Környezet – Ember – Kultúra - ELTE Régészetregeszet.elte.hu/uploads/File/siklosi/Kalicz_et_al_KEK2010_317_326.pdf · Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok

Környezet – Ember – KultúraA természettudományok és a régészet párbeszéde

Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete

Environment – Human – CultureDialogue between applied sciences and archaeology

Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum

Szerkeszt�k: Kreiter Attila – Pet� Ákos – Tugya BeátaEditors: Attila Kreiter – Ákos Pet� – Beáta Tugya

Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi KözpontHungarian National Museum Centre for National Cultural Heritage

Budapest 2012

Környezet – Ember – KultúraA természettudományok és a régészet párbeszéde

Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete

Environment – Human – CultureDialogue between applied sciences and archaeology

Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum

Szerkeszt�k:Kreiter Attila – Pet� Ákos – Tugya Beáta

Kiadó:Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ

(MNM NÖK)

Felel�s kiadó:Dr. Csorba László f�igazgató

Borító:Gulyás-Kis Csaba, Horváth Zoltán, Kenéz Árpád, Kreiter Attila, Oláh István, Pet� Ákos, Rákóczi Gábor és Szilágyi-Gábor Irén

felvételeinek felhasználásával összeállította Bicskei József

Nyomdai el�készítés:Romankovics Nóra és Kvassay Judit (MNM NÖK)

A kötet el�készítésében részt vettek:Kecskés Anita, Kreiter Eszter, Pánczél Péter, Viktorik Orsolya

(MNM NÖK)

KEK logó:Pet� Ákos és Gaál Erika (MNM NÖK) ©

Példányszám: 500

Editors:Attila Kreiter – Ákos Pet� – Beáta Tugya

Published by:Hungarian National Museum National Cultural Heritage Protection Centre

(HNM NHPC)

Editor in chief:Dr. László Csorba director general

Cover:Computer graphics by József Bicskei (HNM NHPC) based on the photographs by Csaba Gulyás-Kis, Zoltán Horváth, Árpád Kenéz, Attila Kreiter, István Oláh, Ákos Pet�, Gábor Rákóczi and Irén Szilágyi-Gábor

Copy editor:Nóra Romankovics and Judit Kvassay (HNM NHPC)

Editorial work:Anita Kecskés, Eszter Kreiter, Péter Pánczél, Orsolya Viktorik

(HNM NHPC)

KEK logo:Ákos Pet�, Erika Gaál (HNM NHPC) ©

Number of copies: 500

ISBN: 978-963-88584-8-1

Tartalomjegyzék

Bevezető

Kreiter Attila, Pető Ákos, Tugya Beáta ........................................................................................................ 9

I. Paleoökológia Szekció ....................................................................................................... 11

I.1. Szekcióbevezető esszé

Sümegi Pál: E mber és környezet hosszú távú kapcsolata. Bevezető gondolatok a

Környezet – Ember – Kultúra konferencia Őskörnyezettan Szekció munkájához .......................... 13

I.2. Barczi Attila, Horváth Tünde, Pető Ákos, Dani János

Hajdúnánás-Tedej – Lyukas-halom: egy alföldi kurgán régészeti értékelése és természettudományos

vizsgálata .......................................................................................................................... 25

I.3. Benyhe Balázs, Kiss Tímea, Sipos György, Deák Andrea , Knipl István

Emberi hatásra átalakuló felszín vizsgálata egy bugaci régészeti feltárás területén ............................. 47

I.4. Bóka Gergely

Településtörténeti változások a Körös-vidéken a késő bronzkorban és a vaskorban. Vízrajz,

térszínek és települések ........................................................................................................ 57

I.5. Dezső József, Kovaliczky Gergely, Balogh Réka, Sipos György

Löszhátak tetején, árterek mélyén. Előzetes jelentés a Szederkény – Kukorica-dűlő (M60-as gyorsforgalmi

út) nyomvonalán és a közeli ártéren végzett geoarcheológiai kutatásokról .................................................... 67

I.6. Horváth Zoltán, Kárpáti Zoltán, Krolopp Endre †, Gulyás-Kis Csaba, Medzihradszky Zsófi a , Tóth Bálint

Környezetváltozások és az urbanizáció kapcsolata üledékföldtani, talajtani, malakológiai és

pollenanalitikai vizsgálatok alapján (Pécs – Búza tér) ............................................................................. 75

I.7. Ilon Gábor

A környezettörténeti kutatás jelene és jövőbeni lehetséges stratégiája Nyugat-Magyarországon 85

I.8. Kovács Gabriella

A talaj-mikromorfológiai vékonycsiszolatok régészeti alkalmazásának lehetőségei

Százhalombatta – Földvár bronzkori tell településen ................................................................ 99

I.9. Kustár Rozália, Sümegi Pál

Őskörnyezeti változások rekonstrukciója Harta környékén a 2002 – 2003. évi ásatások tükrében 107

I.10. Sümegi Pál, Gulyás Sándor, Persaits Gergő

Magyarország környezettörténete: ember és környezet hosszú távú kapcsolata a Kárpát-medencében.

Példa az alluviális löszös szigetek kora neolit hasznosítására (Nagykörű – TSz Gyümölcsös) .................. 115

I.11. Szalontai Csaba

A Maty-ér szerepe és jelentősége Szeged környékének településtörténetében. Előzetes eredmények 125

I.12. Serlegi Gábor, Fábián Szilvia, Daróczi-Szabó Márta, Shöll-Barna Gabriella, Demény Attila

Éghajlati és környezeti változások a késő rézkor folyamán a Dunántúlon ................................... 139

6 TARTALOMJEGYZÉK

II. Archaeobotanika Szekció .......................................................................................................... 151

II.1. Szekcióbevezető esszé

Gyulai Ferenc: Archaeobotanika. Szekció elnöki megnyitó előadás ............................................ 153

II.2. Gyulai Ferenc

Kora vaskori fejedelmi sírok archaeobotanikai maradványai Fehérvárcsurgóról .............................. 163

II.3. Kenéz Árpád, Gyulai Ferenc, Pető Ákos

Keszthely – Fenékpuszta késő római erőd ásatásain előkerült ételmaradványok archaeobotanikai

vizsgálata különös tekintettel a fogyasztott gabonafélékre és az elkészítés módjára .......................... 173

II.4. Pető Ákos, Kenéz Árpád, Herendi Orsolya, Gyulai Ferenc

A késő avar kor növényhasznosítási és tájgazdálkodási potenciáljának értékelése egy dél-alföldi

telepen végzett mikro- és makro-archaeobotanikai vizsgálat tükrében ............................................ 181

