Marcel Proust

Álmok, szobák, nappalok (Contre Saint-Beuve)

Filum Kiadó

A fordítás a Gallimard kiadó 1954-es szövege alapján készült

Fordította

Lóránt Zsuzsa

2. kiadás

ISBN 963 8347 24 4

© Hungarian translation Lóránt Zsuzsa

Előszó

Napról napra kevesebb értéket tulajdoní tok a tudatos-ságnak. Napról napra tisztábban látom, hogy az író csak az értelmen túl képes bármit is megragadni élmények-ből, vagyis megfogni valamit önmagából és a művészet egyedüli anyagából. Amit a tudat múltként kínál ne-künk, az nem a múlt. Valójában amint elmúlik életünk-ből egy-egy óra, testet ölt és elrejtőzik valami megfog-ható tárgyban, akár némelyik népmesében a holtak lelke. És ha nem találkozunk a tárggyal, az elmúlt idő fogoly marad benne, örökre fogoly. Ott ismerünk rá, megszólítjuk, és kiszabadul. Könnyen lehet, hogy a rejtekadó tárggyal – vagyis az érzékeinkre gyakorolt hatással, mivel a számunkra minden tárgy érzéki mó-don adott – soha többé nem találkozunk. Ezért aztán életünkben vannak olyan órák, amelyek sosem támad-nak fel. Hiszen a parányi tárgy annyira elvész a világ-ban, hogy aligha valószínű, hogy az utunkba akad! Éle-tem néhány nyarát egy vidéki házban töltöttem. Olykor eszembe jutottak ezek a nyarak, de nem jelentek meg előttem. Megeshetett volna akár, hogy örökre elveszí-tem őket. A puszta véletlennek köszönhető, hogy életre keltek, ahogy véletlenszerű minden fel támadás. A m i-nap egy este hótól átfagyva tértem haza, és nem tud-tam felmelegedni, s habár sohasem teázom, ahogy szo-bámban olvasni kezdtem a lámpánál, öreg szakácsném ajánlotta, hogy főz egy csésze teát. Történetesen pár

szelet pirítóst is tálalt mellé. Bemártottam a pirítóst a csésze teába, és abban a pillanatban, amikor a számba vettem, és megéreztem, hogy a tea ízétől áti tatódva szétomlik szájpadlásomon, zavar fogott el, muskátli- és narancsfaillatot éreztem, különös fény és boldogság töltött el; mozdulatlan maradtam, mert féltem, hogy akár egyetlen mozdulat is megállíthatja azt, ami ben-nem végbemegy, s amit nem is értek, és állhatatosan ragaszkodtam az ázott kenyérvéghez, amely látszólag annyi csodát terem, és akkor hirtelen leomlottak emlé-kezetem megrendült válaszfalai, s föltörtek a tudatom-ba azok a nyarak a vidéki házban, boldog óráikkal meg-rakottan vonul tak végtelen sorban a reggelek. Ekkor elevenedett föl bennem, hogy nagyapám mindennap éppen akkor ébredt és teázott, amikor én felöltöztem, és lementem a szobájába. Belemártott egy darab kek-szet a teába, és megkínált. S a nyarak múltán a kihunyt órák – a tudat számára holtak – menedékre leltek a teába mártott keksz ízében, ahová rögtön begubóztak, és ahol sosem találok rájuk, ha azon a téli estén, amikor hótól átfagyva térek haza, a szakácsnőm nem kínál gyógyitallal, amely egy számomra ismeretlen, bűvös kapocs révén összefüggö tt az újjáéledéssel.

Ám ahogy a kétszersültet megízleltem, a kis csésze teában megjelent az addig bizonytalan és színtelen teljes kert, amely úgy bontogatta ki az összes virágot, elfelejtett sétányait, ágyást ágyás után, ahogy a vízben bomlanak ki a japán csodavirágok. Ugyanígy hunyt ki számos velencei nap is, melyeket a tudatom nem tudott felszínre hozni egészen az elmúlt évig, amikor is egy udvaron áthaladva hirtelen megtorpantam az egyenet-len, fénylő köveken. Barátaim aggódtak, hogy megbot-lottam, de intettem, hogy folytassák csak útjukat, majd utolérem őket; fontosabb dolog kötött le, még nem

tudtam, mi az, de éreztem, ahogy belsőm mélyén felri-ad valami ismeretlen múlt: akkor fogott el a zavar, amikor a kövezetre léptem. Éreztem, hogy boldogság áraszt el, és hogy mindjárt gazdaggá tesz önmagunk kristálytiszta lényege, a tisztán megőrzött múló élmény felhőtlen életünkből (amit csak megőrzött formájában ismerhetünk meg, mert abban a pillanatban, amikor átéljük, más érzésekkel együtt jelenik meg csupán, amelyek elnyomják), csak arra vágyik, hogy kiszaba-dulhasson, hogy életem és költészetem kincsestárát gyarapítsa. Ám én nem éreztem magamat képesnek a kiszabadítására. Ó, ilyen pillanatokban csődöt mond a tudat! Hátráltam néhány lépést, hogy ismét az egyenet-len és fénylő kövekre léphessek, hogy a korábbi álla-potba próbáljak visszajutni. Lábam ugyanúgy érintette a megsüppedt sima köveket, mint amikor a San Marco keresztelőkápolnájába léptem. A hirtelen felismert élményből előviharzott az akkori órák minden boldog-sága, minden kincse, s hogy aznap árnyék borult a csa-tornára, ahol gondola várt, és maga az a nap is feléledt számomra.

Nemcsak a tudat képtelen végképp feltámasztani az elmúlt órákat, hanem az órák is csak olyan tárgyakban bújnak meg, ahol nem keresi őket az értelem. Az él-mény nem lelhet menedékre olyan tárgyakban, ame-lyeket tudatosan igyekszünk összekapcsolni az akkor átélt órákkal. S ha ráadásul valami más képes is életre kelteni őket, ha azzal együtt újjá is születnek, elvész belőlük a költészet.

Emlékszem, egy utazáson egyszer a vonat ablakából igyekeztem benyomásokat gyűjteni az előttem elvonuló tájról. Mindent leírtam, amit láttam, ahogyan elsuhant a kis vidéki temető, feljegyeztem a fényes napsávokat a fákon, az ösvény mentén a virágokat, melyek A völgy

lilioma virágaihoz hasonlítottak. Azóta gyakran próbál-tam felidézni azt a napot, ahogy visszagondoltam a fény csíkozta fákra, a kis falusi temetőre, úgy értem, a napo t önmagát, és nem rideg szellemképét. Nem sikerült soha, és végleg le is tettem róla, míg a minap ebéd köz-ben tányéromra nem ejtettem a kanalat. És akkor a váltóőrök kalapácsának hangja kelt életre, ugyanaz a hang, mint aznap, amikor a vonatkereket ütögették az állomásokon. Abban a pillanatban feléledt bennem az égető és vakító óra, amikor az a zaj csendült, az egész nap a maga költőiségében, ami csupán a szándékos megfigyelés számára volt elérhetetlen, és nem illant el a költői feltámasztás lehetősége elől: a falusi temető, a fénytől csíkozott fák és Balzac virágai az ösvényen.

Néha ugyan viszontlátjuk a tárgyat, összerezzenünk a tovatűnt érzéstől, de az időbeli távolság sajnos akkora, hogy nem tudjuk megnevezni, nem tudjuk megszólíta-ni, nem támad fel az érzés. A minap egy kam rán ha-ladtam át, a törött üvegajtó egy részét darabka zöld vászon takarta, s ettől hirtelen megtorpantam, belülre kellett fülelnem. Nyár sugárzott felém. Vajon mi lehet ez? Megpróbáltam visszaemlékezni. Láttam a darazsa-kat a napsugárban, cseresznye illatozott az asztalon, de felidéznem nem sikerült. Hirtelen úgy éreztem magam, mint az alvó, aki éjszaka felriad, s ni ncs tudatában, hol van, és testével igyekszik tájékozódni, kideríteni, hová került, mert nem tudja, miféle ágyban, milyen házban, a föld mely pontján, melyik életévében jár. Így haboztam egy percet, a zöld vászonnégyzet körül vaktában tapo-gatózva kerestem a helyet és az időt, ahol alig ébredő emlékemet elhelyezhetném. Egyszerre této váztam életem összes homályos, ismert vagy elfelejtett érzése közt; mindez csupán egy pillanatig tartott. Kisvártatva újra tovatűnt minden, emlékem örökre elszunnyadt.

Hányszor láttak barátaim így séta közben, ahogy meg-torpanok egy feltáruló fasor vagy facsoport előtt, és meg-kérem őket, hagyjanak egy percre magamra! Hasztalan; hiába gyűjtö ttem újból erőt, hogy hajszoljam a múltat, hiába csuktam be a szemem, hogy ne gondoljak semmire, hiába nyito ttam fel hirtelen, hogy úgy láthassam vi-szont a fákat, ahogy először láttam őket, nem tudtam rájönni, hol ötlöttek a szemembe. Felismertem alakjukat, elrendezésüket, körvonalukat, mintha valami szívem-ben reszkető, megfoghatatlan, kedves rajzról másolták volna. Ám többet nem tudtam mondani róluk, még a fák is oly ártatlanul és szenvedélyesen viselkedtek, mintha sajnálkoztak volna, hogy nem fedhetik fel a tit-kot, holott pontosan érzékelték, hogy képtelen vagyok megfejteni. Egy drága múlt szellemalakjai nyújto gatták felém erőtlen karjukat, mint a pokolban az Aeneasszal találkozó árnyak, s a szí vem úgy dobogott a kedves múlttól, hogy majd megszakadt bele. Boldog kisgyer-mekkoromban láttam-e a fákat, amikor a város körül sétál tunk, vagy csupán a képzelet szülte tájban, ahová jóval később a nagybeteg mamát álmodtam egy virrada-tig világos tóparti erdőbe, egy csupán álombéli, de éppoly valóságos tájon, mint gyermekkorom vidéke, mely már maga sem több, mint egy álom? Talán sohasem tudom meg. És kénytelen voltam csatlakozni barátaimhoz, akik a fordulóban vártak, szorongva fordítottam hátat örökre a múltnak, amit nem látok viszont többé, megtagadtam a holtakat, akik tehetetlenül nyújto tták felém szerető karjukat, mintha azt kérték volna: Támassz fel min-ket! És mielőtt visszatértem volna társaim közé, hogy felvegyem újra a beszélgetés fonalát, még visszafordul-tam egy percre, hogy utolsó, elhomályosuló tekintetet vessek a némán is kifejező fák távolba vesző, kanyargó vonalára, amely még szemem előtt hullámzott.

Múltunk, ö nmagunk legbenső lényege felől szemlélve az értelem igazsága nem tűnik valóságosnak. Ezért aztán, főleg mihelyt erőnk apadni kezd, rendre olyan dolgok felé fordulunk, ami segíthet megtalálni a múltat, és aligha-nem az értelmes emberek értenek meg a legkevésbé minket, mert nem tudják azt, amit egyedül a művész lát, hogy a dolgok önálló, látható értéke elhanyagolha-tó, mert az igazi értékrend m agában a művészben rejlik. Lehetséges, ho gy egy silány zenei előadás vala-mely vidéki színházban, egy bál, amit a jó ízlésű embe-rek nevetségesnek találnak, inkább ébreszt emléket az íróban, vagy jobban kapcsolódik az álmodozások és az elmélyülés sorrendjéhez, mint egy csodásan színre vitt opera, vagy egy túlontúl előkelő estély a Faubourg Saint-Germainen. Egy vasúti menetrend a művelt em -bereknek száraz olvasmány, az író viszont szí vesen elábrándozik az állomásnevekről, ho gy ő szi estén leszáll a vonatról, az éles levegőben a már lombjukat vesztett fák erős szaga terjeng, az ő szemében a menet-rend a gyermekkor óta nem hallott nevek tömege, szá-mára egész más értéket képviselhet, mint a fennkölt filozófiakönyvek, úgyhogy a választékos úriember kénytelen megállapítani, hogy tehetséges ember létére az ízlése meglehetősen gyermeteg.

Miután az értelmet nem becsülöm sokra, talán meg-lepő, hogy a következő oldalakat olyan témának szente-lem, ahol néhány észrevételt éppen az értelmünk sugallt, szemben azokkal a közhelyekkel, amelyeket hallunk vagy olvasunk. Lehet, ho gy óráim meg vannak számlál-va (különben nincs ezzel így minden ember?), s talán nagy könnyelműség intellektuális művet alkotni. Ám a tudato s igazságnak bizonyos szempontból megvan a maga haszna, no ha k evésbé értékes, mi nt az érzés ti tka, am elyről az imént beszéltem. Az író nem csupán

költő. Tökéletlen világunkban, ahol a remekművek a nagy szellemek partra vetett hajóroncsai, még századunk leg-nagyobbjai is az értelem vetülékfonalával szövik össze az érzés csak imitt-amott felcsillanó ékszereit. Úgy véljük, hogy e fontos kérdésben korunk legjobbjai tévednek, és eljön a pillanat, amikor lustaságunkat legyűrve mégis szükségét érezzük, hogy ezt ki is mondjuk. Első megkö-zelítésben Sainte-Beuve módszere talán nem a legfon-tosabb tárgy. Ám a következő oldalak során esetleg elvezet ahhoz, hogy belássuk, milyen fontos szellemi kérdéseket érint, a művész számára mind közül tal án a legnagyobbat, azt, ho gy a tudat másodrendű, miként az elején már említettem. És mégiscsak a tudatot kell felkérnünk, ho gy megállapítsa saját alacsonyabbrendű-ségét. A fejedelmi koronát ugyan nem érdemli meg, mégis egyedül ő ítélheti oda másnak. S noha az erények rangsorában csupán a második helyre szorul, csakis az értelem nyilváníthatja ki, hogy az első helyet az ösz-tönnek kell elfoglalnia.

M. P.

Álmok

Magam sem tudom, miért, szeretném megörökíteni egy délelőtt emlékét, az idő tájt már beteg voltam, többnyi-re egész éjjel fennmaradtam, reggel feküdtem le, és nappal aludtam. Pedig csak nemrég múlt el az a korszak, amelyet mai szemmel mintha nem is én éltem volna át, bár remélem, hogy egyszer még visszatér, mikor is este tízkor kerültem ágyba, s hogyha néhányszor felriadtam is, másnap reggelig aludtam. Gyakran aligho gy eloltot-tam a lámpát, oly gyorsan aludtam el, hogy még végig sem tudtam gondolni, na, most elalszom. Fél óra múlva tehát arra ébred tem, hogy ideje elaludnom, azt hittem, még a kezemben van az újság, amelyet le akartam ejte-ni, s azon tűnődtem, hogy itt az idő lámpát oltanom és álomba merülnöm; de akkor nagyon meglepődtem, hogy mindenfelől sötétség vesz körül, talán nem is annyira a szemet nyugtatta meg, mint inkább a szelle-met, amely a homályt – mint valóban zavaros dolgot – oktalannak és érthetetlennek találta.

Fényt gyújto ttam, megnéztem az órát, még éjfél sem volt. Hallgattam a vo natok füttyét, közeledő-távolodó hangjuk kirajzolta a néptelen vidéket, ahol a holdfény-nyel ékes éjszakában magányos utas siet a közeli pálya-udvarra, miközben emlékezetébe vési, milyen élvezetes is a barátaival lenni, akiktől éppen elvált, és milyen öröm, hogy hazatér. Arcomat a párna mindig friss és telt szép orcáira támasztottam, a gyermekkor üdeségét öleljük

benne. Villanásnyi fényt gyújtottam, ho gy megnézzem az órámat, még nem volt éjfél. Ilyenkor ébred szörnyű rohamra az idegen szállodában éjszakázó beteg, és az ajtó alatt fénycsíkot pillant meg, s megörül. Micsoda boldogság, már nappal van, rögtö n felébrednek a szál-lodában, csöngethet, és segí tenek rajta! Erő t vesz szenvedésein. Már hallani vél egy lépést… Ekkor az ajtó alatt ragyogó sugár kihuny. Éjfél van, épp most oltották el a gázlámpát, amit reggeli fénynek vél t, és az egész éjszakát kénytelen segítség nélkül tölteni, miközben elviselhetetlenül szenved.

Eloltottam a lámpát, újra elaludtam. Aho gy Éva szüle-tett Ádám bordájából, néha combom csalóka helyzeté-ből egy nő kel t életre; azt képzel tem , ő nyújtja a gyönyört, amiből támadt, s amit már-már megízleltem. Testemmel éreztem közeli melegét, eggyé akartam forrni vele, és felébredtem. Mindenki más roppant értéktelennek tűnt a nőhö z képest, aki től éppen elszakadtam, arco m még csókjától volt meleg, testem még sajgott csípője súlyától. Emléke apránként elenyé-szett, s oly gyorsan feledtem az álombéli lányt, mintha valódi kedvesem lett volna. Máskor álmomban gyer-mekkorom színhelyén sétáltam, könnyedén éltem át újra a tízéves korban végképp elmúlt érzéseket, a maguk jelenték telenségében oly jó volna újra felfedezni őket, mintha tudnánk, hogy nem látunk több nyarat, és sóvá-rogva gondolnánk még a légyzümmögésre is a szobában – mely az odakinti meleget jelzi –, s az illatos éjeket idéző szúnyogdöngésre. Azt álmodtam, hogy gyermekkorom réme, öreg papunk, a megfellebbezhetetlen tekintély, mindjárt megcibálja fürtjeim. Kronosz bukása, Promé-theusz felfedezése, Krisztus születése nem emelte oly magasra az emberiség eladdig szétzúzott egét, mint amikor hajamat levágták, és ezzel végleg megszűnt a

szörnyű rettegés. Az igazat megvallva, helyét más szenvedések és félelmek foglalták el, de a világ tengelye más helyre tolódott. Alvás közben könnyedén tértem vissza az ősi törvény világába, ahol hiába próbáltam megszökni az annyi éve halott szegény pap elől, és csak abban a pillanatban ébredtem, amikor megérez-tem, hogy tarkómon erősen rángatja a hajat. S bár való-jában emlékeztem, hogy a pap meghalt és engem meg-nyírtak, mégis, mielőtt újra elaludtam volna, nagy gond-dal óvó fészket építettem a falhoz a párnámból, a taka-rómból és a zsebkendőmből, hátha visszatérek abba a képtelen világba, ahol m égis él a pap, és nekem hosszú a hajam.

A múló évek jellemzik csak álmunkban visszatérő ér-zéseinket, legyenek bármily kevéssé költőiek, az életkor költészete mégis úgy hatja át őket, ahogy az első ibo-lyák és a húsvéti harangzúgás is átjárja a szünidőnket elrontó utolsó téli hideget, amely miatt be kell gyújtani ebédnél. Meg sem kíséreltem volna, hogy az álmomban néha visszatérő érzésekről beszéljek , ha nem bukkan-tak volna fel mai életem től függetlenül, mint a vízi-virágok, gyökértelenül, majdnem költői fehérségben. La Rochefoucauld szerint csak első szerelmeink ösztönö-sek. Így van ez a magányos örömökkel is, később csak arra szolgálnak, hogy elfedjék egy nő hiányát, elhites-sük magunkkal, nővel vagyunk. De amikor először ké-szültem bezárkózni tizenkét évesen combray-i házunk-ban fent az árnyékszékbe, ahol íriszmagfüzérek csüng-tek, eredeti, ismeretlen örömöt kerestem, nem pedig valaminek a pótlékát.

A helyiség illemhelynek igen nagy volt. Bár kulcsra tökéletesen zárul t, ablaka örökkön tárva állt, és been-gedte a külső falon kihajtott fiatal orgonát, amely a nyílásba dugta illatos fejét. Itt fent (a kastély padlásán)

teljesen magam voltam, de a megbízható zár adta biz-tonságérzetet élvezetes zavarral tetézte, hogy olyan volt, mintha a szabadban lennék. Egy addig ismeretlen öröm nyomába keltem felfedezőútra magamon, s ha gerincvelő- vagy agyműtét jön nálam szóba, akkor sem féltem vagy izgultam volna jobban. Folyton azt hittem, menten meghalok. De bántam is én, gyönyörtől felhe-vült tudatom mindenesetre érezte, hogy tágasabb és hatalmasabb az ablakon át csak távolból észlelt világ-egyetemnél, amelynek végtelenségéhez és örökkévaló-ságához képest hétköznap szomorúan csak tiszavirág életű paránynak véltem magam. Éreztem e percben, hogy lelkem az erdő fölött kerekedő felhők távolán is túlárad, nem tölti be egészen, még mindig marad egy rés. Éreztem, erős tekintetem tartja a szépen domboro-dó halmokat, amelyek keblekként emelkedtek a folyó két oldalán, mintha szembogaramban a valóságot nél-külözve egyszerűen visszaverődnének. Ez mind rajtam nyugodott, mindennél több voltam, már nem halhat-tam meg. Szusszantam egyet, hogy helyet foglalhassak az ülőkén, és ne zavarjon a rásütő nap, odaszóltam neki: „húzódj arrébb, fiacskám, hogy leülhessek!”, és behúz-tam a függönyt, de az ablakot az orgonaágtól nem tud-tam becsukni. Végül felszökkent egy opálsugár vál tako-zó lendülettel, mint amikor Saint Cloudban felível a szökőkút – mert a víz szüntelen patakzásában is szemé-lyesség nyilvánul meg, s ez kecsesen kirajzolja töretlen ívét –, Hubert Robert róla ránk maradt képén felismer-hetjük, noha csak a szökőkutat csodáló tömegnek volt […]1, ami aztán az idős mester festményén apró rózsa-szín, cinóber vagy fekete kagylóhéjaknak látszik.

Ekkor valami gyengédség vett körül. Áradt felém az

1 Hiányos a kézirat.

orgonák illata, amit az izgalomtól már nem éreztem. De hozzákeveredett valami kesernyés szag, a nö vénynedv szaga, mintha letörtem volna egy ágat. Egy természetes és ezüstös sávot hagytam csak a levélen, amilyet az ökörnyál vagy a csiga hagy. De ez úgy jelent meg az ágon, mint a tiltott gyümölcs a Tudás fáján. És ahogy egyes népek nem formálnak képet istenükről, attól fogva az ezüstszál szinte megfoghatatlanul, végelátha-tatlanul nyúlott, köznapi életem fonák jára jutva bizo-nyára magamból csaltam elő, s egy időre ennek képére alkottam meg magamnak az ördögöt.

Hiába éreztem a törött ág, a nedves fehérnemű sza-gát, az orgonák gyöngéd illata lebegett körül. Úgy jött elém, mint amikor nap mint nap játszani indultam a városon kívüli parkba, jóval azelőtt, hogy távolról meg-pillantottam volna-a fehér kaput, amelynek oldalán mint büszke tartású, hajlékony derekú, mesterkélt öreg dámák tollbokrétás fővel ingadoztak; az orgonaillat elénk jött, ott köszöntö tt minket a folyópart fölött vé-gighúzódó kis ösvényen, ahol a kölykök palackokat fektettek az áramlásba, hogy halat fogjanak, s az üve-gek kettős értelemben is hűvös képzetet keltettek, mert nemcsak befogadták a kristályosnak tűnő vizet, akár a korsó az asztalon, hanem mert a víz is körülölelte őket, és ettől valamennyire maguk is folyékonnyá váltak, az illat ott köszöntött minket, ahol eleven ködfoltként gyűltek össze a korábban még láthatatlan, majd szétfu-tó ebihalak a bedobált apró kenyérgalacsinok körül; kissé előbb, semmint a fahidacskán átkeltünk volna, amelynek szegletén a régi szép időkben szalmakalapos horgász jelent meg a kék szilvafák között. Bizonyára ismerte nagybátyámat, mert üdvözölte, nekünk pedig intett, ho gy ne üssünk zajt. Mégsem tudtam meg sosem, hogy ki volt, a városban egyáltalán nem találkoztunk,

és míg a kántor, a sekrestyés és a kóristafiúk olimposzi istenek módjára kevésbé dicső létet élveztek, mert patkolókovácsi, tejesemberi, fűszeresfiúi mivoltukban dolgom akadt velük, s aho gy az apró gipszkertészt is örökké csak a jegyző kertjében láttam kertészkedni, addig a horgászt is csak horgászni láttam, alpaka gyap-júmellényében, szalmakalapjában, abban az évszakban, amikor az ösvényt beborította a szilvalevél, pontosab-ban: amikor még a harangszó és a felhők is dologtalanul kóboroltak az üres égen, amikor a pontyok sem bírták tovább az óra unalmát, és szenvedélyesen vetették magukat a levegőbe ideges fuldoklás közepette az isme-retlenbe, amikor a nevelőnők órájukat nézték, és meg-állapították, hogy nincs még itt az uzsonna ideje.

Szobák

Amikor álmomban néha könnyedén visszatérek abba a korba, amelynek ma már nincsenek sem félelmei, sem örömei, olyan öntudatlanul alszom, mintha én volnék az ágy, a karosszékek, az egész szoba. S egy kurta, mély álom után gyakran csak arra ébredek fel, hogy az egye-temes al vásból egy pillanatra magamhoz térek, az álom ízét még a számban érzem, hallom a fa recsegését, amit csak alvó szobában érzékelünk, a sötétség kaleido-szkópjába meredek, majd gyorsan visszasüllyedek ágyam kábaságába, ahol úgy nyúlnak végi g tagjaim, mint szőlővenyige a lugasrácson. Amikor ekképp felré-vedek, nem vagyok több, csupán egy a polcon sorakozó almák vagy lekvárosköcsögök közül, s ez a tárgy egy villanásra bizonytalan öntudatra ébred, s miután meg-állapítja, hogy a pohárszék sötét, s csak a fa vetemedik, sürgősen visszasüllyed a többi alma és lekvárosköcsög kéjes kábaságába.

Olykor még az álmom is olyan mély, vagy oly hirtelen tör rám, hogy még a hely alaprajzát is elveszítem, ahol vagyok. Néha eltöprengek, hogy nem azért hisszük-e a köröttünk lévő dolgokat vál tozatlannak, mert mi ma-gunk vagyunk bizonyosak abban, hogy a tárgyak azo-nosak önmagukkal. Bárhogy is van, valahányszor úgy ébredek, hogy nem tudom, hol vagyok, a sötétben min-dig megfordul köröttem a világ, a tárgyak, a tájak, az évek.

Oldalam még túl zsibbadt ahhoz, ho gy megmozdul-jon, betájolással próbálkozik. Homályos emlékezetében sorra felmerül, milyen irányban helyezkedett el gyer-mekkorom óta, újraépíti maga körül az összes helyet, ahol valaha feküdtem, még azokat is, amelyekre évek óta nem gondolok, s talán halálomig sem jutnának az eszembe, bár nem illett volna elfelednem. Visszaemlék-szik a szobára, az ajtóra, a folyosóra, az elalvás előtti utolsó gondolatra, ami ébredéskor újra visszatér. Az ágy fekvéséből következtet a feszület helyére nagyszü-leim hálószobájában, a hálófülke levegőjére azokból az időkből, amikor a szülők is, a hálószobák is megvoltak, minden dolognak megvolt a maga ideje, amikor nem szerettük a szülőket, noha megértőek voltak, de mégis a miénk, s nem azért fektettek le, mintha álmosak len-nénk, hanem mert itt volt az ideje, és amikor önkéntes beletörődésünket a lefekvési szertartásba úgy jeleztük, hogy kétfokonként vonszoltuk fel magunkat a lépcsőn egészen a hatalmas ágyig, amelynek kék ripszfüggönyét kék bársonybrokát szalagok zárták össze, s ha megbe-tegedtünk, a régi orvostudomány pár napra mécsest rendelt egész éjszakára a sienai márványkandallón, és hála az ártatlan gyógyteáknak, melyek a mezők és az öregasszonyok virágait és bölcsességét hordozzák két-ezer éve, takarók alatt verí tékeztünk becstelen orvos-ságok nélkül, melyek a betegnek lehetővé teszik, hogy felkeljen, és az egészségesek életét élje. Mintha ebben az ágyban feküdt volna oldalam, és gyorsan megtalálta, mire is gondoltam akkor; alighogy kinyújtózott, egyből felötlött bennem: ideje felkelnem és meggyújtanom a lámpát, mielőtt iskolába mennék, hogy megtanuljam a leckét, ha nem akarom, hogy megbüntessenek.

Ám az oldalam emlékezetében már egy újabb testtar-tás merül fel, testem utánafordul, hogy aszerint helyez-

kedjék el, az ágy irányt változtat, a szoba alakot vált: ott vagyok abban a magas és keskeny piramis forma szobá-ban, ahová lábadozásom végén kerül tem Dieppe-be, s az első két éjszakán lelkem oly kevéssé tudta megszokni alakját. Mivel a léleknek be kell töltenie és át kell feste-nie minden új teret, ahová csak kerül, eloszlatni benne az illatokat, ráhangolódnia zöngéseire, és máig emlék-szem rá, mit szenvedtünk az első estéken, amikor árva lelkünknek bele kell törődni a karosszék színébe, az ingaóra tiktakjába, az ágytakaró szagába, és sikertelen próbálkozik, hogy túlfeszülve, megnyúlva és összezsu-gorodva felvegye egy piramis alakú szoba formáját. Ám ha én ebben a szobában lábadozom, akkor anyám itt fekszik a közelemben! Nem hallom a lélegzetét, és a tenger zaját sem… Testem viszont már egy másik tar-tást elevenít fel, ezúttal nem fekszik, hanem ül. Ugyan hol lehet mindez? Az auteuili kert egy fonott karszék-ében. Nem, ahhoz túl nagy a meleg: az éviani játékklub szalonjában vagyok, bizonyára kikapcsolták a lámpát, anélkül hogy észrevették volna, hogy o tt alszom… A falak viszont közelednek, karszékem megpördül, és hátat fordít az ablaknak. A réveilloni kastélyban va-gyok, a hálószobámban. Szokás szerint felmentem va-csora előtt lepihenni; a fotelban aludtam el; a vacsorá-nak talán már vége.

Valószínűleg nem nehezteltek emiatt. Sok-sok év eltel t azóta, hogy nagyszüleimnél éltem. Réveillonban sosem vacsorázunk kilenc előtt, amikor a sétáról hazatérünk; nagyjából épp akkor indulunk útnak, amikor hajdan a leghosszabb sétákról tértem vissza. Élveztük, hogy amikor hazaérünk, a kastély kirajzolódik a vörös égbolt hátterén, s a tavak vize is vörös, a hét órai vacsora előtt

pedig a lámpánál olvasunk egy órát, az élvezetet egy másik, rejtelmesebb öröm követi. Az éjszaka leszállta-kor kelünk útra, átvágunk a város főutcáján; a belülről megvilágított boltokat i tt-ott, mint akváriumot tölti meg az olajos fény, lámpafénytől csillámlanak, üvegfa-luk mögött nyurga árnyékfigurákat mutat, lassan moz-dulnak arrébb az aranyfolyadékban, s mert nem tudják, hogy nézzük őket, feszült figyelemmel adják elő meg-szokott és hihetetlen életük ragyogó és titkos jeleneteit.

Aztán megérkezem a mezőre, egyik térfelén a le-nyugvó nap kihunyt, a másikon már kigyúlt a hold. A holdvilág csakhamar mindent betölt. Csak a hazafelé poroszkáló juhnyáj szabálytalan, kéklő és gomolygó háromszögével találkozunk. Bárkaként haladok előre, amely magányos útját járja. Árnyék -barázdám követ, ahogy átvágok egy elvarázsolt térségen, amit magam mögött hagyok. Néha a kastély úrnő je is elkísér. Hamar átszeljük a mezőt, amelynek túlsó szélét a korábbi dél-utáni sétáimon – még a leghosszabbakon sem – sikerült elérni; elhagyjuk a templomot, a kastélyt, amelyet csu-pán a nevéről ismertem, mintha csak az Álombirodalom térképéről tűnne elő. A táj változik, fel kell kapaszkod-nunk, le kell ereszkednünk, megmásszuk a domboldalt, és ahogy leereszkedünk a holdfénnyel beszőtt mély völgy rejtekébe, társnőmmel meg-megállunk egy pilla-natra, mielőtt lemerülnénk az opálos kehelybe. A közö-nyös hölgy egy elejtett szavából hirtelen rájövök, hogy tudtomon kívül elhelyezett élete rendjébe, bár nem hinném, hogy ez örökre szólna, s amint elhagyom a kastélyt, nyilván már másnap kipenderí t onnan.

Ekképp emelte oldalam maga köré az egyik szobát a másik után, téli szobákat, ahol szívesen elszigetelődünk a külvilágtól, egész éjjel a tüzet tápláljuk, vagy ragasz-kodunk ahhoz, hogy vállunkon tartsuk a meleg levegő -

től gőzölgő és komor kabátot, amit átjár a sápadt fény; nyári szobákat, melyekben alvás közben szívesen olva-dunk eggyé a lágy természettel; egy brüsszeli szoba, ahol megháltam, olyan derűs, tágas és egyúttal zárt volt, mintha fészekben rejtőznék, és mégis szabadnak éreztem magam, akár a nagyvilágban.

Nem tarto tt tovább néhány percnél, amíg mindezt felidéztem. Egy pillanatig még egy keskeny ágyban érzem magam, más ágyak között, egy hálóban. Még nem csöngött az ébresztőóra, és hamarosan fel kell kelnem, hogy maradjon időm felhajtani egy pohá r te-jeskávét a kantinban, mielőtt zeneszóval a terepre me-netelnénk.

Az éjszaka lassan véget ér, s mialatt testem tétovázik az emlékeimben lassan felmerülő szobák között, mert bizonytalan, hogy hol ébredt, mielőtt az emlékezet megengedné, hogy meggyőződjék róla, hogy éppen a jelenlegi szobában van. Hiánytalanul fel is építi a helyi-séget nyomban, de mivel saját helyzetét illetően elég bizonytalan, rosszul mér fel mindent. Elrendezem, ami csak akad köröttem, ide a komódot, oda a kandallót, távolabbra az ablakot. Akkor hirtelen a komódnak kije-lölt hely fölött megpillantom a virradat napsütötte sávját.

Nappalok

Hogy világosabb vagy szürkébb a függönyök fölötti keskeny sáv, az elárulja az időjárást, ám mielőtt még elárulná, megfelelő kedélyre hangol; sőt oda sem kell pillantanom, hogy tudjam, milyen az idő. Még a falnak fordulva, mielőtt a sáv egyáltalán föltűnne, a közelgő első villamos zengéséből és csengetéséből meg tudom mondani, hogy lemondóan gördül-e az esőben, vagy a derült ég felé tart. Mi vel nemcsak minden évszak, ha-nem mindenféle időjárás sajátos légkörrel hatja át a villamos hangját, mintha a villamos különleges hang-szer lenne, amelyen futamában és csengésében mindig rokon dallam hangzik fel, és nemcsak különbözően ér el hozzánk ez az azonos dallam, hanem színt és jelentést szív magába, és döntően más érzést fejez ki, ha eltom-pul, mint dobpergés a ködben, vagy ha folyékonyan dalol, mint a hegedű, s készségesen veszi át a légkör színes és könnyed hangszerelését, ha szél kergeti a patakokat, vagy amikor tilinkóhangon árként fúrja át a kék fagyot, napsütö tte hideg időben.

Az első ázó-fázó zajok az utcáról az eső unalmát árasztják, ha meg fagyos a lég, a zajok a fényben rezeg-nek, míg a bágyatag köd kioltja őket, s amikor a könnyű záportól éppen csak nedvesek, egy langyos és viharos nap enyhülete és szélrohamai egy fuvallattal gyorsan megtörlik vagy egy sugárral megszárítják őket.

Ilyenkor, kivált ha a szél elviselhetetlenül kiáltozik a

kéményben, a nyito tt ablakon át beszűrődő zenekari zaj jobban megdobogtatja a szívemet, mint a bálba tartó autók robogása egy fiatal lányét, aki nem hivatalos oda; ilyenkor szívesen tölteném vasúton az éjszakát, kora reggel érkeznék egy normann városkába, Caudebecbe vagy Bayeaux -be, amely nevébe és ősi harangtornyába öltözötten úgy jelenik meg, mintha a cauxi parasztasz-szonyok hagyományos fejkötőjét vagy Matild királynő csipkefőkötőjét viselné, s a viharos tengerparton rög-tön sétára kelnék a halászok templomáig, melyet a lélek oltalmaz az áttetsző üvegablakokban szinte még ott gyöngyöző hullámoktól, Hódító Vilmos és katonái azúr és bíbor flottáját felemeli a víz, majd eltérül, és a heve-sen örvénylő zöld kavalkád közepette megőrzi a fojtott csend és nedvesség tenger alatti hullámsírját, amelyben a kő szenteltvíztartók öble itt-ott még vizes.

S az időjárásnak már egyéb se kell, csak hogy színt kapjon a nappal, és felzengjenek az utcazajok, s akkor feltárul bennem és magához hí v az évszak és az éghaj-lat, ahonnan érkezett. Ha érzem, hogy lassú bennem az áramlás s a csere, idegeim és véredényeim belső város-kájában nyugalom honol, tudom, hogy esik, és szeret-nék Bruges-ben tanyázni a téli nap módjára vöröslő kemencénél, ahol ebédre császármadarat, vízityúkot és malacot sütnek nekem, akár egy Brueghel-képen.

Ha már álmomon át jóval az ébredés előtt megérzem idegeim tevékeny nyüzsgését, megdörgölöm szemem, és megnézem, hogy hány óra van, lesz-e még időm Amiens-ba érni, hogy a befagyott Somme mellett szem -ügyre vegyem a székesegyházat és a szobrokat, ame-lyeket az arany falba épített párkányzat óv a széltől, s a déli nap fényénél a falra rajzolódik az árnyék egész szőlőtőkéje.

Ködös napokon viszont szívesen ébrednék olyan kas-

télyban, amelyet csak éjszaka pillantok meg először, későn kelnék, és örömmel térnék vissza hálóingben vacogva a kandalló nagy tüzéhez, ho gy melengessem magam, a szőnyegen a fagyos téli napfény sütkérezne a tűz mellett, az ablakon át ismeretlen térségre látnék, ahol a kastély pompásnak ígérkező oldalszárnyai ha-talmas udvart karolnak át, a kocsisok lent járatják a lovakat, s hamarosan az erdőbe visznek, hogy megnéz-zük a tavakat és a kolostort, míg a korán kelő várúrnő a lelkükre köti, hogy ne csapjanak zajt, nehogy felébresz-szenek engem.

Néha egy télbe tévedt tavaszi napo n, amikor a kecs-kepásztor kereplője tisztábban hangzik a kék égen, mint a szicíliai pásztorsíp, szeretnék átkelni a havas Szent Gotthárdon, és leereszkedni a virágzó Itáliába. És mihelyt a reggeli napsugár megérint, leugrom az ágy-ról, és látom a tükörből, amint ezer taglejtéssel lejtek boldog táncot, örömmel mondok közömbös dolgokat, és dalolok, mert a költő olyan, mint Memnon szobra: elég a felkelő nap sugara, hogy felzengjen.

Amikor fokozatosan elnémul minden más személy, aki bennem egymásra halmozódik, és akár a túlzott fizikai fájdalom következtében, akár mert álmos vagyok, egy-más után minden énem kénytelen sorra lehullni, az utolsó, aki mindig talpon marad, Istenem, pont olyan, mint a kapucinus barát, aki gyerekkoromban az optiku-sok kirakatának üvege mögö tt esőben ernyő t nyito tt, jó időben pedig a kalapját levette. Ha jó az idő, hiába tar-tom ablaktábláimat légmentesen zárva, szemem lecsu-kódhat épp a jó idő okozta szörnyű rohamtól, hörgök a napsütéssel elegy jó kis ködtől, annyira szenvedek, hogy szinte öntudatomat vesztem, elveszítem egész

beszédkészségemet, már nem tudok megszólalni, sem-mire sem gondolok, még arra sem vágyom, ho gy eső vessen véget a rohamnak, erőm sincs, hogy mindezt megfogalmazzam magamban. Akkor az átütő csendben, amikor csak a hörgések zaja hallatszik, bensőm legmé-lyén meghallom, amint egy vidám kis hang azt hajto -gatja: jó idő van – jó idő van –, a kíntól könnyek szök-nek a szemembe, nem tudok beszélni, de ha egy pilla-natra levegőhöz jutnék, dalolnék, és a látszerész kis kapucinusa, az egyetlen, aki belőlem megmaradt, kalap-ját levéve köszönti a napot.

Ezért, amikor később rászoktam, hogy egész éjjel fenn-maradok és ágyban töltöm a napot, közel éreztem ma-gamhoz a nappalt, anélkül hogy láttam volna, és annál elevenebb étvágyat éreztem a nappalra és az életre, minél kevésbé tudtam kielégíteni. Még alig fakult ki a reggeli angelus első bágyadt harangszava, erőtlenül és gyorsan lebbent át a légen, mint a napkeltét követő szellő, és szertehullt, mint a reggeli első esőcseppek, már szerettem volna megízlelni a napkelte előtt kirán-dulni indulók örömét, akik pontosan találkoznak a kis vidéki fogadó udvarán, toporogva várják, hogy a kocsi-ba befogjanak, s feszítenek a többiek előtt, akik nem hittek előző esti ígéretüknek, hogy időben ébrednek. Jó időnk lesz. A szép nyári napokon az ebéd utáni alvásban a déli pihenő varázsa rejlik.

Mit számít, hogy csukott függönyök mögött fekszem! Egyetlen fényből vagy szagból már tudom, hogy az óra van, nem képzeletemben, hanem az idő jelenvalóságá-ban, az élet minden lehetőségével együtt, amit a való-ság kínál az embereknek, nem álombeli óra, hanem olyan valóság, amiben részt veszek, mintha a kézzel-

fogható gyönyöröket még meg is tetézné valamivel. Nem jártam el hazulról, nem jártam ebédelni, egyszer

sem hagytam el Párizst. Hanem amikor a nyári délelőtt olajos levegője már bevonta és elválasztotta a kézmosó és a tükrös szekrény egyszerű szagát, a mozdulatlan és különvált szagok megpihentek a gyöngyházfényű de-rengésben, melyben a nagy kék selyemfüggöny visszfé-nyei már nem „verődtek vissza”, tudtam, hogy a kollé-gisták, amilyen magam is voltam még néhány éve, és az „elfoglalt emberek”, amilyenné még válhatok, leszáll-nak a vonatról vagy a hajóról, ho gy hazatérjenek vidéki otthonukba ebédelni, és a fasor hársai alatt, a mészáros tikkasztó bolthelyisége előtt előhúzzák zsebórájukat, hogy megnézzék, „nincsenek -e késésben”, mialatt már azt ízlelgetik, ho gy milyen élvezetes lesz az illatok egész szivárvány-koszorúján átkelni a fekete és virágos szalonban, amelynek levegőjét egy mozdulatlan fény-sugár szinte elzsongítja; és miután betessékelik őket a homályos kamrába, ahol váratlanul szi várványfények ragyo gnak fel, akár egy barlangban, és vízzel telt dé-zsákban hűtik az almabort – valóban oly „hűs”, hogy jegesen s illatosan tapad a torok teljes felületére, és szétterül, míg a gégén lecsúszik – hamarosan isznak a mutatós, de vastag, homályos poharakból, és – ahogy némely női hús vágyat kelt, hogy harapásig fokozzuk a csók után maradó hiányérzetet – a borban már az ebéd-lő hűsét kóstolgatják, amelynek fénylő, dermedt leve-gőjét finoman erezik át az elkülönülő illatcsíkok, mint egy achátkő belsejét, a terítő, a pohárszék, az almabor, sőt a gróji sajt illata is, melynek a szomszédos késtartó üvegprizmái némi titokzatosságot kölcsönözne, amikor behozzák az előbb cseresznye-, majd sárgabarack illatú kompótostálakat. A rengeteg buborék felfelé tolul a borban, még a pohár falán is függnek, szinte kanalaz-

hatnánk őket, ahogy az élettől nyüzsgő keleti tenge-rekből egy fogásra ikramilliókat merítenek. A pohár pe -dig mintha velencei üvegből volna, a buborékok kívül-ről kicsapódnak rajta, s ezernyi finom pont hímezi rendkívüli gonddal a felszínt, melyet az almabor rózsa-színre fest.

Ahogy a zenésznek is fontos leütnie egy hangot, m i-közben belülről hallja a papíron komponált szimfóniát, hogy meggyőződjék róla, összecsengenek-e a hangok akkor is, amikor valódi hangszereken zengenek fel, én is feltápászkodtam egy percre, és elhúztam az ablak-függönyt, hogy a fényre hangolódjam. Más kézzelfogha-tóra is ráhangolódom, aminek a lehetősége és valósága gazdagítja az életet, az ismeretlen nőkre, akikre a ma-gány farkasétvágyat gerjeszt. Lám, itt halad egy, jobbra-balra tekintget, nem siet, irányt vált, mint hal az áttet-sző vízben. A szépség nem felső foka annak, amit elkép-zelünk, akár egy elvont minta, ami szemünk előtt lebeg, ellenkezőleg, a valóság előre elképzelhetetlen új alako-kat tár elénk. Itt van például ez a sudár, tizennyolc éves sápadt, göndör lány, fesztelen arckifejezéssel. Hiszen ha talpon lennék! Ám legalább tudom, hogy a napok dús-kálnak az efféle lehetőségekben, és étvágyam az életre egyre nő. Mivel minden szépség más alapforma, szép-ség nincsen, csak szép nők vannak, a szépség felhívás arra a boldogságra, amit csak ő tud adni.

Milyen elragadóak és kínosak a bálok, ahol nemcsak balzsamos bőrű csinos, fiatal lányok kavarognak sze-münk előtt, hanem megfoghatatlan, láthatatlan szálak is, mindannyiuk ismeretlen élete, ahová szeretnénk bejutni! Néha egyikük vágyódó vagy sajnálkozó néma tekintete rálátást nyit életére, de másként nem léphe-tünk be, csupán vágyunk által. És a vágy önmagában vak, és vágyakozni egy fiatal lány után, akinek még a

nevét sem tudjuk, olyan, mintha bekötött szemmel sétálnánk, tudván, hogy a paradicsomban lehetnénk, ha visszatérnénk, de semmiről se fogjuk felismerni…

Mi pedig teljes kétségben maradunk felőle! Szeret-nénk tudni a nevét, hogy legalább rátalálhassunk, a nevét, amely miatt talán lenézhet minket; szeretnénk tudni, kik a szülei, akiknek előírásai és szokásai az ő kötelességeit és szokásait jelentik, hol a ház, ahol lakik, milyen utcákon jár, kik a barátai, akikkel találkozik, a boldogok, akik látogatóba mehetnek hozzá, hová jár nyaranta, ho gy még távolabb kerüljön tőlünk, szeret-nénk megismerni ízlését, gondolatait, mindent, amitől azonos önmagával, ami életét alkotja, tekintetébe ütkö-zik, kitölti jelenét, betölti gondolatait, befogadja testét.

Néhányszor elmentem az ablakig, felemeltem a füg-göny csücskét. Arany fénytócsában fiatal lányok vonul-tak, tanárnőjük órára vagy katekizmusra kísérte őket, kanyargó menetükből hiányzott minden önkéntelen mozdulat, kényes húsból gyúrták őket, mintha áthatol-hatatlan kis társadalmat alkottak volna, szinte észre sem vették útjukon az egyszerű köznépet, hacsak nem adódott olyasmi, amin zavartalanul nevetgélhettek, olyan pimaszul, hogy még felsőbbrendűnek érezhették magukat. Láthatólag első pillantásra felmérték a köz-tünk levő különbséget, amit szépségük miatt kínosnak éreztem; nem arisztokrata lányok voltak, mert a pénz, a fényűzés, az elegancia kegyetlen különbségeit sehol sem törölték el oly teljes mértékben, mint épp a főne-messég körében. A főnemesség élvezetből törekedhet ugyan a gazdagságra, de semmi értéket sem tulajdoní t neki, fesztelenül viszonyul hozzá, és őszintén egy kalap alá veszi élhetetlenségünkkel és szegénységünkkel. Nem is az értelmiség lányai voltak, mert az más isten-séget tisztel hasonló módon. Sőt még az igazi pénzvi-

lághoz sem tartoztak, mert ott meg arról ábrándoznak, amit szeretnének megvenni, több közük van még a munkához és a józan megfontoláshoz. Nem bizony, ezek a lányok olyan világban nevelkednek, amely ve-lünk szemben a legnagyobb és legkegyetlenebb távol-ságot tartja abban a klikkben, ahol a pénz forog, ahol, hála a nő csinos megjelenésének vagy a férj könnyel-műségének, út nyílik az arisztokrácia vadászataihoz, holnap házasságra törekszik vele, ma még kispolgári előítéletekkel viseltetik iránta, de már szenved, hogy polgári nevéből nem lehet kitalálni: a lányuk vizitben egy hercegnő vel találkozott, s mert az apa váltóügynök vagy jegyző foglalkozásából sejthető, hogy a kollégák többségével azonos életvitel t folytat, noha azok lányát a nemesek nem fogadják. Olyan környezetet sejtet ez, ahová nehéz bejutni, mert még az apa kollégáit is kizár-ják belőle, a nemesek pedi g kénytelenek lennének túl-ságosan lealacsonyodni, hogy minket bevezessenek oda; valahányszor elbűvöl szépségük, melyet a sport és a fényűzés néhány generáció alatt kicsiszolt, egyetlen tekintettel rö gtön éreztetik velem azt a csakugyan áthidalhatatlan távolságo t, ami köztünk feszül; mind-ezen túlmenően azért is elérhetetlenek, mert az isme-rős nemesek nem is ismerik őket, ezért be sem tudnak mutatni nekik.

Meglátok közöttük egy terem tést, különös arca új boldogság lehetőségét ígéri. Szépsége sajátos természe-ténél fo gva megsokszorozza a boldogság lehetőségei t. Minden terem tés egy ismeretlen eszmény, amely feltá-rul előttünk. S ha elsuhan előttünk egy kívánatos arc, melyet még nem ismerünk, újabb életek nyílnak meg, amit élni szeretnénk. A lányok eltűnnek a sarkon, és abban reménykedünk, ho gy viszontlátjuk őket, ábrán-dozunk, hogy sokkal többféle életet élhetünk, mintsem

hittük volna, és ezzel is gazdagodik énünk. Egy elsuha-nó új arc olyan, mint egy könyvben felfedezett új vidék varázsa. Elolvassuk a nevet, a vonat mindjárt indul. Mi t számít, hogy mi nem utazunk, tudjuk, hogy létezik, eggyel több okunk van tehát tovább élni. Vagyis az ablakon azért tekintettem ki, hogy szemügyre vegyem a boldogság számtalan lehetőségét, mert ez benne rej-lett a mindig közelemben zajló élet eshetőségeiben, valóságában. Egy újabb szép leány bizonyítja, hogy a boldogság létezik, és sokféle alakot ölthet. Sajnos nem ismerjük meg mindegyiket, például ha a jókedvű szőke nyomába szegődnénk, borongós, kemény vonásai közt komoly tekintete megismerkedne velünk, karcsú testét ölbe vennénk, megtudhatnánk, mit parancsol s milyen kötelességekre kényszerít hajlott orra, szigorú szeme, nagy, fehér homloka. Es volna okunk megint tovább élni…

Néha autóbűz árad be az ablakon, az a szag, ami a mai nézetek szerint elrontja a vidéket, az a véleményük, hogy örömeink is akaratunktól függően változnak stb., úgy vélik, hogy a tény az, ami újszerű, és nem a hatása. Hanem a hatásától a tény egyből átalakul, s az autóbűz egyszerűen a nyári vidék legrészegítőbb szagaként árad be az ablakon, magában foglalja a nyári táj szépségét, s a mindent bebarangolás örömét is, amikor elérjük a vágyott célt. Még a galagonyaillat sem képes bennem többet felidézni, mint valami mozdulatlan és körülha-tárolt – egy sövény emlékéhez fűződő – boldogságot. A motorolaj pompás szaga, az ég és a nap színe azonos a végtelen vidékkel, az útra kelés örömével, s hogy mesz-sze juthatunk a búzavirágok, pipacsok s a lila lóherék között, és tudjuk, ho gy megérkezünk oda, ahová vágy-tunk, ahol barátnénk vár. Emlékszem, egyszer a Beauce mezőin egész délelőtt egyre távolabb vi tt tőle a séta.

Kedvesem ott maradt mintegy tíz mérfölddel arrébb. Időnként erős szél kerekedett, megdöntötte a napfé-nyes gabonatáblát és megrázta a faleveleket. És a ha-talmas síkságon, melyen a legnagyobb távolságban is szinte egyforma tájak váltakoztak volna egészen a szemhatári g, éreztem, hogy a szél egyenesen onnan érkezik, ahol ő vár, hogy már átsuhant az arcán, mielőtt engem elért, és hozzám vezető útján semmivel sem találkozott, a végtelen búzavirág-, pipacs- és búzatáblák szinte egyetlen mezőt alkotnak, s mi a két végén állunk, gyengéden várunk egymásra, olyan távol, hogy tekinte-tünk sem éri el a másikat, de mintha csókot küldene, vagy lélegzete érne utol, az enyhe szellő áthatol a tá-volságon, amit az autó oly gyorsan tesz meg, ha el jön az ideje, hogy visszatérjek a közelébe. Más nőket, más tájakat is szerettem. A séták varázsa már nem kötődött azon nő jelenlétéhez, akit éppen akkor szerettem, és csakhamar roppant kínossá is vált, mert féltem, hogy untatom és nem tetszem neki, s csupán abban a re-ményben nyújtottam a sétát, ho gy felé mehetek, s va-lami halaszthatatlan dolog ürügyén, maradtam, remél-ve, hogy megkér, együtt térjünk vissza. Így tapadt a táj egy archoz. Talán ugyanígy tapadt az arc is a tájhoz. Egy arc vonzerejéről alkotott képzet megszeretteti velem a tájat, melyben az arc gazdája lakik, segít ott élni, megosztja velem a teret, lehető vé teszi, hogy a vidékben örömöt találjak, mert az élet vonzerejének, reményének egy alkotóeleme is benne rejlett, abban a vágyban rejlett, hogy szeressek. A tájkép mélyén így egy emberi lény varázsa lüktetett. A táj költőisége így vetül t rá egy emberi lényre. Így aztán minden nyaram -nak ábrázata volt, emberi külsővel és egy vidék képével, leginkább egy közös álom képét öltötte, amelyben egy lény és egy táj iránti vágyam hamar összekeveredett; az

egyik évben piros és kék virágguzsalyok futották be nedvességtől fénylő falevelekkel a napsütötte falat, felismerhető jelei voltak benne természet utáni vá-gyamnak; a másikban egy borongós tó tűnt fel a reggeli ködben. Telnek az évek, és egyeseket el akartam kísérni egy bizonyos vidékre, vagy éppen lemondtam arról, hogy odamenjek, hogy más arcok közelében maradhas-sak, vagy beleszerettem a tájba, mert azt hi ttem, hogy arra lakik valaki – gyakran tévesen, ám ha ki is derült, hogy tévedtem, a tájo n rajta ragadt a varázslat –, az elsuhanó autó szaga mindezt a gyönyört megadta, és újakra hívott, a nyár, az erő, a szabadság, a természet s a szerelem szaga.

A grófnő

Egy régi palota oldalsó szárnyában laktunk egy második emeleti lakásban, ma már alig akad ilyen palota Párizs-ban, ahol a díszudvaron annyi kis bolt zsúfolódott össze – akár a demokrácia mindent elárasztó hulláma követ-keztében, akár a hűbéri védelem alatt egyesült céhek túlélőképességének köszönhetően –, mint egy székes-egyház körül, olyan templomra gondolok, amelyet még nem „fokozott le” a modern esztétika, a sort a „kapus-fülke” helyén az orgonák négyzetében a suszterműhely nyitotta meg, amit a lábbeliket szűkítő, tyúkokat és nyulakat nevelő házmester foglalt el; az udvar mélyén természetesen a „grófnő” lakott, látszólag ősrégi kivált-ság, valójában a frissen kötött bérleti szerződés alapján, ahogy a „kis udvarok mélyén álló magánpaloták” korá-ra általában jellemző volt, és amikor kalapjának írisz-csokra alatt (ilyen virágok szegélyezték a szabó-suszter-házmester ablakát is) kétlovas rugós hintaján kikocsizott – mintegy jelezvén, hogy mentes a gőgtől –, szüntelenül mosolygott és integetett a vízhordónak, a szüleimnek és a házmestergyerekeknek, megkülönböz-tetés nélkül…

Aztán az utolsó hintódübörgés is elhalt, a kocsibejá-rót becsukták, és míg a teljes homlokzatot betöltő hintó a hatalmas poroszkáló lovakkal és kalapjával az első emeletet súroló inassal házról házra járt, a grófnő be-szentel te az érzéketlen utcákat az arisztokrácia illatá-

val, meg-megállt, hogy leadja névjegyét, kocsijához rendelte a szállítókat, hogy tárgyaljon velük, barátnők-kel találkozott, akik abba a délelőtti vendégségbe tar-tottak, ahová a grófnő is hivatalos volt, vagy már onnan tértek vissza. A grófnő azonban először a Bois-ban akart egyet kerülni, úgyhogy az útkereszteződésnél a hintó letért, és csak visszaúton nézett be a vendégségbe, amikor már nem volt o tt senki, és az utolsó kocsikat szólították. Könyökét oldalától el nem mozdította, úgy szorongatta velúrkesztyűs kezével a ház úrnőjének kezét, toalettjét csodálva megérintette derekán, mint a szobrász, aki beállítja szobrát, vagy mint a varrónő, aki ruhaderekat próbál, szelíd szeméhez és mély hangjához annyira illő komolysággal olyan szépen tudta mondani: „A legnagyobb jóakarat mellett is merő képtelenség lett volna korábban ideérnem”, és bájos ibolyakék pillantást vetett az előtte tornyosuló akadályok sorára, mert erről hallgat a jól nevelt egyén, aki önmagáról nem szívesen beszél.

Második udvari lakásunk a grófnőére nézett. Ha ma-napság a grófnőre gondolok, azt hiszem, lappangott benne valami vonzó, de elég volt szóba elegyedni vele, és semmivé foszlott a varázs, amelyről neki magának fogalma sem volt. Azok közé tartozott, akiknek varázs-lámpása van, de fényükről önmaguk sosem vesznek tudomást. És amikor megismerkedünk és szót váltunk velük, mi is hasonlóvá válunk, nem látjuk többé a rejté-lyes fényt, a csöpp varázst, a csipetnyi színt, egész kö l-tői hímporuk elvész. Jobb, ha felhagyunk a megisme-réssel, a múltban kell hirtelen ismét megpillantanunk őket még ismeretlenül, hogy fellobbanjon a parányi fény, és újra érezzük a költészetet. A dolgokkal, a tájak-kal, a bánatokkal, a szerelmekkel is mintha hasonló lenne a helyzet. Akik részesévé válnak egyiknek vagy

másiknak, észre sem veszik a benne rejlő költőiséget. A láng csupán távolról világít. Ezért kiábrándító azok élete, akik képesek meglátni a költészet parányi fényét. Ha azokra gondolunk, akiket egykor megismerni vágy-tunk, kénytelenek vagyunk bevallani magunknak, hogy mostanára el tűnt a hajdani szép ismeretlen, akivel ismeretséget kerestünk. Egy vadidegen képmását látjuk viszont, azóta sem tudtunk meg róla semmit, és X. ba-rátunknak tényleg nincs hozzá semmi köze. Ahány arcát azóta megismertük, már valamennyi homályba borult. A szokás hatalma életünk folyamán letörli az óriási festményt, amelyet első benyomás vázol az isme-retlenekről. És bizonyos percekben, amikor van erőnk, hogy lekaparjuk az első vonásokat takaró összes ügyet-len átfestést, feltűnik az akkoriban még ismeretlen arc, amit az első benyomás belénk vésett, és érezzük, hogy mit sem tudunk róla… Eszes barátom, vagyis hát, mint a többiek, most, hogy naponta beszélünk, hová tűnt ön-ből a heves fiatalember, akinek domború szeme káváján kiáradt, és mint egy Burne-Jones félisten vagy mint Mantegna angyala sietett a színházi folyosón?

