Magyar Tudomány · hogy ilyen térbeli ábrák nem is léteznek. A látás és az ahhoz társult gondolko-dás tehát becsapható. Ennek egyik oka, hogy a gondolkodás elsõsorban

159

Pásztor Emil: TÉRÁBRÁZOLÁSSTEIN AURÉL KUTATÁSAI

A JÖVÕ TUDÓSAIInterjú OLÁH GYÖRGGYEL

2003•2

Tudomány Magyar

160

Magyar Tudomány • 2003/2

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CIX. kötet – Új folyam, XLVIII. kötet, 2003/2. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

Vezetô szerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Olvasószerkesztô:MAJOROS KLÁRA

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSAPÓ MÁRIA, CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN,PERECZ LÁSZLÓ, SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, SZENTGYÖRGYI ZSUZSA, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp., Bártfai u. 65.Tel.: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp., Bártfai u. 65.

Elôfizetési díj egy évre: 6048 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

161

TARTALOM

Pásztor Emil: Térábrázolás az agyi diagnosztikában és a mûvészetben……………… 162Gáspárdy László: Ötven éves a polgári perrendtartás ………………………………… 177Kozma Ferenc: Nemzetgazdasági traumák: diagnosztika és terápia ………………… 184Fenyvesi Csaba: A kriminalisztika mint tudományág és mint egyetemi tantárgy…… 197Vajna László: A mikológia identitása és hazai gondjai ………………………………… 203Inzelt Péter: Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete…………… 208Wojtilla Gyula: Stein Aurél kasmíri szanszkrit kutatásai ……………………………… 217Stein Aurél-emlékülés (Apor Éva) ………………………………………………………222Magyar-brit kormányközi együttmûködési csereprogram (Apor Éva) ………………224Gyertyánfy Péter: Kell-e szélesebb szerzõi jog?…………………………………………226Vámos Tibor: Ontológiai nyavalyáink ………………………………………………… 231

A jövõ tudósaiBevezetõ (Csermely Péter) ……………………………………………………………… 237A Tudor Alapítvány (Endreffy Zoltán) ………………………………………………… 237Játékos logika tehetséggondozó projekt (Elekes G. Sándor) ………………………… 239A nemzetközi versenyek és a tehetséggondozás / Ifjú kutatók nemzetközi

versenye / Ifjú kutatók nemzetközi konferenciája (Rajkovits Zsuzsa) ………… 242A Matthias Corvinus Collegium – A Tihanyi Alapítvány (Hatos Pál) …………………248Tehetségpártolók baráti köre – a tehetségek szolgálatában (Szendrõ Péter)…………249

Tudós fórumMedgyessy Péter beszéde a Magyar Tudomány Napján ……………………………… 254Vizi E. Szilveszter beszéde a Magyar Tudomány Napján ……………………………… 258Együttmûködési megállapodás ………………………………………………………… 262

InterjúSzámomra a kémia szórakozás és szenvedély is

(Egyed László beszélgetése Oláh Györggyel) …………………………………… 264

MegemlékezésDohy János (Horn Péter)………………………………………………………………… 270

Kitekintés (Jéki László – Gimes Júlia)……………………………………………………… 274

KönyvszemleDénes Iván Zoltán: Európai mintakövetés – nemzeti öncélúság.

Értékvilág és identitáskeresés a 19-20. századi Magyarországon (Erdõdy Gábor) … 278Kertész András: Nyelvészet és tudományelmélet (Fehér Márta) ……………………… 280István Hargittai: The Road to Stockholm (Beck Mihály)……………………………… 282Szekfû Gyula: Rövid magyar történet 1606-1939 (Róbert Péter) ……………………… 284Árpád Veres: Photoactivation of Isomers of Stable Nuclei

and Recent Applications (Bencze Gyula)…………………………………………… 286Z. Karvalics László: Az információs társadalom keresése (Berényi Dénes) ………… 288

162


A kétdimenziós röntgenképek és a három-dimenziós komputer-tomográf képeinekvizsgálatakor arra gondoltam, hogy a téráb-rázolás kialakulása a mûvészettörténetbenis nyomon követhetõ. Míg a mûvész a térábrázolásával az adott tárgy vagy alak tér-beliségének illúzióját akarta kelteni, azorvosi diagnosztikában a térbeli ábrázolásúj lehetõségeket, pontosabb mûtéti megol-dásokat tett lehetõvé,

A perspektívaábrázolás a reneszánsz-ban született meg; kiteljesedése a XVII.századra tehetõ. A képalkotó diagnosztikusvizsgálatok csak Röntgen felfedezésével(1895) kezdõdtek, síkbeli megjelenítésükalig háromnegyed évszázadig tartott, újabbtíz év múlva megvalósult a térbeli ábrázo-lás. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy aháromdimenziós CT kifejlesztésekor figye-lembe vették-e a mûvészet hasonló megol-dásait, a reneszánsz mûvész-matematiku-sainak munkásságát – vagyis: a mûvészitérábrázolás segítette-e az agyi képalkotódiagnosztikus vizsgálatok kidolgozását.

A lényeg a vizuális információ. Sze-münkkel vizsgáljuk a röntgenképet vagya CT-felvételt, a festményt vagy a rajzot,függetlenül attól, hogy kognitív folyama-tokat kell-e elindítaniuk, vagy esztétikaihatást kell-e kelteniük. Kezdetben tehát afénytani, biológiai, anatómiai, fiziológiai és

pszichológiai vonatkozások játszanakszerepet.

A látás

A szem alapvetõ funkciói: a tárgy-, a mély-ség- és a színlátás, a fényérzékelés és afényerõsséghez való alkalmazkodás. Azutóbbi évtizedek kutatásai – fõleg a PET-tel végzettek (Gulyás és mtsai) – kimutat-ták, hogy az emberi agykéreg mintegyötven százaléka szerepet játszik a vizuálisérzékelésben, amelyet tehát nem egysze-rûen a szem optikai rendszere: egyetlenidegpálya és egyetlen agykérgi (a látókérgi)terület, hanem legalább két pályarendszerés számos egymástól elkülönült, függetlenfunkciójú terület bonyolult együttmûködé-se tesz lehetõvé. A retina sejtjeiben a fényfotokémiai folyamatokat indít, a fényener-gia ingerületet kelt. A látásban szerepet ját-szó egyéb struktúrák jól szervezett hierar-chiában kapcsolódnak egymáshoz; ennekegyes részei anatómiai és élettani tulajdon-ságaik alapján feldolgozási szintekre oszt-hatók, amelyek egyre bonyolultabb mó-don reprezentálják a valóságot. Magasabbszinteken az idegsejtek receptív mezejeegyre nagyobb és bonyolultabb szervezõ-désû. Az elsõdleges látókérgi területrõl azinformáció másod-, harmadrendû stb.látókérgi területekre irányul, amelyeken a

TÉRÁBRÁZOLÁSAZ AGYI DIAGNOSZTIKÁBAN

ÉS A MÛVÉSZETBEN

Pásztor Emilaz MTA rendes tagja, Semmelweis Egyetem Budapest, professor emeritus

Idegsebészeti Tudományos Intézet – [email protected]

163

Pásztor Emil • Térábrázolás az agyi diagnosztikában és a mûvészetben

leghatásosabb fényinger rendszerint márbonyolultabb alakzat.

A vizuális inger értelmezésében jelen-tõs szerepet játszik a tapasztalat, a tudatoselem. A retinára vetülõ kép valódi, kicsinyí-tett és fordított állású, ám egyenes állású-nak érzékeljük, mert a tapasztalataink ezta helyzetet igazolják; a látóközpontok ésaz agy egyéb részeinek együttmûködéseilyen képet hoz létre tudatunkban. Volta-képpen úgy látunk, mintha középütt lenneegyetlen szemünk – ezt Hermann vonHelmholtz (1821-1894) küklopsz-szemneknevezte. A két látómezõ nagyrészt fedi egy-mást. A közös területen a két szem retinájá-nak sejtszintig lebontott, összetartozó, iden-tikus pontjai találhatók. Emellett a retinaés a rávetülõ kép egyaránt kétdimenziós,így a térlátásra vonatkozó ismereteinknekkétdimenziós vetületek értékelésén kellalapulniuk. Egyesek szerint a látás oly szo-rosan kapcsolódik a gondolkodáshoz,hogy a gondolkodás egyik formájának istekinthetõ. „A bölcsnek szemei vannak afejében” (Prédikátor Salamon könyve2.15.).

A tárgyak mélységdimenziójának felis-merése, a térbeli (sztereo-) látás a két szem-mel való nézés eredménye. A két szemhelyzete, illetve a két szemtengely eltéréseenyhén különbözõ képeket hoz létre a kétretinán és az agyban, amely elemzi, értékeliés összegezi azokat. A térlátást a tapasztala-ton kívül objektív fiziológiai jelzések issegítik:

1. Egy tárgy távoliságának megítélésé-hez a két szemtengely által bezárt szög adjelzést; közelebbi tárgynál a szög nagyobb.Errõl a szemmozgató izmok mûködésébõlszármazó afferens ingerek pontos jelzésülszolgálnak.

2. A tárgy távolodásakor az éles látásérdekében a szemlencse domborúsága isváltozik. A megfelelõ pontra való beállása szemfenéken keletkezõ kép minõségére

történõ reakció. Az alkalmazkodóképességkb. 12 dioptria.

3. Egy tárgy binokuláris fixálásánál aretina identikus pontjainak térbeli vetületeazon a köríven nyugszik, amely a fixáltpontot és a szemek csomópontját metszi.Az ettõl eltérõ távolságban lévõ tárgypon-tok képei disparat helyre kerülnek. A távo-labbiak egyszerû, a közelebbiek kereszte-zett kettõsképet alkotnak. Ewald Hering(1834-1918) szerint ennek az élettani dispa-ratiónak látókérgi értékelése eredményezia térbeli látást (stereopsis, más elnevezé-sekkel mélységlátás, plasztikus látás, térér-zékelés, háromdimenziós látás).

4. Közelebbi tárgy elmozdulása alátóirány nagyobb megváltozásával jár. Eza mozgásra vonatkoztatva azonos az 1.pontban ismertetett jelzéssel.

Vannak olyan, elsõsorban pszichológiaialapokon nyugvó adatok – ún. mélységi in-formációk –, amelyek akkor is segítik atérérzékelést, ha csak egy szemmel nézünk:

1. Két hasonló tárgy közül a közelebbitnagyobbnak észleljük.

2. Két egyforma tárgy közül távolabbi-nak érezzük azt, amelyik a képen maga-sabban áll.

3. Az összetartó vonalak távolodó pár-huzamosaknak látszanak.

4. Ha két azonos tárgy egyike részbentakarja a másikat, akkor a takaró tárgy köze-lebbinek látszik.

5. Ha apróbb, egyforma tárgyak töme-get alkotnak, akkor a távolabbiak kisebb-nek és egymáshoz közelebb állónak látsza-nak.

6. Egymás mögötti tárgyak méretcsök-kenése távlati hatást vált ki.

7. A távolabbi tárgyak színe tompábbés kékes árnyalatú.

Látási illúziók akkor keletkeznek, haa látvány az idegrendszer számára ellent-

164


mondó jeleket indukál. Az erõsebb jel gyõz,ám az ellentmondás is tudatosul. Néhányismertebb illúzió:

1. Ha egy ábra sok olyan elemet tartal-maz, amelyek a perspektíva érzékeltetésé-re szolgálnak, akkor az ábrát akkor is pers-pektivikusnak „óhajtjuk” látni, ha nem az.

2. Egy szürke tárgy világosabbnak tûnikfekete környezetben, mint fehérben.

3. Egyforma hosszúságú, egymásra me-rõleges vonalak közül a függõleges hosz-szabbnak tûnik, mint a vízszintes.

4. A villanykörte fehéren izzó szála vas-tagabbnak látszik, mint amilyen a való-ságban.

5. Párás levegõben egy viszonylag távo-li tárgy távolabbinak látszik, mint tisztaidõben.

6. Egy pálca piros fénnyel fehér lapravetett árnyéka zöldes színû.

7. Felületes ránézésre bizonyos ábrákrajzait térbelinek látjuk annak ellenére,hogy ilyen térbeli ábrák nem is léteznek.

A látás és az ahhoz társult gondolko-dás tehát becsapható. Ennek egyik oka,hogy a gondolkodás elsõsorban asszociatívjellegû, és a gyorsaság érdekében elhanya-golásokkal mûködik.

A valósághû ábrázolás

Évezredeken át „egyszerûbb” volt egy tér-beli testet, például egy szobrot megalkotni,mint ugyanazt a tárgyat síkban, valóság-hûen ábrázolni. Ugyanakkor a geometriá-nak az az ága, amelyet topológiának1 neve-zünk, a sík és a tér viszonylatában érdekesmegállapításokat tesz. Eszerint számtalankonvex, szabályos síkidom van, vagyisolyanok, amelyek csúcsaiban ugyanannyi(két) él fut össze. Annak a követelménynekazonban, hogy minden csúcsban ugyan-annyi él fusson össze és minden lapot

ugyanannyi oldal határoljon, a térben csu-pán öt alakzat felel meg: a tetraéder, a koc-ka, az oktaéder, a dodekaéder és az ikoza-éder.

Péter Rózsa a következõket írja: „Síkbelielképzeléseinket tehát nem szabad min-den gondolkodás nélkül átvinni a térre: atérben sokminden másképp van. (…) aztvártuk, hogy itt több lehetõség lesz, mint asíkban, például még sokkal változatosabbfajtái a szabályos idomoknak. És íme: aszabadabb lehetõségek egyesek számáraéppen keményebb feltételeket jelentenek,hiszen a feltételek megszabásában is na-gyobb a szabadság. Egy test csúcsábannemcsak két él futhat össze, mint síkidoma-ink csúcsaiban, hanem akárhány él és egy-úttal bármiféle lapok is, akár 30 él is talál-kozhatik az egyik csúcsában, míg a másik-ban 3, és míg az egyik lapja háromszög, amásik akár harmincszög is lehet. Hogy egytest ne élhessen e gazdag lehetõségekkel,hogy ne legyen, csak egyetlen választása,hogy kénytelen legyen beérni ugyanannyiéllel minden csúcsban, minden lapja körül,az nagyon erõs megszorítás. Mindössze 5test viseli el.”

A kérdés, hogy egyszerûbb-e egy tár-gyat a térben létrehozni, mint síkban meg-jeleníteni, bennünket elsõsorban a látásszempontjából érdekel, vagyis hogy egy testszemlélése nagyobb vizuális élményt jelent-e, mint ha ugyanazon test „élethû” rajzátnézzük.

Térábrázolás a mûvészetben

Az õsi barlangfestmények emberábrázolá-sai erõsen vázlatosak. A Mezopotámiaelõtti idõk edénytöredékein geometrikusformákból épülnek fel az emberalakok. AIV. évezredbõl származó pecséthengere-ken az emberi testet profilban ábrázolták.Az ideoplasztikus egyiptomi festészet ún.fõnézetben ábrázolta az emberi test min-den részletét.

1 A topológia valaminek a struktúráját vizsgálja és írjale, anélkül, hogy a méreteivel törõdne. Egységes elmé-letének megalkotója Jules Henri Poincaré (1854-1912).

165

Kétségtelen, hogy egyszerûbb egy em-ber profilját megrajzolni, mint a szembené-zõ arc árnyalatait. A karakter profilban talánjobban érvényesül; a karikatúrák többségeis profil. Tisztán „matematikailag” gondol-kodva kijelenthetjük: minthogy az élõlé-nyek teste szembõl nézve általában szim-

Szarvasvadászat – barlangfestmény a kelet-spa-nyolországi Valltortából

Fent: Feketealakos váza; szigorú fõnézeti ábrá-zolás – lent: vörösalakos váza; a fõnézeti ábrázo-lás kizárólagosságának megtörése, a szatír jobblábfeje szembõl látható.

A balzsamozást végzõ Anubisz sakálisten –szigorú profilábrázolás (XIX. dinasztia)


166


metrikus, oldalról pedig nem, az adott szá-mú vonalat tartalmazó profil általában többinformációt tartalmaz, mint az ugyanennyivonalból álló en face ábrázolás.

Görögországban a feketealakos váza-festési technika egészen a klasszikus kor(i. e. V-IV. sz.) elejéig követi a kétdimenziósprofilábrázolás szabályait. A vörösalakostechnika korszakában jelennek meg amélységábrázolás csírái. Egy, az V. sz. ele-jén készült amforán ábrázolt szatír jobb lá-ba szembõl látszik – megjelenik a rövidülés.

Az ókori Rómában is alkalmaztak téril-lúziót keltõ elemeket, fõleg épületbelsõk-

ben. Bizánc is megpróbálkozott a távlatiábrázolással. A románkori freskókon atérábrázolás háttérbe szorult. A gótikábanaz itáliai Pietro Cavallini (aktív 1273-1308)volt az elsõ, aki árnyékolás alkalmazásávaltette plasztikussá a figurákat.

A reneszánsz festõi pontosabban akar-ták ábrázolni a világot. A perspektíva-tan(perspectiva – tiszta látás) mérföldkõ volt afestészetben, mivel olyan új technikát kí-nált, amellyel síkban is létrehozhatták a tér-illúziót. Giotto (1266-1337) Fides címû fest-ménye (1306) egy gótikus szobor újszerûfestõi ábrázolása. Giotto a bizánci festészetés a gótikus szobrászat szellemét, a kor újlátásmódját és a bizánci szépségideált tudtaegyesíteni, s egyszersmind a perspektivi-kus ábrázolás elsõ mesterévé vált (a pado-vai Cappella degli Scovegni all’Arena; aSzûzanya és Krisztus életérõl készítettfreskók).

A mélységábrázolás problémáját érde-kesen fejtegeti Molnár C. Pál: „…a mély-ségábrázolás egyre inkább ingerelte a mû-vészi alkotásvágyat. (…) Az egész képala-kítás elvonatkoztató szellemi mûvelet,illúziókeltés, igazi alkotó tevékenység,amelyben alsóbbrendû eredõk segélyével,azok kombinálásával magasabbrendûfogalmak jönnek létre. Ez a plasztikus mû-vészetek matematikai jellege. A síkbelialkotóelemek két dimenziójának megfele-lõ kombinálásával a síkból látszati tér lesz.A kép síkja térré alakul. Ez az ábrázolásmágikus ténye.”

A festmény a valóságos tér és forma lát-szati jegyeivel állítja elõ a harmadik dimen-ziót. A mélységi látszat jegyei csak a valóságtapasztalata alapján sugallnak teret, távlatot.A térhatást elõsegítõ fogások: vonaltávlat,rövidülés, fény-árnyék, színek, a formákvilágossági és sötétedési foka, valõr, tónus.A sztereo-látás érzetét elõsegítõ fogások: akörvonalak bizonytalanná tétele, a körvo-nalak kettõzése, vibrálása.

Giotto: Krisztus keresztrefeszítése

Mantegna: Keresztlevétel – a rövidülés mesteriábrázolása

167

Giotto mûvészete a tudománynak isszolgálatára volt; elõkészítette Nicholed’Oresme 1360. évi fölfedezését: a tudo-mányos adatok grafikus (diagramos) ábrá-zolását. A perspektíva geometriai szabályaialapján tökéletesebbé vált a térképkészítéstechnikája, ami a földrajzi felfedezéseketsegítette elõ. Masaccio (1401-1428), a mély-ségábrázolás mestere, a firenzei SantaMaria Novella templomnak készített Szent-háromság (1427) címû festményén azt alátszatot keltette, mintha a templom falátkivágták volna, és Krisztus már a falon túlhelyezkedne el. Mantegna (1431-1506)Halott Krisztusa a rövidülés ábrázolásánakutánozhatatlan remeke. Számunkra szak-mailag is érdekes mestermû Rembrandt(1606-1669) képe, a Dr. Nicolaes Tulpanatómialeckéje.

A modern mûvészet részben szakította korábbi elvekkel és megoldásokkal. Atérábrázolásban is változás következett be:újra megjelent a szecesszió szimbolikájá-

nak kifejezésére igen alkalmas, kétdimen-ziós ábrázolás. Az elõképek Hokuszai(1760-1849) és Utamaro (1753-1806) fa-metszetei, amelyek árnyalatlan színeikkelallegorikus, szimbolikus világot jelenítettekmeg. Rabinovszky szerint a szecessziót kö-vetõ absztrakt stílus egyik eszköze „a há-romkiterjedésû perspektíva feladása a sík-ba való vetítés kedvéért: hogy szilárdabblegyen a mû hatása, a maradandóság érze-tét keltse, amikor a csalóka valóságábrázo-lástól eltávolodik.” Abból kiindulva, hogya téma részeit a rájuk legjellemzõbb vetü-letben kell bemutatni, a témát darabokrabontó és újra összerakó kubizmus szinténelõvette a kétdimenziós ábrázolást. PaulKlee alaptétele: „Az új mûvészet nem tár-gyakat formál, hanem tárgyak érzetét éstárgyak által felkeltett érzeteket. A régi mes-terek iskolájának vége. A mûvész nem azönmagában vett természetet adja vissza,hanem a természeti törvényt.”

Két- és háromdimenziós ábrázolása koponya képalkotó diagnosztikájában

Az 1970-es évekig az agy és a gerincvelõdiagnosztikus vizsgálómódszereinek min-den képi ábrázolása kétdimenziós volt. Akóros elváltozások síkbeli képeken kerül-tek a szemünk elé. Az „egyszerû” röntgen-képek2 és a kontrasztanyagos röntgenfel-vételek képei egyaránt dimenzió-redukció-val készülnek, vagyis a térbeli alakzat sík-ban jelenik meg. További probléma, hogya fej röntgenképén csak a koponyacsontoklátszanak, mert az agy, a liquor (agyvíz) ésaz erek a sugár elnyelése szempontjábólegyüttesen sem adnak a csonthoz viszonyí-tott jelentõs kontrasztkülönbséget. Jól ki

Braque: Férfi hegedûvel – „Minden egészeltörött” (Ady)

2 Wilhelm Conrad Röntgen (1845-1923) a késõbb rólaelnevezett sugárzást 1895-ben fedezte fel. A röntgen-sugár felhasználása a gyógyászatban diagnosztikus ésterápiás célból történik. A diagnosztikus alkalmazásonbelül átvilágítást és felvételezést végeznek. Mi jelenlega diagnosztikus célú felvételekkel foglalkozunk.


168


rajzolódik ugyanakkor az esetleges agyál-lományi elmeszesedés és koponyacsont-destrukció.

A meszes daganat térbeli alakzat, így avetületekbõl az idegsebésznek el kellettképzelnie annak valódi formáját és mére-tét, és gondolatban el kellett helyeznie azta térben, a koponyán belül. Nyíl- és oldal-irányú felvételek tanulmányozása alapjánáltalában be tudtuk határolni, hogy a da-ganat milyen kiterjedésû, és hol helyezke-dik el. Ám mivel agyi elmeszesedések rit-kán fordulnak elõ, és a röntgenképen ma-ga a betegség nem látszik, a daganat kopo-nyaûri elhelyezkedését illetõen továbbrais fennállt a bizonytalanság. Csupán azokaz adatok álltak rendelkezésünkre, ame-

lyek az idegrendszeri károsodás tünetei(bénulások, beszédzavar, epilepsziás ro-ham bevezetõ tünetei) alapján határoztákmeg a betegség agyi lokalizációját (lokali-zációs tételek, „lokalizációs tan”3 ). Az 1880-as években meginduló idegsebészeti mû-tétekhez harminc éven keresztül csak alokalizációs tan szolgáltatott adatokat abehatolás helyét és a betegség koponyaûrielhelyezkedését illetõen.

A negatív és pozitív kontrasztanyagosröntgenvizsgálatok újabb lehetõséget segyben minõségi változást hoztak a térfog-laló koponyaûri betegségek helyénekmeghatározásában. Az agykamrákból azagyvizet lebocsátottuk, azokat levegõveltöltöttük fel – Walter Edward Dandy (1866-1946) 1918 és 1919 –, és így készítettük aröntgenfelvételt.4 Ez a módszer egy fél év-

A röntgenfelvételeken csak a koponya csontjai,s nagyritkán az elmeszesedett agydaganatok (je-len esetben is) látszanak.

PEG – a kamrarendszerbe juttatott levegõ sötét foltjainak eltorzult formája a daganat helyéreutal (koponyaalapi daganat oldal- és elölnézeti képe)

3 A „lokalizációs tan” kidolgozása Paul Broca (1824-1880) felfedezésével kezdõdött, aki 1861-ben a beszéd-központ helyét (jobbkezes egyénnél) az agy bal hom-loklebenye alsó tekervényének hátsó harmadába he-lyezte. További vizsgálatok a különbözõ agyi funkciókagykérgi reprezentációinak területeit határozták meg.4 Az agykamrák levegõvel való feltöltése (ventriculo-graphia) kisebb agymûtétet jelentett, mert a koponyánvégzett furaton keresztül kanült vezetünk az agykam-rába az agyvíz levezetésére és a levegõ beadására. Amásik módszer (pneumoencephalographia, PEG)alkalmazásakor gerinccsapolással történt az agyvíz-levegõ csere. Ezeket a vizsgálatokat viszonylagos veszé-lyességük miatt ma már nem szabad végezni.

169

századra biztosította e vizsgálatok uralkodószerepét. Rövidesen megjelent egy újabb,zseniális diagnosztikus módszer, az agyierek röntgen-árnyékot adó kontrasztanya-gos megjelenítése – Egas Moniz (1874-1955) 1927 –, amely máig használatos, nél-külözhetetlen vizsgálat.5 A kamrákba adottlevegõ, illetve az erekbe juttatott jódos oldata röntgenképen jól látható kontrasztkü-lönbséget idéz elõ, s ezáltal a levegõvelfeltöltött kamrák „negatív” képe, illetve azagyi erek „pozitív” képe tisztán kirajzolódika felvételen.

E módszerek révén új helyzet állt elõ,bár továbbra is kétdimenziós röntgenké-peket kellett elemeznünk. Míg korábbana koponyaüregen belül a daganat képétegyáltalán nem láttuk, legfeljebb a ritka,elmeszesedett daganatok árnyékát, azemlített vizsgálatokkal minden térfoglalóelváltozás (daganat, vérömleny, tályog)esetében észleltük a kamrarendszer részei

vagy az agyi erek torzulását, amit a beteg-ség okozott – a betegség, például a daganatvirtuális képe, indirekt jelként minden eset-ben értékelhetõ lett. A helyes értékeléshezviszont ismernünk kellett az agykamrák ésagyi erek normális alakját és helyzetét, mertazok torzulásából következtettünk a köz-vetlenül nem látható, a torzulást okozó be-tegség elhelyezkedésére, a koponya ûrte-rében való helyére. Így a daganat helyé-nek meghatározása lényegesen biztosab-bá vált, de ehhez is szükség volt arra aképességre, hogy a több síkban készítettkétdimenziós képekbõl el tudjuk képzelnia patológiás folyamat térbeli elhelyezkedé-sét.

A gyorsan de nagyon is tudatosan le-zajló gondolati folyamatot (a háromdi-menziós kóros elváltozásnak a több síkbanábrázolt kétdimenziós képek alapján akoponya ûrterében való elhelyezését) segí-tette, hogy ismertük a karteziánus koordi-nátarendszer alapján mûködõ és a XX. szá-zad elején elõbb állatkísérletekben, majdaz emberen végzett sztereotaxiás vizsgála-tokat és mûtéteket. Sztereotaxiás vizsgálat-kor a koponyán belüli célpont térbeli hely-zete a koordinátarendszer paramétereivelmeghatározható, és ha szükséges, a beavat-kozás pontos helyeként, a célpontot repro-

Érfestés – az erek helyzetének eltolódása jelzi a daganat helyét (koponyaalapi daganat oldal- éselölnézeti képe)

5 Az agyi erek kontrasztanyagos feltöltéssel történtábrázolása röntgensugárral (angiographia) ma márnem a daganat helyének meghatározását szolgálja, merterre kevésbé invazív módszerek állnak rendelkezé-sünkre (CT, MR), viszont nélkülözhetetlen az agyi érbe-tegségek kimutatásában, sõt a mai modern technikalehetõséget ad az éren belüli manipulációkra (példáula kóros ér elzárására), vagy gyógyszereknek a körülírtérszakaszba juttatására, trombus oldására (trombolysis).


170


dukálni lehet.6 Sztereotaxiás mûtétkor egyfinom szonda bevezetésével elektrolízissel,termokoagulációval vagy sugárzó izotóp-pal végzünk a célpontban rendszerint né-hány milliméteres szövetroncsolást. Ilyenbeavatkozásokkal többek közt a kórosmozgások megszûnése, fájdalomcsillapításérhetõ el. Az agy betegségének szövettanivizsgálata, a mintavétel szintén sztereotaxi-ás beavatkozással történik, de ma már CT-vel vezérelt módon (Fedorcsák és mtsai). Agamma-kés (radio-sebészet) alkalmazásakorszintén sztereotaxiás célzással koncentráljuka kobaltsugárzást (Várady és mtsai., Szeifertés mtsai).

Végül meg kell említenünk egy ritkánés kevés helyen alkalmazott eljárást, amelya röntgenképek térszerû látását tette lehe-tõvé: a röntgen-sztereográfiás vizsgálatot.Ezt Merrill C. Sosman, a világhírû idegse-bész, Harvey Cushing (1869-1939) rönt-genológus munkatársa dolgozta ki az 1920-

as években. A fejrõl egy 12 °-kal elfordítottmásodik röntgenfelvételt is készítettek ésa két képet megfelelõ szemüveggel vizsgál-ták.

Új világ a diagnosztikában

Az agyi diagnosztikában új korszakotjelentett a komputertomográf megjelenése;az agyi kóros elváltozás síkban ábrázolt,direkt képe láthatóvá vált. A CT-felvétel, bárszintén röntgensugárral készül, más, mint aröntgenkép, mert a CT dimenzióredukciónélküli szeletképeket készít, így mintegyvalóságos leképezést eredményez. A szelet-

CT-felvétel – a koponya középvonalában elhe-lyezkedõ két daganat látható. A bal oldali ún.topogram a felvételen ábrázolt metszetek síkjai-nak „térképe”.

6 A szerzõkrõl elnevezett Horsley-Clarke-készülékeka kísérleti állatfajok, majd az ember koponyájához illesz-kedõ alakúak voltak. Az agyi struktúráknak megfelelõsztereotaxiás atlaszokat is kidolgozták. Állatoknál külsõreferenciapontokat használtak (szemgödör csontosszéle, külsõ hallójárat). Embernél, a fejformák nagyfokúdiverzitása miatt, belsõ referenciapontokat (agyistruktúrákat, PEG-gel vagy VG-vel meghatározottcomissura anteriort és posteriort) alkalmaztak, és igenpontos célzást értek el. Sztereotaxiás mûtétet emberen1947-ben Spiegel és munkatársai végeztek elõször.

Fent CT-, lent 3DCT-felvétel ugyanarról a da-ganatról. A 3D ábrázolásnak a mindennapigyakorlatban nincs különösebb jelentõsége.

171

képek adattömbbé szerkesztõdnek, vagyiskoordinátarendszerben történõ analíziseredményérõl van szó.

Mindez úgy történik, hogy a scanning-egység a fej körül elfordulva, több száz pro-jekcióval, 1-8 mm szeletvastagságban advékony sugárnyalábot (röntgensugárforrás),és veszi fel az áthatolt sugármennyiséget (afej túloldalán lévõ detektor). Egy réteg terü-lete több mint százezer pontra (négyzetre)osztott, és a körbejárás következtébenugyanazon ponton sokszor halad át a sugár.A csont és az agyi struktúrák, az agyvíz és avérrel telt erek szöveti sûrûségüknek megfe-lelõen nyelik el a röntgensugarat. A számító-gép képes kiszámítani az egyetlen pontban(négyzetben) elnyelt sugármennyiséget, ésennek megfelelõ kontrasztú (szürkeségû)pont-képet készít. Végül a különbözõ kont-rasztosságú pontokból olyan kép áll össze,mintha a koponyaalappal párhuzamos sík-ban készítenénk a fejrõl (a koponyacsontrólés az agyról) metszetet.

Lényegében tehát egy test síkokra valófelbontása, analízise történik, s elvileg nincsdimenzióredukció (a gyakorlatban a sze-

letek vastagsága miatt valamelyes mértékûmégis van). A hagyományos CT-nél azadattömbbõl másodlagos, az eredetitõleltérõ, más síkú képek is rekonstruálhatók,amelyek egymástól elkülönülten, torzítatla-nul jelennek meg kétdimenziós kép formá-jában – ám tudnunk kell, hogy az egyszerûröntgenképtõl eltérõen a CT kétdimenziósadatsora hordozza a háromdimenziós in-formációt, csak az nem látható.

A CT-képen nemcsak a koponyábanelhelyezkedõ rendellenesség méretét,alakját és sugárelnyelõ képességét láthatjukközvetlenül, de a daganat jó- vagy rosszin-dulatú jellegére vonatkozóan is kaphatunkadatokat. A képsíkok ismeretében a daga-nat legnagyobb kiterjedésének síkja meg-határozható, ami nagy segítséget jelent amûtéti behatolás optimális helyének kijelö-lésében.

Kezdetben az MR7 , a SPECT8 és a PETképei is kétdimenziósan kerültek elénk. Evizsgáló eljárások diagnosztikus jelentõsé-gét nem óhajtom részletesebben tárgyalni,mert megállapítható, hogy térábrázolási és

A 3DCT-nek a koponyafejlõdési rendellenessé-gek mûtéti korrekciójánál van óriási jelentõsége

7 Az MR (Magnetic Resonance, mágneses rezonanciástomográfia) nem röntgensugárral, hanem az ún.mágneses magrezonanciás jelenség alapján mûködik,amelyért Isidor Isaac Rabi 1944-ben Nobel-díjat kapott.A vizsgáló eljárást korábban kémiai analízisre használ-ták. A páratlan nukleonszámú atommagnak mágnesesmomentuma van, amely külsõ mágneses térben rende-zõdik. A rendezett atommagok elektromágneses sugár-zással gerjeszthetõk, majd relaxációjuk alatt válaszjelnyerhetõ. A válaszjel a protonok két relaxációs folyama-tának idõállandóitól és a protonok sûrûségétõl függ. Akülönbözõ szövetekben ezen három tényezõ más ésmás, ez adja a képalkotás kontrasztját. A felvétel síkok-ban történik, de ez a CT-tõl eltérõen bármely síkbankivitelezhetõ. Ennek a régen felfedezett vizsgáló mód-szernek biológiai diagnosztikai alkalmazását a CT-nélkidolgozott számítástechnikai eljárás alapozta meg.8 A SPECT (Single Photon Emission Computer Tomo-graph) és a PET (Positron Emission Computer Tomo-graph) az élõ szövetekbe juttatott izotópok sugárkibo-csátását érzékeli és képezi le, azaz a SPECT az agy kü-lönbözõ területének vérátáramlásáról, a PET az agyszö-vet anyagcsere-viszonyairól ad felvilágosítást több-síkú képek formájában.


172


háromdimenziós számítástechnikai vonat-kozásaik alapvetõen azonosak a CT-ével.

A tudomány és technika minden vívmá-nyát felhasználjuk a diagnosztikus térábrá-zolásban. A kérdés a reneszánsz festõknélis tudományos kihívásnak számított, õk is akor technikai fejlettségének megfelelõ esz-közöket használták a feladat megoldására.

A korábban logikai rendszerekbõl állógeometriát elsõsorban az itáliai festõ-mate-matikusok alakították a tér tudományává:megteremtették a perspektíva tanát. Ami-kor a tárgyak képsíkra történõ vetületétmegadott arányok szerint számítják ki, ageometriai szerkesztést és a numerikus szá-mítást kapcsolják össze. Az új tan legjobbösszefoglalását Piero della Francesca (1420körül -1492), a XV. század egyik festõóriá-sa, a kor legjobb geométere adta De Pro-spectiva pingendi és De quinque corpori-bus regularibus címû mûveiben. Nem is-merte ugyan a derékszögû koordináta-rendszert, de módszerével több mint százévvel megelõzte Descartes-ot.

A festõk segédeszközöket is használtak,például a lyukkamerát vagy a hálót. Tájké-peknél a helyszínen egy lyukkamerávalpapírra vetítették a látványt, s ezt a vázlatothasználták a mûteremben befejezendõfestményhez. Háló használatakor a tárgyata látósugárral vetítették a hálóra, s ezt az-után átmásolták a festményre. E techniká-kat több mûvész is megörökítette: Dürer(1471-1528) rézmetszete a mandolin képé-nek megszerkesztésérõl, vagy az idõsebbJean Cousin (1490-1560/61) fametszete afekvõ emberi test projekciójáról.

A XV. századtól sok festõ dolgozottegyütt matematikusokkal. Leone BattistaAlberti (1404-1472) ismertette a perspektívatörvényeit és a szem sztereolátását – Dellapittura (1435), Ludi mathematici (1450).9

Feszegette a projektív geometria kérdéseit– ezeket késõbb Girard Desargues (1591-1661) és Gaspard Monge (1746-1818) tisz-tázták.10 Ifjabb Albrecht Dürer (1471-1528)is képzett matematikus volt (Underweyssungder Messung mid dem Zyrkel und Rycht-scheyd, 1525).11 Fontos geometriai gondo-latai a térgörbe (helix) – a tárgyak egymásramerõleges síkokra történõ vetítése.

A háromdimenziós képalkotás a festé-szetben és az orvosi diagnosztikát szolgálótomográfok (CT, MR, SPECT, PET) eseté-ben is a képek olyan szintézise, amely azemberi látást szimulálja. A háromdimenziósdiagnosztikus képek készítésénél az a cél,hogy a szeletekre darabolt és analizált ké-pet újraegyesítsük – ezt a feladatot a gépképes megoldani, de az emberi látás és gon-dolkodás nem. Egy ismeretlen alakú, sze-letekre vágott tárgyat nem tudunk felismerniés összerakni, a gép viszont igen.

A háromdimenziós CT-képek lehetõ-séget adnak a tárgy pontosabb megítélé-sére; olyan kvantitatív méréseket teszneklehetõvé, amelyek például a sugárterápiaprecíz megtervezése szempontjából alap-vetõek. A komputer „ismeri” a térbeli belsõadatokat is, így a mérések a tárgy belsejé-ben is pontosak. Valósághû ábrázolás nél-kül nem végezhetõ jó minõségû rekon-strukciós és plasztikai mûtét, például a fej-lõdési rendellenességen alapuló koponya-torzképzõdések mûtéti korrekciója. Há-romdimenziós ábrázolás szükséges a nyíltmágneses mûtõben történõ munkához és

9 Leone Battista Alberti két építészeti tankönyve Mátyáskirály könyvtárában a Corvinák között is szerepelt.

10 A projektív geometria azt kutatja, hogy melyek azoka tulajdonságok, amelyek a vetítés okozta torzuláskorsem mennek veszendõbe. Például a körnek minden„projektív” tulajdonsága sértetlenül átmegy a belõlevetítéssel keletkezett kúpszeletekre is. Elnyúlhat azárnyék, akár a végtelenbe is: mégsem szakadhat elegészen a gazdájától (Péter Rózsa).11 Dürer családja a Békés megyei Ajtós községbõlszármazott; idõsebb Albrecht Dürer 1455-ben költözöttNürnbergbe, ahol ifjabb Albrecht Dürer, a legnagyobbnémet festõ és grafikus született.

173

a késõbb említendõ újabb terápiás beavat-kozásokhoz is.

A számítógépes térbeli rekonstrukcióraalapvetõen kétféle módszert dolgoztak ki:

1. A felület-rekonstrukció, amikor a kivá-lasztott struktúrának (csontok, tumor stb.)az adott irányból látott felületét ábrázoljuk,átlátszatlanul, nem törõdve azzal, ami a fel-szín mögött van (mintha a fény visszaverõ-dése következtében látnánk a tárgyat).

2. A volumen-rekonstrukció, éppenellenkezõleg, az adott struktúrák teljes bel-sõ szerkezetét ábrázolja, kvázi-átvilágításmódszerével (mintha egy röntgensugárvilágítaná át a tárgyat). Ez utóbbi esetbenaz ábrázoláshoz nemcsak a felszínt alkotóvoxeleket12 használjuk fel, hanem a projek-ció sugarába esõ összes voxel értékét, amittermészetesen kiegészítünk valamilyenátlátszósági paraméterrel is. Ha ezeket azértékeket egyszerûen átlagoljuk, röntgen-képszerû ábrázolást kapunk. A volumen-rekonstrukciónak egy speciális formája aCT- és MR-angiográfiánál a használt maxi-mumintenzitás-projekció, ahol a vetítõsugármentén haladva az összes voxelt megvizs-

gáljuk, de csak a maximális értékût, a legvilá-gosabbat vesszük figyelembe a projekciósképen. Ezek a legvilágosabb pontok nagyvalószínûséggel az erek alkotói, így végül isaz érszerkezet vetületi képét kapjuk.

A leggyakrabban használt felület-re-konstrukciónál a térhatást a festészetbenis használt árnyékolási technikával, vala-mint a perspektív vetítés elvének kihasz-nálásával végezhetjük. Az árnyékolást aszámítógép programja alapvetõen azon azelven végzi, hogy a felszínnek elkészíti azún. gradiens képét, ami azt szimulálja, mint-ha a megfigyelõ felõl érkezõ fényt legjob-ban az a felületelem verné vissza, amelymerõleges a látósugárra, legkevésbé pedigaz, amelyik párhuzamos vele. A térélménytsegíti az ún. távolságkódolás is, vagyis atávolabbi felületelem sötétebb lesz. Az ár-nyékolási technikát tükrözi az egyik legna-gyobb CT-MR gyártó cég, a Siemens kifeje-zése a felület-rekonstrukcióra: Shaded Sur-face Display (SSD).

A CT háromdimenziós ábrázolásánállegegyszerûbb a csontok érzékeltetése, mertazok denzitásuk alapján a CT-képbõl köny-nyen szegmentálhatók.

Az agyfelszín rekonstrukciója az MRháromdimenziós ábrázolásával a legjobb,mert a liquor-agy kontraszt elég nagy. Spe-ciális és leggyakoribb alkalmazása mégisaz MR-angiográfia.

Háromdimenziós megjelenítés esetei-ben a szeletképek konstrukciójával a tárgyatkörül lehet járni, belsejébe be lehet hatolni,lehetségessé válik belsõ részeinek vizsgála-ta, és abban mérések végzése.

A 3D-képek további elõnyei:1. a centrális projekciós hatás nem érvé-

nyesül,2. a káros szuperpozíciók eltávolíthatók,3. olyan szöveti struktúrák is megjele-

níthetõk, amelyek különben csak kontraszt-anyaggal feltöltve vizsgálhatók (például MR-angiográfia).

MR angiográfiás felvétel, amely kontrasztanyagnélkül is mutatja a kóros érelváltozást

12 A pixel a digitális képek (számok formájában tároltképek) legkisebb eleme kétdimenziós megjelenítésben(négyzet); a voxel pedig háromdimenziós megjelenítés-ben (kocka). Minden pixelt (képpontot) egy szám jelle-mez, amely a piros, a zöld és a kék színek erõsségétösszevonva adja meg. Annál finomabb a kép felbontá-sa, minél több képpont jut egységnyi területre. A megje-lenítés minõségét az egy hüvelykre jutó pixelek szá-mával jellemzik. Színes fotó nyomtatásánál 1200 dpi(dot/inch – pont/hüvelyk) már jó részletgazdaságot ad.


174


A CT és az MR sztereo-megjelenítésétmégsem rutinszerûen alkalmazzuk, hanemaz említett speciális esetekre: a sugárkeze-lések dózisának számítására, rekonstruk-ciós és plasztikai mûtétek tervezésére,kontraszt nélküli érfestésekre, bonyolultérkonglomerátumok térbeli tisztázásárastb. A rutinvizsgálatra maradnak a kétdi-menziós képek, mert egyszerûbben és gyor-sabban elvégezhetõk. Így továbbra is szük-ség van a térbeli képi gondolkodásra, amely

elõfeltétele a diagnosztikának, de a kopo-nyaüregben végzendõ biztos manipuláció-nak is.

Láthattuk, hogy korunk matematikusaiés számítógépes programtervezõi a három-dimenziós ábrázoláshoz, a térlátás illúzió-jának eléréséhez, a térben elhelyezkedõtest látszati jegyeinek megvalósításáhozfelhasználták a mûvészek évszázadokkalkorábban feltalált térábrázolási technikáit.

A számítástechnika korának hajnalána lassú processzorok, a kevés memória ésaz elsõ grafikus kártyák csak egyszerûbb,rajzfilmhez hasonló kétdimenziós ábrázo-lásra voltak alkalmasak. Háromdimenziósábrázoláskor a rendszer apró sokszögek-bõl (poligon), egyenes vonalak határoltasíklapocskákból építi fel a térbeli alakzato-kat. Minél több poligont használnak, annálrészletgazdagabb a kép, de annál nagyobbszámítástechnikai teljesítményre van szük-ség. Az újabb, ún. felületalapú grafikávaldolgozó grafikus kártyák az ábrázolt tárgy-nak csupán a nézõ felé forduló oldalánmegjelenõ részleteit dolgozzák ki, így sokszámítást takarítanak meg.

A tudományban napjainkban játszódikle az a folyamat, amely ismét szükségessétette térbeli struktúrák síkká alakítását ésekképpen történõ vizsgálatukat. Az agyháromdimenziós MR-vizsgálatakor a kérgistruktúrák analíziséhez rengeteg számítástkellett végezni. A barázdák és tekervényekbonyolult felszínének síkká alakítása utánegyszerûbbé válik a kérgi struktúra vizsgá-lata, a síkká való átalakítás ugyanakkorrendkívül bonyolult matematikai feladat(Haker és Jólesz közlése az interneten,2001).

A mindennapi élet is igényel kétdimen-ziós vizuális élményeket. Az olvasást csaknehezítenék a térben ábrázolt betûk. Egytáj képét szívesen nézzük sztereo-megjele-nítésben, de a térképet síkábrázolásbantudjuk jól használni. A mindennapi élet a

A 3D MR speciális felvételével az agyi teker-vények tökéletesen vizsgálhatók

3D felvétel – „belsõ táj”; az agyalapi érrendszer

175

célnak megfelelõen használja mind a két-,mind a háromdimenziós ábrázolási formá-kat.

A mûtét alatti kontroll:a legnagyobb probléma

Mint láttuk, az információelmélet, a számí-tástechnika és az ipari technika a modernképalkotó eljárások és a háromdimenziósábrázolások megteremtésével magas szín-vonalra emelte a mûtét elõtti diagnosztikát.Ettõl a szinttõl messze elmaradt a beavatko-zások mûtét alatti kontrollja, a mûtét alattidiagnosztika. A mûtét után a vizsgálatok(CT, MR) újra elvégezhetõk, ám a mûtõbencsak több nagyságrenddel gyengébb ha-tású vizsgáló módszerekkel voltunk képe-sek kontrollképeket készíteni (pl. röntgen-kép-erõsítõ berendezéssel, újabban ultra-hanggal). Sürgetõ szükség volt arra, hogya mûtét alatt is hasonló minõségû képalko-tó eljárásra támaszkodhassunk, pontosankövethessük a mûtét alatt történteket, hogypéldául egy infiltráló daganat eltávolítása-kor elértük-e a szükséges radikalitást. Ek-kor jött a zseniális megoldás: a nyitott mág-neses mûtõ és a videó-regisztrációs eljárás.Ez a berendezés lehetõvé teszi a mûtét alattiMR-vizsgálatot és azt, hogy például a daga-natot ábrázoló mûtét elõtti MR-képre szu-perponálják a mûtét alatt készült ugyan-olyan minõségû MR-képet. Mindez három-dimenziós ábrázolásban úgy jelenik meg,hogy az agy ép és kóros struktúrái más-más színnel ábrázolódnak és a térben jólelkülöníthetõk. A nyitott mágneses mûtõ-ben a mûtét alatti történések teljesen objek-tiválhatók, nyomon követhetõk és az újmûtéti megoldások is (fókuszált ultrahang-sebészet) ellenõrizhetõk. Az utóbbi évtizede legjelentõsebb tudományos eredményei-nek kidolgozása a Harvard Egyetem Sebé-szeti Tervezési Laboratóriuma és a GeneralElectric közös kutatásaként, a magyar szár-mazású Jólesz Ferenc vezetésével történt.

Összefoglalás

A szellemi és anyagi kultúra fejlõdésébena vizuális impressziónak nagy jelentõségettulajdonítanak. Hatásosan fejti ki vélemé-nyét Kassák Lajos (1887-1967): „… aki lát,annak a képek talán még többet tudnakelmondani, mint a szavakba foglalt beszéd.Emlékszem rá, az optikai beszéd társadalmijelentõségérõl mennyit vitatkoztunk 10-15év elõtti írók és festõk Bécsben, Prágában,Berlinben és Párizsban. Szent hitünk ésérvek légiójával alátámasztott meggyõzõ-désünk volt, hogy kultúrfejlõdésünk vona-la hirtelen kitérõvel az akusztikai területrõlaz optika területére kanyarodott.”

A különbözõ korokban a képalkotó dia-gnosztikában és a festészetben is felmerültaz igény a háromdimenziós ábrázolás tech-nikájának kidolgozására. Mára a háromdi-menziós ábrázolás nemcsak a korábbi célokmegvalósulását tette lehetõvé, de megoldottdiagnosztikus feladatokat is: megvalósítottaa mûtéti beavatkozás online ellenõrzését,és további terápiás beavatkozások kidolgo-zására adott lehetõséget (irradiációs dózis-tervezés, plasztikai mûtétek, nyitott mágne-ses mûtõ, MR-angiográfia). Ugyanakkor amindennapi gyakorlatban ma is kétdimen-ziós képeket elemzünk, és gondolatban he-lyezzük el a kóros elváltozást a koponyaûr-ben. A virtuális lokalizáció könnyebb, hatöbb paraméter áll rendelkezésünkre. Kép-alkotó diagnosztikus vizsgálatainknál az igé-nyeknek megfelelõen a két- és a háromdi-menziós ábrázolási mód is használatos. Aszámítástechnikai szakemberek jól tudtákhasznosítani azokat a megfigyeléseket éstechnikákat, amelyeket a régi festõk és „fes-tõ-matematikusok” dolgoztak ki a térábrá-zolás megvalósításához.

A festészetben évszázadok szellemienergiáját fordították a térábrázolás tech-nikájának kidolgozására. A XIX-XX. százada mûvészetben más irányú változást hozott.


176


A modern mûvészet nemcsak visszahozta asíkábrázolást, de szinte tagadta a három-dimenziós ábrázolás létjogosultságát. Az újeszmék talaján Henri Matisse (1869-1954)és a Fauve-ok így fogalmaztak: „a pontos-ság még nem igazság”, a szintetisták pedigkijelentették, hogy a mûvészi munka nemexpresszív, hanem reprezentatív.

Nem szakmánk és feladatunk mûvé-szettörténeti kérdésekkel foglalkozni, de

észre kellett vennünk, hogy a térábrázoláskérdésében milyen érdekes párhuzam, ésnéha ellentét található a képalkotó dia-gnosztikus vizsgálatok és a képzõmûvé-szetek között.

Kulcsszavak: térlátás, térábrázolás, síkáb-rázoló mûvészet, képalkotó diagnosztika,reneszánsz festõ-matematikusok, (kompu-terizált) 3D-s képalkotás

IRODALOMBroca, Paul (1861): Remarques sur le siége de la faculté

du langage articulé; suivies d’une observationd’aphémie. Bulletin de la Société Anatomique, Paris6 330-357.

Budó Ágoston – Mátrai Tibor (1999): Kísérleti fizika.III. kötet, Optika és atomfizika. Nemzeti Tankönyv-kiadó, Budapest.

Dandy, Walter Edward (1918): Ventriculography fol-lowing the injection of air into the cerebral ventricles.Annals of Surgery, Philadelphia, 68 5-11.

Dandy, Walter Edward (1919): Röntgenography of theBrain after the Injection of Air into the Spinal Canal.Annals of Surgery, Philadelphia, 70 397-403.

Fedorcsák Imre – Sipos László – Slowik Felicia – OsztieÉva (1998): CT vezérelt sztereotaxiás biopszia jelen-tõsége és szerepe az idegsebészetben. Tapasztalata-ink 523 eset kapcsán. Orvosi Hetilap 139. 475-478.

Gulyás Balázs – Pásztor Emil (1998): Sztereotaxia,stereotaxiás atlaszok, sztereotaxiás idegsebészet.Orvosképzés. 16, 162-171.

Gulyás Balázs – Roland, Per E. (1998): Visual CorticalRegions Involved in Stereovision. In: Gulyás Balázs– Ottoson, David – Roland, Per E. (eds) FunctionalOrganisation of the Human Visual Cortex. Perga-mon Press, Oxford

Haker, Steven – Jolesz Ferenc (2001): Physics TodayOnline, 9.

Horsley, Sir Victor – Clarke Robert Henry (1908): TheStructure and Functions of the Cerebellum Exam-ined by a New Method. Brain 1, 45-124.

Jólesz Ferenc – Kikinis, Ron (1996): Új radiológiai mód-szerek sebészeti alkalmazása. LAM. 6 (Suppl.) S1-S16.

Kassák Lajos (1987): Anyám címére. Magvetõ, Bp.Klee Felix (1975): Paul Klee élete, munkássága,

hátrahagyott feljegyzések és kiadatlan levelek alap-ján. Corvina, Budapest

Martos János – Nagy István – Deák György (1991): CTInvestigation of the Craniocervical Junction: A Three-dimentional Study. Neuroradiology 33, (Suppl.) 490.

Molnár C. Pál (1976): Monumentális festészet. In:Solymár István (szerk.) A képzõmûvészet iskolája.115-116. Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata,Budapest

Moniz, Egas (1927): L’ encephalographie artérielle soninportance dans la localization des tumeurscérébrales. Revue de Neurologie. 2: 72-90. 342, 729.

Pásztor Emil – Vajda János (1995): Idegsebészet.Medicina, Budapest

Péter Rózsa (1999): Játék a végtelennel. Matematikakívülállóknak. Typotex, Budapest

Rabinovszky Máriusz (1988): Mûvészet és válság. Cor-vina, Budapest

Röntgen, Wilhelm Conrad (1895): Über eine neue Artvon Strahlen. Sitzungberichte der Physikalisch-Medizinischen Gesellschaft in Würzburg 137. 132-141.

Russell, John (1974): The Meanings of Modern Art.Harper & Row, New-York

Spiegel, Ernst A. – Wycis, Henry T. – Marks, M. – Lee,Arnold J. (1947): Stereotactic Apparatus for Opera-tions on the Human Brain. Science 106, 349-350.

Szeifert György – Major Ottó – Fazekas Ilona – NagyZoltán (2001): Effects of Radiation on Cerebral Vas-culature: A Review. Neurosurgery 48, 452-453.

Tóth Katalin (2000): A fény – MozaWEB I.I., http://www.mozaik.info.hu/MozaWEB/Feny/index.htm.Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged

Várady Péter – Prasad, Dheerendra – Nyáry István –Vajda János – Steiner, Ladislau (1999): Gamma-késidegsebészet. Orvosi Hetilap 140, 331-345.

Vörösmarthy Dániel (2002): A szemüvegrendeléselmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest

177

Elöljáró beszéd

„Minden, mi él, az egyenlõ soká él” – eszavakat adta Lucifer szájába Madách. Hatermészettudományi értelemben a jogi nor-mák persze nem is tartoznak az élõvilág-hoz, társadalomtudományi értelemben ajogi norma is „él”, mégpedig a hatályosulá-sától kezdve a hatályvesztéséig. Ezt a jogiéletutat – az esetektõl függõen – napokkal,évszázadokkal, netán ezredévekkel lehetmérni. A jogrendszernek az a közjogi s egy-ben processzualisztikai ágazata, amelyetpolgári eljárásjognak nevezünk, mindenüttáltalánosan mutatja fel a reá vonatkozó sza-bályozás viszonylagos szívósságának jeleit.Magyarországon ilyen túlélõ a Polgári Per-rendtartásról 1952-ben alkotott III. számútörvény, amely fél évszázada vezetõ jogfor-rása a szóban forgó jogágazatnak. A tényekszerint a mai perjogi törvény nem töltöttemég be „napszámát s vágyait”.

Miközben e jeles jubileumot méltányol-juk, nem rejthetõ véka alá, hogy egyes per-jogi kódexek még a miénknél is makacsab-bul állták a próbát. A francia Ordonnancecivile 1667-tõl Napóleonig „bírta ki”; a né-met Zivilprozeßordnung 1877-tõl, a hason-nevû osztrák jogszabály a XIX. század vé-gétõl, az olasz Codice di procedura civile1940 óta állja a sarat… Az emberi életkortmeghaladó élettartam oka ezen alapvetõjogszabályok körültekintõ, hosszadalmas,alapos elõkészítésében is rejlik. Továbbáokként vehetõ számításba, hogy a polgárieljárásjogra vonatkozó jogalkotói tevé-kenység viszonylag ritkábban van jelen a

közvetlen politizálás epicentrumában, ígyritkábban is kerül a jogalkotó által megol-dandó sarkalatos feladatok élmezõnyébe.

Tudnunk kell azonban, hogy a jogsza-bályi „eredetmegjelölés” – hosszabb távonérvényes törvények esetén – többnyire csu-pán a meghivatkozás formális alapja, hiszenmaguk a jogszabályi tartalmak (ugyanazonhivatkozási cím alatt) lényegesen változhat-nak, s változnak is. A Polgári Perrendtartás-ról szóló 1952. évi III. számú törvény (Pp.)idõtállósága is – jórészt – látszólagos. Azeredeti szöveg számos kismértékû, kilencalkalommal pedig reform-léptékû, ún. no-velláris változtatás révén nyerte el maiarculatát.

Már a kiegyezést közvetlenül követõtörvényhozás (1868) Ideiglenes Törvény-kezési Rendtartást fogadott el a polgáriügyek intézése tárgyában, majd 1911-benmegszületett az elsõ Polgári Perrendtartás,mely 1915-ben lépett életbe. A Rendtartásnegyvenhét évig „élt”, az utóbbi harminc-hét év után „tölté be” rendeltetését. A Pp.– formailag mindenképpen – idõtállóbb elõ-deinél. A laudációra – ebbõl a szempontból– mindenképpen megvan az indok.

Egy, a polgári perjogról szóló átfogójogszabály, öltse bár magára a királyi ren-delet, a köztársasági elnöki rendelet vagya törvény „köpenyét” (nálunk mindenkorcsakis ez utóbbit), eszményi esetben a ha-ladás egyik eszköze. Bármely esetbenazonban fontos „látlelet”, amelybõl végsõsoron kiolvasható egy társadalom adottállapota egy aktuális történeti helyzetben.Ez a „látlelet” amiatt fontos, mert a társadal-

ÖTVEN ÉVES A POLGÁRI PERRENDTARTÁSGáspárdy László

Prof. Dr. iur. habil. Dsc., tanszékvezetõ (PPKE), az MTA közgyûlésének tagja

Gáspárdy László • Ötven éves a polgári perrendtartás

178


mi viszonyoknak azon a részterületén,melyeket átfog, kitapinthatóvá teszi egypolitikai elit jogpolitikai eszméit, s ezekhatása tömegméretekben érvényesül. Apolgári ügyek (peresek és nemperesek)számának emelkedése jó évszázada meg-tapasztalt jelenség a civilizált államokban.Így hazánkban is sok százezren, vagy mégennél is többen – emberek és szervezetek– kerülnek évrõl évre kapcsolatba törvény-házakkal, ügyvédekkel, közjegyzõkkel ésbírósági végrehajtókkal.

A polgári ügyek tömegességbõl is adó-dó fontossága, továbbá a jogrendszer belsõegységének, koherenciájának és áttekint-hetõségének szempontja talán meg is kí-vánhatná, hogy jogágazatunkat (vagyis apolgári eljárásjogot) egyetlen alapvetõ jog-szabály keretei közé helyezzük. Magyaror-szágon ez sosem volt így. A perjog egyessajátos szabályai, továbbá a bírósági vég-rehajtás szabályai (ez utóbbiak 1881-ben,majd 1995-ben, utóbb 1979-ben, végül1994-ben) elkülönülten jöttek létre a veze-tõ jogforrástól. Így van ez csaknem minde-nütt. A németek 1898-ban létrehoztak egy„ikertörvényt” (mintegy a ZPO – Zivilpro-zeßordnung párdarabjaként), Ausztriábanönálló törvény rendelkezik a végrehajtásijogról. Az elmúlt évszázad 80-as éveiben amaga teljességében dolgozták ki a szóbanforgó jogágazatot Montevideóban, báralapjaiban szabályozó törvénytervezetet (anevezetes Código tipot), e merész terv nemvált az ibér-amerikai földrészen általánosanelfogadottá.

