3

Bács Tamás (1960) régész, egyip-tológus, az ELTE EgyiptológiaTanszékének vezetõje. Kutatásiterülete az Újbirodalom történe-te, régészete és mûvészete.

Legutóbbi írása az Ókorban:Thébai kutatások: a 65. számúsziklasír és környéke (2005/3).

Újbirodalmi sírmûvészet:a kezdet kérdései

Bács Tamás

Alig több mint két évtizede, 1987-ben jelent meg E. Dziobek szûkebb szakmaikörökben mindeddig többé-kevésbé valósként elfogadott rekonstrukciójaThéba újbirodalmi elitsírjainak korai fejlõdéstörténetérõl.1 Habár tanulmánya

elsõsorban ezen sírok egyik legjellegzetesebb sajátosságát, a sziklába vágott kápolna-rész fordított T-betû alakú térkapcsolatának eredetét igyekezett régészeti és építészet-történeti szempontból értelmezni, elemzése mögött egy jóval összetettebb és szélesebbrelevanciájú kérdés is meghúzódott. Nevezetesen azon mûvészetileg is önálló korszakkezdetének kérdése, amelyet Újbirodalomnak nevezünk. Hiszen – kimondva vagy ki-mondatlanul – ma már közhelynek számít, hogy a történetileg szigorúan Jahmesz, a18. dinasztia elsõ uralkodójának trónralépésével kezdõdõ közel ötszáz éves idõszak(Kr. e. 1540–1069) egyedisége szellemi, kulturális tekintetben ennél késõbb, Hatsep-szut királyné, majd királynõ uralmával (Kr. e. 1479–1457) válik felismerhetõvé ésegyértelmûvé.

Tekintve, hogy a sírmûvészet mint az elit önmeghatározásának eszköze és önképé-nek megjelenítõje mindenkor központi szerepet játszott Egyiptomban, önmagábansem érdektelen megkísérelni azoknak a folyamatoknak és jelenségeknek a megértését,

amelyek a klasszikus újbirodalmi elitsír,a kor sírmûvészeti „nagyhagyományá-nak” kialakulását kísérték. De a kérdésmostani újragondolása más szempont-ból is idõszerû. Egyfelõl azok az idevá-gó új kutatási eredmények indokolják,amelyek a már említett Dziobek-féle ta-nulmány megjelenése óta kerültek aszakmai köztudatba; másfelõl – legin-kább errõl szeretnék beszélni a követke-zõkben – azoknak az elitsíroknak aproblematikája, amellyel a thébai nek-ropoliszban folyó kutatásaink kénysze-rítõen szembesítenek.2 Figyelembevéve, hogy ez utóbbi esetében közelsem lezárt kutatásokról van szó, elõrekell bocsátanom, hogy itt számos pon-ton csupán problémák, közöttük is elsõ-sorban építészeti vonatkozásúak megfo-galmazására szorítkozhatunk, illetveazon korlátok felrajzolására, amelyekegyelõre – vagy akár véglegesen is –megnyugtató megválaszolásuk útjábanállnak.

Habár a sírmûvészet talán leglátvá-nyosabb részét jelentik, a díszítési prog-ramokról, a sírok képi és szöveges ele-1. kép. Ineni sírja (TT 81, Kampp után)

meirõl csak érintõlegesen lesz szó. Nem mintha ezek kevésbéfontosak vagy még inkább, problémamentesek lennének, devizsgálatukat az általunk tárgyalandó korszakon belül vagy tel-jes hiányuk, vagy nagymérvû pusztulásuk nem teszi lehetõvé.3

Elõre kell azt is bocsátanom a jobb érthetõség és a (nyelvi) ne-hézkesség elkerülése érdekében, hogy a sír/sírkápolna megne-vezés minden esetben a kor elitje által kialakított, többrészessírkomplexumok sziklába vágott és festett reliefekkel vagy fal-festményekkel díszített részére vonatkozik. Ezt azért is szüksé-ges itt hangsúlyozni, mert nem minden sírhoz kapcsolódott egyközvetlenül a halott testét és sírmellékleteit befogadó, korsza-kunkban jellemzõen aknasír, amely jelenség külön magyaráza-tot igényelne.4

Elvetve a sírok lakóházak térrendezésébõl levezetett erede-tének korábbi elképzeléseit,5 ugyanakkor egy lineáris fejlõdéstfeltételezve Dziobek a kialakuláshoz vezetõ alaprajzi változá-sok idõben három jól megkülönböztethetõ szakaszát azonosít-ja. Kiindulási pontját Ineni, I. Thotmesz (Kr. e. 1504–1492) fõ-építészének és Théba kormányzójának sírja (TT 81),6 végpont-ját pedig a már III. Thotmesz (Kr. e. 1479–1425) egyeduralmaidején készült elitsírok sorozata jelentette. Ineni sírjának kijelö-lését erre a szerepre több szempont is indokolta. Leglényege-sebb ezek között, hogy ez tûnt a legkorábbi 18. dinasztia korárakeltezhetõ monumentális magánsírnak Sejk-Abdel-Gurnán, athébai nekropolisz egyik központi dombján, amely éppen ek-kortól és ennek köszönhetõen válik a thutmózida elit exkluzívtemetkezési helyszínévé. Másfelõl Ineni híres önéletrajzi fel-irata7 szerint elméletileg számos építészeti innováció fûzõdöttnevéhez, így többek között I. Thotmesz királyi sírjának újszerûkialakítása, habár ennek ellenõrzésére sajnálatosan a máig azo-nosítatlan királysír hiányában nincsen módunk.8

Rekonstrukciójának lényegi és napjainkig vitatott részét al-kotja Dziobek azon vélekedése, miszerint Ineni saját sírját egyeredetileg a 11–12. dinasztia idején, azaz a Középbirodalomelsõ felében elkezdett, de be nem fejezett ún. szaff-sír, azaz egypillérekkel tagolt, széles homlokzatú sziklasír-típus átvételével

és átalakításával készítette el (1. kép).9

Tipológiája szempontjából a kora Kö-zépbirodalomra jellemzõ sírtípus átala-kításának döntõ momentumát Dziobeka pillérközök részleges felfalazásábanlátta. Ennek eredményeképpen vált akorábbi nyitott keresztcsarnok zárt ke-resztteremmé, amelynek homlokzatátvályogtégla falfülkék díszítettek és ab-lakok törték át. Idõben és formailag kö-zeli párhuzamként a kor egy másik fõ-embere, Amon isten fõpapja, Hapusze-neb sírkápolnája (TT 67) kínálkozott (2.kép).10 A szintén Sejk-Abdel-Gurnántalálható sírnak, amelynél a pillérközökfelfalazását mészkõvel oldották meg,Dziobek ugyancsak középbirodalmieredetet tulajdonított. A már sziklábólkifaragott, de még falfülkés-ablakoshomlokzat kialakítása alapján egysége-sen az evolúciós folyamat következõszakaszába sorolta viszont Hatsepszuthíres fõintézõje és lányának nevelõje,

Szenenmut monumentális, a domb koronáját uraló sírkápolná-ját (TT 71) (3. kép).11 A fejlõdési sor végét szerinte a falfül-kés-ablakos homlokzatok eltûnésével egy idõben a teljesen zártkereszttermek megjelenése jelzi, amelyek az elitsírok követke-zõ generációját jellemzik.12 Bármilyen tetszetõsnek is tûnikazonban Dziobek javasolt rekonstrukciós kísérlete, ma már avele szemben felhozható ellenérvek súlya elvetése mellett szól.Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy hasonlóan koherensmegoldás egyelõre nem állítható a helyébe.13

Az elsõ és talán legsúlyosabb ellenérvet a kronológia szol-gáltatja. Létezik ugyanis legalább két olyan sír (TT 21 és TT345) – ráadásul mindkettõ Sejk-Abdel-Gurnán –, amelyekbenmár jelen van a klasszikus fordított T-alakú térkapcsolat zártkeresztteremmel, viszont nem keltezhetõk sokkal késõbbre ma-gánál Ineni sírjánál.14 Sõt, összehasonlítva ezek közül Uszer(TT 21) sírját Ineniével, számos olyan közös vonásuk figyelhe-tõ meg – mint az arányaikban rövid tengelyes folyosók, különszoborfülke hiányában a kultuszszobrok azonos módon kápol-nában való elhelyezése vagy éppenséggel a két sír falfestmé-nyeinek stílusa –, amelyek sokkal inkább egyidejûségükre en-gednek következtetni. Ami miatt ez elkerülhette Dziobek ésmások figyelmét is, az a két sír méretbeli eltérése, illetve tulaj-donosaik státuszbeli különbsége. Hiszen míg Ineni a legmaga-sabb elit tagja volt, addig Uszer, és vele együtt Amenhotep, aki-nek sírja (TT 345) ma nem hozzáférhetõ a kutatás számára,ugyanennek az elitnek egy alsóbb rétegéhez tartoztak.15 Valódiviszonyukat azonban éppen ennek függvényében értelmezhet-jük, azaz Uszer sírja társadalmi rangjának megfelelõ, szeré-nyebb változata Ineniének. Annak megállapításáról azonban,bármily csábítónak hat is, egyelõre le kell mondanunk, hogy aklasszikus alaprajzi típus megjelenését éppen Uszer (vagyAmenhotep) sírjához kössük, mert erre a thébai nekropoliszmai kutatottsága egyszerûen nem ad még lehetõséget.

