Logopedia

1

BABES-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM KOLOZSVÁR Az Oktatásban Alkalmazott Pszichológia Tanszék Pszichológia Szak Távoktatás

TANTÁRGY: BEVEZETÉS A LOGOPÉDIÁBA

III. Félév Összeállította: RÁDULY-ZÖRGŐ ÉVA

TARTALOMJEGYZÉK

I. MODUL: A LOGOPÉDIA ALAPFOGALMAI..............................7

CÉLKITŰZÉSEK.................................................................................................7

TANULÁSI ÚTMUTATÓ.......................................................................7

1. EGYSÉG: A LOGOPÉDIA TÁRGYA ÉS FELADATAI............................7

Célkitűzések...........................................................................................................7

Kulcsfogalmak.......................................................................................................7

1. 1. A logopédia szerepe a kommunikáció optimizálásában................................8

1. 2. A beszédhibák előfordulásának gyakorisága................................................9

1. 3. A logopédia tárgya és feladatai...................................................................10

1. 4. A logopédiai tevékenység szervezeti formái................................................11

1. 5. A logopédus hatásköre................................................................................12

Kérdések és feladatok.........................................................................................14

Szakirodalom......................................................................................................14

2. EGYSÉG:A BESZÉDSZERVEK ÉS MŰKÖDÉSÜK. ..................................14

Célkitűzések:.......................................................................................................14

Kulcsfogalmak:...................................................................................................14

2. 1. A tüdő és a légzés.........................................................................................15

2. 2. A gége..........................................................................................................16

2. 3. A toldalékcső...............................................................................................17

2. 4. Az érzékszervek...........................................................................................19

2. 5. Az idegrendszer...........................................................................................19


Szakirodalom......................................................................................................20

2

3. EGYSÉG:A BESZÉDHANG SAJÁTOSSÁGAI.............................................20

Célkitűzések........................................................................................................20

Kulcsfogalmak....................................................................................................20

A beszédhangok..................................................................................................21


Szakirodalom......................................................................................................24

4. EGYSÉG:NYELVELSAJÁTÍTÁS: A BESZÉD KIALAKULÁSA ÉS

FEJLŐDÉSE...........................................................................................................24

Célkitűzések...............................................................................................................24

Kulcsfogalmak...........................................................................................................24

4. 1. A beszédelsajátítás elméletei.............................................................................25

4. 2. A beszédfejlődés szakaszai................................................................................26

4. 2. 1. Újszülöttkor (0-6 hét)..............................................................................26

4. 2. 2. 6 hét-3 hónap...........................................................................................26

4. 2. 3. 3 hónap-6 hónap......................................................................................26

4. 2. 4. 6 hónap-9 hónap......................................................................................27

4. 2. 5. 9 hónap-12 hónap....................................................................................27

4. 2. 6. 12 hónap-18 hónap..................................................................................28

4. 2. 7. 18 hónap-24 hónap..................................................................................28

4. 2. 8. 24 hónap-36 hónap..................................................................................29

4. 2. 9. 36 hónap..................................................................................................29

4. 2. 10. 4 év-6 év................................................................................................29

Kérdések és feladatok................................................................................................29

Szakirodalom.............................................................................................................29

ISMERETFELMÉRŐ TESZT....................................................................................30

II. MODUL: A BESZÉDHIBÁK: OSZTÁLYOZÁS ÉS

ETIOLÓGIA.........................................................................................32

CÉLKITŰZÉSEK................................................................................................32

TANULÁSI ÚTMUTATÓ..................................................................................32

3

1 EGYSÉG: A BESZÉDHIBÁK OSZTÁLYOZÁSA..........................................32

Célkitűzések..............................................................................................................32

Kulcsfogalmak..........................................................................................................32

1. 1. A beszédhibák osztályozása..............................................................................32

1. 1. 1. Kiejtési zavarok.......................................................................................34

1. 1. 2. Ritmuszavarok.........................................................................................34

1. 1. 3. Hangképzési zavarok...............................................................................34

1. 1. 4. Az írott beszéd zavarai............................................................................35

1. 1. 5. Általános, többszörös (polimorf) beszédzavarok....................................35


Szakirodalom.............................................................................................................35

2. EGYSÉG: A BESZÉDHIBÁK ETIOLÓGIÁJA..............................................35

Célkitűzések........................................................................................................35

Kulcsfogalmak....................................................................................................36

2. 1. Szervi okok.......................................................................................................36

2. 2. Funkcionális okok............................................................................................37

2. 3. Pszichológiai okok...........................................................................................37

2. 4. Pszicho-szociális okok......................................................................................38

2. 5. Logopédiai prevenció.......................................................................................38

Kérdések és feladatok...............................................................................................39

Szakirodalom............................................................................................................40

ISMERETFELMÉRŐ TESZT....................................................................................40

III. MODUL: A LOGOPÉDIAI VIZSGÁLAT 42

CÉLKITŰZÉSEK.......................................................................................................42

TANULÁSI UTMUTATÓ...........................................................................................42

Kulcsfogalmak...........................................................................................................42

3. 1. A logopédiai vizsgálat szakaszai (fázisai) ........................................................43

3. 2. A logopédiai vizsgálat általános menete...........................................................44

3. 2. 1. Anamnézis...............................................................................................45

4

3. 2. 2. A beszédhangok kiejtésének vizsgálata...................................................45

3. 2. 3. A beszédszervek anatómiai sajátosságainak és működésének

vizsgálata...................................................................................................................46

3. 2. 4. A hallás, a hallási figyelem és a hallási differenciálóképesség

vizsgálata...................................................................................................................46

3. 2. 5. A beszédmegértés és a beszédhasználat vizsgálata.................................47

3. 2. 6. Mozgáskészség és lateralitásvizsgálat.....................................................47

3. 2. 7. A ritmusérzék vizsgálata.........................................................................48

3. 2. 8. Intelligencia vizsgálatok (csak erre képzett szakember végezheti).........48

3. 2. 9. A rajzkészség vizsgálata..........................................................................49

3. 2. 10. Emlékezet (memória) vizsgálat.............................................................49

3. 2. 11. Testséma és téri tájékozódás vizsgálat..................................................49

3. 2. 12. Személyiségvizsgálatok (csak erre képzett szakember végezheti)........49

3. 2. 13. Orvosi vizsgálat.....................................................................................50

3. 2. 14. Környezettanulmány..............................................................................50


Szakirodalom.............................................................................................................51

IV. MODUL: A BESZÉDHIBÁK RÉSZLETES BEMUTATÁSA.52

CÉLKITŰZÉSEK.......................................................................................................52

TANULÁSI UTMUTATÓ...........................................................................................52

Kulcsfogalmak...........................................................................................................52

1. EGYSÉG: A KIEJTÉSI (ARTIKULÁCIÓS) BESZÉDHIBÁK.52

Célkitűzések, kulcsfogalmak……………………………………………………….52

1. 1. A PÖSZESÉG………………………………………………………………..53

- Meghatározás………………………………………………………….………….53

- Osztályozás………………………………………………………………………..54

- Tünetek……………………………………………………………………………57

- Terápia…………………………………………………………………………….58

- Ajánlott szakirodalom…………………………………………………………….62

1. 2. AZ ORRHANGZÓS BESZÉD…………………………………………….63

5

- Meghatározás és formák……………………………………………………….63

- Vizsgálat………………………………………………………………………..65

- Terápia………………………………………………………………………….66

- Ajánlott szakirodalom…………………………………………………………..67

2. EGYSÉG: A BESZÉD RITMUSÁNAK ZAVARAI………………………68

Célkitűzések, kulcsfogalmak …………………………………………….………..68

2. 1. A HADARÁS………………………………………………………………68

- Meghatározás, gyakoriság……………………………………………………….68

- Formái……………………………………………………………………………69

- Terápia……………………………………………………………………………72


2. 2. A DADOGÁS………………………………………………………………..74

- Meghatározás, gyakoriság………………………………………………………74

- Formák, tünetek………………………………………………………………….74

- Etiológia………………………………………………………………………….76

- Vizsgálat………………………………………………………………………….76

- Terápia……………………………………………………………………………79


3. EGYSÉG: AZ ÍROTT BESZÉD ZAVARAI…………………………………83

Célkitűzések, kulcsfogalmak……………………………………………………..83

3. 1. A DISZLEXIA……………………………………………………………..83

- Meghatározás és gyakoriság……………………………………………………83

- Tünetek………………………………………………………………………….84

- Etiológia………………………………………………………………………….85

- Vizsgálat………………………………………………………………………….86

- Terápia……………………………………………………………………………87


4. EGYSÉG: TÖBBSZÖRÖS, POLIMORF, SÚLYOS BESZÉDHIBÁK…..90

6

Célkitűzések, kulcsfogalmak…………………………………………………….90

4. 1. A DISARTHRIA…………………………………………………………..90

- Meghatározás, tünetek………………………………………………………….90

- Formái…………………………………………………………………………..92

- Vizsgálat…………………………………………………………………………94

- Tarápia……………………………………………………………………………95


4. 2. A MEGKÉSETT BESZÉDFEJLŐDÉS……………………………………97

- Meghatározás…………………………………………………………………….97

- Osztályozás……………………………………………………………………….98

- Tünetek……………………………………………………………………………99

-

Terápia…………………………………………………………………………….100


4. 3. AZ AFÁZIA……………………………………………………………….100

- Meghatározás, formák, tünetek……………………………………………….100

- Vizsgálat és terápia…………………………………………………………102

- Ajánlott szakirodalom………………………………………………………104

MELLÉKLETEK.............................................................................105

7

I. MODUL: A LOGOPÉDIA ALAPFOGALMAI

CÉLKITŰZÉSEK:

A modul a logopédia alapfogalmait tekinti át:

tisztázza a logopédia szerepét a kommunikáció optimizálásában

meghatározza a beszédhiba fogalmát

bemutatja a logopédiai tevékenység szervezeti formáit és a logopédus

hatáskörét

elemzi a beszédszervek működését

sajátosságaik alapján osztályozza a beszédhangokat

bemutatja és elemzi a beszédfejlődés szakaszait

TANULÁSI ÚTMUTATÓ:

A modul négy egységet tartalmaz. Ezeket érdemes egyenként átolvasva

kijegyzetelni és kiegészíteni a könyvészeti anyagból olvasottakkal. A beszédszervek

működésével és a beszédhangok sajátosságaival kapcsolatosan javasoljuk a jelenségek

gyakorlatban való tanulmányozását (saját beszédszervek működésének tanulmányozása,

izolált hangok ejtésének vizuális, auditív és kinesztetikus elemzése). Az egységek,

valamint a modul végén található feladatok elvégzése hatékony segítséget nyújt az

ismeretek rögzítése és rendszerezése szempontjából.

1.EGYSÉG: A LOGOPÉDIA TÁRGYA ÉS FELADATAI

Célkitűzések:

a kommunikációs zavarokat okozó beszédhibák azonosítása

a beszédhibák előfordulási gyakoriságának elemzése

a logopédia tárgyának és korszerű feladatainak meghatározása

a logopédiai tevékenység szervezeti formáinak és a logopédusi szakma személyi

feltételeinek számbavétele

Kulcsfogalmak :

kommunikáció

kommunikációzavarok

beszédhibák

megelőzés és terápia, a kommunikáció optimizálása

8

logopédiai szolgáltatást biztosító intézmények

a logopédus hatásköre

1.1 A logopédia szerepe a kommunikáció optimizálásában.

„ A fizikai világgal vagy más emberi lényekkel való kommunikáció nem dolog, még

csak nem is diszkrét aktus, hanem az élet folytonos feltétele, olyan folyamat, amelynek

ár-apálya környezetünk változásaihoz és szükségletünk fluktuációihoz igazodik „

(Barnlund, 197o)

A kommunikáció lényegének megragadása és magyarázása céljából az utóbbi években

egyre több elméleti modell született. Ezek közül most arra hivatkozunk, amelyik a

kommunikáció tényezőit és a köztük levő kapcsolatokat ragadja meg, egyszerű,

szemléletes formában és amely alkalmazható úgy a nyelv segítségével történő verbális,

mint a non-verbális kommunikáció esetében. ( 1.ábra)

A modell szerint a kommunikáció tényezői :

a.) A kommunikáció eszközeként működő jelrendszer (nyelv,

metakommunikációs jelrendszer )

b.) Az átadandó üzenet, közlemény, információ

c.) Az üzenetet átadó feladó, küldő

d.) Az üzenetet felfogó fogadó, vevő, címzett

e.) A küldő és a fogadó közti kapcsolat, a kontaktus

f.) A közvetítő közeg, a csatorna

g.) Az információátadás külső körülményei alkotják a kontextust

, ami a tárgy környezetből, a nyelvi környezetből és a küldő

és fogadó közös ismereteiből áll

KONTAKTUS

KONTEXTUS

Csatorna

Csatorna

Fogadó, Címzett, Felvevő

Küldő, Leadó

Fogadott közlemény

Küldött közlemény

9

A hatékony kommunikációt nagymértékben a felsorolt tényezők megfelelő működése

biztosítja. Ha azonban valamelyik szinten zavar keletkezik, konfliktusok,

teljesítménycsökkenés, kudarc lehet az eredménye. Verbális (szóbeli vagy írásbeli)

kommunikáció esetén jelentős zavart okozhatnak a küldő vagy a vevő beszédében,

illetve beszédértésében megnyilvánuló rendellenességek is. A küldő szintjén

kommunikációzavart okozhatnak :

A beszédhangok helyettesítése (pl. róka – jóka), kihagyása (pl. hajó – ajó), vagy

az erős hangtorzítások

A nyelvtani szabályok helytelen használata

A beszéd ütemének és ritmusának rendellenességei ( hadarás, dadogás )

A beszéd díszítőelemeinek helytelen alkalmazása

Az írott beszéd hibái

A vevő szintjén kommunikációzavart okozhatnak :

o Az abszolut hallás és a beszédhallás (fonematikai hallás) zavarai

o A látás és a vizuális percepció zavarai (olvasási nehézségek)

o Az agy fonematikai analizáló-szintetizáló képességének zavarai

A felsorolt zavaró tényezők közül a legtöbb a logopédia hatáskörébe tartozik, úgy a

megelőzést , mint a terápiát tekintve. A logopédia tehát a kommunikáció

hatékonyságának növeléséhez, optimizálásához nyújt értékes segítséget.

A beszédhibák előfordulásának gyakorisága

A század elejétől napjainkig több kimutatás látott napvilágot a beszédhibás gyermekek

számával kapcsolatban. A köztük megfigyelhető – sokszor frappáns – eltérés a kor

sajátosságainak, a társadalmi és kulturális tényezőknek, a felmérésekben használt

különböző módszereknek és a beszédhibák eltérő értelmezésének tulajdonítható.

Magyarországon a század elején Sarbó ( ) adatai szerint a tanulók 3,6 % beszédhibás

volt, míg 1953-ban Kanizsai a tanulók 1,5 % találta súlyos beszédhibásnak. Egy 1963-

as felmérés szerint a budapesti kerületi óvodákban a gyermekek 15-20 % , míg az

iskolások közül 6-7,5 % volt beszédhibás.

M. Gutu (1975) szerint a különböző országokban végzett kutatások eredményei

sok esetben egymástól nagyon eltérőek. Az általa említett adatokat táblázatba foglaltuk :

10

Beszédhibás Óvodások Beszédhibás

Kisiskolások

Ország

Lányok Fiúk Lányok Fiúk

Beszédhibás

Iskolások

Franciaország 27 %

Svájc 12 % - 30 %

Anglia 26 % 34 % 15 % 16 %

N. D. K. 35 % amiből 11 %

súlyos

Szovjetunió 17, 9 %

A Romániára vonatkozó adatokat is táblázatba foglaltuk, a jobb átláthatóság céljából :

Szerző Év Beszédhibás

óvodások

Beszédhibás

kisiskolások

Boscaiu, E. 1961 14,35 % 9,52 %

Paunescu, C. 1966 18 –20 %

Jurcau & Jurcau 1984 - 85 13,65 % 8,32 %

Saját, évente történő iskolaév eleji szűréseink az óvodás populációban átlagban 15 %, az

iskolaiban pedig 9-10 % beszédhibás gyermeket azonosítanak, enyhén növekvő

tendenciával az utóbbi 6 évben, különösen bizonyos beszédhibák esetében ( diszlexia-

diszgráfia, dadogás).

A felsorolt százalékarányok azt bizonyítják, hogy az óvodában és az iskola elemi

osztályaiban szükségesek a megelőző és terápiás logopédiai foglalkozások, hogy a

későbbi negatív következményeket (tanulási nehézségek, alkalmazkodási zavarok, a

személyiség másodlagos sérülése ) kiküszöbölhessük.

A logopédia tárgya és feladatai

A logopédia empirikus formája már az ókorban létezett. Az ókori görögök különös

figyelmet szenteltek a beszédkészség fejlesztésének, így érthető módon a beszédhibák

javítása is fontos területet jelentett számukra. A „logopédia” kifejezést először

11

Szókratész (436 – 338) használta, mint a beszédfejlesztést jelentő fogalmat. Plutarkhosz

(384 – 322) műve volt a kor legátfogóbb írása a beszédhibákra vonatkozóan, beleértve

Demosztenész dadogás tüneteinek és „terápiájának” bemutatását is.

A tudományos logopédia megteremtője Hermann Gutzmann (1865 – 1922) volt, aki az

orvosi egyetemen bevezette tantárgyként a beszédhibákra vonatkozó ismereteket.

A későbbiekben a logopédia orvosi vagy pedagógiai jellegét illetően számtalan vita volt

szakmai berkekben. E. Fröschels (1931) a foniátriával együtt az orvostudományok közé

sorolta, míg Hvatcev (1954) a pedagógiai jellegét hangsúlyozta.

A mai álláspont szerint a logopédia az az interdiszciplináris jellegű pszicho-pedagógiai

tudományág, amely a beszédhibák megelőzésével és javításával kapcsolatos

pszichológiai, szociológiai és orvosi vonatkozású sajátosságokat tanulmányozza. (M.

Gutu, 1975).

Olyan komplex tudományról van tehát szó, amely a beszédhibák kutatásával,

megelőzésével, diagnosztikájával és korrekciójával foglalkozik és döntően gyakorlati

jellegű.

Feladatai :

A beszéd fejlődésének és a beszédzavarok kialakulásának tanulmányozása az új

tudományos kutatások eredményeit és a korszerű technikai eljárásokat igénybe

véve ( CT, MRI, PET, stb.).

A logopédiai diagnosztika fejlesztése (hitelesség, pontosság), hatékonyabb,

megbízhatóbb vizsgálati eljárások kidolgozásával.

A megelőzési (prevenciós) metodológiának a kor követelményeihez való

igazítása (adaptálás) és hatékony felvilágosító munka megszervezése a szülők,

pedagógusok és gyermekorvosok körében.

A kialakult beszédhibák lehető legkorábbi kijavítása, és a személyiséget érintő

másodlagos sérülések (dezadaptáció, tanulási nehézségek, krónikus szorongás,

stb.) megelőzése a beszédhibás személy komplex nevelése által.

1.4.. A logopédiai tevékenység szervezeti formái ( intézmények)

Romániában logopédiai jellegű foglalkozások az egészségügyben, a tanügyi

hálózatban és különböző alapítványi intézményekben léteznek.

12

Egészségügyben a poliklinikák ambuláns logopédiai szolgáltatást biztosítanak speciális

rendelőkben, vagy különböző kórházakban (neurológia, pszichiátria, rehabilitációs

kórház, fül-orr-gégészet ) időleges intenzív logopédiai terápiában részesülhetnek a

rászorulók (afáziások, szelektív muthizmusban szenvedők, súlyos dadogók ).

A leghatékonyabbaknak jelenleg az iskolaközi logopédiai rendelők bizonyulnak,

amelyek kb. 1500 fős óvodás és kisiskolás populációjú körzeteket látnak el logopédiai

szempontból. Ezekben a rendelőkben szakképzett személyzet ingyenes logopédiai

vizsgálatot, kezelést, utógondozást, felvilágosító munkát és környezetterápiát biztosít. A

terápia egyénileg vagy csoportosan (max. 5-6 fő) történik, heti 1-3 alkalommal. Sajnos

kisebb városokban és falvakban nem létesültek még ilyen logopédiai rendelők, így az

ottani beszédhibások csak akkor részesülhetnek logopédiai kezelésben, ha időnként

beutaznak a nagyvárosi központokba.

Más országokban a logopédiai ambulanciákon kívül léteznek speciális

logopédiai intézetek is, például logopédiai óvodák (súlyos dadogók, megkésett

beszédfejlődésűek, vagy súlyos általános pösze gyermekek számára), logopédiai iskolák

és integrált logopédiai osztályok (dadogók, súlyos hadarók, diszlexiások, diszgráfiások,

diszkalkuliások számára), valamint logopédiai intézetek (pl. Országos Beszédjavító

Intézet Budapesten). Logopédiai szolgáltatást nyújthanak egészségügyi központokban,

különböző gyermekmegőrzőkben (pl. bölcsőde), training központokban, és otthoni

foglalkozásokon. Legújabban számítógépes logopédiai szolgáltató egyesületek is

működésbe léptek.

1. 5. A logopédus hatásköre

A logopédus (speech and language therapist) vizsgálja, diagnosztizálja a beszédhibákat,

kidolgozza az egyénreszabott terápiás terveket és megvalósítja azokat, az illető

személyek kommunikációs képességeit a lehető leghatékonyabbá fejlesztve. A Royal

College of Speech and Language Therapists honlapja szerint a logopédusi hatáskör a

következő területekre vonatkozik:

a) Csecsemők:

1. szopási és nyelési nehézségek

b) Gyermekek:

1. enyhe, közepes és súlyos tanulási zavarok

2. fizikai alkalmatlanság

13

3. bármilyen okra (beleértve az elhanyagoltságot is) visszavezethető

megkésett beszédfejlődés

4. sajátos beszédképesség romlás

5. hangképzési zavarok

6. hallásromlás

7. szájpadhasadék

8. dadogás/beszédfuencia zavarok

9. autizmus/társas interakció zavarai

10. diszlexia

c) Felnőttek:

1. agyvérzés következtében beálló nyelési és/vagy kommunikációs zavarok

2. neurológiai degeneratív betegségek, mint pl. agyhártya/velő gyulladás,

Parkinson kór, MS, dementia, stb.

3. agytumor, gégerák (laryngectomiát beleértve)

4. hangadási zavarok

5. tanulási zavarok

6. fizikai alkalmatlanság

7. dadogás

8. hallásgyengülés (romlás)

A logopédus hatékony tevékenységének személyi feltételei:

hibátlan , tiszta kiejtés

jó hallás (abszolut és fonematikai)

artikulációs ügyesség

jó kommunikációs készség (verbális és non-verbális)

normális ritmusérzék

pszicho-pedagógiai készségek

fizikai és mentális egészség

A felsoroltak mellé a már említett Royal College of Speech and Language Therapists

honlapja a következő kompetenciákat említi:

Önszabályozási képesség, motiváltság, személyközi hatékonyság, hatékony

döntésképesség, empátia, kreativitás, együttműködési képesség, stb.

14

Kérdések és feladatok:

1) Hogyan befolyásolhatják a beszédhibák a pályaválasztást ?

2) Térképezzétek fel megyétek szintjén a logopédiai szolgáltatásokat nyújtó

intézményeket !

Szakirodalom :

1. Barnlund, D. C. (1977) :A kommunikáció tranzakciós modellje in:

Kommunikáció I., Közgazdasági és jogi Könyvkiadó, Budapest

2. Gutu M. , (1975) :Logopedia I. U.B.B. Curs

3. Jurcau E., Jurcau N. (1989) : Cum vorbesc copiii nostri Edit. Dacia Cluj-Napoca

4. Kovács E., szerk. (1990) : Logopédiai jegyzet I. Tankönyvkiadó, Budapest

5. Rosta K.,(2001): A múltban gyökerezik a jövő – a logopédiai hálózat fejlődése,

in: Gyógypedagógiai szemle, XXIX evf. 2001, 2. p. 81-91.

6. Vassné Kovács E. (2001): A logopédia jelene és jövőjének kérdései, in:

Gyógypedagógiai szemle, XXIX évf.2001, 2.p. 92-97.

7. Zsolnai J. (1979) : Beszédművelés kisiskolás korban, Tankönyvkiadó, Budapest

2. EGYSÉG: A BESZÉDSZERVEK ÉS MŰKÖDÉSÜK

Célkitűzések:

A beszéd folyamatában résztvevő szervek azonosítása

A beszédszervek szerkezetének és működésének elemzése

A beszédhibák létrejöttéért felelős organikus vagy működésbeli beszédszervi

okok azonosítása

Kulcsfogalmak :

o Tüdő, gége, toldalékcső, garat, orrüreg, szájüreg, idegrendszer

o Beszédlégzés

o Anatómiai és funkcionális rendellenességek

Ahhoz, hogy képesek legyünk helyesen beszélni, beszédszerveink anatómiailag és

működésbelileg (funkcionálisan) épek kell legyenek és egységes rendszerben,

15

egymással összehangoltan kell ellássák speciális feladataikat. Beszédszerveink közül

egyesek az energiatermeléssel, mások hangképzéssel, vagy hangváltoztatással

„foglalkoznak”. Logopédiai szempontból fontos ismerni ezeknek a felépítését és

működésmechanizmusát, hogy a beszédhibákért felelős „üzemzavarokat”

felfedezhessük és kiküszöbölhessük.

1. A tüdő és a légzés

A tüdő élettani feladatain kívül fontos szerepet játszik a beszéd megvalósításában,

biztosítva annak energiabázisát. Az agyi légzőközpont hatására a légzőizmok

(bordaközi izmok, rekeszizom, hasizmok) összehúzódnak vagy elernyednek és lehetővé

teszik a levegő be , illetve kiáramlását a tüdőbe / ből. Élettani (beszéd nélküli)légzés

esetén ez a folyamat teljesen automatikusan megy végbe, míg a beszédlégzésben az

automatikus és a tudatosan szabályozott szekvenciák váltakozása a jellemző. Annak

függvényében, hogy inkább a bordák aktív emelkedése vagy a hasfal kidomborodása

dominál a belégzésben, mellkasi és hasi légzést különböztethetünk meg. Az előbbi a

nőkre, míg az utóbbi inkább a férfiakra jellemző. Összehasonlítva az élettani légzéssel a

beszédlégzésnek több sajátosságát körvonalazhatjuk :

Nem olyan egyenletes mint az élettani légzés

Energiaigényesebb, fárasztóbb, hiszen a mondandó szöveg

függvényében hosszabb ideig kell a légzőizmokat működtetni

A belégzés és a kilégzés időtartama között eltérés jelentkezik, a kilégzés

átlagban 5-8- szor hosszabb mint a belégzés.