A Pp. a jogállamiságotmegelõzõ évtizedekben

Az Országgyûlés tehát 1952-ben egy, szinteidõtlenül érvényes jogalkotói szokványhozigazodva méretezte tárgyát, midõn azt –lényegében – a polgári peres eljárásokrakorlátozta. Ám baljós közállapoti viszonya-ink közepette lényegesen szûkre szabták

ezt a tárgymeghatározást azok az intézke-dések, amelyek révén a peresíthetõ élet-helyzetek korábban megvolt szélesebbválasztéka számottevõen csökkent. Az újperrendi törvényt megelõzõen már elsor-vasztották a választott-bíráskodás intézmé-nyét; megszüntették a közigazgatási bírás-kodást; a munkáltató és a munkavállaló,továbbá az államosított („szocialista”) válla-latok egymás közötti jogvitáit, úgyszinténa szövetkezet és tagja között netán létrejövõjogi konfliktusokat lényegében kivontáka bírói ügykörbõl.

Ebben a szûkös szabályozási mezõbenjött létre a „pépé” (ahogyan a jogászi szak-mában ma is idézgetjük a félévszázadostörvénymûvet). Ezért is vált lehetõvé az a„megtakarítás”, amelyet a „régi” Pp. 792 pa-ragrafusával szemben az „új” Pp. 327paragrafusa tudott felmutatni. Arról, hogyebben a korlátozott térben a polgári perjogitörvénykezés milyen elveknek alárendel-ten kezdte meg mûködését, a Perrendtar-tásról szóló törvényjavaslat Általános in-dokolása ad csaknem kimerítõ tájékoz-tatást.

Az indokolás, miután hálásan méltatta„az élenjáró szovjet szocialista jogtudo-mány gazdag tapasztalatait és elméletieredményeit”, rámutat:

• a büntetõügyekhez hasonlóan a pol-gári ügyekben is bevezetésre kerül azülnöki részvétel,

• a pereket az anyagi (objektív) igazságalapján kell eldönteni,

• megnõ a bíróság pervezetõ hatalma,• az ügyvédi képviselet sosem kötelezõ,• a perorvoslat már nem vihetõ kétfokú,

hanem csupán egyfokú fellebbvitelre.Ha ma, fél évszázad elmúltával tekin-

tünk vissza erre az önjellemzésre, aztállapíthatjuk meg, hogy az abban rögzítettvezérlõ eszmék mára – éspedig többnyirefokozatosan – eltûntek, korlátozódtak vagyújfajta értelmet nyertek. Különös módon a

179

törvény tervezetéhez fûzött indokolás kétolyan lehetséges változást nem említ, ame-lyek utóbb is idõtállónak, progresszívnekbizonyultak. Az egyik fontos újítás a tör-vényszék („megyei bíróság”) mint elsõfo-lyamodású perbíróság elõtti eljárás forma-kényszeres, erõsen idejétmúlt szabályainakelejtése volt. Ezáltal a peres eljárás „forgató-könyve” a kívánatos mértékig egységeseb-bé vált, egyszerûsödött. Hasznosnak bizo-nyult az a másik javaslat is, amely szerint apolgári pereket fõszabályként immár ajárásbíróságok („helyi bíróságok”) elõtt kellmegindítani, így téve a jogkeresõ közönségszámára jobban hozzáférhetõvé az igazság-szolgáltatás szerveit.

Azt már a szóban forgó év kezdetlegesközjogi állapotának tudhatjuk be, hogy aPolgári Perrendtartásról szóló törvény ha-tálybalépésérõl és a szükséges átmenetiszabályok megalkotásáról egyetlen jogsza-bályban kellett volna rendelkezni, mégismind törvényerejû rendelet, mind minisz-tertanácsi rendelet is gondoskodott róla,ez utóbbi mintegy a „hatályba léptetés ha-tályba léptetésérõl”. A 105-ös miniszterta-nácsi rendelet kibocsátása közjogi megen-gedettségének kérdése fölött csendesenszemet hunyva, a magyar jogásztársadalomöt évtized óta pragmatikusan elfogadja,hogy végül is ez a jogszabály teremtettemeg a perenkívüli (nemperes) eljárások-ban – ha az ezekre vonatkozó jogforrásokhallgatnak – a Pp. közvetlen, illetõleg analo-gikus alkalmazásának általános lehetõsé-gét, egyfajta egységbe vonva így az egészjogágazatot.

A jogállamiságra való áttérést megelõ-zõen a közel négy évtizeden át már mûkö-dõ Polgári Perrendtartást négy novellárisváltoztatás érintette. Bár az legutóbbi, jóévtizednyi szünethez képest a reformok kö-zötti átlagos idõközök lényegesen hosz-szabbak voltak, az akkori változások mér-téke számottevõ. Így például az I. Novella

(1954) a Pp. eredeti normaszövegének kb.egynegyedét érintette, a II. Novella (1957)a – megalkotáskor hatályos – perjogi szövegmintegy egyharmadát vonta revízió alá.

Egyéb, akár etatistának is nevezhetõvonásai mellett az elsõ reform egyik súly-pontja a számszerûsége és társadalompoli-tikai fontossága miatt lényeges házasságibontóperek szabályozására esett. Fontosújítás volt, hogy az elõkészítõ eljárás be-fejezetté nyilvánítása (magyarán a békítéssikertelensége) esetén akár a kérelmezõ,akár annak ellenfele a bontókeresetet egyévi határidõn belül volt jogosult elõterjesz-teni. (E határidõ elmulasztása esetén a pro-cedúra kezdõdhetett elölrõl.) Továbbme-nõleg ezzel a novellával vált érvényessé afellebbviteli bíróság bizonyításfelvételi jo-gának korlátozása, ami – elavult – szovjet-jogi, illetve cári orosz, végsõ soron (régi)francia mintának hódolt. A II. Novella(1957) révén ez a doktriner rezsim megdõlt.Hatályát veszítette a házassági bontópertmegelõzõ elõkészítés naiv, bár bizonyárajó szándékkal bevezetett intézménye is.(Az eszme utóbb felmerült, de végül is dol-gavégezetlen kivonult a törvénytárból.) Ta-lán elgondolkoztató, korfestõ adalék lehet,miszerint a Parlament felhatalmazta az igaz-ságügyi minisztert, hogy a Perrendtartásegységes szövegét akként is közzéteheti,hogy azon „az érdemet nem érintõ szöveg-módosításokat (kiemelés tõlem, G. L.)”átvezeti…

Vitathatatlan, hogy a szocialista perjogalapjainak megújítására tett négy kísérletközül a III. Novella (1972) teljesítményeemelkedik ki. Ez akkor történt, amikor adelelõjére érkezett rendszer a népgazdaságirányításának megreformálása után a köz-jog reformjához látott. (A Pp. akkori szöve-gének cca. 20 %-a változott meg, illetveegészült ki.) Alkotmányjogi és szervezetiváltozások eredõjeként a törvényházakismét kitárták kapuikat azok elõtt a jogi


180


konfliktusok elõtt, amelyeknek eldöntésé-re igazságszolgáltatási fórumon több mintkét évtizede nem nyílott lehetõség. Így jöttlétre – egyebek mellett – az ún. gazdaságibíráskodás, vagyis a szocialista (gazdálko-dó) szervezetek egymás közötti jogvitáinak„levezénylésére” szakosodott bírósági tevé-kenység.

Hét évvel a korszakos III. Novella meg-alkotása után, 1979-ben került sor a Pp.negyedik novelláris reformjára. Ez a módo-sítás az addig háromszor is revízió alá vontés éppen hatályos normaszöveg mintegy10%-át újította meg. A változások az akkoruralkodó körök számára nem igazán sze-rencsés csillagzat alatt születtek. Mégispozitív fejleménynek tekinthetõ, hogy a IV.Novella a gazdasági perek addig módfelett„zárványszerû” szabályait – a kivételektõleltekintve – a perjog általános szabályainakuralma alá rendelte.

A Pp. a rendszerváltás után

A Köztársaság I. legiszlatúrája, majd az aztkövetõ parlamenti ciklusok is, két fontoseszmei alapot nyertek a perjog lehetséges,illetve szükséges megújítása számára. 1989-ben lényegesen új fajta – jogállami – tarta-lommal telítõdött az ancien régime egykorialaptörvénye, mely még 1949-ben született.

Az Alkotmány azon általános rendelke-zései közül, amelyek a polgári perjoggal isösszeköttetésben állnak, rámutathatunk ademokratikus jogállamként történt önmeg-határozásra, a nemzetközi jogi kötelezett-ségek és a belsõ jog összhangját szavatolójogtételre, az ember elidegeníthetetlen éssérthetetlen jogait elismerõ normára, arraa fontos szabályra, amely szerint az alapve-tõ jogokra és kötelességekre vonatkozószabályokat törvény állapítja meg, de ezvalamely alapvetõ jog lényeges tartalmátnem korlátozhatja. A jogállamiságra áttérésigen fontos újítása volt az a deklaráció,amely szerint „a bíróság ellenõrzi a közigaz-

gatási határozatok törvényességét”. A meg-újított alaptörvény a jogorvoslati jogot alap-jogként határozta meg. A rendszerváltásután is ritkán módosított Alkotmány, immára III. legiszlatúra idején (1997), a bíróságiszervezet addigi háromszintû rendszerébeegy újabb szintet iktatott: az ítélõtáblai szin-tet, amely a legfelsõbb bírósági szint alattközvetlenül helyezkedik el.

1990-ben alakult meg az Alkotmánybí-róság. A jogállamiságra tájolt, jelentõsenmódosított Alkotmány nyomán szinte „iko-noklaszta” hevességével tevékenykedõtestület judikatúrája tekinthetõ azon másikfontos kiindulási alapnak, amely a megre-formált Alkotmány és egyéb tényezõk mel-lett végül is öt novelláris reform segítségé-vel kiformálta a polgári perjogunk maiarculatát. Lényege szerint az Alkotmány-bíróság természetesen nem léphetett elõjogalkotó tényezõvé, de megsemmisítõjogkörét (perjogi tárgyban fõleg a mûködé-sének elsõ lustrum-ában) gyakorolván,jelentõs impulzusokat adott a perjogi tárgyútörvényalkotás számára. Az Alkotmány-bíróságnak ezt a hasznosan „képromboló”tevékenységét néhány lényeges döntésé-nek felemlítése is jól érzékeltetheti. A testületsíkraszállt azért, hogy peres ügyet elsõ fo-kon csak tárgyaláson bírálhasson el érdem-ben a bíróság; óhajtotta, hogy valamely perérdeme felõl másodfokon folyó ügyben,de ott elsõfokú bíróság módjára hozott vég-zés nem maradhat jogorvoslat nélkül; eltö-rölte a törvényességi óvás intézményét;megsemmisítõ bírálattal illette azt a felsoro-lást, amelynek keretei között az ügyfél pertindíthatott a közigazgatási szerv ellen.

Az Alkotmánybíróság igényeit a Parla-ment kielégítette. A rendszerváltoztatástkövetõ elsõ perjogi reform, a Pp. V. Novel-lája (1992) éppen a miatt jött létre, mert azAlkotmánybíróság elvetette a LegfelsõbbBírósághoz való feljutás szovjet modelljét:a törvényességi óvást. Ebben a jogüres tér-

181

ben teremtette meg az Országgyûlés a felül-vizsgálat intézményét, amelynek szabályaimai érvényüket a IX. Novella (2001) révénnyerték el.

A jogállamiságra való áttérést követõ bõegy évtized alapvetõ perjogi újításai azon-ban – mint hangsúlyoztuk – nemcsak amegújított alaptörvény és az ún. „talárostestület” joggyakorlata alapján jöttek létre.A törvényházak mindennapos üzemvitelétugyanis a közbülsõ idõszakban létrehozottperjogi újítások: a VI., a VII. és a VIII. No-vella érintették mintegy „testközelbõl” éstömegméretekben (1995-ben, 1997-ben és1999-ben). A fin de siecle-ben születettezen három perjogi reform közül, vélemé-nyem szerint, az elsõként említett hozta aleginkább döntõ változást. A hatodik per-rendtartási reform ugyanis – örvendetesmódon – lényegében a peres felekhez cí-mezte üzenetét, akik számára (mint önér-dekük hordozói és megvalósítói számára)az addigiakhoz mérten nagyobb aktivitástírt elõ, ennek tágabb teret is engedett, vi-szont kevesebb megértést mutatott azönhibás (inaktív, passzív) pervitelt tanúsítófél irányában. A rákövetkezõ novella, élveaz alkotmánymódosítás (1997) adta lehetõ-séggel, az ítélet elleni fellebbezés esetérekétosztatúvá tette a fellebbezési rendszert,bizonyos – szociálpolitikai szempontbólnehezen védhetõ – restrikciót vezetve beabba. A törvényhozó ugyanis megalkottaaz ún. kistárgyértékû per fogalmát (ez lé-nyegében a havi minimálbér négyszeresé-vel azonos összegre vonatkozik), s akiilyen körbõl fellebbez, kevesebb joggalélhet mint az, aki nem „bagatellügyben”érdekelt. Ugyanezen reform csaknemteljesen kizárta a fellebbezés lehetõségét aközigazgatási perekben, teret engedve an-nak a vitatható felfogásnak, mely szerint aközigazgatási per mintegy a közigazgatásieljárás folytatása a bíróság elõtt, holott ekétféle eljárásnak a tárgya nem azonos, az

addigi diszparitásos viszonyt pedig a felekközött a perben az egyenrangúság elveváltja fel.

Immár a köztársasági legiszlatúra harma-dik ciklusában megszavazott – összessé-gében a nyolcadik – reform egyik vezérlõgondolata is a perek futamidejének az opti-malizálása volt, de a törvényhozó ezúttalnem a felek „jól felfogott érdekére” apellált(mint 1995-ben), hanem a bíróságok és azott tevékenykedõ személyek (elsõsorbana bírák) fegyelmezett agilitására. Az eredeti-leg a közigazgatási eljárásra és a büntetõ-eljárásra jellemzõ, de újabban egyes külföl-di példákban is fellelhetõ módon e reforma polgári per fejlõdésmenetének majd min-denik állomásához elintézési (ügyintézési)idõtartamokat rendelt.

Záró gondolatok

Fejtegetéseinek, ismertetéseinek záró ré-szében e sorok írója feltenni tartozik azt akérdést, hogy egy új, alapvetõ törvénymûmegalkotása révén búcsút kell-e vennünkaz ötvenéves Polgári Perrendtartástól. Úgygondolom, hogy egy új, alapvetõ törvényreelvileg akkor van szükség, ha a meglévõ,a régi fenntartása ellenében abszolút (vagymajdnem ilyen) kontraindikáció mutatko-zik. Az elmúlt bõ két évtizedben – politikai-lag gyökeresen eltérõ környezetben és kü-lönféle fórumokon – lelkes, sõt tekintélyesszószólói voltak a „polgári eljárás átfogófelülvizsgálatának” (Kormányhatározat1980. decemberébõl), illetve – az elmúltnyolc évben tartott országos jogásztalálko-zókon – a perrendi reformnak, utóbb aPolgári eljárásjogi kódexnek, aztán egy újPp. „haladéktalan” elõkészítésének, végülegy új Pp. egységes koncepciója kidolgo-zásának.

A perrendi reformok kivételével ezekaz óhajok nem teljesültek, éspedig – elviszintrõl nézve a dolgot – amiatt nem, mert agyökeres perjogi innováció okait és céljait


182


nem sikerült összefoglalóan és meggyõzõ-en bemutatni. Ez valószínûleg arra a döntõkörülményre vezethetõ vissza, hogy Per-rendtartásunkba, ebbe a régi „tömlõbe”, areformok és más, kisebb frissítések révén– statisztikai átlagban évi rendszerességgel– a jogalkotónak mindig sikerült „új bort”töltenie.

Divatszóval élve természetesen a pol-gári perjogi berendezkedés is környezet-függõ. A polgári perjogi berendezkedés-nek azt a jogi környezetét, amelytõl az –részben vagy egészben – függ, legalábbhárom területen lelhetjük föl: az EurópaiUnió jogában, a magyar Alkotmányban ésa keresetlevelekre érdemben reflektálóítéletekben alkalmazott ún. anyagi joginormákban. (Polgári jog, családjog, mun-kajog stb.) Az Európai Uniónak polgárieljárásjogi téren, leszámítva a joghatóság(vagyis a bírósági ügyek elosztását az egyesállamok között) és a külföldi határozatokbelföldi elismerése és végrehajtása tárgyá-ban megalkotott Brüsszeli Egyezményt(1968), közös törzsanyaga nincsen. Az ah-hoz igencsak közel álló Luganói Egyezmény(1988) viszont lényegében hazai jogunkrészévé vált. Magyarország inkorporálta az1950. november 4-i az emberi jogok tár-gyában kötött Római Egyezményt.(Mindezek a rendszerváltást követõ évekfejleményei.) A magyar Alkotmány, amelya polgári eljárásjog számára is egyfajtaközjogi Über-ich, vélhetõen nem tesz megrövidebb távon olyan „kopernikuszi fordu-latot”, amely számottevõ mértékben hívnálétre a perjogi igazodás kényszerét. Az em-lített két tényezõhöz viszonyítva az anyagijogi háttér esetleges változásai jelenthetika kevésbé stabil háttértényezõt. Így például,ha az új Polgári Törvénykönyv megalkotásarévén a kodifikátor kiküszöbölné a „gaz-dálkodó szervezet” (mint a gazdasági for-galom professzionális résztvevõibõl állóalanyi kör) fogalmát, akkor ezt a lépést egé-

szen bizonyosan polgári eljárásjogi kon-zekvenciáknak kell majd követniük, mint-hogy a „gazdálkodó szervezetek” a polgárieljárásokban is némileg sajátos státussalrendelkeznek.

Abszolút (vagy ahhoz közel álló) pozi-tív indikációk hiányában tehát a PolgáriPerrendtartást – mai állapotában – nem „te-metni” kell, de nem is csak „dicsérni”. Aviszonylagos indikációk egész sora – me-lyek közül jó néhányat a többnyire kritikusjogászság képviselõi, olykor egymással isvitatkozva, felhoznak – arra figyelmeztet,hogy (ismét csak Madáchcsal szólva, ámezúttal parafrazeálva szavait) az alkotó nempihenhet. Az nyilvánvaló, hogy szakjogirészletkérdésekrõl nem ezeken a hasábo-kon kell disputálni. Minthogy azonban na-gyon lényeges felvetésnek érzem, rövidenazt a hipotézisemet iktatom ide, miszerint apereskedés mint tömegméretû társadalmitevékenység jogi feltételeinek jobbítása csakrészben függ a perjogi szabályozás jobbítá-sától: a döntõbb lépések megtétele most aperjogi szabályokon kívüli, de azok érvé-nyesülésére visszaható tényezõkre vár. Kétilyen tényezõt neveznék meg: az egyik aperelhárítást, a másik a pereskedés költség-vonzatait érinti.

A döntnöki fórum által megszervezettés kiértékelt polgári per általában sosemvolt az állam „egyedárusága”. A bíróságoktúlterheltségét – nagyon szkematikusan –kétféle módon enyhítik: azzal, hogy aszembenálló felek a jogvitájukat az általukkijelölt választott bíróság elé is vihetik, illet-ve azzal, hogy az állami bíróság a jogvitarendezését nemperes (perenkívüli) eljárás-ban is megkísérelheti, illetve eldöntheti.Nem kellõen kiaknázott, de kellõen kiak-názandó fejlesztési lehetõségeket rejt ná-lunk mindkét módozat.

Modern jogállamban, így Magyarorszá-gon is, a perkapu tágra nyitott, részben azexpanzió jeleit mutató anyagi jog, részben

183

a bírósághoz fordulás alapjoga (Acces toJustice) alapján. A pereskedõ felekneknyújtott állami pénzbeli kedvezmények,továbbá a piacgazdaságból is adódóanegyre sûrûsödõ interakciók, végül a jogisérelem-tudat felértékelõdése nevezhetõkmeg, mint olyan feltételek, amelyek nyo-mán valóban tömegméretûvé is válik aperkapun való belépés. Ebben a peráradat-ban „úsznak” szükségtelen elemek is. (Pél-dául a felperes részérõl abbahagyott vagyelbukott perek, illetve azok a perek, ame-lyekben a marasztaló ítélet végrehajtható-sága eleve teljesen irreális.) A polgári igaz-ságszolgáltatást ettõl a szükségtelen bal-lasztjától részben megszabadíthatná egykoncepciózus „perjogi pénzügypolitika”,amelyben alapproblémaként (mint általá-ban a tercier szektorban) azon (alkotmány-jogi, fiskális és társadalompolitikai összete-võjû) kérdés merülne fel, hogy kell-e, s haigen, milyen elosztású anyagi teherviselés

IRODALOM:Gáspárdy László:Die Grundsätze des ungarischen Zivilverfahrensrechts.

In: Festschrift für Prof. Kostas Beys. Athén, 2003 (sajtóalatt)

Il mio specchio retrovisivo. Publicationes UniversitatisMiskolciensis. Sectio Juridica et Politica. Miskolc, 2002(sajtó alatt)

Modern magyar perjogtörténet. Novotni Kiadó Miskolc,2002.

Polgári eljárásjogunk fejlesztési lehetõségei. In: Tizen-hetedik Jogász Vándorgyûlés. Budapest, 2001. 9-27.

indokolt az állam és a perlekedõk között.Sajnos abban az elõkérdésben, hogy a pe-rek költségigénye ténylegesen miként isalakul, önismeretünk több, mint hiányos.

A Polgári Perrendtartás fél évszázadosútjáról közösen szervezendõ országos szak-mai rendezvénnyel emlékezik meg a Ma-gyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadé-miai Bizottságának égisze alatt mûködõPolgári Eljárásjogi Munkabizottság és a Mis-kolci Egyetem Polgári Eljárásjogi Tanszéke.A rendezvényre a tervek szerint 2003. tava-szán kerül sor. Az emlékezés és méltatásannak a törvénynek szól majd, amely sze-rencsétlen politikai konstellációban születettugyan, de mára jogállami körülményekközött élheti érett férfikorát.

Kulcsszavak:Alkotmány, Alkotmánybíró-ság, bíróság, Európai Unió, fél, igazságszol-gáltatás, novelláris reform, polgári eljá-rásjog, polgári per, Polgári Perrendtartás

A polgári per alternatívái de lege ferenda. In: Polgárieljárásjog a XXI. sz.-ban. PTE ÁJK Pécs, 2002. 29-35.

Polgári perjogunk és a harmadik évezred. Magyar Jog1999. 575-579.

Quo vadis magyar polgári eljárásjog? In: Facultasnascitur. Bíbor Kiadó, Miskolc 2002. 171-181.

Quo vadis Hungarian Civil Procedural Law? In: A ma-gyar magánjog az európai jogfejlõdés áramában.Novotni Kiadó, Miskolc. 2002. 139-148.

Vervassungsmäßige Ordnung des Zivilverfahrensrechtsim Rechtsstaat Ungarn. In: Festschrift für Prof. Rein-hold Geimer. Verlag C.H.Beck, München, 2002. 183-7


184


Nem volna gyenge föld, ha nemvolnának ostoba gazdák

(néhai nagyapám bölcs mondása)

1. Fogalmak, alapfolyamat

Nemzetgazdasági traumának nevezemazokat a fejlõdésbeni visszaeséseket, ame-lyeknek a további fejlõdés feltételeire stra-tégiai horderejû hatása lehet. A traumakifejezés nem azonos a válsággal – nohaminden válság természetesen egyben trau-ma is. A visszaesés rendszerint a nemzet-gazdasági teljesítményben (GDP) vagy/ésa nemzeti vagyonban mutatkozik, kísérõje-lenségei (esetleg kiváltó okai) között fontosa külgazdasági egyensúly nagymértékûmegbomlása, valamint a lakosság életfelté-teleinek akkora romlása, amely veszélyez-teti a nemzeti munkaerõ bõvített újraterme-lését. A trauma által okozott kár egy részea tényleges pusztulás (P), a másik része azelmaradt elõrejutás (1.1. ábra). Pusztulás-nak nevezem, holott – legalábbis a folyójövedelemképzõdés tekintetében ugyan-csak elmaradt, meg nem termelt értékekrõlvan szó. Én ezt is pusztulásnak fogom fel– a tétlenséggel elvesztegetett idõ és ener-gia ui. csak a jövõbeni energiakifejtés rová-sára vagy túlzott erõfeszítéssel pótolható(1.3. ábra). A másik része a be nem kö-vetkezett továbbfejlõdés (E). A ténylegesveszteség e kettõ összege: T

1 = P + E

A helyreállítási periódust követõen1 agazdaság jövedelemtermelésének egy ré-sze egészen addig a pusztulás és elmaradtjövedelemképzõdés pótlására fordítódik,míg az nem kompenzálja a közben kama-tos kamattal (κ’) megnövekedett vesztesé-get (T

2): T

2 = T

1 . κ’

(A ’T’ jelölés arra utal, hogy a vesztesé-gek mértékét a görbék közötti területeknagysága jellemzi!)

Végül, a trauma maradandó alakválto-zásokat is okozhat a fejlõdésben: lepusz-tulnak az emberi vagy tárgyi termelõerõk,demoralizálódik a társadalom, tartós pozí-cióveszteség keletkezhet az ország nemzet-közi piaci pozícióiban stb. Ez esetben azújra felvett fejlõdési trend az eredeti alá csú-szik: degradálódik. A trauma által elõidé-zett ideiglenes veszteség (T

1) mellett igen

tartósnak (véglegesnek) ítélhetõ fejlõdésilemaradás következik be (T

v) (1.2. ábra).

Ha a fejlõdés egy lépcsõfokkal lejjebb ismétfelveszi az eredeti trend meredekségét, úgyrelatív degradációról beszélhetünk. Haellenben a trauma visszaesését a korábbi-nál lanyhább fejlõdés követi: az újjáépítésiperiódus elhúzódik, az újra felvett fejlõdésitrend lanyhább az elveszítettnél, abszolútdegradációval állunk szemben. Ennekvégletes formáját illusztrálja az 1.1. ábra.

NEMZETGAZDASÁGI TRAUMÁK:DIAGNOSZTIKA ÉS TERÁPIA

– adalékok a gazdaságstratégiai mûhelymunkákhoz –

Kozma Ferenca közgazdaságtudomány doktora, egy. t., BKÁE

1 Jánossy Ferenc kifejezése, A gazdasági fejlõdéstrendvonala és a helyreállítási periódusok (1966) címûmûvében használja.

185

A 2. ábra folytatja a gondolatmenetet.A 2.1. részábra azt illusztrálja, hogy az ele-ve nagyobb lendületben lévõ (merede-kebb trendvonallal rendelkezõ) gazdasá-gok (t’) – több felgyülemlett energiávalrendelkezvén – a trauma elszenvedésétgyorsabban tudják eliminálni, mint a lany-hábban fejlõdõk (t”). Az ábrán a két gaz-daságot ért trauma azonos „erejû”, a dina-mikusabb gazdaság mégis hamarabb ériel eredeti trendvonalát (e

A), mint a lany-

hább (eB). Az ábrán sejttettem, hogy eset-

1. ábra • Alapfogalmak I.

leg a trendvonal meredeksége is csorbátszenvedhet – ez azonban nem feltétlenülkövetkezik be: csak akkor, ha valami bel-sõ vagy külsõ körülmény a traumával egy-idõben gyengíti a gyengébb gazdaság el-lenállóképességét. Az mindenesetrekiolvasható a sémából, hogy ugyanazonerejû csapás az erõtlenebbül fejlõdõ gaz-daságnak nagyobb kárt okoz, mint a dina-mikusnak – fõként az újjáépítési idõszakelhúzódása miatt: T

B > T

A „A szegény em-

bert még az ág is húzza.”

2. ábra • Alapfogalmak II.

Kozma Ferenc • Nemzetgazdasági traumák: diagnosztika és terápia

186


A 2.2. részábra egy másik összefüggésrehívja fel a figyelmet: az egymást követõtraumák idõbeni sûrûsödésének veszélyesvoltára. Ha ugyanis a következõ (az ábrán2.) trauma hamarabb lép fel, mint az elõzõ(lerövidül a szekvenciája: s

1 < s

0), a gazda-

ságnak kevesebb ideje jut az erõgyûjtésre.Így egy következõ – az elõzõnél akár nemis súlyosabb – trauma nagyobb roncsolástvisz véghez az ország fejlõdését elõsegítõtényezõkben, ezért a trendvonal az újjáépí-tést követõen az eredeti alá csúszhat (de-gradálódik). Amíg a fejlõdés meredekségerészben az adott gazdaság alanyainak dina-mizmusától függ (vállalatok, gazdaságpo-litika), addig a szekvencia rövidüléséértmár elég nagy mértékben a „Sors” felelõs:természeti csapások, háborúk, a világgaz-daság turbulenciái, a külpiacok ellehetetle-nülése mind olyan tényezõk, amelyek nemperiodikus ütemességgel jelentkeznek anemzetgazdaság életében. Ha sûrûsödnek– akadályozzák a nemzeti fejlõdési ener-giák mûködését.

Végül a 2.3 részábra azt a jelenségetillusztrálja, amikor „a baj nem jár egyedül”– a gazdaságnak egy sorozatnyi traumát kellelszenvednie – akár egyenlõ idõközökbenis (s

0 = s

1 = s

2 = …= s

n). Ezt – magától érte-

tõdõen – gyakoriságnak (g) nevezem, és azegy stratégiai idõszak alatt bekövetkezõtraumák, valamint az idõszak hossza hánya-dosaként értelmezem:

A 2.3 ábrán a 2. trauma nyomán kétlehetõség van jelezve: a pontozott vonalesetében a trauma nagysága azonos az 1.traumáéval, és a gazdaság vissza tud sorolniaz eredeti trendre – ha késéssel is. A má-sodik esetben a második trauma mértékemeghaladja az elõzõt: ez maradandó de-formációt hoz létre a fejlõdési trendben,noha nem túlzottat. A harmadik trauma

már jelentõsen degradálja a gazdaságfejlõdési lehetõségeit: ennek egyik oka atrauma nagysága, a másik pedig a gazdaságkifáradtsága a két elõzõ trauma elviselésé-nek következményeképpen.2

Az eddigiek során is fel-felbukkant agondolat, miszerint a gazdaság regeneráló-dási és továbbfejlõdési képessége térbenés idõben igen eltérõ lehet. Más-más fejlett-ségi szintû termelésitényezõ-garnitúrával,gazdaságpolitikai kultúrával bíró gazdasá-gok azonos traumát más-más módon visel-nek el. Egy adott gazdaság másképpen vi-seli el a traumát virágzás, illetve dekonjunk-turális mélypont esetén, fejlõdési energiák-kal feltöltött vagy éppen leapadt állapot-ban.3

Ez óhatatlanul a határértékek felé for-dítja a figyelmünket. Nem nagyon lehetszámszerûségekben megfogni (legfeljebbmodellekben, amelyek viszont olyannyirakénytelenek egyszerûsödni, hogy a gazda-ságpolitikai gyakorlatban alig lehet õkethasználni!), de az életfolyamatok során

sΣt

o

II

γ =

2 Vagyis ezen az ábrán jelenik meg az a magától érte-tõdõ igazság is, miszerint a nagyobb trauma nagyobbmegrázkódtatást okoz!3 A háborúnak is van hasonló szabálya: egy elõrenyo-muló csapategységnek egy bizonyos ponton meg kellállnia és védelemre berendezkednie, különben alkal-matlanná válik arra, hogy elszenvedje az ellenfél esetle-ges ellentámadását.

3. ábra • Maradandó torzulás küszöbe

187

elég biztosan kitapinthatók azok a küszö-bök, amelyek a gazdaságstratégia szem-pontjából sorsdöntõk lehetnek. Ne pontok-ra vagy vonalakra tessék gondolni, hanemsávokra. Ilyen közelítésben a gyakorlott ésnagy kapcsolóképességû gazdaságpoliti-kus (mûhely) elég nagy biztonsággal kita-pinthatja a cselekvési optimum vagy az el-viselhetetlen veszély zónáit (4. ábra).

Hasonló küszöbérték érzékelhetõ aszekvencia-hossz és a gyakoriság idejé-ben. Kitapintható az a minimális trauma-követõ követési távolság, amely még nemmeríti túl vagy zavarja össze a traumát el-szenvedõ gazdaság energiáit, s így lehetõ-séget ad az eredeti trendvonalra való visz-szanavigálásra. Továbbá az is kitapintható,hogy az egyenként küszöbérték alattitraumákból mennyit tud egy 15-24 évesidõszak alatt a gazdaság maradandó káro-sodással elviselni. (Ezek is ábrázolhatókvolnának grafikusan, engedtessék el ne-kem olyan diagramok felrajzolása, ame-lyek nem feltétlenül szükségesek a jelen-ség megértéséhez!)

2. Nemzetközi és hazai eredetûtraumakeltõ tényezõk

Minél intenzívebb egy nemzetgazdaságbekapcsolódása a nemzetközi áru-, tõke-és termelésitényezõ- valamint információ-áramlásba, annál nagyobb a valószínûségeannak, hogy a nemzetközi piacokon fellé-põ turbulenciák meg fogják rázni az adottgazdaságot. Minél stabilabb és dinamiku-sabb az adott nemzetgazdaság, annál na-gyobb a valószínûsége annak, hogy ez atrauma az irreverzibilis torzulásokat okozóküszöb alatt marad. Az egyik erõ tehát avilágpiaci függés mértéke, a másik pediga nemzetgazdaság fajlagos teljesítõképes-ségének színvonala. A trauma által okozottkár tehát egyenesen függ a gazdaság nyi-tottságától és fordított arányban áll a nem-zetközi piaci attraktivitásával:

(ahol a T a trauma által okozott, elõre be-csülhetõ vagy konstatálható kár nagyságátjelenti, az e’ a GDP exporthányadát, az i’ anemzeti felhasználás importhányadát, a k’a nemzetközi tõke- és jövedelemtranszfe-rek egyenlegének arányát az éves nemzetimegtakarításhoz, a v’ a nemzeti vagyon, aj’ pedig a GDP egy lakosra jutó nagyságát.)

4. ábra • A traumaérzékenység fokaés a reakcógörbe


T = fe’, i’, k’

v’, j’( )

188


A nemzetközi piaci hatások alapvetõennégy tényezõben foglalhatók össze:

(a) az árupiaci elhelyezési és értékesíté-si lehetõségek volumene, valamint bizton-ságának konstatálható vagy elõre becsülhe-tõ változása:

(vagyis elméletileg a tárgyidõszak és bázis-idõszak árufolyamainak differenciálhánya-dosa, gyakorlatilag a láncindexe);

(b) fejlõdési források (tõkék, termelésitényezõk) bevonási lehetõségeinek válto-zása:

(c) az árukereskedelem cserearányai-nak változása:

(d) a nemzetközi jövedelemáramlásiviszonyok változása:

Összességében:

(ahol a nagybetûkkel jelzett szorzók – sú-lyok, vagyis

Ha a számított, becsült vagy elõrejelzett∏’ értéke meghaladja az 1-et, a nemzetköziközeg immunizál – vagyis hozzásegítahhoz, hogy az esetleg jelentkezõ traumakikerülhetõ vagy legalábbis enyhíthetõlegyen. Ellenkezõ esetben a külgazdaságiközeg/pozíció növeli a gazdaság traumáravaló hajlandóságát.

Stratégiai elõrejelzéskor számolni taná-csos a traumát okozó piaci változás erejé-

nek, szekvenciájának és gyakoriságánakkockázataival is:

(ahol a ρ-k annak valószínûségét jelzik,hogy az esetleg bekövetkezõ traumatikushatások átlépik-e az elviselhetõség határát(0,5), illetve eléri-e az abszolút degardációtokozó erõsséget (1,0). A r-k szorzata minélközelebb van az 1-hez, annál rózsásabbaka kilátások.)

A hazai traumatikus tényezõk közülugyancsak négyet érdemes részletesebbelemzés alá venni:

(a) a nemzeti értéktermelõ teljesítmény(GDP, a képletben Y-nal jelölve) mérhetõvagy remélhetõ változása:

(b) illetve ennek hatékonysági vonat-kozásai:

(ahol az Y” a folyó jövedelemtermelés ha-tékonyságát jelenti, a C az állótõke növeke-dését, az L a munkaerõ értékváltozásait, azIm az importot és az Ex az exportot. Vagyisaz Y” – összetett hatékonysági mérõszám,a teljesítménynek a különbözõ tényezõkváltozásaira való érzékenységét reprezen-tálja);

(c) a humán tõke értékében bekövetke-zett változások:

(ahol a ’ké’ a képzettségi szintet, a ’kr’ akreativitás fokát, a ’ku’ az emberi magatar-tásformák kulturáltságát jelzi: mondanomsem kell, hogy ezek csak megbecsülhetõk,számszerûsíteni alig lehet õket);

q’w=

dqw,n

dqw,(n-1)

q’c=

dqc,n

dqc,(n-1)

p’ =

dpn

dp(n-1)

j’ =d(j

im±

jex

)n

d(jim

± jex

)(n-1)

∏’ = Qw . q’

w – Q

c . q’

c . P.p’ . J.j’ 1~~<

>

Qw + Q

c + P + J = 1.)

∏’ = Qwq’

wρ

w . Q

cq’

cρ

c . P.p’ρ

p . J.j’.r

j 1~~<>

Y’ =

dYn

dY(n-1)

d(C,L,Im,Ex)(n-1)

dYn-1

Y’’ =dY

n

d(C,L,Im,Ex)(n)

.

H’ =

d(ké,kr,ku)n

d(ké,kr,ku)(n-1)

189

(d) a gazdaság finanszírozási játéktere,vagyis a trend tartásához elengedhetetlenfejlesztések finanszírozhatósági foka, amia tényleges és a megkövetelt beruházásokhányadosa, illetve ennek változási tenden-ciája:

(ahol az i a beruházást jelenti);

Ezek értékei egyenként meghaladhat-ják az 1-et – és akkor elõrehajtó, „immu-nizáló” szerepük van, vagy nem érik aztel, ebben az esetben a gazdaság gyenge-ségét jelzik. Lehet összesíteni is:

Γ’ = y1Y’.ρ

y1.y

2Y”.ρ

y2.h.H’.ρ

nf.F’ρ

+ 1

(ahol a kisbetûk a súlyokat jelentik (y1

+ y2 +h + f = 1), a r-k pedig a kockázatokat);Amennyiben a G meghaladja az 1-et, a

hazai gazdasági feltételek könnyíteni fog-ják egy esetleg elszenvedendõ trauma túl-élését. Ellenkezõ esetben az ország trauma-érzékenysége magas.

3. Trauma-impulzusnagyságés nemzetgazdasági reakció-hevesség

A traumát okozó – jelen vizsgálatombankülsõ – tényezõ nem önmagában érdekesa gazdaságstratégia számára, hanem csakannak függvényében, hogy a nemzetgaz-daság milyen erõsen reagál rá. Vagyis azérzékelendõ és számításba veendõ a fajla-gos reakcióhevesség: 4

ami elvileg (amennyiben számszerûsíthetõ)kifejezi azt, hogy a nemzetközi feltétel-rendszerben bekövetkezõ elemi elmozdu-lás milyen elmozdulást vált ki a nemzet-gazdaság mûködési feltételeiben.

A dolog fordítva is igaz: a belsõ feltétel-változások visszahatnak a gazdaság nemzet-közi pozícióira. Ezt a P’ reciproka reprezen-tálhatja egy, a P’ mérése utáni idõszakban.

A külsõ-belsõ hatások folyamatos visz-szacsatolásai hullámmozgást eredményez-nek a gazdaság fejlõdési feltételeiben. Ezvégsõ soron kiformálja a gazdaság reakció-típusát az õt ért hatásokra. Ez vagy vehe-mens – ilyenkor a nemzetgazdaság kis trau-makeltõ impulzusokra is erõsen reagál, vagycsillapított, vagyis – pesties kifejezéssel élve– a gazdaság „bírja a rázást”. (4.1. ábra)

Az impulzusok, eredetüket és jellegü-ket tekintve sokfélék és rendszerint össze-tettek. A legfontosabbjait az elõzõ fejezet-ben vázoltam. Itt csak arra mutatok rá, mi-lyen irányban befolyásolják a gazdaságmûködését:

ϕ’ =

itényl

iszüks

F’ =

dϕ’n

dϕ’n-1

~~<>

4 A flegmatikus embernek szidhatom a felmenõit; csaklegyint rá. A szangvinikusra görbe szemmel nézek – ésmáris bicskát ránt.

p’ =

Γ’

∏’

Független (külsõ) hatások

kedvezõ esetben kedvezõtlen esetben

q’w

bevétel nõ devizaforrás szûkülq’

cnemzeti vagyon nemzeti vagyonnõ szûkül

p’ jövedelem beszívás jövedelemvesztésj’ jövedelem beszívás jövedelemvesztés

Függõ (nemzetgazdasági) reakciók

kedvezõ hatás kedvezõtlen hatás

Y’ felhalmozási és forrásszûkülésfogyasztási forrásbõvül

Y” termelésitényezõ- gazdasági üres-egységre esõ járatok keletkeznekGDP nõ

F’ fejlõdési források forráshiányrendelkezése állnak

H’ bõvített sorvadási veszélyújratermelési lehetõségek


190


Az Y’ és Y” már rövid távon gondot je-lent. Az Y” és az F’ gondjai középtávra hú-zódnak át, míg az F’ és H’ reakciói inkábbstratégiai horizontban vehetõk számításba.

Ha a külsõ hatások (∏’) párhuzamosanés nagyjából egyenlõ intenzitással jelent-keznek, az ezeket felfogó gazdaság – mintemlítettem – vagy vehemensen vagy csilla-pítottan reagál, és bármelyik reakció-erõs-ség lehet az impulzusok érkezésének vagyerõsségének függvényében erõsödõ (be-gerjedõ), vagy gyengülõ (idomuló) jellegû(4.2. ábra). Ám legtöbbször sem az impul-zusok érkezési ideje, sem sorrendjük, semerõsségük nem egyforma: a gazdaságotturbulencia éri, ami rendszerint nehezenelõrebecsülhetõ, lökésszerû (kaotikus jelle-gû) hatásokat okoz. Ezeknek persze vanfedõgörbéje, ami végül is valamilyen folyta-tólagos tendenciát mutat – ám a lökésekerõsségének és szekvenciájának csúcsérté-kein olyan, javarészt visszafordíthatatlankárosodás jöhet létre, amely megváltoztat-hatja a gazdaság hosszú távú mûködésifeltételeit.

4. Gazdaságstratégiai feladatok

A helyzetfelmérési stádiumban tanácsosvégiggondolni, és ha lehet, a nemzetgazda-ság múltbeli és várható jövõbeli viselkedé-se (érzékenysége, reakció-hevessége)szempontjából ki is kell számítani az 1. és2. fejezetekben vázolt jelenségeket és té-nyezõket. Ha ezt elmulasztjuk, hasonlóanviselkedünk, mint az a mûugró, aki elõszörelrugaszkodott a trambulinról, és csakakkor próbált meggyõzõdni arról, hogyvan-e a medencében víz. Eleve számolnikell azzal, hogy értékítéletre közvetlenülalkalmas adatrendszert nem fogunk tudniösszeállítani. Ezért igen nagy szerepe leheta magasan képzett és tapasztalt elméleti va-lamint gyakorlati szakemberek által készí-tett megítélések összegyûjtésének és elem-

zésének. Ez célirányosított, rövid, tömörtanulmányokat, valamint „véleménygyûj-tési” megbeszéléseket (hadd kerüljem mega modoros brain-storming kifejezést!) kö-vetel – lehet, hogy több lépcsõben. Az semhaszontalan, ha ezeket az érzékenységi ésreakció-hevességi tényezõket nemcsak azországos átlagban vizsgáljuk meg, hanema traumaérzékenység szempontjából kulcs-fontosságú részterületekre vonatkozóan el-különített véleményt is igyekszünk alkotni.Végeredményben képet kell kapnunk agazdaság teherbíró-képességérõl, közvet-ve annak az esetleg bekövetkezõ traumá-nak a mértékérõl, amelyet a gazdaság mégtartós károsodás nélkül el tud viselni (kü-szöb). Ebbõl levezethetõk azon intézkedé-sek, amelyek növelhetik e küszöbértéket,valamint érzékelhetõvé teszik a lehetségeskárokat, összevetve ezekkel a gazdaság re-generációs képességének adottságait.

A második lépés a „∏” lehetséges nagy-ságának megbecsülése – nyilván egy forga-tókönyv-sorozat keretében. Ez tulajdon-képpen egy nemzetközi piaci prognózis,a négy szempontra való központosítás általerõsen fegyelmezve, a felbukfencezési ve-szélyek lehetséges pontjainak, módjainakfeszegetésére sarkítva.5

Magától értetõdõen a harmadik lépés atraumamegelõzõ, -elhárító és -mérséklésistratégia különbözõ változatainak megál-modása annak érdekében, hogy a gazdaságmikro- és makro-szereplõinek reflexei, dön-tései és tervezgetései minél közelebb vigyéka gazdaságot a lehetséges trenden való moz-gásra illetve az ide való felzárkózásra.

5 Ha az eszmefuttatás címében nem a „trauma” szószerepelne, hanem „az isten lábának megragadása”,akkor itt kitérnék a kedvezõ alkalmak jelentkezésénekés kiaknázásának feszegetésére is – a stratégiai munká-latok során ezt el is kell végezni. Az ország adottságaités a világgazdasági környezet tendenciáit ismerve azon-ban nem érzek lelkiismeretfurdalást azzal kapcsolatban,hogy a gondolatsort a bajok elkerülésének, illetvehatásuk mérséklésének kérdéseire összpontosítottam.

191

Az intézkedés jellege a következõ fõbbcsoportokra osztható:

(1) a bekövetkezõ trauma kárainak mér-séklése;

(2) az újjáépítési folyamat gyorsítása;(3) a gazdaság eredeti, hosszú távú trend-

vonalra való visszaállítása (vagyis a degradá-ció elkerülése);

(4) az esetleg újból bekövetkezõtraumatikus helyzet megelõzése (1.4.ábra).

Mindezek fõleg a gazdaság reálszférá-jára irányulnak. Ha itt megszületik egy töb-bé-kevésbé megnyugtató tisztánlátás, ak-kor tanácsos a hatási eszközrendszer meg-választásáról dönteni. Ez az (5). lépés.

Engedtessék el nekem a lehetséges fis-kális-monetáris eszközkombinációk tagla-lása: ez minden valamirevaló egyetemi tan-könyvben megtalálható. Az ilyen, közvetettés normatív eszközrendszert nevezném (hamár a címben traumát emlegetek!) belgyó-gyászati típusú terápiának és velük kapcso-latban csak annyit tartok szükségesnek meg-jegyezni, hogy addig van kielégítõ hatásuk(persze az eszközkombináció helyes megvá-lasztása esetén!), amíg a traumaveszélyilletve fejlemény mértéke nem haladja meglényegesen a fentiekben küszöbként emle-

getett mértéket. Súlyosabb szituációk eseténa gazdaságpolitika akkor jár el helyesen, hasebészeti jellegû intézkedésekre is rászánjamagát.6

Ilyen sebészi jellegû beavatkozások amakroökonómiai színtereken kidolgozottfejlesztési programok, az ezekre alapozódófinanszírozási konstrukciók, az export-elõ-segítés intézményeinek mûködtetése, azállami szektor stratégiájának hozzáidomításaa védekezési elképzelésekhez stb. Igennagy luxus volna ezekrõl lemondani, akár azállamapparátus kényelmi szempontjai, akárideológiai zelótizmus miatt.

4. Néhány szó Magyarország traumáiról

Minden ország testén ott éktelenkednek amúltban elviselt traumák többé-kevésbégyógyult hegei. Amikor megpróbálok ösz-szegzést adni a magyar gazdaságot a XX.század folyamán ért traumákról, nem vala-miféle turáni átkot emlegetek, hanem igyek-szem adalékokat szolgáltatni a gazdaság-stratégia formálásához.

A vizsgálódás segédeszközéül felrajzol-tam egy sematikus lázgörbét. Az f – azazfejlettség érték mögött ne keressük az egyfõre jutó GDP-t vagy más mutatószámot, ésaz emelkedésektõl, valamint zuhanásoktólsem a pontos, mért mértékeket. Egyfelõl afejlettség sokkal bonyolultabb jelenség aGDP/fõ-nél, másfelõl a GDP/fõ évszázadosidõsora a legkülönbözõbb okok miatt egyfabatkát sem ér – az összes statisztikusi meto-dikai ötletgazdagság ellenére7 sem.

5. ábra • Gazdaságpolitikaibeavatkozások kulcspontjai

6 Ha elesünk, és kék lesz a térdünk, elég ólomecetesborogatást tenni rá. A nyílt törés helyrehozatala azon-ban nem megy mûtét nélkül.7 Magam is végeztem ilyen munkálatokat, és nagyjábólismerem statisztikus kollégáimnak erre irányuló tevé-kenységét. Az a benyomás alakult ki bennem, hogyezek az igen átgondolt és szellemes összehasonlítási(idõ-dimenzióban!) munkálatok maximum 10–15 évessorok esetében adnak értékelhetõ eredményt.


192


Az ábra ordinátáinak olvasata tehát nemtöbb mint nagy, közepes és kisebb trauma.Az abszcisszán a XX. század évtizedeit tün-tettem fel.8 Vegyük sorra:

Az elsõ trauma politikai természetû: azI. világháború, amely gazdaságilag is kivé-reztette az országot. Újjáépítési periódushelyett egy másik trauma rakódott rá: béke-szerzõdést követõ, az ország gazdaságát tel-jesen szétziláló állapot. A két, kumulált trau-ma jelentõs lecsúszást jelentett a szekuláristrendhez képest. A 20-as években sok belsõés külsõ tényezõ következtében nem tudottkibontakozni egy viharos újjáépítési folya-mat, ezért a gazdaság ráállni látszott egydegradált trendre. A nagy világválság 1931-ben okozott újabb traumát, amibõl egy ne-héz és lassú kilábolás után – immár a fegy-verkezés kétes értékû hatására – a gazdaságéppen visszasorolt volna a szekuláris trend-re, amikor jött a II. világháború gazdaságtor-zító hatása, majd az ország csaknem-pusztu-lása. Ezek után egy viharos, gazdasági cso-daszámba menõ újjáépítési periódus vissza-lendítette a magyar gazdaságot a szekuláristrend közelébe – ennek azonban az utolsóévei csalókák voltak: a hidegháború valósá-gos és eltúlzott hatásai az 50-es évek elsõfelében egy következõ traumába csaptakát (53-56), amely beletorkollott az 56-os trau-mába. Az ezt követõ újjáépítés egy új, azelõbbinél gyorsabb trend kibontakozásátlátszott elõkészíteni. A század eleje óta elõ-ször nyúlt a szekvencia-idõ tíz évnél hosz-szabbra. Ezt a reményteljes trendet az olaj-árrobbanás nyomán kibontakozott világgaz-dasági átrendezõdés „borította ismét árok-ba”. Az ezt követni hivatott újjáépítés mégmeg sem kezdõdött, amikor egyfelõl a má-sodik olajárrobbanás, másfelõl a KGST hal-doklásának megkezdõdése újabb traumátokozott. Ennek vége egy degradált trend(vegetálás) lett, amely a 90-es évek elején a

XX. század folyamán tapasztalt legnagyobbméretû traumába kergette a gazdaságot.Külgazdasági kapcsolatrendszere felborult;eladósodottsága életveszélyes mértékûvéhízott: kiépített iparának vagyonát az újkülgazdasági környezet csaknem nulláradevalváltan volt csak hajlandó átvenni; me-zõgazdaságát az agrárpolitika egymást köve-tõ hóhérai csaknem tönkretették; az emberitermelési tényezõ sorvadásnak indult (mun-kanélküliség, fogyasztáscsökkenések,egészségügyi és oktatási rendszer vészesleromlása stb.); és közben bekövetkezett atársadalmi tudat oly mértékû szétesése,amely csaknem lehetetlenné tette országosés távlati célok elfogadtatását az emberek-kel. Az újjáépítés tehát jóval rosszabb fel-tételek mellett kezdõdött meg, mint – mond-juk – 45-ben vagy 57-ben. Az egymást köve-tõ kormányok politikája nem stratégiai célokmentén fogalmazódott meg, hanem a hatal-mi túlélést szolgálta. Mindennek következ-tében a fejlesztés közvetlen célja az olajvál-ságok következtében felvett, erõteljesendegradált trendre való visszakapaszkodás,ami 2002-re – a politika és a média euforikushíradásai ellenére – még nem történt meg.

Mentõkötélként felsejlett az európai in-tegrációs folyamatba való besorolás lehetõ-sége. Ebben biztosan sok igazság van, márcsak azért is, mert Európában az integrációsfolyamatból kimaradni biztosan erõtelje-sebb degradálódással járna még annál is,ha az integrációból nem tudnánk jelentõshasznot húzni, netán a gazdaságot érõ, erõ-teljes piaci nyomások szerkezeti deformá-lódással járnának. A gazdaságstratégiánaképpen itt van (lesz) igen nagy szerepe:olyan állapotba hozni a nemzetgazdaságot(G’), hogy az uniós kapcsolatok veszteség-nyereség mérlege a nyereség javára billen-hessen el (Õ’). Vagyis a célravezetõ EU-felkészülési politika nem annyira az unióspénzekre való utazást jelenti, mint a hazaigazdaság, mindenekelõtt az ipar, mezõgaz-8 Ezek az adatok viszont abszolút megbízhatóak!

193

daság, egészség- és oktatásügy zuhanóre-pülésének megállítását, értékeink megóvá-sát és az európai munkamegosztás szem-pontjából attraktívabbá tételét. Sajátoskölcsönhatás látszik kibontakozni:

Az uniós csatlakozás – elõre látható –traumáját csak ilyen módon lehet elkerülnivagy legalábbis olyan mértékben csökken-teni, hogy az ne tegye illuzórikussá közép-távon a XX. század végi, középhosszú (10–15 éves) távon a szekuláris, hosszabb távonpedig a XX. század második felében remény-teljesnek induló meredekebb trendhez valóigazodást.9

Végigtallózva a XX. század történéseit,azt hiszem, bizonyítottnak vehetõ az, hogya magyar gazdaság bõvelkedett a súlyosantraumatikus helyzetekben: négy olyan idõ-szakot tudunk összeszámolni, amikor aszekvencia gyakorlatilag = 0, vagyis a trau-mák egymásba torlódtak. Négy kivételesenmély – gazdasági és politikai indíttatású –trauma érte: két világháború, egy világgaz-dasági korszakváltás és egy gyökeres rend-szerváltás. Nyugodt, traumamentes korsza-ka mindössze kettõ volt: az I. világháborútés az olajárrobanást megelõzõ egy-egyévtized. Ilyen szempontból a magyar gaz-daság fejlõdési feltételeit joggal nevezhet-nénk akár halmozottan hátrányosnak is.

Most, a XXI. század elsõ éveiben háromértékes, noha veszélyeztetett és részbenroncsolt tényezõvel rendelkezik, melyeklehetõséget nyújthatnak egy ellenállóké-pes, a traumák irreverzibilis károsodásaivalszemben többé-kevésbé immunis gazda-ság kiépítésére:

(1) A humántõke-kincse, amely különö-sen magas kvalitásokat mutat két, az embe-riség fejlõdésének legdinamikusabb terüle-tén a matematikában és a biológiában.

(2) A XX. század utolsó harmadában meg-teremtett, sajátos élelmiszer-termelésirendszere, amelyet ugyan a 90-es évek fele-lõtlen agrárpolitikája igen súlyosan károsí-tott, ám software-ként még kb. egy évtizedigél. Létezik, és az emberiség rendelkezésérebocsátható, illetve itthon is újjáteremthetõ.

(3) Megbolygatott és megcsonkított, demég újraéleszthetõ, kiváló renoméja a kelet-európai és kelet-ázsiai piacokon, ami töme-ges, gazdaságos exportot jelenthet, részbenfinanszírozandó az európai integrációbavaló beépülés költségeit.

A felsorolás nem teljes: inkább csakmustraként szolgál, mindenesetre tartalmaz-za a legnagyobb horderejûeket.

A gazdaság trauma-elviselési képessége-it nehezítõ tényezõk sajnos számosabbak.Itt is csak a legfontosabbak említésére szorít-kozom:

(1) A rendszerváltás viharaiban összeku-szálódott ipari struktúra: a százötven év alattkiépített technológiai és szakértelmi szer-kezet csaknem anullálódása, a helyébe tó-duló új struktúra gyenge hazai kapcsolódásihálózata, fejlõdési és piaci kapcsolatrensze-reinek függetlensége az ország stratégiaikívánalmaitól, a hazai rendelkezésû kis- ésközépipar szegénysége és alacsony ver-senyképességi szintje; mindez a hazai iparistruktúrában egy általában a HarmadikVilágra jellemzõ jelleget látszik létrehozni.

(2) Mint említettem, a joggal világszin-tûnek tartott magyar mezõgazdasági-éle-lemtermelési építmény súlyos degradációtszenvedett el. Ez veszélybe hozta elsõ szá-mú nemzetgazdasági feladatának teljesí-tését, ti. azt, hogy magas színvonalú és olcsóélelmiszerellátást biztosítson a hazai lakos-ság számára, lehetõvé téve ezzel azt, hogya hazai munkaerõ a nemzetközi piaconolcsó faktorként jelenhessen meg anélkül,hogy a lakosság nyomorogna, s így veszély-be kerülne az értékes magyar humántõkeújratermelése.

∏’ > 1 = f(Γ’ > 1)

9 Egyébként ez az iram az európai fejlettség elérésénekelengedhetetlen feltétele is!


194


(3) Az öröklött és a rendszerváltás utánfelerõsödött hazai fejlesztésiforrás-hiányt –a külföldi források igénybevétele mellett– a feszített hazai felhalmozásból kellenebiztosítani, ami azt követelné meg, hogy alakosság magas termelékenységi teljesít-ményt adjon le viszonylag szerény jólétiviszonyok között. Ám a hazai társadalmitudat nincs beállva a fogyasztás-halasztásra.Mindezek miatt a tõkeszegénységet szintecsak tõkeimporttal lehet enyhíteni, ami vi-szont szûkíti a gazdaságstratégia cselekvésimozgásterét, és bizonytalanná teszi a bel-földi felhalmozási folyamatot.

(4) A kedvezõtlen változások károsodá-sokat okoztak a humán tõkében is: félmilliósmunkanélküliség, szakmák és munkahe-lyek megszûnése, a kreativitás kibontakoz-tatási lehetõségeinek szûkülése egyarántoda hatott, hogy egyfelõl még az egyszerûmunkaszocializáció területén is értékvesztésmenjen végbe, de tömeges a dekvalifikáló-dás, valamint a kreatív rétegek külföldi mun-kavállalása is.

(5) A gazdaság a magántulajdon resta-urálásával egyidejûleg és nem várt módontúlcentralizálódott: az ipari termelés és anemzetgazdasági export-import abszolúttöbbségét néhány tucat, Magyarországrabetelepedett TNC bonyolítja le, a külgazda-sági kapcsolatrendszer mintegy 5-6 tizede

két-három országgal bonyolódik le: ez hal-latlan mértékû egyoldalú függést eredmé-nyez, növeli a makro- és mikroszféra trau-maérzékenységét, és szûkíti a gazdaságpo-litikai központ tevékenységi játékterét.

(6) A gazdaság minden tekintetben erõ-sen importérzékennyé vált (korábban isegyik legnagyobb gyengesége volt ez!)anélkül, hogy nemzetközi versenyképes-sége és piaci részesedése arányos volnaezzel. A fejlõdés olyan mértékben függ anemzetközi piac konjunkturális és straté-giai értékítéletétõl, hogy azok változásaivalegy, a mainál sokkal jobban forrásellátottgazdaság sem tudná felvenni a versenyt.

Kérem, ne tegyék egyszerûen egymásmellé a két lajstromot: a végsõ mérleg nemegyszerûen három elõny kontra hat hátránykérdése. A humántõke megõrzése és fej-lesztése önmagában akkora ütõerõt képvi-sel, amely mind a hat gyenge ponton je-lentõs enyhülést tud – már öt-tíz év távlatá-ban – véghezvinni. Az agrárium felélesztéseminden területen növeli a gazdaság attrakti-vitását, a munkaerõ-költségszinttõl kezdvea kreativitásig bezárólag. A keleti kapcsolat-rendszer fejlesztése komoly mértékben nö-velheti a nemzetgazdaság mozgásterét akáregy uniós csatlakozás esetén is.

