ŽITOPROMET - MALOM ZENTA

A ZENTAI MALOMIPAR TÖRTÉNETE

Zenta, 1994

MONOGRÁFIA FÜZETEK

A füzet száma: 36.

FODOR ISTVÁN - KALMÁR KÁROLY

ŽITOPROMET - MALOM ZENTA

A zentai malomipar története

Kiadó: Dudás Gyula Múzeum- és Levéltár-barátok Köre 24400 ZENTA Tito m. tér 1.

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG

Szloboda János, fő- és felelős szerkesztő Fodor István Hajnal Jenő

Fordító: Draginja Ramadanski

Lektor és korrektor: Milivoje Gašović, Szloboda János

Számítógépes előkészítés: Harmat Szilvia, Draginja Ramadanski

Műszaki szerkesztő: Fodor István

Nyomda: Logos Grafikai Műhely Tóthfalu Udarnik Nyomda, Zenta ( fedőlap)

Formátum: B/5

Példányszám: 600 szerb és 600 magyar nyelven

Zenta, 1994

ELŐSZÓ

A könyv megjelentetésének apropója: 110 éves a zentai malomipar. A szabadkai Királyi Törvényszéknél vezetett cégjegyzékbe 1884. november 27-én jegyezték be a Spitzer és Singer Közkereseti Társaságot, amely a Žitopromet Tisza-parti telephelyén gőzhengermalmot kezdett üzemeltetni. A kutatás során derült fény arra, hogy a Žitopromet vasútállomás melletti részlege helyén, egykor létező gőzmalomban pedig kereken 100 évvel ezelőtt indult meg a búza őrlése. Egy nyolcvan évvel ezelőtti újságcikk tesz említést először tésztagyár létezéséről Zentán. Tehát az 1994-es esztendő háromszoros évforduló.

Zenta történetének részletesebb ismertetését részben az indokolta, hogy a város malomipari üzemei méreteiknél fogva, hosszú időn át település életének, fejlődésének meghatározó tényezői voltak. Másrészt a malomipar kialakulása és fejlődése kevésbé lenne érthető a történelmi háttér ismerete nélkül.

A kiadvánnyal járó, összes költséget a Žitopromet-Malom Rt. dolgozói közössége biztosította. Köszönjük nekik és külön Ivošević Milánnak, a részvénytársaság igazgatójának, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére is találtak lehetőséget e füzet megjelentetésére, amelyben nemcsak vállalatuk történetét örökítettük meg, de lehetőségünk nyílt a zentai malomipar fejlődésének ismertetésére is.

Mivel az anyaggyűjtésre és a szöveg összeállítására nagyon rövid határidőt kaptunk, a csapatmunkához folyamodtunk, és szinte éjt nappallá téve dolgoztunk. Bár nem szokás, de ezért megköszönöm közvetlen munkatársaim, a fordító, a lektorok és a korrektorok, valamint a számítógépes előkészítő munkáját is.

A Žitopromet részéről Slavnió Velimir, az általános és jogi osztály igazgatója, valamint Farkas Katalin tájékoztatási előadó segített munkánkban.

A zentai malomipar történetének megírására Fodor István vállalkozott. Ez a rész Valkai Zoltán, a Városi Múzeum munkatársa által összeállított malomipari kronológia nélkül ( amit volt szíves rendelkezésünkre bocsátani) nem készülhetett volna el a már említett rövid idő alatt.

Kalmár Károly az 1945-től napjainkig terjedő időszakot dolgozta fel, neki a levéltárban dolgozó kollégáink nyújtottak segítséget az anyaggyűjtésben.

A nagy sietségben elkövetett esetleges hibákért az olvasók szíves elnézését kérjük.

A szerzők

Fodor István

ZENTA

Zenta az egyik legrégebbi vajdasági város. A település a Tisza jobb partján terül el. A község kelet-nyugati irányban elnyúló területén négy falusi település található: Bogaras, Felsőhegy, Kevi és Tornyos. A község területe 293 km^, lakóinak száma 28 767 ( 1991-ben ), ebből 22 827 ember él a városban.Sajnos a népességszám csökkenő irányzatú, az 1981-es összeíráshoz viszonyítva 1752 fővel fogyatkozott meg a község lakossága. A község határa keleten a Tiszán húzódik, a szomszédos község Csóka. Déli szomszédunk Ada, a nyugati Topolya, északon pedig Kanizsa község. Zenta közúti összeköttetése a környező nagyobb, illetve fontosabb településekkel jó. Horgosra 35 km, Topolyára 38 km, Becsére 54 km, Szabadkára 43 km, Kikindára pedig az 1963-ban átadott vasúti és közúti hídnak köszönhetően 49 km autózás után juthatunk el.

A régészeti leletek tanúsága szerint a város és környéke már az őskortól lakott volt. A város neve 1216-ban fordul elő az írott történelmi forrásokban, II. Endre magyar király egyik adománylevelében. A Zyntha, Zenderev, Zyntharew névalakok egyben a település földrajzi helyzetére is utalnak. A névtoldalék folyami átkelőhelyet jelent. A magyarok betelepedése után, a IX. század végén a Tisza jobb partján húzódó területek Csongrádtól Becséig - a Szente-Mágócs nemzetség birtokai lettek. A történészek innen eredeztetik a város nevét.

A tatárjárás idején Zenta sem kerülte el sorsát, a betörő hordák 1241-ben felperzselték. A XIV. század végéig más-más hűbérurak birtokaként említik a várost és környékét a korabeli iratok, míg 1367-ben a budai káptalan tartós tulajdonjogot szerzett felette. Onnan kezdve hosszan tartó békés időszak köszöntött be a város életébe, amely alatt olyan fejlettségi szintet ért el, hogy II.Ulászlóhoz - a király 1494. évi látogatása során - a szabad királyi város címért folyamodtak a település elöljárói. A kérés csak 1506-ban nyert szentesítést, amikor is az uralkodó Zentát szabad királyi városi rangra emelte, és ugyanolyan jogokkal, kedvezményekkel ruházta fel, mint korábban Szegedet. A státusbeli változás jelképei, a cimer és a zászló is azóta vannak használatban. A címer három alapvető motívuma ( kulcs, hal, búzakalász ) közül kettő a kor legjelentősebb gazdasági tevékenységeire, a halászatra és a gabonatermesztésre utal. A zászló színei vélhetően szintén ezzel állnak összefüggésben: a kék a víz, a sárga a búzamezők szimbóluma lehet. Zenta élt a

király adta jogaival, a kézművesek céhekbe tömörültek, az első zentai céhszabályzatot 1513-ban hitelesítették, a tehetséges fiatalok eljutottak a középkori európai egyetemekre - ami szintén az anyagi jólét bizonyos jele.

A 120 éves békés időszaknak volt egy mai szemmel nézve mulatságos eseménye is. Szeged tehetősebb lakóinak szölőskertjei voltak a Fruska Gorán. A zentaiak 1474-ben, Mátyás király uralkodása idején, megállították az északnak tartó, bort szállító szegedi hajókat, nagyobb vámot követelve tőlük a szokásosnál. Szeged a királyhoz fordult jogorvoslatért, aki engedélyt adott nekik, hogy fegyverrel bírják jobb belátásra déli szomszédaikat. A felfegyverzett szegediek elfoglalták Zentát, és addig nem vonultak ki, míg a zentaiak Budán, az országbíró előtt meg nem ígérték, hogy nem követelnek magasabb vámot a korábbinál ( 5).

A szabad királyi városi állapot nem tartott sokáig. Az 1526. évi mohácsi csata után a visszatérő török sereg kifosztotta a várost, lakóit leöldösték vagy rabságba hurcolták. A következő évben Bácska a jobbágyfelkelések színtere volt. Az elpusztított Zenta határában lévő Tornyoson ölték meg a felkelők egyik vezérét, Jovan Nenadot.

A törökök csak 1541-ben, Buda elfoglalása után rendezkedtek be tartósan a középkori Magyarországon. Zentát a szegedi, Tornyost, Kevit pedig a szabadkai nahijéhez csatolták. Zentát a török időben felújították és megerősítették. A török helyőrség mellett főként szerb nemzetiségű polgári lakossága volt, akik állattenyésztéssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak. A szerb népesség délről vándorolt be a törökökáltal kipusztított vagy az adóterhek alól elmenekült földművelő magyarság helyére. Zentát a XVII. század nagy török útleírója, Evlia Cselebi is meglátogatta. Az ő írásaiból tudjuk, hogy aváros fejlődése a törökök uralma alatt teljesen leállt.

A 150 évig tartó török uralomnak a bécsi háború vetett véget, amelynek döntő ütközetét két év híján 300 évvel ezelőtt ( 1697. szeptember 11-én ) Zentánál vívták ( 7 ). Savoyai Jenő hadvezér osztrák, magyar, szerb és más nemzetiségű zsoldosokból álló serege estig - az akkori harcászati szokásoktól eltérően - délután támadva, II. Musztafa szultán szeme láttára pusztította el a pánikba esett török sereget.

A zentai csata után Bácskából kiszorultak a törökök, deBánát még az ő kezükön maradt. Ezért a bécsi Udvari Haditanács 1700-ban hozzálátott a Tiszai Határőrvidék megszerezéséhez. Ezzel egyidőben a magyar nemesség is megkezdte a vármegyék felújítását, ami nem felelt meg a bécsi udvar céljainak. Ezért a határörvidéki szerb milícia tagjait

felszabadította mindennemű adózás és közteherviselés, valamint a vármegye és a földesurak joghatósága alól. A város lélekszáma ekkor 1000 körül volt. A bécsi Haditanács parancsára a határőrök 1704-ben Rákóczi kuruc mozgalma ellen harcoltak, ezért a magyarok feldúlták Zentát, ami hosszú időre megrontotta a két nép kapcsolatát ( 6 ). A következő évben a szerbek ismét benépesítették a várost, a halászat és vadászat mellett újjáéledt a külterjes állattenyésztés és földművelés is. III. Károly 1715-ben egy harmincadvám-hivatalt állítatott fel a tiszai révnél, ami a még török Bánáttal való kereskedelemre utal (1 ).

Az újabb osztrák-török háborúk, majd a požarevaci békekötés ( 1718 ) után feleslegessé vált a Maros-Tisza határőrvidék, ezért 1741-ben Mária Terézia jóváhagyta feloszlatását. A törvény végrehajtására 1750-ben került sor, a Tisza mente visszakerült a vármegyéhez, a tisztek nemességet és birtokot, a közlegények pedig egy-egy jobbágytelket kaptak.

Ez óriás' elégedetlenséget váltott ki a határőrök soraiban, mert többségükre a magyar jobbágy- és zsellérsors várt. Ezért 417-en az oroszországi kitelepülés mellett döntöttek (5 ) .

Ennek hatására adta ki Mária Terézia, a Tisza mente sorsát újabb száz évre meghatározó adománylevelét ( 1751 március 1-én). E szerint a Határőrvidék 14 helységét a Tiszán inneni Szabad Kamarakerületbe, majd 1791-től a Tiszán inneni Koronakerületbe rendelte, amely hivatalosan 1848-ig fennállt, de felszámolása még az első világháború kitörésekor is tartott. A Kerületet kivonták a vármegye fennhatósága alól, és bizonyos fokú önkormányzatot, Zenta, Óbecse, Ókanizsa pedig mezővárosi rangot, valamint vásár- és piactartási jogot kapott. A halászat, a nádalás, és az italmérés teljes egészében, a legeltetés- és révjog jövedelme pedig felerészben községi bevételi forrás lett (1 ). A határőröket és a pravoszláv klérust megerősítették korábban megszerzett jogaikban. Az adománylevél garantálta, hogy a Kerület lakóinak a királyon kívül más földesura nem lesz, hogy csak nyolcadot fizetnek adóként; eltörölte a robotot és más ingyenes szolgáltatásokat (1 ).

A kapott jogok nem elégítették ki a határőröket és 286 család kivándorolt a Temesi bánságba és Oroszországba. A szerbek kivándorlása az adózók számának csökkenését jelentette a bécsi uralkodó számára, amit telepítésekkel igyekezett ellensúlyozni. A korábbi magyar és tót ( szlovák ) nemzetiségűek beszivárgását tervszerű telepítés váltotta fel, és 1762-ig 300 család érkezett Zentára Magyarország északi megyéiből és a Jászságból. 1780-ban már a lakosság 70%-át képezték a magyarok és az elmagyarosodott tótok ( 5 ). Az 1751 után bevándoroltakra jogilag nem vonatkoztak a kiváltságok ( a

községi közigazgatás akár ki is utasíthatta volna őket ), de automatikusan élvezték azokat. Ez a betelepülők számának növekedésével egyre nagyobb ellentéteket váltott ki a lakosság körében. Az ellentétek lecsillapítására a bécsi udvar 1774-ben újabb kiváltságlevelet adott ki, amellyel kiterjesztette a kedvezményeket a betelepülőkre is - "kivéve a zsidókat" ( 1 ). Ez nem sokat változtatott a valós állapotokon, mert a vallási alapon elkülönülő, zárt zsidó közösség számbelileg állandóan gyarapodott, és 1797-ben már helyet kaptak a zsinagóga felépítésére. Ettől az időtől kezdve a községbíró az egyik évben szerb, a másikban magyar volt.

A rendezett közállapotok kedvezően hatottak a gazdasági fejlődésre. A természeti adottságok elsősorban az állattenyésztésnek feleltek meg, amelynek elsőbbségét a XVIII. század végén még nem veszélyeztette a földművelés, bár ekkor már 6609 lánc földet műveltek meg a határban. A fejlődést inkább az elemi csapások és járványok akadályozták. 1769-ben szinte egész Zenta leégett ( 729 ház ), 1795-ben pedig pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot. A zentaiak mindezt túlélték, és 1800 táján már 1098 házból állt a település, valamint 1424, tizenhat évnél idősebb lakosa volt.

Az elkövetkező ötven év a vagyoni rétegeződésnek, az árutermelés és kereskedelem gazdasági alapjainak a lerakására szolgált. A kapitalizálódás folyamatát rövid időre az 1848/49-es európai forradalmak szakították meg, amikor - ismét a bécsi udvar hathatós közreműködésével, az oszd meg és uralkodj elv alapján - sikerült egymás ellen fordítani az itt élő magyar és szerb lakosságot. Az 1848 elején Párizsból indult forradalom megingatta a Habsburg - országok pénzügyi rendszerét. A monarchia pénzének többszöri devalvációja sokak teljes vagyonát felemésztette. A második nagyobb csapás az emberéletekben és anyagiakban bekövetkezett vesztesége volt. A betetőzést 1849 utána szabadságharc idején nyomtatott Kossuth- bankók elértéktelenedése jelentette ( 2 ). Zentát jogilag visszacsatolták a vármegyéhez. A sok csapás mellett az 1848-as események egyik legnagyobb eredménye a jobbágyság eltörlése volt, ezzel lehetővé vált a tőkés viszonyok kialakulása. A kapitalista fejlődés előtt végül is az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés tárta szélesre a kapukat, de a pártokba való tömörülést és a pártharcok kiéleződését is elindította. A pártok között a vármegye próbált rendet teremteni, erre azok egyesült erővel kísérelték meg kivonni magukat a vármegye gyámsága* alól ( 1888 ). Az önállósulási törekvéseknek belügyminiszteri rendelet vetett véget. A kedélyek lecsillapodtak, ( Zenta közben 1861-ben rendezett tanácsú város lett, hat évvel később

mezővárosi rangra süllyedt, majd 1873-ban visszakapta a rendezett tanácsot ). Békésebb építőmunka kezdődött, amelyet már 1882-ben megzavart a közös, városi tulajdonú legelők botrányos és igazságtalan felosztása. Akinek ugyanis nagyobb birtoka volt, többet kapott a közös legelőkből. Négy évvel később már a Magyarországi Szociáldemokrata Párt által szervezett aratósztrájk útján tiltakozott a város mezőgazdasági proletariátusa az igazságtalanságok ellen. Az árutermelésre való áttérést és a városodást az ismertetett események legfeljebb lassították, de nem állították le, Zenta 1902-ben a megyei városi rangot célozta meg ( lásd előbb: pártok összefogása ), újból használatba vette a város pecsétjét, s 25 000 lakosával Újvidékkel és Zomborral egyenlő nagyságú város volt.

A XIX. század második felének legjelentősebb gazdasági beruházásai és eseményei:

1855-ben Zenta határában is megkezdődtek a Tisza szabályozásának munkálatai, a kanyarok átvágása, a töltések megerősítése, valamint a belvizek által veszélyeztetett területek csatornázása.

1868-ban Mihálkovits István engedélyt kért a várostól 4 pár kővel működő gőzmalom felállítására.

1873-ban felépült a Tiszán a Hauwe-rendszerű fahíd, ami fellendítette Bácska és Bánát kereskedelmi kapcsolatait.

1880-ban megnyílt a folyami kikötő.1884-ben a Spitzer és Singer Közkereseti Társaság

gőzhengermalmot kezdett működtetni a mai Žitopromet Tisza- parti telephelyén.

1889-ben megindult a vasúti közlekedés.1895-ben a város fő utcái aszfaltozott járdát és

villanyvilágítást kaptak.1908-ban a hat évvel korábban leszakadt fahíd helyett

vashidat építettek, amelyet 1915-ben vasúti híddá bővítettek ki. 1908-ban fejeződött be a rakpart kiépítése is.

1870 és 1900 között négy bank, illetve hitelintézmény nyílt a városban.

A termelőeszközök fejlődése a mezőgazdaságot sem kerülte el. 1893-ban már gőzgéppel hajtatott cséplőgép is üzemelt környékünkön, 1897-ben munkába állt az első aratógép. 1902-ben nagyobb mennyiségű vasekét hozatott Zentára az egyik kereskedő, 1905-ben pedig már a műtrágya használatát népszerűsítette a helyi lapokban. A benzinmotoros arató- és cséplőgépeket 1910-ben állították először munkába.

A művelődési élet és városodás követte a gazdasági fejlődést.

1832-ben Magyar Művelődési Társaság alakult amatőr színjátszó csoporttal, amelynek munkájában a zentai Jovan Đorđević, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház megalapítója és későbbi szerb művelődésügyi miniszter is részt vett.

1867-ben a már működő iskolák mellett megkezdtéktevékenységüket az óvodák is.

1868-ban a Szerb Olvasókörben kezdődött meg afelvilágosító munka.

1870-ben megnyílt a polgári iskola,1876-ban pedig a gimnázium is.1904-ben kezdte meg tevékenységét a Népkönyvtár ( de

ennél több évtizeddel korábban működtek már könyvtárak különféle egyesületek, intézmények, pártok keretében ).

A XIX. század utolsó évtizedeiben nyomdák üzemeltek a városban, és megjelentek a helyi újságok.

A város jelentősebb középületei is a XIX. század végén és a XX. század legelején épültek. A gimnázium első épülete 1884-ben létesült, 1908-ban pedig elnyerte mai formáját (a második emelet nélkül ). A rakpart építése is a villamosítás évében, 1895-ben kezdődött. 1909-ben a város az egész országban egyedülálló vállalkozásba fogott, amikor is felépítette a 433 házból álló munkástelepet. Az 1911-ben leégett városháza helyén 1912-1914 között felépült a mai városháza. A korjelentősebb épületei közé tartoznak még a mai színház épülete( a valamikori Eugén szálloda ), a Royal szálloda, a tűzoltó- laktanya. A központban lévő néhány polgári ház is a század elejéről való.

A város művelődési életének nagyjai közül a már említett Jovan Đorđević mellett szólni kell még Jovan Muákatirovióról, a XVIII. századi felvilágosult népművelőről, Dudás Gyuláról, Zenta első monográfiájának írójáról, Stevan Sremac íróról. A zentai gimnáziumnak a századforduló táján élt tudós tanárairól csak a helyszűke miatt nem írok.

A városiasodó Zenta fejlődését az első világháború állította le. A háborút követő rendszerváltás nem kedvezett a városnak. Az SZHSZ - Királyság megkülönböztető agrár- és nemzetiségi politikája sokat ártott a több nemzetiségű, túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkozó vagy közvetve abból élő közösségnek ( 7 ). A város periférikus földrajzi helyzete miatt is hátrányos helyzetbe került, amit a két világháború közötti Magyarország revansista politikája csak fokozott. A gazdasági pangás a munkások tömeges elégedetlenségét váltotta ki, ami sztrájkokban, bérharcokban jutott kifejezésre. A magyar szegényparasztság soraiból sokan kivándoroltak Dél-Amerikába. Ezek az állapotok kedveztek a kommunista eszmék

terjedésének, 1924-ben megalakult a JKP zentai pártsejtje. Tagjai közül hatot a város fasiszta megszállása idején, 1941 őszénkivégeztek. A Horthy-rendszer 1944. október 8-án ért véget, amikor is városunkba bevonultak a Vörös Hadsereg és a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg egységei ( 5 ). Ezzel megkezdődött a város életének szocialista időszaka. A háborúutáni néhány éves központosított gazdaságirányítás után az önigazgatású szocializmus időszaka következett. Zentán a malomiparban alakult meg az első munkástanács 1953-ban. A kezdeti sikerek után a túlkomplikált rendszer, a társadalmasított felelősség, a döntéshozatal lassúsága, a megfoghatatlantulajdonformák és - viszonyok a fejlődés kerékkötőivé váltak.Négy-öt évvel ezelőtt megkezdődött az üzemek átalakítása, részbeni magánosítása, az új magánvállalatok alapítása és a háború után elvett földek egy részének visszaszármaztatása.

A város gazdasági életének alappillére a második világháború után is a mezőgazdaság és a mezőgazdasági feldolgozó ipar maradt. Ma bejegyzett vállalataink egy része - amelyeknek alapjait már a múlt században lerakták - az elmúlt közel ötven év alatt sok-sok átszervezésen, változáson ment keresztül. Vannak teljesen új, a szocialista időszakban létrehozott gyáraink is - korábban Zentán nem képviselt gazdasági tevékenységgel.

