JEGYZET Kenesei - Nyelv és nyelvek.pdf

Kenesei István

Nyelv és nyelvek

TARTALOM

I. A NYELVI JELENSÉG

1. Állati kommunikáció – emberi nyelv

2. A jelek

3. A nyelv leírása

II. A NYELV SZINTJEI

4. Hangok

5. Szavak

6. Mondatok

7. Jelentések

III. A NYELV VÁLTOZATAI

8. Nyelvünk sokfélesége

9. A változó nyelv

10. A nyelvek sokfélesége

11. A maradandó nyelv

IV. A NYELV ÉS HASZNÁLÓJA

12. A nyelv és a számítógép

13. Az anyanyelv elsajátítása

14. A nyelv és az agy

15. Beszéd és gondolkodás

16. Nyelv és megismerés

I. A NYELVI JELENSÉG

1. Az állati kommunikáció és az emberi nyelv:

- jelen esetben legyen a kommunikáció: minden olyan esemény, amely során az egyed

(információforrás) kibocsát egy jelzést (üzenet), amely egy másik egyedet válaszra késztet

(címzett).

- INFORMÁCIÓFORRÁS---> üzenet ---> címzett

- egy állat csak másik állatokkal képes kommunikálni, nagyjából azonos körülmények között.

- különböző álltok különböző módon reagálnak más-más esetekben

- állatok közt 3 féle kommunikáció létezik:

* hallható jelzés

* látható jeleken alapuló

* szaglással kapcsolatos

- létezik még tapintáson alapuló is, de ez kiegészítő jellegű (az előzőkhöz viszonyítva)

- tapintáson alapuló: a közlés hatótávolsága igen csekély, ezért ez a jelenség elég RITKA

- szagláson alapuló, stb. jóval nagyobb távolságot képes áthidalni

- látható/ hallható: ELŐNYÖS!!! mert:

1. könnyebben kombinálható

2. sokkal változatosabb lehet

3. hangok a sötétben is érzékelhetőek ---> üzenetátadáskor nem kötelező a vevő felé

fordulni , hallható jelek kibocsájtása kevesebb energiát igényel, midnenfajta más

tevékenység is végezhető közben (ezért a halláson alapuló jelek a legelőnyösebbek)

- hangérzékelés: SZTEREOFONIKUS (hangból meg lehet állapítani, a hangforrás

elhelyezkedését)

TERÜLET FAJ MEGVALÓSÍTÁS FUNKCIÓ

szagok rovarok mirigyek páralkotás

látás halak, madarak, emlősök

jelzések a testen, izomzat, gesztusok

utódápolás, páralkotás, dominancia, társas kapcsolatok

hangok rovarok, madarak, emlősök

végtagok, gégefő

riasztás, páralkotás

- Egy faj kommunikációja elsősorban csak az egyik csatornán alapul, de ez nem azt jelenti, hogy

más csatornák nem játszanak szerepet.

- pl. kutyáknál a kommunikáció elsősorban a LÁTHATÓ jeleken alapul (méret, szőrzet, farok

behúzás, megalázkodás stb.) , de hallható/ szagolható jelek is vannak (kémiai jelek)

***

- a különböző csatornákban továbbított üzenetek bonyolultsága attól függ, hogy magányos,

vagy csoportos életformát folytat-e az adott faj.

(csoportban élőké sokkal erősebben kötődik a kommunikációhoz)

- az állatok sok mindent képesek tudatni egymással, DE egyetlen állat sem tud múltra /jövőre

utalni, nem tudnak hazudni, kérdezni.

- az emberi nyelv mindezt lehetővé teszi, tehát a különbség emberi és állati kommunikáció

közt mérhetetlenül nagy ---- > emberi és állati faj/ viselkedés alapvető eltéréseinek

megnyilvánulása

- az állat nem tudja alkalmazni azt, amit tud, megtanult

- viselkedése kiváltódik: meghatározott külső v. belső ingerek meghatározott

viselkedéssorozatot indítanak el bennük, kényszerítve vannak az adott viselkedésre

- az ember szabadon alkalmazza azt amit tud, megtanult

- kommunikációját SZABADSÁG jellemzi. az ember azért teszi azt, amit tesz, mert az adott

helyzetben ezt látja jónak -- > cselekvésének OKA és CÉLJA van

- az állat cselekvésének van oka, de célja NINCS!!

Csak az az élőlény tud a cél érdekében cselekedni, amely el tudja gondolni a célt.

- a cél olyasvalami, amely az adott pillanatnak nem része

- a cél elgondolása tehát feltételezi az adott pillanattól való elszakadás képességét, egy

jövőbeli, egy nem létező helyzet, tényállás ábrázolását.

- ilyen ábrázolásnak az eszköze az emberi nyelv

- erre az állati kommunikáció nem alkalmas!!

- az emberi nyelv jelentősen különbözik az állati kommunikációtól, mivel az emberi nyelv

alkalmas múlt, jelen, jövő ábrázolására.

***

Emberi nyelv kontra főemlősök nyelve:

- 1., Emberi nyelv:

- kettős tagolású (minden jelzés kisebb, önálló jelentésű egységekből, szavakból van

összeállítva, de ezek az egységek maguk sem végső elemek, vagyis szintén szerkesztettek,

csakhogy alkotórészeinek a hangoknak már nincs jelentésük, csupán arra szolgálnak, hogy

segítségükkel meg lehessen különböztetni egymástól a szavakat.

- - nyitott rendszer ( a nyelv elemei szabadon kombinálhatók)

- az emberi nyelvhasználat szabad

- feltételez bizonyos adottságokat a testi felépítésben---- > ezek fokozatosan alakultak ki

- 2 lábon járás --- > mellső végtagok felszabadulása --- > más feladatok elvégzéséhez való

alkalmazkodás (eleinte védekező, majd támadó fegyverként használható végtagok, majd

élelemszállítás --- > eszközök készítése)

- mellső végtagok átveszik a szállítás feladatát --- > szabaddá válik a száj --- > szájpadlás és a

nyelv közti tér megnő --- > bonyolultabb hangképzés !!!

- kialakult a vadászat --> átalakuló étrend --- > társadalom!!

2., Főemlősök nyelve:

- - kommunikációs rendszer nem kettős tagolású

- egyetlen jelzés sem bontható tovább, egyetlen jelzésnek sincs jelentéssel bíró része

- zárt rendszer (mindössze 10-40 jelzést tartalmaz, amelyek nem kombinálhatók egymással,

minden egyes jelzés különbözik egymástól és minden egyes jelzés valami biológiai

folyamathoz kapcsolódik---> csak ez a helyzet váltja ki)

- - ha olyan helyzetbe kerül egy állat, hogy választani kell 2 helyzet között (pl. élelmet talált és

ellenség közeledik) nem tudja egyszerre, vagy egymás után elmondani társainak.. ösztönösen

választ, megfontolás nélkül a 2 helyzet közül azon az alapon, hogy melyik inger erősebb

- az állati kommunikáció ingerhez kötött

- nincs szociális értelem, hiányzik a formális mondattant megalapozó genetikai értelem

Vonás Állati közlés Emberi közlés

motiváltság hasonlóság önkényes

készlet korlátozott (5-50) végtelen

rendszer zárt nyitott

helyzetfüggés ingerfüggő ingerfüggő

hajlékonyság merev változó

ellenőrzés önkéntelen szándékos

- az emberi nyelv jelei nincsenek jelölési kapcsolatban a jelölt dolgokkal és a viselkedéssel,

mint pl. a méhek tánca

- vagyis ezek a jelek nem motiváltak, hanem tetszőlegesek, önkényesek.

- végtelen számú közlést vagyunk képesek létrehozni, melyek egy sajátos módon elsajátított,

hajlékony rendszer részei ---- > ez a rendszer logikai szerveződéseket használ , kijelentésekre

irányul ( az állati közlésnek csupán viselkedésirányító szerepe van)

- az emberi nyelv ábrázoló funkcióval rendelkező kommunikációs eszköz nélkül nem lenne

képes céltudatos, akaratlagos tevékenységekre, és elképzelhetetlen lenne bármilyen munka.

munka nélkül pedig elképzelhetetlen mindenféle tárgyi és szellemi kultúra létezése

- a munkavégzés és a nyelv kialakulása egyidejűleg, egymást támogatva jött létre a

legszorosabb kölcsönhatásban

***

- nem kétséges, hogy az ember az állatvilágból származik, ahogy az sem, hogy az ember

kiemelkedett az állatvilágból

- az ember megjelenéséig a történelmet 2 dolog határozta meg: a környezet változása, és az

élőlények változó környezethez való alkalmazkodása

- az ember megjelenésével a természeti környezet mellett megjelent a kulturális környezet

- az ember abban különbözik az állatoktól, hogy tárgyi, szellemi kultúrát hozott létre, s hogy

történelmét a természeti környezet változása és a maga teremtette kulturális környezet

változása határozta meg. Abban tehát biztosak lehetünk , hogy a kiemelkedés folyamatának

egyik összetevője az emberi nyelv kialakulásának folyamata

- ma is megosztja a kutatók véleményét ,hogy az emberi és állati nyelvek között a hasonlóság

okra vagy a különbségekre fektessenek nagyobb hangsúlyt . 3 lényeges kérdés köré

csoportosul a vita:

a. ) az emberi nyelv egyedisége. elválaszt-e az állatoktól a nyelv vagy éppen összeköt vele?

b.) egyetlen döntő mozzanata van-e a természetes nyelvnek, vagy több eredetileg egymástól

független mozzanat kombinációjaként jött-e létre az emberi nyelv?

c.) vajon a nyelv minden mozzanatára kiterjeszthető-e a darwini haszonelv ? a mondatra

vonatkozó szabályok kialakulása pl. nagyobb evolúciós sikert biztosított-e elődeinknek ?

- a nyelvelméleti kutatások azt bizonyítják, hogy az emberi nyelv egyedi, előfokai sincsenek az

állatvilágban. KREATIVITÁS!!!

- a végtelen számú mondat létrehozását lehetővé tevő szabályrendszer alapelvei az ember

genetikai különlegességéből származnak, DE a nyelv mögött álló biológiai rendszer véletlen

mutációs hozomány

- ezzel szemben olyan vélemények állnak, melyek azt magyarázzák, hogy az emberi nyelv

létrejötte számos független evolúciós fonal szerencsés találkozásának eredménye.

- a nyelvelméleti irányzatok legújabb változata SZINTÉZIST kísérel meg:

a nyelv megjelenését - az emberi légzést, hangadást, mozgásszervezést, a

szándéktulajdonítást és szándékértelmezést - a sokrétű darwini folyamatok alakították.

A szűken vett nyelvkészség (NyKsz) és a tágan vett nyelvkészség (NyKT) viszonya a nyelv

keletkezésében:

A külső környezet változásai Belső változások

NyKT / NyKSZ

Ökológiai Fizikai Kulturális Társas

*légzési: kilégzéskontroll / Mondattani rekurzió *koponya: sokféle hang / A X A Y *szenzoros: hangészlelés *motoros: hangképzés *emlékezet: hangrögzítés *fogalmi: kategóriák * szándék: másik ember értelmezése

- a nyelv esetében nincsenek ősrégészeti támpontjaink.

- az ismert nyelvek között nem lehet rangsort felállítani: nincsenek primitív és fejlettebb

nyelvek

- az emberi nyelv keletkezésének felvázolásakor az emberszabású majmok közlési

rendszeréből kell kiindulnunk

- a nyelvészet, az agyfiziológia, az állati viselkedéssel foglalkozó tudományág az ETOLÓGIA

Az emberi nyelv jellegzetességei:

E jegyek a kommunikáció 5 különböző oldalát tükrözik:

a.) a csatorna (milyen közeget használunk?)

b. ) az előzmények és következmények ( mi váltja ki a jeleket, és mi az, amit a jelek kiváltanak? )

c.) a jelek szerveződése ( pl. hasonlítanak e az általuk jelölt tárgyakra?)

d.) a társas keretek ( ki, kinek, mikor, mit közöl? )

e.) a rendszer változékonyságával kapcsolatos oldalt ragadják meg az emberi nyelvnek

JELLEMZŐ TÍPUSA, ÉRTELMEZÉSI KERETE

CSATORNA:

hallás-hangadás csatorna

körkörös szórás

gyors halványulás

gyors átmenetek észlelése

vétel minden irányból

emlékezeti igények

VISELKEDÉSI KÖVETKEZMÉNYEK:

specializáció (csak mint jel fontos)

szemantika

nyitottság

jelek önálló rendszere

világ- jel kapcsolat

ingerfüggetlenség

JELRENDSZER SZERVEZŐDÉSE:

diszkrét (elkülönült) jelek

önkényesség

többszörös tagolás

a jelek szerkesztésének rendszere

a jelek jelentésrendszere

az alapelemeknek nincs jelentése

TÁRSAS KERETEK :

adó-vevő felcserélhetőség

tér-idő eltolás

becsapás

reflexivitás (önmagára utalás)

tanulhatóság

szociális kölcsönösség

társas és gondolkodásbeli hatékonyság

szociális szándéktulajdonítás

gondolkodásról való gondolkodás

hagyomány- és változásátadás

- ezek a döntő vonások, a nyitottság az eltolás és a kettős tagolás tekinthetők az emberi nyelv

döntő, központi jegyeinek.

Hagyományos elméletek a szavak keletkezéséről:

Elnevezés Alap Kezdeményező

Ding-dong a tárgyak mágikusan azonos nevet váltanak ki az emberekből

Vau-vau hangutánzás LEIBNIZ

Ajjaj érzelemkifejező indulatszók NOARÉ

Kip-kop a nyelv gesztikulációkat végez, mozgásokat utánoz

PAGET

Ba-Ba gügyögés, mely szerencsésen utánoz, véletlenül konvencionalizálódik

THORNDIKE

- a hangzó emberi nyelvet a gesztus-alapú nyelv előzte meg

- az egyik felfogás szerint az emberré válás tul.képpen 3 egymást követő

gondolatmegjelenítési (reprezentációs) rendszer kialakulásában tekintendő.

- a három rendszer lényege az eltérően szerveződő tudás

- a jelzések elemekre bontásával, kombinálásukkal, a jelzés és a jelzett helyzet térbeli és

időbeli elkülönülésével létrejön az élőnyelv, mely már döntően különbözik a főemlősök

kommunikációs rendszerétől

- igazi nyelvvé váláshoz ki kell alakulnia a nyelv kettős szerkezetének

***

Kultúra neve Faj, korszak Emlékezeti típus Átadás

Epizodikus főemlősök, 5 millió éve epizodikus események tárolása

nincs

Mimetikus Homo erectus, 1,5 millió éve

testtel reprezentál, társas mozgás

lejátszás, utánzás

Mitikus Homo sapiens, 100-50 ezer éve

nyelvi: jelentéskategóriák és elbeszélések

mítoszok, elbeszélő tudás és átadás

Elméleti modern ember, 10 ezer éve

külső tárak, rögzített tudás

írás-olvasás, külső források, tekintély

A folytonossági felfogás:

a.) Az agyméret növekedése:

- arányeltolódások létrejötte

- megnőnek az asszociatív területek és a finom mozgásokért felelős területek

b.) A hangképző rendszer fejlődése:

- mind a hangképző szervekben, mind a finom mozgások feletti akaratlagos agyi

ellenőrzésben

c.) Finom hangváltozások észlelése:

- későbbi kategoriális hangészlelés alapja

- rágcsálóknál, majmoknál, csecsemőknél is jelen van korai korban

d.) A kategorizáció (osztályokba sorolás) fejlődés, a gondolkodás fejlődése

e.) A társas kapcsolatok többrétűvé válása:

- e vonatkozásnak két értelmezése van (???) :S

- ezzel szemben áll egy triviális kép: az elsődleges nyelvi funkció a kapcsolatépítés, a nyelv

egy eszköz, eredendően nem irányító vagy leíró szerepű, hanem általában funkció nélküli

beszélgetés

f.) A gesztusok és a testi kommunikáció fejlődése

2. A JELEK:

- a nyelv az emberi kommunikáció eszköze

- szerkezetileg bonyolultabb, mint az állatoké

- az információt csak közvetve, valamilyen érzékelhető dolog segítségével tudjuk

átadni

- azokat a dolgokat, amik valamilyen információval összekapcsolódnak, ezáltal annak

közvetítésére alkalmassá válnak, jeleknek nevezzük

- minden jel egy érzékelhető dolog és egy információ kapcsolata, egysége, tehát:

- JEL = érzékelhető dolog + információ

- maga a jel szó kétféleképpen használható

- a köznapi beszédben gyakran már magát az érzékelhető dolgot is jelnek nevezzük

- nem lehet jel valami anélkül, hogy jelen ne lenne vminek (pl. valaki nem lehet a

testvére vkinek, anélkül hogy testvére ne lenne annak)

- másik használatban csak az érzékelhető dolog és a hozzá kapcsolódó információ

együttesét nevezzük jelnek, magát az érzékelhető dolgot a jel testének nevezzük

- a füst és a tűz, a tántorgó járás és a bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása közt

természetes összefüggés van

- a tűz és a füst közti OKSÁGI KAPCSOLAT ad alapot arra, hogy az okozat érzékeléséből

visszakövetkeztessünk az ok fennállására, vagyis hogy az okozatot az ok jeleként fogjuk fel .

- a szóban forgó összefüggések természeti szabályosságok, amelyek a megfelelő feltételek

esetén mindig érvényesülnek.

- az állati kommunikációban a jelzések is a természetes jelek típusába tartoznak

- ha egy ember keresztet vet, gondolhatjuk, hogy katolikus ---- > olyan részeg nincs, aki ne

tántorogna, olyan ember viszont van, aki katolikus,de nem vet keresztet

- KRESZ tábla, vagy „Behajtani tilos!” tábla sem természeti jelenség hanem társadalmi

produktumok, események vagy jelenségek -- > a köztük lévő kapcsolat nem természeti

szabályosságon, hanem valamilyen írott, vagy íratlan megegyezésen, konvención alapul

Ezek alapján 2 csoportot hozhatunk létre:

- 1. természetes kapcsolat --- > valamilyen természeti összefüggés a jelzés és a jeltest közt

(amire utal)

- 2. a jeltest és az információ vmilyen írott vagy íratlan szabály, megegyezés révén került

kapcsolatba egymással

- a füst nem azért száll fel, hogy jelezze, tűz van --- > a részeg sem azért tántorog, hogy tudjuk,

hogy részeg.. egyszerűen csak így tud menni

- a KRESZ táblát kifejezetten azért állítják az utcasarokra, hogy az autósok tudomására hozzák,

ide behajtani tilos..

