LISZT BICENTENÁRIUM IGAZGATÓRA VÁR …...Barabás MIklós: Liszt Ferenc képmása, 1847 1 LISZT BICENTENÁRIUM IGAZGATÓRA VÁR DEBRECEN OPERA-BÉRLET SZOMBATHELYEN 2011/01 A Magyar

1Barabás MIklós: Liszt Ferenc képmása, 1847

LISZT BICENTENÁRIUM

IGAZGATÓRA VÁRDEBRECEN

OPERA-BÉRLET SZOMBATHELYEN

2011/01

www.aho.huwww.zene-kar.hu

A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének, valamint aMagyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezetének közös lapja

borito1a 24.1.2011 10:32 Page 1

KALENDÁRIUM

A KULTÚRPONT IRODA hírei

ZENEI KÖZÉLETÜNK

LISZT-BICENTENÁRIUM200 éve született Liszt FerencLiszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeli a világ, ésmi magyarok különösen. Bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban ésRómában, elsôsorban magyarnak érezte magát.

Interjú Kovács Gézával, a Nemzeti Filharmonikusok fôigazgatójávalLiszt rendkívül összetett, gazdag személyiséggel rendelkezett. Nemcsakéletmûvén keresztül, hanem életútja során is rendkívül sokféle arcotmutatott, amelyet sokszor félreértettek, vagy szándékosan félrema-gyaráztak, vagy klisévé egyszerûsítettek. Ritkán esik szó azonban azongorapedagógusról, vagy arról a tudósról, akinek utolsó periódu-sában a zeneirodalom legmélyebb, legsötétebb univerzumaiba volt bá-torsága behatolni. A Nemzeti Filharmonikusok ezt a kevésbé ismertLiszt Ferencet szeretné felmutatni. (Kaisinger Rita)

DEBRECEN„Szeretnénk, ha a zenekar is felhívná magára a figyelmet”Eddig két alkalommal volt sikertelen a Debreceni FilharmonikusZenekar és a Kodály Kórus igazgatói posztjára kiírt pályázat, de a városalpolgármestere, Somogyi Béla reméli, most, a harmadik alkalommalmár megtalálják a megfelelô jelöltet. Az új vezetôtôl Debrecen vezetéseazt várja, hogy tegye még sikeresebbé a zenekart, s az együttes is hívjafel magára produkcióival a figyelmet, legalább annyira, mint ahogyanez az elmúlt években a debreceni Csokonai Színháznak sikerült.

(Réfi Zsuzsanna)

„A munkának még nincs vége”Kocsár Balázs már tizenkét esztendeje dolgozik Debrecenben, de sze-rinte akadnak jócskán megoldandó feladatok. A színházi operatagozatzeneigazgatójaként, a kórus és a zenekar mûvészeti vezetôjeként úgyvéli, szükség volt és van arra, hogy egy kézben összpontosuljanak aszervezési teendôk, emellett pedig a meglevô lehetôségeket még job-ban ki lehetne használni. (Réfi Zsuzsanna)

SZOMBATHELYOperabérlet, kamarazenei koncertek SzombathelyenNehéz helyzetben kezdett neki ennek a szezonnak a Savaria Szim-fonikus Zenekar, pedig Vásáry Tamással nagysikerû koncerteket adnakés telt házasak a koncertjeik. Az együttesnek több tízmillió forinttalkisebb büdzsé áll a rendelkezésére, mint az elmúlt esztendôben. Csakaz Elôadó-mûvészeti törvény adókedvezményre vonatkozó elôírásaikövetkeztében befolyó támogatásoknak köszönhetôen maradtaktalpon, s bíznak abban, hogy a következô évadban az új terveknek,kezdeményezéseknek köszönhetôen már nagyobb költségvetéssel szá-molhatnak. A zenekar igazgatója, Mérei Tamás beszélt az együtteshelyzetérôl. (Réfi Zsuzsanna)

Szerencsés planétaállás SzombathelyenTemérdek helyszínen, a londoni Sadlers Wellsen át a Magyar ÁllamiOperaházig dirigált már operaelôadásokat Vásáry Tamás, de most elô-ször vezet olyan zenekart, amely saját operabérletet indított. A zongora-mûvész-karmester három feltétele közül ez volt az egyik, ami teljesültSzombathelyen. Még az ültetési rendet is megváltoztatta a Savaria Szim-fonikus Zenekarnál, s kimondottan büszke arra, hogy a BBC GustavHolstról szóló filmjéhez a szombathelyi együttes játszotta fel aPlanétákat.

(Réfi Zsuzsanna)

SZEGEDSzegedi értékelés félidôbenÉppen igazgatói megbízásának felénél jár Baross Gábor. A SzegediSzimfonikus Zenekar vezetôje elégedetten tekint vissza az eddigi két ésfél esztendôre, egyedül azt hiányolja, hogy nem sikerült elindítaniuk azegyetemi bérletet, miközben ezt a közönségnevelés fontos eleménektartja. A zenekari igazgató arról is beszámolt, hogy új koncertmesterrelbôvül az együttes, s idén az összes muzsikusuk megmérettetésen esikát, ráadásul, a szólamvezetôi posztok sem lesznek a jövôben bebe-tonozva… (Réfi Zsuzsanna)

Áldozatvállalás, sok munka és tehetségHárom esztendeje vezeti a Szegedi Nemzeti Színházat Gyüdi Sándor, semellett a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezetô karmestere. Bár keve-sebb ideje marad az együttesre, így ritkábban vezényli a társulatot, minta korábbi idôszakban, azért azt a tevékenységét is nagyon fontosnakérzi. Örül annak, hogy a színházban egyre többen váltanak jegyet azoperaelôadásokra. Úgy véli, hogy az emberek vágynak a mûvészetekkínálta élményre, de azért tisztában van azzal, hogy a válság nem múltel, és emiatt általában nem tudnak sokat költeni a kultúrára.

(Réfi Zsuzsanna)

JUBILEUM25 éves a Nemzeti ÉnekkarA Nemzeti Énekkar Állami Énekkar néven 1986-ban jött létre. A kórusmagját a Magyar Állami Népi Együttes énekkara alkotta. Alapító karna-gya Pászti Miklós volt, akinek keze alatt nagy oratóriumok elôadásáraalkalmas, nyolcvan tagú kórussá fejlôdött. (Kaisinger Rita)

KRITIKAHangversenykritikaKritika a Duna Szimfonikus Zenekar, Budafoki Dohnányi Zenekar, aMÁV Szimfonikus Zenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, a ConcertoBudapest, a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Ze-nekar és Oratóriumkórus hangversenyeirôl (Fittler Katalin)

KönyvkritikaZoltan Roman: Mahler és MagyarországMiként könyve magyar kiadásához írott elôszavában rámutatott aszerzô, kevés olyan zeneszerzô van, akinek születési és halálozási évekét éven át tartó ünneplésre adna alkalmat. (Fittler Katalin)

ZENETÖRTÉNETAuer-iskolaSohasem lehetett hallani olyan gazdag, gyönyörûen rezonáló hegedû-hangot, amit szinte úgy varázsolt elô a fiatal Mihail Szaulovics Elman.Egyrészt nevéhez fûzôdik a modern hegedûjáték kezdete, másrészt ôkezdte inspirálni a zsidó származású vonóshangszeresek lavinaszerûmegjelenését, akik valósággal kiözönlöttek Kelet-Európa gettóiból amúlt század elsô negyedében. (Közreadta Rakos Miklós)

MÛHELYEgy szenvedélyes (szenvedéses?) pályaAlig létezik még egy olyan szakma, amely oly sokszor van kitéve ártal-mas feszültségeknek, eufória és frusztráció között hullámzó kedély-állapotoknak. A muzsikus lét legtöbbször nem is hivatás, hanem élet-forma. A muzsikálás a gyermekkortól kezdve lényeges részét képezi azegyén életének. Ha a személyiségnek ezt a részét különféle károsbefolyások érik, hamar elbizonytalanodás léphet fel, amely negatívanbefolyásolhatja a mûvészi tevékenységet.

(Ingolf Schauer/Harry Schröder)

Szinte már tudjuk, mikor jön a varázslat…Interjú Szepesi János klarinétmûvésszel a 15 éves Budapest KlarinétKvartett alapítójával és mûvészeti vezetôjével. (Kaisinger Rita)

HANGVERSENYNAPTÁR

TARTALOM

2 XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

3

5

9

10

13

6

7

14

35

16

22

27

29

18

19

37

40

kal_kulturp 24.1.2011 10:43 Page 2

XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 3

KALENDÁRIUM

NAGY SIKERÛ közös lengyel-magyar ünnepi koncerttel zárult a 2010-es Chopin-év és nyílt meg a 2011-es Liszt-év hétfôn este azENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) párizsi székházában. A mintegy 1200 férôhelyes díszteremzsúfolásig megtelt a két nagy romantikus zeneszerzô mûveibôl összeállított hangversenyre, amelyen a varsói Frédéric Chopin és abudapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem növendékei léptek fel. A koncert díszvendége volt Marton Éva, világhírû opera-énekesnô, aki tanszékvezetô egyetemi tanárként hallgatóit kísérte el Párizsba, valamint Szôcs Géza, a Nemzeti Erôforrás Miniszté-rium (NEFMI) kultúráért felelôs államtitkára.

A 200 ÉVE SZÜLETETT LISZT FERENC Mûveibôl rendeztek ünnepi hangversenyt a berlini magyar nagykövetségen abból az alka-lomból, hogy januártól fél éven át Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökének a tisztségét. Czukor József nagykövet az„ôrségváltás” jegyében átvette Belgium berlini nagykövetétôl, Marc Geleyntôl az EU csillagos kék zászlaját és a leköszönô elnökségjókívánságait. Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum igazgatója a Liszt-év eseményeire hívta fel a figyelmet, majd felolvastaNike Wagnernek, a weimari mûvészeti fesztivál igazgatójának üdvözletét. (Wagner asszony akadályoztatása miatt nem tudott személye-sen részt venni a rendezvényen.) Liszt ükunokája (Richard Wagner dédunokája) egyebek között hangsúlyozta: Liszt Ferenc igazi koz-mopolita volt. Nem csapódott sem a forradalmárokhoz – pedig jótékonysági akcióiban igencsak megmutatkozott szociális érzé-kenysége –, sem az általa amúgy tisztelt arisztokrata és katolikus körökhöz. És bár nem tudott magyarul, magyarországi fellépései soránmindig lelkesebb fogadtatásra talált, mint azokban az országokban – Francia- és Németországban –, amelyeknek a nyelvét beszélte.

NICOLAS SARKOZY francia államfô fôvédnökségével, óriási érdeklôdés mellett nyitotta meg a franciaországi Liszt-évet PárizsbanFrédéric Mitterrand francia kulturális miniszter, Szôcs Géza, a Nemzeti Erôforrás Minisztérium kultúráért felelôs államtitkára, valamintHatos Pál, a Balassi Intézet fôigazgatója és Xavier Darcos, a francia programsorozatot szervezô Institut Francais igazgatója.

HEINZ FISCHER osztrák köztársasági elnök hivatalosan is elvállalta a Lisztomania 2011 elnevezésû burgenlandi Liszt-emlékév fô-védnökségét a Magyarországgal határos osztrák tartomány küldöttségének felkérésére. A Liszt Ferenc születésének 200. évforduló-ja alkalmából rendezendô emlékév programjában mintegy kétszáz koncert, kiállítás és más rendezvény szerepel. A legtöbb koncerthelyszíne az a modern koncertterem lesz, amely Liszt szülôháza mellett, az akkor Magyarországhoz, ma Ausztriához tartozó Dobor-jánban (Raiding) áll. A programok január 27-én a zongoramûvész Kurtowatz-fivérek ünnepi koncertjével és Heinz Fischer nyitó-beszédével indulnak. Október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján Daniel Barenboim ad elô zongoramûveket. Liszt életmûvénekszentelik idén a 30. évfordulóját ünneplô, Gidon Kremer lett hegedûmûvész és karmester alapította Lékai (Lockenhaus) Kamara-zenei Fesztivált is. Lékán rendezik meg a Liszt valamennyi orgonamûvét megszólaltató orgonaest-sorozatot is. A raidingi Liszt-házban Liszt gyermekéveit bemutató kiállítás látható. A tartomány központja, Kismarton (Eisenstadt) több kiállításnak is helyet ad,többek között a Liszt weimari és Josef Haydn kismartoni udvari karmesteri pályáját összehasonlító tárlatnak.

KONCERTEKKEL, kiállításokkal, irodalmi estekkel ünneplik Európa-szerte a magyar kultúra napját a magyar kulturális intézetekben.A Párizsi Magyar Intézetben kedden Krausz Adrienne magyar születésû, de régóta Párizsban élô zongoramûvész Liszt, Bartók és Ko-dály mûveibôl összeállított hangversenyét hallhatják az érdeklôdôk. Londonban, a Magyar Kulturális Központban az ünnep alkalmábólszerdán levetítik Káel Csaba operafilmjét, a Bánk bánt.

A KORMÁNY nemzeti fenntartásba veszi a pécsi Európa Kulturális Fôvárosa (EKF) program egyik nagyberuházásaként épült KodályKözpontot – jelentette be Páva Zsolt, Pécs polgármestere a baranyai megyeszékhelyen. A fideszes politikus sajtótájékoztatón aztmondta, hogy a kiemelt státus megadására az új Széchenyi-terv nyújt lehetôséget. Hangsúlyozta: Pécs lesz az elsô vidéki helyszín,ahol nemzeti fenntartású intézmény mûködik, a döntéssel pedig a város évente mintegy 700 millió forintot takarít meg. Ennyit kel-lett volna ugyanis költenie a központ mûködtetésére.

A PÉCSI KODÁLY KÖZPONT koncertorgonája jövô év augusztusára készül el a tervek szerint, melyet egy vállalkozó házaspár épít-tet tragikus körülmények között elhunyt fiuk emlékére.

LINZ, a volt európai kulturális fôváros nem hagyta abba a fejlesztéseket, már épül és 2013 áprilisában megnyílik Felsô-Ausztrialegszebb operaháza. Josef Pühringer, a tartomány vezetôje szerint a nyitás után már „másik ligában játszanak”. Az építkezés 150millió euróba (42 milliárd forintba) kerül, ebbôl 36,3 milliót áll Linz városa, a többit a szponzorok adják. A 65 méter széles és 215méter hosszú, szabálytalan alaprajzú épület energiatakarékos lesz, a fûtésbe-hûtésbe a napenergia is besegít. A ház szerkezetkész,a tervezôk - a brit Terry Pawson és irodája - kiváló akusztikát ígérnek. A nagy auditórium belsô kiképzése a rajzok szerint hasonló,mint a Mûvészetek Palotájáé. Angol és német cég gondoskodik a színpadtechnikáról, amely alkalmas lesz nagyszabású opera-elôadások, balettek, musicalek, de dal- és szimfonikus koncertek befogadására is.

JÁNOS KÁROLY spanyol király és Zsófia királyné, valamint Schmitt Pál köztársasági elnök és felesége, Makray Katalin jelenlétébentartották meg Madridban a soros magyar EU-elnökség „felvezetô” koncertjét – Farkas Gábor zongorista és a Rolla János kon-certmester vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar nagysikerû fellépésével.

EMLÉKDÍJAKAT adtak át a Magyar Állami Operaházban. Az Oláh-plakettet Fekete Attila magánénekes, a Ferencsik-emlékdíjatpedig Szabó Sándor harsonamûvész kapta az idén. Az elismeréseket Ferencsik János születésének 104. évfordulóján adták át a



KALENDÁRIUM

Magyar Állami Operaházban. Az Oláh Gusztáv-emlékplakettet átnyújtva Gyôriványi Ráth György fôzeneigazgató kiemelte:figyelemmel kísérte Fekete Attila magánénekes pályájának kiteljesedését, s úgy véli, jó kézbe került az elismerés.

EGY ELVESZETTNEK HITT Ferencsik János-felvétel jelent meg CD-n In memoriam Ferencsik címmel: A kékszakállú herceg várá-nak 1976-os koncertelôadását, amelyen Juditot Kovács Eszter, a Kékszakállút Kováts Kolos énekelte, a Bartók-opera egyik leghite-lesebb verziójaként tartják számon. Mint az a Magyar Állami Operaházban, Ferencsik János születésének évfordulóján tartott bemu-tatón elhangzott, az emlékezetes zeneakadémiai koncert rádiófelvétele elveszett, azonban Kovács Eszter férje, Tréfás Miklós egysztereo kézi magnóval rögzítette az elôadást – ezt játszották most CD-re.

SIMON RATTLE vezényletével a Berlini Filharmonikus zenekar Befejezte Szingapúrban háromdimenziós koncertfilmjének felvé-telét. A különleges élményt ígérô alkotás tavasszal kerül a mozikba. A Musical Journey in 3D (Zenei utazás 3D-ben) címû pro-dukció „teljesen új távlatokat nyit a mozinézôk számára” – közölte az EuroArts Music International iroda, hozzátéve, hogy a közön-ség úgy érezheti majd, mintha a zenekar soraiban ülne. A felvételekhez nyolc darab 3D/HD kamerát használtak. A zenekar többekközött Gustav Mahler I. szimfóniáját és Szergej Rahmanyinov Szimfonikus táncait játssza.

JAN VOGLER neves német csellómûvész és fesztiváligazgató nyerte el idén a drezdai sajtóklub hagyományos és rangos elismerését,a 10 ezer euróval járó Erich Kästner-díjat. A kitüntetést nem csupán a koncertpódiumon világszerte nyújtott magas mûvészi teljesít-ményéért ítélték Voglernek, hanem azért a példaszerû toleranciáért is, amely életét áthatja, valamint Drezda kulturális, zenei életéértvégzett közönségbarát munkájáért.

A MAGYAR UNIÓS ELNÖKSÉG elsô hónapjában a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál által szervezett rendezvényekkel mutatkozikbe a borsodi megyeszékhely a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben. A koncertekkel, kiállításokkal, gasztronómiai bemutatókkalszínesített programsorozat január 11. és február 9. között mutatja be az Észak-magyarországi Régiót, elsôsorban Miskolcot.

A SCHILLER THEATERBE való átköltözés után sem csökkent a berlini Staatsoper látogatóinak száma: 2010-ben 90,6 százalékos, re-kordnak számító kihasználtsággal mûködött az intézmény. A Staatsoper Unter den Linden épülete jelenleg felújítás alatt áll. A há-romévesre tervezett, 270 millió euróba (77,4 milliárd forintba) kerülô renoválás idejére a társulat elköltözött a közelmúltban meg-újult Schiller Theaterbe. A Staatsoperben sorozatban a hatodik évben növekedett a helyfoglalások száma. Az operaház közléseszerint az elmúlt évben összesen 189 545-en látogattak el a 287 rendezvényre.

A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ mûködését átvilágító bizottság várhatóan február végéig készül el munkájával. A dalszínházbanelkezdôdött Erkel Ferenc Bánk bán címû operájának ôsváltozatából a lemezfelvétel, és egyeztetések folynak az Erkel Színházesetleges újra megnyitásáról. Horváth Ádám Hajduné Sipos Erika személyében új gazdasági igazgatót hozott a házba a Közigaz-gatási és Igazságügyi Minisztériumból, és új a megbízott ügyvezetô igazgató is, Mozsár István. A miniszteri biztos az operaházzalközös intendatúrát képzel el, de az Erkel Színházban önálló ügyvezetô igazgatóval és fôzeneigazgatóval, valamint egy rezidenszenekarral, mert a jelenlegi operaházi zenekari létszám már nem elég a két ház kiszolgálásához. Úgy vélte, az elsô évadban legfel-jebb száz elôadást tarthatnak, a második évben azonban ez felmehet 130-ra is.

SZÁMTALAN PROGRAMOT kínál az elkövetkezô hat hónapban az EU-elnökségre érkezôknek és a turistáknak a jelentôs tanácsko-zásoknak helyet adó Gödöllô. A szórakoztató rendezvények zömét a Grassalkovich-kastélyban és a sajtóközpontként mûködô Mû-vészetek Házában tartják. Az uniós elnökségi események egybeesnek a gödöllôi barokk év rendezvényeivel. 2011-ben a város kétjelentôs eseményre, Mária Terézia magyar királynô látogatásának 260. és a kastélyt építô gróf Grassalkovich I. Antal halálának 240.évfordulójára emlékezik. A jeles alkalomból több rangos eseményt is tartanak a helyi zeneiskolában, a máriabesnyôi templomban,a városi múzeumban és könyvtárban, s nem utolsósorban a királyi kastélyban.

AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG szimfonikus zenekarainak költségvetését jelentôsen csökkentette az Arts Council (helyi NKA). A BBC-tvezetô Mark Thompson konzultációra hívta az érintetteket. A BBC kötelékében jelenleg Szimfonikus és Filharmonikus Zenekar,Szimfonikus Kórus, a BBC Singers, a Skót Szimfonikus Zenekar, a Walesi Nemzeti Zenekar és a BBC Koncertzenekar található. Atársaság büdzséjét 16%-kal csökkentik, a tévéelôfizetés díját pedig hat évre befagyasztotta a kormány. A legnagyobb és leghíresebbbrit zenekarok közül a manchesteri Hallé, a Királyi Filharmonikusok és a Londoni Szimfonikusok közel 30%-kal kapnak keveseb-bet az Arts Counciltól. Mark Thompson hangsúlyozta, hogy a BBC együtteseire nem átokként, hanem koronaékszerként tekint ésbízik abban, hogy a zenekarok vezetôi összeülnek és együtt próbálnak megoldást találni a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetbenakár úgy is, hogy erôforrásaikat egyesítik, és együttmûködési lehetôségeket keresnek.

KÉTSZÁZEZER EURÓ (55,7 millió forint) értékben loptak el hegedûket egy bécsi zenész otthonából. Iris Seper rendôrségi szóvivôelmondta, hogy a tolvajok december 30-ra virradóan törtek be a zenész lakásába, aki nem tartózkodott otthon. A Kronen Zeitungcímû osztrák napilap hétfôi számában közöltek szerint a tolvajok hátra hagytak olyan hangszereket, amelyek sokkal értékesebbeka tíz ellopottnál. Ebbôl arra következtetnek, hogy nem megbízásból elkövetett rablásról van szó. Az ellopott hangszerek között vanegy Stoß-hegedû is, amelyet egykor a császári udvar számára készített a hegedûgyártásban élen járó híres osztrák család. Azegyedülálló darabot az osztrák Mûvészettörténeti Múzeum egyik kiállításán mutatták volna be a közeljövôben.


TÁRSSZERVEZÔT KERESNEK ZENEIBIENNÁLÉKHOZ A European-EgyptianContemporary Music Society (Európai-Egyiptomi Kortárs Zenei Társaság) társszer-vezôt keres az egyiptomi és az európai ze-nei kapcsolatok fejlesztéséhez. A társaságszervezi a 2011-es alexandriai és kairóizenei biennálékat, emellett koncertek,rendezvények, fesztiválok, szemináriumokszervezését, valamint különbözô oktatásiprojektek támogatását vállalja.

TEHETSÉGGONDOZÓ PROGRAM INDULA ZENEAKADÉMIÁN A Liszt Ferenc Zene-mûvészeti Egyetem nagyszabású tehetség-gondozó programmal és új ösztöndíjjal,együttmûködésekkel támogatja a fiatal te-hetségeket. A tehetséggondozó programkiemelkedô klasszikus, dzsessz, illetve nép-zene tagozatos növendékeket támogat aLiszt Ferenc Zeneakadémiája, az európaifelsôfokú zenei oktatás megújuló központjaBudapesten címû fejlesztési program kere-tében. A program lehetôséget ad arra, hogya zeneakadémisták felkészüljenek a nem-zetközi zenei porondon történô bemutatko-zásra, valamint fejlesszék személyiségüketés kommunikációs képességeiket. Az ifjú

tehetségeket segítô program az EurópaiUnió Európai Regionális Fejlesztési Alapjá-nak társfinanszírozásával valósul meg. AZeneakadémia és az Iparmûvészeti Mú-zeum számos közös projektet indít a társ-mûvészetek szorosabb kapcsolatának kiala-kítása érdekében. Az együttmûködéskeretében a kiállítások megnyitóit az adottkort idézô koncertek, kamarazenei esemé-nyek színesítik, így bôvülnek a fiatalokkoncertezési lehetôségei. A Zeneakadémiaés a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Fô-iskola évi 5 ezer euró összegû Anda Géza-ösztöndíjat hirdet egyetemi tanulmányokatfolytató zongoramûvészeknek 2011-tôl. Azösztöndíj célja, hogy hozzájáruljon a fiata-lok tehetségének fejlesztéséhez és tanul-mányi kiadásaikhoz.

FEJÉRVÁRI ZOLTÁN MÁSODIK LETTMANCHESTERBEN Második helyezést értel Fejérvári Zoltán a 2010. november 29. ésdecember 4. között megrendezett manches-

teri (Egyesült Királyság) James MottranNemzetközi Zongoraversenyen. FejérváriZoltán, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egye-tem ötödéves hallgatója, a döntôbenBeethoven G-dúr zongoraversenyét játszot-ta. A versenyt a fehéroroszországi KirylKeduk nyerte.

MEGHALLGATÁST HIRDET AZ OPERA-HÁZ ÉNEKKARA A Magyar Állami Opera-ház Énekkara meghallgatást hirdet a TenorI. szólamba. Elvárások: magas szintû hangiés zenei képzettség, lapról olvasási készség,színpadi affinitás. A meghallgatás anyaga:Wagner: Tannhäuser, II. felvonás, 4. jelenetFreudig begrüssen… (német nyelven) kez-detû kórusrészlet; Mozart: A varázsfuvola,II. felvonás, No.18. Oh Isis és Osiris…(magyar nyelven) kezdetû kórus tenorszólama, valamint két különbözô stílusú dalvagy ária. A meghallgatást 2011. február 21-én tartják. Jelentkezési határidô: 2011.február 17.

Bôvebb információ valamennyi hírrôl: www.kulturpont.hu/zenekar

KALENDÁRIUM

A KULTÚRPONT IRODA HÍREI

MEGKEZDÔDTEK az elôkészületek a 100. Bayreuthi Ünnepi Játékokra; „minden fesztivál anyja” július 25-én a Tannhäuser új vál-tozatával indul.Amint azt Bayreuthban bejelentették, készülnek a Richard Wagner 200. születésnapja, valamint halála 130. évfor-dulója kapcsán szervezôdô eseményekre is; mindkettô 2013-ban aktuális.A most nyilvánosságra hozott statisztikák szerint 1876, azelsô fesztivál óta 2485 bemutatót tartottak. 1876. augusztus 13-án egyébként A Rajna kincse premierjével indult a fesztivál története;az elsô játékon Beethoven IX. szimfóniáját játszották Wagner mûve mellett.

MATTHIAS SCHULZ ÉS MARC MINKOWSKI igazgatja a jövôben a salzburgi Mozarteum Alapítványt és programjait. Schulz azáltalános és kereskedelmi igazgatói posztot foglalja el határozatlan idôre, míg Minkowski a mûvészeti kérdésekért, elsôsorban aMozart-hétért felel három évig.

JIRI BELOHLAVEK – a világszerte ismert és tisztelt cseh karmester –, jelenleg a londoni BBC Symphony Orchestra vezetôkarmestere – a 2012-es szezonban visszatér a Cseh Filharmonikusokhoz. Jiri Belohlavek aláírta szerzôdését, amelynek értelmében2012 ôszén foglalja el posztját, a 64 éves karmestert kötelezettsége addig a brit együtteshez köti - jelentette be a cseh kulturálisminisztérium szóvivôje, Stanislav Brunclik. Eliahu Inbalnak, a Cseh Filharmonikusok jelenlegi vezetô karmesterének pedig ekkorjár le a megbízatása. A zenekar menedzsmentje hosszú távúnak reméli az együttmûködést a Csehországban született, világjárókarmesterrel, aki 1990 és 1992 között már irányította az együttest, és akit már évek óta szeretnének viszontlátni vezetôként.

AZ IDEI MIDEM zenei vásár mindenekelôtt a zene és az internet viszonyáról, a zenepiac új lehetôségeirôl szól, amelyet január 23.és 26. között rendeznek meg Cannes-ban. A háromnapos rendezvényt pódiumbeszélgetések, elôadások és más események szí-nesítik. Az idei MIDEM-et a „One event can change everything” (Egy esemény mindent megváltoztathat) címmel rendezik meg, bárhozzáértôk kételkednek abban, hogy a jelmondatban foglaltak megvalósulhatnak. A vásáron a zeneipar mintegy nyolcezerképviselôje – producerek, elôadók – lesznek jelen. Kísérô konferenciát is rendeznek, ennek címe Zene a digitális korban lesz. Azeseményre várják a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) fôigazgatóját, Francis Gurryt, csakúgy, mint az Európai Bizottságbelsô piacáért felelôs biztosát, Michel Barnier-t. Ott lesz a vásáron többek közt David Guetta francia dj, valamint Diane WarrenGrammy-díjas szerzô, akinek tollából az Aerosmith vagy Christina Aguilera slágerei is származnak. A klasszikus zene ezúttal különnapot kap, január 24-én a Monte-Carlói Filharmonikusok lépnek fel Jakov Kreizberg vezényletével.



Ha megkockáztatjuk azt az állítást, mely sze-rint a 18. századi zene három alapmûfaja aszonáta, a vonósnégyes és a szimfónia, ak-kor a gondolatmenetet folytatva hozzátehet-jük: ugyanezt a funkciót a 19. században adal, a szimfonikus költemény és a zenedrá-ma tölti be. A szembeállítás plasztikusan ér-zékelteti, hogy az elôbbi korszak milyeneredendôen az elvont logikájú abszolút ze-nei formák talaján állt, s hogy vele ellentét-ben az utóbbi milyen döntôen a zenén kí-vüli – irodalmi – hatások alatt bontakozottki. Ezt mutatja uralkodó stílusirányzatánakneve is: romantika = regényesség. Ellenve-tésként fogalmazhatná meg valaki, hogy ahárom alapmûfajnak nevezett 19. századimûforma közül csak kettô, a dal és a zene-dráma él szimbiózisban a szóval s általábana fogalmi gondolkodással, de ez nem igaz: aszimfonikus költemény egyfelôl valóbanszimfonikus, másfelôl azonban költemény, sutóbbi minôsége éppen azt jelenti, hogyolyan zenekari mûvel van dolgunk, mely-nek jelentéséhez s annak megértéséhez aszerzôi szándék által vállaltan szükséges aszóbeli magyarázat, a program.

A dalt, ha úgy tetszik, a mûvészettel foglal-kozó emberiség ôskorától örökölte a ro-mantika: a primitív népek is énekelnek. Azenedrámát Richard Wagner találta fel, pon-tosabban ô fejlesztette ki az opera konven-cióinak megszüntetése-átformálása útján.De ki a szimfonikus költemény atyja? Min-den jel arra mutat, hogy Liszt Ferenc(1811–1886). Liszt életét három nagy kor-

szakra szokás osztani: a pályakezdés úgyne-vezett „virtuóz éveire”, melyekben az ifjú ésszép zongoristafenomén sikert sikerre hal-mozva járta Európát és tiporta a nôi szíve-ket, a középsô, „weimari korszakra”, amelya megállapodást, elmélyülést, a valóban terv-szerû kompozíciós munka kezdetének idô-szakát jelentette Liszt pályafutásában, végüla „Weimar–Róma–Pest háromszög” sarkaiközti utazások éveire, melyeknek soránLiszt egyrészt nagy hatású zongorapedagó-gusként fejtette ki tevékenységét, lelkesfiatalokat gyûjtve maga köré, másrészt a 20.századi modern zenei törekvések bámulato-san merész elôfutáraként kibontakoztatta(kortársai által értetlenül fogadott, de legin-kább észre sem vett) kései stílusát. A szimfo-nikus költemények a második, weimariperiódusból származnak.

Mi a szimfonikus költemény jelentôsége?Felszabadította a zenekari írásmód területéna gondolkodást, amelyet az 1850-es évekremár igencsak béklyóztak a 18. századi szim-fóniamûfajtól örökölt kötöttségek: négytéte-lesség, kötött tételrend (gyors szélsô tételek,középütt lassú tétel és tánc), bizonyos for-matípusok (szonátaforma, triós szerkezet,variáció, rondó) meghatározó jelenléte. Anégytételes szimfónia helyett egytételes,tömör mûtípust kínált, melynek logikáját aszabadon szárnyaló teremtô képzelet vala-milyen külsô tényezô (egy vers, egy regény,egy hôs életútja, egy történelmi esemény áb-rázolása stb.) tagolódásához igazodva ala-kíthatja. És mindenekfelett: az ábrázoló szel-

lemet, amely a romantikának mindig, min-den mûfajban oly fontos volt. Tegyünk hoz-zá még valamit: a szimfónia-mûfaj mintkötött, megszilárdult (és az idôk során meg-merevedett) forma, alkalmas volt arra, hogybizonyos akadémizmus találja meg benne amaga megnyilvánulásainak keretét. A szim-fonikus költemény fejlôdésének egyetlenszakaszában sem volt táptalaja doktrinergondolkodásnak, egyszerûen azért nem,mert az új mûfajtól lényegét tekintve voltidegen minden formalizmus.

„Elvhû” muzsikusokat sem termelt ki az újmûfaj: ezt mi sem mutatja meggyôzôbben,mint hogy néhány szimfonikusköltemény-szerzô (Csajkovszkij, Smetana, Dvorák,Sibelius) szimfóniát vagy szimfóniákat is al-kotott. Magától Liszt Ferenctôl mindenfajtadogmatikus gondolkodás idegen volt: tud-juk, hogy sok nála fiatalabb komponistátpártfogolt, lelkesedve mûveikért, és jellem-zô, hogy közöttük három olyan is akad (Bo-rodin, Franck, Saint-Saëns), aki Liszt iránticsodálata ellenére is látott még fantáziát aszimfónia mûfajában, s legalább egy jelen-tôs, a koncerttermekben ma is nagy sikertarató szimfóniát komponált. (Sôt maga Lisztis írt két szimfóniának nevezett mûvet –Faust-szimfónia, Dante-szimfónia: ezektöbbtételes alkotások, de a programatikusgondolkodás meghatározó szerepet játszikbennük.) A szimfonikus költemény hatásá-nak erejét bizonyítja, hogy Liszt után egyolyan szerzô vált legfôbb mûvelôjévé, akiegyébiránt semmi másban sem volt a ma-


ZENEI KÖZÉLETÜNKLISZT BICENTENÁRIUM

200 éve született Liszt FerencLiszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeli a világ, és mi magyarok különösen. Bár

hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, elsôsorban magyarnak érezte magát: ”…másutt

mindenhol a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok! És ez bizony szép

és nagy dolog, érzelmi kapcsolatba jutni ily módon egy olyan nemzettel, mint a miénk.” Liszttel

foglalkozó kiállítások, konferenciák és hangversenyek jegyében telik az ünnepi év, hiszen – mint

ahogyan Tallián Tibor megfogalmazta: „Liszt 1840 után az egész magyar mûvelôdés számára van

jelen akkor is, amikor nem tartózkodik Magyarországon; mint alkotó és mint szellem, részét képezi

a nemzeti tudatnak akkor is, ha szétfeszíti kereteit; nem beszélve a hatásról, amit a magyar stílus

fejlôdésére, számos magyarországi szerzô pályafutására és a magyar zenei intézmények sorsának

alakulására gyakorol.” Kétségtelen, hogy Liszt volt az elsô igazán jelentôs zeneszerzô, aki kísérletet tett

a magyar szimfonikus zene megteremtésére. E témában adunk most közre egy részletet Csengery Kristóf

munkájából, amely elôször a Mozgó Világban jelent meg. (A Szerk.)

Csengery Kristóf: Liszt Ferenc, a jövô zenésze

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 6



gyar mester követôje, sôt alkata, habitusanagyban különbözött az övétôl: RichardStrauss.

A szimfonikus költemény tehát – a mindigmindenben teremtô szellemû Liszthezhíven – nem rombolt, csak épített, nem vettel semmit a zene történetétôl, csak adott.Ezt mutatja, hogy Liszt után még egészszimfónia-életmûvek születtek. Minde-nekelôtt Brahmsé: Johannes Brahmsnakmind a négy szimfóniája már a liszti szim-fonikusköltemény-mûfaj megléte idejénkeletkezett. És ne feledkezzünk meg AntonBrucknerrôl, Gustav Mahlerrôl, majdnyomában a 20. század legnagyobb szimfó-niaszerzôjérôl, Dmitrij Sosztakovicsról. Hár-

muk közül kettôt, Mahlert és Sosztakovicsotazért is érdemes ebben az összefüggésbenemlíteni, mert nagy jelentôségû szimfónia-termésük nemcsak a mûfaj nem szûnô ere-jét, továbbélésre való képességét mutatja,hanem azt is, miként termékenyült meg aszimfónia a szimfonikus költemény által.Mahlernél és Sosztakovicsnál ugyanis rend-kívül erôs a szimfóniák hátterében munkálónarrativitás szerepe, márpedig ez a szim-fonikus költemény újdonságai közül azegyik legfontosabb. A másik a szimfonikusköltemény tematikus egysége, amely rend-kívül koherens mûveket eredményezett, avariációs elv és a tématranszformáció mintmunkamódszer markáns jelenlétével.A szimfonikus költemény mûfajának megal-

kotása nagy tett volt a zenetörténetben,olyan elhatározó újítás, amely páratlan erô-vel hatott a zenekari zene komponálására,és paradigmaváltást hozott. Ehhez képestLiszt szimfonikus költeményei máig nemfoglalták el a repertoárban az ôket megilletôhelyet, bizonyos szempontból úgy tetszik,máig megmaradt olyan zeneszerzônek, akifelfedezésre vár. Mert mit is játszanak maLiszttôl a hangversenytermekben? A virtuózszólózongora-repertoárt, a versenymûveket,és örülhetünk, ha egy-két igényesebb elô-adó olykor válogat a Zarándokévek soroza-taiból. A Krisztus-oratórium, Liszt életmûvé-nek izgalmas kései termése, valamint aszimfonikus költemények tucatnyi remek-mûve máig a periférián tengôdik.