Egyébként még a szerelemben is gyorsan változik a női arc szemünkben. A vonzó arcot egy tekintetből, egy arcszínből és az orr irányából teremtettük, egyetlen valakit az ezerből, akit egyvalakiből támaszthatunk. És hamarosan új arcot ölt. Arcának színe nemsokára sá-padtra barnul, és a válla megvető rándulásra kész. Most szelíd, szinte félénk a kifejezése, a fehér arc és a fekete haj ellentéte egyáltalán nem játszik szerepet. Hány személy követi egymást abban az egyben, és milyen távol áll már az első napitól! A minap egy estélyről kísértem haza a grófnő t abba a házba, ahol még lakik, én pedig már annyi éve nem, s miután alaposan meg-csókoltam, hátrahúzódtam, hogy távoli tárgyként ve-

gyem szemügyre, mint a hajdani képet, ahogy megállt az utcán a tejesasszonnyal beszélgetni. Szerettem volna újra meglelni az ibolyakék tekintetet, a tiszta vonalú orrot, a megvető szájat, a hosszú derekat, a szomorú arcot egyesítő összhangot, és ha sikerül megőriznem szememben a megtalált múltat, ajkammal azt közelít-sem és csókoljam meg, akit akkor akartam. Hanem a megcsókolt arcokban, a tájakban, ahol éppen lakunk, sőt a meggyászolt holtakban sincs sajnos többé semmi abból, amiért egykor szeretni vágytuk, s reszkettünk, hogy elveszí tjük őket, és ott akartunk élni. A képzelet adta benyomás oly becses valóság, hogy a művészet nem mondhat le róla, ha életszerű akar lenni, mert megfosztja magát a legnagyobb értéktől. És fordítva is igaz: még a legközönségesebb dolgot is becsessé teszi a képzelet, akár a sznobizmust is, ha nem a társasági élet olyan jelentéktelenségeit festi le, mint létező szerelem, megtörtént utazás, valóságos bánat, hanem megpróbál-ja megtalálni abban a valószínűtlen – egyedül valóságos – színben, amilyet a sznob ficsúrok vágya vetít az ibo-lyaszemű grófnőre, amint az nyári vasárnaponként kihajt nyitott hintaján.

Amikor először láttam a grófnő t és belészerettem, természetesen csak egy elsuhanó és tovatűnő arcot láttam, olyan volt, mint egy rajzoló által önkényesen kiválasztott „elmosódó körvonal”. Az én szememben azonban kígyózó vonalfélének látszott, amely minden egyebet mellőzve a tekintet apró részleteit összeköti az orr hajlásával és a lebiggyesztett szájzuggal, és amikor az udvaron vagy az utcán találkoztam a mindig más ruhában pompázó grófnővel, arcát jórészt idegennek éreztem, de valami mégis szíven ütött, mert a búzavi-rágos kalap és az idegen arc álcája mögött észrevettem a kígyózó arcélt, és szája sarkán a minapi fintort. Néha

órákig lesben álltam, anélkül hogy láttam volna, majd váratlanul ott termett, és megpillanto ttam az ibolya-szemben végződő kis hullámvonalat. Ám az első önké-nyes arcmás rövidesen egyetlen arcéllé vált – könnye-dén felhúzott szemöldök, mosolyra mozduló szem, épp csak a szájszegletben megbúvó apró fintor – arcának tetszőlegesen kiválasztott részleteiből, pillanatonként változó arckifejezéseiből kimerevített, mozdulatlan képek sokaságát rajzolták elém, s ezek összessége jelent meg előttem, mint képmás, ha a kezdeti napokban emlékezetembe idéztem. A következő napokban már egy másik kifejezés, másik arc ötlik fel: aztán már ügyet sem vetünk a fekete haj és a sápadt arc ellentétére, noha az első élmény szinte csak ennyiből állt. És eltűnt a vidám, gunyoros szempár, csupán a félénk és szelíd tekintet maradt.

Iránta ébredt szerelmem megerősített abban a hit-ben, hogy nemessége kivételes adomány, kis palotája udvarunk mélyén oly elérhetetlennek tűnt, hogy akkor sem képedek el, ha azt mondják, a hozzám hasonló közrendű polgár természeti törvénynél fogva nem hatolhat soha a házába, miként a felhők közt sem re-pülhetünk. Azt a boldog korszakomat éltem, amikor nem ismerjük az életet, a személyeket, a dolgokat nem soroljuk közös kategóriákba, de a nevük megkülönböz-teti egymástól őket, és valamit hozzátesz egyediségük-höz. Valahogy úgy voltam ezzel, mint derék Françoise-unk, aki azt hitte, rejtélyes összefüggés létezik a grófnő anyósának marquise címe és a hölgy lakása felett talál-ható, marquise elnevezésű verandafajta között, mely-nek értelmében csak márkinőknek lehet ilyen verandá-juk.

Amikor a grófnőre gondoltam, néha azt hittem, hogy látására aznap már nincs esélyem, és nyugodtan ballag-

tam lefelé az utcán, de amint elhaladtam a tejesasszony előtt, hirtelen annyira feldúlt valami, mint a kismada-rat, ha megpillant egy kígyót. A pult mellett valaki krémsajtot válogatott, s a tejesasszonnyal beszélgetett, és én észrevettem, hogy arcán az igéző ibolyakék sze-mek felett kis kígyózó vo nal hullámzik és remeg. Más-nap órákig posztoltam a sarkon, mert azt hittem, hogy visszatér a tejeshez, de nem láttam, és amikor lesújtva hazaindultam, az úttesten átkelve félre kellett ugranom egy kocsi elől, mert majdnem elgázolt. És egy másik arcon, egy ismeretlen kalap alatt megláttam a kis alvó kígyót, az alig sejthetően ibolyába játszó szemet, de felismertem; és mielőtt még alaposabban kivehettem volna, már megdobbant a szívem. Valahányszor meg-láttam, elsápadtam, megino gtam, lábához akartam borulni, a grófnő úgy találta, hogy „jól nevel t” vagyok. A Salammbôben szerepel egy családi szellemet megtes-tesítő kígyó. A kis vonal mintha nő vérére, unokatestvé-reire is átkígyózott volna. Mintha a grófnő lényegébe is belekóstolhatnék kissé, ha őket megismerhetném. Úgy látszott, mindegyikük vázlat volt csak, amely a család egyetlen közös arcáról készült.

Amikor megláttam, hogy az útkanyarban felém tart szőke, pofaszakállas udvarmestere, aki – mintha csak a barátai közé tartozna – beszélgetni szokott vele, ebé-delni látta, szívem háromszorosat dobbant, mintha őbelé is szerelmes lennék.

A délelőttök, a napok afféle gyöngysorok voltak, a grófnőt az akkori legválasztékosabb szórakozásokhoz fűzték; sétakocsikázás után kék ruhájában ment ebédre de Mortagne hercegnő höz; alkonyatkor, amikor lámpa-fénynél fogadtak, D’Aleriouvres hercegnőhöz, de Bruyvres-néhez hajtatott, és vacsora után várakozó kocsijába szállt, hogy de Rouen hercegnő t vagy de

Dreux grófnőt láto gassa meg, és náluk mutassa be selymének, tekintetének és gyöngyeinek opálszín re-megését. Amikor később ugyanezeket az illetőket unalmasnak kezdtem találni, s már nem ragaszkodtam hozzá, hogy eljárjak hozzájuk, és rájöttem, hogy neki is elege van belőlük, élete veszített rejtélyességéből, és gyakran szívesebben csevegett velem, semmint a mu-latságokba mentünk volna, ahol akkori elképzelésem szerint bizonyára csak ő volt önmaga, és amit láttam, minden egyéb csupán afféle díszlet, amely még csak nem is sejteti sem a darab szépségét, sem a színésznő tehetségét. Később józan ésszel olyan megállapításokat tettem néha rá és életére, amelyek kimondottan álma-inkat szokták igazolni: eszerint ő különleges asszony, és csak a régi világ tagjaival érintkezik. Ma már ezek üres szavak csupán.

Cikk a „Figaró”-ban

Amíg vártam, hogy megvirradjon, behunytam a sze-mem. A cikkre gondoltam, amelyet már jó ideje elküld-tem a Figarónak. Még a kefelevonatokat is kijavítottam. Ahogy kinyi tottam az újságot, minden reggel azt remél-tem, hogy megtalálom. Már napok óta feladtam a re-ményt, és azon töprengtem, vajon így dobják-e vissza mindet. Nemsokára hallottam, ho gy felkelt az egész család. A Mama is mindjárt benéz hozzám, mert amióta csak nappal alszom, a postás után kívánnak nekem jó éjszakát. Ismét felnyitottam a szemem, már felbukkant a nap. Valaki belépett a szobámba. Kisvártatva a Mama is bejött. Sohasem okozott fejtörést, hogy megfejtsük tettei rugóit. Minthogy egész életében sosem gondolt önmagára, és minden cselekedete a legapróbbtól a legjelentősebbig csak a javunkra szolgált – s betegsé-gem első pillanatától, amikor lemondhattunk a javulás-ról, ő lett örömömmé és vigaszommá mivel kezdettől fogva ismertem viselkedése nyi tját, könnyűszerrel kitaláltam mozdulataiból szándékát, és felfogtam szán-dékai célját. Miután jó napot kívánt, láttam, hogy arca szórakozott és közönyös kifejezést ölt, hanyagul tette mellém a Figarót – de olyan közel, hogy meg sem moz-dulhattam anélkül, hogy szemembe ne ötlött volna –, és feltűnt, hogy rögtön ezután szélsebesen távozott a szobámból, mint a bombájától megszabadult anarchis-ta, s szokatlan hevességgel tessékelte vissza a folyosóra

öreg dadámat, aki éppen benyito tt, s fel nem foghatta, mi rendkívüli eshetett a szobában, ahol ő nem lehet jelen, akkor értettem meg hirtelen, mit akart titkolni a Mama, hogy rá ne jöjjek, ho gy megjelent a cikk, és azért nem mondott semmit, nehogy megfosszon a meglepe-téstől, s mert nem akarta, ho gy jelenlétével bárki meg-zavarhassa örömömet, csupán lekötelezett azzal, hogy a világ szeme elől elrejtőzhettem. A Mama csak olyan-kor tette mellém a postát ilyen hanyag arckifejezéssel, ha volt benne egy cikk tőlem vagy rólam, vagy valaki-ről, akit kedvelek, lett légyen az akár egy igéző oldal Jammes-tól vagy Boylesve-től, akár egy nekem kedves írásmű egyetlen betűje.

Kinyitottam az újságot. Nicsak, épp arról a témáról cikkeznek, amiről én! Nahát, ez aztán túlzás, még a szavak is megegyeznek… Tiltakozni fogok… még mindig egyezik, a szavak, az aláírásom… ez az én cikkem. Még-is, mert túl gyorsan ragadott el a bizonyosság, talán a várakozás is kimerített kissé, egy pillanatig még to-vábbra sem hiszem, hogy az enyém lenne, az öregek folytatják így megkezdett mozdulatukat; de hamar visszatérek a gondolathoz: mégis az én cikkem.

Azután kézbe veszem a lapot, amely egyszerre egy és rejtélyesen tízezerré sokasodott; senkitől nem kell elvenni, mindegyik példányban tökéletesen azonos a cikkem, annyi rikkancsnak adnak a lapból, ahány csak kér belőle, és a Párizsra boruló vörös égbolt alatt ködtől és nyomdafestéktől nyirkosan viszik be a tejeskávéval együtt minden ébredőnek. Amit a kezemben tartok, az nemcsak az én hiteles gondolatom, hanem ezrek ébre-dő figyelme, amely befogadja gondolatomat. És hogy tisztán láthassam a végbemenő jelenséget, ki kell lép-

nem önmagamból, hogy egy pillanatra a tízezer olvasó bármelyike legyek, akinél most húzzák el a függönyt, és akinek frissen ébredt szellemében úgy virrad fel go ndo-latom, mint megannyi pirkadat, ami több reménnyel és hittel tölt el, mint az, amelyik az égen most szemem elé tárul. Azután úgy nyúlok az újságért, mintha nem tud-nám, hogy benne van a cikkem; kifejezetten elfordítom a szememet mondataim tájékáról, megpróbálom felele-veníteni a legesélyesebb helyzetet, hogy átbillentsem a szerencsét arra az oldalra, amelyben bízom, mint az, aki a pillanat közeit kitartja, nehogy elragadja a túl gyors számlálás. Érzem, közömbös arcot vágok, mint egy beavatatlan olvasó, aztán tekintetem a cikkre téved, a közepébe, és olvasni kezdem. Minden szó azt a képet kelti bennem, amire törekedtem. Minden mondat első szavától rögtön kirajzolódik az eszme, amit ki akartam fejezni; de a mondataim arányosabban, részletesebben, gazdagabban idézik föl bennem, mert a szerző, vala-mint a fogékonyság természetes állapotában leledző olvasó is én vagyok, mivel amikor írtam, termékenyebb állapotban, szimmetrikusan folytattam a bennem most felelevenedő go ndolatot, és ahogy e percben a mondat olvasásába kezdek, a folytatásokra nem is gondolok, ezért lenyűgöznek leleményességükkel. Valóban képte-lennek tűnik, hogy az a tízezer ember, aki épp az újsá-got olvassa, ne érezze irántam azt a csodálatot, amit én érzek önmagam iránt. És bámulatuk elfedi a parányi réseket önnön csodálatomon. Ha szembesíteném cik-kemet azzal, amit elterveztem – miként ezt később meg is ejtem majd –, valószínű, hogy afáziás dadogásnak találom, amelyet a legjobb akarattal sem tudnék akár a legrátermettebb személynek is megmagyarázni, ellen-tétben egy pompás és logikus mondattal, amelyről azt hittem pedig képes vagyok megfogalmazni, mielőtt

még tollat vettem volna a kezembe. Il yen érzés töltött el, miközben írtam, és amikor újra elolvastam, s egy óra múltán is ezt fogom érezni; ám most nem vagyok ennek tudatában, minden mondatomat ezer meg ezer frissen ébredt olvasó agyába töltö getem lassan, akinek behoz-zák a Figarót.

Hogy egy legyek közülük, erőmet megfeszítve leve t-kezem korábbi szándékaimat, tudatom tiszta lap, bár-mit kész elolvasni: szüntelen váltakozó varázsos képet, ritka ötletet, a szellem felvillanását, mély látásmódot, ékesszóló kifejezést, jöjjön tehetségem képzete, ami majd lenyűgözi, elbűvöli, betölti őt, valamennyi író közül kétségkívül engem kedveltet meg vele a legjob-ban. Minden szellemen túllép felvirradó dicsőségem eszménye az ébredezők fölött, és bíborabbnak látszik, mint az összes ablakban rózsálló megannyi pirkadat. Ha rossznak tűnik egy szó, észre sem veszik, ugyan; aztán nem is olyan rossz ez így, még így is túl jó nekik. Most, hogy tízezer elképzelt csodálat tényére támaszkodom, életem bánata, a tehetetlenség helyett kellemes erő t érzek magamban. Megmenekülök a magamról alkotott gyászos ítélet elől, dicsőítő véleményekben élek, esz-mém egyre épül minden egyes külön elképzelt csodá-lattal, a rövidesen várható dicshimnuszokkal, s így megszabadít attól a fájdalmas kötelességtől, hogy el kelljen ítélnem magamat.

Sajnos, amint önfelmentésem áldásaiban részesül-hetnék, magam ítélem el magam! Azért látok képeket a szavaim mögött, mert én akartam őket odaképzelni, noha nincsenek is ott. Ha pedi g mégis akadna valaki, akinek számára képeimet valóban sikerült beszusza-kolnom a mondatba, annak a képeket eleve a lelkében kellene hordoznia és becsben tartania, hogy észrevegye és megszeresse őket! Ha újraolvasok néhány jól megírt

mondatot, azt gondolom: igen, ebben a mondatban benne van a gondolat, a kép, nyugodt vagyok, nincs több szerepem, az olvasónak csak a szavakat kell fel-nyitnia, és megtalálja benne az eszmék és a képek kin-csesházát, elviszi hozzá az újság. Mintha bizony csupán a szemnek kellene felnyílnia, hogy elolvassa a papírról a gondolatot, s leeressze azt a mindeddig üres lélekbe! Eszméimnek pusztán annyi szerepük lehet, hogy ha-sonló gondolatokat ébresszenek azokban, akik termé-szettől fogva hozzám hasonlóan gondolkodnak. Mások, akikben szavaim nem találnak visszhangra, meglehető -sen badar képet alkotnak rólam! Mit mondhatnak szá-mukra a dolgokat jelölő szavak, amelyeket sosem érte-nek meg, mert szellemük képtelen a dolgok megjelení-tésére? Vajon mit látnak, amikor ezeket a szavakat olvassák? S ha így áll a dolog, minden olvasó ismerősöm azt mondja majd nekem: „Nem valami híres a cikke”, „Hát elég silány”, „Kár volt írásra adnia a fejét”, amíg csak igazat nem adok nekik, mert alkalmazkodni aka-rok véleményükhöz, és meg nem próbálom ebben a szellemben olvasni a cikket. Hanem többé már nem tudom átvenni szemléletüket, ahogy ők sem tudták átvenni az enyémet. Elragadó képek kelnek bennem életre az első szótól kezdve, részrehajlás nélkül ejt bámulatba egyik a másik után, úgy látom, kész, úgy, ahogy i tt az újságban áll, és ha szemük megakad a cik-ken, vagy ha megemlítem nekik, nem is tehetnek mást, mint hogy elfogadják, és azt gondolják róla, amit én.

Szeretném hinni, hogy remek gondolataim egyszerre hatolnak be minden elmébe, ám egyúttal mindazokra is gondolok, akik nem olvassák a Figarót, azokra, akik talán ma sem olvassák el, azokra, akik mindjárt vadá-szatra indulnak, vagy ki sem nyitják az újságot. Aztán meg ha olvassák is, elolvassák-e a cikkemet? Sajnos, az

ismerősök csak akkor olvassák el, ha észreveszik az aláírásomat! Hanem észreveszik-e? Örültem ugyan, hogy az első oldalra kerültem, de a lelkem mélyén meg vagyok győződve, hogy vannak emberek, akik csak a másodikat olvassák. Igaz, a másodikhoz ki kell hajtani az újságot, és a nevem ott van épp a címoldal közepén. Mégis úgy vélem, ha valaki a másodikra lapoz, az első oldalból csak a jobb oldali hasábokat látja. Megkísérlem, az az illető vagyok, aki minél hamarabb látni akarja, ki volt Mme de Fitz-James-nál vendégségben, szándéko-san úgy veszem kézbe a Figarót, hogy meg sem nézem az első oldalt. Megvan, jól látom az utolsó két hasábot, de egy fikarcnyi Marcel Proust sincs többé, mintha sohasem létezett volna! Mégis, ha akad valaki, akit nem érdekel más, csak a második oldal, bizonyára megnézi, ki írta a cikket a címoldalon. Nyomban eltöprengek, hogy ki is írta tegnap, tegnapelőtt, és be kell látnom, hogy igen gyakran magam sem nézem meg az első oldalon a cikk aláírását. Megfo gadom, hogy ezentúl mindig megnézem, mint egy féltékeny szerető, aki arról győzködi magát, hogy kedvese nem csalja meg, ha ő sem csalja meg többé. Pedig sajnos jól tudom, ho gy az én figyelmem nem vonja maga után a másokét, pusztán abból, hogy eztán sikerül megnéznem az első oldalt, nem következtethetek arra, hogy mások is megteszik! Ellenkezőleg, nem is áltatom magam, hogy a valóság annyira hasonlíthatna a vágyaimhoz, mint hajdanában, amikor levelet reméltem kedvesemtől, és ezért olya t írtam gondolatban, mint amilyet kapni szerettem vol-na. Tudtam, hogy ez lehetetlen, nincs akkora véletlen, hogy pont azt írja, amit gondolok, később felhagytam azzal, hogy elképzeljem, neho gy a képzelgéssel kizár-jam annak a lehetőségét, hogy megírhassa nekem azt a levelet. Még ha úgy hozta is volna a véletlen, hogy meg-

írja, sok örömöm nem tellett volna benne, mert azt hiszem, hogy a sajátomat olvasom. Sajnos, ahogy elmúlt az első szerelem, oly jól ismerünk minden mondato t, amely örömöt adhat a szerelemben, hogy nincs olyan mondat – még az sem, amelyre a leginkább vágytunk –, ami mást hozna, mint ami bennünk rejtezik. Elegendő, ha a leírt szó éppúgy lehetne a kedvesünké, mint a miénk, ha egyforma gondolatok támadtak benne és bennem, és amikor elolvassuk, nem lépünk ki önma-gunkból, elenyészik a különbség aközött, ho gy vá-gyunk-e a levélre vagy megkapjuk, mivel a beteljesülés azon a nyelven beszél, amin a vágy.

Az inassal vásároltattam néhány példányt a Figaróból, azt állítottam, néhány barátomnak lesz, és ez igaz is volt. De mindenekelőtt azért, hogy nedves lapok soka-ságán ujjammal érinthessem mondandóm megtestesü-lését, ho gy legyen egy másik újságom, amelyet másva-laki vehetett volna meg, ha az inasommal egyszerre ért volna a bódéhoz, és hogy egy másik példány mögött képzelhessem magam új olvasónak. Tehát mint új olva-só fogom a cikket, mintha nem olvastam volna, jóindu-latom egészen új keletű, de a második olvasó benyomá-sai valójában nem sokban különböznek az elsőétől, és éppen olyan személyesek is. Lelkem mélyén jól tudom, hogy sokan mit sem fognak érteni a cikkből, sőt még legjobb ismerőseim némelyike sem. Ám még ők is azt a kellemes benyomást fokozzák bennem, hogy ma elfog-lalom gondolataikat, ha nem is a mondandómmal, azt észre sem veszik, de legalább a nevemmel, a személyi-ségemmel, a kiválóságommal, amit méltán tulajdoníta-nak valakinek, aki annyi mindent tudott írni, amiből egy szót sem értenek. Van egy hölgy, akinek olyan képet fest rólam ez a cikk – amit meg sem ért –, mint amilyenre vágyom; puszta tényénél fogva magasztalás

gyanánt jut majd el hozzá. Sajnos, ha olyasvalakit di-csérnek, akit nem szeret, szívét sem igézi meg jobban, mint a képekkel telt szavak, amelyek nem találnak visszhangra benne, és nem nyűgözik le szellemét.

No lássuk csak, mielőtt még visszafeküdtem volna aludni, meg akartam csókolni a Mamát, s kíváncsi vol-tam, mi a véleménye a cikkről. Mivel pedig tapasztalati úton nem tudtam ellenőrizni, vajon a Figaro tízezer olvasója olvasta-e és tetszett-e neki, máris égtem a türelmetlenségtől, hogy legalább az ismerősök között felmérést végezhessek. Anyámnak aznap fogadónapja volt, lehet hogy szóba hozzák neki.

Mielőtt elbúcsúztam volna tőle, behúztam a fü g-gönyt. A rózsás égbolton most már szemmel láthatóan kirajzolódott a napkorong, s mint egy rugalmas tárgy, felbukkanni készült. A rózsaszín égbolt láttán erős sóvárgás fogo tt el, hogy elutazzam, mivel gyakran lát-tam a hajnali égboltot hajdan a vonatablak négyzeté-ben, amikor az éjszakát nem bezárt és mozdulatlan dolgok fullasztó melegében töltöttem, mint itt, hanem a sodró mozgás közegében, akárcsak a halak, amelyek alvás közben lebegnek és változatják helyüket, miköz-ben körülöleli őket a zúgó víz. Ekképp virrasztottam vagy aludtam, s ringatott a vonatzaj; fülem a kihallani vélt ri tmus hangjait követve kedve szerint kapcsolta össze a kattanásokat kettesével vagy négyesével, akár a harangzúgást, mintha az ismétlődés az egyik kondulást folyvást nekivetné a másiknak, míg az egyik el nem foglalja a másik helyét, s a ritmus erejének a harang-zengés vagy a vonatzaj egyaránt szelíden engedelmes-kedne. Ilyen éjszakák után pillantottam meg az ablak négyzetében a fák felett a rózsaszín eget, ahogy a vonat

teljes sebességgel repített a vágyott tájak felé. Aztán elkanyarodtak a sínek, és csillagos éjjeli égbolt került a hajnali ég helyére egy falu fölött, ahol az utcákon még kékes éji holdfény áradt. Akkor átfuto ttam a másik fülkeajtóhoz, ahol egyre jobban ragyogott a szép rózsál-ló ég a fák felett, és miként a vonat vál toztatta irányát, ablaktól ablakig mentem, hogy el ne veszítsem, a bal oldali ablakból értem utol, ha a jobb oldaliban elvesz-tettem. Ilyenkor határozza el az ember, hogy folyvást utazni fog. És most újból utolért a vágy; azon az égbol-ton akartam viszontlátni a Jura zord hegyszorosát a kis indóházzal, ami a világból csak a mellette elhaladó kanyart veszi tudomásul.

Ám nemcsak ezt akartam viszontlátni. A vonat ott állt meg, s aho gy az ablakhoz léptem, melyen beáradt a szénszagú köd, egy tizenhat éves, sudár, rózsás arcú leány haladt el az ablak előtt, és gőzölgő tejeskávét kínált. A szépség elvont tárgya fakó, mert a képzelet abból építkezik, amit ismerünk, így ez a világegyetemet készen és befejezetten tárja elénk. Hanem egy ismeret-len szép leány egészen mást kínál, mint amit elképzel-nénk, a szépség soha nem általános, mindig sajátos, egyetlen személyben megnyilatkozó, egyúttal egyéni is, s ezzel az egyénnel szívesen kötnénk össze sorsunkat. Utánakiáltottam, „egy tejeskávét”; nem hallott meg, láttam, amint távolodik életével együtt, amelyből én hiányzom, szemével, amely nem ismer engem, gondola-taival, amelyekben – fájdalom – nem vagyok jelen; szó-lítottam, és meghallott, megfordul t és rám mosolygott, közeledett, s míg a tejeskávét ittam, a szemébe néztem a vonat indulásáig: nem kapta el a tekintetét, hanem némi meglepődéssel nézett vissza, de a vágy ebben rokonszenvet vélt felfedezni. Tényleg szerettem volna elnyerni életét, szerettem volna vele utazni, hogy ha

teste nem is, legalább figyelme, ideje, szokásai, barátsá-ga legyen az enyém? Sietni kellett, a vonat indulófélben volt. Azt gondoltam, másnap visszajö vök. És most két év elteltével érzem, ho gy visszatérek oda, igyekszem majd a közelében lakni, és hajnalban a rózsás ég és a zord hegyszoros fölött megcsókolom a tejeskávét kínáló vörös hajú lányt. Mások magukkal viszik kedvesüket, s a helybeli lányok iránti vágyukat velük oltják, amikor a vonat indul. Ám így önként megtagadunk valamit, le-mondunk arról, hogy megismerjük, amit a vidék nyújt, lemondunk arról, hogy a valóság mélyére hatoljunk. Akik a valóságban keresik a gyönyört, kedvesük ölelé-sében el tudják feledni azt a lányt, aki mosolyogva kí-nálta a tejeskávét. Az amiens-i székesegyház tornyai iránt érzett vágyukat csillapíthatja egy másik szép ka-tedrális látványa. Nekem a valóság egyéni, az örömöt nem általában a nővel, hanem bizonyos nőkkel kere-sem, és nem valami szép templomot keresek, hanem az amiens-i székesegyházat, magát a helyet, a talaját, am i-hez kötődik, nem egy vele egyenértékűt, nem a mását, hanem saját magát, a fáradsággal együtt, amellyel el-érem, az időjárással, a napsugárral, amely egyformán süt rá és rám. És gyakran a két vágy egyesül – két évig kívánkoztam visszatérni Chartres-ba, s miután meglát-tam a templom előcsarnokát, fel akartam mászni a toronyba a sekrestyés lányával.

Már világos nappal lett, hihetetlen aranysugarakat láttam a földön, amint megmutatták az épp ablakot nyitóknak, hogy a nap csak nemrég kelt fel, s a kertben a nagy napraforgók, a lejtős park s a távolban a mozdu-latlan Loire napsugaraktól vibrál az arany porfelhőben, amelyet majd csak alkonyatkor látnak viszont az ébre-dők, de akkor már hiányozni fog belőle a remény szép-sége, ezért sietősen igyekeznek le a még csendes útra.

Napsugár az erkélyen

Mielőtt visszafeküdtem volna, szerettem volna meg-tudni, hogy tetszett-e anyámnak a cikkem.

– Félicie1, hol a nagyságos asszony? – A nagysága az öltözőszobájában van, éppen fésü-

löm. Azt hitte, már alszik a fiatalúr. Kihasználom, hogy még ébren vagyok, és ebben a me-

rőben szokatlan időpontban (ilyenkor rendszerint már lefeküdtem s javában alszom) benyitok a Mamához. A Mama nagy fehér fésülködőköpenyben ül a pipereaszta-la előtt, gyönyörű fekete haja szétterül a vállán.

– Mit látnak szemeim, a kutyuskám még talpon van? – „Gazduram felcserélhette a reggelt az estével.” – Dehogy, a kutyuskám nem akart lefeküdni anélkül,

hogy beszélt volna a Mamával a cikkéről. – Hogy tetszett? – Anyád ugyan nem a nagy Cyre-be járt, de nagyo n

tetszett. – Ugye, az a telefonos rész nem lett rossz? – Remek lett; ahogy az öreg Louise mondaná, nem tu-

dom, honnét szedi mindezt ez a kölyök, én mióta élek, még hírből sem hallottam ilyet.

– No de komolyan, ha úgy olvasod, hogy nem tudod, hogy az enyém, akkor is jónak találtad volna?

– Nagyon tetszett volna, és azt gondolnám, hogy aki

1 Alább Françoise. Korábbi töredékről van szó.

írta, sokkal értelmesebb, mint az én kis mamlaszom, aki képtelen akkor aludni, amikor mindenki más, és ilyen-tájt hálóingben jár a Mamájánál. Félicie, vigyázzon, húzza a hajam. Na de most aztán sebesen öltözz fel vagy feküdj le, drágám, mert szombat van, és nincs sok időm. Gondolod, ha az olvasóid így látnának téged, maradna bennük egy szemernyi tisztelet is irántad?

Szombatonként valóban egy órával korábban ebédel-tünk, mivel apám ilyenkor előadott. Egyébként ettől a kis időcsúszástól minden szombatunk különleges és meglehetősen vonzó jelleget kapott. Tudtuk, hogy bár-melyik pillanatban mehetnénk ebédelni, hogy jogosan vehetjük birtokunkba az omlettet és a marhasültet krumplival, noha rendszerint csak egy órával később érdemeltük ki. Mi több, nyugalmas életünkben a vissza-térő szombat volt az a kis esemény, amely magába gyűj-tötte érdeklődésünket, jókedvünket, szükség esetén a leleményesség és szellemesség iránti érzékünket, mind-azt, ami bőven megterem a kis vidéki közösségekben, ahol erre különben semmi szükség nincsen. A szombat folyamatos, kimeríthetetlen és kedves beszédtéma volt, és ha lett volna köztünk meseszövő alkat, a szombatból kétségkívül legenda születik. S miként a bretonok egyetlen dalt sem kedvelnek annyira, mint az Arthur király kalandjait felidézőt, nekünk lényegében a szom-bat feletti évődés volt az egyetlen szórakozásunk, mert volt valami nemzeti jellege, és elősegítette, hogy hatá-rozottan meg tudjuk különböztetni magunkat az idege-nektől, a barbároktól, vagyis mindenkitől, aki szomba-ton a szokott időben ebédel. A leggyakrabban azon évődtünk, mennyire elképed, aki délelőtti tereferére toppan be hozzánk, és az asztalnál talál minket, mert nem tudja, ho gy szombaton korábban ebédelünk. Françoise napokig ezen kuncogott magában. Emellett

jól tudtuk, hogy ezzel nevetést, méghozzá elnéző neve-tést fakasztunk, amivel is egy helyi szokás körül kiala-kult szűk körű hazafiúi érzésben osztozunk, kifejezet-ten ösztökéltük, fokoztuk a betoppanó meglepődését, kihasználtuk a helyzetet, és párbeszédeket koholtunk. Egyikünk így szólt: „Lehetséges, hogy még csak délután kettő van? Azt hittem, jóval későbbre jár.” Mire valaki azt felelte: „Na persze, a szombat tévesztett meg tite-ket.”

– Várj csak, mondok még valamit; tegyük fel, hogy nem ismersz, és fogalmad sincs, hogy a napokban meg-jelenik a cikkem; mit gondolsz, észrevetted volna? Sze-rintem az újságnak azt a részét nem is olvassák.

– Ugyan, tökfejkém, hogy képzeled, hogy nem veszik észre? Az az első, amit meglát az ember, ha kinyitja az újságo t. És ráadásul ez egy öthasábos cikk!

– Igen, bosszankodni is fog Calmette. Szerinte az ilyesmi rosszul hat az újságban, nem szeretik az olva-sók.

Erre aztán a Mama végképp bosszús arco t vág. – Hát akkor miért csináltad? Igazán nem szép tőled,

hiszen Calmette olyan jó hozzád, meg aztán, ha nem arat sikert vagy gáncs éri miatta, akkor ugye, nem kér több cikket tőled. Jobb lett volna, ha kicsit meghúzod. Azzal anyám fogja az újságot, a saját példányát, amelyet ő maga vétetett, hogy ne kelljen megint elkérnie az enyémet.

Beborult az ég, hallom a szélrohamokat a kémény-kürtőből, szívemet egészen a tengerpartig repítik, sze-retnék odajutni, s közben pillantásom ismét anyám Figarójára vetődik, a Mama olvassa, nézi, nem húzhat-tam volna-e valamit mégis belőle, egy cikkre téved tekintetem, eddig nem vettem észre: Vihar Brestben. Tegnap este óta viharos szél fúj, a kikötő bójasorát szétszag-

gatta stb. A bálba vágyó lánykát sem ajzza fel annyira, ha megpillantja első báli meghívóját, mint engem ez a szó, hogy: Vihar. Alakot ölt, valósággá lesz a vágy. És e szóra fájdalmasat dobban szívem, mert bár kívánom az utazást, egyúttal szorongok is tőle, és ez gátolta meg évek óta az utolsó pillanatban, ho gy útra keljek.

– Mama, vihar van, ha már úgyis fent vagyok, elutaz-hatnék Brestbe.

Anyám a nevető Félicie felé fordul. – Mit mondtam magának, Félicie! Ha Marcel úrfi meg-

látja, hogy valahol vihar van, nyomban oda akar utazni. A Mamára, aki mindig mindent kitalál, ámulattal te-

kint Félicie. Mi több, óhatatlanul szemtanúja, ahogy meghitten együtt vagyunk, aho gy időnként átölelem a Mamát, és a családias jelenettől elérzékenyülünk, úgy érzem, ez némileg feszélyezi anyámat, úgyho gy azzal a megjegyzéssel vet véget a helyzetnek, hogy most már rendben a haja, és maga fejezi be a fésülködést. Én még mindig izgatott vagyok, elmémben két kép viaskodik, az egyik Brestbe csábít, a másik az ágyamba terelne vissza, az első azzal kecsegtet, hogy míg a forró kávét iszom ebéd után, egy matróz vár rám, hogy a bágyadt napsütésben viharnézőbe kísérjen a sziklákra; a másik azt a percet vetíti elém, amikor mindenki lefekszik, és nekem egy idegen szobába kell felmennem, nyirkos lepedők közé kell feküdnöm, és közben tudom, hogy már nem látom a Mamát.

Ekkor észrevettem, hogy az ablakpárkányon színtelen, fénytelen remegés lüktet, ám percről percre duzzad és növekszik, és érezhetően mindjárt napsugárrá válik. És egy sápadt fénysugár egy pillanat alatt valóban félig elárasztotta, majd rö vid tétovázás és félénk meghátrá-

lás után teljesen elöntötte az ablakpárkányt, rajta úszott a kopottas kovácsoltvas erkélyrács árnyéka. Egy szélroham szerteszórta, de már kezesen tértek vissza az árnyak, aztán a fény ereje gyorsan, de folytonosan s megállíthatatlanul bontakozva, szemem láttára fokozó-dott a párkányon, mint a nyitányt gyakran lezáró végső hang. Olyan halkan kezdte, hogy az ember csak közvet-len azelőtt észlelte crescendóját, mielőtt őt magát meg-hallotta volna, aztán nőtt, növekedett, és anélkül hogy halkult volna, oly hévvel futott végig az egész skálán, hogy egy pillantás alatt fülsüketítő és diadalmas han-gáradattá vált, ahogy véget ér a nyitány. Egy szemvilla-nás alatt vonta be az erkély könyöklőjét teljesen és mintegy végérvényesen azzal a folytonos arannyal, amelyből a nyári nap állandó ragyo gása áll, s amelytől még a kovácsoltvas erkélyrács árnya is megszépült szinte, pedig azt világéletemben a legcsúfabbnak tartot-tam. Az árnyak egyetlen terv alapján oly mívesen bon-tották ki a rácsban alig érzékelhető csigákat és kacso-kat, még a legcikornyásabb indákat is mindig egyforma gonddal vezetve a nádszálvékony rúdhoz, hogy szinte árulkodtak a tökély megszállta művész öröméről, aki a hű másolás közben teljessé tette és ki is egészítette a tárgyat az önmagából hiányzó szépséggel. És a fényes térség felett maguk tól pihentek el az árnyak, olyan domborúan, olyan magas és lüktető formákkal, mintha valami szerencsés halmazállapotban és elcsendesül t nyugalomban sodródnának.

Bármennyire i gyekeztünk, ho gy személyesen fejezzük ki magunkat, mégis, amikor írunk, bizonyos ősi, közös szokásokhoz alkalmazkodunk, és megeshetett volna, hogy fel sem merül, hogy leírjuk a reánk ható látványt,

ahogy talán a húst sem sütnénk meg, és ruhát sem viselnénk, ha a civilizáció menete másképp alakul. Mindenesetre úgy látszik, ha pontosabban írom is le az erkély napsütött kövére vetődő árnyékot, alig adhatnék számot a közben érzett örömről. Mert az összes meg-hitt és otthonos burjánzás közül, amely az ablakra kú-szik, a külső bejáratokhoz tapad és megszépí ti az abla-kot, még ha alig-alig tapintható és egészen tünékeny is, nincs élőbb, valóságosabb, nincs, ami számunkra job-ban összefüggne a természet vál tozásával, a nappalban rejlő másféle lehetőséggel, mint a nap arany cirógatása, a pompás árnyéklombozatok ablakunk felett, bármely évszak hirtelen változó növényvilága, vagy amikor kiskorunkban a legszomorúbb téli napon egész délelőtt hullott a hó, hírmondóként érkezett, és mégis elmehet-tünk a Champs-Él ysées-re, és a Marigny sugárút torko-latában talán csakugyan felbukkant sétához viselt ke-rek, lapos sapkájában, üdeségtől és jókedvtől ragyogó arccal a kislány, aki nevelőnője intései ellenére máris elcsúszott a jégen, és akit reggel óta sirattunk, mert azt hittük, a rossz idő miatt nem is fogjuk látni. Jönnek majd évek, amikor rossz időben is elmehetünk hazulról, nem vagyunk már mindig szerelmesek, mindenesetre nem a fogócskától függ, ső t a champs-élysées-i fogócs-kától egyáltalán nem függ, hogy találkozhatunk-e a lánnyal, akit szeretünk.

Néha már kisfiúként sikerül valóra váltani egy éle-tünkben elérhetetlennek látszó, nem remélt célt, egy esős napon teára hívnak abba a házba, ahová nem hit-tük volna, hogy valaha is bejutunk, és amely oly messze terjesztette ki maga körül az elragadó bűverőt, hogy már az utcanév és a szomszédos utcák neve, a kerület sorszáma is szomorú és veszedelmes varázzsal vissz-hangzo tt bennünk. A ház már csak szerelmünk miatt is

mély hatást gyakorolt ránk; ám a kor szokása nem is-merte a világos lakásokat és a kék szalonokat, így a félhomály még nappal is valami rejtelmet és fenséget kölcsönzött a lépcsőháztól kezdődően, úgyhogy az előszoba mélységes éje mély izgalommá változott, ahol a sötétben nem tudtuk megkülönböztetni, hogy a gó ti-kus faláda előtt álló kivehetetlen valaki látogatásról hazaérkező asszonyát váró inas -e vagy a ház ura, aki elénk jön fogadni minket, míg a szalonban – ahová be sem juthattunk anélkül, hogy át ne hatoljunk számos ajtófüggönyön – a hermelin baldachin a már említett szőnyegajtók felett, a festett üvegablakok, a kutyus, a teázóasztal és a mennyezeti festmények annyira a helyi várúrnő jelképeinek és hűbéreseinek látszottak, mintha a lakás páratlan lett volna a maga nemében, amit a ház asszonyának jelleme, neve, rangja, egyénisége alakított ki, az algebrában ezt nevezik egyértelműen meghatáro -zott sorozatnak. Szerelmünk egyébként elég volt ah-hoz, hogy a legapróbb sajátság is irigylésre méltó fö -lénynek mutatkozzék. Mintha társadalmi egyenlőtlen-ségemet vallanám be azzal, hogy nálunk mindez hiány-zik, s ha erről a kislány tudomást szerez, e tény örökre elválasztana tőle engem, a megvetésre méltó, alantas személyt; és mivel nem tudtam elérni, hogy barbár szüleim lakásunk és szokásaink megalázó szabálytalan-ságát végre felszámolják, szívesebben hazudtam neki, s mert biztos voltam benne, hogy a kislány sosem jön el hozzánk, hogy a megalázó valóságot megállapítsa, vakmerően elhitettem vele, ho gy nálunk is, mint náluk, örökké huzat fedi a szalon bútorait, és hogy uzsonnára soha sincsen nálunk kakaó.

De amikor az a lehetőség, hogy rossz idő esetén teáz-hatok kis barátnémnál, már nem töltötte be a két óra körül felragyogó nem remélt napsugár szerepét, amely

kegyelmet oszt a halálraítéltnek, hányszor támadt éle-tem során napsugár az ablakra vetülni készen, hogy kényszerűn feladott terveimet átalakíthattam, és – amire már nem számítottam –, kellemes sétát tehettem, befogathattam! Napsütés nélkül szinte csupaszok, nyer-sek a napok, annál jobban kívánjuk, hogy megkóstoljuk a nappalt, hogy velejéig felharapjuk; a fakónak, szürké-nek nevezett napokon a fény ki sem bukkan, mintha heringhalászaton merí tené a járókelőket, szembántóan villan az ezüst hálószövedék: mégis micsoda örömmel vettük észre az ablakon lüktető, még fel sem ragyogó napsugarat, akárha a délután bizonytalan szívdobogá-sát hallgattuk volna, s az égbolton mosolygó felhőhöz fordulnánk tanácsért.

Szemközt az ablakkal rút sugárút; az ősz kopasztotta fák közt áttetszik az élénk rózsaszínre mázolt fal, sárga, kék plakátokkal ragasztották tele. Ám ahogy felragyo g a nap, minden szín lángra lobban, a nap eggyé olvasztja őket, a fák vöröséből, a rózsaszínű falból, a plakátok sárgájából és kékjéből és a két felhő között kibukkanó kéklő égből eggyé varázsolt látvány, palotát épít a nap-sugár, úgy játszik pompás szivárványszínekben, árnya-latai is éppoly tüzesek, mint Velencének.

Nem volt csekélység tehát lefestenem az erkély vissz-fényeinek rajzát, hogy vissza tudjam adni, mit éreztem a fénysugár láttán, miközben Françoise fésülte a Ma-mát. Természetesen magát a benyomást lehetne ábrá-zolni egy vonalrajzzal, egy síkban vázolt valamivel; hisz nem a pillanatnyi látvány hato tt rám. Mint szokatlan színielőadásokon, ahol kóristák láthatatlan sokasága zümmögéssel kíséri a dallamot kissé fáradtan éneklő híres énekesnő t, egymás mögött szám talan homályos emlék hatását éreztem meg a napsugárban, egészen a legmélyebb múltamig, miközben mai szemmel néztem,

egyidejűleg érződött benne minden, valami tömör, mély, telt benyomást tett rám, olyan nappalok teljes valóságából létrejött valóság képzetét keltette, amelye-ket szerettünk, tanácskoztunk róluk, éreztük, hogy igaziak, örömöt ígértek, éreztük bizonytalan és meghitt szívdobogásukat. Mai érzésem fölött kétségtelenül eljárt az idő, és el is fáradt, akár az énekesnő. De min-den hatás erősíti és valami csodással gazdagítja. Lehet, hogy megadatik a fenséges élvezet: hogy képzeletben nyerek gyönyört és nem a valóságban, az egyetlen igazi költői gyönyört; egy létező pillanat kecsegtet csalódást nem okozó ritka perccel. Ebből és minden haso nló be-nyomásból pedig kioldódik valami közös, ami megma-gyarázhatatlanul fölötte áll valóságos életünknek, sőt valóságos értelmünknek, szenvedélyünknek és érzel-meinknek is. De olyan bizonyosan felette áll, hogy töb-bé-kevésbé ez az egyetlen dolog, amiben nem kétel-kedhetünk. Abban a pillanatban, amikor benyomásaink közös lényegét észrevesszük, olyan örömöt érzünk, amilyenhez semmi fogható nincsen, és közben tisztá-ban vagyunk azzal, ho gy a halál is elveszítette hatal-mát. Miután pedig oldalakon át magasröptűen kifejtett eszmékről és nemes érzésekről olvastunk, és megállapí-tottuk, hogy „nem is rossz”, ha egy szinte közömbös szónál hirtelen a lényeg egyetlen cseppjétől fellélegez-hetünk, amúgy magunk sem értjük, miért, s rájö vünk, hogy ez az, ami szép.

Nagy öröm, amikor egy nap megismerjük, birtokunkba vesszük, akire vágytunk, amikor mi múljuk felül a min-ket minden tekintetben felülmúló ismeretlent. Már a markunkban tartjuk minden szokását, miénk a ház, ahová álmainkban törtünk utat, átengedték nekünk.

Szabad bejárásunk van az elérhetetlen szentélybe. A lányka szülei, akik könyörtelen isteneknek látszottak, s gyakrabban torlaszolták el az utat, mint a pokol feje-delmei, jóindulatú Eumenidákká váltak, hívnak, hogy látogassuk meg őt, vacsorázzunk náluk, tanítsuk a kis-lányt irodalomra, akár Huxley bolondjának látomásá-ban, aki a börtönfal helyén hirtelen kegyes öreg hölgyet pillant meg, aki hellyel kínálja. Átvál toztak a lányka jelenlététől titokzatos vacsorák és uzsonnák, amelyek annyira eltávolítottak tőle, hogy azokat életének elő-lünk rejtett eseményeiként próbáltuk meg elképzelni, vendégek, sőt díszvendégek vagyunk a vacsorákon és az uzsonnákon, tőlünk függ, kit hívnak meg, milyen fogá-sok lesznek és mely napon. A barátnőknél, mármint az ő barátnőinél, akik korábban mintha különös vonzal-mat keltettek volna benne, amire mi sosem voltunk képesek, akikkel valószínűleg rajtunk gúnyolódott, most mi állunk nagyobb kegyben, a barátnőknek kell velem szövetkezniök, részt veszünk a rejtelmes sétá-kon, az ellenséges, titkos összejöveteleken. A barátai közé tartozunk, minket kedvel, minket csodál a legjob-ban. Köszön a titokzatos házmester, a lányszobát már kívülről felfedezzük, beköltözésre csábít. A szerelem, amit eddig mi éltünk át, most irántunk ébred, ránk féltékenykednek barátai, mint mi egykor őrájuk, úgy tartják, szülei is a hatásunk alatt állnak, s a rémes szün-időket is ott töltik, ahol mi. És eljön a nap, amikor nem remélt jelenlétünk a postáskisasszony, a márkinő, a rochemuri és cabourg-i lányok és mindannyiok életé-ben alig lesz több, mint egy meghí vó, amellyel akár nem is élünk; talán még össze is zördülünk, hogy ön-ként és végleg zárjuk ki magunkat.

Átlátunk az egész áthatolhatatlan életen, már a mi-énk. Nem mintha az étkezések, a séták, a beszélgetések,

az örömök, a baráti vo nzalmak ne lennének kelleme-sebbek a többinél, hiszen hajdani vágyunk sajátos ízt ad nekik, de a szenvedés eltűnt, és vele az álom. Megtart-juk, ezért éltünk, nem akartuk elpazarolni, ezért nem akartunk belebetegedni, belefáradni, belecsúnyulni. Isten segítségével épségben, egészségben, könnyedén, jó színben érkeztünk meg a legelőkelőbb páholyba, mindent meghódítottunk, hogy elegánsak, szellemesek lehessünk. Régebben azt mondogattuk: jöjjön aztán a halál, a betegség, a csúfság, a megaláztatás. De lám, most úgy látjuk, hogy kevés az érte járó jutalom, és szeretnénk, ha mindez megmaradna. S mert voltaképp már el is illant, tépelődünk: bárcsak megtarthatnánk, kár, hogy már nem vagyunk jó színben, kár a nyalka külsőnkért, csinos orcánkért, szép virágunkért. Viga-szul pedig azt gondoljuk: legalább nagyon-nagyon vágytunk rá. A legteljesebb vágynak mintegy lényegi jellemzője, hogy csillapíthatatlan, úgyho gy tökéletesen érvelünk: végtére is, amit akartunk, elértük, vágyunkat nem hagytuk csillapítatlan, nem élünk örökös kudarc-ban, lemondtunk arról, amire nem vágyhattunk, elver-tük éhünket. Ott kell ezért élnünk, ahol elragad a vágy, előkelő bálokra kell járnunk, ki kell mennünk az utcára, hogy lássuk, mulandó a szépség, ármányosan kell meg-ismernünk, érezze a lelkünk, hogy ezen az árnyékvilá-gon, bár talmi módon, de maradéktalanul beteljesedik, azonosuljunk tökéletesen a vággyal, nézzük, hogy a kertben mint enyésznek el a legszebb emberi virágok, és szakítsuk le őket, tekintsünk ki az ablakon, menjünk bálba, higgyük: „Íme, a legjobb esélyek”, és kóstoljuk meg őket. Megesik, hogy némi ármánnyal egyetlen estén három elérhetetlen gyümölcsöt is leverhetünk. Egyébként csak ri tkán vágyunk a megvalósulásra, és csak a bizonyságért, hogy valóra válhat. Az emberi

lénynek az a megvalósulás, ami cselédnek a kimenő; azért nézelődünk, hogy álmodozzunk, s mert álmaink egyediek, szemlélődnünk kell, hogy rögzüljenek valak i-ben, valamikor, és mi a legnagyobb gyönyört is oda-hagyjuk, hogy megízleljük a valóságot. Valakinek a kedvességére vágyunk, sőt csak egyetlen mozdulatára, elcsukló hangjára, a valóság egy szeletére, ennyit ké-rünk az élettől a belátható jövőben; mutassanak be egy bizonyos leánynak, hadd lépjen elő az ismeretlenség-ből, vagy még inkább mi lépjünk elő neki az ismeret-lenből, ne vessen meg, hanem csodáljon bennünket, birtokosunkból váljon birtokunkká, kemény kis marok-kal ragadjuk meg a kitapinthatatlan jövőt, mert csak így kényszeríthetjük, miként egy bretagne-i utazás szá-munkra azt jelenti, hogy egy fedett dolmenfolyosóban délután ötkor pillantjuk meg a napsugarat a tölgyek derékmagasában. S mert egyfelől a fénysugár miatt utazunk – vagy ha már ismerjük a lányt, vele megyünk oda, ahol vonzónak lát minket, ahol megadatik az együtt megvalósult élet közös gyönyöre, ahogy ő maga sem más, mint az összes többi lehetőség közül az egy megvalósult –, a napfény mellett ő a másik, az a kis valami, aki miatt kénytelenek vagyunk feláldozni a legfontosabb dolgokat, hogy el ne vétsük azt, ami meg-fogható vá válik, hogy végül el ne szalasszuk az egyetlen kis teremtést, akiben vágyunkat önkényesen rögzítet-tük, az iránta való szerelem ugyanúgy magába gyűjt minden kedves nőt, mint ahogyan egy velencei palota felett ragyo gó napsugár magába gyűjti a mindenséget, hiszen éppen ezért választo ttuk ezt az utazást.

Beszélgetés a Mamával

Félicie egy kicsit hátrál t, mert a naptól nem látta „amin ügyködött”, a Mama pedig nevetésben tört ki.

– Nocsak! Itt a kiskutyám, aki izgato tt, és miért? Ár-nyéka sincs többé a viharnak, még a falevelek sem mozdulnak. Ó, az egészet előre láttam ma éjjel, amikor meghallottam a szelet. Na, gondoltam: mindjárt talá-lunk egy papírszeletkét a kutyámtól, aki egyetlen al-kalmat sem akar elszalasztani, ha felizgathatja magát vagy megbetegedhet. „Táviratozzatok gyorsan Brestbe, vajon háborog-e a tenger.” De a Mama megmondhatja neked, árnyéka sincs viharnak: nézd, micsoda napsütés!

És mialatt a Mama beszélt, láttam a napot, nem köz-vetlenül, hanem ahogy a szemközti ház vas szélkakasát sötétre aranyozta. S mivel a világ nem más, mint szám-talan napóra, ki sem kellett tekintenem, anélkül is tud-tam, hogy a téren a nagymise idejére éppen zárni ké-szül a bolt, a hőség miatt már leengedték vászonrolettá-ját, s a tulaj már magára kapta vasárnapi zakóját, és a nyersvászonszagban az utolsó zsebkendőket csomagol-ja a vevőknek, miközben folyton azt lesi, nem kellene -e zárnia; tudtam, hogy a piacon a kereskedők még javá-ban mutogatják a tojásokat és a baromfit, ilyenkor még egy lélek sincs a templom előtt, kivéve egy fekete ruhás hölgyet, akit vidéki városkákban a nap bármely órájá-ban láthatunk a templomból sietősen távozni. Most azonban a szemközti ház szélkakasát borító ragyogás

másnak a viszontlátására keltett vágyat. Mivel a reggel tíz óra körüli szikrázó napsütést később is gyakran láttam, nemcsak a templom palatetejét futtatta be, hanem a San Marco harangtornyának arany angyalát is, amikor a Palazzo X.-beli ablakomat a kis sikátorra nyi-tottam Velencében. És ágyamból is csak egyvalamit láttam, a napot, nem közvetlenül, hanem amint a San Marco harangtornyának angyalát aranylánggal futtatta be, és rögtön tudatta, pontosan hány óra van, és milyen a fény egész Velencében, és vakító szárnyain a legna-gyobb szépség és öröm ígéretét hozta, amelyet keresz-tény szívbe valaha is hozott, amint kihirdette, „dicsőség a mennyben Istennek és békesség a földön a jóakaratú embernek.”

Az első napokban az arannyal ragyogó angyal a falusi templom palatetejének fakóbb, de azonos órát jelző ragyo gására emlékeztetett, és öltözködés közben végig úgy vakított, hogy nem is tudtam tisztán kivenni az angyal arany kézmozdulatát, de mintha azt ígérte vo l-na, hogy ebben a szép időben gyorsan leérünk a ház elé, és eljutunk a napfénytől és kiáltozástól zsúfolt piactér-re, látjuk, amint a csukott vagy még nyitott boltabla-kok, a kereskedés rugós, nagy függönye fekete árnyat vet a térre, és nagybátyám hűvös házába térünk vissza.

És kétségkívül Velence is valahogy így festett, m i-helyt sietősen magamra kapkodtam a ruhámat és leér-tem a márványlépcsőkre, amelyeket a víz felváltva hol elárasztott, hol szárazon hagyo tt. Ám hogy a két hely azonos élményt nyújto tt, az a művészet és a szépség hatókörébe tartozott. A verőfényes utca lett a za fírszí-nű térség, színe egyszerre volt roppant lágy és egyben ellenálló, hogy tekintetem ringhatott rajta, de képes volt a súlyát is éreztetni vele, ahogy a megfáradt test nehezedik az ágydeszkára anélkül, hogy a kékség gyen-

gült volna, és engedett volna tekintetemnek, egészen addig, amíg meg nem éreztem, hogy pillantásom vissza-tér szemembe, mert a kékség megtartotta, nem enge-dett neki, ahogy a test, még a könnyű izomzat belső súlyával is terheli az ágyat, amely tartja őt. A bolt vá-szonredőnye vagy a borbélycégér vetette árnyék csu-pán elhomályosította a zafírt, ott, ahol egy szakállas istenfej emelkedett ki egy palota kapujából, vagy egy terecskén az apró kék virág finom árnyék-dombormű-vet metszett a napsütötte talajba. Visszatérőben a ten-geri légáramlattól és a naptól hűvösnek éreztük nagy-bátyám házát, a nap árnyékkal domborította a határta-lan márványtérséget, mint Veronesénél, és így fordítot-ta meg a Chardin-feladta leckét, megmutatva, hogy még a sík dolgok is képesek szépnek hatni.

És mindaz a szerény sajátosság, amely szemünkbe öt-lik a kis vidéki ház ablakát nézve, az, hogy két másik ablaktól egyenlőtlen távolságra, enyhe aszimmetriával helyezkedik el, deszkakönyöklője durva, vagy rosszabb esetben vasból van, gazdagon és hitványan megmun-kálva, a kilincs hiányzik az ablaktáblákról, a zsinórral megemelt és két szárnyra bontott függöny színe mind-ama dolgok, amelyekről valahányszor hazatérünk, mind közül felismerjük ablakunkat, és később, mikor már nem a mienk, meghatnak, ha csak meglátjuk őket vagy rájuk gondolunk, mintha olyan dolgokról tanús-kodnának, amelyek csak voltak, de már nincsenek, ez a nagyon igénytelen, ám ékesszóló szerep, legegyszerűbb szokásaink bizalmasa, átörökült egy velencei ablak csúcsívére, amelynek másolata, minthogy a középkori építészet egyik remeke, a világ minden múzeumában látható.

Mielőtt Velencébe érnénk, és hogy a vonat már el-

hagyta …-t1, a Mama felolvasta Ruskin Velencéről adott káprázatos leírását, ahol a szerző a korallszirteket fel-váltva hol az Indiai-tengerhez, hol opálhoz hasonlítja. Amikor a gondola megállt velünk az ablak előtt, az természetesen nem érte el azt a szépséget, ahogy egy pillanatra képzeletemben megjelent, hiszen a dolgokat nem láthatjuk egyidejűleg a szellemünkkel és érzéke-inkkel. Hanem amikor minden délben gondolával ér-keztem ebédre, gyakran messziről észrevettem a szél ellen nehezéknek használt könyvvel a Mama sálját az alabástrom mellvédre téve. És felül mosolyként bomlot-tak ki az ablak körkörös karéjai, mint egy ígéretes és bizalmas baráti tekintet.

Messziről, már Salentétől észrevettem az ablakot, amint várt rám, s már meg is láto tt, és némileg értetlen tekintetéhez a csúcsív lendületének kitüntető mosolya járult. Mi vel pedig a tarka márvány kőbábok mögött a Mama rám várakoztában olvasgatott, csinos szalmaka-lap keretezte arcát fehér fátyol takarta, arra hivatva, hogy megfelelően „jól öltözött” legyen azok szemében, akikkel az étteremben vagy a sétán találkozik, és am i-kor szólítottam, nem tudhatta nyomban, vajon az én hangomat hallja-e, ezért, amint rám ismert, szíve mé-lyéből sugározta felém gyengédségét, ami csak a végső felszínen állt meg, ahol csak megállhatott, arcán és taglejtésében, ám mert engem mindenképp igyekezett elérni, ajka előlegzett mosolyával és távcsövén túlha-jolni igyekvő tekintetével, ezért a csodálatos ablak, az egyetlen, ahol a gótikus és a mór csúcsív keveredik, fent a vörös porfír lóhere bámulatos keresztjével, em-lékeimben magába szívta mindazt az édességet, amit azok a dolgok, amelyeknek velünk együtt üt az óra, az

1 Itt egy szó hiányzik a kéziratból.

ablak és mi ketten egyazon idő, az ebéd előtti napfé-nyes óra méhében időztünk Velencében, és ez az óra bizonyos bensőséggel fűzött az ablakhoz minket. Bár-mily gazdag volt is csudás művészettörténeti formáival, egy lángelmével kötött fürdőhelyi ismeretségre emlé-keztetett, mintha meghitten éltünk volna vele egy hónapig, és barátságot tanúsí tott volna irántunk. S ha sírva fakadtam, amikor viszontláttam, pusztán azért, mert megszólított: „Jól emlékszem édesanyjára.”

A Canale Grande palotáira hárult, hogy a reggel fé-nyét és élményét közvetítsék nekem, s azok oly szoro-san társultak fényhez, ho gy immár nem a templom paláján, a piactéren a napsütés sötét gyémántja, hanem a szemközt ragyogó szélkakas ébreszt vágyat, hogy viszontlássam, de csak az arany angyalruhás ígéretet, Velencét.

