Lukianosz Istenek párbeszédei

2014

Lukianosz

Istenek párbeszédei

Fordította:

Jánosy István

Megjelent a Magyar Helikon 1974. évi Lukianosz összes művei 1. kötetében

ISBN 963 207 321 5

Az istenek 26, illetve a tengeri istenek 14 párbeszéde mind olyan mítoszt

jelenít meg, melyeket jól ismerünk Homérosz, Hésziodosz vagy más görög

költők műveiből. Lukianosz korai művei. Az Istenek párbeszédei

arisztophanészi szellemben készült mítosztravesztiák, áthangolva az író

korára. A Tengeri istenek párbeszédei inkább írói ujjgyakorlatok

közismert, mitológiai témákkal.

Lukianosz: Istenek párbeszédei

Oldal: 2

1

ZEUSZ ÉS PROMÉTHEUSZ

PROMÉTHEUSZ

{1} Szabadíts meg, ó, Zeusz! Oly sokat szenvedtem már!

ZEUSZ

Azt mondtad, szabadítsalak meg? Holott még ónsúlyúbb bilincseket érdemelnél!

Megérdemelnéd, hogy az egész Kaukázust a fejedre borítsam, és hogy ne csak a

májadat marcangolja a tizenhat saskeselyű, de vájja ki a szemedet is, mivel hogy azt a

hitvány állatembert alkottad és leloptad neki a tüzet az égből, asszonyt teremtettél...

nem is szólva róla, hogy becsaptál a hús elosztásánál is: nekem adtad a szőrfedte cson-

tokat, míg a jobb részeket magadnak tartogattad!

PROMÉTHEUSZ

Hát nem bűnhődtem meg eléggé érte: oly sok ideje a Kaukázus szikláira szegezve,

miközben az az átkozott madár rágta a májamat?!

ZEUSZ

Ez még az ezredrésze sincs annak, ami szenvedést megérdemelnél ! [90]

PROMÉTHEUSZ

Nem bánod meg, ha elbocsátasz, ó, Zeusz! Elárulok neked valami igen fontosat.

ZEUSZ

Csak rá akarsz szedni, Prométheusz! {2}

PROMÉTHEUSZ

Mit érnék vele ? Ha rajtakapnál, hogy be akarlak csapni: tudni fogod, hol a Kaukázus,

és láncod is akad majd bőven.

ZEUSZ

Mondd meg előbb, mit adsz cserébe szabadulásodért, és miért oly életbevágóan fontos

az nekem?

PROMÉTHEUSZ

Ha kitalálom, hogy most mi a szándékod, és hova indultál, bizonyára hitelt adsz

szavaimnak, ha majd megjósolom azt is, ami utána következik.

ZEUSZ

Na jó.

PROMÉTHEUSZ

Most éppen Thetiszhez indultál, hogy együtt hálj vele. [91]

ZEUSZ

Kitaláltad! Úgy látszik, igazat fogsz jósolni. És mi történik azután?

PROMÉTHEUSZ

Ne közelíts a Néréiszhez, ó, Zeusz! Mert ha teherbe esik tőled, és fiat szül, ugyanazt

teszi veled, amit te cselekedtél...

ZEUSZ

Azt akarod mondani, hogy letaszít a trónomról?


Oldal: 3

PROMÉTHEUSZ

Ments isten, hogy így legyen! De ha egybe kelsz Thetisszel, ez a sors fenyeget.

ZEUSZ

No, akkor isten veled, Thetisz! Neked meg Prométheusz, hálából Héphaisztosz

oldozza fel bilincseidet!

2

ERÓSZ ÉS ZEUSZ

ERÓSZ

{1} Bocsáss meg, ó, Zeusz, ha valamiben vétkeztem ellened! Hiszen csak balga

kisgyerek vagyok! [92]

ZEUSZ

Te, Erósz? Kisgyerek? Jóval öregebb vagy Iapetosznál! Azt hiszed: mert nincs ősz

hajad és szakállad, azért vén gazfickó létedre csecsemőnek adhatod ki magad?!

ERÓSZ

Hát jó, vénséges vén vagyok, de mit vétettem ellened, hogy bilincsbe veretsz?

ZEUSZ

Gondold meg, te átkozott rosszcsont, kis vétség-e, ahogy velem a bolondját járattad?!

Már mi mindent nem csináltál belőlem, szatírt, bikát, aranyesőt, hattyút, sast!1 Te vagy

az oka, hogy egyetlen nő se szeretett belém úgy, ahogy vagyok, sohasem éreztem,

hogy általad lettem asszonynak kedves, hanem mindenféle varázslattal láthatatlanná

kellett lennem, és a nők csak bikát vagy hattyút öleltek... ha megláttak, menten

belehaltak rémületükbe!

ERÓSZ

Igen, mert halandó nem bírja ki élve, hogy szemtől szembe {2} lásson!

ZEUSZ

Hát akkor Brankhosz és Hüakinthosz miképp szerethette Apollónt? [93]

ERÓSZ

De már Daphné menekült tőle is, pedig Apollón igazán szép hajú és sima állú! Ha azt

akarod, hogy a nők beléd bolonduljanak : ne rázd pajzsodat, ne hordd magaddal a

villámot, hanem tedd magad a lehető legkellemesebbé, bocsásd le hajfürtjeidet, kösd

át mitrával, ölts bíborköntöst és aranysarut, lépkedj fuvolaszóra s az üstdob ritmusára.

Meglátod, több asszony szalad utánad, mint menád Dionüszosz után.

ZEUSZ

Ments isten! Dehogy akarok ilyen maskarában vonzalmat kelteni!

ERÓSZ

Akkor ne is akarj szeretni! Ez a legegyszerűbb megoldás.

1 szatírt, bikát, aranyesőt - ld. a Prométheusz vagy a Kaukázus c. dialógus 86. oldalához írt

jegyzetet.


Oldal: 4

ZEUSZ

De igen! Szeretni akarok, de csak úgy ám, hogy ne kelljen érte törnöm magamat!

Ehhez segíts, akkor szabadon bocsátalak!

3

ZEUSZ ÉS HERMÉSZ

ZEUSZ

Ugye ismered Inakhosz gyönyörű kányát, Hermész? [94]

HERMÉSZ

Iót gondolod? Ismerem.

ZEUSZ

Már többé nem leány, hanem üsző.

HERMÉSZ

Mi a csoda! Hogyan lett üszővé?

ZEUSZ

Héra változtatta át féltékenységből. Most meg újabb szörnyűséget eszelt ki, csak hogy

gyötörje a boldogtalant. Melléje rendelte pásztorul a száz szemű Argoszt, aki sohasem

alszik, hogy legeltesse az üszőcskét.

HERMÉSZ

Mi a teendőm?

ZEUSZ

Repülj Nemeába. Ott őrzi Argosz. Öld meg a pásztort, Iót meg vidd át a tengeren

Egyiptomba, és változtasd el Iszisszé, legyen az ottani nép istennője, duzzassza a

Nílust, támasszon szeleket, és oltalmazza a hajósokat! [95]

4

ZEUSZ ÉS GANÜMÉDÉSZ

ZEUSZ

{1} No, Ganümédész, célhoz értünk! Csókolj meg, hogy meggyőződj róla, nincs

kampós csőröm, nincsenek éles karmaim, szárnyam sincs, nem vagyok madár, hiába

hittél annak!

GANÜMÉDÉSZ

Ember volnál? Hisz előbb még sas voltál, és lecsapva reám elragadtál a nyájam mellől!

Hogyhogy? Elhullajtottad a szárnyadat, és egészen új alakban jelensz most meg

előttem?

ZEUSZ

Dehogy vagyok ember, édes gyermekem, ahogyan sas sem vagyok. Valamennyi isten

királya vagyok, csak éppen most alakot cserélek.


Oldal: 5

GANÜMÉDÉSZ

Hogyan mondod? Hát te vagy a nagy Pán?2 Akkor miért nincs sípod, hol van a

szarvad, miért nincs bozontos kecskelábad?

ZEUSZ

Te azt hiszed, nincs más isten, csak Pán?

GANÜMÉDÉSZ

Nincs bizony! Kecskebakot szoktunk áldozni a barlangja [96] előtt, ahol a szobra áll.

Te biztosan emberrabló vagy és rabszolgakereskedő!

ZEUSZ

Mondd, Zeusz nevét sohasem hallottad? Oltárát sem láttad {2} a Gargaroszon annak

az istennek, aki esőt küld, mennydörög éS villámokat szór?

GANÜMÉDÉSZ

Hát te volnál, aki nemrégiben azt a nagy jégesőt zúdítottad reánk?! Rólad mondják,

hogy „odafönn lakozik", te támasztod a nagy recsegést, ropogást, neked szokott kost

áldozni apám? De mondd meg, ó, istenek királya, mit vétettem ellened, hogy

elraboltál? Most, hogy pásztor nélkül maradt a nyáj, juhaimra biztosan rázúdulnak a

farkasok és elragadozzák!

ZEUSZ

Ne gondolj a nyájjal, hiszen halhatatlanná lettél, és itt velünk együtt lakozhatsz!

GANÜMÉDÉSZ

Mit mondasz?! Hát nem bocsátasz vissza még ma az Ida-hegyére?

ZEUSZ

Eszem ágában sincs! Azt hiszed, csak úgy hiába változtam istenből sassá? [97]

GANÜMÉDÉSZ

Apám keresni fog, és ha nem talál, megdühödik, és utóbb jól eltángál, mert őrizetlenül

hagytam a nyájat.

ZEUSZ

Nem lát soha többé.

GANÜMÉDÉSZ

Jaj ne! Úgy vágyódom apám után! Ha visszaviszel hozzá, ígérem, apám újabb kost

áldoz neked váltságdíjul értem. Van egy hatalmas, hároméves kosunk, amely a nyáj

előtt jár ki a legelőre.

ZEUSZ

{3} Milyen nyílt és gyermekesen naiv ez a kis suhanc! Ó, Ganümédész, végy szépen

búcsút mindentől, feledd el a nyájad, az Ida-hegyét! Égi lakó lettél, és innen föntről

még sok jót cselekedhetsz apáddal és hazáddal is. Sajt és tej helyett ezentúl ambróziát

eszel és nektárt iszol, sőt ezentúl a nektárt te töltögeted nekünk. De ami a legfontosabb:

többé nem vagy ember, hanem halhatatlan, és én megcselekszem, hogy neked

fényeskedjék a legszebb csillag az égen. Szóval, végtelen boldog leszel.

2 Hát te vagy a nagy Pán? - Ganümédészt általában pásztorfiúnak gondolták, ezért jut eszébe a

pásztorok istene.


Oldal: 6

GANÜMÉDÉSZ

És ha játszani akarok? Ki játszik velem majd? Az Ida-hegyén sok kis pajtásom volt!

[98]

ZEUSZ

Ne félj, lesz itt is kispajtásod: Erósz, és sok-sok játékkockád! Csak bátorodj már fel, és

légy vidám, és ne sóvárogjál többé a lentiek után!

GANÜMÉDÉSZ

fis miben leszek majd hasznotokra? Itt is kell a pásztor? {4}

ZEUSZ

Nem. Te csak töltögetsz, a nektárról gondoskodol, és szolgálsz a lakománál.

GANÜMÉDÉSZ

Nem is nehéz munka. Értek hozzá, hogyan kell kitölteni a tejet, és átnyújtani a csuprot!

ZEUSZ

Na nézd csak, még mindig a tejen jár az esze, és azt hiszi, hogy embereknek kell

szolgálnia! Ez itt az ég, fiú, és mondtam már, hogy nektárt iszunk!

GANÜMÉDÉSZ

És a nektár a tejnél is édesebb?

ZEUSZ

Majd meglátod. Ha egyszer megkóstolod, nem kell neked többé tej! [99]

GANÜMÉDÉSZ

És hol alszom éjszaka? Kispajtásommal, Erósszal?

ZEUSZ

Azt nem! Épp azért ragadtalak el, hogy velem aludjál.

GANÜMÉDÉSZ

Nem tudsz egyedül aludni? Miért jobb az, ha velem alszol?

ZEUSZ

Ilyen szép fiúval, mint te, Ganümédész, jobban esik az alvás.

GANÜMÉDÉSZ

{5} Ugyan mit használ a szépség az alvásnál ?

