Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag, …Min-dig felkészülten kellett állnunk a haza védelmére, mert történelmünk arra tanít bennünket, hogy véssük jól

XIV. évfolyam 2011. december 4. szám

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag, Boldog Új Évet kívánunk minden kedves Bajtársunknakés Bajtársnőnknek!

Bajtarsi hirlevel IV_2011:Bajtarsi hirlevel marcius uj.qxd 2011.12.06. 0:06 Oldal 23

A Balassi Bálint Bajtársi Egyesület kirán-dulást szervezett Miskolcra. Az első állo-más a Miskolci Rendészeti Szakközép-iskola volt. A résztvevők tájékoztatástkaptak a szakközépiskola feladatairól,az iskola növendékeinek tanulmányi éséletfeltételeiről, és megtekinthették azintézmény bizonyos létesítményeit. Aprogram az intézmény múzeumának akonferenciatermében kezdődött, ahol

először a Rendészeti Szakközépiskolaigazgatója, Bagi István rendőr ezredesúr adott tájékoztatást az intézményről.Ennek során megtudtuk, hogy a szak-középiskolában érettségire épülő, két-éves rendőrképzés van. Általában ajelentkezési arány négyszeres a felve-hető létszámhoz képest. 2011-ben mint-

egy 1040 hallgató kap rendvédelmikiképzést. Megtudtuk azt is, hogy a kép-zésnek van egy szakaszolt módja is,amely abban nyilvánul meg, hogy anövendékek több féléves ciklusban

részesülnek a szükséges képzésben, sközben a ifjú rendőrök csapatgyakor-laton vesznek részt.

Az intézmény múzeumában megis-merkedhettünk a rendőrség alapjaitjelentő zsandárság, majd csendőrségfellelt képi és tárgyi emlékeivel, s az aztkövető időszakok rendőrsége muzeá-lis értékeivel, összegyűjtött tárgyaival.Ezt követően megtekintettük az objek-tum külső körletét, illetve az új, több funk-ciós, szeparálható sportlétesítményét.

A legnagyobb élményt számunkra azún. szituációs központ jelentette, melyaz országban egyedülálló. Ott vala -mennyi, a rendbiztonsági életben elő-forduló helyzet modellezhető, melybena rendőr növendékek a bekamerázottköztéri, vendéglői és lakáshelyzetekbentörténő intézkedéseket tudják gyako-rolni. A művelet közben készült video-felvételeket a növendékek szakasz- köte-lékben tanulmányozzák, és a megtettintézkedési metódusokat átbeszélik, sígy annak tapasztalatait tudják hasz-nosítani.

A nap további részében – idegenve-zetéssel – megtekintettük Miskolc városnevezetességeit, az igazán patinásanmegújult belváros nevezetes utcáit, tere-it és építményeit, majd Miskolc-Tapol-cára utaztunk, ahol a barlangfürdő kül-ső létesítményeiben, valamint a völgy-ben húzódó tó gazdag vízimadár- éserdei állatvilágában gyönyörködtünk.A kirándulás befejező programja volt alillafüredi Palota-szálló, a Hámori-tó ésazok környezetének megtekintése.

VÁMOSI JÁNOS NYÁ. ALEZREDES

A Balassi Miskolcon


Támogatásáról biztosította a Honvédel-mi Idősügyi Tanácsot dr. Simicskó Ist-ván, a Honvédelmi Minisztérium parla-menti államtitkára november 17-én, csü-törtökön, a tárca Balaton utcai objek-tumában megtartott megbeszélésen. Azülést Szabó József mérnök ezredes, aHonvéd Vezérkar Személyzeti Csoport-főnökség osztályvezetője, a testület tit-kára nyitotta meg. „Új fejezet kezdődikaz együttműködésben” – jelentette kiSzabó ezredes, a honvédségi érdek-kép-viseleti szervek, valamint a tárca jogi,humánpolitikai főosztálya, a HM Tár-sadalmi Kapcsolatok Iroda képviselői ésa Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum tit-kára előtt. Leszögezte: a Honvédelmi Idő-sügyi Tanács konzultatív tanácsadó tes-tületként működik, s fő feladatainak egyi-ke, hogy a tapasztalatok birtokában −ha szükséges −, ajánlásokat, javasla-tokat tegyen. Munkáját mindenkor aszakmaiság jellemzi majd. A tanács,melynek elnöke a honvédelmi miniszter,helyettesítője pedig a parlamenti állam-titkár, évente legalább két alkalommalülésezik – szükség esetén ettől eltérő-en többször is.

Ezt követően sorra bemutatkoztak atanács állandó tagjai, a honvédségiérdek-képviseleti szervezetek – a Baj-társi Egyesületek Országos Szövetsé-ge, a Honvédségi Nyugállományú Klu-bok Országos Szövetsége, a Honvéd-

szakszervezet, a Honvédségi DolgozókSzakszervezete –, valamint a tárca kép-viselői. Simicskó István, a minisztéri-um parlamenti államtitkára támogatá-sáról biztosította az Idősügyi Tanácsot,hangsúlyozva, hogy a haza védelménekés a honvédelem ügyének támogatá-sa nem kor függvénye, mint ahogy nem

lehet gazdasági kérdés azoknak a meg-becsülése, akik e területen dolgoznaknyugdíjba vonulásuk után is. Az állam-titkár kiemelte az idősekkel folytatandópárbeszéd, konzultáció fontosságát,hiszen mintegy 34 ezer emberről van szó,s az „idősek bölcsességét, tapasztalatáttisztelni kell”. Ezt követően az IdősügyiTanács tagjai javaslatokat tettek a követ-kező – még ez év decemberében sor-ra kerülő – ülés napirendjére. Teljesegyetértés alakult ki abban, hogy az ügy-rend és a 2012. évi munkaterv kidolgo-zása és elfogadása az elsődleges atovábbi hatékony munkavégzés szem-pontjából. Ezt erősítette meg Simicskó

István is, aki több olyan téma sürgős, átfo-gó áttekintését is szükségesnek tartotta,amely a jövőben elősegíti a testület tevé-kenységének eredményességét. Ilyen-nek ítélte meg például az idősek eliga-zodásának segítését, egyebek mellett, ajogszabályi és szervezeti változásokban.

Z.T.

3

Ülésezett az Idősügyi Tanács TartalomA Balassi Miskolcon 2

Ülésezett az Idősügyi Tanács 3

Huszadik alkalommal találkoztak

a katonanemzedékek 4

Megfelelni a kihívásoknak 12

Megkérdeztük az államtitkárt 13

60 évesek a tiszti klubok 14

Három nap Franciaországban 16

Volt egyszer egy katonaváros 18

Márton-napi bormustra 19

Szlovéniában jártunk 20

Sétahajóval a Körösökön 21

Emléktábla avatás 22

Álmosdi koszorúzás 23

Koszorú az emlékoszlopra 23

Harckocsizók ünnepe 23

Itt csatáztak rég… 24

Határőrök kopjafája 24

Irány Bogács! 25

Kegyelet a határőr

bajtársaknak 25

Törvényjavaslat az új

nyugdíj-szabályozásról 26

Miniszteri elismerés 27

Megújult a múzeum 27

Bajtársi találkozó 27

Ünnepek sora 28

Spontán party 29

Szeretni az embereket 29

A Honvéd Kulturális Központ

programajánlata 30

Devecseri örömhírek 31

Emlékező Kalocsa 32

A BAJTÁRSI

EGYESÜLETEK ORSZÁGOS

SZÖVETSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA

FELELÕS KIADÓ: SIPOS GÉZA NYÁ. EZREDES,

A BEOSZ ELNÖKE

SZERKESZTÕBIZOTTSÁG ELNÖKE:PINTÉR FERENC. NYÁ. EZREDES

SZERKESZTÕK: GRÓF FERENC NYÁ. ALEZREDES,

KACSÓ LAJOS NYÁ. EZREDES,MÉSZÁROS KÁROLY NYÁ. ALEZREDES

A HÍRLEVÉL INTERNETES

ELÉRHETÕSÉGE: www.beosz.huCÍM: 1440 BUDAPEST, PF. : 22.E-MAIL: [email protected]


A hagyományoknak megfelelően, októ-ber harmadikán és negyedikén, Bala-tonkenesén rendezték meg a katona-nemzedékek huszadik találkozóját. Azünnepi külsőségekről a hagyományőr-zők, a katonazenekar és a résztvevőkemelkedett hangulata gondoskodott,amellyel tisztelegtek a BEOSZ emlék-oszlopa és az egyesületek kopjafái előtt,elültették a „Nemzedékek fáját”, majdleleplezték a Balassi, a Lenkey egye-sületek, valamint a Határőrség emlé-kének állított műveket. A témájában ahuszadik találkozóhoz illeszkedő, azegyesületek emléktárgyait (zászlók,könyvek, logok, jelvények, stb.)- és ren-dezvényeit megörökítő fotókat –az utób-bi Kacsó Lajos nyugállományú ezredes,újságíró, szerkesztő munkáiból állt össze– Ipacs József nyugállományú ezredes,a BEOSZ ügyvezető elnöke nyitotta meg.Ezt követően kezdődött el az a tanács-kozás, amelynek hivatása a katona-nemzedékek összefogása, a közös gon-dolkodás elősegítése volt.

A találkozó résztvevőit és a meghívottvendégeket Sipos Géza nyugállományúezredes, a BEOSZ elnöke köszöntöt-te, majd meghallgatták Sajó Sándor,Magyarnak lenni című versét, Körtvé-lyesi Zsolt előadásában. A tanácsko-zás első mozzanataként, Szegő Lász-ló dandártábornok, a MK KöztársaságiElnöki Hivatal Katonai Irodájának veze-tője olvasta fel a Katonanemzedéki Talál-kozó fővédnökének, dr. Schmitt Pálnak,a Magyar Köztársaság elnökének üdvöz-lő levelét. (Eredetben mellékelve!)

Egy kerek évfordulós találkozó nemmúlhat el anélkül, hogy fel ne idéznék azelmúlt húsz esztendő legfontosabb ese-ményeit, sikereit. A szép, de korántsemkönnyű feladatot Kelemen József nyug-állományú altábornagy, a BEOSZ egy-kori elnöke és Fekete István nyugállo-mányú ezredes, az Észak-MagyarországRégió vezetője vállalták magukra.

Minden kezdet…

Kelemen tábornok egy rövid bevezető-re vállalkozott, hiszen a történeti ese-ményekről Fekete ezredes volt hivatottszólni. Többek között ezt mondta: –Engedjék meg, hogy az első katonaitalálkozó szervezőjeként köszöntsem azimmár huszadik nemzedéki találkozó

résztvevőit, akik a haza védelme és ahonvédelem szellemisége történelmifolyamatossága érdekében kezet nyúj-tottak egymásnak a nemzeti kiegyezésés megbékélés jegyében. Ha a korttekintjük, akkor igencsak viharos volt ahuszadik századnak ez a befejező sza-kasza, végbement a rendszerváltás, ahadsereg demokratikus átalakítása folya-matban volt és határaink mellett dúlt ajugoszláv háború. A szomszéd országokegymás után váltak ki államrendszere-ikből és lettek önállóvá. Nagy igény voltarra, hogy egyre féltőbb gonddal figyel-jük hazánk sorsát és keressük helyün-ket, szerepünket abban a bonyolult hely-zetben. A másik feladatunknak azt jelöl-tük meg, hogy a magyar katonai hagyo-mányokban, a hadsereg nemzeti jelle-ge alakításában a volt katonák tapasz-talatait és a magyar hadtörténelem tisz-tázatlan eseményeit világosan bemu-tassuk, és visszatérjünk a nemzeti kato-nai hagyományaink ápolásához. Egybenpéldát adjunk a fiatalabb katonanem-zedéknek a hagyományőrzés és a hon-védelem, a haza védelmére való felké-szülés kérdéseire és módszereire is.

Kinyilvánított szándékunk volt, hogy azakkori nem könnyű hazai gazdasági éspolitikai viszonyok között, példát mutas-sunk a generációk közötti megbéké-lésből, hiszen a történelmi tapasztalatazt mutatta, hogy a fiatalabb nemze-dék lelkesedése, lendülete mellett, szük-ség van a derékhad, a tapasztalt kato-nák gyakorlatára és szakmai hozzáér-

tésére, az idősebb generáció történelmitapasztalataira is.

Úgy ítéljük meg, hogy nem a múltba,hanem a jövőbe kell tekintenünk, és akatonanemzedékek találkozója a vitákhelyett, legyen a megbékélés, az össze-fogás fóruma. A történelem adta sze-repünk és megítélésünk különböző lehet,de jelenünk és jövőnk összefügg a nem-zet sorsának alakulásával, és ezértegyenlő felelősséggel tartozunk, vál-lalva a most még kiszámíthatatlan ésmégis bíztató jövőt. A számadást bízzuka lelkiismeretre és ki-ki hitére. A koráb-ban üldözöttek kapjanak végre mene-déket, oltalmat, és a sors ítélte vétkezőkpedig feloldozást, az egymással valómegbékélés legyen a jövőnk alapja.

Befejezésül a rendszerváltást köve-tő első miniszternek, dr. Für Lajosnak azelső katonanemzedéki találkozóhoz írtlevelét idézte (Teljes terjedelmébenolvasható az elmúlt negyedévi lapunk-ban!).

Történelmi idők

A BEOSZ kezdeti lépéseiről, a legfon-tosabb események kronologikus felele-venítésével Fekete István beszélt a talál-kozó résztvevőinek. A Bevezetőben meg-említette, hogy az elmúlt évben emlé-keztünk meg a Bajtársi EgyesületekOrszágos Szövetsége megalakulásánakhuszadik évfordulójáról, és alig egy évelteltével újabb fontos jubileumhoz érkez-tünk, a katonanemzedékek huszadik

4

„Kézfogás a hon védelméért”

HUSZADIK ALKALOMMAL TALÁLKO


5

találkozójához. A BEOSZ, alig néhányhónapos múltjával egy újabb kihívástkapott, amelynek meg kellett felelnie.

A rendszerváltás időszaka, mert errőlvan szó, a hadsereg életében is törté-nelmi léptékű átalakulásokat eredmé-nyezett. A társadalomban egy sor terü-leten új, vagy a megszokottól eltérő hely-zet állt elő. Megváltoztak a politikai körül-mények, melynek következtében átren-deződtek az emberi viszonyok. A demok-ratikus intézményrendszer kialakulá-sával, a társadalmi önszerveződések-kel egy időben lehetőség nyílt – sőt, ahadsereg belső békéjének szempont-jából szükségletként fogalmazódott meg– az akkori katonai, bajtársi közösségek,a három nagy generáció, a Magyar kirá-

lyi Honvédség, a Néphadsereg, és aMagyar Honvédség tagjai között fellel-hető feszültségek enyhítésére, azösszetartozás érzésének erősítésére.Ezek a világnézeti, politikai, családi,nevelésbeli, katonai életútban és tapasz-talatokban egymástól lényegi különb-ségeket mutató emberek, a másságukellenére legalább két területen közösjellemzőkkel is rendelkeztek. Egyrésztvalamennyien a nemzeti öntudat általmotiválva a haza, a hon védelmét tekin-tették életcéljuknak. Másrészt sajátosösszekötő kapocs volt köztük a sze-mélyiségüket, lelkületüket meghatáro-zó katonasors, amelyet a katonakö-zösségek egyik fontos eleme, a bajtár-si szellem hatotta át.

Amikor a BEOSZ úgy döntött, hogya katona nemzedéki találkozó meg-szervezésével felvállalja az úgynevezettapró munkát, abból indult ki, hogy a sok-sok akadályozó tényező, ellentmondásellenére az ügy mégsem reménytelen.A közös érdeklődés, sorsközösség ésfelelősségérzet talaján remény volt arra,hogy sikerüljön az egymástól akkor mégsok mindenben különböző nézeteketvalló és világnézeti meggyőződésselrendelkező embereket néhány fontostémában közös álláspontra juttatni. Úgyis lehet fogalmazni, hogy a BEOSZ azazonosságok talaján állva vállalta fel akülönbözőségekkel való szembenézést,vagyis lehetségesnek tartotta, a kéz-fogást a hon védelméért. Történelmünksorán soha nem volt még olyan helyzet,állapot, amikor a nemzet abszolút biz-tonságban érezhette volna magát. Min-dig felkészülten kellett állnunk a hazavédelmére, mert történelmünk arra tanítbennünket, hogy véssük jól emlékeze-tünkbe: a nemzet biztonságának leg-fontosabb garanciája minden időben afegyveres erő. (Az előadás anyagánakszerkesztett változata olvasható az elő-ző negyedéves lapszámunkban!)

A haderőről – élesben

A történelmi összefoglaló után – szin-te ellenpontként – dr. Benkő Tibor vezér-ezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnö-ke adott betekintést a haderő aktuálishelyzetébe, vázolva azokat a legfonto-sabb feladatokat – nem kendőzve a gon-dokat sem – amelyek megoldásán dol-goznak.

Mint elmondta, megtisztelőnek tartja,hogy részese lehet a találkozónak,hiszen régi munkatársak, bajtársak, elöl-járók, főnökök ülnek a széksorokon. Majdígy folytatta: – Elhangzott, a Haza min-den előtt! Ez a nemes egyszerűség-gel megalkotott mondat az, amely a kato-nanemzedékek találkozóját a husza-dik alkalommal is összehívja. Össze-hívja és összetartja önöket, bajtársakat,akik korosztályukat figyelembe véve a93-tól 24 éves korig jó néhány nemze-déket magukba foglalnak. Olyan nem-zedékeket, akik végigszolgálták aMagyar Néphadsereg, a Magyar Hon-védség küzdelmes éveit, nehézsége-it, kihívásait. Minden elismerés az Önö-

KOZTAK A KATONANEMZEDÉKEK


ké. Ha nincs bajtársiasság, nincs bará-ti szellem, nincs összefogás és segítő-készség, akkor sokkal nehezebb hely-zetben lennénk.