Hogy egyébként az elitsírok zárt keresztterme valóban thé-bai invenció, szemléletesen bizonyítják a helyi elit Théba kisu-gárzási területén található, nagyjából ebben az idõszakban ké-

4

Tanulmányok

2. kép. Hapuszeneb sírja (TT 67, Nagy Marcell és Pfeffer Ferenc rajza)

5

Újbirodalmi sírmûvészet: a kezdet kérdései

szült sírjai, valamint a Hatsepszut idején megnyitott gebel-esz-szilszilei homokkõbányák helyszínén, többek között Hapusze-neb és Szenenmut által is vágatott emlékkápolnák. Az elõzõ-ekre kitûnõ példákat találni Hierakónpolisz és El-Káb elitte-metõiben, amelyek folyosóból és szoborfülkébõl álló elren-dezése vitathatatlanul helyi, középbirodalmi elõzményekrenyúlik vissza, mint ezt El-Kábban példának okáért Szobeknaht13. dinasztia kori sírja is illusztrálja.16 Ugyanezt az építészetimegfogalmazást követik (a thébai sírkápolnákkal, hangsúlyoz-nunk kell, funkcióikban azonos17) gebel-esz-szilszilei emlékká-polnák, így példának okáért Hapuszenebé is („Shrine 15”).18

Visszatérve Dziobek érveléséhez, két további figyelmet ér-demlõ vonatkozást szükséges feltétlenül közelebbrõl megvizs-gálnunk: egyfelõl az el- és félbehagyott középbirodalmi sírokkora újbirodalmi újrafelhasználásának kérdését, másfelõl pediga sírhomlokzatok falfülkés kiképzésének, más megnevezéssel„palotahomlokzatának” problematikáját.19 Mint látni fogjuk, akettõ közötti összefüggés szorosabb,mint azt elsõre feltételeznénk.

A kora középbirodalmi szaff-sírokfelhasználásának gondolata D. Arnoldabból a korábban igaznak hit megfigye-lésébõl eredt, miszerint ennek a sírtípus-nak a használata a korai 12. dinasztiaidejével lezárult.20 Ebbõl kiindulva úgyvélték, hogy minden, építészetileg ezt aformát követõ újbirodalmi sír, köztükInenié is, szükségképpen erre a korravezethetõ vissza. Azt, hogy Ineni és ahozzá hasonlóan magas rangú fõembe-rek, mint a vezír Jahmesz-Aametju21

vagy a fõpap Hapuszeneb, miért kény-szerültek új sírok vágatása helyett má-sodlagosan felhasználtakkal beérni, az-zal a részleteiben nem bizonyított elõ-feltevéssel próbálták indokolni, hogy a

korszak monumentális építészete szegényes volt. E nézet re-videálására már a thébai magánsírok legújabb, teljességretörekvõ feldolgozója, F. Kampp is rákényszerült 1996-os mû-vében.22 Általános tipológiája kidolgozásának fontos részered-ménye volt ugyanis egy sírcsoport elkülönítése, amelynek kép-viselõi a középbirodalmi szaff-sírokkal való hasonlóság elle-nére feliratmaradványaik alapján a 18. dinasztia uralmánakelsõ harmadában kellett hogy készüljenek. A sírforma fejlõ-désének idõrendjére vonatkozólag azonban ennél is döntõbbjelentõségû volt egy olyan szaff-sír (K01.4) elõkerülése Thébá-ban, Dirá-Abu-en-Nagán, a 17. dinasztia királyi és elittemetõ-jében, amely minden kétséget kizáróan az Újbirodalom közvet-len elõzményének számító 17. dinasztia idején készült.23

Ennek megtalálását követõen, az általa Dirá-Abu-en-Nagánfolytatott ásatások újabb eredményei révén és e terület legdé-lebbi részén H. E. Winlock ásatásának jórészt közöletlen doku-mentációját áttekintve D. Polz mára további kora újbirodalmiszaff-sírokat tudott azonosítani.24 Közülük kettõnek különlegesjelentõsége van. Egyikük, a 232-es sorszámmal ellátott sír,ugyan már régóta ismert volt, de keltezésére vagy attribuálásáraalkalmas anyag híján kikerült a kutatás látómezejébõl, annakellenére, hogy az egész nekropolisz egyik legmonumentálisabbmagán sziklasírjáról van szó . Az elõudvarán végzett újabb ása-tások során feltárt anyag, elsõsorban pecsétes sírkúpok25 (a sí-rok homlokzatába helyezett, tetõgerendák végeit utánzó agyag-kúpok) azonban egyértelmûvé tették, hogy tulajdonosa Amonmásodik ismert fõpapja, Minmontu volt, aki Jahmesz uralmaidején töltötte be ezt a tisztséget.26 Nem kevésbé fontos ered-ményt hozott a Winlock-féle dokumentációs anyag áttekintése.Dirá-Abu-en-Naga legdélebbi, más megnevezéssel kelet-Asza-szif területén Winlock, vélhetõen Jahmesz fia, Jahmesz-Szapa-ir Ptolemaiosz-korig kultuszt élvezõ királyi herceg téglapirami-sának feltárása közben, több magánsírt, köztük szaff-sírokat iskiásott.27 Ismét csak sírkúpok feliratai révén ezek közül viszontaz 1-es számmal jelöltet („Winlock Tomb 1”) a szintén Jahmeszkorában élt Dzsehuti, Amon elsõ ismert fõpapjának temetkezé-si helyeként lehet azonosítani (4. kép).28

Majdhogynem azonos következtetésekre jutunk, ha már azemlített Hatsepszut-kori sírok homlokzatának falfülkés kikép-zését, illetve lehetséges eredetüket vagy elõzményeiket vesszük

3. kép. Szenenmut sírja (TT 71, Dorman után)

4. kép. Kelet-aszaszifi sírok (Winlock Tombs 1–5, Polz után)

szemügyre. 1898/99 telén került részleges feltárásra megintcsak Dirá-Abu-en-Nagán egy bizonyos Nebamon sírja (TT146). A sír vályogtéglából épült pilléres homlokzatának bélle-tes kiképzése lényegében a falfülkés megoldás egy változatátképviseli, annyi eltéréssel, hogy az oszlopközök itt nyitottakmaradtak (5. kép).29 Az, hogy a sírt Dziobek mellõzte érvelésé-ben, Kamppot és másokat pedig elbizonytalanította, egy tévesattribúcióra vezethetõ vissza a sír keltezését illetõen. Legtöb-ben ugyanis elfogadták az eredeti ásatók, Lord Northampton,W. Spiegelberg és P. E. Newberry álláspontját, és Nebamontegy III. Thotmesz korában élt hivatalnokkal azonosították.A feltárások ellenben egy másik Nebamon leletanyagának tö-redékeit is felszínre hozták, amelyek a sír építészetével szoro-sabb összhangban álló korábbi, tágabban Jahmesz és Hatsep-szut közötti idõszakra való keltezést tesznek lehetõvé.30 A sírilyeténképpen kortársa, de közvetlen elõzménye is lehet Inenisírjának (l. kép). Folytatását ellenben Hatsepszut királyi he-roldjának, Antefnek sírjában (TT 155) fedezhetjük fel, ahol asziklából kivágott pillérekre támaszkodó vályogtéglákból ala-kították ki a lépcsõzetesen kiemelkedõ részeket.31 Mindegyikelõzményének tekinthetõ azonban a fentebb már említett ke-let-aszaszifi sírcsoport egy másik, 5-ös számmal jelölt szaff-sír-ja („Winlock Tomb 5”, 4. kép). Az Antefhez hasonlóan királyiherold Ibti 17. dinasztia végére vagy a18. elejére datálható temetkezési helyé-nek, még a Winlock-féle ásatások ide-jén látható része, hasonlóan vályogtég-lából épült, lépcsõzetesen kialakítotthomlokzattal.32 Nem mellékes az sem,hogy a pillérek mögötti falakon festettfalképek nyomai voltak láthatóak, amiviszont a sírfestészet eddig csak sejtett,de példák híján nem illusztrált koraiújraindulását támasztja alá.33

