MTAreal.mtak.hu/81836/7/Holl.pdfMarhakereskedelem és mészárszékek a késő középkori Budán, Pesten és Óbudán 125 The catt le trade and butcher shops in late medieval Buda,

M E s t E R s É G E K

És MŰHELYEK

A KÖZÉPKORI És

KORA ÚJKORI

MAGYARORsZ ÁGON

tA N U L M Á N Y O K

H O L L I M R E E M L É K É R E

CRAFts AND WORKsHOPs

IN HUNGARY DURING

tHE MIDDLE AGEs AND

tHE EARLY MODERN PERIOD

s t U D I E s I N M E M O R Y

O F I M R E H O L L

ME

stE

RsÉ

GE

K É

s M

ŰH

ELY

EK

A

KÖ

ZÉ

PK

OR

I É

s K

OR

A Ú

JKO

RI

MA

GY

AR

OR

sZ

ÁG

ON

CR

AF

ts

AN

D W

OR

KsH

OP

s IN

HU

NG

AR

Y D

UR

ING

tH

E M

IDD

LE A

GEs

A

ND

tH

E E

AR

LY M

OD

ER

N P

ER

IOD

Holl Imre (1924–2016) Magyarország középkori és kora újkori régészetének meghatározó jelentőségű kutatója volt. Munkásságában a régészeti tudás, a technika történeti ér-deklődés, sőt, a korszerű természettudományos vizsgálatok igénye folyamatosan támaszkodott a történelemtudomány, a művészet- és művelődéstörténet, a klasszika archeológia és az ehhez szükséges klasszikus műveltség építőelemeire. Ennek a multidiszciplináris megközelítésmódnak minden-kor sajátossága volt az a kiemelt figyelem, amivel a tárgyi világ hazai fejlődését a tágabb összefüggések keretében tanulmányozta. Az emlékezete előtt tisztelgő tanulmánykötet Holl Imre kutatásainak egyik fontos szegmense, a középkori és kora újkori kézműipar, a városi mesterségek és műhelyek, vala-mint az innen kikerülő különféle termékek és ezek euró-pai kereskedelme témaköréhez kapcsolódnak. Az egykori tanítványok és munkatársak írásaiban a témaválasztás, a ku tatás módszertana és szemlélete számos esetben Holl Imre közvetlen hatását, egyben tudományos életművének aktualitását tükrözi.

MTABölcsészettudományi

Kutatóközpont

Régészeti Intézet

99

Holl borito Nyomdai.indd 1 2017. 12. 07. 14:33:33

MESTERSÉGEK ÉS MŰHELYEK A KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON

TANULMÁNYOK HOLL IMRE EMLÉKÉRE

CRAFTS AND WORKSHOPS IN HUNGARY DURING THE MIDDLE AGES AND THE EARLY MODERN PERIOD

STUDIES IN MEMORY OF IMRE HOLL

(1924–2016)

MESTERSÉGEK ÉS MŰHELYEK A KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI

MAGYARORSZÁGONTANULMÁNYOK HOLL IMRE EMLÉKÉRE

CRAFTS AND WORKSHOPS IN HUNGARY DURING THE MIDDLE AGES AND THE EARLY MODERN PERIOD

STUDIES IN MEMORY OF IMRE HOLL

Szerkesztette / Editors

BENKŐ ELEK – KOVÁCS GYÖNGYI – OROSZ KRISZTINA

Magyar Tudományos AkadémiaBölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet

Institute of Archaeology, Research Centre for the Humanities Hungarian Academy of Sciences

Budapest 2017

Támogatók / Sponsors

Képfeldolgozás, képszerkesztés / Image processing and editingRÉTI ZSOLT

Angol fordítás / English translationsCHRIS SULLIVAN

ISBN 978-615-5766-01-5

© Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti IntézetInstitute of Archaeology, Research Centre for the Humanities, Hungarian Academy of Sciences

© Archaeolingua Alapítvány / Archaeolingua Foundation© Szerkesztők, szerzők, fordító / Editors, authors, translator

2017

Minden jog fenntartva. A tanulmányokban felhasznált illusztrációkért a szerzők felelnek.All rights reserved. The authors are responsible for the illustrations used in the studies.

Borító / CoverMozaikpadló részlete a pilisi ciszterci apátságból, 13. század eleje. Fotó: Tihanyi BenceTímárt ábrázoló címer a budai domonkos kolostor egyik sírkövéről, 16. század eleje.

Budapesti Történeti Múzeum, Budapest. Fotó: Tihanyi BenceArcos pohár Visegrádról, 1400 körül.

Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeum, Visegrád. Fotó: Kocsis Edit

Detail of mosaic fl ooring from Pilis Abbey, early 13th century. Photograph: Bence TihanyiCoat of arms depicting a tanner on a tombstone from the Dominican friary in Buda,

early 16th century. Budapest History Museum, Budapest. Photograph: Bence TihanyiBeaker from Visegrád featuring human faces, c. 1400.

