Állattenyésztés I.

(Általános állattenyésztés)

TÁMOP-4.1.1.F-14/1/KONV-2015-0006

TANANYAGFEJLESZTÉSI PROJEKTELEM / TANANYAG

SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási

Intézet Mezőgazdasági mérnök (BsC) szak

Ajánlott irodalom:

1. Szabó Ferenc (2015): Általános állattenyésztés.

Mezőgazda Kiadó, Bp. 478 p.

2. Vidács Lajos (2004): Általános állattenyésztéstan.

SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Kari jegyzet,

1. fejezet:

Az állattenyésztéstan feladata és módszertana.

Az állattenyésztés gazdasági jelentősége

Kifejezések

Vadállatok: az ember befolyásától függetlenül, a szabadban élnek

Háziállatok: domesztikált állatok, az ember környezetében élnek,

valamilyen szolgálatot tesznek.

Szelídített állatok: közel állnak a vadon élő őshöz, nem háziállatok

Kedvtelésből tartott (hobbi) állat, v. társállatok: gyakran lakásban

élő állatok, az ember gondoskodik róluk, társként ragaszkodnak

hozzájuk

Laborállatok: laboratóriumi, kísérleti céllal tenyésztett állatok

Gazdasági állatok: tenyésztésük szorosan kapcsolódik a

földműveléshez, a mezőgazdasághoz

Az állattenyésztéstan: rendszerező tudomány

az állattenyésztés ismeretanyaga

módszertana

gyakorlati alkalmazás

állattenyésztés, állattartás, állatszaporítás fogalma

Az állattenyésztéstan feladata és módszertana

a tenyésztésbiológiai szemlélet kialakítása és fejlesztése,

az ok- és okozati összefüggések feltárása és gyak.-i

alkalmazása,

a genetikai és környezeti kölcsönhatások (interakciók) feltárása,

a nemesítés módszertanának, eljárásainak áttekintése,

az alapvető tenyésztéspolitikai (stratégiai és taktikai) és a

termeléstechnológiai tájékozottság kialakítása.

A gazdasági állatok nemesítése:

tudatos alkalmazása

a genetikai elveknek,

törvényszerűségeknek,

az alkalmazható módszereknek (biotechnológia és a

biotechnika)

A nemesítés : a populáció(k) értékmérőinek genetikai

javítása, fejlesztése

célja:

a mindenkori igényeknek megfelelő állatpopulációk

(genotípusok) kialakítása

a változékonysággal és az átörökléssel kapcsolatos

törvényszerűségek módszeres feltárása, alkalmazása

A korszerű nemesítő munka elvi és módszertani alapja: a

kreatív és tudatosan alkalmazott genetika.

Mi érdekli a tenyésztőt?

Milyen a változékonyság?

Öröklődnek-e az egyes tulajdonságok?

Milyen módon?

Milyen mértékben?

Mekkora biztonsággal?

Az állattenyésztés (ÁT):

tágabb értelemben: nemesítés, (genetikai fejlesztés),

szaporítás, felnevelés, tartás, takarmányozás, hasznosítás

rendszere.

szűkebb értelemben: tenyésztésbiológiai munka (szaporítás,

nevelés, szülők tervszerű kiválasztása)

alapvető feladat: az állati termékek előállítása –

gazdaságosan!!!

célja: többet (mennyiség), jobbat (minőség) és

gazdaságosabban (nagyobb haszonnal) termelő utód -

nemesítés

Az állattartás:

nincs szaporítás, csak tartás és hasznosítás

Az állatszaporítás:

a tenyésztésnél szűkebb szakmai területet – tenyészanyag

szaporítás, (sokszorosítás)

Az állattenyésztés gazdasági jelentősége

Az ÁT elsődleges feladata:

élelmiszer,

ipari nyersanyag (gyapjú, bőr, gerezna) előállítás.

Az állati eredetű élelmiszerek:

a kereslet növekszik

az életszínvonal egyik fokmérője.

legelterjedtebb „betegség”: az éhezés, az alultápláltság – a

lakosság 1/3-a

Élelmiszerellátás 50 év múlva:

a jelenlegi kétszerese

a mainál magasabb színvonal

Az ÁT összefügg:

a gazdasági,

ökológiai,

történelmi,

kulturális és

vallási viszonyokkal

műszaki fejlettség:

nagyüzemi állattartás

mesterséges környezet

megfelelő ökológiai környezet: víziszárnyasok, házi méh

egyes fajok tenyésztése:

határozottan körvonalazható tenyészterületeken

(pl: rénszarvas, yak, zebu)

szinte mindenhol (pl: kecske)

Jól és kevésbé jól alkalmazkodó állatok

A sikeres ÁT egyik alapfeltétele: a növénytermesztéssel való

harmonikus összhang

(legelők, tak. növények, melléktermékek, „igaerő”, beporzás,

trágya, stb.)

ÁT-sen belül az ember szórakozását, regenerálódását

szolgálják:

kedvtelésből tartott állatok (díszmadarak, hörcsögfélék,

díszhalak, teknősfélék stb.)

sport célokat szolgáló állatok (ló, agár)

viador típusú állatok (egyes szarvasmarha-, kutya-,

tyúkfajták)

2. fejezet:

Az állattenyésztés fejlődéstörténetének áttekintése.

A magyar állattenyésztés nagyjai.

Az állattenyésztés fejlődéstörténete

feljegyzések: 5000 évvel ezelőtt

Az ókori Egyiptom állattenyésztése

i.e. 3000 év:: a gizehi piramisokból falfestményei

sz.m.: sokoldalú hasznosítás (tej, hús, erőtermelés,

bikaviadalok, áldozati célok)

ló: i.e. 1700 évvel jelent meg az országban

Babilónia

falfestmények: ökrök és szamarak igázása,

juh és kecskenyájak legeltetése

Hammurábi i.e. 1250-ben szabályozta az állatok tulajdonlását,

az állatorvosi díjtételeket

a pásztorok fizetését.

Kína

Fu-Hsi császár (i.e. 3341-3227) juhok, marhák, kutyák és

sertések tenyésztését tanította

a nagyszaporaságú kínai sertések génjei: világfajtákban

megtalálható

a selyemhernyó tenyésztése: hosszú ideig kínai titok

(3.000 évig)

A régi zsidók

juh-, kecske-, szarvasmarha-, és szamártenyésztés

Salamon király (i.e. 1000): ménes – az arabok nemes lovai

innen származtak

India

hinduizmus 4 vallási könyve,

a Védák (i.e. 2500-500) írnak az ÁT-ről

lovat, marhát, tevét, juhot és kecskét, tyúkot tartottak (sertést

nem)

sz.m. sokoldalúan hasznosítása

fejés (naponta 3-szor) - vajkészítés

igavonás

vágóállat

ókori India lótenyésztése: magas színvonalú

a tyúk háziasítása (i.e. 3. évezredben)

A perzsák

összes állatfajt tenyésztették (sertést nem) .

félelmetes lovasság:

lótenyésztés: könnyebb gyorsmozgású lovak

tömegesebb lótípus

Az ókori Görögország

nemzeti jövedelmük egyik fő forrása az állattenyésztés

(minden faj) + méhtenyésztés

lúd, kacsa, a gyöngytyúk és galambtenyésztés

lovas- és kocsiversenyek: olimpiai játékok

Xenaphon (i.e. 434-355) szakszerű leírása a jó hátaslónak

szakszerű patabírálat (nem volt patkolás)

Arisztotelész (i.e. 384-322) a „Historia Anamalium”

a korabeli szarvasmarhatenyésztés alapelvei

A sz.m. érték volt: pecunia= pénz (pecus = szarvasmarha)

korszerű sertéstenyésztés, fejlett gyapjútermelés és

feldolgozás

Az ókori Itália

állattenyésztés és gabonatermesztés

Itália: ökör szóból ered (italius)

hadviselés miatt: lótenyésztés

tekintélyes szarvasmarha-, juh-, kecske- és sertésállomány

igásökrök kiválasztása: kifejezett mar, az erős lebernyeg, a

dongás mellkas, jó lábszerkezet

jó hizodalmasságú sertés: hajlott, megtört orrhát (mopszfej), a

széles és mély törzs, terjedelmes has

latin írók munkáiban: tenyésztéstechnikai útmutatások

(ivadékvizsgálat, párosítási módszerek, a pároztatás

irányelvei, ikerellésre irányuló szelekció.)

VIII. században Skandináviában: fejlett

szarvasmarhatenyésztés

XVII. század: takarmánytermesztés - állattenyésztés fejlődése

- kultúrfajták kialakulása

A korszerű állattenyésztés megteremtője:

Robert Bakewell (1725-1795)

megalkotta a mai értelemben vett tenyésztői munkát

(ivadékvizsgálat, rokontenyésztés tudatos alkalmazása,

párosítási elvek kidolgozása, a formalisztikus elemek

kiküszöbölése)

követői: számos kultúrfajtát állítottak elő

létrehozzák az első törzskönyvet,

megindul a teljesítményvizsgálat

gyapjúfinomság mérése 1779-ben,

lóversenyek teljesítményének rögzítése,

folyamatos tejelés-ellenőrzés

XX sz. eleje: állattenyésztési kutató- és minősítő intézetek

tenyésztő szövetségek

tudományterületek fellendülése (állatgenetika, állatélettan,

biokémia, ökológia, etológia, anatómia, stb.)

napjainkban: biotechnológiai forradalom

A hazai állattenyésztés története

összefügg népünk történelmével

Őseink főfoglalkozása: az állattenyésztés volt

lovas nemzet: kisebb termetű, szikár izomzatú, edzett ló

szarvasmarha, sertés, juhtartás (finnugor eredetű szavaink:

juh, tej, fejni

A Kárpát-medence adottságai: kedveztek a nomád

állattenyésztésnek

legelők, erdők (makkoltatás)

Szent István: kiváltsággal ruházta fel a sertéstartókat

IV. Béla: vámtarifája - élénk állatkereskedelem

portyázásokhoz, török elleni harcok:

lóra volt szükség.

magyar parlagi ló +berber, perzsa, szír, arab fajták

élőállatot szállítása Nyugat-Európába (Nürnberg évi 70.000

marhát vásárolt)

juh: a török hódoltság idején emelkedett az állomány létszáma

sertés: bakonyi, szalontai, alföldi és réti sertés

Habsburg császárok: emelték a vámot - a

marhakereskedelmet csaknem megszüntette

Bécs ostroma: a török sereg + a császári katonaság óriási

rablást, pusztítást végzett.

