1

Ilkei Csaba:

Titkos szervezetek a nemzetkö-zi magántőke globális rendszeré-

ben

Szerzői Kiadás

2012

2

Titkos szervezetek a nemzetközi magántő-ke globális rendszerében

A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. Fecseg a felszín, és hallgat a mély. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt; legnagyobb fegyverével: a pénzzel mindent és mindenkit meg tud venni.

A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.

Egy demokráciában – többpártrendszer és szabadságjo-gok közepette – épp úgy tönkre lehet tenni egy országot, mint az egypárti diktatúrában, a kollektivizmus szabványos keretei között. Csak meg kell fogadni a dinasztiaalapító Rothschild bankár fő tanítását: "Adjátok kezembe egy or-szág pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magán-pénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajö-vedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott in-tézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik.

A Nemzetközi Pénzügyi Közösség magánpénzrendszere az uzsoracivilizáció programját igyekszik rokonszenvesen becsomagolni: a szegénység leküzdését, jólétet és biztonsá-got ígér a világ népeinek. A jelszavak: globalizáció, libera-lizáció, dereguláció, privatizáció. Az erősek szabadságá-nak korlátlan növelése a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmához vezet, az egyenlőtlenségek sorához, a verseny-képtelenek tömeges elszegényedéséhez, testi, lelki és szel-lemi nyomorához. Akik a munkán és az értékteremtő terme-

3

lőtevékenységen alapuló közpénzrendszer visszaállítását szorgalmazzák, és felelősen gondolkodnak a nemzetek kö-zösségeinek jövőjéről, azok ma könnyen megkapják a popu-lista jelzőt, ha pedig ugyanezt a másik oldalon teszik, akkor ők a szociális bozótharcos jelzőt kapják.

Pedig a gazdaság nem lehet öncélú, az van az emberért és nem fordítva. Bármely gaz-daság erkölcsi mércéje az: hogyan boldogulnak benne az önhibájukon kívül versenyképtelenek, az elesettek, a gyerekek, az öregek, a betegek, a szegények. Szolidaritás és társadalmi igazságos-ság nélkül a gazdasági növekedés önmagában csak keveseket boldogít. Ám a pénz diktatúrája éppen ezen kevesek tö-rekvéseit emeli a kis

nemzetek fölé, amelyek egyre kiszolgáltatottabbak és meg-alázottabbak a centralizált erőforrások és magánvagyonok árnyékában.

Abraham Lincoln (1809-1865), az USA 16. elnöke, a rabszolgaság eltörlője mondta a korporációs hatalom veszé-lyéről:

"Olyan válság közeledését látom, amely megbénít, és arra késztet, hogy remegve aggódjak hazám biz-tonságáért. A háború eredményeként a korporációk kerültek hatalomra, és ezt a korrupció korszaka kö-veti a legmagasabb szinteken. A pénzhatalom min-

Abraham Lincoln

4

dent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen ad-dig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul." A korporációs rendszer működésének alapvető szabályai:

a., a profit magánosítása b., a költségeket át kell hárítani c., ellenőrzés alá kell vonni a tájékoztatási rendszert (titkosí-

tás) d.,a politikai hatalmat centralizálni kell (a fő feladat, hogy

az állami intézmények helyébe a magántulajdonban lévő korporációk és azok titkos szervezetei lépjenek)

e., a gazdasági hatalmat is centralizálni kell f., el kell hárítani minden korlátozást a szabadpiaci kereske-

delem elől Az eladósítás elpusztítja a demokráciát! A nemzetközi pénzkartell hitelek nyújtásával vagy meg-

tagadásával meg tudja határozni népek és kormányok sorsát – ezért nem beszélhetünk sem szabadságról, sem nemzeti önrendelkezésről. A mesterséges ködösítés, félretájékoztatás, a tudatosan előidézett káosz eredményeként az emberek többsége ma még nem képes a bonyolult pénzviszonyokban kiismerni magát.

Az eladósítás – a hatalom átvétele. A társadalom szük-ségleteire termelő ökonómiával (közgazdasággal) szemben Arisztotelész krematisztikának (pénzgazdaságnak) nevezte a pénzuralmi rendszert. Lehetővé teszi a világot uraló nem-zetközi pénzkartell számára, hogy a magánpénz-monopóliumára támaszkodva tetszése szerint szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, ezáltal a saját ellenőr-zése alatt centralizálja a világ termelővagyonát és erőforrá-sait. Ennek a felmérhetetlen hatalomnak az egyedüli forrása az, hogy tudatlan, illetve megvásárolt politikusokkal legali-zálni tudta a pénzhamisítás monopóliumát a maga számára.

5

A világot egészen mások irányítják 1912-ben, az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore

Roosevelt (1858-1919) egy választási gyűlésen a követke-zőket mondta:

"A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a kor-rupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség szét-törése." Caroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni

Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titka-inak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:

"..ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi el-lenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rend-szert a világ központi bankjai feudális módon kont-rollálják, összhangban azokkal a titkos megállapo-dásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magán-találkozókon és konferenciákon elfogadnak." A háttérerők létezéséről Benjámin Disraeli angol ál-

lamférfi, író, brit miniszterelnök (1804-1881) ezt mondta 1856. július 14-én a brit alsóházban:

“Van egy hatalom Olaszországban, amelyről alig teszünk említést ebben a házban... a titkos társasá-gokra gondolok... Nincs értelme tagadni, mert lehe-tetlen eltitkolni, hogy Európa nagy részét – egész Olasz- és Franciaországot, valamint Németország nagy részét, hogy más országokat ne említsünk, – titkos társaságok egész hálózata vonja be, ahogyan

6

a föld felszínét behálózzák a vasútvonalak. És me-lyek a céljaik? Nem is kísérlik elrejteni. Nem akar-nak alkotmányos kormányzatot; nem akarnak meg-reformált intézményeket... a föld tulajdonát akarják, elűzni a jelenlegi birtokosokat, és véget vetni az egyházi intézményeknek. Néhányuk ennél is tovább megy...“ Ugyancsak Disraeli mondotta az 1848-as európai forra-

dalmakat követően: "A világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képze-lik. Az a hatalmas forradalom, amely jelenleg van készülőben Németországban, jelentősebb reformot fog jelenteni, mint az első.” Thomas Woodrow Wilson (1856-1924), aki nemcsak

az Egyesült Államok 28. elnöke (1913-1921), hanem tekin-télyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem el-nöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Ál-lamok pénzrendszerét kézben tartó magánkartell, amely el-látja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló tör-vényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénz-ügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét:

"Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormány-zatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyá-sos csoportok véleményének és kényszerének megfe-

7

lelően cselekszik." Ezeket mondta 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem

pályázza meg újabb négy évre az elnökséget: “Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek va-lamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely olyan szervezett, kifinomult és mindenre fi-gyelő, olyan összefonódott és mindent átható hogy jobban teszik, ha nem beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla.“ Franklin Delano

Roosevelt (1882-1945) – aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok 32. elnöke – úgy vélte, hogy

“A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami megtörténik, biztosak lehetünk abban, hogy az így lett eltervez-ve.“ Az 1930-as évek elején

dúló világgazdasági válság idején jegyezték fel tőle a következőket:

"Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország vagyonát… A lakosság egyharmadának nincs elfo-gadható lakása, ruházata és alultáplált... A Köz-munka Hivatal programjain részvevők 20%-a nagy-fokú alultápláltság következtében nem képes végig dolgozni egy munkanapot… Szándékomban áll ki-űzni a pénzváltókat a templomból." Roosevelt tisztában volt vele, hogyha nem képes a nem-

Franklin Delano Roosevelt

8

zetközi pénzvilág modern templomából (FED) kiszorítani – megfegyelmezni, befolyásolni – azokat, akik a pénz vissza-tartásával, a hitelek megvonásával és más pénzügyi manipu-lációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet, akkor nem tud véget vetni a gazdasági vál-ságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a pénzhatalom-mal szemben tehetetlen.

Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a tekintélyes Royal Institute of International Affairs (RIIA)igazgatója volt, annak a meggyőződésének adott han-got, hogy

“A jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer egyik kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének a többsé-ge az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen alternatívának tű-nik a népirtással szemben.“ Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank

vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague Normannel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori elnökével. Visszatérve Párizsba többek között ezeket jelentette:

"Az Angol Bank elnöke számára a XX. század leg-nagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a po-litikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a fel-adatot. Csak a központi bankok, amelyek egyidejű-leg függetlenek a kormányoktól és a magán pénzin-tézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a megol-dására. Ezért kampányt folytat a teljesen autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják a sa-

9

ját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel oszt-ják fel maguk között a hatalmat. Ezt úgy tudják sike-resen megvalósítani, ha a politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan kérdésben, amely lénye-ges az adott ország pénzügyi biztonsága, a hitelek szétosztása és az árak mozgása tekintetében. Így elejét tudják venni, hogy a belső politikai küzdelmek kárt okozzanak a nemzetek gazdasági fejlődésének." Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben

a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a köz-ponti bankok a politikától függetlenül maguk dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi kérdéseiben.

Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült jelentésében:

"Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kor-mánya van… Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System, (A Szövetségi Tartalék Rendszer, az Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja, a FED), amely a pénz feletti ha-talmat gyakorolja, noha ez hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint." Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai

felelősséggel tartozó elnökök, törvényhozók, sem a pénz-ügyminiszterek nem irányíthatják a pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben ma-gánszemélyek döntenek a politikai felelősségre vonás min-den lehetősége nélkül. Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrizetlen hatalommal rendelkező pénzvagyon tulaj-donosok magán kormányzása alá került.

Ezek után bocsássuk előre a témánkat meghatározó fo-

10

galmakat és alaptételeket (nem lehet elégszer ismételni őket): - A HÁLÓZAT – Carol Quigley nevezte így – a globális

pénzhatalmat gyakorlók csoportja által koordinált stratégia alapján működtetett formális és informális szervezetek hálózata. Célja: a globális pénzuralmi diktatúra megvalósítása – ha kell, erőszakos eszkö-zökkel – az egy központból irányított világállam lét-rehozásáért.

- Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő több-pártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvá-nossága előtt versengenek egymással a bábként mozga-tott politikusok, addig a nemzetközi magántőke látha-tatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, minde-nekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellen-őrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek fe-letti „kerekasztaloknál” aztán a globális hálózatok meg-bízottaival találják szemben magukat a kis nemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka mó-don szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladá-sát, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítá-sát. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és ha-tását.)

- A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan ural-mából származó – társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más – egyenlőtlenségek sora, amely követ-kezményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és meg-alázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.

- A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája.

11

Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kor-mányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hata-lom privatizálása azt jelenti – mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánha-talom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény be-folyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség min-denkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többsé-gen!

- A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intéz-ménye.