- vannak olyan jelenségek, amelyet a szemlélő jelnek, egy információ hordozójának tekint, de

nem biztos, hogy jelként, a megfelelő információ átadására hozták létre

- ha figyelembe vesszük, hogy a jel létrejöttének folyamatában közreműködik-e valamilyen

szándék, vagy sem, 2 helyett 3 csoportot kell létrehoznunk:

1. természetes kapcsolaton alapuló jelek --- > a jel megjelenése nem valamilyen szándék

következménye

2. konvención alapuló jelek --- > jel megjelenése egyértelműen közlési szándék létezését

tételezi fel

3. konvencionális 2. ---- > a jel lehet közlési szándék eredménye is, de létrejöhet szándék nélkül

is

- minden ami eltér a megszokottól (viselkedés, vagy ruházat) jelként funkcionálhat

- a „megszokott” viszonylagos dolog, jelentés --- > az emberek egyik csoportja mást szokott

meg, mint a másik

- az emberek vmilyen közösségbe születnek bele, s mialatt felnőnek, elsajátítják az adott

közösség szokásait, életmódját, a közösség tagjává válnak.. ha ebből a közösségből

elszakadnak, és másikba kerülnek, és ugyanúgy próbálnak élni, ahogy eddig tették, tudtukon

kívül jeleket adnak a másik csoportnak

- ezek a jelek hasonlítanak a természetes kapcsolaton alapuló jelekhez, hiszen ezek sem

szándékosan kiadott jelek

- nevezzük az ilyen jeleket ezentúl szimptómáknak

- a szimptómák alapulhatnak term. v konvencionális kapcsolaton

- a term. kapcsolaton alapuló jelek tiszta és egyértelmű esetei a szimptómáknak, ilyen tiszta

szimptómák az állati jelzések is

- a szimptómákat nem jelkapcsolatként, hanem jelenségek közti összefüggésként tanuljuk meg

pl. nem a füst jele a tűz, hanem a tűz füstöl vagy a lányokat nem arra tanítják, hogy a szoknya

olyan ruhadarab, amely viselője nemét jelzi, hanem hogy a lányok szoknyát viselnek

- ezek a jelek mind valamilyen nyelvileg kifejezhető tartalomnak a megtestesítői

- kresz tábla: másodlagos --- > értelmük, és elsajátításuk is a nyelvre épül

A jeltest és a jelölt közötti kapcsolat

természetes

A jel megjelenése közlési szándékot

feltételez

A jel elsajátítása feltételezi egy nyelv

ismeretét

szimptómák + - - -

nyelvi jelek - + -

másodlagos jelek - + +

- az emberek közti szimptóma típusú jelek jó része, anyaga, megjelenési módja emberi

civilizációra épül --- > pl. öltözködés, táplálkozás, lakás

- a jeleket néha hajlamosak vagyunk a beszéd szerves tartozékaként kezelni --- > mimika,

gesztus (pl. legyintünk, ha valamit elhanyagolhatónak tartunk, elhúzzuk a szánk, ha valami

nem tetszik)

- kellemes élmény --- > mosoly

- mosoly --- > a gesztusoknak és a mimikának ez a szándéktalan része pl. érzelem, beszéd,

gondolkodás része

- másik része szándékosan létrehozott, nyelvileg értelmezhető közlés --- > pl. kéz hívogató

mozdulatai, bólogatás, fejrázás

- afázia: beszédelvesztés --- > beszédkészség elvesztésével leépülhetnek a mimika és a

gesztusbeli másodlagos jelek is

- a nyelvi kommunikáció alapformája a hangos beszéd

- legelterjedtebb és legfontosabb beszédtől eltérő nyelvi kommunikáció az írás

- az írás látható módon: vizuálisan valósítja meg a kommunikációt

- írásban nem áll módunkban olyan nagymértékben támaszkodni a beszédhelyzetre ,

mondanivalónkat nem kíséri mimika, gesztus

- részletesebben, pontosabban kell megfogalmazni azt amit közölni szeretnénk

- az írás sokkal kidolgozottabb, gondosabb

- az írás másodlagos a hangos beszédhez képest

- a beszéd érzékelhető oldala a hang

- szimptóma és nyelvi jelek közös jegye az, hogy a jeltest vmiféle információval kapcsolódik

össze bennük

- szimptómák esetében nem a valóság tárgyai (füst és tűz) között létesül kapcsolat, hanem a

valóság tényei (füst felszáll és a tűz ég) között.

- a nyelvi jelnek használatától független, önálló létezése van --- > ez az emberi nyelv ábrázoló

funkcióján alapul

- a nyelvi jel mindig ábrázol vmit

- megkülönböztetünk jelöl dolgot és jelentést --- > a jelentés vmilyen elvonatkoztatás, a jel a

jelentésen keresztül hozható összefüggésbe a pillanatnyilag jelölt dologgal

- a nyelvi jel kettős értelemben konvencionális --- > 1.) a jeltest és a jelentés kapcsolata

önkényes 2. )érvényesül bizonyos nyelvi önkényesség

- az egyes nyelvi jelek rendszert alkotnak ---- > minden elem csak a többihez képest az, ami

- nyelvnek a konvenciók egy rendszerét nevezzük, beszédnek pedig azt a tevékenységet,

amely e konvenciók alapján gyakorolható

- jelnek számít a szó is, a mondat is, hiszen mindkettőnek van hangalakja és jelentése is

- a mondat másként jele nyelvünknek, mint a szó

- a különbség 2 irányú --- > 1. tényleges beszédben mindig mondatokkal találkozunk

- a nyelvnek mindig vannak elemi, szerkesztett jelei is ---- > nem csak a mondat, hanem annak

vmilyen koherens darabja is

- a szerkesztett jelekre vonatkozó konvenciók közvetettek --- > a nyelvi rendszer az elemi

jeleken kívül az elemi jelek összeszerkesztésének szabályait tartalmazza

- az egyes jelekhez hozzátartozik az is, hogy milyen szerkesztési szabályok alkalmazhatók rá, és

melyek nem

- 1. szint: a jelek más jelekké kapcsolódnak

- 2. szint: az elemi jeltest szintje --- > a nyelvi jel szerkesztett, a jeltest is szerkesztett

- a hangok maguk nem jelek, önmagukban nincs jelentésük ---- > csak jeltestek építésére ls

megkülönböztetésére szolgálnak

- az emberi nyelvnek, mint jelrendszernek nem elemei a hangok

- a nyelvi jelek kettős szerkesztettségének jelentősége az, hogy a nyelvi rendszert nyitottá

teszi

- jeltestek szerkesztettségének jelentősége:

* megkönnyíti számunkra a beszédet

* megkönnyíti az elemi jelek készletének bővítését

3. A NYELV LEÍRÁSA

- beszédről csak ott lehet szó, ahol a hang jelentést hordoz - beszélni nem lehet általában, csak valamilyen nyelven - ahhoz, hogy a beszédet, mint beszéd fogjuk fel, értenünk kell azt, amit a beszélő mond - a nyelv sem fogható fel beszéd nélkül - az írás szintén a beszéd kategóriájába tartozik - a nyelv konvenciók rendszere! - különböző szabályok meghatároznak, létrehoznak tevékenységeket, amik azok nélkül nem

léteznének

- REGULATÍV SZABÁLY: szabályozó jellegű szabály

- KONSTITUTÍV SZABÁLY: alkotó jellegű --- > a nyelv szabályai ebbe tartoznak, meghatározzák

pl. hogy mi számít mondatnak, mi számít hangnak.. stb.

- ilyen konstitutív nyelvi szabályok rendszere mindenkinek birtokában van

- a nyelvtudás sajátos jellegű tudás

- a kisgyermek közléseket hall, és ezekből próbálja elvonni a nyelv szabályait

- a szabályt csak expliciten , nyelvtani formában lehet átadni --- > szavakkal kifejezve

- a nyelv az egyes emberrel szemben objektív, tőle független realitás marad akkor is, ha az

ember elsajátítja

- a nyelv olyanképpen az ember tulajdona, hogy minden ember egy nyelvet beszélő közösség

tagja --- > a közösség elpusztulásával általában a nyelv is eltűnik

- a nyelv másodlagos ---- > ez azt jelenti, hogy ahogy az ember elsajátítja, másodlagossá válik,

hiszen ez csak egy másolata annak, amit az adott közösség beszél

- ha azt nézzük, hogy kinek mit illik mondani, a beszéd saját külön szabályszerűségeit kutatjuk

- ha azt nézzük, hogy mit lehet mondani pl. magyarul, akkor a nyelvvel foglalkozunk

- a nyelvtudás írásban is megvalósítható

- a „helyes magyar mondat” fogalma nem határozható meg a beszélés idejétől függetlenül

- leíró nyelvtan: grammatika

- történeti nyelvtan

- minden időpontban és minden időszakban többféle szabálysor van egyidejűleg érvényben

- a nyelv leírásakor nem lehet az időtől elvonatkoztatni

- absztrakció: elvonatkoztatás, kiemelés, elkülönítés

- a nyelvek absztrakciók sorának eredményei

- a nyelvet olyan konvenciók rendszerének tekintjük, amely megszabja, hogy milyen (elvont)

hangalakok milyen (elvont) jelentésekkel kapcsolódnak össze az adott közösségben érvényes

módon

- a grammatikai-modell ezeknek a hangalak-jelentés pároknak a körét szigorúan

meghatározza: definiálja

- a definíció megadja, hogy ezek a párok milyen elemekből, milyen szabályokat követve

szerkeszthető meg

- a leíró nyelvtanok többsége inkább bemutató, mint definiáló jellegű

- anyanyelvünknek végtelen sok különböző mondatát vagyunk képesek produkálni és

megérteni

- agyunk teljesítőképessége véges. végesnek kell tekintenünk az elemkészletet, és a

szabálykészletet is

- egy ilyen rendszer pedig csak akkor lehet alapja végtelen sok mondat megalkotásának, ha

legalább egy szabálya rekurzív, azaz újból és újból alkalmazható

Nádasdy Ádám – A nyelvtudomány alapjai (BBN-FLI11-101/ná) Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek Jegyzet

1

II. A NYELV SZINTJEI 4. A hangok

- a beszédhangok képzése és felfogása a beszéd legrészletesebben ismert része - a körülmények kényszere alakította ki ezt is, úgy, mint őseink hangos közlési

rendszerét - siketek esetében: gesztusokból közléseket formáló, vizuális kommunikációs rendszer

o ezzel szemben a hangos beszéd számos, a fejfennmaradást szolgáló előnnyel (túlélési értékkel) rendelkezik

o a siketek csak világosban, egész felsőtestük igénybevételével alakítják közléseiket, de jelzéseik ugyanúgy finomíthatók és kombinálhatók

- a hangos beszéd: o orientáló: irányjelző jellegű o sötétben és világosban egyaránt működik o nagy távolságokat is át lehet hidalni vele o csak a szájat veszi igénybe

- hangcsatorna: hangképző szerveink összefoglaló neve

o a légzést és a táplálkozást szolgáló élettani struktúrák adaptálásából / specializálódásából alakult ki

- a csimpánz vagy más állat azért képtelen az emberi beszédre, mert fiziológiai, élettani adottságai hiányoznak

A beszélőszervek


2

(uvuláris gesztusok)

zönge (vox)

A hangcsatorna

- levegő: tüdő � gégében (larynx) lévő hangszalagok � garat (pharynx) o a hangszalagok nyitott állásban nem rezegnek: zöngétlen hangok (c, cs, f, k,

p, s, sz, t, ty) képzési helye o a hangszalagok zárt állásban rezegnek: zöngés hangok (b, d, dz, dzs, g, gy, j,

k, l, m, n, ny, r, v, z, zs) képzési helye - a levegőt a garat az ínycsappal (9) (uvula[=szőlőszem]) két irányba terelheti:

o orrüreget (cavitas nazalis) lezárja � a levegő a szájüregen (cavitas oralis) át távozik (exspiráció) � nazalitás

o orrüreget kinyitja � a levegő mindkét üregbe beáramlik (inspiráció); egyiken / mindkettőn keresztül távozik � oralitás

- az ínycsap és a körülötte lévő terület nyitásával képezzük az orrhangzós (nazális) mássalhangzókat (m, n, ny) és magánhangzókat (pl. francia mon; magyar szombat)

o maga az ínycsap is képes hangadásra: a francia és német r hang képzése - továbbhaladva a szájüregben: lágy szájpadlás (8) (velum) � kemény szájpadlás (6)

(palatum) � fogmeder (3) (alveolum) � fogak (2) (dentes) - a nyelv teste (háta) (dorsum) vagy hegye (csúcsa) (apex) a szájpadlás (7) két részével

érintkezve alkot különféle hangokat - az ajkak (1) (labia) pedig egymással vagy a fogsorral érintkezve alkothatnak

különféle hangokat - amikor a hangcsatorna bármely részén a kiáramló levegő akadályba ütközik,

mássalhangzó keletkezik - amikor a kiáramló levegő akadálytalanul elhagyja a szájüreget, magánhangzókat

ejtünk


3

Magánhangzók osztályozása: - a magánhangzók közötti különbségeket a nyelvnek a szájüregben való mozgatásával

hozzuk létre: o ha a nyelv elülső része magasabban van a hátulsónál, elöl képzett (elülső)

hangok (i, ü, e, ö) keletkeznek o ha a nyelv hátulsó része emelkedik magasabbra, hátul képzett hangokról (u,

o, a, á) beszélünk - két további dimenzióban kell még – legalábbis a magyarban – a magánhangzókat

megkülönböztetnünk: o a nyelvnek a szájüregben való függőleges mozgatásával három szint

helyezkedik el egymás alatt: � a felső (i, ü, u) � a középső (ö, o, é és zárt ë) � és az alsó (a, á és nyílt e) állású hangok így keletkeznek

- az i-ü; e-ö; á-a párokat egymás között az ajak közömbös helyzete, illetve kerekítése választja szét

- ha a szájüregben mozgó nyelvnek mindig a legmagasabb pontját tekintjük és az ajkakat balra, a torkot jobbra képzeljük el, akkor a magyar magánhangzók alaprendszere az alábbi sematikus ábrán jól szemléltethető:

NYELVÁLLÁSOK elülső HANGSZÍNOSZTÁLYOK hátsó

ajakkerekítéses

kerekítés nélküli

kerekítés nélküli

ajakkerekítéses

felső ü i u középső ö é (ë) o

alsó e á a

- az egyes hangzókat lehet aszerint is jellemezni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek; milyen tulajdonságok játszanak / nem játszanak szerepet képzésükben:

A magyar magánhangzók megkülönböztető jegyű elemzése i ü é ö e u o á a

hátsó - - - - - + + + + felső + + - - - + - - - alsó - - - - + - - + + kerekített - + - + - + + - + (Megj.: Ha egy hang sem nem felső, sem nem alsó állású, akkor középső nyelvállású.)


4

Mássalhangzók osztályozása: - amikor a kiáramló levegő útjába kerülő akadály teljesen elzárja a hangcsatornát,

zárhangokról (tremulánsok, plozívák) (p, b, t, d, ty, gy, k, g, m, n, ny) beszélünk - amikor részleges, és a levegő erős súrlódás árán, de távozhat, réshangokról

(frikatívák) (f, v, sz, z, s, zs, j, h) beszélünk - ha a teljes zárt réssé alakítjuk át, vagyis a zár felpattanását késleltetjük,

zárréshangokról (affrikátákról) (c, dz, cs, dzs) beszélünk - folyékony hangok (likvidák):

o az l esetében a levegő a nyelv két oldalán távozik o az r-t pedig a nyelv hegyének pergetésével [/ az uvula mozgatásával] ejtjük

Az ajkaktól a gége felé haladva az egyes mássalhangzókat a következő pontokon és módokon képezzük (a párokban a második zöngés) :

1. az ajkak zárt alkotnak: p, b; orrhangzós: m 2. a felső fogsor az alsó ajakkal rést alkot: f, v 3. a nyelv hegye vagy elülső része a fogak mögötti ínyrészen zárt alkot: t, d; orrhangzós:

n 4. ugyanott rés: sz, z 5. ugyanott késleltetve felpattantott zár: c, dz 6. ugyanott pergetett nyelvhegy: r 7. ugyanott oldalsó rés: l 8. a nyelv hegye a fogmedernél vagy a mögött rést alkot: s, zs 9. ugyanott késleltetett felpattanású zár: cs, dzs 10. a nyelv háta a kemény szájpadlással zárt alkot: ty, gy; orrhangzós: ny 11. ugyanott rés: j (zöngés) 12. a nyelv háta a lágy szájpadlással zárt alkot: k, g 13. gégeréshang: h

A magyar mássalhangzók megkülönböztető jegyű elemzése p b m f v t d n sz z c dz s zs cs dzs ty gy ny j k g zár +++ -- +++ -- ++ -- ++ +++ - ++ rés --- ++ --- ++ ++ ++ ++ --- + -- ajak +++ ++ --- -- -- -- -- --- - -- fog --- -- +++ ++ ++ -- -- --- - -- fogmeder --- -- --- -- -- ++ ++ --- - -- kemény szájpadlás

--- -- --- -- -- -- -- +++ + --

lágy szájpadlás

--- -- --- -- -- -- -- --- - ++

orrhangzós --+ -- --+ -- -- -- -- --+ + -+ zöngés -++ -+ -++ -+ -+ -+ -+ -++ + -+ csoportok 1. 2. 3. 4. 5. 8. 9. 10. 11. 12. (Megj.: r, l,és h kimaradt)


5

- hány hang van beszédünkben? o ezt az szabja meg, hogy a nyelv milyen különbségeket jelöl meg lényeges,

releváns eltérésekként - ha egy nyelv két különböző szava csupán annyiban tér el egymástól, hogy ugyanazon a

helyen ezek az elemek más hangot tartalmaznak, a két hangot különböző absztrakt nyelvi egységek, fonémák megvalósulásának tekintjük

o a hangok, tehát önmagukban még nem a nyelv elemei, csak akkor lesznek azzá, ha valamely fonéma alá tartoznak

� a fonémákat nem „mondjuk ki”, ezek nem a fizikailag mérhető beszéd egységei, nem annak fiziológiailag (képzésük szerint) vagy akusztikailag (hangzásuk szerint) ábrázolható, megközelíthető konkrét hangjai, hanem ezek funkcionális osztályai, amelyek másképp léteznek, mint az egyes hang

� a fonémák konkrét megvalósulásai, a körülményektől, környezettől függő változatai az allofónok

- fonémák eloszlását ún. megkülönböztető (disztinktív) jegyek határozzák meg o a megkülönböztető jegyek a nyelv, az emberi nyelv általános, egyetemes

tulajdonságai, univerzáléi o minden nyelv a megkülönböztető jegyek halmazából választja ki a rá

jellemzőket � az egyes jegyek meghatározott sorrendben épülnek be a gyermek

nyelvtudásába: először elöl képzett zárhangokat és az alsó nyelvállású magánhangzókat képesek kiejteni

� a megkülönböztető jegyek segítségével könnyen meg lehet állapítani egyes fonémaosztályokat

- a fonémák viselkedését és megvalósulását fonológiai szabályok is meghatározzák - az is szigorúan szabályozott, hogy az egyes fonémák milyen sorrendben követhetik

egymást az adott nyelvben (fonémasorrendi szabályok)

- a nyelv hangzásának szintjéhez nem csak a hangok tartoznak

o a hangsorokra általában ráépül a hangsúly és a hanglejtés - hangsúly: a hangerősség növelése

o ez alapján a nyelveknek két csoportja van: � kötött hangsúlyú nyelvek: pl. a magyar: mindig a szó első szótagja a

hangsúlyos � szabad hangsúlyú nyelvek: pl. az angol: a szavakon belül nincs

állandó helye a hangsúlynak � ezeknél jelentésmegkülönböztető szerepe van a hangsúlyozásnak

- hanglejtés (intonáció): a közléseken, mondatokon belüli hangmagasság-változás o sok nyelv a hanglejtés egyfajta „pluszfonémaként” használja: minden egyéb

vonzásában azonos hangsorokat, szavakat különítenek el egymástól az illető hangsorokhoz tartozó állandó hanglejtéssel


6

� e nyelvekben minden szónak van saját hanglejtése – enélkül a szó nem mondható ki

- fonetika: tárgya a hangok vizsgálata; fizikai � nem kell érteni a szöveget - fonológia: tárgya fonémák vizsgálata; rendszerbeli � érteni kell hozzá a szöveget


1

(II. A NYELV SZINTJEI) 5. A szavak

− a nyelvnek azokat a legkisebb egységeit, amelyeknek önálló jelentűsük van, morfémáknak (szóelemeknek) nevezzük

o nem szükséges külön szóként felbukkanniuk o a jelentésüket sem kell tudni o ha egy morfémát egy másikkal felcserélünk, vhová beteszünk, vagy vhonnan

kiveszünk, az adott mondat / közlés jelentése megváltozik, de valós, létező, értelmes közlése marad az adott nyelvnek

o önálló jelentésük nincs, de fontos a jelmegkülönböztető szerepük (pl. bor-borom)

o mivel a szavak egy vagy több morfémából állhatnak, így belátható, hogy sokkal kevesebb morféma van, mint szó

− a morféma a fonémához hasonlóan absztrakció: nagyon sokszor egy-egy morfémának különféle valóságos hangsorok felelnek meg: ezek a környezettől függő változatok: allomorfok

− (Ha két morf előfordulási környezetei komplementer viszonyban állnak, vagyis nincs olyan környezet, amelyben mindkét morf előfordulhat, akkor azt mondjuk, hogy a morfok kiegészítő eloszlásban állnak. A kiegészítő disztribúció esetén a morfok előfordulása általában nem véletlenszerű, hanem rendszeresen és szabályszerűen megjósolható, hogy milyen környezetben melyik morf jelenik meg.)