Az adottságok pozitív szaldójának(Γ’.∏’ > 1) kiformálásához intenzív, széles

6. ábra • A magyar gazdaságot a XX. században ért traumák

195

honismeretre alapozódó és minden ideo-lógiai elõítélettõl mentes gazdaságpoliti-kára van szükség – mindenekelõtt fejlesz-tési és külgazdasági stratégiára. „Ez a mimunkánk, és nem is kevés.”

Kulcsszavak: nemzetgazdasági trauma,degradálódás, sorozatos traumák, reak-cióhevesség, gazdasági fejlõdési feltételek,nemzetgazdasági reakciók, traumaérzé-kenység, trauma-elviselési képesség


196


1. A kriminalisztika fogalmimeghatározása nemzetközikitekintésben

Úgy tûnik, a kontinentális és angolszászjogrendszerek különbsége a fõleg termé-szettudományra alapozódó kriminalisztikaesetében is fennáll. Katona Géza nemrégi-ben mutatott rá, hogy „az Egyesült Király-ságban a kriminalisztika mint tudományosfogalom nem terjedt el. A bûnügyi tudomá-nyok (forensic science) fogalmát részben akontinentális krimináltechnikával azono-sították. Szakirodalmi források a »forenzikus«(bírósági, bûnügyi) jelzõvel, azonostartalommal használták a »scientific« (tudo-mányos) jelölést. A bûncselekmények fel-derítése és bizonyítása során alkalmazhatóismereteket nem tekintették a »bûnügyi tu-dományok« részének. A bûncselekményektudományos vizsgálata vagy nyomozásaalatt az angol szakirodalomban egészen azutóbbi idõkig rendszerint a természettudo-mányos módszerek alkalmazását értették.”(Katona, 2002, 39. p.)

A klasszikusnak számító forenzikusbiológia, kémia, ballisztika, fényképezésmellé újdonságként felsorakozott a foren-zikus számítástechnika (benne például azemberi hang és a hanghordozók kompute-rizált vizsgálata), az antropológia (az ar-cheológiai vonatkozások hangsúlyozásá-val), a bizonyítékelemzés, a bûnügyi ügy-intézés (forensic nursing), az tervezési-épí-tési balesetek (engineering failures), tûz-

esetek (fire science), robbantások (explo-sions) nyomozása, a szakértõk jogi felelõs-sége.1

Az Egyesült Államokban szintén a „fo-rensic science” (bûnügyi tudományok) el-nevezéssel, megfogalmazással találkozhat-tunk sok évtizeden keresztül. „A »bûnügyitudományok« 2 fogalma alatt rendszerint atárgyi bizonyítékok felkutatására, vizsgála-tára, értékelésére alkalmazott tudományosismeretanyagot értik. Fõ ágazatai a krimina-lisztika és a bûnügyi (forenzikus)orvostan.” (Katona, 2002, 41. p.)

Napjainkra azonban azt látjuk, hogy –az 1960-as évektõl kezdõdõen, közelítvea kontinentális megjelöléshez – egyre többkötet jelenik meg kriminalisztika (Criminal-istics) címszó alatt.3 Ennek egyik ékes pél-

A KRIMINALISZTIKA MINT TUDOMÁNYÁGÉS MINT EGYETEMI TANTÁRGY

Fenyvesi Csabaegyetemi docens, PTE ÁJK Büntetõ Eljárásjogi Tanszék – [email protected]

1 Ami az egyetemi kriminalisztikai oktatást illeti, azangol egyetemeken nagy számban szervezett jogiilletve büntetõ igazságszolgáltatási (Criminal Justice)szakokon a bûnügyi tudományok mûvelését ésoktatását folyamatosan – gyakran nemzetközi szintû– kutatások egészítik ki. Katona, (2002) 55. p.2 „Az USA jogrendszerének egyik sajátossága, hogynem határolja el élesen a büntetõ- és polgári eljárás-ban alkalmazott szakértõi bizonyítást. A BizonyításSzövetségi Szabályai (Federal Rules of Evidence)mindkét jogi területre érvényesek, és útmutatást ad-nak a szakértõi nyilatkozat tárgyának és módszerénekmeghatározásához is. Ebbõl a célból a »SzövetségiIgazságügyi Központ« mint kormányszerv a bírák ésaz igazságszolgáltatási tisztviselõk tájékoztatásra, szak-ismereteinek bõvítésére tematikus szakkönyveketad ki.” Katona, (2002) 40. p.3 Ami a kriminalisztika Egyesült Államok-beli egyetemioktatását illeti, számos egyetem önálló kutatóintézetfenntartásával (például a Floridai Nemzetközi Egyetem– Florida International University) vagy a „bûnügyi” fo-

197

dánya a 2001-ben megjelent Lab Manualkötet. Alcímeként még a régi terminoló-giának megfelelõ kifejezés szerepel: AnIntroduction to Forensic Science, ugyanak-kor a fõcím már: Criminalistics (Meloan,James, Saferstein, 2001).4

Itt is találunk esetlegesen számunkra ishasznosítható (módszertanilag kidolgoz-ható) speciális kriminalisztikai ágazatokat.Ezek közé tartozik a személyiségprofil-ké-szítés, a molekuláris genetika és biológia,a biztonsági menedzsment.5

A kontinentális országok közül Francia-országban (Belgiumban, lásd: Goddefroy,1931; Louwage, 1948) a bûnüldözés egyesterületeinek mûveléséhez a Police scienti-fique (tudományos rendõrség) vagy Locardnyomán a Manuel de technique policiere(rendõrségi technika) (Locard, 1923; továb-bá: Gayet, 1965) elnevezésû ismeretanya-got kapcsolták, ám ezzel párhuzamosannapjainkra megjelent a kriminalisztika meg-jelölés is (Ceccaldi, 1962; Chevet, Marand.1981; Fombonne, 1996). Egy 2001-ben Pá-rizsban kiadott monográfia már Manuel decriminalistique moderne (A modern krimi-nalisztika kézikönyve) fõcímmel és La sci-ence et la recherche de la preuve (A bizonyí-

tékok és kutatásának tudománya) (Buquet,2001) alcímmel jelent meg.6

Európában, a német nyelvterületekenés attól keletre mindenhol a kriminalisztikaelnevezés volt honos, és jelenleg is ez azelfogadott. (Lásd az 1. számú mellékletet)Németországban a kriminalisztikai kutatá-sokat elsõsorban a rendõrség tudományosintézményei végzik, mindenekelõtt a Wies-badenben székelõ BKA, a Szövetségi Bûn-ügyi Hivatal (Bundeskriminalamt) útmuta-tásai, kutatási célirányai alapján.7

2. Krimináltechnikaiés krimináltaktikai újdonságok

Azon újdonságokat értem az alcím alatt,amelyek megjelenése, bemutatása kívána-tos a kriminalisztika egyetemi oktatásában,a kriminalisztikai tárgyú tankönyvekben,amelyek mellett ma már nem lehet szó nél-kül elmenni, amelyeknek ma már a korsze-rû egyetemi kriminalisztika oktatásban, leg-alább elõadás keretében meg kell jelenniük.

A krimináltechnika illetve -taktika kö-rébe tartozónak vélem – külön részletezésnélkül, hiszen arra pont a tankönyvi leíráshivatott – csak felsorolásszerûen az alábbi-akat:

renzikus fakultás, tanszék keretében szervezett kutató-helyek (John Jay Egyetem, New York; Georg Wash-ington Egyetem, Washington D. C.) létrehozásával moz-dítja elõ a bûnügyi tudományok súlyponti területein akutatások szervezését, amelyeket hasznosítanak azoktatás során is. Gyakori a több diszciplína együttesoktatása, például forenzikus tudomány és kriminológia,vagy kémia forenzikus tudománnyal, és toxikológiavagy analitika és forenzikus tudományok. A tárgyakkomplex oktatására utal a büntetõ igazságszolgáltatásvagy a kriminalisztika és jogi ismeretek összekapcso-lása. (Katona, 2002, 55–57. p.)4 Hasonló folyamat látható még egy-egy szerzõ eseté-ben is, példaként említem meg Charles E. O’Hara, ese-tét. Két alapmûvében mindkét irányvonal szerepel, lásdO’Hara, Osterburg (1960), és O’Hara, O’Hara (1994).5 Csakúgy, mint az Egyesült Királyságban és az USA-ban is jelen van a bûnügyi ügyintézés (forensic nurs-ing), valamint a tûzismeret.6 A cím egyúttal utal arra a fontos tényre, hogy a bizonyí-tás és a kriminalisztika között nagyon szoros kapcsolat

van és ez a kapcsolat – nézetem szerint – nem pusztána büntetõeljárásbeli bizonyításban igaz, hanem mind-azokban a jogágakban, jogalkalmazási területeken,ahol bizonyítás folyik. (államigazgatási, munkajogi,civiljogi ügyek)7 Ezzel magyarázható, hogy Németországban egyedülaz ulmi egyetemen található meg az oktatott tantárgyakközött a kriminalisztika. Németország újraegyesítésétmegelõzõen az NDK-ban több egyetem is, különösena Humboldton oktattak kriminalisztikát, ám a fúziótkövetõen ezeket is megszüntették, a fenti struktúrávalösszhangban. Itt jelzem, hogy a németországi Freiburgim Breisgrauban található Max-Planck-Institut fürausländisches und internationales Strafrecht könyv-tárában a világ egyik leggazdagabb kriminalisztikaigyûjteménye, amely minden e témában kutatónakhasznára válhat. Svájcban a lausanne-i egyetem az egyikbázisa a bûnügyi tudományok oktatásának. Az intéz-mény „Rendõrtudományi és Kriminológiai Intézete”széleskörû kriminalisztikai kutatásokat végez.A múlt századelõn Olaszországban is jelent meg „rend-õrtudományú” összefoglaló mû: Ottolenghi, (1910)

Fenyvesi Csaba • A kriminalisztika mint tudományág…

198


a) a spektroszkópos eljárás szélesedõalkalmazása, különös tekintettel a hang-azonosításra (hangspektrogram használata,az emberi hang és hanghordozók kompu-terizált vizsgálata),

b) a DNS-vizsgálatok elterjedése, a ge-netikai azonosítás rendszeressé, minden-napossá válása,

c) a számítógépes személyazonosításimódszerek megjelenése és bõvülése,

d) a matematikai alapú Bayes-analízisalkalmazása az azonosítási vizsgálatokkörében,

e) a kriminalisztikai („crime analysis”,bizonyíték-, bûn-, adat-, térkép-)elemzésmódszereinek bõvülése,

f) a specifikus profilalkotás módszerta-nának megjelenése,

g) a számítógépírás, illetve számítógépnyomtatójának azonosítása,

h) igazságügyi tûzszerészet, azon belüla robbantások (robbanások) felderítése,vizsgálata.

3. A kriminalisztika-tankönyvektovábbfejlesztésének lehetséges irányai

Az elõzõ pontban felsorolt újdonságokmegjelenítése, leírása, kidolgozása – érte-lemszerûen – minden tankönyvírónak fel-adata. Mindezen aktualizáló (updating)program mellett azonban elgondolkodtató,hogy a jelenlegi, fõleg általános tematikájú(technikai-taktikai összeállítású) egyetemikriminalisztika-tankönyveket, köztük a Kri-minalisztika tankönyv és atlaszt (Tremmel,Fenyvesi, 2002)8 célszerû kibõvíteni a leg-fontosabb (leggyakoribb illetve kiemelt)bûncselekmények (összefoglaló jellegû,nem túl részletezõ) kriminálmetodikai le-írásával. Ezek közé tartozónak vélem:

a) az élet elleni bûncselekményeket, ki-emelten az emberölést,

b) a vagyon elleni bûncselekményekközül a betöréses lopást,

c) a rablást,d) a nemi bûncselekményeket, kiemel-

ten közülük az erõszakos jellegûeket,f) a „speciális nyomozások” összefog-

laló címszó alatt pedig a– a gazdasággal,– a számítógéppel (beleértve a számító-

gépírás-azonosítást is)– a gyújtogatással, robbantással (robba-

nással),– szervezett bûnözéssel,– terrorizmussal kapcsolatos bûncse-

lekményeket.

4. A kriminalisztikai laboratóriumoktatásban betöltött helye

A kriminalisztika „kakukktojás” jellegét ahazai jogi kari oktatásban több érv is alátá-masztja. Elsõként azt említeném meg, hogya kriminalisztika nem jogág: határozottanténytudomány, amelynek nincsenek jogikódexei, tételes joga, legfeljebb jogi kerete,amelyet legfõképpen a büntetõeljárásrólszóló törvény alkot. Másodikként azt, hogyfõképp természettudományos ismeretekreépül, szemben a jog erõsen társadalomtu-dományi jellegével. Végül is egy praktikustudományterületrõl van szó, vagyis a meg-tanult ismeret nagyon gyorsan „készpénzreváltható”, és át is kell váltani, csak így hoz-hatja meg a kellõ eredményt, sikert. Ezenutolsó érvet, annak létjogosultságát és meg-valósítását szolgálja a Pécsi Tudomány-egyetem jogi karán, a büntetõeljárási tan-széken belül, a Baranya Megyei Rendõr-fõ-kapitánysággal közösen felállított és be-rendezett Kriminalisztikai Laboratórium. Itt– mint a latin eredetû elnevezésbõl is látha-tó – kriminalisztikai munkáról, gyakorlásrólvan, illetve lehet szó. Az ideális az lenne,ha a demonstráció mellett minden hallgatóvalóban maga is elvégezhetné legalább alegalapvetõbb kriminalisztikai, fõleg tech-

8 E mûn jól bevált, hasznos szemléltetõ részét tartalmazó„atlaszát” is bõvíteni kell a felsorolt bûncselekményekmetodikájának illusztrálásával, képi megjelenítésével.

199

nikai feladatokat (például a nyomkutatást,elõhívást és rögzítést; az anyagmaradvá-nyok felkutatását, rögzítését; az egyszerûbbazonosítási vizsgálatokat, a bûnügyi fény-képezést, a személyleírások számítógépeselkészítését, stb.). Ezen ideális állapot el-éréséhez további fejlesztések szükségesek,jelenleg be kell érnünk azzal, hogy a hely-színi tevékenység kiemelt mozzanatait,tárgyi segédeszközeit tudjuk bemutatni,illetve képekkel, tárgyakkal és videofelvé-telekkel életszerûvé tudjuk tenni az összeskriminalisztikai ágazatot.

5. A „Pécsi Bûnügyi Mûhely”tervezett oktatási és kutatási irodalma

A fentebb vázolt Kriminalisztika tankönyvés atlasz valamint a laboratórium bõvítéséntúlmenõen az oktatási segédanyagok köré-ben az elkövetkezendõ tízéves periódus-ban az alábbi kiadványokat tervezzükmegjelentetni.

a) kriminalisztikai lexikon9

b) kriminalisztikai bibliográfia10

c) kriminalisztikai esettanulmányok11

d) egy évente megjelenõ periodikát,amely a „Pécsi Bûnügyi Mûhely” munka-társainak írásait tartalmazza, köztük a kri-minalisztikai témájúakat is.12

Ez utóbbira annál inkább szükség van éslenne, mivel az utóbbi években szûkült akriminalisztikai jellegû publikációk száma.Legjobb tudomásom szerint, – sajnálatosmódon – megszûnt az ilyen profilú RTFFigyelõ, a Magyar Rendészet, nem találko-zunk a hajdanvolt Technikai Közlemé-nyekkel sem. A Belügyi Szemle szerkesztõ-ségébe is alig küldenek a szerzõk krimina-lisztikáról szóló cikket, ha elvétve valakiilyenre vállalkozik, az is inkább a taktikát,a metodikát helyezi elõtérbe, mintsem atechnikát.

Sajna, a neves tudományos mûhely –az Országos Kriminológiai Intézet is kiej-tette már feliratából a „kriminalisztikai” jel-zõt, a kutatások, a publikációk már csak amegmaradt profilhoz igazodnak.

Zárógondolat

A kriminalisztika egyetemi oktatása terénbiztatónak tûnik az a szemléleti változás,hogy – a Rendõrtiszti Fõiskolán kívül – egy-re több jogi kar vezetõje, szakapparátusaismeri fel, a nemzetközi tendenciáknakmegfelelõen – és ezt két évvel ezelõtt vég-zett felmérésünk is bizonyította –, hogy akriminalisztika olyan ténytudomány, amelynem kizárólag a legfõbb nyomozószervekmunkatársainak, nem csak a rendõröknekszóló „rendõrtudomány”, hanem módszer-tana miatt az összes, bizonyítással foglal-kozó jogág mûvelésében szerepet játszótudományterület. Így helye és szerepe vanés kell is lennie a joghallgatók, a késõbbijogalkotók és jogalkalmazók oktatásában,az egyes jogi karok tantárgyi struktúrájá-ban. Ez egyúttal tisztes és közös kötele-zettséget is ró a kriminalisztikával most ésmajdan foglalkozó oktatókra, kutatókra;megújulásra képes, korszerû szemléletûoktatási segédanyagokat és eszközöketkell alkotni. És ez nem kevés!

9 Ilyen jellegû mûvek (például) Hans Gross: A krimi-nalisztika enciklopédiája, 1900, Burghard – Hamacher– Herold–Schreiber – Stümper – Vorbeck: KriminalistikLexikon, 1986, Modly Prirucni kriminalisticki leksikon,1998, és Modly – Korajlic: Kriminalisticki rjecnik 2002.10 Magyarországon utoljára ilyet az Állam- és Jogtudo-mányi Intézet Kriminalisztikai Munkaközösségeszerkesztett 1956-ban „A magyarnyelvû kriminalisztikaiszakirodalom bibliográfiája” címmel.11 Ilyen jellegû, nagyobb lélegzetû, szisztematikusanösszeállított, a kriminalisztika tudományos eredménye-ire épülõ egyetemi oktatási segédanyag – legjobb tudo-másom szerint – nem jelent meg.12 Ezen sorozatot jelzi már két megjelent ünnepi tanul-mánykötet: Fenyvesi, Herke, (2001) illetve Fenyvesi,Herke (2002). A periodika – terveink szerint – a továb-biakban (is) a PTE ÁJK által kiadott Studia IuridicaAuctoritatae Universitatis Pécs Publicata keretébenjelenik meg.


200


Melléklet

A kriminalisztika kifejezés használataKelet-Európában (nem kimerítõ jelleggel):

Bosznia-Hercegovinában:Wilhelm, J. G. (1965): Uvod u prakticnukriminalistiku. SarajevoVodinelic, Vladimir V. (1985): Krimina-listika Otkrivánije i dokazivanije. Skopje

Csehországban:Musil, Jan (1994): Kriminalistika. Naševojsko, Praha

Horvátországban:Kobovac, I. (1960): Kriminalistika. ZagrebPapeš, D. (1988): Privredna kriminalistika,

RSUP SR Hrvatske, ZagrebVodinelic, Vladimir V. – Aleksic, •ivojin L.(1991): Kriminalistika. ZagrebPavišic, Berislav – Modly, Duško (1999):Kriminalistika. RijekaPavišic, Berislav (2002): Uvod u krimi-nalistiku, Zagreb

Jugoszláviában (jelenleg: Szerbia ésMontenegro)

Akcimovic, M. (1979): Kriminalistika. Pri-vredna stampa, BeogradKrivokapic, Vladimir (1982): Krimina-listicka taktika. VSUP, BeogradVodinelic, Vladimir V. (1984): Krimina-listika. Savremena administracija. BeogradMitrovic, V. (1986): Kriminalisticka techni-ka. Beograd

Lengyelországban:Kryminalistyka, lásd: Adamczak, S. – Hana-usek, Tadeusz – Jarosz, J. (1971): Krymina-listyka, zagednienia wybrane. KrakowCzeczot, Z.– Czubalski, M. (1972): Zaryskryminalistyki. WarsawaCrecrot, Z. – Tomasrewski, T. (1996): Kry-

minalistyka ogolna. Torun, WarsawaHoyst, Brunon (1996): Kryminalistyka.WarsawaFischer, Bogdan (1998): Kazusy z krymina-listyki. Zakamycze

Litvániában:Palskys Eugenijus – Kazlauskas M. – Dani-sevièius P. (1985): Kriminalistika. (vadovë-lis). V. Mintis, Vilnius

Németországban:Walder, Hans (1975): KriminalistischesDenken. Kriminalistik Verlag, HamburgGeerds, Friedrich (1980): Kriminalistik.Scmidt-Rhömhild, LübeckKube, Edwin – Störzer, Hans U. – Timm,Klaus J. (Hrsg) (1992-94): Kriminalistik.Handbuch für Praxis und Wisschenschaft.(Band 1-2.) Boorberg Verlag, Stuttgart –MünchenBrodag, Wolf-Dietrich (1995): Krimina-listik: Grundlagen der Verbrechens-bekämpfung. Ricard Boorberg Verlag,Stuttgart – MünchenBurghard, Waldemar et al.(1996): Krimina-listik-lexikon. Kriminalistik Verlag, HüthigGmbH, HeidelbergClages, Horst (1997): Kriminalistik: Lehr-buch für Ausbildung und Praxis. RichardBoorberg Verlag, Stuttgart – München

Oroszországban:Belkin, Rafail Szamojlovics – Winberg,Abram Iljics (1969): Kriminalistika i doka-zivanje. Moszkva

Szlovéniában:Hepp, R. (1979): Kriminalistika med zna-nostjo in ideologijo. RKK, LjubljanaZerjav, C. (1994): Kriminalistika. MNZ RSIc, LjubljanaMaver, Darko (1997): Kriminalistika. Ljub-ljana

201

IRODALOMBurghard, Waldemar – Hamacher, Hans Werner –

Herold, Horst – Schreiber, Manfred – Stümper, Alfred– Vorbeck, A. (1986): Kriminalistik Lexikon.Kriminalistik Verlag, Heidelberg

Buquet, Alain (2001): Manuel de criminalistiquemoderne. (La science et la recherche de la preuve).Presses Universitaires de France, Paris

Ceccaldi Pierre Fernand (1962): La criminalistique.“Que sais-je?” PUF, Paris

Chevet, G. – Marand, Ph. (1981): Cours de criminalis-tique. Préfecture de police, Paris

Fenyvesi Csaba – Herke Csongor (szerk.) (2001): Minú-ciák. Tanulmányok Tremmel Flórián professzor 60.születésnapjának tiszteletére. Pécs

Fenyvesi Csaba – Herke Csongor (szerk.) (2002): Tanul-mányok Erdõsy Emil professzor tiszteletére. PTE ÁJK,Pécs

Fombonne, Jacques (1996): La criminalistique. Pressesuniversitaires de France, Paris

Gayet, Jean (1965): Manuel de police scientifique. Payot,Paris

Goddefroy, E. (1931): Manuel élémentaire de policetechnique. Larcier, Bruxelles

Gross, Hans (1900): A kriminalisztika enciklopédiája.Graz

Katona Géza (2002): A kriminalisztika és a bûnügyitudományok. BM Kiadó, Budapest

Locard, Edmond (1923): Manuel de technique policiére.Payot, Paris

Louwage, Florent E. (1948): Technique et tactique dela police criminelle. Ninove, Belgique

Meloan, Clifton E – James, Richard E. – Saferstein, Ri-chard (2001): Criminalistics. An Introduction toForensic Science. Prentice-Hall, New Jersey

Modly, Duško (1998): Priruèni kriminalistièki leksikon.Fakultet kriminalistièkih nauka, Sarajevo

Modly, Duško – Korajlic Nedzad: Kriminalistickirjecnik. 2002

O’Hara, Charles E. – O’Hara Gregory L. (1994): Fun-damentals of Criminal Investigation. 6th edition,Springfield

O’Hara, Charles E. – Osterburg, James W. (1960): AnIntroduction to Criminalistics. New York

Ottolenghi, Salvatore (1910): Polizia scientifica. RomaTremmel Flórián – Fenyvesi Csaba (2002): Krimina-

lisztika tankönyv és atlasz. 3. kiadás. Dialóg–Cam-pus, Budapest–Pécs

Kulcsszavak: bûnügyi tudományok (foren-sic science), forenzikus, krimináltechnika-krimináltaktika, rendõrségi technika(rendõrtudomány), kriminalisztika, kri-

minalisztika (tankönyv és atlasz), krimi-nalisztikai laboratórium, Pécsi BûnügyiMûhely, kriminalisztikai lexikon, krimi-nalisztikai bibliográfia


202


Az ember, amióta létezik és szembesült azélõvilág sokféleségével, igyekszik csopor-tosítani, rendszerezni az élõlényeket. Azévszázadokon át elfogadott osztályozás azélõlények két nagy világát különböztettemeg: az állat- és növényvilágot. Ebben acsoportosításban a gombákat mint helyvál-toztatásra, mozgásra nem képes élõlénye-ket, és mint olyanokat, amelyek nem be-kebelezéssel veszik fel táplálékukat, a nö-vényvilághoz tartozónak tekintették. A maiidõsebb nemzedék is így tanulta. Ha agombákról szóló ismeretek után nyomoz-ván belelapozunk a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek egyetemi tankönyveibe,azokat bizony a növénytan (botanika) kö-teteiben találjuk. Ma már általánosan elfo-gadott az élõvilágnak egy más, differenciál-tabb, és a mai ismeretek szintjén állórendszerezése, miszerint a gombák világaa növények és az állatok világával azonosrangú önálló egységet képez, amelyet vi-szont filogenetikai szempontból hetero-génnek kell tekintenünk. Ennek részlete-sebb magyarázatába itt nem bocsátkozunk,lévén nem ez írásunk célja. A mikológiaaz élõvilág e nagy, különálló világát képe-zõ gombafajokkal foglalkozik. E tudo-mánnyal kapcsolatban – amely a gombákrendszerezésével, biológiájával és ökoló-giájával foglalkozik – szeretnék néhánygondolatot felvetni.

Miért foglalkozott a gombákkal a botanika?

Az élõlények korai, évszázados csoportosí-tása szerint a gombák a növényvilág részétképezték. Logikus volt tehát, hogy a tudó-sok a botanika kereteibe illesszék a gom-bákra vonatkozó ismereteiket. Akkoribanelsõsorban a botanikusok foglalkoztak agombákkal, az õ hozzájárulásuk a gombákmegismeréséhez nagy jelentõségû volt.

A gombák felépítésüket, méreteiket te-kintve alapvetõen mikroszkopikus élõlé-nyek, bár, számos fajnak vannak makro-szkopikus termõtestei, vagy olyan micéli-um-modifikációi, amelyek ugyancsakmakroszkopikusak. A módszerek, amelye-ket a gombák morfológiai, fiziológiai, bio-kémiai vizsgálatainál alkalmaznak, többnyireközösek a mikrobiológia tárgykörébe tartozóegyéb mikroorganizmusok kutatásábanalkalmazott módszerekkel. A fenti okokmiatt a gombák kutatása és oktatása azegyetemeken – nem csak Magyarországon– részben a növénytan, részben a mikrobio-lógia kereteiben folyt és sok helyen ma is ottfolyik.

A mikológia mint „mostohagyermek”

A tudományok differenciálódása követ-keztében a XX. század botanikusai mártöbbnyire „csak” a növényekkel – sensustricto – foglalkoztak. Az egyetemeken, haa botanika kereteiben a gombákat is oktat-

A MIKOLÓGIA IDENTITÁSAÉS HAZAI GONDJAI

Vajna Lászlóaz MTA doktora, tudományos tanácsadó,

MTA Növényvédelmi Kutatóintézete – [email protected]

203

ni kellett, a mikológiai ismeretek kénysze-rûen elõadott, mintegy „mostohagyermek-ként” jelentek meg. Kivételt csak az olyanesetek képeztek – képeznek ma is –, ahol abotanika tanszék vezetõje éppen mikoló-gus volt. „Mostohagyermekké” vált a miko-lógia egyes olyan mikrobiológia tanszéke-ken is, ahol a „fõ fejezet” a bakteriológiavolt. Ma egyetemeinken – az ELTE kivéte-lével – a mikológia önálló diszciplínakéntnem jelenik meg. A mikológia mûvelõi ésoktatói rendszerint más, „rokon” tanszéke-ken dolgoznak: többnyire a mikrobiológiatanszékek kereteiben, de, páldául az ELTETermészettudományi Karán a mikológu-sok a Növényszervezettani és a Növény-élettani Tanszékeken kaptak helyet.

Lehetne formális kérdés is az, hogy avilág fejlett országaiban ma már önálló tu-dományként elismert mikológiát Magyar-országon hol, milyen keretek között oktat-ják, mûvelik. Mégis, úgy vélem, nem kizá-rólagosan formai kérdésrõl van szó. Hiszenegy-egy tanszéknek sajátos profilja van,amelyet az a tudomány határoz meg,amelynek mûvelésére a tanszéket létesítet-ték. Érthetõ, hogy minden vonatkozásban(anyagiak, létszám, óraszám, beruházások)ez a terület élvez elsõbbséget, kap támo-gatást. Tehát nem csak formális kérdésrõlvan szó!

A hazai mikológiakutatás helyzetétvizsgálván meg kell említeni, hogy a miko-lógus kutatók többsége valamely alkalma-zott területen kötelezte el magát: példáultalajbiológia, orvosi mikológia, állatorvosimikológia, növénykórtani mikológia, aero-biológia mikológiai vonatkozásai, élelmi-szeripari mikológia. E szakterületeken akonkrét kutatások – bár néha hozzájárul-nak az alaptudomány fejlõdéséhez – mégistöbbnyire e szakterületek gyakorlati prob-lémáinak megoldására irányulnak.

Fontos-e a mikológia? A kérdés ilyenmódon történõ felvetése akár helyén nem

valónak is minõsíthetõ, hiszen az alaptu-dományok mûvelésével kapcsolatban ész-szerûtlenek az ilyen kérdések! Mégis,célzatosan fogalmaztam így, mégpedigazért, mert e kérdésfelvetésre szeretnék fel-sorakoztatni a gombákkal, a mikológiávalkapcsolatban olyan adatokat, érveket,amelyek nem közismertek.

Érdekes adatok a gombákról

Ma mintegy 250 ezer fajnevet tart számona mikológiai irodalom. Egy 1995-ben kö-zölt adat szerint 72 065 volt az érvényes,elfogadott fajok száma (ebben bennfoglal-tatnak a viszonylag kis fajszámmal képvi-selt nem-valódi gombák is (például azOomyceták). A Földön létezõ gombafajokbecsült teljes száma egy 1943-as közleményszerint mintegy 100 ezerre tehetõ. Ez a számkésõbb (1951-ben) már legalább 250 ezer.Az utolsó merész becslés szerint (Hawks-worth, 1991) 1,5 millióra növekedett a létezõ„lehetséges” fajok száma. Az utóbbi évtizedadatai szerint az évente leírt „új”, addig nemismert fajok száma 800-1000 között van. Afentiekbõl kitûnik, hogy a gombavilág azélõlényeknek egy fajokban nagyon gazdagés jól elkülönült csoportját képezi. Az is-mert és megismerendõ fajok száma közöttinagyságrendi különbség pedig azt jelzi,hogy bõven akad még tennivaló a XXI. szá-zad mikológusai számára.

A gombák sok tízezernyi faja mikro-szkopikus méretû. Az avatatlan – és kellõnagyítást biztosító eszközökkel, különbözõmikroszkópokkal nem rendelkezõ – em-ber számára ezen élõlények formákban ésszínekben talán példátlanul gazdag világanem tárulkozik ki. Ugyanakkor, vannak amakroszkOpikus világ tartományába „tola-kodó” fajok is, amelyek rekordméreteit aDictionary of the Fungi (Hawksworth etal., 1995) közli. Példaként említhetõ a vala-ha mért legnagyobb termõtest: a Rigidopo-rus ulmarius fajé, 163 cm hosszú, 140 cm

Vajna László • A mikológia identitása és hazai gondjai

204


széles és 50 cm magas, kerülete 4,8 méter.AZ eddig talált legnagyobb súlyú termõtest:a Laetiporus sulphureusé 45,4 kg. A leg-nagyobb micéliumtömeget az Armillariabulbosa esetében állapították meg (Michi-gan, USA), ez 100 tonna felett volt. Egygomba által elfoglalt legnagyobb területetaz Armillaria ostoyae esetében állapítottákmeg, ez 600 ha volt (Washington állam,USA). A leghosszabb életû „egyedek” élet-tartamát egyes zuzmók esetében 3700 évretartják. Az Armillaria bulbosa esetében(Michigan, USA) a nagy kiterjedésû, talaj-ban terjedõ rizomorfahálózat korát 1500 évrebecsülik. Az adatok elgondolkodtatóak,azonban az „egyed” fogalom eltérõ és vitatottértelmezése miatt – fõleg az Armillaria fajokesetében –, fenntartással fogadandók, ennekellenére érdekesek.

Fontosak-e a gombák?

A kérdésfelvetés profanizálásnak tûnhet.Biológusok, mikológusok, ökológusokfelé így nem is lenne szabad felvetni e kér-dést. Megjegyzem azonban, hogy részem-rõl ez ismét szándékos. Ugyanis arról vanszó, hogy a „nagyközönség” számára agomba többnyire azonos a piacon kaphatócsiperkével, vagy néhány egyéb, ehetõ ésmérges gombával. A gombavilág ismereteszámukra itt végzõdik. Valójában a gombák– mint heterotróf, lebontó szervezetek – abioszféra szerves részét képezik, nélkülükelképzelhetetlen lenne az anyagok körfor-gása. Tevékenységük gyakran észrevétle-nül zajlik, sokszor azonban látványosan ismegnyilvánul. Csupán felsorolásszerûen,rangsorolás nélkül utalok a gombák szere-pére életünkben és általában a bioszférá-ban. A gombák a cellulóz- és lignintartalmúnövényi maradványok lebontói. Egyes fa-jok felhasználásával élelmiszereket állíta-nak elõ; míg mások gyógyszerként hasz-nált antibiotikumokat termelnek. Vannakkatasztrofális károkat okozó, növényi járvá-

nyokat kiváltó gombák, és súlyos emberi-és állatbetegségeket (mikózisokat) okozófajok. Sok faj mikotoxinokat termel, ame-lyek világszerte súlyos problémát okoznakaz élelmiszerekben és takarmányokban.Vannak allergén és hallucinogén gombák,élelmiszerek romlását elõidézõ penész-gombák; épületfák és faanyagok korhadá-sát kiváltó fajok; míg más fajok hasznosszervezetekként a biológiai növényvédõszerek egy viszonylag új csoportját képe-zik. Ezek a mikopeszticidek: mikofungici-dek, mikoinszekticidek és mikoherbicidek.Nehezen értékelhetõ túl a növényekkel,állatokkal és az emberrel szimbiózisban élõgombák biológiai szerepe. Egyes gombafa-jok emberi táplálékul szolgálnak. Ma a vilá-gon évente 6 millió tonna gombát termesz-tenek (fõleg Agaricus és Pleurotus fajokat).Tovább folytatva a sort, meg kell említeni,hogy a genetikai kutatások modellszerve-zetei között is számos gombafajt találunk.A biotechnológia korszerû módszereivel(génsebészet) szintén „megtalálta” a gom-bákat. Örökletes anyaguk módosításávalúj tulajdonságokkal rendelkezõ törzseketállítanak elõ ipari, mezõgazdasági és gyó-gyászati alkalmazási céllal.

E közel sem teljes felsorolás jelzi, hogyéletünk és általában a földi élet fennmara-dásának jelentõs, nélkülözhetetlen elemea sok százezernyi, nagyobbrészt még isme-retlen gombafaj, ezek léte és élettevékeny-sége.

Az önállósuló mikológia

A mikológia a tudományok differenciáló-dása során, az ismeretek XX. századi rob-banásszerû gyarapodása és az új módsze-rek fejlõdése nyomán elindult az önállóso-dás útján. A mikológia önállósult, mûvelõimegfogalmazták identitását. Ez az identitásviszont kérdéses maradt a rokontudomá-nyok mûvelõi számára. Velük ezt még elkell fogadtatni.

205

A mikológia önállósulását számos tényigazolja. A gombákkal foglalkozó tudós-kutató: a mikológus. A mikológusoknakvannak nemzeti és nemzetközi tudományostársaságai, vannak folyóiratai. A nemzetközimikológiai kongresszusok (InternationalMycological Congress) sora jelzi e tudományXX. századi gyors fejlõdését, 1971-bentartották az elsõt, a legutóbbit pedig 1998-ban. A gombák élõ tenyészeteinek tudo-mányos, gyógyászati és ipari célú fenn-tartására nemzetközi egyezmény alapjánmûködõ nemzeti- és nemzetközi törzs-gyûjtemények vannak. A fenntartott izolá-tumok száma egy-egy nemzetközileg iskiemelkedõ gyûjteményben tízezres nagy-ságrendû. Az Egyesült Királyságban mûkö-dik az International Mycological Institute(IMI). Egyes fejlett országok mikológiai ku-tatóintézetei nemzetközi mikológusképzõés továbbképzõ szemináriumokat szervez-nek, fõleg a volt gyarmati országok szakem-berei számára. A European Council of Con-servation of Fungi nemzetközi összefogás-sal szervezi a veszélyeztetett és ritka gom-bafajok védelmét. Ennek nyomán készül-nek a nemzeti listák a védett gombafajok-ról. A mikológia nemzetközi irodalma(könyvek és dolgozatok) egy 1995-ös adatszerint több mint 500 ezer tételt tesz ki! Azévi gyarapodás 5 ezer tétel körül van. Amikológia folyóiratainak és periodikáinakszáma 25. Saját referáló folyóirata a Myco-logical Abstracts teljességre törekedve, azegész világból referálja a mikológiai téma-körû publikációkat. A XIX. század végétõlfolyamatosan jelennek meg mikológiaikézikönyvek, monográfiák, mikobiótakönyvsorozatok. Magyar nyelven az elsõjelentõs kézikönyv az Ubrizsy és Vörösszerzõpáros által jegyzett, 1968-as Mezõ-gazdasági mykologia volt; az elsõ nagy ma-gyar mikobióta feldolgozás és határozó-könyv: a Bánhegyi József és szerzõtársaiáltal írott Magyarország mikroszkopikus

gombáinak határozókönyve 1985-benjelent meg. A számítógépes technika, azinternet, a CD-ROM adatbázisok nyújtottagazdag lehetõségek a XX. század utolsóévtizedében jelentõs változásokat hoztak,és új információs lehetõségeket nyitottaka mikológusok számára is.

A hazai mikológia gondjai

A Magyar Tudományos Akadémia Bioló-giai Osztályának Botanikai Bizottsága idõrõlidõre napirendjére tûzte a mikológiaikutatások helyzetének elemzését. Így pél-dául egy rövid számadás készült az 1970-72 közötti évekrõl Máté Imre és Láng Editösszeállításában. Késõbb az osztály részéreVörös József készített referátumot, amely-ben az 1973-1976 idõszakot tekintette át.A negyedszázaddal ezelõtt a mikológia ha-zai helyzetérõl megfogalmazott kép –amely meglehetõsen borúlátó volt – és afejlesztésre vonatkozó javaslatok fõbb vo-nalaikban ma is idõszerûek. Az MTA Mik-robiológiai Bizottsága 1995-ben különülésen foglalkozott a hazai mikológiai okta-tás és kutatás helyzetével. Az ülésen el-hangzottak konklúziója: bár a mikológiaegyes szûk területein születnek kiemelke-dõ eredmények, a kutatás és különösenaz oktatás egészében elmaradott.

A ma talán legfontosabb kérdése: lépéstkellene tartani a világgal a mikológia terüle-tén is. A múlt század hatvanas éveiben EliasFries világhírû mikológus Magyarországota mikológiai kutatások tekintetében az él-vonalba tartozók közé sorolta. Ma – bár van-nak kiemelkedõ, neves kutatóink és nem-zetközileg is jegyzett, jelentõs kutatási ered-mények is születtek – egészében Magyaror-szág e területen lemaradt, s a lemaradás nemcsak a legfejlettebbekhez (például Anglia,Hollandia, USA, Japán, Németország, Kana-da) viszonyítva állítható, hanem több vonat-kozásban igaz a szomszédainkhoz (példáulCsehország, Ukrajna) viszonyítva is.


206


Hogyan kellene erõsíteni a mikológiatudományának hazai helyzetét?

Anélkül, hogy részletesebb elemzésbe mé-lyednék – nem is feladatom, nem is célom –, csupán felvetek néhány tennivalót.

• Erõsíteni kellene az MTA kereteinbelül a mikológia képviseletét. Ismert, hogya közelmúltban a Biológiai TudományokOsztálya keretében megalakult a Mikoló-giai Munkabizottság. Ez jó és elõremutatólépés volt!

• Legalább egy tudományegyetemenönálló mikológiai tanszék létesítésére lenneszükség.

• Felsõfokú és azt követõ posztgraduá-lis mikológiai szakképzésre lenne szükség.

• Régi, több évtizedes megvalósulatlanjavaslat: önálló, specialistákból álló akadé-miai mikológiai kutatócsoport létesítéséreis szükség lenne. E csoport a gombafajokhazai feltáró, leltározó, leíró munkáját vé-gezné. Ezt korábban Ubrizsy Gábor aka-démikus is szorgalmazta, megvalósításáraazonban nem került sor.

• Van Magyar Mikológiai Társaság. Eznagyon jó! A Társaság tevékenysége azon-ban ma is túlnyomórészt a „nagygombák”világára korlátozódik. A hazai „mikrogom-bások”, gombafiziológiával, biokémiával,genetikával, ökológiával és biotechnoló-giával foglalkozók aktivitása, törekvésekellene ahhoz, hogy a Társaság mûködésekiterjedjen a mikológia szerteágazó, vala-mennyi területére. Ez talán hozzájárulna aTársaság tudományos folyóirata: a Miko-lógiai Közlemények színvonalának javítá-sához, ahhoz, hogy ez a lap idõvel „impak-tos” folyóirattá váljon.

• Fontos lenne, hogy a hazai tudomá-nyos pályázati rendszerekben a mikológiamint önálló tudomány jelenjen meg, kapjonbizonyos vonatkozásaiban kiemelést, el-sõbbséget. Ehhez arra lenne szükség, hogya bíráló és döntéshozó testületekben a mi-

kológia ismert, kiemelkedõ szakemberek-kel képviseltesse magát.

Végül egy, talán pesszimistának tûnõ fel-vetés! A fenti kívánságlistában szereplõtennivalók többnyire ismertek. Ahhoz, hogytörténjen valami, tenni is kellene érte. Atudomány világában általánossá vált versenyés az egyéni tudományos karrierépítésszelleme sokmindent maga mögé utasít. Ezma nem kedvez olyan tevékenységeknek,amelyeket a Science Citation Index nem je-gyez, nem „igazol vissza”, amelyeknek nincsközvetlen nyomuk „impaktos” folyóiratok-ban. Mégis utalnom kell arra, hogy a kíván-ságlistában szereplõ javaslatok megvalósu-lásán keresztül javulna, erõsödne a hazaikutatók nemzetközi versenyhelyzete, javul-nának munkafeltételeik és lehetõségeik.Ezek végsõ soron „citációkban” és „impak-tokban” is megjelennének, és – uram bocsá’– a mikológia alkalmazott területei számárais hasznosítható eredmények születnének– bár, ma ez az akadémiai kutatások terüle-tén nem jelentõs szempont.

Voltak kiváló, nemzetközi hírnévvel bí-ró magyar mikológusok: például Hazslin-szky Frigyes, Linhart György, Hollós László,Moesz Gusztáv, Ubrizsy Gábor, BánhegyiJózsef, Vörös József, és még többen mások,és vannak ma is néhányan, akik a mikoló-giának szentelik életüket, munkásságukat.Szerencsére vannak jelei annak, hogy a fia-talabb nemzedék képviselõi között isvállalkoznak néhányan e tudományterületmûvelésére.

Az International Mycological Associa-tion elnöke az angol David W. Hawksworthprofesszor az V. Nemzetközi MikológiaiKongresszuson (Vancouver, 1994) tartottmegnyitó beszédében a mikológiának abiológiai tudományok közötti méltó helyé-nek elfoglalásáért folytatott küzdelemre szó-lította fel a világ mikológusait. Hangsúlyozta,hogy ezért tenni is kell. A következõketmondta: „Emlékezzenek a Mindenki, Valaki

207

és Bárki történetére: Mindenki megtehettevolna, de Mindenki úgy hitte, hogy majdValaki megteszi. Valaki úgy gondolta, hogyBárki megteszi, Bárki meg úgy hitte, hogyMindenki meg fogja tenni. A végeredmény?Senki nem csinált semmit.” Ha ezt az utatjárjuk, a 2101-ben a mikológia hazai helyze-térõl készülõ elemzés is csupán ismételnifogja a fentiekben leírtakat!

IRODALOMBánhegyi József – Tóth S. – Ubrizsy Gábor – Vörös

József (1985): Magyarország mikroszkopikusgombáinak határozókönyve. (Vol. 1-3. AkadémiaiKiadó, Budapest, 1995

Hawksworth, David Leslie – Kirk, Paul M. – Sutton,B. C. – Pegler, David N. – Ainsworth, GeoffreyClough (1995): Ainsworth and Bisby’s Dictionaryof the Fungi. (Eighth edition). International Myco-logical Institute, CAB International, UK

Hawksworth, David Leslie (1995): Challenges in My-cology. Mycological Research 99:127-128.

Jakucs Erzsébet (1995): A mikológia helyzete a magyarfelsõoktatásban. Budapesti Közegészségügy. 2.176-178.

Írásomat gondolatébresztõnek is szántam,bízva abban, hogy az érdekeltek hasznosjavaslataikkal és tetteikkel hozzájárulnak ahazai mikológia helyzetének javításához.

Kulcsszavak: mikológia, botanika, mik-robiológia, oktatás, tudományszervezés,kutatás

Máthé Imre – Láng Edit szerkesztõk (1974): Tudo-mányterületi helyzetelemzés. Az MTA BotanikaiBizottság tudományterületi felmérései. (1970-1972).MTA Biológiai Osztály Közleményei. 17:534-535.

Ubrizsy Gábor – Vörös József (1968): Mezõgazdaságimykologia. Akadémiai, Budapest, 1968

Ubrizsy Gábor (1968): A magyarországi mykológiaikutatások a múltban és jelenleg. Herba Hungarica.7 11-16.

Vörös József (1976): Tudományterületei helyzetelem-zés (1973 – 1976). Mykológiai kutatások – Mikro-szkopikus gombák. Az MTA Botanikai Bizottsága1976. december 20-i ülésére készült referátum.(Kézirat)


208


Történetünk

A Magyar Tudományos Akadémia Számí-tástechnikai és Automatizálási Kutatóinté-zet jogelõdjét (MTA AKI) 1964-ben alapí-tották; jelenlegi formájában – két intézetösszevonásával –- 1973-ban jött létre. 1998-ban, az akadémiai konszolidáció keretébenegyesült az MTA SZTAKI a KFKI MSZKI-val,és így ma az ország egyetlen akadémiai in-formatikai kutatóintézete. A múltban az in-tézet fontos szerepet játszott a számítógé-pes technikák hazai elterjesztésében, spe-ciális hardvereszközök kifejlesztésében ésegyedi irányítási rendszerek megvalósítá-sában. Jelentõs eredmények születtek töb-bek között a gépipari vezérlés és irányítás,a NYÁK-gyártás és -ellenõrzés, az ipari fo-lyamatirányító rendszerek területén. 1987-tõl az Intézet meghatározó szerepet játszotta mai Nemzeti Információs Infrastruktúra(NIIF) számítógépes hálózat létrehozásá-ban, egyes hálózati eszközök kifejleszté-sében.

Az intézet 1987-88-ban helyesen mértefel azt, hogy az embargó fellazulása révén,a megfelelõ technológiai háttér hiánya, illet-ve rendkívüli költségei miatt a kissorozatúhardverfejlesztés és -gyártás gazdaságosannem folytatható, ezért ezt a tevékenységétfelszámolta. Radikális, komoly racionalizá-lással párosuló belsõ átszervezés eredmé-nyeképpen az intézet nyolcszáz fõt elérõlétszáma még 1990 elõtt háromszázötven

fõre csökkent. Ez az átszervezés meghatá-rozó jelentõségû volt a 90-es évek elejéneknehéz váltási periódusában, mivel eredmé-nyeképpen az intézetnek nem voltak in-kurrens készletei, de adóssága, gazdaságta-lan tevékenysége sem.

Az MTA SZTAKI ma kizárólag hozzá-adott szellemi értéket hoz létre, nem gyártés nem kereskedik. Abban a tekintetbenfüggetlen, hogy bár több nagy informatikaicéggel mûködik együtt, de egyikkel semkizárólagosan.

Feladatunk – ahogyan mi értelmezzük

Keveset foglalkozunk azzal a kérdéssel, mia rendeltetése, feladata az akadémiai kuta-tóintézeteknek – olyankor is leginkább vé-dekezõ jelleggel. Kellemetlen, hogy eléggérendszeresen teret veszítünk az egyete-mekkel szemben, és a két intézményrend-szer viszonyát még számos fel nem robbantbomba terheli. Tudomásul vesszük azegyetemek sokkal nagyobb politikai sú-lyát, de azt is látnunk kell, hogy az akadé-miai intézetek rendeltetése más (lényege-sen nagyobb szellemi koncentráció, spe-ciális eszközök, speciális kutatási feladatok,amelyek mögött az egyetemek lehetõsé-geinél intenzívebb és nagyobb „kritikus tö-meg” áll). Elvben a mi szakembereink résztvesznek az oktatásban, cserébe a legjobbegyetemi szakemberektõl a doktorandu-szokig sokan nálunk mûködnek közre alegmagasabb szintû kutatásban (ennek

AZ MTA SZÁMÍTÁSTECHNIKAIÉS AUTOMATIZÁLÁSI KUTATÓINTÉZETE

Inzelt Pétermûszaki tudományok kandidátusa, igazgató, MTA SZTAKI

209

persze a „jó fejeken” kívül némi infrastruk-turális és pénzügyi elõfeltételei is lennének).Ma az „együttmûködés” eléggé egyoldalú,és ha meg-megtorpanva is, de inkább aelnyelés irányába halad, holott a fejlett orszá-gokban nem szégyellik azt, hogy a vezetõkutatóintézetek bizonyos tudományostovábbképzõ funkciót is ellátnak.

Valamennyi fejlett országban léteznek„nemzeti kutatólaboratóriumok” (az „állami”kutatás nem csak az egyetemeken folyik,sõt!). A kormány kikéri a nemzeti laborató-riumok véleményét a hosszú távú koncep-ciókkal, az országos jelentõségû fejleszté-sekkel, döntésekkel kapcsolatban. A nem-zeti kutatólaboratóriumok különleges fel-szerelését pedig a felsõoktatás és a high-tech ipar is igénybe veszi (tessék körülnézniaz USA-ban, Angliában, Hollandiában, Né-metországban stb.).

Törekedve a fenti funkció majdani be-töltésére, az Intézet tevékenységének fõ jel-lemzõje az informatikai, irányítástechnikai,alkalmazott matematikai alap- és alkal-mazott kutatás széleskörû mûvelése és azitt megszerzett speciális ismeretek haszno-sítása a kutatás-fejlesztés, rendszertervezésés rendszerintegrálás, tanácsadás, szoftver-fejlesztés területén.

Az informatika terén a következõ évek-ben még a korábbi ütemnél is sokkal gyor-sabb fejlõdés várható. Az elmúlt évtizedetelsõsorban a mennyiségi fejlõdés (procesz-szorsebesség, tárolókapacitás, hálózatisebesség, felhasználóbarát szoftver eszkö-zök, árzuhanás) jellemezte, és ezek a té-nyezõk igen lényeges minõségi változáso-kat hoztak. A következõ években viszontforradalmi változást idéz elõ a hálózati szol-gáltatások terjedése (elektronikus kereske-delem, bank, oktatás, távmunkavégzésstb.), másrészrõl a szilícium mikroszenzo-rok és beavatkozószervek tömeges és ol-csó megjelenése. Az utóbbi irány rendkí-vüli módon bõvíti az elektronikus intelli-

gencia alkalmazási terét a távjelenlét és atávbeavatkozás útján. A hálózati szolgálta-tások pedig összes elõnyük mellett azértfognak egyre gyorsabban terjedni, mertfelnövekszik az a fiatal generáció, akikneka számítógép már nem misztikum.

Meggyõzõdésünk, hogy az informa-tikai területen az országnak szüksége vanlegalább egy olyan, az üzleti szférától füg-getlen kutatóintézetre, amely a nemzetközimércével mért magas tudományos színvo-nalat ötvözi a gyakorlati megoldások mód-szertanának ismeretével, rendelkezik alegkorszerûbb eszközök legalább egy-egypéldányával és a kapcsolatos ismeretekkel.Egy ilyen intézet segíteni tudja a kormánytés a kormányszerveket a stratégiai dönté-sektõl a nagyobb közbeszerzési tenderekszakszerû kiírásáig és elbírálásáig terjedõsok kérdésben, részt vesz a graduális ésposztgraduális oktatásban, egyetemi okta-tóknak és doktoranduszoknak biztosíttudós-környezetet és átlagon felüli kutatásifeltételeket, partnere a hazai high-tech ipar-nak és a világ hasonló profilú élenjáró in-tézményeinek. Ma itthon erre a kiemelke-dõen fontos szerepre az informatika terü-letén az egyetlen potenciális intézmény azMTA SZTAKI. Ezt a célt tûztük ki magunkelé, és ebben az irányban kívánunkhaladni.

Mihez értünk?

Az intézet egyik hagyományos kutatásiterülete a rendszer- és irányításelmélet, dia-gnosztika, folyamatirányítás, amely maelsõsorban Bokor József és Keviczky Lászlóakadémikusokhoz és munkatársaikhozkötõdik. Az alapkutatási eredményeket anagy megbízhatóságú és robusztus irányí-tási rendszerek tervezése, ipari folyamatokon-line diagnosztikája, digitális irányításirendszerek verifikálása terén, továbbá azintelligens jármûtechnológiában alkalmaz-zuk. Partnereink között szerepel a Paksi

Inzelt Péter • Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete

210


Atomerõmû Rt. és a Knorr-Bremse Magyar-ország Kft.

Szintén a hagyományos kutatási terüle-tek közé tartozik a gépipari informatika,ami – kényszerûségbõl – igen jelentõsmegújuláson ment át az utolsó évtizedben.A gépipari automatizálási témák mellett azutóbbi években a vállalati irányítási model-lek, a reengineering (újratervezés, létezõtárgyak számítógépes reprodukálása) ke-rültek elõtérbe, továbbá olyan technikák,amelyek alkalmasak a változó, bizonyta-lansággal terhelt környezetben mûködõ,összetett mûszaki és gazdasági rendszerekkezelésére, különös tekintettel a mestersé-ges intelligenciára és a gépi tanulásra. Ez aterület elsõsorban Kovács György, MárkusAndrás, Monostori László, Várady Tamásakadémiai doktorok nevével fémjelezhetõ.

Unikális terület a CNN (Cellular NeuralNetwork) analogikai számítógép és CNN-algoritmusok kutatása Roska Tamás akadé-mikus vezetésével. Egyrészt meglehetõsengyorsan fejlõdik maga a chip: bonyolult-ságában is (ma már 128*128 processzorttartalmaz), funkcionálisan is (például min-den processzorhoz fotoszenzor tartozik).Kizárólagosan magyar eredmény az a szoft-verfejlesztõ rendszer és programkönyvtár,amely lehetõvé teszi ezen új típusú számí-tógép programozását. A CNN analogikaiszámítógép és a CNN-algoritmusok külö-nösen a nagysebességû képdetektálásterületén alkalmazhatók. Többek közöttorvosi területen: mammogramok, echo-kardiogramok kiértékelésére, kromoszó-maanalízisre, légifelvételek kiértékelésére alátható és infravörös tartományban, moz-gásdetektáló és biztonsági rendszerekbena mozgó képek kódolásában.

A mesterséges intelligenciai módszerekalkalmazása elsõsorban Vámos Tibor aka-démikushoz és munkatársaihoz kötõdik.Az elméleti eredmények alkalmazására azorvosi diagnosztikában, pénzügyi-közgaz-

dasági területen, technológiai folyamatirá-nyításban történnek kezdeményezések.

Az intézetben hagyományosan megle-hetõsen sok matematikus dolgozik. A kivá-ló matematikusok egy része nem igazán cso-portember: saját témáján dolgozik egy-kéttanítvánnyal, eredményeit rangos folyóira-tokban megjelenõ publikációk és a szakmaelismerése jelzi. Más – nem kevésbé kiváló– matematikusok részt vesznek az intézetalkalmazási projektjeiben is: döntéstámoga-tási, kódelméleti, biztosításmatematikai,adatbányászati feladatok megoldásában je-leskednek. E területen – egy sor akadémiaidoktor mellett – Demetrovics János ésRónyai Lajos akadémikusok emelhetõk ki.

Az intézet fontos tevékenységi területea kommunikációtechnológia, a komplexIP-hálózatok tervezése, kialakítása és fel-ügyelete. Ma is fontos szerepet játszunk aNemzeti Információs Infrastruktúra és másszámítógépes hálózatok hálózati szolgál-tatásainak fejlesztésében és felügyeletében.A HBONE (magyarországi gerinchálózat)hálózat mellett felügyeljük a kormányzatigerinchálózatot, a Nemzeti Kulturális Örök-ség Minisztériuma (NKÖM) virtuális ma-gánhálózatát, egy USA-ban mûködõ ASPcég rendszerét és hamarosan az akadémiaibérszámfejtési hálózatot. A hálózati szolgál-tatásokhoz kapcsolódik a könyvtárauto-matizálás, a WWW-alapú szoftvertechno-lógiakutatások és kísérleti fejlesztések, amultimédia technológiai fejlesztések téma-köre. Az intézet tagja az MIT vezette W3konzorciumnak; fenntartja a hazai W3 Iro-dát. 2003-ban mi rendezzük a W3 világ-kongresszust. Név szerint elsõsorban Tété-nyi István, Király László és Kovács Lászlóemelhetõ ki.

Az akadémiai konszolidáció „vetettehozzánk” Kacsuk Pétert (az MTA doktora)és csapatát, akik elismert szakértõi a párhu-zamos processzálásnak. Jól érzik magukatnálunk, aktuális kutatási témájuk a GRID, a

211

szuperszámítógépek világhálózatba kap-csolásának problémaköre. Részt vesznekegy sor nemzetközi projektben, melyek kö-zül talán a legjelentõsebb a CERN által koor-dinált európai GRID létrehozása.

Szervezet, szabályozás,követelményrendszer

Röviden megfogalmazva: komolyan vesz-szük azt, hogy az Intézet akadémiai kuta-tóintézet. Így alaptevékenységünk a kuta-tás, a kutatási eredmények alkalmazása, agraduális és posztgraduális oktatás, azegyüttmûködés az egyetemekkel. Az elvá-rás velünk szemben az, hogy az ország ve-zetõ informatikai intézete legyünk. Ennekmegfelelõen alakítottuk ki a szervezetikereteket, a szabályozást és a kutatói köve-telményrendszert.

Az intézetben Intézeti Tanács mûködik.Elnöke Vámos Tibor akadémikus, tagjai amûszaki és a matematikai tudományokatképviselve: Csibi Sándor, Lovász László,Michelberger Pál, Szász Domokos, T. SósVera és Tuschák Róbert akadémikusok. AzIntézeti Tanács rendeltetése szerint tudo-mányos felügyelõ testület, amely a fõtitkártsegíti ellenõrzési feladatainak ellátásában,neki „számol be”. Természetesen az Intézetvezetésében is hasznosítjuk a Tanács javas-latait, megállapításait.

Hasonló testületek (scientific boardstb.) gyakorlatilag minden nyugati kutató-intézetnél mûködnek, és érdemes lennemegfontolni Intézeti Tanács létrehozását atöbbi akadémiai intézetben is. Több évetervezzük egy nemzetközi szakemberek-bõl álló tanács megalakítását is, amely nem-csak a kutatási munkát, hanem az intézetteljes tevékenységét (ideértve a fejlesztést,beruházást, PR-t és gazdálkodást is) segíte-né véleményével.

Az intézet Tudományos Tanácsánaktagjai az intézet akadémikusai, az igazgatóés a tudományos igazgatóhelyettesek,

továbbá néhány meghívott vezetõ intézetitudományos szakember. A TudományosTanács évente négyszer-ötször ülésezik, ésaz összes elvi kérdésben (irányok, beruházá-sok, támogatott eszközök stb.) dönt.

Az intézetben két tudományos igazga-tóhelyettes tevékenykedik, Bokor Józsefakadémikus és Monostori László Dr. Ac. –mindketten tanszékvezetõ egyetemi taná-rok. Bokor József az igazgató általános he-lyettese, Monostori László pedig egybenaz AKE (Autonóm Kutatóegység) választottvezetõje. Nincsen közöttük merev feladat-megosztás, de Bokor József elsõsorban azintézet tudományos kapcsolataiért, a tudo-mányos infrastruktúráért felelõs, míg Mo-nostori László a belsõ tudományos életetszervezi.

