"Kéz a kézben" Tolerancia Tábor

2016. 07. 04.-08.

Szakmai beszámoló

A tábor főtámogatója:

Auchan az Ifjúságért Alapítvány

készítette: Gulicska Irén kuratórium elnöke

2016.

Tartalom

Ötletből cél: ............................................................................................................................................. 3

Megvalósítás, sok kérdéssel .................................................................................................................... 3

Segítő gyerekek ................................................................................................................................... 3

Sérült gyermekek ................................................................................................................................. 3

A tábor program összeállítása ................................................................................................................. 4

Állatasszisztált jelenlét több vizsgázott kutyával: ................................................................................... 6

Jövőbeni célok ......................................................................................................................................... 7

Média ....................................................................................................................................................... 8

Délmagyar: Együtt táboroznak sérült és ép gyermekek a Partfürdőn ................................................ 8

Szeged TV 2016. július 7. 19:5 ........................................................................................................... 10

A szegedi Rádió Interjúja a Kéz a Kézben Tolerancia táborról. ......................................................... 10

Észrevételek, levelek a táborról ............................................................................................................ 10

Képek a táborból ................................................................................................................................... 12

A tábor támogatói ................................................................................................................................. 16

Ötletből cél: A minden napokban tapasztalat, hogy a fogyatékos személyeknél a tudatlan vagy

előítéletes társadalmi kirekesztés, a lemondó – pedagógia, illetve a családi

szégyenlés, babusgatás nem segít a személyiség kibomlásában, fejlődésében – és

ezzel a közösségi bekapcsolódásra, együttélésre is kevés az esély. Az emberek

félelme, a kommunikációs eszközök hiánya, a „nem látom, nem létezik” elv a mai

sivár, informatikai elnyomás alatt álló embertársainkat távol tartja a sérült, legyen ez

mentálisan és/vagy mozgásukban sérült társaiktól. A felnőttek példája a gyerekek

mentális fejlődésében nagy szerepet játszanak. A szülői példát követő apróságok

már úgy félnek a sérült társaiktól, hogy nem is tudják értelmezni félelmük okát. (Erre

példa, ha anya fél a békától, akkor a gyermek is alapban félni fog ettől az állattól).

Ezek ismeretében jutottunk el addig, hogy egy táborba egyesítjük a mentálisan sérült

gyerekeket, ép társaikat. Nem titkolt szándékunk az volt, hogy megtanuljanak

egymással kommunikálni, az eddigi tapasztalatokat, rossz beidegződéseket

levetkőzzék, megismerjék egymást, integráljuk, érzékenyítsük őket. Rámutassunk

arra, hogy minden ember értékes, egyedi, szerethető. Önmagunk megismerése,

gyermektársaink felé való nyitás fontos első lépése volt a tábornak.

Megvalósítás, sok kérdéssel A megvalósulás első feltétele a tábor pénzügyi finanszírozása. A tábort ebben az

évben az Auchan az Ifjúságért Alapítvány finanszírozta.

Segítő gyerekek

Első kérdésünk a tábor megvalósítása kapcsán, vajon találunk-e nyitott osztályokat,

gyerekeket, pedagógusokat, szülőket, akik elengedik gyermeküket a táborba?

Látnak-e benne fantáziát, hogy a gyermek nyisson a másság elfogadása felé? A

táborba érkező segítő gyerekek (ezt a nevet sérült társaik, azok szüleik adták a tábor

ideje alatt az ép gyerekeknek) hogyan fogadják sérült társaik látványát, lelkileg

mekkora terhet jelent a helyzet számukra? Fel kellett készülnünk pedagógiailag,

érzékenyítő beszélgetésekkel, illetve a tábor megkezdése előtt fel kellett hívni a

szülők figyelmét gyermekeik felkészítésére. A tábor első napja a segítő gyerekekkel

való beszélgetésekből, kérdésekre való válaszadásokból állt. Segítségül hívtuk a

vizsgázott Diamond segítő kutyát, akivel az iskolában a sérült gyerekek az év

folyamán sokat találkozhattak iskolai órák keretében, akinek a becézgetése,

simogatása elősegítette a gyerekeke pozitív felfogását. A segítő gyerekek

„sokkolása” segített abban, hogy nulláról, minden ellenszenv nélkül kezdjék sérült,

halmozottan sérült társaik elfogadását.

