A NAGY VÁLTOZÁS

CATHAROSE DE PETRI J. VAN RIJCKENBORGH

Szegletkő sorozat 3

1990

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA

Eredeti cím: DE GROTE OMWENTELING

Első hol land kiadás d á t u m a 1949

Az Arany Rózsakereszt Val lásközössége

Lectorium Rosicrucianum Bakenessergracht 11 - 15

NL 2011 JS Haarlem Hollandia

és

Svájc CH 1824 Caux

Haarlem, Hollandia Minden jog fenntartva

Copyright © 1990 by Rozekruis Pers

TARTALOM

Előszó I A légköri forradalom II Az é let és halál közöt t i fátyol III Utazás a pokolba . IV Utazás a mennybe . V Harc a dé l i sarkér t . VI A mennyei ember megváltása VII Krishna misztériumai VIII Gnoszt ikusok és rózsakeresz tesek IX A Pistis Sophia X Az endúra t i tka XI A megvál tás XII A három lámpás XIII Ismerni - á t lá tn i - átélni . XIV A teveszőr ruha XV A betegség okai XVI A Pistis Sophiából . XVII A t e s t t é l e t t ige XVIII Évzáró . . . .

I

9

A LÉGKÖRI FORRADALOM

i

Koros anyaföldünk légköre rendkívül bonyolu l t összeté­telű. Az i smert e lemeken, oxigénen, nitrogénen, széndi­oxidon és hidrogénen kívül nemesgázokat , továbbá boly­góközi és kozmikus sugárzásokat , valamint különböző szellemi e rőket is t a r t a l m a z . Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy minden te rmészet i , kozmikus és szellemi erő lég­körünkben találkozik.

Mindezek az erők, rezgések és gázok összekevered­nek, mint valami h a t a l m a s kokté les-pohárban, és egyre újabb légkört kényszer í tenek ránk. Ahogyan a Nap és a Hold időnként e l l ená l lha ta t lan erővel emeli és süllyesz­ti az óceánok óriási víztömegeit, apályt és dagályt okoz­va, úgy okoznak más befolyások h a t a l m a s m o z g á s o k a t a légkör anyagában.

Nagy tévedés azt hinni, hogy a tíz évvel e z e l ő t t be­lé legzet t légkörnek ugyanaz volt az ö s s z e t é t e l e , mint ma. Némi e lgondolkozás után belátjuk, hogy nem kép­telenség, amit a modern Rózsakereszt állít, hogy bizo­nyos módon e l ő k é s z í t e t t légkör erős befolyást gyako­rol az emberiség és a többi természet i b irodalom egész t e r m é s z e t e s , erkölcsi és szellemi é letére, viselkedésére.

Egyszerű példák ábrázolják ezt. Bizonyos légnemű anyagok, gázok, t u d a t o s vagy önkénte len belélegzése t e s t ü n k e t bizonyos idő a l a t t tönkre tehet ik , vagy ideg­rendszerünket ingerelhetik, vagy erkölcsi viselkedésün­ket befolyásolhatják erősen, agyunk tevékenységét irá­nyíthatják, vagy á l ta lánosan megvál toztathat ják szelle­mi je l legünket.

Gondoljanak például a m e s t e r s é g e s légkörre, amelyet egyes t e m p l o m o k b a n készí tenek tömjénfl ist tel . Gondol­janak arra is, hogy gyakran beszélünk nyomot t vagy kel­lemes, vészes, vagy fennkölt légkörről, mely azonnal é r e z h e t ő e n befolyásolja t e s t ü n k e t és szellemi tevékeny­ségünket . Az a mondás is i smeretes , hogy: »ebben a lég­körben nem t u d o k megélni«.

Mindez az t bizonyítja, hogy a személyes, de a közös légkört is mindenféle magasabb rendű tényező, és az ember viselkedése is befolyásolja. Ez azt is mutatja, hogy a modern embernek meg kell ismernie ezeket a be­folyásokat.

Ál lapotának megfelelően minden ember maga készíti szellemi lé legzőterét , légkörét . Ennek megfelelően kí­vülről erők áramlanak bele, vagy az erők olyan feltéte­leket t e r e m t e n e k , melyeknek eredményei végül az em­ber é le tében is megjelennek. A légköri forradalom, a jelenlegi, kü lönösen erős nyugtalanság, teljesen egyezik az emberiség lé tá l lapotával . Ezért az egész emberiség felelős. Ez következetes , tör téne lmi eredmény, a sors megpecsé te lese .

Gondoljunk ebben a viszonylatban az evangélium kije­lentésére is: újraeljövetelét Krisztus az ég felhőiben fogja ünnepelni, és minden szem látja ő t . I t t sok, úgyne­vezett felvi lágosult ember von vállat, mindezt misztikus tú lzásnak tartva. Ha azonban az ember ezoter ikus-tudo­mányos s z e m p o n t o k b ó l vizsgálja az evangélium kijelen­tésé t , akkor felfedezi, hogy a légkörben, szó szerint »az ég felhőiben«, t a l á l k o z h a t a Krisztushierarchia minden erejével, mind a te rmészetesekke l , mind pedig a szelle­miekkel. Minden ember egész é le t rendszere szembesül ezekkel az erőkkel .

Abszolút szükségesnek tart juk tehát, hogy a modern ember feltegye magának a kérdést : Milyen erők vannak pi l lanatnyilag a légkörben, mi a mozgató erő. »mi van a levegőben«? Mi tör ténik? Hogyan kell reagálnom?

10

A reagálás nem maradhat el. Szükséges ! Ha az ember nem reagál önkéntesen, akkor kényszeríteni fogják. Azért mondják, hogy Krisztus »sokaknak e l e s t é r e vagy fe l támadására jön«. Ezt egészen józanul, t e r m é s z e t t u d o ­mányos ér te lemben kel lene venni, miszt ikus to lda lékok nélkül, amelyek s o k s z o r eltakarják a valóságot.

Az ezoter ikus tudomány tapasz ta la t i eredménye, hogy a légköri erők az ember t tes t i , erkölcsi és szellemi krí­zisbe hajtják, melynek a növekvő légköri feszültségek­ben összeroppanássa l és ful ladásos halállal kell végződ­nie. Az égi felhők feszül tségének és nyugtalanságának befolyása a l a t t világunkban sok minden halad nagy lépé­sekkel a vége felé.

Légkörünkben c é l t u d a t o s megsemmis í tés van folya­matban. Ennek sok jele és bizonyítéka vonja magára az ember figyelmét. Az eseményekből például az 1946-47-es években szaporodó tragikus repülőgép-szerencsét lensé­geket említjük meg, melyek később rövidebb időközök­ben megismét lődtek . A nyilvánosságnak már az volt a véleménye, hogy a repülés technikája e lé r te a tökéletes­ség fokát, az üzembiztosság bebizonyosodott , a személy­zet teljes mértékben ura a helyzetnek és a feladatának. Persze a mi véleményünk is az, hogy a légiközlekedési társaságoknak ebben a tek intetben á l ta lában nem tehe­tünk szemrehányást ; ha az egyik e s e t e n k é n t p o n t o s a b b és megbízhatóbb is mint a másik.

Ami azonban az e m l í t e t t időszakban a levegőben le­já t szódot t , annak nincs köze a technika fejlettségi fo­kához, üzembiztonsághoz, vagy a személyzet szakértel­méhez. I t t magasabb hata lomról van szó, a légköri for­radalom kihatásairól .

Ezoterikus vizsgálat nyomán biztosak vagyunk ben­ne, hogy ezeket a ba le se teke t nemesgáz-összpontosulá-sok okozták, melyek a légkörben m o s t sokkal gyakrab­ban lépnek fel, mint aze lőt t . (Szándékosan nem beszé­lünk t e r m é s z e t t u d o m á n y o s rész letekről , mert a tapasz-

11

t á l a t arra t a n í t o t t minket, hogy azok csak elterelik a fi­gyelmet a fő dologról , a légköri forradalomról.) Ezek a n e m e s g á z ö s s z p o n t o s u l á s o k a pi lótáknál néhány másod­perces á julást okoznak, vagy az érzékszervek működését zavarják, ami sz intén csak rövid ideig t a r t . Egyes pilóták persze érzékenyebbek lehetnek erre . I t t nagy szerepet játszik a szel lemi és biológiai á l lapot . Bizonyos azonban, hogy ha a légkörnek ez az á l lapota hosszabb ideig tar­t o t t volna, akkor a r e p ü l é s t be ke l le t t volna szüntetni .

Ezek a n e m e s g á z - ö s s z p o n t o s u l á s o k a légköri forra­dalomnak csak múló jelenségei. Feloszlanak, más helyze­tekbe és kapcso la tokba kerülnek, s így segítenek légkö­r ü n k e t bizonyos célra elkészíteni. Ezért is múlt el a légi­ka tasz t ró fák t rag ikusan s o r o z a t o s fellépése. Majd más különleges je lenség vonja magára a csodálkozó és meg­d ö b b e n t emberiség figyelmét. Pédául sok t e r m é s z e t e s fátyol hull le, amely m o s t még elválasztja a mi világun­k a t a másvi lágtól , mégpedig a »B« nemesgáz (ezoterikus jelölés) e rős hatására . Ezáltal sok minden előtűnik, ami eddig rejtve volt.

Az e l e k t r o m á g n e s e s e n megfelelően f e l t ö l t ö t t , és bi­zonyos rezgésű légkörben sok nemesgáznak nagy átha­t o l ó képessége van, s így számukra zár t fémfülkék sem képeznek l e k ü z d h e t e t l e n akadályt.

Figyelmünket m i n d e n e k e l ő t t az »A« nemesgázra (ezo­ter ikus jelölés) kell tere lnünk, mely az évek folyamán egyre nagyobb befolyást gyakorol az emberek t e r m é s z e t ­é le tére . Ha »A« bizonyos á l lapotban lép fel, akkor rövid ájulást, az érzékszervek hibás működését és az érzéke­lés c s ö k k e n é s é t okozza. Zavart okoz a lélegzésben és sok szívbetegség okozója.

Ha egy pi lóta nyugodtan tart ja az irányt, akkor csak keveset, vagy s e m m i t sem vesz észre abból, hogy t e s t e reagál a nemesgázra. A helyzet azonban nehéz körül­mények k ö z ö t t , ködben, viharban, leszállásnál mint a t a p a s z t a l a t mutat ja, végzetessé válhat.

12

Továbbá az a tény sem kerülhet i el a figyelmet, hogy fémek és kövek sokkal gyorsabban »elfáradnak«, mint aze lőt t . A jelenlegi légkör erősen oxidáló és fe losz lató h a t á s t gyakorol. Az ibolyántúli, romboló kozmikus su­garak, a megfelelő nemesgázokkal együttműködve, sok mindennek véget vetnek, ami eddig dacol t az idővel. Ezek a sugarak felelősek a m o t o r o k b a n és műszerekben fellépő zavarokért is.

A csodás párizsi katedrál i s , a gót ikus Notre-Dame megbetegedése ebben a összefüggésben szintén nagyon tanulságos . A Notre-Dame, és más francia t e m p l o m o k és építmények kövei és szobrai k ő p e s t i s t kaptak. Ez e g ) gyors szétmál lás i folyamat. Nagy, szuvas kődara­bok potyognak le a falakról. Bármit is tesznek, a beteg­ség f e l t a r t ó z t a t h a t a t l a n n a k látszik. Még a javítás folya­mán be i l l e sz te t t új kövek is hamarosan ugyanarra a sors­ra jutnak. Ha nem talá lnak ki csakhamar valami alkal­mas módszer t , akkor ezeknek az építményeknek, melyek a századokkal dacoltak, lejárt az idejük.

Fel tehetnénk a kérdés t , hogy miért éppen francia templomok esnek á ldozatul ennek a betegségnek. Ez azért van, m e r t éppen Franciaország fö löt t alakul ki a légkör bizonyos össze té te le , mely Európában eljövendő eseményekkel függ össze.

A Notre-Dame-nál még más o k o t is megállapítha­tunk, mely különösen az új, kozmikus befolyásra utal . A Notre-Dame szabadkőműves épület . Ez nem azt jelen­ti, hogy ezt a gót ikus katedrá l i s t szabadkőművesek épí­te t ték egy Szellemi Iskola keretében. Inkább egyházi méltóságok voltak, akik mágiával foglalkoztak, hogy a népet még jobban hata lmukba ejtsék, mint ahogyan ezt a szokásos egyházi módszerekkel t e h e t t é k .

A Notre-Damet egy érsek é p í t t e t t e , aki az egyház szolgálatában okkul t módszereket is a lka lmazot t . Ő felelős a francia néppel szemben a három, nagy mér­tékben mágikus rózsa-ékí tményér t a kereszthajó két

13

végén és az orgona fö löt t . Ez a három rózsa együttmű­ködik és erősen hat a t e m p l o m látogatóinak három test i szenté lyére . Éteri szemekkel világosan látható, hogy az ó r a m u t a t ó irányában forognak. Ez a befolyás a népet erősen az egyházi e r ő t é r h e z kötözi . Ez nyilván olyan lég­körnek veti alá az épüle te t , hogy az ibolyántúli sugárzás fe losz la tó hatására hajlamos azonnal betegséggel rea­gálni.

Úgy éreztük, hogy erre a bevezetésre (a légi kataszt­rófákról és a kőpest i sről) szükség van ahhoz, amiket a következő fejezetekben akarunk megtárgyalni, hogy az o lvasót a jelenleg oly erősen terjedő légköri forradalom­mal k a p c s o l a t o s e lgondolkozásra késztessük.

»Az ég felhőinek megmozdulása« minden természet i b i rodalmat megtámad. A Szellemi Iskolában ez a tevé­kenység felkelti a t a n u l ó figyelmét. Komoly vizsgálatra késztet i , s olyan é l e t m ó d r a ösztönzi, mely a megsem­misítő irányzatok ellen hat, s összeköt i őt a szerkezeti új jászületés ( l á s d j . Van Rijckenborgh: Dei glória intac-ta) szente lő , felépítő erőivel, amelyek új világba akarják vezetni. A légköri forradalom miat t dramat ikus fejlődés van folyamatban a v i lágtörténelemben, amelynek a repü­lőgépkatasz t rófák és a ku l túra emlékműveinek szétmál-lása csak mellékjelenségeit képezik.

A légkör erőinek hatása most feltöri az olyan embe­rek kemény t e s t é t , akik továbbra is a földi természetbe kapaszkodnak. Mindenekelőt t a belső elválasztású mi­rigyeket befolyásolják, és orvosaink nehéz feladat e lő t t találják majd magukat . Néhány példa világosságot vet erre.

A mellékvesék működése, mely az érzésekre eddig t o m p í t ó , nyugtató hatássa l volt. komolyan megzavaro­dik, ami többek k ö z ö t t a cukorbetegek számát növeli. A lép lecsökkent tevékenysége a vérszegénység különbö­ző fajtáinak ter jedéséért lesz felelős. A csecsemőmirigy megvál tozó tevékenységének a gyermekhalandóság lesz

1-4

a következménye. Az orvosok már m o s t is felfigyelnek a pajzsmirigy-megbetegedések számának aránytalan nö­vekvésére. Az elvetélések nagy száma az agyalapi mirigy­gyei függ össze, míg az e lmebetegségek ijesztő terjedé­se a figyelmet a tobozmirigyre terel i .

Nem valami rózsás a helyzet, de bizonyos, hogy egy forradalmi szellemi újratájékozódás és a megfelelő é le tmód az embernek az új és fontos é le terők egész sorát fogja feltárni. A következő idők arra taní tanak majd minket, hogy é r t e l m e t l e n lenne fontolgatva és mérlegelve félreállni, s hogy az ember pozitív életelha-tá iozásra kényszerül.

A légköri forradalom t e h á t egyeseknek a halál t ha­rangozza be. míg másoknak a magasabb ér tékekhez ve­zető u t a t jelenti .

Tanulóit a Rózsakereszt modern Szellemi Iskolája új szellemi t u d a t h o z és az ég felhőiben lévő Krisztuserők­kel való megújító ta lá lkozáshoz vezeti.

15

II

Eml í te t tük, hogy a légköri nyugatalanság az emberiség figyelmét eddig tel jesen i smeret len je lenségekre fogja tere lni . Sok t e r m é s z e t e s fátyol hull le majd a halál hatá­rának mindkét oldalán, és a »B« nemesgáz hatására sok minden lelepleződik, ami eddig rejtve volt. Erről részle­tesebben kell beszé lnünk.

Talán i smere tes , hogy a spir i t iszták szellemidéző kísér leteinél létrejövő úgynevezett megtes tesü léseknél (materializáció) fe l té t lenül szükséges a kémia egyik ele­me: a foszfor. A megjelenő lények foszfort vonnak ki a médiumnak és az ülés résztvevőinek kisagyából, ezzel a foszforeszkáló anyaggal asz t rá l formákat vonnak be, amelyeket az összegyűl teknek b e m u t a t n a k . Az ember vére, te s t szövete i , az idegek és a csontváz tar ta lmaz kü lönböző ér tékű és ö s s z e t é t e l ű foszforvegyületet, s így az ehhez é r t ő lényeknek a spir i t i szta keresőket nem nehéz kielégíteni.

Ki kell azonban je lentenünk, hogy az ilyen megteste­sü lés csaknem minden esetben csak színjáték és nem valóság. Ez úgy é r t e n d ő , hogy az e l lenőrző (kontroll) lények t e t s z é s szer int vetítenek valami e lképzel t formát az a s z t r á l anyagba, amit aztán foszforeszkáló anyagba ö l t ö z t e t n e k és megelevenítenek.

Egyik ezoter ikus vizsgálatunknál bájos fiatal lány és m a g a s z t o s kinézetű, fehér kaf tános, keleti alak vált lát­hatóvá, míg a képek alkotói egyáltalán nem néztek ki b iza lomkel tően, sőt v isszataszí tó külsejükkel undorító­ak voltak.

16

AZ ÉLET ÉS HALÁL KÖZÖTTI FÁTYOL

A közönséges, durva-anyagi t e r ü l e t e n is gyakran elő­fordul, hogy az ember tudat i , lelki vagy tes t i viselkedé­se valójában nem felel meg a lényének, a je l lemének. Olykor sok fáradságba, szenvedésbe vagy mérge lődésbe kerül, míg az e m b e r megtanulja a l á t s z a t o t megkülön­böztetni a va lóságtól .

A fátyol másik oldalán lévők könyen kezelik a l á t s z a t a l a t t o m o s fegyverét, és be is vetik az t az ezen az olda­lon lévő emberekkel szemben. Az asz t rá l anyag nagyon képlékeny, és a gondolat i formákat nem nehéz éterekbe, s ő t szilárd anyagokba, folyadékokba és légnemű anya­gokba is burkolni .

Mialatt az ember a saját aurikus szférájában az önma­ga a l k o t t a ér te lmi és val lásos gondola tképek t ö b b é -kevésbé eleven c s a p a t á t tart ja fenn, addig az asz t rá l szinten számtalan f ö l d h ö z k ö t ö t t lélek él, aki az emberek érzéki csa lódásai t asz t rá l vetületekkel szaporít ja, s ez­zel sajnos sok t u d a t l a n n á l nagy s ikert is a ra t .

Az anyagvilág légköre a »B« nemesgáz hatására a kö­zeljövőben erősebben foszforeszkál majd. Az atomkísér­letek bizonyos tájakon már e rő l te tve k ikényszer í te t ték ezt az á l lapotot . Ezeken a te rü le teken a napokig és hete­kig t a r t ó rádióaktivitás rendkívül e rős nemesgázösszpon-t o s u l á s t h o z o t t l é t re . Ezáltal a légkör lényegesen meg­vál tozot t , ami pedig sajátos je lenségeket eredményezet t .

Elképzelhető, hogy a légkör erősebb foszforeszkálá-sának mi lesz a hatása . Az éteri t e rü le ten t a r t ó z k o d ó lények akaratuk e l lenére láthatóvá válnak anyagi sze­mek számára. E lények k ö z ö t t sok te rmészet i erő és t e r m é s z e t - s z e l l e m van, mindeneke lőt t azonban az úgy­nevezett földhöz k ö t ö t t lelkek. Ezek azoknak a halot­taknak a lelkei, akik valamilyen okból nem akarják vagy nem képesek elhagyni a földi teret , minden elképzelhe­tő módon ehhez a szinthez és az i t t élő, még t e s t b e n lévő emberekhez ragaszkodnak.

Az á l ta lános le leplezés sok kedélyt fog feldúlni, és

17

véget vet majd a spir i t izmus kétes tüneményének, mely m o s t még lenyűgözi a világot, és oly sok bajt okoz. Ha mindaz á l t a l á n o s a n lá thatóvá válik, ami most még rejt­ve van, akkor a t i t o k z a t o s s á g vonzereje miatt spiritisz­ta k í sér le tekbe b o c s á t k o z o t t emberek ezrei fognak un­dorra l e l fordulni tő lük. Az á l ta lános v isszautas í tás mi­a t t olyan erős, mágneses ta sz í tóerő keletkezik, hogy ezek a f ö l d h ö z k ö t ö t t »kísértetek« kénytelenek lesznek visszavonulni az anyagvilág éteri területe i ről .

A légköri forradalom így sok veszélyes helyzet mel­l e t t nagy á l d á s t is j e lenthet , - ha az ember helyesen rea­gál rá. Ennek a következményeit elég pontosan előreje­lezhetjük. Amikor á l ta lánosan láthatóvá és ellenőrizhe­tővé válik, hogy miféle lények jelennek meg ezeknél az üléseknél (szeánsz), hogyan adják ki magukat rokonok­nak és hogyan lehetséges t a r t ó s a n gyakorolni ezt a csa lás t , akkor az egész spir i t i szta c s o p o r t megvetéssel fog h á t a t fordítani a sze l lemsürgölődésnek.

A r e j t e t t dolgok lá thatóvá válása azonban nagy zava­rokra és sa jnálatos tévedésekre is adhat okot . A foszfo-reszká ló éteri sz int ugyanis a t e r m é s z e t vallásos embe­reit nagyon is fé lrevezetheti . Újra el jöhetnek azok az idők, mint amikor őseink a te rmészet i sze l lemeket iste­neknek nyi lvánították, imádat ta l borul tak le e lőt tük, s e m i a t t e l m u l a s z t o t t á k az egyetlen szükségeset .

Az is m e g t ö r t é n h e t , hogy e m i a t t néhány egyház csúcs­konjunktúrát él meg. A természet i szel lemek és tevé­kenységük lá thatóvá válása ugyanis azt is eredményezhe­ti, hogy azokat számta lan ember - ezoter ikus természet­t u d o m á n y o s i smeretek hiányában - angyaloknak, magasz­t o s , e m b e r f ö l ö t t i lényeknek tart ja.

I t t j e lentős veszélyről van szó. Világosan látni kell, hogy például egy euchariszt ikus forma felépítésénél, valami mise folyamán, bizonyos számú természet i szel­lem is közreműködik. Ezeket tel jesen jogtalanul nevezik angyaloknak. Mert egy euchariszt ikus forma felépítése

18

csupán t e r m é s z e t t u d o m á n y o s , biológiai folyamat, külön­böző éteri anyagok k i b o n t a k o z t a t á s a és rendezése, me­lyeket mágikus gyakor latokkal m á g n e s e s s é tesznek, amik emiat t számta lan más e r ő t vonzanak magukhoz.

Elképzelhető, hogy mi történik, ha az emberek megfi­gyelhetnek egy ilyen folyamatot, s a m e g d ö b b e n t közön­ség magasztos alakú természet i sze l lemet lát lebegni a t e m p l o m o n át - némelyik fajta 4-5 m é t e r e s -, amely szemmel l á tha tóan r é s z t vesz a tömeg-mágiában.

Az eredmény előre m e g m o n d h a t ó . Az ilyen jelensé­get bizonyos irányú, h a t á s o s propagandának használják majd. A csodálkozó tömegnek csak nehezen lehet majd megmagyarázni, hogy nem azért észlel várat lanul éteri folyamatokat, m e r t i t t valami isteni nyi latkozatról vagy különös kegyelemről van szó, hanem ez a je lenség csu­pán a légkör á ta lakulása miat t válik láthatóvá.

Szükséges t e h á t ezeket a dolgokat e lőre bejelenteni. A Rózsakereszt Szellemi Iskolája köte les ségének tart­ja szellemi rokonainak és az érdeklődőknek a felvilágo­s í tását .

Ha az ezoter ikus i rodalmat i smerő olvasó tudja, mi minden él a légkörben, s hogyan irányítják innen sok tekintetben a növények és á l latok é le té t , akkor el tudja képzelni, milyen le í rhatat lanul nagy vá l tozás t okoz majd mindez az emberi tudatban és é letben, s hogy ez­reket fognak majd új ámítások hata lmukba ejteni.

A vi lágtörténelem folyamán gyakran é l tek vissza fe-ketemágiai célok érdekében a te rmészet i szel lemek éteri szinten t a r t ó z k o d ó négy csoport jával. Legtöbbször a papok t e t t é k ezt, hogy erősebben befolyásolják a tömeget . A légköri forradalom következtében m o s t is a papság ter jedelmes tevékenységére számíthatunk. De mint aze lő t t is, a Krisztushierarchia, és az O erejében és megbízásából dolgozó szellemi iskolák m o s t is leál­lítják majd ezt a tevékenységet. A Szellemi Iskola gyor­san és nagy erőfeszí téssel készül fel egy új feladatra, s

19

munkájánál sz intén felhasználja a légkör új lehetőségeit . A két magasabb interkozmikus é t e r felszabadulása

á l ta l a Szellemi Iskola bizonyos fokon új megkülönböz­t e t ő képességgel ajándékozza meg azokat, akik bejárják az új ember megvalós í tásának útját. Ezzel a képességgel a j ó t és az a b s z o l ú t igazat meg lehet különböztetni a lá t szó lag jó tó l és a gonosztó l , mégpedig azért, mert ami ebből a t e r m é s z e t b ő l való, a gonosz is, meg az úgyneve­z e t t jó is, egyál ta lán nem képes magát a magasabb éte­rekbe burkolni .

Az eljövendő időszak különösen a zene és a fes tészet t e r ü l e t é n a l k o t ó művészek számára lesz kegyes. A lég­köri vá l tozás ugyanis az i smert színkép hét színének és a hang lé t ra h é t hangjának is ki lencre való kibővítését hozza magával. Láthatóvá válik az infravörös és az ibo­lyántúli szín, s hal lhatóvá válnak az ezeknek megfelelő hangok is, m e r t a látási képességgel együtt a hallás is megváltozik.

A f e s t é s z e t n e k egy új formája hozza közelebb a távo­lit, ami nagyon megszabadí tóan hat majd. Modern festő­ink, akiknek elegük van a s e m m i t m o n d ó képek festésé­ből, és be l ső leg sem tudják már fenntartani a művészet szé l sőséges felfogását, még mindig szolgálhatják a Szel­lemi I skolá t a l e b o n t á s és megszabadulás festői ábrázo­lásával. A hangok művészete is felhagy mai ellaposodá-sával, és új lehetőségekhez t ö r át.

Mindezeknél azonban fekete felhő is sötét l ik a látha­táron, m e r t a technika is kihasználja majd a légköri for­rada lom következményeit , és a világot bizonyos hang­bombával ajándékozza meg az ibolyántúli sugárzás terü­letén. Ez a b o m b a nagyon magas, á t h a t ó hangot fog kel­teni . Nem r o b b a n á s t , hanem minden szilárd anyag, folya­dék és légnemű anyag hirtelen s z é t p o r l a d á s á t okozza. P u s z t í t ó h a t á s a sokkal r e t t e n e t e s e b b lesz az atombom­báénál .

Olvasóinkat azonban nem akarjuk fel tartani a jövő

20

furcsa kísérőjelenségeinek bejelentésével, mert ez a feje­zet még tú l ságosan szenzációs je l leget kapna. így egyol­dalúan tá jékoztatnánk, s ezzel tú l lőnénk a célon. Figye­lembe kell ugyanis venni, hogy a légköri forradalom és bonyolul t következményei a mindenségi a lakulás sok nézetének csak egy részé t képezik. A komoly, é rdeke l t jövőkutatónak nagy intel l igenciára és jó megfigyelőké­pességre lesz szüksége, és az új idők ezoter ikus tanulója semmiben sem hasonl í t majd a régihez.

Jelenleg felhívják a világ ezoter ikusán fogékony em­bereit, hogy készüljenek fel egy új korszakra, új feladat­ra, s ennek megfelelően új beavatási misztér iumra.

Ezzel a megál lapí tássa l senkit és semmit sem táma­dunk meg. Nem becsüljük le elődeink nagyszerű teljesít­ményeit. Mi is hálásak vagyunk mindazért, amit elődeink­től kaptunk. Sze l lemünket e l te re l ték az a lantas éntől , és p i l lantásunkat a magasságokra, m a g a s z t o s r a és értékes­re irányították; m o s t azonban azt kívánják, hogy a jelen követelményeihez és hívásához igazodjunk.

A modern Rózsakereszt jelenlegi kezdeményezését a világon ne lássuk valami e lkülönül t c s o p o r t tevékeny­ségének. Amit ez a Szellemi Iskola hoz, azt mindenkinek szánták.

A szellemi forradalom Európában kezdődik, s innen indul diadalútjára a világon. Az Európa fölött i szellemi tér hamarosan megvalósuló eseményekkel t e r h e s . Ezek­ből az eseményekből akar tunk ebben a fejezetben ecse­telni valamit, hogy az olvasót ne találják teljesen készü­let lenül.

21

III

Az előbbiekből vi lágossá vált, hogy az egyre terjedő lég­köri forradalom milyen erős nyugta lanságot k e l t e t t a szel lem és az anyag minden terü le tén.

Ebben a fejezetben kirándulunk a »másvilágra«, ami a l a t t a durva anyagi é let tükörszférá ját értjük.

A Szellemi Iskola minden tanulója tudja, hogy földi t e r m é s z e t ü n k két é l e t t e r ü l e t e , két szférája elválasztha­t a t l a n kapcso la tban van egymással, s így abszolút egy­más tó l függenek. Az is i smeretes , hogy mie lőt t a dolgok az anyagban megjelennének, a tükörszférában már teljes erővel működnek. Ennek megvannak az előnyei, de a nagy veszélyei is. Az előny abban rejlik, hogy akik isme­rik a másvilági fej lődéseket, azokat a bekövetkező anya­gi megnyilvánulások nem érik várat lanul. A hátrányok az embereknek az anyagi megjelenést megelőző tükörszfé-rai je lenségekkel k a p c s o l a t o s tudat lanságában rejlenek.

Azt mondhat juk, hogy á l ta lános és megdöbbentő tu­d a t l a n s á g uralkodik a másvilággal kapcsolatban, s e t u d a t l a n s á g n a k számtalan ember esik á ldozatul .

Az emberiség azt hiszi, hogy a másvilágon fellépő erők, jelenségek és ér tékek megismerésére három lehe­t ő s é g e van: 1. a vallás, mely a teológiára támaszkodik, 2. az okkul t tudomány, mely az ér te lemre, és 3. az ani-mizmus, mely a spir i t izmusra támaszkodik.

A teo lógus , mint metafizikus, olyan dolgokról beszél és ír, amikről nem tud, és nem is t u d h a t semmit. Ha egy t e o l ó g u s több tudássa l rendelkezik, akkor ezt nem akadémiai k é p z e t t s é g é n e k köszönhet i . Teológus körök

22

UTAZÁS A POKOLBA

ben e lkopot t , sab lonos, gyakran meg nem é r t e t t fogal­makat használnak, melyeket d o g m á k t ó l és i idvtényektől kölcsönöztek. Ez az oka annak, hogy az egyházi-miszti­kus ember a legcsekélyebb mér tékben sem ismeri a fe­nyegető veszélyeket.

Az okkul t t u d á s r a törekvő ember, hajlamának meg­felelően, h a t a l m a s enciklopédikus t u d á s r a tesz szert , de ezzel az igazságot i l le tően koldus marad, s így kizár­ja magát az igaz é le tből .

A spir i t izmus által az emberiség legnagyobb része sajnos nagyon negatív módon lép ér intkezésbe a tükör­szférával. A »negatív« i t t a je lenségek fe l i smerésére és rendezhetőségére vonatkozik, m e r t a je lenségek megíté­lésénél és magyarázatánál az emberek másokra vannak utalva, akik sz intén i l le tékte lenek, habár i l le tékeseknek mondják magukat .

A helyes megér téshez a spir i t izmus fogalmának köze­lebbi magyarázatára van szükség. Spirit izmus a l a t t nem csak a szel lemek idézését és megkérdezésé t értjük, vagy a finomanyagi lényekkel való ér intkezés t , műszerek vagy médiumok segítségével, hanem a l á t h a t a t l a n te rü le tek lakóinak ura lkodó befolyását is, amit azok a fátyol in­nenső oldalán lévő majdnem minden emberre gyakorol­nak.

Ez a befolyás olyan ter jedelmes, és agyafúrt, hogy úgyszólván senkit sem kímél meg. Alaposabb vizsgálat azt mutatja, hogy az emberiség értelmi és miszt ikus te­kintetben gyakorlat i lag annyira animista, hogy a keresz­ténység és a megváltó, magasabb rendű élet fogalma csak illúzió marad. Ha a t a n u l ó végére jár ezeknek a dol­goknak, akkor azt az ijesztő fel fedezést teszi, hogy a fekete el lenség nagyon nagy befolyásra t e t t szert, már nagyra n ő t t a daganat .

A tanuló felismeri és tapasztal ja Pál aposto l kijelen­tésének valóságát (Efézusbeliekhez írt levél, 6.):

»Mert nem t e s t és vér ellen van nekünk tusakodá-

23

sunk, hanem fejedelemségek és hata lmasságok ellen, az é le t s ö t é t s é g é n e k világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.«

A légkör, melyben az emberiségnek élnie kell, olyan mint egy b ü d ö s mocsár . Ebben kell vonszolnia magát. Az anyag és a szel lem t e r ü l e t é n dolgozó segítők közül sokan panaszkodnak a r e t t e n e t e s bűz miatt , amit sok e m b e r c s o p o r t terjeszt, hogy alig lehet még csak köze­ledni is hozzájuk. Amikor a Biblia egyik szerzője azt mondja, hogy az emberek kanálisban fetrengenek, mint a disznók és bálványokat imádnak, akkor magasabb fo­kú t u d á s r ó l tanúskodik . A vigasztalan helyzet el lenére olykor nevetésre ingerel a tény, hogy egyes emberek miszt ikus arckifejezéssel mindenen felül ál lóknak tart­ják magukat , míg valójában a légköri gonoszság miatt, mely markában tart ja őket, még fogóval is rossz lenne hozzájuk nyúlni.

Számtalan e m b e r t kormányoz teljesen vagy részben a gonosz szel lem, és a legnagyobb veszély, aminek az ember k i tehet i magát, az a tévhit, hogy ő ennek a ve­szélynek nincs kitéve.

Mindaz a nagyon intel l igens és t u d a t o s gonosz, mely ezen a világon működik, á l landóan keresi a kapcsola tot és mindig hozzáigazodik az egyén létének színvonalához, amelyet a laposan megvizsgált .

Ezek az erők az emberhez m a g a s z t o s lények, meste­rek, Jézus- je lenségek és szent lelkek képében közeled­nek. Ha az ember nem vallásos, okkul t , vagy spirit iszta beál l í tódású, akkor öntek inté ly t sugal lanak neki, vagy t ö r t é n e l m i , anyagi, t e r m é s z e t t u d o m á n y o s , vagy más kedvteléseihez csat lakoznak. De mindenképpen megra­gadják, ha máshol nem, akkor eredeti ösztönéin, az ön­f e n n t a r t á s o n , fé l tékenységen vagy fö ldhözkötöt t ségén k e r e s z t ü l . Az e m b e r e k e t egymásra uszítják, helyzeteket r o n t a n a k el, b e l á t á s o k a t akadályoznak meg, viszonyokat zavarnak össze. Mindenkit b iza lmat lanságra készte tnek

24

és arra, hogy az o k o k a t másoknál keressék. Szóval sátáni légköri á radat ömlik az emberiségre . Ez az á radat azonban a v i lágtör ténelemben mindig a nagy vá l tozások előhírnöke volt.