Mert most sem vagyunk könnyű hely-zetben. Nem új keletű dolog, amivel mostszembe kell néznünk. Nem árulok el veletitkot, látják, hallják, találkoznak vele,hogy igen, a Magyar Honvédségnek ajelenlegi költségvetés kis mozgásteretbiztosít. Ez a képesség pedig, amellyela Magyar Honvédség rendelkezik,nagyon szűkös lehetőséget teremt.

Ne tévesszen meg senkit az a tény,hogy szövetséghez tartozunk, és a NATOtagjaiként majd a NATO megvéd minket.Természetesen a washingtoni szerző-dés ötös cikkelyében rögzítették, hogyszükség esetén megsegítjük egymást.Ugyanakkor létezik egy hármas cikkelyis, amely azt mondja, hogy minden nem-zet kötelessége saját védelméről gon-doskodni. Akkor tudjuk magunkat a szö-vetség tagjaként elismertetni, ha nemfeledkezünk meg a saját kötelessége-inkről és képességeinkről.

Átalakítások

Napjainkban zajlanak létszámcsökken-tések, amelyek a minisztériumot, a vezér-kart, és a háttérintézményeket érintik,de nem érhetik el a katonai szerveze-teket. Ahol van lehetőség, ott szigorítá-sokat kell bevezetnünk, valószínű, hogytalálunk pénzt, találunk erőforrást, ezek-re nagy szükségünk van.

Átalakul a katonai igazgatás rend-szere, de az érdekvédelmet nem kíván-juk csorbítani a vezetőszervekben ésa megyékben sem. Át fogjuk alakítania toborzás rendszerét, hiszen várható-

an nem lesz nagy a fluktuáció a MagyarHonvédségben. A nyugdíjrendszer vál-tozásával, jóval kevesebben fognak kilép-ni a rendszerből, így kevesebb emberpótlásáról kell gondoskodni. A toborzástmás formában is meg tudjuk oldani. Akikatona akar lenni, meg fogja találni amódját, hogy jelentkezzen.

A kép kedvezőtlen

A Magyar Honvédség jelenlegi felépí-tése, struktúrája a költségvetés tekin-tetében, igen kedvezőtlen képet mutat.Hol van a legnagyobb probléma? Ott,hogy az elmúlt években folyamatosantoldoztuk-foltoztuk azt a humán straté-giát, amelynek alapvetően a katonák, azemberek sorsát kellett volna kezelni. Ahelyzet szülte ezeket a lépéseket. Külön-böző pótlékok bevezetésével próbáltukelérni azt, hogy lehetőleg minél jobb illet-ményhez jussanak a katonák. Hiszen azilletmény nem elégséges az állományrendes életviteléhez, ezért különbözőpótlékok bevezetését szorgalmaztuk. Deez egyben azt jelentette, hogy a jelen-legi illetmény és pótlékrendszer a költ-ségvetésünk 57 százalékát igényli. Való-jában akkor lenne jó az arány, ha 35-40 százalékot fordítanánk személyi jut-tatásokra. Mintegy 35-40 százalék kel-lene a laktanyák fenntartására, üze-meltetésére, és ekkor már lehetnebeszélni modernizálásról, fejlesztésről,új eszközök beszerzéséről is. Ebből kel-lene pótolni a technikai eszközök amor-tizációját. Tehát igen is, nehéz helyzet-ben van a Magyar Honvédség. Mégsemazzal kell foglalkozni, hogy miért kerül-tünk ebbe a helyzetbe, hanem azzal,hogyan lábalhatunk ki belőle.

A mesterek megbecsülése

Tiszta szívvel köszönöm önöknek az elhi-vatottságot, az összetartozást. KéremÖnöktől, hogy segítsenek nekünk,amennyiben tudnak, és amiben tudnak.Segítsenek a honvédségnek, a honvéd-ségnél szolgálatot teljesítő katonáknak.Mert most az árnyoldalakról beszéltemtöbbet, arról kevesebbet, hogy napja-inkban szolgálatot teljesítő katonák elhi-vatottak, elkötelezettek a Magyar Hon-védség iránt. Ők is úgy gondolkodnak,hogy a haza minden előtt, és kiváló, jólfelkészült katonáink vannak, akik helytállnak mind a hazai feladatokban, minda missziós küldetésekben. Olyan kato-náink, akik bajtársiasak, bátrak, sokszorhősiesek azokban a feladatokban, azok-ban a helytállásokban, amely kihívásokelőttük állnak. Például Afganisztánban,Koszovóban és a világ számos pontján.

Sokat tanultunk Önöktől, mindig aztmondom, amikor ilyen generációs talál-kozón vagyok, hogy köszönet és elis-merés, hiszen az idősebb korosztály taní-tott minket, ők a mi mestereink, tőlüktanultunk, a mi dolgunk és kötelessé-günk gondoskodni a volt tanítómeste-reinkről.

A tanácskozás második napján – egyhangulatos este és hosszan tartó beszél-getések után – a levezető elnök köszön-tötte a délelőtt előadóit, dr. Töll Lászlóalezredest, aki a hagyományápolásról,a katonai emlékhelyekről és a hadisír-gondozásról szólt, Ádám Barnabás ezre-dest, a Szent-korona védelmét biztosítóegység, a Koronaőrség parancsnokát,aki munkájukról beszélt, Molnár Zsoltalezredest, a Ludovika zászlóalj parancs-nokát, aki a zászlóalj küldetését foglal-ta össze.

A Koronaőrség parancsnoka egy tel-jesen új, mégis történelmi hagyomá-nyokon nyugvó szervezetről beszélt,amely idén, május 30-án – hatvanhat évszünet után – a Magyar Honvédség köte-lékében visszavette a szent korona őrzé-sét, a Köztársasági Őrezred dísz- éskoronaőrző alosztályától. A parancsnokszínes történelmi összefoglalót adott aSzent-koronának a hányatott sorsáról, aköré épített elmélet jelentőségéről, agondjaira bízott katonai szervet kikép-zéséről, felkészítéséről és kiemelkedőképességeiről.

A koronaőrség parancsnokát újabbparancsnok, a nemrégiben felállított

6


Ludovika-zászlóalj első embere követ-te. Bemutatkozását és katonai pályafu-tásának ismertetését követően, érdekeselőadást tartott a Ludovika-zászlóaljszervezetéről, küldetéséről, működésirendjéről. Hangsúlyozta, hogy a zász-lóalj célja nem az oktatás, hanem a tiszt-jelöltek gyakorlati munkára való felké-szítésének elősegítése.

Szervezetek és filozófiák

Időközben megérkezett a tanácskozás-ra dr. Simicskó István, a HM parlamen-ti államtitkára. Örömét fejezte ki, hogytalálkozhatott a katonanemzedékek kép-viselőivel, külön üdvözölve a már isme-rős arcokat. Köszöntő szavait követő-en a következőkről szólt:

Hagyományt teremtettek, egy nemeshagyományt, hiszen ez a kezdeménye-zés erősíti a megértést a különböző kato-nanemzedékek között, és a tapaszta-latok cseréjére is lehetőséget ad. Nemesez a kezdeményezés azért is, mert húszévvel ezelőtt politikai, gazdasági rend-szerváltást éltünk, részben éljük méga mai napig, hiszen ez egy hosszú, többévtizedes folyamat. Akkor még nem tud-tuk, meddig fog tartani. Sokan részt vet-tünk benne, korunkból adódóan az elő-

ző berendezkedésű társadalomban iséltünk, és azt követően is itt vagyunk– hála a jó Istennek! – és dolgozhatunk.Egy rendszer átalakítása, átszervezésesok-sok problémával, gonddal párosul,és a katonatársadalmat is érintette eza változás. Amikor visszatekintünk ahuszadik századra, azt látjuk, hogy több-ször is érintette. Hiszen nem csak azért,mert két világháborút kellett megélniea kor katonáinak, hanem azért is, mertezekből is adódóan a rendszerek is vál-toztak. Ha visszagondolunk a huszadikszázadra, akkor elsősorban arra kell gon-dolnunk, hogy működött a Magyar kirá-lyi Honvédség, a második világháborúutána a Néphadsereg – amiben magamis szolgáltam sorkatonaként, másfél évetlehúzva – és működik a Magyar Hon-védség napjainkban is.

Ez nem csupán szervezeti átalaku-lásokat, hanem egyfajta filozófiai, világ-nézeti váltást is jelentett, de úgy gon-dolom, hogy a katonanemzedékeknek,lett légyen bármilyen politikai beren-dezkedés, létezik egyfajta sorsközös-ségük. Ha azt kérdezzük meg magunk-tól, hogy mi az, ami összeköti a kato-nákat – legyen az bármilyen politikaiberendezkedésű állam –, akkor aztmondhatjuk, hogy nem más, mint a kato-nai hivatás, amely a hazaszeretetre épül.Tehát, ha valaki vállalja fiatalemberkénta katonai hivatást, akkor azért vállalja,mert szereti a hazáját és szeretné meg-védelmezni. Ezért nem sok ilyen hiva-tás van az emberiség hivatásai között.Bármely civilizációt megnézzük, bizonyazok az emberek, akik védelmezik azadott közösséget, nemzetet, társadal-mat, az adott államot, azok sorsközös-séget vállalnak, és igen magas fokúhazaszeretet kell érezniük. A hazasze-retet nem csak a hivatástudatukban,hanem érzelmeikben is megjelenik. Ezaz a közös gondolat, ez az a közösvonás, ami bármilyen berendezkedé-sű társadalmat is nézünk, bármilyenvilágnézeti, ideológiai hatalmi centru-mot tekintünk, akkor is ez az, ami min-dig összeköti a különböző generáció-kat, különböző katonanemzedékeket.Mi az a többlet, ami a katonai hivatás-ból adódik? Elsősorban az a szakmaitudás, amivel kizárólag a katonák ren-delkeznek. Ez pedig a fegyveres küz-delem megvívásának képessége, tudá-sa. Nem csak fegyverismeret, hanem aharc megvívásának a képessége. Máshivatásban ez nincs benne.

Bajtársiasság, testületi szellem

Ha azt mondom, hogy gyermekkoromóta karatézom, húsz éve kungfuzom, azmás hozzáállást jelent. Az embernek eza hobbija, nyilván szereti csinálni, érdek-li, egyfajta közelharcra képzi ki azembert, önismeretre, mások megbe-csülésére. De a fegyveres harc megví-vásának ismerete, egyedülálló szakmaitudás. Ezt a fegyveres tudást, a harc-eljárások ismeretét, nem öncélból szer-zik meg. Nem egyéni érdektől vezérel-ve hajtják végre ezeket a cselekmé-nyeket, hanem a hazáért. Tehát egy-fajta valamennyi hivatás fölött álló fele-lősségérzet kell, hogy áthassa a tevé-kenységüket, ami abból áll, hogy aközösség védelmezésére, oltalmazá-sára hajtják végre a cselekedeteiket.Végezetül pedig, amit a Bajtársi Egye-sületek Országos Szövetsége is kifejez,ez a bajtársiasság, és ez nem másbólered, mint a testületi szellemből, amiösszeköti önöket, ami összeköti vala -mennyi katonanemzedéket.

Egy hivatást gyakorolnak, erre tettékfel az életüket, megfogadták, hogy azéletük feláldozásával is megvédik aközösséget, a nemzetet. Minimum eza három tényező az, ami megkülön-bözteti minden mástól a katona hiva-tását. Ezért mindig, mindenhol – talánnem elégszer, nem elég nyomatékosan– el kell mondjam, hogy valamennyiközösségnek, valamennyi társadalom-nak, nemzetnek, államnak meg kellbecsülnie azokat az embereket, akikilyen hivatást választanak, és eszerintélik az életüket. Ennek a mértékéről lehetvitatkozni, beszélgetni. Ennek az idő-szakát éljük most. Bízom benne, hogy azanyagi lehetőségeink figyelembe véte-lével – a források szűkössége ellené-re– a honvédséget illetően a kormánykedvezően fog dönteni. Mi azon az állás-ponton vagyunk a honvédelmi tárcánál,hogy érzékelve és megértve az anyagigondokat, az adósságtörlesztés fontosszempontjait, igyekezzünk az állami szol-gálatot továbbra is megbecsülni.

Szent István, Imre hercegnek írt intel-meiben is leírta: az oltalmazókat, a védő-ket megbecsüld fiam. Ennek a sorskö-zösségnek, amit önök jogosan vállalnakföl, és meg is élik, rendkívüli ereje van,ez pedig lelki közösséget is jelent. Nempusztán szakmai közösségről beszél-hetünk, azonos hivatást űzők baráti köré-ről, hanem lelki közösségről is. Lelki

7


közösség, mert gyökere nem más, minta hazaszeretet. És minden ilyen lelkitöbblet, erőt ad a közösségnek, amitátérezhetnek. Erre szükségünk van,főleg amikor nehéz idők járnak. Ezértaztán manapság anyagi értelembennehéz időszak járja, ilyenkor támasz-kodnunk kell egymásra, még jobban odakell figyelnünk, meg kell értenünk, megkell becsülnünk egymást. Ezért a kato-nanemzedékek találkozója ilyen érte-lemben fontos küldetést tölt be. Bízombenne, hogy ez a hagyomány tovább fogélni, és megéljük majd az ötvenediket,hatvanadikat is.

Nemzeti ügy

Azzal, hogy önök összetartoznak, aközös hivatástudatuk, lelki közösségükalapján, kiemelkedő szerepet töltenekbe a haza védelmének ügyében, aminemzeti ügy. Sok politikus használja aparlamentben is ezt a kifejezést, sokszorelmondják, hogy nemzeti ügy a honvé-delem. A honvédelmi törvény első sza-kasza is kimondja, hogy nemzeti ügy ahonvédelem. Fontos, hogy ezt hangoz-tassuk, önök a környezetükön, baráto-kon keresztül, a civil világ felé is tudjákvinni ezt a zászlót, és arra kérem és bíz-tatom önöket, hogy minél tovább vigyékezt a zászlót, mind időben, mind a tér-ben. Minél több embert szólítsanak mega haza védelmének ügyével, és minéltöbb embernek mondják el, hogy ez egynemes hivatás, és igenis a civil világ isértse meg, hogy fontos küldetést tölt bea Magyar Honvédség, a haza védel-mének ő a letéteményese. De akkor tud-

ja ezt a feladatot hatékonyan és jól ellát-ni, hogy ha a civil társadalom is meg-érti és támogatja ezt.

Ha lehetőségünk van rá, vonjunkbe minél több civil embert, kapcsolód-janak a honvédelem ügyéhez. Csak ígylehet egy tényleges civil kontrollt kiala-kítani. A civil kontroll ugye nem abból áll,hogy néhány civil politikus néha ránéz ahonvédségre, vagy az Állami Számve-vőszék megnézi a költségvetés végre-hajtását, hanem abból áll, hogy minéltöbb civil embernek rálátása van a hon-védség belső rendjére, és legalább akko-ra hazaszeretet fűti őket is, mint önöket.Ha pedig baj van, akkor bizony ő is beálla sorba és védelmezi a hazát minden-féle veszéllyel szemben. Erre a külde-tésre szeretném önöket továbbra is bíz-tatni, töltsék be ezt a feladatot. Eddigis ezt tették, szeretném önöket arra bíz-tatni, hogy a jövőben is ezt tegyék. Ehhezigyekszünk mindenféle támogatást, amitlehet, megadni. Ha mást nem, akkorerkölcsi támogatást, de azért igyekszünkszerény anyagi támogatással is értékelniezt a munkát.

Miniszteri elismerések

Az államtitkár előadását követően, aminiszteri elismerések átadására kerültsor. A Magyar Köztársaság honvédel-mi minisztere, a Bajtársi EgyesületekOrszágos Szövetségének kezdemé-nyezésére a Honvédelmi MinisztériumTársadalmi Kapcsolatok és Hadisírgon-dozó Főosztály javaslatára, figyelemmela honvédelem érdekében huzamosabbideje végzett kiemelkedő tevékenysé-

gükre, a Katonanemzedékek HuszadikTalálkozója 2011. október harmadikaalkalmából a Honvédelemért KitüntetőCím I. fokozatát adományozza BódiJános nyugállományú ezredesnek. AHonvédelemért Kitüntető Cím II. foko-zatát adományozza György Pál Csabanyugállományú alezredesnek és PéterÁrpád úrnak. A Honvédelemért Kitün-tető cím II. fokozatát adományozza BékásImre úrnak. Az Aranykor Kitüntető Címarany fokozatát adományozza KáplánGyörgy nyugállományú alezredesnek.Az Aranykor ezüst fokozatát adomá-nyozza Sárfi István nyugállományúfőhadnagynak és Trebnicki István nyug-állományú hadnagynak. Honvédelmiminiszter elismerő oklevelet adományoza Bajtársi Egyesületek Országos Szö-vetségének, a Honvéd HagyományőrzőEgyesületnek, a Magyar EjtőernyősökBajtársi Szövetségének, a KiskőrösHelyőrség Nyugállományúak Klubjának,a Fejér-megyei Honvéd Nyugállomá-nyúak Klubjának, a Szabolcsi HonvédMűszaki Hagyományőrző Bajtársi Egye-sületnek, a Puskás Tivadar Híradó Baj-társi Egyesületnek, a Noszlopy GáspárHonvéd Nyugállományúak Klubjának ésKacsó Lajos nyugállományú ezredes-nek.