Buda ostroma:a császári seregek 80.000 szarvasmarhát

tulajdonítottak el

A magyar szürke gulyák és racka nyájak: járhatatlan

ingoványok, erdők

XVIII. századtól: emelkedik az állatállomány létszáma

XVIII. sz végén: első tejgazdaság Keszthelyen (Tessedik

Sámuel)

1870: tejelő svájci „helvét” tehén import

1875 – 1895: svájcból szimentáli fajta import

magyartarka és tájfajtáinak kialakítása

1773: Mária Terézia Budaörsön törzsjuhászatot alapított

„selyemgyapjas birkák” behozatala

(mercopaili merino)

1858: megfogalmazásra került az országos juhtörzskönyvezés

alapelve + gyapjúminőség és küllemi bírálat

1785:a mezőhegyesi lógyűjtő telep → katonai ménessé

alakították (fedező mének előállítása)

1789: bábolnai ménes (1836 óta importálták Szíriából az arab

méneket → Shagya)

1816: Mezőhegyesre került a „Nonius senior” anglo-norman

mén - megalapozza a gazdasági típusú lótenyésztésünket.

1833: József nádor - az ajándékba kapott két sumadia kannal

és kilenc emsével megvetette alapjait a mangalica

sertésfajtának

A mangalica-tenyésztés lendületet vett - a régi magyar

szalontai, alföldi és bakonyi sertés szinte teljesen eltűnt.

állattenyésztéssel foglalkozó oktatási és tudományos

intézményeink létrehozása:

1782: Budapest - Állatorvosi Főiskola

1797: Keszthely - a „GEORGIKON” megalapítása: Festetics

György (Nagyváthy János javaslatára)

Európa első önálló felsőfokú mezőgazdasági tanintézete

1818: Magyaróvár - felsőbb gazdasági tanintézet

1868: Debrecen-Pallag puszta: Debreceni Országos Felsőbb

Gazdasági Tanintézet.

Tudós tanárok, kutatók, szakírók, a magyar ÁT nagyjai:

Nagyváthy János (1755-1819):

keszthelyi tanár: „A szorgalmatos mezei gazda”

„Magyar Practicus Tenyésztő”

Pethe Ferenc (1762-1832):

„Pallérozott mezei gazdaság”

gróf Széchenyi István (1791-1860):

a magyar állattenyésztés,

különösen a lótenyésztés fejlesztése

Tormay Béla (1838-1906):

a Keszthelyi Georgikon, A Debrecen-Pallagi Gazdasági

Tanintézet, illetve az Állatorvosi Főiskola tanára,

Monostori Károly (1852-1917): az Állatorvosi Főiskola tanára

Kovácsy Béla (1861-1931): a Kassai Gazdasági Tanintézet tanára

Újhelyi Imre (1866-1923): a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet

tanára

Wellmann Oszkár (1876-1943): a törzskönyvezés korszerű

alapokra helyezése

Konkoly Thege Sándor (1888-1969):

az állattenyésztési szakszolgálat megszervezése

Schandl József (1885-1973):

a juhtenyésztők egyesületének alapítása

Enesei Dorner Béla (1869-1954):

a sertéstenyésztő egyesületek szervezése

Berke Péter (1899-1986):

a törzskönyvezéssel kapcsolatos oktatás megszervezése,

szarvasmarhatenyésztési kutatások

Csukás Zoltán (1900-1957):

a mesterséges termékenyítés és ivadékvizsgálat kezdeményezése

Kertész Ferenc (1901-1972):

sertéstenyésztési kutatások

Csire Lajos (1923-1974):

sertéstenyésztési kutatások

Czakó József (1923-1990):

etológiai kutatások a szm. tenyésztésben

és iparszerű tartásban

Guba Sándor (1927-1984):

Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum

állattenyésztési főiskola megalapozása

Anker Alfonz (1925-1979)

származástani kutatások

új populáció-genetikai eljárásokat dolgozott ki.

ló-, postagalamb-, sertéstenyésztés (KA-HYB)

Horn Artúr (1911-2003):

állattenyésztés tudományok oktatója,

kutatója és szakírója

1896: Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás

1898: Magyar Állami Baromfikísérleti Tangazdaság

1899: Országos Gyapjúminősítő Intézet

1903: Magyaróvári Tejkísérleti Állomás

1885: Országos Törzskönyvelő Bizottság (OTB) külföldi

tapasztalatok alapján megindult a törzskönyvező egyesületek

szervezése.

1910: Károlyházai Szarvasmarha Ellenőrző Egyesület

1920: Fejér Megyei Tejellenőrző Egyesület

A II. VH kitörésekor már minden megyében működött egy-egy

szarvasmarhatenyésztő egyesület.

1923: Hússertéstenyésztők Országos Egyesülete

1927: Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete

a sertések törzskönyvezése

1937: Juhtenyésztők Országos Egyesülete → juhok

törzskönyvezése

a lovak törzskönyvezése: Földművelésügyi Minisztérium

a baromfi és házinyúl tenyésztése: Baromfitenyésztők

Országos Egyesülete

a II. VH.: állatállományunk 57 %-a elpusztult

1947: a mesterséges termékenyítések szervezése, Országos

Mesterséges Termékenyítő Főállomás

1948: az akkori kormány megszüntette a korábban működő

állattenyésztő szervezeteket

törzskönyvezés és tenyésztésszervezés: Földművelésügyi

Minisztérium Állattenyésztési Főügyosztálya

1963: megalakultak az Országos- és Megyei Állattenyésztési

Felügyelőségek (OÁF, MÁF).

1964-től OÁF (Országos Állattenyésztési Felügyelőség) és

jogutódjai: a törzskönyvezéssel összefüggő feladatok

szervezése, irányítása, ellenőrzése

1965: Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző

Felügyelőség (OTEF).

1968: az OÁF szervezetéből levált a lótenyésztés, és

megalakult az Országos Lótenyésztési Felügyelőség (OLF).

1976: OÁF → OÁTF Országos Állattenyésztési és

Takarmányozási Felügyelőség

1978: OÁTF → OTÁF Országos Takarmányozási és

Állattenyésztési Felügyelőség

1983. január 1: állattenyésztő felügyelőségekből - állami

vállalatok

A tenyésztéshez kapcsolódó igazgatási és hatósági feladatok

ellátására alakult az Állattenyésztési és Takarmányozási

Minősítő Intézet (ÁTMI).

1988-ban az ÁTMI és a NÖMI (Növénynemesítési Minősítő

Intézet) összevonása: Mezőgazdasági Minősítő Intézet (MMI),

majd abból (OMMI).

2007 január 1.: OMMI → MGSzH (Mezőgazdasági

Szakigazgatási Hivatal)

2012: Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH)

XX. sz. második fele: kimagasló fejlődés ment végbe.

50-es -60-as évek: bfi hibridek megjelenése, korszerű

technológiai megoldások

iparszerű sertés- és szarvasmarhatenyésztés kialakulása

1972: szakosodás a szm. tenyésztésben

1980-as évek második fele: csökken az állattenyésztéshez, az

állattenyésztési szervezetek működéséhez szükséges állami

támogatás

1991-re az állattenyésztést szervező intézményrendszer

összeomlott

1992-től a feladatot átvették az állatfajonként és fajtánként

szerveződött tenyésztő egyesületek

1992. január 1: csatlakozás az ICAR (International Committee

for Animal Recording) nemzetközi szervezethez

1993. december 22: az állattenyésztésről szóló törvény (1993. évi

CXIV. törvény) (http://gtr2.uw.hu/1993evi114tv.htm)

elősegítse a magas színvonalú tenyésztői tevékenység folytatását;

az állatok tenyész- és haszonértéküket, genetikai sokféleségüket

megőrizzék, illetve növeljék;

az állattenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek feleljenek

meg a környezet és természetvédelmi, állatvédelmi, közegészségügyi,

piaci, valamint állategészségügyi követelményeknek;

javuljon az előállított állati termékek minősége, előállításának

gazdaságossága és versenyképessége;

hosszú távon megőrizhetők legyenek a nemzeti értékeket képviselő

fajták génjei, illetve azok csoportjai, genetikai sokféleségük;

biztosítsa a nemzetközi előírásokhoz való alkalmazkodást.

3. fejezet:

Az állattartási formák fejlődése.

állattenyésztés: változatos földrajzi viszonyok

eltérő társadalmi fejlettség, színvonal

Az állati termék előállítási módja szerint az ÁT típusai:

- nomád állattenyésztés,

- váltólegelős állattartás (transhumance)

- havasi pásztorkodás,

- modern legeltetéses állattartás,

- növénytermesztést kiegészítő állattenyésztés,

- iparszerű állatitermék-előállítás

A nomád pásztorkodás

vándorló legeltetés → életforma

szegényes vegetáció hasznosítása

az állatok szerepe döntő fontosságú → táplálék-, ruha- és

élelemforrás

sarkövi rénszarvastenyésztő állattartás

(Norvégia, Svédország, Finnország és a volt Szovjetunió tundrás

vidékein - csukcsok, nyenyecek, tunguzok, zürjének, lappok)

száraz sivatagi, félsivatagi területek nomád állattartása

É-Amerika, Közép-Kelet, Ny- és Közép-Ázsia, Irán, Mongólia

nincs növ term. → pásztorkodás

állatfajok: juh, ló, kecske, szm.