Ebben a fejezetben felkutat juk ennek az á radatnak néhány okát, s megmagyarázzuk, amennyire lehetséges .

I smeretes , hogy minden dolog e lőször bolygónk fi­nom-anyagi rétegeiben lép fel, s csak azután kezd hatni az anyagban is. Egy teljes szellemi, kozmikus és kulturá­lis á ta lakulás ereszkedik le a szó szoros é r te lmében fentről, mely a tudat , a lélek és az anyag minden állapo­tába beavatkozik. Nemcsak költői kép, amit a Je lenések Könyvének szerzője írt: »és lá tám a szent várost alá szállani a mennyből«. A vi lágátváltozás folyamatára mu­t a t rá, meJy időnként beleavatkozik a földibe, és a boly­gó finomanyagi te rü le te in keresz tü l bizonyos pillanat­ban megjelenik az anyagszférában.

Ahogyan a vihar mindent maga e l ő t t hajt, ami nem képes el lentál lni neki, ahogyan a s ö t é t s é g n e k menekül­nie kell a világosság elől, úgy hajtja maga e l ő t t az eljö­vendő dolgok világító ereje az egész pokol t . Az alvilág lakói elhagyják búvóhelyeiket, s páni félelemmel, ön-fenntartás i ö s z t ö n t ő l hajtva próbálják menteni pusz ta é le tüket .

Felmerül a kérdés, hogy ahol a világosság megjelent, o t t akadhat-e még préda e f ö l d h ö z k ö t ö t t e k számára. A naiv ember t e r m é s z e t e s e n nemmel felelne. Közelebbi vizsgálattal azonban megállapíthat juk, hogy a pokoli erők több zsákmányra találnak, mint gondolhatnánk. Ez a lehetőség magyarázza meg a fekete e l lenség nagymére­tű t á m a d á s á t az i t t é lő emberiség el len. Ezért kell az emberiségnek nem csak vér és t e s t el len tusakodnia, ha­nem »a fejedelemségek és hata lmasságok ellen, az é le t és a világ s ö t é t bi tor lói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak«.

A normál i s tó l való e l té rés nagy hul láma hömpölyög

át az emberiség fö löt t , és senki t és semmit sem kímél meg. M i n d e n e k e l ő t t azokat érik a leghevesebb támadá­sok és a z o k a t nem hagyják egy másodpercig sem nyug­ton, akik a Krisztusvi lágosságnak akarnak u t a t készíteni, és a Fehér Szerzet seregének sorai t képezik.

Vessünk némi v i lágosságot ezekre a drámai jelensé­gekre.

A gonosz annak az e l l enté te , másik sarka, amit az emberiség jónak nevez. Polgári mértékek szerint sok em­ber jó, nagyon jó, emberbarát , pé ldás és szeretet te l jes . Mindez nagyszerű lenne, ha nem lenne el lenpólusa. Van­nak olyan emberek - s e könyv szerzői i s ezekhez tartoz­nak -, akik a »jók« jóságát, ennek abszo lú t fekete árnyé­ka miat t , a dolgok dialektikája miat t , tel jesen elutasít­ják.

Világunkon a jó tart ja fenn a g o n o s z t - és a gonosz táplálja a jót. Ha t e h á t az emberek nem változnak meg, ha n e m tesznek s z e r t más szellemi beá l l í to t t ságra (amely a jóság i s m e r t fogalmát messze túlhaladja), ha nem jutnak el szerkezet i és a lapvető újjászületéshez abban a fejlődési vákuumban, amelyet Krisztus készí­t e t t és a Szerzet t a r t fenn, akkor az ember biológiai és primitív jósággyakor la ta mértékében áll fenn továbbra is a pokoli világ.

Ha a szellemi forradalomban az ember nem forra­dalmasít ja magát teljes mértékben, akkor minden jósá­ga és s z e r e t e t r e m é l t ó s á g a el lenére, a barátság minden jele e l lenére a többiekkel együtt f ö l d h ö z k ö t ö t t marad. Mert az embernek árnyéka van, s ezt ugyanúgy ő tartja fenn, mint saját magát .

»Senki sem jó, egyet len egy sem«, mondja Krisztus. Ez az egyik legnagyobb igazság. És ne higyje, hogy isteni fe j lődéseket lehetséges h á t r á l t a t n i . Minden akkor tör ténik, amikor i t t az ideje, s az eljövendő évek vi­l á g t ö r t é n e l m i je lentőségűek lesznek.

Tehát tegye fel magának a kérdés t : milyen helyzet-

26

ben találnak engem a dolgok, ha bekövetkeznek? Még mindig a polgári jósággal foglalkozom-e, vagy úton va­gyok új meggondolások felé?

Ne felejtse el, hogy a fekete e l lenség kivétel nélkül minden emberre leselkedik, mert minden dialekt ikához k ö t ö t t ember a s ö t é t erők é l e t b i z t o s í t á s á t jelenti. Aho­gyan az ál lat t e s t e táplál számtalan é lősködőt , úgy eb­ben az ember sem kivétel.

Az igazi szellemi m u n k á t minden lehető eszközzel akadályozzák. Kér le lhetet len, lé legzete lá l l í tó harc dúl, amellyel szemben a vér és t e s t elleni t u s a k o d á s csak gyerekjáték.

Korszakunk, az á ta lakulás korszaka az t követeli meg, hogy az ember felismerje és elfogadja a valóságot . Ma szükségesebb mint bármikor is, hogy emlékezzünk Ke­r e s z t e l ő János szavaira: »Egyengessétek az Úr útját«. Mert i t t az ideje!

27

IV

Ha a t a n u l ó látja eddigi közleményeink helyességét és a t rag ikus helyzetet, melybe az emberiséget életkörül­ményei kényszer í te t ték, s ha jól m e g é r t e t t e , hogy ez a küszködés minden egyes ember személyes ügye lett, ak­kor meg tudja érteni, hogy e fejlődés következtében mi­lyen munkára vá l la lkozot t a mennyei Szerzet.

Ha az ember meg akar menekülni a fö ldhözkötöt tek befolyásától és az új é le thez akar közeledni (amire az egész ember i séget felhívták), akkor e lőször tájékozódni köte les , majd egész lelkével, egész eszével és egész szívével le kell vonnia a következ te téseket . A Szellemi Iskola seg í t ségére lesz ebben.

A je löltnek e lőször is azt kell megértenie, hogy a g n o s z t i k u s filozófia a »mennyország« és a »mennyei szerzet« fogalmát nem a szokásos módon érti . A »mennyország« címkével á l ta lában azt a te rü le te t látják el, amely durva anyagi világunk tükörszférájában, tükrö-ződési t e r ü l e t é n ta lá lható, s ahol a földön méltó, jám­bor é l e t e t é l t ha lot ta ink tar tózkodnak, akiket erkölcsi és szellemi á l lapotuk miat t erre a t e r ü l e t r e irányítottak.

Ugyanilyen ér te lemben nevezik »pokolnak« azt a terü­letet , ahová a rossz, kevésbé é r tékes emberek költöznek ( lé tá l lapotuknak megfelelően) a fátyol emez oldalán el­szenvedet t haláluk után.

Ezen az o ldalon a vér összekeveri a jót és a rosszat és mindkét erő hat bennünk, pozitívan vagy negatívan. A másvilágon ezek teljesen elválnak az anyagtest és a vér­iélek megszűnése miatt . A jó és a rossz úgyszólván meg-

28

UTAZÁS A MENNYBE

fagy, habár e l l enté tes ségük miat t még mindig fenntart­ják egymást. Mindegy, hogy a t e s t ü n k b e n vagyunk-e (ezen az oldalon), vagy a t e s t e n kívül (a másvilágon), a dialektikus t e r m é s z e t r e n d h e z t a r t o z u n k és a szü le tés és halál kerekéhez vagyunk kötözve.

Az ember t e r m é s z e t e s halála soha sem lehet valami örök élet alapja. Teljesen mindegy, hogy az i l lető i t t a legnagyobb mértékben miszt ikus, rendkívül emberbarát , okkult hajlamú, világos filozófiai be látású, rossz, összeférhetet len vagy bűnöző volt-e. A »menny« és a »pokol« csak á t s z á l l ó - á l l o m á s az anyagba visszavezető, az újabb születéshez vezető úton. Mindenki bizonyítja ezt, aki hisz a fejlődésben.

Óvakodjanak azonban a téves k ö v e t k e z t e t é s e k t ő l . Az egyetemes tan ugyanis azt mondja, hogy ebben a ke­rékforgásban a legcsekélyebb evolúció, a legcsekélyebb fejlődés sincsen. Reméljük, hogy minden ember ünne­pelheti dialektikus mennybemenete lé t anyagi halála után. O t t rövidebb vagy hosszabb t i sztulás i idő után kétségte lenül mindenki eljut a »mennyországába«. Mi­vel azonban az ot tani ta r tózkodásnak kezdete van, ellen­á l lhatat lanul vége is lesz.

Az ember mindkét oldalon, i t t is meg a túlvilágon is a jóság legmagasabb fokáig fej lesztheti magát, vagy a kétszeres é l e t t e r ü l e t ü n k ö n lehetséges legnagyobb go­noszságba sül lyedhet. Mindezt azonban csak egy á thatol­hatat lan határig tehet i . Hozzá van kötve ehhez a termé­szetrendhez, a kikelet, a virulás és a p u s z t u l á s ritmusá­ban, s így is marad.

A másvilág t e h á t egy hata lmas ámítás , az emberiség borzasztó félrevezetése. A másvilágon a földi világ minden csopor tosu lásának megvan a saját, kisebb vagy nagyobb terü le tű mennyországa, melybe a »hasonlók vonzzák egymást« törvénye szerint mindenkit felvesz­nek. Van katol ikus ég és r e f o r m á t u s ég, megvan a tar tózkodási helyük a teozófusoknak, az antropozófu-

29

soknak és a r ó z s a k e r e s z t tanulóinak, de az asztrológu­soknak és a különböző szektáknak is. Szóval mindenki megkapja amit kíván. Ami az embernek i t t be lső lénye, azt o t t megtalál ja. Akivel i t t be lsőleg rokon, azzal talál­kozni fog o t t , s akik i t t megnehez í te t ték az é letünket, s akiktől i t t kü lönböző okokból nem t u d t u n k megszaba­dulni, azok o t t , l é tá l lapotuk miat t , már nem képesek zaklatni minket.

Az egyházi lelkészek közül, néhány ezoter ikuson kí­vül, t u d o m á s u n k szer int aránylag nagyon kevesen ren­delkeznek másvilági viszonyokkal kapcso la tos ismere­tekkel . Ezekből az i smeretekből magyarázható az egyre t ö b b lélek megszerzésén való szorgoskodásuk.

Ha egy papnak sikerül egy zulukaffert katol ikussá tenni, vagyis a s z a k r a m e n t u m o k k a l megkötni, vagy olyan valakinek, aki soha nem él t hívő é letet , megadni az utol­só k e n e t e t , akkor ez a legtöbb ese tben egy lélek meg­nyerését jelenti a kato l ikus mennyország számára, és azt is, hogy ha az később v isszatér a földi é letbe, i t t katoli­kus csa ládban szület ik meg. Ezer zulukaffer szakramen­tál i s m e g k ö t ö z é s e t e h á t az t jelenti, hogy haláluk és újabb m e g t e s t e s ü l é s ü k (inkarnálásuk) után ezer további gyerek szület ik abban a fajban vagy országban, ahová a római hierarchia irányítja őket . Tudat lan kívülállók, akik szívből nevetnek a té r í tők lá t tán, amikor azok a termé­szetüknél fogva animista .bennszülöt tekkel »keresztény egyházat« játszanak, ké t ség te lenül nem nevetnének, ha tudnák, hogy az egyház ezzel a módszerre l terjeszti a h a t a l m á t .

A másvilági mennyei t e r ü l e t e k közül a katol ikusoké és a m u z u l m á n o k é a legnagyobb. E hata lmak világi mun­katársa i - t u d a t o s a n vagy sem - megpróbálják a többiek mennyei t e r ü l e t é t csökkenteni , amennyire csak lehetsé­ges. A szándék á t l á t s z ó . Szeretnék az egész világot, i t t is meg a túlvi lágon is a saját egyházi hierarchiájuk ha­t á s k ö r é b e terelni .

30

Nos, ez a szel lemi imperial izmus az ezoter ikus ta­nulónak bizonyos fokig mindegy lehet. Szellemi, erkölcsi vagy anyagi hatalmi viszonyok mindig csak ideiglenesek. Az a fő, hogy a v i lágtörténelem bizonyos időszakaiban bizonyos számú m e g é r e t t lélek helyesen válasszon, s hogy ne félemlítsék vagy akadályozzák meg őket min­denféle hatalmi viszonyok.

Nagyon sa jnálatos lenne, ha az olvasó e lmenne teo-zófus, humanista, vagy r ó z s a k e r e s z t e s mennyországá­ba, anélkül, hogy tudná miről van szó, s hogy miért beszél ez a könyv szellemi forradalomról .

Mielőtt r á t é r ü n k erre, rá kell m u t a t n u n k az ámítás néhány más lehetőségére is.

Az egyetemes tan tanulójának (ez a t ranszf igurálás vagy új jászületés szent tana) nem csak a pokoli terüle­tekről jövő végzetes befolyásokkal kell számolnia, ha­nem a másvilág különböző mennyországainak számta lan sugallatával is, ahol a különféle, k isebb-nagyobb cso­portok vége lá thata t lan sora tevékenykedik csaknem minden összefüggés és e g y ü t t m ű k ö d é s nélkül, szellemi fokuknak megfelelően.

O t t is megvan a val lásos c s o p o r t o k tarka sokasága, és különböző emberbará t közösségek is. Az o k k u l t tes­tü le tek tucatjai nevezik magukat iskolának, s az ö t l e t e k és jelképek sokaságával dolgoznak - hogy az ember bele­szédülhet . Egyesek »kereszténynek« nevezik magukat, mások »buddhistának«. Szóval a túlvilág mennyei terü­letein m e g t a l á l h a t ó a v i lágtörténelem val lásos és ezote­rikus é letének egész, tarka palettája. Van o t t számta lan értelmiségi tá r saság . Az egyik az egészségügy terü le tén, mások a szociális, a politikai vagy gazdasági dolgok te­rületén s z a k o s í t o t t á k magukat . Olyanok is vannak, ame­lyek a dialektikus tudomány területe in tevékenykednek, hogy tovább fejlesszék a földi t á r s a d a l m a t .

Ez a helyzet, minden következményével, olyan félre­vezető, olyan sok csa lódás t , tévedést , szenvedést és

31

a g g o d a l m a t okoz, hogy az ember iségért fo lyatot t mun­ka és fáradozás szempont jából talán károsabb, mint a pokol hadainak egyesül t törekvése. A gonosz alaktól óvakodik az ember, ennek megfelelően viselkedik és po­zitívan cselekedve lép fel vele szemben. A kedves, jó, önzet len, ősz inte és jóindulatú emberrel szemben ez nem olyan egyszerű.

Van például a másvi lágon egy csoport , amelyik a vi­lágot keresztény asztrológiával akarja megmenteni . Egy tekinté lyes egyiptomi c s o p o r t arra vár, hogy rövidesen fe l támadnak a v i lágtör ténelem nagyjainak múmiái, hogy aztán átvegyék az egész emberiség vezetését. Sokan állítják, hogy közvet len kapcsola tban vannak Krisztus­sal; de olyan nagyon különböző, egymással összeegyez­t e t h e t e t l e n dolgokkal fogla latoskodnak, hogy igazán jó és emberbará t szándékaikon kívül sok mindenben ké­te lkednünk kell.

Meg kell é r tenünk, hogy mindebben az emberiség számára nagy veszély rejlik. Mert az ember, amikor be­vonul a másvilágba, alapjában véve ugyanaz marad. A meghalás az emberből nem csinál adeptus t , vagy a vi­lágosság m a g a s z t o s angyalát, akkor sem, ha bizonyos k u l t ú r a és jóság, emberies jóravalóság vagy szellemi törekvés m i a t t valami úgynevezett mennyei te rü le t re kerül, s e se t leg a fátyol emez oldalán fo ly ta to t t élete mia t t vi lágosan t ü n d ö k l ő sugár tér re l rendelkezik.

A t ranszf iguráció szent tudományának tanulója épp úgy óvakodik a gonoszság hata lmaitól , mint a dialekti­kus jóság h a t a l m a i t ó l . Az előbbiekről tudja, hogy árthat­nak neki. Az utóbbiak azonban az ö t le tek örvényébe fog­ják őt be lerántani , ingataggá teszik, feltartják az ösvé­nyén és letér í t ik az ú t ró l .

Az evangéliumban azt olvassuk, hogy az ördög olyan formában is meg tud jelenni, olyannak is tűnhet, mint a vi lágosság angyala. I t t nem arról van szó, amire való­színűleg gondolnak. Egy földhöz k ö t ö t t lélek megpró-

32

bálhat egyszer szebbnek, fényesebbnek tűnni, mint amilyen tula jdonképpen, de az ilyen k ísér le t olyan sze­gényes, bo londos és primitív, hogy azonnal fel lehet ismerni - és aki tá jékozott , az nem hagyja magát becsap­ni. Az égi t e rü le teknek azonban számta lan olyan lakója is van, akiből csak úgy árad a barát ság, s a legjobb szán­dékkal valami buta, primitív és csapnivaló d o l g o t őriz, vagy akar é le t re kelteni, s így, anélkül hogy sejtené, a mélység sze l lemét szolgálja. Egy ember akkor a legve­szélyesebb és legördögibb, ha belül meg van győződve róla, hogy jó, és helyesen cselekszik. Akkor Ön hiába be­szél neki, mert hát ő olyan jó, és hát I s t e n t szolgálja, szükség esetén é l e t é t is kockára téve! Gondoljanak a tarsus i Saulra, mie lő t t Pál apos to l le t t . Óvakodjanak a »világosságnak ilyen angyalaitól«. Mindenekelőt t akkor vigyázzanak, ha gyakran és nyomatékosan hivatkoznak Krisztusra, a Szent Lélekre, Jézusra, vagy valami mes­terre .

A transzf iguráció szent tudományának tanulója nem áll szóba semmivel sem, ami a másvilág fényes terüle­tei szerzetének vagy ezoter ikus iskolájának nevezi ma­gát, akkor sem, ha ezek néha hasznos do lgokat művel­nek is.

Szellemi forradalom van folyamatban, s ahogyan a világosság hierarchiájának sugárzása fe l r ia sz tot ta és felkavarta a pokoli t e r ü l e t e k e t , s azoknak lakói önfenn-tar tás i ösz tönükben és halál félelmükben az emberiségre vetet ték magukat, ugyanúgy nagyon idegesek és izgatot­tak let tek a dialekt ikus mennyország lakói is. Ezek is, a számtalan mennyország lakói is megrohanták az emberi­séget, mégpedig tér í tés i szándékkal, s aki csak valameny-nyire is érzékeny ezekre a befolyásokra, azt ennek meg­felelő t e t t r e ösztönzik. Talán egy kicsit kijózanító, ha így beszélünk az égi világról, sokak »kedvencéről«.

A halál csak a t e s t e t és a tudat i á l l a p o t o t vál toztat ja meg, de a jellem, az ér te lem, és az é let szemléle te , en-

33

nek minden tartozékával , vál tozat lan marad. Ahogyan a fátyol innenső oldalán is az emberbarát , nagyon jó, val­lásos és nagyon okos férfiak és nők ezrei törekednek jobb világra, úgy van ez a másik oldalon is - csak azzal a nagy különbséggel , hogy a másvilág lakóinak sok esz­köz áll rende lkezésére az emberiség i t t élő részének a legkülönbözőbb suga l la tokkal való befolyásolására. így zárul a kör, és az é le t és halál kereke, a dialektikus ter­m é s z e t nyikorgó kereke tovább forog.

A t ü k ö r s z f é r a és a földi é l e t t e r ü l e t mögül egy má­sik vi lágosság, másik mennyei világ, másik mennyei hierarchia t á m a d t a meg a dialektikus égnek és dialekti­kus földnek ezt az oly bonyolult , szegényes és tragikus lé té t , s ezzel egy tör téne lmi , az idők folyamán ismétlő­dő á t a l a k u l á s t h o z o t t lé tre . Ezért rendül t meg és moz­d u l t meg az ég és a föld összes ereje. Újra megindult egy szel lemi, kozmikus és természet törvényszerű folya­mat, az a folyamat, amelyről Páthmos látnoka azt mond­ja: »Láték új eget és új földet, m e r t az első ég és első föld e l m ú l t vala«.

Mindazok a »jó lelkek«, akik csak úgy ragyognak, és valóban, tel jes erővel mindent megtesznek, hogy létük színvonalától függően valamit elérjenek, most a legna­gyobb izgalomban vannak. Ahogyan az évek folyamán a világnak e m b e r b a r á t módszerekkel való megjavításán fá­radoztak, úgy próbálnak m o s t az égben és a földön az ö t le tek, luvánkozások és vágyak vad örvényében a kísér­letek egész áradatával hatni az emberiségre. A szellemi mozgalmak, iskolák és intézmények úgy szaporodnak, mint a gomba. Nagyon valószínű, hogy minden országban h e t e n t e a lapítanak újabbakat, hogy rövid működés után újra feloszoljanak.

Az évek folyamán a másvilági c sopor tok egész sora p r ó b á l t a meg a Rózsakereszt Iskoláját a saját szolgála­tába áll ítani, hogy további néhány ezres, szellemileg bizonyos irányban törekvő közönséget befolyásol has-

34

son. Mindezeket az a jánlatokat kategor ikusan visszauta­s í t o t t u k . A Rózsakereszt Iskolája nem vesz r é s z t a dia­lektikus te rmészet , ég és föld lázas nyugtalanságában. A Szellemi Iskola munkatársa i a Mozdulat lan Birodalom szolgálatában dolgoznak. Ők emberhalászok. Azoknak segítenek, akik a t ranszf igurálás szent tudományának gyakorlásával útnak indulnak a Mozdulat lan Birodalom, a másik ég és másik föld felé. Minden tanuló láthat ja egyszer a mindenségi megnyilvánulásból leereszkedni azt az eget és isteni földet, ha aláveti magát a folyamat­nak és győztes marad.

Az egész, egyetemes filozófia ezt az u t a t magjaráz­za, ennek törvényszerűségét és következetességét , megmutat ja é s szerű-erkö lcsös ér tékei t . A gonosz egy dialektikus jelenség, s a jó ennek a másik oldala; kölcsönösen karbantart ják egymást. Mi pedig minden gonosz és jó sze l lemmel, a pokoli te rü le tek lakóival és a sok mennyország lakóival szemben is kivesszük ma­gunknak a »splendid isolation« jogát, és azt mondjuk: Hagyjatok nyugton minket !

Az igazi munkások arra törekednek, hogy az élet vad izgalommal hul lámzó tengeréből kihalásszák az é r e t t lelkeket, és a Királyi Művészet segítségével, a legszebb dialektikus mennyországokon át, bevezessék őket a Mozdulat lan Birodalomba.

35

HARC A DÉLI-SARKÉRT

Az ezotér ikusok figyelmét az idők fordulóját jelző jelen­ségek közül m i n d e n e k e l ő t t a számtalan expedíció is ma­gára vonja, amelyet a nagyhatalmak küldenek a sarki t e r ü l e t e k r e .

Ha valami is világosan jelöli az emberiség egyik korszakának a végét, akkor ez a lázas érdeklődés a sarki t e r ü l e t e k i ránt, különösen a Déli-sark iránt. A tény, hogy e világ uralkodni vágyó, kapzsi erői i s tente len ke­zeiket ezek után a te rü le tek útán nyújtják ki, az ezotéri­kusok szer int az emberiség hanyat lását bejelentő vészek láncának úgyszólván u t o l s ó szemét képezi.

A sarki t e r ü l e t e k az emberiség legnagyobb része számára eddig e lé rhete t len és é r i n t h e t e t l e n misztériu­m o k a t képeztek. E tájakról nem t u d t a k sokkal többet , mint hogy rendkívül hozzáférhetet len hó és jégsivata­gok, hosszú, s ö t é t sarki éjszakákkal. Bizonytalan híre­ke t h a l l o t t az ember szárazföldekről, pinguinekről, a t i t o k z a t o s északi fényről és délifényről, anélkül hogy m e g é r t e t t e volna e világító beszédnek, mely lángoló jeleit o lykor a mi országaink égbolt jára is felírja, az egy­r é s z t szent, m á s r é s z t vészes je lentőségét és lényegét.

A nagy gonddal fe lszerel t expedíciók most azért vonulnak ki, hogy kormányaik számára hadi támaszpon­t o k a t rendezzenek be, és megszerezzék a hadseregük m e g s e m m i s í t ő erejéhez szükséges nyersanyagot: uránt, p l u t ó n i u m o t és egy eddig i smeret len ásványt, amelyet mi neptuniumnak akarunk nevezni.

A r o m b o l á s ereje háromszoros , és a következőkön

36

alapul: robbanáson - urán, kr i s tá lyosodáson - plutóni­um, mérgezésen - neptunium.

Ez a három a régiek titánja, óriása, amiről a mítoszok mesélnek. Az a három t i tán, akiket atyáink a mélység­ben t a r t o t t a k fogva.

Ezt a mélységet három, lényegesen különböző világ­hatalom fogja feltárni.

Oroszország, mint a világ proletárjainak képviselője, Dél-Amerika, mint az egyház és a nacionálszocial isták

képviselője. A nácik mindjárt a második világháború ki­törése után kezdték Argentínában megszervezni mene­külésük erődí tményét . Harmadiknak pedig

az Amerikai Egyesült Államok, mint a b i r tokos osz­tály képviselője.

Ezt a három h a t a l m a t nevezhetjük szocial istáknak, klerikálisoknak és l iberálisoknak; vagy ezoter ikus szem­pontból : a szabadságra törekvők (dialektikus értelem­ben), a hata lomra törekvők a te rmészet-va l lás , és a ha­talomra törekvők az anyagiasság ér te lmében.

Úgy látszik, hogy mindhárom világhatalom megszaba­dítja az ő t itánját, ami miatt maga is a mélységekbe süllyed. Kieresztik a palackból a szel lemet, s az harsogó kacajjal veti magát megszabadítóira, miután az emberi­ség is az u t o l s ó falatig meget te , amit a h á r o m s z o r o s megsemmisí tő hata lommal együtt k o t y v a s z t o t t magá­nak.

A gondolatok akarat lanul is J á n o s Jelenéseire irányul­nak, mely az ötödik és hatodik t rombitaszónál az embe­riségre r o n t ó három »jaj«-ról beszél, miután megnyílt a tá tongó mélységek torka.

Mit jelent ez a mélység tula jdonképpen? Ez Patala, földi lakóhelyünk t i t o k z a t o s »bal oldala«. Ha ez külö­nösnek tűnik, akkor ez a tudat lanság miatt van, meg amiatt, hogy a szent írásnak csak a fordításait olvashat­ják, amelyek viszont az egyetemes tant egyáltalán nem ismerő emberektől származnak.

37

A k é t sark - úgy tanít ja az ezoter ikus tudomány - a Föld éléskamrája, mindazon kozmikus és földi é leterő felfogó és levezető t e r ü l e t e , amire Földünknek bonyo­lul t é le t fo lyamataihoz szüksége van, és amiket feldol­goz. A sarkok biztonsági sze lepet képeznek a Föld nagy, dinamikus folyamatában, amelyről a sarki fények tanús­kodnak.

Ezek a fénysugárzások mágneses erők központjaiban lépnek fel. Színük, fényük és hangjuk, amit a sarki terü­letek lakói világosan észlelnek, azt bizonyítja, hogy i t t é t e r s u g á r z á s o k r ó l van szó, melyeket a légkör felvesz, s amelyek emiat t minden élő lélekhez el jutnak.

Ezeket a tüzes , világító sarki sugárzásokat már a régi időkben is kígyóknak és sárkányoknak nevezték, és a bibliai kifejezés, »a mélység szelleme«, vagy a »mély-ségből jövő fenevad«, világosan a Déli-sark erőire utal.

Ha a fenevad felszáll a mélységből, akkor felszaba­dulnak a Déli-sark erői. A tény, hogy a három nagyha­ta lom valóban ezeknek az erőknek a felszabadításán dolgozik, olyan esemény tör téne lmi bizonyítéka, mely­nek v isszavonhatat lanul meg kell tör ténnie .

A Szellemi Iskola tanulói számára csak az volt a kérdés, hogy ki szabadítja meg a három t i tánt , a három óriást .

Aki ezeket a veszélyeket ismeri és embertársa i t valóban szeret i , az ezeket nem fogja felidézni. Normális ember nem gyújtja meg a kanócot, ha tudja, hogy ezt fel­t é t l e n ü l robbanás követi . Ilyet csak nagy tudat lanságban tesznek, vagy a l é té r t f o l y t a t o t t küzdelemben, ahol az ember magának, gyermekeinek, hazájának, népének vagy fajának a legelőnyösebb pozíciót keresi.

A három nagyhatalom önfenntar tás i ösztönében, tudósán, rendkívül okosan és mégis olyan bután (ami a p u s z t a igazságot illeti), siet a Déli-sarkhoz, Pataiá­hoz, a mélységhez, az alvilághoz, hogy a puskaporos hordóba beledobja az égő gyufát. Korszakunknak e nagy,

38

tör ténelmi eseménye az eljövendő években megy végbe. így mutatkozik meg, hogy az emberiség maga mond­

ja ki maga fö löt t az í té le tet , és az e m l í t e t t három nagy­hatalom által , a szociális, a klerikális és a liberális ö t l e t politikai képviselőivel elvégezteti a saját p u s z t u l á s á t . Mind a három megszabadít ja a t itánját, s az emberiség azoknak harsogó kacaja kíséretében, görcsösen ránga-tódzva készíti elő a jövőjét: robbanásokat , kristályoso­dás t és m e g m é r g e z t e t é s t .

Beavatottak tudják, hogy minden jótevő kozmikus, éteri befolyás az Északi-sarkon, Meru-n, az »Istenek lakóhelyén« keresz tü l jön be, míg minden halálos befo­lyás a Déli-sarkból, Patalából, az alvilágból indul ki.

Ősidők óta i smeretes , hogy a mélységből, a Déli­sarkból a leghevesebb, legforróbb szenvedélyek léleg­zete száll fel. Ez a déli sarki-fény képében válik légkö­rivé, s így jut be az emberbe a lélegzetével, ha az i l lető fogékony erre és belsőleg megfelel neki.

A mélység szel lemének, a sárkánynak a nyála há­romszoros hatású: robbanékony, kr i s tá lyos í tó (megme­revítő) és mérgező. Ez a nyál, ez a vi lágpestis bele­áramlik a légkörbe. E világbaj mia t t számtalan ember szenved.

Egyre több e m b e r t gyötör egy vakon megsemmisí tés­re t ö r ő ösz tön, mely ravasz gonoszsággal párosul . Ez Patala uránuszi befolyásának pokoli dúlása, mely minden erkölcsös érzés t lerombol .

Minden ígéretet, megegyezést, minden szakramentá­lis kapcsola tot , harmonikus e g y ü t t é l é s t szolgáló sza­bályt, minden baráti k a p c s o l a t o t megtörnek és megsza­kítanak. Mindezt pedig könnyes szemekkel és a legszen­tebb nevekkel az ajkakon. Felmerül t e h á t Kajafás képe, aki a bíróság e l ő t t szent megrökönyödésse l szaggat ta meg ruháit, Jézusra mutatva és őt vádolva: »Is tent káro­moltam Ez a r e t t e n e t e s méreg, mely kígyóként tekeredik az ember köré, vi l lámgyorsan belevágva pokoli fogait,

39

ez Patala neptuni befolyása, mely minden becsületessé­get m e g d ö n t .

Szünte lenül növekszik azoknak a száma, akiket már nem lehet felrázni, fe lébreszteni, akik élő halottak, akiket m e g r a g a d o t t az egyre terjedő kristályosodás, akik szó szer int látván nem látnak és hallván nem hal­lanak, s tel jesen e lmerül tek f ö l d h ö z k ö t ö t t állapotuk­ban. Ezek pedig azok az emberek, akik Patala plútói befolyása á l ta l o k o z o t t betegségben szenvednek.

Ha a mélység fenevadának három nézete már légkö-rileg is ilyen végzetes hatású, világos, hogy mi törté­nik, ha a t i t o k z a t o s Déli-sarki t e r ü l e t elemi és szellemi á l l a p o t á t megzavarják. Már az a tény is sokat mond, hogy három hata lom vetélkedik a te rü le t b i r toklásáért . Még világosabb, hogy a három nagyhatalom törekvése megtámadja és kifosztja a kozmikus és a földi erők élés­kamráját, a kozmikus elemek központját, ami a Föld élet­folyamatai t j e lentősen megzavarja.

Amikor ezoter ikus k u t a t ó k kijelentik, hogy a Déli­sarknak - az Északi-sarkkal e l l enté tben - halálos erők­ből ál ló s u g á r t e r e van, akkor ezt jól kell ér tenünk. Az északi-sarki t e r ü l e t fogja fel azokat a bolygóközi kozmi­kus erőket , melyekre a r e n d e z e t t tevékenységhez nem csak a Föld lakóinak van szükségük, hanem a Déli-sark környékén ö s s z p o n t o s u l ó földerőknek is. Ezért mondják az É s z a k i - s a r k o t Meru-nak, a fejnek, vagy felvilágnak, a Dél i-sarkot pedig Pataiának, vagy alvilágnak.

A déli sugárzási t e r ü l e t nagy mennyiségű e lhasznál t légnemű anyagot, e rőket és é t e r t ta r ta lmaz. Ezeket ki kel lene tasz í tani a világűrbe, és a Nap tevékenységének ezeket el kel lene vonnia a légkörből.

A légkörnek ez a megt i sz t í tása azonban nem történ­het meg, mégpedig az emberiség rendkívül alacsony szel lemi és erkölcsi színvonala miat t . Patala tehát nem dobja ki az e rőket a világűrbe, hanem azonnal visszaszí­vódnak, s így a mélység sze l leme felszabadul. Mivel pe-

40

dig a szociális, a klerikális és a liberális politikai hatal­mak sürgölődése az egyensúly zavarát még fokozza, az emberiség sorsa meg van pecsételve.

Ez a kozmológiai vázlat persze nem teljes. Kiegészít­hetnénk az Északi-sark vizsgálatával, melyet a világ kezdete óta »minden é let forrásának« neveznek. Ezt a forrás t szakadat lanul táplálja a kozmikus világosság­erőknek egy e l e k t r o m á g n e s e s áramlata, mely - transz­mutálva - minden élet javára szolgál .

Sok szép mítosz meséli, hogy az Északi-sark, az észa­ki s u g á r z ó t e r ü l e t a Mozdulat lan Birodalom egyik bejára­tá t képezi, hogy (szellemi szempontból) az Északi-sark körül egy olyan tenger van, mely soha sem fagy be, és egy örökké zöld szárazföld. Ez a föld, melyet »a világ koponyájának« neveznek, soha sem tűnik el, h o l o t t a v i lágtörténelem folyamán egész földrészek sül lyednek el és mások keletkeznek. Ha a Föld külseje á l landóan változik is, a világ koponyája, ez a Mozdulat lan Biroda­lom, ez az »arany kapu« a mai napig is megmaradt .

Fontos, hogy az emberiség figyelemmel kísérje a mélység szel lemét, melyet a jelenlegi, forradalmi világ­változás felhívott és amely felszabadult . Annak a belá­tásáról van szó, hogy a világrend jelenlegi vezető ha­talmai kimondták maguk fö löt t az í té le tet , s azon mun­kálkodnak, hogy folyamatszerűen elvégezzék korszakunk öngyi lkosságát. Most az a kérdés, hogy az emberiség hagyja-e magát végigvonszolni ezen a folyamaton - vagy akar-e megszabadulni .

