DOKUMENTUM

BABITS KRITIKAI FOLYÓIRAT-TERVE, A MAGYAR GONDOLAT

Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának Babits-hagya-tékában Fond III/1883 sz. alatt található egy szerződéstervezet egy kritikai orgánum megindításáról. Szövege (Babits sajátkezű javításai a lap alján) a következő:

Budapest , 1923. nov . 2 . -án N a g y s á g o s

B a b i t s M i h á l y ú r n a k , Budapest.

Ezenne l szerződtetem O n t a k i adásomban m e g j e l e n e n d ő „ M a g y a r Gondo la t " c í m ű folyóirat szerkesztői állására a k ö v e t k e z ő feltételek m e l l e t t :

1. A fo lyói ra t e c í m e n 1924. j anuár i - t ő l fog meg je l enn i , azonban az első számot lehetőleg m á r f . évi karácsonyra k i -ad juk . Ezen túl a fo lyó i ra t havonta f o g megjelenni , jú l ius és augusztus hónapok kivételével , tehát e g y évben 10 számot f o g kiadni .

2. A folyóira t kri t ikai cikkeket és értekezéseket f o g t a r t a l -mazn i és pedig úgy a szépirodalom, m i n t a t udományos i r o -d a l o m köréből . L e g f ő b b célja, h o g y a magyar nyelven megjelenő könyveket és az idegennyelvű könyvek közül azokat,1 m e l y e k a m a g y a r kultúrára k ü l ö n ö s jelentőséggel bírnak, vagy b í r h a t -nak, krit ikailag ismertesse és e tek in te tben lehető teljességre tö reked jék . Egyébkén t a lap tartalmának, irányának és jellegé-

1 . . . a magyar nyelven megjelenő könyveket és az idegennyelvű könyvek közül azokat. . . helyett : . . . a magyar szellemi élet jelen-ségei és a külföld szellemi életének jelenségei közül azokat.. .

436 Dokumentum

nek megállapítása2 a jelen szerződés egész t a r t a m a alatt kizáró-lag az Ö n joga , a szellemi vezetés teljes h a t a l o m m a l az Ö n ke -zében lesz és e tekinte tben se kor lá tozva nincs, se senkinek bele-szólást engedn i n e m tar tozik . Ehhez képest a munkatársakat és az egyes m e g j e l e n e n d ő c ikkeket Ö n teljesen szabadon vá-laszthatja ki, a lapban semmi m e g n e m je lenhet az Ö n beleegye-zése ( impr imatúrá ja) nélkül , v iszont a lap m i n d e n olyan cikket közölni tar tozik, melye t Ö n e célra kijelöl. A szerkesztés ad-minisztrat ív részének ellátására a segédszerkesztőt Ö n választja ki és az egyedül az Ö n utasításait tartozik k ö v e t n i . A fo lyó-i ra ton és kü lönösen annak bor í t ékán min t szerkesztő egyedül Ö n f o g szerepelni, más szerkesztő se fö lé- se mellérendeltségi v iszonyban semmi c ímen n e m alkalmazható. A z én nevem a bor í ték hátsó lapján, m i n t „felelős szerkesztő és k i adó" f o g szerepelni, ami azonban csak annyi t jelent, h o g y a hatóságok-kal szemben a közvet len felelősséget elsősorban é n vállalom, ez n e m vál tozta t azonban Ö n n e k a jelen p o n t b a n körül í r t hatás-körén . A m e n n y i b e n szerkesztői teendőinek ellátásában betegség miat t , v a g y más okbó l időlegesen akadályozva volna , helyet-tesét Ö n f o g j a megnevezn i és Ö n fog ja megál lap í tan i hatás-kö ré t .

3 . A folyóirat nagy quart alakban,3 s z á m o n k é n t a b o r í t é k o n kívül legalább 28 oldal t e r j ede lemben fog m e g j e l e n n i . Az alak v a g y te r jede lem az Ö n előzetes beleegyezése né lkü l m e g n e m vál toz ta tha tó . Hirdetések csak a borí ték két túlsó oldalán, vagy a lap szövege után hátul b e f ű z ö t t k ü l ö n l a p o k o n tehetők közzé. A hirdetések és a lap terjesztését célzó r e k l á m o k , m i n t kiadói teendők, n e m tar toznak u g y a n az Ö n ha táskörébe , joga van azonban Ö n n e k egyes hirdetések közlése ellen általában, vagy annak f o r m á j a , v a g y szövege ellen, vagy a r ek l ámok f o r -m á j a és m ó d j a ellen t i l takozni, m e l y esetben azt mel lőzni tar-tozunk .

2 aláhúzva : a lap tartalmának, irányának és jellegének meg-állapítása.

s A folyóirat nagy quart alakban helyett : A folyóirat közösen megállapítandó, lehetőleg nagy quart alakban. . .

Dokumentum 437

4. T a r t o z o m Ö n n e k a szerkesztőség céljaira megfele lő , tele-fonnal felszerelt helyiséget rendelkezésére bocsátani,4 a n n a k s z ü k -séges berendezéséről, fűtéséről és világításáról gondoskodni , úgyszintén a szükséghez képest megfelelő segédszemélyzetet (gépíró, szolga, küldönc) a lka lmazni . Az utóbbiak szintén Önnek lesznek alárendelve és kívánságára azt, aki ellen Önnek valami kifogása van, tartozom elbocsátani és helyette mást alkal-mazni.5

5. Ön munkabeosztását6 m a g a határozza m e g , munká já t a szerkesztőség helyiségén k ívül is végezheti, az se helyhez, se időhöz kö tve nincs.

6. Ö n a je len szerződési v i szony tar tama alatt is megtar that ja a „ N y u g a t " c í m ű folyóirat szerkesztői állását és az általam k i -adandó fenti fo lyói ra t jellegétől el térő más időszaki saj tótermék szerkesztését ezen túl is elvállalhatja, valamint m i n d e n kor lá to-zás nélkül j o g a van egyes c ikkeket , vagy más m u n k á k a t más l apokban és fo lyó i ra tokban közzé tenni .

7. A munka tá r sak és egyes c ikkek tiszteletdíját Ö n állapítja m e g . E célra m i n d e n egyes számra legalább 400.000. — azaz : Négyszázezer k o r o n a fog rendelkezésére állani éspedig 100.000 — korona m i n d i g előre oly célból , hogy egyes cikkeket a kéz -irat átvétele alkalmával is honorálhasson, m í g az illető számára rendelkezésére álló további 300.000. — k o r o n a az illető szám megje lenésének napján lesz esedékes.

8. Szerkesztői fizetés c í m é n Ö n n e k h a v o n t a előre minden naptári hónap elsején esedékes 600.000.— koronát tartozom fizetni, ebből az összegből azonban Ön tartozik díjazni az Ön által ki-választott segédszerkesztőt is

4 . . . telefonnal felszerelt helyiséget rendelkezésére bocsátani. . . helyett : . . . telefonnal felszerelt helyiséget hetenként legalább egy délutánra rendelkezésére bocsátani. . .

5 Kihúzva az egész mondat 6 Ön munkabeosztását maga határozza meg. . . helyett : Ön munka-

beosztását természetesen maga. . . 7 . . . minden naptári hónap elsején esedékes 600 000. — koronát

tartozom fizetni, ebből az összegből azonban Ön tartozik díjazni az

438 Dokumentum

E javadalmazása u t á n j á ró m i n d e n n e m ű állami és községi adók és pótadók,8 v a l a m i n t nyug tabé lyegek és egyéb i l le tékek kizárólag e n g e m te rhe lnek , fenti javadalmazás tehát az Ön kezéhez levonás nélkül fizetendő ki? Ez a javadalmazás k izáró lag a szerkesztéssel já ró m u n k a ellenértéke. A lapban közöl t c ikkei u tán k ü l ö n h o n o r á r i u m illeti m e g Ö n t a 7. p o n t b a n írt á t a l ány-összeg terhére e ámen azonban10 n e m számolha t el a m a g a ré -szére többe t , min t a m e n n y i t ugyano ly te r jede lmű c ikkér t a l eg jobban fizetett m u n k a t á r s n a k fizet.

