Lukianosz Hetérák párbeszédei

2014

Lukianosz

Hetérák párbeszédei

Fordította:

Jánosy István

A fordítás alapjául Lukianosz összegyűjtött műveinek Karl Jakobitz

gondozásában megjelent kiadása (Lipsiae, Teubner, 1871-1896) szolgált.

Megjelent a Magyar Helikon 1974. évi Lukianosz Összes művei című kiadvány 2. kötetében.

Az istenek és halottak beszélgetéseivel egy időben keletkezett és azonos

műfajú hetéra-dialógusok a görög újkomédia és a hellénisztikus életkép-

darabok műfajához kapcsolódnak. Ennek megfelelően a szituációk és

problémák között alig akad olyan, amely sajátosan Lukianosz korára

jellemző.

Lukianosz: Hetérák párbeszédei

Oldal: 2

1 GLÜKERA ÉS THAISZ

GLÜKERA Emlékszel arra az akarnanai katonára, aki azelőtt Habrotonon {1} szeretője volt, aztán az

enyém? Tudod, az a ficsúr, akinek bíborszegélyű köpenye volt... vagy már nem is emlékszel

rá? THAISZ Hogyne emlékeznék rá, kis Glükerám, tavaly a Démétér ünnepén együtt lumpoltunk. Mi van

vele? Látom, akarsz róla mesélni valamit. GLÜKERA Gorgona lett a kedvese, az az undok! Megjátszotta, hogy a barátnőm, és alattomosan

elcsábította tőlem. THAISZ És most már nem a tiéd? Gorgonát tette kedvesévé? GLÜKERA Bizony, Thaisz. Nagyon fáj nekem ez! THAISZ Bizony ez nagy baj, kis Glükerám, de nem meglepő. [427] Velünk, hetérákkal, ez gyakran

megesik. Ne vedd nagyon a lelkedre, ne gyűlöld érte Gorgonát! Annak idején Habrotonon

{2} sem haragudott meg miatta rád: pedig barátnőd volt. Csak azon csodálkozom: hova tette

a szemét, mi tetszik neki Gorgonán? Nem látja, hogy alig van haja, homloka fölött tisztára

kopasz?! A szája kékesfekete, olyan, mint a hulláké, nyaka túl hosszú, cingár, kidagadnak

rajta az erei, és nagy, hosszú orra van. Csak a sudár alakja szép, s igézetesen tud mosolyogni.

GLÜKERA

Azt hiszed, Thaisz, hogy az az akarnanai a szépségéért szereti? Nem tudod, hogy az anyja,

az a méregkeverő Krüszarion, ért a thesszaliai boszorkányok bűvös igéihez? Még a holdat is

levarázsolja. Azt mondják, éjszaka seprűn lovagolva röpdös. Ő babonázta meg a katonát,

bájitalt adott neki, s most az ujja köré csavarja.

THAISZ

Ne félj, kis Glükerám, csavarsz te még az ujjad köré mást! Fütyülj a katonára!

2

MÜRTION, PAMPHILOSZ, DÓRISZ

MÜRTION

{1} Hallom, hogy nősülsz, Pamphilosz! A hajótulajdonos Pheidón lányát veszed el, sőt azt

mondják, már el is vetted. Hát az a sok eskü, amit nekem esküdtél, az a sok könny most már

[428]

mind semmi?! Hát el tudod felejteni Mürtionodat, Pamphilosz, épp most, amikor már a

nyolcadik hónapban vagyok?! No én aztán bevásároltam a te szerelmeddel! Mi maradt

nekem belőle? A nagy hasam?! S hogy nemsokára gyereket szoptathatok, ami a


Oldal: 3

legszörnyűbb gond egy hetérának? Megállj, ha megszülöm, azért sem fogom kitenni, hanem,

ha fiú lesz, Pamphilosznak nevezem el, ő lesz a vigaszom szerelmedért! Meglásd, ha egyszer

találkozik veled, a szemedre lobbantja: milyen hűtlenül otthagytad boldogtalan anyját!

Különben elég csúf feleséged lesz, nemrég a Theszmophoriákon láttam az anyjával, dehogy

sejtettem akkor, hogy miatta vesztem el Pamphiloszt! Hát csak előbb nézd meg az arcát, a

szemét! Később aztán ne jajongj, hogy túl vizenyős kék a szeme, s hozzá még bandzsa,

keresztbe néz. PAMPHILOSZ Meddig hallgassam ezt az összevissza locsogást, Mürtion, lányokról, {2} nősülésről,

hajótulajdonosról, meg miről?! Nincs nekem menyasszonyom, se pisze, se szép. Erről én nem

tudok. De még arról sem, hogy az alópekéi Pheidónnak (gondolom, őt említetted) egyáltalán

eladó lánya van. Különben sem valami nagy barátja az apámnak. Emlékszem, nemrég

pörösködtek valami hajóügyben. Nem akarta megfizetni apámnak a talentumot, amivel

tartozott. Az öregem erre bepörölte őt a hajóstörvényszéken, és nagy nehezen behajtotta

rajta, ha nem is az egész talentumot - amint apámtól hallom. Ha épp nősülni akarok, akkor

azt hiszed, Pheidón lányát vettem volna el és nem Démeasznak, a tavalyi sztratégosznak a

leányát, anyai unokanővéremet? De honnan veszed mindezt?!... Vagy magad találtad ki,

újabb árnyakkal csatázva, féltékenységedben ? [429]

MÜRTION

{3} Hát nem nősülsz meg, Pamphilosz?

PAMPHILOSZ

Elment az eszed, Mürtion? Részeg vagy talán? Pedig tegnap nem is voltunk nagyon

részegek!

MÜRTION

Ez a Dórisz rémített meg a hírrel. Elküldtem, hogy gyapjúkelmét vegyen a hasamra, és

könyörögjön Lokheiához szerencsés szülésért. Azt mondta, Leszbiával találkozott. De me-

séld el, te, Dórisz, mit hallottál, ha ugyan nem te magad találtad ki az egészet!

DÓRISZ

Törjenek pozdorjává, úrnőm, hogyha hazudtam. Ahogy a Prütaneionhoz érek, találkozom

Leszbiával. Mosolyogva újságolta, hogy szeretőd, Pamphilosz, feleségül veszi Pheidón

leányát. S hogy sehogy sem akartam hinni, azt mondta: csak menjek be az utcájukba, és

nézzem meg: ott már minden tele van koszorúkkal. Fuvoláslányok... nagy zenebona...

lakodalmas dalt énekelnek...

PAMPHILOSZ

És te oda is mentél, Dórisz?

DÓRISZ

Igen. És minden úgy volt, ahogy Leszbia mondta. [430]

PAMPHILOSZ Most már értem a tévedést, Dórisz. Leszbia nem hazudott {4} neked egészen és te is igazat

mondtál Mürtionnak. De hiába a nagy ijedelem, nem nálunk volt a lakodalom. Most jut

eszembe: mikor tegnap hazamentem tőletek, anyám említette: „Pamphilosz, a te barátod,

Kharmidész, a szomszéd Arisztainetosz fia megnősül és tisztességes életet él. Te meddig

szaladgálsz még holmi hetérák után?!" Én nem törődtem a zsémbelésével, inkább

lefeküdtem. Másnap már kora reggel elmentem hazulról, így semmit sem láthattam abból,

amit utóbb Dórisz látott. Ha nem hisztek nekem... Dórisz, menj el még egyszer és nézd meg


Oldal: 4

alaposan... ne csak az utcát, hanem a kaput is: figyeld meg, melyiken van a koszorú. Majd

meglátod, hogy a szomszédén. MÜRTION Az életemet adtad vissza, Pamphilosz! Ha az történt volna, én fölakasztottam volna

magamat! PAMPHILOSZ Hát nem az történt, Mürtion. Nem vagyok én olyan őrült, nem felejtem el Mürtiont, aki most

épp az én gyerekemmel viselős. [431]

3 PHILINNA ÉS AZ ANYJA

ANYA {1} Megháborodtál, Philinna? Mi lelt tegnap a lakomán?! Diphilosz ma reggel sírva jött

hozzám, és elmondta, milyen csúnyán bántál vele. Leittad magadat, a lakoma kellős közepén

felálltál és táncoltál, noha megtiltotta, majd összecsókolóztál Lampriasszal, a barátjával, és

amikor Diphilosz ezért megharagudott, otthagytad, Lampriaszhoz mentél, őt ölelgetted.

Diphilosznak már-már az járt az eszében, hogy felakasztja magát emiatt. Éjszaka sem aludtál

vele, tudom: hiába sírt, faképnél hagytad, és egy másik ágyra feküdtél a közelben, sőt még

énekeltél is, csak hogy bosszantsd. PHILINNA {2} Azt persze nem mesélte el, mama, hogy ő mit csinált velem! Különben nem fújnál egy

követ vele, a pimasszal, aki faképnél hagyott, és összeszűrte a levet Thaisszal, a távollevő

Lampriasz kedvesével. Mikor látta, hogy az mennyire bosszant - intettem neki, hogy ne

tegye -, megfogta a leányt a fülénél, a fejét hátranyomta, és olyan vad, hosszú csókot adott

neki, hogy Thaisz alig bírta a száját kiszabadítani. Én sírtam, ő meg nevetett rajtam, sokat

sugdosott Thaisz fülébe, nyilván rólam, mert Thaisz rám nézett és csúfondárosan

mosolygott. Mikor észrevették, hogy jön Lampriasz és már megelégelték a csókolózást, azért

csak odaheveredtem Diphilosz mellé, hogy ürügye ne legyen a továbbiakra. Ekkor Thaisz

felállt, feltűrte a ruháját, hogy a combja egész kilátszott - mintha csak neki volna szép lába! -,

és vad táncba kezdett. Mikor abbahagyta, Lampriasz csak hallgatott, nem [432] szólt egy szót

sem. Diphilosz ellenben nem győzte magasztalni Thaiszt: milyen jó az ütemérzéke, milyen

bájosan táncol, milyen összhangban van a zenével a lába mozgása, mily gyönyörű a bokája

és így tovább, mintha nem is Thaisz volna, akit dicsér, de Kalamisz Szószandra-szobra.