Ám mihelyt újra láttam a várost, eszembe jutott egy este, amikor egy veszekedés után hi tványan közöltem anyámmal, hogy elutazom. Lementem a lépcsőn, bár az elutazásról már lemondtam, még nyújtani akartam a Mama bánatát, higgye csak azt, hogy elmegyek, és len t maradtam a kikötőhelyen, ahol nem láthatott, míg a gondolában egy énekes szerenádo t énekelt, s a napko-rong a Salute mögött lebukóban megállt, hogy meghall-gassa. Éreztem, hogy a Mama bánata nem csillapodik, a várakozás egyre tűrhetetlenebb, és nem tudtam el-szánni magam, hogy felkeljek, odamenjek hozzá, és megmondjam neki: maradok. Mintha a szerenád képte-len lett volna véget érni, a napkorong sem tudo tt le-bukni, mintha a szorongásom, az alkonyi fény és a fé-mesen csengő énekhang örökre összeolvadna egy szív-szorító, kétértelmű és felcserélhetetlen elegyben. Az ércpillanat emlékétől már nem szabadulhatok, ahogy akkor, a Mama oldalán.

A tűrhetetlen emlék nyomán elfogott a szorongás, hogy anyámnak hajdan fájdalmat okoztam, csupán a jelenlé-te és a csókja tudta meggyó gyítani… Lehetetlennek tűnt, hogy Velencébe vagy bárhová utazzam nélküle… Már nem vagyok boldog teremtés, akit sürget a vágy; már csak egy szorongástól kínzott, gyönge lény vagyok. A Mamára nézek, átölelem.

– Mire go ndol az én kis maflám, miféle szamárságra? – Oly boldog lennék, ha többé senkivel sem találkoz-

nék. – Ne mondj ilyet, kutyuskám! Mindenkit szeretek, aki

kedves hozzád, én meg épp azt szeretném, ha lennének barátaid, akik gyakran eljönnek hozzád beszélgetni, ha nem fárasztanak.

– Nekem elég a Mamám. – A Mamád pedig épp arra gondol szívesen, hogy má-

sokkal találkozol, akik olyasmikről mesélhetnek neked, amiket a Mama nem tud, és te aztán tudósítasz róluk. Ha pedig kénytelen lennék elutazni, szívesen hinném, hogy a kutyám nem unatkozik nélkülem, és mielőtt elindulnék, szeretném tudni, hogyan rendezte el az életét, ki jön el csevegni vele, ahogy most mi ketten csevegünk. Nem jó egészen egyedül élni, neked meg inkább van szükséged szórakozásra, mint bárki másnak, mert az életed szomorúbb, egyúttal elszigetel tebb is.

Néha a Mama erősen bánkódhato tt, de sosem tud-tunk róla, mert mindig szelíden és szellemesen beszélt. Egy Molière- és egy Labiche-idézettel az ajkán halt meg: „Nem is távozhato tt volna alkalmasabb pillanatban”, „A kicsi pedig ne féljen, a Mama nem hagyja el. Szép is lenne, ha én Étampes-ban lennék, a helyesírásom pedig Arpajonban!” Aztán már nem tudott beszélni. Csupán amikor észrevette, hogy visszafojtom a zokogást, szem -

öldökét összehúzva, mosolyogva elfintorodott, és már igen kusza beszédéből kivettem:

Ha nem vagy római, légy méltó, hogy az lész.

– Mama, emlékszel, hogy a Kis Fadette-et és a François le Champi-t olvastad fel, amikor beteg voltam? Hívattad az orvost. Gyógyszereket rendelt, hogy levigye a lázat, és megengedte, hogy egyem egy keveset. Te meg sem mukkantál, de a hallgatásodból rájöttem, csupán udva-riasságból hallgattad végi g, és magadban már rég el-döntötted, hogy nem veszek be semmilyen gyógyszert, és nem is eszem, amíg tart a láz. Reggelig pedig csak tejet hagytál innom, amikor a saját tudományoddal üdének ítélted a bőrömet és jónak a pulzusomat. Akkor engedélyeztél egy kis nyelvhalat. Hanem az orvosban egyál talán nem bíztál, képmutatásból hallgattad. Ám akár Robert-nek, akár nekem bármit rendelhetett, alig-hogy kihúzta a lábát, azt mondtad: „Gyermekeim, az orvos bizonyára sokkal tudósabb, mint én, de a Mamá-toknak helyes elvei vannak.” Á, ne is tagadd! Ha jön Robert, majd megkérdezzük, igaz-e.

Amikor emlékeztetem, milyen képmutatóan viselke-dett az orvos előtt, a Mama nem tudja visszafojtani a nevetést.

– Az öcséd természetesen támogatni fog, mert a két kicsi mindig összefog a Mama ellen. Gúnyolódsz a gyógymódomon, de kérdezd csak meg M. Bouchard-tól, mit gondol a Mamádról, és helyeseli-e a gyereknevelési elveit. Hiába csúfolsz, szép idők voltak, jól ment a so-rod, amíg én nevel telek, és azt kellett tenned, amit a Mama mond. Lássuk csak, szerencsétlenebb voltál em i-att?

S mivel a Mama befejezte a fésülködést, elkísér a há-lószobámba, ahol lefekvéshez készülődöm.

– Mamácskám, látod, hogy késő van: ugye nem kell szólnom a zaj miatt?

– Nem, te lüke. Miért nem állsz mindjárt azzal elő, hogy ne engedjek be senkit, vagy ne hagyjak senkit sem zongorázni. Szoktam hagyni, ho gy fölkeltsenek?

– De a munkások, akiknek fönt kell dolgozniok? – Már lemondták őket. Kiadták a parancsot, minden

nyugodtnak látszik.

Parancsnak, zajnak nyoma sincs a városban.

És igyekezz annyit aludni, amennyit csak tudsz, ha akarod, ötig vagy hatig egy pisszenés sem lesz, addig nyújtjuk az éjszakádat, ameddig csak szeretnéd.

Éj Asszonya, hoppla-hopp! Kissé lassabban, kérem, Hogy léptüket lovai apr ózzák S ezt a pompás éjszakát A leghosszabbra nyújtsák.

És majd a kutyám találja túl hosszúnak, és zajra vágyik. Te mondod azt, hogy:

Ez az éj hosszabb, mint bármelyik hasonló.

– Itt akarsz hagyni? – Itt. – De ne felejts el szólni, hogy senkit se engedjenek be. – Nem, már ideállítottam Félicie-t. – Talán jó lenne, ha Robert-nek is hagynál egy levél-

két, félek, nem tudja, hogy nem szabad egyenesen be-nyitni hozzám.

– Egyenesen benyitni hozzád!

Jaj, nem tudod, minő kemény parancsolat Rejti a szem elől itt a királyokat. És halállal lakol legott a vakmerő

Aki hivatlanul színünk elébe jő.1

S a hőn szeretett Estherre gondolva, mintha félne, hogy a túl erős és merész hangtól elmenekül előle, a Mama félénken dúdolja az isteni dallamot, amelyet annyira meghi ttnek érez, Reynaldo Hahn isteni kóru-sát, amit az Estherhez írt: „Megbékél, megbocsát”. A kandalló melletti kis zongoránál Reynaldo akkor éne-kelte először, amikor feküdtem, miközben a nesztelenül érkező Papa amott a karosszékben foglalt helyet, és a Mama állva maradt, hogy az elbűvölő hangot hallgassa. A Mama félénken próbálgatta a kórus egyik dallamát, mintha a Saint Cyrben Racine előtt dúdolgatna egy intézeti lányka. És szép zsidó arcvonásai őt magát is Estherré tették a keresztény lágyság s a janzenista bá-torság nyomaival, anyámat, aki ezt a szinte zárdai jelle-gű kis családi bemutatót kieszelte, hogy az ágyában jelen levő zsarnok beteget szórakoztassa. Apám nem mert tapsolni. A Mama lopva pillantott körül, izgatot-tan élvezte boldogságát. Reynaldo hangja pedig átvette a szöveget, amely oly jól illett szüleimmel töltött éle-temre:

Drága béke! Te szép, te mindig új! Boldog a szív, ha te vagy ékessége! Drága béke! Örök fény, égj, virulj! Boldog a szív, ha tanyát ütöttél te!

– Ölelj át még egyszer, Mamácskám. – Ugyan, kutyus, miféle butaság ez, no ne idegeskedj

már, végy búcsút tőlem, érezd magad fényesen, hogy

1 Racine Összes Drámai Művei. Franklin könyvkiadó, 1949. (Ford.: Bencze László.) Eszter.

aztán képes légy tíz mérföldet megtenni. A Mama kimegy, ám én cikkemre gondolok megint,

és hirtelen eszembe villan a következő ötlet: Sainte Beuve ellen. Amikor utoljára olvastam Sainte-Beuve-öt, a szokásomtól eltérően tömegével gyártottam széljegyze-teket, ezek itt vannak a fiókban, és velük kapcsolatban fontos dolgokat vagyok mondandó. Képzeletben a cik-ket kezdem építgetni. Pillanatonként támad újabb ötle-tem. Még fél óra sem telik el, az egész cikk felépült a fejemben. Roppant szeretném megkérdeni a Mamát, mit gondol róla. Szólítom, nem felel, semmi zaj. Újra hívom, óvatos lépteket hallok, hallom, hogy valaki této vázik a megcsikorduló ajtónál.

– Mama! – Tényleg hívtál, drágám? – Igen. – Meg kell mondjam, féltem, hogy tévedek, és a ku-

tyám így fogad:

Eszter, te vagy? Hogyan? Hívatlanul… Hahh! Ki az, aki orcátlanul A halállal dacol, s trónteremig nyomul?

– Ugyan, Mamácskám!

Eszter, ne félj! Figyelj! Férjed van itt, fivéred! A szigorú parancs hogyan illetne téged?

– Ettől még nem hiszem, hogyha felkeltettem volna, a kutyám akkor is ilyen jámboran tartotta volna aranyjo -garát.

– Figyel j, tanácsot akarok kérni, ülj le! – Várj, amíg megtalálom a karszéket; mondhatom,

nincs valami világos nálad. Szóljak esetleg Félicie-nek, hogy hozza be a lámpát?

– Nem, nem, akkor többé nem tudnék elaludni.

A Mama nevetve: – Még mindig Molière.

Tiltsa meg, drága Alcmène, hogy fáklyákkal közeledjenek.

– Lám, csakugyan. No, mit is akarok mondani? Sze-retném, ha jóváhagynád egy cikk ötletét.

– Hiszen tudod, hogy ilyen dolgokban anyád nem tud neked tanácsot adni. Én nem jártam a nagy Cyre -be, mint te.

– Szóval, figyel j! Az lenne a témája, hogy Sainte-Beuve módszerével szemben.

– Hogyan, hiszen én azt hittem, hogy kiváló módszer volt! Bourget váltig állítja a cikkben,1 amit elolvastattál velem, hogy az olyan bámulatos volt, hogy nem akadt a XIX. században, aki alkalmazni tudta volna.

– Sajnos, csakugyan mondta, de ez szamárság. Tudod, miből áll ez a módszer?

– Tégy úgy, mintha nem tudnám.

1 Változat: Taine esszéjében.

Sainte-Beuve módszere

Eljött a pillanat, vagy ha úgy tetszik, a körülmények alakultak úgy, hogy félek, egyszer csak képtelen leszek kimondani, amit mindenekfelett mondani akartam. Ha mindez mégsem sikerülne, mert csökkent az érzékeny-ségem, ami nálam a tehetség csődjét jelenti, legalább a következtetéseimet kellene megfogalmaznom, noha a magas és szent eszményekhez viszonyí tva ez meglehe-tősen silány elképzelés, és ráadásul korántsem jelzi a szellem legnagyobb mélységei t. Ám mivel sehol sem olvastam, hát fel tételezem, nem is hangzik el, ha én ki nem mondom. Úgy tekintem, mintha szellemi titkok birtokában lennék, egyik pillanatról a másikra eltűnhe-tek, és velem együtt eltűnik a titok. Jó lenne pedig, ha engedelmeskednék Krisztus szép parancsolatának, mely Szent János evangéliumából való: „Dolgozzatok, a mig világosságotok van” 1, és sakkot adnék a lustasá-gomból fakadó tehetetlenség erejének. Úgy vélem te-hát, hogy lenne mit mondanom Sainte-Beuve-ről, s rögtön utána még jóval több dolgot vele kapcsolatban, semmint róla magáról, a maguk nemében talán fontos megállapításokat tennék arra vonatkozóan, hogy véle-ményem szerint miben vétett mint író és mint kritikus; s így talán sikerül kifejtenem, milyen legyen a kritikus,

1 János 12/35 (Károli). Megváltoztatott idézet, eredetileg: „Járjatok, a mig világosságotok van.”

és mi alkotja a művészet lényegét, mert erről gyakran eltöprengek. Mellesleg Sainte-Beuve kapcsán megra-gadhatom az alkalmat – miként ő is gyakran tette –, hogy bizonyos életformákról beszéljek, néhány szót ejthetnék néhány kortársáról, akikről szintúgy megvan a saját véleményem. Miután pedig megbíráltam a töb-bieket, s ezúttal Sainte-Beuve-től teljesen eltekintenék, megpróbálnám megfogalmazni, mit is jelent számomra a művészet, ha… 1

„Könnyed elmeél jellemzi Sainte-Beuve-ö t, árnyaltan tesz megkülönböztetéseket, leheletfinom pontossággal osztályoz. Halmozza az adomákat, tehát halmozza a nézőpontokat. Az egyéni és a különös áll érdeklődése központjában, s aprólékos kutatása fölött az Eszményi-ség esztétikai szabálya lebeg, ennek segítségével követ-keztet, és minket is erre késztet.”

Sainte-Beuve módszerének meghatározását és a di-cséretét Paul Bourget cikkéből kölcsönöztem, mert találóan jellemzi és jo gosan dicséri. Ám akár húsz más kritikust is idézhettem volna. Sainte -Beuve megalkotta az emberi szellem természettörténetét, utánanézett az egyéni életrajznak, családtörténetének, minden sajá-tosságának, művei értelmének és lángelméje természe-tének; emiatt találták Sainte -Beuve-ö t eredetinek, ő maga is így vall önmagáról, és mellesleg igaza is volt. Taine maga sem mond egyebet Sainte-Beuve módszeré-ről szóló dicshimnuszában, bár ő rendszeresebb és jobban szerkesztett szellemi természettörténetről ál-modozott, egyébiránt Sainte-Beuve korántsem értett

1 Az esszé első változatához készített előszó terve, klasszikus formá-jában.

vele egyet a fajok kérdésében. „Sainte-Beuve módszere legalább olyan értékes, mint írói életműve. A módszer újító volt. A szellemtörténetben alkalmazta a termé-szettudomány módszereit.”

„Megmutatta, hogyan lássunk hozzá az ember meg-ismeréséhez; megállapította, miként épülnek egymásra az egyéniséget alakító tényezők, s ezeket sorjában meg kell figyelnünk az egyén megértéséhez: először is szár-mazását és vérmérsékletét kell megvizsgálnunk, s ezt leggyakrabban apja, anyja vagy testvérei ismeretében tehetjük meg; azután az elemi nevelés következik, az otthoni környezet, a család és mindazok a hatások, amelyek a gyermeket és a kamaszt formálják; később az a meghatározó, hogy melyik az első jellegzetes csoport, melynek keretei között bontogatja szárnyát, melyik irodalmi csoportosuláshoz csatlakozik. Akkor sort kerí-tünk arra, hogy tanulmányozzuk a már kialakult egyént, keressük a valódi énjét leleplező ismertetőjele-ket, kikkel áll szemben, és kikhez vonzódik, így kiemel-kedik alapvető szenvedélye és sajátos szellemi iránya, röviden magát az embert elemezzük, nyomon követjük minden leplezett vagy leplezetlen megnyilatkozását, mert az irodalmi gyakorlat vagy a közvélemény előíté-lete óhatatlanul beékelődik szemünk és a valóságos arckép közé.”

Hanem azért mégis hozzátette: „Az effajta növényta-ni elemzés, amelyet az emberi egyénre alkalmaztunk, az egyetlen eszköz, amellyel a társadalomtudományok megközelíthetik a pozitív tudományokat, és csak al-kalmaznunk kell a népekre, korszakokra, fajokra, hogy meghozza gyümölcseit.”

A fentieket Taine jelentette ki, mivel saját intellek-tualista valóságfelfogása az, ho gy a tudományon kívül nincs igazság. Minthogy jó ízlésű ember volt, és csodál-

ta a különböző szellemi megnyilvánulásokat, segédtu-dományokként kezelte őket, ezzel indokolta értéküket (lásd Az értelem Előszavát). Sainte-Beuve-öt a „maga idejében” figyelemre méltó kezdeményezőnek tekintet-te, aki szinte egyenesen az ő, vagyis Taine számára találta volna fel módszerét.

Ám a filozófusok, akik nem tudtak rájönni, hogy a művészet valójában teljesen független a tudománytól, kénytelenek a művészetet, a kritikát stb. a tudományok mintájára elképzelni, ahol az előd szükségképpen keve-sebbre jut, mint követője. Márpedig a művészetben (legalábbis a szó tudományos értelmében) nincsen sem kezdeményező, sem előfutár. Minden az egyénben (rejlik)1, mindenki a saját számlájára kezdi újra a művé-szi vagy irodalmi kísérletezést; és az elődök életműve nem vezet valami végső igazsághoz, mint a tudomány-ban, amiből majd okul az utána következő nemzedék. Egy lángeszű írónak ma is mindent újra kell alkotnia. Nem tart sokkal előbbre, mint Homérosz.

Különben pedig minek is sorolnám fel mindazokat, akik ebben látják Sainte-Beuve módszerének eredetisé-gét, erényét? Adjuk csak át neki magának a szót:

„A Régiekkel az a helyzet, hogy nincs elegendő esz-közünk, hogy megfigyeljük őket. Az igazi Régiek eseté-ben, akiknek csak félig leomlott szobra maradt ránk, a legtöbbször lehetetlen a művel kezünkben visszajutni az emberhez. Tehát arra vagyunk utal va, hogy szö veg-magyarázatot fűzzünk a műhöz, és csodáljuk, hogy azon keresztül álmodhatjuk meg magunknak az írót és a költőt. Így az emelkedett eszmény érzésével újrate-remthetjük a költők és filozófusok alakját, Platón, Szo-phoklész és Vergilius mellszobrát; ez minden, amit az

1 Kétségkívül úgy értendő: „mivel minden benne van az egyénben…”

ismeretek tökéletlen állapota, a szűkös források meg-engednek, se a tájékozódás, se a múltba való visszatérés eszközével nem rendelkezünk. Az esetek többségében hatalmas, átgázolhatatlan folyam választ el minket az ókor nagyjai tól. Köszöntsük őket az innenső partról!”

„Az Újak esete egészen más. A kritikának, amely módszerét eszközeihez szabja, itt más feladatai vannak. Cseppet sem megvetendő megismernünk, ráadásul alaposan megismernünk az embert, sőt kifejezetten fontos dolog, különösen ha az illető jeles és ünnepel t személyiség.”

„A jellemek erkölcsi vizsgálata még csak részleteiben létezik, egyének és legfeljebb néhány faj leírásában: Theophrastos és La Bruyère nem lépnek ezen túl. Meg-figyeléseim alapján úgy sejtem, hamarosan eljön a nap, amikor létrejön a tudomány, amely a nagy szellemi osztályokat és főbb irányzataikat már meghatározhatja és megismerheti. Akkor pedig, ha egy szellem alapvető irányultsága adott, minden mást levezethetünk már ebből. Az ember vonatkozásában kétségtelenül sosem lehet majd olyan pontosan megtenni mindezt, mint az állatoknál és növényeknél; a társadalmi lény sokkal bonyolultabb; a szabadság szóval jellemezhetjük, ezért minden esetben nagyfokú mozgékonyságot tételezhe-tünk fel a lehetséges vál tozatok között. Akárhogy is áll a helyzet, úgy vélem, idővel sikerül kiterjesztenünk a társadalomtudomány határait; jelenleg azon a fokon áll, ahol a növénytan Jussieu előtt, és az összehasonlító anatómia Cuvier előtt, mondhatni, az adomázgatás állapotában. Egyszerű leíró tanulmányokat gyártunk a saját számlánkra, de homályos összefüggéseket és kap-csolatokat sejtek, s feldereng egy részleteiben érzé-keny, világosabb és átfogóbb szellemiség, amely egy nap feltárhatja a szellemi családoknak megfelelő nagy

természeti osztályokat.”

„Számomra az irodalom – mondotta Sainte-Beuve – nem független, vagy legalábbis nem választható el az ember többi megnyilvánulásától és szervezetétől… Ha egy embert, vagyis ha nem tisztán a szellemét akarjuk megismerni, nincs fölösleges módszer, nincs fölösleges nézőpont. Vajon önmagunkban és egészen mélyen meg vagyunk-e győződve arról, hogy teljességében ragad-tunk meg egy írót, amíg nem intéztünk hozzá néhány alapvető kérdést, és nem válaszoltunk rájuk, még ha a kérdések az írásai szelleméhez képest látszólag igen távoliak: Mi volt a véleménye a vallásról? Hogyan ha-tott rá a természet látványa? Hogyan viselkedett a nőkkel, a pénz dolgában? Gazdag volt-e vagy szegény; milyen napirend szerint és mi módon élt nap mint nap? Miben vétkezett, vagy mi volt a gyengéje? Egyetlen válasz sem közömbös a kérdésekre, ha egy könyv szer-zőjét és magát a könyvet akarjuk megítélni, amennyi-ben nem tisztán geometriai értekezés, hanem alapvető -en irodalmi mű, azaz teljességre törekszik.”

Sainte-Beuve műve nem mély. A híres módszer, ame-lyet Taine, Paul Bourget és sokan mások szerint a XIX. századi kritikatörténet utolérhetetlen mestere alkotott, ez a módszer abból áll, hogy nem választja el az embert és az életművet, nem tekinti közömbösnek, hogy ítéle-tet mondjon egy könyv szerzőjéről, amennyiben a könyv nem „tisztán geometriai értekezés”, először azokra a kérdésekre válaszol, amelyek az életmű szem-pontjából látszólag távoliak (hogyan viselkedett stb.), ellátja magát az íróra vonatkozó minden lehetséges adattal, egybeveti levelezését, kikérdezi az embereket, akik ismerték őt, elbeszélget velük, ha még élnek, elo l-

vassa, amit írhattak róla, ha már meghaltak; ez a mód-szer nem ismeri fel azt, amit megérthetünk, ha gyakran folytatunk önmagunkkal elmélyült párbeszédeket: hogy a könyv nem annak az énnek a terméke, aki szokásaink-ban, a társadalomban, vétkeinkben megnyilvánul. Ha ezt a másik ént próbáljuk megérteni, a lelkünk mélyén kell keresnünk, meg kell próbálnunk magunkban újra-terem teni, és ott el is érhetjük. Semmi sem menthet fel a lelki erőfeszítések alól. Minden ízében meg kell te-remtenünk ezt az igazságot, és könnyű lenne abban bízni, hogy egy szép napon kiadatlan levél formájában majd eljut hozzánk a napi postával, mert egy könyvtá-ros barátunk közzéteszi, vagy olyasvalaki szájából hal l-juk, aki jól ismerte az írót. Amikor arról beszél, hogy Stendhal életműve milyen hatalmas csodálatot keltett az új nemzedék több írójában, Sainte-Beuve így nyilat-kozik: „Hadd mondjam el nekik, ha pontosan akarom megítélni ezt a meglehetősen bonyolult szellemet, mert semmilyen értelemben sem szeretnék túlozni, én min-dig szívesebben folyamodom ahhoz, hogy – a saját be-nyomásaimtól és emlékeimtől függetlenül – előnyben részesítsem, amit Mérimée -től és Ampère-től hallottam róla, akik legjobb éveiben és indulásakor ismerték, amit Jacquemont mesélne róla, ha még élne, egyszóval: akik akkoriban gyakran találkoztak vele és kedvelték.”

Mi értelme van ennek? Mitől tudná valaki helyeseb-ben megítélni Stendhal t attól, hogy valamikor a barátja volt? Azt az ént, aki a műveket teremti, a másik én a barátok előtt homályba boríthatja, a másik én mélyen alatta maradhat sokak külső énjének. Különben ennek legjobb bizonyítéka, hogy Sainte-Beuve, aki ismerte Stendhalt, Mérimée és Ampère mellett begyűjtö tte az összes értesülést, amihez hozzájutott, egyszó val: min-dennel felszerelkezve, ami szerinte a kritikus számára

szóba jöhet annak érdekében, hogy pontosan í télhessen meg egy könyvet, Stendhalt az alábbi módon értékelte: „Most olvastam újra vagy legalábbis megpróbáltam ismét elolvasni Stendhal regényeit, őszintén szólva förtelmesek.” Másutt visszatér erre, amikor elismeri, hogy a Vörös és feketének „bár nemigen tudjuk, miért ez a címe, és ki kell találnunk, mit jelképez, legalább van cselekménye.” Annak ellenére, hogy modoros és valószí-nűtlenségeket tartalmaz, az első fejezet érdekes. Van benne ötlet. Biztos értesülésem van arról, hogy a regény indításához Beyle ismert egy határozott esetet, amely az ismerősei között történt, és amennyiben ehhez tartotta magát, ez akár igaznak is tűnhetett. Egy félénk fiatalem-bert váratlanul teljesen másféle világba vezetnek be, mint amelyben nevelkedett stb. … mindezt a szerző jól adja vissza, vagy legalábbis jól adná vissza, ha stb. … Nem élőlények ezek, hanem zseniálisan megszerkesztett önműködő gépek… Az olasz témájú regényekben sikere-sebb… Beyle összes regénye közül többeknek a Pármai kolostor adott leginkább fogalmat a szerző tehetségéről ebben a műfajban. Láthatják, milyen távol állok attól, hogy Beyle Pármaija tekintetében osszam de Balzac úr lelkesedését. Ha elolvastuk, szinte egész természetesen térünk vissza a francia regény műfajához, stb. … Rész-ben a történeti i gazságo t kéri számon az ember, stb., amilyet Manzoni Jegyesek című regénye, Walter Scott összes szép regénye, vagy Xavier de Maistre egy elra-gadó és valóban egyszerű novellája kínál; a többi csak egy szellemes ember műve.

És a fentieket két szöveggel zárja: „Noha ily módon kissé merész bírálatban részesítettem Beyle regényei t, távol álljon tőlem, hogy kárhoztassam őt azért, amiért megírta ezeket. Regényei olyanok, amilyenek, mind-azonáltal nem közönségesek. Olyanok, mint a műbírá-

lat: annak tanulságos főként, aki létrehozza…” A tanul-mányt pedig így fejezi be: „Beyle alapjában véve becsü-letesen és biztonsággal ábrázolta a bensőséges kapcso-latokat, és sose felejtsük el elismerni ezt, még akkor se, ha egyébként megmondjuk neki a magunkét.” Mindent összevetve, derék fickó ez a Beyle! Sainte -Beuve-nek talán nem is volt érdemes olyan gyakran összejö nnie Mérimée-vel az akadémiai vacsorákon, „annyi t mesél-tetnie Ampère-t”, hogy erre az eredményre jusson, és amikor elolvassuk, nem nyugtalankodunk annyira, mint Sainte-Beuve az újabb írónemzedékre gondolva. Barrés egyórás olvasással és „értesülések” nélkül többet tett volna nála e téren. Nem állítom, hogy minden ha-mis lenne, amit Stendhalról mond. Ám ha eszünkbe jut, hogy milyen lelkesedéssel beszél Mme Gasparin vagy Töpffer novelláiról, tökéletesen kiviláglik, hogy ha a Hétfők számain kívül minden XIX. századi mű elégett volna, és csak a Hétfők alapján lennénk kénytelenek a XIX. századi írók rangsoráról képet alkotni, Stendhal mintha elmaradna Charles de Bernard, Vinet, Molé, Mme de Verdelin, Ramond, Sénac de Meilhan, Vicq d’Azyr és sok mindenki más mögött, és az igazat meg-vallva elég bizonytalan a helye lenne Alton Shée és Jacquemont között.

Egyébként ki fogom mutatni, hogy ugyanígy viselke-dett szinte valamennyi – valóban eredeti – kortársát érintően; szép sikert könyvelhet el, miután a bírálat egész szerepét mindenekfelett abban látja, ho gy kijelö-li: kik a jelentős kortársai. Pedig most nem is az ellen-szenv vitte tévútra, mint más szerzők esetében.

„A művész1„, mondja Carlyle… és úgy fejezi be, hogy a világot nem látjuk egyébnek, mint „egy leírásra szolgá-ló látszatnak”.

Úgy látszik, Sainte-Beuve sohasem értette meg, mi az ihlet működésének, az alkotás folyamatának különös sajátossága, és azt sem, miben különbözik ez teljesen mások munkájától, csakúgy, mint az író más jellegű elfoglaltságaitól. Nem határolta el az irodalmi tevé-kenységben azt, amikor a magányban hallgatásra intjük a szavakat, amelyek éppúgy szólnak a többieknek, mint magunknak és általuk, még ha egyedül vagyunk is, s ugyanúgy ítéljük meg a dolgokat, mintha nem lennénk önmagunk, tehát mindezt nem választja külön attól, amikor szembenézünk önmagunkkal, szívünk valódi hangját igyekszünk meghallani és visszaadni, nem pe-dig a társalgásét! „Boldognak mondható éveimben (1848 előtt) életemet igyekeztem csendesen és méltó -sággal elrendezni, hitem szerint sikerrel. Időnként kellemes dolgokat írni, kellemeset, komolyat is olvasni, de főként keveset írni, ápolni a barátságokat, szelle-münkből félretenni a napi kapcsolatoknak, s abból önfeledten pazarolhatni, többet juttatni a bizalmasok-nak, mint a nyilvánosságnak, önmagunk színe-java legzsengébb virágát bensőnknek tartogatni, mértékkel élni fel az ifjúság utolsó évszakait, míg az értelem s az érzelem szelíden érintkezik, így rajzolódik ki számomra a derék irodalmár álma, aki ismeri a valódi dolgok érté-két, és aki nem hagyja, ho gy a mesterség és a szükség túlzottan elbitorolja a lélek s a gondolat lényegi jogai t. Aztán szorult helyzetbe kerültem, és kényszerűen le-

1 Hiányos idézet. Id.: A lerombolt templomok emlékére című cikkben a Stílusutánzatok és egyebek kötetből: „Carlyle szemében a költő valamiféle írnok, aki a természet parancsára írja meg titkainak többé-kevésbé fontos paródiáját.”

mondtam erről, pedig ezt tartottam egyedüli boldogsá-gomnak, avagy a mélabús s a bölcs ember választékos vigaszának.” Ez csupán a csalóka látszat, és valami kül-sőségesebb, bizonytalanabb dologra utal, elmélyültebb és áhítatosabb képet mutat a bizalmas meghittségnél. Valójában azt adjuk a nyilvánosságnak, amit a magány-ban írtunk önmagunk számára, és ez kétségkívül a saját művünk. (Bármi keresett is,) amit a bizalmasoknak, vagyis a társalgásnak juttatunk, (és ami keresett, az nagyon ártalmas, mert ha a szellemi élet velejárója, akkor tönkreteszi: nem Flaubert-nek az unokahúgával és az órással folytato tt beszélgetései jelentik a ve-szélyt), és a meghitt körnek szánt, vagyis a néhány személy ízlésének összetákolt alkotások, amelyek alig különböznek a leírt beszélgetések től, önmagunkat csak külsőségeiben visszaadó művek, nem a mély éné; és csak ha a többiektől, sőt a többiekről tudó az éntől is elvonatkoztatunk, akkor találjuk meg azt az ént, ame-lyik kivárta, amíg másokkal voltunk, s kétségkívül ezt érezzük az egyetlen igazi énnek, végül is a művészek csakis őérte élnek, ahogy egyre jobban felismerik iste-nüket, életüket csupán az ő tiszteletére, neki szentelik. A Hétfőktől kezdve Sainte-Beuve kétségkívül nemcsak életét változtatja meg, hanem felemelkedik egy kemény munkával töltött, lényegében véve termékenyebb élet – nem túl magas – eszményéhez, ahhoz, amelyet él; ez szükséges is a természetüknél fogva semmitte vésre hajló embereknél, enélkül nem bontakoznának ki gaz-dagon. „Kissé úgy járt – mondja Fabre-ról beszélve –, mint némely leányok, akik aggastyánokhoz mennek feleségül: nem tudni, miért, nagyon hamar odavész üdeségük, s az éjszakájukat meglangyosító szomszédság többet árt nekik, mint amit egy szenvedélyes élet sza-bad viharai árto ttak volna.

Azt hiszem, a vénség is ragadós, s vének között hamar megvénülünk!1

– mondotta Victor Hugo. Ez történt Victorin Fabre ifjú tehetségével: visszavonhatatlanul összekötötte életét az öregedő irodalommal, és hűsége okozta a vesztét.”

Gyakran beszél arról, hogy a művelt ember élete a dolgozószobában zajlik, habár hihetetlen tiltakozást zúdított Balzacra a Betti néniben elhangzottak miatt: „A minap megleptük André Chénier-t, láttuk, miként dol-gozik és kutat: jelenlétünkben sokszorozódtak meg a múzsa műtermében a jól megfigyelt vázlatok. Mennyire más de Lamartine dolgozószobája, amelyet sarkig tár előttünk, s szinte kényszerít minket, hogy behatol-junk… Költői létem – írja Saint-Beuve – egy időre újra-kezdődik. Ön jobban tudja bárkinél, hogy valóságos életemnek ez legfeljebb elenyésző hányadát alkotja. A jó közönség nem úgy terem, ahogy Jeho va teremtette az embert saját képmására, hanem éppen az torzítja el a szerzőt saját elképzelése szerint; azt hiszik, hogy életemből harminc évet töltöttem azzal, ho gy a rímeket rendezgettem, és szemléltem a csillagokat. Még har-minc hónapot sem fordítottam rá, s a költészet csupán annyi, mintha imádkoznék.” Ám amikor folytatja, Sainte-Beuve nem érti meg azt a páratlanul zárt világo t, amely a költő lelkén kívül nem érintkezik semmivel. Úgy véli, hogy mások adhatnak tanácsot a művésznek, ösztökélhetik, gátolhatják: „Miképp alakultak volna a dolgok Boileau, és az őt Legfőbb Parnasszusi Ellenőre-ként elismerő XIV. Lajos nélkül? Létrehozták volna -e vajon akár a legnagyobb tehetségek is mindazt ugyan-úgy, ami később örökségük legmaradandóbb dicsét

1 Victor Hugo: Ruy Blas, II. felv. 683. sor. (Ford.: ifj. Szász Béla.) Frank-lin Társulat, 1893.

alkotja? Félek, Racine gyakrabban alkotott volna Bérenice-eket, La Fontaine kevesebb Fabulát írt volna, mint Mesét, sőt Molière a Scapin-féle darabokat részesí-tette volna előnyben, és talán el sem jutott volna a Misanthrope szigorú magaslatáig. Egyszóval: az összes tekintélyes lángelme tobzódott volna a hibáiban. A nagy király tekintélyével megerősítve és felhatalmazva Boileau, vagyis a józan eszű kritikus hangú költő a ki-rály megtisztelő jelenlétében mindnyájukat kordában tartotta, és életművüket a legkomolyabb művekre kor-látozta.” Mivel pedig Sainte-Beuve nem látta a szakadé-kot, amely az író t a társasági embertől elválasztja, mi-vel nem értette meg, hogy az írói én csak a könyvekben mutatkozik meg, és hogy a társasági embereknek, (vagy a társaságban világfiként forgolódó, csak a magányban íróvá lényegülő többieknek) az író csak mint hozzájuk hasonló társasági ember nyilvánul meg; ezért aztán Sainte-Beuve bevezeti híres módszerét, amely Taine, Bourget és sokan mások szerint dicsőségére válik, ami abban rejlik, hogy egy költő, egy író megértéséhez mohón kifaggatja mindazokat, akik őt ismerték, akikkel összejárt, akik beszámolhatnak, ho gyan viselkedett a nőkkel stb., vagyis pontosan azokról a kérdésekről, amelyekben a költő tényleges énje nem is játszik szere-pet.

Könyvei, s köztük főképp a Chateaubriand és irodalmi köre azt a benyomást keltik, mintha szalonok sora tárulna fel, a szerző különböző beszélgetőtársakat hív meg, és kikérdezi őket az általuk ismert személyekről, ők pedig olyan szándékkal tanúskodnak, ho gy ezzel a többieknek ellentmondjanak, ennélfogva bebizonyítsák, ho gy nekik is van jelentős közlendőjük valakiről, akit dicsérni szo-

kás, vagy úgy sorolják be őt, hogy véleményük ellent-mondjon egy másik szellemi csoporténak.

És nem is a két látogatás tapasztalatai mondanak el-lent egymásnak, hanem egyugyanazon látogató lelké-ben rejlenek ellentmondások. Sainte-Beuve garmadával idézi az adomákat, kutatja fel a leveleket, tekintélyes, a bölcseletben kiváltságos helyzetet élvező tudósokat hívja tanúskodni, ám szívesen bizonygatja, ho gy az iménti nyilatkozó kissé hóbortos, mivel az illető koráb-ban egészen más nézeteket vallott.

Molé úr cilinderrel kezében idézi fel, hogy amikor Lamartine megtudta, hogy Royer-Collard jelölteti ma-gát az Akadémián, saját jószántából írt Molénak, és megkérte, szavazzon rá; ám amikor eljött a választás napja, Lamartine Collard ellen szavazott; egy más alka-lommal pedig, amikor Lamartine éppen Ampère ellen szavazott; elküldte a feleségét, hogy gratuláljon Ampè -re-nek Mme de Récamier-nál.

Látni fo gjuk, hogy igen felszínes felfogása nem válto -zott meg, de a mesterkélt eszmény végleg eltűnt. A szükség arra kényszerítette, ho gy lemondjon erről az életről. Miután kénytelen volt leköszönni a Mazarine Könyvtár igazgatói állásáról, először el kellett fogadnia egy előadássorozatot Liège-ben, hogy megélhessen; azután a Hétf őket kellett szerkesztenie a Constitution-nelnek. Ettől fogva az áhított szabad időt ádáz munka váltotta fel. „Feltétlenül kikívánkozik belőlem egy em -lék – meséli egyik ti tkára –, reggel, öltözködés közben a neves író ceruzával az újság szélére firkanto tt egy ese-tet, egy ötletet, egy mondatot, ami teljesen készen pat-tant ki agyából, és gondolatban bejelölte helyét a szö-vegben, hogy hol kell a fogalmazás fázisában levő cikk-

be illeszteni. Megérkeztem; őriznem kellett a könnyen elkallódó letépett újságcetlit. M. Sainte -Beuve így szólt: »Látja, ide fogom beleírni…« Titkári kötelességemmé vált, hogy mindjárt reggel indulóban, még mielőtt a közös munkához láttunk volna, egy szem villanás alatt idézzem fel a cikket, amelyet már két napja írt. Hanem a mester hamar betaníto tt, s már régóta megszoktam élénk szellemét.”

Bizonyára ez a munka kényszerítette, hogy felszínre hozzon egy csomó ötletet, amely talán sosem látott volna napvilágot, ha rest életvitelét folytatta volna, mint kezdetben. Úgy látszik, lenyűgözte, ahogyan egyes elmék (Fabre, Fauriel és Fontanes) az alkotási kény-szerből hasznot tudtak húzni. Tíz év alatt mindennek formát kellett öltenie, szüntelen áradt belőle, amit a barátai, önmaga és egy hosszan érlelt életmű számára tett félre, s amit valószínűleg sohasem tudott volna megírni. Ha így félreteszünk valamit a legértékesebb gondolataink közé, lehet, hogy egy regény kristál yoso-dik ki körülötte, más ötletünk egy költeménnyé bonta-kozhat, egy harmadiknak pedig éppen a szépségére érzett rá, amikor egyszer mindez feltört az elméje mé-lyéről; míg az ismertetendő könyvet olvasta, a legszebb áldozatot hozta, bátran feláldozta legdrágább Izsákját, a legfenségesebb Iphigéniáját. „Célom érdekében minden követ megmozgatok, ellődözöm az utolsó kartácsaimat is.” Elmondhatjuk, ho gy miközben röppentyűit barká-csolta, amelyeket tíz éven át minden hétfőn összeha-sonlíthatatlan ragyo gással repí tett fel, beleépítette maradandó könyveinek anyagát, s a könyvek aztán így elvesztek a jövő számára. Ugyanakkor bízvást tudta, hogy mindez nem tűnik el, és mivelhogy valami örök vagy többé-kevésbé maradandó belekerült ezekbe a kérészéletű írásművekbe, mert az itt felhalmozott,

összegyűjtö tt tünékeny valamiben az emberek folyama-tosan fellelik, ami maradandó. És valóban, egyszer-másszor olyan szórakoztató, sőt néha kifejezetten kel-lemes könyvekké váltak, olyan igaz mulatsággal telnek velük a percek, hogy meg vagyok győződve róla, van-nak, akik őszintén Sainte-Beuve-re vonatkoztatják, amit ő mond Horatiusról: „A modern népeknél és külö-nösen Franciaországban Horatius az ízlés, a költészet, valamint a gyakorlati és világi bölcsesség breviáriumá-vá vál t.”

Címük, a Hétfők, Sainte-Beuve egy heti lázas és elbű-völő munkáját juttatja eszünkbe, a hétfő reggeli dicső ébredést a kis Mont-Parnasse utcai lakásban. Hétfő reggel, amikor a téli nap még a csukott függönyök felett sápadozik, kinyitja a Constitutionnelt, és érzi, ho gy vá-lasztékos szavai ugyanabban a percben viszik szét szá-mos párizsi hálószobába a benne felötlött ragyogó új gondolatokat, és sokak csodálatát kiváltja; köztük vala-kiét, aki önmaga iránt is érzett ilyesmit, ő is látta Sainte-Beuve ö tletét világra jönni, jobb ötletet, mint amilyet másoknál valaha is olvashatott volna, ezek a részletek is aprólékosan ki voltak dolgozva, amelyeket először még ő sem vett észre, teljes fényében tündökölt szerelmesen dédelgetett árnyoldalaival. Sainte-Beuve nyilván nem lelkesedett már úgy, mint egy kezdő, aki régen leadta cikkét az újságnál, s végül is lemondott a megjelenésről, mert hiába nyitotta ki a lapot, az írást sohasem találta. Hanem egy reggel a kezdő szerző háló-szobájába belépett a mamája, a szokottnál is szórako-zottabb arccal tette mellé az újságot, mintha nem is lenne semmi érdekes olvasnivaló benne. Igen ám, de mégis túl közel ért, semmint ez észrevétlen maradha-tott volna, s miközben a mama sebesen vonult vissza, fürgén kitessékelte a hálószobába igyekvő öreg cselé-

det. Az ifjú író pedig elmosolyodott, mert rájött, hogy az imádott mama nem akarta, hogy bármit is megsejt-sen, szerette volna teljessé tenni a meglepetés örömét, hogy ő egyedül kóstolhassa, hogy olvasás közben mások beszéde ne zavarja, s ne kényszerüljön büszkeségből elrejteni örömét a vele tapintatlanul osztozni vágyók-kal. Mialatt az égbolt parázsszínű a sápadt nap felett, a ködös utakon nyomdától nyirkosan, pirkadattól ázottan viszik szét sietve az újságok ezrei minden otthonba az író gondolatát, táplálóbbat, ízesebbet a meleg briósnál, melyet – a még égő lámpa alatt – a tejeskávéba törde-lünk. A szerző sürgősen vásároltat néhány példányt, hogy ujjával tapinthassa az elképesztő megsokszorozó-dást, ho gy egy új vásárló bőrébe bújva elfogulatlan szemmel nyithasson ki egy másik számot, és meglelje benne ugyanazt a gondolatot. És ahogy a nap megduz-zad, megtelik és kivilágosodik, a tágulás apró lendüle-tével pattan az ibolyaszín látóhatár fölé, ő minden olva-só öntudatában pontosan egy időben látja diadalmas eszméjét napként felemelkedni, amint a hajnaltól telje-sen átszíneződik.

Sainte-Beuve már nem volt kezdő, és nem érezte töb-bé ezt az örömet. Ám mégis látta Mme de Boigne-t magas, oszlopos ágyában, téli pirkadatkor, amint ki-nyitja a Constitutionnelt; és elmerengett, hogy két órakor a kancellár meglátogatja a hölgyet, és majd erről be-szélgetnek, s talán ő is kap levélkét aznap este Mme Allart-tól és Mme d’Arbouville-tól, s értesítik, milyen is volt a visszhang. És a cikkeit valamiféle boltívnek tekin-tette, amely elméjéből és írásából emelkedik ki, de a másik vége az olvasók csodálatába és lelkébe merül, í ve ott válik teljessé, és o tt kapja meg a végső simításokat. Cikkeire ugyanaz érvényes, mint a képviselőházi tudó-sításokra, amelyeket az újságban borzongva olvasunk:

„Miniszterelnök úr, belügy- és kultuszminiszter urak: »Majd meglátják…« (Élénk tiltakozás jobbról, tapsvihar balról, szakadatlan moraj)”, és a megfogalmazásban a előzetes útbaigazí tás, valamint az érzelmi felindulás visszajelzései éppoly lényeges részét alkotják, mint a ténylegesen elhangzott szavak. A „majd meglátják”-kal a mondat egy cseppet sincs befejezve, alig kezdődik el, s az „élénk tiltakozás jobbról stb.”-vel már vége is van, szebb, mint a közepe, méltó az elejéhez. Az újságírás szépsége tehát nem kizárólag a cikkben rejlik; ha elsza-kítjuk attól a szellemtől, amelynek közegében betelje-sül, csupán csonka Venus marad. Mi vel pedig a tömeg-től kapja a végső kifejezést (legyen akár az a tömeg színe-java), mindig kissé alpári kifejezést nyer. X. olva-só helyeslő hallgatása képzeletben súlyt ad az újságíró szavainak, és kiegyensúlyozza a gondolatait. Követke-zésképp életműve nem annyira személyes, másokkal öntudatlan együttműködésben írta.

Ahogy az imént láttuk, Sainte-Beuve azt hi tte, hogy az általa kedvelt szalonélet nélkülözhetetlen az iroda-lomhoz, és ezt évszázadokra visszavetí tette, hol XIV. Lajos udvaráról írt, hol a Direk tórium választo tt testü-letéről, egész héten át alkotott, vasárnap gyakran még ki sem pihente magát, és hétfőn megkapta dicsősége bérét, mert örömet szerzett a jóknak és lesújto tt a go -noszokra; az egész irodalmat egyfajta „hétfőkként” fogta fel, amit esetleg újraolvasnak; amikor kritikáit írta, a siker érdekében gondolnia kellett a kor jó ízlésé-re, s ezért nem sokat törődött az utókorral. Az irodal-mat az idő függvényében látta. „Megemlítek önnek egy érdekes költői korszakot – írja Béranger-nak – A réten vártak ránk…”, és mivel komoly ókori műveltséggel rendelkezik, így folytatja: „Ennélfogva, ami engem illet, nemigen használom az effajta költészetet, és ön sem,

most a viharos, mámoros nemzedékek költészete ez, azoké, akik távolra tekintenek.” Azt mesélik, hogy halá-la előtt Sainte-Beuve azon tépelődött, fo gják-e szeretni később az irodalmat, és a Goncourt fivéreknek a Gervaisais asszony kapcsán azt ajánlotta: „Térjenek visz-sza teljesen kipihenten és dicsőségre vágyva. A Rómáról szóló regény épp kapóra jön, úgy tetszik, az irodalmi közvélemény feltámadóban van, s éles szemmel érdek-lődik önök iránt, a tehetségnek csak egy végső erőfeszí-tésre van szüksége, hogy megszülessék a nagy siker.” Számára az irodalom korszakokhoz van kötve, a kor annyi t ér, mint a személyiség. Összegezve: érdemesebb komoly politikai szerepet játszani és nem írni, mint elégedetlen politikusként erkölcsös könyvet írni… stb. Tehát másképp vélekedik, mint Emerson, aki azt mond-ta, hogy szekerünket egy csillaghoz kell kötnünk. Sainte-Beuve szekerét a legtalmibb csillaghoz, a politi-kához próbálta kötni, „érdekesnek találtam, ho gy nagy társadalmi mozgásban veszek részt”, mondta. Tucat-szor is sajnálkozva tér vissza rá, hogy Chateaubriand, Lamartine, Hugo miért politizáltak, ám valójában az ő műveiktől a politika sokkal idegenebb volt, mint Saint-Beuve bírálataitól. Miért mondta Lamartine-ról, hogy „a tehetsége itt elhalványul”1? És Chateaubriand-ról: „Emlékiratai végeredményben nem igazán rokonszenve-sek, és ez a gyenge pontjuk. Mert ami a tehetséget illeti, a rossz ízlésre és a mindenféle tévedésre való hajlam közepette, aho gy azt egyébként Chateaubriand majd minden írásában megtaláljuk, az oldalak többségén kétségkívül megérezzük a mester kezevonását, a vén oroszlán karmát, fura gyermekisége mellett a váratlan

1 Íme a részlet: „Nem a költői véna merül ki végleg… Ha tehetségét így használja fel és eltávolodik tőle, akkor valamiképpen elfojtja.”

felszárnyalásokat és a varázsosan kellemes, oldott ré-szeket, ahol ráismerünk a bűvész érintésére, hanghor-dozására…” „Hugóról csakugyan nem tudnék beszélni.”

Sainte-Beuve-ö t ott1 nemcsak kedvelték, hanem meg is becsülték. „Jegyezze meg, ha fontosnak tartja a többiek véleményét, a többiek is fontosnak tartják az Önét” – írta neki Mme d’Arbouville, s a szerző említi, hogy elő-zőleg az „akarjunk tetszeni és maradjunk szabadok” jelmondatot címezte neki. Valójában annyira meg volt kötve a keze, hogy például két oldallal odébb, tehát amíg Mme Récamier még életben volt, rettegett bármi ellenségeset mondani Chateaubriand -ról, és amint Mme Récamier és Chateaubriand meghalt, kárpó tolta magát; nem tudom, nem erre utal-e jegyzeteiben és tűnődései-ben: „Miután ügyvéd voltam már, szí vesen lennék bí-ró.” Akár igen, akár nem, annyi bizonyos, hogy szavan-ként semmisítette meg korábbi véleményeit. Amikor beszámol a Síron túli emlékiratok egy Mme Récamier-nál történt felolvasásáról, s ahhoz a szöveghelyhez ér, ahol Chateaubriand így beszél: „Oly korban, amikor nem kívánatos, ho gy bárki az apja örökébe lépjen, ugye, nem illenek ide e részletek, rátartian és rosszul csengenek? Hívság a javából a haladás, a forradalom korában”, Sainte-Beuve akkor tiltakozik mert úgy találja, hogy a lelkiismereti aggály túlérzékenységre vall: „A legkevés-bé sem; M. de Chateaubriand lovagi rangja elidegenít-hetetlen; sohasem szűnt meg nemesúrnak lenni, ám ez sosem gátolta a jóban.” Amikor Chateaubriand és Mme Récamier halála után a kritikus beszámolt a Síron túli

1 Azokról a szalonokról van szó, ahol főként Sainte-Beuve hatása érvényesült.

emlékiratokról, ahogy ismét e bekezdéshez ért: „Ha öröklöm apám és fivérem rátartiságát, csak rajtam múlik, hogy kutyabőröm láttán a breton hercegek if-jabbik sarjának tartom-e magam”, Sainte-Beuve félbe-szakítja a fenséges elbeszélőt. Ezúttal viszont már nem azt akarja közölni vele: „Hiszen ez egészen természe-tes.” – „Hogyan?! – kérdez rá. – Hát mi mást tesz most, mint hogy halmozza azt, ami a rátartiságból megmaradt, miközben, hogy a szavaival éljek, kigyógyulni törekszik belőle. Kétszeresen törtető ez a rátartiság; amivel atyját és fivérét vádolja, az legalább természetes.” Még olyas-valakiről is, mint Pasquier kancellár, akiről a legragyo -góbban, a legtöbb kedvvel, egyfolytában a legtöbb jót írta, azt hiszem, valószínűleg csak azért nem tagadja meg lelkes dicshimnuszait, mert Mme de Boigne végte-lenbe nyúló öregkora ebben megakadályozta. „Mme de Boigne – írja neki a kancellár –, panaszkodik, hogy ön már nem látogatja” (ahogy George Sand is ezt írja: „Musset gyakran vágyik rá, ho gy meglátogassa önt és meghívásokkal zaklassa, de én meggátolom, bármeny-nyire is szándékomban állna elkísérni, mert attól félek, hogy hiábavaló.”); „akar-e értem jönni a Luxembourgba menet? Csevegni fogunk stb.” Mme de Boigne még él t, amikor a kancellár elhunyt. Három meglehetősen di-csérő cikk a kancellárról, hogy kedvében járjon a lesúj-tott barátnőnek. Hanem a Portrékban Pasquier halála-kor azt olvassuk: „Cousin azt mondotta…”, és Goncourt-nak így nyilatkozott a Magny vacsorán: „Nem kifejezet-ten irodalmi értelemben beszélek majd róla. Chateau-briand társaságában épphogy megtűrték”, Goncourt nem tudta elfojtani megjegyzését: „Borzasztó, ha Sain-te-Beuve valakit megsirat.”

Hanem sértődékenysége, vál tozó kedve és hirtelen undora attól, amitől addig el volt ragadtatva, időnként

azt eredményezte, hogy élő embereknek is „nekiszaba-dult”. Meg sem kellett halni hozzá, elég volt összevesz-ni vele, ezért aztán ellentmondó cikkekkel találkozunk Hugóról, Lamartine-ról, Lamennais-ról, stb., és Béran-ger-ról is, akiről így nyilatkozik a Hétfőkben: „Hogy rövidre fogjam, akik esetleg emlékeznek rá, hogy haj-danán, több mint tizenöt éve, készítettem egy fényár-ban úszó, árnyéktól mentes Béranger-képet, azoknak azt válaszolom, kifejezetten ezért akarom újraalkotni. Tizenöt év elég ahhoz, hogy a modell megváltozzék vagy legalábbis jobban kiütközzenek vonásai; s főleg elég ahhoz, hogy aki ábrázolni igyekezett, megenyhül-jön, átformálódjék, egyszóval maga is alaposan módo-suljon. Amíg fiatalon alkottam költőarcképeket, sok érzelmet és lelkesedést kevertem bele, nem bántam meg; sőt némi bűnös elnézés is vegyült ehhez. Beval-lom, manapság csak az a komoly óhajom az ábrázolás-ban, hogy a dolgokat és a személyeket olyanoknak lás-suk és mutassuk, amilyenek, vagy legalábbis ahogy én most látom őket”. Ez a „visszanyert szabadság” ellensú-lyozta „tetszeni vágyását”, és ez nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy mérlegelni tudjon. Hozzá kell tennünk, bár volt benne bizonyos hajlam rá, hogy hajlongjon a tör-vényes hatalmak előtt, ezzel együtt készségesen meg-szabadult volna ettől, fogékony volt a nagyvilág és a hagyományok iránt, vonzotta a liberalizmus és a sza-badgondolkodás. Első hajlamának köszönhetjük, hogy a júliusi monarchia valamennyi nagy politikus egyénisé-ge mérhetetlen helyet kapott műveiben, amikor is sza-lonjába gyűjti a híres beszélgetőtársakat, gondolván, hogy a vitából születik a fény, egyetlen lépést sem tehe-tünk anélkül, hogy ne botolnánk Moléba, az összes lehetséges Noailles-ba, akiket annyira tisztel, hogy bűnnek találná, ha egészében idézné egyik cikkében

Mme de Noailles arcképét Saint-Simontól kétszáz év elteltével, és emellett, ezt ellensúlyozandó, kifakad az Akadémia arisztokratikus jelöltjei ellen (éppen de Broglie herceg igencsak törvényes választása kapcsán); így fogalmaz: ezek a végén még a házmestereikkel vá-lasztatják meg magukat.

Magával az Akadémiával szemben egyszer úgy visel-kedik, mint Molé barátja, úgy véli, hogy Baudelaire jelöltsége, noha igen jóban vannak, csupán tréfa, és azt írja, hogy a költőnek már arra is büszkének kellene lennie, hogy tetszett az akadémikusoknak: „Ön jó be-nyomást keltett, ez nem számít?”; máskor meg Renan barátjaként viselkedik, aki szerint Taine megalázkodott, amikor belement, hogy Esszéit az akadémikusok ítélete elé bocsássák, akik meg sem érthetik; kirohan Dupanloup püspök ellen, aki megakadályozta, hogy Littrét beválasszák az Akadémiára, és már az első nap megmondta ti tkárának: „Csütörtökönként az Akadémi-ára járok, a kollégáim jelentéktelen alakok.” Hízelgő cikkeket ír, némelyikről maga is elismeri ezt, de erőtel-jesen elzárkózik attól, hogy jót mondjon Pongerville-ről, róla így nyilatkozik: „Manapság nem lesz akadémi-kus.” Van benne valami, ami méltóságérzetnek nevez-hető, amit ünnepélyesen juttat kifejezésre, s ez néha nevetséges. Az még hagyján, hogy amikor ostobán megvádolták, hogy köze volt egy százfrankos megvesz-tegetéshez, meséli, hogy írt a Journal de Débats-nak, és a levélnek már „a hangneme is bizonyítja, hogy csak becsületes ember írhatta”. Hagyján, hogy de Pontmar-tintől vádoltan1 … vagy amikor azt hiszi, hogy Villemain

1 Úgy látszik, az alábbi adomára utal Proust. Pontmartin, akinek valószínűleg volt oka panaszra, meglehetősen gonosz arcképet rajzolt Sainte-Beuve-ről: „Bizonyos, hogy támadó és védekező fegyverek felhalmozásával tölti idejét, úgy sújt le azokra, akiket ma szeret és

úr egy beszédében burkoltan célzott rá, felk iált: […]. Nevetséges viszont, hogy miután a Goncourt fivéreket figyelmeztette, hogy rosszat készül mondani Gervaisais asszonyról, s egy harmadik személytől értesül t, misze-rint a testvérek a hercegnőnek1 azt mondották volna, hogy „Sainte-Beuve jól ítéli meg, hogy…”, a „lerántani” szó hallatán elfehéredik a dühtől, és felkiált: „Én nem szoktam lerántani!” Az egyik Sainte-Beuve válaszolt a…2

Időnként azon töröm a fejem, vajon nem a versei még a legjobbak az életművében. A szellemi sziporkát elhagy-ja. Többé nem közelítheti meg a dolgokat kerülő úton, ezernyi cím és tekintély felől. Az elvarázsolt és ördögi kör megszakad. Mintha a hitelét vesztett gondolat min-

holnap esetleg gyűlöl, mindazokra, akiktől ma viszolyog, és akiken később bosszút akar állni.” Sainte-Beuve felháborodott cikkben válaszolt: „Tudja meg, uram, ha ön nem lenne könnyelmű fickó, és szavainak súlya lenne, rágalmazónak nevezném.” 1 Mathilde hercegnő. 2 A kézirat félbeszakad: talán Sainte-Beuve Goncourt fivéreknek adott válaszáról van szó, amikor érdeklődtek, mi hír a Gervaisais asszonyról előzőleg beígért cikk felől. „Minden megfontolás után olybá tűnt, hogy bonyolult és majdnem lehetetlen műveletnek fogok neki: a részletekre vonatkozó számtalan dicshimnusz közepette kellett kifejtenem az eljárással s az egésszel kapcsolatos kifogásokat, és tennem ezt nemcsak a szerzők megsértése nélkül, hanem hogy elkerüljem a környezet minden bizonnyal szem-füles és többé-kevésbé jóakaratú megjegyzéseit. Magamtól jutottam erre a gondolatra, és be is fogom ismerni bizo-nyos visszhangok kapcsán, amelyekben ugyan nincs semmi súlyos, de figyelmeztetnek a veszélyre. Mivel a cikkeket kifogástalan szándékkal és szellemiségben töreked-tem megalkotni, és fél évvel ezelőtt sem történhetett másként, ro sz-szul tűrném, ha bennük bármit is, ahogy Taine barátunk mondja, környezetem hőmérséklet változásának tulajdonítanának. ”

dig összefüggött volna nála a mesterkélten ügyes kife-jezéssel, és amikor elhagyja a prózát, elmarad a hazu-dozás. Akár a diák, aki köteles latinra fordítani gondola-tait, kénytelen leleplezni őket, Sainte-Beuve először találja szemben magát a valósággal, és az közvetlenül hat rá. A Sárga sugarakban, a Racine könnyeiben, bármely versében több a közvetlen hatás, mint prózájában. Csakhogy ha nem hazudik, a hazugság minden előnyét is elveszíti. Mint a tejkúrára fo gott iszákos, a felfokozott hévvel együtt elveszíti erejét is. „Mily suta és csúf te-remtmény.” Nincs kínosabb, ha a nagy s tekintélyes kritikusnak szegényes az eszköztára, holott a választé-kos, finom, bohó, ellágyuló, kedveskedő stílusban töké-letesen otthonos. Minden el tűnik. Hatalmas kultúrájá-ból, a míves gyakorlatokból nem marad több, mint hogy elveti a dagályos, elcsépelt, alig ellenőrzött kifejezése-ket, és a képei mesterkéltek, ridegen keresettek, vala-hogy a buzgó és választékos André Chénier vagy Ana-tole France verseire emlékeztetnek. Mindez viszont kiszámított és nem igazán a sajátja. Ol yasmit igyekszik létrehozni, amit Teokritosznál, Coopernél, Racine -nál megcsodált. Önmagából, személyes mély tudatalattijá-ból jóformán csak azt látjuk, hogy suta. Gyakran lelki alkatként tér vissza e tulajdonsága. Ám az a kevés, ami a költészetében egyébként elbűvölő és komoly, a tudá-lékos s néha boldog erőfeszítés, hogy kifejezze, milyen tiszta a szerelem, milyen szomorú a nagyvárosok késő délutánja, az emlékek varázsa, az olvasmányok izgalma, mily mélabús a hitetlen öregkor, megmutatja – mert érezni, hogy Sainte-Beuve-ben ez az egyetlen valódi –, hogy az egész bámulatos, forró, roppant kritikai élet-műnek nincs jelentősége – mivel minden ámulat a ver-sekből ered. A Hétfők a látszat. A kevés vers a valóság. Egy kritikus költeményei, ennyi a súlya az egész élet-

műnek az örökkévalóság mérlegén.