A belégzés egyidőben orron és szájon át történik, hogy gazdaságosabban,

gyorsabban mehessen végbe és a hangsúly a kilégzésre tevődhessen.

A beszédlégzés tudatosan befolyásolható, irányítható, de vannak

automatikus összetevői is. A levegőmennyiséget a tartalommal, a

hangsúllyal , a hangerővel egyeztetni kell, ami iskoláskorra már egyre

jobban tökéletesíthető készséggé alakul.

A beszédlégzés nem minden esetben történik zökkenőmentesen, hanem előállhatnak

bizonyos zavarok :

Kisgyerekeknél (7éves korig) gyakran inspirációs (belégzéses)

beszédindítással szembesülhetünk, ami legtöbbször spontánul, a

16

helyes külső modell hatására korrigálódik. Ha iskoláskorban is

jelentkezik, akkor logopédiai terápiát igényel.

A nyílt orrhangzósság bármely formája esetén ( főleg

szájpadhasadásos gyermekeknél) a kiáramló levegő nagyrészt

az orrüregen át távozik, így többszöri belégzésre van szükség

ami rendkívül energiaigényes és fárasztó és a beszéd

folyamatosságát is megszakítja.

Súlyosan dadogó személyeknél a központi idegrendszer

irányító tevékenységének átmeneti zavara következtében a

légzőizmok szabálytalanul működnek, a kiáramló levegő útja

elzáródik és komoly légzőgörcsök is létrejöhetnek.

A beszédszervek (légzőizmok, hangszalagok, stb.)bénulásos

megbetegedései következtében is sérülhet a beszédlégzés és a

beszédnek erőtlen, nehézkes jelleget kölcsönözhet.

Néha a beszédlégzés zavarát pszichológiai tényezők okozzák,

például erős izgalom , érzelmi bevonódás hatására

összeszűkülhet a hangrés, erőtlen, magas hangképzést, vagy

elcsukló beszédet eredményezve.

A helyes beszédlégzés kialakítását célzó eljárásokat a különböző beszédhibákra

vonatkozó terápiák keretén belül fogjuk bemutatni.

2. A gége

A gége feladata a beszéd folyamatában, hogy rezgésbe hozza a tüdőből kiáramló

levegőt és ezt a rezgést a hangszalagok különböző állásainak megfelelően módosítsa,

változtatván a hangszínt is. Anatómiailag 5 nagyobb, 4 kisebb porcból, gégefedőből és

hangszalagokból tevődik össze. A hangszalagok rugalmas izomnyalábok, amelyek

között széles rés található, a glottis. Ezen keresztül áramlik kifele a tüdőből távozó

levegő. Hatféle helyzetű lehet a hangszalagok és a kannaporcok helyzetétől függően ( 1.

ábra) :

I. Lélegzőállásban a glottis teljesen nyitott, szabad az út a levegőáramlat

számára

II. Fúvóállás esetében a hangszalagok közti rés 30 fokos és a zöngétlen hangok

ejtésére jellemző

17

III. Zöngeállásban a hangszalagok zárulnak, de a távozó levegő húrszerű

rezgésbe hozza őket

IV. Zárállás esetén a hangszalagok zárulnak, majd hirtelen pattanással nyílnak

meg a kiáramló levegő hatására. A keletkező hang nem jellemző a magyar

nyelvre.

V. H – állásban a hangszalagok között 10 fokos a rés és a kiáramló levegő H

hangot hoz létre.

VI. Suttogóállás esetén a hangszalagok lazán záródnak, de a kannaporcok

eltávolodása következtében elegendő rés keletkezik a suttogás létrejöttéhez.

A hangszalagok rendellenességei (pl. kinövések, csomók, bénulások ) vagy túlerőltetése

diszfóniát okozhatnak, ami a beszédhang erejének, színének és minőségének

romlásában nyilvánulhat meg.

18

3. A toldalékcső

A toldalékcső különböző alakú és méretű üregekből tevődik össze és az a szerepe a

beszéd szempontjából, hogy megadja a hang színezetét és a hangképzést elősegítse.

Összetevői a garat, az orrüreg és a szájüreg.

A garat a gége fölött elhelyezkedő rezonáló üreg, amely módosítja a

hangszalagok szintjén keletkezett hangokat. Az utóbbi évek kutatásai feltárták, hogy a

garat, szintetizáló képességének tulajdoníthatóan a szótagképzés szerve. A nyelv előre-

hátra mozgatása megváltoztatja a garat alakját, felkészül az artikulációra. Ha

szintetizáló képessége nem működik megfelelően, előidézheti a dadogást.

Az orrüreg funkciója a beszédben főleg a nazális hangok (m, n, ny) képzésében

nyilvánul meg, ezeknél a levegőáramlat az orrüregen keresztül is távozik. Mint

rezonátornak azonban a magánhangzók képzésében is szerepe van. Problémát jelenthet,

ha a szájpadlás (kemény és lágy szájpad ) nem zárja el megfelelően az utat az orrüreg

felé, mert a szájhangok orrhangzóssá válnak. Az orrüreg és a garat határán elhelyezkedő

garatmandula túlzott mérete zárt orrhangzósságot okozhat.

A szájüregben kapják meg a hangok végleges jellegüket, a kiejtési normákhoz

alkalmazkodva. Itt helyezkednek el az ajkak, a fogak, a nyelv , a szájpadlás és az

állkapcsok. Anatómiai és funkcionális rendellenességeik beszédhibák forrási lehetnek,

főleg ha több is kombinálódik egyszerre.

Az ajkak körkörös izmok, amelyek különösképpen a bilabiális (p, b, stb.) és a labio-

dentális (f, v) mássalhangzók, valamint bizonyos magánhangzók (o, ö, u, ü) képzésében

játszanak döntő szerepet, ezért sérülés esetén főleg ezek a hangok torzulnak.

A fogak közül a beszédben főleg a metszőfogak és a szemfogak játszanak szerepet, de

bizonyos hangok képzésében a zápfogak is közreműködnek.

A fogak hiánya vagy rendellenességei (rendellenes fogsorállás, szabálytalanul nőtt

fogak, „nyitott harapás” stb.) gyakran önmagukban is tipikus beszédhibákat okozhatnak.

Ezek közül a legjellemzőbbek a fogközi selypesség és az oldalhangzósság. Ha a nyelv

és az ajkak működése megfelelő, ellensúlyozhatják a fogak rendellenességeiből adódó

képzési nehézségeket és ép beszédet tehetnek lehetővé.

A nyelv a szájüregben található szervek közül a legjelentősebb a hangképzés

szempontjából. Nagyon mozgékony, és minden irányban futó izmai révén bonyolult

mozgásokra képes úgy az egész nyelvet, mint egyes részeit tekintve. Vékony hártyával,

a nyelvfékkel kapcsolódik a szájfenékhez. Ha ez a hártya le van nőve, azaz rövidebb a

19

kelleténél és a nyelv hegyétől indul, megakadályozza a nyelvemelést és a r, l, t, d, s, zs,

cs hangok képzését akadályozhatja. Intenzív nyelvtorna vagy súlyosabb esetben a

nyelvfék felmetszése ajánlatos. A nyelv anatómiai rendellenességei a szájtérhez

viszonyított túl kicsi vagy túl nagy méret, illetve asszimetria, vagy „cakkozott”

nyelvhegy. Legtöbbször azonban a nyelv nem megfelelő működése és a helytelen

nyelvmozgás beidegződések okoznak beszédhibákat. Nyelvtornával kezelhetőek.

A szájpadlás választja el az orrüreget a szájüregtől. Elülső része a csontos kemény

szájpad, hátsó része pedig a lágy szájpad, ami nyelvcsapban végződik. Előforduló

rendellenességei a szájpadhasadék (műtéttel és protézissel korrigálható), a gótikus

(magasan ívelt) szájpad, ami torzító tényező lehet a r, l, és a réshangok esetében. Ha a

lágy szájpad túl rövid vagy túl hosszú, nyílt, illetve zárt orrhangzósságot idézhet elő.

Leggyakrabban a lágy szájpad renyhesége okoz orrhangzós beszédet.(orrhangzós

színezet, dünnyögés).

Az alsó állkapocs mozgásával módosítjuk a szájtér méreteit, teret biztosítva a

nyelvmozgásoknak. Beszédhibákat favorizál, ha elhelyezkedése nem megfelelő a felső

állkapocshoz viszonyítva (túl elől, vagy túl hátul ) , vagy ha mérete nem arányos a többi

koponyacsonttal. Arcizom és nyelvizom ügyesítő gyakorlatokkal ellensúlyozható

bizonyos mértékben.

4. Az érzékszervek

Az ép beszéd feltétele az is, hogy bizonyos érzékszervek megfelelően működjenek. A

gyengén látó kisgyermekek nehezebben sajátítják el a helyes beszédmozgásokat, míg a

gyengén halló gyermekekhez nehezen jut el a megfelelő beszédmodell. Ezért, főleg a

hallássérült gyermek között nagyon sok a beszédhibás. Korai hallásvizsgálat és

megfelelő hallókészülék alkalmazása megelőzheti a súlyos beszédhibák kialakulását.

Problémát okozhat, ha csak bizonyos frekvenciatartományokra nézve hallásfogyatékos a

gyermek, mert sokszor későig felderítetlen maradhat, makacs beszédhibákat okozva.

(paraszigmatizmus sz, z, c hangok esetében). Ilyenkor audiológiai vizsgálat szükséges.

5. Az idegrendszer

A beszédszervek és az érzékszervek működése a beszéd folyamatában az idegrendszer

állandó jellegű irányításának, szabályozásának van alárendelve. A beszéd funkcionális

láncszemeinek ismeretében (az afferens, felfogó, észlelési láncszem és a végrehajtó,

20

mozgásos láncszem) nyilvánvalóvá válik az agykérgi központok irányító szerepe a

beszédben. Ha ezek közül, vagy a beszédaktusban szerepet játszó idegpályák közül

bármelyik is sérülést szenved, központi eredetű beszédhibák alkulhatnak ki (pl. afázia,

dizarthria). Orvosi és logopédiai jellegű kezelést igényelnek.


1) Milyen megnyilvánulásai lehetnek a beszédlégzés zavarainak?

2) Tükör előtt ülve ejts különböző hangokat, szótagokat, szavakat és figyeld meg

beszédszerveid működését !(lágyszájpad, nyelv, ajkak, állkapocs)

Szakirodalom :

1. Kovács E. Szerk. (1990): Logopédiai jegyzet I. Kézirat. Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest

2. Montágh I.,Montágh R. N. ,V. Bíró E.,(1990) : Gyakori beszédhibák

a gyermekkorban Tankönyvkiadó, Budapest

3. Popescu-Neveanu P., Zlate M., Cretu T., (1990) : Lélektan Ed. Did si

Ped., Bucuresti

3. EGYSÉG: A BESZÉDHANG SAJÁTOSSÁGAI

Célkitűzések:

o A nyelvi rendszer szintjeinek elemzése

o A beszédhangok képzési sajátosságainak azonosítása

o A beszédhangok artikulációs sémájának felvázolása

o A hangkapcsolódások szabályainak gyakorlati alkalmazását a logopédiában

Kulcsfogalmak :

A nyelvi rendszer szintjei és ezek egységei: beszédhangok, morfémák,

mondatok

Magánhangzók és mássalhangzók

Hangcsoportosítások (4 szempontrendszer szerint)

Hangkapcsolódások

21

A nyelv egy többszintű rendszer, amely beszédhangokból felépülő szavak és

mondatok segítségével teremt kapcsolatot a gondolatok és a beszéd között (Chomsky,

1965). A rendszer alsó szintjén a beszédhangok, a középső szinten a morfémák (szavak,

előtagok, toldalékok), míg a legfelső szinten a mondatok helyezkednek el. Minden

szinten különböző számú egység létezik és ez nyelvenként is eltérő. A magyar nyelvben

például 40 beszédhangot használunk, de ezek kombinációi több ezer szó kimondását és

megértését teszik lehetővé. A szavak kombinációs lehetőségei pedig már több millió

mondat használatában jutnak kifejezésre.

A beszédhangok beszédünk legelemibb egységei, amelyeket az észlelt

hangfolyam felbontásával különíthetünk el egymástól. Képzésükkor a központi

idegrendszer irányítása alatt a beszédszervek bizonyos mozgásokat végeznek. A képzett

hang jellege annak a függvénye, hogy a kiáramló levegő milyen módon hagyja el a

toldalékcsövet és hogy mibe ütközve valósulnak meg a rezgések. Eszerint a

beszédhangokat három nagy csoportba sorolhatjuk : magánhangzók, zöngétlen

mássalhangzók és zöngés mássalhangzók.

A magánhangzók ejtésekor az egymáshoz simuló hangszalagokat a kiáramló levegő

megrezegteti, majd ezt az alapzöngét a toldalékcső módosítja, felhangokkal gazdagítva.

Leginkább az ajak és nyelvmozgások határozzák meg a magánhangzó sajátosságait. A

magánhangzók orális (szájhangok), a lágyszájpad zárja az orrüreg felé vezető utat.

Osztályozásuk nyelvállás és ajakállás szerint történik.

Ajakállás szerint :

- ajakkerekítéses a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű

- ajakterpesztéses á, e, é, i, í

A nyelv függőleges mozgása szerint :

- alsó (a nyelvhát távolsága a szájpadtól 2 – 2,5 cm) a, á.

- középső (a nyelvhát távolsága a szájpadtól 3 –6 mm) e, o, ó, é, ö, ő.

- felső (a nyelvhát távolsága a szájpadtól 1 – 3 mm ) i, í, u, ú, ü, ű

A nyelv vízszintes mozgása szerint :

- elülső nyelvállású (a nyelv első fele emelkedik), kemény szájpadi

magánhangzók: i, í, é, ü, ű, ö, ő, e

- hátulsó nyelvállású (a nyelv hátsó fele emelkedik), lágy szájpadi

magánhangzók: u, ú, o, ó, a, á

22

A magánhangzók határozzák meg a beszéd ütemét, a díszítőelemek fontos

összetevőiként.

A mássalhangzók úgy jönnek létre, hogy a gégéből kiáramló zöngés vagy zöngétlen

hangok akadályokba (beszédszervek) ütköznek a toldalékcső különböző szintjein és a

szájüregben ezekhez a hangokhoz zörejek járulnak. Négyféle szempontrendszer szerint

osztályozhatóak : a hangszalagok működése , a lágyszájpad állása, a képzés módja és a

képzés helye szerint.

A hangszalagok működése alapján lehetnek zöngétlen (p, t, k, f, sz, s, c, cs, ty, h ) és

zöngés (b, d, g, v, z, zs, j, dz, dzs, gy, m, n, ny, r, l.) mássalhangzók.

A lágy szájpad állása szerint nazális, orrhangzós (m, n, ny) és orális, szájhangok ( a

felsorolt három mássalhangzót kivéve az összes többi) különböztethetők meg.

A képzés helye szerint a következő csoportokat említhetjük :

ajkhangok (bilabiálisak) b, p, m,

ajakfogmederhangok (labiodentálisak) v, f.

Fogmederhangok (alveolárisak) d, t, z, sz, dz, c, r, l, n

Fogmeder mögötti hangok (prepalatálisak) zs, s, dzs, cs.

Fogmeder szájpadhangok ..gy, ty, ny

Szájpadhangok (palatálisok) g, k, j.

Torokhang ..h

A képzés módja szerint lehetnek :

Zárhangok (explosivák) akkor keletkeznek, mikor a toldalékcsőben teljes

akadály miatt a kiáramló levegő felgyűlik, majd a zár pattintó hang

kíséretében felbomlik. Ide tartoznak : b, p, d, t, g, k, m, n, ny

Réshangok esetén a szájüregben a szembenálló beszédszervek között

szűk rés keletkezik, ezen távozik folyamatosan a levegő. Réshangok : v,

f, z, sz, zs, s, j, h

Zárréshangok képzésekor először zár keletkezik, majd réssé változik. Ide

sorolhatóak :c, dz, cs, dzs, gy, ty,

Pergőhang ejtésekor a nyelv első fele lazán a felső fogmederhez

támaszkodik, és a kiáramló levegő megpörgeti. Egy ilyen hangunk van,

az r.

23

Kétrésű (folyékony) hang esetén a nyelvhegy támaszt alkot a felső

fogínnyel, kétoldalt rés keletkezik a kiáramló levegő számára. Ilyen hang

a l.

Mindegyik mássalhangzónak elkészíthetjük az artikulációs sémáját a fenti

osztályozások alapján. Jelentős segítséget nyújtanak a hangok sajátosságainak

azonosításában, s így a terápiás eljárások meghatározásában is. Példák :

Mássalhangzó Mássalhangzó

Réshang Zárhang

F Zöngétlen G Zöngés

Ajakfoghang Szájpadhang

Szájhang Szájhang

A folyamatos beszédben a hangok nem különálló elemekként jelennek meg, hanem

egymáshoz kapcsolódva. Az egymással szomszédos hangok kapcsolódása

alkalmazkodással jár. Bizonyos magánhangzók kapcsolódása esetében (e, é, i, ö, ü ),

mikor egyik nyelvállásból egy másikba kell áttérni, kiejtéskor egy írásban nem

jelölendő mássalhangzó is megjelenik. Például eé leér ( j ) , ié miért ( j ), iú fiú ( j ) ,

ai mai ( j ) stb. Ez főleg az első iskolaévekben jelenthet problémát, amikor a

gyermekek úgy írják le a szavakat, ahogyan azokat kiejtik. Mássalhangzók

kapcsolódásánál igazodás (a hangok képzési helyhez igazodása), hasonulás (új hang

képződése) és egybeolvadás valósulhat meg. Példák :

- igazodás : kávé – kovács a „k” hangot más-más ajakállással kell ejteni

- hasonulás : utca tc=cc [ucca]

- egybeolvadás : adj dj=ggy [aggy]

A hangkapcsolódás szabályait az újonnan megtanított (kialakított) hangok rögzítésénél,

begyakorlásánál és a helyesírás tanításánál kell figyelembe venni.

A hangkapcsolódások révén értelemmel rendelkező, jelentést hordozó beszédegységek

jönnek létre. Ezek közül a legkisebbek a morfémák, amelyek lehetnek szavak (pl. haj,

mer, és, az, stb.), toldalékok (pl. „–k” a többes szám jele, „-t”, mint a múlt idő jele

vagy mint tárgyrag, stb. ), vagy előtagok (pl. „ –be”, „ –össze” stb. ). Ez utóbbiak

nyelvtani szerepet játszanak és bizonyos központi idegrendszeri sérülések esetén

24

használatuk jobban károsodhat, mint a jelentéssel rendelkező szavaké. (Zurif, 1990,

in:Atkinson et al., 1999). A nyelvtani szabályokkal kapcsolatos beszédhibák javítása is

a logopédia hatáskörébe sorolható.

A morfémák kombinációiból kijelentéseket hordozó mondatok születnek. Bizonyos

komplex beszédhibák esetén (pl. afázia) nehézségek adódhatnak úgy a mondatalkotás

(mondatprodukció), mint a mondatmegértés terén. A hibák leginkább a nyelvtani

szabályok helytelen alkalmazásából származnak. (szórend, ragok, kötőszavak stb.).


1) Készítsétek el az Ö és az Á hangok artikulációs sémáját !

2) Készítsétek el a Zs és a P hangok artikulációs sémáját!

3) A frissen kialakított tiszta Z hangot magánhangzókhoz kapcsolva rögzítjük. A

tanultak alapján határozd meg a felhasznált magánhangzók sorrendjét !

Szakirodalom :

1. Atkinson R. L. (1999) : Pszichológia),Osiris Kiadó, Budapest

2. Gutu M. (1975) :Logopedia I. U B B: Curs

3. Kovács E., szerk. (1990) : Logopédiai jegyzet I. Tankönyvkiadó, Budapest.

4. Montágh I., Montágh R. N.,Vincze B. E., (1990) :Gyakori beszédhibák a

gyermekkorban, Tankönyvkiadó, Budapest

4. EGYSÉG: NYELVELSAJÁTÍTÁS. A BESZÉD

KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE

Célkitűzések:

o A beszédelsajátítással kapcsolatos jelentősebb elméletek összefoglalása

o A beszédmagatartás fejlődési szakaszaira jellemző sajátosságok feltárása

Kulcsfogalmak :

A beszédelsajátítás elméletei

25

A beszédfejlődés szakaszai

Gőgicsélés

Gagyogás

Utánzás

Egyszavas, kétszavas, többszavas mondatok

a.) A beszédelsajátítás elméletei

A beszédelsajátítás rendkívül bonyolult és időigényes folyamat, amelynek meghatározó

tényezői az öröklött potencialitások, a beszédszervek megfelelő működése és a

környezeti (főképpen a szociális jellegű) hatások. Üteme és menete nem mindig

egyenletes, egyenes vonalú és bár egyénileg számtalan eltérő sajátosság jellemzi,

mindig egymásra épülő, meghatározott sorrendű szakaszokban történik.

Három csoportba oszthatjuk a szakirodalomban napvilágot látott beszédfejlődéssel

kapcsolatos elméleteket :

1. A tanuláselmélet képviselői szerint a beszéd kialakulása és fejlődése

elsődlegesen a környezeti modellek és verbális hatások függvénye. Szerintük a

nyelv megértése klasszikus kondicionálással valósul meg, a tárgyak és a

hangsorok (szavak, mondatok) asszociálódása által. Skinner (1957) azt állította,

hogy a beszédelsajátítás az operáns kondicionálásra épül (a gagyogás idején

véletlenszerűen produkált hangokra adott környezeti megerősítő visszajelzések),

míg Bandura (1977), a szociális tanuláselmélet képviselője az utánzást tartotta a

beszédelsajátítás alapmechanizmusának.

2. A nativista elmélet leginkább Chomsky (1986) nevéhez fűződik, aki az

anyanyelv eredetével és az anyanyelvtudással foglalkozott. Szerinte minden

ember egy úgynevezett „nyelvelsajátító készülékkel” születik, amely érzékennyé

tesz a hangok, a nyelvtani szerkezetek és a szemantika (jelentéstan) iránt,

valamint beprogramozza a beszéd elsajátításának folyamatát és annak

stádiumait.

3. Az interakcionalista elmélet képviselői (G. Miller, J. Bruner, E. Bates) mintegy

az előző két elmélet közötti hidat valósítják meg. Egyesek a kognitív

teljesítményeket gondolják a beszédfejlődést elősegítő legfontosabb

tényezőkként, mások a „nyelvelsajátítást elősegítő rendszer” szerepét

26

hangsúlyozzák, értvén ezalatt a beszéd elsajátítását és fejlődését elősegítő

kulturálisan meghatározott eseményeket.

b.) A beszédfejlődés szakaszai

A beszéd fejlődése egész életünkön keresztül végbemenő folyamat, de legintenzívebb,

alapozó periódusa iskoláskor kezdetéig lezajlik. A könnyebb átláthatóság céljából

kronológiai sorrendben mutatjuk be a beszédmagatartás szakaszonkénti meghatározó

sajátosságait :

1. Újszülöttkor (0 – 6 hét)

Szándékosság nélküli hangjelzések (legtöbbször sírás) az állapotok

jelzésére, kifejezésére.

A hangjelzések általában globális reakció (rugdalózás, izomfeszülés

változások) velejárójaként jelentkeznek

Artikulációs szempontból leginkább az „a, á, e, o” hangok dominálnak

Létezik egy preferencia az emberi beszédhangok és sajátosan az anya

beszéde (hangja, beszédtartalma) iránt, ami a méhen belüli fejlődés során

elraktározott akusztikus emléknyomokkal magyarázható (P. G. Hepper,

1996)

2.” 6 hét – 3 hónap”

A sírás és a hangadás változatosabb mintázata, a különböző állapotoknak

megfelelően (a jó közérzetet lágyabb hangvételű fonáció jellemzi )

2.„3 hónap – 6 hónap”

Megjelenik a gőgicsélés, játék a saját hanggal (szenzoromotoros

manipuláció a hangadás tekintetében). Jó közérzet, oldott állapot

jellemzi.

A saját hang és a hangképző mozgások közötti asszociáció kezdetei.

Ennek következtében elkezdi utánozni saját hangjait.

Kb. 200 féle hangot produkál (cuppogás, gurgulázás, szörcsögés stb.

formájában). Ezek az „őshangok” (Kainz), amelyek az összes emberi

nyelvben előforduló hangok tárát jelentik.

27

Megjelenik a „köszöntő hang”, mint örömöt kifejező kommunikációs

eszköz. Ekkor még a látóterében felbukkanó idegen személyeknek is

produkálja

A hangképző szervek vizuális mozgásmintáinak rögzítése (tekintet

összpontosítása a felnőttek szájmozgásaira)


Megjelenik a gagyogás. Az őshangok közül a környezetből

megerősítést nem nyert hangok kimaradnak, a megmaradtakat (az

anyanyelv hangjai) duplázva, vagy kombinációkban ismételgeti,

„gyakorolja”(pl. bá-bá-bá, te-te-te )

Jelentkeznek az utánzás első formái, cirkuláris reakció

formájában, vagyis önmagát egy másik személy közvetítésével

(felnőtt) utánozza. Csak a fejlődési fokának megfelelő és általa

már képzett hangokat képes ilyen módon „utánozni”.

Megérti a felnőttek hanghordozásának érzelmi színezetét és a

hanglejtést képes utánozni. Seeman ezt azzal magyarázza, hogy a

hanglejtés a beszéd legősibb eleme és mint ilyen, nagy

jelentőséggel bír a kommunikációban.

A köszöntőhang csak az ismerős személyekre differenciálódik.

A beszéd, a szavak megértése helyzethez kötött (látszatmegértés)


Megvalósul az átmenet a gagyogásról a beszédre

Kialakul a beszédhez kötött hallási, látási és kinesztéziás ingerek

összekapcsolódása

Kommunikációs játék gyanánt szándékosan utánoz az anyanyelv hangjaiból

álló hangkomplexumokat (echolália)

Képes utánozni egymás után az ellentétes nyelvállású magánhangzókat (pl.

„á – í”), de nem tud még differenciálni az egymáshoz fonematikailag

hasonló hangok között.(„o – u”)

Tisztábban ejti az elöl képzett mássalhangzókat (pl. „p, b, t, d, m, stb.)

28

A szavak megértése már nem helyzethez kötött, hanem „kiszabadul az

ingeregyüttesből” (Mérei)

6. „12 hónap – 18 hónap”

Megkezdődik az első szavak használata, általában a következő

tipikus hibákkal (Kolnikova):

- a kiejtett szó nem hasonlít az eredeti szóra (pl. „légy=szasza”)

- a szótöveket, szótöredékeket ejt, általában az első szótagot (pl.