Ismered Thaiszt, hiszen fürödtünk vele együtt... Ő egyenesen rám célzott gúnyolódásában:

„Aki nem szégyelli vézna lábait, az feláll és táncol" - mondta. Mit felelhettem volna rá,

anyám? Felkeltem és táncoltam én is. Mást mit tehettem volna? Üljek és tűrjem a

gúnyolódását, és ezzel igazat adjak neki?! És hagyjam, hogy Thaisz legyen a lakoma

királynője?! ANYA Túlságosan hiú vagy, leányom. Nem kellett volna törődnöd {3} vele. De mondd tovább, mi

történt. PHILINNA A többiek mind magasztalták a táncomat, csak Diphilosz vetette magát hanyatt és bámulta a

mennyezetet. Aztán elfáradtam és abbahagytam.


Oldal: 5

ANYA Igaz, hogy Lampriasszal csókolóztál, és aztán átmentél hozzá és ölelgetted? Hallgatsz?... Az

ilyesmit nem lehet megbocsátani! PHILINNA Csak vissza akartam adni a kölcsönt Diphilosznak. [433]

ANYA

És le sem feküdtél vele, hanem énekeltél, míg ő sírt? Hát nem tudod azt megérteni, leányom,

hogy koldusok vagyunk?! Elfelejtetted, mennyi mindent kaptál tőle? És milyen nyomorultul

kínlódtuk volna át az előző telet, ha Aphrodité nem küldte volna?

PHILINNA

Igen?! És ezért csak tűrjem el, ha rosszul bánik velem?!

ANYA

Haragudhatsz rá, de ne bánj te is rosszul vele. Nem érted: a fiúk nem tűrik, ha a lány

kibabrál velük - faképnél hagyják. Mindig túlságosan kemény voltál hozzá. Vigyázz, be ne

teljék rajtad a közmondás: „Addig feszítik a húrt, míg elszakad."

4

MELITTA ÉS BAKHISZ

MELITTA

{1} Bakhisz, ha ismersz egy thesszaliai boszorkányt, aki ért a ráolvasáshoz, és visszacsábítja a

fiút a megunt és megutált leányhoz - az isten áldjon -, fogd meg és hívd ide! Örömest

nekiadom ruháimat meg a pénzemet, csak megérjem, hogy visszaédesgeti hozzám

Kharinoszt, és olyan gyűlöletessé teszi előtte Szimikhét, mint amilyen én vagyok most. [434]

BAKHISZ Mit mondasz, Melitta? Szóval Kharinosz már nem él veled, hanem Szimikhéhez pártolt?

Pedig mennyit marták miattad a szülei, s ő mégis kitartott, nem akarta elvenni azt a gazdag

leányt, akivel - mint mondják - öt talentumot kapott volna hozományul. Emlékszem rá,

hiszen tőled hallottam. MELITTA Mindennek vége! Már öt napja színét sem láttam. Ott iszik a barátjánál, Pammenésznél, ő és

Szimikhé. BAKHISZ Sajnállak, Melitta. De mi történt köztetek? Nem kis dolog {2} történhetett, hogy... MELITTA Magam sem értem egészen. A minap, hogy visszatért Peiraieuszból (az apja küldhette oda

valami tartozást behajtani), belép, rám sem néz, mikor odaszaladok és a megszokott moz-

dulattal át akarom ölelni, kitér előlem, ellök, és rám rivall: „Menj a hajótulajdonos

Hermotimoszhoz, vagy olvasd el, mi van a Kerameikosz falára írva!... Ott díszlik kettőtök

neve minden oszlopon!" „Milyen oszlopon? És ki az a Hermotimosz?" - kérdeztem. Egy szót

sem felelt rá, falatot sem evett, s mikor lefeküdtünk, a hátát mutatta. Elképzelheted, mi min-

dent kieszeltem, hogy megbékítsem: átöleltem, próbáltam magam felé fordítani, s hogy hátat

fordított, csókolgattam a két lapockája között, ő csak nem szelídült meg, sőt: „Ha tovább

macerálsz - mondta -, itthagylak az éjszaka kellős közepén!" [435]

BAKHISZ {3} Mégiscsak ismered Hermotimoszt!


Oldal: 6

MELITTA Legyek még ennél is cudarabbul, mint most - ha ismerem azt a Hermotimosz nevű

hajótulajdonost! Nos, Kharinosz már a hajnali kakasszóra felébredt és elment. Nekem

szüntelenül csak az járt a fejemben, amit mondott: hogy a Kerameikosz falán olvasható a

nevem. Elküldtem Akiszt, nézze meg. Nem talált ott mást, csak két feliratot a kettős kapu

jobb felén a bejáratnál: „Melitta szereti Hermotimoszt" - s nem sokkal alatta: „A

hajótulajdonos Hermotimosz szereti Melittát." BAKHISZ Szemtelen kamaszcsíny! Értem már! Valaki azért írta fel, hogy Kharinoszt bosszantsa, mert

tudja, milyen féltékeny. És ő mindjárt el is hitte. Csak kerülne a szemem elé, beszélnék a

fejével! A zöldfülű gyerek!... MELITTA Hogyan kerülhetne a szemed elé, ha örökösen zárt ajtók mögött édeleg Szimikhével. Szülei

meg folyton nálam keresik. Csak tudnék egy boszorkányt, mint mondtam, Bakhisz! Ha itt

lenne, az megmentené az életemet! BAKHISZ {4} Tudok, kedvesem, egy kitűnő javasasszonyt. Szíriai banya, de még szívós és fiatalos.

Amikor Phaniasz éppúgy megorrolt [436] rám, mint rád most Kharinosz, négy hónap sem

telt belé, a banya kibékítette velem, már lemondtam róla, ő azonban a ráolvasások hatására

visszatért hozzám. MELITTA És mit kért az a vén szipirtyó? Talán emlékszel még rá. BAKHISZ Nem sokat kér, Melittám: egy drakhmát, egy kis kenyeret. Meg kell hozzá egy kis só, hét

obulus, kén, egy szurokfáklya. Ezt kérte a banya - nos és egy korsó bort vízzel, amit aztán

egyedül hajt fel. És kell még valami a férfitól is: ruhadarab, saru, néhány hajszál vagy más

efféle. MELITTA A saruja van nálam. BAKHISZ Azt felakasztja egy szögre, ként gyújt meg alatta, sót hint {5} a tűzre, s közben a kettőtök

nevét mondogatja: a fiúét és a tiédet. Azután a kebléből varázskereket húz elő, forgatja,

közben iszonyú szapora nyelvvel valami mondókát mormol: hátborzongató, barbár

szavakat. Legalábbis így csinálta nálam. Nem sokkal utóbb - hiába szidták a barátai, hiába

kérlelte akkori kedvese, Phoibisz - Phaniasz visszatért hozzám, egy szó, mint száz, a

varázsige visszahozta. Megtanított a banya még egy módszerre is: hogy tegyem Phoibiszt a

fiú előtt gyűlöletessé: lesnem kell a leány lába nyomát, és ahogy továbblép, a bal lába

nyomába a jobb lábammal kell beletaposnom, hogy ne lássék, aztán a jobb lába nyomába

[437] a bal lábammal, és közben állandóan ezt mondogatnom: „Eltiporlak, föléd kerültem."

Úgy is cselekedtem, ahogyan előírta.

MELITTA

Most rögtön, azonnal hívd ide azt a boszorkányt! Te meg, Akisz, készíts gyorsan kenyeret,

ként meg mindent, ami csak kell a varázslathoz!


Oldal: 7

5

KLÓNARION ÉS LEAINA

KLÓNARION

{1} Új szenzációt hallottam felőled, Leaina! Hogy Megilla, az a dúsgazdag leszboszi nő szeret

férfi módra, és már az övé is voltál. Nem tudom elképzelni, hogyan csináltátok! Mi az?

Elpirultál? Mondd, igaz?

LEAINA

Igaz, Klónarion. Nagyon röstellem. Tudod, ez olyan furcsa...

KLÓNARION

Démétérre! Micsoda dolog ez? Mit akar tőled az a nő? Mit csináltok, amikor együtt vagytok?