Összefoglalva az eddigieket, alighalehet kétséges, hogy ezek a tények ésfelismerések nyilvánvaló módon a Hat-sepszut-kori sírokat egy új építészettör-téneti és szellemi kontextusba helyezik.Ami eddig egy kevés elõzménnyel ren-delkezõ, egy-másfél évtized alatt lezaj-ló, radikálisnak ható változásként voltérzékelhetõ, mostanra egy kezdetét éskonceptuális hátterét tekintve régebbrevisszanyúló, szerves fejlõdés eredmé-

nye. Kiegészítésként azt is hozzáfûzhetjük, hogy általánosabbértelemben az ilyen és ehhez hasonló esetek nem ismeretlenekaz egyiptomi mûvészet történetében, és annak egyik örök di-lemmáját is felvetik, nevezetesen azt a sokszor felmerülõ ésminden egyes esetben eldöntendõ kérdést, hogy mikor beszél-hetünk egyáltalán egy mûvészeti alkotás esetében valódi inno-vációról, és mikor csupán az elpusztult vagy fel nem ismertelõképek hiányából eredõ látszólagos újításról.

További kitûnõ példát szolgáltat erre Ineni sírja mellett Jah-mesz-Aametju vezíré, akinek sírkápolnája (TT 83) Sejk-Ab-del-Gurnán a másik legkorábbinak tûnõ újbirodalmi építménya temetõ e részén.34 A sírkápolnát, amelynek tulajdonosa I.Thotmesz uralmától III. Thotmesz 5. évéig, tehát Hatsepszutrégensségének majdnem végéig töltötte be a vezíri tisztséget,architektúrája egyértelmûen a szaff-sírok körébe sorolja (6.kép).35 A korai Amon-fõpapok, Dzsehuti és Minmontu sírjai-nak ismeretében azonban ezt már nem kényszerülünk valamifé-le archaizáló tendencia jegyében fogant „revival”-ként, és mégkevésbé gazdasági szükségbõl keletkezett újrahasznosításkéntértelmezni. Hiszen a régi építészeti forma feltámasztása és azáltala kifejezett értékrend tudatosan megválasztott felhasználá-sa és felmutatása már jóval korábban, a hükszósz vazallusságotkényszerbõl elfogadó, majd ellene lázadó 17. dinasztia királyaialatt megtörtént. Annak, hogy Jahmesz-Aametju sírkápolnájátennek következményeképpen egy folyamat viszonylag késõiállomásának tartsuk, az sem mond ellent, hogy a koraiAmon-fõpapokéhoz hasonló fejlõdés a kor vezíreinél nincs. Ezegyfelõl a kora 18. dinasztia kori vezíri intézmény sok tekintet-ben problematikus mivoltából fakad, amire ehelyütt nincs módkülön kitérni, másfelõl a hivatal viselõinek személyére, számá-ra és temetkezésére vonatkozó források majdhogynem teljes hi-ányából.36 Csupán egyetlen vezíri temetkezés ismert Jah-mesz-Aametjuét megelõzõen: közvetlen hivatali elõdje, Imho-tep aknasírja (QV 46) a „Királynék Völgyében” került elõ E.Schiaparelli és F. Ballerini 1903 és 1905 között végzett ásatásaisorán.37 Az aknasír különös földrajzi helyzetét azonban, aho-gyan egy azonosítható kultuszkápolna hiányát is, nem Imhotep

6

Tanulmányok

5. kép. Nebamon sírja (TT 146, Northampton et al. után)

6. kép. Jahmesz-Aametju sírja (TT 83)

7

Újbirodalmi sírmûvészet: a kezdet kérdései

vezíri tisztsége, hanem a királyi család-hoz fûzõdõ személyesebb kapcsolataindokolja. Õ volt ugyanis I. Thotmeszfia, Uadzsmosze herceg nevelõje, s mintilyen vélhetõen királyi kegynek köszön-hetõen temetkezhetett egy olyan terüle-ten, amely kívül esett a hagyományoselittemetõn, és elsõsorban a királyi csa-lád számára volt fenntartva.38 Nem vé-letlen, hogy közelébe (QV 47) egyhercegnõt, Szekenenré (II.) Taa király(Kr. e. 1558–1553) Jahmesz nevû lá-nyát temették el, feltételezhetõen legin-kább I. Thotmesz uralma idején.39 Sõt,továbbmenve, nagyon valószínû, hogymagának a hercegnek is valahol a közel-ben lehetett a sírja.40

Egy másik vonatkozásban azonbanmégis találni összefüggést a két vezíritemetkezés egymástól távol esõ helyszí-nei között. Mert bár Jahmesz-Aametju,vagy bizonyos megkötésekkel Ineni sír-jának újdonságát a fentiek alapján már más fényben látjuk, ahelyszínt, Sejk-Abdel-Gurnát, sem kell feltétlenül új helyszín-nek tartanunk. Hiszen idõben legalább egy sírkápolna megelõziaz említetteket, mégpedig egy I. Amenhotep (Kr. e. 1525–1504) uralkodásának végére keltezhetõ, ma jórészt törmelékkelborított és ezért az elemzésekben többnyire mellõzött szaff-sír(TT C2 = TT-NN-20-).41 A sír mellett azonban több jelenség isarra utal, hogy legkorábban I. Amenhoteppel kezdõdõen, demég inkább I. Thotmesz alatt, a késõbbieket jelentõsen megha-tározó változások figyelhetõk meg a thébai temetõ mortuáristopográfiájában. A változások alapvetõ eleme és vélhetõen ki-váltója a „Királyok Völgyének” mint új királyi temetkezõhely-nek a kijelölése volt, amennyiben elfogadjuk, hogy I. Thotmeszsírját Ineni valóban itt alakítja ki (legyen az akár a KV 20, a KV38 vagy akár egy eddig nem azonosított sírhely). E változásszimptomatikus és tudatos királyi politikát tükrözõ elemei közétartozott Deir-el-Medine, a királysírok készítésére létrehozottkézmûves közösség állandó településének I. Thotmesz általialapítása.42 De ehhez igazodott a királyi család, elsõsorban a ki-rálynék és hercegnõk sírjainak elhelyezése/elrejtése a thébaihegység vonulatának különbözõ völgyeiben is. Ilyen módonezek a sírok, vagy esetenként kisebb sírcsoportok, északon Di-rá-Abu-en-Nagától kezdõdõen délen egészen Vádi-Szik-ka-el-Agaláig egy hatalmas félkörben ölelik körbe a „KirályokVölgyét”. A korábban egységet alkotó királyi sírhely és a királykultuszát ellátó templom vagy szentély térbeli elkülönülésénekkövetkezményeként azonban a korábban jórészt Dirá-Abu-en-Nagára és szûkebb környékére korlátozódó elittemetõ ehhezoly módon igazodott, hogy ezt követõen az egyes sírok helyétez utóbbi (ti. a templom) elhelyezkedése határozta meg. A thé-bai hegység külsõ vagy keleti oldala elõtti dombok, azaz azEl-Hoha, Sejk-Abdel-Gurna és Gurnet-Murei sírjainak fekvéseezt egyértelmûen igazolja.43 Az elittemetõ ilyetén terjeszkedéseráadásul jól megfigyelhetõen igazodott az eliten belüli hierar-chiához is, amit elsõsorban a sírok mérete és a dombok külön-bözõ magassági szintjein való elhelyezkedése is hivatott voltkifejezni.44