Gérard de Nerval

„Gérard de Nerval mintha utazó ügynök lett volna Pá-rizs és München között…”

Ma, amikor egyöntetűen remekműnek kiáltják ki a Sylvie-t, ez a minősítés meglepően hangzik. Ám a Sylvie-t ma olyasmiért csodálják, ami az én ízlésemmel nem-igen fér össze, és mondhatnám, szinte jobb szeretném, ha maradt volna inkább elfeledve, aho gy Sainte-Beuve hagyta, akkor legalább érintetlenül léphetne elő, vará-zsos üdeségében. Tény, ha az igaz értelmezés felragyog-tatja szépségét, a remekmű még a feledésből is hamar kiemelkedik, pedig előbb elsüllyedt benne, aztán alap-talanul meghamisították. Lehet, hogy a görög szobrá-szatot rosszabb hírbe keverte az akadémiai értelmezés vagy a neoklasszikusok a Racine-tragédiákat, mint ha teljesen elfeledik őket. Jobb lett volna Racine-nak, ha nem olvassák, mint ha Campistron művét látják benne. Mostanára azonban megszabadították a sablontól, ere-detien és újonnan áll előttünk, mintha sosem ismertük volna. A görög szobrászattal is így történt. És erre ép-pen a klasszicizmus ellenzője, Rodin hívja fel figyel-münket.

Manapság Gérard de Nerval t egy megkésett XVIII . századi írónak tekintik, egy hagyományhű, helybéli, tiszta gallnak, akire nem hatott a romantika, és a Sylvie-ben ártatlan és finom képet festett az eszményi francia életről. Ezt csinálták abból az emberből, aki

húszévesen Faustot fordí t, meglátogatja Goethét Weimarban, a kívülálló teljes ihletével támogatja a romantikát, ifjúkorától kezdve őrülési rohamok gyöt-rik, majd bezárják őt, a Kelet után sóvárog, és sikerül is eljutnia oda, végül egy mocskos udvar kapuján találják meg felakasztva, anélkül hogy hóbortos természetéből és elborulásából adódó fura kapcsolatai és szokatlan viselkedése alapján eldönthetné az ember, hogy lázro-hamában lett-e öngyilkos, vagy szokványos társaságá-ból gyilkolta meg valaki, mindkét fel tevés egyaránt lehetségesnek látszik! Nerval elborult, nem csupán a gondolkodás természetére legkevésbé sem ható szervi téboly szállta meg, mint a rohamaikon kívül túlontúl is józan, szinte ésszerű és a valósághoz túlságosan ragasz-kodó bolondokat, őket csupán valami kizárólag testi eredetű mélakór gyötri. Gérard de Nerval esetében a születőfélben lévő és még lappangó téboly csak szélső-séges szubjekti vizmus volt, mondhatni, fontosabb lehe-tett számára egy álomhoz, egy emlékhez, az érzés sze-mélyes jellegéhez kötődnie, mint a valósághoz, vagyis ahogyan az érzést köznapian értelmezik és észlelik. Amikor pedig hajlama odajuttatja, ho gy – Flaubert-rel szólva – a valóságot csak annyira vegye figyelembe, „mint egy leírásra használható látszato t”, és hogy a látszatot megteremtse, remekül írja le a valóság bizo-nyos részét, akkor lényegében művészi hajlama torkol-lik őrületbe, elborulása és irodalmi eredetisége annyira párhuzamosan bontakozik ki, hogy a folyamatot úgy jegyzi le, ahogyan elszenvedi, legalábbis amennyire még leírható, mintha egy félálomban levő művész vet-né papírra az elalvást megelőző állapothoz vezető be-nyomásait, amíg csak az álom lehetetlenné nem teszi a megkettőződést. És ebben a korszakában írja csodálatra méltó költeményeit is, talán a legszebb francia nyelvű

sorokat, ám azok olyan homályosak, mint Mallarmé sorai, olyan sötétek, hogy – Téophile Gautier szavaival élve – mellettük még Lycophron is világosnak látszik:

…a sötét vigasztalan vagyok.1

és sok hasonlót… Márpedig a költő Gérard és a Sylvie szerző je közt tel-

jes a folytonosság. Ső t elmondhatjuk, hogy versei és novellái csupán különböző kísérletek egyazon dolog kifejezésére – emiatt támadható is Nerval, s bár másod-rendű szerzőnek éppen nem nevezném, de az igazán merész lángelme, aki művészi formáját egyszerre te-remti meg gondolatvilágával (ahogy például Baudelaire a Kis prózaversekben és A romlás virágaiban) legalábbis mintha hiányozna belőle. A Nervalhoz hasonló zsenik belső látomása rendkívül erős és határozott. Ám akár ingatag akaratuk miatt, akár mert hiányzik belőlük a biztos ösztön, a több lehetőséget is kínáló értelemé a döntő szó, tehát ahelyett, hogy egy utat járna végig, az ilyen alkat versben próbálkozik, majd hogy első ötlete kárba ne vesszen, megírja prózában stb.

Találunk sorokat, ahol szinte ugyanaz a gondolat fe-jeződik ki. Ahogy

a szent, dicső eget, mely reszket egyre s forr2

Baudelaire-sornak megfelel a Kis prózaversekben:

Egy tiszta égbolt, ahol elvész az örök hőség,

szakasztott úgy felismerhetik az imént már idézett versben is Sylvie ablakát:

1 Gerard de Nerval: El Desdichado (Ford.: Kálnoky László.) Francia költők antológiája II. Európa Kiadó. 1962. 246. o. 2 Ch. Baudelaire: A romlás virágai. Magyar Helikon, 1967. (Ford.: Tóth Árpád.) A haj, 46. o.

a lugast, hol borág rózsák keverednek.1

az ölelkező futórózsa- és vadszőlőindák között 2

És egyébként ezért látjuk a Sylvie-ben minden házon a rózsát a szőlővel összefonódni. Különben cseppet sem vettük célba Jules Lemaître-t (erre mindjárt kitérek még), aki a Sylvie elejéről idéz Racine című munkájában: „A pázsiton leánykák táncoltak körbe-körbe, s anyáik-tól tanult régi dalokat énekeltek olyan természetes, tiszta franciasággal, hogy az embert öröm töltötte el, amiért az ősi Valois-földön élhet, ahol immár több mint ezer esztendeje Franciaország szíve dobog.”3 Hagyomá-nyos jó franciaságról lenne szó? Én a magam részéről erősen kétlem. Helyezzük vissza a mondatot oda, aho vá való, ahol önmagát világítja meg. Valami álomfélében zajlik: „Hazatérve lefeküdtem, de nem leltem nyugal-mat. Egész ifjúságom elvonult előttem. Ez a féléber állapot, amelyben a tudat még ellenszegül az álom csa-pongó játékainak, sokszor lehetővé teszi, hogy bárm i-lyen hosszú életszakasz kimagasló emlékei néhány röpke pillanatra sűrűsödjenek.”4 Rö gtön felismerhetik Gérard költeményét:

Egy dal zsong bennem, s nékem többet ér.5

Itt van például egy valószínűtlen kép, a valóságban nem találunk ilyet, még a szó sem képes felidézni, csu-pán álmunkban vagy a zene hatása alatt látunk néha ehhez foghatót. Olykor az elalvás percében pillantjuk

1 El Desdichado. 2 Gérard de Nerval: Sylvie. Európa kiadó, 1960. (Ford.: Brodszky Erzsé-bet.) 31. o. 3 I.m. 21. o. 4 I.m. 21. o. 5 Ábrándozás. (Ford.: Radnóti Miklós.) Id. Antológia, 250. o.

meg, szeretnénk megragadni és meghatározni alakju-kat. Amikor felébredünk, nem látjuk többé, hagyjuk elröppenni, és mielőtt rögzíthettük volna, már el is aludtunk, mintha az értelemnek tilos lenne megpillan-tania őket. A képek szereplői maguk is álomi lények.

egy dáma… talán egy másik régvolt életemben már láttam egyszer – s most emlékszem én!

Mi köze lehetne ennek Racine-hoz? Lehet ugyan, hogy még a vágy és az álom tárgya is éppen azt a fran-cia varázst sugározza, mint Racine idején, aho gyan Racine – átélés nélkül – megfogalmazta, de úgy hang-zik, mintha a dolgok tökéletesen egynemű osztál yába sorolnánk a pohár friss vizet, és azt, aki lázasan szom-jazza, vagy az ártatlan lánykát és a buja vénembert, mivel az előbbi az utóbbinak vágyálma. S bár Lemaître oly korban újított, amikor roppant kevesen tették, bírálata mindenestől egyéni és alkotó, tökéletes szemé-lyessége miatt részleteiben a legjellegzetesebb és ma-radandó – anélkül, hogy ez bármit is változtatna Lema -ître iránt érzett mély csodálatomon vagy jottányit is levonna bámulatos, Racine vonatkozásában páratlan könyve értékéből –, azért el kell mondanom, hogy Le-maître túl sok mindent szeret kihozni egy műből, mintha bűvészkalapból ontaná bőségesen mindazt, amit előbb ő maga helyezett el.

Valójában viszont egyáltalán semmi ilyesmi sincs sem a Phaedrában, sem a Bajazetben. Ha egy könyvbe vala-miért beleírjuk a Törökország szót, s a szóról amúgy nincs semmi képzetünk, semmilyen benyomásunk, nem is sóvárgunk utána, nem állíthatjuk, hogy Törökország megjelenne a műben. Racine maga a napsütés, fénytől sugárzik stb. A művészetben csak azzal lehet számolni,

amit megfogalmazunk vagy érzékelhetővé teszünk. Ha azt mondjuk, hogy Törökország jelen van a műben, azt jelenti, ho gy a Törökország lényege érezhető benne stb.

Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos helyekhez nemcsak az irodalmon át vonzódhatunk, talán épp-olyan mélyen, de kevésbé tudatosan. Tudom, vannak irodavezetők, kisemberek, orvosok vagy nagypolgárok, nem művészek, akik a párizsi csinos lakás, kocsi és színházba járás helyett jövedelmük egy részét egy kis bretagne-i házba fektetik, esténként öntudatlan műél-vezettel sétálgatnak, és legfeljebb úgy hozzák szóba időnként, hogy: „De szép az idő, milyen jó itt”, vagy „Milyen kellemes az esti séta.” Csakhogy semmi sem utal arra, hogy ilyesmi Racine-nál is létezett volna, és mindenesetre hiányzik belőle az a sóvárgó jelleg, ami a Sylvie álomszínére jellemző. Mostanában egy egész iskola kényszerít újfajta módit a művészetre, az igazat megvallva, nem is haszontalanul, mert szembeszáll az uralkodó elvont szóáradattal, hisz az ősi forma megújí-tásában, és az első perctől fogva mindenki egyetért abban, hogy a mondat egyáltalán ne fejezzen ki semmit, nehogy nehézkes legyen, és hogy a könyv körvonalát szabatosabbá tegyék, száműznek belőle minden bonyo-lultan visszaadható kifejezést, a teljes gondolatvilágot és a többit, és a nyelv hagyományos jellegének megőr-zése kedvéért minduntalan megelégednek a már létező, tökéletesen kész mondatokkal, és még azt a fáradságo t sem veszik, hogy újragondolják őket. Nem rendkívüli érdem, ha többé-kevésbé élénk a hangnem és mondat-tanilag tiszta a szerkezet, ha elég könnyedek a költői fordulatok. Könnyen jutunk előre futólépésben, ha indulás előtt a ránk bízott összes kincset a folyóba hányjuk. Csakhogy a sietős utazás és a könnyű érkezés meglehetősen érdektelen, mivel érkezéskor nem ho-

zunk magunkkal semmit. Tévednek, ha azt hiszik, hogy az ilyen művészet hi-

vatkozhat a múltra. Gérard de Nervalra semmiképp sem, rá a legkevésbé. Nyilván azért hiszik, hogy hivat-kozhatnak rá, mert cikkeikben, költeményeikben vagy regényeikben szívesen szorítkoznak arra, hogy „mér-téktartóként” írják le a francia szépséget, „a nyájas égbolt alatt tiszta építészeti stílusok, dombhajlatok és templomok, mint Dammartinban és Ermenonville-ben”. Mi sem áll távolabb a Sylvie-től.

Amikor Barrès Chantilly, Compiègne és Ermenonville járásokról mesél nekünk, akár kiköt a Valois-szigeteken, akár sétára kel a chââlis-i vagy a pontarmé-i erdőkben, a Sylvie-ben olvasott nevek hallatán kellemes izgalom fog el, nem a valóságos időben lezajlott tényle-ges emlékektől, hanem a szorongásból fakadó üde örömtől, amit a „kedves bolond” átél t, és erdei reggeleit „félálomban” vagy inkább az emléküket bűvös zavarral i tatta át. Az Île-de-France mint átlagosan bájos mértéktartó vidék, és hasonlók! Ó, milyen távol áll ettől, mennyire kifejezhetetlen, hogy az üdeségen, a reggelen, a jó időn, sőt a múlt felidézésén túl is van valami, amitől Gérard felpattan, talpra ugrik és rázen-dít, de nem az egészséges örömtől, és mi is átérezzük végtelen nyugtalanságát, ha belegondolunk, hogy a vidékek léteznek, s hogy elsétálhatunk a Sylvie tájaira. Mit tesz hát Barrès, hogy véleményét elfogadtassa? Felsorolja a neveket, hagyományos jellegű dolgokról mesél, mint temetésünkön a mennyei szelíden hunyo-rogó gyertyák a verőfényben s az októberi ködben a harangok, holott kifejezetten most érezzük, hogy tet-szik, Hallays és Boulanger fogalmai szerint nem éppen

megfontoltan, és aligha az „átlagos báj” és az „Île-de-France” miatt. A legjobb bizonyíték pedig Barrès elfo-gultságára néhány oldallal arrébb olvasható, ezúttal Vogüével kapcsolatban még egyszer felelevení ti mind-ezt, aki a maga részéről nem megy to vább Touraine-nél, „az ízlésünk szerint elrendezett tájaknál”, a szőke Loire-nál. Milyen távol esik mindez Nervaltól! Igaz, emlékszünk az első téli reggelek mámorára, az utazás vágyára, a napsütötte távol igézetére. Ám örömünket nyugtalanság szövi át. A vidék mérték tartó bájából fakad, de túllép rajta. Hogy mivel lépi túl, meghatároz-hatatlan. A többlet Gérard -nál egy napon őrületbe for-dul. Józan mérték, francia eszmény cseppet sem jellem-zi. A költő lángelméje itatta át a többlettel a neveket és a helyeket. Azt hiszem, fogékony képzelettel mindenki átadhatja magát az álmodozásnak, és bennünk is hagy-hat ez utóízt, „mert nincs maróbb utóíz, mint a Végte-len”! Csakhogy nem attól jövünk zavarba, ha kedvesünk a szerelemről beszél, hanem a szerelmet keltő aprósá-goktól, a ruha csücskétől, egy keresztnévtől. Vagyis mindez lényegtelen, az île-de-france-i szigetek, Chââlis, Pontarmé szavak mámorítanak meg, ha arra go ndo-lunk, hogy egy szép téli reggel felkerekedhetünk és meglátogathatjuk az álombéli tájakat, ahol Gérard sé-tált.

Ezért hagy hidegen minden dicshimnusz, amit a vi-dékről zengenek nekünk. Pedig de szép lenne, ha mi írtuk volna a Sylvie oldalait. Csakhogy Baudelaire-rel szólva: nem lehetünk gazdagok, és nem juthatunk egy-úttal a mennybe is. Értelemmel és ízléssel nem alkotha-tunk tájat a semmiből, még úgy sem, mint Victor Hugo vagy Heredia, és nem telíthetjük a tájat az álom légkö-rével, ahogy Gérard a Valois-vidéket, hiszen valójában mindezt a saját álmából merítette. Hugo csodálatos

Villequier-jére, Heredia csodás Loire-jára nyugtalanság nélkül gondolhatunk. De ha Pontarmé nevét olvassuk a vasúti menetrendben, beleborzongunk. Valami megha-tározhatatlan nyilatkozik meg itt, szeretnénk átélés nélkül, józan számítással megragadni, de egyes zsenik esetében ez eredendő része az alkotásnak, másoknál meg hiányzik, és valahogy gazdagabbá teszi a művet, mint ahogy szerelmesekként is többet érzünk a puszta esztétikai csodálatnál és ízlésnél. Ez jelenik meg némely álom megvilágításában, mint a XIII. Lajos kastélya előtti fényözön, s ha mégoly eszes is Lemaître, téved, ha Nerval művét a mértéktartó báj példájaként említi. A beteges szorongás iskolapéldáját látjuk itt… Barrès jó ízlését tükrözi, hogy „felséges bolondnak” nevezi Nervalt, tébolyát napjainkban csaknem hagyományos-nak, ókorinak és ártalmatlannak tünteti fel.

Vajon azért látogatta meg Gérard újra a Valois-vidéket, hogy megírja a Sylvie-t? Minden bizonnyal. A szenvedély hisz valóságos tárgyában, az álomtáj sze-relmese látni akarja. Ha nem akarná, nem lenne őszin-te. Gérard ártatlan lélek, és utazik. Marcel Prévost sze-rint nyugodtan otthon maradhatunk, hiszen úgyis csak álom minden. Ám mindent összevéve csupán a kifejez-hetetlennel nem boldogultunk, azzal, amit egy könyv-ben vélhetőleg képtelenség megragadni. Bizonytalan és makacsul kísértő valamiről van szó, ami olyan, mint az emlék. Voltaképpen légkör. A Sylvie kéklő és bíbor lég-köre. Ha nem sikerült megfoghatóvá tenni a kifejezhe-tetlent, akkor puszta önáltatás, ho gy művünk felér azokéval, akik elérték, hiszen a szavak végeredmény-ben egyformák. A megfoghatatlan azonban nem a sza-vakban rejlik, szavakban ki sem fejeződik, hanem tel-jességgel a szavak között bujkál, mint Chantillyban a reggeli köd.

Ha egyáltalán valaki, akkor Gérard de Nerval a Sylvie-ben fáradságosan törekszik arra, hogy önmaga számára pontosan vázolja, megragadja és megvilágítsa az emberi lélek nyugtalan árnyalatait, mély összefüggései t és szinte megfo ghatatlan élményeit, s ez tökéletes ellenté-te az áttetsző, könnyed vízfestésnek. A naiv ábrázolás-ként kezelt történet, emlékezzenek csak vissza, álom az álomról. Gérard megpróbál felidézni egy nőt, akit egy másik nővel egy időben szeretett, élete egyes korszaka-iban döntő szerepet játszott, és minden este egy bizo-nyos órán hatalmába kerítette őt. És amint egy álom-képben feleleveníti azt az időt, elfogja a vágy a vidék után, felkerekedik, kaput nyittat, kocsiba száll. S ahogy döcögve halad Loisy felé, emlékezik és mesél. Álmatlan éjszaka után érkezik meg, az éji kialvatlanság miatt a valóságtól mintegy elszakadva, és mert a vidék, ahová visszatér, inkább csak a saját múltja, szívében legalább annyira létezik, mint a térképen, s amit akkor lát, oly szorosan fonódik össze folyamatosan felidézett emléke-ivel, hogy kénytelenek vagyunk egyre-másra visszaper-getni az előző oldalakat, hogy megtudjuk, hol vagyunk, a jelenben-e, vagy a múlt hívogat.

Még a szereplők is a fenti sorok dámájára emlékez-tetnek, „egy másik életemben már láttam egyszer – s most emlékszem én”. Bízvást állíthatom, hogy sem Adrienne-ről, akit összetéveszt a színésznő vel, és őhe-lyette szeret belé, sem a kastélyokról, sem a nemesek-ről, akiknek mintha inkább múltbéli életét látná, sem „a kapus kapatos fiáról”, sem pedig a Szent Bertalan-napi ünnepről nem igazán tudjuk, hogy valóság-e vagy álom, hiszen az egész történetben még a szereplők is csupán egy álom árnyképei. A mennyei délelőtt az ösvényen, a látogatás Syl vie nagyanyjának házában valódi… De

gondoljuk csak el, a költő az éjjel szabad ég alatt csupán egy szemhunyást aludt, és furcsa álmában még érzékel-te a dolgokat, hiszen az angelus hangjával a fülében ébredt, bár hallani nem hallotta.

Ha úgy tetszik, az ilyen reggelek valódiak. De az izga-lom bennük vibrál, s ilyenkor a legcsekélyebb szépség is megmámorít, és amire a hétköznapi valóság nem képes, szinte az álom élvezetét nyújtja. Mint amikor összhan-got hallunk, megindít minden dolog igazi színe, sírni vágyunk, ha látjuk, hogy a rózsa rózsaszín, vagy hogy a téli fatörzsekről a gyönyörű zöldek szinte visszaverőd-nek, sőt ha egy csöppnyi fény, például az alkonyi nap épp csak megérinti a színeket, a hószín orgona felzen-díti fehérét, érezzük, ahogy a szépség eláraszt minket. Még odabent is lázba hoz a természet friss levegője, a tanyán vagy a kastélyban éppúgy elfog az eleven izga-lom, mint előbb séta közben, és egy álomrészletre em -lékeztető ódon tárgy csak fokozza a feszültséget. Elég a tarka szőnyeggel borított lépcsőn felballagnom, vagy ebéd közben meglátnom a sápadt márciusi napot, ahogy a park fatörzsei t nemes penésszel bevonó áttet-sző zöldeket megcsillantja, vagy ahogy sápadt sugarát a kandalló közelében a szőnyegen melengeti, miközben a kocsis utasításokat vesz át a közelgő sétakocsizásra, máris fölkavar a felismerés vagy a csodálat, bizonyára meglepetést okozva néhány igazi várúrnak. Ilyenek az áldott délelőttök, a kialvatlanság, az utazás tépázta idegek, a testi kábulat, s a szokatlan körülmények miatt a mindennapok kemény kövébe üreget vájnak és csodá-latosan megőrzik pompás, izgalmas színüket, míg az álom varázsa sajátos légkörével, akár egy gyönyörű, nagy, bűvös és tarka barlango t, emlékeinkben el nem szigeteli őket.

Bíborszínű a Sylvie, a rózsa bíbora, bíbor vagy ibolya-

lila bársonyon, de semmiképpen sem a mértékletes Franciaország vízfestékárnyalatai. Újra és újra felvillan a vörös, lövések, vörös sálak stb. Sylvie neve két „i”-jével maga is bíbor – valóban a Tűz Leánya. Jómagam gyakran vágytam rá, ho gy a gondolat rejtélyes törvé-nyeit megfo galmazzam, felsorolhatnék ötöt-hatot is, ahányat a Sylvie-ben találtam –, joggal állíthatom, hogy a tökéletes kivitel a döntő, de bármennyire is megkü-lönbözteti az igénytelen fércművet a mesterműtől, tehát a csak gúnyból gondolkodónak titulált írókat Gérard-tól, ők mégiscsak előbb hivatkozhatnak rá, mint azok, akik könnyen visznek tökélyre valamit, mert egyál talán nem is hoznak létre semmit. A Gérard ábrá-zolta kép valóban elragadóan egyszerű. És ez lángelmé-jének egyedüli kincse. Érzései annyira személyesek, hogy ha csupán elmondjuk, mitől jönnek létre, nem adjuk vissza pontosan, miért értékesek szemünkben. Ha pedig megpróbáljuk elemezni, hogy élményünk miért személyes, ugyanígy eltüntetjük a költői képet és a festményt. Mivel pedig helyzetünk reménytelen, jobb ha nem a túl személyes Pierre Loti val, hanem vasúti menetrendekkel, útikönyvekkel, kereskedők és falusi utcák névjegyzékével, Bazin minden élőfát megnevező feljegyzéseivel tápláljuk az álmodozást, mert nevet adnak álmainknak, és nem magyarázzák őket. Gérard azonban megtalálta a módját, ho gy csak fessen, és festményéhez álomszíneket keverjen. Talán még így is túlontúl józan a kisregény…

Sainte-Beuve és Baudelaire

Baudelaire-t, a költőt, nem szíveled igazán, de abban általános az egyetértés, hogy a hozzá szorosan kötődő Sainte-Beuve bebizonyította: a költő esetében teljesen tisztán lát, és látnoki módon maradéktalanul csodálja őt. Nohát, ha Sainte-Beuve meghatódott is attól, hogy Baudelaire csodálja, tiszteli és kedveskedik, hol verset, hol mézeskalácsot küldözget neki, és a Joseph Delorme-ról, a Vigasztalásokról, a Hétfőkről rajo ngó leveleket ír, vagy ho gy gyengéd leveleket intéz hozzá, de ismétel t kérésére, hogy legalább egyetlen árva cikket szentelne neki, Sainte-Beuve sohasem válaszolt. A XIX. század legnagyobb költője, aki ráadásul a barátja, nem szere-pelt a Hétfőkben, ahol megannyi Daru gróf, Alton Shée és más helyet kapott. Ott ő legfeljebb csak melléksze-replő. Perének idején Baudelaire egyszer könyörgött Sainte-Beuve-nek, hogy levélben venné védelmébe: Sainte-Beuve úgy találta, hogy a császári kormányzat-hoz fűződő kapcsolatai ezt nem teszik lehető vé, és megelégedett azzal, hogy névtelen 1 védelmi tervet szerkesztett, amely felhatalmazza az ügyvédet, hogy felhasználja, de anélkül, hogy Sainte-Beuve-öt megne-

1 „Sainte-Beuve boldog volt, hogy barátja segítségére siethetett anélkül, hogy lejáratta volna magát”, jegyzi meg ártatlanul Crépet, aki azt hiszi, hogy ezzel megdicséri Sainte-Beuve magatartását. (A szerző jegyzete.)

vezné, és ebben azt nyilatkozta, hogy Béranger éppoly vakmerő volt, mint Baudelaire, miközben hozzáfűzi: „Távol álljon tőlem, hogy bármivel is csökkentsem a nevezetes költő dicsőségét [nem Baudelaire-ét, hanem Béranger-ét], a mindenki számára drága nemzeti költő-ét, akit a császár méltó nak talált nyilvános temetésre stb.”

Ám a Hétfői csevejekben lehozza A romlás virágairól Baudelaire-hez intézett levelét, ahol hangsúlyozza, hogy a levelet olyan szándékkal írta, hogy segítségére siessen a védelemnek, talán hogy a dicséret jelentősé-gét csökkentse. Először is megköszöni Baudelaire aján-lását, ám mivel nem képes rászánni magát egyetlen dicsérő szóra sem, megállapítja, hogy a számára már ismert versek összességükben „egészen másként hat-nak”, de ezzel a tagadhatatlanul szomorú és lesújtó ténnyel Baudelaire is tisztában van, és ez így megy legalább egy oldalon keresztül, anélkül hogy egyetlen jelző is sejtetné, ho gy Sainte -Beuve jónak találja a könyve. Csupán arról értesülünk, ho gy Baudelaire oda-adóan szereti Sainte-Beuve-ö t és Sainte-Beuve is tuda-tában van, milyen nemes lelkű Baudelaire. Csak a má-sodik oldal közepén kockáztatja meg végül, hogy mél-tassa [köszönőlevélben, ahhoz, aki oly kedvesen és annyi tisztelettel bánt vele!]: „Érzékeny munka [itt értékeli először, ám ez jó és rossz értelemben egyaránt vehető], keresetten míves, sajátos tehetséggel [ha egy-általán dicséri, most teszi először, és ne cifrázzuk a dolgot, lényegében utoljára], és amint a rettenetről szól [Sainte-Beuve húzta alá, nem mi], avagy petrarkizál, kifejezésében szinte keresetlen…”, majd atyáskodva: „Drága gyermekem, Ön bizonyára sokat szenvedett.” Néhány bírálat következik, majd bókok a javából, de csak két műről: a Bánatos holdvilág szonettről, „mintha

az ifjú Shakespeare angol kortársáé lenne”, és a Hozzá, aki túl vidám1 címűről, melyről ennyit mond: „Miért is nincs e költemény latinul vagy inkább görögül?” Elfe-lejtettem megemlíteni, hogy kissé feljebb „mesteri kivitelről” beszél. S mivel szívesen viszi végig a képes beszédet, így fejezi be: „Hanem ismétlem, nem annak bókol az ember, akit szeret…” – nem annak, aki az imént küldte meg önnek A romlás virágait, miközben azzal telik életünk, hogy annyi tehetségtelen írónak bókolunk…

Ám ez még nem minden, mert amint Sainte-Beuve értesül t róla, hogy számítanak a levél közlésére, vissza-kérte, talán-meg akarta nézni, nem hagyo tt-e benne túl sok dicséretet (ez különben puszta feltevés a részem -ről). Mindenesetre, amikor betette a Hétfői cseve jekbe, őszintén szólva azért, hogy visszafogja a dicséretet, kötelességének érezte, hogy megfejelje egy kis előszó-val, amelyben megemlíti: azért írta meg a levelet, hogy „a védelem segí tségére siessen”. És lám, hogyan beszél A romlás virágairól az előszóban, bár ez alkalommal, hogy a költőt nem címezi „barátjának”, nem kell többé korholnia, bókolhat is neki: „A költő Baudelaire… éve-ket áldozott arra, hogy mérges nedvet vonjon ki min-denfajta virágból [ez azt akarja jelenteni, hogy megírta A romlás virágait], sőt meg kell mondjam, ez meglehető-sen jó illatú méreg. Ettől eltekintve [mindig ugyanaz!] szellemes ember[!], ha kedve hozza, meglehetősen sze -retetreméltó [Baudelaire csakugyan így írt neki: „Épp-úgy szükségem van arra, hogy Önnel találkozhassam, mint Anteusnak, ho gy megérintse a földet”], és erős érzelmekre képes [valójában ez minden mondandója A romlás virágai szerzőjéről. Hasonlóképp értesülhettünk

1 Proustnál: A celle qui est trop sage. (Hozzá, aki túl bölcs.)

Sainte-Beuve-től már arról is, hogy Stendhal szerény volt, Flaubert pedig derék fickó]. Amióta A romlás virágai címen válogatást adott ki [„Tudom, hogy verseket ír, sosem gondolt rá, ho gy egy kis válogatást közöljön belőlük?”, érdeklődik egy társasági férfi Mme de Noailles-nál], nemcsak a bírálattal gyűlt meg a baja, hanem az igazságszolgáltatás is beleárto tta magát a dologba, mintha valóban veszélyesek lennének ezek a választékos rímekbe bújtatott kajánságok és elhallgatott, titkos gondolatok…” Majd szabadkozni látszó sorok kö-vetkeznek (legalábbis ez a benyomásom), miszerint a vádlottnak a levélbeli dicséretek segítségül szolgálnak. Mellesleg jegyezzük meg, hogy a „bújtatott kajánságok-kal” nemigen fér össze a „Drága gyermekem, Ön bizo-nyára sokat szenvedett.” Hányszor fogja el az embert a kísértés, ho gy Sainte-Beuve szavaival felkiáltson: mi-csoda vén szamár, micsoda vén csibész!

Egy másik alkalommal (talán éppen akkor, amikor Baudelaire barátai Sainte-Beuve-öt nyilvánosan meg-támadták, amiért nem volt elég bátorsága az esküdt-szék előtt d’Aurevillyjel és a többiekkel együtt tanús-kodni mellette), az akadémiai választások idején, Sainte-Beuve cikket írt a különböző pályázókról. Baudelaire is köztük volt. Sainte-Beuve, aki egyébként irodalmi téren szívesen leckéztette akadémiai kartársa-it, ahogy szenátusbeli kartársait is szerette kioktatni szabadelvűségből, mert saját közegének magasan fölöt-te állt, s mivel izgatta is, hogy eljusson az új művészet-hez és a forradalomhoz, és hogy szembeforduljon az egyházzal, Sainte-Beuve kedves és rövidre fogott sza-vakkal emlékezett meg A r omlás virágairól, „erről a költő által emelt csepp lakról az irodalmi Kamcsatka legszé-lén, »Baudelaire-pavilonnak« nevezném” (örökké az „elmés megjegyzések”, heherészhettek is a szellemes-

kedők, amikor emlegették: Sainte-Beuve „Baudelaire-pavilonnak” hívja. Ám az efféle fecsegők csak akkor süthették el az élcet, ha a vacsorán Chateaubriand-ra vagy Ro yer Collard-ra terelődött a szó. Baudelaire-t nem ismerték.) És ezekkel a hallatlan szavakkal fejezi be: az bizonyos, hogy Baudelaire-nek „előnyére szolgál, ha meglátják, s habár önök egy különös, hóbortos ember megjelenésére várnak, tapasztalni fogják, egy udvarias, tisztelettudó, példás jelölt áll önök elé, egy kedves fiú, aki formailag tökéletesen klasszikus, csiszolt nyelvezetet hasz-nál”. Nem tudom elhinni, hogy miközben leírja azt, hogy kedves fiú, előnyére szolgál, ha megismerik, s a forma i-lag klasszikus kifejezést használva Sainte -Beuve ne adná át magát valami nyelvi hisztériának, amely időnként ellenállhatatlan gyönyörűséget okoz neki, s gyakran úgy beszél, mint a polgár, aki nem tud írni, a Bovarynéről pedig úgy nyilatkozik: „Megindít, milyen érzékenyen indul.”

Az eljárás pedig mindig ugyanaz: futólag „mint barát” megdicséri Flaubert-t, a Goncourt fivéreket, Baudelaire-t, és megjegyzi, ho gy egyébként a magánéletben a leg-kiválóbb emberek, a legmegbízhatóbb barátok. Sten-dhalra visszatekintő cikkében megint ugyanezt veszi elő („saját módszerében biztosabb”). Miután pedig Bau-delaire-nek azt tanácsolja, hogy vo nja vissza pályázatát, Sainte-Beuve megdicséri, ho gy hallgatott rá és megírta lemondólevelét, és ekképp vigasztalja: „Amikor felol-vasták az Ön utolsó köszönő mondatát [az akadémiai ülésen], amelyet olyan szerény és olyan udvarias szavakkal fogalmazott, hangosan megjegyezték: Remek. Ezek sze-rint Ön remek benyomást keltett. Ez vajon nem számít?” Ne számítana, ho gy egy szerény ember, egy „kedves fiú” jó benyomást tett de Sacy-ra és Viennet-re? Ne számítana, hogy Sainte-Beuve, Baudelaire nagy barátja, azzal a fel-

tétellel adott tanácsokat ügyvédjének, ha nevét nem említik, hogy visszautasíto tt minden cikket A romlás virágairól, még a Poe-fordításokról is, de végül kinyilat-koztatta, hogy a „Baudelaire-pavilon” egy elbűvölő ker-ti lak és így tovább?

Sainte-Beuve szerint mindez nagyon is számít. Még ijesztőbb pedig, bármi hihetetlennek is tűnik – és jócs-kán alátámasztja, amit mondtam –, hogy Baudelaire osztotta nézetét. Amikor a költő barátai méltatlankod-nak, hogy Sainte-Beuve cserbenhagyta őt pere idején, s elégedetlenségüknek a sajtóban is hango t adnak, Bau-delaire szinte eszét vesztve írja Sainte -Beuve-nek egyik levelet a másik után, nyomatékosan győzködi, hogy semmi része sincs a támadásokban, Malassis-nak és Asselineau-nak pedig azt írja: „Láthatják, hogy az ügy milyen kínossá válhat nekem… Babou tudja jól, hogy szoros kapcsolatban állok Beuve bátyámmal, milyen fontos nekem a barátsága, s ha netán ellenkezőleg véle-kednék, veszem a fáradságo t, hogy el titkoljam stb. Babou olyan színben tüntet fel, mintha meg akarna védelmezni valakitől, aki rengeteg szívességet tett nekem.”(?) Megírta Sainte-Beuve-nek, távol álljon tőle, hogy ő sugalmazta volna a cikket, már régebben közö l-te a szerzőjével, ho gy „ön [Sainte-Beuve] mindig meg-tette, amit kellett és amit tehetett. Épp a minap beszél-gettünk Malassis-val a rám nézve megtisztelő nagy barátságról stb.”

Amennyiben feltesszük, hogy ezúttal Baudelaire nem volt őszinte, és taktikából kímélte meg Sainte -Beuve-ö t, s hagyta meg abban a hitben, hogy helyesli, ahogy cse-lekedett, akkor is ugyanoda lyukadunk ki, ez azt bizo-nyítja, mekkora fontosságo t tulajdoní tott Baudelaire a Sainte-Beuve cikknek (amelyet nem tudott elérni), és ennek híján néhány dicsérő mondatnak, ami végül

kijutott neki. És láthatod, micsoda mondatok! De bármi hitványnak is látjuk, Baudelaire-t elbűvölték. Az „elő-nyére válik, ha megismerik, kedves fiú, Baudelaire-pavilon stb.”-cikk után azt írja Sainte-Beuve-nek: „Újabb szívességgel kötelez le! Hogyan győzi? És hogy köszönjem meg? Csupán néhány szóval próbálom meg érzékeltetni a különleges örömöt, drága barátom, amit szerzett nekem… Ami az én Kamcsatkámat illeti, ahogy Ön nevezi, ha gyakorta bátorítanának ilyen erőteljesen , futná erőmből, hogy egy hatalmas Szibériát hozzak létre stb. Amikor látom, milyen tevékeny ön, milyen életrevaló, szégyellem magam [Baudelaire szégyelli, hogy tehetetlen az irodalomban!]. Kell-e, ho gy én, aki a Sárga sugarak és a Kéj szerzőjének, a költő és a regényíró Sainte-Beuve-nek javíthatatlan szerelmese vagyok, most Sainte-Beuve-nek, az újságírónak bókoljak? Ho-gyan érte el ezt a formai tökélyt stb., megtaláltam -benne az ön társalgási ékesszólását stb.” És végül: „Poulet-Malassis ég a vágytól, hogy röpiratot szerkesz-szen az ön csodálatra méltó cikkéből.” Háláját Baude-laire. nem korlátozza egy levélre, névtelen cikket ír a Revue anecdotique-ba Sainte-Beuve cikkéről: „Az egész cikk egy kedélyes remekmű, vidám, bölcs, jóérzésű és csúfondáros. Mindazok, akiknek az a tisztesség jutott, hogy közelről ismerhetik a Joseph Delorme szerzőjét stb.” Sainte-Beuve megköszöni a főszerkesztőnek, s mivel mindig is hajlott arra, hogy a szavak értelmét kisiklassa, a végén megjegyzi: „Üdvözlöm és tiszteltetem a jóakara-tú névtelent.” Baudelaire azonban, nem lévén bizonyos benne, ho gy Sainte-Beuve felismerte őt, levélben tudat-ta, hogy a cikk az övé.

Mindez alátámasztja, amit gyakorta mondogattam neked, hogy a rendkívüli lángelmével egy testben élő embernek vajmi kevés köze van a zsenihez, de a hozzá

közel állók őt ismerik, ennélfogva képtelenség, hogy Sainte-Beuve az emberből, vagy barátai állításaiból kiindulva ítélje meg a költőt. Ami magát az embert illeti, az egyszerűen egy ember, lehet, hogy egyáltalán nem is tudja, mit akar a benne élő poéta. És talán jobb is, hogy így van. 1 Ha a nagyságot leválasztjuk a költői műről, gondolatmenetünk azt diktálja: ő a császár, és annak is látjuk, s elvárnánk, hogy úgy is viselkedjék. Ám a költőnek a legkevésbé sem kell annak mutatkoz-nia, mert amit ábrázol, az számára megmarad tárgyi valóságnak, így nem is gondol vele. Szegény fickóként él tehát, akinek meglehetősen hízeleg, ha meghívják egy herceghez és ha díjat kap az Akadémián. Ha pedig az alázat feltétele az őszinteségnek és a műnek, legyen áldott érte.

Tévedett volna Baudelaire önmagával kapcsolatban? Elméletileg talán nem. Ám gyakorlatilag sem igen téve-dett e téren, még ha tettette is, hogy szerény és tiszte-lettudó, mert rájött, hogy ő, aki A balkont, az Utazást, a Hét Öreget írta, olyan légkörben él, ahol az akadémiai szék, egy Sainte-Beuve cikk sokat jelent. És éppen a legjobbakról, a legértelmesebbekről mondhatjuk el, a -kik tehát gyorsan térnek vissza A romlás virágai , a Vörös és fekete, az Érzelmek iskolája alkotói légköréből – mi csak a könyveket, vagyis a lángelméket ismerjük, és az em -ber hamis képe nem zavar meg, tehát tisztán láthatjuk, mennyire fölötte áll mindez annak, ami a Hétfőkben, a Carmenben és az Indianában szerepel – hogy nemes jel-lemüknél fogva éppen ők, a legjobbak törődnek bele mély hódolattal, számításból vagy barátságból egy Sain -

1 A bekezdés az utolsó sorait egy másik füzetből vette át, ahol a következő megjegyzést fűzi hozzá: „Amikor az akadémikusok sorába lépni vágyó költőről beszélek, hozzá kell tennem Baudelaire-hez, stb. Fölényes gúny, Bergson és akadémiai látogatásai.”

te-Beuve, egy Mérimée, egy George Sand talmi felsőbb-rendűségébe. Pontosan ebben a természetes kettősség-ben van valami zavaró. Látjuk Baudelaire-t, amint hús-vér valójából tisztelettudóvá lényegül át Sainte-Beuve iránt, mások pedig szép számban tülekednek a kereszt után, Vigny csak az imént fejezte be a Sorsokat, és hír-verést koldul egy újságnál (pontosan nem emlékszem, de nem hinném, hogy tévedek).

Ahogy a katolikus hittudomány égboltja is több egy-másra rétegzett égből áll, erkölcsi személyiségünk – amely külsejére nézve test, az elmét körülölelő apró gömbbel, a fejjel –, erkölcsi énünk is több személyből rétegződik egymásra. A költőknél ez talán még kézzel-foghatóbb, náluk a lángész és az értelem, a jóság és a napi furfangok égboltja közt egy másik, köztes égbolt feszül, a prózájuk. Amikor Musset megírja a Meséket, még percekig érezzük azt a megfoghatatlan sel ymes borzongást, ahogy fel nem emelkedő szárnyakkal kész elrepülni. Amit különben sokkal jobban kifejez a követ-kező sor:

Még ha jár is a madár, érezzük, szárnya van.1

A prózában alkotó költő (természetesen kivétel, ha költészetet csinál belőle, mint Baudelaire a Kis költemé-nyekben és Musset a színműveiben), a Meséket, bíráló tanulmányokat, akadémiai beszédeket író Musset olyasvalaki, aki félretette lángelméjét, már nem abból meríti természetfölötti és kizárólag személyes világából vett fordulatait, és mégis emlékszik rájuk, és bennünket is emlékeztet rá. Egy szépen kidolgozott részlet pillana-tában a láthatatlan, jelen nem lévő híres versekre gon-dolunk, bizonytalan, határozatlan formájuk mintha

1 Lemierre (1727-1793) francia költő híres verse.

tisztán sejlene a beszédtárgy mögött, valami bájjal és fenséggel, megindító utalással hatja át a tárgyat, amit mégis bárki befogadni képes. A költő már elmenekült, de a felhők mögött még látszik a visszfénye. Az ember-ből, az élő, vacsorákra járó, becsvágyó emberből már mindez eltűnt, pedig éppen tőle igyekszik megtudakol-ni Sainte-Beuve a másik lényegét, amiből semmit sem őrzött meg.

Megértem, hogy nem igazán szíveled Baudelaire-t. Le-velezésében kegyetlen dolgokat olvastál családjáról, akárcsak Stendhalnál. És költészete is kegyetlen, végte-len érzékenységével együtt kegyetlen, keménysége annyi val is meglepőbb, mert a kigúnyolt, szenvtelenül ábrázolt szenvedéseket érezhetően az utolsó idegszálá-ig átélte. A szegény anyókákról szóló mégoly magasztos költeményében bizonyosan nincs olyan szenvedés, a -mely elsikkadna szemében. Nemcsak iszonyú fájdalmu-kat veszi észre:

Szemük kút, millió könny kútja, sose száraz… mit elsírtak, folyam vihetné könnyüket!1

de ott él testükben is, idegei velük remegnek, együtt reszket a gyengeségben:

a szelek ostorától remegve, s míg zord omnibuszok zúgnak körös-körül…, mint sebzett állatok, úgy másznak betegen

Ám nincs olyan kegyetlen részlet, amelytől a kép le-

1 Charles Baudelaire: A romlás virágai. Magyar Helikon, 1967. (Ford.: Szabó Lőrinc.) A szegény anyókák 176. o.

író és jellegzetes szépsége visszarettentené.1

vagy táncolnak, hiszen bennük csüng és csilingel… S a szép szál, büszke nőn a ritmus tüze átgyúlt…

– Megfigyeltétek? az öreg nők deszkasírja mint a kislányoké, sokszor oly kicsi már! Bizarr s megragadó jelképpel így tanítja kezdetre-végre a lelket a bölcs Halál…

vagy pedig, nézve a sok sánta, béna torzót, eszem a mértanon töpreng: hányféleképp kell variálnia az ácsnak a koporsót, hogy e sok figura mind megkapja helyét.

De kivált a következőkben:

De én, ki messziről és gyöngéden vigyázok s nyugtalan követem tétova léptetek, egész úgy, mintha csak én volnék az apátok , én még titkos gyönyört kapok titőletek:

És ebből adódik, ahogy Sainte-Beuve mondaná, hogy Baudelaire-t szeretni – nos, nem tulajdonítom el az ő fordulatát, pedig korábban sűrűn éreztem rá kísértést, itt, a tervezett cikkben viszont minden szellemi játékot mellőzni szeretnék, most nem is Sainte -Beuve stílusát utánzom, csupán megjegyeztem valamit, nevek idéződ-nek fel bennem vagy csúsznak ki a számon önkéntele-nül –, Baudelaire-t szeretni, úgy értem, őrülten szeretni könyörületes és emberséges költeményeiben: nem ta -núskodik feltétlenül nagyfokú érzékenységről. Abban biztos vagyok, ho gy lelke mélyén fájdalommal töltötte el a látomásaiból alkotott roppant hatású kép, de a ny-nyira hiányzik belőle bárminemű részvét, ho gy csupán

1 A Vakokról szóló költeménye így kezdődik: Nézd őket lelkem! oly ijesztő bús csapat! (Ford.: Babits Mihály.) (A szerző jegyzete.)

a gunyoros szellemek, a színek rajongói, a valóban durva lelkek képesek gyö nyörködni benne. A szegény anyókákról szóló fennkölt versnek az

öröklétre megért bús emberi romok!1

sorát szívesen idézik a nagy szellemek, a jótét lelkek. Hányszor hallottam azonban maradék talan élvezettel idézni egy minden jóságtól és erkölcstől mentes, ritka könyörtelen nőtől, a legeszesebb ismerősömtől, akit mulattato tt, hogy szellemes és förtelmes szitkok kísére-tében mint közelgő haláluk jóslatát vetheti oda az öreg-asszonyoknak, mert irtózott tőlük. Át kell élnünk min-den fájdalmat, de erőt kell vennünk önmagunkon, hogy a látvány ne szegje kedvünket, hogy képesek legyünk elviselni a csupán költői komiszság kiváltotta fájdalmat (sőt amikor idézzük, el is feledjük, milyen kegyetlen a pompás verssor:

hegedűszó remeg, mint tört szív, üdve múltán 2

ó, remeg a megsebzett szív! – az imént még az anyókák idegei remegtek, míg zord omnibuszok zúgtak körös-körül).

Lehet, ho gy a költő a részvétet a valóság, a kifejezés alá rendeli, lehet, hogy ez lényegében a lángész megkü-lönböztető jegye, annak jele, hogy a művészet ereje magasabb rendű az egyén könyörületénél. Ám Baude-laire esetében még ennél is különösebbet tapasztalunk. Ahol a legfennköltebb kifejezésekkel ragad meg bizo-nyos érzéseket, mintha minden rokonszenv nélkül, formailag külsőségesen ábrázolná őket. Az irgalomról szóló egyik legcsodálatraméltóbb versében így tárul fel

1 A szegény anyókák. (Ford.: Szabó Lőrinc.) 177. o. 2 Esti harmónia. (Ford.: Tóth Árpád.) 82. o.

egy végtelen verssor:

hogy majd Jézus elé dús diadalmi ékül jótetteid terítsd az út szőnyegeként.1

Létezik-e azonban könyörtelenebb érzés, mint amiről lejjebb esik szó (nem számít, hogy szándékosan ír így):

Egy Angyal csap le az egekből dühös ölyvként, s a hitetlen haját tépi a vad karom, és rázza, s zeng a hang: „Most megtudod a törvényt (Mert Őrző Angyalod vagyok én!) – Akarom!

Tudd meg: szeretni kell a gúny fintora nélkül, a púpost, a hülyét, a gonoszt, a szegényt, hogy majd Jézus elé dús diadalmi ékül jótetteid terítsd az út szőnyegeként.2

Igen, az erények mibenlétét maradék talanul megérti, de versei lényegéből mintha száműzné őket. U gyanez az odaadó önfeláldozás szerepel A szegény anyókák sora-iban:

mind-mind megrészegít! de e halk gyönge vázak közt nem egy van, kinek gyönyör a gyötrelem: felvette szárnyait az Önfeláldozásnak és szólt: „Nagy, büszke griff szállj az égbe velem!”

Mintha az ige páratlan, hallatlan erejével örökítené meg az érzést (mondhat bárki bármit, Hugónál százszor nagyobb erővel), arra törekszik, hogy ne is érezzük át, amikor a kifejezés kedvéért inkább megnevezi és lefes-ti. Saját szellemi világából hozott, soha nem hallott kifejezést talál minden fájdalomra és minden enyhü -letre, sehol másutt nem lelünk ilyenre, csupán az általa

1 A lázadó. (Ford.: Tóth Árpád.) 145. o. 2 A lázadó. (Ford.: Tóth Árpád.) 145. o.

lakott bolygó szavai ezek, semmire sem haso nlítanak, amit ismerünk. Forró és lágy, likőrtől és parfümtől átitatott, nagyszerű szavakkal, mintha borospalackot vagy sódart rejtő iszákjaiból ékesítene fel minden em-berfajtát, és bár harsogva hangzik fel ajkán, mintha arra törekedne mégis, ho gy szinte csak ajkaival közt mormolja, noha érezzük, hogy mindent átélt, mindent megértett, ho gy ez a legiszonyúbb gyengédség, a leg-mélyebb értelem.

Ezt balsorsba saját hazája taszította; azt férj végezte ki: túl sokat szenvedett; a harmadik fiát megszenvedő Madonna; mit elsírtak, folyam vihetné könnyüket!1

Milyen csodálatos az eltaszított, a túl sokat szenvedett, a megszenvedő. Minden egyes kifejezés egy-egy gyönyörű, komor, visszhangos, gyarapító fordulattal ékesíti fel a fogalmat.

Ezt balsorsba saját hazája taszította…

Csodás művészi fordulatokat talált ki, meséltem már neked erről, a felsorolást forró és színpompás kifejezé-sekkel gazdagítja, egy részük valóban olyan művészi forma, ami az elődök hazájára utal.

Ezt balsorsba saját hazája taszította…

Van, akit futni készt megutált hona szennye…2

szegény nincstelenek erszénye s jó hazája,3

Gyorsan váltanak át biblikus fordulatokba a családra vonatkozó remek kifejezések is, például: „mások böl-

1 A szegény anyókák. (Ford.: Tóth Árpád.) 176. o. 2 Utazás. (Ford.: Tóth Árpád.) 258. o. 3 A szegények halála. (Ford. Tóth Á.) 252. o.

csőiktől rettegnek”, csupa olyan kép, amely szilaj erőt ad a versnek, mint az Áldás című költeményben, ahol a művészet méltósága mindent felnagyít:

Szája számára szánt borába, kenyerébe van, aki rút hamut s undok köpést kever, magát átkozza, ha lépte nyomába lép be, s amihez ér, csinált undorral dobja el.

Asszonya így kiált, a nyílt uton kiállván… legyek számára mint vérivó régi bálvány…

Ah, inkább viperát táplálni anyatéjjel, mintsem megszülni egy ilyen boldogtalant!

Ha időm engedné, szívesen felsorolnám a Baudelaire-nél gyakran fellelhető racine -i sorok mellett, mint:

S aggódva nézi mind, ki szeretni szeretné,

a nagy lángoló verssorokat, költeményei dicsfényét, amely olyan, „mint szent oltári ék”1, és:

rakja már gyehenna fenekén a zord máglyát magának mely az embertelen anyák bünére vár

– valamint Baudelaire lángelméjének minden más ele-mét is. De a verset már magukkal sodorják a katolikus teológia gyönyörű képei.

s a Fények és Erők és Trónok táborában … Tudom, a Fájdalom az egyetlen nemesség amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el; s hogy az én misztikus koronám megszövessék,

1 Esti harmónia. (Ford.: Tóth Á.) 82. o.

minden világok és idők gyémántja kell. 1

(Ez a kép nem gúnyolja ki a fájdalmat, szemben azok-kal, amelyeket az önfeláldozásról és irgalomról idéztem – a középkori katolikus műalkotásoknál formailag, utalásaiban szebb, ám javarészt még szenvtelen kép, inkább festői, mint megindító!)

A Madonnáról szóló sorokról nem beszélek, hiszen ott éppen azzal játszik, hogy minden katolikus fordula-tot felhasználjon. Ám hamarosan bámulatos képek kö-vetkeznek:

kígyórajt vonszolok, mely sarkaimba mar2

– ahol a saru-sarok szót kedveli annyira:

Míly szépen lépdelsz sarúdban nemes lány!3

A templom lábánál hagyja saruját a hűtlen leány, „és lábai, mint Jézus lába, kígyóit tapossák”, incalcabis aspidem – „áspiskígyón jársz”. Lassanként azonban ne-kifoghatnék, hogy a közismert (talán leglényegesebb) szövegek mellőzésével töviről hegyire felidézzem ne-ked a Baudelaire-i gondolatvilágot, a lángész hazáját, ahol minden egyes vers puszta töredék, s mihelyst elolvassuk, kapcsolódik a már ismert többi töredékhez, mintha valamely szalonban egy soha nem láto tt keret-ben, egy ókori hegyen lányos arcú költő haladna két-három múzsa kíséretében a vöröslő estében, vagyis egy természettől fogva ismerős ókori életképet pillantunk meg, hiszen a múzsák léteztek, és esténként ketten -hárman sétálgattak egy költővel és így tovább, mindez egy adott korszak adott pillanatában oly tünékeny,

1 Az áldás. (Ford.: Babits Mihály.) 13. o. 2 A hang. (Ford.: Tóth Árpád.) 143. o. 3 Énekek éneke. Magyar Helikon, 1962, (Ford.: Bernáth István.) 240. o.

hogy szinte valóra váltja a halhatatlan legendát, Gustave Moreau tájképrészletére ismerünk benne. Ezért minden kikötő-portára okvetlenül szükséged len-ne, nemcsak az árboc- s vitorlarajra, ahol „lengő hajók alatt a víz arany meg márvány, s nagy árbockarjukat nyújtják ölelni tárván a szent, dicső eget, mely reszket egyre s forr”, hanem az oszlopcsarnok-portálékra is, ahogy

száz színt ver bennük a tengeri nap tüze1.

Az „ismeretlen egek tágra tárt oszlopcsarnok-kapuja” ez. Mint sápadt jelenéseket pillantjuk meg az afrikai kókuszpálmákat:

kókuszligetre vár s dús, messzi Áfrikára: a köd roppant falán hátha átintene – …2 …

a messzi kókuszok szétrezgő fantomát!3

Midőn az est kigyúl, s a nap ráveti

viasz visszfényét enyhén az olcsó abroszon s a függöny tarka selymén…,4

mígnem „egy rózsaszínkék titkos alkonyatba” vált, a költő az estéből s a belsejében örökké zsongó zeneüle-dékből bátran megalkotja Beethoven Eroicája ó ta talán a legpompásabb felmagasztalást:

a dús kürtmuzsikát, amellyel

1 Korábbi életem . (Ford.: Szabó Lőrinc.) 28. o. (A vonatkozó szöveg-részben visszaadhatatlan játék a port = kikötő és a portique = oszlo p-csarnok szavakkal.) 2 A hattyú. (Ford.: Tóth Árpád.) 172. o. 3 Egy malabár nőhöz. (Ford.: Tóth Árpád.) 142. o. 4 Én nem feledtem el a város közelében . (Ford.: Tóth Árpád.) 190. o.

elöntenek egy-egy parkot a katonák s amely, mikor arany az est s éled az ember, némi hős-lázt üt a polgársziveken át.1

s az égi Trombita oly édesen kiált szent ünnepestjein az örökös szüretnek…2

Nemcsak megénekli a bort minden fenséges versében, attól fogva, hogy megérik

… a lángoló hegyoldalon 3

– amíg a szőlőműves meleg „emberi keble” a bor „édes és puha sírjává” nem lesz, hanem minden elixírével, növényi ambróziával együtt (újabb pompás, saját költői lelemény) mindenhol rejtelmesen beépül a képalkotás-ba, mint amikor a halálról így fogalmaz: megrészegít,

izgat jó malaszttal: mennünk, míg száll az est a bús táj peremén4

Fehér vitorlák tapadnak a kék láthatárra

brigg-e vagy fregatt vagy gyönge tártán az árny, mely az azúr ködből előremeg.5

És a néger asszony és a macska, akár egy Manet-képen… Akad egyál talán olyasmi, amit ne ábrázolt volna? Hagy-juk a trópusokat, hisz a lángelmét erről az oldaláról mindenki ismeri, legalábbis mi ketten, és mert annyi t bajlódtam, hogy A hajjal megbarátkoztassalak, hanem a napot ugye „vörösen ragyo gó jégtönknek” festi le a sarkvidéki pokolban? És ha a holdfényről rója sorait,

1 A szegény anyókák. (Ford.: Szabó Lőrinc.) 177. o. 2 Váratlan vendég. (Ford.: Babits Mihály.) 136. o. 3 A bor lelke. (Ford.: Szabó Lőrinc.) 201. o. 4 A szegények halála. (Ford.: Tóth Árpád.) 252. o. 5 Lezbosz. (Ford.: Szabó Lőrinc.) 217. o.

amely mint itt e kő, szinte kovahüvelyébe rejti drága-kövét, mintha üveg alatt látnánk, opálfénye sugárzik, mint holdfény a tengeren, belsejében más természetű lila vagy aranyszál szűrődik színjátszón, Baudelaire sugarához hasonlít, és egészen másként festi le, a hol-dat mint újdon vert érmét, s ha az ősztől el is tekintek, amelynek velem együtt minden sorát kívülről ismered, a kikeletről egészen más, mennyei sorokat írt:

a páratestű Kéj maholnap messzi vész1 A drága Kikelet illata odavan.2

És értékelhetjük-e egyáltalán a fordulatokat, hiszen mindenről csak jelképen keresztül beszélt (és mindig lelke mélyéből beszélt), egy mindig megfogható, találó, alig elvont jelképen át a legmagvasabb, a legköznapibb, a legméltóbb szavakkal?