A mezőgazdasági termelés fö letéteményesei a magángazdálkodókon kívül a Mezőgazdaság Részvény Társaság és az ismét földműves - szövetkezetekké alakult, korábbi Mezőgazdasági - Ipari kombinát társastermelői részlegei. Az elsődleges tevékenységi körbe tartozik még az Agroseme- Panonija Vetőmagforgalmazó Vállalat is. A feldolgozó ipar legerősebb képviselői a Žitopromet-Malom Rt. ( malom, tésztagyár, pékség ), a Kristal Rt. Cukorgyár, a Termoelektrana Rt. Höerőtelep és Távfűtő Művek, a Fermin Rt. Fermentációs ipar (népszerű nevén élesztőgyár); az utóbbi három vállalat az 1945 utáni időszak legnagyobb új beruházása, de a malomipar fejlesztésére is hatalmas pénzeket költöttek ( új malom, gabonatárolók stb.). Zentának van dohány-, textil- és cipőgyára, bőrkonfekció készítő és tejfeldolgozó üzeme, bútorgyárai és téglagyára. A fémipart a Crvena Zastava Művek szerszámgyára, a TAMP Szerszám- és Gépi Felszerelések Gyára, valamint a Karat Nemesfém-feldolgozó Üzem képviseli. A szolgáltatói kisiparban tevékenykedik az Usluga magánvállalat, ide sorolható a Mašinoremont Mezőgép- és Járműjavító Vállalat, de az Udarnik Nyomda is.

Legjelentősebb közlekedési létesítmény a Potisje t.v. kikötő, amely összekapcsolja a folyami, közúti és vasúti

közlekedést. Alkalmas konténeres áru közvetítésére is. A közúti áru- és személyszállítást a Sentatrans és Severtrans bonyolítja le. A háború utáni nagy építkezések egyike is a közlekedéssel kapcsolatos. Az 1941-ben felrobbantott híd helyén 1963-ban adták át a forgalomnak a mai közúti és vasúti hidat.

A lakosság ellátásával, kül- és belkereskedelemmel foglalkoznak a Zenta Rt. Kereskedelmi Vállalat, a magáncégek közül nagyobbak a DÁN, Datex, Down, Miki, Slaves, Temporex, Union stb. Vendéglátóipari tevékenységgel foglalkozik a Tisza Rt. és több színvonalas magánvendéglő.

Az áram-, víz- és gázellátásról, valamint a közművek karbantartásáról az Elektrovojvodina zentai részlege, az Elgas és városi Kommunális Vállalat gondoskodik. A felépítményben is nagy változások játszódtak le. A zentai kórházat a Tisza-vidék legnagyobb és legjobban felszerelt egészségügyi létesítményévé fejlesztették. A községben működik az általános orvosi, nőgyógyászati, gyermekorvosi és fogorvosi szolgálat. A városban és a falvakban két-két új iskola valamint több óvoda és napközi épült. A város öt középiskolája közül ma csak három működik: a gimnázium, a közgazdasági-kereskedelmi és a vegyészeti. A 80- as évek táján megszűntették az egészségügyi és szakmunkásképző középiskolát, ( ezek épületét alakították át egészségházzá ). A művelődés terén tevékenykedik a Thurzó Lajos Közművelődési Oktatási Központ. Ide tartoznak a Városi Múzeum és Könyvtár, Vajdaság elsőként ( 1952-ben ) alapított művésztelepe, a mozi, emellett koordinálja az amatőr színjátszó csoportok munkáját, felnőttképzéssel foglalkozik, nyelv- és egyéb tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások szervezését végzi - egyszóval a város művelődési életének letéteményese. Zentának van regionáis jellegű Történelmi Levéltára is.

FORRÁSOK

1. Dobos János: Zenta az árutermelés és polgárosodás kialakulásának időszakában. Zentai füzetek 15, Zenta, 1967.

2. Tolmácsy Géza: Pénzügyi élet I. Zentai monográfia füzetek sorozat. 14. füzet. Zenta, 1969.

3. Tolmácsy Géza: Pénzügyi élet II. Zentai monográfia füzetek sorozat. 17. füzet. Zenta, 1969.

4. Rácz Vince: Poljoprivreda u Senti Građa za monografiju Sente br. 10., Senta, 1967.

5. Grupa autóra: Vojvodina, znamenitosti i lepote. NIP Književne novine. Beograd, 1968.

6. Fábri Jenő: Zenta rövid története, Zenta, 1954.7. Pejin Attila: Zenta rövid története ( Informátor opštine

Senta ), Trend Bečej, Beöej, 1993.

A GABONAFELDOLGOZÁS KEZDETEI

A gabonaszemek első, "gépi" feldolgozására utaló lelet 1882-ben került elő a bátkai halom régészeti feltárása alkalmával. Ez az agyagból kiégetett malomkő egyik bizonyítéka annak, hogy vidékünk gyűjtögető őslakossága már őrölte a gabonát (4 ) .

A malmokra utaló, írott adatok legkorábban a török adólajstromokban fordulnak elő. Ezekből kiderül, hogy a város lakói malomadót is fizettek a törököknek. A zentai Szántó Márton 1546-ban egykerekű malma után 50 akcse adót fizetett ( 8 ). Valószínű, hogy szárazmalomról van szó, amelyet állati erővel hajtottak. A szárazmalmok évszázadokon át működtek Zentán és környékén. Keviben Patócs György tulajdonában működött egy még 1890 után is. A századfordulón volt egy szárazmalom Felsőhegyen, a városban pedig a mai Jugoszláv Néphadsereg utca 64. számú házánál, valamint a Zmaj Jova Jovanovió utca 37. szám alatt voltak abban az időben szárazmalmok. A szárazmalmokról Dudás Andor Zenta rövid története című munkájában is megemlékezik: "Az 1700-as évek elején a Jézus Szíve templom helyén egy régi városrész volt. A Plesityék bírtak abban portákat, ahol jövedelmező szárazmalmaik voltak. Ez a városrész olyan, mint ma ( 1902-ben!) a Középső kertek, széles térség választotta el a várostól, 1740-től azonban beolvadt a városba... Ezen épületeket, malomházakat hasított fenyőgerendákból építették. Az 1876-os várostérképeken még feltűntették őket" (9) .

A XVIII. század elejéről kevés, részben egymásnak ellentmondó adataink vannak a malmokról és a molnárok számáról. Vidékünkön az 1715.évi LVII. t.c. rendelkezései alapján csak 1720-ban végezték el az összeírást. Gyetvai Péter szerint a malmokból akkor 72 rénesi forint jövedelmet valósított meg a város ( 10 ). Dobos János szerint ugyanabba az összeírásba egy molnárt is bejegyeztek a nyilvántartásba vett 17 iparos közé (1 ). Iván Jakšić szintén az említett törvénycikk alapján készült összeírást tanulmányozva 3 használatban lévő és egy használaton kívüli szárazmalomról tudósít (11).

Az idézett forrásokból kiderült, hogy a Maros-Tiszai Határőrvidék és a Tiszán-inneni Kamarakerület idejében a műszakilag egyszerűbb szerkezetek, a szárazmalmok biztosították az őrleményeket a helyi lakosság számára.Gabonakereskedelemre utaló adatokat egyáltalán nem találtam. Tehát a malmok a helybeli szükségletek kielégítésére termeltek ebben az időben.

A VÁROS GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A XVIII. SZÁZADBAN

A Tiszai kamara- és Tiszai Koronakerület szabadabb társadalmi légköréről Zenta történeténél már írtam. Ezek a liberálisabb feudális viszonyok serkentőleg hatottak a gazdaság fejlődésére. A zentai határban 1701-ben még csak 2400 hold földet műveltek meg két nyomásban. Ez azt jelenti, hogy az év folyamán a jelzett terület fele pihent, és csak a másik fele, 1200 hold volt bevetve. A jószágállomány is gyér volt, mindössze 160 ökör, 80 ló, 80 tehén, 60 disznó képezte az 1000 főnyi lakosság vagyonát. ( Ezeket az adatokat némi fenntartással kell kezelni, mert a megadóztatási céllal készült összeírások alkalmával a tulajdonosok sohasem vallották be tényleges vagyoni állapotukat. F.l. megj.)

A jelzett évben 8 iparosmühely és 1 kocsma tulajdonosa képezte a város "polgári rétegét" ( 1 ). Az előző forrás 1751-ből már egy-két bolt, mészárszék és vízimalom meglétéről is tudósít.

Pontosabb adataink a lakosság és házak számáról, valamint a gazdaság számbeli mutatóiról 1770-től kezdve vannak. A városnak 1774-ben 1162, az 1798-as évben pedig 1424 tizenhat éven felüli lakosa volt. A lakóházak száma ugyanabban az időszakban 799-ről 1098-ra emelkedett. Agyarapodó népesség egyre nagyobb területeket vont művelés alá: 1777-ben 4232 láncon, 1797-ben 6609 láncon, közel száz évvel később pedig már kb. 41 000 láncon termesztettekgabonaféléket a zentai határban. A földművelés a XVIII. század végén még nem veszélyeztette az állattenyésztés fölényét, báregyre szaporodtak a határban a szállások is, de ezek azállatteleltető helyekből csak a XIX. század közepére váltak aföldművelés központjaivá ( 12). A jószág volt a vagyoni állapot mércéje. A föld olcsó volt. Az alacsony hozamok és a nehézkes szállítás miatt a termelés csak a saját szükségletek kielégítésére korlátozódott - kenyér a családnak, takarmány a jószágnak. Főleg vegyes búzát, árpát, zabot, rozst és némi kukoricát termesztettek. A terméshozam pozsonyi mérőben, (1 pozsonyi mérő kb. 45 kg búzát tett k i) az 1790-es években így alakult (1 ):

1796/97 1797/98 1798/99

búza 17 469 8218 14 249árpa 2 462 167 4 681zab 2 162 323 3 686

A hozamok alakulását döntően befolyásolta az időjárás, de a járványok és tűzvészek is.

Mindezek ellenére a gabonatermesztés jelentősége állandóan nőtt, amit a malmok számának emelkedése és a kereskedelem felélénkülése is bizonyít (1 ) .

1774/5 1784/5 1796/7

vízimalom: 3 2 16szélmalom: 14 22 23összesen: 17 24 39

( Más források az itr közölt adatoktól 10-20%-osmutatnak, különösen megbízhatatlannak látszik az 1784/85-ben kimutatott vízimalmok száma. F.l. megj.).

A kereskedelem felélénkülését az 1751-ben kapott és 1771-ben kibővített és piactartási jogok is elősegítették. A helyi áruforgalmat, de a külkereskedelmet is a szerb vagy a szerbségbe beolvadt görög kereskedők bonyolították le. Zenta kiviteli árui az élőállat, a gyapjú és a gabona voltak. A behozatali cikkeket a fa, a só, a mész, a bor és a fémipari termékek képezték. Az áruforgalom meggyorsította a vagyoni differenciálódást, közvetve kiváltotta a termőföld értékének növekedését, s mindez a birtokforgalom felélénküléséhez vezetett. A XVIII. század végére jellemző a föld intenzív adás-vétele, cseréje, ajándékozása, de a föld gazdátlanul hagyása is előfordul még. A kereskedelem nem tisztelte a feudális osztályhatárokat. A szerb határőrök, a bevándorolt magyarok és tótok ( szlovákok ) utódaiból kiemelkedett a birtokosság erősebb rétege, a Babin-, Vujić-, Palković-, Branovački-, Ridjič-, Slavnić-, Szeles-, Vuković-, Huszár-, Boros-, Biliczki-, Fodor- stb. családok. A másik oldalon, a XVIII. század utolsó negyedében megkétszereződött a zsellérek, házatlan zsellérek és szolgák száma. A betelepülő németeknek és zsidóknak ekkor még nem volt jelentősebb szerepük a város gazdasági életében.

A vízi- és szélmalom-tulajdonosok között egyaránt voltak földbirtokosok, városi elöljárók, de egyházi személyek is. Az 1794- ben nyilvántartott 14 vízimalom közül kettő Ross István plébánosé volt ( 8 ). A vízimalmok és szélmalmok száma aXVIII. század második felétől kezdett el rohamosan növekedni. A termés mennyisége és a malmok száma között 1780 táján alakult ki az egyensúly, ami nagyjából 1850-ig tartott. Ebben az időszakban ( a .terméshozamtól függően ) 14-23 vízimalom és 13- 23 szélmalom üzemelt ( 8 ). A szárazmalmok sem veszítettek jelentőségükből: 1850-ben még 33 volt belőlük (4 ) .

A XIX. század elején az egyre szaporodó vízimalmok tulajdonosai között állandó torzsalkodás folyt a jobb helyek birtoklásáért. A század húszas és harmincas éveiben a városi tanácsülések nem múlhattak el anélkül, hogy malmokkal kapcsolatos kérdés ne szerepelt volna napirendjükön. A városi tanács 1821-ben 31. számú határozatával próbált meg rendetteremteni úgy, hogy a malmok kikötésére a "város alatt" és Budzsákban is két-két partszakaszt jelölt ki; meghatározva azt is, hogy ki hol kötheti ki hajómalmát. A városnak mint egyes feudális jogok hordozójának évi 10 forint karópénzt fizettek a malomtulajdonosok a kikötés jogáért. Hasonlóképpen karópénzt kellett fizetni a tutajok, ladikok kikötéséért is. Ennek az ún. partjavadalomnak a beszedési jogát általában bérbe adta a város; 1886-ból ismeretes, hogy a bérlő, Berger Lajosné kéri az 1600 forintos évi bérleti díj csökkentését (4 ) .

A korábban . említett határozat 22 vízimalom-tulajdonost érintett. Ezek: Baderlica Đuro, Olajos János, Baderlica Mihajlo, Zubanovió Stevan, Olajos András, Gombos István, Baderlica Jovan, Bugarin Mihajlo, Obradov Kosta, Zubanovió Ibrahim, Branovački Simeon, Majoros Péter, Ozsgyányi István, Babin Palentija, Hegedűs János, Majoros Pál, Stakić Momóilo, Kollár József, Kragujev Jovan, Csókási, Stakió Torna és Keczeli Márton.

Valószínű, hogy a malomhelyek kijelölése csak ideig-óráig tartó rendet eredményezett, mert 1833-ban a városi tanács a "malmárok felülvigyázójának" Radojcsin Kuzmánt nevezte ki. A következő évben a malombírónak megválasztott Sztaity István lemondása után Bóbány György lépett annak helyébe. A későbbi években malombírók voltak még Urbány Ferencz, Mészáros Károly, Balog József, Csíki János és mások egy-egy éves időtartamra (13).

A hajómalmok száma a XIX. század második felében elérte a 33-at. Valószínűleg ez volt a csúcs, 1901-re már csak 6

maradt meg belőlük a Tiszán a gőzmalmok egyre nagyobb térhódítása következtében.

A szélmalmok jelentősége a folyótól való távolsággal arányosan nőtt. Számuk, mint előbb láttuk, sokáig azonos szinten mozgott a vízimalmokéval. A XIX. század második felében viszont Rác Vince 33 vízimalom- és csak 17 szélmalom­tulajdonost említ, ezek: Juhász József, Tóth Ferenc, Forgács József, Csíkmák Mihály, Juhász Pál, Szél János, Bűn János, Pólyák Péter, Ollai István, Kikirics János, Győré János, Bíró Dániel, Olajos János, Méri Sándor, Nagy János, Nagy Albert és Kovács Miklós. Ennek ellentmondó adatot közöl Milivoje V. Knežević, szerinte 1870 körül 30 szélmalom volt Zentán és környékén (14).

A vízimalmok, amint már említettem, nem állták a versenyt a századfordulón működő öt kisebb nagyobb gőzmalommal. A szélmalmok is vélhetően csak a rossz útviszonyoknak köszönhetően élték túl a vízimalmokat - 1899-ben még 23 termelt közülük (15) . Sőt Rác és Knežević egybevágó közlése szerint századunk húszas éveiben is még 14 szélmalom őrölt - közülük 10 működött a határban, és csak négy a városban.

AZ IPAROSODÁS POLITIKAI ÉS PÉNZÜGYI FELTÉTELEI A XIX. SZÁZADBAN

A század első évtizedeire az Osztrák Császárság abszolutista intézkedései és a törvénytelen rendeletekkel szembenálló magyar nemesség politikai aktivitása a jellemző. Az osztrák-magyar politikai harcok eredményeként a megyék és a nemesség ellenállása kényszerítette ki az 1825. évi országgyűlés összehívását, amelynek már a kezdetén Széchenyi István előterjesztette Magyarország társadalmi és gazdasági átalakulásának tervét. Politikájának lényegét az ország közgazdasági átalakítása jelentette, elhanyagolva a hagyományos magyar politika addigi központi kérdését, a közjogi sérelmeket. Ezért csak kevesen értették meg törekvéseit. Különösen a magánjogi viszonyok átalakulását sürgette, mert a nemesi birtokjog, az ősiség törvénye, amelyek lehetetlenné tették a gazdasági átalakulást, már régen megértek a reformra. Ebben az időben a magyar földbirtokosok az ingatlanok és az állatállomány mellett nem rendelkeztek a fejlesztéshez szükséges készpénztőkével. Ha az országban volt is némi tőkefelesleg, ezt nem lehetett kikölcsönözni, forgatni, mert az esetleges kényszerbehajtásra - megfelelő váltótörvény híján - nem volt mód. A földet a XIX. század elején az ősiség törvénye folytán nem lehetett jelzálogkölcsönnel megterhelni, tehát elárverezni sem.

Akinek nagyobb összegre volt szüksége, az drága külföldi kölcsönre szorult, amit ritkán kapott meg a leírt viszonyok miatt; vagy másik lehetőségként maradtak a belföldi uzsorások. A belföldi kölcsönszerzés legbiztosabb módja az volt, ha a hiteligénylő gazdag barátjához fordult, és az illető "úri becsületszóra" kisegítette. Ezért a magyarországi birtokosok csak külterjes gazdálkodást folytathattak a jelentéktelen ipari tevékenység mellett. Terményeiket a szomszédos Ausztriának kényszerültek eladni feldolgozás céljából. Ausztriában ugyanis már 1763-ban meghozták a váltótörvényt ( 2 ), ami a hitelezést szilárd alapokra helyezte, ez pedig lehetővé tette az ipar és kereskedelem felvirágzását.

A mezőgazdasági termények feldolgozása nálunk főként a malomiparra szorítkozott, a kereskedelem pedig a gabona és élőállat forgalmazására. E mezőgazdasági országban nem készültek földművelő szerszámok, még a lábbelit is osztrák behozatalból biztosították.

Végül az 1840. évi XV. t. c. jogerőre emelte a váltótörvényt Magyarországon is, ami a gazdasági élet alapos átalakulását indította meg. Egymás után alakultak a takarékpénztárak és

bankok a gazdagabb vidékek központjaiban. A pénzintézetek eredményes működéséhez szükség volt a magánjogi viszonyok átalakítására is. Az 1847. évi pozsonyi országgyűlésen Deák Ferenc követelte az ősiség eltörlésével együtt a hitel- és birtokszerzés szavatolását is. A bécsi kormány az elégedetlenség csillapítására maga is több reformjavaslatot terjesztett elő, a birtokszerzéssel és -átruházással, a belkereskedelemmel, a közlekedés és az ipar fejlesztésével kapcsolatban. Erre a magyar ellenzék a politikai követelések mellett újabb gazdasági jellegű igényeket fogalmazott meg. Ezek az új vámrendszer bevezetése az ország és az örökös tartományok között, a keletkező magyar ipar védővámokkal való megvédése, vasutak, közutak és csatornák építése állami költségen stb. Az ősiség eltörlésére véglegesen csak 1852-ben került sor, ezzel megszűnt a bank- és hitelrendszer fejlődésének második nagy akadálya.

Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés után Ausztria és Magyarország közös vámterületet alkotott, de az utóbbi ennek ellenére sem volt Ausztriával egyenrangú gazdasági fél, ott sokkal több volt a bank és a tőkeerős kereskedő. Az úthálózat is fejlettebb volt, sőt a vasutak és kikötők tekintetében iselőnyben volt Ausztria. Igaz, hogy a közös vámterület létesítésével a magyar gazdaság Ausztriában versenytársak nélkül értékesíthette termékeit, de ipara továbbra sem jelentett konkurenciát a fejlettebb osztrák iparnak.

Az 1867-es kiegyezés után történtek meg az elsőkezdeményezések egy zentai pénzintézet magalakítására is. A bankalapítást már korábban időszerűvé tette az 1863. és 1866.évi rossz termés mert az emberek belátták, hogy az elemicsapások vagy nagyobb terméskiesések alkalmával elsősorban saját erejére támaszkodhat egy közösség. Végül is 1868-ban megalakult az első zentai pénzintézet Zentai Takarékpénztár néven, összesen 120 000 Ft részvénytőkével. Alig két évre rá Zentai Általános Takarékpénztár néven megalapították városunkban a második bankot 104 900 Ft tőkével. Az 1876. és 1877. csapadékos évek nagy árvizeket idéztek elő, nagy károkat okozva ezzel a mezőgazdaságnak. Ez a csapás újabb okot adott a tőke mozgósítására, ezért 1882-ben megalakult Zenta harmadik pénzintézete, a Zenta-vidéki Takarékpénztár Rt. összesen 60 000 Ft alaptőkével (2 ) .