Generációk és hagyományok

A tanácskozás és a találkozó is lassana végéhez közeledett, amikor a zárszó-ra került a sor. Az elhangzottak azonbantöbbről szóltak, mint a katonatalálkozózárásáról. A BEOSZ elnöke, Sipos Gézanyugállományú ezredes, a szervezet fel-adatairól, a generációk hagyomány-ápolásban is megragadható közös ten-nivalóiról szólt. Hangsúlyozta, hogy gon-dolatai nem elnökségi állásfoglalást tük-röznek, hanem az önálló véleményétosztja meg a hallgatósággal.

A BEOSZ hagyományőrző stratégiá-ja nagyon egyszerű. Nem arról van szó,hogy vissza akarunk menni, mondjuka honfoglalás korába, hanem arról, hogyha az egyik lábunkkal előre akarunk lép-ni, a másikkal meg kel támasztanimagunkat. Németh László ezt így fogal-mazta meg: „A fa a szélre gyökereivelválaszol.” A mi életünkben a támasz-ték egyik formája a hagyomány. De ahagyományok őrzésének, ápolásánakcsak akkor van haszna, ha a puszta múlt-ba révedés helyett előre visz. Vagyishitet, segítséget, erőt ad a jövőhöz. És

8


9

ha már megemlítettem a honfoglaláskorát: hátrafelé nyilaztak, de előre vág-tattak a lovakkal. Fordítva mi értelmelenne?

De hát honnan és merre, milyen irány-ba vágtatunk ma: ez a nagy kérdés. Anehézség abban van, hogy nemcsaka jövőt nem látjuk pontosan, hanem amúltat sem. Mi idősebbek megtapasz-taltuk, hogy aki csak törvényekkel nyúla múlthoz, biztosan elveszíti a jövőt.Ezért időnként visszafojtott lélegzettelfigyelünk a múltra, de főleg a jelenre,pedig a hagyományok őrzéséhez oxi-gén és visszhang kell. A BEOSZ időn-kénti visszafojtott lélegzetét az jelenti,hogy kétszer is meggondoljuk mindenszavunkat, és nem mondunk túlságo-san éles véleményeket. Mert mérle-gelni kell, hogy mi használ vagy árt aBEOSZ, esetleg az Magyar Honvédségjó hírének. Több mint 20 éves múltunk– amúgy egész életünk – során meg-tanultuk, hogy minden hatalom igényli ahűségesküt, és mindig vannak és lesz-nek olyanok, akik az éppen aktuális szél-járás szerint hangoskodnak vagy hall-gatnak. Mindazzal, amit a Szövetség éstagegyesületei (ma 120 egyesület, 13ezer fő taggal) mondott és tett a magyarkatonai hagyományok ápolása terén azkézzel fogható és számon kérhető. Vál-laljuk szavainkat és tetteinket.

Az új hazafiságról

Könnyítené helyzetünket egy új tartal-mú hazafiság, amely képes őszinténszembenézni a múlttal, de ugyanak-kor képes alkotó jövőképet is adni. Olyanúj hazafiságra gondolok, amelyik nemvalakivel vagy valakikkel szemben hatá-rozza meg magyarságát, hanem auto-nóm, optimista és sokszínű közösség-ként mutatja fel a hazát. Éppúgy zavarbennünket a pántlikás, árvalányhajas,nagy magyar mítoszokat kergető, zász-lólengetéssel és hamis szimbólumok-kal operáló elbeszélés, mint az erőt-len, őszintétlen, zavarodott, s az érzé-ketlenségig feszített érdektelenség.

A mai fiatal generációnak egy új para-digma kell: egy új hazafiság. Ezt a szem-léletet az a generáció tudja adni, amelya rendszerváltás örököse. Az új haza-fiság azokra támaszkodik, akik értik éstisztelik a múltat, de nem rabjai a tör-ténelemnek. Ők már tudják, hogy a jelen-ben a múltról folytatott hitviták a jövőelvesztéséhez vezetnek. De a múlttal

való őszinte szembenézés nélkül közösjövőt sem leszünk képesek álmodni. Akibeszéletlenség, a feldolgozatlan trau-mák, a párhuzamosan létező, met-széspontokat nélkülöző katona- és nem-zettörténetek utat nyitnak a történe-lem hamisítóinak, a szégyenfoltok hang-talan takargatásának.

A fiatal generáció a szabadságot szer-zett jogként tiszteli, és élni kíván a sza-badságával akkor is, amikor a jövőMagyarországáról gondolkodik. Ők nemtehetik fel azt a kérdést, hogy „hol ron-tottuk el, hogy jutottunk idáig, ki ahibás?”. Őket az kell, hogy érdekelje,miként lesz Magyarország egységes,öntudatos, múltjára büszke, optimistanemzet. Az új hazafiság ellensége nemegy másik magyar, hanem a tudatlan-ság és a szegénység.

A fiatal generációról beszéltem. Denem árt tudni, hogy a „Fiatalság mér-céje nem az életkor, hanem a szellemés a lélek állapota: az akarat és kép-zelőerő, az érzelmek intenzitása, ajókedv és a kalandvágy győzelme a lus-taságon.” Albert Schweitzer mondatátidéztem. Ezért a hagyományok ápo-lása sem életkorfüggő: maradjon megez a BEOSZ egyik fő feladataként ajövőben is.

„A rend abban van, hogy e nagy erőkés kis világunk, tetteink és természe-tünk egymásra utaltak. Rendnek a vég-ső dologban kell lennie. A végső dol-goktól befolyásolt és ezekre kiható mik-rokozmosznak, e felelősség mellett, mása törvénye. Ezt a törvényt, bár sem talál-kozónk jelszava, sem az előadások nemhirdették, úgy hívják: sokféleség, vál-tozatosság, alkotó szabadság. De mond-juk talán egyszerűen így: szabadság.Szabadság a hagyományápolásban is.Mert a kérdést nem tehetem fel úgy,hogy Rákóczi vagy Kossuth, vagy ha felis teszem, nem adhatok rá olyan választ,hogy ő igen, ő meg nem. Mert elszige-tel, mert bezár engem egyfajta hagyo-mányba. Annak, pedig nyitottnak és vál-toztatni képesnek kell lennie. Egy olyannyitott közösség a mienk, amely megtudja emészteni a más hatásait, gaz-dagodik általuk, s problémáit a nyitott-ság és a külső új erőkkel való érintke-zés révén oldja meg. A kérdés teháthelyesen így hangzik: Vajon ténylegellentmondásban van egymással ahagyomány és a nyitott gondolkodás?Kell-e ellentmondásban lenniük? Aztgondolom, találkozónk előadói megvá-

laszolták ezt a kérdést is: nem. Fontoskérdés az is, hogy a hagyományokat,példákat minősítő kritikának gondosankell vigyáznia arra, hogy történeti marad-jon, hogy a történelem terében mozog-jon.

Az elhangzott előadások figyelmez-tettek arra is, hogy a katonahősöket nemlehet egymás ellen, és még egymásonsem mérni. Mind hősök és utódok egy-szerre. Itt egy filozófus mondása: „Higgyazoknak, akik az igazságot keresik, deóvakodja azoktól, akik azt hiszik, meg-találták.”

Tamási Áron azt üzente 1940-ben,amikor a magyar honvédek bevonultakErdélybe: „Az igazságot is meg lehetszokni.” Azt nem érzik meg sokan, hogyaz igazságtalanságot lehetetlen.

A nemzeti örökség része

A katonai hagyományok őrzése-ápo-lása azért kiemelkedően fontos, mertazok a nemzeti örökség részei. Nemzetiértékük van, reprezentálják hazánkat,tehát a BEOSZ társadalom-politikaijelentőségű munkát végez. Például azál-tal, hogy a polgárt honvédelmi felelős-ségére emlékeztetjük – bár megta-pasztaltuk, hogy a kötelezettségekrevaló emlékeztetés nem mindig szülbarátságokat.

Katonamúltunk meggyőzően bizo-nyítja, hogy a magyar katona minden-kor abban az őszinte hitben, meggyő-ződésben teljesítette szolgálatát, fogottfegyvert, harcolt és áldozta életét, hogya haza parancsát teljesíti, hogy tőle ezta nemzet érdekei követelik. Ez a ténya mai találkozó mondanivalója. Azért ez,mert nem a katonán múlott, nem nekiróható fel, hogy a hatalom miként sáfár-kodott hazaszeretetével, az eskühözvaló hűségével. Soha nem a katonátólfüggött, hogy esetenként vajon valósvagy vélt nemzeti érdekek védelmébenhasználta fegyverét szülőföldjén és ahazától messze távoli csatatereken. AKatonanemzedéki Találkozók sorozat amagyar katonamúltat folyamatosságá-ban mutatja be, ezáltal az egymást köve-tő katonanemzedékek közötti kontinu-itást is érzékelteti. Teszi ezt azzal a cél-lal, hogy az ősök, és elődök példájátmegértesse: mit jelentett és mibe kerültmagyarnak lenni s megmaradni ebbena hadak útjának bizonyult, huzatos tér-ségben. De egyúttal figyelmeztet, hogysaját életképességét gyengíti az a nép,


melynek fiai nem ismerik, nem becsü-lik meg apáik örökségét, a hazáért hozotttengernyi áldozatát.

Kötődés a közösséghez

A katonai közösségekre nagyon is érvé-nyes, hogy az a közösség, amelyik nemtud, nem akar emlékezni, az nem iga-zi közösség. Egy-egy konferencián, kato-nasír-emlékhely rendbetételekor, emlék-tábla avatásakor, a Hősök Napján, vagyéppen egy ilyen nemzedéki találkozónfeltöltődünk. A BEOSZ-nak, a szerve-zeteknek az a feladata, hogy nemcsakkőbe vésve, hanem egymás lelkébe raj-zolva is megőrizzük az események, aszemélyek emlékét, érdemeit és üze-neteit. Hogy mindannyian örökre meg-jegyezzük: hagyományok nélkül túlélnilehetséges, élni viszont szegényebb ésnehezebb.

A katonai tradíciók csak közösséghezkötötten értelmezhetők és értékelhetők,melyeknek ápolása összetett folyamatés hatásrendszer, s amelynek kiépítésetúlmutat a honvédelmi tárcán, megha-ladja annak lehetőségeit. Ehhez kell aBEOSZ is, amely biztosítja a rendsze-rességet, a közösségekhez kötődést. Akatonaemlékek ápolásának színterei mamár nem a laktanyák, hanem azok a voltés mai helyőrségekben működő szer-vezetek és személyek, akik bázisátadják, és a feltételeit biztosítják annak.Egy szociológiai felmérés szerint a tisz-teknek 50, a tiszthelyetteseknek 34 %-a egyértelműen nem tartja kielégítő-nek a jelenlegi tevékenységet, 84 %-uk a honvédelmi tárcától várja a kato-nai tradíciók ápolásának újjászervezé-sét és támogatását, ugyanakkor aválaszadók 60 %-a nagyra értékelte azönkéntes vállalkozók és a civil szerve-zetek ez irányú munkáját. Megjegyzem,e felmérés tanúsága szerint az anyagiáldozatvállalási kedv már korántsem voltilyen nagyságrendű.

Még ma is van vagy 200, a honvédhagyományok ápolását felvállaló civilszervezet – az új civil Tv-t követően majdkiderül mennyien maradunk –, vannakhagyományőrző csoportok (48-as,huszár, honfoglaló, stb.), amelyek egy-egy korszakhoz, történelmi eseményhezkapcsolódva aktivizálódnak. A BEOSZalapvetően más: tömegeket mozgat, tra-dicionális programjai vannak, s képesteljesíteni a hagyományok fiatalabbgenerációknak történő átadásának köve-

telményeit. Ebben együtt tud működniaz állami, önkormányzati, országos éshelyi társadalmi, civil, egyházi és kato-nai szervezetekkel.

Egyértelmű az igényünk is: a nem-zettudatot formáló katonai hagyomány-ápolásban vállalt és teljesített, integrálószerepünk miatt a központi segítség éstámogatás garantált biztosítása. Perszetudjuk, hogy a honvédelmi tárca is vesz-tese az állami költségvetésnek. Azt ismegtapasztaltuk, hogy a megszerezhetőpénzek brutális csökkentésének vesz-tesei között mi is ott vagyunk, mind a 120tagegyesülettel együtt. Ehhez csakannyit teszek hozzá: ha csökkennek acivil szervezetek támogatási lehetősé-gei, akkor csökkenjenek az eredmé-nyességi elvárások is. Megjegyzem:olyan még nem volt, hogy mindenki elé-gedetten állt fel a tárgyalóasztaltól, deolyan sem, hogy mindenki duzzogvaüljön le.

A BEOSZ-t – és nyilván másokat is– zavarja az, hogy nem derül ki egyér-telműen, megfelelünk-e a HM kívánal-mainak, stratégiai szövetségeseivagyunk-e a tárcának, tetteink és cél-jaink szolgálják-e a honvédelmi érde-keket. Összességében hasznosakvagyunk-e a tárcának és másoknak,vagy sem? Ha igen a válaszok többsé-ge, akkor támogassanak bennünketkiszámítható módon, akár más felada-tok rovására is.

A pénzről kezdtem el beszélni, mertaz is kell a hagyományok ápolásához,megőrzéséhez. De azt is tudjuk, hogyegyáltalán nem biztos, hogy azok a prog-ramok a legértékesebbek, amelyek a leg-több pénzbe kerülnek. Másrészt azt istudjuk, nem érdemes azon polemizál-ni, hogy sok-e vagy kevés a rendelke-zésre álló pénz. Ami van, azt kell elköl-

teni, méghozzá a leghatékonyabban.A tagegyesületek is megtanulták már,hogy jól megalapozott, közös érdekeketszolgáló programokra érdemes csak aBEOSZ-hoz is pályázni. Az eredmé-nyeket is fel kell tudni mutatni, megje-lölve a folytatás lehetőségeit, mert megkell győznünk a döntéshozókat: erre ajövőben is kell pénzt fordítani, mert ahagyományápolás, a katonai emlékekmegőrzése, a határokon átnyúló együtt-működés nem luxus, hanem a magyarés az uniós értékekkel teljes össz-hangban álló szükséglet.

A BEOSZ egy nagy, erős közösség,mert tagszövetségei és tagegyesüle-tei is azok. Nagy tanulság, nagy tapasz-talat, hogy a közös munka alakította kiezt az egységet. Jól döntöttünk akkor,amikor a különböző támogatási lehe-tőségeinket, az embereket, a tagokat,tagegyesületeket összefogó progra-mokra fordítottuk. Amikor két vagy többszervezet tagjai találkoznak, közösencsinálnak valamit: hagyományokat ápol-nak, elevenítenek fel, emléktáblát avat-nak, együtt énekelnek, zenélnek, főznekés beszélgetnek. Amikor a határ mentiegyüttműködéseket támogatjuk, azt isazért tesszük, mert a közös célok hoz-zák össze az embereket, a partnereket.A külföldi kapcsolatokat jól ápoló tag-egyesületek, az egymás szomszédsá-gában élők már nemcsak a BEOSZelnökségére tekingetnek, hanem egy-más felé fordulnak, és együtt keresik akitörési lehetőségeket. Szombathely,Marcali, Miskolc, Nyíregyháza, hogy alegkiemelkedőbbeket említsem.

Az elismerések jelentősége

Az is hagyomány immár – ápoljuk és őriz-zük meg ezt a továbbiakban is –, hogy

10


11

van Emlékérmünk, és megalapítottuka Katonák Példaképe Díjat is. A kitün-tetett egyesületek és személyek számaa 10 év alatt közel százra tehető. Nincsebben semmi meglepő, hiszen mindennormálisan működő közösségnek van-nak kiemelkedő tagjaik. De ehhez kel-lettek olyan szervezetek és emberek,akiknek tettei és eredményei méltóváavatnak arra, hogy mindenki elfogadjaőket ebben a kitüntetett szerepben. Éskellett hozzá egy olyan közösség, mintamilyen a BEOSZ, amely alkalmas ésérett a jutalmazásokra. Minden dönté-sünk konszenzusos volt, és minden álta-lunk kitüntetett közösség vagy személyérdemességét máig nem vitatja senki.A BEOSZ díszpolgárai ők valamennyi-en. A mi példaképeink.

De a fiatalabbaknak vajon kik a pél-daképek? Zenészek, énekesek, színé-szek, netán politikusok, vagy a Való Világközönséges résztvevői? Én azt tapasz-

taltam, hogy gyerekeink úgy látják: akkorvan esélyük boldogulni, ha megvalósít-ják önmagukat, s ehhez azt gondoljákkövetendőnek, hogy igyekeznek meg-felelni a fogyasztói társadalom elvárá-sainak, ezért minél nagyobb mennyi-ségben próbálnak javakat felhalmozni.Eközben nincs idejük bekapcsolódni aprogramokba, szervezetekbe meg vég-képp nem kívánkoznak, így a BEOSZ-ba sem. Pedig a BEOSZ a hagyományosértékek közvetítését, átadását nélkü-lük nem tudja sikeresen elvégezni. Amia mi fiatalságunkban a farmer volt, azmost a fiataloknak a Nagy-Magyarországmatrica, az Árpádsávos hűtőmágnes,a rézzel kivert turulmadaras övtáska.S hogy mit lehet tenni e tévhites míto-szok ellen? Sokat és sokféleképpen,

csak egyet nem: frontális támadást indí-tani. A BEOSZ-nak, a tagegyesületek-nek egyik ilyen útja lehet a különféle hely-és katonatörténetek bemutatása. Hiszena személyekhez, helyhez kötődő tör-ténetek kapcsán derülnek ki, hogy milyensokszínű a múlt, hány és hány értel-mezést engedhet meg. De az interne-ten is „nyomulnunk” kellene, ahol a tév-hitek is korlátlanul terjednek. Mert a fia-tal generáció mintáit már jellemzőenaz elektronikus média tartalmának, illet-ve a kortárs csoportok szemléleténekmegfelelően igyekeznek kialakítani. Ezál-tal példaképválasztásuk is közvetetteb-bé válik. Ahhoz tehát, hogy befolyásol-ni lehessen őket, olyan célokat és lehe-tőségeket kell felmutatni számukra, ame-lyek alternatívák, akár a fogyasztói társ-dalom elvárásaihoz képest is. Olyat pél-dául, mint a mostani rendezvénysorozat– nem hiszem, hogy nem fognak néhányitt elhangzott dologról elgondolkodni. (Báregyszer már elmondtam egy KNT alkal-mából: az ember, mire rájön, hogy azapjának néhány dologban igaza volt,addigra már van egy gyereke, aki szen-tül hiszi, hogy az apjának nincs igaza).Aztán az olyan rendezvények, mint aHősök Napja, a katonai emlékhelyekgondos ápolásának tettei, helyőrség- éskatonatörténetek, kiadványok, kiállítá-sok, stb. Ezek lényegében egy célt szol-gálnak: a katonai emlékek ápolását szé-les társadalmi alapokra helyezését.Ebben vagyunk a HM-el egyértelmű-en, de közösen érdekeltek.