Sejk-Abdel-Gurna (7. kép) mint temetkezési hely kiválasz-tásakor azonban még egy fontos szempont érvényesült, mégpe-dig a nyugati part szent tájának középpontjában álló De-ir-el-Bahari kiépítése. Hogy jobban megérthessük ennekmesszemenõ hatásait a korabeli sírmûvészetre, térjünk visszaHapuszeneb sírkápolnájához. Kiindulópontunkat egy elsõ rá-nézésre sematikus ábrázolás-pár alkotja. A két tematikailagazonos kép egy áldozati asztal mögött guggoló és adoráló Ha-puszenebet ábrázol áldozatbemutatás közben (8. kép). Ami ki-emeli a képpárt a sematikus áldozati jelenetek körébõl, az egy-felõl rendhagyó elhelyezése, másfelõl az áldozatok fogadójá-nak virtuális hiánya. Hasonlóak ugyan a felkelõ és lenyugvónaphoz imával forduló halott ábrázolásai, de ezeket rendszerinta sírok bejáratánál, az ajtók belsõ oldalán helyezték el.45 Hapu-szeneb képei ezzel szemben a sírkápolna belsõ (már ebben avonásában is szokatlan) második kereszttermében, a középsõoszlopok abakuszainak belsõ oldalain kaptak helyet. A jelene-tek egy a kápolnába érkezõ istenséget feltételeznek, s nem,mint az említett bejárati jeleneteknél, a halott lelkének sírjábólvaló ki- és bejárását, illetve a nap kultuszában való örök részvé-telét biztosítják. Egy istenség látogatása azonban csak egyetlenkontextusban, mégpedig processzionális ünnepe vagy ünnepeisorán képzelhetõ el. Ami tehát Hapuszeneb és Ineni sírjánálösszevetésükkor építészeti hasonlóságnak tûnik, valójában na-gyon eltérõ konceptuális hátteret rejt. Míg Ineni sírjának közép-birodalmi elõképek inspirálta díszítési programja még a hagyo-mányos, a sírt a halott házaként értelmezõ felfogásban gyökere-zik, amit egyébként eredetüket tekintve a szaff-sírok ismegtestesítenek, addig Hapuszenebé már egy újabb funkciót ismagába foglal, mégpedig a szentélyekét vagy templomokét.A halotti ünnepeken való, halál utáni örökös részvétel, részese-dés a halotti áldozatokból persze az egyiptomi túlvilághit alapja-ihoz tartozott, mikéntje azonban korszakról korszakra változott,ahogyan természetszerûleg vizuális kifejezési formáik is.46

Mint ezt tehát fentebb megállapítottuk, Ineni és Hapuszenebsírkápolnái között a fõ különbséget az utóbbinál érzékelhetõfunkcióbõvülés jelenti. A jelenséget azonban meg kell külön-

7. kép. Sejk-Abdel-Gurna (Pfeffer Ferenc felvétele)

böztetnünk attól a folyamattól, amelyet J. Assmann az újbiro-dalmi sírok általános fejlõdési irányára utalva a „sír szakralizá-lásának” nevez.47 Ez utóbbi folyamat során, amelynek kitelje-sedését Assmann felfogásában az Újbirodalom másodikfelének ramesszida elitsírjai jelentik, a sír, mint a halott kul-tuszát szolgáló szent tér fokozatosan az istenek tiszteleténekhelyévé alakul át.48 Hapuszeneb és vele együtt Szenenmutsírkápolnájának esetében ellenben nem ez a helyzet. Szen-télyfunkciójuk egy konkrét szentélyhez és annak specifikusrendeltetéséhez kötõdött, nevezetesen Hatsepszut deir-el-ba-hari templomához, a Dzseszer-dzseszeruhoz („Szentek Szent-je”) (9. kép).

A templom egyike volt Théba Hatsepszut bonyolult teológi-ai és liturgiai rendszere szerint kiépített szent tája négy fõ épít-ményének. A nyugati parton, Karnakkal, Amon keleti parti fõszentélyével szemben emelt monumentális épület egyik rendel-tetése a királynõ – ideológiailag király – halotti kultuszának el-látása és fenntartása volt. Ahogyan azonban erre a korábbi kirá-lyok „halotti” vagy inkább emléktemplomaitól sok vonásábaneltérõ építészeti megfogalmazása is utal, a templom másik,vagy inkább fõ rendeltetése szerint Amon isten grandiózus bár-kaszentélyeként szolgált. Általánosságban ez a 18. dinasztiasorán népszerû, de egyértelmûen középbirodalmi elõdökrevisszavezethetõ templomtípus,49 a kultusztemplomokkal ellen-tétben, az istenségnek vagy isteneknek csupán ideiglenesen ésértelemszerûen ünneprend által meghatározott idõben adottszállást. Ennek értelmében lett a deir-el-bahari templom a Hat-sepszut újjászervezte thébai ünneprend legjelentõsebb éven-

kénti halotti ünnepe, az ún. „Völgy SzépÜnnepe” alkalmával Karnakból indulóprocesszió végcélja.50 A minden év tize-dik havában újholdkor kezdõdõ és kétnapig tartó ünnep során Amon hordoz-ható kultuszszobra átkelve a Nílusondeir-el-bahari szentélyébe vonult, aholkövetkezõ napi visszatérése elõtt az éj-szakát töltötte. Az ünnep intézményesí-tése eredetileg II. Mentuhotep Nebhe-petré (Kr. e. 2050–1999) nevéhezköthetõ, aki Deir-el-Bahariban elõszörteremtette meg annak építészeti foglala-tát monumentális halotti komplexumánbelül egy Amon-szentély formájában(10. kép).51

Célja, amit félreérthetetlenül bizo-nyít még ugyanennek a komplexumnakaz elülsõ vagy keleti felén, egy mindenbizonnyal eredetileg piramist körülfogóambulatórium, amelyet a király Mon-tu-Ré istennek dedikált, saját halottikultuszának integrálása volt az egyéb-ként ettõl normális körülmények közöttfüggetlenül mûködõ templomi kultusz-élet rendszerébe. A király több késõ kö-zépbirodalmi utódához hasonlóan ezál-tal remélte biztosítani, hogy kultuszahosszú távon – ideális esetben az örök-kévalóságig – fennmaradjon (melléke-sen megjegyezhetjük, hogy Théba ké-

sõbbi kultusztörténetének fényében ez sikeres elgondolásnakbizonyult). Hatsepszut saját temploma, amelynek építészetimegfogalmazását nem véletlenül Mentuhotepé inspirálta, bizo-nyítja, hogy a királynõ felismerte és adaptálta az alapkoncepci-ót és a benne rejlõ legitimációs erõt. A templom részletes elem-zésétõl itt eltekintve, ennek illusztrálására elegendõ csupánharmadik, legfelsõ teraszának elrendezését szemügyre venni.Központi, arányaiban minden másnál nagyobb részét Amonszentélye alkotja, amelytõl délre elkülönítve helyezkedett el aHatsepszut és apja, I. Thotmesz halotti kultuszát szolgáló, lé-nyegében önállónak is tekinthetõ épületrész. Amint errõl márszó volt, a templom egészében bárkaszentélyként mûködött, és

8

Tanulmányok

8. kép. Déli abakusz-jelenet Hapuszeneb sírjában (TT 67)

9. kép. Deir-el-Bahari: Hatsepszut temploma

9

Újbirodalmi sírmûvészet: a kezdet kérdései

ehhez igazodott építészetének jelentõsrésze is. Ugyanakkor Hatsepszut, hogyKarnak és Deir-el-Bahari szoros koncep-tuális összetartozását még felfoghatóbbáés érzékelhetõbbé tegye, egy sokszornem kellõen hangsúlyozott vagy éppen-séggel észre sem vett építészeti megol-dáshoz folyamodott. A harmadik teraszAmon-szentélyét ugyanis egyenesen azekkor még álló, de III. Thotmesz általegyre romló állapota miatt elbontottkarnaki, eredetileg I. Szeszósztrisz-kori(Kr. e. 1960–1916) Amon-templom má-saként építette fel52 (a funkcióbeli elté-résbõl adódóan egy különbséggel, még-pedig a karnaki templom északi részéntalálható teremegyüttes elhagyásával,tekintve, hogy ez volt Amon állandónapi kultuszának helyszíne és fõ kul-tuszszobrának lakhelye).