Űzöttek botja, vágy lámpása, lobogó… Kitől a lázadók szemének lángja kél, mely egy vérpad körül egy népet elítél… 3

– és a halálról így ír jelképesen:

Ő, a szent könyvbe írt, regés, jó korcsmaasztal, melynél ehet-ihat s leűlhet a szegény. … fázó mezítlenek ágya tőle puha, Isten dicsfénye Ő csodás csűr égi szája, ismeretlen egek tágra tárt kapuja…4

– a pipáról pedig:

1 Az óra. (Ford.: Tóth Árpád.) (A francia verssorban a Kéj szó helyén Kikelet szerepel.) 160. o. 2 A semmi vágya. (Ford.: Babits Mihály.) 128. o. 3 A Sátán litániája. (Ford.: Babits Mihály.) 245. o. 4 Szegények halála. (Ford.: Tóth Árpád.) 252. o.

száll párám kis ház füstjeképpen…1

És minden asszony, és minden tavasz, és illatuk, s a dögtelep porfelhőjében a reggelek, a hangyabolyként lyuggatott városok és a világokat ígérő „hangok” – egyszer a könyvtárban szólalnak meg, másszor a hajó előtt, itt arról szólnak, hogy cukros kalács a Föld, ott pedig azt mondják: itt a csodák gyümölcsszüretje,

amelyre szívetek éhes, itt vár csupán2

Emlékezz csak vissza, hogy ő hozta az összes valódi, mai színt a költészetbe, nem annyira a tüzes, mint inkább az érzéki finom színeket, főleg a rózsásat kékkel, arannyal vagy zölddel:

Tündöklő őszi ég, rózsaszín ragyogás vagy…3 s balkonunk estelét a rózsaköd beszőtte4

– és minden estében ott a rózsaszín. És az illatokba zártan egy még hevesebb másik világ-

egyetem, rejlik, de nem jutunk a végére; s ha bármely versét is vesszük elő (nem a legnagyszerűbb műveket említem, amelyeket egyformán szeretünk mindketten, A Balkont, Az utazást), hanem a másodlagosakat, elké-pednél, hogy minden harmadik-negyedik híres sorból hiányzik a baudelaire-i jelleg, meg nem mondanád, honnan valók (bár talán a legjellemzőbb fenséges Baudelaire-sorok szomszédságában találhatók):

ékszertelen tok és emléktelen medáljon5

– annyira új és általános, ezer más rokon sor közt mint-

1 A pipa. (Ford.: Tóth Árpád.) 116. o. 2 Az utazás. (Ford.: Tóth Árpád.) 262. o. 3 Beszélgetés. (Ford.: Szabó Lőrinc.) 95. o. 4 A balkon. (Ford.: Tóth Árpád.) 63. o. 5 Hazugság szerelme. (Ford.: Babits Mihály.) 189. o.

ha hiteles mértéket szabna, ám egyetlen műfajban sem alkottak még sosem ehhez fogható sorokat, mint:

s a mennyboltot, melyen öröklét ragyog át 1

– amelyet Hugóénak hihetsz, vagy mint:

a tekinteted, miként bús arcképé, bűvöl2

– amelyről úgy vélhetnéd, ho gy Gautier, vagy ez:

Te, kivel – s tudtad ezt! – lehettem volna boldog!3

– amely lehetne Sully Prudhomme-é, vagy például:

S aggódva nézi mind, ki szeretni szeretné4

– amit Racine-nak tulajdoníthatsz, avagy ezt:

– Óh cifra Semmi, te, kit vad bűbáj borít!5

– amit Mallarmé-sornak gondolnál, ahogy sok más soráról is feltételeznéd, hogy Sainte-Beuve vagy Gérard de Nerval írta, a gyengéd Nervallal temérdek szál fűzi össze, ő is viszálykodott a családjával (ó, Stendhal, Baudelaire, Gérard!), egyaránt idegbetegek, és gyönyö -rű verseket írnak, újra is kéne olvasnunk Nervalt, ám ahol gyengédek, egyaránt restek a részletek biztos ki-dolgozására és elgondolásuk bizonytalan. Oly különö-sek a baudelaire-i költemények hosszú soraikkal, a lángelme tengelyig rakodva sodorja bele az előző fél sorban előkészített fordulatba, ho gy óriás pál yájukon át roskadásig töltse őket, és így sugározzák a gazdag, ékesszóló, korlátlan lángész roppant gondolatát:

1 Tájkép. (Ford.: Szabó Lőrinc.) 163. o. 2 Hazugság szerelme. (Ford.: Babits Mihály.) 189. o. 3 Találkozás egy ismeretlennel. (Ford.: Babits Mihály.) 180. o. 4 Áldás. (Ford.: Babits Mihály.) 12. o. 5 Haláltánc. (Ford.: Tóth Árpád.) 186. o.

hogy markába dusan hullt volna alamizsna (fordulat) ha nem látták volna fényes, gonosz szemét1

… – A kis árva folyóra, hol sötét tükörben ragyogott (fordulat) özvegyi bánatod roppant királyisága…2

és akad rá száz más példa. Még ha a rákövetkező sor nem is magasztos, néha mégis előfordul, hogy csodálat-ra méltóan lelassul a fél sor, s nyomban a következő sorpályára veti diadalszekerét, a trapéz í ve egyre maga-sabbra emelkedik, lassan, különösebb cél nélkül, a na-gyobb lendület kedvéért:

Vonás sincs rajta új: (hogy jobban íveljen a gondolat) egy pokolból született, 3 (fordulat)

És amikor befejezi a verset, hirtelen állítja meg, a szár-nyat lemetszi, mintha nem lenne ereje folytatni, pedig az utolsó előtti sortól fogva repítette diadalszekerét a végtelen arénában.

Nézzük az Andromaque (Hattyú) befejezését:

foglyok… vert seregek! … és jaj, még annyian…!4

Vagy Az utazás végét:

csak az Ismeretlen ölén várjon az Új!5

És a Hét öreg befejezését:

és lelkem táncra kelt, táncra, szegény hajócska,

1 A hét öreg. (Ford.: Babits Mihály.) 173. o. 2 A hattyú. (Ford.: Tóth Árpád.) 171. o. 3 A hét öreg. (Ford.: Babits Mihály.) 173. o. 4 Hattyú. (Ford.: Tóth Árpád.) 172. o. 5 Utazás. (Ford.: Tóth Árpád.) 263. o.

árboc nélkül egy zord, parttalan tengeren.1

Úgy vélem, némely ismétlést a legkevésbé sem te-kinthetünk silány verspó tló szótagnak, csakugyan Baudelaire ízléséből fakadnak.

Fájdalom, felvirradt a nap, amikor gőgjének büntetése, ahogy ő nevezte, utolérte őt:

… elméje elborult s e fényes napra vak őrület fátyla hullt. Mely kincses Rend csodás temploma vala hajdan, értelme elmerült egy szörnyű zűrzavarban, s magas lámpái nem hatottak azon át. A Csönd s az Éj ütött bús lelkében tanyát, mint pince fenekén, ha elveszett a kulcsa. S mint utcák állata, olyan lett, kósza, furcsa, s ha mit sem látva ment a nagy mezők felett meg nem ismerve már sem nyarat, sem telet, piszkosan és csunyán, mint kopott, ócska holmi, gyerekek hada gyült köréje kicsufolni…2

Az, aki néhány napja még pillanatnyi ura volt az em-beri ajakról valaha is felharsant leghatalmasabb igének, annyi t tudo tt csupán kinyögni, hogy „a név, az istenét”, s midőn barátnője tükrö t hozott, hogy megfésülködjék (ezek a barbár barátnők azt képzelik, jót tesznek, ha rákényszerítenek, hogy „gondo t viseljünk a külsőnkre”, és nem félnek tükröt tartani egy önmagáról már nem tudó haldokló arca elé, aki félig lezárult pillái mögött élőnek hiszi arcát), és amikor Baudelaire megpillantotta képmását, köszöntötte, mert nem ismerte fel önmagát!

1 A hét öreg. (Ford.: Babits Mihály.) 174. o. 2 A gőg büntetése. (Ford.: Babits Mihály.) 33. o.

Ilyesmiken tűnődöm, és ahogy Sainte -Beuve mondaná, még sok minden egyében, és képtelen vagyok elhinni, hogy Sainte-Beuve mégis nagy kri tikus lett volna, hisz oly bőven ontotta a szó t annyi ostobáról, Baudelaire iránt ugyan jóindulatúan nyitott volt, és szellemileg mindig vonzódott alkotásaihoz, mellesleg saját költé-szetének rokonaként tarto tta számon (mielőtt A romlás virágai megszületett volna, a Joseph Delorme töltötte be helyét), a szellemességektől eltekintve („irodalmi Kam-csatka” és „Baudelaire-pavilon”) mindössze néhány sort írt róla, az is olyan semmiség, amivel a legtöbb cotillon előtáncost is megdicsérhetné: „Kedves fiú, előnyére szolgál, ha megjelenik, udvarias, jó benyomást kelt.”

Még így is azok közé tartozik éppen bámulatos intel-ligenciája révén , akik Baudelaire-t a legjobban értették. A költőt, aki egész életében küzdött a nyomor és a rá-galmazás ellen, halálakor tökéletesen hibbantnak és romlottnak állítják be anyja előtt, úgyhogy Sainte -Beuve levele, amelyben a fiút értelmes és derék ember-ként emlegeti, az anyát meglepi és meghatja. A nyomo-rult Baudelaire-nek mindenki megvetésével meg kellett küzdenie egész életében. Ám

A lelki szent tüzek ragyogva nyílt szivében a durva nép dühét előle elfedik. 1

Mindhaláláig dühöng: amikor bénultan hever a gyöt-relmek ágyán, szenvedélyének egyetlen tárgya, a néger asszony pénzkérésekkel zaklatja, s ő nyilván türelmet-lenül, bénult ajakkal, rosszul formált, nyomorult sza-vakkal hadakozik a fájdalommal, szavait a főnökasz-

1 Áldás. (Ford.: Babits Mihály.) 12. o.

szony istentelennek és káromlónak tekinti, ezért kény-telen elhagyni a zárdát, ahol ápolják. Ám Nervalhoz hasonlóan játszik a széllel és a felhőkkel beszélget, a kereszt útján ittasan dalolva jár. Nervalra hasonlít, aki kérte, mondják el szüleinek, hogy nem volt bolond.1 Baudelaire életének ebben a korszakában Sainte-Beuve szerint nagy, fehér sörénye miatt „(külföldi!) akadémi-kusnak” látszik. Főleg i tt, az utolsó arcképén bámulato -san hasonlít Hugóra, Vignyre, Leconte de Lisle-re, mintha mind a négyen csak egyetlen arc, a nagy költő arcának kissé elcsúszott nyomatai lennének, valójában a világ kezdete ó ta egyetlen költő, ki-kihagyó élete egyidős az emberiséggel, gyötrő és kegyetlen óráit e században Baudelaire életének nevezzük, munkás és derűs óráit Hugóénak, csavargó és ártatlan óráit Gérard de Nerval és talán Francis Jammes életének mondjuk; ha az i gazságtól idegen, becsvágyó céloktól vezérelve tévelyegnek és lealacsonyodnak, akkor Chateaubriand és Balzac életéről beszélünk, ha tévelyegnek és a való-ságon felülemelkednek, mint Tolsztoj életének második felében, akkor Tolsztoj, Racine, Pascal, Ruskin és talán Maeterlinck életének is nevezhetjük.

1 Utánanézni (A szerző megjegyzése.)

Sainte-Beuve és Balzac

Sainte-Beuve Balzacot is félreismerte, mint megannyi kortársát. Látom, felvonod a szemöldöködet. Tudom, nem szereted Balzacot. És részben igazad is van. Érzései oly mélyen közönségesek, hogy az élet sem tudta meg-nemesíteni. Nemcsak az ifjan színre lépő Rastignac elé tűzött egészen alantas életcélokat, vagy legalábbis azo-kat szinte szétválaszthatatlanul összekeverte a fennkö l-tebbekkel. Egy évvel halála előtt hasonlóan fogalmaz nővérének, amikor küszöbön áll élete legnagyobb sze-relmének beteljesülése, házassága a tizenhat éve szere-tett Hanska asszonnyal: „Ugyan, Laura, Párizsban az már számít, hogy szalont nyitunk, ha épp kedvünk tartja, s i tt gyűlik majd össze a társaság színe-java, egy szellemes, művelt és szép nő fogadja őket, aki méltóság-teljes, mint egy királynő, jó modorú, előkelő származá-sú, s a legfényesebb családokkal áll rokonságban… Mi-csoda eszköz, hogy magasra jussak… Mit van mit tenni, az érzelmektől eltekintve (ha nem sikerül, erkölcsileg belepusztulok) számomra ez a mostani ügy dupla vagy semmi, kiszállok, vagy megnyerem… Szívem, lelkem, becsvágyam mást sem áhít, csak amit tizenhat éve ker-getek, s ha elillan ez a mérhetetlen boldogság, nem kell többé semmi. Ne hidd, hogy kedvelem a fényűzést. Én a Fortunée utcai fényűzést szeretem, mindazzal, ami vele jár: a jó házból való szép nővel, jóléttel és a lehető legjobb kapcsolatokkal”. Másutt így beszél a szeretett nőről: „Az

illetőnek (vagyo nán kívül) rendkívül komoly társasági előnyei vannak.” Ezek után nem meglepő, hogy A völgy liliomában a tökéletes eszményi nő, az „angyali” Mme de Mortsauf halálos ágyán hasonló szellemben ír Félix de Vandenesse-nek, a szeretett férfinak és gyermeknek, akinek e levél emléke évek múltán is szent marad: „Íme…, ez volt az az imádatos hang, mely egyszerre megcsendült az éjszaka csendjében, ez volt az a fensé-ges alak, mely fölemelkedett, ho gy ujjával mutassa az igazi utat” 1, az asszony itt a beérkezés művészetére tanítgatja a fiatalembert. A becsületes, keresztényi beérkezésre. Balzac ugyanis tudja, hogy szent alakot kell elénk állítania. Azt viszont nem tudja elképzelni, hogy akár egy szent lény szemében is ne a társasági érvényesülés lenne a legfőbb cél. És amikor nővérének és unokahúgainak azokról a jótéteményekről zeng, amelyek e csodálatos teremtménnyel, a szeretett nővel való bensőséges közelségből erednek, aki számukra is közvetíti a tökélyt, ahogy bizonyos nemes modorral képes jelezni és fenntartani az életkornak, a helyzetnek és egyebeknek megfelelő távolságot, nos, akkor „az olaszokhoz, az Operába és az Opéra-Comique-ba szóló” színházjegyeket még nem is említette. Rastignac is minden rosszhiszeműség nélkül vallja meg nagynénjé-nek, Mme de Beauséant-nak 2 akibe szerelmes, hogy: „…annyira szükségem van a pártfo gására” 3. Mme De Beauséant pedig nem lepődik meg, mosolyog.

Nem beszélve arról, hogy nyelvileg milyen közönsé-

1 Balzac: A völgy lilioma. (Ford.: Benedek Marcell) 174. o. Révai, 1942. 2 Vessék össze, micsoda erkölcsi finomság Mme de Noailles Az új reménység című regényében, ahogy a hősnő elképed, amikor a neki udvarolni látszó férfi így szól: „Segítsen hozzá, hogy jól nősüljek.” (A szerző megjegyzése.) 3 Balzac: Goriot apó. (Ford.: Lányi Viktor). 67. o. Európa Kiadó, 1982.

ges.1 Olyan alapvetően az, hogy szókincsét is teljesen tönkreteszi, emiatt a leghanyagabb társalgást is be-mocskolni képes kifejezéseket használ. A Quinola pénzé-nek először alighanem Quinola trükkjei volt a címe. D’Arthez megdöbbenését így ábrázolja: „elhült benne a vér” 2. A nagyvilági olvasónak néha az az érzése, mintha kifejezései a társaságról tartalmaznának alapvető igaz-ságot: „De Vandenesse régi barátnői, d’Espard-né, de Manerville-né, Lady Dudley s mások, kevésbé ismertek – mind érezték, hogy szívük mélyén felütik fejüket a kígyók…; megirigyelték Félix boldogságát, s örömest feláldozták volna érte legcsinosabb papucsukat, ha bajt zúdíthatnak rá.” 3 Valahányszor pedig takargatni pró-bálja otrombaságát, a faragatlan emberek módján vá-lasztékos, olyan, mint a Bois-ban kocsikázó förtelmes kövér tőzsdések érzelgős pózaikban, keresetten nyug-tatja ujjait homlokán. Olyankor mondja, hogy: „drá-gám”, vagy inkább „cara”, agyő helyett pedig „addio” stb.

Olykor közönségesnek találtad Flaubert levelezésé-nek bizonyos vonatkozásait. Benne magában viszont legalább nincs semmi közönséges, mert tisztában volt vele, hogy az író számára az élet cél ja a mű, minden más „csak annyiban létezik, amennyiben egy látszat leírására használjuk”. Az életben és az irodalomban elérhető siker Balzac számára ugyanaz. „Ha Az Emberi színjátékkal nem is lettem naggyá – írta nővérének –, ezzel a fényes sikerrel azzá leszek” (ha tudniillik sikerül

1 Közbeszúrt töredék. 2 Balzac: Chabert ezredes és más elbeszélések. Európa Kiadó, 1956. Cadignan hercegnő titkai. (Ford.: Dániel Anna.) 393. o. 3 Balzac: Az élet iskolája. Európa Kiadó, 1960. (Ford.: Somogyi Pál László.) Éva lánya. 201. o.

házassága Hanska asszonnyal). 1 Látod, pedig meglehet, hogy bizonyos képek ereje

mégiscsak a közönségességből fakad. Közülünk valójá-ban még azokban is léteznek átalakulva az alantas indí-tékok, akik kifejezetten emelkedettek vagyunk, hiszen nem tűrjük el, elítéljük, megtisztítjuk őket. Minden-esetre ha a törtető netán eszményi szerelembe esik, még ha át sem lényegíti becsvágyó terveit, sajnos a szerelem többnyire csak ifjúságának egy szép pillanata, egész életét akkor sem tölti be. Énjének csak ezzel a részével alkothat az író irodalmat. Itt azonban egy teljes szólam reked kívül. Micsoda ereje van az igazság-nak, hogy láthatjuk Rastignac gyengéd szerelmét, Vandenesse gyengéd szerelmét, míg alkalmasint tud-hatjuk, hogy Rastignac is, Vandenesse is hideg fejű törtetők, hogy életük merő számítás és becsvágy, ahol ifjúkori regényük (igen, majdnem inkább ifjúságuk regénye, semmint Balzac-regény) feledésbe merül, ahol mosolyogva gondolnak vissza rá, a valódi feledés moso-lyával, ahol maga a főszereplő a többiekhez hasonlóan úgy beszél kalandjáról Mme de Mortsauffal, akár egy tucatkalandról, és még csak el sem szomorodik azon, hogy a kapcsolat emléke nem tölti be egész életét. Hogy a szerző nagyvilági szemszögből és tapasztalatok alap-ján ábrázolhasson egy életérzést, értsd, a szerelem természetesen nem tart örökké, csak ifjúkori botlás, hogy a becsvágynak és a testnek egyaránt meg kell

1 Flaubert, Mallarmé és mások igazságfelfogásából kissé elegünk lett, lehet, hogy kiéheztünk az igazság végtelenül kis töredékeire, és (ahogy valakinek sóra van szüksége egy hosszú és hasznos fehérjek ú-ra után, vagy ahogy Paul Adam szerint a vademberek „rossz szájízük” miatt vetik rá magukat más vademberekre, hogy megegyék a bőrük-ben levő sót), ez a másik irányban is tévedésekhez vezethet? (A szerző megjegyzése.)

kapnia, ami megilleti, s hogy egyszer majd mindez jelentéktelenné válik és így tovább, hogy rámutathas-son, hogy a nagyravágyó számára a lehető legeszmé-nyibb érzés is csak prizma, amelyben önmaga előtt átszellemíti becsvágyát, miközben talán öntudatlanul, de megkapóan, vagyis tárgyszerűen mutatja meg, hogy legbelül, a saját szemével, a maga módján a legridegebb kalandor is eszményi szerelmesnek látja magát, mind-ehhez tehát talán kiváltság, sőt inkább alapfeltétel, hogy a szerző teljes természetességgel legyen képes olyan útszéli módon felfogni a legnemesebb érzéseket, hogy miközben hite szerint életábrándjának boldog beteljesedését festegeti, voltaképp a házasság társasági előnyeiről fecseg. A levelezést és a regényeket nem lehet egymástól elválasztani. Sok szó esett róla, hogy Balzac valóságos lényeknek tekintette szereplőit, és komolyan megvitatta másokkal, hogy ez vagy az a meg-oldás de Grandlieu kisasszonyhoz vagy Eugenie Gran -det-hez illenék-e jobban, nos elmondhatjuk, ho gy élete regényét pontosan ugyanígy szerkesztette meg. A való-di élet (amely szerintünk nem az) és a regénybeli (az író számára egyedül igazi) élet közt nem volt választóvo -nal. Ahol nővéréhez írt leveleiben a Hanska asszonnyal kötendő házasság esélyeit latolgatja, nemcsak úgy épí t fel mindent, mint egy regényben, hanem akár a köny-vekben, összes alakját is úgy helyezi el, elemzi és írja le, mint a cselekményt megvilágító tényezőket. Nővérének be akarja bizonyítani, hogy amennyiben anyja kisfiú-ként kezeli leveleiben, s nemcsak az ő adósságait, de a család eladósodását is felfedi, megakadályozhatja a tervezett házasságo t, és Hanska asszony esetleg máshoz akar férjhez menni, úgy ír, akár a Tours-i plébánosban: „Aztán megtudjátok, hogy bár a kormánymegrendelé-sek csökkenőben vannak és a munkák leállnak, a szob-

rász helyzete nem esélytelen, hogy ami volt adóssága, már megfizette, de végül is még tartozik a márványfa-ragónak és a nagyoló segédmunkásoknak, és számít arra, hogy a munkájából tudja őket kifizetni… Nős fi-vérének levele felfedi, hogy derekasan küzd feleségéért és gyermekeiért, de veszély fenyegeti; rosszul férjhez ment nő vére Calcuttában súlyosan nyomorog; végül máshonnét kiderül, hogy a szobrásznak idős édesanyja ellátásáról kell gondoskodnia…”

Tegyük fel, hogy az adott helyzetben új vőlegényje-lölt tűnik fel. A fiatalember megfelelő, nincs adóssága, főügyész, és harmincezer frank évjáradéka van. Mi t tesz Surville asszony és férje? A szobrásznál szegény családot, bizonytalan jövőt látnak: találnak ürügyet, és Sophie a harmincezer fontos évjáradékkal rendelkező főügyészhez megy férjhez.

A kikosarazott szobrász így morfondírozik: „Mi az ör-dögnek írt az anyám, mi a csudának számolt be a hely-zetéről calcuttai nővérem, miért nem bírt nyugton maradni a bátyám? Ott vagyunk, ahol a part szakad; házasság előtt álltam, amivel megalapozhattam volna a szerencsémet, de mindenekelőtt boldoggá tett volna; és most mindez elúszik csipcsup semmiségek miatt”. Má-sutt Az alkimistában dolgozza majd fel, sietősen aknázza ki a regénytárnákat. Nővérében1, sógorában, anyjában (akit valósággal bálványozott, mégis hiányzott belőle az életük végéig gyermeknek megmaradó nagy emberek megható alázata, amikor is mindketten hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a fiú egy lángelme)2 úgy gyö-

1 Közbeszúrt töredék. 2 Azt írja: „olyan ember anyja, mint én vagyok” {Végül szegény anyám kijelentette, hogy gyengéd érzéseit viselkedésemtől teszi függővé (feljogosítva érzi magát, hogy engem, egy ilyen fiút szeres-sen-e vagy sem). Egy David, egy Pradier, egy Ingres anyja kezeli

nyörködünk, mintha az író által élt regény, az Egy fényes házasság szereplői lennének, és hasonlóan „szerepelte-ti” a festményeket is, legyenek saját képtárának darab-jai vagy a Wierzchowniában látott képek, amelyek ké-sőbb szinte kivétel nélkül a Fortunée utcába kerülnek; Balzac mindegyikről rövid történetet rögtönöz, műked-velő megjegyzéseket fűz hozzájuk, s a csodálat hamar fordul önámításba, pontosan úgy, mintha a festménye-ket nem is a saját, hanem Pons bácsi vagy Claës képtá-rába, vagy Chapeloud abbé egyszerű könyvtárába kép-zelné, ezekben a Balzac-regényekben a képekre ugyan-az vonatkozik, mint a szereplőkre, a legkisebb Coypel is „dísze lenne a legszebb képtárnak”, ahogy Bianchon is felér a Cuvier-kkel, a Lamarkokkal, a Geoffroy Saint-Hilaire-ekkel. És Pons bácsi vagy Claës javait sem írja le nagyobb szeretettel, valóságosabban és több képzelőe-rővel, mint a Fortunée utcai vagy a wierzchowniai galé-riát: „Megkaptam a II. Henriknek vagy IX. Károlynak készített ebédlői falikutat; az egyik legérdekesebbet Bernard de Palissy első munkái közül, az értéke felbe-csülhetetlen, mert 40-50 cm az átmérője és 70 cm a magassága stb. A Fortunée utcai kis lakás nemsokára pompás képekkel gyarapszik, egy bájos Greuze -fejjel, amely az utolsó lengyel király képtárából származik, két Canalettóval, ezek XIII. Kelemen pápa tulajdonában voltak, két Van Huysummal, egy Van Dyckkal, Rotari – az olasz Greuze – három vásznával, Cranach Juditjával,

levelében taknyosként fiát, és feltételekhez köti szeretetét.”}, és amikor anyja iránti gyöngédségéről, alázatáról szól, ugyanúgy beszél, mint Mme de Mortsauf eszményi, angyali természetéről, fokozza, magasztalja, eltúlozza az eszményképet, ám mindig tisztátalan marad az ötvözet: az eszményi nő Balzac számára mégiscsak olyan, akinek gyönyör, ha egy ismeretlen karolja át a vállát, valamint jártasan gyakorolja a nagyvilági fortélyokat is. Angyalai rubensi szárnyas angyalok, erős dekoltázzsal. (A szerző megjegyzése.)

ami maga a csoda, stb. Ezek a festmények di primo cartello és a legszebb képtárnak is díszére válnának”. „Micsoda különbség képtáram Holbeinjével összevetve, amelyik háromszáz év elteltével is üde és hibátlan.” „Fenségesnek találták Holbein Szent Péterét; nyilvános árverésen vagy háromezer frankig elmehet.” Rómában megvásárolt egy „Sebastiano del Piombót, egy Bronzi-nót és egy csodaszép Mirevel t-t”. Sèvres-i vázái voltak, „amelyeket alighanem Latreille-nek adtak ajándékba”, mert ehhez fogható munkát a gyár csak „a rovartan egyik legnagyobb hírességének” készíthetett. „Telitalá-lat, ilyen alkalmi vételt sose láttam.” Másutt a csillárjá-ról beszél: „valamelyik német császári ház berendezé-séből származhat, mert kétfejű sas koronázza”. Mária királyné arcképét, „amely nem Coypel műve, hanem valamelyik tanítványa, Lancret vagy valaki más festette a műhelyében; csak a műértő nem hiszi Coypel keze munkájának”. „Egy bájos Natoire, szignált és teljesen hiteles, dolgozószobám biztos értéket képviselő fest-ményei között mégis kissé édeskésnek hat.” „Egy érzé-keny vázlat XIV. Lajos születéséről, a Pásztor ok imádása, ahol a pásztorok hajviselete megfelel a kordivatnak, XIV. Lajost ábrázolja minisztereivel.” Máltai lovag ja „egyike a sugárzó remekműveknek, amelyek mint a hegedűszó, napfényt árasztanak a képtárban. Teljes az összhang, mint egy jó állapotban levő eredeti Tizianón; a legnagyobb bámulatot az öltözék kelti, amely a műér-tők fordulatával élve, kidomborítja az emberi alakot… Sebastiano del Piombo képtelen lett volna így megfes-teni. Mindenesetre az olasz reneszánsz egyik legszebb műve, Raffaello iskolája, színkezelésben meghaladja. Hanem higgye el, amíg Greuze festette női arcképemet nem látta, addig nem tudja, mi a francia iskola. Bizo-nyos értelemben jelentékenyebb, mint Rubens, Remb-

randt, Raffaello, Tiziano. A maga nemében van olyan gyönyörű, mint a Máltai lovag. A Hajnal Guido Reni len-dületes modorában egészen caravaggiós. Canalettóra emlékeztet, csak nagyobb szabású. Szóval, számomra legalábbis1, össze sem lehet haso nlítani.” „A Watteau-teáskészletem, a pompás tejeskancsó és a két teásdo-boz”, „a Geoffrin asszonynak festett Greuze a legszebb Greuze, amelyet valaha láttam, a két Watteau-val, ame-lyeket a mester Geoffrin asszonynak festett, nyolcvan-ezer frankot ér. Mellettük két bámulatos Leslie: II. Jakab és első felesége; egy fenséges Van Dyck, egy Cranach, egy Mignard, egy Rigaud – a három Canalettó t a király vásárolta, a Van Dyckot pedig Hanska asszony ükapja vette Van Dycktól, egy Rembrandt; micsoda képek! A grófnő szeretné, ha a három Canaletto az én képtáram-ban lenne. Ha gyémánttal borítanák a két Van Huysumot, akkor sem lenne megfizetve. Micsoda kin-csek vannak a nagy lengyel családokban!”

Éppen ebből az életnek csalóka, irodalomnak pedig földhözragadt, félig emelkedett valóságból fakad, hogy írásaiban gyakran ízlelünk olyan gyönyöröket, amelyek alig különböznek attól, amiben az élet részesít. Nem pusztán ámítani akar Balzac, amikor nagy orvosokat és művészeket felidézvén azt mondja, hogy „megvolt benne a Claude Bernard-ok, a Bichat-k, a Desplein-ek, a Bianchonok lángelméje”, a valódi neveket és saját könyve szereplőit összevissza idézi, akár a körképfes-tők, akik a mű előterében a ténylegesen domború figu-

1 Szavajárása a „számomra legalábbis”. A Pons bácsit is így említi: „számomra legalábbis az egyik legszebb mű”. Bizonyára anyjától hallotta: „Ha ilyesmiről beszélsz, úgy fejezd ki magad: számomra legalábbis.” (A szerző megjegyzése.)

rákat szemfényvesztő díszekkel keverik. Hősei gyakran csak valódiak, nem többek ennél. A szereplőknek1 Bal-zac művészete révén lesz élete, ám ez olyan elégedett-séget vált ki a szerzőből, hogy az már túllép a művészet birodalmának határain. Hol mint valóságos, sőt neveze-tes személyekről beszél róluk: a híres miniszter, „a néhai de Marsay, a Júliusi forradalom szülte egyetlen nagy államférfi, az egyetlen ember, aki megmenthette volna Franciaországot” 2, hol a felkapaszkodottak önelé-gültségével, akik nem elégszenek meg azzal, hogy gyö -nyörű képeik vannak, hanem folyton hangoztatják a festő nevét, és hogy a vászonért mennyi t kínáltak, néha pedig gyermeki együgyűséggel, mint aki valóságos létezést tulajdonít a babáinak, miután megkeresztel te őket. Sőt3 hirtelen a keresztnevükön kezdi emlegetni őket, pedig nem sok szó esett róluk, úgy mint de Cadignan hercegnőt („Diane még huszonö t évesnek sem látszott”)4, Mme de Sérizyt („Senki sem bírta kö-vetni Léontine-t, szinte repül t”)5 vagy Mme de Bartas-t („Bibliai? – kérdezte Fifine meglepődve”). Kissé otrom-bának látszik ez a bizalmaskodás, ami cseppet sem Mme de Nucingen „előkelő nagyzolása”, amivel Clotilde-ként „keresztnevén emlegette Grandlieu kisasszonyt, mint-ha ő, a született Goriot lány egészen otthonos lenne ebben a társaságban”6.

Sainte-Beuve szemére veti Balzac-nak7, hogy túlságo -

1 Közbeszúrt töredék. 2 Balzac: A megye múzsája. Európa Kiadó, 1963. (Ford.: Somogyi Pál László) Az arcisi képviselő. 237-242. o. 3 Közbevetett megjegyzés. 4 Cadignan hercegnő…, 369. o. 5 Balzac: Kurtizánok tündöklése és bukása. Európa Kiadó, 1974 (Ford.: Lányi Viktor.) 368. o. 6 Kurtizánok…, 70. o. 7 Közbeszúrt töredék.

san felnagyíto tta Troubert abbét, aki végül is egy Riche-lieu-vé válik stb. Így tett Vautrinnel és sok mással. Hogy szereplőit csodálta és túlnö vesztette, az nemcsak arra szolgált, hogy a maguk nemében a legjobbnak alkossa meg őket, ahogy Bianchon és Desplein felér Claude Bernard-ral és Laënnec-kel és M. de Grandville d’Agues-seauval, hanem egyúttal ez Balzac nagy lehetőségek híján levő nagy emberről szóló kedvenc elméletének hibája is, mert valójában regényeivel pontosan az volt a célja, hogy megírja a névtelenek történetét, tanulmá-nyozza a történelmi jellemeket, akik a nagyság felé terelő történeti tényezőn kívül bukkannak fel. Mindad-dig, amíg ez Balzac nézete, nem ütközünk meg rajta. Amikor azonban Lucien de Rubempré öngyilkossága pillanatában azt írja Vautrinnek: „Ha Isten akarja, ezekből a titokzatos lényekből Mózesek, Attilák, Nagy Károlyok, Mohamedek vagy Napóleonok lesznek. De ha Isten ezeket az óriás eszközöket egy nemzedék óceán-jának fenekén engedi elrozsdásodni, akkor csak egy Pugacsov, egy Fouché, egy Louvel, egy Carlos Herrera abbé marad meg belőlük… Isten Önnel, aki a Jóság útján többre vitte volna, mint Ximenez, többre mint Riche-lieu stb.”1, akkor Lucien túlságosan Balzac szája íze szerint beszél, és már nem valóságos szereplő, aki min-denki mástól különbözik. Bár az író alakjai rendkívül változatosak és azonosak önmagukkal, valamiért ez mégiscsak elő-előfordul Balzacnál.

Ha mégsem volt például számtalan szereplőjére ele-gendő típusa, ilyenkor érezhető, hogy egyik alak a má-siktól csak nevében különbözik, a típusuk azonos. Oly-kor Mme de Langeais Mme de Cadignannak látszik, vagy M. de Mortsauf M. de Bargetonnak.

1 Kurtizánok…, 363. o.

Mesterkedéseiről Balzacra ismerünk, és együttérzően megmosolyogjuk. Ám minden részlet, amely arra hiva-tott, hogy a szereplők még jobban hasonlítsanak való-ságos személyekhez, épp emiatt fordul az ellenkezőjé-be; él a szereplő, Balzac erre olyan büszke, hogy telje-sen fölöslegesen közli a hozomány összegét, azt, hogy milyen az illető kapcsolata az Emberi színjáték más, ugyanilyen valóságosnak tekintett szereplőivel, és úgy érzi, két legyet ütött egy csapásra: „a szalonba, ahová Sérizyné sohasem tudo tt bejutni, jóllehet született Ronquerolles-lány volt” 1. Mivel azonban Balzac mester-fogása látszik, mégsem érezzük annyira hitelesnek azokat a Grandlieu-ket, akik nem fogadták Sérizynét. Hiába fokozza a szemfényvesztő, csepűrágó eleven benyomást, valójában a műalkotásban ez az életszerű-ség kárára válik! Mégis műalkotásról van szó, habár kissé megváltozik a túl valódi, szinte viaszmúzeumba illő részletektől, a mű ezeket is magához emeli, némi művészetet csihol ki belőlük. Mivel pedig mindez egy adott korszakra vonatkozik, megmutatja benne a külső-ségek limlomát, és hatalmas tudással ítéli meg a kor mélyét, valahányszor a regény veszít érdekességéből, újra feltámad a mű, mint történeti adattár. Ahogyan a legendakutatókat képes lázba hozni az Aeneis ott is, ahol a költészet számára nincsen mondandója, hason-lóképpen tűnik vértelennek Peyrade, Félix de Vande -nesse és még jó egypáran. Albert Sorel mintha tudatná, hogy éppen rajtuk kell tanulmányoznunk a konzulok korának rendőrségét vagy a Restauráció politikáját. Ennek áldásaiból még a regény is részesül. A válás szo-morú percében, amikor a regény egyik szereplőjét el kell hagynunk, mert Balzac addig késleltette ezt a per-

1 Kurtizánok…, 83. o.

cet, amíg tudta, hogy azután más könyvekben vigye színre újra a szereplőt, abban a percben, amikor a figu-ra éppen tűnőben van, és hamarosan nem több, mint egy álom, mintha utazáson ismertük volna meg, s csak a válás percében derülne ki, hogy egy vonatra szállunk, s Párizsban ismét láthatjuk egymást; akkor Sorel közli velünk: „Ugyan, dehogy, nem álom ez, tanulmányozzák csak, ez a valóság, ez a történelem.”

Ezért ha Balzacot olvasunk, továbbra is átéljük és szinte kiéljük ezeket a szenvedélyeket, amelyekből az emelkedett irodalomnak ki kellene gyógyí tania ben-nünket. Ahogyan Balzac1 leír egy nagyvilági estélyt, az túlnyomórészt írói gondolat, hogy Ariszto telésszel szóljunk, kikúrál minket a társasági hajlamokból; Bal-zacnál már-már valami léha elégedettség tölt el ben-nünket, ho gy jelen lehetünk. Még a címek maguk is a kézzelfoghatóságnak ezt a bélyegét viselik.2 Míg az írók a címet gyakran többé-kevésbé jelképnek használják, olyan képnek, amit általánosabbnak, költőibbnek kell felfognunk, mint ahogyan az a könyv olvasatából adód-na, Balzacnál épp fordítva van. Ha elolvassuk az Elve-szett illúziók című bámulatos könyvét, az olvasmány inkább leszűkül és testet ölt szép címében, az Elveszett illúziókban. Arról szól, hogy amikor Lucien de Rubempré Párizsba érkezik, rájön, hogy Bargetonné nevetséges és vidéki, az újságírók csibészek, s az élet nehéz. Illúziói teljesen egyediek, véletlenszerűek, ha elveszíti őket, talán remény nélkül marad, s habár a valószerűség hatásosan nyomja rá bélyegét a könyvre, a cím bölcsel-kedő költőiségéből mégis levon valamit. Ugyanígy ve-hetjük szó szerint valamennyi címét: Egy vidéki nagyság

1 Valószínűleg tévedés. Feltehetően más nevet kell olvasni, pl. Tolsz-tojt. 2 Közbeszúrt töredék.

Párizsban, Kurtizánok tündöklése és bukása, Mibe kerül a véneknek a szerelem stb. Az Abszolút keresése – magyarul Az alkimista – című könyvében az abszolútum inkább aranycsinálási (alkímiai), semmint bölcseleti képlet. Mellesleg alig kerül szóba. A könyv témája pedig sokkal inkább az a pusztítás, amivel a szenvedélyes önzésnek kitett szerető családot sújtja a szenvedély, bármire irányul is amúgy. Balthazar Claës az Hulot-k és a Gran-det-k rokona. Aki egy idegbeteg ember családjának életét megírja, hasonló jellegű képet alkot.

Ha a stílus annak a lenyomata, hogy mennyire alakí-totta át az írói gondolat a valóságo t, Balzacnál volta-képp nem is beszélhetünk stílusról. Sainte-Beuve itt minden tekintetben téved: „Ez a gyakran csiklandós és gördülékeny, a rózsaszín minden árnyalatában erezett ernyedt stílus, az elragadó romlottság stílusa, ahogy mestereink mondották: ázsiai módon dagályos, helyen-ként hajlékonyabb és lágyabb, mint az ókori táncosok teste.” Mindez úgy, ahogy van, alaptalan. Flaubert stílu-sában például a valóság valamennyi része egyneművé válik, árnyalatlan, csillogó, roppant felületekké. Az összes tisztátalanság eltűnt. A felületek visszaverőkké váltak. Minden odakerül a képre, de tükör által, anélkül hogy az író változtatna az egynemű lényegen. Ami eltér, átalakítja, mindent semlegessé tesz. Balzacnál épp ellenkezőleg: még átalakítás nélkül, emésztetlenül él együtt egy leendő, nem létező stílus összes eleme. Írásmódja nem érzékeltet, nem tükröz, hanem magya-ráz. A magyarázatot elősegítő képek egyébként maguk-kal ragadnak, de nem forrnak össze a többivel, mindent közölnek velünk, amit a szerző mondani akar, aho gy az ember beszélgetés közben közöl valamit, ha éles elméjű társalgásban lehet része, de cseppet sem törődik az összhanggal, és nem állja meg, hogy bele ne szóljon.

Hiába írja levelezésében, hogy: „A jó házasság olyan, mint a tejszín: egy semmiségtől meger jed”, mégis az efféle, voltaképpen találó, pontos, de nem odaillő ké-pekkel megmagyarázza a dolgot, ahelyett hogy érzékel-tetné, képeit semmilyen szépség- vagy harmóniakép-zetnek nem rendeli alá, ilyeneket használ majd, hogy: „Bargeton úr… úgy nevetett fel, mint a földben rejtőző döglött bomba stb.” 1. „Arcbőre…, fölvette volt meleg színezetét egy porcelántálnak, mely alatt gyönge fény izzik.”2 „Végül még egy vonás, amelynek értékét csak az üzleti tárgyaláshoz szokott ember becsülheti meg igazán, sötétkék pápaszemet viselt, így leplezte a tekin-tetét, azzal az ürüggyel, hogy a fény szemrontó vissza-verődése ellen védekezik.”3

És valóban olyan nevetséges fogalmat alkot a képi szépségről, hogy Mme de Mortsauf így ír Félix de Van -denesse-nek: „Hogy olyan képet használjak, amely bele fog vésődni az ön költői elméjébe, ha a számot óriási nagy-ságúra írjuk is, ha aranyba véssük, ha ceruzával írjuk, azért mégis szám marad.” 4,5

Beéri azzal, hogy rátalált a jellemvonásra, amivel megmagyarázhatja nekünk, milyen a szereplő, meg sem kísérli, hogy szép teljességgé ötvözze össze, sőt találó példákat használ, ahelyett hogy feltárná tartalmukat. Mme de Bargeton lelkiállapotát a következőképp írja le: „Megértette a janinai pasát, szeretett volna harcolni a szerájban, bizonyos nagyságot talált abban, ha zsákba

1 Balzac: Elveszett illúziók. Európa Kiadó, 1984. (Ford.: Benedek Mar-cell) 88. o. 2 Balzac: De Langeais hercegnő. Atheneum, 1920. (Ford.: Moly Tamás). 37. o. 3 Elveszett illúziók, 563. o. 4 Közbevetett megjegyzés. 5 A völgy lilioma, 181. o.

varrják és vízbe dobják az embert. Irigyel te Lady Esther Stanhope-o t, a sivatag kékharisnyáját.” 1 Így aztán nem elégszik meg azzal, ho gy felébreszti az érzést, amelyet szeretne kiváltani bennünk, hanem ehelyett azonnal meghatározza: „A férfi szörnyű arcot vágott. Akkor pedig fölségessé vált tekintete.” De Bargetonné tulaj-donságairól beszél; amint vidéki csipcsup ügyekkel kerülnek kapcsolatba, eltúlozza azokat. És mint d’Escarbagnas grófnő, hozzátoldja: „Bizonyos, hogy egy napnyugta hatalmas költői téma stb.” 2 Még A völgy Liliomában3 is, amelyről ő maga mondja, hogy „épületé-nek egyik legkimunkáltabb köve” és ismeretes, ho gy a nyomdától hét-nyolc kefelevonatát is elkérte, siet kö-zölni a tényt, hogy a mondat úgy rendeződik el, ahogy tud. Megadja azt a felvilágosítást, amelyről a mondat-nak értesí tenie kell az olvasót, teljesí tse aztán küldeté-sét az a mondat, aho gy tudja: „Bár nagy meleg volt…, kimentem a rétre, hogy viszontlássam az Indre-t és szigeteit, völgyeit és dombjait, amelyeknek látszólag szen-vedélyes csodálója voltam .”4

Balzac mindent felhasznál, ami eszébe ötlik, és meg sem próbálja, hogy felbontva illessze be ezeket egy összhangzó stílusba, ahol csupán sugalmaznák a mon-dandóját. Nem, ő egész egyszerűen közli az ötletet, és legyen bármi vegyes, még ha el is üt a többitől, ő odate-szi az egyébként mindig találó képet. „Du Chatelet úr… olyan volt, mint a dinnye, amely tegnap még zöld volt, s egyetlen éjszakán megsárgult.” 5 „Csak megfagyott vipe-

1 Elveszett illúziók, 490. o. 2 Elveszett illúziók, 48. o. 3 Közbevetett megjegyzés 4 A völgy lilioma, 79. o. 5 Elveszett illúziók, 664. o.

rához lehetett X. urat hasonlítani.”1 A mondatot nem úgy fogta fel, mint ami sajáto s

anyagból jön létre, ahol minden társalgási témának, tudnivalónak s más egyébnek el kell enyésznie, felis-merhetetlenné kell válnia, úgyhogy ő minden szóhoz hozzáfűzi, mit ért rajta, milyen gondolatokat ébreszt benne. Ha egy művészről beszél, csak úgy tájékoztatás-ként nyomban megemlíti, mit tud róla. A Séchard-féle nyomdáról szólva elbeszéli, hogy a francia civilizáció-nak van szüksége papír alkalmazására, mert a civilizá-ció terjeszti ki a vitát veszedelmes módon mindenre, s hogy a vita az egyéni gondolatok szüntelen kinyilvání-tásán alapszik. ami pedig valóságos szerencsétlenség, mert a tanakodó népek igen keveset cselekszenek és így tovább. És Balzac így teszi meg valamennyi, sokszor középszerű megjegyzését, ahogy közönséges természe-téből fakad, és ezek elég nevetségesen is hatnak, amint gyermeteg módon betolakodnak a mondat közepére. Annál is inkább, mert az „arra való” és más hasonló fordulatokat kifejezetten akkor használjuk a mondat közepén, ha valamit meg kell határoznunk, vagy közöl-nünk kell, s ettől a mondat ünnepélyesebbé válik. A Chabert ezredesben például többször emlegetik „az ügy-védek természetes vakmerőségét és az ügyvédekkel szembeni érthető bizalmatlanságot.” 2 Amikor pedig eljön az ideje a magyarázatnak, Balzac nem sokat teke-tóriázik; leírja, nos, ennek az az oka: és itt egy fejezet következik. Ugyanez vonatkozik az összefoglalásokra, ahol mindazt megerősíti, amit tudnunk kell, anélkül, hogy bemutatná a környezetet, a helyet: „Házasságuk második hónapjától fogva David idejének legnagyobb

1 Uo. 662. o. 2 Chabert ezredes, 32. o.

részét… töltö tte stb., három hónappal Angoulme-be érkezte után stb.” 1 „Az apáca … a Magnificat-nak … gaz-dag, kecses fejlődéseket kölcsönzött, melyeknek válto-zatos ritmusai emberi vidámságot árultak el.” „Motí-vumaiban megvolt egy énekesnő pergő hangjainak fénye… s a hangjai szökelltek, mint ahogyan a madár stb.”2

Semmit sem titkol, mindent kimond.3 Emiatt aztán meg is lepődünk, hogy mégiscsak találunk gyönyörű csendhatásokat a műben. Goncourt megdöbbent az Érzelmek iskoláján, engem sokkal inkább megdöbbent, mi rejlik a balzaci életmű mögött. „Ismeri Rastignacot? Valóban…?”

Balzac hasonlít azokra4, akik ha azt hallják valakitől, hogy „a Hercegként” emlegeti Aumale főherceget, vagy ha „Nagyhercegné asszonyomnak” szólítja a nagyher-cegnőt, és azt látják, hogy a szalonban a földhöz vágja kalapját, még mielőtt megtanulnák, hogy mi a szokás, és Párizs grófjának, Joinville hercegének, vagy a Chartres-i főhercegnek jár az „Uralkodó hercegi” cím, megkérdik: „Miért nevezi ön hercegnek, ha egyszer főherceg? Miért szólítja Nagyhercegné asszonynak, mint a cselédek stb.” Ám amióta tudják, hogy mi az illem, azt hiszik, mindig is tudták, vagy ha rémlik is nekik, hogy valaha ellenvetéssel éltek, nem kevésbé leckéztetnek meg másokat, és élvezettel magyarázzák nekik a nagyvilági modort, az általuk is csak nemrég megismert szokásokat. Pontosan az újsütetű tudósok kioktató hangnemét használja Balzac, amikor meg-mondja, mi illik és mi nem. D’Arthez-t így mutatja be de

1 Elveszett illúziók, 549. o. 2 De Langeais hercegnő, 21. o. 3 Közbevetett megjegyzés. 4 Beékelt töredék.

Cadignan hercegnőnél: „A hercegné a híres írónak nem mondott afféle bókokat, amilyenekkel a hétköznapi emberek szokták elhalmozni. A hercegné, mint általá-ban a jó ízlésű nők, főként azzal tűnt ki, ho gy a beszélő-re figyelt. … D’Arthez ebédnél a hercegné mellett ül t; Diane nem csipegetett a finnyáskodó nők módján, jó étvággyal evett stb.” 1 Amikor Félix de Vandenesse-t mutatja be Mme de Mortsaufnál: „Mortsauf grófné olyan beszélgetést kezdett a vidékről, a termésről, a szőlőről, amelybe nem tudtam beleszólni. Ez a viselke-dés egy háziasszonynál vagy neveletlenségre vall stb., de néhány hónappal később megtudtam, hogy mily sokat jelent stb.).”2 A magabiztos hangnemet itt leg-alább indokolja, hogy ő csak megállapítja, mi a szokás. Ám akkor is megőrzi magabiztosságát, ha ítéletet alkot: „A nagyvilágban senkit sem érdekel a szenvedés, a szerencsétlenség, ott minden szóbeszéd” – vagy értel-mezi a dolgokat: „Chaulieu herceg dolgozószobájában kereste fel Grandlieu herceget, aki már várta: Mondd, Henri (a két herceg tegeződött, és keresztnevén szólí-totta egymást. Ez is egyike azoknak az árnyalatoknak, melyeket azért eszeltek ki, hogy a bizalmasságban fo -kozatokat terem tsenek, hogy visszaverjék a francia családiasság elhatalmasodását, s megalázzák egyesek önérzetét).” 3 Különben meg kell jegyeznünk, hogy az új keresztény tollforgatókhoz haso nlóan, akik írásaik szerint akkora képességet tulajdonítanak az Egyháznak, amilyet az óhitűségükben legszigorúbb pápák sem hittek volna soha, Balzac olyan előjogokat adományoz a hercegeknek, hogy azon még Saint-Simon is elképedt volna, aki pedig igazán sokra tartotta a nemességet: „A

1 Cadignan hercegnő…, 370. o. 2 A völgy lilioma, 54. o. 3 Kurtizánok…, 226. o.

herceg futó pillantást vetett Camusot-néra; ilyen pillan-tással szedik ízekre a nagy urak egy-egy ember egész lényét, még a lelkét is… Bezzeg, ha a bíró felesége is-merte volna a hercegek ez adományát.”1 Ha Balzac korá-nak hercegei valóban ékeskedtek is ilyen tehetséggel, kénytelenek vagyunk bevallani, aho gy mondani szokás, hogy valami megváltozott.

Olykor Balzac nem közvetlenül fejezi ki, hogy gyenge csattanóikat mennyire csodálja 2. A színen lévő hősökre bízza, hogy ők fejezzék ki elragadtatásukat. Van egy igen híres kisregénye, az Újabb tanulmány a nőkről. A két szálból összefonódó elbeszélés nem igényel sok mellék-alakot, ám az író majd minden szereplőjét az elbeszélő köré sorakoztatja, ahogyan az évfordulók vagy cente-náriumok alkalmából szokás a Comédie Française „rög-tönzésein” vagy „szertartásain”. Mindegyik szereplő feladja a végszót, akár a holtakkal való párbeszédben, ahol egy egész korszakot óhajtunk ábrázolni. Percen-ként bukkan fel egy újabb szereplő. De Marsay elbeszé-lését annak kifejtésével kezdi, hogy az államférfi afféle hidegvérű szörnyeteg. »Most éppen azt magyarázta meg nekünk – szólt közbe az öreg lord Dudley –, hogy Franciaország miért olyan szegény államférfiakban…« Marsay úgy folytatja, hogy jómaga egy nő miatt vál t szörnyeteggé. »Én mindig azt hi ttem – szólt közbe mo-solygó arccal de Mo ncornet-né –, ho gy mi nők több politikust rontunk el, mint amennyit csinálunk…« »Ha most egy szerelmi kalandról lesz szó – vetette közbe Nucingen báróné –, akkor kérem, hogy egy időre mel-lőzzük az okos közbeszólásokat.« »Annál inkább – kiál-totta Joseph Bridau –, mert e tárgynak az okosság csak

1 Kurtizánok…, 452. o. 2 Közbeszúrt töredék.

ártalmára lehet…« „Ronquerolle márki nem akart ittmaradni vacsorára – magyarázta Sérizyné. „Ó, igazán megkímélhetne az ilyen borzalmas kijelentésektől« – mondta de Camps-né mosolyogva.” 1 És de Cadignan hercegnő, Lady Barimore, d’Espard márkiné, des Tou-ches kisasszony, de Vandenesse asszony, Blondet, Dani-el d’Arthez, de Montriveau márki, Adam Laginski gróf és a többiek egymás után érkeznek szerepük sorrendjé-ben, hogy előadják mondókájukat, mint a Molière-évfordulón a társulati tagok, akik a költő mellszobra előtt sorakoznak fel, és a pálmaágat helyeznek el. Már-pedig a kissé erőltetve összetoborzott közönség Balzac kedvéért van, őt magát hi vato tt tolmácsolni, s ennyiben módfelett eszményi közönség ez. Miután de Marsay megtette észrevételét, miszerint: „…a szerelem valami-lyen testi nem törődömséggel jár együtt, ez pedig jól összefér az olyan fokú éleslátással, melyre azelőtt nem voltunk képesek. Agyunk ilyenkor kombinálni kezd, töri-gyötri magát, rémképeket rajzol maga elé, amelye-ket aztán nagy kínok közepette áttesz a valóságba… Ez a fajta féltékenység elbűvölő és kényelmetlen egyszer-re”2, egy külföldi miniszter arcán mosoly futo tt át; va-lamilyen régi emlék verőfényében megvilágosult előtte e megállapítás i gaz volta. Később egyik kedvesének arcképét Marsay kevéssé hízelgő hasonlattal tetőzi be, ám Balzac alighanem kedvelhette e fordulatot, hiszen a Cadignan hercegnő titkában is akad hasonló: „A legszebb és a legangyalibb asszonyokban is ott búvik meg a csú-nya majom.” Ezekre a szavakra – közli Balzac –, az asz-szonyok mind lehajtották fejüket, megsebezve e kegyetlen és

1 Balzac: Emberi színjáték. III. Magyar Helikon, 1963. (Ford.: Somlyó György) Újabb tanulmány a nőkről. 207. o. 2 Újabb tanulmány…, 210. o.

kegyetlenül megfogalmazott igazságtól. 1 „»Nem mondok Önöknek semmit arról, hogyan töl-

töttem az éjszakát, és hogyan múlt el az a hét – folytat-ta Marsay. – Akkor fedeztem fel magamban az államfér-fit.« Ezt a mondást olyan jól kihegyezte, ho gy egyikünk sem tudott visszatartani egy elismerő kézmozdulatot.”2 Ezután de Marsay előadja, hogy kedvese úgy tesz, mintha kizárólag őt szeretné: „Nem tud nélkülem élni és a többi, s végül én lettem az ő istene.” Ezt mintha zokon vették volna a de Marsayt hallgató hölgyek, olyan alaposan becsapottnak látszódtak. „Egy kifogástalan úri-asszony olykor el tűrheti, hogy megrágalmazzák; de azt, hogy megszólják, soha.” 3 „Csupa borzalmas igazság!” – jegyezte meg de Cadignan hercegnő. (Ez utóbbi kijelen-tést még indokolni lehet de Cadignan hercegnő különös jellemével.) Balzac egyébként nem hagy kétséget a lakoma előnyei felől, amelyet rövidesen megkóstoltat velünk: „Csak Párizsban lelhető fel az a sajátos szel-lem… Párizs, a jó ízlés fővárosa érti a módját annak, hogy a társalgást … bajví vássá változtassa… Csípős visz-szavágások, finom megfigyelések, izgalmas csipkelődé-sek, tiszta, világos vonalakkal megrajzolt jellemképek követték egymást, mindezt jólesett átérezni és ör öm volt kóstolgatni.” 4 (Láttuk, hogy ebben a kérdésben Balzac igazat mond.) „De mi nem hajlunk arra, hogy minden-hol azonképp csodáljuk, ahogy ez a közönség. Igaz, az elbeszélő arcjátékának nem lehetünk tanúi, mint ők, és ennek híján – figyelmeztet Balzac –, az elragadó rög-tönzés lefordíthatatlan marad”. Valóban kénytelenek vagyunk Balzac puszta szavára elhinni, hogy de Marsay

1 Újabb tanulmány…, 212. o. 2 Újabb tanulmány…, 213. o. 3 Újabb tanulmány…, 230. o. 4 Újabb tanulmány…, 205. o.

célzatosan „negédes fintorokkal és fejmozdulatokkal kísérte” mondókáját, vagy hogy „Emile [Blondet] e gúnyolódását olyan negédesen adta elő, ho gy a hölgyek nem tudták visszatartani nevetésüket” 1.

Balzac tehát semmiképpen sem szeretne tudatlan-ságban hagyni minket bármely szellemessége sikere felől. „Ez a természetes felkiáltás, amely visszhangra talált a vendégekben, ingerel te a már amúgy is értőn felcsigázott kíváncsiságot… E szavak azt a szemmel nem látható mozgolódást keltették a társaságban, melyet a parlamenti beszámolókban ekként szoktak jelezni az újságírók: (Élénk izgatottság).” 2 Lehet, hogy Marsay elbeszélésének visszhangjával Balzac a saját sikerét akarta felidézni, amit egy olyan estélyen aratott, ahol mi nem voltunk jelen? Talán egyszerűen lehengerelte a bámulat, amelyet a tolla alól kiszaladó elmésségek vál-tottak ki benne: ez is, az is elképzelhető. Van egy bará-tom, az eredeti ritka lángelmék közül való: roppant balzaci gőggel megáldva. Amikor egy színházi fellépését beszélte el, ahol nem voltam jelen, olykor félbeszakítot-ta magát, és összeütötte a tenyerét, hogy a közönség tapsát jelezze. Ám olyan dühödt hévvel és kitartással csapkodott, mintha nem is annyira az előadásról akart volna hű képet festeni, hanem, úgy vélem, sokkal in-kább önmagának tapsolt, akárcsak Balzac.

Hanem pontosan ez tetszik azoknak, akik Balzacot szeretik; mosolyogva mondják utána, hogy „Amélie-nak pórias a keresztneve”, „bibliai, ismételte Fifine megle-pődve,” vagy hogy „Cadignan hercegnő az egyik legele-

1 Újabb tanulmány…, 229. o. 2 Újabb tanulmány…, 213. o.

gánsabb asszony”. Balzacot szeretni! Itt aztán csinos kis munkát végezhetett volna Sainte -Beuve, aki olyan szí-vesen határozta meg, hogy mi az, ami miatt szeretnek valakit. Mert más írókat hódolattal szeretünk, Tolsztoj igazságát úgy fogadjuk el, mint aki nálunk nagyobb és erősebb. Ismerjük Balzac minden otrombaságát, s elein-te gyakran el is riaszt velük; de aztán kezdjük megked-velni az írót, akkor már megmosolyogjuk összes gyere-kességét, hisz annyira azonos velük; kissé gunyoros gyengédséggel szeretjük; tudjuk, hogy gyarló és kicsi-nyes, és azt is szeretjük benne, mert annyira jellemző rá.

Miután Balzac bizonyos értelemben megőrizte egye-netlen stílusát, azt hihetnénk, hogy szereplőinek nyel-vét meg sem próbálta tárgyiasítani, vagy ha mégis, akkor sem tudta megállni, hogy minduntalan szóvá ne tegye, mitől jellegzetes az a nyelv. Nos, éppen fordítva történt. U gyanaz az ember, aki gyermekded módon teregeti ki történelmi, művészi és egyéb nézetei t, elrejti legmélyebb szándékait, és hagyja, ho gy az igazság ön-magáért beszéljen, olyan érzékenyen ábrázolja szerep-lői nyelvét, hogy észre sem lehet venni, és erre még csak meg sem próbálja ráterelni a figyelmet. Aho gyan megszólaltatja a párizsias szellemű szép Mme Roguint, aki a tours-iak szemében vidéki közjegyzőné, vagy a Rogron család rovására megeresztett összes élc kifeje-zetten az asszonyra jellemző, nem pedig Balzacra!