III. Archaeozoológia Szekció ..................................................................................................... 195

III.1. Szekcióbevezető esszé

Bartosiewicz László: Régészeti állattan: egy tudományág anatómiája ............................................ 197

III.2. Gál Erika, Kulcsár Gabriella

Változások a bronzkor kezdetén. A dél-dunántúli gazdálkodás jellege az állatcsont leletek alapján 207

III.3. Goldman György, Szénászky Júlia

A Tiszapolgár kultúra települési egysége Battonya – Vertán-major lelőhelyen ........................... 215

III.4. Tugya Beáta, Rózsa Zoltán

A szaru, mint nyersanyag felhasználása Orosháza-Községporta – Szűcs-tanya szarmata

lelőhelyen. Régészeti, archaeozoológiai, néprajzi vonatkozások ............................................. 225

IV. Antropológia Szekció .......................................................................................................... 231

IV.1. Szekcióbevezető esszé

Pap Ildikó: Antropológia és régészet. Egy változó viszony? ........................................................... 233

IV.2. László Orsolya

„Régmúlt gyermekkor.” Középkori temetők gyermeknépességeinek összehasonlító elemzése 241

IV.3. Ősz Brigitta, Voicsek Vanda, Vandulek Csaba, Zádori Péter

Egy kora Árpád-kori temető (Lánycsók – Gata-Csotola) csontvázanyagának elsődleges

paleopatológiai feldolgozása .................................................................................................. 251

V. Archeometria Szekció ........................................................................................................ 261

V.1. Szekcióbevezető esszé

T. Biró Katalin: Régészet és archeometria: varázsvessző, divat, rutin? .......................................... 263

V.2. Csedreki László, Kustár Rozália, Langó Péter

Honfoglalás kori ezüst veretek vizsgálata mikro-PIXE módszerrel .............................................. 271

V.3. Dági Marianna

Aranyművesek és készítési technikák. Arany mirtuszkoszorúk a későklasszikus – korahellénisztikus

kori Makedóniában ...................................................................................................................... 279

7TARTALOMJEGYZÉK

V.4. Gherdán Katalin, Horváth Tünde, Tóth Mária

Lehetőségek a kerámia-kőzettani kutatásokban. Esettanulmány egy több-periódusú lelőhelyen

(Balatonőszöd – Temetői-dűlő, M7/S-10 lelőhely) .......................................................................... 291

V.5. Jakucs János, Sándorné Kovács Judit

Északkelet-magyarországi és északnyugat-romániai középső neolit festett kerámiák

festékanyagának azonosítása Fourier-transzformációs Infravörös Spektrofotometriai (FTIR)

módszerrel ............................................................................................................................ 307

V.6. Kalicz Nándor, Siklósi Zsuzsanna, Schöll-Barna Gabriella, Bajnóczi Bernadett, George H.

Hourmouziadis, Fotis Ifantidis, Aikaterini Kyparissi-Apostolika, Maria Pappa, Rena Veropoulidou,

Christina Ziota

Aszód – Papi-földek késő neolitikus lelőhelyen feltárt kagylóékszerek származási helyének

meghatározása stabilizotóp-geokémiai módszerrel ................................................................ 317

V.7. Kelemen Éva, Tóth Mária, Bajnóczi Bernadett

Csongrád megyei Árpád- és későközépkori építőanyagok archeometriai vizsgálata ............... 327

V.8. Lakatos Szilvia, May Zoltán, Tóth Mária

Egy bronz Venus szobor vizsgálata régészeti és természettudományos módszerek együttes

alkalmazásával ....................................................................................................................... 335

V.9. Pásztor Emília

A csillagászat szerepe és jelentősége az ősrégészeti kutatásokban. Európai és Kárpát-medencei

esettanulmányok ................................................................................................................... 343

V.10. Rácz Béla

Kárpátaljai obszidiánok: szakirodalmi adatok és terepi tapasztalatok ............................................ 353

V.11. Rácz Miklós, Puszta Sándor

Talajradaros mérés és régészeti ásatás eredményeinek összevetése a sólyi református templomban

végzett kutatások alapján ................................................................................................................... 363

V.12. Sipos György, Horváth Tünde, May Zoltán, Tóth Mária

Adatok Balatonőszöd – Temetői-dűlő, késő rézkori rituális álarc keltezéséhez ............................. 373

V.13. Szakmány György, Sajó István, Harsányi Eszter

A trieri fekete bevonatos kerámia pannoniai utánzatainak archeometriai vizsgálati eredményei 385

V.14. Pánczél Péter, Kreiter Attila, Szakmány György

Kelta kerámiák petrográfi ai, XRF, SEM-EDS és CL vizsgálatainak eredményei Bátaszék – Körtvélyes-

dűlő lelőhelyről ......................................................................................................................................... 397

V.15. Zsók Ildikó, Szakmány György, Kreiter Attila, Marton Tibor

A balatonszárszói újkőkori kerámia leletegyüttes archeometriai vizsgálata ..................................... 411

A kötet lektorai ................................................................................................................................... 423

Aszód – Papi-földek késő neolitikus lelőhelyen feltárt kagylóékszerek származási helyének meghatározása stabilizotóp-geokémiai módszerrel

Stable isotope geochemical provenance study of shell ornaments from Aszód – Papi-földek

Kalicz Nándor1, Siklósi Zsuzsanna1, Schöll-Barna Gabriella2, Bajnóczi Bernadett2, George H. Hourmouziadis3,

Fotis Ifantidis3, Aikaterini Kyparissi-Apostolika4, Maria Pappa5, Rena Veropoulidou6, Christina Ziota7

1Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4 / B

Email: [email protected], [email protected]

2Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földtani és Geokémiai Intézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45.


3Aristotle University of Thessaloniki, Department of Archaeology, University Campus 54124 Thessaloniki, Greece


4Ephorate of Palaeoanthropology & Speleology of Southern Greece, Hellenic Ministry of Culture, Ardittou 34B, 11636 Athens, Greece

Email: [email protected]

516th Ephoreia of Prehistoric and Classical Antiquities, Hellenic Ministry of Culture, Megalou Alexandrou str., 54646 Thessaloniki, Greece


6Museum of Byzantine Culture, Hellenic Ministry of Culture, Leoforos Stratou 2, PO BOX 50047, 54013 Thessaloniki, Greece

email: [email protected]

730th Ephoreia of Prehistoric and Classical Antiquities, Hellenic Ministry of Culture, Archaeological Museum of Aiani, 50004, Aiani, Kozani, Greece


ABSTRACT

Determination of the provenance of Spondylus objects is essential for the interpretation of Late Neolithic

exchange systems and the social role of shell ornaments. Stable isotope analysis was performed on ornaments

(beads, bracelets) excavated at Aszód – Papi-földek archaeological site to defi ne the source of Spondylus shells.