A tevékenységi filozófia azon alapszik,hogy a csak alapkutatásra szakosodott, aztmagas színvonalon végzõ alapkutató rész-legek (AKE) biztosítják:

• az intézet hazai és nemzetközi good-will-jét egyes kiemelt területeken,

• olyan hasznosítható eredményeket ésproblémamegoldó környezetet, amelyaz Intézetnek versenyelõnyt biztosít azegyes termékekre, alkalmazási terüle-tekre szakosodott cégekkel szemben arendszertervezés, szaktanácsadás terü-letén,

• az egyetemi oktatáson keresztül tehet-séges fiatalok bevonását a kutató ésalkalmazási feladatokba,

• az alkalmazási-vállalkozási tevékeny-ség nyeresége szolgál alapul a kutatás-hoz és szaktanácsadáshoz szükségesinfrastruktúra beszerzéséhez, és több-letjövedelmet biztosít a kutatók számá-ra (is) az alapkutatásra biztosított költ-ségvetési támogatáson felül.Az Autonóm Kutatóegység (AKE) ku-

tatói (általában hároméves) grant-re pályáz-hatnak, ennek összege a szerény kutatóimegélhetést biztosítja (azaz az alapkutatók


212


nincsenek szerzõdéses tevékenységrekényszerítve). A kutatók elvben szabadonalkothatnak kutatóegységeket, és szabadonmozoghatnak az egységek között. Az „elv-ben” csak annyiban jelent korlátozást, hogya hagyomány és a megszokás nagy úr. Atudományok doktorai jogosultak önállókutatócsoportot alakítani. A pályázatokelbírálása során (külsõ szakértõk – IntézetiTanács – intézetvezetés) értékelésre kerülegyrészt a kutatóegység, másrészt a pályázókutatók személyes teljesítménye.

Kivételesen fontos tényezõje az Intézetéletének a kutatói követelményrendszer.Az érdekeltségi rendszer pontosan rögzítiazt, hogy mit kap az Intézettõl a kutató, akövetelményrendszer pedig azt, hogy azIntézet mit vár el cserébe. A követelmény-rendszer talán legfontosabb része a követ-kezõ (megtartva a vonatkozó belsõ szabály-zat számozását):

5. Az Intézet minden egyes fõhivatásúkutatójától a finanszírozásért cserébenelvárja a sikeres kutatóra jellemzõ élet-pálya befutását. Ennek jellemzõ követel-ményei:

5.1. A tudományos fokozatok idõbentörténõ megszerzése, így a PhD fokozat30-32 éves korig, az akadémiai doktorifokozat 50-55 éves korig. Az oktatásitevékenységgel összefüggésben meg-szerzendõ a címzetes egyetemi docenscím, illetve legkésõbb 50-55 éves korközött a habilitáció.5.2. A folyamatos nívós publikációstevékenység. Az értékelés szempontjábólcsak a szakkönyveket, a referált folyó-iratokat és az ún. intézeti szûk listánszereplõ kiadványokat vesszük figye-lembe. 30-32 éves életkor felett mini-mumkövetelmény az évi két önállópublikáció. A pályakezdõ kutatóknakerre nyilvánvalóan kisebb a lehetõsé-gük, de a kutatóegység egészének

értékelése szempontjából nyomatéko-san esik latba a fiatalok publikációsteljesítménye, mivel az idõsebb kutatókkötelessége a fiatalok publikálásánaktámogatása. A publikációs tevékenységlényeges mutatója a hivatkozásokszáma is.5.3. Tanítványok, egyetemi oktatás, te-vékenység nemzetközi szervezetekben,szerkesztõbizottságokban, az akadé-miai osztályokon és bizottságokban, akutatási eredmények terjesztése ésnépszerûsítése. Ezek a tevékenységekegymást részben helyettesíthetik, de asikeres kutatónak rendelkeznie kellidevágó konkrét eredményekkel.5.4. A szakmai elismertség mérhetõ je-gyei (doktoranduszok száma, határ-idõn belül megvédett – meg nem védett,pályázati keretek között szerzett támo-gatások és az elutasított pályázatok,külföldi meghívások, plenáris elõadá-sok stb.).”

Ezek eléggé konkrét, mérhetõ dolgok,és komolyan is vesszük õket. Azok a bizo-nyos pályázatok nem teljesen formálisak,az AKE-ból ki lehet kerülni és oda be islehet jutni. Fontos követelmény, hogy a ku-tatóegységekben a létszám legalább 50 %-ának 35 évnél fiatalabb kutatónak kell len-nie (teljesül).

Az intézet céljait támogatja (természe-tesen) a belsõ elszámolási és ösztönzésirendszer is, amely szerkezetében 1987 ótaváltozatlan. A belsõ elszámolás lényege az,hogy minden bevétel a szervezeti egységbevétele, ebbõl fedezi közvetlen költségeit,fizeti az elfoglalt alapterület árát, és általá-nos költségként fizeti a személyi jövedelemmeghatározott százalékát (jelenleg 41 %).Mindenki annyi pénzt vihet haza, amennyitmegkeres, és mindenkinek akkora szobájalehet, amekkorát ki tud fizetni. Ez a rend-szer nem a pazarlásra ösztönöz: mióta be-

213

vezettük, megszûnt – az egyébként elma-radhatatlan – panaszáradat a helyiség ésegyéb igények kapcsán. A belsõ ösztönzésirendszer keretében az egyetemisták, dok-toranduszok, pályakezdõk után támogatástszámolunk el a szervezeti egységnek.

Eredményeink

Legnagyobb eredménynek azt tartom,hogy az Intézetnek jó a híre belföldön éskülföldön egyaránt. Ezt jelentõs részbenkiváló kutatóink személyes kapcsolatainakés „varázsának” köszönhetjük, de mintintézménynek sem kell szégyenkeznünk.Magas szakmai színvonalon dolgozó,komoly cégnek tartanak bennünket, amelyteljesíti vállalásait. Az Intézet évek óta jólszerepel az OTKA, az OMFB és az OktatásiMinisztérium Kutatás-Fejlesztési HelyettesÁllamtitkárság (OM KFHÁT) különbözõpályázatain, igen jó eredményt értünk el aNemzeti Kutatási-Fejlesztési Program(NKFP) pályázatokon.

Az Intézet – a térségbõl elsõként – 1984óta tagja az ERCIM-nek (European ResearchConsortium for Informatics and Mathemat-ics), amely a nyugat-európai vezetõ infor-matikai intézeteket tömöríti, közös kutatásiprogramokat szervez, és nívós havilapot adki. Tagjai vagyunk több más rangos nem-zetközi szervezetnek és együttmûködésnek,kutatóink számos nemzetközi szervezetben,vezetõ folyóiratok szerkesztõbizottságaibanviselnek tisztségeket.

Brüsszelben elnyertük a Center of Ex-cellence címet (és három évre 600 000 eurótámogatást). A program különlegessége ab-ban rejlik, hogy nem a magyar kutatók ki-utazását, hanem európai kutatók hosszabbidõre történõ meghívását támogatja. Nemmindig könnyû az idõpontok egyeztetése,és fõleg a hosszabb idõre történõ meghívás,ennek ellenére már az elsõ évben külön-bözõ országok tucatnyi kutatója érkezettkettõ-hat hónapra, és az együttmûködések

általában közös fejlesztési programokformájában folytatódnak.

Egyre több EU KF-programban ve-szünk részt, jelenleg húsz felett van az 5.Keretprogram keretében folytatott kutatá-sok száma. Jó esélyeket látunk a szerve-zõdni kezdõ 6. Keretprogrammal kapcso-latban: hat-hét fontos témában ERCIM-intézményekkel pályáznánk együtt, lehe-tõséget látunk az informatika-matematikaterületén dolgozó Center of Excellence-kösszefogásában, de már most is sok egyébmegkeresést kapunk korábbi partnerektõl.

Az Intézet tevékenységét jellemzõ vala-mennyi mutató monoton növekszik, tízakadémiai doktor és tizenkilenc PhD vé-dett az utóbbi három-négy évben, sok anívós publikáció, könyv, és – nem utolsó-sorban – az intézet gazdaságilag stabil, abevételek emelkednek, az infrastruktúra –eléggé sok munka és pénz árán – magasszínvonalú.

Az eredmények alapja és feltétele azon-ban az Intézet megtartóképessége. Nincselvándorlás, fel tudunk venni igen tehetsé-ges fiatalokat is, jó a korösszetétel. Mindezpersze nem azt jelenti, hogy mindig min-denkirõl sugárzik az elégedettség – inkábbfolyamatos morgás hallható a jóval maga-sabb ipari jövedelmekkel, juttatásokkal ésminden mással kapcsolatban. Végsõ fokonazonban az intézet nem is olyan rossz mun-kahely.

Problémáink

Belsõ problémáink két nagy csoportra oszt-hatók: a kutatási eredmények realizálásávalkapcsolatos problémák és a szükségszerûállandó megújulás humánpolitikai problé-mái.

Viszonylag kevés az ipari kapcsolatunk,holott azt szeretnénk, ha a kutatási eredmé-nyek egyre nagyobb hányadban valósul-nának meg. Itt a hangsúly az eredményekalkalmazásán van, hiszen rutinmunkát


214


találni nem nehéz, kereskedni is lehet, denem akarunk. A külföldi tulajdonban lévõcégek általában az anyavállalat megoldá-sait veszik át, viszont kevés az olyan méretûmagyar cég, amely informatikai fejlesztéstrendel. Ugyanakkor az NKFP pályázat ke-retében összefogtunk néhány olyan nagycéggel is, amelyekkel korábban nem voltkapcsolatunk.

A folyamatos fejlõdés egy kutatóinté-zetben kötelezõ, de két akadálya van. Újtéma indításához megfelelõ (iskolaterem-tõ) vezetõt, vezetõket kell találni, ami nemkönnyû. A másik nehézség pedig az, hogyhumánus formában le kell állítani a márlefutott dolgokat, és cserélni kell azokat amunkatársakat, akiktõl már nem várunkigazi eredményeket. A baj az, hogy a kuta-tási eredmények fakulása általában abbanaz életkorban következik be, amikor amobilitási készség sincs már a csúcson. Amár nem csikókorú kiváló kutatók alkatilagarra alkalmas része vezetõként, iskolate-remtõként nélkülözhetetlen és nagyonhasznos – de nem mindenki ilyen. Intéze-tünkben – és attól tartok, az egész akadé-miai szférában – szemléletileg dominál astabilitás mint szokás és szerzett jog, amiemberileg érthetõ, de egyre életszerûtle-nebb a megváltozott világban. Szentség-törésnek számít a tudományok doktoránakazt mondani, hogy esetleg jobban hasz-nosíthatná képességeit az egyetemen – deha mindenkinek alanyi joga hetvenéveskoráig az Intézet állományában maradni,akkor sem megújulás, sem fiatalítás nemlesz.

A Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program(NKFP)

Az Intézet igen sikeresen szerepelt az NKFPelsõ fordulójában: öt projektben vagyunkkoordinátorok és két másik nagy projekt-ben 50 %-hoz közeli résztvevõk. Az Intézetnem is adott be pályázatot a második for-

dulóban: úgy gondoltuk, elõbb eredménye-ket kell felmutatnunk a már elnyert témák-ban.

Az NKFP jelentõségét a következõkbenlátom:

• a KF-támogatás viszonylag koncentrált(legalábbis minden korábbihoz ké-pest), nagyobb lélegzetû feladatokatlehetett megálmodni;

• orientációjában interdiszciplináris,• fontosnak tekinti a megvalósításban

érdekelt, arra alkalmas gazdálkodó (ná-lunk ipari) partnereket, ami azzal a„mellékhatással” is jár, hogy vállalat éskutatóintézet jobban megismerik egy-mást – ezáltal megteremtõdik a késõbbikapcsolatok alapja.

Néhány szó az interdiszciplináris kuta-tásról: Úgy gondolom, az informatika terü-letén számunkra csak az interdiszciplináriskutatás érdekes, a „tiszta” informatikai kuta-tásban nemigen rúgunk labdába, az alap-kutatási eredmények alkalmazása területénpedig egyáltalán nem. Elnyert pályázatainkkivétel nélkül interdiszciplinárisak:

• informatika és anyagtudomány, élet-tudomány (Érzékelõ számítógépek éstávjelenlét, Rekeczky Csaba)

• informatika és jármûipar, közlekedés(Haszonjármû-forgalom irányítása fe-délzeti és távinformáció felhasználá-sával, Bokor József)

• informatika és technológiairányítás,tudásalapú módszerek (Tudásintenzívinformációs technológia nagy iparirendszerek biztonságos és optimálismûködtetéséhez, Inzelt Péter)

• informatika és kulturális értékek (Digi-tális mozgókép-helyreállító rendszerfilmarchívumok számára, KovácsGyörgy)

• informatika és gyártásszervezés (Digi-tális vállalatok, termelési hálózatok, Mo-nostori László)

215

• informatika és információbiztosítás(Informatikai biztonsági technológia ésadatbiztosítás, Kürti Sándor, részvétel)

• informatika és társadalom (Az informá-ciós társadalom igényorientált eszközeiés rendszerei, Chikán Attila, részvétel)

Ezekben a projektekben a SZTAKI többmint harminc partnerrel dolgozik együtt,akik között megtalálhatók hazai egyete-mek, nagyvállalatok, mint a General ElectricHungary, a Knorr-Bremse Magyarország Kft.,a MATÁV, a MOL, a Paksi Atomerõmû Rt. éssok más szakmai kiválóság, mint például aKürt Kft.

Végezetül – nem lekicsinyelve a kapott,összegében jelentõs támogatást – számunk-ra az NKFP nem megélhetési forrás, hanemvalóban fejlesztési támogatásként kezeljük.A jóindulattól kevésbé csepegõ olvasót azzalszeretném megnyugtatni, hogy ebben a há-rom évben az összegében egyébként je-lentõs NKFP-támogatás az Intézet bevéte-lének évente (csak) mintegy 5 %-a.

A külsõ feltételek

Az Intézet – mint Magyarországon minden-ki más – meglehetõsen nehéz éveket élt át.A 90-es évek elején elveszítettük hagyomá-nyos partnereink többségét, cserébe meg-kaptuk versenytársnak az egész fejlettvilágot. Ezután 95-97 között jött a restrikcióidõszaka, de úgy 1999-tõl kezdve a körül-mények folyamatosan javulnak, és gyenge-ségeinkért egyre kevésbé tehetõk felelõssé.

Kétségtelen pozitív hatása volt a kon-szolidációnak a második évtõl kezdve (azelsõ évi többletet gyakorlatilag fel kelletthasználnunk a párhuzamos mûködés, agaranciális ügyek, az utólag jelentkezõadó-, TB-, vám- és hasonló kötelezettsé-gek, OMFB-visszafizetés finanszírozására).

1999-tõl élénkült a gazdaság, csatlakoz-tunk az EU 5. Keretprogramjához, és nö-vekedésnek indult a KF-támogatás is, ami

számunkra az NKFP-programokban csú-csosodott ki. Viszont az is tény, hogy ezek-nek a folyamatoknak eléggé hosszú azátfutási ideje: az 1999-ben meghirdetett EU5. Keretprogramból az elsõ bevételek 2001-ben jelentkeztek; a 2000 õszén meghirdetettNKFP programból pedig csak 2002-ben lettbevétel. A csatlakozás óta lehetõségeink azEU-programokban sokkal jobbak, és akorábbinál lényegesen magasabb költségekelismerésére is hajlandók. Összességébena bevételszerzési lehetõségek külsõ körül-ményei sokat javultak, a jövõre nézve azon-ban nem kevés optimizmusra van szükség.Nagyon bizonytalan a hazai KF-támogatáshelyzete (az NKFP-program folytatása, nemkeveredik-e véletlenül a KMÜFA jelentõsrésze így vagy úgy az egyetemi alapellátás-hoz), és a 6. keretprogram 50-100 tagú kon-zorciumai sem tûnnek mûködõképes ötlet-nek, a „mikor lesz ebbõl pénz” kezdetû kérdéssem könnyen megválaszolható.

Jelentõs támogatást jelentett a 2001.januártól hatályos kutatói, valamint a 2002.õszi közalkalmazotti bérrendezés. Meg-gyõzõdésem, hogy ma az intézetben min-denkinek tisztességes fizetése és jövedelmevan, és evvel sikerült lezárni ezt a kérdést.

Köztudottan nincsen rózsa tövis nélkül– gubancok a külsõ kapcsolatokban isvannak. A cikk elsõ részében említettük,hogy véleményünk szerint az Intézet egyikfeladata kellene legyen, hogy független ta-nácsadóként szerepeljen a kormány infor-matikával, kormányzati informatikai fej-lesztésekkel kapcsolatos döntéseinek meg-alapozásában. Ezen a téren gyakorlatilagsemmi sem történt. Véleményezésre meg-kapunk anyagokat, állandó meghívottakvagyunk a Parlament Informatikai Bizott-ságának üléseire, de semmiféle szervezettkapcsolat nincs. Magyarországon nemgyakorlat, hogy bármely kormány döntéseielõkészítéseihez akadémiai kutatóksegítségét kérje – és ez eléggé nagy hiba.


216


A pályázatokat leszámítva szinte semmilyenállami megbízásunk sincs. Itt sem elsõsor-ban a piaci cégekkel akarunk konkurálni akivitelezés terén, de (objektív) tenderki-írásban, mûszaki specifikálásban, minõség-biztosításban, sõt informatikai átvilágításbanvalószínûleg hasznosak (és lényegesen ol-csóbbak) lehetnénk. Ennek a kérdéskörnekis eléggé sokféle ága-boga van.

A lényeges problémák közé tartozik azis, hogy a jogszabályi környezet a kutatás-fejlesztésre teljesen alkalmatlan (ez ugyanisnem szempont, és egyetlen jogalkotó álmátsem zavarja meg), és az Akadémia – úgytûnik – eléggé keveset tud tenni ebben akérdésben. A költségvetési szabályok csakolyan helyen értelmezhetõk, ahol a dolgoktervezhetõk és a költségek legalább 90 %-át a költségvetés fedezi. Ez lehet az ügyész-ség, a bölcsõde, a gyámhivatal, de nem egyolyan kutatóintézet, ahol a költségvetésitámogatás a bruttó bevétel 25-30 %-át tesziki, és önmagában sem a béreket, sem azinfrastrukturális költségeket nem fedezi.Egyszer egy jó kis fórumot lehetne rendez-ni arról, ugyan honnan lenne egy költség-vetési szervnek forgóeszköze és saját hoz-zájárulása (amit viszont egy másik jogsza-bály követel meg), hogyan lehetne másfélévvel korábban megtervezni költségne-menként a külsõ bevételt (és ha meg tud-nám tenni, akkor sem tehetem, mert nekemsarokszámokra kell terveznem, és nem avalóságra). Folytatható a problémakör azzal,hogyan lehet a kutatási eredményeket úgyértékesíteni, hogy ilyen célra egy befektetõ-vel sem hozhatok létre közös céget. Lehetneértekezni a közbeszerzési törvény tökéleteséletszerûtlenségérõl, a központosított köz-beszerzés varázslatairól (miért kerül egyközpontosítottan közbeszerzett PC kétszerannyiba, mint a sarki trafikban), az Áht. (azállamháztartásról szóló törvény) és végrehaj-tási rendeletének gyakori módosításairól, aközpontosított bérszámfejtési – igen költ-

séges – rögeszmérõl, a negyedévenkéntipénzügyi beszámolóról (mint a tõzsdei cégek-nél), a közalkalmazotti státusról, és sok min-den egyébrõl, ami nemcsak akadályozza amunkát, de teljesen értelmetlen is.

A problémák sorát azért saját portánksöprögetésével fejezném be. Nagyon gyak-ran találkozunk az Akadémián belül a SI-faktornak nevezett valamivel: a SZTAKI-nakkönnyû, mert gazdag; miért kell költ-ségvetési támogatás, és hasonlók. Én elvilegúgy gondolom, hogy azokat a kutatásiterületeket, kutatókat, intézeteket kell támo-gatni, akik olyan eredményeket produkál-nak, amelyekre szüksége van az országnak.Alapvetõen hibás az a szemlélet, hogy aköltségvetési támogatás a piaci kudarc kom-penzálására szolgál. A gyakorlati vélemé-nyem pedig: tessék sikeresnek lenni, azintézetbe hozni a munkákat, és nem a sajátzsebbe – ez több intézetnek sikerül mosta-nában. Nem is õk szoktak keresztbe tenni.Esetleg az is kiderülne, hogy nem is olyanegyszerû ennyi szerzõdést megkötni, me-nedzselni és nem utolsósorban: jól teljesí-teni. Az Intézetnek szerzõdések százai mel-lett soha egyetlen kötbérfizetése, peres ügyevagy bármilyen botránya nem volt. A leg-utóbbi felmérés 1994-ben történt – nézzükmeg, ki mennyit fejlõdött azóta, és ki meny-nyit kapott ez idõ alatt a költségvetésbõl.

A SZTAKI a számok tükrében 2001 végén:

A létszám kb. háromszáz fõ, ebbõl mintegyszázhetven fõ kutató, hét fõfoglalkozású éskét mellékfoglalkozású akadémikus, tizen-nyolc Dr. Ac., negyvenhat kandidátus vagyPhD fokozattal rendelkezõ. A kutatók feleharmincöt évnél fiatalabb, 30-40 doktoran-dusz és egyetemista dolgozik az intézetben.Öt közös vagy kihelyezett tanszék, hat tan-székvezetõ egyetemi tanár, tizenegy habilitáltegyetemi tanár, harmincnyolcan oktatnakrendszeresen egyetemeken. A 2001. éviösszes bevétel 2,3 milliárd forint.

217

Amikor Stein Aurél 1887. november 16-ánelindult Indiába, némi szomorúságot érzettmagában azért, hogy sokéves tanulmányaiután nem nyert alkalmazást egyik magyar-országi egyetemen sem. Bátyja, Stein Ernõ,az induló vonatnál búcsúzva azt kívántaneki, hogy a tizedik múzsával, Fortunávalmaradjon jó barátságban. Stein 1888. ele-jétõl a Lahori Egyetemen az Oriental Col-lege igazgatója és az egyetem hivatalveze-tõje volt, így kevés ideje maradt tudomá-nyos munka végzésére. Fortuna, vagy mi-ként õt Kasmírban nevezik, Sáradá, azon-ban azonnal mellé szegõdött. Lahor –Kalkutta mellett – a korabeli India legjelen-tõsebb tudományos és kulturális központ-ja, és innen nem volt messze Kasmír, az azország, amelynek neve az indiaiak számáraa szépség és boldogság szinonimája volt.Stein már az elsõ nyáron felkereste a „Bol-dog Völgy országát”, és a következõ évtize-dekben is sok nyarat töltött ezen a szépsé-ges helyen. Közép-ázsiai expedíciói elõttés után, amelyek õt hamar világhíressé tet-ték, itt, „alpesi otthonában” dolgozta fel atávoli térségekben gyûjtött anyagának je-lentõs részét. Mint maga írja, noha ilyenkorfigyelme a távoli régiók felé irányult, szerel-me Kasmír iránt változatlan maradt. BaktayErvin, a kiváló indológus 1927-ben háromnapon át vendégeskedett Stein Aurélmóhandmárgi sátortáborában. Stein Aurélt avidék lakói bará száhabnak, „nagy úrnak”nevezték, mert sok ügyes-bajos dologban

pártfogolta õket a hatóságoknál. Szakácsávalpandzsábí nyelven beszélt, ugyanakkor,mint Baktay megjegyzi: „általában mindenemberét annak tulajdon anyanyelvén szó-longatta, kit hindi, kit urdu, kit pandzsábi, kitmeg kasmíri nyelven, míg pathán szolgájávalpasthu nyelven beszélt.” Stein 1888-ban írtegyik levelébõl tudjuk, hogy a kasmíri pan-ditokkal, azaz a tudósokkal, szanszkritul, In-dia õsi szent és tudományos nyelvén társal-gott.

Kasmír 1888-1900 között azonban nemcsupán az „alpesi otthon” és munkahelyvolt, hanem az aktív terepmunka színhelyeis. A fiatal tudós fáradhatatlan szorgalom-mal kutatott a szanszkrit kéziratok és a régé-szeti emlékek után. A kétféle érdeklõdésegy közös, jól kiválasztott célra irányult.Georg Bühlernek, a Bécsi Egyetem pro-fesszorának tanácsára, akit ezidõtájt a„szanszkritológia pápájának” tartottak, ésaki maga is több mint egy évtizeden átszanszkrit kéziratokat gyûjtött és kutatottIndia különbözõ területein, minden figyel-mét a kasmíri királykrónika, a Rádzsata-ranginí codex archetypusának megszerzé-sére összpontosította. A kasmíri királyiudvarban élõ Kalhana nyolc könyvben ésösszesen nyolcezer sorban írta meg hazájatörténetét a kezdetektõl 1148-ig. Munkájátaz teszi különösen értékessé, hogy Indiá-ban az õ mûve az egyetlen történeti munkaa szó európai értelmében. Stein Aurél töké-letesen tisztában volt a mû egyedülálló

STEIN AURÉLKASMÍRI SZANSZKRIT KUTATÁSAI

Wojtilla Gyulaa nyelvtudomány doktora, tanszékvezetõ egyetemi tanárSZTE Ókortörténeti Tanszék – [email protected]

Wojtilla Gyula • Stein Aurél kasmíri szanszkrit kutatásai

218


jelentõségével, és elhatározta, hogy a meg-felelõ kéziratok birtokában elkészíti a szö-veg kritikai kiadását, majd angol fordításáta szükséges magyarázatokkal.

A fiatal Stein Aurél erre a rendkívüli fel-adatra minden szempontból felkészült volt.Már középiskolai évei során alapos latinés görög tudásra tett szert, és ekkor ébredtfel benne az érdeklõdés Nagy Sándor had-járatának keleti helyszínei iránt. Azután –mint maga írja – „1879-1880-ig a bécsi egye-temen a szanszkrit és az összehasonlítónyelvészetet, tovább a klasszika-filológiáttanultam leginkább, Müller Frigyes mellett”.Müller Frigyes professzor, az MTA külsõ tagja,elsõsorban az indoeurópai nyelvészetben ésaz iranisztikában publikált, és a nyelvészetietnográfia fõ képviselõjének számított.Ezután egy félévet Lipcsében hallgatott, majd1881 nyarától 1884-ig Tübingenben tanult.Itt Rudolf von Roth professzornak (1821-1895), a kor elsõ számú védatudósának, ahétkötetes szanszkrit-német szótár társszer-zõjének volt tanítványa. Roth tekintélyérejellemzõ, hogy a kasmíri mahárádzsa a Tü-bingeni Egyetemnek ajándékozta az Athar-vaveda paippaláda recenziójának legjobbkéziratát. Stein iranisztikai tárgyú disszertá-ciójával Rothnál doktorál 1883. májusában.Ezután három évig Angliában Londonban ésOxfordban képezi tovább magát, kézirato-kat olvas, és nyilván él azokkal a lehetõsé-gekkel, amelyeket a gazdag angol múzeu-mok nyújthatnak.

A Rádzsataranginí kéziratai felkuta-tásának megtervezésénél Stein Bühler el-gondolásából indult ki. Bühler helyesen úgyítélte meg, hogy a királykrónika dévanágaríszövegeinél nagyobb értéke van a sáradáírású kódexeknek, és ezek közül is az általacodex archetypusnak elnevezett kéziratnak.Stein leveleiben folyamatosan tájékoztatjakutatásairól és utazásairól Bühlert. Stein kéthosszú levelének részleteit a bécsi tudós aWiener Zeitschrift für die Kunde des Mor-

genlandes 1891. évi kötetében publikálja,és hozzáteszi, hogy Stein felfedezései fontoshozzájárulást fognak jelenteni Kasmír ókoriföldrajzának és régészeti emlékeinek meg-ismeréséhez. Stein hálás Bühlernek, és ami-kor egy rövid idõre ismét Európában jár,1890. augusztus 12-én Bécsben egy 1888-89-ben Kasmírban vásárolt értékes szanszkritkéziratot ajándékoz neves kollégájának.1894-95-ben újabb kéziratokat küld neki, ésvele egyidõben Rothnak és a neves franciaindológusnak, Emile Senartnak is. Az 1888-asszünidõrõl Stein német nyelvû levelekbenszámol be családjának. A család kezdemé-nyezésére ezek a levelek azután 1889. au-gusztus 2. és október 14. között a münche-ni Allgemeine Zeitungban nyomtatásbanis megjelentek. Emellett megmaradtak a va-káció idején írt jegyzetei: Aufzeichnungenmeiner I. Reise nach Kashmir Augustus-October 1888. Notizen über Sanskrit MSS(fol. 68-138) Az ekkor és késõbb Kasmír-ban vásárolt illetve másolatban megszerzettkéziratok katalógusát Gerard L. M. Clausonkészítette el, elõszót A. A. (Arthur Anthony)Macdonell oxfordi szanszkritprofesszor írthozzá. A katalógus az oxfordi Indian Insti-tute-ban letétbe helyezett 368 kézirat tudo-mányos jegyzéke. Stein szeptember 4-énkelt levelében arról számol be, hogy sátrá-ban panditok keresték fel, „akik mind megakarták mutatni kézirataikat, és szemmelláthatólag készek voltak arra is, hogy ne-kem kéz alatt eladják õket”. Mindenki em-lékszik még Bühler professzor tizenháromévvel ezelõtti látogatására. Szeptember 8-án azt írja, hogy már négy napja reggeltõlestig fogadja a panditok látogatását. Alegtöbb felajánlott kézirat ismert mûvekmásolata, de volt közöttük három legalábbnégyszáz éves nyírfakéregre írott is. Leg-fõbb segítõje Dámódar pandit, aki márBühlernek is munkatársa volt. Dámódarközvetít Stein és a panditok között, máspanditok pedig távoli falvakban kutattak

219

fel kézíratokat. Amikor Stein az egyik pan-dittól azt hallja, hogy egy öreg pandit házá-ban megvan a krónika egy régi kézirata,olyan csodálatos érzés keríti hatalmába,mintha Tacitus valamelyik elveszett mûvéttalálta volna meg. Késõbb kiderül, hogyez a Pandit Rázdán Balabhadra birtokábanlévõ sáradá kézirat, amelyet Bühler futólaglátott, a valódi codex archetypust majd csaka következõ évben, 1889-ben sikerül PanditKésavrám örököseitõl megszereznie. AzAufzeichnungenbõl kiderül, hogy a kéz-iratkutatás lankadatlanul folyt szeptember10., 16., 17.,18., 19., 20., 23., 25., 26., 28.,29., 30. napján és október 1-én. A szöveg-olvasás nem kis nehézségeiben Dámódarfia segít, de Stein szeme is lassan hozzászo-kik a sáradá ábécéhez, füle pedig a pandi-tok jellegzetes kasmíri szanszkrit kiejtésé-hez. Október 11-én ismét Dzsamnúbanvan, a forró síkságon, ahol megnyílik elõttemahárádzsa Raghunáth templomban elhe-lyezett könyvtára. Megkapja a kéziratokjegyzékét (ez a hagyatékban a Manuscriptsand Documents 27. tétele alatt „Jamnu ma-nuscripts” néven szerepel [103 folió]).Október 14-i levelében azt olvassuk, hogyfogadta a mahárádzsa, és áldását adta a kéz-iratgyûjtemény katalógusa kiadásának ter-vére. Ez, Pandit Góvind Kaulnak köszön-hetõen, elkészült, és 1894-ben Bombaybenmegjelent. A kötetet a nemzetközi kritikaigen kedvezõen fogadta, Hermann Olden-berg (1854-1920) minden idõk egyik legna-gyobb indológusa kitûnõ munkának (vor-zügliche Arbeit) nevezi, Moritz Winternitz(1863-1937) a híres háromkötetes indiaiirodalomtörténet késõbbi szerzõje Steinsok fáradozását, nagy szakismeretét, kriti-kai érzékét emeli ki. Ennél jelentõsebb ese-mény azután Rádzsataranginí kritikai szö-vegkiadása 1892-ben. A Stein által megálla-pított szöveg az 1648-1681 között mûködõRádzsánaka Ratnakantha által írt codexarchetypusra épül. Ezt egybevetette a Pan-

dit Rázdán Balabhadra és a Pandit GóvindKaul, Stein legkiválóbb munkatársa birto-kában lévõ kéziratokkal, a lacunák eseten-kénti kitöltésénél az A

3 glossator bejegy-

zéseit vette figyelembe. Még a nyomdaimunkálatok közben érkezik a szomorú hír:Dámódart egy Kasmíron végigpusztító jár-vány elragadja az élõk sorából. A magnumopusról Bühler, azután Oldenberg és Win-ternitz írt recenziót. Bühler a szövegkiadásta IX. nemzetközi orientalisztikai kongresz-szusnak szánt egyik legértékesebb aján-déknak nevezte. Stein nagy érdeménektartja a codex archetypus varia lectiok, acorrectiok és a glossák jelentõségénekfelfedezését. Ehhez hozzáteszi, hogy Steina problematikus 7–8. könyvek esetébencsak annyiban él a conjecturális emenda-tiok eszközével, amennyire abszolút szük-séges, és emendatiói mindig könnyenmegindokolhatók. Ugyanakkor bölcsentartózkodott attól, hogy a nagyobb lacuná-kat kitöltse. Oldenberg Stein nagyfokú jó-zanságát emeli ki a conjecturális emenda-tióknál. A kiadás nehéz feladata jobb kéz-ben nem is lehetett volna. Az A

3 jelzésû

kéztõl származó bejegyzéseket Stein kellõsúllyal értékelte, Oldenberg szerint a kö-vetkezõ feladat éppen ezeknek a bejegyzé-seknek a komplex feldolgozása volna,különösen az elsõ hat könyv esetében, ígyrekonstruálható lehet a codex archetypus-tól eltérõ szöveghagyomány is. Winternitza kiadás menetérõl ír, és azt a reményétfejezi ki, hogy Stein, miután a forrásanyagotrészben már összegyûjtötte, mihamarabbmegjelenteti a fordítást tartalmazó másodikkötetet. Bernhard Kölver 1971-ben írt Text-kritische und philologische Untersuchun-gen zur Rájatarangini des Kalhana címûkönyvében világosan leszögezi, hogy nohaPandit Durgápraszád zseniális szanszkrit-tudással, Visva Bandhu pedig nagy kézirat-anyag alapján szintén értékes kiadásokatkészítettek, mégis a Rádzsataranginí szö-


220


veghagyomány kutatásához jelenleg a leg-biztosabb alapot Stein szövegkiadása nyújt-ja. Mivel Kölver professzor 2001-ben anél-kül hunyt el, hogy szövegkiadási terveitmegvalósította volna, több mint harminc évelteltével továbbra is elsõsorban Stein mun-kájához kell fordulnunk.

Igen jelentõs esemény volt az, amikor1895 áprilisában Stein Lahorban egykisebb, magántulajdonban lévõ szanszkritkéziratgyûjtemény átnézésekor a Király-krónika néhány dévanágarí írású kézirat-lapjára bukkant. Ezek megvizsgálása soránkiderült, hogy ez a kézirat a codex archety-pus hanyag másolata. Ez az L jelzetû kéziratmégis igen nagy értéket képvisel, mertpéldául a 7. könyvben Ratnakanthánál he-lyenként jobb olvasatokat kínál, illetvebenne a lacunák kitöltése sokszor világo-san nem conjecturális emendatio eredmé-nye. Stein éles szemmel észrevette, hogyaz L kéziratnak a Ratnakantha-féle szöveg-tõl való eltérései egy elveszett kéziratbólszármaznak, és angol fordítása elõkészíté-sekor saját szövege mellett figyelembe vet-te az L kézirat esetenkénti jobb olvasatait.A földrajzi és népnevek azonosítása, a val-lás, a társadalmi rendszer, a hiedelmek ésszokások értelmezése rendkívüli feladatotjelentett. Stein fáradhatatlanul gyûjti az eh-hez szükséges szanszkrit forrásokat, a szün-idõkben vagy rendkívüli szabadságot el-nyerve régészeti és földrajzi felfedezõuta-kat tesz, és a rá jellemzõ módon igen hatá-sosan tud együttmûködni a panditokkal,elsõsorban a felejthetetlen Pandit GóvindKaullal. A végzet különös játéka azonban,hogy 1899 nyarán, fél évvel a fordítás meg-jelenése elõtt Pandit Góvind Kaul eltávo-zott az élõk sorából. A mû nyomdai átfutá-sát Stein távollétében Angliában MoritzWinternitz ellenõrzi, és 1900-ban megjele-nik a kötet. Winternitz a kötetrõl többekközt ezt írja: „A fordítás gördülékeny, ésnoha pontosan visszaadja a szanszkrit szö-

veget, mindenben megfelel az angol nyelvkövetelményeinek. De nem lennénk igaz-ságosak Stein nagy mûvével szemben, haazt csupán fordításnak neveznénk.” Steinkimerítõ és különösen a reáliák tekinteté-ben mesteri kommentárt fûz a lefordítottmûhöz. A kötetben fényesen megmutatko-zik Stein Aurél sokoldalú tehetsége. Steinelsõrangú filológus, az egyéves katonaiszolgálat során szerzett beható térképészetiismereteket és a kasmíri régészeti túrái so-rán gyûjtött tapasztalatait ragyogóan hasz-nosítja.

Mint láttuk, Stein a kasmíri évek soránnagyszámú, igen értékes szanszkrit kéz-iratot vásárolt. Eredetileg elsõsorban olyanszövegeket keresett, amelyek a Rádzsata-ranginí szövegkiadásához, fordításához ésa kísérõ kritikai apparátushoz elengedhe-tetlenül szükségesek voltak. Ennek megfe-lelõen a gyûjteményben a legtekintélye-sebb csoportot a Kasmír történeti és szak-rális földrajzára fontos adatokat tartalmazómunkák képviselik. Ezek közül most csu-pán a legfontosabbakról szólunk.

A 12-13. században élt Dzsajadratha aszerzõje a Hara-csarita-csintámani címûkönyvnek, amely a kasmíri zarándokhe-lyekhez kapcsolódó legendák gazdagtárháza. A szöveg 1897-ben Bombayben –fõleg Stein 206-os számú kézirata alapján– került kiadásra Pandit Góvind Kaul igenértékes földrajzinév-indexével. A PanditSzáhibrám által a 19. század közepén össze-állított Tírthaszamgraha, azaz a szentfürdõhelyek gyûjteménye mindmáig ki-adatlan. Az MTA birtokában lévõ máhát-mjagyûjtemény 202 máhátmját, a szenthelyek eredetérõl és csodáiról szóló leírásttartalmaz. A máhátmjakutatás még ma is soklehetõséget kínál, ez jól látható a hollandiaiGroningenben évek óta futó nemzetközimáhátmja-projekt kitûnõ publikációiban. AStein-gyûjteményben több példányban ismegtalálható Nílamatapurána – a legfon-

221

tosabb helytörténeti forrás, amelybõl Kalhanais sokat merített –, egészen 1924-ig kiadatlanvolt, de igazi jó szövegkiadása is csupán 1973-ban jelent meg. Kár viszont, hogy ennekkiadója nem használta Stein 83-as számúkéziratát, sem azt a poonai kéziratot, amely-nek ez a másolata. A Clauson-katalógusában263-as számot viselõ kézirat, a 11. századbanélt Kséméndrának tulajdonított Nítipaddhati(A világi bölcsesség útmutatója) a 16–17.századból való. Ez a cím nem szerepel azismert irodalomtörténetekben illetve a Ksé-méndra monográfiákban, úgy tûnik azonban,hogy az ismert Nítikalpataru (Az életbölcses-ségek kívánságokat teljesítõ csodafája) címûmunkával azonos, amelyet Poonában adtakki 1956-ban. A kiadás egyetlen kéziratonalapul, ezt pedig Bühler professzor hozta1876-ban Kasmírból. Mivel Kasmír egyiklegjelesebb írója életmûvének rangos mû-vérõl van szó, sürgetõ feladat lenne a nyom-tatott szövegnek és a Stein-gyûjtemény 263.számú kéziratának gondos egybevetése. Azugyancsak Kséméndra tollából származóerotikus színezetû tanítóköltemény, a Sza-majamátriká a korabeli Kasmír társadalmá-nak tükre, ugyanakkor a korai Kasmír törté-neti földrajzának igen becses forrása. A nyom-tatásban is megjelent mû szövege néhányhelyen sérült vagy hiányos. Ezeknek a szö-veghelyeknek az emendatiójához roppantnagy segítséget nyújthat Pandit Góvind Kaulkommentárja, amely a gyûjteményben a255-ös sorszámot viseli. A Stein-gyûjtemény-ben emellett sok szanszkrit klasszikus mûkézirata is megtalálható. Ezek a sok esetbenmég hiányzó kritikai szövegkiadások elké-szítéséhez szolgáltathatnak nagy segítséget.

Stein Fortuna-Sáradával kötött élet-hossziglani barátságát ismerve, egyáltalán

nem meglepõ, hogy éppen õ volt az, aki aKasmír északi részén, az 1947 óta pakisztánikatonai közigazgatás alatt álló Gilgitben1931. júniusában elõször pillantotta megannak a Kr. u. 6. századból származóbuddhista könyvtárnak néhány darabját,amelyet valamikor a 10. század után rejtet-tek el egy sztúpában. Mondanunk sem kell,hogy a leletegyüttesnek meghatározó érté-ke van a buddhista kánon kutatása számá-ra. E szövegek tudományos feldolgozásanagy szolgálatot tehet a korai buddhista ká-non szerkezetének megismeréséhez. Akutatómunka ezen a területen folyamatbanvan, és sok meglepetést tartogat.

Stein és Kasmír sorsa elválaszthatatlan.A nagy tudós halála után alig egy évtizeddelkitört az India és Pakisztán közötti háború,az ország északi részét megszállta a pakisz-táni hadsereg, a panditok pedig életüketmentendõ, elhagyták a Boldog völgy orszá-gát. Mint kasmíri származású indiai baráta-imtól tudom, a legtöbb esetben a menekül-tek arra kényszerültek, hogy eladják a ma-gukkal hozott féltett kéziratokat. Így sok kéz-irat valószínûleg mindörökre elveszett. Aza Kasmír, amelyet a szanszkrit szövegek aszadászukhapandita, „a panditoknak min-dig boldogságot adó” jelzõvel illetnek, vég-érvényesen a múlté, és sajnos e tájon napja-inkban is dörögnek a fegyverek. Stein AurélKasmírban gyûjtött szanszkrit kéziratai azon-ban Oxfordban, Bécsben, Tübingenben ésPárizsban a tudományos világ rendelkezé-sére állnak. A mi kötelességünk, hogy mara-déktalanul feltárjuk és az emberiség közkin-csévé tegyük a bennük elrejtett kincseket.

Kulcsszavak: Stein Aurél, Kasmír, szan-szkrit, Rádzsataranginí, kéziratok


222


A Magyar Tudományos Akadémia Könyv-tára Keleti Gyûjteménye 2002. május 14-énStein Aurél-Emlékülést tartott az MTA Szék-házában. Nem kiemelt évforduló kívánta azalkalmat a rendezésre, hanem az az örven-detes tény, hogy hároméves munka soránelkészült és megjelent a Magyar Tudomá-nyos Akadémia Könyvtárában lévõ SteinAurél-gyûjtemények angol nyelvû katalógu-sa: Catalogue of the Collections of Sir AurelStein in the Library of the Hungarian Acad-emy of Sciences. Compiled by John Fal-coner, Ágnes Kárteszi, Ágnes Kelecsényi,Lilla Russell-Smith. Edited by Éva Apor andHelen Wang. Budapest: MTAK–British Mu-seum, 2002. 350. pp.

Az ülés résztvevõit Wojtilla Gyula, azMTA Orientalisztikai Bizottságának elnökeköszöntötte. Kiemelte azoknak a kutatá-soknak ma is élõ aktualitását, melyeketStein folytatott a múlt század elsõ felében.

Az ülés bevezetõ elõadását HarmattaJános akadémikus tartotta Stein Aurél expe-díciói Közép-Ázsiában címmel. Részletes át-tekintést adott a nagy expedíciókról, azokminden állomásáról, a Stein által felfedezett

nyelvi emlékek jelentõségérõl és történetivonatkozásairól, s a megfejtések körüliellentmondásokról, kételyekrõl is.

Lilla Russell-Smith, a British Museummunkatársa A Stein-gyûjtemény digitalizá-lása a British Museumban: új technológiaa kutatás és ismeretterjesztés szolgálatábancímû vetítettképes elõadása igazi látvá-nyosság volt: bemutatta a ma a British Mu-seumban látható tunhuangi nagy buddhis-ta festmények egyes darabjait. A digitálistechnikának köszönhetõen olyan részletekis elemezhetõk, melyek eddig elkerültéka mûvészettörténészek figyelmét, és meg-világítják a belsõ-ázsiai buddhizmus kiala-kulásának, kapcsolatainak egyes elemeit.Idõközben az általa végzett munka is be-fejezõdött, s a British Museum mintegy hat-van tárgya tekinthetõ meg a Museum hon-lapján (www.thebritishmuseum.ac.uk/compass/ továbblépés: Continue to Com-pass, Search, Search for Stein).

Helen Wang, a British Museum kuráto-ra (Department of Coins and Medals) SirAurel Stein in The Times címû elõadásaazzal az országos érdeklõdéssel és osztat-

STEIN AURÉL-EMLÉKÜLÉSBudapest, 2002. május 14.

IRODALOMApor Éva – Wang Helen (eds) (2002): Catalogue of the

Collections of Sir Aurel Stein in the Library of theHungarian Academy of Sciences. MTAK, Budapest

Baktay Ervin (1934): A boldog völgy országa. Baran-golások Kasmirban. Franklin Társulat, Budapest

Clauson, Gerard L. M. (1912): Catalogue of the SteinCollection of Sanskrit MSS. from Kashmir. Journalof the Royal Asiatic Society. 587–627.

Stein, Aurel (1889): Eine Ferienreise nach Srinagar(Kashmir). Aus Briefen von Dr M. A. Stein, Lahore.Sonder-Abdruck aus der „Allgemeine Zeitung” Nr.184 u. ff. Cotta’schen Buchhandlung, München

Stein, Aurel (1887–1888): Manuscript Notes (London-Kashmir) (3 notebooks). A 24. Miscellaneous notesjelzet alatt található kézirat az MTA Könyvtárában

Stein, Aurel (ed) (1892): Kalhana’s Rajatarangini orChronicle of the Kings of Kashmir. Vol. I. SanskritText with Critical Notes. Education Society’s Press,Bombay

Stein, Aurel (transl.) (1900): Kalhana’s Rajatarangini.A Chronicle of the Kings of Kasmir. Vols. I-II. A.Constable & Co., Westminster

Wojtilla Gyula (1978): Sir Aurel Stein’s KashmirianMahatmya Collection in the Library of the Hungar-ian Academy of Sciences. In: Éva Apor (ed) JubileeVolume of the Oriental Collection 1951–1976. 215–224. MTAK, Budapest

Wojtilla Gyula (1993): Két nemzet büszkesége: SteinAurél emlékezete. Magyar Tudomány. 12, 1505–1510.

223

Apor Éva • Stein Aurél Emlékülés

lan nagyrabecsüléssel ismertette meg amagyar hallgatóságot, mely Stein kutatásaitövezte az Egyesült Királyságban. (ld. frissenmegjelent könyvét Sir Aurel Stein in TheTimes. A collection of over 100 referencesto Sir Aurel Stein and his extraordinaryexpeditions to Chinese Central Asia, India,Iran, Iraq and Jordan in The Times news-paper 1901-1943. With an introduction, an-notations and index by Helen Wang, Lon-don: Saffron Books, 2002. 164 pp.)

John Falconer (British Library, Orien-tal and India Office Collections) szinténgyönyörû és eddig számunkra ismeretlenképanyaggal örvendeztette meg a hallgató-ságot Aurel Stein, the Photographer címûelõadásában. Falconer az a szakember, akia Stein Aurél által készített felvételekrõl alehetõ legtöbbet tudja manapság, és ráné-zésre tud azonosítani mások számára azo-nosíthatatlan képeket, õ készítette a Brit-ish Libraryben lévõ mintegy 11 000 Stein-fotó adatbázisát.

Az Emlékülés második részét WojtillaGyula, az MTA Orientalisztikai Bizottságá-nak elnöke nyitotta meg Szanszkrit kézira-tok nyomán Kásmírban címû elõadásával,melynek szerkesztett változata a jelen lap-számban olvasható.

Stein Aurél és a magyar tudományosélet címmel Kelecsényi Ágnes, a KeletiGyûjtemény osztályvezetõ-helyettese adottáttekintést Stein hazai kapcsolatrendszeré-rõl, ezen belül is fõleg a Magyar Tudomá-nyos Akadémiával ápolt kötelékekrõl.Stein nagy súlyt helyezett arra, hogy élõkapcsolatot tartson fenn az Akadémiával;amikor utazásai engedték, elõadásokat tar-tott Budapesten, s könyvtárát, kéziratai ésfotói egy részét végrendeletében a MagyarTudományos Akadémia Könyvtárára hagy-ta, meleg szeretettel emlékezve a diákévei-ben itt töltött idõkre.

Az Emlékülés házigazdájaként AporÉva, a Keleti Gyûjtemény vezetõje foglalta

össze Stein Aurél hozzájárulását az iranisz-tika fejlõdéséhez, és Stein, az iranisztikaés a magyar-brit közös projekt címen ismer-tette a Catalogue-ot eredményezõ magyar-brit közös vállalkozást.

A Stein Aurél-Emlékülés elõadásait és aCatalogue bemutatását szokatlanul nagyérdeklõdés kísérte egyaránt szakmai ber-kekben és a nagyközönség részérõl. Remé-nyeink szerint méltó tisztelgés volt ez a nagyÁzsia-kutató hazánkban sokáig alig értékeltés kevéssé ismert munkássága elõtt.

Stein Aurél-EmlékkiállításMTA Könyvtár, Vasarely-terem,

2002. május 14-25.

Az Emléküléssel egyidõben kiállítás nyílt azMTA Könyvtár Vasarely-termében SteinAurél tiszteletére. A kiállítás bemutatta Steinlegfontosabb mûveit – a dedikált példányo-kat, melyeket a szerzõ minden esetben meg-küldött az MTA Könyvtárának. De láthat-tunk itt egészen személyes dolgokat is,iskolai bizonyítványát, a Ludovikán szerzettoklevelét, útlevelét, a Rádzsatarangíní kéz-iratos fordítását, térképeket és nagy szám-ban szépséges fotókat is. A kiállítást fény-képek gazdagították, melyeket a Könyvtárkapott a British Library gazdag anyagából,kedves kollégánk, John Falconer jóvoltából.

A kiállítást május 13-án Meskó Attila,az MTA fõtitkárhelyettese nyitotta meg.

A megnyitó után a vendégek átvonul-tak a Tüköry utca 2-be, hogy leróják tiszte-letüket az Egészségügyi Minisztérium falánelhelyezett emléktáblánál: itt állt ugyanisvalaha Stein Aurél szülõháza. Az emléktáb-lánál Wojtilla Gyula, az MTA OrientalisztikaiBizottságának elnöke méltatta Stein kivé-teles emberi és felfedezõi kvalitásait.

Apor Évakandidátus, osztályvezetõ;MTAK Keleti Gyûjtemény

224


1998 nyarán pályázati felhívás jelent megMagyar-brit kormányközi együttmûködésicsereprogram néven olyan projektek támo-gatására, amelyek magyar és brit szakem-berek szoros együttmûködését igénylikközös tudományos feladatok megoldásá-ban. Elõnyt élveztek azok a pályázatok,melyek megvalósítása mindkét fél számáraegyaránt eredményt ígért. Ebben a megkö-zelítésben a kiírás szinte vonzotta az MTAKönyvtár pályázatát különbözõ SteinAurél-gyûjteményeinek esetében.

A tudományos közéletben jól ismertvolt az a tény, hogy Stein Aurél, a világhírûmagyar Ázsia-kutató, aki szinte teljes tudo-mányos munkásságát brit színekben foly-tatta mint Sir Aurel Stein, könyvtárát és kéz-iratai, fotói egy részét végrendeletében aMagyar Tudományos Akadémia Könyvtá-rára hagyta. Mivel a Stein-expedíciók anya-ga fõként brit gyûjteményekbe került, elsõ-sorban is a brit kutatók érdeklõdtek az itte-ni anyag iránt. Nem csoda hát, hogy a kü-lönféle brit Stein Aurél-gyûjteményeketbemutató Handbook to the Stein Collec-tions in the UK (British Museum OccasionalPaper, 1999) szerzõje, Helen Wang, és azutolsó nagy Stein Aurél mû: az Old Routesof Western Iran reprintjének (MTA Könyv-tár, 1994) szerkesztõjeként, közös pályáza-tot nyújtottunk be az MTA Könyvtár SteinAurél-gyûjteményeinek feldolgozására.Kettõnk között az összekötõ kapocs LillaRussell-Smith volt, aki éppen a Keleti Gyûj-teményben dolgozott kutatóként. A Brit-ish Council Hungary és a Magyar Ösztöndíj

Tanács pályázatunk alapján vállalta a közösprojekt támogatását.

Az MTA Könyvtára számára ez a támo-gatás kivételes lehetõséget jelentett. Márkorábban terveztük a Stein-levelezés fel-dolgozását, kaptunk is rá OTKA támogatást(T029152), de ez csak kis hányada volt ateljes anyagnak. Most egy igen sokoldalúbrit-magyar csapatot sikerült összehozni.Magyar részrõl adva volt a Keleti Gyûjte-mény munkatársi gárdája: az iranista osz-tályvezetõ, Apor Éva irányításával az indo-lógus Kelecsényi Ágnes és a bibliográfusKárteszi Ágnes. A magyar fél foglalkozotta kéziratos és nyomtatott anyaggal (levele-zés, személyes iratok, jegyzetek, kéziratok,kivágatok, különnyomatok, térképek stb.).A sinológus Helen Wang (Curator of EastAsian Money, British Museum), a brit teamvezetõje megnyerte a hatalmas fotóanyagfeldolgozására John Falconert és LillaRussell-Smith-t. John Falconer a British Li-brary fotógyûjteményének kurátora (Ori-ental and India Office Collections), aki atöbb mint tízezer Stein Aurél-fotó adatbázi-sát készítette. Lilla Russell-Smith a tunhu-angi barlangfestményekrõl írta disszer-tációját (SOAS), ma a British Museum Stein-gyûjteményének digitalizálásával foglalko-zik. Bekapcsolódott a munkába TimRogers, a Bodleian Library (Oxford) mun-katársa, az oxfordi Catalogue of the Pa-pers of Sir (Marc) Aurel Stein (1983) társ-szerzõje, valamint Susan Whitfield, az Inter-national Dunhuang Project direktora (Brit-ish Library).

MAGYAR-BRIT KORMÁNYKÖZIEGYÜTTMÛKÖDÉSI CSEREPROGRAM

(Hungarian-British Joint Academic Research Programme) 1999-2002az MTA Könyvtár Stein Aurél-gyûjteményeinek feldolgozására

225

A közös munka során egymásra vol-tunk utalva. Mindkét fél igyekezett a lehe-tõségek szerint ideális munkakörülménye-ket teremteni a másik számára. Helen Wanghozta össze a munkatársakat Londonban,és fáradhatatlanul szervezte útjainkat a kü-lönféle brit Stein-gyûjteményekbe, azoxfordi Bodleianaba. John Falconer és LillaRussell-Smith keményen dolgoztak a mint-egy négyezer-ötszáz fotó rendezésén, me-lyek azonosításához nem mindig volt ele-gendõ Falconer meglévõ adatbázisa. Egy-egy Stein Aurélhoz írott levél szerzõjénekkiderítése sem volt egyszerû feladat: a má-solatok körbejártak Londonban és Oxford-ban. Kelecsényi Ágnes és Kárteszi Ágnes(the two Agneses, Helen szerint) módszere-sen elemezte a különféle írástípusokat, kro-nológiákat, helyneveket. Módszertanilag isigazodnunk kellett valamelyest a már meg-jelent katalógusokhoz. Kiderült, hogy abudapesti anyag pontosan illeszkedik a britanyagok sorába, kiegészíti azt, s mintegybetölti az abban eddig tátongó „lyukakat”. Ezegyaránt áll a levelezésre és a fotókra is.

Állandó, napi kapcsolatban álltunk egy-mással az elmúlt három évben. Jó volt együtt

dolgozni. A munka iránti felelõsség és a tárgyszeretete bensõséges, hatékony nemzetközicsapattá kovácsolta a résztvevõket.

Hároméves, megfeszített munka vanmögöttünk, amely szép eredményt hozott:az MTA Könyvtár és a British Museum kö-zös kiadványaként megjelent a Catalogueof the Collections of Sir Aurel Stein in theLibrary of the Hungarian Academy of Sci-ences compiled by John Falconer, ÁgnesKárteszi, Ágnes Kelecsényi, Lilla Russell-Smith, edited by Éva Apor and Helen Wang,Budapest: MTAK–British Museum, 2002.350. pp.

A magyar-brit Stein-projekt hivatalosbefejezõ aktusa a 2002. március 23-án Lon-donban, a British Museumban tartott Stein-nap volt, amely a Sir Aurel Stein and Cen-tral Asia címet viselte. A tudományos ülés-szakot Robert Anderson, a British Museumigazgatója köszöntötte, külön is a közösprojekt magyar elõadóit, Apor Évát és Kele-csényi Ágnest. Itt került bemutatásra aCatalogue elsõ példánya.

Apor Évakandidátus, osztályvezetõ,MTAK Keleti Gyûjtemény

Apor Éva • Magyar-brit kormányközi együttmûködési csereprogram

226


1. A szerzõi jog tárgyi hatálya belföldön éskülföldön egyaránt bõvülni látszik. Ma-gyarországon 1999-ben quasi szerzõi mûvévált a védelmi idõben még nyilvánosságranem került mû közzététele (ún. editio prin-cipes),1 azután a nem jogszabállyal kötele-zõvé tett szabvány vált mûként védetté.2

Ugyancsak 1999-tõl a szerzõi joggal szom-szédos jogi teljesítményként védjük azaudiovizuális mûvek elõállítóinak szerve-zési, befektetési teljesítményét.3 Legutóbba szerzõi jogi törvényünk hatálya alá került„kapcsolódó jogként” a kiválasztásban,szerkesztésben eredetiséget nem mutatóadatbázis is, ha létrehozatala jelentõs anya-gi befektetéssel jár.4 Megjegyezendõ, hogya bõvítés a szabvány kivételével az európaiintegrációs elõkészületeink része, a joghar-monizációs kötelezettség teljesítése volt.

Jóllehet a szerzõi jog gyakorlati érvé-nyesülésének nehézségei közhelyszámbamennek („kalózkodás”), a szerzõi jog leg-újabb bõvülése és az erre irányuló törekvésa külföldi jogokban, ítéletekben, jogirodal-mi javaslatokban bõven dokumentálható.Itt csak néhány példát említünk:

Az izraeli Legfelsõbb Bíróság egyikújabb ítélete szerint szerzõi jogi védelemilleti a teljes szövegre nézve azt a tudóst,aki kibetûzte, rekonstruálta az egyik két-ezer éves holt-tengeri tekercs szövegét, dehasonlóan – egy francia ítélet szerint – szer-

zõi mûnek minõsült az Eiffel-torony díszki-világítása, egy kiállítás, sõt egy illatszer is.A Fõvárosi Bíróság egy 2002-es (még nemjogerõs) határozata egy rádiós mûsor címé-nek kitalálóit szerzõknek minõsíti, noha azadott mûsor a bíróság szerint sem volt szer-zõi mû. A Fõvárosi Bíróság elõtt szerzõi jogalapján kértek védelmet televíziós vetélke-dõ és szórakoztató mûsorok „formátumá-ra” is. Szerzõi vagy azzal szomszédos jogivédelmet javasolnak az esztétikus sport-mozgásokra, kulturális- és sportmûsorokrendezésére és a gazdaságilag értékesbármiféle információkra is.5

Mi lehet a szerzõi jog e kelendõségénekoka? Alapvetõen természetesen az, hogy aszerzõi jog (és szélesebben: a szellemi alko-tások joga) a tulajdonnal, a monopolhely-zet alapvetõ kategóriájával eredményébenigen hasonló helyzetbe hozza e jogok ala-nyait. Ez önmagában nagy vonzerõ min-denféle nem dologi (anyagi) teljesítményelõállítója, forgalmazója számára. A szerzõi(és iparjogvédelmi) jogok érvényesítésétsajátos szervezeti és jogi konstrukciók, vé-lelmek könnyítik (a szerzõi jogban példáula közös jogkezelés), vagyis az egyedilegnem gyakorolható jogok érvényesítése ajogosultak által erre létrehozott szervezetútján. A jogsértések szankcionálását az álta-lános polgári jogi eszközök mellett sajátos,erõsebb eszközrendszer segíti (például:

KELL-E MÉG SZÉLESEBB SZERZÕI JOG?Gyertyánfy Péter

ARTISJUS Magyar Szerzõi Jogvédõ Iroda Egyesület, fõgazgató

1 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) 32. §2 Az Szjt. 2001-ben módosított 1. § (4) bekezdése.3 Szjt. 82. §4 Az Szjt. 2001-ben beiktatott XI/A fejezete (84/A-E §).