Látod, nem szeretsz! Mert ha szeretnél, az ilyesmit nem titkolnád előlem! [438]

LEAINA Ha valakit, hát téged szeretlek... Az a nő módfelett férfias. KLÓNARION Nem értem, mire célzol. Hacsak nem olyan asszonyszerető... {2} Azt mondják: Leszboszban

vannak ilyen hím némberek, akik nem tűrik a férfi szerelmét, és úgy élnek nőkkel, mintha

férfiak lennének. LEAINA

Ilyen ő is. KLÓNARION Meséld el, Leaina, hogyan kezdett ki veled? Hogyan tudott rávenni? És mi történt azután? LEAINA Lakomát rendeztek, ő és a korinthoszi Démónassza, aki szintén dúsgazdag nő és egy húron

pendül Megillával. Felfogadtak, hogy lanton játsszam nekik. Játszottam... már hajnal felé járt,

ideje volt már lefeküdni. Mindketten jól berúgtak. „Gyere, Leaina - mondta Megilla -, jó lesz

már aludni. Gyere, aludjál velünk, kettőnk között!" KLÓNARIÓN És te odafeküdtél? S mi történt azután? [439]

LEAINA {3} Először elkezdtek csókolni, úgy, mint a férfiak: nemcsak ajakkal, hanem nyelvükkel és a

szájamba is behatolva, ölelgettek, simogatták a mellemet. Démónassza csók közben még meg

is harapott. Nem tudtam elképzelni, mi lesz. Végül Megilla egészen nekihevült, lekapta

fejéről a parókát - ami megtévesztően hasonlított a valódi hajához és szorosan rásimult -,

olyan kopaszra borotvált feje volt, mint a legférfiasabb atlétának. Mikor ezt megláttam,

egészen belezavarodtam. Erre megszólal: „Láttál-e, Leaina, ilyen csinos fiatalembert?" „Nem

látok én sehol fiatalembert, Megilla" - feleltem. „Hát azt hiszed, nő vagyok?! - mondta. -

Megillosz a nevem, már régen elvettem ezt a Démónasszát, ő az én feleségem." Persze én

csak nevettem rajta, Klónarion, s ezt feleltem: „Nemde, férfi vagy, Megillosz, csak mi nem

vettük észre, ahogy állítólag azt sem vették észre, mikor Akhilleusz a bíbort szövő lányok

közé rejtőzött... Nyilván az a bizonyos férfiúi ékesség sem hiányzik rólad, és úgy csinálsz

Démónasszával, mint az igazi férfiak." „Olyan nincs nekem, Leaina, de nem is hiányolom.

Meglátod, ha a magam módján szeretlek, az még sokkal gyönyörűbb lesz." „Csak nem vagy

hermaphrodita? Sok van olyan... Azt mondják: azoknak mind-kétféle van." Mert még sehogy

sem értettem a dolgot, Klónarionom {4} „Nem - felelt ő -, én teljesen férfi vagyok." „Hallottam


Oldal: 8

- mondtam -, egy boiotikai fuvoláslány, Iszménodóra mesélte, náluk, Thébaiban esett meg,

hogy valaki asszonyból férfivá változott. Ha jól emlékszem, úgy hívták, hogy Teiresziasz, és

a legkitűnőbb jós lett belőle. Csak nem történt veled is ilyesmi?" „Nem, Leiana - felelte. - Én

éppen olyannak születtem, mint ti, csak a lelkem, a vágyaim s a többi olyan, mint egy férfié."

„És kielégít téged a puszta vágy?" - kérdeztem. „Add nekem magadat, Leaina - mondta -, ha

nem hiszed... Meglásd, nincs miért irigyelnem a férfiakat! [440]

Ahelyett, ami nekik van, van nekem is... Add oda magadat, majd meg fogod látni..."

Engedtem neki, Klónarion, annyit könyörgött. No meg egy drága nyakéket s igen finom

gyapjúkelmét is adott nekem. Aztán én úgy karoltam át, mintha férfi volna, ő csókolt, s azt

tette velem, közben lihegett... látszott: majd belehal, úgy élvezi. KLÓNARION De mit csinált veled, Leaina? És hogyan? Arról beszélj! LEAINA Ne kívánd, hogy részletesen elmondjam! Undok dolog! Ó, égi Aphrodité, dehogyis mondom

el!

6

KRÓBÜLÉ ÉS KORINNA

KRÓBÜLÉ Ugye, Korinnám, most már belátod, nem is volt olyan nagy {1} dolog: szűz leányból

asszonnyá lenni, mint ahogyan képzelted... Szép fiatal fiúé lettél először... és egy minát

kaptál első fizetségül, amiből most rögtön nyakéket veszek neked. KORINNA Jól van, mamácska... és legyenek rajta olyan szikrázó kövek is, mint Philianisz nyakékén!

[441]

KRÓBÜLÉ

Szakasztott olyan lesz, mint az övé. De most hallgass meg, elmondom, mit kell tenned,

hogyan kell viselkedned a férfiakkal. Mert nincs más, amiből éljünk, leányom! Két éve, mióta

boldogult apád meghalt... te is tudod, hogyan tengődtünk. Míg élt, mindenünk megvolt.

Kovácsműhelye volt, neve híres egész Peiraieuszban, még ma is mindenki esküszik rá, hogy

olyan kovács, mint Philinosz, nem lesz soha még egy! Halála után először eladogattam a

szerszámait: fogóiért, üllőjéért, kalapácsáért két minát kaptam, ebből éltünk... Azután hol

szövéssel, hol fonással-kártolással kerestem nagy kínnal a mindennapit, tápláltalak,

leányom, benned volt minden reményem.

KORINNA

{2} A minára célzol?

KRÓBÜLÉ

Nem, de arra számítottam: ha majd ilyen korú leszel, mint most vagy, te fogsz eltartani.

Könnyű lesz szépen kiöltöznöd, gazdag leszel, lesznek gyönyörű bíborruháid, rabszolga-

nőid.

KORINNA

Hogyan gondoltad ezt, anyám? Mire célzol?

KRÓBÜLÉ

Hogy majd fiatalemberekkel leszel, velük mulatsz, azután ha fizetnek, velük is alszol. [442]


Oldal: 9

KORINNA

Úgy, mint Daphnisz lánya, Lüra?

KRÓBÜLÉ

Úgy.

KORINNA

De hiszen az hetéra!

KRÓBÜLÉ

No és?... Mi van abban? Te is gazdag leszel, mint ő, és sok szeretőd lesz! Miért pityeredtél el,

Korinna? Nem látod, mennyi hetéra van és milyen jól élnek: csak úgy dől hozzájuk a pénz.

Ismertem Daphniszt virágkora előtt is. Ó, Adraszteia, micsoda rongyokban járt! Most nézd

meg, hogy lép az utcára! Teliaggatva arannyal, ragyogó ruhákban, négy rabnő kíséretében!

KORINNA

Hogy szerezte mindezt Lüra? {3}

KRÓBÜLÉ

Először is: mindig ügyel, hogy csinos és elegáns legyen. Mindenkivel szemben igyekszik

kellemes lenni, nem vihog mindenen hangosan, mint te, hanem finoman és bájosan

mosolyog. Ügyesen bánik a férfiakkal: ha valaki megszólítja, vagy elkíséri valahová, csalfán

nem hitegeti, de nem is akaszkodik a nyakába. Ha valahova pénzért lakomára megy, nem

issza [443] le magát! (Nincs nevetségesebb a részeg nőnél, a férfiak is megvetik.) Aztán meg

nem vájkál otrombán könyékig az ételben, csak az ujja hegyével érinti, hallgat evés közben,

nem tömi teli mind a két arcát, nyugodtan iszik, nem hangos kortyolással. KORINNA És ha szomjas, anyám? KRÓBÜLÉ Akkor a leginkább, Korinna! És nem beszél többet a kelleténél, nem gúnyolódik a

jelenlevőkön, és csak arra néz, aki fizet neki. Ezért aztán szeretik is. És ha eljön a lefekvés

ideje, nem viselkedik sem szégyentelenül, sem közönyösen, hanem szigorúan csak egyet tart

szem előtt: hogy a férfit lekötelezze és jó szeretővé tegye. Így aztán tetszik mindenkinek. Ezt

tanuld meg, lányom, s mi is boldogan élünk. Mert máskülönben te sokkal különb vagy

annál!... Ó, Adraszteia, ne szólj szám! Azt kívánom csak: élj jól! KORINNA {4 } Mondd, anyám, minden férfi, aki nekem pénzt ad, olyan szép lesz, mint Eukritosz, akivel

tegnap együtt aludtam? KRÓBÜLÉ Nem mindegyik, de lesznek még szebbek is. Persze akadnak majd korosabbak és

csúnyácskák is. [444]

KORINNA És azokkal is együtt kell aludnom? KRÓBÜLÉ Főleg azokkal, lányom, mert azok fizetnek a legjobban. A szépek csak a szépségükkel

akarnak fizetni. Mindig arra legyen gondod, aki többet ad, ha azt akarod, hogy rövid időn

belül minden asszony ujjal mutogasson rád: „Látjátok: Korinna, Króbülé leánya! Iszonyú

gazdag nő, háromszorosan boldoggá tette anyját!" Mit szólsz hozzá? Megfogadod a

tanácsaimat? Persze hogy megfogadod, tudom én! És így minden más nőt játszva legyőzöl.

Most menj fürödni, ma is jön az a suhanc Eukritosz, hiszen megígérte!


Oldal: 10

7

MUSZARION ÉS AZ ANYJA

ANYA Hófehér kecskét kellene áldozni Aphrodité Pandémosznak, {1} ó, Muszarion, egy fiatal üszőt

a kertben tisztelt Aphrodité Uraniának, a bőségontó Démétért meg kellene koszorúzni.

Szerencsések és háromszorosan boldogok lehetünk, ha még olyan szeretőt találunk neked,

mint Khaireasz! Látod, menynyi mindent kaptunk már eddig is ettől a suhanctól: egy árva

obulust nem adott soha, ruhát se, sarut se, mirhát se, csak magyarázkodik, ígérget, és szép

reményekkel bolondít szüntelen: „Ha majd az apám... hm... és rám száll az apai örökség, az

mind a tiéd!" Azt mondod, meg is esküdött, hogy elvesz, törvényes felesége leszel?... [445]

MUSZARION

Megesküdött, anyám, a két istennőre1 és a városőrző Athénére is.