For comparison Spondylus artefacts from Neolithic sites of Greece, modern shells from the Aegean and the Adriatic

Seas, as well as fossil Spondylus and Ostrea shells from the Carpathian Basin were analysed.

Oxygen isotope composition of Spondylus artefacts from Aszód ranges between -1.9 and 2.1‰ and overlaps

with the isotope range of artefacts from other Neolithic sites. Modern shells both from the Aegean and the Adriatic

Seas show overlapping �18O values with the Neolithic objects, therefore the Spondylus shells at Aszód can have

Aegean or Adriatic origin.

Based on earlier strontium isotope analysis the use of fossil Spondylus shells was excluded, however, the notion

of fossil shell use has recently been emerged again. The artefacts from Aszód and the fossil oyster shells exhibit

overlapping oxygen isotope values, however, the Spondylus objects retained their original aragonite material and

no diagenetic calcite was detected suggesting that the studied ornaments were made of recent shells. Crystalline

aragonite stripes and calcitic parts observed in the artefacts are not related to fossilisation.

Considerable number of limestone beads was found among Spondylus ornaments; according to stable isotope

analysis they were made of non-marine limestone probably of local origin.

1. BEVEZETÉS

A Gödöllői-dombságon található Aszód – Papi-földek lelőhelyen 1960 és 1987 között Kalicz Nándor folytatott

feltárásokat, ahol egy késő neolitikus település maradványai és kettőszázhuszonnégy késő neolitikus temetkezés

került elő. A lelőhely leletanyagában a korai Lengyel kultúra kerámiaanyaga mellett a Tisza kultúra jellegzetes forma- és

motívumkincsű edényei is nagy mennyiségben megtalálhatók (Kalicz 1985, 2006, 2008). Ez az Alföld felé mutató erős

kapcsolatrendszer valószínűleg a lelőhely földrajzi fekvésének köszönhető. A kerámialeletek mellett a kőnyersanyagok

és a számos Spondylus lelet a településen egykoron élt közösség kiterjedt kapcsolatrendszerére utal. A késő neolitikus

kapcsolatrendszerek és a Spondylus ékszerek társadalmi szerepének értelmezése szempontjából kiemelkedően

fontos e tárgyak, illetve a nyersanyag származási helyének meghatározása, az, hogy milyen távolságból és milyen

mennyiségben jutottak e tárgyak az egykor Aszódon élt közösség tagjaihoz. Nagyobb mennyiségben a sírokból, kisebb

számban a települési objektumokból kerültek elő Spondylus ékszerek, melyek a korszakban presztízstárgyak voltak, és

Környezet – Ember – Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde

KREITER, A. – PETŐ, Á. – TUGYA, B. (SZERK.)

pp. 317 – 326.

318KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS,

FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA

a társadalmi egyenlőtlenség kifejezésében, manipulálásában játszottak szerepet (Siklósi 2004, 21 – 24, 49 – 53; Siklósi

és Csengeri 2011). A Spondylus ékszerek – gyöngyökből álló nyakláncok, karperecek, lábdíszek, övek, ruhadíszek –

ebben a korszakban elsősorban a nők és gyermekek viseletét képezték, sírjaikból változó mennyiségben kerültek elő;

felnőtt férfi ak sírjaiból csak ritkán, kis mennyiségben ismertek (Siklósi 2007).

A Spondylus gaederopus, vagy tüskés osztriga, melegvízű tengereket kedvelő kagylófaj, mely ma a Földközi-

tengerben – beleértve az Adriai-tengert is –, 6 – 30 m mélységben, a sziklákhoz vagy korallhoz tapadva él. A kifejlett

kagyló szélessége 6 – 12 cm között változik, a mai példányok jellemzően kisebbek, mint az őskorból ismertek. A kagyló

alsó és felső héja között jelentős formai és méretbeli különbségek vannak – az alsó héj kifejezetten vastag, ovális vagy

kerek, míg a felső vékonyabb, kerek, külső felszínén tüskés és bíborszínű –, ami alapvetően meghatározta azt is, hogy

milyen formájú és mekkora ékszereket készíthettek belőlük (Tsuneki 1987, 1. t.; Miller 2003; Chapman és Gaydarska

2007, 145; Pappa és Veropoulidou 2011, 109; Siklósi és Csengeri 2011).

A korábbi, stabilizotóp-geokémiai kutatások alapján a kagylónyersanyag túlnyomó többsége a neolitikumban

recens lehetett, és a Földközi-tengerből származhatott (Shackleton és Renfrew 1970). Ugyanakkor a nagy

mennyiségű bulgáriai (Fekete-tenger parti) neolitikus és rézkori Spondylus lelet alapján Todorova (2000, 2002)

feltételezte, hogy ekkoriban nemcsak a Földközi-tengerben, hanem a Fekete-tengerben is élhetett Spondylus

kagyló, így esetleges származási helyként a Fekete-tengert sem zárta ki.

Shackleton és Elderfi eld (1990) fosszilis Spondylus crassicosta és három, neolitikus leletkontextusból

származó Spondylus tárgy stronciumizotóp-vizsgálatának eredményeire támaszkodva a kutatás egyhangúan

kizárta a fosszilis Spondylus héjak használatának lehetőségét. Ez alapján többen az Égeikumtól a Balkánon

és Közép-Európán át a Párizsi-medencéig húzódó cserehálózatot rekonstruáltak (Séfériadès 1995a, 1995b,

2000; Müller 1997, 8; Kalicz és Szénászky 2001, 46 – 47; Dimitrijević és Tripković 2003; Siklósi 2004, 9 – 11).

Az utóbbi években azonban ismét felmerült, hogy a neolitikumban fosszilis kagylókat is használhattak

ékszerkészítésre (Dimitrijević és Tripković 2006; Sümegi 2009, 340 – 342). A Kárpát-medence területén is

több olyan geológiai lelőhely ismert, ahol fosszilis Ostrea kagylóhéjak nagy mennyiségben, Spondylus héjak

kisebb számban gyűjthetők, Aszód 50 km-es körzetén belül is (Csepreghyné Meznerics 1954), ezért további

vizsgálatok nélkül ezt a lehetőséget sem vethetjük el. Fosszilis Spondylus lelőhelyek Bulgária keleti területén

is vannak (Chapman és Gaydarska 2007, 144), ami szintén elgondolkodtató annak ismeretében, hogy

éppen ez az a terület, ahol a legnagyobb arányú és leghosszabb ideig tart a Spondylus ékszerek használata

(Müller 1997; Todorova 2000, 2002).

