124 KIS HELYEK - NAGY TÉMÁK, BEVEZETÉS A SZOCIÁLANTROPOLÓGIÁBA

túlnyomórészt intézményi működés, nem pedig az adatközlők kije­lentései alkotják. Más antropológus ok (mint Bloch, 1991) szintén hangsúlyozták, hogy a társadalom világát nem teljesen határozza meg a nyelv, más szóval, hogy vannak a társadalmi életnek és a tár­sadalmi ismereteknek olyan nagy területei, amelyek nemcsak hogy nem nyelvi jellegűek, de nem is lehet őket egykönnyen a nyelv köze­gébe "átfordítani". Ismeretek és készségek átadása, állítja Maurice Bloch (1991) Connertonnal egybehangzóan, sokszor a nyelvre való hagyatkozás nélkül megy végbe. Sok olyan kulturális készség van, amelyet csak úgy lehet megmagyarázni, ha a gyakorlatban is bemu­tatják. Más szóval, ha az interjúkra való túlzott támaszkodás mód­szertani csapda, a társadalmi világ nyelvi jellegének túlhangsúlyo­zása episztemológiai hiba.

Bevezetést adtunk a társadalomtudományok, köztük az antropológia legalapvetó'bb elméleti témájába. Hozzá kell tenni, hogy a struktu­rális funkcionalizmus 60-as évekbeli bírálatát követően az antropo­lógia jelentősen elm oz dult két irányban. Először is volt egy eltolódás a struktúra hangsúlyozása felől a folyamat irányába. A változást most a társadalmi rendszerek lényegi sajátosságának tekintik, nem anomáliának. Másodszor végbement egy nem kevésbé jelentős eltoló­dás a funkció vizsgálatáról a jelentés interpretálása felé. Ennek kö­vetkeztében az antropológia sokak szemében elmozdult a társada­lomtudományoktól a humán tudományok irányába. Akárhogy is van, nem kétséges, hogy manapság az antropológusok sokszor óvakodnak társadalmi folyamatok magyarázó leírásától, és ehelyett inkább a megértésre és a fordításra koncentrálnak.

AJÁNLOTT IRODALOM

Barth, Fredrik: Models of Social Organization. London: Royal Anthropologi­cal Institute, Occasional Papers, no. 23, 1966.

Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas: The Social Construction of Reality. Harmondsworth: Penguin, 1967. Magyarul: A valóság társadalmi felépí­tése. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 1998.

Douglas, Mary: How Institutions Think. London: Routledge, 1987. Könyve magyarul: Rejtett jelentések. Budapest: Osiris, 2003.

Giddens, Anthony: Central Problems in Social Theory. London: Macmillan, 1979. Könyve magyarul: Szociológia. Budapest: Osiris, 1995.

7. fejezet Rokonság mint leszármazás

Úgy vélem, egy társadalom sem olyan korlátolt, hogy tiltsa a házasságon belüli nemi érintkezést, ellenkezőleg, e két elem kom­binációja éppenséggel bevett gyakorlat; a házasságon kívüli szex azonban olyan jelenség, amely néhány társadalomban megvan, másokban pedig nincs meg. Robin Fox

Antropológusok generációit nyűgözték le az egyes "primitív" népek­nél található, rendkívül összetett rokonsági rendszerek. Az ausztrál őslakosok (aboriginalok) számos híres példáját nyújtják a bonyolult rokonsági rendszereknek. Ezek a népek rendelkeznek talán a vilá­gon a legkezdetlegesebb technológiákkal, hagyományosan vadászok és gyűjtögetők. Nincsenek fémeszközeik, háziasított állataik és írásuk, sokszor a mezőgazdasághoz szükséges feltételek sem adot­tak számukra. A kezdetleges technológiák és életforma ellenére e népek gyakran olyan bonyolult rokonsági struktúrákkal rendelkez­nek, melyeket a messziről jött megfigyelő sokszor hosszú évekig tanulmányoz, mire teljesen megismeri és megérti azokat. Rengeteg és szerteágazó rokoni formát különböztetnek és neveznek meg; pontos szabályaik vannak arra vonatkozóan, hogy ki kivel házasod­hat, és csoportjaikat tovább tagolják moietykre (két részre), klá­nokra és alklánokra.