− szótő: olyan főszóelem, amely önmagában (azaz ∅ toldalékkal) is előfordulhat, tehát

szabad morféma − a tövekhez megfelelő végződések csatlakoznak

pl. a ’ben’ morféma egyik allomorfja (-’ban’) mély hangrendű szavakhoz, a másik allomorfja (-’ben’) magas hangrendűekhez kapcsolódik � ezt nevezzük illeszkedésnek

− a hasonulás* jelensége tovább bonyolítja a végződések rendszerét o van egy olyan hasonulásjelenség, amelyben már a beszélt forma is elárulja,

hogy az illető tisztában van-e a művelt köznyelv szabályaival: ez az úgynevezett „suksükölés”

* Olyan hangváltozás, amelynek következtében a két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az

egyik hang úgy változik, hogy eredményeképpen nyelvünk hangrendszerében önállóan is használatos hanggal esik egybe.

− a ’fel’ morféma két allomorffal rendelkezik: ’fel’ és ’föl’ � mivel minden környezetben tetszőleges változat használható, azt mondjuk, hogy a két allomorf szabad váltakozást mutat, vagy a ’fel’ szabad változatai

o használatukat általában nem korlátozza, szabályozza a szövegkörnyezet


2

− a szóalkotás módjai: o szóképzés (Egy már meglévő szóból képző hozzáillesztésével új, más jelentésű,

szótározható egységet hozunk létre. Pl. boldog - boldogság) o szóösszetétel (Amikor két vagy több önálló szót egyetlen, új jelentésű szóvá kapcsolunk

össze. Pl. zenetanár, levélírás) o kiterjesztés (A szavak jelentésének metaforikus [„olyan, mint” típusú] kiterjesztése. Pl.

repülőgép orra, szárnya) o betűszavak (Szókapcsolat, szóösszetétel töredékeiből, gyakran kezdőbetűiből alkotott szó.

Pl. áfa, KRESZ) o idegen nyelvből történő szavak / kifejezések átvétele (Pl. hipnózis, hipnotizál)

− vannak nyelvek (pl. német, francia, svéd, stb.), ahol a főnevek a nyelvtani nemek

szerint rendeződnek különféle csoportokba − mellettük a névelők, melléknevek, a végződések más és más allomorfokban, helyzeti

változatokban jelennek meg

− szóalakok: azonos mondatbeli környezetben fordulnak elő (pl. ’ismer’ ige szóalakjai:

’ismerem’, ’ismered’, ’ismeri’, stb.) − szópéldányok: a szóalakok többszöri előfordulásai (pl. ’ismer’, ’ismertet’,

’ismerkedik’, ’ismerős’, stb.) − egy-egy szó a szóalakok családjának azonos része, amit lexémának is nevezünk

o a lexéma is egy elvont dolog, mert amivel a mondatokban, közlésekben, szótárakban találkozunk, az mindig a szó egy adott alakja

− Az ilyen absztrakt szótári tételek összességét a nyelvtanban lexikonnak (néha szótárnak) nevezik. Ha a lexikon alatt a beszélők által elsajátított statikus tudás modelljét értjük, akkor mentális lexikonról beszélünk.

− a szó viszonylagos egység: egy köztes szinten helyezkedik el a morféma és a mondat abszolút szintjei között

A könyvben nem szerepel, de az előadáson szó volt az alábbiakról.

− A toldalékok osztályozása: o a tipikus derivációs toldalék („képző”) új lexémát hoz létre (amelyről általában el

tudjuk dönteni, hogy „hallottuk-e már valaha”), pl. -mány/-mény, -alom/-elem � meg is változhat az eredeti szó szófaja

o az inflexiós toldalék („jel” és „rag”) ezzel szemben egy már létező szónak egy alakját hozza létre (általában nem tudjuk eldönteni, hogy éppen ebben az alakban „hallottuk-e már valaha” a szót)

� az inflexiós toldalékok inkább csak a szavak mondatba fűzésének kellékei, a kifejezések jelentéséhez nem járulnak hozzá


3

− paradigma: egy lexémához tartozó szóalakok sora (pl. ’ad’ ige paradigmái: ’adok’, ’adsz’,

’adtam’, stb.) o pontosabb definíció: egy-egy tőnek a különböző inflexiós toldalékos alakjait

(legalábbis a leggyakoribb toldalékokra vonatkozóan) paradigmának (ragozási sornak) nevezzük

− Nyelvosztályok a toldalékolás használata szerint: o Az izoláló nyelvekben a szavak egyalakúak, nincsenek toldalékok, a morféma és a szó

fogalma egybeesik (legfeljebb az összetett szavak többmorfémásak); ilyennek mondható a vietnami vagy a kínai, de nagyrészt az angol is.

o Az agglutináló („ragozó”) nyelvekben az egyes viszonyokat kifejező toldalékok jól elkülöníthetően egymás után helyezkednek el; ilyen például a magyar: egész+ség+es+ség+ünk+től.

o A flektáló nyelvekben a szavak nehezen szegmentálhatóak, a toldalékok és a tövek egybeolvadnak, a toldalékok szintén nem tagolódnak további toldalékokra; ilyen például a görög vagy a latin.


1

(II. A NYELV SZINTJEI) 6. A mondatok

− a szavak egymás után illesztése nem eredményez mondatot o így csak szavak egyszerű listáját kapjuk o fontos a sorrend pontos megadása

� a melléknév – főnév −−−− ige sorrend például tökéletes mondatot adhat: pl. Szőke fiúk szaladgálnak.

� viszont ugyanezek a szavak más sorrendben már nem: pl. *Fiúk szőke szaladgálnak.

− ha kibővítjük ezt a mondatot: Szőke fiúk és lányok szaladgálnak. � észrevehetjük, hogy a sorrend nem minden

o ez a mondat kétjelentésű (vagy lányok és szőke fiúk szaladgálnak, vagy pedig szőke fiúk és szőke lányok)

� az alkotóelemek sorrendje a kétértelmű mondaton belül persze azonos, és az egyes elemek jelentése is az

értelem 1: ’A víz magasan áll.’

− Az ár magas. lexikális homonímia értelem 2: ’Valami sokba kerül.’

o a kifejezés azért többértelmű, mert a benne lévő egyik szótári egységnek (’ár’) egynél több jelentése van: két különböző szó esik egybe hangalakjuk azonossága révén

− (( Szőke fiúk) és (lányok)) szaladgálnak. � ♂ = csak a fiúk szőkék

(Szőke (fiúk és lányok)) szaladgálnak. � ∞ = a fiúk és a lányok is szőkék (ellipszis) o szerkezeti homonímia: a kifejezés azért többértelmű, mert magának a

kifejezésnek többféle lehet a szerkezeti felépítése � a zárójelek a mondatok szerkezetét mutatják; az alkotóelemei nem

egyszerűen sorban követik egymást, hanem szerkezettel bíró egységekbe épülnek be

− Az oroszlán simogatása veszélyes.

szubjektív genitívusz: az alany által vezérelt (=veszélyes, ha az oroszlán simogat meg minket)

((Az oroszlán) simogatása) (veszélyes).

objektív genitívusz: a tárgy által vezérelt (=az a veszélyes, ha mi simogatjuk meg az oroszlánt) o az ’oroszlán’ az egyik esetben úgy viselkedik, mintha a ’simogatás’ (=simogat

igéből képzett főnév) alanya (i.e. az oroszlán simogat); a másik esetben pedig mintha a ’simogatás’ tárgya (i.e. az oroszlánt simogatják) volna

� az illető elem funkciója a fontos


2

− a három szint: a sorrend, a szerkezet és a funkció közül az utolsó szerepe a legszembeötlőbb: a funkcióváltogatásoknak közvetlen hatása van a mondat jelentésére

Mi töltheti be az egyes funkciókat?

− a tárgy funkcióját bármilyen szócsoport, szószerkezet, amely egy névvel azonos „értékű”, vagyis amelyet egyetlen főnévvel helyettesíteni lehet

o a szóosztály, a szófaj fogalma szorosan összefügg a mondatbeli funkciók kitöltésével

egyetlen főnévvel helyettesíteni lehet

Megj.: azok a szavak kaptak *-ot, amelyek használata esetén az egész mondat helytelen.

o vannak tehát olyan funkciók a mondatban, amelyeket főnévi csoportok, vagy szerkezetek tölthetnek ki

� ilyen még pl. a részeshatározó, az eszközhatározó, stb.

− a melléknévi csoportot nagyjából három különböző funkcióban találjuk meg: o a főnévi szerkezetben pl. a névelő és a főnév között

o a ’volt’, ’marad’, stb. igék mellett

o módhatározókban


3

− az igei csoport: o a tárgyas igék nem önmagukban alkotnak osztályt, hanem tárgyukkal együtt �

tárgyatlan igék o az ige határozza meg, hogy mi szerepel a közvetlen környezetében

� nem csak azt szabja meg, hogy tárgy, részeshatározó, vagy más vonzat kell-e melléje, hanem azt is, hogy alanya legyen

• ezt a tulajdonságot megőrzik „alsóbb szintű” egységekben is, pl. főnévi igenévként

o az ige jelöli ki, hogy melyek a mondat kötelező alkotórészei, vagyis milyen funkciónak kell az adott mondatban szerepelniük � a mondat központi kategóriájának az igét kell tekinteni

� minden szerkezet, amely vmilyen formában igét tartalmaz, mondat értékű, vagyis olyan funkciókat kell találnunk bennük, amelyeket az adott ige megkövetelhet

o az igék a vonzatok megválasztásakor azt is előírják, mely vonzatot / vonzatokat kell feltétlenül kitölteni

� a tárgyatlan igéknél az alany a megnevezendő � a tárgyas igéknél általában csak a tárgy a megnevezendő

− nemcsak a valódi alárendelő mondatokat tekintjük egy mondat tagmondatainak,

hanem mindazokat a szerkezeteket is, amelyekben az ige mellett mondatfunkciókat hordozó egységeket is találunk

’A tőlem ellopott könyveket neked eladni szándékozó alakok’ főnévi csoport szerkezete


4

− minden mondatban számos különböző funkciós egység lehet, amelyek egy része általában minden tekintetben tetszőleges (hely-, idő-, mód-, ok-, cél-, stb. határozók), más része pedig az igétől függően kötelező vagy szabadon választható (alany, tárgy, részeshatározó, stb.)

Egy magyar mondat alapszerkezete

− minden magyar mondatban van egy olyan hely, amelyre – bármelyik alkotórésze is kerüljön a mondatnak – nagyobb hangsúly esik / eshet, mint a mondat többi részére

o ez a hely mindig az ige előtt van és általában csak egy mondatrész foglalhatja el

o ezt a központi helyet fókusznak nevezzük � a fókusz előtt lehetnek még más mondatrészek is

o az elöl lévő mondatrészek mintegy bevezetik a mondatot, kijelölik a mondat „érvényességi körét”, ezért ezeket témának nevezzük

� a téma és a fókusz, valamint az ige mögött elhelyezkedő elemek sorrendje nem hordoz további szerkezeti jelentésbeli információt


5

Magyar mondatok szerkezeti levezetései

− van olyan szó / szószerkezet, amelynek kötelezően kell a fókuszba kerülnie: a kérdőszók + a kérdőszót tartalmazó kifejezések

o ezeket nem lehet máshova helyezni o nincs lehetőségünk a sorrendet szabadon változtatni

− a mondat szerkezetek és műveletek, valamint a szerkezeteket kitöltő és a műveleteket befolyásolni képes morfémák és morfémasorok összefüggő egésze

o meghatározásához ezeket a szerkezeteket, műveleteket és morféma(soro)kat kell meghatározni oly módon, hogy megállapítjuk, melyek a lehetséges funkcióbeli, szerkezeti vagy morfémák közötti kapcsolatok, és melyek nem lehetségesek

− a mondat a nyelv tagolódásának legfelső szintje, legnagyobb formai összegződése − a mondat a közlés legkisebb egysége

o mondatokkal kommunikálunk (nem hangokkal vagy különálló szavakkal) − a nyelv központi kategóriája a mondat − szintaxis: azon eljárások megadása, amelyek alapján az alapelemek listájából

(funkciók, kategóriák, morfémák) összerakhatók, felépíthetők a nyelv lehetséges mondatai

− a mondatok egymásba építhetősége: az a tény, hogy egy adott mondatban elvben bármennyi tagmondat lehet, akár teljes, akár sűrített formában, biztosítja a nyelv egyik alaptulajdonságát � rekurzív jellegét: önmagába visszatérő szerkesztési elvét


1

(II. A NYELV SZINTJEI) 7. Jelentések

− szemantika: a jelentést tanulmányozza o a nyelv vizsgálatának még mindig homályos területe o ma ott tartunk, hogy inkább azt tudjuk mi nem a jelentés, mintsem azt, hogy mi

a jelentés − a jelentés vmilyen entitás, vagyis vmilyen önálló létezéssel bíró dolog

o több egymástól eltérő ága van

− a legnépszerűbb nézet a szó jelentését vmilyen képzettel (idea) azonosítja háromszög szó hallatán �

o nehézségekkel jár együtt: nem lehet bizonyítani, hogy mindenki ugyanilyen háromszöget képzel el

− másik nézet: a jelentést a fogalommal próbálja magyarázni o nem egyértelmű

− a szójelentések természetét egy harmadik elképzelés lényegében a tulajdonnevek alapján magyarázza (jelölttel [denotátummal])

o eszerint egyértelmű megfelelés van a ’Citadella’ szó és a Gellérthegy csúcsán álló erőd között: a ’Citadella’ név erre az épületre utal

o ahogy a tulajdonneveknek egyedi tárgyak (vagy személyek) felelnek meg, a közneveknek ugyanúgy felelnek meg a dolgok osztályai

� szavaink, kifejezéseink valóban utalnak a világban létező dolgokra − amire egy szó / kifejezés utal meg kell különböztetni attól, amit jelent

o ettől azonban még mindig nem tudjuk, mi a jelentés − a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a jelentést vmilyen dologgal / fogalommal

azonosítsuk

− a szó jelentését ismerni annyi, mint tisztába lenni használatával a nyelvben o használat: azokra a szövegkörnyezetekre vonatkozik, amelyekben az illető szó

előfordulhat � ebben az értelemben lehet a grammatikai szavakhoz jelentést rendelni

• funkció szavak � tartalom (lexikális) szavak

− a nyelvben valójában nem az egyes szavakat használjuk o nincs szó szoros értelemben véve használatuk; van viszont funkciójuk : a

mondat részeiként teszik lehetővé, hogy magát a mondatot használhassuk valamire (pl. különféle állításokra)


2

− Csilla szeme kék. � ez a mondat nem ugyanolyan körülmények között igaz, mint a Csilla szeme zöld.

o a két mondat igazságfeltételei különböznek: a bennük található eltérés folytán a két szó: ’kék’ és ’zöld’ jelentése is különbözik

− a mondatok jelentései gyökeresen eltérnek attól, ahogy a szó jelentését fel lehet fogni o van saját, nyelven kívüli tulajdonságuk: igazak vagy hamisak o ahhoz, hogy egy mondat értelmes legyen, nem kell igaznak is lennie

� az értelmetlenségnek is több esetét lehet elkülöníteni, attól függően, hogy a mondat milyen igazságfeltételekkel rendelkezik

− a mondatok jelentése elsődleges a szavak jelentésével szemben o a szavaknak is van jelentésük: pontosan az, amivel a mondat jelentéséhez

hozzájárulnak, amivel kiegészítik / megváltoztatják a mondat igazságfeltételeit o a mondatok jelentésének elsődlegessége a nyelv azon alapvonásából

következik, amely szerint a nyelv formális rendszer: a nyelvi formákra vonatkozó szabályokat irányító elvek részei az ember genetikusan adott nyelvi képességének � ezek az elvek a mondat kitüntetett szerepét helyezik előtérbe

� a mondatok (és a szavak) jelentése nem része ezeknek a formális elveknek

� a nyelvbe csak annyi van beépítve, hogy a mondatok nem öncélú hangsorok � a jelentéseket a nyelv (társas) használata során sajátítjuk el

− amire a kifejezések utalnak (referálnak), éppen a jelentések segítségével tudjuk megadni / felfogni

o a tulajdonneveken kívül a referálásnak van egy másik lehetséges módja is: a rámutatást (deixist) megvalósító kifejezések

− a szavak jelentése önálló egész: ez teszi lehetővé, hogy a „régi” szavakból új mondatokat mondhassunk, új állításokat tehessünk és hogy ezeket meg is érthessük

o ahogy a hangsorként felfogott szó (vagy morféma) is csak mondatokban létezhet, ugyanúgy a szójelentés és csupán a mondat jelentésében „kel életre”

− az igaz-hamis dimenziójában nem minden mondat helyezhető el: jó néhány olyan mondatfajta van, amelyet egyáltalán nem lehet az „igaz” vagy „hamis” minősítéssel ellátni Az ülést ezennel megnyitom. � nem az a kérdés, hogy igaz-e, hogy az ülést ezennel megnyitom, hanem, hogy sikerült-e a mondat kimondásával megnyitnom az ülést

o performatív igék: pl. üdvözöl – „Üdvözöllek.”; megdicsér – „Megdicsérlek!”; stb.