A Spondylus héjak származási helyének pontosabb meghatározása céljából stabilizotóp-geokémiai

vizsgálatokat végeztünk az Aszód – Papi-földek lelőhelyen feltárt Spondylus ékszereken. Összehasonlításként

az aszódi késő neolitikus településsel nagyjából egykorú, görögországi neolitikus lelőhelyek Spondylus leleteit,

valamint modern, adriai- és égei-tengeri kagylókat is vizsgáltunk. Az aszódi leletanyagban esetlegesen jelenlévő

fosszilis kagylók kimutatására a település tágabb környékéről (kb. 50 km) és Erdélyből származó, miocén korú

Spondylus és Ostrea kagylóhéjakat elemeztünk.

A vizsgálat során a kagyló héját felépítő kalcium-karbonát oxigén- és szénizotópjainak arányát határoztuk

meg (18O / 16O, 13C / 12C). A kagylóhéjak oxigénizotóp-összetételének értelmezése azon alapszik, hogy a

karbonát a környező tengervízzel izotópos egyensúlyban válik ki (Epstein et al. 1953), ami igaz a Spondylus

gaederopus fajra is (Maier és Titschack 2010). A karbonát oxigénizotóp-összetétele (18O / 16O aránya) függ

a tengervíz oxigénizotóp-összetételétől és a képződés alatt fennálló vízhőmérséklettől. Az élőhelyek tengervizének

különböző hőmérséklete és / vagy oxigénizotóp-összetétele lehetővé teszi a különböző származási helyű

kagylók elkülönítését héjuk oxigénizotóp-összetétele alapján.

2. MINTÁK ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

Az aszódi leletanyagból geokémiai vizsgálatra a könnyebb mintavétel miatt nagyméretű (kb. 1 cm-nél nagyobb)

gyöngyöket (19 db), valamint egy ép és egy töredékes karperecet választottunk ki. Más neolitikus régészeti lelőhelyek

publikált (Shackleton és Renfrew 1970; Todorova 2002) stabilizotóp-geokémiai vizsgálati adatainak felhasználása

mellett, összehasonlításul vizsgáltunk Égei-tenger környéki (görögországi) neolitikus lelőhelyekről (Kleitos (Kozani),

Makriyalos (Pieria), Dispilio és Theopetra-barlang) származó kagylóleleteket (15 db) is (Kyparissi-Apostolika 1999, 2011;

Hourmouziadis 2002; Ifantidis 2011; Pappa és Veropoulidou 2011). Megmintáztunk modern adriai- (Horvátország:

Rovinj, Vir és Pelješac-félsziget, 3 db) és égei-tengeri (Görögország: Chalkidiki (Thermaikos-öböl és Polychrono) és

Makriyalos (Pieria, Thermaikos-öböl), 3 db) Spondylus kagylóhéjakat (1. ábra). Sámsonházáról és Lapugyról (Lapugiu

de Sus, Románia) származó fosszilis (miocén (bádeni) korú) Spondylus héjakat és Bujákról származó rokon faj,

Ostrea fosszilis példányait is elemeztük (4, 1, illetve 2 db, 1. ábra).

319ASZÓD – PAPI-FÖLDEK KÉS� NEOLITIKUS LEL�HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL

A Spondylus héj felépítését tekintve aragonit és kalcit keveréke. A héj külső része alapvetően kalcit, belső

része aragonit. Míg a héj két felét összefogó zárpárkányzat aragonitból áll, a héj szélét alkotó marginális rész

kalcit (Maier és Titschack 2010). Az aszódi gyöngyök közül a nagyobbak – a növekedési vonalak lefutása alapján

– a héj legvastagabb részéből, a búb illetve a mögötte található zárpárkányzat alkotta részből származnak,

így eredendően aragonitból állnak. A kisebb gyöngyök készülhettek mind a zárszerkezetből, mind a peremi

részből is. A karperecek a búb eltávolításával készültek, egyik frontját feltételezhetően maga a zárpárkányzat

alkotja. Az összehasonlításul vizsgált modern és fosszilis kagylókból (kivéve Ostrea) a mintavétel szintén a

zárpárkányzatból történt. A mintázás során kerültük a kagylók eredendően kalcit anyagú részének vizsgálatát,

mivel a kalcit anyagú marginális rész �18O értéke átlagosan mintegy 0,8 – 1,0‰-kel negatívabb, mint az aragonit

anyagú rész �18O értéke (Maier és Titschack 2010), emiatt a mérési eredmény a vártnál negatívabb lehet.

Az aszódi ékszereket, valamint a fosszilis kagylóhéjakat felépítő karbonátásvány fajtáját (aragonit, kalcit)

roncsolásmentes módon, katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálat segítségével határoztuk meg (amennyiben

a minta mérete lehetővé tette). A vizsgálat Nikon Eclipse E600 típusú mikroszkóphoz csatlakoztatott Reliotron

típusú hidegkatódos berendezéssel történt. A fotókat Nikon Coolpix 4500 digitális fényképezőgéppel, automata

üzemmódban, 6 – 10 keV gerjesztő feszültség alkalmazásával készítettük. A vizsgálat során a mintát elektronokkal

bombázzuk, azaz gerjesztjük, ami látható fényt eredményez. A fényt a mintában lévő ún. lumineszcencia-centrumok

(pl. rácshibák, helyettesítő nyomelemek) idézik elő. A karbonátásványok lumineszcens színe eltérő. A kagylókat

alkotó aragonit általában sötétkék lumineszcens színt mutat, ami rácshibák jelenlétének tulajdonítható (Marshall

1988). Néhol (zónákban) megjelent az aragonitrácsba a kalcium helyén beépülő mangán okozta zöld lumineszcens

szín is. A kalcit jól azonosítható jellegzetes narancssárga-narancsvörös lumineszcens színe alapján, amit szintén

mangánhelyettesítés idéz elő (Marshall 1988). A kalcitban lévő rácshibák és mangánhelyettesítés együttesen lila

lumineszcens színt eredményeznek.

