kresalek_mutatoszamrendszerek

138

KRESALEK PÉTER*

Mutatószámrendszerek a vállalati elemzésbenKennzahlensysteme bei der Unternehmensanalyse

Die Komprimierung von komplexen Sachverhalten auf einen einzigen Wert –das ist der eigentliche Vorteil von Einzelkennzahlen, auch wenn dies mit demNachteil von Informationsverlusten einher geht. Doch dieser Informationsverlustkann ausgeglichen werden, und zwar durch Kennzahlenmodelle. Hierbei werdeneinzelne Kennzahlen in ein System von gegenseitig abhängigen und einanderergänzenden Kennzahlen eingebunden und als eine geordnete Gesamtheitzusammengefasst. Dieser Vortrag hat es sich zur Aufgabe gemacht, dietraditionellen Kennzahlensysteme einer kurzen, aber auch kritischen Betrachtungzu unterziehen.

Mutatószámok, mutatószámrendszerek

A vállalkozások megítélésének, értékelésének egyik fontos eszköze az elem-zés, amely a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen tájékozottság megszerzését segítielı. Az elemzés összefüggések, gazdasági jelenségek és az ezekre ható tényezıkfeltárását jelenti, tehát a megismerés módjaként definiálható, amely elısegíti,illetve részben biztosítja a szükséges információk megszerzését.

A gazdasági elemzés tárgya az igényeknek megfelelıen nagyon sokféle lehet,így vonatkozhat az adott vállalkozás egyes alrendszereire: a piaci tevékenység-re, a vállalkozás fejlesztési, beszerzési, termelési vagy áruforgalmi, szolgáltatá-si tevékenységeire, a munkaerıvel, a tárgyi eszközökkel való gazdálkodásra stb.és irányulhat a vállalkozás átfogó, komplex értékelésére, amelyet általában aszámviteli beszámoló alapoz meg.

Ezek közül a továbbiakban alapvetıen a beszámoló elemzése (mérlegelemzés)szempontjából vizsgálom az elemzés mutatószámokkal és elsısorban mutató-számrendszerekkel kapcsolatos módszertani kérdéseit. Nem térek ki a mérleg-elemzés általános elméleti vonatkozásaira és csak érintılegesen – a mutató-számrendszerek értelmezéséhez szükséges mértékben – foglalkozom a mutató-számok kialakításának és fajtáinak, valamint alkalmazási feltételeinek és jel-lemzıinek ismertetésével.1

Az elemzı célú feldolgozások során a vizsgált jelenségeket többnyire mutató-számok segítségével jelenítjük meg. Az elemzés – így a mérlegelemzés – alapve-tı eljárása a különbözı mutatószámok összevetése, vagyis vizsgálati módszer-ként a mérlegelemzés túlnyomórészt mutatószámok képzésével és összehasonlí-tásával foglalkozik.

* BGF Pénzügyi és Számviteli Fıiskolai Kar, Controlling-Ellenırzés Intézeti Tanszék,fıiskolai adjunktus, PhD-hallgató.1 Ezek részletes bemutatását lásd: Kresalek Péter: A számviteli beszámolók elemzésénekegyes elméleti kérdései. In: Tudományos Évkönyv 2004. Budapesti Gazdasági Fıiskola,Budapest, 2005. 119-129. oldal és Kresalek Péter: A mérlegelemzés egyes módszertanikérdései. In. Tudományos Évkönyv 2005. Budapesti Gazdasági Fıiskola, Budapest, 2006.251-262. oldal.

KRESALEK P.: MUTATÓSZÁMRENDSZEREK A VÁLLALATI ELEMZÉSBEN

139

A mutatószámok olyan jelentısen összevont, tömörített numerikus kifejezé-sek, amelyek koncentrált formában adnak ismeretet számszerősíthetı, illetvemennyiségi úton bemutatható jelenségekrıl. Segítségükkel például az éves(egyszerősített éves) beszámoló adattömege kevés de értékelhetı, jól kifejezıjellemzıkké sőríthetı össze annak érdekében, hogy viszonylag egyszerő módonleképezhetık legyenek és ezzel lehetıség szerint gyors és értelmezhetı áttekin-tést adjanak bonyolult gazdasági összefüggésekrıl, folyamatokról, a vállalkozás– az elemzés céljaihoz tartozóan vizsgált – helyzetérıl.

A mutatószámokat alapvetıen két nagy csoportba sorolhatjuk, amelyekalapján megkülönböztetjük• az abszolút mutatószámokat (abszolút számok) és• a relatív mutatószámokat (viszonyszámok).

A különbözı meghatározási, besorolási módtól függetlenül a mutatószámokmindenkor• egy fogalomból (tartalmi, idıbeli, térbeli és másféle azonosítók) és• egy – jellemzıen – mértékegységgel jellemzett számszerő kifejezésbılállnak.