− minden illokúciós vagy beszédaktushoz (=maga a cselekedet alapján jön létre) meg lehet adni azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a megnevezett cselekvés valóban létrejön � ezeket a beszédcselekvések sikerességi feltételeinek nevezzük

o amikor az ilyen cselekvéseket végrehajtjuk vagy ezeknek tanúi vagyunk, pontosan ezeknek a feltételeknek megfelelően értelmezzük azokat


3

� az igazságfeltételek részei a sikerességi feltételeknek de összességükben nem merítik ki őket

− a mondatok a nyelvtanban egy semleges, általános „célra” készülnek: a kijelentő mondat kijelentésre, a kérdő kérdésre és így tovább, de a gyakorlatban a legkülönfélébb célokra használjuk őket pl. Hű, de meleg van itt! � ~Nyisd ki az ablakot!

o az ehhez hasonló mondatokat lehet ugyanúgy érteni és ugyanazzal a céllal mondani, azaz a gyakorlatban alkalmazni

o ezek már nem a nyelvi jelentés szigorúan vett tárgykörébe tartoznak − pragmatika: a nyelv tanulmányozásának az a szintje, amely a („szó szerinti” jelentés

+ hangalak egységeként felfogott) mondatokat szövegkörnyezetükkel (kontextusukkal) együtt vizsgálja plusz a beszélő szándékait és a kommunikációban részt vevő személyek világismeretét

o a pragmatika felől tudjuk megmagyarázni bizonyos „üres” jelentésű szavak értelmét, használatát

− a nyelvhasználat körébe tartozik a rejtett tartalmakra való következtetés vizsgálata is pl. - Hanyast kaptál a vizsgán?

- Nem buktam meg.

− a kommunikáció az együttműködés talapzatán nyugszik − a nyelv mondatainak a jelentését az emberek közötti kommunikációban

résztvevők szándékainak és céljainak megfelelően értelmezzük o teljesen automatikusan o a szematikai (jelentéstani) jelentés mellet így a pragmatikai (használatbeli)

jelentést is figyelembe kell venni a nyelv leírásakor � jelentéstan: a nyelv konstitutív szabályosságaival foglalkozik és a

nyelv alapjaihoz tartozik � pragmatika: a regulatív szabályokat írja le, amelyeket többé-kevésbé

explicit tanulással kell magunkévá tennünk

8. NYELVÜNK SOKFÉLESÉGE

- a nyelvtudás egy átlagember ruhatárához hasonlít

- a magyar nyelv teljes egészét senki sem mondhatja magáénak

- az egyedi nyelvtudások, nyelvi készetek óriási eltérései ellenére sincsenek általában

kommunikációs zavaraink, hiszen mindannyian törekszünk az alkalomhoz illő nyelvi

kifejezéseket megtalálni, ha ez nem sikerül, feltűnő lesz megnyilvánulásunk

- Nyelvközösségen olyan közösséget értünk, amelynek tagjai legalább egy közös

nyelvet beszélnek, és sokkal gyakrabban érintkeznek a közösség többi tagjával, mint

más közösség többi tagjával, mint más közösségek tagjaival. Ismerik azt a közös

értékrendszert, amely a közösségben a viselkedés társadalmi alapját jelenti.

- A normák a nyelvi viselkedést szabályozzák

- A tulajdonképpeni nyelvtudás nemcsak azt jelenti, hogy vki olyan szósorokat tud

létrehozni, amelyeket a nyelvközösség tagjai nyelvük mondataiként ismernek el,

hanem azt is, hogy ezeket a mondatokat a közösségben szokásos módon tudja

alkalmazni.

- A kisgyerek a nyelv elsajátításával párhuzamosan „ sajátítja el” a körülötte lévő

világot, ezzel együtt közösségének szokásait is.

- Mire a közösség tagjává válik, nemcsak az egyes elemek valóságra utaló jelentését

sajátítja el, hanem az elemekhez fűződő társadalmi jelentést is.

- Megszólaláskor helyzetnek megfelelő beszédmódot, azaz kódot kell megválasztani.

- A nyelvhasználat szabályai közül a horizontális egyeztetés szabályai megszabják,

hogy beszédben milyen elemek követhetik egymást.

- A vertikális egyeztetés szabályai megszabják, hogy ezeknek az elemeknek a nyelv

különböző szintjein – jelentéstan, alaktan, hangtan stb. – hogyan kell megvalósulniuk.

- Egy-egy közleményen belül nem válthatunk kódot

- A beszélő és hallgató személye nem abszolút értelemben, hanem egymáshoz

viszonyított helyzetük alapján határozzák meg a kódválasztást.

- A beszélő és hallgató viszonylagos társadalmi helyzete legtisztábban a

megszólításokban tükröződik.

- A megszólítás megválasztásában két döntő tényező játszik közre: az alá-fölé

rendeltség és a szolidaritás.

* ha az egyik beszélő hatalmi helyzetben van —a megszólítás nem kölcsönös

* az egyenrangú helyzetben a megszólítás egyforma

* ha az egyenrangú helyzet szolidáris — tegeződhetnek

* ha nem szolidáris — magázódnak

- Ha a nyelvi kifejezésekben szolidaritást mutatunk, a hatalmi hierarchiát még nem

változtattuk meg

- A kommunikációs helyzet és viszony alapvetően kétféle lehet:

- személyre irányuló (perszonális)

- szerepre irányuló (tranzakciós)

- A szerepre irányuló helyzetben a partnerek egy-egy társadalmi szerepet testesítenek

meg ( eladó – vevő, utas- kalauz)

- A személyes és tranzakciós helyzetekben más és más dolgok szerepelhetnek

üzenetként.

- A szerep változásakor megváltozik a kód is

- Nem igaz az, hogy mindenki tökéletesen birtokában lenne az összes kódnak, amit csak

a közösségben használnak, hiszen az ember bizonyos típusú helyzetekben ritkábban

vagy szinte sohasem vesz részt.

- A művelt köznyelv normájához képest a közbeszédben használt alakok helytelenek;

tény is való azonban, hogy a beszélők jelentős részének egy kód megfelelő elemei.

- „ Helyesen” az ember a formális kódban beszél.

- A „túlhelyes” ( hiperkorrekt) alakok akkor jönnek létre, mikor a beszélő nem biztos

a használt kódban.

- Nyelvtudásunk megmutatja, melyik társadalmi rétegbe tartozunk.

- Nyelvtudásunknak az az összetevője, amely fölött a legkevesebb tudatos

ellenőrzésünk van, a hangrendszer.

- A társadalmi hierarchiában magasabban álló rétegek nyelve követendő minta a lejjebb

állók számára, akik így próbálnak nagyobb tekintélyre szert tenni. Egy-egy ilyen

változás átalakíthatja a nyelv egész rendszerét.

- A nyelvek „vízszintesen” is tartalmaznak résznyelveket, az azonos nyelvet beszélő

egyes közösségek területi elhelyezkedése szerint is. Ilyenkor nyelvjárásokról,

dialektusokról beszélünk.

- Némi túlzással elmondható, hogy csaknem minden mai nyelv valamikor egy-egy

nyelvjárás volt, s csupán az azt beszélő közösségnek a többitől való elkülönülése volt

az oka, hogy az illető nyelvjárás azóta önállóan fejlődvén ma önálló nyelvként létezik.

- Nem lényegtelen a nyelv és nyelvjárások viszonyának megítélésében, hogy a nyelv

használói hogyan vélekednek arról, milyen nyelvet is beszélnek.

- A nyelvész tiszteletben tartja a beszélők hitvallását.

- A magyar nyelvjárások beszélői minden nehézség nélkül megértik egymást. Az ábra

szemlélteti a magyar nyelvjárásokat.

- Hangtani, szókincsbeli, alak-és mondattani különbségek is megfigyelhetőek.

- A szókincset valamennyi nyelvjárás gazdagította.

- A nyelvjárásokon belül sokszor éppúgy találunk különböző kódokat, mint a

köznyelven belül.

- A nyelvjárások beszélői nyelvén belül külön kódként szerepel a köznyelv ( esetleg a

regionális köznyelv).

- A köznyelv nem csupán közvetítő nyelv szerepét játssza a különböző nyelvjárások

beszélői között.

- A nyelvjárás és a köznyelv különböző kódokként működnek: témától és partnertől

függően váltjuk őket.

- A nyelvjárás használata szolidaritást fejez ki, a kapcsolat változatlanságát

hangsúlyozzuk vele.

- A nyelvjárási közösségekben a köznyelvet általában tranzakciós helyzetekben

alkalmazzák.

- A nyelvjárás fennmaradása a közösség fennmaradásától függ.

- Egy-egy nyelvközösség nyelvrendszerét egy gúlához lehet hasonlítani. Minél

szélesebb az alja, annál hegyesebb a csúcsa.

- Kétnyelvűség esetén a beszélők mindkét nyelvet anyanyelvi szinten ismerik, és a

különböző nyelvek mint különböző helyzetekhez kötött kódok működnek.

- Létezik olyan kétnyelvűség is, amikor az egyik nyelv csak elvben képes a politika, a

tudomány, a kultúra kifejezésére, a mindennapi gyakorlatban már nem. ( paraguayi

spanyol-guaraní kétnyelvűség) A két nyelv kódként működik: a formális nyelv a

tranzakciós szerephez kötődik, míg a másik bizalmas, intim szférához tartozik.

- Néhány nyelvközösségben ugyanannak a nyelvnek két változata él egymás mellett.

( 1-iknek óriási tekintélye van, a másiknak a létezését tagadják.) pl.: arab. Az ilyen

típusú kétnyelvűséget diglossziának nevezzük. Az ilyen helyzetekben az emberek

szívesebben érintkeznek a kultúrával az emelkedett nyelven, még ha nem is értik azt.

- Az emelkedett változatok rangja írásban van rögzítve.

- A cigányság az indoeurópai nyelvcsalád indiai ágához tartozik. Általában romaninak

nevezik magukat

- . A történelmi Magyarország területén élőket romungrók élnek.

- A lovári az indiai eredetű romani változata.

- A beás nyelv nem más, mint az újlatin nyelvek csoportjába tartozó román nyelv egyik

területi változata.

- A kelderás és a kárpáti cigány romani-változatok is magyar nyelvterületen fordulnak

elő.

- A felsorolt romani-változatok mind a szóbeli kultúrában használatosak, ám

napjainkban nyelvművelés figyhető meg e nyelvek terén.

- Idiolektus = az egyén saját nyelve

9. A VÁLTOZÓ NYELV

- Sok olyan nyelv van, amelyről elmondható, hogy egykor ugyanannak az egy nyelvnek

voltak a nyelvjárásai

- A holt nyelvek nem változnak: a latin és a görög

- A nyelv az emberek beszédében változik

- A változás egyik oka az, hogy az egyén nyelvtudása egymás mellett párhuzamos

változatokat tartalmaz, amelyek a különböző kódokhoz kapcsolódnak. Ezek

egyetlen rendszernek a belső változatai.

- Mindenki sokféleképpen tud beszélni — automatikusan alkalmazza a kódválasztás,

horizontális és vertikális egyeztetés szabályait.

- Az ikes ragozás eredeti formájában jórészt el is tűnt, de a nyelvújítók nyelvalakító

tevékenysége felélesztette.

- Az ikes igék „szabályos” ragozása társadalmilag fémjelzetté vált.

- Az ikességi normának három jellemzője van. Nemcsak hogy nincs már funkcionális

különbség az ikes és iktelen igék között, de két igemódban az irodalmi nyelven belül

is csupán stíluskülönbséget hordoz az ikes igék „szabályos” és „szabálytalan”

ragozása. A kijelentő igemódban is az egyik személyben választhatóvá lett az ikes

ragozás. Végül pedig egyes ikes igéket minden módban és személyben szabad

iktelenül ragozni a művelt norma szerint is.

- A pongyola köznyelvben az ikes igéket kijelentő mód E.sz./1.sz.-ben iktekenül

ragozzuk

- Az ikes ragozás társadalmi jelentést hordozóvá vált egyes beszélők számára, akik így

választékosan beszélve „túlhelyes” alakokat hoznak létre.

- A helyhatározói ragoknál is tapasztalhatóak bizonytalanságok, mivel a ragvégi n

gyakran lekopik.

- A nyelvi változásoknak tehát előfeltétele az, hogy egyazon nyelvi rendszeren belül

több változat éljen egymás mellett.

- A nyelvben változhat: a szavak hangalakja, a nyelvtani szerkezet, a szókincs. (

Halotti Beszéd és Könyörgés)

- A hangtani változások szabályosan mentek végbe.

- Régi u — ma o

régen o — ma a

mindkettő a nyíltabbá válás esete: ma alacsonyabb nyelvállású magánhangzókat

képezünk

- Függőleges irányban a nyelv magasabb vagy alacsonyabb állása, vízszintes irányban

az elől vagy hátul emelkedő nyelvtest szerint osztódnak szét a hangok. Ezt az

ajakkerekítés dimenziója egészíti ki.

- A XIV-XV. században játszódott le a hangrendszer változása a magyar nyelvben.

- A rendszer átalakulását a hátul képzett i nagyobbrészt i- vé, kisebbrészt u-vá változása

indította el.

- Az u-vá változásnak köszönhetjük az i-t tartalmazó, mégis mély hangrendű

szavakat;pl: szid(ott), pir(os).

- Ezáltal az egyik oldalon eltűnt a különbség az eredetileg is i-vel ejtett, és a csak

újabban, az ómagyar i helyett i-vel ejtett szavak között.

- Az i-k ejtése elbizonytalanodott, s mivel meg kellett őrizni, ezek kiejtése elmozdult az

ü vagy a zárt e irányában. ( igy —>üd)

- Az eredetileg ü-t tartalmazó szavak ejtése bizonytalanodott el, így próbálták

fenntartani a különbséget; így keletkezett az ü- nél egy fokkal nyitottabb ö. ( ükür —>

ökör; küz —> köz) - A zárt e-ből egyrészt nyílt e lett, másrészt – különösen az ö-ző nyelvjárásokban – az ö

felé mozdult el.

- A rövid á hang tulajdonképpen nem tűnt el, hiszen hosszú magánhangzóként ma is

része a hangrendszernek, méghozzá sokszor a rövid a változataként. ( fa-fát)

- Az ómagyar hangváltozás során a magyar fonémák egy részrendszerének ( a rövid

magánhangzókénak) egésze módosul, de rendszer jellegét végig megőrizve. - Az átalakulás változatlanul hagyta a magánhangzók fonológiai megkülönböztető

jegyeit, csupán e jegyrendszer keretein belül másként kombinálta az egyes jegyeket.

- A változás nyomon követhető a nyelvjárások kialakulásakor. ( az ómagyar i egyes

esetekben ü- vé alakult, más nyelvjárásokban pedig zárt e lett)

- Még a honfoglalás előtt zajlott le az ősmagyarban az a szabályos hangváltozás, amely

során a szó elején az eredeti k hangból mély magánhangzó előtt h lett ( ház, had),

magas magánhangzó előtt viszont a k megmaradt. (kéz, kő)

- Azonban vannak kivételek: a hajlik szó kajla változata; a huny ige nyelvjárási

változata a kum

- Egy régi nycsj-szerű hangkapcsolatból fejlődött ki sok szavunkban a magánhangzók

közötti gy

- Először a nycsj zöngésült nydzsj- vé, aztán eltűnt az orrhang, majd a dzsj átalakult gy-

vé, tehát nycsj> nydzsj> dzsj> gy (agyar; magyar)

- Két változat maradt meg a változás fokozatait követve: a lágy-ban teljesen végbement

a változás, az ugyanazon finnugor szóból származó langyos viszont őrzi az n(y)

orrhangot.

- A nyelvjárási különbségek kialakulásakor a változás egy gócból indul ki, s azáltal

terjed el, hogy az emberek érintkeznek egymással.

- Az egymással ritkábban vagy egyáltalán nem érintkező csoportokban a változás

különböző méretekben, esetleg egyáltalán nem megy végbe.

- A nyelvjárások kialakulása tehát a nyelv változásával magyarárható. - A helyesírás nem volt mindig egységesített

- A jövevényszókat a környező népek nyelvéből vettük át, s az ő nyelvük

természetszerűleg más hangokat tartalmaz.

- Ilyenkor a nyelv hanghelyettesítéssel él, az idegenhez legközelebb álló meglévő

hanggal veszi át a szót.

- A zs átvétele a szlávból

- A magyarban létezik szabályos ( rigó>rigója>rigót>rigók) és rendhagyó ( ló> lova>

lovat> lovak) ragozás

- Ha a szó, tó, hó, ló szavakat a rigóhoz hasonlóan ragozzuk, akkor újra szabályos

ragozásúvá válnak MERT: szavat, tavat, havat, lovat.

- Analógiás újítás: a szabályos ragozású alakok egyeduralkodóvá lesznek, és a

rendhagyó ragozású szavak szabályos ragozásúvá válnak

- A változás a ragozás ingadozásán keresztül megy végbe

- Régebben „hamis analógiának” hívták

- Az angolban a főnévnek ejtés szerint csak két alakja létezik: boy > boj – bojz

- Az eseteket elöljárókkal fejezi ki: to the boy

- A szórend az angolban kötött

- Az óangolban az igének, főnévnek sokféle végződése volt, az esetrendszer bonyolult,

a szórend viszont szabadabb volt

- A magyarhoz hasonlóan a szórendet nagyrészt a fontosság szerinti kiemelés határozta

meg

- 3 átalakulás ment végbe: a végződések eltűntek, az elöljárószók funkciója

megnövekedett, kötötté vált a szórend.

- Hangtani változásként tekinthetünk arra, hogy az angol végződések egyfelől lekoptak,

másfelől gyakran egybeestek, azonosa hangalakúvá váltak.

- Azonban ezek a végződésmaradványok nem voltak képesek a bonyolult esetek és

igealakok megkülönböztetésére, így új eszközökre volt szükség: elöljárószókra,

segédigékre.

- Ezzel a változással a sorrendnek is információt kell hordoznia, hogy a szó mondattani

szerepét meghatározassuk. Így vált kötötté a szórend.

- Látható, hogy csupán a hangtani változás is átalakíthat egy egész nyelvtani rendszert.

- A szavak jelentése is megváltozhat.

- Bolt- francia v olasz eredetű; eredetileg íves szerkezetű mennyezet. Később az ilyen

mennyezetű helyiségeket jelentette. Mivel a középkorban az árusítóhelyek ilyen

mennyezetűek voltak, így kapta mai jelentését.

- Remek – eredetileg ’darab’. = az inas mestervizsgájára készített mesterremek >

kitűnően elkészített iparcikkek > céhszervezet eltűnése > ma melléknév = ’kitűnő’

- ’regül rejtem’ = ’ énekbe varázslom’

- A szókincs változásánál nemcsak a jelentések megváltozásának egy részét vezethetjük

vissza társadalmi- gazdasági okokra, hanem egyes szavak kiveszését új szavaknak a

nyelvbe való kerülésével.

- Jövevényszavak két nap hosszabbtávú együttélésekor jelennek meg, mikor az egyik

nyelv nem rendelkezik megfelelő szavakkal a másik nép tárgyaira. A

jövevényszavakat vizsgálva pontos képet kapunk a nép kultúrájában végbemenő

változásokról.

- Ótörök-magyar kapcsolat: földművelés és állattenyésztés egyes szavai; szállásra,

lakásra vonatkozó török eredetű szavak; az igényes öltözködéssel kapcsolatos szavak;

a társadalom és kultúra fejlődéséről tanúskodó szavak.

- a szláv jövevényszók főként az állami élettel, a kereszténységgel, gazdálkodással,

iparral, lakással, táplálkozással, ruházkodással és családi élettel kapcsolatosak.

- A német jövevényszók jobbára az ipari, kereskedelmi, az udvari és hadi életből

valóak.

- A latin szavak főként az egyházi élettel kapcsolatosak, de vannak közöttük állat-és

növénynevekre vonatkozóak és elvont fogalmak is.

- Gyakran előfordul az is, hogy az új dologra az eredeti szókincsből alkalmaznak

szavakat. ( kocsi=automobil, pénz=bankjegy)

- A szavak jelentése átvételük után is változhat. A jövevényszók átvételekor

előfordulhat, hogy az eredeti szó jelentése tágabbá válik. (asszony) De szűkülhet is (

koporsó)

- A jövevényszavak aránya a magyarban: 9,5% török, 20% szláv, 11% német, 6% latin

és görög, 2,5% újlatin, 1% egyéb ismert eredetű 30% bizonytalan, 21% ősi finn-ugor

örökség.