❙ Programjából ítélve a Nemzeti Filhar-monikus Zenekar és a Nemzeti Énekkarnemcsak a Liszt-évben, hanem az aztkeretezô két hangverseny-évadban isgyakran tûzi mûsorára Liszt Ferencmûveit…

– A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltánmûvészeti vezetésével nemcsak az évfor-dulók alkalmával szólaltatja meg jeles ma-gyar zeneszerzôk alkotásait. Liszt Ferencesetében ez különösen igaz, hiszen a legis-mertebb Liszt-kompozíciók a zenekar állan-dó repertoárjának részei. Közismert ténytovábbá, hogy Kocsis Zoltán évfordulótól

függetlenül hangszerelte meg Liszt számárarendkívül kedves és fontos zongoramûveit,amelyeket itthon is és külföldön is több he-lyen bemutatott már az együttes.

❙ Hol adták elô eddig ezeket a meghang-szerelt zongoramûveket?

– Alkalomtól függetlenül játszottuk többekközött a zenekar spanyol turnéján, továbbáa bécsi Musikvereinsaalban is – hogy csak alegrangosabb helyszíneket említsem –, demás külföldi zenekarok is mûsorra tûztékmár e meghangszerelt zongorakompozíció-kat.

❙ Milyen további különlegességekkel ké-szülnek az évfordulóra?

– Az évforduló nekünk nagy örömünkreszolgál. Boldogan és büszkén mutatjuk felLiszt ismert és kevésbé ismert kompozícióit.Számunkra épp ezért nagy lehetôség rejlik ajubileumi évben. Mindig megütközésselolvastuk ugyanis azokat a fanyalgó, tudálé-kos cikkeket, amelyek elsôsorban német,brit és amerikai lapokban jelentek megLiszttel kapcsolatban. Érdekes módon ezeka cikkek általában mint idejétmúlt öreguratállítják be Liszt Ferencet, és vagy kizárólagaz életmû legédesebb apró gyümölcseit csi-pegetik – mint például a magyaros jellegûkompozíciók –, vagy azokat a Liszt-mûveket, amelyek annak idején egész másfunkcióval jöttek létre, mint amilyen céllal

most mi hallgatjuk ôket. Eközben mélyenhallgatnak arról a Lisztrôl, aki egészen újutakon járt, és szinte már közhelyszámbamegy, hogy nélküle nem lenne Wagner,Debussy, Richard Strauss vagy Bartók.

❙ Ez tény, hiszen maga Bartók volt az,aki akadémiai székfoglalójában Lisztrôl,mint a 20. századi zene elôfutárárólértekezett. Mint általában a nagy egyé-niségeknek, Lisztnek azonban nemcsaka zenéje, hanem az egyénisége is min-den korban megosztotta a közvéle-ményt.

– Liszt rendkívül összetett, gazdag személyi-séggel rendelkezett. Nemcsak életmûvénkeresztül, hanem életútja során is rendkívülsokféle arcot mutatott, amelyet sokszor fél-reértettek, vagy szándékosan félremagya-ráztak, vagy klisévé egyszerûsítettek. In-kább elôtérben van a gáláns kalandjairólelhíresült megnyerô férfi, a híres zongora-virtuóz, vagy az önzetlenül segítôkész ba-rát, aki egyforma jóindulattal nyilatkozottChopinról és támogatta Wagnert, jóllehetnem mindig részesült viszonzásban. Ritkánesik szó azonban a zongorapedagógusról,vagy arról a tudósról, akinek utolsó perió-dusában a zeneirodalom legmélyebb, leg-sötétebb univerzumaiba volt bátorsága be-hatolni. A Nemzeti Filharmonikusok ezt akevésbé ismert Liszt Ferencet szeretné fel-mutatni.

Liszt Ferenc követeiInterjú Kovács Gézával, a Nemzeti Filharmonikusok fôigazgatójával

„Liszt rendkívül összetett, gazdag

személyiséggel rendelkezett. Nem-

csak életmûvén keresztül, hanem

életútja során is rendkívül sokféle

arcot mutatott, amelyet sokszor fél-

reértettek, vagy szándékosan félre-

magyaráztak, vagy klisévé egysze-

rûsítettek. Ritkán esik szó azonban

a zongorapedagógusról, vagy arról

a tudósról, akinek utolsó periódusá-

ban a zeneirodalom legmélyebb,

legsötétebb univerzumaiba volt

bátorsága behatolni. A Nemzeti Fil-

harmonikusok ezt a kevésbé ismert

Liszt Ferencet szeretné felmutatni.”

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 7

❙ Milyen mûveken keresztül kívánják tel-jesíteni ezt a missziót?

– Ha végigtekintünk a Liszt-bicentenáriumotérintô két hangversenyévadon, akkoregyszerre találjuk meg benne a zongoráraés zenekarra komponált népszerû MagyarFantáziát, de a ritkán hallható, „Amit ahegyen hallani” címû Victor Hugo-versnyomán komponált elsô szimfonikus köl-teményt is. A jelenleg zajló hangverseny-évad nyitókoncertjén pedig a szinténkeveset játszott 13. zsoltárt, valamint aStrassburgi katedrális harangjai címûalkotást adták elô együtteseink.

❙ Hogyan illeszkednek bele a Nemzeti Fil-harmonikusok hangversenyei a Liszt-évteljes magyarországi programsorozatába?

– A magyarországi Liszt jubileumi év hivata-los megnyitójára 2011. január 22-én kerültsor a budapesti Mûvészetek Palotájában, aBartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.Az a megtiszteltetés érte együtteseinket, hogya nyitó díszhangversenyen Kocsis Zoltán ve-zényletével, neves szólisták társaságábanmûködhettek közre többek között Liszt Ko-ronázási miséjének elôadásában. A MagyarTelevízió közönsége és a Mûvészetek Pa-lotája honlapjára látogatók is tanúi lehettek,hogy milyen Liszt képet kívánunk közve-títeni. Azét a Liszt Ferencét, aki a rapszódiá-kon túl magasodik, irányt mutatva a 20. szá-zadi európai zeneszerzôk nemzedékeinek.

❙ Külföldön is ezt a Lisztet kívánják meg-mutatni, szakítva az eddigi klisékkel?

– Igen, feltétlenül. Január végén Magyar-ország európai elnökségének hivatalosmegnyitó-ünnepségén két koncerten léptekfel az együttesek a brüsszeli Beaux Arts pa-tinás hangversenytermében, Liszt és Bartókmûveivel. Itt Liszttôl az Á-dúr zongoraver-seny hangzott el Ránki Dezsô szólójával,Kocsis Zoltán vezényletével, valamint a Lesprèludes és a Koronázási mise, a februárinémetországi turné mûsorán pedig szinténa Les prèludes szerepel. Május 27-én a Vati-kánban adnak elô Liszt kompozíciót együt-teseink. Itt eredetileg a Szent Erzsébet le-genda lett volna mûsoron, de a Szentszékkérésére egy rövidebb mûsorral kell fellép-nünk, ezért itt is a Koronázási mise csendülmajd fel. 2011. október 22-én, Liszt Ferenc születés-napján pedig szerte a világon a Krisztusoratórium hangzik el. A Nemzeti Filhar-monikus Zenekar és a Nemzeti ÉnekkarKocsis Zoltán vezényletével a helyszínenjelen lévôk és a televíziós közvetítés nézôiszámára a budapesti Szent István Baziliká-

ban szólaltatja meg ezt a remekmûvet, ame-lyet annak idején a pesti közönség Lisztvezényletével ismerhetett meg.

❙ Jelent-e valamilyen többletet az együt-tesek számára e monumentális mûvekmegszólaltatásakor, hogy a jelenlegi fô-zeneigazgató, Kocsis Zoltán zongora-mûvészként maga is a zongora felôlközelít a Liszt-œuvre megismertetéséhez?

– Nagyon sok tekintetben válik az együtte-seink javára, hogy Kocsis Zoltán mint zon-goramûvész gyerekkora óta tanulmányozzaa legnagyobb zongorista-zeneszerzôk élet-mûveit, mintegy belülrôl kifelé hántva leazok egyes rétegeit. Amint a Bartók Új Soro-zat lemezösszkiadásra is igaz, hogy a zon-goramûvész Kocsis Zoltán karmesterként isegészen páratlan mélységében ismeri a bar-tóki életmûvet, ugyanez érvényes Lisztre is.Amikor például a Les prèludes-öt próbálja,vagy egy Liszt oratóriumot, akkor mintegybelebújik annak a zseniális zongoristának abôrébe, akinek – mint ahogy neki is – egyidô után kevés volt a zongora, és a nagy-zenekar színeire, lehetôségeire volt szük-sége ahhoz, hogy zenében kifejezhessemindazt amit gondol. Ez hallatszik a Kocsisáltal vezényelt Liszt-mûvek interpretációjánis. A zongoristák színe-javától megszokottpregnáns billentéstechnika, a megszólalta-tott hangok egzaktsága, tisztasága ugyan-olyan követelmény, mint az a poézis, aminemcsak a Szerelmi álmokban lelhetô fel,hanem a Liszt kompozíciók többségében,például az imént említett Szent Erzsébetlegendában is. Éppen ezért azt gondolom,hogy a zenekar és az énekkar is bôségesenkiveszi a részét abból a Liszt ünnepség-sorozatból, amely legalább annyira amiénk, mint más nemzeteké – ha nem job-ban, és legalább annyira a nagyvilágé, mintamennyire a miénk. Ismét csak azt tudommondani, hogy a célunk az, hogy az ismer-tebb mûvek mellett a bicentenárium adtakülönös figyelemnek köszönhetôen egyolyan Lisztet mutassunk fel, amely nem atévésorozat „Szerelmi álmok” Lisztje csak.

❙ Terveznek-e lemezfelvételeket a jubi-leum alkalmából?

– Örömmel mondhatom, hogy a televíziósés rádiós közvetítéseken túlmenôen, a War-ner lemeztársasággal készítünk egy Liszt-lemezt, amelyen a január 22-i mûsorunkonelhangzó több mû a Les prèludes-del ki-egészítve kerül felvételre. Továbbá az isnagy örömünkre szolgál, hogy egy korábbiLes prèludes- és Mazeppa-felvétellel szere-pelünk azon a CD-n is, amelyet a kormány

Magyarország európai uniós elnökségealkalmából jelentetett meg. Egy Magyar-országról, Liszt Ferencrôl, Bartókról, a ma-gyar kultúráról szóló album mellett ezt alemezt kapják ajándékba azok a koronásfôk, kormánytagok, politikusok, mûvészek,akikkel az uniós elnökségi félév során Ma-gyarország kapcsolatba kerül. A lemezenegyébként a Nemzeti Filharmonikus Zene-karon kívül közremûködik még CsalogGábor, Krausz Adrienne zongoramûvész, acsodás tehetségû igen fiatal Vida Mónika,akadémiai zongorista-növendék, valamint aSzent Efrém férfikar. Terveink között szere-pel egy olyan, a Hungaroton gondozásábanmegjelentetendô Liszt-lemez is, amelyrôlmég egyeztetések zajlanak. A lemez mûso-rán jobbára Kocsis Zoltán Liszt-hangszere-léseit hallhatjuk majd. A Mûvészetek Palotájaelmúlt karácsonykor megkezdett internetesközvetítésének köszönhetôen pedig vala-mennyi, a MÜPÁ-ban megrendezésre kerü-lô Liszt-koncertünk is élô egyenesben aMÜPA honlapján lesz megtekinthetô. A kül-földi fellépéseink jelentôs részét a helyiklasszikus adók közvetítik. Ez volt a helyzetBrüsszelben, mint ahogy több német adó isjelezte már, hogy a németországi kon-certkörút mûsorát szeretné majd sugározni,ezen túlmenôen a Vatikáni Rádió is tervbevette már a Koronázási mise közvetítését.Amint azt már említettem, az október 22-iKrisztus oratórium-elôadást pedig a MagyarTelevízió nézôi is láthatják-hallhatják.

❙ A már említetteken kívül milyen egyébhazai zenei eseményeken vesznek részta Liszt év kapcsán a Nemzeti Filhar-monikusok?

– Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy aNemzeti Filharmonikusok a vidéken leg-több hangversenyt adó budapesti székhe-lyû együttes. Ennek következtében mind azénekkar, mind a zenekar együtt is és külön-külön is meglehetôsen sok, évente átlag 30-35 hangversenyen vesz részt a nagyobbvidéki városokban. A január 22-i nyitóhang-verseny mûsorát például, a budapesti kon-certet megelôzôen két vidéki városban iselôadtuk, Székesfehérvárott, illetve Sopron-ban. A Liszt-év során még számtalan alka-lommal lép fel a két együttesünk vidéken,hol együtt, hol külön-külön adva mûsoro-kat többnyire Liszt törzsrepertoárral. MarianLapsansky a Szlovák Filharmónia igazgatójapedig épp most, beszélgetésünk elôtt hívottmeg bennünket Liszt-mûsorral idén decem-berre a Pozsonyi Zenei Fesztiválra, hogy afesztivál díszvendégeiként Liszt mûveittolmácsoljuk. Kaisinger Rita



kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 8


ZENEI KÖZÉLETÜNKDEBRECEN

❙ Rendhagyó módon alakult az utóbbiidôben az együttesek sorsa…

– Tényleg érdemes áttekinteni az elmúltesztendôk történetét. Kocsár Balázs mármásodik alkalommal dolgozik az együtte-sekkel, hiszen amikor 2006. január 1-jétôlHerboly Domonkos lett az összevont – azenekart és kórust is magába foglaló –intézmény igazgatója öt esztendôre, ak-kor vele együtt, ugyanennyi idôre kapottmûvészeti vezetôi mandátumot ô is. Ez amegbízatás december végén járt le, ígyKocsár Balázs jelenleg az együttes kar-mestere. Herboly Domonkos azonbanmár korábban, tavaly februárban kértefelmentését, s azóta az ô pozícióját –helyettesítéssel – a gazdasági igazgatólátja el. Már tavasszal pályázatot írtunk kierre a posztra, s az elsô alkalommalnégyen jelentkeztek. Egy részüknekazonban nem volt meg a szakmai gyakor-lata, a többieknek pedig a végzettségenem volt megfelelô. Így kénytelenekvoltunk eredménytelennek nyilvánítani apályázatot, amelyet a következô alkalom-mal nyáron írtunk ki. Akkor akadt néhányérdeklôdô, viszont komoly jelentkezônem, éppen azért, mert az aspiránsoknem akarták, hogy a leköszönô közgyû-léstôl kapják meg a kinevezésüket. Ezértmost ôsszel ismét kiírtuk a pályázatot, ésbízom benne, hogy megtaláljuk a meg-felelô igazgatót. A szakmai zsûri január10-én ülésezett, január 27-én pedig a köz-gyûlés határoz arról, hogy ki kapja megezt a posztot.

❙ Az új igazgató dönt arról, hogy kilegyen a mûvészeti vezetô?

– Igen, hiszen ezt a posztot nem kellpályáztatni, s a mûvészeti vezetôt az igaz-gató nevezi ki. Miután az aspiránsoktólötéves vezetôi programot kértünk, emel-lett nyilatkozatot kellett tenniük arról is,hogy kivel kívánják végezni a munká-jukat, az új vezetônek nem köthetjük mega kezét azzal, hogy megmondjuk, ki le-gyen a mûvészeti vezetô. Nyitva kellhagynunk számára ezt a lehetôséget.Most eléggé eltérô területrôl érkeztek ajelentkezôk, akad köztük zenekarvezetô,menedzser, s a törvény lehetôvé teszi aztis, hogy jogász, közgazdász végzettséggelis lehessen pályázni. Mindez új helyzetetteremt, hiszen valószínûleg egy muzsikusigazgató más mûvészeti vezetôt keres,mint az, aki menedzseri végzettséggelérkezik. Esetleg elképzelhetô, hogy a mû-vészeti munkát is másképpen képzeli el,mint ahogyan eddig folyt…

❙ Viszont a kórus vezetôje adott, hiszenPad Zoltán kinevezése három évre szól,amelybôl csak egy esztendô telt el…

– Úgy vélem, személyében agilis, tehet-séges fiatalembert találtunk, aki új színt,lendületet hozott az együttes mûködé-sébe, és bízom abban, hogy együtt tuddolgozni az új igazgatóval. A döntés ter-mészetesen azonban a kinevezett vezetôkezében lesz, hiszen az ô joga megválo-gatni, hogy kikkel dolgozik. Egyébként aváros éppen azért döntött a zenekar és a

kórus összevonása mellett, és azért támo-gatta, hogy az együttesek mûvészetivezetôje legyen az operatagozat irányító-ja, mert korábban folytonosan egyeztetésigondok, feszültségek adódtak az intéz-mények között. Sokszor ahelyett, hogysegítették volna, csak nehezítették egy-más munkáját…. A város vezetése,amelynek munkájában én is részt vettem,azt mondta a 2000-es évek elején, hogyezt a helyzetet kezelni kell. A zenekar ésa Kodály Kórus egységes intézménykéntkell, hogy mûködjön, s olyan vezetôrevan szükség, aki mindezt kézben tartja.Ezért javasoltuk Kocsár Balázst az opera-tagozat vezetésére is. A színház vezetôjeelfogadta ezt az álláspontot. Azóta vi-szonylag zökkenômentesen mûködnek adolgok.

❙ Az új igazgató nevez majd ki mû-vészeti vezetôt, aki adott esetben akárKocsár Balázs is lehet…

– Igen, hiszen lehet, hogy olyan embernyeri el a posztot, aki az együttmûködéstvele képzeli el. Ahogy az igazgató sze-mélyérôl dönt a közgyûlés, annak függ-vényében ez is kiderül. Mindenkinek tü-relemmel meg kell várnia, hogy mi lesza végeredmény. Kocsár Balázsnak január1-tôl egyetlen megbízatása szûnt meg, amûvészeti vezetôi, de karmester a zene-karnál, s a színháznál is vezeti a tago-zatot.

❙ A város vezetésének melyek az újigazgatóval szemben támasztott el-várásai?

– Tudjuk azt, hogy nagyon nehéz szak-mai, logisztikai feladat az operajátszásfeladatainak eleget tenni, emellett a kon-certéletet is kiválóan mûködtetni, azon-ban mégis azt szeretnénk, ha a zenekarjelentôsebb tényezôként jelenne meg azenei piacon, és felhívná magára a figyel-met. Ez a kettôs elvárás korábban szinténmegvolt, meg is maradt az igazgatóvalszemben, hiszen lényeges, hogy ne csakaz opera legyen sikeres. A színház ugyan-is az elmúlt néhány évben díjakat kapott

„Szeretnénk, ha a zenekar is felhívná magára a figyelmet”Somogyi Béla bízik abban, hogy megtalálják a megfelelô igazgatót

Eddig két alkalommal volt sikertelen a Debreceni Filhar-

monikus Zenekar és a Kodály Kórus igazgatói posztjára

kiírt pályázat, de a város alpolgármestere, Somogyi Béla

reméli, most, a harmadik alkalommal már megtalálják

a megfelelô jelöltet. Az új vezetôtôl Debrecen vezetése

azt várja, hogy tegye még sikeresebbé a zenekart, s az

együttes is hívja fel magára produkcióival a figyelmet,

legalább annyira, mint ahogyan ez az elmúlt években

a debreceni Csokonai Színháznak sikerült.

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 9

a POSZT-on, felkerült a címlapokra. Vi-lágszerte megismerték azt az értéket,amelyet a teátrum jelent. A Kodály Kórusis tartja azt a színvonalat, amit elért az év-tizedek során. A fô elvárás tehát az, hogya zenekar ne csak az operához kötôdveérjen el országos, nemzetközi sikereket.Legyenek olyan produkciók is, ame-lyekre felkapja a fejét a helyi közönség.Tudom, országos gond, hogy elfogy,kiöregszik a publikum, meg kell hát talál-ni az új koncerthallgatókat. Akadt néhányjó kezdeményezés az elmúlt években,remek ifjúsági és gyerekprogramok, s aztis jónak tartom, hogy rendszeresen jár vi-dékre az együttes, mindezt azonban foly-tatni kell! Az új igazgató felé az az elvárá-som, hogy találja meg annak az ûrnek apótlását, amelyet a közönség fogyásaeredményezett. Emellett dolgozzon azon,hogy olyan elôadások szülessenek,amelyekre országszerte felkapják afejüket. Debrecenben erre van szükség.Annak idején a MODEM létét is sokanmegkérdôjelezték azzal, hogy egy ekkoraképzômûvészeti kiállító teremnek van-elétjogosultsága egy ekkora városban. Azutóbbi idôszak bebizonyította, igen.Akadt olyan tárlat, amelynek több mint 25ezer budapesti látogatója volt. Tennünkkell a kulturális vízfejûség ellen. Jó példatényleg a MODEM, ahol az elsô tárlat, aLeonardo-kiállítás óta számos más kiál-lítás is felkeltette az ország figyelmét. Aszínházban Vidnyánszky Attila igazgatásaalatt olyan produkciók születtek, ame-lyek nemzetközi sikert arattak. Ilyencélokat érdemes kitûzni.

❙ Akadnak azért nehezítô tényezôk, hi-szen nincs az együttesnek önálló kon-certterme, nincs az együttesnél mûvé-

szeti pótlék, amellyel ösztönözni lehet-ne jobb munkára a muzsikusokat…

– Ezek között az adottságok között kellszínvonalat produkálni… Debrecen ilyenhely. De úgy vélem, nem ezek akadályoz-zák azt a mûvészeti áttörést, amelyrevárok… Azt gondolom, hogy a pénzenkívül vannak más motiváló eszközök is.Be kell kapcsolódni nemzetközi progra-mokba, turnékra kell indulni. Az énvágyam az, hogy találjunk egy olyan igaz-gatót, akinek az irányítása alatt Debrecen-ben is nagyszerû ötletek, programok szü-letnek. Tudom, minden fellépés nemlehet rendkívüli, de a kivételes estek le-gyenek többségben. A Kodály Kórusnaksok szép fellépése akad, a zenekar eseté-ben ezt még hiányolom… Ezt az elvárástkell, hogy a következô ciklusban magaelé tûzze az igazgató, a mûvészeti vezetô,az összes karmester és muzsikus. Az máregy másik kérdés, hogy ehhez milyenúton jutnak el. Természetesen a város ve-zetése minden segítséget, amit tud, meg-ad a zenekarnak és az igazgatónak.

❙ Kocsár Balázs említette, hogy szükséglenne városi szervezôirodára…

– A színház és a zenekar jelenleg nem üt-közik. Emellett a Fônixnek is vannakprogramjai, de a városvezetés volt az,amely kérésként megfogalmazta, hogy neüssék egymást a rendezvények. Egyhéten ne szervezzenek három koncertet,mert a közönség számára ez nem finan-szírozható…. Egyeztetni kellene mindenrésztvevôvel, ez is az igazgató feladata.Az intézmények figyeljenek egymásra, ésadják át az információkat. Annyira nemnagy város Debrecen, hogy a mûvészetiélet szereplôi ne kommunikáljanak egy-mással.

❙ Az új igazgatót biztathatja nagyobbköltségvetéssel?

– Sajnos, a jelenlegi nem az az idôszak…A költségvetési tervezés most kezdôdöttel, február végén fogadjuk el, akkor oko-sabbak leszünk, de szeretném, hogylegalább a tavalyi szintû támogatás fenn-maradjon. Bízom abban is, hogy sikerülaz állami finanszírozásban kicsit racio-nalizálni a dolgokat, mert nem vagyokbiztos abban, hogy minden úgy van jól,ahogy van…

❙ Az elôadó-mûvészeti törvény változ-tatására céloz?

– Igen. Elég régóta részese vagyok a kul-turális területnek, az objektív számoknem tükrözik azt, hogy hányféle módonmûködô együttesrôl van szó… A krité-riumrendszer sem pontosan érték, tehet-ség alapján mér. Eleve nehézséget jelentDebrecenben, hogy nálunk a zené-szeknek a színházi szolgálatot is el kelllátniuk. Ahogy a kórusnak az okozhátrányt, hogy nem fôvárosi… Sajnos aztlátom, vidéken komolyabb eredményekszületnek, mégis alacsonyabb támogatás-sal ismerik el mindezt…. Mindenesetremi azt tudjuk tenni, hogy bízunk a si-keresebb munkában. Várhatóan január27-én a közgyûlés értékeli a pálya-munkákat, s ha talál megfelelô jelöltet,akkor február 1-jétôl kinevezi a zenekarés a kórus igazgatójává. Az új vezetô fel-adata lesz az SZMSZ elkészítése, a belsôstruktúra és a következô évad tervezése.Ha mégsem találunk megfelelô jelöltet,akkor újabb pályázat következik, de azátmeneti idôszakban is biztosítani kell amûködést…

R. Zs.



„A munkának még nincs vége”Kocsár Balázs már tizenkét esztendeje dolgozik Debrecenben, de szerinte akadnak jócskán

megoldandó feladatok. A színházi operatagozat zeneigazgatójaként, a kórus és a zenekar

mûvészeti vezetôjeként úgy véli, szükség volt és van arra, hogy egy kézben összpontosul-

janak a szervezési teendôk, emellett pedig a meglevô lehetôségeket még jobban ki lehetne

használni. Bár december 31-vel lejárt a mûvészeti vezetôi megbízása, bízik abban,

hogy az új igazgató szintén azt az utat folytatja majd, amelyen néhány évvel ezelôtt

elindultak az együttesek.

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 10



❙ Tucatnyi esztendôt töltött a deb-receni együttessel, hiszen elôször1993 és 1999 között vezette a színházopera tagozatát, az utóbbi hat évbenpedig Ön nemcsak a színház Zene-igazgatója, hanem a Debreceni Fil-harmonikus Zenekar és a Kodálykórus mûvészeti vezetôje is. Hogyanértékeli az elmúlt éveket?

– Az elsô idôszak végén, 1999-ben azérttávoztam Debrecenbôl, mert a zenekar-ral való társbérlet folyamatos nehézsé-get, súrlódást jelentett. Annak ellenére,hogy születtek nagyon szép elôadások,mivel a színházban nem a saját zene-karommal dolgoztam, ez a minôségi fej-lôdés gátja volt. Amikor aztán 2002-benvisszahívtak az ötven esztendôs jubi-leumát ünneplô társulathoz, és életrehívtunk egy Lohengrin-produkciót, azelôadás sikere kapcsán egyeztetés indultarról, hogyan lehet a debreceni mûvé-szeti együttesek létét átformálni. Olyanegységes szervezetet kívántunk létre-hozni, amely Európa kulturális életénekis tényezôjévé válik. Az ugyanis mindiggondot jelentett, hogy Debrecen csakközepes nagyságú város, hiába akadnakitt nagyon komoly mûvészeti értékek, ésolyan struktúra, amelyben a zeneisko-lától az egyetemi képzésig, mindentmegtalálni. Van itt professzionális kórus,remek zenekar és egy olyan színház,amely három tagozattal mûködik. Ko-moly erôk, de mindenki a maga útjátjárja, és az energiák jelentôs részét azegymással való harc, az egyeztetésinehézségek viszik el. Így nehéz olyanszínvonalas produkciókat létrehozni,amelyek méltán képviselik a várost. Jog-gal mondhatja azt az önkormányzat,hogy az a nem kevés pénz, amit ezekreaz intézményekre szán, nem hasznosulmegfelelô módon…

❙ Gondolom ekkor került szóba, hogyösszevonják a zenekart, a kórust, ésaz együttes látja el a színházi szol-gálatokat…

– A zenekar mindig is játszott a szín-házban. Sôt amikor a MÁV megszûnt,mint fenntartó, a színházi szakma össze-fogása kellett ahhoz, hogy a város fölvál-lalja a zenekart! Úgy gondoltuk, hogy aleggyorsabban eredményt hozó út, havisszatérünk a gyökerekhez. Korábbanugyanis itt is, mint sok más városban,egyetlen zenekar és zeneigazgató dolgo-zott, aki így képes volt arra, hogy rendettartson, fennakadások és súrlódások

nélkül mûködtesse a település zeneiéletét. Ezért hozta létre a debreceni ön-kormányzat 2005-ben az összevont szer-vezetet. Egyértelmû volt ugyanis, hogyaz együttesek minôségi színvonalátemelni kell. A cél az volt, hogy olyan ér-téket hozzunk létre, amely a város hatá-rain kívül is felkelti a figyelmet. Ehhezkét út vezetett. Vagy a filharmonikuszenekart, mint koncert-zenekart kezdjükfavorizálni – ezzel az operajátszást lehe-tetlenítjük el (lásd Pécs)–, vagy az opera-játszással érünk el átütô eredményeket.Az elsô változat komoly anyagi befekte-tést igényel, ráadásul az sem teszi egy-szerûvé a dolgunkat, hogy nem könnyûDebrecenbe csábítani a fiatal muzsiku-sokat, hiszen mi nem tudunk mûvészetipótlékot fizetni… Bár nagyon remélem,hogy ezen a jövôben változtatni tudunk.

❙ Az is nehezíti a helyzetüket, hogynincs saját otthonuk még ma sem…

– Fontos lenne, hogy az együttesnek ön-álló koncertterme legyen, ahol próbálnitud, ez a minôségi hangversenyek lénye-ges feltétele. Sajnos a Kölcsey Központ,amelyben dolgozunk, nem ideális, nemtudjuk, mi lesz a Bartók Terem továbbisorsa, eladják-e vagy sem. Néha fellé-pünk még ezen a helyszínen, de a Bar-tók Terem hangzása nem tökéletes.Olyan, mint egy nagyobb tornacsarnokakusztikája, mert a kilencvenes évekvégén beépítették a hátsó erkélyt. Pediga Zeneakadémia után itthon ez a máso-dik legnagyobb, patinás koncertterem.Még a mai viszonyok között is szeretünkjátszani benne. Optimális otthona lehet-ne az együttesnek… De ez sem a miénk,küzdeni kell azért, hogy bejussunk afalai közé. Emellett a sikeres mûködés-hez jó marketingmunkára is szükségvan, hiszen ma már kevés, hogy valamijó, el is kell tudni adni… Ehhez sem for-rásunk, sem emberünk. Ha pedig csakaz operajátszást erôsítjük, az a kon-certéletre van rossz hatással, és mindezfordítva is igaz. Az azonban most némielôrelépést jelent, hogy mindez egyetlenkézben összpontosul, hiszen így össz-hangot lehet teremteni, s ezek a felada-tok nem mennek egymás rovására.

❙ Sôt, ahogy az utóbbi években elnyertdíjaik is jelzik, inkább erôsítik, jobbáteszik egymást…

– Büszke vagyok arra, hogy az elôzô kétoperaversenyen is komoly elismeréseketszereztünk, és bebizonyítottuk, olyan

darabokat is hallgatható színvonalontudunk eljátszani, mint a Borisz Godu-nov vagy A tüzes angyal…

❙ Az utóbbi évek fontos célkitûzése,hogy egyedi repertoárt építsenek,ritkán hallható darabokkal…

– Igen, ez tudatos törekvés. Engem, mintzeneszerzést is tanult embert, mindigérdekelt, hogy vajon mi lehetett a zene-szerzô eredeti célja, és az átdolgozá-sokat tanulmányozva szerettem kikeres-ni, minek mi volt a kiindulópontja. Arratörekedtem, hogy az eredeti verziókatmutassam be, de közönségbarát módon.Ez jellemzô a koncertekre is.

❙ Említette a publikumot. Mennyiresikerül megtölteni az elôadásaikat?

– A koncertjeink rendszerességét na-gyon szereti a közönség. Egyébként er-rôl tárgyaltunk a szimfonikus zenekarokvezetôivel, hiszen mindenkinek gondotjelent, hogy már nem támaszkodhatunkúgy a Filharmónia szervezésére, mintkorábban. Nálunk nehezíti a helyzetet,hogy nincs marketing költségvetésünk,emberünk sem, aki ezzel foglalkozik.Így csoda, hogy a közönség még jár ahangversenyeinkre… Az, hogy nincs teltház, már a 90-es évektôl probléma. Márakkor felmerült, hogy a Filharmóniamiatt szükség lenne egy városi hangver-senyirodára. Szegeden példaadó a Fil-harmónia monopolhelyzete, hiszen azösszes koncertet ôk szervezik, így elke-rülik az ütközéseket, a fölösleges fe-szültségeket. Jelenleg Debrecenben ekérdésben teljes az anarchia. A zenekarmellett az egyetem, a filharmónia, a Köl-csey Központ is szervez hangversenye-ket, s elôfordul, hogy egyetlen naponkét-három koncert is van…

❙ Pedig úgy emlékszem, korábban szóvolt arról, hogy létrehoznak egyvárosi zeneigazgatói posztot, amelyetÖn töltene be…

– Igen, szóba került, de aztán különbözôegyeztetési gondok miatt ez a pozícióvégül nem született meg. Természetesenaz, hogy a zenekar és a Kodály Kórusmûvészeti vezetôje vagyok, valamint aCsokonai Színház zeneigazgatója, segítabban, hogy a korábbi súrlódások meg-szûnjenek. Olyan közös produkciókathoztunk például létre, mint a Krisztusoratórium, amelyet idén Budapesten és amiskolci fesztiválon is elôadunk, emel-lett több külföldi meghívásunk is akad.

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 11



Képesek vagyunk arra, hogy az erôinketösszpontosítsuk, miközben mindháromegyüttes autonóm testületként mûködik.De ez csak erre a három intézményreigaz a városban… Nem tudom elégszerelmondani, mennyire hiányzik a jó pro-dukciókhoz a jó marketing…

❙ A városban van azonban két olyanprofi intézmény, ahol ezek a feltételekadottak lennének…

– A Kölcsey Központra és a FônixCsarnokra is igaz ez, de a Csokonai Szín-háznak is van közönségszervezése, amikiválóan mûködik, hiszen a Borisz Go-dunovot, a Turandotot, a Hunyadi Lász-lót is 4-5 ezer ember nézte meg. Jelentôsszám, s ott van a nézôi lista a színházkezében, tehát rajtuk keresztül is mû-ködhetne mindez. Sokkal egyszerûbbétenné a helyzetünket, hiszen ha ennek aközönségbázisnak a húsz-huszonöt szá-zalék eljönne, teltházasakká válnának akoncertjeink. Vannak tehát lehetôségeka városban, s akadnának nagyon egysze-rû megoldások.

❙ Ráadásul nemcsak a zenekar, ha-nem a kórus koncertjeire is közönsé-get kell szervezni…

– A kórus fantasztikus érték, fenntartásaroppant lényeges, de a koncertélettelmagunknak kell bizonyítanunk a létjo-gosultságát. A városon belüli repertoár iseléggé behatárolt… De például a BartókTerem ideális helyszíne a kóruskoncer-teknek, nem szakrális repertoárhozkiváló, ezért is lenne remek, ha a miénklenne… Tényleg rengeteg dologra akad-na megoldás, csak az a kérdés, hogy adebreceni értékek megfelelô módonvannak-e használva…

❙ Ebben a segítségére lehet az új igaz-gató, akinek személyérôl most dön-tenek.

– Bízom én is ebben, hiszen nem voltegyszerû az a tíz hónap, amely HerbolyDomonkos távozása óta telt el… Azigazgató-nélküliség sok bizonytalansá-got, rossz helyzetet szült. Korábbanmind Turi Gábor, mind Halász Jánosalpolgármester nagyon konstruktív mó-don vett részt a mûvészeti együttesekéletében, kérdés, hogy a mostani veze-tés szintén ezt a rendszert kívánja-etovábbvinni. Az is elképzelhetô, hogy azújonnan kinevezett igazgatóval másutakra kívánják terelni ezeket az intéz-

ményeket. Akadnak ugyanis mindigcsábítónak tûnô lehetôségek, kérdésazonban, hogy mindebbôl mi az, amimegvalósítható.

❙ Arra utal, hogy elégedetlenek azegyüttesek eddigi teljesítményével?

– Tisztában vagyok azzal, hogy mû-vészeti vezetôként vannak hibáim.Többek között az, hogy nem voltamolyan kemény az emberekkel, ahogyanezt mások tennék. Ennek két oka van.Nem hiszek abban, hogy gyomor-görccsel, szorongva lehet jól zenélni, sátadni a muzsikálás örömét a publikum-nak. Pedig ez adja az igazi koncert-élményt. Másrészt tudom, hogy ezek azemberek szinte a minimálbérért tel-jesítik azt, amit teljesítenek, és mellettekét állásban dolgoznak, hogy eltartsák acsaládjukat. A számonkérést ehhez kellhát igazítani. Kérdés, hogy tényleg van-e lehetôségük arra, hogy többet gyako-roljanak…. Úgy vélem, a helyzethezképest fantasztikusak. Senki sem mond-hatja, hogy az utóbbi öt évben nemfejlôdtek minôségi szempontból.Megérdemelnék, hogy ehhez olyananyagi juttatásokat kapjanak, hogyvalóban maradjon több szabadidejük agyakorlásra.