9. Ön állását11 1923. december i - é n fog la l j a el, első havi fizetése e k k o r esedékes. A jelen szerződésben szabályozot t j ogv i szony (a köve tkező 10. pon tban szabályozot t eseten k ívül ) m i n d a d d i g tart , amíg azt valamelyik fél f e lmondás ú t j án m e g n e m szünteti . Felmondási i dő egy év. H a a folyóirat (a 10. p o n t b a n í r t eseten k ívül ) bá rmi okból megszűnne , a k k o r is j oga v a n Ö n n e k egy évi javadalmazásához, mely azonnal e g y ö s s z e g b e n e s e d é k e s . Ön felmondás nélkül csak akkor bocsátható el,12 ha súlyos kötelességszegést követ el, v a g y ezen szerződés valamely lényeges p o n t j á t megsérti , v a g y végü l ha nye reség-vágybó l elkövetet t b ű n t e t t vagy vétség m i a t t jogerősen el-í tél tet ik.1 3 Ha a jelen szerződést én s zegném meg, kü lönösen

Ön által kiválasztott segédszerkesztőt is. . . helyett : minden naptári hó-nap elsején esedékes 600 000. —, azaz Hatszázezer koronát; viszont a 2. pont szerint Ön által kiválasztott segédszerkesztőnek ugyanazon felté-telekkel esedékes 200 000. — azaz Kettőszázezer koronát tartozom fizetni.

8 aláhúzva : állami és községi adók és pótadók 9 . . . tehát az Ön kezéhez levonás nélkül fizetendő ki. . . helyett:

. . . tehát az Ön, valamint a segédszerkesztő kezéhez levonás nélkül. . . 10 . . . e címen azonban nem számolhat el. . . helyett : . . . e címen

azonban saját kívánsága szerint nem számolhat. . . 11 Ón állását. . . helyett : Ö n szerkesztői állását. . . 12 Ön felmondás nélkül csak akkor bocsátható el. . . helyett : Ö n

felmondás nélkül csak a sajtótörvényben meghatározott esetekben, 914. XIV. 59. §. bocsátható el. . .

13 Kijavítás után betoldással együtt kihúzva: „ Ö n felmondás nél-kül. . ." kezdetű mondat. . . „jogerősen elítéltetik" szavakig.

Dokumentum 4 3 9

o l y m ó d o n , m e l y az Ö n szerkesztői ha tásköré t és f ü g g e t l e n -ségét sérti, v a g y ha vállalt köte lezet t ségeimnek n e m t e n n é k eleget, j oga lesz Ö n n e k m ű k ö d é s é t m i n d e n fe lmondás n é l k ü l beszüntetni , és egy évi javadalmazásának azonnal egy összegben leendő kifizetését követelni.14

10. M i n t h o g y én egyelőre egy évre k í v á n o k kötelezettséget vállalni a fo lyói ra t kiadására, j o g o m v a n legkésőbben 1924. o k t ó b e r i - i g Ö n n e l közölni , h o g y a lapot 1924. decemberén túl n e m je lente tem meg . Ez a közlés érvényesen csak í rásban tehető . Ez esetben az előző, 9. p o n t akként módosu l , h o g y szer-kesztői állása 1924. december 31-én megszűn ik , Ö n n e k t ehá t m i n d a z o n esetekben, m e l y e k b e n az előző p o n t szerint e g y évi fe lmondás i időre járó javadalmazásához v o l n a joga, csak az 1924. december 31-ig t e r j edő javadalmazásához lesz j o g a . H a azonban ily közlést a m o n d o t t ha tá r idő ig nem t e n n é k , a k k o r a jogv i szony b izonyta lan ideig tar t és a 9. pont t a r t a lma kor lá t lanul érvényesül.

11. A jelen szerződésben ír t összegek kivéte l nélkül va lo r i -zálva é r tendők és pedig a m a g y a r k o r o n a belföldi vásár ló-erejéhez mér ten , a m e n n y i b e n tehát a m a g y a r korona b e l -fö ld i ér téke változna, az e szerződésben í r t összegek he lyébe o lyan összeg lép, me lynek belföldi vásárló ereje egyenlő az e szerződésben ír t összeg m a i vásárló erejével. A korona be l fö ld i vásárló ereje, függe t lenü l annak belföldi, v a g y külföldi tőzsdei jegyzésétől , a f ő b b életszükségleti c ikkek árának vál tozása alapján ál lapí tandó m e g (index-szám) és amennyiben az ú j összeg tekintetében egymás k ö z t megegyezn i n e m tudnánk , az szakértő ú t j án lesz megál lap í tandó.

12. Ez a levél m i n t kereskedelmi levél i l letékmentes, ha i l letékköteles volna, vagy azzá válnék, az illetéke egyedül e n -g e m terhel .

13. A jelen szerződésből e redő perek esetére alávetjük m a -

14 aláhúzva : egy évi javadalmazásának azonnal egy összegben leendő kifizetését követelni.

440 Dokumentum

gunka t Ö n is, én is a budapes t i Központ i k i r . Járásbíróság hatáskörének és illetékességének.1 5

Kivá ló tisztelettel: L Ő R I N C Z [?] E R N Ő

A szerződés szövegéhez két ívoldalon tudományágak szerint név-sort csatolt Babits sajátkezű írásában, illetve azt kiegészítve Török Sophie kézírásával, de nyilván Babits által diktálva.

Több tételnél Gyergyai Albert, Sárközi György, Szerb Antal és Tóth Aladár neve van megjelölve, mint akik a kiszemelt rovat-vezetőkkel vagy munkatársakkal letárgyalják a teendőket. Őket vagy közülük esetleg többet szánhatott Babits a szerződésben említett segédszerkesztőnek, vagy segédszerkesztőknek. Az egyes tudomány-ágakhoz fűzött nevek a következők:

P o l i t i k a : B R A U N R Ó B E R T , F E L E K Y G É Z A , G I E S S W E I N S Á N D O R

T á r s a d a l o m t u d o m á n y : KECSKEMÉTI PÁL J o g : K Ó R Ó D I (?)

B ü n t e t ő j o g : V Á M B É R Y R U S Z T E M , K Á R M Á N E L E M É R

F ö l d r a j z : H A L Á S Z G Y U L A

T ö r t é n e l e m : FÓGLER [bizonyára FÓGEL] JÓZSEF O r v o s t u d o m á n y : ? F o l k l ó r : K O D Á L Y Z O L T Á N

Z e n e : J E M N I T Z S Á N D O R , L Á N Y I V I K T O R , T Ó T H A L A D Á R

Vallás: egyetemes : JUHÁSZ VILMOS; katolikus : MIHELICS VID; protestáns : ?; zsidó : SZABOLCSI BENCE

F i l o z ó f i a : D I E N E S VALÉRIA

Esztét ika: KECSKEMÉTI PÁL M ű v é s z e t t ö r t é n e t : F Ü L E P L A J O S , W I L D N E R Ö D Ö N

I r o d a l o m t ö r t é n e t : G Y E R G Y A I A L B E R T , K A R D O S LÁSZLÓ,

K A R D O S P Á L , R É D E Y N É H O F F M A N N M Á R I A , S Z E R B A N T A L

15 Kiegészítés és befejezés : 14. A lap tulajdonjogát más kiadóra csak oly feltétellel ruház-

hatom át, hogy az új kiadóval kötendő megállapodás Önre vonatkozó részében csak az Ön hozzájárulásával léphet érvénybe.

A fenti levél engem illető részét magamra nézve is kötelezőnek ismerem el.

