AT\1105474HU.docx AP101.781v04-00

HU HU

EURO–LATIN-AMERIKAIPARLAMENTI KÖZGYŰLÉS

ÁLLÁSFOGLALÁS:

A szegénység elleni küzdelem a 2030-igtartó időszakra vonatkozó fenntarthatófejlesztési menetrend fenntarthatófejlesztési céljaival összefüggésbena Szociális Ügyekkel, Fiatalokkal és Gyermekekkel, Cserekapcsolatokkal, Oktatással ésKultúrával Foglalkozó Bizottság jelentése alapján

Társelőadók: Silvia Salgado (Parlandino)Jude Kirton-Darling (Európai Parlament)

2016. szeptember 22., csütörtök – Montevideo

AP101.781v04-00 2/13 AT\1105474HU.docx

HU

EUROLAT – 2016. szeptember 22-i állásfoglalás – Montevideo

[a Szociális Ügyekkel, Fiatalokkal és Gyermekekkel, Cserekapcsolatokkal, Oktatással ésKultúrával Foglalkozó Bizottság jelentése alapján]

A szegénység elleni küzdelem a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntarthatófejlesztési menetrend fenntartható fejlesztési céljaival összefüggésben

Az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés,

– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i MillenniumiNyilatkozatára,

– tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportjának2014. júliusi jelentésére,

– tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló 2014. évi ENSZ-jelentésre,

– tekintettel a 2015 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó Kiemelkedő SzemélyiségekMagas Szintű Paneljének „Új globális szövetség: a szegénység felszámolása és a gazdaságokátalakítása a fenntartható fejlődés révén” című 2013. május 30-i jelentésére,

– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A mélyszegénységgel és az emberi jogokkalkapcsolatos irányadó elvek végleges tervezete” című, Magdalena Sepúlveda Carmona, amélyszegénységgel és az emberi jogokkal foglalkozó különmegbízott által bemutatottdokumentumára,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakravonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című 70/1. számú határozatára,

– tekintettel a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 60. ülésén elfogadott következtetésekrőlszóló, „A nők szerepvállalásának növelése és a fenntartható fejlődéssel való kapcsolata” címűállásfoglalásra, amelyet az ENSZ 2016 márciusában fogadott el,

– tekintettel az ENSZ 1994-ben Kairóban tartott IV. nemzetközi népesedési és fejlesztésikonferenciájára és a konferencián elfogadott cselekvési program végrehajtásafelülvizsgálatainak (Kairó+5, Kairó+10, Kairó+15, Kairó+20) eredményeire,

– tekintettel az ENSZ nőkről szóló, 1995-ben Pekingben tartott IV. konferenciájára és akonferencián elfogadott nyilatkozat és cselekvési platform végrehajtása későbbifelülvizsgálatainak (Peking+5, Peking+10, Peking+15 és Peking+20) eredményeire,

– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájánakkiküszöböléséről szóló, az ENSZ-közgyűlés által 1979-ben elfogadott egyezményre,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1989 novemberében elfogadott, a gyermek jogairólszóló egyezményre,

AT\1105474HU.docx 3/13 AP101.781v04-00

HU

– tekintettel az ENSZ 2015 decemberében Párizsban tartott XXI. éghajlatváltozásikonferenciájára,

– tekintettel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- éskormányfőinek 2013. január 27–28-án Chilében tartott első csúcstalálkozóján elfogadottSantiagói Nyilatkozatra,

– tekintettel az EU és a CELAC állam- és kormányfőinek 2015. június 10–11-i másodikcsúcstalálkozóján elfogadott Brüsszeli Nyilatkozatra,

– tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért2015 után” című 2015. február 5-i bizottsági közleményre,

– tekintettel a „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című 2014.június 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0335),

– tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

– tekintettel „A millenniumi fejlesztési célok megvalósítását támogató tizenkét pontos unióscselekvési terv” című 2010. április 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0159),

– tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”című 2010. március 3-i bizottsági közleményre,

– tekintettel a „Millenniumi fejlesztési célok – a 2015 utáni keret kialakítás” című 2013.június 13-i európai parlamenti állásfoglalásra,

– tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló 2014. november 25-ieurópai parlamenti jelentésre,

– tekintettel a többéves latin-amerikai regionális indikatív programra,

– tekintettel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- éskormányfőinek 2015. január 28–29-én a Costa Rica-i Belénben tartott harmadikcsúcstalálkozóján elfogadott Beléni Politikai Nyilatkozatra,

– tekintettel a CELAC államfőinek 2016. január 27-én tartott negyedik csúcstalálkozójánjóváhagyott Quitói Politikai Nyilatkozatra,

– tekintettel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- éskormányfőinek 2014. január 28–29-én Kubában tartott második csúcstalálkozóján elfogadott,a 2015 utáni fejlesztési menetrendről szóló különleges nyilatkozatra,