King Matthias Museum of the Hungarian National Museum, Visegrád. Photograph: Edit Kocsis

Borítóterv / Cover design: KASZTA MÓNITipográfi a és nyomdai előkészítés / Layout and desktop editing: KOVÁCS RITA

Nyomda / Printers: PRIME RATE Kft., Budapest

TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS

Szerzők / Authors 9

Rövidítésjegyzék / Abbreviations 11

HOLL IMRE EMLÉKEZETE REMEMBERING IMRE HOLL

Holl Imre emlékezete / Remembering Imre Holl 15(BENKŐ ELEK – KOVÁCS GYÖNGYI – OROSZ KRISZTINA)

Holl Imre tudományos bibliográfi ája / Imre Holl‘s scientifi c bibliography 29Összeállított a / Compiled by OROSZ KRISZTINA

HOLL IMREKözépkori régészet III. Archeometria, archeobotanika, archeozoológia 47Medieval archaeology III. Archaeometry, archaeobotany, archaeozoology

TANULMÁNYOKSTUDIES

ARADI CSILLAA gálosfa-kistótvárosi nemesi kúria és kályhacsempéi 77The manor house at Gálosfa-Kistótváros and its stove tiles

BALLA MÁRTA – ÉDER KATALINBudai lelőhelyekről előkerült török kori fajanszok anyagvizsgálata 95Tests on Ott oman-era faience from sites in Buda

BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ„Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók…”. Társadalmi identitás és solymászat az újkor hajnalán 113‘Like valiant hawks they fl y across the embatt led sky…’. Social identity and falconry in early modern age Hungary

BENDA JUDITMarhakereskedelem és mészárszékek a késő középkori Budán, Pesten és Óbudán 125The catt le trade and butcher shops in late medieval Buda, Pest, and Óbuda

B. BENKHARD LILLAUtak a városban. Topográfi ai változások Kőszeg városkapuja előtt a 13–16. században 149Roads in the town. Topographical changes in front of Kőszeg’s town gate in the 13th–16th centuries

6 Tartalomjegyzék

BENKŐ ELEK – BARKÓCZY PÉTERA könyv régészete. Középkori könyvveretek és -kapcsok a pilisi ciszterci monostorból 165The archaeology of books. Medieval book clasps and other book fi tt ings from Pilis Cistercian Monastery

FELD ISTVÁNKéső középkori faburkolatú szoba a gyulai várban 193A late medieval wood-panelled room in Gyula Castle

GAÁL ATTILAA fémmegmunkálás leletei a szekszárd-palánki török kiserőd (Jeni Palanka) feltárásából 215Evidence of metalworking from Yeni Palanka, the Ott oman palisaded fort at Szekszárd-Palánk

GERELYES IBOLYAAz anyagvizsgálatok jelentősége a 16–17. századi balkáni ötvösműhelyek meghatározásában 241The signifi cance of materials analysis in identifying 16th–17th-century goldsmith’s workshops in the Balkans

GÖMÖRI JÁNOS Pergőfúrók lendkerekei az Egyházasfalu mellett i kora középkori vasolvasztó telep helyén (Győr-Moson-Sopron megye) 255Flywheels for pump drills on the site of an early medieval iron-smelting sett lement near Egyházasfalu (Győr-Moson-Sopron County)

IRÁSNÉ MELIS KATALINKözépkori konyhák, kemencék a Margit-szigeti királyi udvarházban és a domonkos apácakolostorban 269Medieval kitchens and ovens in the royal manor house and Dominican nunnery on Budapest’s Margaret Island

KOCSIS EDITKülönleges kerámiák és emberfejes edények a középkori Visegrádról 289Unusual ceramics and vessels reminiscent of human heads from medieval Visegrád

KOLLÁTH ÁGNESA kora újkori redukált égetésű korsók eredetéről és típusairól 307The origins of early modern age reduction-fi red jugs and their various types

KOVÁCS GYÖNGYIA kora újkori kerámia változásaihoz. Régi és új elemek a székesfehérvári Hiemer-ház leletanyagában 325Changes in early modern age ceramics. The old and the new in fi nds from Székesfehérvár’s Hiemer house

LAJKÓ ORSOLYA„Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a kora újkori kerámia kutatásában 353‘Red pot, small rustic mug, dish for meat stew’. The role of writt en sources in the researching of early modern age pott ery

7Tartalomjegyzék

MIKLÓS ZSUZSA − VIZI MÁRTAFazekasság egy hajdani dél-dunántúli mezővárosban. Decs-Ete, a 7. ház régészeti leletei 369Pott ery in a market town of old in southern Transdanubia. Decs-Ete, archaeological fi nds from Building No. 7.

OROSZ KRISZTINAAranyozott bőrkárpitok és más bőrből készült lakberendezési tárgyak a 15–17. századi magyar ott honokban 403 Gilt leather wall hangings and other leather furnishings in Hungarian homes,15th–17th centuries

PAPP ADRIENNTörök kori tímárműhely emlékei a budai Tabánban 431Relics of an Ott oman-era tannery in Buda’s Tabán District

F. ROMHÁNYI BEATRIXMesteremberek és műhelyek a kolduló rendi és pálos kolostorokban 441Craftsmen and workshops in mendicant and Pauline monasteries

RUSU, ADRIAN ANDREIWho cast mace heads in Arpadian-era Hungary? 451

SÓFALVI ANDRÁSKora újkori fogadók és hamuégetők a sóvidéki Só út mentén 463Early modern age inns and potash huts along the Sóvidék’s Só út (The ‘Salt Region's Salt Road’)