- Mi változhat a nyelvben? — a hangok, a szókincs, a ragok, a képzők, a jelentések, a

mondatok szerkezete.

- Hogyan változik a nyelv? — az egyedi újítások mindig a rendszer egészét vagy egy

kisebb részrendszert érintenek.

- A nyelv rendszerét konvenciók fogják össze.

- A nyelv egésze időben vertikális (kódbeli) és horizontális ( nyelvjárásbeli)

változatokban él, s jóformán mindenki több változatot ismer és használ. A

változatok kialakulását a beszélő egyének társadalmi törekvései segítik elő.

- A „ presztízsjelentések” idővel devalválódnak.

- A nyelvi változás általában nem ok-okozati összefüggésbe ágyazódik bele.

- Analógiás fejlemény — a rendhagyó egyedi eseteket beillesztik az „ésszerű” rendbe.

- Az egyszerűsödés sok esetben csak látszólagos.

- Az egyszerűsödés ellen „dolgozik” a nyelvi norma, a nyelvhelyesség védelme.

- A legerősebb konzervatív hatása az írástudás elterjedésének és a helyesírás

szabályozásának van.

- Mi biztosítja, hogy a beszélők megértik egymást, miközben nyelvük változik? —

sem a nyelvi rendszer egésze, sem egyes részrendszerei soha nem borulnak fel, csupán

rendszer voltukat megőrizve átrendeződnek.

10. A NYELVEK SOKFÉLESÉGE

- Az embert mindig is érdekelte a különböző nyelvek keletkezése

- Összesen kb. 3-4 ezer nyelvről tudunk

- Minden nyelv teljes, egyenrangú és önálló egész

- Milyen alapon lehet a nyelveket egymással összehasonlítani? - 1ik válasz: a nyelvek történetének kutatásából következik

- Ha 2 nyelvről kimutatható, hogy valaha egy nyelv különböző változataiként léteztek,

vissza kell menni a közös ősig, és fel kell tárni a történetileg magyarázható szabályos

változásokat. Ezek a változások azután megmutatják a hasonlóságok és eltérések

mértékét és természetét is.

- A nyelvhasonlításban a hangmegfelelések alapján indulhatunk el

- Az újlatin nyelvek rokonsága: latin > francia és olasz. Rokonságuk világos, hisz

fejlődésük a szemünk előtt zajlott le: történeti dokumentumok, a fennmaradt

előzmény, a latin és a szabályosan eltérő ugyanolyan vagy hasonló jelentésű szavak

mind egyszerre bizonyítják ezt.

- Ha nincs írásos emlékünk a közös ősről, de a hasonló jelentésű szavak hangalakja

mutat szabályos eltéréseket, feltételezhetjük, hogy létezett olyan alapnyelv, amelyre

az e szavakat tartalmazó nyelveket visszavezethetjük.

- A mai angol, holland, német, dán és svéd nyelv hasonlóságai egy közös ősgermán

hangrendszer későbbi változásait mutatják.

- Rekonstruálás = „visszaállítás”

- Az újlatin és a germán nyelvek rokonok

- A XIX.században a nyelvészek egy közös indoeurópai alapnyelvre vezettek vissza

néhány nyelvet

- Az alapnyelv az egyes népcsoportok eltávolodása következtében tagolódott szét

különálló nyelvcsaládokra, majd a népek története során önálló nyelvekre.

- Találtak bizonyítékot a magyar nyelv finnugor és tágabb körben uráli rokonságára.

- Voltak hangváltozási szabályok, melyekben a vogul és a magyar egyenlően vett részt

(a rövidülés), és voltak olyanok is, amelyeket már csak a magyar önálló történetére

tehetünk fel (zárhangból réshanggá változás).

- a birtokos jelölése különbözik az uráli nyelvekben; mégis minden nyelv végső soron

személyes névmásra visszavezethető elemmel jelöli a birtokost a birtokon.

- Azonos vonás, hogy a páros testrészekre egyes számmal utalnak; a számnevek után is

egyes számú főneveket használnak – szemben az indoeurópai nyelvekkel

- A nyelvhasonlítások e módszereit nem csak az írásos történettel rendelkező

nyelvekre lehet alkalmazni.

- A fox és potavatomi az amerikai indián nyelvek algonki csoportjába tartozik. E

nyelvek esetében mind a hangkiesés, mind a hangbetoldás valószínű lehetőség. Mégis

a fox nyelvű szavak állnak közelebb az eredeti állapothoz, mivel a potavatomi

nyelvből nem tudunk megadni egy olyan szabályt sem, amely a különböző betoldandó

magánhangzókat egyenként megadná. Fordított esetben a hangok kiejtését egyetlen

szabály magyarázhatja.

- Még írásos bizonyítékok nélkül is következtethetünk arra, hogy az algonkin nyelvek e

csoportja mind a fox nyelvre hasonlít e tekintetben.

- A nyelveket beszélő népek gyakran keveredtek egymással, olvadtak be, vették át

egymás nyelvét.

- Az újabb genetikai kutatások alátámasztják az egy nyelvcsaládhoz tartozók

beszélőinek rokonságát.

- A mai ember kb. 100 000 évvel ezelőtt ki Közép-Afrikában és 3 kiáramlással

népesítette be a földet:

a) kb. 60-40 ezer évvel az afrikai nyelvcsoporttal és a kettévált ázsiai iránnyal

b) az Egyenlítő körül és attól délre Óceániától Madagaszkárig tartó 9vezetben lévő

nyelvcsoportok

c) az „eurázsiaiaknak” nevezhető összes többi nyelv

- A nyelvészek nem szívesen rokonítják a különféle nyelvcsaládokat.

- Régészeti genetika=archeogenetika nem a nyelvek, hanem a népek eredetét kutatja

- A régészeti genetika mutatta ki, hogy a honfoglalók között jelen volt egy urális

eredetű népréteg (is), de ez még nem bizonyíték a magyar nyelv származására vagy

rokonságára

- Megkülönböztetünk elszigetelő (izoláló), ragozó (agglutináló) és hajlító (flektáló)

nyelveket.

- Az elszigetelő nyelvek- pl.: kínai és kelet-ázsiai nyelvek – szavai többnyire

egyszótagú tövek, amelyekben a nyelvtani viszonyok kifejezésekor, a mondatokban

semmiféle változás nem történik. Az ilyen nyelvek a nyelvtani viszonyokat a szavak

sorrendjével fejezik ki.

- A ragozó nyelvek – pl.: török, néhány amerikai indián nyelv, magyar - szavaiban a tő

elé vagy mögé „ragadnak” különféle szóelemek, melyek a nyelvtani viszonyokat

jelölik.

- A hajlító típusban – pl.: latin, német - a mondattani viszonyokat és a szavak

jelentésváltozatait a szótövekhez illesztett ragok cserélgetése jelöli.

- Egy-egy nyelv többféle típus jeleit is magán viselheti, s története során átalakulhat

egyikből a másikba.

- A főbb mondatrészek (alany, ige, tárgy) elvben hatféleképpen helyezkedhetnek el, a

világ nyelvei alapszórendjükben mégis csak négy változatot használnak ki:

A-I-T

A-T-I

I-T-A

I-A-T

- Két jellegzetes típus: az IGE-TÁRGY, illetve a TÁRGY-IGE sorrendet

következetesen használó nyelvek.

- A szingalézben minden módosító értelmű kifejezés megelőzi a módosítottat, az írben

minden módosító értelmű kifejezés követi a módosítottat. Ha pedig a mondat központi

eleme az ige, akkor a mondatrészek az ige szempontjából módosító értelműek, s így

válik igazán érthetővé e két ellentétes rend.

- Az általunk ismert nyelveket nehéz bármelyik kategóriába egyértelműen besorolni.

- A nyelvek összehasonlítása révén fölfedezett nyelvi típusok az összefüggéseknek,

szerkezeti sajátosságoknak olyan nyalábjai, amelyek révén az egyes nyelveket

tanulmányozó ember szabályszerűségeket tud megállapítani a nyelvek között.

Altmann Vivien

11. A maradandó nyelv

- a művelt ember szemében a nyelvvel szorosan összekapcsolódik annak írása

- a laikus szemében az írás jellemzői (balról jobbra, jobbról balra, föntről lefele stb. kell

olvasni, összekötött vagy különálló jelekből áll, etc.) magát a nyelvet is jellemzik; de

ez nem így van (pl. egy kínai szöveget is át lehet írni latin betűsre különösebb gond

nélkül)

- az írásmód a nyelv beszélőinek sorsával (történelmével) áll összefüggésben; pl. a

horvát és a szerb szinte ugyanaz a nyelv, csak az egyiket latin betűkkel írják (mert a

horvátok katolikusok), a másikat cirill betűkkel (a pravoszláv vallás miatt)

- ám ezek egyáltalán nem ilyen fontosak: a nyelvész a nyelveket nyelvi jegyek (pl.

névelők használata, ragozás stb.) alapján osztályozza, és nem az írásuk alapján

- emellett sok nyelv létezik, amelyeknek sosem volt, és ma sincs írásbelisége; ezeket

régebben primitív nyelveknek nevezték, de valójában semmivel sem primitívebbek

akármelyik másiknál, hiszen használóik mindent maradéktalanul ki tudnak fejezni

velük

- minden nyelv az első leírásának pillanatában már kiforrott, összetett, teljes értékű

rendszer, ezen az írásbeliség már nem sokat változtat

- írás kb. 6000 éve létezik

- legrégebbi forma: piktogram (=kis képecske), ezek a használat során fokozatosan

leegyszerűsödnek, végül már annyira mások lesznek, hogy az olvasásukat külön meg

kell tanulni

- ideogram: elvontabb fogalmak képi ábrázolása (pl. a szél szót egy hajladozó fával

ábrázolják – ez már nagyon körülményes, mert tudni kell hozzá a kódot, vagyis hogy a

rajz nem fát és nem hajladozást, hanem szelet jelent)

- akrosztikus elv: egyes piktogramok nem az általuk ábrázolt tárgyat jelentik, csak a

kezdőbetűjét az utána következő szónak (pl. rajzolok egy kacsát egy szó elé; ez azt

jelenti hogy a szó k-val kezdődik, semmi köze nincs a kacsához egyébként)

- aztán rájöttek, hogy egyszerűbb, ha az írás nem a világ dolgait jelöli, hanem a

hangsorokat, amellyel a nyelv ezekre utal -> ábécé (hagyomány szerint: föniciaiak,

valójában talán arameusok vagy arámiak találták ki)

- a betűírást csak az érti meg, aki tud az adott nyelven

- ha egy nép saját magának teremt írást, akkor az az írás az adott nyelvhez igazodik; de

ha ezt egy idegen nyelvre alkalmazzák (mondjuk a sémi nyelvek mássalhangzós-írását

görögre), ott már bajok vannak (ezért a görögök magánhangzóvá alakítottak bizonyos

betűket)

- az írás kétszeresen önkényes jelrendszer: 1. egyrészt az önkényes, hogy a magyarban a

sz-é-l betűsor jelöli a szelet; 2. de az is önkényes, hogy pont latin betűket használunk

és nem mást

- az írás a kultúrához, intézményrendszerhez tartozik, akár meg is lehet változtatni

(törökök 1928-ban tértek át a latin betűkre, ettől viszont a török nyelv egyáltalán nem

változott!), sőt, az írásbeliség fejlődhet is. A nyelv viszont nem fejlődik, csak változik

(mondjuk a mai francia semmivel sem fejlettebb a latinnál, csak más)

- a betűk tulajdonképpen nem a hangokat, hanem a fonémákat jelölik

- morféma-állandóság elve / szóelemző írásmód: pl. bánts, bántsd, bántja – ugyanazt a

’bánt’ tőmorfémát tartalmazzák, és az írás ezt tükrözi, nem a kiejtést

- a betűhasználati sajátságok miatt beszélünk helyesírásról!

- fonetikus írás: olyan írás, ami nem veszi figyelembe a helyesírás valamelyik elvét

Altmann Vivien

- a nyelvek rangsorolhatók aszerint, hogy írásuk mennyire fonetikus; a magyar pl.

eléggé, mert egy csomó mindent „úgy írunk, ahogy ejtünk”, de pl. az angol nem

igazán, mert nagyon sok a különbség az ejtés és az írás között (jam-gentleman-soldier,

itt a „dzs” hangot mindenhol másképp írják)

- az írás kezdetben szakrális tevékenység volt; aki írni tudott azt nagyon tisztelték, mert

képes volt az elszálló szót megőrizni

- ókori görögök: csak az írott nyelvvel foglalkoztak – grammatika

tőlük ered:

a) nyelvi konzervativizmus: „a régiek nyelve szebb volt”

b) purizmus / nyelvvédelem: „a nyelv romlik, a beszédközösség spontán újításai káros

kinövések”

nyelvészeti szempontból mindkettő értelmetlen

- „az írás csapdája”: amikor azt hisszük, hogy a háncs és a hánts egyébként két teljesen

különböző dolog, csak nem tudjuk máshogy kiejteni őket; nem, ezek tényleg

ugyanazok, két különböző értelemben

- bizonyos alakokat a nyelv standardizál, mások előbb-utóbb helytelennek minősülnek

(köpeny-köppeny)

- analfabéták és funkcionális analfabéták – írni nem tudnak, de ettől még nagyon jól

tudnak az anyanyelvükön! (tehát ez is példázza hogy a nyelv és az írás nem függ ám

annyira össze)

Altmann Vivien

12. A nyelv és a számítógép

- számítógépes nyelvészet / nyelvtechnológia: természetes nyelvű szövegek

számítógépes feldolgozásával foglalkozik (interdiszciplína: informatika + nyelvészet +

matematika)

- ember és számítógép közt hatalmas szakadék: a gép nem érti az emberi nyelvet, mert:

a) sem veleszületett nyelvi képessége,

b) sem világismerete nincs.

- ezeket kellene megadni neki: a legtöbb szolgáltatás a nyelvi apparátus felszínes

modellezésére épül

- a géptől segítséget kell elvárni, nem azt, hogy helyettünk megoldjon valamit!

- ember és gép közti kommunikáció: a számítógép kommunikációját kell igazítani az

emberéhez, habár az ember képes új kommunikációs formák megtanulására (mint az

írás)

- a számítógép jelenleg képtelen arra, hogy mélységeiben megértse a felhasználó

közléseit

- a gép számára elsősorban az írott szöveg érhető el: betűk sorozataként érzékeli

- nyelvtechnológia: két irányzat

a) szabály alapú – az ember hipotézist állít fel arról, hogy a szövegekben milyen

nyelvi szerkezetek lehetnek, a nyelvi kompetenciát használja fel

b) statisztikai – azt vizsgálják, milyen jelenségek vannak a szövegben, és a felismert

mintákból fogalmazzák meg az egyes nyelvi jelenségek leírását, vagyis a

performanciát használják fel.

- a nyelvészeti kutatás céljából összegyűjtött nagy tömegű szöveg: korpusz, azon

módszerek együttese, amelyekkel szabályszerűségeket keresnek: korpusznyelvészet

- nyelvstatisztika

- a két irányzatot együtt érdemes alkalmazni, így a leghatékonyabb

- a nyelv a gép számára is lehet réteges szerkezetű; külön írják le a szavak és a

mondatok viselkedését -> számítógépes morfológia, számítógépes szintaxis

- a gépi morfológia bonyolultsága mindig nyelvfüggő (pl. az agglutináló nyelvekkel sok

a baj, mert rengeteg szóalak jöhet létre)

- szófaji címkézés: a gép elvégzi a szavak morfológiai elemzését, majd egyértelműen

meghatározza a szó szófaját

- gépi szintaxis: nagyon sokféle mondat létezik, ezért inkább a mondatnál kisebb

egységeket ismer fel a gép (= szócsoportok, pl. főnévi szócsoport)

- a modellek minősége: a gépi modell mindig csak felszínes közelítése a nyelvben

előforduló szerkezeteknek. jellemzői:

a) fedés: hogy a szövegben előforduló szerkezetek mekkora hányadát ismeri fel

b) pontosság: a felismert szerkezetek közül hány százalék helyes

- a gépnek azt a legnehezebb megtanítani, hogy összekapcsolja a kifejezéseket a világ

dolgaival: a jelentést egyértelműsíteni kell (pl. a keres szó mást jelent különböző

kontextusokban; a program megnézi, hogy mondjuk szerepel-e mellette a pénz szó)

- fordítás: a különböző nyelvek szavai nem feleltethetők meg egymásnak, pontosan

ugyanazt a jelentést nagyon nehéz visszaadni

- szóháló: a szavakat fogalomkörökbe gyűjtik, ezekből bonyolult hálók jönnek létre

(asztal -> bútor)

- beszéd feldolgozása: írott szövegre vezeti vissza a problémát, szöveget beszéddé alakít

(beszédszintézis), vagy beszédet szöveggé (beszédfelismerés)

Altmann Vivien

- tényezők, amik ezt bonyolítják: sokféle hang, hanglejtés (tudni kell, hol járunk a

mondaton belül)

- a gépi beszéd-előállítás már egész előrehaladott állapotban van, érhető szövegeket

lehet „felolvastatni” a géppel

- a gépi beszédértés kevésbé fejlett: pl. a szavak közti szüneteket nem találja a gép, mert

az ember sem tart szünetet minden szó közt

- izolált szavas rendszerek: egyszerre csak egy szóval tudnak kezdeni valamit

- beszélőfüggő rendszer: megtanulja egy beszélő tónusát és hanglejtését

- a magyar nyelvet nehéz a gépre alkalmazni, legalábbis nehezebb, mind az indoeurópai

nyelveket

- szövegszerkesztő programok elemei: nyelvi modulok

a) helyesírás-ellenőrző: egyszerre egy szót lát, és azt nézi, benne van-e a szótárában

b) szóhatáron túli nyelvhelyesség-ellenőrző: különírással, vesszőkkel kapcsolatos

hibákat keres

c) elválasztó programok: elválasztja a szavakat a sor végén, ahol szükséges

d) szinonimaszótár, tezaurusz

- keresés: kulcsszavak

- fordítás: kezdetleges állapotok, a gép nem tud az ember helyett fordítani

szótárprogramok, gyorsfordítók, fordítástámogatók, terminológiakezelők

(=szakszavak szótára), fordítómemória

- ontológiák: fogalmakat és azok egymással való kapcsolatát írják le

13. A NYELV ELSAJÁTÍTÁSA

- hogyan sajátítja el a gyermek az anyanyelvet?

- utánozza a mondatokat, amiket a környezetében hall?

- NEM --- > a gyermek különlegesen formált szavakat használ, sajátosan megszerkesztett

mondatokat --- > pl. Fölveszi mama tégemet, Apa ne isz meg, meleg.

- utánzásról tehát nem beszélhetünk --- > a gyermek újraalkotja az anyanyelvi rendszert

(rendszeralkotást végez)

- a nyelv elsajátítása bonyolult folyamat

- ebben a folyamatban bizonyos törvényszerűségek érvényesülnek

- a kisgyermek beszédfejlődése maghatározott fázisokban megy végbe.. e fázisok kezdetének

időpontja, időtartama bizonyos határokon belül különbözhetnek, sorrendjük azonban

megbonthatatlan.