Hiperbórea, Lemúria és Atlantisz idején gyakran, a mostani árja korszakban pedig már harminckét szer tör­t é n t olyasmi, amit az igaztalanok és az igazak szétvá­lasztásának nevezhetnénk; ez a földi t e r m é s z e t s z e l l e m imádóinak elválasztása azoktól , akik a Mozdulat lan Bi­rodalom kapuját keresik, hogy azon túl megkapják Isten gyermekeinek eredeti szabadságát .

Az emberiség ma megint ilyen elválás e l ő t t áll . Hagy-

41

ja-e, hogy Patala titánjai be lerántsák a dialektikus ter­mészet örvényébe? Vagy az újjászületés szent tudomá­nyának alkalmazásával és megvalósításával bejárja-e a megvál tás út ját?

Ez az út l á t h a t ó , s az emberiség bejárhatja, ha lelke megt i sz t í tásával ránemesedik. Akkor tudja, hogy a Je­lenések Könyvének 11. része szer int két tanúbizonyság van, két világos gyer tya tar tó ezen a világon, hogy akik az ember fiának je lét viselik a homlokukon, azokat el­válasszák a Patala fenevadjának jelét viselőktől és eze­ket a v á l a s z t o t t a k a t átvezessék az északi sugárzóterü­let arany kapuján az új é l e t t e r ü l e t r e .

Ez a ké t tanúbizonyság, melyek világító gyertya-t a r t ó k é n t ál lnak a világban, a Szellemi Iskola hímnemű és nőnemű nézeté t jelképezik, akik együttműködve el­készít ik az ösvényt a k ivá lasztot tak számára. Az a fe­ladatuk, hogy felépítsék Isten t e m p l o m á t és az egyet­len o l t á r t , mint az idő birodalmában lévő m e g t i s z t í t o t t fókuszt, hogy Is ten népe beléphessen a templomba.

Amikor pedig elvégzik b izonyságtéte lüket , befejezik a munkát , akkor Patala szel leme, a »fenevad«, feljön a mélységből, »hadakozik ellenök, és legyőzi őket és meg­öli őket«. És h o l t t e s t e i k ama nagy város utcáin fognak feküdni, ahol a mi Urunk is megfesz í t te te t t . És az embe­rek látni fogják a h o l t t e s t e i k e t . De három és fél nap múlva »életnek lelke adaték I s tentő l beléjük, és lábaikra ál lnak«.

így hagzik az apokalipszis híradása, s a tanuló ezt k é t s é g t e l e n ü l megért i .

A Szellemi Iskola két, e g y ü t t m ű k ö d ő áramlata el­készíti az új ösvényt. Meghozzák á ldozatukat a válasz­t o t t a k é r t . A végén pedig bebizonyosodik, hogy nem fog rajtuk az anyag hatalma, s a három titán gonoszsága nem képes ártani nekik.

És egy erős hang mondja majd az égből: Jer tek fel! Akkor az örökzöld országba mennek, a világ kopo-

42

nyájához, és bevonulnak az északi sugárzóövezet arany kapuin.

Akinek van füle, az hallja!

43

VI

A Rózsakeresz t Szerzete az utóbbi években azon fára­d o z o t t , hogy tanulóinak közvet í t se az alakulás filozófi­áját, a mennyei ember megvál tásá t és az újjászületés szent t u d o m á n y á t . Ne gondolják azonban, hogy i t t új, saját bö lcsességrő l , valami új tudományról van szó.

Inkább e l fe le j tet t tudomány ez, amelyet a rózsake­resz tnek újra napvilágra kell hoznia. Az üdvösség útját mutat juk meg, mely a közeljövőben nagyon is időszerű­nek mutatkoz ik . A Szerzetnek ezért szabad most beszél­nie az eljövendő korszak beavatási t i tkairól .

A világba b e l e m e r ü l t egyetemes igazságot minden lehető módon bemocskol ták és meggyalázták. Ezért újra ki kell bányászni, m e r t a világ számára új nap virradata ragyog. Ez a nagy dolog, nagy mű egy sokrétű, kozmi­kus, légköri és szellemi, és mindenképpen életbevágó vi lágforradalom.

Aki az el jövendőre akar irányulni és - ha Isten is úgy akarja - együt t akar működni ezen, annak jól fel kell fognia és t ö k é l e t e s e n meg kell ér tenie mindezt. Legelő­ször azt kell világosan felismerni, hogy az Arany Rózsa­keresz t nem hirdet újdonságot, s nem tesz valami fele­lőt len és e l lenőr izhete t len kísér letet , hogy egy cseppnyi új é le te t leheljen ebbe az elfáradt, rozoga világba, hanem arról van szó, hogy felneszeljünk az örökkévalóság lép­teire, amelyek nyilvánvalóvá válnak az ideiglenesben, hogy ne hagyják cserben Isten kezének alkotásai t .

Ha m o s t a Rózsakereszt Szerzete megjelenteti az Ön szemei e l ő t t a mennyei ember csodáját, aki halhatatla-

44

A MENNYEI EMBER MEGVÁLTÁSA

nul emelkedik ki a t e r m é s z e t sírjából, akkor gondolja meg, hogy ezt az üdveseményt nem csak az evangélium hirdeti, hanem ezt az igazságot már réges-régen, időszá­mításunk e l ő t t e lhozták nekünk. Gondoljon például Noé csodás legendájára, aki bárkát , új lakás t é p í t e t t magá­nak, amellyel megmenekül t az özönvíz elől.

A Biblia azt mondja, hogy ez a bárka végül Ararát hegyén k ö t ö t t ki, és a teo lógus hozzáteszi, hogy ez a hegy valószínűleg Örményországban van (Ar-ménia). Aki viszont érti a szent magyarázatot , az tudja, hogy az Ara­rát hegyére való megérkezés a mennyei t e s t b e n való klasszikus fe l támadásra vonatkozik. Aki megérkezik az Ararátra, az »méltó«, az »tökéletes«. Meg van váltva a keréktől, a reinkarnáció folyamatától ; őt Aryának, árjá­nak nevezik. így talán jobban megért jük a magukat árják­nak nevező nácikkal és pogány kul tuszaikkal szembeni á l ta lános e l lenál lás t is.

Az árja egy töké le tesen megvá l tot t , mennyei ember. Amikor a régi e lbeszélések szer int árják hato l tak be a táv.olkeleti országokba, akiknek szép alakjuk és arcuk volt és magasz tos t a n o k a t hirdettek, akkor olyan tör té­nelmi eseményekről tanúskodnak, amik folyamán a mennyei Szerzet m e g é r i n t e t t e a b u k o t t emberiséget, hogy az »elveszett fiúkat visszavezesse az Atya házába«, a mennyek birodalmába, az árják hazájába.

Az új korszak embere is arra hivatott , hogy árja le­gyen, s az emberiség megint tapaszta lni fogja a meny-nyek lakóinak erős befolyását.

E régi, és mégis annyira új bölcsesség vizsgálatánál gondoljanak mindenekelőt t az alkímiára. Az alkímia, mint megalapozot t tudás és tudomány már a tör téne­lem előtt i időkben teljesen e lveszet t . Ez a tudomány ismerte a t r a n s z m u t á l á s t vagyis új jászületést, t e h á t a nem nemesnek, a nem Is tenben-fogla l tnak a feloszlatá­sát és a nemes, mennyei, igazi arany készí tésének a t i tkát .

45

Az alkímiának három, világosan megkülönbözte thető n é z e t é t tanulmányozták és gyakorolták: kozmikus né­zetét , emberi szempont já t és a földi vonatkozását . A kozmikus nézet Is ten világgal kapcso la tos tervének fel­i smerésére v o n a t k o z o t t . Az emberi szempont az igaz ember lényével és a világtervbe i l leszkedő feladatával fogla lkozott , míg a földi nézet a földhöz k ö t ö t t maga­sabb embernek a rögeszmétő l való megváltására, és az Atya házába való v isszatérésre vonatkozot t .

így az ősidőkben is véghez vitték már az újjászüle­tés t , melyről Krisztus Jézus beszé l t Nikodémusnak, a »víztől és lé lektől való új jászületést« a megújult szel­lem ál ta l , az eredeti matéria magicából. A Rózsakereszt Szerzete t e h á t nem valami újjal jön. Mint a Mozdulat­lan Birodalom becses, régi szerzetének, a Fraternitas Universalisnak a szolgája, szabad újra megmutatnia az igaz u t a t .

A Szerzet ebben a szel lemben akarja közelebb hozni az olvasóhoz a húsvétot ; azt az ünnepet, melyen az ol­vasónak be lá táshoz kell jutnia a halandótól a halhatat­lanhoz, a földitől az égihez vezető u t a t i l letően.

A Rózsakereszt Szerzete meg van győződve arról, hogy 1947 húsvétja később vi lágtörténelmi jelentőségű­nek mutatkoz ik . Hogy miért hiszi ezt, az világos lesz, ha mégegyszer uta lunk arra, hogy a Krisztushierarchia egy szellemi és szerkezet i vi lágforradalom által fogja magát bizonyítani.

Amikor a Szerzet a mennyei ember megváltásáról beszél, akkor nem a húsvéti ünnep szokásos elképzelé­seivel akarja Önöket fárasztani, hanem a kifejlődő, új korszakról , a fel támadási jelenségekről akar tanúskod­ni, melyek alkímiailag háromszorosan bizonyítják majd magukat : kozmikusán, emberi viszonylatban és földi viszonylatban.

Amikor a k r i sz tusmisz tér iumok ösvényén járó tanuló azon dolgozik, hogy kitörjön dialektikus börtönéből,

46

s mennyei lénye felemelkedjen, t e h á t elkezdi t u d a t á t áthelyezni az új lénybe és ebből kezd élni, akkor mikro­kozmoszában egy másik mágneses sark keletkezik. Ezt a folyamatot heves nyugtalanság kíséri, melyet a Biblia »földrengésnek«, »a kő e lgörgetésének« mond. Részle­tezik ezt a kanonikus és az apokrif evangéliumok is. Rózsakereszt Krisztián Alkímiai Menyegzőjében is ol­vashatunk erről, akit húsvét előestéjén lepet t meg egy ilyen mágneses vihar. Erről sok mítosz, legenda és el­beszélés ad hírt. Ha az ember gondol erre, akkor két­ségtelenül felfigyel az olyan hírekre, hogy második mágneses sa rkot ta lá l tak, vagy hogy a mágneses sark je lentős mértékben e l t o l ó d o t t .

Ha az ember ezeket a híreket kapcsolatba hozza a számtalan viharral, mely az utóbbi években dúlt , s ami bolygóközi erőkkel és a naperők h a t a l m a s kisüléseivel függ össze, és ha emlékszik az eseményekre, amelyeket a Rózsakereszt Iskolájában beszé l tünk meg és légköri forradalomnak neveztünk, akkor nem kell csodálkoznia, ha a gnoszt ikus azt állítja, hogy bolygói kozmoszunkban figyelemre mél tó vál tozások mennek végbe. Kezd kiraj­zolódni az isteni vezetés a l a t t álló, nagy forradalom. A bizonyítékok egyre sokasodnak, s tények támaszt ják alá őket.

1947 húsvétja t e h á t nagyon különös húsvéti ünnep volt. Sírkamra nyílik meg. Új é l e t t e r ü l e t tárul fel a cso­dálkozó emberiség szemei e lő t t , és sokan menekülnek majd a megnyílt sír elől, mihelyt felfedeznek és észlel­nek valamit az új é letből .

Ahogyan a Szellemi Iskolának, a Fraterni tas Univer-salisnak a tanulója dialekt ikus megjelenése mel le t t feléb­reszti a mennyei a lakot és bevezeti mikrokozmikus élet­területébe, úgy képezte ki a Krisztushierarchia évszáza­dokig t a r t ó , fáradságos, önfeláldozó törekvéssel az ere­deti bolygó mennyei alakját, egy új é l e t t e r ü l e t e t . Most ez a menny-föld, ez a teljesen új é l e t t e r ü l e t t ö r be a

47

halál fakó birodalmába. Ezzel függ össze a sok mágne­ses vihar és a mágneses sarkok jelenlegi nyugtalansága.

Meglá t ta ezt az ég-földet valaha Páthmos látnoka, ő e l ő t t e Ezékiel, a z e l ő t t Enok, és az e l ő t t és az után mind, aki részese le t t a Fra tern i tas Universalisnak, a lát­h a t a t l a n egyház egyetemes tes tének, a sok részből álló te s tnek, az é le t fájának, számtalan ágával.

Nagy b e n y o m á s t kel t az emberben, ha felismeri, hogy mi fog teljes biztonsággal megtör ténni . Az új korszak lenyűgözően és magasztosán ír erővonalaival, mintegy tűzjelekkel új, szent beszédet . Ez tudományos, anyagi, okkul t és val lásos tek inte tben még hitet lenségre, babonára és k é t e l k e d é s r e ta lá l . De minden el lenállás meg fog törni a valóság világos fényében.

Az egész világon, minden szellemi munkánál a feszült­ségek sokasága jelenik meg. Fennáll annak a veszélye, hogy ezek lezárják, begubózzák sok embernek az őt al­ka lmassá tévő tényezőjét, s lerombolják szellemi meg­k ü l ö n b ö z t e t ő képességét . Ezért tanácsolja a Rózsake­r e s z t Szerzete, hogy az ember nyugodt maradjon, türel­mesen várjon, és éj jel-nappal szorgalmasan dolgozzon önmagán. Legyen Ön csupán megfigyelő, teljes lelki egyensúlyban, mert régebben megmondtuk: A nagy mű befejezéséhez Önre már nem lesz szükség. Ne higyje, hogy már csak Önre várnak. A modern rózsakereszt a Fra tern i tas Universalis egyik segédje, s bizonyos felada­t o t kell elvégeznie a mindenségi megnyilvánulásban. Ön is e g y ü t t m ű k ö d h e t e feladat tel jesítésében, ha akar, és ha megért i . Ha nem, akkor maga zárja ki magát ebből. A bebizonyosodó tény miatt , hogy sokan a hivatottak, de aránylag kevesen lesznek a valóban megvál tot tak ezek­ben a zavaros időkben, a Szerzet nem fog szomorkodni. Mert húsvét van, oly nagy je lentőségű húsvéti ünnep, amilyet a világ még nem él t meg az árja korszak 33. szakaszában.

Ahol a vi lágosság világít az e l g ö r g e t e t t kő fölött,

48

o t t mindig van egy sereg menekülő, és egy magányos ember, aki közeledik hozzá. Ezt az egyedül köze ledőt örömmel üdvözli a Szerzet, s az üdvözlet csend, és bol­dog hal lgatás . Többet nyerünk ezzel a fivérrel vagy nő­vérrel, mint ezer igaztalannal .

Amikor az ádámi emberiség tüzes lángként b u k o t t le a mennyből, leszál l t vele az egyetemes tan és a Frater-nitas Universalis is. El jöttek az emberiséghez bizonyos terv szerint . Megjelentek és t a n í t o t t a k , és é le tük példá­jával m u t a t t á k az emberiségnek (mint árják) az isteni, megváltó ö t l e t e t , mint ha tásos , élő igét, mint az á l ta luk már megva lós í to t t á l l a p o t o t .

Feladatuk koronázásaként az anyag sírja fö lö t t o t t ál l t m e g t á m a d h a t a t l a n u l és valóságosan az élő, erőtel­jes mennyei ember alakja. Azok a tanulók, akik lá t ták és á t é l t é k ezt az anyagot és halál t legyőző csodát , uj­jongtak: »Az Úr valóban fe l tamadott !« Követték urukat a síron tú lra . Ok is véghezvitték folyamatszerűen és szerkezeti leg a szent újjászületési fo lyamatot, s így az első t e r m é s t , a r a t á s t képezték.

Az évszázadok üdvözítői fo lytat ták a munkát . Egyik t e r m é s t a másik után hordták be, míg egy »sereg keletke­zett , melyet senki meg nem s z á m l á l h a t o t t « , a világos­ságbirodalom e l s ő s z ü l ö t t e i n e k Szerzete, a fe l támadot­tak, akiket vérükkel vásároltak meg a földtől . Ezt a Szerzetet a dialekt ikus rendszer kezdeté tő l fogva válasz­t o t t á k ki minden népből és fajból.

így haladt az emberiség lépésről lépésre, húsvétról húsvétra. Nagyon sokan menekültek a s í rkamra elől, s így e lsül lyedtek a biológiai tudatban és annak elfajulá­sában. De ezrek él ték át önmagukban: Az Úr valóban fe l támadot t !

Létezik t e h á t a m e g s z á m l á l h a t a t l a n o k serege, s egy­ál ta lán nem pálmaágakkal való fárasztó hadonászássa l és hozsanna-kiabálással foglalkozik. Magasztos hiero-fánsok vezetése a l a t t a menny-föld újrafelépítésén dol-

40

g o z o t t . Az ember i ség igazi, új lakóhelye e lkészült , s mint valami menyasszony, ékesen fe lö l tözöt t vőlegénye számára.

A Szerzetnek az a célja és feladata, hogy akik ész­lelnek valamit saját magukban a mennyei emberből, és be lü l rő l , közvet lenül tanúsí that ják, hogy »az Úr való­ban fe l támadot t« , azoknak m e g m u t a s s a a közelgő, örök húsvéti ünnep alkémiai, emberi és földi kifejlődését, egy új é l e t t e r ü l e t alkémiai megjelenését a dialektika mind­két t e r ü l e t é n , mindkét világában.

A mennyei b irodalom úgy foglalja el a helyét a mak-r o k o z m o s z b a n . mint a mennyei t e s t a mikrokozmoszban. Akinek van füle, az hallja, hogy mit mond neki a Szent Szellem. Kr i sz tus magasz tos , m e g m e n t ő műve közeledik t ö r t é n e l m i , törvényszerű betel jesedéséhez, és a meg­s z á m l á l h a t a t l a n o k h a t a l m a s kórusa énekli: Az Úr való­ban f e l t á m a d o t t !

Bolygói kozmoszunk jelenlegi nyugtalansága egészen új légköri viszonyokkal rendelkező új é l e t t e r ü l e t kép­ződésének a jele. Ez a nemsokára bekövetkező földrajzi vál tozások, és a különböző te rmészet i birodalmak figye­lemre m é l t ó fe j lődéssorozatának az előjele. Mérhetet len öröm t ö l t el mindenkit , aki ez t képes felismerni és meg­érteni ,Számtalan e m b e r bánata és szomorúsága ér véget. Ami csak lá t szat , arról lehull a lepel.

Most már ta lán megért jük a Confessio Fraterni tat i s ki je lentését : »Mert meg kell mondanunk: Isten elhatá­rozta, hogy a világnak, mely nem sokkal azután elpusz­tul , visszaadja a vi lágosságot, az igazságot és a fényes­séget, amit k i v o n u l t a t o t t Ádámmal a paradicsomból, hogy enyhítse az emberiség nyomorát . Ezért helyénvaló, hogy a hamisság, a s ö t é t s é g és a m e g k ö t ö z ö t t s é g meg­szűnjön.«

A húsvéti ünnepeknek ezt a legnagyszerűbbjét való­sítják meg maguknak azok, akik a rózsakeresz t te l van­nak ö s s z e k ö t t e t é s b e n .

50

A Szerzet és tanulói azonban nem állnak meg a m ú l t tükröződésénél , hogy valami húsvéti részegség után megint józanul és sápadtan álljanak az ö s s z e t ö r t való-ság cserepei e l ő t t , hanem az anyag sírkamrája e l ő t t áll­nak. Koponyák vigyorognak rájuk, és a r o t h a d á s lehele­te terjed a világ fö löt t , mint valami mérgesgáz-fe lhő. A hamuszürke halál mi l l iárdszorosan győzedelmeskedet t . De ebben a veremben, a gyilkosok odújában újra hagyta magát foglyul ejteni a világosság, hogy s é r t e t l e n ü l és teljes dicsőségében szálljon ki megint belőle.

Minden húsvéti ünnep legnagyszerűbbjénél bebizo­nyosodik a nagy a r a t á s - mikrokozmikusan és makro-kozmikusan. Ahogyan a t a n u l ó é le tében is, úgy fog a szellemi forradalom jelenlegi mozgalmában vi lágszerte bebizonyosodni: Az Úr valóban f e l t á m a d o t t !

51

VII

KRISHNA MISZTÉRIUMAI

A misztér iumok hagyatékai a világosság kisebb és na­gyobb fáklyahordozóiról adnak hírt, akik bizonyos idő­p o n t o k b a n megjelentek a világban. Hogy megóvják a mélyebbre-sül lyedés tő l , m e n t ő kezet nyújtottak az em­beriségnek, melynek tudata , korszaka ál lapotainak meg­felelően tel jesen e l s ö t é t ü l t .

A v i lágosságot hozó követek egyik legnagyobbja k é t s é g t e l e n ü l Krishna volt, 5000 évvel eze lőt t . Akkor k e l l e t t nagyszerű, fe le j thetet len megjelenésének megtör­ténnie.

Amit é le térő l m e g t u d h a t u n k a számtalan könyvből és e lbeszé lésből , arra a feltevésre jogosít, hogy ő volt a hinduk legnagyobb mestere , minden más világtanítóval egyenrangú. A vele kapcso la tos dolgok és események nagyon i smerősnek tűnnek, valószínűleg azért, mert en­nek az 5000 évvel eze lő t t é l t megváltónak a t ö r t é n e t e tel jesen egyezik az Úr-Jézuséval .

Az egyezés annyira szembetűnő, hogy Krishna miszté­riumai is lenyűgözően bizonyítják egy univerzális nyelv lé tezését , és a világ nagy tanítóinak teljesen azonos fe­ladatát , így joggal beszé lhetünk univerzális, egyetemes tanról is. Ez a tan nem régi, és nem is új. Mindig ugyan­az volt, » tegnap is és ma is«, ahogyan Jézus mondja.

Az egész keresztény teológia k o r l á t o z o t t s á g a nyil­vánvalóvá válik, ha kr i sz tus foga lmát az univerzális k r i sz tus fáradozássa l szembesít jük.

Jézus, az Úr az t mondta tanítványainak: »Én vagyok, m i e l ő t t Ábrahám volt«. Ez szó szer int bebizonyosodik

52

Krishna életének vizsgálatánál. Az 5000 évvel eze lőt t i Krishna és a 2000 évvel eze lőt t i J é z u s Is tennek egyazon nyilatkozásai.

Az e lbeszélések azt mondják, hogy Krishna is, mint Jézus, az Úr. szűztől s z ü l e t e t t . Krishna is bar langban vagy is tál lóban s z ü l e t e t t , s ez t is csil lag j e l e n t e t t e be, mint Jézus szü le tésé t . Krishna szü le tése után is gyer­mekgyi lkosságot rendeztek, hogy e l t ü n t e s s é k a vi­lágról, és ő is c s o d á l a t o s gyógyí tásokat vitt véghez. Ő is vérét o n t o t t a az emberiségért , s őt is, mint Jézust , kereszt re feszítve ábrázolták. Ő is leszál l t a pokolba, fe l támadot t a halálból és fe lment a mennybe. A két név. Krishna és Krisztus ugyanazt jelenti. Kr i sz tus t a jó pásztornak, Krishnát p á s z t o r n a k nevezték. Krishnát is megkí sér te t te az ördög, s ő is é l t át dicsőséges elvál­tozást, mint Jézus. O is t a r t o t t hegyi beszédet, és sze­repet j á t s z o t t csodás halászatokban. Jézusnak a bűnös előéletű Mária Magdaléna volt a t isztelője, és hasonlót olvashatunk Krishnáról is.

Más hasonla tokat is fel fedezhetünk, ami minden vé­let lent kizár. Aki pedig já ra tos az ezotérikában, az hatá­rozot tan elutasít ja azt a fe lületes következ te tés t , hogy az evangéliumokat régebbi írásokból vették át .

Az ezeket tanulmányozók mindebből csak azt a követ­k e z t e t é s t vonhatják le. hogy az emberiségnek minden időkben ugyanazt a vá l tozat lan üzenete t hozták. Csak ez az üzenet néha megváltoztat ja a sz ínezetét, formáját, fogalmait és rezgését, ha dialektikus emberek vállalkoz­nak, tele buzgalommal, a világosság egyetlen üzeneté­nek a továbbítására, anélkül, hogy őszinte fáradozás el­lenére helyesen megértenék.

Az igazi Szellemi Iskola minden tanulójának az az első feladata és köte lessége, hogy megszabaduljon minden faji-, népi- és kul túrval lás tó l . A tanulónak nem szabad sem különösen keleti, sem különösen nyugati irányzathoz igazodnia, hanem az egyetemességben kell

53

állnia, az abszolút , isteni beszédben. Az ilyen tanulónak az tán az is megadatik, hogy minden nagy vi lágtanítót felismerjen, és úgy é r t s e n meg, mint aki »tegnap is és ma is ugyanaz«. így minden igazi világtanítóval szemben a t i s z t e l e t és hála érzése tö l t i el .

Ha így éli át kereszténységét , ha Ön így keresztény, akkor mindig az univerzálisban van, és soha sem érzi magát szektásnak. Akkor megnyi tot ta magát az isteni kegyelem h a t a l m a s á r a m l a t a számára, mely szeretet te l­jes g o n d o s k o d á s s a l veszi körül ez t a b u k o t t Földet. Ez megajándékozza Önt annak a lehetőségével, hogy meg­é r t s e n valamit Krishna misztériumaiból, hogy belsőleg á t é l h e s s e ezeket, mint a Krisztuséval egyenlőket. Na­gyon reméljük, hogy e beszéd megér tése behatol Önbe -egészen a véréig.

A nagy, egyetemes misztér ium azon alapul, hogy minden embernek megvan a lehetősége az ijedelem és a bűn mocsarából való kiemelkedésre és az Elmúlhatat­lan Birodalomba való v isszatérésre . Ez az egyetlen lé­nyeges misztér ium, a mag, a központ, mely körül minden forog. Mert mit is érne az embernek minden isteni ma­g a s z t o s s á g és dicsőség, ha nem lenne lehetőség, nem lenne út, mely e lvezethetné ehhez a misztériumhoz való fe lemelkedéshez?

Ezért akarunk beszélni Önnel erről az egyetemes rejtélyről; hogy együt t felfedezzük, és világosan kiala­kuljon szemeink e l ő t t . Ha ez sikerül, akkor Önnek meg­nyílik az üdv útja, és b e t ö l t ö t t ü k a fe ladatunkat . Mert akkor Önt ö s s z e k ö t ö t t ü k az egyetlen múlhatat lannal , amivel Ö n t i t t meg lehet ajándékozni.

Vérünkön és vegetatív idegrendszerünkön bolygónk asz t rá l i s ereje uralkodik. Ez az aszt rá l i s erő a dialektika l egmesszebbmenőén elfajult ereje, a dialektikus termé­szet legmélyebbre sül lyedt magereje.

Egyrészt ez a bolygói asz t rá lközeg a spinális erő hordozója - és Ön tudja, hogy a spinális erő képezi a

54

\

t u d a t és a gondolkozásmód, a menta l i tá s alapját -, másrész t ez az aszt rá l i s erő el lenőrzi az é tereket , s így ez t a r t fenn minden formát .

Ha a tanuló rádöbben erre a helyzetre, akkor felis­meri, hogy őt ebből csak egy új asz t rá l i s e rő tudja kimenteni, mert csak az teszi őt képessé arra, hogy gon­dolkodása felemelkedjen az isteni szándékok t u d a t o s megértéséhez. E m e g é r t é s kialakulása megvál toztat ja a cselekvési é le te t , és ez az e lő fe l té te le annak, hogy asz-szimilálni lehessen a négy szent e ledelt , amelyek aztán a t a n u l ó t a teljes megújuláshoz viszik.

Ezt az u t a t kell minden szabad kőművesnek bejárnia, hogy közeledhessen az isteni célhoz. így nyújtja át ne­künk az Egyetemes Szerzet a m e g m e n t ő aszt rá l i s köze­get. Minden időkben megje lentek nagy taní tók közöt­tünk, hogy megtanulhassuk, hogyan kell ez t az asztrál-közeget a helyes módon, e lvá lasz thata t lanul összekötni az é letünkkel . Isteni szabályossággal követ ték egymást, hogy fenntar t sák és t ö k é l e t e s e n a helyes »pályán« tart­sák ezt a hata lmas kegye lemáramlatot .

Nem szabad t e h á t úgy látnunk, mintha a szel lem nagyjai csak azér t j ö t t e k volna, hogy t a n o k a t hozzanak, kihirdessék és leírják őket . Nem; az ő feladatuk többek k ö z ö t t az volt, hogy t i sz tán t a r t s á k a szent é te ranyagot azok számára, akik szent komolysággal szándékozzák lépéseiket a béke útjára irányítani, hogy megtalálják az új é lethez vezető örök kapukat .

Ezek a Nagyok t e h á t nem a dialekt ikus ember t szol­gálni jöt tek, hanem, ahogyan Jézusró l is mondják, »Isten birodalmának szolgáiként«, hogy végrehajtsák az örök igét.

Bizonyára b e l á t h a t ó , hogy egy t i sz ta erő nem képes magát sokáig fenntar tani valami b u k o t t , r o m l o t t környe­zetben. Mivel az emberiség é letének bűnössége a dialek­tika világában á l landó á l lapot, e lképzelhető, hogy egy megváltó erőnek ebből a sö té t , földi kr iptából csakha-

55

mar vissza ke l lene húzódnia, ha nem lennének i t t fóku­szok, amelyekre i rányí thatná magát .

Ezért lép k a p c s o l a t b a ez a megmentő, megváltó erő, emberi t u d a t u n k számára csaknem fel foghatat lan sze­r e t e t t e l , újra meg újra a mi sö té t ségünkke l . Az egyete­mes m i s z t é r i u m o t így mindenki felhasználhatja a saját üdvére, aki be akarja járni ennek az ösvényét, ahogyan ez 5000 évvel és 2000 évvel e z e l ő t t is lehetséges volt.

Ha ez világos, akkor azt is megértjük, hogy a keresz­ténység szent írása miért állítja Lucifert Krisztus mellé. Lucifer ugyanis a t e r m é s z e t asz t rá l i s erejének a jelképe, annak a t e r m é s z e t n e k , amelyben nincsen megváltó anyag. Mivel csak Krisztus sugároz ki megváltó élet-pránát , ő az új hajnalcsillag, amely eljön, hogy elhozza nekünk az é l e t mannáját.

Az Egyetemes Szerzet m e g m e n t ő asztrálerejét, me­lyet újra meg újra átnyújtanak nekünk, joggal nevezik vérnek, vérá ldozatnak. így vehető az is szó szerint, hogy »Jézus Krisztus vére megt i sz t í t minket minden bűntől«.

Az asz t rá l i s erő kapcso la tban van a vérrel és a köz­ponti idegrendszerben folyó anyaggal, f luidummal. A szív nem csak je lképesen vagy filozófiailag képezi az a s z t r á l e r ő nagy be járatát , hanem fizikailag is. Ha t e h á t arról van szó, hogy szívünket át kell adnunk Neki, éle­tünk Urának, akkor már megértjük, hogy miért követelik ezt tő lünk ilyen nyomatékosan. A tanulónak azonban azt is f o n t o s tudnia, hogyan kell megnyitnia a szivét a meg­váltó, isteni prána számára, m e r t csak ekkor lehet biz­t o s abban, hogy ezt az isteni é l e t e r ő t fel tudja venni a vérébe és egész é l e t r e n d s z e r é b e . Ennek következményei pedig nem váratnak sokáig magukra.

Krishna misztér iumaiban párbeszéd alakul ki a pap­b e a v a t o t t és a je löl t k ö z ö t t . Amikor a taní tó kérdezi: »Ki zörget i az ajtót?«, a tanuló azt feleli: »A jó pász­t o r a A következő kérdésre : »Ki ment e lőtted?«, azt mondja: »A három tolvaj«. A »Ki követ téged«-re pedig

56

té továzás nélkül jön a felelet: »A három gyilkos«. Ha egy tanuló, é le tküzdelme mélypontján felhívja a

megmentő pránát , akkor megzörget i az ajtót, s erre az a felelet, hogy megkapja a megváltó a s z t r á l e r ő t , ha bi­zonyos, hogy ezt az üdvfluidumot jó p á s z t o r k é n t fogja őrizni.

Az Egyetemes Szerzet akkor b iztos ebben, ha a ta­nulót mélyen áthat ja a t u d a t , hogy »három tolvaj m e n t e lőt te«. Ez arra utal , hogy a három szentély - fej, szív és medence - a bűn miat t meg van gyalázva, igazi díszü­ket elrabolták, ami miat t a mai ember egykori, dicső jelenségének már csak az árnyéka.

Ha a t a n u l ó ez t képes belátni, akkor az t is megért i , hogy a rablás eredményét, a h á r o m s z o r o s i s tente len t e m p l o m o t tel jesen le kell bontani, s hogy neki, a tanu­lónak, h á r o m s z o r o s halá l t kell elszenvednie. Ezért kell segélykiáltására »három gyilkosnak« megjelennie, amire a transzfiguráció oly sokszor megbeszé l t folyamata kö­vetkezik.

Ebben és a s o k a t idézett mondásban rejlik t e h á t az egyetemes misztér iumoknak az a kulcsa, mely »tegnap is és ma is ugyanaz«, hogy »amire a t a n u l ó megéret t , mes tere is megérkezet t« . Ha az egyetemes misztériu­mok ösvényén akar járni, és tudatában van, hogy ez »transzfigurációt« jelent, akkor valóra válik az ige: »zorgessetek és megnyit tat ik néktek; keresse tek és ta­l á l t o k ^ Akkor a p a p - b e a v a t o t t és a je lölt beszélgeté­sének rendkívül gyógyító és megszabadí tó következmé­nyei lesznek.

Bensőségesen reméljük, hogy Ön tényleg m e g é r t e t t e : a megmentő I s t e n á r a m l a t o t , a m e g m e n t ő asztrálf luidu-mot a mai napig is a Nagyok szakadat lan á ldozata tart­ja fenn. Erre a m e g m e n t ő asztrá l f lu idumra m u t a t a jel­képes »Uj Jeruzsálem« I s tenáramlata is. Más szóval: Krishna 5000 éves misztér iuma és a 2000 éves Krisz-tusmisztér ium lesz a jövő misztér iuma is. Az egyetemes

57

misztér ium sugározni fogja erejét, ameddig csak b u k o t t ember le lkek tévelyegnek a dialektika világában.

Az a lényeg, hogy a Rózsakereszt Szellemi Iskolájá­ban megtanul juk jól megkülönböztetni az ebben a vi­lágban h a t á s o s két fé le a sz t rá le rőt . A tanulónak telje­sen meg kell szakítania a k a p c s o l a t o t az egyikkel, és a másikhoz kell közelednie, t e h á t fel kell oszlatnia min­dent, ami a régihez köti , hogy kapcsolatba léphessen az újjal. Magának kell az u t a t szabaddá tennie, hogy meg­ta lá lhas sa az egyetlen igaz u ta t .

A kis misztér iumok arra valók, hogy meg lehessen találni az egyetlen »Nagy Misztériumot«, s meg lehes­sen alapozni a megvalós í tását .

Van egy asz t rá l i s erő, mely a bolygói természethez tar tozik, és van egy másik asztrá l i s erő, mely ebben a t e r m é s z e t b e n nem honos ugyan, de az Egyetemes Szer­zet fenntart ja azt ebben, hogy annak segítségével min­denki megta lá lhas sa az Atya házába visszavezető utat . Az isteni a sz t rá l i s minden hierofánsát »jó pásztornak«, vagy »az ajtónak« nevezik. »En vagyok a juhoknak ajta-ja«, mondja Krisztus; »ha valaki énrajtam megy be, az megtalál ja az u ta t , az igazságot és az é letet« .