GABONAKERESKEDELEM

A pénzintézetek alapításával párhuzamosan a gabonakereskedelem is szervezett formát öltött. Az 1876 előtti időszakról nincsenek részletes adataink a gabonakereskedőkről, mert csak akkor kezdődött meg vidékünkön az első cégjegyzékek felfektetése. Pejin Attila szerint (1 7 ) a XIX. század elején nem voltak állandó gabonakereskedők Zentán; alkalmanként érkeztek hajók, hogy a felvásárolt gabonát elszállítsák. Viszont 1876 és 1943 között 49 gabonakereskedőt jegyeztek be a Szabadkai Kir. Törvényszék Kereskedelmi Egyéni Cégjegyzékébe. A 49 kereskedő között 5 magyar, 2 szerb és 42 zsidó volt. A leghíresebb zentai zsidó kereskedő-családoknak: (Flesch, König, Hirsche, Braun) nemcsak a kereskedelemben voltak érdekeltségeik, hanem a bankügyletekben is. Spitzer Henrikné Flesch Berta 1912-ben főkönyvelő volt a Zentai Takarékpénztárnál, Flesch Mór és Flesch Márton pedig már korábban gabonakereskedők. Braun Jakab gabona- és gyapjúkereskedő halála után a cég fiára, Braun Izsóra szállt, aki folytatta a kereskedelmet, de 1897-ben a Zentai Általános Takarékpénztárnál igazgató bizottsági tag is volt ( 3 ). Tehát aXIX. század végén Zenta gazdasági életében már igazi kapitalista viszonyok uralkodtak, kialakultak a bankok, a kereskedelem és az ipari termelés bonyolult pénzügyi összefonódásai.

A gabonakereskedelemről a korabeli újságok is rendszeresen tudósítottak. A búza ára 1867 és 1883 között szilárd volt, kis ingadozásokkal 12-14 Ft között mozgott, a kukorica ára pedig átlagosan 6 Ft körül alakult (19 ) . A Zentai Közlöny az 1890. évi 20. számában a város határában termett gabona mennyiségét 560 000 mázsára becsüli. Ebből 280 000 q volt a tiszta búza, a többi kukorica, árpa, zab, vegyes búza. A gabonakereskedelem élénk volt, és főként kivitelre irányult. Abban az évben 345 000 mázsa gabonát szállítottak el Zentárói, főként hajókkal. Évenként átlagosan 125 hajó rakodott, de az 1889-ben üzembe helyezett vasút is állandóan növekvő forgalmat bonyolított le. A Spitzer-féle hengermalom ekkor már üzemelt, és a helyi és vidéki szükségletek kielégítése mellett külföldre is szállított lisztet.

Négy évvel később a helyi sajtó ( 20 ) 384 000 mázsás gabonatermésről ad hírt, ebből 170 320 q volt a búza. A két világháború közötti időszakban kialakult árakról és forgalomról a Szentai Friss Újságból szerezhettünk legtöbb információt. Az újság (21 ) 1929-ben elkeseredetten számol be a búza árának csökkenéséről. Megjegyzi, hogy ez általános jelenség, és

mindemellett a világ legolcsóbb búzája a jugoszláv. Egy évvel korábban az utóbbi években is tapasztalható áraránytalanság alakult ki a búza és a kukorica között. A búza mázsája 235 dinár, a kukoricáé pedig 320 dinár volt. A már fentebb idézett újság 1933. évi 85. száma a búzaárak tízéves alakulását közli. Az 1923. évi 403 dináros mázsánkénti ár 1932-ben 130 dinárra esett vissza az újvidéki terménytőzsdén. Az évről évre csökkenő ár 1935-ben a 125 dináros mélyponthoz érkezett (23), majd két évvel később 160 dinárra emelkedett. Ugyanakkor a kukorica ára 90 dinár volt (24).

KISEBB IPARVÁLLALAT JELLEGŰ MALMOK

Annak érdekében, hogy a Žitopromet elődeit képező malmok történetét folyamatosan közölhessem, előbb egy kis kitérővel ismertetem az 1868 és 1941 között Zentán működő kisebb, de már ipari jelleggel biró malmok alapvető adatait.

Mihálkovits István 1868-ban a Töltés utca végében, a temető mellett 4 pár köves gőzmalmot építtetett (4) .

Helbrun Sámuel 1869-ben kért engedélyt a Városi Tanácstól gőzmalom felállítására a 265 számú zentai házának udvarában. Az engedélyt a következő évben a Tanács a 139. számú határozatával megadta ( 25 ). A malom felépítéséről, működéséről további adataim nincsenek.

Horváth Kátai Imrét 1905-ben jegyezték be a cégjegyzékbe mint gőzmalom-tulajdonost ( 3 ). Malma 30 lóerős volt és 9 munkást foglalkoztatott (26).

Görög László és társai hengermalmát 1906-ban helyezték üzembe az Adai utca végében, két évig működött, akkor az egyik társ Tóth Antal molnár kivált. Görög László malmának törlése nincs bejegyezve a cégjegyzékbe, de 1908 és 1910 között Tóth Antalt hengermalom-tulajdonosként tartották számon (3 ) , malma 40 lóerős volt, és 6 munkást foglalkoztatott (26).

Pap Mihály 1909-ben létesített Felsőhegyen gőzmalmot( 27 ).

Id. Reinholz Győzőt 1906-ban hántolómalom tulajdonosaként tartották számon. Fia, Győző Németországban molnár szakiskolát végzett, 1927-ben átrendezte, és a következő évben újra üzemeltetni kezdte apja malmát, amelyet 30-40 lóerős villanymotor hajtott (28). A Szentai Friss Újság 1932-ben Reinholz János gőzmalom-tulajdonosról ír. Reinholz János 1938- ban a Viktória hántolómalom tulajdonosa volt, amely a Hold utca ( a mai Petar Drapšin utca része a Táncsics Mihály utcától nyugatra ) 3 szám alatt működött. Ifj. Reinholz Jánosnak 1941/42-

ben darálómalma volt ( 28 ). (A Reinholz malmos dinasztia megérdemelne egy részletesebb tanulmányt.)

Mihók István tulajdonába került 1940-től a Fáy utca ( ma: Stevan Knióanin utca vasút felé eső része) 34/36. szám alatt lévő volt Reinholz-malom, amely 18 munkást foglalkoztatott, és napi 150 mázsa őrlemény előállítására volt képes ( 28 ), 1943- ban még vámőrlést végzett.

Fehér Ignác, Miklós és Gábor 1920-ban vették meg a Joó Dezsőné, majd Horváth Kátai Imre tulajdonában lévő malmot. A Fehér-malom a mai Jedinstvo bőrgyár helyén volt. A hengereket 50 lóerős szívógáz-motor hajtotta, napi teljesítménye 100 mázsa körül mozgott. Alkalmazottainak száma 8-10 volt (3 ) .

Szokola Bonaventurának 1937-től hengermalma működött Tornyoson. A napi 60 mázsa őrlemény előállítására képes malom társtulajdonosa Veréb Antal volt. Tizenkét munkással üzemelt (3 ) .

Faragó Rafaelnek az Iparteleppel szemben "villanyerőre ( is ) beszerelt szélmalmáról" a Szentai Friss Újság 1938. évi 20. száma tudósított. Inkább ipartörténeti érdekességként említettem meg.

A Búrány István-féle felsőhegyi malom tervrajzát Majoros Péter 1941-ben készítette el.

A malmok felsorolása és a tulajdonosváltozások leírása nem teljes.

A ŽITOPROMET ELŐDEI

A Heszler és Társai Rt. Zentai Hengermalom

A Szabadkai Királyi Törvényszéknél vezetett cégjegyzékbe 1884. nov. 27-én jegyezték be a zentai Spitzer és Singer Közkereseti Társaságot. Tulajdonosai Spitzer Ignác és Károly zentai, valamint Singer Miksa orosházi gőzmalom-tulajdonosok. Ez a Tisza-parti malom volt Zentán az első korszerű, új technológiát alkalmazó malomipari létesítmény. Igaz, hogy gőzgépeket már korábban is használtak városunkban a malomgépek meghajtására, de azok még a köveket forgatták ( lásd az előző részben: Mihálkovits István malma 1868-ból ), ez pedig hengermalom volt. A közkereseti társaság így is hamar csődbe jutott. Már működése második évében fizetésképtelenséget jelentett. A csődtömeg, amely főként malomipari berendezésekből és épületekből állt, a tartozás fejében Lángék birtokába került. A Spitzer és Singer Közkereseti Társaság a cég teljes felszámolása után 1889-ben szűnt meg, ekkor törölték a cégjegyzékből is. A Láng-Haggenmacher - Maier csoport egy másik közkereseti társaságot alapított Heszler és Társai Zentai Hengermalma, Zenta név alatt, amely 1886 januárjában már elkezdett dolgozni, és az év március 8-án jegyezték be. Azonos jogú társtagok voltak: Heszler György bécsi mérnök, Láng László budapesti gépgyáros és Láng Sándor budapesti mérnök. Láng László Károly zentai lakos 1899 elején lett a társaság tagja. Heszler György 1903-ban meghalt, a közkereseti társaság a régi név alatt működött tovább Lángék kizárólagos tulajdonában.

A jelzett időben a malom 2300 négyzetölnyi területet foglalt el, egy főépületből, négy raktárépületből és hat lakóházból állt, az utóbbiakban volt az iroda is. A hengereket 200 lóerősgőzgép hajtotta. A malom évi kapacitása 140 000 mázsabúzaőrlemény volt, és 64 munkást foglalkoztatott. A lisztetSzegedre, Szabadkára, Kiskőrösre, Adára, Óbecsére szállították, de jutott belőle Ausztriába és a horvátországi vármegyékbe is. A malom termékei olyan jó minőségűek voltak, hogy egy időben még a bécsi tőzsdén is jegyezték a zentai lisztet.

A malomtulajdonosok 1912-ben újabb nagy beruházásokat terveztek, ezért kölcsönért folyamodtak a Pesti MagyarKereskedelmi Bankhoz. A bank csak úgy volt hajlandó kölcsönt adni, ha a közkereseti társaság részvénytársasággá alakul át és átengedi a banknak a részvények 49%-át. Az átalakulás 1912. március 27-én megtörtént. A cég alaptőkéje 600 000 korona volt. Az igazgató bizottság tagjai: Artúr Bisum, Láng Gusztáv, Láng László Károly, Vlada N., Vajda Béla és Hollós Ödön lettek

Sigfried Beck, aki a prágai körzetben már korábban is képviselte a malmot, szintén részvényes lett. Az említett bank Lángék tudta nélkül felvásárolta Beck részvényeit, és így részvénytöbbséghez jutott. Amikor ezt Láng Károly László ügyvezető megtudta, a Láng-család tulajdonában lévő többi részvényt is eladta a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak. ( A kapott pénzen 500 holdas birtokot vett Békés vármegyében, és ott mintagazdaságot és modem baromfitenyészetet alapított, de továbbra is megmaradt ügyvezető igazgatónak, egészen 1922-ig.).

Az 1912-ben tervezett beruházások keretében felépült a malom udvarának közepén az új 140 vagonos búzatároló, az új nagykémény és a Tisza-parti ún. Rákóczi körraktár, amely a rakpart akkori elnevezéséről kapta a nevét.

Az első világháború kezdetén már nem volt elegendő készpénztőkéje a vállalatnak, és ebben az időszakban hasznosnak bizonyult, hogy az ország egyik legerősebb bankja állt mögötte. A pénzügyi gondok felhalmozódása miatt 1916-ban a bank eladta részvényeit az Első Budapesti Gőzmalom Rt-nak, amelynek malomcsoportjához már korábban is kötődött a zentai malom.

Az első világháború befejezése után ez a részvénytársaság is átalakult. Az igazgató bizottságba vezető szerb személyiségeket is beválasztottak, de a budapesti részvényesek képviseletében részben megmaradtak a magyarországi igazgató bizottsági tagok. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, illetve az Első Budapesti Gőzmalom Rt. egy svájci érdekeltségnek adta át a zentai malom részvényeinek többségét, amelynek a helyi képviselője Ottó Mayer lett, aki valójában az Első Budapesti Gőzmalom Rt. műszaki igazgatója volt. Tehát a svájci érdekeltség kialakítása csak látszólagos volt. A külföldi érdekeltség majdnem száz százalékos részvénytulajdonnal nem emelte a részvénytőkét, nehogy ezáltal új részvényesek is bekapcsolódhassanak az üzletbe, hanem folyószámla útján pénzelte a részvénytársaságot. Abban az időben a svájci érdekeltségek jogi képviseletét Barna János látta el Zentán, aki a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója volt. A működéshez szükséges pénzek Jugoszláviába való utalásáról az említett bank gondoskodott. A két háború között 1922-ben végeztek nagyobb felújítási munkálatokat. A malom új hengerszéket és két új síkszitát kapott. A gépeket a Hentes térre ( ma Marx-Engels té r ) néző épületbe szerelték át, a régi épületet pedig raktárnak hagyták meg. Új belső deszkacsövezést is készítettek. Akkor a vállalatnak 60 munkása volt, a gőzgépe 340 LE-t fejtett ki, és évi 110 000 mázsa őrlemény előállítására volt képes.

Csak 1925-ből ismeretes a vállalat mérlege. Ezeket ugyanis nem hirdették meg, mert az egész részvénytőke egy kézben volt. A mérleg végösszege 8 373 309 dinár volt. A mérleget az igazgatóság tagjai írták alá: Đorđe Vujić elnök, Jovan Vujió, Sima Jovanovió, Giga Jovanovió, Barna János, Ottó Mayer, Makso Antié, Láng János, Nikola K. Ivkovió és Izsák Dezső, aki 1923-tól 1941-ig ügyvezető igazgató volt.

A harmincas évek elején a zentai érdekeltséghez tartozott a Zombori Hengermalom, valamint a Versed Gőzmalom is ( a mostani Bánát Csokoládégyár helyén ). Annak ellenére, hogy mindkét malmot a zentai üzem felügyelte, azok is az Első Budapesti Gőzmalom Rt. érdekeltségébe tartoztak.

A második világháború kitöréséig a vállalat több alkalommal hajtott végre tőkeemelést. A harmincas években, idényben három váltásban 96-108 munkást foglalkoztatott. A háború kitörésének évében viszont már nagy veszteséget mutatott ki. Az addigi ügyvezető igazgatót leváltották, helyére Esztergamy Kálmánt nevezték ki. Az Első Budapesti Gőzmalom R.t. közvetlen irányítása alá vonta a zentai malmot. A pestivezérkar még 1941-ben megkezdte a versed malom leszerelését, 1943-ban pedig a zentait eladta a helybeli vállalkozóknak, akik tovább vezették azt a második világháború végéig, amikor Vladimír J. Vlalukin lett a kényszerigazgató.

1946. július 4-én 256-os szám alatt a cégjegyzékbe beírták a Jugoszláv F N K 21 114 000/26 115 786-od résznyitulajdonjogát. A fennmaradó rész tulajdonosa és annak további sorsa ismeretlen. Valószínű, hogy bizonyos svájci érdekeltségekre vonatkozhat.

A vállalat jelesebb munkásai voltak az első világháborúelőtti időszakban: Radó Fülöp, majd Rosenfeld Izrael főkönyvelők, Wild Géza pénztárnok, Ébere Nándor főmolnár, id. Tomasich Lajos főgépész, Hanser Antal búzaraktárnok, Komáromi E. Ferenc lisztraktámok és mások.

Az első világháború után hosszabb ideig voltak a malomállandó alkalmazottai: Schmidt Margit, az első női tisztviselő, Schmidt Pál pénztámok, Pollák István vámelszámoló, Deutsch Márton és Víg Jenő könyvelők, Nikola Novakovió és Englert Mátyás főmolnárok, Mayer Károly, Belecz István, Hangya Mátyás és ifj. Tomasich Lajos géplakatosok.

Zenta-Roskányi Egyesült Iparvállalatok Rt.

A Žitopromet vasútállomásnál lévő üzeme egy mai mércék szerint is összetett, komoly gazdasági erőt képviselő ipari vállalkozás keretében működött. Ezért a malom történetének ismertetése az egész vállalat sorsának felvázolása nélkül lehetetlen, helyenként érthetetlen lenne.

GRÜNDBOCK ISTVÁN 1893 elején téglagyárat létesített a város északnyugati részén, a Felső kertek és a római katolikus temető között. Üzeme 1901 végén szűnt meg, mert a Markovits és Társa Közkereseti Társaság megvásárolta.

A Vartus Alajos és Társai Közkereseti Társaság szintén 1893-ban alakult meg. Tagjai Vartus Alajos takarékpénztári igazgató, Rezsny Aurél rendőrkapitány, Matkovics Lajos főszolgabíró és Viberál Dénes telekkönywezető voltak, tégla- és cserépgyártással kezdték tevékenységüket, 1894-ben viszont már gőzhengermalommal bővítették ki cégüket a temető és a Grundbock-téglagyár mellett. Tehát a Žitopromet Malom Rt. kettős évfordulót ünnepelhet az idén. A Tisza-parti részlege 110, a vasútállomás melletti pedig kereken 100 éves. A malomalapítással egyidőben Pekla Lipót is belépett társtagként a cégbe. A következő évben a malom gépházába két 50 kWA-os, 2100 voltos, egyfázisú áramfejlesztő generátort szereltek be, amelyet felváltva üzemeltettek a malom két gőzgépével. Még ugyanabban az évben, tehát 1895-ben 3 km hosszú utcaivillanyhálózat épült ki, minden második oszlopon az utcai világítást biztosító égőkkel. ( Újvidéken csak 16 évvel később, 1911-ben épült meg az első utcai vezeték).

A Vartus-Rezsny-Matkovits-Viberál pénzügyi csoport, amely a korábban említett közkereseti társaság keretében a malmot és a villanytelepet is működtette, üzemeik állandó bővítése és más irányú befektetései miatt vállalatuk eladását tervezte. Ezért kapcsolatot teremtett a Markovits-féle tőkéscsoporttal, amely szegedi tőkésekkel állt összeköttetésben. Annak ellenére, hogy az utóbbi pénzcsoportnak sem volt elegendő tőkéje egy ilyen nagyvállalat üzemeltetéséhez, mégis megvásárolta. A tőkehiányt részvénytársaság alapításával kívánta megoldani. A részvénytársaság alapítására vonatkozó felhívások 1908 elején jelentek meg. Ezek szerint a Matkovits Lajos és Társa tulajdonát képező fűrészgyár, villanytelep, téglagyár és malom, valamint a roskányi tűzifa-kitermelő és mészégető vállalatokból 1 700 000 korona alaptőkével Zentai és Roskányi Egyesült Iparvállalatok Rt. név alatt részvénytársaság alakul. Az erőfeszítéseket siker koronázta. Vartus Alajos és társai is az új rt.-be fektették vagyonuk egy részét, Pekla Lipót, akinek a nevéhez a malom

beindítása fűződik, szintén betársult, és az új cég igazgatója lett. A részvénytársaság alakuló közgyűlése 1908. február 11-én volt Budapesten. Az igazgató bizottság tagjai: Schauzer Ignác, Forró Róbert, Fuchs Aladár, a zentaiak közül Kohn Ignác és dr. Flesch Miksa lettek.

A részvénytársaságnak a Hunyad vármegyében lévő Roskány községben is voltak erdői, szén- és mészégetői. A vállalatnak Zentán több különálló üzemrészlege volt: gőzfűrésztelep, téglagyár, ötvagonos exportmalom és az egyik fő jövedelmi forrást jelentő villanytelep. A malmot és a villanytelepet 328 LE gőzgép működtette. A vállalatnak 109 munkása volt.

A fűrészgyár 1916 nyarán leégett és felszámolták. A malommal is nehézségéi voltak a vállalatnak, mert az osztrák vasutak magyarellenes politikája miatt csak nagy nehézségek árán tudták az Ausztriába irányuló tekintélyes mennyiségű lisztkivitelt fenntartani. Az osztrák malmok ugyanis olcsóbban szállíthatták vasúton a termékeiket még akkor is, ha az magyar eredetű volt. Az I. világháború kezdetben, a lisztárak maximálásáig, fellendítette a malom tevékenységét, a villanytelep pedig biztos, állandó jövedelmével szilárd alapokon nyugvó vállalattá tette a részvénytársaságot.

A vállalat kezdő alaptőkéjéről nincsenek adatok. Az rt. rendkívüli közgyűlése 1917 végén tőkeemelést hajtott végre, és 2 600 000 koronára emelte a társaság részvénytőkéjét. A részvényjegyzési felhívásból kiderül, hogy új részvényesek bekapcsolódására számítottak, mert nagy osztalékot helyeztek kilátásba, viszont a régi részvényesek csak erősen korlátozott keretek között jegyezhettek új részvényeket. Valószínű, hogy a háború okozta drágaság kényszerítette ki a tőkeemelést. A friss tőke biztosítása igazolja, hogy a vállalat jól működött.

Az I. világháborút követő években a Zenta-Roskányi Egyesült Iparvállalatok Rt. 1922 közepéig a régi neve alatt működött, amikor is átszervezték a vállalatot. Mivel a budapesti főrészvényeseket országhatár választotta el a jugoszláviai és romániai vállalkozásaiktól, szükségessé vált egy központi irányító szerv létrehozása budapesti székhellyel. A cég neve Zenta- Roskányi Egyesült Iparvállalatok Rt. maradt, és ennek leányvállalataként működött tovább a zentai üzem, Zentai Iparvállalat Rt - Senćansko industrijsko poduzeće A.D. néven. Az irodalomban gyakran csak a szerb nyelvű elnevezés rövidítését, a SIPAD-ot használják. A zentai vállalat csak jogilag működött önállóan, minden téren az anyavállalat utasításait követte. A budapesti üzletemberek mint igazgatósági tagok közvetlenül is részt vettek az itteni vállalat irányításában. Az átszervezéskor a zentai vállalatnak 500 000 Din részvénytőkéje

volt. Az igazgatóság tagjai többek között: Braun Vilmos, Joca Vujió, Fonó Róbert, ifj. Kohn Ignác, Lederer Miksa, dr. Vojnits Gyula, Ivó Savié, Simon Miladinovió voltak. A vállalatnak ekkor már csak a malma, a villanytelepe és a téglagyára működött. Az 1924. évi mérleg szerint a malom jövedelme 519 781 dinár volt 388 279 dinár kiadással, a villanytelep bevétele pedig 1 013 699 dinár, 589 551 dinár ráfordítás mellett.

Az átszervezés után a vállalat igazgatója Gutmann Géza lett, a villanytelep vezetője Dušan Svirčević, a főkönyvelő pedig Hubert Soma. Az igazgató mellé az Iparügyi Minisztérium bizalmi megbízottat ( komesar) állított N. Stefanovié személyében, aki 1928-ig töltötte be ezt a tisztséget.