– tekintettel a 2013 augusztusában az uruguayi Montevideóban a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (ECLAC) által szervezett első latin-amerikai és karibi regionálisnépesedési és fejlesztési konferencián jóváhagyott Montevideói Konszenzusra,

AP101.781v04-00 4/13 AT\1105474HU.docx

HU

A. mivel a millenniumi fejlesztési célok meghatározása – amelyek közül az első „amélyszegénység és az éhezés megszüntetése” – a nemzetközi közösség egyik legmegfelelőbbkezdeményezése volt az elmúlt fél évszázadban, mivel sikerült általuk felhívni az emberekfigyelmét a szegénység csökkentésének szükségességére, valamint világszintű közösmenetrendet állapítottak meg konkrét célkitűzésekkel, a szegénységet az egyik legsürgetőbb,globális léptékű fellépést igénylő problémaként azonosították, és kötelezték a nemzetköziintézményeket és a nemzeti kormányokat, hogy adjanak számot az e célok eléréséhez valóhozzájárulásukról és tegyenek tanúságot arról, hogy felelősséget éreznek a szegénységfelszámolásáért;

B. mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend – amelykinyilvánítja országaink azon ideálját, hogy igazságosabb és egyenlőbb világot teremtsünk,ahol béke honol – első fenntartható fejlesztési célként tartalmazza, hogy „az egész világonvéget kell vetni a szegénység összes formájának”, többek között átfogó nemzeti szociálisvédelmi rendszerek bevezetése, a gazdasági erőforrásokhoz fűződő jogok szavatolása és azalapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szegénységben élők és a kiszolgáltatottakellenálló képességének javítása, a különféle forrásokból – például a nemzetköziegyüttműködésből – származó erőforrások mozgósítása, valamint olyan szilárd jogszabályikeretek létrehozása révén, amelyek figyelemmel vannak a nemi szempontokra és elősegítik aszegénység felszámolására irányuló intézkedésekbe való gyors beruházást;

C. mivel a szegénységet egyebek mellett egy olyan megközelítés alkalmazásával lehetfelszámolni, amelynek középpontjában az emberi jogok állnak, és amely elismeri, hogy aszegénység emberi jogi kérdés, az emberi jogok megsértésének egyik oka és következménye;

D. mivel az ENSZ különmegbízottja szerint a szegénység olyan jelenség, amely túlmutatannak megtapasztalásán, hogy alacsony jövedelemből kell megélni, és maga után vonja afejlődés mélyebb hiányát és a társadalmi kirekesztés kiterjedtségét valamennyi közösségben,amiből adódóan a szegénység felszámolására irányuló jövőbeni stratégia középpontjában azegyenlőtlenségek kiigazításának kell állnia a hosszú távon fenntartható fejlődés megteremtéseés előmozdítása érdekében;

E. mivel a szegénységet olyan politikával lehet leküzdeni, amely jobban megfelel anépek törekvéseinek és jogos igényeinek, azaz a munkavállalói jogok és a méltányos bérhezvaló jog követelményének, és előmozdítja azon szociális politikákat, amelyek érvényrejuttatják az egészséghez, az oktatáshoz, a kultúrához, a sporthoz, a szociális biztonsághoz ésaz emberhez méltó élethez való jogot;

F. mivel világszinten jelentős előrelépések történtek a mélyszegénység csökkentéseterén: 2010-re, az előirányzotthoz képest öt évvel korábban a felére – az 1990-es 47%-ról2010-re 22%-ra – csökkent a fejlődő régiókban a mélyszegénységben élők száma;

G. mivel valamennyi, a szegénység felszámolását célzó politikába és programba ajánlottbeépíteni minden személy emberi jogainak és alapvető szabadságainak – amelyekegyetemesek, oszthatatlanok, valamint egymástól függenek és egymással összefüggenek –,köztük a fejlődéshez való jog előmozdítását, védelmét és tiszteletben tartását, továbbá mivelintézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy minden személynek jogában álljon résztvenni a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai fejlődésben, hozzájárulni ahhoz és

AT\1105474HU.docx 5/13 AP101.781v04-00

HU

élvezni annak előnyeit, emellett hasonlóan szem előtt kell tartani és sürgősen meg kellvizsgálni a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdítását, védelmétés teljes körű érvényesítését;

H. mivel 1 200 millió ember továbbra is mélyszegénységben él, és ők a világon meglévőjavak és szolgáltatások csupán 1%-át veszik igénybe, miközben azok 72%-át a leggazdagabbegymilliárd ember fogyasztja el;