Babits Mihály s. k.

Dokumentum 4 4 1

M a g y a r fi lológia : BALASSA JÓZSEF K e l e t i i r o d a l o m : S Á R K Ö Z I G Y Ö R G Y , N A G Y Z O L T Á N , S Z A B Ó

L Ő R I N C

Orosz i r o d a l o m : LAZICZIUS GYULA Klasszikus i r o d a l m a k : RÉVAY JÓZSEF Északi i r oda lmak : HAJDÚ HENRIK N é m e t i r o d a l o m : T U R Ó C Z I - T R O S T L E R J Ó Z S E F , S Z A B Ó L Ő R I N C

Spanyol i r o d a l o m : KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Bécs: ? E r d é l y : K U N C Z A L A D Á R

F e l v i d é k : M Á R A I S Á N D O R

Balkán i r o d a l o m : ALEXICS GYÖRGY D r á m a : L A Z I C Z I U S G Y U L A , K Ü R T I P Á L

T á n c : D I E N E S V A L F R I A , T Ó T H A L A D Á R

R e g é n y : T Ó T H A L A D Á R , SCHÖPFLIN A L A D Á R

O p e r e t t é s k a b a r é : L A C Z K Ó G É Z A , L Á N Y I V I K T O R , S C H Ö P F L I N

A L A D Á R , Z S O L T B É L A

Vers és műfo rd í t á s : SZABÓ LŐRINC

Babits különös előszeretettel válogatta össze az 1918 —19-es forra-dalmakban intézmények és szervezetek élén álló vagy azokban jelentős szerepet játszó volt kartársait; ezek közül elég felsorolni a következő-ket: Balassa József, Braun Róbert, Czebe Gyula, Feleky Géza, Fülep Lajos, Laczkó Géza, Lyka Károly, Petrovics Elek, Pogány Kázmér, Révay József, Turóczi-Trostler József, Vámbéry Rusztem.

Fennmaradt Babits sajátkezű jegyzete, melyben legfontosabb elvi kikötéseit körvonalazta a szerződést megfogalmazó jogásznak:

„ Ö n lesz a fo lyói ra t szerkesztője és szellemi vezére. Ehhez képest a munka tá rsaka t és egyes m e g j e l e n e n d ő c ikkeket Ö n teljesen szabadon választhatja k i ; a l apban semmi m e g n e m je lenhet az Ö n beleegyezése ( impr imatúrá ja) nélkül , viszont a lap m i n d e n o lyan cikket változtatás és halasztás né lkü l kö -zölni tartozik, me lye t Ö n e célra kijelöl . Kivételt csupán a polit ikai t a r t a lmú c ikkek képeznek az esetben, ha polit ikai vé lemény tendenciózus terjesztését szolgálják: ez esetben az illető cikk közlése ellen vétót eme lhe tek . "

*

12 Irodalomtörténet

4 4 2 Dokumentum

A Magyar Gondolat Babits folyóirat-szerkesztési terveiben az egyik, de talán legeredetibb ötlet volt. Már kisdiák korában lapot szerkesz-tett a pécsi cisztercita gimnáziumban, diákkori eszményképével, a 19 telén Orgoványban kivégzett jogfilozófus nagybátyjával, Buday Dezsővel.1 A Halálfiai Imruskájának gyötrő szenvedélye és tragédiája lesz az új nemzedék tervbe vett orgánuma, a „Viharágyú". A század első évtizedét valójában alkotásra fordította. A Babits—Juhász — Kosztolányi-levelezés nyomát sem mutatja, hogy bármelyikük szer-kesztői ambíciót táplált volna. Juhász Gyulának köszönheti a Holnap-hoz való csatlakozását, Kosztolányi pedig számos diákkori versét helyezte el különböző folyóiratokban és napilapokban. A Nyugathoz való csatlakozása legendájának Osvát levele az alapja. „(Tisztelt Uram! Küldje el nekem az összes műveit ." [1908. november 19.]) Ennél figyelemreméltóbb Balázs Béla 1910. november 26-án hozzá in-tézett levele. Ebben, nyilván a Babitsot a Huszadik Században Ady mellé állító Lukács György sugalmazására, a Nyugatnál elméletibb, filozófiai jellegű folyóirat vezető munkatársának kéri fö l :

„Értesíteni a k a r o m valamiről és kérn i valamire. A Rena is -sance c ímű r e v u e szellemi i rányí tását és szerkesztését Lukács G y ö r g y és én v e t t ü k á t . . . Lukács és én a lapot egészen re fo r -má l tuk . Ú j p r o g r a m m o t , ú j stílust és új í rógárdát á l l í tot tunk össze. N e m t u d o m , h o g y Ö n n e k Lukács neve és az enyém megvi lág í t j a -e m á r az új p r o g r a m m o t és sze l l emet . . . K o -m o l y , előkelő és n a g y f o r m á k b a n m o z g ó revuet a k a r u n k me ly -n e k n e m az í r á s m ó d kellemessége h a n e m a m o n d a n i v a l ó lesz első szempont ja . E g y m o d e r n és ideális akadémikus revuet aka runk . . . M é l y és utolsó kérdések szerint i gazodó t , mely a világnézetek szükségességét vállalja . . . Lesz e g y filozófiai rova ta . Ny í l t zászlóbontás. O d a k i n t is érzik ma jd , h o g y mate -rializmus, technika és szociológia e g y m á s tetejibe állítva se ad kul túrá t és j ö n az ú j metaf iz ika és világáhitat i d e j e . . . R o v a t a i n k n a k ( i rodalom, f i lozófia , képzőművészet , színház, zene, közgazdaság) rovatvezetői v a n n a k akiknek kötelességük a kül fö ld i fo lyó i r a toka t és k i adványoka t (hazaiakat természete-sen, ha vannak) f igye lemmel kísérni és általános tá jékozta tó t adn i és munka tá r sa inka t i n fo rmá ln i . . . Itt két vi lágnézet két

1 BABITS M. : Önéletrajz a gyermek- és ifjúkor éveiről. — SZABÓ LŐRINC lejegyzésében; Jelenkor 1973. 1014.

Dokumentum 4 4 3

orgánumáró l v a n szó, me lynek léteznie kell egymás mel le t t , m e r t van és m e l y ké t egész k ü l ö n b ö z ő ember r é t egnek szól . . . N e m hiszem, h o g y a N y u g a t n a k jussa vo lna bá rmi ly c í m e n is O n t egészen lekötni és evvel kényszeríteni arra, h o g y kézirata i -nak java f i ókban hever jen , m e r t hiszen n e m közö lhe t a n n y i t amenny i t Ö n í r . . . Ö n n e k bizonyára sok kézirata v a n és hosszabb, nehezebb dolgai lesznek melyeke t a N y u g a t ú g y sem közölne szívesen . . . M a g a Fogarason sokat do lgozha t ik , b izonyára h á r o m revuet is el t udna látni. K é r e m mégegyszer , m i n t olyat aki ennek az ú j és régi szellemi l ovag rendnek t ag j a lélek szerint ú g y is (ugye Babits Mihály?) . . . " 2

Az első világháború derekán merült föl egy a Magyar Gondolathoz közelálló folyóirat elképzelése. A Fővárosi Könyvtár a nyugati könyvkereskedelemhez fűződő kapcsolatai révén még a háborús években is hozzá tudott jutni az angol és francia kurrens bibliográfiák-hoz. A Könyvtári Szemlében Kőhalmi Béla a külföldi könyvújdon-ságokról, Schöpflin Aladár pedig a hazai könyvtermés körében végzett szemlét. Szabó Ervin 1915 végén azt javasolta Lantos Adolf-nak, a Könyvtári Szemle kiadójának, hogy Irodalmi Őr címen „Könyv-tári és kritikai szemle" formájában, a Könyvkereskedők Egyesülete és a Statisztikai Hivatal információs anyagát feldolgozva adjanak ki tájékoztatót a szellemi élet újdonságairól.3