A mutatószámok fogalmi és számértékének pontos meghatározása nagyon lé-nyeges, mert ezzel azokat a gazdasági folyamatokat, kategóriákat határoljuk elés rögzítjük tartalmilag, amelyeket számszerősítve akarunk kifejezni.1

Az elemzés legfontosabb módszere tehát a mutatószámok összehasonlítása,ugyanis önmagában (összevetés, viszonyítás nélkül) egy-egy mutatószám alap-vetıen nem, illetve rendkívül ritkán értelmezhetı, illetve értékelhetı.2 Fontosfeladat ugyanakkor, hogy az egyszerőnek tőnı összehasonlítási feladatot (kü-lönbség- vagy hányados képzést) megfelelıen oldjuk meg. A mutatószámok ese-tében azok tartalmával, a viszonyítás alapjának helyes megválasztásával bizto-sítani kell az összehasonlíthatóságot3. A mutatószámok összevetése elsısorban• idıbeli (például a tárgyév és a bázisul választott elızı év mutatószámainak

összehasonlítása),• térbeli (például két vállalkozás azonos idıszakra vagy idıpontra, azonos tar-

talommal számított mutatószámának egymáshoz történı viszonyítása) és• terv-tény (tervezett és tényleges adatok összevetése, amely az úgynevezett

belsı mérlegelemzés esetén alkalmazható, azaz az elemzı számára a vonat-kozó tervek, tervadatok ismertek)

összehasonlításként valósítható meg.A mutatószámok ilyen értelemben vett vizsgálata a mutatók egyszerően ke-

zelhetı kifejezésébıl ered, hiszen minden mutatószám információk sokaságátegyetlen értékre redukál. Ez az összehasonlíthatóság szempontjából fontos,

1 Perjés Sándor – Schuszter Ede: Számítógépes számvitel és vezetés. Közgazdasági és JogiKönyvkiadó, Budapest, 1988. 110. oldal alapján.2 A mutatószámképzés általános értelmezés szerint magában foglalja a mutatószámokösszehasonlítását is.3 Ennek követelménye a gyakorlatban idınként háttérbe szorul, egyszerőbb összehasonlí-tások is sokszor különbözı, figyelmen kívül hagyott torzító tényezıket tartalmaznak, be-folyásolva ezzel az eredmények alapján meghozott minısítı értékelést.

BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2006

140

ugyanakkor nem hanyagolható el, hogy bizonyos körülmények között egyetlenmutatószám egy olyan tényt, illetve jelenséget jellemez, amely számos hatóté-nyezıbıl származik (ok-okozati összefüggések).

Általában az elemzésnek fontos követelménye, hogy a vizsgált jelenségeket neegyetlen mutató alapján, a vállalkozást pedig ne csak két-három mutató értékelé-se szerint minısítsük, ugyanis a túlzott információsőrítés, illetve az elemzésimunka ilyen irányú leegyszerősítése komoly információvesztést jelenthet.

Egy mutatószám túlzott tömörségének feloldására, az információvesztés elke-rülésére megoldás lehet1

• a mutató felosztása, pontosabban a mutatószám számlálójának és/vagy neve-zıjének egyedi alkotóelemekre történı szétbontása (például az értékesítésnettó árbevételének felosztása belföldi és export értékesítés árbevételére),

• a helyettesítés, amelynek során a mutatószám számlálóját és/vagy nevezıjétmás értékekkel helyettesítjük, anélkül, hogy a mutatószám értékét tekintvemegváltozna (például a nettó árbevétel helyett az értékesített termékmeny-nyiség és az eladási ár szorzata kerül be a mutatóba),

• a mutató bıvítése, azaz a mutatószámot a számlálójában és a nevezıjébenugyanolyan mértékben, ugyanazzal az értékkel bıvítjük (például az eszköz-arányos eredmény mutató: eredmény/összes eszköz hányadosának számláló-ját és nevezıjét is kibıvítjük az értékesítés nettó árbevételével, amelynekeredményeként az eszközarányos eredmény két meghatározó tényezıjét, azárbevételarányos jövedelmezıségi mutatót: eredmény/értékesítés nettó árbe-vétele és az eszközök forgási sebessége: értékesítés nettó árbevétele/összeseszköz mutatóját kapjuk meg.Mindezek kapcsán jelentek meg a gyakorlatban a mutatószámrendszerek,

amelyek az egyedi befolyásoló tényezıket és azok egymás közötti viszonyátexplicit módon fejezik ki.

A mutatószámrendszer logikai úton összerendezett mutatószámok összessége,amely képes megalapozni egy vizsgált jelenség összefüggésekre alapozott érté-kelését. Rendszerbe foglalja az egyedileg számított mutatókat úgy, hogy ezek amutatók• összefüggnek egymással,• kiegészítik vagy értelmezik egymást, illetve• valamely magasabb szintő információ egy-egy összetevıjét jelentik,vagyis összességükben alkalmasak az összegzı, átfogó értékelés minıségénekjavítására.

Ez azt jelenti, hogy a mutatószámrendszer – mint egyszerő mutatószámokszisztematikus egymáshoz rendelése – lehetıséget teremthet arra, hogy a meg-határozó üzleti folyamatokat és pénzügyi-gazdasági jelenségeket a belsı jellem-zıik tükrében komplex összefüggések segítségével mutassuk be.

1 Karlheinz Küting – Claus-Peter Weber: Die Bilanzanalyse. Lehrbuch zur Beurteilungvon Einzel- und Konzernabschlüssen. Schäffer-Poeschel Verlag, Stuttgart, 2004. 28. oldalalapján.