„papucs=pa”)

- szótorzítások (pl. „gomba=bumba”)

- hangutánzókat ejt a szó helyett (pl. „autó=tütü”)

Az első szavak általában főnevek, amelyek egyrészt olyan

dolgokra vonatkoznak amelyek fontosak a gyermek számára,

amelyeket meg akar szerezni (kívánó szavak) és amelyek a saját

cselekvéseikhez kapcsolódnak. Másrészt viszonyokat fejeznek ki,

(pl. „nincs”, „kész”), és mondatként működnek (holofrázis).

A használt szavak gyakran túlzott általánosítások (pl. a madarakat

is „pipi” szóval jelöli) vagy túlzott leszűkítések (pl. a „könyv”

fogalom csak egyetlen könyvre korlátozódik, a többi az „más”)

Megjelenik a valódi, azaz a késleltetett utánzás és ez a beszédben

is jelentkezik

A periódus végére a szókincs elérheti a 100 szót. Az aktív

szókincs gyarapodásában 12 hónapos kor körül átmeneti

stagnálás jelentkezhet, de a passzív szókincs erőteljesen bővül.


A periódus végére megjelennek a két szóból álló mondatok,

amelyekre a következő sajátosságok jellemzőek

- Nyelvtanilag nem helyesek, de információban gazdagabbak mint a

holofrázisok, világosabb a közlendő információ, lényeges elemeket

kódol. (pl. „Hoppá fel”, „Még teóta”= még kérek teácskát)

- Legtöbbször alanyból és állítmányból tevődnek össze (pl. „Baba el”,

„Papa táj”), kötőszavak nincsenek.

29

A szókincs 24 hónapos korban elérheti a 300 szót.

8. „24 hónap – 36 hónap”

Fokozatosan megjelennek a három és több szóból álló mondatok, kezdetben a

következő sajátosságokkal :

- A mondatok ragozatlan szavakból állnak

- A szavak sorrendje érzelmileg meghatározott, első helyen a

„kulminációs” szó (Rubinstein), vagyis az érzelmileg fontos kifejezés

található. (pl. „Vizet kéj baba”, vagyis „A baba vizet kér”).

A beszédben használt szavak egy–két szótagúak, a hosszabb szavakat

összevonják (pl. „fogpaszta=opa”)

9. „36 hónap”(3 év)

Megjelennek az alárendelt mondatok, ami a gondolkodás fejlődésében

is jelentős állomás.

A mondatok nyelvtanilag helyesebbek, mint korábban. A gyermekek

„ráéreznek” a nyelvtani szabályokra, de sokszor helytelenül

általánosítják ezeket és analógiát használva új szavakat alkot (Pl. „A

nuszi fűt eszik” „Ez a alma eném, az a alma tiem”, ).

Önállósodási törekvéseik következtében (dackorszak) elkezdik

használni az „én” szót (eddig leginkább harmadik személyben

beszéltek önmagukról)

Elkezdődik a „Miért ?” korszak, mint a tudásvágy és a

kapcsolatteremtési vágy kifejeződése.

Szókincsük kb. 1000-1100 szóból áll.

Sok hangot még helytelenül ejtenek, torzítják, kihagyják vagy

helyettesítik őket. Leginkább a „sz” hangcsoport, a „s” hangcsoport, a

„r” „l”, „h”, „gy”, „ny”, „ty”, „ö”, „ü” hangok érintettek. A zöngés és

zöngétlen hangok közötti differenciálás is nehézkes.

Sok információ és bő szókincs birtokában sokat szeretnének egyszerre

közölni környezetükkel, s ez gyakran a beszéd ritmusának zavarait

idézheti elő, ami legtöbbször átmeneti jellegű (élettani) dadogásban

nyilvánulhat meg.

30

Négy és hat éves kor között egyre bővebbé válik a szókincs, elérvén a 3500 – 3700 szót.

A nyelvtani szabályok használata tökéletesedik(de még gyakoriak a hibák), a kiejtés

szempontjából pedig hatéves korra már minden hangot képesek helyesen artikulálni.

Érdekes jelenség az úgynevezett „önkényes jelentésadás”, amely a gyermeki

gondolkodásnak azt a sajátosságát fejezi ki, hogy mindennek értelmet kell adni az előző

tapasztalat segítségével. Pl. a „törvényszék” szót egy ötéves kislány úgy értelmezte,

hogy „eltörött a szék”, vagy a „földrajz” azt jeleni, hogy „földre rajzolni”

Ha a fent vázolt általános beszédfejlődéshez viszonyítva jelentős lemaradás

tapasztalható egy gyermeknél, ajánlatos a későbbi súlyos beszédhibák megelőzése

érdekében minél hamarabb szakemberhez fordulni.


1) Zsombor egy hónapja töltötte a 2 évet. Nincs testvére, de nagyszülei, nagynénje,

valamint szülei egyfolytában vele foglalkoznak. Fizikailag jól fejlett, jó mozgású,

szociabilis, érdeklődő gyermek. Mindent megért amit verbálisan közölnek vele, az

utasításokat rögtön és pontosan végrehajtja, de a beszéde csak szórványosan

használt szótagokra vagy magánhangzókra korlátozódik. Szülei beszéddel

kapcsolatos nógatásaira csak huncutul mosolyog. Veszélyeztetett-e súlyos

beszédhiba szempontjából ? Mit tanácsolnál a szülőknek ?

2) Készíts olyan összefoglaló táblázatot a nyelvi fejlődésről, amelynek fejléce

tartalmazza a beszédértést, az artikulációt, a szókincset és a nyelvtani alakokat. A

táblázat vízszintes sorai 2 éves korig hat hónaponként, utána pedig 6 éves korig

évenként váltakozzanak.

3) Szüleidtől, nagyszüleidtől gyűjts össze minél több adatot saját

beszédfejlődésedről (milyen életkorban miket mondtál, hogyan ejtetted a hangokat,

stb.)

Szakirodalom :

1. Cole M., és Cole S. R. (1998) : Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest

2. 2.Hepper P. G., (1996) : Fetal memory :Does it exists ?What does it do? Acta

Paediatr. Suppl. 416, Stockholm

3. Kovács E. Szerk. (1990) : Logopédiai jegyzet I. Tankönyvkiadó, Bp.

4. Mérei F. – Binét Á. (1993) : Gyermeklélektan, Gondolat Kiadó, Budapest

31

5. Montágh I., Montágh R. N. Vincze B. E., Gyakori beszédhibák a gyermekkorban

Tankönyvkiadó, Bp.

I. ISMERETFELMÉRŐ TESZT:

1. A logopédia hatáskörébe tartoznak: a) Az írászavarok

b) A hangképzési zavarok

c) A viselkedési zavarok

d) A hallászavarok

e) A személyiségzavarok

2. A beszédlégzés sajátosságai: a) A belégzés időtartama hosszabb

b) A belégzés orron és szájon át

egyszerre történik

c) Az élettani légzés egyenletesebb

mint a beszédlégzés

d) Az élettani légzés

energiaigényesebb mint a

beszédlégzés

3. A „V” hang artikulációs sémája: a) Mássalhangzó

b) Ajakhang

c) Zöngétlen

d) Szájhang

e) Zárréshang

4. A 18 hónapos gyermekek normális

beszédfejlődésének jellemzői:

a) Hagutánzók használata

b) Kétszavas mondatok

c) Cirkuláris reakció

d) Igék és melléknevek használata

32

2. MODUL: A BESZÉDHIBÁK: OSZTÁLYOZÁS ÉS

ETIOLÓGIA

CÉLKITŰZÉSEK:

A beszédhibák osztályozását nehezítő tényezők azonosítása

A beszédhibák szintetikus osztályozási rendszerbe foglalása, meghatározott

szempontok alapján.

A beszédhibák kialakulásáért és fennmaradásáért felelős etiológiai tényezők

azonosítása és osztályozása


A modul 2 egységből áll. Ezeket ajánlatos egyenként elolvasni, kijegyzetelni és

összefüggéseket keresni az előző modulban elsajátítottakkal. (pl. etiológia és

beszédszervek működése, stb.). Az egységek végén található kérdések és feladatok

megoldása segít a szakinformációk rögzítésében és gyakorlati alkalmazásában.

Ellenőrizd logopédiai ismereteidet a modult záró teszt megoldásával !

1.EGYSÉG : A BESZÉDHIBÁK OSZTÁLYOZÁSA

Célkitűzések:

o A szakirodalomban használatos beszédhibákkal kapcsolatos osztályozási

szempontok feltérképezése

o A különböző beszédhibák meghatározott szempontok szerinti kategóriákba

sorolása

o A különböző beszédhibák sajátos jellemzőinek felvázolása

Kulcsfogalmak :

osztályozást nehezítő tényezők

osztályozási szempontok

szintetikus osztályozási rendszer

A beszédhibák osztályozása a logopédia egyik legvitatottabb témaköre mind a mai

napig. Nincsen még egy egységesen elfogadott osztályozási, felosztási rendszer. Ez

többek között a Gutu M. (1975) által felsorolt tényezőkkel, okokkal indokolható :

33

A beszéd anatómiai-működési mechanizmusai rendkívül bonyolultak, és a

beszédhibákat ennek különböző szintjein jelentkező rendellenességek idézhetik

elő. Érintettek lehetnek periférikus vagy központi, érzékelő vagy motorikus,

anatómiai vagy funkcionális komponensek, tehát a sérülés helye és foka

számtalan variációban okozhat beszédhibákat.

A környezet (elsősorban a szociális környezet) nem megfelelő hatásai

következtében is többféle beszédhiba alakulhat ki. A szociális (főleg verbális)

ingerek mennyisége és minősége, a nevelési hatások, a szociális

mikrokörnyezetben (család, bölcsőde, óvoda) kapott beszédmodellek jelentős

szerepet játszanak a beszédhibák megjelenésében és evolúciójában. Ezeket

gyakran nehezen lehet azonosítani, egymástól szétválasztani, hogy etiológiai

osztályozást végezhessünk.

A különböző beszédhibák között sokféle kapcsolódási lehetőség létezik, s

ezekből a kombinációkból nem könnyű feladat kihámozni, hogy melyik az

elsődleges és hova sorolható. (pl. hadaró-dadogó, pösze-dadogó-diszlexiás, stb.)

Az általános fizikai és lelki fejlődési szint is kapcsolatban áll a beszédhibákkal.

Ki kell deríteni például, hogy konkrét esetben a pszeudodebilitás okozza-e a

beszédhibát, vagy a beszédhiba is hozzájárul a pszeudodebilitás

megnyilvánulásához. Ahhoz, hogy pontos diagnózist tudjunk megállapítani, ezt

mindenképpen tisztázandó.

Egy egységes osztályozási rendszer kialakítását formai természetű nehézségek is

akadályozzák :

A használt terminológia nem egységes, az orvosi-etiológiai (pl. afázia,

disarhtria), fonetikai-lingvisztikai (pl. fonetikai, vagy szemantikai

zavarok), hétköznapi-empirikus (pl. raccsolás) és latinosított (pl.

balbuties) fogalmak keveredése zavart okoz és erősen megnehezíti a

beszédhibákkal kapcsolatos rendszerezési törekvéseket.

A szakkifejezéseket sokszor különböző szerzők más-más értelemben

használják. Például az agyvérzés következtében beálló beszédkészség

vesztést Frank eleinte „aláliának” nevezte, Broca később átkeresztelte

„afémiának”, majd Trousseau „afáziának”

Ugyanazt a beszédhibát párhuzamosan több elnevezéssel is illetik (pl.

alália – audiomutizmus – fejlődési afázia – megkésett beszédfejlődés).

34

A szakirodalomban előforduló etiológiai, lingvisztikai, morfológiai és tünettani

osztályozásokat szintetizálva Gutu M.(1975) egy átfogó, több szempontot

(anatómiai-működési szempont, a sérült lingvisztikai struktúra, a beszédhiba

megjelenésének időpontja, pszichológiai szempont) figyelembe vevő logopédiai

osztályozást dolgozott ki. Ez a következő beszédhiba kategóriákat különíti el :

I. Kiejtési zavarok

Pöszeség (Diszlália) :

1. motorikus és szenzoriális

2. organikus (szervi) és funkcionális (működési)

Orrhangzósság (a periférikus organikus pöszeség egyik sajátos formája)

1. organikus és funkcionális

2. nyílt és zárt

Disarhtria (legtöbbször súlyos beszédhiba, amely az idegpályák sérülése

következtében jön létre). Többféle szempontrendszer szerinti többféle

osztályozása ismeretes.

II. Ritmuszavarok :

Hadarás

Lassú, vontatott beszéd (bradilália)

Dadogás

1. elsődleges és másodlagos

2. klónusos, klono-tónusos, tono-klónusos és tónusos

Szelektív mutizmus

III. Hangképzési zavarok :

Afónia – diszfónia (központi vagy periférikus, organikus vagy funkcionális

meghatározottságú hangszalag-működési rendellenességek)

Fonaszténia (a hangszalagok túlerőltetése, szakmai ártalom okozza)

35

IV. Az írott beszéd zavarai :

Alexia – diszlexia (olvasási nehézségekben megnyilvánuló részképesség

zavar)

Agráfia – diszgráfia (írási, helyesírási rendellenességekben megnyilvánuló

részképesség zavar)

Akalkulia – diszkalkulia (számolási nehézségekben megnyilvánuló

részképesség zavar)

V. Általános, többszörös (polimorf) beszédzavarok :

Megkésett beszédfejlődés – Fejlődési diszfázia (időszakos, enyhébb vagy

súlyosabb beszédfejlődési elmaradás)

Afázia (részleges vagy teljes beszédképesség vesztés)

A további fejezetekben részletesen bemutatjuk az osztályozásban említett legtöbb

beszédhiba okait, tüneteit és terápiáját.


1) Gyűjtsetek a beszédhibákkal kapcsolatos hétköznapi-empirikus kifejezéseket és

írjátok le ezeknek az értelmezését (értelmezéseit) is !

Szakirodalom :

1.Gutu M., (1975) : Logopedia I. , UBB. Cluj-Napoca

2.Kovács E. szerk.(1990) :Logopédiai jegyzet I. Tankönyvkiadó, Bp.

2. EGYSÉG: A BESZÉDHIBÁK ETIOLÓGIÁJA

Célkitűzések:

o A beszédhibák okainak feltárása és osztályozása

o A beszédhibák megelőzésére vonatkozó eljárások azonosítása

36

Kulcsfogalmak:

Szervi okok

Funkcionális okok

Pszichológiai okok

Pszichoszociális okok

Logopédiai prevenció (megelőzés)

Ahhoz, hogy egy logopédiai terápia hatékony legyen, ismernünk kell a

beszédhibát előidéző és fenntartó tényezőket, hiszen elsősorban az okot megszüntetve

javíthatunk ki bármilyen beszédhibát. Az etiológiai tényezők felismerése és elemzése

részletes logopédiai vizsgálaton alapszik. A beszédhibák hátterében általában nem csak

egy, hanem több ok áll és ezek minden személy esetében egyéni módon

kombinálódnak. Néha együtt, máskor egymást követően fejtik ki hatásukat, felerősítve,

vagy gyengítve a rendellenességek megnyilvánulását. Ahhoz, hogy jobban átláthassunk

az etiológiai tényezők bonyolult szövevényén a legjobb megoldás az osztályozásuk. A

szakirodalom többféle osztályozást ismertet, mi azonban a Gutu M. (1975) által használt

renszer szerint mutatjuk be az etiológiai tényezőket. Eszerint három nagy kategóriát

különböztethetünk meg: szervi, funkcionális és pszichoszociális okokat.

1. A szervi okok:

Többféle kategóriába sorolható szervi okok ismeretesek. Lehetnek központiak (pl.

agysérülések, agytumorok) és periférikusak (pl. szájpadhasadék,

nyelvfékrövidülés,stb.), de az érintett analizátornak megfelően verbális-hallásiak,

(impresszív vagy szenzoriális) és verbo-motorosak (expresszív vagy motoros).

Megkülönböztethetünk velünkszületett és szerzett etiológiai tényezőket is, aszerint,

hogy a patogén tényező mikor fejtette ki hatását.

A központi okok között vannak olyanok, amelyek a terhesség ideje alatt idézik elő

a későbbi beszédhibát. Ide sorolhatjuk az anyát és magzatát ért mindenfajta

erőszakot(ütések, sikertelen abortusz, stb.), amelyek agysérüléseket okozhatnak, a

mérgezéseket (mérgező anyagok, bizonyos gyógyszerek, kábítószerek), a fertőzéseket

(toxoplasmózis, rózsahimlő, stb.), a radioaktív sugárzást, a szülők RH

összeférhetetlenségét. A perinatális (szülés küzbeni) központi okok közé tartoznak az

elhúzódó, nehéz szülés következtében beálló agyvérzés, hipoxia, valamint az orvosi

37

eszközök által okozott sérülések (forceps). Születés után az agyi keringési zavarok

(bevérzés, trombózis, embólia), különböző fertőző betegségek (agyhártya /agyvelő

gyulladás), korai, magas lázzal és konvulziókkal társuló virózisok és balesetek (esések,

mérgezésekstb) okozhatják a beszédközpont sérülését.

A periférikus okok is kialakulhatnak a méhenbelüli rendellenes fejlődés

eredményeképpen (pl. vitaminhiány, szifilisz, mérgezések, mechanikai sérülések), ami

szájpadhasadékot, mikro/makroglossziát, fülorrgégészeti rendellenességeket idézhet elő.

A születés után ható etiológiai tényezők közé sorolhatjuk a nyitott szájjal alvást

(ajakizom fejletlenséget, középfülgyulladást, hallászavarokat okoz), ujjszopást,

cumizást (fogazat és nyelv deformálódását okozza), a higiéniai elhanyagoltságot

(szájüregi fertőzések, középfülgyulladások) és a baleseteket (ajak, nyelv, fogazat

sérülései). Megtörténhet, hogy az elsődleges szervi rendellenességek másodlagosan

funkcionális zavarokat idéznek elő és súlyosbítják a már kialakult beszédhibát (pl. a

szájpadhasadék másodlagosan fonematikai hallászavarokat is okoz). Ugyancsak a

periférikus szervi okok közé sorolhatóak bizonyos motoros idegpályák sérülései,

amelyek a beszédszervek részleges vagy teljes bénulásáért felelősek.

2. Funkcionális okok

Sok esetben a beszédhibák hátterében nem fedezhető fel semmiféle szervi

elváltozás( legalábbis a mai technikai felszerelésekkel még nem.). Ilyenkor

feltételezhető, hogy a sekentési/gátlási folyamatok neurodinamikájában, az agykérgi

neuronok anyagcseréjében, vagy a neurotranszmitterek szintjén alakulnak ki

rendellenességek. A funkcionális zavarok a beszédszervek hiányos vagy hibás

motorikájában, összrendezettségi zavaraiban és a fonematikus hallás nem megfelelő

működésében nyilvánulnak meg. Ezekben az esetekben a beszédhibás személy

beszédszervei „ügyetlenek” vagy/és nehezen tudja egymástól megkülönböztetni a

beszédhangokat (főleg az egymáshoz hasonlóakat, mint pl. s-zs, j-l, gy-ty).

Több vizsgálat bizonyítja, hogy a beszédhibák bizonyos fajtáinál öröklött hajlam

fedezhető fel a családban és ez főleg funkcionális tényezőkkel kapcsolatos. Ide

tartoznak a ritmuszavarok (dadogás, hadarás), valamint a megkésett beszédfejlődés és a

diszlexia .

3. Pszichológiai okok

Előfordul, hogy a beszédhibát az általános értelmi fejlődés elmaradására lehet

visszavezetni. A kognitív képességek (verbális és vizuális memória, figyelem,

38

gondolkodás), valamint a motorikus funkciók fejlődési lemaradása legtöbbször a

pöszeség súlyosabb formáit vagy diszlexiát okozhat. Más típusú pszichogén oknak

számít az erős szorongás, negatív énkép, önbizalomhiány, ami nemegyszer okozója,

fenntartó tényezője és másodlagos következménye is a dadogásnak.

4. Pszichoszociális okok

Gyakori eset, hogy a logopédiai vizsgálat nem mutat ki szervi vagy funkcionális

okot. Ilyenkor az anamnézis adatok vagy a szociális környezet megfigyelése

elvezethetnek a valódi, pszichoszociális eredetű okok feltárásához. Ide tartoznak:

o Verbális elhanyagolás (kevés a közvetlen verbális kommunikáció a gyermekkel)

o A szülők helytelen beszédmodellje (hadar, selypít, pontatlanul fejezi ki magát,

nyelvek keverékét használja)

o A gyermek beszédhibájának pozitív értékelése („olyan aranyos”)

o Perfekcionizmus, túlzott szülői elvárások (dadogást, beszédfélelmet, szelektív

muthizmust okozhat)

o Pszichikai abúzus (brutalitás, megfélemlítés)

o Többnyelvűség (főleg zsenge életkorban)

o Balkezesek erőszakos átszoktatása (diszgráfiát, dadogást okozhat)

Logopédiai prevenció:

A logopédusok hatáskörébe tartozik, hogy szülőknek, nevelőknek felvilágosító

előadásokat tartson, szórólapokat készítsen és a média minden eszközét felhasználva

népszerűsítse a beszédhibák megelőzését szolgáló nevelési-higiéniai eljárásokat.

Egyszerűbb, hatékonyabb és olcsóbb megelőzni a beszédhibák kialakulását, mint

logopédiai terápiával orvosolni a már kialakult nyelvi zavart.

Az elsődleges megelőzés lényege a mikroszociális környezet megfelelő magatartása,

kezdve a terhesség alatti egészséges életmódtól, a csecsemő megfelelő higiéniai és

pszichológiai ellátásától az optimális verbális ingermennyiség és minőség biztosításáig,

és a megfelelő érzelmi, valamint kognitív nevelési feltételek biztosításáig. Hasselman

M.(2001) német logopédus ezzel kapcsolatban. a következőket tanácsolja a szülőknek:

Beszéljenek közvetlenül gyermekükhöz már egészen kicsi kortól kezdve

Nézzenek a gyermek szemébe, amikor hozzá beszélnek

Beszéljenek érthetően és lassan a gyermekhez

Nevezzék meg a dolgokat

39

Magyarázzanak a gyermek számára érthető szavakkal

Játsszanak a nyelvvel és a beszéddel (kiszámolósok, mondókák, énekek)

Biztosítsák a rágást gyermekeik számára (pl. ne vágják le a kenyér héját,

rágóztassák)

Ne terheljék a gyereket fölösleges szóáradattal

Legyen idejük meghallgatni gyermeküket

Teremtsenek lehetőséget beszélgetésre

Kiegészítésképpen hozzáfűzzük, hogy fontos a mindennapi mese, a beszédre motiválás,

a korai kiejtés-javítgatás mellőzése, a cumizás és ujjszopás normális keretek közt

tartása, a megfelelő étkeztetés (szilárd ételek, gyümölcsök), stb.

Hasselman olyan összefoglaló táblázatot készített a beszédfejlődést segítő és hátráltató

tényezőkről, amely hatékony segítséget nyújt a szülők számára:

SEGÍTI a beszédfejlődést HÁTRÁLTATJA a beszédfejlődést

Valós beszédhelyzet teremtése Ismételtetés

Helyesbítő visszajelzés Helyesbítés, kritizálás

A kommunikáció élvezetessé tétele A gyerek produkáltatása

Odafigyelés, szemkontaktus, megerősítés Félbeszakítás

Jó nyelvi minta A babanyelv kizárólagos használata

Tartalomra koncentrálás Tartalom helyett a beszédre való

koncentrálás

Érdeklődés felkeltése A cselekvések kommentálása

A logopédiai prevenció hatáskörébe tartozik az a tevékenység is, amelyet a

logopédus a beszédhibák (vagy sajátosan az egyik beszédhiba) szemponjából

veszélyeztetett gyermekekkel végez általában egyéniesített célirányos program szerint.

A logopédiai vizsgálatok kiszűrik pl. a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia veszélyeztetett

óvodás gyermekeket, akik az alkalmazott prevenciós programok által felzárkóztathatóak

társaikhoz és legtöbbször képesek lesznek kellőképpen megfelelni az iskolai

követelményeknek.

Kérdések, feladatok:

1. Zsófi 5 éves, fogközi selypes (sz, z, c) és pararotacizmusos(r helyett j), értelmes, jó

mozgású kislány. Anyukája hozza a logopédushoz. Ő maga is fogközi selypes, egyik

40

testvére diszlexiás, a másik pedig hadar. A vizsgálat során kiderül, hogy a kislánynak

nyelvfék rövidülése van. Milyen típusú okokat feltételezel a kislány beszédhibája

mögött?

2. Gondolkozz el azon, hogy a mai modern, rohanó és erősen technologizált világban

milyen újfajta veszélyeztető tényezők jelentek meg a beszédhibák kialakulásával

kapcsolatosan ! Ezek tudatában milyen tanácsokkal egészítenéd ki Hesselman

szülőknek összeállított listáját?

Szakirodalom:

1. Gutu M. , (1975) :Logopedia I. U.B.B. Curs

2. Hasselman M. (2001): Hogy szebben beszéljek...Egmont, Budapest

3. Kovács E., szerk. (1990) : Logopédiai jegyzet I. Tankönyvkiadó, Budapest

ISMERETFELMÉRŐ TESZT:

1. Párosítsd a beszédhiba kategóriákat a nekik megfelelő beszédibákkal !

I. Hangképzési zavarok

II. Polimorf zavarok

III. Az írott beszéd zavarai (tanulási zavarok)

IV. Kiejtési zavarok

V. Ritmuszavarok

a) Afázia

b) Akalkulia

c) Szelektív muthizmus

d) Funkcionális nyílt orrhangzósság

e) Organikus pöszeség

f) Fonaszténia

g) Megkésett beszédfejlődés

h) Hadarás

i) Diszgráfia

j) Disarthria

k) Elsődleges dadogás

41

2. Keresd meg a hibákat és párosítsd helyesen az etiológiai kategóriákat és

tényezőket !