A rokonsági rendszerek és viszonyok vizsgálata mindig is az ant­ropológiai vizsgálódás központi kérdése volt. Az 1940-es években olyan hangsúlyosan jelentkezett ez a kérdés -leginkább a brit antro­pológusok körében -, hogy külső szemlélők és diákok, kifigurázva az antropológia nevet, "familiológiának" kezdték emlegetni (kinshipolo­gy). Sokan, főként az antropológusközösségen kívüliek, értetlenül szemlélik azt a nagy érdeklődést, amivel az antropológia a rokonsági kapcsolatok és viszonyok kérdése felé fordul.

Miért is ilyen fontosak a rokonsági kapcsolatok? Ha egyszerűen közelítünk a kérdéshez, azt mondhatjuk, hogy egyes társadalmakban

126 KlS HELYEK - NAGY TÉMÁK, BEVEZETÉS A SZOCIÁLANTROPOLÓGIÁBA

a rokonsági rendszer az egyetlen és legfontosabb társadalmi intéz­mény. Sok társadalomban a rokonsági csoport határozza meg az egyén megélhetését, karrierjét, házasságát, védelmét és szociális identitását. Könyvünk 4. fejezete már röviden rávilágított a rokonsá­gi rendszerek meghatározó szerepére és arra a szoros kapcsolatra, ami a rokonsági rendszerek és egyéb társadalmi intézmények között fennáll. Sok esetben a rokonsági rendszernek az antropológus által feltárt határai lefedik más társadalmi szerveződések határait és működéseit is; ezekben a társadalmakban általában minden további szerveződés is rokonsági alapokon nyugszik.

A rokonság szerveződésének és a róla való vélekedésnek számta­lan módja van. Bár a nyugati társadalmakban általánosan elterjedt a rokoni kapcsolatok egyfajta biológiai relációként, vérségi kapcsolat­ként való meghatározása (Schneider, 1984), az antropológiai megkö­zelítés a rokonságot általában úgy vizsgálja, mint az emberek kultu­rális osztályozását, illetve mint a csoportképzés aspektusait. Ebben a fejezetben bemutatj uk a rokonsági viszonyok legfontosabb jellegze­tességeit a társadalmi rendszerekben, valamint a "rokon" fogalmá­nak és meghatározásának különböző módjait. A következő fejezetben a házasságról és a rokonság szimbolikus aspektusairóllesz szó.

VÉRFERTŐZÉS ÉS EXOGÁMIA

Minden ismert emberi társadalom tiltja a közeli rokonok, illetve a közeli vérrokonok közti szexuális kapcsolatokat, ezek általában az apa-gyermek, anya-gyermek és a testvérek közti szexuális kapcsolat tilalmát jelentik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne forduln ának elő ilyen kapcsolatok, viszont mindenhol norma tiltja a vérfertőzést. Ezt az univerzális törvényt gyakran nevezik a vérfertőzés (incesztus) tabujának. Kulturálisan meghatározott az adott társadalom által követett szabály arra vonatkozóan, hogy kik is sorolhatók a tabu által tiltottak körébe; sok társadalomban tiltott még a távoli unoka­testvérek közti érintkezés is. A vérfertőzési tabu megsértéséért járó büntetés sem egységesen szigorú. A közeli rokonok házassága azon­ban mindenhol szigorúan tiltva van.

Hogyan lehetséges, hogy a vérfertőzés tabuja egyetemes? Tylor és Freud óta számtalan magyarázatot találhatunk a kérdéssel kapcso­latban. Több antropológus rámutat a szabály társadalmi előnyeire, például a csoport kiterjesztésére az új tagok befogadásával, vagy a rokonsági határok átlépésével formált új szövetségek létrehozására (lásd a 8. fejezetet).

ROKONSÁG MINT LESZÁRMAZÁS 127

A vérfertőzéstabu funkcionalista - általában laikus - magyarázata szerint a gyakori vérfertőzés biológiai degenerációkhoz vezethet, ezért a vérfertőzés megakadályozására irányuló funkcionális mecha­nizmusok hívják életre az incesztustabut. Az ilyen típusú magyará­zatok azonban nem elegendőek a kérdés megválaszolásához. Ezek az elméletek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az emberek je­lentős része anélkül tartózkodik a vérfertőző kapcsolatoktól, hogy tudatában lenne annak a genetikai állományt érintő, esetleges nega­tív következményeinek.