❙ Úgy tûnt eddig, a város mindenbenÖnök mellett áll…

– A támogatás megvolt, az anyagi hely-zet azonban Debrecenben sem túl jó…Nagyon örültem Tallián Tibor Hunyadi-ról szóló kritikájának, amelyben azt írta,hogy 12 éve Kósa Lajos meghirdetett egykulturális programot, s ezt a debrecenioperajátszás teljesítette… Úgy vélem,még nagyon sok potenciál rejlik azegyüttesekben, s én azért dolgozom,hogy ebbôl minél több megvalósuljon.Jó lenne mindezt a városhatáron túl ismegmutatni, ehhez azonban anyagisegítségre van szükség…

❙ Képesek megfelelni az elôadó-mûvészeti törvény számainak?

– Igen, bár a törvényt nem ránk találtákki… A debreceni zenekarnál csak aszombathelyi együttesnek kisebb a lét-száma, s ennyi muzsikussal kell a kon-certeket és az elôadásokat is megol-danunk... Nagyon kevés próbávaldolgozunk, s azért, hogy így is minôségikoncertek születnek, a zenészeket illetiköszönet.

❙ Milyen utakat, megoldási lehetô-ségeket lát?

– Jó döntésnek tartom, hogy a kórusélére Pad Zoltán személyében fiatal,ambiciózus személy került, nekem mû-vészeti vezetôként csak a koncepciókitalálása, a programok koordinálása afeladatom. Nagyon lényegesnek tartom,hogy megmaradjon az autonómiájuk, ígyszámos döntésben szabad kezet kapott.Eredményes a munkája, minôséget pro-dukál. Úgy vélem hát, hogy a kórus jóúton halad. A Debreceni FilharmonikusZenekar esetében az lenne a legfonto-sabb, hogy legyen forrása a minôségibérpótléknak. Ezt a pénzt tényleg azalapján lehetne elosztani, hogy ki ho-gyan dolgozik…

❙ Hogy mennyire fontosnak tartjadebreceni munkáját, azt talán az isigazolja, hogy a városba is köl-tözött…

– Igen, két évvel ezelôtt úgy határoztunka családommal, hogy Magyarországra,Debrecenbe költözünk. A feleségemolasz, így korábban Itáliában éltünk.Nem volt egyszerû döntés, de azt gon-doltam, hogy ennek az intézménynek asúlya ezt mindenképpen megköveteli.Nem tehetem meg, hogy nem vagyok ittminden nap, hiszen rendszeresen akad-nak ellátandó feladatok.

❙ Ôsszel felreppentek olyan hírek is,hogy a Magyar Állami Operaházhozhívják, elsô karmesternek…

– Valóban volt ilyen, szóbeli megke-resés. Már több mint 18 esztendeje, 1992óta rendszeresen dirigálok az Opera-házban, s a világ több dalszínházában isdolgoztam. Ezek azonban csak tárgyalá-sok maradtak, és Debrecent sem akar-tam otthagyni… Úgy vélem ugyanis,hogy a zenekarban, a kórusban, az ope-ratagozatban rejlenek még lehetôségek,így van értelme annak, hogy mindezttovábbvigyem. Persze tudom, hogy akinevezésem nem örökidôre szól, szük-ség is van idônként szakmai megúju-lásra, de jelenleg azt érzem, ennek amunkának még nincs vége, csak egybizonyos szakaszig jutottunk el. Akkorvan értelme gondolkodni a távozáson,ha nem tudok a feltételeken változtatni,és nem vagyok képes a minôségen javí-tani… Addig azonban van még jócskántennivaló…

R. Zs.

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 12


ZENEI KÖZÉLETÜNKSAVARIA

❙ Nagyon nehéz anyagi helyzetbenkezdtek neki az idei szezonnak, hiszen40 millió forinttal kevesebb támogatás-sal gazdálkodhattak az elôadó-mûvé-szeti törvény szorzói miatt. Milyen meg-oldást találtak?

– Sajnos a fenntartó, Vas Megye és Szom-bathely Város Önkormányzatának forrásaiis rendkívül korlátozottak, így a kiesettösszeget csak részben tudták fedezni. Túl-élésünket az elôadó-mûvészeti törvénybenbiztosított, cégek általi, adókedvez-ménnyel együtt járó támogatásnak köszön-hetjük. Miután koncertszámunk és aközönségünk száma egyaránt rendkívülimértékben nôtt, ezért ez az összeg óriásisegítséget jelentett.

❙ Tudnak a következô esztendô számainváltoztatni, vagy jövôre is csupán ennyipénzbôl gazdálkodhatnak?

– Bízom abban, hogy nagyobb lesz a kere-tünk, hiszen a fenntartói támogatásunk, akoncertszámunk, és egyéb – a központi for-rás mértékét befolyásoló – paramétereink isnôttek tavaly 2009-hez képest. Így talán aminisztériumi támogatásból is több jut majdaz együttesünknek. Helyben viszont sajnosaz elôzô éves adatokkal kellett a költség-vetésünket terveznünk… Persze, a másikoldal az, hogy talán a zenekar az egyetlenintézmény a megyében, ahol az ön-kormányzatok nem csökkentették a támo-gatást…

❙ Az idei már a második közös évadjukVásáry Tamással. Milyennek látja azegyüttes és a karmester kapcsolatát, shogyan hatott a dirigens a társulatra?

– Ez szerintem egy igazi sikertörténet! Azelsô évadban valóban meghatározta kar-nagy úr a hosszabbítás feltételeit, de ezeketteljesíteni is tudtuk. Elsôsorban a zenekarteljesítményére, a mûvészi munka színvo-nalára gondolok. Persze – és ezt most po-zitív éllel mondom – könnyû ilyen inspirá-ció mellett ilyen színvonalon muzsikálni!Vásáry Tamás annyira szuggesztív zeneiegyéniség, hogy mindenkit a hatása alávon. Egyébként a siker titka, hogy ez aszuggesztió egyszerre hat a zenészekre és aközönségre. Ezt jól meg lehetett figyelnipéldául október másodikán, a MûvészetekPalotájában adott koncerten. A hangversenyelôtt másfél hónappal minden jegy elkelt, ésaz elôadás végén, a ráadások után semszûnt a taps, úgyhogy végül a karnagy úr-nak kellett „levezetni” koncertmesterünketa színpadról. Ez a siker így már mindenkép-pen közösnek mondható.

❙ Továbbra is üresen maradt azonban azeneigazgatói poszt, hiszen Vásáry tisz-teletbeli elnök-karnagy…

– Igen, ezt a feladatkört továbbra is énlátom el, de természetesen a Mûvészeti Bi-zottsággal szoros együttmûködésben. Egye-lôre nem érkezett még kritika, hogy ez azállapot tarthatatlan lenne…

❙ Hol tartanak a zenekar-építésben?– Ez talán az egyik legsürgetôbb feladat. 65zenészünk van, aki ezt az újságot olvassa,az tudja, ez milyen kevés a mi repertoá-runkhoz. Mindenképpen szeretném, haminimálisan tíz muzsikussal több tagjalenne a zenekarunknak. A kérdésre adottválasz másik része viszont pozitív. Egyfoly-tában újítunk, intenzíven dolgozunk, olyanmértékben, hogy még a szolgálatszám kor-látokat is rendszeresen túl kell lépnünk, éshabár ez mindenkitôl maximális erôfeszítéstkíván, a sikerek miatt a hangulat mégis kife-jezetten jónak mondható.

❙ A közönség mit érzékel ezekbôl a válto-zásokból? Mire jutottak a nézôk vissza-csábításában? Milyennek találja zene-kari igazgatóként a kamarazenekari ésaz operasorozatot?

– Hadd mondjak egy-két adatot: 2010-ben98 hangversenyt adtunk, korábban 53-at. Azenekar történetében elôször opera- és ka-marazenei bérletet is indítottunk. A hang-versenyeinken most már az a ritka, ha nemteltházas egy este, és ez nemcsak a BartókTeremben tartott elôadásainkra igaz. Kará-csonyi koncertünkön például több mintezer látogató tisztelt meg bennünket jelen-létével. A korábban említett koncerten, aMÜPÁban pedig ezerhétszázan voltak. Azoperabérlet második elôadása elôtt, amikorplakátot szerettem volna csináltatni, halkanmondták munkatársaim, jó, de már nincsjegy! A tavaly elkezdett folyamatnak –ahogy akkor fogalmaztam: az egész pályásletámadásnak – mára kétség kívül mérhetô,hallható eredménye lett. Magam sem hittemvolna, de az általam korábban évekre be-csült folyamat eredménye már egyértel-mûen látszik: az embereknek Szombat-helyen a szimfonikus zenekarról márkifejezetten a szórakozás, az újdonság juteszébe. Beszédtéma lettünk a polgárokhétköznapjaiban, szeretnek bennünket.

❙ Beszélgettünk már korábban is arról,hogy az együttesnek meg kell találnia acsak rá jellemzô arculatát. Milyen sajá-tos vonásokkal rendelkezik a SavariaZenekar?

Operabérlet, kamarazenei koncertek SzombathelyenMérei Tamás a zenekarépítést tartja a legsürgetôbb feladatnak

Nehéz helyzetben kezdett neki ennek a szezonnak

a Savaria Szimfonikus Zenekar, pedig Vásáry Tamással

nagysikerû koncerteket adnak és telt házasak

a koncertjeik. Az együttesnek több tízmillió forinttal

kisebb büdzsé áll a rendelkezésére, mint az elmúlt

esztendôben. Csak az Elôadó-mûvészeti törvény adó-

kedvezményre vonatkozó elôírásai következtében

befolyó támogatásoknak köszönhetôen maradtak

talpon, bíznak abban, hogy a következô évadban

az új terveknek, kezdeményezéseknek köszönhetôen már nagyobb költségvetés-

sel számolhatnak. A zenekar igazgatója, Mérei Tamás beszélt az együttes

helyzetérôl.

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 13

❙ Úgy tûnik, megtalálták azokat a produk-ciókat, amellyel telt házas elôadásokat le-het adni Szombathelyen, hiszen az újoperasorozatuk elôadásaira elkelt azösszes jegy…

– Gyerekkorom óta a mûfaj szerelmese va-gyok, s szerencsére a zenekari igazgató, Mé-rei Tamás szintén szorgalmazta, hogy ilyenprodukciókat hívjunk életre. Emellett azon isdolgozik, hogy Szombathely városában ope-raház szülessen. Az opera különleges helyettölt be az életemben, hiszen ha nem távoz-tam volna külföldre, akkor 1956-tól az opera-házban dirigálhattam volna, várt Tóth Ala-dár… Ha ezt az utat választom, akkor lehet,hogy nem is futok be zongoristakarriert. Azopera volt mindig a kedvencem, de a sors ál-

Szerencsés planétaállás SzombathelyenVásáry Tamás a zenekar ülésrendjét is átrendezte

– Nagyon örülök ennek a kérdésnek, ezugyanis a következô lépés – mármint az ar-culat tudatos megélése, kommunikálása.Egyrészrôl a klasszikus szimfonikus zene-kari létünk meghatározó elemei a követ-kezôk: opera-, szimfonikus-, kamarazenebérlet, Bartók Szeminárium és Fesztivál, to-vábbá az állandó minôségi fejlôdés. Min-denki jó hangulatban, az együttes iránti fe-lelôsséggel dolgozik. Nyáron a velünkszemben lévô, uniós forrásból fantasztiku-san újjáépített Iseumban Varázsfuvola-elô-adásokat akarunk tartani. A kicsit távolabbi jövôben, 2012 nyarátólpedig Iseumi Szabadtéri Játékok címmelegy teljesen új fellegvárát szeretnénk létre-hozni a szabadtéri operajátszásnak, aminôségi kultúrának. Másrészrôl tudatosanbeépítettük – és ezt tesszük a jövôben is –hétköznapjainkba a korábban nem jelenlévô koncert-típusokat: a filmzenei esteket,a szabadtéri, könnyedebb hangvételû, másmûvészeti ágakkal összekapcsolt elôadá-sokat, valamint az új helyszíneket. Hogykonkrétumot is mondjak: felléptünkdecemberben Vásáry André lemezbemu-tató koncertjén a Kongresszusi Központ-ban, de vendégünk volt Sasvári Sándor,Koós Réka, Auth Csilla is. Tervezünk azidén 60 éves Balázs Fecóval közös turnét,illetve kifejezetten gyermekeknek szóló,filmzenei koncertkörutat is. Ez utóbbitGörög Zitával együtt, ô a fogyatékkal élôgyermekek alapítványának nagykövetasszonya, a bevételbôl az alapítványt isszeretnénk támogatni.

❙ Érdemes volt ismét felújítani az együtt-mûködést a Filharmóniával?

– Mindenképpen, ez az együttmûködés ná-lunk nagyon bevált. Egymás szempontjai-nak kölcsönös megértésével, egymás segí-tésével végsô soron nemcsak magunkat,hanem a közönséget szolgáljuk. Együttolyan produkciókat kínálhatunk bérletünk-ben, ami kifejezetten a közös rendezésnekköszönhetô.

❙ Két esztendôvel ezelôtt vállalta el a ze-nekari igazgatói posztot. Elégedett-eennek az idôszaknak az eredményeivel?Mit vár a következô háromtól?

– A válaszom határozottan igen. Gyakranmegkérdezik, hogyha elôre tudom, hogy ezfog történni mi lett volna a véleményem?Nos, egybôl „aláírtam” volna a dolgok ilye-tén alakulását. Ez persze nem jelenti azt,hogy nem lehetett volna bizonyos dolgokatjobban csinálni, de mégis, a zenekar hely-zete idekerülésem idején eléggé aggasztóvolt. Lehet, sokakban ez nem tudatosult, deamikor egy önkormányzat a kötelezô és azönként vállalt dolgairól kezd diskurálni, smindezt egy világgazdasági válság közepénteszi, az nem jó jel. Mára – a maximális oda-adásnak köszönhetôen – a zenekar a város,a megye „bezzeg” története lett, büszkékránk fenntartóink, rendszeresen járnakhangversenyeinkre, beleértve polgármesterurat és Vas megye elnökét is.

❙ Korábban beszélt arról, mennyirefontosnak tartja a régiós szemléletet.

Sikerült e téren is eredményeket el-érni?

– Ez még elôttünk álló feladat. Természete-sen ezen a téren is igyekeztünk minél töb-bet elérni. Vendégkarmesterünk Ausztriá-ból Hermine Pack, akivel több közösfellépésünk is megvalósult a határ túl-oldalán. De az áttörést még nem értük el. Arészben Burgenlandot kiszolgáló szimfo-nikus zenekar víziójának megvalósulásáértmég sokat kell tenni, konkrét elképzelésekvannak, de miután ehhez külsô – politikai -segítséget is igénybe kell venni, az elôre-lépés nem csak rajtunk múlik...

❙ Szó esett korábban arról is, hogy esetlegpolitikai karrierbe kezd, szerencséreazonban maradt a zenekarnál…

– Ez azért nem feltétlen van úgy, hogy azember eldönti, s aztán hajrá! A lehetôségetsem én kerestem, jött magától. A zenekartsemmiképpen nem szerettem volna elhagy-ni, és bár nem lettem politikus, azért ma-napság nem haszontalan a jó kapcsolatezekkel a körökkel. Egyébként októberbena városi közgyûlés a Savaria TörténelmiKarnevált (is) mûködtetô alapítvány ku-ratóriumi elnökének választott. Tehát énlettem az a személy, aki mindenért felel. Ezóriási megtiszteltetés, hiszen a tizenegy évefolyamatosan megrendezett római karnevála város legnagyobb eseménye, három-négynap, 450 program, százhúszezer látogató…Röviden, ha nem is politikusként, de nemmostanában lesz gondom az unalommal!

R. Zs.



Temérdek helyszínen, a londoni Sadlers Wellsen át

a Magyar Állami Operaházig dirigált már opera-

elôadásokat Vásáry Tamás, de most elôször vezet

olyan zenekart, amely saját operabérletet indított.

A zongoramûvész-karmester három feltétele közül

ez volt az egyik, ami teljesült Szombathelyen.

Még az ültetési rendet is megváltoztatta a Savaria

Szimfonikus Zenekarnál, s kimondottan büszke

arra, hogy a BBC Gustav Holstról szóló filmjéhez

a szombathelyi együttes játszotta fel a Planétá-

kat. Vásáry Tamás, aki a zenekar tiszteletbeli

elnök-karnagya, abban is bízik, hogy elôbb-utóbb

rendes, kosztümös operaelôadások hangozhatnak

fel Szombathelyen.

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 14

landóan közbeszólt. Állandó vezetôkarmes-terként szimfonikus zenekaroknál dolgoz-tam, nem operaházi együtteseknél. Mostazonban ez Szombathelyen adott, hiszen aSavaria Szimfonikus Zenekar a hagyományosrepertoár mellett operát is játszott és játszik, sszámomra ez a legnagyobb vonzerô. Az elsôközös operaelôadásunk, a Carmen nagy örö-mömre óriási sikert aratott, s Mérei Tamástóltudom, azóta is errôl az estrôl beszélnek a vá-rosban. Amit szeretnék az az, hogy ne csakhangversenyszerû produkciók kerüljenekszínre, hanem rendes operaházban legyenekaz elôadások. Addig is minden évben leg-alább egy operát dirigálok majd, a következôszezonra a Bohémélet van kitûzve.

❙ Azt, hogy maradjon-e egy év után is aSavaria Szimfonikusoknál, három felté-telhez kötötte. Az egyik az operabérlet volt,ami megvalósult. A második a zenekarminôsége, amellyel szintén elégedett. Aharmadik azonban a költségvetés kérdése,hiszen azt mondta, nem szeretné, ha atúlságosan szûkös büdzsé miatt meglenne kötve a keze…

– Nagyon úgy tûnik, hogy folytatni fogomSzombathelyen a munkát, hiszen a háromfeltételembôl kettô magas szinten teljesült, aharmadik pedig, hogy mekkora a büdzsé és azenekar kondíciói megfelelô szinten teljesül-nek-e, nem csupán a pénztôl függ, haneminkább strukturális kérdés... Továbbra is kér-déses, hogy az új önkormányzati testület ho-gyan viszonyul az együtteshez, mit tud tenniazért, hogy jól dolgozzunk. Ígéreteket min-denesetre kaptunk, de pontosan ez az év az,amikor kiderül, hogy az új politikai vezetésalatt milyen irányt fog venni a zenekar sorsa.Ez a legfontosabb tényezô. Az érdekel, ho-gyan lesz stabilizálva a zenekar jövôje, végretudjuk-e hajtani azokat a változásokat, ame-lyeket szeretnénk. Addig ezekben az ügyek-ben nem lehetett tisztán látni, amíg az új kor-mány nem kezdett el dolgozni, s ténylegkérdés, hogy mennyiben kívánják támogatniaz együttest. Szerencsére minden jel arra mu-tat, hogy megkapjuk a kívánt segítséget, s ígytovábbra is fogok a szombathelyi zenekarraldolgozni. Ezt az évet ezért még szintén pró-baesztendônek szánom, de a tendenciákkedvezôek…

❙ Említette azt is, hogy a zenekar még arraaz ötletére is jól reagált, hogy megváltoz-tatta a megszokott ülésrendet…

– Ami általában nagy forradalmat szokottokozni, mert az emberek megszokták, hogypéldául a csellisták ülnek a pódium szélére, snem mindenki szereti ezt a helyet. Ráadásul

nekik több hely kell, hogy a vonót kihúzzák,tehát rengeteg oka van annak, hogy ne ülje-nek át… Éppen ezért nagyon meglepôdtem,hogy amikor ezzel az ötlettel elôálltam, azon-nal szívesen teljesítették a kérést. Most azelsô hegedû mellett ülnek a csellisták, mellet-tük a brácsa, a elsô hegedûvel szemben ka-pott helyet a második hegedû. Úgy vélem, ezsegít a jó hangzásban. A kedvemért még,szükség esetén, a próbarenden is hajlan-dóak változtatni. Arra is büszke vagyok,hogy Tony Palmer, aki talán a világ egyik leg-nagyobb portré- és dokumentumfilmrende-zôje – számos kiváló alkotást készített már,például a háromórás Richard Wagner-filmet,és rengeteg díjat nyert a produkcióival – fel-kért tavaly novemberben, hogy a SavariaSzimfonikusokkal a Gustav Holstról készülôportréfilmjéhez felvételeket készítsünk. A ze-neszerzô Planéták címû darabja a felvételekszámát tekintve a Carmina Burana és Beetho-ven V. szimfóniája után a harmadik a világon.Ebbôl 130 felvétel van összesen, Tony Pal-mer kiválogatta a legjobbakat, köztük a Bé-csi Filharmonikusok, a New York-i Filhar-monikusok, a Londoni Filharmonikusok, aBBC Szimfonikus Zenekar CD-je is ott volt,majd azt mondta, a miénk a legjobb, mertabban annyi izgalom, feszültség, extra mon-danivaló van. Ha jobban nem is játsszuk a da-rabot, hiszen ezek mindegyike maga a töké-letesség, valami pluszt tudtunk azonbanadni, s ez komoly sikerélmény. Emellett szin-tén nagy elôrelépésnek érzem, hogy miköz-ben a vidéki zenekarok fôvárosi koncertjeifél vagy üres házak elôtt kerülnek színre, aszombathelyi zenekarral adott estünk a Mû-vészetek Palotájában telt házas volt, hóna-pokkal elôbb elkeltek a jegyek. A szezon foly-tatása is tartogat még izgalmas koncerteket.

❙ Ezek szerint tökéletes az összhang azegyüttessel, még tartanak a mézeshetek…

– Mérei Tamással nagyon jó a kapcsolatom,miatta vállaltam el ezt a megbízatást, s az el-múlt idôszak igazolta a vele kapcsolatos, elô-zetes várakozásaimat. A zenekar muzsikusaitis szeretem. Az együttes körüli stábban kelle-mes a hangulat, amit fontosnak tartok a jó mu-zsikáláshoz. Tényleg a legnagyobb lelkese-déssel teljesítik a kéréseimet. Szombathelyet,mint várost is megszerettem. A Kissin-koncertután a rendezvény menedzserével be-szélgettem, aki szintén nagyon lelkesen nyi-latkozott errôl a városról. Jó volt ezt hallani.

❙ Egy szezont már az együttessel töltött.Most hol tart a zenekarépítésben?

– Abban érzem a változást, hogy a zenekarmost jobban felkészül a produkciókra. A mu-

zsikusok általában blattolni szokták a próbána mûveket, ott veszik elô a kottát, de én nagyhangsúlyt fektettem a szólampróbákra, mireén odamegyek, addigra már tudják a hang-okat. Szintén lényegesnek ítéltem meg, hogyfoglalkozzam a zenekar ritmikájával, aminem volt a maga helyén… Most már, ha oda-megyek, akkor erre figyelmet fordítanak. Márnem az ábécé elejérôl indulunk….

❙ Mi a helyzet a másik együttesével, aKodály Ifjúsági Zenekarral?

– Dolgozunk továbbra is, kapunk különpénzt a minisztériumtól, ebben Halász Jánosállamtitkár volt segítségünkre. Adunk Párizs-ban egy hangversenyt, lesz Budapesten fel-lépésünk, Kodály szülôvárosában, Kecs-keméten is szerepelünk. Sok érdekes dolgottartogat még ez az év számomra, fôleg Kele-ten. Októberre például meghívtak Kínába,Pekingben fogom ünnepelni Liszt 200. szüle-tésnapját, koncerttel. Most pedig Indiába,Pakisztánba is meghívtak – feleségemmel,Tunyogi Henriett táncmûvésszel. Közösenfellépünk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon isa tradíciók szerint, március 22-én adunk kü-lönleges, zongorás-táncos estet a Mûvésze-tek Palotájában. Jakobi László sorozatában isközremûködöm, amelynek „A zongorán túl”a címe. Úgy vélem, az, hogy nemcsak ját-szom, hanem mesélek is a szerzôkrôl, a dara-bokról és ezek kapcsán általános emberi kér-désekrôl, nagy vonzerôt jelent a fiatalokszámára is. Sokan közülük, akik eljönnekezekre az estekre, hangverseny-látogatókkáváltak… Persze „Nyugaton” továbbra is dol-gozom, idén többek között Olaszországbanadok Liszt-koncerteket, karmesterként ésszólistaként egyaránt. De nemcsak a Liszt-évre kaptam meghívást, 2012-ben Palermó-ban egy kilenc koncertbôl álló Beethovenciklust / szimfóniák és az összes versenymû /vezényelek majd.

❙ A sok-sok hangverseny mellett pedig 7nagy nemzetközi versenyen - Lipcse, Tel-Aviv, Brüsszel, Moszkva, Leeds, Top of theWorld Norvégiában, valamint 2011 áp-rilisában Utrecht – vállalt zsûrizést aközelmúltban..

– Azért fogadtam el a felkéréseket, mert kí-váncsi voltam, milyenek a mai fiatal zongora-mûvészek, milyen a zenével való viszonyuk.Tényleg hajmeresztô teljesítményekre képe-sek technikai szempontból. A nívó nagyonmagas, azzal azonban, hogy milyen monda-nivaló rejlik a hangok mögött, azzal a leg-többen adósok maradnak. Pedig számomraez az elôadó-mûvészet lényege.

R. Zs.



kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 15

Éppen igazgatói megbízásának felénél

jár Baross Gábor. A Szegedi Szimfo-

nikus Zenekar vezetôje elégedetten

tekint vissza az eddigi két és fél esz-

tendôre, egyedül azt hiányolja, hogy

nem sikerült elindítaniuk az egyetemi

bérletet, miközben ezt a közönség-

nevelés fontos elemének tartja.

A zenekari igazgató arról is beszámolt,

hogy új koncertmesterrel bôvül az

együttes, s idén az összes muzsikusuk

megmérettetésen esik át, ráadásul,

a szólamvezetôi posztok sem lesznek

a jövôben bebetonozva…

❙ Öt évre szóló kinevezést kapott zene-kari igazgatóként, most tart ennek azidôszaknak a felénél. Hogyan értékeli azeddig eltelt szegedi éveket? Mi az, amivelelégedett, és miben szeretne elôrelépni?

– 2008 nyarán ez az új lehetôség olyan voltszámomra, mint egy mentôöv, amelyet afuldoklónak hajítanak. Elmondhatom hátmagamról, hogy az Isten a tenyerén hordoz,hiszen megajándékozott egy ilyen nagy-szerû lehetôséggel. Költségvetésében, fela-dataiban, létszámában egy nagyobb mûvé-szeti intézményhez kerültem. Emlékszem, az

akkori nyilatkozatomban azt mondtam, hogyegy nagyon konszolidált, jól vezetett intéz-ményhez kerültem. Elôdöm, Gyüdi Sándorjó „gazdája” volt a zenekarnak. Az együttesmûvészei jóakaratú, becsületes muzsiku-sok, akikkel jó együtt dolgozni. Természe-tesen, mint minden mûvészeti együttesben,itt is elôfordul néhány másképpen gondol-kodó, de elenyészô számban, s kezelhetôekaz általuk okozott problémák. Különben is,én a korrekt kompromisszumok híve va-gyok és igyekszem mindenkivel együtt dol-gozni. Ez általában sikerül is! Az eddig eltelt30 hónapot abszolút pozitívnak ítélem.Érzem a muzsikusoktól vagy a szegedi ze-nebarátoktól érkezô visszajelzésekbôl,hogy elfogadtak. Szeged egyébként is befo-gadó város, szívesen látja azokat, akik hoz-zá tudnak tenni valamit a város fejlôdésé-hez. Roppant megtisztelô számomra afeladat, és igyekszem a legkevesebbcsalódást okozni!

❙ Mennyire nehéz ellátni együtt a szín-házi és a zenekari feladatokat? Az Elô-adó-mûvészeti törvény kapcsán ugyaniskiderült, van olyan együttes, ahol ezproblémát jelent..

– Az elsô idôben számomra nagyon szokat-lan volt, hogy a zenekar nemcsak koncer-tezik, hanem a színházban is lát el szolgála-tokat. Sokrétû, izgalmas munka, amelyet amuzsikusok magas színvonalon, és szíve-sen teljesítenek. Olyan tradíciókra épül a miszínházi munkánk, amelyeket még FricsayFerenc,és Vaszy Viktor alapozott meg. Egyrégi, de igaz mondást szeretnék idézni: „Akarmesterek között, aki egy operát jól el tuddirigálni, az bármelyik szimfonikus mûvel iskönnyedén megbirkózik. Aki ’csak’ szimfo-nikus irodalomban erôs, azt egy opera ve-zénylése szinte megoldhatatlan feladatokelé állítja.” Így van ez a zenekarok világá-ban is. A zenekari rutint, szakmai tapaszta-latot csak a színházban lehet jól megtanulni.A kettôs feladat ellátása Szegeden nem je-lent beosztási problémát, 2007-ben ugyanis,az Önkormányzat által kezdeményezett,

megtakarítási célú intézkedés – a színházzenekarát összevonták a szimfonikusokkal– végül is pozitív mérleggel zárult: 99 mu-zsikus státusszal rendelkezünk, amelynekeredményeként gyakran ugyanazon napon,illetve estén, két különbözô, egy színházi ésegy hangverseny program is mûsorra kerül.Ha nem ekkora és ilyen összetételû lenne azenekarunk, alig lehetne ezt a kettôs fela-datrendszert ellátni, holott a szegedi közön-ség részérôl egyaránt óriási igény van a ze-nés színházi és a szimfonikus repertoárra is.

❙ A 2009/10-es évadban 15%-kal nôtt akoncertek száma. A jelenlegi szezonbanis ilyen növekedésrôl tud beszámolni?

– A muzsikusok létszáma lehetôvé teszi akoncertek számának emelését. Természete-sen ez nem mehet a végletekig, de ésszerûszervezéssel lehet még a fellépések számátemelni. Új területtel is gazdagodott a reper-toárunk ebben az évadban. Szegeden mégnem volt arra példa, hogy a zenekar mûvé-szei más mûfajban is kipróbálják magukat.Rögtön az évad elején Duke Ellington:Sacred Concert címû mûvét adtuk elô a Zsi-nagógában. Big Band formációt igényel eza mûfaj. El kell mondanom, hogy kollégáimnagy elánnal teljesítették ezt a feladatot. Aközönség is lelkesen fogadta új próbálkozá-sunkat.

❙ Több mint egy évvel ezelôtt, az együttes40. jubileumán beszélgettünk arról,hogy a közönségnevelés érdekében egye-temi bérletet is indítanak. Milyenek azeddigi eredmények?

– Talán ez az egyetlen olyan pályázati célki-tûzésem, amelyet még nem sikerült meg-valósítani. Annak ellenére, hogy több mint30 000 egyetemista tanul Szegeden, nem ér-tem el azt, hogy az egyetemi hallgatók szá-mára bérletes formációban hangverse-nyeket adjunk. Elvétve, szóló koncertekformájában valahogy mûködik a dolog,ezen azonban javítani kell! Viszont nagy sikere van az óvodás és kisis-kolás hangversenyeknek. Az igény is na-


ZENEI KÖZÉLETÜNKSZEGED

Szegedi értékelésfélidôbenBaross Gábor bízik abban, hogy koncertterem isépül a városban

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 16

gyon nagy ezekre a koncertekre. A kicsikjelentik talán a legôszintébb, leghálásabbpublikumot! Azt tapasztaltam, hogy a sze-gedi diákok, iskolájuk révén nagy aránybanhallgatják az ifjúsági koncertjeinket. A 14-18éves korosztály jár ebben élen. Az általánosiskola felsô tagozatából kerülnek ki azok,akik aránylag keveset járnak a hangverse-nyekre. Számukra kitaláltam egy olyan kon-strukciót, hogy az esti bérletes koncertekmûsorából válogatva, a koncert napján dél-ben, a fôpróbára jöhetnek el. Ez az „Ifjúságihangverseny délidôben” sorozatunk, ame-lyen elegáns helyszínen, a Szegedi NemzetiSzínházban, szakavatott mûsorvezetô segít-ségével hallgathatják a koncerteket, tan-évenként hármat. Azt tapasztalom, hogyegyre népszerûbbek ezek az elôadások,teltházat eredményeznek. A diákok hozzá-szoknak egy hallatlanul elegáns, igazi hang-verseny atmoszférához!

❙ Meghatározó tag felvételére készülnek,hiszen koncertmesteri próbajátékot írtakki.

– A zenekar belsô életében kétségtelenülfontos teendôk elôtt állunk. Legelôször em-líteném a koncertmesteri próbajátékot.Összetett tevékenységünk – koncertek, szín-házi munka – velejárója, hogy három kon-certmesterrel dolgozunk. Közülük SzöllôsyJózsef kollégám az évad végén ténylegesenis nyugdíjba vonul (már jó ideje nyugdíjasvolt, csak aktív tagja maradt a zenekarunk-nak.) Szép pályafutást mondhat magáénak,hiszen számos országos, illetve szegedikitüntetés birtokosa. Szöllôsy József január21-én, a Magyar kultúra napja alkalmábólrendezett ünnepségen a Szeged Város Mû-vészetéért járó emlékplakettet és arany-gyûrût is átvehette. Legnagyobb örömömre,a próbajátékra 14 koncertmester-jelölt pá-lyázott. Körültekintôen kell válogatnunk,hiszen nehéz, összetett feladat a koncert-mesteri munka. A kiváló magyar hegedû-pedagógiának köszönhetôen van egy iga-zán fiatal, tehetséges nemzedék. Én nagyonbízom az ifjúságban! A koncertmesteripróbajátékon kívül az évad végén szeret-ném, ha muzsikusaink megmérettetnének.Egyfajta minôsítésen kell átesnünk. Tudom,hogy néhány zenekarban már túljutottakezen, s mindenütt arról számoltak be, hogyérdemes volt, tanulságokkal járt, és meg-hozta a kívánt eredményt. Annál is inkább,hiszen ez lehet egy újfajta, teljesítményreépülô pótlékrendszer alapja. Nagyon fon-tos, hogy a munkavállaló és a munkáltatókétirányú utcában közlekedve járjon el,vagyis: ha többet ad, többet is kapjon. Még

egy fontos változás, aminek azért örülök,mert nem én találtam ki, csak támogatom! AKözalkalmazotti Tanács és a Szakszervezet,a zenekar vezetôsége, azt javasolta, ne le-gyenek bebetonozva a zenekari pozíciók,ezalatt a szólamvezetôket és a helyettesei-ket értem. Háromévente mérettessenekmeg és legyen lehetôség a váltásra. Ezt afelvetést támogatom, hiszen a mûvészi fej-lôdés egyik záloga, és azért örülök ennek,mert kollégáim nem úgy élik meg a próbát,hogy „már megint valami igazgatói macera”következményeit kell viselnünk.

❙ Milyen külföldi vendégszereplésekreutazik a zenekar?

– 2011 áprilisában három hétre a spanyol-országi Bilbaoba utazunk. Ez a zenekarnakimmár a tizedik vendégjátéka ott. Fantasz-tikus épületben, a 2000 férôhelyes kong-resszusi és zeneközpontban, a PalacioEuskalduna-ban öt alkalommal játsszukCsajkovszkij Anyegin címû operáját – ame-lyet helyszíni próbák elôznek meg. Szege-drôl csak a zenekar utazik, a karmester ésaz énekesek a nemzetközi élvonalból ér-keznek. 2011 számunkra kétségtelenülspanyol jegyben telik, hiszen az évet is his-pán vidéken zárjuk, december végén kéthétre Barcelonába, Alicante-be, Valenciábautazunk, ahol Strauss-koncerteket adunk. Ahelyszínek között a leghíresebb Barceloná-ban található, a 2000 férôhelyes Audito-rium, ahol négy koncertünk lesz. Ezen atéren tehát nem lehet okunk panaszra! Akülföldi vendégszereplések az évadbólkevés idôt vesznek el, és jut elég idô azitthoni koncertezésre is. Ezeket a turnékategyébként a zenekari élet fontos velejárói-nak tartom, hiszen a nemzetközi porondonvaló bemutatkozás az együttesünk és egy-ben az országunk, városunk hírét-nevétöregbíti. Az szintén lényeges, hogy fel-készült és magas mûvészi színvonalon tel-jesítô együttesként vegyünk részt ezeken avendégszerepléseken, ne „hakniszintnek”tekintsük, még ha nehezebb és fárasztóbbis, mint az itthoni tevékenység. S az azigazi siker, ha visszahívják a zenekart, snálunk rendszeresen ez történik.

❙ Több célkitûzése volt, köztük egy magasszínvonalú koncertzongora beszerzése.Ezt sikerült elérnie, hiszen egy Bösendor-ferrel gazdagodott a város. Mi a helyzet atöbbi álommal? S a hangversenyteremügyében sikerült elôrelépni?