I. Központi szervi okok a) Szülési hipoxia

b) Hosszantartó ujjszopás

c) Rendellenes neurológiai

folyamatok

d) Vizuális memória gyengeség

II. Funkcionális okok e) önbizalom hiány

f) figyelemzavarok

g) neuronális anyagcsre zavarai

h) szülői perfekcionizmus

III. Pszichológiai okok i) nyitott szájjal alvás

j) hallási memória zavarai

k) balkezesség erőszakos átszoktatása

l) öröklött beszédgyengeség

IV. Pszicho-szociális okok m) súlyos virózisok

n) helytelen beszédmodell

o) vizumotoros koordináció zavarai

p) értelmi fejlődés lemaradása

3. Azonosítsd a helyes válaszokat !

I. A beszéd fejlődését segítő tényezők: a) Szemkontaktus

b) Ismételtetés

c) A kiejtés állandó javítgatása

d) Tartalomra koncentrálás

e) Helyes nyelvi minta

f) Sok beszédhelyzet teremtése

II. A beszéd fejlődését gátló tényezők: 1) Helyesbítő visszajelzés

2) Gyakori babanyelv használat

3) Odafigyelés

4) A cselekvések bíráló

kommentálása

42

5) Félbeszakítás

6) Produkáltatás

3. MODUL: A LOGOPÉDIAI VIZSGÁLAT

CÉLKITŰZÉSEK :

o A hazai tanügyi hálózatban kötelező logopédiai vizsgálat szakaszainak elemzése

o A részletes logopédiai vizsgálat általános menetének és a különböző beszédhibák esetében használatos sajátos vizsgálati eljárásoknak és a bemutatása

o A logopédiai vizsgálati helyzetben használható megfigyelési szempontok elsajátítása

o A logopédiai anamnézis bemutatása o Logopédiai nyilvántartási lap (Logopédiai kórlap) szerkezetének

ismertetése


A modul egy nagy témakört foglal magába, amelyet előbb jó teljes egészében

átolvasni, majd alaposan áttanulmányozni alfejezetenként. Egészítsétek ki az

olvasottakat a Logopédiai vizsgálatok könyvében találhatóeljárásokkal és

módszerekkel. Gyakoroljátok ismerős gyermekeken a vizsgálat lépéseit !

Kulcsfogalmak:

Logopédiai diagnózis és prognózis

Logopédiai szűrés

A logopédiai vizsgálat általános menete

Anamnézis (biológiai-orvosi anamnézis, beszédanamnézis és szocio-

kulturális-pszichés anamnézis)

Sajátos beszédhibákban használatos logopédiai vizsgálatok

Kiegészítő vizsgálatok

Ahhoz, hogy hatékony és eredményes legyen a logopédiai terápia, mindenekelőtt

pontos diagnózist (milyen típusú a beszédhiba és mennyire súlyos) kell felállítani és

meg kell határozni a prognózist (mennyi idő alatt milyen mértékű javulásra lehet

számítani). Ennek a feltétele az alapos logopédiai vizsgálat elvégzése.

43

A logopédiai vizsgálat szakaszai (fázisai):

Az iskolaközi logopédiai rendelőkben végzett logopédiai vizsgálat két szakaszban

történik. Első fázisban a logopédus a körzetéhez tartozó óvodákban és elemi

osztályokban beszédhibaszűrést végez. Gyors, a beszédhibák kimutatását és azonosítását

célzó eljárások használatosak, amelyekkel minden gyermeket megvizsgálnak és a

beszédhibásokat bejegyzik egy szűrési füzetbe. A beszédhiba típusát és súlyosságát is

feljegyzik. A kiejtési hibák szűrésére ajánlatos speciálisan összeállított (minden hangot

több kombinációban tartalmazó) képanyagot használni. A folyamatos beszéd vizsgálatát

legkönnyebben eseményképek segítségével végezhetjük. Az írás vizsgálata ebben a

fázisban az iskolai füzetek átolvasásával, esetleg speciális szavak, szövegek diktálásával

történik. A tanítók által megnevezett gyengén olvasó gyermekekkel számukra

ismeretlen szöveget olvastatunk, a diszlexia kiszűrése végett. Fontos, hogy a vizsgálat

oldott, közvetlen hangulatban történjen és ne adjon okot a gyermek negatív

megkülönböztetésére, címkézésére (pl. lépjünk közbe határozottan, ha a pedagógus

olyanokat mond, hogy: ”Na gyere csak ide te dadogó”, „Hozd ide a füzetedet, hadd

lássák, hogy még írni sem tudsz”).

A második fázisban program szerint behívjuk a logopédiai rendelőbe a kiszűrt

beszédhibás gyermekeket és alapos logopédiai vizsgálatnak vetjük alá őket. Jó, ha az

első találkozásra a gyermek a szülővel érkezik, mert szorongása is enyhébb, a szülőtől

pedig fontos anamnézis adatokat tudhatunk meg. Fontos, hogy a gyermek vizsgálható

állapotban legyen (Kovács, 1996), vagyis ne legyen túl fáradt, álmos és túlzottan riadt

(ez sokszor a szülők nem megfelelő „felkészítő stratégiájának” következménye).

Célszerű különböző szorongáscsökkentő eljárásokkal kezdeni a vizsgálatot (pl. valami

pozitívat mondani a gyerekről, a ruhájáról). Először a szülővel beszélgetünk, s közben a

gyermeknek lehetőleg non-verbális jellegű játékot ajánlunk fel.(pl. építőjáték, puzzle

stb.). A szülőtől a gyermek jelenlétében olyan információkat kérünk, amelyek nem

vonatkoznak a gyermeket ért traumatikus eseményekre vagy kudarcokra. Ezeket egy

későbbi, csak a szülővel történő találkozás során beszéljük meg. Ajánlatos a szülők

téves megítélésit tisztázni, megbeszélni. Leggyakrabban azt gondolják, hogy a gyermek

logopédiai beavatkozás nélkül is kinövi a beszédhibát. Vannak olyan elképzelések is,

hogy 2-3 kezelés meg kell oldja a gyermek beszédhibáját, vagy hogy nem is lehet rajta

segíteni. Egyes szülők nem tudják, hogy a gyermek beszédhibás és a logopédust a

44

pszichológussal összetévesztve azt hiszik, hogy gyermekük „értelmileg” nem felel meg

a követelményeknek.

A logopédiai vizsgálat általános menete:

Kovács E. (1996) a következő vizsgálatok elvégzését tartja fontosnak a beszédhibák

pontos diagnosztizálása és prognosztizálása szempontjából:

1.A panasz kikérdezése (ha nem volt előzetesen kiszűrve, hanem a szülő, orvos,

vagy pedagógus kezdeményezésére jelentkezett)

2.Anamnézis felvétele

3.A beszéd vizsgálata

4.Intelligencia vizsgálat

5.Az írás és olvasás vizsgálata

6.Mozgásvizsgálat

7.Személyiségvizsgálatok

8.Orvosi vizsgálatok

9.Környezetvizsgálat

A vizsgálatnak ez az általános menete, de egyszerűbb beszédhiba esetén bizonyos

lépések kihagyhatóak, súlyosabb beszédhibák esetén pedig kiegészítő vizsgálatok is

ajánlatosak (pl. figyelem vizsgálat, memória vizsgálat stb.). Az említett vizsgálatokat

mozgásos feladatok, szóbeli feladatok, írásbeli és grafikus feladatok segítségével

végezzük és közben részletesen megfigyeljük a gyermek hozzáállását, reakcióit,

viselkedésbeli megnyilvánulásait.(pl. szétszórt, nyugtalan, szorongó, együttműködő

stb.)

Az eredményeket Logopédiai Nyilvántartási Lapra (Logopédiai Kórlap, Fişa

Logopedică) jegyezzük. Ennek több változata létezik. Országonként, megyénként,

központonként többféle variánssal találkozhatunk. A jegyzet végére, függelékben a

kolozsvári iskolaközi logopédiai központok által használt Logopédiai Kórlapot

csatoljuk.(1. melléklet)

A magyarországi OPI (Országos Pedagógiai Intézet) által kiadott jegyzet (1990),

valamint a Logopédiai vizsgálatok kézikönyve (1999) a részletes logopédiai vizsgálati

eljárások bemutatásán kívül általános megfigyelési szempontokat is

körvonalaznak.(2.melléklet) A következőkben az előbb említett két szakirodalmi forrás

45

szerint vázoljuk az iskolaközi logopédiai rendelőkben elvégezhető logopédiai

vizsgálatok menetét és eljárásait.

1.Anamnézis

Biológiai-orvosi anamnézis

- genetikai adatok (családban előforduló súlyos betegségek, beszédhibák,

balkezesség stb.)

- terhességre vonatkozó adatok (előzetes veszítések, veszélyeztetett

terhesség, gyógyszeres kezelések, stb.)

- szülésre vonatkozó adatok (hány hónapra, szülés lefolyása, Apgar érték)

- csecsemőkorra vonatkozó adatok (táplálás módja, fogzás, viselkedés,

mozgásfejlődés,)

- kisgyerekkori betegségek (időpont, lefolyás, kezelés, gyógyszerek,

zárójelentések)

Beszéd anamnézis (3. melléklet)

- a beszéd fejlődése (gügyörészés, gagyogás, első szavak megjelenésének

időpontja, mondatok használata, stb.)

- a beszédhiba kialakulásának története (speciális szempontok dadogás és

diszfónia esetén)

Szociokulturális-pszichés anamnézis

- a családra vonatkozó adatok (struktúra, képzettségi szint, alaphangulat

stb.)

- gondozás, nevelés (szülő-gyermek kapcsolat, közös tevékenységek stb.)

- speciális szempontok diszlexia és diszkalkulia esetén

2.A beszédhangok kiejtésének vizsgálata

Pöszeség és orrhangzósság esetén

- a beszédhangok kiejtése összefüggő szövegben (mondókák,

kiszámolósok, mesélés eseményképek alapján)

- a beszédhangok és szótagok kiejtése szavakban (speciális képsor

segítségével)

- a beszédhangok izolált kiejtése (utánzás, hangutánzók)

Disarthria, súlyos diszlália esetén

- a beszédhangok kiejtése szavakban

46

- a beszédhangok kiejtése mondókákban, versikékben, dalokban

- a beszédhangok kiejtése képről mesélés közben

- a beszédhangok kiejtése hosszú, nehezen tagolható szavakban

A beszédhang vizsgálata

- elemi hangképzés (tiszta, fátyolos, rekedt, préselt)

- hangszín (nazális, orális)

- hangerő (mikrophonia, makrophonia)

- hangmagasság (mély, magas, fejhang9

3. A beszédszervek anatómiai sajátosságainak és működésének vizsgálata

Az organikus állapot

- az orr, ajkak, szájpadlás, uvula, nyelv, fogak, állkapocs esetleges

rendellenességeinek feltárása

A beszédszervek működése

- az arcizmok és ajkak működése (arcfelfújás, csücsörítés stb.)

- lágyszájpad működése (nyelés, ásítás, gargarizálás)

- nyelv működése (hegyes-lapos nyelv, nyelvkörzés, stb.)

- fújás és légzés

- a beszéd prozódiai elemeinek felmérése (kifejező, monoton, ritmusosság)

4. A hallás, a hallási figyelem és a hallási differenciálóképesség vizsgálata

Hallás épségének vizsgálata (halláscsökkenésre utaló jelek

megfigyelése, pl. a logopédus szájának túlzott figyelése,

félrehallások, gyakori visszakérdezések stb.)

Ha a 6 méterről kiadott suttogó hangot ismételni tudja, nincs

halláscsökkenés

Ha csak 4-6 m-ről kiadott hangokat tudja elismételni, enyhén

nagyothalló

Ha csak az 1-4 m-ről kiadott suttogó hangokat tudja megismételni,

középsúlyos halláscsökkenés feltételezhető

Ha csak az 1 m-en belül suttogott hangokat tudja megismételni,

súlyos hallássérülésre gondolhatunk

47

A suttogott szavak tartalmazzanak zárhangokat, magánhangzókat,

réshangokat (szó elején, közepén és végén). Pl. „kettő, pipa, fekete,

szoknya, saláta, Vali, Zita, cipő, meszel, mackó, visz, magas, ház

Hallási figyelem és hallási differenciálás vizsgálata:

- kicsiknél (3-4 évesek) a logopédus által különböző eszközökkel

produkált hangok ismétlése vagy azonosítása

- nagyobb gyermekeknél (5-6 évesek) a beszédhangokra is kiterjed ez a

vizsgálat (oppozíciós szavakat ábrázoló képek segítségével történik és

zöngés-zöngétlen, valamint fonematikailag különböző és egymáshoz

hasonló hangokra vonatkozik, pl. p-b, f-v, u-ü, s-sz, sz-t, stb.)

- fonematikai analízis-szintézis vizsgálata 5- 6 évesnél nagyobb

gyermekeknél (milyen hangot hall a szó elején, végén, van-e egy

bizonyos hang a szóban, stb.)

5. A beszédmegértés és beszédhasználat vizsgálata

Beszédmegértés (egyszerű utasítások végrehajtása a rendelkezésre álló

tárgyakkal)

Szókincs vizsgálat (tárgyképek megnevezése)

Fogalomalkotás vizsgálata

Relációs viszonyok megértésének és használatának vizsgálata

6. Mozgáskészség és lateralitásvizsgálat

Mozgáskészség vizsgálata:

- általános mozgáskoordináció (járás, kabát levetés, székre ülés stb.)

- nagymozgások vizsgálata (szaladás, lépcsőjárás stb.)

- finommozgások vizsgálata (kézügyesség, ceruzafogás, ollóval vágás,

apró tárgyak manipulálása stb.)

- vizuo-motoros koordináció vizsgálata (Bender, Frostig, puzzle játékok)

- az Oseretzky teszt egyensúlyra, kézmozgás gyorsaságára, kéz-láb

koordinációra vonatkozó próbái

- apraxia vizsgálat (szándékos kifejező mozgások, egyszerű tárgyak

manipulálása)

Lateralitás vizsgálata

48

- laterális dominanciavizsgálat szemekre vonatkozóan (papírhengeren

átnézés, kaleidoszkópba nézés)

- laterális dominanciavizsgálat kezekre vonatkozólag (célbadobás,

gyöngyfűzés, kalapálás, ollóval vágás, leeső tárgy elkapása, Liebermann

Lucy 8 próbája)

- laterális dominanciavizsgálat lábakra vonatkozólag (székre lépés,

focizás, nadrágba lépés, szappanbuborék eltaposása).

- Harris teszt

7. A ritmusérzék vizsgálata

Egész testre vonatkozó ritmusérzék

- a gyermek utánozza, amit különböző ritmusokban tapsolunk, kopogunk,

dobogunk (akusztiko-motorikus ritmus)

- a gyermek tapsra, kopogásra, dobszóra járása

- egyszerűbb tornagyakorlat végzése (utánzás)

Szerialitás vizsgálata

- vizuális minta követése, soralkotás (színek, minták ritmikus váltakozása)

Beszédritmus vizsgálata

- vers, mondóka, találós kérdés elmondása, utánmondása a megfelelő

prozódiai elemekkel

- egy mondat utánmondása változó hangsúllyal (pl.” A kutya füle hegyes”,

„A kutya füle hegyes”, „A kutya füle hegyes”, ”A kutya füle hegyes”)

Testmozgás és beszédritmus koordinációja

- a gyermek tapsoljon ki szavakat (a nevét, különböző számú szótagokból

álló szavakat)

- mondatok, versikék, mondókák lekopogása, kilépegetése

1. Intelligencia vizsgálatok (csak erre képzett szakember végezheti)

Non-verbális tesztek (Snijders-Oomen, Raven, Baar)

Verbális és non-verbális (Binet-Simon, Wechsler)

49

2. Rajzkészség vizsgálata

Szabad rajz

Emberalak ábrázolás

3. Emlékezet (memória) vizsgálat

Akusztikus és verbális emlékezet:

- hangsorozatok reprodukálása

- szótagsorozatok reprodukálása

- szósorozatok reprodukálása

- mondatemlékezet

- késleltetett mondatemlékezet

- verbális (történet) emlékezet

Vizuális emlékezet

- tárgyképekre vonatkozóan (pl. cica, ház, alma, kb. 10 db. tárgykép)

- formákra vonatkozóan (előzően bemutatott forma felismerése több forma

között)

- jelekre vonatkozóan

4. Testséma és téri tájékozódás vizsgálata

Testséma ismerete (pl. mutassa meg hol van a válla, hasa, térde, fogja meg a

bal kezével a jobb fülét, stb.)

Tájékozódás a térben és a feladatlapon (pl. „Indulj egyenesen előre, fordulj

balra...”, „Mutasd meg mi van a lapon az almától jobbra..”)

5. Személyiségvizsgálatok (csak erre képzett szakember végezheti)

Nem minden esetben indokoltak, de bizonyos beszédhibákban (pl. dadogás,

szelektív mutizmus, súlyos dyslaliák) jelentős elsődleges, vagy másodlagosan (a

beszédhiba következtében) kialakult személyiségvonások, konfliktusforrások

azonosítását szolgálják.

Családrajz (standard, elvarázsolt, dinamikus formákban)

Thomas és Düss mesék

CAT

Rorschach teszt

50

6. Orvosi vizsgálat

A logopédiai nyilvántartási lapban, főleg a bonyolultabb beszédhibák esetében

ajánlatos feltüntetni orvosi vizsgálatok eredményeit is. A logopédus dönti el, hogy

milyen szakvizsgálatra van szükség.. Pl. audiológiai,(halláscsökkenés gyanúja

esetén) fül-orr-gégészeti,(orrhangzósság esetén) fogászati,(fogsor rendellenességek

esetén) ideggyógyászati,(dadogás, disarthria, szelektív mutizmus, diszlexia,

diszkalkulia esetén) gyermekgyógyászati (megkésett beszédfejlődés esetén).

7. Környezettanulmány

Bizonyos beszédhibák okainak feltárása és a prognózis előrejelzése érdekében (pl.

elektív mutizmus, dadogás, diszlexia, megkésett beszédfejlődés) az említett

vizsgálatokat hatékonyan kiegészíti az alapos környezetvizsgálat is (lásd.

„Gyógypedagógiai lélektan” jegyzet,1992), amely egészségügyi, anyagi (gazdasági),

családi életre vonatkozó és a környezet nevelői hatására vonatkozó szempontokat

vesz figyelembe.

Az anamnézist kivéve a logopédiai vizsgálatokat nem egyszerre, nem egy

alkalommal végezzük, hanem folyamatosan több ülésen keresztül.

A felsorolt vizsgálatokon kívül az egyes beszédhibák esetében olyan speciális,

kiegészítő vizsgálatok is végzendőek (pl. diszkalkuliásoknál mennyiségfelfogás,

matematikai-logikai szabályok felismerése, számemlékezet, diszlexiásoknál olvasás

és írásvizsgálat, helyesírási készség vizsgálata stb.), amelyeket részletesen az illető

beszédhiba elemzésekor fogunk bemutatni.


1. Ismételjétek át a Pszichodiagnosztikából tanult képességvizsgáló és

személyiségvizsgáló eljárásokat

2. Gyakoroljátok a logopédiai anamnézis adatok felvételét ismerősök vagy rokonok

körében !

3. Készítsetek speciális képsort a beszédhangok szavakban való kiejtésének

vizsgálata érdekében (saját rajzok, kivágott képek, vagy a „Logopédiai vizsgálatok”-

ból fénymásolt képsorozatok) !

51

Szakirodalom:

1. Feketéné Gacsó M. szerk. (1995) :A logopédiai vizsgálat Országos Pedagógiai

Intézet, Budapest

2. Gutu M. (1975) : Logopedia I. UBB. Cluj-Napoca

3. Illyés Gyuláné, szerk. (1992): Gyógypedagógiai lélektan, Kézirat,

Tankönyvkiadó, Bp.

4. Juhász Á. (szerk) (1999): Logopédiai vizsgálatok kézikönyve, Új Múzsa Kiadó,

Budapest

5. Meixner I. – Palotás G. A beszédhibás gyermek vizsgálatának általános

szempontjai, in : Kovács E. szerk. (1996) : Logopédiai jegyzet I. Nemzeti

tankönyvkiadó, Bp.

52

3. MODUL: A BESZÉDHIBÁK RÉSZLETES

BEMUTATÁSA

CÉLKITŰZÉSEK :

o A leggyakrabban előforduló beszédhibák meghatározása és tüneteinek, valamint formáinak azonosítása.

o Specifikus etiológiai tényezők megismerése a bemutatott beszédhibák esetében.

o A gyakori beszédhibákra vonatkozó sajátos terápiás irányzatok és eljárások elsajátítása.


A modul olyan témakört foglal magába, amely nagymértékben kapcsolódik a

logopédiai gyakorlathoz. Könnyebben megérthető és elsajátítható, ha sikerül

többször résztvenni az iskolaközi logopédiai rendelőkben folyó tevékenységekben

és konkrét helyzetekben, képzett logopédus szupervíziója mellett alkalmazni

bizonyos eljárásokat az olvasottak közül. A különböző beszédhibákhoz kapcsolódó,

megjelölt könyvészeti anyag is jelentős segítséget nyújthat.

Kulcsfogalmak:

Kiejtési (artikulációs)hibák: pöszeség és orrhangzósság

A beszéd ritmusának zavarai.:hadarás és dadogás

Az írott beszéd zavarai: diszlexia

Többszörös, polimorf beszédhibák: megkésett beszédfejlődés, disarthria és

afázia.

1. EGYSÉG: A KIEJTÉSI (ARTIKULÁCIÓS) BESZÉDHIBÁK

Célkitűzések:

a kiejtési hibák meghatározása és azonosítása

a kiejtési hibák okainak feltárása és pontos diagnosztizálása

a pöszeség és az orrhangzósság esetében alkalmazható terápiák megismerése és

egy terápiás terv kidolgozásának elsajátítása

Kulcsfogalmak:

élettani/nem élettani pöszeség

53

organikus, funkcionális és pszicho-szociális pöszeség

hangtorzítások, helyettesítések, kihagyások

pöszeségterápia szakaszai (előkészítő, hangképzés, rögzítés,

automatizálás)

nyílt, zárt és kevert orrhangzósság

1. 1. A PÖSZESÉG

Az artikulációs hibák közül és az össz beszédhibák közül a legelterjedtebb.(a

gyermekeknél és a felnőtteknél is. )

Az össz beszédhibák 74,5 %- át teszi ki. Óvodáskorban még gyakoribb, és általában

több hangot érint. Beiskolázáskor csökken az aránya, harmadik osztályban

stabilizálódik a pöszék száma.

Más elnevezések : Dyslalia (dis – nehéz, lalein – beszéd, görögül)

Psellizmus

Selypesség

Meghatározások :

1. Gutu M.: Az önálló vagy kombinációkban szereplő beszédhangokat érintő

részleges vagy teljes képzési és kiejtési képtelenség

2. Verza E.: Képzési-kiejtési zavar, ami a hangok kihagyásában,

helyettesítésében, felcserélésében és torzításában nyilvánul meg. Súlyos

esetekben ezek a jelenségek szótagok vagy szavak szintjén is előfordulnak.

3. Kovács E.: A beszéd tisztaságának olyan zavara, melyre jellemző az adott

nyelvközösség artikulációs normáitól (tájnyelv, irodalmi nyelv) való

következetes eltérés.

Jelentkezhet tisztán, önálló formában, vagy más beszédhibákkal kombinálva

(orrhangzósság, dadogás, 25-30 %-ban diszlexia). Egyes formáit „kinövi” a gyermek,

más formák nem javulnak spontánul (laterális ejtés, zöngétlenítés, többszörös

interdentalizmus)

54

Osztályozás (több szempont szerint):

1. Életkor szerint : -Élettani (fejlődési) kb. 4 éves korig

-Nem élettani – 4 éves kor után (ha korán kezdett el

beszélni, akkor már 3 éves kortól is )

-Felnőttkori (fontos a terápia színinövendékeknél,

tanítóképzősöknél, lelkészeknél. )

2. Etiológiai (kóroktani) tényezők szerint:

a. Organikus (szervi):

Perifériás:

-labialis (ajak rendellenességek – sérülések, műtéti hegek,

bénulások, fejlődési rendellenességek - esetén). Főleg az

ajakhangok, és a réshangok érintettek.

-dentalis (fogak rendellenességei esetén). Leggyakrabban a

fogállományi és fogsorzáródási rendellenességek

járulhatnak hozzá a pöszeség kialakulásához(fogak közti

hézagok, fogak dőlése, nyílt harapás, mély harapás, él

harapás, kereszt harapás, prognatizmus, progénia) A

labiodentális hangokat érintheti és a fogköziséget, valamint

az oldalhangzósságot favorizálhatja

-lingualis (nyelv rendellenességek – mikroglossia,

makroglossia, bénulások, sérülések, lenőtt nyelvfék –

esetén). Főleg az R, L, T, D, hangokat és az S, SZ csoport

hangjainak helytelen artikulálását befolyásolhatja.

-palatalis, nazopalatalis és nazális pöszeség esetén

orrhangzósságról van szó, amit speciális tünetei és terápiás

eljárásai miatt külön beszédhibaként kezel a szakirodalom.

Központi, ami disarthria néven külön beszédhibaként

szerepel

b. Funkcionális (működési). Főleg fonematikai hallás (érzékelési) és

mozgáskoordinációs (motorikus) nehézségek esetén alakul ki. A

pöszeségek 60-80 % -a ebbe a kategóriába sorolható. Tünetei 4-6

55

éves korban körvonalazódnak. A szakirodalom több etiológiai

tényezőt sorol fel:

Megkésett beszédfejlődés veleszületett

beszédgyengeség következtében (Seeman,

Luschinger), ami genetikai hajlamként főleg

férfiágon örökölhető.

Motoros koordináció zavarai (a pyramidális és

extrapyramidális pályák működési zavarai ) és

az izomtónus, a mozgásritmus rendellenességei

Lateralitás zavarok (Gutzman), amelyek

azonban nem egyértelműek

Hallászavarok, amelyek nem annyira az

abszolut, mint a beszédhallásra (fonematikai

differenciálóképesség), a hallási memóriára és a

hallási figyelemre vonatkoznak. G. Arnold

adatai szerint a pöszék között nagyobb az

amuzikalitás aránya.

A taktilis és a kinesztetikus érzékelés zavarai, de

a kutatások nem igazolták egyértelműen

A látás zavarai és a pöszeség közötti

összefüggéseket is csak bizonyos szerzők

említik

Anatómiai kismértékű eltérések (mint a normál

variánsai) különböző kombinációkban

hozzájárulhatnak a pöszeség kialakulásához.

Más szomatikus eltérések, mint pl. súlyos

szomatikus megbetegedések

Intelligencia szempontjából az alacsony értelmi

képességűek között sokkal nagyobb a pöszék

aránya. Náluk lassabb az artikuláció fejlődése,

kisebb az akusztikus memória terjedelme és

gyengébb a hallási differenciálóképesség

56

c. Pszicho-szociális (pszicho és szociogén)pöszeség szegényes és nem

megfelelő verbális ingerek, helytelen beszédmodell, nem megfelelő

nevelés (túlzottan védelmező, perfekcionizmus, kényeztető beszéd,

következetlen bilingvizmus), helytelen automatizmusok, gyenge

hallási és verbális emlékezet, stb. esetén alakul ki.