***

- a hangrendszer elsajátításának, a közlés elemeit összekapcsoló nyelvtani szabályok birtokbavételének és a szójelentés kialakulásának is megvannak a törvényszerűségei

- mielőtt a gyermek elkezd beszélni, már megtett egy szakaszt a nyelvhez vezető úton, veleszületett adottságai, észlelési és agyi struktúrái segítik az indulásban --- > így bizonyított, hogy a gyermek már magzati korban hallja a hangokat (legjobban az anyjáét), a néhány hónapos csecsemő pedig már sokféle beszédhangot meg tud különböztetni.. de ezek átalakulnak a fejlődés során

- a környezet nyelvének fonémaállománya szabja meg, hogy milyen hangokat lesz képes megkülönböztetni a gyermek

- ez a megkülönböztetés igen korán végbemegy, még azelőtt, hogy a beszéd megjelenne

- ennek az a szerepe, hogy a hangokra és hangkapcsolatokra vonatkozó észlelési gyakorlás már azelőtt végbemenjen, mielőtt a gyermek képes lenne a jelentés kialakítására (?)

- velünk született idegélettani struktúrák teszik lehetővé a nyelv előtti hangadás fejlődését, amely a reflexszerű sírástól az ún. „expresszív zsargon” –ig, az első szavak megjelenését megelőző időszakig vezet

- ez alapozza meg a hangképzés műveleteinek akaratlagos vezérlését

- velünk született idegélettani struktúrákon alapulnak a lelki folyamatok is (pl. emlékezés, figyelem), amelyek megfelelő fejlettségi szintje a nyelv elsajátításának előfeltételei

- emlékezet fejlődése: szavak tanulásának, mondatok hosszúságának növelésének fontos tényezője

- velünk született az érzelmi kapcsolódás elemi szükséglete is --- > társas hajlam, szociális beállítottság

- hogy ezek elvezessenek a beszédhez, külső feltételek szükségesek : * társas környezet --- > benne a gyermek számára elérhető nyelvi minta

- a kisbabákkal való beszéd sok tekintetben eltér a felnőtt beszédtől --- > jellegzetes „kód” (gügyögés, magasabb hang, dajkanyelvi szókincs --- > mama, papi, tátá)

- az intonációra (hanglejtés) már néhány napos babák is reagálnak

- a felnőttek a babáknak egyfajta „társalgási keretet” teremtenek --- > válasznak tekintik a baba hangadásait, így a család és a környezet gazdag és támogató környezetet teremt a nyelv elsajátításához --- > ez a társalgás nem tekinthető egyetemesnek: más kultúrákban eltér az intonációs kommunikáció

- a nyelvi fejlődés a felnőtt-gyermek együttműködésén, közös cselekvésén alapszik

- a felnőtt világ rejtett tanításokat tanítási elveket használ

- az értelmi fejlődés előrehaladtával a gyermek ráébred arra, hogy a bizonyos jelekkel hatni tud a környezetére (gesztus, hanglejtés) --- > el tud érni célokat --- > pl. 1-1 tárgyra rámutat

***

- a szándékos (intencionális) kommunikációtól egyenes út vezet a nyelv kialakulásáig - a szándékos kommunikáció eszközei a gyermek saját leleményei

* korai, önkényes jelek: pl. előszavak, szótagok (protoszavak) * fonetikailag következetes formák (?) – eta: mennyünk, csináljuk… (?)

- a nem verbális (nem nyelvi) kommunikációt követi a verbális (nyelvi) kommunikáció --- > de még csak passzív formában

- a kisgyermek az 1. év második felében kezdi felismerni a környezetébe tartozó tárgyak, személyek nevét, egyre több utasítást ért meg

- a szavakat összekapcsoló szabályok megfejtése hosszú, és bonyolult fejlődési folyamat eredménye --- > szavak kiszabadulnak az inger együttesből --- > fokozatosan elnyerik felnőttnyelvi jelentésük --- > egymással meghatározott szabályok szerint összekapcsolva lesznek használhatók

- a korai nyelvi közléseket 2 szempontból szoktuk jellemezni: 1.) hány morfémát tud a gyermek egy nyelvi közlésen belül összekapcsolni 2.) milyen mértékben, és milyen pontossággal tudja kifejezni a mondat alkotóelemei közötti viszonyokat (ragok, jelek, szórend stb. segítségével)

- az ún. átlagos mondathossz fejlődése is a korai szakaszban történik

- NYELVELSAJÁTÍTÁS: (ezt csak egy diában találtam a neten, de gondoltam fontos lehet)

* vegetatív hangok (0-6 hét) * nevetés (16 hét) * vokális játék (4-6 hó) * gagyogás (6-16 hó) * 1 szavas közlés (10-18 hó) * kétszavas (18 hó -->) * távirati beszéd (2 év) --- > hiányzik a ’van’ létige, egyetemes, egy üzenetet a legkevesebb szóból próbál közölni * teljes beszéd (2,5 év)

- Interakció: - dajkanyelvet használ, motherese, baby talk * jellemzői: - fonológia: egyszerűsítés, hosszabb szünetek, lassabb beszéd - lexikai jellemzők: specifikus alakok, korlátozott szótár - szintaxis: rövidebb kijelentés, kevésbé komplex kijelentés

- szótári robbanás : 18 hótól – 400 só körül - nem egyszerű szavakat, hanem gesztuscsoportokat használ: „itt van a cica az ágyon”

- kedvenc szavak: tinc, ninc..

- msh-k elhagyása a szó végén (bontsd ki = bonta ki)

- réshangok --- > zárhangok ( szereti = teteti)

- msh torlódás elkerülése (krampusz =kampusz)

- hangsúlytalan szótagok elhagyása

- hangilleszkedés: kutya = tuta ( a szó egyik részén lévő hang megváltoztatja a szó másik részét)

- l és r hangok helyett inkább /j/ : róka = jóka, lapoz =japoz

- reduplikáció: bizonyos szavak eltérő hangalakú szótagjai a gyermeki beszédben egyforma hangalakúak lesznek ( víz =vivi)

A kisgyermek aktív nyelvi fejlődésének szakaszai:

1.) Az egyszavas közlések korszaka (1 éves korig ): - egyetlen résznél tovább nem bontható szavak használata pl. mama, vau, aggyá’ - egyetlen morféma - az egyszavas közlésekben rejlő üzenet mindig valami többet hordoz magában - 1 szavas közlés: beszédaktus - BESZÉDAKTUS: lehet durva utalás, vagy szándékkifejezés (pl. megnevezés, kérés, válasz) - 2 szó, de egy egység: pl. adide - intonáció segítségével

2.) Kétszavas mondatok (18 hónap): - átmeneti időszak (nem egy ritmusegység a két szó) --- > pl. Mama. El. - hosszabb sorozatok: Mama.Ajtó. El - cselekvés: Papa megy. - hatás: Csuk ablak. - megállapítás: Ott kert. - leírás: Nagyon hideg.

3.) Mondatszerkezet : * 3 éves korig: telegrafikus jelleg --- > névelők, létigék elhagyása * mellérendelt tagmondatok – és mesélés! * alárendelt: mert, mivel, ha, ami.. *4 éves korig: rendhagyó alakzatok * 7 éves korig: mondatfűzés finomabb formái (valóban, tényleg, de.. )

***

- korai szókincs összetételét sok tényező befolyásolja - a korai szakaszban a gyermekek olyan szavakat választanak, ami számukra könnyen

kiejthetők: * főnevek (köznevek 2/3) * akciószavak (ki, fel, le.. ) * módosítószók * személyes-társas szavak: kérem, tessék, én..

- mindennapi személyek, tárgyak nevei nagy eséllyel tagjai ennek a szókincsnek - a szókincs értelmi fejődés eseményeit tükrözi --- > gyorsan megy végbe --- > néhány

találkozás elég a szóval, hogy rögzüljön - 15 éves korra több 10 ezer szó van a birtokunkban

- ha a gyermek 1 új szóval találkozik, 4 elvet követ : pl. TOBA

a. ) főnéviség elve: ha semmi más nem szól ellene, a gyerek az új szót főnévként értelmezi b.) teljes tárgy elve: alapjában véve a név egy egész tárgy c.) közepes általánosság elve: alapértelemben a név nem tulajdonnév, de nem is dolog, hanem valami általános dolog, mint pl. egy pohár, vagy ablak. . d.) egyediség elve: az új név nem lehet egy másik már létező név szinonimája. ha az asztalon hever egy kés, és egy ismeretlen tárgy, és a gyerek azt hallja, hogy: „Add ide a tobát!” nem a kést fogja odaadni, mert azt már ismeri, hanem az új tárgya fogja értelmezni az új (toba) szót.

- ezeket az elveket társas tanulási elvek egészítik ki

- figyelem --- > ha az anyja a gyereknek beszél vmiről.. és közben valahova néz, a gyerek alapból azt fogja gondolni, hogy arról a tárgyról beszél, amire néz

- egyetemes jelenség a szójelentés túlterjesztése: ilyenkor a gyermek vmilyen egyezés, vagy hasonlóság alapján azonos szóval nevez meg tárgyakat, személyeket --- > pl. bácsi lesz minden férfi, fiú… néni lesz minden nő, lány…

- ezzel ellentétes jelenség a szójelentés beszűkítése: pl. kutya a kutya, de kutya a farkas is - szótanulásnál tehát a gyermeknek rengeteg feladattal kell megbirkóznia

- 50 körüli szókincs: kéttagú mondatok megjelenése

- a jelentéskapcsolatok száma kezdetben korlátozott, pl: * Pápá nem ---- > Nem akarok sétálni menni * Még csoki! --- > Kérek még csokit! * Vau hol? --- > Hol van a kutya?

- az angol vagy német mondatok alig térnek el szerkezetileg a magyartól , pl. angol, v német: *there book/ Buch da --- > ott a könyv * more milk/ mehr Milch --- > kérek még tejet * where ball? / Wo Ball? --- > hol van a labdám/ labda?

- a korai közlések nagy többsége 4 alapjelentést képvisel :

ez, ott, hol, nem + főnév

- a fejlődés során a gyermekek megtanulják összekapcsolni : * a cselekvést és a cselekvő személyét --- > Apa pápá. (Apa elment.) * a cselekvést és a cselekvés tárgyát --- > Fel szék. (Állítsd fel a széket!) * a birtokost és a birtokot --- > Zsuzsamama ágy. (Zsuzsamam ágya) * a dolgot és annak tulajdonságát --- > Na vau. (Ez egy nagy kutya), Kicsi baba. (Ez egy kicsi baba)

- a gyermek könnyebben sajátítja el a világos, könnyen megfogható tárgyi jelentéssel bíró elemeket

- jelentésviszonyok korlátozottsága: egyszerre csak 1 mondatot képes elmondani és kifejeznim szüneteket hagy --- > Nézd a bácsi. Képe bácsi (Nézd a bácsi képét! )

***

- a magyar gyerekek beszédben először a grammatikai morfémák jelennek meg. - -t, tárgy rag - -ba, -be, helyhatározó - -e,birtokjel - -m, birtokos személyjel - -k, többesszám jele

- a sorrend változó!!! - a gyermek gyakran nem szabályszerűen használja a ragokat, csak a birtokost ismeri fel

pl. Pannié cica (Panni cicája) - sajátosan formál szavakat: pl. piszokt (piszkot), kők (kövek), ett (evett).. stb. - szabályszerű eltérések --- > úgy kezeli, mintha szabályosan ragozandó elemek csoportjába

tartozna - túlszabályozás --- > a nyelv elsajátításának meghatározott szakaszában fordul elő… utánzás

útján, ragozott formában megtanult szavakhoz a gyermek újabb ragokat fűz ---> lovatot, ruhátot vagy:

- közvetlenül a tőhöz kapcsol jeleket: pl. virágt

- kétszavas korszak végére a gyermek ráébred, hogy mindennek megvan a saját neve - ekkor a szókincs egyik napról a másikra 5-10-szeresére nőhet - a szavak jelentése egyre inkább függetlenedik a beszédhelyzettől közeledik a szó

társadalmilag érvényes használatához - ahogy bővül a szókincs, a szavak jelentése is egyre pontosabb lesz - azt is megtanulja, h a szavak hogy viszonyulnak egymáshoz --- > hosszú fejlődési folyamat - legfontosabb állomás: szintagmatikus-paradigmatikus váltás 7 éves korban - 7 éves kor előtt a gyermek a ’kutya’ szóra azt válaszolja, ’ugat’ - 7 éves kor után ---- > ellentétet állít, azt mondja ’macska’ - 7 éves kor körül elsajátított szavak új osztályzási ismérvek szerint kezdenek egymáshoz

viszonyulni - a nyelvhasználati szabályok megtanulása összefonódik a nyelvi struktúra elsajátításának

folyamatával --- > miközben a gyermek megtanul beszélni, valakinek, valamilyen céllal beszél, válaszol a hozzá intézett kérdésekre

- akciókérés: a hallgató kérése vmilyen cselekvés elvégzésére - 2-3 éves korban már megjelenik pl. Felemelni engem! - ’Most ajja kéjlek szépen, adide a…’ --- > a gyermek rájön, hogy így könnyebben el tudja érni

célját - ezért nevezzük ezeket: felnőttpuhító/ jelentéslágyító szavaknak - kommunikációs kompetencia: a képesség a grammatikailag helyes közlések létrehozására - nyelvelsajátítás folyamatának alapvető jellemzője a kreativitás (sajátos, öröklött képesség) - a közösség által beszélt nyelv döntő tényező a gyermek szocializációjában

14. A nyelv és az agy

- anyanyelvünk nyelvtana egyfajta tudásrendszer, amely az agykéreg erre szakosodott

területein tárolódik

- az elménkben tárolt nyelvtan egy ún. belső tudati állapot

- a beszéd során ezt a tudást közvetítő, kivitelező mechanizmusok, programok jelenítik meg

- az idegélettan (neurológia) és a nyelvészet együtt próbálja leírni a nyelvtan én a

beszédviselkedés közti kapcsolatot

- az állatok agya pl. sok folyamatban hasonlít az emberéhez (pl. mozgás szabályozása, ingerek

feldolgozása)

- de CSAK AZ EMBERI AGY KÉPES TANULNI!

- pl. nyelvek -- > csak az ember agya képes különböző nyelveken tanulni, beszélni

- az emberi agy 2 féltekéből áll

- a jobbkezes emberek 98%-ában a bal agyfélteke felelős a nyelvi és beszédfolyamatok

szerveződéséért

-

- a szigorúan bal kezesek 80%-ánál is ez a helyzet, de 20%-nál a jobb félteke a felelős

- ha valamilyen oknál fogva (pl. baleset, agyvérzés) megsérülnek az agyi szerkezetek,

idegélettani struktúrák, melyek hordozói, tárolói a nyelvtan tudásának, maga a nyelvi tudás is

megsérülhet, illetve a beszéd és a beszédértés is korlátozódhat --- > ezeket szerzett nyelvi

zavaroknak (nem velünk született zavarok), afáziának nevezzük

- Paul Broca (francia sebész) bebizonyította, hogy ha a bal agyfélteke elülső részét vmilyne

károsodás éri, akkor az a beszéd képességének teljes, vagy részleges elvesztését

eredményezi --- > ezt az elülső régiót ma már Broca-mezőnek/ területnek nevezzük

- a sérülésből adódó nyelvi zavar pedig a Broca-afázia

- a jobb félteke hasonló területein lévő sérülés nem jár ilyen következményekkel

- jobbkezes embereknél a beszéd apparátusa az agy bal homloklebenyének egy kicsi

területével, a harmadik homloki agytekervény hátulsó harmadával van kapcsolatban

ha károsodik: Broca-afázia

- Broca-afázia jellemzői: szókeresési szünetek, töredezettség, nyelvtan téves használata,

szórendi zavarok

- pl. Hát a kórházba ment… mentél… mentem.. és ott voltam hat napot. Én nem tudtam

semmit. És me… me.. me.. me.. és nem tudt… tudtam semmit. És hát a kórházban élek, és hat

napot volta ott.. júniusban… júniusban voltam ott..

- vannak más elméletek is (pl. Carl Wernicke)

- a zavartalan nyelvi tevékenység több, különböző agyterület zavartalan működését igényli

- Wernicke betegeinél a beszéd folyamatos volt, az intonáció jó, de a beszéd halandzsára

emlékeztet --- > olyan szavakat használnak, amik hasonlítanak egy, már létező szóhoz, de

valójában nem létezik --- > nem létező szavakat, neologizmusokat produkálnak (Wernicke-

afázia)

- pl. Hát akkor ez a férfi ticsad ember, tehát akkor ez egy kátolt egy ilyen nyármagastalányba,

nem jól mondom, jázonkocsi, hogy mondják? Jó, hát akkor ez egy kárcsöny..

- Wernicke szerint az első halántéki agytekervény (Wernicke-terület) a szavak hangformáját

tárolja.. ( a Wernicke-terület a Broca-mezőnél hátrébb helyezkedik el a központi

hallóidegpálya közvetlen közelében )

- a Broca és a Wernicke-területet összekötő idegpálya sérülésekor vezetéses (kondukciós)

afázia lép fel --- > kifejezésbeli zavarok figyelhetők meg

- többféle afáziatípus létezik --- > pl. van olyan, amikor a beteg képes beszélni, de nem érti

mások beszédét (és fordítva) , de van olyan is, amikor sem beszélni nem tud, és nem is érti

más beszédét

- bizonyos esetekben lehet, hogy a mondattani szabályok károsodnak, de a hangtani épen

marad (és fordítva) --- > ezek a betegek rengetek neologizmust gyártanak

- a nyelvtani szabályok széles körét rendszeresen megsértő beszédet agrammatikus beszédnek

nevezzük -- > jellemző rá a lassú tempó, nem folyamatos, akadozó beszéd, töredezettség

- az agrammatikus afázia nem egyetlen nyelvi zavart jelent

- olvasásban is előfordulhat afázia --- > diszlexia léphet fel

- ilyenkor a beteg nem a látott szót olvassa, hanem egy másik olyan szót, amely ugyanazon

jelentésosztályba tartozik (pl. bab -- > leves, óra ---> idő, himnusz -- > biblia)

- ezek a betegek nem tudnak olyan szavakat kiolvasni, amik valamilyen nyelvtani viszonyt

jelölnek, és nem a világ dolgait.. pl. hangalak megegyezésekor:

- bean – been -- > a been létezést kifejező szó, nyelvtani kapcsolatot jelöl, így az afáziás beteg

„nem tudom kiolvasni” – val válaszol.. ilyenek még a hour – our, him-hymn szavak is… ha a

„would” szót kérték, hogy olvassa ki, nem tudta, de a „wood” szót helyesen olvasta

- két szóosztály létezik :

1. ) nyitott szóosztály (világ dolgait jelölő)

2. ) zárt szóosztály (nyelvtani viszonyokat jelölő.. esetragok, személyes nm, névelő stb.)