Végül azt tanácsol juk, hogy ezt az egyetemes misz­t ikus b ö l c s e s s é g e t mindenképpen mély t i toknak, igazi misztér iumnak tek int sék . Krishna 5000 évvel ezelőtt i á ldozata, nem bizonyult e légségesnek a tévelygő embe­riség m e g m e n t é s é r e ; éppoly kevéssé Krisztus áldozata 2000 évvel e z e l ő t t . Ezért tevékenykedik ma is sok hiero-fáns a segí tők nagy seregével együtt Krisztus áldozata lényegének é l e t b e n t a r t á s á n és hatása biztos í tásán.

Aki valóban meg akar menekülni a folytonos haldok­lás fo lyamatától , annak így hangzik a probléma lényege: hogyan léphetek kapcsola tba a m e g m e n t ő asztrálflui-dummal és ezen keresz tü l az isteni spinálf luidummal, melynek eredménye aztán a »négy szent eledel« helyes felvétele lesz?

58

Ez minden t a n u l ó legfőbb problémája, aki be akarja járni az ösvényt. A Szellemi Iskola szívesen segít e prob­léma megoldásánál . Ha Ön el akarja fogadni ezt a segít­séget, akkor e lengedhetet len, hogy megnyissa a le lkét az egyetemes isteni fáradozás számára, és elcsendesed­jen. Akkor el fog fordulni e világ talmi cs i l logásától , és belátja, hogy a világ aranya é r tékte len .

Minél csendesebb a lélek, annál vi lágosabban hallja az egyetemes beszédet, mely minden időn és téren felül áll; és annál jobban tudja: mint Krisztus és Krishna, az örök igazságok tegnap is és ma is ugyanazok.

59

VIII

Ha m o s t g n o s z t i k u s o k r ó l és rózsakeresz tesekrő l beszé­lünk, s Ön jól meg akarja érteni mondanivalónkat, akkor tárgyi lagos, e lő í té le t nélküli á l lá spontra kell helyezked­nie. A nyugati ember véleményét ugyanis a gnoszticiz-m u s t és a r ó z s a k e r e s z t e s s é g e t i l letően évszázadokig ha­mis irányba te re l ték . Főként e szándékos félrevezetés mia t t vesz í te t t el a tömeg minden k a p c s o l a t o t az egye­t e m e s tannal , s l e t t különböző világi hatalmak tehetet­len prédája.

Aki be l ső ö s z t ö n b ő l fáradozot t az egyetemes igazság ú jra-megtalá lásán, annak a kísér letei t erősen akadályoz­ta befa lazot t t u d a t a és ö n t u d a t l a n előítéletek, melyek a vérlényből erednek. Aki a magasabb é lethez vezető u t a t keres te , az végtelen fáradalmakról adhat hírt, melyeket magára k e l l e t t vennie, ha tár ta lan nehézségekről, melye­ket le k e l l e t t küzdenie, és számtalan kerülőről, melyre szükség volt ahhoz, hogy megszabaduljon a vér igézeté­től , a méregtő l , melyet qsei nemzedékei hagytak hátra az ő t u d a t á b a n .

Tárgyilagos benyomást kapni így csaknem lehetet len. Azt tanácsol ják t e h á t a kezdő tanulónak - amikor már elég erősen vágyik a vi lágosságra -, hogy tegye félre minden vérbeli e lő í té le té t . Az új be lá tás aztán megerő­síti mindaz ellen f o l y t a t o t t harcában, amit múltja ha­gyot t hát ra a vérében és a tudatában, és sikerhez is jut tat ja .

A gnosz t ikusokró l az az á l ta lános vélemény, hogy időszámításunk kezdetén bizonyos emberek és csopor-

60

GN0SZTIKUS0K ÉS RÓZSAKERESZTESEK

tok megkísérel tek mindenféle pogány szokást , szertar­t á s t és t a n t összeegyeztetni a keresztény tanokkal , ami miat t a fiatal egyháznak heves k ü z d e l m e t k e l l e t t vívnia, hogy megszabaduljon ezektől a befolyásoktól - és hogy a gnoszt ic izmus már évszázadok óta a m ú l t é .

Amit az emberek á l ta lában beszélnek, gondolnak és tanítanak a rózsakeresz tesekrő l , az t Ön valószínűleg tudja. A r ó z s a k e r e s z t e s s é g körülbelül a XIII.-XIV. szá­zadból ered. Azt mondják, hogy a rózsakeresz tesek ti­tokban erősen foglalkoztak a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k k a l , amelynek szabad gyakor la tá t az egyház t i l t o t t a , főleg alkémiával, asztrológiával, orvostudománnyal , földrajz­zal, kozmológiával és rokon tudományokkal .

Ebben a rózsakeresz tes ségben világosan két áramla­t o t lehet megkülönbözte tn i . Az egyik a fizikára, a má­sik a metafizikára irányult, más szóval: egy művelődésre és egy fejlődésre törekvő áramlat volt. E két rózsake­resz tes irányzat utódai t főleg két n é p c s o p o r t n á l találjuk meg: az evolúciós á r a m l á s t mindeneke lőt t az angolszá­szoknál, mint teozófus mozgalmat, a ku l turá l i s törek­vést pedig, mint ant ropozófus mozgalmat, a többi ger­mán népnél, mindeneke lőt t a német nyelv te rü le tén .

Az ember megszabadulását mindkét c s o p o r t a termé­szetben akarja elérni, mégpedig a t e r m é s z e t t e l és a ter­mészet ál tal . Az egyik c s o p o r t a metafizikára, a másik a kul túrára helyezi a hangsúlyt . Ennek következtében az egyik inkább spirit iszta, a másik inkább materia l i s ta, anyagi jellegű. É r t h e t ő tehát , hogy a spir i t izmus az an­golszász országokban ter jedt el annyira.

Egybe lehet tehát vetni a tör téne lmi rózsakeresztese­ket az antropozófiával, a teozófiával, és ezek különböző ágazataival, anélkül, hogy valamelyiket is leér tékelnénk vagy felértékelnénk. Ha Steiner, Besant, Tingley, Spencer Levvis vagy Max Heindel követői rózsakeresz teseknek nevezik magukat, akkor joguk van ehhez. Ha kölcsönö­sen utánzással és szellemi javak el lopásával vádolják

61

egymást , akkor is mindnek igaza van, mert mind ugyan­annak a gyökérnek a hajtása. Mi csak sóhajtva megálla­pítjuk: kár, hogy ennek a XIII. században felrobbant »gránátnak« a darabjai nem maradtak együtt . A világ t ö r t é n e l m e sok tek inte tben másképpen alakult volna.

A tel jesség kedvéért hozzá kell fűznünk, hogy a sza­badkőművességnek, ahogyan azt az utóbbi századokban i smer te a világ, ugyanaz az alapja.

Ha ezeket a d o l g o k a t az olvasó valóban jól ismeri, vagy még foglalkozik velük, akkor talán felfedezi, hogy kell lennie más gnoszt ic izmusnak, más rózsakeresztes-ségnek, és - szabad ezt megmondanunk - más szabad­kőművességnek is. E felfedezés időpontjától kezdve a modern r ó z s a k e r e s z t e t , mely 1924 óta létezik, soha töb­bé nem fogja egybe vetni az i smert természetmetafizikai és t e r m é s z e t e t kultiváló ezotérikával.

Az a gnoszt ic izmus, rózsakeresz tes ség és szabad­kőművesség, melyre mi gondolunk, és amit el akarunk magyarázni Önnek, ugyanazon egyetemes áramlat há­rom jelölése, mely nem régi, és nem új, s amely volt, van, és örökké lesz. Ezt az á r a m l a t o t filozófiai jellege miat t olykor gnoszt ikusnak nevezik, kr i sztocentr ikus jel lege miat t rózsakeresz tességnek, építő és megvalósí­tó jellege miat t pedig olykor a szabadkőművességgel azonosít ják.

Ennek az áramlatnak, mely az Egyetemes Szerzetből indul ki, á l t a l á n o s jellemzője minden dialektikus fizikai és metafizikai cél teljes e lutas í tása , és semmi más, mint:

t ranszf igur i s ta filozófia - tehát gnosztika; k r i s z t o c e n t r i k u s vallás, melyet semmiképpen sem le­

het kapcso la tba hozni ezzel a t e r m é s z e t t e l - tehát ró­zsakeresz tes ség ;

rendszeres fejlődés tudományos módszer szerint, mely mindent lebont, ami ebből a te rmészetből való, s felépít ami az i s t e n t e r m é s z e t h e z tar tozik * tehát szabad­kőművesség .

62

Ez az Egyetemes Szerzet sem egyleteket sem egyhá­zakat nem alapít. Időnként i skolákat kel t é letre, hogy mindenkinek segí tsen az ösvényen, aki bizonyos tekin­te tben egyetér t

a belátásban, t e h á t gnoszt ikus , a vallásban, t e h á t rózsakeresz tes , a törekvésben, ezért kőműves.

Mihelyt a tanuló belátása, vallása vagy törekvése vala­milyen tek inte tben eltér, az Egyetemes Szerzet azonnal eláll tőle, mert az olyan t a n u l ó t megtar tani káros lehet­ne az építmény számára, vagy kizsákmányolás lenne, ha például társadalmi rangja miatt ta r tanák meg a soraik közöt t .

Még egy je l legzetes tüneményt szeretnénk megemlí­teni. Azt a tényt ugyanis, hogy a h á r o m s z o r o s transzfi-guris ta munka ezen a világon mindig e l lenségességet kelt, mely főképpen két irányból fenyeget: az egyház irányából és az okkul t mozga lmaktó l .

Az állam alapjában véve sohasem el lenség. Az Egye­temes Szerzet tanulói ugyanis nyugodt, egyszerű pol­gárok, akik nem foglalkoznak egyetlen politikai, gazda­sági vagy szociális mozgalommal sem, nem tűnnek fel, és szeretnék, ha lehetőleg nyugton hagynák őket. Anya­gi te rü le ten sem vágynak semmire, ha csak arra nem, hogy a legrövidebb időn belül eltávolodjanak minden anyagtól.

Az állam csak akkor lesz veszélyes a tanuló számára, ha az egyház valamiképpen hata lomra tesz szer t az ál­lamban. A v i lágtörténelem azt mutatja, hogy ilyen eset­ben minden t ransz f igur i s tá t azonnal halálos veszély fe­nyeget.

Ugyanez a helyzet, ha az á l lamban okkul t irányzatok jutnak hata lomra. Akkor e lőször más intézkedések be­vezetéseként a vallás, a szólás és a sajtó szabadságát szüntet ik meg. így minden t ranszf igur is ta be lá tás és fo ly ta tot t törekvés keresz tút , nem csak megváltó, ha-

63

nem t e r m é s z e t e s , földi é r te lemben is. A tanuló ebben is Kr i sz tusra fog hasonl í tani .

I d ő s z á m í t á s u n k a t három nagy transzf iguris ta mozga­lom jellemzi: a gnoszt ikusok, időszámításunk elején; a manicheusok, akik közvet lenül a gnoszt ikusokból ala­kul tak ki; és a ka tárok mozgalma.

Az ezeket követő nagy mozgalom m o s t fejlődik ki. A munka azonban az ezek közöt t i időszakokban sem nyu­g o d o t t , hanem időnként és kisebb mértékben folytató­d o t t . Ezt a királyi m ű v é s z e t e t minden században gyako­r o l t a valami k imagas ló személyiség. Például Johann Valentin Andreáé a XVII. században, vagy Kari von E c k a r t s h a u s e n a XVIII. század végén. írásbeli hagyatéku­kat a k lassz ikus e l lenség mindkét fajtája nagyon meg­c s o n k í t o t t a .

Ezt a s z e m p o n t o t is figyelembe kell vennie. A transz­figurista mozgalmak irodalma vagy elveszett , vagy pe­dig hamis í to t t , v á l t o z t a t o t t á l lapotban, csak néhány könyvtárban t a l á l h a t ó .

Mani-t, főként perzsa okkul t i s ták tanácsára, a III. században (277-ben) meggyilkolták. A manicheusok ké­sőbbi s z e r z e t e a IV. században elter jedt egész Kisázsi-ában, Afrikában és Európában. A VI. századig á l l t fenn. A manicheusok ezreit ö l d ö s t é k le keresztény püspökök az egyház és a perzsa mágusok vezetése a la t t . Az irodal­mat, amennyit csak megkapar inthat tak , megsemmisítet­ték. A szerzet magja v i s szahúzódott Samballa Szerzeté­hez a Góbi s ivatagba.

így jártak a Katárok is, és így lesz ez a jövőben is -ameddig csak létezik a dialekt ikus te rmészet rend.

A be lá tás , vallás és törekvés nemes, háromszoros t ranszf igur i s ta műve úgy áramlik ki a világra, mint a Góbi szívének lé legzete. Ezt aztán időnként visszavon­ják, majd újra kiküldik. Ez nem harcol, hanem dolgozik! Nem harcol - és mégis győz! Minden támadás csak a végső győzelmet harangozza be.

64

Utaljunk még néhány megjegyzéssel a k lassz ikus Gnózis t ranszf igur i s ta jel legére. Ezek segítsék hozzá Önt ahhoz, hogy o s z t h a s s a egyetemes be lá tása inkat , teljes szívből helyeselni tudja egyetemes val lásunkat, s velünk együtt megvalós í t sa az egyetemes törekvést , hogy igaz gnoszt ikusoknak, igaz rózsakeresz teseknek és igaz szabadkőműveseknek találjanak majd minket .

A klasszikus Gnózis az Egyetemes Szerzet szolgája. Azonnal megjelenik a nagy, univerzális taní tók minden újabb kezdeményezése után. Az a gnoszt ikusok feladata, hogy egy ilyen új kezdeményezés alapján az erre fogé­kony embereknél elter jesszék az igazi, eredet i é let be l ső összefüggéseibe való mélyebb b e l á t á s t . É r t h e t ő , hogy a világ sok, külsőleg különböző gnosz t ikus r e n d s z e r t is­mert, melyeknek azonban lényegében ugyanaz volt a fel­adatuk és a céljuk.

A keresztény Gnózisnál nem új filozófiáról van szó, hanem felújított filozófiáról, fe lúj í tott Gnózisról, mely a régi, e lévülhetet len üzenete t összehangol ja az új, egyetemes kezdeményezéssel .

Az új kezdeményezést élő, vibráló valóságnak kell fenntartani, ameddig csak lehetséges . Ez a gnosztiku­sok feladatának lényege: az isteni kezdeményezést , mint »erőt«, fenntartani , elter jeszteni, újra meg újra megeleveníteni.

Ha meggondoljuk, azt vesszük észre, hogy szellemi­leg e g y különös, h a t a l m a s harctéren vagyunk. Szemeink e lő t t óriási, r e t t e n e t e s vetélkedés folyik az Egyetemes Szerzet és a k ö z ö t t , amit »e világ is tenének«, »az é le t világbíróinak« neveznek. Egy kozmikus vál tozásnál e vi­lág is tene nem semmisül meg, de m u n k a t e r ü l e t é t kiürí­tik, prédáját elveszik tő le . Amikor pedig megvirrad az új megnyilvánulás napja, akkor minden lény, amelyiket újra alávetnek a kerékforgásnak, szabadon vá laszthat . így válik az ember (mint tömeg), a veté lkedés tárgyává az egyetemesség és e világ i s tene k ö z ö t t .

65

E világ i s tene sok, h a t a l m a s lény hierarchiája. A g n o s z t i k u s filozófia ezeket eonoknak nevezi. Ezek az eonok addig képesek magukat fenntartani , ameddig lesz elég ember, akinek a rovására és »költségén« ezt megte­hetik. Kizsákmányolják a tömeget , úgy tartják azt, mint valami nagy m a r h a c s o r d á t . A t ö m e g emberének éterere­jéből, a sz t rá l i sából és spinálisából élnek. Ha a t ö m e g e t meg lehetne nyerni az új é let számára, akkor - ez érthe­tő - szé t fosz lana az eonok hata lma és birodalma is. Erre minden szent í rásban kimerí tő u t a l á s t ta lá lunk - ha le-f á t y o l o z o t t a n is.

Az eonok t ragikus, szörnyű é letének r é m ü l e t t e l kel­lene e l t ö l t e n i e mindannyiónkat. Makacsul fenntartják magukat a tükörsz férában (túlvilágon); az a börtönük. Vétkes sürgö lődésük újra meg újra nagy, légköri válto­zásokat okoz. Egyre t ö b b lényt vonnak ki a hatáskörük­ből és vezetnek el az örök szabadságba.

Az Egyetemes Szerzet á l landó kezdeményezései újra meg újra ara tnak, s az eonok egyre gyengülnek. Mivel az idő az eonoknak is csak fikció, beképzelés, így ezer év nekik is csak annyi mint egy nap. Állandóan fö löt tük függ az í té le t : »a fejsze pedig immár a fa gyökerére v e t t e t e t t « .

Jól meg kell é r t e n ü n k az Elohim (Istenek) és az eonok harcát . Nem úgy van ez, ahogyan miszt ikus festők ábrá­zolják, hogy fehér és fekete seregek állnak egymással szemben, hanem a harcolók érdekel t ségük tárgyában ta lá lkoznak: az emberi szívben, a vérben, az idegrend­szerben, az emberi t u d a t b a n és é le t te rü le tünkön, a világ­ban.

Képzeljük el, hogy az Elohim (Istenek) kisugároznak egy új, m e g m e n t ő kezdeményezést a világba, s nevezzük ezt a kezdeményezés t Jézus Krisztus megjelenésének. Akkor ez t a kezdeményezést a gnoszt ikusok össze­kapcsolják az emberiséggel, amilyen erősen és mélysé­gesen csak lehetséges . Az eonok hozzáigazodnak ehhez

66

a kezdeményezéshez. Úgy tesznek, mintha együttmű­ködnének vele, de megkísérl ik felhasználni a dialektika fenntar tására . így fizikai, metafizikai és val lásos suga­rak fejlődnek ki, amelyek különböző okkul t és egyházi fejleményeket indítanak meg. Ezekkel a fejleményekkel akarják lefékezni az Egyetemes Szerzet á r a m l a t á t . Az egyházi és az o k k u l t mágia ugyanannak a gyökérnek a sarja. Mindket tő az eonok hierarchiájából származik.

így teljesen é r t h e t ő , hogy keresztény püspökök, mint az eonok szolgái, be i smer ten ellenségei minden Gnó­zisnak, s hogy a keresztény püspökök és az okkul t i s ták kéz a kézben próbálnak meg minden gnoszt ikus fejlő­dést kiirtani, vagy amennyire csak lehetséges , korlá­tozni. A világ így időnként h á t b o r z o n g a t ó színjátékot él' át . A magasz tosság álarca a la t t és Jézus Krisztus nevé­ben (mint a z e l ő t t sok más isteni követ nevében) millió­kat ejtenek foglyul az eonok, s az így meggyalázott fog­lyaikat elzárják az isteni ér intés elől, míg ezek a foglyok egy újabb kozmikus vál tozás után megint a lka lmat nem kapnak a megmenekülésre .

Ugye é r t h e t ő , hogy senki sem »keresztényebb«, jám­borabb, kedvesebb és nagyobb emberbarát az eonoknál és szolgáiknál! De azonnal felismerni őket a viselkedé­sükről . Mert az eonok számára lé t szükség le t , hogy az Ön é n - t u d a t a fennmaradjon, mert ez alkotja azt a köz­pontot , amelynek segítségével Önt a dialektikához kap­csolják.

Továbbá megpróbálják a t ö m e g e t t u d a t l a n s á g b a n tar­tani, mert így rendkívül a lkalmas marad a mágikus ki­zsákmányolásra. Ha egyesek fejlődést keresnek, akkor az okkul t izmus jelentkezik. Az ilyen fej lődést azonban az eonok gyanakodva figyelik; mert ez a fejlődés vissza­vonhatat lanul ahhoz vezet, hogy a t a n u l ó az okkultiz­musban maga is eonná válik.

Az Ószövetséggel e l lenté tben csaknem az egész Új­szövetség gnoszt ikus . A Gnózis az Ószövetség legna-

67

gyobb részé t elutasít ja, m e r t abban az okkul t nézetek és fajelméleti, r a s s z i s t a törekvések kibogozhatat lanul ö s s z e k u s z á l ó d t a k az egyetemes üzenet te l . Ez nagy ve­szélyeket idézhet fel, ami gyakran meg is m u t a t k o z o t t . Leginkább a sok Ószövetségi név az (ezek kabaliszt ikus képletek), ami á l ta l könnyen jönnek lé t re okkul t kapcso­latok, s ezál ta l beárnyékolások.

így szembesít jük Önt az örök Gnózissal . Ez gyakorla­ti lag az t az ö t l e t e t hozza kifejezésre, hogy az érzékszer­vek világa fogva tart ja az igazi isteni szel lemet, s ezért fe l té t lenül ki kell törni ebből a b ö r t ö n b ő l , a dialektikus »lélekemberiségből«, hogy eredeti sze l lememberként, be­lá tás , vallás és törekvés által , egyesülhessünk a dolgok ősforrásával .

A Rózsakeresz t Iskolájában szembesít ik Önt az egye­t e m e s b e l á t á s s a l . Körülveszi Önt az Egyetemes Szerzet vibráló, élő valósága, hogy rózsakeresz tes sé , tehát az egyetemes b e l á t á s vallójává tegye, olyannyira, hogy ez át izz í t sa egész lényét, ez legyen mindene, hogy se éjjel se nappal ne tudjon megválni tőle, s hogy ezt a b e l á t á s t egész lényével vallja.

Ez fájdalmat jelent, mély ké t ségbeesés t és nagy ma­gányosságot . Mert a be lá tás és a vallás bevonult a lé-lekemberbe, aki nem Is tentő l van, s ezér t az Istenhez való v i s szatérésre irányuló fáradozásaival zátonyra fut.

A t e h e t e t l e n s é g n e k ebben az á l lapotában, ebben a szenvedésben és pusz tu lásban az Iskolának egy másik nézete áll készen (a Magasabb Tudat Iskolája), hogy he­lyes irányú, szervezet t törekvésben, lebontássa l és felé­pí tésse l seg í t sen bejárni a megváltás ösvényét.

Újra megmutat juk t e h á t a háromszoros , megváltó cé l t :

a be lá tás sa l - gnoszt ikus ; a vallás szer int - rózsakeresz tes ; a törekvésben - szabadkőműves.

Akinek megvan ez a háromszoros jellege, azt

68

Isten szel leme lángra l o b b a n t o t t a - fe lemelte a be­látáshoz;

Jézusban, az Úrban a l á h a n y a t l o t t - a keresz t hor­dozója, valló;

a Szent Szellem ál ta l ú j jászületett - törekvő, építő, diadalt a r a t ó .

69

IX

A PISTIS SOPHIA

Az olvasó figyelmét m o s t egy eredeti , gnoszt ikus műre, a Pistis Sophiára szere tnénk felhívni, mely időszámítá­sunk második vagy harmadik századából származik. Tar ta lma azonban visszavezet b e n n ü n k e t a dialektikus korszak minden századán át az emberiség eredetéhez.

Talán tudja, hogy az igazi t ranszf iguriszt ikus irodal­mat a papság és a mágusok megsemmis í te t ték . így csak­nem csodának m o n d h a t ó , hogy az évszázados üldözés után valami is megmaradt belőle. A Pistis Sophia kéz­irata 1785-ben az angol orvos, Dr. Anthony Askew hagya­tékából kerü l t a British Múzeum tulajdonába.

A mű, t a r t a l m á r ó l és s t í lusáról ítélve, csodálatos evangélium, és te le van a re j te t t , t ranszf iguris ta tudo­mány kincseivel. Nem könnyű megérteni, s a mai em­bernek a jóslatok,, bolondságok és ér te lmet lenségek zagyvalékának tűnik. Egy szellemi iskola tanulói azon­ban, akiket a t ranszf igur izmusban kioktat tak, ezt job­ban tudják. H a m a r felfedezik a Pistis Sophia gazdag­ságát .

A t a n u l ó azonban csak akkor mer í thet belőle valóban világos, t i sz ta bö lcsességet , ha a megszabadulás ösvé­nyén már e lé r t bizonyos fokot. Akkor a Pistis Sophia segítségével e l lenőrizhet i a m e g t e t t utat , s felmérheti az ösvény folyatásának irányát és célját. Ez a régi szent írások tulajdonképpeni feladata, amit azonban a min­dennapi val lásos é letben teljesen félreértenek.

A te rmésze t-va l lá sokban Isten beszéde valami könyv, amelynek tanai t az embernek híven és odaadással kell

70

követnie. Hit, odaadás vagy á t a d á s és követés azonban sohasem válhat a dia lekt ikus ember tulajdonságává, mert a követéshez képességre, a hithez belső t u d á s r a van szükség, s az odaadásnak az er re való a lka lmasság az e lőfe l téte le .

A szent í rás így csak azoknak szól, és csak azok tud­ják azt megérteni, akik megta lá l ták az ösvényt és azon haladnak. A Beszéd ezeknek aztán az út folytatásánál áldássá válik, m e r t megmagyarázza a misztér iumokat , amikbe a t a n u l ó be léphet , és r á m u t a t a következő lé­pésekre, a következő misztér iumokra.

Nem szabad azt gondolnunk, hogy a kr i sz tusmiszté­rium, melyet k o r l á t o l t fe l fogóképességünkkel megis­mertünk, a mindenségi lét legmagasabb misztér iuma. A dialektikus embernek ugyanis csak egy részét m u t a t t á k meg mindannak, amit a Világosságok Világossága ma­gában foglal. A t a n u l ó e l ő t t csak akkor nyílik meg az ösökkévalóság kapuja, ha közeledik hozzá.

Amikor az a v a t o t t nyelvről beszélünk, akkor Ön, mint dialektikus ember, csak értelmi képet a l k o t h a t róla. Azoknak a tanulóknak azonban, akiknek megvannak a belső feltételeik a bö lcsesség nyelvének a megközelí­téséhez, mindez sokkal t ö b b e t je lenthet . A többiek pe­dig ne aggódjanak, m e r t a fogalom, amit a l k o t t a k ma­guknak, nem ér tékte len . A fejlődésnek egy későbbi sza­kaszán valószínűleg világosan emlékeznek kijelentése­inkre.

Az Ön számára egészen más nyelven ábrázoljuk e gnoszt ikus evangélium tanácsa i t mint a Pistis Sophia, s beépítjük a rózsakeresz t filozófiájába.

Először is négy e m b e r t í p u s t ábrázolnak. Ezek hier­archikus rendet képeznek. A legmagasabb t ípus a Moz­dulat lan Birodalom isteni embere, a Krisztus-Jézus-em-ber. Ez a l a t t áll a másik három t ípus : fent a »tanítvány«, a la t ta a János-ember , s legalul a dialekt ikus ember.

A Pistis Sophia megállapít ja és kijelenti, hogy lé tét a

71

dialekt ikus ember a másvilágból inkarnáló lelkeknek kö­szönhet i . »Mert«, mondja a Pistis Sophia, »a világ min­den emberének olyan lelke van, amely az eonok archon­jainak erejéből szü le te t t .«

A modern r ó z s a k e r e s z t filozófiája azt tanítja, hogy a dia lekt ikus embernek semmilyen tek inte tben sincsen szel leme, s hogy ővele kapcso la tban nem beszélhetünk sze l lememberrő l . A dialektikus ember lélekember, aki ebből a bolygói rendszerből származik. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy a t u d a t o t magában foglaló spinális erő el van választva az igazi, eredeti szellem intelligenciá­jától .

A dia lekt ikus lé lekember szükségben, halálban és s ö t é t s é g b e n éli é le té t , szel lem nélkül, sőt, minden ere­deti szellemi vezetés nélkül. Csak szaporodásra képes, s léte olyan folyamathoz fűződik, melynek következmé­nye a k ö l c s ö n ö s függőség és a lelkek kölcsönös befolyá­solása a halál fátylának mindkét oldalán, ezen is és a túlvi lágon is. Mindezt pedig olyan kozmikus erők tartják karban, melyek táptala ja a fennálló és uralkodó élet­rendszerben van.

A lé lekember létét , t e h á t a t e r m é s z e t dialektikus emberének l é t é t t izenkét e rő tart ja fenn. Iskolánkban a t izenkét bolygói erőről beszélünk: nyolc étererőről , ké t a s z t r á l e r ő r ő l és két spinális erőről .

Erről a t izenkét bolygói erőről beszél a Pistis So­phia, amikor az t mondja, hogy minden lélek az itteni szférák archonjainak erőiből származik és azokból szü­l e t e t t . Ennek az embert ípusnak, ennek a valójában em­ber a l a t t i t ípusnak a milliói népesítik be világunkat. Az archonok azok az erők, amelyek fenntartják ezt a dia­lekt ikus »alvilágot«. Ezek képezik - ahogyan a Pistis Sophia mondja - a kárhozat erőit .

Ezeknek az erőknek a központjait pedig a kárhozat eonjainak nevezik. A kárhozat 12 eonja, kozmikusán és mikrokozmikusan is, a lipika t izenkét fókusza. Ez a 12

72

erő t e h á t nem az emberiség megváltója, hanem megron­tója. Ezért a kárhozat 12 kapujának is nevezik őket . Ez nem egyszerűen a s z e m p o n t kérdése. A Pistis Sophia is r á m u t a t a világ erőiből s z ü l e t e t t lelkek és az eredeti vi­lágosságerő 12 erejéből k e l e t k e z e t t lelkek nagy különb­ségére.

A második t ípus az ebben a világban sajnos még szintén nagyon ritka J á n o s - t í p u s . Ezt e lőfutárnak ne­vezik. Ez az az ember, aki hazafelé fordul, az e lveszet t haza felé. Ez a t ípus akkor jelenik meg a világban, ami­kor az eredeti é le t re vágyó lélek kész lemondani erről a dialektikus t e r m é s z e t r ő l . Ha az ilyen ember l a s s a n k é n t minden k ö t e l é k e t feloldoz, ami a t e r m é s z e t h e z köti, akkor képessé válik sivatagi útjának a bejárására.

Azt is mondják róla, hogy »Erzsébettől s z ü l e t e t t « . Ha egy embernek világossá vált, hogy »Erzsébet től szü le te t t« , akkor ez azt jelenti, hogy ő a t e r m é s z e t t e l elvileg minden k a p c s o l a t o t megszak í to t t , s ezáltal a dialektikus t e r m é s z e t szer int » terméket len« le t t .

Ha a J á n o s - t í p u s t a t ranszf igur izmus szemszögéből vizsgáljuk, felfedezzük, hogy ebben az emberben külö­nös lélekváltozás megy végbe. A Jánosemberben ugyanis szerkezeti leg feloldódnak a kötelékek, amik a t izenkét archonhoz, a t izenkét bolygói erőhöz kötik.

Mivel a Jánosfázisban a megfordulás útján lévő em­berrel van dolgunk, világos, hogy ez még nem képes közvetlenül a 12 eredeti erőből élni és hatni . Neki még egy közvet í tő segít. így beszélünk a »Krisztusközvetí-tőről«, vagy a »közvetítő Krisztusról«.

A Pistis Sophia a János te s tében levő e rő t »a kis Jao, a jó, aki középen van« erejének nevezi. Ennek az erőnek a segítségével képes a Jánosember prédikálni, mint a Kr i sz tus- jézus-ember előfutára, ennek útját előkészíte­ni, és a bűnbocsánat vizével kereszte lni . A Jánosember­ben már nem az archon lelkét találjuk, hanem Illyés pró­fétáét, így van megkötve kereszte lő J á n o s t e s t é b e n a

73

Jao ereje és Illyés próféta lelke. A jao-erő az egyetemes szere te te rő , amely az embert

köpenyként veszi körül, ahogyan az I. korinthusi levél 13-ban olvashatjuk. A s z e r e t e t köpenye Illyés köpenye. Ezt a köpenyt ráhagyja utódjára, Elísára. Ezért mondják, hogy k e r e s z t e l ő J á n o s Illyés m e g t e s t e s ü l é s e .

A Szellemi Iskola tanulóinak mindezt meg kell is­merniük, m e r t mihelyt valóban, komolyan vissza akar­nak térni eredet i hazájukba és egyre távolodnak a dia­lekt ikus világtól, vállaikra borítják a megújulás köpe­nyét, mint valami magasz tos , sugárzó fényt.

Az Egyetemes Szerzet ilyen ér intése után a tanuló eléri fejlődése harmadik fokát, melyen megjelenik a tanítvány t ípusa. A dialektikus ember, aki Jánosember le t t , a közvet í tőben alapvetően és szerkezeti leg folya-matszerűen elbúcsúzik az eonok archonjainak 12 bolygói erejétől. Egész lénye megegyezik a 12 mennyei erővel, ezekből él és ezekkel dolgozik. Ezek az erők viszont nem kárhozta tnak, hanem megváltanak. Az ilyen János­ember lassan ugyan, de biztosan az egyetemes világos­ság tanítványává válik.

Az »tanítvány«, aki új jászületett eredeti emberré, te­hát isteni emberré, Isten Fiává vált. Ha egy tanuló való­ban tanítvány le t t , akkor az Is tenrend erőiből kapot t lel­ket, s az ebből a földi szférából való lélekből semmi sem maradt .

A tanítványt ezért mindig belső öröm töl t i el. Mert tudja, hogy az ő ideje bete l jesedett . Tudja, hogy olyan ruhába ö l t ö z ö t t , mely kezdet tő l fogva számára készült . Tudja, hogy ha egyszer felruházzák ezzel a ragyogó, sugárzó v i lágosságpalást ta l , akkor égboltja kapui meg­mozdulnak és kezdenek kinyílni. Ezután olyan miszté­riumba léphet be. melyről aze lőt t egyetlen emberfia sem h a l l o t t vagy l á t o t t semmit sem. Az igazi tanítvány lel­ke, mint mondtuk, teljesen megújult, és a spinális, az új l é lek tudat székhelye, fe legyenesedett, mint új kígyó.

74

A tanuló bizonyára h a l l o t t vagy o lvasot t már a hét­fejű spinális sárkányról (kígyóról), melyet a dialektikus embernek teljesen meg kell semmisítenie, mie lőt t álta­lános megújulásról beszé lhetnénk. A Pistis Sophia a hétfejű sárkányról beszél, melyet ki kell taszí tani, hogy az ember visszakapja a hata lmát , az ura lmat az anyaga fölöt t . »A sárkányt«, mondja a Pistis Sophia, »meg kell semmisíteni, hogy ne ke lhessen már ki a vetése.«

A spinális sárkány hét feje, így tanítja a r ó z s a k e r e s z t filozófiája, a hét agyüregnek felel meg. Ha aztán a lé-leklény megújult és a Pistis Sophia hétfejű spinálisa felegyenesedett, akkor a tanuló arra is képes, hogy ki­mondja a nagy, t i t o k z a t o s , a lkotó igét.

Sok k u t a t ó és á l t ranszf igur is ta keres te már a titok­zatos igét. A dialekt ikus ember azonban kereshet i , amed­dig akarja; megtalálni soha nem fogja.

Az a l k o t ó szót senki sem tudja kimondani, aki nem viszi végbe a teljes megfordulást ; mert ez a »hétfejű baziliszkusz« új jászületésére vonatkozik, a teljesen meg­újult spinálisra a hét agyüreggel, mint koronával . Ha a 12 megváltó ereje h a t á s o s a tanulóban, akkor a hét agy­üreget egy új fluidum teljesen új rezgéssel tö l t i el. Min­den agyüreget más rezgés, s ezzel más hang csengése t ö l t meg. A hét hangot a hét t i szta magánhangzónak is nevezik. És ez a hét t i sz ta hang képezi a k imondhata t lan nevet.

Ha a tanítvány így e lkészült , és ki tudja mondani a k imondhatat lan nevet, akkor felszáll a legmagasabb, eredeti emberi léthez. Akkor újjászületik mint J é z u s ­ember. A J é z u s - e m b e r k é n t fe l támadt tanítvány a telje­sen megvál tozot t , maradékta lanul új jászületett ember. Ez Mária, a »megfordult«.

A Jézus-ember újra kapcsolatba lép az isteni ősei-vekkel: Barbelo-val, az ősanyával, és Sabaothta l , a 12 megváltó urával, hogy a Pistis Sophia nyelvén beszél­jünk. Az e lveszet t fiú v i sszatért hazájába.