Visszatérve most az elitsírokhoz, il-letve indokolandó kisebb kitérõnket akirályi építkezések területére, arra kellrámutatnunk, hogy Hatsepszut vallás-politikailag és ideológiailag motivált korszakos jelentõségûépítkezési programjának tevékeny fõszereplõi többek közöttéppen Hapuszeneb és Szenenmut voltak. Hivatali címeik, kü-lönféle felirataik, ha a legtöbb esetben is csupán az általuk irá-nyított építkezések felsorolására szorítkoznak, ezt kellõképpenbizonyítják. Sírkápolnáiktól tehát ezek után joggal várhatjuk el,hogy ha nem is könnyen észrevehetõ vagy elsõre nyilvánvalóformában is, de tükrözzék az általuk is létrehozott szellemi mi-liõt. De továbbmenve és megelõlegezvee tanulmány konklúzióját, egyúttal aztis kijelenthetjük, hogy minden bi-zonnyal csalódnánk elvárásainkban, haezek kifejezési formáit az elitsírokbanegyfelõl túlságosan direkt módon je-lentkezõ vagy radikális változáskéntképzelnénk, mint ahogy maga a fejlõdéssem feltétlenül volt egyszólamú. Tekin-tettel arra, hogy magának Hatsepszutnakaz újításai is, legyen szó szöveges emlék-rõl vagy vizuális alkotásról, milyen mó-don használják fel, vagy egyenesen ma-nipulálják, a hagyományos formanyel-vet, sokszor újdonságukat szándékosanis elrejteni igyekezve, nem lehetett ezmásképpen az elitsíroknál sem.53

Nagymértékben nehezíti vizsgála-tunkat, hogy díszítéseiket illetõen legin-kább azokat a sírokat érte jelentõs kár,így Hapuszenebét és Szenenmutét is,amelyek nem csupán ehhez, de a késõb-bi fejlõdés megértéséhez is kulcsfontos-ságúak lennének. Kitûnõ példa erre Ha-puszeneb sírjának egy szerencsésenmegõrzõdött jelenettöredéke.54 Az elsõkeresztterem déli hátfalán fennmaradt

részlet alapján, habár a falkép döntõ többsége elpusztult, azo-nosítható ennek eredeti témája. Ez ugyanis Hatsepszut királynõ9. uralkodási évében elhatározott és megindított nevezetes pun-ti expedícióját ábrázolhatta, amelynek híres elõképe a de-ir-el-bahari templom második terasza (ugyancsak déli) kolo-nádjának hátsó falát díszíti (11. kép). További közös pontjuk,ha tartalmilag eltérõ céllal is, hogy az expedícióról beszámolónarratív jelenetsort mindkét esetben a királynõ trónuson ülõ

10. kép. Deir-el-Bahari: II. Mentuhotep temploma (Pfeffer Ferenc felvétele)

11. kép. Punt-jelenet Hapuszeneb sírjában (TT 67, Ni. de Garis Davies nyomán)

alakja vezeti be.55 Míg azonban ez királyi kontextusban felfog-ható a „Königsnovelle”, a királyt mint a döntéshozatali folya-mat hõsét vagy isteni sugallatra cselekvõ jó uralkodót ábrázolóirodalmi mûfaj képi megfelelõjeként, addig ez a magánsírokszintjén természetszerûleg átértelmezõdik.56 Itt a fõember ma-gas hivatalát és erényeit van hivatva demonstrálni azáltal, hogyegy audiencia keretei között uralkodó és fõember közvetlenérintkezését jeleníti meg.57 És az sem véletlen, hogy a képtípusekkortól kezdõdõ megjelenése az elitsírok csoportján belül isegy meghatározott és szûk körre korlátozódott.58 A maga szint-jén természetesen mindkettõ önbemutatás; különbségeik nyil-vánvalóan a fõszereplõk eltérõ státuszából erednek. Az itt le-vonható tanulság azonban a mintául vett mûvek vagy kifejezés-formák lefordításának sokoldalú lehetõségeiben és azokmegvalósításának módjaiban rejlik. Hiszen mindkettõnek mégráadásul rendelkezésre állt középbirodalmi elõkép is: egyfelõlKarnakban I. Szeszósztrisz ábrázolásai, másfelõl ugyancsak azõ képe egy magánsír, Szenet (TT 60) díszítési programjában.59

Hogy Hapuszeneb milyen további királyi vonatkozású ele-meket építhetett be elkészült díszítési programjába, a sírját értkárok miatt nem tudhatjuk. Bizonyos építészeti megoldások al-kalmazásából viszont valamennyire következtethetünk intenci-óira. A sír elülsõ fele egy hagyományos szaff-sír alaprajzi el-rendezését követi, de nem zárul le kápolnával vagy szoborfül-kével, hanem újabb nagyméretû keresztteremben folytatódik(2. kép). A jelek szerint a befejezetlenül maradt termet eredeti-

leg egy nyolcoszlopos, háromhajósteremnek tervezték, amelynek kéthar-mada is csak nagyjából készült el tulaj-donosának haláláig. A két elkészült ke-reszthajó eltérõ plafonszintje és a szik-lából vágott architrávok elrendezésealapján így is megállapítható, hogy ké-szítõi bazilikális elrendezésre töreked-tek. Az ebbõl nyíló további tervezett te-rek mibenlétével kapcsolatban azonbancsak találgathatunk. Bár elsõ ránézésre

megkérdõjelezhetõnek tûnhet az összehasonlítás, a sírkápolnaépítészeti koncepciója sokban mégis Hatsepszut templomáraemlékeztet. A templom kolonádjait idézõ elsõ keresztterem és afelsõ terasz oszlopos udvarát zárt térbe átültetõ második ke-resztterem mellett olyan részletek szólnak mellette, mint ezutóbbiban az újdonságnak számító tizenhatszög keresztmetsze-tû poligonális oszlopok alkalmazása, vagy a sír padlószintjénekmáshol nem tapasztalt, de éppen ezért feltûnõ és sokat sejtetõfokozatos emelkedése.60

Egyrészrõl a sír állapota miatt, másrészrõl a sírfejlõdést tel-jességgel belsõ és zárt folyamatként tekintõ nézõpontból talánfenntartásokkal illethetõ egy ilyen olvasat, néhány másik síresetében azonban erre már nem lehet okunk. Hapuszeneb fiata-labb kortársa és alárendeltje, Puiemré sírja (TT 39) ugyanisnem hagy kétséget afelõl, hogy építészeti formájához honnanmerített ihletet (12. kép).61 Ráadásul a sírok többségétõl eltérõ-en nem kelet–nyugati tájolású, hanem a bárkaszentélyek elhe-lyezésével megegyezõen a processzionális útra merõlegesen,ebben az esetben Hatsepszut felvezetõ útjához igazodva he-lyezkedik el. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük a királyitemplomok utánzásának egy már A. Hermann vagy N. de G.Davies által is kiemelt további, ámbár valamivel késõbbi példá-ját is.62 Ré sírja (TT 72) lényegében annak a templomnak egye-di értelmezésû másolata, mégpedig III. Thotmesz emléktemp-lomáé (Henket-anh), ahol életének meghatározó szakaszábantulajdonosa fõpapként szolgált (13. kép).63

Dziobek elmélete szerint Szenenmutsírkápolnája, amely kortársai közül el-sõsorban hatalmas méreteivel tûnik ki,Hapuszenebéhez képest egy késõbbifejlõdési fázist képvisel. Az e mellettszóló legfõbb érvet mindenekelõtt ab-ban látta, hogy elõdeivel ellentétbenhomlokzatán nem található épített elem,hanem egybefüggõen a sziklából farag-ták ki. A jelenséget azonban nem féltet-lenül kell tipológiai okokkal magyaráz-ni, ahogyan erre más összefüggésbenmár a sírt publikáló P. Dorman is felhív-ta a figyelmet.64 Itt ugyanis a sziklaolyan minõségû, hogy figyelembe vévea homlokzat mögötti oszlopos kereszt-terem méreteit, komoly és valószínûlegmegoldhatatlan statikai problémát je-lentett volna a pilléres homlokzatkiala-kítás. Maga a homlokzat a fentebb hi-vatkozott elõzmények, így legfõképpena Nebamon-sír (TT 146) tükrében (5.

10

Tanulmányok

12. kép. Puiemré sírjának (TT 39) rekonstruált homlokzata (Kampp után)

13. kép. Ré sírja (TT 72)

11

Újbirodalmi sírmûvészet: a kezdet kérdései

kép) elveszíti újdonságát. Ha ilyesmit akarunk találni, akkorsokkal inkább a keresztterem oszlopos megoldására kell felfi-gyelnünk vagy még inkább a terem hátsó falába vágott, többesetben befejezetlen szoborfülkék sorozatára (3. kép). Ez amegoldás nemcsak egyértelmûen a Hatsepszut-templom felsõteraszának elrendezését idézi, de Dorman azon kategorikuskijelentését is cáfolja, miszerint a templom építészete semmi-féle hatást sem gyakorolt Szenenmut sírkápolnájára.65 Sõt, eb-ben az esetben valószínûsíthetõ, hogy valóban Szenenmut újítá-sáról beszélhetünk annak ellenére, hogy Hapuszenebnél is talál-hatók hasonló fülkék. Ez utóbbinál ugyanis ezeket, talán éppenSzenenmut hatására, éppen hogy csak elkezdték utólagosanvágni.