5 Lásd az 1-7.-ig és a 81-83. lábjegyzetek adatait és arészletes elemzést is: Gyertyánfy Péter (2001): Med-dig terjedjen még a szerzõi jog? JogtudományiKözlöny, 9 61.

227

ideiglenes intézkedés könnyített feltételei,a bizonyítás sajátos szabálya). Ezek ráadá-sul kiegészülnek büntetõjogi és vámjogieszközökkel is.6

Azokat a legfontosabb elõnyöket, ame-lyek a szerzõi és szomszédos jogot mintjogintézményt a jogosultak számára olyértékessé, egyes, a rendszeren (még) kívülálló teljesítmények elõállítóinak pedig olyvonzóvá teszik, a következõképpen lehetösszefoglalni:

• a tulajdonhoz hasonló, több évreszóló monopólium (vagyis kizárólagosengedélyezési és tiltási jog mindenkivelszemben);

• a jogsértésekkel szembeni, különö-sen a büntetõjog miatt erõs eszközök (ezés az elõzõ jellegzetesség közös az iparjog-védelemmel);

• formamentesség, vagyis bejegyzés,nyilvántartásba vétel, költséges újdonság-kutatás nélküli védelem;

• a védelmi tárgy határainak viszony-lagos pontatlansága, meghatározhatatlan-sága;

• a szorosan vett szerzõi jog esetében –több nemzeti jogban, így a magyarban is –az engedélyköteles felhasználások általánosfogalommal, nem pedig kimerítõ felso-rolással való meghatározása.7

A szerzõi jog e tulajdonságai azonbantöbb mint száz éve változatlanok. Ez idõalatt a tárgyi hatály bõvülésének mindig amûszaki fejlõdés volt a mozgatórugója (ahangfelvétel, film, televízió, szoftver ese-tei). Úgy tûnik, most más okok is mûköd-nek. A továbbiakban ezeket keressük.

2. A szerzõi jognak ez az új keletû tágítása,mely szerintünk túlmegy a természetes ha-tárokon, alapvetõen az okok két csoportjá-ra vezethetõ vissza.

Elõször is a mai szerzõ egyre inkábbelõre megszervezett vállalkozói-mûszakikeretben alkot. A mai sokszorozási tech-nika is kedvez a tömeges alkotásoknak,az egyforma, rövid életû mûveknek. Ígyritkábbá válik az alaptípus, az alkotószemélyiség vonásait is mutató mû. Elhal-ványul a személyhez kapcsolódás, az al-kotó személyiség érdeke, s elõtérbe lép amûközvetítõ, a megrendelõ, a kulturálisbefektetõ érdeke. A saját „felhasználóból”olyan „közvetítõ” válik, amelynek különmegvédendõ „teljesítménye van”. Mindezpárosul a kulturális ipar koncentrálódásá-val. A tucatnál kevesebb hollywoodi nagyfilmgyártó jelentõs mértékben tartja kezé-ben az észak-amerikai és európai filmter-jesztést és mozihálózatot is. A hangleme-zek világpiaca 85 %-ban öt nagy cég kezé-ben van. A televíziós mûsorszórásban ha-sonló arányok vannak kialakulóban. A nagymédiakonzorciumok internetes tartalom-szolgáltatókat vásárolnak (Bertelsman –Napster, Vivendi Universal – MP3.com –Yahoo, Time Warner – AOL). A szoftvertilletõen, e tekintetben, elég leírni a Micro-soft cég nevét.

A multinacionális vállalkozások anya-országukban és a bõvülõ piacon (volt szo-cialista országok, Kína) anyagi eszközeik-kel mindenütt erõsen befolyásolják aszellemi teljesítményekre vonatkozó nem-zeti jogalkotást.8 A folyamat természete-sen összetett, néha ellentmondásos. Ígypéldául az internetszolgáltatók és távköz-lési szervezetek lobbija 1996 decembe-rében még azt is megakadályozta, hogy adigitális többszörözés jogát kifejezettenmegnevezze és szabályozza a két leg-újabb szerzõi és szomszédos jogi többol-

6 Szjt. 94-99. §-ok; Btk. 329/A és 329/B §-ok, 128/1997./VII.24.) Korm. r.7 Szjt.16.§

8 Hamilton, Marci A.: Copyright Battle is Framed inHistory. Billboard, 2000. július 29. 6. old., 104. Alegfrissebb magyar példa a reprográfiai készülékekkörérõl szóló kormányrendelet.

Gyertyánfy Péter • Kell-e még szélesebb szerzõi jog?

228


dalú egyezmény,9 holott ez a film- és hang-felvétel-elõállítóknak mint ugyancsak befo-lyásos érdekcsoportoknak fontos érdeke lettvolna. Ez a szerzõi és szomszédos jogi alap-jog egyébként az elektronikus környezet-ben is elismert, sõt ez volt az angol-amerikai,szoftverekre vonatkozó szerzõi jogi véde-lem dogmatikai alapja. Mindenesetre a vál-tozások és fõleg a törekvések egyértelmûenarra irányulnak, hogy a nagy, multinacio-nális kulturális cégek olyan információkra,teljesítményekre is tulajdonszerû monopó-liumot szerezzenek, amelyek korábbanvagy a szerzõ ellenõrzése alatt álltak, vagyközkincsek voltak.10

Az okok második csoportja a nemzet-közi politikai helyzet változásával is össze-függ. Két évtizede még amiatt lehetettpanaszkodni, hogy a fejlõdõ országokhelyzete megakadályozza a szerzõi jogivédelmi szint felemelését. Ezeknek az or-szágoknak mint tipikusan szerzõi jogokimportõreinek annál több jogdíjat kell kül-földre fizetniük, minél magasabb a véde-lem szintje – gazdaságilag a viszonosságreménye nélkül. A szerzõi jog alapvetõsokoldalú egyezménye, a Berni UniósEgyezmény megváltoztatása ugyanis atagállamok egyhangú döntését kívánjameg. A világ politikailag egypólusúvá válá-sa meghozta a most már túlzásokhoz isvezetõ áttörést: a szerzõi és iparjogvédelmijogoknak a nemzetközi kereskedelmi szer-zõdések, elsõsorban az 1994-es TRIPS11 ,tárgyává tételével a fejlõdõ országok – poli-tikai és gazdasági okokból belekénysze-rülvén ezekbe – elvesztették a változtatáso-kat kizáró erejüket.

A politikai változás összefonódik agazdasági globalizációval, amelynek jel-lemzõje az információs technológia rob-banása, és elsõsorban a legerõsebb ipari-kereskedelmi partnert szolgáló, átfogóvilágkereskedelmi liberalizáció. A globali-záció része, eszköze a legfontosabb szerep-lõ nemzeti jogszabályai „exportjára”, extra-territoriális hatására való törekvés is. AzUSA-beli szerzõi jogtulajdonosok a keres-kedelmi létezõ legnagyobb kedvezményelve megadásának vagy megvonásánakfegyverét is bevetik. Olyan országok eseté-ben is a kalózfelhasználások folytán „tény-legesen elszenvedett károkról” beszélnek,amelyeknél az adott külföldi mûvek, szom-szédos jogi teljesítmények felhasználása anemzeti jog szerint nem is volt szerzõi jogiengedélyhez kötve. A szerzõi és szomszé-dos jogi liberalizáció amerikai felfogása azEurópai Unió országaival is összeütközés-hez vezetett az OECD keretében tárgyaltTöbboldalú Beruházásvédelmi Egyez-mény („MAI”) tervezetének tárgyalásain(1996-1998). A szerzõi (és az iparjogvé-delmi) jogok „beruházássá” minõsítéseegyütt a legnagyobb kedvezmény kereske-delmi elvének alkalmazásával felborítanáa szellemi alkotásokra vonatkozó különegyezmények gondosan kiegyensúlyozott,fenntartásokat és anyagi viszonosságot istartalmazó rendszerét. Így például a Fran-ciaországban beszedett ún. üres videoka-zetta jogdíj nagy része az USA-ba folynaát, ahol nincs ilyen jogintézmény, s követ-kezésképpen ellentételezés sincs.12

E törekvések érvényre juttatásában esz-köz a domináns szereplõ nyelve, szerzõdé-

9 WPPT (l. 19. lábj.) és a WCT, a Szellemi TulajdonVilágszervezete 1996-os Szerzõi Jogi Szerzõdése,kihirdette az 57/1998. (IX.29.) OGY hat. Csupán aWPPT-t kísérõ többségi nyilatkozat ment el odáig, hogya többszörözési jog érvényes a digitális környezetbenis („Agreed Statement to WPPT Concerning Art. 7, 11and 16”).10 Hamilton, Marci A.: i.m. 45. lábj.

11 TRIPS: A Világkereskedelmi Szervezetet (World TradeOrganization, WTO) 1994. április 15-én Marrákesbenlétesítõ egyezmény melléklete, a „Megállapodás aszellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól”,az angol cím általánosan használt rövidítésével: TRIPS.Kihirdette az 1998. évi IX. tv.I.C. melléklete.12 Részletesen: Haedicke, Maximilian: Urheberrecht alsInvestitionsschutz? GRUR Int. 8-9/1998. 631. és köv. o.

229

ses gyakorlata is, vagyis napjainkban azangolszász jogi gondolkozás expanziója,más területekre, a nemzetközi jogalkotásbavaló behatolása zajlik. A szerzõi és szom-szédos jogok területén többek között ezaz eredetiség követelményének és „a szer-zõ mint eredeti jogtulajdonos” elvének el-halványulásához, vagyis – legalábbis azeurópai kontinentális jogok szempontjából– a szerzõi és szomszédos jogoknak a ter-mészetes határokon túli terjeszkedéséhezvezet. Ezek a természetes határok ott van-nak, ahol még nem adott egy gondolat ere-deti módon való kifejtése vagy ahol márnincs meg a kapcsolat a személyiséggel,az alkotó egyéniséggel. Az eredetiség túlalacsony szintjére, széles tárgyi hatályrapedig már angol források is panaszkodnak,hozzátéve, hogy „az oktatás, mûvészet,kommunikáció csak azért tud mûködni,mert a szerzõi jogot jórészt figyelmen kívülhagyják”.13

3. Nézetünk szerint a szerzõi és szomszé-dos jogok csak akkor tölthetik be feladatu-kat, ha azok maradnak, amik. A szerzõi jogüres formára nem, csakis egy gondolat ere-deti egyéni kifejtésére vonatkozhat, sze-mélyiségi aspektusa kell legyen. A szom-szédos jogok feladata a kultúra közvetítésé-re irányuló egyedi teljesítmény jogi védel-me. Ha önmagában „a szellemi produktumlétrehozatalára tett befektetés” súlyát néz-nénk, és a kellõ súly elegendõ lenne avédelemre, ez az alapelvek és az egészgondolati építmény újjal való felváltásátjelentené. Az emberi alkotótevékenységeredményeinek védelmére a szerzõi jog(és az iparjogvédelem) helyett ilyen új„paradigmára” azonban még nincs épkéz-láb javaslat, ennek még nincs itt az ideje.Ezt az Európai Közösség is leszögezte. A

szerzõi jogi jogharmonizáció legutóbbi aktusasorán kifejezetten rögzítették, hogy a„szellemi tulajdon védelmében nincs szük-ség új felfogásra”; „minden szerzõi jogi ésszomszédos jogi jogharmonizációnak a vé-delem magas szintjén kell alapulnia, mertezek a jogok kritikusak a szellemi alkotásszámára”, „a szerzõi és szomszédos jogirendszerek hatékony és szigorú védelmirendszere az egyik fõ eszköz arra, hogy …biztosítsuk a szerzõi alkotók és az elõadó-mûvészek függetlenségét és méltóságát.”14

A szerzõi jog saját hatékonyságánakáldozatává válhat. Már most is látható, hogya törzsterület jogérvényesítési nehézségeiszorosan összefüggnek a nem elvi alaponálló kiterjesztés gyakorlatával. A jogintéz-mény felhígítása jogértelmezési nehézsé-gekhez, a társadalmi jogkövetés-elfogadáscsökkenéséhez, konkuráló jogosultságok-hoz, halmozódó jogdíjterhekhez vezet.

A szerzõi jogi törvények elvileg nemvonják ki a közkincs fogalomkörébõl aszerzõi mûveket és a szomszédos jogi tel-jesítményeket, hanem a mûvek létrejötté-nek pillanatától kezdve elismerik alkotójukkizárólagos rendelkezési jogát. A „köz-kincs” – logikailag és a törvény szövegébenegyaránt – csak ez után jöhet szóba, még-pedig különféle korlátozások (például idõ-korlátok) alkalmazása formájában. Gya-korlatilag azonban mégis arról van szó,hogy a „copyright” törvényi értelmezésé-nek kiterjesztése folytán egyes újfajta szel-lemi javak kikerülnek a közkincsbõl. Ezpedig csak óvatosan, az érdekek alaposmérlegelése után és a fogalmi határok egy-értelmû kijelölése által tehetõ meg, nempedig bizonytalanságot és zavart keltve.

Szerzõi jogi gondolkozásunkban a„misztikus” szellemiségi elemek, a hagyo-mányos mûvészet túlhangsúlyozásának

13 Laddie fõbíró (Sir Hugh Laddie) (1996): Copyright:Over-strength, Over-regulated, Over-rated? EIPR 5, 260.

14 „A szerzõi jog az új információs társadalomban” címû2001/29/EK irányelv 5., 9. és 11. indoklása.

Gyertyánfy Péter • Kell-e még szélesebb szerzõi jog?

230


vádjával szemben utalni kell a szerzõi jogalapvetõ szerepére: a szellemi, az emberekszámára valódi értéket jelentõ tartalmatbiztosítja a szabadidõ szellemi módon valóélvezetes eltöltéséhez. A szórakoztatótermékek egyedi szellemi (tehát személytis tükrözõ) tartalma a lényeg, a hordozó csakmûszaki eszköz. A pusztán anyagi vagy szel-lemi erõfeszítésre, befektetésre vagy mûsza-ki jellegû teljesítményre alapozás – a nemlétezõ vagy túl alacsony „eredetiség” – a jog-védelem tárgyaként összemossa a szellemitartalmat és a hordozóeszközt.

Kétségtelen, hogy a kultúra a silány,egyediség nélküli tömegcikk eluralkodásafelé tart. Ha azonban lemondanánk arról,hogy a személyhez fûzõdõ jogok szerepét,érvényre juttatását hangsúlyozó jogi meg-oldásokat támogassunk, ez olyan lenne,mintha az állam a közízlést romboló ter-mékekkel szemben fölhagyna a magasabbkultúra közvetlen és közvetett anyagi támo-gatásával. Az Európai Közösség szerint „aszerzõi jog által védett mûvek és a szom-szédos jogok tárgyai nagy jelentõségûekkulturális szempontból is”.15 „Európátleginkább a kultúra és a mûvészetek tartjákössze. A tõke és a tudomány a jövõ felémosolyog, és amerre csak tud, szertefolyik.Az ember kötõdése a múltjához, lakóhe-lyéhez a mûvészetet hívja segítségül… Le-het, hogy a papírkorszaknak vége van, dea szóvilágnak nincsen vége.”16

A szerzõi és szomszédos jogoknak aziparjogvédelemhez közelítése, a személyi-ségtõl független „tulajdoni” jelleg hangsú-

lyozása, a védelmi szint leszállítása, és avilágkereskedelmi liberalizáció céljai felévaló elmozdítása (kizárólagos jogok adásapusztán befektetésekre, üzleti modellekre)egy ilyen kis kulturális piacon, mint Ma-gyarország, még veszélyesebb a helyi kultú-rára, mint a nagyobb európai vagy világpia-con. Kézenfekvõ, hogy ilyen alapon elsõ-sorban a tõkeerõs multinacionális cégekfognak itt is monopóliumokat szerezni, õkfognak ide szellemi javakat eladni. Ez kul-turális monopóliumhoz is vezet, lassankéntmegfosztva a közönséget a kulturális sokfé-leségtõl.

Ezekre az utóbbi szempontokra azeurópai jogharmonizációban való részvé-telünk során is figyelnünk kellene. Ki kellhasználni az irányelvek megengedõ szabá-lyai által adott lehetõségeket, a nem túlnagy, de mégis meglévõ mozgásteret. Azirányelvek honosításakor esetenként nemautomatikusan az uniós tagállamok több-sége által a belsõ joguk számára választottmegoldásokat kellene választani, hanema saját szerzõi jogi törvényünk logikája éskulturális, nemzeti érdekeink szerinti sza-bályokat fenntartani vagy bevezetni.

A szerzõi jog csak addig terjedhet, amígmegfelel valódi természetének, eredeti éstársadalmilag elfogadott céljának.

Kulcsszavak: szerzõi jog, iparjogvédelem,szomszédos jogok, copyright, jogi monopó-lium, jogok kiterjesztése, nemzetközi ke-reskedelmi jog, angolszász jogi expanzió,internetszolgáltató, beruházásvédelem

15 12. sz. indokolás a 2001/29/EK irányelvbõl.16 Konrád György beszéde a 2001-es német Károly-díjátvételekor. Népszabadság. 2001. május 26.

231

Vámos Tibor • Ontológiai nyavalyáink

Ontológia – fides et ratio

Mind a két kérdés, amit a kognitívek ideiösszejövetele felvet, azaz a gép, az elme ésa nyelv viszonyai, összevetése, a helyettesí-tések kilátásai, erõsen filozófiai jellegû. Afilozófia pedig a természettudományi kuta-tás normái szerint nem annyira tudomány,mint spekuláció. Ez sem lenne még baj,legfeljebb azt mondhatnánk, hogy ez a mikutatási területeinktõl gondosan elválasz-tott, bizonyosan kellemes szellemi tevé-kenység nem tartozik ide.

A probléma egyik vonatkozásáról, ar-ról, hogy lehet-e egy gép hasonlatos az em-berhez, magam is sokszor írtam, és mindigazzal a konklúzióval, hogy a kérdés nemdönthetõ el: olyan ontológiai probléma,amit a teológia hatókörébe utalhatunk. Ateológia pedig mostanra már maga is ki-mondta (hála istennek, mondhatnánk stílu-sosan), hogy elválasztja hatókörét a tudo-mánytól. A Biblia szerint az ember hasonla-tos Istenhez, és uralomra feljogosítva elvá-lasztatott az állatoktól: ez a Genezis legelsõfejezeteinek tárgya. Számunkra az üzenetarról szól, hogy milyen régen foglalkoztatjaaz embert a kérdés, hogy mi az ember, éserre ad az õsi szöveg a hit által máig is szent-nek elfogadott választ. Természettudomá-nyos gondolkodás szerinti megfontolásomannak bizonyítása volt, hogy annak norma-rendszerében a kérdés eldönthetetlen, ezértnekünk nem is érdemes azzal foglalkozni.

A nyelv és az elme viszonylataiban semsokkal különbözik a helyzet. Valójában alélek és test, a dualizmus és a monizmus ahitvitákhoz tartozik. A Biblia nyilatkozikerrõl, részletes materiális leírást ad a férfiúiés a nõi test megalkotásáról. Ha nem innennézzük a dolgot, azaz nem az állat-ember-isteniség viszonylataiból, akkor már csakegy izgalmas és nehezen eldönthetõ paleo-antropológiai kérdésünk marad: hogyanalakult ki a nyelv, beszélt-e a neandervöl-gyi, mi a fonémák és egyéb jelek képzésé-nek és megértésének fejlõdéstörténete, ésez a fejlõdéstörténet hogyan viszonyul azegész fejlõdéstörténethez? A mai mûködés-re adott fejlõdéstörténeti válaszok egyretöbb, természettudományosan bizonyíthatóés jól követhetõ eredményt szolgáltatnak,ez valóban roppant fontos és aktuális terü-lete a kognitív néven kapcsolatot teremtõneurológiának, pszichológiának, etológiá-nak és nyelvészetnek, sõt analógiái ésinterakciói révén a technikai-matematikaiinformatikának is.

Az elválasztás új, gyakorlati problémái,avagy mi késztet filozofikus spekulálásra?

A filozófiától és a hittantól való ilyetén el-választás megnyugtató lenne, ha a tudomá-nyos-technikai fejlõdés során nem támad-tak volna olyan újabb megválaszolandókérdések, amelyek átlépik az elõbbiekbenkörülírt, gondolkodási kényelmünket isszolgáló határokat. Ezek filozófiai spekulá-cióra késztetnek, azaz olyan gondolkodás-ra, amely nem képes megállni a normáinkszerint elméletileg levezethetõnél és kísér-

ONTOLÓGIAI NYAVALYÁINK1

Vámos Tiboraz MTA rendes tagja, kutatóprofesszor, MTA SZTAKI – [email protected]

1 A Magyar Kognitív Tudományi Társaság 10. konferen-ciáján (Visegrád, 2002. január 28. ) elhangzott elõadásszerkesztett szövege

232


letileg bizonyíthatónál. Itt találkozunk azzal,hogy a természettudományos gondolkodása maga pillanatnyi vagy abszolútnak igazolthatárain túl természetes késztetést kap afilozofálásra és ezzel a normáinkat is átlépõspekulálásra. Látható, hogy a spekulálás ittmár nem a szokásos pejoratív konnotáció-ban jelenik meg, hanem az elme azon szép,de veszedelmes tulajdonságaként, hogyfelszabadítja a pillanatnyi tudományos nor-makorlátoltságából, és olyan gondolkodásiépítményeket alkot, amelyek talaja nem túlszilárd, de szabadságában éppoly szép, minta mûvészet, sõt maga is mûvészetté válik.

Amíg mûvészetnek tartjuk, nem is len-ne ezzel bajunk. A nehézségek ott kezdõd-nek, ahol ez a spekulációs gondolatfolyamugyanolyan erõs döntési alappá válik, minta természettudományos gondolkodás bi-zonyossága és a természettudományoknaka bizonyossággal szorosan összefüggõ, tu-datos bizonytalansága. Még nagyobb a bajakkor, ha a döntési kényszer objektívenjelentkezik, de a döntés hivatkozási alapjacsak filozófiai, spekulációs lehet. A termé-szettudományos gondolkodás ilyen ese-tekben már csak azért sem vonulhat mindigvissza a maga elefántcsonttornyába, mertmagát a döntési kényszert a természettudo-mányos normákon belüli tevékenység hoz-ta létre. Errõl a súlyos erkölcsi dilemmárólfõleg a második világháború után, és elsõ-sorban az egzisztencializmus berkeibenóriási irodalom keletkezett. A magenergiafelhasználásának ma sem lezárt vitái utánmost a genetika eredményei állnak a gyöke-resen eltérõ vélemények fókuszában.

Így kénytelen vagyok korábbi nézetei-met felülvizsgálni, mégpedig abban a te-kintetben, hogy az ontológiát, az emberilét végsõ kérdéseire vonatkozó gondol-kodást, mint a természettudományos gon-dolkodás számára eldönthetetlen és ezértirreleváns kérdést, a teológia területéreutaltam. Az érvelést ma is helytállónak tar-

tom, a következtetést már nem, mert az on-tológiai válaszok egyre keményebben érin-tik mindennapjainkat.

Az ontológiai bizonytalanságokmai eredete

Az ontológiai bizonytalanság, amely ennekaz összejövetelnek a tematikáját is motivál-ja, két összefüggõ aktualitásból adódik. Azegyik annak a nyitott világnak a létrejötte,amelyben az emberiség egyre nagyobb há-nyada él. A nyitottság itt a szabadság egyesfelfogásaival is helyettesíthetõ.

Az elsõ szabadság a szabad idõé, amikorábban csak a társadalom igen szûk réte-ge számára volt adott, és ez a szûk rétegsem tudott nagyon sokat kezdeni vele – jobbesetben az állatok megölésére, azaz vadá-szatra használták, rosszabban az embereké-re, azaz hadakozásra. A kevés gondolkodó,alkotó ember vagy megalkudott mindezzel,és ügyesen kihasználta gyengeségeiket,vagy elkeseredetten szembefordult értel-metlennek tekintett világával. Ma egyre in-kább emberek milliói, sõt százmilliói találkoz-nak a szabad idõ eldöntetlenségeivel.

Még az összefüggések elsõ csokránálidõzve: a nyitottság másik ága a globalitás-sal kapcsolatos. A globalitás, azaz az embe-rek, az áruk és a gondolkodási áramlatok,divatok, stílusok, eljárási módszerek leg-alábbis transzkontinentális áramlása mindigis jelen volt, de nem a nagy tömegek szá-mára, így az életformák állandósága erõsebbvolt, kevésbé jellemezte õket a mostani foly-tonos változás. Az egyes életformák egymás-tól sokkal elszigeteltebben, jelentõsebbkonfliktusok nélkül léteztek, illetõleg hamégis adódtak konfliktusok, azokat leg-többször erõvel oldották meg, akár még anépirtás, a totális leigázás eszközével is.

Az elsõ csokor harmadik része a szocia-lizáció szabadsága. A zártabb társadalomzárt szocializációs csatornákat mûködtetetta társadalom szociológiailag is zártabb ré-

233

tegei számára. A mobilitás tradicionális csa-tornái (éppen a zártság stabilitása érdekében)a szokásosnál is szigorúbb kényszerekkelmûködtek – elsõsorban a katonaság és azegyházak révén. A szocializáció csatornáinakés metodikáinak zártsága alig volt vita éskétség tárgya. A zártságot természetesensegítette a létformák dinamikájának a mainálsokszorosan gyengébb volta.

Második csokorként a zártság gondolatimegjelenése, a gondolkodás fix pontja, avégsõ abszolútumokban lehorgonyzó hitvolt. A két erõ, a zártság és a hit természeteskölcsönhatásban mûködött, a létformák és ahitek zártságai egymással erõs szimbiózisbanéltek. A hitek módosulásai természetesennagy történelmi változásokkal voltak össze-kötve, de a leírtak alapjellege nem változottolyan gyökeresen, mint manapság. Mind-ezek miatt is kérdéses cselekedet leegysze-rûsíteni, és a hit megrendülésének számlájáraírni a mai bizonytalanságokat. A szekulari-zálódás a fentiek következtében elõrehala-dottabb azokban az országokban, ahol atörténelmileg kanonizált hitrendszereknekerõs bázisuk volt, mint azokban, amelyekbenszelídebb vagy erõszakosabb eszközökkelnemcsak szétválasztották az egyházakat ésaz államot, hanem a kultúrában is vissza-szorították a vallási hitet, ugyanakkor azonbanszükségét érezték annak, hogy új, vallásosjellegû hiteket kreáljanak.

Így az ontológiához fûzõdõ gondolkodást,az ember mai és esetleg holnapi lényegévelvaló foglalkozást nem tolhatjuk teljesen át ateológia bennünket kevésbé érintõ mezejére.Az emberi meghatározásával éppen a maidöntési kényszerek vagy eldönthetetlenségirezignációk késztetnek az itt és mostfelmerülõ alapbizonytalanságok meg-válaszolására. Emiatt keressük a segítséget, areferenciákat a magunk természettudomá-nyos kutatásaiban is.

A kérdések kérdése: mi az ember,és mivé legyen?

A kérdések kérdése tehát az, hogy mi azember, mivé lehet, és mit lehet tenni azért,hogy olyan legyen, ami ezt a meghatározat-lan ontológiai ideált szolgálhatja. A katekiz-mus kérdése az volt, hogy mi végre vagyunka világon.

Az ember kialakulásában, társadalmaimûködésében, természetes kiválasztódásá-ban és fennmaradásában talán az agressziószerepe a legfontosabb. Az etológus ebbencsak fejlõdéstörténeti választ tud adni, amiönmagában nem kevés. Történelmük soránazok a nagy eszmeáramlatok, amelyek azagresszió megszüntetését prédikálták, ezeneszme terjesztése érdekében nemcsak gya-korolták az agressziót, hanem az ellentmon-dással nem törõdve, ideológiájukba is be-építették. Az agresszió nemcsak gyakorlata,hanem alapeleme a sikeres kapitalizmus-nak, de valamilyen formában majdnemminden sikeresebb nevelési módszernek isrésze. A létszükségletekért való küzdelemkényszereinek csökkenése és egyes ko-operatív mûködési gyakorlatok az agressziócsökkenésével jártak és járnak együtt, de aszelídség egy-egy adott fokon túl gyengítiaz ember immunitását a belülrõl – tehát em-bertársai felõl – és kívülrõl – a természetkényszereivel szemben – mûködõ veszé-lyek iránt. Erre utalnak azok a történelmihullámvizsgálatok, amelyek agresszívebb ésszelídebb áramlatok egymásutánjait mutat-ják ki.

Az etológiai jellegû és ide csatlakozóörökség része a tolerancia és az intolerancia,a másság elfogadása és elutasítása, ezekösszefüggése az egyéni- és csoportidentitás-védelemmel, valamint az elkülönülések ésbeolvadások ösztönzése vagy gátlása.

A következõ ontológiai probléma agéppel való viszonyunkból adódóan azérintett szabad idõ és szabad tevékenység


234


irányaihoz kötõdik. Ha az emberi létnek nemmeghatározója a munka, akkor mi? Sokanemlékszünk Anatole France-nak amûvészeteket természetes tevékenység-ként gyakorló és élvezõ, a tartalmas társasegyüttéléssel idõt töltõ jövõ nemzedékrõlszóló szép utópiájára. Ezzel szemben amielõttünk áll, az a televízió és egyéb szóra-koztató eszközök sekélye, a sport nevét ismegcsúfoló agressszió-õrület, a hagyomá-nyos kultúrkincsnek tartott értékek aktua-litásvesztése. Ez utóbbi mondatok perszeéppúgy elkeseredett kommentátorok éles,de a valóság egy fontos arcát tükrözõ meg-fogalmazásai, mint a másik oldalon aFrance-i ideál. Mind a kettõ jelen van, ne-héz lenne egyiket vagy másikat kizárólagosfõiránynak megnevezni. Mit vegyünkezekbõl tudomásul? Mit mennyire kell atársadalomnak támogatni vagy korlátozni,mi ezekkel kapcsolatban a pedagógia fel-adata, és egyáltalán: meddig mehet el akára szelídebb pedagógia is az emberformá-lásban egy-egy ideáltípus kifaragása érde-kében, hol húzódnak a spontaneitás hatá-rai? Látható, hogy ezek mind fundamentálisontológiai kérdések, ugyanakkor a min-dennapi praxis problémái is, amelyekre amagunk természettudományos vizsgálatai-val is keressük a választ. Egyáltalán mi ma-rad az emberre a mai tevékenységi spekt-rumból a gépesedés, az automatizálás elõ-rehaladásával? Mi lesz az, amit szuverénemberinek tekinthetünk, és az emberiségmekkora hányada lesz képes erre a maga-sabbrendûségre? Hogyan, hol és mivel le-het beavatkozni e mentális fejlõdésbe an-nak érdekében, hogy a képességeket ebbeaz irányba fejlesszük?

A homogenitás és egyéniségfejlõdésdilemmái a nyelv vonatkozásaiban is élnek.A nyelv mint a globális érintkezés feltétel-minimuma, a nyelv mint az adott techno-lógiai szinteken az ember-gép kapcsolatokeszköze és a nyelv mint az egyénekben

kifejezésre jutó és juttató mentális jelenség,amely akkor válik a magunk gazdagításá-nak és társas viszonyainknak oldó, kapcso-latot éltetõ eszközévé, ha annak kultúrájaeléri az ehhez szükséges szintet. Enyedi Ildi-kó kevéssé méltányolt filmje, a Tamás ésJuli errõl a végsõ fokon ontológiai gyötrelem-rõl szólt. Azt hiszem, hogy ezek erõsebb kér-dések, mint a nyelv és az elme viszonyai,bár valószínûleg megfelelõ értelmezésbene kérdésmegfogalmazások is szabadontranszponálhatók egymásba.

Némi saját kísérlet

A magunk kísérleti gyakorlatában pillanat-nyilag ott találkozunk ezekkel, amikor akülönbözõ felkészültségû állampolgár ésegy erõsen gépesített közigazgatási rendszernyelvi kapcsolatát tervezzük, túl akarva lépniaz ûrlapkitöltések szintjén, értelmezve azállampolgár által szabadon elõadott panasz,probléma elrendezhetõ, eldönthetõ lénye-gét, és ezt interaktív módon szándékozvamegvalósítani. A gyakorlati nyelvi kommuni-kációs feladatban egyébként kutatási fel-adatként szerepel a metakommunikáció is: agesztus, a mimika és a hangsúly szerepe. Aprojekt végsõ célja annak kiemelése, amigéppel nem intézhetõ el, legalábbis a maifantáziánk szerint nem, és ennek a gépikultúrának a segítségével az emberarcúságotés az ember iránti felelõsséget szeretnénknövelni.

Az ontológia így már nemcsak hitbéliügy, hanem kísérleti tudományos feladat is.Beszélhetünk, sõt beszélnünk kell ontoló-giai bizonytalanságról, azaz a feltett onto-lógiai kérdések meghatározatlanságáról,arról, amiben nagyobb felelõsséget érzünk,mint az egyszerûbb hitekben megnyugvók.Ide kívánkozik persze az a mondás, hogyaz igazi hit csak a kétellyel tud együtt élni.

A mi bizonytalanságaink jobb megha-tározása szükségszerû, hiszen az abszolúthitekkel szemben azok határozzák meg az

235

itt felsorolt döntések és beavatkozásokmértékét. Pillanatnyilag talán a legkézen-fekvõbb a pedagógiai kérdés, méghozzáazok a részei, amelyek a képességeknek akülönbözõ korosztályokban elérhetõ ésugyanakkor károsodás nélküli fejleszthetõ-ségéhez kapcsolódnak.

Egy nagyobb szabású, a Soros Alapít-vány által támogatott kísérletben többirányúpedagógiai kísérlet is folyt, amely a hátrá-nyos helyzetûek képességfejlesztési mód-szereire, alternatív pedagógiák emberfor-máló és felkészítõ hatásaira, a gép, a társada-lom szerkezeteinek és az egyénnek az újviszonyaira irányult. A kísérletsorozat félbe-maradása valószínûleg nagy veszteségünk.

A pedagógia feladatköre összeköthetõa nyelvi kultúrák gyakorlati problémáivalis. A társadalmak spontán mûködési viszo-nyaiba való beavatkozás lehetséges ésszükséges mértékét vizsgáló etológiai-antropológiai és történelmi kutatások egyretöbb szociológiai tanulsággal szolgálnak.Ember-gép kapcsolati kísérleteinkrõl be-széltem, ez természetesen csak apró rész-lete annak, ami ez alatt a címszó alatt, demás témákban folyik. Magának a hálónakbõvülõ gyakorlata a kooperatív lehetõsé-gek egyik legfontosabb területe. A háló ki-váló találkozópont a korlátok megismeré-séhez, a pozitívnak és negatívnak tekint-hetõ, új és tartós viszonylatrendszerek vizs-gálatához, a nyelvi-kulturális megértésnekés meg nem értésnek tanulmányozására.

A gépi intelligenciával jellemzett kuta-tások egyre több választ adnak az emberikognitív folyamatok elérhetõségére, gépimegvalósítására, és a jelenlegi és beláthatóhatárokon túli humanitásokra. A biológiagyorsan növeli a racionálisan megközelít-hetõ agyi, emocionális folyamatok számát,és ezzel párhuzamosan a jelenlegi eszkö-zökkel meg nem válaszolhatókét is. Ezekközött, mióta az ember önreflexív tudatafelébredt, kiemelt szerepet játszik a deter-

mináltság, a szocializálhatóság és egyéniszabadság ontológiai, etikai, szociológiaiés jogi problémaköre, az emberiség egyikalapkérdése.

Szelíd és óvatos tanulság

Összefoglaló tanulságként megállapíthat-juk, hogy az ontológiai kérdéseknek a tu-dományos gondolkodás területére valóátterjedésével számos vonatkozásban újhelyzet alakul ki. Ennek egyik jellemvoná-sa a résztudományok újabb integrálódásaaz ember körül, amely emberkörüliség azeddigiekkel szemben sokkal erõsebbenintegrálódik mindazzal, ami bennünket kö-rülvesz és megelõzött. A tudományos gon-dolkodásnak a maga önkorlátozó szerény-ségével választ kell adnia olyan minden-napi kérdésekre, amelyekben a zártabbtudományok korábbi követelményei sze-rint nem érte el a bizonyosságot, de/ésugyanakkor küzdenie kell a tudományo-san cáfolható, vagy legalábbis igen kétsé-ges meggyõzõdések és meggyõzési törek-vések hamis bizonyosságtudatai ellen. Eza helyzet a beavatkozásokat illetõen nagyóvatosságra int.

Mivel az ember kívánatos és lehetségesjövõjével kapcsolatban igen különbözõeka nézetek, és mivel rendelkezünk a husza-dik század nagy társadalomformáló elkép-zeléseinek szörnyû csõdtanulságaival, ezérta szelíd próbálkozások, a tartós modellkísér-letek, az adaptív, önjavító, folyamatosannyitott gondolkodásmód és cselekvés java-solható. Marad az õsi hippokratészi tanács: nilnocere.

Az óvatosság intelme érvényes arra is,hogyan tekintsünk az ontológia visszatéré-sére a tudomány mezõin. Ez a visszatérésnem történhet a korábbiakban megszokottmezben. Óvakodnunk kellene attól, hogya metafizikai misztika új diadalokat arassona racionalizmuson, azaz a tudományosgondolkodás eddigi eredményei felett. Ez


236


a metafizika megújult, és a tudomány új ered-ményeivel is visszaélõ álracionalizmuskéntnem a racionalizmus nagyszerû és természe-tébõl fakadó kérdõjel-jellegéhez alkalmaz-kodik, hanem az egész emberi haladást vonjakétségbe. Ebben találkozhat a Heidegger-kultusz – amely mindent negál, ami Ariszto-telésszel kezdõdött, és a legkülönbözõbbvallási és etnikai fundamentalizmusok, a

szabadgondolkodás minden ellenzéke – ésa sarlatánságok kufárainak serege. A létaktuális problémáinak aktuális megközelí-tése számunkra a racionalizmus eredményei-nek alkalmazását jelenti, azaz inkább azepisztémének a tudomány bevált és folyto-nosan fejlõdõ eszköztárával történõ kiter-jesztését. A ma kezdõdõ konferencia is errõlszól.

237

A jövõ tudósai

A TUDOR ALAPÍTVÁNY

Az alapítvány célja

Magyarországon igen mélyek a mûvelõdé-si egyenlõtlenségek, aminek következté-ben sok, jó tanulási adottsággal rendelkezõgyerek nem jut középiskolába. A TudorAlapítvány arra a feladatra vállalkozott,hogy elõsegítse az ilyen, általános iskoláskorú, hátrányos helyzetû tanulók otthonihátrányainak csökkentését, és így növeljetovábbtanulási esélyüket. Ennek érdeké-ben az alapítvány támogatást nyújt olyanszemélyeknek (pedagógusoknak, szülõk-nek, oktatással és gyermekvédelemmelfoglalkozóknak), akik az iskolai tanórákonkívül (este, hétvégeken, szünidõben) vál-lalják a gyerekek oktatását és nevelését.Munkájukhoz az alapítvány biztosítja aszükséges tárgyi, szervezeti és személyifeltételeket.

Az alapítvány 8-10 éves kortól segíti agyermekeket. Az otthonról származó isko-lai hátrányok ebben az életkorban kezdõd-nek, jóval a középiskola elõtt, és megfelelõtanulási, kulturális támogatás, szociális gon-doskodás nélkül a gyermek esélyegyenlõt-lensége csak fokozódik. Ennek elkerülé-sére az alapítvány a következõket teszi:

• oktató és nevelõ munkát végez,• szabadidõs foglalkozásokat szervez

(színházak, hangversenyek, kiállítások,múzeumok látogatása stb.),

• szociális támogatást és gondoskodástnyújt a gyermekek és családtagjaik kö-rében,

• gondoskodik a gyermek üdültetésérõl,szaktáborokba jutásáról,

• ösztöndíjat alapít és adományoz.Az alapítvány funkciója, tevékenysége

tehát eltér valamennyi eddigi, államilag fi-nanszírozott kezdeményezéstõl, mert nemegy-egy területen (tehetséggondozás, szo-

A jövõ tudósai

BEVEZETÕ

Tisztelt Olvasó!A kutatók utánpótlásával – fiatal tudósok-kal foglalkozó melléklet harmadik számá-ban a „legkisebb tudósjelöltekkel” – foglal-kozó Tudor Alapítványt és Elekes Sándor-nak a Fõvárosi Tehetséggondozó Köz-pontban folyó logikai programját mutatjukbe. Rajkovits Zsuzsa az Ifjú Fizikusok Nem-zetközi Versenyét és az Ifjú Kutatók Nemzet-közi Konferenciáját, Hatos Pál a MatthiasCorvinus Collegiumot és az ezt támogatóTihanyi Alapítványt ismerteti. Végezetül, de

messze nem utolsósorban hírt adunk aSzendrõ Péter által elindított nagyszerû kez-deményezés: a Tehetségpártolók BarátiKöre zászlóbontásáról is.

Kérjük, ha a tehetséggondozással, a ku-tatói utánpótlással vagy az ifjú kutatókkalkapcsolatos témában bármilyen közérdek-lõdésre számot tartó mondandója lenne,keresse meg a melléklet szerkesztõjét azalábbi email-címen.

Csermely Péteraz MTA doktora

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Inté[email protected]

238


ciális támogatás) nyújt segítséget, hanem aszemélyiségformálás, a gyermekrõl valógondoskodás átfogó feladatait vállalja.

Eddigi tevékenységünkrõl

• Az alapítványt a Fõvárosi Bíróság 2000októberében közhasznú szervezetkéntvette nyilvántartásba. Az alapító SomlaiPéter szociológus.

• Különbözõ újságokban, napi- és heti-lapokban közöltük céljainkat, számla-számunkat (OTP 11702036–20671589)és honlapunk címét (www.tudor-alapitvany.hu).

• Kezdeményezésünket többek közöttBöszörményi Miklós tüdõgyógyász,Ferge Zsuzsa szociológus, Csányi Vil-mos etológus, Esterházy Péter író, Jan-csó Miklós filmrendezõ és VárszegiAsztrik fõapát is támogatta.

• A kuratórium tagjai: Endreffy Zoltánfilozófus (elnök), Andor Mihály szocio-lógus, Kamarás István szociológus,Ranschburg Jenõ pszichológus, RévészMagda pszichológus.

• 2001 októberében Szombathelyenmegalakult az elsõ Tudor Mûhely,amely a kulturális, szabadidõs és tábo-rozási lehetõségeken túl német és an-gol nyelvbõl, valamint informatikábólnyújt segítséget a gyerekeknek. Anyelvórákat anyanyelvû tanárok veze-tik, az informatikai oktatás pedig 21.századi körülmények között, az Elen-der Computer Kft. számítástechnikai la-boratóriumában folyik. Internetcímük:www.tunderkert.hu/tudor.

• 2001. december 8-án a Katona JózsefSzínházban jótékonysági irodalmi estetszerveztünk neves írók és mûvészekközremûködésével. A mûsorban „Tu-dor-gyerekek” is felléptek.

• A 2002. év elsõ felében különbözõ pá-lyázatokat készítettünk. Több cég, vál-lalkozás és minisztérium anyagi támo-

gatását igyekeztünk elnyerni. A Fõváro-si Szociális Közalapítványtól 1,2 millióforintot nyertünk egy budapesti Tudor-mûhely indítására, kapunk ezenkívültámogatást az Oktatási Minisztériumtól,az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsá-gától és a Fõvárosi Önkormányzattólösszesen több mint kétmillió forint ér-tékben. A Szombathelyi Megyei JogúVáros Jóléti Alapítványhoz benyújtott éselfogadott pályázatunk a gyermekekõriszentpéteri nyári táborozását biztosí-totta.

• 2002. április 21-én Charles Fejtõ voltvendégünk Szombathelyen, akit barátikapcsolatok vezettek a Tudor Alapít-ványhoz, tudniillik egy francia magán-szervezet munkatársaként õ is olyangyerekekre figyel, akiknek a talpon ma-radáshoz szükségük van a társadalomsegítségére. Elismerõ összegzésébenúgy vélekedett, hogy a Tudorhoz ha-sonló mûhelyekre Franciaországban,sõt Európa más országaiban is szükséglenne.

• 2002 májusában Tudor-napot szervez-tünk Szombathelyen „Esélyteremtés amai Magyarországon” címmel, amelyenszép számban jelentek meg bankok,vállalatok és intézmények képviselõi.A nyílt nap díszvendége Nádas Péteríró volt. A rendezvény során a Népsza-badság ajándékát, 10 db számítógépetátadtuk a gyerekeknek.

• A 2001 decemberében alakult TudorBaráti Kör összejövetelein az elért ered-ményekrõl és a jövõ feladatairól cseré-lünk gondolatokat.

További terveinkrõl

• Tudor-mûhelyek létrehozása Budapes-ten, Siófokon és Miskolcon.

• Együttmûködési szerzõdések kötésevárosok és falvak önkormányzataivalesetleg megyei közgyûlésekkel.

239

A jövõ tudósai

• A különbözõ mûhelyek közös szakmainapjának megrendezése.

• A támogatások hagyományos és rend-kívüli forrásainak keresése (pályázatok,nyílt napok, felhívások stb.).

• A Tudor Baráti Kör bõvítése.• Külföldi kapcsolatok keresése

Endreffy Zoltána filozófiai tudományok kandidátusa

MTA Filozófiai Inté[email protected]

JÁTÉKOS LOGIKATEHETSÉGGONDOZÓ

PROJEKT

A közoktatás általában túlzottan ismeret-orientált, információ-túlsúlyos, ám keve-sebb figyelmet fordít a gondolkodás fejlesz-tésére. Jelentõs részben (egyesek szerinttúlnyomó részben) nem konvertálható is-mereteket zúdít a tanulókra. Pedig az isme-ret önmagában (gondolkodás nélkül) nemelegendõ a társadalmi léptékû haladáshoz,az innovációhoz, a tudományos fejlõdés-hez, sõt általában az egyén érvényesülésé-hez sem.

Elsõsorban ezt az észrevételt tartottamszem elõtt, miután a Mensa HungarIQa1

tagjaként azt a kedves és megtisztelõ felké-rést kaptam, hogy tartsak foglalkozásokataz úgynevezett tehetséges gyerekeknek aFõvárosi Pedagógiai Intézet Dr. HerskovitsMária által vezetett Tehetséggondozó Köz-pontjában. Ebbõl az immár 6 éve mûködõtanfolyamból kerekedett ki az a tehetség-gondozó program, amelynek azóta mártöbb száz gyerek volt lelkes résztvevõje.

A magyar nyelvi köztudatban a tehet-ség szónak kétféle értelme keveredik. Az

ebbõl fakadó félreértések elkerülése érde-kében célszerû, ha már itt az elején tisztáz-zuk, hogy ebben az esetben nem az egy-egy speciális területen kiváló tehetséggelmegáldott (angolul: talented) gyerekekrõlvan szó, hanem az általánosan jó és gyorsfelfogóképességû tehetségekrõl (gifted).Míg az elõbbieknek már hosszú ideje meg-vannak a jól bevált képzési formái (példáulképzõmûvészeti-, zenei-, sportiskolákstb.), addig az utóbbiakkal való külön fog-lalkozás még ma is sok helyen megoldatlangondot jelent. Az ilyen tehetségek gondo-zása sok helyütt csak a megszokott, legegy-szerûbb megoldás alkalmazását jelenti:matematika-szakkör, kémiai szakkör stb.Ezek a lehetõségek viszont nem oldjákmeg minden tehetséges gyerek problémá-ját. Nézetem szerint a tehetséges gyerekek-nek nemcsak az ismeretekbõl lehet többetadni, hanem inkább mást, és – nem mellé-kesen – ha lehet, másképp.

Eredetileg az általános iskola felsõ tago-zata volt az a korosztály, amellyel ezt a tevé-kenységet közösen elkezdtük, de azóta ezaz intervallum az érdeklõdõk számávalegyütt egyre szélesedett. Pár éve már nemcsupán Tehetséggondozó gyerekei vesz-nek részt ebben a projektben, hanem né-hány iskolában kihelyezetten is vezetekilyen foglalkozásokat átlagos vagy attól egykicsit jobb képességû gyerekek számára –tanfolyam-jelleggel.

Ez a program nem sorolható be a jelen-legi tantárgyi keretekbe. A foglalkozásoktémája nem matematika, nem fizika, nemföldrajz és nem is nyelvtan (bár érintjük azimént felsorolt tantárgyakat is) – a koncep-ció a szokásos tantárgyi kereteknél sokkalátfogóbb: általános gondolkodás- és kreati-vitásfejlesztés.

Ezek a foglalkozások – csakúgy, minta gondolkodás maga – interdiszciplinárisjellegûek. Felölelik a nyelvi, a matematikai,a vizuális és a gyakorlati logikát valamint a

1 A Mensa a magas intelligenciahányadossal rendelkezõemberek londoni székhelyû, nemzetközi egyesülete.A Mensa HungarIQa ennek hazai „leányszervezete”.

240


kreativitást. Természetesen a programnak– hasznosulása esetén – közvetett kihatás-sal kell lennie nemcsak a fent felsorolt tan-tárgyakra, hanem a többiekre is. A logikusgondolkodású tanuló ugyanis bizonyárakönnyebben eligazodik az irodalom és atörténelem területén is.

Kezdetekben még nem láttam, hogymennyire szûz területre tévedtem: általá-nos és középiskolákban még csak nyomasincs ehhez hasonló intézményi képzés-nek. Felsõoktatási intézményekben ugyanszerepel néhol a logika mint tantárgy, demiután átnéztem az e témában használtkönyveket és jegyzeteket, azt tapasztaltam,hogy azok mind csak a logika elméletéttartalmazzák: igazságtételek, ekvivalenci-ák, törvények, relációk, definíciók, kategó-riák, Venn-diagramok stb.

A Játékos logika elnevezésû foglalko-zások célja a gyerekek gondolkodásának,problémamegoldó képességének fejleszté-se és ezen keresztül mindenkor a dolgokmiértjét keresõ, logikus gondolkodású em-berek nevelése.

A pszichológusok szakmai észrevéte-leivel kialakított módszer lényege, hogyjátszva, gyakorlati feladatokon keresztültanulják meg a problémák több oldalrólvaló, rugalmas megközelítését, a divergensgondolkodás módszereit, amelyek igengyakran gyorsabban elvezethetnek a he-lyes megoldásokhoz, mint a rögzült sémák.Minthogy a logikát és a gondolkodást csakegyénre szabottan lehet fejleszteni, ezértnagy figyelmet fordítok arra, hogy mindenegyes résztvevõ rendszeresen egyénilegnyilatkozhasson meg. A csoportos munkamellett ezért nagy szerepe van az egyéniversengésnek, a teljesítmény-orientáltság-nak is. Egy speciális pontrendszer alkalma-zásával állandó, folyamatos és azonnali akiértékelés, ezzel is a mindennapi élet és afelsõfokú oktatás folytonos versenyhely-zeteihez kívánom szoktatni diákjaimat.

A feladatok megoldását általában nemárulom el, hiszen nem óhajtom elvenni tõ-lük a felfedezés katartikus örömét, ezértinkább újabb és újabb apró segítséggel, rá-vezetõ kérdésekkel próbálom ráterelni atanulókat a megoldáshoz vezetõ helyes út-ra. A folyamatos „agytorna” – sikerélménytbiztosítva – állandó intellektuális kihíváselé állítja a gyerekeket.

Az alkalmazott feladványokat és eszkö-zöket a Mensa HungarIQa szervezetbenpróbálom ki, folyamatosan tesztelem, majda gyerekek képességeihez igazítva hasz-nálom.

A program tematikája kilenc fõbb cso-portra osztható:

a.) Kreatív gondolkodás. Ehhez a terü-lethez színes, manuális eszközöket haszná-lok, amelyeket összeillesztéssel, szétsze-déssel, hajtogatással vagy átrendezésselkell „megszelídíteni”, megadott szabályokszerint. Mindegyik eszköz azt példázza,hogy ha ezekhez hagyományos módonközelítünk, akkor nem jutunk el a megol-dáshoz, ha viszont el tudunk szakadni arögzült sémáktól, a hagyományos gondol-kodásmódtól, gyorsan eredményre jutunk.Ezek általában fémbõl, fából, plexibõl ké-szült cseles eszközök (például svéd csoda-csavar, különleges tangram, háromvektorútérbeli kereszt stb.), de alkalmazom az egy-szerû spárgát és a papírt is. Az eszközök min-tapéldányai – hála a Mensa kiterjedt nemzet-közi szervezetének – a világ minden tájárólszármaznak, de jócskán akad közöttük honifejlesztés is. (Jó részük – kevésbé tartóskivitelben – házilag is elõállítható.)

b.) Játékos logikai feladványok, izgal-mas, furcsa történetek (ún. logi-sztorik),amelyek megfejtését közösen nyomozzukki. A gyerekek újabb és újabb kérdésekhelyes feltevésével lépésrõl lépésre köze-lítenek a talányos történet logikus megol-dásához. A történetek, feladatok közül,amelyeket csak lehet, dramatizálva el is

241

A jövõ tudósai

játsszuk, hogy a megjelenítésen keresztüljobban rögzüljön a példa.

c.) Vizuális logika (térlátás, képalkotás,optikai csalódás, felfoghatatlan vizuálisellentmondások feloldása). Ehhez furcsaés érdekes, a valóságban elképzelhetetlen,sokszor lehetetlennek látszó ábrákat isalkalmazok.

d.) Nyelvi logika, logikai játékok a sza-vakkal, mondatokkal, a nyelvvel. (Például:intarzia, anagramma, eszperente, a palind-rom és a „Radar”, amely az ismert master-mind nevû logikai játék anyanyelvvelkombinált, nehezített változata.)

e.) Matematikai logika. Ez a témakörnem igényel magas szintû matematikaitudást. Sõt, ezek a feladványok olyanok,hogy a matematikai számítások mechani-kus alkalmazása – ha azok elszakadnak agyakorlati élettõl – kifejezetten rossz ered-ményt adhat, hacsak nem használjuk ajózan eszünket is.

f.) Játékos bûvészet, a „csodák” logikusmegfejtése, cseles csalafintaságok. Gyere-keknek is könnyen megtanítható, egyszerûtrükkök megfejtésén keresztül jönnek rá atanulók arra, hogy a látványos mutatvá-nyok, a varázslatok mögött is mindig vanlogikus magyarázat.

g.) Stratégiai játékok. Ezek izgalmastáblás vagy NIM játékok, ahol a szerencsé-nek semmi szerepe nincs: az gyõz, aki ha-marabb rájön a nyerõ stratégiára. (Tõtikék,pylos, pikk-pakk, beszorítós, amõba, rab-ló-pandúr stb.)

h.) Gyakorlati logika. A mindennapiélet problémáinak logikája: mi miért vanúgy, ahogy? Ebben a fejezetben olyan kér-désekkel foglalkozunk, mint például hogymiért megy cikcakkban a villanyvonatokés a villamosok felsõ vezetéke; miért vörösaz ég alja, ha közeleg a szél; mire jó a nyáriidõszámítás stb.

i.) IQ-tesztek feladattípusai. (Mozaik-rendszerû ábrás feladványok, egymáshoz

viszonyított aránypárok, összehasonlítá-sok, kakukktojásos sorok, nyelvi foghíjak,milyen szám következik a sorozatban stb.)

A kis csoportban (12-18 fõ) tartott fog-lalkozások modulrendszerben épülnek fel,azaz minden órán a fent felsorolt területekszinte mindegyikébõl veszünk egy-egy fel-adatot. Ez biztosítja azt, hogy a foglalkozá-sok mindig változatosak, izgalmasak, per-gõek. Tapasztalataim szerint a tanulók kb.két év alatt juthatnak el az absztrakt és arugalmas gondolkodás készségszintû al-kalmazásához.

Ehhez hasonló, kifejezetten a gondol-kodás fejlesztését célzó programról nincsentudomásom, attól tartok, hogy ez napjaink-ban talán még külhonban is egyedülállóritkaság. Pedig szerintem nagyon nagyszükség lenne rá, hiszen hatalmas igénymutatkozik mind a szülõk, mind a tanulókrészérõl. A gyerekek módfelett kedvelik,mindig örömmel jönnek a foglalkozásokra.Ha objektív okokból véletlenül elmaradegy óra, szinte kikövetelik annak pótlását.A közös agytornákat soha nem hagyhatomabba a másfél óra letelte elõtt, nem fárad-nak el, sõt, inkább szívesen túlóráznak, ésmég további feladványokért könyörögnek,semmint akár öt perccel is elõbb vége le-gyen a foglalkozásnak.

Az iskolai tapasztalatok alapján ez már-már hihetetlenül hangzik. Pedig ezeken alogikai foglalkozásokon – bizony – nem-egyszer elõfordult az a kellõképpen el nemítélhetõ (ám – érthetõ okokból – számomramégis örömteli) eset, hogy míg délelõtt agyerek betegség miatt hiányzott az iskolá-ból, a délutáni tanfolyamra már hirtelen fel-gyógyult sajnálatos nyavalyájából – vállalvaezzel osztálytársai elmaradhatatlan szemre-hányó élcelõdését is.

Mellesleg büszke is vagyok tanítványa-imra, mert évrõl évre sokan érnek el közü-lük szép eredményeket a tanulmányi verse-nyeken. Tavaly például a megyei vagy terü-

242


leti(!) szintû tantárgyi versenyeken tizenha-tan(!) szerezték meg az elsõ öt helyezésvalamelyikét. Úgy érzem, én vagyok azország legszerencsésebb pedagógusa, mertilyen gyerekekkel foglalkozhatok.

Bízom benne, nemcsak arról van szó,hogy ez a program vonzza a briliáns elméjûgyerekeket (bár ez sem lenne szégyellnivaló tény), hanem abban is reménykedem,hogy fejlõdésükhöz ezek a foglalkozásokis hozzátesznek valamit, esetleg hozzájá-rulnak gondolkodásuk alakításához.

A program hasznosságát tekintve a fentiteóriámat látszik megerõsíteni egy nem-zetközi felmérés sajnálatos eredménye. Azoktatás helyzetével kapcsolatban mostaná-ban oly gyakran hivatkozott PISA 2000jelentés egyik megállapítása az is, hogyhoni diákjaink a begyakorolt feladatokkalmég csak-csak megbirkóznak, de az újsze-rû problémák elõtt már általában tehetet-lenül állnak. Azaz kreatív gondolkodásraképtelenek. Tanulságos megállapítás.

Azt azért nem hiszem, hogy az általamkidolgozott program egy mindenre és min-denkire alkalmazható, univerzális „csoda-gyógyszer”. Csak abban hiszek, hogy ezegy fajta lehetséges módszer, amely egy bi-zonyos célra kiválóan alkalmas.

A közelmúltban az Országos Közok-tatási Intézet közlési céllal megvásárolta ezta projektet, hogy tehetséggondozó prog-ramként országos terjesztésre ajánlja. Ígytavaly óta minden érdeklõdõ sokkal rész-letesebb leírást találhat róla a www.oki.hucímû internetes honlapon, az oktatási-nevelési programok között. Ennek köszön-hetõen most – legnagyobb örömömre –úgy állnak a dolgok, hogy hamarosan kétmásik városban is elindul a projekt. Bot-csinálta pedagógusként (eredeti szakmáma mélyépítés) ezt igencsak megtisztelõelismerésnek tekintem.

A program gondolati magva nem új, leg-feljebb a módszer. Egy másik botcsinálta pe-

dagógus, bizonyos Immanuel Kant ugyanismár több száz éve azt vallotta, hogy a diá-kokat elsõsorban nem gondolatokra kellmegtanítani, hanem gondolkodásra. Gon-dolkodni pedig – szerintem – nem szárazelméletek bemagolásával lehet megtanulni,hanem csakis sok-sok gyakorlással,problémamegoldással lehet fejleszteni azt.