ANYA

Te persze hiszel neki! Legutóbb is, hogy az adósságát nem tudta miből kifizetni, titokban -

hogy én ne tudjak róla - odaadtad a gyűrűdet. Ő elkótyavetyélte, a pénzt elitta. Odaadtad a

két ión nyakláncodat is - mindkettő két-két dareikoszt ért, s az a khioszi hajótulajdonos,

Praxiasz csináltatta neked Epheszoszban - Khaireasz az adósságát fizette ki vele, miután a

barátaival együtt dorbézolt. Gyapjúruháidról, alsóingeidről nem is beszélve.

Főnyereményünk nekünk Khaireasz, micsoda szerencse, hogy rátaláltunk!

MUSZARION

{2} Viszont szép és sima állú. Mindig sírva mondja, hogy szeret. Különben is az anyja

Deinomakhé, az apja Lakhész, az areopagita, s a fiú ígéri, hogy elvesz feleségül, a legjobb

reménységgel lehetünk efelől, ha az öreg lehunyja a szemét.

ANYA

No jó, Muszarion, de ha új saru kell és a varga kéri a két drakhmát, majd mi is azt mondjuk

neki: „Pénzünk ugyan nincs, de fogadj el tőlünk egy kis jó reménységet" - és a péknek is

ugyanezt feleljük. És ha a lakbért kérik, ezt mondjuk: „Várj, míg meghal a kolüttébeli

Lakhész. A lakodalom után mindent megadunk." Hát nem szégyelled, hogy a hetérák közül

csak neked nincs fülbevalód, nyakláncod, tarentumi tunikád?! [446]

MUSZARION Mit csináljak, anyám, ha azok szerencsésebbek nálam és {3} szebbek is! ANYA Dehogy szebbek, csak okosabbak, és értik a hetérák mesterségét. Nem hisznek holmi

suhancok szép szavainak, kiknek az eskü az ajkuk végén van. Te hűséges vagy, ragaszkodol

ahhoz, akit szeretsz. Más nem kell neked, csak Khaireasz? A minap is, hogy az az akharnai-i

parasztfiú két minával beállított (ennyi volt a bor ára, amelynek eladásával apja bízta meg), ő

is sima állú, mégis kifiguráztad, és Adóniszoddal, Khaireasszal aludtál. MUSZARION Még mit nem! Hagyjam el Khaireaszt azért, hogy azé a bak-szagú paraszté legyek? Az én

sima bőrű Khaireaszomat egy akharnai-i disznóért, ahogy mondani szokás?! ANYA

1 a két istennőre - Démétér és Perszephoné


Oldal: 11

Belátom: az a parasztfiú rossz szagú. De hát Antiphón, Menekratész fia is ígért neked egy

minát, annak miért adtad ki az útját ?! Nem volt elég csinos ? Pedig az igazi szép fiú és

egykorú Khaireasszal. MUSZARION Mert Khaireasz azzal fenyegetőzött, hogy megöl mindkettőnket, {4} ha együtt talál vele. [447]

ANYA Hányan fenyegetőznek ilyesmivel! S emiatt neked ne legyen szeretőd?! Hetéra létedre

tisztességesebben élsz, mint egy feleség, valóságos Démétér-papnő vagy! De hagyjuk! Alóa-

ünnep van ma. No és mit adott neked az ünnep alkalmából? MUSZARION Semmije sincs, anyuskám! ANYA Persze, egyedül ő olyan csudabogár, hogy semmit sem tud az apjától kikunyerálni! Legalább

egy agyafúrt szolgát venne rá... az túljárna az öreg eszén. Anyja szívét sem próbálta soha

meglágyítani, nem fenyegetőzött, hogy: „Beállok katonának és elhajózom, ha nem adsz..."

Örökösen a nyakunkon ül és tönkretesz. Maga nem ad semmit, akik meg adnának, azokat

elzavarja. Azt hiszed, Muszarion: örökké tizennyolc éves maradsz, és Khaireasz majd

ugyanúgy érez irántad akkor is, ha örököl és egyszerre dúsgazdag lesz, s anyja rangos

mátkát kerít neki?! Sok talentumnyi hozománnyal? Ha majd az orra előtt van öt talentum

hozomány... azt hiszed, visszaemlékezik a könnyekre, a csókokra, az esküdözésekre? MUSZARION Igenis ráemlékezik! Bizonyság rá az, hogy idáig nem nősült meg. Kényszerítették,

erőszakoskodtak vele, mégis megtagadta. [448]

ANYA Bárcsak ne hazudott légyen! Megállj, majd akkor eszedbe juttatom!

8

AMPELISZ ÉS KHRÜSZISZ

AMPELISZ Ó, Khrüszisz, az a férfi, aki nem féltékeny, nem dühöng, {1} nem tángál el jól, nem tépi ki a

hajadat, nem szaggatja szét a ruhádat - az nem szeret igazán! KHRÜSZISZ Ó, Ampelisz, ez volna a szerelem egyetlen ismertetőjele? AMPELISZ Ez. A férfi, ha forrón szeret, így tesz. Mert a többi: a csókok, a könnyek, az esküdözések, a

gyakori jövetel - az mind csak a születő, kezdődő szerelem jele. Lángolni csak

féltékenységből tudnak. Ezért, ha Gorgiasz elnáspángol és féltékeny rád - mint meséled -,

csak bízzál, remélj és imádkozzál, hogy mindig ezt tegye. KHRÜSZISZ Ezt? Mit mondasz? Hogy mindig verjen?! [449]

AMPELISZ Nem éppen, csak hogy dühöngjön, ha nemcsak reá, de másra is tekintesz. Mert ha már nem

szeret többé, miért dühöngene azon, ha más a kedvesed.


Oldal: 12

KHRÜSZISZ De ha nincs senkim más! Nincs semmi oka gyanakodni, hogy az a gazdag fiú a kedvesem,

csak azért, mert véletlen szóba hoztam.

AMPELISZ {2} De hiszen épp ez a legédesebb: csak hadd képzelje, hogy a gazdag fiú utánad szalad. Mert

így jobban dühöng és töri magát, nehogy elcsapjanak a kezéről a vetélytársai. KHRÜSZISZ De ez csak dühöng, csépel, adni meg nem ad semmit. AMPELISZ Majd fog. A féltékenyt eszi a penész a legjobban. KHRÜSZISZ Nem értem, Ampelisz, miért akarod azt, hogy üssön-verjen?! AMPELISZ Dehogy akarom! Csakhogy nekem szent meggyőződésem: [450] egyedül akkor támad nagy

szerelem bennük, ha látják, hogy nem törődünk velük. Ha biztosak abban, hogy egyedül

bírhatnak, menten kialszik bennük a nagy vágyakozás utánunk. Kerek húszesztendős

hetéramúltamból tudom ezt. Gondolom, te tizennyolc éves lehetsz, vagy még annyi se...

Hadd mondjam el, mi történt velem néhány évvel ezelőtt.

Akkor a pénzváltó Démophantosz volt a szeretőm, ott lakott a Poikilé mögött. Sosem adott

öt drakhmánál többet, de megkövetelte, hogy ne legyen más kedvesem. Nagyon lanyha

szerető volt, Khrüsziszem, sohase sóhajtozott, sohasem sírt, sohasem ácsorgott a kapum előtt

késő éjszaka, csak épp hogy néha együtt aludt velem, azt is nagy ritkán. Egy szép napon, {3}

amikor jött, bezártam az ajtót az orra előtt, mert épp Kalliadész volt nálam, a festő, aki tíz

drakhmát adott, Démophantosz elment, persze szidott, mint a bokrot. Sok nap telt-múlt, és

én megint nem eresztettem be, mert ismét Kalliadész volt nálam. Démophantoszt erre úgy

elöntötte a hév, cselekvésre tüzesedett: ott állt kitartóan, és leste, mikor nyílik az ajtó, sírt,

püfölt, fenyegetőzött, hogy megöl, széttépte a ruhámat, azt sem tudta, mit csináljon, és végül

egy talentumot adott, amiért egyedül az övé voltam kerek nyolc hónapon át. A felesége

akkor mindenkinek azt beszélte, hogy méreggel étettem meg a férjét. A féltékenység volt az a

méreg, Khrüsziszem. Te is étesd meg ezzel Gorgiaszt, mert gazdag lesz a fiú, ha az apját

valami éri.

9

DORKASZ, PANNÜKHISZ, PHILOSZTRATOSZ, POLEMÓN

DORKASZ

Jaj, végünk, úrnőm, elvesztünk! Azt mondják, Polemón dúsgazdagon {1} tért vissza a

háborúból. Magam is láttam [451] bársonyszegélyű köpenyben, egész szolgahad követte.

Mihelyt észrevették a barátai, összefutottak, hogy üdvözöljék. Közben fölfedeztem, hogy az

a szolgája jár a nyomában, aki a hadjáratban vele volt; ezt szépen üdvözöltem, és

megkérdeztem tőle:

„Mondd, ó, Parmenón, milyen szerencsével jártatok? Hoztatok-e valamit, amiért érdemes

volt hadba mennetek?"


Oldal: 13

PANNÜKHISZ Nem kellett volna mindjárt kirukkolnod. Ezt mondhattad volna: „Hála a nagy isteneknek,

mindenekelőtt Zeusz Xeniosz-nak2 és Athéné Sztratiasznak,3 hogy épségben hazajöttetek!