141

Egy mutatószámrendszer kialakítása többféle szempont szerint valósíthatómeg attól függıen, hogy a mutatók között milyen összefüggéseket szeretnénkérvényesíteni. Ennek megfelelıen a mutatószámrendszerek lehetnek:• matematikai természetőek és• rendszeralapúak (tartalmi-logikai összefüggések szerint kialakíthatók).

A matematikai összefüggésekre épülı mutatószámrendszer mutatószámai kö-zött szigorúan matematikai mőveletek adják meg a kapcsolatot (összegzés, kü-lönbségképzés, szorzás és osztás). Ennek az az elınye, hogy egyértelmően –számszaki úton – lehet kifejezni az egyes mutatók közötti összefüggéseket, il-letve a csúcsmutató és az egyes szinteken számított mutatószámok közötti ok-okozati kapcsolatokat. Ilyen módon egy hierarchikus, piramisformájú mutató-számrendszer alakul ki, amelynek sematikus ábrája az 1. mellékletben látható.Az ábra azt mutatja, hogy a matematikai összefüggésekre épülı mutatószám-rendszer egyedi mutatószámai számtani eredményként egymásból következnekés egymásból leképezhetık.1

A mutatószámok rendszeralapú, tartalmi-logikai összefüggések szerint kiala-kított kombinációja az elemzés alá vont kiemelt mutatószám (csúcsmutató) ala-kulását tartalmilag rendszerezett – szerkezeti – mutatócsoportokra osztva mu-tatja be, és a részrendszerek (mutatócsoportok) értékelésével jeleníti meg az ok-okozati összefüggéseket, illetve a kiemelt vizsgálandó jelenség elemeit. A muta-tószámrendszerek ezen formáinál az egyedi mutatószámokat különbözı gazda-sági összefüggések alapján csoportokban győjtjük össze, anélkül, hogy a muta-tók között – feltétlenül – számszerősíthetı viszonyt hoznánk létre.2 Ebben azesetben a mutatószámok között tehát elsısorban nem matematikai mőveletekadják meg a kapcsolatot, hanem – a mutatók tartalmának megfelelı rendszere-zettség eredményeképpen – az egyes befolyásoló gazdasági tényezık (fıbb ösz-szetevık) hatásainak szerepét (erejét) tudja kifejezni a rendszer, a mutató-számok egymás mellé és/vagy alá, illetve fölérendelésével. Hasonlóan az elızı-höz, ennek a mutatószámrendszernek is kialakítható a rendszerképe, amelyet a2. melléklet tartalmaz. A matematikai összefüggéseken alapuló rendszerhezképest az a különbség, hogy az egyedi elemek, mutatószámok közül lényegébenhiányoznak a számtani mőveletek.

A vállalati gyakorlatot különbözı célú és tartalmú mutatószámrendszer alkal-mazása jellemzi, ugyanakkor ezekkel a rendszerekkel szemben több, általánosanérvényes követelmény is megfogalmazható. A mutatószámrendszerek kialakítá-sakor a következı szempontokat, követelményeket kell figyelembe venni:3

1 Alapvetıen ilyen a gyakorlatban leginkább ismert Du Pont mutatópiramis, amelyben amutatószámok a ROI (Return on Investment), mint csúcsmutató tartalmát bontják fel,magyarázva annak tartalmát és változását.2 Ilyen az ismertebb mutatószámrendszerek közül a ZVEI mutatószámok rendszere.3 Horváth & Partner: Controlling. Út egy hatékony controlling-rendszerhez. KJK-KERSZÖV Kft., Budapest, 2001. 159-160. oldal és Hanyecz Lajos: A controlling rendszere.Az eredményorientált irányítás. Saldo Rt., Budapest, 2006. 260-261. oldal alapján.


142

• a mutatószámrendszer kialakítása csak számszerősített mutatókkal történ-het (értékben vagy mennyiségi egységben egyértelmően mérhetı mutató-számok),

• a mutatószámrendszernek tartalmaznia kell a vállalat céljait és az azokatmeghatározó legfontosabb tényezıket (tartalom),

• a mutatószámrendszereknek a lényeget koncentrált formában, de teljes kö-rően kell kifejezniük (relevancia),

• az alkalmazott – rendszert alkotó – mutatószámok között nem állhat fennellentmondásos kapcsolat, azaz a mutatószámrendszer az egyes mutatók tár-gyi-logikai összefüggések alapján meghatározott ellentmondásmentes összes-sége (konzisztencia),

• a mutatószámrendszerek és az azt alkotó mutatók a múltra és a jövıre isvonatkozhatnak, ezért az összehasonlító számításoknál ügyelni kell a muta-tók idıbeliségére (mutatószámok egyidejősége),

• a mutatószámrendszerek változtathatók, bıvíthetık legyenek anélkül, hogysérülne a konzisztenciájuk (rugalmasság),