I. mivel a szegény népesség aránytalanul nagy részét, mintegy 70%-át a nők és lányokteszik ki, ami miatt gyakrabban válnak erőszak és különféle módon megnyilvánulómegkülönböztetés áldozatává, például a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, a foglalkoztatásifeltételek és a bérezés tekintetében, valamint gyakrabban kell kirekesztéssel és anyaginélkülözéssel megküzdeniük; mivel a szegénységben élő lányok két és félszer nagyobbvalószínűséggel mennek férjhez gyermekkorban, mint a társadalom legfelső jövedelmiötödébe tartozók, emellett a szegénységben élő nők és lányok jobban ki vannak téve aszexuális kizsákmányolásnak, beleértve az emberkereskedelmet, és a nemi erőszakotelszenvedők jövedelem és források hiányában kevésbé tudnak kilépni az erőszakoskapcsolatokból;

J. mivel fokozott erőfeszítéseket kell tenni az éhező és alultáplált személyek számánakcsökkentése érdekében, annak ellenére, hogy jelentős előrelépések történtek az elmúltévtizedekben, amelyek során az alultápláltság és a hiányos táplálkozás aránya az 1990. évi23,2%-ról 2012-re 14,9%-ra csökkent;

K. mivel a gazdasági növekedés lassulása megnehezítette az előrehaladást a másodikcélkitűzés – nevezetesen a teljes és produktív foglalkoztatás, valamint a mindenki számáraelérhető tisztességes munka – megvalósítása terén, ami elsősorban a fiatalokat érintette; mivela Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint a gazdasági válság ellenére 2012-ben amunkanélküliek száma meghaladta a 200 milliót, és a szegénységgel kapcsolatos jelenségekazokat is elérték, akik meg tudták tartani a munkahelyüket;

L. mivel a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása terén elért előrehaladást értékelő„Rio+20” csúcstalálkozót követően új célkitűzések meghatározása tűnt szükségesnek az addigmegvalósult előrelépések alapján az éghajlatváltozás, általában véve a környezetvédelem és afenntartható termelés közötti szorosabb kapcsolat kialakítása, valamint a fenntartható fejlődésgazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontjainak fokozott beépítése érdekében;

M. mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend 17célkitűzést tartalmaz, köztük többek között a szegénység megszüntetését, az éhínségfelszámolását, a tiszta ivóvízhez és a szennyvízelvezetéshez való hozzáférés biztosítását és azegyenlőtlenségek csökkentését;

N. mivel az egészséghez és a testi és szellemi fejlődéshez elengedhetetlen a megfelelőtáplálkozás, és mivel a szegénységben élők általában korlátozottan férnek hozzá megfelelő ésmegfizethető élelmiszerekhez vagy az azok előállításához vagy beszerzéséhez szükségesforrásokhoz;

O. mivel a szegénység felszámolására irányuló stratégiákban kiemelt helyet kell kapnia a

AP101.781v04-00 6/13 AT\1105474HU.docx

HU

gyermekek – fiúk és lányok –, serdülők, fiatalok és felnőttek ingyenes és magas színvonalúállami oktatáshoz és minőségi képzéshez való hozzáférésének, amelynek hatékony eszközkéntkell szolgálnia a szegénység nemzedékről nemzedékre történő újratermelődésénekmegtöréséhez és az egyenlőtlenségek jelentős mérsékléséhez;

P. mivel a szegénység felszámolásának és az egyenlőtlenségek csökkentéséneknélkülözhetetlen előfeltétele az új, tisztességes és minőségi munkahelyek létrehozása amunkavállalói jogok, a vonatkozó kollektív szerződések, valamint a nemzetközi szociális ésmunkaügyi normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; mivel a legtöbb munkahelyet amagánszektor és különösen a kkv-k adják, és ezért az állami szereplőknek a szegénység elleniküzdelem stratégiáinak kidolgozásakor és végrehajtásakor kellően figyelembe kell venniük abennük rejlő potenciált, ügyelve arra is, hogy ne sérüljenek a munkavállalók jogai;

Q. mivel a nemzeti erőforrások mozgósítása jelentős szerepet játszik a szegénység elleniküzdelemben és az egyenlőtlenségek csökkentésében;

R. mivel az éghajlatváltozás, a környezet pusztulása és a természeti katasztrófákhozzájárulnak a meglévő sebezhető pontok növekedéséhez, ami súlyos következményekkeljár a szegénység elleni küzdelemre nézve, különösen azokban az országokban és régiókban,amelyek nem rendelkeznek az e jelenségek megelőzéséhez és a hozzájuk valóalkalmazkodáshoz szükséges kapacitással;

S. mivel az együttműködés és a fenntartható fejlődés támogatása továbbra is hatékonyeszköz a szegénység elleni küzdelemben, és minden ezt célzó fejlesztési támogatásnak olyanemberi jogi megközelítésen kell alapulnia, amelynek középpontjában az egyenlőség és anemek közötti egyenlőség, a szolidaritás, a kölcsönös tisztelet és amegkülönböztetésmentesség elve áll;