Úrnőm szüntelenül azt tudakolta, hogyan megy sorotok? Ugyan hol jártok? S még azt is

hozzátehetted volna, hogy sokat sírt, mindig Polemónra gondolt. Sokkal jobb lett volna így

mondanod. DORKASZ {2} Elmondtam ezt mind, még a legelején, csak azért nem meséltem el, hogy minél előbb

megtudd, mit hallottam. Szóval így kezdtem Parmenónnak: „Nem csengett a fületek, Par-

menón? Űrnőm szüntelen könnyek közt emlegetett titeket, különösen, ha valaki a csatából

tért haza, s azt beszélte: milyen sokan meghaltak! Űrnőm a haját tépte, mellét verdeste,

minden egyes hírre csak búslakodott." PANNÜKHISZ Jól mondtad, Dorkasz. Így is kellett. [452]

DORKASZ Csak ezután kérdeztem tőle a többit. „Nagy dicsőséggel tértünk haza" - felelt rá Parmenón. PANNÜKHISZ Hát Polemón sem azzal kezdte, hogy örökösen csak rám gondolt, utánam vágyódott, és alig

várta, hogy életben lásson? DORKASZ Persze, nagyon sokat emlegette ezt is. De hogy a lényegre térjek: elmesélte, hogy töméntelen

kincset, aranyat, drága köntöst, rabszolgát, elefántcsontot hoztak magukkal. S annyi

ezüstpénzt, hogy nem győzik számolni, vékával mérik: véka-számra van!... Parmenónnak is

gyűrű volt a kisujján, óriási, sokszögletes, három színben játszó, vöröses szélű kővel. Hogy

otthagytam, még mindenáron el akarta mesélni, hogyan keltek át a Halüsz folyón, hogyan

ölt meg Polemón valami Tiridatészt, hogyan vitézkedett a piszidiaiakkal vívott csatában, de

faképnél hagytam, hogy mindezt jelentsem neked. Gondold át jól a helyzetet! Mit gondolsz,

mit rendez Polemón, ha véletlen megsejt valamit, és Philosztratoszt itt benn találja nálunk?

Mert hamarosan itt lesz, mihelyt lerázza a nyakáról a cimboráit! PANNÜKHISZ Eszeljünk ki valamit, Dorkasz, hogy a csávából szabaduljunk! {3} Mert az sem lenne szép, ha

Philosztratosznak kiadnánk az útját, hiszen nemrég adott nekem egy talentumot - különben

is dúsgazdag kereskedő, még további sokat ígért... viszont Polemónt se tanácsos nem

fogadnom most, hogy ilyen [453] gazdagon tért vissza... S hozzá még féltékeny is! Mikor

koldusszegény volt, már akkor is alig lehetett kibírni, milyen lesz akkor most! DORKASZ

Jön is éppen! PANNÜKHISZ Végképp nem tudom, mit csináljak, Dorkasz. Úgy reszketek. DORKASZ Philosztratosz is éppen most jön! PANNÜKHISZ Mi lesz velem! Bár a föld nyelne el!

2 Zeusz Xeniosz - az idegenek oltalmazó istene. 3 Athéné Sztratiasz - a háborúskodás istene; Athénénak ez a mellékneve Lukianosz fikciója.


Oldal: 14

PHILOSZTRATOSZ

{4} Miért ne innánk, Pannükhisz? PANNÜKHISZ Ember, tönkretettél!... Üdvözöllek, Polemón! Régóta nem láttalak! POLEMÓN Ki ez az ember, aki hozzád jött? Hallgatsz? Hát jól van, Pannükhisz!

Öt nap alatt röpültem ide Pülaiból. Rohantam [454] egy ilyen szajhához!

De így van rendjén, megérdemeltem, köszönöm! Legalább többé nem kopasztasz! PHILOSZTRATOSZ Ki vagy te, jóember? POLEMÓN Nem hallottál a szteiriai illetőségű, Pandión-törzsbeli Polemónról, aki azelőtt ezredes volt,

most ötezer fegyveres parancsnoka? Pannükhisz szeretője volt, amikor még azt hitte, van

benne emberi érzés. PHILOSZTRATOSZ De most az a helyzet, kedves zsoldosvezér úr, hogy Pannükhisz az enyém. Egy talentumot

kapott már tőlem, és még egyet kap, mihelyt az árumon túladtam. Gyere velem, Pannükhisz,

hagyd ezt az urat, hadd kommandírozza az ezredét az odrüszoszok közt! DORKASZ Úrnőm szabad nő! Majd követ, ha akar! PANNÜKHISZ (súgva) Most mit csináljak, Dorkasz? DORKASZ Legjobb, ha bemégy. Nem maradhatsz a megdühödött Polemónnal, a féltékenység csak még

jobban megvadítja. [455]

PANNÜKHISZ Ha akarod, gyerünk be. POLEMÓN {5} De azt megmondom, máma utoljára isztok! Vagy hiába edzettem magamat annyi öldöklő

csatában?! Parmenón, ide a thrákokkal! Teljes fegyverzetben! Phalanx zárja le az utcát!

Hopliták: derékhad! A két szárnyra: parittyások és íjászok! A többi hátra tartaléknak! PHILOSZTRATOSZ Azt hiszed, kölyökkel van dolgod? Hitvány zsoldos, azt hiszed, krampusszal ijeszthetsz?!

Láttál is te háborút?! Egy kakast sem öltél még meg! Legföljebb egy őrtoronyra vigyáztál,

mint szakaszparancsnok... ezt még merő udvariasságból elhiszem. POLEMÓN Majd megtudod, ha meglátsz szikrázó fegyverzetben, kifeszített dárdával előrerohanni! PHILOSZTRATOSZ Hát csak jöjjetek, zárt sorokban. Én és Tibiosz (mert most csak ez az egy szolgám kísér) kővel

és cseréppel úgy meghajigálunk, hogy azt sem tudjátok, hova fussatok! [456]

10

KHELIDONION ÉS DROSZISZ

KHELIDONION

Mi az? Nem jár már hozzád az a suhanc kis Kleiniasz? Régóta {1} nem láttam nálad.

DROSZISZ


Oldal: 15

Nem, Khelidonion. A tanítója nem engedi, hogy ide járjon.

KHELIDONION

A tanítója? Kicsoda? Csak nem Diotimosz, a tornatanár? Hiszen az barátom!

DROSZISZ

Nem az, hanem az az undok, romlott filozófus, Arisztainetosz, hogy fordulna fel mielőbb!

KHELIDONION

Az a morc nézésű, szőrös, nagy szakállú? Aki örökösen kamaszokkal sétál a Poikiléban?

DROSZISZ

Ő, ő az a szélhámos! Hogy pusztulna mielőbb nyomorultul! Bár látnám már, hogy a hóhér a

szakállánál fogva vonszolja! [457]

KHELIDONION {2} De hogyan tudhatta ez rávenni Kleiniaszt? DROSZISZ Ezt nem tudom, Khelidonion. Még sohase csalt meg, amióta nővel dolga volt. (Én voltam

neki az első...) S már három álló napja nem jön az utcámba. Nyugtalan lettem (nem tudom,

miért, de rossz sejtelmem támadt), elküldtem Nebriszt, hogy lessen utána az Agorán vagy a

Poikiléban. Nebrisz elmondta, hogy látta sétáim Arisztainetosszal, távolról intett neki, a fiú

elpirult, lesütötte a szemét és többé nem nézett rá. Azután mindketten nekivágtak a

városnak. Nebrisz egész a Dipülonig nyomon követte őket, de minthogy a fiú egyszer sem

nézett vissza rá, hazajött anélkül, hogy valamit megtudott volna. Gondolhatod, mit éltem át

ezután! Sehogyan sem tudtam elképzelni, mi történhetett a kis kamasszal. Csak nem

sérthettem meg valamivel? - mondogattam. - Vagy megutált és másba szeretett belé? Avagy

az apja tiltotta el tőlem? - ilyesmiket forgattam a fejemben. Hát késő este betoppan Dromón,

és ezt a levelet hozza tőle. Vedd és olvasd, Khelidonion, hiszen te tudsz olvasni. KHELIDONION Na lássuk! Írása nem nagyon olvasható, csupa ákombákom, {3} látszik, hogy sietve írta. Ezt

mondja: „Az istenek a tanúim, mennyire szerettelek, Droszisz!" DROSZISZ Nyomorult fiú, annyi ideje sem volt, hogy az üdvözlést odaírja! [458]

KHELIDONION „Nem gyűlöletből maradok távol tőled, de kényszerítenek. Apám Arisztainetosz kezére

adott, hogy filozófiát tanuljak, és ez, miután a kettőnk dolgáról megtudott mindent, csúnyán

leszidott, hogy egy Arkhitelész és Eraszikleia fiának nem illik egy hetérával együtt élnie;

sokkal helyesebb, hogy az erényt többre becsülje a hiú gyönyöröknél!" DROSZISZ Szemem elé ne kerüljön az a fecsegő szélhámos! Ilyenre tanítja azt a kölyköt! KHELIDONION „Így kénytelen vagyok engedelmeskedni, mert mindig a sarkamban van, árgus szemekkel

őriz: másra sem nézhetek, csak őrá. Azt ígéri, ha tisztességesen élek, és mindenben engedel-

meskedem neki, akkor nagyon boldoggá fog tenni, s ha önmegtagadással edzem magamat:

erényessé is. Ezt a levelet is csak nagy nehezen, "elbújva írhattam neked. Élj boldogan és

emlékezzél Kleiniaszra!" DROSZISZ Mi a véleményed a levélről, Khelidonion? {4} KHELIDONION Nagyrészt szkíta beszéd. De az „emlékezzél Kleiniaszra" némi reménnyel kecsegtet. [459]


Oldal: 16

DROSZISZ Nekem is úgy tetszik. Meghalok a szerelemtől! Dromón azt mondta, Arisztainetosz fiúkat

szeret, és a tudományok ürügyével környékezi meg a legszebb kamaszokat, különös, titkos

beszélgetéseket tart Kleiniasszal, és olyasmit ígérget, hogy istennel teszi egyenlővé meg

aztán régi filozófusoknak tanítványaikhoz intézett szerelmes beszédeit olvassák együtt, és

általában mindig ott sündörög körülötte. Dromón már megfenyegette, hogy beárulja

Kleiniasz apjánál. KHELIDONION Tudod mit, Droszisz? Meg kéne kenni Dromónt. DROSZISZ Megkentem már, de anélkül is az én emberem: Nebrisz bántja a csőrét. KHELIDONION Bízzál, minden jóra fordul majd. Tudod, mit tervezek? Felírom a Kerameikosz falára -

Arkhitelész arra szokott sétálni -, hogy: „Arisztainetosz megrontja Kleiniaszt", és evvel is

segítünk Dromónnak, aki majd beárulja. DROSZISZ Hogyan tudod úgy felírni, hogy észre ne vegyék? KHELIDONION Éjszaka, Droszisz. Szenet kerítek valahonnan... [460]

DROSZISZ

Helyes! Csak légy a szövetségesem, Khelidonion, a szélhámos Arisztainetosz ellen!