• az egyes mutatóknak – és így a mutatószámrendszernek – a meghatározása-kor gazdaságossági szempontokat kell érvényesíteni, azaz az információszer-zés és -feldolgozás költségei és az információk hasznossága között megfelelıkapcsolat legyen (költség-haszon elv).A mutatószámrendszerek viszonylag nagy jelentıségre tettek szert a vállalati

gyakorlatban, különös tekintettel a nagyobb vállalkozásokra, amelyeknél ezekalkalmazása nem egyszerően csak egy jól felhasználható elemzési mód, hanemeszköze a vállalatvezetésnek, egyaránt felhasználva a tervezésben, az irányí-tásban és az ellenırzésben. A továbbiakban röviden három olyan – klasszikus-nak tekinthetı – mutatószámrendszert mutatok be, amelyek mindegyike eszkö-ze lehet a tervezésnek, az irányításnak és az ellenırzésnek, a vállalatvezetés-nek, ugyanakkor szőkebben értelmezve része lehet az éves (egyszerősített éves)beszámoló elemzési módszertanának is. Ezek a pénzügyi mutatószámrendsze-rek körébe tartoznak, amelyek elsıként jelentek meg a gyakorlatban alkalma-zott rendszerek közül.1

A pénzügyi mutatószámrendszerek ismertebb változatai közé tartozik:• a Du Pont,• a ZVEI és• az RL (jövedelmezıség-likviditás)mutatószámrendszer.

1 Érdemes megjegyezni, hogy a pénzügyi mutatószámrendszerek megjelenését a különbözıértékközpontú mutatószámrendszerek (például EVA-mutatószámrendszer), majd a telje-sítménymérı (értékelı) rendszerek kidolgozása (például balanced scorecard) követte;mindhárom mutatószámrendszer csoport megtalálható a mai elemzési gyakorlatban.


143

A Du Pont mutatószámrendszer

A Du Pont mutatószámrendszer a legrégebbi és általában legismertebb rend-szer (az amerikai Du Pont vegyipari konszernnél alakították ki 1919-ben),amely a mutatószámrendszerek alapmodelljének is tekinthetı.

A Du Pont rendszer piramisformájú, matematikai összefüggéseken alapulómutatószámrendszer. Csúcsmutatója, azaz célértéke az eszközarányos jövedel-mezıség (ROI – Return on Investment).1 Általánosan a ROI-t mint relatíveredményt lehet értelmezni, amely egy meghatározott tıkefelhasználással (tı-kebefektetéssel) célozható meg. A ROI mutató – számlálójának és nevezıjének anettó árbevétellel való bıvítésével – felbontható két, a mutatót meghatározótényezıre (egyedi mutatószámra):• az árbevételarányos jövedelmezıségre és• az eszközök (vagyon, befektetett tıke) forgási sebességére.

E három hányados jellegő mutatószámon túlmenıen a Du Pont mutatószám-rendszerben további viszonyszámokat nem alkalmazunk, ezek további felosztá-sához a modell csak abszolút számokat használ fel (3. melléklet).

A Du Pont mutatószámrendszer a vállalati gyakorlatban gyakran jelent ter-vezési és utólagos elemzési (ellenırzési) eszközt is, amelyet a vállalat egészéreés egyes üzemegységekre, divíziókra egyaránt alkalmaznak. A mutatószám-rendszer eredeti kialakítása – a vállalati szint mellett – alapvetıen az önállóbeszerzést, termelést és értékesítést végzı profitcenterekre vonatkozott, ame-lyeknek a finanszírozás és a likviditás, valamint a nyereség nagyságától függıvállalati irányítási politika kérdéseibe nem volt beleszólásuk, ezek a konszern-vezetés felelısségi körébe tartoztak. Ebbıl adódik, hogy ez a mutatószámrend-szer nem tartalmaz finanszírozásra, likviditásra vonatkozó mutatókat.

A ROI mutatópiramis eredetileg kialakított rendszere részletes dokumentáci-óra épül. Minden részleghez (profitcenterhez) egy úgynevezett kontrolltáblázattartozik, amely bemutatja a mutatószámok képzését és tartalmát, biztosítvaezáltal az alapadatok és a mutatószámok egységes tartalmát. Ezen táblázatokalapján készül el a teljes – vállalati szintő – összegzı táblázat, amely a mutató-számok végleges – összevont – értékeit foglalja magában. A táblázatok a tényle-ges adatok szerinti mutatószámokat tartalmazzák, amelyek az elemzéshezmindig az aktuális helyzetet tükrözik. Ezek mellett az utólagos elemzés (elle-nırzés) és a tervezés támogatása érdekében a tárgyidıszaki mutatószámokmellett a rendszerbe bevonhatók az öt évre visszamenıen meghatározott muta-tószámok, valamint – a vállalati tervekhez kapcsolódóan – megadhatók az el-érendı mutatószámértékek is (célértékek meghatározása).