Vegyük a hadisírgondozás mai hely-zetét. Igaz az, hogy „Örökké él, ki éle-tét áldozta a honért!” A rákoskeresztúritemetőben egy katonasír márványlap-ján olvastam ezt a szép mondatot. Éskérdeztem: vajon éppen ebben a teme-tőben miért lett az enyészeté az I. ésII. Világháborúban elesett több ezermagyar katona sírja?

Ha a hadisírgondozás állami feladat,ha ezt hazánkban is európai szintrekívánják emelni, akkor ehhez nyilván-valóan pénz is kell, és kell még az olyanszervezetek támogatása, mint amilyena BEOSZ. Arról nem is beszélve, hogymintegy 31 országban van hadisír – mégTahitin is –, ahol magyar katonák nyug-szanak. Oroszország, Lengyelország,Németország, Fehéroroszország, Romá-nia, Franciaország, Dánia, Olaszország– soroljam még? Ausztriában több mint20, Szlovéniában és Szerbiában 10-15olyan temető van, ahol együtt nyugsza-

nak az első és a második világháború-ban elesett bajtársaink. Magyarországtöbb mint 3 ezer temetőjében vajon hányelhanyagolt, gondozatlan katonasír van?

Tudja-e, akarja-e tudni a HM, hogy aBEOSZ tagegyesületei és elkötelezettszemélyei milyen hatalmas munkátvégeztek például Szombathelyen, Tapol-cán, Székesfehérvárott, Cegléden, Nyír-egyházán, vagy éppen Budapesten?Hazánk területén mintegy 250 ezer hon-véd nyugszik a temetőkben: a BEOSZkész ezek felkutatására, méltó állapot-ba hozására. De ehhez adjanak szak-mai és pénzügyi segítséget. Hangoljákössze a szervezetek munkáját, kezde-ményezzenek részükre egy HM általvezetett tanácskozást, a fiatalabb gene-rációt is bevonó közös „fertőzés” pro-jektet.

És ha már a javaslatoknál tartok: kérema szakmai tanácskozás résztvevőit,támogassák a BEOSZ azon javaslata-it, hogy alapítson a HM „Katona Hagyo-mányokért Díjat”, jöjjön létre egy olyanAlapítvány, amely a társadalom felé isnyitott, felhívásai előre kiszámíthatók,s amely költségvetési pénzből támogatjaa katonai emlékek ápolását. Vagy egymár ilyen céllal létező és működő ala-pítvány, pl. a Bajtársainkért Közhasz-nú Alapítvány kapjon meg egy ilyen fel-adatot és lehetőséget. A Zrínyi MédiaKft. vagy a HM közvetlenül támogassaa helyőrségekről, alakulatokról, fegy-vernemekről, személyekről szóló kiad-ványok megjelentetését. Kössenek aBEOSZ-szal hosszabb távra szóló, fel-adatátadásos megállapodást.

A katonai hagyományok ápolásánakfeladatait, ennek újragondolását el kellvégezni, amely nem könnyű, és ame-lyekben részt kell vennie minden elkö-telezett szervezetnek és minden gene-rációnak. A mai szétforgácsolt erőpo-csékolás, az alig láttatott eredményes-ség, a tiszta és nemes cél indokolja mind-ezt. A generációk közös munkája haté-kony eszköze lehet e probléma jó keze-lésének is. Befejezésként Tóth Sándornyá. ezredes úr előadásából (előző lap-számunkban olvasható) idézek, mely időhiányában most nem hangozhatott el,aminek megértéséért külön is köszö-netet mondok ezredes úrnak. A gondo-lat a következőképpen hangzik: „Szö-vetségünk ez irányú munkája olyan nem-zeti érték, amely politikai irányzatoktólfüggetlenül, a társadalom, az állam, amagyar nemzet erkölcsi és anyagi meg-


12

„Sosem volt ilyen nagy szük-ség a bajtársiasságra, a segí-tőkészségre és a katona-nemzedékek összefogására.A bajtársiasság a MagyarHonvédség fontos értékeiközé tartozik, amelynek ápo-lása a BEOSZ-nak is tiszte-letre méltó feladata.” Ezt agondolatot Balatonkenesén, aKatonanemzedékek 20. talál-kozóján dr. Benkő Tibor vezér-ezredes, a HM Honvéd Vezér-kar főnöke fogalmazta meg. Aszínvonalas rendezvény másfontos tanulságairól, a Bajtár-si Egyesületek Országos Szö-vetsége előtt álló új kihívá-sokról Kelemen József nyug-állományú altábornaggyalbeszélgettünk, aki 1991-től1995-ig a Szövetség elnökevolt, és a következő évekbenis sokat szeretne tenni aBEOSZ sikereiért.

Önnek a BEOSZ létrejöt-tekor a Honvédelmi Minisz-térium helyettes államtitkára-ként szerepe volt a honvé-delmi rendszerváltás, példá-ul az első honvédelmi törvényvagy a bajtársi egyesületekteendőinek megfogalmazásában.

– A BEOSZ, amelynek első elnöke dr.Simon Sándor altábornagy lett, egyet-értett azzal, hogy a Szövetség fő fel-adatai: a honvédelem ügyének szolgá-lata, a ma már zömmel nyugállomá-nyú katonák érdekképviselete, a kato-nai hagyományok ápolása, és a bajtár-siasság szellemében a közösségekösszefogása. Az új elnök vesszőpari-pája e feladatok vállalása mellett az volt,hogy a Szövetség, a közhasznúságjegyében, vállaljon vezető szerepet azifjúság honvédelmi felkészítésében ésnevelésében. Mint ismeretes, ez a „veze-tő szerep” nem jött létre.

Meggyőződésem, hogy a BEOSZalapvető célkitűzései ma is vállalható-ak, a megváltozott társadalmi, gazda-sági és jogi környezetben, amelyheza BEOSZ-nak is alkalmazkodnia kell.A jogi környezet változása kapcsán első-nek a „Civil törvényt” említeném, amely-nek szellemében a BEOSZ is csak akkor

kap állami támogatást, ha megfelel aközhasznúsággal kapcsolatos elvárá-soknak. A jelenlegi szabályozás sze-rint a közhasznú jogállás megszerez-hető a szervezet bírósági nyilvántar-tásba vételével, egyidejűleg ezzel mint-egy „önbevallás” alapján kapja meg aszervezet e minősítést. Fontos társa-dalmi és szakmai elvárás azonban, hogya közhasznú jogállás megszerzésemögött ténylegesen valódi közérdekűtevékenység álljon, azaz megfelelő tár-sadalmi jelentőséggel is rendelkezzenaz adott szervezet, és ne csak az állam„emlőjén” nevelkedjen, azaz pénzügyi-leg is megálljon a saját lábán.

A BEOSZ tagságának „derékhada” anyugállományú katonákból verbuváló-dott, nekik milyen változással kell szem-benézni?

– A nyugállományú katonákat érintőtémakörrel az Idősügyi Stratégia fog-lalkozik, amelyet az újjászervezett Hon-védelmi Idősügyi Tanács is napirend-

re tűz. Változások a gazdasá-gi lehetőségek figyelembevé-telével minden bizonnyal lesz-nek, de a honvédség – mintahogy egyébként a humán-stratégiában megjelenik – anyugállományba helyezettek-ről továbbra is gondoskodik. Azanyagi lehetőségek figyelem-bevételével a honvédelmi tár-ca által részükre biztosítottjogosultságok, és támogatásoktovábbra is elérhetőek lesznek.A helyőrségi kluboknál történtjelentős változás mindenbizonnyal gondot jelent majdszámos egyesületünk elhe-lyezésében, működésében, deaz értesüléseim szerint a had-kiegészítő parancsnokságok,központok és irodák segítségeezúttal sem marad el. ABEOSZ-egyesületek működé-sével kapcsolatos gondok ésteendők várhatóan március-ban kerülnek terítékre.

Visszatérve a BEOSZ stra-tégiájára, ezen a téren melyeklehetnek a legjelentősebb vál-tozások és az ebből eredő ten-nivalók?

– Meggyőződésem, hogy aBEOSZ-nak a jövőben a folytonosságés a megújulás jegyében kell tevé-kenykedni. Az alapvető célkitűzésekmegtartása mellett, én e Szövetség éle-tében az eddigieknél fontosabb fel-adatnak az érdekeink és az értékeinkvédelmét látom. Az elmúlt húsz év ered-ményeinek megtartása mellett, az egy-séges szövetségi képviseletre is töre-kednünk kell.

Ami pedig a közhasznúságot illeti, aKatonaSuli program támogatásától, ahadisírgondozásig, a fiatalok honvédel-mi nevelésétől a tartalékos katonák kép-zéséig sok mindent tehetünk, ami álla-mi feladat. Igazán ezen a területen vannagy szerepe a jó kezdeményezésnek,a kreativitásnak, a katonai felkészültséghasznosításának.

Változás lesz az is, hogy előtérbe kerülaz önépítkezés, a sok jó kezdeménye-zés, az önkéntesség, a saját erőretámaszkodás. Sok mindent a magunkerejéből kell megoldani, de szoros

Megfelelni a kihívásoknak


13

együttműködést kell kialakítani a Hon-védelmi Minisztérium és a HonvédVezérkar illetékes főosztályaival, a kato-nai alakulatok parancsnokaival is. Azelmúlt hetekben felállt katonai igazga-tási szervekkel, a Magyar HonvédségHadkiegészítő és Központi Nyilvántar-tó Parancsnokság, valamint a KatonaiIgazgatási Központok, Toborzó és Érdek-védelmi Központok parancsnokaival,illetve a Toborzó és Érdekvédelmi Iro-dák vezetőivel. Saját feladatunkkéntpedig szervezettebbé kell tennünk azegyesületekben folyó tagtoborzást. ABEOSZ-ban a hivatásos és szerződé-ses katonák száma nem éri el az 5 000főt, s ugyanakkor nincsenek adatainkarról, hogy kik kerülnek nyugállomány-ba és kik lettek tartalékos katonák.

A katonai hagyományok ápolását isátgondoltabbá, hatékonyabbá kellenetennünk. A katonai történelmi hagyo-mányok felkutatásánál is szükség len-ne az elmélyültségre. Az eddiginél jóvaltöbb helyőrség-történeti emlékszobá-ra lenne igény, és számos volt helyőr-ségben még nem írták meg a helyőrségtörténetét. Csupán egy fegyvertörténe-

ti parkunk van, sok katonai emlékhelygondozatlan, és még sorolhatnám a ten-nivalókat. Az eddigi tapasztalatokat cél-szerű lenne hagyományőrző konferen-cián összegezni.

Az eddigieknél sokkal többet kelle-ne tennünk a nyugállományú katonákéletminőségének, fizikai és lelki egész-ségének javításáért. Emlékeztetnék arrais, hogy 2012 az „aktív öregedés ésgenerációk közötti szolidaritás” éve lesz.Az egyesületi munkában jobban kelle-ne törekedni a változatosságra, a köz-művelődési tevékenységre és az „Éle-tet az éveknek” akciókba való bekap-csolódásra.

Úgy tudom, hogy a korábbi katonaibeosztásaiban is fontosnak tartotta a baj-társi szellem erősítését.

– Valóban, a bajtársiasság erősíté-se mindig a szívügyem volt, s nagyonörültem, hogy ez a gondolat a legutób-bi katonanemzedék találkozón is hang-súlyt kapott. Meggyőződésem, hogy abajtársiasságra egyre nagyobb szükséglesz, hiszen sokan vannak a mi sora-ink között is bajbajutottak, mozgásuk-ban korlátozott idős emberek, súlyos

anyagi gondokkal küszködők. Mindigszorgalmaztam a sokoldalú karitatívmunkát, és kezdeményeztem az egy-kori nagy helyőrségekben a honvéd-ségi gondozóházak létrehozását.

A jövőben milyen szervezeti struktú-ra, felépítés szolgálná a Szövetségbena célok megvalósítását?

– A BEOSZ tevékenységében sze-rintem változatlanul kulcsszerepe van akezdeményező- és operatív szellemű,hozzáértő ügyvivőkből álló elnökség-nek. A régióvezetőkkel és az egyesületielnökökkel való rendszeres kapcsolat-tartás, a közös gondolkodás, a jó kez-deményezések felkarolása, a régiók ésaz egyesületek munkájának koordiná-lása mind-mind nélkülözhetetlen a sike-res tevékenységhez. Az új körülményekközött nélkülözhetetlen a jó alkalmazó-és problémamegoldó-képesség, a fia-talok bevonása például az új közhasz-nú feladatok végzésébe. Az utóbbi idő-ben gyakran jut eszembe Churchill híresmondása:

„Fogd kézen a változásokat, mielőttazok ragadnának magukkal téged.”

KACSÓ LAJOS

Mi történik a helyőrségi klubokkal?A HM közigazgatási államtitkárának

és a Honvéd Vezérkar főnökének56/2011. számú együttes intézkedésealapján a HM Bessenyei György Kul-turális és Üdültetési Közhasznú Non-profit Kft. 2012. január 1-jével végel-számolással megszűnik. A Kft. keze-lésében működő 16 helyőrségi klubingatlanát a HM felajánlja átvételre azönkormányzatok részére. Az ingatlanokátadás-átvétele kizárólag azzal a – szer-ződésben rögzített – kitétellel történhetmeg, hogy az adott települési önkor-mányzat a klubokban jelenleg műkö-dő társadalmi szervezetek részére ameglévő feltételekkel fogja biztosítaniaz eddig is használt helyiségeket.

Amennyiben az önkormányzat nemtart igényt az ingatlanra, akkor a helyőr-ségben működő alakulattal tervezi a tár-ca üzemeltetni a helyőrségi klubot.

A HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hiva-tal Infrastrukturális Igazgatóság azönkormányzatok részére megküldte ahelyőrségi klubok átvételére vonatko-zó leveleket, és 2011. november 31-ig

kértek visszajelzést. A visszajelzésekalapján, december elején döntés szü-letik arról, hogy a 16 helyőrségi klub-ból hány klubot vesz át önkormányzatés működtet alakulat.

A BEOSZ elnöke által javasolt érte-kezlet összehívását az államtitkár úra következők szerint tervezi: a döntéstkövetően egy munkaértekezlet azernyőszervezetek képviselőinek rész-vételével (december eleje), majd egytájékoztató értekezlet az érintett egye-sületek részére (december közepe).

Mi történik a kiegészítő parancsnok-ságokkal?

A Honvédelmi Minisztérium, valamintaz irányítása alá tartozó egyes szerve-zetek szervezeti- és létszám-racionali-zálásának feladatairól szóló 103/2011.(IX. 23.) HM-utasítás 18. § (1) bekez-dése értelmében 2011. november 15-tőlaz MH Katonai Igazgatási és Adatfel-dolgozó Központ megnevezése MH Had-kiegészítő és Központi NyilvántartóParancsnokság (a továbbiakban: MHHKNYP) megnevezésre módosult, ésszervezetébe beolvadtak a területi had-

kiegészítő parancsnokságok (MH kelet-és nyugat-magyarországi hadkiegészí-tő parancsnokságok), valamint a HVKSzemélyzeti Csoportfőnökség KatonaiIgazgatási Osztálya.Elhelyezése: 1134 Budapest, DózsaGyörgy út 51.A vezető állomány:Vanyur Tibor mk. ezredes, parancsnokKálmán László mk. alezredes, parancs-nokhelyettesJakab László alezredes, parancsnok-helyettesBendes István mk. alezredes, törzsfőnök.

Az MH HKNYP az elődszervezetekáltal megteremtett értékek megőrzé-sével, a kibővült feladatrendszerből faka-dóan továbbra is fontosnak tartja a civilszervezetekkel való együttműködést,kapcsolattartást, ezáltal is biztosítva aszaktevékenységek magas színvona-lú végrehajtását.

A korábbi toborzó- és érdekvédelmiközpontok, illetve irodák helyén tovább-ra is működnek helyi szervezetek, így akapcsolattartás folyamatossága bizto-sított.

Megkérdeztük az államtitkárt


14

A haza védelme minden korban és tár-sadalomban a hadsereg kötelessége,amelyhez jól képzett és művelt kato-nákra van szükség. A 60 éves évfor-duló alkalmából tollat ragadtam, és sze-mélyes tapasztalatom alapján kívánokemlékezni, emlékeztetni az adott idő-szaknak a hadseregben folyó kulturá-lis életéről, azon belül a tiszti klubokbanvégzett munkáról.