- Broca-afáziánál ---- > zárt szóosztályú elemek elérhetőségének sérülése

pl. RAGOZOTT, TARTALMAS SZAVAKNÁL:

* kocsi|ért --- > kocsi

* orvos|nak --- > orvos

* Laci|nak -- > László

* öt|ször --- > öt csak így tudja kimondani, ragozott alakot nem

* tanul|t --- > tanuló

* bal|ul --- > bal váll

- pl. ZÁRT SZÓOSZTÁLY, NYÍLTRA HELYETTESÍTÉSÉNÉL:

* - on --- > otthon

* - ba --- > arra

* - ben --- > bent… stb

- tipikus eset, hogy a betegek csak az általánosabb érvényű szabályokat alkalmazzák a speciális

szabályokat nem tudják alkalmazni (vagy csak hibásan)

- az afáziás betegek olyan tövekkel kapcsolatban hibáznak, amikre szűk érvényességi korű

szabályok vonatkoznak

* kazal --- > kazalak (kazlak lenne a helyes)

* nyereg --- > nyeregek (nyergek) ragozásnál általános szabályokat követnek

* körmök --- > körm (köröm) pl.könyv -- > könyvek, telefon -- > telefonok

* tó --- > tós (tavas)

- modern gépekkel (pl. CT) már fel lehet térképezni az agyat, és különböző betegségeket

- fontos pl. az olyan vizsgálat, ahol az agy elektromos aktivitásának alakulását figyelik,

meghatározott nyelvi ingerek esetében --- > kiváltott agypotenciál mérésekkel a fejbőrön

mért elektromos aktivitást vizsgálják .. (a beteg fejbőrére elektródákat tesznek, és mérik a

különböző nyelvi ingerek által kiváltott agyi bioelektromos aktivitást, amely a nyelvi inger

megjelenésével bizonyos idői kapcsolatban áll. a bioelektromosság elektrofiziológiai

tulajdonságai érzékenynek mutatkozik a nyelvi feldolgozási folyamat egyes szakaszaira)

- a nyelvtani hibák típusától függően 4 féle agyi elektromos potenciált jellemző adatot

találtak:

* 204-264 ms (millisecundum)

* 356-418 ms

* 418-478 ms

- 522-612 ms

- az agykéreg, és a kéreg alatti sérülések nem csak nyelvi zavarokat okozhatnak, hanem

megismerési és értelmi tevékenységek korlátozódásával is járhatnak

- a nyelv autonóm --- > nem függ a megismerési rendszertől és képességektől, amivel

kapcsolatban áll

- Williams-szindróma:

- a 7. kromoszóma károsodik (ritka fejlődési zavar)

- mentális késleltettség

- gyenge vizuális és képi megismerő képesség

- komoly térbeli tájékozódási zavar

- bizonyos mozgási tevékenységek tanulásában való korlátozottság

- UGYANAKKOR: jó nyelvi képesség

- élénk kommunikáció

- barátságos közeledés, érdeklődés jellemző

- nyelvtani szabályok általában jók

- szókincs, szótár felépülése az átlaghoz képest lassúbb

- jellemző a kivételesen toldalékolandó szavakra használt általános nyelvtani szabályok hibás

használata --- > túláltalánosítás

- pl. kutya --- > kutyát, teve --- > tevét, bagoly --- > BAGOLYT (baglyot helyett)

- az általános szabályt és a kivételes szabályt 2 különböző memóriafunkció tárolja

- a kivételes alakot az ún. DEKLARATÍV memória, a szabályos alakot pedig az ún.

PROCEDURÁLIS memória tárolja

- ez utóbbi algoritmusokat tárol, és lehetővé teszi ezek alkalmazását

- deklaratív memória --- > a nyelvi szótárhoz tartozik

- procedurális memória --- > nyelvtani szabályokhoz társul

- Williams-szindróma további jellemzői még a térbeli tájékozódási zavar, nyelvi teljesítmény a

térbeli viszonyokat jelölő ragok alkalmazásánál rosszabb

***

- a siketek kézjelekkel kommunikálnak

- ezek jelnyelvre épülnek, ami minden országban más-más rendszer

- minden nyelv, akár beszélt, akár jelnyelv ugyanazon nyelvi elemekre épül

- a siket afáziás betegek hasonló tüneteket produkálnak--- > miközben jelnyelvi hiányosságokat

mutatnak, vizuális-térbeli képességeiket jól alkalmazzák

- ennek értelmében a bal agyfélteke NEM a hangzó beszédnek, hanem a nyelvnek a központja,

vagyis a beszéd és a jelelés alapja

- az agy és a nyelv közi viszonyra vonatkozó kutatások azt bizonyítják, hogy a nyelv mind

anatómiailag, mind funkcionálisan elkülönült rendszer

- a megismerési és értelmi korlátozottságot okozó betegségek, sérülések mellett sokszor épen

marad

- az általános megismerési és értelmi képességek szintje és a nyelvi tudás között nincsen

kölcsönös megfelelés

- a nyelv független, önálló, genetikusan meghatározott képességek megvalósulása

15. Beszéd és gondolkodás

A.)

A filozófiának, a nyelvészetnek, és a pszichológiának visszatérő kérdése, hogy milyen a

kapcsolatgondolkodás- megismerési folyamatok- és a nyelv, illetve a gondolkodás és a beszéd

között.

Az ezekkel kapcsolatos kérdéseket a filozófus, a nyelvész, és a pszichológus eltérően tette fel,

eltérő tényekre támaszkodva próbálta megválaszolni.

Filozófus: Vajon létezhet-e egyáltalán emberi gondolkodás a nyelv megléte nélkül?

Nyelvész: Befolyásolják-e nyelvek különbségei a különböző nyelveket beszélő személyek

megismerési folyamatait, képesek-e ezek az emberek azonos világképet kialakítani?

Pszichológus: Milyen szerepe van az egyén gondolkozási folyamataiban az önmaga számára

szóló, belső beszédnek?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásától még messze vagyunk, a lecke azokra a

kérdésekre fog kitérni, ami a nyelvészetre vonatkozik.

Kiindulásként fontos visszaidéznünk két fontos megkülönböztetést!!!

1.) A nyelv és beszéd megkülönböztetése alapvető jelentőségű.

Egymással összefüggő , ugyanakkor egymástól szétválasztható két kérdés

a.) a nyelv milyen befolyással van a gondolkodás lehetőségeire, illetve fordítva, hogy az

emberi gondolkodás szabályai hogyan magyarázzák a nyelv egyes szabályszerűségeit?

b.) milyen szerepet játszik a beszéd, mint nyelv az egyéni gondolkozási folyamatainkban,

mindig beszédbenm gondolkozunk-e és mindig beszélünk, amikor gondolkozunk?

2.) A gondolkodás kifejezés kétféle értelmezése között is megkülönböztetést kell tennünk!

Amikor a gondokozás és nyelv (vagy beszéd) kapcsolatáról szólunk, gyakran a

gondolkozás meglehetősen laza értelmezéséből indulunk ki.

Gondolkozásnak tekintünk minden, az ingerektől viszonylag függetlenedő belső folyamatot,

így pl. az emlékezést, vagy akár az észlelést is.

Sokszor leszűkítjük a fogalmat: gondolkodásnak az új feladatok megoldásakor végzett

belső munkát tekintjük.

Mindkét értelmezés helytálló, azonban az egyértelműség érdekében nevezzük továbbiakban a

gondolkozás tágabb értelmezését megismerésnek, és csak szűkebbet gondolkodásnak.

B)

A nyelv és a megismerési folyamatok kapcsolatáról az elképzelések két fő kérdésre

irányulnak.

a.) az egyik, hogy vajon a nyelvi kategóriák, a nyelv határozza-e meg a megismerést, vagy

éppen fordítva?

b.) a másik, hogy vajon a megismerés alapvető rendszerét egyetemesnek képzeljük-e el

(univerzalizmus), vagy a hangsúlyt a nyelvek és megismerési módok eltéréseire helyezzük

(relativizmus).

Különböző álláspontok alakultak ki a kérdésről. ( Ezt a táblázat szemlélteti)

Az univerzalizmus és a relativizmus típusai

Univerzalizmus Relativizmus

a nyelv hat a megismerésre nyelvi univerzalizmus:

speciálisan nyelvi

(veleszületett?) univerzálék a

megismerés mögött

nyelvi relativizmus:

a nyelvek eltérései hatnak a

megismerésre

a megismerés hat a nyelvre kognitív univerzalizmus:

a megismerés általános

tulajdonságai a nyelv

sajátosságai mögött

kognitív relativizmus:

tapasztalati-kulturális

különbségek a nyelvek

eltérései mögött

a négy álláspont NEM MINDENBEN zárja ki egymást.

nem egyenlő súllyal fogalmazódtak meg a nyelv minden oldalára nézve

legcélszerűbb a kognitív univerzalizmus és nyelvi relativizmus kérdéséből kiindulnunk

C.)

a kognitív univerzalizmus azt hangsúlyozza, hogy az emberi megismerésnek számos

olyan jellegzetessége van, melyekből a nyelvek egyes egyetemes tulajdonságai

levehetőek.

nem azt jelenti, hogy a nyelv levezethető általános megismerési sajátosságokból

a kognitív univerzalizmuson belül kétféle elvet vonunk össze, ezek nem mindig

vannak világosan elkülönítve egymástó

a.) Az egyik kulturális jellegű, abból indul ki, hogy a kultúrák nagy eltérései ellenére,

az embereket körülvevő tárgyi és szociális környezet meglehetősen hasonló. Az

emberi életnek számos egyetemes jegye van, melyek megmagyarázhatnak nyelvi

univerzálékat. Pl.: a főnevek egyetemes megléte levezethető abból, hogy minden

nyelvben kell a beszéd során az, hogy főnevekre utaljon.

b.) A másik típusú meghatározó elv az ember általános pszichológiai jellemzőiből,

perceptuális (észlelési) rendszerének sajátosságaiból indul ki. Az ilyen

jellegzetességek egy része a nyelvek szókincsével, a nyelvi és perceptuális(észlelési)

kategóriák viszonyával, más része a nyelv szerkezeti jellemzőivel kapcsolatos.

a nyelvi és perceptuális kategóriák vizsgálatában legszemléletesebb példa a

színelnevezések kérdése.

A kutatók számára sokáig úgy tűnt, hogy a színelnevezések rendszere a tapasztalati-

kognitív-relativizmus felfogásának megfelelően alakul ki:a nyelvek a tárgyi-kulúrális

környezet eltéréseinek megfelelően eltérő módon darabolják fel a színspektrumot. A

színelnevezések jó részére ez igaz is, főleg másodlagos színnevekre.

DE! Kiderült, hogy ez nem igaz az alapszínnevekre.

Alapszínnevek:

azok a színelnevezések, melyek egy tagból ( morfémából) állnak.

Nem csupán a tárgyak egy meghatározott osztályára használatosak ( mint pl. a

magyar szőke szó, amely csak a haj színét jelöli)

Nem tartoznak bele egy másik színnév érvényességi körébe ( mint pl. türkiz,

amely a kék „alá” tartozik).

Nagyszámú nyelv megvizsgálása után megállapítottál, hogy az alapszínek elnevezései

a következő 11 szín közül választja: fekete, fehér, piros, sárga, zöld, kék, barna

rózsaszín, lila, narancs, szürke.

A nyelvek különböznek abban, hogy hány van meg bennük, mert pl. a magyarban a

rózsaszín nem alapszín, az elnevezések azonban egy nagyon világos összefüggés

alapján rendeződnek sorba.

fekete piros sárga barna lila

fehér zöld rózsazsín

kék narancs

szürke

A sorban jobbra szereplő színnév csak akkor jelenik meg, ha minden tőle balra lévő

megvan. Ez egy szigorú rendszer.

Hasonló tendenciákat más észlelési alapú terminusoknál is találhatunk.

Pl.: alakzatoknak (kör, négyzet) a legtöbb nyelvben van rövid és általánosan használt

nevük.

Vannak azután olyan többé-kevésbé egyetemes nyelvi jegyek, melyek a

beszédmegértési folyamatokból vezethető le

erre a legjobb példa a szórendi összefüggések kutatásaiból származik

közismert, hogy kevés kivétellel, de a legtöbb nyelvben az alany megismeri a

tárgyat

az alany általában egybeesik, megegyezik az „adott”, „már ismert”

információval ennek az a magyarázata, hogy a megértés során úgy járunk

el, hogy emlékezetünkben megkeressük a „már ismert” információt, és ehhez

kapcsoljuk az új információt

ha a mondatban az új információ megelőzné a már meglévőt, akkor az

megterhelést jelentene

A megértési folyamat jellegzetességeivel lehet összekapcsolni azt, hogy egy nyelv

alapszórendje, számos egyéb szerkezet szórendjére is következményekkel jár.

Sorrendek:

1. a következetes I-T sorrendű nyelvekben (az ige megelőzi a tárgyat) például a

birtokos, melléknév, számnév stb. mind követi a főnevet.

2. a következetes T-I nyelvekben viszont ugyanezek megelőzik a főnevet. ( a

magyar is eredetileg T-I típusú nyelv volt)

Mi köze ennek a megértési folyamathoz?

Ezeket a szerkezeteket megfogalmazhatjuk úgy , mint ahol egy módosított és

egy módosító kapcsolatról van szó.

a nyelvek hajlanak arra, hogy vagy módosító + módosított vagy módosított +

módosító szerkezetet használjanak ez nagy segítség a megértési

folyamatban, ugyanakkor segíti a nyelv elsajátítását is

Összefoglalva, a kognitív univerzalizmus tehát rámutat, hogy számos

nyelvi univerzálé általános kognitív univerzálékkal magyarázható.

D.)

A kognitív univerzalizmus ellentéte a felfogás, amely a nyelvek eltéréseiből indul ki.

Úgy véli, hogy a nyelvi különbségek megismerési különbségeket

eredményeznek.

Ez nem más, mint a nyelvi relativizmus.

E szerint a felfogás szerint a nyelvek szókincsbeli eltérései befolyásolják, hogy

a beszélő hogyan kategorizálja a világ jelenségeit.

Mindez azonban általánosan igaz, nem csak a szókincs eltéréseire

Különböző nyelvek, különböző világképet képviselnek. elsősorban nyelvtani

rendszerükkel

A kognitív relativizmus szerint, a nyelv nem csak tükrözi a tapasztalatokat,

hanem befolyásolja, korlátozza, hogy egyáltalán mit tapasztalunk

Például: hopi indián nyelvet összevetjük az európai nyelvekkel a hopi

nyelvben nem utal nyelvtani kategória, például igeidő az időre, míg mi

eruópaiak jelent, múltat és jövőt különböztetünk meg

a hopi beszélő számára ezek a kategóriák nincsenek

ő másfajta rendben beszél az eseményekről

a hopi ember két ellentétes fogalom mentén helyezi ez a jelent, múltat és jövőt

az elsőt, mi „ténylegesnek” vagy „objektívnek” neveznénk ide tartozik amit

a beszélő már érzékelt a múltban, vagy amit most érzékel

a másikat „szubjektívnek” neveznénk ide tartozik ami a beszélő akaratának,

érzelmeinek a tárgya, ami csak a képzeletében létezik vagy létezett

A nyelvi relativizmus képviselői, nem azt a kérdést vetik fel, hogy a hopi nyelv

beszélői ki tudják-e fejezni a jelent, múltat vagy jövőt, hanem azt, hogy szemben az

európai gondolkodással, a hopik a világot az objektív és szubjektív események

váltakozásaként képzelik-e el?

a kérdés megválaszolására sokszor körben forgó érvelést használtak

a nyelvi eltérésekből indultak ki, és ez elegendő érv volt számukra , hogy a

különböző nyelv beszélőinél eltérő gondolkodásmódot, megismerési elveket

állapítsanak meg

ez egy bírálható eljárásnak nevezhető

éppen ezért törekedtek az ellentmondást felismerve a kísérleti pszichológusok

arra, hogy a nyelvet kikapcsolva ellenőrizzék, hogy ez mennyire lehet igaz

a nahavó indiánok nyelvében a tárgyakkal végzett cselekvő igéknél, az ige töve

a cselekvés tárgyának formájától és anyagától függően változik

ez azt jelenti, hogy például a kézbe vesz kifejezés használatakor a vesz ige

más-más tőváltozatát kell használni, ha egy hosszúkás tárgyat vagy egy más

alakú tárgyat

mivel a nahavó gyerekeknek sajátos osztályozást kell megtanulniuk, ezért

valószínű, hogy többet foglalkoznak a tárgyak formájával, mint az európai

gyerekek

ezt egy kísérlettel támasztották alá vettek angol anyanyelvű amerikai

gyerekeket és navahóul vagy angolul beszélő navahó gyerekeket eléjük

különböző színű és formájú tárgypárokat tettek, majd a gyerekek egy harmadik

tárgyat kaptak, mely egy-egy tulajdonságában hasonlított a másik kettőre a

gyerek feladata az volt, hogy mondja meg a harmadikról, hogy melyikhez

tartozik az előző kettőből (pl.: az egyik tárgy egy kék szalag a másik pedig

egy piros kocka volt, harmadikként pedig kaptak a gyerekek egy kék kockát)

a navahóul beszélő navahó gyerekek a formát az angolul beszélő navahó

gyerekek pedig inkább a színt figyelték meg jobban

ez alátámasztaná a nyelvi relativizmus felfogását, kiderült azonban az is, hogy

az angol nyelvű fehér gyerekek, akiknek a környezetére nagy számú formalitás

jellemző, szintén jobban megfigyelik a formákat

ez a kísérlet arra figyelmeztet, hogy a nyelvi relativizmus tételeinek csak

enyhített formában van létjogosultságuk

vagyis a nyelvek által nyújtott osztályozási sémák vagy mintűk

befolyásolják a beszélő megismerési folyamatait, de korántsem azok csak

a meghatározói!

a „világképet” a tárgyi és kulturális környezet valamint a nyelv

együttesen határozza meg

a nyelv szerepe olyan, a nyelvben meglépő osztályozási sémák elősegítik a

még nyelvben nem lévő osztályozási sémák létrejöttét

ezt a szókincs nyelvek közti különbségeiből kiinduló vizsgálatok igazolták

ezek a kísérletek abból indultak ki, hogy minden tárgya, jelenség kifejezhető

minden nyelven, csak van amelyik nyelv könyebben, pl egy szóval és van

amelyik bonyolultabban tudja kifejezni azt

a kifejezésnek ezt a könnyűségét az ingerek kódolhatóságának nevezték el

megvizsgálták, hogy milyen megismerési folyamatokat befolyásol a

kódolhatóság

az egyik vizsgálatban: különböző színárnyalatú színes papírokat tettek az

alanyok elé kódolhatóaknak nevezték el azokat, amelyikeknek egyetértéssel

rövid nevet adtak ezekkel a színekkel emlékezeti kísérletet tettek az alany

feladata az volt, hogy néhány színes lapot mutattak nekik, igen sok (120)

különböző árnyalatú színes folt közül válasszák ki azokat, amelyeket előzőleg

kaptak

tanúság: ha igen rövid idő után kellett felismerni a színeket a kódolhatóság nem

befolyásolta a teljesítményt, viszont ha hosszabb idő telt el a szín felmutatása

és felismerése között, akkor a jobban kódolható színekre jobban emlékeztek

a kódolhatóság hatását növeli a feladat nehezítése is nagyobb a

kódolhatóság szerepe, ha a felismerési helyzetben sok egymáshoz hasonló

színből kell választani

ha a feladat nehéz, illetve a megjegyzési idő hosszú, a nyelvben az adott

osztályozási sémák úgy segítik a teljesítményt, hogy a személy az ingert fejben

megnevezi, és a neveket jegyzi meg.

felismeréskor azt az árnyalatot nevezi meg könnyebben, amelyiknek a nevét is

ismeri

a pszichológusok a nyelvi relativizmus egy módosított formáját fogadják el

eszerint a nyelv osztályozási sémái akkor befolyásolják a megismerési

folyamatokat, ha az egyén e készen kapott sémáknak megfelelően névvel

látja el az ingereket, átkódolja őket nyelvi formába, és e neveket tárolja,

ezekkel végez műveletet

ez két szempontból is enyhíti az eredeti felfogást:

1.) a nyelv hatásából nem a segítést hanem a korlátozást emeli ki

2.) a nyelv hatása a megismerési folyamatokra csak a nyelv egyéni, belső

felhasználása, a beszéd révén valósulhat meg

E.)