- A globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat- és hitel-minősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési ala-pok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, multi- és transznacionális vállalatok. Univerzális, nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizeté-sek Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesz-tési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkeres-kedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fej-lesztési Bank.

Az 1848-49-es szabadságharc igazi oka Kevesen tudják, hogy az 1948-49-es magyar polgári for-

radalom és szabadságharc igazi oka az önálló magyar pénzrendszer megteremtése volt.

12

Az 1848-as európai forradalmi megmozdulásokat az a nemzetek feletti pénzkartell szervezte és mozgatta, amely tervei végrehajtására felhasználta saját alapítású szabadkő-művességét: az illuminátusokat és az azok irányítása alá ke-rült párisi Grand Orient szabadkőműves páholyt. A pénzkar-tell legfőbb ellenfele az abszolutizmus volt, a dinasztikus és katolikus dunai monarchia.

A békés forradalom sohasem változott volna át fegy-veres harccá, ha a pénzhatalom akkori irányítói, jelesül: a Rothschild-tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank nem robbantja ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és az önál-ló közpénzrendszert követelő magyar kormány között. A magyar fejlődés legfőbb akadálya akkor is a pénz és a hitel hiánya volt, akárcsak ma.

Szabadságharcaink valós történetét csak a nemzetközi összefüggések és a háttérhatalmak titkos történetén ke-resztül ismerhetjük meg.

Az 1789-es francia forradalom anarchiába torkollott. 1830-ban, amikor a szabadkőművesség eltávolította a trón-ról X. Károlyt, már a szocializmus szót használták annak a politikai-kormányzati formának a megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni akarnak. Párizsban 1835-ben megala-kult az "Igazak Szövetsége". Ezt – mert túl pacifista volt – a Grand Orient átalakította Kommunisták Szövetségévé 1840-ben. A radikálisok vezetője egy 32-es fokozatú Grand Orient szabadkőműves, Karl Marx lett, aki Németországból jött Párizsba, majd onnan Londonba ment, ahol haláláig, 1883-ig élt.

Miként hatott mindez a magyarországi helyzetre? Miért mondhatjuk azt, hogy 1848-ban Európa-szerte a Grand Orient koordinálta a politikai megmozdulásokat? (Né-metországban is az Igazak Szövetségének egyik vezetője: Bernard Oppenheim, a dúsgazdag német pénzarisztokrácia egyik tagja diktálta az eseményeket.)

13

1848. február 28-án kitört az újabb francia forradalom, megfosztotta trónjától Lajos Fülöpöt, megszületett a máso-dik köztársaság, a Grand Orienthez tartozó Louis Napóleon-nal. Rómában is köztársaság alakult, fellázadt a bécsi nép, lemondott V. Ferdinánd császár és magyar király a trónról; felkelések törtek ki Dániában, Írországban, Lombardiában, Schleswig-Holsteinben és Velencében. Németországot egy rövid időre egyesítette a frankfurti parlament, az egység a porosz király ellenállásán bukott meg.

A pénzkartell létrehozta saját szabadkőművességét, az illuminátusokat, akik 1782-ben a Wilhelmsbadban megtar-tott kongresszusukon határozták meg stratégiájukat: a köz-társasági államformára való forradalmi áttérést (szemben a dinasztikus, abszolutista, katolikus monarchiákkal), Európa egyesítését egy államban, s a pénzkartell ellenőrzése alatt álló közös pénz-és hitelrendszer kialakítást. A pénzkartell a saját alapítású illuminátus páholya révén irányította a többi szabadkőműves páholyt.

1848. március 6-án, amikor megdőlt az orleansi monar-chia, a párisi ideiglenes kormány 11 tagja közül 9 a Grand Orienthez tartozó szabadkőműves volt. A Nemzetgyűlés is szabadkőműves irányítás alá került. A Prieure de Sion akko-ri nagymestere Victor Hugo volt. A Nemzetgyűlés Bonapar-te Napóleon unokaöccsét, a Grand Orienthez tartozó sza-badkőművest: Charles Louis Napóleon Bonaparte-t (1808-1873) választotta elnökévé, – apja feltehetően Nathan Mayer Rothschild volt, a pénzdinasztia-alapító öt fiának egyike -, aki később III. Napóleon néven Franciaország császára lett.

[A Grand Orient 1851 decemberében államcsíny-nyel abszolút hatalomhoz juttatta Louis Napóleont. Ám ő nem engedelmeskedett többé a szabadkőművesek-nek, és III. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki ma-gát. Olyan diktatórikus rendszert vezetett be, amelyet időszakonként népszavazással erősítettek meg a pol-

14

gárok. Napóleon épp annak a Grand Orientnek lett az ellensége, amely hatalomra segítette.]

A magyar pénzügyi szuverenitás megteremtésének útja: a., Az 1825-ös magyar reform-országgyűlés nem járult hoz-

zá, hogy a magyar pénzügyeket egy osztrák magánbank intézze (a Rothschild-ház bécsi ága), miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém Magyarországról ke-rült Bécsbe. De a pénz nemcsak nemesfém, hanem adók és kamatok formájában is folyamatosan áramlott ki az országból. A Széchenyi szorgalmazta magyar hitelszer-vezet is az ő kezébe került.

b., 1848. március 3.: a pozsonyi országgyűlésen Kossuth Lajos, Pest megye követe követelte a magyar pénzügyi szuverenitás megteremtését.(De sürgette az alkotmá-nyos rend bevezetését is az abszolutizmus helyébe: Bécsben új alkotmányt, Pesten új Nemzeti Bankot!)

c., V. Ferdinánd 1848. április 11-én szentesítette a magyar követelések nagy részét, kivéve az önálló pénzügyeket. Az Osztrák Nem-zeti Bank vissza-vonta hiteleit, nem váltotta be a váltó-kat.

Kossuth pénzügymi-niszter hozzáfogott a bankjegynyom-da felállításához, a nemesfém-fedezet ellenőrzéséhez. Április 19-én meg-tiltotta az arany és ezüst külföldre vi-telét.

d., Az ONB ekkor azt Kossuth Lajos

15

kérte a császártól, hogy katonai erővel akadályozza meg a független magyar pénz kibocsátását. Ezért utasította a császár Jellasics horvát bánt a támadásra.

e., Kossuth 1848. június 17-én egy 18 pontos megállapodást kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal: 5 millió forint ér-tékű arany és ezüst ellenében a bank kibocsáthat 12 és fél millió forintnyi bankjegyet. Lépéseket tett a kormány ellenőrzése alatt álló Nemzeti Bank létrehozására és a kamatlábak csökkentésére. 1848 augusztusában, a költ-ségvetési vitában a következőket mondta: "Azon nézetben vagyok, hogy ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, a banknak nem akarom azon hatalmat adni a kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mint-egy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért..."

f., Amikor az uralkodó kétségbe vonta Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz, Deákkal az élén 100 tagú kül-döttség ment az áprilisi törvényekkel az udvarba, de megalázóan elutasították őket, mire Batthyány lemon-dott. A kormány a nádor mellé bizottmányt rendelt. Az országgyűlés engedélyezte Kossuthnak, (szeptember 12.), hogy az ország védelme érdekében 5 forintos pénz-jegyet bocsásson ki. A király szeptember 28-i manifesz-tumában: – "Magyarország népeihez" – nyíltan megta-gadta a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását, mondván: félti alattvalóit a fedezetlen papírpénztől.

g., Szeptember 29-én Jellasics vereséget szenvedett Pákozd-nál. A bécsi polgárság elűzte a császárt, aki Olmützbe menekült. Kinevezte Windisgratzet főparancsnoknak, aki leverte a bécsi lázadást. November 6-án a király pa-rancsot adott a magyarok leverésére is. A magyar haderő felszerelésére az országgyűlés jóváhagyásával 100 és

16

1000 forintos bankjegyeket hozott forgalomba. A harcté-ri sikerek hallatán a Kossuth-bankók árfolyama emel-kedett, a kudarcok hírére csökkent. A fémpénz eltűnt a forgalomból.

h.,A pénzjegynyomda gépeit, a papírt és a nyomdászokat vasúton vitték Szolnokig, majd onnan szekerekkel Deb-recenbe. Kossuth utasítást adott a nemesfémfedezet el-szállítására, de ezt a Kereskedelmi Banknál dolgozó, igazgatói posztot betöltő Wodianer Sámuel megakadá-lyozta. Ő Rothschild megbízottja volt, aki Kossuth bi-zalmába férkőzött. (Széchenyi István terveit – pl. az ön-álló hitelszervezetet, a gazdasági egyenjogúságot, stb. – is a Rothschildok keresztezték.)

i., És mégis: nemesfémfedezet nélkül is a Kossuth-bankók megtartják értéküket, nincs infláció, nem kell kül-földről magas kamatozású hiteleket felvenni: ez a pénzügyi szabadságharc győzelme! Eredményeit csak katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel tudták megsemmisíteni. Windisgraetz és Welden táborszernagy után Haynau táborszernagy következik 1849. május 30-án. Haynau édesanyja a Rothschild-ház alapítójának lánya. Haynau rendeletben kötelezi a lakosságot az oszt-rák kormány által kibocsátott kincstári utalványok név-értéken történő elfogadására.

j., Havas József, a Kereskedelmi Bank igazgatósági elnöke – akivel Kossuth a bankjegykibocsátásról tárgyalt – a bécsi körök bizalmi embere volt. (Hangsúlyosan ismét-lem: Kossuth pénzügyi tanácsadója, akit miniszteri ban-kárnak is kinevezett: Wodiáner Sámuel egyenesen a Rothschildok megbízottja volt.)

[1849. július 5-én Görgey főserege Vácnál megütközik az inváziós orosz erő előcsapataival. A kormány azzal pró-bálja feltartóztatni az orosz főerőt, hogy felajánlja a ma-gyar koronát a cári család valamelyik tagjának Rűdiger

17

gróf lovassági tábornokon keresztül. De már késő volt.] k., Kossuth amerikai útja során lett szabadkőműves. 1852-

ben vették fel a 133-as számú páholyba, majd a közpon-ti páholy és a Nagypáholy ünnepelte. Segéd, mester. Olaszországban csatlakozott Mazzinihez, a magas ran-gú illuminátushoz, aki egyesek szerint Adam Weishaupt utóda az illuminátus rend élén. Az olasz karbonárik a francia Grand Orient irányzathoz tartoztak. Magyarok harcoltak a 33-as fokozatú Grand Orient szabadkőmű-ves karbonari vezér, Garibaldi tábornok seregében. A karbonárik megszállóknak tekintették az osztrákokat Észak-Olaszországban. A Grand Orient irányzatú sza-badkőművesek számára a magyar szabadságharc az ő 1848-as nagy forradalmi megmozdulásaiknak az utolsó hősies fejezetét jelentette.

l., A pénzkartell, a Grand Orient hálózat legnagyobb ellenfe-lei a dinasztikus, katolikus, abszolutista rendszerek voltak. Eltávolításuk eszmei és politikai eszközei: a fel-világosodás, a humanizmus, a modernizáció, a "szabad-ság, egyenlőség, testvériség", a forradalom, a szocializ-mus, a kommunizmus, a világszabadság érdekében indí-tott szellemi és politikai mozgalmak. A nemzetközi pénzkartellnek saját fegyveres ereje nem volt, céljai el-érésére a pénzt és titkos hálózatát használta fel, vala-mint más államok hadseregeit. 1848-ban Magyarország hős volt a Grand Orient szemében, mert Ausztria ellen lépett fel.

m., Ma ismét időszerű a pénzügyi szabadságharc. Kossuth bebizonyította, hogy meg lehet teremteni a bizalmat az állam által kibocsátott közpénz iránt. Eladósodás és kamatfizetés nélkül sikeresen lehet vele működtetni a gazdaságot.