– 2010 novemberében fantasztikus hang-versenyzongorát vettünk. BösendorferImperial, a zongorák zongorája! Hivatalo-

san a zenekar vette, némi önkormányzatisegítséggel, de a hangszer a város zenesze-retô polgáraié! És ez fontos! Az elkövet-kezendô évtizedekben nem lesz minôségiprobléma a zongorakérdés. Megjegyzem,még most is jó érzés fog el, ha a hétvégénhazamegyek Gyôrbe, és este bekapcsoloma helyi TV-csatornát. Többször volt márúgy, hogy a Richter Terem színpada jelentmeg a képernyôn, és a színpadon kétgyönyörû hangversenyzongora, egy Petrofés egy Steinway. Mindkettô beszerzése hoz-zám kötôdik. Ez igazán maradandó alkotás-nak tekinthetô! Ez az álom teljesült tehát, demég van egy vágyam: 2011-re az a helyzetalakult ki Magyarországon, hogy a megyeijogú nagyvárosokban - Szegedet kivéve –mindenhol van hangversenyterem. Decem-ber 9-én vettem részt Pécsett, a KodályKözpont szakmai megnyitóján. Ha rövidtörténeti visszatekintést teszek, akkor aztlátom, hogy 1974-ben Szombathelyen át-adták a Bartók termet, a rendszerváltás utánelôször Debrecenben a Kölcsey, 2001-benGyôrött a Richter termet, majd valamivelkésôbb Miskolcon, a Mûvészetek Házát. Ígymaradt Szeged egyelôre hangversenyteremnélkül… Nagyon bízom abban, hogy a vá-ros vezetése egyszer csak elhatározza ma-gát erre a nagy lépésre és csatlakozik azelôbb említett településekhez. Annál is in-kább, mivel Szeged csodálatos város, annyiminden fantasztikus dolog történik a kultú-rában, mûvészetekben. Van egy gyönyörûés magas mûvészi színvonalat produkálószínházuk, szimfonikus zenekaruk. A sze-gedi emberek lokálpatrióták, szeretik aszínházukat, zenekarukat! Én optimistavagyok ebben a kérdésben.

❙ Arról is hallani, hogy példás együtt-mûködést folytatnak a Filharmóniával,amely koordinálja a koncerteket.

– A Filharmónia Kelet-Magyarország Non-profit Kft-vel és igazgatójával, Finta János-sal jó a kapcsolatom. Nekem személy sze-rint, és a zenekarnak is. Szegeden kéthangversenysorozatunk van, a Vaszy- és aFricsay-bérlet. A Matiné-bérletben évadon-ként 4 koncertet adunk, vasárnap délelôt-tönként, elsôsorban a családoknak és anyugdíjasoknak. Ehhez 4 sorozat kamara-bérleti koncert társul, sorozatonként 3hangversennyel, amely díjmentesen vá-lasztható a zenekari bérletek vásárlóinak.Hathatós anyagi hozzájárulással biztosítjuk,hogy a bérletes koncerteket magas szín-vonalon tudjuk tartani.

R. Zs.



kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 17

Három esztendeje vezeti a Szegedi

Nemzeti Színházat Gyüdi Sándor,

s emellett a Szegedi Szimfonikus

Zenekar vezetô karmestere. Bár ke-

vesebb ideje marad az együttesre, így

ritkábban vezényli a társulatot, mint

a korábbi idôszakban, azért azt

a tevékenységét is nagyon fontosnak

érzi. Örül annak, hogy a színházban

egyre többen váltanak jegyet az

operaelôadásokra. Úgy véli, hogy

az emberek vágynak a mûvészetek

kínálta élményre, de azért tisztában

van azzal, hogy a válság nem múlt el,

és emiatt általában nem tudnak sokat

költeni a kultúrára. Hisz abban, hogy

az értékes elôadások biztosítják

a zenekar jövôjét. Munkájának ered-

ményességét pedig talán az is jelzi,

hogy nemrég Artisjus-díjat vehetett

át.

❙ Komoly elismerés az Artisjus-díj. Ezekszerint sikerült a szegedi közönséggel ismegszerettetnie a kortárs zenét?

– A díj a szerzôk elismerését fejezi ki akortárs mûvek értô interpretációjáért,színvonalas elôadásáért. A kortárs zenemegszerettetésének pedig ez a kulcskér-dése: jól kell elôadni a darabokat, teljesmeggyôzôdéssel és nem félvállról, hanemhitelesen – ezt megérzi a közönség. Ha ahagyományos repertoárban kivívtunknémi elfogadottságot, a közönségünkérdeklôdni fog az iránt, amit mi komolyanveszünk.

❙ Vaszy-típusú karmesterként jellemeztemagát. Hogyan jut ideje a zenekarra aszínház mellett?

– Vaszy Viktor példájára annyiban hivat-koztam, hogy a szegedi zenei életet igyek-szem magam is egységben látni, azaz azenés színházat és hangversenyeket egy-idejûleg, összehangoltan, egymást segítvefejleszteni. 1999 és 2008 között dirigáltamés igazgattam a Szimfonikus Zenekart,emellett vezényeltem operaelôadásokat aSzegedi Nemzeti Színházban. 2008 nyaraóta igazgatom a Szegedi Nemzeti Szín-házat és dirigálok benne operákat, emel-lett vezetô karmesterként a szimfonikusoksok koncertjét vezénylem. A változás nemis olyan nagy… Amennyivel több elfog-laltságot ad a nagyobb intézmény veze-tése, az a vendégszerepléseim számátcsökkentette – pályám ennyiben is nagyelôdöméhez hasonlít.

❙ Komoly megmutatkozási lehetôségetjelent mind a színház, mind a zenekarszámára a nemzetközi operafesztivál.Ennek kapcsán néhány jobbító ötletetÖn is megfogalmazott. Mi lesz a ren-dezvény további sorsa?

– Az operafesztivált kitûnô és eredeti kez-deményezésnek tartom, és nagyon örülökannak, hogy immár háromszor volt si-keres házigazdája Szeged, a város anyagitámogatása, valamint elsôsorban a szín-ház és a zenekar munkája jóvoltából. Ben-nünk a hajlandóság továbbra is megvan(ezt fejezték ki jobbító szándékú javas-lataim is), de a fesztivál nem a város ren-dezvénye, tehát jövôje a másik félen, a jo-gokkal rendelkezô gazdasági társaságonis múlik, és legjobb tudomásom szerintmég nem dôlt el.

❙ Örülne, ha a gazdasági krízis nemveszélyeztetné a kulturális értékeket, el-lenkezôleg, a mûvészet felértékelôdne aválság közepette…– ezt nyilatkoztatöbb mint egy évvel ezelôtt. Most mi-lyennek látja a helyzetet?

– Ha a színházi nézôszámunk emelkedé-sébôl indulok ki – és ebben nagy szerepevan az operakedvelôknek –, akkor opti-mista vagyok. Ha a jegyekbôl elért árbe-

vételt nézem, akkor kevésbé, és ez ért-hetô, mivel a koncertjegy, a színházjegynagyon „ár-érzékeny termék”, szembenpl. az alapvetô élelmiszerekkel, vagy – azellenkezô végponton – a luxuscikkekkel.Az emberek vágynak a mûvészetek kínál-ta élményre, de tudomásul kell vennünk,hogy a válság nem múlt el, emiatt ál-talában nem tudnak sokat költeni akultúrára.

❙ Most is úgy érzi, a munkája legszebbrésze, ha a zenekarhoz érkezik, hiszen„csak zenélni” jön…?

– Mind a két „munkahelyemen” zenélek. Aszínházban lényegesen több az egyébteendôm, de ott is megvannak a zenei él-ményeim. Konfucius bölcs tanácsa:válassz olyan hivatást, amit szeretsz, ésakkor sohasem kell dolgoznod. Én ebbenaz örömben élek.

❙ „Szeretném, ha kollégáim – mindkétmûvészeti mûhelyben – megbecsült em-bernek érezhetnék magukat, hogymunkájukra koncentrálhassanak” –szintén a tavalyi nyilatkozatának egyrészlete. Ezen a téren mi a helyzet?

– Az az érzésem, nagyon kevés társadalmicsoportról mondható el Magyarországon,hogy tagjai megbecsült embernek érzikmagukat, ezért megelégedetten élnek, amunkájukra koncentrálhatnak. A zenekariés színházi mûvészek ebben a tekintetbentermészetesen nem állnak jobban, mintpéldául az orvosok vagy a pedagógusok.Hosszú fejlôdési folyamat elején vagyunk:javulnia kell az egész társadalom gazdasá-gi helyzetének és szellemi állapotának,hiszen nem elefántcsonttoronyban élünk.

❙ Most is úgy látja, a jelenlegi, nehézanyagi helyzetben, hogy az értékeselôadások biztosítják a zenekar jövôjét?

– Ez egészen biztos. Értékes elôadások, ésami mögöttük van: áldozatvállalás, sokmunka és tehetség.

R. Zs.



Áldozatvállalás, sok munka és tehetségGyüdi Sándor úgy véli, az értékes elôadások biztosítják a zenekar jövôjét

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 18

❙ Ön évtizedek óta rendkívül sokoldalúszerepet tölt be a magyar zenei életben.Két évtizeden át volt az Állami Hang-versenyzenekar fuvolamûvésze, majd aBudapesti Kórust vezette tizennyolcéven át. Jelenleg a Nemzeti Énekkarkarigazgatójaként jubileumi hang-versenyre készül, ami 2011. február17-én lesz a Mûvészetek PalotájaBartók Béla Nemzeti Hangversenyter-mében.

– Valójában a karigazgatói tevékenységpályám késôi szakaszához kapcsolódik.Már hosszú évek óta játszottam zenekar-ban, amikor 1983-ban megkeresett a Bu-dapesti Kórus, hogy nem vállalnám-e el akarigazgatói munkát. Ez azért volt ér-dekes, mert korábban nem vezettem kó-rust, jóllehet rendelkeztem karnagyi dip-lomával is.1990-ben ugyanígy, a tagságmegkeresésére lettem a Nemzeti Énekkarkarigazgatója.

❙ Véleménye szerint minek köszönhettea megkereséseket?

– Ezek a megkeresések abból adódtak,hogy valamilyen módon látták, ahogy dol-gozom. A Budapesti Kórussal való elsôtalálkozásra akkor került sor, amikorFerencsik János Haydn „Krisztus hét szavaa keresztfán” címû mûvét dirigálta le-mezre. Ebben a produkcióban az ÁllamiHangversenyzenekar fuvolásaként vettemrészt, és mögöttem állt a Budapesti Kórus.Miután a felvétel helyszíne a Mátyás temp-lom volt, amelynek akusztikai körül-ményei jócskán eltérnek egy hanglemez-stúdióétól, a karnagy úr megkért, hogy alemezfelvétel elôtt vezényeljem az együt-teseket, amíg ô a keverô kocsiban ellen-ôrzi a hangzást. Jó húsz perc vezénylésután hatalmas tapsot kaptam a kórustól,majd amikor néhány évvel késôbb meg-üresedett a karigazgatói állás, megke-restek. Elôször azt hittem, hogy tévedéstörtént, de utóbb kiderült, hogy mégsem.1984-tôl hat éven keresztül vezettem aBudapesti Kórust, úgy hogy párhuza-mosan az Állami Hangversenyzenekarbanis fuvoláztam.

❙ Hogyan lehetett a karigazgatói mun-kát összeegyeztetni a zenekari tevé-kenységgel?

– A Budapesti Kórus tagjai intézték el azOrszágos Filharmónia igazgatójánál,Lakatos Évánál, hogy elvállalhassam a Bu-dapesti Kórus vezetését úgy, hogy közbenaz Állami Hangversenyzenekarnak is tagjamaradok. A zenekar zömmel napközbeni,a kórus pedig esti elfoglaltság volt.

❙ Hasonló helyzet adódott a NemzetiÉnekkarhoz történt kinevezése során is?

– A Nemzeti – akkor még Állami – Ének-karhoz úgy kerültem, hogy 1988-ban egyolasz turné során Gianandrea Gavazzenit,a híres olasz dirigenst coveroltam Men-delssohn Paulus oratóriumával. Ebben aprodukcióban azonban nem vettem résztfuvolásként, és egy hangversenyt, amelyrePalermóban került sor, nekem kellett ve-zényelnem, mivel az idôs mester a tá-volság miatt nem vállalta a szicíliai fel-lépést. Ismét eltelt azonban csaknem kétesztendô, mire az énekkar tagjai hasonlóajánlattal megkerestek. Ekkor azonbanmár nem lehetett a zenekari és a karigaz-gatói tevékenységet összeegyeztetni, mi-vel az Állami Énekkar fôhivatású együttes,és a két napközbeni elfoglaltság közöttfolyamatos lett volna az átfedés.Hozzá teszem, hogy 1990-tôl tizenkétéven át azért még a Budapesti Kórust isvezettem.

❙ Nem volt nehéz két évtized után fel-hagyni a zenekari muzsikálással?

– Elôször csak egy évrôl volt szó, hogykipróbáljuk, mennyire tudunk a gyakorlat-ban együtt dolgozni a kórussal. Ennek már20 éve…

❙ Valójában nem szakadt meg a kap-csolata a zenekari muzsikálással. Elô-ször is ugyanannál a testületnél kar-igazgató, ahol korábban zenekarimuzsikusként mûködött. Másrészt kar-igazgatói tevékenységével párhuza-mosan rendszeresen vezényel szim-fonikus zenekarokat is.


ZENEI KÖZÉLETÜNKJUBILEUM

25 éves a Nemzeti ÉnekkarInterjú Antal Mátyás karigazgatóval

A Nemzeti Énekkar Állami Énekkar

néven 1986-ban jött létre. A kórus

magját a Magyar Állami Népi

Együttes énekkara alkotta.

Alapító karnagya Pászti Miklós volt,

akinek keze alatt nagy oratóriumok

elôadására alkalmas, nyolcvan tagú

kórussá fejlôdött.

Az alapító karnagy 1988-as halálát

követôen Elláné Bodonyi Katalin,

majd Ugrin Gábor irányította

az együttest. Antal Mátyás 1990

óta tölti be a karigazgató tisztét.

Az énekkar repertoárja rendkívül

gazdag, Bachtól, Schütz-tôl kezdve

kortárs zeneszerzôkig, az a capella

kórusmûvektôl a nagy klasszikus

oratóriumokon keresztül az operáig

terjed, sôt a jazz mûfajában is meg-

fordultak.

kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 19

– Ez egy érdekes dolog, hogy mostanábanfolyamatosan kóruskarnagyként, illetvekarigazgatóként emlegetnek – mivel a kó-rusnál van a „munkakönyvem” –, miköz-ben nagyon sok szimfonikus, illetve hang-szeres koncertet dirigálok. Ráadásulmielôtt kórusoknál kezdtem rendszeresendolgozni, elsôsorban szimfonikus kon-certeket, illetve nagyon sok kortárs zeneihangversenyt dirigáltam.

❙ Úgy emlékszem, többször vezényelte aMihály András által létrehozott Buda-pesti Kamaraegyüttest is…

– Igen. Ezek közül a Magyar Rádió jó-néhány Z-felvételt ôriz, illetve több kortársmûvet lemezen is rögzítettem. Akkoriban– mintegy huszonöt-harminc évvel ez-elôtt – nem specializálódott ennyire a diri-gensi tevékenység és nem volt ennyiremeghatározva, hogy ki és mit dirigálhat,mint manapság. Én valahogy most orató-rium-karmesternek lettem kikiáltva, pediglegalább ilyen szívesen vezényelek szim-fonikus hangversenyeket is.

❙ Mennyiben más a kétféle apparátussaldolgozni? Milyen markáns különb-ségeket tudna meghatározni?

– Technikai értelemben tulajdonképpennincs különbség, és nem is szabad kü-lönbséget tenni, hiszen a jelzôrendszerazonos. Azonban van egy dolog, amiremindig nagyon tekintettel kell lenni: azütéstávnak, vagyis a pálca végének mindigolyan távolra kell hatnia, mint a leg-távolabb ülô kórustag vagy zenekari tag.Egy idôben Gát Józsefnél, a kiváló csem-balómûvésznél tanultam zongorázni, akimindig azt mondta, hogy billentés közben

el kell képzelnem a kalapács végének,illetve magának a rezonáló húrnak alegtávolabbi pontját, illetve – pedig akkormég szó sem volt dirigálásról – minthavezényléskor a karmester kitárt karja aláképzeletben beférne a teljes elôadó-apparátus.

❙ Az életrajzából kitûnik, hogy a zon-gora és a fuvola mellett többféle hang-szeren is tanult. Ezek szerint a céljaiközött már nagyon korán szerepelt avezénylés…

– Olyannyira, hogy 14 és fél éves korom-tól, amikor az I. István Gimnázium Zene-karában kezdtem fuvolásként játszani, márpartitúrákat tettem ki a pultra, annakellenére, hogy ebben a dimenzióban ak-kor még alig tudtam kottát olvasni, és per-sze azóta is gyûjtöm a partitúrákat. Vissza-térve a vokális és a hangszeres együttesre,egy dologban azonban mégis érzek kü-lönbséget, nem a dolog technikai részét,hanem a primer impulzivitást tekintve. Ezalatt azt értem, hogy tapasztalatom szerintaz énekkart ideig-óráig jobban meg lehetnyerni egyfajta tartalmi megjelenítéssel,míg a zenekart inkább egy egzaktabb,pontosabb, ritmikusabb dirigálással. Aztána kettô valamilyen módon egymásba ér, ésegy idô után kiderül, hogy mindkettôremindkettônél szükség van. Az énekka-roknál azonban a tartalmi megközelítés vé-leményem szerint nagyobb hangsúlyt kap.

❙ Tartalmi megközelítés alatt érzelmiráhatást ért, vagy a szöveg magya-rázatát?

– Részben igen. De nemcsak ezt. Érdekesmódon az énekkarra nagyobb hatást tesz

az újdonság varázsa. Többször elôfordult,hogy ha vendégkarmester dirigált, akkorelôször nagyon tetszett a kórusnak, majdkésôbb egyre kevésbé, jóllehet már azelsô alkalommal sem volt jobb a produk-ciója, mint utóbb. Épp mostanában, mikoraz újév utáni elsô nap bejöttem dolgozni,akkor fogalmaztam meg magamnak, hogyaz én hivatásom abból a szempontbólmeglehetôsen kockázatos, hogy túl sokatlátnak.

❙ Ezt hogy érti?– Egy zenekart vezetô karmestert akkorlát az együttese, amikor az a saját kon-certjére készül. Közben eltelik két-három-négy hét, amikor nem ô dirigál,mert vendégkarmesterek jönnek, hiszena zenekari karmester mindig programcik-lusokra készül fel. Az énekkarnál viszontsokkal tovább tart a felkészülési idô.Hogy egy példát mondjak, most hogy abrüsszeli vendégszereplésre készülünk,az énekkarral már két héttel korábbanelkezdtünk ismerkedni a francia és a fla-mand kiejtéssel, míg a zenekar két nappala koncert elôtt szinte lapról lejátssza abelga nemzeti himnuszt, ami ráadásul azenekari muzsikusok számára egy rend-kívül egyszerû faktúra. Vagy említhetnéma február közepén tartandó jubileumihangversenyünk Sztravinszkij kompozí-cióját, a Menyegzôt, amit már novembereleje óta tanulunk, hogy az orosz szöve-get megfelelô biztonsággal és sponta-neitással szólaltathassuk meg. Vagyisvelem húsz év óta nap, mint nap talál-kozik a kórus.

❙ Ez akár a jó házasság ismérve is lehet,de feltételezem, minden hivatásos kó-rustag tisztában van azzal, hogy amunka professzionális jellege ezt a tar-tós és állandó együttlétet követeli meg.Másfelôl vannak olyan zenekarok, ahola vezetô karmester mindössze évinyolc-tíz hetet tölt saját együttesével, ésvalóban vitatható, hogy jó vagy rossz-eez a gyakorlat egy zenekar fejlô-désében.

– Nagyon érdekes, hogy Ferencsik Jánospéldául mindig bejött legalább egy pró-bára, ha vendégkarmester dirigált. Emlék-szem a hetvenes évek közepén, amikor anegyvenes éveiben járó Claudio Abbado –aki akkor már nemzetközileg elismertsztár volt – vezényelte az Állami Hang-versenyzenekart, és Ferencsik megállapí-totta, hogy „nagyon tehetséges fiatalem-ber”.



kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 20

❙ A Nemzeti Énekkarnál mindig meg-figyelhetô egy bizonyos hangszeresattitûd, olyan értelemben, hogy nagyonfeszes ritmikával éneklô kórus.

– Ez számomra valóban nagyon fontos. Ezegyébként mindkét oldalon az én arspoeticám, hogy énekelni olyan metrikuspontossággal kell, mint egy hangszer-játékos, vagy akár egy ütôhangszeres.Hangszeren zenélni viszont mindig olyanexpresszivitással kell, mintha énekelnevalaki.

❙ Valóban ez figyelhetô meg az Önkarmesteri tevékenységében is. Amikorszimfonikus zenekar elôtt áll, akkornyilvánvalóan a karnagyi impulzusokis meghatározzák, hogy mit kíván megelsôdlegesen a zenekartól.

– Meg kell, hogy mondjam, hogy ütés-technikai értelemben rám két karmestervolt nagy hatással. Ferencsik János, a kar-mesterségnek a függôleges vektorábantett rám mély benyomást, míg KobayashiKen Ichiro a lineárisban. Kobayashinál avonósok énekeltetése, a folyamatos hang-áramoltatás, vonóadagolás, vagyis azállandó expresszív jelenlét teljesen lenyû-gözô volt. Kobayashi legnagyobb erôs-sége egyébként szerintem ez volt. Gyö-nyörûen énekelt a kórus a keze alatt ésnagyon szép hangzást tudott a zenekarbólkihozni.

❙ Bár ma már egyre gyakoribb jelenség,hogy egy hangszeres mûvész elôbb vagyutóbb dirigálásra adja a fejét, az Önesete annyiban mégis kivételes, hogyhárom különféle zenei tevékenységközül kettôt mindig párhuzamosanmûvelt.

– A kilencvenes években elég hosszúideig a Bartók Béla Zenemûvészeti Szak-középiskolában és a ZenemûvészetiFôiskolán is oktattam kamarazenét,illetve a fúvós növendékeket zenekarigyakorlatra, amit rendkívül szerettemcsinálni. De régebben rengeteg fúvós-próbát is tartottam. Tulajdonképpen azaktív zenekari karmesteri pályafutásom akortárs zene mellett a zenekari fúvós kor-repetitori tevékenységbôl indult. Ezenkívül sokáig és sok helyen dolgoztambetanító karmesterként is. A jelenlegimunkahelyemen hivatalosan öt évig vol-tam a zenekar betanító karmestere, egyrövid ideig a Rádiózenekarnál is dolgoz-tam ebben a minôségemben, sôt a ki-lencvenes évek elején idônként a Feszti-válzenekar is meghívott próbákat tartani.

❙ A Nemzeti Énekkar élén eltöltött el-múlt 20 évet hogyan értékelné most?

– Nekem ez egy nagy boldogság. Ahogyaz idô múlik, egyre inkább azt érzem,hogy az állandóság változatossága az igaziöröm. Jó bejönni egy olyan közösségbe,ahol jól érezzük magunkat – és remélem,hogy ezt kölcsönösen érezzük. Jó bejönniegy olyan közösségbe, ahol mindig vanmit fejleszteni, de azért mindig látom,hogy hol tartunk éppen. Hozzá kell ten-nem, hogy abból a húsz évbôl, amit éntöltöttem a kórusnál, igazán csak az elsôtíz év után kezdtem látni az eredmé-nyeket, azt is hozzátéve, hogy ma egészenmásképp vezetem a kórust, mint az elsôtíz évben.

❙ Mit jelent ez a másképp?– Amint már utaltam rá, ma lényegesenállandóbb a jelenlétem a kórusnál, mint azelsô tíz évben volt. Akkoriban sok olyanegyéb elfoglaltságom is volt, amit ma nemfeltétlenül vállalnék el.A másik tényezô pedig az, hogy ma mármásképp idôzítek a koncertekre való fel-készüléshez. Régebben kicsit abból indul-tam ki, ami egy zenekari betanításhoz kell,vagyis, hogy egy nehéz szimfonikusmûsor praktikusan egy heti munka, ámegy hasonlóan nehéz kórus-anyag sokszorakár több hónap!

❙ Az elmúlt tíz évben azonban a kórusösszetétele is nyilvánvalóan megválto-zott….

– Nekem van egy meghatározott igényemaz új kórustagok felvételekor: a jelentkezôolyan énekes legyen, aki az éneklésétilletôen primeren énekes, az elôéletét te-kintve pedig primeren muzsikus. Vagyisnem olyan jelentkezôket várok, akik egymásik szakmából igazoltak át, mert hu-szonéves korukban kiderült, hogy széphangjuk van. Számomra az ideális énekesrendelkezik valamilyen hangszeres, vagyzeneelméleti elôélettel, és a mutáláskorderül ki, hogy véletlenül még szép hang-ja is van. Ma már ki tudunk állítani többszóló kvartettet a kórus tagjaiból olyanmûvekhez, amelyek elôadása szólistátigényel.

❙ Ez egyébként hallatszik is a kóruson.Valamennyi kritika elismeri, hogyrengeteget fejlôdött az énekkar az el-múlt évtizedben.

– Ebben nagyon nagy szerepe volt annak,hogy a legutóbbi tíz évben a Nemzeti Fil-harmonikusok mûsorpolitikája elsôsor-

ban a fôzeneigazgató, Kocsis Zoltán vál-lalkozó kedvének köszönhetôen nagyonsokat változott. Olyan feladatok adódtak,amelyek korábban nem, és amelyekbôlelképesztô sokat lehetett tanulni. Leg-utóbb a „Mózes és Áron”, de elôtte, szin-tén Schönbergtôl a „Drei Satiren”, külön-bözô Sztravinszkij-mûvek, Jeneytôl a„Halotti szertartás” végleges változata,vagy Kurtágtól a „Csüggedés és keserûségdalai”, nem beszélve Bartók kompozí-cióiról.

❙ Talán ennek is köszönhetô, hogy azelmúlt években mintha jócskán meg-nôtt volna a hivatásos énekkari mû-vészek presztízse…

– Valóban rendkívül sok a jelentkezô. Na-ponta érkeznek telefonok, így szerencsérenem szûkölködünk utánpótlásban.

❙ A február 17-i jubileumi koncertrenagyon különleges mûsorral készül-nek. Milyen szempontok határoztákmeg a mûsorválasztást?

– Adódott egy helyzet, hogy a zenekarturnén van. Olyan mûsort kellett összeál-lítani, ami a zenekar távollétében is meg-állja a helyét a Nemzeti Hangverseny-teremben. Tekintve, hogy jubileumikoncertrôl van szó, ezúttal nem akartunkvendégzenekart hívni, hanem inkább egyolyan összeállításban gondolkoztam,amelyik olyan hangzási dimenzióval ren-delkezik, ami még ebben a teremben iskülönleges és izgalmas. Ezért gondoltamSztravinszkij Menyegzôjének négyzon-gorás-ütôhangszeres változatára, amelyetegyébként maga a szerzô is egyedüliautentikus verzióként vállalt. A szim-fonikus zenekari változat mellett Orff:Carmina Buranájából is létezik egy több-zongorás szerzôi letét – amit korábban isvezényeltem már –, de mindkét változatmásképp hatásos. A Sztravinszkij-mûvelelsôsorban azt szeretném megmutatni,hogy ez az énekkar valahol olyan, mintegy színész, aki különbözô szerepekben,különbözô kosztümökben is tud olyannáválni, mint maga a karakter, amelyet meg-jelenít. A Menyegzôben megpróbáljuk fel-idézni a szlávos, erôteljes, mélyen zengôhangképzést, ráadásul van egy olyan fér-fikarunk, amely ezt már lehetôvé teszi.Brahms Szerelmi dalkeringôi a vokáliskamarazenérôl szólnak. Ezt kisebb lét-számú együttes adja elô, amely képesmegmutatni ezeket a merôben roman-tikus fogantatású, kamarazenei ihletésûdalokat. K. R.



kozelet_6-21 24.1.2011 10:59 Page 21

2010. október 29.Duna Szimfonikus Zenekar

A Téli bérlet 4. elôadásának mûsoránBrahms-mûvek szerepeltek, Gál Tamásvezényletével. A Duna Szimfonikus Zene-kar megunhatatlan csodája az az elhitetôerô, amellyel a viszonylag kis létszámúegyüttes „bejátssza” a Duna Palota szín-háztermét. Eljátszom a gondolattal: vajonmelyik vezetô zenekarunk vállalkoznakislétszámú vonóskarral Brahms-szimfó-nia megszólaltatására (ebben az esetben arendelkezésre álló tér maximálja a játéko-sok számát – s nem hátrány, ha azt is szá-mításba veszik, hogy a legtöbb hangszermegszólaltatásához hely szükséges, ráadá-sul a muzsikusok dobhártyája könnyenkárosodó „munkaeszköz”). Rendkívülszimpatikus az adottságoknak-lehetôsé-geknek a racionális feltérképezése és mér-legelése, ami azt eredményezi, hogy aDuna Szimfonikus Zenekar törzsközönsé-ge is részesül a szimfonikus zenekari ter-més értékes darabjaiból. Mert tudomásulkell venni, hogy zenekarainknak megvana törzsközönsége, s szinte elhanyagolhatóaz „átjárás” mértéke. (Nem lenne érdekte-len felmérni, a rendszeres MüPa-látogatókhány százaléka fordult már meg a DunaPalotában.) Zelinka Tamás habkönnyû bevezetôvel„tálalta” a szerethetô és szeretnivalóBrahms három értékes kompozícióját, aTragikus nyitányt, a Variációk egy Haydntémára címû korai darabot és a kései IV.szimfóniát. Elôször hallottam Gál Tamásvezényletével ezt az együttest – a vendég-karmesterrel való együttmuzsikálásra alig-ha lehet panasz. A dirigens számára vél-hetôen szokatlan a kis színpad, ám ezkorántsem befolyásolta mozdulatai lendü-letét, nagyságát. Látványnak kicsit furcsa,hogy nem keres közvetlenebb kapcsolat-teremtô módot; a közel ülô muzsikus be-lépését úgy vigyázza, mint ha megannyiakadályozó tényezô nehezíthetné a kom-munikációt (talán ezzel is a zenekari tuda-tot akarja erôsíteni?). Nem titkolhatom vi-szont, hogy ebben a közegben zavaróak akarmester hangos avizói (a próbák soránkétségkívül hatásos segítség a hangos be-lélegzés tételkezdetekkor, vagy fokozá-sokkor, csúcspontoknál a hangzás intenzi-tásának növelésére sarkalló morgás).Szerepléskor kifejezetten negatív hatá-

súak, mert általuk soha nem tud „csend-bôl” megszületni a zene – márpedig egy-egy tétel indulása legtöbbször atmoszféra-teremtô (kell/ene hogy legyen). Ami mindannyiszor meghat, ha otthoná-ban hallom az együttest: a játékosok erô-vel-energiával való eredményes gazdál-kodása, és a fáradhatatlanság, amivelbeleadnak „apait-anyait”. Intenzív hang-zásra törekednek, s ennek érdekébenvállalják, hogy – plakátmûvészetre emlé-keztetôen – könnyen érthetô (értsd, értel-mezett-végiggondolt) hallgatnivalót kínál-nak. Ettôl személytelenebb az elôadásuk,mint ha megannyi árnyalattal foglalkozná-nak – viszont olyan megközelítésbencsendülnek fel a mûvek, amely alap-él-ményként hatásosan népszerûsít, szintearra késztetve a közönséget, hogy folytas-sa zeneirodalmi barangolását. Amit a Duna Palota közönsége nemigenkap meg, az a miniatûr-mûvészet, játék azárnyalatokkal. Az adott lehetôségek közöttalap-dinamikai szintek vannak, s egy-egykarakterhez tartozó hangerô holdudvaraigencsak behatárolt. Éppen ezért, a meg-komponált halk hangzásoknak, a külön-leges hangszín-kombinációknak különösvarázsuk van ebben a környezetben. A va-riációsorozaton belül például – miközbenaz alap-dinamika keveset változott – a vál-tozatonként eltérô hangszerelésnek kö-szönhetôen lett választékos a hangzás fo-lyamata. A IV. szimfóniát félve és féltônhallgattam – szerencsére, aggodalmam fe-leslegesnek bizonyult. Bizonyára a kisebblétszám is közrejátszik abban, hogy a mu-zsikusok felelôsséget éreznek szólamukiránt, ami a technikai felkészültségen túl ajól karakterizált tematikus anyagok plaszti-kus megjelenítésében érhetô tetten. Biztoslépték-választással sikerült realizálniuk acikluson belüli arányokat – ily módon ké-pesek voltak érzékeltetni a nagyságot,anélkül, hogy a hallgatót letaglózta volna amonumentalitás.

2010. október 30.Budafoki Dohnányi Zenekar

Ôszi koncertjei sorában egy alkalommal,az Universitas-bérlet 2. estjén lépett felvendégkarmesterrel: Guido Mancusival. ABudafoki Dohnányi Zenekar ezúttal igazikoncertlégkört teremtô figyelemmel ját-

szott az Olasz Intézetben (talán elegánsab-bak is voltak az átlagosnál – vagy csak akomolyságnak köszönhetôen tûnt így?).Kerékfy Márton Passacagliáját remélhetô-leg sokáig mûsoron tartják – mû és elô-adók szerencsés találkozásának örvend-hettünk, amikor a szerkezet plasztikusérvényesülése fokozza a mû hatását. Rit-kán fordul elô, hogy nyitószámként új mûennyire szuggesztíven szólaljon meg. A hatásos kezdet után esett a színvonal –ismét kiderült, hogy Mendelssohn Olaszszimfóniája rendkívül igényes mû. Ezúttala ciklus, s azon belül az egyes tételek ívétkellett hiányolnunk – a karmester oly-annyira a mindig aktuális frázisra, motí-vumra koncentrált, hogy a részletek nemeredményezhettek felfogható nagyformát.Az induktív és a deduktív zenei építkezés-nek egyaránt van elônye és hátránya – ez-úttal fôként az utóbbiakból részesültünk.Mint ha folyamatos egymásutánban villan-nának fel egy-egy nagy formai felület aprórészletei; még ha a villódzás során voltakis tetszetôs mozzanatok, összhatás nemalakult ki. Azért sajnálatos ez, mert szinteminden feltétel rendelkezésre állt, a meg-bízható szólamtudástól, a figyelmes elô-adóktól a globális mûismeretig (hiszen azenekarban valószínûleg még a legújabbtagok vagy a kisegítôk sem ezúttal ismer-kedtek a darabbal). Megint csak bebizo-nyosodott, hogy ideális esetben az inter-pretáció: teremtés, tehát kreatív munka,nem pedig csupán mechanikus megismét-lése korábban jól bevált folyamatoknak.Produkció helyett – reprodukciót kap-tunk; olyan (hang)színvilággal, amelynyomokban sem mutatta fel az eredetigazdag változatosságát. Mûsorváltozás következtében a másodikrészben Cherubini helyett Mozart Re-quiemje csendült fel, a Budapesti Akadé-miai Kórustársaság, valamint szólisták(Kiss Noémi, Megyesi Schwartz Lúcia,Honinger László és Cser Péter) közremû-ködésével. E változás okának ismeretenélkül, ambivalensen lehet viszonyulni ajelenséghez – de vélhetôleg sokan fogad-ták örömmel az ismert-kedvelt mû újra-hallgatásának lehetôségét. Immár történetihagyománya van annak, hogy egyházimûvek nemcsak polgárjogot nyertek akoncerttermekben, hanem az év bármelyrészében felcsendülhetnek. Halottak Nap-jához és Mindenszentekhez közeledve

KRITIKA


Hangversenykritikák

kritika_22-28 24.1.2011 11:01 Page 22

akár aktuálisnak is tekinthetô a gyászmi-sék gyakori mûsorra tûzése – a mozartiremek ezúttal is empatikus közönséget ka-pott. Az összhatást csupán a szólisták tó-nusban nem illeszkedô hangminôsége za-varta. Várakozásunkban csalódást okozottKiss Noémi, ám annál nagyobb elismerés-sel szólhatunk Megyesi Schwartz Lúciáról,aki ebben a közegben vezetô szólistánaktûnt, kiegyenlített-dús hanggal, érzékenydallamformálással. Az elôadás sajátossága-ként egyébként a már-már személytelenszakralitás említhetô, klasszicizáló távol-ságtartással – hogy ez tudatos karmesterikoncepció, vagy biztonsági megoldásratörekvés, nehéz lenne megítélni.