A váltólegelős pásztorkodás (transhumance)

(kétlegelős, költözködő pásztorkodás)

Földközi-tenger vidéke, Balkán félsziget

a nomádizmusnál fejlettebb

síksági (téli) és hegyvidéki (nyári) legelők váltása

csak természetes takarmányforrások

A havasi pásztorkodás

svájci és osztrák Alpok

tavasszal - havasi legelőkön

télen - a völgyekben istállókban – (begyűjtött és termesztett

takarmány)

tejfeldolgozók (svájci sajtipar) → nehéz volt a nyerstej

szállítása

A modern legeltető állattartás

É-Amerika (préri), D Amerika (pampák, szavannák),

Ausztrália, Új-Zéland

XVIII. és XIX. sz. európai származású telepesek hozták

létre

természetes takarmányok

legelők feljavítása

olcsó juh- és marhahús → hűtóhajók

legkorszerűbb módszerek alkalmazása: legeltetéstechnika,

állategészségügy, termékfeldolgozás

bekerített legelők, szakaszos legeltetés

Növénytermesztéssel kombinált állattartási és tenyésztési

formák

növénytermesztés alá rendelt ÁT

XIX. sz. első felében a földművelés kiegészítő ágazata

igavonó és trágyaszolgáltató szerep

növénytermesztés fölé rendelt ÁT

XIX. sz. második felében

Skandinávia, Belgium, Hollandia, Németország, Nagy-

Britannia és Franciaország, USA

gépesítettség → az igavonás szerepe csökken

Okok:

- A takarmánytermesztés és gyepgazdálkodás számára kedvező

éghajlati adottságok.

- Az olcsó, jó minőségű tengerentúli búza → visszaszorította a

gabonatermesztést → takarmánytermesztés

- csökken a mg-i népesség → nő a városi lakosság

élelmiszerigénye(hús, tej és tejtermék, tojás)

állati termék feldolgozó ipar → állomány és fajtaváltás

(hústípusú sertésfajták, tejelő típusú szarvasmarhák, korszerű

baromfi hibridek)

Iparszerű állatitermék-előállítás

fejlett országokban

maximális produkció

irányított termelés

nagyfokú koncentráció és szakosodás

specializált fajták és hibridek

gépesítettség

modern állategészségügy

4. fejezet:

A gazdasági állatok eredete, háziasítása.

A háziasítás és a háziállat

vadállat→ háziállat

tudatos, mesterséges szelekció (felhalmozza a megfelelő

tulajdonságokat)

Az állatok számára a domesztikáció:

ivar izoláció

alkalmazkodás

alaki, élettani átalakulás

új tulajdonságok kialakulása és annak átörökítése

A domesztikáció fokozatosan megy végbe (legalább 50

nemzedék)

A domesztikáció stádiumai

1. Izolációs stádium

A domesztikáció legalacsonyabb foka.

természetes szelekció

nincs tenyésztés

csekély eltérés a vad ősöktől

2. Preprodukciós stádium

termelésre irányuló szelekció

legeltetés

nincs takarmánytermesztés

3. Produkciós stádium

intenzív szelekció

céltudatos haszonvétel

termelőképesség kihasználása

az állatok jelentős változása

kialakulnak a fajták

tenyésztőegyesületek jönnek létre

istállózó tartás

takarmányozás

4. Szuperprodukciós stádium

korszerű állattenyésztési ismeretek

maximális termelőképesség kiaknázása

specializált fajták és hibridek

iparszerű tartás

új módszereket alkalmazása (pl. mesterséges

termékenyítés)

az állatok nagymértékű megváltozása

A domesztikáltság fokai: a vad őshöz viszonyított megváltozás mértéke, illetőleg a kitenyésztettség

Predomeszitkáció

a háziasítás legkorábbi szakasza

elődomesztikált állatok (pl.: kígyó, krikodil)

Átmeneti forma

még nem rendelkeznek megszilárdult háziállat-tulajdonságokkal. (pl.:

méhek)

Szemidomesztikáció (félig domesztikált, félvad)

még nem jutottak el a teljes domesztikáltság állapotába

a vad formától még nincsenek ivarilag teljesen izolálva

azzal szaporodási közösséget alkotnak. (pl.: strucc)

Dedomesztikáció

domesztikációval ellentétes folyamat

korábban háziállatként tartott állatok visszavadulnak (pl.: musztáng).

A háziállat fogalma:

elérték a háziasítás megfelelő szintjét,

az ember közvetlen környezetében élnek

ott rendszeresen szaporodnak.

Gazdasági állat:

Mindazon állatfaj, amely az ember céltudatos

tevékenységének (tartás, tenyésztés) hatására valamilyen

hasznot hajt.

(pl.: hús-, tej-, tojástermelés-, igaerő-, gyapjú-, prém-, stb.)

(ponty, nyérc, nutria stb.)

A háziasításra késztető okok

élő hústartalék képzés

földművelés

vallási kultusz (pl.: szent állatok, áldozati állatok)

emberi kedvtelés

gazd-i szükségszerűség

A háziasítás módszerei

követés és izolálás, → nomád pásztorkodás (juh, kecske,

szarvasmarha stb.)

etetés (kutya, macska, sertés)

foglyul ejtés, befogás

fiatal állatok felnevelése.

Az állatok változásai a háziasítás során

megváltozott körülmények + szelekció

minőségi és mennyiségi tulajdonságok változása

megnőtt a változékonyság (pl.: galamb ↑ 200 fajta, kutya ↑

350 fajta)

elsődleges megváltozások

a domesztikáció velejárói

viszonylag gyorsan jönnek létre

pl.: szelídség, testnagyság, alkat

másodlagos megváltozási folyamat

a háziasított állatokra jellemző

különböző tenyésztési eljárások hatására alakul ki

pl.: forma, képletek

párhuzamos vagy paralel változások

egyaránt fellépnek az egymástól rendszertanilag távol eső fajokban

is

pl.: a koponya hosszúsági méreteinek változása (szélességi

méretek nem)

Változások:

nagyság, alkat: ↓ (szm., kutya, macska, juh, kecske, sertés), ↑ (bfi.,

nyúl)

kültakaró:

bőr: vékonyabb, redőzöttebb, stb.

szőr: finomabb, hosszabb (angóra)

szín: gazdag színezet + fehér

csontváz: kisebb v. nagyobb

vastagabb, szivacsosabb, kisebb koponya (arckoponya

rövidebb), rövidebb szarvak, csigolyák (hát, ágyék) száma ↑

idegrendszer:

agyvelő kisebb,

érzékszervek tompultak,

ösztönök ↓ (védekezési, táplálékszerzési, menekülési, stb.) ill.

hajlamok ↑ (párzási, evési, stb.)

ivari élet és szaporodás:

a szezonalitás megszűnt (részben v. teljesen)

termékenység ↑

szaporaság ↑

vemhességi idő, ivarérettség ↓

termelőképesség: hús-, tej-, tojás-, toll-, gyapjútermelő képesség ↑

élettani folyamatok változása: pl.: vedlés, kotlás megszűnése

5. fejezet:

A gazdasági állatok rendszerezése.

A fajták rendszerezése.

A fajtán belüli rendszertani egységek

A gazdasági állatok rendszerezése

Az állattan a fajt tekinti a természetes alapegységnek.

A faj

rendszertani egység

Horn Artúr:: „A fajok változó, egymástól többé-kevésbé

elhatárolható, egyöntetű jellegű, saját körükön belül szaporodó

élő formák”.

A fajta, a fajon belül olyan állatcsoportot jelent, amelyre jellemző a:

közös származás,

többé-kevésbé egységes külső formák, szín és

szervműködésbeli sajátosságok, és ezek biztos öröklődése,

a többé-kevésbé egységes tenyésztői munka, amely a fajtát

kialakította,

bizonyos struktúra = vonalak és családok, esetleg alfajták,

tájfajták vannak benne,

az egységes célra történő felhasználás,

a többé-kevésbé azonos, vagy hasonló környezet és

takarmányozás,

a szoros rokonpárosítás nélküli továbbszaporodáshoz elegendő

létszám.

Fajtatiszta:

valamilyen elismert fajtába tartozik

idegen fajta génjeit – így fajtajellegvonásait – nem tartalmazza

A fajtába nem sorolható egyed: fajtátlan (basztard, korcs).

Telivér: először angol lótenyésztésben használták

később fajtatiszta egyedek megkülönböztetésére is alkalmazták.

Klasszikus értelemben telivér csak olyan ló lehet, melynek minden

őse szerepelt az 1793-ban alapított angol telivér törzskönyvben

(General Stud Book, GSB).

Félvér:

az állat egyik őse (pl. angol, arab) telivér volt

a fajta kialakulásában döntő szerepe volt az egyes telivér fajtáknak

→ a fajtát saját körben tenyésztik (pl. kisbéri-, mezőhegyesi félvér

stb.)

Háromnegyedvér: az apa és az anyai nagyapa (ritkán nagyanya) is

kiinduló, nemesítő fajtához tartozik.

Magas félvér az olyan egyed, amelynek ősei közt nagymértékben

(3/4-nél is nagyobb arányban) szerepel a nemesítő fajta (pl.

holstein-„red” szarvasmarha, svéd lapály sertés stb.).

A fajta nem statikus → változik

A fajta fejlődése:

tulajdonságai, külleme, teljesítményei javulnak

A fajta leromlása:

nem megfelelő környezet

kontraszelekció

túl szoros rokontenyésztés

szakszerűtlen tenyészcél-kijelölés stb.

A fajták rendszerezése

1. A származás (eredet)

monofiletikus, polifiletikus

2. A földrajzi környezet (régiók, tájak)

hegyi, lapályi, sztyeppi stb. fajták

3. A tenyésztettség foka, színvonala

a term., parlagi, őshonos:primitív

a nemesített, helyi, átmeneti

a kitenyésztett v kultúrfajták

4. A hasznosítás (termelés) iránya

tej-, hús-, tojás-, gyapjútermelő, hátas, ügető stb.

5. A hasznosítás száma,

egyhasznú, több v. vegyes hasznú

6. A termelés, illetve a teljesítmény színvonala

extenzív

hagyományos

félintenzív

intenzív fajták

7. A testalakulás szerint

pl.. szarvatlan, hosszú-, rövidfarkú, zsírfarkú, zsírfarú fajták

8. Szín szerint

egyszínű fajták

fehérek

színesek

tarkák

szabályos

szabálytalan

9. Az országok szerint

magyar, angol, német fajták stb.

A fajtán belüli rendszertani egységek (szubpopulációk)

A populáció fogalma alatt – genetikai értelemben – a „kevert”,

heterogén öröklési anyaggal rendelkező állományt értjük.

A biometriában: az összes vizsgált egyed (vizsgálandó anyag),

Az állattenyésztésben populáció alatt érjük általában azt a nagyobb

létszámú, genetikai szempontból heterogén öröklési anyaggal

rendelkező csoportot, amelynek tagjai főleg származásuk, valamint

az őket körülvevő külviszonyok szempontjából nagy hasonlóságot

mutatnak.