3. Kiterjedése szerint :

teljes (univerzális), ami kb. 10-12 hangot fog át. Ide

tartoznak a hottentotizmus (amikor a legtöbb mássalhangzó

helyett T, H, N vagy TY hangot ejt), agramatizmusok,

akatafázia (szavak helytelen kapcsolása, mondat helyett szó).

részleges (parciális), ami lehet monomorf (egyazon

artikulációs csoporthoz tartozó hangok, pl.sz, z.), vagy

polimorf (többféle artikulációs csoporthoz tartozó hangok, pl.

s, r, v)

hang pöszeség csak egyes hangokra vonatkozik

szótag pöszeség izoláltan helyesen ejtett hangok

kombinációban helytelen ejtése, szótag felcserélés (pl. fekete

helyett feteke)

4. Akusztikus tünet szerint:

Torzítások („izmusok”)

Helyettesítések, felcserélések (paraláliák, parafonémiák)

Kihagyások (afonémia, „moghilalia”)

5. A beszédhiba tudatossági szintje szerint (Schilling felosztása)

o Szenzoros, amikor a beszédhibás gyermek nem rendelkezik a hang

akusztikus képével, rossz a hallási diferenciálás, nem ismeri fel a

helytelen artikulálást

57

o Kondicionált, amikor más személynél észleli az artikulációs hibát, az

akusztikus kép tudatos, de csak részben mert saját maga hibáit nem

veszi észre

o Motoros, amikor azonosítja a helytelen artikulációt másnál is,

magánál is, de motoros diszfunkciói miatt nem képes a helyes ejtést

produkálni

A pöszeség tünetei:

I.Torzítások: A különböző hangoknál más-más elnevezést használunk, pl szigmatizmus

(SZ csoport, S csoport), rotacizmus (R ), lambdacizmus (L), kappacizmus(K) stb.

a) Magánhangzóknál előforduló torzítások

Elemi hangképzési hibák (rekedt, suttogó, fátyolos zöngeképzés)

Hangszín hibák (rinofóniás, orrhangzós színezet)

Artikulációs hibák

b) Mássalhangzóknál előforduló hibák (képzési hely és mód változás)

Interdentális (fogközi) ejtés (leggyakrabban a SZ , S csoportnál)

Addentális ejtés

Palatális ejtés

Záralkotási és zárfelbontási hibák (tátogatott ejtés, oldalhangzós

ejtés)

Résképzési hibák (préselt , elmosódott, laterális ejtés)

Orrhangzós ejtés

Fordított képzés (pl. F, V fordított ajak-fogállású képzése)

Okozhatják organikus elváltozások(fogsor, nyelv rendellenességek, bénulások),

vagy funkcionális zavarok (izommműködési zavarok, beszédhallás

elégtelensége)

II. Helyettesítések(paraláliák):

a) Magánhangzók helyettesítése esetén változik az állkapocsszög, az ajkak

állása és a nyelv vízszintes vagy függőleges mozgása, ezért bizonyos

magánhangzók helyett más hangok artikulálódnak. Leggyakrabban

előforduló cserék az A-Á, Ö-O, Ü-U, E-É.

b) Mássalhangzók helyettesítésénél előfordulhat, hogy a helyettesítő hang

torzítottan vagy helyesen képzett. Legtöbbször felcserélt helyű képzéssel(pl.

K helyett T), azonos helyű, de módosított képzéssel(pl. Z helyett Sz, Ny

58

helyett J, D helyett N), vagy a hely és mód egyidejű felcserélésével

találkozhatunk(pl. R helyett J, S helyett C).

Az okok közül leggyakoribbak a fonematikus hallás zavarai, a beszédszervek

mozgáskoordinációs nehézségei, valamint bizonyos organikus okok (pl. rövid

nyelvfék)

III. Afonémiák (aláliák)

A beszédhangok kihagyása különböző fonetikai helyzetben valósulhat meg (szó

elején, végén vagy közepén). Leggyakrabban az R, L, H hangok esetében fordul elő.

Általában a beszédhallás zavarai okozzák, de a már fent említett organikus és

funkcionális rendellenességek is előidézhetik.

A pöszeség társult tünetei

Az artikulációs hibákon kívül a pöszéknél a beszéd ritmusának, tempójának és

melódiájának zavarai is sok esetben előfordulnak. Társulhatak ezekhez a

szókincsgyengeség, diszgrammatizmusok, amuzikalitás és az értelmi fejlődés zavarai.

A pöszeség terápiája

A terápia célja a hatékony kommunikáció helyreállítása, elsősorban az artikulációs

zavarok megszüntetése által.

A terápia feladatai:

-a helyes kiejtés feltételeinek megteremtése

-a helytelenül, vagy egyáltalán nem képzett hangok megfelelő kiejtésének

megvalósítása

-az újonnan kialakított helyesen képzett hangok rögzítése különböző

hangkapcsolatokban

-a helyes kiejtés automatizálása, a helytelen beidegződések kiiktatása

A terápia megszervezése:

A pöszeség terápiája ambuláns keretek közt történik, minimum heti két

alkalommal, alkalmanként 15 – 40 percnyi időtartammal. Otthoni gyakorlásra ajánlatos

erre fentartott füzetbe beírni a napi (max 10 percet igénybe vevő) speciális fejlesztő

gyakorlatokat, amelyeket a szülők jelenlétében (segítségével)célszerű elvégezni.

A rendelőben történő terápia lehet egyéni (csak a súlyos esetekben, vagy felnőtteknél),

csoportos (max. 5-6 fő), vagy kombinált.

59

A terápiához szükséges eszközök:

Tükör (kötelezően), képek, spatulák, szívószál (vagy fülpiszkáló pálcika),

szalvéta, fúvóeszközök, játékok.

A terápia ideális kezdéspontja a betöltött 5 év, de 4 éves kortól már elkezdhető (főleg az

általános püszeségek esetén).

Kovács E. szerint személyi feltételként kötelező a logopédus tiszta kiejtése, jó

hallásdifferenciáló képessége, megfelelő ritmusérzéke, artikulációs ügyessége, kitűnő

pszichológiai, pedagógiai, gyógypedagógiai felkészültsége, empátiája és

kommunikációs készsége.

A logopédiai kezelés megtervezése minden pösze gyermek esetében személyre szóló,

figyelembe véve egyéni sajátosságait, a dignózist és a terápia alapelveit. Ha több hangot

kell kialakítani, fonetikai szempontok(ejtésnehézsség színtje, képzőmozzanatok

rokonsága, stb), ontogenetikai szempontok és más érzékszervek bevonásának(pl.

vizuális kontroll) lehetősége dönti el a hangok javításának sorrendjét.

A terápia menete és módszertana

A pöszeség terápiájának négy szakasza van:

1. Előkészítő szakasz:

a) Mozgásfejlesztés, ami általános mozgáskoordinációt fejlesztő

gyakorlatokat, légzésgyakorlatokat és a beszédszervek (nyelv, ajkak,

lágyszájpad, hangszalagok) mozgásügyesítését szolgáló gyakorlatokat foglal

magába. Különböző mozgásos játékok, fúvó és légző gyakorlatok,

hangutánzók és tükör előtti mozgásgyakorlatok használatosak

b) Hallásfejlesztés, ami főleg a hallásdifferenciálásra vonatkozik Hangokhoz

kapcsolható képek, valamint tükör segítségével, progresszíven (izolált

hagoktól indulva a szótagokban, majd szavakban és mondatokban )

alkítható ki a hangok egymástól való megkülönböztetése, a helyes és

helytelen artikuláció akusztikus felismerése.

2. A helyes artikuláció kialakítása

a) Indirekt módszer főleg a kisebb gyermekeknél (4 – 4,5 éveseknél)

alkalmazandó. Hangutánzókra, szituációs és szerepjátékokra, bábozásra

támaszkodik. Bizonyos hangkapcsolódások favorizálhatják egyes hangok

60

könnyebb kiejtését (pl.a J hang elősegítheti a SZ, Z, C ejtését, „EJSZE,

ÁJSZÁ”, stb). Az R hang esetében a hangutánzás helytelen (uvuláris)

ejtést eredményezhet.

b) A direkt módszert nagyobb gyermekeknél alkalmazzák. A beszédszervek

pontos beállítását jelenti, ami kicsiknél túlzottan megerőltető és fáradságot,

valamint a beszédszervek izmainak túlgörcsösségét okozhatja.

Tükör előtt végzendő, akkor, amikor már megfelelő a beszédszervek

mozgáskoordinációja és a hallási differenciáló képesség.

A hangképző szervek egyéni sajátosságainak függvényében történik, minél

több érzékszerv bevonásával és a homogén gátlás (interferencia)

lehetőségének kiküszöbölésével.

Először a jól látható, zöngétlen hangok javítását végezzük, de esetenként,

az egyéni sajátosságok figyelembevételével a hatékonyabb terápia

érdekében ez a sorrend megváltoztatható (pl. ha a gyermek könnyebben

artikulálja a Z hangot, akkor ennek a kijavítása megelőzi a SZ hangét)

Hatékony, de alapos logopédiai tudást, tapasztalatot igénylő eljárás a

származtatásos artikuláció. Bizonyos hangok helyes kiejtésének apró

módosításai felhasználhatóak a kívánt hangok kialakítására. A

leggyakrabban használt származtatások:

-D, T, DZ, SZ, L, I-ből az R hang

-Á, D, N-ból a L hang

-T, F, N, H, C, -ből a SZ hang

-T, Sz, R, C-ből a S hang

-TS-ből CS hang

-TSZ-ből C hang

-T, H-ből K hang

-D, K-ből G hang

-U, M, P-ből B hang

-P-ből F hang

-B, F-ből V hang

-TJ-ből Ty hang

-DJ-ből GY hang

-NJ-ből NY hang

61

-É-ből Ő, I-ből Ű,

-A zöngés hangok zöngétlen párjukból származtathatóak (pl. SZ-ből Z,

S-ből ZS, stb)

3. Az új hang rögzítése

Az új hang rögzítése először szótagokban történik., fokozatosan, a

könnyebben ejthető kombinációktól a nehezebbekig (pl. a SZ hangot előbb

az I, É, Á hangokhoz kapcsoljuk, az Ó, Ú-val történő kapcsolásokat a végére

hagyva). Általában előbb a „direkt” kapcsolások ajánlatosak (elől az új hang,

utána a magánhangzó, pl. SZI), de vannak gyermekek akiknél az indirekt

szótagok (pl. ISZ) könnyebben artikulálódnak. A hangkapcsolások első

fázisában ajánlatos a magánhangzó és az új hang közé szünetet ékelni (pl.

SZ.....szünet....Í, É, Á..stb.). A középső pozíciójú szótagok (pl.

I...szünet...SZI, majd ISZI) ejtése után a rögzítés szavakban folytatódik, az

előbbiekben ismertetett alapelvek szerint (új hang szó elején, végén,

közepén, mássalhangzós kombinációkban).

A helyesen ejtett szavakat mondatokba foglajuk, amelyeket a gyermek előbb

utánmondással, majd képek alapján önállóan fogalmaz meg. Ebben a

fázisban átmeneti regressziók lehetségesek. Fontos a gyakorlatok

változatossága, játékos jellege.

4. Az új hang automatizálása

Az automatizálás egyik kötelező alszakasza paraláliák esetében az új hang

artikulációs (kiejtésbeli), motoros differenciálása a régi helytelenül képzett

vagy felcserélt hangtól. Előbb szótagokban, majd szavakban (paronimák), s

végül mondatokban valósítandó meg ( pl. SZI-SI, SZÁR-SÁR, SündiSZnó,

stb.).

A megfelelő automatizálás feltétele a következetesség, a fokozatosság és a

változatosság. Utánmondást, tárgyképek megnevezését, mondókákat,

speciálisan kiválasztott versikéket, szabad mondatalkotást, fogalmazásokat,

önálló beszédet lehet használni. Írni-olvasni tudó iskolásoknál írásbeli

játékos feladatok alkalmazása hatékony automatizálási eljárás lehet.

Egy terápiás ülés alkalmával a terápiás szakaszok közül több is előfordulhat, pl.

előkészítő gyakorlatokat végzünk a R hanggal kapcsolatosan, rögzíthetjük a S hangot és

62

automatizálhatjuk az Ő hangot. Lényeges, hogy a kialakítandó hangok ne interferáljanak

egymással, hátráltatva a terápiás folyamatot.

Ajánlott szakirodalom:

1. Gutu M.,(1975), Logopedia, B.B.T.E. Egyetemi jegyzet

2. Gereben Ferencné, szerk.(1992) A logopédiai munka

módszertani kérdései(tanítási tervezetek gyűjteménye),


3. Kovács E., szerk. (1990), Logopédiai jegyzet,


4. Murayné Szy É. (1987), Játékos beszédnevelés, Múzsák

kiadó, Budapest

5. Montágh I. (1997), Mondd ki szépen ,

6. Montágh I., Montághné Riener N., Vinczéné Bíró E.,

(1997), Gyakori beszédhibák a gywermekkorban, Nemzeti


7. Thoroczkai M.-né szerk. (2003), Hangfejlesztések lépésről-

lépésre, Kőbányai Média és Kulturális KHT.

8. Verza E. (1977), Dislalia si terapia ei, Ed. Did. si Ped.

,Bucuresti.

63

1. 2. AZ ORRHANGZÓS BESZÉD

Rinolália vagy rinophónia néven is megtalálható a szakirodalomban. Román elnevezése

a „rinolalia”.

Meghatározás és általános jellemzők:

Az a beszédhiba, amelynek során a szájhangok ejtésekor a levegőáramlat teljesen vagy

részlegesen az orrüregen át távozik, vagy nazálisok ejtésekor orális rezonancia jön létre.

A pöszeségek egyik sajátos formájaként lehet felfogni, hiszen periférikus (organikus és

funkcionális) rendellenességek következtében létrejövő kiejtési zavar. Súlyos esetekben

a beszéd érthetősége csökken, kommunikációs és másodlagos személyiségzavarok is

kialakulhatnak. Nem sorolható a gyakori beszédhibák közé. Három formája van, a nyílt,

a zárt és a kevert orrhangzósság.

Az orrhangzós beszéd formái:

1.) A nyílt orrhangzósság (hiperrinolália) akkor keletkezik, amikor az orrüreg felé

vezető út nem záródik el megfelelően az orális hangok ejtésekor.

Általános tünetei:

-képzési zavarok, melyek az orális hangok elmosódottságában ,

helyettesítésében és kihagyásában nyilvánulhatnak meg

-hangszín változások jellemzőek, rinophóniás, magas tonalitású

hangképzés

-a beszéd ritmusa megváltozik, a túlzott levegőfelhasználás miatti

gyakoribb belégzések miatt

Etiológiai szempontból organikus és funkcionális nyílt orrhangzósságról

beszélünk. Az organikus formák veleszületett(szájpadhasadék, submucosus

szájpadhasadék, lágyszájpad rövidülés) vagy szerzett (sérülések, hegek,

bénulások) okokra vezethetők vissza.

a.) A szájpadhasadék (Palatolalia) okozza a legtöbb organikus nyílt

orrhangzósságot. Oka a terhesség 7 –10 hetében keletkező fejlődési zavara

a mesenchyma szintjén. Sok szerző véli úgy, hogy a szájpadhasadék egy

olyan rendszerbetegség tünete, amelyben több rezonáló üreg(pl. a gége), a

külső és belső fül, valamint a vesztibuláris rendszer is sérültek. A

szájpadhasadék létrejöhet a kemény szájpad, a lágy szájpad , vagy

64

mindkettő színtjén. Esetenként kísérő anomáliák jelenkezhetnek. Ezek

közül leggyakoribbak az ajkak deformálódásai(egy vagy kétoldali), az orr ,

a nyelvcsap, a fogsor, és a garat rendellenességei. Táplálkozási nehézségek,

gyakran értelmi elmaradás, tikkelés és másodlagos személyiségtorzulások

jelentkezhetnek.

A beszéd szintjén megnyilvánuló tünetek:

-megkésett beszédfejlődés

-gazdaságtalan levegőbeosztás miatti ritmuszavarok (fokozott tempó)

-elmosódott, határozatlan hangtípusok

-a mássalhangzók közül leginkább érintettek a zárhangok, a réshangok és az

„r” pergőhang.(ajakhasadék esetén a labiálisok is)

-sok a helyettesítés és a kihagyás

-bizonyos izmok túlműködnek más fejletlen (renyhén működő)

beszédszervi izmok ellensúlyozásaképpen

-halláscsökkenés(a gyakori középfülgyulladások miatt) és a hallási

differenciálás tompulása.

-bátortalan, halk beszéd

b.) Submucosus szájpadhasadék esetén a kemény szájpad hátsó részén ék

alakú csonthiány van, ami fölött az orr és a száj nyálkahártyája egymásra

borul. Kékes-szürkés színű, áttetsző, behúzódott, tapintásra felismerhető

rész .

Tünetei (Perello szerint):

-étkezési nehézségek

-fogrendellenességek(főleg a metszőfogak szintjén)

-asszimetriás nyelvcsap

-megkésett beszédfejlődés

-rinophóniás hangképzés

-ugyanolyan artikulációs zavarok, mint a szájpadhasadék esetében

c.) A lágyszájpad rövidülés lehet veleszületett, vagy szerzett (pl. műtéti heg

vagy sérülés következtében létrejött bénulás). A normális 2/1 arány a

kemény és lágyszájpad között 3/1 vagy 4/1 aránnyá változik A lágyszájpad

mozgékonysága normális, de a rövidülés miatt nem záródik megfelelően az

65

orrüreg felé vezető út az orális hangok ejtésekor. A lágyszájpad rövidülés

gyakran az un. „Sedlackova szindróma” keretén belül alakul ki.

Funkcionális nyílt orrhangzósság is előfordul, bár gyakoriságban elmarad az

organikus formákhoz viszonyítva. A lágyszájpad anatómiailag megfelelő, de

működése renyhe, ezért artikulációs zavarok jönnek létre. Okait tekintve a

különböző szerzők több tényezőről beszélnek. Ezek között szerepelnek a

hisztériás szájpad bénulás(Seemann), az affektáló környezet hatásai

(Luschinger), a gyermekkori nagyothallás, a központi idegrendszer

encephalopátiás típusú sérülése (minimális tünetekkel), bizonyos fülorrgégészeti

műtétek (pl. mandulaműtét)

Vizsgálat:

A pontos diagnózis meghatározása érdekében orvosi, pszichológusi és logopédusi

vizsgálatra van szükség. Logopédiai szempontból fontosak az anamnézis adatok, a

mozgásvizsgálat, a hallásvizsgálat, a légzés, a hangképzés, az artikuláció, a szókincs és

a nyelvtani struktúrák vizsgálata.

A pontos diagnózis megállapítása érdekében főleg a lágyszájpad mozgékonyságát, és a

kiáramló levegő irányát kell meghatározni.

A lágyszájpad működése megfelelő, ha a gyermek képes sípot megszólaltatni, lenyelni

egy nagy korty folyadékot, és helyesen ejteni a „sz” hangot.

Nyílt orrhangzósságról van szó a következő esetekben:

-Ha a lágyszájpad anatómiailag ép, a beszéd orrhangzós, de hátrahajtott fejjel a

kiejtés megfelelő(a lágyszájpad passzívan zárja az utat az orrüreg felé).

-Ha a gyermeknek csak a beszéde orrhangzós, de a sírása nem, funkcionális

eredetű orrhangzósságot jelez.

-Ha a nyelv tövét spatulával megnyomjuk és a lágyszájpad nem emelkedik fel

reflexszerűen, bénulás gyanúja áll fenn.

-Ha a gyermek nem képes az arcát felfújni ajkak között tartott nyelvvel

-Ha az orrcsont berezeg orális hangok ejtésekor

-Ha az orrnyílás alá helyezett tükör bepárásodik, vagy az ugyanoda helyezett

papírszeletkék elmozdulnak orális hangok ejtésekor.

Zárt orrhangzósság a diagnózis a következő esetekben:

-Ha a nazális hangok ejtésekor nem rezeg az orrcsont

66

-Ha a nazális hangok ejtésekor az orrnyílás elé helyezett tükör nem párásodik be,

vagy az ugyanoda helyezett papírcsík nem mozdul el

Terápia:

A terápiát alapvetően meghatározza a diagnózis és a rendellenességeket előidéző okok.

Ha organikus elváltozások vannak a háttérben, először orvosi beavatkozásra van

szükség. A műtéti beavatkozás időpontjával kapcsolatban eltérő véleményekkel

találkozhatunk a szakirodalomban. Egyesek a korai műtéteket (csecsemőkorban) és a

korai hallás, valamint beszédnevelést ajánlják.(Kanizsai, Arnold). Mások a műtétet csak

4-5 éves korban, vagy iskoláskorban tartják időszerűnek. A korai fejlesztéshez

hozzátartozik az ajakmasszázs (az anyát erre kiképzik), a szopómozdulatok gyakorlása,

az ajaktorna, a fújógyakorlatok. A szájpadhasadékot ideiglenesen, a terápia idején

speciális mőszerrel, obturátorral lehet elzárni.

A terápia alapelvei: fokozatosság, rendszeresség, egyéni bánásmód, rugalmas nevelői

magatartás, játékosság, nevelői tapintat, megfelelő motiválás a terápiában való aktív

részvételre.

Módszertani szempontból a logopédiai terápia a pöszeségnél alkalmazott négy szakaszt

foglalja magába, kissé módosított, adaptált formában. Az előkészítő

mozgásfejlesztésben nagyobb hangsúly tevődik a lágyszájpadfejlesztő, légzés(váltakozó

orr-száj ki-be légzés) és fújógyakorlatokra. (ásítás, gargarizálás, arcfelfújás, nyelés,

stb.).

A magánhangzógyakorlatok a helyes rezonanciaképzést segítik elő. Ezeket a következő

sorrendben ajánlatos különállóan hangoztatni: o, u, e, i, ő, ü, a. Ezután az

összekapcsolások következnek, pl. ou, ue, iő, őü stb., úgy, hogy a nyelvhegy az alsó

metszőfogakon helyezkedik el.

A mássalhangzók javításának sorrendje(Gerebenné Várbíró Katalin szerint): h, m, n, p,

t, l, f, v, k, g, d, b, sz, z, c, ny, ty, gy, s, zs, cs, r.Ezen a sorrenden változtatni lehet az

egyéni sajátosságok és reakciók függvényében. Kanizsai a rögzítés szakaszában ciklikus

szótagsorokat ajánl, pl. ká, ka, ke...ákká, akka, ekke...ákká-ák, akka-ak, ekke-ek stb. A

réshangok artikulációjának megkönnyítésére is a „k” hang kombinációit véli

hatékonynak. (kszá, ksza, kszi..). Az automatizálási szakaszban utánmondás, mondókák,

versikék használhatóak, ugyanúgy mint a pöszeség terápiájában.

67

2.) A zárt orrhangzósság (hiporinolália) esetében a normális élettani nazális

rezonancia csökkenése áll fenn. Organikus okok lehetnek elülső orrüregi

elváltozások (pl. nátha, polip, orrsövény ferdülés), vagy hátsó

rendellenességek(pl. tumorok, túlméretezett, gyulladt mandulák). A funkcionális

zárt orrhangzósság a lágyszájpad fokozott működésében nyilvánul meg beszéd

közben, s ennek következtében az orrüregbe nem jut elegendő levegőmennyiség.

Tünetei közül a legszembetűnőbb, hogy a M, N, NY ejtésekor nincs nazális

hangzás, vagy helyettük B, D, GY, hangokat ejtenek.

Az organikus formák terápiájában elsődleges az orvosi beavatkozás, míg a

funkcionális zárt orrhangzósságban a logopédiai eljárások. Ezeknek a célja főleg

a lágyszájpad feszességének oldása.

3.) Kevert (vegyes) orrhangzós beszéd a két előzetesen bemutatott forma különböző

arányú keveredéséből származik.


1. Gerebenné Várbíró Katalin (1992), Az orrhangzós beszéd javítása,

Országos Közoktatási Intézet, Budapest

2. Kovács Emőke, szerk. (1990), Logopédiai jegyzet, Tankönyvkiadó,

Budapest


68

2.EGYSÉG: A BESZÉD RITMUSÁNAK ZAVARAI

Célkitűzések:

a beszéd ritmusával kapcsolatos zavarok meghatározása és azonosítása

beszédritmus-zavarok okainak feltárása és pontos diagnosztizálása (forma

azonosítása)

a hadarás és a dadogás esetében alkalmazható terápiák megismerése

Kulcsfogalmak:

o hadarás (motoros, receptív, parafráziás, tachylalia)

o dadogás (élettani, elsődleges és másodlagos, illetve klónusos/tónusos)

o tüneti (direkt, logopédiai), kauzális (pszichológiai) és komplex dadogás-

terápiák

2. 1. A HADARÁS

A szakirodalomban megtalálható más elnevezések: tachyphemia, tachylalia

(román elnevezés: tahilalia)

Meghatározás:

- Weiss(1950) szerint „központi nyelvi kiegyensúlyoztlanság”, mert a károsodás

központi eredetű, a kommunikáció tágabb rétegeit érinti (nem csupán a

beszédet) és stabilitás hiányban nyilvánul meg.

- Palotás(1970) tüneti meghatározása szerint a hadarás olyan beszédzavar,

amelyre a következő megnyilvánulások jellemzőek:” beszédgyorsaság, hangok

és szótagok kihagyása, pontatlan képzés, monotónia, szegényes szókincs és az

össz-személyiség sajátos elváltozása”.

Gyakorisága:

Csak hozzávetőleges számadatok vannak, mivel sok hadaró nem jelentkezik

logopédusnál. Gyermekeknél (7-8 éves korban) kb. 1,5% hadar, ezek közül négyszer

több a fiú.

69

Formái:

-Liebmann két formát különböztet meg. A motoros hadarás tünetei elsősorban

kinesztetikus és szomatomotoros jellegűek, a receptív hadarás pedig hallási

figyelemhiányban és a gondolatok szervezési gyengeségében nyilvánul meg.

-Florensky tachylaliáról és parafráziás típusú hadarásról beszél. A tachylalia

esetében a beszédtempó és a ritmusérzék zavart, míg a második típus tünetei főleg a

nyelvi megfogalmazás rendellenességei (szótagok, szavak ismétlése, felcserélése,

mondatok szétesése).

-Külön típust képvisel a hadaró dadogó beszéd, amellyel kapcsolatban a

legfontosabb feladat a domináns kórforma maghatározása, a megfelelő terápia

kiválasztása érdekében.

Etiológia:

Szinte minden jelentős szakirodalmi forrás örökletesen, genetikailag

meghatározott organikus zavart jelöl meg a hadarás okaként. Arnold szerint két

genetikai vonal térképezhető fel , egy specifikus (ami a családban sok tagnál előforduló

hadaró beszédben és amuzikalitásban nyilvánul meg) és egy nem specifikus (ami

általános nyelvi zavar tünetegyütteseként jelentkezik).