75

Bizonyára látja, hogy a Pistis Sophia a négy t ípusra való u ta lás sa l k incseket tár fel. Megkíséreltük a Pistis Sophiát valamelyest szemlé le tesen ábrázolni, de a való­sághoz k é p e s t csak kísér let volt ez és uta lás .

Ez a gazdag gnosz t ikus evangélium ugyanis sokkal tovább vezet, s bemutat ja magát az úgynevezett Pistis Sophiát is. Ez az az ember, az e lveszet t fiú, aki az igazi hitben (a Pist isben), visszatér az ősbölcsességhez (a Sophiához). Kimerítően elmagyarázza az egész folyamat t izenkét fázisát, és a t izenharmadik fázisban a hazaté­rés t .

Örülnénk, ha megér tené mindezt, s jó lenne, ha visszhangra ta lá lna Önben.

76

X

A rózsakeresz t udvarának komoly tanulói, akik készek elbúcsúzni a dialektika világától, naponta felteszik ma­guknak a k é r d é s t : Hogyan tehetjük meg e l ső lépéseinket a transzf iguráció ösvényén?

Mielőtt a t a n u l ó világos fe le letet kaphat, az önis­meret bizonyos fokát kell elérnie. Jól fel kell i smernie az okkul t és t e r m é s z e t v a l l á s o s ösvény - és a miszti­kus-mágikus t ranszf igur i s ta ösvény közöt t i áthidalha­ta t lan különbségeket .

Az okkul t izmus és a t ranszf igur izmus közöt t i nagy különbség a következő: minden o k k u l t módszer a tükör­szférában (túlvilágon) akar magasabb t u d a t r a szer t ten­ni, míg a t ranszf igur izmus egy olyan világrendben akar új lényt é le t re kelteni, mely egészen biztosan nem a tükörszférában t a l á l h a t ó .

Ez a tény annyira megnehezít i a kö lcsönös megér­tés t , hogy a másikat csaknem lehetet len igazságosan megítélni. Ha ma egy t ranszf igur i s ta beszél az é l e t - és világnézetéről, akkor a megér tés hasonló nehézségei merülnek fel, mint a reneszánsz korszak elején, amikor az uralkodó osztály intel l igens emberei a Földet még sík felületnek t a r t o t t á k , míg néhány megvi lágosult ú t t ö r ő gömbalakról beszélt , sőt . azt á l l í to t ta , hogy ez még forog is. Ezt a nézetet hangoztatni még veszélyes is volt. Az ú t t ö r ő k e t , az új ú t ra törekvőket e lőször fi­gyelmeztet ték, majd megfenyegették, b ö r t ö n b e vetet­ték, száműzték vagy máglyára vetet ték.

A rózsakereszt udvara mindig te le van val lásos em-

77

AZ ENDURA TITKA

berekkel, akik már nem bírták ki egyházaikban, és ok­kul t keresőkkel , akik magasabb t u d a t r a törekednek. Ezeknek kínos lesz az a tapasz ta la t , hogy egyikőjüket sem fogadja be a szentély. Ha csak úgy ragyognak is a jóságtól , a t ranszf igur i sz t ikus Iskola szentélyéhez nem férhetnek hozzá.

I t t nem az Iskola hiányzó hajlandóságáról vagy be-képzel t ségéről van szó, hanem a je lölt szerkezeti alkal­m a t l a n s á g á r ó l . E t e r m é s z e t törekvő embere azt hiszi, hogy val lással, emberbarátságga l , vagy okkul t módsze­rekkel művelt jósága a lka lmassá teszi őt az egyetemes é le t re . Ez abszolút tévedés. Az ilyen művelődéssel az ember csak bizonyos tek inte tben harmonikus - de ideig­lenes - é le tbe emelkedhet fel (vagy készülhet fel) a dialekt ikus világrend finomanyagi területein (túlvilá­gon).

Ez volt mindig a nagy nehézség. Ha a transzf iguris ta felajánlja kincseit a világnak, akkor a világ azt hiszi, hogy azokat te rmészetva l lá sosan vagy tudományosan megér thet i . Az eredmény t e r m é s z e t e s e n nulla.

A dia lekt ikus é le tben azt mondják, hogy a tapaszta­lat a legjobb taní tó . Azoknál a problémáknál azonban, melyekkel az ember egy t ranszf iguriszt ikus iskolában kerül szembe, a közönséges t a p a s z t a l a t o k n a k csak cse­kély, vagy egyáltalán semmi je lentőségük sincsen. Ha Ön az é le té t i t t úgy éli le, ahogyan az legjobban meg­felel a hajlamainak, s t e s t e elhalása után ezekkel az e lőfe l té te lekkel megy át a tükörszférába, akkor a meg­felelő időpontban gyámolta lan kisgyerekként jön vissza ide, egészen más vérszerkezet te l , s a legjobb esetben az emlékezésnek egy kis szikrájával. A Mozdulatlan Bi­r o d a l m a t i l letően azonban a legcsekélyebb megkülön­b ö z t e t ő vagy ö s s z e h a s o n l í t ó képessége sincsen. Amit magával hoz. az így teljesen elégtelen.

Azért mondja Jézus Krisztus : »mert sokan a hivatot­tak, de kevesen a vá lasz tot tak« . A transzf igurizmus

78

Önt csak hívni képes - a v á l a s z t o t t a k ösvényét magá­nak kell bejárnia.

A dialekt ikus fe le t tes t u d a t azt sugallhat ja Önnek, hogy hivatott , de sok más t e k i n t e t b e n is becsaphatja, az Ön tudat i á l l a p o t á t ó l függően. Benyomást kel tenek Önben csodákkal, vagy t u d o m á n y o s adatokkal , vagy a parapszichológia valami egyetemi tanárának a tekinté­lyével.

A t ranszf igur izmusnál egészen más a helyzet. Ez csak hívni tud! Ha azonban egy t a n u l ó felel erre a hí­vásra, rá lép az ösvényre és az e l ső ö r ö m ö k e t ízleli, ak­kor ezt a megújulást ő képte len dialekt ikus é r t e l e m b e n kimutatni . Éle tmódját egyrészt nagyon művelt jóságnak tartják, m á s r é s z t csaknem elv ise lhetet len öntúlbecsü-lésnek, mely látszólag semmiféle fe l i smerhető ér téken sem alapul. Mert ha az értékek fe l i smerhetők lennének, akkor nem lennének t ranszf igur iszt ikusok.

Mégis: éppen e hívás befolyására mély vágyakozás keletkezik mindenkinél, aki meghallja; mert a transzfi-gurizmus célja az eredeti , isteni á l lapotba való vissza­térés; és ki vonakodna ezt valóra váltani? Iskolánk így valóban alap, amelyen á l lhatunk és do lgozhatunk. Ön valóra válthatja a gyakor latban - szabad valóra váltania - a visszatérés tudományát .

Meg kell azonban gondolnia, hogy e tudomány gya­korlása Önt, dialektikus ér te lemben, nagy követelmé­nyek elé állítja. A tanuló, aki er re az ösvényre tér, min­dent elhagy, ami ebből a t e rmésze tbő l való - a l á t h a t ó t és a l á t h a t a t l a n t is. Még ez sem minden, m e r t végül a saját énjét is elveszíti.

»Aki el akarja veszíteni az é le té t énére t tem, az meg­tartja ezt.« Dialektikus keresők és küszködők legjobb esetben az ö n m e g t a g a d á s t és az e világ vigaszára és áldására szolgáló önfe lá ldozást ismerik. A transzfigu­rizmusnál azonban a teljes önfe ledtségről , az én teljes elveszítéséről van szó. Csak ezzel az önelveszí téssel

79

lehet elnyerni »ezt«. Ezzel csak a t ranszf igur is ta e lemet lehet jelölni. »Ez« Tao, a névtelen, megnevezhetet len, még meg nem s z ü l e t e t t isteni ember. »Ebben« már sem­mi sem lesz belőlünk, de »Ennek« mégis a mi á ldozatunk árán kell létrejönnie. Ez a misztér ium lényege.

Most pedig az a kérdés : Hogyan tesszük meg az első lépést az igazi ösvényen?

Csakis úgy, hogy megoldja önmaga számára az önel-veszítés misz tér iumát . Az önelveszí tés misztériumában rejlik a v i sszatérés be l ső tudásának a kulcsa.

Hogy a t a n u l ó fe lmérhesse e rejtély mélységeit, meg kell i smernie saját t u d a t a lényegét. Tudatának magja a kígyótűzben van, ez a k ígyótűzrendszer életanyaga, közege. A tudat i kígyó feje a homloküregnek felel meg, farka a p lexus sacral is . A kígyófluidumnak csak egy tula jdonsága van: élet, é l e t t u d a t . Ez a t u d a t látja el lé­lekkel a személyiségrendszert , s ez ösztönzi gondolko­dásra, akarásra, érzésre és cselekvésre.

A személy i ségtudatnak van egy tükörképe, vagyis: van a durva anyagban k r i s t á l y o s o d o t t személyiség, és van egy finomanyagi személyiség. Az egyik személyiség az anyagszférának, a másik a tükörszférának felel meg. É b r e n l é t idején a két személyiség pontosan egymásba i l leszkedik. Alváskor a személyiség durvább része nyu­galomban van, és a másik személyiség é lete t u d a t o s és tevékeny.

A halál b e á l l t a k o r a két személyiség végleg elválik egymástó l . Az egyik, a durva, feloszlik, a másik tovább él a tükörsz férában. A tükörszférában a halál úgy foly­tatódik, mint valami l a s s í t o t t filmfelvétel, míg a finom­anyagi személyiség is fel nem oszlik. Csak a t u d a t marad meg, de ennek is elvész a legnagyobb része. Minden el­múlik benne, amit másoktól örököl t . Végül csak a mez­te len lélek marad meg. mint t u d a t - a t o m .

Ha a lélek így tel jesen kiürült , akkor ezt a folyama­t o t egy újabb m e g t e s t e s ü l é s , inkarnáció követi. Először

80

a durva-anyagi személyiség születik meg. A t u d a t mag­atomja, mint vetőmag, a puszta lélek, ös sze lesz kötve egy új embernemzedékektő l k ö l c s ö n z ö t t , rendelkezésre b o c s á t o t t kígyótűzzel.

így újra megszület ik egy lassú folyamatban, hosszú évek során a másik, a finomanyagi személyiség, míg az ember végül felnő. De régen a fe lnőt t kora e l ő t t meg­kezdődik az új halál folyamat.

Ön ismeri ezt a biológiai folyamatot, s velünk együtt belátja reményte lenségét . Azért élünk, hogy meghal­junk. Ez minden.

É r t h e t ő , hogy a dialektikus ember, erős é le tösz tö­nével, kieszelt egy lehetőséget , amellyel megpróbál megmenekülni e t t ő l a kerékforgás tó l . így k e l e t k e z e t t a természetva l lás és az okkul t izmus . E rendszerek egyiké­nek alkalmazása esetén a másvilágon az elhalálozási fo­lyamatnak egy különös le lassulása fejlődik ki. A lassí­t o t t film még jobban lefékeződik, mégpedig a többi te­remtmény, a társak durva kizsákmányolása á l ta l .

Elképzelhető-e a dialektika világában olyan élet, mely nem a többiek köl t ségén és kárára létezik? - Nem!

Tudatában van-e. hogy a kizsákmányolásnak, önér­vényesítésnek és mohó élniakarásnak egyre erősebb, földhöz kötő . karmikus hatása van?

Ha meg akar menekülni a keréktől , akkor annak for­gását semmiképpen sem szabad lelassítania. Tehát kö­vetkezetesen el kell búcsúznia minden természetva l lás­tól és okkul t izmustó l .

Ha kész erre. és megszabadí to t ta magát minden kizsákmányolótól, akkor fel kell tennie a kérdés t : »szellem«-e a t u d a t o m ? Szellemi t u d a t - e az én tuda­tom?

Ha erre a kérdésre hajlandó megtalá lni az ősz inte választ, akkor ez egy m e g d ö b b e n t ő NEM lesz. Lehet, hogy a tudatában megkísérel megnyilvánulni valami szellemi impulzus, de ez a t u d a t a sze l lemre még csak

81

nem is hasonl í t . A t ranszf igur izmus ezért kijelenti: az ember élő lélek, de nem élő szel lem.

Ennek a bizonyítékait megtalálja, ha elgondolkozik a szel lem valóságán, fajtáján, lényegén és képességein. I t t a s z e n t í r á s t ó l k é r h e t t a n á c s o t . Az azt tanítja, hogy a sze l lem örök, töké le tes , mindentudó, mindenható és mindenképpen isteni, és a t u d a t mindenkor alá van ren­delve a szel lemnek.

A mi t u d a t u n k , a mi kígyótlizünk e lszakadt a min­denség sze l lemétő l , és el van választva eredeti rendsze­rünk sze l l emétő l . Ebből magyarázható spekuláló gondol­kodásunk, minden kísér letünk és beképzelésünk! A szel­lem ura sok t e k i n t e t b e n e lhagyot t minket. Rendszerünk lelke olyan tudat , amelyen csak é l e t ö s z t ö n uralkodik. Ebben a t u d a t b a n legfeljebb a szel lem urával való erede­ti kapcsola t emlékének egy kis szikrája maradt meg. Lé­l e k t u d a t u n k csak valami régmúl t dicsőség szegényes maradéka. S ö t é t b e n tapogatódzunk, nincs már eredeti tudásunk, már nem vagyunk képesek a világosság útján járni, ahogyan a szel lem maga világosság.

»A világosság útján járni« azt jelenti, hogy az eredeti é le te t t ö k é l e t e s e n ismerni és bir tokolni, és az ennek megfelelő a lapvető és szerkezet i képességekkel rendel­kezni. »A világosság útján« járni nem valami napozga-tás, hanem nagy hata lom. Ahogyan a mozdony vagy a u t ó vezető nélkül a pusz tu lásba rohan, úgy járt a szel lem ál ta l e lhagyot t lélek is: t ö n k r e m e n t .

Van azonban élnivágyás, mely egy személyiségben nyilatkozik meg. De micsoda élnivágyás ez és micsoda személyiség! A személyiség nagyon elfajult. Ha erről a tárgyról további elemi i smere teket akar szerezni, ak­kor Jákob Böhme műveinek tanulmányozását ajánljuk. Megmagyarázza, hogy mi t ö r t é n t ezzel a szel lemtől el­v á l a s z t o t t személyiséggel, mely üzérkedve visszaélt a négy é terre l - Böhme ezeket a négy ízzel jelöli; sava­nyúnak, keserűnek, erősnek és édesnek mondja - ami

82

miat t a személyiség nemcsak megkövesedet t , hanem szervileg is megvá l tozot t , kénytelen volt szerkezet i leg elcsúfulni. Ez az oka annak, hogy » tes t és vér« (ez a dia­lektikus t e r m é s z e t személyisége) a legravaszabb tudo­mányos műveléssel sem léphet be az eredeti biroda­lomba.

Meg kell tanulnia belátni ezt, és kifejleszteni a bá­torságot , amellyel levonhatja az egyetlen lehetséges következte téseket . Ha ezt megteszi, akkor meglátja a t ranszf igurizmus ösvényét, és megtanulja megérteni az ösvény követelményeinek egyszerű, józan, világos logi­káját. Akkor az egész útban tükröződni látja a nagy tit­kot . »Itt nyüzsgöt t a világ minden tudósa; mind k e r e s t e az ajtót: de nem volt képes megtalálni«- mondja Jákob Böhme.

Nem azt mondja-e a logika és a józan ész, hogy az egész, elfajult személyiséget le kell bontani? Nem kell-e lebontani a dialektikus t e r m é s z e t t e m p l o m á t , s nem kell-e megkísérelni újat építeni, az eredet ihez ha­sonlót?

Ennek pedig hogyan kell megtör ténnie? Erre ellen­kérdéssel felelünk: mi tart ja fenn az Ön jelenlegi temp­lomát? Mohó élnivágyása, a tudata, a k ígyótűzrendszere !

Ez az é l e t k ö z p o n t kíséri, ösztönzi és viszi a dialekti­kus személyiséget, mely újra meg újra meghal, hogy megint megszülessen. Ha t e h á t t ranszf igur is ta akar lenni, akkor e lőször a kígyótüzének kell lemondania mohó élnivágyásáról, fel kell adnia magát és ki kell ürülnie. Akkor másik kígyóerő hatol be a rendszerbe, és ez nem fogja az elfajultat fenntartani, hanem le­bontja, s ugyanakkor új t e m p l o m o t épít.

Ez az erő Jákob Böhme »salétromja«. ami ál ta l , aho­gyan ő mondja, »az ige, vagy Isten szíve a hét szel lem körében középen áll, mint egy szív, mely egyszerre csak mindent b e t ö l t a mikrokozmikus vi lágmindenségben«. Aki ezt meg tudja érteni, az é r t s e meg! Amíg tudat i

83

t ü z e nem hajlandó elveszíteni saját magát, addig a t ranszf igur izmus rögeszme marad.

Ebben a helyzetben aztán sokan nagy hibát követnek el. Képzeljük el, hogy a t u d a t megért i tehete t lenségét , függőségét, nagy k o r l á t o z o t t s á g á t , ta lán bűnösségét is. Akkor az újjáépítés, az egyensúly, a hatalom és erő ke­resése miat t két fé leképpen reagálhat : misztikusan, vagy mágikusan. A magát töké le t lennek érző kigyótűz mind­két e se tben t á p l á l é k o t keres, s a megmozdulásnak cse­lekvés az eredménye. A miszt ikus reakciónál természet­val lásos, a mágikus reakciónál pedig okkul t beál l í tott­ság fog megjelenni.

A t u d a t o t ebben a két esetben táp lá ló erők ezzel a kígyótűzzel szemben teljesen harmonikusan viselked­nek. Azok nem a helyreál l í tás salétromjához tartoznak, hanem a dia lekt ikus t e r m é s z e t savanyúját, keserűjét, e r ő s é t és é d e s é t képezik.

A t u d a t így nem ürül ki és nem törik össze, hanem a fáradozásoknak megfelelően megerősödik. Transzfi-gur i sz t ikus s z e m p o n t b ó l ezért el lenségei Önnek a val­lás és az o k k u l t i z m u s : mert ezek egyre erősebben hoz­zákötöznek a dia lekt ikus kerékhez, az érvényesülés és ö n f e n n t a r t á s gyakorlására ösztönzik és kizsákmányoló vá teszik.

Mennyien e lkövet ték ezt a nagy hibát, vagy még mindig ezzel foglalkoznak! ' Azt hiszik, hogy elveszítik az én- jüket . m i a l a t t nagyban karbantart ják. Meg kell érteni, hogy a k ígyótűzrendszer kiürítésének egészen másképpen kell m e g t ö r t é n n i e .

Térjünk vissza t e h á t az e l ső kérdéshez: hogyan te­hetjük meg az e l ső lépéseket a t ranszf igurálás ösvényén? A felelet: elkezdjük kiüríteni a kígyótűzrendszert . Ho­gyan kell ezt megtenni? Ezt a következő fejezetekben rész le tezzük.

Zárjuk ezt a fejezetet a Szellemi Iskola komoly ta­nulójának azzal a következtetésével , hogy a tudati tűz

84

misztikus és mágikus reakciója nem megváltó, hanem el lenkező eredményhez vezet. Aki így mond »Uram, Uram«-ot, az ö n m a g á t csapja be. Csak »aki cselekszi a mennyei Atya akaratát«, az mehet be a Mozdulat lan Bi­rodalomba.

Mi az Atya akarata? Aki kész elveszíteni dialekt ikus kígyótüzét, az é le t re kelti az E l m ú l h a t a t l a n t .

85

XI

A MEGVÁLTÁS

A Rózsakereszt Iskolájának tanulói, akik a fejlődésnek a t ranszf iguráció tanai á l ta l m u t a t o t t útján járnak, fel­fedezik, hogy a dia lekt ikus térből való megszabadulás folyamata egyre e lvontabb lesz. Az Iskola így tökélete­sen megért i , ha a t a n u l ó eleinte úgy érzi, hogy elveszíti a talajt a lába alól, amikor bizonyos időszakban azt gondolja, hogy nem képes helyeselni a célt, amelyre a Rózsakereszt Iskolája törekszik, és a fe ladatot sem, amelyet az Iskolának ebben a világban be kell töl tenie.

így fontos lesz mielőbb megállapítani, hogy az Isko­la és a t a n u l ó céljai megegyeznek-e, vagy kölcsönösen kizárják egymást . Ha megegyeznek, akkor kétségte lenül kedvező eredmény várható. Ha azonban különböznek, akkor nem maradhatnak el a nehézségek és kellemet­lenségek, s az eredmény végül negatív lesz.

Azt lehet mondani, hogy az Iskolát majdnem minden t a n u l ó ezoter ikus hajlama miat t keres te fel. Ha abból indulunk ki, hogy az Ön dialektikus lénye valami szel­lemi i skolát ezoter ikus kedvtelés miat t keres fel, akkor az Ön lé tá l lapotában valami az okkul t dolgokhoz vonzódik. Akkor az On t e r m é s z e t e s lényét az okkultiz­mus és ennek minden tar tozéka táplálja és tartja fenn. Akkor ez a személyiség művelődését támogatja.

Ez viszont p o n t o s a n az, amit az Iskola nem akar. Ha ez így lenne, akkor Ön egyáltalán nincs összhangban az Iskolával. Régebben beszé l tek rózsakeresz tes okkultiz­musról is. Kitűnt azonban, hogy ilyesmiről szó sem le­het, legalább is akkor, ha rózsakereszt a l a t t azt értjük,

86

amit a Lectorium Rosicrucianumot szolgálók. Az okkul t i zmus olyan tudomány és az okkul t képes­

ség olyan lehetőség, amelynek segítségével az emberi t e rmésze tnek és ennek a világnak a re j te t t o ldalát lehet kikutatni . Mikor hívják segí tségül az o k k u l t i z m u s t ? Ha a túlvi lágot akarják gyakorlat i lag megvizsgálni, vagy az emberi lényvalóság f inomabb tula jdonságait és nézete i t kifürkészni.

Ön azonban csak akkor igazi »okkult ista«, ha isme­retei alapján normál is , t e r m é s z e t e s h a t á s k ö r é t megpró­bálja kiszélesíteni. Az okkul t i s tának az a célja, hogy »kilépjen« anyagtes téből , lá tnokká vagy hallóvá váljon, s hogy é le té t i t t az anyagi sz inten meghosszabbí t sa , hogy minden szinten h a t h a s s o n és fennmaradhasson. Bizonyára é r t h e t ő , hogy az okkul t i zmus mindig is ter­mészet tudomány volt, és az is marad, mert eredményei a dialektikus t e r m é s z e t határain belül maradnak.

Az igazi r ó z s a k e r e s z t nem nyújt sem okkul t termé­szet tudományt , vagy s z e l l e m t u d o m á n y t (ahogyan az ok­kul t izmust néha nevezik), sem pedig modern pszicholó­giát vagy lé lektudományt .

A rózsakeresz t olyan t u d o m á n y t képvisel, amelynek semmi köze a dia lekt ikus tudományhoz. A r ó z s a k e r e s z t eg> olyan világról és létvalóságról tanúskodik, mely egyetlen tek inte tben sem magyarázható ebből a ter­mészetből és ebben nem is ö l t h e t a lakot . Ennek követ­keztében a rózsakeresz t által gyakorol t tudományhoz egyetlen természet i t e h e t s é g sem zárkózhat fel.

A világ, amelyről a rózsakeresz t beszél, egyáltalán nincsen elrejtve, és a valóság, amelyről tanúskodik, semmiképpen sem t e r m é s z e t f ö l ö t t i - csak a dialektikus te rmészeten kívül van. Mivel pedig mi mindannyian a dialektikus te rmésze tbő l valók vagyunk, semmiképpen sem tudjuk m a g u n k a t az új világba és az új valóságba belegyakorolni vagy belemisztif ikálni.

Az okkul t tudomány a dialektikus t e r m é s z e t keretén

87

belül valóban hasznos lehet, s így nyugodtan csodál­hatjuk az Ön ese t leg nagy emberi ér tékét , szellemileg széles l á t ó k ö r é t és lelki gazdagságát . Keresztény érzü­letei azonban mindezek e l lenére Önt csak ennek a vi­lágnak az i s tenéhez képesek elvezetni.

A Rózsakereszt Szellemi Iskolája viszont a helyes, á t fogó megér téshez akar elvezetni. A Szellemi Iskola nem okkul t tudományokkal foglalkozik, hanem a transz-figuráció, az új jászületés tudományával . A dialektikus emberek egy olyan t e r m é s z e t b e n élnek, melynek nyilván két fele, két szférája van. E két szféra k ö z ö t t fátyol van, és ezér t beszélünk erről a világról és a túlvilágról vagy másvi lágról . E k e t t ő k ö z ö t t szakadék fekszik: a halál . Amíg i t t időzünk az anyagszférában, addig szerke­zeti fe lépí tésünk m i a t t a másik szféra rejtve van szá­munkra. Az o k k u l t tudomány i smertetni tudja a termé­szet másik, ideiglenesen re j te t t oldalát, és e tudomány gyakorlásával az e m b e r már innen beleélheti magát vilá­gunk r e j t e t t oldalába.

A két nagy o k k u l t módszer azonban (a személyiség művelése és a személyiség hasítása) nem képes Önnek i s m e r e t e k e t közvetí teni arról a világról, amelyről a ró­z s a k e r e s z t tanúskodik, és nem képes kapcsolatba hozni azzal. Ezt a k a p c s o l a t o t sem testével , sem lelkével, sem tudatával nem tudja létrehozni, ha szervi szerkezetét mégannyira megf inomítaná is.

Mivel bizonyos, hogy a tes t , a lélek és a tudat a ki­képzés legmagasabb fokán sem részesü lhet a másik bi­rodalomban, ezt a másik b i rodalmat nem szükséges el­rejteni - s így nincs is elrejtve. Felismeri-e a dialekti­kus ember valóságának ezt a tragédiáját? Tud egy meg­váltó világról és létvalóságról , és mégsem részesülhet benne, m e r t tudata , lelke és t e s t e másik (ehhez a) ter­mészethez tar tozik .

Csak egyetlen, végső következ te tés marad hátra. Mivel az o k k u l t i z m u s c s ő d ö t mond, csak egy megoldás

88

van: a személyiség fe loszlatása, mind ami t e s t e t , ami a lelket, és ami az é n - t u d a t o t is illeti. »Test és vér nem örökölhet i Is tennek országát«, mondja az Újszövetség.

A rózsakeresz t Ónt egy elhalálozási folyamat elé állítja, amelyben h á r o m s z o r o s én-jének a haláláról van szó, melynek székhelye a tes t , a lélek és a t u d a t . Dia­lektikus lények számára ez kel lemet lenül hangzik. Ha azonban Ón valóban keresi a megváltó é le te t és része­sülni akar benne, akkor e lőször át kell gázolnia dialekti­kus lényvalósága mocsarán, hogy e l juthasson golgotájá­hoz, a koponya helyére; m e r t az Ön létének már nem szabad ezen a t e r m é s z e t e n alapulnia.

A helyes út meglá tásához tudnia kell. hogy a főszen-télyben (fej) hét folyosó és hét kapu van; ugyanígy hét folyosó vagy út és hét kapu van a szívszentélyben, és a medenceszentélyben is. Mind a 21 út az On lénye közepé­hez, t e r m é s z e t e s tudat i fókuszához, az Ön én-lényéhez vezet. Ez az én-lény , melyet személyiségének háromszor hét folyosóján lehet elérni, ez az Ön h á r o m s z o r o s Ego-ja. A háromszor hét kapunak vagy útnak, amelyet a hét agyüregnek. a hét szívüregnek, és a so lar-p lexus hét üregének is mondanak, van bizonyos rezgése, bizonyos életereje, amely az én-lényből, a h á r o m s z o r o s ego-ból ered. s amelyet a bolygói éterek táplá lnak.

A háromszor hét lámpás (vagy gyertyatartó) m o s t a közönséges t e r m é s z e t szent ség te len parazsában, a dia­lektikus tűzzel ég. Ezt a háromszor hét folyosót kell t ehát Önnek feltörnie, megnyitnia Krisztus sugárzása, a Szent Szellem tűz-elve számára.

A földi elv tüzének egészen más színe van. mint a másik birodalomból kiinduló tűznek. Az az Ön életfe­ladata, életének ér te lme, hogy kioltsa én-lénye gyertya-tar tó i t .

Ha leoltja a feje lámpásait, és főszentélye hét üre­géből eltávolítja a dialektikus t e r m é s z e t kanócát és ola­ját, akkor Önben egy c s o d á l a t o s ha tás bontakozik ki. a

8«)

bölcsesség hatása, amely a Mennyei Szerzet hét sugár­erejéből indul ki. Akkor Önt lángra lobbantja Isten szel­leme.

Ha a szívében oltja el a mécses t és a szívszentély hét kamrájából távolítja el a dialektikus te rmészet ola­ját, a k k o r , e n n e k c s o d á l a t o s h a t á s a k é n t minden földi k ö t e l é k t ő l és bi l incstől való megszabadulás fejlődik ki. Akkor »alább száll«. aláhanyatlik, e lpusztul Jézusban, az Úrban.

Ha medenceszenté lye mécsesei t oltja el. akkor az Ön é le tében egy egészen más cselekvési képesség sza­badul fel. A Szent Szellem maga ösztönzi Önt arra az útra . amelyik az új jászületéshez vezet.

Ha aztán a három gyer tyatar tó a másik lángerőben ég. akkor ez a h á r o m s z o r o s én-lény végét jelenti, mert az új tűzben az én-lény nem képes megmaradni. Most már megért i , hogy Krisztus sugárerejében, mely szaka­dat lanul , r i tmikus hul lámokban sugárzik a világ szívé­ből. Ön képes e lol tani a régi gyer tyatar tókat és meg tudja gyújtani az újakat.

Bizonyára azt is megérti , hogy ez a meghalás telje­sen függet len az anyagi személyiség többé-kevésbé vé­let len ha lá lá tó l . Ezután a meghalás után a személyiség halála már csak folyamatszerű lebontás lesz. így kőről kőre le lesz bontva a régi tabernákulum, és új templom épül. Ez a folyamatszerű meghalás tehát az örökké­valóságnak az időben való e lnyerését jelenti.

Ha ezeket a magyarázatokat m e g é r t e t t e , akkor tudja, hogy a meghalási folyamat jele nem a cselekedeteiben vagy a viselkedésében ta lá lható, hanem a tudatában -és a t u d a t megvál tozása azonnal fe l ismerhető.

Azt mondtuk, hogy az Ön én-jét 21 lámpás tartja fenn, m á s r é s z t viszont az én égeti, táplálja a 21 lángot. Személyisége 21 lámpását az Ön t u d a t a köti össze a 12 bolygói erővel, melyek 12 lángként, csi l lagként sugá­roznak az Ön lipikájában. aurikus égboltjában.

90

Ez a kép a dialekt ikus szabadkőművesség 33 nézeté­re emlékezte t b e n n ü n k e t . Az elhalási folyamat célja az ennek a rendszernek a középpontjában levő tudat i fó­kusz megsemmisí tése, hog\ aztán ez a halál a dialekti­ka 33 erejének és nézetének folyamatszerű összeomlá­sát okozza.

És az é let mégis folytatódik! Hogyan lehetséges ez? Egy közvet í tő miat t . Krisztus miatt, a közvet í tő miat t !

Az a tanuló, aki e lhatározza magát erre a halálra, mely a be látás , a ké t ségbeesés és az ös szeroppanás után az élethez vezet, kap egy tudat i közvet í tőt, őszinteségé­nek fokától függően. Ez a közvet í tő é le t re kelti az ere­deti szel lemet, mely egyszer el fogja foglalni az én-tudat helyét. Amilyen mértékben, ez az elhalási folya­mat halad a tanuló dialektikus rendszerében, úgy válhat a tanuló életében egyre hatásosabbá a Krisztushierarchia sugárereje, a 12 t iszta, bolygóközi é t e r képében.

Mivel az eredeti szellem, mint nukleus, mint csíra­atom, benne van az Ön mikrokozmoszában, úgy fog ez éledezni, ahogyan beáramlik Önbe a vibráló, szent éter­erő: mert a cs i raatom polari tása - a képessége miat t -megfelel ennek. így ébred fel a mennyei t u d a t m a g .

Ha ez a mennyei t u d a t m a g egyszer felébredt, mág­neses képességével egyre több új é t e r t vonz magához, hogy vibráló é ter fe lhőként megkezdhesse feltámadási utazását . Ezt nevezik misztikusan mennybemenetelnek, s ez a folyamat az Ön kezeügyében van. mihelyt kész helyet adni Krisztus kegyelemsugárzásának. így valósítja meg az újjászületés misztér iumát .

Most csak az a kérdés, hogy elég a laposan megért i-e mindezt. A »víztől és szel lemtől való új jászületésről" van szó. ahogyan Jézus, az Úr mondja. Ez a követelmény a rózsakereszt kompendiuma is. A víztől való újjászüle­tés az új ember fe l támadása a négy szent eledel á l ta l . A szel lemtől és szel lemben való újjászületés szükségessé­ge azt jelenti, hogy az Ön természetbő l való tudat-énje

9 \

nem léphet be a Mozdulat lan Birodalomba. Ezt csakis az Is tenből eredő eredeti szellem tehet i meg.

Ezért hívja fel Önt a Szellemi Iskola erre a víztől és sze l lemtől való új jászületésre. Csakis így lehet a bűnből való személyiséget lebontani, s az új t e m p l o m o t három nap a la t t , három folyamatban felépíteni. Akkor igazolód­nak Pál szavai: »...hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek. . .« »Azelőtt a bűn szolgái vol­ta tok, m o s t azonban abban az engedelmességben éltek, amely az igazsághoz és az üdvözüléshez vezet.«

A szent í rásnak e kijelentései három tudati állapot­ban ta lá lha tnak minket:

1. a t e r m é s z e t emberének ál lapotában, 2. az elhalási folyamatban, 3. a szabadság á l lapotában.

Az első e se tben Ön a normális te rmészetember . A másodikban olyan te rmészetember , aki Krisztusban

növekszik, mia la t t a Kr isz tussugárzás a tudati közvetí­tője.

A harmadik ese tben az igazi ember lángra lobbant az eredeti szel lemben, mely Istenből van. Véghezvitte, hogy Jézusban, az Úrban elpusztul jon, és a Szent Szel­lem által i új jászületés fázisában van.

92

XII

A HÁROM LÁMPÁS

Mi, a lá t szat világában élő dialektikus emberek, meg­szoktuk, hogy a Naptól fényt, ezáltal meleget, s más, különböző erőket és anyagokat kapunk. Ez az á l l á s p o n t érzékszerveinken alapul, s azok szempontjából nem ki­fogásolható. Ha azonban megfigyelésünk á l láspont já t egy pi l lanatra át tudnánk helyezni a kozmikus életrend­be, akkor különböző tények alapján megál lapí thatnánk, hogy a Nap l á t h a t a t l a n ég i tes t .

A Napnak sem fénye, sem melege, sem más közege nincsen, és nem is sugároz ki i lyesmit! A Nap egy mág­neses tér, mágneses fókusszal és számtalan más mág­neses képességgel . Ezt a sokrétű, ter jedelmes, titokza­tos mágneses t é r t Vulkánusz-nak nevezzük. E mágne­ses tér befolyási t e r ü l e t e érinti a mi Földünk szívét is.

I smeretes , hogy Földünk belseje izzó anyagból áll és belső magja légnemű á l lapotban van. A minket minden oldalról körülvevő vulkánuszi tér hozza létre a Föld szívében és vonja ki onnan mindazt a képességet és erőt , amit mi fénynek, melegnek és különböző természet i erőknek ismerünk.