Populációnak tekinthető: egy-egy fajta, válfajta, egy jellegzetes,

nagyobb tenyészet állománya

Alfajta: (fajtaváltozat, válfajta):

legalább egy tulajdonságban a fajta többi tagjától eltérő

állatcsoport

pl.: termelési tulajdonság (tejelő magyar tarka)

elütő színváltozat (fecskehasú mangalica, sárga, fehér

vagy kendermagos magyar tyúk stb.)

Tájfajta: ha ez az elkülönülés különböző vidékeken, eltérő

ökológiai adottságok között jön létre

Törzs

kimagasló értékű tenyészhímektől származó ivadékcsoport

Jellemzője: egységes elvek, célok alapján tenyésztették,

párosították azokat, így a fajta többi részétől (pl. a tájpopulációtól is)

elkülönül.

„tenyésztörzs” (nukleusz-populáció) → nemesítői,

biotechnológiai minősítés

törzstenyészet: tenyésztői munka által az állatok teljesítménye a

fajta átlagánál magasabb színvonalú

ha egy állomány (szubpopuláció) jellegzetes tulajdonságokkal

rendelkezik (fajtán belül), de a kis létszáma miatt még nem

tekintjük fajtának

Bfi. tenyésztésben: az egy kakashoz beosztott nőivarú egyedek

csoportja

Zárt tenyészet: olyan zárt körben tenyésztett, adott fajtába tartozó

állatcsoport, amelybe huzamosabb ideig nem kerül be idegen állat.

(homogénebb, kiegyenlítettebb, mint a fajta egésze, vagy a többi

tenyészet)

Család

nőivarú tenyészállatoktól származó ivadékcsoport, nemre való

tekintet nélkül

bfi. fajok tenyésztésében: elsődleges fontosságú

unipara és hosszú generációs intervallumú fajok: csak egy-két

nemzedéken keresztül jelent valódi, tényleges genetikai értéket

Vonal

zárt körben tenyésztett állomány

Klasszikus (leszármazási vagy genealógiai) vonal

egy híres apaállattól származó állatcsoport

pl.. Godolphin Barb, Furiosó hazai vonalai stb.

Genetikai vonal

olyan állatok csoportja, amelyek „közeli rokonságban vannak egy kívánatos

őssel anélkül, hogy a többi (felmenő ági) ős is a legközelebbi ősi sorokban

többször szerepelne” (Horn, 1976).

az adott tulajdonságot nagy biztonsággal örökítő és jól kombinálódó állatok

csoportja

Tenyészvonal

minőségi mutatókkal rendelkező törzsállatok (részpopulációk)

kiváló őstől származnak

biztonságosan átörökítik a kívánatos, a tenyészirány szempontjából alapvető

tenyésztés-biológiai tulajdonságokat.

Az egyes tenyészvonalak meghatározó jellemzői (komponensei):

egy-két tulajdonságban kiemelkedő, a többi tulajdonságban

legalább átlagos szintű termelés,

a testalakulásban és a típusban nagyfokú homogenitás,

a tesztvizsgálatok adatai szerint határozott genetikai fölény,

a tenyésztőmunka eredményeként lehetőleg nagy tenyész- és

haszonállat létszám.

tenyészvonalak =„mikrofajtáknak” is tekinthetők

Típus

bizonyos ismérvek alapján (küllemi, élettani, termelési szempontból) hasonlóságot

mutatnak

lehet fajták fölötti vagy fajtákon belüli kategória is

pl.:

fajtán belül: merinó juhfajta: szapora meninó

finomgyapjas merinó

húsmerinó

fajták közötti: hústipus: suffolk juh

texel juh

tejelő típus: awassi juh

kelet fríz juh

fajták fölötti: hústipus: suffolk juh

charolais szm

tejelő típus: awassi juh

holstein fríz szm.

típusváltozatok:

Hasznosítási (termelési) típus:

- tenyésztési típus (szaporítás, ellés, nevelőképesség),

- ivari koraérő típus (tenyészérettség, szezonális ellés),

- vágási típus (culard, márkázható-, bacon-, sonka-, mini, illetve

maxi változatok stb.).

Növekedési-fejlődési típusok:

- korán érő - későn érő (jersey – charolais)

- kicsi intenzitású (erélyű), lassan fejlődő - nagy intenzitású ,

gyorsan fejlődő típusok (magyar szürkemarha – charolais)

- kis kapacitású – nagy kapacitású

Konstitúciós (alkati, szervezeti) típusok:

- respiratoriusz (lélegző, leptoszom, oxidatív, disszimilatív) típus

fejlett légzőszervek,

hosszú megnyúlt nyak, mellkas

izomszegény testrészek

hosszú végtagok

körte (trapéz) alakú törzs

mirigyes tőgy

pl.: tejelő tip. szm. tojástermelő tip. tyúk, angol telivér, lapálysertés

- digesztívusz (emésztő, piknikus, reduktív, aszimilatív) típus

rövid nyak

rövid, mély ,dongás mellkas

jól izmolt test

rövid, izmos végtagok

kevésbé élénk anyagcsere

nyugodt, flegmatikus vérmérséklet

a test: elölnézetben hordószerű,

oldalnézetben téglatest alakú,

tőgyük kisebb és kevésbé mirigyes

pl.: hús típusú állatok, hidegvérű ló, koránérő húsmarhák (régi hereford),

zsírsertés, hús tip. tyúk

- muszkuláris (atlétikus, erőtermelő, igás) típus

jól fejlett izomzat és csontozat

erőteljes mellkas

hosszú törzs

hosszú végtagok

pl. erőtermelő állatok, a tömeges félvér ló stb.

- celebrális (koponyaalakulási) típus

jól fejlett agykoponya

pl. egyes kutyafajták (palotapincsi, bulldog)

Biológiai típusok:

reprodukciós (nővonal jellegű, „R”-) típus, (hereford, magyar nagyfehér)

terminál (hímvonal jellegű, végtermék-előállító, „T”-) típus, (suffolk, pietrain)

kombinatív („K”-) köztes típus (magyartarka)

6. fejezet:

A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai.

Elsődleges értékmérők.

A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai (ÉT)

Az ÉT-ok:

poligén eredetűek,

általában additív átörökítési törvényszerűségek szerint

öröklődnek

komplex jellegűek (többtényezős, résztulajdonságokból álló,

összetett, integrált)

belső ÉT (fén, jelleg): gazdasági szempontból fontos

értékmérők

külső ÉT: a testalakulást (testfelépítést) kifejező jellegek

összessége

a) Mennyiségi (kvantitatív) tulajdonságok

mértékegységekkel kifejezhető tul.-ok

gazdaságilag jelentős tul.-ok

több gén határozza meg

tejzsír kg, tej kg, tömeggyarapodás, tojástermelő képesség stb.

Megjelenésüket (a fenotípus, a termelési színvonal) a genetikai

meghatározottság (a hajlam) mellett az adott környezet (tartás- és

takarmányozás-technológia, éghajlat stb.) alakítja → nagymértékű

variancia (SD, CV%) jellemzi

Örökölhetőségi értékük (h2) zömében 0,3 (30 %) alatti.

b) Minőségi (kvalitatív) tulajdonságok

szín,

szarvtalanság, stb.

kialakulásukat a környezet kevésbé módosítja

varianciája kisebb

jól öröklődnek (egy génpár határozza meg)

örökölhetőségi értékük (h2) 0,6 fölötti

fenotípusos szelekcióval is eredményesebben fejleszthetők

Gazdasági szempontból:

az elsődleges (primer, termelési) értékmérők:

- takarmányértékesítő képesség,

- hústermelő képesség,

- tejtermelő képesség,

- gyapjútermelő képesség,

- tojástermelő-, (hús-), tolltermelő, májtermelő- képesség, stb.

a másodlagos (szekunder) értékmérők

- reprodukció,

- konstitúció,

- vérmérséklet,

- igényesség, igénytelenség,

- adaptáció, technológiai tűrés,

- életteljesítmény, illetve élettartam stb.

1. Takarmányértékesítő képesség

fontos ÉT

előállítási költségek 66-75 %-a: tak. költség

tenyésztési cél: a tak. ktg. csökkentés

tak. ktg függ:

tak. ékesítő képesség,

tak. összetétele,

táplálóanyag-tartalom,

adag nagyság,

termelés mértéke

A tak. értékesítés h2:

szarvasmarha: h2 = 0,3-0,7;

sertés: h2 = 0,2-0,3;

juh: h2 = 0,2-0,4.

1 kg tgy-ra jutó abrakfelvétel: legegyszerűbb, de legkevésbé pontos

1 kg tgy-ra jutó fehérjefogyasztás

sertés: 1 kg tgy-ra jutó emészthető (DE, MJ) energia

bfi: 1 kg tgy-ra jutó metabolizálható (ME, MJ) energia

Bef. tény.:

az egyediség,

az életkor,

az ivar,

a vérmérséklet,

a termelés színvonala

a külső (ökológiai, technológiai) környezeti tényezők

Összehasonlítás: csak kortárs egyedek, illetve populációk

(azonos születési időszakú)

érdemi (genetikai) (r, bx/y) összefüggések:

a.) szarvasmarha:

- tejtermelés – takarmányértékesítés között r = 0,8-0,9

- tömeggyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,5-0,8

b.) sertés:

- napi tömeggyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,4-0,7

- szalonnavastagság – takarmányértékesítés között r = 0,05-0,40

c.) tyúk

- tojás darabszám – takarmányértékesítés között r = 0,2-(-)0,5

- tojássúly – takarmányértékesítés között r = 0,6-(+0,20)

takarmányértékesítésre irányuló szelekció: befolyásol más,

gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságot is (tejtermelés,

súlygyarapodás, szalonnavastagság stb.).