18

Miért kell a titkosság? 1990-től az olcsó állami közpénzt kiszorította a Nyugat-

ról érkező magánpénz, áttértek a hitellevél formájában tör-ténő pénzkibocsátásra. Az államok eladósításával és kamat formájában történő megsarcolásával más népek termelő va-gyonát saját tulajdonává tette a nemzetközi pénzkartell.

(Közpénzrendszer esetén a demokratikus közhatalom bocsátja ki a pénzt és adja oda használatra polgárainak ka-matmentesen vagy alacsony kamatozású közhitel formájá-ban.)

1989-ben a több mint 120 milliárd dollárra becsült va-gyon eladásáért csupán 5 milliárd folyt be az MNB-hez. 11 milliárd dollár kamatot kellett fizetni 1 milliárd dollár tőke-bevonásért, ahogyan ez a Nemzeti Bank hivatalos kiadványa szerint 1973 és 1989 között történt, az eladósodás 1990 és 2002 között megháromszorozódott.

Az Európai Unió a nemzetközi pénzoligarchia ural-mi rendjének egyik regionális alrendszere. Benne nem a nemzeti önrendelkezést fenntartó együttműködésről, a Ke-let-Közép-Európai Konföderációról van szó.

A magyar nép ismét válaszút előtt áll: örökös eladó-sodottság, az önrendelkezés elvesztése és a magyar nemzet fogyása vagy közpénzrendszer, önrendelkezés, létbiztonság és harmónia, a nemzet gyarapodása lélekben és szaporulat-ban.

Egy 1996-os közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 74 százaléka – azaz négy polgárból három – azt hiszi, hogy az Egyesült Államok kormánya rendszeresen folytat titkos és összeesküvés-jellegű tevékenységet. Miért, mi ennek a tényleges alapja? Milyen titkos szervezetek működnek az Egyesült Államokban?

Illuminátusok: egy több kötetes mű Németországban annak bizonyításával próbálkozik, hogy minden valaha fel-fedett összeesküvés mindössze az illuminátusok álcázására

19

szolgált, akik mögött valójában a Rothschild család áll, akik háborúba kergették a nemzeteket és bábjukat, Hitlert is, és arra kényszerítették őket, hogy adósodjanak el az ő bankja-iknál.*

Kirobbantották a francia forradalmat, beszivárogtak a katolikus egyházba, amelyben már 800 évvel ezelőtt is meg-jelentek zsidó papok és püspökök.

Adam Weishaupt, Ordo Novus Seculorum: az Új Vi-lágrend. Az idősebb és az ifjabb Bush, sőt mindkét nagyapa és testvéreik is tag-jai a "Koponya és Csontok" rendjének. Mit kellett kez-detben titkolni? Azt, hogy a pénz nem csak csereeszköz, hanem a zsidók a kamatra adott kölcsönnel, s a titkos kamatszedéssel a vagyon-képzés eszközévé tették, s így jött létre a gazdaság. Az

USA-ban a FED-et (Federal Reserve Bank) még mindig "templomnak" nevezik, nagymestereik úgy beszélnek, mint egy orákulum papjai. Széles körben ismert Alan Greenspan kijelentése:

"Ha megértettek, akkor nem fejeztem ki magam elég pontosan." Azaz: "Semmi sem az, aminek látszik." Üzleteltek a náci Németországgal is, a General Motors,

Du Pont, Opel, Rockefellerek, Coca Cola. Bush nagyapja és dédapja vagyonokat keresett németországi beruházásaik-kal. A Koponya és Csontok emberei először anyagilag segí-tették mind a németországi nácikat, mind a kelet-európai kommunistákat, hogy aztán ismét leszereljék őket a második

Adam Weishaupt 1776

20

világháború és az azt követő hidegháború nagy szintézisé-ben.

Miért kell a titkosság? 1992-ben az Irán-kontra ügyet vizsgáló John Kerry (volt demokrata elnökjelölt) a terro-rizmus, a kábítószerek és a nemzetközi műveletek bizottsá-gának vezetője nem akarta elhinni, hogy a CIA kábítószert csempészett az országba, s az ezekből az üzletekből szárma-zó dollármilliókból finanszírozza saját tevékenységét. A CIA igazgatója válaszolta Kerrynek:

"Igen, uram. Miután az Önök szenátusa sohasem já-rulna hozzá, hogy megkapjuk azt az összeget, amelyre szükségünk van geopolitikai befolyásunk stabilizálásához összesen 50 országban, kénytelenek vagyunk más bevételi forrás után nézni. A magas profitarány révén a kábítószerüzlet éppoly alkalmas erre, mint a fegyverkereskedelem, mindenekelőtt ak-

Alan Greenspan

21

kor, ha mindkét szemben álló félnek szállítunk..." Az önálló nemzetállamok internacionalista ellenzői év-

tizedek óta visszatérően felteszik a kérdést: miért baj az, hogy kiváló, sikeres pénzügyi szakemberek, összefogva a nagyhatalmak politikusaival, felelősen gondolkodnak és cse-lekednek az értéket előállítani nem tudó, az érdekeik felis-merésére is képtelen, vegetáló és egymásnak eső, törzsi há-borúkat folytató népek és népcsoportok sorsáról, szegénysé-gük mérsékléséről és felszámolásáról? Hiába engedik át ne-kik a gazdasági és politikai hatalmat, nem tudnak mit kez-deni velük, mert nem tudnak értőn és előrelátóan gazdál-kodni, képtelenek demokratikus játékszabályokat alkalmaz-ni, s korrupt vezetőik saját meggazdagodásukon túl nem tö-rődnek a tömegek szociális, egészségügyi, oktatási és más problémáival. Amikor baj van, éhínség, háború, zavargás, akkor persze a nagyhatalmakhoz fordulnak, hogy csinálja-nak rendet, adjanak segélyt, építsék fel, amit saját maguk leromboltak. Akkor miért baj az, ha felelős és tehetős embe-rek intelligens előrelátással megpróbálják elkerülni a nagy világégéseket? Hogy titkosan? Hát persze, ezeket a kérdése-ket nem lehet a tudatlan tömegekkel az utcán és tereken megszavaztatni, a tömeghangulat ellensége az ésszerű és racionális, árnyalt és sok szempontú döntéseknek. (Mi lett a szabadságukat visszanyert afrikai országokkal, mi lett Jugo-szlávia népeivel, kinek kell helyreállítani Irakban a békét, a szabadságot, a gazdaságot, mi lett volna Európával a máso-dik világháború után az amerikaiak és a pénztőke segítsége nélkül?)

A kérdésre a történelmi folyamatok mélyebb elemzése adja a legmeggyőzőbb választ.

A Komintern és a Kapintern közös forradalma Hrisztyián Georgijevics Rakovszkíj (eredeti neve:

Chaim Rakover), a SZU kommunista pártjának egyik meg-

22

alapítója, Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, a SZU lon-doni és párizsi nagykövete. A nemzetközi pénzügyi közös-ség által irányított háttérhatalom fontos embere. 1938-ban, a sztálini tisztogatások idején őt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.

Amikor a Dobrudzsában lévő családi birtok román

fennhatóság alá került, román állampolgár lett. Középiskolá-it Bulgáriában végezte, majd 1890-ben Svájcba költözött és a berni egyetem orvosi karán tanult. Diákként több éven át szerkesztette a Sozial-Democrat című lapot. Itt ismerkedett meg Engelsszel és Wilhelm Liebknechttel, Plehanovval, Le-ninnel, Rosa Luxemburggal. Marxista tanulóköröket szerve-zett. Berlinben folytatta tanulmányait, majd Angliába költö-zött. A franciaországi Montpellierben fejezte be orvosi ta-nulmányait. Disszertációjában az orvostudomány és a társa-

Rakovszkij Chaim Rakover

23

dalomtudomány kapcsolatát elemezte. Románia, Szentpétervár,

Románia, ismét Szentpéter-vár, de az orosz hatóságok kiutasítják. Párizsban talál-kozik Trockijjal, a Grand Orienthez tartozó szabadkő-műves forradalmárral. Ro-mánia ismét: a Balkáni Szo-cialista Munkásföderáció titkára. Letartóztatják 1916-ban, 1917 májusáig Jasiban raboskodik, a szabadkőmű-vesek elérik kiszabadítását.

1917-ben belép a bolse-vik pártba,1918-ban Petrográdon találkozik a

szintén szabadkőműves Leninnel. Az ukrajnai Cseka elnöke, kormányfő, a Katonai Tanács elnöke, a párt központi veze-tőségének tagja, londoni nagykövet.

Sztálin ellen a Trockij-féle ellenzék egyik vezéralakja. Elutasította a szocializmus felépítését egy országban, to-vábbra is a világforradalom híve. Párizsi nagykövet. 1927-ben aláírta a trockista ellenzék azon nyilatkozatát, amelyben felszólították az európai proletariátust a kapitalizmus meg-döntésére. Trockijjal együtt kizárták a Komintern VB-ből, majd a XV. pártkongresszus után kizárták a bolsevik pártból is. Asztrahányba száműzték, majd Szibériába. 1934-ben le-vonta a következtetést abból, hogy Németországban a nem-zetiszocializmus és Hitler került hatalomra és ekkor önkriti-kát gyakorolt.

1934-ben Japánba küldik egy küldöttséggel a Nemzet-közi Vöröskereszt tokiói konferenciájára. Egy japán titkosügynök közli vele: az orosz trockista mozgalom céljai

Trockij

24

egybeesnek a japán kormány céljaival. (Rakovszkíj tájékoz-tatja a szintén trockista Jurenyev nagykövetet.)

1937 nyarán letartóztatták, 1938 elején bíróság elé állí-tották.

A koncepciós per előkészítése során Rakovszkíjt a Ljubljanka börtönben hallgatta ki Sztálin egyik bizalmasa, Gavril G. Kuzmin tábornok, aki Gabriellként is ismert volt.