2010. november 9.MÁV Szimfonikus Zenekar

Vannak koncertek, amelyekre késôbbéveken keresztül példa-értékûként lehethivatkozni – ezek sorába tartozik a LukácsMiklós bérlet 3. estje. Látványként, kínálat-ként aligha tûnhetett közönségcsalogató-nak – de utóbb kiderült: érdemes voltmeghallgatni. Hindemith brácsára és kis-zenekarra szánt versenymûvének (DerSchwanendreher) szólistájaként RobertoDíazt hallhattuk, s ki-ki meglepve tapasz-talhatta, hogy Bruckner IX. szimfóniájanem terjedelmével egyenes arányban tûnikfárasztónak – köszönhetôen mind a MÁVSzimfonikus Zenekarnak, mind a vezénylôKesselyák Gergelynek. A brácsaversenyhallatán csak elismeréssel adózhatunkHindemithnek, aki mûve bemutatójánakszólistája volt. A játszanivaló alaposan pró-bára teszi az elôadót, s korántsem csupánspeciális technikai szempontokból. Ráadá-sul, közben állandóan kamarazenei érzé-kenységû kapcsolatban kell állnia agyakran váltakozó apparátusú, választé-kos kísérettel – nem beszélve az egyediformai megoldásokról, amelyeket elhitetô-erôvel kell plasztikussá építeni. Az ame-rikai szólista, akink rövid életrajza sok-oldalú muzsikust sejtet, elsô hallásramegszerettette hallgatóságával a mûvet.Nyilván muzsikus-partnereivel is, azokkala zenekari játékosokkal, akik e darabbankivétel nélkül felelôsséggel kellett, hogymuzsikáljanak. A megannyi szólisztikusállás, tematikus rangú részlet hálás játsza-nivaló – de az egyedi hangszerösszeállítás-ból adódóan perdöntô volt a mindenkorikísérôk dinamikai érzékenysége. Az elôrefelkészültség és az aktuális kontroll kettôsfeladata ezúttal nem csak a karmesterre

hárult. Az alcímbôl (és az ismertetôbôl) ki-derül, hogy „régi népdalok nyomán”készült a mû, azaz, népdalokat ill. azokfordulatait idézi. A népdalfeldolgozásnakaligha mondható, szabad anyagkezelésmegköveteli a játékosoktól a pregnáns for-málást – hogy a hallgató biztonságosan tá-jékozódjon az egyes tételekben. Amire aharmadik (záró) tételhez értünk, fogékonyközönség követte a fel-felbukkanó nép-dalfordulatokat, s értékelte a zenekari játé-kosok remek szólista-teljesítményeit.Díaz – hogy még jobban belopja hallgatóiszívébe a szerzôt – ráadásnak is Hindemit-het játszott, káprázatos-virtuóz tételt, lé-legzetelállítóan.Az élmény üdítô hatásának köszönhetôenújult érdeklôdéssel fogadtuk a Bruckner-szimfóniát. Zsúfolásig megtelt az Operett-színház színpada – s minden elismerésünkaz elôadógárdáé, amiért ilyen körülmé-nyek között is képes volt térélményekhangzó életre keltéséhez. Testreszabottfeladat volt ez az operakarmesterként is(sôt, talán elsôsorban operakarmester-ként) jeleskedô Kesselyák Gergelynek, akifantasztikus empátiával olvasta a bruck-neri partitúrát. A Wagner-rajongó szerzôhangszín-fantáziáját inspiráló mûvek ala-pos ismeretében kétségkívül ráérzett azideális arányokra – ugyanakkor biztos for-málással életre keltette a zeneszerzôi gon-dolkodás orgona-szerû vonásait is. A réte-gezett, hajtogatott, neki-nekilendülô,belsô (variált) ismétlésekkel erôsített sza-kaszok egymásutánja aligha fûzhetô fellineárisan – Kesselyák a térben építkezett,s a különbözô hangvolumenû és színû te-rületekbôl figyelemreméltó monumentálisalakzatokat hozott létre. Tehát, az ismétlô-dések nem kényszerû megtorpanásnakhatottak, indokolatlan idôhúzásnak, nemgyengítô hatásúak voltak, hanem gyakranörömforrásnak bizonyultak, amennyibenerôsítették a hallgató otthonosság-érzetéte muzsikában. Kesselyák kotta nélkül ve-zényelte a szimfóniát, éspedig a tételekeleve-elképzelésével. Tehát, nemcsak „be-intette” a szólamokat, hanem az egyes te-matikus területek karakterét (dinamiz-musát) sejtetô felütésekkel az érzelmitöltésrôl is gondoskodott. Volt játszanivalója bôven a zenekarnak – sbecsületükre legyen mondva, a játékosoktobzódtak a tutti-hatásokban. Ilyen kör-nyezetben nyilvánvalóan felértékelôdött aszóló-állások rangja. Az eredmény: a kép-zeletbeli figyelmi grafikon kevés kilengéstmutatott volna. A zene változatos karak-tereinek megfelelôen, hol figyeltünk, hol

elábrándoztunk, belefeledkezve az anda-lító hangzásokba, máskor élveztünk a le-nyûgözô monumentalitást – s meghatód-tunk a zárótétel bensôségességétôl. A szimfóniát követô tetszésnyilvánításmár-már vastapssá fokozódott – ami an-nak a jele, hogy a mû üzenete elért a kö-zönséghez. A terjedelmes idôt kitöltötték amuzsikusok (nem adva idôt üresjáratokkalaz unatkozásra), ily módon megbizonyo-sodhattunk arról, hogy indokolt volt aszerzô részérôl ez a lépték-választás. … és csak jóval késôbb jutott eszembe,hogy lám, mintha elfelejtett volna fegyel-mezetlenkedni a közönség – megfeled-kezve arról, hogy „a pénzéért azt csinál,amit akar”. Ezúttal a pénzéért – hallgatta amuzsikát, zavaró hatások nélkül. Szép estevolt.

2010. november 11.Nemzeti Filharmonikus Zenekar

A zeneszerzô születésének 200. évforduló-ja kínált alkalmat, hogy Erkel-est legyen aFerencsik-bérlet nyitókoncertje. A Nem-zeti Filharmonikus Zenekar ezúttal a Nem-zeti Énekkar nélkül, három szólista (RálikSzilvia, Pataki Adorján és Sándor Árpád)közremûködésével, Medveczky Ádámvezényletével szólaltatott meg részleteketa magyar nemzeti opera megteremtôjénekgazdag – és indokolatlanul ritkán játszott –életmûvébôl. Kívánkozott a gesztus-érté-kû kezdés a Himnusszal (milyen szép lettvolna, ha a közönség aktívan kiveszi arészét e jelképes köszöntésbôl!), a hivata-los mûsorkezdés az Ünnepi nyitánnyal,amelyben könnyen felismerhetôek voltaka Szózat idézett fordulatai, majd ízléses-szép válogatás következett hét operából.A mûsorösszeállítás, valamint az elôadásfogadtatása tanulságos volt (lett volna)valamennyi zenekarunk vezetôsége szá-mára: kórus nélkül, szinte zenekari „ön-erôbôl” is lehet sikert aratni Erkel-prog-rammal. Minden bizonnyal nem csakkerekszámú évfordulók „akciós” vonzásá-ban.A Nemzeti Filharmonikus Zenekar gazdagrepertoárjában üde színfoltnak hatott ez amagyar est – vélhetôleg a játékosoknaksem volt ellenükre ez a program. Med-veczky Ádám számára, aki az Erkel-emlékévben több együttessel szólaltatjameg Erkel zenéjét, nagy öröm lehetett aszokatlan „súlycsoportba” tartozó muzsi-kusgárdával való munka – annak ellenére,hogy rendszeres kontaktussal nem mindig


KRITIKA

kritika_22-28 24.1.2011 11:01 Page 23

kényeztették a muzsikusok. A legemléke-zetesebbek azok a pillanatok, amikoranélkül valósították meg a játékosok a kar-mester elképzeléseit, hogy „kézre” játszot-tak volna. A közös zenei anyanyelv, azanyanyelvi szintû, értô kottaolvasás követ-keztében gazdag intonációs többlettelérvényesült; nyoma sem volt archaizáló-historizáló szándéknak – élô-eleven mu-zsikálást hallottunk. Az est egyik csúcs-pontját a Hunyadi-beli Palotás jelentette. A„magyarság a zenében” kérdéskör bár-miféle taglalásához meggyôzô illusztrá-cióul szolgálna. Nemes tartással szólt aBánk bán Csárdása is, jóllehet inkább stili-záltan, semmint talpat bizsergetôen. (Hoz-zátartozik az igazsághoz, hogy a DózsaGyörgy Fegyvertáncában lett volna továb-bi tennivalójuk, ha figyelemmel követikMedveczky mozdulatait.). A második részkezdetén, a Bátori Mária nyitányában ér-dekes volt olyan dallamokat hallani, ame-lyek késôbb, intonációs többlettel, emble-matikussá válnak a szerzô életmûvében, sa Névtelen hôsök Verbunkosában öröm-mel találtunk hasonlóságot a Bánk bán-beli motivikával. A három szólista hároménekes-attitûdöt képviselt – az erkelioperaszereplôket legnagyobb elhitetôerôvel Sándor Árpád keltette hangzó élet-re. Sajnos, a közremûködôk életrajzábólnem derült ki, hogy milyen elôzményeivannak Erkel-éneklésüknek – SándorÁrpád mintha teljes szerepismeret birtoká-ban állította volna színpadra Brankovicsotcsakúgy, mint Gara nádort, Tiborcot vagyépp Ordító kántort (a Saroltából). Ennek isköszönhetô, hogy énekesként épp rólatudtunk meg a legtöbbet. Pataki Adorjánkevesebb elhitetô erôvel próbálta színpad-dá varázsolni a pódiumot – tolmácsolásá-ban Bánk áriája az est méltó fináléja lett.Kizárólag Rózsa búcsúja jelentett felejteni-való perceket – tartok tôle, egyszerûentöbbet kellett volna próbálni, hogy az eg-zotikus hangszínek ne a zenei folyamato-kon-kívüliségükkel, pontatlanságukkalhívják fel magukra a figyelmet. Mintha azegyüttmuzsikálás problémamentességét ittnem tesztelték volna… Rálik Szilvia elsô-sorban hangjával, nehézséget nem ismerôtechnikájával brillírozott – legszívesebbenmégis Ilonka áriájára emlékezünk elôadá-sában, ahol a sztár helyett az alig ismertszereplôt hallottuk. Viszonylag hosszú mûsor volt – az elô-adást minôsíti, hogy a közönség mégisszánt idôt a hosszas tetszés- és köszönet-nyilvánításra. A Nemzeti Filharmonikusokbérleti közönsége részesült Erkel zenéjé-

bôl, az Erkel-évnek köszönhetôen. Juta-lom ez a közönségnek – bárcsak a szerzôis kapna már valamit a mûvészetének kijá-ró elismerésbôl, megbecsülésbôl.

2010. november 13.Duna Szimfonikus Zenekar

Hegedûs Endre – a Chopin-bicentenáriumalkalmából rendezett – zenekari zongora-estjén a Duna Szimfonikus Zenekar mûkö-dött közre, Ménesi Gergely vezényletével.A vonzó programnak és a Stúdió Liszt Pro-ductions gondos szervezômunkájánakköszönhetôen megtelt a Bartók Béla Nem-zeti Hangversenyterem. Az Andante spia-nato és nagy polonézt követôen az f-moll,majd szünet után az e-moll zongora-versenyt hallhattuk, s természetesen a kétráadásszám is Chopin-darab volt.„Chopinista” – mondta annakidejénRichter Jevgenyij Kiszinre – nos, HegedûsEndre nagy szívében sok szerzô megfér,Liszt és Brahms mellett jut hely Chopinnekis. A mûvész aprólékos mûgonddal, kidol-gozottan játszotta a versenymûvek magán-szólamát. Mégis, a nagy élményt hiábavártuk. Külön tanulmányt lehetne szentel-ni annak, hogy a zongoraverseny mûfaj-történetében hogyan aránylik egymáshoza szólóhangszer és a zenekar. Ezúttalmintha két szálon futott volna a muzsika:az elôtérben a zongora, s valahol „hátul” azenekar. Miként az est szórólapján apróbetûkkel szerepelt, hogy” közremûködik”a zenekar, ezúttal az életben is alárendelt-nek érezhették magukat a kísérô funkció-ban. Játszottak, jólnevelten, korrekten,mint akikre senki sem íváncsi, akiket senkisem kérdez… A szólista elhatárolódott ahangzó környezettôl, alig vett tudomástkörnyezetérôl. Ez leginkább a dinamikaiösszerendezetlenségben nyilvánult meg –a zenekar mindig „fedésben volt”, ami ki-fejezetten hátrányos a harmonikus össz-hatás szempontjából. Furcsa bizalom ala-kult ki a szólista és a karmester között –Ménesi a tempók összerendezésére fel-ügyelt. Pontosabban, hogy a zenekar min-dig együtt legyen a szólistával. A kölcsö-nösségnek az érzete hiányzott, a gyönyörûmotívumokból közösen létrehozott hang-zó építmény össz-élménye. Ménesi általá-ban széles, nagy mozdulatokkal dirigál,épp ezért a dinamikai elképzelései megje-lenítésére fokozáskor kevés eszköze van.A tükör-mozdulatok sem sokat segítenek,hiszen a legerôsebb precizírozó szándékellenére könnyen „szétcsúszhat” agogikus

pillanatokban a hangzás, ha a pálca végemást sejtet, mint a bal kéz ujjai. A lassú té-telek kezdését pálca nélkül irányította adirigens, s amikor épp nem „csuklózott”(levetkôzhetetlen rossz karnagy-mozdu-lat?!), szuggesztívabb hatást ért el. Az elôadók kétségkívül felkészültek (szó-lamukból a zenekari játékosok is),mégsem hatotta át a produkciót a kreativi-tás élménye. Lejátszották, a mûvek el-hangzottak – de a varázs elmaradt. Ugyan-akkor, zavaró tényezôkre nem lehetpanaszunk; aki úgy hallgatta újra a márismert mûveket, hogy lelkében a ténylege-sen megszületô hangzástól függetlenül is„szólt” a muzsika, belefeledkezhetett abbaa konglomerátumba, amit az akusztikusemlékképek sokasága és a hangi realitáseredményezett. Aki az itt-és-most felcsen-dülôre fókuszált, kevésbé járt jól. A fárad-hatatlan zongoramûvész a két népszerûráadásdarabbal (egy polonézzel és egynoktürnnel) megerôsítette hallgatóságátabban a vélekedésében, hogy Chopinzenéje – szeretnivaló.

2010. november 26.Nemzeti Filharmonikusok

„A mûsorban elhangzó mûveket nemcsakaz köti össze, hogy orosz szerzôk munkái,hanem az a tragikus körülmény is, hogyvalamilyen módon mindkettô létrejöttéhezöngyilkosság kapcsolódik” – erre a MüPamûsorkalauza hívta fel a figyelmet, a be-mutató elôadások fogadtatásáról a mûsor-ismertetô-szórólap tájékoztat. Az est taps-sal mérhetô sikere a teljesítményekértkijáró tetszésnyilvánításként értelmezhetôelsôsorban.Egy szinte ismeretlen és egy viszonylaggyakran hallható kompozíció követte egy-mást, így a zeneirodalomban többé és ke-vésbé jártasak egyaránt találtak örven-deznivalót, ráadásul – ha hihetünk azongoraversenyt követô ováció indulatá-nak – új közönségkedvenc született DenisKozhukhin, azaz Gyenisz Kozsuhin sze-mélyében. Ezúttal vélhetôleg az est kar-mestere, Kocsis Zoltán is maradéktalanulelégedett lehetett a vendégmûvésszel.Prokofjev II. zongoraversenyét hallgatvaóhatatlanul is elismeréssel kellett adóznia virtuóz zongorista felkészültségének. Abriliáns szóló-szólam egészen más dimen-zióját teszi lehetôvé a fôként írásbeliközlésekbôl ismert ténynek. Prokofjev 33évesen játszotta magánszólamát a be-mutatón – ha hihetünk a szerzô állításá-


KRITIKA

kritika_22-28 24.1.2011 11:01 Page 24

nak, miszerint a kétzongorás átirat alapjánkészült zongoraverseny szinte új mûnektekinthetô, figyelmen kívül hagyható azimmár rekonstruálhatatlan eredetinek asajtóvisszhangja. Mindenesetre nyilván-való, hogy miért tartozik mindmáig aritkán játszott versenymûvek közé: rend-kívül magas követelményeket támaszt azelôadókkal szemben. A 24 éves szólistatechnikai nehézséget nem ismerôen,olyan anyanyelvi természetességgel ésbiztonsággal szólaltatta meg, ami inspi-rálóan hatott a zenekarra is. A Nemzeti Fil-harmonikusok egy emberként állítottáktudásukat a mû szolgálatába. Mintha régbejáratott repertoárdarabról lett volna szó,olyan „olajozott” volt az összjáték, a kar-mesternek nem a pódiumon kellett kiküz-denie a re-produkciót. Az „egy hang ismelódia” poétikus gesztusát a mû számosrészletében megtapasztaltuk. A felelgeté-sek, a kommentárok, a mintegy „rábólin-tó” válaszok formai biztonsággal sorjáztak,minden frázisnak, gesztusnak, motívum-nak hangulata, sôt, kedélye volt. A kohé-zió érzôdött a tételek folyamán – a zongo-ra gyakran terjedelmes szólószakaszaitsem afféle lazító pihenésre használták amuzsikusok (könnyû az akusztikus kon-troll: bármekkora szünetet követôen, vala-mennyi szólam szervesen csatlakozott afolyamatokba). Beszédesen játszottak avonósok, a szín-palettát gazdagították a fa-fúvók, a rezeknek köszönhetôen pedig azenei térhatás érzete erôsödött. Aki elô-ször hallotta itt és most a mûvet, mindenbizonnyal keresni fogja az alkalmat újra-hallgatására (akár koncerten, akár hang-felvételrôl). Az ismeretlen darab nagy élménye került amérleg egyik serpenyôjébe – a másikba azakusztikus emlékekkel erôsített Csaj-kovszkij-szimfónia került (a „Patetikus”).Furcsamód ezúttal a mély (megrendítô)hatás elmaradt – talán az elsô rész él-ménye is „ludas” ebben. Hogy az elôadáskoncentrációja kicsit csökkent, önmagá-ban nem indokolja ezt – hiszen a több-nyire épp a metrikus tartásban erôs ze-nekar csak önmagához képest voltesetenként precíz, ezt viszont bôségesenkárpótolta például a nyitótételben azáradóan éneklô dallamokkal. Valahogy aszéles dinamikai skála ellenére, még aharsány pillanatokban sem tûnt olyansúlyosnak, ami szinte letaglózza a hall-gatót. Fokozatosan haladt a kétségkívülkidolgozott III. tételig – a temperamentu-mos elôadás hallatán egyszerre drukkol-tam és szorongtam, vajon megúszható-e a

beletapsolás. Kocsis Zoltáné az érdem,hogy „kivédte” azzal, hogy még a szük-séges lélegzetvételnyi szünetet is szûkmar-kúan mérte – de ennyi impulzív elôzményután a lassú zárótétel kontrasztot biztosí-tott ugyan, de az a bizonyos végtelenszomorúság, ami néha megrendíteni ké-pes a hallgatóságot, ezúttal elmaradt. Tudatos-koncepciózus is lehetett ez azelképzelés, szándékos szakítani-vágyás azimmár hagyományos érzelmi kísérôjelen-ségektôl – helyettük azonban másfajtatöbblet-élményt nem adott. Vagy kínált –de elfogadására nem voltunk eléggéfelkészültek.

2010. november 29.Concerto Budapest

A Karajan mesterbérlet 3. elôadásánakmûsorán minden bizonnyal Beethoven:G-dúr zongoraversenye volt a „húzó”mûsorszám. Bár az utóbbi évadokbantöbb zenekar mûsorán is feltûntek Bruck-ner-szimfóniák, még a legnépszerûbbnekszámító VII. sem tekinthetô repertoár-darabnak. Ha ennek az estnek a közön-sége megszerette, az Keller András és aConcerto Budapest közös érdeme. Jevgenyij Koroljov szólójával a zongora-verseny elôadása hidegen hagyott. Ilyen-kor szokás mondani, hogy „elhangzott”. Esorok írójának szívében különleges helyetfoglal el kedvenc szerzôjének ez a remeke– ezért talán eleve magas az elvárása. Ke-vesebbel semmi esetre sem éri be, mintami legszebb pompájában mutatja be azismert mûvet, s ha az elôadók értô kottaol-vasással képesek hozzátenni valamit a ko-rábbi emlékképekhez, hálás hallgatóratalálnak benne. Koroljov kvalitásaihoznem fér kétség – de a hallottak alapján úgytûnik, hogy számára ez a zongoraversenycsupán egy tétel a repertoárjában. Nyil-vánvalónak vette, hogy közismert zene –ami igaz is; csakhogy épp ezért kellettvolna az élô elôadással személyes több-letet adni, hozzátenni valamit kinek-kineka korábbi mûismeretéhez! Még a szólistaés a zenekar összjátékának igényességesem tûnt kielégítônek. Szomorúan kellettmegtapasztalnom a közhely kétes értékûigazságát, hogy „Beethoven zenéje nemtéveszti el hatását a közönségre”. Mert-hogy éppen ez az általánosság diadal-maskodott – miközben az interpretációadós maradt az élménnyel. Homálybanmaradt a csodálatos gazdagságú, mélysé-geket és magasságokat bejáró hangkép-

sor – használati tárgy, élvezeti cikk lett amû, afféle kedves-régi bútordarab, amely-nek jelenlétét már-már magától értetô-dôen vesszük tudomásul, anélkül, hogyérdeklôdô figyelemre méltatnánk. Az min-denesetre biztosra vehetô, hogy hasonlóhôfokú elôadások aligha tudták volnatartós sikerre vinni (immár két évszázada)ezt a versenymûvet.Szünet után következett a váratlan, kelle-mes meglepetés. Bruckner szimfóniájanemcsak kidolgozottan, hanem óriási em-pátiával csendült fel. Mintha a gazdag par-titúrában mindenki felelôsséget érzettvolna a szólama iránt! Lankadatlan volt akoncentráció, a hangzás intenzitása,ugyanakkor minden részletben érvénye-sült a szólamok hierarchiája; egy-egy ak-kordon belül a különbözô hangszerek di-namikailag harmonikus egységet alkottak,az akkordmenetek plasztikus felületetképeztek. Lement az elsô tétel – nagy falat.És ekkor következett az est legemlékeze-tesebb szakasza: egy átszellemült Adagio,olyan megrendítô szépséggel, hogy szintefájt! Jólesett utána az „elkönnyítô”, a min-dennapokba visszarángató Scherzo. Ezekután a mozgalmas fináléból sem a terje-delme tûnt fel – meggyôzôen rímelt visszaformailag a kezdetre.Rendszeres koncertlátogatóként ezen azesten az fogalmazódott meg bennem,hogy az elmúlt néhány évben talán a Con-certo Budapest fejlôdött a legdinamikus-abban a fôvárosban rendszeresen fellépôhazai együttesek közül. Pontosabban: mi-nôségi változás következett be náluk. Vo-natkozik ez a vonóskarra (azon belül isleginkább a hegedûkre), továbbá ahangszín-palettájukra, melynek színkész-lete számtalan árnyalattal gazdagodott.Aktivizálódott továbbá a játékosok belsôigénye a kisebb-nagyobb léptékû formá-lásra; tehát vezetô karmesterüknek nemkisléptékû aktuális tennivalókból kell fel-építenie a nagyformát, hanem mind többenergiát szentelhet a differenciált hangzásmegvalósításának. A játékosok a ter-jedelmes mûvet a koncepció ismeretébenszólaltatták meg, annak megvalósításaérdekében fejtve ki aktivitásukat.

2010. december 1.Zuglói Filharmónia – Szent IstvánKirály Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus

A mûsort nehéz lenne megideologizálni –de voltaképp nem is szükséges. Egy-egy


KRITIKA

kritika_22-28 24.1.2011 11:01 Page 25

Bartók és Csajkovszkij-félidô olyankínálat, ami vélhetôen nem vagy-vagy,hanem is-is a hallgatóság érdeklôdésiterületén. Az új Bartók-összkiadás idején azenekari mûvek dirigensével, Kocsis Zol-tánnal Bartók-mûveket elôadni: kétség-kívül korszakos jelentôségû tett. A SzentIstván Király Szimfonikus Zenekar két-ségkívül méltó egy ilyen eseményre. Hall-gatva a fiatalok tolmácsolásában a Tánc-szvitet és a Cantata profanát, akaratlanul isel kellett gondolkoznom az „idôknek” (azidô múlásának) köszönhetô változásokon.Bár a „fejlôdés” kategóriával szokás vissza-élni, ezúttal minden bizonnyal jogos e szó-használat. Letagadhatatlan és kétség-bevonhatatlan a zenekari játékkultúrafejlôdése, ha arra gondolunk: alig 9 évtize-de szinte lejátszhatatlan nehézségû volt eza partitúra a korabeli rangos hazai zenekarjátékosai számára. A Záborszky-generá-cióknak köszönhetô zenésznevelés dia-dala is egyben, hogy a zenei nagyszülô-generáció igényes muzsikáját anyanyelviszinten képes megszólaltatni az együttes.Élô-eleven Táncszvitet hallottunk, mely-nek elôadói – mintegy természetes életrit-musként élve meg – eleget tudtak tenni akarmester tempó-követeléseinek. A Canta-ta profana esetében sem a vállalkozás bá-torságát kell értékelni, jóllehet a kórus(egyelôre) még nem élmény-szinten tol-mácsolta a szólamokat (szólistakéntFekete Attila és Massányi Viktor mûködöttközre). Persze, a bejátszás után (Bartókmondta a kolindaszöveget) nem lehetettkönnyû azonnal „megszólalni”! Remekötlet volt ennek az egyébként most márhozzáférhetô hangfelvételnek a felidézése– egészen különleges atmoszférát terem-tett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyte-remben. Nem véletlen, hogy idô kellett azélmény lecsengéséhez; a Cantata utánaligha kellett tartani a beletapsolástól!Csajkovszkij V. szimfóniája biztos siker-darab – ezúttal a nagylétszámú vonóskarhomogeneitását, igényes játékát és azegész együttes mindvégig kitartó lelkese-dését emelném ki. Valamennyi vonós-szólam kidolgozott, a szó legnemesebbértelmében vett rutin érzôdik az össze-szokottságukat illetôen, ugyanakkor úgytûnt, minden „a helyén van”, a témák-dal-lamok áradóan éneklôek, s a mindenkorikíséret megtalálja a funkcióját a kialakulóegészen belül. Ha az est végére elfáradtak, ez a felelôs-séggel végzett munka jogos „visszajelzése”volt – s ha ezt alig vették észre, akkormegérezték az elismerést és a szeretetet,

amelynek kifejezésével nem fukarkodott aközönség.Napjainkban a koncertlátogató közönségáltalában egy-egy zenekar vonzáskörébekerül, tehát a többi együttes munkájáról-teljesítményérôl leginkább csak közvetettinformációkkal rendelkezik. Hogy melyikzenekar hogyan jutott törzsközönséghez,annak esetenként hosszú múltja, sajátosútja van. Az „Istvánosok” helyzete egészenkivételes; a MüPa-beli koncerteken isérzôdik valamiféle „családias” légkör –nem csoda, hogy számukra nem jelentettproblémát a monumentális teremben valófellépés! Náluk érdemes felnézni a 3.emeletre – az állóhelyeken is mindig van-nak diákok. S ha a koncert végén fel-szabadultabb a tetszésnyilvánítás (néhatalán indokolatlanul eltúlzott is), akkorsem hiányoljuk a kritikai érzéket. S ez ígylesz mindaddig, amíg az eleve biztosra ve-hetô siker nem teszi elbizakodottá, igény-telenné az elôadókat. Ettôl viszont nemkell tartani; az immár hagyományosanfelelôsségteljes irányításnak hála, a rend-szeres muzsikálás során óhatatlanul iskialakul/átöröklôdik a felelôsségérzet amindenkori játékosokban a szerzôk és amûvek iránt.

2010. december 9.Nemzeti Filharmonikusok

Már a november 26-i est programján fel-tüntették a december 9-i koncertnél a„minden jegy elkelt” információt. S akinekjutott, egészen kivételes élményhez jutott!A zene varázshatalmába vetett hitet kap-tuk vissza. Verdi Requiemjének ezzel azinterpretációjával életreszólóan elkötele-zett híveket lehetett szerezni a romantikuszenének. Aki megmártózott a hangzásokeme paradicsomi birodalmában, kicsitmás ember lett. Napjainkban, amikor areálisnak tûnôrôl (is) gyakran kiderül,hogy virtuális – mámorító ennek a fordí-tottját megélni. Mert nagyképûség lenneazt állítani bárkinek, hogy „így képzeltem”– így ugyanis aligha képzelhette volnabárki. Még utólag is nehéz elhinni, hogymit hallottunk.Hangszínvarázst, már-már végtelen palettaárnyalatainak sokaságát. Rögtön „hang-ütésként” olyan ppp-t, amelyet mindenkiplasztikusan hallott – s nem elsôsorban aBartók Béla Nemzeti hangversenyteremakusztikai viszonyainak köszönhetôen,hanem azért, mert úgy lett megszólaltatva!Csakhamar elkönyvelhettük, hogy Carlo

Montanaro a Nagy Varázslók kései leszár-mazottai közé tartozik. Hegedûskéntkezdte (hány muzsikust ismerünk, akihangszert-vonót cserélt karmesteri pál-cára!), de vajon milyen bájolással tudottelérni éterinél éteribb hangzásokat? A hall-gatóra nyilván elementárisan hat azélmény – a játékosok a próbák során hoz-záedzôdhettek ehhez az akusztikus csodá-hoz. (Tudom, monumentális zenekar kel-lett hozzá; hiszen akkor a leghatásosabb asuttogás, ha tömeg eredményezi – de nemtudom, hallottam-e már egyáltalán ilyenszirénhangokat…) Súlytalanság és súly(mert ha kellett, hihetetlen intenzitással fe-szült dobhártyánknak a látomásos muzsi-ka), egyén és közösség megannyi viszony-lata, „játék” a térrel – már amennyibenilyen profán szót akár még átvitt értelem-ben is szabad használni. Történt mindez Verdi grandiózus alkotásá-nak adekvát megszólaltatása érdekében.Mert itt minden a mûrôl szólt, belülrôlfakadó szakralitással celebrálta a mûvetMontanaro irányításával a Nemzeti Filhar-monikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar, s aszólisták: Sümegi Eszter, Ulbrich Andrea,Alex Vicens és Bretz Gábor. A romantika kvintesszenciája, mondhat-nánk sommásan, merthogy olyan elôadásthallottunk, amely képes volt felidézni a19. századi zeneszerzô-óriás merész álmát– ami nagyban tudja leképezni kora ízlés-világát. Ez a zene felemelt és letaglózott,torokszorító szépséggel kábított és bódí-tott. Nem irigylem a vokális közremûkö-dôket; „megszólalni”, lehetôleg nem csök-kentve a feszültséget, meghaladni a magasmércét, folytatva a kisebb-nagyobb lép-tékû formaíveket, miközben maguk ismég az elhangzottak hatása alatt vannak –minden elismerés megilleti valamennyiü-ket. Montanaro a mû hatáselemeinekmaximális kiaknázását tartotta feladatá-nak. Nem bánta, ha a végítélet megje-lenítésekor egy-egy szakaszban alkalma-sint elnyomja/elfedi a zenekari hangzás akórus énekét – s nem bánta a közönségsem, hiszen a Dies irae (rendszeres kon-certlátogatók által ismertnek elvárható)szövegének értésérôl készségesen lemon-dunk az ének- és hangszerhangokbafoglalt atmoszféra életre keltéséért. Megannyi feledhetetlen pillanat – a Lacry-mosában például a széles ívû, áradó dal-lam kíséretének menete, sodra volt – sema szólisták, sem a férfikar panasza nemindította meg a zenekart. Külön elismerésa szólistáknak a kíséret nélküli szóló-kvartettért!


KRITIKA

kritika_22-28 24.1.2011 11:01 Page 26

Korántsem lenne jogos azt állítani, hogyminden mozzanatában tökéletes elôadástanúi lehettünk. (A Tuba mirum szakasztbevezetô, felelgetô trombitafanfárok nemszaporították a csodákat, csupán térél-ményt adtak – a második részben néha azáhítat fölé kerekedett a teatralitás, ilyenkorpillanatokra éreztük: szólista-produkciórólvan szó. A végleges szólistagárda isinkább a szólisták egyéniségével, semmintharmonikus összhangjával, kiegyenlített

tónusával hatott.) Viszont részesei lehet-tünk egy olyan átgondolt-koncepciózusinterpretációnak, amely globális élménytadott. Lemérhetô volt a varázs ereje, hatalma aközönség áhítatos-önfeledt gyönyörkö-désében – s mindennél többet árult el aprodukciót követô csend. Lecsengettmindenkiben a mû, a taps kellô távol-ságtartással kezdôdött. Spontán formáló-dott mind hangosabbá, gyorsabbá, rit-

mikus (és egyszerre gyorsuló) vastapssá,kiabáló tetszésnyilvánítástól kísérve.Spirituális utazás volt, visszatértünk. Ésoldódott a koncentráció a színpadon is –Montanaro kifejezô gesztusokkal fejezteki örömét, a szólisták fáradhatatlanultértek vissza fogadni a hosszas köszönet-és tetszésnyilvánítást. Ezúttal senkineksem volt sietôs…

Fittler Katalin

Zoltan Roman: Mahler és Magyarország

(Geopen Könyvkiadó, 2010)

Miként könyve magyar kiadásához írott elô-szavában rámutatott a szerzô, kevés olyanzeneszerzô van, akinek születési és halá-lozási éve két éven át tartó ünneplésreadna alkalmat. Ô az évszámokat illetôenbizonytalan Adam de la Halle-on kívül(1238?–1287?) csupán Gaetano Donizettit(1797–1848) tudta említeni a Gustav Mahlerelôtti idôszakból. Mahler születésének 150.évfordulóját ünnepeltük 2010-ben, s bár-mennyire zsúfolt is kerek számú évfor-dulókban az évfordulónaptár, 2011 alighamúlhat el anélkül, hogy a magyar zenei életis megemlékezzék a zeneszerzô-karmesterhalálának centenáriumáról. Mahler tehát2010-ben az Erkel-évben csakúgy fôszerep-lô, mint a 2011-es Liszt-évben – s korántsemcsupán Magyarországon. Csak az érdekesség kedvéért, a muzikoló-gus életében is jelentôs a 2011-es év: január7-én töltötte be 75. életévét. Az egykori mis-kolci oboista 1957-ben érkezett Kanadába,ahol 1960-ban mondott búcsút a zenekarimuzsikusságnak; zenetörténeti érdeklôdé-sében kezdettôl fontos helyet foglalt elMahler (1970-es PHD-dolgozatában is az ôzenéjével foglalkozott). Az egyik magyarulis olvasható értékes Mahler-könyv szerzôjé-vel, Kurt Blaukopffal közösen is publikált(Mahler. Sein Leben, sein Werk und seine

Welt in zeitgenössischen Bildern und Tex-ten – Wien, 1976). New Yorkban 1989-benmegjelent könyvében Mahler amerikaiéveivel foglalkozott, s 1991-ben Budapes-ten látott napvilágot (angol nyelven) a Gus-tav Mahler and Hungary (az MTA Zenetu-dományi Intézete szponzorálta, mint amagyar kiadáshoz készült elôszóból ki-derül). A Magyar Gustav Mahler Társaságkezdeményezésére ez a könyve jelent megmagyarul, 1910-ben. Valljuk meg, nemcsak a nagyközönség szé-leskörû érdeklôdésére, hanem a gyakorlómuzsikusokéra is leginkább az anyanyelvûszakirodalom tarthat igényt – s voltaképpérthetô is, hiszen így nemcsak a megértéskönnyebb, hanem az olvasottak áttekintése,beépítése a korábbi tudásanyagba. Idegennyelvû forráshoz leginkább naprakészinformációkért szokás fordulni – de az ol-vasmányélményeknek csupán nagyon kisrésze származik onnan. Az olvasmányosfordítások haszna viszont felbecsülhetetlen,gyakran tananyagként is. Idôsebb generá-ciók Bruno Walter, valamint Kurt BlaukopfMahler-könyvén nevelkedhettek, a hazai is-meretterjesztô irodalom értékes kiadványaNémeth Amadé munkája (a Napról naprasorozat keretében, 1984-ban). A Mahler ésMagyarország téma tárgyalásával foglalko-zó magyar kiadványok közül Gedeon Tiborés Máthé Miklós 1965-ös könyvét tartottaemlítésre méltónak angol nyelvû kötete be-vezetésében Z. Roman. Most tehát, kanadaiközvetítéssel, új olvasnivalóhoz jutottunk.Kanada egyébként is jeleskedik, ami a Mah-ler-irodalmat illeti; pontosabban az odaköl-tözött magyar lemezgyûjtô Fülöp Péter,akinek Mahler-diszkográfiája 1984-ben je-lent meg elsô ízben (az Akadémia Kiadó-

nál), míg a második, kibôvített kiadásraugyancsak 2010-ben került sor (Toronto ésBudapest). Van tehát új Mahler-olvasnivaló a magyarzenekedvelôknek, korabeli dokumentu-mokban gazdag, olyan információanyaggal,amely egyébként legfeljebb a szakkutatókszámára hozzáférhetô. Bár a szerzô koránt-sem felejtette el anyanyelvét, a fordítást má-sokra bízta: Kemenes Inezre (angol) ésHavas Lujzára (német). Ettôl a magyar (szár-mazású) szerzô könyve idegen nyelvrôl for-dított anyagnak tekinthetô – ráadásul olyas-minek, ami eredetileg az angolul olvasóközönséget célozta meg. Eredeti céljátmaga a szerzô némi leegyszerûsítéssel, ab-ban határozta meg, hogy rá kívánta irányí-tani a figyelmet „egy különleges idôre éshelyre, amely alkalmat és színteret adottegy olyan mûvész alkotó zsenijének elsô ki-bontakozására, akinek az operajátszás mû-vészi és adminisztratív gyakorlatára tett ha-tása a mai napig is jól érezhetô”. Voltaképpváltozatlanul hagyta könyvét, tehát nemakarta „naprakészre” formálni. Ami azzal afurcsa többlet-haszonnal jár, hogy magyarulolvashatjuk, mit tartott fontosnak a külföldiolvasótábor tudomására hozni (például a19. századi Magyarország zenei életérôl éstársadalmáról). És ha korábban nem, ettôlkezdve a mindennemû elôítéletektôl men-tes olvasó is elkezd távolságot tartani… Mimást tehet, ilyesmiket olvasva a bevezetés-ben: „Azok kedvéért azonban, akik nem is-merôsek a magyar társadalmi-gazdasági és(a legtágabb értelemben vett) kultúrtör-ténettel, különleges figyelmükbe kívánomajánlani e háttér három jellemzôjét (részbenazért is, mert bizonyos értelemben ezekhajlamosak túllépni az idôrendi határokat).