Emiatt a k ö r ü l ö t t ü n k lévő é te r té rben égbolt képző­dik, ebben pedig ö s s z p o n t o s u l á s o k keletkeznek azokból az erőkből és hata lmakból, melyek a Földből let tek ki­vonva, így fejlődik ki az égbol ton a Nap, a Hold, boly­gók és csillagok, melyek egymáshoz viszonyítva harmo­nikus pályákon mozognak. A Földből kivont fényt, erő­ket és anyagokat bizonyos törvények szer int és bizonyos módon visszasugározzák a Földre. így látjuk és tapasz-

93

táljuk sokré tű bolygórendszerünk fény és hősugarait . Ez a makrokozmikus lipika képe. Vulkánusz, a mágneses tér hozza l é t re a lipikát a Földön, és a Föld lehetőségei szer int . Mi t e h á t a világnak és a világmindenségnek csak azt az o lda lá t ismerjük, amelyik bizonyos viszonyban van a saját é l e t t e r ü l e t ü n k k e l . Nekünk, dialektikus emberek­nek nincsen teljes fogalmunk és i smeretünk a világmin­denségrő l !

A Föld, ahogyan észleljük, amelyhez tar tozunk, s amely a h é t s z e r e s földbolygónak csak egy része, min­den lakójával együtt egységet képez. Mi nagy befolyást gyakorolunk é l e t t e r ü l e t ü n k minden képességére és ere­jére, mégpedig lé tá l lapotunk és é le tmódunk miatt. Más szóval: amikor a mágneses tér . Vulkánusz. bolygónk teréből (a mi é le t te rü le tünkből) erőket és ér tékeket von ki a lipika, a f i rmamentum számára (amelynek viszont minket kell szolgálnia), akkor az a helyzet, hogy a földi é l e t t e r ü l e t á l lapota miat t t i sz tá ta lan, bűnös erők kerül­nek forgalomba. Ezeket az erőket veszi fel a sugárzási tér . s így ajándékoz, sugároz nekünk vissza mindent, amit magunkban és környezetünkben a lkot tunk.

On tudja, hogy az emberi lények egyre tovább fajul­tak, a lejtőn lefelé fejlődtek. Ebből arra következtethe­tünk, hogy é l e t t e r ü l e t ü n k viszonyai az emberek bűnei okozta e l s ö t é t e d é s miatt egyre krit ikusabbak lesznek.

Hogy a helyzetet helyesen lássa, mégegyszer kije­lentjük: van egy mágneses sze l lemtér - és van egy ele­mi, kémiai é l e t t e r ü l e t . E k e t t ő k ö z ö t t egy erre alkalmas s u g á r t é r közvetít . Ez a t é r az Istenség legmagasabb céljának kifejezése, ugyanakkor azonban az is. amit az ember csinál belőle.

A három t é r k ö z ö t t tehát feszül t ségkülönbség fejlő­dik ki. E feszül t ségkülönbségnek viszont csakis össze­ütközés lehet a következménye. Az összeütközés miatt zavar keletkezik a Föld mágnesességében. A mágneses sarkok kibil lennek egyensúlyukból, s az összeroppanás

94

e lkerü lhete t len . Kisebb és nagyobb m é r e t ű kozmikus és légköri vál tozások a sugárzás teljes á ta laku lásá t vonják maguk után, úgy hogy a lipika fényei kialusznak.

Hasonl í t suk össze a m a k r o k o z m o s z t a mikrokoz­mosszal . Minden ember mikrokozmoszát (kis világát) egy tér veszi körül . Ennek be l ső része, magja, egy meg­nyilvánulási te rü le t , amelyet mi személyiségnek, sze­mélyiségrendszernek nevezünk. A körülvevő mágneses tér és a megnyilvánulási té r ség (a személyiségrendszer) k ö z ö t t helyezkedik el a sugár tér .

A mágneses sze l lemtér vezetése a l a t t , és a h é t s z e r e s megnyilvánulási t é r és az éppolyan nagyszerű s u g á r t é r kö lcsönhatására fe j lődött az eredeti mikrokozmosz ha­ta lommal rendelkező lénnyé, mely képes volt gyarapod­ni és egyre nagyszerűbb lénnyé fejlődni.

Mivel a mai személyiségrendszer az emberiség bűnei miat t el van választva a sze l lemtér tő l , és e m i a t t a mennyei t u d a t már nem képes megnyilvánulni, ezt a tu­d a t o t másik t u d a t k ö z p o n t v á l t o t t a fel. A Biblia i t t be­szél »lélekről«. A lélek eredeti leg (a mágneses szellem­tér vezetése a lat t) az akarat végrehajtója volt. A le lket erre a sugár té r teszi képessé. A léleknek kell az akara­t o t kiviteleznie, s ehhez az eszközöknek egy sora áll rendelkezésére. Az eredményt aztán felveszi a másik két tér, amelyek emiat t a lelket még magasz tosabb tevé­kenységre ösztönzik.

Mi tehát lé lekemberek vagyunk. A sze l lemakarat vég­rehajtói lennénk, valójában azonban már régen nem vagyunk azok. A r e n d s z e r t a régmúl tban egy ba leset zavarta meg. Emiatt a megnyilvánulási térben és a su­gártérben (a lipikában, a f i rmamentumban) elfajulások keletkeztek, amelyek i sméte l ten mikrokozmikus válto­zásokat t e t t e k szükségessé . Ön ismeri a szent í rás kije­lentését : »amely lélek vétkezik, annak meg kell halni!« Újra meg újra bekövetkezik a t e r m é s z e t halála - mint­egy közjáték, valami baleset . A lélek elmúlik, a mágne-

95

ses s z e l l e m t é r n e k nincsen már megfelelő magja, és a s u g á r t é r te le van gonoszsággal . Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen e lőfe l té te lek mel le t t , a lélek visszatérésének a másik oldal országaiból eleve negatívnak kell lennie. A megnyilvánulási tér (a személyiségrendszer) zilált, a s u g á r t é r fényei kialudtak, vagy nincsenek összhangban egymással , a lélek pedig ezeknek a viszonyoknak a ter­méke.

Ha mindezt valamelyest m e g é r t e t t ü k , akkor felmerül a kérdés : minek kell m o s t tör ténnie?

A jelenlegi t u d a t k ö z p o n t o t fel kell oszlatni; de nem a dia lekt ikus t e r ü l e t e k egyikéből a másikba való kikény-s z e r í t e t t á t lépésse l , t e h á t nem öngyilkossággal. I t t a tudat i fókusz teljes feladásáról van szó. Teljesen új lé­leknek kell megszüle tnie . Ahogyan pedig ez az újjászüle­tés halad, úgy takarí t ják el a dialektikus romokat, és úgy épül fel az új t e m p l o m .

Tanulói t a Szellemi Iskola tehát a bűnös léleknek a közvet í tőben, a Krisztusban való végleges feloszlatá­sa, a lélek fo lyamatszerű meghalása elé állítja. Ezt az egyetlen l e h e t ő s é g e t kapta a b u k o t t emberiség, ez az egyetlen út, az ösvény.

Most ké t ség te lenül azt kérdezik, hogyan kell a dia­lekt ikus t u d a t k ö z p o n t n a k meghalnia. Ez a probléma lényege.

A közönséges , bizonyos időpontban beálló halálnál a t u d a t m a g visszahúzódik a rendszerből a lipikába. Ez kö­vetkezetes , m e r t ha a személyiség meghal, akkor nincsen már semmi, amivel a t u d a t dolgozhatna. A három szen­tély lámpása kialudt, s így a t u d a t n a k vissza kell vonul­nia.

Valami m e g m e n t ő ér intésről , a közvetítőnek, a Krisz­tusnak újraalkotó ér intéséről , az Úr felhőjének érintésé­ről nem lehet szó. Az Úr felhője a szentély fölött lebeg ugyan, de á l d á s á t nem képes kiönteni.

A fo lyamatszerű meghalásnál viszont, amely az élet-

96

hez vezet (az endúránál tehát) csak egy lehetőség van, és ez az el lenkező irányba m u t a t . Most ezt szere tnénk ecsetelni .

A p o n t o s a b b magyarázat érdekében vissza kell pil­lantanunk az e lőző fejezetekben m o n d o t t a k r a . Nézzük meg az ember dia lekt ikus rendszerét , ahogyan az a víz­sz intes síkon nyilvánul meg.

A dialektikus ember személyiségének középpontjá­ban a tudatmag van. Eze lőt t van a huszonegy út vagy folyosó, a személyiség háromszor hét világossága: a fej hétkarú gyertyatartója, a szív hétkarú gyertyatartója és a medenceközpont hétkarú gyertyatartója. E m ö g ö t t van a lipika t izenkét ereje, merőlegesen fö lö t te pedig, mint­egy felhőbe burkolva, az Egyetemes Szerzet segí tő ereje, a közvet í tő Krisztus, amelyet más, számunkra ismeret­len dimenzióhoz t a r t o z ó n a k kell lá tnunk.

Ha az olvasó ezt el tudja képzelni, akkor újra rátérhe­tünk problémánkra, és azt kérdezzük: hogyan kezdődik tehát az endúra, a meghalás i folyamat? Hogyan hal meg a dialektikus t u d a t k ö z p o n t ? Hogyan kell kioltani a kí-gyótüzet?

Ez csak úgy mehet végbe, hogy a t u d a t a személyi­ség huszonegy útján folyamatszerűen feloszlik. A tu­datnak naponta háromszorosan kell meghalnia. A tu­datnak naponta, megszakí tás nélkül fel kell áldoznia magát a személyiség három szentélyében. Az endúriszti-kus á ldozat az En fe losz la tását jelenti a fő-, a szív- és a medenceszentélyben.

Amilyen mértékben a tanulónak sikerül megvalósíta­ni a naponta meghalás t a három templomban, olyan mértékben ömlik bele a kígyótűzbe az Úrnak a szentély fölött lebegő felhője. Kitűnik, hogy a Krisztusközvet í tő beáramlása olyan folyamat, mely a naponta haladó el-halási folyamatnak megfelelően erősödik.

Ha Ón k i tar t emel le t t , akkor valóra válik az ige, hogy az Ón számára manna hull az égből. így egyre

97

jobban végezheti a munkát, amely az e n d u r á h o z szüksé­ges.

Megál lap í tot tuk, hogy a tudatnak, az Ennek fel kell áldoznia magát a személyiség három szentélyében. A nagy önfe lá ldozás a medenceszentélyben kezdődik, a cselekvési központban. A jelölt a tudat i é le tét a plexus solar is (napfonat) lámpása elé állítja, és egész cselek­vési é l e t é t összeegyeztet i a t e r m é s z e t és az én lebon­tásának követelményével. A naponta meghalás akkor kezdődik, amikor a jelölt a cselekedeteiben tudatosan megtagadja az ö n f e n n t a r t á s és érvényesülés elvét, és lényét így szabaddá teszi azoknak az erőknek a felvéte­lére, amelyek bele akarnak áramlani a szentély fölött lebegő felhőből.

A t a n u l ó ebben a meghalási folyamatban már a puszta, a sivatag kel lős közepén van, mert emiat t már önkénte lenül is eltávolodik a mindennapi é lettől és a Krisz tusközvet í tőből már b e l e á r a m l o t t valami. Az Ur felhője e l ő t t e megy. mint valami tűzosz lop, és fejfedő­jét már részben e l távo l í to t ták .

A nagy önfe lá ldozás aztán a második lámpás, a szív­szentély e l ő t t folytatódik, és a je löltre itt sokkal nehe­zebb feladat vár. I t t azt kell megtanulnia, hogy hagyja meghalni a vérösztönét , annak minden vészes kihatásá­val együt t .

Tudja, hogy a vér számtalan kapcso la tot hoz létre, de a vér számta lan kapcsolat eredménye is. A tanulónak, aki rájön, hogy ki kell ürítenie szívszentélyét, az a fel­adata, hogy fe lkutassa ezeket a kapcsolatokat , és egyik bil incsét a másik után feloldja. Itt különböző kötöt t sé­gekről, kapcsola tokról lehet szó. de ezek mind ebből a t e r m é s z e t b ő l valók. Lehet k ö z ö t t ü k csupán érzelmi kap­csolat , de olyan is. mely a fajhoz, a néphez vagy a csa­ládhoz bilincsel.

Ahogyan a t a n u l ó halad a feloldozás folyamatában, úgy ömlik bele egyre nagyobb erővel és mennyiségben

98

a szentély fölött i felhő, úgy hogy a közvet í tő egyre di­namikusabb és a t a n u l ó elhalása egyre könnyebb lesz.

Ezután a t a n u l ó t a harmadik lámpás, a főszentély lámpása elé állítják. Ez a meghalás a legnehezebb, mert a főszentély ben maga a t u d a t székel, és i t t áramlanak be a lipika erői is. I t t van a kígyónak, a sárkánynak a feje. A főszentély ben van a dialektikus intell igencia székhelye. A főszentély ben lobog a s ö t é t v ö r ö s akarat; de a kéte lkedés , a nyugtalanság és a félelem forrása is o t t t a lá lha tó .

Ebben a fázisban teszi fel János, a haldokló dialek­tikus ember a közvet í tő segítségével az Úrnak a kér­dést : »Te vagy-e az. aki eljövendő, vagy mást várjunk?«

Ha aztán minden kétség e lmúlt afelől, hogy ki győz, akkor a dialekt ikus t u d a t aláhanyatlik endúr i sz t ikus halálában. A lipika t izenkét ereje már nem befolyásolja, mert már nincsenek kapcsolatban a személyiségrend­szerrel . A dialektikus intelligencia és a zabolát lan akara t megsemmisül annak tudatában, hogy nem a dialektikus akarat fog győzni, hanem az e lkö l the te t len kincs maga­sabb akarata.

Ettől az időponttó l kezdve a Krisztusközvet í tő áll új kígyótűzként a dialektikus tudat helyén az e lhagyot t személyiségrendszerben. Emiatt aztán megnyilvánul az újjászületés további folyamata.

Ezt az üzenete t On azért kapja, hogy valamit bizo­nyítson belőle önmagában és önmaga ál ta l . Ez az üze­net az Ön leghatékonyabb gyógyszere lehet, ha igazi szabadkőművesként veszi használatba.

Ha a tanuló növekedni érzi magában a közvet í tőt , akkor számára az é l e t t e r ü l e t e pusztává, sivataggá, sőt káosszá válik. Az új léleklénnyel viszont új é l e t t e r ü l e t is fejlődik, s tudományosan biztos, hogy ezzel egy új sugár tér kifejlődése is együttjár.

Ha így lebukik a régi lipika napja, akkor egy új Nap kel fel. és a tanuló megéli mennyei napkel té t , aurórá-

99

ját. Az új jászületés nagy. szent folyamatában világos­ság száll fel mikrokozmikus rendszerében égboltja te­tejére, mely önmagátó l , önmagában és önmaga által sugárzik, és sohasem hanyatlik le többé.

A közönséges t e r m é s z e t Napja, ahogyan az a mikro­kozmikus sugár térben áll, a bűnös, holt lélek képe. Az eredet i t e r m é s z e t új Napja azonban az isteni, örök t ö k é l e t e s s é g ragyogó bizonyítéka.

Ón fe lkel thet i ezt a Napot, ha kész bejárni az ösvényt. Legyen t e h á t okos , mint a kígyók!

A Szerzet, melynek feje Jézus, legyen Önnel, mostan­tól mindörökké.

100

XIII

ISMERNI - ÁTLÁTNI - ÁTÉLNI

A tanuló az ösvényen a t ranszf igur iszt ikus iélekszüle-tés problémájával foglalkozva nemsokára megállapítja, hogy ennek filozófiáját aránylag könnyű megérteni . A dialektikától e lmélet i leg nagyon rövid idő a l a t t el lehet búcsúzni.

Sajnos sokan meg is elégednek az e lmélet i e lhatáro­zással . Nagyon jól tudjuk, hogy az e lméletnek önmagá­ban nem sok haszna van. Azt látjuk, hogy az anyag vi­lágán való á t u t a z á s miat t (a dialektika világától való elbúcsúzás után) fe lmerülő akadályok sok embernek leküzdhetet lennek tűnnek.

Bizonyára é r t h e t ő , hogy a Rózsakereszt Iskolája nem elégedhet meg a valóságnak valami látszatával . Tanulói t el kell vezetnie a szemlé le t tő l és i smeret tő l az á t lá tás­hoz, be lá táshoz és áté léshez. Ennél a munkánál gyakran csaknem elviselhetet len feszültségek keletkeznek. Az Iskola azonban nem lenne Iskola, ha eközben magára hagyná tanulói t . Mert szükséges, hogy kölcsönösen biz­tassuk egymást, hogy megszabadulhassunk a földi köte­lékektől és elnyerjük Isten gyermekeinek szabadságát .

Feltehetjük t e h á t a kérdés t : miért van tulajdonkép­pen, hogy sokan nem haladnak, s csak nagyon fáradsá­gosan jutnak el az új é lethez, h o l o t t teljesen megértik a Szellemi Iskola szándékát, célját? Hogyan beszélhet­nek sokan komolyan közvet í tő Krisztusról, melyet az Egyetemes Szerzet hoz nekünk, anélkül, hogy át tudná­nak törni hozzá?

Ennek csak egy oka lehet: nincsen olyan tudat , amely

101

valamiképpen is k a p c s o l a t o t t e r e m t h e t n e az új é let te l . A felhő o t t lebeg ugyan a mikrokozmikus szentély fö­l ö t t , te le erővel és ha ta lommal , de nem képes leáradni, kiömleni. A dialekt ikus rendszerben nincsen hely számá­ra - a mennyei manna csak a pusztában képes hullani.

Ezt jól meg kell érteni . Az ember tudata, a kígyótűz-rendszer, földi, a földi t e r m é s z e t b ő l való. A megváltó eledel csak akkor folyhat bele a dialektikus rendszerbe, ha helyet készí tenek neki, ha a k ígyótűzrendszer elveszí­ti feszültségi t e r é t és pusztasággá válik. Csak akkor k e z d ő d h e t a t ranszf iguráció.

Ezt a mennyei t á p l á l é k o t a beavatot tak nyelvén min­dig két fé lének mondják: é te lnek és italnak, te s tnek és vérnek, nektárnak és ambróziának, az é let kenyerének és élő víznek.

Ha az Ön lényvalósága a pusztában, sivatagban van, ha az élő vizet és az é let kenyerét ingyen kapja, akkor Önön teljesül a c s o d á l a t o s megvendégelés. Csak ekkor b e s z é l h e t ü n k i smere t rő l .

Ha a dialektikus t u d a t r e n d s z e r teljes gőzzel fenn­tart ja erőit és feszültségi te ré t , akkor a csoda csupán e lmélet i l ehetőség marad, melyről elmélkedni és vitat­kozni lehet, amelyről könyveket lehet írni és tanrendsze­reket fejleszteni. Buzgón fogla latoskodunk valami elmé­letekkel, évekig feltart juk magunkat mindenféle elképze­léssel, hajbakapunk fé lreértések és nézete l térések miatt . A valóságnak egyetlen másodperce, a másodperc töredé­kéig t a r t ó élő ér intés azonban azonnal véget vetne en­nek, s m e g m u t a t n á , hogy egész metafizikai panoptiku­munk csak gyerekjáték.

Sokan szere tnének a Szellemi Iskolából valami valót­lanságokkal , csekélységekkel és csudálatosságokkal te l t p a n o p t i k u m o t csinálni. Az összeütközés így elkerülhe­t e t l e n . H a r c keletkezik az emberi lélekért, melyet meg kell menteni, amely azonban ezt alapjában véve nem akarja.

102

Mit tud Ön az isteni szere te t rő l , mely keresi az el­veszettet , szakadat lanul o t t áll seg í t ségre készen a lé­lek mel le t t és á l landóan megvál tásán fáradozik? Mit tud Ön erről? Mit tud Ön a világon dolgozó segí tőkről? Mit tud Ön a arról, hogyan bánnak velük azok, akikhez a szere te tükke l fordulnak? Nem tud Ön semmit; Ön erről valóban nem tud semmit sem, s ezért szívből megbocsájtanak Önnek.

De nem eresztik el Önt . Ön a vére és t u d a t a á l lapota szerint reagál arra. ami behatol a feszültségi terébe, az intelligenciájával, érzelmeivel vagy egy cse lekedet te l rea­gál, így azonban nem halad, ho lot t újra meg újra felráz­zák, hogy el jusson az észleléshez és az i smerethez. Kísé­reljen meg valamit - bármilyen keveset is - észlelni a felhőből, mely a szentély fö löt t lebeg. Ez a közvet í tő Krisztus, aki az Egyetemes Szerzetben bebizonyosodik.

A szentély fölött i felhőnek háromszoros feszültsé­ge, nézete van. Ezeket i smeretnek, á t lá tá snak és átélés­nek nevezhetjük.

Az i smerethez a t a n u l ó nem valami lecke m e g t a n u ­lásával, vagy a tudata lat t i ja ö s z t ö n z é s é r e jut el, hanem szenvedés és aggály, m e g t ö r t szív következtében. E vi­lág tele van szenvedéssel és aggodalommal, de koránt­sem vezet minden aggodalom és szenvedés i smerethez. Ha On azért szenved, mert nem kapja meg amit akar, ha fájdalmai vannak, mert megszegte az élet valamelyik t ö r v é n y é t , ha bajok érik. mert hiányos a tudata, akkor az örök kapu nem nyílik meg Önnek.

Csak a m e g t ö r t szív szenvedésében nyilvánul meg az isteni csoda. Abban a szenvedésben, amely a keresés­ből, a megváltás utáni le í rhatat lan vágyakozásból, az Ön természetének az el fáradásából, egy olyan élet ellen fo lytatot t reménytelen harcból, amelyet Ön nem akar. amelyre On nem vágyik, vasbeton ajtók hiábavaló zörge-téséből ered. Abban a szenvedésben jelenik meg a cso­da, mely minden viszály végleges feladásából ered. an-

103

nak a t u d a t á b ó l , hogy ö s s z e r o p p a n t a m . Abban a szen­vedésben, mely az ö s s z e t ö r t szív csendjéből ered. Ak­kor hallja meg a szavakat: »Jőjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradta tok és m e g t e r h e l t e t t e t e k « .

Most nem szabad elérzékenyülnie, s olyan emberre gondolnia, aki fagyban és hidegben vonszolja magát a s ö t é t éjszakában, majd hirtelen ajtót lát megnyílni, mely m ö g ö t t az üdvhadsereg egyik gyűlésének szónoka kiáltja: »jőjetek énhozzám...«.

A hangot hallani, a Biblia ér te lmében, valami egészen más. Ez arra a c s e n g é s r e vonatkozik, amelyet a Mozdu­lat lan Birodalom e r ő t e r e kelt . Mert minden erőnek meg­van a maga rezgése, s ezzel a saját hangja. Ez az Isten­nek s z e n t e l t szférák zenéje, melyet a tanuló maghallhat, ha ö s s z e t ö r t szíve csendjében a t e r m é s z e t minden viszá­lyát és én-jének megvá l tásáér t f o l y t a t o t t harcát abba­hagyta. A mágneses hang az, amely hívja a megfáradta­kat, az az erő, mely igazán nyugalmat ajándékoz.

Ebben az ér intésben, ebben a zenében érte el a ta­nuló az i smere te t , egy olyan világ észle lését, mely nem ebből a t e r m é s z e t b ő l való. Nincsen olyan földi zene, amelyet ös sze lehetne hasonlítani ezzel a hanggal. A z s o l t á r o k költője ezzel kapcsola tban »Libanon rengésé-ről« beszél .

Ugye megért i , hogy ha a je lölt az ösvényen csak egy lépést is m e g t e t t e hang felé, akkor határ ta lan öröm töl t i el - mert a vi lágosság megta lá l ta őt éjszakájában. Ahogyan az éjszaka vándora lépteit valami kicsiny, tá­voli vi lágosság felé irányítja, s így biztos az útjában, úgy van meg m o s t a tanulónak a b iz tos tudása. Minden té továzás és tekintélyekben való hit e l t ű n t .

M o s t a n t ó l kezdve annak a kor lát lan tudása él benne, hogy látja és ismeri az ösvényt. A bizonytalanság és a dialektika vég nélküli ta lá lgatásai azoknak maradnak, akiknek még nincsen meg ez a látásuk.

Az i smeret a közvet í tő Krisztus e lső sugárzása. Ha a

104

tanuló egyre közeledik ehhez a világító hanghoz, akkor az i smeret tő l eljut az á t l á t á s h o z . Egyre világosabban látja a fény jel legét és szerkezeté t . Meg tudja vizsgálni, á t lá t . Ez a szentély fölött i felhő második nézete, Krisztus második sugárzása. Az e l s ő sugárzás szikrázó, ragyogó ö r ö m e t a jándékozott . A második az isteni Gnózist nyilvánítja meg.

A tanuló, aki az i smere t tő l tovább halad az á t lá tás­hoz, egyre világosabban és é r t h e t ő b b e n hallja a hangot : »Jőjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradta tok és m e g t e r h e l t e t t e t e k , és én megnyugoszt lak t i teket« . Az á t lá tásban nyugalom és fel fr issülés fejlődik ki.

Ez a nyugalom és fr isseség azonban nem a jó l lakot t polgár nyugalma a karosszékében, azé sem, aki behord-ta a t e r m é s t a csűrébe, sem pedig azé, aki nyaralásról álmodozik. Ez a Gnózis nyugalma, az olyan emberé, aki a be látáshoz j u t o t t az isteni tervet i l letően, a transzfi­guriszt ikus megszabadulási folyamat logikus szüksé­gességére nézve. Nyugalom ez a hetedik lámpás vilá­gosságában, mely m o s t középen áll . Ez a hetedik lám­pás képezi Isten másik hat lángjának szintézisét . Abba a nyugalomba való belépés ez. amelyről a szentek tanús­kodnak, az e l m ú l h a t a t l a n ismeret nyugalma, melyet nem lehet tanulmányokkal megszerezni.

Mennyi fáradságot és aggodalmat okoz a dialektikus tudás, és minden, ami ehhez tartozik. Mi mind sokat olvastunk és tanulmányoztunk, és sokan bizonyos szenvedéllyel t e t t é k ezt . mert ősz intén keres tek. Kere­sésünk sok t e k i n t e t b e n azonos irányban halad. - de közelebb h o z o t t - e minket egymáshoz? Mellőzte-e a fél­reér téseket? Megszereztük-e az igazi nyugalmat, a meg­valósítás nyugalmát, azt a nyugalmat, mely a ragyogó, közvetlen belátásból ered? Az á t l á t á s nyugalmát, mint tökéletes , maradandó b iz tonságot? Részesül-e Ön való­ban Isten nyugalmában, t e h á t a mindent á tkaro ló , örök szellem nyugalmában? Úgy látszik, hogy nem.

105

És mégis Önnek is megígérték ezt az isteni nyugal­mat. Ezt megígérik Önnek, mint a szellemi Iskola ta­nulójának. Mindannyiójukat, mint dialektikus embere­ket, á tok terhel i . Átok, melyre a zsidókhoz írt levélben és a z s o l t á r o k b a n így utalnak: »nem fognak bemenni az én nyugodalmamba«.

Most az Ön intelligenciájához apellálunk. Megígér­ték a nyugalmat - és k imondták az á t k o t : »nem mennek be az én n y u g o d a l m a m b a n Nagyobb e l lenté t el sem képze lhető . Mégsem lehet világosabban kifejezni, hogy a t ranszf igur i sz t ikus út nem ismer a lkudozást . Ami eb­ből a t e r m é s z e t b ő l való, az nem mehet be az isteni Gnózis nyugodalmába: egyetlen dialektikus lény sem. Ebben a t e k i n t e t b e n minden fáradozás hiábavaló.

Ezt a nyugalmat t e h á t nem Önnek ígérték meg, a t e r m é s z e t lényének, hanem ez az Önben lévő lehetőség­re utal , mellyel, miután megszabadí to t ta spinális rend­szerét az Én t i ízétől, t ö k é l e t e s á ldozat ta l összeköthet i magát a szel lemmel, hogy lerombolhassa a régi templo­m o t és fe lépí thesse az újat. Az ígéret t e h á t azoknak szól, akik készek bejárni a t ranszf igurálás, az áta lakulás ösvé­nyét. Minden más csak szenvedést és fáradalmat hoz a léleknek.

Az emberek, a dolgok és a világ t ö r t é n e l m e alapján be tudjuk Önnek bizonyítani a dialektikus törekvés tel­jes h a s z o n t a l a n s á g á t . Ezt persze a saját tapaszta la tából is tudja. Ha e l fáradt a küzdelemben, akkor folytathat­juk a b e s z é l g e t é s t .

Az évek folyamán, amikor arra törekedet t , hogy a saját erejéből szabadí tsa meg magát, talán megismerte kor lá ta i t , s így meg tudja érteni ezeket a ki jelentéseket. Akkor a zs idókhoz írt levél szavaival figyelmeztetjük: »Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket«. »Igyekezzünk tehát bemenni abba a n\ u-godalomba«. m e r t hata lmas folyamatot, a nagy alkimis­ta t r a n s z m u t á c i ó s folyamatot, a nagy vál tozást követelik

106

meg tő lünk. Amikor Isten élő igéje, ez az örök szel lem mágikus

rezgése, a látás hídján átjön hozzánk, akkor a t a n u l ó hata lmas eseménybe lesz belevonva. A zs idókhoz írt levélben ezt így ábrázolják:

»Mert az Is tennek beszéde élő és ható, és é lesebb mint a kétélű kard, és e lhat a vérnek és a tudatnak, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gon­d o l a t o k a t és a szívnek indulatait . És nincsen olyan te­remtmény, amely nyilvánvaló ne volna e l ő t t e , s ő t min­denek meztelenek és leplezet lenek annak szemei e lő t t , akiről mi beszélünk.«

On ismeri ezeket a ki jelentéseket. Ez »Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzőjének« rövid összefoglalá­sa. A »vérnek és a tudatnak, az ízeknek és a velőknek megoszlását« Ön ta lán vállat vonogatva olvasta. Ilyes­mivel nem lehet sokat kezdeni. Az idézet azonban a t ranszf iguris ta számára azt bizonyítja, hogy a zs idókhoz írt levél szerzője nagyon is jól i smerte a t ranszf iguráció mágiáját.

Ha az örök erő a szentély fölött i felhőből belép a kígyótűzbe, akkor ennek olyan a hatása, mint valami két­élű kardnak, amelynek segítségével a fejlődő, új t u d a t o t teljesen elválasztják a dialektikus vérlény tői . A vérlény feloszlatása a csontvelőben kezdődik, ahol, mint ismere­tes, a vörös vérsejtek képződnek. Ezt a feloszlási folya­m a t o t már semmiképpen sem fékezhetik a régi, vegeta­tív idegrendszer erői, melyek az izületeknek és a csont­váznak parancsolnak. A hetedik lámpás mágikus nyugal­mában az öreg templom teljesen le lesz bontva. Ebben a hata lmas t ranszmutác ióban a l e b o n t á s t semmi sem kerülheti el. így halad a tanuló az i smeret tő l az á t lá tás­hoz és onnan az á té léshez.

Ha Ön ezt a hangot - bármilyen halkan is - képes meghallani, akkor meg ne keményítse a szívét! Ha a szív ö s s z e t ö r t és e lcsendesedet t , akkor m e g s z ü l e t h e t az örök. vibráló valóság nyugalma.

107

XIV

A TEVESZŐR RUHA

A t a n u l ó é le tében m e g t ö r t é n h e t , hogy az ösvény felvil­lan; sz inte villám világítja meg, megpillantja rövid idő­re. Ezt a Krisztusból jövő új é le t virradatának is ve­hetjük.

Amikor »Krisztusról« beszélünk, akkor nem személy­ről - ezt az e lképze lés t a t eo lógusok évszázadokig han­g o z t a t t á k m e g g o n d o l t a n és szándékosan -, hanem az eredet i s u g á r t é r Kr i sz tussugárzásáról van szó. Bensősé­gesen imádkozunk, hogy Ön is tapasztal ja egyszer az új t u d a t felvil lanását, mert ez az e l ső lépés az új élet lé­nyegéhez vezető ú ton. Ha a Rózsakereszt templomudva­rának sugárzása képes Önt elérni, akkor ezt ingyen kap­ja, és a m u n k a t á r s a k »ingyen« fáradoznak azon, hogy m e g m u t a s s á k a megváltó u t a t és összekössék Önt a ti­z e n k é t s z e r e s , szent, egyetemes anyaggal.

Ne maradjon t e h á t közömbös : reagáljon! Mert múl­tunkból i smeretes , hogy azokat a helyeket, ahol az em­beriséghez k ü l d ö t t követek a legnagyobb erővel munkál­kodtak (eredménytelenül), és akikhez személyesen for­dul tak (hiába), azokat az embereket sújtja a legnagyobb átok. Aki felkeresi a Rózsakereszt Szellemi Iskoláját, a d ö n t ő pi l lanatban azonban nem rendül meg. az nagyon sa jnálatra m é l t ó . É r t h e t ő , ha minden é let Ura azt mond­ja i lyenkor: »Mondom néktek, Tírusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az í té let napján, mint néktek! Te is Kapernaum, aki az égig fö lmagasz ta l ta t tá l , a pokolig fogsz megaláztatni !«

Kik Tírus és Sidon lakói? A szabadkőműves életre

108

t e r e m t e t t e k . És Kapernaum lakói? - Akik képesek bejárni a ma­

gasabb t u d a t o s s á válás ösvényét. Jézus, az Úr i t t azokhoz fordul, akik ehhez a két

c sopor thoz ta r toznak, és hozzáfűzi: »De mondom nék­tek, hogy Sodorna földjének - ez az e rkö lcs te lenség és bűn fertője - könnyebb dolga lesz az í té let napján, mint néked«.

Világosabban nem lehet megmondani. A Rózsake­reszt tanulóját így a legnagyobb kegyelem érheti , de a legnagyobb b ü n t e t é s t is vonhatja magára. Ezért teljes szívünkből reméljük, hogy Ön nemsokára tapaszta lni fogja az új t u d a t felvil lanását - mert ez az e l ső lépés.

Dorgáló szavai után Jézus fe lemelte kezeit, és így szólt : »Hálákat adok néked Atyám, hogy megjelentet­ted mindezeket gyermekeidnek. Mert senki sem ismeri a Fiút. csak az Atya által , és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú által«. Szóval senki sem jut hozzá a Krisztus­tudathoz anélkül a szent éterekből álló felhő nélkül, amely a szentély fö löt t lebeg. így végződik a vezeklést hirdető prédikáció az isteni ér intés nyugodalmában és csendjében. Az Iskola szolgáinak is gyakran nagyon vilá­gosan és nyomatékosan kell Önhöz szólniuk, hogy felis­merhesse a nagyszerű, megváltó é le tcé l t : »Jőjetek én­hozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterhel te t­tetek és én megnyugoszt lak t i teket« .

Krisztus itt az On természet lénye el fáradására utal. mely az Ön tudatának abból a tapasz ta la tából ered. hogy az On élete tulajdonképpen kezdet tő l fogva ered­ménytelen, hogy k imondhatat lanul sok mindent vonszol magával, kell magával vonszolnia, ami teljesen ér te lmet­len és töké le tesen haszonta lan.

Komoly f igyelmeztetéseinknek és a Rózsakereszt Is­kolájában á té l t megpróbál ta tása inak csak az az é r te lme (semmi más), hogy kiszakítsa Ónt a régiből és elvezesse az igaz élet örök békességéhez, nyugalmához és csendjé-

10»)

hez, és m e g m u t a s s a a megvál tás ösvényét, hogy még eb­ben az é le tben elnyerje a szabadságot . Teljesen Öntől függ, hogy megfogadja-e ezeket a tanácsokat , mert Is­kolánk kizárólag a szabad kőmú'vesség útján jár.

Mint tudja, a személyiségrendszernek van bizonyos fokú t u d a t a . Ez a t u d a t az Ön létének felvevő, asszimi­láló, ugyanakkor cselekvő tényezője. Ez a t u d a t látja el lélekkel, »lelkesíti« az Ön rendszeré t . Központja a hom­loküregben van, kapcso la tban van az idegközeggel, és közli magát az Ön lényének minden sejtjével.