SZALAI EMESE15–17. századi kályhaelemek a gyulai várból 473Stove tiles (15th–17th-centuries) from Gyula Castle

SZENDE KATALINMalmok a városban. Az energiatermelés topográfi ája négy városban az iparosodás előtt 485Mills and towns. The topography of energy production in four Hungarian towns in the pre-industrial period

TAKÁCS MIKLÓSAz Árpád-kori gömbölyű aljú cserépbográcsok két nagyalföldi regionális csoportjáról 507Two regional groupings of Arpadian-era earthenware cauldrons with rounded bases

TÓTH ANIKÓKözépkori edényégető kemence az óbudai Hajógyári-szigetről 523A medieval kiln from Hajógyári-sziget (’Hajógyár Island’), Budapest

WOLF MÁRIAMezőgazdasági eszközök a borsodi ispáni várat megelőző 10. századi faluból 539Agricultural implements from a 10th-century village antedating the ispán’s (count’s) fortress in Borsod County

ARADI CsillaJárási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal, Kaposvá[email protected]

BALLA MártaBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemNukleáris Technikai Intézet, [email protected]

BARKÓCZY PéterMiskolci Egyetem Fémtani, Képlékenyalakítási és Nanotechnológiai Intézet, [email protected]

BARTOSIEWICZ LászlóStockholm University Osteoarchaeological Research Laboratory, Stockholmlaszlo.bartosiewicz@ofl .su.se

BENDA JuditBudapesti Történeti Múzeum, [email protected]

B. BENKHARD [email protected]

BENKŐ ElekMagyar Tudományos AkadémiaBölcsészett udományi KutatóközpontRégészeti Intézet, [email protected]

ÉDER KatalinBudapesti Történeti Múzeum, [email protected]

FELD IstvánEötvös Loránd TudományegyetemRégészett udományi Intézet, [email protected]

SZERZŐK / AUTHORS

GAÁL Att ilaWosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszá[email protected]

GERELYES Ibolya Magyar Nemzeti Múzeum, [email protected]

GÖMÖRI Já[email protected]

HOLL Imre (†)

IRÁSNÉ MELIS [email protected]

KOCSIS EditMagyar Nemzeti MúzeumMátyás Király Múzeum, Visegrá[email protected]

KOLLÁTH ÁgnesMagyar Tudományos AkadémiaBölcsészett udományi KutatóközpontRégészeti Intézet, [email protected]

KOVÁCS GyöngyiMagyar Tudományos AkadémiaBölcsészett udományi KutatóközpontRégészeti Intézet, [email protected]

LAJKÓ OrsolyaMóra Ferenc Múzeum, [email protected]

MIKLÓS Zsuzsa (†)

OROSZ KrisztinaMagyar Tudományos AkadémiaBölcsészett udományi KutatóközpontRégészeti Intézet, [email protected]

10 Szerzők

PAPP AdriennBudapesti Történeti Múzeum, [email protected]

F. ROMHÁNYI BeatrixMTA-DE Lendület „Magyarország a középkori Európában” Kutatócsoport, [email protected]

RUSU, Adrian Andrei Institutul de Arheologie şi Istoria Artei, [email protected]

SÓFALVI AndrásHaáz Rezső Múzeum, Szé[email protected]

SZALAI EmeseBudavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofi t Kft., [email protected]

SZENDE KatalinKözép-európai Egyetem / Central European University, [email protected]

TAKÁCS MiklósMagyar Tudományos AkadémiaBölcsészett udományi KutatóközpontRégészeti Intézet, [email protected]

TÓTH AnikóBudapesti Történeti Múzeum, [email protected]

VIZI MártaWosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszá[email protected]

WOLF MáriaSzegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék, [email protected]

AASzeg Acta Universitatis Szegediensis (Szeged)

ActaArchHung Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest)

ActaEthnHung Acta Ethnographica Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest)

ActaHAHung Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest)

ActaOrHung Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest)

AgrSz Agrártörténeti Szemle (Budapest)AH Archaeologia Historica (Brno)Alba Regia Alba Regia. Annales Musei

Stephani Regis (Székesfehérvár) AnB Analele Banatului (Timişoara)Antaeus Antaeus. Communicationes ex

Instituto Archaeologico Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest)

ArchÉrt Archaeologiai Értesítő (Budapest)ASC Archaeologica Slovaca – Catalogi

Instituti Archaeologici Nitriensis Academiae Scientiarum Slovacae (Bratislava)

ASF Archaeologica Slovaca Fontes (Bratislava)

AV Arheološki Vestnik (Ljubljana)BÁMÉ A szekszárdi Béri Balogh Ádám

Múzeum Évkönyve (Szekszárd)BMMK A Békés Megyei Múzeumok

Közleményei (Békéscsaba)BMÖ Beiträge zur Mitt elalterarchäologie

in Österreich (Wien)BudRég Budapest Régiségei (Budapest)CAB Cercetări Arheologice (Bucureşti)CommArchHung Communicationes Archaeologicae

Hungariae (Budapest)DissPan Dissertationes Pannonicae

(Budapest)DMÉ A debreceni Déri Múzeum

Évkönyve (Debrecen)