KRITIKA

Könyvkritika

kritika_22-28 24.1.2011 11:01 Page 27

Ezek: a nacionalizmus és hiperpatriotizmus(vagy sovinizmus) szerepe; az arisztokráciaés a kisnemesség (ideértve a dzsentrit is)helyzete és hatalma; az antiszemitizmusjelensége.”A történetírás talán természetébôl adódóankényszerûen pártos – s nyilvánvalóan a ze-netörténetírás sem hermeneutikusan elzártalkotókkal, hanem a saját korukban élô, akorszellem megannyi sajátosságához egyé-ni módon viszonyuló, érzô (sajátos érzé-kenységekkel megvert) emberekkel foglal-kozik. Z. Roman muzikológusként olyanálláspontot foglal el, hogy a más életrajzok-ban leírottakat „ismertnek” (vagy legalábbiskönnyen megismerhetônek) veszi, tehátnem szándékozik ismétlésekbe bocsátkoz-ni, tehát publikációjának új ismeretanya-gára koncentrál. Érthetô és jogos ez a meg-gondolás, mivel másképp a parttalanságveszélye fenyegetné – viszont ebbôl követ-kezôen önmagában nem válhat átfogó/álta-lános alapkönyvvé a munka, hanem értékesadalékgyûjtemény csupán, amit viszont –már csak terjedelmébôl adódóan is – nehézbármely szakirodalmi munka függelékénektekinteni. Nyilvánvaló: minél alaposabbismerôje valaki Mahler életének és munkás-ságának, annál izgalmasabbnak fogja tekin-teni a kétségkívül nagy érdeklôdésre mél-tán számot tartó kiadványt. Nagyon nehéz viszont annak a helyzete, akimegelégedne Mahler budapesti éveinek át-tekintésével, ugyanis könnyen elvész a do-kumentumok erdejében. Pontosabban, adokumentumok jelentik azokat a fákat,amelyektôl nehéz észrevenni az erdôt. Z.Roman sûrû egymásutánban tálalja a levele-ket, levélrészleteket, néha felhívja a figyel-met az ellentmondások tényére, s a tanács-talan olvasó vagy adalékról adalékrabukdácsol tovább, vagy megpróbál kióku-mlálni valamit, aminek a segítségével pró-bálhatja értelmezni, magyarázni a puszta té-nyeket.Ráadásul, mintha a szerzô nem akarnáelhinni, hogy az olvasó – olvasni akar. Már-mint, folyamatosan. Tudományos kelléktár-ral felfegyverkezve, gazdag jegyzetanyaggallátja el a könyvet, ám ezek rendkívül külön-bözô természetûek. Néha csak forrásmeg-jelölésre szorítkozik, máskor kommentál. Sha ehhez hozzávesszük a több mint nehéz-kes rövidítésjegyzéket (amely viszont a be-vezetést és az elôszókat követôen, a könyvelején található…), nos, olvasó legyen a tal-pán, aki közben nem felejtette el, hogy holis tartott. (Az sem segít, ha a folyamat ked-véért kicsit elôbbrôl kezdi – csakhamar kö-vetkezik a következô jegyzet, ismét egy

vagy több rövidítés… – s így megy tovább,mindvégig. Egy apróság: az I. fejezet fôszö-vegében hiába keressük a 34-36. jegyzetreutaló számokat…). És ami érdemben nehe-zíti a folyamatos olvasást: a fôszövegbeneredeti nyelven szerepelnek a dokumentu-mok – tehát, minden egyes német nyelvûlevélrészletnél kezdôdhet a tortúra, hátra-lapozás…A könyv öt fejezetre tagolódik (I.: Mahler ésMagyarország 1888 elôtt; II.: Zene és társa-dalom a 19. századi Magyarországon. A Ma-gyar Királyi Operaház Mahler elôtt; III.:Mahler, a Magyar Királyi Operaház igaz-gatója; IV.: A Magyar Királyi OperaházMahler után; V.: Mahler és Magyarország1891. március 15. után), majd 60 oldalnyijegyzetanyag következik, majd a név- éstárgymutatót követôen (amelyben hiányos-ságot és betûhibát egyaránt találni) találhatóa képanyag: 43 számozott illusztráció, majdelkülönítva a Magyar Állami OperaházArchívuma által rendelkezésre bocsátottfelvételek. A szerzô feladata fejezetrôl fejezetre változ-hat – de ugyanannyi alappal állíthatjuk,hogy érdemben mindvégig ugyanaz. Meg-kerülhetetlen, hogy alapinformációkat ad-jon, hogy például a közölt adatokat érdem-ben értelmezhessünk, s nem hátrányos, haterjedelmesebb saját-szöveggel teszi lehetôvéaz egyes fejezeteken belüli tagolást. Talánilyen pihentetô közjátéknak szánta példáula különbözô idôszakok statisztikai kimuta-tásainak összevetését. Könnyen át is szalad-na a szem a megannyi számon – de a kom-mentár megtorpanásra késztetô. Része lehetebben a fordításnak is; a Podmaniczky-éráról szólva (ilyenkor megintcsak utánakell gondolni az olvasónak, hol is tartunk,mármint Mahlerhez képest!) megállapítja:„Mozart megdöbbentôen gyenge pozíciójamellett a magyar zeneszerzôk sovány sta-tisztikai jelenléte a legszembeszökôbb:mindössze Erkel zenéje foglal el méltányoshelyet”. (Napjaink operalátogatója meg mé-lázhat kedvére, vajon hogyan ítélné megnapjaink mûsorpolitikáját…)Tudom, a leginkább „sasszem” korrektor isképes nyilvánvaló hibák felett átsiklanisaját-szövegben… – de vajon olvasta-ekönyvének magyar nyelvû verzióját a szer-zô? A szerzô, aki zenekari tagként többegyüttesben töltött el éveket… vajon nemérzi-e furcsának a zenekari tagok „szemé-lyzet”-kénti emlegetését az évek távlatából– ha már a szóismétlés nem bántja a szemét:„… Mahler munkatempója gyakorlatilag ki-bírhatatlan volt az elôzô engedékeny rend-szerben elkényelmesedett személyzet

számára. Úgy tûnik, hogy a zenekar – min-denesetre az Operaház mûvészi szemé-lyzetének legjobban leterhelt egysége –okozta Mahlernek a legtöbb gondot”. Afinnyás olvasó (aki zenefogyasztókéntnapról-napra szembesül mûsorpolitikaimeggondolásokból adódó furcsaságokkal)felszisszen a ilyesfajta sommás megállapításolvasásakor: „Az Operaház következôbemutatója nyilvánvalóan a közönség és anacionalisták ízlésének kielégítését céloz-ta”. (Eszerint az operalátogató nacionalistakétszeresen elégülhetett ki…)Vannak érzékenységek, amelyekkel köny-ve megírásakor aligha szembesülhetett aszerzô – így például a 2010-es Erkel-évbenkicsit másképpen olvassuk a rá vonatkozómegjegyzéseket (hát még ami zenéjének ér-tékelését illeti…). Nem tudom, máskormennyire tûnt volna fel, most rossz voltolvasni (más kérdés, hogy bárki bármikorolvashatja, megjelenése óta) a következômegállapításokat: „A nemzeti himnusz szer-zôje, Erkel, 1888-ban már régóta köztiszte-letben állt, mint a hazafias zene atyja. Ma-gyar történelmi tárgyú operáival ezt vitánfelül kiérdemelte. Stilisztikailag azonbanzenéje ritkán haladja meg azt a mesterkélt-séget, amely abból a törekvésbôl fakadt,hogy magyar népi (vagy inkább népszerû,’népies’) zenére jellemzô ritmusokat és dal-lamos melódiákat oltson egy alapvetôennémetes harmóniai alapra. MindazonáltalErkel befolyása kiterjedt a zenei élet mindenterületére. A legerôsebb azonban a MagyarKirályi Operaházban volt (és fiainak köszön-hetôen még sokáig az is maradt).” Hát… – aZeneakadémia zenetudományi tanszakosnövendékei közül kevesen merészkedné-nek ilyesmit papírra vetni… még csak ma-dártávlatból informáló szándékkal sem… 360 számozott oldal – miután átrágta ma-gát rajta valaki, aligha dôl hátra jólesôérzéssel, hogy most már „képben van”Mahlert illetôen. Hiszen annyi tapintatlansá-got követtünk el, beleolvasva leveleibe,néha végigolvasva azokat, anélkül, hogyfelmérhetnénk, az egyes címzettekkel mi-lyen kapcsolatban állt, a szavak, a leírt – éslefordított – szavak milyen érzelmi-indulatitöltést tartalmaztak, többletet illetve más fel-hangokat a mai értelemben használatosalakjukhoz. Ami viszont letagadhatatlanérdeme a könyvnek: kikényszeríti, hogy fi-gyeljen az olvasó, felelôsséggel viseltessena leírottak iránt. Talán épp ennek a fokozottfigyelemnek az eredménye, hogy olyan„apróságok” is feltûntek, amelyeken más-kor talán átsiklott volna a felületes szem.

Fittler Katalin


KRITIKA

kritika_22-28 24.1.2011 11:01 Page 28

ZENETÖRTÉNET


Tully Potter a The Strad 2002 novem-beri számában tette közzé MischaElman hanglemezeinek pontos jegy-zékét egy rövid cikk kíséretében,amelyben így írt Elman pályakezdésé-rôl:Még sohasem lehetett hallani olyan gazdag,gyönyörûen rezonáló hegedûhangot, amitszinte úgy varázsolt elô a fiatal MihailSzaulovics Elman. Egyrészt nevéhez fûzô-dik a modern hegedûjáték kezdete, más-részt ô kezdte inspirálni a zsidó szárma-zású vonóshangszeresek lavinaszerûmegjelenését, akik valósággal kiözönlöttekKelet-Európa gettóiból, a múlt század elsônegyedében. Egy melamed (héber tanár)fiaként született, Talnojéban, Kiev közelé-

ben, 1891. január20-án. Hegedülninégy éves korábankezdett tanulni éde-sapjától, Saultól, demég nagyobb hatás-sal volt rá nagyapjá-nak hegedûhangja,aki klezmer mu-zsikus, tehát félig-meddig népzenészvolt. Bármilyen meg-lepô, Elman mindeztmásodkézbôl kapta,amint azt egy koraiinterjúban elmesélte:„Mindkét nagyapámhegedûs volt. Édes-apám apja valamiolyasminek számí-tott, amit Oroszor-szágban házi mu-zsikusnak neveztek.Hegedûsként mûkö-dött egy nemesicsaládnál, és mindigegyütt utazott velük.Még csecsemô vol-tam, amikor meg-halt, de egy öreg ci-gány, aki jól ismerteôt, meg szokta mu-tatni, hogyan ját-szott.

Elman hegedûhangja korán kifejlôdött, ésamikor öt éves lett, egy grófnô felajánlotta,hogy támogatni fogja, ha áttér a keresz-tény hitre. Édesapja ezt visszautasította, ésaz ogyesszai Cári Zeneiskolába vitte, aholAlexander Fidelmannál tanult, aki Auerés Brodsky tanítványa volt. „Amint ön istudja, az emberek az elsô nagy Auer-növendéknek neveztek” – mondta zon-gorakísérôjének, Joseph Seigernek –, deAuernél még két évig sem tanultam.Nagyszerû tanár volt. Átvette velem azegész repertoárt. Viszont ami magát a he-gedülést illeti, Fidelmann tanított megmindenre.”Mischa Elman életérôl elôször édesapjajelentetett meg könyvet 1933-ban, New

Yorkban, „Memoirs of Mischa Elman'sfather” címmel.

Az alábbiakban Henry Roth írásátadjuk közre, amely a The Strad címûfolyóirat 1987 áprilisi számábanjelent meg.Elman 1891. január 20-án született Tal-nojban, Oroszországban, Kiev közelében.Hegedülni kezdetben édesapjától tanult,aki zsidó származású tanár volt. Ô viseltegondját fiának zenei pályafutása elején, ésOgyesszába vitte, ahol a Cári Zeneiskolanövendéke lett. Itt tanult 6 éves korátólAlexander Fidelmannál, aki Auer ésBrodsky tanítványa volt. Fejlôdése ámulat-ba ejtô volt: 8 éves korában zenekarikísérettel adta elô Beriot 7. hegedû-versenyét.Két évvel késôbb Auer Ogyesszában hallot-ta a fiúcskát, és ámulattal hallgatta, amintWieniawski 2. hegedûversenyét és Pagani-ni 24. Caprice címû darabját játszotta. Ezmindjárt arra ösztönözte Elmant, hogy amesternél tanuljon tovább Szentpéter-várott. Három rubellel a zsebükben, a fiúés édesapja útra keltek Nyikolajevbe, ahol400 fônyi, éljenzô közönség elôtt lépett fel,és 400 rubel bevételre tettek szert, amittanulmányai folytatására szántak. Ezttöbb nagy sikerû fellépés követte, majdvégül megérkeztek Szentpétervárra. Zsidószármazása miatt Mischának engedélytkellett kapnia, hogy ott tanuljon, viszontédesapja persona non gratának számított,annak ellenére, hogy 10 éves fia teljesenegyedül volt. Csak miután Auer személye-sen kérte az arrogáns Plehve belügy-minisztert (akit késôbb meggyilkoltak),hogy legyen könyörületes, így vált lehetôvéSaul Elman számára – aki hetekig honta-lanként tartózkodott Szentpétervárott –,hogy a városban maradjon. Elman össze-sen 16 hónapig tanult Auernál, és többokunk is van azt hinni, hogy az ô kora-érettsége, tehetsége és kivételes játékakésztette arra Auert, hogy változtasson ahegedülésrôl vallott, korábbi elvein.Auer legjelentôsebb tanára Jacob Dont ésJoachim József volt. Ennek következtébentechnikája és hangképzése nem abban a

Auer iskolaMischa Elman (Mihail Szaulovics Elman)

született 1891. január 8. Talnoje, Ukrajna (európai idô szerint január 20.) –meghalt 1967. április 5. New York

zenetortenet_29-34 24.1.2011 11:04 Page 29

hegedûs miliôben fejlôdött ki, amit MischaElman képviselt. Bár Auer már 1879-tôl(helyesen: 1868-tól) Oroszországban ta-nított, ekkor még egyetlen növendéke semtett szert nemzetközi hírnévre. 1901-ben,amikor Elman Auerhez került, ô már 56éves, veterán pedagógus volt. Auer azzal akülönös képességgel rendelkezett, hogy kitudta hozni növendékeibôl a maximumot,amire számtalan bizonyítékot találunk, ésminden bizonnyal elsôrangú tanár volthangszeres szempontból is. De naívitáslenne azt hinni, hogy a nagyszerû Elmanjobb keze, egészen páratlan vibrátója, ere-deti felfogást tükrözô lírai hajlama Auertanításának eredménye lett volna. Logikusfeltételezni, hogy amikor Auer elôször hal-lotta Elmant, és a szó szoros értelmében elvolt képedve, a mesés Elman játékát márfémjelezte hegedûhangja, amely ha nem isvolt teljesen kiérlelt, de már akkor kitûntvele. De Elman rendkívüli játéka nemtulajdonítható elsô tanárának, AlexanderFidelmannak sem, bár övé az érdem, hogyElmant korrekt módon tanította alap-fokon, miközben játéka megôrizte párat-lanul egyéni jellegét. Nem fér hozzá kétség,hogy szépségre rezonáló hajlama és érzékihegedûhangja Auer, és az új orosz iskolaérdeme, amelynek nemzetközi porondontörténô megjelenése Elman színrelépésévelvette kezdetét.Elman sikere a lírai kifejezésmód terén fel-tûnô jelentôséggel bírt olyan Auer-növen-dékek stílusbeli fejlôdésére is, akik utánakövetkeztek: Piastro, Poljakin, Seidel ésHeifetz. Bár Elman és Heifetz játéka álta-lános értelemben véve gyökeresen eltér egy-mástól, viszont az olyan lírai darabok

átiratainak alapos megfigyelése Heifetzkorai felvételein, mint a Chopin „Nocturne”(Op. 27 No. 2.) világosan jelzik Elmanhatását. Ami pedig az Auer-Elman kap-csolatot illeti, eldöntetlen kérdés, vajon amester, vagy a tanítvány hatott-e jobban amásikra. Édesapja nógatására, Elman1904 október 14-én lépett fel elôször Ber-linben, nem sokkal a fiatal Vecsey Ferencdebütálását követôen (akit Joachim „a leg-nagyobb hegedûs zseninek” kiáltott ki).Lenyûgözô, lírai elôadásmódjával jóvalmélyebb benyomást gyakorolt a közönség-re, mint Vecsey üresen csillogó tornamu-tatványai. És íme egy újabb példa arra,hogyan arat gyôzelmet a hegedûjáték fej-lôdésében az „új” a „régi” felett. Nem sok-kal késôbb Vecseyt otthagyta az imp-resszáriója, aki néhány hónappal késôbbmár Elman londoni bemutatkozásátkészítette elô. Egészen az I. Világháborúkitöréséig London lett Elman további sze-repléseinek elsô számú központja. 1923-ban amerikai állampolgár lett.(Megjegyzés: Henry Roth kissé elveti asulykot, amikor Vecsey rovására igyekszikdicsérni Mischa Elmant. Elman 1891. ja-nuár 20-án, Vecsey 1893. március 23-ánszületett. A kis Vecseyt 1903 októberébenléptette fel Grósz Sándor (AlexanderGrosz) impresszárió Berlinben, példátlansikerrel. Ezt követôen Európában ésOroszországban turnézott, majd a nyáronmár újabb turnékra készítette fel Hubay.1904 végén szüleivel és impresszáriójávaltöbb hónapra az Egyesült Államokba uta-zott, ahonnan 1905 április 30-án érkezettvissza Angliába. Az amerikai turné kö-zepén – több mint 1 évi együttmûködés

után – Vecseyék megváltak Grosz Sándor-tól, és amerikai impresszáriókkal dolgoz-tak tovább. A kis Vecsey édesapja, VecseyLajos már az oroszországi turné idejénelégedetlen volt Grósz Sándor szervezômunkájával. „Grósz egyik bakot a másikután lövi... egyébként nem rossz ember” –írja Vecsey Lajos egyik levelében legjobbbarátjának, Hubay Jenônek. Grósz Sándor1904 február 14-én, New Yorkban kelt,magyar nyelven írott levelében, szomo-rúan búcsúzott el a kis Vecseytôl: „...Fáj aszívem hogy el kell válnunk, de reményttáplálok, hogy nem örökre, talán ren-dezhetek magának még hangversenyt...Ha némelykor rám gondol, boldog lesznagyon és ôszintén szeretô, legelsô imp-resszáriója... Egyelôre Londonba megyek,Hotel Savoy. Kedves szüleit számtalanszorüdvözlöm, Grósz Sándor.”Ami pedig Vecsey „üresen csillogó torna-mutatványait” illeti, errôl inkább beszélje-nek a tények: ezzel kapcsolatban „VecseyFerenc élete dokumentumokban” címû,részletes életrajzi munkánkat ajánljuk,amely remélhetôleg a közeljövôben jelenikmeg.)Auer Londonba jött, hogy minden napfoglalkozhasson Elmannal, „egy több hetesidôszakon keresztül”, és felkészítse elsôlondoni fellépésére. Bár szerette volna,hogy a fiú továbbra is nála tanuljon,Elman már soha többé nem tért visszaSzentpétervárra, hogy folytassa tanulmá-nyait. Tehát alig volt 14 éves, amikor hi-vatalos értelemben vett tanulmányai befe-jezôdtek. Ez kétségtelenül igen károsanhatott jövôbeli zenei fejlôdésére. Egy 14éves fiú, legyen akár zseniálisan tehet-

Mischa Elman szüleivel és testvéreivel


ZENETÖRTÉNET



ZENETÖRTÉNET

séges, felügyelet alatt kell hogy tanuljon,különösen a 20. században, tekintettel azegyre bôvülô zenei repertoár által támasz-tott követelményekre. A késôbbi évek soránElman már valószínûleg érzékelte ezeket ahiányosságokat, már ami a fegyelmezett éslelkiismeretes felkészülést illeti, és úgy dön-tött, megalapítja az Elman-vonósnégyest.(Megjegyzés: Említett cikkében Tully Pot-ter írja, hogy Elman 1916-tól 1918-ig mûkö-dô vonósnégyesének Adolf Bak, Karl Riss-land és Rudolf Nagel voltak a tagjai. Ötévvel késôbb újabb kvartettet alapított,Eddy Bachmann, Nicholas Moldavan ésHorace Britt részvételével.) De azt az egyé-ni jelleget, amely fiatal korában mélyenátitatta játékát, már lehetetlenség volt kiír-tani, és még a sok kamarazenélés semtudta átalakítani eredeti elôadásmódjá-nak szilárd alapjait, illetve hiányosságait.Vonósnégyesét (a felvett névnek megfele-lôen) Elman hegedûhangja formálta, azegyüttes hangzása az ô leki beállítottságá-ra épült, és más kvartettekhez hasonlóan,amelyek prímhegedûse egyben kiváló szó-lista, lényegében a prímhegedû volt túlsúly-ban, és így volt ez még akkor is, ha a kri-tika ezt bizonyos mértékig tudomásul vette.1908 decemberi, New York-i bemutatkozóhangversenye megosztotta a kritikusokat,de egy évvel késôbb zsúfolt ház elôtt ját-szotta a Beethoven koncertet, megszilárdít-va ezzel amerikai elfogadottságát. A 18éves Elman, miután már végigutazta egészEurópát, nemzetközileg ünnepelt hegedûslett, és a következô öt éves idôszakban mégKreislert is felülmúlta, ami az EgyesültÁllamokban adott koncertek bevételét illeti.1913-ban lemezeinek jutaléka egy év alatt35.000 dollárt tett ki, ami nagy pénznekszámított akkoriban. Massenet „Elégiá”-

jának Elman-lemeze, amelyen EnricoCaruso, a legendás tenor is énekelt, gya-korlatilag minden háztartás tartozékánakszámított. Mindenkit elbájoló mûsorszá-mával Elman még a csodálatos olasz éne-kest is túlszárnyalta. Elman hitvallása szerint: „az a jó elôadás,amelyik jól hangzik.” Ezzel természetesena közönséggel folytatott kommunikációrautalt, pusztán az akusztikai értelembenvett szépséget illetôen. Mások megtalálhat-ták a szépséget a befelé forduló zeneiség-ben, az intellektuális megközelítésben, amû tartalmának hû tolmácsolásában, deElmannál nem így történt!Ô szívbôl hegedült. Mániájának a ritmikaihûség, vagy a mû strukturális felépítéselátta kárát, hiszen ô a hallgatók fülétakarta megbizsergetni. Ezen a téren sohanem volt lelkiismeretfurdalása. És azok-ban az idôkben, amikor az elôadómûvé-szetben a zenei fegyelem még nem domi-nált annyira, Elman nem csupán haladt amaga útján, de ráadásul kritikusainaknagy részét is megnyerte ennek a felfogás-nak. „Ne szentségtelenítsétek meg a valódiérzelmeket” - szokott tiltakozni, az érzelmikifejezés volt játékának vezérlô csillaga.Ha egy bizonyos mû vagy passzázs nemaz érzelmi kifejezésen alapult, Elman –erôt merítve páratlan szépségû hangjából–, még akkor is igyekezett érzelmeket vinnijátékába.A 20. század közepén így panaszkodott:„A múltban a mûvész igazi nagyságát alassú tételekben mutatta meg. Ma márnem léteznek lassú tételek, még az adagio-kat is kétszer olyan gyorsan játsszák, mintkellene, és mivel a tempót az elôadók unal-masnak találják, igyekeznek egyre gyor-sabban és gyorsabban játszani. A szépség

kifejezéséhez megfelelô lassúságú tempókell, de ôk ezt nem veszik észre, annyiramechanikusan játszanak.” Elman nemkedvelte a lélek nélküli gyorsaságot. Ôannyi lírikus érzést csepegtetett azáltalában gyorsan, briliánsan elôadottmenetekbe, amennyit csak tudott. Szoktaemlegetni, hogy a múlt nagy hegedûsei:Ysaye, Kreisler és de Pachmann... üzenetetközvetítettek, így hatottak a közönségre....A fiatal generációhoz tartozó hegedûsöktöbbsége technikailag rendkívül jó, denincs egyéniségük, játékukból hiányzik aszín és a képzelet. Olyanok, mint a gyári-lag elôállított tömeg-termékek ... A mûvé-szetben az embernek szüksége van sza-badidôre és elmélkedésre, hogy fel tudjafedezni, elénk tudja tárni a zenében rejlôszépséget. Manapság ezrével állítjuk elô azenészeket, akárcsak az autókat, és úgytûnik, mindezt azzal a céllal, hogy minéltöbb hangot tudjanak eljátszani.Elmannak elôadás közben szokása, hogymozog a fejével és a testével, és együtt rin-gatózik a zenével, de ez természetes moz-gás, és nem valamiféle „szellemi kielé-gülést” imitáló, gyanús mûvelet. Öt lábmagas testével ide-oda billegve, nagy lép-tekkel szokott bejönni a pódiumra, egyenestartással, mint egy törpefenyô, sugárzóholdvilágképével, elôvillanó kopasz fejével,a helység legtekintélyesebb emberére jel-lemzô felsôbbséggel, és olyan csillogó szem-mel, mintha csak azt hirdetné: „Én vagyokMischa Elman, és nincs a világon még egyolyan hegedûs, mint én.” Intonációja kifogástalan volt. Elmondta,nem jelent számára gondot változatoshangon hegedülni, spiccatózni és üveg-hangokat játszani, de bevallotta, hogy akettôsfogások mesteri megszólaltatásáért

Elman vonósnégyese: Nicholas Moldavan (brácsa), Horace Britt (cselló),

Mischa Elman (1. hegedû), Eddy Bachmann (2. hegedû) Eugene Ysaye, Erzsébet belga királynô, Mischa Elman (1925 körül)


meg kell dolgoznia. Ezért a kettôsfogás-skálákra, és a kettôsfogás-menetek gyakor-lására koncentrált a Paganini Caprice-okban, és az Ernst-koncertben. Teljesenegyéni ujjrendet alkalmazott, és azt is aszép hang szolgálatába állította, még atechnikás menetekben is.A fekvésváltással kapcsolatos elképzelése(mármint a lírai részeknél) szintén jel-legzetes játékstílusához igazodott. Ahogymondta: „A fiatal hegedûsök hajlamosakrá, hogy amennyire csak lehet, kiküszö-böljék a fekvésváltásokat, amivel sok kártokoznak. Ne feledjük, hogy a hegedû ének-lô hangszer, a hangoknak egymáshoz kellkapcsolódniuk. Ha egy énekes rácsúszikegyik hangról a másikra, ez megenged-hetô. Miért kifogásolják, ha egy hegedûsteszi ugyanezt?”Elmant nem technikás hegedûsként ünne-pelték, bár rendelkezett azzal a manuálisügyességgel, hogy mûsorán szerepeljenek ahegedûs repertoár fontosabb darabjai,talán néhány nyaktörô Paganini külön-legesség kivételével. Nem vett gyors tempótmég fénykorában sem, de játéka makulát-lan volt, jobb kezével érthetôen artikulált.Az a-moll és E-dúr koncert, valamint aChaconne kivételével más Bach-mûveknem igen szerepeltek hangversenyeinekmûsorán. Amint mondta: „Bach zenéjeolyan hatalmas, hogy a hegedû gyakranmár nem is elegendô annak kifejezésére.”Ôszintén szólva, a Bach-szonáták és par-titák mélységei nem voltak alkalmasakarra, hogy kifejezésre juttassák Elman tel-jesen egyéni hegedûhangját, vagy keletrôlhozott vérmérsékletét. Érzéki hegedûhang-ja jobb karjának és vibrátójának teljesenegyéni szintézisébôl jött létre. Bár viszony-lag rövid karjai voltak, Elmannak – akigyakran egészen a hegedûláb közelébenhúzta a vonót, felhasználva a teljes szôr-felületet –, olyan volt a hangja, ami mégaz Auer-Elman-féle orosz hegedûiskoláhozképest is rendkívülinek számított, amelykésôbb annyi telt hangú hegedûs sztártnevelt ki. Amikor 75 éves korában hallot-tam egyik utolsó koncertjét, jobb keze mégmindig rendkívül biztosan és eredménye-sen mûködött, bár bal keze, és általábanhegedûjátéka már csak karikatúrája voltannak, ami ôt fénykorában jellemezte.Ilyen utánozhatatlan, különleges vibrá-tóra csak ô volt képes. Olyan volt ez, amit„impulse” vibrátónak (ihletett vibrátó-nak) lehetne hívni, mivel különbözött acsuklóból és karból jövô vibrátótól. Azutóbbi vibrátófajta, amely alapjában vé-ve kontrollált izommûködés eredménye,

alkalmas szép és kellemes hang képzésére,viszont nem szívhez szólóan érzéki.Kreislernek, Heifetznek és Seidelnek szin-tén „ihletett” vibrátója volt, amely lenyû-gözô hatású, férfias hangjukra vezethetôvissza, és – bár mindegyik nyilvánvalóankülönbözött a másiktól – ilyen volt Elmanvibrátója is. Az „ihletett” vibrátó, amely ahang belsô magjára összpontosul, rend-kívül csekély kilengésû. A karból, a csuk-lóból és az ujjak végébôl sugárzik ki, ésihlettel van feltöltve. Valami olyasmi ez,mint az elektromos áram. Intenzitást ered-ményez merevség nélkül, feszültséget fe-szesség nélkül. Idônként nem is látható anézô számára. Elman varázsló volt a mû-vészet terén, az ujjak húrra irányulónyomásának mértékét változatos módonalkalmazta, és ez felbecsülhetetlen értékû-nek bizonyult a hangszínek és a finomárnyalatok széles palettájának megje-lenítése szempontjából. Teljes mértékbenkihasználta az ujjak végén lévô ujjbegyelônyeit, igen gyakran egész közel kerülvea körömhöz, különösen az elsô és másodikujj esetében, és ezzel búgó, szinte bujahangot tudott kihozni a hangszerbôl.(Megjegyzés: Tully Potter említi, hogyElmannak aránylag hosszú körmei voltak,ujjait azok segítségével támasztotta neki afogólapnak: „using them to prop up hisfingers on the fingerboard”. Írja még, hogyElmannak két Stradiváriusa volt, az egyi-ken korábban Willy Burmester játszott,míg a másikat – elsôszámú hangszerét –1925-ben kapta feleségétôl, Helénától,házassági ajándékul. Mint Potter írja, ez ahangszer korábban Madame Récamier, ésNapóleon egyik tábornokának tulajdoná-ban volt. Ezzel az információval kapcsolat-ban jegyezzük meg, hogy az 1808-as spa-nyolországi hadjárat idején Berthiermarsall – aki maga is muzsikált –, volt afrancia sereg parancsnoka. Berthier akkortöbb olyan Stradiváriust vitt magávalMadridból Párizsba hadizsákmányként,amelyeket korábban a spanyol királyiudvar még a híres olasz hegedûkészítônél,Stradivárinál rendelt meg. Az viszontbizonyos, hogy száz évvel késôbb, 1908-ban Vecsey Ferenc egy olyan Stradiváriustvásárolta meg, amit a spanyolországi had-járat után Napóleon ajándékozott Berthiermarsallnak.)Ügyesen változtatta a hangszíneket, és ez-zel teljesen kielégítette hallgatói igényeit.Ráadásul nem mindennapi módon tudtamegôrízni a hang intenzitását az egyikujjról a másikra történô átmeneteknél,valamint a fekvésváltások során (nagyjá-

ból a hatodik fekvésig). Ebben az interval-lumban a líraiság kifejezése szempont-jából soha nem voltak kitöltetlen hézagok.Azonban azt is fontos megjegyezni, hogyElman vibrátója, amely teljesen ösztönö-sen mûködött, elvesztette intenzitását amagasabb fekvésekben. Hogy ez a problé-ma a kar és az ujjak fizikai felépítésénekkövetkezménye volt-e, vagy pedig a fülkontrolljával volt összefüggésben, valószí-nûleg nem követhetô nyomon. De ez ahiányosság mégsem okozott torzulást játé-kában, hiszen repertoárjában a melodikusepizódok nagy részét nem a magasfekvésekben kellett játszani. Mindenesetretény, hogy azok a kisebb darabok, amelyekElman nagy népszerûsége tekintetébenelsôrendû fontossággal bírtak, a fogólapalsó felén szólaltak meg.Míg Heifetz hangszíne „tenore assoluto”-ként (kötetlenül éneklô tenorként) voltjellemezhetô, addig Elman játékát a „bari-tone grandioso” kategóriába sorolhattuk,amelyben a hangterjedelem hatósugaratalán némileg korlátozott volt, viszontfényesen ragyogó hegedûhangja ebben azintervallumban utolérhetetlen volt. Testes,puha hangja természetesen illeszkedett alírikusan megszólaló részekhez, ellenbennem igazán volt megfelelô a briliáns,bombasztikus, magas fekvésekben kicsú-csosodó, gyors és bravúros menetekben.Ennek következtében elôadásában mindiglágy szövésmóddal bújtak meg a tech-mikás részek. Bár az elôadói stilus és temperamentumtekintetében igazi romantikus mûvész volt,szeretett játszani barokk és klasszikusmûveket is. Specialitásai közé tartoztak aHändel szonáták, ezeket nyugodt tem-póban, lenyûgözô bájjal adta elô. Mindentétel pompás vignettaként (címkeként)szólalt meg, melyben minden hang részevolt az egésznek, Természetesen mindezromantikus hangulatot tükrözött, aminyilvánvalóan sértette a modern klasszi-kus játékstílus védelmezôinek ízlését, nekiviszont sikerült ezeket a kedves és elegánsszonátákat igazán szórakoztató közeggékiteljesíteni, bár ezek korunkban egyreritkábban hallhatók, mivel nem gyakorol-nak elegendô vonzóerôt a zenehallgatóktömegeire.Elman hitt abban, hogy a romantikus ze-nét romantikusan kell elôadni, ezzel kap-csolatos felfogása hasonlatos lehetettahhoz a szóvirágokkal ékes, dagályos reto-rikához, amely a 19. századi, jobb novel-listákat jellemezte. Ebbôl a szempontbólYsaye-ra emlékeztetett. Rugalmas tempói


ZENETÖRTÉNET



ZENETÖRTÉNET

és eltúlzott módon megformált frázisainélkülözhetetlen részét képezték megköze-lítésének, és Elman nem törôdött azzal, havalamilyen szent és sérthetetlen zenei felfo-gást megszentségtelenített. Egyszer kijelen-tette, hogy Ysaye még lassúbb tempót vesza Franck szonátában, mint ô.Feltette a kérdést: „A nagy romantikusmûveket nekünk napjaink (a 20. századközepének) stílusa szerint kell játsza-nunk?” A Csajkovszkij hegedûversenyrôlszólva megjegyezte: „Manapság igen eltérôelôadásokban halljuk ezt, és úgy érzem, amû romantikus szépsége nagyrészt elvész.Túlságosan mechanikusan játsszák.”Ami pedig a mûvek elôadását illeti, megkell értenünk, hogy Elman interpretációja– összhangban a Heifetz elôtti korszakhegedûseinek elôadásával – nem csupánesztétikai és zenei elvek alapján, hanem –és ez is igen fontos – a hegedûsi erôsségeketés fogyatékosságokat is figyelembe vévealakult ki. Ami ma a hegedûsök inter-pretációját illeti, általában elfogadott,hogy aprólékos gonddal veszik figyelembemindazokat a bejegyzéseket, amelyek apartitúrában találhatók, és ennek követ-keztében interpretációjuk sokkal kevésbéváltozatos. Egy tipikus Elman-szólóest

mûsora a következô mû-vekbôl állt:1. Egy Händel-szonáta2. A Franck-szonáta,vagy a Beethoven„Kreutzer”, vagy a „Ta-vaszi” szonáta, vagypedig egy Fauré-,Brahms- vagy Grieg-szonáta3. Bach: Chaconneszünet4. Spohr „Gesangszene”hegedûversenye, vagy aGlazunov- illetve aVieuxtemps 4. és 5. ver-senymû, vagy pedig Lalonégy tételes, SymphonieEspagnole címû koncert-je.5. Saint-Saens „Bevezetésés Rondo Capriccioso”-ja, vagy Vieuxtemps„Ballada és Polonéz” cí-mû mûve.Egy ilyen típusú programesetében el lehetett hagy-ni a Bach-mûvet, és abefejezô mûsorszám elôttinkább olyan, négy vagyöt darabból álló csokrot

lehetett elôadni, mint a Sarasate „Roman-za Andaluza”, a „Caprice Basque”, a„Malaguena”, Wieniawski „Souvenir deMoscou”-ja, Espejo „Airs Tziganes” címûmûve, vagy néhány Kreisler-kompozíció,amelyeket páratlan eleganciával játszott.Elman úgy vélte, egy zenei miniatûrelôadását ugyanolyan komolyan kellvenni, mint amikor egy óriási festôvász-non dolgozunk. Kijelentette: „A „HejreKati” stílusos elôadása ugyanolyan kifino-mult játékmódot igényel, mint amikor egyBach-mûvet úgy akarunk elôadni, ahogyazt a kompozíció megköveteli.”A hegedüléstôl eltekintve, Elman társaság-kedvelô ember volt, aki arról volt ismert,hogy idônként csípôs, váratlan megjegyzé-seket tett. Magabiztossága, önérzetességeszemélyiségének szembetûnô oldala volt.Az Elmannal kapcsolatos történeteknek seszeri, se száma, és szinte szentségtörés len-ne, ha úgy beszélnénk Elmanról, hogy leg-alább kettôt nem idéznénk fel ezek közül.Messze a leghíresebb ezek közül Heifetzelsô amerikai szólóestjéhez fûzôdik, amelyalkalmával Elman állítólag panaszkodott:„Nagyon meleg van itt”, amire LeopoldGodowsky csípkelôdve jegyezte meg: „Denem zongoristáknak!”