A Du Pont mutatópiramis kiemelkedı elınyei:• a jövedelmezıség egy gyakorlatilag is jól értelmezhetı célérték,

1 Ennek megfelelıen tehát a cél nem a profit, hanem az eszközarányos jövedelmezıségmaximalizálása.


144

• a ROI mutató – idıbeli összevetés esetén – hosszabb távon is összehasonlít-ható, hiszen a hányados jellegébıl adódóan az infláció torzító hatása nem ér-vényesül,

• a ROI szétbontásából származó hányados mutatók (árbevételarányos jöve-delmezıség és az eszközök forgási sebessége) a vállalat és szervezeti egységek(profitcenterek) szintjén is mérhetı, értékelhetı kifejezések, így alkalmas atérbeli összehasonlításra,

• a mutatókat (viszonyszámok és abszolút számok) a számviteli nyilvántartások(illetve a beszámolók) egyértelmően megalapozzák, ennek megfelelıen alkal-mas az éves beszámoló elemzésére (az úgynevezett külsı mérlegelemzésre is),

• a mutatószámrendszer egyszerő, könnyen áttekinthetı és viszonylag gyorsanösszeállítható (a merev matematikai összefüggések miatt a rendszer alig mó-dosítható).

A mutatószámrendszer lényegesebb hibái, hiányosságai:• a hányados kifejezés miatt önmagában a ROI nagysága változatlan marad

akkor, ha a számláló és a nevezı azonos mértékben változik, azaz – hibásan –stabil képet mutat,

• a rendszer bár matematikailag konzisztens, a csúcsmutató változása eseténaz ok nem egyértelmően csak egy – piramison belüli – irányhoz (ághoz) ren-delhetı hozzá, amelynek az a következménye, hogy ellentétesen ható változá-sok a csúcsmutatóra kompenzálólag hathatnak,

• információtartalma az eredmény számításában és a tıkebefektetés kifejezé-sében megjelenı értékekre korlátozódik, így különösen belsı gazdálkodásiegységek (profitcenterek) vizsgálatánál más üzemgazdasági összefüggések,jellemzık nem érvényesülhetnek,

• a mutatószámrendszer a forgalmi költség eljárással összeállított eredmény-kimutatásra épül, így például nem vizsgálható az aktivált saját teljesítmé-nyek értékének nagysága és változása,

• a mutatópiramis erısen rugalmatlan, módosítására, bıvítésére csak az ab-szolút számok között a piramis alján van lehetıség.

A ZVEI mutatószámrendszer

A ZVEI mutatószámrendszert a német Elektrotechnikai Ipari Szövetség1 dol-gozta ki. Elsı változatát 1969-ben publikálták, amelyet a késıbbiekben tovább-fejlesztettek. A Du Pont rendszerhez hasonlóan ez is egy mutatópiramiskéntépíthetı fel, ugyanakkor a ZVEI mutatószámrendszer vegyes mutatószámrend-szernek tekinthetı: a mutatók között részben matematikai, részben pedig tar-talmi (rendszeralapú) összefüggések érvényesülnek.

A rendszer viszonyszámokat és abszolút adatokat egyaránt tartalmaz. Fel-használja a számviteli beszámoló, valamint a költségek és teljesítmények, abelsı eredményszámítások adatait. A mutatószámrendszer egyaránt tartalmaz

1 Zentralverband der elektrotechnischen Industrie


145

érték és mennyiségi adatokat. Ezen adatok túlnyomó többsége a belsı számvi-teli feljegyzésekbıl, a vezetıi számvitelbıl származnak, így a ZVEI rendszerteljes körő felhasználása külsı elemzık számára nem lehetséges, csak vállalatibelsı elemzésekre alkalmazható.

A rendszer a mutatókat fı- és segédmutatókra osztja fel (összesen 210 egyedimutatószámot tartalmaz, ezen belül 88 fı- és 122 segédmutatóból áll). A fımu-tatók kijelölik az elemzés területeit és meghatározzák a további elemzések tar-talmát. A segédmutatók szerepe csupán az, hogy a fımutatókat matematikailagalátámasszák, illetve formai összefüggéseket teremtsenek a fımutatók között. Arendszerben alkalmazott valamennyi mutatószámot pontosan definiálják ésmeghatározzák a vállalati értékelésben betöltött helyét. Ez úgynevezett mun-kalapokkal érhetı el, a dokumentációban mindegyik mutatószámnak meghatá-rozzák a számítási menetét (képletét) és funkcióját.

A ZVEI rendszer alapvetıen két megközelítésben vizsgálja a vállalkozást,egyrészt a vállalat növekedését, fejlıdését értékeli (növekedéselemzés), más-részt a mőködés, a gazdálkodás különbözı megközelítéső, párhuzamosan vég-zett vizsgálatát (struktúraelemzés) jelenti (4. melléklet).

A vállalati növekedést (fejlıdést) a következık – alapvetıen abszolút számok– vizsgálatával értékeli:• értékesítési tevékenység (rendelésállomány, árbevétel),• eredmény (idıszaki eredmény, cash flow),• tıkelekötés (készletek, tárgyi eszközök, munkaerı),• értékteremtı tevékenység (termelés, foglalkoztatás).

Ebben az összefüggésben jelennek meg a változások is, összehasonlítva avizsgált idıszak, idıpont mutatóit (abszolút adatait) az elızı idıszak, illetveidıpont mutatóival, amelynek eredményeként a fejlıdés, a növekedés mértékekifejezhetı (indexek számítása).