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK / ABBREVIATIONS*

Dolg Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából

(Kolozsvár)ÉéT Élet és Tudomány (Budapest)EMÉ Az Egri Múzeum Évkönyve (Eger)FolArch Folia Archaeologica (Budapest)FontArchHung Fontes Archaeologici Hungariae

(Budapest)GPSKV Grada za Proučavanje Spomenika

Kultura Vojvodine (Novi Sad)HOMÉ A Herman Ott ó Múzeum

Évkönyve (Miskolc)IMÉ Az Iparművészeti Múzeum

Évkönyvei (Budapest)JAMÉ A nyíregyházi Jósa András

Múzeum Évkönyve (Nyíregyháza) JPMÉ A Janus Pannonius Múzeum

Évkönyve (Pécs)LK Levéltári Közlemények (Budapest)MedArch Medieval Archaeology (London)MFMÉ A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

(Szeged)MFMÉ – StudArch A Móra Ferenc Múzeum

Évköny ve – Studia Archaeologica (Szeged)

MHB Monumenta Historica Budapestinensia (Budapest)

MIA Materialy i Issledovanija po Arheologii SSSR (Moskva)

Mitt ArchInst Mitt eilungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften (Budapest)

MMMK A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei (Budapest)

MMűvéd Magyar Műemlékvédelem (Budapest)

MNy Magyar Nyelv (Budapest)

* A rövidítésjegyzék Tulok, Magda: Abbreviations of periodicals and series of archaeology and auxiliary sciences. ActaArchHung 36 (1984) 333–384 című munkájának felhasználásával készült.

12 Rövidítésjegyzék

MTAÉ A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője – Akadémiai Értesítő (Budapest)

MúzHír Múzeumi Híradó (Budapest)MűÉ Művészett örténeti Értesítő

(Budapest)NÉrt Néprajzi Értesítő (Budapest)NKNT Népi Kultúra – Népi Társadalom

(Budapest)Opuscula Hung Opuscula Hungarica (Budapest)PA Památky Archeologické (Praha)Pápai MúzÉrt Pápai Múzeumi Értesítő – Acta

Musei Papensis (Pápa)RégFüz Régészeti Füzetek (Budapest)RégKut Régészeti kutatások

Magyarországon – Archaeological Investigations in Hungary (Budapest)

SA Sovetskaja Arheologija (Moskva)SlA Slovenská Archeológia (Nitra)

SMK Somogyi Múzeumok Közleményei (Kaposvár)

SSz Soproni Szemle (Sopron)StAgr Studia Agriensia (Eger)StComit Studia Comitatensia (Szentendre)StudArch Studia Archaeologica (Budapest)TBM Tanulmányok Budapest Múltjából

(Budapest)TSz Történelmi Szemle (Budapest)TT Történelmi Tár (Budapest)VAH Varia Archaeologica Hungarica

(Budapest)VMMK A Veszprém Megyei Múzeumok

Közleményei (Veszprém)VSz Vasi Szemle (Szombathely)WMMÉ A Wosinsky Mór Múzeum

Évkönyve (Szekszárd) ZfAM Zeitschrift für Archäologie des

Mitt elalters (Köln)ZGy Zalai Gyűjtemény (Zalaegerszeg)

KÖZÉPKORI RÉGÉSZET III. ARCHEOMETRIA, ARCHEOBOTANIKA, ARCHEOZOOLÓGIA

Holl Imre

BEVEZETÉS

Holl Imre (1924–2016) talán utolsó, tudományos vonatkozású kívánsága volt, hogy az alábbi, gép-iratban maradt tanulmánya nyomtatásban is meg-jelenjen. Mint címe is mutatja, a középkori régészet alapvető problémáit taglaló cikksorozatának harma-dik írásáról van szó, amely híven tükrözi szerzője közismerten kiterjedt érdeklődését és problémalá-tását, egyben igényét, hogy véleményt formáljon a legújabb természett udományos kutatási irányok fel-

használási lehetőségeiről, hiszen a hőskor útkeresésé-ben maga is alaposan kivett e a részét. Kívánságának eleget téve az alábbiakban – szerkesztett változat-ban – közöljük a 2009-ben lezárt, kiadót eddig nem talált tanulmányt, amely értelemszerűen már nem tartalmazza az azóta eltelt évtized releváns szakiro-dalmát. A kötet szerkesztői ennek az utolsó írásnak a közzétételével is tisztelegnek középkori régészetünk nesztorának emléke előtt .