2. Hústermelő képesség

A hústermelő képesség:

a hízóalapanyag-előállítást (termékenység, fogamzás- és

nevelőkészség stb.)

a végtermékhízlalást (hizodalmasság, húsformák,

vágóérték)

befolyásoló tényezők összessége

A hústermelő képesség:

élő állapotban – hizodalmasság és húsformák,

vágott állapotban – a vágóértéket kifejező tulajdonságok.

az egyed hizodalmassága (hízékonysága):

növekedési erély intenzitása

takarmányértékesítés mértéke

növekedési, fejlődési jelleg (korán, illetve későn érő típus)

A hústermelő képesség fontosabb jellemzői

A hústermelés intenzitása, tartama és kapacitása alapján gazdasági

állataink általában (szarvasmarha, sertés, juh) négy alaptípusba

sorolhatók

A hústermelés intenzitása, tartalma és kapacitása alapján elkülönített típusok

HK - küllemi bírálat: húsformák értékelése

húsarányok (I., II., III. osztályú húsok aránya),

hústeltség (testtájankénti izmoltság),

faggyú-, illetve zsírlerakódás,

a csontozat finomsága

pontosabb és reálisabb jellemzés a vágóérték:

hasított test összetétele,

húsminőség,

faggyú, illetve zsírminőség stb.

A vágott test minőségének jellemzése:

vágási testtömeg (kg),

vágási veszteség (vér, bőr, emésztő traktus stb.),

hasított felek tömege (carcass, kg),

csontoshús-termelés (g/nap),

színhústermelés (g/nap),

faggyú, illetve zsír mennyisége és aránya

(a hasított fél %-ában),

hús mennyisége és aránya,

csont mennyisége és aránya,

hús színe, márványozottsága, víztartó képesség, pH-ja stb.

A vágóértéket kifejező mutatók (alapparaméterek)

A vágóértéket befolyásolja:

fajta

életkor

ivar

környezeti feltételek (tartástechnológia, táplálóanyag-

ellátás intenzitása, takarmányozás módja stb.)

3. Tejtermelő képesség

ivadékok felnevelése

tenyésztőmunka: sz.m., kecske, juh + tej → humán

táplálkozás

A tejtermelő képesség: komplex ÉT

tejmennyiség,

tej összetétel,

perzisztencia

stb.

Gazdasági haszonállataink tejtermelésének néhány jellemzője

A tejmennyiség:

laktációs hozam (elléstől az elapasztásig)

éves termelés (egy naptári év termelése)

életteljesítmény (élete során termelt tej összes mennyisége)

húsmarhák: ivadékok választáskori össztömege (120, ill. 205

napos borjútömeg)

nyúl: 10-14 napos alomtömeg

Perzisztencia:

Perzisztencián a tejelésnek a viszonylag hosszú időn át

történő egyenletes fenntartását érjük (Horn, 1976).

A tej összetétele:

sz.a.%,

zsír%,

fehérje%,

(valódi fehérjék: kazein (kappa-kazein), albumin, globulin)

tejcukor%,

hamu%,

Energia,

stb.

Gazdasági haszonállataink tejének és a humán anyatej összetétel

Az összetételt befolyásolja:

a faj

a hasznosítási típus

a fajta

a tartás

a takarmányozás

az egészségi állapot

(a fejés)

A gépi fejhetőségnek: a tejtermelő képesség egyik jellemzője

A tejtermelés szempontjából jelentősebb értékmérő

tulajdonságok örökölhetősége (h2)

A tejmennyiség: gyengén (h2 = 0,2-0,4),

a tejzsír, és tejfehérje % közepesen, illetve jól (h2 = 0,4-0,9),

a perzisztencia gyengén (h2 = 0,2-0,3).

a tőgybimbók alakja: közepesen, illetve jól (h2 = 0,6-0,8) →

→ a tőgy küllemi bírálata → szelekció

4. Gyapjútermelő képesség

gyapjú: a juh szőrbundája

fonásra, nemez készítésre alkalmas

fonható „állati szőr”: (teve, alpaka, láma, angóra kecske,

kasmír kecske, angóra nyúl).

gyapjúszáltípusok:

Fedőszőr: gyapjúval nem fedett testrészeit (fej, lábak)

Felszőr: a fedőszőr és a gyapjúszál közötti átmenet:

kevertgyapjas juhfajták:(pl. skót feketefejű).

Gyapjúszál: speciális szőrtípus → egymással fürtöket

alkotnak.

A gyapjúszál jellemző tulajdonságai:

tartós,

rugalmas,

jól mosható, tisztítható és festhető

nemezesítésre is alkalmas,

jól fonható

jó hőszigetelő

Szálfinomság: átlagos átmérő →() mikrométer (magyar

merinó 18-28 )

Kiegyenlítettség: szálak és a fürtök, bunda, a populáció

egyöntetűsége

Fürthosszúság: A gyapjúfürt eredeti (kinyújtatlan) állapotban

mért hosszúságát élő állaton mérve

Ívelődések száma: 1 cm-re eső hullámívek száma

Színe és fénye: kívánatos a fehér → festhető.

Tisztasága: gyapjú zsírtartalma, por, homok és sár,

takarmány, ürülék, stb,

A juhok gyapjújának főbb típusai, s ezek jellemző tulajdonságai

Rendement: egységnyi zsíros gyapjúból hány százalék 17

% nedvességtartalmú tiszta gyapjú nyerhető.

A gyapjútermelő képességet befolyásoló tényezők:

genetikai háttér,

fajta, típus, hasznosítási irány (racka, texel, ausztrál

merinó),

kor és élőtömeg

bőrfelület nagysága és a gyapjúszálak sűrűsége,

tartás és takarmányozás

Bonitálás: nyírás előtti bundaminősítés

A gyapjú jellemzőinek örökölhetőségi értékei (h2)

5. A baromfifajok értékmérő tulajdonságai

5.1. Tojástermelő képesség: (h2 = 0,25-0,30).

öt alaptulajdonság határozza meg: a perzisztencia, az

intenzitás, a hosszú szünetek hiánya, a kotlás hiánya és a

korai ivarérés (Goodale-Hays teória).

A perzisztencia: a tojástermelési időszak hossza

egy tojás. 25- 26 óra → „Minden napra egy tojás!” !!!!!!!!

ciklusok: tojástermelés + egy-egy nap szünet

intenzitás: egymás után folyamatosan lerakott tojások száma

hosszú szünetek: négy napnál hosszabb kihagyás

A kotlás: szükséges rossz → hosszú ideig nem tojik

tojó típus - hús típus

A korai ivarérés: felnevelés ideje ↓ → költség ↓

hátránya:

szervezet könnyebben kimerülhet, → rövidül a

perzisztencia

hosszú ideig apró, eladásra, illetve keltetésre alkalmatlan

tojások

A tojástermelő képesség jellemzésére szolgáló főbb mutatók

alakulása fajonként

A szaporaság: (h2 = 0,15)

tojás mennyisége (h2 = 0,25-0,30).

termékenység (h2 = 0,1) → megtojás pillanatában

életképes zigóta a tojásban

Bef: a termelésben eltöltött idő, a rokontenyésztettség foka, az

ivararány, a tartás, a takarmányozás, az egészségi állapot, a

kondíció

keltethetőség (h2 = 0,09) → termékeny tojás → csibe

Bef: a termékenység, a tojáshéj épsége, a héjszilárdság, a

tojás súlya, alakja, a tárolás ideje és körülményei, stb.

5.2. Hústermelő képesség: (h2 = 0,55-0,60).

növekedési erély

Baromfifélék élőtömeg-változása az életkor függvényében

A vágóérték: az élőtömeg %-ában kifejezett vágott tömeg

„bratfertig” (konyhakész): a tollától megfosztott kopasztott

tömeg, a fej, lábak bél és bélháj nélkül

„grillfertig” (sütéskész): szív, zúza, máj nélküli tömeg.

elsőrendű húsrészek: mell és a combok

másodrendű húsrészek: csontos részek, szárnyak, farhát nyak

5.3. Tolltermelő képesség: (h2 = 0,35)

víziszárnyasok: legértékesebb a lúdtoll

meghatározza:

a testtömeg,

a testfelület,

tollpapillák száma és sűrűsége,

a toll színe,

a pehely százaléka,

a toll növekedésének üteme,

a tollnövekedés egyenletessége

a takarmányértékesítés

A toll minősége: szín,

tisztaság,

pehelytartalom,

ezerpehelytömeg,

töltőerő,

rugalmasság stb

befolyásolja: a genotípus,

a tartás és a takarmányozás,

az egészségi állapot,

a kondíció,

az ivar,

az életkor,

a tépések gyakorisága

a tépés szakszerűsége.

5.4. Májtermelő képesség: (h2 = 0,45)

költséges → víziszárnyasok intenzív etetése

mulard (a pekingi kacsa és a pézsmaréce fajhibridje)

minőségi májtermékünk az állandó külföldi kereslet miatt eladható

terméket jelent.

figyelembe kell venni:

hízóba állítási életkor,

élőtömeg,

életképesség és ellenálló képesség,

zúza tömege és izmoltsága,

a nyelőcső tömege és hossza ,

a nyelőcső takarmánybefogadó képessége,

vérmérséklet

technológiai tűrőképesség =tömhetőség

A máj minősége:

extra-, illetve intracelluláris zsírtartalom,

épség

szín,

tapintás,

tömeg,

a lebenyek kiegyenlítettsége

7. fejezet:

A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai.

Másodlagos értékmérők

1. Reprodukció

termékenység,

szaporaság,

nevelőképesség

Tágabb értelmezésben + ÉT:

anyai ösztön (szopástűrés),

ivadékgondozás,

keltethetőség (baromfi)

ivari koraérés.

A reprodukció alapvető kifejezésmódjai:

vemhesülési % (fertilitási % a hímivarban!),

ellési % (ellési forgó),

szervízperiódus (elléstől a vemhesülésig eltelt napok

száma),

felnevelési %, ( választási alomszám és alomsúly =

hasznosult szaporulat).

Reprodukciós értékek állatfajonként

A reprodukció mértékét befolyásoló tényezők:

1. a fajta, illetve a vemhességi idő,

2. az ellés lefolyása és az újratermékenyülés,

3. a tartás (elhelyezés) módja, jellege (kötött, kötetlen stb.),

4. a takarmányozás színvonala (fehérje és ásványianyagok,

vitaminok),

5. esetenként az évszak, illetve az éghajlati tényezők (pl..

„rövidnappalos” juh).