Az ügyvédbojtárok tréfái, Vautrin „Tra-la-la, tram-tram!”-nótája, de Grandlieu és Pamiers kormányzó semmitmondó beszélgetése: „Montriveau gróf meg-halt…, mondotta a kormányzó, kövér ember volt, és hihetetlen szenvedéllyel szerette az osztrigát. – U gyan mennyit evett belőle? – kérdezte Grandlieu herceg. – Tíz tucato t naponta. – És nem lett tőle beteg? – Egyálta-

lán nem. – Óh, ez mégis hallatlan! Ez a szenvedélye nem szerzett neki hólyagkövet? – Nem, kitűnő egészségnek örvendett; baleset érte, ez okozta halálát. – Baleset? A természet tanácsolta volt neki, hogy osztrigát egyék, mert valószínűleg szüksége volt erre…” 1 Még félreszó-lásaiban is jellemzi Lucien de Rubemprét faragatlan vidámsága, a pallérozatlan ifjúság utóíze, nyilvánvalóan ez tetszik Vautrinnek: „No lám – gondolta Lucien –, hát a bouillotte-ot is ismeri!” „Íme, megfogtam” „Micsoda arab természet! – gondolta magában Lucien… Felülte-tem.” „Ez egy ravasz fickó, aki úgy pap, ahogy én.” 2 Tény, ho gy Vautrin nincs egyedül azzal, hogy szereti Lucien de Rubemprét. Oscar Wilde jelentette ki első korszakában (akkor hangoztatta, hogy „csak a tavi költők óta van köd a Temzén”): „Életem legnagyobb bánata? Lucien de Rubempré halála a Kurtizánok tündök-lése és bukásában”, sajnos az élet később a költőt bizo-nyára megtanította, ho gy szívszorí tóbb bánat is akad-hat, mint amiről a könyvekben olvasunk. Amúgy van3 valami sajátosan drámai abban, ahogy életének e ra-gyogó korszakában Oscar Wilde különösen vonzódik Lucienhez, és meghatódik halálán. Valószínűleg a halál hatja meg, mint minden olvasót, aki Vautrin, azaz Bal-zac nézőpontjával azonosul. Egyébként a nézőponto t illetően Wilde jellegzetesen válogato tt és kiválasztott olvasó, aki teljesebben teszi magáévá a nézőponto t, mint az olvasók többsége. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy néhány évvel később maga is Lucien de Rubemprévá kénytelen lenni. Amikor pedig Lucien de Rubempré látja, hogyan dől romba egész ragyo gó nagyvilági léte, mert bizonyíthatóan meghitt

1 De Langeais hercegnő…, 235. o. 2 Elveszett illúziók, 721., 724., 718. o. 3 Közbeszúrt töredék.

viszonyban, élt egy fegyenccel, halála a Conciergerie -ben csak előrevetí ti Wilde-nak – igaz, hogy egyelőre rejtetten –, hogy ő maga is pontosan erre a sorsra jut.

A Tetralógia első részének ebben az utolsó jelenetében (mert Balzacnál ritkán egység a regény; a regényfolyam úgy szerveződik össze, mint valami mondakör, amely-ben az egyes regény csak egy szólam)1, tehát ebben a jelenetben minden szónak, minden mozdulatnak van mögöttes és bámulatosan mély tartalma, és Balzac nem hívja fel rá az olvasó figyelmét. A bennük feltáruló sajátos lélektant Balzacon kívül soha nem alkalmazta senki, így hát meglehetősen kényes jelentésüket kimu-tatni. Ám attól kezdve, hogy Vautrin megállítja az úton Lucient, akit nem is ismer, tehát kizárólag a külseje kelthette fel érdeklődését, egészen addig az önkéntelen mozdulatig, amikor karon ragadja őt, vajon nem árul-kodik-e mindez az álkanonok bevallatlan gondolatáról, amit Lucien, sőt talán önmaga előtt is színezget arról, hogy mi is a kiemelkedés, a férfiszövetség és egyéb elméletek igen bonyolult és igen pontos értelme. Sőt nem bámulatosan jellemző vonása-e Vautrinnek és minden hasonszőrűnek az a kis kitérő a papírfaló em-ber szenvedélyének ürügyén, kedvenc elméleteik egyi-ke, az a kevés, amit hagynak felvillantani titkaikból? Hanem minden kétséget kizáróan az a csodás részlet a legszebb, ahol Rastignac kastélyának romjai előtt halad el a két utazó. Leginkább egy homoszexuális „Olympio

1 Mindenesetre bizonyítani kéne (Az aranyszemű lány, Sarrazine, De Langeais hercegnő stb.), hogy Balzac lassan készíti elő az anyagot, apránként kötözgeti össze, aztán villámcsapásszerűen hurkolja meg a végén. Sőt, ahogy idősíkokat iktat közbe (De Langeais hercegnő, Sarra-zine), mintha különböző korú lávák keverednének a terepen . (A szerző megjegyzése.)

siralmának” mondanám: látni akarta a tavat, a forrást…1 A Goriot apóból tudjuk, ho gy Vautrin a Vauquer-panzi-óban Rasti gnacot ugyanúgy ösztönözte, hasztalanul, a kiemelkedésre, ahogy itt Lucien de Rubempréval pró -bálkozik. Rastignackal zátonyra futo tt, de őt is jócskán belerántotta életébe; a fegyenc eltétette láb alól a Taillefer-fiút, csak hogy pártfo goltjával elvétesse annak húgát, Victorine-t. Később, amikor Rasti gnac ellensége-sen viselkedik Lucien de Rubempréval, az álarcos Vaut-rin emlékezteti, hogy mi is történt a Vauquer panzió-ban, s kényszeríti, hogy felkarolja Lucient, és Rastignac még Lucien halála után is gyakran hí vatja a fegyencet egy sötét utcába.

Bámulatos leleményének köszönhetően Balzac azonos szereplőket őrzött meg minden regényében, enélkül aligha jöhettek volna létre a fenti hatások. Így aztán a mű mélyéből előtörő fénysugár az egész életet végig-pásztázza, mélabús, bizonytalan, pislákoló fénybe von-hatja a dordogne-i nemesi kúriát, ahol megállt a két utazó. Sainte-Beuve az ég adta világon semmit sem értett meg abból, hogy Balzac miért hagyta meg a sze-replők nevét: „Végül törekvése egy teljesen hamis öt-lethez vezetett, ami érdekével is tökéletesen ellenke-zett, vagyis hogy egyfolytában-a mellékszereplőként már megismert szereplőket léptette fel újra, egyik re-gényről a másikra. Leginkább ez árt a regény vonzere-jének, az újdonság iránti kíváncsiságnak és a váratlan-ság varázsának. Unos-untalan egyforma arcok köszön-nek vissza.” Sainte-Beuve ezúttal nem ismerte fel a zseniális Balzac-i ötletet. Kétségtelenül felmerül, miért

1 V. Hugo versei. Európa Kiadó, 1975. (Ford.: Kálnoky László.) 82. o.

nem gondolt rá azonnal. Bizonyos részeket csak utólag kapcsolt be az óriási mondakörbe. Nem számít. Amikor Wagner megírta A nagypénteki varázst, még nem tudta, hogy megkomponálja a Parsifalt, és később beleilleszti a Ringbe. Nem tartoznak-e mégis a legszebb megsejtések közé a betoldások, a járulékos szépségek, a hirtelen feltáruló új összefüggések a zseni életművének addig különálló részei közt, amelyek összeforrtak, elevenek, és lehetetlen többé elválasztani őket? Az író nővérétől tudjuk, mennyire megörült Balzac, amikor ez az ötlet felötlött benne, s jómagam éppoly sokra tartom, mintha már a mű kezdeténél kitalálta volna. Fénysugár jelent meg, egyszerre ragyogta be az alkotás eleddig homá-lyosnak tűnő részeit, egyesítette, megelevenítette és bevilágította, ám ez a sugár nem kevésbé része a go ndo-latnak.

Sainte-Beuve másutt is ilyen képtelenül gáncsosko-dik. Miután szemére hányta Balzacnak, hogy „stílusa élvezetes”, aminek ő, fájdalom! híján volt, ízlésbeli fogyatékosságait veti szemére, ami adott esetben ugyancsak jogos, de kritikusunk egy bámulatosan meg-írt darabból idézi példamondatát, végtére is jócskán akad efféle Balzacnál, ahol a szemlélet egybeötvözi, egységesí ti a stílust, és mívesek a mondatok: a vénlány-ok, „akik a városban egyetlen növény hajszálcsőrend-szerét testesítették meg, a faleveleknek a harmat iránti szomjúságával szívták be az új híreket, minden család titkait, és mindezt átszivattyúzták és to vábbadták Trou -bert abbénak, mint ahogy a falevelek adják tovább a törzsnek a beszívott nedvességet”1. Néhány oldallal odább Sainte-Beuve a következő mondatot kifogásolta: „ilyesmi volt a lényege azoknak a mondatoknak, ame-

1 Balzac: A tours-i plébános. Helikon, 1984. (Ford.: Bródy Lili.) 826. o.

lyet a némberek nagy zsinatának hálózata elhintett a városban, és egész Tours szívesen ismételt” 1. Balzac sikerének indokolására bírálója megkockáztatja, hogy az író hízeleg a hervadó nők fogyatékosságainak (A harmincéves asszony): „Kérlelhetetlen barátom mondo-gatta volt, hogy míg IV. Henrik városról-városra hódí-totta meg királyságát, addig de Balzac beteges közönsé-gét a fogyatékosságokkal nyerte meg. Ma a harminc-éves asszonyokat, holnap az ötveneseket (a hatvanasok még hátravannak), holnapután a sápkórosakat, a Claës-ben a nyomorékokat és így tovább.” Balzac egész Fran-ciaországban aratott gyors sikerét illetően egyebekre is vetemedik, mint például hogy: „Ügyesen választja meg az egymást követő helyszíneket, ahol az elbeszélések cselekményét kibontja.” Saumur egyik utcájában felte-hetően megmutatják az utazónak Eugénie Grandet házát, Douai-ban valószínűleg már táblát kapott a Claës ház. Micsoda jóleső büszkeséggel mosolyoghat az a megbocsátó tours-i polgár, aki a Gránátalmaház tulaj-donosa! Megéri a szerzőnek, ho gy városokat hódítson meg azzal, hogy hízelgően elhelyezi bennük szereplőit. Megértjük, ha Musset-ről beszélve, aki megemlíti, hogy kedveli a nyalánkságo t, a rózsát meg ilyesmit, Sainte -Beuve hozzáfűzi: „Hisz annyi mindent szerettünk…” 2. Ám még azt is képes felróni Balzacnak, hogy szándéka végtelen, s hogy sokrétűen ábrázol, amit Sainte-Beuve ijesztő összevisszaságnak titulál: „Emeljék csak ki az elbeszélések közül A harmincéves asszonyt, Az elhagyott asszonyt, A hadkötelest, a Gránátalmaházat, a Nőtleneket; a történeti regényekből vegyék el a Louis Lambert-t és az Eugénie Grandet-t, a remekműveit, a kötetek micsoda

1 A tours-i p lébános, 836. o. 2 Kedvelt mondásai egyike és Chateaubriand-ról is elmondta. (A szerző megjegyzése.)

tömege, micsoda meseözön, hány fajta pajzán, gazdasá-gi, bölcseleti, magnetista és teozofikus regény marad még!” Hiszen éppen ebben rejlik a balzaci életmű nagy-sága! Sainte-Beuve szerint Balzac, mint a témák tárház-ára veti rá magát a XIX. századra, szerinte a jó társaság olyan, mint az asszony, saját festőre vágyik, és Balzac-ban találja meg azt, ő pedig a hagyományoknak fittyet hányva újítja meg a festőeljárást és az ecsetkezelést, hogy eleget tehessen a törtető és léha társaságnak, amely abban tetszeleg, hogy vele új korszak kezdődik és senki máshoz sem fogható. Márpedig Balzacnak nem ilyen egyszerű festmény volt a célja, legalábbis nem pusztán abban az értelemben, ho gy hű arcképeket fessen. Könyvei ragyo gó ötletekből, ha úgy tetszik, ra -gyogó festményelképzelésekből születnek (mert az egyik művészetet gyakran a másik képében fogja fel), viszont akkor elragadó hatású festményről, nagyszabá-sú festői elgondolásról van szó… Ahogy a festői telje-sítményben megérzi a remek ötletet, ugyanúgy egy könyv ö tletében is képes meglátni, milyen szép hatása lesz. Elképzel magának egy megragadóan eredeti képet, ami bámulatba ejti az embert. Vegyünk egy olyan mai irodalmárt, akiben felmerül, hogy hússzor is megfest egyetlen tárgyat különböző megvilágításban, és érzése szerint annyira mélyet, érzékenyet, hatásosat, lenyűgö -zőt, eredeti t, magával ragadót alkot, mint Monet a ma-ga ötven székesegyházával és negyven tavirózsájával. A festészet szenvedélyes műkedvelője, Balzac alkalomad-tán örömmel hitte, hogy neki is pompás képötlete tá-madt, olyan, amiért bolondulni fognak. Ám az mindig képi gondolat volt, kimagasló gondolat, nem pedig spontán módon kialakuló festmény, ahogyan azt Sainte-Beuve vélte. Ha innen nézzük, maga Flaubert sem tervezi meg Balzacnál jobban ötleteit. Ezért színes

a Salammbô, a Bovaryné. Még ellenszenves témákba is belefog a szerző, bármit előszed a munka kedvéért. Bizonyos pontokon azonban minden remekíró érintke-zik, és olyan, mintha egyetlen – az emberiséggel egy-idős – lángész nyilvánulna meg különböző, olykor el-lentmondásos pillanatokban. Ahol Flaubert megjegyzi: „Félicité pompás befejezést érdemel”, ott találkozik Balzackal.

Balzacnál a regénybeli élet olyan valóságosan folyik, hogy ettől az életben korábban esetlegesnek látszó ezer dolog nyer bizonyos irodalmi értéket. Ám művében éppen az esetlegességek törvényszerűségét domborítja ki az író. Ne soroljuk újra a Balzac-regények szereplőit, eseményei t. Ugye, mi ketten mindig csak olyasmit mondunk el, amiről mások nem beszéltek. Hanem ve-gyünk például egy Balzacban járatos könnyű nőcskét, akinek őszinte szerelmét viszonozzák egy olyan távoli tájon, ahol híre nem érte utol; sőt teregessük ki akár egy hitvány múltú – mondjuk, politikailag hírhedt – személy esetét, aki ismeretlen vidéken gyengéd barát-ságokat szerez, kellemes kapcsolatok veszik körül, és azon vívódik, talán hamarosan elfordulnak tőle, ha múltjára kérdeznek, s igyekszik elhárítani a vihart. Meglehet, rövidesen kedvezőtlen hírek érkeznek róla a nyaralóba, ahonnan távozni készül, az ösvényen magá-nyosan sétáltatja nyugtalan, de vonzó mélabúját, mert olvasta a Cadignan hercegnő titkait, tudja, hogy helyzete bizonyos értelemben irodalmi állapot, s ez nem nélkü-löz minden szépséget. Míg kocsija az őszi utakon azon barátok felé repíti, akik még bíznak benne, nyugtalan-ságát átjárja a varázs, ami nem lengené be a szerelmi bánatot, ha nem létezne költészet. Hiába hánynak sze-mére csak képzelt bűnöket, annál inkább nyugtalanítja a pillanat, amikor a hozzá hű d’Arthezek megkapják

Rastignactól és Marsaytől a sárkeresztségét. A valóság valahogy a helyzettől függ és egyedi, ezért számtalan helyzetet láthatunk el saját névvel, mint például Rastignacét, aki elveszi kedvese, Delphine de Nucingen lányát, vagy Lucien de Rubempréét, akit a de Grandlieu kisasszonnyal való házassága előestéjén tartóztatnak le, vagy Vautrinét, aki örököl attól a Lucien de Rubem-prétől, akinek szerencséjét megalapozni igyekezett, ahogy a Lanty-vagyon alapját a bíborosnak a herélt iránt érzett szerelme vetette meg, micsoda találat ott az a kis öregember, akivel mindenki tisztelettel bánik. Lényeges igazságokat1 gyűjtött Balzac a nagyvilági élet felszínéről, és mindet elég magas fokon általánosította ahhoz, ho gy hosszú idő múltán is elmondhassuk: mi-lyen igaz! (Az Éva lányában Mme de Vandenesse és Mme du Tillet, a két nővér, annyira különbözően mentek férjhez, s mégis imádják egymást, noha a forradalmak során az alacsony származású sógor, du Tillet pairré lesz, míg Félix de Vandenesse elveszíti címét, s a két sógornőnek, de Vandenesse grófnének és de Vande-nesse márkinénak kellemetlen lesz, hogy nevük hason-lít.) Még inkább igaz Paquita Valdès esetében, a lány pontosan azt a férfi t szereti, aki hasonlít a vele, Paquitával együtt élő nőre, ahogy Vautrin pedig kitartja azt a nő t, aki mindennap láthatja a fiát, Sallenauve-t; hogy Sallenauve pedig elveszi Mme de l ’Estorade lá-nyát. A látszólagos cselekmény és színjáték mögött itt az érzékiség és az érzelmek rejtelmes törvényei áram -lanak.

Ha ekképp értelmezzük az életművet, csak azért ma-rad okunk némi aggodalomra, mert éppen ezekről nem szólt soha a levelezésében, amelyben a leggyengébb

1 Közbevetett megjegyzés.

könyvről is azt állítja, ho gy felséges, Az aranyszemű lányról viszont a legtel jesebb megvetés hangján beszél, és szóra sem érdemesíti az Elveszett illúziók befejezését, a már említett csodálatos jelenetet. Úgy hírlik, Éva – szerintünk jelenték telen – jellemét a másik nagy talá-latnak tarto tta. Mindez persze adódhat abból, hogy véletlenszerűen maradtak ránk a levelek, sőt az is vé-letlen, hogy miről írt bennük egyáltalán.

Sainte-Beuve Balzac esetében is úgy tesz, ahogy álta-lában. Ahelyett, hogy Balzac harmincéves asszonyáról beszélne, tőle függetlenül beszél a harmincéves asszo-nyokról, és miután néhány szót szólt Balthazar Claës kapcsán (Az alkimista), azt követően egy valóságosan létező Claës-ről kezdett el beszélni, aki éppen a saját alkimista kutatásairól hagyott hátra munkát, és hosz-szan idézget ebből, a minden irodalmi értéket nélkülö-ző művecskéből. Tévesen ítéli meg a kontár irodalom-ról alkotott hamis és veszélyes nézetei magaslatáról Balzac szigorát a Betti néniben az egyszerű műkedvelő Steinbock iránt, aki nem valósít meg semmit, nem al-kot, és nem fogja fel, hogy teljességgel át kell adnunk magunkat a művészetnek, ahhoz hogy művészek lehes-sünk. Ennek ürügyén Sainte-Beuve sértett méltósággal támad rá Balzac azon kifejezésére, amely szerint: „Ho-mérosz… vadházasságban élt a múzsával”. Talán nem túl szerencsés kifejezés. Ám Balzac valójában a múltbeli remekműveket csak írójuk szemszögéből mérlegelhet-te, nem értelmezhette kívülről, tiszteletteljes távolság-ból, akadémikus hódolattal. Lehetséges, hogy a múlt század folyamán az irodalmi alkotás külső feltételei megváltoztak, lehet hogy a tollforgató szakmája egész embert, zárkózottabb életvitelt követel. De az alkotás belső lelki törvényszerűségei nem változhattak meg. Egy író, akinek azért vannak zseniális pillanatai, hogy

fennmaradó idejében a művelt nagyvilági műkedvelő kellemes életét élhesse, éppoly hamis és gyermeteg elképzelés, mintha egy szentről feltesszük, hogy azért él magasabbrendű erkölcsiségben, hogy közönséges örömöknek hódolhasson a Paradicsomban. Akkor ért-jük meg pontosabban az ókor nagyjai t, ha úgy értel-mezzük őket, mint Balzac, nem pedig ha úgy, mint Sainte-Beuve. A kontárkodás sosem hozott létre sem -mit. Sőt Horatius bizonyosan közelebb állt Balzachoz, mint Daru-hoz és Moléhoz.

De Guermantes úr Balzacja

Természetesen Balzacnak is olyan olvasóközönsége volt, mint a többi regényírónak, sőt mi több, olvasói nem irodalmi művet kerestek regényeiben, hanem egyszerűen írói képzelete és a megfigyelései érdekelték őket. Az ő esetükben nem a stílushibák, hanem az író tehetsége és törekvései okozták a bonyodalmat. A má-sodik emeleti kis könyvtárban, ahová vasárnaponként M. de Guermantes az első csengőszóra futva menekült felesége látogatói elől, s ahová uzsonnára bevitték cuk-ros vizét és piskótáját, minden Balzac-mű megvolt, aranyozott borjúbőr kötésben, zöld bőrcímkével, Béchet vagy Werdet kiadásában, ők voltak azok, akiket levélben értesített Balzac: emberfeletti erőfeszítésre szánta el magát, hogy öt lapot küldhessen három he-lyett a legnagyobb visszhango t keltő műből, és azt kö-vetel te tőlük cserébe, hogy emeljék meg a tiszteletdíját. Ha de Guermantes-nét látogattam, s észrevette, hogy vendégei untatnak, gyakran ajánlgatta: „Nincs kedve felmenni Henrihoz? Meghagyta, hogy senkinek sincs itthon, de magától el lesz ragadtatva!” (Ezzel egy csa-pásra szétzúzta de Guermantes úr ezernyi óvintézke-dését, nehogy kiderüljön, hogy otthon van, és udvariat-lannak találják, mert nem mutatkozik.) „Csak vezettes-se fel magát a második emeleti könyvtárba, ott találja, amint Balzacot olvas.” „Ó, ha Balzacra tereli nála a szót!” – mondogatta gyakran ijedt és bíztató arccal,

mintha Balzac egyszerre lenne váratlan akadály, ami a grófot meggátolja abban, hogy idejében elinduljon, és őmiatta maradna le a sétáról, s ugyanakkor mintha M. de Guermantes különös kegye volna, amiben senkit nem részesít, s így roppant boldognak érezhetem ma-gam, hogy engem jutalmaz meg vele.

Mindazoknak, akik nem tudták, de Guermantes-né elmagyarázta: „Tudják, ha Balzacra terelődik a szó, az uram úgy van vele, mint a sztereoszkóppal; minden egyes fényképről megmondja önöknek, honnan való, milyen vidéket ábrázol; nem tudom, hogyan képes mindezt észben tartani, hisz’ ez egészen más, mint Balzac, nem is értem, hogy tud ennyire eltérő dolgokat egyszerre csinálni.” Egy kellemetlen rokon – des Tapes bárónő – arckifejezése ilyenkor fagyossá vált mindig, szórakozottan viselkedett, mintha nem hallaná, s egy-úttal megro vó arccal úgy vél te, hogy Pauline nevetsé-gessé tette magát, és tapintatlanul viselkedett, amikor Guermantes úrról azt nyilatkozta, hogy „egyszerre csinál dolgokat”, és csakugyan, a gróf számtalan ka-landja talán fárasztóbb lehetett, és a felesége figyelmét is jobban magára kellett volna vonja, mint az, hogy Balzacot olvas vagy a sztereoszkópot kezeli. Az igazat megvallva kivételezett helyzetben voltam, mert elég volt jelen lennem, és a gróf belement, hogy megmutas-sa a sztereoszkópot. A sztereoszkóp ausztrál fo tográfiá-kat tartalmazott, nem tudom, ki hozta őket M. de Guermantes-nak, de a tájakat akár ő maga is levehette volna, lehetett volna első felfedezőjük, megművelőjük és gyarmatosítójuk; olybá tűnt, hogy „a sztereoszkóp megmutatásának” eseményével a legértékesebben, legközvetlenebbül és a legbonyolultabban adja tovább de Guermantes úr a tudományát. Ha Victor Hugótól azt kívánta volna egy vendég vacsora után, ho gy készülő

színművéből olvasson fel, bizonyára nem veszíti el bátorságát a képtelen kérés miatt annyira, mint az a vakmerő, aki Guermantes-éknál vacsora után megkér-dezte, nem mutatná-e meg a gróf a sztereoszkópját. Mme de Guermantes égnek emelte karját, mintha azt mondaná: „Maga igen nagyot kér!” És bizonyos külön-leges napokon, amikor egy látogató t fölöttébb ki akar-tak tüntetni vagy feledhetetlen szolgálatait akarták elismerni, a grófnő mintha nem mert volna bátorítani minket anélkül, hogy vérmes reményei felől tökélete-sen meg ne bizonyosodott volna, de érezhetően még egy kétkedő megjegyzéséhez is biztosnak kellett lennie dolgában, megilletődött, bennfentes és bámuló arccal azt suttogta: „Azt hiszem, M. de Guermantes vacsora után megmutatja a sztereoszkópot.” Ha pedig de Guermantes úr rám való tekintettel megmutatta, a grófnő így szólt: „Ejnye, mit akarnak, tudják, ezért a kölyökért akármit megtenne az uram.” A jelenlévők pedig irigykedve néztek rám, s egy bizonyos szegény de Villeparisis unokanővér, aki módfelett szívesen hízel-gett a Guermantes-oknak, a Mari vaux-darabok modo-rában jegyezte meg: „Hiszen nem a fiatalúr az egyetlen, kifejezetten emlékszem, hogy két éve az unokafivérem az én kedvemért is megmutatta a sztereoszkópot, nem emlékeznek? Ó, én bizony nem felejtem el az ilyesmit, roppant büszke vagyok rá!” Hanem az unokanővérnek a második emeleti könyvtárba nem volt bejárása.

A szoba hűvös volt, az ablaktáblákat örökké zárva tar-tották, ha nagyon meleg volt, az üvegablakot is. Ha esett, nyitva volt az ablak; hallatszott, ahogy az eső patakzik a fákon, de a gróf az ablaktáblákat még akkor sem nyitotta ki, amikor elállt az eső, mert attól félt, hogy lentről észreveszik, és rájönnek, ho gy otthon van. Ha az ablakhoz közeledtem, hanyatt-homlok sietett

elrángatni onnét: „Vigyázzon, nehogy meglássák, még rájönnek, hogy itt vagyok”, mivel nem tudta, hogy felesége ország-világ előtt közölte: „Menjen csak a másodikra, látogassa meg az uramat…” Nem hiszem, hogy az ablakra hulló eső kopogása azt a gyenge és fagyos illatot, azt a törékeny és drága lényeget pergette volna, amit Chopin híres darabjában, az Esőben végső -kig kitartott. Chopin, ez a gigászi, beteges, érzékeny, önző és dandy művész zenéjében egy szemvillanás alatt bontja ki lágyan a szüntelen változó bensőséges hangu-lat egymást követő és ellentétes látványait, és még egy lágyan kibomló perc sem kell, hogy megütköztesse egy egészen más hangulattal, amit melléfuttat anélkül, hogy az előzőt megállítaná, ám mindig bensőségesen beteges hangsúllyal, és a cselek vés őrjöngéseiben ma-gába roskad, de mindig az érzékenysége miatt, sohasem szívből, gyakran dühödten nekilendül, sosem csillapul, sosem enyhül, sosem egyesül semmi önmagától ide-gennel, ahogy Schumann teszi. Szelíd zene volt, mint egy nő tekintete, aki látja, hogy egész napra beborult, és épp csak annyit mozdul, mintha drága szőrméjét a nyirkos szobában kissé szorosabbra vonná vállán, és a tárgyak általános érzéketlenségében osztozván nincs lelkiereje ahhoz, hogy felkeljen és a másik szobába menjen, hogy néhány békülékeny, élénk, meleg s ele-ven szót ejtsen, hanem hagyja, hogy percről percre bágyadjo n akarata, és egyre jobban megdermedjen a teste, mintha minden lenyel t könnycsepp, minden eltelt másodperc, minden lehulló esőcsepp elfolyó vé-rének cseppje lenne, ami egyre gyengébben, egyre dermedtebben, egyre érzékenyebben engedi át őt a nappal beteges édességének.

Egyébként a fákra hulló eső alig volt több, mint egy kissé elnyúlt locsolás zaja, amit bú nélkül hallgatunk,

szinte elpusztíthatatlanul és virágzóan ígérték és bi-zonygatták a künnrekedt virágcsészék és levelek, hogy a napsütés s a hőség kisvártatva visszatér. A távolból katonazene vagy vásári zenebona hallatszott, de akár az esőre nyi tott ablakon át hatolt be, akár a forró, napsü-tötte délutánokon, mint a porlepte hőség villódzó sze-gélye, M. de Guermantes kétségtelenül szívesen időzött a könyvtárban érkezésétől fogva, amikor is becsukta az ablaktáblákat, elhajszolta dí ványáról és a fölötte függő régi királyi Anjou-térképről a szerteömlő napsugarakat, mintha a napnak szólt volna oda: „Húzódj már odébb, hogy letelepedhessek”, egészen amíg a holmiját nem kérette, és nem üzent kocsisának, hogy fogjon be.

Ha ez egybeesett azzal az időponttal, amikor apám indult el hazulról, ho gy a dolgai után járjon, a gróf utánafutott, mert ismerte valamelyest apámat, és gyak-ran szorult rá, hogy jószomszédi szolgálatokat kérjen tőle, elrendezgette felöltője gallérját, és nem elégedett meg azzal, ho gy kezét megszorítsa, hanem kezét a ke-zében szorongatta, és ekképp mintegy pórázon vezette apámat a lépcsőházi kaputól a házmesterfülkéig. Mint-hogy egyes nagyuraknak az a vágyuk – és ebben tetsze-legnek –, hogy bebizonyítsák, nem látnak önmaguk és mások közt semmi különbséget, az inas előzékenységé-től kezdve a kurtizán szemérmetlenségéig mindenre képesek. A gróf örökké nyirkos keze kellemetlen volt, ezért apám úgy tett, mintha nem venné észre őt, nem hallaná, mit mond, még azt is megengedte magának, hogy nem válaszolt, ha a gróf hozzá beszélt. Amaz nem akadt fenn rajta, csak annyit mondott: úgy látszik, „el van merülve”, és visszatért lovaihoz.

A lovak párszor belegázoltak a virágárus boltjába, el-törték a kirakatüveget és a virágcserepeket. A gróf semmit sem ismert el, csak amikor per fenyegette, és

ezt ocsmánynak találta a virágárus részéről, „mikor tudnivaló, ho gy mi mindent tett a grófné asszony a házért és a negyedért”. A virágárusnak viszont épp ellenkezőleg, mintha fogalma sem lett volna arról, hogy a grófnő „mit tett a házért és a negyedért”, s ráadásul furcsállta, hogy a grófnő a fogadónapjaira sosem nála vette a virágot, más nézőpontból ítélte meg a helyzetet, és ebből adódott, hogy a gróf ocsmánynak találta. Tete-jébe a virágárus mindig „urazta” őt, sosem mondta azt, hogy „gróf úr”. Amaz nem tette szóvá, de egyszer, am i-kor de Praus vicomte, aki a közelmúltban költözött be a negyedikre, és egy szál virágo t kért, mialatt a gróffal csevegett, a virágárus, aki még nem tudta jól a nevét, azt mondta: „Praus úr”. A gróf, ho gy kedvében járjon a vicomte-nak, nevetésben tört ki: „Praus úr, ezt jól elta-lálta! Ó, amilyen idők járnak, boldog lehet, hogy még nem lett Praus polgártárs.”

A gróf mindennap a klubban ebédelt, kivéve vasár-nap, amikor a feleségével evett. Idényben a grófnő mindennap kettő és három közt fo gadott. A gróf a kert-be járt szivarozni, és közben a kertészt faggatta: „Ez itt milyen virág? Terem-e almánk az idén?”, és az öreg kertész meghato ttan, mintha először látná a grófo t, inkább hálás, mint tiszteletteljes kifejezéssel válaszolt neki, mintha a virágok nevében kellene megköszönnie az irántuk tanúsíto tt érdeklődést. A grófnő látogatóit jelző első csengőszóra a gróf hanyatt-homlok menekült fel dolgozószobájába, míg a cselédek készülődtek, hogy a kertbe vigyék a vichyvel higított feketeribiszke likőrt és az ásványvizet.

Esténként gyakran fedeztük fel a keskeny, aprócska kertben X. herceget vagy Y. márkit, akik hetente több ízben is eljöttek, vállalták a kiöltözéssel járó fáradságo t, hogy egész este a kert kicsiny zugában, kényelmetlen

székeken szorongjanak, holott kilátásuk csupán ribisz-kelikőrre volt, pedig annyi fényűző pénzmágnásháznál boldogan fogadták volna őket puha kereveten, pompás italokkal és szivarokkal, akkor is, ha zakót viselnek. Itt viszont a marhasültet és kávét nem körítették a söpre-dék eszméi, és nyilvánvalóan ebben leltek élvezetet. Művelt emberek voltak, és ha a gróf szerelmi ínségében időnként újabb fiatalemberrel mutatkozott, „akit senki sem ismert”, értettek hozzá, miként bűvöljék el a fiút, sok tudással, ízléssel, sőt, szeretetre méltóan szórakoz-tatták olyan témával, amelyben otthonosan mozgott („Ugyebár, uram, Ön építész?”), egy rendkívül fagyos agyővel jelezték, ho gy befejezték; mégis, amint távozott a jövevény, a legnagyobb jóindulattal beszéltek róla, dicshimnuszokat zengtek arról, hogy milyen okos, mi-lyen jó modorú, mintha igazolnák a gróf azon szeszé-lyét, ho gy bevezette a társaságba, és több ízben hangoz-tatták nevét, szinte gyakorolták az imént tanult új, idegen, értékes szót. A fiatalember mindig kiváló alka-lommal szolgált, hogy a családban tervezett házassá-gokról beszélgessenek, Isabelle-t illetően elégedettek voltak, megvi tatták, vajon a nevéhez illő fényes házas-ságot kötött-e a lánya. Mindezek a nemes és gazdag emberek azokkal kapcsolatban is megcsillantották a nemesség és a vagyon értékét, akiknek bizonyára nem volt több, mint nekik, mintha roppantul boldogította volna őket, ho gy egyívásúak. A gróf így beszélt: „Az, aki oly roppant vagyo nra tett szert”, vagy „Neki van a legősibb neve, a lehető legjobb rokonsága, ő a legelőke-lőbb”, miközben ő maga is kétségtelenül jó házból származott és magas kapcsolatai voltak.

Bármi rosszallásra méltót cselekedett is a grófnő, mégsem szólták meg soha, sosem nyilvánítottak véle-ményt a gróf vagy a grófné tetteiről, ez hozzátartozott

a jó neveléshez. A társalgás egyébként roppant lassan és meglehetősen halkan folyt. Egyedül a rokonság kér-dése tüzelte fel pillanatok alatt a grófot. „Hisz’ ez az unokahúgom!”, kiáltotta, ha kiejtettek egy nevet, mint-ha váratlan szerencséről lenne szó, és hanghordozásá-val szinte vágyat ébresztett, hogy effélét válaszoljunk: „Miért, én mit mondtam?” Amúgy ezt inkább az idege-neknek mondogatta, mert X. herceg és Y. márki már nem tudhato tt meg tőle újat e tárgyban. Néha mégis elébe mentek, és így szóltak: „Hisz’ ez az ön unokahúga, Astolphe, a Montmorency ágon. – Hát persze!” – kiál-tott fel Astolphe, mint aki attól tart, hogy X. herceg állítása nem föltétlen bizonyíték.

A grófnő szeretett tetszelegni kedves „tőrőlmetszett” kiejtésével. Ilyeneket mondogatott: „Ez i tt a kuzinnya az Astolphe-nak, setét, mint a főd. Ez itten a Ruan her-cegnő az ügetőbe’” (Rouent mondott Rohan helyett). Hanem csinosan fejezte ki magát. A gróf ezzel szemben a lehető legközönségesebben társalgott, beszédében tenyészett a nyelv minden élősdije, ahogy a puhatestű-ek tenyésznek bizonyos partszakaszokon a zoológusok nagy örömére, mert o tt bőséggel találhatók. „De Villeparisis néném egy „finom firma”, vagy „zöldeket beszél”, „ravaszdi róka”, vagy „egy istenverése”, „biz-tosíthatom önöket, egy szó nélkül lógott meg tőle”, „bottal üthetik a nyomát”. Ha a névelő egyszerű elha-gyása vagy az egyes szám helyett többes szám alkalma-zása alpáribbá tett egy szó t, biztosak lehettünk benne, hogy ezzel a formával él. Ha egy kocsisról azt mondják, hogy a Rotschildék kocsisa, az rendjén való. Ő viszont úgy szokta mondani: „Rotschild-kocsis”, nem egy bizo-nyos ismerős Rotschildot értve alatta, hanem nemesi születése és jezsuita neveltetése ellenére a polgár hang-ján ejtette ki a mégiscsak közönséges „rotschildot”.

Minthogy ami páros az emberen, azt egyes számban illik használni, a „bajusza ketté áll” helyett azt mondta, a bajszai ketté állnak. Ha felkérték, hogy nyújtsa karját a ház asszonyának, és ott volt X. herceg is, a gróf kije-lentette: „Nem akarom leelőzni X. herceget.” Írásban ez még súlyosbodott, a szavakat sosem pontos jelentésük szerint használta, mindig oda nem illő szavakkal kap-csolta őket össze. „Ha van kedve, keressen meg a Gaz-dakörben, minthogy tavaly ó ta tag vagyok abban”; „saj-nálom, hogy nem ismerkedhettem meg Bourget úrral, boldog lettem volna, ha megszoríthatom eme kiváló szellem kezét”, „az ön levele elbűvölő, különösen a pont a végén”, „sajnálom, hogy nem tapsolhattam az érdekes előadáson (igaz, ho gy hozzátette, mintha pisz-kos kézre húzná a gyöngyszürke kesz tyűt: az ön pom-pás zenéihez)”. Mintho gy azt vélte kifinomultnak, hogy „zenéket” mond, „megkülönböztetett tisztelettel” he-lyett pedig ezt: „tiszteletteli megkülönböztetéssel”.

Ettől eltekintve beszéde sokkal több névből állt, mint ahány szóból. Annyi embert ismert, ho gy az „éppen” határozószó segítségével rögtön afelé irányította a beszélgetést, amit a nagyvilág „anekdotának” nevez, s ez többnyire így hangzott: „De éppen ezernyolcszáz-hatvan…, mondjuk, hatvanhétben Bade nagyhercegné-nél voltam vacsorán, az akkori weimari fejedelemnek, azóta trónörökös hercegnek éppen a nővérénél, a her-ceg vette el Villeparisis unokahúgomat; szinte előttem van, ahogy a nagyhercegnő i gen nyájasan kegyeskedett maga mellé ültetni, el akarta mesélni nekem – már megbocsátanak a kissé nyers kifejezésért, néha attól sem félt, hogy hepciáskodjon –, hogy egyetlen módja van a prém megó vásának: ha a szőrméket nem nafta-linba teszik, hanem a retek lehámozott héjára. Elmond-hatom önöknek, nem talált süket fülekre. Egyébként a

receptet továbbadtuk Ketty de Dreux-Brezé-nek és Loulou de la Chapelle-Marinière-sur-Avre-nak, akik el voltak ragadtatva, ugye, Floriane?” A grófné pedig egyszerűen azt nyilatkozta: „Valóban pompás. Próbálja csak ki a szőrméin, Juliette, majd meglátja. Akarja, hogy küldessek valamennyit? Nálunk remekül készítik a cselédek, esetleg megtaníthatnák maguknál is. Csak egyszer látják, máris tudják.”

Néha a márki meglátogatta fivérét, ilyenkor szívesen „vetették bele” magukat Balzacba, mert az koruk ol-vasmánya volt, apjuk könyvtárában olvasták ezeket a könyveket, pontosan abban, amelyet most a gróf örö-költ. Balzac iránti érzékenységüket első ártatlanságá-ban őrizték meg, előnyben részesítették akkori olvas-mányaikat, mielőtt még Balzac nagy íróvá lett volna, és mint ilyen, nem volt még kitéve az irodalmi ízlés válto-zásainak. Ha valaki kiejtette Balzac nevét, akkor a gróf, ha az illető persona gratának számított, felidézett neki néhány címet, méghozzá nem az általunk legjobban csodált Balzac-regényekét. Szavajárása volt: „Ó, Balzac, Balzac! Futná csak az időmből! Itt van például a Kerti mulatság! Olvasta a Kerti mulatságot? Bűbájos!” Igaz, ugyanezt mondta A völgy liliomáról is: „De Mortsaufné! Maguk persze mindezt nem olvasták, mi! Charles – (itt fivéréhez fordult) –, ugye elbűvölő Mortsaufné, A völgy lilioma!” Így beszélt a Házassági szerződésről, melyet első címén Borsóvirágként emlegetett és a Labdázó macska házáról is. Egyes napokon egészen belevetette magát Balzacba, akkor olyan műveket is idézett, amelyek, őszintén szólva, nem Balzacéi voltak, hanem Roger de Beauvoiré és Céleste de Chabrillané. Mentségére azon-ban el kell mondanunk, hogy a kis könyvtár – ahová a

cukros vizet és piskótáját felvitték, s ahol esős napokon, ha lentről nem láthatta senki, a gróf a nyitott ablakon át fogadta a szél korbácsolta nyárfa hajlongását, amely percenként háromszor tette tiszteletét – ez a könyvtár egyaránt el volt látva Balzac, Alphonse Kan, Céleste de Chabrillan, Roger de Beauvoir és Alexander Duval mű-veivel, mind egyforma kötésben. Ugyanaz a nagybetűk-kel telehintett vékony papír mutatta be a hősnőt, s ha kinyitottuk a könyveket, a megszólalásig olyan volt, mintha a hősnő maga jelent volna meg ilyen hordozha-tó és kényelmes formában, az enyv, a por és az öregség könnyű szaga lengte körül, mintegy ekképp sugározta szerte varázsát, ezért roppant nehéz lett volna olyan irodalmi igényű rangsort felállítani a könyvek között, amely mesterkélt módon egyszerre nyugodott volna a regények tárgyának és a kötetek külalakjának egymás-tól távolálló eszméin! Blanche de Mortsauf és társai hozzánk fordulva pedig olyan meggyőző szabatossággal használták betűiket (csupán az áttetsző és aranyszínűvé vált, a muszlin lágyságát mégis megőrző, elöregedett lapokat kellett forgatnunk, más erőfeszítésre nem is volt szükség), hogy nem is képzelhettünk mást, mint hogy az elbeszélő azonos, és sokkal szorosabb a rokon-ság Eugénie Grandet és de Mers hercegnő között, mint az Eugénie Grandet és az egyfrankos Balzac-regény kö-zött.

Be kell valljam, hogy én, aki egész gyermekkoromban ezzel a módszerrel olvastam, megértem de Guermantes urat, nekem a Colomba sokáig volt „az a kötet, amelyben Az ille-i Venust nem engedték elolvasni” (te nem enged-ted!). Azok a könyvek, amelyeket először olvasunk, olyanok, mint a ruha, melyben először pillantunk meg egy nőt: elárulják, mit jelentett akkor az a kötet a szá-munkra, mit jelentettünk mi neki. Csak abban az érte-

lemben vagyok bibliofil, hogy e köteteket újra felkuta-tom. Csupán az efféle „első” kiadásoknak, „őskiadvány-oknak” vagyok kedvelője, mert ilyen kiadásban olvas-tam először a rám eredendően ható könyveket. Pusztán azzal is beérem, hogy visszaemlékszem ezekre a köte-tekre. Öreg lapjaik az emlékektől oly porózusak, hogy félnék, felszívják a mai élményt, és azt sem találnám meg bennük, ami hajdan hato tt rám. Valahányszor rájuk go ndolok, szeretném, ha azon az oldalon nyílná-nak fel, amelyen becsuktam őket a lámpa mellett, vagy a kerti fonott karosszékben, míg a papa azt hajtogatta: „Húzd ki magad!”

Néha meg azon töröm a fejem, hogy nem úgy olva-sok-e inkább még ma is, mint de Guermantes úr, nem pedig a kortárs kritikusok módján. Számomra egy mű még ma is élő egész, az első sortól fogva ismeretséget kötök vele, tisztelettel hallgatom, igazat adok neki, amennyiben mellette állok, nem válogatok, nem vitá-zom. Amikor azt hallom, hogy Faguet úr Kritikai tanul-mányaiban azt állítja, hogy a Fracasse kapitány első köte-te csodás, a második viszont fád, hogy a Goriot apóban minden, ami Goriot-ra vonatkozik, elsőrendű, de ami Rastignacra, az (a leg)alacsonyabbrendű, úgy meglepő-dőm, mintha azt hallanám, hogy Combray környéke a Méséglise felőli oldalon csúnya, viszont a Guermantes -ék felőli oldalon szép. Amikor Faguet avval folytatja, hogy a műkedvelők a Fracasse kapitányt nem olvassák tovább az első kötetnél, én, aki annyira szerettem a másodikat, csak szánni tudom a műkedvelőket, de ami-kor hozzáteszi, hogy az első kötet a műkedvelőknek íródott, a második pedig az iskolásoknak, a műbarátok iránti szánalmam átcsap önmegvetésbe, mert felfede-zem, hogy mennyire iskolás maradtam. Végül, amikor arról biztosít, hogy Gautier a második kötetet mélysé-

ges unalmában írta, egészen megdöbbenek, hogy mi-ként lehetne bármit is unatkozva írni, ami annyira mulattat, amikor később elolvasom.

Ugyanez játszódik le, amikor Balzacot elemzik és vá-logatják, Sainte-Beuve és Faguet úgy találják, hogy az író csodálatosan kezdte és a végén csapnivaló.1 Gyer-mekkorom óta csak annyit voltam képes fejlődni ebben a kérdésben – ha úgy tetszik, csak egy ponton térek el de Guermantes úrtól –, hogy a regény világa megvál toz-tathatatlan, egy tömb, amiről semmit sem lehet levá-lasztani, egy ado tt valóság, melynek jómagam kissé kiterjesztettem határait, mert számomra nem csupán egy könyv, hanem írói mű. Képtelen vagyok egy szerző különböző művei közt óriási különbséget látni. A kriti-kusok, akik Faguet-vel együtt úgy tartják, hegy Balzac műremeket alkotott a Legényháztartással és a lehető legócskább műve A völgy lilioma, annyira meglepnek, mint de Guermantes-né, aki szerint bizonyos estéken X. herceg eszes, máskor meg fajankó. Ami engem illet, néha az én véleményem is vál tozik arról, hogy az em -berek mennyire értelmesek, de lényegében tisztában vagyok vele, hogy nem az értelmük változik, hanem a véleményem. És nem hinném, hogy az értelem ereje változna, ho gy Isten akaratából néha hatalmasnak mu-tatkozna, máskor pedig elenyészne. Hiszem, hogy az a szint, ameddig az értelem a szellemben felemelkedik,

1 Sainte-Beuve megjegyzése elég fura és kellőképp meggyőző: „Akad-e valaki, aki jobban jellemezte volna a Restauráció korának hercegnő-it?” M. Faguet harsányan kacag Balzac hercegnőin, és M. Feuillet-hez fellebbez. Végül M. Blum, aki szeret megkülönböztetéseket tenni, csodálja őket, de nem mint Restaurációs hercegnőket. Bevallom, itt Sainte-Beuve-vel azt kell mondanom: „Kitől hallotta, honnan szedi?”, egyszersmind „ebben a kérdésben szívesebben iga-zodom azok véleményéhez, akik ismerték őket, és… elsőként Sainte-Beuve-höz”. (A szerző megjegyzése.)

állandó, úgyhogy legyen akár a Legényháztartás, akár A völgy lilioma, a múlttal közlekedő edények hajszálcsöve-iben pontosan egyforma magasságig emelkednek a Művek…

Habár de Guermantes úr „a változékony életet”, René Longueville vagy Félix de Vandenesse történetét „elbű-völőnek”, azaz igazában szórakoztatónak és valótlan-nak találta, mégis, mintegy ellentétképpen, gyakran értékelte, hogy Balzac pontos megfigyelő: „A megszóla-lásig ilyen az ügyvédek élete, az ügyvédi iroda; volt dolgom hasonló emberekkel; a megszólalásig olyanok, mint a César Birotteau-ban és a Hivatalnokokban!”

A Balzac-olvasók másik fajtáját képviselte egy márki-né, ezért is idézem, Mme de Villeparisis ugyanis igen kevéssé oszto tta a gróf nézetét. A márkiné tagadta, hogy Balzac jellemzései pontosak lennének: „Ez az ember megígéri: most pedig megszólaltatok maguknak egy ügyvédet. Soha ügyvéd így nem beszél.” De kivált azt nem fogadta el, hogy az író az előkelő társaságo t kívánta volna lefesteni: „Először is, nem járt a jó társa-ságba, nem is fogadták, mit tudhatott volna róla? Leg-végül aztán megismerkedett de Castries -néval, de nála aztán nem láthatott semmit, mert az a nő nem számí-tott. Egyszer találkoztam nála Balzackal, amikor egész fiatal asszony voltam, igen közönséges ember volt, csupa jelentéktelen dolgot mondott, és nem éreztem kedvem hozzá, hogy bemutattassam magamnak. Nem tudom, miként, de a végén megtalálta a módját, hogy elvegyen egy jóházból való lengyel nőt, aki valamelyest rokonságban volt a mi Czartoryski kuzinjainkkal. Az egész családot letörte, és biztosíthatom önöket, igen-csak csöndben vannak, ha erről esik szó. Amúgy is rém

rosszul végződött a dolog. A férfi szinte nyomban meg-halt.” És zsörtölődő arccal sütötte le szemét kötésére: „Sőt, ráadásul hallottam még hitványabb dolgokat is. Komolyan mondják, hogy az Akadémiában lett volna a helye? (Mintha azt mondanók, a Jockey klubnál). Elő-ször is, ehhez nem volt irodalmi „érkezése”. Aztán meg az Akadémia a „kiválasztottak társasága”. Sainte-Beuve odavaló, ő aztán egy vonzó, finom, jól nevelt férfi; töké-letesen a helyén maradt, és csak akkor találkozott vele az ember, ha akart. Más fán termett, mint Balzac. Aztán meg bejáratos volt Champlâtreux-be1; ő legalább tudott volna mesélni a nagyvilági dolgokról. Az ilyesmitől pedig, mint társasági ember, végképp ódzkodott. Ez a Balzac különben egy semmirekellő alak. Cseppnyi jóér-zés sincs abban, amit ír, nem találunk ebben egy derék embert sem. Mindig nyomasztó olvasmány, mindent feketében lát. Mindig a romlás! Még ha egy szegény tiszteletest fest le, annak is szerencsétlennek kell len-nie, az egész világnak össze kell fognia ellene.” Néni-kém – jelentette ki a gróf a rajongó karzat előtt, amely könyök lökdösve jelezte a márkinénak, hogy „odavan a lelkesedéstől”, amiért ilyen érdekes párviadalon vehet részt –, nem tagadhatja, hogy a tours-i plébános, akire céloz, jól lenne ábrázolva. A vidéki élet éppenséggel ilyen! Hát épp’ ez az – szokta felhozni a márkiné ked-venc érvét és az egyetemes ítéletet, amit minden iro-dalmi termékre alkalmazott –, miért érdekelne engem, hogy olyan dolgok utánzatát látom, amit éppoly jól ismerek? Azt mondják: tényleg ilyen a vidéki élet. Per-sze hogy ilyen, de hát ismerem is, ott éltem, akkor hát mit érdekelne? Okfejtéséhez pedig keményen ragasz-kodott, oly büszke volt rá, hogy a jelenlevőkhöz fordul-

1 Champlâtreux = de Molé-kastély Luzarches mellett.

va gő gös mosoly csillant meg pillantásában, és hogy véget vessen a viharnak, hozzátette: „Lehet, roppant ostobának vélnek, de bevallom, megvan az a gyengém, hogy okulni szeretnék a könyvből, amit olvasok.” Két hónapra elég mesélnivaló akadt még a grófnő legtávo -labbi unokahúgainak is, hogy azon a bizonyos napon csupa érdekes dolog történt Guermantes-éknál.

Mert ha író olvassa a könyvet, a társadalom pontos megfigyelése, a derűs vagy borúlátó állásfoglalás szá-mára eleve adott, ezt nem is vitatja, szinte észre sem veszi. Ám az „intelligens” olvasó számára a „hamis” vagy „komor” ábrázolás mintha az író személyes hibája lenne, úgyhogy az olvasókat megdöbbenti és kellőképp elbűvöli, ha minden kötetben újra felfedezik, ráadásul a szerző el is túlozza, mintha a hibájáról nem tudna le-szokni, s végül ellenszenves jellemmé válik a szemük-ben, aki képtelen ítélkezni, vagy sötét eszméket erőltet rájuk, és emiatt kívánatos ritkábban érintkezni vele, olyannyira, hogy valahányszor a könyvkereskedő újabb Balzacot, vagy Eliot-t mutat, elhárítják: „Ugyan, de-hogy, folyvást hamis, vagy elkeserítő, az utolsó minden eddigit felülmúl, ebből nem kérek többet.”

Ha a gróf felvetette: „Ó, Balzac, Balzac! Futná csak az időmből, olvasta a De Mers hercegnőt?”, ami a grófnő t illeti, ő így felelt: „Nekem nem tetszik Balzac, szerintem túloz.” Általában véve nem kedvelte a „túlzókat”, akik ezáltal mintha elítélnék az olyanokat, akik mértéktar-tóak, mint a grófnő, nem szerette az olyanokat, akik „túlzott” borravalót osztogatnak, mert mellette az ö vé roppant szerénynek tűnik, nem szerette azokat, akik a hozzátartozóik halála esetén a kelleténél jobban elbú-sulnak, akik bajba jutott barátjukért többet tesznek, mint általában tenni szokás, vagy akik kifejezetten olyan képért mennek el kiállításra, ami sem nem a

barátjuk arcképe, sem olyasmi, amit „látni illik”. Ha tőle, aki mentes volt a túlzástól, megkérdezték, hogy látott-e egy bizonyos képet a kiállításon, minden kerte-lés nélkül kijelentette: „Ha illett látnom, akkor láttam.”

Balzac a legnagyobb hatást a családban a márkira te t-te… 1

Az a Balzac-olvasó, akin a legjobban érződött az író hatása, a Forcheville-nak született fiatal de Cardaillec márkiné volt. Férjének birtokai közé tartozott a régi alençoni Forcheville kastély, térre néző széles homlok-zattal, mint a Régiségtárban, a Gracieuse folyóig lejtő kerttel, mint a Vénlányban. Forcheville gróf a kastélyt a parkkertészekre hagyta, mert szemernyi örömöt sem talált abban, hogy Alençonban „temetkezzen el”. Ám az ifjú márkiné ismét megnyittatta, és minden évben le-járt, hogy pár hetet a kastélyban töltsön, személyesen balzacinak nyilvánította a benne lelt óriás varázserő t. Lehozatott a Forcheville-kastély padlásáról néhány divatjamúlt száműzött bútort, amelyek de Forcheville gróf nagyanyjától származtak, s többnyire olyan tár-gyak voltak, amelyek összefüggtek a család történetével vagy valamely érzelmes s egyúttal a családi főrendi hagyományait idéző emlékkel. Az előkelő párizsi társa-ságban a márkiné valóban az egyik olyan ifjú hölgy lett, aki különös módon esztétikai alapon vonzódik kasztjá-hoz, és ugyanazt képviseli a régi főnemesek közt, amit a breton vagy normann népesség körében a Saint-Michel hegyen vagy a „Hódító Vilmos”-ban az élelmes fogadó-sok, akik rájöttek, ho gy varázsuk éppen abban rejlik, ha

1 Kétségtelenül de Quercy márki, akivel a következő fejezetben fogunk találkozni.

ómódi voltukat, múltba néző vonzásukat megőrzik, míg a fiatalasszonyok körében a mozgalmat főleg a tollfor-gatók kezdeményezték, akik a hölgyeket saját varázsu-kért szerették meg, ettől aztán esztétizmusukra az irodalom és a mai (bár kifinomult) szépség kettős vissz-fénye vetült.

Az alençoni kastélyt Cormon kisasszony öreg tölgyfa konzoljain napjaink legszebb nagyasszonyainak fény-képei díszítették. Képi és irodalmi remekművek révén pedig a hölgyek oly pompásan illettek művészettel átitatott ódon pózaikban a hajdani kellemhez, hogy a díszleteknek művészi vonzerőt adtak, ezzel szemben a cselédek jelenléte már rögtön az előcsarnokban, vagy a házigazdák társalgása a szalonban elkerülhetetlenül kötődött sajnos napjainkhoz. Így jóllehet, az alençoni kastély kis szellemidézése főleg azoknak volt balzaci, akiknek inkább ízlésük volt, semmint képzeletük, s noha szemük volt ugyan hozzá, mégis szükségét érez-ték, ho gy lássák, és bámulatba ejtve térjenek onnan vissza. Ami engem illet, én kissé csalódtam benne. Am i-kor megtudtam, hogy de Cardaillec-né Alençonban Cormon kisasszony vagy de Bargetonné kastélyában lakik, mélyen szíven ütött, hogy létezik az, amit olyan pontosan láttam gondolatban, és hogy a valóság össze nem illő töredékei újra tudják teremteni.

S hogy végül elhagyjuk Balzacot, azért meg kell val-lanom, hogy a de Cardaillec-né megjelenítette balzaci-ságban sok a szellem. „Ha akarja, holnap eljöhet velem Forcheville-ba – mondta nekem –, majd meglátja, mek-kora a hatásunk a városban.” Ezen a napon fogatta be Cormon kisasszony a kancáját, hogy Prébaudet-ba men-jen. Amíg várjuk, asztalhoz ülünk. És ha lelkierejéből futja, ho gy hétfő estig maradjo n, akkor „fogadok”, nem hagyja el szűkebb pátriámat anélkül, hogy a saját sze-

mével látta volna du Bousqier-t és de Bargetonnét, és meg ne pillantaná a társaság tiszteletére kigyulladó csillárt, azt, amely – emlékszik – akkora érzelmi vihart kavart Lucien de Rubempréban.

A tájékozottak a Forcheville-vér hatásának tudták be a vidéki úri múlt kegyes feltámasztását. Én ellenben biztos voltam benne, hogy Swann vére hat így, akinek emlékét Forcheville asszony elvesztette, de természetes eszét, ízlését annyira megőrizte, ho gy szellemileg szin-te teljesen el is fordult a főnemesektől (valami célszerű ragaszkodással kötődött hozzájuk), hogy rátaláljon, mint egy furcsa, haszontalan és halott dologra, az esz-tétika varázsára.

Az elátkozott faj

Mindennap ebéd után ringó járással állított be egy festett bajszú, magas és testes úr, Quercy márki, gomb-lyukában virággal. Átvágott az udvaron, a nővérét, Guermantes grófnőt jö tt meglátogatni. Valószínűleg nem is tudta, hogy a házban lakunk. Amúgy sem talál-koztunk volna. Amikor érkezett, gyakran ácsorogtam az ablaknál, de az ablaktáblák eltakartak, és nem is pillantott fel soha. Ilyenkor nem mozdultam ki hazul-ról, ő pedig sohasem jött máskor. Szerfelett szabályos életet élt: Guermantes-ékhoz naponta egy és kettő között nézett be, még három előtt felugrott Mme de Villeparisis-hoz, majd különböző ügyeket intézett a klubban, az estéit pedig vagy színházban töltötte, vagy társaságban, de sohasem Guermantes-éknál, hacsak nem jelent meg egy röpke percre a ritkán tartott esté-lyeken a késői órákban.

Minthogy Guermantes gróféknál sokszor jártam, a tünékeny költőiséget Guermantes hercegékre mentet-tem át. A Guermantes családnév most már a hercegi párt idézte, mert őket nem ismertem, noha a grófék közeli rokonai voltak. Futólag ugyan találkoztam velük a gróféknál, de olyan tétován fogadták köszönésem, mintha nem tudnának mit kezdeni velem. Apám, aki naponta elsétált a rue de Solferinói palotájuk előtt, azt szokta mondani: „Bizony, ez az épület valóságos tün-dérpalota.” Így aztán a tündérpalota magába szívta a

Guermantes névbe foglalt varázst, Brabanti Genovévát, a VIII. Károllyal ékes faliszőnyeget, é s az ólomüveg ablakon díszlő Gonosz Károlyt. Fel sem merül t bennem, hogy szorosabb kapcsolatba is kerülhetnénk, ám egy szép napon kibontottam egy borítékot: „Guermantes hercegék szívesen látják Önt…”

Mintha érintetlen gyö nyört kínált volna a névjegy, sem emberi képzet, sem az untig ismételt egyhangúság nem rontotta el megfogható emlékkel. Ragyogó képei-vel tiszta maradt a fényes nemesi név, még nem terhel-te földi emlék, és mert a titokzatos név hízelgő vonzal-mával tüntetett ki, a meghívóval végre birtokba vehet-tem a mesepalotát. Szebb volt, semhogy igaz legyen. A szándék és a készségesen felkínált cím igencsak elütött a lágyan tagolt büszke névtől.