A hatások irányát Hapuszeneb és Szenenmut sírja között,ahogyan továbbgyûrûzésüket is, cáfolhatatlan módon készíté-sük szilárd idõrendje dönthetné el. Ehhez azonban nemcsak azobjektív alapként szóba jöhetõ konkrét írásos források nem áll-nak kellõ számban rendelkezésünkre, de a sírok készítésénekütemérõl is csupán hozzávetõleges és nehezen általánosítható fo-galmaink vannak. Ez utóbbi esetében figyelembe kell ugyanisvenni, hogy a sírok készítéséhez alkalmazott és a különbözõmunkafázisokat végzõ munkáscsoportokat jórészt a királyi épít-kezésekrõl toborozták.66 Hapuszeneb esetében az egyetlen tám-pontunk az említett punti expedíciót ábrázoló töredék, amelyalapján csak annyit állíthatunk biztosan, hogy a síron még Hat-sepszut 9. uralkodási éve után is folyt a munka, de ennél többetsemmiképpen sem. A Metropolitan Museum ásatásain elõkerültosztrakonok tanúsága szerint Szenenmut sírkápolnáján viszont amunkálatok már a 7. évben megkezdõdtek, de még a 11.-ben isjavában tartottak.67 Valamivel biztosabbak lehetünk a két sír ösz-tönzõ hatását illetõen két másik olyan sír esetében, amelyekegyedüliként veszik át és alkalmazzák a poligon oszlopok általkettéosztott keresztterem térformáját. Egyikük, a Szenenmut ká-polnához igen közel fekvõ 73-as számú Amenhotep-sír falképe-in ugyanis már szerepel a 16. évi jubileumi ünnepre szállítottobeliszkpár, minthogy ezért a sírtulajdonos felelt.68 Habár hason-ló keltezõ adattal egyelõre nem rendelkezünk a másik esetében,Nebamon 65-ös számmal jelölt sírjának helyét, reliefstílusa ésikonográfiája mellett, éppen hogy oszlopos keresztterme jelöli kiebben a körben.69

Végsõ konklúziók levonása helyett szabadjon vizsgálatomategy újabb sír egészen rövid bemutatásával zárnom. Azért ezzel,mert bár más további példákkal is érzékeltetni lehetne a sírfej-lõdés sokszínûségét, az elkerülhetetlen standardizálódás folya-matában megjelenõ, annak sokszor ellenállni látszó különfélekísérleteket, eddig egyedül Amenmosze sírjánál (TT 251) fi-gyelhetjük meg ténylegesen azt, hogy egy tornácos homlokza-tot zárt keresztteremmé alakítottak (14. kép).70 Eredetileg nyi-tott, pillérekkel tagolt homlokzatát – mely esetleg még a Közép-birodalom idején készült – egyértelmûen utólag falazták fel.Lévén valamivel késõbbi, mint a kezdetektõl zárt keresztterem-mel rendelkezõ Uszer-sír, a 251-es sír mégsem adhat választ azépítészeti forma továbbra is kérdéses eredetére. Sõt legbelsõ ter-mének, azaz kápolnájának alakja és az itt elhelyezkedõ akna cá-folja Kampp tetszetõsnek ható, de mesterkéltnek tûnõ kísérletétis, amely a zárt kereszttermet éppenséggel ezekbõl kívánja leve-zetni.71 De ugyancsak a Dziobek- vagy Kampp-féle modellek éstipológiai rendszerek korlátaira figyelmeztet a sír kereszttermé-ben elõször megjelenõ és sokáig folytatás nélkül maradó pillé-rek alkalmazása is.72 Az a szemlélet, amely eleve kizárja a kirá-lyi vagy templomi szférák hatásait, hogy kizárólagosan egy zárt,egyenes vonalú, csak saját mûfaji hagyományaira tekintõ fejlõ-dést feltételezzen, elkerülhetetlenül zsákutcába vezet.

14. kép. Amenmosze sírja (TT 251, 3D-modell: Nagy Marcell)

Jegyzetek

1 E. Dziobek, „The Architectural Development of Theban Tombs inthe Early Eighteenth Dynasty”: J. Assmann – G. Burkard – W. V.Davies (szerk.), Problems and Priorities in Egyptian Archaeology,Studies in Egyptology, London – New York, 1987, 69–79.

2 Bács T. A., „Thébai kutatások: a 65. számú sziklasír és környéke”:Ókor 2005/3, 107–113; TT 67.

3 Ezekrõl lásd M. Wegner, „Stilentwicklung der thebanischen Beam-tengräber”: MDAIK 4 (1933) 38–164; újabban B. Engelmann-vonCarnap, Die Struktur des thebanischen Beamtenfriedhofs in derersten Hälfte der 18. Dynastie. Analyse von Position, Grundrißges-taltung und Bildprogramm der Gräber (ADAIK. ÄgyptologischeReihe 15.), Berlin, 1999.

4 P. F. Dorman, The Monuments of Senenmut. Problems in HistoricalMethodology, London – New York, 1988, 97–99; uõ, „Two Tombsand One Owner”: J. Assmann – E. Dziobek – H. Guksch – F.

Kampp (szerk.), Thebanische Beamtennekropolen (SAGA 12.),Heidelberg, 1995, 141–154.

5 Az elképzelés eredeti felvetéséhez lásd G. Steindorff – W. Wolf, Diethebanische Gräberwelt (LÄS 4.), Glückstadt–Hamburg, 1936, 44.

6 E. Dziobek, Das Grab des Ineni: Theben Nr. 81. (AV 68.), Mainz,1992.

7 E. Dziobek, Das Grab des Ineni: déli sztélé: 44–55, pls. 34c, 42, 50,63; északi sztélé: 55–59, pl. 51.

8 Azonosítására eltérõ eredményû kísérletek történtek, lásd E. Hor-nung, Tal der Könige. Die Ruhestätte der Pharaonen, Zürich–Mün-chen, 1982; J. Romer, „Tuthmosis I and the Bibân El-Molûk. SomeProblems of Attribution”: JEA 60 (1974) 119–133; J. Romer, „Ro-yal Tombs of the Early Eighteenth Dynasty”: MDAIK 32 (1976)191–206; H. Altenmüller, „Bemerkungen zu den Königsgräbern desNeuen Reiches”: SAK 10 (1983) 25–61; A. Dodson, „The Tombs of

the Kings of the Early Eighteenth Dynasty at Thebes”: ZÄS 115(1988) 110–123; A. Dodson, „The Sites of the Tombs of the Kings ofthe Early Eighteenth Dynasty”: ZÄS 116 (1989) 181; C. Vandersley-en, „Who was the First King in the Valley of the Kings?”: R. H. Wil-kinson (szerk.), Valley of the Sun Kings. New Explorations in theTombs of the Pharaohs, Tucson, 1995, 22–24; C. N. Reeves – R. H.Wilkinson, The Complete Valley of the Kings. Tombs and Treasuresof Egypt`s Greatest Pharaohs, Cairo, 1996, 91–96; C. H. Roehrig,„The Building Activities of Thutmose III in the Valley of the Kings”:E. H. Cline – D. O’Connor (szerk.), Thutmose III. A New Biography,Ann Arbor, 2006, 238–259; D. Polz, Der Beginn des Neuen Reiches.Zur Vorgeschichte einer Zeitenwende (DAIK Sonderschrift 31.),Berlin – New York, 2007, 211–221.

9 D. Arnold, Das Grab des Jnj-jtj.f. Die Architektur (AV 4.), Mainz,1971, 36–39; D. Arnold, Gräber des Alten und Mittleren Reiches inEl-Tarif (AV 17.), Mainz, 1976; D. Arnold, Lexikon der ägyptis-chen Baukunst, Zürich, 1994, 217.

10 A sírkápolna része az ELTE ma is folyamatban lévõ thébai kutató-programjának. A sírról eddig lásd PM I:1, 133: B. Porter – R. L. B.Moss, Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyp-hic Texts, Reliefs, and Paintings. I. The Theban Necropolis, Part 1,Private Tombs, Oxford, 1960; F. Kampp, Die thebanische Necro-pole: zum Wandel des Grabgedankens von der XVIII. bis zur XX.Dynastie (Theben 13.), Mainz, 1996, 289–292.

11 P. F. Dorman, The Tombs of Senenmut: the Architecture and Deco-ration of Tombs 71 and 353 (PMMA 24.), New York, 1991.

12 Ilyenek pl.: TT 84, TT 86, TT 87, TT 99, TT 100, TT 121, TT 131.13 Jól illusztrálja ezt M. Wasmuth munkája: Innovationen und Extra-

vaganzen. Ein Beitrag zur Architektur der thebanischen Beamteng-räber der 18. Dynastie (BAR International Series 1165.), Oxford,2003, amely számos problematikus megfigyelést és pontatlanságottartalmaz.