T. mivel az elmúlt évtizedben a latin-amerikai és karibi országokban a felére csökkent amélyszegénység, ami 56 millió ember számára tette lehetővé, hogy kiemelkedjen ebből ahelyzetből; mivel ugyanakkor Latin-Amerikában és a Karib-térségben még mindig nagyonmagasak az egyenlőtlenségi mutatók, és mintegy 200 millió ember – azaz a lakosság többmint egyharmada – továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van a mélyszegénységből a jólétbevaló átmenet során, és komoly a veszélye annak, hogy ismét a szegénységi küszöb alásüllyednek;

U. mivel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- éskormányfőinek 2013. január 27–28-án Chilében tartott első csúcstalálkozóján elfogadottSantiagói Nyilatkozatban a régió országai megerősítették, hogy elkötelezettek a Rio+20konferencia óta nemzetközi szinten meghatározott célkitűzések – köztük a millenniumifejlesztési célok és a fenntartható fejlesztési célok – megvalósítása mellett, és kinyilvánítottákannak fontosságát, hogy a 2015 utáni fejlesztési menetrend önkéntes, egyetemes, egyértelmű,mérhető és a különböző nemzeti adottságokhoz igazítható célkitűzéseket irányozzon elő aszegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében;

V. mivel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- éskormányfőinek 2014. január 28–29-én Kubában tartott második csúcstalálkozóján elfogadott,a 2015 utáni fejlesztési menetrendről szóló különleges nyilatkozatban a régió országai

AT\1105474HU.docx 7/13 AP101.781v04-00

HU

rámutattak annak sürgető voltára, hogy az új menetrend elősegítse a fejlődő országokbanfennálló strukturális problémák megoldását és a nemzetközi és regionális szinten, illetve atársadalmakon belül meglévő szakadékok felszámolását, az országok abban való támogatásaérdekében, hogy a lakosság egésze számára biztosítsák a jólét lehető legmagasabb fokát,valamint az emberi jogokat és különösen a fejlődéshez való jogot;

W. mivel a CELAC 2015. január 28–29-én a Costa Rica-i Belénben tartott harmadikcsúcstalálkozóján elfogadott politikai nyilatkozatban a latin-amerikai és karibi országokmegerősítették, hogy szilárdan elkötelezettek a mélyszegénység, az éhínség és azegyenlőtlenség elleni küzdelem többdimenziós felülvizsgálata mellett, közvetlenülfoglalkozva annak okaival, mivel ez nélkülözhetetlen a régió fenntartható fejlődéséhez;

X. mivel a latin-amerikai országok és az Unió az elmúlt években szorosra fűzték apolitikai kötelékeiket, és mivel az EU a fejlesztési együttműködés fő donora, valamint a latin-amerikai és karibi régió első számú külföldi befektetője és harmadik számú kereskedelmipartnere;

Y. mivel – miután a fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz(2006-tól a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze) keretében két évtizedenkeresztül megfelelően hajtottak végre számos együttműködési programot – a Világbankjelenleg a latin-amerikai államok többségét a közepes jövedelmű országok közé sorolja, amimiatt a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközén túlmenően új bilaterális ésbiregionális programok kidolgozására és végrehajtására van szükség mindkét régió újpolitikai és gazdasági körülményeinek figyelembevétele érdekében;

Z. mivel a közelmúltban az EU új regionális együttműködési intézkedéscsomagotvezetett be a latin-amerikai és karibi országok vonatkozásában a 2014 és 2020 közöttiidőszakra, amely hét évre 925 millió eurós kerettel rendelkezik, és az alábbi négy kiemeltterületre összpontosít: a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolat; a jó kormányzás, azelszámoltathatóság és a társadalmi igazságosság; az emberi fejlődést szolgáló inkluzív ésfenntartható növekedés; a környezeti fenntarthatóság és az éghajlatváltozás; valamint afelsőoktatás;

AA. mivel az EU ugyanezen időszakra 40,35 millió eurót irányzott elő az EUROsociALprogramra, amelynek célja a szegénység, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztéscsökkentése, valamint a kereskedelem és a beruházások ösztönzése a társadalmi és területikohézió erősítésének érdekében;

AB. mivel az ALFA III és az Erasmus Mundus 2. alprogramja révén az EU olyanmobilitási programokat hozott létre hallgatók és oktatók számára, amelyek biztosítják akiszolgáltatott csoportok és a kevésbé fejlett régiók részvételét, továbbá olyan projekteketindított el, amelyek célja az európai és a latin-amerikai intézmények közötti felsőoktatásiegyüttműködés előmozdítása;

AC. mivel 2010-ben az EU – annak érdekében, hogy erősítse a latin-amerikai és karibitérséggel fenntartott kapcsolatait, és figyelembe véve a latin-amerikai és karibi országokgazdasági és társadalmi fejlettségének szintjét – Latin-amerikai Beruházási Keret néven újabbeszközt hozott létre, amely a magánszektor fejlődését és az állami infrastrukturális