A második világháborúig a világon sokhelyen – ahol nagy katonai garnizonokállomásoztak –, így Magyarországon is,tiszti kaszinók működtek. Ezekben való-sult meg a tisztek családjainak és az elitpolgárságnak a társasági élete. 1945-től,az új magyar hadsereg megalakulásá-tól és fokozatos fejlődésétől kezdve, az1950-51-es évekre létszámában nagyranőtt. A helyőrségekben a hivatásos tisz-ti, tiszthelyettesi állománynak mind a csa-ládos tagjai (távol a hozzátartozóiktól),mind a nőtlen fiatalok albérletben vagykatonai szállásokon laktak.

A fárasztó kiképzési napok befejez-tével, a katonáknak a kevés szabad-idejükben nem volt hol pihenni, kikap-csolódni vagy szórakozni. Ennek és másproblémáknak a megoldására szükségvolt a tiszti klubok létrehozására. A tisz-ti klubok elhelyezésére az illetékesparancsnokok, szakemberek kerestek,béreltek, vásároltak olyan épületkomp-lexumokat, amelyek átalakításuk után erendeltetésnek megfeleltek. Ezek váro -

sonként, helyőrségenként különbözőek,általában régi középületek voltak.

Feleségek és gyerekek

Kezdetben feladat volt olyan körülmé-nyek megteremtése, amely biztosítot-ta a második otthon szerepét. E célnakmegfelelően a kényelmes berendezé-seken kívül lehetőséget nyújtani az étke-zésre, pihenésre, szórakozásra, társa-sági életre. Ezen igények kielégítéseérdekében működtek a könyvtárak,presszók, éttermek, játékszobák, tár-salgók, mozik, és változatos programokálltak rendelkezésre.

A klubok vezetése szervezte a kato-nafeleségek foglalkoztatását, képzését,segítette a munkába való elhelyezke-désüket, és a gyerekek tanulását, kor-repetálását is. Ezek érdekében működ-tették a katonafeleségek és a gyerme-kek klubját. A tanfolyamokon szabás-varrás, gépírás-, kézimunka-oktatásfolyt. Népszerűek voltak az előadás-soro-zatok: nevelésről, egészségügyről, ház-tartási tanácsokról. Ebben az időszak-ban sokan voltak a hivatásos katonákközött olyanok, akik nem rendelkezteka nyolc általános osztállyal, még többena középiskolai érettségivel. A klubve-zetés feladata lett az alakulatok parancs-nokainak közreműködésével az iskolákműködtetése, ezzel az általános művelt-

60 évesek a tiszti klubok


15

ség emelése. Meg kell említenem, a fia-tal nőtlen tisztek azon problémájánakmegoldását, hogy mivel nem volt tár-saságuk, hölgypartnerük, ennek érde-kében szerveztek iskolák, intézetek rész-vételével ismerkedési, társas- táncosrendezvényeket.

Rendszeresek voltak a színházi ésfilm előadások, ezen belül filmtörténetielőadás-sorozatok. Különleges volt aMopresszó. A klubot látogató közönségláthatta a helyi, környékbeli és a fővá-rosban elismert népszerű művészekmagas színvonalú előadásait.

Sokáig viszonylag zárt körűen működ-tek a klubok, a hivatásos állományúakés családtagjaik voltak csak jogosul-tak a látogatásra, illetve a helyőrség azonpolgári személyei, akik valamilyen szin-tű vezetők voltak, vagy munkakapcso-latban álltak a klubbal (előadók, társa-dalmi munkások). A zártságot indokoltaa jogosult látogatók nagy létszáma és a

honvédség által nyújtott kedvezmények,szolgáltatások.

Öntevékeny művelődés

A társadalom és a hadsereg változá-sa, fejlődése új és újabb követelmé-nyeket támasztott a kulturális életben,így a klubokkal szemben is, amelyek-nek meg is feleltek. Bővült és színese-dett a klubok tevékenysége, létrejöttekkülönböző öntevékenységet végző kisközösségek, klubok: katonafeleségek,ifjúsági, gyermek, numizmatikai,bélyeggyűjtő, nyugdíjas, film, sport klu-bok. Szakkörök: barkács, fotó, kézi-munka, kertészeti. Tanfolyamok: nyelv,szabás-varrás, gépíró, hegedű, zongo-

ra, gépjármű. Művészeti csoportok: szín-játszó, irodalmi, színpad, bábjátszó,gyermekénekkar, néptánccsoport, éne-kesek, versmondók. Ezek az öntevé-keny közösségek, például a tanfolyam-ok, szakkörök tagjai, a tudás megszer-zésével olyan képzést is kaptak, amelya munkavállalásban is segített. A művé-szeti csoportok rendszeresen részt vet-tek az évenként megrendezett kultu-rális seregszemléken, fesztiválokon,amelyeket a honvédség és a polgáriszervek szerveztek. A résztvevők nem-csak önmaguknak, hanem a szélestömegeknek – amikor felléptek máshelyőrségekben honvédségi és polgá-ri közönség előtt – is örömöt, szórako-zást nyújtottak. A tiszti klubok is kez-deményezői voltak a társadalmi, csa-ládi ünnepek, események megrende-zésének: házasságkötéseknek, katonaiesküvőknek, gyermek névadó- ünnep-ségeknek.

A fejlődés folyamán volt olyan időszak,amikor a honvédség keretén belül orszá-gosan 30-40 tiszti klub működött akisebb-nagyobb helyőrségekben. Fel-adatuk szélesedésével, funkciójuk vál-toztatásával a nevük is változott: Tisztiklub, Helyőrségi klub, Fegyveres ErőkKlubja (FEK) Helyőrségi Művelődési Ott-honra (HEMO). Az idők folyamán szé-lesedett a látogatók köre is, más fegy-veres testületek állományával és a pol-gári lakossággal.

Felbecsülhetetlen érték

A klubokban, ahol arra lehetőség nyílt,képzőművészeti alkotásokból, nevesművészektől kiállításokat rendeztek, odavitték mindazt, ami szép és értékes volt,megismertetni a művészet ezen formá-

ját is. Találkozókat tartottak híres, nép-szerű Kossuth-díjas kiváló írókkal, szí-nészekkel, alkotóművészekkel, sporto-lókkal, akik a munkájukról beszéltek,élménybeszámolót tartottak. Kirándulá-sokon, üzem-, gyár-, tsz-látogatásokonismerkedtek a résztvevők hazánk érté-keivel és szereztek ismereteket. Nép-szerűek voltak a szellemi vetélkedőkés a sportversenyek is: asztalitenisz-,tenisz-, teke-, billiárd-, sakk-, kártya-.

Az elmúlt 60 év alatt számokban fel-becsülhetetlen, sok tízezer ember kapottlehetőséget – élt is vele – a klubok általnyújtott tartalmas művelődésre, szó-rakozásra, aktív pihenésre, élmény-szerzésre.

Véleményem szerint ezek az intéz-mények teljesítették a kor, a társadalomkulturális igényét. Segítették a hivatá-sos katonák, a fegyveres testületek tag-jainak munkáját, a családok összetar-tozását, a polgári lakossággal való jókapcsolatot, a kölcsönös megbecsülést.Sok helyen bázisai voltak a színvonalaskulturális életnek, hozzájárultak nem-csak a hadsereg, hanem hazánk művelt-ségi színvonalának emeléséhez is.

Tapasztalatom szerint ma is sokan,ugyanakkor sajnos egyre kevesebbenemlékeznek vissza örömmel és nosz-talgiával ezekre a rendezvényekre. Sze-rénytelenül állíthatom, szerencsésember voltam, hogy lehetőségem volt akezdetektől 30 évig: 1951–81 között adebreceni, szegedi, szentendrei, majdismét a debreceni klubok, művelődésiotthonok parancsnokaként, igazgató-jaként dolgoznom. Örülök annak, hogymindezt a teljesség igénye nélkül mégmegírhattam.

UJVÁROSI ENDRE

NYÁ. ALEZREDES


16

A Fejér Megyei Honvéd Nyugállomá-nyúak Székesfehérvári Klubjának kül-döttsége 2011. november 10 és 12-eközött Richard Jungto úr, a Magyar Köz-társaság Franciaország Elzász tarto-mányában működő tiszteletbeli kon-zuljának meghívására részt vett az I.világháború befejezését jelentő béke-kötés 93. évfordulója alkalmából ren-dezett elzászi megemlékezéseken.

Küldöttségünk utazását megelőzte,hogy a konzul úr 2010. május 20-21-én klubunk vendége volt azzal a cél-lal, hogy megismerje a nyugállományúkatonák életét és munkáját. A konzulilátogatáshoz nagy segítséget nyújtottSzékesfehérvár Megyei Jogú VárosÖnkormányzata, valamint a MagyarHonvédség Összhaderőnemi Parancs-noksága.

Vendégünk a Székesfehérváron töl-tött idő alatt megtekintette a klubunk általmegrendezett „3. Katonanóta-Katona-dal” bemutatót, találkozott városunkvezetőivel és az ÖsszhaderőnemiParancsnokság parancsnokával. A láto-gatás végén elégedettségének adotthangot, egyben meghívta a klubunk kül-döttségét a 2010. évi emlékünnepsé-geikre.

A meghívásnak sajnos 2010-ben nemtudtunk eleget tenni, így a konzul úr ameghívását 2011-ben megismételte.

Alapos szervező munka

A meghívás megérkezése után elkez-dődött az utazás megszervezése. Klu-bunkból Szalai Gábor, Juhász János,Kovács József, Halmosi János, GulyásGábor, Varga Lajos, Sipos József, ZókaJózsef, Ollé Ferenc, Körösi László, Ami-gó György, Budán Zoltán és Bodó Lász-ló tagtársunk vállalta az utazás soránfelmerülő költségeket (személyenként33 000 Ft), és a több mint 2670 kilo-méteres autóbuszos utazás fáradalmait.Látogatásunk sikeréhez nagyban hoz-zájárult Székesfehérvár Megyei JogúVáros polgármestere, aki a megláto-gatott települések polgármesterei részé-re városunkat bemutató emléktárgya-kat adott ajándékba.

Klubunk javaslatára a HM HonvédVezérkar főnöke, dr. Benkő Tibor vezér-ezredes úr emlékplakettet adományo-

zott a kapcsolatok kialakításáért RichardJungto úrnak, valamit Kolonics Gáborúrnak, a konzul segítőjének.

A hosszú, sok időt és fáradságot köve-telő szervezés után 2011. november9-én este indult a küldöttség a francia-országi Mulhouse-be, ahová 10-én adélutáni órákban érkeztünk meg. Rövidfogadási ceremónia után, a konzul úrkíséretében a szállásunkat biztosítókatolikus iskola kollégiumába indultunk.Rövid pihenő és átöltözés után márindultunk is a 19. 00 órakor kezdődőmegemlékezés helyszínére, Zillishe-im településre, ahol a város polgár-mestere fogadott bennünket.

A koszorúzási ünnepség után a kül-döttség tagjai részére a polgármesterihivatalban fogadási ünnepséget ren-

deztek. Az ünnepség során adtuk átvárosunk polgármestere és a klubunkemléktárgyait a polgármester úr, vala-mint a helyi veteránszervezet vezető-je részére.

Jó volt magyar szót hallani

11-én reggel indultunk Hérimoncourt-ra, ahol magyar szóval köszöntöttekbennünket. Egy érdekes találkozásra issor került a megérkezésünk után, Pac-zúr Ferenc tagtársunk megszólított egyurat, akiről hamar kiderült, hogy vala-mikor magyar katona volt. Iviz Jánosnakhívják és 1955-ben avatták repülőtiszt-té. Mint kiderült, egy században szol-gáltak Paczúr Ferenccel, majd 1957-ben távozott hazánkból. 55 év elteltével

Három nap Franciaországban


17

találkoztak újra a volt katonatársak. Atelepülés fúvószenekara felvezetésévelmentünk az I. és II. világháború halot-tainak emlékművéhez, ahol koszorúthelyeztünk el, majd rövid beszédbenemlékeztünk meg a háborúk áldozata-iról. A megemlékezés után a város pol-gármestere fogadta a résztvevőket. Majdmeglepetésként, a magyarul tanulók(több magyar származású él a város-ban) a Himnusz eléneklésével köszön-töttek bennünket. Kölcsönös emlék-tárgycserék után a fogadókkal hossza-san elbeszélgettünk. Elmondták: jó len-ne, ha egy magyar várossal is felve-hetnék a kapcsolatot.

Az idő gyorsan repült, és már indul-tunk is a megemlékezések következőhelyszínére, Riedisheim-be, ahol elő-ször ökumenikus istentiszteleten vet-tünk részt, melyet az elhunyt katonáktiszteletére rendeztek. Majd a helyi kato-

naság által rendezett koszorúzásiünnepségen vettünk részt. Az ünnep-ség után a polgármester asszony foga-dást adott a tiszteletünkre, melyenemléktárgyak átadása után barátibeszélgetéseket folytattunk. A fogadásután a konzul úr meghívott bennünket arezidenciájára, egy rövid beszélgetés-re. Kis idő elteltével elbúcsúztunk, mertmég egy találkozó várt ránk.

Ilyen még nem volt

12-én, reggeli után indultunk Colmár-ba, ahol Francois Scherr úr, az OfficeNational des Anciens Combattans etVictimes de Guerre igazgatója fogad-ta a küldöttséget. Vezetésével megte-kintettük a II. világháborús emlékmú-zeumot és a csodás várost. A városhá-zán fogadást adtak küldöttségünk tag-jai tiszteletére. Az emléktárgyak köl-

csönös cseréje után, a konzul úr javas-latára, a fenti szervezettől névre szó-ló; „MEMORIE SOLIDARITE” emlék-érem elismerésben részesültem.

A konzul úr ebédet adott a küldött-ség részére, és elmondta: nagyon örülannak, hogy jelen voltunk a megemlé-kezéseken, mert magyar nyugállomá-nyú katona ilyen ünnepen még nem voltFranciaországban.

A program befejezéseként rövid láto-gatást tettünk a Colmar melletti, Turc-heim nevű településen, ahol egy sző-lészetet tekintettünk meg.

12-én, a késő délutáni órákban indul-tunk haza, hogy 13-án, a reggeli órák-ban fáradtan, de élményekben gazda-gon érkezzünk meg. Küldöttségünk tag-jainak véleménye, valamint a fogadá-sokon elhangzottak alapján megálla-píthattuk, hogy méltóképpen képvisel-tük a magyar nyugállományú katonákat,ezzel is elismerést szerezve hazánk-nak, valamint a Magyar Honvédségnek.Tovább öregbítettük királyi városunk hír-nevét Franciaországban.

Köszönettel tartozunk a találkozókmegszervezéséhez nyújtott támogatá-sáért:

– Richard Jungto úrnak, A MagyarKöztársaság elzászi konzuljának.

– Dr. Benkő Tibor vezérezredes úrnak,a HM Honvéd Vezérkar főnökének.

– Dr. Cser-Palkovics András úrnak,Székesfehérvár Megyei Jogú Város pol-gármesterének, országgyűlési képvi-selőnek

– Esélyek Háza Székesfehérvár mun-katársainak

– Kolonics Gábor úrnak, a konzul mun-katársának.

SZALAI GÁBOR NYÁ. ŐRNAGY

ELNÖk


18

Október elsején, kilenc év eltelte utánkerült sor az 1996-ban megszűnt, Thu-ry György Gépesített Lövészdandár –jogelődje a Dózsa György GépesítettLövészezred – volt hivatásos katonái-nak és polgári alkalmazottainak máso-dik találkozójára Nagykanizsán.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a töb-

bi hétköznap, de mégis volt benne vala-mi különleges – legalább is úgy gon-dolom – a résztvevők számára. Külön-leges azért, mert egymást rég nem látottbajtársak, kollégák gyülekeztek egybaráti beszélgetésre, hogy felelevenít-sék a múlt eseményeit, emlékezzeneka munkában együtt töltött évekre, beszá-moljanak egymásnak, kivel mi történt azelválásuk óta, hogyan alakult az életük.

A rég nem látottakkal való találkozásaz ember számára általában örömteli.

Ez látszott és érződött a találkozót mege-lőző pillanatokban, percekben. Az embe-rek összeölelkezve örültek egymásnak,észre lehetett venni könnyező arcokat is.

A találkozó ünnepélyes része a Him-nusz hangjaival kezdődött. Majd GőczeIstván vezérőrnagy özvegye szavalta elPetőfi Sándor „A vén zászlótartó” című

versét. Az üdvözlő szavak elhangzá-sa után az elhunyt bajtársaink, kollé-gáink emléke előtt egyperces néma fel-állással tisztelegtünk.

Emlékük élni fog

A város polgármestere, CseresnyésPéter meleg szavak kíséretébenköszöntötte a résztvevőket. Elmondta,hogy Nagykanizsa lakossága még mostis szeretettel gondol a valamikor itt állo-

másozó katonákra, akiknek keze mun-káját nem egy most is létező objektumfémjelzi. Többek között a sokak által ked-velt csónakázótó, a gyermekjátszóte-rek. Sajnos az élet úgy hozta, hogy meg-szűntek az alakulatok a városban, deemlékük még nagyon sokáig élni fog akanizsai emberek emlékezetében. A pol-gármester elmondta: örül annak, hogyilyen sokan eleget tettek a meghívás-nak és arra kérte a jelenlévőket, gyak-rabban is találkozhatnak, jöjjenek elNagykanizsára. A város vezetése támo-gatja az ilyen rendezvényeket, szere-tettel várnak mindenkit.