A vállalat téglagyári üzeme 1927-ben megszűnt. Az 1929/30-ban kialakuló világgazdasági válság gyökeres változásokat hozott a malom és a villanytelep életében. Akkor egy svéd cég az "ASEA" ( Allmánna Svenska Electriska Aktienbolaget, Werteras ) vette meg a Zenta-Roskányi Egyesült Iparvállalatok Rt-tól a villanytelepet ( hat másik jugoszláviai teleppel együtt ) és a malmot is. A svédek a villanytelepek üzemeltetésére fektették a hangsúlyt, a Zentai Iparvállalat Rt - SIPAD malmát pedig bérbe adták az újvidéki Schulz cégnek. A malom igazgatója akkor Bachmann, majd Liebling lett. Jugoszláv érdekeltségeinek az igazgatására a svéd cég Belgrádban főigazgatóságot állított fel, amelynek élén Sebastian A. Thamm állt, svéd munkatársakkal. Az államhatóságok előtt Momčilo Petrović képviselte a céget. Ettől kezdve a zentai részvénytársaság minden önállósága megszűnt. Sem saját igazgatása, sem pedig könyvelése nem volt. A svéd cég 1932- ben új igazgatót állított az üzem ( villanytelep ) élére Đura Petrovió gépészmérnök személyében.

A malom igazgatását Liebling a háború kitöréséig végezte, Petrovió és az adminisztratív vezetés a háború végéig megmaradt a villanytelep élén. Sajnos, a malom működéséről a svéd cég színre lépése után nagyon kevés adatunk van, ugyanis az újvidéki Schulz cég anyagának feltárása - ha egyáltalán létezik - a rendelkezésemre álló idő alatt lehetetlen volt. Valkai Zoltán malomtörténeti kronológiájában van egy adat, miszerint "a villany-telepi malom" Bácskai Malomipari Rt-re változtatta a nevét 1942-ben. A cégtulajdonosok Csensz Gyula, Tóth János, Rischoff László, Vajda Péter és Alex Béla lettek. A malom napi kapacitása 400 mázsa búzaörlemény volt, negyven munkást foglalkoztatott.

A Városi Népfelszabadító Bizottság 1944 őszén a vállalat igazgatója mellé Aleksandar Stojkovot nevezte ki bizalmi személyként, aki később mint kényszerigazgató működött a

vállalat 1946-ban bekövetkezett államosításáig. Ekkor új fejezet kezdődött a vasútállomás melletti malom és a villanytelep életében.

FORRÁSOK

1. Dobos János: Zenta az árutermelés és polgárosodás kialakulásának időszakában. Zentai füzetek 15, Zenta, 1967.

2. Tolmácsy Géza: Pénzügyi élet I. Zentai monográfia füzetek sorozat. 14. füzet. Zenta, 1969.

3. Tolmácsy Géza: Pénzügyi élet II. Zentai monográfia füzetek sorozat. 17. füzet. Zenta, 1969.

4. Rácz Vince: Poljoprivreda u Senti Grada za monografiju Sente br. 10., Senta, 1967.

5. Grupa autóra: Vojvodina, znamenitosti i lepote. NIP Književne novine. Beograd, 1968.

6. Fábri Jenő: Zenta rövid története, Zenta, 1954.7. Pejin Attila: Zenta rövid története ( Informátor opštine

Senta), Trend Bečej, Bečej, 1993.8. Valkai Zoltán, Zenta malomtörténeti kronológiája.Történelmi

Levéltár Zenta ( a továbbiakban: TLZ ).KéziratgyűjteményF: 002

9. TLZ, F: 315 Térképgyűjtemény10. TLZ, F: 002 Gyetvai Péter: A Tiszai korona-kerület története.

Kalocsa, 198411. Iván Jakšić: Iz popisa stanovništva Ugarske

početkom XVIII. véka. Növi Sad 1966. Vojvođanski muzej, Prilozi i građa

12. Égető Melinda: A zentai Városi Múzeum állandó kiállításának vezetője, Zenta, 1976.

13. TLZ, F: 560, Zenta kiváltságos mezőváros.14. Milivoje V. Knežević: Senta, Zbornik priloga za istoriju

grada. Senta, 193515. TLZ, F: 381, Zbirka Joce Vujiéa.16. Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért.

Budapest, 1948.17. Pejin Attila: Zenta történeti kronológiája 1918-ig. ( Kézirat)

20. szám.3. szám.35. szám.105. szám.85. szám.37. szám.80. szám.

18. Zentai Közlöny, Zenta, 1890. V. 18.,19. Zentai Figyelő, Zenta, 1879. IX. 28.,20. Zentai Közlöny, Zenta, 1894. VIII. 26.,21. Szentai Friss Újság, Zenta, 1929. IX. 8.,22. Szentai Friss Újság, Zenta, 1933. VII. 26.,23. Szentai Friss Újság, Zenta, 1935.111.27.,24. Szentai Újság, Zenta, 1937. VII. 7.,

25. TLZ, F:003, Zenta rendezett tanácsú város. Közgyűlési jegyzőkönyvek.

26. Dr. Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye története. Budapest, 1909

27. Zentai Függetlenség, Zenta, 1909. X. 31. 128. szám.28. Országos Ipari Címtár 1941/42. Budapest, 1942A Žitopromet elődei című fejezet teljes egészében a 2. és 3. sorszám alatt feltűntetett források alapján készült.

Kalmár Károly

A MALOMIPAR TÖRTÉNETE 1945-TŐL 1953-IG

Amikor 1944 vége felé az AVNOJ-i Jugoszlávia katonai parancsnokságai átvették a városban és a járásban a hatalmat, ezek a parancsnokságok a malmokat mint az élelmezésben fontos vállalatokat lefoglalták az állam részére, és az élükre kényszerigazgatót neveztek ki. Ez nemcsak Zentán és a zentai járás területén, hanem egész Vajdaságban, majd az ország többi részében is így történt.-A volt magántulajdoni malmok 1946/47- ig működtek ilyen lefoglalt vállalatokként. Zentán három ilyen vállalat működött, mégpedig a ZENTAI MALOMIPARI VÁLLALAT Rt. , a BÁCSKAI MALOMIPARI Rt. és a Mihók-féle malom. A Mihók-féle malmot 1946. július 6-án leállítják, mert olyan komoly műszaki hibák következtek be, amelyek veszélyeztették a dolgozók életét, sőt az egész épület összedőlésének a veszélye is fennállt. A másik két malomipari részvénytársaságot, amint már az előző részben láthattuk, 1946-ban államosították. A Mihók-féle malom államosítása 1947-ben ért véget.

A Zentai Malomipari Vállalat az államosítás után ZENTAI HENGERMALOM-ra változtatta nevét, míg a Bácskai Malomipari Rt. valamivel később kapta a MOLNÁR PÉTER HENGERMALOM nevet. A Mihók-féle malom új neve MIHÓK ÁLLAMI MALOM.

Már 1947. szeptember 7-én a Szerb Népköztársaság Népképviselőházának Elnöksége ezeket az azelőtt helyi ( lokális) jellegű vállalatokat köztársasági jellegűekké nyilvánította, amit a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének 1946. szeptember 21-i 44. számából tudunk meg.

A zentai Járási Népbizottság 1947. április 18-án végzést hoz, melynek alapján egyetlen JÁRÁSI MALOMIPARI VÁLLALATOT létesít. Ebbe a vállalatba a zentai járás területéről öt korábban önálló malmot egyesít.

Ezek a malmok a következők:1. A moholi TISZA HENGERMALOM,

2. A kanizsai SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVES MALOM,3. A horgosi FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET ÁRAMMAL

MŰKÖDŐ BÚZAMALMA,4. A horgosi MOLNÁR JÁNOS-féle BÚZAMALOM és5. a tornyosi SZOKOLA BONAVENTURA-féle MALOM.

A vállalat székhelye Zenta. Feladata: mindenféle gabonatermék őrlése és forgalmazása beleértve a felvásárlást is. Első igazgatója: Sóti Miklós. Alaptőkéjét és pénzügyi helyzetét illuzórikusnak tartom feltüntetni, mivel bármiféle pénzértékiösszehasonlítás a mai pénzértékekhez szinte képtelenség.

Már ugyanez év július 12-én a Járási Népbizottság 4778- as számú határozata alapján a horgosi Molnár János-féle malmot leszerelik, és törlik a vállalat bejegyzési lapjáról. A Népbizottság 5048-as számú végzése alapján a vállalathozcsatolják az ADAi és MOHOLi SZÖVETKEZETI MALMOKAT. Rövidesen ezután, augusztus 9-én a Népbizottság új határozatot hoz, amelyben a malrpok neveit megváltoztatja. így lesz a Vajdasági Földműves Szövetség adai malmából 1-es, a Vajdasági Földműves Szövetség moholi malmából a 2-es, akanizsai Szövetkezeti Földműves Malomból 3-as, a horgosiFöldművesszövetkezeti Áramtermelő Malom-ból a 4-es, a moholi TISZA Hengermalomból 5-ös és a tomyosi SzokolaBonaventura-féle malomból 6-os üzemegység.

A fentiekkel mintegy párhuzamosan, 1947. május 12-én a Városi Népbizottság 10491-es szám alatt VÁROSI MALOMIPARI VÁLLALAT megalakításáról hoz végzést. Ebbe a vállalatba a következő malmok kerültek: A ZENTAI HENGERMALOM és az ÁLLAMI MALOM ( valamikor Mihók-féle ) Zentárói, valamint az ÁLLAMI MALOM ( valamikor Lengyel és Dluhi-féle malom ) Zenta-Felsőhegyről. A vállalat székhelye Zenta. Feladata:mindenféle gabonatermék őrlése és forgalmazása, beleértve a felvásárlást is. Első igazgatója: Vladimír Vlalukin. Ekkor a vállalat még csak helyi jellegű.

A Szerb Népköztársaság Népképviselőházának Elnöksége 1948. szeptember 16-án az addigi helyi jellegű malmok közül néhányat köztársasági jellegűvé, rangúvá emel. Ezek közétartozik két zentai malom is, mégpedig a ZENTAIHENGERMALOM és a MOLNÁR PÉTER ÁLLAMI MALOM.

Ezek után a két malomipari vállalattal, azaz a keretükben lévő malmokkal nem sok történik szervezési szempontból, kivéve azt, hogy 1949. november 10-én a Mihók-féle malmot leltározzák, leszerelik, és Nikéiébe szállítják, mivel ott nem volt malom.

A következő^ szervezeti változás 1953-ban történik, amikor megalakul a mai ŽITOPROMET MALOM Rt. őse.

A ŽITOPROMET-MALOM Rt. története

A zentai Járási Népbizottság 1953. július 30-i gyűlésén arról dönt, hogy ŽITOPROMET GABONAFELVÁSÁRLÓ, FELDOLGOZÓ ÉS FORGALMAZÓ VÁLLALAT néven új állami gazdasági vállalatot alapít, amiről augusztus 14-én 10425-összám alatt végzést is ad ki. A vállalatot a zentai Városi Malomipari Vállalatból, az adai Városi Malomipari Vállalatból, a moholi TISZA Hengermalomból, a horgosi SEVER Malomból, valamint a volt szabadkai ŽITOPROMET Gabonafelvásárló Vállalatnak a zentai járás területén működő felvásárló állomásaiból ( Zentán, Kanizsán, Adán, Moholon, Tornyoson, Ormon ésHorgosos ) hozták létre. A vállalat alapításáról a Szerb Népköztársaság Végrehajtó Tanácsa I.V. 196-os szám alatt1953. augusztus 15-én hozott végzést.

A vállalat székhelye Zenta. Kirendeltségei Zentán, Kanizsán, Adán, Moholon, Tornyoson, Oromon és Horgoson vannak. Feladata: mindenféle gabonatermék felvásárlása, feldolgozása és forgalmazása. Első igazgatója: Stevan Borđoški, aki ezt a feladatot egészen 1960-ig látta el.

A vállalatot a járási Népbizottság már augusztus 18-án be is jegyzi a kereskedelmi vállalatok nyilvántartójába, de mivel állami vállalatról van szó, szeptember 8-án átjegyzik az államigazdasági vállalatok nyilvántartójába az első ( I ) füzet 137.oldalán a 136. nyilvántartólapra 1-es sorszámmal.

A fentiek alapján a vállalat alapítási dátuma 1953. augusztus 14. Az alapító okiratban meghatározzák, hogy a volt vállalatok kereskedelmi ügyvitele már augusztus elsejével az új vállalat hatáskörébe kerül, míg a pénz- és anyagügyvitelt a volt vállalatok a társadalmi terv alapján 1953. december 31-ig külön vezetik, 1954. január 1-vel pedig az új vállalat veszi át.

A már említett felvásárló állomások bejegyzése, azaz átjegyzése az eddigi nyilvántartóból az új vállalat nyilvántartásába még 1953 őszén megtörténik. Novemberben a ŽITOPROMET igazgatósága földterületeket kér a Járási Népbizottságtól Orom, Tornyos, Mohol, Ada és Kanizsa községek területén új górék építésére, amit meg is kap. A górék a következő év folyamán fel is épülnek.

A zentai, valamint az adai Városi Malomipari Vállalatot is 1953. december 31-ével törlik a vállalati nyilvántartókból.

A Járási Malomipari Vállalat felszámolása már az 1953-as év elején megtörtént.

Az 1948. január 26-án alapított VÁROSI PÉKSÉG 1954. március 11-én KENYÉR ÉS PÉKSÜTEMÉNYT KÉSZÍTŐ

VÁLLALATRA változtatja nevét, 1954. december 31-ével a ŽITOPROMET-hoz csatolják a gyorsabb fejlődés reményében, ami be is vált, mert már a következő évben az addigi napi 2-3 tonnás termelést 4-5 tonnára sikerül növelni.

1953 folyamán a vállalat keretében a két zentai, az adai, a moholi és a horgosi malom működött. Az év végén az adai és a horgosi malom kiválik. 1954-ben a vállalathoz kapcsolódik a Lengyel- és Dluhi-, továbbá a Búrány-féle malom, mindkettő Felsőhegyről. Ezek a malmok 1948 óta üzemen kívül álltak, s mivel nagyon el voltak hanyagolva, felújításra szorultak, ami még az év folyamán meg is történt, azaz a Lengyel és Dluhi-féle malom mellett új épület is épült, és a felszerelést is felújították. A tornyosi Partizán nevű malmot is a vállalathoz csatolták.

A pékség úgynevezett "török" kemencéjét új lignit tüzelésű kemencével cserélik ki, és 1955 folyamán automata kenyérgyártó sort szerelnek fel. Ebben az évben a vállalatban öt malom működik: a zentai nagymalom és a Molnár Péter Malom, a moholi Tisza Malom, a tornyosi Partizán Malom és a felsőhegyi malom.

A vállalat munkástanácsa 1955. április 15-én döntést hoz egy modern, napi egyvagonos teljesítményű automata tésztagyár felépítéséről. A tésztagyár 1956 és 1957 folyamán fel is épül.

Az 1956-os évben a felvásárló állomások kiválnak a Žitopromet-bol, és a helyi földműves-szövetkezetekhez csatlakoznak. Ezekután eljött annak is az ideje, hogy a vállalatot a Körzeti Gazdasági Bíróságnál mint cégbíróságnál bejegyezzék, így 1956. május 15-én a szabadkai Körzeti Gazdasági Bíróságnál a IV-es füzet 209. oldalán a 209-es nyilvántartószám alatt bevezetik ŽITOPROMET GABONAFORGALMAZÓ ÉS FELDOLGOZÓ, VALAMINT KENYÉR- ÉS PÉKSÜTEMÉNY KÉSZÍTŐ VÁLLALAT néven.

1956-ban a vállalat a martonosi Földműves-szövetkezettől átveszi a Sloga nevű malmot, és bizonyos méretű javításokkal, azok felújításával vámőrlésre szakosítja.

A vállalat első két üzletét 1957 júliusában nyitja Zentán.Zenta Község Népbizottsága 1957. augusztus 30-án 8923-

as számú végzésével jóváhagyja a Bačvanka Tésztagyár, mint a Žitopromet 8-as számú üzemének megalapítását. A tésztagyár ekkor már szinte kész, és meg is kezdi a termelést. Mindezek ellenére a szabadkai Körzeti Gazdasági Bíróság csak 1959. február 27-én a Fi. 229/59 számú végzésével veszi nyilvántartásba ugyanazon a nyilvántartó lapon, amelyen a Žitopromet is be van jegyezve, mivel eddig csak próbatermelés folyt.

A Járási Népbizottság 1958. augusztus 9-én kiadott végzése alapján ( száma: 04-6134/1 ) a kanizsai Petar Drapšin Malom és az adai Október 8. Malom csatlakozik a Žitopromethoz, majd nem sokkal később, szeptember 26-án a Horgosi Sever Malmot is újra a vállalathoz csatolják ( végzésszám: 04-6292/1 ).

Amint látjuk, az első öt évben igen mozgalmas volt az élet a vállalatban: egyes Zentán kívüli malmok, hol a vállalat keretében működnek, hol kiválnak, vagy éppen újra visszaszerveződnek a vállalatba. Ezenkívül nem kis dolog egy-két malmot felújítani, azaz hosszabb "pihenés" után újra üzembe helyezni, vagy egy elavult pékséget modernizálni s közben még egy korszerű, automata tésztagyárat is felépíteni és üzembe helyezni.

Az Állami Áruforgalmi Titkárság 1958. június 27-én adja ki a Žitoprometnak az engedélyt 05-3860/1 szám alatt. Ekkor a vállalat alaptevékenysége a következő: mindenféle gabona és malomipari termék feldolgozása és forgalmazása, kenyér, péksütemény és mindenféle tészta gyártása és forgalmazása. Ezen fö tevékenység mellett a következő melléktevékenységekkel foglalkozik: asztalos-, lakatos-, kovács-, bádogos-és szállítási szolgáltatásokat végez saját számlára saját rendezésben a vállalat igazgatóságának keretén belül. Ezenkívül a pékség, a malmok és a tésztagyár termékeit forgalmazza kicsiben és nagyban boltjai útján.

A vállalat két fő részből: az igazgatóságból és a termelői üzemekből áll. Az igazgatóság három részre oszlik: a kereskedelmi, a javító és a szállító részlegre.

A kereskedelmi részleg felvásárolja a búzát és a rozstZenta járás területén és azon kivül is a mezőgazdasági birtokoktól, a földműves-szövetkezetektől, a termelőparasztszövetkezetektöl malmai alapanyagának, és ha ezek után is hiány van az alapanyagból, a belgrádi Granexport által külföldről hozat be. A felvásárolt búzát és rozst a törvényes előírások alapján az Országos Élelmezési Igazgatóságnak adjael, akár mint kötelező anyagi tartalékot, akár mint piaci tartalékot. Ezt az eladott mennyiséget vagy annak részét szükség szerint malmai működéséhez szükséges alapanyagként visszavásárolja, addig pedig raktáraiban megfelelően tárolja az Országos Élelmezési Igazgatóság számlájára. A felvásárolt alapanyagot dúsítja, vagy malmaiban vagy más üzemeiben feldolgozza. Vásárol, dúsít, viszontelad: árpát, zabot és kukoricát kereskedelmi célokra. Ugyanezt részben szükség szerint az Országos élelmezési Igazgatóságnak adja el, vagy saját maga árulja a vevőknek boltjai útján, vagy a Granexport közvetítésével külföldre

szállítja. - A fent említett gabonaféléket raktáraiban és silóiban tárolja, szárítja és malmainak alapanyagként kiosztja. - A kitermelt őrleményeket részben mint alapanyagot más üzemrészlegeinek, a pékségnek, vagy a tésztagyárnak kiosztja, részben pedig szabad eladásban boltjai útján piacra dobja.

A javító részleg asztalosaival, lakatosaival, kovácsaival és bádogosaival mindenféle javító szolgáltatást végez, ezenkívül új felszerelést is gyárt, ha műhelyberendezése ezt lehetővé teszi. Ebben a részlegben 1958/59 folyamán 44 foglalkoztatott dolgozott.

A szállító részleg mindenféle külső és belső szállítást végez mind a kereskedelmi részleg, mind a javító részleg műhelyei részére, sőt a * termelő üzemek részére is. Ebben a részlegben 1958/59-ben 22 foglalkoztatott dolgozott . Ekkor a részlegnek összesen 5 teherautója volt 15 tonna teherbírással, 11 traktora 18 pótkocsival ( ezek összes teherbíró képessége 90 tonna ), valamint 5 darab ötszemélyes luxus személygépkocsija és egy darab ötszemélyes terepjárója.

Termelő üzemek1. sz. üzem: zentai Hengermalom ( Nagymalom ) -

teljesítőképessége napi 7,2 vagon kereskedelmi őrlés;2. sz. üzem: Molnár Péter Malom-teljesítőképessége napi 5

vagon kereskedelmi és vámőrlés;3. sz. üzem: moholi Tisza Malom-teljesítőképessége napi

1,7 vagon kereskedelmi és vámőrlés;4. sz. üzem: tornyosi Partizán Malom-teljesítőképessége

napi 1,4 vagon vámőrlés;5. sz. üzem: Felsőhegyi Malom-teljesítőképessége napi 1,8

vagon vámőrlés;6. sz. üzem: adai október 8. Malom-teljesítőképessége napi

5 vagon kereskedelmi és vámőrlés;7. sz. üzem: Zentai Pékség-teljesítőképessége napi 5,8

tonna kenyér és más péksütemények gyártása;8. sz. üzem: a zentai Bačvanka Automata Tésztagyár-

teljesítőképessége napi 3,4 tonna különféle száraz tészták gyártása;

9. sz. üzem: a kanizsai Petar Drapšin Malom­teljesítőképessége napi 3,6 vagon kereskedelmi és vámőrlés;

10. sz. üzem a horgosi Sever Malom-teljesítőképessége napi 2 vagon vámőrlés.

A nyolc malom napi, azaz 24 órás termelési teljesítőképessége 27,7 vagon őrlemény.