A struktúraelemzés képezi a fı részét a mutatószámrendszernek. Ez viszony-számok és abszolút számok segítségével elemzi a vállalati hatékonyságot és ateljes elemzési területet négy alcsoport keretében vizsgálja:• jövedelmezıség,• eredményképzés,• tıkeszerkezet és• tıkelekötés (tıkeképzıdés).

A ZVEI struktúraelemzés részben hasonló a Du Pont rendszer felépítéséhez,de annál lényegesen differenciáltabb. A kiindulási pontot nem a ROI képezi,hanem a saját tıke jövedelmezısége, amelyhez a ROI és a saját tıke aránya(tıkeellátottság) kapcsolódik.

A rendszer a ROI mutatót egyrészt az idıszak eredménye alapján, másrésztpedig a cash flow-val vizsgálja (B típusú jövedelmezıségi mutatók).

A tıkeszerkezet elemzése a tıkeellátottságot (saját tıke aránya) vizsgálja,részben a befektetett eszközök fedezetének, részben a likviditás értékelésével(A típusú kockázati mutatók).

Az eredményképzés elemzésének keretében (A típusú jövedelmezıségi muta-tók) az árbevételarányos jövedelmezıséget értékeli, külön vizsgálva a jövedel-mezıségi mutató idıszaki eredményadatát, az üzemi eredményt (fedezeti ösz-


146

szeg, közvetett költségek) és a ráfordításfajtákat (munkaerı-felhasználás, ter-melékenység), továbbá mindezekbıl az árbevétel segítségével kapcsolatot te-remt a tıke forgási sebessége mérıszámmal.

A tıkelekötés vizsgálata (B típusú kockázati mutatók) elsısorban a tıke lekö-tési idejének értékelését jelenti, de egyben kapcsolódik a tıkemegtérülés muta-tójához is.

Az alkalmazott mutatószámok tehát négy csoportba sorolhatók:• A típusú kockázati mutatók, amelyek két állományi adatot vetnek össze (pél-

dául saját tıke részaránya: saját tıke/összes tıke vagy a befektetett eszközökfedezete: saját tıke/befektetett eszközök). Ezek a mutatók arról adnak képet,hogy az állományi (állapot) adatok kapcsolódnak-e egymáshoz, illetve hogybizonyos mérlegszerkezeti szabályokat, arányokat betartanak-e,

• B típusú kockázati mutatók, egy állományi (állapot) adatot egy forgalmiadathoz viszonyítanak (például tıkelekötés napokban). Ezek a mutatók aztmutatják meg, hogy az állomány milyen hosszú ideig van jelen, hogy a meg-felelı forgalmi nagyságrendek fenntarthatók legyenek,

• A típusú jövedelmezıségi mutatók, amelyek két forgalmi adatot hasonlítanakössze (például az árbevételarányos jövedelmezıség mutatója),

• B típusú jövedelmezıségi mutatók, ezek forgalmi értékeket viszonyítanakállományi adatok nagyságához (például ROI).A ZVEI mutatószámrendszer az elemzéshez és a tervezéshez egyaránt alkal-

mazható. Elemzési eszközként a mutatórendszer idıbeli és térbeli (üzemi) ösz-szehasonlításokra alkalmas (tényleges helyzet alakulásának értékelése). Terve-zési eszközként a ZVEI rendszer arra használható, hogy összehasonlítsa a vál-lalat tényleges hatékonyságát a kialakított célokkal. Ehhez a vállalati célokatszámszerősített tervadatokkal kell megadni. Ebben az értelemben a ZVEI rend-szer a hatékonyság tervezésében a célok rendszerét adja meg, amelyeket azáltalános célokkal (amelyek nem a hatékonyságra vonatkoznak, hanem azokelıfeltételeit jelentik) egyeztetnek.

Végül érdemes megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy az elektronikai iparterületén dolgozták ki ezt a mutatószámrendszert, az más ágazatok vállalkozá-sai esetében is alkalmazhatók, noha a rendszer szerkezete alapvetıen nem mó-dosítható. A rendszer viszonylag rugalmatlan, a fı- és segédmutatók a kombi-nált matematikai és tartalmi alapú rendszerben meghatározottak (módosítás,bıvítés esetén a matematikai kapcsolatok és a tartalmi összefüggések is komo-lyan felülvizsgálandók).

A rendszer nem tekinthetı konzisztensnek, a kockázati és jövedelmezıségimutatószámok különbözısége nem mindig követhetı, forgalmi és állományiadatok keverednek egymással. Mindezek mellett – a Du Pont rendszerhez ha-sonlóan – a ZVEI rendszer ugyancsak rendelkezik kompenzáló hatással.


147

Az RL mutatószámrendszer

Az RL mutatószámrendszert két német közgazdász, REICHMANN és LACHNITalakította ki 1977-ben. Az RL1 rendszer célját tekintve tervezı és elemzı esz-köz, amely a vállalkozás jövedelmezıségi és likviditási helyzetét koncentráltformában együttesen vizsgálja.