A kihallgatás során Rakovszkíj egy meglepő tervet adott elő arról, miként kellene megindítani a II. világháborút úgy, hogy annak ne a SZU legyen a vesztese. Ezt a tervet Sztálin elfogadta, s cserébe nem végeztette ki Rakovszkíjt, később pedig szabadon is engedte. A kihallgatáson jelen volt dr. Josef Landovszkíj orvos, egy eloroszosodott lengyel, aki Moszkvában élt, de Párizsban tanult. A kihallgatás franciául folyt. Mindhárman anyanyelvi szinten tudtak franciául (Gavril Kuzmin alias René Duval).

A kihallgatásról készült jegyzőkönyv a második vi-lágháború tényleges forgatókönyve lett. A kihallgatási fü-zeteket a Leningrád körüli frontvonalon egy kunyhóban ta-lálta meg a spanyol önkéntes hadosztály egyik tagja dr. Landovszkij orvos holtteste mellett. Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban Egy vörös őrnagy szimfóniá-ja címmel.

Landovszkíj a kábítószerek emberi szervezetre gyako-rolt hatását vizsgálta. Kuzmin egy francia milliomos fia volt (René Duval), akit az NKVD Moszkvába csalt tanulni bal-oldali érdeklődése ürügyén. Hírszerző lett, tábornok, Sztálin személyes bizalmát élvezte.

Landovszkíj a francia nyelvű hangszalagot oroszra for-dította, egy-egy példány Sztálinnak, s Kuzminnak, egyet pedig elrejtett magának.

A pénzhatalom HÁLÓZATA a német hadsereg segítsé-gével akarta visszaszerezni a szovjet állam feletti ellenőrzést attól a Sztálintól, aki nem az ő internacionalista világforra-

25

dalmi programját hajtotta végre, hanem a szabadkőműve-sek helyébe a saját maga vezette bolsevik pártot állította, s nem akarta átadni a hatalmat a trockista szabadkőmű-veseknek.

Az ötágú csillag, amely egész Európát beragyogta a fé-nyével: az öt Rothschild-fivér a bankjaikkal. 2004-ben a Rothschild Ház együttes ellenőrzése alatt álló vagyontöme-get 491 409 trillió amerikai dollárra becsülték (1 trillió: 1000 milliárd) A XXI. század elején a világ vagyonának kb. a felét ellenőrzik!

A bankok csaló módon a meglévő tőkének a sokszorosát kölcsönzik ki...

Az első internacionálé megalapítója – ismételjük meg – Adam Weishaupt volt, az illuminátus szabadkőműves pá-holy vezére.(Az illuminátus nevet a másik keresztényellenes és kommunista összeesküvés korától: a gnosztikától kölcsö-nözte.) Főnöke a nagy filozófus-bankár: Moses Mendelsohn volt. A szervezet célja: a francia forradalmat tovább kell fejleszteni olyan szociális forradalommá, amelynek célja a kommunizmus létrehozása. Ennek a tit-kos mozgalomnak a Rothschildok nemcsak kincstárnokai, hanem vezetői is voltak. Kinek engedelmeskedtek az Internacionalé vezetői, Heine és Herzen? Báró Lionel Rotschildnak, akinek egyéniségét Disraeli angol miniszter-elnök írta meg regényében. (Főhősét, Szidóniát, Lionel Rothschildról mintázta, aki számtalan kémnek, szabadkő-művesnek, titkos forradalmárnak, zsidónak és cigánynak parancsolt.)

Az öt Rothschild-fivér anyja mondta: "Ha a fiaim nem akarnák, nem lenne háború!" Hogyan és miként emelkedett fel az ismeretlen Trockij

a legtekintélyesebb forradalmárok közé? Úgy, hogy felesége, Szedova, annak a Javitovszkijnak a lánya, aki szoros össze-köttetésben állt a Warburg bankárokkal, Jacob Schiff va-

26

gyonának résztulajdonosaival és rokonaival, vagyis azzal a pénzügyi csoporttal, amely Japánt is pénzelte és Trockijon keresztűl az 1905-ös forradalmat is finanszírozta. De az osztrák trónörökös elleni 1914-es merénylet mögött is ők álltak.

Az októberi forradalom valósága: a bolsevikok átvették a hatalmat, amelyet "Azok" (a zsidók) kiszolgáltattak nekik. Kerenszkij, Lenin és Trockij tettestársa volt Rakovszkíj – jobban mondva "Azoké!"

Rakovszkij Kuzminnak: "... tudja, ki pénzelte az októberi forradalmat?" "Azok" pénzelték, pontosan azokon a pénzembere-ken keresztül, akik Japánt és az 1905-ös forradal-mat is pénzelték. Jacob Schiff és a Warburg-fivérek, azaz a bankok nagy szövetsége. Köztük az öt Federal Reserve Bank egyike, valamint a Kuhn, Loeb és Társa Bank, amelyben más európai és amerikai bankárok is részt vettek, olyanok, mint Guggenheim, Hanauer és Aschberg, a stockholmi "Nya Banktól". A német titkosszolgálat élén Max Warburg bankár állt,

aki Lenint és társait átutaztatta a háborúban álló Németor-szágban, hogy Helsinkin keresztül Szentpétervárra mehes-senek Trockijjal, akit egy kanadai táborból hoztak ki. (A forradalom vezetőinek 90 százaléka ebből a körből nőtt ki.)

Rakovszkíj "Azok"-nak nevezi a nemzetközi pénzhata-lom névtelenségbe burkolózó szupertitkos vezetőit, akik irá-nyítják a szabadkőművesség különböző irányzatait, azok pedig a szocialista mozgalomban működőket.

Rakovszkíj: „AZOK”-hoz tartozom: zsidó vagyok Rakovszkíj : "ÉN ISMEREM A TITKOT. TERMÉSZETESEN

27

NEM AZÉRT, MERT SZABADKŐMŰVES VA-GYOK. AZ KEVÉS LENNE. HANEM AZÉRT, MERT SZÁRMAZÁSILAG "AZOKHOZ" TAR-TOZOM: ZSIDÓ VAGYOK." Trockij lett volna Lenin utódja, de a döntő pillanatban,

amikor Lenin meghalt, megbetegedett, és hónapokon ke-resztül képtelen volt bármilyen tevékenységet kifejteni.

A Wall Street olyan reprezentánsai, mint a Rockefelle-rek és a Warburgok támogatásaikkal hatalomra juttatták Hit-lert és a náci pártot. Hjalmar Schacht, aki 1923-tól 1930-ig a Reichsbank elnöke volt a weimari korszakban, majd Hitler hatalomra kerülése után ismét a bank elnöke lett 1939-ig, közben egy ideig gazdasági csúcsminiszter – a Wall Street megbízottja Hitler mellett. Nyíltan vallotta magáról, hogy szabadkőműves. A nürnbergi perben csak tanúként hallgat-ták ki. Köztiszteletben álló személyként halt meg 1970-ben.

A nemzeti bolsevista rendszert kellett tehát igazi kom-munizmussá változtatni. A folyamat végén pedig megszüle-tett az internacionalista-globalista világ.

Rakovszkíj: "...Hitler, ez a műveletlen, egyszerű ember... egy igen veszélyes gazdasági rendszert hozott létre. A gazdasági elméletek analfabétájaként – csupán a szükségszerűségnek engedelmeskedve – ugyanúgy, ahogy mi a Szovjetunióban csináltuk, kikapcsolta mind a nemzetközi, mind a privát pénzvilágot. Ez azt jelenti, hogy újra kiváltsága van arra, hogy pénzt teremtsen. Kisajátította nemcsak a kézzelfog-ható pénz, hanem a financiális pénz kibocsátását is. Magához ragadta a hamispénz-gyártás sértetlen gépezetét, és azt most már csak az állam számára működteti. Megelőzött bennünket, mert mi ezt más-képp csináltuk. A magánpénzrendszert egy nagy ap-parátussal, az ún. államkapitalizmussal helyettesí-

28

tettük." "Hitler... pénze számára egyetlen biztosítékként csak a németek technikai tehetségét és hatalmas munka-erejét használhatta. A technika és a munka lett az aranyfedezet, ami annyira lényegbevágóan ellenfor-radalmi, hogy, mint ezt ön is tudja, mintegy varázs-ütésre megszüntette több mint hatmillió munkás és technikus munkanélküliségét." "El tudja képzelni, mit jelentene, ha egy sor népet megfertőzne ez a rendszer, akik így gazdaságilag önálló kört képeznének?" Rakovszkij: " A maradék kereszténység leverése nélkül lehetet-len győzelemre vinni a kommunizmust. A forrada-lomnak tizenhat évszázadába került, amíg az első részeredményt el tudta érni, amikor is elő tudta idézni a kereszténység első szakadását: a protestan-tizmust. Valójában a kereszténység az egyetlen el-lenségünk, mert a kereszténység következménye a polgári népeknél kialakult politikai és gazdasági be-rendezkedés." Kuzmin: "Azok" engedélyezték a német terjeszkedést és az újra felfegyverzést. Hitlernek és Sztálinnak egyez-ményt kellene kötnie és felosztania Lengyelorszá-got." "Rakovszkij: "Azok" közül az egyik a rapallói Walther Rathenau volt. Aztán ott volt Lionel Rothschild. Mint egység, a Kuhn, Loeb and Co.bankház a Wall Streeten. E bankházon belül a Schiff család, a Warburg, a Loeb és Khun. Valamennyit házassági kapcsolatok kötik össze egymással. Baruch, Frank-

29

furter, Altschul, Cohen, Benjamin, Straus, Steinhardt, Blum, Rosenman, Lippman, Lehman, Dreyfus, Lamont, Rothschild, Lord Mandel, Morgenthau, Ezechiel, Lasky..." Összegezés: A Pénzügyi Internacionálé, amit Rakovszkíj

Kapinternek nevezett, azt akarta, hogy Lev Trockíj legyen Szovjet-Oroszország diktátora Sztálin helyett. Ez lehetővé tette volna, hogy a Pénzügyi Internacionalé közvetlenül is a nemzetközi kommunista mozgalom irányítója legyen. De a rendőrzseninek bizonyult Sztálin magához ragadta az abszolút hatalmat. Az ő egyszemélyi diktatúrája azonban már túl sok volt a Pénzügyi Internacionálénak. A Pénzügyi Internacionálé – amely ma nemzetközi pénzügyi közösség-nek hívja magát – úgy gondolta, hogy Sztálin annyira a bonapartizmus útjára tért, hogy formálisan is Oroszország cárja lesz. A Pénzügyi Internacionálé szemében Sztálin leg-nagyobb bűne az volt, hogy a forradalmat (értsd: a nem-zetközi bankárok világuralmának szervezett erőszakkal tör-ténő elősegítését) alárendelte az államnak ahelyett, hogy az államot állította volna a bankárok világuralmának szolgálatába. De a Pénzügyi Internacionálé attól is tartott, hogy ha Sztálint idő előtt elpusztítja, akkor azzal a kommu-nizmust – saját találmányát – is mint rendszert elpusztítja.