Az archeometria elnevezés csak a 20. század ötvenes éveitől fogva összefoglaló terminusa a legkülönbözőbb természett udományokhoz kötődő vizsgálati módszereknek, melyek a régészetet a saját, kikísérletezett eljárásaikkal segíthetik, a régészeti eredményeket sokolda-lúan támogathatják, sőt, egészen új kérdéseket is felvethetnek. E vizsgálatok egy része régtől ismert, és főleg az őskor esetében rendszere-sen alkalmazták azokat (pl. faszeneknél, állati maradványoknál az eltérő korszakok szétvá-lasztására; éghajlat, fauna, fl óra vizsgálatára). Mások a II. világháború után valamilyen kato-nai alkalmazás kifejlesztésével kerültek a régé-szet területére (mágneses felderítés, légi fény-képezés). Főleg a fi zikai-kémiai tudományok nagymértékű fejlődésével számtalan, addig nem ismert módszerről derült ki, hogy régé-szeti (és művészett örténeti) kérdéseknél is ered-ményes lehet. Ennek felismerése hozta magával a sokféle tudományterület összefogására az Archaeometry nemzetközi folyóiratot, amelynek már 50 évfolyama közli rendszeresen az ilyen vizsgálatok eredményeit, egyben mind újabb fajta alkalmazásukat az őskortól a 19. századig terjedő legkülönfélébb leleteken.

Az alábbiakban az ilyen módszerek közül csak néhányról szólnék, a középkori régészet

szempontjából a legfontosabbakról, egyben a kritikai megközelítés szükségéről. Beveze-tésként idéznék néhány véleményt e másfajta tudományokat képviselők elméleti átt ekintései-ből. Albert France-Lanord szerint „a régész csak kivételes esetben ismerője a metallurgiának, de szükséges, hogy képes legyen feltenni azokat a kérdéseket, melyekre a másik szakembernek választ kell adnia. [...] A régész tudja irányítani a fémfeldolgozást ismerő szakembert, másként csak egy steril összevetést kap, mely a modern technológia és a régi közt a fémanalízis során megfi gyelhető”.1 Továbbá egy másik szerző – ugyancsak a Le découverte du passé (1952) című kötetben – a kerámiák vizsgálati módszerei kapcsán ezt írja: „A technológia laboratóriumi vizsgálata nem helyett esíti a tipológus (régész) szemét.”2 Az amerikai enciklopédia egyik szerzője a fémvizsgálatok kapcsán írja: „Az archeometria szoros együtt működést követel a régész és a természett udós között [...] megta-nulva egymás problémáit és korlátait. [...] A ter-mészett udósok növekvő érdeklődéssel fordul-nak a régészet felé, és a régészeknél is fokozó-

1 FRANCE-LANORD 1952, 284, 293.2 BALFET 1952, 277. Másfajta tudományban történő el-

mélyedésről: TAKÁCS 1995–1997, 61.

48 Holl Imre

dik az igény más tudományágak módszereinek megismerésére [...] az archeometriának nagy jövője van.”3

A különféle vizsgálati módszerek bevonása esetén szükség van az említett együtt működés alapfeltételén kívül további szempontok fi gye-lembevételére. Az értékeléshez, és különösen az összehasonlításhoz elengedhetetlen például a leleteknek a lehető legpontosabb kormegha-tározása (nagyobb mennyiségű leletnél ezek időrendi bontása), illetve a lelőhelyen belüli, objektumonkénti elkülönítés. Utóbbira azért van szükség, mert egy összesítés során elvész a részlet (pl. településásatás során az egyes házak-nál jelentkező különbségek, amit a régész már saját leletanyaga kapcsán is érzékelt, azaz a fog-lalkozásbeli vagy társadalmi különbség kimu-tatása). Falu vagy város esetében a különböző helyek jellemzőek lehetnek, eltérő helyzetű-

rangú lakók anyagi környezete-reprezentációja mutatható ki: belvárosi patrícius, gazdag keres-kedő, kézművesek utcája, külvárosi-faluszéli szegényebb lakosság. Erre ott is lehetőség van, ahol a középkori írott forrásanyag erről hall-gat. Érdekes módon az utóbbiakra a szokásos régészeti leletanyag feldolgozásánál a kutatók fi gyelnek, a másféle anyagok (zoológia, bota-nika) közlésénél nem látjuk az ilyen szempon-tokat. (Ha ömlesztve kapja a vizsgálatot végző az anyagot, örökre elvész az ilyen szempontú kiértékelés lehetősége.) Sajnos hazai viszonylat-ban az ásatási hely jellege sok esetben nem tett e lehetővé a korszakok pontosabb elkülöníté-sét – például a török hódoltság helyszínein – és csak „15–17. század” meghatározást kapunk; ez pedig két gyökeresen különböző történeti-kul-turális helyzet egybemosását jelenti.4

ÁSATÁST MEGELŐZŐ FELDERÍTÉS

Az ásatás helyszínének kijelölésénél a terepbe-járás mellett gyakran nyújt segítséget az előze-tes légi fényképezés. Középkori viszonylatban haszna a kisméretű földváraknál a körárok, máskor a sáncok felismerésében mutatkozik, de középkori település vagy teljesen elpusztult templomának helye is feltűnhet. A földbe mélyí-tett házak és árkok szerencsés esetben ugyancsak megmutatkoznak. A gyakorlat szerint csak a többször, különböző növényfejlődési időszakok-ban készített felvételek eredményesek. Jelentő-sebb fotógyűjtemény van már több helyütt (pl. MTA Régészeti Intézet, ELTE Régészett udomá-nyi Intézet, Pécsi Légirégészeti Téka).5