De talán a legmulatságosabb az, amit vi-szont megbízható forrásból hallottam. Úgytûnik, Elmant rábeszélték, hallgassa megOjsztrah elsô amerikai szólóestjét. Miutánszó nélkül végigülte az egész koncertet,megkérdezték tôle, mi a véleménye Ojszt-rah játékáról. Gondolkodott egy pillanatig,aztán megrándította a vállát, majd meg-szólalt sipító hangján: „A hegedülésselminden rendben, de azért még a Jascha isjobb nála!”A korai címkével ellátott, még az elektromoskorszak elôtt, 1910–1925 között készültElman-felvételek a hanglemezgyûjtôk leg-varázslatosabb kincsei közé tartoznak.Kreislerhez hasonlóan, ennek a mûfajnakpáratlan mestere volt, és igazán szomorútény, hogy az RCA, a legnagyobb hangle-mezgyárak egyike (a régi, Victor TalkingMachine Company címkével ellátott hang-lemezek gyártásának folytatója) (megjegy-zés: a Victor hanglemezgyár 1910-tôl adottki egy Elman-sorozatot) nem volt képesarra, hogy restauráljon 50–60 darabotezekbôl a gyöngyszemekbôl, és újra megje-lentesse ôket, mint ahogyan tette Caruso,Heifetz és McCormack felvételeivel. AzElman-felvételek egyik sorozata, amely a„A vonó mesterei” címkével jelent meg, és17 korai, 78-as fordulatszámú felvételt tar-talmaz, de ezek között annyi jó van, hogynem férnek el egyetlen lemezen. A fiatalmuzsikusok (és a laikusok tömege), akikneknem állt módjukban hallani ezeket a rövid„költeményeket”, meg lettek fosztva az egyiklegcsodálatosabb hangzó élménytôl, amit ahegedûjáték mûvészete nyújthat.A leggyönyörûbbek között van a zamatoshangzású Saenger „Scotch Pastorale”,Fibich szirupos „Poéme”-jének Schindler-féle átirata, Dvorák „Humoresque”-je(Elman természetes módon megszólaltatottkettôsfogásaivel diszítve), Raff áriaszerû„Cavatiná”-ja, Sarasate ábrándos „Ro-manza Andaluza” címû mûve, Drdla át-tetszô „Souvenir”-je, Bruch szívettépô „KolNidre” c. darabja, Schumann keserédes„Träumerei”-je, és Wagner-Wilhelmj „Al-bumlap” címû kompozíciója. Szintén em-lékezetes Hubay borssal fûszerezett „HejreKati”-ja, Espejos „Airs Tzigane”-ja ésHaydn-Burmester élettôl duzzadó „Me-nüett”-je. Két meglepô, technikai iránybatörténô „elkalandozásban” Elman legyôztea manuális ügyességet igénylô, a közép-sô fekvésekben elôforduló meneteketVogrich „Dans le bois” címû darabjában,a Paganini 9. Caprice egyik átiratában,fürgén és simán mozogva ide-oda (bár helyenként üveghangokat használ az


E-húron, a magas fekvésekben), Sarasate„Caprice basque”-jának gyors variációjátpedig (kissé lerövidített változatban) vilá-gos, jól érthetô elôadásban, bár mérsékelttempóban hallhatjuk. Könnyen meg-nevezhetnénk még további 20 vagy 30darab címet, idesorolva ôket ebbe azelônyös tulajdonságokat felmutató, koraiElman-felvételeket tartalmazó leltárba,például a szellemes Kreisler „Sicilienne etRigaudon”-t, a „Chanson Louis XIII etPavane”-t, az utóbbit olyan líraiságtól„illatozó” elôadásban, amely még Kreis-lerét is felülmúlja, még ha nem is olyankecsesen és lendületesen játssza is. MagaElman is komponált, illetve átírt néhányegyszerûbb, rövid darabot.Elman rövid darabokban mutatott sokol-dalúsága ellenére félrevezetô lenne levon-ni azt a következtetést, hogy a nagy mû-veket nem tudta elsôrendû hozzáértésselelôadni. Egyéni tempói és az elôadói stílustérintô, sajátos szellemi beállítottságaellenére csiszolt, inspiráló, élettel teli, élveze-tes elôadásban hallottam tôle a Csajkovsz-kij-, Beethoven-, Brahms-, Glazunov-,Vieuxtemps 5., Spohr „Gesangszene”,Mendelssohn- és Saint-Saens hegedû-versenyeket, és ezen kívül még néhánykevésbé ismert versenymûvet, és legalábbegy tucat hegedû-zongoraszonátát afontosabbak közül, amelyeket kotta nélküladott elô. Milsteinhez és Morinihez ha-sonlóan, Elman hangja is jobban ér-vényesült „élô” elôadásban. (Megjegyzés:Tully Potter említi, hogy 1911-ben, a lon-doni bemutató alkalmával Elman játszottaCsajkovszkij „Hattyúk tava” címû balett-jének hegedûszólóit.)Ami a repertoárt illeti, nem igen volt vál-lalkozó szellemû, bár megrendelte Marti-nutól a II. hegedûversenyt, és sikeresenadta elô az 1943–44-es hangversenyévad-ban, Koussevitskyvel és a Boston Sympho-ny-val. Már a hetvenes éveiben járt, ami-kor megtanulta és lemezre vette aHacsaturján-hegedûversenyt, siralmasanlassú tempóban, viszont líraiságot sugárzómenetekkel felruházva azt.Elman összes felvételeinek számakörülbelül annyit tesz ki, mint Kreisleré(körülbelül 200, nem számítva azElman-vonósnégyes által készített felvé-teleket), és hozzá hasonlóan, nála is anagy mûvek vannak kisebbségben. Sajnosa nagy mûvek többségét már élete al-konyán vették fel, viszont a Csajkovszkijhegedûverseny felvétele történelmi mér-földkô a versenymû életében, valamint aMendelssohn-hegedûverseny Désiré

Defauw-val és a Chicago Symphony-val,amit még a régi 78-as fordulatszámúlemezre vettek fel, és amely mindenkívánalmat kielégítô, sziporkázóan szépelôadás.Elman több mint 60 évi, aktív koncertezés-sel eltöltött pályafutása egyike a leg-hosszabbaknak a hegedûjáték történeté-ben, de Joachimtól, Kreislertôl és Heifetztôleltérôen, ez nem jelentett egyre növekvô,vagy hosszan tartó dicsôséget a számára.A koncertpódiumon eltöltött pályafutásá-nak 50. évfordulójának megünneplése1954-ben mérsékelt nyilvánosság elôttzajlott, amikor régi kedvencét, a Csaj-kovszkij hegedûversenyt játszotta a Car-negie Hall-ban. Úgy gondolom, fontos rö-viden végigkövetni Elman pályáját ésmegvizsgálni azokat a hegedüléssel kap-csolatos eseményeket, amelyek arra hatás-sal voltak. Elman kezdetben igen erôteljeshatást gyakorolt a világ hegedûjátékára, éskörülbelül 1909-1917 között adott kon-certjeinek bevételével túlszárnyaltaKreislert, akinek sokkal több idôre voltszüksége ahhoz, hogy megszilárdítsa pozí-cióját a legmagasabb szinten. Ysaye ekkormár leszálló ágban volt. Elman és Kreislerküzdött egymással az elsôségért, és végülaz utóbbi kerekedett felül.Heifetz tüneményes megjelenése 1917-ben– Kreisler kivételével – hirtelen vissza-minôsítette az összes hegedûst, különösenaz orosz iskola képviselôit, így Elmant is,aki a második leghíresebb volt az Auer-iskola „gyümölcsei” közül. (Megjegyzés:Henry Roth figyelmen kívül hagyja, hogy asajtó véleménye alapján, 1921-ben, anéhány hónapig az Egyesült Államokbanturnézó, 28 éves Vecsey Ferenc lett az évhegedûse. Vecsey hírneve Amerikábanmég nagyobb lett volna, ha akkor lemezekkészültek volna játékáról. Az egyik hang-lemezgyár meg is kereste, de azt az ostobafeltételt szabta, hogy elôbb próbát kellneki játszani, amit Vecsey természetesenvisszautasított.)Kreisler túlélte ezt a körülményt, sôt mégjobban belopta magát az emberek szívébe,egészen kivételes hangjával és stílusával,valamint varázslatos egyéniségével. Mû-vészete a sokaknak tetszô, tökéletes ellen-téte volt Heifetzének. A 20-as évek közepéreElmant jelentôsen túlszárnyalta ez a kétrivális, a közönség kegyeinek elnyeréséértfolytatott küzdelemben. Ezt követôen, afiatal Menuhin meteorszerû felemelkedésé-vel, valamint a kevésbé sikeres, viszontmeggyôzô tudással rendelkezô Milstein,Szigeti, Ricci és Francescatti 1930-as évek-

ben mutatott játéka, és Stern 1940-es évekelején mutatott hegedülése mellett Elmanmár csaknem anakronizmusnak számí-tott, pedig még nem volt 50 éves. A felkéré-sek száma csökkent, egyre kevesebb fontosszerzôdést kapott, és honoráriuma isfokozatosan csökkent. Mégis sikerült meg-tartani kicsi, de hozzá igen ragaszkodóközönségét, egészen 75 éves koráig.Az újabb kívánalmak szempontjából márnem volt kedvezô az Elman által gyako-rolt vonzerô: a tempók felgyorsultak, és ál-talában még azon hegedûs sztárokkörében is elburjánzott a virtuóz techni-ka, akik nem helyezték elôtérbe öncélúana virtuozitást. A tegnapi simulékony,alkalmazkodó zenei koncepció kiment adivatból, és az individualista hegedûspoétát, aki minden hangot szeretetteldédelgetett, elárasztotta a perfekcioniz-mus és az egyre inkább érvényesülô zeneifegyelem.Mintegy 50 éves koráig Elman nagyrésztmegôrizte tekintélyét, de a hangját hevítôszenvedély késôbb kezdett alábbhagyni,tempói még lassúbbá váltak, és amintbalkézjátéka lankadni kezdett, hegedülésemég hiteltelenebbé, még ormótlanabbávált. A pályafutásának utolsó két évtize-dében készült felvételek többsége jóvá-tehetetlen károkat okozott Elmannak ahegedûjáték történetében kivívott tekinté-lyében, és ennek következtében a fiatalhegedûs generáció nagy része, akik alig,vagy egyáltalán nem tudták, hogyanhegedült fénykorában, valamiféle komikusfigurának képzelték.Történelmi szempontból nézve Elman nemgyakorolt tartós, mélyreható befolyást ahegedûjáték mûvészetére. A New York-iManhattan School of Music-ban lévôElman-tanszéktôl eltekintve, mindösszecsekély számú, hihetetlenül szép, áporo-dott szagú lemezt hagyott hátra errôl a tízévrôl a „Mischák emlékezetes Mischája”,kevés jó állapotú lemezt pályafutásánakközépsô részérôl, és néhány zavarba ej-tôen kínos felvételt utolsó periódusából. Vi-szont rendelkezésünkre állnak az idôsebbemberek visszaemlékezései, akik még hal-lották ôt fénykorában, és mindig becsbenfogják tartani az „Arabian Nights”-banmegszólaló hegedûhangját, és varázslatos,fantáziadús elôadásmódját. Magától érte-tôdik, hogy a hegedülésrôl vallott felfogásfolytonos változásával egyre kevésbé domi-nál a szempont, hogy valósággal ömöljöna hang a hegedûbôl, így az ô hegedûjáté-kához hasonlót már soha többé nem fo-gunk hallani. Közreadta Rakos Miklós


ZENETÖRTÉNET


MÛHELY


Alig létezik még egy olyan szakma,

amely oly sokszor van kitéve ártalmas

feszültségeknek, eufória és frusztráció

között hullámzó kedélyállapotoknak.

A muzsikus lét legtöbbször nem is

hivatás, hanem életforma. A muzsikálás

a gyermekkortól kezdve lényeges részét

képezi az egyén életének. Ha a személyi-

ségnek ezt a részét különféle káros

befolyások érik, hamar elbizonytalano-

dás léphet fel, amely negatívan befolyá-

solhatja a mûvészi tevékenységet.

A zenekari muzsikus foglalkozása nemcsaka kívülálló szemével nézve kitûnô mester-ség. A nyilvános fellépések ünnepélyeseseményekhez, mûvészi élvezetekhez éssikerekhez kapcsolódnak. Ez azonban méga közönséget sem téveszti meg, tudja, hogya zenélés magas színvonala az egész életetkísérô fáradozás, gyakorlás révén ôrizhetômeg, és lemondásokkal kikövezett küzdel-mes utat jelent. Mindazonáltal a privát élet-re- és egészségre ható energiák és egyéniáldozatok csak a bennfentesek számáraismertek igazán. Az USA-ban a muzsikusszakma a „Top five”-hoz tartozik. A Focus-ban 1997-ben „Orchesterstress” címen meg-jelent tanulmány félelmekrôl, depressziórólés alvászavarokról, mint a muzsikusok kö-rében szélesen elterjedt jelenségrôl tudósít.

A Die Welt 2005. szeptember 8-án elemzi atéma feszültséggel teli erejét. A cikk „Amuzsikusok görcsöktôl, hideg verítéktôl ésmigréntôl szenvednek” cím alatt olyanhivatás-specifikus betegségekkel foglalko-zik, amelyek stressz, egyoldalú tartás éshosszú túlmunka révén lépnek fel.Más hivatásokkal összehasonlítva, szintenem is létezik olyan, a mûvészi szakmátérintô, csoport-specifikus egészség-analízis,amely a lelkiállapot megállapításánál meg-állt volna. Olyan empirikus körülmény-ana-líziseket használnak, amelyek az egészségikövetkezményekkel szisztematikusan kap-csolatba hozhatók. Emellett fel kell tárnimind a megterhelô faktorokat mind a min-denkori egészségkárosító forrásokat. Csakígy lehet a zenekar-specifikus egészség-károsodó végkövetkeztetéseket és ajánlá-sokat levezetni. Ennek a törekvésnek áldo-zott egy átfogó tanulmány, amelyet nemréga Lipcsei Egyetem (Pszichológiai Intézet II)dolgozott ki. A vizsgálatban négy szövetségi tartomány-ból nyolc színházi- és szimfonikus zenekarvett részt. A 370 muzsikust bekapcsoló rep-rezentatív mintavétel életkor szerint felosz-tott három csoporttal foglalkozott. Továbbiszociodemográfiai adatokat a zenekarbanbetöltött pozícióból (szóló, tutti) és nemihovatartozásból nyertek.

VÁLOGATÁS AZ EREDMÉNYEKBÔL

A pálya pozitív aspektusaiA zenekari muzsikusok többségének hiva-tása örömet okoz, azt érdekesnek, értelmes-

nek és változatosnak éli meg (1. táblázat).A pályát és a nyilvánosság elôtt bemutatottprodukciókat a vizsgált személyek többmint 70 százaléka minôsítette jónak. A meg-kérdezettek kétharmada pozitívan értékeltea lehetôséget, hogy munkájuk során képes-ségeiket ki tudják fejteni és mindig újattudnak tanulni. Azt, hogy a zenekarban jó akollegiális szellem, a muzsikusoknak majd-nem 70 százaléka állította.

A hivatás negatív aspektusaiAz alacsonyabb szézalékok az egyeszenekarok eltérô körülményeire utalhat-nak, tehát a megelôzô intézkedéseknéllényeges ezekre is odafigyelni. Négy nyilatkozat a zavaró körülményekreutal. A zenekari muzsikusok fele érzi ahangerôt ártalmasnak. A próbatermek szá-ma és minôsége, a szellôzés elégtelenségeés a szûk tér is oka az elégedetlenségnek.Néhányan a játéktér méreteit is kritizálták.Több mint 50 százaléka a zenészeknek amunka folyamán a döntési lehetôségeket iselégtelennek minôsítette. A zenekar felettigondoskodást is kritika érte. Így a megkér-dezettek 47 százalékának az a véleménye,hogy a tagok egészségére és jó közérzetérenem sok gondot fordítanak, egyharmadukpedig úgy érzi, hogy nincsenek tekintettel aszemélyes életkörülményekre. A mûvésziegyüttmûködés jelenti azt az alapot, amely-re a közös teljesítményt építeni lehet. Ám eza közösség legtöbbször a záró akkorddalvéget ér. További, a táblázatban nem jelzettértékelések szerint, a muzsikusok egyhar-madának véleménye az, hogy a változások-

Ingolf Schauer/Harry Schröder

Egy szenvedélyes (szenvedéses?) pályaZenekari muzsikusok egészség-analízise

1. táblázatZenekari muzsikusok munkájukkal kapcsolatos pozitív nyilatkozatai

A pozitív top tíz

1. Érdekes és változatos munka 84%)2. A közönség számára kielégítô teljesítmény (79%)3. Örömteli munka (78%)4. Értelmes tevékenység érzete (74%)5. A zenekar jó hírneve (70%)6. A kollegiális viszony általában jó (69%)7. Mindig újat lehet tanulni (57%)8. Képességek és készségek fejlesztésének lehetôsége 66%)9. A munkahely nincs érintve átszervezési intézkedésektôl (65%)

A negatív top tíz

1. Káros zajhatás. (58%)2. A betanulandó darabok sorrendjét nem lehet önállóan

megállapítani (53%)3. A munka szervezetlensége (51%)4. A zenekari tagok jó közérzetére és egészségére nincs

sok gond fordítva (47%)5. Az idôt nem lehet önállóan beosztani (44%)6. Elégtelen hely a szólampróbáknak (8%)7. A személyes elkötelezettségnek nincs értéke (38%)8. Elégtelen szellôzés (38%)9. Szûk tér (36%)

2. táblázatZenekari muzsikusok munkájukkal kapcsolatos negatív nyilatkozatai

muhely_35- 24.1.2011 11:06 Page 35

ról és a döntésekrôl rosszul informáltak.Azonkívül a karmester ítélete a teljesítmé-nyekrôl nem igazságos. Azt, hogy a nyíltkommunikációban kollegiális problémákvannak, a megkérdezettek egyharmadaállítja.

A ZENEKAROK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Sajátosságok a munka-és szervezés terénNémetország az egész világ szemében híresmagas színvonalú zenekultúrájáról. A spekt-rum nemzetközileg elismert zenekaroktól,kisebb színházakon keresztül – amelyek anagyvárosokon kívül is opera- és koncertlá-togatást tesznek lehetôvé – egészen aspeciális zenei irányzatú amatôr együtte-sekig terjed. Ez a sokféleség tükrözôdik vissza a zeneka-rok munka- és szervezési sajátosságainakeltérô megítélésében (lásd 1. és 2. áttekin-tést). A munkahelyi bizonytalanságot a 3. és8. zenekar muzsikusai kevésbé találják fe-nyegetônek mint az elsô két zenekar tagjai.Mindkét együttes fuzionált zenekar, azazköltségtakarékossági kényszer következ-ményeképpen két-két zenekart összeol-vasztottak. Az ezzel kapcsolatos változásokrészben még nem záródtak le vagy differen-ciákhoz vezettek. Illetékes helyeken aproblémák ilyen természetét gyakran nemveszik tudomásul. A közvetlen munkafeltételeket a zenekaroka 3.-tól a 8-ig a többivel összehasonlítvaugyancsak kedvezôbbnek találták. Ezekbena zenekarokban általánosan jó klíma ural-kodik, a tagok úgy érzik, hogy tájékozottakés azonosulni tudnak együttesükkel. Ez kü-lönösen a 3. 6. 7. és 8. zenekarra vonat-kozik, amelyek egy régión túlterjedô is-mertséggel rendelkeznek. A gondoskodástnem ilyen pozitívan élik meg. A tulajdon-képpeni feladatok teljesítése vagy mûkö-dési helyszínük mérete hasonlóan értékelt

mindegyik zenekarban. A fuzionált zene-karok problémái ennélfogva fôként a szer-vezési sajátosságokban rejlenek. Javulás azenekari vezetés és a zenekari tagok közöt-ti jobb kommunikáció révén volna elérhetô.A muzsikusok jobban informáltnak éreznékmagukat. Ez a zenekarral való azonosulásrais kihatással, és következményeként a kol-légák közötti kommunikációra is jótékonyhatással lenne. A gondoskodás a teljesít-mény elismerése, a vezetôség visszajelzéserévén volna megoldható. Ez gyakran a ve-zetés minôségén múlik, ennek jobbítása azegész együttes teljesítményének növelésérekihatna. A „top” zenekarok inkább vannakolyan helyzetben, hogy az ilyen deficiteketideiglenesen kiegyenlítsék. A legerôsebben a 2. zenekarnál megélt idô-nyomás, gyakran szoros terminusokkal, egytipikus utazó zenekar problémáit jelzi. Min-den kitûzött munkafolyamat tervezésénélelegendô pihenô idôrôl is gondoskodnikell, és tekintetbe kell venni különös körül-ményeket is, mint pl. torlódást az autópá-lyán. A zenekarok közötti jelentôs különb-ségek oka a körülményekben is kereshetô.A munka-körülményekre ható intézkedése-ket zenekar-specifikusan kell kezelni. Az,hogy a mûködés során a zajhatás valóbanelkerülhetô, kérdéses. Azonban még ennéla pontnál is, bár kevésbé, jelentôs különb-ségek vannak az egyes zenekarok között.Valójában igen különbözô teremfeltételvagy egyénekrôl történô gondoskodáslétezik (pl. hangvédô falak, füldugó).

Szubjektív panaszok az összehasonlítás soránSzubjektív megítélésük szempontjábólnincs lényeges különbség az egyes zene-karok muzsikusai között. Figyelmet kellazonban fordítani ezekre mégis, mert össz-értékük eléggé magas szintet ér el. A muzsi-kusok elsôsorban csontrendszer-fájdalmak-tól szenvednek. De pszichikai panaszok,

mint kimerültség és ingerültség, is szerepetjátszanak. A hangszeres játékosok kifogás-talan játék-képessége ilyen körülményekmellett nehezen elképzelhetô. A fizikaiigénybevétel a munkakörülmények javítá-sával (pl. megfelelô ülôalkalmatosságok)csökkenthetô.

Az egészségi sajátosságokatbefolyásoló tényezôkA zenekari muzsikusok szakmai körülmé-nyei és panaszai közötti kapcsolatok felmé-réséhez, és a leszûrt tapasztalatok alapjánegészségmegôrzô javaslatok megtételéhez,megkísérelték a speciális hatásokat kimu-tatni. (ún. regresszió analízisekkel). A 3.táblázatban az összes ilyen testi éspszichikai panaszokat okozó külsô hatást(prediktorokat) listába szedték. Egyikeezeknek a faktoroknak az idônyomás.Feloldása optimálás szervezéssel (jobbinformáció esetleg bekövetkezô változá-sokról, vagy kiegyensúlyozott utazási-játék- és próbatervek) volna lehetséges. Apanaszok csökkentéséhez vezet a nyíltkommunikáció és a konfliktuskezelés is.Azt, hogy milyen mértékben volna lehet-séges egy szolgálaton kívüli aktivitás aszakmai tevékenységben korlátozott kom-munikációs lehetôségek kiszélesítésére,meg kellene vizsgálni. Akadályozókéntmegélt körülmények testi panaszokhozvezetnek. Az eredményekbôl egyér-telmûen kitûnik, hogy lelki terheléseknekis lehetnek testi megnyilvánulásai. Pszichi-kai kimerültség, valamint ingerültség ésleterheltség fizikai teljesítmény-csökkenés-sel járhatnak. Fordítva, emésztési zavarokés csontrendszer-fájdalmak nagyban fe-lelôsek a pszichikai panaszokért. A tartás-ból és a hangszerkezelésbôl vagy a min-denkori napi hangulatból eredeztethetômerevség a korlátozott finom-motorikusmozgás miatt bizonytalansághoz vezethet. A várakozásnak megfelelôen a lelet szerint


MÛHELY

1.áttekintés (bal) és 2. áttekintés (jobb). Munka- és szervezési tulajdonságok a zenekari összehasonlításban

Munkahelyibizonytalanság

Jó zenekari klíma

Információ ésérdekeltség

Azonosulás ésszubjektív érzések

Zenekari gondoskodás

Teljesítménykövetôelismerés

Zenekar 1Zenekar 2Zenekar 3Zenekar 4Zenekar 5Zenekar 6Zenekar 7Zenekar 8

5 teljesen megegyezik4 túlnyomórészt

megegyezik3 részben megegyezik2 kevéssé egyezik1 nem egyezik

Döntésilehetôségek

Pozitívmunkafeltételek

A vezetôség visszajelzései

Nyílt kommunikáció

Káros környezetifeltételek

Idônyomás

Zenekar 1Zenekar 2Zenekar 3Zenekar 4Zenekar 5Zenekar 6Zenekar 7Zenekar 8

5 teljesen megegyezik4 túlnyomórészt

megegyezik3 részben megegyezik2 kevéssé egyezik1 nem egyezik

muhely_35- 24.1.2011 11:06 Page 36

❙ Tizenöt évvel ezelôtt mi adta az ötle-tet, hogy éppen négy klarinéttal alakít-sanak kamaraegyüttest?

– Kezdetben különbözô zenei táborok-ban, klarinétos kurzusok alkalmával a nö-vendékek által ismertem meg ezt a formá-ciót, ami Magyarországon akkor még nemhonosodott meg. Nekem azonban azonnalmegtetszett. Itthon elsôsorban a fúvósötöskultusza dívott, vagy az öt klarinét, a négyklarinétos összeállítás inkább külföldönvolt honos. Felismertem, hogy rengeteg

lehetôség rejlik ebben az „egynemû” ka-marazenélésben, hiszen a zenekari gya-korlatra is nagyon jó hatással van, ha„stimmkollégák” a zenekari feladatokontúl is együtt játszanak, ráadásul kamaraze-nét. Ez rendkívül jótékony hatással vanmind az intonáció, mind a hangszín ho-mogenitására.

❙ Ön a Rádiózenekar klarinétmûvésze,a másik három kolléga azonban nem aRádiózenekarban játszik…


MÛHELY

a nyugalomnak és kiegyensúlyozottságnakerôs panaszredukáló hatása van. Lazításitechnikák a pszichikai és testi állapotra po-zitív hatással bírnak. Rezignált leküzdésiformák testi és lelki panaszokra utalnak. Ittmutatkozik meg az alkalmazható stressz-kezelési programok jelentôsége. A lámpa-lázhoz való egyéni viszonyulásnak (relatívstabil személyjegy) biztos befolyása vanmind a testi mind a lelki panaszokra.

ÖsszefoglalásAz eredmények bizonyítják a munkafolya-matokat kísérô üzemi egészség-analizálásszükségességét és jelentôségét a zenekarok-nál. A 3. áttekintés a nyert diagnózisból avégkövetkeztetést vonja le és meghatározzaa változtatási kiindulópontokat. Ezek alapjántámogatható a muzsikusok és környezetükpreventív intézkedéseinek elôsegítése.Mivel a zenekarok gyakran igen indivi-

duális karakterrel rendelkeznek, az általá-nos tanácsok csak részben reálisak. A vizs-gálatok eredménye alapján az azokbabevont zenekarok számára speciálisvisszajelzéseket lehetett adni. Ezek a min-denkori zenekari vezetôségnek lehetôvéteszik a meghatározott adottságok célzottbefolyásolását, és az eredmények alapján amegfelelô intézkedéseket.

(Das Orchester 2008/9)

Szinte már tudjuk, mikor jön a varázslat…Interjú Szepesi János klarinétmûvésszel a 15 éves Budapest Klarinét Kvartett alapítójávalés mûvészeti vezetôjével

3. táblázat. Testi és pszichikai panaszokat befolyásoló körülmények

MUNKA-ÉS SZERVEZÉSI SAJÁTOSSÁGOK

Nyílt kommunikáció Testi panaszokat akadályoz

és konfliktus-kezelés Pszichikai panaszokat akadályoz

Környezeti adottságok Testi panaszokat okoz

Idônyomás Testi panaszokat okoz

Pszichikai panaszokat okoz

MEGTERHELÉSEK

Lámpaláz Testi panaszokat okoz


Pszichikai kimerültség Testi panaszokat okoz

Ingerültség Testi panaszokat okoz

Emésztési panaszok Pszichikai panaszokat okoz

Csontrendszerfájdalmak Pszichikai panaszokat okoz

PANASZOK LEKÜZDÉSE

Beletörôdés Testi panaszokat okoz


Erôkifejtés Testi panaszokat okoz

Megelégedettség Pszichikai panaszokat csökkent

Nyugalom/Kiegyensúlyozottság Testi panaszokat csökkent

Pszichikai panaszokat csökkent

3. áttekintés: ajánlások az egészség megóváshoz zenekarok számára

> Alacsony hatásfokú stratégia a problémák és leterheléseklegyôzéséhez (eredményte-lenségnél rezignáció)

> Kimerültség és ingerültség

> Rendszeres lámpaláz

> Erôkifejtés

> Csontrendszer-fájdalmak

> Alacsony koherencia-érzet

> Elégtelennek megéltzenekari klíma

> Munkahelyi bizonytalanság

> Elégtelen környezetiadottságok

> Túl csekély nyilvános kommunikáció

> Idônyomás

> Egészségi tanulókör

> Stressz-leküzdô tréning

> Kommunikációs- és probléma-megoldó tréning

> Intervenciós program a lámpaláz legyôzéséhez

> Egyéni tanácsadás

A személyzeti és szervezésifejlesztés feladatai (pl. vezetésitréning karmesterek számára)

muhely_35- 24.1.2011 11:06 Page 37

– Igen, valóban nem. De az együttes többitagja mind a Concerto Budapest muzsi-kusa, így ott valóban meg tud valósulni aszólamnak ez az ideális egysége.

❙ Mi volt a céljuk a megalakuláskor?– Engem mindig érdekeltek a kamaraze-nében rejlô lehetôségek. Több ötletem isvolt ebben a vonatkozásban, többek kö-zött vonósokban is gondolkoztam. Végülez az összeállítás látszott a leginkább meg-valósíthatónak. Ehhez azonban meg kel-lett találni azokat a kollégákat, akikkelnem csak szakmailag, hanem emberileg isjól megértjük és kiegészítjük egymást.

❙ Hogyan találtak egymásra a kvartetttagjaival?

– Egy zenekari turné alkalmával találkoz-tam Mayer Lászlóval, akit korábban nemnagyon ismertem. Hosszas beszélgetésekután azonban kiderült, hogy a világról ésannak értékrendjérôl is hasonlóan gondol-kozunk, s zeneileg is azonnal azonos hul-lámhosszra kerültünk. A mai napig sokatszámít nekem az ô véleménye, és kifino-mult zenei ízlése. Amikor megosztottamvele ezt az ötletemet, akkor kezdtünk be-szélgetni arról, hogy kikkel tudnánk szé-pen és jól együtt játszani. Nagyon fontosszempont volt például, hogy ki legyen abasszusklarinétos, ami egy nagyon fontosszólam. Tizenöt évvel ezelôtt a basszus-klarinét még nem volt olyan önálló hang-szer Magyarországon, mint manapság. Ahangszerek is csak a rendszerváltás utánkezdtek beáramlani az országba, és a klari-nétosok akkor kezdték próbálgatni az újfejlesztéseket. Pápai Ákos már egy új gene-ráció kiváló basszusklarinétosa, éppen egyfelbomló félben lévô együttesben játszott,így örömmel vállalta a felkérést, hogylegyen az alakuló klarinét-kvartett tagja.

❙ Ekkor már csak egy negyedik alapítótagra volt szükség…

– Végül Reé Györgyre esett a választá-sunk, akit szintén egy közös munka soránismertünk meg és a muzikalitása mellettemberileg is megfelelônek tartottunk.Gyuri rendkívül jól alkalmazkodik, ugyan-akkor nagyon színes, egyéni a játéka és azenei elképzeléseink is nagyon hason-lóak. Mikor összeált a csapat, akkor leül-tünk egy Váci utcai presszóban és innenszámítjuk a megalakulást.

❙ Feltételezem, hogy a presszóbanegyeztették a jövôbeni stratégiát is…

– Az egyik kulcsfontosságú kérdés maga a

repertoár volt: milyen darabokat játsz-szunk, honnan merítsünk, ki lesz az, akiesetleg átiratokat készít számunkra. A má-sik fontos kérdés pedig maga a szervezés,illetve a logisztika. Végül is tizenöt év el-teltével elmondhatom, hogy ez utóbbimind rám hárult, ennek minden nehéz-ségével és örömével együtt. De alapjábanvéve nagyon szívesen csinálom, hiszen aszervezésbôl, a koncertek elôkészítésébôl,vagyis magából a menedzselésbôl is ren-geteget tanultam.

❙ Milyen tanulságokkal járt az Ön szá-mára ez a szervezô munka?

– Nagyon szívesen emlékszem vissza a2006-os Mozart-emlékévre. Az évfordulóalkalmából lehetôségem nyílt arra, hogy aRádióban szervezzek egy fúvós-kamarasorozatot. Nagy élmény volt számomra,hogy a Rádió keretén belül részt vehettemMozart valamennyi fúvós-hangszerre írtkamaramûvének szervezésében és elô-adásában. Ez nagyon jó iskola volt szá-momra, aminek a tapasztalatait a klarinétkvartett menedzselésében is felhasznál-hatom. Maga a folyamat, minden hasonlótípusú együttesnél azonos, ha kellô ko-molysággal valósítjuk meg az elképze-léseinket. Elôször a figyelemfelkeltés alegfontosabb, prospektussal, hangzóanyaggal, bemutatkozó koncerttel. Ezt kö-vetôen a befektetett rendszeres és folya-matos munka általában meghozza a gyü-mölcsét. Az elsô amerikai turnénkrahárom év után került sor és ez eddig há-romszor ismétlôdött meg.

❙ Most is rendszeresen fellépnek kül-földön?

– Sajnos most egy kicsit nehezebb a hely-zet, a szervezés és a személyes elfoglaltsá-gaink miatt is, azon kívül mivel a háromtársam ugyanabban a zenekarban játszik,így nem tudnak egyszerre távol lenni azegyüttestôl. Ez elônyös a zenekari játéktekintetében, de kifejezett hátrányt jelent aturnék szervezésekor. Legközelebb Svájc-ba készülünk.

❙ Az elsô feltételre visszatérve, hogyanalakították ki az együttes törzsreper-toárját, hiszen a klarinét repertoár vi-szonylag fiatal – mindössze a bécsiklasszikus szerzôkig nyúlik vissza -, azÖnök koncertjein pedig barokk mûvekis szerepelnek?

– Négy klarinét olyan harmonikus hangzá-sokra képes együtt, hogy akár az orgonaillúzióját is keltheti, elsôsorban vokális

mûvek kíséretekor. Az egyik amerikai fel-lépésünk során épp a közönség egy ne-gatív elôítéletekkel érkezô tagja állapítottameg a koncert hallatán, hogy mennyiregazdag, változatos, dús és finom lehetnégy klarinét összhangja. Az eredeti reper-toár ugyanakkor valóban nagyon beha-tárolt, tekintve, hogy elsôsorban huszadikszázadi és kortárs kompozíciókból válo-gathatunk, és nem biztos, hogy a napimunka után a hallgatóságnak csak ez je-lenti a kikapcsolódást. Maga a mûfaj ismegkövetel bizonyos könnyedséget, ép-pen ezért nekünk meg kellett találni azegyensúlyt a nehezebben befogadható ésa populárisabb alkotások között. Ezt el-sôsorban átiratok segítségével tudtukmegteremteni. Ráadásul az átiratoknakköszönhetôen olyan mûveket tudunkmegszólaltatni egy-egy távolabbi tele-pülésen, vagy kisebb helységben, ahovászimfonikus zenekar nem tudna eljutni.Példának említem az „Alpoktól délre”címû szimfonikus darabot, amit ebben afelállásban is mindig, mindenütt óriási si-kerrel játszunk. Abban a szerencsés hely-zetben voltunk, hogy megismertük Brü-nauer Tibort, aki rendszeresen készítettszámunkra átiratokat.

❙ Úgy tudom Brünauer Tibort szorosbarátság fûzte a Budapesti KlarinétKvartetthez?

– Nagyon sokat köszönhetünk az ô zeneiátiratainak és instrukcióinak. Épp ezértvolt nagyon fájó számunkra, hogy a Klari-nét Ünnep keretében a Festetics-kastélyTükörtermében december elején tartottlemezbemutató koncertünkre betegségemiatt már nem tudott eljönni, és az elmúltév végén eltávozott közülünk. A másikzeneszerzô, akire szintén nagy szeretettelemlékezünk, Hidas Frigyes. Élete utolsóopuszát az együttesnek írta, de sajnos márnem érhette meg a „Klarinét kvartett” ôs-bemutatóját. Örökké emlékezetes maradszámomra, ahogy a Rádió Pagodájábangyakran biztatott, hogy „Szepikém készüla darab”, mígnem egyszer csak letetteelém a partitúrát. Felemelô érzés volt,hogy megajándékozta az együttest egyilyen kompozícióval, hiszen én az ô Fan-táziáján nôttem fel, és kezdô zenekari mu-zsikusként még sokat volt alkalmamegyütt dolgozni vele a Rádióban.