A pénzdiktatúra és a kommunista diktatúra ikertestvérek. A pártállami diktatúra uralkodócsoportja az állampolgá-

rok vagyonának elvételével együtt kisajátítja magának az egyes emberek életével való rendelkezést is az emberi jogok és a politikai szabadságjogok önkényes korlátozásával. A társadalom nyíltan a kommunista diktatúráé, ez utóbbi pedig álcázva a nemzetközi bankároké.

A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal fel-számolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nem-

30

zetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A kommunista forradalomtól a pénzügyi forradalom vette át a stafétabotot. A világforradalom győ-zelméhez, a globális pénzdiktatúra világállamához (Rakovszkíj szóhasználatával: a kommunizmushoz) vezető leghatékonyabb eszköz továbbra is a háború. Ez változatla-nul megmaradt a történelem mozdonyának. A terrorizmus ellen meghirdetett örök háború is valójában az egy központ-ból irányított világállam mielőbbi létrehozásáért, a globális pénzdiktatúra örök békéjéért folyik.

A Rakovszkíj által Pénzügyi Internacionálénak nevezett háttérhatalom csupán a kétpólusú uralom rendőri változatát cserélte le az uralom pénzügyi módszerekkel gyakorolt, ál-cázottabb változatára. Így válik érthetővé, hogy miért tu-dott a korábbi internacionalista-kommunista uralkodó réteg olyan simán átalakulni kozmopolita-globalista ve-zetőréteggé.

Az ország erőforrásait piócaként elszívó parazita adós-ságtömegtől a közpénzrendszer visszaállítása nélkül nem lehet megszabadulni, mert ekkora adósság nem fizethető vissza. Az adósságszolgálati terhek, a törlesztés és a kamat-fizetés valójában örök szolgaságra kényszeríti a formailag szabad embereket. A magyar adós proletár így soha nem le-het önrendelkezéssel bíró szabad állampolgár, akinek van kellő anyagi bázisa és politikai befolyása ahhoz, hogy ér-vényt szerezzen saját akaratának.

Ma a világállamot alkotó világrégiók (pl. az Európai Unió, az egész amerikai földrészt tömörítő Amerikai Unió, az EU mintájára Ázsiai és Afrikai Unió) létrehozása és az ENSZ globális kormányzati intézménnyé való alakítása van folyamatban.) A tervezett világállam pénzdiktatúrájának nincs szüksége államokra (sem keleti diktatúrákra, sem nyu-gati demokráciákra), csak szuverenitás nélküli régiókra. Így már érthető, miért tartotta szükségszerűnek az állam el-

31

halását a marxizmus a kommunizmus világméretű győzelme idején.

Az Európai Unió – a világállam régiója Az EU-ról egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy nem a

benne társult népek szükségleteit és érdekeit képviseli, ha-nem az önös érdekeit hajszoló pénztőke engedelmes kiszol-gálója. Az önrendelkezésüket megtartó, szociális piacgazda-sággal rendelkező jóléti államok – amelyek azért társultak, hogy egyes termelési és kereskedelmi feladataikat optimáli-sabban láthassák el – helyét egy nemzetek feletti birodalmi struktúra és bürokrácia foglalta el, amely tervgazdasági technikákkal (kvótarendszerrel), valamint adminisztratív eszközökkel történő újraelosztással kormányoz. Ebben a konstrukcióban nem érvényesül az egyenlő elbánás, a köl-csönösség és a viszonosság, valamint a valódi szolidaritás elve. A nemzetek Európája helyére a pénzvagyonosok önző uralma került.

A nemzetközi pénzügyi közösség vezetői, vagyis "Azok" hozták létre az Európai Uniót a nagy hatalmú Bilderberg csoport segítségével. Irányítását pedig az Euró-pai Üzletemberek Kerekasztala (European Round Table of Industrialists) nevű zárt társaság végzi, amely szintén "Azok" szervezetének tekinthető.

A Szovjetunió "Azok" világtörténelmi kísérlete volt. A nemzetiszocialisták éveken át dollármilliókat kaptak a

Cíty of London és a Wall Street vezető pénzembereitől, valamint sok millió márkát a német bankároktól és nagytő-késektől a Wall Street berlini megbízottján, Hjalmar Schachton keresztül. Hitler azonban „hatalmas bűnt” köve-tett el a Pénzügyi Internacionaléval szemben, amikor, meg-szegve a megállapodást, magához vonta a pénz kibocsátásá-nak előjogát, és nemcsak fizikai formát öltő pénzt bocsátott ki, de ún. számlapénzt is. Így Hitler lényegében támadást

32

intézett a nemzetközi pénzügyi közösség gazdasági hatal-mának legfontosabb pillére, a pénzkibocsátás-hitelezés és kamatszedés magánmonopóliuma ellen. Ezért a többi bur-zsoá állammal együtt az ő rendszerének is pusztulnia kellett.

Rakovszkij tehát úgy látta, hogy újabb nagyszabású há-borúra van szükség a nemzetállamok felszámolására, va-lamint a kereszténység mint vallás- és értékrendszer el-törlésére. A kihallgatáson szó szerint ezt mondta:

"Valójában a kereszténység az egyetlen igazi ellensé-günk." De figyelemreméltó az is, amit az illuminátus Rakovszkíj a háborúval kapcsolatban hangsúlyoz:

"Minden őszinte kommunista Lenint utánozza.” A bol-sevik bálvány szerint a legnagyobb forradalmi stratégáknak mindig akarniuk kell a háborút. Semmi sem tudja olyan ha-tékonyan közel hozni a forradalom győzelmét, mint a hábo-rú. Ez alapvető marxista-leninista tanítás.

Rakovszkíj: "Csak egy cél van, egyetlenegy: a kommunizmus

33

győzelme. Nem Moszkva fogja rákényszeríteni ezt a demokratikus államokra, hanem New York. Nem a Komintern (Kommunista Internacionalé), hanem a Kapintern (Kapitalista Internacionalé) a Wall Stre-eten." Az Egyesült Államok nyersanyagokkal, fejlett techno-

lógiával, s pénzügyi eszközökkel támogatta a Szovjetuniót, hogy fel tudja építeni hatalmas ipari és katonai gépezetét, több mint 11 milliárd dollár értékben szállított a Szovjetuni-ónak hadianyagokat, bombázó- és vadászrepülőgépeket, légvédelmi fegyvereket, olajfinomító berendezéseket, moz-donyokat, teherjárműveket, komplett gyárakat.

Rakovszkijt nem végezték ki, mint Buharint és társait, hanem húsz év lágerben letöltendő szabadságvesztésre ítél-ték 1938 márciusában. A Gulág-foglyokból szervezett egyik NKVD-s fekete hadosztály (fekete ruhások voltak) parancs-noka lett. Vagy a fronton halt meg, vagy 1941 nyarán, 68 éves korában nem tisztázott körülmények között a Gulágon vagy börtönben. Eddig egyetlen történésznek sem sikerült bizonyítania, hogy a Rakovszkij-jegyzőkönyvek nem hitele-sek.

A történelem titkos erői és a geopolitika Két történelemformáló erő geopolitikai irányultsága

Atlantizmus és eurázsizmus Drábik megfogalmazásában:

Az atlantizmus: az individualizmus elsőbbségét érvényesíti, a gazdasági liberalizmust és a protestáns típusú demok-ráciát testesíti meg; a gazdaság elsőbbségét a politikával szemben. (A tengeri hatalmakból nőtt ki, ma az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szimbolizálja.)

Az eurázsizmus: a nagy eurázsiai népeket a keleti morál szellemében akarta egyesíteni, a nemzeti önállóság és a történelmi idealizmus közösségi szellemében – kontra:

34

demokrácia, főniciai anyagiasság, individualizmus. (A francia Jean Pervulesco adta át az orosz Alexander

Duginnak a bizalmas dokumentumokat a világméretű geo-politikai összeesküvésről.)

Lenin és Sztálin: eurázsista. Az eurázsisták a hadsere-get uralták, amelynek hírszerző szolgálata a GRU volt a Kontinentális Rend központja. Megszervezője Lenin megbí-zásából: Aralov cári tiszt, majd oly hírességek álltak mögöt-te, mint Tuhacsevszkij, Zsukov, Tyimosenko, Konyev, Stemenko, Ogarkov, Grecsko, Ahromajev, Jazov. Az eurázsisták egyik legnagyobb sikere a Ribentropp-Molotov paktum volt.

Az atlantisták a KGB-t vonták befolyásuk alá (Trockij, Rakovszkij, Jakovlev).

Az Új Világrend totális globalizációjával és a mindent átfogó amerikai univerzalizmussal mindenkor szembesíteni kell a nemzeti szükségleteket, érdekeket és értékeket. Ame-rika – a nemzetközi pénzügyi világ képviselője – a Szovjet-unió felbomlásával behatolt az eurázsiai vákuumba, és azóta igyekszik megszilárdítani geopolitikai pozícióját, megaka-dályozva új geopolitikai erő létrejöttét.

A központilag kormányzott világállamban nem a válasz-tott vezetők irányítanak, hanem a pénzhatalom, amelynek igazi hatalma a pénzrendszer feletti ellenőrzésből ered. A demokrácia csak alibi, üres rituálé, a politikus kiszolgálók mozgatásának bábtechnikája.

Húzzuk alá hangsúlyosan: A szabadkőművesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, nem a születési arisztokrá-ciáé a főhatalom, hanem a szabadkőműves pénz-oligarchiák által kiválasztott elité, amely demok-ratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrá-cia önkényes uralmát. A magán pénzvagyonok rejtőzködő világrendszere a

35

demokratikus államok ellenőrzése alól kivont központi ban-kok segítségével és titkos megállapodásokkal uralja az egyes államok gazdaságát és politikai rendszerét. A HÁ-LÓZAT nem tartozik felelősséggel a népnek és a népképvi-seletnek.

Az Egyesült Álla-mok kincstárának 51 százaléka a Nemzet-közi Valutaalap és a Világbank tulajdoná-ban áll. A Világbank és a Nemzetközi Valuta-alap a hitelek feltételei közt megkívánja a közművek, a víz-és

energiaellátás, a telefonhálózat, az olajvezetékek stb. "priva-tizációnak" nevezett eladását nemzetközi vállalatoknak.

Thomas Woodrow Wilson-t, a 28. amerikai elnököt 1913 és 1921 között a főtanácsadója, House ezredes moz-gatta, akit az Inquiry (Kutatás) titkos kör küldte az elnök mellé (a kör tagjai Rockefeller, Morgan, Warburg, Davis,) tőlük eredt a Federal Reserve System és a Népszövetség létrehozásának gondolata. Sikeresen.