14 TT 21: N. de G. Davies, Five Theban Tombs (being those of Mentu-herkhepeshef, User, Daga, Nehemawäy and Tati) (ASE 21.), Lon-don, 1913, 20–27, pl. XVIII. TT 345: PM I:1, 413–414; F. Kampp,Die thebanische Necropole, 584, 585, fig. 479.

15 Mind Uszer, mind pedig Amenhotep I. Thotmesz thébai emlék-templomában szolgáltak, az elõbbi birtokigazgatóként, az utóbbipapként.

16 Hierakónpolisz: R. Friedman, „The Dynastic Tombs at Hierakon-polis: Painted Tombs of the Early Eighteenth Dynasty”: W. V. Da-vies (szerk.), Colour and Painting in Ancient Egypt, London, 2001,106–112; El-Kab: C. Vandersleyen, Les guerres d’Amosis, fondate-ur de la XVIIIe dynastie (MRE 1.), Bruxelles, 1971, 17–30; Szo-beknaht sírjához lásd W. V. Davies, „Sobeknakht of Elkab and theComing of Kush”: EA 23 (2003) 3–6.

17 Ezt az egyszerû térkialakítást találjuk Núbiában a kaszr-ibrimi Hat-sepszut / III. Thotmesz kori királyi sziklakápolnák esetében is, vö.R. A. Caminos, The Shrines and Rock-Inscriptions of Ibrim, Lon-don, 1968, Chapel 1: 36, 42–43, pl. 6, 11; Chapel 3: 51, 56–58, pl.17, 21–22.

18 Hapuszeneb-kápolna („Shrine 15”): R. A. Caminos – T. G. H. Ja-mes, Gebel Es-Silsilah I: The Shrines, London, 1963, 42–52, pls. 7,33–39; Szenenmut-kápolna („Shrine 16”): R. A. Caminos – T. G.H. James, Gebel Es-Silsilah I, 3, 53–56, pls. 7, 33–34, 40–44; Usze-ramon-kápolna („Shrine 17”): R. A. Caminos – T. G. H. James, Ge-bel Es-Silsilah I, 57–63, pls. 7, 33–34, 45–47.

19 Lásd ehhez E. Dziobek, „Eine Grabpyramide des frühen NR inTheben”: MDAIK 45 (1989) 109–132.

20 D. Arnold, Der Tempel des Königs Mentuhotep von Deir el-Bahari,Vol I: Architektur und Deutung (AV 8.), Mainz, 1974; uõ, Das Grabdes Jnj-jtj.f.

21 Személyérõl lásd W. Helck, Zur Verwaltung des Mittleren und Neu-en Reichs (PdÄ 3.), Leiden–Köln, 1958, 435–436; E. Dziobek,Denkmäler des Vezirs User-Amon (SAGA 18.), Heidelberg, 1998.

22 F. Kampp, Die thebanische Necropole, 21–23.23 D. Polz, Der Beginn des Neuen Reiches, 278–279.24 A szaff-sírok száma ma kb. 400 és 500 közé tehetõ, D. Polz, Der Be-

ginn des Neuen Reiches, 254, n. 984; H. E. Winlock, „Excavationsat Thebes in 1912–13”: BMMA 9 (1914) 10–23.

25 DM 245: N. de G. Davies – M. F. L. Macadam, A Corpus of Inscri-bed Egyptian Funerary Cones, Oxford, 1957.

26 G. Legrain, „Notes d’inspection, LVII. Sur le premier prophèted’Amon Minmontou et son tombeau à Drah Abou’l Neggah”:ASAE 9 (1908) 54–57; M. L. Bierbrier, „Hoherpriester des Amon”:LÄ II, 1242; D. Polz, Der Beginn des Neuen Reiches, 280–282.

27 Jahmesz-Szapair: Jahmesz fia: C. Vandersleyen, „L’identité d’Ah-mès Sapaïr”: SAK 10 (1983) 311–324; Szekenenré (II.) Taa fia és I.Thotmesz feltételezett apja: C. Bennett, „Thutmosis I and Ah-mes-Sapair”: GM 141 (1994) 35–37; A. Dodson – D. Hilton, TheComplete Royal Families of Ancient Egypt, London, 2004, 129.

28 D. Polz, Der Beginn des Neuen Reiches, 145–155; DM 535, 536,537: N. de G. Davies – M. F. L. Macadam, A Corpus of InscribedEgyptian Funerary Cones. A fõpaphoz lásd G. Lefèbvre, Histoiredes Grands Prêtres d´Amon de Karnak jusqu´a la XXIe Dynastie,Paris, 1929, 69–70, 227; M. L. Bierbrier, „Hoherpriester desAmon”, 1241–1242.

29 Marquis of Northampton – W. Spiegelberg – P. E. Newberry, Re-port on Some Excavations in the Theban Necropolis During theWinter of 1898-9, London, 1908. A keltezésre vonatkozó vélemé-nye egyértelmû Dziobek egy másik cikkébõl: MDAIK 45 (1989)111.

30 D. Polz, Der Beginn des Neuen Reiches, 161–162.31 TT 155: T. Säve-Söderbergh, Four Eighteenth Dynasty Tombs, Ox-

ford, 1957, 11–21, pl. XX.32 D. Polz, Der Beginn des Neuen Reiches, 146–155.33 Az eddig ismert legkorábbi sírfestmények Jahmesz korából szár-

maznak, pl. Tetiki thébai kormányzó (TT 15) és egy bizonyos Teti-anh (MMA 5A P2) vályogtéglából épült sírkápolnáiból, lásd N. deG. Davies, „The Tomb of Tetaky at Thebes (No. 15)”: JEA 11(1925) 10–18; C. Lilyquist, „A Foreign Vase Representation from aNew Theban Tomb (The Chapel for MMA 5A P2)”: J. Phillips(szerk.), Ancient Egypt, the Aegean, and the Near East, Studies inHonour of Martha Rhoads Bell, San Antonio, 1997, 307–343. Aközépbirodalmi elõzményekhez lásd B. Jaroš-Deckert, Grabungim Asasif 1963-1970 V: Das Grab des Jnj-jtj.f. Die Wandmalereiender XI. Dynastie (AV 12), Mainz, 1984.

34 PM I:1, 167; F. Kampp, Die thebanische Necropole, 330–331, 332,fig. 213, 333, fig. 214.

35 Bár a sírkápolna közelebbi keltezése nem lehetséges, díszítésénekegy része bizonyosan III. Thotmesz 5. éve után készült, lásd Urk.IV, 489–492 (158): K. Sethe, Urkunden des ägyptischen Altertums.IV: Urkunden der 18. Dynastie. Heft 7: Historisch-biographischeUrkunden von Zeitgenossen der Hatschepsowet, Leipzig, 1906; E.Dziobek, Denkmäler des Vezirs User-Amon (SAGA 18.), Heidel-berg, 1998, 97–98; vö. még P. F. Dorman, „Family Burial and Com-memoration in the Theban Necropolis”: N. Strudwick – J. H. Tay-lor (szerk.), The Theban Necropolis. Past, Present and Future, Lon-don, 2003, 37.

36 W. Helck, Zur Verwaltung des Mittleren und Neuen Reichs, 433–438.

37 PM I:2, 755; E. Schiaparelli, Relazione sui lavori della MissioneArcheologica Italiana in Egitto (anni 1903-1920) I., Torino, 1923,25–34.

38 Uadzsmosze kápolna-felirata: G. Daressy, „La chapelle d’Uaz-mès”: ASAE 1 (1900) 107 No. 21; W. Helck, Zur Verwaltung desMittleren und Neuen Reichs, 433. Uadzsmosze-kápolna és -kul-tusz: PM II, 444-446: B. Porter – R. L. B. Moss, TopographicalBibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Reliefs, andPaintings. II. Theban Temples, Oxford, 1972; A.-M. Loyrette, „Un

12

Tanulmányok

13

Újbirodalmi sírmûvészet: a kezdet kérdései

monument de la XVIIIe dynastie en bordure du Ramesseum: lachapelle d’Ouadjmès”: Memnonia 1 (1990/1991) 119–125; A.Dodson – D. Hilton, The Complete Royal Families of AncientEgypt, 140–141; S. R. Snape, „Ramose Restored: a Royal Princeand His Mortuary Cult”: JEA 71 (1985) 181–183; S. Quirke, „Ke-rem in the Fitzwilliam Museum”: JEA 76 (1990) 174.

39 PM I:2, 755–756; E. Schiaparelli, Relazione sui lavori…, 13–21; P.Ronsecco, Due Libri dei Morti del principio del Nuovo Regno. Illenzuolo funerario della principessa Ahmosi e le tele del Sa-NesuAhmosi, Catalogo del Museo Egizio di Torino, Torino, 1996.