Egy másik módszer a különféle geo mag-netikus-geoelektromos mérések alkalmazása, ami a múlt század ötvenes éveitől egyre jobban kifejlesztésre került. Az ilyen módszerek kivá-lasztása a lelőhely természeti jellegétől (pl. földtakaró homogén struktúrája, zavaró körül-mények hiánya) függ. A módszerek elméleti összefoglalását, fejlődését Werner Neubauer

két munkája tárgyalta az elmúlt években.6 Ezek-ben kiemeli, hogy többféle módszer együtt es felhasználása hozza a legjobb eredményt. (De kitér arra a zavaró helyzetre is, amit az üzleti verseny eredményezett : kiábrándító „eredmé-nyek” születt ek az olcsó műszerek kínálatával a nyolcvanas években.) A jó eredmény követel-ménye a megfelelő számítógépes kiértékelés, digitális képalkotás. Ezt össze kell kapcsolni a terepfelmérés koordinátarendszerével, majd a különböző ásatási adatok összevetésével. A továbbiakban lehetőség van a terület légi fotójával egyesített térképének elkészítésére is. Különböző jellegű objektumok másféle mérési pontsűrűséget kívánnak. Az egész munka itt is megköveteli az állandó kapcsolatot a régésszel, nem csak a terepi mérés befejezése után.

A műszeres méréseket hazai viszonylatban főleg az autópálya-leletmentések kapcsán alkal-mazták, a körülményekhez képest váltakozó eredményességgel.7 Kiderült például, hogy az Árpád-kori házak esetében a magnetométeres

3 GLASCOCK 2008, 494.4 Lásd pl. a budai palota vagy Hollókő esetében.5 Magyar példák kisvárak, település, templomhely stb.

képével: Luftbildarchäologie 1997, 81, 146, 148, 154, 157; MIKLÓS 2010. – A lelőhely-felderítés, légi fényképezés és kiértékelés, geofi zikai mérések kérdését foglalja össze első fejezeteiben: HOLL B. é. n.

6 NEUBAUER 2001. A fejlődés összefoglalása: NEUBAUER 2008. Itt tárgyalja a légi fotó és a talajellenállás-mérés egyesített térképeit, a talajradar használatának részle-tes leírásával. A mérések mélységben félméterenként követt ék egymást, 0,5-2,5 m között .

7 Nem tisztünk a változó eredményesség okainak felderítése; közrejátszhat a nem megfelelő módszer

49Középkori régészet III. Archeometria, archeobotanika, archeozoológia

mérés csak a kemencéket jelzi, földbe mélyí-tett , kemence nélküli házat már nem. A kézben hordozható fémkereső még ásatás közben is jó szolgálatot tehet – sajnos alkalmazása sokáig nem volt rendszeres –, pedig már feltárt ház esetében is alkalmas a padló alatt i fémlelet

kimutatására. A feltárható terület mellett i külső sáv műszeres vizsgálata, amit anyagi és idő-beli korlátok miatt hagynak ki, fi gyelmeztethet a település határára és ismeretlen objektumok sűrűbb-ritkább jelenlétére.

ANYAGVIZSGÁLATOK: METALLOGRÁFIA, RÖNTGEN

A leletek vizsgálatánál, például a fémtárgyaknál régtől alkalmazott az anyagösszetétel elemzése. Ez fontos a szemmel nehezen eldönthető ese-tekben (valódi bronz vagy csak ahhoz hasonló anyag, ezüst vagy csak ónozott bevonat), más-kor az anyagösszetétel összehasonlítása külön-böző tárgyak műhelyazonosságának eldöntésé-nél lehet lényeges. A híres fuchsenhofi (Auszt-ria) kincslelet8 tárgyain (mintegy 600 darab, zömmel ezüstből készült ékszer a 13. századból) nagyon sokféle vizsgálatot végeztek, részletes leírással. Az olvasónak azonban úgy tűnik, ezek minden precizitásukkal és a legmodernebb eljá-rásokkal (anyagvizsgálat elektronmikroszkóp-pal, csiszolatok mikroszkópos vizsgálata) sem eredményeztek sokkal többet. Az ezüst éksze-rekből vett 50 próba „majd mindegyike” azonos összetételt mutatott vizsgálója szerint. „A régé-szet számára (az ilyen vizsgálatok célja) az, hogy a technológiáról [...], esetleg a készítési helyről alátámasztható információt adjon”.9 Ezt a kívá-nalmat az előbb említett eljárások aligha köze-lített ék meg. (Ugyanakkor az ékszerek stílusá-nak, típusainak részletes elemzése azok sokféle-ségét – és időben több horizontját – mutatt a ki.) Jóval több eredményt hozott az utolsó eljárás, az ötvöstechnika különféle fogásainak kimuta-tása. E szerint a sok csat közül csak egy készült

bizonyíthatóan kétrészes öntőformával; négy csat láthatóan félkész darab, tehát az ötvös műhelyének maradványa. Két, típusában hasonló, de nem egyforma gyűrű esetében azonos szerszám – a fi nomvéső – utal egyező mesterre. Egy harmadik, hasonló gyűrűt más technikával alakított ak. Egyes gyűrűk feliratait azonos szerszámmal készített ék, másoknál más szerszámot (vésőt) használtak. A niellódíszítés felhasznált anyaga itt is a 12. századtól ismert összetételt tükrözi. Összességében a megfi -gyelések arra utalnak, hogy több ezüstműves műhely anyagából áll a kincs. Kétségtelen, hogy a középkori ötvösgyakorlat megismeréséhez a vizsgálatok sok újat nyújtott ak, talán később más ötvöstárgyak összevetésénél lesznek kama-toztathatók.