Babits, akit fogarasi jelentkezése óta a Nyugat tervszerűen dolgoz-tatott mint egyik vezető kritikusát, a fővárosba költözése után kerül a Nyugat főmunkatársai sorába; 1916. június 16-tól kezdve Adyval együtt szerkesztőként jegyzi a Nyugatot. A Károlyi-forradalom alatt Osvát megválik a szerkesztéstől, Ignotus svájci kiküldetése miatt nem tud részt venni benne, Ady halálával pedig egyedül Babitsra hárul a folyóirat folyamatos fenntartásának gondja. Ő szerkeszti a Nyugat 1919. február 15 —március i-i kettős, második Ady-számát. Ignotus 1919. március 3-án Bernből kelt levelében igyekszik Babitsot biztatni-erősíteni a szerkesztés munkájának végzésében, és javasolja a társszerkesztőségre Móricz Zsigmondot:

„ L á t o m és el is t u d o m gondoln i , m e n n y i kellet len fá rad tság-gal is jár a g o n d j a , [ti. a N y u g a t é ] mégis ezt t a r t o m : n e m kárbaveszet t m u n k a , sem általában, sem m é g k ü l ö n a T e szá-

' OSzK. Babits-hagyaték. Fond Ш/190. S KŐHALMI В.: Szabó Ervin egy tanítványának emlékeiből. Szabó Ervin 1877 — 1918.

Szerk.: REMETE LASZLÓ - Bp. 1968. 284-85 .

12*

444 Dokumentum

módra sem. M ó d o d van benne , hogy a m a g a d képére f o r m á l d , s n e m csak érdemes, de kötelesség meg ta r t an i , amíg v a n rá lehetőség: a m ú l t a k és — i smer jük el m a g u n k is ilyen dicső múl t u tán . Sőt raj ta kell l e n n ü n k , hogy akik e redendő g á r -dájából m é g é l ü n k : j o b b a n és szorosabban össze és be lekap-csolódjunk. Kivá l t a T e d o l g o d n a k t a r t anám, h o g y n e m za-varva őt e g y é b m u n k á j á b a n és életében, M ó r i c z Z s i g m o n d o t j obban hozzá fűzzük szemlénkhez. A m ó d adva v a n : szegény Bandink szerkesztői helye üres, a Zsiga neve m o s t o t t dísz és tekintély vo lna , és ha T e is í g y tar tod, én m á r eleve hozzá járu l -nék, ha m e g t e n n é d magad mel lé szerkesztőnek. M á r m i n t í gy névszerint szerkesztői m u n k á d o n alig ha könny í t ene , viszont n e m is zavarna benne . K e t t ő t ö k , m o n d j u k : h á r m u n k nevével a N y u g a t a m a i ál lapotok közepe t t azt az éret tséget , felelősség-tudást, s a speciálisan m a g y a r ü g y ö n való függés t jelentené, a m i ma a m a g y a r i r o d a l o m n a k külön tö r t éne lmi hivatása. E hivatásra s e kü lde tésünkre gondolva m e r e m természetes-nek találni, h o g y Téged a szerkesztéssel t e rhe lünk . . . " 4

Babits az 1920. június i-től 1921. december végéig terjedő másfél év alatt nem szerepelt szerkesztőként, de 1922-től kezdve haláláig irányító szerepe volt a folyóiratban. Az ezalatti hónapokban Osvát kísérleti telepének bizonyult Nyugat színvonala, mint az Szabó Lőrinc kisnaplójából is kiolvasható, Babitsnak és baráti körének az elégedet-lenségét váltotta ki. Szinte szóról szóra megismétlődtek Hatvany kifogásai és vádjai Osvát ellen, aki új meg új fiatal tehetségeket igye-kezett fölhajtani, miközben a már azoknak elismert ifjú költőket, mint pl. Szabó Lőrincet háttérbe szorította. Ezek a kifogások és kritikai hangok könnyen jutottak az ellenforradalom vezető orgánu-maként alapított Napkelet szerkesztőinek füléhez. Tormay Cécile éveken keresztül kísérletezett, hogy Babitsot megnyerje lapjának. Amikor azonban 1923 tavaszán végre találkoztak, Babits olyan kijelentéseket tett előtte, amely kemény hangú levele írására késztette. Ez a levél 1923. április 9-én kelt és a következőképpen hangzik:

„Kedves Babi ts , Legutóbbi beszélgetésünk rokonszenves impresszióitól a

napok múlásával m i n d i n k á b b e lkülönül két kijelentése, me ly re belső n y u g t a l a n s á g o m kényszerí t , hogy visszatérjek.

' OSzK. Babits-hagyaték. Fond Ш/610.

Dokumentum 4 4 5

A z egyik — bizonyosan emlékezik rá — szomorúsággal vegyes megdöbbenés t , a másik súlyos aggoda lma t vál tot t ki be lő lem.

A Káro ly i - fo r rada lom utolsó napja iban meg je l en t „Szóza t" c ikkére t é r tünk vo l t át, mikor a kérdéssel kapcsolatban m e g -jegyezte , h o g y m a ugyanazt í rná meg , de n e m ugyanúgy .

S z o m o r ú s á g o m a t ez a kijelentése okozta és ez váltot ta ki m e g d ö b b e n é s e m e t és azt a fe lk iá l tásomat : ne m o n d j a ezt, n e m o n d j a ! — A g g o d a l m a m a t az a megjegyzése idézte fel, h o g y H a t v a n y Lajos cikkének he lye t akar adni fo lyói ra tában.

Soka t t épe lőd tem azóta, talán n e m jól é r t e lmezem szavait, talán másként gondo l t a mindezt? Igen kérem, ír ja m e g nekem, m i l y e n okok késztetik arra, h o g y az időadta távlat , a nemze t -t ragédia m i n d e n kínja, a r e t t en tő országomlás dacára, melyet elsősorban épen az idézett r ánk , h o g y a destruált magyarság hazája földjé t sem szeretni, sem megvéden i n e m tudta — m é g m i n d i g fenntar t ja akkori vé leményé t? H a t v a n y cikkének k ö z -lési szándékával kapcsolatos a g g o d a l m a m a t illetőleg pedig, í r ja m e g k é r e m , el lehet-e vona tkoz t a tn i az írást az írótól, ha az író, aki a m a g a i rodalmát p ropaga to r ikus célokra használja fel, részese a nemzet t ragédia felidézésének, hon ta lanná tett , f ö l d ö n -f u t ó magya r nemzedékek szerencsétlenségének és végered-m é n y b e n egy ezeréves ország s zö rnyű megcsonkításának?

K é r e m nyugtasson meg fe l fogását illetőleg, amenny iben az m ó d j á b a n áll. Szíves válaszát igen vár ja T o r m a y Céci le ." 5

Babits érintkezése a Napkelet körével ezután csak Rédey Tivadar személyén keresztül történt, aki mint a kritikai rovat szerkesztője egy-egy nagyobb Babits-mü megjelenésekor vagy saját maga írt barátja új munkájáról, vagy Németh László cikkeit közölte. Hatvany Lajos nyilván nem ismerhette a fenti Tormay Cécile-levél rá vonat-kozó szövegét, hiszen Babitscsal folytatott levelezésében még a harmincas évek elején is tanulmányt ajánl föl az ő szerkesztésében megjelenő Nyugatnak, pl. a később könyvformában kiadott ragyogó Bölöni Farkas Sándor-tanulmányt. Amikor viszont Fenyő Miksa döntése nyomán megtörtént a Bécsben már évtizede élő Ignotus kizárása a Nyugatból, Móricz Zsigmond nemzeti koncentrációt hir-

' OSzK. Babits-hagyaték. Fond 1Щ1309.