AP101.781v04-00 8/13 AT\1105474HU.docx

HU

projektekbe való beruházást hivatott előmozdítani olyan területeken, mint a közlekedés, azenergiaügy és a környezetvédelem, támogatást nyújtva a partnerországok pénzügyiintézményeinek;

AD. mivel a kereskedelem elismerten az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődésegyik kulcstényezője, és ezért fontos eszköz a szegénység felszámolásához; mivel ezért az EUjobban integrálta kereskedelempolitikájába a fenntartható fejlődést azáltal, hogy valamennyi,harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásába szisztematikusan beépít afenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek többek között munkaügyi éskörnyezetvédelmi szempontokat érintenek;

AE. mivel a kereskedelem terén az EU és a latin-amerikai és karibi országok egyoldalúeszközöket alkalmaztak, amelyek célja a fenntartható fejlődés előmozdítása a sérülékenygazdaságokban egyoldalú kereskedelmi engedményeken keresztül, ideértve különösen azáltalános vámkedvezmény-rendszert (GSP) és a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásravonatkozó különleges ösztönző előírást (GSP+);

AF. mivel az EU összlakosságának 24%-a (120 millió ember) – köztük az összes európaigyermek 27%-a – ki van téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának; mivelaz európaiak 9%-a súlyos anyagi nélkülözésben, 17%-a pedig az adott országon belüliháztartások átlagjövedelmének kevesebb mint 60%-ából él; mivel ez a helyzet a különbözőtagállamok kormányai által alkalmazott megszorító politikák következménye;

AG. mivel az Unióban 12 millióval több nő él szegénységben, mint férfi; mivel a nőkalacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, alacsonyabb nyugdíjban részesülnek és hosszabbmunkaidőben dolgoznak, jobban ki vannak téve a létbizonytalanság veszélyének,megkülönböztetést szenvednek el a munkahelyükön és nem kapnak támogatást azanyasághoz, és a megkülönböztetés mindezen formái hozzájárulnak az őket sújtószegénységhez;

AH. mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem központi helyet foglalel az Európa 2020 stratégiában, és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemeurópai platformja egyike azon kiemelt kezdeményezéseknek, amelyek a nemzeti kormányok,az uniós intézmények és a főbb érdekelt felek, köztük a nem kormányzati szervezetek, aszociális partnerek, a vállalatok, a szociális gazdaság szereplői és a tudományos szervezetekközös kötelezettségvállalásának alapjául szolgálnak;

1. üdvözli a mélyszegénység csökkentése terén világszinten elért eredményeket,ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztésimenetrend keretében fokozni kell az erőfeszítéseket, szorosan összekapcsolva egymással aszegénység felszámolását és a fenntartható fejlődést, törekedve a különböző országokon belüliés az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentésére;

2. ismételten hangsúlyozza, hogy a szegénységet többdimenziós problémaként kellkezelni, amely nem korlátozódik a jövedelem alacsony voltára, hanem fontos társadalmidimenziót is magában foglal, ezért helyénvaló a jólétre és az emberi fejlődésre vonatkozómutatókat alkalmazni e jelenség elemzésére és alakulásának mérésére;

AT\1105474HU.docx 9/13 AP101.781v04-00

HU

3. úgy véli, hogy a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenségekhátterében álló okok leküzdése céljából elfogadott intézkedéseknek minden esetben emberijogi megközelítésen kell alapulniuk, amely kerül minden megkülönböztetést, és különösfigyelmet fordít a nők és a lányok, valamint az idősek jogaira; elismerve, hogy kapcsolat állfenn a nemek közötti egyenlőség, a nők és lányok szerepvállalásának növelése és aszegénység felszámolása között, valamint hogy minden téren megfelelő életszínvonalat kellbiztosítani a nők és lányok számára életük egész folyamán, továbbá szavatolni kell akiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, különösen a migránsok, a gyermekek és a serdülők,az LMBT személyek, a kisebbségek, az őshonos népek és az afrikai származásúak, valamint afogyatékossággal élő személyek jogait;

4. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a teljes emberi élethez fel lehessen számolni azanyagi, társadalmi és szellemi értelemben vett mélyszegénységet, a lakosság számáraegyetemes alapvető szolgáltatásokat és a teljes körű fejlődésükhöz elegendő jövedelmet kellbiztosítani;

5. arra kéri a kormányokat, hogy fokozzák a korrupció és a büntetlenség elleniküzdelmet, és biztosítsák a független és pártatlan igazságszolgáltatáshoz való egyenlőhozzáférést, valamint mozdítsák elő a hatalmi ágak egyensúlyának teljes körű tiszteletbentartását, mivel azok nélkülözhetetlen tényezői a demokrácia, a kormányzás és a jogállamiságmegerősödésének és a fenntartható fejlődés megvalósulásának; ismételten hangsúlyozza, hogya szegénység elleni átfogó küzdelemhez teljes körűen tiszteletben kell tartani a demokráciát, ajogállamiságot és valamennyi emberi jogot, beleértve a fenntartható fejlődéshez való jogot,amely az embert helyezi a közpolitikák középpontjába, mindenkor összhangban a Földünkkelés az ökoszisztéma egyensúlyával és tiszteletben tartva azokat, elismerve a teljes körű, átfogó,plurális és sokszínű állampolgári szerepvállalás ösztönzésének fontosságát;