Csiszolatok készítésével és az eszközből kimetszett próbák alapján vastárgyak – elsősor-ban szerszámok, kések – esetében a kovácsolási eljárás deríthető fel. Evvel nagyon jól elkülö-níthetők az igényesebb, a legfejlett ebb műhe-lyekben készített példányok az átlagos tömeg-árutól.10 Sarvaly falu néhány késének (26. ház, hat minta) ilyen vizsgálata azt mutatt a, hogy a feltételezhetően steyri (Ausztria) műhelyekben készült darabok kitűnnek keménységükkel, magas szén-, illetve néha mangántartalmukkal;

kiválasztása, a műszer fejlett sége és a számítógépes kiértékelés (digitális képalkotás) módja, legfőképp az anyagi-időbeli tényező és az alkalmatlan tervezés. Az előzetes geofi zikai felmérés és a terepbejárás eredményeinek elemzése, összevetve az ásatással: KŐSZEGI – FARKAS 2007. Részletesen tárgyalja a „hamis eredmények” kérdését, hiányosságokat. A magnetométer alkalmazásáról: PUSZTA 1997; PUSZTAI 1996. A különféle módszerek egybevetésénél a felszíni leletgyűjtés szűkebb lehatárolásra nem tűnik alkalmasnak, ráadásul háromdimenziós ábrázolása kevésbé szerencsés, mint síkrajzon bemutatva.

8 Schatz fund 2004, az anyagvizsgálatok: 323–423. Ismertetése: HOLL 2006.

9 A kincslelet feldolgozásában: Schatz fund 2004, 345.

10 Különböző módszereit alkalmazta Radomír Pleiner: RICHTER 1982, 298–300, Taf. 40–64. Eredményei szerint már a 13. századi, kolostor mellett i település kovács-műhelye is fejlett módszereket alkalmazott : különbö-ző vas- és acélanyagok összekovácsolását, hegesztését és edzési eljárásokat. Főleg kések, fúrók, nyíróolló és tűzcsiholó esetében látható az átlagosnál fejlett ebb el-járás. A kémiai összetétel szerint a délnyugat-csehor-szági vasérclelőhelyekről származott a nyersanyag. – Selmecbánya és vidéke bányászszerszámai (csákány, kőfejtő ék, kalapács) fémvizsgálata (spektrálanalízis, mikroszkópos felvétel) 14–16. századi példányokon: MIHOK – PRIBULOVÁ – LABUDA 1999.

50 Holl Imre

más műhelyek (eltérő típusú) késeinek szövete rosszabb kovácsolásra utal.11

A salakok alakjuk, illetve összetételük alap-ján bizonyíthatják a fémolvasztás eredeti anya-gait, illetve a kovácsműhely létezését.

A röntgen-átvilágítást középkori leletek-nél viszonylag ritkábban használják. Főleg a többféle fémből összetett , erősen korrodált tár-gyak esetében hasznos, de összerozsdásodott

zárak, lakatok belső szerkezete is felderíthető evvel. Korai bronz szakállas puskák vizsgálata – kiegészítve elektronmikroszkópos összetétel-meghatározással – mutatt a ki, hogy öntésük rossz minősége miatt nem voltak tartósak: szét-robbantak. (1458-ban használták őket Mátyás király morvaországi hadjárata során Mstěnice erődített központjánál.12)

KELTEZÉSI MÓDSZEREK, MŰHELYEK ELKÜLÖNÍTÉSE

Az utóbbi fél évszázadban egyre több eljárást kísérleteztek ki a különböző anyagok – első-sorban kerámiák – korának meghatározására, illetve műhelyeik elkülönítésére. A nyomele-mek összevetésével sikerült például régi kínai szeladonmázas kerámiáknál eldönteni (mivel ezeknél századokon keresztül nagyon hasonló, zöldes árnyalatú mázat használtak, és díszíté-sük is hagyományos), hogy egy lelőhely nagy mennyiségű porcelántöredéke nem a korábbi Yüan-korszakhoz tartozik, hanem a darabok későbbiek, a Ming-periódus (1368–1644) készít-ményei. Máskor a kínai Tang-kori (618–906) mázas kerámiák termolumineszcens vizsgálata alapján lehetett elkülöníteni a valódi darabokat az újkori hamisítványoktól.13 A British Museum középkori spanyol műhelyek (ötféle) kerámiáit vizsgálta, s a neutronaktivációs módszer alap-ján végzett csoportosítás megegyezett a formai és stílusjegyek szerinti tagolással.14