446 Dokumentum

dető vezércikkének támadói között Hatvany is föllépett a többi baloldali szószóló között. Gaál Gábor 1929. december 26-án Hatvany-nak írt leveléből kikövetkeztethető a támadás iránya és jellege: „ A Korunk is azon az állásponton van, hogy ki kell alakítani a leg-élesebb és leghatározottabb frontot a mai Nyugat ellen, illetve bele kell kényszeríteni Babitsékat Tormay Cecileék vizeibe."6 Babits és Móricz új Nyugdíjának szerepét értette félre Bíró Lajos is, aki ugyan-ilyen hírekről írt a hozzá cikk-kéréssel forduló Móricz Zsigmondnak. Móricz 1929. december közepén így válaszol a régi NyHgaf-munkatárs Bírónak Berlinbe: „Micsoda őrült volt az, aki légbőlkapott hírből világgá trombitálta, hogy Tormay Cecillel házasodtunk össze. Ugyan-olyan távol van tőlünk ma, mint tegnap, minden efféle. . . Mondok valamit: még Tormay Cecilet is hajlandó vagyok közölni, ha Embe-rek a kövek között-et tudna mégegyszer írni és ideadná. Dehát erről szó sincs, csak példaképpen mondom." 7

Ignotus Pál az Irodalomtörténet 1973/2. számában fölidézte egy Babits lakásán rendezett teadélután emlékét, amikor is állítólag a Nyugatból való kiválás és új folyóirat indításának gondolata foglalkoz-tatta volna Babitsot. A Babits-hagyatékban azonban — mint láttuk — éppen az ellenkezőjére van írásbeli adat. De ellene mond a kiválás gondolatának az a tény is, hogy a Nyugat második nemzedékét, az ún. esszéíró gárdát éppen 1930 körül bontakoztatta ki Babits, létre-hozva ezzel a Nyugat kritikai tevékenységének legjobb korszakát. N e m lehet kétséges, hogy e fellendülés megvalósulásában döntő szerepe volt a pár évvel korábban tervezett — és már részleteiben is k imun-kált — kritikai folyóiratnak, a Magyar Gondolatnak.

GÁL ISTVÁN

• Levelek Hatvany Lajoshoz. Szerk. : HATVANY LAJOSNÉ — Bp. 1967. 4-го. 7 MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond szerkesztő úr — Bp. 1967. 152 —S3-

Dokumentum 4 4 7

ADY E N D R E LEVELE LESSNER R I C H Á R D H O Z

A címzett, Dr. Lessner Richárd — amint a címzés is elárulja — a Kereskedelemügyi Minisztérium titkára volt 1914-ben.1 Hozzá fordul a költő — mint oly sokszor másokhoz is — öccse, Lajos érdeké-ben. Ezúttal azért, hogy — az Orsz. Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerkesztőjeként — kapjon vasúti szabadjegyet.2 A folyóirat korábbi kötetét Lévay Ede, majd Marczinkó Ferenc szerkesztette.

A levél legértékesebb része Adynak önmagáról és testvéréről tett nyilatkozata. Szövege, amelynek eredetije Réz Pál birtokában van, a következő:

Tisztelt és kedves b a r á t o m , Ady Lajos (tanár) n e v e z e t ű öcsém az országos, hivatalos tanár-lap szerkesztője lett. A v o l t szerkesztő, m a igazgató- tanár , n y o m b a n átadta neki azt a vasúti szabadjegyet , m e l y e lap szerkesztőjének dukál. H e t e k óta mégis képtelen megcsinálni a jegy átirányítását , ho lo t t m á r n a g y o n szüksége van rá, j ö n n i e kellene haza s mennie i n n e n egy f ü r d ő b e . É n csak e g y gyámolta lan A d y vagyok (ke t ten v a g y u n k az öcsémmel családunk kétséges büszkeségei), d e ő gyámol ta lan és gyáva is. Föl fog keresni téged s i g e n - i g e n kér lek : igazítsd el a szegény f iút s minél gyorsabban a do lgá t . Kérlek, bocsáss meg, d e helyzeteink í g y szabták meg , h o g y mind ig csak kérek tő led . N a g y o n tisztel, becsül és szeret

Érmindszen t 1914 j ú n . 19. Ady E n d r é d

Címzés : Expressz Nagyságos D r . Lessner R i c h á r d ú rnak , min. t i tkár

Budapest Kereskedelem-ügyi Minisz tér ium

H á t u l : Föladta : Ady E n d r e

É rdmindszen t (Szi lágy-vm.)

Közli: SCHEIBER SÁNDOR 1 Magyarország tiszti czim- és névtára 1Ç10. — Bp. 1910. 222. • A XLVIII. 1914-1915. évfolyamon már rajta a neve.

448 Dokumentum

PAP K Á R O L Y I S M E R E T L E N VALLOMÁSAI MŰVÉSZ ÉS K Ö Z Ö S S É G K A P C S O L A T Á R Ó L

Móricz Zsigmond Pap Károlynak mindmáig legmélyebb ismerője egyik 1932-ben megjelent arckép-vázlatában1 ezt í r ja : „Pap Károly elméletekből indul ki, ha ír, elméleteit azonban nem veszi készen senkitől, s nem is akarja rákényszeríteni senkire." Mégis ezek az „elméletek" okozták, s okozzák némiképp ma is az író műveinek értelmezése körül a legtöbb félreértést. Már néhány kortárs kritikusa hajlott arra, hogy Pap Károlyt valamiféle tézis-írónak vélje, s önálló műben vagy nyilatkozatokban kifejtett eszméit magyarázza bele mindenáron szépirodalmi írásaiba. Mások úgy vélekedtek, hogy a prózaíró álarca mögött egy lírikus, expresszív alkat rejtőzik, akitől idegen mindenfajta prekoncepció. Hogy ezeket a feltevéseket teljes egészében elfogadjuk vagy cáfoljuk, ahhoz pontosan ismernünk kell magának az írónak a véleményét: „elméleteit", a művészettel, az író feladatával kapcsolatos nézeteit. Ezért érdemel figyelmet Pap Károly-nak — a hagyaték átvizsgálása során előkerült — két kéziratban fenn-maradt önvallomása : Illyés Gyula műve, a Puszták népe „ürügyén" íródott tanulmánya és A művész „Tájképe" című cikke.2

A Puszták népe című tanulmány — mely feltehetően 1936 táján keletkezett — inkább vitairat, mint részletekbe menő higgadt elem-zés. Pontosabb tükre Pap Károly lelki-írói alkatának, mint Illyés lel-kiismeret-felrázó, korszakos jelentőségű önéletrajzi szociográfiájának. i936.április 6-án Babitshoz írott levelének tanúsága szerint Pap Károly a Nyugatnak szánta, de nem lehetetlen, hogy később a Válasznak küld-e el, melyhez ekkor már eszmei síkon erős szálak kötötték. Ebben az

írásában is az őt leginkább izgató problémákról vall : művész és közös-ség, „vezető" és „ tömeg" bonyolult kapcsolatának a kérdéséről. Véle-ménye kiváltképp azért érdekes, mert ez időben készülő „önéletrajzi" regényében, az Azarelben — melyet kritikusai újabban éppen a Puszták népével szoktak összevetni célok és műfaji „hasonlóság" okán — ennek a kérdésnek művészi megfogalmazásával birkózik.

Az írói magatartás lehetőségeit vizsgálja elsősorban, abból az eszményi, organikus kapcsolatból kiindulva, mely a művészetet egészséges körülmények között összefűzi a tömeggel, a jövőt szülő tömegmozgalmakkal. Illyés könyve számára azt példázza, hogy a magyar tömeg szenvedése céltalan, sorsa a lassú pusztulás. Ez a tragikus helyzet, s a néppel való igazi kapcsolat hiánya a magyar író feladatát és „hangnemét" egyaránt meghatározza. Éppúgy jellemző rá a szük-

1 Kél fiatal iró arcképéhez - Nyugat 1932. II. 558. MÓRICZ idézett megállapításit annyira fontosnak tartotta, hogy egy későbbi Pap Károlyról szóló cikkében is meg-ismételte (Múlt és Jövő 1935. 388.).