ENSZ, UNESCO, Környezetvédő Világalapítvány, A Világ Erőforrásainak Intézete, a Nem Kormányzati Szervek – ezek az "új House ezredesek". A hidegháború időszaká-ban (1950-70): UNICEF, UNEPTA, Trilateriális Bizottság, stb.

A szabadság átértelmezése a globális környezetvédelmi katasztrófa veszélyével az Új Világrend-ben jelent meg.

Maurice Strong volt az ENSZ környezetvédelmi prog-ramjának első főtitkára, a Világgazdasági Fórum társelnöke, a Világ Jövő Társadalma igazgatója, a 72-es stockholmi konferencia, majd a '92-es riói konferencia főtitkára.

A Nemzetközi Valutaalap

36

Maurice Strongról ma már tudjuk: "... ő az egyik irányítója a háttérhatalom azon stra-tégiájának, hogy a környezetvédelemre hivatkozva rákényszerítsék a világ népeire a Nemzetközi Pénz-ügyi Közösség által kidolgozott világállam-elképzelést, és az ehhez az államhoz tartozó két pó-lusú társadalmat, amely a világkormányt a háttér-ből irányító nemzetközi bankárokból, a pénz, a ter-melő vagyon tényleges tulajdonosaiból, valamint az összes többi emberből áll, akik ezektől a vagyonnal és hatalommal rendelkező emberektől függenek." (Drábik) A világkormányzat előkészítése 1990 után: Agenda 21 és a Riói Deklaráció (klímaváltozás, bioló-

giai sokféleség); "A fenntartható fejlődés"; ki felelős a tár-sadalomnak és ki a magánhatalomnak, amely a fenntartható-ság minimumáig hajlandó finanszírozni a védelmet.

1995: a koppenhágai világ-csúcsértekezlet: út a világ-állam globális kormányzati rendszeréhez.

1995: a Gorbacsov által szervezett "Fórum a világ helyzetéről" San Franciscóban. "Kormányoznunk és szabá-lyoznunk kell az emberi tevékenységet." – Jim Garrison. A fórum felszólította a világ államait: adják át fegyverzetüket az ENSZ-nek, kezdődjön meg a globális adófizetés, a népe-sedési program a népszaporodás korlátozásáért, a nemzetál-lamok és a nemzeti határok megszüntetéséért. (!) Együtt jelent meg Gorbacsov, G.Bush és M. Thatcher. Gorbacsov Maurice Stronggal számításba volt véve, mint az ENSZ fő-titkára, de ezt 96-ban nem lehetett végrehajtani, mert ebben az időben egy afrikai politikusnak járt a főtitkári tisztség, így jött Kofi Annan.

A krematisztika: a pénzmonopolisták által erőltetett pénzgazdaság, amelyet a magánpénz-monopólium tart ural-ma alatt, s amely a szabadsággal való visszaélés szabadságát

37

biztosítja a multinacionális vállalat birodalmaknak. A társa-dalmi szabadságot úgy határozzák meg, mint az állami sza-bályozástól és a kormányzati korlátozástól való függetlensé-get. Az első számú közjónak a szakadatlan gazdasági növe-kedést tekintik és a pénzben kifejezett hasznot.

Nincs esélyegyenlőség, nincs alulról jövő, önrendelke-zést biztosító demokratikus társadalom, nem a termelő gaz-daságé az elsőbbség, a társadalom többségének nincs meg az a lehetősége, hogy ellenőrizze a pénzvagyonnal rendelke-ző kisebbséget.

A Nemzetközi Pénzügyi Közösségnek a korlátlan tu-lajdonlásról vallott nézete összeegyeztethetetlen az emberi-ség alapvető és közös érdekeivel.

Egyfajta kiút a neoliberális zsákutcából: a nemzeti érde-keket követő, a Nemzetközi Valutaalap diktátumaival szem-beszegülő gazdaságpolitika. Az argentin elnök, Kirchner nem hagyta, hogy a hitelezők szabják meg a feltételeket, hanem ő kötötte ki, hogy csak az adósság 25 százalékát haj-landó kifizetni. Nagy fenyegetőzés fogadta a bejelentést a hitelezők részéről, de végül kénytelenek voltak elfogadni a 25 százalékot. A probléma gyökerét természetesen a kama-tos kamat okozta.

Mi a baj a liberalizmussal? A liberalizmus minden egyes egyén, polgár szabadságá-

ról és autonómiájáról beszél, de ténylegesen csak az erősek, a vagyonosok és ezért hatalmasok korlátlan egyéni szabad-ságát és autonómiáját segíti érvényesülni a társadalmi, poli-tikai és gazdasági élet gyakorlatában. Korlátozásra pedig nem hajlandó. Akinek van pénze, annak van szabadsága, akinek nincs pénze, annak ténylegesen szabadsága sincsen. Az állam szinte minden újraelosztó, a gyengéket védelmező szociális tevékenységét fel akarják számolni.

Ezért is a közpénzrendszer visszaállítása vagy a magán-pénz-monopólium fenntartása jelenti a valódi alternatívák

38

közötti választást. 2005 januárjában csaknem egy időben rendezték meg a

brazíliai Porto Alegrében az ötödik Szociális Világfórumot és a svájci Davosban a hagyományos Világgazdasági Fó-rumot.

Egyik sem tudott mit kezdeni a szegénység és a gazdag-ság között egyre növekvő szakadékkal.

Porto Alegrében tehetetlenül nyugtázták a köztudott tényt: a nyugati világ pénzarisztokráciája egyre kiszolgálta-tottabb helyzetbe hozzá a világ nagyobbik részét. Nagy képmutatás, hogy a demokráciát és az emberi jogokért foly-tatott harcot használják fel további piaci stratégiai előnyök szerzésére. Pedig a demokrácia csak átlátszó technika a pénzhatalom bábfiguráinak mozgatására. Akik ténylegesen irányítják a világot, azokat senki sem választotta meg, ilye-nek a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világke-reskedelmi Szervezet, a WTO. Az utóbbiak neoliberális receptje szerint csökkenteni kell az állami kiadásokat, visz-szafogni a belföldi vásárlóerőt és az így megtakarított ösz-szegekkel törleszteni kell az ország adósságát, amiért aztán az újabb hitelekhez juthat. Ez a nemzetközi magánvagyo-nokra épülő globális pénzoligarchiák és titkos szervezeteik legfőbb eszköze: eladósítás kamattal, uzsorakamattal. A fi-zetésképtelen kis nemzetállamok szuverenitása, szabadsága, földje és kultúrája ettől kezdve már csak illúzió.

Davosban a nagykapitalista világ gazdasági és politikai elitje szabványosan megtárgyalta a szokásos témákat: sze-génység, környezetpusztítás, a harmadik világ országainak reménytelen lecsúszása, a felzárkóztatás esélyeinek romlása. Kivitelezhetetlen bölcs ötletek hangzottak el, morzsák hul-lottak a kalapokba, s mintha dolgukat jól végezték volna, hazatértek az előkelőségek, s másnap kapitalistaként ott folytatták, ahol abbahagyták: piacvásárlás, elbocsátás, hitel-nyújtás, az uzsorakamat behajtása. Ez a globalizáció,

39

amelynek útjából állítólag nincs kitérés. Nem lehet eléggé

realisztikusan és elég-gé gyakran hangsú-lyozni, hogy a globali-záció nem más, mint a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmá-ból származó társa-dalmi, gazdasági, szo-ciális és kulturális egyenlőtlenségek sora, mely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé degradálja, elosztási viszonyaival sérti a társadalmi igazságosságot, megalázza a peremre szorult, versenyképtelen tömegeket.

Valódi rendszerváltás akkor lesz Magyarországon, ha a pénzrendszer irányításának életbevágóan fontos közügye ismét a köz – azaz a demokratikus állam és társadalom – ellenőrzése alá kerül, ha áttér az ország a magánpénzrend-szerről a közpénzrendszerre. Csak az uzsorajövedelmet biz-tosító magánpénzteremtés és kamatmechanizmus megszün-tetésével lehet beindítani a tartós gazdasági növekedést, fel-számolni a munkanélküliséget, az inflációt, és visszaállítani az értékteremtő munka és teljesítmény becsületét. Csak a pénzrendszer demokratizálásával lehet megszabadulni a ránk telepedett pénzmonopólium jelenlegi diktatúrájától, amely a demokratikus formák és látszatok mögé bújó arcta-lan uralom, de amely ugyanolyan könyörtelenül leigázza és megalázza az embereket, mint a nyílt – fizikai erőszakra – támaszkodó diktatúra.

A felelősséggel gondolkodó, nemzethű magyar értelmi-ség hosszú évek óta következetesen félti a kis nemzetálla-mok szuverenitását, szabadságát, földjét és kultúráját a

A Rockefeller Center

40

nemzetközi magánvagyonokra épülő pénzoligarchiák hatal-mától, amely kormányok felett álló globális hatalom, titkos szervezetek – mindenekelőtt az illuminátus szabadkőműves-ség – központilag irányított hálózata. Ennek a világhatalom-nak legfőbb eszköze a pénz és az eladósítás kamattal, uzso-rakamattal, legfőbb ellenfele pedig – egyfelől – a szellemi-leg és anyagilag független, politikailag cselekvőképes, jól tájékozott egyén és a gazdaságilag önálló, művelt, értékei-nek és érdekeinek hatékony képviseletére kész középosztály: az erős nemzetek megtartó gerince. Ez utóbbiakat kell ugyanis kiszolgáltatottá és alattvalóvá tenni, hogy aztán uralkodni lehessen fölöttük. Hogyan? Úgy, hogy bekénysze-rítik őket antidemokratikus és ellenőrizhetetlen, nemzetek feletti szervezetekbe, így banki, pénzügyi és kereskedelmi szervezetekbe, katonai, rendfenntartó és bírósági szerveze-tekbe.

A nemzetközi pénzhatalom hálózatának megszer-vezése

Hazai történészeknek ritkán jut eszükbe, hogy megemlítsék a mai globális világ szellemi atyját, máig működő titkos szervezetének létrehozóját: Cecil Rhodes-t (1853-1902), aki 1878-ban a fokföldi parlament tagja lett, 1890-ben pedig Dél-Afrika miniszterelnökévé válasz-tották. Angol születésű köz-gazdász, üzletember, bánya-mágnás, politikus, a brit gyarmatbirodalom híve és kiterjesztője, róla nevezték el Cecil Rhodes

41

Rodéziát (ma Zambia és Zimbabwe), melynek angol hely-tartója is volt.