A vállalat fent leírt ügyvitelét 1958/59-ben 434foglalkoztatott termelő munkás látta el, közülük 106 irodai és más alkalmazott és 328 termelő munkás. Az irodisták közül

egynek főiskolai végzettsége és 66-nak középiskolai végzettsége, míg a többi alkalmazott közül 5-nek alsó fokú szakképesítése van, mig a segédalkalmazottak száma 34 volt. A dolgozók szakosítási megoszlása a következő: 41 magas szakképesítésű, 188 szakképzett, 51 betanított és 48 szakképzetlen dolgozó, azaz fizikai munkás.

A zentai székhelyű vállalatot a munkástanács és az igazgató bizottság irányítja az igazgatóval az élen. Itt említjük meg, hogy a Žitopromet városunkban az első vállalat, ahol megalakult a munkástanács ( 1953-ban).

A fent említett időszakban az igazgató szervek összetétele a vállalat és az üzem vagy részleg dolgozói létszámának az aránya szerint a következőképen alakult:

Szervezeti A munkástanácsnak Az igazgató bizott-egységek: 45 tagja közül: ság 11 tagja közül:

Igazgatóság 3 3Javító részleg 4 2Szállító részleg 2 0

1. sz. üzem 7 12. sz.üzem 5 23. sz. üzem 2 14. sz. üzem 1 15. sz. üzem 3 06. sz. üzem 6 17. sz. üzem 2 08. sz. üzem 4 09. sz. üzem 3 0

10. sz. üzem 3 0ad.

A vállalat nevében teljes jogú aláírással rendelkezik az igazgató, az igazgatóhelyettes és a pénzügyi igazgató.

Az 1959-es év folyamán Zentán két betonsilót kezdenek építeni. Az egyiket a Tisza partján lévő Nagymalom, a másikat a Molnár Péter Malom területén, 1000, illetőleg 750 vagon kapacitással búza vagy más gabonaféle tárolására. Ezek építése 1960-ban fejeződött be, s így megoldódott a gabona tárolásának kérdése.

1960-ban a vállalatból újra kiválik az adai, a moholi és a horgosi malom. Ugyanebben az évben a tésztagyárat is felújítják, és teljesítőképességét is növelik. Szintén ebben az évben frissítik fel a járműparkot, és megkezdik a folyami hajóflotta kiépítését is.

A vállalat 1959-től kezdve szinte minden évben új boltot nyit, úgyhogy 1963-ra már 18 üzlet működik Zentán és a község falvaiban.

Az adai és moholi malmok 1963-ban újra visszatérnek a Žitopromet kötelékébe. Ekkor épül az új modern pékség Zentán is, és Adán is. Ebben az évben modern raktár épül Adán.

Időközben tevékenységét is bővíti a vállalat. Eddig csak saját keretein belül végzett vendéglátóipari szolgáltatást és szállítmányozást, ettől az évtől kezdve a vállalaton kívüli jogi és más személyek részére is.

A javító műhelyt mint önálló munkaegységet a cégbíróság a Žitoprometnek még 1961 szeptemberében benyújtott kérelmére 1962. január 3-án 866-os* szám alatt jegyzi be a vállalat 209-es számú nyilvántartó lapjára. A műhely kőműves-, asztalos-, lakatos­

géplakatos-, autószerelő, autó-villanyszerelő, kovács- és bádogosmunkák végzésére lett bejegyezve, mely szolgáltatásokat kimondottan csak a vállalat részére végzi.

A Szállító részleget Transport néven a cégbíróság 1962. október 25-én jegyzi be 807/62-es szám alatt szintén a vállalat már említett nyilvántartó lapjára. Amint már előbb leírtuk, a szállító részleg - hogy gépparkja teljesen ki legyen használva - 1963-tól másoknak is végez szállítást. Erre azért volt szükség, hogy a leszállított áru átadása után ne üresen térjenek vissza a teherautók vagy uszályok, hanem a visszaúton is szállítsanak valamilyen árut. Ezt is jegyeztetni kellett a bíróságnál, és 1963. szeptember 25-én ez meg is történt 856/63-as szám alatt. Ekkor a szállító részleg, vagyis a Transport a következő szolgáltatásokat végezte: szárazföldi és vízi úton történő szállítás a vállalat és mások részére és homokbányászás.

A Žitopromet nyilvántartó lapjára 1963. július 13-án a bíróság még egy egységet, a munkáséttermet jegyzi be, amelynek alapítását Zenta község Népbizottsága 4-332/16-1963- as szám alatt hagyta jóvá 1963. június 15-én. A munkásétterem csak a vállalat dolgozóit szolgálhatja ki, mégpedig hideg és meleg étellel, szeszes és alkoholmentes italokkal, cigarettával és más dohányáruval, valamint gyufával.

1964 folyamán előkészítik egy korszerű, villanyárammal működő malom építését Zentán, a Bačvanka Tésztagyárnak raktárépületet építenek, a zentai malmok udvarait kibetonozzák, és kisebb kiegészítő épületeket építenek a malmokhoz.

A tornyosi malom elavultsága miatt 1963-ban, a felsőhegyi -szintén hasonló okokból - 1965-ben állt le.

A malomiparban alkalmazott termelő folyamat fejlődésével az addigi termelési technológia elavult. A termékek minőségének javítása céljából újabb beruházások váltak szükségessé.

Mindezek a tények a vállalatot arra kényszerítették, hogy termelői potenciáját egy korszerű malomba egyesítse. így került sor 1967-ben a korszerű malom építésére. A malom lassan ugyan, de épült.

Amikor 1969 vége felé már látszott, hogy a Zentával szomszédos két község ( mármint Kanizsa és Ada) malmai véglegesen kiválnak a Žitopromet kötelékéből, ami végül is 1969. december 31-ével meg is történt, egyre kézenfekvőbbé vált, hogy a nagy teljesítményű, korszerű, új malomra nagy szükség van. 1970. január 1-től a Žitopromet kötelékében csak a Zentai Hengermalom ( a Tisza-parti részleg) és a Molnár Péter Malom maradt (a vasúti átjárónál, vagyis a vállalat mai székhelyén) 18 vagon napi teljesítőképességgel. Ekkor világossá vált, hogy az eddigi vevőkört a vállalat nem tudja ellátni, így igyekezni kellett az új malom munkáját minél előbb megkezdeni. Ez 1971 folyamán meg is történt. A malom teljesítőképessége 22 vagon napi 24 órás termelői munkával.

Időközben, 1969. június 16-án a vállalat munkástanácsa az igazgató bizottság javaslatára a vállalat nevét ŽITOPROMET GABONAKERESKEDELMI ÉS MALOMIPARI KOMBI NÁT-ra változtatta, amit a cégbíróság 1969. július 27-én Fi. 811/69-es számmal be is jegyez a vállalat nyilvántartó lapjára.

1960-tól 1968 közepéig a vállalat igazgatója MOHOLINÁNDOR, 1968. augusztus 13-tól 1969. január 10-ig Milo Ivankovió a megbízott igazgató. 1969. január 10-től Halász Imre a vállalat vezérigazgatója.

A munkástanács 1970. február 18-án úgy dönt, hogy az Újvidéken székelő ŽITOVOJVODINA Egyesült Vállalat tagjai sorába lép, amit a cégbíróság 1970. október 13-án Fi. 1141/70-es számmal nyilvántartásba is vesz.

Ebben az időben, vagyis 1971-ben a vállalat fő tevékenységei:- gabonafélék és malomipari termékek feldolgozása és forgalmazása,- mindenféle tészta és pékségi termékek gyártása.

A melléktevékenységek a következők voltak:- szállítási szolgáltatások a közúti forgalomban saját és mások részére,-nagy-és kisjavítások végzése a különféle javítóműhelyek által,- vendéglátóipari szolgáltatások nyújtása a vállalat dolgozói és más vállalaton kívüliszemélyeknek.

A vállalat szervezeti felépítése.A vállalat ügyvitelét hat, jogállással nem rendelkező, jogi személy - önálló társultmunka alapszervezetben látja el. Ezek az önálló társultmunka alapszervezetek a következők:

1. sz. szervezeti egység: MALMOK2. sz. szervezeti egység: BAČVANKA Automata

Tésztagyár, csomagolóval,raktárral és mosórészleggel

3. sz. szervezeti egység: PÉKSÉG4. sz szervezeti egység: TRANSPORT Szállítórészleg5. sz. szervezeti egység: REMONT Javítóműhelyek6. sz. szervezeti egység: közös ügyek szolgálata.Az 1971-es évben az igazgatási szervek munkája a

szervezeti egységek munkásgyűlései útján folyt.A Molnár Péter Malomnak és a közös szolgálatok

szolgálati egységnek munkástanácsa is volt, így részben annak ülésein vagy bizottságainak ülésein folyt az igazgatás. A másik négy szervezeti egység közvetlenül a munkásgyűléseken tárgyalta meg a munkával és egyebekkel kapcsolatos kérdéseket.

Mindemellett a vállalatnak központi munkástanácsa is működött, amely a kérdéses évben 12 ülést tartott, vagyis havonta megtárgyalta a felmerülő problémákat.

A központi munkástanács fő feladata ebben az évben még az volt, hogy segítse a szervezeti egységeket az önálló döntéshozatalban az egység vagy a vállalat irányításával vagy vezetésével kapcsolatban. A központi munkástanács megkövetelte a szervezeti egységektől, hogy a munkaszervezet alapszabálya értelmében minden fontos kérdésben kifejtsék a véleményüket és állást foglaljanak. Ezek a fontos kérdések: a munkaszervezet, azaz a szervezeti egység éves vagy középtávú tervei, az alapanyagokkal és termékekkel kapcsolatos kiadások könyvelése, a leltározás, a beruházási program, a havi részeredmények az ügyvitelben és az elosztásban, az egymás közötti szerződések megkötése vagy felbontása, munkaszervezetek vagy szervezeti egységek egyesülése községi szinten és minden egyéb, amiről a szevezeti egység szintjén dönteni kellett.

A központi munkástanács sokat foglalkozott a vállalatvagyonának és értékeinek rendezésével, mivel leltározásalkalmával igen sok rendellenesség merült fel. Ezenkívültöbbször kellett foglalkozni a szervezeti egységek kölcsönös viszonyának összehangolásával is. Többször felmerült a különféle pénzalapok kérdése is, főként a lakásépítési alapé.

A mind jobb ügyvitel és a mulasztások elkerülése végett a munkástanács minden hónapban megtárgyalta az előző havi eredményeket, s ennek alkalmával a szervezeti egységek

álláspontjait is figyelembe vette az egyes témákkal kapcsolatban. A munkástanács az 1970 végén hozott stabilizációs program elemzését is elvégezte, és arra a meggyőződésre jutott, hogy azt ki kell bővíteni.

Az üléseken többször felmerült a káderképzés problémája is. Ezzel a témakörrel a káderügyi bizottság foglalkozott, a szervezeti egységek azonos bizottságaival karöltve. Igyekeztek a pályázatokat a munkahelyek követelményei szerint kiírni. Ebben az értelemben írtak ki pályázatot a szervezeti egységek igazgatóinak a megválasztására is a szisztematizáció követelményeivel összhangban. Az új igazgatókat a szervezeti egységek dolgozói maguk választották, és minden szervezeti egység igazgatója ilyen alapon lett kinevezve.

A hatályos társadalmi megegyezés alapján elkészült a munkahelyek elemző leírása és értékelése, amit már ebben az évben alkalmaztak is.

Mindezen felsorolt témakörök mellett a munkástanácsra elég sok feladat hárult a munkaszervezet befektetéseivel ( invesztíciók ) kapcsolatban. Ezen a téren merült fel a legtöbb probléma, de még az év végén is akadtak tisztázatlan kérdések az új malom üzembehelyezésére vonatkozólag. A pékség felújításával kapcsolatos pénzügyi keretet is túllépték, ám ez nem okozott komolyabb gondot.

A következő évben is az volt a központi munkástanács fő feladata, hogy a szervezeti egységekben összehangolja és irányítsa az igazgatási ügyeket, hogy azok minél előbb átvegyék a számukra kijelölt szerepet.

A kombinát 1971. évre vonatkozó ügyviteli elemzésének és jelentésének a végén a következőket olvashatjuk:

1.Az új, korszerű malom üzembe helyezésével a Malmok Szervezeti Egység igen komoly új korszakot nyitott amúgy is szétágazó és gazdag fejlődési vonalán.

2. A vállalati önigazgatás a még mindig meglévő, úgymond gyermekkori, de kiküszöbölhető hibák ellenére is olyan magas és irigyelhető szintet ért el, amivel nem minden vállalat dicsekedhet. Az önigazgatási jogokat nemcsak alapszabályzati előírásokban vagy más szabályzatokban adták meg a közvetlen igazgatási szerveknek, hanem azokat a szervezeti egységek munkásgyűlései ténylegesen is gyakorolták.

3. A szakképesítési összetétel megkezdettmegváltoztatásának a folyamatát folytatták, ám mivel egyes csoportokban nem volt elegendő szakkáder, azt nem tudták elég gyorsan véghezvinni, azaz befejezni.

4. Az adai és a kanizsai malmok 1970-ben történt kiválása ellenére a termelési eredmények azt mutatják, hogy a malomipari és a tésztagyártási kapacitások növekedtek.

5. A piaci nehézségek ellenére a termelés szerkezete és összetétele változik, és ez alapot ad arra, hogy a jövőben mind jobb pénzügyi eredményeket várjanak el.

6. A termelői és szállítói teljesítmények és a vásárlók követelményeinek viszonylagos eltérése miatt a teljesítmények gyorsabb növelése illuzórikus. Erről a következő évben többet kell gondoskodni.

7. Az árutartalék kérdése ebben az évben is jelentkezik mint az alapanyag és a készáruraktár szűk befogadóképességének a következménye.

8. Az alapanyaggal ( főként búza ) való ellátás ebben az évben sem oldódott meg, főként nem hosszú távra.

9. A gazdálkodás feltételei ebben az évben még romlottak is ( ezt a pénzügyi jelentés bizonyítja ). A kárpótlás - a búza meghatározott ára miatt - a lisztettermelőknek még nagyobb gondot fog okozni, mint eddig, és ha ez a jövőben is megmarad, ami várható, akkor a gazdálkodás feltételei még nehezebbek lesznek.

10. A kilencedik hónap után hozott stabilizációs program meghozta eredményét. Nemcsak a veszteséget fedezték, hanem az év végére már kedvező pénzügyi eredményt is fel tudtak mutatni.

Ekkor a vállalat teljes hivatalos neve a következő: az újvidéki ŽITOVOJVODINA EGYESÜLT VÁLLALAT KÖTELÉKÉBE TARTOZÓ ŽITOPROMET GABONAKERESKEDELMI ÉS MALOMIPARI KOMBINÁT, amit a cégbíróság 1971. január 5-én Fi. 1141/70-es szám alatt nyilvántartásba is vesz, és bejegyzi a vállalat 209-es nyilvántartó lapjára.

Ezek után 1971-ben és 1972-ben semmilyen fontosabb esemény sem történt a vállalat életében. 1973-ban azonban megkezdődik a ZITOVOJVODINÁ-ból való kiválás folyamata, ami referendum útján megy végbe 1973. február 3-án, ám a cégbíróság csak október 18-án jegyzi ezt be a nyilvántartó lapra.

A kiválás egyik fő oka valószínűleg az volt, hogy a Žitopromet dolgozói úgy érezték, a Žitovojvodina működéséhez szükséges anyagi eszközök ellenében szinte semmit sem kapnak.

Különben is ebben az időben folytak Zentán a tárgyalások arról, hogy a mezőgazdasági termelő és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalatok egy agrár-ipari kombinátba

társuljanak annak érdekében, hogy egymást segítve és kiegészítve fejlődésük felfelé ívelő és zökkenőmentes legyen.

A társulásról referendum útján kellett dönteni. A referendumot minden társultmunka-szervezetben külön tartották meg 1973. május 25-én. A referendumon a Žitopromet 418 dolgozója közül 399-en vettek részt ( tehát csak 19-en nem jelentek meg ), s a megjelentek közül a társulás mellett 311- en adták le voksukat, míg ellene 67-en szavaztak, 21 szavazat pedig érvénytelen volt. A bizottság megállapította, hogy mivel a 311 dolgozó a vállalat össz dolgozói létszámának 74,40 százalékát képezi, a többség a ZENTA AGRÁR-IPARI KOMBI NÁT-ba és egyben az újvidéki DTD Összetett Munkaszervezetbe akar társulni.

A ZENTAI AGRÁR-IPARI KOMBINÁT-ba a ŽITOPROMET GABONAKERESKEDELMI ÉS MALOMIPARI KOMBINÁT nem egységes társultmunka-alapszervezetként ( atovábbiakban: tmasz ) társul be, hanem a volt szervezeti egységek külön-külön tmasz-okat alakítanak.

A cégbíróság először a ŽITOPROMETGABONAKERESKEDELMI ÉS MALOMIPARI KOMBINÁT-ot 1973. augusztus 3-án Fi. 619/73-as számú határozattal törli a nyilvántartásból, egyben nyilvántartó lapját is ad acta helyezi, azaz lezárja.

A következő lépés a TMASz-ok bejegyzése. Elsőnek a szállító részleget jegyezték be a DTD ZENTAI AGRÁR-IPARI KOMBINÁT (a továbbiakban: A IK ) TRANSPORT TMASZ-a néven 1974. február 21-én Fi. 929/73-as számmal a 261-03-as cégbetétre. Másodiknak a pékséget DTD ZENTAI AIK PÉKSÉG TMASZ néven a fenti számon és keltezésen -a 261-04-es cég betétre. Ezután a tésztagyár bejegyzése következett DTD ZENTAI AIK BAČVANKA AUTOMATA TÉSZTAGYÁR TMASZ néven szintén a fenti számon és dátumon a 261-05-ös cégbetéten. A Žitopromet részeiből utolsónak a malmot jegyezték be DTD ZENTAI AIK MOLNÁR PÉTER HENGERMALOM TMASZ néven szintén ugyanazon a számon és dátumon csak a 261- 19-es cég betéten.

Tudjuk, hogy a Žitoprometnak azelőtt is volt a közös ügyek intézésére közös szolgálata, ez továbbra is megmaradt a könyvelés és más közös ügyek intézésére azzal, hogy mivel nem önálló jogi személy, a cégbíróságnál nem kellett bejegyezni.

A Molnár Péter Hengermalom Tmasz már 1974-ben kirendeltséget nyit Szkopjéban, majd boltot: Szkopjéban ( ötöt), Prilepben ( kettőt ), Bujanovacon, Kruševoban, Vranjéban, Kačanikban, Vladičin Hanban, Krivogaštaniban, Travnikon, Kraljevóban ( egyet-egyet), azaz összesen tizenötöt.

A cégbíróság 1976. március 17-én Fi. 401/76 szám alatt a Malom Tmasz-nál néwáltozást jegyez be, mégpedig az eddigi ZENTAI AIK MOLNÁR PÉTER HENGERMALOM TMASZ név helyett a következőt: ZENTAI AIK-ŽITOPROMET HENGERMALOM-MOLNÁR PÉTER TMASZ.

Közben a Malom Tmasz Kranjban kirendeltséget nyit raktárral, míg Belgrádban raktárát, boltjainak a száma is bővül.

1974. február tizenkettedikén tárgyalt a Molnár Péter Hengermalom munkástanácsa a 2000 vagonos gabonatároló tervéről. A kiírt pályázatra több vállalat jelentkezett, így a szabadkai Institut-lntegral, a Kanizsai ÉIK és a belgrádi Coopinvest. A szabadkai és a kanizsai vállalatok 34 méter magas, 18 cellából álló* gabonatárolót építenének. Egy-egy cella átmérője 6,4 méter lenne.

A belgrádi vállalat kilenc cellából álló, 42 méter magas gabonatároló tervét ajánlotta.

A munkástanács úgy döntött, hogy a 2000 vagonos gabonatároló tervének elkészítésével a szabadkai Institut - Integrál Vállalatot bízza meg.

1975-ben a pékség képviselői megegyeztek a csókái község képviselőivel, hogy a zentai pékség lesz a csókái kenyérfogyasztók kizárólagos ellátója.

Sajnos az 1975-ös évet úgymond fekete évnek nevezhetjük a malom életében, mivel egy hatalmas robbanás következtében három dolgozó életét vesztette. Erről az esetről a zentai Községi Végrehajtó Tanács hivatalos közleményt adott ki.

A zentai Molnár Péter Hengermalmot robbanás és tűz következtében ért tömegszerencsétlenség alkalmából a zentai Községi Képviselő-testület Végrehajtó Tanácsa az 1975. november 17-én hivatalos közleményt adott ki:

A zentai Molnár Péter Hengermalomban 1975. november 8-án 12 óra 26 perckor erős robbanás következett be a 400-as típusú liszttároló kamrában, a malom nyugati oldalán. Ez a cella vasbetonból készült, téglalap alakú, oldalainak hossza 4,19x2,42 méter, és 14,30 méteres magassága az első emelettől a negyedik emelet közepéig terjed. A robbanás magában a cellában következett be, miután a liszt és a levegő robbanókeveréket alkotott. A cellában körülbelül 145 köbméter robbanásveszélyes koncentráció keletkezett, ezért a robbanás is hatalmas volt, kiterjedt az 5. emeletre is, ahol a levegő és a liszt kisebb arányban alkotott robbanásveszélyes keveréket.

A robbanásban és a tűz következtében a következő munkások sérültek meg: Sándor László, Homolya János, Túri András, Túri István, Zörgő Ferenc, Torma István, Bálint Sándor, Varga András, Prikidánovics Béla és Harnus Csaba. Közülük

hárman: Sándor' László, Homolya János és Túri András belehaltak sérüléseikbe.