ZEUSZ

Varázslattal bűvöl el, és édesebb álmot idéz elő.

GANÜMÉDÉSZ

Pedig apám mindig haragudott rám, ha vele aludtam. Reggelente nem győzte mesélni,

hogyan vertem ki szeméből az álmot, mert folyton forgolódtam, rúgkapáltam,

sikítottam álmomban, kiabáltam, úgyhogy rendszerint átküldött anyámhoz aludni.

Egyszóval, ha mint mondod, csak azért ragadtál el, hogy velem aludjál, máris eressz

vissza a földre, mert épp elég bajod lesz velem és álmatlan lesz az éjszakád. Szüntele-

nül hánykolódom, a szemed se hunyod le miattam. [100]

ZEUSZ

Az lesz éppen a legédesebb, ha veled együtt virraszthatok! Agyon foglak csókolni,

ölelni!


Oldal: 7

GANÜMÉDÉSZ

Azt. megnézheted: én aludni fogok.

ZEUSZ

No majd meglátjuk. Most pedig, Hermész, vidd el a fiút, itasd meg a halhatatlanság

italával, tanítsd meg, hogyan kell átnyújtani a kelyhet, hadd töltögessen nekünk!

5

ZEUSZ ÉS HÉRA

HÉRA

Amióta ezt a fríg suhancot3 elragadtad az Ida-hegyéről és {1} idehoztad, Zeusz, azóta

nem sokat törődsz velem!

ZEUSZ

Hát már erre az együgyű, ártalmatlan kisgyerekre is féltékeny vagy, Héra? Azt hittem,

csak az asszonyokra haragszol, ha a szeretőim lesznek. [101]

HÉRA

{2} Nem cselekszel helyesen, és nem méltó hozzád, valamennyi isten urához, hogy

elhanyagolsz engem, törvényes hitvesedet, s aranyesővé, szatírrá, bikává válva

leszállsz a földre, és ott szeretkezel. De legalább a nőid odalenn maradnak! Viszont ezt

a kis idai tacskót elragadtad, ide szálltál vele, ó, legnemesebb az istenek közül, a

nyakamra hoztad, most itt lakik velünk azzal az átlátszó ürüggyel, hogy nektárt

töltöget. Hát oly nagy szükség van pohárnokra? Tán Hébé és Héphaisztosz

felmondták a szolgálatot, úgy kimerültek? El sem fogadod a fiútól a kelyhet, mielőtt a

szemünk láttára meg nem csókoltad. Édesebb neked ez a csók, mint a nektár! Miatta,

még ha nem is szomjazol, nem győzöl inni kérni, s épp csak hogy érinted ajkaddal a

kelyhet, máris odanyújtod neki, s miután ivott, visszaveszed tőle, és kiiszod a

maradékot: onnan, ahonnan ő ivott, ahová ő illesztette az ajkát, hogy az ivás ürügyén

csókolózhassatok. Minap is a Mindeneknek Atyja és Királya szépen félretette pajzsát

és villámát, és nagy szakállasan nem átallott leülni és kockát játszani vele. Látok én

mindent, ne hidd, hogy bármit is eltitkolsz előlem!

ZEUSZ

{3} Mi rossz van abban, Héra, ha ivás közben ezt a gyönyörű kis suhancot csókolgatom,

és egyszerre élvezem a csókot és a nektárt? Bezzeg, ha megengedném, hogy csak

egyetlen csókot adjon neked, nem vetnéd többé a szememre, hogy inkább kell a csókja,

mint a nektár!

HÉRA

Fiúk után koslatók szava ez! Sohase lennék olyan eszeveszett, [102] hogy csókolgassak

egy ilyen lányos, kis puhány, fríg suhancot!

3 ezt a fríg suhancot- Ganümédészt.


Oldal: 8

ZEUSZ

Csak ne ócsárold, ó, legnemesebb úrnőm, ezt a kisfiút! Ez a lányos, puhány kis féreg

édesebb, izgatóbb, kívánatosabb, mint... No de inkább nem mondom ki, hogy még

jobban fel ne bőszítselek!

HÉRA

Tőlem akár feleségül is veheted! Csak vigyázz, hogy meg ne {4} sértsél engem a te kis

pohárnokoddal részegen!

ZEUSZ

Inkább a fiad, az a sánta Héphaisztosz töltögessen nekünk, úgy, ahogy a

kovácskemencétől jön tetőtől talpig kormosan, mikor épp csak az imént tette le a

fogót... Inkább az ő szutykos kezéből vegyük a kelyhet, és magunkhoz vonva őt,

csókolgassuk koromtól maszatos arcát, amit te, az anyja se csókolgatnál édes-

örömest... Ez aztán az élvezet! Nemde? Ilyen pohárnok illik az istenek lakomájához!

Ganümédészt meg küldjük vissza az Ida-hegyére? Mert tiszta, mert az ujja olyan, mint

a rózsa, mert ért hozzá, mint nyújtsa kecsesen a kelyhet és ami téged a leginkább

bőszít, édesebb a csókja, mint a nektár!

HÉRA

Most, hogy az Ida-hegyén termett ez a szép, hosszú hajú fiúcska, most persze

Héphaisztosz egyszerre sánta, maszatos, méltatlan a kehely érintésére, szutykos,

kormos. Öklendezel, [103] ha csak ránézel, Zeusz. Azelőtt mindezt észre se vetted,

dehogy zavart a szénpor és a kályha korma, ha az italt nyújtotta néked.

ZEUSZ

Hiába emészted magad, Héra! Féltékenykedésed csak növeli szerelmemet. Ha az

bőszít, hogy egy virágszép fiúcska nyújtja át a kelyhet: jól van, töltögessen néked a

fiad... Ganümédész, ezentúl te csak nekem szolgáld fel a kelyhet! És minden egyes

alkalommal kétszer csókolj meg: mikor megtöltve nyújtod és amikor visszaveszed. Mi

az? Sírsz? Ne félj! Az fog jajgatni, aki téged bántani mer!

6

ZEUSZ ÉS HÉRA

HÉRA

{1} Zeusz, mi a véleményed Ixiónról?

ZEUSZ

Derék embernek tarom, Héra, és jó ivópajtásnak. Nem vehetne részt a lakomáinkon,

ha nem volna méltó reá.

HÉRA

Igenis, méltatlan reá. Mert pimasz, orcátlan! Nincs helye többé köztünk. [104]

ZEUSZ

Mi orcátlanságot tett?... Úgy vélem, nekem is tudnom kell róla.

HÉRA

Hogy mit tett?... Szégyellem kimondani, olyan szemtelenségre vetemedett.


Oldal: 9

ZEUSZ

Mennél szemtelenebb volt, annál inkább el kell mondanod. Istennőt próbált

megkörnyékezni? Ilyesmiről lehet szó - abból sejtem, hogy röstelled elbeszélni.

HÉRA

Énrám, ó, Zeusz, nem másra, rám vetette ki már régóta {2} a hálóját. Kezdetben sehogy

sem értettem, miért meregeti rám oly elángyorodottan a szemét, miért sóhajtozik...

sír... ahogy ivás után nyújtottam vissza Ganümédésznek a kelyhet, Ixión rögtön

elkérte, hogy az ajkam-érintette helyen igyék belőle, s ahogy kézbe kapta,

megcsókolta, szeme elé tartotta, majd ismét rám bámult. Ebből már láttam, hogy belém

szeretett. Sokáig szégyelltem elmondani néked, gondoltam, majd csak kijózanodik

eszelősségéből. De most már odáig vetemedett, hogy szerelmet vallott, nagy zokogva

lábam elé vetette magát; elküldtem hát, fülemet befogva, hogy ne halljam orcátlan

könyörgéseit, s tüstént idejöttem, hogy megjelentsem néked. Most aztán lásd, mivel

állsz bosszút rajta! [105]

ZEUSZ

{3} No ez gyönyörű! Ellenem fordult az átkozott! Héra ágyáig merészkedett! Hát

ennyire megrészegítette a nektár?! De mi vagyunk az oka, mert mértéken felül

szeretjük az embereket és italtársainkká tesszük őket. El kell néznünk nekik, hogy a

mi italunktól, a mi mennyei szépségünktől, aminőt a földön sose láttak, feltámadt

bennük a sóvárgás, hogy ők is részt kérjenek belőle, és leigázza őket a szerelem, mert

a szerelem nagy zsarnok. Nemcsak az embereken uralkodik, néha lenyűgöz minket is.

HÉRA

Téged mindenesetre. Neked aztán igazán zsarnokod. Mint mondják, orrodnál fogva

vezet, és te szolgaként követed bárhová; készségesen öltesz olyan alakot, amilyet

parancsol... egy szó mint száz: a szerelem rabja és játékszere vagy! Most is tudom,

miért akarsz megbocsátani Ixiónnak! Mert hajdan elszeretted a feleségét,4 már fiat is

szült néked, Pirithouszt.

ZEUSZ

{4} Még mindig kínosan számon tartod minden kis ballépésemet, amit lenn a földön

elkövettem?! Hát tudd meg, mi a szándékom Ixiónnal. Büntetésről nem lehet szó, a

lakomáról sem taszíthatjuk ki, otromba dolog lenne. Mivel szerelmes, és mint mondod,

zokog, s elviselhetetlen kínokat él át...

HÉRA

Mit akarsz, Zeusz?! Félek, hogy neked is valami csúfság jár az eszedben... [106]

ZEUSZ

Egyáltalán nem! Felhőből csinálunk egy hozzád hajszálra hasonló alakot, s ha a

lakomának vége és Ixión a szerelmesek szokása szerint álmatlanul hánytorog

nyoszolyáján, oda visszük hozzá, és melléje fektetjük. Így azután majd csillapulnak

keservei és meggyógyul, azt hiszi: vágya elérte a célját.

HÉRA

Isten ments! Vesszen, akinek saját körén túl horgad a vágya!

4 elszeretted a feleségét - Diát.


Oldal: 10

ZEUSZ

Légy türelemmel, Héra! Ugyan, mi sérelem ér azzal, ha Ixión egy felhőt ölel át?!

HÉRA

De a felhőről azt hiszi, hogy én vagyok! S ez a hasonlóság {5} folytán annyi, mintha azt

a csúfságot velem követte volna el!

ZEUSZ

Ugyan menj! Sohasem lesz a felhőből Héra, és te sem leszel felhő! Ixiónt egyszerűen

rászedjük.

HÉRA

De... a legtöbb ember átlépi a jó ízlés határát. Ixión ha leszáll innét, alighanem boldog-

boldogtalannak elmeséli, hogy Hérával hált együtt, így felszarvazta Zeuszt... Talán

még azt is elhíreszteli, hogy én voltam szerelmes belé, az emberek pedig elhiszik, mert

nem tudják, hogy csak felhővel hált... [107]

ZEUSZ

Ha viszont ilyesmikről fecseg, menten lenn találja magát az alvilágban nyomorultul

egy kerékhez kötve, amely örökké forog vele, s e kínjának vége nem lesz soha, szóval

bűnhődik... de nem a szerelem miatt, mert az nem bűn, hanem a lepcses szája miatt!

7

APOLLÓN ÉS HÉPHAISZTOSZ

HÉPHAISZTOSZ

{1} Látod-e, ó, Apollón, Maia gyönyörű fiát5? Alig született meg, és máris mindenkire

ránevet. A vak is látja, hogy sok áldás származik majd tőle.

APOLLÓN

Ezt higgyem újszülöttnek, ó, Héphaisztosz, ezt nagy áldásnak, aki vénebb Iapetosznál

- legalábbis a csirkefogóságban!

HÉPHAISZTOSZ

Ugyan kinek árthatott, alighogy megszületett!

APOLLÓN

Kérdezd meg Poszeidónt, akinek a szigonyát csente el, vagy Arészt, akinek

suttyomban kilopta a hüvelyéből a kardját, nem is szólva rólam, akit szépen

lefegyverzett: íjam és nyilam nincs sehol! [108]

HÉPHAISZTOSZ

És mindezt egy csecsemő tette volna, aki pólyában alig tud {2} moccanni ?!

APOLLÓN

Majd megtudod, Héphaisztosz, ha meglátogat!

HÉPHAISZTOSZ

Már volt itt.

APOLLÓN

És minden szerszámod megvan? Egy sem hiányzik?