A gondolkodási és nyelvi elrendezések viszonyának sajátok terepe a téri kifejezések

világa. Vajon a téri kifejezések eltérő rendszerei ( ragok, névutók, előljárószók,

igekötők) mögött található-e egy közös rendszer, vagy a nyelvek önkényesen tagolják

a téri világot?

asszimetria van a nyelvben a forma és a téri viszonyok kódolásában: forma

érzékeny és formára kevésbé figyelő rendszer áll egymással szemben

kettősségre utal:

1.) formaérzékeny főnévi rendszer használunk ( kicsiny formai különbségeket

visszaad, pl.: bögre, csésze)

2.) jellegzetes tárgyrész neveink vannak pl.: nyél, tető, fenék

3.) a tárgyak tengelyszerű felbontásának megfelelő részneveket használunk pl.:

tető, oldal, eleje, háta

4.) téri viszonyokról néhány dimenziót tekintve beszélünk, ezek alapján

különböztetjük meg pl a falnál, falban, falon kifejezéseket

5.) figura-háttér a dolgok egymáshoz való viszonya a kisebbet

viszonyítjuk a nagyobbhoz a toll az asztalon van

6.) számos további egyetemi tendencia megfigyelhető a gyerekek legkorábbi

kifejezései mozgás alapúak

F.)

A kísérletek tanulsága az volt, hogy megmutatták: az alapprobléma itt az, hogy egyes

megismerési folyamatoknál valóban fölhasználjuk-e a nyelvet.

minden olya kutatás fontos, mely a beszéd közvetítő szerepét vozsgálja a

megismerési folyamatban ( jesszusom)

két területet kell megvizsgálnunk: emlékezés és a gondolkodás problémáját

1.)

Mennyire befolyásolja a beszéd az emlékezést?

bizonyították, hogy befolyásolja olyan ábráknál, amelyeket többféleképpen

is értelmezhető, főleg akkor ha az ábrához egy-egy szó is társul

akik nem kaptak szót, és csak az ábrát látták, kevésbé emlékeztek

az alany hajlandó arra, hogy a korábban látott ábrát szemüveg formára

„torzítsa”

kísérlet: az első szakaszban az alanyok egy csoportja értelmetlen ábrákhoz

neveket tanul, a másik csoport pedig ismerkedik az ábrákkal.

a második szakaszban megnézik mennyire emlékeznek a látottakra

általában a neveket tanuló csoport jobban emlékszik

főleg akkor ha az ábrát valamihez hasonlították

A beszéd a tanulást és emlékezést elősegítő szerepe nem adott a kezdetektől.

3-4 éves gyerekek még nem használják fel a rendelkezésükre álló nyelvi

kifejezéseket, ha a képekre kell emlékezniük

5-7 éves gyerekek már megnevezést használnak

a fejlődést elemző kísérletek: a beszéd közvetítő szerepe mind a tanulásban,

mind az emlékezésben több lépcsőn alakul ki

kezdetben a gyermek fel tudja használni a mások által adott címkéket nem

nyelvi anyagok megjegyzésének segítségére, később már maga produkál

megnevezéseket, és végül a segítő megnevezés belsővé válik, hangosan nem

mondja ki a nevet, de magában igen

úgy vélik, hogy a hosszú távú emlékezés lényegében mindig nyelvi jellegű

ábrákra, képekre emlékezés: azokat magunkban mindig megnevezzük, leírjuk

őket, és végül a leírás formájában emlékezünk rájuk

ez a tétel nem tartható szigorú formában!

a képekre való emlékezés hatékonyabb, mint a velük egyenértékű mondatokra

való emlékezés

kísérlet:eredeti ábrákhoz képest elforgatott ábrákat mutattak, és a felismerési

idő egyenesen arányos volt az elforgatás mértékével

a szóba való áttételnek kitüntetett szerepe van

pl.: egy balesetre stb. elbeszélésszerűen emlékezünk

A beszéd tehát nagymértékben befolyásolja az emlékezést.

G.)

Mindig beszédben gondolkozunk-e?

amikor gondolkodunk, valamilyen feladatot oldunk meg, magunkban

beszélünk

Gondolkozás közben folyó belső beszédnek mint nyelvi produkció jellemzői:

a belső beszéd hangtalan beszéd

szerkesztési módja is eltér a hangos beszédétől

távirati stílus jellemző rá az ismert és új információ közül az új

fogalmazódik meg

A belső beszéd kutatásának legérdekesebb problémája: milyen feladatokban lép fel a

belső beszéd?

nem elégszenek meg az önbeszámolókkal a kutatók

objektív módszereket keresnek

belső beszédkor artikulációs izmok fokozott működése figyelhető meg

ezeket az idegrendszeri folyamatokat követik nyomon ezek a kísérletek

közvetett módszereket is alkalmaznak pl.: megkérik a beszélőt, hogy szorítsa le

a nyelvét, miközben számsort mondatnak fel vele

az akadályoztatásos kísérlet eredménye: a passzív akadályozás csak a

gyerekeknél nehezíti fejben történő feladatmegoldást, míg az aktív a

felnőtteknél is

a számtanpéldák megoldásánál azt tapasztalták, hogy az akadályozás hatása

folyamatosan csökken, mivel ezek verbálisan megoldandó feladatok

a beszélőszervek aktivitását megfigyelve az derült ki, hogy a feladat

nehézségével párhuzamosan nő a beszélpizmok tevékenysége, vagyis a belső

beszéd a nehezebb feladatoknál egyre jobban közeledik a nyílt beszédhez

pl.: áttérünk a motyogásra

kísérlet: A gondolkodás és beszéd kapcsolatára vonatkozóan: mi a szerepe a

belső beszédnek a nem nyelvi feladatok megoldása közben

az alanyoknak egy ábra hiányzó részeit kellett megtalálniuk a belső szervek

csak nehezebb feladatoknál kezdtek működésbe lépni egyszerűbb

feladatoknál szinte odalátták a hiányzó részt

Két következtetést érdemes kiemelni!

1. Az aktív hangképzés a feladatok nehéz pontjainál jelenik meg,

egyébként pedig a belső beszéd is visszaszorul. A beszéd fokozatosan

válik a gondolkodás eszközévé.

2. A beszéd nem kizárólagos útja a feladatmegoldó gondolkodásnak. A

vizuális feladatmegoldásban a „szemléletes” gondolkodás és a

beszédben gondolkodás váltogatják egymást.

E rész elején felvetett kérdésre a pszichológia azt válaszolja, hogy a

beszéd a gondolkodás igen fontos eszköze, de nem mindig beszédben

gondolkozunk.

H.)

A gyermeknyelvre, a beszéd elsajátításának korai szakaszaira vonatkozó

megfigyelések, elméletek.

legvilágosabb elképzelések a korai mondatszerkesztés előfokaira vonatkozóan

fogalmazódtak meg

1.) a nyelv önfejlődését hangsúlyozza a gyermeknél. A gyermek megismerési

folyamatai, az ellképzelés képviselői szerint, csak mint korlátozó tényezőkként

szólnának bele a nyelvi fejlődésbe. pl.: Mama zokni, eszerint ez teljes

mondatnak értelmezhető. AZ e fajta megköelítés nem tudna mit kezdeni a

Mama zokni mondat az egyik eesetben azt jelenti, hogy mama veszi a

zokniját, a másikban pedig azt, hogy ez a mamam zoknika a harmadik esetben

pedig add a mamának a zokni stb. EZÉRT NEM MONDATTANI , HANEM

JELENTÉSTANI ALAPON KELL A GYERMEKNYELVET VIZSGÁLNI

a gyermek a beszéd elsajátítása előtt megtanulja a dolgokat csoportokba

rendezni: önmozgatást végzők, mozdíthatóak, „tartók”(jövendő helyek) stb.

ezzel párhuzamosan a cselekvéseiben is változás figyelhető meg: a tárgyakkal

végzett játékok révén az eredeti teljes cselekvési séma a mozgásra, a

kezdeményezőre, a tárgyra és a célra tagolódik. ( ???????)

egyértelműen a kognitív univerzalizmus mellett állnak ki ezek az elképzelések

Összefoglalva

a gyereknyelv fejlődésében tehát fontos szerepe van a megismerés fejlődésének

a gyermek beszédének formálódásában fontos szerepet játszik a megismerési

folyamatok

a kialakult kommunikatív beszéd fontos szervezőjévé válik maguknak a megismerési

folyamatoknak

összefoglalás: a beszéd egyéni elsajátításában számos jel mutat arra, hogy az emberi

megismerés általános menete sok nyelvi jelenségre is magyarázatot adhat

a beszéd fontos elveket és lehetőségeket hoz be a megismerési folyamatokba

a beszéd elsődlegesen nem a gondolkodás eszköze, hanem a személyek között

cselevésé, ebben az értelemben nem mindig „gondolkozunk „ amikor beszélünk,

hanem különböző cselekvéseket végzünk – fenyegetünk, kérdezünk stb.

TK. 15. fejezet

16. fejezet: Nyelv és megismerés

1. - nyelv és gondolkodás viszonya: filozófia, pszichológia és nyelvészet határterülete

- a filozófia legfőbb területe, a gondolkodás, csak a nyelv segítségével hozzáférhető

(nyelvfilozófia)

- cselekvő és megismerő viszony (a világhoz) nyelvben: mindkét oldal

- nyelv: milyen helye van az ember és a világ közti megismerő viszonyban?

- nyelv és gondolkodás, nyelv és tudat, nyelv és megismerés viszonya: nincs éles

határvonal

- elsősorban ny. és gondolkodás viszonyát vizsgálják, mert az emberi

megismerésben fontos szerepe van azoknak a műveleteknek, melyek a

gondolkodáshoz tartoznak

2. – nyelv és gondolkodás: két külön képesség

- nyelvvel szemben is elsődleges, mivel a gondolkodás az ember megkülönböztető

jegye

- gondolatok kifejezésének eszközeként: kognitív szerep, gondolatok közléseként:

kommunikatív szerep

- kognitív tudományok: informatika, pszichológia, logika, nyelvészet,

ismeretelmélet

- kognitív funkcióban vizsgált nyelv: reprezentáció

kognitív és kommunikatív-cselekvési szempontok éles szétválasztása

- az emberi megismerés individuális, egyénhez kötött jelenség, azaz az ember képes

másokkal való kommunikációtól függetlenül reprezentálni a világot (ha elfogadjuk

az előfeltevést)

- 2 változata létezik ennek a megközelítésnek: empirista és racionalista

- empirista: a világot reprezentáló mentális képeket a külső viszonyok hozzák létre

ok-okozati viszonyban, melyeken a gondolkodás segítségével további műveleteket

hajtunk végre (tapasztalati eredetű képmások)

- racionalista: a gondolkodás és fogalmaink egy része velünk született

nyelv kognitív funkciója: megismerő tevékenység eredményeinek a tárolása, az

emlékezet, másoknak történő átadás

- alátámasztására: jelentéselméletek

- konceptualista, azazfogalom alapú, ill. denotatív, azaz tulajdonnevekből kiinduló

elméletek

nyelv és gondolkodás szétválasztása és a nyelv másodlagos szerepe (pl.

ugyanazt a dolgot sokféle nyelven ki lehet fejezni, jelentésváltozás nélkül)

3. privát nyelv koncepció

- minden szava az egyén saját tapasztalati adatait jelöli

- érzet-adatok

- az érzet nem vonja maga után valamilyen nyilvánosan érzékelhető tárgy létezését

- a saját érzeteimet csak én érezhetem, rajtam kívül senki más ezeket a szavakat

mindenki csak saját érzeteiből tanulhatja meg

- következtetés. nem érthetjük meg mások introspektív beszámolóit, logikailag ki

van zárva ezek megértése

- privát nyelv: lehetetlen egynél több személynek megértenienem a

kommunikáció eszköze

- nem az egész nyelvünk privát, hanem bizonyos részei, rétegei azok

- hogy lehet az egyikről a másikra áttérni? logikailag lehetséges-e a privát nyelv

létezése?

- ellenérvek. pl: ha csak én értem a”nevet”, akkor másokkal meg sem tudom értetni

a jelentését. másik ellenérv: szemantikai használatelmélet: a szavak jelentését a

használatukra vonatkozó szabályok ismeretétől teszi függővé. (Ha én magam

találok ki szót egy fájdalomra, más is megfejtheti a jelentését, hiszen grammatikája

már elő van készítve a nyelvben.)

- a gondolkodás és a megismerés nyelvileg feltételezett (a privát nyelv koncepció

körüli vita kimenetele képen)

4. – a nyelv fogalma sokrétegű (pl.: beszéd és nyelv megkülönböztetése)

- nyelv és gondolkodás (nyelvi rendszer értelmében) és egyéni beszédtevékenység

és gondolkodás

- mi a viszony általában az emberi nyelv és az emberi gondolkodás között

- fontos: nyelv és gondolkodás logikailag feltételezik egymást

- a magánhasználat előfeltételezi a nyilvános használatot, privát nyelv is csak akkor

létezhet, ha az illető rendelkezik grammatikával, azaz megtanulta a

nyelvhasználatot (privát nyelv tagadása)

- a nyelvhasználat során műveleteket végzünk, formális struktúrákat alkotunk

- gondolkodás ugyanez: tehát a kettőnek analóg feltételei vannak, a kettőnek a

formái logikailag analógok

5. – gondolkodás nyelve (Mentalese)

- Szent Ágostontól származik: mindenki fejében létezik egy azonos, belső nyelv,

amely különbözik minden beszélt nyelvtől

- gondolkodni=megfogalmazni egy mondatot a gondolkodás nyelvén

- a gondolkodás esetébe is tapasztalhatjuk a kreativitást a nyelvhez hasonlóan

6. –természetes nyelvek, emellett:

- mesterséges nyelvek és másodlagos v. formalizált nyelvek

- másodlagos ny.: a természetes ny.-re éülnek

- más. ny.: azon jelkészletek, amelyeket az alkotók felhasználnak a műveikhez

(regényforma, klasszikus zene, reneszánsz portréfestészet szabályai)

- mest. és form. nyelvek: nem feltétlenül esnek egybe

- a mest. nyelvek kigondolói a term. nyelvek hibáit, homályosságát, pontatlanságát

próbálják kiküszöbölni

- tökéletes nyelv megtalálása a term. nyelvek pontatlanok, a megismerés gátjai,

mintsem elősegítői

- nem lehetséges az egész nyelvi rendszer formalizálása

- tudományos nyelv problémája: egységes tudományos nyelv megalkotása

- elvárjuk a terminusok egyértelműségét, pontosságát

- mennyiben mesterségesek, mennyiben szakadnak el a term. nyelvektől?

7. – nyelv és világ viszonya

- szemantikai szempontból: a mondatok és kifejezések hogyan kapcsolódnak a

valósághoz? (hogyan referálnak)

- referencia

- ismeretelméleti szempontból: maga a nyelv képe-e, visszatükrözése-e a

valóságnak?

- képelmélet: a nyelv leképezi a világot

- a mondatok logikai szerkezete egybevág a tények logikai szerkezetével

(alkotórészeik közötti viszonyok azonosak a tény alkotórészei közötti

viszony(ok)kal

- a nyelv struktúrája már magában foglalja a világ általános összefüggéseire

vonatkozó ismeretek összességét (már Platón is megfogalmazta) nem

realisztikus, nem tartható

- a nyelvben ismeretek halmozódnak fel (mivel a jel használati módja és a nyelvei

struktúrákban elfoglalt helye szerepet játszik)

- fontos, hogy az adott szó milyen más szavakkal kapcsolható össze (ismereteink

vannak erre nézve)

magukban a nyelvi szerkezetekben szókapcsolatokban ismeretek vannak

rögzítve

- a term. nyelvek a világ fenomenológiai artikulációját hordozzák magukban( azaz a

jelenségszintű tagolását)

- az anyanyelvi struktúráknak szerepük van a megismerő tevékenység

befolyásolásában (mivel a meglévő ismeretek meghatározzák a további

ismeretszerzés módját)

- ez nem végzetes meghatározottság: érvényes marad az egyetemes kifejezhetőség

elve

8. – szoros kapcsolat van a jelentés és az igazság között

- az igazságnak közvetlenül nyelvi feltételei is vannak

- a mondat mindig csak az adott nyelv rendszerének a keretei között lesz igaz vagy

hamis (megfelelő grammatikai tulajdonságokkal kell rendelkezniük)

- egy mondat igazságtartalma: milyen tények teszik igazzá (igazságfeltétel) és a

beszélő hite

- három tényező: mondat jelentése, a beszélő hite, a beszélő mikor tart valamit

igaznak

- tehát: a nyelvi megnyilatkozások megértésének képessége elválaszthatatlan a

világra vonatkozó ismereteinktől nem lehet ismerni úgy egy nyelvet, hogy a

világról semmit nem tudunk

9. –a nyelv tudása és a világról való tudás szorosan összefügg

- a nyelv és a megismerő gondolkodás ugyanazoknak a tevékenységeknek a

strukturális eleme: ősformája a csoport tagjainak együttműködését megkövetelő

munka

- vagy a legtöbb kifejezésünk jelentése függ a tapasztalatainktól, hitünktől,

tudásunktól, azonban ekkora nincs magyarázat arra, hogy megértjük egymást

- vagy tényként kezeljük, hogy megértjük egymást, de nincs magyarázat arra nézve,

hogy a jelentések a beszélő tapasztalataitól függenek

- megoldás: léteznek olyan kifejezések, amelyeknek alkalmazási feltételeit csak

bizonyos beszélők ismerik, és a nyelvközösség többi tagja ezen „szakértőkkel”

együttműködve használja ezeket a kifejezéseket (társasnyelvészeti felvetés)

- az egész nyelv ismeretét bízzuk az ideális szakértőkre, amely maga a

nyelvközösség

- a nyelvi cselekvés magán viseli az emberi cselekvések általános jegyeit

- nyelvi cselekvés: egy beszéd megnyilvánulás csupán fizikai jellemzésével nem

tudjuk azt beszédmegnyilvánulásként azonosítani

- ez csak akkor lehetséges, ha jelentést is tulajdonítunk neki

- nem elég csak lokúciós szinten jelentést tulajdonítani a szavaknak (szótári

jelentéssel, szokásos jelentéstani szabályokkal)

- illokúciós jelentés, vagy illokúciós „erő”: a jelentésnek az a része, amely, hogy az

adott kommunikációs helyzet feltételei között a megnyilatkozást „minek vegyük”,

a beszélő a megnyilatkozással milyen cselekvést hajtott végre

- performatív megnyilatkozások: a nyilatkozás megtétele egybeesik a cselekvéssel,

amely a megnyilatkozás jelentésébe eleve bele van foglalva (pl. megígérem az

ígéret cselekedetének tényleges végre hajtása)

- egy cselekvés csak meghatározott társadalmi kontextusban hordoz jelentést, számít

többnek, mint fizikailag megfigyelhető és leírható viselkedési megnyilvánulásnak

- a nyelv és a megismerés alapvetően társadalmi jelenség

Documents

JEGYZET Kenesei - Nyelv és nyelvek.pdf