Elekes G. SándorFõvárosi Pedagógiai Intézet, [email protected]

A NEMZETKÖZI VERSENYEKÉS A TEHETSÉGGONDOZÁS

Manapság, amikor egyre inkább csökkena természettudományok – különösen a fizi-ka – iránti érdeklõdés, a tehetséggondozásis mind fontosabbá válik. A szinte mindentantárgyból létezõ hazai és nemzetközitanulmányi versenyek kiváló alkalmat szol-gáltatnak minden korosztály számára amegmérettetésre. A nemzetközi versenye-ken ezenfelül – a legkiválóbb diákok fel-készültségének összehasonlításán keresz-tül – még arról is tájékozódhatunk, hogymásutt milyen színvonalon folyik az oktató-munka. Köztudott, hogy a nemzetközi ver-senyekre a felkészítés a kötelezõ tanórákonkívül, sokszor már nem is az iskolában tör-ténik, a versenyeken mégis kínálkozik le-hetõség az egyes nemzetek oktató munká-jának összehasonlítására. Építkezni ugyaniscsak megfelelõ alapokra lehet, amelyekhiányáról vagy meglétének szintjérõl anemzetközi versenyeken informálódhatunk,jelzést ezen keresztül kaphatunk aközépfokú oktatás helyzetérõl.

A nemzetközi versenyek közül a legis-mertebbek, s ezért a legnépszerûbbek is,természetesen, a természettudományokszinte minden területén (matematematiká-ból is) már hagyományokkal rendelkezõnemzetközi diákolimpiák. Közismert tény,

243

A jövõ tudósai

hogy a Nemzetközi Fizikai Diákolimpia(Inernational Physics Olimpiad, IPhO)létrehozásában 1967-ben Magyarországszerepe – Lengyelország és Csehszlovákiamellett – alapító országként alapvetõ volt(Kunfalvi Rezsõ tanár úr vezetésével). A33 éve folyó egyéni verseny nálunk is nép-szerû, amelyen magyar diákok a kezdetek-tõl igen sikeresen szerepelnek, sõt két íz-ben, 1968-ban és 1976-ban a versenyt márhazánkban is megrendezték. A legutóbbi,a 33. IPhO-n Indonéziában, Bali szigeténmegrendezett versenyen már 67 országdiákjai mérték össze tudásukat, ahol diákja-ink a nem hivatalos pontversenyben azelõkelõ hatodik helyen végeztek. Talánnem mindenki számára ismert, hogy a diá-kok a nemzetközi diákolimpiákon magyarnyelven versenyeznek, mert a megoldan-dó feladatokat, a felkészítõ és kísérõ taná-raik a verseny megkezdése elõtt angolbóllefordítják. (Mivel a megoldások általábankevés szöveget igényelnek, értékelésük-höz csak ritkán, félreérthetõ esetekbenszükséges a megoldások visszafordítása.)

A nemzetközi diákolimpiákon kívülszámos, ezektõl lényegesen eltérõ jellegûtanulmányi verseny is létezik, amelyekrea felkészülés is különbözik a szokásostól.A jó szereplés ezeken a versenyeken a„megszokottól” eltérõ készülést, s ehhez adiákoktól más kvalitásokat is igényel. Igenjó dolog a többféle, egymás mellett létezõversenyzési forma, hiszen így a diákok egyrenagyobb hányadát mozgathatjuk meg.

Két versenyt szeretnék bemutatni, azIfjú Fizikusok Nemzetközi Versenyét (In-ternational Young Physicists’ Tournament,IYPT), illetve az Ifjú Kutatók NemzetköziKonferenciáját (International Conferenceof Young Scientists, ICYS).

A természettudományok rohamos fej-lõdésével egyre bõvülõ ismeretanyag isko-lai tanítása lehetetlen. Nem csak az iskolaoktat, nem csak az iskola az ismeretek fõ

forrása. „A gyerekek zömének arra vanszüksége, hogy a tudomány szerkezetétismerje meg, azt a módszert, ahogyan atermészettudomány felfedezi a természetivilágot” – idézhetjük Csányi Vilmos akadé-mikust. Ehhez az idézethez kapcsolódha-tunk, ha megismerjük az említett versenye-ket. A legegyszerûbb jelenség megértésé-hez is egy folyamat vezet. A megfigyeléssel,kísérletezéssel, modellek alkotásával, tör-vényszerûségek felfedezésével kapcsola-tos diákmunka maga is a természettudomá-nyos megismerés egyes lépcsõinek felelmeg.

A versenyek életre hívását is ez az igénytette szükségessé. Mérjék össze tudásukatkülönbözõ nemzetek diákjai abban, hogyegy-egy, a hétköznapi életbõl és a termé-szetbõl vett probléma megoldását kinek-kinek milyen szinten sikerül csapatmunká-ban megoldani. Mutassák be eredményei-ket szabatos, érdekes elõadás formájában,s tudományos vita keretén belül védjékmeg álláspontjukat. Mivel e két versenyangol nyelven folyik, a boldoguláshoz nemelég a jó szakmai háttér, emellett a manap-ság egyre elengedhetetlenebb biztosnyelvtudásra is szükség van.

IFJÚ FIZIKUSOKNEMZETKÖZI VERSENYE

Az elsõ International IYPT (Young Physicists’Tournament) versenyt 1988-ban Moszkvá-ban, hat ország közremûködésével ren-dezték meg. A további versenyeket 1994-ig minden évben Moszkvában tartották.1994-ben Hollandia (Groningen), 1995-benLengyelország (Spala), 1996-ban Grúzia(Kutaiszi), 1997-ben Csehország (Cheb),1998-ban Németország (Donaueschingen),1999-ben Ausztria (Bécs), 2000-ben Magyar-ország (Budapest), 2001-ben Finnország

244


(Espoo), 2002-ben Ukrajna (Odessza) adottotthont a versenynek. A továbbiakban min-den soron következõ verseny rendezõje ön-kéntes felajánlás révén születik. A szervezõ2003-ban Svédország (Uppsala) lesz. Arésztvevõ országok száma egyre nõ, 2002-ben már 22 ország küldött versenyzõket,illetve megfigyelõket.

A verseny csapatverseny, minden nem-zet öt középiskolás diákból álló csapatotnevez. A versenyzés kezdetben orosz vagyangol nyelven történt, 1995-tõl kizárólagaz angol lett a munka nyelve.

A csapatok kezdetben három elõdöntõ-ben, egy középdöntõben és egy döntõfordulóban mérték össze tudásukat. A ver-seny szabályait annak érdekében, hogy acsapatok hosszabb ideig versenyezzenek,2001-ben módosították, azóta öt elõdöntõés egy döntõ fordulót tartanak. Minden for-dulóban három csapat vesz részt, elõadói,opponensi és recenzensi minõségben. Aversenyen, a kb. fél évvel korábban, elõremegadott, a nemzetközi szervezõbizottságáltal megfogalmazott tizenhét problémaegyikének megoldását kell egy tízperceselõadásban ismertetni. Az elõadásra kerülõproblémát az opponens csapat jelöli ki. Azelõadást követõen az opponens csapatképviselõje véleményüket nyolc percbenfejti ki, melyet a recenzens csapat ötpercesbírálata követ. A recenzens mind az elõadó,mind az opponens szereplését értékeli. Aversenyzõ csapatok teljesítményét a nem-zetközi zsûri pontozással minõsíti. Az elsõhárom, az elõdöntõk során legtöbb pontotelért csapat jut a döntõbe. A döntõben azelsõ helyen végzõ csapat a verseny nyerte-se, a másik kettõ második díjat kap. A har-madik díjjal jutalmazott csapatok számát –a csapatok által megszerzett pontok isme-retében – a nemzetközi szervezõbizottságdönti el. Néhány korábbi versenyen a csa-pattagok egyéni teljesítményét a diákokegyes fordulókban nyújtott szereplése

alapján értékelték, de 2001-tõl szakítottake hagyománnyal.

A minden országnak elõre megküldötttizenhét probléma magyar nyelvû változataa pályázati felhívással együtt a KözépiskolaiMatematikai és Fizikai Lapokban jelenikmeg. Az angol nyelvet a kommunikálásszintjén beszélõ diákok a versenyre három-négy probléma magyar nyelvû megoldá-sával és egy megoldás angol nyelvû, szóbeliismertetésével nevezhetnek. Az öt legjobbmegoldó alkotja a csapatot. A versenyt köz-vetlenül megelõzõ két hétben a csapat azELTE-n intenzív felkészítésen veszt részt,amelyen a megoldások elmélyítésén túl acsapatmunkában történõ versenyzéssel isismerkednek a diákok. 2000-ben Magyar-országon az ELTE volt a verseny házigaz-dája.

A verseny alapításával a cél az alkotótudományos gondolkodás középiskolásdiákokkal történõ megismertetése volt. Aproblémák rendkívül változatosak, a ter-mészet jelenségei, az életbõl vett, úgyneve-zett Kapitza-típusú, nyíltvégû problémák.Sokszor elõkerülnek olyan jelenségek a fi-zika különbözõ területeirõl, amelyek pilla-natnyilag is kutatott témák. Szinte mindenévben találkozhatunk a határtudományo-kat érintõ kérdésekkel is.

Az évenkénti versenyen szereplõ prob-lémákat nemzetközi bizottság választja kiaz egyes nemzetek által javasolt, a versenytrendezõ nemzeti szervezõbizottsághozelõre elküldött, mintegy 100 problémát tar-talmazó feladathalmazból. A problémákmegfogalmazásakor nincsenek megadottparaméterek, a diákoknak, kreativitásukraszámítva – hasonlóan a tudományos kuta-tókhoz –, maguknak kell kiválasztani amegoldáshoz szükséges fontos paraméte-reket is. A tizenhét probléma között zöm-mel olyanok találhatók, amelyek megoldá-sa többnyire kísérleti munkát is igényel. Aproblémák összetettsége miatt az egyes

245

A jövõ tudósai

problémák megoldását többféle úton ismegközelíthetjük. A megoldásokban éppenaz értékelhetõ, s idõnként a zsûritagok szá-mára is meglepõ, hogy az egyes csapatokeredményeikhez milyen úton jutottak el.

A versenyen szereplõ diákokat a bekül-dött megoldások alapján, illetve egy tetszõ-leges megoldás angol nyelvû elõadásánakbemutatása után, az ELTE oktatóiból állózsûri választja ki. Ezután kezdõdik csak azigazi csapatmunka. Az öt fõbõl álló csapata verseny pontos idõpontja elõtt több alka-lommal az ELTE Általános Fizika Tanszé-kén intenzív felkészítésen vesz részt, ame-lyen az egyes témák szakértõi által tartottelõadásokból diákjaink sok olyan ismeret-re is szert tesznek, amelyeket a középisko-lákban nem tanítanak. Az együttes kísérle-tezés, a kísérletek videóra rögzítése, fény-képek, számítógépes szimulációk együtteselkészítése mind-mind része a csapatmun-kának. A versenyeken az évek során szer-zett tapasztalatunk szerint egy csapat akkorsikeres, ha – a kutató teamekhez hasonlóan– rendelkezik jó kísérleti „vénával” meg-áldott diákkal, „elméleti fizikussal”, a szá-mítógépet biztonsággal kezelõ csapattag-gal, s az információtechnológia szinte min-den területén jártas versenyzõvel. Elenged-hetetlenek a jó elõadók (legalább 2 diák acsapatban), akik az angol nyelvet nemcsakkommunikálás szintjén sajátították el, de aszaknyelvet is ismerik. Az intenzív felkészí-tés alatt a diákok ebben is segítséget kapnak.

A problémák elegáns megoldásáhoznéha olyan mérések is szükségesek, ame-lyek elvégzéséhez szükséges eszközökkelegyetemünk sem rendelkezik. Ilyenkorkülsõ intézményektõl kérünk segítséget,amit többnyire minden anyagi ellenszolgál-tatás nélkül meg is kapunk. Felkészítõmunkánk során nemegyszer igen szolgálat-készen segítettek ipari intézmények is, ígyjárulva hozzá a magyar diákok jó szereplé-séhez, az ország jó hírnevének öregbítésé-

hez. A felkészítõ munka tanárnak, diáknakegyaránt igen hasznos.

A felkészítõ munka módszere az egyesrésztvevõ országokban jelentõsen külön-bözõ. Vannak országok (Belorusszia, Len-gyelország, Ukrajna, Oroszország, CsehKöztársaság, Ausztria), amelyekben a ver-seny népszerûsége nagyobb, ott az iskolákállítanak ki öt-öt fõs csapatokat, amelyekhasonló szerkezetû nemzeti versenyen mé-rik össze tudásukat. Mások, Magyaror-szághoz hasonlóan, „nemzeti válogatottat”szerveznek. Nem ritka azonban az sem,hogy egy országból mindig ugyanabból aziskolából (Finnország, USA, Ausztrália,Svédország) jönnek a versenyzõk. A ver-seny szabályai lehetõvé teszik, hogy egyország egyes tartományai is önálló csapattalindulhassanak (Németország, Lengyelor-szág), ilyenkor elõfordulhat, hogy egy or-szágból két csapat is szervezõdik (Lengyel-ország).

Az elmondottakat illusztrálandó, ízelítõülfelsorolunk néhány feladatot az elmúlt 15év versenyeibõl.• Vízkupola

Henger alakú oszlop felsõ lapját felülrõlfüggõleges vízáram éri, amely ezután ha-rang alakú vízkupolát képez. Magyarázzukmeg a jelenséget, s határozzuk meg egyilyen kupola paramétereit!• Palack

Egy 1-2 liter térfogatú, vízzel telt mûanyagpalack 1 méter magasról véletlenül a földreesik. Mekkora maximális magasságra spric-celhet a víz és miért? Határozzuk meg azt alegkisebb magasságot, amelyrõl leejtve apalackot, az szétreped!• Vízsugár

Vízszintes felületre esõ folyadékáram sugár-irányban szétterjed. A becsapódástól mérttávolság egy bizonyos értékénél a kör alak-ban szétterjedõ réteg vastagsága hirtelenmegnõ. Magyarázzátok meg a jelenséget!

246


• PillangókA lepkék szag alapján találnak egymásra.Becsüljük meg a lepkék „adó-” (szagkibo-csátó) teljesítményét és a „vevõ” érzékeny-ségét!• Fakocka

Nagyobb fadarabból kockát vágunk ki. Akocka élhossza sokkal kisebb annak a fa-törzsnek az átmérõjénél, amelybõl a kockátkivágtuk. Javasoljatok olyan eljárást, amely-lyel meghatározható a szálak iránya a koc-kában! (A szálak pozitív irányának a fa gyö-kerétõl a teteje felé mutató irányt vesszük.)• „Felszíni” információ

Készítsetek olyan információ-közvetítõeszközt, amelyben az információt a víz fel-színén kialakuló hullámok hordozzák!Tanulmányozzátok az általatok készítettadó- és vevõkészülék irányérzékenységét(antenna)!• Nyárfalevél

A rezgõ nyárfa levelei még szélcsendesidõben is állandóan mozognak. Miért rezega nyárfalevél?• Gyertya

A legtöbb gyertya lángja „pislog”, mielõttelaludna. Határozzátok meg a „pislogások”frekvenciáját!• Forrás

Folyékony nitrogénnel töltött termoszbaszobahõmérsékletû fémgolyót merítünk.Írjátok le a nitrogén „viharos” párolgásánakfolyamatát, és határozzátok meg a párolgásg/s-ban mérhetõ q intenzitását az idõ függ-vényében! A kísérletben 2-4 cm átmérõjûgolyókat használjatok!• Szivárvány

Feltûnhet-e egyszerre az égen három vagyannál több szivárvány?• Dagály

Becsüljétek meg a dagályok nagyságát aFekete-tengeren 1989. április 1-én!• Gejzír

Merítsünk vízbe nagy teljesítményû, üre-ges, henger alakú kerámiaellenállást úgy,

hogy szimmetriatengelye függõlegesen áll-jon, és az ellenállás felsõ lapja a víz felszínefelett vagy alatt legyen! Ha az ellenállásonelektromos áram folyik, akkor az ellenállása gejzírhez hasonlóan, periodikusan forróvizet lövell a magasba. Tanulmányozzátokés vizsgáljátok meg kísérletileg, hogyanfügg a gejzírkitörés periódusa az ellenállás-nak a feszültségforrásból felvett teljesítmé-nyétõl!• Esõbuborékok

Egyesek azt állítják, hogy ha esõben bubo-rékok keletkeznek a tócsák felszínén, ak-kor az esõ sokáig fog esni, mások szerintviszont ez az esõ közeli végének a jele.Kinek van igaza?• Acélrúd

8 mm átmérõjû acélrudat 90 fokos szögbenmeghajlítunk. Állapítsuk meg, melyik he-lyen melegszik fel a legjobban a rúd! Be-csüljük meg a legnagyobb felmelegedéslehetséges hõmérsékletét!• Kiürítés

Hogyan lehet egy folyadékkal töltött üve-get (palackot) – külsõ technikai segédesz-közök alkalmazása nélkül – minél gyorsab-ban kiüríteni?• Fonalas csepegtetõ

Egy fonál egyik vége vízzel töltött edénybemerül. A másik vége kívül lelóg anélkül,hogy az edény külsõ falához hozzáérne.Bizonyos feltételek mellett a fonál külsõvége csepegni kezd. Mik ezek a feltételek?Határozd meg, hogyan függ az elsõ cseppmegjelenésének ideje a lényeges paramé-terektõl!• Zenélõ fûrész

Vannak, akik „zenélni” tudnak egy kézifû-részen is. Hogyan érhetnek el különbözõhangmagasságokat? Adj kvantitatív leírásta jelenségrõl!• Színes csíkok

Keverj össze különbözõ színû szemcsésanyagokat, majd folyasd keskeny, átlátszófalú edénybe! Az anyagok a folyamat során

247

A jövõ tudósai

elkülönülõ színes sávokba rendezõdnek.Tanulmányozd és magyarázd meg a jelen-séget!• Különös hangok

Tégy néhány kiskanál cappuccino- vagycsokoládéport bögrébe, és önts rá forróvizet! Finoman keverd meg, s a kanállalkocogtasd meg a bögre alját! Mély hangothallasz. Tanulmányozd a hang magasságá-nak változását folyamatos kocogtatás köz-ben! Magyarázd meg a jelenséget!

IFJÚ KUTATÓK NEMZETKÖZIKONFERENCIÁJA

Az ICYS (International Conference ofYoung Scientists) versenyt magyar-belo-rusz kezdeményezésre, 1994 óta szervez-zük. Az elsõ hat évben felváltva Magyaror-szág (Visegrád) és Belorusszia (Barana-vicsi), 2000-ben Hollandia (Nijmegen),2001-ben Lengyelország (Katowice) volt aházigazda. A verseny rendezését 2002-benGrúzia (Kutaiszi) vállalta, 2003-ban Csehor-szág (Prága) lesz a helyszín.

Az egyéni versenyre a középiskolásdiákok kezdetben a matematika, fizika, in-formatika bármely területéhez kapcsolódóelõadással nevezhettek, 1995-tõl a szakte-rületek a környezettudománnyal bõvültek.A tíz perc idõtartamú elõadásokat nemzet-közi zsûri elõtt, angol nyelven kell ismertet-ni. Az elõadásnak önálló, lehetõleg kísérletimunkát, vagy valamely téma saját ötletenalapuló feldolgozását kell tartalmaznia.

A versenyen az egyes szakterületekzsûrije szimultán dolgozik, a teljesítménytelsõ, második illetve harmadik díjjal jutal-mazzák, melyek mindegyikébõl általábankettõt osztanak ki. A verseny hasonlít egytudományos konferenciához, célja felké-szítés az önálló munkára, a tudományoseredmények összefoglalására, s az idegen

nyelven történõ interpretálásra. Az ilyenverseny az ifjú kutató utánpótlás neveléseszempontjából igen fontos.

Diákjaink a versenyrõl a középiskolásdiákoknak íródott szaksajtóból és az in-ternetrõl kb. fél évvel a verseny idõpontjaelõtt értesülhetnek, és magyar nyelvenmegírt dolgozatukkal nevezhetnek. Amunkákat az ELTE oktatói a hazai váloga-tóversenyen elhangzott magyar nyelvûelõadások és angol nyelvû összefoglalókmeghallgatása után értékelik és rangso-rolják. A nemzetközi konferenciára a négytudományterületrõl összesen a legjobbnégy-öt diák kerülhet. A felkészítés történ-het tanáraik irányításával a középiskolák-ban, illetve hallgatók és oktatók témaveze-tésével az egyetemeken.

Az új típusú versenyek nevelési értéke

A diákokat a felkészítés során a kutató tu-dós problémamegoldó módszerére tanít-juk, miközben mi is együtt dolgozunk,együtt gondolkodunk velük. A tudomá-nyos kutatás általában csapatmunka,amelyben az egyénnek meg kell találnia ahelyét. A csapat felkészítése során is fontosa munkamegosztás, minden csapattagnakmegvan a saját feladata, ezek együttesenadják ki az eredményes csapatmunkát.Ahogyan a tudományos konferenciákona kutatók eredményeik fogadtatása kap-csán visszajelzést kapnak, a diákoknak eversenyeken van lehetõségük a megméret-tetésre, miközben gyakorolhatják a tole-ráns magatartást, s szert tehetnek normálisvitakészségre is.

A nemzetközi versenyzés értékea diák szempontjából

Bármilyen probléma megoldása után termé-szetes a közlés igénye, amelyre itt lehetõségadódik. A zsûrivel történõ diszkusszió, dekülönösen a diákok egymás közötti tudo-mányos vitája arra készteti a versenyzõket,

248


hogy más gondolatmenetébe beilleszkedje-nek, érveljenek, megvédjék saját vélemé-nyüket. A verseny során a csapat tagjai kö-zött jó kapcsolat alakul ki, ami további ver-senyzésre sarkallhat. Arra is volt példa, hogyegy-egy hazai és külföldi diák a problémamegoldását otthon tovább folytatta, miköz-ben egymást folyamatosan tájékoztattákeredményeikrõl. Ez akár a késõbbi szakmaiegyüttmûködés csírája is lehet.

Volt versenyzõ diákjaink életútját követ-ve megállapíthatjuk, hogy az ilyen verse-nyek nagy segítséget jelentenek az egyetemikutatómunkába történõ korai bekapcsoló-dás során. Diákjaink tudományos karrierjeszempontjából fontos a diákköri munka ko-rai elkezdése. A sikeres diákköri tevékeny-ség egyenes következménye lehet a doktoriiskolába való felvétel, majd a posztdoktorimunka itthon és külföldön. Skrapits Lajoskollégámmal együtt végzett több mint tíz-éves munkánk során módunk volt követnidiákjaink egyetem elvégzése utáni karrierjét.Volt versenyzõink közt vannak igen sikereskutatói pálya elõtt álló doktoranduszok ha-zai egyetemeken, de vannak Genfben, azMIT-n, voltak Los Alamosban, Belgiumban.

A volt versenyzõ egyetemista diákokszívesen segítenek a felkészítõ munkában,zsûrizésben. Közülük már került ki olyanhallgató, aki gyakorlatra tett szert mellet-tünk a verseny szervezésében, lebonyolítá-sában is. Ezen keresztül kapcsolódik te-hetséggondozó munkánk az utánpótlásneveléséhez is.

IRODALOMCsányi Vilmos (1999): Megmutatni, hogyan mûködik

a természettudomány. Új Pedagógiai Szemle. 1999/5. 23-32.

Rajkovits Zsuzsanna (1999): New Types of PhysicsCompetitions. Physics Competitions. 1. 24-32. (Jour-nal of the World Federation of Physics Competitions.The Netherlands. ISSN 1389-6458)

Rajkovits Zsuzsanna (2000): International Physics Com-petitions for Secondary School Students. Physics onStage. Geneva

Rajkovits Zsuzsanna (2001): A nemzetközi versenyekszerepe a tehetséggondozásban. Új kihívások ésmegoldások a tehetségpedagógia elméletében ésgyakorlatában. Szimpózium. I. Országos Neveléstu-dományi Konferencia, 2001. MTA, Budapest

Rajkovits Zsuzsanna – Drozdy Árpád (2002): NewTypes of Physics Competitions for Secondary SchoolStudents. EPS-12: General Conference of EuropeanPhysical Society. Trends in Physics. Hungary,Budapest, 2002

Rajkovits Zsuzsanna (2002): International Conferenceof Young Scientists. First Congress of World Federa-tion of Physics Competitions, Indonesia, Bali, 2002

Rajkovits ZsuzsaPh.D., ELTE TTK, Általános Fizika Tanszék

[email protected]

A MATTHIAS CORVINUS COL-LEGIUM – A TIHANYI

ALAPÍTVÁNY

A Mathias Corvinus Collegiumot szervezõTihanyi Alapítvány közhasznú szervezet1996-ban magánkezdeményezésre jöttlétre. Az Alapítvány kiemelkedõen tehetsé-ges diákokat támogat abban, hogy a ben-nük rejlõ lehetõségeket szociális helyze-tüktõl függetlenül kibontakoztathassák, sérvényesülésükkel fokozzák a magyar tár-sadalom mobilitását. Az Alapítvány a ma-gyarországi minõségi képzés évtizedeshiányát szeretné pótolni, és ezáltal a jövõértelmisége azon részének kineveléséhezhozzájárulni, amely kiemelkedõ szaktudá-sával, erkölcsi erejével és elkötelezettségé-vel véleményformáló szerepet fog betölte-ni Magyarországon.

E célokat egy, a középiskolai és egyete-mi oktatást kiegészítõ, Nyugat-Európábanmár régóta eredményesen mûködõ, speciá-lis minõségi képzést megvalósító program– gimnáziumi szinten internetes távoktatás,a felsõoktatásban bentlakásos Collegium– magyarországi meghonosításával próbál-ja elérni. Szeptembertõl az Alapítvány 72

249

A jövõ tudósai

egyetemi hallgató és 150 középiskolás diákképzésével foglalkozik. Ez a szám fokoza-tosan növekszik.

Az Alapítvány tevékenységét fõvéd-nökként támogatja Mádl Ferenc, a MagyarKöztársaság elnöke, továbbá védnökök-ként olyan nemzetközi hírû tudósok, mintFejtõ Ferenc, Kornai János, Kosáry Domo-kos, Alexander von Lámfalussy, JohnLukács, Andreas Oplatka, Sólyom László.

Középiskolás oktatási program

A képzés legfontosabb résztvevõinek, adiákoknak kiválasztása már középiskoláskorban elkezdõdik, éspedig annak érdeké-ben, hogy a hátrányos helyzetû, de teljesít-ményük alapján a minõségi képzésre érde-mes fiatalok idõben megfelelõ figyelmetés gondoskodást kaphassanak.

A képzésben részt vevõ középiskolásdiákok a négy féléves program során hetirendszerességgel kapnak az Internetenkeresztül modern történelem, politika,filozófia, közgazdaságtan és nemzetközikapcsolatok témakörben olyan kiegészítõképzési forrásanyagokat és kapcsolódófeladatokat, melyek a középiskolás alap-tantervben nem szerepelnek. Az internetesképzésen kívül havonta egy alkalommal –a személyes kapcsolattartás érdekében –elõadást szervezünk diákjainknak a Colle-gium épületében. A legjobb eredményeketelérõ diákokat ösztöndíjban részesítjük. Adiákok képzésének költségei az Alapít-ványt terhelik.

Egyetemi oktatási program

A jelenleg létezõ egyetemi szakkollégiu-mok mindegyike egy-egy diszciplínára sza-kosodott. Mi azokat a tanulmányi területe-ket egyesítjük egy budapesti bentlakásosCollegiumban: jog, közgazdaságtan, mé-dia/kommunikáció, modernkori történe-lem, nemzetközi kapcsolatok, amelyekkiválóan kiegészítik egymást, és jó alapot

teremtenek az interdiszciplinaritás meg-felelõ kialakításához és kiaknázásához. Azország különbözõ területeirõl származóhallgatóink a korosztályuktól nagyobb el-méleti és tárgyi tudással rendelkezõ, pályá-zatuk és szóbeli felvételijük alapján kiemel-ten tehetségesnek tartott fiatalok, akikegyetemi tanulmányaik mellett tanulnak afentebb írt szakirányok egyikén, és a tanévvégén egyetemi szintû vizsgát tesznek.Hallgatóinknak szakiránytól függõen kétvagy három felsõfokú nyelvvizsgát kelltenniük a 10. félév végére, melyben szinténkiváló tanárok vannak segítségükre. Acollegiumi oktatás és lakhatás a hallgatókszámára térítésmentes.

Elérhetõségek: 1518 Budapest, Pf. 155.,tel/fax: (1)-372-0194, http://www.collegium.hu

Hatos PálPh. D., Tihanyi Alapítvány [email protected]

TEHETSÉGPÁRTOLÓK BARÁTIKÖRE – A TEHETSÉGEK

SZOLGÁLATÁBAN

Ez év tavaszán egy, a tehetségek felkarolá-sára korábban létrejött szervezet gödöllõiülésén nagy elhatározás született. Úgy gon-doltuk, hogy értelmiségiek összefogásávalújraértelmezhetõ az a folyamat, amelybena felnövekvõ nemzedékek legtehetsége-sebbjei olyan módon pártolhatók, hogyföldrajzi, szociális helyzetüktõl, kulturálisbeágyazottságuktól függetlenül befuthas-sák azt a pályát, megtalálhassák azt a hiva-tást, amely tehetségük, szorgalmuk alapjánegyéni sikereket hozhat számukra. Ezzelgazdagodhat a nemzet, amely már eddigis számos nagyszerû elmét, kiváló mûvészt,sportolót adott Magyarországnak és a világ-nak.

250


Másokért felelõsséget érzõ, jól tájékozott,kiterjedt társadalmi kapcsolatrendszerbenélõ alkotó emberek összefogására, aTehetségpártolók Baráti Körének (TBK) amegalapítására tettünk kezdeményezést,pártpolitikai nézetektõl teljesen függetle-nül, annak érdekében, hogy határon innenés határon túl egyetlenegy kiemelkedõ te-hetség se vesszen el a magyarság soraiból.

Elhatározásunkhoz olyan embereketkerestünk meg – tudván, hogy szerencséresokkal többen vannak, mint ahányan alátókörünkbe kerülhettek –, akik eddigitevékenységükkel is bizonyították hajlan-dóságukat arra, hogy tudásuk, ismereteikbirtokában, lehetõségeiket felhasználvakészséggel segítenek kibontani azok tehet-ségét, akiket ebben önhibájukon kívülgátol a helyzetük. Nem pénzt, nem ösztön-díjakat gyûjtünk, nem tanfolyamot szerve-zünk, hanem egy újszerû filozófia menténmentori közösséget építünk, és az ehhezvaló hozzáférhetõséget biztosítjuk mindentehetséges fiatal számára. Mindettõl azt vár-juk, azt reméljük, hogy a tehetség és a men-tor kézfogását, elsõ találkozóját a jó taná-csokon túl, tartalmas emberi kapcsolattá isformálja majd az együttmûködés.

Felhívásunkra szinte kivétel nélküligenlõ, támogató válasz érkezett tanároktól,államférfiaktól, kormányzati tisztségvise-lõktõl, akadémikusoktól, rektoroktól, mû-vészektõl, egyházi személyiségektõl, vál-lalkozóktól, világbajnokoktól. A Tehetség-pártolók Baráti Köre megalakult. Három-száz alapítót regisztráltunk.

A gödöllõi alakuló ülés

A Szent István Egyetemi Napok keretében,2002. augusztus 27-én tartottuk alakulóülésünket Gödöllõn. Ez jó alkalom voltarra, hogy az alapelvekrõl, a megvalósításlehetõségeirõl szót váltsunk, közösen gon-dolkodjunk elhatározásunk tartalmi és for-mai elemeirõl.

A nyárvégi ülésen közel százötvenenjelentek meg. Többek levélben írták le vé-leményüket, javaslataikat. Az ülésen meg-erõsítettük: arra szervezõdünk, hogy óva-kodva a túlzott adminisztrációtól, annálinkább építve a személyes, emberi kapcso-latokra és a modern informatikai eszköz-rendszerre, felfedezzük a tehetségeket,megtaláljuk azokat, akiket érdemes segí-teni. A kezdeményezésünk egy régi, egy-szerû felismerésen alapul. Bárhogyan isalakult az elmúlt évszázadokban az egyéb-ként nagy hagyományú, nagy tapasztala-tokkal szolgáló tehetséggondozás, a tehet-ségekkel való foglalkozás, mi arra építünk,hogy mindig is voltak tehetségek és mindigis voltak õket megértõ, segítõ, felkaroló,támogató mentorok. E hagyományokhozméltó elhivatottsággal, de a legkorszerûbbinformatikai eszközrendszer segítségévelakarjuk gondozni a tehetséget. Igazi érté-kek mentén, személyes emberi kapcsolatkeretében.

Mint a baráti kör kezdeményezõje,ezen ülésen bevezetõ elõadásomban el-mondtam, hogy bizakodó vagyok, mertéletem során folyamatosan tehettem atehetséggondozásért, és nem találkoztamolyan rendszerrel, amelynek a politikusaine lettek volna ebben a partnereim. Meg-gyõzõdésem, hogy a fél évszázados tudo-mányos diákköri munka sikere is e konti-nuitásban rejlik. A tehetségpártolás hiá-nyosságai nem csak az egyetemi-fõiskolaifelvételik környezetében észlelhetõk, ha-nem az általános iskolákban, az egyete-meken és a doktori iskolákban is. Ma máregy-egy korosztály negyven százalékatanul tovább a felsõoktatásban, de vajonott tanul-e, ahol a leginkább ki tudja bon-takoztatni a tehetségét? A hátrányok már aközoktatásban éreztetik hatásukat. Önma-gáért beszélõ tény az, hogy az elit egyetemiszakokra felvettek kilencven százaléka aközépiskolák tíz százalékából kerül ki. Az

251

A jövõ tudósai

egyenlõtlen esélyek sokféle hatás eredõi.Összetevõi lehetnek a családi indíttatás, azanyagi helyzet, a földrajzi, szociológiai, is-kolai környezet mássága, és a pályamó-dosítás nehézségei egyaránt. A kiemelkedõtehetségek kibontakoztatását a helyes isko-laválasztás segítésével, a társadalmi, tanu-lási mobilitás támogatásával, a legjobb tu-dományos, szakmai és mûvészeti mûhe-lyek felé irányítással igyekszünk szolgálni.Ennek során feladatunk az igazi tehetségmielõbbi felismerése, a mentori „kézfogás”,a „pályára” segítési tanácsadás (megfelelõiskola, kollégium, mester, szakmai környe-zet, ösztöndíjak elérésének támogatása,szakmai, mûvészi szocializáció stb.), a tartósgondoskodás és a nemzedékek közötti híd-építés. Munkamódszerünk a személyes kap-csolatokra épül, az élõszó, a találkozás, akommunikáció erejét használja fel.

Az augusztusi alakuló ülésen háromkorreferátum hangzott el. Szórádi Sándorvezérigazgató a tehetségek és a munkavilágának kapcsolatrendszerérõl szólt.Kifejtette: a nagy kérdés ma az, hogy atehetséggondozás erkölcsi kötelessége-e amunkahelynek, vagy pedig a profitérdekrekell azt bízni. Hozzátette: a munka világá-ban a tehetség kibontakozása csak „mes-ter” egyéniségek mellett és a tehetségeketápoló környezetben képzelhetõ el. Eztolyan összetett érdekrendszer is befolyá-solja, amelyben önállóan jelennek meg éshatnak a tulajdonosi, a menedzsment ré-szérõl jelentkezõ egyéni valamint a társa-dalmi-környezeti érdekek. A gazdaságiérdek ma már elõnyben részesíti a tehetsé-geket a világban és hazánkban is. E felté-telek mellett a Tehetségpártolók BarátiKöre olyan foglalkoztatás- és oktatáspoli-tika formáló erõvé válhat, amelyik hatástgyakorol a képzési rendszerre, és azt is elõ-segíti, hogy a munka világában se bélye-gezzék meg azt, aki nem feltétlenül a mun-kaadót gazdagító módon tehetséges.

A tehetséggondozás nem csak köteles-ség, hivatás, hanem óriási felelõsség is, amitnem mindig vállalunk magunkra – fogal-mazott Taxner-Tóth Ernõ, Széchenyi-díjasprofesszor. Nem teszünk jót a tehetséggon-dozás kötelességének, ha nem mondjukmeg a fiatalnak, hogy ezen a területen ed-dig tartott a tehetséged, váltanod kell, mertezen az úton nem sok siker kecsegtet. Aziskola gyakran semmiféle szerepet sem ját-szik a mûvészeti tehetségek készségeinekfejlesztésében. A természettudományospályákra való felkészítés azért hiányosságaaz iskolarendszerünknek, mert sok-sokrészletre akarja megtanítani a diákot, de eb-bõl nem jön létre átfogó tudásanyag, világ-kép, valaminek az alapos, az alkotáshozhozzásegítõ ismerete.

Össze kell fogni az erõinket, egymáskezébe kell adni a tehetségeket, fogalma-zott Balogh Judit egyetemi docens, a ProScientia Aranyérmesek Társaságának elnö-ke, hangot adva annak a véleményének,hogy a felsõoktatásban nincs érdekellentéta tehetség és az iskola között. Ezért is sze-rencsés a tehetséggondozók számára az,ha egy adott korosztály egyre nagyobb ará-nya juthat be az egyetemi, fõiskolai képzés-be. Ma már, többek közt az Országos Tudo-mányos Diákköri Tanács (OTDT) munkájarévén is eljutottunk oda, hogy a hallgatóktudományos eredményei növelik az egye-temek presztízsét.

A mûködés elsõ lépései

A Tehetségpártolók Baráti Köre megkezdte– remélem, áldásosnak mondható – mûkö-dését. Szervezete, mûködési formája mostvan kialakulóban. A befogadó gesztor szer-vezet az OTDT Titkársága és a Szent IstvánEgyetem. Folyamatban levõ feladataink:

• Az alakuló ülésünkön elhangzott ja-vaslatok figyelembevételével létrehoz-zuk a Tehetségpártolók Baráti Körénekhonlapját. Ezen minden egyéb adat,

252


információ mellett felrajzoljuk azt azintellektuális térképet (a magyarlaktakülhoni vidékeket is beleértve), amelya földrajzi helyzet és a szakmai elkötele-zettség szempontjából több síkban mu-tatja be a mentori hálózat szövetét. Ahonlap azoknak készült, akik 10-25éves korig – bárki által is felfedezetten –elérhetnek minket, akik ezt a szövetetalkotjuk, hogy tanácsainkkal, ötleteink-kel segítsük feltárni a valódi kiemelke-dõ tehetséget, és közremûködhessünkmegjobbított körülményei kialakításá-ban. Ha kell, mestert, iskolát, kollégiu-mot, mecénást ajánlunk, ha kell, taná-csot adunk további tanulmányokhoz.A Tehetségpártolók Baráti Körénekhonlapja egyik legnagyobb támoga-tónk, a Matáv honlapján kap helyet.(Természetesen több honlapról is elér-hetõvé tesszük, mint például az OTDT,a Szent István Egyetem, és minden, te-hetséggondozással foglalkozó szerve-zet honlapjáról is, akik a velünk valókapcsolatfelvétel, kapcsolattartás soránezt vállalják, biztosítják.)

• Felkeresünk minden olyan intézményt,civil szervezetet, tehetséggondozó tár-saságot, alapítványt, központot, szövet-séget, kollégiumot, különbözõ pályáza-tok kuratóriumait, ahol a tehetséggon-dozás egy vagy több szeletével foglal-koznak (legyenek azok dolgozó fiatalok,egyetemisták, középiskolások, romafiatalok, nevelõotthonokban élõ, hátrá-nyos helyzetû fiatalok). Nagy örömünkre,alapítóink között is köszönthettük ezenintézmények, szervezetek meghatározóegyéniségeit, a témakörben ismert ku-tatókat, szakembereket, ami az intézmé-nyekkel való szoros együttmûködést, akapcsolattartást kölcsönösen segíti majd.Ugyanis fontosnak tarjuk megismernimunkájukat, eddig elért eredményeiket,építeni akarunk hagyományaikra, a

tehetséggondozás, tehetségpártolásszéleskörû szakirodalmára, a témakörkutatási eredményeire, köztük a hazánk-ban egyedüliként Debrecenben beindulttehetségfejlesztési szakértõ pedagógusszakképzés tematikájára, szakmai tö-rekvéseire.

• Tervezzük a különbözõ oktatási intéz-mények, települési önkormányzatok,falu- és tanyagondnokok, a kistérségimegbízottak megkeresését is. A kap-csolatok felvételéhez az adatok gyûjté-sével, összeállításával jól haladunk. Azalapító tagok közül egy kis csoportvállalkozott az adatok, valamint a fellel-hetõ szakirodalom, a konferenciák do-kumentumainak feldolgozására.

• Kilépünk a média nyilvánossága elé,az alapítók személyét is feltárva.

• Olyan kommunikációs kapcsolattartásimódszert alakítunk ki, amely lehetõvéteszi, ha bárki bárhol a saját munkájasorán talál egy tehetséges fiatalt, akkormódja legyen ezt a tényt velünk nagyonegyszerû módon közölni. Az OrszágosTudományos Diákköri Tanács (OTDT)Titkárságán (Professzorok Háza 1146Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.) mintgesztor szervezeten keresztül segítünkadatbázisunk alapján a fiatal tehetség-nek kapcsolatot létesíteni az õt segítenitudó mentorral, vagy az alapító tagjainkközül azzal a személlyel, aki majd köz-remûködik a megfelelõ mentor megta-lálásában.Alapító tagjaink a tehetségek felkutatá-

sában és a mentori munkában is feladatotvállalnak, de ismeretségi körükbõl õk isajánlhatnak további mentort, mentorokat,ha abban az esetben a szakmai kompeten-cia jobban biztosítható a tehetség számára.

A megvalósítandó rendszer keretébenbárki felkereshet minket. Ennek veszélyeittermészetesen tudjuk, de a mentor felké-szültsége garanciát jelent, hogy felelõsség-

253

A jövõ tudósai

teljesen ki tudja majd választani a tehetség-pártolásra igazán érdemes fiatalt, fiatalokat.

A tehetségpártolás általunk elképzeltrendszerében kulcsfontosságú lépés az elsõszemélyes találkozás. Ennek keretében vagya fiatal keresi fel mentorát, vagy a mentorteszi meg ezt a lépést, ezt a gesztust. Úgygondoljuk, ennek a valós és egyben jelképeskézfogásnak egy életre kiható eseménynekkell lennie, amely arra hivatott, hogy feltárja,miként lehet elõsegíteni az adott tehetségkibontakoztatását, milyen tartalma és formájaalakuljon ki az együttmûködésnek.

A mentor szakmai tudása, a társadalom, atudomány, a mûvészet berkeiben szerzettértékes és értékesíthetõ jártassága birtoká-ban útbaigazítást, támogatást ad. Tanácsotad az iskola, a környezet, illetve az anyagihelyzet megerõsítésére. Tapasztalatainkszerint ugyanis a fiataloknál a gyenge lánc-szem döntõen az iskola, a környezet, illetveaz anyagi helyzet lehet.

A tehetség kiválasztásakor egyedilegmérlegelünk és támogatást is testre, szituá-cióra szabottan adunk.

Azt kérjük, hogy a mentor adjon jelzéstszámunkra, amikor a találkozás, a kapcsolatlétrejött, így azt adatbázisunkban rögzíthetjük.A kapcsolatot mentor és pártoltja egyedimódon tartja a továbbiakban, ahogy szívükés lehetõségük diktálja. Célunk, hogy neengedjék el egymás kezét, hogy e nagyonegyszerû, mégis összetett folyamatban neveszítsük szem elõl a felfedezett tehetséget.

Állampolgári, jövendõ értelmiségi gene-rációkat segítõ civil kezdeményezésünkettámogatólag felvállalta az oktatási kormány-zat is, jelentõs, informatikai szponzori szere-pet vállalt a Matáv, a Duna TV pedig nyilvá-nosságának felajánlásával segíti a munkát.

A Tehetségpártolók Baráti Köre kezde-ményezõiként, továbbra is folyamatosan

várjuk azok jelentkezését, akik megismer-ve törekvéseinket, a munkában részt akar-nak venni.

Már most köszönettel tartozom azoknak,akik alapítóként részesei a nagy vállal-kozásunknak. Abban a meggyõzõdésbenmondok köszönetet az eddigi önzetlen se-gítségért, a céljaink elérésébe vetett bizalo-mért, hogy Magyarország jövõjének leg-fõbb letéteményese a tudás és a tehetség.Remélem, az elhatározás és a kezdeti lépé-sek mindannyiunkat s a késõbbi csatlako-zókat is cselekvésre sarkallják, és munkánksorán sok tehetség talál majd útbaigazító,támogató mesterre, sikerül a 10-25 éveskorosztályban felbukkanó magyar tehetsé-geket pártoló mozgalmunkkal is pályárasegíteni személyes örömükre, boldogulá-sukra és nemzetünk gazdagodására.

Levelezési cím: Országos TudományosDiákköri Tanács Titkársága, ProfesszorokHáza 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19–21. Telefon: (1)-352-6910. Fax: (1)-352-6910. E-mail: [email protected] ;[email protected]

IRODALOMBaráti kör a tehetségek felkarolására „Isten kápolnáit”

õriznék. Világgazdaság. Felsõoktatás felsõfokonmelléklet. 34/35. szám. 2002. február 19. 4.

Tehetségpártolók Gödöllõn. Népszabadság. Pest-Vidékmelléklet. 2002. szeptember 20.

Mestert, iskolát, kollégiumot, mecénást ajánlanak.Tehetségpártolók Baráti Köre alakult. Szent IstvánEgyetem, 2002. 10. 12-13.

Szendrõ Péter (2002): Tehetségpártolók Baráti Köre.Magyar Felsõoktatás, 8. 8-9.

Szendrõ Péter – Koósné Török Erzsébet (2002).Tudományos diákkörök. Fél évszázad a tehetség-gondozás szolgálatában. Magyar Tudomány. 10.

1377-1383.

Szendrõ Pétera mûszaki tudomány doktora

Szent István Egyetem – [email protected]

254


Tudós fórum

Elnök Úr, tisztelt hölgyeim és uraim!Nagy örömmel fogadtam el a felkérést, hogyszóljak Önökhöz. A tudomány temp-lomában a tudomány ünnepén szólni nagymegtiszteltetés. „Haladni csak úgy lehet,hogy ha míg egyik lábunkkal elõre lépünk,a másik lábunkat helyén tartjuk. Ez elsõ tör-vénye minden haladásnak, mely szintúgyáll a nagy államok, s egész népek, minthacsak egyes emberek haladását segítjük” –mondta a múlt század derekán EötvösJózsef, akinek szavai ma is idõszerûek.

Magyarország nagy, közös lépés elõttáll. Reményeink szerint alig több mint egyév múlva csatlakozunk az Európai Unió-hoz. A haladáshoz szükséges szilárd támasza nemzeti örökségünk: kultúránk, tudomá-nyunk, történelmünk, a magyar emberektehetsége, szorgalma, hazánk természetikincsei, a magyar föld. Apportunk tehátóriási. Büszkén, feltartott fejjel, a továbbifejlõdés reményével mehetünk európai tár-saink közé. Persze ahhoz, hogy képeseklegyünk megfelelõ tempóban elõre halad-ni, tisztában kell lennünk értékeinkkel,gyengéinkkel, történelmünkkel, ezerévesörökségünkkel. Emlékezni és emlékeztet-

ni. Ez közös felelõsségünk. Kutatni, és el-mondani az igazat. Kijavítani, aki téved.Felelõsségre vonni, aki nem mond igazat.És megkövetni, aki szenvedett. Itt, a tudo-mány házában különösen nagy e szavaksúlya. Engedjék meg nekem, hogy mostnéhány másodpercig szünetet tartsak.Szeretnék egy fõhajtással tisztelegni azonmagyar fiatalemberek elõtt, akik negyven-hat évvel ezelõtt, november 4-én vagy akövetkezõ napokban életüket áldozták amagyar szabadságért. Egy igazságosabb ésemberibb világért. És azért, hogy ma sza-badon és derûlátóan beszélgethessünk egyszabad, boldog, fejlõdõ, európai nemzetjövõjérõl.

Kedves barátaim!Történelmünkre, múltbéli teljesítményünk-re joggal vagyunk büszkék. Ebben nagyszerepe van a magyar szellemi élet teljesít-ményének. A 20. század magyar tudósaiközül tizenketten vették át eddig a Nobel-díjat, elõször 1905-ben, legutóbb 1994-ben.Néhány hete pedig, mindannyiunk nagyörömére és büszkeségére a magyar kultúrakiemelkedõ képviselõje kapta a legrango-sabb irodalmi kitüntetést, az irodalmi No-bel-díjat. Gondolkodtam azon, mert biztos

MEDGYESSY PÉTERMINISZTERELNÖK BESZÉDE

a Magyar Tudomány Napja alkalmából tartottdíszünnepségen1

1 Magyar Tudományos Akadémia, 2002. november 4.

255

Tudós fórum

voltam benne, hogy Elnök úr is fog errõlszólni, hogy vajon elmondjam-e még egy-szer. De olyan jó elmondani. Olyan jó érzésmegismételni, hogy mit produkált ez a kisnemzet az elmúlt században. Úgyhogy úgygondoltam, hogy még akkor is, ha már egy-szer elhangzott, érdemes szót ejteni róla.

A magyar nép kreativitása megbecsültdolog a világon. A nemzeti közép kormá-nya erre a kreativitásra építi programját. Azország fejlõdése hamarosan egy új szakasz-ba lép. Olyan szakaszba, ahol a tudás, afejlesztés, a szellemi befektetés lesz a fejlõ-dés motorja. Vörösmarty Mihály még aztkérdezte egyik költeményében: „Ment-e akönyvek által a világ elébb?” Zaklatott kér-dés volt, keserû történelmi leltár után tettefel a költõ ezt a kérdést. De a válasz nálais: igen. És egyértelmû igen volt a SvédKirályi Akadémián is. És természetesenegyértelmû az igen itt is. A világ elõbbrement a könyvek által. Tudjuk, a tudatlanságfélelemhez vezet, a félelem pedig gyûlölet-hez. Csak egy olyan társadalom képes jobbválaszokat adni az élet kérdéseire, amelya tudásra épül. Ma már nem csak a méretelehet nagy egy országnak azáltal, hogy em-berei kiválóak. A polgárai tudása az, amiigazán a nemzetet többé teszi. Természete-sen ez egy trivialitás, amit mondani fogok,mégis úgy vélem, érdemes megismételni.A jövõ társadalmának a tudás az alapja. Atudásé pedig a könyv. Aki a könyvet égeti,az a jövõt égeti. Aki könyvtárat épít, egyjobb világért dolgozik. Közös, könyveink-ben, fejünkben és szívünkben õrzött tudá-sunk teremthet lehetõséget arra, hogy többterületen elérjük az Európai Unió fejlettállamainak színvonalát. Nem szabnék idõtrá, mert oly sokszor mondtuk különbözõdátumokat, hogy ekkorra, s akkorra fogjukelérni az Európai Unió színvonalát. Én aztgondolom, ha mindannyian nyugodt lelki-ismerettel dolgozunk, akkor biztos, hogysok területen rövid idõn belül elérhetjük

azt, amit szeretnénk, hogy valóban Magyar-ország az élvonalába kerüljön a tudomány-nak, a világnak, a gazdaságnak, és akkornyugodtan tekinthetünk saját magunkba.

Tisztelt hölgyeim és uraim!Most dõl el, milyen országban élünk hol-nap és holnapután. Én hiszek abban, hogytudunk olyan Magyarországot teremteni,ami a tehetségeseknek versenypálya, a rá-szorulóknak menedék. Mely õrzi, biztatja,segíti a tehetséget, és oltalmat nyújt annak,aki rászorul. Mi a feltételeket teremthetjükmeg ahhoz, hogy Önök számára és Önö-kön keresztül sokak számára az ország való-ban versenypálya lehessen. Hogy a fiataltehetségek világszínvonalú oktatást, tudástkapjanak. Ehhez szeretnék én az Önöktársa lenni.

Tisztelt hölgyeim és uraim!Tudom, a tudomány csak akkor él, úgy fej-lõdik, ha szabad. Ha mentes az állami be-avatkozásoktól, felesleges elõírásoktól. Haa tudomány, a tudomány emberei határoz-zák meg a tudomány fejlõdését. És azt,hogy merre megy a világ. A tudomány általelért eredményekbõl meríthet a politika ésa kormányzat is. Már aki képes tanulni. Azállamnak persze van feladata. Biztosítania feltételeket a tudományos élet mûködé-séhez. Örömmel informálhatom Önöket,hogy a jövõ évi állami költségvetésbõl aMagyar Tudományos Akadémia számáraa 2002-es elõirányzathoz képest 8,2 milli-árd forinttal több jut. Ez 28 %-os növeke-dés. (taps)

Természetesen ebben nem kis szerepetjátszik a bérek növekedése. De hát mi atudomány? A tudomány tulajdonképpenaz emberek tudása, és az államnak jó érde-ke, ahogyan egyébként ezt kitûnõen el-mondta a Faraday-idézet kapcsán Elnökúr is, az államnak jó érdeke, hogy megbe-csülje azokat az embereket, akik a jövõvel

256


foglalkoznak, akik a jövõ kérdéseire keresika jó válaszokat. A kormány a legutóbbi üléséndöntött arról is, hogy a pénzmaradványterhére egymilliárd forintot biztosít akutatóintézeti mûszerpark fejlesztésére.(taps)

Hölgyeim és uraim!A tudás alapú társadalom korát éljük.Ugyanakkor nézeteink, szokásaink, de atársadalmi mechanizmusaink is még sok-szor a régiek. Változnunk kell, mert válto-zik körülöttünk a világ. Az informatika, azInternet világa számunkra kihívás, és per-sze esély. A világ egyre „kisebb, gyorsabbés hatékonyabb” lesz. Ebben a versenybenma még szinte egyenrangúként vehetünkrészt. Most dõl el, hogy azokkal tartunk-e,akik meghatározzák, hogy milyen lesz ajövõ, vagy azokkal, akik csak elviselik aváltozást. A modern Európa a mércét na-gyon magasra tette. A választás számunkraígy szól: vagy megteremtjük Magyarorszá-gon a tudásalapú társadalom feltételeit,vagy kihagyunk, elmulasztunk egy nagylehetõséget, és ezzel kockáztatjuk gyerme-keink jövõjét. Minden késlekedés, beváltat-lan ígéret az esélyeinket csökkenti. Hiszemazt, hogy ezen a téren is sikeres lesz euró-pai csatlakozásunk. Az elõjelek kedvezõ-ek. Az Európai Unióval való tudományos,kutatási, mûszaki együttmûködés jó példá-val szolgál arra, hogyan kell kihasználniaz Unió keretprogramjai kínálta lehetõsé-geket, és hogyan tudjuk valóban magun-kévá tenni azokat az anyagi forrásokat,amelyek eredményeképpen a magyartudomány gyorsabban tud fejlõdni.

Kedves barátaim!Célunk az, hogy a kutatás-fejlesztés tekin-tetében elérjük, vagy legalább megközelít-sük azt a szintet, azt a ráfordítási szintet,ami az európai uniós tagállamokban van.Elnök úr errõl is szólt. Még messze vagyunk

tõle, de azt gondolom, hogy nagyratörõtörekvéseket kell megfogalmaznunk. Ezértsokmindenre szükség van, sokmindentkell tenni. Tisztelem az itt ülõ professzo-rokat, akadémikusokat, a tudomány elitjét,színe-javát. Ugyanakkor tudjuk, a fiatalo-kon, az Önök tanítványain múlik nagyonsok, az Önök tanítványain múlik majd ajövõ. Javítani kell a fiatalok tudomány irántiérdeklõdését. Ezért növelni fogjuk a fiatalkutatók esélyeit, teljesítõkedvét. Ennek ér-dekében jelentõsen bõvítjük a posztdok-tori foglalkoztatás lehetõségét. Növeljük aBolyai- és az OTKA-ösztöndíjak rendszer-szerû támogatását. Továbbfejlesztjük a Bé-késy-ösztöndíjat, ösztönözzük posztdokto-ri állások és ösztöndíjak létrehozását.

Lényegesen egyszerûsítjük a külföldiállampolgárok kutatási-fejlesztési célú ma-gyarországi munkavállalásának adminiszt-ratív eljárásait. Hiszen a tudomány oly mér-tékben nemzetközi, hogy nem lehet hatá-rokat szabni neki sem így, sem úgy. Erõfe-szítéseket teszünk a hazánkba érkezõ euró-pai Marie Curie-ösztöndíjasok számánaknövelésére. Ösztöndíjakat alapítunk a Kár-pát-medence fiatal magyar és nem magyarnemzetiségû kutatóinak a hazai kutatásiprogramokba való bekapcsolódásra. S to-vábbfejlesztjük a Szent-Györgyi Albert-ösztöndíjat. Célunk, hogy ebben a mostfutó négyéves kormányzati ciklusban lehe-tõség nyíljék több új önálló költségvetésûegyetemi intézet alapítására. Vezetésükrea magyar tudomány világszerte dolgozóképviselõi közül a legígéretesebb teljesít-ményû, feltörekvõ fiatal személyiségekettervezzük megnyerni. Elengedhetetlen,hogy a hazai és külföldi mûködõ tõke ér-deklõdését felkeltsük a magyar tudomá-nyos bázis iránt. Hallatlan fontos kérdésez. Látjuk, hogy Magyarország azt az átme-neti elõnyét, ami az alacsony bérekbõl szár-mazott, folyamatosan és fokozatosan elfogja veszíteni. Ez így van rendjén. Ezt sze-

257

retnénk mindannyian. Azt szeretnénkmindannyian, hogy a bérek tényleg a meg-felelõ európai szint felé közeledjenek.Ugyanakkor szükségünk van azokra a fej-lesztési forrásokra, amelyeket a befektetõktudnak garantálni. Ehhez pedig az kell,hogy olyan termékek, olyan szolgáltatásokszülessenek Magyarországon, amelyekmagas hozzáadott értéket tartalmaznak,nagy tudást tartalmaznak, építenek a kuta-tásra, a fejlesztésre. Az egyetemi centru-mokban e folyamatok elõsegítése érdeké-ben technológiai transzfer intézményeket,tudományos technológiai ipari parkokat,innovációs üzleti centrumokat kell létre-hozni, illetve mûködtetni. Támogatjuk azilyen kezdeményezéseket.

Az elmúlt öt hónapban sokat tettünkazért, hogy a legkirívóbb társadalmi igaz-ságtalanságokat mérsékeljük. Ugyanakkortávolabbra is kell, hogy tekintsünk. Megkell alapoznunk a sikeres európai Magyar-ország jövõjét. Meg kell alapoznunk azt,hogy polgáraink, vállalkozásaink verseny-képesek legyenek az Európai Unióban is.Mert a versenyképesség ma már csaknemkizárólag a tudásról, a szellemi adottságokkiaknázásáról szól. A Magyar TudományosAkadémia kezében van a távlati jövõ. Akormány ezért határozottan támogatja,hogy az Akadémia minden erejével azalapkutatásokra összpontosítson, a fejlesz-tõk fejlesztése, a jövõ megalapozása közösérdek, ha úgy tetszik, nemzeti cél. Mert ak-kor lesz sikeres Magyarország, akkor leheta gazdaságot, a felsõoktatást társul hívni ajövõ alakításához, ha ehhez az alapkuta-tások megfelelõ hátteret teremtenek.

Kedves barátaim!Csak olyan országban fejlõdik a tudomány,ahol a társadalom elismeri azt, és megbe-csüli a tudósokat. A Magyar TudományosAkadémiának mint köztestületnek megkü-

lönböztetett felelõssége és szerepe van atudományos munka feltételeinek alakulá-sában. Az alapkutatások támogatásában,érdekeinek védelmében, országos koordi-nálásában. A kormány a tudomány rang-jának, társadalmi megbecsülése növeléseérdekében november 3-át, a Magyar Tudo-mány Napját törvényben is a magyar tu-domány ünnepévé javasolja nyilvánítani.Programunkban a Magyar TudományosAkadémia köztestülete és a kormány általösszehangolt kutatásokra külön figyelmetkívánunk fordítani. Ennek érdekében mégebben az évben az Akadémia vezetése ésa Miniszterelnöki Hivatal 300 millió forintértékben szerzõdést köt az együttesen ki-választott, stratégiai fontosságú társadalmikutatásokra. Az Európai Unióhoz egybüszke, felkészült nemzet fog csatlakozni,amely magyar hagyományainkkal gazdagí-tani fogja az Uniót. A Magyar Köztársaságkormányának programja elkötelezettentámogatja a magyar nyelv, irodalom, törté-nelem és kultúra nemzetközileg is korszerûkutatását, a hungarikumok kutatását ésgyûjtését, függetlenül attól, hogy azt hatá-rainkon innen vagy túl mûvelik.