Poprádi Zoltán nyá. ezredes, mint azalakulat egyik volt parancsnoka, ünne-pélyes múltidéző beszédében áttekin-tette az alakulat történetét. Hangsú-lyozta, hogy az alakulat 1996-os meg-szűnése után és ma is a legfontosabbfeladatunk a katonai hagyományok ápo-lása. Nem szabad engednünk, hogyezek a feledés homályba vesszenek. Azalakulat történetéből az itt felvillantottképek mind azt bizonyítják, hogy egykorvirágzó katonaélet volt Nagykanizsán.Ezt folyamatosan ápolni kell, és mindenkibüszke lehet arra, ha valaha itt szol-gált az alakulatnál.

Sikeres szervezés

Tarr Ernő nyá. alezredes a találkozószervezésével kapcsolatosan osztottameg gondolatait a résztvevőkkel. Nehézmunka volt a szervezés, de az eredményönmagáért beszél. 420 fő részére tud-tuk eljuttatni a meghívót postán, inter-neten és személyes érintkezés útján.Közel kétszáz fő elfogadta a meghí-vásunkat. Ez nagyon örvendetes, ésköszönet minden jelenlévőnek. A továb-biakban megköszönte a szervezők mun-

Volt egyszer egy katonaváros


19

káját, akik részt vállaltak ebben a tevé-kenységben. Kiemelten szólt azokról,akik anyagi eszközökkel segítették atalálkozó sikeres végrehajtását.

Az elhangzott beszédek után a meg-lepetésnek szánt ajándékműsor követ-kezett. A műsor első részében zenés,vetített képes összeállítást láttunk azalakulat életéből. Nem egyszer a szék-sorokból derűs kuncogás és megjegy-zések voltak halhatók „ Jé! Az te vagyott, azon meg te voltál látható.” A zeneiösszeállítást a Magyar Honvédség Köz-ponti Zenekara szolgáltatta CD-ről. Aképeket úgy gyűjtöttük össze az állo-mánytól. Vetítésre alkalmas állapotbaátdolgozta Bajzáth László nyá. alezre-des, és Major László nyá. százados.

Ezután Móricz István Béla nyá. alez-redes saját versét adta elő „Volt egyszeregy katonaváros” címmel, nagy sikertaratva a résztvevők körében. A versvégigkísérte, illetve bemutatta, hogy mitis jelentettek a katonák Nagykanizsá-nak a középkortól egészen napjainkig.

A műsor a Honvéd Együttes férfikaraelőadásával zárult. Katonadalokat és nép-szerű operakórusokat adtak elő tiszte-letünkre. Előadásukat a találkozó részt-vevői fergeteges tapssal jutalmazták.

A találkozónak helyet adott, amit meg-köszönünk:

a Hevesi Sándor Művelődés Központ;a Honvéd Kaszinó.Utóhang: talán nem kellene várni a

következő találkozóig öt évet, ezt előbbis megismételhetjük.

VISZONTLÁTÁSRA!TARR ERNŐ NYÁ. ALEZREDES

A Marcali Bajtársi Egyesületnél a kato-nai hagyományok ápolása mellett egysor társadalmi és néphagyomány ápo-lásával is foglalkozunk. Ebbe a sor-ba tartozik a Márton-napi bormustrais, amit 2003 óta rendszeresen meg-tartunk, tekintettel arra, hogy tagja-ink közül – a szabadidőnk célszerű éshasznos eltöltése érdekében – egy-re többen foglalkozunk szőlőtermesz-téssel, illetve borkészítéssel. A hagyo-mányos bormustra jó alkalom az újborértékelésére, tapasztalatcserére és aközösségi élet erősítésére egyaránt.Először úgy gondoltuk, hogy ötéven-ként engedünk magunknak liba-combevést, s a közbeeső évekbenlibazsíros, lilahagymás kenyérrel tisz-telgünk Márton és a libák előtt. Bor-korcsolyaként saját termesztésű almát,diót, mandulát és az asszonyaink általkészített sós süteményeket tálaltunkfel. A jó hangulathoz a jó bor melletta dalárdánk közreműködése is hoz-zájárult.

Az egyre sikeresebb hagyományosbormustrához 2009-től meghívjuk aSzlovén Tiszti Szövetség LendvaiEgyesületének képviselőit is, akikkel1995 óta tartunk kapcsolatot. Ahogy

ez lenni szokott, evés közben jön megaz étvágy, ettől az évtől csak azértis, minden évben libasültet eszünk.

A nyolcadik Márton-napi bormust-ránkat, november 11-én, Márton nap-ján jól szervezett formában, jó hangu-latban, szlovén barátainkkal együtt meg-tartottuk.

A szlovén küldöttség tagjai között vol-tak: Branko Bratkovics, Söveges Szil-veszter korábbi elnökök, Robert Lenar-csics jelenlegi elnök, Borisz Budin ex-titkár és meglepetésként LjubomirDrazsnyik, Szlovénia korábbi magyar-országi katonai attaséja, mind régi ked-

ves barátaink, akik elhozták Lendva-hegyi finom borukat is. Az ez évi bor-mustránkon 14 fehér és 8 vörösbort kós-toltunk meg. Megállapítottuk, hogy idéna jó szőlőtermésből kiváló borokatkészítettünk. Minden borosgazda dicsé-retben részesült az éves szorgalmasmunkájáért és annak végtermékéért.

A közhiedelem úgy tartja, aki Mártonnapján libát eszik és kellő mértékbenújbort fogyaszt, az a következő évbennem fog éhezni. Ezek szerint az márbiztos, hogy mi jövőre sem fogunk éhez-ni. A többit majd meglátjuk!

FEHÉR JÁNOS

MÁRTON-NAPI BORMUSTRA


20

1991. október 22-e fontos dátum a Szlo-vén Köztársaság életében. Ekkor hagy-ta el az utolsó jugoszláv szövetségi kato-na a már független Szlovéniát. Furcsaháborúnak is hívták, de Szlovénia éle-tében a szabadság vívott, fontos dátu-ma. E nap 20. évfordulójának méltó meg-ünneplésére invitálta a szlovén államnevében a köztársasági elnök, dr. Dani-ló Türk és a rendezvény másik főszer-vezője, a ZVVS elnöke, Janez Pajer amagyar társszövetséget, a BEOSZ-t aKoperben megtartott rendezvényére.Örömmel vettem a felkérést, hogy kép-viseljem a Szövetséget, hisz – mint olysokszor –, ismét barátok közt érezhet-tem magam. A kétnapos látogatásra régi

barátom, Jonás Lajos nyá. ezredes kísértel, aki nemcsak tolmácsolásával, hanemhelyismerettel rendelkezvén, a környékés a résztvevők bemutatásában is segít-ségemre volt. A koperi Bonifacino sta-dionban megtartott impozáns rendez-vényen, ahol a szlovén hadsereg, ren-dőrség elit szervezetei bemutatkozá-sa mellett a ZVVS tagegyesületei sajátzászlóik alatt vonultak fel, majd a köz-társaság elnöke mondott ünnepi beszé-det. Méltatta a veteránok szerepét Szlo-vénia függetlenségének kivívásában.A találkozó ideje alatt sikerült szót vál-tani a szlovén honvédelmi miniszterasszonnyal, dr. Ljubica Jeluši-csel,továbbá a köztársasági elnök főtaná-

Szlovéniában jártunk


21

csadójával, régi barátommal, LadislavLipic tábornokkal és meleg üdvözlésbenrészesültünk a szlovén katonai vezetőkrészéről is. Itt találkozhattam régi isme-rősünkkel, dr. Bojan Potonikkel, a voltmagyarországi katonai attaséval, aki maa tiszti szövetség elnöke.

A koperi polgármester beszéde utána szabadság kivívását bemutató tánc-játékot, a lovas rendőrparádét követő-en, szlovén indulók hangjára vonultak

el a zászlóerdőkbe burkolódzó egysé-gek, szervezetek a stadion gyepéről.

Az ezt követő sátras, babgulyásos ebé-den a résztvevők között foglalt helyetta köztársasági elnök mellett számosminiszter és a hadsereg vezető állomá-nya, közöttük a szlovén vezérkar főnö-ke, Alojz Šteiner vezérőrnagy is. A város-látogatást követően baráti, a két szö-vetség együttműködését szolgáló meg-beszélésre került sor, ahol a szlovén kül-

döttség részéről az elnök mellett a ZVVStitkára, a koperi terület elnöke is részt vett.

A megbeszélés egyik érdekes szín-foltja volt a koperi körzet országgyűlé-si képviselőjével, Miroslav Klunnal – akia kisiparosok gazdasági elnöke is –, tör-tént találkozó.

Nyugdíjba menetel helyett fia vállal-kozásában kíván tovább dolgozni, mertott is igaz, hogy aki keveset fizetett bea TB-be, kevés nyugdíjat fog kapni.

A látogatás ideje alatt több veterán-szervezet vezetőjével sikerült találkoz-ni és megbeszélni a további együttmű-ködést, többek között a minket végig-kísérő Mitja Jankoviccsal, a ZVVS főtit-kárával, Miha Molannal, a „Sever” ren-dőri Veterán Szövetség elnökével, AntonPozvek főtitkárral, Zvone Vatoveccsel,Sežana kerületi egyesület elnökével ésVlado Liennel, az Istra területi szövet-ség elnökével.

Tehát ott is zajlik az élet, de a barát-ságunk töretlen. Köszöntünk függet-len Szlovénia, köszöntünk titeket vete-ránok.

ERDŐS LÁSZLÓ

Sétahajóval a KörösökönA kecskeméti Repülők és Rendvédel-miek Bajtársi Egyesületének vezetősé-ge Szarvasra szervezett kirándulást.A kirándulás során megismertük a várostörténelmi nevezetességeit, látogatásttettünk a híres arborétumba – a Pepi-kertbe –, majd a Körösökön sétahajó-zással múlattuk az időnket. Egy jó ebédelfogyasztását követően sétát tettünk avárosban, kihasználva a szép őszi időt.A mintegy 43 fős csoportunk örömmelnyugtázta a jól sikerült kirándulást.

CSÓKA TAMÁS NYÁ. EZREDES

ELNÖK

FELHÍVÁS

Tisztelt Bajtársak és Bajtársnők!

Az egyre szűkösebb támogatások, az anyagi eszközök-höz való hozzájutás lehetőségeinek csökkenése a Baj-társi Egyesületek Országos Szövetségét is érzékenyen érin-tik. Mint a Szövetségért aggódó magánember, azzal azegyéni kezdeményezéssel fordulok hozzátok, hogy aki tehe-ti, önként és önzetlenül anyagilag is támogassa szerve-

zetünket. Tisztújító közgyűlésekre készülünk, jó lenne,ha legalább a megszokott – egyébként szerény – színvo-nalat tudnánk biztosítani. Az sem lenne rossz, ha kiemel-kedően aktív bajtársaink munkáját el tudnánk ismerni.

Csatlakozzatok hozzám, és adományaitokat juttassátokel a következő bankszámlára:

11705008-20411323.A BEOSZ sárga csekkjén tüntessétek fel a megjegy-

zés rovatban a 2012/03 számot!Bajtársi tisztelettel.

Takács Imre nyá. határőr alezredes


22

Az egykori légvédelmi tüzértisztek kez-deményezésére felvállaltuk a „Bem”emléktábla avató ünnepség megszer-vezését. Szent Mihály havában sok érde-kes programot tervezett a Bem JózsefBajtársi Egyesület. A hagyományőrzéskeretében a 2011. évre közgyűlésenjóváhagyott tervben rögzítettük az ese-ményt. Az ünnepség napjának szept-ember 23-át jelöltük meg. Gyorsan vál-

tozó világunkban az emléktáblaa lakótelepen egykor működötttiszti iskola megörökítését szol-gálja. Az ünnepélyes kereteketa MH Ludovika zászlóalj Hon-véd tisztjelöltjeinek közremű-ködése növelte.

Az emléktábla VárhelyiGyörgy szobrászművész, egy-kori tüzér hadnagy alkotása,ami a támogatók anyagi fel-ajánlásaiból, a Bem József Baj-társi Egyesület szervezésébenkészült el.

Az ünnepségen meg-jelentek az egykori tisz-ti növendékek és hoz-zátartozóik, az iskolaegykori dolgozói, a BemEgyesület tagsága ésa Balassi egyesületvalamint a Bolyai nyug-díjas klub képviselői. Azünnepséget Koós Gá -bor nyá. alezredes aBJBE titkára nyitottameg, a Himnusz el -hangzása után N. Hor-váth István nyá. ezre-des – a Tiszti iskolaegykori hallgatója –ünnepi megemlékezé-sére került sor. A meg-emlékezésben az iskola történetét, aszervezeti felépítését, az akkor működőszakokat, az egykori parancsnokok éstanárok neveit és az iskola életének fon-tosabb pillanatait villantotta fel gondo-lataival. Külön kiemelte, hogy ez a tisz-

ti iskola alapozta meg a légvédelmi tüzértisztek karrierjét, a végzettek közül többtábornok és sok-sok főtiszt szolgálta ahaza légterének védelmét a különbö-ző helyőrségekben, és beosztásokban.

Majd az emléktábla avatására, a táb-la leleplezésére került sor, amit Újfalu-si Gyula nyá. vezérőrnagy és N. HorváthIstván nyá. ezredes hajtottak végre. Eztkövetően koszorúzásra került sor. Koszo-rút helyezett el a Balassi Bálint Bajtársiegyesület részéről Pintér Ferenc nyá.ezredes, a Bem József Bajtársi Egye-sület nevében Dr. B. Nagy János nyá.ezredes, és a Bolyai Nyugdíjas Klubrészéről Nagy László Géró nyá. ezredes.A Szózat hangjai után, az egyesületnagytermében egy kis fogadás és jó han-gulatú baráti beszélgetés következett.

BEM JÓZSEF BAJTÁRSI EGYESÜLET

Emléktábla avatás


23

Az MH 25. Klapka György Lövész-dandár Parancsnoksága, a Tatai Hon-véd Bajtársi Klub és a 11. HarckocsiHadosztály Bajtársi Egyesület a 11.Harckocsihadosztály megalakulásá-nak alkalmából ünnepséget rendezett,ahol a volt hadosztályparancsnokokis visszaemlékeztek a hadosztály felejt-hetetlen eseményeire. Az ünnepségzárásakor Sáry László nyugállományúalezredes a résztvevőknek bemutattaa hamarosan megnyíló haditechnikaiparkot.

A Repülők és Rendvédelmiek Bajtársi Egyesülete Kecs-kemét Nőtagozata, Barcsik Zoltánné, a nőtagozat veze-tője szervezésében, a halottak napján, a II. világháborúbanés a repülőkiképzés során életüket vesztett pilóták emlék-oszlopát keresték fel a kecskeméti köztemetőben. Rövidemlékbeszéd elhangzása után elhelyezték az egyesületkoszorúját az emlékmű talapzatán. Ezt követően felidéztékaz egyéni emlékeiket, mivel a koszorúzók között olyan kato-naözvegyek is voltak, akik férjeinek nevei szerepelnekaz emlékoszlopon.

CSÓKA TAMÁS

Harckocsizók ünnepe

Koszorú az emlékoszlopra

Álmosdi koszorúzásA Bocskai-szabadságharc 407. évfordulója alkalmából,az Álmosd község közelében lévő Almás-tói Bocskai-szo-bornál ünnepélyes koszorúzás keretében emlékeztek mega szabadságharc győztes álmosdi csatájáról.

A megemlékezés fővédnöke dr. Hende Csaba honvé-delmi miniszter volt. Az ünnepségen megjelenteket Köte-les István, Álmosd község polgármestere köszöntötte. Ahonvédelmi miniszter képviseletében megjelent PappFerenc alezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadi-sírgondozó Hivatal osztályvezetője aki méltatta a hajdúkhelytállását, és visszaemlékezett a 2006. évi megemlé-kezésre, amely során a csatát korhűen elevenítették fel.

Szarka János nyugállományú ezredes, a Bocskai Ist-ván Bajtársi Egyesület elnöke ünnepi megemlékezésé-ben kiemelte az álmosdi csata katonai és politikai jelen-tőségét.

A szabadságharc meghatározó tényezői a hajdú kato-nák voltak. A hajdúk kiemelkedő érdemeit a török- és Habs-burg-ellenes küzdelemben nemcsak a magyar hadve-zérek, de az idegenek többsége, az ellenség is elismer-te. Legendába illő hősiességet tanúsítottak. Nemcsak

Bocskai, de a hajdúk is megtartották fogadalmukat. Végigbecsülettel harcoltak, hűségből, áldozatvállalásból, haza-szeretetből példát mutatva az utókor számára. A megem-lékező beszédek sorát Búzás Árpád református lelkipásztorszavai zárták, a rendezvényen közreműködött a MagyarHonvédség Debrecen Helyőrségi Zenekara is.

OLÁH LÁSZLÓ

NYUGÁLLOMÁNYÚ ALEZREDES


Kiskunhalason a Kuruc Vitézek Nyug-állományú Egyesülete, valamint a Hon-véd Kulturális Egyesület az elmúlt évek-ben Mohácstól Nándorfehérvárig, Kéz-divásárhelytől Krakkóig gyakran szer-vezett honismereti-hadtörténeti kirán-dulásokat.

A Galíciába szervezett látogatás soránfelkerestük a gorlicei áttörés emlékmú-zeumát, ahol arról kaptunk tájékozta-tást, hogy az itt elesett több tízezer

magyar katona közül 417 agorlicei körzet 120. számútemetőjében nyugszik. A szé-pen ápolt sírkertből már évekóta hiányzott a magyar nyel-vű emléktábla, amelynek afeliratán többek közt ez voltolvasható: „Hozzatok sírunk-ra tavasszal tarka virágot…Itt csatáztak rég, s haltak mega hős magyarok.”