Egyes antropológusok szerint az együtt felnevelkedő emberek között nagyon ritkán alakul ki kölcsönös szexuális vonzalom, míg mások ösztönökkel magyarázzák a közeli rokonok szexuális érdekte­lenségét. Lévi-Strauss szerint a férfiak két alapvető és egymást köl­csönösen kizáró kategóriába sorolják az őket körülvevő nó'ket: az egyik csoportot "feleségeknek" , míg a másikat "nővéreknek" nevezi. A potenciális szexuális partnerek csak a "feleségek" csoport jából kerül­hetnek ki. Lévi-Strauss azt is állítja, hogy a nők cseréje a rokonsági csoportok között a reciprocitás egy következménye, ez a gyakorlat pedig az emberi elme egyik alapstruktúrája, legyen az akár tudatos, akár tudattalan.

Egyes iskolák elvetik a vérfertőzés kifejezés használatát (Need­ham, 1971a), szerintük a vérfertőzés jelentése kultúráról kultúrára változik. Ugyanakkor a többség egyetért abban, hogy az elmélet hasz­nos, csupán a megfogalmazást finomítva azt mondják, hogy olyan sze­mélyek közötti szexuális kapcsolatokra vonatkozik az állítás, akik az adott kultúrában közeli rokonoknak számítanak.

Léteznek olyan társadalmak, amelyekben előírják a rokonok, bár sohasem a közeli rokonok közötti házasságokat. A házasodás ezen gyakorlatát endogámiának hívjuk: az egyén csak a csoporton belül házasodhat. Az ezzel ellentétes gyakorlatot, ahol az emberek csopor­ton kívül keresnek párt maguknak, exogámiának nevezzük. Mindkét rendszer viszonylagos: a yanomamőknél például endogámia jellemző az etnikai csoport szintjén (gyakorlatilag soha nem házasodnak nem yanomamőkkel), a klán szintjén azonban az exogámia gyakorlatát követik. Társadalmuk néhány jól körülhatárolt kláncsoportra bomlik (általában az alapítóról nevezik el ó'ket), a klán tagjainak pedig olyan házastársat kell választaniuk, aki nem ugyanattól az alapítótól veze­ti le családfáját, mint ő maga. Minthogy a rokonságot a férfiágon vezetik le (patrilineáris rendszer), az apa nővérének gyermekei, illet­ve az anya fivérének húga nem tartoznak ugyanabba a klánba (ke­reszt-unokatestvérnek számítanak), ezért szabadon köthetnek házas­ságot. Ezzel ellentétben sok közel-keleti népnél az atyai nagybácsi

128 KIS HELYEK - NAGY TÉMÁI(, BEVEZETÉS A SZOCIÁLANTROPOLÓGIÁBA

Peter Jane Henry Margaret

=0 D=O ~ I

O 6=0 E Susan RonaId Molly Edward Jonathan

David Mary

7,1, ábra. Rokonsági szimbólumok Háromszöggel jelöltük a férfia/wt, körökkel pedig a nőket; egyenlőségjel áll köztük, ha házasok (vízszintes vonal kapcsolja össze őhet alulról), A felülről vízszintes vonallal összelwpcsolt alakzatok testvérel?et jelölnek, A keresztben áthúzott szimbólwn azt jelenti, hogya hérdéses személy meghalt, Vagyis a fenti ábra ezek szerint: Ronald és Molly házasok, az ő gyermekeik David és Mary, Susan Ronalcl testvére, Edward és Johnathan pedig Molly fivérei, Jane Ronalel és Susan anyja, apjuh Petel; alú már meghalt, Molly szülei Henry és Margaret,

gyermekével (elsőfokú unokatestvér) kötött házasság bevett gyakor'" lat, Bizonyos értelemben minden emberi csoport egyszerre, de eltérő hangsúllyal követi az exogámia és az endogámia hagyományát: min­denkinek a "saját fajtájából" kell választania, de az illető nem lehet közeli rokon, Hogy ki számít közeli rokonnak és ki nem, természete .. sen kultúrafüggő, de az olyanok, mint az európai kultúrában a szü­lők, gyermekek és testvérek, a világ minden részén közeli rokonok­nak számítanak.