A rendszer alapvetıen a vállalkozáson belüli elemzésekhez került kialakításra,úgy, hogy az a teljes vállalkozás irányítását elısegítse, ugyanakkor – egyes részei-tıl eltekintve – a mutatószámrendszer a külsı mérlegelemzésre is alkalmazható.A rendszer – mint központi kérdéseket – egyenrangúként kezeli a jövedelem és alikviditás nagyságát és számol azzal a körülménnyel, hogy a mindenkori fizetıké-pesség fenntartása lényeges követelmény egy vállalkozás esetében. Ez jelentıstovábblépésnek tekinthetı a mutatószámrendszerek kialakításában, mert az ed-digi rendszerek túl egyoldalúan a jövedelmezıség vizsgálatára helyezték a hang-súlyt és a likviditást alapvetıen kihagyták a számításokból.

Az RL rendszer – lásd az 5. mellékletet – a terv-tény, illetve az elvárt-tényösszehasonlítás és az idıbeli összevetés eszköze egyaránt lehet, külön meghatá-rozva az egyes mutatószámok esetében, hogy azok• évente,• negyedévente,• havonta vagy• hetentekerüljenek kiszámításra és értékelésre.

A mutatószámrendszer összesen 39 mutatóból áll és mind viszonyszámokat,mind pedig abszolút számokat alkalmaz, a pénzügyi és a vezetıi számvitel ada-taira egyaránt építve. A rendszer tartalmilag rendezett (rendszeralapú), amelytehát az elemeit (mutatószámait) nem matematikailag, hanem tartalmi szem-pontok szerint kapcsolja össze. Az RL rendszer két alapvetı részbıl áll:• általános rész, amely állandó, általánosan minden vállalkozás számára al-

kalmas mutatókat tartalmaz, és amely egyaránt felhasználható tervezéshez,elemzéshez, az értékeléshez és ezeken keresztül az irányításhoz, valamint

• specifikus rész, amely olyan mutatószámokat foglal magában, amelyekcégspecifikusak és – tartalmuknak megfelelıen – kiegészítik az értékelést (tekin-tetbe véve azok hatását a jövedelmezıségi és likviditási legfelsıbb célértékekre).Az általános rész a szokásos vállalkozási eredménnyel és a likvid eszközök-

kel, mint csúcsmutatókkal kezdıdik (érdemes tehát megfigyelni, hogy a csúcs-mutatók – az elızıekkel ellentétben – nem hányadosok, hanem abszolút szá-mok). A jövedelmezıségre vonatkozó rész kiinduló mutatója a szokásos vállal-kozási eredmény, amely• az üzemi (üzleti) tevékenység eredményére és• a pénzügyi mőveletek eredményérebontható fel.

1 RL: Rentabilitäts-Liquiditäts-Kennzahlensystem: jövedelmezıségi-likviditási mutató-számrendszer


148

Ezek mellett jövedelmezıségi (EBIT-tel számolt össztıke jövedelmezıség,ROE, szokásos vállalkozási eredménnyel számított ROI, valamint árbevétel-arányos üzemi eredmény) és forgási sebesség (össztıke forgási sebessége, anya-gok, késztermékek forgási ideje, követelések behajtási ideje) mutatószámoktartoznak ehhez a részhez.

A befektetett össztıke alapvetıen csak éves viszonylatban vizsgálható, de azárbevételarányos jövedelmezıség mellett az egyes eszközcsoportokra számítottforgási idıt havonta célszerő mérni és értékelni.

Az árbevétel-arányos jövedelmezıség megmutatja az árbevétel egységével el-érhetı eredmény nagyságrendjét, utal arra, hogy mennyire, illetve milyen jó avállalkozás tevékenységének piaci elfogadottsága és azt milyen költségszintentudja létrehozni. A tıke forgási sebessége megmutatja, hogy a vállalkozás mi-lyen intenzitással használja ki vagyonát, vagyonelemeit (eszközeit) és rámutatarra, hogy a mőködéshez szükséges tıke hányszor fordul meg az árbevételben.

A likviditás rész csúcsmutatója a likvid eszközök abszolút nagysága (a pénz-eszközök és egyéb azonnal pénzzé tehetı eszközök), amely az árbevétel és rá-fordítás, illetve bevételi és kiadási tervek alapján a vállalkozás biztonságos mő-ködéséhez szükséges. E mellett a cash flow és a working capital nagysága jele-nik meg. A cash flow a pénzügyi helyzet vizsgálatát alapozza meg a dinamikusadósságállományon keresztül. A working capital a forgóeszközök és a rövid lejá-ratú kötelezettségek különbségének nagyságrendjét értékeli, amelyet kiegészíta likviditási mutatók, valamint a befektetett eszközök fedezete mutató szám-szerősítése. A likviditás vizsgálata operatív szinten a bevételi többletek (illetvepénzeszközök hiánya) folyamatos megfigyelésével is érvényesül, amelyet jólkiegészít a heti pénzügyi tervezés konkrét tartalma.

A specifikus rész elsısorban a vezetıi számvitelre támaszkodik. Alapvetı ele-mei a fedezet- és költségelemzés, külön is vizsgálva a közvetlen és közvetett költ-ségek összetevıit, illetve a fedezeti összeg alakulását, annak többlépcsıs számítá-sán keresztül. A specifikus rész lebontása eljut a termékek szintjéig, megfigyelveaz egyes termékek fajlagos fedezetét, illetve részarányát az értékesítésben.