❙ Melyek voltak a további fontos állo-mások az együttes életében?

– Természetesen mi is szerettünk volnaminél elôbb hangzó anyaggal megjelenni.


MÛHELY

muhely_35- 24.1.2011 11:06 Page 38

Referenciaként akkor még a kazetta szol-gált, de azután elkészült az együttes elsôCD-felvétele is, amit késôbb egy „Best of”CD követett. Ez utóbbira a saját kedvencdarabjainkból válogattunk. Végül most,tizenöt év elteltével a Hungarotonnál si-került rögzítenünk egy olyan lemezt, ame-lyen már kifejezetten az együttes számárakomponált alkotások szerepelnek.

❙ A Budapesti Klarinét Kvartettnek kö-szönhetôen tehát maga a hangszer-összeállítás is új impulzusokkal gaz-dagította a hazai zeneszerzôket,hiszen tudomásom szerint korábbannem születtek mûvek négy klarinétra.

– Számomra az a legfontosabb, hogy eznem alkalmi formáció, hanem adott össze-állítás: egy szimfonikus zenekar klarinét-szólama. Ha négy azonos hangszeren ját-szó muzsikus ráhangolódik egymásra, ésjól tud együtt muzsikálni, az a zenekarihangzáson is meghallatszik, és ez aztán el-indít egy folyamatot. Vagyis a zeneszerzôkbátran gondolkodhatnak az együttesben,és annak tagjaiban.

❙ Ilyenfajta együttmûködésre éppen aklarinétrepertoár szolgáltat több példátis, gondoljunk például Mozartra vagyBrahmsra.

– Igen, ez a mi esetünkben is így mûkö-dött, Dubrovay László, Kovács Zoltán,Fekete Gyula és Brünauer Tibor is kifeje-zetten az együttesnek ajánlotta a mûveket.Úgy gondolom, hogy iskolát is teremtet-tünk ezzel egy új klarinétos generációnak,amelynek tagjai a számunkra írt mûvekkeltovábbi ihletôi lehetnek új szerzemé-nyeknek. Remélem, hogy a nagyon sokbefektetett munka a klarinét kvartett ese-tében is olyan színvonalú, ami az együttestagjai és a közönség számára öröm, azeneszerzôk számára pedig ihletô forrás.Mostanra elértük azt a szintet, hogy meg-oszthatjuk egymás között a feladatokat,mondjuk felváltva játszunk elsô szólamot.Ilyenkor a kísérôszólamokat játszók azonigyekeznek, hogy minél inkább kiszol-gálják a kollégát, és szinte minden rez-dülését lesik. Elôre érezzük, mikor követ-kezik a varázslat, és számunkra ez jelenti amûfaj szépségét.

❙ Hogyan értékelné az elmúlt tizenötévet?

– Ez a tizenöt év úgy telt el, hogy nemszólt mindig minden rólunk, de nem is ezvolt a cél. Mindenki muzsikált a saját zene-karában, s mellette töltôdtünk a kamaraze-

nével. Ha sokat voltunk együtt – elsôsor-ban négy-hat hetes turnék alkalmával –,akkor utána szükségünk volt pihenésre.Ezt követôen annál nagyobb örömmelültünk újra össze, amikor új mûsorra ké-szültünk, hiszen folyamatosan érkeztek afelkérések és a darabok, elsôsorban az át-iratok. Menet közben viszont nagyon sokötletet sikerült megvalósítani. Nekem kez-dettôl fogva nagyon fontos volt, hogyéneket is kísérjünk. Számomra a hangszer-játékban a vokalitás az ideál és a köve-tendô minta, a tanításban is mindig ezt tar-tom elsôdlegesnek. A vokális szólamráadásul rendkívül színessé és különle-gessé teszi magát a mûfajt is és a hangzástis. Elsôdlegesen átiratokat játszunk ekkoris, de az énekhangnak köszönhetôen köny-nyedebb mûfajú alkotásokkal is bôvít-hetjük a repertoárt. Éppen most kaptunkegy felkérést operaáriák kíséretére, deRichard Strauss és Gershwin dalait is megtudjuk szólaltatni ezzel az összeállítással.Nagyon jól sikerült a nyitás ebben a mûfaj-ban, mert Halmai Katalin személyébenolyan kvalitású énekesnôt találtunk, akinemcsak nemzetközi összehasonlításbanis kiemelkedô, hanem akinek a zeneiségeés egész mûvészi habitusa rendkívülinspiráló a kvartett számára.

❙ Személy szerint Önnek mi a legfon-tosabb az együttesben?

– Számomra a klarinét kvartett a zenei él-ményeken túl elsôsorban azt jelenti, hogytizenöt éve játszik együtt négy muzsikus,akik a mai napig, szívesen ülnek le muzsi-kálni, beszélgetni egymással, követke-zésképpen nincsenek titkaink egymáselôtt. Az elsô próbákon fél óráig szintebele sem fújunk a hangszerbe, csak azaddig átélt élményeinket osztjuk meg. Ezalatt a tizenöt év alatt a kamarazenélésmellett, elsôsorban az emberi kapcsola-tokat építettük és elmondhatom, hogyszert tettem három olyan kollégára ésbarátra, akikhez mind zeneileg, mindemberileg nagyon közel kerültem. Hanincs ez a felállás, akkor kollégákként matalán csak felületes, köszönô viszonybanlennénk egymással. A kvartettnek köszön-hetôen viszont úgy gondolom, hogy alakí-tottuk egymás személyiségét is.

❙ Hogyan tudták befolyásolni egymásszemélyiségét, hiszen már mind-annyian felnôtt, diplomás mûvészekvoltak, amikor létrehozták az együttest?

– Az együttesen belül nekem például arravolt szükségem, hogy kicsit lazuljak, ami

esetemben azt jelentette, hogy kevésbélegyek szigorú. Én általában mindenbenmaximalista vagyok, és az ehhez szüksé-ges fegyelmet is nagyon megkövetelem. Apróbák légkörét azonban mindig sikerülthumorral oldottabbá tenni. Valószínû,hogy nekem éppen erre volt szükségem,hiszen maga a mûfaj is megkövetel bi-zonyos oldottságot. A társaimnak pedigtalán az én „szigorúságomra” volt szüksé-ge ahhoz, hogy ugyanolyan professzio-nális igénnyel vegyenek részt ebben amunkában, mint más mûvészi feladatok-ban. A végcél mindig az, hogy a közönségazt érezze, hogy felszabadultan játszunkés muzsikálunk!

❙ Milyen távlati terveik vannak?– Egyre többet szeretnénk játszani gyere-keknek. Rendeztünk már gyermekeknekkarácsonyi koncertet is. További tema-tikus ifjúsági koncerteken szeretném azegyes mûvészeti ágakat közelebb hozniegymáshoz és megmutatni a közöttük lévôkapcsolatot. Együtt lenne próza, ének éshangszer, ami természetesen nemcsak agyerekeknek érdekes, hanem felnôttek-nek is, de maga az összeállítás elsôsorbana gyerekekhez szólna. Ennek megvalósí-tásában szintén nagyon sok segítségetkaptunk Brünauer Tibortól, aki nemcsakkarácsonyi darabot írt az együttesnek,hanem olyan karácsonyi darabokat ismeghangszerelt, amelyek nagyon szépenmegszólaltak négy klarinéton. Ezen kívülRichard Strauss és Hugo Wolf dalaibólválogattunk olyanokat, amelyek valami-lyen módon kapcsolódtak a gyermekekvilágához, vagy a karácsonyi ünnep-körhöz. Bár ezek a dalok elsôsorban fel-nôttekhez szólnak, de versekkel kiegé-szítve nagyon harmonikusan illeszkedteka koncertek hangulatába és a gyerekek ismeglepôen fogékonynak mutatkoztak abefogadásukra. A mûsor sikerén felbuz-dulva gondolkozunk egy hasonló tema-tikus CD rögzítésében is, de a legközeleb-bi CD-felvétel terve mindenképpen azénekhangot helyezi elôtérbe. Ezen kívülsok olyan mû van még a repertoárunkon,amit még nem játszottunk el nyilvánoskoncerten. A legnagyobb büszkeség ésöröm számunkra azonban mégis az, hogymegjelent elsô kortárs hanglemezünk –Clarinetto Diabolico – címmel, és mos-tanára a kortárs magyar zeneszerzôktôl iskét lemezre való anyagunk gyûlt össze,valamint mûvészi és emberi tekintetben issikerült folyamatosan építkeznünk.

Kaisinger Rita


MÛHELY

muhely_35- 24.1.2011 11:06 Page 39


BUDAFOKI DOHNÁNYIZENEKAR

2011. február. 13. vasárnap, 19.30 Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremFortissima

Mahler: III. szimfóniaWiedemann BernadettMagnificat Ifjúsági Kórus Budapesti Akadémiai KórustársaságVez.: Roberto Paternostro

2011. február 20. vasárnap, 11.00Olasz KultúrintézetA megérthetô zene

Angyalok és démonokGyöngyösi: I. szimfóniaNémeth JuditNyíregyházi Cantemus VegyeskarElôad és vez.: Hollerung Gábor

2011. február 25. péntek, 19.00Klauzál HázBudafoki hangversenyesték

Britten: Variációk és fúga egy Purcell-témáraKákonyi: HarsonaversenyGoldmark: Falusi lakodalomVez.: Hollerung Gábor

2011. február 26. szombat, 11.00Klauzál HázA megérthetô zene junior

Britten: Variációk és fúga egy Purcell-témáraElôad és vez.: Hollerung Gábor

2011. március 9. szerda, 19.30 Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremFortissima

Csemiczky: Scherzo alla unghereseKodály: Háry János-szvitSosztakovics: VII. szimfóniaVez.: Hollerung Gábor

BUDAPESTI FILHARMÓNIAITÁRSASÁG

2011. február 20. Mûvészetek Palotája Schubert maraton

Schubert: Rosamunda-kísérôzene Vez.: Kovács JánosKm.: a Nemzeti Énekkar,karigazgató: Antal Mátyás

2011. február 21. OperaházKodály bérlet/3

Schubert: Rosamunda-kísérôzene R. Strauss: Rózsalovag-keringô Ravel: Bolero Farsangi meglepetések Vez.: Kovács JánosKm.: a Nemzeti Énekkar,karigazgató: Antal Mátyás

2011. február 22. OperaházMahler bérlet/5

Schubert: Rosamunda-kísérôzene R. Strauss: Rózsalovag-keringô Ravel: Bolero Farsangi meglepetések Vez.: Kovács JánosKm.: a Nemzeti Énekkar,karigazgató: Antal Mátyás

CONCERTO BUDAPEST

2011. január 30. vasárnap, 19.30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremKarajan bérlet

Mozart: D-dúr fuvolaverseny, K.314Mercadente: e-moll fuvolaversenySchubert: VIII. „Befejezetlen” szimfónia, h-moll, D.759Vez. és km.: Sir James Galway

2011. február 13. vasárnap, 11.00Nemzeti MúzeumDzsopatán és Gásztonfild családisorozat 2.

Dido és Aeneas – boszorkányok ésbúcsúKm.: Nagy-Kálózy Eszter színmûvész,Szabad Hangok énekegyüttesMûvészeti vezetô: Lakatos György

2011. február 20. vasárnap Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kurtág-est

Február 27. vasárnap, 11.00ZeneházManó bérlet 3,

Hangjáték, hol itt, hol ott…

2011. március 5. szombat 19.30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremRichter bérlet

Rimszkij-Korszakov: Nagy oroszhúsvét – nyitány, op.36Sosztakovics: 2. gordonkaverseny, op.126Csajkovszkij: V. szimfónia, e-moll, op.64Km.: Perényi Miklós – gordonkaVez.: Keller András

2011. Március 11. péntek, 19.30TháliaFischer Annie bérlet

Mozart és Moz’Art, Beavatottak és kiválasztottak –Mozart tudományaHázigazda: Batta AndrásC-moll adagio és fúga KV 546Vonósnégyes átirat a Wohltemperier-tes Klavier II. kötetébôl KV 405, Nr 3G-dúr vonósnégyes, IV. tétel KV 387Szabadkômûves gyászzene KV 477Gran Partita KV 364Vez.: Keller András

DEBRECENI FILHARMONIKUS ZENEKAR2011. február 10. 19.30Debrecen, Kölcsey KözpontGulyás György bérlet

Orff: Carmina BuranaCsemiczky: Carmina UniversitatisKm.: Rost Andrea, Ottokar Klein,Haja Zsolt, Debreceni Kodály Kórus Vez.: Karolosz Trikolidisz Karigazgató: Pad Zoltán

2011. február 17. Debrecen, Kölcsey KözpontRubányi Vilmos bérlet

Brahms: d-moll zongoraverseny

Rachmaninov: II. szimfóniaKm.: Bogányi Gergely – zongoraVez.: Kocsár Balázs

DUNA SZIMFONIKUSZENEKAR

Február 4. 19.00Duna Palota – Színházterem Tavaszi Bérlet

Mendelssohn: Hebridák nyitányRodrigo: Aranjuezi concertoNey Rosauro: MarimbaversenyDvorak: Amerikai szvit op.98bKm.: Csáki András (gitár) a 2010.éviFischer Annie ösztöndíj nyerteseVitkóczi Miklós (marimba)Vez.: Deák András

Február 6. 10.30Duna Palota, SzínházteremCsaládi hangversenyek

Különleges versenymûvekRodrigo: Gitárverseny („Aranjuez-i concerto”)Ney Rosauro: MarimbaversenyKm.: Csáki András (gitár) a 2010.évi Fischer Annie ösztöndíjnyertese Vitkóczi Miklós (marimba)Vez.: Deák AndrásMûsorvezetô: Zelinka Tamás

Február 18. 19.00Duna Palota, Színházterem Tavaszi Bérlet

„Csajkovszkij est”Francesca da Rimini fantázia e-moll op.32Olasz capriccio A-dúr op.455. szimfónia e-moll op.64Vez.: Oleg Malmcsenko (ukrajna)

Február 27. 10.30Duna Palota, SzínházteremCsaládi hangversenyek

Állatkerti útmutatóDevecseri Gábor költô verseit hívjuksegítségül zenés sétánkhozVez.: Deák AndrásMûsorvezetô: Zelinka Tamás

Március 11. 19.00Duna Palota, Színházterem Tavaszi Bérlet

„A Strauss család”Válogatás id. Johann, ifj. Johann,Josef és Eduard mûveibôlKeringôk, polkák, indulókKm.: Galambos Lívia (ének)Vez.: Deák András

GYÔRI FILHARMONIKUSZENEKAR

2011. január 27., csütörtök, 19.00Richter-teremNikisch Artur bérlet

MozartianaP. I. Csajkovszkij: IV. zenekari szvit„Mozartiana”, op. 61W. A. Mozart: C-dúr versenymûfuvolára és hárfára K 299

S. Rachmaninov: II. (e-moll) szimfóniaVez.: Hamar Zsolt Km.: Drahos Béla – fuvola Vígh Andrea – hárfa

2011. február 15., kedd, 19.30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremNikisch Artur bérlet

Gyôr BudapestenSzokolay S.: Nyitány-fantázia, op. 185L. van Beethoven:C-dúr hármasverseny, op. 56A. P. Borodin: II. (h-moll) szimfóniaVez.: Berkes Kálmán Km.: Baráti Kristóf – hegedûVárdai István – gordonkaZsoldos Bálint – zongora

2011. február 25., péntek, 19.00Richter-teremRichter János bérlet

G. Verdi: Rigoletto (az opera koncertszerû elôadása)Vez.: Kovács János Km.: a Magyar Állami OperaházmagánénekeseiFôbb szerepekben: Miklósa Erika,Nyári Zoltán, Perencz Béla

MÁV SZIMFONIKUSZENEKAR

2011. január 31. Erdélyi Budapesti Operettszínház

Lutoslawski: Kis szvitProkofjev: Rómeó és Júlia (Joël Jennyátirata brácsára és zenekarra)Bernstein: DivertimentoGershwin: Catfish Row – szvit aPorgy és Bess címû operábólKm.: Gilad Karni – brácsaVez.: Máriusz Smolij

2011. február 7. hétfô, 19.00 Budapesti OperettszínházLukács-bérlet

Hacsaturján: Álarcosbál – szvitVinicio Meza: Versenymû négy harsonára és zenekarraCsajkovszkij: V. szimfóniaKözremûködik a Corpus HarsonaQuartet Vez.: Irwin Hoffman

2011. február 9. szerda, 16.30 a zenekar próbatermében, VIII., Múzeum utca 11.

Búgócsiga – baba-mama koncertekSzerkesztô-mûsorvezetô: Ácsné Székely Edit

2011. február 9. szerda, 18.00 a zenekar próbatermében,VIII., Múzeum utca 11. Szeretethang – hangverseny várandóskismamáknak

Szerkesztô-mûsorvezetô: Ácsné Székely Edit

2011. február 15. Budapesti OperettszínházErdélyi-bérlet

Berlioz: A kalóz – nyitányR. Strauss: Négy utolsó ének

HANGVERSENYNAPTÁR

programok 24.1.2011 11:08 Page 40

Csajkovszkij: VI. (Patetikus) szimfóniaKm.: Kolonits KláraVez.: Irwin Hoffman

2011. február 19. szombat, 10.30 Mûvészetek PalotájaSchubert-maraton

Schubert: C-dúr nyitány olasz stílusban, D. 591Schubert-Reinecke: Der Hirt auf demFelsen, D. 965 – zenekari változatSchubert: 8., (h-moll, „Befejezetlen”)szimfónia, D. 759Km.: Wierdl Eszter – szopránVez.: Takács-Nagy Gábor

2011. február 22. kedd, 19.30 Bartók Béla Hangversenyterem Szôke Tibor Mesterbérlet

Rost Andrea áriaestje – Magyar estVez.: Medveczky Ádám

2011. március 1. kedd, 19.30 Bartók Béla Hangversenyterem Szôke Tibor Mesterbérlet – Szimfonikusfelfedezések!

Madarász Iván: Fuvolaverseny, No. 2. – ôsbemutatóMahler: V. szimfóniaKm.: Gyöngyössy ZoltánVez.: Kesselyák Gergely

2011. március 7. Budapesti OperettszínházErdélyi-bérlet

Mozart: Don Giovanni – nyitányLiszt: A-dúr zongoraversenySchumann: I. szimfónia, B-dúr,„Tavaszi” Op. 38Km. és vez.: Vásáry Tamás

MISKOLCI SZIMFONIKUSZENEKAR

2011. február 5. 15.30Mûvészetek HázaJátsszunk zenét a Szimfonikusokkal…

Forgatókönyvíró és mûsorvezetô:Csuka TímeaVez.: Kovács László

2010. február 11. 19.00Mûvészetek HázaLiszt-est a Miskolci Egyetem BartókBéla Zenemûvészeti Intézeténeknövendékeivel

Liszt: Les PréludesLiszt: HaláltáncLiszt: Magyar fantáziaZongora: Oravecz GyörgyVez.: Kovács László

2011. február 17. 19.00 Mûvészetek HázaMesterbérlet

Puccini: PillangókisasszonyÉnek: González Mónika, Gémes Ka-talin, Fekete Attila, Kálmándi Mihály,Markovics Erika, Rezsnyák Róbert,Rozsos István, Molnár Zsolt, NémethGábor , Miskolci Cardinal MindszentyKórus, Cantus Agriensis Kamarakórus(Mûvészeti vezetô: Gergely Péter Pál)Vez.: Kovács János

2011. február 28. 19.00 Mûvészetek HázaSzezonbérlet

Beethoven: Egmont-nyitányRahmanyinov: Rapszódia egy Paganini-témáraFranck: d-moll szimfóniaZongora: Farkas GáborVez.: Kovács László

2011. március 1. 19.00Nyíregyháza, Kodály Zoltán

Beethoven: Egmont-nyitányRahmanyinov: Rapszódia egy Paganini-témáraFranck: d-moll szimfóniaZongora: Farkas GáborVez.: Kovács László

NEMZETI FILHARMONIKUSZENEKAR

2011. február 17. csütörtök, 19.30Klemperer-bérlet/4. – a 25 éves NemzetiÉnekkar jubileumi hangversenye

Igor Sztravinszkij: A menyegzôJohannes Brahms: Szerelmi dalkeringôk, op.52Carl Orff: Carmina BuranaKm.: Szalai Ágnes, Röser Orsolya –szoprán, Kálmán László, Kiss Tivadar– tenor, Massányi Viktor, SebestyénMiklós – bariton, Balogh József,Bizják Dóra, Jandó Jenô, ZentaiKároly – zongora, a Talamba Ütô-együttes-Gödöllô, a Nemzeti Énekkar(karigazgató:Antal Mátyás) a MagyarRádió Gyermekkórusa(karigazgatóThész Gabriella) Vez.: Antal Mátyás

2011. február 27. vasárnap, 15.00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremIfjúsági-bérlet/2

A hangszerek királya: az orgona – aMûvészetek Palotája orgonájánakbemutatása Km.: Virágh András-orgonaMûsorvezetô: Kovács Sándor

2011. március 3. csütörtök, 19.30 Ferencsik-bérlet/4.

Anatolij Ljadov: Nénia, op.67Alexander Glazunov: Hegedûverseny a-moll, op.82Alexander Szkrjabin: III. szimfónia c-moll, op.43 Km.: Baráti Kristóf – hegedûVez.: Alexander Vedernikov

PANNON FILHARMONIKUSOK

2011. január 29. szombat, 18.00Kodály KözpontMaestro I.

Wagner: A bolygó hollandi – nyitányVaughan Williams: Tubaverseny Sibelius: En Saga (Legenda) – szim-fonikus költeményBrahms: II. szimfónia (D-dúr) Vez.: Howard WilliamsKm.: Szentpáli Roland – tuba

2011. február 5. szombat, 15.00 és16.30, Kodály Központ, Csigaház

A Pannon Filharmonikusok egyedizenei programja KICSIKNEK! (4-8 év)

2011. február 14. hétfô, 19.00Kodály KözpontValentin napi koncert szerelmeseknek– Music by…: szerelmes filmslágerek

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantáziaBernstein: West Side Story – szimfonikus táncokMagyar filmslágerekVez.: Silló IstvánKm.: Janza Kata és Dolhai Attila

2011. február 20. vasárnap, 18.00Kodály KözpontSegítség, komolyzene!

Schubi-dubiSchubert: III. szimfónia, (D-dúr)Vez.: Vass AndrásKm.: Bujtor Balázs, László Csaba

2011. március 3. csütörtök, 19.30Kodály Központ

Breitner VI./Gyermán VI.Webern: Passacaglia, op.1Mahler: GyermekgyászdalokDohnányi: II. szimfóniaVez.: Bogányi TiborKm.: Komlósi Ildikó – mezzoszoprán

2011. március 4. péntek, 19.30Mûvészetek Palotája Bartók BélaNemzeti Hangversenyterem,BudapestKétszáz éve európai

Webern: Passacaglia, op.1Mahler: GyermekgyászdalokDohnányi: II. szimfóniaVez.: Bogányi TiborKm.: Komlósi Ildikó – mezzoszoprán

2011. március 5. szombat, 15.00 és16.30, Kodály Központ Csigaház

A Pannon Filharmonikusok egyedizenei programja KICSIKNEK! (4-8 év)

2011. március 15. kedd, 19.00Pécsi Bazilika, Kodály KözpontHázavatási ceremónia

Vez.: Vass András

ÓBUDAI DANUBIAZENEKAR

2011. január 27. 19.30Klebelsberg Kultúrkúria

Mozart: A varázsfuvola – nyitányJ. S. Bach: D-dúr Brandenburgi verseny No.5.Schubert: h-moll „Befejezetlen” szimfóniaKm.: Balog Evelin, Marosné Molnár ZsófiaVez.: Zádori László

2011. január 28. 19.00Nemzeti Színház, Nagyszínpad Ármány és szerelem

2011. január 29. 19.00Nemzeti Színház, Gobbi Színpad Závada: Magyar Ünnep

2011. február 3. 19.00Nemzeti Színház, Gobbi Színpad Závada: Magyar Ünnep

2011. február 4. 19.002011. január 28. 19.00Nemzeti Színház, Nagyszínpad 2011. február 8. 19.00Nemzeti Színház, Gobbi Színpad Závada: Magyar Ünnep

2011. február 19. 12.30Schubert maraton, MÜPA

Asz-dúr mise, D 678Km.: Szabóki Tünde, WiedemannBernadett, Fekete Attila, Rácz István,valamint a Debreceni Kodály Kórus(karvezetô: Pad Zoltán)Vez.: Héja Domonkos

2011. február 24. 19.00Óbudai Társaskör „Danubia + Dolhai Attila”

Szakcsi Lakatos Béla: Szentivánéjiálom – „Puccos taliga”Bernstein: West Side Story – „Maria”Sylvester Levay: Mozart! – „A zene az vagyok én”Zerkovitz: Csókos asszony – „Mi muzsikus lelkek”Huszka: Gül baba – BordalKálmán: A bajadér – „Ó bajadérom”Erkel: Bánk bán – „Hazám hazám”Km.: Dolhai AttilaVez.: Silló István

2011. március 5. 19.00Nemzeti Színház, NagyszínpadBérletes Koncert

„Ármány és szerelem”A Nemzeti Színház elôadásánelhangzó zenemûvekHaydn: D-dúr „A reggel” szimfónia No. 6.Sosztakovics: Kamaraszimfónia No. 10.Mendelssohn: III. „Skót” szimfóniaMahler: Gyermekgyászdalok 4.Km.: Molnár PiroskaVez.: Héja Domonkos

SAVARIA SZIMFONIKUSZENEKAR

2011. február 11. 19.30Bartók Terem, Szombathely

Bartók: DivertimentoVez.: Petró JánosLiszt: Dante – szimfóniaKm.: Nemzeti ÉnekkarKodály: Psalmus Hungaricus

2011. február 19. szombat, 19.00,Bartók Terem, Szombathely

Puccini: Pillangókisasszony koncertszerû elôadás Cso-Cso-Szán – Bazsinka ZsuzsaPinkerton – Berkes János, Sharpless –Miller Lajos, Goro – Rozsos István,Kate – Markovics Erika, Yamadori –Ambrus Ákos, Bonzo – Egri Sándor,Császári biztos – Vághelyi Gábor,Erkel-Szent Márton Oratórikus Kórus– Szombathely, Karigazgató: HorváthImre. Vez.: Medveczky Ádám


HANGVERSENYNAPTÁR

programok 24.1.2011 11:08 Page 41


SZEGEDI SZIMFONIKUSZENEKAR

2011. január 30.és február 1-2-3.Ifjúsági hangversenyek

Mozart: Bastien és BastienneKözremûködnek a SZTE ZMKének tanszékének hallgatóiVez.: Gyüdi Sándor

2011. február 8. kedd, 12.00SzínházIfjúsági hangv. délidôben

Grieg: Peer Gynt – I. szvit - részletekGrieg: a-moll zongoraverseny

2011. február 8. kedd, 19.30Vaszy/4.

Grieg: Peer Gynt – I. szvitGrieg: a-moll zongoraversenySibelius: IV. szimfónia, a-moll, op. 63Km.: Balázs János - zongoraVez.: Pál Tamás

2010. február 13. vasárnap11.00, SzínházMatiné/3.

A magyar reformkor zenéjeLiszt: II. magyar rapszódia; Magyar fantázia; Les Préludes; Rákóczi indulóKm.: Farkas Gábor (zong.)Vez.: Gyüdi Sándor

2011. február 26. szombat, 11 és 14.30, BudapestThália SzínházIfjúsági hangversenyek

Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyenLjadov: Baba YagaMuszorgszkij: Baba YagaBerlioz: Fantasztikus szimf. – BoszorkányszombatLiszt: HaláltáncKm.: Oravecz György (zong.)Vez.: Gyüdi Sándor

2011. március 1. kedd, 19.30SzínházVaszy/5.

Smetana: Eladott menyasszony –nyitányDohnányi:

Hegedûverseny, c-moll, op. 43 nr. 2Janácek: Taras Bulba – rapszódia zenekarraKm.: Kosztándi István – hegedûVez.: Oliver von Dohnányi

2011. március 7. hétfô, 19.30Jókai Színház, Békéscsaba

Nicolai: A windsori víg nôk – nyitányMendelssohn: e-moll hegedû-verseny, op. 64Schubert: V. szimfónia, B-dúr, D. 485Km.: Banda Ádám – hegedûVez.: Dénes István

2011. március 8. kedd, 12.00Színház:Ifjúsági hangverseny délidôben

Nicolai: A windsori víg nôk – nyitányMendelssohn: e-moll hegedû-verseny

2011. március. 8. kedd, 19.30Fricsay/5.

A mûsort szerkesztette a közönség!Nicolai: A windsori víg nôk –nyitányMendelssohn: e-moll hegedû-verseny, op. 64Schubert: V. szimfónia, B-dúr, D 485Km.: Banda Ádám – hegedûVez.: Dénes István

SZOLNOKI SZIMFONIKUS ZENEKAR

2011. február 7. hétfô, 19.00Aba-Novák Kulturális KözpontLiszt Ferenc hangversenytermeAba Novák bérlet 4

Amerikai-estDohnányi: Amerikai rapszódiaPaul Creston: MarimbaversenyGershwin: Kubai nyitányKék rapszódiaKm.: Vukán GyörgyTôgyi AttilaVez.: Bolyky Zoltán

Február 21. hétfô, 19.00Szolnoki Fôiskola – CampusCampus bérlet 3.

Mese-estRossini: Hamupipôke – nyitányMendelssohn: Szentivánéji álom– szvit (részletek)Grieg: Peer Gynt 1. és 2. szvitKm.: Szolnoki TáncmûhelyMûvészeti vezetô: Szitt Melinda,a Magyar Táncmûvészeti Fôisko-la tanáraVez.: Bolyky Zoltán

2011. március 7. hétfô, 19.00Aba-Novák Kulturális KözpontLiszt Ferenc hangversenytermeAba Novák bérlet 5.

Orosz-estGlinka: Ruszlan és Ludmilla – nyitányGlazunov: Stenka Razin – szim-fonikus költeményCsajkovszkij: IV. (f-moll) szimfónia Vez .: Izaki Maszahiro

ZUGLÓI FILHARMÓNIA –SZENT ISTVÁN KIRÁLYSZIMFONIKUS ZENEKARÉS ORATÓRIUMKÓRUS

2011. február 16. szerda, 19.30Mûvészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyteremZuglói Filharmónia bérletsorozataV/3.

Beethoven: Coriolan – nyitány, Op. 62.Mozart: G-dúr Hegedûverseny K.216Km.:Stuller Gyula – hegedûLiszt: Missa solemnis (Esztergomi mise)Km.:Váradi Zita, Schöck Atala,Szappanos Tibor, RezsnyákRóbert, Szent István GimnáziumVegyeskara (karigazgatók: Szilágyiné MátyusElvira, Tôkés Tünde, MénesiGergely)Vez.: Ménesi Gergely

HANGVERSENYNAPTÁR

A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK,VALAMINT A MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK ÉS TÁNCMÛVÉSZEK

SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZÖS LAPJA, A NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM TÁMOGATÁSÁVAL.

ALAPÍTOTTA: POPA PÉTER

A szerkesztôség címe:MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

1068 Budapest, Városligeti fasor 38.e-mail: [email protected]

www.zene-kar.huFelelôs kiadó és szerkesztô: POPA PÉTER

Nyomdai kivitelezés: 1021 Budapest, Tárogató út 26.

Telefon/fax: 200-7330e-mail: [email protected] • www.publicitas.hu

Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôjeISSN: 1218-2702

Az interjúkban elhangzott véleményekkel és kijelentésekkelszerkesztôségünk nem feltétlenül azonosul.

Észrevételeknek, helyesbítéseknek készséggel helyt adunk.

A MAGYAR SZIMFONIKUSZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK TAGJAI:

DUNA SZIMFONIKUS ZENEKARDuna Palota és Kiadó Kulturális Kht.

Próbaterem: 1038 Budapest, Csobánka tér 5.Tel./fax: (+36-1) 355-83301051 Budapest, Zrínyi u. 5.

Bérletvásárlás, jegyrendelés: Bokor Erzsébet 06/20 937-1399

www.dunaszimfonikusok.huE-mail: [email protected]

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus ZenekarKözhasznú Nonprofit Kft..

Cím: 1221 Budapest, Tóth József u. 47.Levélcím: 1775 Budapest, Pf. 122

Mûvészeti titkárság: 1087 Budapest, Kerepesi út 29/b. IV. ép.Telefon: 322-1488 • Fax: 413-6365

E-mail: [email protected]

Concerto Budapest 1094 Budapest, Páva u. 10–12.Tel.: 215-5770 • Fax: 215-5462

E-mail: [email protected] • http://www.telekomzenekar.hu

Debreceni Filharmonikus Zenekar4025 Debrecen, Simonffy u. 1/c.

Tel.: (52) 500-200 • Fax: (52) 412-395E-mail: [email protected]

[email protected]@dbfilharmonikusok.hu

www.dbfilharmonikusok.hu

Gyôri Filharmonikus Zenekar9021 Gyôr, Aradi vértanúk u. 16.


www.gyfz.hu

Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.Postacím: 1364 Budapest, Pf. 49Tel.: 411-6610 • Fax: 411-6699

E-mail: [email protected]

Magyar Állami Operaház Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

1061 Budapest, Andrássy út 22.Tel.: 331-2550 • Fax: 331-9478

http://www.bpo.hu

MÁV Szimfonikus Zenekar1088 Budapest, Múzeum u. 11.

Tel.: 338-2664 • Tel./fax: 338-4085E-mail: [email protected]

www.mavzenekar.hu

Miskolci Szimfonikus Zenekar3525 Miskolc, Fábián u. 6/a.

Tel.: (46) 323-488 E-mail: [email protected] • www.mso.hu.

Óbudai Danubia Zenekar1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 5., I.em 4., kapucsengô: 26.

Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 716Tel.: (+36-1) 373-0228 • Tel./fax: (+36-1) 269-1178

E-mail: [email protected] www: danubiazenekar.hu

Pannon Filharmonikusok – Pécs 7621 Pécs, Király u. 19.


www.pannonfilharmonikusok.hu

Savaria Szimfonikus Zenekar9700 Szombathely, Rákóczi u. 3.


www.sso.hu

Szegedi Szimfonikus Zenekar6720 Szeged, Széchenyi tér 9.

Korzó ZeneházTel.: (62) 426-102

E-mail: [email protected] •www.symph-szeged.hu

Szolnoki Szimfonikus Zenekar5000 Szolnok, Hild tér 1

Aba-Novák Kulturális KözpontTel.: (30) 9358-368

E-mail: [email protected] www.szolnokiszimfonikusok.hu

Zuglói Filharmónia Non-profit Kft. – Szent IstvánKirály Szimfonikus Zenekar1145 Budapest, Columbus u. 11.

Tel./Fax: (36 1) 467-0788; 467-0788;E mail: [email protected]

http// www.szentistvanzene.hu

programok 24.1.2011 11:08 Page 42

programok 24.1.2011 11:09 Page 43

A legfrissebb híreink és a próbajáték lehetôségek már közvetlenül elérhetôk az RSS szolgáltatásunkon keresztül,akár mobiltelefonon is.HÍREK: http://www.hungorchestras.com/rss/news_rss.phpPRÓBAJÁTÉKOK: http://www.hungorchestras.com/rss/probajatekok_rss.php

AMI BENNÜNKET ÉRDEKEL – NAPI FRISSÍTÉSSEL!

Új online folyóirat indult Szövetségünk gondozásában zene-kar.hu néven!

A Zenekar újságot 1994-ben indította a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége, valamint a Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezete. A kéthavonta megjelenô folyóirat azóta is az egyetlen olyan szaklap, amely kimon-dottan a szimfonikus zeneka rokhoz és azokról szól, érintve minden olyan témát, amely a zenészek érdeklôdési körébe tartozik: közélet, hangversenykritika, zenetörténet, hangszervilág, oktatás, egészség. A nyomtatott újság azonban nem tudja már betölteni gyorsuló világunk egyre nagyobb információéhségét, ezért párhuzamosan létrehoztuk a papíralapú újság internetes változatát, amely napi információkkal és érdekes interjúkkal, szakmai vitákkal kívánja olvasótábora igényeit kielégíteni.Internetes portálunkon napi frissítéssel olvashatunk a magyar zenei közélet eseményeirôl, kritikai rovatunkban a szim-fonikus zenekaraink Budapesten megrendezett hangversenyeirôl. Ezek mellett könyv és CD kritikákat, zenetörténeti tanulmányokat teszünk közzé, és Mûhely rovatunkban foglalkozunk a kultúrát érintô kormányzati döntésekrôl, azok hátterérôl. Hírt adunk tudományos kutatásokról a zenei-, valamint a zenekari oktatás terén, a zenekari muzsikusok egészséges életmódjával foglalkozó tudományos kutatásokról illetôleg a munkahelyi ártalmakról, új hangszerekrôl, hangszerkészítési módszerekrôl és egyéb elméleti kérdésekrôl, zenekari prog ramokról, fesztiválokról, versenyekrôl és nem utolsó sorban próbajátékokról, álláslehetôségekrôl.

Documents

LISZT BICENTENÁRIUM IGAZGATÓRA VÁR …...Barabás MIklós: Liszt Ferenc képmása, 1847 1 LISZT BICENTENÁRIUM IGAZGATÓRA VÁR DEBRECEN OPERA-BÉRLET SZOMBATHELYEN 2011/01 A Magyar