Ez a t u d a t , ez a lélek semmi ese t re sem szellem. A szel lem a lelken kívül van. Szellem a l a t t mi a mágneses s z e l l e m t é r t értjük, mely befolyásait beleküldi a szemé­lyiségrendszerbe. A t u d a t - a lélek - reagál erre, és meg­valósítja a szel lemből belefolyó sugal la tokat .

A tudatnak, a léleknek nincsen szervi szerkezete. Valami felhőnek mondhatnánk, lángnak, vagy lelkesítő rezgésnek. Ha a lélek, a tudat , a szellem sugal latai t már nem képes felvenni és alkalmazni, isteni valósággá t r a n s z m u t á l n i , akkor a lka lmat lanná vált. akkor a lélek­nek meg kell halnia. Logikus, hogy ilyen esetben új tuda­ti sugárzásnak kell a haldokló lélek helyét elfoglalnia.

Ez a rövid vázlat bemutat ja filozófiánk lényegét. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a bűnös lélek nem tűnik el minden további nélkül. Ha nincs is szerves szerkezete, mégis valami m e g t e r e m t e t t lény. é let te l e l l á t o t t valóság. A lélek t e h á t többé-kevésbé független é le te t él: de mint az é l e t t e r ü l e t gondnoka, önkéntes engedelmességge l kel lene kiviteleznie az Úr sugal latai t .

Ha ezt nem teszi, akkor ezt a hibát eleinte még ki lehet javítani. Ha azonban ezzel a hibás viselkedéssel valami szerkezet i á l l a p o t o t te remt, akkor a lélek és a s z e l l e m t é r k ö z ö t t megszakadnak a kapcsolatok, és a le lket magára hagyják. Bűnös á l lapota többek közöt t a lipikában bizonyosodik be. A szel lem nélküli lélek mái-nem képes fenntar tani rendszerét . A személyiségnek

110

egy része ezér t feloszlik, és a lélek bizonyos időre visszavonul a másvilágra, hogy később megint inkar-náljon.

Hogy a lélek megint új személyiséggel rendelkez­hessen, ahhoz egy ilyet lé t re kell hozni a földi fenntar­tási folyamat segítségével . Ennek következtében a pil­lanatnyilag az Ön rendszerében jelen lévő lélek már nem az eredeti lélek, amely l e t é r t az ösvényről, hanem mindenféle lelkek ezerszeres keveréke. így a lakul t ki a k o r l á t o z o t t , földi, dialekt ikus lé lekközösség.

E fel ismerés után a tanulónak választania kell: vagy »lélekember« marad, vagy pedig Krisztus példájára »szellemember« lesz. Ezt a két á l l a p o t o t köti össze az ösvény, s ezen az ösvényen emelkedik a meghalás ke­resztje, amelyet senki sem kerülhet el.

Ha a t a n u l ó képes u t a t vágni magának a helyes irány­ban és vállalja az én-e lhalás kereszt jét, akkor eljut az eredeti világosság meglá tásához. Aki pedig e l ju tot t eh­hez a látáshoz, az megkezdi útját a pusz taságon át . A dialektikus élet elveszíti minden vonzását. Úgy látja és úgy veszi ezt az é le te t , ahogyan jön. A legjobb pozíció­ért f o l y t a t o t t harcnak vége. Maradék energiáját a lélek meghalásának befejezésébe fekteti .

Ez a halál úgy megy végbe, mint valami kiürülés a három szentélyen keresztü l . Ezzel a pil lanatnyi tudat­iélek tevékenységére uta lunk, melynek támaszpont ja az ag)-hátger inc-rendszerben van, s amelynek tevékeny­sége egyénileg különböző módon sugárzik ki a főszen­télyen. a szívszentélyen vagy a medenceszentélyen ke­resztül , így kezdi meg a tanuló, minden e r ő l t e t é s nélkül, pusztai, sivatagi útját, hogy elérje az Ígéret földjét, mely fénypontként világít számára a messze­ségben.

E meghalási folyamattal kapcsolatban számta lan

fé lreértés ke le tkezet t . Sokan azt hiszik, hogy súlyos

szenvedés időszaka kezdődik, s hogy fájdalomtól eltör­

li ! I

zult arccal kell t ántorogniuk egy olyan világban, melyet belsőleg e lá tkoznak. Ez egyáltalán nincs így. Ellenke­zőleg: a hit. mely az i smeretben gyökerezik, vidámsá­got, k i törő ö r ö m e t okoz. mert az ilyen ember az új élet felé menete l . Ennek megfelelően nagyon is tevékeny é le te t él. Arról is fe l i smerhető, hogy egyáltalán nincse­nek tár sada lmi , vagy más dialekt ikus problémái. Ha az e m b e r t valami nem érdekli, akkor az nem is okozhat nehézségeket .

Az ilyen t a n u l ó t az ösvényen más is jellemzi: »teveszőr ruhát« hord. »bőr öv« van a derekán, »sáskával és erdei mézzel« táplálkozik. Teveszőr ru­

hát hordani az t jelenti, hogy az univerzális anyagot akarja magára ölteni, és ezt a Mozdulat lan Birodalom­mal szemben ö n k é n t e s e n engede lmes kapcsolatban teszi. A teve i t t a repülőteve-je lkép, az egyetemes élet régi jel­képe. Ugyanaz az ö t l e t , mint a sárkány jelensége, melyet meg kell ölni. hogy é lhessünk.

Az »öv« olyan e m b e r t jellemez, aki a lélekmeghalás után minden közönséges , alacsony é le t re irányuló becs­vágyat maga m ö g ö t t hagyott .

»Sáska« a l a t t a Sohar. és a régi görögök is »kígyót« é r t e t t e k . Az ösvényen haladó tanuló, aki kígyókkal táp­lálkozik. »a kígyók fia«. aki teveszőr ruhájának megfele­lően egye temes bölcsességgel táplálkozik. Az ilyen tanu­ló tovább halad az i smeret tő l az á t l á t á s h o z .

A »méz« még hangsúlyozza a Legmagasságosabb erejével, az igazi isteni szel lemmel való táplá lkozást .

Ebből arra k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , hogy a »teveszőr ru­ha" újra helyes viszonyba hoz bennünket a mágneses s z e l l e m t é r r e l . A »bőröv« arra utal . hogy a bűnt. mely mindenkire végzetes volt. már nem követi el. A »sáska« és a »vad méz« azt bizonyítja, hogy a tanuló a megnyil­vánult új sugár térben megint az isteni törvénynek meg­felelően képes táplá lkozni .

112

Mindezt azért mondjuk Önnek, hogy világos legyen: ha az ösvényre akar lépni és a Rózsakereszt tanulója akar lenni, akkor új é l e t e t kell kezdenie. Nem elég csak szemlélgetni a dolgot . Ezt be is tudjuk bizony/tani.

A mikrokozmoszt már gyakran h a s o n l í t o t t u k a mak-rokozmoszhoz és felfedeztük, hogy az ember t is körül­veszi egy mágneses sze l lemtér, egy s u g á r z ó t é r és egy f i rmamentum (égbolt), s hogy a személyiség képezi a mikrokozmikus bolygót . Hogy az egész rendszer újjászü­lethessen, megszabadulhasson l ipikánktól, a tükörszfé­rátó l (másvilág) és az ebben a t e r m é s z e t b e n törvénysze­rű halál tól és v i s szatérhessen eredeti hazájába, ahhoz ki kell vonnunk abból a világból, mely nem felel meg az isteni törvénynek, el kell távol í tanunk abból az életmód­ból és annak következményeiből, amely kívül van az iste­ni t e r m é s z e t e n . Az Iskola nem elégszik meg kevesebbel.

Az Iskolának ez egy magától é r t e t ő d ő , nagyon éssze­rű és egyszerű fe l téte le . Ön így megszabadulhat az igá­tól és beléphet az új é letbe. És észreveszi, hogy ezt a ku lcsot minden nehézség nélkül képes használni . Ezért azt tanácsol juk: egész lényével arra törekedjen, hogy hatásossá tegye önmagában a közvet í tő Krisztust , aki Önért is létezik, hogy a mennyei gyújtópont megint Krisztus sugárterévé fej lődhessen. Az Ön cselekedetei­ben mindig ennek kell e lőtérben lennie.

A megváltási folyamatnak az Ön lénye alapjaiban kell megkezdődnie, és ez teljesen Öntől függ. Vizsgálja meg önmagát alaposan, hogy valóban, bensőségesen az új é le t re törekszik-e. A sugárerőre irányul-e a szíve? Megfelelnek-e a cselekedetei annak az életnek, amelyre vágyik, anélkül, hogy kényszerítenie kel lene ö n m a g á t ?

így szabadítja meg három szenté lyét a régi természet­től, így tárja fel az utat , és a Szerzet észreveszi Önt . Akkor az új é let fókusz a fe l támadáshoz vezeti és az egyetemes életanyag bőségesen vonul be a mikrokoz­moszba, hogy elvégezze szente lő, megváltó fe ladatát .

113

Akkor a lé lekruhára ráborul a szel lem köpenye, és a mikrokozmosz ebből élhet és cselekedhet .

A t a n u l ó , aki így á t é l t e meghalása útját, feltámad az igazi, új é let e g y s é g é b e n . Átéli és tapasztal ja Isten gyer­mekeinek s z a b a d s á g á t , és ö s s z e k ö t t e t é s b e n van a t iszta, egyetemes s z e r e t e t t e l . Valóban ember és valóban Isten.

Ha részesü l a Krisztusszel lemben, akkor megérti ezeket a ki je lentéseket. Adja Isten, hogy a megváltot­tak soraiban ta lá lkozzunk.

114

XV

A BETEGSÉG OKAI

Most a különböző betegségek okairól szeretnénk beszél­ni, különösen a r e t t e g e t t rákról . E dolgok megbeszélé­sét csaknem minden tek inte tben sürgősen szükségesnek tartjuk azok köreiben, akik a t ranszf igurálás szent tana­it tanulmányozzák.

Amikor az ember orvosokkal és kórházi ápolókkal kerül ér intkezésbe, akiknek naponta van dolguk beteg­ségekkel és az azok elleni küzdelemmel, s ha az ember ismeri a tes t i bajokkal foglalkozó irodalmat, akkor a legnagyobb t i s z t e l e t t e l kell adóznia a hősies fáradozá­sok lát tán, amelyekkel a betegségek számtalan titok­zatos okozóját próbálják leküzdeni.

Másrészt fokozódó ny ugata lanságot figyelhetünk meg, mert sok, fe l tét lenül hatásosnak t a r t o t t gyógyszer egyáltalán nem felelt meg a várakozásnak. Továbbá azt is meg lehet ál lapítani, hogy a gyógykezelés lehetőségei és az ezzel való e l lá tás nem képes lépést tar tani a be­tegségek terjedésével. Ezzel kapcsolatban az is sajnála­tos, hogy az orvosi tekintélyek gyakran hal lgatnak el tényeket a nyilvánosság elől. Indítékaik persze nagyon különbözőek: például emberbarátok is lehetnek. A mód­szer ennek el lenére helytelen. Amikor ugyanis napvilágra kerül a kér le lhete t len valóság, akkor a félelem kétség­beesésbe csap át, s így megnövekszik a betegségre való hajlam is.

Persze é r t h e t ő , hogy a dialektikus ember dialekti­kus törvények szer int cselekszik. Ha bizonyos helyzet kisiklik az e l lenőrzés alól. akkor abban a reményben.

115

hogy nemsokára megoldás t találnak, arra szánják ma­gukat, hogy egyelőre nem beszélnek a veszélyről.

így az is é r t h e t ő , hogy egyes népeknél a lkalomadtán elt i tkol ják a veszélyes helyzeteket, vagy nagyon is e l túlozzák, ha arra számítanak, hogy a helyzet rövide­sen megváltozik. Az is é r t h e t ő , hogy orvosi körökben leplezik vagy elhallgatják az igazságot, mert t i tokban remélik, vagy okkal várhatják, hogy be lá tható időn belül ta lá lnak valami módszer t vagy gyógyszert a ve­szély e lhár í tására . Miért nyugtalanítsák tehát a nyilvá­n o s s á g o t ?

Nekünk, gnoszt ikusoknak azonban az a véleményünk, hogy i t t csalfa reményeket táplálnak. A testi nyomor ugyanis nyugta laní tó mértékben fokozódott . Az emberi rendszer, je lentékte len kivételektől eltekintve, általá­nosan haj lamossá vált a megbetegedésre, s a halandó­ság c s ö k k e n é s é r e való uta lás megtévesztő . Ez csak an­nak a bizonyítéka, hogy bizonyos ha lasz tás t lehet elér­ni. - de valóban gyógyítani nem lehet.

A transzf iguráció tanával való a lapos foglalkozásunk és gyakor la tunk alapján nyugodtan áll íthatjuk, hogy az anyagi t e r ü l e t e n az emberiség szenvedései ellen orvos­ság (sem kieszelt, finom, sem erősebb formában) nin­csen. Az orvostudomány terü le tén nem vagyunk szakér­tők, s a fenti ki jelentést miat tunk nem kell nagyra be­csülnie. Nem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy min­den eszköz rendelkezésünkre áll az orvosi, biológiai, vegyi és rokon tudományok terü le tén; nem akarjuk a szakér te lem l á t s z a t á t kelteni. Aki ilyesmivel próbálko­zik, az valójában az emberiség el lensége, s a verembe, amelyet á s o t t , e lőbb-utóbb maga esik bele.

A fenti felfogás a transzfigurizmus-tudomány tanul­mányozásának és gyakorlatának, meg sok éves tapasz­ta la tnak az eredménye. Ez a tapasz ta la t a következő megál lapí tásra k é s z t e t minket:

Minden gyógyszer és gyógymód, amit ez a világ is-

116

mer és még ki fog fejleszteni, kivétel nélkül dialekt ikus te rmészetű . Sokféle gyógyszert vonnak ki és ál l í tanak elő bizonyos a lkotóe lemekből például az ásványvilág elemeiből. Ez á l ta lánosan i smeretes , s ezen a te rü le ten még sok mindent fognak kikutatni és elkészíteni.

A növény- és az állatvilág is minden fokon tömege­sen járul hozzá a gyógyszerek számának növeléséhez. Sőt. az emberek birodalma is ré sz t vesz ebben, s meg­hozza á l d o z a t á t a »mindenható« gyógyszerek gyárosai­nak. A g u s z t u s t a l a n a b b rész letekkel i t t nem akarjuk terhelni Önt. Ezen kívül víz és fénygyógymódok is van­nak. Nagyon elter jedtek a fényterápia modern módsze­rei. Fényterápia a l a t t a különböző sugárzások alkalma­zását értjük, habár ezekkel részben még kísér leteznek. A mágnesezésre is felhívjuk a figyelmet. Ennél a gyógy­módnál emberi é t e r e k e t alkalmaznak. Végül pszichológi­ai módszerek is vannak, amelyekkel közvetlenül az em­beri tudatra , s ezen keresztül a m e g b e t e g e d e t t szervekre és szerkezetekre hatnak.

Említsük meg, mint külön c s o p o r t o t , az úgynevezett »szellemi gyógymódot« is. I t t a betegen vallásos, vagy ezoterikus sugal la t ta l , vagy a tekintély erejével, gyakran közvetlenül tükörszféra-befolyással akarnak segíteni.

Ezek a módszerek, mint m o n d o t t u k , kivétel nélkül dialektikusak. Minden eszköz és módszer, amivel a be­teg embernek segíteni akarnak, kivétel nélkül a földi természet i birodalom anyagán és erején alapul. Mindegy hogy szerves, éteri vagy elemi vegyszerekről van-e szó és hogy segédeszközökkel, vagy közvetlenül személye­sen közvetít ik-e őket. A t e r m é s z e t és minden, ami a természetből való, szünte lenül megkíséreli fenntartani és karbantartani önmagát a lé tér t fo lyatot t küzdelem­ben. H a t a l m a s erőfeszí téssel és csodálatra mél tó in­telligenciával szakadat lanul új lehetőségeket keres, hogy védekezhessen a földi é le te t fenyegető erők növekvő áradata ellen.

117

Versenyfutás ez a halállal, gigantikus harc, mely egyre ha ta lmasabb és ka landosabb formákat ölt, s amelynek k imenete le könnyen megjósolható. Az emberi intell igencia képességei k o r l á t o z o t t a k , és a lehetőségek tára kimerül. Az ember felvevőképességének határa van. Minden idők álma, hogy az ember egészségesen és ve­szé lyezte tés nélkül é l h e s s e n ebben a természetben, álom marad.

Ennek az időszaknak a krízise az a tragikus pillanat, melyben minden véget ér. A lé tér t fo ly ta tot t harc a di­alekt ika világában hosszú ideig d ö n t ő fázis nélküli harc, melyben egymást váltja a vereség és a diadal. Az ilyen időszak után azonban az emberiségnek mindig az a része kerekedik felül, amelyik a veszély okozója. Ek­kor kezdődik az emberiség krízise, a kozmikus forrada­lom. A megbetegedések f e l t a r t ó z t a t h a t a t l a n szaporo­dása csak arra a tényre vezethető vissza, hogy a világ és az emberiség egy ilyen kozmikus forradalomba lé­p e t t be.

A korábban r é s z l e t e z e t t okok és hatások miatt légkörünkben jelenleg olyan erők tevékenyek, melyek nem magyarázhatók ebből a te rmészetbő l , s emiat t nem is képesek kapcso la tba lépni ezzel. így e te rmészet te­remtménye i t nem tudják új tula jdonságokkal ellátni. E kozmikus erők hatása ezért lebontó és ös sze törő .

A légköri erő, melyről beszélünk, minden dologban je­len van és abszo lú t á t h a t o l ó képességgel rendelkezik. Nemcsak felülről jön, hanem minden irányból. A kozmi­kus lé legzet - mert erről van szó - mindenen á thato l .

Az olyan betegségek, mint a rák, szorosan össze­függenek ezzel a jelenséggel. A rák figyelmünket egy olyan l ipikaerőre irányítja, mely dialektikus létünk alapjain uralkodik. A t izenkét kozmikus erő fokozott tevékenységére és ezeknek a t izenkét bolygói erőre gya­k o r o l t h a t á s a miat t emberi t e s t b e n idegenszerű vérsejtek képződésé t és ezáltal a normál is tól e l té rő sej tszerkezet

118

kialakulását eredményező vérál lapot fejlődik ki. I smeretes , hogy a t e s t szervei és szövetei sejtekből

épülnek, s hogy ezeket a vér táplálja. Ha ezek a sejtek megváltoznak, mégpedig nemcsak a lka lomadtán és ideig­lenesen, hanem alapvetően, úgy, hogy ezáltal teljesen más szövet keletkezik, melyen a lipikának, a firmamen-tumnak már nem a »rák« állatövi ereje uralkodik, akkor beszélünk rákbetegségrő l .

Ez a betegség, mint az emberi t e s t sok más, részben még i smeret len baja, sz intén kapcsolatban van mikro­kozmoszunk alapvető feltördelésével, egy olyan folya­matta l , melyben a lipika nem vesz részt . Joggal beszél­hetünk mikrokozmikus á tvá l tozás világos jeleiről. En­nek az az oka, hogy rendszerünkbe nem a mi természe­tünkből magyarázható erők törnek be erőszakkal . A lipi-kaerők az anyagi rendszeren a belső e lválasztású miri­gyek segítségével uralkodnak. Ha egy szervben vagy tes t részben idegen szövet fejlődik ki, akkor az a szerv kisiklik a belső elválasztású mirigyek vezetése és ellen­őrzése alól.

Ha tehát mindezek figyelembevételével szemléljük a gyógymódot, melyet a rák elleni küzdelemben alkalmaz­nak, akkor valamelyest megérthet jük e harc tragiku­mát és k i lá tás ta lanságát . A burjánzó szövetet sugarak segítségével akarják megsemmisí teni . Legközelebb más gyógymóddal (hormoninjekcióval) próbálják majd hely­reállítani a lipika e l lenőrző hatásá t . Később, a jövőben, az orvosok tápszerekkel , készülékekkel, és bizonyos, különös ruhákkal próbálják meg magát az embert elszi­getelni a kozmikus sugaraktó l . Még később pedig boly­gónk bizonyos te rü le te i t fogják halálosan veszélyesnek nyilvánítani az idegen sugarakra való különös érzékeny­ségük miatt . Ennek következménye a terü le tek kiürülése lesz. A puszta é l e t é r t fo ly ta to t t harc gigantikus formá­kat fog öl teni . Az ö s s z e r o p p a n á s t azonban semmi sem képes majd fe l ta r tóz ta tn i , mert a kozmikus változás a

119

t e r m é s z e t egyet len b i rodalmát sem hagyja ér intet lenül . Miért mondjuk el mindezt? Kegyetlen örömmel húz­

zuk meg lé tünk lé lekharangját? Vagy betegesen keres­sük a f e l t ű n é s t ? Egyáltalán nem. Az okok sokkal mélyeb­ben keresendők. A rák és t e s t ü n k más bajai, például az idegek gyengesége, e rős idegesség, vagy valami szívbe­tegség, a t ranszf igur i sz t ikus filozófia igazságát bizonyít­ja. A t izenkét kozmikus erőre való test i reagálás a figyel­met arra a tényre tereli, hogy az emberiség a templom lebontás i folyamatában van, mégpedig ennek negatív ér­te lmében. Ameddig viszont az emberiség az isteni céllal szemben negatívan viselkedik, addig a mozgalmas é le te t mindig szenvedés, aggodalom és tes t i betegség kíséri.

E h a t a l m a s vál tozások dialekt ikus vésze elől csak egyetlen úton lehet megmenekülni : a háromszoros transzf iguráció, az á tvá l tozás útján, az alapvető, a miszt ikus és a szerkezet i t ranszf igurálás útján.

Az a lapvető új jászületésnél a tanuló t u d a t o s kapcso­l a t o t t e r e m t a t i zenkét szeres kozmikus Logosszal.

A miszt ikus új jászületésnél ez a Logosz harmoniku­san b i r tokába veszi a k ígyótűzrendszer t .

A szerkezet i új jászületésnél végbemegy az új templom felépítése, új törvények szerint.

A »rák« akkor már nem b e t e g s é g e t fog jelenteni, ha­nem egy új épületnek, a Szent Szellem épületének szeg­letkövét .

Megért i-e az olvasó, hogy a rák, mely tes tünkben dúl, ugyanakkor egy örök biztonság bizonyítéka? Ha Ön hajlandó megérteni Jézus Krisztust , akkor az Ön mikro­kozmoszában le lesz helyezve egy új épület szétrombol-h a t a t l a n szegletköve:

a Szent Szellem építményének szegletköve.

120

XVI

A PISTIS SOPHIÁBÓL

»Amikor a tanítványok nagy örömmel ültek az olajfák hegyén és ujjongtak, azt m o n d t á k egymásnak: A leg­boldogabbak vagyunk az emberek közöt t , m e r t a Meg­váltó megnyi lvánította ezt nekünk, s ezzel e lnyertük a bőséget és az egész töké le tességet .«

Ez egy idézet a Pistis Sophia második fejezetéből. Már korábban is szabad volt beszélnünk erről a régi, k lasszikus tanúbizonyságról , mely leírja az ú j jászületet t lélek küzdelmét, útját és diadalát, amely helyreállít ja a k a p c s o l a t o t az isteni szel lemmel, és ezáltal belép az univerzális bö lcsességbe.

Szenteljünk újra néhány g o n d o l a t o t a Pistis Sophiá-nak, hogy az eddigieknél is világosabban fe l i smerhessük az isteni tevékenységet Krisztusban. Mert a t a n u l ó szá­mára, aki be akarja járni az ösvényt, az a leglényegesebb, hogy az igazi vi lágosságban és az egyetemes misztériu­mokkal teljesen összhangban legyen képes »készíteni, egyengetni« az útját. A bölcsességnek k é t s é g t e l e n ü l sok klasszikus tanúbizonysága létezik, mely az emberiség megváltásához és megvi lágosulásához vezető u t a k a t mu­tatja. A Pistis Sophiát tanulmányozó azonban egyre vilá­gosabban látja, hogy mit is akar a t ranszf igur i szt ikus filozófia tula jdonképpen.

Az eredeti hazához visszavezető ösvény nagyon bo­nyolult, s ha az ember be akarja járni, akkor ennek el­kerülhetet len előfel tételei vannak. Az embernek a té­nyek és tényezők egész s o r á t kell figyelembe vennie és egy csomó körülményt kell ismernie. Egyszerű azt mon-

121

dani, hogy Önnek vissza kell térnie a Mozdulat lan Biro­dalomba. A valóság és a megvalósí tás azonban a tanulót sok rejtéllyel és t i tokkal szembesít i , s joggal beszélhe­tünk nagy utazásró l . Ha megértésünk eléggé elmélyült, akkor felismerjük, hogy mennyire igaz ez.

Az emberi é le thul lámnak az a része, amelyhez mi t a r t o z u n k , fe lmérhete t lenül hosszú u t a t t e t t meg szám­talan l é t á l l a p o t o n keresztül , míg végül a mai mélypont­ra, az anyag és az erő, a személyiség és a lélek mai álla ' potára sül lyedt. így a visszaútnak is hosszúnak kell lennie.

Az ösvény kezdete, tehát az Egyetemes Szerzet első ér intése c s o d á s kegyelem. Meg kell azonban érteni, hogy a lényeg csak ezután kezdődik.

Az előzőekből bizonyára emlékszik arra, hogy a mik­rokozmosznak h á r o m s z o r o s új jászületést kell átélnie:

új jászületést a szel lemben - tehát a szellem újra-m e g s z ü l e t é s é t a sze l lemét vesz te t t mikrokozmoszban, melyet i s tene e lhagyott ;

a lélek új jászületését - ez egy új lélek megszületése a kígyótú'zrendszerben, melyet a régi lélek elhagyott;

végül a két a lapvető újjászületés által az egész sze­mélyiség új jászületését - ez egy új templom építése a mikrokozmikus é l e t t e r ü l e t e n .

Ha megvalósul a harmadik újjászületés, akkor tel­jesül János Je lenéseinek kijelentése: Isten temploma az emberé le t t . Mert akkor az egész mikrokozmosz a sze­mélyiséggel együtt az abszolút is teniség kifejezése le t t .

Ez t e h á t a teljes folyamat, és é r t h e t ő , hogy nem mér­hető idővel. Ezért beszélnek örök feladatról . Mivel pe­dig ennek a megváltási folyamatnak téren és időn túli kezdete van, azt mondják, hogy az örökkévalóság beha­t o l t az időbe. Ha a tanuló rá lépet t az örökkévalóság csavarvonalas útjára és ezen szabályosan halad, akkor már nem beszélünk időről, hanem a visszautat teljessé­gében, egész, bonyolul t valóságában látjuk.

122

Beszélni akarunk Önnel erről az ösvényről. Hozzáfűz­zük azonban, hogy úgy beszélünk erről , mint akik ván­dorúton vannak az örökkévalóság felé. Aki ezt az idő, a dialektika és a bonyolu l t anyag keretén belülinek nézi, az nem lát kiutat, hanem ideges, végül pedig a szoronga­tó rögeszmék és kényszerképzetek miat t e lmebeteg lesz. Ezért tart ják a megvál tás útját sokan oly nehéznek, s ő t bejárhatat lannak, ami miatt újra visszaesnek önmagukba. A szegényes kísér letek jele fé l re i smerhetet len. A legcse­kélyebb el lenál lás útján akarnak járni, s ez je l lemző dia­lektikus tula jdonság.

A vi lágosságot, a megvi lágosulást Ön ingyen kapja, így áll ez a szent í rásban. Ez azt jelenti, hogy a boldog­ságot odaajándékozzák Önnek, mihelyt a dialekt ikus ter­mészet tudatmagja e l tűnt a k ígyótűzrendszerből . Amíg ez nem t ö r t é n t meg, addig a világosság rejtélyei nem­csak sötétek maradnak, hanem annak a veszélye is fenn­áll, hogy Ön véglegesen elzárkózik a Krisztusban foly­t a t o t t nagy, m e g m e n t ő mű elől. Bizonyos fokig t e h á t már rá ke l le t t nemesednie arra, hogy követhesse a Pistis Sophiát Isten vi lágosságbirodalmába vezető dicső útján.

Aki ehhez a rejtélyhez természet i lényként közeledik és így akarja felfogni, annak bánat és őrü le t lesz a ré­sze, ahogyan ezt a Fama Fraterni ta t i s fejezi ki. A Rózsa­kereszt Szellemi Iskolájának mondanivalója tehát az örökkévalóság zarándokának szól, aki tudatában van an­nak, hogy ő »semmi«, s aki így a »semmiben« elnyeri »Ezt«. a Tao-t . Mi tehát az örökkévalóság nyelvén be­szélünk, s adja Isten, hogy Ön is beszélje ezt a nyelvet.

Beszéltlink az új jászületésről a szel lemben. Ha a mik­rokozmoszt újra megérinti Isten szel leme, akkor a tanu­lóban nagy. erős fény sugárzik, mely egész lényét betöl­ti. Az égen felkelő új Nap eredete a Világosságok Vilá­gossága, s ha ta lmas erővel és fényességgel ragyog. »Fényessége mérhete t len« . Ez az a vi lágosságerő, mely Jézusra száll alá. A Pistis Sophia így írja le ezt (4. fe-

123

jezet): »Mialatt a tanítványok így beszél tek, a következő

nap kilencedik órájában megnyílt az ég, és Jézus t lát ták nagy vi lágosságban alászállani. A világosság pedig, mely­ben megjelent, mérhete t len volt. Mert sokkal erősebben fénylett, mint amikor felment a mennybe, s a Föld lakó­inak nem volt kifejezésük a vele lévő világosságra. Szám­talan s u g a r a t b o c s á t o t t ki, s ezeket sem lehet leírni. Fénye nem volt egyöntetű, hanem különböző fajtájú és formájú, m e r t egyes sugarak ki tűnőbbek voltak mások­nál. A vi lágosság háromféle volt, s egyik nagyszerűbb volt, mint a másik. A második, a középső, nagyszerűbb volt mint az első, az alsó, és a harmadik, a felső, nagy­szerűbb volt, mint a másik kettő.«

Amikor a Pistis Sophia »világosságról« beszél, akkor (ez é r t h e t ő ) a szel lemben és a szel lem általi megvilá-gosu lás ró l van szó. Mert csak az világosság, mely b ö l c s e s s é g e t és e rő t is magában foglal. Ez a világosság fe lbecsü lhete t len, örök valóság.

A dialekt ikus fény ezzel szemben lényegében éterha­tások eredménye. Ha t e h á t Ön egy s ö t é t szobában vilá­g o s s á g o t gyújt, akkor ez a világosság még nem ajándé­kozza meg bölcsességgel . Legfeljebb jobban észlelheti megvi lág í tot t környezetét .

A »szellemi megvilágosulás« pedig egy új megnyilvá­nulási nap p i rkadatá t jelenti, mely sohasem ér véget. Jákob Böhme ezt a megvi lágosulást nevezi aurórának, vagy »megvirradó pirkadatnak«.

A Pistis Sophia keleten felkelő világosságról beszél. Amikor ez a világosság megérinti a tanuló égboltját, akkor őt új ruhába, köpenybe burkolja. Ő pedig örül és ujjong, m e r t az ő ideje be te l t : tudja, hogy most olyan ruhában van, mely elejétől kezdve számára készült, s amit ő az utóbbi misztér iumban hátrahagyott , tökéle­t e s e d é s e idejére.

Aki ezt a r u h á t viseli, az az emberiség életrejtélyei

124

t u d a t o s szolgájának ismeri fel magát, m e r t megkapta azt a t u d a t o t , amely az ég és föld minden i smeretében részesül . Ehhez azonban mikrokozmosza »keletén« fel kell kelnie a Szent Szellem Napsugárzásának. Ez az új köpeny ugyanaz, mint a »fehér ruhák«, melyekről a Je­lenések Könyve beszél .

»Úgy t ö r t é n t , hogy amikor keleten felkelt a Nap, ha­ta lmas vi lágosságerő szá l l t alá, s abban volt a ruhám«, mondja a Pistis Sophia (10. fejezet).

Ezzel egészen új sugárzásra utalnak, mely nem a te rmésze tbő l magyarázható, s amelynek adományai az egész mikrokozmikus térben vibrálnak. Ez a messzire sugárzó új ruha burkolja m o s t a személyiséget. Ha meg­van ez a pompás ruha, akkor megkezdődnek a »Nagy Misztériumok*.

Erre a díszruhára új név, különös jelek és erők van­nak írva. Isten maga nyilvánul meg a t e s t b e n . A »név« a kezdet és a vég. A név bele van írva a ruhába, ha Ön részesü l t a kezdetben és a végben. Minden bilincs le­hull, ami a t a n u l ó t eddig m e g k ö t ö t t e , s m o s t már átél­heti a t ö k é l e t e s fe lmenete l t . Mihelyt a tanulóra ráborí­t o t t á k az új ruhát , az Il lyésköpenyt, ha ta lmassá válik. A pokol erői már nem h a t a l m a s o d h a t n a k el rajta.

Létünk elején mindegyikünknek volt ilyen ruhája - de elvették tő lünk. E ruha nélkül a tanuló nem képes valóban dolgozni, nem lehet szabad kőműves. Ha azon­ban belép endúriszt ikus halálos órájába, akkor a visz-szaútra elküldik neki ezt a ruhát . Akkor eljön az a pilla­nat is. amikor keleten felkel az új Nap, mint a Szent Szellem ki tö l tése . Ugye megért i , hogy addigra a termé­szet Napjának, a régi é le te t é l t e t ő Napnak, az én-lény Napjának nyugaton örökre le kell hanyatlania?

Ha a mikrokozmoszba bement az új jászületett szel­lem, akkor megkezdődik a vi lágosságmisztérium, a meg­váltás rejtélye, ugyanakkor azonban a küzdelem rejtélye is. Az ember mikrokozmikus rendszerében ugyanis benne

125

van a világi t e r m é s z e t minden forrása. Ami a személyi­ségben bizonyosodik be és a személyiséget bizonygatja, azt mind a világi erők vezetik bele a mikrokozmoszba és sugall ják neki.

A tanuló, mint kőműves, csak akkor épí thet új temp­lomot, ha a szel lem m e g t i s z t í t o t t a a mikrokozmoszt . A Pistis Sophia erre azt mondja, hogy a szellem, a vilá­gosság megsemmisí t i az eonok fényerejét. Ez a meg­s e m m i s í t é s is folyamatszerűen történik.

Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ez a fo­lyamat a személyiség lélekintelligenciáján kívül és a t tó l függet lenül megy végbe. Ellenkezőleg. Az új szellem fel lépése és a megváltási folyamat haladása teljesen megfelel a lélek fáradozásainak. Azért mondja a Pistis Sophia, hogy az eonoktól elveszik fényerejük egyhar­madát . Ez azt jelenti, hogy a tanulónak hata lmas szel­l e m e r ő t bocsá tanak rendelkezésére, mellyel a magasabb é let törvények szer int a t e r m é s z e t bűnnel t e l t helyein közvet lenül dolgozhat . Ezt a sze l lemerőt csakis telje­sen személyte len törekvéssel alkalmazhatja, hogy elő­segí t se az endúrát , én-je meghalási folyamatát, s ezt a fo lyamatot másoknál is t á m o g a t h a s s a .

Mihelyt keleten felkelt bennünk a Világosságok Vi­lágossága, ez a fényruha azonnal megtámadja a lipika erőit, s elveszi tőlük egy részét . A régi lipika, a szemé­lyiség régi f i rmamentuma legyengülése mel let t , az új Nap felemelkedésével egyidejűleg, egyre erősödő új li­pika is megjelenik. Új eget és új földet látunk közeled­ni, mia la t t a régi feloszlik. Majd az »új Jeruzsálem« száll alá az égből, így szól a Jelenések Könyve.