A minták felületén megtapadt szennyeződést mechanikus úton távolítottuk el polírozó fej segítségével; a

karpereceket, a fosszilis és modern kagylókat csak a mintavételi területen, a kiválasztott gyöngyöket a teljes

1. ábra A vizsgált kagylók lel�helyei: Sárga – Aszód – Papi földek kés� neolitikus lel�hely; Zöld – Égei-tenger környéki neolitikus lel�helyek; Piros – modern Spondylus kagylók; Narancssárga – fosszilis Spondylus és Ostrea kagylók

Fig. 1. The sites of the examined shells: Yellow – Aszód – Papi földek Late Neolithic site; Green – Neolithic sites around the Aegean Sea; Red – recent Spondylus shells; Orange – fossil Spondylus and Ostrea shells



felületükön tisztítottuk. Ezt követően a mintákat NaOCl-os oldattal kezeltük a lehetséges szemcseközi szerves

anyag eltávolítására. A desztillált vízzel öblített minták maradék szennyeződéseit ultrahangos fürdő segítségével

távolítottuk el. A mintavétel fúróval (ø = 0.6 mm) történt (kagylóknál a növekedés mentén), mellyel mintánként

minimum három helyről ~0,1 – 0,2 mg púderfi nomságú port nyertünk ki, amit 10 ml-es, menetes nyakú, szeptummal

lezárt boroszilikát edényekbe mértünk be. Az edényekben a karbonát feletti térfogatot He-gázzal öblítettük,

majd a karbonát feltárása vízmentes foszforsavval (H3PO

4), állandó hőmérsékleten (72 °C) történt. A 100%-os

karbonát-sav reakció és az izotópegyensúly elérését (2 óra) követően a karbonátból felszabadult CO2 gáz �18O

és �13C értékét Finnigan delta plus XP vivőgázas tömegspektrométerrel mértük meg. A mérésekhez NBS-18,

illetve NBS-19 nemzetközi sztenderdet, valamint Carrara laborsztenderdet használtunk. A mérési eredményeket

a V-PDB (Vienna-PeeDee Belemnite) sztenderdhez viszonyítva, a hagyományos �18O és �13C értékekben adjuk

meg az alábbi képlet szerint: � = (Rminta

/ Rsztenderd

-1) x 1000, ahol a Rminta

és Rsztenderd

a mintában és a sztenderdben

meghatározott 18O / 16O ill. 13C / 12C izotóparány, ‰-ben kifejezve. A mérések bizonytalansága 0,2‰. Az ábrákon

az egyes minták mérési eredményeinek átlagát és szórását tüntettük fel (2., 3. és 5. ábra).

3. EREDMÉNYEK

Az aszódi Spondylus ékszerek átlagos oxigénizotóp-összetétele (�18O) -1,9 és 2,1‰ között, átlagos

szénizotóp-összetétele (�13C) -3,0 és 1,4‰ között változik (2. ábra). Az ékszerek stabilizotóp-összetételi

tartománya átfed a korábban publikált, bulgáriai, észak-görögországi, szerbiai és ausztriai Spondylus leletek

stabilizotóp-összetételi tartományával (Shackleton és Renfrew 1970: �18O -1,2 és 0,0‰ között, �13C 0,0 és

1,2‰ között, Todorova 2002: �18O -1,1 és 1,0‰ között, �13C -1,3 és 1,9‰ között, 2. ábra). Hasonló átfedés

állapítható meg az Égei-tenger környéki, görögországi neolitikus lelőhelyek kagylóleletei (átlagos �18O érték

-2,3 és 0,8‰ között, átlagos �13C érték -0,4 és 1,9‰ között) és az aszódi ékszerek �18O és �13C tartománya

között. Figyelemreméltó, hogy az aszódi leletanyag mutatja a legszélesebb oxigénizotóp-tartományt, mivel

egyes ékszerek átlagos �18O értéke eléri a 1,7 – 2,1‰-et (2. ábra).

Az összehasonlításul vizsgált, modern, adriai-tengeri kagylóhéjak átlagos �18O értéke -1,1 és 1,3‰

között, míg átlagos �13C értéke 0,4 és 1,4‰ között változik (3. ábra). A héjak oxigénizotóp-összetétele

2. ábra Aszódi kagylóékszerek és más neolitikus régészeti lel�helyekr�l származó Spondylus leletek stabilizotóp-összetételeFig. 2. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód and further Spondylus � nds from other archaeological sites


pozitív irányú eltolódást mutat északról (Rovinj) dél (Pelješac-félsziget) felé haladva. Az Égei-tenger vidékéről,

Chalkidikiről és Makriyalosról származó, modern Spondylus héjak izotópösszetétele (átlagos �18O 0,3 és

0,6‰ között, átlagos �13C 0,6 és 1,9‰ között) átfed az adriai kagylóhéjak izotópösszetételével, kivéve a

legészakabbi fekvésű helyről (Rovijn) származó kagylóhéjat, amely negatívabb �18O értékkel rendelkezik.

Maier és Titschack (2010) által publikált rodoszi Spondylus kagylóhéjak izotópösszetétele (�18O -0,8 és 2,2‰

között, �13C -0,7 és 1,7‰ között) és az adriai kagylók izotópösszetétele szintén átfed egymással (3. ábra),

ami nagymértékben megnehezíti a származási hely pontos azonosítását. Az aszódi minták stabilizotóp-

összetételének tartománya átfed mind az adriai-, mind az égei-tengeri kagylóhéjak stabilizotóp-összetételi

tartományával (3. ábra), így a kagylóhéjak származási helye lehet mind az Égei-tenger, mind az Adriai-tenger.

A modern fekete-tengeri Nassa reticulata és Chamelia gallina fajok �18O értéke -4,3 és -1,7‰ között

változik (Shackleton és Renfrew 1970). A fekete-tengeri kagylók �18O értéke negatívabb, mint az égei- és

az adriai-tengeri Spondylus héjak és a legtöbb aszódi kagylóékszer �18O értéke (3. ábra). Az eredmények

megerősítik Shackleton és Renfrew (1970) korábbi megállapítását, miszerint stabilizotóp-összetétel alapján

a Spondylus fekete-tengeri eredete kizárható, amit alátámaszt az is, hogy a Fekete-tengerben – eltérő

ökológiai igényei miatt – nem él és a holocén folyamán nem élt Spondylus gaederopus (Sümegi 2009, 342).