11

TRÜPHAINA ÉS KHARMIDÉSZ

TRUPHAINA

Valaki hetérát fogad, lefizeti az öt drakhmát, aztán az ágyban {1} hátat fordít neki, és csak sír,

sóhajtozik! De ahogy elnéztem, az ital sem esett jól, és enni is csak te nem akartál! A lakoma

alatt is sírtál, jól láttam. És most állandóan hüppögsz, mint egy csecsemő. Miért teszed ezt,

Kharmidész? Ne titkold előttem, legalább ez maradjon emlékezetes nekem ebből az éjsza-

kából, amit veled virrasztottam át!

KHARMIDÉSZ

Erósz öldököl engem, Trüphaina, és nem tudok neki ellenállni.

TRÜPHAINA

Annyi bizonyos, hogy nem belém vagy szerelmes. Tiéd vagyok és nem kellek neked, ölelni

akarlak, és ellöksz magadtól. Ruháidat, mint valami falat, gyűröd kettőnk közé, és félsz,

hogy hozzád érek. Mondd meg, ki az, akit szeretsz? Hátha tehetek valamit szerelmed

érdekében. Értek én az ilyen szolgálatokhoz. [461]

KHARMIDÉSZ Jól ismered és ő is téged. Nem valami kis tucathetéra. TRÜPHAINA

{2} A nevét mondd meg, Kharmidész! KHARMIDÉSZ

Philémation, Trüphainám.


Oldal: 17

TRÜPHAINA Melyik Philémation, hisz kettő van. Az egyik Peiraieuszból való, nemrég vesztette el a

leányságát, és most Damüllosz a jelenlegi sztratégosz fia szereti. A másik, akit Pagisz néven

ismernek. KHARMIDÉSZ Ez az! Ő az én rossz szellemem, aki behálózott és rabul ejtett. TRÜPHAINA Szóval miatta sírtál? KHARMIDÉSZ

Miatta. TRÜPHAINA Régi vagy új szerelem? [462]

KHARMIDÉSZ Nem új. Már közel hét hónapja tart. A Dionüszosz-ünnepen láttam először. TRÜPHAINA Tetőtől talpig láttad, vagy csak az arcát és azt, ami ruhában látható? Amennyit egy

negyvenöt éves nő megmutat magából? KHARMIDÉSZ Esküszik rá, hogy a jövő elaphéboliónkor lesz huszonkét éves. TRÜPHAINA És te kinek hiszel inkább, az esküjének, vagy a szemednek? {3} Nézd meg jól, figyeld meg a

halántékát, már csak ott van haja. A többi szép hosszú paróka. A halántékán, ha kifakul a

festék - mert azt használ -, jószerivel tiszta ősz. S ez még mind semmi! Kényszerítsd, hogy

mutassa meg magát meztelenül. KHARMIDÉSZ Még sohasem engedte, hogy lássam. TRÜPHAINA Hát persze, tudja jól, hogy undorodni fogsz a fehér foltjaitól. A nyakától egészen a térdéig

olyan foltos, mint egy párduc. S te még azon sírtál, hogy nem akar a tiéd lenni? Még tán jól

meg is kínozott? Nem kellettél neki? [463]

KHARMIDÉSZ Nem bizony, Trüphaina, pedig mennyi pénzt kapott tőlem! Most meg még ezer drakhmát

kért, s hogy nem bírtam csak úgy előteremteni - tudod, milyen fukar az apám -,

Moszkhionnal állt össze és engem kizárt a lakásából. Bosszút akarok állni rajta, azért

fogadtalak fel. TRÜPHAINA Aphrodité a tanúm, ha valaki megsúgja: csak azért kellek neked, hogy másnak a szívét

fájdítsad, s hozzá még ennek a hullaképű Philémationnak, nem jöttem volna el! Megyek is,

mert már harmadszor kiáltott a kakas. KHARMIDÉSZ {4} Ne siess úgy, Trüphaina! Mert ha igaz, amit Philémationról mondtál, hogy parókája van,

festi a haját és tele van foltokkal, többé rá se tudok nézni! TRÜPHAINA Kérdezd meg az anyádat, fürdött-e vele együtt? Az évei számáról majd a nagyapád mesél,

ha még él.


Oldal: 18

KHARMIDÉSZ Ha ilyen, tüntessük el a „falat", öleljük át egymást és csókolózzunk. Legyünk együtt amúgy

igazán! Philémationunk pedig mehet isten hírével! [464]

12

IOESSZA, PÜTHIASZ, LÜSZIASZ

IOESSZA

Mit fanyalogsz velem, Lüsziasz! Szép kis hála, amiért sohasem {1} kértem tőled pénzt, nem

zártalak ki, ha jöttél, mondván: „Más van nálam!", nem tettem úgy, mint a többi hetéra: nem

kényszerítettelek arra, hogy rászedd az apádat, hogy suttyomban meglopd az anyádat, hogy

ajándékot hozz nekem, hanem rögtön a kezdet kezdetén pénz, ellenszolgáltatás nélkül társul

fogadtalak. Hisz tudod, milyen előnyös szeretőket szalasztottam el miattad: Éthoklészt, aki

most városatya, Pasziónt, a hajótulajdonost, és kortársadat, Melisszoszt, pedig épp most halt

meg az apja és mindenét örökölte. Te voltál az én egyetlen Phaónom, másra sem néztem,

nem engedtem be senkit, csak téged. Elég balga voltam, hogy hittem esküidnek, és olyan hű

voltam hozzád, mint Pénelopé, pedig mennyit szidott emiatt az anyám, mennyit sápítozott a

barátnőimnek. De te mihelyt észrevetted, hogy beléd vagyok habarodva, és azt tehetsz

velem, amit akarsz, csak hogy kínozzál, a szemem láttára kikezdtél Lükainával, vagy ha

velem fekszel, Magidiont, a citeráslányt magasztalod, én persze sírok rajta és bánt nagyon a

sértés...

A minap meg, amikor Thraszónnal meg Diphilosszal ittatok, veletek volt Kümbalion, a

fuvolás-lány és Pürallisz, aki ádáz ellenségem. Te ezt tudtad... Az ugyan nem bánt, hogy

Kümbaliont ötször is megcsókoltad, csak magadat aláztad meg azzal a csókkal. De

Pürallisznak hányszor intettél! Hogy ittál, a lánynak kínáltad a kelyhet, s odanyújtva a

szolgafiúnak a fülébe súgtad: ha Pürallisz nem kér, senki másnak ne töltse meg. Aztán egy

almába haraptál, s láttad: Diphilosz mással van elfoglalva (Thraszónnal csevegett),

előrehajoltál és az almát ügyesen [465] Pürallisz ölébe dobtad, még arra sem méltattál, hogy

ne a szemem előtt tedd. Az megcsókolta az almát és a két melle között a {2} kötőjébe dugta.

Lüsziasz, mért tetted ezt?! Vétkeztem ellened? Súlyosan?... Vagy csak egy kicsit? Bántottalak?

Más férfira néztem? Hát nemcsak teérted élek? Vagy neked az semmi, Lüsziasz, hogy egy

boldogtalan kis nőt kínozol, aki őrülten szerelmes beléd?! De él még Adraszteia és látja ezt!

Fogsz te még szenvedni, ha megtudod, hogy ott fekszem, mert felakasztottam magamat vagy

beleugrottam a kútba! Mert találok én módot a halálra, hogy puszta látásom se lehessen

terhedre. Akkor aztán örömünnepet ülhetsz, mintha valami ragyogó hőstettet vittél volna

véghez! Miért sandítasz rám? Mért csikorgatod a fogadat? Mondd meg, ha valami kifogásod

van! Püthiasz lesz a bíró, ő majd ítél közöttünk... Mi ez? Hát elmégy?! Egy szó nélkül?

Itthagysz? Látod, Püthiasz, mit szenvedek tőle? PÜTHIASZ Micsoda durvaság! Még a könnyek sem hatják meg! Nem is ember! Egy kődarab! De az

igazat megvallva te rontottad el avval, hogy túlontúl szereted és ezt ki is mutatod. Nem

kellett volna oly nagyon ajnározni. A férfiak elszemtelenednek, ha ezt észreveszik. Ne sírj,

szegénykém, hallgass reám: ha meglátogat, egyszer-kétszer ne nyiss neki ajtót. Meglátod,

mindjárt fellángol a szerelme, majd megőrül érted.