5 Maia gyönyörű fiát - Hermészt.


Oldal: 11

HÉPHAISZTOSZ

Mindenem megvan, Apollón.

APOLLÓN

Nézd csak meg jobban!

HÉPHAISZTOSZ

Zeuszra! Nem látom a tűzfogómat!

APOLLÓN

Keresd a csecsemő pólyájában! [109]

HÉPHAISZTOSZ

Ilyen villámgyors kezű lenne?!... Mintha a tolvajlást már az anyja méhében tanulta

volna!

APOLLÓN

{3} És hallottad-e beszélni ? Úgy pörög a nyelve, mint a kereplő! S már szolgálni akart

nékünk! Tegnap meg kihívta Erószt birkózni, és egy pillanat alatt a földhöz teremtette.

Fogalmam sincs, hogyan ránthatta el a lábát! Mi persze nem győztük dicsérni. És

mialatt Aphrodité győzelme jutalmául átölelte, lelopta az övét, s Zeusz még abba sem

hagyta a kacagást, máris eltűnt a kormánypálcája. Még a villámát is elcsente volna, ha

nem lett volna tüzes és túl nehéz!

HÉPHAISZTOSZ

Szörnyű, boszorkányos kölyök!

APOLLÓN

Ez még semmi! Máris kész muzsikus!

HÉPHAISZTOSZ

Miből következteted?

APOLLÓN

{4} Valahol talált egy döglött teknősbékát, és a páncéljából hangszert fabrikált. Nyakat

szerelt rá markolattal, abba csavarokat illesztett, és a hangszert lábbal látta el, hét húrt

feszített reá... oly gyönyörű egybecsengőn játszott rajta, Héphaisztosz, [110] hogy még

én is megirigyeltem, pedig ugyancsak régóta gyakorolom a kitharajátékot! - Azt

mondja Maia, hogy éjszakára nem marad az égben, hanem merő nyughatatlanságból

az alvilágig csatangol, hátha ott is elcsenhet valamit. Szárnyai vannak és egy

csodálatos varázsvesszőt fabrikált, amellyel a holtak lelkeit vezérli az alvilágba.

HÉPHAISZTOSZ

Én adtam neki játékul azt a vesszőt.

APOLLÓN

No ezt szépen meghálálta: a tűzfogód ellopta.

HÉPHAISZTOSZ

Jó, hogy eszembe juttatod. Megyek is érte. Talán valóban ott van, ahol mondod: a

pólyájában.


Oldal: 12

8

ZEUSZ ÉS HÉPHAISZTOSZ

HÉPHAISZTOSZ

Mi a teendőm, Zeusz? Eljöttem, ahogyan parancsoltad, és magammal hoztam a

legélesebb fejszémet. Még a követ is átmetszi egy csapásra.

ZEUSZ

Jól van, Héphaisztosz. Gyerünk, hasítsd ketté a fejemet! [111]

HÉPHAISZTOSZ

Talán próbára akarsz tenni? Vajon elment az eszed? Mondd meg igazán, mitévő

legyek?

ZEUSZ

Mondom, hogy vágd ketté a fejemet! Ha nem engedelmeskedel, másodszor is

megérzed a bőrödön: mi az, ha megharagszom! Nehogy habozz! Vágj oda teljes

erődből! Jaj, belepusztulok, oly szörnyű fájás hasogatja az agyvelőmet!

HÉPHAISZTOSZ

Vigyázz, Zeusz, hogy bajt ne csináljunk! Éles a baltám, sok véred folyik majd el, ha ez

lesz a bábaasszonyod, és nem Eileithüia!

ZEUSZ

Csak vágj oda keményen, Héphaisztosz! Én tudom, mi használ nekem!

HÉPHAISZTOSZ

Jó, fejbe kólintlak... de csak kénytelenségből. Mi mást tehetek? Parancs, parancs... Mi

ez? Egy felnőtt leány... teljes fegyverzetben? Fájhatott is a fejed alaposan, Zeusz!

Méltán lehettél olyan paprikás, ha az agyvelődben ilyen jól megtermett, ráadásul állig

felfegyverzett leányt hordoztál! Nem is sejtettük, hogy egy egész katonai tábort rejt a

fejed! Már szökdel, már járja a fegyver-táncot! Hogy' tartja előre a pajzsát, hogy' rázza

a dárdáját! Hogy' elragadta a harci hév! S a legcsodálatosabb az, hogy [112] egy pillanat

alatt ilyen virágzó, szép nagylánnyá változott! Szürkéskék bagolyszeme van, ami a

sisakjához nagyon illik. Add nekem feleségül, Zeusz, jutalmul a bábaszolgálatért!

ZEUSZ

Lehetetlent kívánsz, Héphaisztosz! Ugyanis a leány örökre s/űz akar maradni.

Különben részemről nem vagyok ellene...

HÉPHAISZTOSZ

Csak ezt akartam tudni. A többi már az én dolgom. Erőszakkal elragadom.

ZEUSZ

Ha azt hiszed, hogy ilyen könnyen megy, próbáld meg. Sajnos, én tudom, hogy

lehetetlenre sóvárogsz.


Oldal: 13

9

POSZEIDÓN ÉS HERMÉSZ

POSZEIDÓN

Bemehetek Zeuszhoz, ó, Hermész? {1}

HERMÉSZ

Most nem, Poszeidón. [113]

POSZEIDÓN

Mégis jelents be neki!

HERMÉSZ

Mondom, ne erőszakoskodjál! Alkalmatlan időben jöttél. A jelen pillanatban

semmiképp nem láthatod.

POSZEIDÓN

Tán Hérával zárkózott be?

HERMÉSZ

Nem, egész másról van szó.

POSZEIDÓN

Értem, Ganümédész van benn nála.

HERMÉSZ

Az sem, Zeusz gyengélkedik.

POSZEIDÓN

Mi baja, Hermész? Megdöbbent, amit mondasz!... Olyan különös. Mi lelhette?

HERMÉSZ

Olyasmiről van szó, hogy röstellem elmondani. [114]

POSZEIDÓN

Előttem ne szégyelld, nagybátyád vagyok!

HERMÉSZ

Zeusz épp most szült, ó, Poszeidón.

POSZEIDÓN

Menj a csudába! Szült?! És ki ejtette teherbe? Talán bizony hermaphrodita, csak mi

nem vettük észre? Egyáltalán nem látszott viselősnek!

HERMÉSZ

Persze hogy nem, hisz nem ott hordta a magzatot.

POSZEIDÓN

Értem: megint a fejében, mint Pallasz Athénét. Anyaméh van a feje helyén.

HERMÉSZ

Nem, most a combjában hordta ki Szemeié magzatát.

POSZEIDÓN

Mi a csoda? Ez a jámbor az egész testében mindenütt teherbe esik?... De ki az a

Szemeié? [115]

HERMÉSZ

{2} A thébai Kadmosz egyik leánya. Zeusz megszerette, és teherbe ejtette.


Oldal: 14

POSZEIDÓN

És azután ő szült a leány helyett, Hermész ?

HERMÉSZ

Úgy ám, bármily képtelenségnek is hangozzék. Héra - tudod, milyen féltékeny -

Szemelét ármánnyal eláltatta, és rávette, kérje Zeusztól, hogy jelenjék meg előtte

villámlás és mennydörgés közben. Ő ráállt, eljött a villámával együtt, és felgyújtotta a

háztetőt, úgyhogy Szemeié benn égett. Zeusz akkor megparancsolta nekem, hogy

vágjam fel a leány méhét, és hozzam el neki a még fejletlen, héthónapos magzatot.

Mikor parancsát teljesítettem: felhasította combját, és a sebbe rejtette bele a gyermeket,

hogy ott fejlődjék ki teljesen. És most, harmadik hónapra rá, szépen a világra hozta.

Jelenleg gyengélkedik, mert megviselték a szülési fájdalmak.

POSZEIDÓN

És hol van a gyermek?

HERMÉSZ

Én vittem el Nüszába, és adtam át a nimfáknak, hogy neveljék fel. A kicsi neve:

Dionüszosz. [116]

POSZEIDÓN

No, fivérem most már apja is, anyja is a kis Dionüszosznak?

HERMÉSZ

Úgy látszik. De megyek, hogy vizet hozzak a sebre és elvégezzek mindent, amire egy

gyermekágyasnak szüksége van.

10

HERMÉSZ ÉS HÉLIOSZ

HERMÉSZ

Héliosz, ma nem hajtasz ki a napszekérrel, ezt parancsolja {1} Zeusz, de még holnap

sem, sőt holnapután sem! Otthon maradsz. Az egész hosszú idő egyetlen éjszaka lesz.

Csak fogják ki a Hórák a lovakat, te meg oltsd ki a lángot, és jól pihend ki magadat.

HÉLIOSZ

Egészen új és szokatlan parancsot hozol, ó, Hermész! Úgy vélem, sohasem vétettem el

pályafutásomat, és a lovakat sem térítettem le a megszabott útról... Talán csak nem

ilyesmiért neheztel rám Zeusz és rendeli el, hogy az éjszaka a nappalnak háromszorosa

legyen ?

HERMÉSZ

Egész más az oka... S nem lesz mindig így. Csak most és bizonyos célból kell neki, hogy

hosszabb legyen az éjszaka. [117]

HÉLIOSZ

Hol van most? És honnan küldi veled ezt a parancsot?

HERMÉSZ

Boiótiából, ó, Héliosz, Amphitrüón felesége mellől, akivel épp most enyeleg.


Oldal: 15

HÉLIOSZ

S ehhez egy éj nem elég neki?

HERMÉSZ

Nem. Ebből a nászból majdan egy nagy és harcias isten születik. Lehetetlen egy éjszaka

létre hozni...

HÉLIOSZ

{2} Nahát sok szerencsét e hatalmas vállalkozáshoz! Azért, Hermész - magunk között

maradjon! - Kronosz idejében nem történt meg ilyesmi. Sohasem csalta meg Rheát,

dehogy szállt volna le az égből, hogy Thébában szerelmeskedjék. A nappal nappal

volt, és az éjszaka is mindig pontosan olyan hosszú, ahogyan az évszaknak megfelelt.

Újdonság, vagy rendkívüli változás sohasem történt. Dehogy feküdt volna le az öreg

halandó asszonyokkal! S most? Egy nyomorult némber miatt felfordul az egész

világrend! Lovaim ellustulnak a hosszú tespedésben, az út is használhatatlanná válik,

ha három napon át nem koptatja senki, az emberek meg nyomorultul

vakoskodhatnak! Köszönhetik ezt Zeusz szerelmeinek és emésztődhetnek a

várakozásban, míg a nagy sötétség leple alatt Zeusz létrehozza azt az atlétát, akiről

beszéltél. [118]

HERMÉSZ

Hallgas, Héliosz, nehogy bajt hozzon rád a nyelved. Most megyek Szelénéhez és

Hüpnoszhoz, és nékik is megjelentem Zeusz parancsát, hogy Szeléné lassabban járjon

és Hüpnosz se hagyja el az embereket, hogy észre ne vegyék, milyen hosszú az éjszaka.

11

APHRODITÉ ÉS SZELÉNÉ

APHRODITÉ

Mit nem hallok felőled, ó, Szeléné! Azt beszélik: ha Kária {1} fölött jársz, megállsz a

kocsiddal, és lenézel a szabad ég alatt alvó vadászra, Endümiónra, sőt néha, útközben

még le is ereszkedel hozzá.

SZELÉNÉ

Fiadat, Erószt faggasd, ó, Aphrodité! Ő az oka ennek.

APHRODITÉ

Hagyd el! Tudom, milyen ármányos csibész! Még velem, saját anyjával is mit nem tett.

A minap Ida-hegyére szállatott le az ilioni Ankhiszész szerelméért, most meg a

Libanonra űz az ismert szíriai suhanc6 karjaiba. Ugyanakkor Perszephonét is

belébolondította, és így szerelmemet félig-meddig elrabolta tőlem, úgyhogy gyakorta

meg kellett fenyegetnem, ha nem hagyja abba a csínytevéseit, összetöröm a nyilát, meg

a tegzét és megnyirbálom a szárnyait, sőt sarummal nemegyszer [119] megpaskoltam

a domborúját is. Persze őkelme ilyenkor meghunyászkodik és könyörög, ígér fűt-fát,

de aztán, isten tudja, {2} miért, tüstént mindenről megfeledkezik. Mondd csak, szép az

az Endümión? Mert a szépség legalább kárpótol a szenvedésért.