Az aszódi leletanyag malakológiai vizsgálata során Sümegi (2009, 341 – 342) a gyöngyök között olyan

héjátalakulásokat mutatott ki, amelyek nyomán átkristályosodás, betemetődést követő elváltozások, esetleg

fosszilis anyag jelenlétének lehetőségét vetette fel. A héjak átkristályosodását, a metastabil aragonit stabil

(kis-magnézium tartalmú) kalcittá alakulását és a stabilizotóp-összetétel változását (a �18O érték, kisebb

részben a �13C érték csökkenését) egyaránt okozhatja fosszilizáció (diagenetikus átalakulás), valamint a

kagylóékszerek eltemetődése és talajvízzel való kölcsönhatásuk. Katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatok

alapján az aszódi kagylógyöngyök anyaga aragonit (4. ábra a és b), jellemzően nem tartalmaznak kalcitot.

Demény et al. (2009) a budakalászi rézkori temető mészkőgyöngyein feltehetően eltemetődés utáni

átkristályosodást fi gyelt meg a gyöngyök külső és belső pereme mentén, körkörös zónákban. Hasonló

körkörös átalakulás nincs a vizsgált aszódi gyöngyökben. Szabad szemmel és sztereomikroszkóppal

megfi gyelhetők a gyöngyök pereme mentén vagy azokat átszelően áttetsző, kristályos sávok (4. ábra c

és d), amelyek anyaga katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatok alapján aragonit. Ezek a kristályos

sávok több esetben is a növekedési vonalakkal párhuzamos lefutást mutatnak, emiatt feltételezhetjük,

hogy a gyöngyök készítése előtt is a héjak alkotóelemei voltak, nem fosszilizáció eredményei.

3. ábra Aszódi kagylóékszerek, modern Spondylus kagylók és fekete-tengeri kagylóhéjak stabilizotóp-összetételeFig. 3. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód, recent Spondylus and shells from the Black Sea



A

4. ábra Aszód – Papi-földek lel�helyen feltárt gyöngyök (sztereomikroszkópos és katódlumineszcens mikroszkópi fotók). a, b – kagylógyöngy; c, d – kagylógyöngy kristályos sávval; e, f – kagylógyöngyök fehér aragonitos és sárga kalcitos részekkel; g, h – mészk�gyöngy

Fig. 4. Beads from the excavation at Aszód – Papi földek (stereomicroscope and cathodoluminescence microscope images). a, b – shell bead; c, d – shell bead with crystalline band; e, f – shell beads with white aragonite and yellow calcitic parts; g, h –limestone bead


vizsgált minták közül három gyöngyben sárgás színű, kristályos zóna jelenik meg (4. ábra e és f).

E zónák anyaga kalcit, amely élesen elválik a gyöngy alapvetően aragonit anyagától. Elképzelhető, hogy

ezek a gyöngyök eredetileg a kagyló belső (aragonitos) és külső (kalcitos) héjából vegyesen készültek. Az

egyik kagylógyöngyben erősen visszaoldott a kalcit anyagú rész (4 ábra f), ez esetben a növekedési vonalak

lefutása alapján felvetődik a betemetődés utáni talajvízzel való kölcsönhatás és átkristályosodás lehetősége.

A fosszilis Spondylus és Ostrea kagylók átlagos �18O értéke -5,3 és 0,2‰ között, átlagos �13C értéke -1,3

és 1,8‰ között változik (5. ábra). A fosszilis kagylók stabilizotóp-összetételi tartománya elkülönül a gyöngyök

többségének tartományától, azonban csak az oxigénizotóp-összetételt tekintve, a fosszilis kagylók �18O

értékei részben átfednek az aszódi ékszerek �18O értékeivel. A fosszilizáció a héjat felépítő aragonit részleges

átkristályosodásával járt: katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálat alapján a fosszilis Spondylus héjak aragonitos

anyagában apró foltok formájában diagenetikus kalcit jelenik meg. Ez a mikroszerkezeti felépítés összhangban

van Titschack et al. (2009) által megfi gyelt, diagenetikusan átalakult rodoszi Spondylus héjak mikroszerkezeti

jellemzőivel. A tanulmányozott Ostrea-k előrehaladottabb diagenetikus állapotát tükrözi, hogy teljesen kalcitból

épülnek fel. A vizsgált aszódi kagylóékszerek homogén aragonitos anyaguk és a diagenetikus kalcit hiánya

alapján recens Spondylus kagylóból készültek.

Sümegi (2009) az aszódi leletanyag ban több, mészkőből csiszolt ékszert is azonosított. Előzetesen

három mészkő gyöngyöt vizsgáltunk meg (76. és 168. sír; 80.35.124, 80.35.411 ltsz.). Mindhárom

gyöngy teljes keresztmetszetében tömött, kristályos, a szemcsék mérete eléri az 1 mm-t (4. ábra g).

Anyaguk kalcit, amely lila és – szemcsehatárok-hasadási síkok mentén – narancsszínű lumineszcenciát

mutat (4. ábra h). A mészkőgyöngyök stabilizotóp-összetétele eltér a kagylók összetételétől: jóval

negatívabb �13C és �18O értékkel rendelkeznek: átlagos �13C -9,7 és -7,3‰ között, átlagos �18O -8,3 és

-6,0‰ között szórnak. A tengeri eredetű (diagenetikusan átalakult) mészkövek hasonló oxigénizotóp-

összetétellel (jellemzően 0 és -10‰ közötti �18O értékkel), de általában 0‰ körüli szénizotóp-összetétellel

rendelkeznek (Hoefs 2009), ezért feltételezhetjük, hogy a gyöngyök nem tengeri eredetű mészkőből

készültek. Felmerül negyedidőszaki édesvízi mészkő (travertino) felhasználásának lehetősége, mivel annak

számos előfordulása ismert Aszódtól nyugatra, a Budai-hegység és a Gerecse területén (Kele 2009).

5. ábra Aszódi kagylóékszerek és fosszilis Spondylus és Ostrea héjak stabilizotóp-összetételeFig. 5. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód and fossil Spondylus and Ostrea shells



Szövet alapján azonban a vizsgált gyöngyök nagy valószínűséggel nem budai-hegységi vagy gerecsei

édesvízi mészkőből készültek, mivel azok – a travertinokra általában jellemzően – finomabb kristályosak

és gyakran tartalmaznak biogén maradványokat. A nyersanyag meghatározása és származási helyének

behatárolása további összehasonlító vizsgálatokat igényel.

