George Topârceanu: Őszi rapszódia (részlet) Pajkos őszi szél barangolt Szőlőkerten, dombon át, S ellopkodta a pitypangok Fejéről a bóbitát.

Zümmögtek a szénarétek, Míg a szellő elsuhant, A virágok zöngicséltek, S elrejtették arcukat.

Sudár fűzfa állott büszkén, Bámulta a nagy hegyet, S föl is borzolódtak tüstént A pikkelyes levelek.

Egy tekergő, léha szarka Később útnak is eredt, S szétkürtölte jobbra-balra A legújabb híreket:

– Azt mondják a hegyvidéki Vadrózsák és jegenyék, Hogy már hideg szellő tépi A tölgyerdők levelét.

Senki sem vet néki gáncsot, Mint egy zsarnok, úgy üget, S félelmükben a bogáncsok Elvesztik a fejüket!

Száll a hír a rétek fölött, Beledermed a mocsár, Ahol most egy varjú-kölyök Egy vén gémmel diskurál.

És anélkül, hogy leszállna, Csőréből új hír ered: – Elindultak bujdosásra Az erdei levelek.

Fordította: Bajor Andor; illusztrálta Szabó Enikő