Önként tárult fel a mesepalota, engem hívtak meg, hogy a laterna magica, az ólomüveg ablak, a magasan függő keskeny faliszőnyegek legendás lényei közt elve-gyüljek, mintha a megközelíthetetlen Guermantes csa-ládnév elevenedett volna meg, mintha felém hajolt volna, túl szépnek látszott, semho gy igaz legyen, hát rám tört a félelem, hátha csúfot űznek belőlem, de végül is a borítékon fényes betűkkel csakugyan az én nevem szerepelt. Egyedül a Guermantes szomszédok oszlathatták volna el a gyanút, de ők elutaztak, és hoz-zájuk amúgy sem szívesen fordultam volna. Választ nem vártak, csak névjegykártyát kellett leadni. De ha igazam van, és idétlen tréfának estem áldozatul, ezt talán már nem kockáztatják. Szüleimnek pendítettem meg a dolgot, akik nem is értették (vagy ri golyának tartották az ötletet). Szemernyi hiúság, sznobság sem jellemezte őket, tehát önfeledt természetességgel ma-gától értetődőnek találták, hogy Guermantes-ék meg-hívtak. Nem tarto tták fontosnak, hogy elmegyek -e vagy

sem, de nem akarták, hogy folyton ostoba tréfáktól szorongjak. Úgy vélték, talán „kedvesebb”, ha elme-gyek! Mindazonáltal részvétlenül közölték, hogy nincs is jelentősége az egésznek, és észre sem veszik, ha távol maradok, másrészt, ha nem örülnének nekem, nem hívtak volna meg. Azonfelül mióta a nagyapám meg-tudta, hogy a hercegnő XVIII. Lajos legnagyobb állam-férfijának unokája, nem bánta volna, ha elmesélem neki, miként zajlik egy estély Guermantes -éknál, a Papa pedig kíváncsi volt, ho gy „belülről is olyan fényes-e” a palota, mint ahogy feltételezte.

Egyszóval, még aznap este elszántam magam. Öltözé-kemet aprólékos gonddal állították össze. Virágot akar-tam rendelni a gomblyukamba, de nagyanyám úgy vélte, „természetesebb” lenne a kerti rózsa. A tövisek egyre másra ruhámba akadtak, míg a lejtős rózsabozó-ton átvergődtem, s miután levágtam a legszebb szálat, felpattantam a házunk előtt elhaladó omnibuszra, és a szokottnál nagyobb élvezettel kedveskedtem a kalauz-zal, és adtam át helyemet a kocsiban egy idős hölgynek, mert közben arra gondoltam, hogy még csak nem is sejtik, hogy ez az elbűvölő úr azért kéri, hogy „Álljanak meg a Solferino hídnál”, mert éppen de Guermantes hercegnőhöz igyekszik látogatóba, és ezért lapul felö l-tője alatt a csodás rózsa is, amelynek láthatatlan illata orráig hatol és elbűvöli, mint egy szerelmi titok. A So l-ferino hídnál azonban, ahol az egész rakpartot eltorla-szolta a meg-megálló kocsisor, amelyről időnként levált egy-egy kocsi, és ahol a szolgák világos selyemkabátok-kal karjukon futkostak, megint belém hasíto tt a félsz: bizonyára a bolondját járatják velem. Amikor pedig a bejáratig jutva meghallottam, hogy bejelentik a vendé-geket, kísértést éreztem, hogy visszaforduljak. De elka-pott az áradat, és attól kezdve tehetetlenül sodródtam,

szórakozottan tűrtem, hogy elveszik felöltőmet, és egy számot adnak, s kénytelen voltam elhajítani a kabátom alatt elfeslett rózsát, bár hatalmas zöld szára még most is „természetesnek” hatott. A halk bejelentés reményé-ben csak belemormoltam nevem az ajtónálló fülébe, de családnevem tüstént égzengésként visszhangzott a Guermantes szalonok során, amelyek feltárultak előt-tem, én meg úgy éreztem, menten megnyílik alattam a föld.

Huxley mesél egy hölgyről, akinek kényszerképzetei voltak, és mert az előtte zajló jelenségről nem tudta eldönteni, ho gy valóságos-e vagy csak képzeli, nem járt többé társaságba, hiszen sosem tudhatta, miként visel-kedjék. Majd hogy el telt tíz év, orvosa mégis rábeszélte, hogy menjen el egy bálba. Amint hellyel kínálták, egy öregurat pillantott meg a karosszék mélyén. Lehetet-len, töprengett magában, hogy olyan karosszéket ajánl-janak, amelyik foglalt. Tehát vagy az öregurat képze-lem, és helyesebb, ha letelepszem az üres székre, vagy a háziasszonyt képzelem, aki hellyel kínált, és nem sza-bad ráülnöm az élemedett úrra. Egyetlen pillanat alatt kellett döntenie, ennyi ideje volt, hogy az éltes úr és a háziasszony ábrázatát összevesse, és egyiket sem vél-hette inkább káprázatnak, mindkettő egyformán való-ságosnak hato tt. Ahogy lejárt a döntésre szánt másod-perc, nem tudni, miért, az öregurat tartotta kevésbé valószínűnek. Leült, az idős úr nem volt alatta, a meg-könnyebbüléstől hatalmas sóhaj tört ki belőle, és végle-gesen meggyó gyult. Bármely kínos is lehetett a karos-szék előtti pillanat az öreg dámának, meglehet, én is legalább annyira feszengtem a Guermantes szalonok küszöbén, amikor meghallottam, hogy az óriás ajtónál-ló Jupiterként hajítja be nevem sötét és vészt hozó suhanó mennykövét, s míg a hercegi párt kutattam

szememmel, nem akarnak-e kidobatni, megkíséreltem természetes arccal végigmenni, nehogy észrevegyék bizonytalanságomat, mert egy ostoba tréfa miatt za-varban vagyok. A társalgás zsivajától bizonyára nem hallották nevem. Hajában hatalmas igazgyö ngy és zafír-fejékkel, mályvarózsaszín „princessz” ruhában a her-cegnő egy kanapén csevegett, és a belépőknek felállás nélkül nyújtotta a kezét. Ami a herceget illeti, őt nem is láttam. A hercegnő még nem vett észre. Aho gy felé indultam, tekintetemet mereven rászegeztem, akár az idős hölgy az öregúrra, akire ráülni készült, mert gyaní-tom, hogy a dáma kénytelen volt ügyelni arra, mihelyt testével az él tes úr térdének ütközik, leülési szándékát feladja. Így kémleltem Guermantes hercegnő arcát, hogy ha láttamra megdöbbenés és méltatlankodás ül ki rá, menten csökkentsem a botrányt, és a lehető leg-gyorsabban elosonjak. Amint észrevett, a hercegnő felemelkedett a kanapéról, és elém jött, bár eddig senki kedvéért sem állt fel. Ahogy kék szemében feltündök-lött a legelbűvölőbb mosoly, reszkető szívem megnyu-godott, és a hercegnő kecses mozdulattal nyújtotta felém száras velúrkesztyűbe bújtato tt kezét: „Milyen kedves, hogy eljött, örülök, hogy látom. Kár, hogy uno -kabátyámék elutaztak, de legalább tudjuk, hogy kedves-sége most csak nekünk szól. A herceget a kis szalonban találja, rendkívül fog örülni önnek.” Mélyen meghajol-tam, a hercegnő nem hallotta megkönnyebbült sóha-jomat. Ám belőlem a karszék előtti idős dáma sóhajtott, ahogy leültében érzékelte, hogy nincs alatta az öregúr. Ettől a naptól fogva félénkségem végleg elmúlt. Jólle-het, azóta a Guermantes hercegékénél váratlanabb és hízelgőbb meghívásokat is kaptam. Ezekből viszont hiányzott a combray-i faliszőnyeg, a laterna magica, a Guermantes-oldal felőli séták varázsa. Másutt mindig

arra számítottam, hogy tárt karokkal, mosollyal fogad-nak, rossz tréfától nem tartottam. De ha bekövetkezik, az sem zavart volna.

De Guermantes úr rettentő nyájasan fogado tt, jólle-het ezt eltúlozta, mert azokon az estélyeken, amelye-ken a nemesség mezei hadai t fogadta, és a második rendbéli vidéki nemesek is megfordultak, szerfelett előkelőnek számított, tehát kötelességének érezte, hogy őszinte és bizalmaskodó hangnemet erőltessen magára, vállveregető és úri modorban szóljon – „Ugye, nem valami szórakoztató nálunk”, avagy: „Roppantul meg vagyok tisztelve, hogy eljöttek hozzám” –, minek folytán az esetleges zavarodottságot vagy a tiszteletteli rettegést mindenkiben eloszlathassa.

Néhány lépésnyire tőle de Quercy márki csevegett egy hölggyel. Másfelé nézett ugyan, de éreztem, hogy a nyílt terepen tökéletesen észlelt kalmár tekintetével. A hölgyet, akivel társalgo tt, a gróféktól már ismertem, úgyhogy először őt üdvözöltem, óhatatlanul félbesza-kítva Quercy márkit, s bár mondata abbamaradt, és ő maga arrébb lépni kényszerült, makacsul másfelé né-zett, mintha meg sem látott volna. Pedig nemcsak ész-revett, hanem most is látott, mert menten kezet nyúj-tott, mihelyt köszöntésére feléje fordultam, míg azon igyekeztem, hogy magamra vonjam figyelmét a szoba másik zugából, ahol mosolygó ábrázattal „a zsarukat” fürkészte, egyből kezet nyújtott, és egyetlen mozdulat nélkül magamnak tulajdoníthattam szabad rendelkezé-sű mosolyát és üres tekintetét, s ezt akár vehettem személyemnek szánt kedvességnek is, mert szabad kezével engem üdvözölt, de éppúgy felfoghattam elle-nem irányuló gúnynak is, ha nem éppen neki köszönök, miként gondolhattam azt is, hogy valaki mással kapcso-latban jutott eszébe valami kedves vagy gunyoros em -

lék, ha felteszem, hogy eddig nem vett észre, vagy azt, hogy egyszerűen csak jókedvű. Megszoríto ttam méla-búsan behajlított gyűrűsujját, amely mintha a püspöki gyűrű fájó hiányáról árulkodott volna, ezzel, mondhat-ni, betörtem szüntelen és személ ytelen köszöngetései közé, azt nem állítanám, hogy engem üdvözölt. Végül gondolhattam azt is, hogy vagy észre sem vett, vagy meg sem ismert. Egy kis operettet játszottak, serdülő lányokat nem hívtak oda. Ők később érkeztek, és csak akkor kezdődött a tánc.

De Quercy gróf elszunnyadt, vagy legalábbis lehunyta szemét. Egy ideje sápadt volt és fáradt, fekete bajsza és bodorított, ősz haja ellenére idősnek látszott, bár híres szépsége megmaradt. A rezzenetlen, nemes, fehér szo-borarc pedig, amelyből a tekintet ily módon hiányzott, a gróf elhunyta után a Guermantes-kápolnában kőbe faragott síremlékének látszott. Önmaga halotti maszk-ját láttam, mint egyén már nem létezett, a család arca volt előttem, az, amit mindegyikük saját jellemének megfelelően alakított át, személyes szüksége szerint rendezett be, egyesek szellemet vittek bele, mások eldurvították, mintha csak egy kastélyszoba lenne, amelyet ízlésétől függően a várúr hol könyvtárnak, hol vívóteremnek használ. Hirtelen felfedte magát a való-ban finom, nemes és előkelő arc, még nem vál t rajta mesterkéltté a bizonytalanul lebegő mosoly, kutatólag figyeltem a zilált fürtök alatt a tojásdad homlokot, az elnyíló szájat, orra nemes vonala felett felragyo gó te-kintetét, törékeny kezét, ahogy haját igazgatja, és eltű-nődtem: „Ha tudná szegény de Quercy úr, a férfiasság bajnoka, milyennek látom fáradtan mosolygó arcát. Szakasztott olyan, mint egy nő!”

De ahogy a szavakat kiejtettem magamban, varázsos-nak tűnt a de Quercy úron végbement változás. No ha meg sem mozdult, mihelyt felötlött bennem a rejtély nyitja, hogy szakasztott olyan, mint egy nő, hirtelenjé-ben belső fény világította meg, és mindenütt feloldotta azt a diszharmóniát, amely eddig megbotránkoztatott, zavarba hozott, feloldhatatlannak látszott. Rájöttem, hogy az! Közéjük tartozott. Az effajta teremtményeknél valójában éppen a férfias eszmény és a nőies természet közt feszül az ellentmondás, külsejük olyan, mint má-soké, akikkel együtt haladnak az életben, de különböz-nek tőlük, mert szembogarukban a világo t megmutató, vágytól szűkülő apró pupilla minden megpillantott tárgyra, minden cselekedetre a viruló ifjú férfias és józan árnyát veti, nem a bimbózó lányét.

Átkos fajzat, hiszen a szépség eszménye, amely vá-gyát szítja, egyúttal szégyenének és büntetéstől való félelmének tárgya, és ha netán a vádlottak padjára kerül, akkor is kénytelen hazugsággal élni és hamisan esküdni, ahogy Krisztus előtt is erre kényszerül, mert amire vágyik, szinte megengedhetetlen, ha fel tudná fogni egyáltalán, hogy miért, hiszen semmi nőiség nincs a férfiban, akit szeret, az nem „ferde hajlamú”, mint akivel mindössze vágyát elégíti ki, noha ilyen vágyat nem is lenne szabad, hogy egymás iránt érezze-nek, ha a szerelmi ínség nem csalná meg nagyon, és nem varázsolna a leghi tványabb „hölgyikéből” is férfias külsejű, másokhoz hasonló valódi férfit, aki csoda foly-tán beleszeretne vagy leereszkedne hozzá, mert kény-telen elrejteni ti tkát szerettei elől, mintha csak bűnöző lenne, fél, hogy fájdalmat okoz családjának, hogy bará-tai megvetik, hogy hazája törvénye lesújt rá; átkos nemzetség, üldözik, mint Izráel népét, és végül fajtáját közös szégyenbe juttatja a meg nem érdemelt megve-

tés, mivel közös jellegzetességeik a faj bélyegét sütik rájuk, mert mindannyiokra jellemzőek bizonyos jegyek, a külsejük gyakran visszataszító és csak ritkán nemes, a szerető és érzékeny asszonyi szívet éppúgy megtaláljuk itt, mint a gyanak vó és romlott, kacér és pletykás női természetet, képesek női módra mindenütt tündökölni, és mint a nők, képtelenek bármiben elérni a tökéletes-séget; kirekednek a családból, mert nem bízhatnak teljesen benne, ahogy a hazájuk is kirekeszti, mert bűnözőknek tekinti őket, akiket még nem sikerült le-lepleznie, a saját fajtájuk pedig azért idegenkedik tőlük, mert gyanakvást éreznek a bennük tomboló beteges őrület iránt, amit természetes szerelemnek hisznek, így tehát nőiességük is ellenszenvet kelt, holott szí vből szeretnek, noha barátaiknál is zárt kapukra lelnek, mert amikor csak tiszta barátságo t táplálnak irántuk, azok akkor is másra gyanakodhatnának, ahogy akkor sem értenék meg őket, ha bevallanák, hogy másképp éreznek; hol a vak félreismerés áldozatai, és azért nem kedvelik, mert nem ismerik őket, hol azért tartózkod-nak tőlük, mert olyan vádakkal illetik őket, amely vád-pontokban teljesen vétlenek, hol pedig a kíváncsiak óhajtják megmagyarázni a viselkedésüket, de félreértik őket, üsd-vágd lélektant dolgoznak ki ellenük, mert még ha pártatlannak is hiszik magukat, másoknál gya-nakvóbbak, eleve elfogadják, hogy egy ferde hajlamú könnyen válhat gyilkossá, ahogy a bíró szemében a zsidó természetéből fakad, ho gy áruló; miként Izráel népe is arra törekszik még, ami fajtájától idegen, és az is marad, de a felszín alatt, ahol egymást szapulják, versengenek, a kevésbé ferde hajlamú megveti a másikát, akár a beilleszkedett zsidó a kis szatócsot, mégis valami mély, szabadkőműves jellegű összetarto -zást éreznek egymás iránt, a zsidó összetartásnál is

messzebbre nyúlnak és a végtelenbe vesznek a szálak, mert a fajról mit sem tudni, és ennek hatása is erősebb a valódi szabadkőművességénél, mert természeti ha-sonlóságon alapszik, azonos ízlésen, közös igényeken, azaz a megismerés és az érintkezés módja szinte ugyanaz, mint teszem azt, a kocsiban a számára ajtó t nyitó suhancé, vagy kínosabb esetben a lánya vőlegé-nyéé, vagy a sors keserves iróniája eredményeként a hajlamát kezelő orvosé, vagy azé a nagyvilági férfié, aki leszavazta a klubban, a gyóntató papé, a polgári, vagy katonai tisztviselőé, aki hivatalból kihallgatja, őfelsé-géé, aki üldözteti, és makacs (avagy bosszantó) önelé-gültséggel szüntelenül arról fecseg, hogy Cato is a férfi-szerelem híve volt, ahogy a zsidók is azt ismételgetik, hogy Jézus Krisztus zsidó volt, fel sem fogva, hogy ferde hajlamok nem is léteztek egy olyan korban, ahol a szo-kás és illem éppoly természetesnek találta, ha valaki fiatalemberrel élt együtt, mint azt, ha manapság kitar-tanak egy táncosnőt, amikor a mind a mai napig leg-erényesebb férfi, Szókratész olyan magától értetődően évődött két egymás mellett ülő fiúval, mint most a szerelmesen egymást bámuló unokafivérrel és nővérrel szokás, jobban leleplez egy társadalmi állapotot, mint az elméletek, amelyek személyekhez kötődnek, ugyan-úgy, ahogy Jézus Krisztus megfeszítése előtt nem létez-tek zsidók, tehát hiába volt eredendő a bűn, van törté-nelmi eredete, ami nem vág egybe továbbélő hírnevé-vel; ez esetben viszont olyan hajlamról tanúskodik, amely fittyet hány arra, ha lelkére beszélnek, ha példá-lóznak, ha megvetik, ha törvény bünteti, míg a többiek születésüktől fogva alaposan tisztában vannak ezzel, hogy elriadnak a bűntől, mielőtt még erkölcsi érzékük károsodna, mert akár alkalmiak is lehetnek a bűnök, és egy tolvaj, egy gyilkos tettét bárki képes megérteni, de

a homoszexuálisét nem; tehát ez a faj az emberiség megvetett része, mégis óhatatlanul alapvető, láthatat-lan és igen kevéssé számon tartható képviselője az emberi nemnek; ott gyanítják, ahol nincsen, arcátlanul és büntetlenül páváskodik mindenütt, mert nem isme-rik fel az egyszerű emberek között, a hadseregben, az egyházban, a fegyházban, a trónon, egymástól gyötörve és egymást támogatva, fél, hogy lelepleződik, de felis-meri a másikát, és rájön egy magaívásúról, aki még önmaga előtt is titkolja – nemhogy még mások fedezzék föl –, hogy hasonló, bensőségesen csak azokkal él, akik tanúi voltak bűnének, s ha botrány pattan ki, vérengző-vé válik, mint a nagyvadak, de mert megszokták, hogy a társaságban békésen viselkedik, úgy szórakoznak vele, mint az állatszelídítő, ferde hajlamokról szónokolnak neki, addig ingerlik, amíg fel nem mordul, soha annyi szót nem ejtenek azonos neműek szerelméről, mint épp őelőtte, noha előbb vagy utóbb óhatatlanul bekövetke-zik az a nap, amikor megsemmisítik, mint a londoni szalonokban eredetileg népszerű költőt, akit aztán műveivel együtt üldözni kezdtek, nem jutott neki egy párna, aho vá fejét lehajthatta volna, nem jutott terem -hez, ahol darabjait játszották volna, és miután vezeklé-se és halála után látható lett, ho gy a síron emlékmű magaslik, akkor aztán érzelmeit szükségszerűen kifor-gatták, szavai t megvál toztatták, nőnembe tették mon-datait, saját elképzelésüknek megfelelően bocsátották meg vonzalmait, dühkitöréseit, annyira zavarta az embereket, hogy a hajlam belső szükségből fakad, mintegy a természeti rend kényszerű erejével tör a felszínre, hogy inkább arra a megállapításra jutottak, miszerint a társadalmi kényszer vitte a bűnbe, nehogy hajlandósága kitessék; ez a faj arra büszke, hogy nem alkot külön fajt, hogy az emberiség másik felétől nem

különbözik, vágya nem tűnik betegesnek, sőt azt sem tartja lehetetlennek, hogy vonzalmát beteljesítse, gyö -nyörét nem látja szemfényvesztésnek, jellemvonásai t nem érzékeli fogyatékosságként, fo galmazhatnék úgy is, hogy amióta csak író emberek élnek, ha igazságos oldalakat szentelnének erkölcsi és szellemi érdemeik-nek, amelyeket nem csúfít el sem született szerencsét-lenségük, sem jo gtalan balsorsuk okozta szánalom, ezek a férfiak már az első oldalakat is iszonyú dühvel hal l-gatnák, a legkínosabb zavarban olvasnák, mert ahogy minden zsidó lelke mélyén ott bujkál az antiszemita, akinek hízeleg, hogy minden hibájával együtt keresz-ténynek fogadják el, úgy a homoszexuálisok lelke mé-lyén is rejtőzik valaki, aki a ferde hajlamot elítéli, akit a legjobban akkor sértünk meg, ha elismerjük, hogy te-hetséges, erényes, értelmes, jószívű, és mindent egybe-vetve egész jelleme feljogosítja arra, hogy úgy szeres-sen, ahogy a természet lehetővé tette számára, még akkor is, ha az igazsághoz hűen kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ez a forma szokatlan, és ezek a férfiak mások, mint a többi.

Néha a pályaudvaron, a színházban beteges képű, fu-rán öltözött lényekre figyelünk fel, feltűnő arckifeje-zéssel sétálgatnak a tömegben, amelyre mintha ügyet sem vetnének, valójában viszont nehezen lelhető mű-kedvelőket cserkésznek be a könnyen elérhető örömre, amelyet kínálnak, távolba tekintő, álmatag képpel lep-lezik a néma kutatást, amely már szinte gyülekezési jel. Egyes állatok és virágok nincsenek elkényeztetve a szerelem dolgában, a teremtő természet olyan rosszul helyezte el a szerelmi szerveiket, hogy szinte sosem jutnak gyönyörhöz. Bizonyára nincs lény, amelyik aka-

dály nélkül szerethetne, ehhez különböző utakon hala-dó lényeknek kell találkozniok. Ám ezerszer nehezebb neki, akivel a természet oly1… bánt. Földünkön fajtája olyan ritka, hogy megeshet, leéli életét anélkül, hogy magafajtával találkozna, akit szerethet. Nőies érzésű fajtabélit keres, aki vágyának enged, és mégis szerelmet ébreszt, mert külsejében férfi. Mintha törékeny érzék i-ségét egészen szűkre szabták volna, ha el tekintenénk a társadalmi erők egyöntetű fenyegetésétől és a szívét szorongató bűntudattól, adott körülmények közt a szerelem akkor is elvesztett fogadás lenne. Mégis tartja a tétet. Ám a legtöbbször elég a durva látszat, és ha nem talál lányos férfi barátra, mert arra vágyik, és nem hímnemű asszonyra, férfitól vásárol női kegyeket, vagy mert a gyönyör végül is megszépíti azt, aki adja, önámí-tón némi férfias vonzást talál a teljesen elnőiesedett lényben, aki őt szereti.

Némely hallgatag, borzongatóan szép és bámulato s Androméda nemétől elszakadt és magányra vettetett, az elérhetetlen éden fájdalmát tükrözi pillantása, ra-gyogásában elham vadtak a nők, akik megölték magukat érte; és amíg e lény nem tudja kielégíteni az önnön szépsége keltette vágyakat, addig aljas mindazokkal, akiknek szerelme után vágyódik. És más dolgokban is kibújik félig a nő. Keresik az alkalmat, hogy nőnek ö l-tözve kibukkanó keblüket mutogassák, kedvelik a tán-cot, a piperét, az ajakpirosítót, mint a lányok, és a leg-komolyabb összejöveteleken is eszüket vesztve kaca-rásznak és dalolnak.2

Emlékszem Querqueville-ből egy fiatal fiúra, akit fi-vérei és pajtásai kicsúfoltak, egyedül sétál gato tt a ten-

1 Hiányos kézirat. 2 A töredék egyik vázlatát Proust a „Hölgyikék faja” címmel látta el.

gerparton; hosszú, fekete fürtök keretezték tűnődő, szomorú és vonzó arcát, amely frissen csillogott valami titokban ráhintett kék portól. Bár tagadta, leheletnyi festéket kent karmazsin ajkára. Órákig sétál t egyedül a tengerparton, elüldögélt a sziklákon, és egyre faggatta a kéklő tengert nyugtalan és már-már könyörgő tekinte-tével, és azon merengett, hogy rövidesen megpillantja -e a lebegő azúr égbolt és tenger hátterén, amely Maraton és Salamis óta egyfolytában ragyog, a gyors bárkáján közelgő Antinoost, aki magával viszi, róla álmodott éjjel-nappal, és amint az éjszakába bámult a kis villa ablakában, a késői járókelők meglátták a hold-világnál, és ilyenkor gyorsan visszahúzódott. Tiszta volt még, fel sem merült benne, ho gy létezhet övéhez ha-sonló vágy másutt, mint a könyvekben, nem hitte vol-na, hogy kicsapongó jelenetek hőseként látjuk, mintha tolvajnak vagy gyilkosnak néznénk, folyto n visszatért a sziklához, bámulta az eget és a tengert, és nem tudo tt a kikötőről, ahol elég a matrózoknak, hogy jussukat el-nyerik bármi áron. Be nem vallott vágya megnyilatko-zott, ahogy a társaitól elhúzódott, vagy ha velük volt, fura dolgokat mondott, és furán viselkedett. Azok ki-próbálták pirosítóját, élcelődtek a kék arcszínező poron és azon, hogy szomorú. És lelkifurdalástól bágyadtan sorvadozva, mélabús magányban sétálgatott kék nad-rágban és tengerészsapkában.

Még egész fiatalon hallotta 1 társaitól, milyen gyönyört kínálnak a nők, társaihoz simult, mert azt hitte, egy-azon sóvárgás tölti be őket. Később rájött, hogy nem erről van szó, rájött, de nem vallotta be, magának sem

1 De Quercy márki.

ismerte be. Ha nem sütött a hold, esténként elindult poitou-i kastélyából, az ösvény betorkollt unokafivére, Guy de Gressac kastélyához tartó útba. A keresztútnál találkoztak, a rézsűn újrakezdték gyermekkori játéku-kat, majd egyetlen szó nélkül vál tak el, és ha összejöt-tek és csevegtek, erről akkor sem hangzo tt el semmi, sőt valami ellenségességet tápláltak egymás iránt, de a sötétben néha némán egymásra leltek, mintha a gyer-mekkor árnyképei kísértenének. Ám amikor Guy már Guermantes herceg lett, és barátnőket tarto tt, csak hébe-korba elevenítette fel a furcsa emléket. És hosszas várakozás után a rézsűről gyakran tért vissza nehéz szívvel Quercy úr. Később bátyja megnősült, és amikor viszontlátta, kedélyesen, de némileg kimérten fecse-gett, és végképp nem emlékezett a gyengéden ölelkező árnyakra.

Eközben Hubert de Quercy magányosabban éldegél t kastélyában, mint a középkori várúrnők. Sajnál ta, hogy a képtelen törvények lehetetlenné teszik, hogy felesé-gül vegye az állomásfőnököt, bár neki sohasem említet-te ezt, ha az állomáson járt, hogy vonatra szálljon: és meglehet, a rango n aluli házasság fölött is valahogy elsiklott volna, habár megszállottja volt a nemességnek; és szeretett volna lakóhelyet változtatni, amikor másik helyőrségbe vezényelték az alezredest, akit felfedezett a hadgyakorlaton. Kastélya tornyában úgy unatkozott, mint Grizeldisz, és néhanap azért ereszkedett le, hogy hosszas tétovázás után szóvá tegye a szakácsfiúnak, hogy a legutóbb a báránycomb nem volt elég porha-nyós, vagy hogy maga vegye át a postáját. Aztán visz-szament a toronyba, és az ősök családfáját tanulmá-nyozta. Egyik este még egy részeget is visszaterel t az útra, máskor meg elrendezte egy vak férfi zilált köpe-nyét.

Párizsba ment. Huszonötödik évében járt, ritka jóké-pű férfi, mint nagyvilági ember csupa szellem, különc ízlése még nem vette körül zavaros fényudvarral, ami aztán másoktól elszigetelte. Noha nem számukra ter-mett, Androméda a másik nemet nyerte meg, sóvárgó tekintete láttán a nők beleszerettek, s mivel nem tudta teljességgel viszonozni a szenvedélyt, amit kiváltott, viszolyogtak tőle azok a lények, akikbe beleszeretett. Barátnői voltak. Egy nő öngyilkos lett miatta. Szoros kapcsolatot tartott fenn néhány hasonló hajlamú fiatal főnemessel.

Ki gondolta volna, hogy a választékos öltözetű fiatal-emberek, akikért rajongtak a nők, mások által meg nem értett örömökről beszélgessenek? A maguk fajtától undorodtak, szidalmazták és kerülték őket. Sznobok voltak, és kizárólag a női nem hí veihez jártak. Ám szí-vesen élcelődtek, ha összejöttek két-három hasonlóan pallérozott ifjúval, örültek, hogy együvé tartoznak. Ha magukban voltak, alkalmanként kibukott egy-egy bennfentes szó, önkéntelen gúnnyal előtört egy szer-tartásos mozdulat, de önfeledt összetartással merültek el gyönyörében. A szakállas léviták félve tekintgetnek rájuk a kávéházban, nem szívesen keresnék fel őket, inkább csak egymást, a bűn hivatalnokai ők, a megve-téstől való félelmükben túlozzák a tökélyt, csak fekete nyakkendőben lépnek ki az utcára, és hidegen mérege-tik a csinos fiatalembereket, nem sejtik meg bennük a magukfajtát, mert ha könnyen hiszünk is vágyainknak, nem merjük elhinni, hogy teljesülnek. És vannak, akik zavarukban csak udvariatlanul makognak valamit, ha a fiatalemberek köszönnek nekik, mint a vidéki lányok, akik képzelt erényből nem mernek kezet adni, és nem mosolyodnak el. Pedig a kedves fiú az örök szerelem magvát hullajtja szívükbe, mert egy jóságos mosolytól

szárba szökken a remény, hiszen olyan bűntudatosak, úgy szégyellik magukat, fel sem fogják, hogy a megnye-rő modor nem feltétlenül a cinkosság jele. Ám tíz év alatt kiismerik egymást a minden gyanú felett álló szépfiúk és a szakállas léviták, mert addigra csalhatat-lanul fényudvart vetít köréjük a titkolt és közös go ndo-lat, amelyben alakot ölt az áhí tott ifjú test; a gyógyí tha-tatlan kór belülről járásukat is kikezdte; ott vannak az utca végén, a riszálást harcias képpel ellensúlyozzák, pimaszul hárítják a gyanított megvetést, színlelt ha-nyagságba rejtik – fokozódó – nyugtalanságukat, hogy elvétik az óvatosan becserkészett célt, úgy tesznek, mintha nem látnák, pedig mindig felbukkan egy gimná-ziumi egyenruha vagy egy katonai sisakforgó; a szépfi-úkat és a szakállasokat is ott találjuk, amint a kaszárnya körül ólálkodnak, közönyösen viselkednek, és kutatva pillantanak körül, akár a kérnek. A kávéházban azon-ban még egyik sem ismeri a másikát, menekül az al ja-fajzat, a karkötős gyülekezet elől, akik a legnagyobb lelki nyugalommal ölelnek meg egy férfi t nyilvánosan, csuklójukon folyton felgyűrik a kézelőt, hogy karkötő-jüket mutogassák, és mint a tűrhetetlen bűz, állítják fel és űzik ki a fiatalembereket, mert szító és dühödt pil-lantásokkal hajszolják a hosszú kabátosokat és a jól öltözötteket is, nőies kacajjal kétértelműen, rosszmájú-an mutogatnak egymásnak, míg a méltatlankodó, de bölcselkedő hajlamú pincér, aki ismeri az életet, inge-rült udvariassággal szolgálja ki őket, esetleg töpreng, nem kellene-e rendőrt hí vnia, de a borravalót mindig zsebre vágja.

Mégis, aho gy egy átlagemberben is fellobbanhat a vágy szokatlan gyönyörre, olykor a márkit elfogta a vágy, hogy bengáli rózsa keblű testet öleljen, sőt rejtet-tebb különcségek is csábították. Megszeretett és elvett

egy jó házból való lányt, és tizenöt éven át benne tel t minden vágya, ahogy vízzel telik a kéklő medence. Ezt hihetetlennek találta, mint egy húsz éven át tejkúrára fogott gyomorbajos, aki mától fogva a Café Anglais-ban ebédel és vacsorázik, vagy mint aki feladta a tunyasá-gát, vagy leszokott az ivásról. Amikor az asszony meg-halt, a visszaesés nem fenyegette annyira, mert tudta, létezik gyógyír a bajára. Lassacskán mégis azokhoz csapódott, akiktől a legjobban undorodott. Csak társa-dalmi helyzete óvta valamelyest. A klubba menet egy percre meg-megállt a Condorcet gimnáziumnál, aztán eljátszott a vigasztaló gondolattal, hogy a párurai her-ceg és a geno vai nagyherceg csakis az ő hajóján utaz-hatna C.-be, mert ő a legfényesebb helyzetű francia főrend, és ennélfogva az angol király is valószínűleg nála ebédelne.

Személynevek

Még ha óvatosan ki is göngyölíthetném a megszokás pólyáiból, és sikerülne eredeti üdeségében viszontlát-nom a Guermantes nevet, mint amikor eleve csak ál-mom színezte át, ha összevetem azzal a de Guermantes -néval, akivel megismerkedtem – mert immár az ő ne-véhez tapad a megismeréssel valóra vált, tehát meg-semmisült képzelet –, mint ahogy Pont-Aven városa sem a zengő név keltette pusztán képzelt elemekből épült, már Guermantes-né sem tisztán a színek és a mondák anyagából ölt testet, amit neve ejtésekor ma-gam előtt láttam. Hús-vér személlyé is vált, neve miatt mégis egyszerre láttam őt ma és a XIII. században, egy-idejűleg egy üvegszekrény külsejű palotában és az örökké tartó naplemente utolsó sugaraiban fürdő, elha-gyott kastélytoronyban, ahol rangja meggátolta, hogy bárkivel is szóba elegyedjék. Azt hi ttem, hogy párizsi üvegpalotájában olyanokkal társalog, akik hozzá hason-lóan egyszerre XIII. századi és mai emberek, mélabús kastélyok tulajdonosai, és ők is csupán egymással érint-keznek. Ám e rejtélyes nemesek nevét, mint a La Rochefoucauld vagy a La Trémoille, korábban nyilván sohasem hallottam, a híres nemesi nevek utcanevekké, alkotások címévé váltak, így közismertségüknél fogva szememben túlságosan köznapinak hatottak.

A főúri társaság ritka ékkövében itt-o tt megpillant-hattuk a különböző Guermantes-okat, akik felismerhe-

tőek maradtak, mint a jáspisrögö t behálózó világosabb és értékesebb anyagú erek. Az ásvány mélyén megkü-lönböztethettük, követhettük őket, aranysörényük lágy hullámait világító csóvaként összevegyítették, mint ahogyan a sávok omlanak fésületlenül a habos achátkő oldalán. És világos ereik a felszínen vagy a mélyben az én életemet is számos helyen átmetszették vagy köny-nyedén horzsolták. Igaz, rég elfeledtem, hogy volt egy Dicsőség a Guermantes úrhölgynek című dal azok között, amelyet öreg dadám dalolgatott nekem, de anyám még emlékezett rá. Ám később, életem véletleneinek és kanyarainak egyik vagy másik partján évről évre fel-bukkantak a Guermantes-ok, ahogy a vasúton, hol jobb-ról, hol balról folyton újra szembetűnik a kastély.

És éppen mert életem különös fordulatai minden al-kalommal másképp szembesítettek velük, talán egyet-len sajátos körülmény közepette sem gondoltam a Guermantes-ra mint nemzetségre, csak arra az öreg hölgyre, akinek nagyanyám egyszer bemutatott, mi-közben ügyelnem kellett, hogy szépen köszönjek, meg hogy mit gondol majd de Quimperlé kisasszony, ha vele lát és hasonlók. Ismeretségem minden Guermantes-tal olyan esetleges körülményekből fakadt és mindegyik olyan megfogható képekben került elém teljes testi mivoltában, hogy szinte láttam és hallottam, amint a rezes arcszínű öreg hölgy megszólal: „Látogassanak meg vacsora előtt”, úgyhogy fel sem tételeztem, ho gy a rejtélyes nemzetséghez tartozna, valaho gy úgy voltam velük, ahogy az ősök lehettek egy istentől vagy totem -állattól eredő nemzetséggel. Éppen ebből fakadt vi-szont, hogy a puszta létezésnél több költőiséget ígértek, ha rájuk gondoltam, hiszen csupán a körülmények – véltem én – különféle esetekben gyakran megközelítet-ték gyermekkori elképzeléseimet. Amikor egyszer

Querqueville-ben de Saint-Étienne kisasszonyról be-széltünk, Montargis kijelentette: „Ó, az egy valódi Guermantes, akár Septimie néném, mindannyian szá-szok, kis szász szobrocskák!” Ha ilyen szavak hatolnak fülembe, kitörölhetetlen képet hoznak létre, és önkén-telenül, minden ostobaságot felülmúlóan szó szerint veszem, amit hallok. Ettől fogva a Saint Étienne kisasz-szonyokra és Septimie nénire csak mint szász szobrocs-kákra tudtam gondolni, akik a kizárólag értékes holmik közt sorakoznak az üvegszekrényben, és valahányszor szóba került a párizsi vagy poitiers-i Guermantes-palo-ta, törékeny és tiszta derékszögű kristál ynak láttam két ház között, mintha egy gótikus toro ny ékelődnék a háztetők közé, és a világ másik részéhez tartozók közül senkinek sem volt joga az üveg közelébe férkőzni, amely mögött a de Guermantes hölgyek az apró szász porcelánfigurák legolvatagabb színeiben tündököltek.

Ahogy megpillantottam de Guermantes-nét, és az el-képzelt szász szobrocska helyén hús -vér arcot és angol kosztümöt láttam, azt a csöpp kiábrándulást éreztem, amit a Szent Márk homlokzatának láttán, amelyről Ruskin azt állította, hogy gyöngy, zafír és rubin. Hanem a Guermantes-palotáról még mindig azt képzeltem, hogy üvegszekrény, s mert erre a tényleges látvány nemigen emlékeztetett, annak csak egy oka lehetett, hogy védőburkolat borítja. Magának a helynek azon-ban, ahol lakik, különböznie kell a világ többi részétől, éppoly áthatolhatatlannak kell lennie, mint az üveg, és emberi láb nem tapodhatja, akár az üvegtárló kristály-polcait. Habár a valódi Guermantes-ok, az igazat meg-vallva, alapvetően különböztek álmaimtól, mégis, ha már egyszer elfogadtuk, ho gy férfiak és nők, elég külö-

nösek voltak. Nem tudom, melyik mondabeli nemzet-ség ered istennő től és madártól, de abban biztos va-gyok, hogy a Guermantes-ok attól származnak.

Akármilyen előkelőek voltak is a Guermantes-ok, saj-nos gyakran nem voltak szimmetrikusak, és hogy bizto-sítsanak valami állandó eszményi középvonalat, meg-nyúlt válluk közt folytonosan maguknak kellett megteremteniök az összhango t, a hegedűére emlékez-tető hosszú nyakukat idegesen húzták be válluk közé, mintha fültö vön csókolták volna őket a másik oldalról, szemöldökük nem volt egyforma, lábuk gyakran va-dászbalesetek miatt különbözött, szüntelen felálltak, tekergették magukat, csak haránt lehetett látni őket vagy kiegyenesedés közben, vagy amikor szemöldökü-ket felhúzva elkapták a monoklit, bal térdüket jobb kezükkel befordították.

Mindnek hajlott orra volt, legalábbis azoknak, akik megőrizték a családi jelleget (habár ez szemernyi t sem hasonlított a zsidók horgas orrára), túl hosszú orr, ami első látásra szinte kellemetlenül mart az emlékezetbe, mint a királyvíz, főképpen bájos hölgyek, de legkivál t de Guermantes asszony esetében; kihegyesedő orruk alatt ajkuk keskeny, szűkös vonalától a száj szárazság benyomását keltette, és rekedt hang, kissé éles, de má-morító madárrikoltás tört elő belőle. Mélykék szemük távoli fényként ragyogo tt, és szilárdan, ridegen néztek, mintha egy kicsorbíthatatlan zafírhegy szegeződne ránk, nem annyira fölényes, inkább elmélyült arckifeje-zéssel, mintha nem is uralkodni akarnának rajtunk, inkább kifürkészni óhajtanának. A családban a legosto -bábbak örökölték női ágon, s a nevelés még tökéletesí-tette is az ellenállást nem ismerő, az embereken ural-kodó lélekbúvár arckifejezést, s ez ostobaságuk és gyengeségük miatt valamelyest nevetségesnek hatott

volna, ha tekintetükben nincs valami kifejezhetetlen saját szépség. A de Guermantes-ok többnyire szőke hajzata vörösbe játszott, de ez különleges fajta volt, félig-meddig selyemnyaláb, félig macskaprémszerű aranymoha. Már a XVII. század óta közmondásos arc-bőrük mályvarózsaszín árnyalatú, mint egyes cikláme-neké, és az orruk tövében, bal szemük alatt gyakran a fáradtságtól megduzzadó száraz kis faggyúgyöngy virí-tott, mindig egyazon helyen. A család bizonyos ágaiban, ahol csak unokatestvérek házasodtak, az arc színe elsö-tétül t és ibolyába játszo tt. Egyes Guermantes -ok, akik keveset jártak Párizsba, és gránátvörös képük, valamint ametiszt orcarózsájuk közül kimeredő csőrükkel úgy tekergették magukat, mint minden Guermantes, úgy hatottak, mint a bíbor tollakkal fenségesen felbokrétá-zott hattyú, amely ádázul fenekedik a nőszirom és a napfüve csomóira.

A Guermantes-oknak nagy világi modoruk volt, de mégis inkább a királyokkal mindig is örömest dacoló nemesi függetlenség tükröződött benne a velük azonos rangú többi nemes kicsinyes hiúságával szemben, akik épp annyira nemesek voltak, mint a Guermantes-ok, s akik szerették a királyok által kitüntetettnek érezni magukat és szolgálni őket. Mások még egymás közti csevegésben is kedvtelve mondogatták: „A Chartres-i hercegnő asszonynál voltam”, a Guermantes-ok viszont a cselédekhez is így szóltak: „Hívja a Chartres -i herceg-nő kocsiját”. Lelki alkatuk pedig két vonásra épül t. Erkölcsi szempontból döntően fontosnak tartották az ösztönös jóságot. De Villeparisis asszonytól az utolsó kis Guermantes-ig egyforma volt hanghordozásuk, amikor úgy nyilatkoztak a kocsisról, aki egyszer már fuvarozta őket: „Érezni, hogy ösztönösen jóravaló, egyenes természetű, megalapozottak az erkölcsei.” És

hiába akadtak a Guermantes-ok közt, ahogy minden családban, undorítóak, tolvajok, kegyetlenek, kicsapon-gók, hamisítók, gyilkosok – ezek egyébként a többiek-nél vonzóbbak, érezhetően értelmesebbek, kedveseb-bek voltak, csupán egyetlen közös vonást őriztek meg a többiekkel a testi megjelenésen, a fürkésző kék szemen és a csorbíthatatlan zafíron kívül, hogy amikor a kül-szín mögött megmutatták igazi jellemüket, amikor állandó lényegük kibukkant, így beszél tek: „Érezni, hogy ösztö nösen jó, egyenes természetű, bátor lélek és csupa ehhez fogható!”

Kevésbé volt egyetemes a Guermantes -ok lelki alka-tának másik két vonása. Mivel mindkettő az értelemmel függö tt össze, csak az értelmes Guermantes-oknál je-lentek meg, vagyis azoknál, akik annak hitték magukat, s ez esetben úgy képzelték, hogy különösen azok, mint-hogy szerfelett nagyra voltak vele. Egyik jellemző voná-suk volt az a hiedelem, hogy az értelem, miként a jóság s a könyörületesség, külsőségekből, ismeretekből áll. Jelentéktelennek tartották az olyan könyvet, amely ismert dolgokról szólt. „A szerző egyébről sem beszél, mint a vidéki életről, a kastélyokról. De ezt mindenki tudja, aki élt vidéken. Az a gyengénk, hogy olyan köny-veket szeretünk, amelyekből okulunk. Az élet rövid, nem veszíthetünk értékes órákat, hogy a Szilfasor t ol-vassuk, ahol Anatole France a vidéki életről mesél, amit mi éppoly jól ismerünk, mint ő.”

Hanem Guermantes-éknak ez az eredetisége, amellyel akár egy élvezetes eseménnyel kárpótolt az élet, nem volt azonos azzal az eredetiséggel, amit megismerésük során elvesztettem, ami őket nevükkel együtt költőivé tette és bearanyozta, elvesztettem legendás voltukat, hogy mint a laterna magica árnyképei megfo ghatatla-nok, elérhetetlenek, akár a kastélyuk, ahol mint élénkre

festett szász porcelánszobrocskák átlátszó, világos házban, üveg pohárszékben laknak. Annyi más nemesi név vonz hasonló varázzsal, mert nevük megegyezik a kastély, a vasútállomás nevével, hogy a menetrend olvasása közben gyakran azt álmodjuk, hogy nyári alkonyatkor leszállunk a fasorba ékelt s a fák közt elve-sző pályaudvaron, ahol a mélyen gyökerező s gyorsan tovatűnő gyertyánfák a nyirkos, hűvös Északon már oly rozsdásak, mint másutt csak a tél beköszöntével.

Még manapság is roppant varázzsal vonzanak a nemesi családok, mintha a föld egy sajátos szegletében foglal-nának helyet, nevük mindig egyben helység- vagy kas-télynév (és ráadásul néha egyformán is hangzik), a képzeletben nyomban birtok hatását keltik, és vágyunk támad az utazásra. Szó tagjai színes terében minden nemesi név egy kastélyt foglal magában, aho vá nehéz út után vidám téli estén édes az érkezés, és körös-körül a tó, a templom, ahogy sor kerül rá, költőien ismétli meg jó párszor a nevet a család címerében, a sírköve-ken, az ősök festett szobrainak talapzatán, a címerdí-szes ablakok rózsaszínében. A két évszázad ó ta Bayeux melletti kastélyában letelepedő család neve úgy cseng, mintha téli alkonyatban, belül faliszőnyegbe és csipké-be öltözött kastélyt a köd fo gságában kései tajtékpely-hek csapkodnák, az olvasó persze ellenvetést tehet, hogy ez a családnév voltaképpen provanszi. Ettől még idézheti nekem Normandiát, aho gyan az Indiákról és Fokföldről származó sok fa, amely oly remekül hozzá-szokott vidékeink éghajlatához, hogy levelük és viráguk sokkal inkább hat franciának, mint délszakinak. Olasz családnév tornyosul gőgösen három évszázad óta a mély normann völgy fölé, onnan pillantjuk meg a lan-

kás terepről a Saint-Pierre-sur-Dives bíbor harangtor-nyaival egy síkban a vörös palakőzet és szürkés kő kas-télyhomlokzatot, mégis normann bizony, akár az alma-fák, amelyek […] és nem a Fokföldről, hanem csak […] származnak1. Noha két évszázada pro vanszi család lakja Falaise-ben a fő tér sarkán a palotát, az esti vendégségbe hívott látogatók tíz után megkockáztatják, ho gy távo -zóban felébresztik a falaise-i polgárokat, s léptük az éjszakában bizonytalan visszhangot verve egészen a bástyatorony térig elhallatszik, mint egy Barbey d’Au-revilly regényben, bár palotájuk tetejét két gótikus templomtorony közt pillanthatjuk meg, úgy ékelődik be oda, akár egy kavics a homokos normann parton két áttört kagylóhéj, két kis rózsálló, barázdált remeterák-kupola közé, habár a szalonból, amelyet még a Távol-Kelettel folytatott nagy normann tengeri kereskedelem korának értékes kínai tárgyaival zsúfoltak tele, a korai vendégek vacsora előtt sétál gatni mennek le a kertbe más nemesi családok tagjaival, akiknek Coutances-től Caen-ig és Thury Harcourt-tól Falaise-ig terjed birto-kuk, és a városi erődítésekkel határolt kert lankásan lejt egészen a gyors sodrú folyóig, ahol a vendégek a vacso -rára várva, akár egy Balzac-novellában, horgászhatnak a birtokon, mit számít, hogy az itt letelepedett család eredetileg provanszi, és nevük is odavaló? Normanná vált, ahogy az Honfleurtől Valognes-ig és Pont-L’Évè-que-től Saint Vaastig látható szép rózsaszín hortenziák, melyek most – mint afféle tengerentúli arcfesték – jel-legzetesen díszítik a tájat, és pompás színt visznek a normann udvarházba, mégpedig annak a kínai fajansz-nak ősi és friss színét, amelyet Jacques Cartier 2 hozott

1 Hiányos kézirat. 2 Francia hajós, 1491(?)-1557. San-Malóban született, Kanadában tett két utazást.

Pekingből. Megint mások várkastélya elvész a fák közt, és hosszú

az út, amíg hozzájuk érkezünk. A középkorban csupán kürtszó és kutyaugatás hallatszo tt körös-körül. Ha manapság este látogatja meg őket az utazó, az automo-bil kürthangja helyettesí ti mind a kettőt, s amint a lombok alatt a dudálás áthatol, összhangzik a nyirkos levegővel, akár a kürtszó, aztán a díszudvar rózsaillatá-tól átitatva, meghatóan, majdnem emberi hangon, mintha kutya ugatna, jelzéseivel figyelmezteti az ab-lakhoz lépő várúrnőt, hogy ma este nem vacsorál egye-dül, és nem játszik vacsora után kettesben, négyszem -közt a gróffal. Ha megemlítik előttem egy Ploërmel melletti fenséges gótikus kastély nevét, minden bizony-nyal a kolostor hosszú kerengőire és a fasorokra go ndo-lok, ahol az apátok rekettye és rózsa fedte sírjai közt visz az út, akik a VIII. század óta él tek itt az árkádok alatt, és kiláttak a kis völgyre, amikor Nagy Károly még meg sem született, amikor még a chartres-i katedrális tornyai nem törtek az égre, a Vézelay-i dombon sem magasodott apátság a halban gazdag, mély Cousin tó fölé, a költészet nyelve még minden bizonnyal igen szabatos ebben a pillanatban, túlterhelik a szavak, kö-vetkezésképp az ismerős képek, s így nem zavarja meg azt a rejtélyes áramlást, amit a Név, a megismerést megelőző valami hoz mozgásba, amely csakúgy, mint olykor álmainkban, semmi ismerőshöz sem fogható, és miután becsöngetünk a lépcsőfeljáratnál, és megpillan-tunk néhány előkerülő cselédet – egyikük orra mélabús lendülettel körülményesen görbül be, rekedt és gyér rikoltásából arra kell gondolnunk, ho gy a halastó lecsa-polásakor egy hattyú öltött emberi testet, míg a másikuk földszín arcában szédítően ijedt tekintete arra a feltevésre késztet, hogy egy ügyetlen, űzö tt vakond –,

a nagy előcsarnokban minden bizonnyal ugyanazokat a kabátfogasokat és kabátokat találjuk, mint bárhol má-sutt, és az ugyanolyan szalonban ugyanazt a Revue de Paris-t és a Com oedia-t. S habár mindenütt érződik még a XIII. század, még az értelmes vendégek is, sőt főként az értelmesebbje, mai szellemi kérdésekről beszélget. (Meglehet, fölösleges is ennyi szellem, és elég lenne, ha a társal gásban csak helyi vonatkozású kérdések merül-nének fel, mint egy leírásban, ahol a szaba tos ábrázolás csak úgy idézi fel a képet, ha nincs benne elvonatkozta-tás.)

Ami az idegen nemességet illeti, velük ugyanaz a helyzet. Egy ilyen német hűbérúr nevében mintha doh-szagon hatolna át a fantasztikus költészet lehelete, s mert az első szótagok polgáriasan ismétlődnek, egy ódon német tér kis fűszerüzletében ropogtatott színes cukorbonbonok jutnak eszünkbe, míg az utolsó szótag színjátszó zengésében elborul Aldgrever ódon üvegab-laka a szemközti régi gótikus templomban. Egy másik idegen nemesi név megegyezik az ősrégi Wartbourg tövénél, a Fekete-erdőben eredő patakéval, s átszeli az összes völgyet, ahol törpék kísértenek, ahol a régi hű-bérurak uralkodtak, ahol később Luther álmodozott; és mindezt a hűbérúr birtokolja, és belakja nevét. Tegnap viszont vele vacsoráztam, arca és öltözéke, beszéde és gondolkodása is mai. Ha pedig a nemességről vagy Wartbourgról esik szó, emelkedett és nyi tott szellemé-ből következően így szól: „Ó, ma már nincsenek uralko-dó fejedelmek.”

Bizonyára soha nem is voltak. Kizárólag képzeletbeli értelemben azonban lehetnének, de csak manapság, miután a hosszú múlt már álmokkal töltötte meg a neveket (Clermont-Tonnerre, Latour és P., C. és T. her-cege). A skót hercegnő, a duchess XIII. századi skóciai

kastélyának neve szerepel Shakespeare-nél és Walter Scottnál. A hercegnő birtokán áll a csodás apátság, amelyet Turner annyiszor megfestett, s az ő őseinek sírjai sorakoznak a ledőlt székesegyházban, ahol ökrök legelésznek a romos boltozatok és a virágzó szederin-dák közt, és ettől még inkább úgy hat, ho gy katedrális-nak hisszük, mert kénytelenek vagyunk ráerőltetni a dolgokra a bennük rejlő eszmét, hisz nélküle mások lennének, s ezért a mezőt kötelességszerűen a temp-lomhajó kövezetének hívjuk, a csalitot meg szentélybe-járatnak. A katedrálist még a duchess ősei építették, s még mindig az ö vé, és a fenséges, hűvös tisztaságú, rejtelmes zúgópatak az ő földjein folyik keresztül a végtelen ró na és a lenyugvó nap bejárta nagy darab égbolt kettős födele alatt, két gyümölcsös keretezi az eget, a súrlófény dőlésszögével napóraként jelzik a boldog alkonyati órát, és a távolban rétegesen tornyo -sul az egész város, és oly boldog a horgász, ahogy Tur-nertől ismerjük, és bejárhatnánk az egész földet, hogy felfedezzük, hogy rájö jjünk, létezik a természet szépsé-ge, vonzereje, az élet boldogsága, a perc és óra jelentős szépsége, anélkül hogy úgy vélnénk, Turner – majd Stevenson – egyebet sem tettek, mint hogy önmagában jellegzetesnek és kívánatosnak mutattak egy bizonyos helyet, amelyet épp oly jól választottak ki , mint bár-mely másikat, amelyre elméjük önnön kívánatos szép-ségét és jellegzetességét rá tudta vetíteni. Ám a herceg-nő meghívo tt, hogy Marcel Prévosttal vacsorázzam, és Melba énekel majd, én pedig nem kelek át a Csatornán.

Hanem meghívhatna akár középkori hűbérurak kö-rébe is, éppen ekkorát csalódnék, mert egy névben, vagyis egy megismerhetetlen urnában rejtőző ismeret-len költészet nem lehet azonos azokkal a dolgokkal, amelyeket a tapasztalat mutat, mert azok szavaknak,

ismerős dolgoknak felelnek meg. Ha valamit csak nevé-ről ismerünk, például találkozunk egy híres vidék vagy egy történelmi név viselőjével, elkerülhetetlenül csaló-dunk, s a csalódásból, sőt az egész utazásból le lehetne szűrni, hogy itt szokványos költészetről van szó, ahol a képzelt vonzerő nem egyezik meg a valósággal. Én viszont másképp gondolom, és ráadásul merem remél-ni, hogy pusztán realista szempontból egyszer épp az ellenkezőjét állapítom meg, mert a lélektani realizmus, álmaink pontos leírása bátran felérhet a másik realiz-mussal, mivel olyan valóság a tárgya, amely életképe-sebb, mint a másik, és örökösen arra irányul, hogy ben-nünk újjáalakuljon, és elhagyja a bejárt tájakat, s min-den más vidékre is kiterjed, majd ismét feltárja, amit korábban tudtunk róla, miután kissé elfeledtük, és megint visszaváltozik számunkra nevek összességévé, mivel még álmunkban is kísért minket, tehát gyermek-korunk tájainak, templomainak, álmaink kastélyainak ugyanolyan jelleget ad megjelenésében, mint a nevek, képzelet és vágy teremtette külsőt, amit ébredéskor többé már nem találunk meg, vagy ha megpillantjuk, akkor már épp elalszunk; mivelhogy a lélektani való-sághűség végtelenül nagyobb gyönyört okoz, mint a másik realizmus, amelyik unalmas és kiábrándító, emez, a lélektani valósághűség pedig cselekvő elv, amely mindig mozgásba hozza az utazót, a mindig csa-lódott szerelmest, aki mindig újra s új életre kél; mert csak az ilyen oldalak képesek hatni ránk, csak ezek hatnak a lángész erejével.

Nemcsak a nemesi nevek merítenek álmodozásba, hanem legalább akkora számban a rokonok, a szülők, a nagyszülők gyönyörű neve is szakadatlan, így aztán semmilyen költészeten kívüli anyag nem akasztja meg a színes és mégis áttetsző nevek folyamatos beoltását

(hiszen cseppnyi hitvány anyag sem tapad hozzájuk), és megengedi, hogy hosszasan vándoroljunk visszafelé bimbóról bimbóra a színes kristályrügyeken, mint egy ólomüveg ablak Jesse fáján. Ha rájuk gondolunk, ezek az emberek a név eszményi tisztaságát öltik magukra. Balról egy rózsaszín szegfű, aztán feljebb kúszik a fa, jobbról vadrózsa, majd továbbkapaszkodik, balra liliom, folytatódik az ág, jobbról kék borzaskata; az apja Montmorency lányt, Franciahon rózsáját vette felesé-gül, az apai nagyanyja Montmorency-Luxembourg lány volt, az borzas szekfű, dupla szirmú rózsa, ennek apja Choiseul lányt vett el, kéklő borzaskatát, majd egy Charost lányt, rózsaszínű szekfűt. Néha egy végképp helyi és ősi név sötétebbnek látszik, akár egy ritka vi-rág, amely csak Van Huysum képein látható, és nem oly gyakran figyeltünk reá. Hamarosan viszont gyönyör-ködve látjuk, ho gy az üvegablak két szélén, ahol ez a Jesse-ág virágzik, más templomablakok kezdődnek, azok életéről szólnak, akik eleinte csak borzaskata és liliom voltak. Mivel pedig ezeket a hajdani történeteket is üvegre festették, az egész bámulatos összhangba kerül. „Württemberg uralkodó fejedelme, anyja Marie de France, nagyanyja a nápolyi és szicíliai királyi ágból származik.” Akkor pedig az ő anyja lenne Lajos-Fülöp és Marie-Amélie lánya, aki a Württembergi herceghez ment feleségül? S ekkor felvillan emlékeinkben jobbra a kis ólomüveg ablak, amelyik arról tanúskodik, hogy az uralkodó hercegnő rosszkedvű, és bátyjának, az Orlé-ans-i hercegnek lakodalmán sétához öltözködött, mert az imént értesül t, hogy a szirakuzai herceg visszautasí-totta házassági ajánlattal hozzá küldött követeit. Majd a jóképű fiatalember, Württemberg hercege áll előttünk, aki eljött, hogy megkérje a kezét, s a hercegnő oly bo l-dog, hogy vele mehet, könnyező szüleinek küszöbén

mosolyogva öleli át a herceget, a mozdulatlan cselédek ezért a háttérben szigorúan elítélik; hamarosan bete-gen tér vissza, gyermeknek ád életet (pontosan a sárga körömvirág Württemberg hercegnek, aki saját Jesse fája mentén vezetett fel anyjáig, a fehér rózsáig, onnan ugrottunk át a bal oldali üvegablakra), anélkül hogy férje, Fantaisie, páratlan kastélyát látta volna, pedig a hercegnő egyedül a név miatt szánta el magát, hogy hozzámegy. És mielőtt kivárnánk az üvegablak alján a négy történetet, az egyik Itáliában mutatja be a szegény haldokló hercegnőt és hozzá igyek vő bátyját, Nemours-t, míg Franciaország királynéja hajóhadán felvonatja a vitorlát, hogy lányához siessen, nyomban felfigyelünk Fantaisie kastélyára, ahová a hercegnő zilált életével betelepedni készült, és a következő ablakon, mert a helyeknek éppen úgy megvan a története, mint a csalá-doknak, megpillantjuk ugyanebben a Fantaisie-ban a másik, szintén fantáziáló herceget, II. Lajos bajor k i-rályt, akinek ugyancsak fiatalon kellett meghalnia, és szintén furcsa szerelmek után; és valóban az első üveg-ablak alatt, anélkül hogy felfigyeltünk volna rá, Fran-ciaország királynőjének szavait olvassuk: „Kastély Barent közelében”. Hanem vissza kell térnünk a Jesse fához, Württemberg hercege, a sárga körömvirág, a kék borzaskata Luise de France fia. Hogyan! Él még a fiú, akit a hercegnő alig ismert? Hiszen amikor a bátyjánál puhatolózott saját állapota felől, azt a választ kapta, hogy „Tűrhető, de az orvosok aggódnak”, a hercegnő így válaszolt; „Megértettem, Nemours”, és attól fogva mindenkihez gyengéd volt, de nem kérte többé, hogy láthassa gyermekét, mert félt, ho gy könnyeivel elárulja magát. Hogyan! Akkor még életben van a gyermek, él Württemberg uralkodó fejedelme? Talán anyjára ha-sonlít, talán örökölte tőle valamelyest a festészet, az

álmok, a fantázia iránti érzékét, anyja bízott benne, hogy ezeket remekül betelepítette Fantaisie kastélyába. Mennyire más értelmet kap alakja a kis üvegablakon, mióta tudjuk, hogy Louise de France fia! Mivel a szép nemesi neveknek vagy nincs történetük és sötétek, mint a vadon, vagy ha történetük van, akkor mindig az anya általunk jól ismert szeméből kivetülő fénysugár világítja meg a fiú egész alakját. Mintha szentségétől fosztaná meg a kegyes emléket az élő fiú arca, ereklye-tartó, a fenséges halott anya belé helyezte minden hitét. Mert erre az arcra vetette a könyörgő anyai szem a végső búcsúpillantást, és fiának egy percre sem lenne szabad elfelednie. Hiszen ugyanolyan szépen ível orra, mint anyjáé, az ő mosolyával csábítja a lányokat bujál-kodásra, akkor néz leggyengédebben, ha anyja módján húzza fel a szemöldökét, miközben hazudik, és ahogy anyja bármilyen közömbös témáról beszélt, vagyis ami nem a fiára vonatkozott, azzal a nyugodt arckifejezéssel ejti ki most a fiú közömbösen, ha róla beszél, „szegény anyám”.