Egész életében egy új világrendről, s a világkormányról álmodozott. Addig is, amíg az utóbbi létrejön, gyakorlatilag már annak meghatározói irányítják a világot a színfalak mö-gött, a nemzetközi magánvagyonokra épülő érdekszövetsé-gek titkos és szervezett hálózata útján. Rhodes úgy gondol-ta, hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenőrizzék a modern világtársadalmat, tehát a legnagyobb bankok, amelyek titkos társaságot alapítanak: a pénzemberek hálóza-tát. Amely aztán – szögezzük le nyomban – a nemzeti mi-voltot, a nemzetek önállóságát és függetlenségét feláldozza a mindenható világkormány érdekében.

Rhodes egy lelkész tüdőbeteg, gyenge fizikumú fia volt, akit a család a ködös Albionból a melegebb éghajlatú Dél-Afrikába küldött: segítsen bátyja gyapotfarmján. Amikor a gyapotüzlet nem ment, a testvérek a közeli gyémántmező-kön próbáltak szerencsét. Cecil 1880-ban már egyik főrész-vényese és titkára a De Beers bányavállalatnak, amely tíz éven belül a világ gyémánttermelésének 90 százalékát el-lenőrizte. 1873-tól időnként hazahajózott Angliába, hogy befejezze tanulmányait Oxfordban, ez a '80-as évek közepé-re sikerült is. Közben befolyásos barátokra tett szert, a brit kolonializmus elszánt híveire, akikkel együtt határozta el egész Dél-Afrika, majd Afrika megszerzését Fokvárostól Kairóig. A fekete kontinens brit civilizációjában vetélytársai voltak a belgák, a németek, a portugálok és a búrok. Rhodes elérte, hogy Becsuánaföld (a mai Botswana) déli része 1885-ben brit gyarmat, északi része pedig protektorátus le-gyen. 1888-ban olyan megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely lehetővé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést (a félrevezetett ki-rály azt hitte, hogy csak "egy nagy lyukat" ásnak majd a földjén...). Az egyezmény kiaknázására létrehozta a Dél-

42

afrikai Brit Társulatot, amelynek Viktória királynő ünnepé-lyes chartában biztosított kiváltságokat. Rhodes magánhad-serege észak felé nyomult, s megalapította az akkori brit kormányfőről elnevezett Salisburyt. A meghódított területet Rodéziának nevezték el, saját törvényeikkel és kormányuk-kal, a fellázadt törzseket leverték, jó földjeiket bekebelezték. A De Beers terjeszkedett, ám amikor megnyíltak a belga-kongói és angolai gyémántbányák, a gyémánt ára nagyot esett. A részvényeket csendben felvásárolta Ernst Oppen-heimer, s családi vállalkozássá tette a céget. (1923-ban Lon-don átvette a társaságtól és koronagyarmattá nyilvánította

Rodéziát, önkormányzatot hagyva a telepeseknek.) Amikor Rhodes miniszterel-nöksége alatt 1895-ben el-vesztette a búrok elleni hábo-rút – bátyját elfogták és be-börtönözték -, lemondásra kényszerült.

Az 1890-es években Rhodes évi egymillió fontot keresett, melyet jórészt titkos terveire költött. A világkor-mányt célzó titkos szervezet létrehozását szolgálta hét végrendelete 24 és 46 éves kora között. (Mindössze 48 évet élt.) A legismertebb az első: a Titkos társaság hagya-ték, s az utolsó, amiben a Rhodes ösztöndíjat alapította. "A Hit megvallása" című végrendelet a Jezsuita Rendet javasolta a titkos társaság Lord Rothschild

43

mintájaként, de megemlíti a szabadkőműveseket is. A har-madik végrendeletben mindent bankárjára, Lord Rothschildra hagyott, akit később veje, Lord Rosebury vál-tott. (Megjegyzem: az első titkos szervezetek szellemi atyja a bajor Adam Weishaupt volt, aki 1776. május elsején alapí-totta meg a Felvilágosodás (Illuminati) Rendet, mely a je-zsuiták felépítési rendjét vette alapul. Az illuminátusok min-tául szolgáltak a francia forradalom és a kommunista forra-dalom (Marx, Lenin) számára is. Weishauptra pedig szelle-mi atyja és felettese, Moses Mendelsohn filozófus és ban-kár volt eredendően nagy hatással.)

1891: Rhodes Társaság, "Rounde Table", Hálózat A Cecil Rhodes Társaság legbelső magja 1891 márciu-

sában alakult Rhodes pénzén, Rothschild körében, Lord Alfréd Milner gyakorlati irányításával. A cél egyértelmű volt: az Egyesült Államok feletti brit hegemónia helyreállítása után megszerezni a világuralmat és egy, a világ központi bankjai által ellenőrzött modern világtársadalmat létrehozni.

A Rhodes Társaság, (a "HÁLÓZAT") angliai központ-tal működött, legbelsőbb irányító testületét Round Table-nek nevezték, a más országokban létrehozott helyi szerveze-teit pedig Round Table csoportnak. (Ezek ma is működnek, egy "Kerek Asztalnak" tartják az Európai Uniót is.)

A Társaság egyik legfontosabb leágazása a New York-i Council on Foreign Relations, a Külkapcsolatok Tanácsa, amelynek belső körét a Skull and Bones Order, a Koponya és Csontok Rendje alkotja, ennek szupertitkos elitjét viszont az Order of the Quest, a Keresés Rendje képezi, amely a kutatók előtt Jason Society néven ismert.

A CFR tagjai a világ legnagyobb bankjai, vezető bró-kerházai, befektető cégei, multinacionális nagyvállalatai, biztosító társaságai, kereskedelmi kamarái és tömegtájékoz-tatási óriásai, a tudományos intézetek és az alapítványok

44

irányítói.

A Háromszázak Bizottsága (The Committee of 300) a háttérhatalom központi döntéshozó szerve. (Egyes kutatók azonosítják a „Club of the Isles”-zal.)

Ügyintéző és a személyi kiválasztást végző szerve vi-szont a londoni Royal Institute of International Affairs, az RIIA, a Királyi Külügyi Intézet;

"Politikai bizottsága", amely a világrégiók közötti együttműködést összehangolja: a Trilaterial Commision, a TC, a Trilaterális Bizottság;

A központi döntések végrehajtásáról pedig a Bilderberg Group (Csoport) gondoskodik, amely nevét az első találko-zó színhelyéről kapta: Hotel de Bilderberg, Hollandia,

A Round Table hálózata (hiányosan)

45

Oostebek, életre hívója pedig a holland Bernhard herceg volt, aki a Royal Dutch Petroleum és a Societe General de Belgique képviselője.

Az elméleti kutatóintézetek munkáját az Oxford közelé-ben lévő Tavistock Intézet, a Tavistock Institute for Hu-man Relations hangolja össze a RIIA útmutatásával, ez az intézmény irányítja például a Római Klubot is, amelynek fiókintézménye az 1993-ban létrehozott Budapest Club.

A kutatóintézetek rangos sorában említhető a Stanford Research Institute, a Massachusetts Institute of Technology, Institute For Policy Studies, RAND Corporation, Hudson Institute, Wharton School of Economics, stb.

De a Tavistock Intézet nevéhez fűződik pl. annak a kí-sérleti programnak a kidolgozása is, amelynek homályban tartott célja az volt, hogy a hagyományos értékrendszert hordozó kultúrát olyan igénytelen popkultúrával cserélje le, amely elősegíti a tömegek – elsősorban a fiatalok – ízlés-romboló manipulálását a rock-drug-sex szubkultúra rafinált eszközeivel. Az itt előkészített program alapján indultak a világ meghódítására az 1960-as évek elején a Beatlesek is. Erre utalt John Lennon, amikor 1962-ben ezeket mondotta Tony Sheridan-nak a hamburgi Starclub-ban:

"Tudom, hogy a Beatles-nek olyan sikere lesz, ami-lyen eddig még semmilyen más zenekarnak sem volt. Azért tudom ezt ilyen biztosan, mert ezért a sikerért én eladtam a sátánnak a lelkemet." A londoni Királyi Külügyi Intézet, a RIIA és testvérin-

tézménye a New York-i Külkapcsolatok Tanácsa, a CFR áttételesen – gyakran csak többszörös közvetítéssel – fel-ügyeli az általa kiválasztott főtitkárokon, helyetteseiken és más vezetőkön keresztül az ENSZ, valamint szakosított szervezetei tevékenységét, továbbá meghatározza olyan nemzetközi szervezetek fő stratégiai irányvonalát, mint a NATO, az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap, a Vi-

46

lágbank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, a Világkeres-kedelmi Szervezet. (Itt csak az a figyelemre méltó, hogy a most felsorolt intézményeket kivétel nélkül a Committee of 300, a CFR és a RIIA kezdeményezésére és hathatós közre-működésével hozták létre és mindez kellően dokumentálha-tó.) Ugyanakkor a CFR-t olyan alapítványok pénzelik, amelyeket közvetlenül irányítanak a Bechtel, a Citicorp, a Cummins Engine, a Kimberly-Clark és egy tucat más nagy-vállalat és pénzintézet emberei. Igaz, a CFR-t nem a kor-mány finanszírozza, de olyan szorosan együttműködik vele, hogy igen nehéz megkülönböztetni melyik kormányintézke-dés önálló, és melyiket kezdeményezte a CFR.

Érdemes kutatni a különböző szabadkőműves irányza-tok (Grand Orient, az angol és az amerikai szabadkőműves-ség, a Priory of Sion és az Illuminátusság), valamint a pénz-hatalom intézményeinek az együttműködését az új világ-rend kialakításában és egy szinkretikus világvallás elterjesz-tésében. (Szinkretizmus: különféle vallási, filozófiai irányok felszínes összehangolását célzó irányzat és az így kialakított rendszer.) Ez annál is fontosabb kutatási terület, mert több esetben is bebizonyosodott, hogy az intézményesült pénzha-talom, a titkos társaságok és a különböző szabadkőműves irányzatok legfelsőbb vezetői perszonáluniót alkotnak. Sok hasznos ismerettel gyarapítaná tudásunkat annak kutatása is, hogy milyen a közvetlen és közvetett, nyílt és rejtett kapcso-lat a pénzhatalom nemzetközi HÁLÓZATA és a domináns politikai irányzatokat képviselő pártok vezetői között. (Az amerikai Gery Kah kutatási eredményei szerint egyedül a különböző szabadkőműves páholyok archívumaiban több mint két és fél millió dokumentum, továbbá 60 ezer könyv található, amely tartalma miatt közérdeklődésre tarthatna igényt.) Számos jól dokumentált tanulmány tárta már eddig is fel, hogy a HÁLÓZAT milyen direkt és indirekt kapcsola-tot tart fenn a legfontosabb országok hírszerző szervezetei-

47

vel. Ennek a területnek a kutatása a dolog természeténél fogva igen nehéz, de a valóság megismerése érdekében a tudomány nem mondhat le ennek a területnek a kutatásáról sem. Az említett kapcsolatoknak a felderítése és az archí-vumok tanulmányozása magyarázatot adhatna többek között arra, hogy a lényeges kérdésekben miért annyira egyező a kevésbé fontos kérdésekben egyébként élesen szemben álló pártok programja Amerikában és másutt is.