- 1977 elején aláírtuk a szerződést a tésztaipari gépeket gyártó páduai Pavan olaszországi céggel a felszerelés leszállítására, amelyet május 28-án le is szállítottak. Ez két vonal, az egyik az apró, a másik a szálas tésztára, a tésztacsomagoló géppel és egy komplett kazánházzal. Május 25- én leálltunk a termeléssel, hogy a régi felszerelést szétszereljük, és az épületből kihordjuk. Ezt a munkát munkásaink végezték el, akik a felszerelés leszállítójának segítségével és ellenőrzése alatt az új felszerelést is beszerelték. A villamos- és vízvezetéket az Elektrobaőka kitűnően beszerelte. A ventilátort is beépítették, úgyhogy a termelési és a mikroklímái feltételek megfelelnek. Ez év szeptember 29-én kezdtük meg a próbatermelést, amely még egy hétig fog tartani. A termelés normálisan halad, három váltásban dolgozunk. ( értsd: műszakban. K.K.megj.)

- Az új gépekkel változik a termelés technológiája is, és a munka mikrobiológiai feltételei is. Korábban a tésztát alacsonyabb hőfokon szárítottuk, most pedig a szárítással körülbelül 90 fokon a pasztörizálást is elvégezzük. Megváltozott az adagolás és a keverés technológiája is, mert ezek a gépek ezt teljesen automatikusan végzik, a munkások csak a termelési folyamatot ellenőrzik, és a hibákat hárítják el. Az apró tészta csomagolását automata csomagoló végzi, amely becsomagolja az össz tésztatermelést, azaz 24 óra alatt 1,5 vagont.

Az 1976-os év végére ezen beruházásra ( berendezés és felszerelés ), amely 20 millió dinárt tesz ki, biztosítottuk a 15százalékos részesedésünket, míg az eszközök többségét áruhitel formájában a Pavan cégtől kaptuk (5,5 évre 8 százalékos kamat mellett), és 1 500 000 dináros hitelt a Vajdasági Banktól.

A Žitopromet-Malom Tmasz munkásai, 1977 elején,személyi jövedelmükből 1 500 000 dinárt két és fél évre lekötöttek, és ily módon biztosították a kezdő eszközöket a szárító felépítésére, amelynek előzetes költségvetési értéke 6 783 430 dinárt tesz ki. Ebből a legnagyobb tétel a felszerelésre jut, ami a beszereléssel együtt 4 190 000 dinárt tesz ki, és amelyet az újvidéki Pobeda fog leszállítani és beszerelni.

Az építésről szóló szerződést a kanizsai ÉIK BuduónostTrmasz-ával már aláírták, és ennek rendelkezései szerint az alapnak jövő év március elsejéig késznek kell lennie. Aszerelést május 1-ig befejezik, azaz a gabonafélék aratásának kezdetéig.

A szárító befogadóképessége 2 vagon kukorica vagy 3 vagon búza óránként.

Ezzel a szárítóval többszörös kérdést oldanak meg, amelyek az aratás előtti időszakban mindig jelen voltak az összes aratási tervekben. Mindenekelőtt az aratás kezdete előbbre hozható, azaz 20 százalékos nedvességű szemet is arathatnak. Ez azt jelenti, hogy az aratást hamarább elvégezhetik, hogy sok kárt elkerülhetnek, mint például az elszóródás miatti szemveszteséget és a várakozást, hogy a szemek nedvessége a megfelelő határig csökkenjen, továbbá az esős idő nem fog hatni az aratásra, mert a szem nedvességének nem lesz olyan szerepe, amilyen eddig volt. Ezzel elkerülik a vetések megdőlését is, amely eddig nehezítette az aratási munkálatokat.

Más szavakkal: a * szárító a mezőgazdaságnak jelentős megtakarítást hoz, és ezzel a malomiparnak nagyobb mennyiségű gabonafélét.

Az 1973. és az 1974. években a gazdaságpolitikai irányzat az volt, hogy az önigazgatás fejlesztése céljából minél több társultmunka-alapszervezetet alapítsanak az addig egységes vállalatokból, legalábbis azokból, ahol külön elszámolású üzemegységek léteztek már addig is. így lett A Žitopromet Gabonakereskedelmi és Malomipari Kombinátból négy társultmunka-alapszervezet, mégpedig a Molnár Péter Malom Tmasz, a Pékség Tmasz, a Bačvanka Tésztagyár Tmasz és a Transport Szállító Tmasz, azt gondolván, hogy ezzel mind közvetlenebbül és hatékonyan ki lehet fejleszteni az önigazgatást, az "önigazgató dolgozót", nem gondolván arra, hogy ezek a tmasz-ok önállóan talán nem is tudnak gazdaságilag talpon maradni, vagyis megélni. Arra sem gondoltak, hogy ha egy eddig egységes vállalatot, vagyis az alapanyag-termelőt és a végtermékgyártót különválasztják, az ugyan az önigazgatásban talán segít valamit, ám a gazdálkodásban igen sok hátrányt okoz. Erre a Zitoprometból alakított tmasz-ok igen gyorsan rájöttek, és ezért már 1977-ben kezdeményezték, majd véghez is vitték az újraegyesülést.

Három társultmunka-alapszervezet, mégpedig a pékség, a tésztagyár és a malom társultak egy új tmaszba Zentai AIK- 2itopromet-Molnár Péter Hengermalom Tmasz néven. A társulásról szóló megegyezést 1977. október 21-én hozták meg referendum által. A két kisebb tmasz törlésére és a Malom Tmasz-ba történt egyesülésre vonatkozóan a cégbíróságnál 1977. december 15-én kérték a változások bejegyzését. A szabadkai cégbíróság 1977. december 26-án jegyezte be a malom 1-261-19-es betétjén a társulást, a tésztagyárnál pedig Fi 1084/77-es számmal az 1-261-05-ös betéten az önálló

társultmunka-alapszervezet törlését, míg ugyanezt a pékségnél a Fi 1085/77-es számmal az 1-261-04-es betéten.

Körülbelül fél év múlva az új tmasz megváltoztatja nevét az eddigi Zentai AIK - ŽITOPROMET - MOLNÁR PÉTER HENGERMALOM TMASZ-ról ZENTAI AIK - ŽITOPROMET - MALOM TMASZ-ra.

A Žitopromet régi jó üzleti kapcsolatait mindig ápolta az ország különböző részein elhelyezett képviseletei révén.

A Kranjban lévő raktárépület helyett városrendezési okokból újat kell építeni. Ez korszerű raktár lesz, amely megfelel a legszigorúbb követelményeknek is.

Az alapkőletétel 1979 decemberében volt. Ezzel a Žitopromet szilárd talajra talált a szlovén piacon.

Az 1980-as években olyan markáns beruházások, mint a hatvanas évek végén és a hetvenes években voltak, már nem lehettek, hiszen ha egy igen nagy teljesítőképességű malom mellett megvan a raktározási lehetőség, valamint a liszt feldolgozására a pékség és a tésztagyár, akkor már komoly összegeket igénylő, nagy beruházásokra nincs is szükség.

A folyékony üzemanyag beszerzése körüli nehézségek, amelyek a nyolcvanas évek elején komoly problémát okoztak, 1982-ben oldódtak meg, amikor is földgázüzemelésre tértek át. A tésztagyári kazán, a pékkemencék és a száritó földgázzal való üzemelése jelentős megtakarítást jelentett.

1983-ban a tészta csomagolását korszerűsítették, a hosszúáru- és fészektészta-csomagológép beszerelésével, majd ugyanebben az évben történt a pékség kenyérsütő vonalának a beállítása, a malomban pedig a koptató kicserélése.

Hála a vállalat beruházási politikájának sikerült lépést tartani a fejlődéssel, valamint a termékek jó minőségét megőrizni, amit az egyre bővülő vevőkör is igazol.

"A társultmunka-alapszervezet igazgatását a 70-es és a 80-as években a dolgozók, illetve képviselőik látják el.Tevékenységük a munkástanács, a munkásgyűlés, aküldöttrendszer, valamint a társult munkáról szóló törvény szellemében alakított bizottságok keretében folyt.

Az önigazgatási szervek munkájában ezekben az években mintegy száz, vagyis minden ötödik dolgozó vett részt ( úgymond állandó jelleggel ), ami élő bizonyítéka a dolgozó ember szerepének a döntéshozatalban.

A társadalmi-politikai szervezetek a munkaszervezetben letéteményesei voltak az önigazgatási szerveken által amunkának és az önigazgatásnak, az anyagi alap megerősítésének és a munkához való öntudatos hozzáállásfejlesztésének.

A társadalmi-politikai szervezetek munkájukkal hozzájárultak a mindennapi élet számos kérdésének megoldásához, az egységben rejlő erőre támaszkodva. Választott képviselőik útján oda tudtak hatni, hogy a legösszetettebb problémák is emberi módon oldódjanak meg" - olvashatjuk az ünnepi beszédben, ami a vállalat 35 éves fennállása alkalmával hangzott el.

A Žitopromet valamivel több mint negyvenéves fennállása alatt harmincöt éven át a Kommunista Szövetség alapszervezetének volt a legfőbb vezető szerepe. Ez a szerep indított és támogatott minden akciót, gondot viselt tagjainak, valamint a közösség tagjainak eszmei neveléséről is. Sajnos igen sokára, de rájöttek, hogy egy vállalatot nem a politikai, hanem a gazdasági ( piac-irányultságú ) elveknek és irányvonalaknak kell irányítaniuk és megszüntették a vállalatokon belüli politizálást és a politikai alapszervezetek működését.

A Žitoprometban mindig figyelemmel kísérték a dolgozók életszínvonalát. A vállalat fejlődésének, az önigazgatás fejlődésének megfelelően a dolgozók a megvalósított jövedelemből jelentős összeget fordítottak az életszínvonal emelésére. Napi egy tál meleg ételt biztosítottak minden dolgozó részére, megerősített táplálkozást a nehéz testi munkát végzőknek, lakásépítési kölcsönt az arra igényt tartóknak, valamint munkaidőn túli sportaktivitást, a dolgozók évi üdülését is megszervezték. Ezzel összhangban a dolgozók részt vesznek a munkássportjátékokon.

Hogy a hétvégi és nyári kikapcsolódást a dolgozók minél olcsóbban és lehetőleg a város közelében tudják megoldani, a munkástanács 1988-ban úgy határozott, hogy a már 25 éve nem üzemelő tornyosi malmot saját erőből lebontja, majd a használható anyagot a Tisza partján lévő úgynevezett munkásnyaraló területén vett telekre szállítja, és ott a vállalat dolgozói részére szép épületet épít. Az épület 1989-ben el is készült ( a nyaraló területén lévő épületek közül egyike a legszebbeknek), és a dolgozók használatba is vették.

A lakásépítési hitelek mellett a munkaszervezet évente vásárolt lakásokat, amelyeket a legjobban rászoruló dolgozók között kiosztott. így 1953-tól, vagyis az alapítási évtől 1989-ig a vállalat összesen 81 lakást vásárolt és osztott ki a dolgozóknak.

Ezekből a lakásokból az elmúlt két év folyamán, vagyis 1992-ben és 1993-ban 74-et el is adott az igénybevevőknek - a legújabb társadalmi-politikai irányvonalakkal összhangban.

A Žitopromet már fennállásának első éveiben is nyitott boltokat a termékek közvetlen értékesítésére. A negyvenéves fennállás alatt mindig volt több-kevesebb boltja, de számuk a

nyolcvanas évek vége felé volt a legnagyobb, amikor a vállalat az akkori Jugoszlávia minden köztársaságában és tartományában jelen volt. így Kranjban és Szkopjéban raktárral ellátott kirendeltséget, Szerbiában hét, Crna Gorában 11, Macedóniában 9 Bosznia- Hercegovinában 25, Horvátországban 4 és Kosovón 24 elárusítóhelyet tartottak fenn. Ezeknek a felét sajnos már 1991-ban be kellett zárni, és a háború kitörése, valamint az ország széthullása miatt azóta csak a mai Jugoszlávia területén lévő boltok egy kis része maradt csak meg.

1989 elején a radikális társadalmi-politikai változások hatására a Zentai AIK is széthullik a valamikori vállalatokra. Ekkor válik ki a Žitopromet - Malom is, és a vállalatokról szóló törvény szellemében ( amely társadalmi, magán- és vegyesvállalatokat ismer) társadalmi vállalatként alakul újjá. Az AlK-ból való kiválást a cégbíróság 1989. március 31-én Fi. 157/89. szám alatt jegyzi be az 1-261-19-es betéten, amelyet ezzel le is zár, és ad acta helyez, mert az új nevén: ŽITOPROMET-MALOM TÁRSADALMI VÁLLALAT-ot az 1-555-ös számú új betéten jegyzi be a Fi. 158/89 számú végzés alapján.

A valamikori Žitopromet részlegből alakult másik tmasz, a Transport is ekkor válik ki az AlK-ból Teljes Felelősségű Szállitmányozási Társadalmi Vállalat néven, amit a cégbíróság 1986/89-es végzéssel jegyez be az új 1-559-es betétre, míg a törlést az 1-261-03-as betéten a Fi. 185/89-es végzéssel eszközli ( mindkettőt 1989. március 31-én ). A Szállító Vállalat, vagyis a Transport így csak három hónapig működik, ugyanis 1989. június 30-ával újra egyesül a Žitopromet-Malom Társadalmi Vállalattal. Ekkor a cégbíróság a Transport t.f. Társadalmi Vállalatot az 1-559-es betéten a Fi. 496/89-es számú végzéssel törli, és ugyanezen végzéssel csatolja a Žitopromet - Malom t.f. Társadalmi Vállalathoz az 1-555-ös betéten.

A Malom körülbelül két évig működik mint társadalmi vállalat. 1991 első felében döntenek a belső részvények kiadásáról és a vállalat alapszabályának módosításáról, amely által az eddigi társadalmi vállalat vegyes vállalattá, vagyis részvénytársasággá válik. Ezt a cégbíróság az 1-1257/91-es számú végzésével az 1-555-ös betéten jegyzi, vagyis a vállalat új neve: ŽITOPROMET t.f. Rt.

Füzetünk elején már megemlítettük a vállalat első három igazgatóját, most a többieket is felsorolnánk: 1969. január 20-tól 1973. augusztus 3-ig Halász Imre, 1973. október 1-től 1975. augusztus 17-ig Boros Miklós, 1975. augusztus 18-tól 1987. június 15-ig Rózsa Jenő, 1987. július 1-től 1990. október 9-ig

Miloš Radulov és 1990. október 10-től napjainkig Milán Ivošević az igazgató.

1994. november 30-ával a Žitoprometban 411-en vannak munkaviszonyban. Ebből a malomban 158-an, a Baővankában 43-an, a pékségben 41-en, a Transportban 33-an és a közös szolgálatban 136-an látják el teendőiket. A 411 dolgozó közül egyetemi végzettsége 11-nek, főiskolai végzettsége 13-nak, középiskolai végzettsége 66-nak, alsó fokú végzettsége 22-nek van, míg magasszakképesítést 29, szakképesítést 52 dolgozó szerzett, ezen felül 93 betanított és 125 szakképzetlen munkás dolgozik.

A részvénytársaság részlegenkénti műszaki adatai, azaz teljesítő-befogadóképessége ( kapacitása):

A malom teljesítőképessége napi 25 vagon, azaz évi 5500 vagon őrlemény optimális kihasználtság mellett.

Valamennyi siló befogadóképessége 3750 vagon búza vagy más gabonaféle.

A szárító teljesítőképessége 2 vagon kukorica vagy 3 vagon búza óránként.

A tésztagyár évi kapacitása 650 vagon különféle tészta gyártása, amit több műszakkal akár 900 vagonra is lehet növelni.

A pékség jelenleg évi 300 vagon kenyeret és más péksüteményt gyárt, de ha szükség mutatkozik rá, teljesítőképességét akár meg is duplázhatja.

A szállító részleg négy személygépkocsival, egy autóbusszal, egy kombibusszal, egy furgonnal, egy traktorral, tíz kenyérszállító teherautóval és kilenc pótkocsis tehergépkocsival rendelkezik. A tehergépkocsik együttes teherbíró-képessége 214 tonna.

A részvénytársaság tevékenységét négy belső szervezeti egység látja el: 1. a műszaki részleg, 2. a kereskedelmi részleg,3. az általános és jogi részleg és 4. a gazdasági-pénzügyi részleg.

A részvénytársaság legfontosabb tevékenységi körei: mindenféle gabona őrlése, tésztafélék, kenyér és péksütemény, takarmány, valamint cukrászsütemények gyártása, fából és fémből készült végtermékek készítése, anyagszállítás és más szolgáltatások a közúti forgalomban, közúti járművek és azok tartozékainak karbantartása és javítása, kis- és nagykereskedelem mindenféle áruval, külkereskedelem élelmezési és nem élelmezési cikkekkel, vendéglátóipari szolgáltatások, közraktári szolgáltatások, különféle hirdetési, kereskedelmi, kutatási-fejlesztési, gazdasági és könyvelési, valamint egyéb szolgáltatások végzése.

Az igazgató a részvénytársaságot minden szempontból korlátlanul képviseli. Az igazgatón kívül a részlegek vezetői is képviselik a társaságot a részlegük megbízatásának hatáskörébe tartozó ügyekben. A társaságot a részvényesek és a társadalmi vagyon képviselői irányítják. A részvénytársaság irányító szervei a közgyűlés és az igazgató bizottság.

A részvénytársaság legmagasabb igazgató szerve a közgyűlés. A közgyűlés a részvénytulajdonosokból és a társadalmi tőke képviselőiből áll.

A közgyűlés szükség szerint, de legalább évente kétszer ül össze. A közgyűlés megbízatása négy évre szól.

A részvénytársaságnak a közgyűlésnél kisebb rangú másik irányító szerve az igazgató bizottság. Az igazgató bizottságnak hét tagja van, közülük ötnek a társaság tevékenységével kapcsolatos szakembernek kell lennie. Az igazgató bizottságot a részvénytársaság közgyűlése választja és menti fel. Tagjainak megbízatása négy évre szól, de a tagok ugyanerre a tisztségre egymás után többször is választhatók.

Az igazgató bizottságnak igen széles ügyköre van, többek között: kinevezi és felmenti az igazgatót, éves, közép- és hosszútávú terveket és programokat készít, előkészíti a közgyűlés határozatait, majd annak meghagyásait végrehajtja, dönt a tevékenység megváltoztatásáról, és még sok minden másról is önálóan hoz határozatokat.

A jelenlegi igazgató bizottság névsora iskolai végzettségük és munkahelyi beosztásuk megjelölésével:1. Urbán Imre villamosmérnök műszaki igazgató2. Vasas István malomipari technikus a nyersanyag- és liszt­

raktár vezetője3. Velimir Slavnió okleveles jogász az általános és jogi

részleg vezetője4. Bátki Ferenc magas szakképzettségű a liszttermelés vezetője

molnár ( főmolnár)5. Kosik Endre mérnök-technológus termelésvezető6. Györe Csaba közgazdász pénzügyiigazgató­

helyettes7. Torna Popovió szakképzett villany- biztonsági és honvédelmi

szerelő előadóA részvénytársaság igazgatójának igen széles körű

felhatalmazása van, úgymond mindenben önállóan dönt, csak az igazgató bizottságnak és a közgyűlésnek tartozik felelősséggel.