40 A számításba vehetõ lehetõségek közül legvalószínûbb a QV 39, E.Thomas, The Royal Necropoleis of Thebes, Princeton, 1966, 186; a„Királynék Völgyében” található aknasírokról lásd C. Leblanc,„Architecture et évolution chronologique des tombes de la valléedes reines”: BIFAO 89 (1989) 230–237.

41 Tulajdonosa egy bizonyos Amenemhat volt, akinek ma nem láthatótöredékes önéletrajzi felirata többek között Jahmesz 10. és I. Amenho-tep 21. évét említi, lásd E. Schiaparelli, „Di un’iscrizione inedita delregno di Amenofi I”: Transactions of the International Congress ofOrientalists viii., Stockholm, 1889, 203, pl. iv; PM I:1, 457; F. Kampp,Die thebanische Necropole, 618, 632–634, 633, fig. 529.

42 C. Bonnet – D. Valbelle, „Le Village de Deir el-Médineh: reprise del’étude archéologique”: BIFAO 75 (1975) 429–446.

43 Jó példa erre a Gurnet-Murei eddig legkorábbinak ismert sírja,amelynek tulajdonosa, Abau-Nedzsem II. Thotmesz közelben fek-võ emléktemplomában szolgált, lásd L. Gabolde, „Autour de latombe 276: pourquoi va-t-on se faire enterrer à Gournet Mouraï audébut du Nouvel Empire?”: J. Assmann – E. Dziobek – H. Guksch– F. Kampp (szerk.), Thebanische Beamtennekropolen. Neue Pers-pektiven archäologischer Forschung. Internationales SymposionHeidelberg 9.-13.6.1983 (SAGA 12.), Heidelberg, 1995, 155–165.

44 Ezek alapján ma négy csoport látszik elkülöníthetõnek, lásd Engel-mann-von Carnap, Die Struktur des thebanischen Beamtenfried-hofs.

45 J. Assmann, Sonnenhymnen in thebanischen Gräbern (Theben 1.),Mainz, 1983, XIII–XVIII.

46 J. Assmann, „Geheimnis, Gedächtnis, Gottesnähe: zum Struktur-wandel der Grabsemantik und der Diesseits-Jenseits-beziehungenim Neuen Reich”: J. Assmann – E. Dziobek – H. Guksch – F.Kampp (szerk.), Thebanische Beamtennekropolen, 281–293.

47 J. Assmann, „Priorität und Interesse: Das Problem der ramessidi-schen Beamtengräber”: J. Assmann – G. Burkard – W. V. Davies(szerk.), Problems and Priorities in Egyptian Archaeology. Studiesin Egyptology, London – New York, 1987, 31–41; J. Assmann,„The Ramesside Tomb and the Construction of Sacred Space”: N.Strudwick – J. H. Taylor (szerk.), The Theban Necropolis. Past,Present and Future, London, 2003, 46–52.

48 Paradigmatikus példájához lásd Kákosy L. [et al.], The MortuaryMonument of Djehutimes (TT 32) (Studia Aegyptiaca Series Maior1.), Budapest, 2004.

49 R. Stadelmann, „Stationsheiligtum”: LÄ V, 1258–1260; D. Arnold,Lexikon der ägyptischen Baukunst, 35–36.

50 S. Schott, Das schöne Fest vom Wüstentale: Festbräuche einer To-tenstadt (AAWLM 11.), Wiesbaden, 1953; S. Wiebach, „Die Be-gegnung von Lebenden und Verstorbenen im Rahmen der thebani-schen Talfestes”: SAK 13 (1986) 263–291.

51 D. Arnold, Der Tempel des Königs Mentuhotep; uõ, „Royal CultComplexes of the Old and Middle Kingdoms”: B. E. Shafer(szerk.), Temples of Ancient Egypt, London – New York, 1998,74–76.

52 L. Gabolde, Le «grande château d’Amon» de Sésostris Ier à Kar-nak, Paris, 1998.

53 Ebben a kontextusban például Hatsepszut királyi felirataihoz lásdC. J. Eyre, „Is Egyptian Historical Literature ’historical’ or ’litera-

ry’?”: A. Loprieno (szerk.), Ancient Egyptian Literature. Historyand Forms (PdÄ 10.), Leiden – New York – Köln, 1996, 416–418.

54 Ni. M. Davies, „A Fragment of a Punt Scene”: JEA 47 (1961)19–20, pl. IV.

55 E. Naville, The Temple of Deir el Bahari. Vols. I–VI., London,1894–1908, pl. LXXXV; Bács T. A., „The Tip of a Horn: the Pos-sible Origin of an Iconographic Theme in the Elite Tombs of NewKingdom Thebes”: Acta Antiqua 46 (2006) 8–9.

56 Újabb összefoglalását lásd A. Loprieno, „The ’King’s Novel’”:A. Loprieno (szerk.), Ancient Egyptian Literature, 277–295.

57 Az elitsírok alapvetõ identitás-megõrzõ és -bemutató funkciójáróllásd M. Fitzenreiter, „Totenverehrung und soziale Repräsentationim thebanischen Beamtengrab der 18. Dynastie”: SAK 22 (1995)95–130.

58 Engelmann-von Carnap, Die Struktur des thebanischen Beamtenf-riedhofs, 245–246, Abb. 146, 378–380, 410, Abb. 273; Bács T. A.,„The Tip of a Horn…”, 5–10; M. K. Hartwig, Tomb Painting andIdentity in Ancient Thebes 1419-1372 BCE., Turnhout, 2004, 55;általánosan még A. Radwan, Die Darstellungen des regierendenKönigs und seiner Familienangehörigen in den Privatgräbern der18. Dynastie (MÄS 21.), Berlin, 1969.

59 Karnak: L. Gabolde, Le «grande château d’Amon», pls. IV–V; TT60: N. de G. Davies, The Tomb of Antefoker, Vizier of Sesostris I,and of his Wife, Senet (No. 60), London, 1920, 18, pl. XVI.

60 A Hatsepszut-templom teraszos megoldásának hatása jól érzékel-hetõ III. Thotmesz emléktemplománál (Henket-anh) is, amelyneképítése még közös uralmuk idején kezdõdött, lásd H. Ricke, DerTotentempel Thutmoses’ III., Le Caire, 1939.

61 N. de G. Davies, The Tomb of Puyemrê at Thebes (PMMA 2.), NewYork, 1923.

62 A. Hermann, Die Stelen der Thebanischen Felsgräber der 18. Dy-nastie (ÄF 11.), Glückstadt, 1940, 25, 71. jegyzet; N. de G. Davies,The Tomb of Rekh-mi-Re´ at Thebes. Vol. I–II. (PMMA 11.), NewYork, 1943, 5.

63 PM I:1, 142–143; F. Kampp, Die thebanische Necropole, 303–306.64 P. F. Dorman, The Monuments of Senenmut, 88.65 P. F. Dorman, The Monuments of Senenmut, 100.66 W. C. Hayes, Ostraka and name Stones from the Tomb of Sen-Mût

(No. 71) at Thebes (EEP 15.), New York, 1942.67 7. év, például Hayes, Ostraka, 21 No. 62, pl. XIII; 11. év, Hayes,

Ostraka, No. 80, pl. XVI.68 Säve-Söderbergh, Four Eighteenth Dynasty Tombs, 2, pls. I–II.69 TT 65: Bács T. A., „First Preliminary Report on the Work of the

Hungarian Mission in Thebes in Theban Tomb No 65 (Neba-mun/Imiseba)”: MDAIK 54 (1998) 58–61, 56 fig. 2. Ugyanennek asírnak a dokumentációjához lásd Vértes Krisztián tanulmányátugyanebben a számban.

70 PM I:1, 334, 336–337; F. Kampp, Die thebanische Necropole,525–526, 527 fig. 423.

71 Eredetileg F. Kampp, Die thebanische Necropole, 114–117, 115fig. 83; újabban F. Kampp-Seyfried, „The Theban Necropolis: anOverview of Topography and Tomb Development from the MiddleKingdom to the Ramesside Period”: N. Strudwick – J. H. Taylor(szerk.), The Theban Necropolis. Past, Present and Future, Lon-don, 2003, 2–10.

72 Két közeli párhuzama viszont más tekintetben eltér, lásd TT 109(Min): PM I:1, 226–227; Ph. Virey, „Le Tombeau de Khem, Seig-neur de Thini”: Sept tombeaux thébains (MMAF V,2.), Paris, 1891,362–370; F. Kampp, Die thebanische Necropole, 389–390, 390 fig.277; TT-NN-37-: F. Kampp, Die thebanische Necropole, 641–642,642, figs. 536–537.