TÁRSULÁSOK ÉS CSOPORTOK

A rokonság nem csupán a társadalom újratermelése és a generációk közötti kulturális és tudásátöröklés miatt fontos, noha e folyama­tok jelentősége vitathatatlan a társadalmak életében, A rokoni kapcsolatok fontosak lehetnek a politika, valamint a mindennapi problémák megoldásának szempontjából is, Egyes társadalmakban a politikai karrier eléréséhez nélkülözhetetlen a vérrokonok, illetve a házastárs rokonságának támogatása. Másutt gazdasági téren egységesítik erőiket a rokonság tagjai; a mauritiusi hinduk körében bevett gyakorlat, hogy fivérek és unokatestvérek közösen alapíta­nak vállalkozást. Nem kötik ugyan szabályokhoz, a rokonok gazda-

ROKONSÁG MINT LESZÁllMAZÁS 129

sági együttműködésének mégis számos gyakorlati előnye lehet. A felek közti bizalom könnyebben kiépülhet, hiszen megannyi erős kötelék füzi őket eleve egymáshoz.

Sokszor - leginkább az állam nélküli közösségek esetében - a ro­konsági csoport képezi a politikai stabilitás alapját, ez a politikai érdek legfőbb hordozója is (lásd a 11. fejezetet). A kölcsönös bizalom által összekovácsolt csoport szövetségként működhet háborús hely­zetben, vagy olyan békés egyezkedések esetén, mint a menyasszony­váltság és a kereskedelem. Ezekben a társadalmakban maga a há­zasság sem független egyének, hanem csoportok közt köttetik.

A rokonsági csoporton belüli kapcsolat- és viselkedésrendszer szi­gorúan szabályozott. Ezeknek a normáknak a segítségével védik meg a csoportot a széteséstől, segítségükkel biztosítják, hogy mindenki eleget tegyen a rá háruló kötelezeUségeknek. Így a csoporton belüli munkamegosztás is rokonsági alapokon szerveződik. A társult rokoni csoportok általában unilineárisak, vagyis új tagokat leszármazási alapon fogadnak be. Patrílineárisnak nevezzük a rendszert, ha az apai, matrilineárisnak, ha az anyai ágon lehet belépni egy csoportba.

ÖRÖKLÉS ÉS FOLYTONOSSÁG

A rokonság fontosabb aspektusai közül már említettük a csoporttag­ságot, az újratermelést és a társadalmi stabilitást, A rokonsági intéz­mények további fontos dimenziója a jog és a joggal összefüggő kér­déskör. Nem véletlen, hogy az antropológia rokonsággal kapcsolatos fogalmait, kifejezéseit gyakran a római jogból kölcsönzi.

A világ számos helyén (igaz, nem mindenhol) ismerik a mondást: "Vér nem válik vízzé", és örömünneppel ülik meg a bibliai tékozló fiú visszatérését. A világ szinte minden közösségében az elképzelhető bűnök közül az apa- és testvérgyilkosság a legsúlyosabb. A szülők öröktől fogva beavatkoznak gyermekeik házasságába, nemcsak annak előkészítésénél, hanem a házasságkötés után is. A probléma hátterében az áll, hogy a rokonság összekapcsolódik az öröklés és a folytonosság intézményeivel. Mindkét intézmény a javak nemzedé­kek közti átadás ához kötődik. Az öröklés a tulajdon átadásához, míg a folytonosság speciális jogok, feladatok és az ehhez tartozó státusok, "a hivatal átörökítéséhez" (Rivers, 1924) kapcsolódnak,

Az öröklés rendjét minden társadalom szabályozza, ezeket a sza­bályokat sokféleképpen értelmezik, vitáznak róla, Nincsen univerzá­lis kapcsolat a rokonsági rendszer és az öröklés rendje között, az öröklési rendszerek számtalan variációjával találkozhatunk. A szár-

130 KIS HELYEK NAGY TÉMAK, i3EVEZETÉS A SZOCIALANT~_OPOIJ2GlÁBA

mazást egyes patrílíneáris módon vezetik le, itt a nő és a férfi az öröklés szempontjából nem különböznek egym.ástól, máshol az nem, általában a férfi részesül előnyben. A primogenÍtúra rendje azokban a társadalmakban, ahol az elsőszülött fiú örökli a legtöbbet a testvérek közül, másutt az ultimogenítúra sze­rint a legkisebb lesz az örökség legnagyobb hányada. Jólle­het maga az intézmény a csoport integrációját szolgálja, az öröklés és az örökség felosztása mégis mindig magában hordozza a dezintegrá-

a felbomlás lehetéíségét, hiszen érdekkonfliktusokat hívhat elő a rokonok körében.