FORRÁSOK

1. Történelmi Levéltár Zenta (továbbiakban: TLZ), F: 121 Zenta község Népbizottsága

2. TLZ, F: 127, Járásbíróság, Zenta3. TLZ, F: 132, Zenta járás Népbizottsága, Zenta4. Történelmi Levéltár Szabadka, F: 419, Körzeti Gazdasági

Bíróság, Szabadka5. A Jugoszláv Föderatív* Népköztársaság Hivatalos Lapja6. A Szerb Népköztársaság Hivatalos Közlönye7. Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapja8. Žitopromet - Malom Rt. irattára9. A zentai Agráripari Kombinát Informátor c. üzemi lapja

1974-1981

A ŽITOPROMET DOLGOZÓINAK NÉVSORA 1953-1994 KÖZÖTT

Đorđoški Stevan Moholi Nándor Farkas Zoltán Dukai Anna Rózsa Piroska Matuz Mária Matykó Verona Đoljanović Branko Stojkov Aleksandar Esztergomi Margit Solar Lajčo Bózsó Sándor Pozsár István Vukov Ranko Vidaković Đožidar Nagy Ferenc Hmjez Milorad Ivošević Đura Dénes János Gršić Šime Čemišević Gleb Ali István Đrkić Nada Hubert Mihajlo Bagi Pál Kecskés Mária Lukačević Laslo Matić Milenko Đalinac Danica Pap Piroska Szikora Vera Popović Aleksandar Gajdos Mihály Csonti Imre Joksimovié Mata Kalmár Flórián Török Antal Csipak István Kovács Ikladi Mihály Győri László Huszák András Józsa Mihály Rózsa Nándor Dancsó István Mészáros László Baráti István Meuželj Nikola Márkus Károly Babié Vlada Šilak Irena

Vlanikolin Pavle Magó Antal Sakač Jelena Lukačević Emil Novaković Nikola Popić Dušan Dancsó Erzsébet Laban Aleksandar Szögi Ferenc Pristol Ilona Dinka Imre Solymosi János Najberger Dezső Prokin Dušan Sípos István Civrić Dušan Kovács Róza Majkić Đura Bíró Nándor Győri Imre Bajtai János Vuletić Drágán Adamov Kosta Balog Nestor Ladányi Károly Bodó József Szabados Mária Solymosi Lajos Dabió Nevenka Adankó Dávid Dobó Verona Pakaški Dusán Öreg Pál Boros Vince Popovié Sreta Rác Gligori Mladen Kaszás István Kis Antal Mészáros József Hatala János Nagy Abonyi Imre Đurović Virđinija Spekla István Rác Sz. Antal Recskó László Radié Vojin Bajúsz Gyula Buéanski Imre Harmat Károly Aulik Árpád

Győri Teréz Ungurean Antun Radok Jelena Nagy Irena Čolović Bogdán Plavšić Sofija Majistorovié Zora Máté Péter Marčelić Branko Takács János Mandié Milán Jovanovié Aleksandar Tóbiás Ferenc Kovaéev Mara Radulaški Gruja Prokec András Ivanovié Strahinja Kiralj Lajéo Brcan Milivoj Hunyadi József Pósa Miklós Radié István Plavšić Verica Bajer Martin Unginovié Milán Nagy József Barát Pál Tripolski Sándor Tripolski István Szabó Sándor Branovaéki Adam Vince Lajos Záj Imre Molnár András Somogyi József Tarapcsik István Bartus Jenő Tari Lajos Barbatov Ilona Andrišković Aleksandar Gábor János Matić Dušan Megyeri Gábor Huszák Lajos Szilágyi János Pintér Dezső Sörös Aleksandar Horvát Lajos Lengyel Péter Vukov Nestor

Szokola Boldizsár Deák Mátyás Horvát József Huszák István Đukić Milán Gábor Dezső Bognár József Popoviő Marija Forgács László Bogosavljev Julka Gvozdenović Milán Babin Vlada Onjin Svetozar Besenyi György Bobány István Bodó Vince Dékány Géza Ecsegi István Ferenci Dezső Gulyás József Kis Bicskei Károly Körmöd Ferenc Káplár József Kovács István Kin Jovan Martinović Géza Mikes Imre Olajos Nándor Pintér Mihály Popovi ć Đorđe Szabó József Serfőző Lajos Trifunović Tomo Tilinger Dávid Varga Pólyák Lajos Žarkov Stanko Balog Mihály Barsi Géza Bene Bálind Dukin Dragomir Fendrik Mihály Fodor Gábor Gubik Péter Kollár György Körösi Béla Károly Julianna Molnár Pál Reković Péter Száraz Sándor Tevdenió Dragomir Valkai Mihály Matić Jovan Gyenes Nándor Koscsalik Ferenc

Tikačev Dragoljub Bata István Molnár Csikós János Poberai Mihály Urbán Borbála Rác Szabó János Hardi Jankó Gyertyás József Bogosavljev Matrona Matejin Veselin Sóti György Bogetić Mlroslava Graovac Dimitrije Gulyás Lajos Barsi István Csépe Károly Győri László Flejsz Mihály Farkas Ferenc Gőblös József Kocsis Szürke Imre Keresztényi Péter Katona Vince Kamrás Mihály Léko Kálmán Mészáros Antal Nagy Abonyi Imre Pálinkás József Popov Borivoj Pető István Szép Nándor Snejder Károly Trećakov Timo Tari LajosVarga Csárdás Antal Simić Savó Ádám Péter Batki Ferenc Bogdanov Iván Fajka Vince Fényszárosi József Girt József Guzina Mladen Kollár József Klenócki Mátyás Leko Gizella Pohárkovió Nándor Serfőző László Stajić Nikola Urbán András Verba István Annus György Horák György Király János

Horvát Teréz Konc Szilveszter Andruskó János Apró Béla Stefanović Nikola Lengyel Mátyás Fekete Károly Zapletán Fábián Boros Gyevi Erzsébet Balázs Ferenc Kozma Ferenc Takács János Markov Lazar Bárkányi Mihály Branovački Lazar Danyi János Győri István Fábri István Galgoci Károly Huszár Károly Kodba József Kovács Pécskai Péter Kocsis Ferenc Keceli József Matykó Mihály Molnár Sándor Nagy Perge Lajos Pálinkás József Pólyák János Preradović Slavko Szügyi József Túri Jenő Takács András Újházi István Zagyi János Senić Andrija Almási Béla Belak József Đućanski Imre Fendrik János Fényszárosi Femc Gombos János Győrfi Károly Keceli Mészáros Márton Krtinić Dusán Mataruga Milorad Rekecki Károly Šustran Mirče Švorcan Torna Verebes Gusztáv Koscsalik András Beretka Ágoston Igračev Milán Kuntić Lajos

Mitrović Rajica Ugmov Ljubomir Szokola András Fendrík Sándor Kovács János Pásztor István Đorđoški Vladimír Dvorszki Károly Gerzsán József Kurfiš Tihamir Nagy Abonyi Károly Rekecki János Szügyi Gizella Galsa Imre Mészáros István Mészáros Géza Nagy Károly Palković István Putocki József Dalos Jenő Gábor László Boros Gyevi Albert Dózsái Vince Lišić Petar Juhász Ferenc Nagymélykúti Imre Celer István Pajić Erzsébet Palkovljev Ranko Tót József Belančić Đorđe Horvát Ferenc Žarkov Isidor From János Túri János Danyi Teréz Sándor Imre Jakšić Zorica Bartli József Svorcan Vladimír Kopasz Péter Bisik Sándor Stefanović Dušan Tót Ferenc Szűcs Imre Segedinac Stevan Pap Júlia Erdélyi Sándor Krstió Vinka Pólyák Antal Perzselt József Tót Kurta Mihály Miklós József Filijovió Dimitrije

Somogyi József Varó József Boldizsár László Káplár Etelka Mernie Emilijan Vatai Antal Borbé István Forgács Gizella Herédi István Kis Jovák István Pásztor János Skutera Imre Hatala Jenő Radonjić Đožidar Csáki Imre Gombos János Muhi János Fejsztamer Dezső Vasié Branislava Barsi Vilmos Túri László Narančić Nikola Sinkovity Lajos Petrić Đuro Dvorszki Péter Kopasz Péter Dukai Elek Sočin Borivoj Sinkovity Ferenc Karakašević Aleksa Đorđoški Mladen Molnár József Mészáros Károly Bodó Béla Márkus Sándor Pósa Ede Popov Dušan Szeles Gizella Huszár János Suša Sava Aulik Kelemen Radašinov Sava Manojlovió Jelena Kolovié András Gózó István Mészáros József Körösi Borbála Kecskés Etelka Utasi Albert Gruin Dobrinka Szabó János Hola Lajos Melnik Vasilj Jurcan Miklós

Todorčev Savó Péter Lajos Csemák Ferenc Karácsonyi Dezső Pénzes János Rajié Nikola Benkovié László Fényszárosi Ignác Herédi István Krohnjeh Osvaldo Rekovié Ilona Stigler Károly Kovács P. József Radócki Nándor Nagy Abonyi Péter Velez János Krstin Vasa Bene József Vuletié Branko Farkas Márton Báló Mihály Boldizsár József Pulai Antal Szabó Ferenc Szokola Margit Meuželj Stepan Losonc Tamás Barna Emília Boros Vince Savó István Nikolié Velemir Stepanéev Stevan Pap Imre Bene János Stefanovié Milán Mucsi László Kaszás Imre Tót Mihály Fehér Tibor Szabó Nándor Celer István Popovié Milanka Rózsa János Tezsla József Manojlovió Vladimír Bisinger Ilona Varjú Mária Szabó Sándor Nagy Borbála Deák Imre Pap Mihály Barsi Lajos Boros Ilona Cipó Ferenc

Berta Mihály Nagy József Gerzsán József Berkes Mária Gulyás József Nagy Ferenc Sós Imre Nagy Károly Markov Vidosava Tolié Sreten Pólyák Dezider Gombos Etelka Nagy Abonyi Károly Lengyel István Leonov Imre Đorđoški Đura VinceFendrik József Čobič Života Utasi József Kovács György Popov Jutka Surányi Teréz Hajder Gojko Radetié Teréz Stojanovié Sava Antal Imre Nestorovié Branko Singer Roža Johanis Kálmán Đažo Antal Batki Dezső Slavnié Rajkó Káplár József Urbán Regina Radetié Teréz Turányi Katalin Militar Sava Szabó Sándor Gombos Pál Markov Stevan Török Antal Ferenci Tibor Simon János Klenócki Ilona Fodor Etelka Kovács Magdolna Jankovié Saveta Balog András Fehér Tibor Szabó József Segedinski Dimitrije Pásztor István Popov Milenko

Horvát Aleksandar Dimić Božidar Đerđov Petar Lakatos Ferenc Lengyel József Segedinski Nenad Vitkovié Dusán Német János Vujadinovié Slobodan Staié Milán Matejin Veselin Szabó Sándor Kőműves József Rozental Ferenc Harmat István Jeramaz Desanka Adamov Kosta Döme János Medié Paja Marovié Nikola Szloboda Erzsébet Kajéié Dobrinka Plavšić Zora Aulik Nándor Bezeg Nándor Boldizsár József Boldizsár József Kasanovié Milorad Đoškovič Milorad Staié Persida Brasnyó Ferenc Palatinski Sándor Kraupa András Győri László Nyilas Gabriella Holló Lajos Farkas Ferenc Lukács János Makrinov Dragoljub Horti József Popovié Vukota Horvát Aleksandar Boros Miklós Váradi István Huszák Piroska Szabó Erzsébet Bálint Katica Čirić Franciska Barna István Serfőző István Kocsis Szürke Imre Sárkány József Simié Milán Vranié Dusán

Deveéeri Károly Kókai Mátyás Čurčić Dragoljub Vörös Nagy Dénes Szórád János Molnár Kálmán Trifunov Milivoj Zónái Dezső Pecarski Nevenka Homolya Vince Gere Lajos Kovács József Boros Gyevi Nándor Gál Gormada József Csicsman Margit Kovács Géza Olajos Berta Mihály Slavnié Milica Annus János Keceli József Lengyel Ilona Grgin Marija Gálié Marija Lukács János Petrik Kálmán Hubert László Pejić Ruža Roganovič Staniša Fehér László Lévai Imre Kopasz Ferenc Juhász Árpád Bucsánski Imre Bóbány István Tuza Marcela Hatala Jenő Bognár József Budimir Nikola Božić Slavko Velez Vörös János Bobanj Petar Szilágyi János Berta János Nagy György Marovié Jelka Szorcsik Mária Fejes Magdolna Kovács János Kalmár Antal Branovaéki Adam Szitás Pavle Pólyák Vince Rekecki János Kováé Josip

Ivanković Milo Đranovački Đudimir Mucsi Mihály Vitković Pavle Miladinov Milan Đata István Nagy Zoltán Samardić Drago Vajda Béla Grgin Marija Hamus István Borsos Imre Marki Ferenc Nagy Mélykúti Imre Vas Ferenc Bús István Bene János Bodó Béla Sóti Imre Kajári László Đolanović Danilo Guzina Zorka Fodor István Vujadinovió Nada Lányi János Gordan István Andruskó István Dalia Sándor Bálind Pál Ősz Szabó Béla Huszák Ferenc Kopasz Péter Pólyák Vince Serfőző István Tót Miklós Velez János Bajió Rakila Karanovió Mara Baranyi István Vuókovió Ljubica Babinski Pál Ollai Lajos Tari István Kurfis Erzsébet Dukin Joca Fényszárosi József Kamrás István Dancsó István Pejovió József Fodor Teréz Lazin Irén Neider Zsuzsanna Horvát Ferenc Gőblös Jenő

Bálind Andor Gyurcsik István Ladányi Imre Dinka Imre Bodó Ferenc Broóela Milivoj Gyertyás Nándor Bate Miklós Kis Nándor Szabados Ferenc Farkas Ferenc Molnár Szipán Marcella Gubik Vince Suša SavaMatykó Dobokai Vince Fendrik Sándor Szikora Ilona Matykó Imre Körösi Nándor Puszti István Szabó Nándor Vas Nándor Kalmár Antal Đurović Ruža Jablonszki István Poznanović Dura Andruskó János Bajusz Antal Borbély Dezső Fekete Gergely Horvát Nándor Kucora Nándor Rác Boldizsár Sőregi Károly Tót Mihály Velez István Matók Mária Holló Ferenc Najder Sándor Spasojevió Stana Lakatos Mihály Szabó Ledenyi Ferenc Dénes János Onjin Svetozár Horvát Mátyás Varga Pólyák István Körösi Julianna Jaksió Dragutin Körösi András Batki Rózsa Pisóf Pál Rózsa Vince Kis József Čolović Teréz

Radovió Iván Mijić Anđelija Batki Dezső Medemica Mária Stigler Károly Hagymás László Vranić Đorđe Szorcsik István Prikodanovió György Sóti Szilveszter Fehér József Ćirić Franciska Stefanović Raéka Renkó Imre Szalma László Sándor József Körösi István Szokola László Nyilas István Marovió Ana Bulatovió Rade Túri József Kis Tivadar Ivankovió Milo Bővíz András Andruskó István Bodó József Bajtai József Csabi Imre Firic János Juhász Ignác Körösi Péter Šimon Lazar Szepesi András Tót Sándor Vörös Péter Bálint Csaba Horvát József Páncél Erzsébet Pócs Mária Boros Gyevi Erzsébet Guzina Sreten Kalocsai József Márkus János Kovács József Molnár Sz. Julianna Lakatos József Körösi József Horvát Erzsébet Dobó Karolina Kapor Andrija Rác Szabó Imre Rekecki József Popovió Ksenija

Zakić Obrad Búrány Lajos Bata Mihály Nagymélykúti Károly Gulyás József Kovács István Horti József Gombos Pál Gulyás Lajos Varga Csordás Anna Szabó Palóc Nándor Bálint Imre Kocsis József Molnár Gábor Péter Szarka Károly Salbak Sándor Györe Árpád Fodor János Huszák László Nagy Perge István Fehér József Rózsa Miklós Puljezević Staniša Szecsei Imre Eszes Tibor Kovačev Radivoj Rekecki Péter Strilié Etelka Gyetvai Sándor Gulyás Antónia Puskás Mátyás Dudás Jankó Mészáros Géza Csányi Károly Sinulov Dóka Tomić Žarko Zekovié Bratislav Puskás Jolán Cvejié Radinka Beretka Ágoston Horák György Kumtié Lajos Radulaški Gruja Ugmov Ljubomir Varró József Vámos András Zesko Sándor Kovács Sándor Mészáros István Rušak Ferenc Horvát Mihály Cseh András Bálind János Szabó Nándor

Kis György Danyi István Karácsonyi Ferenc Lakatos Imre Kovács Lajos Beljanski Zivka Bulatovié Rade Csillag István Krivokapié Slavka Pozsár István Mészáros Károly Jablonszki Mihály Kincses Károly

»Cabafi András Faggyas Péter Arsić Đorđe Káplár Ferenc Bilicki Miklós Dakota Béla Gandi Tibor Beldi Jovan Feisthammer Josip Popov Dusán Udvardi János Kovács Ferenc Sőregi József Horvát Imre Homolya Ferenc Jakšić Radomir Bővíz Antal Puskás Miklós Ladócki Lajos Sütő György Kincses Mária Szeredi Marija Križan Magdolna Tomas Dura Varga Pólyák Ilona Baranyi Elemér Civrić Dušan Košćalik Ferenc Mitrovié Rajica Somogyi József Csúzdi András Apró György Vukov Danilo Iványi István Kovács Nándor Grcié Jelka Péter János Hangodi András Snajder Mihály Csepál Piroska Perkié Milorad

Hatala Magdolna Újvári Károly Rózsa Júlia Zagorac Jela Zsoter László Bózsó Imre Kliska Đorđe Kabók Ferenc Fajka Matild Zec Nikola Györe László Szuromi István Rác Szabó József Sándor László Rác Szabó Ilona Bollók Imre Molnár József Fényszárosi Ferenc Márkus Sándor Mucsi László Branovaéki Tima Csikós György Fábián László Perényi György Süli Ilona Gengelocki Palka Abramovié Vukica Szeles Gáspár Krtinié Darinka Balázs János Maravcsik István Bálint Ferenc Kis Ottó Dózsái Tibor Avdanovié Ljubica Puskás Ilona Badis Erzsébet Szikora Ilona Berec István Dosié Jovan Király János Matié Jovan Ugmov Dušan Ćurčić Dragoljub Vukov Gavra Dudié Stojan Kovaéevié Petar Kocsis István Oficirovié Iván Újhelyi Sándor Csuvik Sándor Kis Ferenc Szabó András Nyilas István

Filipović Đorđe Mikšić Péter Kis Terézia Krizsán Mihály Rusák Ferenc Csuvik István Bajusz József Vörös József Zapletan Sándor From János Szabados Margit Višontai Terez Bicskei Magdolna Barbatov Ilona Surla Dane Kálai János Popovió Kiara Živić Slavko Serfőző József Cabafi Anna Kis Ilona Tót Sándor Magó Illés Bodor Dénes Bene József Popovió Milanka Kriska Szilveszter Kovaóev Radivoj Vijatov Tivadar Dobai Károly Basarió Jelena Duríóió Ili ja Terzin Mirjana Tót Ferenc Valkai Rozália Nagy Abonyi Erzsébet Kovács Franciska Pekla József Popov Branka Juhász Károly Báló Rózsa Mačkaški Jelena Tót András Szocsin Margit Ecsegi Klára Almási Éva Horvát Károly Diahó Szilveszter Mucsi Nándor Horvát Lajos Bulatovió Tomislav Szabó József Horvát Károly Popovió Aleksandar

Gyenes Nándor Csányi Ferenc Sándor János Tót Sándor Boldizsár István Mrdanov Sime Sziraki Lajos Snepp Ferenc Mihály Franciska Bajusz Ferenc Száraz Franciska Hegedűs Ilona Fehér Matild Lévai Teréz Lipták József Pap Imre Prnjavorac Avdo Mitrovió Miodrag Fehérvári László Bukvió Ljubomir Đarmat Sofija Bajusz Antal Dancs József Radonió Milán Deli Ilona Patócs Ilona Živković Dragoljub Knežević Dušanka Resocki István Keresztes József Letió Ilona Velez István Balog Ferenc Snajder Franciska Káplár Teréz Deák Margit Morotvanszki András Futovió Pala Péter Lajos Szabó József Rauški Marija Kővágó Éva Henrich Béla Bátki IlonaKeresztényi Magdolna Győri Ilona Zetkó Nándor Rác Szabó János Serfőző Antal Jankovió Tibor Pálinkás Imre Hevér János Szakái József Kovács István

Todoróev Sava Szolár Irén Zaj Imre Szabó Mihály Beszédes András Bajusz József Kis Károly Todoróev Milán Doroslovac Milorad Igraóev Milán Szügyi Erzsébet Búrány Matild Muói Milica Lazin Živojin Varga Gyula Mészáros Ferenc Tót Bagi József Bús Ferenc Gere István Koos István Deli Ferenc Dragin Milovan Hugyik Dezső Maródié Blagoje Gere István Vásárhelyi Imre Bartus Béla Száraz András Albert Nándor Pálinkás Mihály Petkov Slavojka Miljevió Mara Todorov Radivoj Bonis Ferenc Kalmár Miklós Fendrik Lajos Pólyák Vince Tót Ignác Kaszás Imre Bogdanovió Mara Kozió Jelisaveta Lihtental Klára Apró Rudolf Bálint Katica Varga P. Katalin Rudié Margit Német Sándor Bubolyák István Bicskei Ferenc Tót Mátyás Stankov Jožef Terzin Blagoje Sándor László Čikić Uroš

Tót József Kővágó György Turu István Batki Ferenc Pap József Sándor Gábor Zsoter Mária Bodó József Kelemen István Aulik Borbála Kovács László Moholi Lajos Gvozđenović Dávid Jankai István Fodor Béla Lukačević Emil Opančar Dušanka Batki Mihály Molnár Csikós Mária Klenócki László Fehér József Anitity Mihály Pecarski Zora Horvát Ferenc Pap Ferenc Bartičević Erzsébet Horvát László Vidicki Marko Pisarev Stevan Márkus Sándor Lévai Mihály Klucsik Mátyás Rác Szabó Mihály Apró István Horvát Ferenc Mucsi György Kazínci István Serfőző István Ócskái László Mihajlovió Branko Rekecki József Fényszárosi Ferenc Bollók Imre Udvardi Margit Gordos Jenő Molnár József Verba István Pisarev Sava Kovács István Ecsegi Kiara Homolya Tibor Bodó Mária Spremo Mirjana Mucsi Nándor

Borsos József Trupac Jankó Šašin Petar Mrđanov Slavko Zekovié Bratislav Fehérvári Ferenc Samu Ilona Bíró Imre Bálind Maria Kalmár Margit Eszes Tibor Janocki Ede Őernák János Kliska Đorđe Tót István Horvát Mátyás Vitković Slobodan Szabó Ferenc Bene József Farkas Katalin Henrih Béla Zsamboki Julianna Nagy Duda Ilona Homolya Ferenc Gyertyás István Mitrović Mirjana Táborosi József Mészáros Miklós Berec Károly Lakatos Károly Dolezár Pál Horvát Margit Fodor László Apró István Kovács László Pendić Stijepo Cvejić Isidor Újvári Károly Csonka Margit Marović Iván Rác Szabó Imre Vitković Slobodan Matić Ing. Sima Búrány Gábor Vukov Teodor Horvát Imre Csikós György Fodor Imre Fajka Matild Varga P Katalin Gulyás Antónia Marinković Kiara Danyi Valéria Szűcs Zoltán

Subotić Radomir Kovács Imre Horvát Margit Martalić Ferenc Ördög László Hodik Sándor Rác Radoslav Bús István Kis Lajos Nagy Abonyi Klára Viszmeg István Vasas István Szabó József Kőműves József Szorcsik János Gőblös József Molnár G. István Tubić Gojko Velicki Živko Döme Rozália Popov Branko Keresztes József Avdalović Miroslav Mácsár József Popov Stojanka Kis József Bővíz Gergely Simon Mária Lavicska Ferenc Verba István Sterbik Nándor Tót Horgosi László Borsos István Mészáros György Balog Ferenc Bene József Rác Boldizsár Boros Ing. Miklós Pósa Ernő Gombos Teréz Vasas István Arsić Đorđe Fábián László Kovács Imre Turányi László Nagy Perge István Molnár László Takács Gábor Hegedűs Ilona Popović Zagorka Bajtai Ferenc Veles László Lucin Iván Takács Imre