Tisztelt hölgyeim és uraim!Eötvös Józseffel kezdtem, és e falak közöttSzéchenyi Istvánnal kívánom befejeznimondanivalómat. Nem csupán illendõség-bõl. Hanem azért, mert mindaz, amirõl ed-dig beszéltem, a legnagyobb magyar leg-fontosabb intelmével, a nemzet mûveltsé-gének, tudásának folyamatos gyarapításá-val találkozik. De hogy ezt a gyarapítástnem öncélúan gondolta õ sem, azt szavaibizonyítják: „Nem a tanulás, s a tudomá-nyok mennyisége teszi az embert okossá,hanem azok megemésztése, és jó elrendel-tetése.” Ezt a jó elrendeltetést kívánomÖnöknek, magunknak, az országnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Tudós fórum

258


Miniszterelnök úr, miniszter urak éshölgyek, meghívott vendégeink,

igen tisztelt tudóstársaim!

Az ünnep mindig alkalmat ad múltunkáttekintésére, valamint a jelenben és a jövõ-ben megvalósítandó elképzeléseink szám-bavételére. A Tudomány Napját hatodikalkalommal ünnepeljük, s idén BolyaiJánosra is emlékezünk, aki kétszáz évvelezelõtt született, és aki tudományával, geo-metriájával egy új, más világot teremtett.Az elmúlt évszázad utolsó évtizedeire azvolt jellemzõ, hogy a tudomány rendkívülgyors fejlõdésének és nemzetek felettivéválásának eredményeképpen egyre in-kább innováció-függõ lett, és globalizá-lódott. A 21. századdal tulajdonképpen egyúj korszak köszöntött ránk, a tudás társa-dalma, amelyre elsõsorban az jellemzõ,hogy felértékelõdött a szellemi tõke. Nap-jainkban egy teljesen új képlet kezdi uralnia világot: tudás + információ = hatalom.Azaz, aki tudással rendelkezik, és hozzátud jutni az információs forradalom adtalehetõségekhez, az sikeres ember lesz.Sajnos ebbõl a képletbõl egyvalami hiány-zik. És ez az erkölcs. Manapság egyre in-kább jellemzõ, hogy a gazdasági élet sze-replõi a nemzetek rangsorát nem katona-politikai erejük vagy gazdasági potenciájukalapján, hanem a meglévõ szellemi nagy-ságuk révén határozzák meg. Magyaror-szág ilyen szempontból elõnyös helyzet-

ben van, hölgyeim és uraim. Mindig gaz-dag volt szürkeállományban, alkotásraképes kutatókban, ötletes fejlesztõkben.Nem véletlen, hogy a legelõkelõbb tudo-mányos lap, a Nature is egy egész oldaltszentelt a magyar tudomány múlt századieredményeinek. A cikk címe az volt: Ge-nius loci – A hely szelleme, és az alcímevastag betûvel: „The 20th Century WasMade in Budapest” – A 20. századot Buda-pesten csinálták. A magyar tudósok mindigfontos szerepet játszottak az atomenergiabékés felszabadításában, az információsforradalom megteremtésében, az orvostu-domány fejlõdésében, hogy csak néhányatemlítsek. És hatalmas öröm számunkra,hogy a tizenkét magyar származású, ma-gyar Nobel-díjas után egy tizenharmadikatköszönthetünk: Kertész Imrét, aki Nobel-díjat kapott, irodalmi Nobel-díjat. (taps) Máraz elsõ pillanatokban gratuláltunk neki,meghívtuk Közgyûlésünkre, de sajnos, igenszéleskörû elfoglaltsága miatt, nem tud résztvenni rajta.

Hölgyeim és uraim!A Magyar Tudományos Akadémia törvényifelhatalmazást kapott arra hogy a magyartudományosság érdekeit képviselje: 38 ku-tatóintézetével, és a 12 egyetemen mûködõ138 kutatási egységével jelentõs részt vállala magyar kutatásokban; nem is beszélvearról, hogy 11 ezer köztestületi tagja van.Felöleli ugyanakkor a világon élõ magyartudósokat is, és örömmel jelenthetem,hogy ez a kör egyre szélesedik. Ugyancsak

VIZI E. SZILVESZTER ELNÖK BESZÉDEa Magyar Tudomány Napja alkalmából tartott

díszünnepségen1

1 Magyar Tudományos Akadémia, 2002. november 4.

259

elmondhatom, hogy a brüsszeli 5. Keret-program keretében a magyar tudósok töb-bet nyertek vissza, mint amennyit az állambefizetett. Philippe Busquin úr, a brüsszelitudományügyi fõbiztos véleménye szerint,Magyarország az elmúlt években ebbõl aszempontból az egyik legeredményesebbországnak tekinthetõ. Persze, hogy mi lesza 6. Keretprogramban, hogy mit hoz a jövõ,azt nehéz megmondani.

Engedjék meg, hogy a teljesség igényenélkül néhány jelentõs eredményre felhív-jam a figyelmüket.

Vicsek Tamás akadémikus társunk azELTE Biológiai Fizikai Tanszékérõl, mun-katársaival együtt statisztikai-fizikai mód-szereket használva az emberek viselkedé-sének meghatározására, több cikket közölta világ legjelentõsebb tudományos folyó-iratában, a Nature-ben.

Kiss György Botond és munkatársai aMagyar Tudományos Akadémia SzegediBiológiai Központja Genetikai Intézetébõlez év júniusában a Nature-ben közölt egycikket, amelyben leírta, hogy a világon elõ-ször Magyarországon sikerült azokat afehérjéket klónozni, amelyek elõsegítik alevegõ nitrogénjét megkötõ baktériumoknövénybe jutását. Ha ezt a lehetõséget kitudjuk terjeszteni olyan szántóföldi növé-nyekre, mint a rizs és a búza, akkor a vilá-gon a mûtrágyázás jelentõsen csökkenne.Ugyanebben a számban a cikk méltatásakoraz eredményt forradalmiként említik.

Bár errõl már beszámoltunk, de azértazt is jelenthetem, hogy hat magyar intézetnyert brüsszeli pályázatokon több millióeuró mellett Centre of Excellence címet.

Tisztelt Ünnepi Ülés!A magyar tudományosság képviselõi, a ter-mészet- és társadalomtudományok mûve-lõi nemcsak a természet titkainak és a társa-dalom jelenségeinek a feltárásával, a magyarnyelv ápolásával, a rendszerváltás sajátossá-

gainak kutatásával, sõt a külföldi eredmé-nyek honosításával segítik az ország gazda-ságát, a társadalom életét, hanem a nemzet-közi tudományos társaságokban betöltöttvezetõi, tagsági tevékenységükkel is ered-ményes alakítói a világ Magyarországrólalkotott képének. Azaz az országimázst ala-kítják. Engedjék meg, hogy megint csak ateljesség igénye nélkül, két példát említsek:

Mosonyi Emil akadémikus társunk egészéletmûvéért Nagydíjat kapott Cannes-ban,a vízügyi konferencián, amelyet 2002. június4-én az ENSZ volt fõtitkára, Pérez de Cuéllaradott át. (taps). Ezt a vízügyi „Oscar-díjat”most negyedik alkalommal osztották ki.

Hasonló büszkeséggel jelenthetem,hogy Kornai János akadémikus társunkatnéhány héttel ezelõtt a Nemzetközi Köz-gazdasági Társaság elnökévé választották.Kornai János egyébként Robert SolowNobel-díjas texasi közgazdásztól vette átaz elnöki pozíciót. Nem kell említenem,hogy mekkora megtiszteltetés ez a magyargazdaság számára.

Tisztelt tanult Barátaim!Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A politikában vannak jobboldali és balol-dali irányzatok. A tudományban ilyeneknem léteznek. Az igazi tudós, az alkotóértelmiségi tevékenysége, a világ termé-szeti és társadalmi törvényszerûségeinekmegismerése nagy nemzetközi munka-megosztásban folyik. A tudomány a 20.század második felében globalizálódott,azaz egy jelentõs része elõször kezdett elúgy mûködni, hogy elvesztette nemzeti,politikai, etnikai és vallási jellegét. A tudo-mány eredményeinek felhasználása termé-szetszerûleg már a politikából függ. Mi, ma-gyar tudósok abban vagyunk érdekeltek,hogy segítsük saját kormányunkat, hogysegítsük a gazdaság és társadalom célját ahazai és külföldi tudományos eredményekitthoni hasznosításában, felhasználásában;

Tudós fórum

260


hogy termékeink versenyképesek legye-nek, hogy az itthon gyártott áru piaci érté-kében minél nagyobb legyen a hozzáadottmagyar szellemi érték.

Az is a feladataink közé tartozik, hogyfelhívjuk a döntéshozók, azaz az Önökfigyelmét a felfedezéstõl az áruvá válás, azinnovációs lánc lerövidülése miatti esetlegesgyors trendváltozásokra, hogy segítsük azEU-csatlakozást. Csak egy példát mondok:segítséget nyújtunk kormánynak a NemzetiFejlesztési Program elõkészítésében. Sokegyéb példát is tudnék mondani. De mind-ezt úgy tesszük, hogy a politikától teljesenfüggetlenül az európai szakmai és erkölcsiértékrendet vesszük alapul. Az Európai Uniótulajdon versenyképességének érdekébenfelszólította minden egyes tagországát, hogykiemelten támogassa a kutatást-fejlesztést.Most jelenteném be, hogy Akadémiánk azelõzõ és a mostani kormány támogatásával2003. novemberében egy Science Forumotrendez, ahol megvizsgáljuk a tudományexponenciális, rendkívül gyors fejlõdéséneka társadalomra, a gazdaságra, az egyénre, akis és nagy közösségekre kifejtett hatását.Elsõsorban az ország gazdasági érdeke, hogya kutatás-fejlesztésre juttatott pénz minélnagyobb legyen. Az elmúlt két évben jelentõsemelkedés volt, azonban még mindigelmaradunk az európai uniós átlagtól. Még amai napon Széles Gábor úrral, a Munkaadókés Gyáriparosok Országos Szövetségénekelnökével aláírunk egy szerzõdést azért,hogy a magyar tudomány, a magyar tudo-mányosság szereplõi segítsék a magyar gaz-daságot, a magyar gazdaság elit képviselõipedig segítsék a magyar tudományosságot.

Engedjék meg, hogy egy rövid kistörténettel szolgáljak a 19. századból arról,hogy a kutatás és fejlesztés miért is fontos.Michael Faradaytõl, aki egyébként a Ma-gyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjavolt, megkérdezte korának legfontosabbgazdasági szereplõje, a kincstárnok, hogy

mondja már Faraday úr, mire jók a magaelektromossággal kapcsolatos kísérletei,azon kívül, hogy maga otthon ezzel szóra-kozik. Faraday azt válaszolta, hogy tudja,kedves kincstárnok úr, egyszer még ezek-nek a kutatásoknak eredményeképpenmaguk nagyon sok adót fognak beszedni.Azt hiszem, Faradaynek nagyon is igazavolt, ezért is támogatni kell a kutatást ésfejlesztést. Sajnos Magyarországon a kuta-tók száma még mindig nagyon alacsony,egyetemeink mûszerezettsége nem megfe-lelõ, akadémiai intézeteinkkel is vannakproblémák. Azt kell mondanom, hogyeurópai uniós csatlakozásunkkor a kutatás-fejlesztésre fordított összeget és a kutatás-ban résztvevõk számát is emelni kell.

Az Akadémia társadalmi szerepvállalá-sának egy teljesen új formája a MATÁV-valközösen indított Mindentudás Egyetemecímû elõadássorozat. Ebben világhírû tu-dóstársaink: akadémikusok, nagydokto-rok, vezetõ professzorok tudományterüle-teik legizgalmasabb, legérdekesebb kérdé-seirõl tartanak elõadásokat. Közérthetõen,hogy mindenki számára érthetõek legye-nek. A közszolgálati televízióban, a rádió-ban, a négy országos napilapban, többfolyóiratban és a legnézettebb internetesportálon is hozzáférhetõk az elõadások. Akezdeményezés minden várakozást felül-múlt. Itt és most is szeretném megköszönnia MATÁV-nak és Straub Elek vezérigazgatóúrnak a segítséget.

Eötvös Loránd, Akadémiánk egykorielnöke mondta 1902-ben, Bolyai Jánosszületésének centenáriumán: „csak az azigazi tudomány, amely világra szól; s azértha igazi tudósok és amint kell jó magyarokakarunk lenni, úgy a tudomány zászlójátolyan magasra kell emelnünk, hogy azthazánk határain túl is meglássák, és meg-adhassák neki az illõ tiszteletet.”

Azaz, gondolatainkban és cselekedete-inkben nekünk, tudósoknak egyidejûleg

261

Tudós fórum

kell a nemzetit és a nemzetközit, a hagyo-mányt és az újdonságot kifejeznünk és gya-korolnunk, mindenki számára érthetõvétennünk. Mert a modernség a hagyománytisztelete nélkül gyökértelen, mert nem le-het a jövõt a múlt és az elõzmények isme-rete nélkül építeni.

Itt, ebben a teremben a jelenlévõ tudó-sok, egyetemi vezetõk jelenlétébenígérhetem, hogy a magyar alkotó értelmi-ség színe-java segít a nemzet érdekét szol-gáló európai csatlakozásban. Összegezve aztmondhatom, hogy a tudomány, a kutatás-

fejlesztés támogatása mindenki számára jóbefektetés. Jó befektetés az ország, anemzet számára, és jó befektetés a gazda-ság mint egész, de azok számára is, akikannak szereplõi. De mindehhez az is kell,hogy a pontosan 200 éve születetett nagymagyar zseni, Bolyai gondolatai érvénye-süljenek: „emelkedjünk fel lehúzó gondja-ink közül, nyújtsuk egymásnak jobbunkat,fogjunk össze, hogy egyszerre gazdagítsuka magyarságot, s az emberiséget, hogykreatív együttmûködéssel teremtsünkvilágraszóló alkotásokat.”

262


A Magyar Tudományos Akadémia (MTA)mint a tudomány mûvelését, a tudományeredményeinek terjesztését, a kutatások tá-mogatását, valamint a magyar tudományképviseletét ellátó önkormányzati köztes-tület, és a Munkaadók és Gyáriparosok Or-szágos Szövetsége (MGYOSZ) mint a ma-gyar gazdaságnak a tagszervezetek által lét-rehozott országos gazdasági és munkaadóiérdekképviseleti szövetsége, amely a le-hetõ legszélesebb tagsági alapra támasz-kodva törekszik a Magyarországon mûkö-dõ tõke képviseletét megteremteni,

felismerve annak fontosságát, hogy amagyar gazdaság és társadalom fejlõdésé-hez a független társadalmi szervezeteknekés önkormányzati elven mûködõ köztestü-letnek is hozzá kell járulnia,

figyelembe véve azt, hogy a gazdaságfejlesztésének igen fontos láncszeme a tu-domány mûvelése, a tudomány eredmé-nyeinek bevezetése és hasznosítása, a kuta-tóhelyek és a vállalatok közötti K+F tevé-kenység összehangolása,

elismerve a minõségi termékek elõállí-tásához, a minõségellenõrzési módszerekbevezetéséhez és a minõségbiztosításhozfûzõdõ kölcsönös érdekeket,

egyik fontos feladatának tartva a ma-gyar gazdaság európai uniós csatlakozásravaló felkészítését, ennek érdekében az eu-rópai és nemzetközi tudományos és mun-kaadói szervezetekkel való kapcsolattartást

úgy határozott, hogy együttmûködésimegállapodást köt egymással.

A közös célok elérése érdekében aFelek az alábbiakban állapodnak meg:

• elõsegítik az akadémiai kutatóhelyekés a MGYOSZ tagvállalatai közti K+Ftevékenység összehangolását, konkrétegyüttmûködések kialakítását és vállaljákazok gondozását,

• megkülönböztetett figyelmet fordíta-nak azokra az együttmûködésekre, ame-lyek az informatika, az anyagtudomány, avegy- és gyógyszeripar, a biotechnológia,valamint a környezetvédelem területénjönnek létre,

• együttmûködnek a hazai energiapoli-tika és stratégia kialakításával kapcsolatosszakmai szakértõi munkálatokban,

• kölcsönösen figyelemmel kísérik, in-dokolt esetben segítik a K+F területén ki-alakult együttmûködéseket, azok eredmé-nyeinek gyakorlati megvalósulását,

• erõfeszítést fejtenek ki annak érde-kében, hogy a Nemzeti Stratégiai K+F Prog-ramokhoz benyújtandó közös pályázatok-hoz a szükséges felhasználói támogatás(sajátrész) biztosítható legyen a kutatóhe-lyek számára,

• az MTA vállalja, hogy az MGYOSZközremûködésével rendszeresen tájékoz-tatást ad a kutatóhelyen létrejött legújabb,a gyakorlatban hasznosítható kutatásieredményekrõl,

• igény esetén az MTA kutatóhelyeinhelyet és kreatív kutatói környezetet bizto-sít olyan kutatócsoportok fogadására azMGYOSZ tagvállalatai számára, amelyek

EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSa Magyar Tudományos Akadémia, valamint

a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége között

263

egy-egy konkrét K+F feladat megoldásárajönnek létre,

• a Felek megvizsgálják és összeállítjákazoknak a vizsgálati és minõségellenõrzésimódszereknek a listáját, amelyekkel a kuta-tóhelyek rendelkeznek, és amelyek szük-ségesek a vállalatok minõségi termékeinekelõállításához, a minõségbiztosításhoz,

• közremûködnek abban, hogy a kö-zös tevékenységekhez megfelelõ magasszintû infrastruktúra alakuljon ki,

• megvizsgálják a kutatóhelyeken lét-rejövõ termékek szabadalmi oltalmánaklehetõségét, mivel jelenleg ezek jelentõsrésze pénzhiány miatt másutt hasznosul,

• az MTA vállalja kutatóhelyein határo-zott idõre fiatal, tehetséges, széleskörû

elméleti tudással is rendelkezõ – kutatókszakirányú kiképzését, akik a képzést kö-vetõen a vállalatoknál K+F munkát végez-nek,

• a Felek megvizsgálják olyan kiemeltelismerési rendszer létrehozásának lehetõ-ségét, amely a legkiválóbb, gyakorlatbanis megvalósult K+F eredményeket díjazná,

• a Felek a megállapodásban foglaltakmegvalósulásának ellenõrzésére, azegyüttmûködés elõmozdítására vegyesbizottságot hoznak létre.

A megállapodás végrehajtását az MTA ré-szérõl Keviczky László alelnök, az MGYOSZrészérõl Dr. Pakucs János, az Oktatási ésKutatási Testület elnöke koordinálja.

Vizi E. SzilveszterMTA elnök

Széles GáborMGYOSZ elnök

Budapest, 2002. november 4.

Tudós fórum

264


Ha a mindennapi ember elolvassa a Nobel-díj bizottság indoklását, amit Oláh Györgykitüntetésével kapcsolatban adott, nemsokat ért belõle. Ugyanakkor közvetve na-gyon sok közünk van a dologhoz, hiszenha például ólommentes benzint tanko-lunk, azt azért tehetjük, mert Oláh Györgymunkája nyomán lehetõvé vált ennek ol-csó és nagy mennyiségben történõ elõállítá-sa. De kezdjük korábban a történetet. Ma-gyarországról 1956-ban jött el, már befu-tott, nemzetközileg ismert kutatóként, aKözponti Kémiai Kutatóintézet igazgató-helyettese volt.

Nem tudom, pontosan mit kell érteni azon,hogy befutott ember. Én már fiatal korom-ban is kutattam, és azt hiszem, hogy voltakis bizonyos eredményeim. De hát ez olyan,mint egy halacska, aki egy kis tóban nõ fel,ebben a kicsi tóban még egy viszonylag kishal is nagynak érzi magát. Ha ez a hal kikerüla világ nagy óceánjaiba, akkor rövidesenrájön, hogy nem is olyan nagy. Ezzel tulaj-donképpen csak azt akarom mondani, hogya tudomány teljesen nemzetközi. Nincs kü-lön amerikai, német, francia vagy magyartudomány.

Hadd nyúljak egy kicsit még jobban visszaa kezdetekhez. Ha jól tudom, igazából azegyetemig nem is nagyon érdekelte a kémia.A történelem, az irodalom foglalkoztatta,aztán mégiscsak a kémia felé fordult.

Fiatal koromban, még az egyetem elõtt, sokminden érdekelt. A középiskolában a nyel-veken kívül történelemmel, filozófiával fog-lalkoztam, és még sokminden mással. Eztsoha nem bántam meg, mert amikor az em-ber elkezd egy tudományos pályát, akkoraz idejének a legnagyobb részét leköti a ku-tatás, nem sok ideje marad másra. A pályavá-lasztásomat tulajdonképpen az döntötte el,hogy Magyarország kis ország, és gondol-nom kellett arra, hogy olyan pályát válasz-szak, amibõl meg is lehet élni. Nem tudompéldául, hogy hány filozófusnak biztosítmegélhetést Magyarország. Ezért választot-tam a kémiát. Viszont ahogy elkezdtem ta-nulni, megragadott a kémia. Nehéz meg-mondani, hogy miért, ez olyan, mint a szere-lem, nincs rá ésszerû magyarázat. Az kezdet-tõl fogva lenyûgözött, hogy a kémiánaknagyon széles vonatkozásai vannak. Szintenincs olyan tudomány, nincs olyan techno-lógia, amelyiket nem érint jelentõs mérték-ben a kémia. Például még a számítógéppelkapcsolatos technikai megoldásokban is na-gyon nagy szerepe van a kémiának. Ez egy

SZÁMOMRA A KÉMIA SZÓRAKOZÁSÉS SZENVEDÉLY IS

Egyed László beszélgetése Oláh Györggyel1

Interjú

1 Az interjú a Magyar Rádió Aranyemberek címûsorozatában, 2002. március 5-én elhangzott beszélgetésszerkesztett változata.

265

Interjú

olyan tudomány, amelyik nagy mértékbenbefolyásolja az összes többi tudományt. Amodern molekuláris biológia például tulaj-donképpen nem más, mint fizika, kémia ésmatematika. Szóval az az igazság, hogyamikor elkezdtem a kémiát tanulni, azonnal„beleszerettem”, és kezdettõl fogva nemcsak egy megélhetési lehetõséget láttambenne, hanem egy szórakozást és szenve-délyt is. És ma is ezt érzem.

Az egyetem végén Zemplén Géza mellékerült dolgozni. Ez hogyan sikerült, hiszenõ a kor egyik kiemelkedõ kémikusa volt?Gondolom, nem volt egyszerû nála mégolyan állást sem kapni, amelyik nem jártfizetéssel – hiszen akkoriban gyakori volt,hogy valaki fizetés nélküli gyakornokkéntkezdte a pályát egy-egy nagy tudós mellett,vagy akár még fizetett is a lehetõségért.

Zemplén Géza Emil Fischer tanítványa volt,akit a huszadik század egyik legnagyobbszerves kémikusaként ismerünk. Fischervolt a második, aki kémiai Nobel-díjat ka-pott 1902-ben. Zemplén Géza Fischer isko-láját hozta el Magyarországra. Mindenképpszerencsés voltam, hogy odakerülhettemmellé. Zemplénnek az a nagy érdeme, hogymegteremtett Magyarországon egy intézetet,ahol a kutatási szellem a fiatalokra nagyhatással volt. Nem az a lényeg, hogy õ magamit csinált, vagy akár az intézet mit csinált,hanem a szellem, amit a fiataloknak átadott.

Tulajdonképpen azt a munkát, amelyikelvezetett a Nobel-díjhoz, Magyarországonkezdte el végezni. Már akkor kezdett olyannem vizes közegben végbemenõ folyama-tokkal foglalkozni, amelyek azután tulaj-donképpen megreformálták az egész kõolaj-kémiát. Miért kezdett pont ezen a területendolgozni? Bár tudom, ön nagyon hangsú-lyozza, hogy nem szénhidrogénvegyész,nem szerves vegyész, hanem kémikus, mint

olyan, mert ezt a tudományt kár különbözõrészekre felosztani, de mégis kiválasztottezen belül egy kutatási területet.

Az igazság az, hogy a tudományban a haj-tóerõ elsõsorban az ember érdeklõdése.Persze sokan azt mondják, hogy õket az haj-totta, hogy valami nagy dolgot akartak csi-nálni az emberiség javára, de nem hiszem,hogy ez tudatosan úgy történik, hogy valakireggel kilenckor bemegy a laborba, és aztmondja, hogy én ma kilenc és tizenkettõközött valami nagyot fogok tenni az emberi-ség életének jobbítására. Az ember követiaz érdeklõdését, és én egészen fiatalon ér-deklõdni kezdtem az olyan vegyületekiránt, amelyekben a szénen és a hidrogénenkívül egy halogén, nevezetesen fluor is volt.Magyarországon az adott körülményekközött nem tûnt reális lehetõségnek ezekkutatása, de nagyon érdekelt a kérdés.

Annak idején, úgy tudom, kapott is egy na-gyon értékes ajándékot ezekhez a kutatásai-hoz, egy fém cilinder bór-fluoridot, amit egyneves külföldi vegyész küldött Önnek.

Ami nagyon meglepett ebben a dologban,az az volt, hogy ez a neves kémikus olvastaaz ezzel kapcsolatos közleményeimet. Pe-dig ezek magyar folyóiratokban jelentekmeg. Igaz, hogy már akkoriban, az ötvenesévek elején volt az Acta Chemica Hungari-cának angol nyelvû kiadása is, de azértaz, hogy õ ezt olvasta, és nemcsak olvasta,hanem idõt szakított arra, hogy egy fiatal,ismeretlen magyar kutatónak írjon, sõt, mégazt a fáradságot is vegye, hogy meg-könnyítse egy kicsit a munkáját, ez a gesztus,és nemcsak az anyag, amit kaptunk, nekemnagyon sokat jelentett.

1956-ban azután elhatározta, hogy el-hagyja Magyarországot. Ha jól tudom,elõször Kanadába került.

266


A feleségemmel és két és fél éves kisfiam-mal azért mentünk Kanadába, mert a fele-ségem édesanyja Kanadában élt a másodikvilágháború befejezése óta. Én nagyonkeveset tudtam Kanadáról, de elõtte pár hó-napig Londonban voltunk, és néhány vezetõangol kémikus (Sir Christopher Ingold,Alexander R. Todd), akinek én az irodalom-ból nagyon jól ismertem a munkáját, (bárnem tudom, hogy õk mennyire ismerték azén munkámat), nagyon kedves volt hozzám,segítettek. Az is nagy elõnyöm volt, akárcsaksokunknak az én generációmból, hogy mifiatalok voltunk. Sokkal könnyebb újra kezdeniaz életet harminc évesen, mint ötven vagyhatvan évesen.

Felesége szintén vegyész, aminek külön tör-ténete van, hiszen amennyire életrajzábóltudom, egyik napon azzal ment haza,hogy közölte a feleségével: beíratta azegyetemre kémia szakra.

Amikor összeházasodtunk, 1949-ben, a fe-leségem a Mûegyetemen dolgozott titkárnõ-ként. Életem legfontosabb és legboldogabbeseménye volt, hogy egy olyan élettársatkaptam benne, aki egész életemben a táma-szom volt, és erõt, irányítást adott. De azthiszem, még most se bocsátotta meg nekemazt, hogy, ahogyan õ mondja, én beírattama Mûegyetemre, kémiára, de ebben is biztosigaza van. De én mindig azt hittem, és eztnem csak védekezésül mondom, hogy a tu-dományos kutató munkája nagyon sok idõtköt le, és ha egy házaspár szakmai szem-pontból is megérti egymást, vagyis ez az idõ-igényes elfoglaltság közös tevékenységgéválik, akkor ez segíti a házasságot. Legalább-is ez nálunk sikerült. A feleségem, amikorkikerültünk, és a gyermekeink kicsik voltak,nem dolgozott, de amikor Clevelandbe ke-rültünk, akkor újra dolgozni kezdett. Ésegyütt dolgoztunk, még most is sokat segítnekem itt az intézetben. (A Los Angeles-i

University of Southern California Loker Hy-drocarbon Kutatóintézetérõl van szó, ame-lyet Oláh György a mai napig vezet – szerk.)

A Cleveland elõtti idõkrõl is szól egy érdekestörténet, amikor a Dow Chemicalnél dol-gozott. A cég nagyon is gyakorlati dolgokkalfoglalkozik, termel, az ön kutatásai pedigeléggé alapkutatás jellegûek voltak. Ameny-nyire tudom, gyakran zaklatásnak is vették,amikor kitalált valamit, úgy voltak vele,hogy ön okos ember, dolgozzon nyugodtan,de ne zavarja a vállalatot az ötleteivel. Miértment egy ilyen gyakorlati helyre?

Én azért kerültem a Dow Chemicalhez,mert a cég éppen akkor alapított egy kuta-tóintézetet, amelynek alapkutatási céljaivoltak. Persze egy ipari vállalat azért elvárja,hogy a kutatásoknak legyen valamilyengyakorlatban is felhasználható eredménye.Ugyanakkor az ipari világban, legalábbisnyugaton – nem tudom, Magyarországonmi a helyzet – csak azt várták el, hogy azember negyven órát töltsön ott a munka-helyén. Én mindig keményen dolgoztam,és volt egy íratlan megállapodásunk, hogya saját idõmben, tehát amikor a negyvenórát már ledolgoztam, azt csinálhatom, amiengem érdekel. Ugyanakkor említette aNobel-díjat, amelyet a szén pozitív ionjai-nak kémiájáért kaptam. A Dow Chemicalegyike a világ legnagyobb mûanyaggyártóvállalatainak. Az egyik legfontosabb termé-kük a polisztirol. A polisztirol gyártása so-rán benzolt és etilént egyesítenek etilben-zollá. Ez egy sav-katalizált reakció, amely-nek során feltételeztem, hogy a karbokatio-nok – vagyis a szén pozitív ionjai – játsza-nak szerepet. És ezt nagyon nagy mennyi-ségben gyártották. Így az én teljesenalaptudományos kutatásom egy bizonyosponton mégiscsak találkozott a gyártásiproblémákkal, és a gyakorlatban használ-ható eredményeket is hozott.

267

Interjú

Tehát az ottani gyártási eljárásokat javí-totta, miközben az elméleti kutatásait foly-tatta?

Így van, de ez a javítás azt jelenti, hogy hacsak néhány százalékot sikerült is a terme-lésen növelni, ez a gyártott hatalmas meny-nyiség esetében nagyon jelentõs eredményvolt. Ez egyébként nagyon elégedett szaka-sza volt az életemnek, a vállalat is elégedettvolt, én is. De azért alapvetõen mindig visszaakartam menni az egyetemi életbe.

Olvastam valahol, hogy mindennek elle-nére próbálták néha visszatartani, hogynem kell mindig új eredményekkel jönni.

Ez valóban így volt. A következõ volt ahelyzet. A Dow Chemicalnél velem na-gyon jól bántak, de a kutatási igazgató egy-szer õszintén megmondta nekem, hogy õkbár értékelik az én kémiai munkásságomatés személyiségemet, de az problémát okoz,ha egy kutató jön, és azt mondja, hogy fel-talált valami érdekes új kémiai eljárást, ésezt alkalmazni kellene. Tudniillik a labora-tóriumi eredménytõl a gyakorlati felhasz-nálásig nagyon hosszú út vezet, és sok ér-dekes laboratóriumi eredmény nem jut ela gyakorlatig, mert nem alkalmas rá. És hátez a kutatási igazgató világosan megmond-ta nekem – ezek az ötvenes évek voltak,arany évek az amerikai iparban –, hogy avállalatnak nagyon jól megy, jó sok hasznothoz, õ három év múlva nyugdíjba megy,és nem akar semmilyen új kezdeménye-zésbe belevágni, ami vagy beválik, vagynem. Tehát õ alapjában véve nagyon támo-gatta az alapkutatást, de kockázatot nemvállalt. Ma már ezt én is jobban megértem.Minél nagyobb egy vállalat, annál nehe-zebb kockázatot vállalnia vagy akár változ-tatnia. Ezért van az, hogy sok területen akicsi, kezdõ vállalatok azok, ahol az igazánúj kezdeményezések születnek.

Innen, a Dow Chemicaltõl a ClevelandiEgyetemen át vezetett az út a dél-kalifor-niai Egyetemre, méghozzá olyan módon,hogy egy házaspár, Donald és KatherineLoker egy jelentõs adománnyal járult hoz-zá ahhoz, hogy itt egy új intézet szülessen.

A Dow Chemicaltõl kerültem a ClevelandiEgyetemre, ahol tizenkét évig dolgoztam.Utána jöttünk ide, 1977-ben. A Universityof Southern California, a dél-kaliforniaiEgyetem egy magánegyetem. Egyike Ame-rika legnagyobb magánegyetemeinek, kö-zel harmincezer diákunk van. Sok terület,például a filmmûvészeti szak vagy a zene-iskola, nagyon ismert. A kémia, amikor ide-kerültem, nem szerepelt a legerõsebb terü-letek között. Elkezdtünk kémiát csinálni, ésa Loker házaspár támogatott minket, annakellenére, hogy semmilyen kapcsolata apetrolkémiával vagy az olajiparral nem volt.De barátai és patrónusai voltak az egyetem-nek, és valahogy megtetszett nekik, amitén csináltam.

Ami a Nobel-díjhoz elvezetõ kutatásaitilleti, mintegy száz szabadalmát jegyeztékbe, és csaknem kilencszáz cikke jelent meg.

Azóta már nagyobb ez a szám, ezerkétszáz.

Kiszámoltam, ha csak a kilencszázat ve-szem, hogy mintegy kéthetenként kellettmegjelenjen egy dolgozata. Ha tréfásanakarnám kérdezni, egyáltalán hogyandolgozott a cikkírás mellett?

Ez azért nem egészen így van, merthogy amunkát nagyon sok nagyon tehetséges fia-tallal együtt végzem. Gyakran õk írják adolgozatok elsõ vázlatát, ami aztán sokváltoztatáson megy keresztül. Most fejeztembe egy könyvet az életemrõl és a munkám-ról, és összeszámoltam, hogy összesenmintegy kétszázötven doktorandusz és

268


poszt-doktorandusz kutató dolgozott velemaz évek folyamán. Sokan azt mondják, hogyegyesek – én is ide tartozom – túl sokatpublikálnak. De nekem más a véleményem.Egy kutatás akkor fejezõdik be, ha azeredményeket közzétesszük. Ez nemcsak aztteszi lehetõvé, hogy mások megtudják,milyen eredményeket értünk el, hanem aztis lehetõvé teszi, hogy mások bírálhassák, amitcsináltunk. Az én karrieremet már nembefolyásolja, hogy egy évben tízzel több vagykevesebb publikációm jelenik meg, de fiatalmunkatársaimnak, akik a legjobb éveikettöltik itt, nem mindegy. Ez az elõrejutásukatis segíti, de a munkájuk bírálatát is lehetõvéteszi. Egyik legkedvesebb idézetem a Nobel-díjas Békésy Györgytõl származik, aki aztmondta: egy tudós számára elengedhetetlen,hogy legyen néhány igazán jó ellensége. Aztmondta, hogy ha egy kutatást befejezett, éselküldte a barátainak, azok talán ránéznek, denem érnek rá igazán megbírálni. Ha viszontvan az embernek egy jó ellensége, az idõt,erõt és fáradságot nem kímélve igyekszikmajd valami hibát találni benne. És ez ereje atudománynak, amit viszont nem szabadszemélyes ellenségeskedésnek felfogni.

A petrolkémikusok egyébként már a hat-vanas évek óta panaszkodnak amiatt,hogy az emberiség elégeti a vegyipar leg-fontosabb alapanyagát, a kõolajat, illetveannak a származékait. Az Ön legutóbbiévekben végzett munkája még oda is elve-zethet, hogy nem lesz szükség a petrolké-miában a kõolajra.

Amin ma dolgozunk, az abból indul ki,hogy ha bármilyen széntartalmú vegyületetelégetünk, akkor abból szén-dioxidkeletkezik. Illetve a szénbõl szén-dioxid,a hidrogénbõl pedig víz a szénhidrogénekesetében. Ugyanez megy végbe azélõlényeknél is – amikor itt beszélgetünk,mi is szén-dioxidot és vizet termelünk. A

természet azonban a szén-dioxidot visszais tudja forgatni, cirkulálni. A zöld növény-zet a természet csodálatos gyára, amelyfelfogja a szén-dioxidot a levegõbõl, és víz-zel és a nap energiájának a segítségével újélõ anyagot, növényt képez belõle. Deszázmillió évekig tart, mire ezekbõl szén-hidrogének lesznek. Ezért az emberiség-nek új nyersanyag- illetve üzemanyagforrá-sokra lesz szüksége, és szerintem erre alegjobb lehetõség az, hogy a szén-dioxidota levegõbõl befogjuk, és kémiai úton szén-hidrogén üzemanyaggá, illetve nyersanyag-gá alakítjuk át. Ez ma már a laboratórium-ban megvalósítható, a kérdés az, hogy ho-gyan tudjuk ezt nagyüzemileg is kifizetõdõmódon csinálni. Ma még nem tudunk árbanversenyezni a természetes kõolajjal, csak-hogy ennek a forrásai kimerülnek, és ahogyegyre drágább lesz a kõolaj, a szénhidrogénszintézise egyre versenyképesebb lesz.

De hát ehhez is energiára lesz szükség, ezthonnan veszik?

Csodát persze mi sem tudunk csinálni. Miazon dolgozunk, hogy ha szén-dioxid ésvíz bontásából eredõ hidrogént bizonyoskatalizátorok jelenlétében reagáltatunkegymással, akkor ebbõl metilalkoholttudunk elõállítani, amibõl szénhidrogénekállíthatók elõ. Ehhez azonban természete-sen energia kell. Energiát, valamilyen for-mában, mindig fogunk tudni termelni. Sze-rintem a huszonegyedik században erre azatomenergia fog elsõsorban szolgálni. Eztpersze tisztábbá és biztonságosabbá kelltenni, de nem nagyon van más lehetõsé-günk más, új energiaforrásra a következõévszázadban. Ha ez az energia rendelkezé-sünkre áll, akkor szén-dioxidból és a tengervizébõl szénhidrogén üzemanyagot tudunkelõállítani. Említett üzemanyagcellánk minda két irányban mûködik. Ha az egyikirányban járatjuk, és energiát táplálunk bele,

269

Interjú

akkor a segítségével üzemanyagot tudnunkgyártani, míg a másik irányban járatva, márma is nagyon jó hatásfokkal képes elektromosáramot termelni, ami például az autónkat tudjamajd hajtani. Ráadásul ez az energiacella meg-oldja az erõmûvek felesleges éjszakai kapa-citásának tárolását is, mert éjszaka az erõmû-ben új üzemanyagot lehet termelni. De nem-csak üzemanyagot, azaz metilalkoholt tudunkígy termelni, hanem elõ tudjuk állítani a pet-rolkémia által ma elõállított bármely terméket.Vagyis ha az emberiség olaj- és gázkészleteielfogynak, akkor sem kell majd nélkülöznünkazokat a modern anyagokat, amelyek azéletünket kényelmesebbé teszik.

Azt mondják, hogy az agya állandóan jár,még akár úszás közben is…

…remélem…

… és hogy azokat a csapongó gondolato-kat, amelyek ilyenkor eszébe jutnak, fel-jegyzi egy jegyzetfüzetben. És saját vallo-mása szerint ebben a jegyzetfüzetben vanegy csomó olyan ötlet is, amelyhez méghozzá sem nyúlt. Bár gondolom, néha la-pozgatja ezt a füzetet, hátha van bennevalami, amit tovább lehetne vinni.

Nem is egy, de sok ilyen füzetem van. Az azigazság, hogy a kutatás nem olyan, hogy azembernek van egy jó ötlete, és akkor ezidõvel megvalósul. Az embernek a legtöbbötlete soha nem valósul meg, méghozzásokminden miatt. Sok ötletrõl késõbb kide-rül, hogy nem jó, rájövünk, hogy miért nemlehet megoldani. De vannak olyan ötletek is,amelyeknek még nem jött el az idejük, éstalán évtizedek múlva megvalósulhatnak.Szerintem a kutatás is olyan, mint a mûvé-szet. Azt hiszem, hogy egy zeneszerzõ, festõ,vagy szobrász is sokmindent elképzel, de nemmindenbõl lesz befejezett mû. Ugyanez van

a kutatásban is. Talán én meg vagyok áldvaazzal, hogy még mindig vannak ötleteim,elképzeléseim.

Lehet, hogy ezeket a füzeteket majd az utó-korra hagyja, hátha találnak benne késõbbhasználható ötleteket?

Ez lehetséges, de ezen még nem gondol-kodtam. Sokan azt hiszik, hogy a természet-tudomány egy elkülönített területe az embe-ri alkotóképességnek, és egy nagy hézagvan a tudósok és a mûvészek, vagy mond-juk a történészek között. Én ebben nemhiszek. A megismerésre, megértésre, vagyönkifejezésre való emberi törekvés általánostulajdonságunk, és a természettudósok, pél-dául a kémikusok a maguk kis területénigyekeznek kifejezni magukat, néha sikere-sen, néha sikertelenül. Thomas Kuhn, azismert tudományfilozófus egyik könyvébenfejtette ki ezt a véleményét. Õ úgy kategori-zálta a természettudományos kutatást, hogyannak 99,9 százaléka úgynevezett reguláriskutatás, vagyis olyasmi, ami a megállapo-dott, ismert alapokon nyugszik. Ez lehet na-gyon eredményes, szolid és jól megtervez-hetõ, de ebbõl soha nem jön ki valamilyenjelentõs elõrehaladás vagy nagy ugrás. Devan egy nagyon kis százaléka a kutatóknak,akiknek bolondos gondolataik vannak,amelyek legnagyobb része nem valósulmeg, de néha ezek közül a gondolatok kö-zül egy-egy bejön, és úgynevezett paradig-maváltáshoz vezet, amit õ forradalmi kuta-tásnak nevezett. Nem tudom, hogy milyenmértékben lehet ezt általánosítani, de a ké-miai kutatásban is jól látható, hogy a legtöbbalapkutatás is reguláris, viszonylag jól ter-vezhetõ, és sok eredményt is hoz. Nekemazonban az életben az örömöt mindig azjelentette, ha olyasmit csináltam, ami nemebbe a csoportba tartozik, és talán elõre nemlátott, új eredményekhez vezetett.

270


Dohy János, az MTA rendestagja 1934. március 5-énszületett Debrecenben.

A mezõgazdaság irántiérdeklõdése, a szakma irántiolthatatlan szeretete, és a tu-dományos igazságok irántikíváncsisága és egyúttal alá-zata is már nagyon korán ki-alakult benne. Õ maga ígyvall errõl:

„A magyar föld, a termé-szet, a magyar paraszt és amezõgazdálkodás szerete-tét már kisgyermek korom-ban szüleim plántálták be-lém, életre szóló útravaló-ként. A Debrecenhez tartozó „kultúrta-nyán”: Pallagpusztán nõttem fel, ahol aGazdasági Akadémia tangazdaságában,gazdászai között, a Nagyerdõ szomszéd-ságában, Édesapám botanikus kertjében ésa Dohánykerben, a „cívis Róma” vonzókö-rében észrevétlenül – és magától értetõ-dõen – alakult ki bennem a meggyõzõdés:mezõgazda leszek. Ez nyilván a „géneküzenete” is volt, hiszen már Nagyapám isa Debrecen-Pallag-i Gazdasági akadémiatanára és családunk legendás alakja volt…

Tovább erõsödött bennem az érdeklõ-dés és az elkötelezettség a mezõgazdálko-dás és az agrártudomány iránt Kisvárdán,ahol a Kísérleti Gazdaságban: a burgonya-nemesítés „fellegvárában” laktunk, és aholmár segédkezhettem is Édesapámnakkutatómunkájában.

Kitûnõ iskolákba jártam: az elemi négyosztályát a kolozsvári Lyceumban, az általá-

nos gimnázium 8 osztályáthárom városban: Keszthe-lyen (premontrei gimnázi-um), Debrecenben (piaristagimnázium) és Kisvárdán(Bessenyei György Gimná-zium) végeztem el. Minde-nütt kiváló pedagógusok,szuggesztív egyéniségû, amagyar nemzet iránt elköte-lezett tanárok oktattak ésneveltek, akiknek nagy ré-sze volt abban, hogy tanul-mányi eredményeim alap-ján 1952-ben – felvételi nél-kül – csupán „elbeszélgetés”után vettek fel az Agrártudo-

mányi Egyetem Állattenyésztési Karára. AzEgyetemen – Budapesten, majd Gödöllõn– sok kiváló tanárom között a legnagyobbhatást Horn Artur professzor tette rám. Tan-székén: az Állattenyésztési Tanszéken tudo-mányos diákköri munkát végeztem, és elké-szítettem diplomadolgozatomat is. Hornprofesszor harmadéves koromban figyelt felrám, diplomamunkám megvédése (1957.április 1.) után pedig meghívott tanszékéretudományos gyakornoknak. Ez nagy örömés megtiszteltetés volt számomra, egyúttaléletre szólóan meghatározta pályafutáso-mat. „A genotípus prediszponál, a perisztázis(a környezet) realizál” – tanította Horn Artur.E klasszikus tétel rajtam is igazolást nyert…”

Dohy János gazdag szakmai pályafutá-sának legjelentõsebb állomásai:

1957. IV. 15.-1957. IX. 30.: tudományosgyakornok az Agrártudományi Egyetem(Gödöllõ) Állattenyésztési Tanszékén,

Megemlékezés

DOHY JÁNOS(1934-2002)

271

1957. X. 1.-1963. XII. 31.: tudományosgyakornok, tudományos segédmunkatárs,tudományos munkatárs az ÁllattenyésztésiKutatóintézet (Budapest) Szarvasmarhate-nyésztési Osztályán,

1964. I. 1.-1974. IX. 30.: egyetemi ad-junktus, egyetemi docens az Állatorvostu-dományi Egyetem (Budapest) Állatte-nyésztéstani Tanszékén,

1974. X. 1.-1975. XII. 31.: tudományosfõigazgatóhelyettes az ÁllattenyésztésiKutatóintézetben (Herceghalom),

1976. I. 1.-1980. VI. 30.: tudományosfõmunkatárs, fõiskolai tanár és tudomá-nyos fõigazgatóhelyettes a KaposváriMezõgazdasági Fõiskolán,

1980. VII. 1.-1984. V. 31.: tanszékvezetõegyetemi tanár az ÁllatorvostudományiEgyetem (Budapest) ÁllattenyésztéstaniTanszékén,

1984. VI. 1-tõltanszékvezetõ egyetemitanár a Gödöllõi Agrártudományi EgyetemÁllattenyésztéstani Tanszékén (1984-1999),

1987-1990 között tudományos és nem-zetközi rektorhelyettes,

1990-1995 között az ÁllattenyésztésiIntézet igazgatója,

1995-1999 között az alkalmazott Állat-genetikai és -nemesítési Tanszék vezetõje,

1993-1996 között a Tudományos To-vábbképzési (PhD-képzési) Intézet alapítódékánja,

1996. január 1-tõl az MTA-GATE (Ma:MTA-SZIE) Állatnemesítési Kutatócsoportvezetõje,

2001. VI. 22-tõl Professor Emeritus,1999. VI. 18-tól a Magyar Tudományos

Akadémia Agrártudományok Osztályánakelnöke (2002. június 5-ig).

*

Dohy János egész életútjára és szakmai pá-lyafutására nagy hatást gyakorolt az 1957-1964. közötti idõszak. E korszakot így idézifel visszaemlékezésében:

„Az 1956-os forradalom és szabadság-harc leverése után a magyar mezõgazdaság– ezen belül az állattenyésztés – újjáépítése,korszerû alapokra helyezése és gyors üte-mû fejlesztése sorskérdés volt a magyarnemzet számára. Ebben a jövõformáló fo-lyamatban vettem részt, a szarvasmarha-nemesítés területén. Az állami gazdaságokhathatós segítségével, sok kiváló szakem-ber támogatását és közremûködésétélvezve és kamatoztatva – Bozó Sándorralés Dunay Antallal együtt – Horn Artur ve-zetésével létrehoztuk az 50 % dán jerseygénhányadú „tejelõ magyar barna” és a 25% jersey génarányú „tejelõ magyar tarka”szarvasmarha típusokat. Ezek a korszerûtejelõ marha típusok úttörõ szerepet játszot-tak a gazdaságos, versenyképes szakosítotttej- és hústermelés megalapozásában, egy-úttal sok olyan tudományos kérdés (pél-dául a heterózis tényezõi és kiaknázható-sága, a típusok optimalizálása, a területitermelékenység javítása) megválaszolásá-hoz is kitûnõ alapanyagot adtak – a gyakor-lat talajáról kiindulva – amelyek az alapku-tatás és az egyetemi oktatás szempontjábólszinte felmérhetetlen kincsesbányát nyitot-tak számunkra. Eredményeink ily módonegyrészt a nagyüzemi gyakorlatban, más-részt hazai és nemzetközi tudományospublikációkban, elõadásokban, tan- ésszakkönyvekben öltöttek testet, hozzájá-rulva az állattenyésztési kutatás és szakem-berképzés korszerûsítéséhez is – valódi„teammunka” keretében.”

Az 1964-1974 közötti idõszakban azÁllatorvos-tudományi Egyetem Állatte-nyésztéstani Tanszékén kiszélesítette éselmélyítette sokrétû szakmai kapcsolatait,folytatta szarvasmarha-tenyésztési kutatá-sait, és megkezdte egyetemi oktatómunká-ját. A tehén néhány értékmérõ tulajdonsá-gának számszerû kifejezése és vizsgálataa magyar tarka fajtában címû – summa cumlaude eredménnyel megvédett – egyetemi

Megemlékezés

272


doktori értekezése után, 1968-ban megsze-rezte a mezõgazdasági tudományokkandidátusa fokozatot. Kandidátusi érteke-zésének címe: A tejelõ magyar tarka keresz-tezési konstrukcióba tartozó R1 ivadékcso-portok néhány értékmérõ tulajdonságánakösszehasonlító vizsgálata.

Egyetemi doktori és kandidátusi érteke-zésében már kirajzolódott az a törekvése,hogy a szelekciós és a keresztezéses nemesí-tést integrált egységben és dinamikus köl-csönhatásaiban értékelje, a szarvasmarhate-nyésztés hatékonyságának fokozása céljá-ból. A korszerû genetikai-nemesítési elveketés eredményeket igyekezett érvényesíteniaz oktatásban is, serkentve és támogatvahallgatói tudományos diákköri munkáját.

1974 nyarán egészült ki tevékenységetudományszervezési feladatokkal, ekkorkerült tudományos fõigazgazgató-helyettes-ként az Állattenyésztési Kutatóintézetbe(Herceghalom), majd 1976-ban a KaposváriMezõgazdasági Fõiskolára, ahol oktatással,kutatással, kutatásirányítással és nemzetközikapcsolatokkal foglalkozott. Ebben az idõ-szakban is részt vett a Horn professzor általvezetett kutatócsoport munkájában, így akorszak egyik legjelentõsebb tudományoseredményének kidolgozásában, a hunga-rofríz szarvasmarhafajta nemesítésében is.Rendszeres tudományos tevékenysége ésegy hosszabb amerikai tanulmányút ered-ményeként több közleménye és könyve ismegjelent, melyek közül az Állattenyésztésigenetika (1979) több díjat is nyert, számárapedig meghozta az Újhelyi-díjat.

Kaposváron kezdeményezte a halothan-teszt bevezetését a sertésnemesítésbe –megelõzve a legtöbb nyugat-európai orszá-got –, csökkentendõ a stresszérzékenységet.

1980-ban hívták meg az Állatorvos-tu-dományi Egyetem Állattenyésztési Tanszé-kének vezetõi székébe, ahol négy éveteltöltve, többek között a biotechnika, a bio-technológia és patogenetika tárgykörével

bõvítette az oktatást és a kutatást. 1984-benA szelekció korszerûsítése új tejelõ szarvas-marha típusok kialakításában címûdisszertációjában összegezte korábbi mun-kásságának eredményeit, megszerezveezzel az akadémiai doktori fokozatot.

Tizennyolc évvel ezelõtt, 1984-ben kez-dõdött el életének az a folyamatosan gyor-suló, felfelé ívelõ szakasza, amelyet most akegyetlen sors, idõ elõtt megszakított. Ekkorkerült ugyanis a Gödöllõ AgrártudományiEgyetemre, régi alma materébe tanszékve-zetõ egyetemi tanárként, az Állattenyész-téstani Tanszékre. Itt néhány év alatt mun-katársaival együtt létrehozta az Állattenyész-tési Intézetet (négy tanszékkel). Bekapcsoló-dott az egyetem vezetésébe is, ahol elõbbtudományos és nemzetközi ügyekért felelõsrektorhelyettesként, majd a PhD képzés szer-vezésére létrehozott Tudományos Tovább-képzési Intézet dékánjaként fejtett ki rend-kívül aktív tevékenységet.

A 90-es évek hozták el Dohy János pá-lyafutásának kiteljesedését a Magyar Tudo-mányos Akadémián. 1993-ban levelezõ,majd 1998-ban rendes taggá választották.Már korábban is rendszeresen részt vett atudományos minõsítésben, tagja, késõbbévekig elnöke volt az Állattenyésztési és Ta-karmányozási Tudományos Bizottságnak,az Agrártudományok Osztályának elõbbelnökhelyettesévé (1996), késõbb elnökévé(1999-2002) választották. Tagja volt az MTAElnökségének és az MTA Támogatott Kuta-tóhelyek Hálózati Tanácsának.

1996 óta az általa irányított AlkalmazottÁllatgenetikai és Nemesítési Tanszék mun-kájához illeszkedõ akadémiai kutatócso-portot is vezette. Ezen idõszak kutatásainakcélja az volt, hogy a nemzetközi verseny-képesség fokozása érdekében az új gene-tikai-biotechnológiai elvek és módszereka széles körû kooperáció bázisán bekerül-jenek az állatnemesítési stratégiákba (éstermészetesen az oktatásba). Munkásságá-

273

nak elismeréseként, 2001 júniusában meg-kapta, a Szent István Egyetem ProfesszorEmeritus kitüntetését.

Fontos feladatának tekintette a posztgra-duális képzés sikerének elõsegítését, ezértörömmel fogadta el a doktori és habilitációsbizottságokba szóló felkéréseket. Mind azöt hazai agráregyetem PhD.- és Habilitációsbizottságának munkájában részt vett, és azott szerzett tapasztalatok birtokában dolgo-zott az Országos Doktori és HabilitációsTanács tagjaként. Tagja volt a Magyar Akkre-ditációs Bizottság Agrártudományi Szakbi-zottságának is.

Nemzetközi kapcsolatai széleskörûekvoltak, köszönhetõen többek között kiválóangol, német és orosz nyelvtudásának.Mintegy harminc országban tett tanulmány-utat, tartott elõadásokat, mûködött szakértõ-ként, vezetett konferenciákat. Kapcsolataiközül kiemelhetõ tevékenysége az EurópaiÁllattenyésztõk Szövetségében (EuropeanAssociation of Animal Production), melynekéves konferenciáin 1970 óta 38 elõadásvagy más tudományos anyag szerzõjekéntszerepelt. Részt vett a szövetség magyaror-szági kongresszusainak szervezésében(1970, 1986, 2001). A szövetség elnökségé-nek 1982-88 között volt tagja.

Szakmai publikációs tevékenysége rend-kívül széleskörû volt. Több mint 550 közle-ményének nagyobb része tudományos folyó-iratokban látott napvilágot, a magyaron kívülnémet, angol vagy orosz nyelven. Tizenhatkönyvet illetve könyvrészletet írt, tudományosés népszerûsítõ elõadásainak száma szintefelbecsülhetetlen. Publikációs tevékenységé-nek részeként fogható fel szerkesztõi munkás-sága. A hazai tudományos lapok közül az ActaAgronomica Hungarica, a Hungarian Agri-cultural Research, az Állattenyésztés és Takar-mányozás valamint a Tejgazdaság szerkesz-tõbizottságának, a nemzetközi lapok közülpedig a Livestock Production Science, az Egyp-tian Journal of Animal Science és az Animal

Science Papers and Reports of Polish Acad-emy of Sciences ún. Advisory Boardjának(Tanácsadó Testületének) volt tagja.

Tudományos, oktatási és közéleti tevé-kenységének jelentõségét aláhúzzák azoka kitüntetések, amelyeket Dohy János kapott,így mindenekelõtt a Széchenyi Díj (1996,megosztva) és az Akadémiai Díj (1976, meg-osztva), valamint a Wellmann- (1979), azUjhelyi- (1980) és a Lónyay (1994) Emlék-érem, a Pro re rustica promovenda érem(MAE, 1995), továbbá a Gödöllõi Agrártudo-mányi Egyetem Emlékérme (1999), A debre-ceni agrárfelsõoktatásért emlékérem (2002)és a Tudással Magyarországért jubileumiplakett (OTDT, 2002). Honoris causa doktoricímet adományozott számára a Pannon Agrár-tudományi Egyetem (1994), a DebreceniAgrártudományi Egyetem (1997), a Nyugat-Magyarországi Egyetem (2001) és a Kapos-vári Egyetem (2001).

Külföldi elismerései közül kiemelendõtiszteleti tagsága a Német ÁllattenyésztõkTársaságában (Ehrenmitglied der Deu-tschen Gesellschaft für Züchtungskunde,1997), a Kiváló Szolgálatért Érdemérem(Distinguised Service Award, Európai Állat-tenyésztõk Szövetsége, 1999), és levelezõtagsága a Firenzei Akadémián (Accademiadei Georgofili, Firenze 2001).

Dohy János akadémikus egyetemi tanártlegendás szorgalma és igényessége, szak-maszeretete nem hagyta pihenni még cso-dálatraméltó hõsiességgel viselt betegségealatt sem. Amíg erejébõl tellett, írt, lektorált,tanácsokat adott a hozzá fordulóknak. Erõ-sítette másokban is a hitet az emberekben,az életben és a hazában mindazon értékek-ben, amelyeket olyannyira szeretett és mély-ségesen tisztelt.

Búcsúja az ittmaradottaktól – saját kíván-sága szerint – éppolyan volt, mint õ maga.Híján volt minden teatralitásnak, múlandóföldi hívságnak.

Horn Péter

Megemlékezés

274


MIÉRT KEZD BELAPULNI AZEDDIG GÖMBÖLYÖDÕ FÖLD?

A Föld lapultsága állandóan változik. Asarkoknál kissé belapuló, az Egyenlítõ öve-zetében kidudorodó bolygónk eddig agömbalak felé közeledett, csökkent a la-pultsága. 1998 táján ez a tendencia megfor-dult, a lapultság egyértelmûen növekednikezdett. A változás okaira egyelõre magya-rázat nincs, csak többféle feltevés.

A Föld kismértékû lapultságát tengelykörüli forgása okozza. Az 1970-es évek ótamûholdas mérésekkel olyan pontosan nyo-mon lehet követni a lapultság változásait,hogy egészen kis hatásokat, például a légtö-megek évszakonként eltérõ mozgását, avíznek az óceánok, a szárazföld és a légkörközti vándorlását is képesek kimutatni. Aszezonális változások mellett az elmúlt évti-zedekben egyértelmûen megmutatkozott alapultság egyirányú változása, a lapultságévrõl évre csökkent, a változás mértéke né-hányszor tíz rész a milliárdból. A változást atízezer éve véget ért legutóbbi jégkorszakutóhatásának tartják. A jégtakaró elolvadásaután a korábban a súlyos jégrétegek általleszorított földkéreg rugóként nyújtózik ki,igyekszik eredeti alakját visszanyerni, ezértcsökken a lapultság a sarkoknál.

Az 1998-tól megfigyelhetõ ellenkezõirányú változásra nem számítottak a geofi-zikusok, a hirtelen fellépõ jelenségre eddigtöbbféle magyarázat is született. Közös ben-nük, hogy a sarki tartományokból az Egyen-lítõ felé mozgó tömeggel számolnak. AzAntarktisz vagy Grönland jegének olvadásá-

val az alacsonyabb szélességi körökönmegemelkedik az óceán szintje. Hasonlóhatással jár a gleccserek egyre gyorsuló ol-vadása. A lapultság változásának ismereté-ben ki lehet számítani, mennyi jégnek kel-lene elolvadni a megfigyelt hatás elõidézé-séhez. Az elemzések szerint a jégtakaró ésa tengerszint változásai nem elégségesek alapultságváltozás magyarázatára. Magyarázatlehet a víztömegek eloszlásának megválto-zása az óceánokban. Hozzákezdtek a mû-holdakkal gyûjtött oceanográfiai adatok ilyenszempontú elemzéséhez: a tengerszintma-gasság mérésekbõl kiszûrik a hõtáguláshatását, és csak a víztömegek eloszlásánakváltozását derítik fel. Elvileg, valamilyen geo-mágneses hatás következtében, a Föld olvadtbelsõ magjában is megváltozhatott a tömegekáramlása, de itt is túlzottan nagy, reálisan nemfeltételezhetõ változásoknak kellett volna fel-lépniük a megfigyelt változás elõidézéséhez.Szerepet játszhatott az El Niño-jelenség is,hiszen a huszadik század legerõsebb El Niño-jelensége lépett fel 1997-98-ban. Ellene szól,hogy az El Niño átmeneti jelenség, a lapult-ság változása viszont azóta is folyamatos. AzEl Niño elsõsorban kelet-nyugati iránybanmozdítja el a víztömegeket, az alakváltozás-hoz viszont észak-déli elmozdulás szüksé-geltetik.