Sérült gyermekek

A megvalósítás másik oldalát, azok kérdéseit sem hagyhattuk figyelmen kívül. Ki legyen az az iskola, központ, ahol mentálisan és/vagy mozgásukban sérült gyerekekkel foglalkoznak, azok fejlődését irányítják. Miután Alapítványunk nemzetközi pályázaton nyert támogatást állatasszisztált iskolai foglalkozásokra

mentálisan sérült gyerekeknél így elsősorban a Gemma Szociális Szolgáltató Központ - Fejlesztő Iskolára gondoltunk, akikkel az iskolai év alatt szoros együttműködést alakítottunk ki. Itt találtuk meg azokat a szakembereket, akiknek ezek a gyerekek mindennél fontosabbak, értük mindent megtesznek. A közös pedagógiai munka, az együtt gondolkodás, az új felé való nyitás megerősített abban, hogy velük, együtt tudjuk megvalósítani azt a tábort, mely országosan is egyedülálló. Megismertük a Központban lévő gyermekeket. Tisztában voltunk azzal, hogy egyes gyerekeknél az alapvető funkciók fejlődése súlyosan akadályozott. A motorikus funkciók alig fejlődnek ki, az ülés és a járás megtanulása nehézségekkel jár, a kialakult mozgások is gyakorlati rendellenességeket mutatnak, elsősorban a koordinációban, a sztereotip - ritmusos együttmozgásokban. A kéz ujjainak finom mozgásai nem fejlődnek ki. Az önkiszolgálási, higiénikus szokások nem, vagy alig alakulnak ki. A súlyos fokban sérültek nem sajátítják el az artikulált, tagolt beszédet. A kognitív funkciók fejlődése alig mérhető. Szociális magatartásuk fejletlen, erősen befolyásolja a kommunikáció korlátozottsága, valamint szélsőséges affektivitásuk. Emberi kapcsolatok kialakítására, kooperációra korlátozottan képesek. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztéséről alig beszélhetünk. Állandó ápolást, gondozást igényelnek felnőtt korukban is. Egyesek individuális gyógypedagógiai tevékenység által fejleszthetők, elsősorban az önkiszolgálás és az elemi kommunikáció terén. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok ellátásában az orvosi felügyeletnek és gyógykezelésnek döntő szerepe van. Életük fenntartása speciális szociális intézményi ellátással biztosítható.

Ezért felmerült a kérdés, pedagógusaik, szakembereik vállalják-e a „kihelyezett” munkát, felvállalhatják-e, hogy lépcsőkön fel-le mozgassák a gyermekeket, esetleges, enyhén sérült gyerekek táborban lévő alvását, ennek felügyeletét tudják-e vállalni? A napi rutinból kiemelhetőek-e ezek a gyerekek, esetlegesen hogyan tudjuk megoldani a felmerülő problémákat? El kellett döntenünk, hogy táborlakók (ott alvósok) vagy napközisek (bejárósok) legyenek. Az iskola pedagógusi kara, szakemberei minden problémára találtak megoldást. Voltak, akik táborlakókká váltak, voltak, akiket nap, mint nap behoztak a táborba a szülők és csak este vitték haza őket. Matracokat hoztak a táborba, hogy napközben le tudják fektetni a sérült gyerekeket, szülők segítették a szállító kocsik bepakolását, hogy minden rokkant kocsi eljusson a tábor helyszínére, nyomtatók, fénymásolók érkeztek a bázisra, sok játék és annál is több szakember vállalta a tábor teljes ideje alatti felügyeletet, munkát. A tábor vezetésnek úgy kellett haza küldeni pihenni a szakembereket, mert annyira jól érezték magukat, hogy haza se akartak menni. A logisztikai munka kiemelkedő eredménye az volt, amikor szinte minden gyermek, legyen ez sérült vagy ép, beülhetett a sárkányhajóba és a Tisza vízén élvezhette a hajó suhanását, a szél cirógatását, a víz habjainak hűsítő erejét.

Az akadály, ami az ötlet felmerülése alapján annak tűnt, megoldott problémává vált (köszönhető ez a Gemma pedagógusainak, szakembereinek és a szülőknek).

A tábor program összeállítása

Fontos volt számunkra, hogy a fix programokon túl hagyjunk helyet a változásnak, más programok elmozgatásának lehetőségére. Miután sok múlott a gyerekek reakcióin, a lehetőségek szűkülésén, gondolva hogy másképp mozgatják, élik

életüket a sérült gyermekek. Fontos volt, hogy a tábor első napján a segítő gyerekekkel félre tudjunk húzódni, olyan csapatépítő játékokat, versenyeket állítsunk össze, amivel feloldódnak, összerázódnak. Az első nap a vizualitásé és az érzékenyítő beszélgetéseké volt elsősorban. A frappáns játékos vetélkedő, a kutyás terápiás foglalkozás vagy a Kuku és barátai c. mesekönyvből való felolvasás mind a gyerekek lelkét ápolta, építette. A vacsora közös elfogyasztása része volt az érzékenyítő programnak. Nagy segítségünkre volt 4 gimnazista fiú, akik önkéntesi munkájukkal szerves részeit alkották a tábornak, és bármikor számíthattunk lelkes munkájukra.

A második nap délelőttje a közös fürdőzésé volt. A segítő gyerekek már ismerősként köszöntötték a napközis társaikat, beszélgetésbe kezdtek az enyhén fogyatékos ifjakkal. (hogy hívnak, hány éves vagy, hogy vagy? stb) Már nem láttunk a segítő gyerekek arcán ijedséget, komolyságot. Több mosoly töltötte be a bázis területét. A strandolás a legjobb alkalom az összeolvadásra. A vízben szinte elfelejtik, hogy új barátaik sérültek, közösen tudnak úszkálni, játszadozni. Olyan gátak szűntek meg, amit a szem által érzékelt világ épített a tábor előtt. Ebédnél érzékelhető volt, hogy a segítő gyerekek nem csak néztek, de már láttak is. A délutáni sárkányhajózás összeforrasztotta a kis csapatot (60 gyermek és 35 felnőtt). Az akarat, a tenni tudás, a pozitív hozzáállás minden akadályt lebontott.

A harmadik nap sem telt el élmény nélkül. A főtámogatónk, az Auchan szegedi Áruháza várta a gyerekeket, ahova kisvasúttal jutottunk el. A cukrászatukat kinyitották felénk, és mindenki készíthetett süteményt, amit ott meg is ehetett. A tábor fontosságát, létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban az alábbi történet:

A segítő (ép) gyermekek a reggeli elfogyasztása közben odafordultak hozzánk, táborvezetőséghez, hogy Barninak (sérült gyerektársuk) ma van a 13. születésnapja, amit szeretnének megünnepelni. Erre nem mondhattunk mást, csak igent. Ez az igen nagyobb volt, mint a földgolyó, és apró könnycseppekkel kísért. Ezzel még nem volt vége. Jelezték felénk, hogy a táborozók között 3 Csaba nevezetű társuk van, akiket szintén fel szeretnének köszönteni, de ezt is tartsuk titokban, mert meglepetésnek szánják. A 3 Csabából kettő szintén sérült társuk volt. Természetesen ettől sem zárkóztunk el.

A fentiek ismeretében már meg sem lepődtünk azon, hogy a segítő gyerekek nem ették meg a cukrászatban készült süteményt, hanem eltették az esti szüli- névnapi bulira. Bár tortákat vettünk és csokikat az ünnepelteknek, ragaszkodtak ahhoz, hogy ezeket a kis csoki golyókat is hazavihessék a táborba. A teljes dekoráció ötlete és kivitelezése is a segítő gyerekeké volt, amit hihetetlen lelkesedéssel vittek véghez. Vacsora után felköszöntöttük az ünnepelteket. A szülők, pedagógusok és minden felnőtt szeme könnycseppeket ontott, de óvatosan, hogy a gyerekek meg ne lássák. A tortadíszítés épp oly nagy örömmel zajlott, mint az átadás. Ezen a napon új barátságok születtek. Este zseblámpás focival jutalmaztuk a gyerekeket.

A negyedik nap a közös játékokról, kutyákról szólt, melyekről Szokolné Igaz Enikő írt egy összefoglalót, amit lentebb olvashatnak. Este közkívánatra ismét zseblámpás focival zártuk a napot.

Az ötödik nap a búcsúzásé volt. A segítő gyerekeket érzékenyen érintette, hogy vége a tábornak. Sokan kérdezték, nem lehetne-e még maradni? Nem volt ez másképp a mentálisan sérült gyerekeknél sem. A szülők, pedagógusok, segítők, szakemberek, főiskolai hallgatók a feladatok ellenére is maradtak volna még. Még egy utolsó lubickolás, közös ebéd együtt megmutatta a tábor fontosságát, azt, hogy közösen lehet gondolkodni, cselekedni, játszani, beszélgetni és születnek barátságok gyerek-sérült gyerek között, gyerek-felnőtt között is (legyen pedagógus vagy anyuka). A segítő gyerekek megtanultak nyitni, kommunikálni, érezni sérült társaik felé. Megtanulták, hogy a testi, lelki fogyatékosság nem lehet akadálya a közös programoknak, játéknak, örömszerzésnek. A toleranciatábor elérte célját!

Állatasszisztált jelenlét több vizsgázott kutyával: Az Új Világ Alapítvány megbízásából a táborban a kutyás programok szervezésével,

lebonyolításával, terápiás érzékenyítő foglalkozások vezetésével foglalkoztam.

1. nap: A szállás elfoglalása és az ebéd után 2 terápiás kutyámmal megkezdtük a

foglalkozás sorozatot. Ép- és sérült gyerekeknek tartottunk egy bemutatkozó,

kötetlen, vidám kis órát, beszéltük a felelős állattartásról, csokorba szedtük a jó gazdi

tulajdonságait, tájékoztatást kaptak a terápiás ebek munkájáról. A kutyák üdvözlése,

simogatása is megtörtént, pacsival is köszöntek a bátrabbak.

A Kuku és barátai c. könyv felolvasása is segített a gyerekeknek betekinteni a

segítőkutyák munkájába, meseszerű szövegével, színes rajzaival nagy kedvence lett

a gyerekeknek, a tervezett 5 nap helyett, 4 nap alatt a könyv végére értünk.

2. nap: A reggeli után megkezdődtek a terápiás játékokkal színesített foglalkozások.

A nagy létszámú csoportok miatt nagymozgásos feladatok kerültek az órarendbe,

csoportos játékokban tudtak együtt játszani az egészséges gyerekek és sérült

társaik.

3. nap: Egészséges gyerekeknek tartottunk 2 órát, itt már kicsit összetettebb,

gondolkodtatóbb feladatokat próbáltunk ki, lehetőség volt egyéni megmérettetésekre

is.

Délután a Csibész Kutyasuli jóvoltából kis kölykök foglalkozását tekinthettük meg-

kutyaovis foglalkozáson vettünk részt. Itt a táborozók a kiképzés kezdő lépéseit

ismerhették meg, a kölyökkori szocializációról hallhattunk- ez nagyon fontos a

segítőkutyák képzésében is. Vidám hangulatos órát töltöttünk a kicsikkel, persze a

kölykök szeretgetése is megtörtént, nagy élményt adva a gyerekeknek.

4. nap: Reggeli után a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány bajai csoportja érkezett

hozzánk, 4 segítő kutyus a felvezetőjével tartott foglalkozást a tábor minden

gyerkőcének. Csoportokra bontva vettek részt az órákon, mindenkinek volt

lehetősége a kutyusokkal kapcsolatba kerülni.

Ebéd Után Köböl Erika az Aura Alapítvány tagja érkezett hozzánk Alba nevű terápiás

kutyusával. Nagyon színvonalas órán vehettek rész a táborlakók.

Estére is jutott a kutyás programból, vacsora után a Csibész kutyaiskola Bemutató

csoportja mutatta meg, milyen bonyolult trükköket is tudnak a kutya-gazdi párosok

előadni, persze ezek az ebek is simogatást kaptak a szép mutatványokért, majd rövid

előadást hallgattunk meg az iskola vezetőjétől, Minden ami Kutya... címmel. Hasznos

információkat, érdekességeket tudhattunk meg az ember legjobb barátjáról.

5. nap: Reggeli után 2 foglalkozás tartottunk a kutyáimmal, megbeszéltük a

gyerekekkel az elmúlt napok eseményeit, egy utolsó közös játékra is jutott idő és

persze sok-sok búcsúsimogatással köszöntek el az ebektől.

A segítőkutyák jelenléte tapasztalatom szerint segített az egészséges gyerekek és

sérült társaik kapcsolat kialakításában, hiszen a kutyák mindkét csoport kedvencei

lettek, a foglalkozásokban ők töltötték be a főszerepet és a velük való közös játék

közelebb hozta a résztvevőket egymáshoz. Ép társaik segítettek a sérült

gyerekeknek a feladatok végrehajtásában, megmutatták nekik a tanultakat és

ösztönözték sérült társaikat az utánzásra. (Szokolné Igaz Enikő habilitációs felvezető

és kutyakiképző Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány önkéntese az „ÚJ VILÁG”

Alapítvány kutyaterápiás csoport vezetője.

Jövőbeni célok

A táborvezetés célja, hogy 2017-ben is megrendezhessük a Kéz a kézben Toleranciatábort. Ehhez pedig sok támogatásra, közel 4 millió forintnyi támogatásra lesz szükségünk. Egy országosan egyedülálló kezdeményezés folytatásának nem lehet akadálya a pénz! Ennél ez a tábor sokkal több: egy érzés, egy látás, egy új világ, közös gondolkodás, szeretet.

Média

Délmagyar: Együtt táboroznak sérült és ép gyermekek a Partfürdőn

2016.07.06. 14:30

Szeged - Együtt táborozik hatvan súlyosan fogyatékos és ép gyermek péntekig a szegedi

Partfürdőn. A szervezők állítása szerint egyedülálló az országban a Kéz a kézben

toleranciatábor.

16 lépcső

A gyerekek egy betonépületben laknak a Partfürdőn, ahová 16 lépcsőn lehet felmenni. Ez

nagy nehézséget jelent a sérült gyermekeknek, akik között sok a mozgáskorlátozott. A

szervezők remélik, hogy akadálymentesítenek majd a kempingben néhány épületet.

Flóra már a meleg vizes medencében lubickolt úszógumival tegnap a Partfürdőn, amikor

Dani még a kerekesszékében várta segítőjét, Berta Évát. A GEMMA fejlesztőiskola szakmai

vezetője lapunknak elmondta, a hétfőn indult speciális táborban harminc-harminc GEMMA-s

és ép gyermek tölti együtt az időt.

– Hozzánk súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek járnak, akiket komplex módon

fejlesztünk – mondta Berta Éva.

– A tábor nemcsak nekik jelent hatalmas élményt, de szüleiknek is – hangsúlyozta Berta Éva.

A logopédus szerint az egyedülálló nyári program megerősíti a szülők önértékelését is, újabb

erőt ad nekik, mert látják, gyermekeiknek megvannak azok a lehetőségeik, mint ép

társaiknak.

– Integráció és tolerancia – ezt hangsúlyozta a táborral kapcsolatban Gulicska Irén, az Új

Világ Alapítvány elnöke. A pitvarosi székhelyű szervezet finanszírozza pályázati pénzből az

ötnapos, bentlakásos tábort a Partfürdőn. Gulicska elmondása szerint az ép gyermekek szülei

tisztában voltak azzal, milyen táborba íratják be a gyermekeiket.

Együtt táboroznak sérült és ép gyermekek a Partfürdőn. Fotó: Frank Yvette (galéria)

– Annyira kapós volt a tábor, hogy két nap alatt beteltek a helyek – mondta az elnök. A nagy

érdeklődést és az összefogást mutatja, hogy az önkéntesek mellett három frissen végzett

gyógytornász is jelentkezett a táborba, hogy tapasztalatokat szerezzen.

Gulicska Irén és Berta Éva elmondása szerint szociális szempontból is egyedi a tábor, hiszen a

gyerekek a Partfürdő vendégeivel is találkoznak. Megszervezhették volna az egészet egy

elszeparált helyen is, de tudatosan választották a kempinget.

– Megtanulják az ép gyermekek, hogy nem kell félniük a sérült kortársaiktól, akik másképpen

kommunikálnak, kicsit hangosabban, zajosabban, mint ők. Sőt sokat tanulnak tőlük, és

rájönnek, jót lehet velük játszani, van humoruk, tudnak viccelődni. És ennek a tábornak ez a

lényege – mondta Berta Éva.

A gyerekek együtt strandolnak, sárkányhajóznak, kisvonatoznak és lovas kocsikáznak, együtt

vesznek részt a kutyaterápiában, és együtt készítenek tárgyakat a kézműves-

foglalkozásokon.

Amikor eljöttünk, a 9 éves Flóra boldogan, de már bágyadtan feküdt az úszógumiján. Elfáradt

a GEMMA iskolába járó kislány. A súlyos izomsorvadásban szenvedő Danit pedig akkor tették

be ketten a medencébe, ahol Berta Éva fogta a karjába, és mosolyogva, dudorászva

sétálgatott vele a vízben.

Szabó C. Szilárd Délmagyarország

Szeged TV 2016. július 7. 19:5

Rövid link: http://vtvszeged.hu/s_!news/i__44/i__18662

Harminc súlyosan fogyatékos gyermek harminc

egészségessel közösen nyaral egy héten át a

Szegedi Partfürdőn. A Kéz a kézben

toleranciatábor célja, hogy segítse a fogyatékkal

élők elfogadását, akik talán másképp

kommunikálnak, kicsit hangosabbak, mint ép

társaik, de ugyanúgy élvezik a vakáció minden

pillanatát.

Részletek a videóban

2016. Július 8.

A szegedi Rádió Interjúja a Kéz a Kézben Tolerancia táborról.

Szólt az elfogadásról, az érzékenyítésről, a közös programok öröméről és

egyedülálló voltjáról. Egyedülálló, mert az országban még nem volt olyan tábor, ahol

halmozottan sérült gyerekek együtt táboroztak ép társaikkal.

Észrevételek, levelek a táborról

1. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Elmondhatatlan, ahogyan a tábor

alatt éreztem magam. Soha nem volt részem ilyen jó csapattal és egyben

ennyi kedves és figyelmes emberrel táborozni! Szerettem a tábor minden

egyes percét, akárhányszor visszagondolok a mosolygós pillanatokra, ahhoz

egy-egy könnycsepp is társul!

Megszeretném Orsi, Enikő és magam nevében is köszönni, hogy a riportban és a tvben által leadott műsorban meg lettünk említve! Nagyon nemes és felemelő érzés, hogy így a tábor és az iskola segítségére tudtunk lenni! NÁKITY KINGA”

2. Kedves ismerőseim! A héten volt lehetőségem, az Új Világ Alapítvány

szervezésében egy tolerancia táborban részt venni. Ebben a táborban fogyatékossággal élő gyerekek szüleikkel, volt, aki gondozóval és a mi kis csapatunk az egészséges gyerekekkel közösen táborozhattak, és ez által ezt a hatalmas egészségbeli különbséget, és a másságot megtapasztalhattuk. Csodálatos emberekkel, hivatástudatuk legfelső fokán álló gondozókkal valamint önzetlen szervezőkkel Iren Gulicska és Katika valamint Enikő Szokolné Igaz ismerhettünk meg, és állíthatom, hogy valami most elkezdődött. Ez a tábor az országban egyedülálló volt. A sérült gyerekek, már amelyik érzékel valamit a világból, valamint a szüleiknek is nagy örömet okozott, hogy

az egészséges gyermekek ilyen pozitívan álltak az ismerkedéshez, a közös programokhoz, és magához a helyzethez. Köszönöm, hogy ott lehettünk, gyermekeink nagyon jól érezték magukat. Tudom, hogy jövőre ugyan itt, mi már várjuk! Az ilyen fajta másság, az nem elítélendő, hanem elgondolkodtató. Ezek a szülők egy édes börtönben vannak, hisz 24 órás ápolásra szorulnak sokan. Volt szülő, aki 15 év után először sétált szeged sétáló utcáján, mert ez a tábor lehetővé tette ezeknek a gyerekeknek is,hogy egy kicsit kiszabaduljanak a mindennapjaikból és máshogy,de élvezzék az életet a közös terápiás programok, foglalkozások keretein belül velünk együtt. Minden jót kívánok nekik, és köszönöm, hogy megismerhettem őket, titeket. Pomikula Tünde

3. Batancs Levente pedig nem győzi otthon az élményeket mesélni, lassan le kell lőni, hogy ne pörögjön. Aranyos, mert a kutyusát már tanítgatja, az anyukája meg mosolyog rajta, mert hát az ő kutyusa nem képzett,és csak bukdácsol vele. A fiaim is már a kutyánkat tanítgatják, az meg hamarosan így sokkot kap Pomikula Tünde

4. Én nagyon élveztem a tábort, és olyan élményekkel gazdagodtam, amire még később is emlékszek majd! Selmeczi Csaba

5. Nekem nagyon tetszett ez a tábor sok jó emlékem van róla és jövőre is megyek Battancs LEvente

Videó készíttek a táborlakók ajándékba, nekünk vezetőknek (a honlapunkra is fel lesz töltve): https://drive.google.com/folderview?id=0B2RsV35eMHWMWE1VSkVtS1JJNVk&usp=drive_web

Képek a táborból

A tábor támogatói

Főtámogatónk: Auchan az Ifjúságért Alapítvány

További támogatóink:

Köszönjük a támogatásukat!