Patológiai szempontból az eddigi vizsgálatok agyi éretlenséget, a vesztibuláris reakció

kóros elváltozásait, a kisagy szerepét, a sztriopallidáris rendszer és az agykéreg

kapcsolatának elégtelenségét és az agyféltekék dominanciájának éretlenségét hozták

felszínre. Ez utóbbival kapcsolatos a Wada teszt eredménye, ami a jobb félteke szerepét

bizonyította be a beszéd prozódiai elemeinek dekódolásában, az irányított figyelem

működésében, a dallamfelismerésben és a beszédiram szabályozásában. Bizonyos

feltételezések szerint molekuláris szinten végzett analitikus vizsgálatok újabb etiológiai

tényezők felfedezéséhez járulhatnak hozzá.

Tünetek:

Vannak minden hadarónál megjelenő, valamint csak bizonyos esetekben megnyilvánuló

tünetek. Legjellemzőbbek a figyelmetlenség és az ún. „ösztökélési

zavar”.(hiperaktivitásban, fokozott beszédkésztetésben és mozgástempóban ölt testet).

a.)Pszichés jellemzők:

Figyelemzavarok, elsősorban dekoncentráltság, szórt figyelem, tartós

figyelem hiánya, gyenge akusztikus figyelem

70

A beszéd megelőzi a gondolkodást, a verbális megfogalmazást.

Mondataik „embrionáris” formában vannak, vagyis még nincsenek

megfogalmazva, amikor kimondásra kerülnek.(Schilling)

Froeschels szerint a hadarókra jellemzőek az „éretlen” gondolatok,

amelyeket kimond, holott még csak a csírájuk létezik. Sokszor maga

a hadaró is csodálkozik azon, amit kimondott.

Vizsgálatok hozták felszínre, hogy a hadaróknak nincsen domináns

képzettípusuk, ami az emlékezés és a gondolkodás folyamatát

sajátosan befolyásolja.

A hadarók gondolkodására elsősorban a kuszaság jellemző és nem

annyira a gyorsaság vagy a lassúság.

Ami a hadarók intelligenciáját illeti, legtöbbjük átlagos, vagy magas

intelligenciájú. Azoknál, akik a beszédgyengeség által meghatározott

hadarók, a verbális intelligencia alacsonyabb fokú., de logikai

funkcióik jól működnek. Praktikus intelligenciájuk jó, ami a

pályaorientációban fontos elem lehet.

Személyiségjegyek szempontjából a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a

hadarók extravertáltak, jellemző rájuk a nyugtalanság, impulzivitás,

ingerlékenység. Sokmindenbe belekezdenek, de általában felületesek.

Szociábilisak, fegyelmezetlenek, rendetlenek, de makacsul célratörőek.

Önkontrolljukkal problémák vannak, az infantilis túlzott önértékelés gyakori.

b.) A beszéd sajátosságai:

A megkésett beszédfejlődés szindrómája, ennek velejáró tüneteivel,

sok, de nem minden hadarónál jelentkezik. Szókincsszegénység,

diszgrammatizmus, hallási percepciós zavarok, motoros koordinációs

zavarok , reál szakok iránti érdeklődés kíséri.

A légzés kapkodó, rendszertelen, ritmustalan, igazodva a

gondolkodás és a beszéd közti diszkrepanciákhoz.

A hangadásban gyakori a zöngétlenítés, ami a kapkodó légzés

következménye.

Artikulációjukra jellemző, hogy rendszertelenül, nem következetesen

torzítások, hangcserék és kihagyások teszik nehezen érthetővé

beszédüket. A beszédtempó gyorsítása miatt a pontatlan, elmosódott

71

képzés is gyakori. Szótagokat hagynak ki, szavakat vonnak össze,

vagy ismételgetnek.

A beszédtempóval kapcsolatos vizsgálatok (Kassai és Kovács)

kimutatták, hogy a hadarók kétszer annyi szünetet tartanak, mint a

nem hadarók, de a hallgatóság mégis megállás nélkülinek észleli

beszédüket. A beszéd tempóját azzal fokozzák, hogy rövidebben ejtik

vagy elnyelik a hangokat, összevonják a szavakat, hosszabb

szavaknál és mondatoknál növelik az iramot (akceleráció).

Sok esetben a beszéd dallama nem megfelelő, ami monotonitáshoz

vezethet.

A fogalmazás és a spontán beszéd szempontjából jellemző a

csapongás. Számukra nehéz a téma végiggondolása, a lényeg

kiemelése, a megfelelő kifejezési forma kiválasztása. Szótalálási és

gondolatformálási nehézségekkel küszködnek, és ezt gyakran

embolofráziákkal, töltelékszavakkal ellensúlyozzák.

Szókincsszegénységük infantilizálja beszédüket.

Olvasás és írás tekintetében formai és szemantikai sajátosságok a

kihagyások, összemosások, kuszaság, ékezethiányok, időtartam

jelölési hibák, dekódolási nehézségek. Vannak azonban helyesen

olvasó és rendezetten, helyesen író hadarók is.

c.)Más tünetek:

Mozgáskoordinációjukról úgy tűnik, hogy a pubertáskor előtt

gyengébben működik, míg utána jelentősen megjavul. A motoros

nyugtalanság viszont mindvégig jellemző rájuk (izegnek-mozognak,

ruhát igazgatnak, álmukban sokat mozognak). Sajátos a baloldali, a

keresztezett, vagy a ki nem alakult dominancia.

Muzikalitásuk, ritmusérzékük gyenge.

A hadarás vizsgálata:

A pontos diagnózis megállapítása csapatmunkát igényel. Neurológus, pszichológus,

foniáter és logopédus együttműködése javasolt.

A vizsgálathoz ajánlott magnetofont használni és többféle beszédhelyzetet kell

létrehozni.

72

Hangképzést, artikulációt, légzést, beszédtempót, prozódiai elemek használatát,

muzikalitást, szókincset(Peabody teszt), lateralitást(Liebermann, Harris teszt),

mozgáskészséget(Oseretsky teszt), olvasást és írást vizsgálunk.

A hadarás terápiája:

A hadarókat ritkán zavarja saját beszédhibájuk, ezért nehezen jutnak el a logopédushoz

és nehezen lehet bevonni őket a terápiás folyamatba. Főleg akkor jelentkeznek, ha

szakmájukban akadályt jelent beszédhibájuk.

A terápia hatékonyságát növeli, ha egyéni és csoportos foglalkozásokat megfelelő

arányban alkalmazunk. Fontos a terápiába a családot is bevonni.

A terápia során a változatosság, a humor és a fokozatosság betartása alapvető

követelmények

A terápia célterületei

-A személyiség rendezése (önismeret fejlesztés, életvitel stabilizálás, önkontroll

fejlesztés, pl.RIT terápia)

-A figyelem fejlesztése különösen fontos. Minden foglalkozás alatt többször is

haszálatosak az erre irányuló gyakorlatok.(vizuális, akusztikai, verbális figyelem

fejlesztés)

-A beszéd terápiájában a formai és a tartalmi oldalakat is fejlesztjük. A

légzésgyakorlatok(hasi légzés, kilégzés hosszítás,), az artikulációs

gyakorlatok(túlartikulálás, értelmetlen szótagsorok, nyelvtörők,), a szókincsfejlesztés,

verbális memória fejlesztés (szókígyó), a beszédtempó szabályozása (utánmondás,

együttmondás, mozgással kísért beszéd),és az expresszivitás fejlesztése(hangsúly,

hanglejtés, fejlesztés, versek, dramatizálások segítségével) minden hadarásterápia

szerves alkotóelemei.

A hadaró beszédének nyelvi rendezése magába foglalja a gondolatrohanás

megállítását(pl. képsorok történetek elmeséléséhez), a mozgás és ritmus korrekciót, (pl.

tánc segítségével), a mondatszerkesztés és szövegalkotás szabályainak elsajátítását.

Mivel a hadarás általában pubertáskorban rögződik, érdemes a veszélyeztetett

gyermekeket prevenciós programokba bevonni.


1.Bíró S., Juhász S. Szerk.(1991): Nonverbális pszichoterápiák. Animula könyvek,

Magy. Pszichiátriai Tár. , Budapest

73

2. Montágh I., Montágh R. N., Vincze B. E., (1990): Gyakori beszédhibák a

gyermekkorban, Tankönyvkiadó, Budapest

3.Vassné Kovács E. szerk.(1993): A hadarás. Országos Közoktatási Intézet, Budapest

74

2. 2. A DADOGÁS

Meghatározás:

A szakirodalomban több meghatározás ismeretes. Egyes szerzők szerint a dadogás egy

neurózis forma, míg mások a neurózis beszédben megnyilvánuló tüneteként határozzák

meg. Funkcionális szempontból a dadogás a beszéd összrendezettségének zavara, ami

főleg a fluencia, az ütem és a ritmus rendellenességeiben nyilvánul meg. Vannak

szerzők, akik a légzés, a hangadás és az artikuláció koordinációs zavarait emelik ki ,

mint meghatározó tényezőket. Mások a beszéd ritmusának megbomlásáról és különös

(kompenzatív) viselkedésről beszélnek. Létezik olyan meghatározás is, amelyben a

dadogás mint általános kommunikációs zavar jelentkezik, magában foglalva percepciós,

olvasás és írászavarokat egyaránt.

Gyakorisága:

Életkoronként változik a dadogók aránya az összlakossághoz viszonyítva. Hároméves

kor táján szoktak az első tünetek megjelenni, de ekkor sokszor csak fejlődési, élettani

dadogásról van szó és ez idővel kimaradhat. A háromévesek 7,7% ban dadognak, a

hatévesek már csak 2,5%-ban, míg nyolc év fölött a gyakoriság 0, 4 %. Városi

környezetben élőknél és fiúknál (háromszor több a fiú, mint a lány dadogó) nagyobb a

gyakoriság.

Formái és tünetei:

1. Élettani dadogás

Hároméves kor táján alakul ki bizonyos gyermekeknél. Ilyenkor megnő a

beszédigény, de a beszédszervek koordinációs ügyessége még korlátozott. A

szókeresések, és az artikulációs hibák gyakoriak és ha a szülők állandóan

korrigálnak, az amúgy is szorongóbb gyermekekben gátlás, beszédfélelem

alakulhat ki (leggyakoribb kialakulási lánc). Ez görcsössé teheti a beszédszervek

izmait s előbb ismételgetések, majd megakadások zavarhatják meg a beszéd

ritmusát. Ha viszont a környezet (elsősorban a szülők) megfelelően viszonyul a

kezdeti tünetekhez , a dadogás hosszabb-rövidebb időn belül legtöbbször

kimarad.

2. Elsődleges dadogás (primér, klónusos)

75

Általában az élettani dadogásból alakul ki. Első fázisban a szokásosnál

gyakoribb iterációk, magánhangzónyújtások jellemzik. A gyerekek nehezen

kapcsolják az egymástól eltérő képzésű hangokat, megállnak a

mássalhangzótorlódások előtt, monoton a hangsúlyuk, az intonációjuk, a

hangszín és hangerőváltásuk. Légzésük erőltetett és mellkasi, gyors, erős

belégzésű. Emotivitás, fokozott érzékenység és perszeveráló viselkedés jellemzi

őket.

3. Másodlagos dadogás (szekundér, tónusos)

Kialakulása általában több fázisban valósul meg. Ha már a klónusos dadogás

tudatosodik, elkezdi foglalkoztatni a gyermeket, titkolni próbálja , szorongást

okoz a beszédhelyzet, beszédfélelem van kialakulóban, a másodlagos dadogás

klono-tónusos formájáról van szó. Tünetei az ismétlések, bizonyos hangok

(főleg a zárhangok) esetében történő megakadások (bizonyos hangoktól „fél”,

beszédhibája okát ezekben látja), és a kezdődő beszédfélelem. A mikrokörnyezet

nem megfelelő hozzáálása a szorongást felerősítheti, és egyre gyakoribbak

lesznek a megakadásos hibák. Ez már a tono-klónusos fázis, amely tovább

súlyosbodva tónusos dadogássá alakulhat. Jellegzetes tünetek a sűrű, hosszú

ideig tartó megakadások, amelyeket grimaszok, váll és kézmozgások

kísérhetnek. A beszédmozgások akaratlagosan nem irányítható rendszere sérül.

Extrapiramidális gátlással magyarázható, egymásnak nem megfelelő garat és

szájüreg beállítódás okozza a megakadásokat. Az izomgörcsök a légző,

hangképző és mimikai izmokra is átterjedhetnek és akaratlagosan nagyon

nehezen szabályozhatóak. A beszéd ritmusa megbomlik, a folyamatosság

megszakad, egyenetlenség jellemzi.

Bizonyos esetekben súlyos traumák (fizikai vagy lelki) is kiválthatják a dadogást

az erre hajlamos gyermekeknél és ekkor rögtön a tónusos forma jelentkezik.

Ami a dadogók személyiségjegyeit illeti, inkább a másodlagosan kialakult

vonások regisztrálhatóak.(alacsony önértékelés, szorongás, félénkség)

Intelligenciájukra vonatkozó adatokkal kapcsolatban nincs mérvadó

szakirodalmi anyag.

Különbözó szakirodalmi források említést tesznek még hadarásos,

dysarthriás, hisztériás és traumás dadogásról.

76

A dadogás etiológiája:

A különböző szerzők etiológiára vonatkozó elképzelései négy csoportba

sorolhatóak:

a.) Testi okok, amelyek leginkább az idegrendszer öröklött vagy szerzett

sérüléseire vonatkoznak:

Örökletes, neuropátiás hajlam (Luschinger, Trömmer, Seemann,),

veleszületett beszédgyengeség(Luschinger, 1959)vagy intrauterin

sérülés(Wulf), ami az egyén fokozott érzékenységében, az

extrapiramidális és centrális beszédirányítás együttműködési

zavarában(beszédizomzat hiperaktivitása) és a központi idegrendszer

csökkent teljesítőképességében nyilvánul meg.

Nyelvi ingerek (főleg a komplex ingerek) feldolgozásának

idegrendszeri rendellenességei, amelyek akkor is megnyilvánulnak,

amikor a személy nem beszél. (C. Weber-Fox, 2006.).

Vegetatív labilitás, vegetatív disztónia, szimpatikotónia, a

szrtiopallidáris(szubkortikális) rendszer zavara, ami túlmozgásos

megnyilvánulásokat, parakinéziákat idéz elő.

Kialakulatlan, éretlen, vagy erőszakosan megváltoztatott lateralitás.

Nem egyértelműen bizonyított és vita tárgya a szakirodalomban.

Alkat (konstitúció). Szondi (1932)szerint a dadogók „genotipikus

vazoneurotikusak”A szerző összefüggést talált az epilepszia, a

migrén és a dadogás között.

Betegségek. Egyes szakirodalomi források(Gutzman, Stratton)szerint

bizonyos fertőző betegségeknek, metabolizmus rendellenességeknek,

a légzőrendszer és a kardiovaszkuláris rendszer megbetegedéseknek

szerepe van a dadogás kialakulásában.

b.) Pszichés okok:

Azok a szerzők, akik lelki okokra vezetik vissza a dadogást, úgy vélik, hogy

a lényeg nem annyira a tünet, hanem a beszéd mögötti történések, vagyis a

dadogó személyisége. Eszerint a dadogás pszichoneurózis, oka pedig az

érzelmi alkalmazkodóképesség zavara(Van Riper, Meyer, 1963).Ebbe a

kategóriába több elmélet tartozik:

77

Johnson(1963) „diagnosogenetyk” elmélete a szülő szerepét tartja

fontosnak a dadogás kialakulásában. A 2-3 éves, helytelenül

artikuláló és nem folyamatosan beszélő gyermekek perfekcionista

szülei(akik túlzott követelményeket támasztanak) sokszor irreálisan

„diagnosztzálják” gyermeküknél a dadogást és ennek megfelelően

korrigálni próbálják őket, hangot adva elégetlenségüknek. A gyermek

nem kapja meg a szükséges érzelmi támaszt, szorong a beszéde

„tökéletlensége” miatt, ami az izmok görcsösségéhez vezet és egyre

gyakoribbakká válnak a megakadások.

Eisenson (1958) azt vallja, hogy a dadogóknál létezik egy erős

perszeverációs, ismétlési hajlam. Hosszabb ideig fogékonyak

mentális-emocionális hatások megtartására az inger megszűnése után

is.

Wischner (1952) véleménye szerint a dadogásért egy un. „várakozási

hajlam” felelős. Ez egy olyan pszichomechanizmus, amely a

beszédhelyzetet megelőző belső, feszültséggel járó várakozásban

nyilvánul meg.

Sheenan(1970) konfliktuselmélete arról szól, hogy a dadogó előre

számít a beszéddel kapcsolatos nehézségekre. Belső konfliktus alakul

ki azzal kapcsolatban, hogy beszéljen-e vagy sem. A beszéd igénye

és a csendben maradás közti konfliktus okozza a dadogást.

Gutzmann az ijedségélmény szerepét hangsúlyozta a dadogás

kialakulásában. Valójában a pszichés sokk csak kiváltó és nem

eredendő oka a dadogásnak.

A viselkedéstani felfogás szerint a dadogás neurotikus

reakciómódok, tanult dezadaptatív modellek , hibás beszédviselkedés

rögzülésének következménye, nevelői, környezeti ártalamak hatására.

Wyatt(1976) a megzavart anya-gyerek kapcsolatra vezeti vissza a

dadogás kialakulását, azzal érvelve, hogy a gyermek legtöbbször a

számára fontos emberek társaságában dadog.

c.) Pszichoszomatikus okok:

A mai tudományos álláspontok többsége ebbe a kategóriába sorolható.

78

Schilling szerint(1965) a dadogás komplex és multifaktoriális

meghatározottságú, de három tényező szerepe a mérvadó: a

specifikus vagy nem specifikus örökletes hajlam, az enyhe , kora

gyermekkori agysérülés, valamint a környezeti és pszichológiai okok.

Karlin véleménye szerint a dadogás a megkésett mielinizáció és

bizonyos környezeti hatások kombinációjának eredménye.

Tinde(1956) úgy véli, hogy a szervezeti-környezeti egyensúly

felbomlása felelős a dadogás kialakulásáért.

d.) Egyéb magyarázatok:

o West(1958) a dadogást mint konvulzív jelenséget tárgyalja. Szerinte

„részben kompenzált pyknolepsy (az epilepszia sok kis görcsben

megnyilvánuló formája) eseményről van szó, amelyben a görcsök a

beszédszervek izmaira korlátozódnak.

o Lee(1950) sokat vitatott elmélete azt állítja, hogy a dadogás perceptuális

zavar, instabil feed-back hurok következménye. „Shadowing”

technikával jól kompenzálható, mivel a figyelem ezáltal elterelődik a

saját beszédfolyamatról.

o Egyes szerzők szerint gyermek családon belüli helyzete meghatározhatja

a dadogást. Egykéknél és a testvérsorban középső gyermekeknél

gyakoribb.

A dadogás vizsgálata:

Legfontosabbak az anamnézis adatok, amelyek fényt deríthetnek a dadogó

hajlamra (családra vonatkozó adatok), a dadogás kialakulásának

folyamatára(szakaszaira), a család reakcióira, a tünetek specifikumaira (hol,

kivel szemben, milyen mértékben nyilvánul meg a dadogás). Biológiai,

szociokulturális-pszichés és beszéd anamnézis felvétele szükséges.A logopédiai

vizsgálat a következő összetevőket tartalmazza(Vinczéné Bíró E. 1990):

A verbális kommunikáció megfigyelése:

- hogyan indítja a beszédet

- milyen időtartamú a görcs

- milyen típusú a légzés

- milyen a levegőbeosztás

79

- milyen beszédszerveknél jelentkeznek az izomgörcsök

- vannak-e együttmozgások

- vannak-e beszédet segítő akaratlagos együttcselekvések

- milyen a hangerő, hangmagasság, hangszín, hangsúly

- vannak-e fogalmazási és szótalálási nehézségei

A verbális kommunikációt segítő vagy akadályozó tevékenységek

feltárása:

-éneklés

-versmondás

-suttogás

-beszéd magas vagy mély tonalitásban

-együttbeszélés(kórusban)

-izolált szavak kimondása

-„szerepbeszéd” (pl. bábozás)

-cselekvéssel asszociált beszéd

A kommunikáció folyamatának szálesebbkörű vizsgálata:

-testtartás, térközszabályozás, nonverbális kommunikáció, vegetatív

tünetek, olvasás, írás, elakadások szabályossága vagy szabálytalansága

stb.

Lateralitásvizsgálat

Téri és idői ritmusérzék vizsgálata

Memória vizsgálata (különösen a verbális memória)

Kiegészító vizsgálatok(pszichológiai, neurológiai vizsgálatok)

A magatartás megfigyelése vizsgálati helyzetben

A dadogás terápiája:

Schilling (1965) négy csoportba sorolta a terápiás módszereket. Kauzális

(pszichoterápiára alapozó), tüneti(jellegzetesen logopédiai), komplex (pszichoterápiás

orvosi és logopédiai) és gyógyszeres(orvosi) kezelésekről tesz említést.

Egy másik csoportosítás szerint a létező több száz terápiás módszer három kategóriába

sorolható. A szomatikus elméletekre támaszkodó testi jellegű terápiák, a pszichogén

elméletekre támaszkodó pszichoterápiák és a pszichoszomatikus elméleteket vallóak

komplex kezelései alkotják ezeket a kategóriákat.

80

A terápiát meghatározó tényezők:

Etiológia (organikus vagy pszichés tényezők vannak-e túlsúlyban)

Életkor

A dadogás formája

A súlyosság foka

A környezettel való együttműködési lehetőségek

A terápia időtartama egyénileg változó. Általában eleinte gyors, látványos változás,

javulás következik be, majd lassulás jelentkezik, időszakos visszaesésekkel,

hullámzásokkal. A kezelések gyakorisága döntő jelentőségű (az intenzív terápiák

hatékonyabbak). A foglalkozások egyéni és csoportos formák megfelelő

kombinációjában bizonyultak legcélravezetőbbeknek

Minden típusú terápiában fontos szerepet játszanak a légzőgyakorlatok (hasi légzés), a

lazítógyakorlatok (relaxáció) és a mozgásos gyakorlatok(ritmusos mozgások,

izomtónust szabályozó mozgások, pl.úszás).

a.) Tüneti (logopédiai, direkt) terápiák:

Organikus dadogás esetén hatékonyak. Együttmondás, utánmondás és önálló

beszéltetés fokozatatit fogalják magukba. Olyan beszédet könnyítő eljárásokat

alkalmaznak, mint szótagoló beszéd, elnyújtott beszéd, ritmusos mozgáshoz

kapcsolt beszéd.

Gutzmann fiziológiás módszere légzési, hangoztatási és artikulációs

gyakorlatokat foglal magába, néma ejtéssel, suttogva és hangos, mély

tonalitású hangon.

Kanizsai didaktikus módszere lazító, légzési, hangringató,

magánhangzós és mássalhangzós gyakorlatokat, hagsúly és

ritmusgyakorlatokat, olvasási és beszélgetési gyakorlatokat tartalmaz.

Óvodásoknál ettől kissé eltérő a módszer és a következő lépések követik

egymást: együttbeszéd képek alapján, utánmondás képek alapján, kérdés-

felelet képek alapján, képek önálló leírása, történetmondás előmondás

alapján, spontán beszéd, emocionális beszéd.

Froeschels módszere a beszéd fiziológiájának elmagyarázását,

légzésgyakorlatokat, olvasás, írásgyakorlatokat és speciális artikulációs

gyakorlatokat foglal magába.

81

b.) Kauzális(pszichológiai) terápiák:

Cáljuk a neurotikus személyiségstruktúra korrekciója, nem csak a tünetek

enyhítése. Arra törekszik, hogy feltárja az okokat, a dadogás hátterét, oldja a

szorongásokat, megkönnyítse a realitáshoz való alkalmazkodást. Különlegesen

fontos a terápiát vezető szakember kompetenciája.

Játékterápia, báb és rajzterápia (Zullinger, Palotás, Klaniczai S., 1993)

Hipnoterápia (magnóhasználattal kombinálva)

Rágás (kau) terápia (a rágás örömet okozó, oldó hatására alapoz)

Regressziós terápia (Stein), ami a gagyogás periódusáig próbálja

visszavinni a dadogót és újraindítani a beszéd folyamatát.

Relaxációs terápiák (autogén tréning, imaginációs eljárások)

c.) Komplex terápiák:

Többdimenziósak, sokoldalúak, ami hatékonyságot biztosít, hiszen a dadogás

maga is multikauzális. A pszichoterápiát, a logopédiai terápiát és a gyógyszeres

kezelést integrálják.

Vékássy(1980) módszere nyolc éves kortól ajánlott. Intenzív, egyéni,

majd páros tevékenységeket foglal magába. Mozgás, logopédiai

relaxáció, beszédbiztonsági gyakorlatok, nonverbális gyakorlatok és

konfrontáció képezik a fő kezelési elemeket. Specifikuma a görcsanalízis

(blokkanalízis, önanalízis).Fontos szerepet játszanak a tükör, a

magnetofon és a videofelvevő.

Fernau-Horn „nyugalom”terápiája életkorokra adaptált. Felvilágosítást,

meditatív elemeket és megerősítő, bátorító gyakorlatokat tartalmaz.

Óvodások számára szókincs fejlesztést, ritmusgyakorlatokat,

beszédörömöt keltő tevékenységeket, képről mesélést vezetett be.

Fishman un. negatív gyakorlatokat használ, ami vizuálisan, tükörben

kísért szándékos dadogásra épül.

A „másként dadogás” módszere(Van Riper) a dadogási képlet

megváltoztatására törekszik, önbizalom fejlesztést, és az”ijesztő”

hangoktól, szavaktól való szorongás csökkentését célzó gyakorlatokat

foglalja magába.

82

Svend Smith hangsúlyozáson alapuló módszere lazítást, helyes

légzéstanítást, pszichoterápiát és hangsúlyos magánhangzókra irányuló

gyakorlatokat tartalmaz

A kommunikációs terápia (Wyatt) a megfelelő anya-gyermek kapcsolatot

szándékszik helyreállítani és főleg óvodás dadogók esetében az anya

terápiájára helyezi a hangsúlyt.

Seeman módszere pszichoterápiát, beszédgyakorlatokat

(szókomplexumok, szósorok, gyors mondatfelépítés), olvasási

gyakorlatokat és összefüggő beszédgyakorlatokat (dramatizálás) foglal

magába.

Vinczéné B. E. intenzív terápiája óvodás gyermekek számára van

kidolgozva. Heti négy alkalommal történik és a következő összetevői

vannak: beszéd és értelemfejlesztés, mozgáskoordinációfejlesztés (kis és

nagy mozgások), ritmusterápia(ének is), speciális beszédgyakorlatok,

összefüggő szöveges beszéltetés, pszichés és környezetbefolyásolás és

gyógyszeres kezelés.

A dadogás komplex művészeti terápiája(Balás E. 1996) csoportosan

történik és kiemelten támaszkodik a zene és a festés gyermekekre

gyakorolt jótékony hatására.