É r t h e t ő , hogy az új lipika befolyásai teljesen ter­mészete l lenesek. Mialat t a tanuló még az anyagban időzik, van egy te rmésze tbő l való lipikája, és egy másik, amelyik a szel lemből le t t . A Pistis Sophia ezeket azzal kü lönbözte t i meg világosan, hogy jobbra irányuló és balra irányuló befolyásokról beszél. Azt mondja (15. fe-

126

jezet): »Az t ö r t é n t , hogy amikor a vi lágosság ellen harcol­

tak, m e g s e m m i s ü l t az erejük. Lezuhantak az eonokba, s olyanok let tek, mint a föld lakói, ha lot tak és élet lehe­let nélküliek. És én e lvet tem tőlük erejük egyharmadát, hogy ne maradhassanak meg gonosz te t te ikben, és ne tudják ezeket véghezvinni, ha a földi emberek a miszté­riumaikban, t e h á t varázslataikban, melyeket a b u k o t t angyalok hoztak a földre, és a gonosz te t te ikben fel­idézik őket . A s o r s o t és a szférát, amelyen uralkodnak, megfordí tot tam, és úgy rendel tem el, hogy hat hónapig balra fordulva maradjanak és arra hassanak mágikus befolyásaik, és hat hónapig jobbra fodulva maradjanak és arra hassanak mágikus befolyásaik.

Az Első Előírás parancsára azonban, és az Első Misztérium parancsára Jeu, a Világosság Ura, úgy he­lyezte el őket, hogy p i l lantásukat újra meg újra balra fordítsák, és elvégzik mágikus befolyásaikat és tet te i­ket.«

A »baloldali út« erői ennek a t e r m é s z e t n e k az erői, melyeket a földi horoszkóp m u t a t . A »jobboldali út« erői az á l d o t t a k a t befolyásolják, akiket beavatnak a mennyei misztér iumokba, s akiknek egész lényvalóságuk a mennyei b i rodalomra irányul.

így ta lán megértjük, hogy a tanulónak már dialekti­kus tudat i fokán dolgoznia kell az egyik lipika teljes megszünte tésén, míg ugyanakkor az új lipikával szem­ben fogékonnyá kell válnia.

Ebben az összefüggésben jósol t az Ésaiás prófétá­ban lakó erő egykor szellemi példabeszédben, amikor az »egyiptomi lá tomásról« beszél t :

»És tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől , ha lot t idézőktől és jövendőmondóktól . O Egyiptom, ugyan hol vannak bölcseid és prófétáid?«

Ebből sok je lentős k ö v e t k e z t e t é s t lehet levonni, mert Ön tudja, hogy nem csak mikrokozmosz van, ha-

127

nem m a k r o k o z m o s z is; nem csak mikrokozmikus válto­zás, hanem makrokozmikus vál tozás is.

Világunkkal m o s t ilyen vál tozás tör ténik . Megtá­m a d t a a szel lem. Krisztusban erre a káoszra is ráborí­t o t t á k a köpenyt, s ez így kozmikus tény let t . Ezért a makrokozmikus lipika fényeit is eloltják, miután elvet­ték ereje egyharmadát . Ezért jönnek a világ eseményei gyakran egészen másképpen; nem úgy, ahogyan azt sok jós megjósolta . Eljön az idő, amikor teljesen lehetet len lesz valamit is megjósolni, s szó szer int ismételhetjük: »ugyan hol vannak a bölcseid és prófétáid«?

Talán már megá l lap í to t ta , hogy természeti ipikájának erői észrevehetően gyengültek. Ha ez így van, akkor legyen hálás ezér t Minden Élet Lírának. Vonja le ebből a k ö v e t k e z t e t é s e k e t , s ne akarja fenntartani a lebon-t a n d ó t . Ne fejtsen ki e l lenál lás t a szel lemmel szemben!

Magyarázataink igazságát az Ön életében talán rendkívüli t a p a s z t a l a t o k fogják bizonyítani. Mi azokra a t a p a s z t a l a t a i r a gondolunk, amikre a Rózsakereszt Isko­lájának tanuló jaként és e rőterének részeseként tesz szer t .

Ha Ön tanulója lesz ennek az Iskolának, akkor részt kap az Iskola sze l leméből is. Akkor életében kezdet től fogva kegyelemben részesül . Az Iskola szel lemének vi­lágossága tompít ja az Ön természetl ipikájának erőit, s így Ön elnyeri a szel lem kegyelmét, ho lot t még nem birtokol ja ezt a sze l lemet . Megérti azonban, hogy azonnal elveszik Ö n t ő l ezt a kegyelmet, ha dialektikus célokra akarja felhasználni. Ezért azt mondjuk Önnek: a vi lágosság mindig Öné marad, ha Ön dialektikus s z e m p o n t b ó l semmi sem akar már lenni.

A vi lágosságban állva és az Iskola köpenyébe bur­kolva könyörgünk Önér t : keljen fel keleten az Ön szá­mára a vi lágosság, s ha ez a Nap sütni kezd, akkor kövesse ez t a v i lágosságot.

128

XVII

A TESTTÉ LETT IGE

Az isteni vi lágosságlizenet, mely minden embernek szól, s amelyet mindenki számára ész le lhetően, karácsony táján kisugároznak a világba, így szól: »Aki pedig befo­gadja ŐT, Aki a világosság, az h a t a l m a t kap arra, hogy Isten gyermeke legyen«.

Számunkra nincsen nagyszerűbb és ha ta lmasabb felszólítás, mert ez fé l reér thete t len örömhír . Ez Önnek is szól !

Senki se érezze magát kiközösítve és senki sem mondhatja, hogy »ez nem nekem szól«. »Valakik pedig befogadák őt, h a t a l m a t ada azoknak.« Ez a kor lá t lan, abszolút igéret b á t o r í t minket újra meg újra, hogy az isteni üzenete t különbözőképpen i sméte lgessük Önnek.

A vi lágossághoz vezető út nem járhatat lan. Mindenki bejárhatja. Amikor azonban erről az ösvényről beszélünk, az egyetlenről, amely a teljes megvál táshoz vezet, gyak­ran az az érzésünk, hogy ke l lemet lensége t okozunk Ön­nek. Amikor idegességét látjuk, gyakran szemrehányó pi l lantását, s ő t t i l takozását , amikor munkánk olyannak tűnik, mintha birkóznánk Önnel, akkor azt kérdezzük magunktól : Mit t e t t ü n k ? Miféle kényszert alkalmaz­tunk Önnel szemben? Mindig megmutatkozik azonban, hogy nem t e t t ü n k mást , mint nyomatékosan közvetítet­tük az üdvösség hírét: »Valakik pedig befogadák őt, ha­ta lmat ada azoknak, hogy Isten Fiaivá legyenek«.

Az idegbajosok és elmebajosok száma ijesztően, úgy­szólván naponta növekszik a Földön. Az emberek inger­lékenysége és idegessége olyan nagy, hogy még a nagyon

129

is h a t á r o z o t t evangéliumi üdvhírek is e lmebetegség kitö­résére való haj lamot okozhatnak.

Az isteni ígére te t persze miszt ikus kenőcsnek is le­het használni, amelyet vastagon lehet kenni. Idővel azonban már ez a kenőcs sem képes meggyógyítani a lélek és a lény sebeit . A nyugati világ emberisége elérte idegrendszere reagálóképességének szélső határát . A legcsekélyebb indíték kiégetheti a b iz tos í tékokat és krízishez vezethet . Mindez egy kozmikus változás tipi­kus kísérőjelensége, azé a változásé, amelyről beszélünk. A helyzet azonban még sokkal komolyabbá válik, úgy hogy fel tehet jük a k é r d é s t : ki normális még?

Lehetséges, hogy a mi Iskolánkban is sok lesz az ál­dozat . Mert már semmiféle miszt ikus vagy ezoterikus kenőcs sem segí thet . Ön olyan á l lapotban van, amelyik­ből csak a pozitív á t t ö r é s je lent megmenekülés t .

Az Iskola e r ő t e r é b e n való t a r t ó z k o d á s a miatt Ön a t ö m e g e m b e r é t bizonyos t e k i n t e t b e n megelőzte. Előre­s ie te t t , ha nem is a megszabadulás ér te lmében, mégis a dia lekt ikus lehetőségek határáig. így határ lakó lett . Bármit is mondunk Önnek, már semmi sem képes meg­nyugtatni . T e r m é s z e t e s egyensúly, úgy látjuk, már nem l e h e t s é g e s . Semmiféle kábulat sem hozhat már Önnek megkönnyebbülés t . Minden oldalról magas falak zárják körül, és vagy megfullad, vagy á t t ö r a falon. A megful­ladás az é le t légkör hiányának következménye. Pusztu­lás t je lent a kiút lehetősége nélkül. De a falak á t t ö r é s e is valami fájdalmas dolog, s z o r o n g a t ó folyamat; habár az a folyamat, mely az e l n y o m o t t léleknek a szabadsá­got, v i lágosságot és s z e r e t e t e t hozza meg.

így Ö n t választás elé állítják: a pusztu lás kínjai, vagy a megváltási folyamat szenvedései.

Fölényessége rögeszméjében a nyugat embere évszá­zadokig vélte, hogy a keresz ténységet és az anyagot, a magasabb és az a lacsonyabb é le te t össze lehet egyez­te tn i . Ez a rögeszme m o s t beomló falak közöt t foszlik

130

porrá és semmivé. Ameddig csak lehetséges volt, az ember, t u d a t o s a n vagy sem, nem ügyelt az igazságra. Most pedig közeleg a vég krízise. A fal, a helyszűke, mindőnket fájdalmasan szorongat .

Lehetséges tehát , hogy Ön, fájdalmában és lázas ke­resés közepet te felfedezi, hogy kínját másik szenvedésre kell felcserélnie, az á t t ö r é s szenvedésére, mely gyógyu­lást ígér. Valóban, a keresztény gyógymód olyan mód­szer, mely a saját érdekeinkkel és kívánságainkkal telje­sen ellenkezik.

E fájdalmas folyamat nélkül azonban az á t t ö r é s nem t ö r t é n h e t meg. Ön és a szabadság új é le te k ö z ö t t folyó folyik. Ez a folyó m i n d e n x t e k i n t e t b e n a halál vize - és ezen kell Önnek átkelnie. Nem véletlen, hogy a régiek a Stixről beszéltek, a halál folyamáról, mely elállja a za­rándok útját, az Árkádiába, a boldogság országába ve­zető u ta t . Ha aztán a szent í rásban elhangzik az igéret, »akik befogadják őt, h a t a l m a t ad azoknak, hogy Isten gyermekeivé váljanak«. akkor meg kell értenie, hogy ha felelni akar erre a hívásra és el akarja érni Árkádiát, akkor e lőször az Ön Stixén kell átkelnie.

A Stix azoknak a falaknak a jelképe, amelyek elállják az Ön útját. Hogy Stixről beszél vagy Jordánró l , az mindegy. Mi azokról az eszközökről és utakról beszé­lünk - mert ez a fe ladatunk -. amelyekkel e lérheti a fo­lyó másik partját. Beszélünk a klasszikus révészről, aki­nek Önt át kell vinnie, és a bérről, amivel a révésznek tartozik. Képes-e belátni, hogy az ilyen beszé lgetés sok­kal hasznosabb és szeretet te l jesebb, mint a békéről és biztonságról való fecsegés, amikor Önt miszticizmussal kábítják el? »Akik pedig befogadák őt, h a t a l m a t ada azoknak, hogy újra Isten gyermekei legyenek.«

Hogyan adják át ezt a hata lmat , és hogyan lehet ezt átvenni?

A János-evangél ium első része felvilágosít minket: »...akik az ő nevében hisznek, akik nem vérből, sem a

131

te s tnek akaratából , sem a férfiúnak indulatjából, hanem Is tentől szü le t tek« . Hogy t e h á t á tke lhessen a Stixen, ahhoz öt f e l t é t e l t kell be tö l tenie . Először is hinnie kell az ő nevében. Ezt persze ne szó szer int vegye, mint so­kan teszik, amiért aztán nem múlik el számukra a meg­fulladás veszélye.

Vannak akik azt állítják, hogy minden névben mági­kus erő rejlik, ez t az e rő t kabal iszt ikusan fel lehet sza­badítani és saját célokra felhasználni. Próbálja csak meg! Szabadítsa meg a Jézus Krisztus név mágikus ere­jét, és figyelje meg, hogy segít-e Önnek ez az erő. Elő­re meg lehet mondani: a megfulladás kínja nem távozik Ö n t ő l .

Valami nevet ismerni, a szent í rás ér te lmében, azt je­lenti, hogy egész je lentését , horderejét és mélységét felfogni. Ebben a valóságban hinni egyáltalán nem azt jelenti, hogy könyvekből, i ratokból, prédikációk vagy e lőadások meghal lgatásából , vagy valami tudata lat t i-ban-bízásból , i s m e r e t e t szerezni. A »hit« korlát lanul t u d a t o s k a p c s o l a t o t je lent Ön és az új élet, az örök valóság k ö z ö t t . Ez egy fénysugár, mely á t t ö r a falakon. Ez a kis vi lágosság enyhíti a ful lasztó kínját, és ugyan­akkor a vi lágosság utáni vágy szenvedését érezteti ve-lUnk. A vi lágosságra vágyunk, amelyet látni akarunk, de még nem b i r tokolunk.

Hogy végképpen á t t ö r h e s s e n a falakon, ahhoz már nem szabad »vérből szü le te t tnek« lennie. Mi mind a vérből s z ü l e t t ü n k . Lényünk minden sejtjéből számtalan ősünk vére beszél . Kötve vagyunk a vérben és a vér ál­ta l . Ameddig ez a vér beszél bennünk, és minden gon­dolatunk, érzésünk és cse lekedetünk erről tanúskodik, addig nem vonulhat el tő lünk a megfulladás kínja, és a t e r m é s z e t szenvedésében élünk.

A vér a halál folyója. A vér a Stix. A vér minden köte lékét , a l e g u t o l s ó t is, össze keli törnünk. Ha a vér hangjából már a legcsekélyebb rezdülés sem észle lhető,

132

akkor felfedezzük, hogy a falakon repedések mutat­koznak. Árkádiának, a boldogság országának világossá­ga kezd erősebben behatolni . A vágyakozás szenvedése mel le t t m o s t az ér intés szenvedését is érezzük, az új é let tüzét , mint valami fegyver által e j te t t sebet . E szenvedésben megtudjuk a szavak igazságát: »Nem azért jö t tem, hogy békességet bocsássak e földre, ha­nem hogy fegyvert«.

Hogy végképpen á t t ö r h e s s e n a falakon, hogy befe­jezhesse a megful ladás kínját, ahhoz nem szabad már a te s tnek akaratából s z ü l e t e t t n e k lennie. E l h a l l g a t t a t t a már saját a k a r a t á t ? Nem t ö r t é n t - e meg számtalanszor, hogy amikor a kor látok, a falak szorongat ták, Önben és Ön körül feszültségek tornyosul tak, akkor egész akaraterejét b e v e t e t t e a fenyegető veszély e lhár í tása érdekében?

Ez azonban nem s ikerül t ! Csak a hangsúlyt helyezte máshová, egyik nehézséget a másikra cseré l te . A révész Önt egész akaratereje, egész mágikus képessége elle­nére sem tudja átvinni a Stixen. így rombolja le János evangéliumának e l ső része Önnek azt a rögeszméjét, hogy a m e g t i s z t í t o t t vér elnyerheti Árkádiát, vagy az On mágikus képessége, mely a t e r m é s z e t akaratából szü le te t t , le tudná rombolni a falakat.

Most még az u to l só őrü l t ö t l e t marad hátra, az a rögeszme, hogy a megváltás a férfiúnak indulatjából jöhetne. Ha a vágyakozás kínjához és az ér intés fájdal­mához a t e h e t e t l e n s é g szenvedése c s a t l a k o z o t t , akkor még a reményte lenség baját kell megismernie. A »férfi indulatjából való születés« f igyelmünket a nemzedékek jövés-menésére, a faj fenntar tására, a kerék forgására, a halálra és reinkarnációra tereli .

Még mindig sokan hiszik, hogy a kerék forgása vala­mi csavarmenet. Ez a legnagyobb tévedés - és nehéz eset. Mert pil lanatnyilag nem tudjuk Önnek az Ön szá­mára e l fogadható módon bebizonyítani, hogy az é letről

133

é le t re való fejlődés hiedelme csak ábránd. Ha át tudjuk Önt segíteni ezen a tévedésen, és közvetíthetjük e hie­delem k i lá tás ta lanságának t a p a s z t a l a t á t , akkor már sok­ra m e n t ü n k .

Gondoljon csak Buddhára. Miért kísérli meg olyan k é t s é g b e e s e t t e n , hogy megszabaduljon a keréktől, a férfi indulat jától és a földi s z ü l e t é s t ő l ? Mert az egyik é l e t t ő l a másikhoz vezető út nem felfelé vezet, nem csavarvonalban halad, hanem helyben kering.

Gondoljon Jézus Krisztusra. Miért utasítja el ezt a t e r m é s z e t e t oly következetesen, ha a férfi indulatjából való szü le tésben megvál tás rejlene? Mert a megfulla­dás kínja megmarad, ha kiszolgáltat juk magunkat ennek a tévedésnek. Aki ezt a tévedést belátja, az tapasztalja a reményte lenség fájdalmát. Elszenvedi a vágyakozás és az ér intés fájdalmát, a t e h e t e t l e n s é g szenvedését és a reményte lenség ké t ségbeesésé t . Ez a négyszeres szen­vedés pedig szétzúzza rögeszméinket .

Ha pedig ebben a fájdalomban megszület ik a tökéle­t e s »semmi«, a teljes »nem-lét«, akkor - falaink közöt t - fel vagyunk tördelve, megüresedtünk és megtisztul­tunk a megvál tó világosság számára. Ez é r tendő a kije­lentés a la t t , hogy: »akik pedig befogadják őt, hatalmat ad azoknak, hogy Is ten gyermekei legyenek«. Ez a be­fogadás csak a k iürül t emberben, az üres »én«-ben jöhet l é t re . Csak az a t a n u l ó »születhet Is tentől« .

Az I s tentő l való szü le tés a szere te t szellemének, a Szent Szel lemnek az é r in tésé t jelenti, amely az előkészí­t e t t r e n d s z e r t megtö l t i izzásával. Az I s tentő l- szü le tés a régi r e n d s z e r l e b o n t á s á t és az eredeti lény felépítését jelenti. Az I s t e n t ő l - s z ü l e t é s a t e s t t é let t ige.

Ezt az üzenetet , az üdv hírét, újra meg újra el kell hoznunk Önnek: ez a t ranszf igurálás, az átváltozás, mely a t e r m é s z e t pusz tu lásának négyszeres fájdalmából fejlődik ki. Mi, a Rózsakereszt tanulói ezt a folyamatot a Jézusban, az Úrban való aláhanyat lásnak nevezzük.

134

Aki így kész elveszni, az á t t ö r a falakon, és a Szent Szellem által újjászületik.

Az megtalál ja a révészt, aki átviszi őt a halál folyó­ján. Semmi sem képes őt v isszatartani . Kísérője hibát­lan biztonsággal viszi el Árkádia csi l logó é letébe.

Adja Isten, hogy Ón is felismerje a Szellemi Iskola erőterének szel lemét . Válasszon a megful ladás kínja és az új szü le tés fájdalma közül.

»Mert ha Krisztus ezerszer születik is Betlehemben, de benned nem, akkor mégis elvesztél.«

135

XVIII

ÉVZÁRÓ

A Szellemi Iskola udvarában t a r t ó z k o d ó tanulónak el kell gondolkoznia az évek fordulójával kapcso la tos dol­gokon. Ezt nemcsak az év u t o l s ó napján teheti . Közben is van sok olyan pi l lanat, mely a t a n u l ó t a múlt és a jövő megfonto lására készte t i .

Ha ennél lerázza magáról a szokásokat és a közönsé­ges, semmis e lérzékenyüléseket , akkor számára az év­vége más, mélyebb é r t e l m e t kap. Mert nem úgy van-e kozmikus viszonylatban, hogy mintegy 365 nap után v isszatérünk a k i indulóponthoz? És nem teszünk-e meg mi is - mikrokozmikusan - 365 nap a l a t t bizonyos u t a t a saját l ipikánkon át, hogy e kör végén egyéniségünk fényé­nek ugyanazt a beesési szögét á l lapítsuk meg, mint egy évvel e z e l ő t t ?

Ebből a s z e m p o n t b ó l az is világos lesz, hogy minden nap m e g t e s z ü n k egy 365-napos fordulatot , s hogy a ta­nuló számára így minden nap új kör kezdődik. Ezt je­lenti a szent í rás kijelentése, mely minden tanulóra ér­vényes: »egy-egy napot egy-egy esz tendőül számítot­tam néktek«.

Ez nem a progresszív horoszkóp alapértékeire vonat­kozik, mint sokan gondolják, hanem azt akarja hangsú­lyozni, hogy minden napot úgy kell élni, mint egy egész évet, mint intel l igensen e l t ö l t ö t t , vibráló valóságot. A tanulónak u r a l o m r a kell jutnia az idő fölöt t . Meg kell szabadulnia az időtől . Nem az idő folyását kell lefé­keznie, nem a s i e t t e t é s é n , vagy a lényeg megváltozta­tásán kell fáradoznia, hanem meg kell szabadulnia tőle.

136

Az örökkéva lóságot kell hagynia diadalmaskodni az idő f ö l ö t t .

Ez olyan hata lmas , át fogó, mágikus és transzfigu-riszt ikus feladat, hogy ehhez képest mindenféle prog­resszív asztro lógia idét len gyerekjátéknak, a lka lmat lan és e lvetendő pótszórakozásnak mutatkozik.

»Egy-egy napot egy-egy esz tendőül s z á m í t o t t a m nék­tek." Mit tesz Ön az év különböző napjain? Nem kísé­rel-e meg az év minden napján valahogy kijönni az idő­vel? Sokan - t u d a t o s a n vagy sem - még mindig a perzsa-kaldeus mágia fokán állnak, mely k imondot tan asztroló­giai tá jékozódású volt. Mi más az asztrológia tulajdon­képpen, mint az idővel való egyezkedés?

Az asztro lógia az a tudomány, amely fe le letet keres a lipika sugárhul lámaira - és a lipika képezi az idő bás­tyáit. A lipika a sors fonadéka, a karma, melynek össze­gabalyodott fonalaiban sínylődünk.

A m e g m á s í t h a t a t l a n t ó l való félelemből próbáljuk befolyásolni az idő folyását, lassítani vagy gyorsítani, mert valamiben reménykedünk. Mindenkinél megtalál­juk ezt a dupla vonást, mint azt is, hogy bizonyos hely­zeteket vagy a fejlődés folyamatát megpróbálják kijaví­tani. Teljesen mindegy azonban, hogy a s o r s hálójában önkénte lenül , tehát t e r m é s z e t ü n k n e k megfelelően rea­gálunk-e, vagy viselkedésünkkel tudományos módsze­rekhez igazodunk. Mindig bebizonyosodik, hogy e ter­mészet minden embere belsőleg a s z t r o l ó g u s .

Felfedezzük, hogy a nézetek az évezredek folyamán csak a nevüket v á l t o z t a t t á k , lényegükben ugyanazok maradtak. A dialekt ikus küszködés évezredei az igazi szellem számára csak egy napot je lentenek.

»Egy-egy napot egy-egy esz tendőül s z á m í t o t t a m nék­tek." Ön az idő világában nyilvánul meg. Megvizsgálta már ezeket az éveket valami szellemi impulzus alapján, egyetlen nap mérlegének serpenyőjén?

Egy év egy fordula t , a legjobb esetben néhány jelen-

1 3 7

t ő s eseménnyel és persze néhány kudarccal. A szellem számára ezer ilyen fordulat teljesen egyforma. »Ezer esz­t e n d ő az Úrnak csak egy nap.« Ebben a legcsekélyebb fej lődést sem lehet megpil lantani, akkor sem, ha Ön a jövőt »progresszíven« vizsgálgatja.

Minden, ami jönni fog, volt már valamikor... és min­den olyan fárasztó. Ahogyan az á l la tkert i ál lat szalad­gál le és fel k e t r e c e lépcsőjén, úgy szaladgálunk mi is pókhálónk szálain, mint valami létrán, a széléről a köze­pére, s onnan vissza a szélére.

Az egyik lé t rára óvatosan mászunk fel, elővigyázato­san, minden irányban kémlelve; de ez ér te lmet lenség .

A másik l é t rá t lé legzetelá l l í tó sebességgel hagyjuk magunk m ö g ö t t ; de ennek sincsen ér te lme.

A harmadik létrán áhí ta t ta l szállunk felfelé, mint val lásos emberek, mindennel, ami ehhez tartozik. Ez éppolyan é r t e l m e t l e n dolog. Az összekuszá l t szálak kö­rülzárnak minket .

A negyedik lé t rán valami tudományos edzéssel szer­z e t t ügyességgel mászunk fel. És ennek mi az ér te lme? Mi lesz ebből? Az Úr e l ő t t ezer év olyan, mint egyetlen nap, s egyik olyan, mint a másik.

»Egy-egy napot egy-egy esz tendőül s z á m í t o t t a m nék­tek.« Ha a t a n u l ó ezt a tényt csak néhány napig is szem­e l ő t t tart ja, ha rádöbben, akkor merül fel annak a való­színűsége, hogy ünnepelhet i az ő »szilveszter estéjét«.

Ha ezt a napot, val lásos emberként, azzal a szán­dékkal ünnepli, hogy jövőre minden sokkal jobb lesz, akkor ez tel jesen je lentékte len. Az sem ér semmit, ha Önt erre az e lhatározásra más dolog ösz töké l te . Mindig is a d ia lekt ikus középponthoz vezető létrák egyikén ta­lálja magát .

Szi lveszter estéje csak akkor kapja meg igazi értel­mét, ha a pókhálótó l , az idő lényétől való végleges e lbúcsúzás t jelenti . Ilyen búcsút azonban Ön csak egy­szer ünnepel, s ez az egy elég.

138

A t e r m é s z e t embere ünnepli az e l m ú l t év végét és az új elejét, minden háromszázhatvanötödik napon. Ez per­sze illúzió. Nézze meg és hal lgassa meg. hogy mily nagy hűhót csinálnak, amikor a »régi« év »új« lesz. Alapjában véve azonban nincs semmi régi, s éppoly kevéssé valami új. Minden ugyanaz. Semmi sem változik.

A háló közepén o t t ül a nagy, vérvörös pók. Mind­egy, hogy hol, vagy hogyan lóg vagy áll On benne. Hogy vallásos vagy okkul t i s ta , anyagias vagy humanista, amaz tudja, hogy hol és hogyan lehet Önt megtalálni . Amikor aztán t i z e n k e t t ő t üt az óra, akkor (mint az á l la t a ketre­cében), felmegyünk a létrán, minden jót - üdvöt - á ldás t - boldog új évet kívánunk egymásnak, és jó u t a t az új évben. Ha azonban Ön nem kel útra, az sem vá l tozta t semmit .

De o t t h o n sem maradhat . Az Ön é l e t t e r ü l e t é n szünte­len a mozgás. Folytatnunk kell - az u t o l s ó leheletig. Az u t o l s ó lehelet után pedig megint az elsővel kezdjük. A vérvörös pók, a dialekt ikus lipika Napja határozza meg útjainkat.

»Egy-egy napot egy-egy esztendőül s z á m í t o t t a m nék­tek.« Az év bármelyik napján ünnepelheti sz i lveszter es­téjét azzal az e lhatározássa l , hogy bejárja a transzfigurá-lás ösvényét. A dialektikus világ nagy pókja és szolgái számtalan k í sér le te t fognak tenni arra, hogy fogvatart-sák Önt a hálójukban. Ha azonban erősen e l h a t á r o z t a magát, akkor ez nem fog nekik sikerülni. Akkor igazán ujjonghat: »A régiek e lmúltak. íme újjá le t t minden!«

Mit je lent az, hogy rászánja magát a transzfigurisz-tikus útra? Az ember rászánja magát valami tevékeny­ségre, tagságra vagy részvételre . Az egyik azt mondja, »én katol ikus vagyok«, a másik: »én a Lectorium Rosi-crucianum tanulója vagyok«, a harmadik pedig: »én sem­mi sem vagyok«. A világ számtalan hitval lást ismer, melyhez az embereket hozzáköti a vérük - vagy azér t vannak ot t , mert az t hiszik, hogy azáltal megjavulnak.

139

Vegye azonban t u d o m á s u l : Ön soha sem lehet »tag-ja« vagy tanulója a Szellemi Iskolának, valami tanulmány ér te lmében. A t ranszf igur i szt ikus ú t ra szánni magát azt jelenti, hogy azonnal cselekedni, dinamikus, ragyogó cse­lekedeti é le tbe merlilni.

Minden ember valakinek mondja magát, valamilyen irány híve. A kerek világon úgy bújnak ki a templomtor­nyok és imaházak a földből, mint a gombák, s ez mindig is így volt. Más lenne bármi is, ha ezek nem lennének i t t? J e l e n t - e valami különbséget a világ vérvörös pókja számára, hogy i t t vannak-e vagy sem?

»Egy-egy napot egy-egy esz tendőül s z á m í t o t t a m nék­tek.« Rózsakeresz t Krisztián a szobájában ült húsvét e lőesté jén. Az u t o l s ó év u to l só estéje volt ez. Amikor a hírnöktől megkapta a meghívót és tudomásul vette a t a r t a l m á t , nagyon megdöbbent . Minden egészen más volt, mint ahogyan várta. M e g é r t e t t e : ha eleget akarok tenni ennek a meghívásnak, akkor minden hidat fel kell ége tnem magam m ö g ö t t .

Ez nagyon t e r m é s z e t e l l e n e s . Ezt anyagi tekintetben ta lán megteszi az ember. Annak az e lhatározásnak azon­ban, annak a lépésnek, amit a t ranszf igur izmus követel, abszolútnak, véglegesnek kell lennie. Egy ilyen lépést nem lehet csak kipróbálni - mert a próbálás önző törek­vés. A kísér letnél ugyanis mindig megmarad az »én«. valamelyik sarokba bújva, és arra számít, hogy ha nem sikerül, akkor még mindig vissza lehet térni a pókháló k ö t é l t á n c á h o z .

Ön biztosan tudja, hogy minden szerv, minden dolog, minden t e s t élő sejtekből épül. Minden sejt egy világ, maggal, é l e t t e r ü l e t t e l és lipikával. Ez a sejt, más sejtek­kel, más élő rendszerekkel együtt tárgyat, szervet, tes­te t képez. Ameddig ez a sejt megfelel a saját természe­tének, ameddig a többi sejt ugyanazt teszi, addig a szerv, a t e s t ép marad.

Az Ön mikrokozmosza egy sejt, maggal (ez az Ön

140

személyisége), é l e t t e r ü l e t t e l és lipikával. A többi, Öné­hez hasonló mikrokozmossza l együtt képezi az o t r o m b a dialektikus világrendet, e t e r m é s z e t nagy, s o k r é t ű tes­té t . E nagy t e s t szívében vibrál a vérvörös pók, a termé­szet istene, a »világbíró«, ahogyan a szent í rás mondja.

Egy élő t e s t n e k sok különböző szerve van saját sejt­szerkezet te l . Egyes szervek sejtjei különböznek ugyan egymástól, de a különbség nem elvi, nem alapvető. Csak árnyalatokról van szó. Természetünk lénye ugyanazokat az árnyalatokat mutat ja - ezzel mindent megmondtunk.

H a l l o t t már a magfizikáról, az a t o m t u d o m á n y r ó l . Ez a tudomány hata lmas erő bevetésével megváltoztat ja bi­zonyos sejtek alapvető tula jdonságát . Ennek r e t t e n e t e s robbanás a következménye. Ez, bármilyen különösen is hangzik, a transzf iguráció t e r m é s z e t t u d o m á n y o s , dialek­tikus utánzása.

Ez az utánzás - ez é r t h e t ő - e világrend őrei számára nagy bajt hoz, mert ha az a t o m r o m b o l á s t á l ta lánosan al­kalmazzák, akkor a nagy tes t , a világ jellege megválto­zik. A kozmikus vá l tozás t maga végzi el, a pók hálója szétszakad.

Az Ón mikrokozmosza sejtet képez a nagy, vérvörös pók bonyolult szervezetében. Ön nem csak a hálóban lóg és védekezik, hanem része ennek a hálónak. így akar Ön szi lvesztert ünnepelni? Nem nevetséges ez?

»Egy-egy napot egy-egy esztendőül s z á m í t o t t a m néktek.« Figyelje meg az a t o m r o m b o l á s elvét. Valami nagy erő bevetésével e lhasí tanak egy a t o m o t , ami aztán másik, még nagyobb e rőt szabadít fel. Ez az egész, ter­mészete l lenes folyamat ennek a te rmésze tnek a hatá­rain belül marad. Más szóval: a pókháló minden részé­nek, minden élő mikrokozmosznak megvan a lehetősé­ge a megszabadulásra. Nem miszticizmussal vagy okkul­t izmussal , hanem transzf igur izmussal . Ez nagyon robba­nékony, dinamikus folyamat. Olyan megváltás, amelyet »félelemben és re t tegésben« kell elvégezni.

141

A mikrokozmosznak e lőször meg kell gondolnia a megváltási Folyamat mibenlétét , amelynek alá akarja vet­ni magát . Aztán a t a n u l ó felkészül erre a folyamatra. Mihelyt vége a megfonto lás és e lőkészí tés idejének, el­jön az a nagy pi l lanat, amikor a nagy erő, kívülről, el­kezdi a se j thas í tás t .

Ez a nagy, á ta lak í tó, t r a n s z m u t á l ó erő az Egyetemes Szerzet ereje. A szent í rás Is ten erejéről beszél Jézus­ban, az Úrban, a Szent Szellem ál ta l . A Szent Szellem az, amely a mikrokozmossza l együttműködve, ennek fajtáját és lényét tel jesen megváltoztat ja, és a mikro­kozmosznak egy új e rő t ajándékoz, amelyet intelligen­sen a lka lmazhat .

A t a n u l ó sz i lveszteresté jét az ösvényrelépés elhatá­rozása jelöli. Az ösvényen m e g t e t t e lső lépések feltár­ják számára az Újat.

»Egy-egy napot egy-egy esz tendőül s z á m í t o t t a m nék­tek.« Ön bármikor elkezdheti búcsúját. Bármely napot fe lhasználhat arra, hogy igazán újra kezdje. Bármelyik napon megszabadí that ja magát a halál ö le lésétő l .

Akik pedig befogadják őt, a nagy Megváltót, a Szent Szel lemet, h a t a l m a t ad azoknak, hogy megvalósítsák a nagy, mikrokozmikus á tvá l tozás t .

Ebben az é r t e l e m b e n kívánunk Önnek áldásos, bol­dog újévet.

A régiből - nagy változással - az újba.

142

A NAGY VÁLTOZÁS

ROZEKRUIS PERS 9003 ISBN 963-00-1376-2 HU ISSN 0866-1200

K o r s z a k u n k a t az é l e t minden t e r ü l e t é n a c s a k n e m várat­lanul fe l lépő heves m e g m o z d u l á s o k je l lemzik. A viszo­nyok s z i n t e h ó n a p o k o n belül lényegesen m e g v á l t o z n a k . Ez a h u l l á m z á s n e m k o r l á t o z ó d i k egy-egy f ö l d r é s z r e , o r s z á g r a , fajra, népre , h a n e m a világ minden táján és szint jén j e lentkez ik . Az E g y e t e m e s Tanból k i tűnik, hogy ez az újra meg újra j e l e n t k e z ő t > l m d u l á s k ö z v e t l e n ü l a Vízöntő k o r s z a k á n a k kezdetéve l függ ö s s z e , amelybe az e m b e r i s é g ' b e l é p e t t . A könyv szerzői v i lágosan m e g m a g y a r á z z á k e n n e k az á t m e n e t n e k a k ö v e t k e z m é n y e i t , de a z o k a t a nagy lehe­t ő s é g e k e t is, amelyek e b b e n minden e m b e r s z á m á r a rejlenek. A m e g s z a b a d u l á s r a vágyó e m b e r n e k ez a könyv d ö n t ő , ú t m u t a t ó j e l e n t ő s é g ű lehet .