6 az ismert szíriai suhanc - Adónisz.


Oldal: 16

SZELÉNÉ

Én nagyon szépnek találom, Aphrodité. Különösen, amikor a sziklára terített

köpenyén szunnyad el, baljában tartva lándzsáit, melyek lassan kicsúsznak a

tenyeréből, jobbja a feje fölé vetve. Kimondhatatlan báj övezi arcát, és álomtól lenyű-

gözve leheli ambróziás leheletét. Akkor nesztelen és lábujjhegyen lebocsátkozom,

hogy fel ne riasszam szendergéséből, odamegyek és... hiszen tudod... Néked meséljem

el, ami ez után következik?... Még csak annyit, hogy ebbe a szerelembe belepusztulok.

12

APHRODITÉ ÉS ERÓSZ

APHRODITÉ

{1} Erósz fiam, vigyázz, mit teszel! Nem rovom fel viselt dolgaidat a földön, hány

embert vettél rá, hogy maguk és egymás ellen cselekedjenek, hanem csak azt, amit itt

az égben művelsz: átváltoztatod Zeuszt mindenféle alakba, ami éppen eszedbe jut,

Szelénét lecsalod az égből, és hányszor kényszerítetted Hélioszt, hogy Klümené

ágyában múlassa az időt megfeledkezve napkocsijáról. És velem aztán, anyáddal,

nincs az a csalafintaság, amit meg nem engednél magadnak! De az már mégis több a

soknál, amit te, mindenkinél pimaszabb [120] csibész, Rheával, evvel a tisztes, ősz

öreganyóval tettél, aki megannyi isten anyja: megbabonáztad, hogy egy fiút szeressen,

az után a kis frig suhanc7 után epekedjék. Most őrjöng miattad, oroszlánokat fog

kocsija elé és korübantokkal kísérteti magát, akik éppen úgy megvadultak, mint ő, és

föl-le csapongnak az Ida-hegyén. Rhea csak Attisza után kesereg és a korübantok:

egyik karddal metszi fel a karját, a másik hosszú haját lebocsátja és a hegyekben

őrjöngve kóvályog, a harmadik kürtbe fú, a negyedik tombolva veri az üstdobot, zajt

csap a kümbalonon, röviden: zuhogás, őrjöngés tölti be az egész Ida-hegyét. Nagyon

félek ezért én - aki nagy veszedelmül szültelek, hogy Rhea őrjöngésében, vagy inkább

akkor, amikor eszénél van: parancsot ne adjon korübantjainak, hogy fogjanak meg, és

tépjenek ízekre, vagy vessenek az oroszlánok elé. Rettegek, mert látom, hogy ez a

veszély fenyeget.

ERÓSZ

Ne félj, anyám! Az oroszlánokkal már barátságot kötöttem. {2} Hányszor mászom a

hátukra, markolok a sörényükbe, szinte gyeplőn vezetem őket, hízelegnek nekem,

torkukba dughatom a kezemet: megnyalogatják, és hagyják, hogy visszavegyem. S

ami Rheát illeti: mikor szakítana rá időt, hogy velem törődjék, amikor mindene Attisz?!

És mi rosszat teszek azzal, ha megmutatom néktek, milyen a szép? Miért sóvárogtok

utána?! Engem ne okoljatok! Avagy te talán nem vágyódsz a szerelemre, anyám? Nem

jó, hogy szereted Arészt és ő téged?! Hát ne szeress - egyedül rajtad áll!

APHRODITÉ

Gonosz fiú vagy, mindenkit megbabonázol! De vigyázz, még eszedbe jut, amit

mondtam! [121]

7 a kis fríg suhanc - Attisz; tehát itt a Kübelével azonosított Rheáról van szó.


Oldal: 17

13

ZEUSZ, ASZKLÉPIOSZ, HÉRAKLÉSZ

ZEUSZ

{1} Hagyjátok abba a civódást, Aszklépiosz és Héraklész! Úgy marakodtok, mintha

még most is emberek volnátok! Illetlenség ez, méltatlan az istenek asztalához!

HÉRAKLÉSZ

Talán azt akarod, Zeusz, hogy ez a méregkeverő feljebb üljön énnálam?!

ASZKLÉPIOSZ

Miért ne?! Zeusz áldjon meg: hát különb vagyok nálad!

HÉRAKLÉSZ

Miben? Te villámütött! Azért, mert azt tetted, ami tilos, amiért Zeusz a villámával

agyonvágott, majd utólag merő szánalomból halhatatlansággal ajándékozott meg?

ASZKLÉPIOSZ

Elfelejtetted már, Héraklész, hogy téged is tűz emésztett meg az Oita-hegyén! Miért

veted szememre a lánghalált?!

HÉRAKLÉSZ

Dehogy egyenlő, dehogy hasonlatos az én életem a te életedhez! Én Zeusz fia vagyok,

s mennyit küzdöttem azért, [122] hogy megtisztítsam az emberi életet, tusakodtam

vadállatokkal, bosszút álltam gonosztevőkön. Te pedig ki vagy ? - Egy gyökér vagdaló

csavargó-szélhámos, arra tán jó, hogy holmi füvekkel betegeket gyógyítson, de

egyetlen férfitettel sem dicsekedhetik.

ASZKLÉPIOSZ

Jól mondod: hiszen én gyógyítottam be kétszeresen is {2} üszkös kelevényeidet,

amidőn nem is olyan régen Deianeira ingétől, s aztán a máglya tüzétől félig elégett

testtel jöttél ide fel hozzánk. Különben, ha semmi mást nem is, de azt elmondhatom,

hogy én nem végeztem szolgamunkát, mint te, nem tiloltam gyapjút Lídiában, nem

bújtam bíbor női köntösbe8, engem nem páholt el Omphalé arany papucsával, és sötét

bánatomban nem öltem meg a gyermekeimet és a feleségemet.

HÉRAKLÉSZ

Ha még tovább mersz szapulni, tüstént megtudod, hogy nem használ a

halhatatlanságod, mert felnyalábollak, és fejest doblak le az égből, és úgy összezúzod

a kobakodat, hogy még Paión sem foltoz össze!

ZEUSZ

Én mondom, hagyjátok abba, és ne zavarjátok a társaság mulatozását, mert azonnal

elkergetlek az asztaltól mindkettőtöket! Különben, Héraklész, Aszklépiosz jogosan

hever feljebb tenálad, mert előbb halt meg. [123]

8 nem bújtam bíbor női köntösbe — ld. Omphalé.


Oldal: 18

14

HERMÉSZ ÉS APOLLÓN

HERMÉSZ

{1} Miért vagy olyan komor kedvedben, Apollón?

APOLLÓN

Ó, Hermész, olyan szerencsétlen vagyok a szerelemben!

HERMÉSZ

Hát ezen van mit szomorkodni... S miért érzed magad szerencsétlennek? Talán még

mindig Daphné elvesztését fájlalod?

APOLLÓN

Ó, nem, lakón kedvencem, Oibalosz fia9 után bánkódom.

HERMÉSZ

Hüakinthosz után? Tán csak nem halt meg?

APOLLÓN

Meghalt.

HERMÉSZ

Hogyan, Apollón ? Ki volt olyan szeretetlen és durva ember, aki ilyen szép fiút megölt?

[124]

APOLLÓN

Én, saját kezemmel.

HERMÉSZ

Önkívületedben tetted, ó, Apollón?

APOLLÓN

Nem... Nem tehetek róla... Balvégzet okozta

HERMÉSZ

Hogyan eshetett meg? Szeretném pontosan hallani.

APOLLÓN

A fiú diszkoszdobást tanult, s én mutattam meg neki, hogyan {2} kell... És ez a

legelvetemültebb gonosz szél, Zephürosz, aki már régóta szintén szerette

Hüakinthoszt, de a fiúnál nem talált viszontszerelemre, és ezt a mellőzést nem bírta

elviselni - szóval, ahogyan szoktam, magasba vágtam a diszkoszt... de Zephürosz a

Taigetoszról visszafújta, úgy hogy egyenesen a fiú fejéhez vágódott olyan iszonyú

erővel, hogy kiomlott a vére, s ott helyben meghalt. Zephüroszt azonnal üldözőbe

vettem egész a hegyig, kilőttem rá a nyilaimat... S a fiút ott temettem el Amüklaiban,

ahol a diszkosz agyonsújtotta, s a véréből, ó, Hermész, a legszebb, legédesebb virágot

támasztottam, s megjelöltem jajszavam betűivel. Ugye, látod, méltán van okom a

gyászra! [125]

HERMÉSZ

Nincs, ó, Apollón... Tudtad, hogy halandóba szerettél bele, ne sírj tehát, ne jajgass, ha

meghalt!

9 Oibalosz fia - Hüakinthosz.


Oldal: 19

15

HERMÉSZ ÉS APOLLÓN

HERMÉSZ

{1} Hogyan lehet az, Apollón, hogy az a nyomorék, közönséges kovács, Héphaisztosz,

legszebb istennőinket, Aphroditét és Kháriszt vette feleségül?

APOLLÓN

Hiába, Héphaisztosz szerencsés fickó, Hermész! Csak azon csodálkozom, hogy van

kedvük odaadni magukat neki, különösen, ha látják, mint ömlik róla a veríték... s

ahogy a kemencére görnyed, szurtos az arca a sok koromtól! S mégis, nem győzik

ölelni, csókolni, és vele is hálnak!

HERMÉSZ

Ez bosszant engem is! Nagyon irigylem. Neked, Apollón, lehet szép hosszú hajad,

játszhatsz a lantodon, büszke lehetsz a szépségedre, mint én jó, tornászott alakomra és

lantomra - mégis éjjelente magunkban hánykolódunk az ágyban.

APOLLÓN

{2} Különben én is mindig szerencsétlen vagyok a szerelemben. [126] Kettőt szerettem

mindenekfelett... Daphnét és Hüakinthoszt. Daphné futott tőlem és annyira gyűlölt,

hogy inkább fává változott, csak hogy ne legyen az enyém!... Hüakinthoszt saját

diszkoszom ölte meg. S most helyettük csak két koszorúm10 maradt...

HERMÉSZ

Én is szerettem valaha Aphroditét... De nem akarok dicsekedni...

APOLLÓN

Tudom. S úgy hírlik, tőled szülte a szép Hermaphroditoszt. De ha valamit tudsz róla,

mondd meg, hogyan lehet az, hogy egyáltalán nem féltékeny Aphrodité Kháriszra és

Khárisz Aphroditére?

HERMÉSZ

Azért, ó, Apollón, mert Khárisz Lémnoszban él együtt vele, {3} Aphrodité meg az

égben. Különben is vajmi keveset törődik a kováccsal. Fülig szerelmes Arészbe, avval

szűri össze a levet.

APOLLÓN

S mit gondolsz, Héphaisztosz tud a dologról?

HERMÉSZ

Persze hogy tud. De mit tehet ellene ? Ilyen szép szál fiatalemberbe, aki hozzá még

katona is - nem mer belekötni, némán lenyeli a dolgot. De azzal fenyegetőzik, hogy

nagy hálót készít,11 és ha a találkán elnyomja őket az álom, megfogja őket. [127]

APOLLÓN

Nem tudom... Jobban szeretném, ha engem fogna meg a háló.

10 két koszorúm - babér és jácint. 11 hogy nagy hálót készít - vö. Hom. Od. 8., 267 kk.


Oldal: 20

16

HÉRA ÉS LÉTÓ

HÉRA

{1} Szép két csemetét szültél Zeusznak, ó, Létó!

LÉTÓ

Közülünk, persze, senki sem tud olyan szépséges gyereket szülni, amilyen

Héphaisztosz.