A Rituálinnovativ(RIT)logopédiára adaptált formája (Lajos-Rudas 1988)

csoportos terápia, rítusok és szokások , verbális és nonverbális

gyakorlatok váltakozásával dolgozik. Szabályosan ismétlődő és szabadon

változó részeket is tartalmaz. Változatos, de rítusaiban állandó

gyakorlatokon keresztül az érzelmi feszültség hatására beállt

kommunikációs zavart igyekszik megszüntetni.


1. Balás E. (1996): A dadogás komplex művészeti terápiája,

2. Bíró S., Juhász S., Szerk. (1991): Nonverbális pszichoterápiák,

Animula könyvek, Magy. Pszichiátriai Társaság, Budapest

3. Klaniczai S. (1993): Esetek a gyermekpszichoterápia

területéről, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai intézet, Budapest

83

4. Mérei V, Vinczéné B. E. (1993) Dadogás I-II. Nemneti

Tankönyvkiadó, BudapestMontágh I., Montágh R. N., Vincze

B. E., (1990): Gyakori beszédhibák gyermekkorban,


5. Vékássy L.(1987) A dadogók komplex kezelése Medicina,

Budapest

6. www.demoszthenesz.hu/cikkek/dadogoagy

3. EGYSÉG: AZ ÍROTT BESZÉD ZAVARAI.

Célkitűzések:

a beszéd írott formáival kapcsolatos zavarok meghatározása és azonosítása

a diszlexia okainak feltárása és pontos diagnosztizálása (forma azonosítása)

a diszlexia esetében alkalmazható terápiák megismerése

Kulcsfogalmak:

o diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia

o részképesség-zavarok

o Specifikus diszlexia terápiák: Meixner módszer, alapozó terápia,

Sindelar módszer, Gyarmathy módszer

3. 1. A DISZLEXIA

Meghatározása és gyakorisága:

A diszlexia egy nyelvi vonatkozású sajátos tanulási zavar, amely leginkább

olvasási-helyesírási nehézségekben nyilvánul meg. Más meghatározások szerint „az

írott szó elsajátításának zavara” Részképesség zavar, részleges funkciózavar, ami

egyébként egészséges és értelmes gyermekek esetében is gyakori. Gyakran párosul írás

és számolási zavarokkal (diszgráfia és diszkalkulia). Vannak szerzők, akik az általános

nyelvi képesség zavaraként tekintik. Iskolai kudarcot okoz és a helytelen szülői, tanári

84

hozzáállás (butának, lustának címkézés) másodlagos magatartási és személyiség

zavarok forrása lehet. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1980-as meghatározása

szerint „fejlődési olvasászavar”.

Gyakorisága számottevő, az összlakosság 5-10 %-át érinti és ez az arány növekvő

tendenciát mutat. A fiúk esetében négyszer nagyobb a gyakorisága. Olyan méretű

problémát jelent világszerte, hogy az utóbbi években számtalan diszlexiásokkal

foglalkozó nemzetközi szervezet alakult (pl. 1987-től működik az Európai Diszlexiás

Egyesület). A legutóbbi kutatások azonban kimutatták, hogy a gyakoriság

nyelvterületenként változik. Angol nyelvterületeken jóval több a diszlexiás, mint a latin

nyelvterületeken. (az AEÁ-ban 7 %, míg Olaszországban ennek a fele). Ennek okát a

kutatók a nyelvi struktúra és a helyesírás bonyolultsági fokában látják. Újabb szemlélet,

hogy a diszlexiások gondolkodása, információfeldolgozása más, mint a legtöbb emberé,

de ez semmiképp sem tekinthető betegségnek. Intelligenciától független, neurobiológiai

hátterű, de ugyanakkor kultúrfüggő jelenségről van szó, ami azt jelenti, hogy a

diszlexiások számára a legnagyobb segítség a tanítási módszerek és eszközök

differenciált adaptálása sajátos információfeldolgozásukhoz. (Gyarmathy, 2008).

Tünetei:

Lassú olvasási tempó, sok jellegzetes, következetesen előforduló hibával

(vizuálisan hasonló betűk tévesztése Ó-Ő, M-N, fonetikusan hasonló betűk

tévesztése, P-B, F-V, vizuálisan és fonetikusan hasonló betűk tévesztése, D-B,

SZ-ZS)

Szótagcsere és fordított irányú olvasás (tál-lát)

Betű, szótag kihagyás vagy betoldás (főleg a mássalhangzó torlódások esetében)

Szövegmegértési nehézségek

Gyakori agrammatizmusok, diszgrammatizmusok

Hosszan elhúzódó pöszeség (néha látens forma)

Gyenge verbális memória (szótalálási nehézségek, szegényes szókincs)

Fáradékonyság olvasási-írási helyzetben

Akusztikus figyelem zavarai

Zavart téri és időbeli tájékozódás

Testséma zavarok

Keresztezett lateralitás

85

Gyenge finommotoros koordináció

Sokszor csúnya , helytelen írás

A gyakran jelentkező viselkedészavarok általában másodlagosak, az

elszenvedett kudarcok következményei (bohóckodás, agresszivitás, depresszió,

szomatikus zavarok)

A diszlexiásoknál a felsoroltak közül sok tünet kombinálódik sajátos, egyéni módon.

Az óvodáskorú gyermekeknél sokszor felismerhetőek a diszlexia veszélyeztettség

jelei, amelyek alapján speciális prevenciós foglalkozások segítségével

megelőzhetőek a későbbi diszlexia súlyos formái.

Etiológia:

Az utóbbi évek kutatási eredményei (PET vizsgálatok) azt bizonyítják, hogy leginkább

örökletes (de lehet szerzett is) nyelvi zavar, amely az agyi neurotranszmitterek

mennyiségi és minőségi változásaiban , éretlen agyféltekei dominanciában, a bal

temporális zóna olvasási feladatokban mutatott csökkent aktiválódásában nyilvánul

meg. Bár a neurobiológiai háttér univerzális jellegű, a különböző nyelvterületeken a

nyelv sajátosságainak függvényében nem egyformán idézi elő a diszlexiát.

A központi idegrendszer korai, intrauterin vagy perinatális sérülése (minimális agyi

diszfunkció) is előidézheti az említett biológiai rendellenességeket.

A nem megfelelő nevelői környezet (családban elhanyagoltság, iskolai túl gyors oktatási

ritmus, túlzsúfolt tananyag) inkább un. "pszeudodiszlexiát” eredményez. Ehhez járulnak

hozzá a modern élet civilizációs ártalmai, amelyek a gyermekek fejlődését jelentősen

érintik: a mozgásszegénység, az egyoldalúan vizuális ingerdömping, a felpörgetett

életritmus, stb.

A kétcsatornás szóólvasás elmélete szerint a helyes olvasáshoz szükséges a lexikai

csatorna (leírt szó azonosítása képi jellegzetességei alapján) és a graféma-fonéma

egyeztető csatorna (alfabetikus feltérképezés, ami fonematikai analízis-szintézis

segítségével megy végbe) megfelelő együttes működése. Ha csak az első csatorna

működik, gyakoriak a hasonló szavak közti felcserélések (pl. tál-lát). Ha a csak a

második csatorna aktív, az olvasás akadozó, és elégtelen a szövegértés.

A diszlexiásokat sok esetben gyenge memória és térészlelési zavarok jellemzik, ami a

balról jobbra történő betűkövetést és a betűösszefűzést (emlékezetben tartani az előző

betűt és folyamatosan az agyi feldolgozó központba juttani a betűinformációt)

akadályozza.

86

A diszlexiás gyermek vizsgálata:

A szakemberek külön szempontokat dolgoztak ki a diszlexia veszélyeztettség és az

iskoláskori diszlexia vizsgálatára.

a.) A diszlexia veszélyeztettség vizsgálatának szempontjai (Vinczéné B. E. , 1990):

Biológiai-orvosi, beszéd és szociokulturális-pszichés anamnézis

Diszlexia előrejelző gyorsteszt I. II. (New-York-i Columbia Egyetem

által összeállított)

A beszédhangok kiejtésének vizsgálata

A beszédmegértés és beszédhasználat vizsgálata

A hallási differenciálóképesség vizsgálata

Az akusztikus és verbális emlékezet, szeriális felfogás és kivitelezés

vizsgálata

A vizuális emlékezet és percepció vizsgálata

A lateralitás vizsgálata

A téri és idői ritmusérzék vizsgálata

A testséma ismerete és téri tájékozódás vizsgálata

A rajzkészség vizsgálata

Kiegészítő vizsgálatok (neurológiai, pszichológizai, szemészeti,

audiológiai vizsgálatok)

A magatartás megfigyelése vizsgálati helyzetben

b.) Az iskoláskorú diszlexiás gyermek vizsgálata a következő, az előbbieket

kiegészítő szempontokat is tartalmazza:

o Speciális szempontok diszlexia esetében (pl. mikor és mennyit tanul,

milyen módszerrel tanult olvasni, kezdettől fogva fennállt-e az olvasási

nehézség, foglalkoznak-e otthon az olvasással, stb)

o Az olvasás vizsgálata(speciális olvasólapokkal minden osztályra nézve)

o Az írás vizsgálata (osztályonként adaptálva)

o A nyelvi-grammatikai –helyesírási készség vizsgálata

87

A diszlexia terápiája:

A diszlexia terápiájának sikere az etiológiai tényezőktől, a súlyossági foktól, az

alkalmazott módszerektől és az intervenció időpontjától függ. Leghatékonyabb a

prevenció, amit óvodáskorban kell elkezdeni és heti 3-4-szer alkalmazni.

1. A Meixner módszer:

Sajátosságai:

-egyéni haladási tempóhoz igazodik

-apró lépésekben halad

-sok ismétlésre támaszkodik(variációkban)

-a kiejtési hibák javítását is tartalmazza

-elkerüli a vizuális és a fonematikai homogén gátlást

-a hármas asszociáció megteremtésére törekszik (hang akusztikus képe – betű

vizuális képe – hang motoros emlékképe)

-sok mozgatható, manipulálható eszközt használ (képek, kártyák)

-célja az olvasási kedv felkeltése, a z olvasáshoz kapcsolódó szorongás oldása

(elfogadva, sok pozitív visszajalzést adva követel)

-elsős gyermekeknél a készségfejlesztés és az olvasási gyakorlatok aránya

fordított egymáshoz viszonyítva (év elején sok a készségfejlesztés, kevés az

olvasási gyakorlat, év végén pedig fordítva)

Készségfejlesztő gyakorlatok:

Szókincs fejlesztés (tárgyképek)

Mondatgyakorlatok (mondatalkotás, szövegalkotás)

Beszédszervi mozgások tudatosítása(ajak, hangszalagok, nyelv)

Iránygyakorlatok(mozgásirány megfigyelés, sorváltás, téri relációk

verbalizálása)

Hangos beszéd analízise (szótagolás, hosszú-rövid hangok

megkülönböztetése)

Ritmusgyakorlatok

Olvasástanítás:

Lényege a homogén gátlást elkerülő betűsorrend (a, i, ó, m, s, t, v, e, l, u,

p, c, k, á, f, h, z, ő, d, j, ö, é, n, sz, g, r, ű, b, cs, gy, ny, ty, ly, zs)

A stratégia a következő: a betűpárból az elsőnek a megtanítása (pl. N-M pár

esetén a M), aztán sok más betű megtanítása. Következik a betűpár második

88

tagjának megtanítása (az első nem szerepel). Egy következő foglalkozáson

visszahozni önmagában az első betűt, majd következik a két betű differenciálása.

(hasonlóságok és különbségek feltárása)

Magánhangzók tanításánál fontos az ajakkép és betűkép egyeztetése (először a

hosszú magánhangzóknál).

Mássalhangzók esetében alapvetőek a hangutánzók, a hívóképek, a zöngés-

zöngétlen megkülönböztetések (más-más színnel jelölve) és a hanganalízis.

(első, utolsó hang, stb.)

Az összeolvasási gyakorlatoknál előbb indirekt, (elöl a magánhangzó), majd

direkt szótagok használatosak. A szótagok először 2 betűből állnak, majd szavak

következnek pontosan meghatározott szótag és betű mennyiségek szerint.

Ezután mondatolvasásra kerül sor, a már tanult típusú szavak felhasználásával.

2.) A Gyarmathy É. által javasolt diszlexia korrekcióban alpvető szerepet kap az

alapvető részképességek fejlesztése mellett a sajátosan megszervezett tanítási

módszerek és eszközök alkalmazása is. A korrekciós gyakorlatok leginkább a testséma,

az egyensúly, a téri orientáció, a téri, idői és verbális sorozatok, a látás, hallás, tapintás

és mozgás felesztésére irányulnak. A fejlesztés egyéni és csoportos tevékenységek

váltakozásával, játékosan, hetente többször, pontosan megtervezett keretek és nyugodt

körülmények között, alkalmanként 30-40 percben történik.

3.) A Sindelar programnak két változata van: óvodások számára a prevenciós

gyakorlatok, iskolások számára pedig korrekciós gyakorlatok rendszere használatos.

Mindkettő pontosan kidolgozott vizsgálóeszközt is magába fogal, hiszen ennek a

segítségével lehet feltérképezni a részképességek fejlettségi szintjét, ami eldönti a

fejlesztés stratégiáját és lépéseit. A gyakorlatok vizuális differenciálás, auditív

differenciálás, alak-háttér tagolás (vizuális és auditív), vizuális emlékezet,

intermodalitás, szerialitás és téri orientáció fejlesztését célozzák meg.

4.) Alapozó terápia

Magyar gyógypedagógus és testnevelő szakemberek dolgozták ki Delacato

rekapitulációs elméletére támaszkodva.

Célja a humán mozgásfejlődési minták elmaradottságának kiküszöbölése. A fejlődésben

egymásra épülő mozgásminták mentén történő fejlesztési gyakorlatokat alkalmaz.

Időtartama elhúzódhat 6 hónaptól 2 évig és 5-15 éves gyermekek számára van

kidolgozva. Csupán intenzív alkalmazása hatékony és stabil eredmények csak 6 hónap

89

után mutatkoznak. A következő típusú gyakorlatok használatosak: nagymozgás

fejlesztés, rugalmasság fejlesztés, egyensúly gyakorlatok, keresztező gyakorlatok,

finommotorika gyakorlatok, láb és kézdominancia gyakorlatok, szemgyakorlatok (piros

szemüveggel „árnyékoljuk” a nem domináns szemet), testséma gyakorlatok. Ezeket

egészítik ki a speciális logopédiai gyakorlatok.


1. Gyarmathy É. (2008): Diszlexia, a specifikus tanítási zavar. Lélekbenotthon kiadó,

Budapest

2.Meixner I. (1978): Én is tudok olvasni, Tankönyvkiadó, Budapest

3.Meixner I. (1989) Olvasástanítás-tanulás diszlexia prevenciós módszerrel I:-II.

Művelődési Minisztérium, Budapest

4.Meixner I. (1996) Játékház I-II-III. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest

5.Selikovitz M.(1996) Diszlexia és egyéb tanulási nehézségek, Medicina, Budapest

6.Sedlak F., Sindelar B., (1995): „De jó, már én is tudom”-B. Sindelar programjának magyar adaptációja (óvodások számára). Bárczi Gusztáv Gyógyped. Főiskola, Budapest 7.Verza E. (1983) Disgrafia si terapia ei Ed. Did. si Ped. Bucuresti

8.Vinczéné B. E. (1990) Az olvasás és az írás zavarai. Tankönyvkiadó, Budapest

9. Fejlesztő Pedagógia különszám (szakfolyóirat), (1999). Budapest

10. Faludy A, Faludy T, (1996): És szertefoszlik a homály, Ibisz kiadó, Budapest

90

4. EGYSÉG:TÖBBSZÖRÖS, POLIMORF, SÚLYOS BESZÉDHIBÁK

Célkitűzések:

a többszörös, polimorf beszédhibák formáival kapcsolatos zavarok

meghatározása és azonosítása

a súlyos, polimorf beszédhibák okainak feltárása és pontos diagnosztizálása

(forma azonosítása)

a polimorf, többszörös beszédhibák esetében alkalmazható terápiák megismerése

Kulcsfogalmak:

o disarthria

o megkésett beszédfejlődés

o afázia

o Specifikus terápiák a polimorf beszédhibák esetében

4. 1. A DISARTHRIA

Meghatározás, általános jellemzők és tünetek

- központi eredetű neuropatológiás pöszeség

- a központi idegrendszer sérülései következtében létrejövő beszédhibák sajátos

keveredése (pl. artikulációs zavarok, diszfóniás, rinophóniás, aritmiás, monoton,

konfúz beszéd)

- agyi központok, agyidegmagvak, idegpályák károsodása következtében nem

megfelelő a beszéd neuro-muszkuláris mechanizmusainak vezérlése,

koordinálása és ellenőrzése, ezért a légző, hangképző és artikulációs izmok nem

tudják elvégezni a beszéd megvalósításához szükséges mozgásokat; az arcizmok

reflextevékenysége, koordonálása és a nyakizmok működése is károsodhat.

- a beszéd expresszív oldala érintett, az impresszív oldal legtöbbször nem sérül

súlyosan; a disarthriás tudja, hogy mit kellene mondania, de izmait nem tudja

megfelelően koordonálni; lassított ritmus javukra válha, az erőltetés ronthat az

artikuláción.

- jellegzetes tüneti megnyilvánulása a különböző agysérüléseknek

91

- a pöszeségtől abban különbözik, hogy súlyosabb, többsíkú következményei

vannak a beszédre nézve.

- vannak akik inkább orvosi jellegű problémának tekintik, míg mások

logopédiainak; legindikáltabb az orvosi-logopédiai szemlélet és együttműködés.

Gyakoriság:

Egyes szerzők szerint (R. West, L. Kennedy, A. Carr)a központi eredetű

bénulásos esetek 60 %-a beszédhibás, 50 %-a súlyosan. Mások (G. Böhme) 87,9 %-ot

említenek, és úgy találják, hogy sokuknál 2, 3, 4 társított zavar is jelen van. Olyan

bánulásos esetek is vannak, amelyeknél a beszédszevek izmai nem érintettek.

Általában a gyermekek 2 ezreléke születik központi idegrendszeri sérüléses bénulással,

ezek közül kb. 1 ezrelék marad életben.

A disarhriás gyermekek pszichés zavarai:

a.) Mozgászavarok

A központi idegrendszer és az efferens pályák sérülései a bordaközi izmok, a

hasizmok, a rekeszizom, a hagképző és artikulációs izmok megfelelő működését

akadályozhatja különböző mértékben.

A felső végtagok görcsössége a finommotorikát, így az írást, a rajztevékenységet, a

kézimunkát, a kézügyességet befolyásolhatja negatív irányban.

b.) Érzékelési zavarok

A központi idegrendszer sérülései olyan területeket is érinthetnek, amelyek

különböző érzékelési formákért felelnek (auditív, látási, tapintási, kinesztetikus),

hozzájárulva eképpen is a beszédhibák kialakulásához. O. Bentzen szerint a

központi eredetű bénulásos gyermekek 25-30 %-a hallássérült

c.) Érzelmi zavarok

Ha az agykéreg alatti központok sérültek, kontrolálatlan érzelmi reakciók

következhetnek be, pl. gyakori heves, impulziv megnyilvánulások, váratlan és heves

sírógörcsök, vagy nevetőgörcsök.

d.) Értelmi képességek zavarai

A statisztikai adatok szerint a dizarthriások 25-30 %-a értelmi fogyatékos, 5 %-a

különleges értelmi képességű, 65-70 %-a pedig átlagos értelmi képességű

e.) Pszicho-szociális zavarok

92

Ha a dizarthria súlyos mozgássérüléssel társul, önellátási zavarok (és a higiéniai

készségek elsajátításának zavarai) állhatnak elő, s ezek, valamint a szülők

sokszor túlóvó viselkedése miatt, elhúzódó infantilizmussal számolhatunk.

Ezekben az esetekben a beiskolázás legtöbbször speciális oktatási egységekbe

történik, ahol a megfelelő felétételeket biztosítani lehet.

A disarthria formái

A szakirodalomban a disarthriát több szempont szerint osztályozzák. A következőkben

Gutu M. (1975) osztályozását mutatjuk be.

a) Etiológiai szempont (sérülés eredete)szerint:

Intrauterin (méhen belüli) sérülések következtében keletkezett

disarthriák:

Az okok lehetnek:

-vírusos fertőzések (főleg a terhesség első 16 hetétben)

-Rh összeférhetetlenség

-anya súlyos betegségei (pl. cukorbetegség), sebészeti

beavatkozások

-sugárzás

-toxikózisok (mérgezések)

-az anya bizonyos pszichés megbetegedései

Perinatális sérülések következtében keletkezett disarthriák

Lehetséges okok:

-túlhordás

-koraszülés

-hosszú, nehéz szülés

-hipoxia, aszfixia

-mechanikus sérülések (pl. forcepses szülés esetén)

Posztnatális sérülések következtében keletkezett disarthriák

Lehetséges okok:

-konvulziós állapotok

93

-virózisok, fertőző betegségek (pl. agyvelő gyulladás, hepatitis)

-traumák,

-mérgezések

-súlyos vitaminhiány

-endokrin zavarok

b) Neurológiai tünetegyüttes szerint:

Wilson betegség következtében kialakult disarthria

Westphal –Strumpel szindrómát kísérő disarthria

Vogt betegség következtében létrejött disarthria

Általános paralízisek következtében kialakult disarthriák

Hemiplégiás disarthria

Parkinson kórt kísérő disarthria

Sklerosis multiplex következtében kialakult disarthria

c) Az előidéző tényező megjelenésének időpontja szerint (alpvetően

meghatározza a tünetek súlyosságát és a terápiaás beavatkozást) :

o Preverbális periódusban keletkezett disarthriák (a legtöbb disarthria

ebbe a kategóriába sorolható)

o Verbális periódusban keletkezett disarthriák (kisgyermekkor és

serdülőkor között)

o Verbális periódusban kialakult disarthriák (felnőtt és időskori)

d) Az idegrendszeri sérülés helye szerint:

Kortikális disarthria (kompenzálható,gyorsabb reverzibilitás, relatív

jó a prognózis)

Tünetei:

-beszédritmus zavarai (túl gyors, túl lassú, hangok megnyújtása,

ismétlése

-elmosódott, helytelen, torzított artikuláció

Extrapiramidális disarthria (gyakoribb gyermekeknél)

Tünetei:

-izomtónus zavarok, hiperkinézia

-megkésett beszédfejlődés (4-5 évesen jelenik meg a beszéd)

-szótag és szóismétlések, disarthriás dadogás

-helytelen artikuláció

94

-lassú vagy gyors beszéd

-beszédlégzés zavarai (gyors, rövid belégzések,

megszakításokkal)

-hangképzési zavarok (suttogó, túl hangos)

-mimikai kifejezés zavarai

Kisagyi disarthria

Tünetek:

-megszakításokkal, megakadásokkal tarkított beszéd („részeg

beszéd”)

-túlzottan halk vagy túlzottan éles hangú beszéd

-elmosódott beszéd, időnkénti szóvégi felkiáltásokkal

Agytörzsi (bulbáris) disarthria

Tünetei:

-nyelv, ajkak, lágyszájpad mozgáskoordinációs zavarai

-mimikai izmok koordinációs zavarai (fintorok, grimaszok beszéd

közben)

-artikulációs zavarok, főleg a réshangok, az ajakhangok, az ajak-

foghangok és a szájpadhangok esetében

-zöngétlenítés

-monotón beszéd

-nyelési zavarok

-rágási nehézségek

Pszeudobulbáris disarthria

Tünetei hasonlítanak az agytörzsi disarthria tüneteihez, de nyelési

zavarok ebben az esetben nem jelentkeznek és a perifériás izmok

sorvadása sem következik be

A disarthria vizsgálata

A vizsgálat ban fontos szerepet játszik az anamnézis , ami a lehetséges okokra világíthat

rá, és a sérülés időpontjáról tájékoztathat.

Tünetorientált speciális próbákat alkalmaznak, amelyek a következőket vizsgálják:

általános izomtónus, mozgáskoordináció

reflexek

95

légzés

beszédszervek mozgáskoordinációja

hangképzés

artikuláció (spontán és feladathelyzetben)

beszédritmus

hallás, beszédhallás

Egyik speciálisan kidolgozott vizsgálati eszköz a „Frenchay – Disarthriavizsgáló”teszt.

A diagnózis megállapításánál a disarthriát el kell különíteni a pöszeségtől (sokszor csak

a terápiára adott reakció alapján lehetséges), a nagyothallástól, az orrhangzósságtól, a

dadogástól és a motoros afáziától

A disarthria terápiája

A terápia célja az egész kommunikációs képesség javítása, fokozása, nem csak a

beszédé.

A lehetőségekhez mérten minél előbb el kell kezdeni és fontos, hogy személyre orientált

(nem csupán tünetorientált) terápiát alkalmazzunk. Súlyos formák esetén az egyéni

kezelés megfelelőbb. Enyhébb formáknál csoportos és egyéni terápiák kombinációja

ajánlott.

A disarthria terápiája akkor hatékony, ha interdiszciplináris jellegű. A komplex

kezelés azt jelenti, hogy szerepet vállal benne a neurológus, a kinetoterapeuta, a

pszichológus, a logopédus, a pedagógus (óvónő, tanító, tanárok) és a család. Fontos,

hogy a kezelés magába foglalja a másodlagos pszichés sérülések prevencióját, vagy

terápiáját is.

A logopédiai foglalkozások pontos napi programm szerint történnek, rövid

időtartamúak (5 –10 perc gyermekeknél és max. 30 perc felnőtteknél), naponta több

szakaszban is tarthatóak és progressziv tendenciájúak. A disarthriásoknak állandó

motiválásra, bátorításra van szükségük. A szidás és a túlkényeztetés is egyaránt

hátráltatja a terápiát.

A kezelés időtartama hosszú, évekig is eltarthat.

Speciális módszerek és eljárások:

Általános mozgáskészség és a beszédszervek mozgáskészségének fejlesztése.

Gyakran az akaratlagos mozgások nehezen kivitelezhetőek, ezért indirekt módszereket

kell alkalmazni (pl. szopómozgás – cukorka, csoki segítségével). A beszédszervek

96

izmainak túlzott megfeszítése , éles, hangos artikuláció a mozgáskoordináció romlását

idézhetik elő.

A finommotorika fejlesztése játékos formában történik, homokozás, gyurmázás,

festés (vízfestékkel, nagy felületen), vágás, fűzés, építőjátékok, puzzle segítségével.

Légzésgyakorlatokat először fekve végeztetünk, fej fölött nyújtott karokkal.

Hasra helyezet tárgyak, majd nem túl nehéz homokzsák stimulálhatják a légzőmozgások

hatékonyságát. Vannak terapeuták, akik elektromos stimulálást is használnak a légzés

optimizálására. (Electro-Lung).