6. rámutat arra, hogy fontos kapcsolat áll fenn egyfelől a jó kormányzás, az erőforrásokfenntartható használata, a fejlődés fokozódása, valamint az erőforrások igazságos ésméltányos újraelosztása, másfelől az egyenlőtlenségek csökkenése között; véleménye szerinta fenntartható fejlődés csak úgy valósulhat meg, ha biztosított az egyenlő hozzáférés, ésfigyelembe veszik a népesség valamennyi csoportját, külön hangsúlyt helyezve akiszolgáltatott csoportokra;

7. emlékeztet arra, hogy elsődlegesen a kormányok felelnek a fenntarthatógazdaságpolitikák kidolgozásáért és végrehajtásáért, valamint az állami források hatékony ésfenntartható igénybevételéért és felhasználásáért, különös tekintettel a népek és az adottországok fejlődésének szolgálatára hivatott természeti erőforrások fenntartható és észszerűkiaknázásából származó forrásokra; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közöttipartnerségek fontos szerepet játszhatnak a további fejlesztési források mozgósításában,előmozdítva a tapasztalatok és az ismeretek cseréjét e partnerségek körében, azelszámoltathatóság és a társadalmi felelősségvállalás szilárd keretei között, amely olyantársadalmi mérlegként szolgál, amely biztosítja a javak újraelosztását, hozzájárulva akormányzati nemzeti fejlesztési tervekben foglalt szociális menetrend megvalósításához;

8. rámutat a civil társadalomnak az egyes országok gazdasági és társadalmi fejlődésébenbetöltött alapvető szerepére; ígéretet tesz ezért valamennyi csoport fokozott bevonására,különösen a szegénység veszélyének kitett csoportok döntéshozatali folyamatba történő

AP101.781v04-00 10/13 AT\1105474HU.docx

HU

bevonására annak érdekében, hogy részesei lehessenek az inkluzív növekedésnek;

9. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ingyenes és magas színvonalú állami oktatáshozvaló egyetemes hozzáférést, különös figyelmet fordítva a sajátos nevelésű igényűszemélyekre, a migránsokra, az őshonos népekre, az afrikai származásúakra és afogyatékossággal élő személyekre, továbbá olyan stratégiákat kell kidolgozni a társadalmiegyenlőtlenségek iskolákon belüli leküzdésére, amelyek eszközként szolgálnak az ismeretekhiányának kezeléséhez, valamint a fenntartható fejlődés, a szegénység elleni küzdelem és anemek közötti egyenlőség elősegítéséhez;

10. emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében szakképzettmunkavállalókra van szükség; ezért felhívja a kormányokat, hogy vezessenek be oktatási ésképzési programokat valamennyi korcsoport számára, különös tekintettel a kiszolgáltatottcsoportokra, a társadalmi kirekesztés áldozataira és a szegénység kockázatának kitett többiszemélyre;

11. sürgeti a kormányokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tisztességes ésstabil munkahelyek létrehozásának előmozdítása érdekében, mivel elismeri, hogy abizonytalan munkaszerződések gyengítik a munkaerőpiacot és fokozzák a szegénységkockázatát a leginkább kiszolgáltatott csoportok körében; kéri konkrétan olyanmechanizmusok elfogadását, amelyekkel elkerülhető a bizonytalan helyzetű és alacsonyjövedelmű munkavállalók megjelenése és e jelenség állandósulása, annak biztosításaérdekében, hogy az állással rendelkezők ne rekedjenek meg a szegénység csapdájában;

12. felhívja a kormányokat, hogy hozzanak létre inkluzív közpolitikákat ésmechanizmusokat a fiatal szakemberek stabil és tisztességes foglalkoztatása érdekében;

13. kéri a kormányokat, hogy biztosítsák az egyetemes, ingyenes és magas színvonalúállami egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést – amely a szegénységmegszüntetésének és a fenntartható fejlődés megvalósulásának nélkülözhetetlen feltétele –,különös hangsúlyt helyezve a megkülönböztetés valamennyi formájának megelőzésére ésfelszámolására, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés útjában álló akadályokmegszüntetésére;