Oldal: 19

IOESSZA Tovább egy szót se! Isten ments! Hogy ne nyissak ajtót Lüsziasznak?! Csak ő ne hagyjon ott

előbb! [466]

PÜTHIASZ

Itt jön megint!

IOESSZA

Jaj, tönkretettél, Püthiasz! Biztosan hallotta, hogy azt mondtad: „Ne nyiss neki ajtót."

LÜSZIASZ

Nem ezért a nőért tértem vissza, Püthiasz, látni sem akarom {3} többé! Csak azért, hogy ne

ítélj meg és ne mondd, hogy Lüsziasz kőszívű.

PÜTHIASZ

Már mondtam is, Lüsziasz, nyugodt lehetsz!

LÜSZIASZ

Mi az, Püthiasz, szerinted csak tűrjem, hogy Ioessza, aki most bezzeg tud sírni, az orromnál

fogva vezessen?! Rajtakaptam, hogy egy suhanccal feküdt.

PÜTHIASZ

Mi van abban, Lüsziasz, hisz hetéra! És mikor kaptad rajta őket?

LÜSZIASZ

Úgy hat napja múlt... Zeuszra, hat napja. Másodikán történt és ma hetedike van. Apám

megtudta, hogy már régóta [467] szeretem ezt az erkölcsös hölgyet, bezárt: meghagyta a

kapuőrnek, hogy ki ne engedjen. Én nem bírtam ki, hogy ne legyek vele együtt.

Megparancsoltam Dromónnak, hogy az előcsarnok falánál, ahol a legalacsonyabb,

görnyedjen előre, vegyen a hátára, s így könnyedén felhágtam. De mit szaporítsam a szót:

átléptem a falon, idejöttem, a kaput gondosan bezárva találtam. Éppen éjfél volt. Nem

zörgettem be, hanem csendben megemeltem az ajtót, amit már máskor is megtettem - s így

azt a sarkaiból kiemelve, nesztelenül belopakodtam. Mindenki aludt. A fal mellett

tapogatózva jutottam az ágyáig.

IOESSZA

{4} Mi lesz most, ó, Démétér! Jaj de szorongok!

LÜSZIASZ

Minthogy kettős szuszogást hallottam, azt hittem, Lüdé alszik vele. De nem ő volt, Püthiasz!

Hogy megtapogattam, éreztem: sima az álla, arca gyengéd, finom, kobakja leberetválva,

mirhaillatot áraszt... Ha kard lett volna nálam, ilyen felfedezés után nem haboztam volna...

Jól tudjátok!... Mit nevettek?! Püthiasz! Hát nevetséges az, amit mondok?!

IOESSZA

Ez fáj neked úgy, Lüsziasz? Nos, ő, Püthiasz, aludt velem.

PÜTHIASZ

Ne mondd meg neki, Ioessza! [468]

IOESSZA

Mért ne mondjam meg?! Igen, drágám, Püthiasz volt. Áthívtam, hogy aludjunk együtt. Mert

úgy bántott, hogy nem jöttél.

LÜSZIASZ

Püthiasz bőrig leborotválva ?! Mit ?! S hat nap alatt így kinőtt {5} a haja?!


Oldal: 20

IOESSZA

Súlyos beteg volt, hullani kezdett a haja, akkor borotváltatta le, úgyhogy most parókát visel.

Mutasd meg, Püthiasz, mutasd meg neki, hogy úgy van! Győződjék meg róla! Látod, itt az a

suhanc, az a parázna, akire oly féltékeny voltál!

LÜSZIASZ

Nem volt-e rá okom? De szerelmes voltam és az sem volt képzelődés, amit a kezemmel

tapintottam.

IOESSZA

De most már tudod, mi az igazság. Akarod, hogy visszaadjam a kölcsönt?! Most rajtam a sor,

hogy haragudjam... és méltán!

LÜSZIASZ

No, ne haragudjál!... Igyunk! És Püthiasz is igyék velünk! Megérdemli, hogy jelen legyen a

békeáldomáson! [469]

IOESSZA

Jelen is lesz! Ó, mit szenvedtem én miattad, te! ... te nemes fiatalember!

PÜTHIASZ

De ki is békítettelek benneteket, úgyhogy rám ne haragudjál! Hanem, Lüsziasz, még egyet: a

parókáról árva hangot se senkinek!

13

LEONTIKHOSZ, KHÉNIDASZ, HÜMNISZ

LEONTIKHOSZ

{1} Meséld el, Khénidasz: a galaták elleni ütközetben hogyan vágtam elébe fehér paripámon

a többi lovasnak, hogyan rettentek meg a különben vitéz galaták; mihelyt megláttak, nem

állhatott helyt közülük senki többé! Akkor dárdát vetettem, és átszegeztem lovasságuk

fővezérét lovával együtt. A maradék csoportra (mert voltak, akik a phalanx széthullása után

még kitartottak és négyszögben álltak fel) kardot rántva, vakmerő dühvel rávágtattam, hét

tisztjüket pusztán elsöprő erejű vágtám a földre veti, egy századosuk koponyáját pedig

kardommal nekihuzakodva sisakostul kettőbe hasítom. Ti, Khénidasz, nem sokkal utóbb

érkeztetek, mikor az ellenség megszaladt.

KHÉNIDASZ

{2} Az is fényes haditett volt, Leontikhosz, amikor a szatrapával vívtál párharcot

Paphlagóniában! [470]

LEONTIKHOSZ Jó, hogy emlékeztetsz rá, az sem volt dicstelen tett! A szatrapa - valóságos óriás,

fegyverforgatásban a legkiválóbb hős hírében állt, s a helléneket lenézte - kiugratott a

középre, és fennhangon kérdezte, ki akar vele párharcot vívni? A többi hellén: a századosok

és törzsparancsnokok jéggé dermedtek, s maga a vezér is, pedig ugyancsak nem volt gyáva

ember. Aitoliai Arisztaikhmosz volt a vezérünk, kitűnő dárdavető. Én akkor még ezredes

voltam, mégis bátran félrelöktem a barátaimat, akik vissza akartak tartani, mert féltettek,

látva a barbár óriást, aki ragyogó, aranyozott fegyverzetében, nagy sisakforgójával, dárdáját

rázva, szörnyű látvány volt...


Oldal: 21

KHÉNIDASZ Én is féltettelek, Leontikhosz. Emlékszel, hogyan kapaszkodtam beléd, hogyan

könyörögtem: ne rohanj veszedelembe másokért... Mert ha te meghalsz, nekem sem élet az

élet többé. LEONTIKHOSZ De én bátran kiléptem a középre a paphlagonnál nem rosszabb {3} fegyverzetben, tetőtől

talpig fényes aranyban magam is. Hirtelen kiáltozás támadt nálunk is, a barbároknál is. Mert

azok is felismertek leginkább a pajzsomról és a sisakom ércveretéről és tarajáról. Mondd

csak, Khénidasz, kihez is hasonlítottak egyhangúlag?

KHÉNIDASZ Zeuszra, kihez máshoz, mint Akhilleuszhoz, Thetisz és Péleusz fiához! Olyan nagyszerű volt

a sisakod, a színpompás palástod, úgy szikrázott a pajzsod! [471]

LEONTIKHOSZ

Összecsaptunk. A barbár megsebesített. Semmi! Dárdája épp csak megkarcolt közvetlen a

térdem fölött. Én hosszú lándzsámmal átdöftem a pajzsát, egyenesen a mell közepébe

szúrtam, majd rárohanva szablyámmal egy csapásra lenyisszantottam a fejét, a fegyvereit

fölszedve visszatértem enyéimhez, egyúttal szablyámra szúrva hoztam a szatrapa fejét is;

csak úgy csurgott rólam a vére.

HÜMNISZ

{4} Pfuj, Leontikhosz, csúf és irtózatos, amit magadról meséltél! Így élvezted a vért, rád sem

bírok nézni, nemhogy együtt igyam és egy ágyban feküdjem veled! Megyek is!

LEONTIKHOSZ

Inkább kétszeres pénzt fizetek!...

HÜMNISZ

Dehogy bírnék egy gyilkossal együtt aludni!

LEONTIKHOSZ

Ne félj, Hümnisz! Ez a paphlagonok közt történt. Most olyan szelíd vagyok, mint egy

bárány!

HÜMNISZ

Bűnnel terhelt ember vagy, vér csöpögött rád a barbár fejéről, amit a szablyádra tűzve vittél!

És én ezt az embert öleljem [472] meg, csókolgassam?! Ó, Khariszok, soha! Rosszabb vagy a

hóhérnál! LEONTIKHOSZ Láttál volna csak fegyverben! Tudom, rögtön belém szerettél volna! HÜMNISZ Szavaid puszta hallására hányingerem támadt, Leontikhosz, és reszketek... Mintha árnyakat

látnék: a megholtak kísértetek... azt a szerencsétlen századost a kétfelé esett fejével... Mit

képzelsz? Ha néznem kellett volna azt a mészárlást, a vért, a szanaszét fekvő hullákat,

biztosan belehaltam volna, még egy kakas megölését sem nézhettem soha! LEONTIKHOSZ Ilyen nyúlszívű vagy te, Hümnisz ? Ilyen félénk? Pedig én azt hittem, hogy elbeszélésem

gyönyörűségedre lesz! HÜMNISZ Hát csak gyönyörködtess efféle mesékkel lémnoszi nőféléket vagy Danaosz-lányokat... Ha

ugyan találsz ilyen hallgatóságot! Én szaladok anyámhoz, amíg világos van. Te is gyere,


Oldal: 22

Grammisz! Neked pedig erőt, egészséget, ezredes úr, és csak gyilkolj tovább, amennyit csak

bírsz! LEONTIKHOSZ Maradj még, Hümnisz, maradj még!... Elment! {5} [473]

KHÉNIDASZ Holtra ijesztetted ezt a kislányt a nagy sisakrázásoddal, féktelen hencegéseddel. Amikor a

százados esetét mesélted, rögtön láttam, milyen falfehér lett, s beleborzongott, eltorzult az

arca, hogy hallotta, mint vágtad ketté a pasi fejét.