A lapultság változásának pontos kimé-rését a mûholdak tették lehetõvé. Földi ál-lomásokról lézerjelet küldenek fel mûhol-dakra, a mûholdak által visszavert jel be-érkezési idejének mérésével megállapítjáka mûhold magasságát. Sok földi pontból,több visszaverõ mûholddal végzett mérés-sorozatból nagyon pontosan kiszámítható

Kitekintés

275

Kitekintés

a mûholdak pályája. A pályaadatokból pe-dig le lehet vezetni a Föld gravitációs teré-nek a gömbalaktól való eltérését. Tavalyállították pályára az amerikai-németegyüttmûködésben épített két GRACE(Gravity Recovery and Climate Experi-ment) mûholdat, ezek adataiból a lézeresméréseknél három nagyságrenddel (!)pontosabban lehet leszármaztatni a Földgravitációs terének térbeli változásait. A kétmûhold a tervek szerint öt évig fog adato-kat szolgáltatni. (J. L.)

Cox,Christopher M. – Chao, Benjamin F. (2002)Detection of a Large-Scale Mass Redistributionin the Terrestrial System Since 1998. Science.Vol. 297, 2 August 2002. 831. p.Összefoglaló: http://www.sciencemag.org/cgi/

content/abstract/297/5582/831

GYÉMÁNTTRANZISZTOR

A gyémánt a kutatásban is egyre értéke-sebbé válik. Brit és svéd kutatók tökéletesí-tették a gyémántkristály epitaxiális növesz-tésének technikáját, ezzel megnyílt az út agyémánt elektronikai és optikai alkalma-zásai elõtt. (Epitaxiális növesztés: a növesz-tett réteg a hordozó kristályszerkezeténekpontos leképezése.) Korábban csak egy-máshoz képest rendezetlenül elhelyezke-dõ gyémánt kristályszemcséket tudtak nö-veszteni, ezek alkalmatlanok voltak áram-vezetésre. A szintetikus gyémánt-filmrétegelektromos tulajdonságai megközelítik aszilíciumét, így tranzisztorok is készíthetõkgyémántból. A tiszta gyémánt szigetel, debór vagy nitrogén szennyezõ atomok kismennyiségben való hozzáadásával a szilí-ciumhoz hasonló félvezetõvé válik. Iparigyémánt alapra növesztették rá a félvezetõgyémántot. A gõzfázisú epitaxiális rétegle-választáshoz (CVD) metán adta szenet, eh-hez kevertek egy bórvegyületet. A gyémántmég messze van attól, hogy a szilícium ver-

senytársa lehessen a mikroelektronikában,de egyes különleges alkalmazásokban agyémánt áramköröknek nincs párjuk. A szi-lícium alapú eszközök 150 °C-nál magasabbhõmérsékleten általában felmondják a szol-gálatot, a gyémántchipek viszont több százfokos hõmérsékleten is mûködnek. (J. L.)

Isberg, Jan – Hammersberg, Johan – Johansson,Erik – Wikström, Tobias – Twitchen, Daniel J. –Whitehead, Andrew J. – Coe, Steven E. – Scars-brook Geoffrey A. (2002): High Carrier Mobil-ity in Single-Crystal Plasma-Deposited Dia-mond. Science. Vol. 297, 6 September, 2002.1670-1672. pp.Összefoglaló: http://www.sciencemag.org/cgi/content/abstract/297/5587/1670

MAGYAROK A DECARTES-DÍJDÖNTÕJÉBEN

December 5-én Münchenben adták át azEurópai Unió Descartes-díját. Az egymillióeurós díjjal a nemzetek közötti kutatásiegyüttmûködés keretében született ered-ményeket ismerik el. A harmadik alkalom-mal odaítélt elismerés Európa legnagyobbtudományos díja. 2002-ben száznyolcpályázatot nyújtottak be, többségüket azinformációtudomány, az orvostudomány,a kémia, a fizika és a mérnöki tudományokterületérõl. Társadalomtudományi eredmé-nyekkel is lehetett pályázni, az egyik ideipályázatot huszonhét fejlett ipari országkutatói nyújtották be együtt. A pályázatokközül tízet választottak ki elõzetesen, adöntõbe jutott csapatok egyikének magyarrésztvevõi is voltak.

A tíz finalista közül végül két együtt-mûködés kapott fél-fél millió eurós elisme-rést. Dán, svéd, brit és amerikai kutatókjelentõs áttörést értek el a szklerózis multi-plex immunológiai alapjainak feltárásában,ennek alapján új gyógyszerek kifejlesztéseremélhetõ. A másik gyõztes csapatban hol-land, olasz, dán, spanyol, brit és német ku-

276


tatók a BeppoSAX olasz-holland mûholdmérési adatai alapján feltérképezték avilágegyetemben fellépõ hatalmas ener-giájú gamma-sugárkitörések forrásait.

A MEMSWAVE programban román,görög, olasz, svéd, magyar és ukrán kuta-tók új megoldásokat dolgoztak ki mikro-hullámú áramkörök gyártásához. Mikrogé-pészeti technológiákkal, kisebb költséggelértek el magasabb integrációt a mûholdasés mobil rádiótávközlési rendszerekben,valamint különbözõ, például autókba be-építhetõ, az összeütközés veszélyét elõrejelzõ radarrendszerekben alkalmazhatóeszközöknél. A program magyar résztve-võje az MTA Mûszaki Fizikai és Anyagtudo-mányi Kutatóintézet (MFA). A magyarokelsõsorban az aktív eszközök tervezésébenés a technológiai ellenõrzõ mérésekben ját-szottak meghatározó szerepet.

Philippe Busquin, az Európai Unió ku-tatási biztosa szerint a pályázatok magasszínvonala igazolta a mai európai tudománykiválóságát és az európai tudományosegyüttmûködés értékét. A Descartes-díj irántnövekvõ érdeklõdés is mutatja a nemzetekközötti valódi együttmûködés, egy igaziEurópai Kutatási Térség megteremtésénekfontosságát. Az erõforrások megosztásával,az erõk egyesítésével lehet európai vagyvilágméretekben kiváló eredményeketelérni. Ez pedig erõsíti az EU versenyképes-ségét és javítja az élet minõségét – mondtaa díjátadó ünnepségen Busquin. (J. L.)

www.cordis.lu/descartes

HOGYAN MÛKÖDIKA MAGZATI AGY?

A magzati agy mûködését tudják követni– a világon elsõként – azzal a berendezés-sel, amelyet amerikai kutatók fejlesztettekki, és amelynek egyetlen példánya az Ar-

kansasi Orvosegyetem mûködik – írja a TheLancet 2002. szeptember 7-i száma.

Az eddig elvégzett, publikált kísérleteksorán Curtis Lowery és kollégái azt tanul-mányozták, hogy a 28-36 hetes magzatokagya hogyan reagál a fényimpulzusokra.A kismamákat egy kísérleti berendezés eléültették, amelynek olyan a formája, hogyamikor kicsit elõredõltek, hasukat sötétburokként vette körül a 151 érzékelõvelellátott, az agy mágneses jeleit regisztrálniképes készülék. A „sötétségbe” száloptikánkeresztül lézerfény-impulzusokat vezettekbe, és megpróbálták regisztrálni a magzatiagy mágneses jeleiben ennek hatására be-következõ változásokat, azaz magnetoen-cefalográfiás méréseket végeztek. (Ahogyaz EEG, az elektroencefalográfia az agyelektromos hullámait méri, úgy a MEG, amagnetoencefalográfia a mágneses jeleketrögzítõ, évek óta ismert módszer.)

Tíz magzatot vizsgáltak, közülük né-gyen reagáltak a fényimpulzusokra, s náluka magnetoencefalográfiás görbéken bekö-vetkezõ változások ritmusa megfelelt a lé-zerimpulzusok ritmusának. Hogy a másikhat baba miért nem „válaszolt” a fényjelzé-sekre, nem tudni. Talán aludtak az anya-méhben, vagy éppen úgy helyezkedtek el,hogy nem jutott a szemükbe a fény.

A kutatók szerint csak kezdeti eredmé-nyekrõl lehet ugyan beszélni, egy új mód-szer alkalmazásának elsõ lépéseirõl, mégis,az eljárás ígéretesnek tûnik a magzati agyállapotának, mûködésének vizsgálatához.Erre óriási szükség lenne, hiszen ma a mag-zat agyának sérüléseire, oxigénhiányos ál-lapotaira csak közvetett módon, például aszív tevékenységének mérésén keresztüllehet következtetni, ami gyakran álpozitíveredményt ad.

A jövõben az Arkansasi Orvosegyete-men hangingerekkel is elkezdik a kísér-leteket, de legnehezebb feladatuk talánaz lesz, hogy meghatározzák az agy nor-

277

Kitekintés

mális és kóros fejlõdésmenetének erre atechnikára alkalmazható kritériumrend-szerét. Azaz hogy például mit kell ahhozmérni, hogy azt mondhassák: a baba agyanem kap elég oxigént, azonnal meg kellindítani a szülést. (G. J.)

Magnetoencephalographic Recordings of Vi-sual Evoked Brain Activity in the Human Fe-tus. Lásd http://www.thelancet.com/journal/vol360/iss9335/ – article summary

BÕRT TERMELA SELYEMHERNYÓ

Japán kutatók olyan génmanipulált se-lyemhernyót hoztak létre, amely selyem-szálaiban termeli az emberi bõr nagyonfontos fehérjéje, a kollagén egyik fajtáját.

Tomita és munkatársai ezt úgy érték el,hogy az állatba beépítették a kollagén ter-melését irányító emberi gént, így a selyem-hernyógubóban megjelenik a humán fe-hérje is. A kutatók szerint a kollagén kinye-rése nem probléma: a gubók felmelegítése,és ezzel a bábok elpusztítása után a selyem-szálakból a kollagén kémiai módszerekkelkivonható. Az új technológiától azt remélik,hogy segítségével nagy mennyiségû hu-mán kollagént lehet majd elõállítani, hiszena selyemhernyók tenyésztése gyors ésolcsó. Japánban, Kínában, Indiában és másselyemtermelõ országokban az üzemeketegy nap alatt át lehet állítani a kollagén fe-hérje termelésére – állítják a kutatók. A kol-lagénbõl mesterséges bõrt, illetve sebkötö-zõ anyagokat készítenek.

A selyemhernyókkal elvileg természe-tesen más emberi fehérjét is meg lehet ter-meltetni, hogy melyeket, az még hosszúkutatások során fog eldõlni. A tudósok min-denesetre azt mondják, hogy ez az eljáráslényegesen olcsóbb lesz, mint azok a bio-technológia módszerek, amelyek segítségé-

vel ma a humán inzulint vagy az egyes véral-vadási faktorokat állítják elõ. (G. J.)

Silkworm spins skin. Nature Science Update.2002. december 16. Lásd http://www.nature.com/nsu/021209/021209-14.html

DAGANATTERÁPIASZERVEZETEN KÍVÜL

Különös módon próbálnak májdaganatotgyógyítani olasz orvosok. Olyan rosszindu-latú elváltozásról van szó, amely sok apródaganat formájában az egész májon szétszó-ródott, ezért hagyományos mûtéttel kezel-hetetlennek bizonyult. A 48 éves férfi májáteltávolították, nagy dózissal besugározták– remélve, hogy az egyszeri, igen erõs sugár-zás megöli a tumorokat, de más sejteketnem károsít –, majd visszaültették. A 21 órásmûtét, amelynek során mindent el kellettvégezni, ami a májtranszplantációnál szük-séges, egy éve történt. A beteg jól van, pa-naszmentes, a mája normálisan mûködik,és semmi nem utal arra, hogy betegsége ki-újult volna. A mûtétet – ahogy errõl a NewScientist 2002. dec. 18-i száma beszámol –a paviai San Matteo Kórházban végezték el,a sebészek az olasz Nemzeti Magfizikai In-tézet paviai részlegének fizikusaival mûköd-tek együtt. A team valószínûleg engedélytkap arra, hogy újabb hat, hasonló kórkép-ben szenvedõ betegen elvégezzék abeavatkozást. A technikát ígéretesnek vélikminden olyan, belsõ szerveket (vese, has-nyálmirigy, tüdõ, szív) érintõ diffúz tumoresetén amelynél sikeresen alkalmaznakszervátültetést. (G. J.)

Out-of-body Operation Banishes Tumours.New Scientist Online. 2002. december 18.Lásd http://www.newscientist.com/news/

news.jsp?id=ns99993193

Jéki László – Gimes Júlia

278


Dénes Iván Zoltán: Európaimintakövetés – nemzetiöncélúság. Értékvilág ésidentitáskeresés a 19–20.századi Magyarországon

Dénes Iván Zoltán könyve a nemzeti ha-gyomány, az egyetemes korszerûség és azidentitáskeresés – új és legújabb kori törté-nelmünk alakulását messzemenõen meg-határozó – viszonyát vizsgálja az önazonos-ság és önrendelkezés közötti kapcsolatközéppontba állításával.

A monográfia megírása során alkalma-zott fogalomrendszer, az elemzésekbenérvényesített filozófiai megközelítésektörténeti, eszmei és eszmetörténeti tisztá-zását illetve megalapozását tartalmazóHagyomány, korszerûség, identitáskereséscímû I. részt követõen a reformkori magyarliberálisok és konzervatívok szellemi hori-zontjának és értékvilágának rekonstruk-cióját, majd összehasonlítását adja a szerzõ.A két egymásnak feszülõ korabeli moder-nizációs stratégia világos meghatározásáraa témakörben született teljes hazai szak-irodalom és forrásanyag szuverén feldol-gozásával, valamint a magyar politikai elitgondolkodását meghatározó korabeliegyetemes történeti minták felvázolásávalkerül sor.

Ehhez szervesen kapcsolódik a követ-kezõ, a 20. századi Magyarország identitás-keresõ törekvéseit rekonstruáló fejezet.Ellentmondásos állítások sorát tartalmazótörténetírásunkban elõször nyújt átfogó és

érdemi elemzést a leghatásosabb 20.századi magyar konzervatív történetíró, a„konzervatív realista” Szekfû Gyula politi-kusi alakváltozásairól. Az olvasót a napja-inkig tartó, olykor heves és szenvedélyesindulatokat gerjesztõ historiográfiai vitábanbiztos kézzel eligazítva mutatja be a szekfûimetamorfózisok mögött meghúzódószemlélet és magatartás konstans alapréte-geit: a mindenkori nagyhatalmi adottsá-gokhoz alkalmazkodó és az állami tekin-télyt elismerõ-szolgáló konzervatív realiz-mus alkotó elemeit.

További negatív közhelyeket és tévesbeidegzõdéseket cáfol, illetve oszlat el Dé-nes Iván Zoltán Németh László koncepció-jának bemutatásával. Az író a kontraszelek-ció értelmezésének megértését elõsegíten-dõ, tisztázza Szabó Dezsõnek a nemzeti ön-célúság romantikus talaján, mindenekelõttaz idegen uralom – köznemesi és parasztro-mantika ellentétpárja középpontba állításá-val megszerkesztett, máig ható felfogásánaklényegét. Ezt követõen történetírásunkbanelõször mutatja ki Németh írásaiban SzekfûGyula és Szabó Dezsõ tételeinek sajátos öt-vözõdését, s az azok meghaladására irá-nyuló, az autonómia érvényesítésénekõszinte igényébõl táplálkozó törekvéseket.

A Németh László megértésére és meg-értetésére irányuló korrekt tudósi magatar-tás Dénes Iván Zoltán teljes könyvébenérvényesül, s annak egyik legfõbb értékétképezi. Hõseit nem elítélni, nem meglec-kéztetni vagy bölcsen kioktatni akarja, ha-nem szakítva történetírásunk erõsen to-vábbélõ negatív hagyományaival, gondol-kodásuk és cselekedeteik összetett mozga-

Könyvszemle

279

tórugóit kívánja példamutató empátiávalfeltárni és bemutatni. Ennek érdekébenmesszemenõ pontossággal rekonstruálja a„mélymagyarok” elszigetelõdésére, a„hígmagyarok” káros monopolhelyzetére,s a „jöttmagyarok” elõtérbe kerülésére fel-épített gondolatmenetet, amelynek alapjánNémeth László eljutott az általa ábrázolt vá-kuumhelyzetet kitöltõ zsidó és sváb asszi-miláció, szerinte szellemi és erkölcsi kont-raszelekciót elõidézõ, következményeinekbírálatához, majd annak meghaladásakénta „Sziget-Európa”, „Kert-Magyarország”,osztálynélküli értelmiségi társadalom meg-valósítását szorgalmazó kispolgári szocia-lizmus jövõképének megalkotásához.

Csak sajnálni tudjuk, hogy a könyv vég-sõ változatából kimaradt Erdei Ferencagrárurbanizációs víziójának, a parasztipolgárosodás modelljének, mintegy a ma-gyar szellemi közélet által (Szekfû, Szabóés Németh mellett) kínált egyik alapvetõkibontakozási alternatívájának Dénes IvánZoltán más publikációjából ismert, s a vizs-gált szellemi körkép összetettségét és el-lentmondásosságát további speciális ma-gyar motívumokkal színesítõ és gazdagítóképes bemutatása.

A könyv IV. része a korábban kifejtettgondolatmenet folytatásaként az értékvilágés az önazonosság viszonyát vizsgálja BibóIstván életmûvének középpontba állításá-val a 20. századi Magyarországon. DénesIván Zoltán történetírásunkban elõször mu-tatta ki, hogy Szekfûvel és Németh Lászlóvalkonfrontálódva Bibó a „közösségi misztika”és a „népjellemtan” által kínált megközelí-téssel a demokratikus politizálás követelmé-nyét helyezte következetesen szembe úgy,hogy a „nagymagyar-kismagyar” (szekfûi),illetve „mélymagyar-hígmagyar-jöttmagyar”(Németh László-i) ellentétpárok helyére a„túlfeszített lényeglátók – hamis realisták”dichotómiáját állította. Összességében pediga nemzeti jellegrõl folytatott vitát lezárva

fogalmazott meg érvényes demokratikus ja-vaslatot a magyar politikai skizofrénia felol-dására.

Nemzetközi összevetésben is figyelem-reméltó az a Bibó István koncepcióját egye-temes történeti közegben elhelyezõ kétösszehasonlító elemzés, amely egyrésztHannach Arendt és Bíbó – alapvonásaik-ban sokban egybeesõ – véleményét vázol-ja fel a francia forradalomról, antiszemitiz-musról és totalitarizmusról, másrészt IsaiahBerlin és Bibó – sokban ütközõ – álláspont-ját ragadja meg az egyéni szabadság és apolitikai szabadság viszonylatában.

Könyvében Dénes Iván Zoltán a 19-20.századi magyar (és számos vonatkozásá-ban az egyetemes) politikai közvéleménytnapjainkig folyamatosan foglalkoztató,annak politikai magatartását és döntéseitsokban meghatározó alapkérdéseket járjakörül. Elemzéseiben újra és újra visszatéra vizsgált problémákhoz, más és más meg-közelítésekben és konkrét összefüggések-ben értelmezve azokat, s keresve a rájukvonatkoztatható, egyszerre magyar ésegyetemes érvényességû, megfogalmazó-dásaik közegére reflektáló, egyben általá-nosítható válaszokat.

Rendkívül izgalmas és tanulságos BibóIstván és Németh László 1956-ban születettírásainak összehasonlító elemzése, szemlé-leti hasonlóságaik és elsõsorban a plurálisparlamenti demokrácia értelmezésébenmegmutatkozó érdemi különbségeik ki-mutatása, valamint a szabadságharc leveré-sét követõ eltérõ magatartásuk leírása.Mindezek során az olvasó megismerhetiBibó semlegességre alapozott, a demokra-tikus legitimitás elvének érvényesítését amunkásdemokrácia szociális programjávalösszekapcsoló programját.

Nem kevésbé újszerû Bibó István szel-lemi végrendeletének megrajzolása a Tété-nyi úti kórházban írott tanulmányvázlataalapján. A halálára készülõ politikus-tudós

Könyvszemle

280


ebben nem csupán a szabadság és demokrá-cia elveire alapozott új, aktualitását napjainkigmegõrzõ társadalmi szerzõdés tartalmáthatározta meg, de rámutatott a liberálisdemokrácia torzulásaira is. Megoldáskéntpedig az emberi méltóság követelményétlegfõbb prioritásként középpontba állító, amunkások tulajdonossá és önkormányzóvátételét szorgalmazó koncepciót vázolta fel.

Dénes Iván Zoltán könyve a korábbanmegjelent tanulmányaira támaszkodik,azokat azonban jelentõs mértékben átdol-gozza, újjászerkeszti, szemléleti és stilárisszinten alapvetõen megújítja. A kötet ígysemmiképpen nem tekinthetõ korábbanmegjelent tanulmányok egyszerû újraköz-lésének, azaz, a szervesen megfogalmazottmonográfia követelményeinek mindentekintetben megfelel.

A haza, a nemzet, a hagyományok, azeurópaiság, a haladás és a korszerûség kér-déseirõl lefolytatott 19-20. századi magyar-országi nemzetkarakterológiai és önazo-nosság-keresõ diszkurzus monografikusigényû, tudományos bemutatásával a szerzõeddigi munkásságának szintetizáló össze-foglalását adja, melyet a korábbi ismeretekösszegzésén túl elsõsorban az autonóm

útkeresés igénye hat át, határoz meg. Mun-káját imponáló elméleti felkészültség, ahazai és egyetemes szakirodalom alaposismerete, annak szuverén feldolgozása, for-rásokra alapozott korrekciója és tovább-gondolása, meghaladása jellemzi.

A feldolgozott téma érvényességemessze túlmutat a szûken értelmezettszaktudományos megközelítéseken. Abenne felvetett kérdések napi aktualitásaa globalizáció és az új, demokratikusnemzeti-polgári közösség megteremtésekettõs kihívásának szorításában, valaminta legújabb fejlõdési rendellenességek tük-rében újra jelentõsen felerõsödött az elmúltévekben. A könyv ennek megfelelõen ér-deklõdésre tarthat számot (a különbözõszaktudományok mûvelõin túl) a napjainkdilemmáit nemzeti örökségünk sorskérdé-seinek megismerésével megérteni kívánóigényes értelmiségi olvasóközönség vala-mennyi rétegében. (Dénes Iván Zoltán:Európai mintakövetés – nemzeti öncélú-ság. Értékvilág és identitáskeresés a 19-20.századi Magyarországon. Új MandátumKönyvkiadó, Budapest, 2001, 310 p.)

Erdõdy Gábortörténész

Kertész András:Nyelvészet és tudományelmélet

Karcsú (mindössze 90 oldalas), de annáljelentõsebb kötet jelent meg Kertész And-rás, az ismert germanista nyelvész-akadé-mikus tollából. Az igen tömör, feszes logi-kai szerkezetû munka részint összefoglalja,részint újakkal egészíti ki azokat azeredményeket, amelyekre több mint tíz-éves kutatómunkája nyomán jutott. Még-pedig egy olyan területen, ami az elméletinyelvészet illetve a nyelvészet-elméletnemzetközi szakirodalmában is már hosz-szabb ideje az érdeklõdés elõterében áll.

A Kertészt foglalkoztató és a könyvébenéles logikával és lenyûgözõ szakirodalmitájékozottsággal tárgyalt kérdéskör azon-ban egyáltalán nem csak a nyelvészek ér-deklõdésére tarthat számot, hanem volta-képpen bármely szaktudóséra, és persze,tudományfilozófuséra. Ez pedig a tárgytu-domány és a metatudomány viszonyánakkérdése, a szaktudományok és a tudomány-elmélet(ek), a tudományfilozófia kapcsola-tának problémája. Leegyszerûsítve: az, hogyvajon a metatudományos (tudományfilo-zófiai) reflexió öncélú-e, ami nemhogy nemsegíti, de egyenesen akadályozza a szak-tudós kutatómunkáját, mindennapi felada-tainak megoldását azzal, hogy feleslegesen

281

túlbonyolítja az episztemológiai helyzetet,teljesíthetetlen és öncélú követelményekettámaszt vagy kiagyalt problémákra mutat rá,és így óhatatlanul dehonesztálja a szaktu-dományos eredményeket és a kutatómun-kát. Vagy ellenkezõleg: a metodológiai ref-lexivitás, a tudományfilozófiai tájékozott-ság javíthatja a kutatómunka színvonalátés eredményességét.

Kertész, könyve legelején, válaszkéntkét markánsan különbözõ véleményt idéznyelvészektõl. Langacker azt írja: „Több okis indokolja, hogy alternatív elméletek érté-kelésekor ne gyötörjük magunkat semmi-féle metodológiai rendszabállyal.” Devitt ésSterelny viszont így fogalmaztak: „Jó lenne,ha figyelmen kívül hagyhatnánk a metael-méletet, és csak az elmélettel foglalkozhat-nánk, de ez olyan luxus, amit nem enged-hetünk meg magunknak. Úgy véljük, hogya nyelvelmélet számos hibája a hibás meta-elméletbõl származik.” A valóban kiemelke-dõ szaktudósok, például a természettudósErwin Schrödinger, Werner Heisenberg vagyStephen Jay Gould nem is engedték megmaguknak azt a luxust, hogy ne foglalkoz-zanak szakmájuk tudományelméleti kér-déseivel. És persze, a kiemelkedõ tudo-mányfilozófusok, Rudolph Carnap, ThomasKuhn vagy Polányi Mihály szaktudóskéntkezdték pályájukat.

Tárgytudomány és metatudomány vi-szonyának kérdését Kertész természetesennem általánosságban veti fel a könyvében,hanem a következõ konkrét alapkérdésformájában:

„(a) Milyen irányba és meddig tágítha-tók a nyelvészeti elméletalkotás határai atudományelméleti reflexió fényében, és

(b) milyen irányba és meddig tágítha-tók a tudományelmélet határai a nyelvé-szeti elméletalkotás fényében?”

A válaszkeresés területét tovább konk-retizálva Kertész a generatív nyelvészet éshárom modern tudományelmélet: a tradi-

cionális analitikus tudományfilozófia, azújabb keletû tudásszociológia illetve a na-turalizált episztemológia viszonyát teszielemzõ vizsgálat tárgyává. Válaszkeresõ el-járása pedig igen szellemes: esettanulmá-nyok segítségével szembesíti a három em-lített tudományelméleti felfogást a szaktu-domány, a generatív nyelvészet elméletal-kotási problémáival, és mutatja meg, hogyanismerhetik fel, illetve hogyan tágíthatják sajátkorlátaikat mind a szaktudományos, mindpedig a metatudományos elméletek. Köl-csönösen profitálva ily módon a kapcsolat-ba lépésbõl, az egymás alapfeltevéseinek,kérdéseinek és követelményeinek megis-merésébõl. A David Bloor-féle tudásszocio-lógia hatékonyságát Kertész a generatívnyelvészet empíriavitájának példáján mutat-ja be. Meggyõzõen érvel amellett, hogy aszabálykövetés Wittgenstein-féle elméleté-nek Bloor által adott értelmezése össze-egyeztethetõ a generatív nyelvészettel, sõthozzájárul az elméletalkotási határainak tá-gításához, mert felmutatja annak társadalmitényezõkre visszavezethetõ összetevõit. Aharmadik esettanulmányában Kertész a na-turalizált tudományelmélet korlátait, illetvea kognitív nyelvészeti elméletalkotás dilem-máit és határait vizsgálja, és arra a következ-tetésre jut, hogy a naturalizált episztemoló-gia a kognitív nyelvészet természetes me-taelmélete, és fontos szerepet játszik abban,hogy nyelvészeti problémákat empirikusaneldönthetõ kérdésként fogalmazzanak megés döntsenek el.

Az esettanulmányok vizsgálatából le-vonható következtetések általánosítása-ként végül is Kertész a következõ hipoté-zis-párt fogalmazza meg az alapkérdésreadott válaszként:

„(a) Elméleti nyelvészet és tudomány-elmélet viszonyában olyan, eddig fel nemismert és ki nem használt lehetõségek rej-lenek, amelyek kézzelfogható módon hoz-zájárulnak mind a nyelvészeti elméletalko-

Könyvszemle

282


tás, mind a tudományelméleti reflexió ha-tárainak tágításához.

(b) Azonban a határok tágíthatósága amindenkori nyelvészeti elméletek és amindenkori tudományelméleti rendszereksajátosságainak függvényében jól definiál-ható korlátokba ütközik, amelyek nemhághatók át.”

Kertész – mint maga is hangsúlyozza –nem akar egyik tudományelmélet kizáró-lagosan helyes vagy hasznos volta mellettsem érvelni. Azt azonban sikerült meggyõ-zõen megmutatnia, hogy mindegyik hasz-nos, és mindegyiknek megvannak a magakorlátai. Mint jó szerszámok, nyilván kü-lönbözõ „bajok”, dilemmák és problémákkezelésére alkalmasak. A három episzte-mológiai irányzat egymással sem minden-ben kompatibilis. Ismeretes, hogy az anali-tikus tudományfilozófia alapvetõen szem-ben áll a naturalizált és a szociologizáltepisztemológiával. Sõt, ez utóbbi két irány-zat bizonyos iskolái egymástól is erõseneltérnek. Bár például a Bloor-féle „erõs pro-gram” magát naturalistának vallja, és a tár-sadalmi (szociológiai) tényezõket koránt-sem tekinti kizárólagosnak a (egyebek

között a nyelvészeti) megismerésben, ha-nem elismeri a (kognitív) pszichológiai fak-torok szerepét is. És osztja a Willard Quine-féle naturalizált tudományelméletnek azta kiindulópontját is, hogy az analitikus tu-dományfilozófia apriorisztikus és normatívalapállása tarthatatlan és reflektív, illetveempirikus (pszichológia-szociológiai)megalapozást igényel.

A Nyelvészet és tudományelmélet rend-kívül jól szerkesztett könyv, a szerzõ okfej-tései világosak, argumentációja meggyõzõ,a munka szerkezete jól felépített, könnyenkövethetõ. Kertész könyve ráadásul nem-csak logikailag, hanem didaktikailag is igenkiváló. Így a kutatók mellett a graduális ésa doktorandusz hallgatóknak is bátranajánlható, a felsõoktatásban jól használhatókézikönyvnek is tekinthetõ. Én magam,amellett, hogy tudományfilozófusként so-kat okultam belõle, fel fogom használni adoktoriskolámban is. (Kertész András:Nyelvészet és tudományelmélet. Nyelvtudo-mányi értekezések 150. sz., AkadémiaiKiadó, 2001. 92 p.)

Fehér Mártaegyetemi tanár ( BME)

István Hargittai:The Road to Stockholm

Bár manapság sok más nagyon jelentõstudományos díj van – egyik-másik összegemég meg is haladja a Nobel-díjét, amelymellesleg nem állandó összeg, mert az aNobel Alapítvány mindenkori évi gazdál-kodásától függ –, egyik sem vetekszik aNobel-díj jelentõségével és általános tár-sadalmi elismertségével. A Nobel-díjat éselnyerõit szinte mítosz övezi. Hargittai Ist-ván könyve hiteles, ugyanakkor érdekesés élvezetes leírását adja a Nobel-díj alapí-tása és odaítélése körülményeinek és azelmúlt száz év, ezen belül különösen az

utolsó négy évtized fizikai, kémiai és élet-tani-orvostudományi Nobel-díjasai életút-jának. Ennek különleges színt ad az a het-ven beszélgetés, amelyet a szerzõ a díjazot-takkal folytatott.

Több is a mû, mint a Nobel-díjasokmunkásságának, életútjának bemutatása.Tulajdonképpen az egész tudományosélet, annak minden pozitív és negatív vo-nása kirajzolódik a fejezetekbõl. Talán sze-rencsésebb lett volna a címben Road he-lyett Roads-t írni, hiszen a kutatói magatar-tások, szemléletek és pályák, melyek végülis a Nobel-díj elnyerésére vezettek, rend-kívül különbözõek: sok út vezethet el alegnagyobb tudományos elismerésig. (El-térõen azonban a „minden út Rómába ve-

283

zet” mondástól, minden különbség ellené-re vannak nagyon fontos elemek, melyekmeghatározó fontosságúak voltak a Nobel-díj elnyerésében.) A Nobel-díjasok közöttvan, akinek már az apja is világhírû tudós,sõt Nobel-díjas volt (Niels Bohr fia, AgeBohr), és van olyan is, aki a legnyomorúsá-gosabb körülmények között töltötte gyer-mekkorát, 16 éves koráig még csak egykönyve sem volt, és végig keményen küzd-ve jutott el a csúcsra, mint Roald Hoffmann.

Nagyon érdekes, elgondolkoztató éssok elterjedt félreértést eloszlató a Nobel-díj alapításáról, Alfred Nobel végrendeleté-rõl, a díjazást meghatározó ún. Statutumok-ról, és a díj átadásának körülményeirõl szó-ló elsõ fejezet. A legfontosabb talán az,hogy Nobel akaratának megfelelõen, a díja legjelentõsebb tudományos felfedezés, ésnem a legnagyobb tudományos munkás-ság, mégoly jelentõs életmû elismerése.Annak idején nagy vihart kavart Svédor-szágban, hogy Nobel végrendelete határo-zottan nemzetközi díjat kívánt alapítani, azelismerést függetlenné kívánta tenni attól,hogy az adott személy skandináv-e vagysem.

Áttekintve az elmúlt száz évnek a Füg-gelékben felsorolt fizikai, kémiai és élet-tani-orvostudományi Nobel-díjait, kitûnik,hogy alig van olyan díjazott, aki a tudomá-nyos utókor ítélete alapján érdemtelenülrészesült volna ebben az elismerésben. An-nál nagyobb azoknak a száma, akik bõsé-gesen rászolgáltak volna a díjra, de nemnyerték azt el. Ezért érthetõ, hogy az utolsófejezet éppen azokkal foglalkozik, akikrendkívüli jelentõségû felfedezéseket tet-tek, de a Nobel-díjat nem kapták meg. Azegyik ok adott a Statútumok azon megkö-tésével, hogy egy díjat legfeljebb háromszemélynek lehet odaítélni. (Azonban az1923. évi élettani-orvostudományi Nobel-díjat Banting és McLeod kapta, holott azinzulin felfedezésében Bantingnek és Best-

nek volt oroszlánrésze, tehát Best is részeselehetett volna a díjnak, nem is említve,hogy McLeod legfontosabb hozzájárulásaaz volt, hogy nem gördített akadályokatBanting és Best kutatásai elé.) A másik okis kézenfekvõ: több nagyszerû felfedezésszületik, mint amennyit díjazni lehet. Mégistöbb olyan tudománytörténeti jelentõségûtudóst mellõztek, aki erre feltétlenül rászol-gált volna, és egyik-másik esetben megosz-tással vagy helyettesítéssel a késõbbi rosszérzéseket meg lehetett volna elõzni. Né-hány ilyen név a kémia területérõl: Men-gyelejev, Bernal, Lewis, Lise Meitner. (Meit-ner – igaz, hogy csak halála után – azzalkapott kárpótlást, hogy a 109. elemet rólanevezték el.) Az is kétségtelen, hogy olya-nok is részesültek a díjban, akik nem érde-melték meg.

Több fejezet részletesen elemzi, hogymilyen tényezõk játszottak szerepet a ké-sõbbi Nobel-díjasok esetében a tudományiránti érdeklõdés felkeltésében. Érdekes,de nem tûnik lényegesnek a középiskolaitanár személye, annál lényegesebb termé-szetesen a késõbbi tudományos környezethatása. Feltûnõ, hogy többek esetében je-lentõs volt egy 1926-ban megjelent könyv,Paul de Kruif Bacillusvadászok címû mû-ve. (A könyv a harmincas években magyarfordításban is megjelent. Érdemes lenneújra kiadni!) Részletesen és alaposan fog-lalkozik a szerzõ a tudományos kutatóipálya különbözõ jellemzõinek szerepével.Különösen érdekes a hátrányos helyzethatásának bemutatása. Közismert, hogy adíjazottak születési helye (eredeti állam-polgársága) és a díj elnyerésekori államgyakran nem azonos. Sokaknak, köztük amagyar, illetve magyar származású Nobel-díjasok majd mindegyikének szembe kel-lett néznie azzal, hogy – legalábbis bizo-nyos szempontból és bizonyos ideig – ide-gennek érezhették magukat. Sokak, ésnem csupán a Nobel-díjasok esetében, a

Könyvszemle

284


hátrányos helyzet annyiban válhat elõ-nyössé, hogy nagyobb erõfeszítésre kész-teti az egyént. Bizonyos kisebbségi felhaj-tóerõ mûködik, persze csak akkor, ha akisebbségi helyzet nem jelent nagymértékûelnyomást, nem gördít leküzdhetetlenakadályt a tehetség kibontakozása elé.

Ha összegeznénk a különbözõ nemze-tek Nobel-díjasainak számát, és összehason-lítanánk a díjazottak tényleges számával, azelõbbi érték lényegesen meghaladná azutóbbit. Ennek az az egyszerû magyarázata,hogy idõben változhat az állampolgárság, anemzeti hovatartozás érzése vagy a vallás.A valamilyen szempontból elfogult értéke-lõk azután azt veszik figyelembe, ami szá-mukra kedvezõ.

A politikai tényezõk néhány esetbensúlyos szerepet játszottak. Ossietzky, anagy német pacifista Békedíjjal való kitün-tetése miatt Hitler megtiltotta a németállampolgároknak a Nobel-díj elfogadását.Ezért Kuhn az 1938. évi, Butenandt az1939. évi kémiai és Domagk az 1939. éviélettani Nobel-díjat csak a háború után ve-hette át. Politikai megfontolások miatt nemvehette át az 1958-ban neki ítélt irodalmiNobel-díjat Borisz Paszternák szovjet író,

az 1975. évi Nobel-békedíjat a rendszerrelszemben álló Andrej Szaharov szovjet fizi-kus.(Esetében a felesége vette át a díjatOslóban.)

Nagyon érdekes és tanulságos az a feje-zet, mely azt tárgyalja, hogyan változtatjameg a Nobel-díj a díjazottak életét. Ez rész-ben személyiségi, részben életkori kérdés.Sok esetben a kitüntetett nem tud ellenállnia meghívások tömegének, és szinte telje-sen felhagy a tudományos munkával. En-nek az ellenkezõjére is van több példa. Alegjellegzetesebb Sangeré, aki 1958-banegyedül, 1980-ban pedig megosztva nyerteel a kémiai Nobel-díjat.

Adatokban és gondolatokban gazdag,és egyben gondolatébresztõ Hargittai Ist-ván könyve, melynek olvasását a termé-szettudományok iránt érdeklõdõk számáracsak a legmelegebben ajánlhatjuk. Az an-gol nyelvû könyv ugyan Magyarországonis kapható, de kiadása magyar nyelven isnagyon hasznos lenne. (István Hargittai:The Road to Sockholm – Nobel Prizes, Sci-ence, and Scientists. Oxford UniversityPress, Oxford, 2002, 342 p.)

Beck Mihályaz MTA rendes tagja

Szekfû GyulaRövid magyar történet1606-1939

Varsányi Erika történész régi otthoni anya-gok rendezésekor, kották alatt bukkant ráegy, a magyar történelem utóbbi három év-századát tárgyaló, kézírásos, de jól olvas-ható és pontos filológiai hivatkozásokkalellátott tanulmányra, amelyen „SzekfûGyula, angol történelem” megjegyzés árul-kodott a szerzõ személyérõl. A MagyarTudományos Akadémia és az OrszágosSzéchenyi Könyvtár Kézirattára alaposvizsgálattal igazolta, hogy a mû eredeti,

publikálatlan Szekfû-kézirat, amelynekangol kiadásra szánt fordítása a háború alatttûnt el a Nemzeti Bank széfjébõl. Érdekesmódon a Hetedik könyv fejezetcímmelkezdõdik és a Tizenharmadik könyvvelfejezõdik be. A könyvek elõtt rövid áttekin-tés vezet be az adott korszak fõ magyar ésnemzetközi viszonylataiba, címet Szekfûnem adott, jelenlegi címét a szerkesztõktõlkapta. A kiadó megtartotta a szerzõ szavait,stílusát, néhány kibetûzhetetlen, vagy azolvasó számára talán kevésbé érthetõ sza-vát a mai helyesíráshoz alkalmazkodvaszögletes zárójellel jelzi.

Szekfû a nagy szintézisbõl ismert ala-possággal taglalja a magyar sorsot megha-

285

tározó eseményeket, folyamatokat – bizo-nyos utalásokkal korára és néha módosítvakorábbi álláspontját.

Elsõ két könyve a németellenes rendiküzdelmeket mutatja be Bocskaitól Rákó-cziig. Összeveti a Bécs „kényszerû türelme”ellenére érvényesülõ „antihumánus abszo-lutizmust” a nyugati modellel, olyan ada-tokkal bizonyítva az alávetettséget, mint amagyar kamara utalványozási jogának tízforintra maximálása, hangsúlyozva a ren-geteg sikkasztás, a „zilált adminisztráció”szerepét a lakosság kifosztásában. KiemeliRákóczi toleranciáját, jellemét, megállapít-va, hogy a végül elfogadni kényszerült szat-mári béke elõnytelenebb volt a visszautasí-tott korábbi ajánlatoknál. Negatív értékeléstkap az 1722-es merkantilista fõúri reformja-vaslatot visszautasító reakciós vármegyeinemesség, amely akadályozta a 18. szá-zadban – igaz, ellentmondásosan – kibon-takozó fejlõdést. Sokat foglalkozik a nem-zetiségekkel, itt kísért a korabeli szóhasz-nálat („félvad oláh áradat”). Mária Teréziaügyes politikája a magyarok megnyerésérenem feledteti az ipari fejlõdés meggátlását,és a fellendülõ gabonatermelés is csak ron-totta a jobbágyság helyzetét. Sajátos párhu-zamot von II. József és Ferenc Ferdinándközött, a magyar ezredek sok kitüntetésenem feledteti, hogy osztrák érdekekért vé-reztek. Negatívan ítéli meg a birkatenyész-tés angol mintára történõ terjedését, ahogykésõbb Széchenyi „anglomániáját” is. Kos-suth gazdasági tevékenységét is eredmény-telennek minõsíti. 1848-ban hiányolja aföldreformot.

Nemzetiségeink közül a szabadságharcalatti magatartásukért különösen a szerbe-ket marasztalja el. Furcsa olvasni az „ideálislelkületû” Jankuról, bár Lamberget is „ma-gyar érzelmû katonaként” gyászolja.

Felvillant olyan motívumokat, mint amagyar vidék alapvetõen kiegyezés ellenihangulata, olyan meglepõ tényeket, mint

Andrássy szerepe a Monarchia Franciaor-szág melletti hadba lépésének 1871-esmegakadályozásában, a horvátok örömeBosznia 1878-as okkupációján halványítjaRudolf trónörökös magyarbarátságánaklegendáját, rámutat az emelkedõ búzaárakés a jobb paraszti öltözködés összefüggé-sére.

A kötetben sok a kultúrtörténeti adat,a középiskolai tanárok tudományos érdek-lõdésétõl kezdve az új intézmények felso-rolásáig. Pozitívan szól mindkét Tiszáról,szégyennek nevezi az obstrukciót, de kár-hoztatja a Monarchia hadvezetésének hibáitis. Egyenes következménye az általa áb-rázolt háborús nyomornak a szomorú vég,az összeomlás, az õszirózsás forradalom,a kommunista mozgalom megjelenése.Többször visszatér a földreform elmaradá-sára, a polgári szervezkedések hiányára.

Természetesen meghatározó jellegû atrianoni tragédia, amely a címét viselõ feje-zeten kívül is állandóan megjelenik a kötetlapjain. Nagy hibát lát szomszédaink nem-zetállamokként való megszervezésében,meglepõdik az erdélyi szászok hirtelen ro-mánbarátságán. 1920 után új módon érté-keli a középosztály antikapitalista gondol-kodását, elemzi az erõsödõ antiszemitiz-must. Sorra veszi a kormányokat, sok nevetés adatot ad – mint az elõzõ részekben is.Szóhasználata ma már néha furcsa, példáulaz akkor kitört II. világháborút a III. Biro-dalom védelmi háborújának nevezi, bárutolsó az oldalakon többet hivatkozik anépre, de inkább csak a parasztságra figyel,amelynek földreformot sürget.

Rövid, de nagyon optimista, lojális vég-szó zárja ezt a jelentõs munkát, amelynekmegszületési körülményeit Soós Istvánutószava ismerteti az olvasóval.

Megtudjuk belõle, hogy Bethlen István,a Magyar Szemle Társaság elnöke 1934-ben javasolta összefoglaló történeti mûkiadását, egyelõre angol és francia nyelven.

Könyvszemle

286


Az angol látszott sürgõsebbnek, válasznakszánták Seton-Watson akkor megjelent, adákoromán kontinuitást is igazoló könyvé-re. Megírására Szekfût, Hóman Bálintot ésannak tanítványát, Deér Józsefet kérték fel.Részletesen foglalkozik az utószó a meg-bízás teljesítésével, hármuk kapcsolatával,a munka folyamatával, beleértve a pénz-ügyi hátteret.

Sajnos az elsõ kötet kézirata elveszett.Viszont a második, az elõszóban leírt mó-don megmaradt, és fél évszázados rejtõzésután elõkerült.

Ennek köszönhetõen egy teljesen újSzekfû-könyvet nyertünk, hiszen bár támasz-kodik az általa írt Magyar történet fejezeteire,az elsõ világháborútól kezdõdõen új aszöveg, sõt, az elõzõ részeken is változtatotta szerzõ.

Nagy nyeresége a könyv a magyar törté-nettudománynak és a történelem iránt érdek-lõdõ olvasóknak! (Szekfû Gyula: Rövidmagyar történet 1606-1939. Osiris Kiadó,Budapest, 2002, 561 p.)

Róbert Péteregyetemi docens (ORZSE)

Árpád Veres:Photoactivation of Isomersof Stable Nuclei and RecentApplications

Az izomer atommagok létezése már meg-lehetõsen régen ismert. Ahogy Veres Árpádangol nyelvû könyvének történeti beveze-tõjébõl megtudhatjuk, az elsõ izomer álla-potot Hahn fedezte fel 1921-ben a termé-szetes radioaktivitás vizsgálata során,amikor a tórium atommag béta-bomlásánálkét különbözõ élettartamú bomlási termé-ket azonosított. A mesterséges radioaktivi-tásnál elsõként Kurcsatovnak sikerült izo-mer állapotot azonosítania 1934-ben. Amagyarázatot 1936-ban Carl Friedrich vonWeizsäcker adta meg, aki kimutatta, hogyaz egyik végtermék valójában egy olyangerjesztett állapot, amely elektromágnesesátmenettel bizonyos „tiltás” miatt az alap-állapotra nem bomolhat le. Weizsäcker fel-ismerését másképpen megfogalmazva: azatommagban olyankor alakulhat ki egyesbomlási folyamatok következtében hosszúélettartamú gerjesztett (izomer) állapot, haaz atommagnak csak nagy impulzusmo-mentumú gamma kvantum kibocsátásaútján van lehetõsége energiáját leadni ésaz alapállapotra lebomlani.

Jelenleg a kísérleti technika fejlõdésekövetkeztében több mint ötszáz atommag-fajta (nuklid) ismeretes, amibõl 266 stabil,és az ismert izomer állapotok száma jóval250 felett van. A felezési idõk megfigyeltértékei huszonkét nagyságrendet átfogótartományban változhatnak. Veres Árpád,akinek munkássága e kutatási területennégy évtizedet ölel át, és számos nagy fi-gyelmet keltett eredményt ért el, monográ-fiájában a stabil atommagok negyvenhá-rom izomerjének vizsgálatára szorítkozik,amelyeknek felezési ideje 0,3 másodperc-nél hosszabb (A továbbiakban az átlagosélettartam és felezési idõ terminus esetlegkeveredhet, e kettõ közötti összefüggés:felezési idõ = 0,693 átlagos élettartam). Azizomer állapotok igen változó élettartamukmiatt kiválóan alkalmasak különféle alkal-mazásokra. (Feltehetõen csak kevesen tud-ják, hogy orvosi izotópdiagnosztikai célok-ra a technécium atommag 99-es tömegszá-mú izotópjának 142,7 keV gerjesztési ener-giájú izomer állapota felel meg, amelynekfelezési ideje hat óra. Mellesleg ez az elemonnan nyerte nevét, hogy a természetbenizotópjainak élettartama miatt nem fordulelõ, csak mesterségesen sikerült elõállíta-ni.)

Mivel az izomer állapotok az elektro-mágneses kölcsönhatás hatására csak igen

287

kis valószínûséggel bomlanak el, elõállításuk(fotoaktiválásuk) az elektromágneseskölcsönhatás segítségével nem triviális fel-adat. Veres Árpád könyvének második ré-sze részletesen felsorolja, milyen berende-zésekkel (monoenergetikus vagy folytonosenergiaspektrumú) aktiválhatók – hozhatóklétre – az izomer állapotok, és a gerjesztésifolyamatok hatáskeresztmetszetét(valószínûségét) milyen módszerekkel, ill.modellek alapján lehet meghatározni. Afotoaktiváció mint analitikai eszköz azonban2-4 nagyságrenddel kisebb érzékenységû,mint a széles körben elterjedt neutronaktivációs analízis, bár az elõnyei közé tartozik,hogy az analizálandó spektrum lényegesenegyszerûbb, valamint a módszer ron-csolásmentes.

A legutóbbi idõk felismerése, hogy azizomer állapotok kísérleti vizsgálata számosizgalmas új lehetõséget kínál mind anukleáris asztrofizika, mind pedig a gammalézerek elõállítására vonatkozó kutatásokterén. E két utóbbi terület áttekintésére egy-egy külön fejezetet szentel a szerzõ. Ér-dekességként említhetõ, hogy Veres ÁrpádTeller Edével személyesen 1973-ban talál-kozott elõször az Egyesült Államok-beliAsilomarban (ezt egy közös fénykép is do-kumentálja), ahol a gamma lézer kiemelke-dõ propagálója a konferencia plénuma elõtta következõ kijelentést tette: „Egyáltalánnem lennék meglepve, ha – akár tíz évenbelül – kezünkben lenne a gamma sugárlézer („grazer”). Ez rövid távú jóslás, ésmint ilyen, különösen veszélyes, mivelegyaránt megérhetem, hogy beteljesedik,vagy éppen nem teljesedik be.” Nos, a sorsúgy hozta, hogy gamma lézer a mai napig

nem létezik, sõt azóta – sok száz millió dollárelköltése után – a csillagháborús tervek iscsendben kimúltak, ami a Szovjetuniószétesésében is közrejátszhatott.

A könyv harmadik része tételesen ösz-szefoglalja a stabil atommagok izomer álla-potaira vonatkozó elméleti és kísérleti ered-ményeket, beleértve a szerzõ saját munkás-ságát is, ezért ez akár kézikönyvként is hasz-nálható. A 200 oldalas könyv célja annakbemutatása, hogy az izomer magok tanulmá-nyozásának eredményei milyen széles kör-ben lelhetnek alkalmazásra. Ennek megfele-lõen a megcélzott olvasóközönség olyanmegfelelõ alapismeretekkel rendelkezõfizikusokból és mérnökökbõl tevõdik össze,akik szakterületükön érdeklõdnek a nuk-leáris technika alkalmazása iránt.

Hogy ne csak dicsérjük a könyvet, megkell említeni néhány szépséghibát is, ame-lyekért nem a szerzõ, hanem a kiadó marasz-talható el. (A monográfiában a szerkesztõneve sajnos nincs megjelölve.) Angol nyelvûkönyvrõl lévén szó, különösen az angol nyel-vû szerkesztõt terhelheti felelõsség egyesfélresikerült mondatokért. (Lásd például a 65.oldalon a 4.4.3 bekezdés elsõ mondatát, aholegy-egy szó kifelejtése az angol nyelvûmondatot értelmetlenné teszi.). Természete-sen ezek az apró hibák a szakember számáranem nehezítik a megértést, azonban azAkadémiai Kiadó nagy múltjához nem méltóez a fajta hanyagság. (Árpád Veres: Photo-activation of Isomers of Stable Nuclei andRecent Applications. Akadémiai Kiadó,Budapest, 2002, 199 p.)

Bencze Gyulaaz MTA doktora,

tudományos tanácsadó (KFKI RMKI)

Könyvszemle

288


Z. Karvalics László:Az információs társadalomkeresése

Az „Információs társadalom szakkönyvtár”sorozatban megjelent kötet a kérdést a társa-dalomtudományok oldaláról közelíti meggazdag jegyzetanyaggal, és igen széles látó-körû, bõ, egészen 2000-ig, 2001-ig, sõt 2002-ig terjedõ irodalmi hivatkozási jegyzékkel.„Ebben a könyvben kizárólag a társadalom-elméleti dilemmák, a hagyománnyal valószembesülés, az elmélettörténet tanulságaiés a rendszerezés kísérleteinek mérlege je-lenik meg”. – olvashatjuk az elõszóban. Majdkésõbb: „ …az információs társadalom kér-désköre par exellence társadalomtudomány”(38. o.). Azt a vitatható állítást is megkoc-káztatja, hogy: „Az irányt1 pedig nem a tech-nológia, hanem a társadalom és a társadalmicélkitûzések, illetve a politikai-gazdasági elitrövid- és középtávú érdeke-stratégiája, vala-mint helyzetfelismerõ-érdekérvényesítõképessége döntik el” (69. o.). A szerzõ szerinttovábbá az információ fogalomnak „hiányzika természet- és társadalomtudományokatösszekapcsolni képes minõségi (kvalitatív)elmélete” (94. o.).

A könyv mindenekelõtt meglehetõsenhosszan foglalkozik magának az informá-ciós társadalom elnevezésnek a kialakulá-sával. A „poszt” elõtagú (poszt-modern,poszt-indusztriális stb.) és egyéb kor-meg-jelölések után a 20. század végére nyert egy-értelmûen polgárjogot az információs társa-dalom használata.

Másik problémakör, aminél elég részle-tesen idõzik a könyv, az a kérdés, hogymikortól számíthatjuk ténylegesen enneka társadalmi formációnak a megjelenését.

1 Ti. a társadalmi fejlõdés irányát (a recenzensmegjegyzése).

Vannak, akik különbözõ ismérvek alapján1956-57-tõl, mások 1963-tól számítják azúj korszak kezdetét. Úgy tûnik, a könyv szer-zõje hajlik afelé, hogy az információs társada-lom még inkább csak elõkészületi stádium-ban van. „A továbblépéshez az kell, hogyinformatikai írástudással rendelkezõ töme-gek jelenjenek meg, s ezt a kulturális kihívástnem lehet egyszerû ellátottsági-bõvítésiprogramokkal kezelni. Rövid távon ezért alegfontosabb az információs írástudás meg-teremtése – hiszen minden késõbbi kreatívmozzanatnak ez a kulcsa” (113. o.). A törté-nelem társadalomtörténeti szakaszolásávalkapcsolatban különben a következõ a javas-lata: halász-vadász-gyûjtögetõ társadalom,földmûvelõ társadalom, ipari társadalom,információs társadalom. Egyébként mind-egyik formációhoz javasolja hozzátenni,hogy „domináns”, mert mindegyes formá-cióban ilyen vagy olyan formában jelen van-nak bizonyos mértékben a többiek is.

A kilenc fejezetre tagolt könyvbenegyébként számos további kérdésrõl is szóvan, így például az információs társadalombiztonságáról (számítógépes bûnözés!), a„globális információs társadalomról”, sõt a„glokális” jelzõvel illethetõ fejlõdésrõl is,amelyben a globális és a lokális tényezõkis szerephez jutnak. Különösen érdekes,amit „A jövõ fürkészése” címû fejezetben(VIII. fejezet) ír. E szerint: „Az információstársadalom – megismerõ dinamikájánálfogva – ’kozmikus orientációjú’: az embe-riség a ’személyes jelenlét szféráját’ a Hol-dig, a ’távolbahatás’ szféráját a Marsig, az’információgyûjtés szféráját’ jóval a Nap-rendszeren túlra terjesztette már ki” (109.o.). (Az információs társadalom keresése.Infonia – Aula Kiadó, Bp., 2002. 163 o.)

Berényi Dénesaz MTA rendes tagja

289

CONTENTS

Emil Pásztor: Stereoscopic Representation in Cerebral Diagnostics and the Arts…… 162László Gáspárdy: The Code of Civil Procedure is Fifty Years Old …………………… 177Ferenc Kozma: Traumas of National Economy: Diagnostics and Therapy…………… 184Csaba Fenyvesi: The Criminalistics as a Branch of Science and as a University Subject… 196László Vajna: Identity of Mycology and its Domestic Problems in Hungary………… 202Péter Inzelt: The MTA SZTAKI…………………………………………………………… 208Gyula Wojtilla: Sir Aurel Stein’s Sanskrit Research in Kashmir………………………… 217Aurél Stein Memorial Session (Éva Apor) ……………………………………………… 222Hungarian-British Joint Academic Research Programme 1999-2002. (Éva Apor) ……224Péter Gyertyánfy: How Far Should Copyright Still Reach? …………………………… 226Tibor Vámos: Our Ontologic Maladies ………………………………………………… 231

The Scientists of the Future ……………………………………………………………… 237

Academy AffairsPéter Medgyessy: Speech Given at the Science Day Celebration …………………… 254Szilveszter Vizi E.: Speech Given at the Science Day Celebration …………………… 258Agreement of Cooperation Between the Hungarian Academy of Sciences

and the Confederation of Hungarian Employers and Industrialists ………… 262

InterviewChemistry is a Source of Joy and Passion For Me

– László Egyed Talks to György Oláh ………………………………………… 264

ObituaryJános Dohy (Péter Horn)………………………………………………………………… 270

Outlook (László Jéki – Júlia Gimes)………………………………………………………… 274

Book Review ………………………………………………………………………………… 278

290


Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni, ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat,tudománypolitikai elemzéseket és szakmaiszempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja meg a30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet.Beszámolók, recenziók esetében a terjedelem nehaladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kéziratot.rtf formátumban, mágneslemezen és 2 ki-nyomtatott példányban kell a szerkesztõségbebeküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcsszava-kat (maximum 10) is. A tanulmány címe után aszerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet, tele-fonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõt álta-lában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehát nehasználjanak színeket. Általában: a grafikonok,ábrák lehetõség szerint minél egyszerûbbek le-gyenek, és vegyék figyelembe a megjelenõ olda-

lak méreteit. A lemezen vagy emailben érkezõábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tif vagy .bmpformátumban kérjük; értelemszerûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi felbontással, és atovábbítás megkönnyítése érdekében a képnagysága ne haladja meg a végleges (vagy annakszánt) méreteket. A közlemény szövegében tün-tessék fel az ábrák kívánatos helyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig a köz-lemény végén, abc sorrendben adjuk meg, alábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnek azirodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozások a szö-vegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azonosszerzõ(k)tõl ugyanabban az évben több tanul-mányra hivatkozik valaki, akkor a közleményeketaz évszám után írt a, b, c jelekkel kérjük megkü-lönböztetni mind a szövegben, mind az iroda-lomjegyzékben. Kérjük, fordítsanak különösfigyelmet a bibliográfiai adatoknak a szövegben,illetõleg az irodalomjegyzékben való egyez-tetésére! Miután a Magyar Tudomány nem szak-folyóirat, a közlemények csak a legfontosabbhivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). GroupSelection, Altruism and the Levels of Organiza-tion of Life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of Culture.Houghton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical Models inBiology and Psychology. In: Krech, D., Klein, G.S. (eds) Theoretical Models and PersonalityTheory. 155–170. Duke University Press, Durn-ham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatokat nem tud küldeni, de még az el-fogadás elõtt minden szerzõnek elküldi egyez-tetésre közleménye szerkesztett példányát. A tör-delési munka során szükséges apró változtatá-sokat a szerzõ egy megadott napon a szerkesz-tõségben ellenõrizheti.