A öröklődhetősége: kicsi (h2: 0,1-0,2)

80-90 %-ban bef. a környezeti tényezők

reprodukció - termelési színvonal kapcsolata

a nagy termelések → optimális táplálóanyag-ellátás

körülményes

hiányosak a környezeti tényezők → reprodukció ↓

reprodukció – teljesítmény (éves, élet) kappcsolata

bef: a „technológiai tűrés” (adaptáció, az alkalmazkodás

képessége)

Koraérés – ivari koraérés

biológiai és gazdasági szemszögből is fontos ÉT

A koraérés: a fejlődés meghatározott szakaszait

(vemhesülés, ellés, vágóérettség stb.) milyen életkorban érik

el

Bef.: fajta, típus, kifejlett kori tömeg

A korai tenyésztésbevétel előnyei:

költség csökkentés

szelekció bővülés

nagyobb ivadékszám

generációs intervallum rövidülés

hátrányai:

nőivar fejlődési zavarai,

nehéz ellés,

kicsi laktációs (éves, időszakos) teljesítmény,

utódok romló életképessége,

kedvezőtlen konstitúció stb.

Az ivar- és tenyészérettség ideje

Az ivari koraérés befolyásolja:

tenyészérettséget (fedeztetési, illetve első ellési idő),

ivadékszámot (született, illetve felnevelt), a hasznosítható

szaporulatot,

első laktációs teljesítményt (tejtermelés, illetve választási

tömeg),

újratermékenyülés (service period) mértékét ,

hasznos élettartamot és életteljesítményt

2. Konstitúció

Konstitúció: a szervezet alaki, anyagi és szervműködési

tulajdonságainak összessége

alaki (alkati) tulajdonságok: külső testalakulás (testfelépítés,

testtömeg és testarányok)

anyagi tulajdonságok: az egyes testszövetek (bőr, szőr,

csontozat stb.) felépítési módja (méretei és tömörsége, ill.

fajsúlya)

szervműködési tulajdonságok: ellenálló képesség, a

reprodukció, teljesítmények színvonala.

A jó konstitúció időbeni kifejezője:

a hosszú, hasznos élettartam

A konstitúció jellegének, formáinak elbírálása:

a) szövetek mérete szerint:

finom vagy durva szervezet (túl finom, illetve goromba)

A finom szervezet jellemzői:

vékony-, rugalmas bőr,

rövid-, simulékony szőr,

kicsi szárméret,

csekély izomzat,

száraz és szikár ízületek

b) szövetsúly (tömörség) alapján:

a szilárd és a laza (petyhüdt) szervezet

A szilárd szervezet sajátosságai:

feszes hát,

jó ágyékkötés,

stabil váll- és lapockafüggesztés,

feszes csüd,

tömör csülök

acélos inak.

Nemes: szilárdság + finomság egyaránt és együttesen jellemzi

az állatot

c) az anyagcsere jellege szerint:

respiratóriusz (lélegző) típus

digesztivusz (emésztő) típus

3. Vérmérséklet

Temperamentum

a különböző hatásokra történő válaszreakció

szoros összefüggésben áll a konstitúció típusával

több alapkategória

- élénk (túl élénk, ideges),

- nyugodt (higgadt),

- flegmatikus (tunya).

finom-szilárd konstitúció: élénk vérmérséklet

durva konstitúció: flegmatikus

Gazdasági állatainknál mérvadó irányelvek:

Milyen mértékben zavarja az egyedet a rovarok, legyek,

szúnyogok, böglyök stb. zaklatása, és ezekre milyen reakciókkal

válaszol?

Hogyan tűri az adott egyed az esetleges durvább bánásmódot?

Milyen mértékű ellenállást fejt ki az adott állat bizonyos munkák

(mérlegelés, tetoválás, vakcinázás, vérvétel stb.) elvégzésekor,

és mik ezek következményei, hatásai?

A vérmérséklet jellege mennyire teszi alkalmassá az egyedet a

takarmányfelvételre, illetve a hízlalásra?

Adott fajon, illetve fajtán belül milyen mértékű

vérmérsékletkülönbség tapasztalható a hím és a nőivarú egyedek

között?

4. Igényesség, igénytelenség

az állati szervezet milyen feltételeket támaszt a környezettel

(elhelyezés, tartás, takarmányok, tápanyagok stb.) szemben

primitív, őshonos fajták:

alkalmazkodó képesség

környezettel szemben támasztott igényük szerény

pl. magyar szürke szarvasmarha, racka juh, mangalica sertés

kultúrfajták:

alkalmazkodóképesség ↓

igényesség

kivételek: pl. angol és arab telivér ló, hereford marha, merinó juh

hasznosítási irányonként:

pl. a tejelő juhfajták igényesek a takarmányozással és a fejési

technológiával szemben

a húshasznosítási juhfajták: szerényebb takarmányozás és

elhelyezés

5. Technológiai tűrés

a nagyüzemi tartástechnológiához történő kedvező

alkalmazkodás (adaptáció)

legjobb technológiai tűrés: baromfitenyésztés (dróthálós,

ketreces, alternatív stb. technológiák)

Technológiai tűrés alapkomponensei tejhasznú típusokban

6. Életteljesítmény, élettartam és a selejtezés

a termelésben töltött idő alatti reprodukciós, vagy produkciós

teljesítmény

A termelésben tartás kívánatos időtartama: (nőivar)

sertés 3-4 év,

szarvasmarha 5-6 év,

juh 6-7 év.

Selejtezés: anyagcsere-, szaporodásbiológiai-, és technológiai

betegségek miatt

Az életteljesítmény genetikai jellegű javítása:

hosszú időn keresztül kiemelkedő teljesítményt nyújtó

egyedek kiválogatása →a tőlük származó utódok

létszámának növelése

minden gazdasági haszonállatfaj nemesítésében alapvető

tenyésztői törekvés.

8. fejezet:

A gazdasági állatok küllemtana.

A küllemi bírálat.

A gazdasági állatok küllemtana

A küllemtan:

testalakulás

megjelenés

egyes testrészek felépítése

testalakulás és a teljesítmény közötti kapcsolat

szubjektíven elbírálható

számszerűen is kifejezhető

első információkat az állatról

a küllemtan alapvető feladata:

a fajtajelleg és a konstitúció megítélése,

a testalakulás és várható teljesítmény (termelés) közötti

összefüggések értékelése,

az egyes testtájak jellemzői és a hosszú, hasznos

élettartam, továbbá az életteljesítmény közötti kapcsolat

feltárása,

a küllemi bélyegekből, testalkati jellegvonásokból a szülők

örökítő képességének becslése.

A küllemi bírálat általános szempontjai

szakszerűen végzett

Nem bírálhatók:

beteg és sérült egyedek

előrehaladottan vemhes

közvetlenül ellés után lévő

szoptatásban lezsarolt állatok

kifejlett, tenyészérett állatok

fiatal állat → aránytalan

A küllemi bírálat: objektív kép szubjektív hibákkal

A bíráló:

nem lehet részrehajló,

nem engedhet önös vagy külső befolyásnak

alaposan ismernie kell a bírálandó fajtát (a kívánatos típust)

legyen jó megfigyelő- és ítélőképességű

indokolja meg álláspontját.

ítél és rangsorol

helyes szakkifejezéseket használ

Az analizáló tevékenység: egyes testrészek kedvező, illetve

kedvezőtlen tulajdonságait fel kell ismerni és helyesen kell megítélni.

Szintetizáló tevékenység: a felismert testalkati előnyöket és

hátrányokat a termelés alakulásával összhangban kezeli.

Az egyes testtájak bírálata:

bírálói négyszögben (trapéz alakú pálya)

álló helyzetében és mozgásában

3-5 méterről

oldalnézetben: a típust, az arányosságot, a törzshosszt, a

törzsmélységet, nemi jelleget, a felső vonal (nyak, mar, hát, ágyék,

far) alakulását, a fejlettséget;

elölnézetben: a lábszerkezetet, a szügy, a mellkas alakulását, a fej

milyenségét,

hátulnézetben: a lábszerkezetet, a far alakulását, az izmoltságot, a

has terjedelmét;

felülnézetben: a hát, ágyék izmoltságát, szélességét (főleg a sertés

és juh esetében),

mozgásban: a végtagok előrevitelét, azok működését, a mozgás

rugalmasságát.

egy ember is bírálhat, de jobb a 3-5 főnyi bizottság

elnök, tagok, jegyzőkönyv

a) szabályos elülső lábállás elölről nézve, b) oldalról nézve, c) szabályos hátulsó lábállás

hátulról, d) oldalról e) lábtőben szűk, X, franciás állás, f) hegyfaltipró állás, g) lapos

lábtő, borjúláb, h) rokkant láb, bakpata

i) tehenes, gacsos állás, j) hordó- vagy dongaállás

Méretfelvétel, fontosabb testméretek, testalkati indexek

A méretfelvétel célja:

az egyedet hasonlítani tudjuk a fajtastandardhoz,

információt kapjunk az egyes fejlettségéről,

ellenőrizzük a tenyésztői célkitűzések eredményét,

számszerű adataink legyenek a térben és időben nem együtt élő

egyedekről.

optimális időpontja:

a tenyészérettség (2/3-3/4 arányú fejlettség) elérése,

az első ellést (fialást) követő involúciós időszak után,

a teljes kifejletség ideje.

magassági, hosszúsági, szélességi méretek

magassági: marmagasság, mellkasmélység, farbúbmagasság,

hátközépmagasság.

hosszúsági: testhosszúság, törzshosszúság, far- vagy

medencehossz

szélességi:

dongásság (mellkasszélesség) → fejlettség, típus, tüdő-,

szív nagyság,

I., II. és III farszélesség: a külső csípőszögletek, a tompor

és az ülőgumók közötti távolság → faralakulás, medence

terjedelem

1. marmagasság, 2. hát (közép)magasság, 3. far(búb)magasság,

4. faroktőmagasság, 5. törzshossz, 6. ferde törzshossz,

7-8. mellkasmélység és övméret, 9. szárkörméret, 10. farhossz

Körméretek: övméretet és a szárkörméret

A fejméretek: fejhossz, fejszélesség

méretfelvételre használt eszközök: mérőbot, mérőszalag, ívkörző,

szögmérő

A szakszerű méretfelvétel:

nyugodt környezet (zavar- és zajmentesség),

vízszintes (sík, egyenes) talaj,

természetes testtartás (nyugodt felvezetés),

a lábak egyenletes terhelése (négy lábra állítás),

szabványos mérőeszközök gyakorlott használata.