A folytonosság szabályozása gyakran áll közeli kapcsolatban a leszármazási struktúrákkal, a patrilineáris rend szerint például a fiú

az veszi át az elhunyt kötelezettségeit; amatrilineáris rendszerben a fiú általában az anyja fivérének örökébe lép. Ne feled­kezzünk meg hogy számos társadalomban a hivatalok, tisztsé-

átöröklés e nem követ leszármazási utakat, vérségi kapcsolato­kat. Vannak például olyan társadalmak, ahol a vezetők és a sámánok választás vagy érdemeik alapján nyerik el pozícióikat. Ez a helyzet a yanomamőknél és több kisméretü társadalom esetében.

A rokonsághoz való tartozást és az abból származó javaknak a szü­lőktől a gyermekek felé való áramoltatását hat alapvető formális kategóriába sorolhatjuk (Barnard és Good, 1984: 70). Mint már emlí­

nem feltétlenül szervezik rokonsági elv szerint a leszárma-az öröklést és a státusok folyamatosságát szabályozó intézmé­

ezek mégis szorosan kapcsolódnak egymáshoz, elsősorban a patrilineáris társadalmakban.

1. Patrilineáris: a csoporttagság és/vagy a javakból való részesedés kizárólagosan az apai ágról származhat.

2. Matrilineáris: a csoporttagság és/vagy a javakból való részesedés kizárólag az anyai ágTól származhat.

3. Kettős: a forrásokhoz való jogosultság egy része az apai, más része az anyai ágról a két vonalat szigorú határokkal vá-

el. 4. Bilaterális (kognatikus): a források átörökíthetOk mind az apai,

mind az anyai rokonságtól. 5. Párhuzamos: rendkívül ritka forma, amelyben a fiúk az apai, a lá­

nyok pedig az anyai ágról jutnak javakhoz.

ROKONSÁG MINT LESZÁRMAZÁS 131

6. Keresztirányú vagy váltakozó: a párhuzamos rendszer fordított ja, itt a fiúk anyai, a lányok pedig apai ágon öröklik a javakat.

Ennek a leegyszerűsíto tipológiának az alapján senki ne jusson arra a következtetésre, hogyapatrilineáris társadalmakban a fiúk tény­leg nem számítják rokonaik közé az anyai ág tagjait. Valójában min­den rokonsági rendszer mindkét, az anyai és az apai oldal figyelem­bevételével alakítja ki a rokonsági kapcsolatok rendszerét, ugyanak­kor nevek, jogok és csoporttagság tekintetében mindig hangsúlyt fektet valamelyik oldalra. A patrilineáris rendszerben például az egyén elkötelezettségei az apai ág iránt a legtöbb esetben fontosab­bak, mint az anyai ág irántiak. A legtöbb társadalomban, még ha ezt elfedik is bonyolult rokonsági klasszifikációs terminusokkal, kapcso­lat áll fenn a biológiai és a társadalmi értelemben vett rokonság között. A rokonsági klasszifikáció gyakran ugyanabba a kategóriába sorolja a vérrokonság szempontjából heterogén csoportokat, például testvéreknek nevezik az összes fiút, akik ugyanahhoz a klánhoz és generációhoz tartoznak.

BILATERÁLIS VAGY KOGNATIKUS RENDSZER

Európa és Észak-Amerika legnagyobb részén elvben a rokonság mindkét ága egyformán fontos. Mind az anyai, mind az apai ágról rokonainknak tekintjük a hozzátartozóinkat nenlre való tekintet nélkül. Elnevezésükben sem teszünk általában különbséget, az angol nyelvben például nern találunk külön elnevezést az apai és az anyai nagyanyára (egyes skandináv nyelvekben azonban igen).

Az európai és az észak-amerikai társadalmak többségében az apai ágnak hagYOlnányosan fontosabb szerepet tulajdonítanak, mivel a gyermekek az apa nevét viszik tovább; napjainkban megfigyelheto tendencia, hogy az asszonyok megtartják leánykori nevüket, és ezt viselik a gyennekek is.

A korábbi fejezetben Bremnes példája kapcsán már láttuk, mennyire nehéz stabil, szilárdan összekapcsolt csoportokat kialakí­tani a bilaterális rokonsági rendszer alapjain. A rokonsági csoportot nem lehet tisztán körülhatárolni, ugyanis az egyén rokonainak min­dig lesznek olyan rokonai, akik az egyénnek nem rokonai. A rokonsá­gi egységeken alapuló társadalmak nagy részénél ezért unílineáris rokonsági rendet találunk. Mindamellett léteznek kognatikus/bilate­rális módon szervezett rokonsági társadalmak is, leggyakrabban a csendes-óceáni szigeteken találkozhatunk ilyen közösségekkel. A