Az üvegablakok két oldalán mellékablakok fürödnek a fényben, az őrkapitány akkortájt még ismeretlen nevére bukkanunk itt, aki megmentette az uralkodó fejedelmet, a hajótulajdonos nevére, aki kihajózott a tengerre, hogy megszöktesse az uralkodó hercegnőt, nemesi, ám még huszadrangú névre, amely azóta vál t csak ismertté, végzetes körülmények hasadékában sarjadt, mint macskakövek közt a virág, s az álomba ringató névben örökre tükröződik az önfeláldozás visszfénye. Ezek a nemesi nevek még inkább szíven találnak, szívesen hatolnék mélyebbre fiaik lelkébe, ahol egyedül csak az emlék sugara világol, s a végzet halvány fénye mindent képtelen és torz látomásba fordít. Emlékszem, kinevettem egy őszülő férfit, aki

gyermekeinek megtiltotta, hogy az asztali imáit végző, igen törvénytisztelő, garasoskodó, nevetséges, igazi nép-ellensége zsidóhoz beszéljenek. És most, hogy nevét viszontlátom, kiderül, hogy az apja valaha de Berri hercegnőt menekítette hajóján, látjuk, amint a férfi lángba borult életének gyenge fénye vörösre festi a vizet, míg a reá támaszkodó hercegnő épp hajóra száll, a férfi lelke az egyedüli világító fénysugár. ő a hajótö -rés, az égő fáklyák, az esztelen hűség lelke, üvegfest-ményre illő lélek. Talán éppen itt, e nevek mögött ta-lálhatnék valami tőlem idegen, a valóság számára majdnem olyan alkalmas anyagot, mint a Név. Hanem micsoda tréfát űz velünk a természet! A minap ismer-kedtem meg egy végtelenül értelmes fiatalemberrel, aki sokkal inkább a holnap kiváló szelleme, mint a máé, nemcsak hogy el jutott a szocializmushoz, megértette Nietzsche filozófiáját és hasonlókat, hanem meghaladta és meg is újíto tta őket. És megtudtam, hogy ő a fia an-nak az embernek, akit a szállodai étteremben láttam, az angolos egyszerűséggel díszített helyiségben, amely a Szent Orsolya álma című festmény hálószobájára emlé-keztetett, vagy a királynő fogadószobájára azon az üvegablakon, amelyen a követek esdve kérlelik, mielőtt menekülvén a tengerre szállna, s a víz végzetes visszfé-nye úgy világítja meg az apa körvonalát, aho gy elméje belsejéből bizonnyal ő világította meg fiának a világot.

Visszatérés Guermantes-ba

A Guermantes többé már nem egy név; elkerülhetetle-nül kevesebbet nyújt, mint amit beleálmodtunk. Keve-sebbet? S ugyanakkor talán többet. A nevezetes épüle-tekkel is olyasféleképpen állunk, mint az emberekkel. Olyan jellegzetességük ragad meg minket, amely a ró-luk kapott leírásokban rendszerint elsikkad. Miként egy híres embernél, akiről már hallottunk, első látásra meg-lepő, hogy amikor nevet, a bőre ráncolódik, hogy a szája kissé mulya, hogy túl nagy az orra, vagy csapott a válla, így ha először pillantjuk meg a Szent Márkot Velencében, inkább alacsony és szétterülő épületként tárul szemünk elé, és az ünneplős zászlórudakkal úgy fest, mint valami kiállítási csarnok, vagy Jumièges-ben is meghökkentenek a székesegyház óriás tornyai egy Rouen környéki kisbirtok udvarán, vagy Saint-Wandrille-ban az a román kori misekönyv, amelyik rokokó bőrkötést visel, vagy egy Rameau -operában is meglep az ókori színjáték lovagi köntösben. A dolgok nem annyira szépek, mint a róluk szőtt álmunk, de jellegzetesebbek, mint a róluk alkotott elvont fogal-munk. Emlékszel, mennyire örültél az egyszerű képes-lapoknak, melyeket Guermantes-ból küldtem, s oly vidámak voltak? Gyakran kérleltél azóta is: „Mesélj egy kicsit, hogyan mulattál!” Ám a gyerekek nem szívesen mutatják ki örömüket, mert attól félnek, hogy akkor majd nem sajnálják őket szüleik.

Megnyugtathatlak, hogy azt sem szívesen mutatják ki, ha bánatuk van, nehogy szüleik túlságosan sajnálják őket. Guermantes-ról sohasem meséltem neked. Fag-gattál is, hogy miért, hiszen bármit láttam, amiről azt gondoltad, hogy örömöm telik majd benne, mindenben csalódtam, Guermantes viszont nem okozott csalódást. Nos, nem találtam meg, amit kerestem. Ám találtam mást. Az a szép Guermantes-ban, hogy ott az elenyé-szett századok még megpróbálnak to vább élni; benne az idő, bár jól felismerhetően, a tér formáját öltötte. Amikor a templomba lépünk, balra három vagy négy félköríves boltozatot látunk, ezek nem hasonlítanak a többi csúcsos boltívre, és a fal tö vébe ékelődve eltűnnek az újabb építkezés szerkezetében, ahová beilleszkedtek. Széles, kerek vállával itt még loppal halad át a XI. szá-zad, mert befalazták, és meglepődve tekint az elé tola-kodó XIII. és XV. századra, amelyek elrejtik az otromba fickót és ránk mosolyognak. De lejjebb az altemplom homályában, ahol két kő között mintha az ősi gyilkos-ság hagyott volna foltot, amit a herceg követett el Klotár gyermekein, nyíltabban jelenik meg újra […] Kilperik idejéből két súlyos durva boltív. Valóban olyan érzés átkelni az időn, mintha egy régi emlék bukkanna fel tudatunkban. Már nem a mi életünk emlékezik visz-sza, hanem a századok emlékeznek rá. Amikor a kastély bejáratához vezető kolostorterembe lépünk, apátok sírjain lépdelünk, akik a VIII. század óta vezették a kolostort, és lépteink alatt nyújtóznak a súlyos kövek alatt; kezükben pásztorbot, lábukat szép latin feliraton nyugtatva fekszenek.

És ha nem csalódunk Guermantes-ban, ahogy minden valóra vált elképzelésben, annak feltehetően az az oka, hogy egyetlen percig sem valószerű, mert még ha sétá-lunk is benne, érezzük, hogy az ott lévő dolgok csak

mások burkolatai, hogy a valóság nem itt van, hanem igen távol, hogy a dolgok, amelyeket megérintünk, csak az Idő alakzatai, és a képzelet azt dolgozza fel, amit Guermantes-ról látott és olvaso tt, mert mindezek a dolgok még csak szavak, nagyszerű képekkel teli sza-vak, melyeknek más a jelentése. Csakugyan ez a nagy kolostori ebédlő, amelyet tíz, húsz, majd ötven guer -mantes-i apáttal köveztek ki, lent mindegyikük élet-nagyságban mutatja meg testét. Mintha egy tíz évszá-zados temetőt ástak volna ki, hogy padlóul szolgáljon. A kastélytól lankásan ereszkedő vadon nem olyan, mint a kastélyokat szokásosan körülölelő erdők, amelyekben vadászni szokás, s amelyek nem valódi erdők, csupán fák sokasága. Guermantes ősi vadonja ez, ahol Childe-bert vadászott, és valóban, mint a lanterna magicám-ban, avagy Shakespeare-nél és Maeterlincknél, „balra egy vadon látható”. A Guermantes-on uralkodó dombra festették az erdőt, akár egy Meroving-krónika rikítóan színezett miniatúráján, nyugatról végzetes zöld bárso-nyozza. A távlat miatt valahogy mély és körülhatárolt. Ez „a vadon” látható „balról” a színdarabban. És a túl-oldalon lent a folyó, o tt földelték el Jumièges-ben a lábinuktól megfosztott királyfiakat. És nem úgy fogal-maznék neked, hogy abból a korból valók a kastélytor-nyok, hanem hogy most is abban a korban élnek. Meg-indító megpillantani őket. Mindig azt halljuk, hogy a régi dolgok igencsak sokat láttak az idők folyamán, és hatásuknak ez a titka. Ez tel jesen hamis állítás. Vess egy pillantást Guermantes tornyaira: még most is Mathilde királynő díszes lovasfelvonulását látják, mialatt Gonosz Károly felszenteli őket. Azóta sem láttak semmit. A gondolat, amely tükrözi a dolgokat, rögzíti a pillanatot, amelyben a dolgok éltek. Most öltenek alakot, amikor elgondoljuk őket. És ez az alak halhatatlanul tartja fenn

a kort más korok közepette. Gondold csak el, ho gy a XIII. században felállított Guermantes-tornyok ott ma-gasodtak elpusztíthatatlanul egy olyan korban, hogy bármi távolra is emelik tekintetüket, nem pillanthatják meg Chartres, Amiens, Párizs tornyait, hogy köszöntsék azokat és rájuk mosolyogjanak, hiszen azok még nem is léteznek. A Guermantes-apátság még ősibb, mint ezek, gondold csak el, milyen megfoghatatlan, ősibb, mint itt az épületek, már akkor is jó ideje létezett, amikor Vi l-mos hódítani indult Angliába, midőn Beauvais, Bourges tornyai nem nyújtóztak még, s a távolodó utazó sem látta az égre nyúlni őket este Beauvais dombjai fölött, oly korban, amikor a La Rochefocauld, a Noailles, az Uzès családok uralma épphogy kiütközött a föld színén, s apránként kapaszkodott az ég felé, egyenként szel te át a századokat, mint a tornyok, midőn a zsíros Nor-mandia vajtornya, a büszke és sárgálló nevű Harcourt még nem viselte gránittornya csúcsán a hercegi korona hét megfaragott ágát, midőn az olasz módi bástya, Luynes, no ha később Franciaország legfényesebb kasté-lya lett, földünkből nem fakasztotta még mindazt a hűbéruradalmat, hercegi kastélyt és várkastélyt, Join-ville hercegségét, Châteaudun és Monfort csipkézett oromzatú vársáncait, Chevreuse erdejének árnyékos lombjait a hölgymenyétekkel és a szarvasünőkkel, mindazt a birtokot a nap alatt, amely rejtelmesen kap-csolódik egybe Frankhonon át, délen egy kastély, nyu-gaton egy erdőség, északon egy város, mindeme birto -kot szövetségek től egyesítve és vársáncokkal összefűz-ve, mint a címer jelképében, a hatalom elvontságában gyűjti egymás mellé a ragyogó nap alatt Guermantes, ahol az aranykastély, az ezüsttorony, a fekete „címer”-csillagok századokon, hódításokon és házasságokon át szimmetrikusan vésődnek be a kék mező negyedeibe.

– De miért jö ttél haza, ha egyszer ilyen jól érezted magad?

– Hát figyel j! Egy alkalommal, szokásunktól eltérően, nappali sétát tettünk. Valahol, ahol néhány nappal korábban már jártunk, s ahol a tekintet átkarolta a szépen elterülő mezőket, erdőket és tanyákat, balra az ég egy sávja mintha hirtelen kis darabon elsötétül t volna, és valami élénk, szivárványosan sugárzó formát öltött, amit felhő nem okozhat, s végül egy kéklő város-ka kristályosodott ki építészeti rendszerben, jellegzetes kettős harangtoronnyal. Rögtön felismertem a szabály-talan formájú, felejthetetlen, kedves és rettegett Chartres-t! Honnét bukkant az ég aljára ez a városjele-nés, mint óriási jelképes alak, amelyhez hasonló az ókori hősöknek jelent meg a csata előestéjén, ahogy… Aeneas pillantotta meg Carthagó t?1

Habár a bizonytalanul vibráló szabályos és ködös építmény olyan volt, mint a szellőtől szinte alig himbált természetfölötti jelenés, egyben volt valami otthonos jellege, mert gyermekkorunk szeretett városának alak-ját vetítette a láthatárra, akár bizonyos Ruysdaël tájké-peken, ahol a kék vagy szürke ég távolában a festő szí-vesen hívta fel a figyelmet drága harlemi harangtor-nyaira…

Valahányszor Combray-ba mentünk nagyanyámmal, mindig megállított minket Chartres -ban. Maga se tudta, miért, de felismerte, hogy hiányzik belőlük2 a durvaság és a kisszerűség, akár a természetből, mert az emberi kéz nem aprózta el őket kínos gonddal, és amit a gyer-

1 Hiányos a kézirat. 2 A harangtornyokról van szó.

mekek számára ártalmatlannak tartott könyvekben is meglelt – ha megfeleltek a kettős elvárásnak, miszerint ne legyenek se durvák, se negédesek –, és azokban az emberekben, akikből gyökeresen hiányzott a durvaság és kicsinyesség. Azt hiszem, hogy a tornyok külsejét „természetesnek” és „választékosnak” találta. Minden-esetre tetszettek neki, és úgy vélte, hasznunkra válik, ha megnézzük őket. Mivel egyál talán nem értett az építészethez, nem tudta, hogy szépek, és azt mondogat-ta: „Gyermekeim, kinevethettek, nem egyformák a tornyok, talán nem is »szabályosan« szépek, de nekem tetszik szabálytalan, ósdi alakjuk. Van valami roppant kellemes abban, hogy olyan darabosak. Azt hiszem, érzéssel játszanának a zongorán.” És amikor szemügyre vette őket, oly nyájasan fordul t feléjük, hogy feje is, tekintete is a magasba lendült, mondhatni, velük együtt akart a magasba lendülni, és közben édesen mosolygott a kopott, öreg kövekre.

Sőt, bár nem volt „hívő”, úgy gondolom, mégis élt benne valami kimondhatatlan hit, és hogy azt a szépsé-get, amit bizonyos jeles épületekben talált, öntudatla-nul kivetítette az életünknél valóságosabb másik síkra. Hiszen abban az évben látta először Velencét – ahol igazán csak a Doge-palota tetszett neki –, amikor lecsa-pott rá a betegség, amiről tudott, sőt kimenetelével is tisztában volt. Valahányszor a séta végén távolról fel-bukkant a palota a lagúnán, nagyanyámat minden alka-lommal eltöltötte a boldogság, és bizonytalan arccal mosolygott a szürke és rózsaszín kövekre, mint amikor egy fennkölt és homályos álommal igyekezett azono-sulni. Márpedi g többször visszatért rá, ho gy valóban boldog, hogy a halála előtt még megnézhette, különö-sen ha belegondol, ho gy egyébként már nem is láthatta volna. Azt hiszem, egy olyan pillanatban, amikor a

puszta élvezetek nem számítanak többé, mert a sze-mély, akinek vonatkozásában élvezetet jelentenek, rövidesen nem létezik többé, és hogy a két fo galom egyike elhalványulóban eltünteti a másikát, nagyanyám nem tulajdoníthatott volna akkora fontosságot ennek az örömnek, ha nem érezte volna, hogy az túléli a ha-lált, amit mi nem nagyon látunk át, mert olyan réteget érint bennünk, amely nem tartozik a halál birodalmá-hoz. Valóban becsvágyának enged -e a költő, aki életét művének adja, amely csak halála után arat sikert, és az alkotó meg sem ismeri a dicsőséget? Nem önmaga örökkévaló része dolgozik-e inkább (még akkor is, ha ez a rész csak ebben a múlandó burokban tud működni), mialatt a költő is rábízza magát a végleg fennmaradó műre? És ha az élettani ismeretek és a lélek halhatat-lanságának tana közt ellentmondás feszül, nem mond -e ugyanígy ellent bizonyos ösztöneinknek a teljes halan-dóság tana? Talán egyik sem valóságosabb a másiknál, és az igazság igencsak távol esik ettől, mintha, mond-juk, ötven évvel ezelőtt a telefonról mesélnének két embernek, s az egyik szemfényvesztésnek hinné, a másik meg olyan hangtani jelenségnek tartaná, mely-nek révén a hang a bizonytalan ideig megőrződne a csövekben, s így mindkettő egyformán tévedne.

Jómagam viszont mindig elszomorodtam, valahányszor a chartres-i harangtornyokat láttam, mert gyakran Chartres-ig kísértük, a Mamát, ha korábban utazo tt el Combray-ból, mint mi. És a két harangtorony elkerül-hetetlen látványa éppoly szörnyűnek tűnt, akár a pá-lyaudvar. Úgy közeledtem feléjük, mint a kényszerű perchez, amikor anyámtól búcsúzom, éreztem, amint mellkasomban megdobban a szívem, le kellett monda-

nom arról, hogy elkísérjem, és egyedül kell majd vissza-térnem! Emlékszem egy különösen szomorú napra…

Mme de Z. néhány napra meghívo tt minket, emiatt a család úgy döntött, hogy anyám az öcsémmel előre-megy, és én apámmal kicsit később csatlakozom hozzá-juk. Nekem nem szóltak, nehogy előre elkeseredjem. Ám ha valamit takargatni próbáltak előlünk, máig sem értem, miért, bármi jól őrizték is a titkot, a dolog feliz-gato tt, üldözésre, tébolyult, lázas kutatásra ingerel t. Amikor a gyerekek még nincsenek abban korban, hogy bármilyen fogalmuk lehessen a nemzés törvényéről, ugyanígy megérzik, hogy becsapják őket, megsejtik az igazságot. Nem tudom, milyen homályos jelek halmo-zódtak fel kobakomban. Amikor az elutazás reggelén a Mama vidáman lépett a szobámba, jóllehet azért, hogy saját bánatát is takargassa, és nevetve idézte Plutar-khoszt: „Leonidász a nagy csapások közepette is me g tudta őrizni azt az arckifejezést […]1 Remélem az én kis aranyom méltó lesz Leonidászhoz”, olyan reménytelen hangsúllyal közöltem vele, hogy „elutazik”, hogy szemmel láthatóan zavarba jött, és az volt a benyomá-som, hogy talán vissza is tudnám tartani, va gy el tud-nám érni, hogy magával vigyen; azt hiszem, épp ezt említhette apámnak, aki ettől nyilván eleve elzárkó-zott, úgyhogy anyám szólt, ho gy még lenne egy kis ideje, mielőtt összekészülődne, és ezt az időt nekem szánta egy kurta láto gatásra.

Nyilvánvaló, hogy elutazik, és az öcsémmel, közöltem vele, merthogy nagybátyám a háztól távozó testvére-met Évreux-be vitte fényképeztetni. Az öcskös haját begöndörítették, mint amikor a házmestergyerekeket fényképezik, dundi képét úgy keretezte a szalagcsok-

1 Hiányos a kézirat.

rokkal tűzdelt fekete bodros hajsisak, mint egy Velazquez-infánsnőt a lepkeforma bokréták; én az idősebb testvérek öccsüknek kijáró szerető mosolyával néztem, olyan mosollyal, amiből nemigen tudni, mi több benne, a csodálat, a gunyoros felsőbbség vagy a gyengédség. Mama meg én a keresésére indultunk, hogy elbúcsúzzam tőle, de képtelenek voltunk megta-lálni. Öcsém rájött, ho gy nem viheti magával az aján-dékba kapott kecskegidát, amelyre minden gyöngédsé-gét pazarolta, akár az örökösen magával vonszolt pom-pás kétkerekű kordéra, amelyet néha nagy kegyesen „odakölcsönzött” apámnak. Minthogy a Mme de Z.-nél töltött idő után neki Párizsba kellett visszatérnie, a gidát a szomszédos gazdáknak akarták adni. Testvére-men úrrá lett a lesújtó fájdalom, az utolsó napot kecs-kéjével akarta tölteni, azt hiszem, talán bosszúból el is akart rejtőzni, hogy a Mama lekésse a vonatot. Akár így volt, akár úgy, miután hiába kerestük mindenütt, vé-gigballagtunk a kis liget mentén, amelynek közepén tanyázott a cirkusz, ahol a vízszállításhoz fogták be a lovakat, más oda nem is tette be a lábát, anélkül, hogy sejtelmünk lett volna, hogy az öcsém képes ott lenni, amikor egy nyö gésektől szaggatott párbeszéd ütötte meg fülünket. Csakugyan az öcsém hangja volt, és ha-marosan észrevettük őt, míg ő nem láthatott minket; a földön ült, gidájával szemben, gyöngéden simogatta fejét, és csókolgatta a rezes pofájú, kecskeszarvú, jelen-téktelen piperkőc tiszta, kissé pirosas orrát, és csak nyomokban emlékeztetett az angol festők által gyakor-ta ábrázolt állatot simogató gyermekekre. Ünneplő ruhácskájában és csipkeszoknyájában, fél kézzel oldalt tartván az elválaszthatatlan kordét, a kis sel yemszatén tarsolyokat, aho vá uzsonnáját, úti piperekészletét és apró üvegtükrei t csomagolták, hiába érte el öcsém az

angol állatos gyermekábrázolások pompáját, arca a legvadabb elkeseredést fejezte ki, és még kézzelfogha-tóbb ellenpontját adta a páratlan fényűzésnek, szemét vörösre sírta, nyakfodrai torkát fojtogatták, akár a szomorújátékban a kicirkalmazott és kétségbeesett hercegnőnek. Időnként Phaedra türelmetlenségével söpörte hátra haját azzal a kezével, amelyet túlterhelt a taliga és a szaténzacskók, amelyeket nem akart elen-gedni, mert a másikkal szüntelenül a gidát ölelgette és dédelgette.

Mily kéretlen kezek fonták e fürtöket, Hogy homlokom kör ül ily cifrán lengjenek?1

„Kicsiny gidám, kiáltott fel, a kecskének tulajdoní tva a bánato t, amit csakis ő érzett, boldogtalan leszel kis gazdád nélkül, nem látsz engem többé soha, soha” – és könnyei szétzilálták beszédét –, „senki nem lesz jó hoz-zád, nem fog úgy becézni, mint én! Azért igazából még-iscsak hagytad, hogy ezt tegyék veled; kicsiny gyerme-kem, drága kincsem”, és mert érezte, hogy könnyei fojtogatják, elkeseredése tetőfokán hirtelen ötlettel egy Mamától hallott ária eldalolásába fogott, amit annyira a helyzetre szabtak, hogy zokogását megkettőzte. „Isten veled, angyalok földi mása, Hars hangok hívnak messzi távozásra.”2

Habár öcsém még a hatodik életévét sem töltö tte be, lévén inkább erőszakos természet, önnön balsorsa, valamint a kecske balvégzete miatti ellágyulása átfor-dult a zaklatói elleni dühbe, pillanatnyi habozás után nekilátott, hogy földhöz vagdossa tükreit, megtapossa a szatén tarsolyokat, nemcsak haját tépte, hanem kitép-

1 Somlyó György fordítása. 2 Schubert: Búcsú.

deste a hajába tett kis csokrokat is, átható sikoltozás közepette nekifogott, hogy megszaggassa szép ázsiai ruháját. „Minek legyek szép, ha már nem látlak többé?” kiáltozta sírva. A szakadó ruhacsipkék látványára anyám a mutatós jelenet iránt nem maradhatott tovább érzéketlen, amitől mind ez idáig inkább meghatódott. Előrelépett, testvérem meghallotta a zajt, hirtelen el-hallgatott, észrevette anyámat, és mivel nem tudta, látta-e őt az előbb, arcán elmélyült figyelemmel hátrál-va a kecskegida mögé rejtőzött. Anyám azonban hozzá lépett. Öcsém kénytelen volt jönni, de azt a fel tétel t szabta, hogy a kecske kísérje el egész a pál yaudvarig. Az idő sürgetett, apámat odalent meglepte, hogy nem látott minket visszajönni, anyám elküldött, hogy szól-jak neki, csatlakozzék hozzánk a vasúti síneknél, ahol a kertek alján jö vet-menet átvághatunk, mert enélkül kockáztattuk, ho gy lekésik a vonatot, öcsém pedig ha-ladt előre, egyik kezével mintegy áldozatra vezetve a gidát, a másikkal pedig az összeszedett zacskókat, a tükör törmelékeit, az útipiperét és a földön vonszolt taligát húzta. Anélkül, hogy a Mamára mert volna néz-ni, időnként félreérthetetlen szándékkal anyámnak címezve, becéző szavakat vetett oda a kecskének: „Sze-gény kisgidám, nem te akartál bánatot okozni és elvá-lasztani azoktól, akiket szeretek. Igaz, te nem vagy ember, de gonosz sem vagy, mint ezek a gonoszok itten – mondogatta, és a Mamára sandíto tt, mintegy megíté-lendő szavai hatását, és hogy meggyőződjön, nem lőtt-e még túl a célon –, te, te még sosem okoztál nekem bá-natot”, és zokogni kezdett. Hanem amikor a vágányhoz értünk, megkért, hogy fogjam meg egy pillanatra a kecskét, a Mama elleni dühében nekilódult és kihívó arccal ránk tekintve a sínre ült, és nem mozdult többé. Ezen a helyen nem volt sorompó. Bármelyik pillanatban

vonat haladhatott át. A Mama félőrülten vetette rá magát, de hiába húzta, nem lehetett lerángatni, öcsém hátsója hallatlan erővel tapadt a sínekhez, erre a testré-szére huppanva szabadíto tta ki magát a jobb napokban, és száguldott végig dalolva a kerten. Anyám a félelem-től elfehéredett. Szerencsére ekkor felbukkant apám két cseléddel, akik azért jöttek, hogy megnézzék, nincs -e szükség valamire. Apám odarohant, elránto tta öcsé-met, adott neki két pofont, és megparancsolta, hogy vigyék el a kecskét. Halálra rémült öcsém kénytelen volt engedelmeskedni, ám fojto tt dühvel hosszan mé-regetve apámat, felkiáltott: „Soha többé nem adom neked kölcsön a kordémat.” Miután rájött, hogy ennél vadabbat már nem tud mondani, nem szólt többet. A Mama félrevo nt. és azt mondta: „Te már nagyobbacska vagy, kérlek, légy észnél, ne vágj szomorú képet az indulásnál, apád már bánja, ho gy elmegyek, igyekezz, hogy ne találjon mindkettőnket elviselhetetlennek.” Hogy az irántam tanúsí tott bizalomra, a rám bízott küldetésre méltónak mutatkozzam, egyetlen zokszót sem ejtettem. Néha tűrhetetlen düh kerített hatalmába ellenük, és arra vágytam, bárcsak késné le anyám a vonato t, hogy porba döntsem az ellenem forralt tervet, hogy tőle elválasztanak. Dühöm megtört a félelemtől, hogy elszomorítom, és bánatba dermedten mosolyog-tam romjaimban.

Hazaértünk ebédelni. Az „utazók” miatt vacsorának beillő igazi ebédet készítettek, előétellel, szárnyassal, salátával és édességgel. Testvérem fájdalmában még mindig mogorván egy szót sem szólt egész étkezés alatt. Magas székén moccanatlan, mintha egészen a bánatának adta volna át magát. Erről-arról beszélget-tünk, amikor az étkezés végén az édességnél átütő sikoly visszhangzott: „Marcel több csokoládékrémet

kapott, mint én” visította öcsém. Csak egy igazi mél-tánytalanság feledtethette el vele a hasonló igazságta-lanságot, a kecskétől való elszakadás fájdalmát. Anyám különben azt mesél te, hogy később sosem hozta szóba ezt a barátját, akit a párizsi lakások formája miatt vidé-ken hagyni kényszerült, és vélhetőleg soha nem is gon-dolt rá többet.

Elindultunk a pályaudvarra. A Mama ugyan előzőleg megkért, hogy ne kísérjem ki a pályaudvarig, de enge-dett könyörgésemnek. Este óta látszott arcán, hogy bánatomat jogosnak találja, megértette és, csak arra kér, hogy uralkodjam rajta. Útközben párszor elöntött valami düh, úgy éreztem, mindketten üldöznek, mert apám megakadályozta, hogy anyámmal menjek, bosz-szút akartam állni rajtuk, hogy a Mama miattam késse le a vonatot, fel akartam gyújtani a házat, hogy ne tud-jon elutazni; hanem az ö tletek épp csak felvillantak; mindössze egy élesebb megjegyzésem ijesztette meg anyámat, ám szinte rögtön visszanyertem szenvedélyes gyengédségemet iránta, és csak azért nem csókoltam meg annyiszor, ahányszor szerettem volna, hogy el ne szomorodjon. Megérkeztünk a templom elé, aztán meg-szaporáztuk lépteinket; meneteltünk előre a rettenet elébe, lépteink haladtak, a szív menekül… Aztán újra befordultunk. „Még maradt öt percünk”, szólt apám. Végül észrevettem a pályaudvart. A Mama könnyed kézszorítással jelezte, hogy tartsam magam. Kimentünk a peronra, anyám beszállt a kocsijába, mi lentről be-szélgettünk vele. Máris figyelmeztettek, ho gy húzód-junk odább, mert a vonat mindjárt indul. A Mama mo-solyogva mondta nekem: „A gyö trő körülmények közt meglepett Régulus állhatatossága.” Úgy mosolygott, mint aki tudálékosnak tartja a választo tt idézetet, s így akarja megelőzni, hogy kinevessék, ha téved. Egyúttal

arra is utal t, hogy amit bánatnak vélek, valójában nem az. De mégis érezte, hogy roppant szerencsétlen va-gyok, s minthogy már mindannyiunknak búcsút mon-dott, hagyta, ho gy apám eltávolodjék, engem még oda-intett egy percre, és így szólt: „Ugye, kutyuskám, mi ketten értjük egymást? Ha okosan viseli magát az én kicsim, holnap kap a Mamától néhány sort. Sursum corda”, tette hozzá avval a tettetett bizonytalansággal arcán, mint aki téved, ha latinul idéz. A vonat elment, én ott maradtam, de úgy tűnt, mintha belőlem is elvitt volna valamit.

Valahogy így pillantottam meg1, ahogy visszatértem a Guermantes felőli sétákról, és mert te nyilván nem jöhettél ágyamhoz, hogy jó éjt kívánj, olyan volt a lát-vány, mint amikor téged kísértünk ki a vasúthoz, és éreztem, hogy olyan városban kell élnem eztán, ahol te már nem leszel. Akkor támadt fel bennem a hajdani szükség, amit senki sem tudott megérteni, hogy mellet-ted lehessek, és megöleljelek, Mamácskám. S mivel a férfiakban kevesebb a lelkierő, mint a gyerekekben, és életük sem olyan kegyetlen, megtettem, amit annak idején megteszek, ha merek, amikor épp elhagytad Combray-t, és vo natra szálltam. Gondolatban megvitat-tam minden távozási lehetőséget, ho gy még elérjem az esti vonatot, megütköztem a várható ellenállással, mert nem értenék meg a vad vágyakozást, hogy mint fuldok-lónak a levegőre, szükségem van rád. Mme de Villeparisis pedig nem értette ugyan, de érezte, hogy Combray látványa indított meg, hallgatott. Még nem tudtam, mit mondjak neki. Csak akkor szerettem volna szóba hozni, ha biztos a fordulat, ha ismerem a vonato -kat, ha odarendelem a kocsit, hogy gyakorlatilag már

1 A chartres-i templomtornyot.

ne tudjanak megakadályozni. És a háziasszony mellett bandukoltam, a másnapi látogatásokról folyt a szó, de én biztosan tudtam, hogy nem tartok velük. Végül megérkeztünk, a falu és a kastély már nem úgy hatott rám, hogy éljem a világom, már nélkülem folyt tovább az élet, akárcsak azoké, akik a vonatnál hagynak min-ket, és visszatérnek, ho gy nélkülünk folytassák falusi elfoglaltságaikat. Találtam egy érdek telen távirato t Montargis-tól, azt mondtam, tőled jö tt, s hogy emiatt kénytelen vagyok hazatérni, mert valamiért szükséged van rám. Mme de Villeparisis végtelenül kedvesen saj-nálkozott, kikísért a pályaudvarra, szavai a háziasszo-nyi kacérságtól és a hagyományos vendégszeretettől szinte meghato ttan és barátian hangzottak. Később azonban Párizsban azt állította, ki tudja, igaz -e: „Akár ne is mutatta volna a táviratát. Még a férjemnek is szó-vá tettem. A visszaúton maga már nem volt ugyanaz, s én nyomban rájöttem, micsoda nyugtalan lelkű fiú. Tervezgeti a másnapi közös látogatásokat, de még az este úton lesz Párizs felé.”

– Szegény kutyám, elszomorítasz – mondta a Mama zavart hangon –, ha belegondolok, mekkora bánata volt hajdan az én kicsikémnek, amikor elutaztam Combray-ból. De kutyuskám, jobban meg kell edzeni szívünket! Mihez kezdtél volna, ha a Mama nagyobb útra kel?

– Hosszúnak tűntek volna a napok. – De ha hónapokra, ha évekre távoztam volna, vagy… Mindketten hallgattunk. Sosem volt olyasmiről szó

közöttünk, hogy bizonygatni kellett volna, mindketten úgy szeretjük egymást, mint semmi mást a világon: eh-hez nem férhetett kétség. Arról volt szó, ho gy elhites-sük a másikkal, a látszatánál kevésbé szeretjük egy-mást, hogy az élet elviselhető legyen annak, aki egyedül marad. Nem akartam, hogy a csönd tovább tartson,

mert betöltö tte az erős szorongás, amit nyilván ő is gyakorta érzett, és abból merítettem csak ..rőt, hogy számára sem lehet újság az, amit a csönd eszembe jut-tato tt, hogy közeleg halála órája. Majdnem higgadtan fogtam meg a kezét, megcsókoltam, és így szóltam:

– Tudod, emlékezhetsz rá, milyen szerencsétlen va-gyok az első időkben, amikor elválunk. Később, tudod, másképp fordul életem, s bár nem feledem el, akiket szeretek, nincs többé szükségem rájuk, egész jól elva-gyok nélkülük. Az első hét őrjít meg. Aztán már reme-kül megvagyok egyedül, hónapokra, évekre, örökre.

Úgy fogalmaztam: örökre. Ám valami egészen más kapcsán aznap este azt mondtam neki, hogy szemben azzal, amit mostanái g hi ttem, a tudomány legutóbbi felfedezései és a legszélsőségesebb bölcseleti kutatások megdöntötték az anyagelvűséget, látszólagossá tették a halált, a lélek pedig halhatatlan, és a lelkek egy nap újra egyesülnek…

Befejezés

Ahogy olvasni kezdek egy szerzőt, egykettőre kiveszem a szavak mögött a dallamvonalat, amely minden szer-zőnél más és más, és miközben olvasom, oda se figyel-ve, folyamatosan dúdolgatom, gyorsítom vagy lassítom, vagy megszakítom a hangokat, hogy kiüssem a taktust, amíg a hang visszatér, mint amikor énekelünk, s a dal-lam ritmusa szerint gyakran hosszan kitartjuk a han-got, mielőtt kimondanánk a szó végét.

Ha írnom nem is sikerült, mert mindig is képtelen voltam dolgozni, azt biztosan tudtam, hogy a fülem az átlagosnál érzékenyebb és pontosabb, és ezért bátorod-tam fel, hogy stílusutánzatokat gyártsak, mert ha egy író rátalál a dallamra, a szavak már maguktól adódnak. Ezt az adottságomat azonban nem használtam, miként azt a másikat sem, hogy képes vagyok két fogalom, két érzés közt mély összefüggést feltárni, s bár életem kü-lönböző szakaszaiban hébe-korba még mindig elevenen éreztem magamban, de nem szilárdult meg, ezért ha-marosan elgyöngül és elhal. Mégis kár lenne érte, mert gyakran, amikor a legbetegebb vagyok, egyetlen go ndo-lat sincs a fejemben, és erőm is elhágy, ez az énem, akire ráismerek, két fogalom közt olykor észreveszi a kapcsolatot, ahogy sokszor előfordul, hogy ősszel, am i-kor a tájban nincs többé virág és falevél, akkor érezzük a legmélyebb összhango t. És az énem romjain ekképp játszadozó fiúcska nem kér semmi eledelt, csak ama

gyönyörrel táplálkozik, amit az általa feltárt gondolat látványa nyújt, a fiú terem ti a fogalmat, a fo galom pe-dig őt, a fiú meghal, de a gondolat életre kelti, akár a magvakat, amelyek túl száraz környezetben nem csí-ráznak tovább, elpusztulnak: de egy kis nedvesség és meleg elegendő, hogy életre keltse őket.

És azt hiszem, hogy a fiúcska, aki ekképp tölti kedvét bennem, bizonyára ugyanaz, mint akinek finom és érzékeny hallása is van, és megérzi a nagyon finom összhango t két benyomás, két gondolat között, amit mások nem éreznek. Fogalmam sincs, miféle teremt-mény ez. Ám ha létrehoz valamiféle összhangot, belő-lük él, fejét máris felemeli, kicsírázik, mindentől növek-szik, ami élettel táplálja, és aztán elpusztul, mert nélkü-lük nem tud élni. Hanem bármi hosszúra nyúl jon is álma, bárhol is találja magát eztán (akárcsak Becquerel úr magvai), nem pusztul el, vagy jobban mondva, csak azért hal meg, hogy életre keljen, ha megjelenik egy újabb összhang, még akkor is, ha csak annyit vesz észre, hogy egyformán hullámzik az arcél egyazon festő két képén, hogy két szövetdarab megegyezik, hogy egy-formák a székek, azt, ami a két képen valami közöset mutat: a festő szellemi vonzalmait és lényegét. Nem tud táplálkozni abból, ami a festő egy képén látható, sem pedig abból, amit az író könyvében talál, sem a festő következő képéből, sem az író újabb könyvéből. Ha azonban a második festményen vagy a második műben észrevesz valamit, ami nincs meg sem az utóbbiban, sem az előzőben, de valami módon a kettő között van, valamiképp eszményi a festményen ami a képen kívül alakul szellemi anyagból a szeme láttára, akkor táplá-lékhoz jutott, újrakezdi életét, és boldoggá válik. Hiszen a fiúcskának létezni és boldognak lenni egy és ugyanaz. Ha pedig az eszményi festmény és az eszményi könyv

közt, melyek közül az egyik is elég, hogy boldoggá te-gye, egy magasabb összefüggést talál, öröme még in-kább fokozódik.1 Mert a részlegesben nyomban meghal, és az általánosban hirtelen lebegni és élni kezd. Csak az általános élteti, az általános tölti el lélekkel és táplálja, s a részlegesben nyomban elpusztul. Ám az az idő, amit megél, élete csupán elragadtatás és boldogság. Más nem írhatja meg könyveimet, csakis ő írhatja meg. Vajon szebbek lesznek-e így?

Mondják csak nyugodtan, ho gy elvesztegetjük ügyessé-günk, nem számít. Valójában az élet felszínén bukka-nunk fel, újra rátalálunk a nyílt tengerre, minden erőnkkel megtörjük a megszokás és az ésszerűség jegét, amely váratlanul dermed rá a valóságra, és amit emiatt soha nem is látunk. Miért fejezi ki számunkra a valósá-got, ha két benyomás egybeesik? Talán azért, mert akkor azzal együtt támad fel, ami hiányzik belőle, ellen-ben ha okoskodunk, ha megpróbáljuk felidézni, akkor vagy hozzáteszünk, vagy elveszünk belőle valamit.

A szép könyvek valamilyen értelemben idegen nyel-ven íródnak. Mindnyájan találunk bármelyik szó mö-gött érzelmet vagy legalább egy képet, amelyet gyakran értelmezünk fonákul. Ám a szép könyvekben még a fonák értelmezések is szépek. Amikor a Megigézett nő című könyvben a pásztorról olvasok, egy Mantegna -festette férfit látok magam előtt, a színei pedig Boticelli T…-jére emlékeztetnek. Lehet, hogy Barbey d’Aurevilly egészen mást látott. Hanem mert a leírás mégis magá-ban foglalja azt a vonatkozáshalmazt, amelyből tévesen indultam ki, amikor fonákul értelmeztem, a szépség így

1 Változat: ha két Vermeer-kép között tár fel…

is hasonló módon bontakozik ki belőle.1 A lángész eredetisége úgy kerekedik fölébe annak az

énnek, amelyet a nemzedék középszerű tehetségeinél is megtalálunk, mintha csupán virág- vagy lombkorona lenne; ám ugyanez az én, ugyanez a közepes tehetség a lángelméknél is létezik. Hisszük, hogy Musset, Loti, Régnier különleges teremtmények. Hanem amikor Musset összecsapta műbírálatát, rémülettel látjuk tolla alól megszületni Villemain lapos mondatait, elképe-dünk, amikor Régnier-ben Brisson-ra lelünk; amikor Lotinak egy akadémiai beszédet kellett írnia, s amikor Musset-nek egy jelentéktelen folyóirat számára cikket kellett szállítania a munkaerőről, mert nem volt idejük, hogy l yukat üssenek elcsépelt énjükön, hogy kiszaba-dulhasson belőle a másik, és fölébe kerekedhessen, látjuk, hogy gondolkodásuk és nyelvük tele van… 2

Amikor írunk, olyan személyes és egyedi, a mű arányai szerint alkotó elv működik bennünk, hogy még az azo-nos nemzedékhez tartozó, ugyanabból a családból, ugyanabból a kultúrából, azonos ösztönzésből, egyazon közegből is az azonos társadalmi helyzetű és rokon szellemek azért ragadnak tollat, hogy közel egyforma módon írják le ugyanazt a leírható dolgot, ám mind-egyikük sajátos, csak rá jellemző módon ékíti fel, ami ugyanazt egészen újjá teremti, és ilyenkor a mások tehetségének arányai eltolódnak. Ily módon pedig az eredeti írók folyamatosan követik egymást, mindegyi-kük egy-egy lényegi hango t hallat, amely az észrevehe-

1 Jegyzet a lapszélen: „Sőt a változatok, a javítások, a legjobb kiadások sem olyan fontosak. Verlaine Titus és Bereniké különböző szonettvál-tozatai.” 2 A kézirat itt megszakadt.

tetlen szünet jó voltából mégis visszavonhatatlanul különbözik az előtte járóétól és a követőjétől. Tekint-sünk csak végig összes írónkon egymás mellé állítva: csupán az eredeti, és a nagy írókon, akik egyben erede-tiek is, úgy hogy itt nem is különböztetjük meg őket. Nézd, mennyire hasonlítanak, és mennyire eltérnek! Kövesd őket egymás mellett, mint egy lelkekből és számtalan, mégis csupa különböző virágból összefonó-dó füzérben, az egyik fonatban France, Henri de Rég-nier, Boylesve, Francis Jammes van egyazon sorban, míg egy másik sorban megpillantod Barrès-t, a követ-kezőben Lotit.

Amikor akár Régnier, akár France elkezdtek írni, vél-hetően haso nló volt a kultúrájuk, ugyanaz volt a művé-szeteszményük, ugyanazt igyekeztek ábrázolni. És a képek is többé-kevésbé egyazon tárgyi felfogásban tükrözték a valóságot, melyeket ábrázolni törekedtek. France számára az élet álom az álomban; Régnier -nél a dolgok álomarcot öltenek. Az aprólékos és elmélyült Régnier azonban a gondolatok és a dolgok hasonlóságát annyira agyoncsiszolja, hogy nyomban eszünkbe jut, hogy az egybeesést ellenőrizzük és kimutassuk, eszmé-jét a műben szétárasztja, mondata megnyúlik, szabato-sabbá válik, megtekeredik, komor és részletező, mint a harangláb virág, míg France -nál sugárzóan bomlik ki, és sima, mint a francia rózsa.

Amikor pedig az élmény eléri a megfelelő mélységet, s a látszatoktól megszabadul, a belső, vagyis az igazi való-ság akár egy ismerős, sőt egy léha vagy félvilági él-ményből is kibomolhat, ezért nem teszek semmi kü-lönbséget a kizárólag szerelemmel és nemes eszmékkel foglalkozó emelkedett művészet, valamint az erkölcste-

len vagy sekélyes művészet közt, melyek a tudós vagy a szent lélekrajzát is előbb megrajzolják, semmint a tár-sasági emberét. Ami egyébként a jellemrajzo t, a szen-vedélyt, az önkéntelen viselkedést illeti, mindezekben nincs különbség; a jellemrajz mindkettőben ugyanaz, mint a tüdő s a csontok esetében, amikor a fiziológus bemutatja a vérkeringés nagy törvényét, édeskeveset törődik vele, vajon egy művész vagy egy boltos testéből nyerték-e a belső részeket. Talán ha egy igazi művészre bukkanunk, aki szétrombolja a jelenségeket, s a valósá-gos élet mélyébe ereszkedik alá, akkor majd inkább érdekelhet egy általánosabb kérdéseket is felvető mű, mert akkor műalkotásról beszélhetünk.1 Először azon-ban legyen a műnek mélysége, érjük el a szellemi élet birodalmát, ahol a műalkotás létrejöhet. Amikor tehát azt látjuk, hogy hősét az író sohasem mélyíti el, sosem gondolja át annyiszor újra önmagában, ahány oldalon és helyzetben csak előfordul, hanem teljesen készen kapott kifejezésekkel él, amelyek másoktól származnak át – és közülük is a legrosszabbaktól –, és amikor mon-dani akarunk valamit, sugallnak nekünk, amennyiben nem ereszkedünk le a nyugodt mélybe, ahol a gondolat választja ki a szavakat, és egészében tükröződik vissza; amikor az író nem veszi észre saját gondolatát, amely önmaga előtt még láthatatlan, hanem megelégszik az örökké tudatlan köznépet kielégítő durva látszattal, ami az élet minden pillanatában elfedi előlünk a gondo-latot, s amit a lényeget kutató író elkerül; amikor a szavak és a mondatok kiválasztásából vagy inkább a válogatás teljes hiányából adódó, untig csépelt összes képét, összes sekélyes helyzetét látjuk, még akkor is, ha minden oldalán a modoros művészetet, az erkölcstelen

1 Proust itt zárójelben tette hozzá: mellőzzük ezt a rémes stílust.

művészetet, a materialista művészetet csepüli, érezzük, hogy éppen az ilyen könyv jó val materialistább, mert még a lelki rétegekbe sem bocsátkozik alá, mint ahon-nan az olyan oldalak származnak, ahol talán csak leír-ták az anyagi dolgokat, de azzal a tehetséggel, ami tagadhatatalanul bizonyítja, hogy a lélekből fakad. Hiába hangoztatják, hogy a másik művészet nem köz-érthető, hanem a keveseknek szól, jómagunk úgy véle-kedünk, hogy ez a művészet a sajátunk, mert csak egy-féle modorban írhatunk mindenkinek, úgy, ha senkire sem gondolunk, mivel lényegünk és mélységünk önma-gunkban van. Ezzel szemben a mi szerzőnk írás közben a modorosnak nevezett művészekre gondol, ahelyett hogy megpróbálná megfigyelni, hol vétenek, és elmé-lyítené az általuk létrehozott élményt, amíg véglegessé nem válik, olyan véglegessé, mint amit a galagonyavi-rág egy sóhajában vagy akármi másban meglelünk, amit megismerhetünk; ám mivel az író nem tudja, mi megy végbe önnö n mélyében, itt is, mint mindenütt, meg-elégszik untig hajtogatott fordulatokkal és saját rossz-kedvével, anélkül hogy a lényeget észrevenné: „Áporo-dott a kápolna levegő je, gyerünk már onnét kifele! Ugyan, mit érdekel, hogy maga mit gondol, mit számít, hogy valaki vallásos-e vagy sem! Magától undorodom, ezeket a nőket el kéne fenekelni! Szóval Franciaország-ban nincs napsütés? Hát maga képtelen könnyed zenét szerezni? Hát már mindent be kell mocskolnia stb.” Valamilyen értelemben persze rákényszerül, hogy felszínes legyen és hazudozzon, mert hőséül egy zseniá-lis, de összeférhetetlen fickót választ, akinek szörnyen elcsépelt szellemességei ugyan elkeserítőek, de lángel-méknél előfordulnak. Sajnos, amikor Jean Christophe elhallgat, mert róla van szó, Romain Rolland folytatja, közhelyet közhelyre halmoz, és amikor pontosabb ké-

pet keres, csupán kutatás a mű, és nem válik szerencsés leletté, s ebben alatta marad minden kortárs írónak. Templomainak harangtornyai, akár a roppant karok, addig sem nyújtóznak, ameddig Renard, Adam, sőt talán még Leblond is elért.

Következőleg ez a művészet a legfelszínesebb, a leg-hazugabb és tökéletesen földhözragadt (még akkor is, ha témája a lélek, mert nem az az egyetlen mód, hogy a lélek benne legyen a könyvben, hogy témául válassza a lelket, hanem hogy lélekkel alkossák meg. Több lélek van Balzac Tours-i plébánosában, mint a festő Steinbock jellemében), és egyben tökéletesen világi művészet. Hiszen csak azok mondogatják, hogy: „Milyen mély művészet!”, akik nem tudják, mi a mélység, miközben nem veszik észre a folyvást szemükbe ütköző közhelye-ket, a hamis okfejtéseket és azt, ami csúf, hanem meg-részegülnek a mélység dicsőítésétől, éppen úgy, mint amikor valaki folytonosan azt hajto gatja: „Én aztán őszinte vagyok, kertelés nélkül kimondom, amit gondo-lok, hízelegjenek csak az elegáns urak, én maradok faragatlan”, amivel megtéveszti a hozzá nem értőket, ám akinek jó ízlése van, tudja, hogy az efféle nyilatko-zatnak semmi köze sincs a művészet igazi őszinteségé-hez. Úgy van, ahogy a morálban: a szándékot nem lehet ténynek venni. Mint minden igazi bölcselem, egész bölcsességem visszatér, hogy alapjaiban okolja meg, építse újra azt, ami van. (A morálban és a művészetben nem csupán a nagy festészeti törekvés alapján ítélnek meg egy képet, s nem pusztán a szavai alapján egy em-ber erkölcsét.) A művész fogékonyságának, a mű szel-lemiségének egyetlen ismérve a tehetség.

A tehetségről ismerszik meg az eredetiség, az eredeti-ségéről ismerjük fel, hogy őszinte-e, talán a gyö nyörről (amivel az író alkot) ismerhető fel valódi tehetség.

Egy könyvről azt állítani, hogy „roppant értelmes”, majdnem akkora badarság, mint az, hogy „igen szerette édesanyját”. Az előbbit azonban még nem világítottuk meg.

A könyvek a magányban születnek, és a csend gyerme-kei. A csend gyermekeinek bizonyára semmi közük sincs a beszéd gyermekeihez, azokhoz a gondolatokhoz, amelyek a valamit mondás vágyából születtek, legyen az gáncs vagy vélemény, vagyis valamilyen homályos eszme.

Könyveink anyagának, mondataink lényegének anyagtalannak kell lennie, nem a valóságból kell ki-emelnünk, úgy, ahogy ott találtuk, hanem maguknak a mondatoknak és a mellékes részleteknek is legjobb pillanataink áttetsző lényegéből kell megfogalmazód-niok, amikor kívül vagyunk jelenen és valóságon. Ezek az egymáshoz illesztett fénycseppek alkotják a stílust és a könyv meséjét.

Pedig egyébiránt éppoly hiábavaló kifejezetten az egyszerű embereknek írni, mint a gyerekeknek. Nem a gyermeteg könyv hat termékenyítőleg egy gyermekre. Miért hiszik, hogy a villanyszerelő munkásnak arra van szüksége, hogy rosszul írjanak, és a francia forradalom-ról beszéljenek neki, hogy megértse? Egyfelől épp az ellenkezője igaz. Aho gyan a párizsiak szeretnek óceáni-ai utazásokról olvasni, és a gazdagok kedvelik az orosz bányászok életéről szóló elbeszéléseket, az egyszerű ember szívesen olvas olyasmiről, ami nem áll az életé-vel összefüggésben. Másrészt meg minek korlátokat emelni? Egy munkás is lehet baudelaire-iánus (lásd Halévy).

Ez az önnö n mélyére tekinteni nem akaró rosszkedv (olyasvalakinek felel meg az esztétikában, aki ad arra, hogy megismerkedhessen valakivel, aztán előkelősköd-

ve nyilatkozza: „Mi t érdekel engem ez a fráter? Mi a csodának kéne vele megismerkednem, viszolygok tő -le.”), jóval durvább, mint amit Sainte-Beuve-nek vetek a szemére (s ámbár a szerző csak Eszmékről és hason-lókról beszél), a bírálat, amit megfogalmaz, materialis-ta, tehát a szavak az ajkaknak, a száj zugnak, a felhúzott szemöldöknek, a vállaknak okoznak gyönyört, és a szavak ellenáramában a szellem nem elég bátor, ho gy a sodrással szembehajózzon, és szemügyre vegye azt, hogy mi is van. Mindezek ellenére azonban Sainte -Beuve sokkal nagyobb művészettel bizonyítja, hogy mennyivel gazdagabb gondolatokban.

Akik a régi művészetet utánozzák, többnyire nem őszinték, például abban, ahogy a régi nagyok külsősége-it eltanulják, aminek a stílusutánzatban van felidéző ereje, de maguk a régi szerzők ennek nem voltak a tudatában, mert a stílusuk akkor még nem az elődjüket fejezte ki. Akad olyan költő napjainkban, aki azt hiszi, hogy belé költözött Vergilius és Ronsard bája, mert ő is „Mantovai bölcsnek” hívja Vergiliust, aho gy azt Ronsard tette. Ériphyloszából nem hiányzik a báj, mert elsők közt volt, aki megérezte, hogy a bájnak egykor léteznie kellett, és menyecskésen selypít kedvesen a lány, amikor szájába adja, hogy „hős volt a férjem, csak túl szakállas”, és (talán mert felfigyelt, ho gy milyen életszerűek a reneszánsz és a XVII. század önkéntelen kortévesztései) a végén bosszúsan rázza meg a fejét, mint egy kis kanca; kedvese pedig „nemes hölgynek” szólítja (a templom, amely bájos igyekszik lenni, a peloponnézoszi nemesúr). (Boulanger?) – és Barrès – iskolájához kapcsolódik, mert egy szóval utal a mögöt-tes tartalomra. Épp az ellentéte Romain Rolland-nak.

Ám ez az árva adottsága nem kerekedik felül azon, hogy alapvetően semmitmondó és szellemtelen. Nevezetes Stanzáit csak az menti, hogy kiszámítottan nem érnek véget, néhány közhely és a kifulladás szándékos, s m i-vel a költő tudatosan követte el ezeket a hibákat, céljá-val egybeesik a tökéletlenség. Mihelyt azonban megfe-ledkezik magáról, és mondani akar valamit, ilyesmiket ír1:

Ne mondd, hogy ragyogó ünnep a földi lét: alacsony lélek és agy, mely ennyire lángol. És főképp azt ne, hogy örök keserűség: így csak a túlhamar fáradó gyávaság szól.

Nevess, ahogy a lomb üdvözli a tavaszt, zokogj, mint parton a szél s a tenger siráma, szenvedd mind, ami kín, élvezd mind a vigaszt; s mondd, hogy mindez sok és mindez egy álom árnya.

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Azok az írók, akiket csodálunk, nem vezethetnek min-ket, mert tájékozódási ösztönünket, akár egy iránytűt vagy egy postagalambot, magunkban hordjuk. Míg azonban belső ösztönünktől vezetve szárnyalunk meré-szen és utunkat követjük, ha egy-egy pillanatra jobbra és balra vetünk tekintetet, Francis Jammes vagy Mae-terlinck új műveire, Joubert vagy Emerson egy ismeret-len részletére, náluk megtaláljuk ugyanannak a go ndo-latnak, érzésnek, művészi erőfeszítésnek előrevetített

1 Ide iktatjuk be azt a Moréas-idézetet, amelyet Proust a következő jegyzetekkel látott el kéziratában. „Idézzük a versszakot, amelyben »az alacsony lélek és agy« szerepel, és amelynek az a Leconte de Lisle után százszor elhangzott közhely a vége, hogy egy álom árnya.”

emlékképét, amit mi is épp kifejezünk, és gyönyörűség-gel szemléljük, mint kedves útjelző oszlopokat, amelyek jelzik, hogy nem tévedtünk el, vagy hogy biztosnak érezhetjük utunkat, amíg egy percre megpihenünk az erdőben, mert minket észre sem véve közvetlen köze-lünkben testvéri örvös galambok csapkodják szárnyu-kat. Lehet, ho gy felesleges. Mégsem egészen hiábavaló. Arról tanúskodnak, ho gy […]1 alkotó énünknek, amelyik kissé mégiscsak szubjektív, a vele rokon ének számára is van egy általánosabb értéke, a tárgyilagosabb én, a művelt világ számára is, amelynek olvasóként magunk is részei vagyunk, s ez nemcsak részleges, hanem egye-temes világunkra is érvényes…

Bennünk rejlenek, bizonytalanul szunnyadnak a szép dolgok, amelyeket megírunk, ha van tehetségünk hoz-zá, mint egy dallam emléke, mely elbűvöl minket, noha képtelenek vagyunk a dallamvonalra újra rátalálni, elfütyülni, sőt még mennyiségi görbét sem tudnánk rajzolni róla, azt sem tudnánk megmondani, vannak -e benne szünetek vagy gyors futamok. Akiket ismeretlen igazságok homályos emléke kísért, azokban van tehet-ség. Mégis hiányzik belőlük, ha megelégszenek azzal, hogy közlik, csodás dallamot hallottak, de másoknak nem mutatnak semmit. A tehetség, mint valamiféle emlékezet, lehető vé teszi, ho gy végül is megközelítsék a homályos zenét, hogy tisztán hallják, hogy lekottáz-zák, hogy megismételjék, elénekeljék. Elérkezik éle-tünkben egy korszak, amikor a tehetség, akár az emlé-kezet, gyengülni kezd, amikor lelki képességünk, amellyel a belső vagy a külső emlékekre ráközelítünk,

1 Hiányos a kézirat.

veszít erejéből. Ha nem gyakoroljuk, vagy ha túl hamar megelégszünk önmagunkkal, ez a korszak néha az egész életet felöleli. És senki sem tudja meg soha, még önmagunk sem, mi volt a dallam, amely megfoghatat-lan és édes ritmusával üldözött.

Tartalomjegyzék

Előszó ...................................................................................... 3

Álmok....................................................................................10

Szobák...................................................................................16

Nappalok..............................................................................21

A grófnő ...............................................................................32

Cikk a „Figaró”-ban .........................................................39

Napsugár az erkélyen .....................................................49

Beszélgetés a Mamával ...................................................61

Sainte-Beuve módszere..................................................72

Gérard de Nerval...............................................................98

Sainte-Beuve és Baudelaire........................................ 110

Sainte-Beuve és Balzac ................................................ 135

De Guermantes úr Balzacja ........................................ 169

Az elátkozott faj ............................................................. 188

Személynevek ................................................................. 206

Visszatérés Guermantes-ba ....................................... 222

Befejezés ........................................................................... 238