4. ÖSSZEFOGLALÁS

A vizsgált kagylógyöngyök jól megőrződött, homogén aragonit anyaguk alapján recens Spondylus héjból

készültek. Három gyöngynél fi gyeltünk meg az aragonit mellett kalcit anyagú részeket, amelyek vagy az

eredeti kagyló kalcit anyagú külső része felhasználására utalnak, vagy betemetődés utáni átkristályosodás

eredményei, mely nem hozható összefüggésbe a fosszilizációval. Ezek alapján a lelőhelyhez közeli fosszilis

Spondylus források használata nem igazolható.

A stabilizotóp-geokémiai vizsgálatok alapján a modern égei- és adriai-tengeri Spondylus kagylóhéjak

�18O értékének tartománya jelentős mértékben átfed egymással, emiatt stabilizotóp-összetétel alapján a két

élőhelyről származó kagylóhéjak elkülönítése nehéz. Az Aszód – Papi-földek lelőhelyen feltárt kagylóékszerek

széles oxigénizotóp-összetételi tartománya miatt nem lehet egyértelműen behatárolni a nyersanyag származási

helyét, a kagylók az Égei-tenger és / vagy az Adriai-tenger vidékéről is származhattak, ugyanakkor a gyöngyök

anyagául szolgáló Spondylus héjak származási helyeként a Fekete-tenger továbbra is egyértelműen kizárható.

A Földközi-tenger partvidékéről ismert félkész termékek, gyártási hulladékok és Spondylus ékszerek alapján

tipológiai és kronológiai különbségek állapíthatók meg, ami megkérdőjelezi az Égeikumtól a Párizsi-medencéig

nyúló, egységes cserehálózat létét. Ehelyett inkább időben és regionálisan változó kapcsolat- és csererendszerek

állhattak fenn (Müller 1997; Kalicz és Szénászky 2001; Siklósi 2010, 271 – 272). A stabilizotóp-geokémiai

vizsgálatok eredményei jól harmonizálnak a régészeti megfi gyelésekkel. A késő neolitikum idején a presztízstárgyak

nyersanyagaként használt Spondylus távoli vidékekről, az Adriai- és / vagy az Égei-tenger partvidékéről jutott

el a Kárpát-medencébe (Kalicz és Szénászky 2001; Siklósi 2004, 9 – 13). E nehezen hozzáférhető nyersanyag

kitűnően alkalmas volt a társadalmi egyenlőtlenség kifejezésére és manipulálására.

Az aszódi leletanyagból vizsgált mészkőgyöngyök nyersanyaga valószínűleg nem tengeri eredetű mészkő,

ezek helyben készülhettek. Korábbi ismereteinkhez képest meglepően nagyarányú a mészkőutánzatok száma,

ami azonban egy sírban, a Spondylus ékszerekben leggazdagabb sírban koncentrálódik (164. sír); e sírban

a gyöngyök majdnem fele mészkőből készült (Sümegi 2009, 342). Ez a megfi gyelés is jelentősen módosítja

a Spondylus használat korábban feltételezett robbanásszerű növekedését a késő neolitikum idején. A középső

és késő neolitikus Spondylus ékszerek típusait, méreteit és a készítés technikáját fi gyelembe véve úgy tűnik,

hogy a két korszak között nem számolhatunk a Spondylus ékszerek mennyiségének hirtelen növekedésével,

sokkal inkább stagnálást vagy enyhe visszaesést tapasztalhatunk. Mindemellett egyre több mészkőgyöngy tűnik

fel utánzatként a Spondylus gyöngyök között – ezek mérete megegyezik az eredeti Spondylus gyöngyökével,

vagyis viseléskor a különbség alig vagy egyáltalán nem látszódhatott –, ami a presztízstárgyakkal való fokozott

társadalmi manipulációt jelez (Siklósi és Csengeri 2011).

5. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A kutatás az OTKA 75677 „Aszód-Papi földek késő neolitikus lelőhely: kapcsolat kelet és nyugat között” című

pályázat támogatásával valósult meg. Siklósi Zsuzsanna munkája az Európai Unió támogatásával és az Európai

Szociális Alap társfi nanszírozásával valósul meg, a támogatási szerződés száma TÁMOP 4.2.1. / B-09 / 1 / KMR-

2010-0003. Köszönjük az összehasonlító mintákat Marcel Burić-nak (University of Zagreb, Department of

Archaeology), Dr. Dulai Alfrédnak (Magyar Természettudományi Múzeum), Dr. Fehér Zoltánnak (Magyar

Természettudományi Múzeum). Köszönjük a fosszilis Spondylus lelőhelyek azonosításához nyújtott segítséget

Faragó Norbertnek (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet), Markó Andrásnak (Magyar

Nemzeti Múzeum) és Tóth Zsuzsannának (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet).


6. FELHASZNÁLT IRODALOM

Chapman, J., Gaydarska, B. 2007. Parts and wholes. Fragmentation in prehistoric context. Oxbow

Books, Oxford.

Csepreghyné Meznerics, I. 1954. A keletcserháti helvéti és tortónai fauna – Helvetische und tortonische

Fauna aus dem östlichen Cserhátgebirge. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 41(4), 3 – 185.

Demény, A., Bajnóczi, B., Kele, S., Fórizs, I., Barna, G., Siklósy, Z. 2009. Stable isotope analysis of carbonatic

ornaments from the Late Copper age cemetery at Budakalász. In: Bondár, M., Raczky, P. (Eds.) The

Copper Age cemetery of Budakalász. Budapest, 437 – 447.

Dimitrijević, V., Tripković, B. 2003. New Spondylus fi ndings at Vinča-Belo Brdo: 1998 – 2001 campaigns and

regional approach to problem. Starinar, 52, 47 – 62.

Dimitrijević, V., Tripković, B. 2006. Spondylus and Glycymeris bracelets: trade refl ections at Neolithic Vinča-

Belo Brdo. Documenta Praehistorica, 33, 237 – 252.

Epstein, S., Buchsbaum, R., Lowenstam, H., Urey, H. C. 1953. Revised carbonate-water isotopic temperature

scale. Bulletin of the Geological Society of America, 64, 1315 – 1326.

Hoefs, J. 2009. Stable isotope geochemistry. Berlin – Heidelberg.

Hourmouziadis, G. H. 2002. (Ed.) Dispilio, 7500 Chronia Meta. Thessaloniki.

Ifantidis, F. 2011. Cosmos in fragments: Spondylus and Glycymeris adornment at Neolithic Dispilio, Greece.

In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches. Contributions to

the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series, 2216, Oxford,

Archaeopress, 123 – 137.