14. rámutat arra, hogy a kormányok kötelesek biztosítani, hogy a nők azonos politikai,szociális és gazdasági jogokkal rendelkezzenek, beleértve a magántulajdon birtoklásához éskezeléséhez való törvényes jogot, továbbá ténylegesen egyenlő módon férjenek hozzá agazdasági lehetőségekhez – különösen a munkaügy és a vállalkozások területén – ésugyanazon közszolgáltatásokhoz, ideértve az egészségügyet, a szexuális és reprodukciósegészséghez kapcsolódó szolgáltatásokat, az oktatást és a társadalombiztosítási juttatásokat;emellett úgy véli, hogy az államoknak mechanizmusokat kellene kidolgozniuk annakbiztosítására, hogy minden nő részt vehessen a döntéshozatali folyamatban, és ezáltalerősödjön a társadalomban betöltött szerepük;

15. elismeri, hogy a hagyományos földhasználatot és a hagyományos mezőgazdaságimódszereket figyelembe vevő családi gazdaságok és kisüzemi mezőgazdaság közvetlenülhozzájárul az élelmezésbiztonsághoz, a helyi gazdaságok fejlődéséhez, a fenntarthatónövekedéshez és a mezőgazdasági fajták sokféleségéhez; rámutat különösen arra, hogy a

AT\1105474HU.docx 11/13 AP101.781v04-00

HU

kisüzemi mezőgazdaság fontos szerepet tölt be az éhínség, a „rejtett éhezés” és azalultápláltság felszámolásában;

16. hangsúlyozza az integrált vízgazdálkodási rendszerek bevezetésének fontosságátannak érdekében, hogy biztosított legyen az ivóvízhez, a csatornázáshoz és a megfelelőszennyvízkezelési rendszerekhez való egyenlő és egyetemes hozzáférés, különös figyelmetfordítva a szárazsággal sújtott országokra és régiókra; sürgeti a kormányokat, hogy tegyenekmeg minden szükséges intézkedést annak megelőzése érdekében, hogy a víz veszélyes vegyianyagokkal vagy más, a környezetre és az emberi egészségre hatással levő szennyezőanyagokkal szennyeződjön; kéri a víz és a vízhez való hozzáférés – mint az emberi életheznélkülözhetetlen és elidegeníthetetlen jog – köztulajdonban tartását;

17. rámutat a sport, a testnevelés és a szabadidős tevékenységek szerepére a szegénység ésaz egyenlőtlenségek leküzdése, valamint a befogadás előmozdítása és a különböző országoktársadalmi integrációs mechanizmusai tekintetében; kéri a kormányokat, hogy kínáljanak többsportolási lehetőséget különösen a gyermekek és a fiatalok számára;

18. hangsúlyozza, hogy a latin-amerikai és karibi országok az elmúlt években jelentősgazdasági és társadalmi előrelépéseket értek el, amelyek világszinten számos politikai ésgazdasági változáshoz járultak hozzá; megjegyzi, hogy a gyors gazdasági növekedés ellenéreLatin-Amerika és a Karib-térség továbbra is jelentős kihívásokkal néz szembe a társadalmiegyenlőtlenségek terén; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni biregionális együttműködésneknagyrészt egy koherens, fenntartható fejlődésre irányuló politikára kell összpontosulnia;

19. rámutat arra, hogy a kultúra fontos szerepet játszik a szegénység elleni küzdelemben,mivel a kulturális javakhoz való hozzáférés, valamint azok létrehozása és élvezete hozzájárula népek emancipációjához és fejlődéséhez;

20. ismételten rámutat annak fontosságára, hogy a régió államai ösztönözzék azokat aközpolitikákat és szabályozási kereteket, amelyek célja a társadalmi egyenlőtlenségekenyhítése, valamint olyan stratégiák és programok kidolgozása, amelyek lehetővé teszik ajavak lakosság körében történő igazságos és méltányos újraelosztásának szavatolását és aszociális beruházások előmozdítását, amelyekre szükség van a Latin-Amerikára és a Karib-térségre jellemző szegénységi szintek csökkentéséhez;

21. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák és a környezetpusztulása jelentős kihívást jelent az emberiség számára, hozzájárul a szegénység és azéhínség kialakulásához, és aláássa az országaink és régióink fenntartható fejlődése érdekébentett erőfeszítéseket; ezzel összefüggésben nyomatékosan javasolja a két régió között azéghajlatváltozás és a természeti katasztrófák megelőzése, enyhítése és a hozzájuk valóalkalmazkodás terén fennálló együttműködés biregionális együttműködési programok révéntörténő erősítését; megjegyzi, hogy emellett mindkét régiónak erősítenie kell a szinergiákat ésa közös álláspontok összehangolását a többoldalú fórumokon annak érdekében, hogyvilágszintű választ adjanak ezekre a kihívásokra;

22. rámutat a globális gazdasági növekedés fő hajtóerejévé váló feltörekvő gazdaságokmegjelenésére; a történelemben először fordul elő, hogy a világkereskedelem több mint felét afejlődő országok adják, ami jelentős mértékben hozzájárult emberek százmillióinak aszegénységből való kiemelkedéséhez;