'Mindkét kézirat megtalálható az OSZK Kézirattáriban.

Dokumentum 449

ségszerű társadalmi elkötelezettség — s ugyanakkor a felemás magyar fejlődésből következő megbéklyózottság, vezetés-képtelenség, — mint az, hogy hangja ritkán érces és bizakodó. Nem lázadhat nyíltan, nem gyűlölhet igazán, pedig Pap Károly — figyelmen kívül hagyva a szociográfia műfaji követelményeit, tárgyilagos hangú, tényekkel lázító mivoltát — ezt várná Illyés Gyulától.3 S azután mégis igyekszik elfogadni, indokolni a tévesen, egyszerűsítve értelmezett „illyési magatartást", mondván, hogy az a magyar természet jellegzetes megnyilvánulása, „idillhajlama". Csupán a spengleri, szociálfreudista vonásokat is tartalmazó „hulló magyarság"-elmélet egyszerű át-vételéről volna itt szó? A hasonló frazeológia mögött nyilván leg-alább annyi a kihívás, a kétkedés, mint a valódi meggyőződés.

A tehetetlenség és a nép halálveszedelmének érzése alól Pap Károly még leginkább azokat a költőket tartja kivételnek, akik „beolva-dottak vagy később kerültek bele a magyarságba". Egy olyan — leg-pregnánsabban Farkas Gyula által képviselt — irodalomszemlélet jegyében, de annak következtetéseivel kihívóan szembehelyezkedve, mely a faji és felekezeti tényezők szerepét az irodalomban is eltúlozta, s az asszimiláns írókat irodalmunk tehertételének minősítette.1 Talán ezért mondja Petőfit is beolvadottnak, forradalmiságát történelmiet-lenül, szláv néplélektani alapon magyarázva. Tagadhatatlan azonban, hogy az ő hangját, magatartását érzi eszményinek, s magához közel-állónak, még ha realizálhatóságában nem is bizonyos. Az adott hely-zetet megítélve pesszimizmusa feloldhatatlan. Illyés könyvének konkrétan a pusztai cselédségre — egyes tagjainak, nemzedékeinek tragikus áron való kiemelkedésére — vonatkozó részét általánosítja „minden magyar egyéniségre". Az, aki ilyen világban mégis meg akarja őrizni morális felelősségét, csak két lehetőség között választhat: vagy beletörődik a vereségbe, vagy belegabalyodik valamilyen rögeszmébe. Aki íróvá lett, az előtt csak egy út áll — vallja —, a közösségtől való végleges elszakadás.

Pap Károly amikor átmenetileg úgy érzi, hogy az egyéni lázadás és lázítás hiábavaló, megpróbál a „természet fejével" gondolkodni, túlemelkedni a konkrét helyzeten a Táj Templomába, az örök termé-szet korábban még ironikusan emlegetett régióiba.5 Erre a tökéletesen sohasem sikerült kísérletre példa A művész „Tájképe" című cikke. Az Ortega táj szemléletének hatását is magán viselő, de ezen túlmutató

• Véleményét nem érdektelen összevetni NÉMETH LÁSZLÓ IiiYÉssel kapcsolatos várakozásaival. (Kalangya 1934. október, 740 — 41.)

* E merev asszimiláció-szemlélet megtámadhatóságára éppen PETŐH személyével kapcsolatban már SZEKPŰ GYULA is utalt Még egyszer az asszimilációról c. cikkében — Nyugat 1939. П. I.

e Zsidó sebek és bűnök (Bp.) Kosmos, 1935. 62.

4 5 0 Dokumentum

jelentéseket hordozó írás valószínűleg 1935-ben keletkezett.6 Ebben kizárólag a művészi ábrázolásmód aspektusából, s a személyes vallo-más közvetlenségével — bár a Pap Károlyra némiképp mindig jellemző parabolikus-szimbolikus nyelven — szól művész és közösség kapcsolatáról. Az egyetemes emberi szempontjainak túlhangsúlyozása az író léthelyzetéből, tragikumából következik, de talán éppen ezért válhatott az ember közös szorongásainak, s egy teljesebb, szabadabb élet vágyának a művészi kifejezőjévé.

Úgy véljük, Pap Károlynak ezek a vallomásai is közelebb vihetnek a bevezetőnk elején felvetett alternatív kérdés válaszához, illetve művei, s kivált az Azarel pontosabb értelmezéséhez.

A PUSZTÁK NÉPE

A prózaíró sétál, a versíró táncol . 7 A tánchoz szoko t t test sé-tája ruga lmasabb, szebb. Illyés p rózá ja könnyedén végzi a ne-héz mozdu la toka t , mer t a terep, amelyen átvezet bennünke t , ugyancsak teli v a n árokkal, gödör re l , tüskés bozó t t a l .

Tehá t szívesen köve t jük . N y e l v e o lykor fe lemelkedik , lábujj-hegyre áll, m i n t aki táncolni akar , aztán mégis i n k á b b jár tában oszlatja el t ag ja iban a zenét. Al ig veszed észre, h o g y vol takép-pen vad te repen jársz: egy n é p pusztulásának v a g y a tanúja.

El tudok képzelni olyan olvasót , aki a végén cset t int a nyel -vével, ú g y ízlik neki az egész.

Az aszkéta h a j l a m ú ember azonban g y a n a k v ó a n szimatol: nincs ebben va l ami mélységes és ravasz erkölcstelenség? Ilyen közvet len és kereset len bájjal, a h o g y mondják , i lyen egyszerűen és természetesen s mégis klasszikusan mondani el szülőanyánk kínjai t? N e m kel lene, hogy ného l elveszítse n y u g a l m á t ? Hiszen itt n e m csupán az ő emlékeiről v a n szó: több h e l y e n egyene-sen hivatkozik rá, h o g y ez az élet n e m annyira az övé , m i n t vala-m e n n y i pusztai gye rmeké . M é g s e m esik sohasem kétségbe . De ez m é g n e m vo lna ba j . Ez lehetne az e rő jele. D e g y ű l ö l n i sem tud igazán. Csak szeretne gyűlölni , d e n e m tud! S ez m á r végzetes. Ez már n e m az e rő jele, h a n e m a beletörődésé, a lemondásé .

Szabad-e a z o n b a n a művészen í g y a m a g á n e m b e r t firtatni? A nagyszerű k ö l t ő n - í r ó n a pusztai t , a költészet szépségein a

• Egyik változata megjelent a Múlt és Jövő 1935-ös jubileumi számában, az alkalom-hoz illőbb címmel és bővítésekkel (283-284.).

'^Feltehetően Valérytől származó megállapítás.

Dokumentum 4 5 1

társadalmi lelkiismeretet? N e m bélyegezzük ezzel magát a művészetet, minden művészetet, sőt az életet magá t erkölcs-telenséggé?

Mióta a világ világ, mindnyájunk anyja : A T ö m e g , örökké kínlódik-vajúdik a jövendővel, s közben ablaka alatt a Művé-szet ö rökké énekli a maga szerenádját.

Ez a zene, a gyermekágyas anya verítékes kínjaira gondolva kétségkívül istenkáromlás volna, ha az Anya, a T ö m e g és a Művészet nem volnának át és áthatva egy közös n a g y bizton-ság érzésétől, attól, hogy nem lehet semmi veszedelem, a T ö m e g mindnyá junk anyja, erős, állandó szülő. M á r millió-szor vajúdot t , s szenvedései után annál nagyobb lesz az öröm, az új élet: sohasem halhat meg sem az anya, sem a gyermek: a jövendő . Ez a közös biztonságérzet kedvessé, fenségessé, vagy éppen vígasztalóvá, az erő jelképévé, erkölcsössé teszi azt, ami különben borzalmas és groteszk volna, a zenét a vajúdó ablakai alatt: a Művészetet.