Az RL rendszer viszonylag rugalmasnak tekinthetı, a specifikus rész empiri-kusan összefüggı és kiválasztható mutatószámokból épül fel, amely az adottvállalkozásnak megfelelıen alakítható. Az általános rész a megadott szerkezet-ben általánosan alkalmazható, a mutatószámrendszer felhasználása csak avállalatorientált specifikus rész kidolgozásánál jelent nagyobb ráfordítást.

A rendszer mutatószámai a számviteli adatokból meghatározhatók, sıt az ál-talános rész alapvetıen a külsı mérlegelemzéshez is alkalmazható (ez utóbbiesetben természetesen a tervadatok nélkül). Vállalaton belüli alkalmazásakor amutatószámrendszer jól összekapcsolható a gördülı tervezési technikával, arugalmas tervezés követelményével.

Mindezek mellett az RL rendszer fıbb hiányosságai:• hiányoznak az elméletileg alátámasztott indokok, magyarázatok a hatóténye-

zıként megjelenı mutatószámok kiválasztásához,• az ok-okozati összefüggések követhetısége helyenként hiányos, így a rend-

szer nem konzisztens, például az általános részben a forgási sebesség muta-tóinak hatása az eredményre nem követhetı.


149

Irodalomjegyzék

DR. AUER, KURT V.: Kennzahlen für die Praxis. Linde Verlag, Wien, 2004.DR. BÍRÓ TIBOR (szerk.): Vállalkozások tevékenységének komplex elemzése.

Perfekt Rt., Budapest, 2001.DR. BUCHNER, ROBERT: Grundzüge der Finanzanalyse. Verlag Franz Vahlen,

München, 1999.COENENBERG, ADOLF G.: Jahresabschluss und Jahresabschlussanalyse.

Schäffer-Poeschel Verlag, Stuttgart, 2003.HAESELER, HERBERT R. – KIRCHBERGER, THOMAS P.: Bilanzanalyse. LexisNexis

Verlag ARD ORAC GmbH & Co KG, Wien, 2005.HANYECZ LAJOS: A controlling rendszere. Az eredményorientált irányítás. Saldo

Rt., Budapest, 2006.HORVÁTH PÉTER: Controlling: a sikeres vezetés eszköze. Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Budapest, 1991.Horváth & Partner: Controlling. Út egy hatékony controlling-rendszerhez. KJK-

KERSZÖV, Budapest, 2001.JAKOBS, OTTO – OESTREICHER ANDREAS: Mérlegelemzés. Kossuth Kiadó, Bp., 2000.DR. KATITS ETELKA: A vállalati válságkezelés pénzügyi módszerei. Perfekt Rt.,

Budapest, 2000.DR. KÖRMENDI LAJOS – KRESALEK PÉTER: A vállalkozások elemzésének mód-

szertani alapjai. Perfekt Zrt., Budapest, 2006.KÖRMENDI LAJOS – TÓTH ANTAL: A controlling tudományos megközelítése és

alkalmazása. Perfekt Rt., Budapest, 2003.DR. KÖRMENDI LAJOS – DR. TÓTH ANTAL: A controlling elmélete és gyakorlata.

Perfekt Zrt., Budapest, 2006.KRESALEK PÉTER: A számviteli beszámolók elemzésének egyes elméleti kérdései.

In: Tudományos Évkönyv 2004. Budapesti Gazdasági Fıiskola, Bp., 2005.KRESALEK PÉTER: A mérlegelemzés egyes módszertani kérdései. In: Tudomá-

nyos Évkönyv 2005. Budapesti Gazdasági Fıiskola, Budapest, 2006.KÜTING, KARLHEINZ – WEBER, CLAUS-PETER: Die Bilanzanalyse (Lehrbuch zur

Beurteilung von Einzel- und Konzernabschlüssen). Schäffer-Poeschel Verlag,Stuttgart, 2004.

LELKE, FRANK: Kennzahlensysteme in konzerngebundenen Dienstleistungsunter-nehmen unter besonderer Berücksichtigung der Entwicklung eines wissens-basierten Kennzahlengenerators. Univ. Duisburg-Essen, Essen, 2005.

PERJÉS SÁNDOR – SCHUSZTER EDE: Számítógépes számvitel és vezetés. Közgaz-dasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988.

SCHULT, EBERHARD: Bilanzanalyse (Möglichkeiten und Grenzen externenUnternehmensbeurteilung). Erich Schmidt Verlag, Berlin, 1999.

www.controllingportal.de/grundlagen/kennzahlensystemewww.unister.de/Unister/wissen/sf_lexikonwww.zvei.org


150

1. melléklet

Matematikai összefüggéseken alapuló mutatószámrendszerek

2. melléklet

Tartalmi összefüggéseken alapuló mutatószámrendszerek


151

3.

mel

lék

let:

A D

u P

on

t m

uta

tósz

ám

ren

dsz

er


152

4.

mel

lék

let:

A Z

VE

I m

uta

tósz

ám

ren

dsz

er


153

5.

mel

lék

let:

Az R

L m

uta

tósz

ám

ren

dsz

er

Documents

kresalek_mutatoszamrendszerek