LEONTIKHOSZ Azt hittem, hogy még jobban belém szeret. De te is ludas vagy a dologban, Khénidasz! Nem

te juttattad eszembe a párviadalt? KHÉNIDASZ Mikor láttam, mit akarsz a hencegéseddel, gondoltam, miért ne segítsek lódítani néked!

Miért mesélted olyan hátborzongatóan?! Jól van, levágtad a fejét annak a nyomorult

paphlagonnak, de miért kellett a kardod hegyére tűzni, hogy rád csorogjon a vére? LEONTIKHOSZ {6} Igazad van, Khénidasz. Ez valóban visszataszító. De a többit ugye jól adtam elő? Menj és

beszéld rá Hümniszt, hogy aludjék velem! KHÉNIDASZ Mondjam azt, hogy az egészet csak lódítottad, hogy hősnek tűnj a szemében? [474]

LEONTIKHOSZ

Nem, ez csúf dolog lenne!

KHÉNIDASZ

Másképp pedig nem jön vissza... Válassz! Vagy hős maradsz, de a lány utál, vagy bevallod,

hogy hazudtál és ennek árán Hümnisszel töltöd az éjszakát!

LEONTIKHOSZ

Mindkettő elég kellemetlen... Mégis, legyen Hümnisz! Menj, Khénidasz, mondd meg neki,

hogy lódítottam, de azért nem mindenben.

14

DÓRIÓN ÉS MÜRTALÉ

DÓRIÓN

Most persze becsapod az orrom előtt az ajtót, most, hogy {1} koldussá lettem miattad! Akkor

persze kellettem neked, mikor sok mindent hoztam: szeretőd, urad, mindened én voltam! De

mióta egy árva petákom sincs, és te annak a bithüniai kereskedőnek lettél a kedvese, engem

kizársz, itt állhatok sírva az ajtód előtt, míg ő egyedül van veled ott benn, minden éjjel őt

csókolod, vele vagy, és amint mondod, már teherbe is estél tőle.

MÜRTALÉ

Halálra bosszantasz, Dórión, különösen, ha azt hallom tőled, [475] mennyit adtál, és miattam

jutottál koldusbotra! Számold csak össze, mit adtál nekem ismeretségünk kezdetétől fogva?!

DÓRIÓN

{2} Jól van, Mürtalé, számoljunk! Először is egy pár sziküóni sarut két drakhmáért. Jegyezd

meg, két drakhma.


Oldal: 23

MÜRTALÉ

Azért két éjszaka aludtál velem.

DÓRIÓN

Szíriából jövet hoztam egy alabástrom szelencében föníciai mirhát. Poszeidónra! Az ára

ennek is két drakhma.

MÜRTALÉ

Viszont én meg adtam neked az útra egy kis combig érő inget, hogy abban evezzél. Epiurosz,

a kormányos felejtette itt, mikor egyszer nálam aludt.

DÓRIÓN

Igen ám, de Epiurosz nemrég Szamoszban felismerte rajtam és visszavette... micsoda

dulakodás árán, ó, istenek! Aztán hagymát is hoztam Küproszból, öt sózott halat, s amikor a

Boszporuszból visszaeveztünk: négy pisztrángot. Hát még mit? Egy hálóban nyolc szárított

matrózkenyeret, meg egy korsónyi aszalt fügét Kariából, s a minap egy pár aranyozott

szandált Patarából. Ó, te hálátlan! Most jut eszembe, hogy egy nagy sajtot hoztam

Güthionból. [476]

MÜRTALÉ

No, mondjuk, öt drakhmát ér az egész.

DÓRIÓN

Ó, Mürtalé, ennyi telik egy matróz zsoldjából. De most az 3 egész jobb evezősor

parancsnoka lettem, és te mégis lenézel! S a minap Aphrodiszia ünnepén nem tettem le érted

egy ezüstdrakhmát Aphrodité istennő lába elé? Anyádnak is adtam két drakhmát sarura, s

szolgálódnak, Lüdének is hányszor nyomtam kezébe hol két, hol négy obulust! Mindez

együtt: egy matróz egész keresete.

MÜRTALÉ

A hagyma és a sózott hal, Dórión?

DÓRIÓN

Igen. Nem bírtam többet hozni. Ha gazdag volnék, bezzeg nem evezéssel keresném a

kenyeremet! Anyámnak, szegénynek, még egy fej fokhagymát sem vittem soha! Hanem na-

gyon szeretném tudni, mit ad neked az a bithüniai?

MÜRTALÉ

Először is... látod ezt a kis khitónt? Ő vette. És ezt a nehéz nyakláncot is.

DÓRIÓN

Ezt? Tudtommal ez már régen megvolt neked?! [477]

MÜRTALÉ

Amit te ismersz, sokkal vékonyabb volt, smaragdok nélkül. Aztán vette ezt a fülbevalót, ezt a

szőnyeget. Nemrég adott két minát, és a lakbért is kifizette helyettünk. Ez nem holmi patarai

szandál! Nem güthioni sajt, vagy más ilyen ostoba semmiség!

DÓRIÓN

{4} De arról persze hallgatsz, hogy milyen az az ember, akivel együtt alszol! Ötvenéves

jócskán elmúlt, tar fejű, a bőre, mint a ganajtúró bogáré. Nem láttad a fogait? Ó, Dioszkurok,

micsoda kellem, micsoda báj - különösen, ha énekel és adja a szépet! Ráillik a közmondás: ért

hozzá, mint szamár a lant-pengetéshez. Hát csak légy vele boldog, méltó vagy hozzá, csak

legyen tőle gyereked! Apjához hasonló! Ne félj, találok én nekem való lányt, valami

Delphiszt, Kümbaliont, esetleg a fuvoláslányt a szomszédotokban! Vagy akárkit! Nem, drága

szőnyeg, nyaklánc, két mina - ennyit nem tud mindenki fizetni!


Oldal: 24

MÜRTALÉ

Boldog lesz az, Dórión, akinek te leszel a szeretője! Hozol neki hagymát Küproszból, és ha

visszatérsz, sajtot Güthionból.

15

KOKHLISZ ÉS PARTHENISZ

KOKHLISZ

{1} Mért sírsz, Parthenisz? S honnan jössz összetört fuvoláddal? [478]

PARTHENISZ A katona... az az aitóliai... az a nagy melák... Krokalé szeretője... elvert, mert a lánynál talált:

ott fuvoláztam, a vetélytársa, Gorgosz fogadott fel. Fuvolámat összetörte, felborította az

asztalát, amelynél lakomáztak, rávetette magát a kratérre, s a bort kidöntötte. És Gorgoszt,

azt a parasztfiút, hajánál fogva vonszolta el a lakomától, s közrefogva, a katona (azt hiszem,

Deinomakhosz a neve) és egy bajtársa úgy eltángálta, hogy azt sem tudom, él-e még. Ó,

Kokhlisz!... Csak úgy folyt a vére az orrából, az egész arca megdagadt, csupa kék folt volt. KOKHLISZ Megőrült az az ember, vagy berúgott, és részegen csapott {2} botrányt? PARTHENISZ Féltékenységből, Kokhlisz, féktelen, vad szerelemből, Krokalé egy talentumot követelt tőle,

ha azt akarja, hogy egyedül őt szeresse. A katona nem adott, erre a lány becsapta az ajtót az

orra előtt. Azután, úgy hírlik, az oinoéi Gorgoszt, a gazdag és derék bérlőt fogadta, aki már

régen epekedett utána. Együtt ettek, ittak és felfogadtak engem, hogy fuvolázzak nekik.

Folyt az ivás, én épp egy líd dallamot játszottam, a fiú felkelt és táncolt. Krokalé tapsolt

neki... szóval vidáman folyt a mulatság. Hirtelen iszonyú lármát, kiabálást hallottunk,

betörték a kaput. Kis időre rá nyolc tenyeres-talpas suhanc rohant be, köztük a megarai.

Egykettőre mindent felforgattak, és Gorgoszt, mint már meséltem, alaposan eltángálták, s

hogy ott feküdt a földön, meg is taposták. Krokalé - fogalmam sincs, hogyan tudott meglépni

- átszökött a szomszédba [479] Theszpiaszhoz. Engem Deinomakhosz felpofozott: „Pusztulj

a fenébe!" - kiáltotta, és fuvolámat széttörte s a fejemhez verte. Most szaladok, hogy uramnak

elmondjam az esetet... A paraszt meg sorra járja városbeli barátait, hogy jelentsék fel a

megarait a prütaneián.

KOKHLISZ

{3} Verés és feljelentés... ennyi hasznunk van a katonák szerelméből! Mellesleg mind csupa

vezérnek és ezredesnek adja ki magát, de ha fizetésre kerül a sor: „Várj a zsoldosztásig!" -

mondják. „Ha megkapom, mindent kifizetek." Bárcsak pusztulna el mind ez a sok kérkedő

kakas! Én bizony már okultam : egyáltalán be sem eresztem őket. Halász, matróz, paraszt, az

jöhet! Azt szívesen látom! Nem ért ugyan a széptevéshez, de annál busásabban fizet. Ez a sok

vad sisakrázó, saját hőstetteit mesélő, mind csupa senki, Parthenisz! [480]

Documents

Lukianosz Hetérák párbeszédei