A kiskunhalasi honvédegyesületekkezdeményezésére a város önkor-mányzata és a HM Hadtörténeti Intézetés Múzeum támogatásával, hosszasutánjárással elkészült a kiskunhalasikatonahősök emlékét idéző új emlék-tábla, amelyet ünnepélyes keretek közöttadtak át. Most a gorlicei múzeumtólkapott névsor alapján megkíséreljük a417 kiskunhalasi honvéd családjánakfelkutatását is.Idén a hősök napján ahalasi katonai sírkertben a temető kerí-tése mellett talált kereszt felhasználá-sával emlékjelet avattunk.

GÁL MIHÁLY

NYUGÁLLOMÁNYÚ EZREDES

Kezdeményezésemre és jelentős anyagi hozzá-járulásommal 2011. október 3-án a XX. Katona-nemzedéki Találkozón, a balatonkenesei üdülőcsodálatos parkjában Határőr Kopjafát állítottunkés avattunk fel. A Magyar Határőrség – a kormánydöntése értelmében – 2007-ben megszűnt, illet-ve 2008. január 1- ével integrálódott a Magyar Rend-őrségbe.

A Határőrséggel, egy 62 évig jól működött, Euró-pa szerte elismert szervezet szűnt meg. Jelen-tem a Bajtársi Hírlevél olvasóinak, hogy a határőrszívek tovább dobognak, őrzik múltjukat, ápoljáka bajtársi szellemet. A balatonkenesei kopjafa fel-állítása az összefogás jeleként jött létre, hat (Nyír-bátor, Orosháza, Körmend, Szombathely, Sopron,Győr) BEOSZ határőr nyugdíjas tagegyesület támo-gatásával. A felsorolt hat határőr közösség egyen-lő arányban járult hozzá a költségekhez és közel a felét finan-szírozta a kivitelezésnek, a nagyobb részt Takács Imre nyá.határőr alezredes, mint a kopjafa állítás kezdeményezője,jó szívvel tette hozzá. Köszönöm a határőr tagegyesüle-teknek, hogy kezdeményezésemet, nem csak erkölcsilegtámogatták, hanem erejükhöz mérten anyagilag is hozzá-járultak.

Külön köszönettel tartozom a BEOSZ elnökének, SiposGéza ezredes bajtársnak, a BEOSZ elnökségének és Lász-ló Attila nyá. alezredesnek, hogy személyes kezdeménye-zésemet támogatták és helyet biztosítottak az üdülő park-jában a Határőr Kopjafának.

Bajtársi tisztelettel:TAKÁCS IMRE

24

Itt csatáztak rég…

Határőrök kopjafája


25

Szomorkás időben indultunk a bogácsikirándulásra.

A külön busszal fél kilenckor keltünkútra a miskolci Helyőrségi NyugdíjasKlub Alapítvány szervezésében, a cél:a termálfürdő és egy pince megláto-gatása volt. A 38 nyugdíjas nem ijedtmeg a szomorkás időtől, a fotózás utána csoport vidáman lubickolt a párás-gőzölgő termálfürdő medencéjében.Ebéd után a pincelátogatás következett.Buszra szálltunk, és a közeli aranyló-sárguló színekben pompázó Bükk-hegy-ség lábainál a finom borok kóstolásakövetkezett. Csáter apó pincéjében

a hangulat gyorsan emelkedett, oda-kint még az aranyló nap is kisütött.

Hazafelé a buszon dalra fakadt avidám hangulatú, kedves nyugdíjas-csoport: „Ugye gondolsz néha rám?”

Ez a kirándulás is kellemes élménymarad a résztvevők számára.

„Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó,gondolat és tett

Tiszta tükörként fog visszamosolyog-ni rád.” /Vörösmarty Mihály/

LORGER KÁROLY

Büki Péter

Szivárványt követtemA szerző, aki nyugállományú alezredes, hétéves korábanelhatározta, hogy vadászrepülő lesz. Céltudatosan készültrá, 15 évesen már egyedül repült, mint később kiderült, orvo-silag is alkalmas lett volna, mégis csak repülőműszaki tisztlehetett. Könyvében egykori feljegyzései, megőrzött leveleifelhasználásával idézi fel a Kilián György Repülő MűszakiFőiskolán eltöltött éveket, valamint az odavezető útat. Miköz-ben hol izgalmas, hol humoros emlékeiről ír, az olvasók azakkoriban népszerű versek, dalok, egyéb információk olva-sása közben beleélhetik magukat az 50-es, 60-as évek fia-taljainak életébe. A ma már nyugállományú hivatásos kato-nák számára ez a könyv egy valóságos „időutazást” jelent-het, mely során újraélhetik saját ifjúságukat is.

A szerző ugyanis már az előszavában hangsúlyozza:úgy írta meg az emlékeit, ahogyan akkor látta, ahogyan abbanaz időben, helyzetében láthatta, ismerhette. Közben az iskirajzolódik előtte, hogy miért látta úgy a dolgokat, miérthitt a „szivárványban” amely később egyre halványult, majdszertefoszlott. Ugyanakkor számos alkalommal felteszi önma-gának is a kérdést: mi lett volna, ha... Hiszen mindenkinekvannak olyan emlékezetes pillanatai, amikor néhány másod-percen múlt az élete, milyen apróságokon múlott, hogymás irányba fordult az életútja.

Elhunyt határőrökre emlékezett a Nyírbátori Határőr Igaz-gatóság Nyugdíjasai Egyesület tagsága és a megyei ren-dőr-főkapitányság Nyírbátorban szolgálatot teljesítő volthatárőr állománya. Bücs János elnök az ünnepség beve-zető gondolataként hangsúlyozta, hogy jelenünk előde-ink tetteiben gyökerezik, mint ahogy a jövőnk építőkoc-káit is ma kell lerakni. Ezért méltósággal illik tisztelegnia becsülettel megharcolt életutak előtt. Az elhunyt baj-társak nevét, beosztását és rendfokozatát évtizedes bon-tásban olvasták fel nyugdíjas és a rendőrség állomá-nyában jelenleg is szolgálatot teljesítő volt határőrök.Az egyesület által állított kopjafánál koszorút helyezettel a megyei rendőr-főkapitányság nevében Gál Józsefőrnagy határrendészeti szolgálatvezető, az Észak-Alföl-di Gazdasági-Ellátó Igazgatóság képviseletében BarnaiJános alezredes osztályvezető, Nyírbátor város polgár-mesterének megbízásából Tóthné Seres Ildikó asszony.A Független Rendőr Szakszervezet nevében MolnárJános, a határrendész szekció titkára koszorúzott. Koszo-rúkkal és virágokkal rótta le kegyeletét az egyesület veze-tése és tagsága. Határőr halottaink, nyugodjatok olyanbékében, amilyen szeretettel gondolunk rátok!

VINCZE ISTVÁN

ELNÖKSÉGI TAG

Kegyelet a határőr bajtársaknak

Irány Bogács!


Október hónapban került az Országgyű-lés elé a korhatár előtti nyugellátások átala-kításáról szóló törvényjavaslat. Mivel a tag-ság körében e téma iránt nagy az érdek-lődés, ezért a törvényjavaslat szövege alap-ján kizárólag a már szolgálati nyugellá-tásban részesülőket érintő pontok menténkészült a tájékoztató.

Az ellátások folyósítását 2012. január1-től továbbra is a Nyugdíjfolyósító Igaz-gatóság teljesíti, hivatalból jár el, és atovábbfolyósításról, a folyósított összegmódosításáról nem hoz külön határoza-tot. 2012. január 1-jétől – a 2012. januá-ri nyugdíjemeléssel növelve – öregséginyugdíjként folyósítják továbbra is, az1954. évben vagy azt megelőzően szü-letettek szolgálati nyugdíját, az ellátástnem csökkentik.

Szolgálati járandóságként folyósítjáktovábbra is az 1955. évben, vagy aztkövetően születettek szolgálati nyugdí-ját. Összege a 2011. december hónap-ra járó, és a személyi jövedelemadó mér-tékével csökkentett szolgálati nyugdíj,melyet kiegészít a 2012. januári nyug-díjemelés. A szolgálati járandóság össze-ge nem csökkenhet a 2011. december31-én hatályos kötelező legkisebb mun-kabér 150%-a alá (117 000 Ft). A tör-vényjavaslat meghatározza a csökken-tésekre vonatkozó szabályokat is.

Nem csökkenthető a szolgálati járan-dósága annak, akinek a szolgálati viszo -nya megszüntetésére alkalmatlanság1

miatt került sor, és az azt megalapozóbaleset, betegség szolgálati kötelmekkelösszefüggő minősítését határozattal meg-állapították – vagyis a minősítés a márkorábban kiadott határozattal megtör-tént. Nem csökkenthető annak az ellá-tása sem, akinek a decemberi nyug-díja nem több 117 000.-Ft-nál (a mini-málbér 150%-a). Ugyancsak kizáró ténye-ző, ha a jogosult önkéntes tartalékos szer-ződést kötött. A csökkentéseknél megha-tározott összeghatár nem vonatkozik azok-ra, akik a Hjt .2 alapján egyébként is csök-kentett mértékű nyugdíjban részesülnek.

A javaslat szerint, ha a személyi jöve-delemadó mértéke megváltozik, azt a csök-kentésnél figyelembe kell venni. Kitér ajavaslat a családi adókedvezmény igény-bevételének lehetőségére is. Ha a csök-kentett ellátásban részesülő az Szja. tör-vény alapján családi kedvezmény igény-

bevételére lenne jogosult, és azt ő vagyházastársa (élettársa) az adóalapban nemvagy csak részben tudja érvényesíteni, azállami adóhatóság igazolása alapján acsökkentésével szemben érvényesítheti.A szolgálati járandóságot a továbbiakbana társadalombiztosítási nyugdíjakról szó-ló törvényben foglaltak szerint kell emel-ni.

A szolgálati járandóság folyósítása mel-lett keresőtevékenységet – mind a köz-szférában, mind a versenyszférában –továbbra is a társadalombiztosítási nyug-díjszabályokban foglalt korlátozások figye-lembevételével lehet folytatni (az éves keret-összeg a minimálbér 18-szorosa). Fon-tos változás, hogy a korlátozás kiterjed a2007. december 31-e előtt nyugállománybavonultakra is azzal, hogy esetükben a 2012.június 30-át követően megszerzett jöve-delmeket kell figyelembe venni. A szüne-telésre vonatkozó bejelentési kötelezett-ség teljesítése továbbra is fennáll. Meg-szűnik az ellátása annak, aki az öregsé-gi korhatárt betölti, meghal, vagy munka-végzése munkaszerződés nélküli történik(feketemunka). Ebben az esetben továb-bi szankció, hogy a felvett ellátás egy-évi, ha ennél rövidebb ideig részesült ellá-tásban, akkor a teljes összeg visszafize-tésére kötelezik, és az ellátás ismételtennem állapítható meg.

A szolgálati járandóságban részesülőhalála esetén a hozzátartozói ellátásokmegállapításánál a csökkentés nélküliösszeget kell alapul venni.

A törvényjavaslat több kapcsolódó tör-vény módosítását is tartalmazza.

Kiemelném a Hszt.3 különleges foglal-koztatási (szenior) állományra vonatkozóúj szabályának néhány elemét. Az öreg-ségi nyugdíjkorhatár elérése előtt a szol-gálati járandóságra jogosult személy – füg-getlenül attól, hogy melyik fegyveres szerv-nél vagy a Magyar Honvédségnél állt fennkorábbi szolgálati viszonya – kérheti (vál-lalhatja) a rendőrség különleges foglal-koztatási állományába való felvételét. Fel-tétele, hogy megfelel az alkalmassági köve-telményeknek, és ez idő alatt szolgálatijárandóságát szünetelteti. A szenior állo-mányba tartozó személy szolgálati beosz-tást nem lát el, a foglalkoztatásra határo-zott idejű szerződést köt (legfeljebb az öreg-ségi korhatár betöltéséig). Illetménye a levo-nások után nem lehet kevesebb, mint a

szolgálati járandóságának a csökkentésnélküli összege, és el kell, hogy érje a mini-málbér 150%-át. A későbbi illetmény-emelés mértéke megegyezik az öregsé-gi nyugdíjemelés mértékével. Fegyver nél-küli szolgálatot lát el, és a feladataira figye-lemmel megállapított felszereléssel kellellátni. A szolgálatteljesítési ideje heti 35óra, melyet 06.00 és 22.00 óra között kellteljesíteni, túlszolgálatot nem rendelhetnekel számára, és ettől eltérni csak kihirdetettminősített időszakban lehet.

Ugyancsak fontos a Hjt. szabályainakmódosítása, amely többek között kiterjesztia törvény hatályát – a rájuk vonatkozó mér-tékben – a szolgálati járandóságban része-sülőkre is. Így az érdekvédelmi és kegye-leti gondoskodás szabályai, továbbá a hoz-zátartozói ellátások megállapításának sza-bályai is vonatkoznak a szolgálati járan-dóságban részesülőkre. A javaslat a továb-biakban a szolgálat felső korhatárának atársadalombiztosítási törvény szerinti öreg-ségi korhatárt jelöli meg.

A társadalombiztosítási törvények sza-bályai közül kiemelném a járulékfizetés-re és a szolgáltatások igénybevételérevonatkozó szabálymódosulásokat. Aki szol-gálati járandóságban részesül, az egész-ségügyi szolgáltatásra továbbra is jogosult.Munkaviszony, vagy egyéb biztosítási jog-viszony (pl: egyéni vállalkozó, megbízásijogviszony stb.) esetén a szolgálati járan-dóságban részesülő járulékfizetés szem-pontjából nem minősül nyugdíjasnak, ajárulékfizetési kötelezettség a Tbj.4 sza-bályaiban foglaltak szerint áll fenn. Itt hív-nám fel a figyelmet, hogy a törvényjavas-lat kitér arra, hogy aki korhatár előtti öreg-ségi nyugdíj mellett 2012. január 1-je előtta 0,5%-os nyugdíjnövelésre jogot szerzett,ezt a jogát a szolgálati járandóság ese-tén is érvényesítheti. Az Önkéntes Köl-csönös Biztosító Pénztárak szolgáltatá-sának igénybevétele szempontjából avonatkozó törvény „nyugdíjkorhatár” fogal-ma a szolgálati járandóságban részesü-lővel kiegészítésre kerül, így a szolgálta-tás e jogcímen is igénybe vehető.

Lapzártakor még számtalan kérdésmaradt megválaszolatlan, de mivel mégnincs elfogadott törvény, és a módosítójavaslatok csak részben ismertek, ezérte tájékoztatás nem tekinthető teljes körű-nek, és a további változás lehetősége isfennáll.

26

Törvényjavaslat az új nyugdíj-szabályozásról

1Egészségi, pszichikai, fizikai alkalmatlanság 2A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény3A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény4A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény


A Repülők és Rendvédelmiek Bajtársi Egyesülete javas-latára, nemzeti ünnepünk, október 23-a alkalmából GódorJózsefet, a Kecskemét MJV Nyugdíjas Szövetség elnö-két a honvédelmi miniszter elismerésben részesítette aMagyar Honvédség munkáját segítő tevékenységéért. AHonvédelemért Kitüntető Cím II. osztályát vehette át. A kitün-tetés átadására Kecskemét város Idősügyi Tanácsának ülé-sén került sor, amelyen a város időseiért dolgozó civil szer-vezetek vezetői vettek részt.

CSÓKA TAMÁS

27

Miniszteri elismerés

Megújult a múzeumA régi helyén, az Imre Zoltán Művelődési Központban

ismét látogatható a Bem József Honvéd Nyugdíjas Egye-sület által működtetett „Helyi Légvédelmi Tüzér Múze-um”. A múzeum közel két évig – a művelődési központteljes átépítése miatt – zárva volt.

A múzeum, a Jánoshalmán 1958-tól, 1990-ig állomá-sozott 102. légvédelmi tüzér ezrednek állít emléket,nagyon sok fénykép, technikai eszköz és különböző fel-szerelési tárgy bemutatásával. A múzeumban helyet kap-tak az ezred sportsikereinek és évfordulós rendezvé-nyeinek emlékei, valamint a rendezvényekenrésztvevő vendégek ajándéktárgyai.

A különböző kiadványokból a látogatómegismerheti a Magyar Honvédség,a légvédelmi tüzérség és termé-szetesen a volt alakulat életét.

Új elemként kiállították azimmár 40 éves múlttal rendel-kező Bem József HonvédNyugdíjas Egyesület emlék-tárgyait is. Köszönet a felújí-tásban részvevő egyesületitagoknak!

Bajtársi találkozóA 102. légvédelmi tüzérezredmegalakulásának 53. évfordulója ésaz „Idősek világnapja” alkalmából gyü-lekeztek a „Diákotthonban” a Bem JózsefHonvéd Nyugdíjas Egyesület tagjai. A meg-emlékezések sora a Kistemető „Hősi Sírkert-jében” kezdődött, ahol Györgypál Csaba nyá. alezredes,az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majdKiss György tanácsnok úr, a város önkormányzata kép-

viseletében tartott ünnepi megemlékezést. Kiemelte ahonvédelem gazdasági és társadalmi fontosságát, meleg

szavakkal emlékezett a városban szolgált kato-nákra és megköszönte, hogy a Bem Egye-

sület ilyen nagy gondot fordít a volt baj-társakról való megemlékezésekre

és emlékük gondozására.Az ünnepi megemlékezést

követően a Jánoshalmánszolgált és elhunyt bajtársakemlékére állított kopjafánálkoszorúzást, gyertyagyúj-tást tartottunk, majd virá-gokat helyeztünk el.

A következő helyszín akulturális központ volt,ahol Molnár Máté nyá.őrnagy tartott az egybe-gyűlteknek rövid meg-emlékezést a Jánoshal-mán szolgált alakulatokról,

majd koszorút helyezett elaz Emléktáblánál.