HÉRA

Miért... Azért, mert sánta? Hát nincs eléggé hasznunkra? Kitűnő művész, gyönyörűen

felékesítette nekünk az eget, elnyerte feleségül Aphroditét, aki nagy becsben tartja! S

a te gyerekeid? A lányod túl akar tenni a férfiakon, örökösen a hegyekben csavarog. S

azóta, hogy legutóbb Szkítiába költözött, s az arra vetődő utasokat gyilkolja, mindenki

tudja, mi a kedvenc étele, és hogy a szkítákat majmolja, akik emberevők! Apollón fiad

meg csak adja a bankot, hogy mindent tud: ő a világ legelső íjásza, citerása, orvosa,

jósa... jósdákat állított fel Delphoiban, Klaroszban, Didümoiban, ahol a hiszékeny

érdeklődőket eláltatja holmi ferde, kétértelmű válaszokkal, amit így is, úgy is lehet

érteni, úgyhogy sohasem kaphatják rajta csaláson. Persze busás sápot húz belőle, mert

rengeteg bolond akad, aki hagyja magát vajákosoktól [128] becsapni. De az okosabbak

nagyon is tudják, mire becsüljék szélhámoskodásait, hiszen maga a fő-fő jós sem tudta

előre, hogy imádott szerelmét12 diszkosszal csapja agyon, s nem jósolta meg magának,

hogy Daphné elfut előle, még ha olyannyira szép fiú is, és hosszú, lengő hajú!

Sehogyan sem értem, miért képzeled azt, hogy szebb gyermekeid vannak, mint

Niobénak voltak!

LÉTÓ

Nagyon jól tudom, mi bosszant téged, hogy gyermekeimet, {2} azt az „emberevő"

leányt és azt a „szélhámos, hamis jós" fiamat ott kell látnod az istenek körében. Majd

felpukkaszt a méreg, hogy nem győzik dicsérni lányom szépségét és csodálni lakoma

közepette fiam citerajátékát!

HÉRA

Nevetnem kell, Létó! Apollón művészetét?! Akit Marszüasz - ha a múzsák igazságosan

akartak volna ítélni - elevenen megnyúzhatott volna, mert százszorta különb

muzsikus Apollónnál! De a múzsák igazságtalanul ítéltek, és így a nyomorult

Marszüasz ottveszett. Ami pedig szűz leányod szépségét illeti... amikor észrevette,

hogy Aktaión megleste, miért uszította rá a kutyáit, ha nem azért, mert megrémült,

hogy a suhanc majd országgá-világgá kürtöli, hogy mezítelenül milyen csúf! Arról ne

is beszéljünk, hogy mit érthet a bábáskodáshoz,13 ha szűz!

LÉTÓ

12 imádott szerelmét — Hüakinthoszt. 13 mit érthet a bábáskodáshoz - ti. mint a szülő nők istene; e funkciója miatt olykor Eileithüiával,

a szülést segítő istennővel is azonosították.


Oldal: 21

Ej, Héra, de felfuvalkodtál, amiért Zeusz felesége és uralkodótársa vagy! Azt hiszed,

büntetlenül gúnyolódhatsz! [129] Megállj, látlak én még téged sűrű könnyek között,

ha Zeusz faképnél hagy, és bika- vagy hattyú-alakot öltve leszáll a földre!

17

APOLLÓN ÉS HERMÉSZ

APOLLÓN

{1} Min kacagsz, Hermész ?

HERMÉSZ

Csuda mulatságos dolgot láttam, Apollón!

APOLLÓN

Mondd el, hadd mulassak én is rajta!

HERMÉSZ

Héphaisztosz épp a legkínosabb helyzetben kapta rajta Aphroditét és Arészt, és

mindjárt hálóba fogta őket.

APOLLÓN

Hogyan? Csuda jó eset lehetett!

HERMÉSZ

Gondolom, már rég sejtett valamit, csak a kellő alkalomra vadászott. Láthatatlan hálót

vont az ágy köré, és úgy tett, mintha dolgozni akarna, félrevonult a kohójához.

Nemsokára [130] Arész lopózik be abban a hitben, hogy senki se látja. De Héliosz

észreveszi, és rögtön szól Héphaisztosznak. Közben a szerelmesek lefekszenek az

ágyba, nagy buzgón tevékenykednek, belegabalyodnak a kötelékekbe, s egyszerre

benn találják magukat a hálóban; ekkor nyit rájuk Héphaisztosz. Az asszony -

anyaszült pucéran - majd elsüllyed szégyenében, magára akar kapni valamit, de nincs

mit... Arész először menekülni próbál, remélve, hogy eltépheti a hálót, de csakhamar

rájön, hogy nincs menekvés, erre könyörgésre fogja a dolgot.

APOLLÓN

És Héphaisztosz? Elengedte őket? {2}

HERMÉSZ

Dehogy engedte el! Egybecsődítette az isteneket, és ott mutogatta nekik a

házasságtörést. Azok ketten pucéran, egymással összekötve, a szégyentől

pulykavörösen csak meredtek maguk elé lesütött szemmel... A legédesebb látvány volt

nékem ez a fölsülés!

APOLLÓN

fis nem röstellte a kovács - ha már felszarvazták - látványossággá tenni?

HERMÉSZ

Dehogy röstellte. Ott állt előttük, és ő nevetett a legjobban. Én, az igazat megvallva,

cudarul irigyeltem Arészt, hogy a legszebb istennő kedvese, és hozzá még össze is

kötözték vele. [131]


Oldal: 22

APOLLÓN

Szívesen hagynád magad megkötözni ilyen áron.

HERMÉSZ

És te nem, Apollón? Gyere, és nézd meg! Nagyot nősz a szememben, ha látva őket,

nem kívánsz hasonló helyzetbe kerülni !

18

HÉRA ÉS ZEUSZ

HÉRA

{1} Szégyelleném magamat, Zeusz, ha olyan nőies, részeges fiam volna, aki a haját

mitrával övezi, folyton bomlott nőkkel dorbézol, teste még azokénál is puhányabb,

dobok, fuvolák, kümbalonok hangjára táncol... egyszóval: mindenkihez inkább

hasonlít, mint az apjához!

ZEUSZ

És mégis, Héra, ez a nőies, szalagokkal ékesített, minden nőnél puhányabb fickó

nemcsak Lídiát igázta le, hanem megvette Tmólosz lakóit is, a thrákokat is a lába alá

tiporta, s azzal a híres asszonyseregével behatolt Indiába, legyőzte az elefántokat, úrrá

lett az egész vidéken, a királyt pedig, aki kis időre fel mert támadni ellene, rabszíjon

hurcolta magával, és mindezt szökdelve, kartáncot járva tette, borostyán thürszosszal

a kezében, részegen őrjöngve - úgy, ahogyan mondod. És ha valaki gyalázni meri őt,

vagy gúnyt űz misztériumából, keserves bosszút áll rajta: vagy szőlőindával bilincseli

le, vagy az [132] anyját ejti tőrbe,14 hogy szarvasborjúnak nézze, és széttépje saját fiát.

Látod, ezek mégiscsak férfi-tettek, és nem méltatlanok hozzám, apjához! És hogy egy

kissé pajzán és könnyelmű, nem kell mindjárt pálcát törni felette! Azt vedd számba:

mi mindenre lenne képes józanul, ha részeg fővel is ily nagy dolgokat cselekszik!

HÉRA

Úgy látszik, még arra is kapható vagy, hogy dicsőítsd {2} őkelme nagy találmányát: a

szőlőt és a bort! Pedig jól láthatod, mit művelnek a részegek, hogyan támolyognak,

dölyfükben micsoda gaztettekre vetemednek, és az italtól teljesen eszüket vesztik.

Ikarioszt, akit Bakkhosz elsőként ajándékozott meg a szőlő vesszejével, agyonverték

kapával hadonászó, részeg társai.

ZEUSZ

Nem mondasz semmit ezzel! Ennek nem a bor és nem is Bakkhosz az oka, hanem az,

hogy az emberek nem ismernek határt az ivásban és illetlenül színbort vedelnek. Aki

mértéket tart, az a szokottnál vidámabb, kedélyesebbé válik, de azért nem kell félni

tőle, dehogy cselekedné azt ivópajtásaival, amit társai Ikariosszal. Látom, Héra, még

most is emészt a féltékenység, ha Szemelére gondolsz, és épp azt ócsárolod

Dionüszoszban, ami benne a legértékesebb. [133]

14 vagy az anyját ejti tőrbe - Pentheusz anyjáról, Agauéról van szó.


Oldal: 23

19

APHRODITÉ ÉS ERÓSZ

APHRODITÉ

{1} Hogyan van az, ó, Erósz, hogy minden istent leigázol: Zeuszt, Poszeidónt, Apollónt,

Rheát, engem, az anyádat is - csak Athénétől tartod távol magadat, csak őt nem

lobbantja lángra a fáklyád, csak néki nem akad nyíl a tegzedben? Számára nincs

nyilad? Vagy a kezed kihagy?

ERÓSZ

Rettegek tőle, anyám. Mert olyan félelmesen, olyan csúnyán tud nézni, és szörnyen

férfias. Ha ráfeszítem az íjamat, s úgy közeledek felé, csak megrázza a sisaktaraját...

már attól megborzadok, elkezdek reszketni, és kiesnek a nyilak a kezemből.

APHRODITÉ

Arész sokkal félelmetesebb, mégis lefegyverezted, és győztél felette!

ERÓSZ

Ó, az szívesen veszi, ha közeledek felé, sőt még hívogat is. Athéné viszont

gyanakvóan, dühösen néz rám, és ha véletlenül elröpülök mellette, vagy kissé

közelebb tartom hozzá a fáklyámat, mindjárt rám kiált: „Ne jöjj közelebb, mert -

atyámra mondom! - mindjárt felnyársallak a dárdámmal, a lábadnál fogva doblak a

Tartaroszba, vagy szétmarcangollak !" Így fenyeget mindig, és olyan csúnyán néz rám,

hozzá még kígyóhajú, iszonyatos arc15 van a mellén, attól rettegek [134] a legjobban,

azzal ijesztget. Ha meglátom, máris szedem az irhámat!

APHRODITÉ

Ha Athénétől és a Gorgó-főtől így félsz, mint mondod, {2} hogyan lehet az, hogy

Zeusz villáma nem tölt el félelemmel? És a múzsáktól miért sajnálod a nyilaidat, miért

nem sebesíted meg őket? Tán ők is sisaktarajt ráznak, és Gorgó-főt dugnak az orrod

elé?!

ERÓSZ

Restellem bántani őket, anyám - olyan magasztos lények. Csak gondolataikba merülve

révedeznek, dalokat költenek, és én csak állok, állok előttük, úgy elbűvöl az énekük!

APHRODITÉ

No jól van! Ne bántsd őket, valóban olyan magasztos lények! De miért nem sebesíted

meg Artemiszt?

ERÓSZ

Mert sehogy sem lehet a közelébe férkőzni, örökösen a hegyekben csatangol. És

megvan a saját szerelme.

APHRODITÉ

Szerelme?! Ki iránt, fiam?

ERÓSZ

A vadászat, a szarvasok és az őzek iránt - azokat imádja, [135] űzi, nyilazza, egészen

annak él. Ugyanekkor a bátyját, noha az is íjász és messzelövő...

15 kígyóhajú, iszonyatos arc - a Gorgófő.


Oldal: 24

APHRODITÉ

Ne is mondd tovább, fiam! Tudom, hogy őt sokszor megnyilaztad!

20

PÁRISZ ÍTÉLETE

ZEUSZ

{1} Hermész! Vedd ezt az almát, és menj Frígiába Priamosz fiához16 - a pásztorhoz, aki

az Ida-hegyén, a Gargaroszon szokta legeltetni teheneit -, és mondd meg néki a

következőket : „Mivel te, Párisz, magad is szép vagy és ínyenc a szerelem dolgaiban,

Zeusz téged szólít fel, bíráld el, hogy a három istennő közül melyik a legszebb, s a

győztesnek add át ezt az almát!" Itt az ideje, hogy elmenjetek döntőbírátokhoz! Én

magam nem akarok ítélni köztetek, mert egyformán szeretlek, és ha lehetséges volna,

szívesen látnálak győztesként mindhármatokat. Különben is, ha egyikőtöknek adom

a szépség díját, a másik kettő biztosan halálosan meggyűlöl. Ezért nem lehetek bíró.

De az a fríg suhanc, akihez mentek, királyi vérből való, rokona ennek a

Ganümédésznek, különben is a természet egyszerű, tiszta lelkű gyermeke. Semmi-

képp sem méltatlan rá, hogy szemlélője legyen szépségeteknek.