A relatív (%-os) testméreteket a marmagasság százalékában

fejezzük ki

testalkati, testalakulási indexek:

a zömökségi index (övméret: ferde törzshosszarány %-ban

kifejezve),

medence-mellkasi index (dongásság: I. farszélességarány

%-ban kifejezve).

mellkasi index (dongásság: mellkasmélységarány %-ban

kifejezve),

faralakulási index (I. farszélesség: III. farszélességarány %-

ban kifejezve).

Bírálati rendszerek

a) Rendszerszemléletű bírálat

összbenyomás, arányosság

egységes felépítés, kedvező összbenyomás, a részek és az egész

harmóniája

arányos: homogén

aránytalan: heterogén

Megítéljük:

konstitúció

fejlettség (méret vagy élőtömeg)

kondíció: tápláltsági állapot

ivari jelleg (nemi jelleg): elsődleges, másodlagos

kondícióformák:

tenyészkondíció (jó szaporodóképességre utal),

termelési kondíció (munkavégzésre, teljesítményre legalkalmasabb),

kiállítási kondíció (a tetszőlegesség látszatát keltő, általában már

túlkondíció),

versenykondíció (gyorsasági versenyben használt állatok

holttehermentes kondíciója) (pl. az agár és az angol telivér a

versenypályákon),

túlkondíció (plusz kondíció): tenyészállatok nem kívánatos túlzott

kondíciója,

hízókondíció (vágó-, illetve növendékállatok hajtatott nevelése vagy

idősebb állatok hizlalása esetén tapasztalt kondíció),

hiányos kondíció (mínusz kondíció), (sovány állatra jellemző kondíció).

b) A küllemi jegyek, a testalkati jellegvonások megítélése

a forma és a funkció összefüggése

pl: pigmentmentes, viaszszínű pata → lazább szerkezetű,

puhább, gyorsabban kopik.

kicsi, szőrös, mirigyhiányos tőgy (gulyatőgy) → alacsony

tejtermelés

mély és hosszú törzs → jó hústermelés

Részletekbe menő küllemi értékelés

egyes tulajdonságokat 1-5 közötti pontszámmal minősítik, de ezeket nem

adják össze.

A 100 pontos bírálati rendszerben testtájanként külön-külön is minősítik

az egyedet.

Az egyszerű 100 pontos bírálati rendszer: más-más értékű az

elbírálandó tulajdonságokra adható pontszám (pl. a tőgy 15, a fej 5, a

lábszerkezet 20 pont stb.). Ezek összege jelzi az állat küllemi értékét.

A 10 x 10 pontos bírálati rendszer: 10 fontosabb küllemi értékmérő

alapján minősítik, mindegyik tulajdonságcsoport max. 10-10 pontot

kaphat.

A súlyozott 100 pontos bírálati rendszer: minden elbírálandó

résztulajdonságot 1-10 pontértékkel minősítenek, 1-3 (vagy nagyobb)

szorzóval súlyozva, összességében maximálisan 100 ponttal értékelik

az állatot. (kettős hasznosítású egyedek)

A leíró kódos: a testtájakon megállapított tulajdonságokat számokkal

(kódokkal) érzékelik. Pl: szarvasmarha bírálatánál a far megítélésére öt –

kódokkal jelzett – kategória

A lineár leíró:

fontos tulajdonságok egymástól függetlenül bírálhatók,

minden értékmérőre numerikus skálát alkalmaznak

(szélsőségesen rossz, gyenge) (szélsőségesen jó, ideálishoz közel álló)

az adatok a BLUP (legjobb lineáris torzítatlan becslés - best linear unbiased prediction)módszerrel

értékelhetők.

nem javasolható tenyésztésre:

a laza, a flemag (tunya), , a túl finom szervezetű, ideges

(izgága), túl élénk vérmérsékletű egyed

A hímeket mindig szigorúbb küllemi bírálatnak vetjük alá

9. fejezet:

A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére.

A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére

1. Általános környezeti hatások

A környezeti feltételek befolyásolják:

a termékek minőségét,

a termelés nagyságát,

az állatok növekedését és fejlődését,

a genetikailag determinált tulajdonságok kialakulását,

meghatározzák az állat közérzetét és egészségi állapotát,

a termelés gazdaságosságát.

alkalmazkodás, adaptáció: az élő szervezet biológiai

állandóságának megőrzése a környezet változásával szemben

a külső környezet változásainak elviselése

szelekció: a jobb adaptációs képességgel rendelkezők

tartási körülmények kialakítása: a nagy termelésű egyedek is

alkalmazkodni tudjanak.

technológiai tűrőképesség

2. A környezeti tényezők fogalma, felosztása

A környezet mindazon objektumok és feltételek

összessége, amelyek az élőlényeket (gazdasági állatainkat)

körülveszik.

Ökológia: Az élő szervezetek és környezetük

kölcsönhatásával foglalkozó tudomány

Felosztás:

a) természetes és mesterséges KT

b) élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) KT

c) külső és belső KT

a.) Természetes és mesterséges környezet

Természetes környezet: a természet által kialakított

létfeltételei elemek összessége.

az éghajlati tényezők közvetlenül érik az állatokat,

az ivóvíz- és a táplálékszerzés → saját maguk

életritmusban, szaporodásban szezonalitás (ivarzás,

vedlés, kotlás, stb.)

a természetes feltételek („röghatás”) meghatározzák az

állatok növekedését, fejlődését is. (kisebb-nagyobb fajták

kialakulása)

pl.: arab telivér: Mezőhegyes-Bábolna

a természetföldrajzi környezet, klíma, ökológiai adottságok

meghatározhatják egy adott terület állattenyésztési arculatát.

Pl:

gyengébb minőségű legelők → juh

valamivel jobb legelők → húsmarha

jó minőségű legelők → tejelő tehenek

Természetszerű körülmények: az ember beavatkozik az

állatok bizonyos életfeltételeibe.

Pl:

húsmarhatartás: a pároztatások időszakos ütemezése, a borjak

elválasztása

Mesterséges környezet: az állatok létfeltételeit, termelési

körülményeit az ember alakítja ki és szabályozza.

zárt, iparszerű tartás

külvilágtól elzártan,

ablak nélküli,

szabályozott mikroklímájú épületek

programozottan, „futószalagszerűen”

Napjainkban: biotermelés, a környezetvédelem és az

állatvédelem

b) Élő és élettelen tényezők

Az élő környezeti tényezők: az állatot körülvevő élőlények

összessége

fajtársak (előny, hátrtány)

idegen fajú állatok

mikrobák (hasznosak, károsak)

ember

anyai hatás: az anyai szervezet a magzati fejlődés során, és

később is (szoptatás idején) az ivadékok tulajdonságaira kifejt.

Pl: magyar tarka x hereford F1 borjak testtömege

Élettelen környezet:

éghajlat,

időjárási

épületek, istállók

műszaki berendezések (padozat, etető, itató, fejő készülék

stb.)

c) Külső és belső környezeti tényezők

A külső környezet: mindazon természetes, mesterséges,

biotikus és abiotikus tényezők összessége, amelyek hatása az

állatokat a külvilág felől éri.

takarmányozás;

éghajlati tényezők: a hőmérséklet, a nedvesség, a

légmozgás, + a levegő összetétele, a fény, stb.

fontos az ezek való alkalmazkodás, honosulás,

akklimatizáció

1. Takarmányozás

Költségek 60-75 %-a

Termelési céljainak megfelelően változik

mennyiség, beltartalom

különböző igények:

eltérő fajok, típusok

hasznosítási irány

gyepgazdálkodás → kérődző állatok tartása

abrakelőállítás → baromfi-, sertéstenyésztés

a) A takarmányozás hatása a növekedésre, fejlődésre.

A táplálóanyag-ellátás színvonala befolyásolja:

a szervezet differenciálódását, minőségi változását (fejlődését);

a test méreteinek, tömegének gyarapodását (növekedését).

Pl: méhek → dolgozó-anya

Kedvező tak.-zás.: korábbi ivar-és tenyészérettség

szakaszos fejlődés: különböző tak-zás

kompenzáló képesség:

szűkös takarmányozás → lemaradás

később, bőségesebb takarmányozás → behozza

irányított felnevelés: növekedés, fejlődés irányítása

sajátosságokat figyelembe véve

ad libitum etetés: étvágy szerinti (hízók-tenyészek)

adagolt etetés

b) A takarmányozás hatása az állati termékek minőségére.

nyersrosttartalom → tejzsír-tartalom

telítetlen zsírsav → lágyabb vaj

rosszul erjedt szilázsok → a tej kellemetlen íze

tojás minősége: A- és D-vitamin tartalom

2. Klimatikus hatások

Makro- és mikroklíma

2.1. A hőmérséklet

emlősök és madarak testhőmérséklete viszonylag állandó

(melegvérű)

hüllők, kétéltűek, halak, ízeltlábúak: (hidegvérű)

átmenet: téli álmot alvó (hibernáló)

A hőállandóság (izotermia): szűk határok közötti tartomány

(37,8 oC - ló és 43

oC - lúd)

hőguta

hőtermelés: minden sejt részt vesz

energetikai melléktermék: izommunka, mirigy tevékenység,

emésztési folyamatok

hőszabályozás (termoreguláció): fölösleges hőtől

megszabadul, a szükséges hőt megőrzi

neuro-hormonális szabályozás

kültakaró,

nyelv,

a száj nyálkahártyája,

a tüdő,

az emésztőcső,

az izomzat

a kiválasztó szervrendszer.

hőérzékelő idegvégződések (termoreceptorok) fogják fel

Az ingerületek → idegpályán → a központi idegrendszerhez →

válasz-reakció → kiváltja a hőszabályozással kapcsolatos

folyamatokat.