Cecil Rhodes elméletének és szellemiségének átültetése a gyakorlatba ma számos „Rhodes scholars” feladata. Ame-rikában például évente 32 kiválasztott tehetséges diák kap Rhodes ösztöndíjat, hogy Oxfordban tanulhasson, s tanul-mányozhassa Rhodes munkáit.

A mai napig kulcsszerepet játszó Külkapcsolatok Taná-csának (CFR) alapításában a Morgan bankház vitte a prímet, de ott volt a többi nagy is: Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff, Baruch és a többiek. Közü-lük végül is a Rockefeller család vette át az ellenőrzést. Az Egyesült Államok legbefolyásosabb testülete szigorúan zárt csoport, melybe csak ajánlással és gondos előzetes kiválasz-tással kerülhetnek be a meghívottak, itt nyoma sincs a de-mokratikus kiválasztásnak.

New-Yorkban, a Park Avenue 68 sarkán van egy palota, amelyet Harold Pratt Háznak neveztek: Pratt úr özvegye – egy Standard Oil-örökös – 1945-ben adományozta a Kül-ügyi Kapcsolatok Tanácsának. Azóta innen irányítják a világ ügyeit.

Itt döntöttek arról is, kik közül kerüljenek ki az USA el-nökei. De Kissinger is így kiáltott fel visszavonulásakor, a díszvacsorán: "Önök találtak fel engem!" Itt nőtt fel a de-mokraták közül mindegyik: Kennedy, Averell Harriman, Dean Rusk; a köztársaságiak részéről: Dwight Eisenhower, John Foster Dulles, Robert McNamara, Richard Nixon. S olyan diplomaták, mint Henry Cabot Lodge, John

48

McCloy, John McClosky. A Skull and Bones Order tagja az egész Bush család. A KKT tagjai kerültek a legfontosabb kormányposztokra, hivatalokba mindkét párt kormányzása időszakában – ebben a tekintetben mindkét párt ugyanolyan gyökereket vallhat magáénak. A Központi Hírszerző Ügy-nökség gyakorlatilag megalakulása óta a Külkapcsolatok Tanácsának ellenőrzése alatt áll.

A CFR privát intézményként meghatározóan befolyá-solja a szövetségi kormány működését, mert megalakulásá-tól kezdve annak kulcspozícióit – elnökválasztásról elnökvá-lasztásra egyre növekvő mértékben, de különösen nagy számban 1945 után – a CFR tagjai töltötték és töltik be, olyan szakértők, akiket ez a magánszervezet választott és képzett ki közfeladatok ellátására.

A CFR tagja, illetve támoga-tottja volt Her-bert Hoover, Franklin Delano Roosewelt, Dwight Eisen-hower, John F. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Ri-chard M. Nixon, Gerald R. Ford, James E. Carter, Ge-orge Bush és Bill Clinton.

Ronald Reagan nem volt tagja a CFR-nek, de több mint 75 CFR-, illetve TC-tagot nevezett ki vezető kormány-tisztségekbe. Amikor alelnöke, Bush – aki a CFR-en kívül a Skull and Bones, a Trilateral Commission, a Bilderberg Group és a Comittee of 300 testületi tagja is – követte az elnöki székben, akkor ő már 348 CFR-, illetve TC-tagot he-lyezett el adminisztrációja kulcspozícióiba. Ez a szám to-

A CFR székháza New Yorkban

49

vább növekedett Bill Clinton elnöksége alatt, aki nemcsak Rhodes-ösztöndíjas volt, de CFR-, TC- és Bilderberg-tag, valamint a “De Molay Order“ örökös tagja is. (A Clinton-kormányzat vezetői pozícióinak túlnyomó többségét már a CFR tagjai töltötték be, beleértve a Fehér Ház, a Pentagon, a CIA és a State Department felső vezetőit is.) Ők ültetik át aztán a gyakorlatba a CFR szakértői által részleteiben kidol-gozott politikai programokat.

Ha figyelembe vesszük, hogy ma már a törvényhozás mindkét házában a legbefolyásosabb tisztségek egyre na-gyobb részét a CFR föderális szinten kiépült hálózatához tartozó, vele kapcsolatban álló vagy tőle közvetve függő képviselők és szenátorok töltik be, hogy mind a republiká-nus, mind a demokrata párt gépezete is a befolyásuk alatt áll, hogy a központi bank szerepét betöltő magánkartell, a Federal Reserve System pedig a CFR-t létrehozó pénzembe-rek tulajdonában van, továbbá, hogy a Szövetségi Legfel-sőbb Bíróság tagjainak a fele is a CFR, illetve a mögötte álló befolyásos körök támogatásával került tisztségébe, akkor konkrét formát ölt a pénzhatalom szinte minden döntési

központot elérő-befedő sűrű hálóza-ta. A pártgépezetek pl. csaknem korlát-lanul finanszíroz-hatók a privát szer-vezetek, intézmé-nyek által. Ezzel szemben az egyes

elnökjelöltségért vagy más választott tisztségért induló személyek csak

igen szigorúan meghúzott és ellenőrzött korlátok között tá-

Federal Reserve System

50

mogathatók. Ezért csak a pártgépezet támogatása révén nyí-lik reális esély a megválasztásra. A pártgépezet viszont a CFR befolyása és hatékony ellenőrzése alatt áll.

Amikor 1913-ban a nemzetközi fináncelitnek sikerült privatizálnia az Egyesült Államok pénzügyeit és létrehoznia a Federal Reserve Systemnek nevezett magánkartellt, ak-kor még azt is elérte, hogy a “Federal Reserve Act“ kimond-ja: A FED “Class A“ minősítésű részvénytulajdonosainak neveit ne hozzák nyilvánosságra. Mára azonban már ismere-tes, hogy a FED fő részvényesei a következő magánbankok voltak (a jelenlegi tulajdonosai is ők vagy jogutódaik): Rothschild Banks of London and Paris, Lazard Brothers

Banks of Paris, Israel Moses Seif Banks of Italy, Warburg Bank of Ham-burg and Amsterdam, Lehman Brothers Bank of New York, Kuhn, Loeb Bank of New York, Chase Manhattan of New York és végül Goldman, Sachs Bank of New York.

A KKT tagságának 90 százaléka a Wall Street-i nemzetközi bankházakat képviseli; az 1600 fős szuper elitben ott vannak a gazda-sági, pénzügyi, kereskedelmi élet nagymoguljai; a sajtóból például az NBC, CBS, ABC, CNN, UPI televíziók; a New

York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a Knight lapok, a Life, a Business Week, az U.S. News and World Report vezetői, mint tagok.

51

Thomas Jefferson (1743-1826), az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809):

"Polgáraink nem látják világosan bajaink igazi okát. Mindennek tulajdonítják, kivéve igazi okozójának: a bankrendszernek. Őszintén hiszem, hogy a bankok veszélyesebbek, mint a fegyverben álló hadseregek. Olyan pénzek elköltése befektetés címén, amit majd unokáinknak kell megfizetniük – nem egyéb, mint nagy tételben szerencsejátékot űzni jövőnk rovásá-ra." A KKT -ben az első tag, aki ellentmondott a szervezet

törekvéseinek, Chester Ward tengernagy volt, akit ugyan nem zártak ki, de bíráló szavai után többé nem kapott meg-hívót. Ward mindenekelőtt azt nem fogadta el, hogy "Nem-zeti mivoltunk megszüntetése kell legyen nemzeti célunk." Ward: "... a tagság legtöbbjét áthatja az Egyesült Államok nemzeti függetlensége feladásának vágya." "A mindenható világkormány előtt feláldoznák az USA függetlenségét és nemzeti önállóságát."

"Akár tetszik, akár nem, világkormány

lesz!" James Warburg ban-

kár 1950. február 17-én a szenátus egyik bizottsága előtt makacs elszántsággal vágta az őt meghallgatók képébe: "Akár tetszik Önöknek, akár nem, világ-kormány lesz! A kérdés csak az, hogy szépszerével vagy erőszakkal."

James Warburg 52

Hitler hatalomra jutásának finanszírozását előbb a Warburg irányítása alatt álló Mendelsohn Bank intézte, ké-sőbb a Schroeder Bank. Az utóbbi New York-i jogi képvi-selőjének üzlettársa volt John Foster Dulles és Allen Dulles. A KKT javaslatára már 1939-ben létre jött a Háború Utáni Ügyek Bizottsága. A Chicago Tribune írta 1950. december 9-én:

"A Külügyi Tanács tagjai jóval több mint átlagos befolyással rendelkező emberek. Tekintélyük, va-gyonuk, társadalmi helyzetük és képzettségük által nyert előnyüket arra használják fel, hogy csődbe és katonai összeomlásba juttassák az országot." Carol Quigley professzor: "A Round Table néven azono-sítható Hálózat egyáltalán nem idegenkedik a kom-munistákkal vagy bármely más csoporttal való együttműködéstől." A gyárosok és bankárok osztály-harcos ellenségei érdekes módon egyazon szabad-kőműves páholyt látogatják, a KKT-nak vannak tag-jai nyíltan balos szervezetekből is, ilyen például az Amerikai Fabianus Szocialisták, az Ipari Demokrá-cia Szocialista Ligája vagy az Egyesült Világszövet-ség. A Bilderberg csoport évente egyszer vagy kétszer ülé-

sezik. Az általános ülés utáni megbeszélésre korábban csak baloldali személyek mehettek be. Európa jellegzetes szocia-lista pártjai mindig fajsúlyosan vannak képviselve. A Ta-nácsadó Bizottság egy még belsőbb kört jelent. A Group rendszeres támogatója a Rockefeller, a Carnegie és a Ford alapítvány. A tanácskozások általában három napig tartanak.

Amikor az alapító Bernhard herceg megérkezett az 1971. április 23-25-i összejövetelre a New York -i Wood-stockba, Laurence Rockefeller egyik szállodájába, előtte – amint erről a Rutland Vermont Herlad című lap tudósított – azt mondta a repülőtéren: a megbeszélések tárgya az Egye-

53

sült Államok vezető szerepének megváltoztatása lesz. (Igen, Bernhard, Rothschild és Rockefeller dönti el, hogy az USA milyen szerepet vállaljon a világban!) Az utasításokat Henry Kissinger, az elnök első számú külpolitikai tanácsadója jut-tatta el Nixonhoz. A woodstocki megbeszélés után nem sok-kal Kissinger elutazott Pekingbe, hogy előkészítse Kína fel-vételét a világ nagy kereskedő nemzeteinek családjába, majd nemzetközi pénzügyi válság tört ki, és a dollár leértékelő-dött.

A világot egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.

Míg a felszí