APHRODITÉ

{2} Ami engem illet, ó, Zeusz, még ha magát Mómoszt tennéd [136] meg

döntőbíránknak, akkor is bátran megmutatnám testemet. Ugyan, mit találna rajtam

gáncsolnivalót ?! Csak aztán nekik is tessék az embered!

HÉRA

Én sem félek kiállani, Aphrodité, még akkor sem, ha a te Arészedre bíznák a döntést!

Bárki légyen Párisz, elfogadom bírámnak.

ZEUSZ

És neked, leányom, ugyanaz a véleményed ? Mit szólsz mindehhez? Elfordulsz? Fülig

pirultál? Persze, ti kamasz-szüzek még szégyellitek az ilyesmit, nem is lehet másként.

Mégis, igent bólintasz. No, menjetek hát, és ha vereséget szenvedtek, ne nehezteljetek

meg bírátokra, és ne hozzatok bajt a kis suhanc fejére. Nem lehet mindenki egyformán

szép.

HERMÉSZ

Menjünk egyenest Frígiába. Majd én elöl megyek, ti meg {3} kövessetek szaporán.

Bízzatok, ismerem én Páriszt, szépséges kamasz ő, mindene a szerelem - a

legilletékesebb bíró az ilyesmiben.

APHRODITÉ

Ha tényleg olyan igazságos a bíró, mint mondod, akkor nekem már nyert ügyem van.

De mondd csak, nőtlen az a fiú? Vagy van felesége ? [137]

HERMÉSZ

Nem egészen nőtlen, ó, Aphrodité.

16 Priamosz fiához - Pariszhoz.


Oldal: 25

APHRODITÉ

Hogyan érted ezt?

HERMÉSZ

Azt hiszem egy ídai nővel él17 együtt, aki nem éppen csúnya, de kissé faragatlan, és

szörnyen vadóc. Úgy látom, Párisz nem sokat hederít rá. Miért kérdezed?

APHRODITÉ

Csak úgy.

ATHÉNÉ

{4} Vétesz a parancs ellen, hallod-e, Hermész, ha titokban összebeszélsz vele.

HERMÉSZ

Semmi olyasmiről nem esett szó, Athéné, ami ártana néktek. Csak azt kérdezte, nőtlen-

e Párisz.

ATHÉNÉ

Miért oly fontos ez neki ? [138]

HERMÉSZ

Nem tudom. Azt mondta, csak úgy eszébe jutott. Nincs semmi jelentősége.

ATHÉNÉ

No és nőtlen?

HERMÉSZ

Nem hiszem.

ATHÉNÉ

S vajon sóvárog-e a hadi élet után? Szomjúhozza-e a dicsőséget? Avagy csak

közönséges tehénpásztor?

HERMÉSZ

Az igazat megvallva, nem tudom. De abból, hogy még nagyon fiatal, azt kell sejtenem,

hogy sóvárog utána, és szeretne a legelső hős lenni a csatákban.

APHRODITÉ

Látod, Hermész! Én nem gáncsoskodom, nem sértődöm meg, hogy Athénével titkon

összesugdolóztok! Ez nem volna méltó Aphroditéhez, csak azokhoz, akik örökké a

végzetet szapulják.

HERMÉSZ

Ő is majdnem ugyanazt kérdezte, mint te. Ne sértődjél meg [139] mindjárt, és ne hidd,

hogy a rövidebbet húzod, ha neki is {5} éppoly elfogulatlanul felelek, mint neked. De

míg beszélgettünk, nagy utat tettünk meg. Messze mögöttünk hagytuk a csillagokat,

és már majdhogynem Frígiában vagyunk. Már látom is az Ida-hegyét, a Gargaroszt is

egész élesen, sőt, ha nem csal a szemem, látom magát Páriszt is, bírátokat.

HÉRA

Hol van? Én nem látom!

HERMÉSZ

Nézz arra, balra, Héra! Nem a hegy tetejére, hanem az oldala felé, ahol a barlangot és

gulyát látod.

17 egy ídai nővel él együtt — célzás Oinoné nimfára, Parisz szerelmére.


Oldal: 26

HÉRA

Nem látom a gulyát.

HERMÉSZ

Mit mondasz ? Nem látod a tehénkéket ? Nézd, akkorák, mint az ujjam... A sziklák

közepéből jönnek elő, és ott egy ember fut le a szirtről, és pásztorbottal a kezében tereli

vissza őket, nehogy szétszéledjen a nyáj.

HÉRA

Most már látom, ha ugyan ő az.

HERMÉSZ

Persze, hogy ő. De már közel vagyunk a földhöz, és ha néktek [140] úgy tetszik,

szálljunk le, és gyalog menjünk hozzá... Még megijesztjük azzal, ha föntről, a

láthatatlanból röppenünk alá.

HÉRA

Igazad van. Tegyünk így. És most, hogy földet értünk, rajtad a sor, Aphrodité, menj

előre, és vezess bennünket. Bizonyosan ismerős vagy ezen a vidéken. Azt rebesgetik,

hogy gyakran szálltál le ide Ankhiszészhez.

APHRODITÉ

Ne hidd, Héra, hogy szikrányit is bántanak a csipkelődéseid!

HERMÉSZ

Majd én vezetlek benneteket, hiszen magam is sokszor {6} megfordultam az Ida-

hegyen, amikor Zeusz beleszeretett a kis fríg suhancba. Hányszor szalasztott ide, hogy

lessem meg a fiút! Midőn sas-alakot öltött, itt röpültem mellette, és együtt emeltem

vele a kis szépséget. Ha jól emlékszem, épp erről a szikláról ragadta fel. A fiú éppen a

pásztorsípján játszott a nyájnak: Zeusz hátulról hirtelen rácsapott, karmaival finoman

átnyalábolta, a csőrével a pásztorfövegébe csípett, és felkapta a megszeppent gyereket,

aki nyakát hátrafeszítve bámult fel reá. Én meg felemeltem a pásztorsípot, amit a fiú

rémületében elhajított... De ni! Már itt van döntőbíránk! Szólítsuk meg! Üdvözlégy,

pásztor! {7}

PÁRISZ

Te is, fiatalember! Ki vagy, és mi szél hozott ide hozzánk? Miféle nőket vezetsz ide?

Nem hegyen-völgyön csatangolásra termettek, mert ahhoz túl szépek! [141]

HERMÉSZ

Nem földi nők ezek, Párisz! Héra, Athéné, Aphrodité áll előtted, én pedig Hermész

vagyok, Zeusz hírnöke. Miért sápadtál el? Miért reszketsz? Ne félj! Nem lesz semmi

bántódásod! Zeusz parancsolta meg, hogy mint bíró, döntsd el, ki a legszebb közülük!

„Mivel - úgymond - magad is szép vagy, a szerelem titkainak nagy ismerője, rád bízom

a döntést!" Hogy mi a verseny díja, majd megtudod, ha elolvasod ennek az almának a

feliratát.

PÁRISZ

No hadd lám! Mi van ráírva? LEGYEN - úgymond - A LEGSZEBB ISTENNŐÉ! Hogy tudnék

én, ó, nagyuram, Hermész, halandó, paraszt létemre bírája lenni ilyen képtelenül szép

látványnak, amely fenségesebb, mintsem hogy egy pásztor elviselhetné! Ilyesmiben


Oldal: 27

ítéljenek inkább a kifinomult városlakók ! Ha arról lenne szó: melyik gida a szebb,

vagy melyik üsző - ezt egész szakszerűen el tudnám dönteni, ez rám {8} tartozik. De

ők mindhárman egyformán szépek, azt sem tudom, mint vegyem le a szemem az

egyikről, hogy a másikat nézzem ! Mert szemem nem nagyon akar szabadulni attól,

amit lát, s akit először megpillantott, makacsul arra tapad, azt érzi a legszebbnek, és

ha a másikra pillant, azt is ugyanoly szépnek látja, annál időz el, az köti le, aki előtte

áll, míg el nem vonja a másik két közel álló. Egy szó, mint száz, valósággal elborít a

szépségük, és magába merít, úgyhogy szinte fáj, hogy mint Argosznak, nem válhat

csupa szemmé az egész testem. Azt hiszem, úgy ítélnék a legigazságosabban, ha

mindhármuknak odaadnám az almát. És hozzá még az egyik éppen Zeusz nővére és

felesége, a másik kettő meg a lánya! Már csak ezért is nehéz a döntés! [142]

HERMÉSZ

Mit tudom én?! Csak azt tudom, hogy semmiképp sem bújhatsz ki Zeusz rendelése

alól!

PÁRISZ

Legalább arra az egyre vedd rá őket, Hermész, hogy a két {9} vesztes ne haragudjék

meg rám, hanem lássa be, hogy csak a szemem vétkes, nem én.

HERMÉSZ

Azt mondják, nem fognak megneheztelni. De itt az ideje, hogy döntsünk! Essünk túl

rajta.

PÁRISZ

Essünk túl rajta. Mit tehetnék mást! Először is tudni szeretném, hogy elég-e, ha csak

így ruhástól nézem meg őket, avagy le is kell vetkőzniük, hogy alaposan szemügyre

vehessem őket?

HERMÉSZ

Ez egyedül tőled függ, te vagy a bíró. Ügy lesz, ahogy akarod.

PÁRISZ

Ahogy akarom? Akkor meztelenül szeretném látni őket. [143]

HERMÉSZ

Vetkőzzetek le, halljátok! Szemléld meg őket. Én majd elfordulok.

HÉRA

{10} Jól van, Párisz! Elsőnek én vetkőzöm le, hogy lásd, nemcsak a karom hófehér,

nemcsak a tehénszememre vagyok rátarti, hanem mindenütt egyformán szép minden

porcikám.

PÁRISZ

Vetkőzzél le te is, Aphrodité!

ATHÉNÉ

De addig ne hagyd, hogy levetkőzzék, amíg az övét le nem oldotta, nehogy

megbabonázzon, Párisz! Mert abban van a bűvereje. Azután nem kellett volna úgy

kiszépítkeznie, annyi festéket mázolni magára, mint egy valóságos hetéra... ahelyett,

hogy szépségét a maga természetességében mutatná...


Oldal: 28

PÁRISZ

Ami az övet illeti, abban igazad van. Vesd csak le, Aphrodité!

APHRODITÉ

Akkor, Athéné, mért nem teszed le te is a sisakodat? Miért nem állsz ki fedetlen fővel?

Miért rázod úgy sisaktarajodat? Még megrémíted vele a bírót! Talán attól félsz, ha

nem [144] riasztja vissza félelmes sisakod, még meglátja, milyen csúf a bagolyszemed?

ATHÉNÉ

Nézd, már le is vetettem a sisakomat!

APHRODITÉ

Nézd, én is az övemet!

HÉRA

Hát akkor vetkőzzünk le!

PÁRISZ

Ó, csodatévő Zeusz! Micsoda látvány! Micsoda szépség! {11} Micsoda gyönyör!

Micsoda szűz ez! Micsoda királyi fenség, méltóság sugárzik ott... Valóban méltó

Zeuszhoz! Milyen bájosan néz az! Milyen huncutul, milyen csábítóan mosolyog! Túl

sok már ez a boldogság! Ha nektek is úgy tetszik, szeretnélek külön-külön szemügyre

venni benneteket, mert így csak ingadozom, mert bármelyikőtöket nézem, rabul ejt a

látvány.

APHRODITÉ

Helyes! Tegyünk így!

PÁRISZ

Ti ketten menjetek félre! Héra, te maradj itt! [145]

HÉRA

Maradok. Miután alaposan végignéztél, vigyázz, gondold meg jól azt is, vajon drága-

e néked az az ajándék, amelyet neked adok, ha rám szavazol! Ó, Párisz, ha engem ítélsz

a legszebbnek, egész Ázsia ura leszel!

PÁRISZ

Ajándék engem nem befolyásol. Menj el nyugodtan, én csak {12} annak az alapján

ítélek, amit látok. Most te gyere ide, Athéné!

ATHÉNÉ

Itt vagyok. Ó, Párisz, ha engem ítélsz a legszebbnek, sohasem vernek le a csatában,

mindig csak győzni fogsz. Nagy hadvezérré teszlek és győzedelmes hőssé!

PÁRISZ

Mi közöm nekem, Athéné, háborúhoz, csatához?! Lídiában, Frígiában mostanság béke

van, apám királyságát nem fenyegeti háború. De azért légy bizalommal, semmiképp

sem jársz rosszul, ha nem is ajándék szerint ítélek. Most már felöltözhetsz, sisakodat

is felteheted - alaposan megnéztelek. Itt az ideje, hogy Aphrodité lépjen a színre!