Hangképzési gyakorlatok esetén a belégzést suttogás követi, ami kilazítja a

résztvevő izmokat. Ezek a gyakorlatok is első fázisban hatékonyabbnak bizonyultak

háton fekve.

Fonematikai hallásgyakorlatokat ugyanúgy kell végezni, mint a pösze

gyermekeknél.

Az artikulációs gyakorlatok is hasonlóak a pöszeségnél alkalmazottakhoz, de

gyakran speciális mechanikai módszerekhez kell folyamodni .A logopédus maszírozza,

mozgatja (húzza, csücsöríti, kunkorítja) a disarthriás ajkait, nyelvét, vagy rágás közben

lefogja az állát, hogy az állizmokat erősítse.

Napjainkban különböző alternatív augmentatív módszerek és elsősorban a számítógép

óriási segítséget nyújthatnak a disarthriások számára, akik speciális softok által egyre

könnyebben és hatékonyabban kommunikálhatnak környezetükkel.

Ajánlott könyvészet:

1. Ráduly-Z. É., Péter-Lunzer I. (2oo4): CP-s gyermekek beszédfejlesztése. EPSZ. Nr. 4. p. 321-339. 2.Vecsey K.,szerk. (1995): Dysarthria – Szöveggyűjtemény, Bárczy G. GY. P. Főiskola,

Budapest

3.Vinczéné Bíró E., szerk.(1990): A logopédiai vizsgálat. Országos Pedagógiai Intézet,

Budapest

97

4. 2. A MEGKÉSETT BESZÉDFEJLŐDÉS

A szakirodalomban sokféle elnevezésével találkozhatunk, pl. alalia prolongata,

fejlődéses afázia, congenitális afázia. Román nyelven az „alalie”kifejezés használatos

Meghatározás:

Megkésett beszédfejlődés akkor áll fenn, ha egy gyermek még nem beszél

amikor meghaladta a 3 éves kort, és nem értelmi fogyatékos, kizárható a nagyothallás,

valamint a hallónémaság. Egyéni eltérések lehetségesek, hiszen a beszéd kialakulásában

és fejlődésében sokszor jelentős ritmusbeli különbségek tapasztalhatóak. A pontos

diagnózis megállapításához interdiszciplináris vizsgálatra van szükség. Neurológus,

fülorrgégész, audiológus, pszichológus és logopédus által szolgáltatott információk

birtokában lehet pontos képet kapni a megkésett beszédfejlődésű gyermekről.

Szakirodalmi források szerint a megkésett beszédfejlődésű gyermekek között sok a jó

matematikai képességű, a balkezes és a későbben hadaró-dadogó.

Osztályozás:

Seeman a megkésett beszédfejlődés 10 különböző formáját különítette el, de

ezek közül csupán 5 felel meg a fent ismertett meghatározásnak.

1. Egyszerű megkésett beszédfejlődés

Akkor áll fenn, ha a gyermek 3 évesen még nem beszél, vagy nagyon

szegényes a szókincse és ezt sem szomatikus, sem lelki okok nem

indokolják. A beszédértés jó, de sok ideig csak egyszavas, vagy két-három

szavas agrammatikus mondatokat használnak. (pl. „Mama pá”)

2. Beszédszervek rendellenessége miatti megkésett beszédfejlődés

Bizonyos beszédszervi rendellenességek (pl. makroglosszia, nyelvbénulás,

orrmandula, lenőtt nyelvfék) késleltethetik a beszéd fejlődését, de inkább

kombinációikban, mintsem önmagukban okoznak megkésett beszédfejlődést.

3. Környezeti elhanyagoltság miatti megkésett beszédfejlődés

Számtalan kísérlet és szakmai tapasztalat bizonyítja, hogy a gyermekek

beszédfejlődésében alapvető szerepe van a szociális ingereknek. Ha a

gyermek környezete nem biztosítja a megfelelő érzelmi biztonságot és

elegendő verbális ingert, a beszéd fejlődése nagyon lelassulhat.

Bizonyos szerzők úgy vélik, hogy az ikrek között is sok a megkésett

beszédfejlődésű. Óvodáskorban mondataik kevesebb szóból állnak,

98

hiányosak, összetett mondatokat később használnak, szókincsük

szegényesebb, gyakoriak a synpraxiák (szavak helyzethez és cselekvésekhez

tapadása), és jellemző a kriptofázia (speciális, csak az ikrek által létrehozott

és használt nyelvezet), ami páros elszigetelődéshez vezethet. (lásd Luria

kutatásait). Ilyen esetben a különválasztás és az egyéni terápia látványos

javulást eredményezhet.

4. Súlyos testi aszténia következtében létrejött megkésett beszédfejlődés

Seeman említést tesz olyan gyermekekről, akik kis súllyal születtek,

bélműködési zavarokkal küszködnek, motoros idegpályáik megkésve

mielinizálódtak és beszédfejlődésük ezeknek a tényezőknek a hatására

jelentős elmaradást mutat korukhoz viszonyítva.

5. Alkatilag meghatározott megkésett beszédfejlődés

A megkésett beszédfejlődés bizonyos esetekben örökletes hajlam és más

tényezők kombinálódásának eredménye. A hajlam generációkon át

öröklődhet, leginkább férfiágon. Szülési sérülések, megkésett mielinizáció,

enyhe nagyothallás és fertőző betegségek súlyosbíthatják megnyilvánulását.

Seeman olyan esetekről számol be, amelyekben az otolitikus rendszer

kongenitális rendellenességei, egyensúly és motoros zavarok is jelentkeztek

a megkésett beszédfejlődésű gyermekeknél. Közülük többen rendellenes

fekvésben születtek, első években pedig statikus zavaraik voltak. (paradox

vesztibuláris reakció, általános motoros fejletlenség)

Tünetei:

-csecsemőkorban kevesebb a gagyogás és sivárabb, egyhangúbb mint a többi

gyermeké

-nem reagálnak elég élénken a környezet hangjaira

-a beszéd fejlődésé lassú ritmusú, a szókincs nem bővül megfelelően

-sokáig szócsonkítás , vagy hangutánzókban való beszéd a jellemző

-makacs, tartós pöszeség

-agrammatizmusok, diszgrammatizmusok jellemzik a mondatszerkesztést

(szórend zavarai, ragok , képzők helytelen használata)

-amuzikalitás

99

Terápia:

A pontos diagnózis és az egyéni sajátosságok ismeretében kellően rugalmas egyéni

kezelési tervet ajánlatos kidolgozni minden megkésett beszédfejlődésű gyermek

számára.

A hatékony terápia megfelelő arányban kombinálja az egyéni és csoportos

foglalkozásokat és bevonja a családot is. A túligényes, agresszív, vagy túlóvó anyák

kevésbé alkalmasak a terápia otthoni részének megvalósítására.

Fontos, hogy ne erőltessük a beszédet, inkább alakítsuk ki a beszédkedvet. A kiejtést

nem szabad korrigálni a terápia első szakaszában.

Shilling szerint először pontosan meg kell állapítani, hogy a gyermek a beszédfejlődés

melyik fokán áll és csak ennek figyelembe vételével lehet hatékony terápiás kezelést

megvalósítani. A lehetséges fejlődési fokok: izolált hangok ejtése akusztikai figyelem

nélkül, szótag láncok ejtése akusztikai figyelem nélkül, izolált hangok és összefüggő

hangsorok ejtése akusztikus figyelemmel (önutánzás), hangok és hangsorok ejtése

utánzással (külső és belső akusztikai figyelem). Ha pl. az önutánzás fázisában van a

gyermek, a logopédusnak nem szabad utánzást követelnie, hanem fel kell erősítenie a

gyermek hangképzését kísérő mozgásörömét. Ön- ösztönzés szerepet játszhat , ha a

terápiában „felerősítjük”, visszajelezzük, reprodukáljuk a gyermek által kiadott

hangokat. Ebben a fázisban fontos a látás, a szájrólolvasás és a többi érzékszerv

bevonása is.

A terápia három irányt követ:

- a beszédmegértés fejlesztése (passzív szókincs bővítése)

- a beszéd beindulásához szükséges általános képességek

kialakítása (kommunikációra való törekvés,

kontaktusfelvétel, hangdifferenciálás, ritmusérzék stb)

- a beszédszervek mozgásának megfigyelése és egyszerű

mozgások játékos gyakorlása

Ha a gyermek eljut az utánzás fázisába, a terápiában sikeresen alkalmazhatóak a

pöszeség javítására használt módszerek és eszközök speciálisan adaptált formái.

100

Ajánlott könyvészet:

1. Bittera Tiborné – Juhász Ágnes (1991): A megkésett beszédfejlődés terápiája.


2. Kovács E. szerk. (1990): Logopédiai jegyzet.Tankönyvkiadó, Budapest

3. Gereben Ferencné, szerk.(1992).A logopédiai munka módszertani kérdései(tanítási

tervezetek gyűjteménye).Tankönyvkiadó, Budapest

4. 3. AZ AFÁZIA

Meghatározás:

Az afázia olyan beszédzavar, ami az anyanyelv teljes elsajátítása után, az agy organikus

sérülése következtében jön létre. Leginkább a beszédértés és a beszédképzés egy vagy

több összetevőjének zavarát jelenti, de a kommunikációt károsító sajátosságából

kifolyólag a beteg egész személyiségét érinti. A sérülés az agy nyelvi programozó,

beszédészlelő és beszédmegvalósító központjaiban okoz károsodást. A sérült terület

kiterjedése és mélysége határozza meg az afázia súlyosságát. Az organikus elváltozások

leggyakrabban agyvérzés vagy stroke(embólia, trombózis, vérzés), tumorok,

agyhártyagyulladás, mérgezések és koponyasérülés következtében jöhetnek létre.

Gyakoriságát tekintve, egy afáziás beteg jut kb. 250 emberre.

Az afázia formái és tünetei:

A szakirodalomban sokféle osztályozás ismeretes, de ezeket két típusba sorolhatjuk:

leíró jellegű (a betegek teljesítményei alapján történik)és az agyi károsodások alapján

történő osztályozások. Az első csoportba 9 forma sorolható:

1. Broca féle afázia(verbális, expresszív afázia)

2. Wernicke afázia(szenzoriális)

3. Vezetéses afázia(központi, szintaktikai)

4. Transzkortikális motoros afázia

5. Transzkortikális szenzoros afázia

6. Amnesztikus afázia(anómikus)

7. Globális afázia

101

8. Beszédzónák izolációjának szindrómája

9. Keresztezett afázia

A lokalizációs típusú osztályozás Lurija nevéhez fűződik és a következő formákat

különíti el:

Motoros afázia, amelyhez az afferens, az efferens és a dinamikus afázia

tartozik. Lokalizációja a bal agyfélteke beszédzónájához tarrozó elülső

részek.

Szenzoros afázia, amelynek akusztiko-gnosztikus és akusztiko-mnesztikus

formái ismeretesek. Lokalizáció szempontjából a kéreg temporális zónáinak

középső részei károsodnak.

Szemantikus afázia, amelyben a domináns agyfélteke temporális-parietális

okcipitális lebenyei sérültek.

Az afázia formáinak, valamint az ezekhez tartozó tüneteknek a jobb áttekintése

érdekében Zsirka K.(1998) összefoglaló táblázatot készített (1. sz. táblázat).

Az afáziák különleges formáiként említi meg a szakirodalom a „gyermekkori afáziát”,

a”több nyelvűek afáziáját” és a „süketnémák afáziáját”.

Az afáziák kísérő tünetei:

1. Apraxia, a cselekvések, mozgások kivitelezésének zavara

2. Koncentrálóképesség és a figyelem mozgékonyságának zavara

3. Konstrukív vizuo-motoros zavarok(pl. rajzolási nehézségek)

4. Látástér beszűkülése

5. Aszimbólia-diszszimbólia, a szimbólumok (mimika, írásjelek,

számok)felfogásának és használatának zavara

6. Akalkulia-diszkalkulia (de nem a számképzet és a mennyiségi fogalom zavara)

7. Diszlexia-diszgráfia (alexia-agráfia)

8. Dysarthria

9. Az emlékezőképesség zavara – agnózia (akusztikai, taktilis, vizuális, szín,

testvázlat, fizionómiai)

10. Teljesítmány és hangulatingadozás, fáradékonyság

11. Sok esetben erős lelassulás a különböző tevékenységek elvégzésében

102

Az afázia vizsgálata:

A szakirodalomban többféle vizsgálati módszer ismeretes. Ezek közül a legismertebbek

a Token Teszt, és a Western Aphasia Battery és Schuell Standard Afáziatesztje.

A vizsgálat csak relatív stabil állapot kialakulása után végezhető el. Az afáziás beteg

rendszerint szorong, feszült és nagyon érzékeny, ezért a vizsgálat során törekedni kell az

oldott hangulat megteremtésére, empátiásan, bátorítóan viszonyulni a vizsgált

szemályhez.

A vizsgálat általános menete a következő:

Spontán beszéd vizsgálata (szókincs, információtartalom, fonemetikus,

szintaktikus, prozódiai tartalom )

Automatikus beszédkészség vizsgálata (hét napjai, hónapok)

Utánmondás (fokozatosság a bonyolultság szempontjából)

Szómegértés (tárgyak megmutatása, feladatok utasításra történő végrehajtása)

Írás vizsgálata (spontán írás, másolás, stb)

Számolás vizsgálata (számolvasás, összeadás, kivonás)

Rajzolás vizsgálata (utasításra rajzolás, másolás)

Éneklés vizsgálata(önálló éneklés, hang és dallamutánzás)

Az afázia terápiája:

A jelenleg alkalmazott afáziaterápiák nyolc csoportba sorolhatóak:

1. A didaktikus terápiák (Gutzmann, Fröschels) a beszéd pedagógiai módszerekkel

történő újratanítását tűzik ki célul. A szókészlet helyreállítására és a

szituációkhoz kapcsolódó nyelvhasználat javítására teszik a hangsúlyt.

2. A behaviorista terápiák Skinner operacionális kondicionálás elméletére

támaszkodnak

3. A stimuláló terápiák a stimulálás-facilitálás-motiválás hármas egységére

épülnek.(Wepman, Schuell, Wiegl)

4. A funkciók újrarendezését célzó terápiák a „deinhibíció-szubsztitúció-

reorganizáció” megvalósítására törekednek (Lurija)

5. A pragmatikus terápiák a beteg ép, verbális és nemverbális eszközeinek

felhasználási lehetőségeire épít(Davis és Wilcoks PACE eljárása)

103

6. A neoklasszikus terápiák metalingvisztikus rendszereket mozgósítanak a beszéd

helyreállítása érdekében, pl. a ritmizáló és intonációs képességet, a

gesztikulálást, vagy az ép vizualitást (Howard, Gardner, Helm)

7. A neurolingvisztikai terápiák

8. A kognitív terápiák az afázia okát az idegrendszer információfeldolgozó

zavaraiban látják és speciális írás-olvasás gyakorlatokat, valamint szemantikai

szerepek megtanítását tartalmazzák (Hegyi, Jones, Jager)

A terápia alapelvei:

Az afáziás beszédterápiájának menete nem azonos a kisgyermek

beszédtanulási folyamatával (hozzáállás, motiváció, egy már valaha jól

működő, elvesztett képesség újraépítése).

Kiindulási pont az enyhén sérült teljesítmény (pl. a könnyebb

beszédmegértés)

Az első gyakorlatok célja a kommunikáció beindítása, a

beszédmaradványok aktivizálása (pl. automatizmusok – a hét napjai,

hónapok, számsor, utánmondás).

A gyakorlatok minőségileg és mennyiségileg aktivizáljanak, de ne

legyenek túl megerőltetőek

Minden új tanulási lépés csak EGY alapvető elemet tartalmazzon. (pl.

csak egy új nyelvtani szabályt).

Minden tanulási lépést a beteg egyéni sajátosságaihoz (beszédkészsége,

fáradékonysága, igényei) kell igazítani

A különböző beszédmodalitásokon belül addig kell gyakorolni, ameddig

a legfontosabb részei megfelően sikerülnek és egy még nem tanult

anyaghoz kapcsolva is képes helyesen használni.

A különböző elemeket ajánlatos kapcsolatokban (nem izoláltan)

begyakorolni

A gyakorlatok kiválasztásánál figyelembe kell venni a szavak(mondatok)

gyakoriságát és felhasználhatóságát a hétköznapi kommunikációban.

A terápia során még a súlyos afáziásoknál is a gyakorlatok fel kell

öleljék a következő négy területet: beszédértés, szótalálás(szóképzés),

mondatépítés, szövegfelépítés. Lényeges az egyénre szabott fokozatosan

növekvő nehézségi fok meghatározása.

104

A gyakorlatok során célszerű több érzékszervet aktivizáló eszközöket

(pl. képanyagot, tárgyakat, audio kazettákat, tükröt) igénybe venni.


1. Engl E. M. , Kotten, A., Ohlendorf, I., Poser, E.,(1990): Gyakorlatok az afázia

terápiájához Medicina, Budapest

2. Hegyi Á. (1995) Gyakorlatok az afázia kognitív nyelvi terápiájához, Nemzeti

tankönyvkiadó, Budapest

3. Nádor Györgyné, szerk. (1981): Szemelvénygyűjtemény a beszédhibások

pszichológiája köréből. Tankönyvkiadó, Budapest

4. Póczos ZS. (1996): Gyakorlatok az afázia gyógyításához. Medicina, Budapest

5. Zsirka-Klein K.(1998): Afáziás betegek logopédiai rehabilitációja. Államvizsga

dolgozat, Babes-Bolyai T. E., Kolozsvár.

105

1. Melléklet

LOGOPÉDIAI NYILVÁNTARTÁSI LAP

FIŞA LOGOPEDICĂ NR. . . . . . . . . . . . . UNITATEA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . PROFESOR LOGOPED. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I. DATE PERSONALE

1. Numele şi prenumele. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Locul şi data naşterii. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Adresa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Grădiniţa sau şcoala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .clasa . . . . . . . . . . . . . 5. Situaţia şcolară conduita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . rezultate la învăţătură . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

II. ANAMNEZA

1. Condiţiile materiale, igienice si educative ale familiei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Mama . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Tatăl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Fraţi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Antecedente personale sarcina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . naşterea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . boli . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . spitalizări . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . mersul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . primele cuvinte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . primele propoziţii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . alte antecedente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. Starea sănătăţii în prezent . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. Intelectul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8. Motricitatea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. Văzul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. Auzul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. Lateralitatea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12. Persoane cu tulburări de limbaj în familie . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . III. TULBURĂRI DE LIMBAJ

1. Pronunţia pronunţie defectuoasă . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . omisiuni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

106

înlocuiri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1. Melléklet / folyt.

2. Vocea şi fluenţa vorbirii...........................................................................................

3. Citirea..................................................................................................................... 4. Scriere după

dictare.................................................................................................. 5. Copiere................................................................................................................... 6. Diagnosticul

logopedic............................................................................................. 7. Modificări ale

diagnosticului................................................................................... IV. FRECVENŢA LA CABINET

Octombrie........................................................................................................ Noiembrie........................................................................................................ Decembrie........................................................................................................ Ianuarie............................................................................................................ Februarie.......................................................................................................... Martie.............................................................................................................. Aprilie.............................................................................................................. Mai................................................................................................................... Iunie.................................................................................................................

V. REZULTATUL TRATAMENTULUI LOGOPEDIC

Corectat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ameliorat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Staţionar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI. Observaţii asupra procesului de corectare(metodele, procedeele, exerciţiile

utilizate în diferitele faze de corectare, greutăţile întâmpinate, etc.)

107

2. Melléklet

Általános megfigyelési szempontok a vizsgálati helyzetben

NÉV: A VIZSGÁLAT IDEJE: SZULETÉSI IDŐ: A VIZSGÁLAT VEZETŐ NEVE: ÉLETKOR: A FORGALMI NAPLÓ SZÁMA: DIAGNÓZIS: A NYILVÁNTARTÁSI TASAK SZÁMA: Magatartás (a bemutatkozás helyzetében) vonakodó gátlásos elutasító nyitott várakozó érdeklődő együttműködő szertelen gátlástalan agresszív Beszédfigyelem

. a szemkontaktust felveszi nehezen veszi fel nem veszi fel

. beszéddel irányítható nem irányítható

Kapcsolatfelvétel . önálló, magabiztos, kommunikációt kezdeményez; . kissé bizonytalan, óvatos várakozási feszültség látható rajta, amely rövid beszélgetés,

kommunikáció után feloldódik; . hosszabb előkészítés (játék, rajzolás stb.) szükséges, hogy létrejöjjön a feladatok

megoldásához szükséges minimális készség; a kapcsolatfelvétel nem sikerül, nem szólal meg.

Feladatvállalás . nagyon lelkesen, ambícióval, önként bekapcsolódva, maga akarja a feladatot

elvégezni; . lelkes igyekezettel csinálja, amit mondanak neki, érdeklődéssel lát hozzá a

munkához; . közömbös, „muszájból” dolgozik; . nem figyel, vonakodik, nem vállalja a feladatot. Feladattartás (kitartás) . nem igényel biztatást, kitartó; . kitartásának fenntartásához elegendő az időnkénti általános dicséret . néha valóban buzdítani, biztatni kell; . állandóan igényli a biztató megerősítést . különleges biztatás, rábeszélés szükséges, nem akarja folytatni, abba is hagyja, több

részletben kell elvégeztetni a feladatot. Feladattartás (érzelmi viszony) . lelkesedése növekszik; . érdeklődése, lelkesedése mindvégig egyenletes; . érdeklődése, lelkesedése csökkenő tendenciát mutat; ~ elveszíti érdeklődését; . kényszeredetté, indulatossá válik, feladja.

108

2. Melléklet / folytatás Feladattartás (koncentráció) . feltűnően stabil, kiemelkedő koncentrálóképesség; . jól koncentrál és teljesen kiegyensúlyozott; . átlagosan kiegyensúlyozott; . szétszórt, kapkodó; . túlmozgékony, alig vagy egyáltalán nem képes koncentrálni. Társas feladathelyzet (társas viszony a kezelés során, csoportban) . pozitív hatással van társaira; . társait nem zavarja, jól fegyelmezett, védekezni is tud a zavarás ellen; . időnként beszélget, társai zavaró hatása időnként kizökkenti, átlagosan fegyelmezett; . izeg-mozog, fecseg, többször kell figyelmeztetni, de nem erőszakos; . provokatív, erősen zavaró, többször kell beavatkozni miatta, ugrál, verekszik. Társas feladathelyzet (késleltetett utasítás megtartása, amikor a tanár kénytelen éppen valaki mással foglalkozni) . önfegyelmével társaira is jó hatással van; . fegyelmezett, csöndben vár; . megtartja a késleltetett utasítást, néhányszor közbeszól, figyelme átlagos; . emlékszik a késleltetett utasításra, de többször kell figyelmeztetni, fegyelmezetlen; . állandóan figyelmeztetni kell, a többiek számára elviselhetetlenné válik, ki kell küldeni. Az anya-gyerek, illetve a vizsgálaton részt vevő egyén és kísérője kapcsolatának jellemzése A szülő magatartásának jellegzetességei a terápia során

*A Logopédiai Vizsgálatok Kézikönyvéből átvéve (1999)

109

3. Melléklet

Beszédanamnézis NÉV: A VIZSGÁLAT IDEJE: SZULETÉSI IDŐ: A VIZSGÁLATVEZETŐ NEVE: ÉLETKOR: A FORGALMI NAPLÓ SZÁMA: DIAGNÓZIS: A NYILVÁNTARTÁSI TASAK SZÁMA: AZ ADATOKAT SZOLGÁLTATTA: A vizsgálatra 1. önként jelentkezett, 2. logopédus hívta, 3. küldték (aláhúzással jelöljük a megfelelőt). A küldő adatai:

Panasz:

A beszéd fejlődése Mikor jelent meg a szociális mosoly2

Mikor és hogyan reagált? erős zajokra zenére emberi hangra Mikor jelentek meg az első hangjai, hangkapcsolatai2

Gagyogása gyakori kevés örömteli, változatos monoton, dallam nélküli tiszta, csengő hangú fátyolos, rekedt, gyenge Milyen hangkapcsolatokat produkált? Gyorsan hozott-e újabbakat, vagy sokáig ugyanazokat hallatta? Mikor kezdte a hangadást a kontaktusfelvétel és kommunikáció eszközeként használni? Hogyan?

Mennyire igényelte és figyelte a vele foglalkozó emberi hangot? Mennyire tudta ezt kielégíteni a család? Utánozni próbált-e?

A gagyogás időszakában volt-e visszaesés? Milyen mértékben? A visszaesés feltételezett oka a szülő szerint:

110

3. Melléklet / folyt.

Mikor jelentek meg az első értelmes szavak? Melyek voltak ezek? Az első szavak megjelenése után milyen tempóbaii fejlődött a szókincse? Volt-e megtorpanás, esetleg visszaesés? Annak feltételezett oka a szülő szerint: Voltak-e különleges szavai? Melyek? Meddig használta azokat? Mikor kezdte összekapcsolni a szavakat rövid mondatokká? Például: Használt-e csak szótagokból összeállított mondatokat? Meddig? Például: Mikor kezdett összefüggően beszélni? Sokat, szívesen beszélt, vagy keveset és csak ösztönzésre? Kérdezett-e? Mennyit? Hogyan? Mennyire volt érthető a beszéde? Használt-e ragokat, jeleket? A beszédállapot és a beszédkörnyezet összefüggései Élt-e idegen nyelvi környezetben? Melyik életkorban? A gyermek beszél-e idegen nyelven? Ki gondozta a gyermeket megszületésétől kezdve? Beszédmegértése hogyan alakult? Amíg nem beszélt vagy nem értették meg, hogyan fejezte ki magát? A család hogyan fogadta a reakcióit? Jelenleg van-e igénye a beszédre, mesére, énekre, versre? Kedvenc elfoglaltságához kapcsolódik-e beszéd? Hogyan? Otthon mennyit beszél? Próbálják-e javítani vagy segíteni a gyermek beszédének fejlődését? Hogyan? Miként fogadja ezt?

*A Logopédiai Vizsgálatok kézikönyvéből átvéve (Juhász Á. 1999)

111

4. Melléklet

Az ismeretfelmérő tesztek megoldási kulcsa:

I Teszt:

1. a, b, d,

2. b, c.

3. a, d, helyesek,...b)-ajakfoghang (labiodentális), c)-zöngés, e)-réshang

4. a, ..b) egyszavas mondatok, c) valódi, késleltetett utánzás, d) főnevek,

viszonyszavak

II. Teszt:

1.

I. f

II. a, g.

III. b, i.

IV. d, e, j.

V. c, h, k.

2.

I. a, m.

II. c, g, l, o.

III. d, e, f, j, n.

IV. h, k, n.

3.

I. a, d, e, f.

II. 2, 4, 5, 6.

Documents

Logopedia