni a bérleteiket és kiosztani mindazok kö-zött, akik hiába álltak sorba órákhosz-szat egy bérletért és akik szívesen ma-radnának ülve az utolsó akkordig is.

Fnchs György

FÉNYSZÓRÓ MŰVÉSZETI HETILAP

Főszerkesztő: BALÁZS BfiLA Pelelős szerkesztő: SZEGI PÁL Felelős kiadó: GYÖNGY PÁL

KIADJA A MAGYAR FILMIPARI K. T. Szerkesztőség és kiadóhivatal:

BUDAPEST, IV., SZÉP-UTCA í

Kéziratokat nem őrzünk meg éa nem adunk vissza

Csak vAlasxbélyegrel ellátott levelekre válaszol a szerkesztőséi

453850 — Athfnaenm Itt. mélynyomása Felelős: TALABÉR FERENC

23

I \ » c « J

|SZARIT<H

A

G» MALI/H'

Nagy sorbanállás a Községinél. Jövőbelátó készülékkel csínált felvétel a színigazgatók paradicsomáról.

i li Á S PÁ K l.V TA 1. K .-IJ7. A)