APHRODITÉ

{13} Itt is vagyok, amilyen közel akarod! Vizsgáld meg minden porcikámat, semmit se

hagyj ki, időzz el külön-külön szemlélődve minden tagomon. De ha akarod, szép fiú,

halld, amit mondok! Már régóta figyellek: milyen gyönyörű ifjú vagy... Nem tudom,


Oldal: 29

termett-e még más ilyen fiút Frígia! [146] Nem győzöm magasztalni a szépségedet,

viszont nagyon furcsállom, hogy már rég nem mondtál búcsút e sziklavidéknek, nem

élsz városban, hagyod itt elvirágzani szépségedet e bús magányban. Mit nyújtanak

neked e hegyek?! Mi haszna van a baromnak abból, hogy ilyen szép vagy?! Már rég

feleséget kellett volna venned, de nem holmi vidéki vadócot, amilyenek a nők itt az

Ida-hegyén, hanem Hellaszból valakit, vagy Argoszból, vagy Korinthoszból, vagy

Lakainából. Olyan asszonyt, amilyen Helené is: fiatal, hajnalszép, kiállja a versenyt

még velem is, és ami a legfontosabb, tüzesen szerető. Jól tudom én, ha csak egy

pillantást vet rád, mindent otthagy érted. Hanyatt-homlok neked adja magát, követ

tűzön-vízen át, és örökre együtt él veled. Biztosan hallottál már róla.

PÁRISZ

Egy szót sem, Aphrodité! Mondj el róla mindent, most már szívesen meghallgatnám.

APHRODITÉ

Helené Léda leánya, azé a gyönyörű nőé, akire hattyú-alakban {14} szállt le Zeusz.

PÁRISZ

fis milyen az arca, a teste?

APHRODITÉ

Hófehér, mint aki hattyútól született; puha, mint a tojásból kikelt fióka; mezítelen

alakja olyan izmos-hajlékony, olyan, mint a palaisztrában az atlétáké. A férfiak annyira

[147] bolondulnak érte, hogy már háború is támadt miatta, midőn Thészeusz fejletlen

gyermeklány korában elrabolta. Mire teljes virágzásba szökkent, az akhájok fejedelmei

mind egybegyűltek, hogy eljegyezzék. A Pelopsz-nemből való Menelaosz nyerte el a

kezét. De ha akarod, megszerzem feleségül neked!

PÁRISZ

Azt mondod, feleségül? Hiszen már férjnél van!

APHRODITÉ

Ó, te kis csacsi, falusi süvölvény! Tudom én, hogyan kell az ilyesmit csinálni!

PÁRISZ

Hogyan? Áruld el nekem is!

APHRODITÉ

{15} Te útnak indulsz, mintha Hellaszra lennél kíváncsi, és mikor Lakedaimónba

érkezel, meglát Helené. A többi már az én dolgom, hogy beléd szeressen, hogy

megszökjék veled...

PÁRISZ

Épp ez az, amiben képtelen vagyok hinni, hogy faképnél hagyja a férjét, s egy

vadidegen barbárral elhajózik!...

APHRODITÉ

Ezzel te ne törődj! Csak bízzál! Van nékem két gyönyörű szép fiam: Himerosz és

Erósz, ezt a kettőt szolgálatodra [148] rendelem, hogy elvezessenek jövendő utadon.

Erósz majd őt bájolja el, és kényszeríti, hogy beléd szeressen, Himerosz pedig

körülburkol téged, és olyan kívánatossá, olyan szeretetre méltóvá varázsol, amilyen ő


Oldal: 30

maga is. Én is ott leszek, s a Khariszokat is meg fogom kérni, hogy kövessenek. Így

egyesült erővel levesszük a lábáról.

PÁRISZ

Hogy mi lesz ebből még, azt nem tudom, ó, Aphrodité. Csak azt, hogy máris szeretem

Helenét... Nem tudom, hogy van ez, de mintha máris itt látnám magam előtt... Már

hajózom egyenesen Hellaszba, már meg is érkeztem Spártába, már enyém az asszony,

már hoz a hajó hazafelé... Csak az gyötör: miért nem cselekszem mindezt máris!

APHRODITÉ

Addig szó sem lehet szerelemről, Párisz, amíg engem, aki {16} menyasszonyt

szereztem neked, és hozzá is vezérellek, viszonzásul elsőnek nem ítélsz! Méltán

megérdemlem, hogy mint győztes, időzzem veletek, s egyszerre üljem meg a lako-

dalmatokat és a magam győzelemünnepét. Most csak rajtad áll, hogy megvásárold

ezzel az almával a legszebb nő szerelmét, és vele nászodat.

PÁRISZ

Félek, hogy az ítélet után már nem törődöl velem.

APHRODITÉ

Adjam eskümet? Azt akarod? [149]

PÁRISZ

Nem, csak ígérd meg újra!

APHRODITÉ

Ígérem, hogy Helenét megszerzem néked feleségül, ő követni fog téged, és eljön

hozzátok ide Ilionba. Magam is jelen leszek, és mindent eligazítok.

PÁRISZ

Ígérd meg azt is, hogy Erószt és Himeroszt s a Khariszokat is magaddal hozod.

APHRODITÉ

Légy nyugodt, nemcsak őket, de Pothoszt és Hümenaioszt is!

PÁRISZ

Nos hát ilyen feltétellel neked adom az almát. De csak ezért legyen a tiéd!

21

ARÉSZ ÉS HERMÉSZ

ARÉSZ

{1} Hallottad, Hermész, mivel fenyegetett minket Zeusz?! Micsoda képtelen és

nagyzoló bolondsággal! Ezt mondta: „Ha nekem úgy tetszik, lebocsátok az égről egy

láncot18, ti mind csimpaszkodjatok belé, és próbáljatok lehúzni! Hiába [150]

erőlködtök, nem bírtok lerántani, sőt!... ha úgy tetszik, hogy felhúzzalak, nemcsak

titeket, de - ha ráakasztjátok koloncnak - a földet, a tengert is felhúzom az égbe." És

így tovább... hisz te is hallottad. Hogy egyenként mindannyiunknál erősebb és

daliásabb, ezt nem tagadom, de azt már képtelen vagyok elhinni, hogy annyival

18 lebocsátok az égről egy láncot - vö. Hom. II. 8., 19 kk.


Oldal: 31

erősebb volna nálunk, hogy együtt valamennyien ne húznánk le őt, pláne, ha hozzá

még a földet és a tengert is koloncnak ráakasztjuk!

HERMÉSZ

Vigyázz a nyelvedre, Arész! Nem tanácsos ilyeneket {2} mondani, mert még nagy bajt

hoz a fejünkre, hogy eljárt a szánk!

ARÉSZ

Azt hiszed, fűnek-fának fecsegek erről? Csak neked említem, akiről tudom, hogy néma

vagy, mint a sír. Nem tehetek róla, de nem bírom elhallgatni előtted, hogy Zeusz

fenyegetéseire figyelve, min mulattam magamban a legjobban. Emlékszel, a minap,

amikor Poszeidón, Héra és Athéné fellázadt ellene19, és már azon fondorkodtak, hogy

megragadják és megkötözik, egyszeribe hogy megszeppent, hogy elváltozott a színe,

pedig azok csak hárman voltak. Ha Thetisz nem könyörült volna meg rajta, és nem

hívta volna segítségül a száz karú Briareuszt, bizony még meg is kötözték volna

villámával és mennydörgésével együtt. Valahányszor ez eszembe jut, nem bírom

megállni, hogy ne mulassak dicsekvő nagyszájúságán.

HERMÉSZ

Csitt, ha mondom! Fejünkbe kerülhet, ha ilyesmikről beszélsz, és én még hallgatom!

[151]

22

PÁN ÉS HERMÉSZ

PÁN

{1} Jó napot, Hermész apám!

HERMÉSZ

Neked is jó napot... De mióta vagyok apád?

PÁN

Hát nem te vagy a küllénéi Hermész ?

HERMÉSZ

Az vagyok. De mért volnál te az én fiam?

PÁN

Szerelemgyerek vagyok én. Egy félrelépésed gyümölcse.

HERMÉSZ

Zeuszra! Azt hiszem, inkább egy bakkecske lépett félre egy anyakecskével, azok fia

vagy te! Hogy lehetne szarvad, ha az én fiam volnál... ilyen kecskeorrod, bozontos

szakállad, hasított körmű kecskelábad és farkad a tomporodon?

PÁN

Apácskám! Csak magadat gúnyolod, ha rajtam, édes fiadon [152] gúnyolódol! Te

sikerítettél ilyennek, te csináltál ily szép gyereket! Én nem tehetek róla.

19 amikor Poszeidón, Héra és Athéné fellázadt ellene - vö. Hom. II. 1., 339 kk.


Oldal: 32

HERMÉSZ

Ugyan ki az anyád? Csak nem esett meg velem az a csúfság, hogy - tudtamon kívül -

egy kecskével fajtalankodtam?

PÁN

Nem kecskével fajtalankodtál, de emlékezzél csak vissza: Arkadiában egyszer

megszeplősítettél egy szabad gyerek-lányt. Nos, min töprengsz ? Miért rágod a

körmödet, mintha sehogyan se jutna eszedbe?... Ikariosz lányáról van szó,

Pénelopéról.

HERMÉSZ

És mi történt azzal a leánnyal, hogy ilyen csudabogarat szült nekem, aki nem rám, de

egy kecskére hasonlít?

PÁN

Hadd mondjam el, amit anyámtól hallottam. Amidőn {2} elküldött Arkadiába, azzal

bocsátott el: „Fiam, én vagyok az anyád, a spártai Pénelopé. Apád pedig - tudd meg -

nem más, mint Zeusz és Maia fia, Hermész isten. Így hát ne búsulj, hogy szarvad van

és kecskelábad. Azért van, mert amidőn apád velem kujonkodott, kecske képét vette

fel, hogy észre ne vegyék, miben sántikál. Így lettél kecskéhez hasonló." [153]

HERMÉSZ

Zeuszra! Emlékszem... mintha tettem volna ilyesmit... De azt nem szenvedhetem, hogy

engem, aki olyan rátarti vagyok a szépségemre - még pihe sincs az államon - a te

apádnak tituláljanak, és mindenki holtra mulassa magát a fiacskám szépsége miatt!

PÁN

{3} Ne félj, papa, nem hozok szégyent a fejedre. Jó muzsikus vagyok, és a

pásztorsípomon boszorkányosan játszom. Dionüszosz moccanni sem tud nélkülem,

társává és beavatottjává fogadott, a kartáncát is én vezetem. S ha Tegeában és a

Parthenionon megszemlélnéd a nyájaimat, odalennél örömödben. Egész Arkadiában

én uralkodom. Nemrégiben segítségükre mentem20 az athénieknek, és Marathonban

oly fennen vitézkedtem, hogy jutalmul nékem szentelték a barlangot a fellegvár alatt.

Ha Athénbe mégy, megtudod, milyen híres ott Pán neve!

HERMÉSZ

{4} Mondd, Pán, megnősültél már? Mert, gondolom, ez a neved...

PÁN

Nem én, apám!... Túlontúl mindenem a szerelem. Egyetlen asszony nekem nem elég!

HERMÉSZ

Biztosan a kecskékkel vigasztalod magad. [154]

20 segítségükre mentem az athénieknek - Pauszaniasz meséli el, hogy amikor a perzsák

megtámadták az athénieket, ezek a spártaiaktól kértek segítséget; az athéni követ azonban

azzal a válasszal tért vissza, hogy a spártaiak vallása tiltja, hogy telihold idején csatába

induljanak; ekkor azonban neki, a követnek megjelent Pán isten, és megígérte, hogy segíteni

fogja az athénieket a marathóni csatában. Ugyanitt említést tesz Pauszaniasz Pán barlangjáról

is.


Oldal: 33

PÁN

No, ne csipkelődj! Ékhóval és Pitüsszel legénykedem, és Dionüszosz valamennyi

menádjával - mind halálosan szerelmesek belém.

HERMÉSZ

Tudod mit, fiam?! Ha nagyon megkérnélek, megtennél nekem egy szívességet?