Meleg:

a légvétel és a szívverés számának növelése

vérerek kitágulnak - hőleadás

verejtékmirigyek fokozottabb működése

a hőleadás akadályozott → a test hőmérséklete → hőguta

izomremegés

Hideg:

szőrzet és a tollazat felborzolása

a párologtatás csökkenése,

a bőr ereinek összehúzódása,

a testfelület kisebbítése

hőregulátorok: szőr, toll lebenyek, fül, stb

Az optimális termelési zóna klímatényezőinek ajánlott értékei

Istálló Hőmérséklet oC

Relatív pára- tartalom %

A légáramlás sebessége

m/sec.

Tehénistálló

Borjú-előnevelő

Borjúnevelő

Növendék- és hízómarha istálló

Kocaszállás

Sertésfiaztató

Malacterem

Sertéshizlaló

Csibenevelő 1-8 hétig

Tojóház

8-15

17-22

15-20

5-15

12-15

26-32

15-16

16-18

32-16

16-18

65-85

60-85

60-85

65-85

60-85

60-70

60-70

60-85

60-70

60-70

0,15-0,25

0,10-0,20

0,10-0,20

0,10-0,30

0,15-0,20

0,10-0,15

0,15-0,20

0,15-0,20

0,10-0,20

0,10-0,30

2.2. A levegő nedvességtartalma

Abszolút nedvesség: az 1 m3 légtérfogatban található vízgőz

tömege grammban kifejezve.

A relatív, vagy viszonylagos nedvességtartalom: az adott

esetben jelenlévő páramennyiség hány százaléka az uralkodó

hőmérsékleten lehetséges maximális értéknek.

60-70 % optimális

száraz hideget: jól tűrik

meleg párás: veszélyes is lehet nehéz fizikai munkánál

2.3. A légmozgás

a szervezet hőháztartására gyakorol befolyást

A szabadban élő állatok: a (0,5-2,5 m/sec) szél edzi

A zárt istállóban elhelyezett állat: max 0,2-0,3 m/sec (huzat)

Nyáron: hőstressz elkerülése

Az istálló szellőztetése

elhasznált levegő eltávolítása

friss levegő bejuttatása

portartalom csökkentése

páratartalom beállítás

hőmérséklet beállítás, stb.

2.4. A levegő összetétele

20 % O2

78 % N

0,03 % CO2

+ ammónia, kénhidrogén, vízgőz, szilárd anyagok,

mikroorganizmusok, stb.

Szellőzés → optimális levegőösszetétel

káros: CO2: 1 ‰ - ellenálló képesség ↓

ammónia: 0,01-0,02 ‰ nyálkahártyát ingerli

2.5. A fény

A napsugárzás a legfontosabb meteorológiai tényező.

A napsugár: az ultraibolyától az infravörös tartományig (115-

55000 nm) terjed.

A látható fény: 360-780 nm-es hullámhossz-tartományba esik.

Az infravörös sugarak:

a bőrbe viszonylag mélyen behatolnak,

növelik a test hőmérsékletét,

fokozzák a vérkeringést.

Az ultraibolya sugarak:

a bőr mélyebb rétegeibe nem hatolnak be,

elősegítik a pigmentképződést

a faggyúmirigyek által termelt koleszterint D-vitaminná

alakítják.

A fény:

élénkíti az életműködést,

fokozza az anyagcserét,

növeli a takarmányfelvételt,

kedvezően hat a nemi mirigyek működésére és így a szaporaságra is.

A megvilágítás tartama: ivari életre is hat.

növekvő - csökkenő fényszakasz

Istállós tartás: fényprogramok

A napsugárzásnak káros hatásai:

bőrgyulladás

UV fény-vakulást okozhat

A szervezetre ható belső tényezők

belső környezet: a szervezet szöveteinek, szerveinek fizikai

és kémiai állapota

vérmérséklet, szokások,

külső feltételekre, ingerekre miként reagál

neuro-hormonális szabályozás

ivari hormonok: eredményezik a legnagyobb különbséget az

azonos genotípusú állatok között

elsődleges-, . másodlagos ivarjelleg

fiatal korban történő ivartalanítás:

csöves csontjaik hosszabbakká válnak,

az ivarszervek és a másodlagos ivarjelleggel összefüggő

tulajdonságok nem fejlődnek ki,

vérmérsékletük nyugodt marad, a velük való bánás

egyszerűbb lesz,

növekedési erélyük kisebb lesz,

több zsírt, faggyút, kevesebb húst termelnek,

húsuk finomabb, omlósabb, zsírral jobban átszőtt,

hímszagtól mentes lesz

ivarérés után ivartalanított állatok:

testaránya már kevésbé változik,

ivarszerveik elsorvadnak,

hímszaguk megszűnik,

anyagcseréjük renyhébb lesz,

nyugodtabbá válnak.

ivarzásszinkronizálás,

ikerellések indukálása

növekedési hormonok (szomatotropinok) használata

a hozamok (tejtermelés, gyarapodás) jelentősen fokozhatók

Külső és belső tényezők kapcsolata

külső hatásokat (környezet ingerek) → érzékszervek, speciális

receptorok érzékelik→ ingerületek → hipotalamusz → belső

elválasztású mirigyek→ hormonok

A hormonok szabályozzák:

az anyagcserét,

a fejlődést,

a szaporodásbiológiai folyamatokat,

a viselkedést,

az ellenálló képességet

a környezethez való alkalmazkodást.

A szervezetnek külső ingerekre adott válaszreakcióinak két

formája:

1. Specifikus válaszreakció: a környezeti sajátosságokra

jellemző hatást fejt ki.

Pl: a hőmérséklet emelkedése → a bőr erei kitágulnak.

2. Nem specifikus válaszreakció: a külső hatás

milyenségétől függetlenül mindig azonos módon zajlik le.

Pl: Stresszállapot: ezt kiváltó tényezők stresszorok

Stresszhatások:

1. A termeléssel együtt járó, elkerülhetetlen stresszorok, pl.

a speciális tartási (ketreces) körülmények.

2. Helytelen tartásból származó stresszorok: a termelést,

növekedést stb. csökkenthetik és különböző

megbetegedésekhez, elhullásokhoz is vezethetnek.

3. A csoportos tartásból adódó stresszhatások: a társak

zavarása, bántalmazása

Honosulás, akklimatizáció

Az állatoknak azt a képességét, hogy a megszokottól eltérő, új

környezeti viszonyokhoz alkalmazkodnak, honosulásnak vagy

akklimatizációnak nevezzük.

jól honosuló állat: eltérő körülmények közé kerülve is megtartja

eredeti jellegét, gazdasági szempontból jelentős szaporodási

és egyéb tulajdonságait.

Honosulási nehézségek:

a hímek párzási kedve szünetel,

az ondó minősége romlik

a nőivarú állatoknál: ivarzási rendellenességek

vemhesülési zavarok lépnek fel

légző- és emésztőszervi megbetegedések,

étvágytalanság,

termeléscsökkenés

Bef: életkor, a faj és fajta

Életkor:

fiatal jobban honosul, mint az idős

Faj:

legkönnyebben honosul: a sertés és a baromfi

közepesen: ló

legnehezebben: szarvasmarha

Fajta:

Jobban honosul, ha eredeti környezetükben is jelentős

igénybevételnek voltak kitéve (arab ló, hegyi tarka marka, stb.).

A régi és az új környezet közötti különbség: minél kisebb a

különbség, annál jobb a honosulás; minél nagyobb a

környezet eltérése, annál nehezebb.

A hegyvidékről alföldre telepített állatok könnyebben

honosulnak, mint az alföldiek a hegyvidéken.

Általában a hidegebb klímához az állatok jobban

alkalmazkodnak, mint a meleghez.

10. fejezet:

Gazdasági haszonállatok viselkedése.

ETOLÓGIA (viselkedéstan)

Történeti áttekintés

- ethos (görög): szokás

- XX. század: önálló tudomány

- szűkebb értelemben: az állatok viselkedési formáit leíró,

vizsgáló és magyarázó disciplina (tudomány)

Charles Darwin (1809-1882): összehasonlító elemzések –

viselkedésben is evolúciós folyamatok (legalkalmasabb

egyedek)

C. Lloyd Morgan (1852-1936): részletes, pontos megfigyelés

„Morgan kánonja” elv – legegyszerűbb magyarázat

L. Thorndike (1874-1949): problémadobozok

I. P. Pavlov (1849-1936): feltételes reflex

J. B. Watson (1878-1958): az ösztön szerepe mellékes, a

viselkedést csak a környezet határozza meg (tanulás)

B. F. Skinner (1904-): a viselkedés megváltoztatható

1973: NOBEL DÍJ: Konrad Lorenz, Niko Tinbergen, Karl Frisch

Karl v Frisch (1886-1982): méhek viselkedése

Niko Tinbergen (1907-1988): ösztönös viselkedés

viselkedés elemzésének négy szempontja: funkció (miért),

mechanizmus (hogyan), egyedfejlődés, evolúció.

Konrad Lorenz (1903-1989): fogságban tartott és vadon élő

állatok megfigyelése

- modern etológia megalapítója

Gazdasági haszonállatok viselkedése

1. Az etológiai megfigyelések gazdasági jelentősége

etológia, viselkedéstan:

utóbbi években rohamos fejlődés

környezet megváltozása

új vizsgálati módszerek

nagyüzemek kialakulása

állományok koncentrációja

egyed és a csoport viszonya

emberi beavatkozás hatása

Az állat viselkedése reagálás, reakció az őt érő hatásokra.

(külső, belső ingerek)

2. Az alkalmazott etológia

viselkedés-analízis: az egyed vagy populáció és a

környezet közötti kölcsönhatások

összhang a környezettel !!!- megfelelő termelés

Az etológia kapcsolatai a tartási rendszer komponenseivel

szexuális magatartás

legelési magatartás

állatok tréningje

az anyai viselkedés

felnevelési módszer

támadó vagy menekülő magatartás

gyakorlati tapasztalatok - törvényszerűségek, okozati

összefüggések

Az állatok közérzetüket viselkedésükkel fejezik ki.

vérnyomás, a pulzusszám- nem mindig mérhető

teljesítmény (tejhozam, súlygyarapodás) mérése – lehet hogy

már késő

3. A viselkedési formák megnyilvánulásai

A viselkedésrepertoár: (fontos ismerni ezeket!!!)

- táplálkozás,

- pihenés,

- játék,

- komfortmozgások,

- társas viselkedés, csoportképzés,

- fenyegetés, támadás, menekülés,

- p