A „Diákotthonban” háromunoka, Botka Lora, Faddi Tamás

és Kosóczki Balázs versselköszöntötte a nyugdíjas egyesület

tagjait és az ünnepségre külön meg-hívott katona özvegyeket. Ezt követően

Györgypál Csaba, az egyesület elnöke egy pohár pezs-gő kíséretében mondott ünnepi köszöntőt.

GYPCS


A Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület meg-alakulásának 35. évfordulója előkészü-letei közben nagy figyelmet fordított ésfordít a katonai hagyományokra és akegyeleti megemlékezésekre. A hősök-ről történő megemlékezések sora Sitkéna Világháborús Hősök és ÁldozatokEmlékparkjában kezdődött. Az I.ésII.világháborúban hősi halált halt kato-nák kegyeleti emlékparkjának létreho-zását vitéz Kéri Kálmán vezérezredesés dr.Ódor Zoltán – Sitke díszpolgára– kezdeményezték. Idén volt a 20. évfor-duló. A kegyeleti parkban tartott meg-emlékezés az alapítvány elnöke vitézGaál József anyagi hozzájárulásával jöttlétre.

A megemlékezés szervezésére ésvégrehajtására az alapítvány elnökeLászló Attilát és a vasi Honvéd Bajtár-si Egyesületet kérte fel. A nehézségekés a rövid idő ellenére megszerveztük aprogramot. Megemlékező beszédet mon-dott Kovács Ferenc országgyűlési kép-viselő, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke.Mondandójában a történelmi harcaink-ban, háborúinkban harcolókat hősökneknevezte. A katonák mindig parancsot haj-tottak és hajtanak végre, nem ők a fele-lősek a tetteikért, hanem azok a veze-tők, akik a parancsot kiadták. A meg-jelenteket Gaál József, az alapítványelnöke is köszöntötte. A helyszínen többmint tíz civil és társadalmi szervezetkoszorúzott. Talán itt kell leírnom – azösszes megemlékezésre is vonatkoz-tatható – azokat a szavakat, melyeketLászló Attila BEOSZ régióvezető idézettXVI. Benedek pápa Assisiben elmon-dondott beszédéből:

„Ne legyen többé erőszak, ne legyentöbbé háború, ne legyen többé terro-

rizmus! Isten nevében arra kérem min-den vallás képviselőjét, hogy a békét,a megbocsátás és a szeretet fontossá-gát hirdessék!”

Még ehhez annyit tennék hozzá, hogyne pusztítsa az ember önmagát sem,békéljen meg a természettel. Szálljonharcba az igazságért, amely éppennapjainkban szenvedi el a legnagyobbcsorbát.

Mindenszentek – Szombathely

Szombathely Megyei Jogú Város felké-résére a Mindenszentek alkalmából tar-tott megemlékezésen a Vasi Honvéd Baj-társi Egyesület tagjai látták el társaságiruhában az emlékhelyeknél a díszőrsé-get és a koszorúvivői szolgálatot is. Koszo-rúzás történt az I. világháborús 83-as gya-logezred szobránál, a háborús hősök sír-kertjénél, a „Kürtös szobránál”, továb-bá az elhunyt, városukért sokat tevő pol-gármesterek sírjánál, végül az elhuny-takért állított szobornál volt megemléke-ző mécses- gyújtás. A ravatalozónál köz-ponti megemlékezéssel fejeződött beaz emlékezés sorozat. A polgármester úrmegköszönte az egyesület részvételét.

Ostffyasszonyfa

Halottak napján hagyományosan Ostff-yasszonyfán az Osztrák–Magyar Monar-chia és Közép-Európa legnagyobb I.világháborús hadifogolytáborának teme-tőjében, sírjainál emlékeztünk meg azáldozatokról. Az emlékezést szerveződr. Andor Ferenc köszöntötte a megje-lenteket. Az ő áldozatos munkájánakköszönhető, hogy a temető karbantar-tott állapotban van, és minden évben

ökumenikus istentisztelet keretébenkerül sor az elhunytakról történő meg-emlékezésre. Mert egyetlen katona semhal meg addig, amíg emlékeznek rá.

A tábori misét Bíró László püspökcelebrálta, amelyen a történelmi egy-házak képviselői is jelen voltak. A kato-nai megemlékezés keretét a 12. Arra-bona Légvédelmi Rakétaezred katonáibiztosították. A résztvevők soraiban jelenvoltak a honvédség, a rendőrség és másvasi szervezetek vezetői is. Továbbáazon civil szervezeteké, amelyek ápol-ják a sírokat, nem engedik feledni a múl-tat. Dr. Andor Ferenc utalt arra, hogy ahadisírok gondozásának milyen nagyjelentősége van, múlt nélkül nincs jövő.Mint mondta, fura a történelem, mert vér-rel hitelesíti a békét, sírással a könnye-ket. Bár a fohász az itt nyugvókhoz szól,de kijár az élőknek is. A borzalmakugyanis bármikor megismétlődhetnek,ha értelmét veszti az ész.

Majd beszédek következtek: SzabóFerenc, az evangélikus tábori püspök-ség lelkésze többek között kiemelte:„Ép lelkületű ember nem dicsőíti a hábo-rút, ám mégis, ma is szembe kell néz-nünk vele.” A zsoltár azt sugallja, hogya megemlékezés akkor értelmes, hatanulunk a tragédiából. A megemléke-zés csak képmutató lehet, ha azt nemköveti cselekvés... az itt nyugvók miatthárom szót nem feledhetünk: hit, imád-ság, bocsánat.

Megemlékező beszédet mondottObrecsány Mihály nyá. ezredes is, a VasiHonvéd Bajtársi Egyesület titkára. Beszé-dében kiemelte a hadifoglyok szenve-déseit, a távol lévő családok könyörgé-seit és imáit. Tanácsként egy megszív-lelendő gondolatot is idézett: „Hanagyobb, ha több akarsz lenni másnál,ne a többi népet szapuld, hanem emeldfel saját nemzeted!” Befejezésül egy sop-roni hősi temetői feliratot idézett: „Ellen-ség voltál, idegen, majd rabja a magyar-nak, most mint testvér őrzik álmaidat.”

A Vasi Honvéd Bajtársi Egyesületimmár hagyományosan, a szombathelyifőszékesegyházban szentmise kereté-ben emlékezik meg az elhunyt fegyve-resekről és hozzátartozóikról. Novem-berben az ausztriai területen lévő Írott-kő emlékparkban emlékeztünk meg amagyar háborúkban elesett hősökről.

Minden olvasónknak és Bajtársunk-nak kívánunk boldog karácsonyt ésegészségben gazdag, boldog új évet!

LÁSZLÓ ATTILA

28

Ünnepek sora


29

Spontán partyA november egyik utolsó időjárási aján-dékát, gyönyörű napos időt sikerültkifogni a Nyírbátori Határőr Igazgató-ság Nyugdíjasai Egyesület tagságánakahhoz, hogy előre nem tervezett össze-jövetel keretében együtt töltsenek elegy kellemes délutánt. A Kovács Tiborés a párja által felajánlott, s a Szabóházaspár által elkészített birkagulyáskülönlegesen finom ízeit még ínycsik-landozóbbnak éreztük a szokásos meg-ágyazás után. Felköszöntöttük a hónapnévnaposait és születésnaposait, majdkötetlen beszélgetés keretében sokmindent megtudtunk egymásról. Röp-ködtek a hasznos tanácsok kertészkedés, virággondozás, kisállattenyésztés és egyéb témakörökben. Kimondottan jóléreztük magunkat. Az összejövetel végén egyként állapítottuk meg, hogy a spontán szerveződő együttlétek gyakran érté-kesebbek a legprecízebben előkészített találkozóknál.

VINCZE ISTVÁN ELNÖKSÉGI TAG

Idősek napján vettünk részt Kassán,ahol Orosz Lajos nyá.ezredes, a mis-kolci Helyőrségi Nyugdíjas Klub titká-ra mondott köszöntő beszédet,majd együveg pezsgővel köszöntötte,FerencBednár kassai nyugdíjas klubtagot, akikilencvenedik születésnapját ünnepel-te. Beszélgettem Bednár úrral, aki töké-letesen beszélt magyarul.

Örömét fejezte ki, hogy beszélget-hetett velem, mert – mint mondta – márnagyon régen nem beszélt magyarul. Arendezvényen kellemes hangulat ala-kult ki, az ebéd után, még társalgás majdbúcsúzás következett. Viszontlátásra,kedves kassai barátaink!

"Minél többet gondolkodom rajta, annálinkább érzem,

hogy semmi sincs, amiben több mővé-szet lenne, mint

szeretni az embereket." Vincent van Gogh

LORGER KÁROLY

Szeretni az embereket


30

2011. december 12. hétfő 15 óraMŰVÉSZTALÁLKOZÓ A PÓDIUM BÁRBANAdventKözreműködik – Marót Nóra, Káli Mariann, DomahidyLászlóZongorán kísér: Hegedűs ValérBelépő: 300 Ft

2011. december 31.szombat 19–02 óráigKÖSZÖNTSÜK EGYÜTT AZ ÚJ ESZTENDŐT!Szilveszteri bál a StefániaPalotábanÍzletes ételek, pompás italok,remek tánczene, izgalmasprogramok!

A HM Bessenyei György Nonprofit Kft.utószezoni akciós üdülési ajánlatai

BALATONKENESE – 2011. november 1 – december 19.„Őszutó Balatonkenesén” 3 nap/ 2 éjszaka (1éjszaka ajándékba)Hotel Napfény, fürdőszobás szoba:13 900 Ft/ fő/ 2 éjHotel Sirály, Hotel Aranyhíd** fürdőszobás szoba:11 900 Ft/ fő/ 2 éjHotel Sirály fürdőszoba nélküli szoba:8 900 Ft/ fő/ 2 éjA csomagár tartalma: 2 éjszaka szállás félpanzi-óval (menü szerinti reggeli és vacsora); egy alka-lommal szaunahasználat.

„Vár a Balatoni Ősz” 7 nap/ 6 éjszaka (2 éjszakaajándékba)Hotel Napfény fürdőszobás szoba:39.900 Ft/ fő/ 6 éjHotel Sirály, Hotel Aranyhíd** fürdőszobás szoba:34.900 Ft/ fő/ 6 éjHotel Sirály fürdőszoba nélküli szoba:26.900 Ft/ fő/ 6 éjA csomagár tartalma: 6 éjszaka szállás félpanzi-óval (menü szerinti reggeli és vacsora; keddvacsorától hétfő reggeliig); szaunahasználat.Azárak az idegenforgalmi adót nem tartalmazzák,mértéke 350 Ft/ fő/ éjszaka (18–70 év között)

KATONAI SZERVEZETEK, FIGYELEM!Tartsák évzáró rendezvényüket a Honvéd KulturálisKözpontban!Céges és társasági összejövetelekre, ünnepi, jubileu-mi rendezvényekre szeretettel várjuk Önöket a Regi-ment étteremben!Igényjogosult vendégeinknek az éttermi szolgáltatá-sok áraiból 30% kedvezményt biztosítunk!Asztalfoglalás, rendezvényfelvétel: (1) 273-4145,(30) 828-0573

A HONVÉD KULTURÁLIS KÖZPONT PROGRAMAJÁNLATABudapest XIV. Stefánia út 34-36. Tel.: 273-4128 ( www. klubbudapest.hu)


3

Kevésbé ismert tény, hogy 2010 októ-berében, a Devecsert és Kolontártelárasztó egy millió köbméternyi vörö-siszap, Konkoly József nyugállományúzászlós családi házát is elpusztította. Azafganisztáni misszióban is harcolt kato-na csak azért nem sérült meg, mert azonaz emlékezetes októberi napon, Ajkánvolt, és az ügyes-bajos dolgait intézte.A háza Devecser legmélyebben fekvőterületén volt, ahol ma emlékpark emlé-keztet arra a rettenetes katasztrófára,amelynek tíz halálos áldozata volt, 120fő pedig súlyos sérülésekkel kórházbakerült. A településen közel száz ház ron-gálódott meg, és sokmilliós vagyoni kárkeletkezett.

A vörösiszap katasztrófa a Deve-cserben élő nyugállományú katonák éle-tét is felbolygatta. A Meggyeserdő Hon-véd Nyugállományú Klub tagjai közültöbben is részt vettek a mentési mun-kálatokban. Binder Károlyné és Kősze-gi István törzszászlósok például azon-nal Konkoly József nyugállományú zász-lós segítségére siettek. Puskás Sán-dor nyugállományú alezredes, a klubelnöke megszervezte az adománygyűj-tést, s jellemző, hogy még a nyíregy-házi és a székesfehérvári honvéd nyug-díjas klubokból is érkeztek adományok.

Hende Csaba honvédelmi miniszterintézkedésére a Meggyeserdőben lévőegykori logisztikai bázis még ép szolgálatilakásaiból három kétszobást és három

egyszobást az iszapkatasztrófa áldoza-tainak utaltak ki, és megnyílt a telep-helyen a város népszerű használtcikkpiaca is.

Nemrégiben átadták Devecser 95 újlakóházát, és a károsodást szenvedettcsaládok közül, köztük Konkoly Józsefnyugállományú zászlós családja is beköl-tözött a szép új otthonba.

Egy évvel a katasztrófa után kerestükfel Konkoly Józsefet, aki korkedvez-

ménnyel került nyugállományba, és aMeggyeserdő Honvéd Nyugdíjas Klubaktív tagja. Konkoly József – amintelmondta – örömmel költözött be új ott-honába, és a kapott segélyből egy mil-lió forintért bútorokat vett. Külön köszö-netet mondott azoknak a bajtársaknak,akik Taszártól Nyíregyházáig szolidári-sak voltak, és anyagilag is hozzájárultaka veszteségei pótlásához.

Devecserben október 15-én ünnepé-lyes keretek között emléktáblát helyez-tek el a helyi művelődési otthon (Jókaiu.3.) falán, a 60 éve itt létrehozott kato-nai alakulatok emlékére. Binder Károlynyugállományú alezredes emlékbe-szédében felidézte, hogy a devecseriműszaki bázison hosszú évekig 500katona és 150 polgári alkalmazott tevé-kenykedett, akiknek jelentős szerepükvolt a vörösiszap katasztrófáról elhíre-sült település életében.

KACSÓ LAJOS

Devecseri örömhírek


A Kalocsai Légvédelmi Katonák Hagyo-mányőrző Köre (KLKHK) megalakulá-sának 10. évfordulója alkalmából meg-emlékezést tartott. Ugyanekkor, szer-vezetünk rendezésében tartottuk meg aBajtársi Egyesületek Országos Szövet-sége Dél-Alföldi Régió (BEOSZ-DAR)hagyományos kistérségi találkozóját is.

A KLKHK az 1997-ben felszámolt,Magyar Honvédség 15. Kalocsa Lég-védelmi Rakétaezred és a jogelőd Lég-védelmi Tüzérezred hagyományait őrzi.Ezt a tevékenységet kezdetben az MHAlföldi Kiképző Központ kalocsai szer-vezete keretén belül folytattuk 2001-ig,

annak felszámolásáig. 2001szeptember29-én önállósult a KLKHK, és a továb-biakban a Kalocsai Honvéd KulturálisEgyesület (KAHOKE) szakosztályakéntműködik.

Tagjai lettünk a BEOSZ-nak, valaminta BEOSZ-DAR-nak, 1999-ben a Hon-védség és Társadalom Baráti KörökOrszágos Szövetségének.

A KLKHK tevékenységét a honvédségoldaláról az MH 12. Arrabona LégvédelmiRakétaezred, az MH Logisztikai EllátóKözpont és a Kalocsán működő 8. Kije-lölt Állandó Raktára, valamint az MH

Kelet-magyarországi HadkiegészítőParancsnokság és a Kecskemétenműködő 6. Toborzó és Érdekvédelmi Iro-dája, a társadalom oldaláról Kalocsaváros önkormányzata, valamint számoskalocsai intézmény és vállalkozás támo-gatja.

A rendezvényen tagságunk és támo-gatóink képviselői mellett részt vetteka BEOSZ-DAR tagszervezetek küldött-ségei, akik megismerhették szerveze-tünk csapattörténeti emlékszobáját éslégvédelmi emlékparkját, valamint avárosi színházat és a városközpont neve-zetességeit.

A városi művelődési központban, azegykori helyőrségi klubban adták át ahonvédelmi miniszter és a HM HonvédVezérkar főnökének elismeréseit, vala-mint társszerveink és támogatóink szer-vezetünk részére hozott emléklapjait,emléktárgyait, továbbá a vendégek, vala-mint tagságunk részére szervezetünkez alkalomra készíttetett emléklapjait,emléktárgyait. A KLKHK zászlajáratámogatóink és társszervezeteink kép-viselői emlékszalagokat kötöttek.

A megemlékező állománygyűlés utánünnepi műsor következett, amelyen fel-lépett és nagy sikert aratott a KAHO-

KE Klubszínpad és a Kalocsai MezeiVirágok Népdalkör.

Befejezésül igazi kalocsai ízekkel készí-tett ebédet, hozzá tájjellegű homoki boro-kat kaptak a résztvevők, majd kellemesbajtársi-baráti beszélgetésre került sor.

Az eseményeket számos fénykép- ésvideofelvételen örökítettük meg, s a helyimédiumok is tudósítottak róluk hírcsa-tornáikon.

DR. KOVÁCS GYÖRGY

NYÁ. MK. EZREDES

ELNÖK

Emlékező Kalocsa


Documents

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag, …Min-dig felkészülten kellett állnunk a haza védelmére, mert történelmünk arra tanít bennünket, hogy véssük jól