Kalicz N. 1985. Kőkori falu Aszódon. Múzeumi Füzetek, 32, Aszód.

Kalicz, N. 2006. Die Bedeutung der schwarzen Gefäßbemalung der Lengyel-Kultur aus Aszód (Kom. Pest,

Ungarn). Analele Banatului, 14(1), 135 – 157.

Kalicz, N. 2008. Aszód: ein gemischter Fundort der Lengyel- und Theiss-Kultur. Communicationes

Archaeologicae Hungariae, 5 – 54.

Kalicz, N., G. Szénászky, J. 2001. Spondylus-Schmuck im Neolithikum des Komitats Békés, Südostungarn.

Prähistorische Zeitschrift, 76, 24 – 54.

Kele, S. 2009. Édesvízi mészkövek vizsgálata a Kárpát-medencéből: paleoklimatológiai és szedimentológiai

elemzések. PhD értekezés, Budapest.

Kyparissi-Apostolika, N. 1999. The Neolithic use of Theopetra Cave in Thessaly. In: Halstead, P. (Ed.) Neolithic

society in Greece. Studies in Aegean Archaeology, 2, Sheffi eld, 142 – 152.

Kyparissi-Apostolika, N. 2011. Spondylus objects from Theopetra Cave, Greece: Imported of local

production? In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches.

Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series,

2216, Oxford, Archaeopress, 161 – 167.

Maier, E., Titschack, J. 2010. Spondylus gaederopus: A new Mediterranean climate archive - Based

on high-resolution oxygen and carbon isotope analyses. Palaeogeography, Palaeoclimatology,

Palaeoecology, 291, 228 – 238.

Marshall, D. J. 1988. Cathodoluminescence of geological materials. Boston.

Miller, M. 2003. Technical aspects of ornament production at Sitagroi. In: Elster, E. S., Renfrew, C. (Eds.)

Prehistoric Sitagroi: Excavations in Northeast Greece, 1968 – 1970, 2, The Final Report. Monumenta

Archaeologica, 20, Los Angeles, 369 – 382.

Müller, J. 1997. Neolithische und chalkolithische Spondylus-Artefakte. Anmerkungen zu Verbreitung,

Tauschgebiet und sozialer Funktion. In: Dobiat, C., Leidorf, K. (Eds.) Chronos. Festschrift für Bernard

Hänsel. Internationale Archäologie, Studia Honoria, 1, Rahden / Westf., 91 – 106.

Pappa, M., Veropoulidou, R. 2011. The Neolithic settlement at Makriyalos, Northern Greece: evidence

from the Spondylus gaederopus artifacts. In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory.

New data and approaches. Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological

Reports International Series, 2216, Oxford, Archaeopress, 105 – 121.

Séfériadès, M. L. 1995a. Spondylus Gaederopus: najzgodnejši sistem menjave na dolge razdalje v evrapi.

Arheološke raziskave simbolike in strukture neolitiskih duržb. Spondylus Gaederopus: The earliest European

long distance exchange system. A symbolic and structural archaeological approach to neolithic societies.

Documenta Praehistorica, 22, 233 – 256.



Séfériadès, M. L. 1995b. La route néolithique des Spondylus de la Méditeranée à la Manche. Nature et

Culture, Colloque de Liège (13 – 17 decembre 1993). Études et recherches archéologiques de l’Université

de Liège, 68, Liège, 291 – 358.

Séfériadès, M. L. 2000. Spondylus Gaederopus: Some observations on the Earliest European long

distance exchange system. In: Hiller, St., Nikolov, V. (Eds.) Karanovo III. Beiträge zum Neolithikum in

Südosteuropa. Wien, 423 – 437.

Shackleton, J., Elderfi eld, H. 1990. Strontium isotope dating of the source of Neolithic European Spondylus

shell artefacts. Antiquity, 64, 312 – 315.

Shackleton, N., Renfrew, C. 1970. Neolithic trade routes realigned by oxygen isotope analyses.

Nature, 228, 1062 – 1064.

Siklósi, Zs. 2004. Prestige goods in the Neolithic of the Carpathian Basin. Material manifestations of social

differentiation. Acta Archaeologica Hungarica, 55, 1 – 62.

Siklósi, Zs. 2007. Age and gender differences in Late Neolithic mortuary practice: a case study from Eastern

Hungary. In: Kozłowski, J. K., Raczky, P. (Eds.) The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle / Late

Neolithic in Central Europe. Kraków, 185 – 198.

Siklósi, Zs. 2010. A társadalmi egyenlőtlenség nyomai a késő neolitikumban a Kárpát-medence keleti felén.

PhD értekezés, Budapest.

Siklósi, Zs., Csengeri, P. 2011. Reconsideration of Spondylus usage in the Middle and Late Neolithic of the

Carpathian Basin. In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches.

Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series,

2216, Oxford, Archaeopress, 47 – 62.

Sümegi, P. 2009. Őskori kultúrák ékszereinek elemzése. Lokális és távolsági anyagok a csiga és kagylóékszerek

között. Ilon, G. (Szerk.) M�MO� III. Őskoros Kutatók III. Országos Összejövetelének konferenciakötete.

Halottkultusz és temetkezés. Bozsok – Szombathely 2002. október 7 – 9. Kulturális Örökségvédelmi

Szakszolgálat és Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, Budapest – Szombathely, 335 – 345.

Titschack, J., Radtke, U., Freiwald, A. 2009. Dating and characterization of polymorphic transformation of

aragonite to calcite in Pleistocene bivalves from Rhodes (Greece) by combined shell microstructure, stable

isotope, and electron spin resonance study. Journal of Sedimentary Research, 79, 332 – 346.

Todorova, H. 2000. Die Spondylus-Problematik heute. In: Hiller, St., Nikolov, V. (Eds.) Karanovo III. Beiträge

zum Neolithikum in Südosteuropa. Wien, 415 – 422.

Todorova, H. 2002. Die Mollusken in der Gräberfeldern von Durankulak. In: Todorova, H. (Ed.) Durankulak,

Band II, Die Prähistorischen Gräberfelder 1, Berlin – Sofi a, 177 – 186.

Tsuneki, A. 1987. A reconsideration of Spondylus shell rings from Agia Sofi a Magoula, Greece. Bulletin of the

Ancient Orient Museum, 9, 1 – 15.

Documents

Környezet – Ember – Kultúra - ELTE Régészetregeszet.elte.hu/uploads/File/siklosi/Kalicz_et_al_KEK2010_317_326.pdf · Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok