Labdarugás alapjai

-kurzus-

Készitette:

Dr. Fikker Ferenc Zoltán

Dr. Magyar György

Bódisné Kota Erzsébet

Szabóné Nagy Mária

1

I.1.A labdarúgás kialakulása, története

A legtöbb játék eredete igy a labdarúgásé is az őskorba vezethető vissza. Története valoszinüleg a labda mint játéktárgy megjelenésével kezdődött.

Az ókorban a maga nyers, kezdetleges formájában megjelenik a labda, és mint a társasjátékok egyik eszköze, hamarosan népszerűvé válik.

A kinaiak és a Tsu Chu

Egyes feltevések szerint az ősi Kínában már i. e. 2500-ban játszottak labdajátékokat. A források szerint a játék elsősorban a katonák ügyességének, gyorsaságának, és kreativitásának fejlesztésre, illetve a hosszú nyúlt hadjáratok során a táborban felmerülő feszültségek levezetésére szolgált. Később a sport a rabszolgákat kivéve az egész nép körében elterjedt, és a „cu-kü” névvel illeték, amely „rúgni-labdát” - ként fordítható.

A játék célja, hogy a kapun a láb bármely részével, fejjel, mellel, illetve öklözéssel átjuttassuk a labdát az ellenfél térfelére. A nyitott tenyér használata már itt is tilos volt. A „zuqui” röplabda nagyságú labdát magát 8 bőrdarabból varrták össze, állati szőrrel és tollakkal tömték ki. A kapú egy háló volt lyukkal a közepén (a lyuk átmérője 30–40 cm volt), kifüggesztve két bambuszrúdra 9 méter magasan. Az kapott pontot, aki berúgta a lyukba a labdát.,

A Tsu Chu része volt a katonai kiképzésnek a Tsin Dinasztiában (i.e.255-206) és széleskörűen játszották a Han Dinasztiában is (i.e. 206-tól i.sz.220-ig). A későbbiekben a játéknak több változata is kialakult.

A japánok és a Kemari

Nem sokkal a kínaiak után, a japánok is elkezdtek játszani egy Kemari nevű lábbal játszott játékot. A hivatalos feljegyzések szerint pár évszázaddal később alakult ki, de a legnagyobb valószínűséggel már előtte is létezett egy hasonló változata.

A Kemari a dekázásokon alapult és nagy ügyességet igényelt. A játékosok lábbal adogatták a labdát egymásnak úgy, hogy az ne érintse a földet. Amikor egy játékos labdához jutott, engedélyezett volt számára, hogy dekázgasson mindaddig, amíg az teljesen az ellenőrzése alá nem került. Ekkor tovább kellett, hogy adja egy másik játékosnak.

2

A játékosok száma nem volt meghatározva, ezért terjedhetett kettőtől akár tizenkettőig is. A labda 24 cm átmérőjű volt. Őzbőrből készült és fűrészporral volt kitömve. A pályát fák vették körül, ezek alkották a határvonalat. Az arisztokraták szándékosan ültettek fákat a kertjeikbe úgy, hogy azok pályát alkossanak. Évszázadokkal később ruházatot is tervezetek a japán játékosok, arra a célra, hogy azt viseljék, amikor a Kemarit játsszák.

Ógörög labdajátékok

Az ókori görögök episzkürosznak nevezték labdajátékukat, amelyben játékvezető iranyitásával tizenkét fős csapatok küzdöttek egymással. Körülbelül i.e. 800-ban gyakorolták ezt a játékot.Lábbal játszották, de az egyik alapszabály volt az, hogy a kezeket is engedélyezett volt használni. Leginkább a rögbihez hasonlított, de rokonságot mutatott a labdarúgással is: főleg a pálya méretei és a csapatonkénti 12 játékos miatt.

A rómaiak és a Harpastum

A rómaiak egy új labdajátékot alakítottak ki és elnevezték Harpastum-nak. Sokak szerint a Harpastum a labdarúgás igazi elődje. Kialakulásának idejét nehéz meghatározni, de tudjuk, hogy a Római Birodalom i.e. 146-ban leigázta Hellászt.

Nem sokkal ezután fedezhették fel a játék görög formáját és fejleszthették tovább azt a Harpastum-má. Julis Caesar és tábornokai alkalmazták katonai kiképzésként a fizikai állóképesség javítására a hadseregben. A jól felkészitett katonák az ellenfél kijátszására már stratégiai müveleteket is alkalmaztak. Játékhadrendjüket ugy állitották fel, hogy három támadó mögé lépcsözetesen helyezték el a védőket.

„Kicsi” labda játékként is ismerték. Ez arra enged következtetni, hogy a többi rómaiak által játszott labdajátékban jóval nagyobb labdákat használtak. A labda varott bőrből készült és állati szőrmével tömték ki. Átmérője 24 cm volt.

A játék pontos szabályai nem ismeretesek, de tudjuk, hogy a pálya négyszögletes és csak kicsivel volt kisebb, mint egy futball-pálya. A játékosok száma játékonként változó volt. A csapatoknak a pálya két szélén egy-egy vonaljuk volt, és az a csapat szerzett pontot, amelyik átjuttatta az ellenfél vonalán a labdát. A játék jelentős gyorsaságot, ügyességet és fizikai erőt igényelt. Emellett elég erőszakos is volt.

A Római Birodalom terjeszkedésével a hadsereg az egész birodalomban elterjesztette a játékot. Így jutott el az európai népekhez is, ahol ugyancsak nagy sikernek örvendett és a későbbiekben további változatai alakultak ki.

3

Europa és a mai futbal Európában a labdarúgás kevésbé kiforrott formái már valószínűleg a kora középkor során elterjedtek, de az első írott források csak a XIV. században említik a sport létezését. Ebből az időből kettő, a foci túlzott durvasága miatt tiltó törvény is fennmaradt (1316-ból és 1320-ból), a játékot űzőket akár börtönbüntetésre is ítélhették.

A problémát az okozta, hogy a "játék" ekkoriban nézeteltérések rendezésére szolgált, tehát pl. 2 szomszédos falu rivalizálásakor a játékosok sokszor a labda helyett inkább egymást rúgták, gyakoriak voltak a törések és egyéb sérülések, amelyek révén a falu lakosai több- kevesebb időre, vagy akár örökre munkaképtelenné válhattak. Szintén ebben a században jelent meg a „calcio”, egy firenzei eredetű labdajáték. Európában elsőként ennél határolták körbe a pályát, alkalmaztak mérkőzésvezetőt, és definiálták csapatjátéknak, külön posztok megnevezésével. Egy csapat 27 főből állt, közülük 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették. A mérkőzésvezető feladata a szabályok betartásának felügyelete, a gólszámlálás illetve a büntetőpontok számlálása volt.

A mai értelemben vett modern labdarúgás története az 1820-as években kezdődött Angliában, főleg a diákok körében. A sporttal járó testmozgás, csapatszellem kialakulása, valamint a szinte minimálás felszerelés iránti igény alkalmassá tette a futballt a tanulók szabadidejének hasznos eltöltésére.

Ekkoriban állapították meg a különböző pályaméreteket illetve az ezeken játszó csapatok nagyságát. 1857-ben megalapították az első amatőr futballegyesületet, az FC Sheffieldet, majd 1862-ben került sor az első átfogó szabályrendszer kidolgozására ( pl. a labda kézbevétele/kézben vitele csak a kapus számára engedélyezett, hogy szándékosan a másik játékost rúgni nem szabad, csak a labdát, hogy a levegőben lévő labda továbbítása nem lehetséges öklözéssel végül 1863-ban került sor a máig is működő Futball Association (FA)) megalapítására. A XIX. század végéig megszületett a többi, a játékot gyakorlatilag a mai napig meghatározó szabály is: 1874-ben vezették be a szabadrúgást és a szögletet, 1882-ben a partdobást, 1891-ben a tizenegyest és egyben kötelezővé tették a kapu hálóval való felszerelését. 1878-ban jelent meg a játékvezető, 1891-ben a partjelző. 1895-ben adták ki végül a játék összes általános szabályát tartalmazó, és kisebb-nagyobb módosításokkal, de máig érvényben lévő szabálykönyvét.

4

Szövetségek

AFC - Asian Football Confederation in Asia and Australia CAF - Confédération Africaine de Football in Africa CONCACAF - Confederation of North, Central American and Caribbean Association Football in North America and Central America CONMEBOL - Confederación Sudamericana de Fútbol in South America OFC - Oceania Football Confederation in Oceania UEFA - Union of European Football Associations in Europe

1904.május.21-én Párizsban jön létre a Nemzetközi Labdarugó Szövetség, a Federation Internationale De Football Association, röviden FIFA. A hat alapitó ország: Franciaország, Belgium, Dánia, Hollandia, Svédország, Svájc. 1906-ban az angolok is beléptek a FIFA-ba.

Az UEFA-t 1954. június 15-én alapították a svájci Bázelban, a francia, az olasz és a belga labdarúgó szövetségek megbeszélése eredményeként. Székhelye 1959-ig Párizsban volt, amikor is a szervezet átköltözött Bernbe. A szervezet első főtitkára Henri Delaunay volt, első elnöke pedig Ebbe Schwartz. 1995-ben a szervezet adminisztrációs központja átköltözött a svájci Nyonba.

5

I.2.Férfi és női labdarúgó –világbajnokságok, -europa-bajnokságok, -olimpiai tornák

Labdarúgo-világbajnokságok

A FIFA labdarúgó-világbajnokság a nemzetközi labdarúgóélet legfontosabb és legnépszerűbb viadala. A FIFA-tag nemzeti férfi labdarúgó-válogatottak versengenek a kupáért, amelyet a négyévente megrendezett döntő nyertese kap meg.

Az első döntőt 1930-ban rendezték Uruguayban, 13 nemzet részvételével és a kupát azóta minden negyedik évben kiadták, kivéve 1942-t és 1946-ot, amikor a második világháború miatt nem rendeztek labdarúgó-világbajnokságot. Az 1982 év futballtörténeti év a világbajnokságok sorában ezt először rendezték 24 résztvevővel.

Az 1998 szabályok szerint a négy-öt hétig zajló döntőben 32 nemzeti válogatott mérte össze az erejét. A házigazda automatikus részvevője a tornának, míg a többi csapat – a címvédőt is beleértve – selejtezőket játszik a részvételi jogért. A döntő hagyományosan a világ egyik legnézettebb sporteseménye. Az eddig rendezett 19 döntőben mindössze nyolc nemzet nyert kupát, a legtöbbször (öt alkalommal) a brazil labdarúgó-válogatott.

A mérkőző csapatok a Jules Rimet által felajánlott 4 kg szinaranyból megformált világkupáért küzdöttek 1970-ig, amig a brazilok a kiirás értelmében végleg el nem nyerték. Rimet halálála után a világkúpát az elnök emlékére Rimet Cupnak nevezték. A FIFA 1974-től a 4,37 kg-os World Cupot állitotta a labdarúgok elé.

Labdarúgó-világbajnokságok

Időpont Rendező ország Világbajnok

1930 Uruguay Uruguay

1934 Olaszország Olaszország

1938 Franciaország Olaszország

1950 Brazília Uruguay

1954 Svájc NSZK

1958 Svédország Brazília

1962 Chile Brazília

1966 Anglia Anglia

1970 Mexikó Brazília

6

1974 NSZK NSZK

1978 Argentína Argentína

1982 Spanyolország Olaszország

1986 Mexikó Argentína

1990 Olaszország NSZK

1994 Egyesült Államok Brazília

1998 Franciaország Franciaország

2002 Dél-Korea és Japán Brazília

2006 Németország Olaszország

2010 Dél-afrikai Köztársaság Spanyolország

A női labdarúgó-világbajnokság elismerten a legfontosabb nemzetközi rendezvény a női labdarúgásban, melyet a FIFA tag női nemzeti labdarúgó csapatok között játszanak. Négyévenként versenyeznek, az első női labdarúgó-világbajnokságot 1991-ben tartották meg.A jelenlegi formátumban 16 csapat versenyez minden negyedik évben a trófea elnyeréséért.

Női labdarúgó-világbajnokságok

Időpont Rendező ország Világbajnok

1991 Kina Egyesült Államok

1995 Svédország Norvégia

1999 Egyesült Államok Egyesült Államok

2003 Egyesült Államok Németország

2007 Kina Németország

2011 Németország Japán

7

Labdarúgó-Európa-bajnokságok

Az európai válogatottak vetélkedését Henry Delaunay, az UEFA francia titkára javaslatára 1958-ban inditották útjára. A Nemzetek Europa Kupájára 1976-ig mindössze a legjobb 4 csapat vett részt a tornán. 1968 óta már labdarúgó-Európa-bajnokságnak hívják ezt a küzdelemsorozatot. A tornán résztvevők számát 1980-ban 8-ra, 1996-ban 16-ra növelték. 2008. szeptember 26-án az UEFA arról határozott, hogy 2016-ban 24 csapat vehet részt a vetélkedésen.

A harmadik hely sorsát 1980-ig az elődöntő vesztesei között döntötték el, 1984-ben azonban eltörölték a bronzmérkőzést, hivatalosan csak az első két helyet döntik el (a további csapatok rangsorolásánál mindkét elődöntőst harmadiknak könyvelik el).

2000-ben először rendezett közösen két ország Eb-t, ekkor Hollandia és Belgium adott otthont az eseménynek. A 2008-as és a 2012-es eseményt is két ország közösen rendezte. Előbbit Ausztria és Svájc, utóbbit a Lengyelország–Ukrajna páros kapta meg.

Labdarúgó-Europa-bajnokságok

Időpont Rendező ország bajnok

1960 Franciaország Szovjetunió

1964 Spanyolország Spanyolország

1968 Olaszország Olaszország

1972 Belgium NSZK

1976 Jugoszlávia Csehszlovákiaszág

1980 Olaszország NSZK

1984 Franciaország Franciaország

1988 NSZK Hollandia

1992 Svédország Dánia

1996 Anglia Németország

2000 Belgium és Hollandia Franciaország

2004 Portugália Görögország

8

2008 Ausztria és Svájc Spanyolország

2012 Lengyelország és Ukrajna Spanyolország

A női labdarúgó-Európa-bajnokság az UEFA labdarúgótornája, melyet négyévente rendeznek meg női válogatottak részvételével. A torna elődje a női labdarúgó-válogatottak európai tornája volt az 1980-as évek elején. A női labdarúgás népszerűségének növekedésével 1990-ben a torna rendezését átvette az UEFA, innentől női labdarúgó-Európa-bajnokság néven fut a rendezvény. Csupán az 1991-es és az 1995-ös kiírás volt egyben a világbajnokság selejtezője is 1999-től kezdődően csoportok kialakításával rendezik a selejtezőket.

Női labdarúgó-Európa-bajnokságok

Időpont Rendező ország Világbajnok

Női labdarúgó-válogatottak európai tornája

1984 A dötő odaviszavágos volt.

Svédország

1987 Norvégia Norvégia

1989 Nyugat-Németország NSZK

Női labdarúgó-Európa-bajnokság

1991 Dánia Németország

1993 Olaszország Norvégia

1995 Németország Németország

1997 Norvégia és Svédország Németország

2001 Németország Németország

2005 Anglia Németország

2009 Finnország Németország

9

Olimpiai labdarúgó-tornák

A labdarúgás majdnem az összes nyári olimpia programjában szerepelt A labdarúgás 1896-ban bemutató sportágként került fel az olimpia műsorára, hivatalos olimpiai sportágként az 1908-as londoni játékokon szerepelt először. 1984-ig csak amatőr játékosok vehettek részt az olimpiai tornán, így többnyire a kelet-európai csapatok domináltak, 1948 és 1984 között például a svédeken kívül csak a keleti blokkhoz tartozók nyertek. A profik pályára lépésével átrendeződtek az erőviszonyok, ezzel egyidőben azonban komoly viták folytak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a FIFA között, hogy kik játszhatnak.

A jelenlegi szabály szerint a 23 éven aluli válogatottak három túlkorossal kiegészítve vehetnek részt az ötkarikás eseményen. Legutóbb a férfiaknál Argentína, diadalmaskodott.

Olimpiai labdarúgó-tornák

Időpont Rendező város bajnok

1908 London Nagy-Britannia

1912 Stockholm Nagy-Britannia

1920 Antwerpen Belgium

1924 Párizs Uruguay

1928 Amszterdam Uruguay

1936 Berlin Olaszország

1948 London Svédország

1952 Helsinki Magyarország

1956 Melbourne Szovjetunió

1960 Róma Jugoszlávia

1964 Tokió Magyarország

1968 Mexikóváros Magyarország

1972 München Lengyelország

1976 Montreal NDK

10

1980 Moszkva Csehszlovákia

1984 Los Angeles Franciaország

1988 Szöul Szovjetunió

1992 Barcelona Spanyolország

1996 Atlanta Nigéria

2000 Sydney :Kamerun

2004 Athén Argentína

2008 Peking Argentina

2012 London Mexikó

A női olimpiai labdarugó-tornát elöszőr 1996-ban az atlantai olimpián 8 nemzet részvételevel inditották el. 2004-ben 10 nemzet , 2008-tól pedig 12 nemzet szereplésével rendezték. Női olimpiai labdarugó-tornák

Időpont Rendező város bajnok

1996 Atlanta Egyesült Államok

2000 Sydney Norvégia

2004 Athén Egyesült Államok

2008 Peking Egyesült Államok

2012 London Egyesült Államok

11

II.1. A labdarúgás játékszabályai

A játéktér borítása A versenyszabályoknak megfelelően természetes és mesterséges borításon is lehet mérkőzéseket játszani.A mesterséges borításnak zöld színünek kell lenni. A FIFA-hoz tartozó szövetségek válogatott csapatainak tétmérközésein és a klubcsapatok nemzetközi tétmérközésein, ha mesterséges borítást alkalmaznak, akkor a borításnak meg kell felelnie a „FIFA a labdarúgópálya gyepére vonatkozó minöségi elöírásainak. A játéktér jelölései

A játéktérnek téglalapalakúnak kell lennie, azt vonalak jelölik. Ezek a vonalak ahhoz a területhez tartoznak, amelyet határolnak. A két hosszabb határoló vonalat oldalvonalnak, a két rövidebb vonalat kapuvonalnak nevezzük.

A játékteret két térfélre osztja a felezövonal, amely a két oldalvonal felezöpontját köti össze. A felezövonal felezöpontjában van a kezdöpont a kezdöpont körül 9,15 m sugarú kör húzódik. A sarokívtől mért 9,15 m-es távolság megjelölhetö a kapuvonalra és az oldalvonalra merölegesen, a játéktéren kívül. Ezek a jelek a szögletrúgás elvégzése esetén biztosítják, hogy a védő játékosok erre a távolságra vonuljanak vissza.

• Pálya méretek -az oldalvonal hosszának nagyobbnak kell lennie a kapuvonal hosszánál. -hosszúság (oldalvonal): legalább 90 m legfeljebb 120 m -szélesség (kapuvonal): legalább 45 m legfeljebb 90 m -minden vonalnak egyforma szélesnek kell lenni, és ez a szélesség legfeljebb 12 cm lehet.

• Kapuelotér A kapuvonalra merőlegesen egy-egy vonalat kell húzni 5,5 m-re mindkét kapufa belsejétöl. Ezek a vonalak 5,5 m hosszúságban nyúlnak be a játéktérre, és a kapuvonallal párhuzamos egyenessel vannak összekötve. E vonalakkal és a kapuvonallal határolt területet kapuelötérnek nevezzük.

• Büntetoterület A kapuvonalra merőlegesen egy-egy vonalat kell húzni 16,5 m-re mindkét kapufa

belsejétől. Ezek a vonalak 16,5 m hosszúságban nyúlnak be a játéktérre, és a kapuvonallal párhuzamos egyenessel vannak összekötve. E vonalakkal és a kapuvonallal határolt területet büntetöterületnek nevezzük. Mindkét büntetöterületen belül egy büntetöpontot kell megjelölni 11

12

m-re a kapuvonal felezöpontjától a kapufák között és azoktól egyenlő távolságra. Mindkét büntetöponttól 9,15 m sugarú körív húzódik a büntetöterületen kívül.

• Zászlórudak Mindegyik sarokban egy 1,5 m-nél nem rövidebb, nem hegyes végű, tetején zászlóval

ellátott zászlórudat kell elhelyezni. Zászlórudak helyezhetők el a felezővonal mindkét végén legalább 1 m-rel az oldalvonalakon kívül.

• Sarokív Minden szögletzászlórúdnál egy 1 m sugarú negyed körívet kell húzni a játéktérenbelül.

• Kapu Mindkét kapuvonal közepén egy kaput kell elhelyezni. A kapuk két függöleges

kapufából állnak, amelyek a szögletzászlórudaktól Egyenlő távolságra vannak, és egy vízszintes keresztléccel vannak összekötve. A kapufáknak és a keresztlécnek fából, fémből vagy más engedélyezett anyagból kell készülniük. A kapufáknak és a keresztlécnek négyzet, téglalap, kör vagy ellipszis alakúnak kell lenni, és nem veszélyeztetheti a játékosokat.

A kapufák közötti távolság 7,32 m, a keresztléc alsó éle 2,44 m-re van a földtől. A két kapufa és a keresztléc egyforma szélességű és vastagságú, ami legfeljebb 12 cm. A kapuvonalnak kapufákkal és a keresztléccel azonos szélességünek kell lenni. Hálók rögzíthetök a kapukhoz és a kapu mögött a földhöz, megfelelően kifeszítve, úgy hogy ne zavarja a kapust. A kapufáknak és a keresztlécnek fehérnek kell lenni. A kapukat biztonságosan kell a talajhoz rögzíteni.

13

14

15

A labda A játéktárgy jellemzői :

- gömbölyü - börből vagy más alkalmas anyagból készült - a kerülete 70 cm-nél nem több és 68 cm-nél nem kevesebb - a mérkőzés kezdetén a súlya nem több 450 g-nál és nem kevesebb 410 g-nál - a benne levő levegönyomás (tengerszinten) 0,6-1,1 atmoszféra (600-1100 g/cm3) között

van. A játékosok száma

A játékban két csapat vesz részt, legfeljebb 11-11 játékossal, ezek közül 1-1 a kapus. A mérközés nem kezdhető el csapatonként 7 játékosnál kevesebbel. A játékoscserék száma

A FIFA, a kontinentális szövetségek és a nemzeti szövetségek égisze alatt játszott bajnoki és díjmérközéseken legfeljebb három cserejátékos szerepeltethető. A bajnokság (kupa stb.) szabályzatának elő kell írnia, hogy hány cserejátékos nevezhető, ezek száma háromtól hétig terjedhet. Alapfelszerelés

A játékos nem használhat olyan felszerelést, és nem viselhet semmi olyat, ami veszélyes önmagára vagy egy másik játékosra nézve (beleértve mindenfajta ékszert is). A játékos kötelező alapfelszerelésének a következő különálló tételeket kell tartalmaznia:

- mez vagy ing ujjakkal - ha alsóinget visel, akkor az ujjának színe meg kell egyezni a mez vagy ing ujjának alapszínével. - rövidnadrág - ha a rövidnadrág alatt másik nadrágot vagy harisnyanadrágot visel, akkor annak az alapszíne meg kell egyezzen a rövidnadrágéval.

- harisnya - sípcsontvédő - cipő. A két csapatnak egymásétól, a játékvezetöjétől és a játékvezető asszisztensekétől is eltérő

színeket kell viselniük.A kapusoknak a többi játékosétól, a játékvezetöjétől és a játékvezető asszisztensekétől eltérő színeket kell viselniük.

16

Félidok

A méőzés két egyenlő 45 perces félidöből áll, hacsak a játékvezető és a két csapat kölcsönösen másként nem egyezik meg. Bármely megegyezésnek, amely a játékidőt megváltoztatja (például mindkét félidőt az elégtelen világítás miatt lerövidítik 40 percre), a játék megkezdése előtt kell megtörténnie, és alkalmazkodnia kell a versenyszabályokhoz.

A félidöben a játékosoknak joguk van a szünethez. A félidök közötti szünet nem lehet 15 percnél több.

Félidönként minden elvesztegetett idöt be kell számítani. Ilyen esetek: - játékoscserék - sérült játékos ápolása - sérült játékos eltávolítása a játéktérről kezelés céljából - időhúzás, bármely más ok. Az elvesztegetett idő beszámítása a játékvezető belátására van bízva.

A kezdőrúgás meghatározása

A kezdőrúgás a játék kezdetének vagy újraindításának egy módja: - a mérkőzés elején - gól után - a mérkőzés második félidejének elején esetleges hosszabbítás mindkét felének elején. Kezdőrúgásból közvetlenül gól érhető el. A pénzfeldobás során, amelyik csapat a sorsoláson

nyer, az dönti el, hogy az első félidőben melyik kapura támadjon. A másik csapat végzi el a mérkőzés kezdőrúgását. A sorsoláson győztes csapatot illeti meg a második félidő kezdőrúgása. A mérkőzés második félidejére a csapatok térfelet cserélnek, és a másik kapura támadnak.

Ha az egyik csapat gólt ér el, a kezdőrúgás az ellenfelet illeti meg. Minden játékosnak a saját térfelén kell tartózkodni. A kezdőrúgást végző csapat ellenfelének játékosai legalább 9,15 m-re vannak a labdától, amíg az játékba nem kerül. A labdának mozdulatlanul kell a kezdőponton állnia. A játékvezető jelt ad. A labda akkor kerül játékba, ha elrúgták, és előre elmozdul. A rúgó játékos nem érintheti másodszor a labdát, amíg egy másik játékos azt nem érinti. A labdaejtés meghatározása

A labdaejtés a játék újraindításának egy módszere, ha a labda még játékban van, és a játékvezető időlegesen meg kívánja állítani a játékot. A játékvezető leejti a labdát azon a helyen, ahol az a játék megszakításakor volt. Kivéve akkor, ha a kapuelőtéren belül állították meg a játékot, mert ebben az esetben a játékvezető a kapuelőteret határoló, kapuvonallal párhuzamos vonalnak azon a pontján ejti a labdát, amelyik a legközelebb esik ahhoz a helyhez, ahol a labda a játék megszakításakor volt. A játék akkor indul újra, amikor a labda a földet éri.

17

A labda játékon kívül A labda játékon kívül van, ha:

- akár a földön, akár a leveg/ben teljes terjedelmével áthalad a kapu- vagy oldalvonalon - a játékvezető megszakítja a játékot. - A labda játékban A labda minden más esetben játékban van, akkor is, ha: - a keresztlécről, valamelyik kapufáról vagy a sarokzászlórúdról visszapattanva a

játéktéren marad - a játéktéren tartózkodó játékvezetöről vagy asszisztenséről lepattan.

Gól elérése Gól akkor van, amikor a labda teljes terjedelmével áthalad a kapuvonalon a kapufák között

és a keresztléc alatt, feltéve, hogy a gólt elérő csapat elözően nem követett el szabálysértést. Az a csapat a győztes, amely több gólt ért el a mérkőzésen. A mérkőzés döntetlen, ha mindkét csapat egyenlő számú gólt ért el vagy nem esik gól.

Versenyszabályok

Abban az esetben, ha a versenyszabályok megkövetelik, hogy győztest kell hirdetni miután egy mérkőzés vagy egy otthoni és idegenbeli párharc döntetlenre végződött, akkor a győztes csapat meghatározására az egyetlen eljárás, az International Board által jóváhagyott, vagyis:

- idegenben szerzett gólok szabálya - hosszabbítás - büntetőpontról végzett rúgások.

Idegenben szerzett gólok

Azokon a találkozókon, ahol a csapatok hazai pályán és idegen pályán is játszanak, és a második mérkőzés után egyenlő az összesített eredmény, akkor a versenyszabályok tartalmazhatnak olyan kitételt, hogy az ellenfél csapatának pályaválasztása mellett szerzett gólok duplán számítanak. Hosszabbítás

A versenyszabályok tartalmazhatják, hogy a mérk/zés után kell játszani további két olyan egyforma időtartamú időszakot, amelynek tartama nem lépi túl a 15 percet. Büntetopontról végzett rúgások

18

A játékvezető kijelöli azt a kaput, amelynél a rúgásokat elvégzik. A játékvezető pénzfeldobással sorsol, amelyik kapitány a sorsoláson nyer, eldönti, hogy az első vagy a második rúgást végzi a csapata. A játékvezető feljegyzést vezet a rúgásokról. Mindkét csapat öt-öt rúgást végez, figyelembe véve az alábbi feltételeket.

- csapatok felváltva végzik a rúgásokat - ha az egyik csapat - az öt-öt rúgás befejezése előtt - több gólt ér el, mint amennyit az

ellenfél öt rúgással elérhetne, a rúgásokat abba kell hagyni - ha mindkét csapat elvégezte az öt rúgást és egyforma számú gólt rúgott, vagy egyik sem

rúgott gólt, a rúgásokat az eddigi rendben folytatni kell, amíg mindkét csapat egyenlő számú rúgása mellett az egyik csapat több gólt ért el, mint a másik.

- ha a kapus a büntetőpontról végzett rúgások során megsérül és emiatt, mint kapus nem tud tovább játszani, akkor az egyik cserejátékossal helyettesíthető, feltéve, hogy csapata még nem merítette ki a versenyszabályok által meghatározott játékoscsere lehet/ségét.

- ez utóbbi esettől eltekintve, csak azok a játékosok vehetnek részt a büntetőpontról végzett rúgásokban, akik a mérkőzés végén, beleértve a hosszabbítást, a játéktéren vannak.

Leshelyzet

A leshelyzet önmagában nem szabálytalanság. Egy játékos leshelyzetben van, ha közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda és az utolsó előtti ellenfél.

Egy játékos nincs leshelyzetben, ha: - saját térfelén van vagy - egyvonalban van az utolsó előtti ellenféllel - egyvonalban van az utolsó két ellenféllel.

Leshelyzetben levő játékos csak akkor büntetendő, ha abban a pillanatban, amikor a labda érinti egyik csapattársát, vagy csapattársa megjátssza a labdát, a játékos a játékvezető véleménye szerint aktívan részt vesz a játékban úgy, hogy:

- beavatkozik a játékba - zavarja az ellenfelet - előnyt szerez a leshelyzetből. A lesnél nincs szabálytalanság, ha a játékos a labdát közvetlenül: - kirúgásból - bedobásból - szögletrúgásból kapja. Egy les szabálytalanság esetén a játékvezető közvetett szabadrúgást ítél az ellenfél csapata

javára, arról a helyről, ahol a szabálysértés történt

A szabadrúgások fajtái Közvetlen szabadrúgás (direct)

Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos elköveti a következö hét

szabálytalanság valamelyikét, a játékvezető megítélése szerint gondatlanul, felelőtlenül vagy túlzott mértékű erőbevetéssel:

19

- az ellenfelet megrúgja vagy megkísérli megrúgni - az ellenfelet elgáncsolja, vagy ezt megkísérli - nekiugrik az ellenfélnek - testtel támadja az ellenfelet - az ellenfelet megüti vagy megkísérli megütni - az ellenfelet ellöki - lábbal támadja az ellenfelet.

Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha egy játékos elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét:

- az ellenfelet visszatartja - az ellenfelet leköpi - szándékosan kézzel érinti a labdát (kivéve a saját büntetőterületén belül

tartózkodó kapust). A közvetlen szabadrúgást arról a helyről végzik el, ahol a szabálytalanság történt.

Büntetörúgás

Büntetörúgás az ítélet, ha a felsorolt tíz szabálytalanság valamelyikét egy játékos a saját büntetö területén követi el, tekintet nélkül a labda helyzetére, feltéve, hogy a labda játékban van.

Közvetett szabadrúgás (indirect) Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha a kapus a saját büntetöterületén

elköveti a következő négy szabálytalanság valamelyikét: - hat másodpercnél tovább tartja kezében a labdát, mielőtt birtokából kiengedné - a labda korábbi birtoklása után ismét kézzel érinti, mielőtt az más játékost érintett

volna - kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott - kézzel érinti a labdát, ami közvetlenül csapattársa bedobásából jutott hozzá.

Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos a játékvezető véleménye szerint:

- veszélyesen játszik - akadályozza az ellenfél mozgását - gátolja a kapust abban, hogy a kezében tartott labdától megszabaduljon.

A közvetett szabadrúgást arról a helyről végzik el, ahol a szabálytalanság történt.

Fegyelmezési szankciók A sárga kártyát arra használják, hogy azt közöljék, hogy egy játékos, cserejátékos vagy

lecserélt játékos figyelmeztetésben részesült. A piros kártyát arra használják, hogy azt közöljék, hogy egy játékost, cserejátékost vagy lecserélt játékost kiállítottak. Piros vagy sárga kártya csak játékosnak, cserejátékosnak vagy lecserélt játékosnak mutatható. A játékvezetőnek attól a pillanattól van joga fegyelmezési szankciók alkalmazására, amikor a játéktérre lép egészen addig, amíg elhagyja a játékteret a befejező sípszó után.

20

Az a játékos, aki, akár a játéktéren akár azon kívül, figyelmeztetést vagy kiállítást maga után vonó szabálytalanságot követ el ellenféllel, csapattárssal, a játékvezetővel, az asszisztensek valamelyikével vagy más személlyel szemben, a szabálytalanság természetének megfelelően büntetendő.

Figyelmeztetés jár sárga kártya felmutatásával annak a játékosnak, aki elköveti a következő hét szabálytalanság valamelyikét:

- sportszerütlen magatartás - szavakkal vagy mozdulatokkal tiltakozik - a játékszabályok következetes megsértése - a játék újraindításának késleltetése - az előírt távolság be nem tartása szabadrúgásnál, szögletrúgásnál vagy bedobásnál - belépés vagy visszatérés a játéktérre a játékvezető engedélye nélkül - a játéktér szándékos elhagyása a játékvezető engedélye nélkül.

Egy cserejátékos vagy egy lecserélt játékosnak is figyelmeztetés jár a sárga kártya felmutatásával, ha elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét:

- sportszerütlen magatartás - szavakkal vagy mozdulatokkal tiltakozik - a játék újraindításának késleltetése.

Kiállítással járó szabálytalanságok

Kiállítandó az a játékos, cserejátékos vagy lecserélt játékos, aki elköveti a következő hét

szabálytalanság valamelyikét: - súlyos szabálytalanság - eröszakos cselekedet - az ellenfél vagy bármely más személy leköpése - az ellenfél meggátolása gól elérésében szándékos labdakezezéssel vagy

nyilvánvaló gólhelyzet megsemmisítése (ez nem vonatkozik a saját büntetöterületén lévő kapusra)

- a kapura törő ellenfél meggátolása gól elérésében szabadrúgást vagy büntetőrúgást maga után vonó szabálytalansággal vagy nyilvánvaló gólhelyzet megsemmisítése

- goromba, durva vagy sértő kifejezések illetve mozdulatok használata - ugyanazon a mérközésen egy második figyelmeztetés megkapása.

A játékosnak, a cserejátékosnak vagy a lecserélt játékosnak, ha kiállították, el kell hagynia a játéktér környékét és a teknikai zónát.

Bedobás

A bedobás a játék újrakezdésének egyik módja. Bedobás ítélendő annak a csapatnak a javára, amelyiknek az ellenfele utoljára érintette a labdát, amikor a labda akár a földön akár a levegöben teljes terjedelmével keresztezte az oldalvonalat. Bedobásból közvetlenül nem érhető el gól. A labda elengedésének pillanatában a dobó játékosnak:

- arccal a játéktér felé kell fordulnia

21

- mindkét lábának egy részével érintenie kell vagy az oldalvonalat, vagy a játéktéren kívül a talajt

- két kezével tartja a labdát - a labdát hátulról, a feje felett hozza előre - a labdát azon a ponton juttatja be, ahol az elhagyta a játékteret.

Minden ellenfél játékosnak a dobás helyétől legalább 2 méterre kell állnia. A labda játékban van, amikor bekerül a játéktérre. A labda bejutása után a dobó játékosna nem szabad a labdát ismét érintenie, mielőtt az más játékost érintett volna.

Kirúgás

A kirúgás a játék újrakezdésének egyik módja. Kirúgást akkor kell ítélni, amikor a labda utoljára támadójátékost érintett, majd teljes terjedelmével, akár a földön akár a levegőben áthalad a kapuvonalon, de nem esik gól. Kirúgásból közvetlenül gól érhető el az ellenféllel szemben. A kirúgást a védöcsapat bármelyik játékosa a kapuelőtér bármelyik pontjáról elvégezheti. Az ellenfél játékosai a büntetőterületen kívül helyezkednek el, amíg a labda játékba nem kerül.

A rúgó játékosnak nem szabad megjátszania ismét a labdát, amíg az egymásik játékost nem érintett. A labda akkor van játékban, ha elrúgták, és közvetlenül kikerül a büntetöterületről. Ha a labda nem került játékba, azaz nem került ki közvetlenül a büntetöterületről a kirúgást meg kell ismételni. Szögletúgás A szögletrúgás a játék újrakezdésének egyik módja. Szögletrúgást akkor kell ítélni, amikor a labda utoljára védőjátékost érintett, majd teljes terjedelmével, akár a földön akár a levegőben áthalad a kapuvonalon, de nem esik gól. Szögletrúgásból közvetlenül gól érhető el az ellenféllel szemben. A labdát abba a sarokívbe kell helyezni, amelyik közelebb van ahhoz a ponthoz, ahol a labda keresztezte a kapuvonalat. A sarokzászlórudat nem szabad elmozdítani. Az ellenfél játékosainak a sarokívtől 9,15 méter távolságban kell maradniuk, amíg a labda játékba nem kerül. A rúgást a támadócsapat egyik játékosának kell elvégezni. A labda akkor kerül játékba, amikor elrúgták és elmozdult. A szögletrúgást végző játékosnak nem szabad ismét megjátszania a labdát, amíg az egy másik játékost nem érintett.

22

II.2. Hagyományos jelzések

Ábrázolás Értelmezés

kapurarúgás talajon lévő labdábol

kapurarúgás pattanó labdábol

kapurarúgás volé labdábol

kapura fejelés

labdatovábitás fejjel

labdatovábitás pattanó labdábol

labdatovábitás vole labdábol

panó

akadály

zsalon

23

.

A

edző

ugrás egy lábrol

ugrás két lábrol

focilabda

labdavezetés

játékos helyváltoztatása labda nélkül

labda utja

Magasra ivelt labda utja

labdaátvétel

24

II.3. A labda helyzete és mozgása

A labdarúgójátékban a játékosok egész tevékenységét, cselekvését a játék középpontjában lévő labda helyzete határozza meg. A játékosok számára nélkülőzhetetlen a labda helyzetével, mozgásával kapcsolatos tényzők ismerete.

A labda ereje

A labda erején a labda sebességét értjük. Erős labda esetén a labda sebessége nagy, gyenge labdánál viszont kicsi.

A labda útja

Az a távolság, amelyet a labda az utolsó erőközléstől a következő erőközlésig megtett, a labda utjának nevezzük. A labda útja lehet egyenes vonalú, és eltérhet attól viszintes vagy függőleges sikban. Az utóbbi esteben a labda a levegőben parabilikus, ugynevezett ballisztikus pályán halad. Ezt a pályát a labda ivének is nevezzük.

A labda iránya

Ebben a fogalmi körben a megnevezéseket a pálya és a játékos vonatkozásából határozzuk meg. A pályával kapcsolatos a meredek és a keresztlabda kifejezés. Meredek labdáról beszélünk ha a labda útja egybeesik a pálya hossztengelyével , keresztlabdáról ha a labda erre merőleges pályán halad.

A játékoshoz viszonyitva a labda iránya lehet lapos, félmagas, és magas. Ha a labda a földön vagy legfelyebb térdmagasságban halad akkor lapos, ha félmagasságban repül akkor félmagas, a fejmagasság feletti labdát pedig magas labdának nevezzük.

III.1. A labdarugás mozgásanyagának felosztása

A labdarugójáték mozgásanyaga

A. Technikai mozgásanyag

Mozgások labda nélkül

-futás

-megindulás

-megállás 25

-irányváltoztatás

-felugrás, leérkezés

-esés

-cselezés

-a kapus alaphelyzete és helyezkedése

Labdával végzett mozgások

-rúgás

-labdaátvétel

-labdavezetés

-fejelés

-cselezés

-szerelés

-bedobás

-kapus védő- és támadó- tevékenysége

B. Taktikai mozgásanyag

Védekezésben

Egyéni

-helyezkedés

-szerelés

-kapus védötevékenysége

-rendezödés

-késleltetés

-kölcsönös biztositás

Együttes

26

-emberfogás

-területvédekezés

-vegyes védekezés

-a labda visszaszerzésére irányuló védekezések

-lestaktika

-játékrészletek védőtaktikai megoldásai

Támadásban

Egyéni

-labdavezetés

-cselezés

-fejelés

-kapura lövés

Együttes

-helyezkedés

-átadás-átvétel

III.2. A technika átadásának modszertana

Labdarúgás oktatására teljesen kezdök részére nagyon ritkán kerül sor, mivel minden gyerek, ha más miatt nem is, kíváncsiságból kipróbálja ezt a játékot. Az oktatás elkezdésekor mégis úgy kell tenni, mintha teljesen kezdöknek tanítanánk.

A technikai elemek tanitása az első lépés a labdarúgás oktatásában és ezt az edzések keretén belül kell végrehajtani. Az oktatás során az edzö szem elött kell tartsa a képzés pedagogiai elveit és e szerint kell felépitse a tanulandó anyag szerkezetét.

A tanitás modszertana magábafoglalja a következő modszereket:

27

A magyarázás modszere: ez a tanitandó technikai elem leirásáról szól (ami pontos kell hogy legyen, tömör, tisztán erthetödő ).

A bemutatás modszere: a technikai elem helyes bemutatásáról szól, a magyarázással együtt történik. A következő képpen zajlik:

- kijelentik a tanulandó technikai elem elnevezését

- végrehajtják töbször a technikai elemet normális tempoban

- elmagyarázzák analitikusan a technikai elem összetevöit és ezeknek a helyes végrehajtását.

- 2-3-szor bemutatják a technikai elem vegrehajtását lassan és közben magyarazzattal kisérik a bemutatot gyakorlatot

Az ismétlés modszere: a technikai elem töbszőrős ismétléséről szol elöször az elsajátitás érdekében majd utolag a tökéletesités miatt . A gyakorlás során mindig a javitásra kell figyelmes legyen a képző mivel nagyon fontos hogy az elkövetett hibák azonnal ki legyenek javitva hogy ne legyen hibásan elsajátitva a technikai elem.

E három modszer mellett a sikeres elsajátitás erdekében feltétlenül figyelembe kell venni és alkalmazni a rendszerezés elvét. Ennek az elvnek az alapján az elsajátitást három részre kell felosztani: tanulás, megerősités, tökéletesités. Ugyanakkor bármilyen technikai vagy taktikai elem tanitásáról legyen szó mindig szem elött kell tartani a következő három szabályt:

- a gyakorlatok mindig az egyszerütől az öszetett felé kell haladjanak

- ugyanakkor a könyütől a nehézig

- utólag pedig az ismerttől az ismeretlen felé.

III.3. TEHNIKAI MOZGÁSANYAG - Mozgások labda nélkül Futás, megindulás, megállás, irányváltoztatás A labdarúgó a játék során helyzetét gyakran és sokszor futással változtatja, miközben

figyelnie kell a labdára az ellenfelekre és játékostársai tevékenységére. A labdarúgók futómozgásánál azok a mozzanatok, fázisok tapasztalhatók amelyek az atlétikai futómozgásnál szerepelnek specifikus eltéréssel persze.

Indulás A modern labdarúgójáték elengedhetetlen feltétele a gyors indulás. Az egymás ellen

játszó, két azonos helyzetben lévő játékos közül az lesz előnyben, aki gyorsabban tud elindulni a feladat megoldására.

28

Megállás Az ellenféltől való szabadulás egyik változata a gyors megállás és ezt követő

irányváltoztatás. Alapvető követelmény hogy a megállás minnél kevesebb idő alatt történjen. Az eredményes tevékenység azt kivánja a játékostól, hogy a megállást a bal és jobb láb kitámasztásával azonos bisztonsággal tudja elvégezni.

Irányváltoztatás A játékban az állandóan változó helyzet gyakran kényszeriti a játékost arra, hogy

mozgásának irányát változtassa. Az irányváltoztatást lehetöleg minnél kisebb sebességcsökkenéssel kell végrehajtani. Az irányváltoztatásnak 2 alapformáját külömböztetjük meg aszerint, hogy a játékos 180o-os vagy annál kisebb szögben fordul.

IV. 1. Felugrás, leérkezés, esés, cselezés, a kapus alaphelyzete és helyezkedése Felugrás Általában a labda megszerzése és továbbitása érdekében történik. Végezhető egy lábról és

páros lábról, valamint helyből és nekifutásból. Az atlétikai ugrásoknál ismertetett egyes fázisok (kitámasztás, lendités, elrugaszkodás) a labdarúgók felugrásában is megtalálhatók. Az úgrás nagysága az erőteljes elrugaszkodástól és a lenditő erőktől függ. Fontos követelmény, hogy az egy lábról való ugrásokat labdarúgóink mind a bal, mind a jobb lábukról azonos mértékben, azonos eredmennyel tudják végrehajtani.

Leérkezés Az ugrást követő leérkezésnek zökkenőmentesen kell végbemennie, a talajon biztos

egyensulyi helyzetet kell kialakitania. A leérkezés történhet páros, illetve egy lábra. A páros lábbal való leérkezés biztonságosabb az érintkező felületek nagysága miatt. A leérkezés csak akkor jo ha az utána következő feladatok (futás, cselezés, szerelés, ujabb felugrás) minnél előbb végrehajthatók.

A leérkezésnél kerüljük el azt a hibát, hogy a leérkezés nyujtott lábbal történjék, rugózás nélkül – mert ez sérülésveszéllyel jár, illetve az újabb feladatokat késedelmesen oldja meg a játékos.

Esések A technikai elemek végrehajtása után vagy az ellenfél játékosának beavatkozása, lökése miatt

előfordul, hogy a labdarúgó elesik, mert nem megfelelő egyensúlyi helyzetben érkezik a talajra. Az esés tompitásában az előre nyujtott és könyökben berugózó karoknak jelentős szerepük

van. Ha a játékos elöször nem lábbal, hanem valamely testrészével érintené a talajt, gurulásra kell

törekednie. Cselezés

29

A cselező játékos váratlan, előre ki nem számitható mozgásokat végez az ellenfél megtévesztésére. A labda nélküli cselek fajtái:

- indulócsel, - futócsel. Az indulocselt a labdarúgó a futómozgás előtt alkalmazza azért, hogy ellenfelének a

figyelmét elterelje, és a csel után halad a valódi irányba. Futócseleknél a futás közben végrehajtott mozgások: az iram változása, a gyors megállás, az irányváltoztatás.

A kapus alaphelyzete, helyezkedése Alaphelyzet A kapuvédőnek a labda kivédésére, elfogására irányuló mozgása sikerében jelentős szerepet

játszik a jó kiindulóhelyzet. Ez azt jelenti, hogy a kapusnak olyan helyzetet kell felvennie, hogy abból gyorsan legyen képes bármely beavatkozás elvégzésére. A kiindulóhelyzet az alaphelyzet, melyben a kapus 1-2 lábfej szélességű oldalterpeszt vesz fel. Térdjét hajlitja, és annyira nyomja előre, hogy testsúlya egyenletesen kerül mindkét talpára, karjait oldalt felemelve, könyökben behajlitva tartja. Ebből a testhelyzetből bármilyen kapusmozgás gyorsan és könnyen inditható.

Helyezkedés A játék során a kapus a kapuban elfoglalt helyét a labda helyétől függöen változtatja,

igyekszik kapujának arra a részére állni, ahonnan megitélése szerint a legnagyobb esélye van a gyors és biztos beavatkozásra. A helyezkedés során a kapusnak mindig a labdával szemben kell álnia. A kapus az oldallépések közben ne szakadjon el tulságosan a talajtól. A testsúly áthelyezése miatt apró oldallépések kivánatosak.

IV.2. TEHNIKAI MOZGÁSANYAG- Labdával végzett mozgások Rugás, labdaátvétel (leirás, oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok, leggyakrabban előforduló hibák)

Rugás

. A labda rúgásán a labdának a láb valamely részével történő tudatos továbbítását értjük.

A rúgás mechanikai részei: - hozzáállás a labdához - a rúgó láb hátra lendítése - a tulajdonképpeni rúgás - a labda kísérése lábbal

30

Rúgás belsővel Leirás A belsővel végrehajtot rúgásnál a lábfej belső felületén a nagyujjtól, a belső boka és a

sarokcsont által határolt háromszög alakú terület adja a rúgófelületet. Ennél a rúgásfajtánál különösebb nekifutásra nincs szükség. A belső rúgás az összjáték nélkülözhetetlen eleme. A viszonylag nagy és sima rúgófelület nagy pontosságot biztosít. Ezzel szemben nagy hátránya, hogy nagy erőt nem lehet ilyen módon a labdával közölni, így kapura lövésre nem alkalmas rúgásmód. A belsővel rúgott góloknál vagy nagy lendülettel érkezik a rúgó játékos, vagy kapásból oldalról erősen belött labdát továbbít a kapuba, vagy olyan pontosan helyezett a rúgás, hogy a kapus nem képes hárítani. A hozzáállás és a rúgóláb hátralendítése a következő módon történik: a rúgólábat úgy fordítjuk kifelé, hogy a lábfej tengelye a rúgás irányára merőleges, a talp a talajjal párhuzamos legyen. Az enyhén hajlított rúgólábat csípőből mérsékelten hátralendítjük, mialatt a támaszláb a labda mellé lép 10-15cm-re, a térd enyhén hajlított a lábfej tengelye a rúgás irányával párhuzamos. A felső test kissé előrehajlik, a tekintet a labdán. A rálendítés a labdával csípőből indul. Erőteljes mozdulattal kell megrúgni a labdát a középpontja környékén. A rúgást követi az átkísérés, ami azt jelenti, hogy a rúgóláb lazán továbblendül.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

A technika ismertetése és a bemutatás után rávezető gyakorlatként végeztessünk rúgógyakorlatot felfüggesztett labdával. Arra kell ügyelni, hogy a labda egy síkban oldalirányú pörgés nélkül lengjen. Ezután következhet a belsővel történő rúgás oktatása a következő fokozatokban.

- rúgó mozdulat végrehajtása labda nélkül - álló labda rúgása helyből társnak vagy falnak - álló labda elrúgása egy beugrás szerű lépés után 4-5 méterre álló társnak vagy falnak, - a játékos előre gurítja a labdát, majd utána fut és belsővel átadja társának vagy a falhoz rúgja - a társ szemközt állva gyenge labdát gurít és azt előbb helyből, majd lassú előre futás után kell visszarúgni - a tanuló a labdát 3-4 méterrel falhoz rúgja, majd a visszapattanó labdát többször visszarúgja folyamatosan a falra elöbb az egyik majd váltott lábbal. - három játékos háromszöget alkot, így adogatják az oldalról érkező labdát körbe. - két játékos egymásnak adogat folyamatosan váltogatott lábbal úgy, hogy a köztük lévő távolságot hol növelik, hol csökkentik - két játékos egymásnak adogat egymásnak folyamatosan előre-hátra mozgás közben úgy, hogy a labda visszarúgása előtt odahelyezkedjen, mintegy ráfusson a labdára - társ által szemből dobott labdát, földet érés előtt kell visszarúgni - társ által dobott labdát egy pattanás után ívelten vissza kell rúgni - két játékos szabadon belsővel adogat egymásnak hol ívelten, hol laposan, egy pattanás után

31

Leggyakrabban előforduló hibák

- a labda oldalirányú pörgést kap, mert a rúgó lábfej tengelye nem merőleges arúgás

irányára - a labda magas ívben repül a társhoz, vagy a közölt erőnek nem megfelelő sebességgel

pattogva halad a társ felé, mert a rúgó túlságosan a súlypontja alatt rúgta meg a labdát, illetve túlságosan a súlypontja fölött közölte az erőt, így mintegy rárúgta a földre

- gyakori hiba a képzetlen labdarúgóknál, hogy a labdát pattantás szerüen rúgják el, többnyire pontatlanul.

Az utólsó két pontba leírtak javítása a fokozott figyelem a labda középpontját illetően. Míg az első pontban leírt hibát úgy javíthatjuk, hogy a rugó lábat csípőből fokozatosan kifordítjuk.

Rúgás belső csüddel Leirás Belső csüdnek nevezzük a nagyujjtól a belső bokáig, illetve a boka hajlatig terjedő részt.

Sokszor azt mondják a belső csüd a cipő füző részének a belső fele. A belső csüdrúgás felhasználhatósága korlátlan. Ívelt vagy csavart kapura lövést, vagy átadást pontosan lehet ezzel a rúgásmóddal végrehajtani nagy távolságra is.

Technikája több dologban is eltér a belsővel történő rúgástól. A nyugalomban lévő labda elrúgásakor a labda mögül 2-3 méterről kell kezdeni a nekifutást. A nekifutás iránya eltér a későbbi rúgás irányától. A rúgó lábbal ellenkező oldalról kanyarodva kell a labdához futni, attól függően mennyire akarja a labdát csavarni. A nekifutás szöge ettől függetlenül 45°-nál nagyobb nem lehet. A hozzá állásnál a támaszkodólábnak messzebb kell lennie a labdától, mint a belső rúgásnál, kb. 25-30 cm-re. A nekifutás utolsó lépésével egy időben kezdődik a rúgó láb hátra lendítése. A rúgó lábat kissé ki kell fordítani. A cipő orra a labda széle felé mutat. A következő mozzanat a rúgó láb előre lendítése és a feszes ízületekkel történő rúgás.

A lábfej a labdát a középponttól kissé a rúgó láb felé eső oldalon éri. Attól függően, hogy emelt vagy lapos labdát akar rúgni, a lábfejjel a középpont alatt, felett vagy a középpont magasságában kell a labdát megrúgni. A rúgás pillanatában a test kissé hátra billen attól függően, hogy mennyire akarja a labdát emelni. A rúgó láb a labdára enyhe körívben lendül, a körív az átkísérésben válik erösebbé. Az átkísérés után a rúgó láb a test előtt keresztbe lendül, azt a karok ellentétes munkája egyensúlyozza ki.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

A rúgófelület érzékelésére célszerű itt is rávezető gyakorlatként a felfüggesztett labdát

használni. Kellő bemelegítés után az oktatás fokozatai a következőek: - a rúgó mozdulat végrehajtása álló helyben, majd néhány lépés könnyő futás után – labda

nélkül. - állított labda elrúgása helyből 5-6 méterre társnak.

32

- álló labda elrúgása 1,5-2 méterről beszökkenéssel, laposan a néhány méterre álló társhoz. - 3-4 lépés nekifutás után a labda mögül, kissé oldalról beszökkenés a labdához, majd

félmagasan vagy magasan a 7-8 méterre álló társ kezébe kell a labdát rúgni. - rúgás irányától oldalt állva néhány lépéssel a labdához kanyarodva előbb laposan, majd

félmagasan vagy magasan kell a 10-12 méterre álló társhoz vagy rúgófalhoz rúgni a labdát.

- előbb a szemből, majd a rézsúton hátulról végül az oldalról guruló labdát kell lassú futás közben 10-12 méterre lévő társhoz rúgni, először laposan, később félmagasan, majd magasan

- szemben álló társ által 4-5 méterről feldobott labda visszarúgása előbb pattanás után, majd pattanás előtt könnyed mozdulattal

- a faltól visszapattanó labdát rúgja a falhoz a tanítvány 1-2 pattanás után, többször egymás után

- topprúgás belső csüddel, a test előtt kézben tartott, majd leejtett labdával. Előbb helyben kell végezni a gyakorlatot, majd egy lépés, később könnyő futás után kell kézből leejtve topprúgással társhoz juttatni a labdát.

Leggyakrabban előforduló hibák

A labda túl erős pörgést kap. Ennek oka, hogy a játékos teljesen szembe fut a labdával, a

labdát képtelen a középponthoz közel eltalálni. Lábfeje a labda külső, oldalsó peremét érinti. A játékos nem tud magas vagy félmagas labdát rúgni. Ennek oka, hogy leszorított lábfejével nem rúg eléggé a labda alá. Gyakori hiba a rúgás pillanatában a túlzott csípőből történő hátradőlés, aminek következménye csaknem minden esetben a kapu fölé lövés, illetve a túl magas labda. Itt kényszerítő helyzetként írjuk elő a játékosnak, hogy a rúgó lábbal, ellentétes kezével igyekezzen a rúgó lábhoz közelíteni a rúgás pillanata után.

Rúgás teljes csüddel Leirás

A teljes csüd a lábfejnek az az elülső része, amely a lábujjtövektől a sarokhajlatig tejed. A könnyebb érthetőség kedvéért azt is szokták mondani, hogy a lábfejnek az a része, amelyet a cipőfüző takar. Ez a rúgásfajta a leghatékonyabb rúgásmód. Felhasználási lehetösége nem olyan széleskörű, mint a belső csüdrúgásé. Távolságban és erősségben utolérhetetlen, de ezzel a rúgásmóddal csak egyenes vonalú labdát rúghatunk.

Technikája az összes rúgásfajta közül a legegyszerőbb, tanítása mégsem könnyő feladat. Mivel rúgás közben a lábujjak közel kerülnek a talajhoz, könnyen elıfordulhat sérülés, ami gátlásossá teheti a tanítványokat. A teljes csüdrúgást változatosan fel lehet használni adogatásra, felszabadításra, kapura lövésre, rúgásra valamint szabadrúgás elvégzésére. Technikája talán a legegyszerübb. A nekifutás 3-4 méterre a labda mögött kezdődik, a futás iránya teljesen egybeesik a rúgás irányával. Az utolsó lépés egy nyújtott lépés, mely elegendő időt biztosít a rúgó láb hátra lendítéséhez. A támaszkodóláb 10-15 centiméterre oldalt lép a labda mellé, a cipő hegye a rúgás irányával párhozamosan előre néz. A hátralendítés síkja megegyezik a később megrúgott labda repülési síkjával, tehát a láb ingaszerüen lendül hátra. A rúgó lábbal ellentétes

33

kar előre lendülve, a másik a test mellett egyensúlyoz.A hátra hátralendítés mértéke az össze rúgásfajta közül ennél a legnagyobb. Ennek holtpontja után kezdődik a rálendítés és a rúgás mozzanata. A rúgóláb köríven mozogva közelíti meg a labdát, és dinamikusan közli a rúgóerőt a labda középvonalán. Az, hogy a labda lapos félmagas vagy magas lesz, attól függ, hogy a körív mentén előrelendülő láb mozgásának melyik szakaszán találkozik a labdával. Ha a labda a térd vonala mögött van a rúgás pillanatában, akkor a körív süllyedő szakaszán, ha a labda a térd vonala előtt van, akkor a körív emelkedő szakaszán rúgja meg a labdát. Az utóbbi következtében a leszorított lábfej alulról fölfelé közvetít erőt a labdára ezért a rúgás íve magas lesz, míg az első esetben hátulról előre, kissé felülről lefelé hat a rúgóerő, ezért a labda lapos lesz. A rúgás mozzanatát az átkísérés fejezi be. A láb a labda haladásának síkján lendül tovább. A labda elrúgásakor az eddig feszes ízületek ellazulnak. A rúgólábbal ellentétes kar a test előtt keresztbe, a másik a test vonala mögé lendül. Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

A rúgófelület érzékelésére célszerű itt is rávezető gyakorlatként a felfüggesztett labdát használni. Kellő bemelegítés után az oktatás fokozatai a következőek:

- a rúgó mozdulat végrehajtása álló helyben, majd néhány lépés könnyő futás után – labda nélkül.

- állított labda elrúgása helyből 5-6 méterre társnak. - álló labda elrúgása 1,5-2 méterről beszökkenéssel, laposan a néhány méterre álló társhoz. - a faltól visszapattanó labdát rúgja a falhoz a tanítvány 1-2 pattanás után, többször egymás

után - topprúgás belső csüddel, a test előtt kézben tartott, majd leejtett labdával. Előbb helyben

kell végezni a gyakorlatot, majd egy lépés, később könnyő futás után kell kézből leejtve topprúgással társhoz juttatni a labdát.

Leggyakrabban előforduló hibák

A leggyakoribb hibák egyike, hogy a nekifutás iránya nem esik egybe a rúgás irányával, ezért a rúgás végrehajtása nem a megfelelő rúgófelülettel történik. Másik gyakori hiba, ha nem eléggé feszes a lábfej, ezért nem tud kellő erőt közölni a labdával. Hiba, ha a hátralendítés csak a térdből történik, ennek következménye szintén nem lesz elég erős a labda. Főleg kezdőknél gyakori hiba, hogy a rálendítésnél a térd hamar kiegyenesedik és a rúgás nyújtott lábbal történik, ebből adódik, hogy gyakori a földbe rúgás. Az ilyen hibát vétő játékosokkal helyből kell ezt a rúgást gyakoroltatni és csak térdből történő hátralendítéssel. Gyakran fordul elő az a hiba, hogy a támaszkodóláb a labda mögé kerül, ezért a rúgás utána a labda röppályája túlságosan magas ív lesz. Kezdőknél a támaszkodóláb helyének megjelölésével lehet a hibát javítani. Szintén magas ívű lehet a labda, ha a rúgó felső teste idő előtt túlságosan hátra dől. Javításánál a tanulónak törekednie kell, hogy a rúgó lábbal ellentétes kezével igyekezzen a rúgólábat megérinteni.

34

Rúgás külső csüddel Leirás

A külső csüd a lábfejnek a kisujjtővétől a külső boka hajlatáig terjedő része. Aránylag nagy és sima rúgó felület. Ez a rúgásfajta is gyakran előfordul főleg mozgó labdák rúgásánál. A lábfej intenzív ráborításával egyenes, a lábfej befelé fordításával csavart labdát lehet rúgni. Felhasználása szerint az átadásra, a felszabadításra, a kapura lövésre vagy a cseles rúgásra egyaránt alkalmas. Különösen a hosszú lábfejjel rendelkező játékosok alkalmazhatják biztonsággal, míg a teljes csüdrúgást azok, akiknek rövid a lábfejük. Ennek az az oka, hogy a külső csüddel történő rúgáskor a rúgóláb ujjai kevésbé kerülnek közel a talajhoz, mint teljes csüddel rúgáskor, mivel a lefeszített lábfej tengelye nem függőleges, hanem attól oldalra, ferdén eltér, sokkal kisebb baleseti lehetőséget hordozva. A nekifutás 3-4 méterről történik szemből vagy kissé nekikanyarodva, arról az oldalról, amelyik lábbal a rúgás történik, attól függően, hogy egyenes vagy csavart labdát akar rúgni. Ha szemből fut a játékos, a rúgás csavart lesz, ha egyenesen akar rúgni, akkor rákanyarodással kell a labdához futni. Ha egyenes irányban futnak a rúgás végrehajtásához, akkor az utolsó lépéssel úgy kell a labda mellé lépni, hogy a lábfej a rúgás irányával ne legyen párhuzamos, attól kissé befelé forduljanak a lábujjak, a labdától való távolság 20 cm legyen. Ha kanyarodva futnak a abdához ez a távolság 25-30 cm legyen. Attól függően, hogy magas vagy lapos labdát akarnak rúgni, a labda vonalától hátrébb vagy előrébb. A hátra lendítés erőteljes, a test kissé a támaszkodóláb irányába dől. A holtpont után kezdődik a rálendítés szakasza, mely csípőből indul, az izmok és szalagok megfeszülnek. A lábfejet bokából erısen le kell feszíteni, miután a lábfej kissé befelé fordult. A tulajdonképpeni rúgás a láb térdből történő kinyújtása. Az átkísérésnél a rúgóláb tovább lendül keresztbe a test előtt, a karok ellentétesen lendülve egyensúlyoznak. Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok Oktatása kezdődjön a rúgófelület érzékeltetésére felfüggesztett labdával. Mivel ezt a rúgásmódot levegőben tartott labdával könnyebb elsajátítani, az eddigiektől eltérően nem földön nyugvó labdával kezdődik az oktatás. Ennek a rúgásnak az oktatására a csüd-rúgások közül utolsóként kerüljön sor.

- a tanítvány a rúgóláb előtt kissé oldalt tartott labdát elengedi, majd azt földet érés előtt az erősen felfeszítet külső csüdjével a néhány méterre lévő társához, vagy falhoz továbbítja

- a játékos mellmagasságból ejti maga elé a labdát, és felpattanás után rúgja 6-7 méterreálló társához

- a szemben álló társ által feldobott labdát kell egy pattanás után rámozgással visszarúgni - topprúgás külső csüddel, leejtett labdát közvetlenül földet érés után kell elrúgni - álló labda rúgása egy beugrásszerü lépés után - álló labda rúgása néhány lépés nekifutás után - hátulról gurított labda rúgása társnak ráfutással - szemből gurított labda visszarúgása helyből, majd előrefutással - oldalról gurított labda rúgása az érkezési iránnyal azonos, majd ellentétes lábbal - rúgófalról visszapattanó labda visszarúgása a rúgófalra 10-12 méterről folyamatosan - különböző irányból guruló vagy pattanó labdák rúgása kapura

35

Leggyakrabban előforduló hibák Végrehajtásánál elıforduló gyakori hiba, hogy rúgáskor a lábfej nem feszes, így a labda feleslegesen erős pörgést kap, mivel a labdával nem a valódi külső csüdrúgó felület találkozik, hanem attól oldalt a lábfej külső éle. A helytelen lábtartást a túlzottan merev boka is okozhatja. Itt viszont lazítani kell a lábtartást. A levegőben rúgott labdánál a leggyakoribb hiba, hogy az erőközlés nem a labda középpontja felett, hanem alatt történik, ezért a rúgás feleslegesen magas ívű lesz. Itt arra kell felhívni a tanítvány figyelmét, hogy rúgáskor dőljön a támaszkodóláb irányába. Egyéb rúgások A rúgások csoportjába tartozó technikai elemek a külsővel, térddel, sarokkal és csőrrel történő rúgások. Ezeket kényszerrúgásoknak nevezzük. Általában minimális erőközlésre van lehetőség, és emellett nagy a pontatlanság. Itt kivétel a csőrrúgás, mely csak pontatlansága miatt kevésbé használatos, de így igen nagy távolságra lehet eljuttatni a labdát. Ezért jobb híján felszabadításra alkalmas rúgásmód. Biomechanikai okból a leggyorsabb rúgásfajta, ezért közeli kapura továbbításnál is eredményes.

. Labdaátvétel

A labdarúgásban az összjáték követelménye a technikai elemek másik nagy csoportja a labdaátvétel. A jó és az adott helyzetben célszerű labdaátvételre szüksége van minden labdarúgónak, hogy a feléje szálló labdát a lehető leggyorsabban, legcélszerűbben átvegye minden helyzetben, még az ellenfél zavarása közben is.Labdaátvételen a mozgó labda birtokbavételét, megállítását tehát általában ellenőrzés alá vételét értjük”

A labdaátvételek csoportosítása aszerint, hogy melyik testrész érinti a labdát: - lábbal - mellel - fejjel - hassal vagy gyomorral

Ezek közül a hassal vagy gyomorral történő labdaátvételt csak megemlítettem, mivel nem gyakori átvételi mód. A földről felpattanó erős labdák birtokba vételét jelenti. A legváltozatosabb átvételi lehetőséget a láb biztosítja. A lábbal való labdaátvételt még tovább lehet felosztani, aszerint, hogy a láb melyik részével hajtja végre a sportoló. Csak lábfejjel ötféle módon kezelheti a labdát a labdarugó.

A lábfej: - belső - teljes csüd - kü1ső csüd - talp

36

-sarok részével - és a combbal lehet a labdát átvenni.

Labda átvétel belsővel Leirás

Guruló és félmagas esetleg földről felpattanó labdák átvételére alkalmas. Ez a legáltalánosabban használt átvételi mód. A labdával érintkező felület és a hozzáállás megegyezik a belső rúgásnál leírtakkal, annak mintegy fordítottja. A lábat lazán kell a labda elé nyújtani, abban a pillanatban, mikor a labda a lábhoz ér, a lábat csípőből hátra kell engedni. A láb hátra engedésének sebessége valamivel lassabb, mint a labda sebessége. A hátra engedésnél ügyelni kell arra, hogy a labda ne kerüljön a test mögé, mert akkor nem alkalmas a gyors továbbításra. A föld felett térdmagasságban érkező labda átvételénél csak annyi a különbség, hogy a labda magasságának megfelelő magasságra kell emelni a lábfejet, ezt a térd hajlításával lehet elérni. Az átvétel technikája egyébként megegyezik az előzőekben leírtakkal. Ez az átvételi mód alkalmas még félmagas és nem túlságosan meredek ívben érkező magas labdák átvételére is. Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

Oktatására kezdőknél minél hamarabb sort kell keríteni, mivel alapvető átvételi mód.Célszerü a belső rúgással egyszerre oktatni, mivel ezek a kétkapus játék alapelvei. Ugyanakkor a rúgófelület azonos és a mozgássorok között nincs különbség, csak a sorrend cserélődik fel. Oktatási fokozatok:

- a mozdulat végrehajtása labda nélkül - a tanuló helyben áll, lábát előre nyújtva várja a labdát, lábát a labdaérintés pillanatában engedje hátra, törekedjen arra, hogy a labdát fokozatosan fékezze. Ezt a gyakorlatot előbb lassú, majd gyors labdával kell végeztetni -guruló labdát előre futás után kell megállítani -szemben álló társ 3-4 méterről ívelten dobott labdáját kell lekezelni - 8-10 méterről erős labdát kell belsővel lekezelni előkészület nélkül -változó erővel 15-20 méterről rúgott labdát kell a levegőből levenni Leggyakrabban előforduló hibák:

Az előforduló hibák közül a leggyakoribb a mereven tartott láb, melyről elpattan a labda. Célszerű először tömött vagy puha labdát használni. Ha a tanuló későn kezdi meg a láb hátra engedését, ugyancsak el fog pattanni a labda. Ezen úgy lehet segíteni, hogy a tanuló vezényszóra engedi hátra a lábát. Ritkábban fordul elő ennek a fordítottja, hogy hamar engedi hátra a lábát, és elcsúszik alatta a labda. Itt is javasolt a vezényszó alkalmazása.

37

Teljes csüddel végrehajtott labdalevétel Leirás A teljes csüddel történő átvételt köznyelven légtoppolásnak hívják. Ezt az átvételi módot meredek és lapos ívű labdáknál is lehet alkalmazni. Nagyon látványos, de igen nehéz, mert gyors reakciót, finom érzékelést kíván a labdarúgótól. A légvétel alapja az érkező labdával találkozó felület gyors utána engedése. Ha a labda nagy magasságból érkezik, nagyobb úton kell utánkísérni, ha kisebb távolságból, akkor rövidebb úton is elég. Az ütköző felület a lábfej teljes csüd része. A támaszkodóláb kissé hajlított, az egész testsúly rajta van. A másik lábat csípőből laza ízületekkel kissé hajlított térddel a labda érkezésének irányában kell emelni. Távolról érkező labdánál a lehető legmagasabbra kell a lábat emelni, hogy minél hosszabb úton történhessen a labda fékezése, erejének csökkentése. Tehát a felemelt láb a legmagasabb pontján találkozik a labdával, melyet laza ízületekkel visszakísérve addig fékezünk, hogy az szinte megáll a láb előtt a talajon. Ha a labda kisebb távolságról érkezik, a lábat nem kell magasra emelni, rövidebb úton is elég a földre kísérni.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- a mozgás végrehajtása labda nélkül - levétel tömött vagy puha labdával - fejmagasságig feldobott labda levétele pattanás után vagy pattanás előtt - 4-5 méterről szemből különböző ívben dobott labdák levétele - kissé távolabbról 8-10 méterről dobott labda levétel úgy, hogy az félfordulattal egybekötött legyen, a dobás ne pontosan a labdát kezelő játékos lábára essen - társ által távolabbról felrúgott labda léglevétele, irányváltoztatással egybekötve

Leggyakrabban előforduló hibák

A leggyakoribb hiba, ha a játékos túl hamar vagy túl későn indítja meg a láb

visszaengedését. Ha túl hamar, akkor a visszakísérés útját rövidíti meg, ha túl későn, akkor elpattan a labda.

Labdaátvétel külső csüddel Leirás A játékhelyzet hozhatja úgy, hogy az érkező labdát nem lehet átvenni sem belsővel sem belső csüddel. Ilyenkor lehet alkalmazni a külső csüddel történő labda átvételt. A külső csüddel végzett átvételnél a testsúly teljesen a támaszkodólábon van. A térd enyhén hajlított. A felsőtest kissé előre hajlik, a két kar oldalt egyensúlyoz, a tekintet a labdára irányul. A támaszkodólábon kissé oldalt kell fordulni a labdától, a másik láb a test előtt keresztbe lendül. A bokában feszes a külső rúgáshoz hasonlóan kissé befordított lábat a pattanó labdára borítva vissza kell emelni eredeti helyzetébe, közben a labdát a játékos maga elé teszi. Ezután a testsúly megoszlik a két lábon.

38

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- a tanítvány a támaszláb elé és kívülről mellé 15-20 cm-re egy leállított labdát az ellentétes lábával keresztbe lendítve külső csüddel áthúzza a másik oldalra.

- a test mellé ejtett labdát az ellentétes lábbal áthúzza a másikoldalra egy földre pattanás után

- a társ szemből 6-7 méterről ívelt labdát dob, amit a második pattanás és a szükséges kiigazító mozgás után kell külső csüddel megállít

- labdaátvétel előrefutás után - labdaátvétel helyben és mozgás közben negyed és fél fordulatot végezve Leggyakrabban előforduló hibák

A leggyakoribb hiba akkor fordul elő, ha a lábfej nincs eléggé befordítva, így a labda a láb külső élével találkozik, amiről a labda el vagy felpattan.

Labda átvétele talppal Leirás

Amikor a labda a test előtt ér talajt, kezelésére kiválóan alkalmas a lábfej talp része. A támaszkodó láb enyhén hajlított. A másik lábat térdben mérsékelten hajlítva megemeljük, majd a labda földet érésekor gyors mozdulattal a labda fölé tartjuk a lábat. A talp és a talaj által bezárt szög attól függ milyen a labda röppályája és hová akarjuk helyezni a labdát. Az átvétel közben a bokaizület végig laza marad. Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- szemben álló társ 2-3 m-ről úgy dobja el a labdát, hogy az első felpattanás után az előre felemelt láb talpának ütközzön

- mellmagasságból leejtett labdát a második felpattanáskor helyben állva kell átvenni - ivelten dobott vagy faltól visszapattanó labdát kell második majd első pattanáskor átvenni - az ívelt labdát előre futás után kell megállítani

Leggyakrabban előforduló hibák

Az előforduló hibák gyakran abból adódnak, hogy a súlypont nincs teljesen a támaszkodó

lábon. A talp és a talaj által bezárt szög nem felel meg a labda ívének, ezért a labda vagy elpattan vagy elcsúszik a talp alatt.

39

Labdaátvétel sarokkal Leirás

Ha mozgás közben a labda úgy érkezik, hogy másképp nem lehet akkor, a hátranyújtott

láb sarok és külboka körüli részével lehet átvenni a labdát. Mint a leírtakból kiderül, a sarokkal történő átvételre akkor nyílik lehetőség, ha a labda a játékos mögé érkezik. Azonban az a felület, amellyel az átvétel történik nagyon egyenetlen és kicsi, ezért ez az átvételi mód rendkívül bizonytalan. Az átvételnél a testsúly a térdben behajlított támaszkodó lábon van, a felsőtest előre dől, kissé a másik láb irányába fordított. Az átvételt végző láb hátra nyúlik, a karok egyensúlyoznak. Az átvételt végző láb mérsékelten hajlítva, kissé kifelé fordítva hátra lendül amennyire az érkező labda megkívánja. A lábfejet úgy kell tartani, hogy hosszanti tengelye a talajjal párhuzamos legyen, s a labda mint egy tálcára essen rá. A labdának előre emelése a láb kis mértékű lendítésével történik, mialatt a felső test még inkább előre dől. Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- mozgás végrehajtása labda nélkül - felfüggesztett labdával végrehajtott mozdulat - 2-3 m-ről dobja a társ ívelten a labdát, amit sarokkal át kell venni, majd hátra arc és szerepcsere. Először helyben majd mozgás közben kell a gyakorlatot végezni.

Leggyakrabban előforduló hibák Gyakori hiba, ha a tanuló nem nyújtja eléggé hátra a lábát, ezért az átvételhez szükséges kismértékű fölfelé lendítést nem tudja végrehajtani. Helytelen, ha a lábfej hosszanti tengelye nem párhuzamos a talajjal. Ilyenkor a labda rendszerint oldalt pattan.

Labdaátvétel combbal Leirás Ennek az átvételnek a középmagas, nem túl erős és kissé ívelt labdák esetében van nagy jelentősége. A combot vastag izomréteg fedi, ami már önmagában is tompítja a labda erejét. Kétféle módon lehet combbal átvenni a labdát. Ha a labdát közel akarjuk tartani a testünkhöz, akkor úgy, hogy a labda a combról felfelé pattanjon. Ha átvétel után le akarjuk adni, akkor a labda a test elé pattanjon. A térdben erősen hajlított lábat felemeljük, úgy, hogy a comb az érkező labda útjába essen. A levétel lényege ugyanaz, mint a teljes csüd levételénél. A labda érkezési irányával megegyező irányba kell süllyeszteni a combot, a labda sebességénél valamivel lassabban. A comb süllyesztése a láb csípőbő1 történő hátralendítésével érhető el. Ha a labdát nem akarjuk magunk elé tenni, akkor a combot nem kell süllyeszteni. A labda a comb izomrétege miatt csak kis ívben pattan fel. Utána a lábfej valamely részével könnyen át lehet venni a kis magasságból érkező labdát.

40

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- a labda nélküli mozgás gyakorlásával kell kezdeni - azután a tanítvány a saját maga által feldobott labdát veszi át - a társ által 4-5 m-ről dobott labda átvétele - a falnak dobott és visszapattanó labda átvétele

Leggyakrabban előforduló hibák Leggyakoribb hiba ha az átvétel pillanatában a játékos nem meli eléggé ki a térdjét oly mértékben hogy a comb felülete párhuzamos legyen a talajal ilyenkor tobnyire a labda elpattan tőle. A labda átvétele mellel Leirás

Ha a labda magasból érkezik és fejjel való továbbítása nem alkalmas, akkor mellel kell levenni a labdát. Mellel átvehető a labda, hogy szinte megáll a mellünkön, vagy úgy, hogy onnan felfelé pattan, csaknem függőlegesen. A kiindulóhelyzet mérsékelt harántterpesz arccal a labda érkezési irányába, a testsúly mindkét lábon. A csípőt kissé előre nyújtjuk, a mellkast domborítjuk, úgy, hogy a test kissé hátrahajló ívet mutasson, a két kar oldalt egyensúlyoz. A labda mellhez érésének pillanatában a csípőt hátranyomjuk, ezzel egyidőben a kidomborított mellkast behúzzuk, igy a felsőtest már kissé előrehajló ívet mutat. Mivel pedig a mellkas síkja függőleges, sőt kissé a talaj felé néz, a labda föld felé folytatja útját. Ha a labdát kénytelenek vagyunk helyben átvenni, akkor az érkező labda a homorított felsőtestről felfelé pattan, amit fejjel is továbbíthatunk, vagy leéréskor lábfejjel átvehetjük. Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- labda nélküli mozdulat végrehajtása - társ által két-három méterről dobott labda átvétele helyben - dobott labda átvétele mozgás közben majd negyed és félfordulat következzen - 10-15 m-ről ívelten rúgott labda átvétele mellel futás közben, testfordulatokkal utána - az oktatás során számíthatunk a tanulók gátlására, ezért célszerű puhább vagy könnyebb

labdát használni.

Leggyakrabban előforduló hibák

Leggyakoribb hibák egyike, ha a váll vonala nem merıleges a labda érkezési irányára, ilyenkor a labda oldalra pattan. A mellkas nem áll jó szögben a labda fogadására, ilyenkor előfordulhat, hogy a labda "lefolyik" a mellkasról. Késik a mellkas hátra engedésével a játékos ilyenkor nem lesz megfelelő a tompítás.

41

Labda átvétele fejjel Leirás A magas labdákat nem lehet más módon csak fejjel érinteni. Mivel nem mindig célszerű elfejelni, kénytelen a játékos fejjel átvenni a labdát. Ez az egyik legnehezebb technikai elem, mivel a homlok, amellyel az átvétel történik meglehetősen kemény és a labda könnyen elpattan róla. A repülő labdát harántterpeszben várjuk, a lábak enyhén hajlítottak. A törzs csaknem egyenes, a karok oldalt egyensúlyoznak. A labda közeledtekor fejünket elényomjuk a labdának. Mielőtt a labda a homlokkal érintkezésbe kerülne, térdünket hirtelen előre nyomjuk, csípőből hátrahajlunk és fejünket is hátravetjük. Annál jobb lesz az érkező labda tompítása, minél több ízület vesz benne részt. A labda ütközéskor erejét veszítve hull elénk a földre. Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- tömött vagy puha labdát saját magának kis magasságba feldobva igyekszik az ismertetett módon, a homlokán megállítani - ugyanaz a feladat, mint előbb csak felfújt labdával - 1-2 m-ről kis ívben dobott labda levétele helyben - nagyobb távolságról ugyanez a feladat, lassú előre futás. - 5-6 m-ről dobott labda előre futás után vagy közben kell fejjel átvenni

Leggyakrabban előforduló hibák A leggyakoribb hiba, ha a tanítvány későn kezdi meg a törzs és a fej hátraengedését, így a labda a kemény homlokról elpattan. Hibás a végrehajtás akkor is, ha a labda levételben nincs lábmunka, abban csak a felső test vesz részt. Ekkor sem érjük el a várt eredményt, a labda messze elpattan.

42

V. Labdavezetés, fejelés, cselezés (leirás, oktatási fokozatok és felhasznalható gyakorlatok, leggyakrabban eloforduló hibák)

Labdavezetés

Leirás

Labdavezetése a labdának a lábfej valamelyik részével történő folyamatos görgetését, terelését értjük. Mivel a modern labdarúgás legfontosabb követelménye a gyorsaság, így jelentősége napjainkra csökkent, de adott játék helyzetben a játékosok számára egyenesen kötelező. Így noha jelentősége kisebb, mint például a rúgásoké, labda átvételeké, vagy a fejelésé, mégis már kezdő fokon oktatni kell mindhárom formáját.

-belső csüddel,

-teljes csüddel,

- külső csüddel.

Azt, hogy ezek közül mikor melyiket kell használni az adott játékhelyzet határozza meg. Labdavezetés közben a törzs egyenes vagy kissé előre dől. A kar mozgása természetes, ahogy a futás megkívánja, tekintet központja a labdán a környezetet a periférikus látás ellenőrzi. Két érintés között a tekintet felemelt, ilyenkor a periférikus látás kíséri a labdát. Az egyes labda vezetési módok a lábfej helyzetében különböznek. Az érintő felületek és a lábfej labdaérintés közbeni helyzete megegyezik a belső, teljes, és külső csüdrúgásnál leírtakkal. A boka teljes csüddel történő vezetésnél kissé feszes, a másik két esetben laza. Mivel a teljes csüd labdavezetés a legnehezebb, az oktatást célszerű a másik kettő közül valamelyikkel kezdeni.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- labdavezetés járás közben egyik lábbal, puhább labdával

- labdavezetés járás közben váltott lábbal

- ugyanez lassú, majd gyorsabb futás közben

- labdavezetés labdával lassú futás közben egyenes irányban előbb egyik, majd

váltogatott lábbal

-labdavezetés váltogatott lábbal hullámvonalban előbb lassú, majd gyorsabb futás

közben

-labdavezetés akadályok között gyors futás közben, feladatokkal.

43

Leggyakrabban előforduló hibák

A tanuló túl merev bokával vezeti a labdát. Túl nagyokat szöktet, ezáltal elveszti ellenőrzését a labda felett. Eleinte törekedni kell arra, hogy minél több labdaérintés legyen. A felsőtest merev nem dől előre. Nincs ritmusa a labdavezetésnek. Egyik lábbal történik a labdavezetés. A tekintet csak a labdán van állandóan.

Fejelés

Fejelésen a labdának fejjel történő irányítását, továbbítását értjük. A fejelés a labdarúgásban nem szükséges megoldás, nem kiegészítő technikai elem, hanem a rúgásokkal együtt a labdatovábbítás eszköze.

A fejelés a modern labdarúgás fontos és nélkülözhetetlen eleme. A fejelés végrehajtása során két dologra kell törekedni. A pontosságra és a távolságra. Ez általában egyensúlyban van, de például mentő, felszabadító fejeléskor a távolság igénye háttérbe szorítja a pontosságot. Sokszor, például támadások befejezésekor a pontosságon, a kapuba betaláláson van a hangsúly.

A fejelést fel lehet osztani attól függően, hogy a homlok melyik részével történik:

− a homlok középső részével.

− a homlok oldalsó részével,

-a fej hátsó részével.

Hol hajtják végre:

- talajon

- levegőben.

Merre irányul:

-fejelés előre

-fejelés hátra

-fejelés oldalt.

44

Attól függően, hogy halad-e a labdarúgó:

− helyből

-járásból

− futás közben .

Fejelés a homlok középső részével

Leirás

A térdben és bokában enyhén hajlított a láb, csípőből kissé előredől a felsőtest, a karok lazán a test mellett. Ez az előkészületi helyzet. A fejelő mozgás két részből áll. Ennek első részében a felső testet csípőből hátra kell hajtani. Ezt követi a nyak mozgása is, közben a térdeket erősen be kell hajlítani. Ezáltal a test előresüllyed. Ebből a helyzetből történik a labdába való erőközlés. Csípőből hirtelen mozdulattal előre dől a felsőtest, és erőteljes nyakhajlítással a fej beleüt a labdába.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-a fej mozdulat gyakorlása először két ütemben, majd egy ütemben történjen labda

nélkül

-a tanítványok felfüggesztett álló labdába fejeljenek az ismert mozgással

-a tanítványok páronként gyakorolják a fejelést. A saját maguknak maximum 1 méterrel a fej fölé dobott labdát átfejelik a 2-3 méterre álló társ kezébe. Feldobásnál ügyelni kell, hogy a labda a test vonala elé essen

-a játékosok párban egymásnak dobják fel a labdát, majd visszafejelés után megcserélik szerepüket

-amikor a játékos már jobban elsajátította a fejelő mozgást át lehet térni folyamatos gyakorlásra játékos, versenyszerű formában.

Leggyakrabban előforduló hibák

A leggyakoribb hiba ami előfordul a tanitás során a játékos nem hajt végre erőkőzlést a labdával hanem csak tartja a fejét a labda irányába és innen ez elpattan. Ugyanakkor gyakori hiba hogy a játékos becsukja a szemét a technikai elem végrehajtása során.

45

Fejelés a homlok oldalsó részével

Leirás

Az oldalra történő fejelés kissé bonyolultabb feladat. Az oldalfejesek technikai végrehajtása nagyjából megegyezik az előre fejelésével. Kicsivel több szerepet kap a lábmunka az oldalra fordulás miatt. Oktatásának menete is hasonló.

Kiegészíthetjük egy gyakorlattal, melynek végrehajtásához három tanuló szükséges. Egymástól 2-3 méterre álljanak fel háromszöget alkotva. Az egyik játékos kétkezes alsó dobással dobja szemből a labdát, a másik oldalra fejeli a labdát az ott álló harmadik kezébe.

Leggyakrabban előforduló hibák

Mivel az érintkezési felület amivel ezt a technikai elemet végrehajtják nagyon kicsi gyakran megtörténik hogy a játékos csak surolja a labdát vagy esetleg egyáltalán nem érinti el a labdát.

Fejelés a fej hátsó részével

Leirás

A játékosok ezt a fejelési módot csak kényszerhelyzetben alkalmazzák, főleg a csatárok, a védökkel való párharcban. A fej hátsó részével történik labdatovábitás erdekéből amikor a végrehajtó játékos a háta mögé szeretné továbitani a labdát.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- a játékos a saját kézből feldobott labdát a háta mőgé kell fejelye

- társ által dobott labdát a végrehajtó játékos a háta mögé kell fejelye

- társ által dobott labdát a végrehajtó játékos a háta mögé kell fejelye jobb vagy bal irányba attól függöen hogy az elötte lévő játékos melyik irányba kérte a labdát helyváltoztatásával

- a játékos lassú helyváltoztatásból saját kézből feldobott labdát a háta mőgé kell fejelye

- társ által dobott labdát a végrehajtó játékos a háta mögé kell fejelye helyváltoztatásból

46

- társ által dobott labdát a végrehajtó játékos helyváltoztatásból a háta mögé kell fejelye jobb vagy bal irányba attól függöen hogy az elötte lévő játékos melyik irányba kérte a labdát helyváltoztatásával

Leggyakrabban előforduló hibák

Mivel az érintkezési felület amivel ezt a technikai elemet végrehajtják nagyon kicsi gyakran megtörténik hogy a játékos csak surolja a labdát vagy esetleg egyáltalán nem érinti el a labdát.

A talajon álló kis harántterpeszállásban áll, enyhén hajlitott térddel és bokával. Törzse csipőből kissé előredől. A labda fogadása előtt a törzsét hátrahajlitja, ezel a testsuly a hátul lévő lábra kerül. Ezt a mozgást a fejelés előkészitő, passziv szakaszának nevezzük. A labda érkezésekor csipőből hirtelen mozdulattal előredönti felsőtestét, és nyakhajlitással fejjel beleüt a labdába. Lába a fejelés pillanatában térdből hirtelen kinyulik, és a hátul lévő lábbal előre lép.

Játék közben gyakran előfordul, hogy a labda fejmagasság fölött repül. Ekkor a fejeléshez fel kell ugrani. A felugrással végzett fejelések mozzanatai a következők:

-nekifutás

-lelapulás

-kitámasztás

-lendités

-elrugaszkodás

-légmunka

-leérkezés, talajfogás.

A felugráshoz a lendületet a 6-8 méteres nekifutás biztositja. A nekifutás sebessége meghatározó. A lelapulás az utolsó lépés előtt kezdődik, ekkor a játékos a térdét erősen hajlitja, ezzel a sujpontját a talajhoz közeliti. A lelapulás biztosotja azt a helyzetet amelyből a játékos az ugrást jól és biztonságosan végre tudja hajtani.

Az elrugaszkodás során a játékos térdből és bokából erőteljes kinyulást végez, amit karjának lenditő ereje, valamint a másik láb felfelé lenditése segit.

A légmunka során történik a fejelés. Az elrugaszkodás után a játékos a törzsét hátradönti, és amikor a labda fejmagasságba érkezik, csipőből inditott erőteljes mozdulattal fejjel beleüt. Az erőkőzlést a lábak előre-, illetve a karok hátra hátralenditése segiti.

47

A labda fejelése után következik a leérkezés, a mozgás befejező szakasza. A játékos általában páros lábra érkezik, a talajfogáskor térdét és bokáját behajlitja, igy fékezi a lendületet. A játékhelyzetből adódóan gyakran előfordul, hogy helyből kell felugrani. A felugrás páros lábról tőrténik. Kis terpeszállásból, hajlitott térddel, hátsó rézsutos mélytartásban lévő karok helyzetéből történik az elrugaszkodás a láb erőteljes kinyuásával és a kar gyors lenditésével. A légmunka a fejelés, a leérkezés azonos a nekifutással történő felugrással és fejeléssel. A labda fejjel töténő továbbitásában az erősséget és pontosságot jelentősen befolyásolja az, hogy az ugrás melyik szakaszán fejel a játékos a labdába. Ha a felugrás felszálló ágában történik a fejelés a labda kevésbé irányítható, de nagyon nagy távolságra lehet a labdát juttatni. A holtponton megütött labda pontosan irányítható és viszonylag erős lesz a labda a fejelés nyomán. A leszálló ágban megütött labda erőtlen és lassú lesz. Páros lábú a felugrás akkor, ha a fejelés előtt nincs lehetőség nekifutásra. Ez jobban hasonlít a klasszikus fejelésre. A levegőben a homorított test hirtelen ráüt a labdára, a mozdulat végén nyakból történik az erőközlés. A leérkezés páros lábra történik.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- fejelő mozdulat labda nélküli végrehajtása

- páros lábas felugrás után felfüggesztett labdába fejelés, majd páros lábú talajfogás

- gyakorlás párokban előre fejeléssel. A társ által feldobott labdát kell visszafejelni 3-4

méterről

-gyakorlás hármas csoportokban jobbra, balra fejeléssel

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy felugráskor a karok helyzete nem megfelelő normálisan a karok tárva oldalt kell legyenek mivel a játékban nem szabad az elenfélt megérinteni. Ugyanakkor sokszor megtörténik hogy a játékos a labda alá fut vagy tul hamar rugaszkodik el .

48

Cselezés

Cselezésnek nevezzük a labdarúgó ellenfelét megtévesztő mozgásait. A mai játékban a csatárjátékos vagy a középpályás cselező tudás nélkül nem érvényesülhet. Persze ennek addig van értelme, amíg a cselezés a csapat érdekét szolgálja, nem válik öncélúvá. Az alacsony súlypontú, gyors, ügyes képzelőerővel rendelkező, gyors gondolkodású, jó ütemérzékkel rendelkező játékosok előnyöket élveznek a cselezésnél. A cselek lehetnek labdanélküliek, ezeket másképp testcseleknek is nevezik, vagy lehetnek labdacselek, vagy ezek kombinációja.

A labda nélküli cselek az irányváltoztatások, elindulások, megállások és a labda átvétel előtti testcsel. A labda nélküli cselek az ellenfél őrzéséből történő szabadulást szolgálják. Technikájuk teljesen egyéni. A testcseleket oktatni külön nem szokták, de a célt szolgálják a különböző fogójátékok és az irányváltoztatásokkal, ritmusváltásokkal végzett gyors futások.

A labdacseleket a következő képpen lehet felosztani:

-labdavezetés közben megállása, megindulás, irányváltoztatás

-labda elhúzás belső csüddel

-átlépős csel

-hátrahúzós csel

-kifordulós csel

-rálépős és láblendítős csel

-lövőcselek

Ezek a cselek a labda nélküli cseleknél már jóval nehezebb mozgások, hiszen már arra is kell ügyelni, hogy a labda nehogy az ellenfél birtokába jusson. Ezért ezek a cselek kockázatosabbak, nagyobb figyelmet igényelnek.

A labdavezetés közben történő megállás, elindulás, irányváltoztatás a legegyszerűbb cselek, egyáltalán csak azért sorolhatók a cselek közé, mert valamilyen szinten az ellenfél megtévesztését szolgálják. Oktatásukra még a gyerekek esetén sem szükséges nagy súlyt fektetni, a gyerekek tapasztalataik alapján rájönnek, hogyan lehetnek sikeresek.

49

Elhuzás belső csüddel

Leirás

A labda elhúzás belső csüddel labdavezetésből indul. Erre akkor adódik jó lehetőség, ha a labdát vezető játékosra a védőjátékos teljes lendülettel ráfut. A labdát vezető játékos az érkező védőjátékostól 1,5-2 m-re süllyeszti súlypontját, az egyik lábával kitámaszt, a teljes súlyát erre a lábára helyezi, a másik lábának belső csüdjével a támaszkodó láb irányába elhúzza a labdát. A nagy lendülettel érkező védő a tehetetlenség miatt nem képes megállni, vagy futás irányát hirtelen megváltoztatni.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-egyszerű labdavezetés hullámvonalban

-labdavezetés karók között ezek 1,5-2 m-re legyenek egymás után

-a csel végrehajtása mozdulatlan, majd lassan mozgó ellenféllel szemben

-a csel szabad végrehajtása párosával majd játékban

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a cselt végrehajtó játékos tul közel kerül az ellenfélhez ennek lehetőséget adva arra hogy a labda birtokába kerüljőn a csel elvégzése elött.

Átlépős csel

Leirás

Az átlépős csel szemből érkező ellenfél ellen hatásos. Labdavezetés közben egyik lábunkat a labda felett átemeljük és kissé az átemelés irányába dőlünk. Ezután a felső testünket hirtelen ellenkező irányba döntjük, és a másik láb belső csüdjével ebbe az irányba húzzuk a labdát.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- 40-50 cm-re, a láb elé leállított labdával, két ütemre kell végrehajtani a cselt

50

- a teljes mozgás folyamatos, álló labdával történő végrehajtása

- cselező mozgás helyben lassan közeledő ellenfél ellen

-lassú előrehaladás közben végrehajtott csel, ellenfél nélkül, majd ellenféllel, végül lassan

közeledı társ ellen.

-a csel végrehajtása szabadon

Leggyakrabban előforduló hibák

Hiba, ha a felső test dőlése nem követi az átlépés irányát, így kevésbé megtévesztő.

Labda hátrahuzása

Leirás

A labda hátrahúzása talppal szemből esetleg oldal irányból érkező ellenfél ellen hatásos. A labda a játékos előtt áll, vagy lassan előre gurul. A támadó ellenfél elől talppal, gyors mozdulattal hátrahúzza a labdát, a lábszárnak térdből történő, gyors hátrahúzásával. A testsúly a támaszkodó lábon, a karok oldalt egyensúlyoznak. A labda hátrahúzását gyors labdavezetés, átadás vagy kapura lövés követi.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-a játékos a leállított labdára helyezi talpát és azt 15-20 cm-re hátrahúzza, majd megállítja

-ugyanaz a mozdulat gyors labdavezetéssel egybekötve

-a csel végrehajtása lassú labdavezetés közben akadály kikerülésével

-passzív társ ellen végrehajtott cselezés összekötve labdavezetéssel

-szabad gyakorlás társ ellen vagy játék közben, de csak a hátrahúzós cselt lehet alkalmazni.

Leggyakrabban előforduló hibák

Sokszor megesik hogy a játékos nem fejt ki elegendő erőt vagy nem fedi le rendesen a labdát ezáltal képtelen ezt akaratának megfelelően irányitan

51

Kifordulós csel

Leirás

A kifordulós csel a védők által gyakran használt csel. A védő saját kapuja felé vezeti a labdát, majd hazaadást színlel mind a labdával, mind a felsőtestének dőlésével. Azt követően felső testével hirtelen ellenkező irányba dől és az oldalvonal felé fordulva elvezeti a labdát ellenkező oldalra, elvezeti vagy továbbítja a labdát.Ezt a cselt csak mozgás közben lehet alkalmazni.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-labda nélkül végrehajtott mozgás egy karónak bemutatott testcsellel

-egyenes labdavezetés után visszafordulás két karó között, fordulás előtt ellentétes testcsel

-a cselező mozgás végrehajtása hátul kísérő ellenféllel szemben, aki reagál a testcselre

-a kifordulás szabad gyakorlása mindkét irányba, ellenfél zavar, sőt ha tud, szerelhet is

Leggyakrabban előforduló hibák

Hiba ha a végrehajtó játékos nem helyezi át megfelelően a testsulyát az egyik lábáról a másikra igy nem téveszti meg az ellenfelet és szándéka kiszámitható lesz.

Rálépős csel

Leirás

A rálépős csel akkor hatásos, ha a két játékos nagy lendülettel egymás mellett fut. Adott pillanatban a cselező játékos az ellenféltől távolabbi lábával a labdára lép, a védő a tehetetlenség miatt elfut mellette, nem képes rögtön megállni.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- a labdát belsővel előre gurítjuk, utána futunk, mellé lépve a másik lábbal rálépünk

- ugyanaz mellettünk futó zavaróval.

- páronként végrehajtott cselezés, ha lehet a védő vegye el a labdát.

52

Leggyakrabban előforduló hibák

A pontatlan labdakezelés miatt elöfordul hogy a játékos nem álitja le a labdát helyesen és ez megakadályozza a müvelet helyes végrehajtását.

Láblenditős csel

Leirás

A láblendítős csel hasonló a rálépős cselhez. A játékos a lábát előre lendíti, mint a rálépéshez, azonban ezt kissé lassan csinálja, hogy a védő tudjon reagálni. Ezt gyors hátralendítés követi, a játékos gyors indulást hajt végre labdavezetéssel. A csel célja a védő futásának ritmusát megtörni, s így megszabadulni a védőtől. Teljes lendületű futás közben ezt a cselt nem lehet végrehajtani, mert nincs elég idő a láblendítésre.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-láblendítés lassú futás közben

-a gyengén előre gurított labda fölött 1áblendítést végzünk, melyet gyors labdavezetés követ

-közepes, majd gyorsabb labdavezetés közben történjen a csel

-zavaró, de közbe nem avatkozó társ ellen

-cselezés párokban szabadon, szerep cserével

Leggyakrabban előforduló hibák

Ennél a technikai elemnél gyakran előfordul az a hiba hogy a játékos nem számitja ki helyesen a csel végrehajtásának optimális idejét ezáltal nem szerez tempó előnyt.

Kombinált (öszetett) cselek

Ide soroljuk azokat a mozgásokat, amelyekben több cselezési forma kapcsolódik egymáshoz. A legismertebb és leggyakrabban alkalmazott kombinált cselek:

-labda elhuzása belső csüddel, egy testcsellel

53

-labda elhuzása két testcsellel, belső csüddel

Labdaelhuzás belső csüddel, egy testcsellel

Leirás

Végrehajtása során a játékos mielőtt a belső csüddel való elhuzást végezné testcselt végez valamely irányba. Általában a szemből szerelni kivánó játékos ellen használják, és amikor az ellenfél a testcselre reagál, a cselező hirtelen visszabillenti felsőtestét a másik irányba. Testsulya a kitámasztó lábra kerül, és a másik láb belső csüdrészével elhuzza a labdát az eredeti dőlés irányával ellentétesen.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-álló helyzetben, álló labdával gyakorolja a testcselt

-lassú labdavezetés közben hajtják végre a cselező mozgást

-cselezés mindkét irányba való végrehajtásának gyakorlása

-álló, majd mozgó társsal, ellenféllel szembeni gyakorlás

-szabadon való gyakorlás

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a játékos tul hamar hajtja végre a testcselt távól lévén az ellenféltől igy ennek a hatékonysága jelentősen csőkken.

Labdaelhuzás két testcsellel belső csüddel

Leirás

Szemben álló ellenfél átjátszására alkalmazzák. Az alkalmazott testcsel kétirányú. A cselező játékos előbb egyik, majd másik oldalra dől ugy, hogy a dőlés irányával azonos lábával kitámaszt. A második testcsel után a cselező visszabillenti felsőtestét eredeti helyzetébe, és a labdát az első testcsel irányába huzza el az ellenfél elől. A cselezőnek figyelnie kell az ellenfél reagálását a második testcsel csak akkor végezheti, ha az elsőre ellenfele már reagált, továbbá az elhuzást csak akkor inditja, ha megtörtént a reagálás a második testcselre is.

54

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-labda nélküli csel

-cselezés álló játékossal szemben, kettős csel és az álló labda elhúzása belső csüddel az első testcsel irányába

-cselezés szemből közeledő társsal szemben

-szabadon való gyakorlás

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a játékos tul hamar hajtja végre a testcselt távól lévén az ellenféltől igy ennek a hatékonysága jelentősen csőkken.

A lövőcselek és az átadást színlelő cselek az ellenfél megtévesztését úgy szolgálják, hogy az felkészüljön a labda blokkolására. Tudatosítsuk játékosainkkal, hogy túlzott öncélú cselezgetés haszontalan, sőt káros lehet. Hasznos a csel akkor, ha végrehajtása csapatérdeket szolgál, vagy nincs másra lehetőség. Mindemellett a csel a labdarúgás legegyénibb egyik leghatásosabb, leglátványosabb technikai eleme.

55

VI. Szerelés, bedobás, kapús védő- és támadótevékenysége (leirás, oktatási fokozatok és felhasznalható gyakorlatok, leggyakrabban eloforduló hibák)

A szerelés az ellenfél birtokában lévő labda megszerzése, elrúgása, elfejelése. A szerelés elsősorban a védők technikai fegyvere, de mivel a modern labdarúgásban egyre jobban elmosódnak a posztok a támadók is alkalmazzák.

A jó szerelés végrehajtásához több tényező szoros egymásba fonódása szükséges. Helyezkedés, gyorsaság, testi erő, ritmus érzék, valamint a lélektani tényezők feltételei. Ha a körülmények engedik, a védők törekedjenek arra, hogy a labdát tisztán elvegyék az ellenféltől, mert így lehetőség nyílik arra, hogy gyors támadást indítsanak. Ha erre nincs lehetőség a 1egegyszerűbb eljárás, ha a védő a támadó ellen minél messzebbre elrúgja a labdát. Ha az ellenfélhez is kerül, van idő rendezni a védelmet. Ha más lehetőség nincs a védő szerelhet az oldal vagy alapvonalon túlra. Bár a szögletrúgás fenntartja a kapu veszélyét, de adott helyzetben mégis célszerű lehet. A szerelések közül az alapszerelés, a megelőző szerelés és a szabályos ellökés lehetőséget ad arra, hogy ellentámadást lehessen indítani. Míg a becsúszó szerelés sokszor csak idéglenes megoldást biztosít.

Alapszerelés

Leirás

Az alapszerelés a leggyakoribb szerelési mód szemből érkezı ellenféllel szemben. A védő türelmesen kivárja azt a pillanatot, mikor a labdát vezető támadótól távol kerül a labda. Ekkor gyors indulással indul a labda felé és lábfejének belső részével elrúgja azt. Bár ez a szerelés eléggé egyéni, oktatását az alábbi lépcsőfokokra lehet bontani.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-két játékos egymással szemben áll fel. Köztük középen medicinlabda áll. Jelre a két játékos bal lábbal a labda mellé lép, felvéve a jobb lábas belsőrúgás helyzetét, majd mindkétjátékos egy pillanatban jobb belsővel a labdába rúg.

-ugyanez a gyakorlat felfujt futball-labdával. A gyakorlat akkor jó, ha a labda a helyén marad.

-a védőjátékos álló helyzetben várja a labdát járás, majd futás közben vezető támadót. A legjobb pillanatot kivárva akkor lép közbe a védő mikor a támadó azonos lába a labdához ér.

-ugyanez a gyakorlat, de mindkét játékos fut.

-alapszerelés szabadon. 56

Leggyakrabban előforduló hibák

Hibás, ha a testsúly nem a támaszkodó, hanem a szerelő lábon van. Ha a szereléskor a láb nincs megfeszítve sérülést okozhat. Szereléskor a védő használja ki testi erejét is.

Szabályos ellökés

Leirás

A szabályos ellökés egyszerű szerelési mód, versenyfutásoknál nyílik rá lehetőség. Súlypont az ellenféltől távolabbi lábon lehetőség szerint kissé süllyesztve. A lökés vállal történik. Ügyelni kell a szabályokra és a lehetőségek kihasználására és azok túl nem lépésére.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-járás közben a védő alkalmas pillanatban ellöki a mellette sétáló társát.

-ugyanez lassú, majd élénkebb futás közben.

-az egyik játékos futás közben labdát vezet, a másik mellé fut és szabályosan ellöki.

-szabályos ellökés végrehajtása szabadon.

Leggyakrabban előforduló hibák

Hiba, ha a kar nincs leszorított helyzetben, ez szabálytalanságot eredményez. Ha a játékos periférikus látásával nem figyeli társát, az könnyen kitérhet az ütközés elől.

Megelőző szerelés

Leirás

Végrehajtása a jó helyezkedés, gyorsaság, jó irányváltoztató képesség és ütemérzék kérdése. A védő a támadó mögött-mellett áll, alkalmas pillanatban a támadó elé lép és úgy veszi el a labdát, hogy akár támadást is tud indítani. Oktatására külön nem kerül sor. Inkább azokat a képességeket szokták fejleszteni, ami az egyébként nem túl bonyolult mozgás végrehajtásához szükségesek.

57

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakran megesik hogy a játékos rossz ütemben érkezik a labdához és igy a szerelés sikertelen.

Becsuszó szerelés

Leirás

A védő a támadó mögött vagy mellett fut, amikor az szökteti magát és a labda elérhető távolságban van, a védő becsúszva elpöccinti, vagy megállítja a labdát. A nedves vizes talaj különösen kedvez a becsúszó szerelésnek, ami akkor szabályos, ha a becsúszó láb előbb a labdát érinti és csak azután esetleg a támadó lábát. A becsúszó szerelés elsajátítása sok gyakorlást igényel, igaz ezt sokszor nehezíti, hogy végrehajtását csak jó minıségő füves pályán lehet gyakorolni, mert különben balesetveszélyes.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-labdával végrehajtott becsúszás helyből majd járás végül futás után ellenfél nélkül.

-a társ járás közben vezeti a labdát a játékos mellé lép és becsúszva szereli.

-mindkét játékos futásban van. A becsúszó játékos kivárva az alkalmas pillanatot szereli

társát.

-szabad gyakorlás páronként, szerepcserével.

Leggyakrabban előforduló hibák

Komoly hiba, ha a becsúszást teljesen a labdát vezető játékos mögül akarjuk végrehajtani. Az ellenfelet rézsút, hátulról kell megközelíteni, abban a pillanatban, amikor a tőlünk távolabbi lába van elől.

58

Bedobás

Ha a labda a játék során a talajon vagy a levegőben teljes terjedelmével áthalad a játékterület bármely oldalvonalán, akkor azon a helyen, ahol áthaladt, bedobással kell játékba hozni. A végrehajtásra vonatkozó szabály kimondja, hogy a bedobást vagy más néven partdobást végző játékosnak a dobást a fej fölül, két kézzel, arccal a pálya felé, a játékterületen kivül vagy a vonalon állva kell elvégeznie ugy, hogy a dobás közben mindkét lába a talajon marad. A bedobás végrehajtható helyből és nekifutásból.

Bedobás allóhelyből

Leirás

A bedobást végző játékos a mozgás megkezdésekor enyhe terpesz- vagy harántterpeszállásban áll. A labdát mindkét tenyerével ugy tartja, hogy az ujjak lazán fekszenek a labda felületén. A labdát a tenyér a bedobás irányával ellentétes oldalon támasztja meg. A játékos hajlitott, lazán tartott karokkal emeli a labdát a feje fölé és mögé. Az emeléssel egy időben vállból, csipőből és térdből tőrzsével erőteljes hátrahajlitást végez. Ezután a törzsnek és a karnak rántásszerű előrelenditése történik, miközben a labdát fej fölött vagy valamivel azután engedi el.

Bedobás nekifutással

Leirás

A nekifutással végrehajtott bedobás technikája nem nagyon tér el az állohelyzetből végzett bedobás technikájától. Az eltérés abban jelentkezik, hogy az 5-8 méteres nekifutás utolsó 1-2 lépése alatt afelemelt labda bedobása csak harántterpeszből végezhető folyamatos mozgással. A dobás távolságának növelése érdekében a játékosok ezt a végrehajtási modót gyakran használják, ügyelve arra, hogy talpuk csak akkor emelkedjék fel a földről, ha a labda már elhagyta a kezüket.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-a labda helyes fogása

-a labda eldobása kar és csuklómozdulattal

-a teljes mozgás végrehajtása helyből

-a teljes mozgás végrehajtása járás, majd pár lépés futást követően.

59

-helyből és nekifutás után végrehajtott bedobás távolsági és pontossági feladatokkal.

-a bedobásnál is érvényesül az a szabály, hogy annál erősebb lesz a labda, minél több izület

vesz részt az eldobásban.

Leggyakrabban előforduló hibák

-egykezes dobás, ha az egyik kar nagyobb részt vállal a mozdulatból

-szabálytalan az ejtett labda is

-a játékos dobás közben lábát vagy lábait felemeli

-a játékos bedobás közben a játéktérre lép

- labdát a játékos hátulról nem támasztja meg.

-a játékos merev csuklóval végzi a bedobást.

-könyökét nem hajlítja a játékos.

-csak karral dob a játékos

-nem összehangolt a kar-törzs és lábmunka.

A kapús védő- és támadótevékenysége

A kapus a labdarúgócsapatnak az a játékosa, akinek fő feladata kapuját megovni a góltól. Ez speciális feladat, amelynek megoldására a játékszabályok megengedik számára a büntetőterületen belül a kéz használatát is.

A kapuvédő, tevékenységének megfelelően, igyekszik testének valamelyik részével a kapu felé tartó labdát útjában megakadályozni, majd birtokba venni. A jó kapussal szembeni elvárások igen sokrétűek, ezek egyrészt a gyorsasággal, ruganyossággal, ügyességgel, másrészt a bátorsággal, nyugodtsággal, figyelemmel, irányitó tevékenységgel kapcsolatosak.

A kapuvédőnek labdával való tevékenységét a védő- és támadóhelyzet szempontjából az alábbiak szerint oszthatjuk fel:

1. Védőtechnikai tevékenységek:

- labdafogás

60

- öklözés

- vetődés

- kiütés

- védés lábbal

- labdaleütés.

2. Támadótechnikai tevékenységek :

- guritás

- kidóbás

- kirúgás.

A labda elfogása

A kapus védő tevékenységében főleg a labda kézzel történő elfogására törekszik. A kapus tevékenységének alapvető feltétele a biztos labdafogás. A labdafogás technikája attól függően módosul, hogy a labda milyen magasan érkezik. Ennek figyelembevételével beszélünk lapos, félmagas és magas labda védéséről.

Lapos labda védése

A talajon guruló vagy közvetlenül a talaj felett suhantó labdát a kapus biztonságosan kétféle módon védheti:

- párhuzamos lábbal

- féltérdelésben.

Párhuzamos lábbal

Leirás

A guruló labdákat a kapus párhuzamos lábbal védi ebben az esetben a lábfejek egymástól 10-15 cm-re vannak. Térde nyujtott, karjait párhuzamosan tartja maga előtt, ujjai csaknem

61

érintik a talajt. A guruló labda az egymás mellett lévő alkarokon felgurul, eközben a kapus törzsét nyujtja, és a labdát karral és tenyérrel a mellkasához szoritja.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-a mozgás elvégzése alaphelyzetből, labda nélkül

-a mozgás végrehajtása állohelyben, szemből guritott labda felszedésével

-10-15 méterről erősen rugott labda védése

-a mozgás végrehajtása alaphelyzetből inditott előrefutás után

-a büntetőterületen kivülről rugott labda védése hozzáállás, helyezkedés után

Leggyakrabban előforduló hibák

Előfordul gyakran hogy a kapus külömböző okok miatt nem érkezik a lábait párhuzamos helyzetbe hoznia és ez gólveszejes lehet. Ugyanakkor sokszor megesik hogy az utolsó pillanatban meggondoja magát és a labdára vetődik.

Féltérdelés

Leirás

A féltérdelésben végrehajtott labdafogást a nem eléggé hajlékony és laza kapusok alkalmazzák biztonságra való törekvéssel. A felsőtest és a karok szerepe szinte azonos az előző technikánál leirtakkal. A lábak helyzetében a változás annyi, hogy a játékos testsulyát az egyik lábára helyezi, amely térdben erősen hajlitott. A támaszkodó láb feje kifelé mutat merőleges az érkező labda irányára. A karok a két láb között nyulnak a talaj felé, és vezetik fel a labdát a mellkasig. A tekintet a labda tenyérbevételéig a labdán van. A féltérdelésben végrehajtott labdafogás oktatásánál ugyanazokat a fokozatokat alkalmazzuk, amelyeket a párhuzamos lábbal való védésnél javasoltunk.

62

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a térd nem érinti a talajt ez pedig golveszéjes lehet.

Félmagas labda védése

Leirás

Félmagas labdán értjük a térdmagasságnál feljebb, de a fejnél alacsonyabban repülő labdát. Ilyen labdákra a kapus oldal harántterpeszben helyezkedik el, térdben mindkét lába kissé hajlitott, a felsőteste előrehajlik, karjai könyökben hajlitva előrenyulnak, és a tenyere felfelé néz. Az érkező labdát a tenyerén, az alkarján felgurulva a mellkasához szoritja. A testsulyát a hátul lévő lábára helyezi, és a mellkas hátrahuzásával csökkenti a labda erejét sebességét. Ha a labda mellmagasság fölött érkezik, a kapus a talajon állva a fentiekben leirot modon nem tudja birtokba venni, ezért fell kell ugrania annyira, hogy a labdát mellre tudja venni. A biztos fogás érdekében az elöl lévő láb térdét felhuzza. A felugrás történhet páros lábról vagy egy lábról.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- a védés előkészületi helyzetében a labdát a tanuló a tenyerére helyezi, és néhányszor gyakorolja a mellhez való huzást és lezárást

- szemből, 4-5 méterről nem nagy erővel dobott labda álló helyzetben való védése

- távolabbról dobaott ladba védése előrefutása közben

- mindkét oldalról érkező labda védése oldalirányú mozgás után

- 15-20 m-ről, erővel rugott labdák védése előre- és oldalmozgás közben

- mellmagasság felett érkező, ivelt labdák védése kis felugrással

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a kapus nem számitja ki helyesen a labda ivét és a ladba birtokbavátele nem optimális idöben történik vagy hogy mellről elpattan a labda mivel nem szoritja ezt le helyesen.

63

Magas labda védése

Leirás

A fejmagasságban vagy a fej fölött érkező labdákat a kapus a talajon állva vagy a levegőbe felugorva védheti. Ha a labda olyan magasságban érkezik, hogy azt kézzel a talajról is eléri, akkor harántterpeszben helyezkedik el, és testsulyát az elöl lévő lábra helyezi. Mindkét térd enyhén hajlitott. Karjait könyökben hajlitva, rézsutos magastartásba a fej fölé emeli. A tenyerek előre néznek, a kéz ujjai nyitottak. Amikor a labda a kapus ujjait érinti, testsulyát a hátul lévő lábra helyezi, kézfejét csukloból hátraengedi, tompitva ezzel a labda erejét, majd a labdát melléhez huzva magához szoritja.

Akkor szükséges a levegőbe ugrás és védés, ha a labda ive olyan, hogy az a talajon állva nem érhető el. A felugrás történhet egy lábról és páros lábról, helyből és nekifutásból. Helyből történő felugráskor általában páros lábról, nekifutás után egy lábról történik az elrugaszkodás. A leérkezés általában harántterpeszben történik ugy, hogy előbb az elrugaszkodó, majd a lenditő láb fog talajt.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-bemutatás

-arc előtt tartott labda lehuzása, bekisérése

-a labda tartása fejmagasságban, lehuzása és mellhez való szoritása

-6-8 m-ről dobott labdák védése talajon állva

-érintő magasságban dobott labdák elfogása és mellrevétele

-magas labdák elfogása és mellrevétele páros és egylábas felugrással

-külömböző irányból dobott és rúgott labdák védése a tanultak szerint

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a kapus nem számitja ki helyesen a labda ivét és a ladba birtokbavátele nem optimális idöben történik vagy hogy az elrugaszkodás elött verbálisan nem jelzi szándékát.

64

Öklözés

Leirás

A játék során gyakran olyan helyzet alakul ki a kapus számára, hogy a labda elfogása nem lehetséges, a veszélyt elháritani nem tudja, és ezért kénytelen helyette a labdát ököllel elütni. Ezt a megoldást a kapusok a kapu előtti tömörülés esetén, esős, sáros időben alkalmazzák, amikor a labda csuszik.

Az öklözést általában egylábas felugrással hajtják végre. Az öklöző mozgás folyamatában az alábbi részmozgások figyelhetők meg: nekifutás, lelapulás, elrugaszkodás, repülés és öklözés, leérkezés.

Az elrugaszkodás után mindkét kar a test mellett felfelé lendül, és a két ököl egymás mellé kerül. A kapusnak az ökölbe szoritott kezeit ugy kell egymáshoz szoritania, hogy az ujjak belső ujjpercei lapos felületet biztositsanak, és ez legyen az ütőfelület. A kapus az elrugaszkodás tetőpontján a karjait a hajlitott könyökből gyors mozdulattal kilöki, és az összeszoritott öklök által kialakitott ütöfelülettel a labdába üt. Gyakran adodik olyan helyzet, hogy nincs elég hely a felugrásra, a labda kétkaros öklözés esetén nem érhető el, igy kénytelen a kapus az öklözést egy ököllel végrehajtani. Az ütőfelület csökken, a labda irányitása bizonytalan. Egy karral a kapus magasabra tud felnyulni, ezért főleg a pontrugásokból a büntetőterületre beivelt magas labdák háritásánál látható ez a megoldás.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- bemutatás, az ütőfelület kialakitása

- néhány méterről dobott labda öklözése állóhelyből

- felfüggesztett, lengő labda öklözése allóhelyben

- oldalirányból dobott labdák öklözése helyezkedés után

- 16-18 m-ről ivelt labdák öklözése meghatározott irányba

- Öklözés gyakorlása zavaró ellenfelek mellett

65

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a kapus nem találja el a labdát mivel arra tőrekszik hogy telyes erővel üsse meg ezt, ugyanakor elöfordul hogy az ütés pillanatában a kar nem nyujtodik ki telyes terjedelmében.

Vetődés

Leirás

Közeli lövéseknél, fejeléseknél sok esetben nincs idő arra, hogy a kapus a kapu egyik oldaláról a másikra átfusson, ezért a vetődést alkalmazza. Ebben az esetben a kapus elrugaszkodik a talajtól, és a levegőben repülve igyekszik a labdát megfogni vagy elütni. Látványos kapustechnikai elem, amelyhez bátorság és ruganyosság kell. Vetődéssel lapos, félmagas és magas labda is háritható. A mozgás technikája általában mindegyik vetődésnél azonos. A vetődéses labdamentés mozgásának folyamatában több szakasz külömböztethető meg: alapállás, elrugaszkodás, repülés, labda elfogása vagy kiütése, talajra érés, felállás.

A kapus elrugaszkodás előtt egy-két helyezkedő lépést tesz a labda felé vagy a labda felőli lábbal kezdve, vagy keresztlépéssel. A kersztlépésnél a kapus a vtődés irányával ellentétes lábával támaszkodó lába előtt keresztbe lép, és ráhelyezi testsulyát. A helyben maradt lábával a vetődés irányába lép, és arról erőtelyesen elrugaszkodik.

A kapus az elrugaszkodást mindig az érkező labda felőli lábbal végzi. Az elrugaszkodást segiti az ellentétes térd felhuzása és a karok lenditése a test oldala mellől a vetődés irányába. A repülés nagysága az elrugaszkodástól függ. A kapus teste nagyjából a repülés alatt vizszintes helyzetben van, mindkét láb térdben hajlitott, a karok a fej mellett könyökben szintén hajlitva vannak.

A labda elfogását vagy kiütését a kapus a repülés közben végzi el. Ha a kapus a labdát meg tudja fogni, akkor azt gyorsan szoritsa magához, térdét huzza fel a lezáráshoz, és probáljon a talaj felé fordulni, kizárva ezzel a támadók beavatkozását.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

-ügyességi és esésgyakorlatok szőnyegen, homokgödörben

-legördülés gyakorlása

-legörülés térdelésből, gugolásból, hajlitott állásból 66

-legördülés és a labda megfogása

-legördülés alapállásból, helyezkedés után

-legödülés egy-két oldal- vagy keresztlépés után, 4-5 m-re letett labdára

-vetődés oldalt, 2-3 m-re állitott labdára, elrugaszkodás után

-vetődés guritott labdára

-40-60 cm magasságban dobott labdák háritása vetődéssel

-szemből, külömböző magasságban, oldalra dobott labdák elfogása

-vetődések gyakorlása szabadon, zavaró körülmények mellett

Leggyakrabban előforduló hibák

Gyakori hiba hogy a kapus nem támadja a labdát és ahelyett hogy támadó léppésel inditaná a vetődést egyszerüen csak levetődik, ugyanakkor gyakran megesik hogy a kapus nem rugaszkodik el a talajról nem fejt ki elegendő eröközlést lábaiból a vetődés elött.

A labda kiütése

Leirás

A kapustechnika kiegészitő eleme, A kapus a kiütést a kar bármelyik részével végezheti. Leggyakoribb au ujjakkal és a tenyérrel való kiütés. Az ujjakkal való kiütést kitolást a kapusok a sarokba és a felső léc alá tartó labdáknál vagy vetödés során alkalmazzák.

Ha erős a lövlés az ujjakkal végzett kiütés kockázatos, mert a gyenge ujjak nem mindig képesek a labda irányát megváltoztatni. Vannak kapusok, akik esős időben a csuszos labdákat egy vagy két kézzel, csusztatással juttatják a kapu fölé.

Az oktatás modszeres felépitése nem szükséges, mert a vetődés során a labdafogás vagy kiütés szerepel.

67

A kapus védése lábbal

Leirás

Kényszerhelyzetben (közelről rugott lapos lövéseknél a büntetőterületen kivül) alkalmazzák. A beavatkozásra kevés idő van, igy a rugásmod megválasztása nehéz. A rugást a biztonság érdekében leginkább a lábfej belső részével végzik. Reflexszerű tevékenység.

Guritás, kidobás, kirugás

Leirás

A korszerű játék követelménye, hogy a labda megszerzése utána kapus a mielőbbi hatásos ellentámadás érdekében a kinálkozó lehetőségeknek megfelelően továbbitsa a labdát. Kis távolságra gyorsan és pontosan kiguritással továbbitja a labdát. A kiguritás elött a kapus a labdát csipőmagasságban tartja ugy, hogy a guritást végző kezének tenyere alulról, másik kezének tenyere felülről támasztja meg a labdát. A labda kiguritását helyből, a dobó kézzel ellentétes láb kilépésével kezdi. A labdát kézben tartva hátralendités után a nyujtott kar erőteljes előrelenditése következik. A labdát a nyujtott kar függöleges helyzetében engedi el a csukló utánengedésével. A dobó mozgás hasonlit a teke guritó mozgásához.

A kiguritást előbb helyből kilépéssel, majd előrefutás közben gyakoroltathatjuk. A kidobást nagyobb távolságra a pontosság igénye mellett alkalmazzák. A kapustechnikában két féle megoldás szerepel. Van, aki a labdát a kézilabdában használatos egykezes felsődobással, mások az atlétikából vett, diszkoszvetésszerű mozdulattal hajitják a társukhoz. Az egykezes felsődobással végrehajtott technika a gyakoribb.

A mozgást a dobó kar inditja meg, miközben az ellentétes láb elöl kitámaszt. A hátra felemelt dobó kar előre lendül, miközben a könyök elöre és lefelé csapodik. Az eldobás előtt csukloval a labdát a megfelelő irányba nyomják. A csipő berántásával a dobás ereje, távolsága növelhető.

A diszkoszvetésszerű kidobásnál a hátralendités után erőteljes rántással karlendités történik, hátulról előre, rézsutos magastartásba. A labda a csipőmagasság fölött hagyja el a behajlitott tenyeret, és nagy ivben repül előre. Hátránya, hogy a mozgás végrehajtása széles mozdulatokkal történik, egyuttal lehetővé teszi az ellenfél beavatkozását is.

A két technika közül a fej mögül inditott kidobást oktatjuk. A dobásmód egyszerű, bemutatás után hamar elsajátitható. Előbb helyből, majd futás közben végeztessük, később mozgó társnak, zavaró körülmények között.

A labda kirugását idő- és távolságnyerés céljából alkalmazzák a kapusok. A labda kirugását a kapus kétféleképpen hajtja végre:

68

- leállitott labdából,

- kézből.

A kirugásnál bármely rugásfajta felhasználható. Leginkább a teljes csüdrúgás szerepel amelynek oktatását a rugásmodoknál már ismertettük.

VII. 1.A játékrendszer és fejlődése 2. A taktikáról általában 3.TAKTIKAI MOZGÁSANYAG – Védekezésben

Egyéni – helyezkedés, szerelés, rendeződés, késleltetés, kölcsönös biztositás, kapús védőtevékenysége

A játékrendszer alatt értjük a játékosok oly felállását a játéktéren, amely előre és általánosságban meghatározott feladatok végrehajtását szolgálja. A játékrendszer önmagában nem biztositja a kitűzött végső célt, ahhoz csupán segitséget nyujt. A rendszer nem segit a játék során kibontakozó játékszituációk megoldásában. Ez a stratégia másik tényezőjének, a taktikának a feladata.

A rendszer csak egy keret, amely lehetőséget ad a különböző taktikai variációk végrehajtására. A játékrendszer általános elvek alapján meghatározott, viszonylag állandó forma, amely nem változik mérkőzésről mérkőzésre. A jó játékrendszert az egyszerüség, a támadás és védekezés kiegyensulyozottsága, a megfelelő sulypontképzés, az egyenlő teherviselés és a rugalmas megoldások jellemzik.

A játékrendszer fejlődését meghatározta a játékszabályok változása, a támadás és védekezés fejlettsége. A játékrendszer első nyomai akkor jelentkeztek, amikor a játékosok felismerték és alkalmazták az összjátékot a golszerzés érdekében vagy annak háritásában. Ennek megfelelően a csapat egy része támadta az ellenfelet, mig a másik megprobálta megakadályozni a gólszerzést.

Az 1863- ban hozott játékszabályok bevezetése nagy hatással volt a játékrendszerek fejlődésére. A csapatok ekkor egy kapust, egy védőt és kilenc támadojátékost szerepeltettek, később a támadók fölényét ellensulyozni kivánták. (1. ábra)

69

1875-től kezdődően a technika és a taktika fejlődése miatt egy védő kevésnek bizonyult és igy még három játékost ruháztak fel védői felelősségel és ekkor jelennek meg elöszőr a középpájások is. Ez a játékrendszer egy kapusból, két védőből, két középpályásból és hat támadóból ált. ( 2.ábra)

70

1883 körül a játékosok elhelyezkedése a játéktéren gulához hasonlit, innen is huzodik az elnevezése a gularendszer. A kapuvédő előtt két védőjátékos állt, előttük a három fedezet és az öttagú csatársor helyezkedett el. (3.ábra)

71

Ez a rendszer már a védők és a támadók számbeli egyenlőségére épült fel. A cambridge-i egyetem csapata alkalmazta először és ezután általánosan elismertté lett az egész világon. A gularendszer a régi lesszabály kihasználására, a területvédelemre épült oly modon, hogy az egyik védő hátul maradt tartalékként, mig a másik a felezővonalhoz közel helyezkedett el, hogy a támadókat minnél távolabb tartsa. A hátvédek a megszerzett labdákat hosszan előreivelték a támadó játékosokhoz. A két oldalsó fedezet az ellenfél összekötöje és szélsője között helyezkedett el, és főleg a szélső semlegesitésére ügyelt. A támadás szervezése és irányitása volt a feladatuk , a befejezésben, a gólszerzésben csak elvétve vettek részt. A középfedezet akit támadó-középfedezetnek is neveztek nemcsak irányitó tevékenységet látott el, hanem mint hatodik csatár igyekezett bevenni az ellenfél kapuját. A középfedezetnek nagy állóképességgel kellett rendelkeznie, mert a támadó feladata mellett a védelem tengelyében állva az ellenfél középcsatárát kellett semlegesitenie. Az öt csatár szinte egy vonalban helyezkedett el. A szélsők gyors és beadni jól tudó játékosok voltak. A középcsatárral szemben elvárás volt a jó fejelés, a kapásból és távólból való pontos rúgás. A gularendszert egyes országokban bizonyos modositással alkalmazták. Lényegi eltérés nem a felállásban, hanem a védő- és

KAPUS

KÖZÉPCSATÁR

BALHÁTVÉD JOBBHÁTVÉD

KÖZÉPFEDEZET

BALFEDEZET JOBBFEDEZET

BALSZÉLSŐ BALÖSSZEKÖTŐ JOBBÖSSZEKÖTŐ JOBBSZÉLSŐ

72

támadófelfogásban jelentkezett. A szakirodalom megemlékezik olasz, osztrák, svájci, dél-amerikai változatokról.

A labdarugás történetében gyökeres változást hozott az 1925. évi új lesszabály, amely azota is érvényben van. A régi szabály szerint ahhoz, hogy a támadó ne legyen leshelyzetben, előtte három ellenfélbeli játékosnak kellett lennie. Az uj lesszabály szerint csak kettőnek, és ez a támadónak kedvez. A gyors és jól cselező támadó könnyen át tudta játszani a védőt, és igy elönyös helyzetet, számbeli fölényt biztositott magának vagy társainak. A játékszabály megváltoztatásával kialakult helyzet hátrányos lett a védők számára. Ezért a védők kénytelenek voltak feladatkörük és felállásuk formáját megváltoztatni. A védelem uj felállási formája véget vetett a gularendszernek, és egy uj játékrendszert, a WM (vagy háromhátvédes) játékrendszert alakitott ki. Azért nevezék WM rendszernek, mert a játékosok felállása a pályán W, illetve M betűhöz hasonlitott. (4. ábra)

KAPUS

KÖZÉPCSATÁR

BALHÁTVÉD JOBBHÁTVÉD

KÖZÉPFEDEZET

FEDEZETPÁR

BALSZÉLSŐ

BALÖSSZEKÖTŐ JOBBÖSSZEKÖTŐ

JOBBSZÉLSŐ

73

Az uj játékrendszer Angliából indult a harmincas évek elején. Alapjait az Arsenal igazgatoja, Herbert Chapman rakta le, meghatározva a rendszeren beül a játékosok feladatkörét, mozgási területét. A változás lényege: a védők emberfogásos védekezésre való áttérése. A kapus szerepe is megváltozott az uj rendszerben. Fel kellett hagyni a kapuvonalon történö egysikú helyezkedéssel, és gyakran kapujából kifutva, lábbal kellett a labdát elrugnia az egyéni játékkal kitörő csatárok elől. Sok esetben a negyedik hátvéd szerepét töltötte be.

A három hátvéd az ellenfél három előretolt (két szélső- és középcsatár) játékosát emberfogással fedezte. A szélsőhátvédeknek jól szerelő, gyors játékosoknak kellett lenniük. A középfedezetek jól fejelő, romboló, oldalakra kisegitő játékosok voltak. A három hátvéd együttesen alkotta a közvetlen védelmet, elöttuk a két fedezett helyezkedett el. A fedezetpár a saját 16-os és a félpálya közötti részt foglalta el, feladata az ellenfél összekötöinek semlegesitése volt.

Az öt csatár közül a két összekötő kissé hátrább huzodva a két fedezett előtt helyezkedett el, összekötő kapocsként a védelem és a támadok között. A támadások befeljezése a gólszerzés a szélsőkre és a középcsatárra hárult. Főleg támadó feladatott láttak el, mozgási területük kizárolag az ellenfél térfele volt. Védő feladat számukra csupán a kapus támadása és az ellenfél térfelén a védők alkalmankénti zavarása során adodott.

A WM rendszerben a mezőnyjátékosok az emberfogásos védekezési forma miatt a mérkőzés kezdetétől fogva végig párharcot voltak kénytelenek vivini a siker reményében.

Mig Anglában, Észak-Europában hamar meghonosodott ez a játékrendszer, addig Közép-Europában nehezen alkalmazkodtak a küzdelmesebb játékmodorhoz, és a klasszikus WM rendszer megváltoztatásával foglalkoztak.

1952-1953 között a magyar válogatott visszavont középcsatáros játékával világraszóló eredményeket ért el. A középcsatár új feladatköre mellett más változásokat is bevezettek, amelyek a támadójátékosok helycseréiben, a fedezetek feladatkörében jelentkeztek. A támadójátékosok helycseréi új lehetőségeket jelentettek az emberfogás ellen. Az egyik fedezet feladata a támadás, a másiké a védekezés lett, igy a támadófedezet volt a hatodik csatár, a védekező szerepet ellátó fedezett pedig a negyedik hátvéd.(5.ábra)

74

Az 1958-as svédországi világbajnokságon a brazil válogatott új játékrendszerben játszott. A brazil válogatott felállása azokra a probálkozásokra épült, amelyek a WM – rendszer megformálására törekedtek. A világbajnoki sikerrel bemutatkozó játékrendszert felállási formája után 1-4-2-4-es játékrendszernek nevezték el.(6.ábra)

KAPUS

KÖZÉPCSATÁR

BALHÁTVÉD JOBBHÁTVÉD

KÖZÉPFEDEZET

BALFEDEZET JOBBFEDEZET

BALSZÉLSŐ

BALÖSSZEKÖTŐ JOBBÖSSZEKÖTŐ

JOBBSZÉLSŐ

75

A kapus szerepe, feladata nem változott. A négy hátvéd feladatkörében összevonta, egyesitette a gularendszer területvédekezését a WM rendszer emberfogásos modszereivel. A szélsőhátvédek (jobb-, bal-) az ellenfél két szélsőjét (bal-, jobb-), a két középhátvéd az ellenfél két támadoját semlegesitette, ha azok a veszélyes zónába kerültek. A biztonságos területvédekezést emberfogássá alakitották át akkor, amikor a támadók a kapuhoz 30-35 méterre kerültek. Követő emberfogás nem volt. A védősor előtt elhelyezkedő fedezetpár szükség szerinti feladatokat (védő, támadó) látott el. A négy csatár feladata főként a támadás volt. Ebben a játékrendszerben ezért volt bisztonságos a védekezés, mert a pálya legjobban veszélyeztetett területét négy hátvéd védte. A két középhátvéd a kapu előterét széleségében is biztonságosan fedezte. Abban az esetben ha a széleken az ellenfélnek sikerült valamelyik szélsöhátvédet átjátszania, a közelebb álló középhátvéd feladata volt a kisegités. A két fedezetnek nagy munkabirású kitünő álloképességű játékosnak kellett lennie, mert a három csapatrész közül ez a két játékos volt leginkább leterhelve.

A négy csatárt a bátor cselezés, számtalan elfutás, a labda nélküli beindulás jellemezte, továbbá a támadások befejezése után a saját térfélre való mielőbbi visszafutás. Hátráló területvédekezés miatt a négy védő mozgott a legkisebb területen. A játékosok terhelése nem volt arányos. Az 1-

KAPUS

CSATÁRSOR

BALHÁTVÉD JOBBHÁTVÉD

KÖZÉPHÁTVÉDEK

FEDEZETPÁR

76

4-2-4 rendszernek egy nagy hibája volt a csapatrészek szétválása. Sokszor a védő- és támadósor között szabad üres terület tátongott, és ez az ellenfél számára igen veszélyes ellentámadások inditására adott lehetőséget. Az 1-4-2-4 játékrendszer hasonlóan a többi játékrendszerhez nem maradt fent klasszikus formájában.

1960-ban az Inter Milano csapata H. Hererra edzö vezetése alatt bevezeti az 1-1-4-2-3 játékrendszert a ,,söprögető-vel,, a védövonal mögött. (7.ábra)

A kapus szerepe változatlan. A négy hátvéd közül a két szélső hátvéd az ellenfél szélsőit, a két középhátvéd az ellenfél középcsatárait követö emberfogással kapcsolták ki. Az utolsó középhátvéd a négy védő mögött a saját 16-os környékén szabadon mozgó, biztositó szerepkörrel. A középpályások kettős feladatkőrt látnak el (támadó-védő), jeletősen befolyásolják a csapat sikeres szereplését. A három csatár támadó szerepköre változatlan, amikor a csapat a labdát elvesziti, a három csatár a saját térfelére mélyen viszahuzodva segit a védekezésben.

KAPUS

CSATÁRSOR

BALHÁTVÉD JOBBHÁTVÉD

KÖZÉPHÁTVÉDEK

KÖZÉPPÁLYÁSOK

SÖPRÖGETŐ

77

1962-ben a Brazil válogatot a chilei világbajnokság keretén belül az ujonnan bevezetett 1-4-3-3 játékrendszerrel megnyeri a tornát. (8.ábra)

Ez a felállás a négy védö által egy biztonságos és erős játékrendszert nyujt amelyben a két szélső védő a két középhátvéd által van bisztositva, a három középpályás pedig egyaránt védö és támadó szerepkörrel van megbizva. A három csatár pedig a támadói feladatok mellett a saját térfelére viszahuzodva segit a védekezésben.

A legismertebb játékrendszer amely napjainkban is a legelterjetebb az 1966-os Angliai világbajnokságról maradt fent amikor is a házigazda csapat alkalmazta elöszőr megnyervén a világbajnokságot ezzel. (9.ábra)

KAPUS

CSATÁRSOR

BALHÁTVÉD JOBBHÁTVÉD

KÖZÉPHÁTVÉDEK

KÖZÉPPÁLYÁSOK

78

Az 1-4-4-2 – es felállás a védelem és a középpálya bisztositásáról és dominálásáról szól ugy a védő fázisban mint a támadó játékban is és ahol a két középcsatáros (kétékes) játékot játszák abban a reményben, hogy az ellenfél támadojátékának következtében a fellazult védelem közt, gyors ellentámadások révén siker koronázza tevékenységüket. Az elől lévő két ékel a saját térfélről labdaszerzés után gyors és hosszu átadásokkal inditják. Siker csak akkor van ha a két középcsatár rendkivül gyors, jól cselez, bátor, harcos. Az esetek nagy százalékában, a támadásokat a két szélről indítják és beadásokkal játsszák át a védelmet. A középpálya két belső embere lehet védekező középpályás vagy két támadó középpályás vagy akár váltott is, amikor egy támadó és egy védekező középpályás van a két belső poszton. Mindegyiknek nagyon nagy szerepe van a végső taktikában. Ha két védekező középpályás van a két belső poszton, akkor a csapat jól szűri meg az ellenség támadásait, de a támadásokba kevesebbet tudnak besegíteni. Persze ez függ a játékosok értékétől. Ha két védekező középpályás van ezeken a posztokon, akkor nem árt ha magas a passz értékük és a szerelésük.. Ebben az esetben hatékonyan tudnak működni. Ha váltott felállásról van szó, akkor a védekező középpályás inkább defenzív játékos legyen, aki kevesebbet megy előre és keményen szerel, ezzel is blokkolva az ellentámadásokat. A támadó középpályás pedig gyakran menjen előre de ne nagyon hurcolja magával a labdát, mert könnyen leszerelhetik és lekontrázhatnak minket, aminek kapott gól lehet a vége. A támadó

KAPUS

CSATÁROK

BALHÁTVÉD JOBBHÁTVÉD

KÖZÉPHÁTVÉDEK

KÖZÉPFEDEZETPÁR BALFEDEZET JOBBFEDEZET

79

középpályásunk cselezése, befejezése és passz értéke legyen magas, valamint legyen gyors. Ebben az esetben sok gólt szerezhet és hatékonyan kiszolgálhatja a támadókat is. Így a szélekkel megtámogatva három támadási frontvonalunk lesz. Ha két támadó közép van a posztokon, akkor egy erősen támadó felfogású taktikáról beszélünk. A középpálya szűrési értéke drasztikusan megcsappan, viszont nő a támadás. A szélsők ennek a taktikának a kulcs figurái. Gyors jól cselező és jól passzoló szélsőkre van szükségünk. Ebben az esetben könnyen elfutnak a labdával a széleken és szépen beadhatják azt. A védelem itt nem annyira támadó felfogású de erre nincs is igazán szükség. Azt, hogy a védők embert fognak vagy zónát védenek ezt az adott játék elenfél stílusa is befolyásolhatja.

A játékrendszerek, a felállási formák sikere minden esetben a játékosok megfelelő technikai tudásán, taktikai éretségén, gyorsaságán, erőnlétén és álloképességén alapszik.

A taktikáról általában

A labdarugás stratégiai ismereteinek, törvényszerüségeinek lebontását és alkalmazását jelenti a taktika .

A játékrendszer keret, amely körülhatárolja a játékosok felállását és általános feladatait. Foglalkozik olyan problémákkal, mint az ellenfél csapatának játéktudása, a belső és külső körülmények, a játékosok erőnléte stb. Amelynek más-más modon jelentkeznek a mérközéseken.

Napjainkban a labdarugásban a taktika fogalmán olyan tervszerű játékot értünk amely az egyén és a csapat fizikai-pszichikai lehetőségeit optimálisan kiaknázza. Épit az ellenfél küzdömodjára, erejére, gyengeségeir, alkalmazkodik a szabályokhoz és a mérközés külső és belső körülményeihez. Minden terv, elképzelés csupán annyit ér, amennyit megvalositanak belőle. A labdarugojátékban a játékosok két fontos feladat végrehajtásáért küzdenek:

- gólt szerezni a szabályok adta lehatőségek kihasználásával

- az ellenfél játékosait megakadályozni a gólszerzésben szabályos körülmények mellett

A játékosok a fentiekben megjelölt feladatokat egyrészt számbeli fölény kialakitásával, másrészt helyzeti elöny kiharcolásával végzik. Erre csak olyan játékosok képesek, akik elméleti és gyakorlati tudással rendelkeznek. A taktika foglalkozik a játékhelyzetek, a változatok, események gazdag, ésszerű megoldásaival. A taktikai gondolkodás és képesség fejlesztésében arra kell törekednünk, hogy a játkosban kialakuljon a játék önálló irányitásának, a helyzetek, a játékszituáciok gyors felismerésének és kihasználásának a képessége. A taktikai ismeretek és képességek céltudatos tanulással, gyakorlással, tapasztalatszerzéssel jelentős mértékben fejleszthetők.

80

A csapat a játék során a kitűzött cél és eredmény érdekében előre kialakitott és elfogadott elképzelés, terv szerint tevékenykedik. A közös cél megkivánja az egyes játékosok célszerű bekapcsolodását a csapatmunkába. A csapat játéka akkor lesz egységes, ha a tizenegy játékos tevékenysége összehangolt.

Az összjátékon kivül jelentős szerepe van az egyéni játéknak is, sőt gyakran a siker egy-egy játékos egyéni tevékenységén mulhat. A labdarugásban a sikert az egyéni és az együttes csapattaktika egysége nagymértékben meghatározza. A taktika és ennek megfelelően a taktikai képzés jól megkülömböztethető.

1. Az egyéni vagy ösztevékenység szempontjából:

a. egyéni taktika

b. együttes taktika

2.a részcél figyelembevételével:

a. támadás taktikája

b. védelem taktikája

A taktikának azt az ismeretanyagát, amely általánosságban foglalkozik a játék irányitásával, szervezésével, elvi taktikának, a többi részét amely a játék közben kialakult helyzetek helyes megoldásaira ad tanácsot alkalmazott taktikának nevezzük.

A védekezés taktikája

A védekezés célja a kapura lövés, a golszerzés megakadályozása, illetve a ladba visszaszerzése. A védekezés az ellenfél semlegesitését, a játékból való kikapcsolását, a gólszerzés megakadályozását jelenti. A védőtevékenység napjaink labdarugásában már az egész játékterületre kiterjed.

Egyéni feledatok a védekezésben

A védekezés lehet: egyéni vagy együttes védekezés. Ha a támadóval vagy támadókkal szemben csak egy játékos veszi fel a harcot, akkor egyéni védelemről beszélünk. Az egyéni védekezés is a csapat, a közösség érdekeit szolgálja. Az egyéni védelem alapelveit minden csapattársnak ismernie kell, mert csak igy tud a csapat hasznára lenni.

Helyezkedés

81

A védöknek a játék közben mindig olyan helyet kell elfoglalnia ahonnan a legkedvezőbb esélye nyilik a labda megszerzésére vagy az ellenfél kapu felé vezető utjának elzárására. Régota elfogadott alapelv: a védő az ellenfél és a saját kapuja között azon a képzeletbeli egyenesen helyezkedik el, amelyet a támadó és a kapu közepe között huzhatunk.

Szerelés

A védőjátékos a labdát a támadótól szereléssel tudja megszerezni. A szerelést akkor ajánlatos végrehajtani, amikor az ellenfél a labda átvételével van elfoglalva, vagy az kissé távolabb pattan tőle. A szabályok lehetőséget bisztositanak a testi erő kihasználására is amit a védőnek feltétlenül figyelembe kell vennie. A jó helyezkedés lényegesen befolyásolja a szerelés hatékonyságát és sikerességét. A védőjátékos lehetőleg mindig ugy helyezkedjen, ugy probáljon közbeavatkozni, hogy a támadó kényszerhelyzetbe kerüljön. Zavaró tevékenysége akkor sikeres, ha megszerzi a labdát, vagy a támadó mozgását irányitani tudja. Az a védőjátékos, aki informáciokat, tapasztalatokat szerez ellenfelének, cselezésről, a labdaátvételről, előnyös megoldásokat végezhet. Ha nincs lehetősége a labdát az ellenféltől megszerezni, akkor ajánlatos a támadást megállitani azáltal, hogy a támadó elől a védő kirugja a labdát az oldal- vagy alapvonalon tulra. A játék megszakitásával és időnyeréséssel a játék már rendezett védelemmel folytatodik. A szerelés sikerét elősegithetik a védőjátékos cseles mozgásai, a testcselek . A védő minden esetben a labdát figyelje és ne ellenfele testmozdulatait. A védő legyen türelmes, és várja ki ellenfele végső szándékát.

- Rendezödés: a labda és a saját kaput összekötő vonal mentén gyorsan és rövid uton, az ellenfelek szoros őrzésével

- Késleltetés: az ellenfél gyors támadásának akadályozása, lassitása.

- Kölcsönös biztositás a labda közelében. A szerelő játékos melletti és mögötti terület biztositása, társ segitése.

Néhány alapvető szempont és feladat a helyezkedés és szerelés végrehajtásában:

- A helyezkedés attól függ, hogy a labda játékban maradt-e, vagy játékon kivülre került. Ammenyiben a lada játékon kivül van, az együttes védekezés taktikai követelményeihez igazodik a helyezkedés. Ha a labda játékban van, akkor ugy kell helyezkedni, hogy a labdaközelben lévöknek elsősorban az ellenfél kapu irányába történő megjátszási lehetőségeit kell lezárniuk.

- A labdát birtokló támadót állandoan zavarni kell, hogy hibázásra kényszerüljön.

- A támadót az oldalvonalak irányába kell kényszeriteni, mert ott kedvezőbb a lehetőség a labda viszaszerzésére.

82

- A veszélyesnek itélt támadót – aki a játékhelyzet alapján labdát kaphat szoros fedezés alá kell venni, és ugy kell helyezkedni, hogy a megelőző szerelés feltételei adottak legyenek.

- A labdát váró támadót átvétel közben kell meglepni, csak a gyors, a jó fizikummal rendelkező, robbanékony játékosok képesek olyan közel helyezkedni az ellenfélhez, hogy megakadályozzák a labda átvételében.

- Fontosak a megelőző szerelések és az elécsusztatással történő labdaszerelések.

- Egyéb szereléseknél a szabályos ellőkések és a helyes lábmunka dominál.

A kapus védőtevékenysége

A kapus védőtevékenységétől az egyszerű, a biztonságra törekvő labdaháritásokat várják. Mivel a kapus az utolsó védőjátékos, aki a góltól megmentheti csapatát, ezért neki a speciális feladatok megoldásán túl fokozottan kell figyelnie és helyezkednie. A helyezkedő tipusú kapusok nevelését már serdülökorban kell elkezdeni.

83

8 . TAKTIKAI MOZGÁSANYAG – Védekezésben Együttes – emberfogás, területvédekezés, vegyes védekezés a. A labda visszaszerzésére irányuló védekezések, lestaktika, játékrészletek védőtaktikai megoldásai

Együttes védekezés

Az egyéni feladatok értelmét a csapatmunka egésze határozza meg. A modern labdarugás a 4-3-3 és a 4-4-2-es játékrendszerekkel megköveteli a csapat tagjaitól az együttes védő- és támadómunkát. A védőknek ma már tudniuk kell váratlanul ellentámadásba lendülni, és az előretolt támadóknak is tudniuk kell védekezni. A csapatok gyakran 9-1ö emberrel is védekeznek, és a védelemben minden játékos igyekszik gyors ellentámadásba átmenni.

A védelem eggyüttműködésével kapcsolatban elengedhetetlen követelmén, hogy a játékosok egymást és az ellenfelet állandóan figyelemmel kisérve ugy helyezkedjenek és müködjenek közre, hogy a támadók számbeli fölényét kompenzálják, és helyzeti előnyt is szerezzenek. Napjaink labdarugása a csapattól megköveteli, hogy mint egész védekezzen és támadjon. A szakemberek közül többen ezt totális labdarugásnak nevezik, amelyben a játékos gyors és kitartó, technikai és taktikai szempontból bármely helyen tökéletesen tud együttes védö- és támadófeladatot ellátni.

Az együttes védekezés taktikai-technikai alapjai az egyes védekezési formákban külömböző jelentőségüek. Attol függően, hogy a csapat a védekezésben milyen alapvető elgondolást alkalmaz az együttes védekezés formái a következöek:

- emberfogás

- területvédekezés

- vegyes védekezés

- a labda visszaszerzésere irányuló védekezések

- lestaktika.

Emberfogásos védekezés

Leiás

A védőtevékenységben az emberfogást a WM- rendszer kialakulása után kezdték alkalmazni. Az emberfogásos védekezés koncentrált figyelmet, magatartást követel. A védök helyezkedése

84

akkor megfelelő, ha az ellenfél támadói és a kapu közepe felé képzeletben huzott egyenes vonalán helyezkednek, és figyelemmel tudják kisérni a labdát, valamint az ellenfél mozgását. Erre azért van feltétlenül szükség, hogy ha a kivárás alatt a beavatkozásukra sor kerül, jó védőpoziciokból tudják az ellenfél támadását meghiusitani. Attól függően, hogy a védő milyen távolságra helyezkedik ellenfelétől, szoros vagy laza emberfogásról beszélhetünk. Ha a védő egészen közel áll ellenfeléhez, már a labda átvételében zavar, és szerelni próbál, akkor szoros, ha viszont 2-3 méterre áll töle, laza emberfogást végez. Mindkét változatban alapvető elv, hogy a védő mindig közelebb legyen a saját kapujához, mint a támadó. Arra törekedjen, hogy semmi ne történjék a háta mögött minden akció előtte menjen végbe. Szoros emberfogást alkalmaznak az irányitó játékosok semlegesitésére, valamint a kapu közelében, a veszélyes zonában.

A laza emberfogásra akkor van lehetőség, amikor az ellenfél támadása nem közvetlenül golveszélyes, vagy ha a támadó gyorsabb. Az utobbi esetben ezért célszerű a laza emberfogás, mert ez csökkenti a támadó elfutási lehetőségét. A laza emberfogás nem jelenthet könnyelmü, figyelmetlen helyezkedést. Éber figyelemmel kell a védőknek meghatározni a lazább helyezkedést távolságát azzal az igényel, hogy szükség esetén kedvező pozicióból avatkozhasson be a játékba. Napjainkban alkalmazott, személyhez kötött emberfogásnak nevezzük az egészpályás, szoros védőőrizetet.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

- párokban az egyik játékos követi a másik játékost aki labda nélkül ritmusváltással és megtévesztő testcsellel helyváltoztatást végez.

- meghatározott távólságról indul a két játékos a közepére elhelyezett labdáért. Aki előbb éri el a labdát, az labdavezetéssel menekül, a társ pedig fogó lesyz.

- 1:1 elleni játék kapura lövéssel

- Kapura rugás akadályozása versenyszerüen. A 16-os vonalán kivül a csatár egy labdát vezet a pályán keresztbe. A védő a 16-os vonalán belül követi társát olyan helyezkedéssel, hogy az ellenfelet és a kapu közepét összekötő egyenesen tartozkodva akadályozza a kapura lövést. Az gyöz öt kisérlet után, aki több kapura lövést hárit.

- 3:2 elleni játék a 16-oson belül, a két csatárral szemben két védő és egy biztositó játékos

- egészpályás emberfogásos gyakorlat, 3-6 fős csapattal

- 30m x 30m játékterületen, 3:3 ellen, személyhez kötött emberfogással folyik a játék.

A külömböző védőtaktikai gyakorlatban elég ha csak a védők arányát és a taktikai feladatokat határozzuk meg. Az emberfogás gyakorlására létszámegyenlőséget kell bisztositani, biztonsági

85

játékos esetén plusz fő szerepel. Az emberfogás oktatása is folyamatos feladat a korosztálynak megfelelő kondicionális és koordinácios képességek fejlesztésével párhuzamosan.

Területvédekezés

Leirás

Már a mult század labdarugásában is szerepelt leginkább tudatosan a gularendszerben alkalmazták. A két hátvéd a kapu előtti középső területet felügyelte, a három fedezet akik a második sort képezték a pályának a 16-ostól a félpályáig tartó területét. A két szélső fedezet az ellenfél szélsőire és összekötöire ügyelt. Lehetőleg ugy helyezkedtek, hogy közéjük kerüljenek.

Az 1958-as vb-n a brazilok alkalmazták oly módon, hogy a buntetöterület néhány hátvéddel probálták megakadályozni az ellenfél támadoinak sikerességét. A veszélyes zonának tartott terület biztositása kisebb-nagyobb átalakitással napjainkban is él. A területvédekezés olyan együttes helyezkedés a labda és a saját kapu közti területen, amelynek lényege: megakadályozni a kapura lövést és viszaszerezni a labdát. A védök egymás védövonalában ugy helyezkednek és zavarnak, hogy az ellenfelet hibázásra kényszeritsék.

Napjainkban a legtöbb csapat a biztonságos védekezésből inditott gyors támadásokra épit, amelyekben a területvédekezés is szerepet kap. A területvédekezés oktatására azok a játékok alkalmasak, amelyekben támadás és védekezés szerepel (cicajátékok 2 cicával, 4:2, 6:3, 8:4 elleni játékok meghatározott területen). E játékokban az egymás melletti játékosok helyezkedésének gyakorlása ad lehetőséget a területvédekezés elsajátitására. A helyezkedés, tolodások, tömörülés gyakorlására jó lehetöség a vonalfutballjáték, egykapuzás területvédelemmel, több kapura való játék stb. A területvédekezés összmunkája időigényes, türelmes, tudatos munkát kiván.

Vegyes védekezés

Leirás

Vegyes védekezés alatt az emberfogás és területvédelem együttes felhasználását értjük. Az 1986-os vb-n feltünöen sok csapat alkalmazta az emberfogás és a területvédekezés kombinácioját. A védöharmadban emberfogással, a saját térfél többi részén területvédekezéssel védekeztek a szovjetek, a dánok, a spanyolok. A vegyes védekezés napjainkban a 3-5-2 felállású játékrendszerhez igazodik.

A vegyes védekezésben játszó csapatok között van, amelyik a területhez kötött emberfogást egy ujabb bisztonsági játékossal erösiti, mig a többi az öt középpályásból két védekező és három támadó játékossal területet véd. A vegyes védekezésnek számtalan változata lehet. Az

86

emberfogás és területvédekezés gyakorlatai és játékai a vegyes védekezés oktatásánál is alkalmazhatók. A vegyes védekezés változatainak kiprobálására hasznosak az egymás elleni, valamint a változó ellenféllel vivott edzőmérközések.

A labda visszaszerzésére irányuló védekezések

A labda szerzésének két modja van: aktiv és passziv. Az aktiv labdaszerzés párharcban, szereléssel történik, a másik esetben a labda szerelés nélkül jut a csapat birtokába. Az aktiv labdaszerzéshez soroljuk a kifutást, a kitámadást és a letámadást.

A kifutás együttes labdaszerzési törekvés. A csapat saját térfeléről a kaputól távolodó labda irányába fut, igy csökkenti a megjátszható terület nagyságát, és nagyobb esélye van a labda megszerzésére. Felszabaditó rúgás után a jól sikerült kifutás meglepheti az ellenfelet. Ha támadó csapat szerzi meg a labdát az a védő csapat kapuja irányába indit támadást, a kifutás következtében lesveszély alakul ki. Ha a labdát oldalra vagy hátra adja a támadó csapat, akkor a lendülettel kifutó védök kibázásra kényszerithetik az ellenfeleket, és megszerezhetik a labdát.

A kitámadás a védekező csapatnak a térfelén felállt és stabil védelmi rendezetségből induló együttes labdaszerzési kisérlete. A beszoritott és kényszermegoldásokat végrehajtó ellenfél ellen alkalmazzuk. A csapatirányitó játékosának jelzésére a labdát birtokló, valamint a labda közelében lévő játékosokat támadják meg, kizárják, leszűkitik az ellenfél megjátszási lehetőségeit, növelik a sikeres szerelés esélyét. A kitámadásra több helyzet ad lehetőséget. Például : ha a labdát vezető ellenfélnek nincs segitsége, ha az átadás az oldalvonal felé vagy visszafelé történik, ha a játékos a magas labda átvételével van elfoglalva.

A letámadás olyan együttes labdaszerzés, amelyet a csapat az egész pályán alkalmaz. Megbeszélt jelre a játékosok segitséget nyujtnak szerelő társuknak, és semlegesiteni probálják azokat a játékosokat, akik esetleg átadást kaphatnának. Sokan kötelező alapelvnek tartják az ellenfél letámadását az alap- és az oldalvonal által közrefogott területen.

A taktikai alapok lerakására a cicajátékok változatai a kapura játszható játékok a megfelelőek. A letámadás alkalmazásának előfeltétele az alapvető védekezési modszerek ismerete. A letámadás egész pályán történő alkalmazására csak a kifutás, kitámadás tökéletes végrehajtása után kerülhet sor.

87

A lestaktika

Leirás

Lestaktikának nevezzük a labdarugásban érvényben lévő lesszabály tudatos felhasználását a védöjátékban a labda megszerzése érdekében. Passziv labdaszerzési modszer. Felfogható együttes cseles helyezkedésnek is. Végrehajtása a védelem leghátsó játékosának irányitásával történik, együttes futással az ellenfél kapuja, illetve a labda felé. Az utolsó játékos helyzete könnyebb, ha a védővonal és közte ellenfél van. Ebben az esetben minimális a kockázatvállalás, egyedül megoldhatja a helyzetet.

A lestaktika akkor jó ha a meglepetés erejével hat. Gyakran alkalmazzák szabadrugások során.

Játékrészletek védőtaktikai megoldásai

A korszerű játék velejárói a külömböző játékrészletek változatos támadó és védő feladatai.

Szögletrugás

Leirás

A védöknek a szögletrugás során ugy kell helyezkedniük hogy a labda háritásával semlegesitsék a támadók várható akcioját. A kapus a szögletrugó helytől távolabb lévö kapufánál áll, mig a többi védö a kapu elöterében helyezkedik el. Általában vegyes védekezést alkalmaznak. A jól fejelő és rugó támadojátékosokat szoros emberfogással fedezik. Egy védöjátékos a szögletrugás helyéhez közelebb eső kapufa mellé helyezkedik, hogy röviden, laposan vagy félmagasan végzett szögletrugás esetén a labdát háritsa. A többi védő lépcsözetesen helyezkedik el a szögletrugás helyétől ellentétes irányba, a kapuelőtér és a büntetőterület távolabbi területére, hogy onnan előrefutással tudják a labdát háritani. Az 5,5 m vonalon belül érkező labdák háritása a kapus feladata. A labdaszerzésre kimozdult kapust a védöknek kell bisztositaniuk, hogy a kiejtett vagy lepattanó labdát háritani tudják. Felszabaditó rugás után a védelem feladata az előremozgás, a szögletrugásnál lévő csatárok lesre állitása céljából. Háritás után a vegyes védekezésről a megszokott védekezésre vált a csapat.

Szabadrugások

Leirás

A védők ügyeljenek a szabadrugás elvégzésénél arra, hogy a támadók a gyors végrehajtással ne kerüljenek emberfölénybe, vagy ne jussanak tempóelönyhöz. Ezért a védök a játékvezető itélete után azonnal a szabadon lévő támadojátékosok fedezésére ügyeljenek. Ha a megitélt szabadrugás a kaputól távol és oldalt van, kevés a valoszinüsége, hogy a támadok közvetlenül kapura lőnek.

88

A védelemnek szoros emberfogást kell alkalmaznia. A kapu előtti tömörülés elkerülése érdekében vonalhelyezkedéssel, a lesszabály alkalmazásával a védők távol tarthatják a kaputól az ellenfél csatárait.

Ha az ellenfél a szabadrugást ugy végzi el, hogy a labdát hosszan a védők vonala mögé irányitja, akkor a labda semlegesitése a kapus feladata. A szabadrugás rövid átadással történő elvégzésénél a védök és a támadok párharca érvényesül.

Ha a megitélt szabadrugás helye a kapura veszélyes közelségben van, sorfalat kell állitani. A sorfal négy-öt játékosból áll. A játékosok szorosan egymás mellé állva, a kapus utmutatása szerint a kapu egyik vagy másik oldalát, részét takarják.

Oldalról végzett szabadrugások esetén a kapusok a rövid sarkot tartatják a sorfallal. A kapus a hosszú sarokra helyezkedve szemmel tartja a labdát és a szabadrugást végző játékost. A sorfal fölött átivelt labdát előremozgás közben biztonságosan tudja háritani. A sorfal felállásában lehetőleg összeszokott játékosok vegyenek részt elözetes megbeszélés alapján. Helyes ha a sorfal felállitását a kapus a védőjátékos segitségével ugy alalkitja ki, hogy a támpontot jelentő védöt a labda és a kapufák közötti képzeletbeli vonalra állitja, a többiek hozzá igazodnak. Megfelelő gyakorlás után a sorfal zökkenőmentesen, néhány másodperc alatt összáll. A sorfalba lehetőleg magas és bátor játékosok kerüljenek. A sorfal felállitásával párhuzamosan a védelemnek gondoskodnia kell a szabadon álló támadojátékosok lefedezéséről. A létszámfölény elkerülése érdekében a védöcsapat csatárai is visszahuzodnak az ellenfél fedezésére. A szabadrugás elvégzése után a sorfal tagjai gyors mozgással bekapcsolodnak a játék további menetébe.

Közvetett szabadrugásnál a sorfal az első érités után egységesen nyomuljon előre. Különösen fontos követelmény ez, ha a szabadrugás helye 10-15 m-re van a kaputól. Ezzel megakadályozható a magas lövés eredményessége.

Közvetett szabadrugás esetén is kötelező a szabadon álló támadojátékosok fedezése valamint a szabadrugás elvégzése utáni gyors sorfalbontás és a játékba való bekapcsolódás.

Bedobás

Leirás

A védők helyezkedésénél két szempontot kell figyelembe venni:

a. A bedobás helye

b. A bedobás után az első éritésig nincs les.

Ha a labdát a kaputól távól dobják be, nincs különösebb veszély. Ebben az esetben laza emberfogást alkalmazunk. A védő ugy helyezkedjen, hogy a bedobás során a támadó gyors lefordulással ne tudjon mögé kerülni.

89

Ha az ellenfél csapata rendelkezik jo partdóbó játékossal, aki 35-40 m távolságra is képes bedobni a szabályok betartásával és a bedobás a kapu közelében történik, a védők ugy helyezkedjenek, mint a szögletrugásnál. Ha a védöknek sikerült a bedobást elörefejeléssel vagy rugással semlegesiteniük, akkor gyors elörefutással állitsák lesre az ellenfél csatárait.

Büntetörugás

Leirás

A büntetőrugást végző játékos tevékenységét védő nem zavarhatja. A labda elrugása után lehetöség nyilik a kapusról vagy a kapufélfáról kipattanó labdák háritására. Ezért a védők közül a 16-oson kivül a büntetököriv és a 16-os vonal metszéspontjaira, valamint a büntetőterület oldalvonalainál is egy- egy játékos helyezkedjék. A labda elrugása után ezek a védök induljanak a kapu felé az esetleg kipattanó vagy leguritott labda háritására.

Játékvezetői labda

Leirás

Mérközéseken ritkán fordul elő, hogy a játékvezető hozza játékba a labdát. A szabályok szerint a játékvezetői labdából az első földrepattanás után közvetlenül gól érhető el. Veszélyes lehet ez a helyzet a kapu közelében. A védök ovatosságból a labda utját a kapu felé lezárják azzal, hogy a kaputól való távolság arányában 3-4 játékossal sorfalat alkotnak a labda közvetlen közelében. A sorfal előtt egy védő feladata a játékvezetöi labda elrugása az ellenfél elől.

Napjaink legjellemzőbb védötaktikai eljárásai

A jó védekezés alapfeltétel a védöjátékosok összehangolt, tudatos tevékenysége, a rendezett védelem. Ma az együttes védekezésben a legjellemzöbb eljárások az alábbiak:

Védekezés számbeli fölényben

Leirás

A számbeli fölény csak akkor növeli a védekezés biztonságát, ha a védök a játékhelyzetnek megfelelő védekezésből maximálisan kiveszik részüket. Ha egy támadóval szemben például két területet véd, a védők számbeli fölénye csupán passziv, mert a védekezés nem bisztonságos. Ha az egyik védő a támadót már a labda átvételénél akadályozza, szerelni probálja, a másik pedig biztosit, akkor a létszámfölény aktiv, a védekezés hatásos. A tartalék védöjátékos helyezkedését

90

mindig a labda helyzete, az ellenfél és a kapu közötti távolság, valamint a támadó veszélyessége határozza meg.

Védekezés a felfutó játékossal szemben

Leirás

A védekező csapatnak a felfutó játékosra ügyelnie kell. A felfutó játékost a támadók valamelyike igyekszik üldözőbe venni és szerelni. A szélsöhátvéd esetén azonos oldali középpályásnak kell az elöretörés utját lezárni.

Védekezés gyorsinditással szemben

Leirás

Ha a védekező csapat védelme rendezetlen az alábbi megoldási lehetöségek jelentkeznek:

- lesre állitás

- a támadójátékos taktikai jellegű akadályozása szabálytalansággal

- a támadó mozgásánaka lassitása helyezkedéssel és hátrálással

- a megjátszható támadó fedezése

- a kapuvédő kifutása a labdára.

Védekezés középen a kapu elötti nyomással szemben

Leirás

A kapu előteréhez szoritott védelemnek agressziv, de higgadt cselekvéssel kell a veszélyt háritania. A védekezési elvek az alábbiak:

- a védekezők melységi és oldalirányú tagozodása biztositsa a lezárást

- a támadok több hullámban való érkezése és kizárása semlegesithető egymás mögött elhelyezkedő védökkel, szoros őrizettel

- középpályásoknak és csatároknak aktiv közremüködéssel kell megakadályozniuk az ellenfél támadóit az átlövésekben és a felfutásokban

91

- a védő igyekezzék tempóelőnyre szert tenni

Védekezés a váltásokkal és a szabadfolyosó nyitással szemben

Leirás

Ha a támadó csapat tudatosan törekszik szabad területek, folyosok nyitására akkor a védekező csapat ne alkalmazza a követő emberfogást. Térjen át a területhez kötött emberfogásra, amelyben a csatárok biztositják a felfutó védők fedezését.

92

IX.TAKTIKAI MOZGÁSANYAG – Támadásban a. Egyéni- labdavezetés, cselezés, fejelés, kapura lövés b. TAKTIKAI MOZGÁSANYAG – Támadásban

Együttes- helyezkedés, átadás-átvétel ,inditasokon alapuló támadásvezetések, a labda birtoklására épülő támadásvezetések

A támadás taktikája

A labdarugás fejlődését mindig a támadójáték összetevőinek fejlesztése vitte előre. A labdarugás őskorában a játék elsődleges célja a golszerzés volt, azért minden játékos ezt tekintette közvetlen feladatának. A játékban az érvényesült, aki gyorsabban tudott futni és erőtelyesebben tudot rúgni. A kezdeti időkben a támadók nagy számuk ellenére sem tudtak látványos sikereket elérni, mert nem volt eredményes a labda vezetésére és cselezésére épitett egyéni támadójáték. A skotok, majd az angolok által alkalmazott folyamatos összjátékkal az egyéni játékot felváltotta a közösségi tevékenységre épitett támadótaktika. A gularendszerben már a támadók és védők száma egyensulyt alkotott, és a támadásban az összjáték dominált.

A támadótaktika fejlödésében ujabb szakaszt jelentett a támadók melységi tagozodása a helyüket váltogató, un. Bolyongó játékosok megjelenése. A helyhez kötött sávos támadójáték végleg eltűnt. A mai csatároknak maximálisan kell ismerniük a sokmozgásos, folyamatos támadójáték elvi és gyakorlati követelményeit.

A támadás taktikája azokkal a kérdésekkel foglalkozik, hogyan lehet az ellenfél védelmét kijátszani és gólt szerezni. A támadótaktika elmélete az ehhez szükséges eszközökkel és ezek felhasználásának modozatait taglalja.

Támadásról akkor beszélünk amikor a labda a csapat birtokában van, de a támadásra való készülödés már a védekezés során megkezdödik. Amikor a labda a csapat birtokába kerül, minden játékosnak támadóként kell gondolkodnia.

A támadásban egy vagy egy időben több játékos is részt vehet, ezért a támadó tevékenységének két változatát külömböztetjük meg: az egyéni és az együttes támadást. Napjaink támadójátékára az együttes támadás jellemző, mert ha egy játékos a saját maga által szerzett labdával be is fejezi a támadást, a társak segitő helyezkedéssel, elterelő műveletekkel mindig részt vesznek a támadásban. A támadás előkészitő szakaszában több játékos vesz részt. A támadás befejező szakaszában a taktikai lehetőségek egyre csökkennek. A támadás végső mozzanata a kapura lövés, mely egyéni végrehajtás.

Egyéni támadás

A labdarugásban egyéni támadás az a tevékenység, amikor egy játékos társai segitsége nélkül vezet vagy fejez be támadást.

93

Formái: - labdavezetés,

- cselezés

- kapura lövés, fejelés.

A labdavezetés során arra kell ügyelni, hogy az ellenfél ne tudjon közel férközni a labdához. Ezért a labdát mindig az ellenféltől távolabb lévő lábbal vezetjük. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a tényt sem, hogy a labda nélkül futó játékos gyorsabb, mint a labdát vezető. Helyes, ha a támadó a labdavezetést ugy irányitja, hogy a védő mozgását akadályozza.

A labdavezetés felhasználható a labda tartására, az időnyerésre, csellel összekötve emberelöny szerzésére is. Kiváló taktikai fegyverként használható a lestaktikát alkalmazó védelemmel szemben.

A cselezés a védők és a támadók egyéni fegyvere az ellenféllel szemben. A támadásban a csel szerepének jelentősége sokkal nagyobb, mint a védekezésben. Van amikor egyenesen nélkülözhetetlen alkalmazás, például a pontos átadások, kapura lövések utjában gyakran ellenfél áll, az ellenfél védelme emberfölényben van.

A cseleket a játék közben váratlanul és változatosan kell alkalmazni. A csel akkor hatásos ha kellő időben és helyen, a körülményekhez alkalmazva hajták végre. A támadásvezetés befejező aktusa a kapura lővés, a fejelés. A támadó játékos akkor jár el helyesen ha a labda gyorsaságára és helyezésére jobban figyel. Távolabbi lövéseknél az erösség, a közeli lövésnél a helyezettség a lényeg. Fontosak a váratlan, az átvétel nélküli kapura lövések fejelések.

Az egyéni támadások legjellemzőbb formái:

-a középpályán szerzett labdával történő

- a támadóharmadban szerzett, rövid, 8-10 m-es labdavezetés utáni kapura lövés

-rávezetés a védőre, lövőcsel és a csel utáni elhuzásból kapura lövés

-lendületes labdavezetéssel betörés a büntetőterületre, átemelés a kapus felett, elhúzás

-védő térfeléről való indulás labdavezetéssel, elhuzás, kerülöcsel és hoszu szöktetés

Együttes támadások

Az együttes támadásban a csapat két vagy több játékosa vesz részt egyidejüleg. Az összjátékban a játékosok gyakran kénytelenek ez egyéni modszereket is alkalmazni. Az együttes támadójáték nem jelenti az egyéni adottságok visszaszoritását, sőt lehetővé teszi azok kibontakozását. A

94

támadás célját a gól elérését csak technikai alapok ismeretében és azok alkalmazásával lehet megvalósitani.

Az együttes támadás alapvető eszközei:

-a helyezkedés (labda nélküli játék)

-az átadás-átvétel.

A helyezkedés az együttes támadás, az összjáték alapvető feltétele. Rendkivül fontos hogy a labdát vezető játékos továbbitani tudjon 2-3 vagy több fedezetlenül hagyott társhoz. Ez csak akkor valosulhat meg, ha a megjátszható távolságra lévő játékosok szabad, üres területre tudnak futni. Ugy kell helyezkedniük, hogy megjátszhatók legyenek. A megjátszható távolság 15-20 m. Ha a labda körül 3-4 játékos tartozkodik, ideális lehetőség nyilik az eredményes összjátékra.

Az együttes támadás sikerességét az alábbi elvek határozzák meg:

-a támadás gyors végrehajtása

-szélességi és mélységi támadás biztositása (az oldalvonalak közötti területen egy idöben, egymás mögötti játékosok megjátszási lehetösége adott.)

-üres területre való futás

-számbeli fölény a labda közelében

-a védők mozgatása (kedvezőbb poziciók megszerzése, alapvonaljáték, sulypontáthelyezés)

-a támadojáték iramának állandó váltogatása

Az együttes támadójáték taktikai megoldásainak leggyakrabban alkalmazott változata a kényszeritő átadás és a helycserés játék. Mindkettő alapvetően fontos ezért ezek oktatását életkortól függetlenül természetesen külömböző formában, mélységben, helyzetekben- állandóan kell gyakoroltatni.

A kényszeritő átadásbana a játékos a hozzá passzolt labdát átvétel nélkül adja tovább a fútó játékos utjába. Mivel a labda és az összjátékot inditó játékos utja háromszöget zár be, valamint két átadás, passz következik egymás útán azért háromszögelésnek vagy dupla pasznak nevezik.

A kényszeritő átadás felhasználható a pálya egész területén, de leginkább a támadóharmadban. Hatásos a számbeli fölényben lévő védökkel szemben is. Több változata ismeretes.

A kényszeritőjáték taktikai követelményei:

95

-a kényszeritő játékosok egymás felé mozogva hajtsák végre

-az inditó játékosnak a labda leadása után a lendület megtörése nélkül kell továbbfutnia az üres területre.

-gyors, lapos végrehajtás.

A támadók helycseréjének nevezzük azt a tevékenységet, amelyben a játékosok a támadás során helyüket a taktikai elöny érdekében tudatosan, tervszerűen elhagyják, és egy másik játékossal felcserélik. A helycserés támadás még hatásosabb, ha egy időben több támadó végzi a helycserét.

A helycserés támadás az erőnléti és technikai feltételek mellett megköveteli, hogy a támadók tudják, mikor és hogyan változtassák, cseréljék helyüket. Egyszerű, majd fokozatosan nehezedő összjátékgyakorlatok segitik a taktikus gondolkodás kialakulását.

Az együttes támadások formái

Az inditásokon alapuló támadásvezetések

Az inditás az a támadásvezetés, amelyben a labda megszerzése után azonnal vagy egy előkészitő átadással az ellenfél kapujának mielőbbi bevétele a cél.

Az inditásokkal mindig az ellenfél kapujára legnagyobb veszélyt jelentő támadókat kivánjuk megjátszani, akik az utólsó védővonal előtt vagy mögött indulnak be. A nekik szánt labdák a játékszituáciok szerint lehetnek:

- lapos, két védő között lőtt átadások

- hosszú, a védelem mögé ivelt átadások

- vonal menti vagy keresztirányú átadások.

Az inditások akkor jók, ha gyorsan a támadás befejező szakaszába kerülnek, igy az ellenfél nem tud szervezetten reagálni.

Az inditások alkalmazási lehetőségei:

- ha a támadó csapat beszoritja ellenfelét a 16-os környékére, és a hátsó területet nem biztositja

96

- ha az ellenfél támadásaiban a szélső hátvédek rendszeresen felfutnak

- ha az ellenfél nem ügyel a mélységi tagozódásra

- ha az emberfogást mereven, kisérő jelleggel játszák

- ha az ellenfél védelmét nem jellemzi egymás biztositása

- fellazult védelem által felkinált lehetőségek.

Az inditások csoportján belül három fajtát külömböztetünk meng, nevezetesen:

-gyorsinditás

-gyorstámadás

-lerohanás.

A gyorsinditás során a labda a védőtérfélről az ellenfél utolsó védelmi vonalához közel vagy mögé kerül. Végrehajtásához feltétlenül kellenek olyan játékosok, akik képesek megjátszani 30-40 m-es távolságra lévő mozgó társat. A labda megszerzése után erre leginkább a kapusnak és a középpályásoknak van lehetőségük. Statisztikai adatok bizonyitják, hogy a támadás leggyakrabban középről, a pálya tengelyéhez közeli területről indul. Az inditások főleg keresztirányuak, és jó tempóban érkeznek az üresen hagyott területekre. A jól és pontosan végrehajtott inditást mindig kövesse támogatás, segitség.

A gyorstámadás fogalma alatt azt értjük, ha a megszerzett labda nem több mint 5 átadással kerül a veszélyes zonába, lőtávólságra. Kialakulhat inditással vagy anélkül. Lendületes támadásvezetés jellemzi, amely nem tér le a labdaszerzés és az ellenfél kapuját összekötő vonalról. Az átadások az ellenfél kapusa felé irányulnak. Igen ritka at oldalpassz és a visszajátszás. Leginkább a félpálya környékén megszerzett labdákból inditják a gyors támadásvezetést, amelyben többen vesznek részt.

Lerohanásnak nevezzük a támadást, ha a labdaszerzést követően a csapat mezőnyjátékosai intenziven futnak a támadó térfélre, és igyekeznek gyorsan befejezni a támadást. Sokan az előző két inditás kombinációjának tekintik. Általában a védőharmadból, zárt védekezésből indul, és telyes rohammal halad a pályán.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

1. Célbarugó versenyek labdavezetésből vagy átadásból.

A társ által átadott labdát mozgás közben kell 20m-re elhelyezett és felfüggesztett, 2m átmérőjű karikába rugni. Az a csapat nyer, amelyik a meghatározot számú kisérletből töbször talál a karikába.

97

2. Üldözőversenyek labdával, labda nélkül. Az a csapat győz, amelyik előbb ér át a felezővonalon.

3. Két támadó ék megjátszása gyorsinditással.

A két támadó ék a középvonaltól 2-3 m-re helyezkedik el közöttük egy védő, háttal a kapunak. A két középpályás folyamatosan adogat. Sipszora az ékek teljes erővel keresztbe indulnak, az az adogató indit amelyiknél a labda van. Az ék ha átveszi a labdát kapura törhet, gólt rughat, ha a védő beéri cselezhet, sőt visszaadhatja azt a felfutó középpályások valyamelyikének.

A labda birtoklására épülő támadásvezetések

Megkülömböztetünk középen és az oldalvonalak mentén vezetett támadásokat. A középen vezetett támadások során a labdaszerelés helyétől a leggyorsabban és a legrövidebb uton probálnak a támadók lőtávolságába kerülni.

A középen vezetett támadások alapelvei:

- a támadoknak a pálya egész szélességében egy időben kell megindulniuk az ellenfél alapvonalára

- védőtérfélen a labda felügyeletét biztositó játékosnak a lehető legrövidebb idő alatt kell eljuttatnia a labdát a támadás irányában lévő szabad játékoshoz

- ha nincs szabad játékos, akkor a labdát birtokló játékos mindig igyekezzék szabad területre vezetni a labdát, közben állandóan figyelje a leszakadó, üres helyre befutó társakat

- hátrafelé nem célszerű vezetni a labdát, de a kapu felé vezető játékos adhatja visszafelé, a második hullámban érkezők számára

- lehetőség szerint a büntetőterület közelében kell a kapura lövést kierőszakolni

- a támadóknak állandó mozgásban kell lenniük ügyelve arra, hogy a játékhelyzetnek megfelelően a hosszú vagy a rövid sarok irányába és szabad folyosokba érkezzenek.

A középpen vezetett támadások is egymásra épülő lehetőségek sorozatai. A támadók és a védők kölcsönös támogatása elengedhetetlen. A tapasztalatok szerint egyre több játékos érkezik a gólveszélyes zónába, támogatva a két ékjátékost. A két ékjátékossal szemben igen nagy a követelmény mert tudnik kell létszámfölényben lévő védők ellen is játszania, labdát tartani,

98

kapura törni, üres területeket képezni, alapvonaljátékot játszani. Ha lassú az ellenfél védelmének a visszazárkozása, a közepen vezetett támadás sikeres lehet. A közepen vezetett támadás sajátos módja a ritmusváltás. Több tipusa is van. Általában a labdaszerzés után, kissé pihentetve, saját térfélen, a két oldalvonal közötti területen lassú mozgásban adogatás történik. Az ellenfél kitámadása esetén a labdaadogatás felgyorsul, és a kinálkozó lehetőség során gyors ritmusváltással a veszélyes zónába a folyosokba, üres területekre történik a labda mielőbbi bejátszása. A ritmusváltás lehet tudatos de az ellenfél védekezése is kikényszeritheti.

A catanaccio által követett defenziv játék után a támadás egyre inkább az oldalvonalak mellé szorult. A 70-es évek vége felé eltünnek a szésők. A szélsők feladatkörét a csapat minden tagjának el kellett sajátitania ahhoz, hogy a széleken vezetett támadás a megnőtt igényeknek megfeleljen.

Oldalvonaljátékról akkor beszélünk ha a támadásvezetés iránya kiszorúl a labdaszerzés és az ellenfél kapuját összekötő vonalból. Oldalvonaljátékkal kevesebb kockázattal lehet eljutni az ellenfél utolsó védelmi vonalához, és kevésbé tudják 45-90 közötti elfordulás közben rendezni védelmüket. Egy pillanatra sem szabad lemondani a középen adódó lehetőségek kiaknázásáról. Az oldalvonaljáték felépitésében rendkivül fontos szerepet játszik a tempoban végrehajtott helycsere.

Oktatás fokozatai és felhasználható gyakorlatok

1. Középpen vezetett támadás 3:2, 3:3, 4:3 ellen, átadás mögötti helycserével. A helyzetnek megfelelő szabad befelyezés

2. Támadóhullámok versenyszerüen, emberfölényben (3:2 ellen).

Négy 3 fős csapat versenyez, ki tud több gólt szerezni 10 támadásból. Érintésszámmegkötés nincs , gólt csak a büntetőterületen kivülről lehet elérni.

3. Büntetőterületre való bejátszás versenyszerüen.

Fél pályán 2 X 6 fős csapat játszik. Pontot szerez az a csapat amelyik a büntetőterületre befutó játékosnak labdát tud adni.

4. Helycsere után ivelt labda átvétele félfordulattal és kapura lövés.

A támadók kereszteznek és a középályás az egyik támadónak iveli a labdát a 16-os vonalára. A támadó belsővel félfordulattal átveszi a labdát, majd utánafut, és igazitás nélkül kapura rug, mielött a védő közbeavatkozna

5. Kapuinditás a szélső hátvédnek a középályás összjátéka a támadóval.

99

A kapus a szélső hátvédet labdakidobással inditja aki átvétel után az oldalvonal felé futó középályás elé passzol. A keresztbe futó és helycserét végző támadónak ivel aki vagy egyből kapura tör és lő, vagy a rátámadó védő mellett a helycserét végző társnak passzol

X. TAKTIKAI MOZGÁSANYAG – Támadásban Támadás lestaktika ellen, váltások szabadfolyosó nyitása ,nyomás a kapu elött játékrészletek támadó taktikai megoldásai

Támadás lestaktika ellen Gyakorlati tapasztalatok, felmérések igazolják, hogy a lestaktikát alkalmazó csapatok

öszmunkájában – különösen a kifutásos lestaktika megoldásaiban – számos probléma adodik. A rosszul végrehajtott lestaktika magában hordozza a golveszélyt.

A lestaktikával játszó csapatok védekezését a figyelmet megtévesztő támadásokkal lehet eredményesen felszámolni. Ehhez feltétlenül szükséges a támadók elméleti és gyakorlati felkészitése.

A lestaktika elleni támadás erőltetése szinte kockázatmentes, mert rossz végrehajtása csupán a labda elvesztésével jár, ami különösebb veszélyt még nem jelent. Jó végrehajtás esetén viszont a golszerzés is lehetséges.

A lestaktikával játszó csapatok által felkinált lehetőségek közül a támadók az alábbi megoldásokat választhatják:

- a támadók a bemutatott inditás után a labdát a kifutó védelem mögé játszák be amelyre hátulról felfutó, szabad játékosok érkeznek.

- a támadók a bemutatott inditásra visszafelé futnak, a labdát birtokló játékos egyénileg vagy társak bevonásával töri át a fellazult védelmet.

- a labdát birtokló támadójátékos visszapaszolja a labdát valamelyik szabadon, fedezetlenül hagyott csapattársának, aki viszont a felfutó, jó ütemben lévő társát játssza meg.

- védők, támadók egy vonalban való helyezkedésekor az oldalvonal mentén lévő fedezetlenül hagyott játékostárs megjátszása keresztátadássa

- páros vagy hármas kombináciokra épülő kényszeritő átadások. Váltások és szabad folyosó nyitása Az eredményes támadójáték megvalositása szintén parancsolóan követeli a

kiismerhetetlen, változatos, sokoldalú támadások alkalmazását. A sablonos támadásvezetések miatt azonban nem járhatnak eredménnyel. Alapvető feladat a támadójáték kialakitásánál az iramváltás, a sulyponti helyek, a kombinácios megoldások változtatása. Az eredményes támadás a védőket váratlan helyzet elé allitja.

100

Az utóbbi évtizedben erőeljes szerepet kapott a hátulról mélyről induló járékosok megjátszása. A mélyről nagy lendülettel előretörő játékos megjátszhatósága érdekében területet szabad folyosot kell biztositani: a csapattársak tudatosan elcsalogatják oldalirányba az ellenfél védőit. A támadó csapat akkor alkalmazza, ha az ellenfél védői követő emberfogással játszanak. Folyosonyitásra leggyakrabban az oldalvonalak mentén nyilik lehetőség.

Nyomás a kapu előtt Az alap- és oldalvonaljáték után alakult ki ez a támadótaktikai eljárás, amelynek

létjogosultsága napjaink labdarugásában vitathatatlan. Főleg azok a csapatok alkalmazzák amelyek tankszerű, bátor, ütközöképes, jól lövő, fejelő, ékkel támadókkal rendelkeznek. Az eljárás lényege: az alap- vagy oldalvonalról beivelt, belőtt, visszarugótt labdára egyszerre több támadó fut nagy lendülettel, hogy a labdát az ellenfél kapujába rugja, vagy együttesen bepréselje, a védőket a felszabaditásban vagy a labda megszerzésében megakadályozza.

A támadók helyezkedése kettős tagozodást hoz létre: a kapuhoz közelebb jól cselező és gólerős ékek, mögöttük a jól fejelő és rúgó átlövőjátékosok helyezkednek. A támadók taktikai fegyverként itt az átlövést, átcselezést alkalmazzák.

Játékrészletek támadótaktikai megoldásai A játékrészletek számos lehetőségeket kinálnak olyan támadókombináciokra,

amelyekben az ellenfél beavatkozása szinte minimálisra csökkenthető. Begyakorlott, tudatos kivitelezésük nem közömbös sem az eredményesség, sem a látványosság szempontjából.

Szögletrugás Leirás Végrehajtása során arra törekedjünk, hogy a labda olyan helyre kerüljön, ahonnan egyből

kapura lehet lőni vagy fejelni. Erre legalkalmasabb az 5,5-ös és a 11-es pont közötti rész. Alapelvek:

- a szabályok megtartásával korlátozzuk a kapus szabad mozgásterületét - a témadók lépcsőzetes elhelyezkedésből tempokülömbséggel érkezzenek a várható lövési

vagy fejelési helyekre - a befutó támadójátékosok utját elzárással biztositsuk.

Felhasználható gyakorlatok

- a rövid sarokból induló játékos megjátszása lapos labdával a büntetőterületen belül. Ha a védő szorosan követi, akkor visszajátszik a befelé szabadon futó szögletrúgó játékosnak,

101

aki a legjobb pozicioban lévő társának adja, és lövéssel felyeződik be a támadás. Ha a rövid sarokból a szögletzászló irányába futó játékost nem követi védő, akkor a lapos labda átvétele után a kapu felé fordulva a labdát valamelyik üres helyre futó játékostársnak adja.

- a rövid sarokra befutást végez 2-3 támadójátékos azzal a céllal, hogy a védőket erre a területre tömöritse. A szőgletrugásból a labdát a hosszú sarokra befutó játékosnak továbbitják.

- a kaputól kb. 20-25 m-re lévő átlövő játékos megjátszása. - kisszöglet megoldások: 2:1 vagy 2:2 ellen, cselezéssel, a büntetőterületre behozott labdák

megjátszásával kinálkozó lehetőségek: a. befutó játékosok megjátszása lövésre, fejelésre b. lapos-éles belövés az alapvonalról c. ellenkező oldali játékosok megjátszása d. felfutó átlövő megjátszása. Szabadrugások Leirás A labdarugás küzdő jellegében fakadóan gyakoriak a lőtávolságon belül elkövetett

szabálytalanságok, amelyeknek szabadrugás a következménye. Ezek végrehajtása során az alábbi alapelveket kell figyelembe veni:

- a szabadrugást végrehajtó játékos jó rugó legyen, akit esetleg az ellenfél már ismer erről az oldaláról

- a variácios megoldást végrehajtó játékosok a csapat stabil játékosaiból álljanak össze, elkerülve ezzel az állandó változtatásokat

- lehetőség szerint minden csapat legalább 3-4 variácios megoldással rendelkezzen - egyszerű, bisztonságosan kivitelezhető megoldásokat alkalmazzunk - a felállt sorfal elé 2-3 játékos álljon be, hogy a kapust látásában akadályozzák, és a

lepattanó labdákra fussanak - az egyes variácios megoldások adjanak lehetőséget további megoldásokra is - a szabadrugás végrehajtásában közvetlenül részt nem vevő játékosok végezzenek eltérő

hadműveletet

Felhasználható gyakorlatok

- leguritás a sorfal valamelyik oldalára a hátulról felfutó játékos elé - a sorfal két oldalán két fürge csatár helyezkedik el, akik a rugás pillanatában a sorfalról

lefordulva a sorfal fölött átivelt labdára futnak

102

- az inditó játékos lövés helyett a sorfal előtt állóhoz továbbit és fut tovább, mintha kényszeritőt játszanának, de nem ő, hanem a felfutó átlövőjátékos lő kapura

- megtévesztő keresztbefutások után oldalról végzett ivelt labda kapura lövése vagy fejelése egyből vagy átvétel után

- a keresztfutást időeltolodással végrehajtó játékosok közül a később induló játékos kapja a labdát, csavartan kapura lő

- a keresztbefutásokkal egy időben kapura emelés vagy nyesés a felső sarok irányába - a keresztfutásokkal megzavart és fellazult sorfalon át való rugás

Bedobás Leirás A kézzel irányitott labda pontosan és nagy távolságra irányitható. A játékszabály kimondja, hogy bedobásnál az első érintésig nincs lesállás, igy kedvező támadópoziciokat lehet kialakitani. Alapelvek:

- ha az ellenfél védői a támadókat szorosan fedezik, a bedobott labdát vissza kell játszani a szabadon maradó, partdobást végző játékosnak, aki a kialakult helyzetnek megfelelően továbbszövi a támadást

- elfutásban lévő játékosnak tempóban adjuk a labdát, az esetleges irányváltoztatás és a dobás összhangban legyen

Felhasználható gyakorlatok

- a támadók cselből a bedobó felé futnak, majd gyors lefordulással a kapu felé futnak, és az eléjük dobott labdával kapura törnek

- a felezővonal környékéről bedobások a védővonal mögé a gyors csatárok irányváltoztatásával

- a bedobás után a labda visszajátszása a partdobást végzőnek, aki hosszú keresztátadást végez

- a bedobásból visszajátszott labdával hátulról vagy keresztbe tempóban felfutó játékos megjátszása.

Büntetőrugás Leirás A megitélt büntetőrugás végrehajtása előtt a végrehajtó játékos előre döntse el, hogy a kapu melyik részébe rugja a labdát. Az eredményesség feltétele a pontos célzás, helyezés. Hibásan célzott rugás esetén a labda a kapusról vagy a kapufáról visszapattanhat. Ezért igyekezzenek a csapattársak elfoglalni azokat a helyeket (a köriv és a 16-os vonal metszéspontjait és a 16-os oldalvonalán) ahonnan a legtöbb esélyük lehet a kipattanó labda megjátszására. Minden

103

végrehajtásban (nagy nekifutás után gyengén helyezett lövés, vagy a rúgó játékos mereven az egyik sarokba néz, de a másikba rugja a labdát) legbiztonságosabb a pontosan, élesen, laposan, a kapufa belső oldal mellé helyezett labda. Játékvezetői labda Leirás Támadó szempontjából jelentősége főleg akkor van, amikor azt az ellnefél kapuja közelében végzik el. A védők tömör sorfala elé egy-két támadó helyezkedjen, és igyekezzen a szabadon lévő vagy a felfutó társaik elé rúgni a labdát, akik továbbitják kapura. Ha a védők nem tömörülnek, megkisérelhető a leejtett labda közvetlen kapura rugása is. Támadótaktikai gyakorlatok és játékok

1. Kényszeritő átadás után betörés a büntetőterületre és kapura lövés

KAPUS

1

2

104

Felállás a rajz szerint. A jobbszélső kényszeritő átadást végez a visszafelé futó középcsatár felé, aki a labdát átvétel nélkül az oldalvonal irányába, a hátvéd mögötti üres területre passzolja. A jobbszélső a leadás után lendülettel továbbfut, majd a visszakapott labdával labdavezetéssel a büntetőterületre betör és kitámadó védő mellett kapura lő.

2. Kényszeritő átadás változó háromszögben.

Felállás a rajz szerint. X játékos átadást végez a Z játékosnak, majd Z és Y között továbbfut,

ujabb háromszöget alkotnak. Közben Z játékos átadást Y-nek majd ez ujra visszajátssza Z-nek.

1

1

4

3

2

1’

105

3. Adogatás folyamatos helycserével.

Felállás a rajz szerint, a fél pálya két oldalán, hármas csoportokban. Az első hármas indul.

Folyamatos helycserével, adogatással haladnak a másik oldal felé, majd 8-10 m-ről a szemben lévő hármas középső játékosának passzol, és beállnak a sor végére. Ezután a másik hármas visszafelé végzi el a feladatot. Követelmény: az fut hátul, aki a labdát adja.

1

4

3 2

1’

2’

3’

106

4. Adogatás négyes oszlopban, helycserével.

A oszlop első tagja a B osylop első játékosához passzol, és a B oszlop végére fut. B/1 a C/1-

hez, majd C/1 a D/1-nek végez átadást. A D/1 ezután már az A/2-höz passzol, majd elöről kezdödik a gyakorlat. Aki leadta a labdát, az mindig annak az oszlopnak a végére fut, ahová a labdát passzolta.

5. Folyamatos helycserés támadás aktiv védökkel szemben. Folyamatos helycserés mozgás közben az öt támadó hároméritéses játékkal tör kapura a négy

védövel szemben. 6. Támadás időre, helycserével. Fél pályán 3-as csoportokban a csatárok. Helycserével adogatják a labdát egy védővel

szemben. A kapuban nem áll kapus. A védőjátékos sikeres átjátszása után a büntetőterületről lehet csak a kapura lőni.

Követelmény, hogy mndig minden csatár legalább egyszer érintse a labdát. A védő mindig a 16-os vonalról indul. Az a csoport nyer amelyik rövidebb idő alatt ér el gólt.

1

1

1

2 1

3 C 2

3 B

2 D 3

2

3 A

107

7. Cicajáték külömböző változatokban 3:2, 4:3, 6:5 ellenében. 8. Kétkapus labdarugás Két 7 fős csapat játszik: 4 védővel szemben 3 csatár küzd mindkét csoportban. A játék kapus

nélkül történik. A játékteret középen a felezővonal két részre osztja. Mindkét csoportnak van egy támadó és egy védő térfele. A játék során a támadók a védőiktől kapott labdát állandóan helyváltoztatás közben passzolják, és igyekeznek gólt elérni. Ha a védők vagy a támadók átlépik a felezővonalat, a játék ujra kezdődik.

XI. Az edzés alapfogalmai - edzői munka tervezés

Az edzés a teljesítményfokozás tudományosan irányított folyamata, amelynek során tervszerűen alakítjuk a sportoló teljesítőképességét, az egyén fizikai mozgástechnikai, taktikai és lélektani energiáját. Az edzés alapvető célja a teljesítményfokozás, vagy az elért teljesítményszint fenntartása.

A periodizáció alatt értjük a képzés időszakokra való felosztását a következő képpen:

- alapozó időszak - formába hozó időszak - versenyidőszak (csúcsteljesítmény) - átmeneti időszak (regenerálódás) A kitűzött versenyforma eléréséhez a felkészülést hosszú és rövidtávú ciklusokra osztjuk,

amelyek segítségével megoldható a különböző időtartamokra szóló terhelési tervek elkészítése. Az edzésterv elkészítése során megkülönbeztetünk nagyobb időszakokat (periódusokat) valamint rövid és középtávú ciklusokat.

Makrociklus:

– általában 1 éves vagy fél éves időtartamot felölelő időszak

Mezociklus:

- általában egy-egy edzésszakasz (alapozó, formába hozó és versenyidőszak) időtartama, de lehet az ezeken belüli 4-6 hetes időtartam is

Mikrociklus:

- 5-10 napos időtartam, legtöbbször 1 hét.

108

Edzéscél

Az edzés célkitűzése. Különböző edzéscélokat különböztetünk meg.

A fölé rendelt célok (durva célok) egy magasabb döntési szintet jelentenek, pl.: csúcsteljesítmény vagy a bajnokságban a 3. hely elérése.

A részcélok többnyire konkrét feladatok pl.: javítani a állóképességet vagy a csapat technikáját.

A céltényezők konkrétan az adott edzésre vonatkoznak pl.: a támadás jobbitása, az avétel gyakorlása.

Edzésfajták

A sportteljesítményt meghatározó alkotóelemek és összetevők megjelenési formája. Eszerint megkülönbeztetünk kondicionális, taktikai, állóképességi, gyorsasági és mentális edzést.

Edzésgyakorlatok

Azok a tevékenységek, gyakorlatok, amelyeket az edzés céljának elérése érdekében az edzésen végrehajtunk.

Az általánosan fejlesztő gyakorlatok olyan gyakorlatok, amelyek sem terjedelemben, sem dinamikában nem egyeznek meg a labarugás specifikus mozgásanyagával.

A speciális gyakorlatok elemei csak a labdarugás specifikus részeire, dinamikájára, vonatkoznak..

Edzésmódszerek

Az a tervszerű eljárás, amely az edzéscélnak megfelelően határozza meg az edzés tartalmát, a felhasznált eszközöket és a terhelési módszereket.

Az alapmódszerek, amelyek mindenekelőtt a kondicionális képességek körére terjednek ki: tartos, fartlek, és ismétléses modszer. Ezeken belül létezik számos variáció (pl.: piramismódszer az erőedzésnél vagy a fartlek edzés az állóképesség edzésénél).

A technikai edzésen belül megkülönböztethető a mozgásra kiterjedő egészmodszert és részmodszert.

109

Edzői munkatervezés

Évi edzésterv

Az első lépés a teljes periodus hetekre való felosztása ahonan majd könnyen kialakithatjuk utolag a heti edzéstervet.

A vizsintes sorok magukbafoglaljak azokat a periodusokat vagy eseményeket amelyek meghatározzák a csapat tevékenységét. Ezeket az eseményeket, periodusokat ábrázoljuk pontos dátumokkal amikor megkezdődik és amikor véget ér. Ezeket a dátumokat a nekik megfelelő függőleges oszlopokba helyezzük el ugyanakkor feltüntetve az edzésszámokat is (Pl. Az alapozó időszak tart január 29-től egészen február 6-ig és ennek keretén belül 16 edzés lesz megtartva).

110

Heti edzésterv

Heti edzésprogram egy mérkőzés esetén

Hétfő Szabadnap

Kedd 2 edzés: de. – gyorsaság, ugroerő,

du. – játékformák intenziven

Szerda 2 edzés : de.- erősités, konditerem

du. – taktikai edzés a következő mérközésre

Csütörtök de. egyéni és csapatrészek taktikaja

Péntek du. standard szituáciok

Szombat Bajnoki mérközés

Vasárnap de. Regeneráló edzés+ intenziv edzés akik nem játszottak

Heti edzésprogram ket mérkőzés esetén

Hétfő de. regeneracio + edzés

Kedd de. – technikai-taktikai edzés

Szerda du. taktikai edzés + standard szituaciok

Csütörtök bajnoki mérközés

Péntek de. regeneráló edzés

Szombat du. koordináció, ellenfél elleni taktika, standard szituációk

Vasárnap bajnoki mérközés

111

A heti edzésprogram tervezésekor figyelembe kell veni azokat a napokat amikor az erőkifejtés maximális és ezt kötelezöen egy regeneráló edzés kell kövesse . Ugyanakkor a heti edzés magába kell foglalja fokozatosan a globális edzés összetevőit biztositván a labdarugók folytonos összetett képzését.

Lecketerv

112

XII. Labdarugás az iskolai oktatásban

A mozgásos játékok a külömböző életfunkciok kialakulásában jelentős szerepet játszanak azáltal, hogy a szervezet fejlődéséhez szükséges és alapvető mozgásingereket biztositják. Hatásukra alakul a készségek, képességek rendszere. Lehetőség van a külömböző magatartásformák elsajátitására. Alkalmazásuk révén kialakulnak a társakkal való együttműködés alapformái, a szabályokhoz való alkalmazkodás, majd a váltózó helyzeteknek megfelelő cselekvésekre való reagálás.

Az iskolába kerülő gyermekek a modern ovodai testi nevelés eredményeként rendelkeznek az alapvető mozgásformákkal, és a labdák egyszerű kezelése, vezetése, hordása, guritása, dobása nem jelent számukra különösebb gondot. Minden gyermek rendelkezik a labdával való foglalkozás bizonyos szintjével, és ezt kell továbbfejleszteni.

Minden tanuló számára biztositható a labdarugás öröme, ha kellő alapossággal és fokozatosan megtanitjuk őket a labdarugás alapvető elemeire. Az oktatás 6-7 éves kortól játékkal kezdődik. Ez elsősorban a játék megkedveltetését, a gömb- és labdaérzék fejlesztését célozza. A kötetlen mini játékot alsó tagozatban kell megkezdeni. A kispályás játék a korosztálynak megfelelő méretű és sulyú labdával történik. Alsó tagozatban gumi vagy műanyag labdát alkalmazunk.

Az 1-4. Osztály tanterveinek labdarugására vonatkozó törzsanyaga biztositja a játékhoz szükséges alapvető technikai elemek (labdavezetés, rugás, labdaátvétel) elsajátitását változó helyzetekben. A törzsanyag mellett kiemelt feladat az általános labdaérzéket fejlesztő mozgásos játékanyag alkalmazása. A szenzomotoros koordináció fejlesztése érdekében az egyszerű labdás mozgásfeladatok töbszöri ismétlését változatos, de még irányitott formában kell alkalmazni. A labdaérzék fejlesztésében célunkat csak akkor érhetjük el, ha tanuloinknak sokféle megoldási modót, játékot tanitunk, ha változatos játékhelyzetekben biztositunk lehetőséget tapasztalatszerzésre. Különösen nagy figyelmet kell szentelni a labdás csapatjátékokra, egyszerű formákban, könnyitett szabályokkal. Ezekben a játékokban a mozgás előre és pontosan nem tervezhető tér- és időviszonyok között zajlik, a mozgás összhangolását befolyásoló külső tényezők : az ellenfél, a játékostársak, a környezeti erők, a labda. Kifejezésre jut bennük a tanulók rögtönzőképessége és labdaérzékelése. A rögtönzés és a labdaérzék is adottság. Az adottságok minél korábbi időben elkezdett gyakorlással válhatnak képességeké. A labdás csapatjátékok, a bennük rejlő rögtönzés és a labdaérzékelések fejlesztése nagy segitséget nyujtanak a mozgásos öszhangolásban. Amikor a tanulók a labda mozgásának tulajdonságaival (guritás, dobás, rugás, pörgetés, nyesés stb.) ismerkedik, megtanulja a labda mozgatásának formáit, egyuttal mozgástapasztalatokat gyüjt, kialakulnak a megfelelő reflexek, reflexsorok. Ennek eredménye nem csak a labdaérzék fejlődése lesz, hanem a mozgások összhangolása is, elsősorban a mozgásérzékelés fejlődésén keresztül.

113

A 6-8. éves gyermekek ismerjék meg és sajátitsák el az egyszerű elemi rúgójátékokat, utánozzanak és gyakoroljanak. A még nagyon kezdetleges, csiszolatlan fokon álló labdajátékok nagyon sokszor szerepeljenek váltózó körülmények között (teniszlabda, gumilabda, pályaméretek). A legfontosabb, hogy fentartsuk és fokozzuk a játék iránti érdeklődést. A játékügyesség elvének érvényesitése, a játékügyesség fejlesztése társakkal és ellenfelekkel folyó gyakorlásban és a játékokban lényegesebb, mint a játékelemek tökéletes végrehajtására való törekvés. A labdával való foglalkozásban az ügyesség, a a kis csoportokban folyó játék a legfontosabb.

A gyermekek játékkedve nem áll arányban a számukra biztositott lehetőségekkel. Meg kell velük kostoltatni a verseny, a labdás csapatjátékok izét. Ez minden tanitó és tanár kötelessége.

A gyakorlat azt diktálja hogy a felső tagozatos korban kell igazán megkezdeni a technika modszeres oktatását. Ebben a korban a gyerekek már igen fogékonyak a mozgások tudatos és rendszeres tanulására. A technikai képzés sikerében elönyös szerepet játszik a gyermek mozgásügyességének szinvonala. A nagyobb mozgásügyességgel rendelkező tanulókban gyorsabban beidegződnek a technikai elemek, ezért ismételten hangsulyozzuk, hogy az alsó tagozatban igen fontos az általános mozgásügyesség fejlesztése.

A labdarúgó-technikára jellemző, hogy a mozgásokat állandóan változó körülmények, helyzetek során kell végrehajtani. A labda mozgása az ellenfél és a saját játékostárs helyezkedése határozza meg azt, hogy miként és milyen formában kell alkalmazni a labda megjátszására szolgáló technikai elemeket. Ezért nem elég a technikai elem beidegzése, megtanulása alaphelyzetben. A gyakorlás során teremtsünk zavaró, majd aktiv játékos közbeavatkozásával életszerü körülményeket. Ha a zavaró körülmények között a tanuló nem tudja végrehajtani az egyes technikai elemeket, akkor térjünk vissza az alapformára és gyakoroltassuk egy ideig még alaphelyzetben.

A taktikai anyag elsajátitásánál figyelembe kell venni azt a tényt hogy a gondolkodás a megértés az életkor függvénye, továbbá azt, hogy csak akkor végezhetünk el bizonyos taktikai feladatokat, ha a tanulók azt technikailag már végre tudták hajtani.

A fentiek figyelembevételével ezért az 5-6. osztályban a taktikai jellegü oktatási anyag még igen minimális (helyezkedés, üres helyre futás, kényszeritő átadás) majd a 7-8. osztályban jelentősen bővül (összjátékgyakorlatok mozgás közben, egyszerü helycserék, emberfogásos védekezés, gyorsinditás, egymás bisztositása, védekezésben váltás, támadásban elzárás).

Az oktatás során alkalmazott alakzatot a tanulók létszáma, a rendelkezésre álló labdák száma stb. befolyásolja. Alapvető szempont, hogy a tanulók a lehető legtőbbet találkozzanak a labdával.

114

Az oktatási program által kiszabott célokat a labdarugás oktatására vonatkozóan a testnevelési orák keretén belül lépcsözetesen és adagolva három fő részre lehet felosztani:

- I. szakasz – V-VI. osztály és a IX. osztály

- II. szakasz – VII. osztály és X. osztály

- III. szakasz – VIII. osztály és XI-XII. osztály

I. szakasz – V-VI. osztály és a IX. Osztály

Célok:

- a labdarugás kis és nagy pályás játék megszervezéséről szóló ismeretek elsajátitása

- a szabályzat elsajátitása és betartása a pályaméretektől függően

- a következő védelmi és támadási elemsorozatok tanulása :

- a labda várása – átvétel -labda továbitás

- a labda várása - a labda továbbitása (kapura rugás, centerezés, kirugás)

- a labda várása – átvétel – labdavezetés – labda továbbitás – kapura lővés

- a labda várása – átvétel – labdavezetés – cselezés – kapura lővés

- a labda várása – átvétel – cselezés – centerezés – kapura lővés

- szerelés – labda továbbitás (kirugás, centerezés, kapura lővés)

- egyszerü együttes játék támadásban és a védelem megszervezése a játékrészletekre

- a kispályás labdarugás keretén belül az iskolajátékok gyakorlása

II. szakasz – VII. osztály és X. osztály

Célok:

- a játék szervezéséről szóló szabályzat elsajátitása

- a játék céljainak ismerete és alkalmazása, védelemben és támadásban, külömböző területeken, kis és nagypályán

- következő védelmi és támadási elemsorozatok tanulása : 115

- labda várása – átvétel – cselezés – kényszeritő – labdatovábbitás (kapura lővés, centerezés, kirugás)

- labda várása – kényszeritő – átvétel – kapura rugás

- késleltetés – szerelés – labdatovábbitás (kapura lővés, centerezés, kirugás)

- késleltetés – szerelés – labdavezetés – centerezés – kapura lővés

- játékosok létszám csökkentésével végrehajtott játékok 1:2, 2:2, 3:1, 4:2

- egyszerü taktikai megoldások a védő és a támadó játékreszletekre vonatkozoan

- a kispályás labdarugás keretén belül az iskolajátékok gyakorlása

III. szakasz – VIII. osztály és XI-XII. osztály

Célok:

- a technikai és taktikai elemek tökéletesitése védelemben és támadásban, az iskolajátékok keretén belül

- azoknak az ismereteknek az elsajátitása amelyek a bajnokságok megszervezéséhez és lezajlásához szükségesek

- a labdarugó csapat megalakitásáról és a biroskodáshóz szükéges ismeretek elsajátitása

- ugyanakkor a bajnoksági rangsór összeállitásához szükéges ismeretek eltulajdonitása

Néhány gyakorlatjavaslat a mozgáskoordináció, a labdaérzék fejlesztésére az iskolai labdarugás keretén belül

1. Külömböző feladatok megoldása után helyezkedés versenyszerüen

A csapatok tagjai az egymástól 1,5 m-re elhelyezett labdák mögött helyezkednek el a rajz szerint, csupán egy tanulónak nincs labdája. A labdáktól 2 m-re mindkét oldalon egy-egy padot helyezünk el. A padoktól 3 m-nyire, egymástól egyenlő távolságra 5-5 db akadályt helyezünk el.

A verseny sipszóra indul, és a feladatokat a lehető leggyorsabban kell végrehajtani.

116

- 3 labda kerülése, futás a padon végig, szögdelés 5 akadály felett, és beállás a legközelebb álló labdához

- szökdelés a tornapad fölött páros lábbal 10-szer, 10 labdakerülés, átfutás az akadályok felett

- 5 labdakerülés, szökdelés a pad felett 5-ször, szlalomfutás az akadályok között

Egy-egy feladatsor végrehajtása után egy tanuló nem jut labdához. Gyöz az a csapat, melynek tagjai közül kevesebszer szerepelnek labda nélkül.

2. Labdaszerzés, helyezkedés

A csapatok tagjai egymással szemben, egymástól 10 m-re helyezkednek el vonalban. A vonalban álló csapat tagjai egymástól való távolsága 1,5 méter. A szemben álló csapatok közé páronként egy-egy labdát helyezünk el középre, a rajz szerint. Sipszóra a csapatok tagjai kifutnak a labdához, és aki elöszőr megérinti a labdát az igyekezzen a helyére futni. Ha ez sikerül, a páros versenyből ő szerez pontot, de ha a másik csapat tagja a labdaéritő játékost megérinti, mielőtt az a helyére érne, akkor a pontot az utobbi tanuló kapja. Az a csapat nyer, amelyik egy-egy fordulóból több pontot szerez. A verseny 3 fordulóból áll.

Megjegyzés ha egyszerre ér két ellenfél a labdához, a cselezés, a taktikázás megengedett.

117

3. Ki szerez több gólt?

Az A és B csapat a rajz szerint helyezkedik el, és sipszóra egyszerre kezdi a versenyt. Az A csapat tagjai a 3 m enként letett szlalomkarokat megkerülve egyszerre futnak, az oszlop első tagja a labdák vonalában balra fut, és a kaputól 9 m-re letett labdák sorából a legközelebb álló labdát a kapuba probálja ivelni. Ha sikerül 1 pontot kap. Az A csapat tagjai annyi pontot szerezhetnek amennyi labdát ivelnének azon idő alatt, mig a B csapat tagjai a pályájukat (a 3 m –enként elhelyezet akadályokat) 5-szőr oda-vissza megteszik. Ezután a két csapat helyet cserél. Az a csapat győz, amelyik a verseny során több pontot szerez.

min. 10 m

5 X

118

4. Labdaterelés két-két kapura 2 perces időtartamokkal

Az A és B csapatnak két-két kapuja van. A pályán 2 percig a csapatoknak csak a fele küzd, sipszóra személycserék után ujabb 2 percig gyors iramban folyik két-két kapura lábbal terelt labdának a kapuba juttatása. 5 x 2 perces játék után az a csapat nyer, amelyik több gólt szerzett.

5. Pontszerzés párharc révén

A verseny az A és B csapat tagjai közt folyik a rajz szerinti pályán: szlalomfutás, párharc után golszerzés. A versenya tanár sipszavára indul. Az A és B csapat első tagjai szlalomfutás közben figyelik a tanár karjelzését, aki meghatározza, hogy melyik irányban, mely kapuk közt folyik majd a párharc. Az irányjelzés utáni cél a sorban leálitott labdák közül a kapuhoz legközelebb lévő labda bevezetése , beguritása az ellenfél kapujába. Akinek nem sikerül elvinni a labdát, az megprobálja társát a golszerzésben akadályozni vagy tőle elvenni a labdát, és gólt szerezni. A két fordulóban lebonyolitott küzdelem során az a csapat győz, amelyik több gólt szerzett.

119

6. Játék két kapura több labdával

Kispályás labdarugójáték A és B csapat között folyik több labdával. A pálya kezdőkörében egy lefektetett pad két oldalán mindkét csapatnak 4-4 labdája van. A játék sipszora kezdődik egy labdával. A sipszó után mindkét csapat csak a saját félköréből vehet ki vagy tehet be labdát a helyzetnek megfelelően. A pályát elhagyó valamint a golszerzésben részt vett labdák nem kerülhetnek ujból játékba. Az a csapat nyer amelyik a 9 labda felhasználása után több gólt szerzett.

7. Adogatoverseny fejeléssel

A csapatok a rajtvonal mögött helyezkednek el oszlopban 20 m távolságon belül elhelyezünk 5 m-enként egy egy karikát és a pálya végén egy magasugróálványt. A karika közepén egy-egy csapatbeli tag áll. Az első tanulók a sip jelére a labdájukat az első karikában álló játékosnak ivben fejelik,miután ettől bedobáskén kapta. Megismétlik a fejeléseket, a labdát továbbitván mindig a következő karikában lévő játékosnak az utolsó fejelés után gyorsan megkerüli a magasugróálványt és visszafelé ujból megteszi a leirt feladatot, végül a labdát a rajtvonalón elhelyezkedő következő társuknak továbbitják. Az a csapat nyer amelyiknek több pontot sikerül

A csapat kapuja

A csapat kapuja

B csapat kapuja

B csapat kapuja

120

szereznie A pontszerzésben az alábbiakat vesszük figyelembe: amelyik csapat rövidebb idő alatt végzi el a versenygyakorlatot, az 5 pontot kap, rossz helyre fejelt labdák után nem kapnak pontot.

8. Párharc a pontokért

Az A és B csapat tagjaiból párokat alakitunk, és a pároknak számokat adunk. A megszámozott párok a pálya felezővonalán, háttal a kapunak ülve foglalnak helyet. Előttük 5 m-re a kapu tengelyvonalában egy ugroálványt helyezünk el, mögöttük 5 m-re az oldalvonaltól 2-2 m-re egy-egy ugróálványt. A kapu tengelyvonalában , a kaputól 12 m-re egymás mögött 6 labdát helyezünk el és a kapu felső lécére egy karikát függesztünk fel. A tanár által bemondott szám párosa az ugróálványok megkerülésével a legelső labdáért küzd. A megszerzett labdát a hatosvonalról tetszés szerint rugja. Ha a karikán át sikerül a rugás akkor 2 pont , ha csak kapura met 1 pont jár. Aki nem tud labdát szerezni az megprobálja ellenfelét a rugásban akadályozni illetve szerelni. Fogás, rántás tilos, vállal és testel való támaszkodás és lökés engedélyezett. A több pontot elérő csapat tagjai nyernek.

121

Az iskolai kispályás ladarugó edzések tartalma és megszervezése

Ami a labdarugó edzések megtervezését illeti a testnevelő tanárnak fontos hogy megtalálja azokat a modszereket és metodusokat amelyek a leghatékonyabbak egy kispályás edzés során.

A bemelegitést például az összes játékos vegrehajthatja egyszerre felhasználván a pálya körül lévő területet is. Hatékonyak a párban történő gyakorlatok és a rövid és intenziv irányváltoztatások.

Ami a lecke fő részét illeti a tér és az idő hiány miatt a következő intézkedések a javasoltak például:

- a csapat felosztása csoportokra

- a csoportok 4-6 tanulóból tevődnek össze

- az egyik csoport a technikai elemek elsajátitásával foglalkozhat

- egy másik csoport a labdatereléssel

- a harmadik csoport pedig a kapurarugással külömbőző technikai elemsorozatok után.

A specifikus taktikai edzés a lecke utolsó részében történik és a következő gyakorlatok javasoltak:

- 18 m x 9 m pályán 2 kis kapus játék kapus nélkül 3 játékos 3 ellen

- 26 m x 14 m pályán 4 játékos 4 ellen és egy játékos aki aval a csapattal van akinél a labda is

- 3 érintéses iskolajáték 4:4, 3:3, kapusokkal stb.

Szervezés szempontjából a következő javaslatok betartása fontosak:

- a szabályzat betartásához és a nézeteltérések elkerüléséért szükséges hogy a pálya vonalai jol láthatoak legyenek

- azok a tanulok akik nem játszanak a pályán a technikai elemeket gyakorolhatják ugyanabban az időben a pályát körülvévő területeken

122

- ha a tanulok száma túl nagy akkor csoportokra felosztva az edzéseket külömbőző időpontokban javasolt megtartani

Modszertani javaslatok a kispályás edzések megszervezéséhez

Az edzések tevezésekor a következő feltételeket kell szem előtt tartsa a testnevelő tanár:

- olyan metodsokat és gyakorlatokat kell alkalmazni amelyek szoros kapcsolatban vannak a képzéssel és a játék tartalmával

- a terhelés és az intenzitás megfeleljen a játék során végrehajtott terheléssel és intenzitással

- a pálya minnél nagyobb mértékü kihasználása a terület szempontjából

Mivel kispályás labdarugásról van szó bizonyos technikai és taktikai elemek oktatására nagyobb figyelmet kell forditanunk:

- a labdaérzék fejlesztésére

- a labda kezelésének tökéletesitése kis és zsufolt területen öszpontositva a következökre:

- gyors labdatovábbitás eltérités által

- a labda rugása nagy lendités nélkül

- az átvételek tökéletesitése, a labda fejjel való továbbitása , a cselezés és a labda megtartásának tökéletesitése

A motrikus képességek fejlesztése specifikusan a kispályás labdarugásra:

- reakció, indulás és végrehajtás gyorsaság fejlesztése

- helyváltoztatási gyorsaság fejlesztése 10-30m távolságon

- specifikus erőfejlesztés

- gyorsasági állóképesség fejlesztése

- specifikus ugyesség fejlesztése.

123

Az iskolai labdarugó csapat felkészitése

Mivel nagy érdeklödésnek és népszerüségnek örül a labdarugás a tanulók körében az iskolai labdarugó csapata tevékenysége a testnevelő tanár egyik fő prioritása kell hogy legyen.

Hogy versenyképes legyen ez a csapat nagyon fontos a szelekció és a megfelelő képzés.

A szelekció történhet a következő képpen:

- minden iskolai év elején szelekciót kell rendezni

- megfigyelni azokat a mozgásos aktivitásokat az iskolában amelyek során felmerülhetnek érdekes tanulók akik megfelelők lehetnének a későbbi képzésre

- a vakáció ideje alatt bajnokságokat lehet rendezni

A szelekció tartalma és megrendezése

Első sorban meg kell fogalmazni a szelekció végső céljait és ezek konkrétak és felmérhetőek legyenek. A tevékenység lebonyolitását időszakokra kell felosztani és ezeket az időszakokat pontosan meg kell határozni a szelekció tervezésekor. Bevonni a vezetőséget, más tanárokat a kivállasztás egész időtartama alatt. A szelekciókor a tanuló hosszu távú képzésére kell a hangsujt fektetni nem a pillanatnyi siker eléresére. A felmérési modszerek minnél hatékonyabbak legyenek és pontosan meghatározottak. Fontos ugyanakkor hogy a tanuloknak legyen felvázolva egy végső model, mely irányadó legyen és lehetővé tegye a folytonos összehasonlitást.

A szelekció kritériumjai

A kiválasztás során szem előtt kell tartani a következő kritériumokat:

- egészségügyi

- specifikus:

specifikus probák végrehajtása:

124

- dekázás helyváltoztatásból, lábbal és fejjel

- rövid és közép távú labdatovábbitás, helyváltoztatásból átvétel és átvétel nélkül

- labdavezetés irányváltoztatással kapurarugással.

játékban való telyesitmény, megfigyelvén a következöket:

- labdaérzék

- specifikus ügyesség

- morális értékek

- a védelemben és a támadásban való aktiv részvétel

- az együttes játékba való beilleszkedés

Az iskolai labdarugó csapat felkészitése

Figyelembe véve a tanulók életkori sajátosságait, a felhasználható segédeszközöket és a rendelkezésre alló képzési időt az iskolai labdarugó csapat felkészitésekor a következőek a célkitüzések :

- a csapatra vonatkozó specifikus morális és pszichologiai értékek megtanitása

- a specifikus motrikus képességek fejlesztése

- a védelemben és a támadásban alkalmazott taktikai és technikai elemsorozatok ismétlése és tökéletesitése

- a csapat összeszoktatása

- a játékszabály megtanulása és betartása

125

A kispályás labdarugás szabályai

1.szabály a játéktér

2.szabály a labda

3.szabály a játékosok felszerelése

4.szabály a játékosok száma

5.szabály a mérkőzés időtartama

6.szabály a játék ujrakezdésének modjai

1. szabály a játéktér

A játéktér téglalap alakú; hossza legfeljebb 42 méter, és legalább 25 méter szélessége legfeljebb 25 m és legalább 15 m. A játéktér hosszának minden esetben meg kell haladnia a szélességét.

Vonalak. A játékteret a kapuvonal és a bordásfal határolja. A játéktéren keresztül felezővonalat kell húzni. A játéktér középpontját meg kell jelölni.

Büntetőterület. A kapuvonalakra merőlegesen, mindkét kapufától 6 méter távolságra egy-egy 6 méter sugarú körívet kell húzni a pálya belseje felé, a kapufák magasságáig. E köríveket egy 3 méter hosszú, a kapuvonalak a kapufák közötti szakaszával párhuzamos vonallal kell összekötni. E körívekkel és a kapuvonallal határolt terület a büntetőterület. A büntetőpont mind a két térfélen a kapuvonal középpontjától a kapuvonalra merőleges képzeletbeli egyenesre 7 métert kell mérni és e távolság végpontját láthatóan megjelölni. Ez a büntetőpont.

A kapuk. A kapuk a két kapuvonal közepén állnak. A kaput két merőleges, egymástól 3 méter távolságban (belméret) álló oszlop alkotta, ezek felül keresztléccel vannak összekötve, amelynek alsó széle 2 méter távolságra van a talajtól. A kapufák és a keresztlécek vastagsága 8 cm. A kapufák és a keresztléc azonos szélességűek. A kapuk mögött a kapufákhoz és a keresztléchez, valamint a talajhoz hálót kell rögzíteni. A hálót úgy kell felerősíteni, hogy kapura lövés esetén a labda ne pattanhasson ki a mezőnybe. A kapukat a talajhoz olyan biztonsággal kell rögzíteni, hogy az ne mozdulhasson el, ne okozzon balestet.

A játéktér felülete. A felületnek simának, egyenletesnek és horzsolásmentesnek kell lennie. Anyaga: fa, műanyag, fű, salak, föld.

126

2. szabály a labda

Tulajdonságok és méretek

- A labda gömbölyű. - Bőrből vagy más anyagból készült; anyagánál semmi olyan összetételt nem lehet

felhasználni, amely a játékosok testi épségét veszélyezteti. - Kerülete (ötös labda) 70 cm-nél nem több, és 68 cm-nél nem kevesebb. A mérkőzés

kezdetén a súlya nem több 450 grammnál és nem kevesebb 410 grammnál. - A benne lévő levegőnyomás 0,6-1,1 atmoszféra (600-1100 gr/cm3) között van.

3. szabály – a játékosok felszerelése

Biztonság. A játékos nem viselhet olyan felszerelést és olyan tárgyat, ami veszélyes önmagára vagy egy másik játékosra. (Ez vonatkozik mindenfajta ékszerre is.)

Alapfelszerelés. A játékos kötelező alapfelszerelése

- Mez vagy ing (trikó)

- Rövidnadrág – ha termo nadrágot visel, annak alapszíne megegyezik a nadrágéval.

- Harisnya.

- A cipőnek a következő előírásoknak kell megfelelnie: anyaga: puha bőr, vászon vagy tornacipő, salak, vagy műfüves talpú cipő. Stoplis cipő használata nem engedélyezett.

A játékosok mezét számmal kell ellátni, ügyelve arra, hogy egy csapaton belül minden játékos más számot viseljen. A két csapat öltözékének színe eltérő kell, hogy legyen. A kapusnak olyan színeket kell viselnie, amelyek megkülönböztetik őt a többi játékostól és a játékvezetőtől. A kapus viselhet hosszúnadrágot.

4. szabály a játékosok száma

Játékosok . A játékban két csapat vesz részt legfeljebb 6-6 játékossal, közülük 1-1 a kapus. Kapusok nélkül mérkőzést játszani nem lehet, tehát mindkét csapat köteles a játéktéren lévő játékosai közül kapust megnevezni.

Cserejátékosok . A bajnoki és díjmérkőzéseken cserejátékosok szerepeltethető. A cserejátékosok maximális száma 9.

127

Repülőcserék. Repülőcserék korlátlan mennyiségben hajthatók végre egy-egy mérkőzésen. Akkor nevezünk egy cserét „repülőnek”, ha olyan időpontban történik, amikor a labda játékban van.A cserének a következő feltételeknek kell megfelelnie:

a.) A belépő játékosnak a cserezónán keresztül kell áthaladnia , de csak akkor léphet be, ha a lecserélt játékos már az oldalvonalon kívül van.

b.) A csere akkor van végrehajtva, amikor a cserejátékos belép a játéktérre. Ettől a pillanattól kezdve a cserejátékos a játékban résztvevővé válik, a lecserélt játékos pedig megszűnik a játékban résztvevőnek lenni.

c.) A cserejátékosok a játékvezető(k) hatásköre és döntési joga alá tartoznak, akár ténylegesen részt vesznek a játékban, akár nem.

Kapus- csere. Kapust csak akkor szabad cserélni, amikor a labda nincs játékban. Bármely játékos helyet cserélhet a kapussal, ha a cserére annak megtörténte előtt a játékvezető engedélyt adott, és ha a cserét akkor hajtják végre, amikor áll a játék. E pont megsértéséért nem kell a játékot megállítani. A vétkes játékosokat akkor kell figyelmeztetni (sárga kártya), amikor áll a játék.

5. szabály a mérközés idötartama

Félidők. A mérkőzés 2×25 perces félidőből áll. A félidők közötti szünetek vannak. A félidőben a játékosoknak joguk van a szünethez. A félidők közötti szünet nem lehet 10 percnél több. Csak a játékvezető hozzájárulásával lehet a félidők közötti szünet időtartamát megváltoztatni. A játékvezetőnek félidőnként minden kieső (kihasználatlan) időt be kell számítania. Az erre vonatkozó döntését a mérkőzés folyamán jól láthatóan jeleznie kell. Az elvesztegetett idő beszámítása a játékvezető belátására van bízva; be kell számítani:

- sérült játékos ápolása, - a sérült játékos levitelét a játéktérről kezelés céljából, - az időhúzást és - bármely más okot.

128

6.szabály a játék ujrakezdésének modjai

A labdát az oldalvonalról egyféle módon lehet játékba hozni bedobással, ebből nem érhető el közvetlenül gól. A kidobás a játék újrakezdésének egyik módja. A kidobásból közvetlenül gólt nem lehet elérni. A szögletrúgás a játék újrakezdésének egyik módja. A szögletrúgásból közvetlenül is lehet gólt szerezni. Szögletrúgásnál a labdát a közelebb eső kapuvonal és az oldalvonal metszéspontjára kell helyezni. A védőcsapat játékosainak a labdától 3 méter távolságban kell maradniuk, amíg az játékba nem kerül, azaz meg nem tette kerületének megfelelőt távolságot. A rúgást a támadó csapat bármelyik játékosa elvégezheti. A szögletrúgást végző játékos csak akkor játszhatja meg ismét a labdát, amikor azt egy másik játékos már érintette vagy megjátszotta.

A szabadrúgások fajtái. Kétféle szabadrúgás van: közvetlen és közvetett. A szabadrúgás elvégzésekor a labdának mozdulatlanul kell állnia a talajon. A szabadrúgást végző játékos csak akkor játszhatja meg ismét a labdát, ha azt egy másik játékos is érintette vagy megjátszotta. Ha egy játékos közvetlen vagy közvetett szabadrúgást hajt végre, az ellenfél valamennyi játékosának legalább 3 méter távolságra kell lennie, amíg a szabadrúgást el nem végezték. A labda akkor kerül játékba, amikor megtette kerületének megfelelő távolságot. Ha az ellenfél egyik játékosa 3 méternél közelebb megy a labdához, mielőtt a szabadrúgást elvégezték volna, a játékvezető mindaddig nem engedélyezheti a szabadrúgás végrehajtását, amíg a szabály előírásait nem tartják be.

Büntetőrúgást kell ítélni az ellen a csapat ellen, amely elköveti a közvetlen szabadrúgást maga után vonó tíz szabálytalanság valamelyikét a saját büntetőterületén, amikor a labda játékban van. A büntetőrúgásból közvetlenül gól érhető el. A büntetőrúgás végrehajtására a játékidő – a félidő vagy a mérkőzés végén – amennyiben szükséges, meg kell hosszabbítani.

129

Könyvészet 1. APOLOZAN, DAN: Fotbal 2010. Editat de F.R.F., Bucureşti, 1996. 2. BARSAN, N.: Metodica fotbalului în şcoală, Editura IEFS, Bucureşti, 1980. 3. BACSÓ ISTVÁN, GÖLTL BÉLA, ZALKA ANDRÁS: A támadás és védekezés

taktikája. Kézirat. Budapest,1989. 4. BODISNÉ KOTA ERZSÉBET, SZABÓNÉ NAGY MÁRIA: A labdarugás

technikai elemeinek oktatása az általanos iskola 1-4. évfolyamán 5. BENEDEK ENDRE: Párharc a labdarugásban. Sport, Budapest, 1972. 6. BENEDEK ENDRE-PÁLFAI JÁNOS: 600 labdarugó-edzésjáték. Sport, Budapest,

1978. 7. CSANÁDI ÁRPÁD: Labdarugás 1-2. Köt. Sport, Budapest, 1960. 8. GÁL LÁSZLÓ, KRISTOF LÁSZLÓ, MAGYAR GYÖRGY: Sportjátékok III.-

Labdarugás, Nemzeti Tankönyv Kiadó, Budapest. 9. HALMOS IMRE : Sportjáték elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975. 10. HUGHES, CHARLES F.C.: Csapatmunka és taktika a labdarúgásban. Sport,

Budapest, 1976. 11. MEZEY GYŐRGY: Élvonalbeli labdarúgok felkészitése. Sport, Budapest, 1981. 12. NÁDORI LÁSZLÓ: Az edzés elmélete és modszertana. Sport, Budapest, 1981. 13. NETA, GH., POPOVICI, C., POPOVICI C.: Fotbal 2000, Ed. JRC, Turda, 2000. 14. POPOVICI, C.: Fotbal copii şi juniori. Editura Napoca Star, Cluj Napoca, 2005. 15. RENDEKI LAJOS: A kispályás labdarugás szabályai, Videoton Nyomda,

Székesfehérvár, 1989 16. STĂNCULESCU, V.: Ghidul antrenorului de fotbal. Editura Sport-Turism,

Bucureşti 1982. 17. FIFA: A labdarugás játékszabályai 2011-2012 18. Wikipedia: világbajnokságok, europa-bajnokságok, olimpiai tornák

130