D e váj jon megvan-e ez a biztonságérzés a magyar tömegben és a magyar művészben? Illyés k ö n y v e maga tanúskodik: A magyar tömeg vajúdása céltalan. S ezért a magyar művészet erkölcstelen !

Minden más népnél is, amely idáig jut, mint a magyarság, a szépségből bűn lesz.

Enyhí t i ezt a b ű n t az, hogy leírja, feltárja, megörökí t i a vádat önmaga ellen? Valamelyest. Illyés könyve enyhí t i az ő eredendő bűnét, h o g y magyar művésznek született. D e nem változtathat rajta. Ehhez arra vo lna szükség, hogy új ra vissza-alakuljon igazi pusztaivá, és cselekvően levonja saját könyve tanulságait. Ami persze lehetetlen.

A magyar vajúdás állandó halál veszedelemmel jár , s a magyar köl tőt sohasem hatot ta át a tömeggel való együttes biztonság-érzet. Sohasem tudhatja, hogy a szerenád, amely az ú j életnek legalább is annyira szól, mint az anyának, egyúttal n e m teme-tési ének-e.

Valamennyi jó kö l tőnk írásában, legyen bár az m é g oly erős, könnyed és színes, mint Illyés művészete, ott l appang az élet-

\

452 Dokumentum

erő setét bizonytalansága, az Anyával , a Tömeggel össze-nem-függés halálveszedelme. Ebben a k ö n y v b e n is ot t van , ezért hiányzik belőle az igazi gyűlölet, amelynek meg kellene lennie egy ilyen könyvben , s amely egy i lyen könyvnek n e m hogy csökkentené, h a n e m csak fokozná szépségeit. Ha m e g volna benne ez az igaz gyűlölet , azért Illyést n e m éreznénk d e m a g ó g -nak, mint ahogy Petőf i verseinél sincs soha efféle érzésünk, szépséggé válik nála a legvadabb gyűlölet is, mer t igaz s a szépség erejével az, ami igaz, százszorosan az. Illyés azonban, m i n t mondtam, csak szeretne gyűlö ln i , de nem tud , hiába-valónak tartja a gyűlöletet , fél tőle, h o g y hazugnak, frázis-gyár tónak, demagógnak tetszene: korán megokosodot t , bölccsé vált és rezignálttá, mint m i n d e n jó és tisztán magyar köl tő . Költészetét magyar-jellegzetesen túl korán ha to t ta át haj lama az idill felé. N e m mindég a gyönyörködés, gyakran inkább a menekülés, n e m mindig a szétáradás a természetben, többször inkább az elbúvás vezette az idillhez.

Az idill vágya népe bölcsőjénél, v a g y haldoklásánál fog ja el a művészetet. D e m í g a gyermeknépnél személyiséget kap fű, fa, virág, a megöregedet t nép a m a g a személyiségét is elveszti a természetben. Ú g y néz a természetre, min t az, aki maho lnap valóban testileg is e g g y é lesz vele: e l tűn ik benne. Ilyen a ma-gyar költők idillhajlama, a filozofáló esztéták panteizmusának mond ják , az újságírók a földmívesfaj természetszeretetének, mélyén a természetesnél, általánosnál jóva l több halálsejtelem van, s ezzel együtt embergyűlölet .

Illyésnek külön he lye van ebben a tekintetben is kiváló köl tő ink közt. É p p e n idilljei a legmegkapóbbak, s melyik verse nem az a fenti szempontból? N e m hiába a legi f jabb köz-tük, benne végre tudat ra jutott mindaz, ami a régieknél a kor sajátosságai és egyéni természetük mia t t jobban el volt takarva. Illyésnél már nemcsak a téma, illetve ha a téma nem is, maga a hang ja ilyen idilli, tavaszi szellő a síron. E z az ő „csendes mél tó-ságának", ez az ő „kétségbeesésében is méltsóságos nyuga lmá-n a k " a titka, s „bö lcs" humorának is, amely akasztófahumor, m i n t a raboké, akik beletörődtek fogságukba.

487 Dokumentum

Ennek a könyvnek is idilli a hangja. Egyén i fiatalságának ereje, rugalmassága, színessége idillé ölelkezik benne népének, a pusztának égbekiáltó önvédelmével : a halálvággyal.

A művész és a tömeg az előbbemlített biztonságérzésének a hiánya okozza a magyar i rodalomban azt a különös tünetet , hogy a magyar művész művéve l mindig e g y kicsit a társa-dalmi erkölcs javításán is dolgozik. Ez a szokatlan, a művészet természetével ellenes és mégis, mint az előzőkből látjuk, n á -lunk nagyon is szükséges elkötelezettség állandó meghasonlást támaszt az i roda lom művelő i és olvasói köz t . Innét a nyíl t vagy százféleképpen álcázott gyűlölet és közömbösség a p o -litika és az i rodalom, általában mindenféle m a g y a r írás és csele-kedet közt : az elszakadott és bizonytalan sorsú gyermekek egymást gyűlölik gyógyíthatat lanul magára hagyot t Anya miatt. Maga az i rodalom is ezért gyűlöli ál landóan önmagát , különösen lírikusainkban. Petőfi től kezdve (Vörösmartyval szemben) egész napjainkig össze lehetne állítani a gyűlölködő lírikus párokat, s a tüzet, amely mindenkor kigyúl t köztük, legmélyén a nép s ezzel együ t t a művészet, a nyelv állandó halálveszedelme táplálta. E n n e k a veszedelemnek az érzése talán csak azoknál a köl tőknél hiányzik, akik beolvadottak, vagy később kerültek bele a magyarságba. T ü n d ö k l ő példája ennek Petőfi . [ . . . ] De az igazi magyar k ö l t ő : Illyés tudja , hogy a gyenge, beteg magya r t minek lángba borítani? Az megfékezve négy ősellenét: az urat, papot, németet , zsidót, végül csak önmagá t tépné szét, de meg nem gyógyu l sohasem ! Melyik az igazi? Petőfi vagy Illyés? Petőfi m a g y a r fülébe talán jó tanácsot súgott a forradalmi szláv szellem, Illyés pedig talán csak a dunántúli puszták népé t érzi, mikor a magyarról o ly lemondóan beszél. N e m t u d o m , egynek fogadja-e el a dunán -túli puszták népét az alföldi puszták népével.

*

Egy helyütt azt mondja Illyés: hogy aki egyéniséggé akar lenni, annak m e g kell tagadnia szülőjét, a puszták népét.

Ú g y érzem, emlékezésének a mérőónja itt ér feneket, vagy

4 5 4 Dokumentum

m o n d j u k inkább feneketlenséget. Mer t m i t jelent ez? Illyés tudja, ha n e m is fejti ki, s rábízza az olvasóra. Ez azt jelenti , hogy m i n d e n magyar egyéniség, a postástól kezdve, akit e m -lít, gróf Tiszáig, akiről hallgatnia kell, csak a nép rovására fe j -lődhetett azzá, akivé fe j lődöt t . Tehát a fejlődés, ami a természet-ben az egyedüli erkölcs, a puszta népénél b ű n , amely á tokká válik: azokra, akik kife j lődtek éppúgy, m i n t azokra, akik o t t -maradtak a pusztán. Gyűlöln iök kell egymást , s ha meg akar -nak szabadulni ettől a levezekelhetetlen és kiélhetetlen érzéstől, akkor el kell fordulniok egymástól mindörök re . Hogy lehet -nek a k k o r egymásért felelősek? A vezető a cselekedetekért, s a nép a belső biztonságért? Sehogy. Illyés könyvéből végső e redményben tehát az következik, hogy nincs magyar felelős-ség, m e r t minden m a g y a r egyéniség végzetesen antimorális vagy amorális .