AP101.781v04-00 12/13 AT\1105474HU.docx

HU

23. rámutat arra, hogy a magánszektor új tisztességes és stabil munkalehetőségeklétrehozásával alapvető szerepet tölt be a gazdasági növekedés előmozdításában, a jólétmegteremtésében és a szegénység szintjének csökkentésében; ezzel összefüggésben üdvözliaz Unió és a latin-amerikai és karibi országok kis- és középvállalkozásai közöttiegyüttműködés előmozdítására irányuló kezdeményezéseket; e tekintetben emlékeztet arra,hogy a magánszektor tevékenységeinek átlátható és kiszámítható jogi keretben kell folynia, anemzeti és a nemzetközi szociális és munkaügyi normák teljes körű tiszteletben tartásamellett;

24. megjegyzi, hogy az állami szektor alapvető szerepet tölt be a fenntartható fejlesztésicélok megvalósításában; rámutat arra, hogy minden piacgazdaságban a magánszektor amunkahelyek teremtésének és a gazdasági növekedésnek a hajtóereje, amely a fejlődőországokban a munkahelyek és a jövedelem 90%-át hozza létre; emlékeztet arra, hogy azENSZ szerint a fejlődő országokban a GDP 84%-át a magánszektor adja, amely fenntarthatóalapot biztosíthat a belföldi erőforrások mozgósításához – csökkentve a segélyektől valófüggést –, amennyiben megfelelően szabályozzák, megfelel az emberi jogi elveknek és akörnyezeti követelményeknek, és a hazai gazdaság, a fenntartható fejlődés és azegyenlőtlenségek csökkentése terén megvalósuló konkrét, jobb hosszú távú eredményekhezkötik;

25. megjegyzi, hogy a piacgazdaságok gerincét alkotó mikro-, kis- és középvállalkozásoksokkal súlyosabb szabályozási terhekkel szembesülnek a fejlődő országokban, mint azEurópai Unióban, és nagy részük az ingatag informális gazdaságban működik, ahol nemélveznek jogi védelmet, hiányoznak a munkavállalói jogok, és nem biztosított afinanszírozáshoz való hozzáférés; rámutat arra, hogy a Világbank üzleti környezetet vizsgáló,2014. évi „Doing Business” című jelentése szerint valójában a legszegényebb országokranehezedik a legtöbb szabályozási teher;

26. hangsúlyozza, hogy a kereskedelem a fejlődés fontos tényezője lehet és hasznoseszközként szolgálhat a szegénység elleni küzdelemben, mivel lehetővé teszi az országokszámára, hogy regionális és globális értékláncokba integrálódjanak, diverzifikálják a termeléstés maximalizálják a gazdasági és társadalmi előnyöket; kéri ezért az Uniót és a latin-amerikaiés karibi országokat, hogy munkálkodjanak egy átfogó EU–CELAC kereskedelmi övezetmegvalósításán, amely az emberi jogok, valamint a szociális és munkaügyi normák teljes körűtiszteletben tartásával és valamennyi vonatkozó környezetvédelmi szempontot szem előtttartva előmozdítaná a fenntartható fejlődést;

27. ösztönzi a kormányokat, hogy tanulmányozzák a tudomány, a technológia és azinnováció által kínált lehetőségeket, mivel azok eszközként szolgálhatnak a fenntartható ésinkluzív fejlődés előmozdításához – segítve a polgárokat abban, hogy kiemelkedjenek aszegénységből, önállósodjanak és javuljon az életminőségük –, továbbá minőségifoglalkoztatási lehetőségek teremtéséhez, a fenntartható termelés és fogyasztási szokásokelőmozdításához, a természeti katasztrófáknak való kitettség csökkentéséhez és a szűköserőforrások hatékony felhasználásának előmozdításához; úgy véli, hogy atechnológiaátadásnak és a tudományos, innovációs és technológiai együttműködésnekátlátható keretben, a civil társadalom tevékeny részvételével kell folynia, és az EU, valamintLatin-Amerika és a Karib-térség közötti jövőbeni biregionális és kétoldalú együttműködésiprogramok alapvető elemét kell képeznie;

AT\1105474HU.docx 13/13 AP101.781v04-00

HU

28. felhívja az Uniót és a latin-amerikai és karibi országokat, hogy a szegénységből valókiemelkedés érdekében osszák meg egymással a birtokukban lévő tudományos ismereteket,technikát és technológiát;

* * *

29. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az Európai UnióTanácsának, az Európai Bizottságnak, az uniós tagállamok parlamentjeinek, Latin-Amerika ésa Karib-térség összes országa parlamentjeinek, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek, a Mercosur Parlamentjének, az AndokKözösség Titkárságának, a Mercosur Állandó Képviselői Bizottságának, a Latin-amerikai ésKaribi Államok Közösségének, a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer Állandó Titkárságának,valamint az Amerikai Államok Szervezete, a Dél-amerikai Nemzetek Uniója és az ENSZfőtitkárának.