PÁN

Parancsolj, apám! Meglátjuk, mit tehetünk.

HERMÉSZ

Gyere hozzám, és ölelj meg bátran! De mások előtt ne hívj apádnak!

23

APOLLÓN ÉS DIONÜSZOSZ

APOLLÓN

Ki hinné, ó, Dionüszosz, hogy Erósz, Hermaphroditosz és {1} Priaposz egy anyától

lelkedzett édes testvérek, pedig mind külső alakjukban, mind szokásaikban annyira

elütnek egymástól! Erósz nagyon szép fiú, jó íjász, nem kis hatalommal felruházva:

mert uralkodik mindenki felett. Hermaphroditosz nőies, puhány, alig-férfi, ha ránézel,

zavarba jössz, mert sehogy sem tudsz kiigazodni rajta: vajon serdülő fiú-e, vagy [155]

kamaszleány. Viszont Priaposz meg olyan férfias, hogy az már illetlenség!

DIONÜSZOSZ

Ne csodálkozzál ezen, ó, Apollón. Nem Aphrodité az oka ennek, hanem, hogy az apáik

voltak nagyon elütők. Még az egy apától egyetlen méhben fogant ikrek sem

egyformák. Az egyik fiú, a másik leány, mint ti.

APOLLÓN

Igen, de Artemisz és én igazán hasonlítunk egymásra! Ugyanaz a mesterségünk is,

mindkettőnknek íj a fegyverünk.

DIONÜSZOSZ

De csak ebben az egyben vagytok hasonlóak, Apollón! Abban már nem, hogy a

szkítáknál Artemisz lemészárolja az idegen utast, te viszont jósolsz, és gyógyítod a

szenvedőket.

APOLLÓN

Azt hiszed, a húgom gyönyörűségét leli a szkítákban? Már összecsomagolt, hogy ha

egy hellén a Tauroszba vetődik, elhajózzék vele - annyira megundorodott a

gyilkolástól.

DIONÜSZOSZ

{2} Helyesen is tenné! De visszatérve Priaposzra - mulatságos dolgot mesélek róla. A

minap Lampszakoszba vetődtem, és már épp el akartam hagyni a várost, amikor

Priaposz magánál marasztalt. Megvendégelt, majd miután a lakomán derekasan [156]

eláztunk, nyugovóra tértünk. Az éj közepén felébred a jóember... de tovább röstellem

elmondani.


Oldal: 34

APOLLÓN

Megkörnyékezett, Dionüszosz ?

DIONÜSZOSZ

Úgy valahogy.

APOLLÓN

És te erre?

DIONÜSZOSZ

Mit tehettem mást? Mulattam rajta.

APOLLÓN

Szép volt tőled, hogy nem fortyantál fel, és nem vesztél össze vele. El kell nézni neki,

hogy ilyen csinos fiú láttán, mint te, elfogta a buzgóság.

DIONÜSZOSZ

Ha ez az oka... Akkor téged is biztos megrohamozna... Hisz te is szép vagy, hosszú

hajú. Veled Priaposz még józanul is kikezdene. [157]

APOLLÓN

Azt már nem, Dionüszosz! Mert ugyan hosszú a hajam, de van nyilam is!

24

HERMÉSZ ÉS MAIA

HERMÉSZ

{1} Mondd, anyám, van valaki az égben nálam nyomorultabb ?!

MAIA

Ne mondj ilyet, ó, fiam!

HERMÉSZ

Miért ne mondjak?! Én, akinek annyi a dolgom, egyedül őrlöm agyon magamat,

valósággal szétszakadok a sok szolgai munkában. Felkelek kora hajnalban, mert ki kell

söpörnöm a lakomatermet, ki kell szellőztetnem a gyűlésterem pamlagait, és miután

mindent rendbe tettem, oda kell állnom Zeusz elé, hogy szétvigyem a rendeléseit egész

nap föl-le szertecsapongva... Mikor az út porától borítva visszatérek, máris

szolgálhatom föl az ambróziát. Mielőtt Ganümédész, az újdonsült pohárnok beállt,

még a nektárt is én töltögettem. S az a legszörnyűbb, hogy egyedül az istenek közül

még éjjel sem alhatom, hanem mehetek Plutónnak halott lelkeket vezérelni, kalauzolni

a holtakat, és ott kell állanom az ítéletüknél. Nem elég a nappali munka, hogy mint

edző működöm a tornacsarnokokban, kikiáltó vagyok a népgyűléseken, rétorokat

oktatok, a végzet úgy rendelte, hogy még a halottak [158] dolgát is mind nekem kell

lebonyolítanom! Léda fiai21 {2} komótosan, naponként felváltva lehetnek hol az égben,

hol az alvilágban, csak nekem kell helytállanom itt is, ott is minden egyes nap!

Alkméné és Szemeié fiai, bár nyomorult kis földi nőktől születtek, gondtalanul

dőzsölhetnek, én, Maia fia, Atlasz-titán unokája, szolgálhatok nekik! Alig érkezem

21 Léda fiai — a Dioszkuroszok.


Oldal: 35

meg Szidónból, Kadmosz lányától22 - Zeusz küldött hozzá, hogy lessem meg, mit csinál

a leány -, még ki sem fújhatom magamat, máris Argoszba küld, hogy keressem fel

Danaét, majd, úgymond: „Visszafelé ejtsd útba Boiótiát, és nézd meg Antiopét is!" Már

nem bírom tovább! Ha lehetséges volna, eladatnám magamat, ahogyan az

agyongyötört földi rabszolgák szokták!

MAIA

Hagyd el, fiam! Apádnak mindenben engedelmeskedned kell, olyan fiatal vagy még.

Ha Argoszba küld, röpülj sebesen oda, azután Boiótiába, nehogy apád veréssel

fizessen késlekedésedért ! Mert hamar fellobban a szerelmesek haragja!

25

ZEUSZ ÉS HÉLIOSZ

ZEUSZ

Mit csináltál, Titánok leggonoszabbja, te?! Kocsidat egy {1} balga gyermekre bíztad,23

aki hol túl közel hajtott a földhöz, és felperzselte, hol meg a nap tüzét túl messze

távolította, és a földet faggyal emésztette meg, úgyhogy minden elpusztult rajta! Egy

szó mint száz, összezavart, örvénybe kavart mindent ! Ha nem vettem volna idejében

észre, mi van [159] keletkezőben, és a fiút nem sújtottam volna villámommal, írmagja

is kiveszett volna az emberiségnek! Szép kis kocsisra bíztad a nap szekerét!

HÉLIOSZ

Vétkeztem, Zeusz! Bocsáss meg, hogy fiam esdekléseinek nem tudtam ellenállni!

Honnan sejthettem volna, hogy ilyen szörnyű baj kerekedik ebből?

ZEUSZ

Nem tudtad, micsoda tudást és pontosságot követel ez a munka?! Hogyha egy

hajszálnyit letérsz az útról, elpusztul minden?! Nem ismerted lovaid tomboló dühét,

hogy vaskézzel kell visszafogni a gyeplőt?! Ha csak egy kicsit engedsz, máris

megbokrosodnak! Lám, ezt a fiút is hogy elragadták: hol jobbra, hol balra, hol

homlokegyenest ellenkező irányba, fel, le... szóval amerre nekik tetszett. Szegény azt

sem tudta, mit kezdjen velük!

HÉLIOSZ

{2} Mindezt jól tudtam én is, épp ezért ellenkeztem vele körömszakadtig, és nem

akartam rábízni a napszekeret. De annyit sírt, annyit rimánkodott - és az anyja,

Klümené is vele együtt, hogy végül is felvettem magam mellé a kocsiba, és pontosan

megmagyaráztam neki, hogy kell megvetni a lábát, meddig kell felfele kaptatni

megeresztett szárral, azután lefele hajtani, hogyan kell a gyeplőt vaskézzel visszafogni,

és szikrányit sem engedni a lovak rakoncátlan dühének. Megmondtam neki, milyen

22 Kadmosz lányától - ez Szemeié, a szövegből azonban úgy tűnik, hogy Kadmosz nővéréről,

Európéről beszél Hermész. 23 Kocsidat egy balga gyermekre bíztad - Phaëthónra.


Oldal: 36

nagy a veszély, ha nem hajt nyílegyenest. Ő - hiszen gyermek volt még -, mikor

felhágott, látva az őt körülvevő tűztengert, és mikor letekintett, a [160] véghetetlen

tátongó mélységet - úgy látszik, megrémülhetett... A lovak egyszeriben megérezték,

hogy nem én vagyok a kocsin, semmibe vették a kisfiút, letértek az útról, és véghez-

vitték ezt a szörnyű pusztítást. A fiú - gondolom, félt, hogy kiesik - elengedte a gyeplőt,

és megfogózott a kocsiban. De hát meg is bűnhődött érte, Zeusz, és gyászomban eléggé

bűnhődöm én is!

ZEUSZ

Eléggé?! Ekkora vakmerőségért?! No jó, most az egyszer {3} megbocsátok. De a

jövőben, ha még egyszer hasonló vétséget követsz el és ilyen helyettesre bízod a nap

szekerét, menten megtudod, mennyivel izzóbb-emésztőbb az én villámom a te

tüzednél! Phaethónt pedig temessék el nővérei az Éridanosz mellett, ahová a kocsiból

alábukott. Hulló könnyeik váljanak borostyánkővé, maguk pedig nagy fájdalmukban

suhogó nyírfákká. Te meg illeszd össze a kocsidat - a rúdja eltört, egyik kereke ízzé-

porrá zúzódott -, fogd be a lovaidat, és indulj! És vésd eszedbe mindazt, amit

mondtam!

26

APOLLÓN ÉS HERMÉSZ

APOLLÓN

Meg tudod-e mondani, Hermész, melyik Kasztór, és melyik {1} Polüdeukész? Én nem

bírom megkülönböztetni őket.

HERMÉSZ

Tegnap Kasztór volt velünk, ma Polüdeukész... ott van, ni! [161]

APOLLÓN

Miről ismered meg őket? Hiszen hajszálra egyenlők!

HERMÉSZ

Ennek tele van forradással az arca, Apollón. Ökölvívásban szerzett sebhely mind,

legnagyobb az, amit útban Iászónnal Kolkhisz fele24 a bebrükiai Amükosz ejtett rajta.

Kasztór arca szép sima, érintetlen, nincs rajta forradás.

APOLLÓN

Köszönöm, hogy elárultad az ismertetőjelüket. Különben hajszálra egyenlők: még a fél

tojás is a fejükön, meg a csillag rajta, a dárda a kezükben, hófehér paripájuk... úgyhogy

Polüdeukészt minduntalan Kasztórnak szólítottam, Kasztórt meg Polüdeukésznek.

De azt magyarázd meg nekem: miért nincs itt nálunk sohasem egyszerre mindkettő,

miért váltogatják egymást a halálban és az istenségben?

HERMÉSZ

{2} Testvéri szeretetből cselekszenek így. Mivel úgy határoztak róluk, hogy Léda egyik

fia halhatatlan, a másik halandó... így osztották meg egymás közt a halhatatlanságot.

24 útban Iászónnal Kolkhisz fele - az Argonauták expedícióján


Oldal: 37

APOLLÓN

Nagyon ostobán osztozkodtak, ó, Hermész! Így sohasem láthatják egymást, pedig -

gondolom - ez volt a legfőbb óhajuk. Így, míg az egyik az isteneknél időzik, a másik a

holtaknál. Különben is, én jósolok, Aszklépiosz gyógyít, te mint kitűnő edző birkózni

tanítod az ifjakat, Artemisz bábáskodik, [162] valamennyi istennek van valami

foglalkozása, amivel embereknek és isteneknek hasznára lehetnek. Ezek ugyan mit

csinálnak? Lomha lakmározással fecsérlik az időt nagy bumfordi létükre?

HERMÉSZ

Szó sincs róla. Rendelés szerint az a dolguk, hogy Poszeidónnak segítsenek; lovon

benyargalják a tengert, és ha valahol viharral küszködő hajósokat találnak, ráülnek a

hajóra, és megoltalmazzák a rajta levőket.

APOLLÓN

Ha így van, ahogy mondod, Hermész, akkor valóban nemes és üdvös hivatást töltenek

be. [163]

Documents

Lukianosz Istenek párbeszédei