S mi lesz, ha mégis dacolva végzetével morálissá akar válni? N e m kerü l szükségképpen a téboly hálójába? S ha abból m é g jókorán-későn menekülni tud, lehet-e más sorsa, mint a bele-törődés a vereségbe : az illyési rezignáció, v a g y az, hogy k é n y -szerzubbonyát maga választja meg szegény és veszi fel : valami rögeszmét.

*

Az egyéniségnek, amelynek ilyen mos toha világban kell k i -fejlődnie, ösztönösen s k o r á n hozzá kell készülnie az elszaka-dáshoz. A sebeket, amelyeket a külvilág — amely épp oly mostoha m i n t a belső, ahonné t az ember elkészülődik — m á r születése pillanatában ejt rajta, megsokszorozza önkínzással és ami van , azokat n e m engedi behegedni, h o g y annál t ö b b oka, egyszersmind ereje lehessen az elszakadásra és soha vissza nem térésre. Nyitva kell hagyni a sebjeit, m í g az elszakadás operációját teljesen be n e m végezte. De a fájdalmak, amelye-ket ez az erőszakos m ű t é t okoz, a bevarro t t sebben felsajog-nak abban a pillanatban, ahogy felmerül a t á j s a szülő k é p e : a puszta. A pusztai leányka és a pusztafi, m i k o r később ú j ra találkoznak, rémülten merednek egymásra. Minél jobban vá -

Dokumentum 4 5 5

gyakoznak egymás után, annál távolabb kerülnek egymástól , annál szörnyűbb lesz a viszontlátás.

S nincs az a szép vers, az a remek életrajz, amely megvigasz-talhatná ebben a lélekhasadáshoz hasonló borzalmas állapotban a költőt . S a pusztai népet, az anyát, vígasztalhatja m e g ez a legszebb visszaemlékezés. Mer t amit a pusztafi elszenved, mire Illyés Gyulává lesz, mindazt ellentétes módon elszenvedi az anya is, a puszta népe, mire fiából köl tő lesz, ő pedig puszta marad.

Pap Károly

PAP K Á R O L Y : A MŰVÉSZ „TÁJKÉPE"

A művészet sorsáról töprengve, a gondolkodás vasfegyel-mének élő í ró nem alkalmazhat enyhítéseket. Ennek oka a szépíró természetében rejlik. Számára a legnagyobb s legkisebb tünemény egyaránt a maga érzékletességében jelenik meg , végtelen űrjétől környezve s megvilágítva és színezve szám-talanul más és másféle napjaitól, holdjaitól s csillagjaitól, amelyek mind ö n m a g u k és egymás körü l egyszerre és állan-dóan végtelenül sokféle mozgást végeznek egy bonyolul t és ösmeretlen, csak ösztöneinktől sejthető törvény szerint.

A művész számára tehát mindig m i n d e n állandó, sebes, bonyolul t változásban van, s ami éppen v a n : a jelen, a sokféle m ó d o n mozgó, csillogó, gömbölyödő M ú l t és ugyanoly J ö v ő röpke csókja csupán, s műve annál jelentékenyebb, minél mélyebb benne a Múl t kényszerűsége és tágabb a Jövő lehető-sége. A művész t emploma azon a csúcson áll, ahonnét hátra-tekintve: a legrégibb romok , leghatalmasabb emlékek egybe-olvadni látszanak a Tájjal, míg előretekintve a szűz Tá jbó l ki-sejlenek a Jövendő legvakmerőbb emberi épületei.

Innét nézve a társadalmi, gazdasági, politikai, vallási kérdé-sek azon u takon hasonlítanak, amelyek valamikor egyes

4 5 6 Dokumentum

emberek lába nyomaiból összerótt ösvények vol tak, aztán ki -szélesedtek a tömegek nyomai tó l , gyakran helyet és i rányt cseréltek egymással, majd idővel megint magánosnak való ös-vényekké lepte, szőtte be őke t a táj, míg meg in t kiszélesedtek s újra elkezdődött rajtuk a t ömegek özönlése, amelyek folyvást vonulnak, m i n t az oly hadseregek, amelyek egy távoli, dön tő csatára igyekeznek vagy valami édeni pihenőre, csakhogy sem ezt, sem azt soha el nem érhetik, elhullanak az ú ton : egyik nemzedék eltemeti a másikat az út mentén ; az ú t mentét a Tá j bokrai, fái fedezik be s valamennyiüket a Tá j fenséges és fe-nyegető látványossága.

A művész lenyűgözöt t és megrendül t szemlélődéssel áldoz a Táj Templomában ennek a látványnak: a politika, a vallás, tudomány, gazdaság művelői idézik elő az u takon özönlő örökös Vonulásban a torlódást, ritkulást, temetést, rémületet; felidézői mindennek , anélkül, hogy urai vagy urai, anélkül, hogy ösmerői lehetnének.

A Táj Templomábó l tekintve, ez utak éppúgy, m i n t az özönlő tömegek, a fénytől , színtől, árnyéktól és mozgástól ittasuk szem és szív áhítatává és ezzel zsákmányává lesznek s a végtelen Vonulás torlódásai a T e m p l o m tornácáról figyelve, alig külön-böznek a fák bizonyos csoportosulásaitól: ami ö rökké folyik, a mozdulatlanság kísértetét idézi és a bánat, kétségbeesés jajjal, amelyekkel az egyik nemzedék eltemeti a másikat, összeolvad a diadalordítással és önváddal, m időn egyik nép a másik elé hág a torlódásban s a nyögéssel, mikor egyik társadalom, osz-tály s ember rákényszeríti terheit a másikra s valamennyi be-olvad a Táj hangjaiba, az idő s évszakok örök változásait kí-sérő viharok, esők, hófúvások, tengerek zenéjével.

E T e m p l o m o t a művész el n e m hagyhatja: maga a Templom is csupán a Tá j egyik alakzata, s a művész, aki inné t széttekint, ennek az alakzatnak egyik szigorú részecskéje, levele : magát ki nem tépheti s hiába igyekeznék a Végtelen Vonulásból azt, amit véréhez, születéséhez legközelebb érez: saját szülőjét, testvérét, népét úgy felfogni, m i n t valami önmagáér t valót, önmagában szerethetőt, ö n m a g a vágyai, szükségei szerint

Dokumentum 4 5 7

m é r h e t ő t ; ezt soha n e m teheti ; a legkedvesebbet is csak a T á j -jal együ t t tekinthet i , min t annak e g y fol t ját , m i n t a végtelen s ö r ö k Vonulásnak e g y mozdula tá t , m i n t az ezerlábú egyik lábának ízecskéjét, m i n t a T á j egyik hang jának valamely m o d u -lációját. M é g azzal sem siethet segítségükre, h o g y j o b b és szívesebb tekintet tel szeresse őket az ö rök Vonulásból és T á j -ból , h o g y szellemében magához ölel je őket , u tána u g y a n o l y visszaütő erővel kell őket újra belehelyezni a Tá jba és Vonulás-ba . S i l yen fo rmán csak a maga k ü l ö n kínjait növel te , de n e m csökkentet te az övéi gyöt re lmét .

Ezzel sebtében és halványan talán felvázol tam a művész bonyo lu l t és veszedelmes viszonyát a közösségekhez, me lyek -hez tar tozik.

Al ig képzelhető el ennél súlyosabb sors. D e most ne n y ú l j u n k a mélyére, csak m a r a d j u n k annál , ami

a művésznek a l egfon tosabb : a fö ld , az éghajlat m a r a d a n d ó -sága a nép ö r ö k és szabad belső mozgásaival szemben, a nyelv nyí l t , szabad folytonossága és f inomodása a nép szüntelen sors-változtatásaival szemben.

Közli: PETRÁNYI ILONA

13 Irodalomtörténet