Varga Csordás Anna Molnár Szipán Piroska Tót Zsuzsanna Trampa Boško Újházi Antal Moravcsik István Pisarev Stevan Apró József Jakšić Žarko Halász Imre Tatar Munir Kanjuh Jakim Bilicki Miklós Túri János Škarija Alojz Táborosi József Alihodžić Sulejman Hodik István Urban Mihály Mačkaški Jelena Jankovió Budimir Utasi Magdolna Barsi Béla Sóti Iréna Trampa Đoško Stojkovió Ismét Bakos Ferenc Homolya Ferenc Kamrás István Nagy Seregi Márta Dalia Gizella Tót Katalin Szekeres Péter Tót Erzsébeft Hegedűs Mihály Zeković Mirjana Sušnik Anton Konca Glišo Peroša Renato Bálint György Serfőző Ferenc Gózó István Márkus Béla Milovanovió Ljubica Prestenjak Pavel Jakšić Žarko Đukovčić Slobodan Bagi Albert Gyetvai Sándor Nagy Lajos Tilinger András Túri István Varga Döme Nagy Erzsébet

Vučković Nada Fábián László Rác Szabó Mihály Sándor László Teleki László Lucin Iván Gojkovió Vladimír Muhi József Törteli János Florjančić Stanislav Bobnar Albina Zagorac Miroslav Hrnjica Mehmed Stanié Ljubica Dades Milán Apró István Sever Anton Váró Péter Sitin Marin Popović Torna Deli József Utasi Károly Škofic Tatjana Gombos Ilona Juhász Árpád Kerovec Andrija Bakos József Sóti Mihály Tót László Bala Júlia Bicskei Gizella Kovács Erzsébet Bene József Šepić Franjo Matié Pantelija Túri Terézia Frank József Huszák Vera Stojioiő Đorđo Popović Sava Szakái József Zebelnik Boris Novák Ferenc Pisók László Senčar Franc Obiak József Zibelnik Janez Bilicki Károly Homolya János Nagy József Torma István Varga András Križan Jelena Szabó Verona

Nagy Duda Márta Mészáros Terézia Kalmár Miklós Nagy József Popov Stojanka Kenđur Đura Nagy Kálmán Losonc József Borzaš Isidor Kajtačović Mehmed Bene Mária Mészáros György Ljevar Jerko Kovács Verona Kevesdi István Matovinović Antun Popov Branko Bodor Dénes Stojov Stejčo Bodor Géza Kis Jovák József Nedović Veselinka Tót Ugyonka István Moravcsik István Novšak Ivanka Lénárd József Tót József Lakatos Károly Vučković Nada Mucsi íren Bollók Katalin Markovié Mirjana Sekne Iván Ćirić Miloš Bene István Avdalović Mirjana Nagy Kálmán Deren József Dolenc Franc Mataruga Dušan Bene Aranka Besenyi Imre Lukančić Anton Farkas Baráti László Dalia Júlia Krivašić Smiljana Menyhárt Katalin Deák Ferenc Körösi József Pilisi Dénes Tót József Zerge Ferenc Nagy Márta Huszák Vilmos

Trajber Miklós Döme János Farkas Mihály Kocsis Szürke Károly Molnár Miklós Sőregi Károly Pásztor Károly Nagy Némedi Antal Rózsa Miklós Király György Vidjak Elizabeta Kostić Ratomir Ecsegi Csaba Gyömrei Lajos Florjančić Marko Kormányos József Szekeres Imre Tót János Ábrahám Mihály Milošević Todor Fodor Attila Szabó Imre Lengyel Ferenc Bene Nándor Hódi János Šoševska Mara Bene István Okršlar Stane Naneski Stavre Stojanovski Dragica Csehák András Bálind János Gregus Tibor Tót D. Sándor Süvegi Zoltán Tasié Božidar Subotin Jug Majtán János Jankovié Vladislava Milikié Slavka Ivankovié Milo Szabó József Fehérvári László Kopasz András Zec Miodrag Nikolié Jelena Čaber Ejub Nikolié Savojub Dalia Károly Graéik Géza Csehák Gyula Zikov Kovica Borsodi Imre Batki Ferenc

Balog Károly Dukai András Gere István Konc Jenő Poljakovié Lajos Tót Ignác Varga Pólyák Béla Urbán Mátyás Utršjen Mijedin Prikidánovity Béla Plazinié Slavko Kostić Živojin Pásztor Mihály Kovács László Horvát Lajos Kecskés Ferenc Horvát György Szabó József Skolov Dusán Kozma János Mrvoljevié Ljubica Gere Péter Deák István Horvát Sándor Mikus Péter Šoševski Valée Csábi Imre Peéijareski Kiró Lutviovski Ibraim Dema Hesat Horvát Lajos Serfőző István Zerge Ferenc Đžekić Dušan Bajtai Nándor Huzsvár Ilona Kalmár Mária Novák Ferenc Matuska József Cipó Imre Gere István Benkovié István Fejszthamer Dezső Szolár László Nagy Károly Szép Ferenc Barsi-Perge Dr. Valéria Popov Pavle László Mátyás Novotni Etelka Lénárt Sándor Cseh László Gyetvai Imre Harnus Csaba

Bognár Zsiga Dukai Imre Károly Imre Kopasz Károly Szepesi András Tót Bagi József Bálint Imre Kis Fügedi Mihály Kovaéié Stipo Molnár Anica Plazinié Radoje Mészáros István Milošević Stojan Borsos István Holló Lajos Gerzsán József Molnár István Zonié Munib Ivanovski Ljubomir Taskovié Slavko Gombos János Kovács József Pócs István Vörös László Hamus Csaba Božinovski Mite Kralj Alojz Stojanovski Jovan Eftimovski Gligor Graca Emília Velez János Seđakov Aleksandar Gajšer Bogomir Pisóf László Fejes Ferenc Boseski Kiró Klauz István Balog János Andruskó János Terzin József Vuékovié Olga Slavnié Velimir Gere Péter Mataruga Marko Bálint Sándor Szarka Károly Apró József Holló Lajos Kalmár Pál Miletié Kosana Fodor Mihály Kajári László Szabolcski Jenő Tót Ambrus

Đeszedics Ferenc Príkidánovics György Rózsa Jenő Boros Ferenc Balda András Bózsó Imre Pesić Vlastimir Bálint Gizella Horvát József Vinter Sándor Matió Vladimír Bilicki Verona Bene Julianna Georgievski Mirce Logar Olga Csefe Ferenc Kajmoli Vehbija RacĐurđev Anđelija Sabo Ljubica Eszes József Kálmán János Balázs György Károly Imre Kocsis Szürke Károly Szepesi András Károly Mihály Cezner Teodor Rúzsa Antal Majtán János Farkas Attila Petrov Lazar Andruskó István Nadoka Berta Fajfar Majda Urbán Magdolna Bolidenić Sadik Utasi Ferenc Ladócki József Kolović Milanka Szalaki Imre Horti Árpád Csordás István Döme Jenő Forgó József Ácsai »Károly Patócs József Đaković Petar Borđoški Katarina Rác Szabó János Boros László Hajnrih Anikó Gubik Mária Hardi Jankó Tót Géza

Fendrik Sándor Kovács József Kálmán Rudolf Für János Aulik József Stojanovska Gordana Balanek Zoltán Oláh István Pócs József Fehér József Huszák László Faragó Aranka Farkas Zoltán Ruseski Atanas Balázs György Gregus István Terzin Róbert Poskuričić Milán Somogyi Valéria Bicskei László Pásztor Mihály Balog János Balog Károly Matuska József Nagy Némedi Antal Kálmán András Tót Horgosi István Varga Pólyák Béla Guljas Milán Kecsenovity Ferenc Lakatos Vince Fodor Károly Bugari Isni Gajšer Bogomir Zsiga Károly Kriska Terézia Bálint Péter Štrukelj León Csetvei József Molnár Gábor Vince Fejes László Gregus Ferenc Juhász Miklós Fendrik Imre Márkus Béla Losonc Károly Šmit Emil Urbán Imre Huszák Béla Horvát Mihály Beder Gyöngyi Német Rozália Bodó Vince Varga Pólyák Lajos

Fényszárosi József Kálmán Vilmos Tasié Miroljub Prikidanovié György Bukvié Dragoljub Ivošević Milán Vamyú Péter Gazsó András Rekecki József Neider Zsuzsanna Berényi Nándor Tomaš Ljubica Stamatoska Altona Dr.Stajié Svetislav Bicók János Homolya Gábor Bogeski Metodija Kálmán Mária Eszes Anna Stanivuk Danica Döme János Gere István Farkas Mihály Šimon Lazar Molnár Miklós Kecskés István Kopasz András Nagy József Zagorac Miroslav Žitin Sebetin Szabó János Kopasz Péter Gostić Dimšo Lajkó István Preradov Milorad Rafai László Kis Jovák András Vas Ferenc Suhajda András Gere Péter Gubina Mihály Váradi István Kocsicska Sándor Kazán János Sofrié Brane Huszák Ferenc Báló Antal Babié Sava Csetle László Mészáros Miklós Sušić Petar Horvát József Katona Gábor Jablonszki Jolán

Szórád Anna Boros Terézia Nikolić Jelena Szeles Mihály Kovács Kálmán Gergely Gyula Huszák Zoltán Horvát Rudolf Marušić Jankó Boros Imre Repecki István Szántó Károly Gajšer Bogomir Graovoc Dimitrije Marjanovió Nenad Višnjić Joviša Pócs Ferenc Gombis Gábor Fehérvári László Mészáros László Szmadis József Radulac Dorka Pantić Radmila Piszár István Túri József Fendrik János Stefanovió Milán Bodo Vince Data Malvin Újhelyi István Balog István Nikolió Valerija Gulyás László Gordon Miklós Újhelyi Ferenc Deljaniv Šaćir Bátki Ervin Faragó Zoltán Szabó István Kemény Tibor Györe Erzsébet Juhász Miklós Bene Lajos Szarka Vince Fehér Ferenc Búrány László Stoilkovski Miki Szarvák Tibor Tucakov Gospava Rudió Nada Lihtental Marta Fábri István Lackó Imre Váradi Béla

Pásztor Júlia Gluščević Vlada Barna Klára Halas István Kopasz Péter Gregus László Döme Tót Cs. Irén Horvát Judit László István Gombos Pecze Ilona Nagy István Ugri Péter Horvát Veronika Tót Bagi Erika Milić Života Kecskés István Petrás János Kovač Slavice Đošnjački Ljubčo Črčnik Jože Mészáros István Sofić Branko Belec László Máté Magdoléna Mura András Bicók József Horváth József Repecki István Trajkovió Mijodrag Rudics Ildikó Markovié Dragiša Belec István Kijevski Božidar Radovanović Đobek Körösi Mária Bolvári István Fiiak Attila Urbán Attila Torma József Rúzsa Antal Molnár Gábor Péter Rác Szabó Tibor Károly Sándor Krizsán Gábor Ateljevió Ljiljana Váradi Lajos Kovács István Apró Vince Szabó András Horvát Kátai Tibor Devity Árpád Deli József Urbán Attila Sándor László

Tót Erzsébet Búrány Júlia Gazsó Endre Katona Gábor Sándor Éva Gashi Halim Belec László Balog Eszter Harmat Jenő Nagy Márta Batki Mihály Dema Hesat Babió Sava Govrošek Cs. Brigitta Nikolió Milorad Saóer Romanka Bózsó Sándor Hofner Pavel Petrov Divanis Bálint Valéria Milankovió Milos Simon Ferenc Skrinyar Tibor Dér János Horvát Nándor Kis Ferenc Hardi Jankó Nagy Erzsébet Újhelyi Károly Đžihić Behnidin Stojanovski Stevan Újhelyi András Muljković Džavid Nagy Abonyi Endre Mióov Blagojóo Kis Vilmos Berta Béla Anitió Mihalj Lakatos József Pénzes János Nagy Abonyi Nándor Farkas Baráti Mihály Pap Vince Vince Gábor Sándor Zoltán Suhadolnik Rozália Rábaközi Károly Elek Dabis János Rudió Ferenc Matykó Lajos Zsíros Ferenc Gulyás János Madaras László Deák Ferenc

Rózsa Ferenc Horvát Béla Király Teréz Barkód Róbert Farkas Baráti Mihály Kis István Vartus Erika Mirković Slobodan Váradi Lajos Bilicki Károly Aulik László Kosik Endre Mataruga Milorad Salbak Sándor Kovács Kálmán Perié Svetislav Kunsek Rudolf Szőregi Árpád Horvát József Mucsi Péter Tanács Zoltán László Valéria Lamovšek Stone Nyerges Gábor Dremjetié Mirko Csemák Nándor Barna Regina Lengyel Zoltán Szorcsik János Varga Pólyák Lajos Anitié Mihály Dukai Ibolya Branovaéki Budimir Szilágyi Erzsébet Nagy Némedi Péter Aulik Aranka Barna Márta Keceli M Erzsébet Rác Magdolna Stošić Gaspava Huszák Albin Majtán János Körösi László Tót Sándor Krezsó Lajos Vilovski Stanimir Szeles Gáspár Csordás István Nexhat Sutaj Kurtoli Emin Poznanovié Drágán Ozsvár Ferenc Habram György

Tót Anna Báló Aranka Lakatos Béla Tót Ferenc Kis Bicskei László Cirok István Gábor László Bicskei László Faragó Zoltán Közié Svetlana Kaszás Kornél Molnár Csikós Nándor Mataruga Ljubomir Stankovié Drágán Petrov Irena Stojkov Aleksandar Barkód Róbert Burnat Tibor Péter Frigyes Vándlik István Nagy János Perenyi György Gömöri László Kaszás Károly Rudié Béla Deli József Kosik Endre Harmat Jenő Kálmán Rudolf Kajmoli Vehbija Kálmán Vilmos Tót Sándor Poljakovié Irena Kalocsai Zsuzsanna Kopasz István Radulov Miloš Aulik Tibor Boréié Piroska Vas Anikó Rózsa Sándor Rudics Sándor Horvát Kátai József Boldizsár László Kis Jovák László Simon Mihály Fodor Erzsébet Pap Ferenc Đžokić Dusán Sándor Mihály Budžakoska Dragica Hatala Jenő Valkovska Dragica Boros Tibor

Marjanovié Zorán Gál Mihály Surányi Ferenc Győri Károly Torma József Molnár Mátyás Bene Béla Boros Ferenc Sakály László Szőlősi Ibolya Lengyel Zoltán Molnár Csikós Károly Dragovity Irén Markovié Drágán Győri Károly Bakalić Đorđe

Klauz István Vukovié Miro Mezard Edvard Szloboda Géza Stojkov Aleksandar SWár Józse Zadravac Maksimijan Tót IstvánKeceli Mészáros István Bene Gabriella Matykó Lajos Tót László Kövesdi István Fodor Gábor Gömöri László Hangya József Sóti Ibolyka Huszák Etelka Rekecki Balázs Muškinja Radivoj Belec Magdolna Sós József Szloboda Katalin Györe Csaba Pásztor Rudolf Horvát Kátai Tibor Olajos Nándor Fényszárosi Ferenc Tót Katona Zoltán Csemák Edit Sándor Géza Tošković Slavko Šošeski Volée Hođaj Hasaf Ecsegi Csaba Györe Károly Smajlaga Safat

Delija Abaz Milošević Todor Dobrovšak Brigita Strehovec Petar Mačkaški Radovan Samarđžić Gabriela Plaóo Faruk Naser Kastrati Farkas Baráti Erika Mustafa Hidajete Jovanović Arsenija Arsim Ramadan Selmani Uko Šalja Melvude Maróé Bruno Bajtai István Stošić Gospava Đikoli Ljuljeta Besim Seha Vujié Smiljka Hasimi Isuf Milićević Gradimir Vukić Ana Avdarrahim Šalja Hoda Shkendija Srbinoska Vesna Fatmir Maliéi Zindovié Milojka Pap Magdolna Kálmán Pál Törteli Ferenc Musa Hoxhoj Burevski Mile Staniéié Milivoj Balihođžić Eues Vukodin Jasminka Élez Zlata Kopié Radislav Raiékovié Milorad Mirkovié Slobodan Szabó Péter Mujagié Maid Miliő Aleksandar Jeremié Radovanka Arsim Ramadani Poznanovió Drágán Barsi Ilona Zekonja Staka Aulik Erzsébet Vranié Darka Bozsonyi Sándor Tomié Stojanka Tót Antal Blahó Zsolt

Ivanovski Ljubomir Ivoéevié Milán Alojz Ropret Mujagié Refik Szabados Magdolna Erics Ildikó Kodzin Besnik Isak ZaéiriKocsis Szürke Mária Reshat Rexhepaj Zárié Marko Plaéo Vuiheva Tiro Mujo Hođađik Heđmi Ikié Mirjana Birclin Ljubomir Musa Marinko Maéak Slobodanka Ejupi Ređžep Vujié Suzana Teletović Šaban Šekularac Koviljka Eldia Beéovié Koéovié Pero Malinov Jovan Kováé Ljubica Karalié Fatima Pilar Jemej Boros Anto Fris Zoltán Moénik Iván Vukovié Predrag Simié Dragoslav Miliéevié Vera Szakái Mária Čiooja Zora Dokié Dragica Joksimovié Greta Čalušid Mara Cakó Csaba Ockai László Kaszás György Belec Kornélia Horvát Róbert Kristanec Dejan Bajtai Friderika Huszák Ida Ćulafić Radomir Suéié Petar Szép Lídia Szeles Róbert Novák Rudolf Borđoški Milovan Szarka Károly

Grebovec Bogdán Miloé Kozamemik Lamovéek Stane Uzoéevié Aleksandar Stojanac Milivoj Orani Šefki Sülje Hasani Fodor Margit Gombos Ferenc Marka Hajrula Uroéevié Milutin Bijelié Vida Savié Draga Kunkié Kata Čolić Mirsada Oláh Dezső Devaja Hajrula Kezunovié Viénja

Gluščević Blažo Šabanoj Sadik Ćibo Šamija Sándor Géza Alen Boéié Husagié Tehvide Šolja Gazmend Sadik Hođaj Skender Lajéi Szeles Róbert Aulik Gábor Konc Csaba Bagi Géza Hatala Jenő Harmat Szilvia Gálié Jelka Fatmir Draguéa Barac Radomir Đukarić Milica Geškoska Božana Jovanovié Vitomir Januskó András Mihaliéka István Pap Ferenc Danyi István Dávid Jenő Tomié Rajkó Puskás Melinda Delija Ismét Farkas Endre Maksimovié Rajkó Sekulić Živko Cvijanovié Nada Szabó József Eszes Róbert Rúzsa Imre

Bagi Róbert Andruskó József Zsíros Károly Huszák Bojana Gluščević Vesna Lavicska Zoltán Urban Csaba Kocsis Zsuzsanna Körösi Erzsébet Blahó Zsolt Stojanovski Anđel Cvijanović Nebojša Popović Predrag Šašin Jovan Zsiga Attila Bővíz Antal Belec István Ugruov Dušan Došić Jovan Batki András Tomić Miloš Kaszás Péter Horvát Károly Bulatovié Branislav Törteli Győző Popovié Slobodan Perovié Bojana Szekeres Géza Gorgieva Erika Šigud Seéko

Mészáros Zoltán Zabos István Balog Károly Bodó István Cvijanovié Nada Vukovié Milivoj Mihalicskó József Sós József Mirkovié Valerija Sebestyén Zsolt Domonkos Brigitta Bús Ibolya Bollók György Szarka Adam Rábaközi Károly Baranyi István Baranyi György Csuzdi András Kovács P. Károly Juhász Árpád Körtvélyesi Ferenc Vaslavik Jovan Balla Sándor Berényi Anasztázia Zlatkovié Vladimír Dani György Berta Károly Lakovié Bogdán Gorgievski Blagoja

Annus Szilveszter Kaszás Kálmán Major István Guzina Vesna Lakatos László Gere Andrea Szűcs Róbert Faragó Anđelka Belec Róbert Nagy Zoltán Német József Rác Szabó István Horvát Gábor Lakatos Zoltán Tilinger Csaba Baranyi Elemér Bosnyák Mihály Devecseri Ferenc Zsito József Szecsei György Popov Branka Kojié Radovan Barlog Róbert Gyurcsik Attila Almir Alihađžića Stefanovié Milica Olaj Csaba Donavski Branka Šoševska Mara

ILLUSZTRÁCIÓK

1.A Spitzer és Singer Közkereseti Társaság bejegyzése a Szadadkai Kir. Törvényszéknél vezetett cégjegyzékbe.

2. A Vartus Alajos és Társai Közkereseti Társaság cégbejegyzése.

3. A Spitzer és Singer Közkereseti Társaság gőzmalma egy 1890 táján készült zentai képeslapon.

4. A zentai Tisza-part a két világháború között. Előtérben az Amerikai hotel, távolabb a Spitzerék utóda, a Heszler-féle gőzmalom.

5. A felsőhegyi gőzmalom fő épületének metszete 1940-ből. A malom akkori tulajdonosai Lengyel Miklós és Mészáros Károly voltak.

6. A Žitopromet első munkástanácsának és igazgatóbizottságának tagjai.

7. Tisza-parti látkép a 60-as évekből.8. Zentai látkép 1959-ből. (Az épülő gabonatárolók

tetejéről készült.) A Petőfi Sándor és a Belgrádi utca találkozásánál épült fel később az üzemanyagtöltő állomás.

9. Századok találkozásaAdahatáron még 1958-ban is állt Madár Ferenc szélmalma.

10. A Žitopromet vasútállomása melletti telepén épül a malom, amely 1971-ben kezdett termelni.

11. A Tisza-parti gabonatároló tetején 1959-ben már a gépház építését végezték.

12. A Zentára nyugat felől érkező utas elé ez a kép tárult már 1971-ben is.A szövegközti illusztrációk ANDRUSKÓ KÁROLY munkái.

1

3

5

6

7

9

11

12

TARTALOM

Előszó............................................................................................. 3Zenta................................................................................................5A gabonafeldolgozás kezdetei.................................................. 14A város gazdasági fejlődése a XVIII. században.....................15Vízimalmok és szélmalmok.........................................................17Az iparosodás politikai és pénzügyi feltételei a XIX. században ..19Gabonakereskedelem..................................................................21Kisebb iparvállalat jellegű malmok........................................... 22A Žitopromet elődei.....................................................................24A malomipar története 1945-től 1953-ig................................... 33A Žitopromet-Malom Rt. története............................................ 35A Žitopromet dolgozóinak névsora 1953-1994 között 55Illusztrációk.................................................................................. 70