Magyarországi – elsősorban budai – késő középkori kályhacsempék nagy mennyiségű anyagából válogatott minták alapján több össze-hasonlítást végeztünk az egyező, illetve külön-böző műhelyek szétválasztására.15 Sok esetben ugyanis a stíluskritikai módszer és a technoló-giai megfi gyelés nem bizonyult elégségesnek, illetve kétségeket ébresztett : azonos vagy külön-böző műhelyről, vagy időbeli eltérésről van-e szó? Már az első ütem során kiderült, hogy egy-egy, stílusa miatt azonosnak tekintett csoport-ban is észlelhető kisebb összetétel-különbség, és emiatt a grafi kus dendrogramon is eltérés mutatkozik a stilárisan összetartozó csempék között . Ezeket az illető típus variációjaként jelöltük. Elkülönítésüket avval magyarázhatjuk, hogy az eredeti negatív megmaradt és később is használták (esetleg egy évekkel korábbi kályha javításánál, vagy egy újabbhoz). Az ilyen elté-rések miatt később nagyobb gondot fordítot-tunk azoknak a csempéknek az elkülönítésére, amelyeknél a negatív láthatóan kopott volt. Az elemzések eredményének tartjuk, hogy három olyan csempetípust jelölhett ünk meg, melyeket a visegrádi palotában később újra használtak (kett őt ezek közül a kutatás arra használt, hogy a műhely egészét későbbre keltezze). Az ún. Háromkirályok kályha16 esetében látható volt, hogy a stílusbeli különbségek mellett anyaga is alátámaszthatja idegenségét. A vizsgála-tok metodikájával kapcsolatban utaltunk arra is, hogy a kályhacsempék cserépanyaga nem olyan homogén, mint például a terra sigillatáké vagy a mediterrán majolikáké, tartóssága miatt több soványítóanyaggal kevert, így a csekély mennyiségű próbavétel egyes esetek-ben zavaró eredményt adhat.17 (Nem véletlen, hogy például az említett spanyol majolikáknál 200-nál is több mérést végeztek az összevetés-

11 A vizsgálatokat Macher Frigyes mérnök (Sopron) vé-geztett e 1986-ban a falu hat késéről. Sajnos feldolgo-zás nem készült. A színképelemzések során jelentke-ző szórás – mintánként négy elemzés három elemre (C, Mn, Si) – véleményem szerint a többféle vas össze-kovácsolásának eredménye. Így ugyanazon példány-nál is többféle a százalékos mennyiség.

12 NEKUDA – KUKLA 1998.13 XIE et al. 2009; FLEMING 1973.14 GAIMSTER – NENK – HUGHES 1991. Itt több mint 200

mérést végeztek spanyol kerámiákon, hogy öt új leletet csoportosíthassanak. Az Archaeometry folyóirat 49. évfolyamának 2. füzete a neutronaktivációs módszer eredményeinek összefoglalását adja, részletezve a különböző központokban végzett sokrétű kutatást. Az első ilyen cikk a kerámiavizsgálatról EMELEUS 1958 volt. A kerámia kérdéséről: TITE 2008.

15 HOLL – BALLA 1994. 16 A kályhára lásd továbbá: HOLL 2009.17 Az idézett kínai szeladonok esetében 10 × 30 mm-es

darabokat vágtak ki, ezeket porított ák az elemzéshez.


hez.) A 15. század második felének visegrádi csempéivel összevetve két hasonló korú vidéki csempe a neutonaktivációs grafi kon szerint is idegen volt, másolásuk távolabbi műhelyben történt.

E rövid átt ekintésben nem utalhatunk mindazon új természett udományos mód-szerre, melyeket a keltezésre alkalmaztak. (Egy régebbi kézikönyv már tucatnyi módot sorolt

fel.) A keltezés hibahatárai miatt sokuk a közép-kori régészet számára kevésbé eredményes. Több esetben ezért egymástól eltérő módsze-rek (pl. C14, termolumineszcens, földmágneses) eredményeit vetett ék össze, hogy pontosabb keltezésre jussanak. Az időigényes és drága elemzések elvégzése csak ott indokolható, ahol a hagyományos régészeti és stíluskritikai meg-határozás már nem elegendő.

ARCHEOZOOLÓGIA ÉS ARCHEOBOTANIKA

Annak ellenére, hogy itt két különböző tudo-mány eredményei jelentkeznek, hangsúlyoz-nunk kell, hogy a régész számára nagyon össze-függő kérdésekre kínálnak feleletet. Egymást kiegészítő adatokról van szó, kezdve a termé-szeti környezet megismerésével (pollenek), ami összefüggésben van a termesztett növényekkel, a vadon növő és a kertgazdálkodás nyújtott a táplálékkal. A vadászatot, legyen szó egyszerű táplálékszerzésről, vagy a feudális életforma tartozékáról, alapvetően befolyásolta a ter-mészeti környezet. A botanika a földművelés-kertgazdálkodás meglétéhez szolgáltat bizo-nyítékokat, de a régió természeti viszonyait is mutatja, amennyiben a fogyatkozó erdőségek (pollenvizsgálatok különböző korszakokból) a települések sokasodását jelzik a tágabb környe-zetben. A gyümölcs- és fűszermagvak nemcsak a táplálkozás módjára, divatjára és a társadalmi helyzetre utalnak, hanem a kereskedelmi kap-csolatokra is.18

Az állatcsontok nemcsak a táplálkozás összetett ségét, koronként megváltozó arányait bizonyítják, hanem a vallási-kulturális szoká-

sokat is, a kutya-macska-énekesmadár esetében egyrészt a háznál tartott divatos, kedvelt fajtá-kat jelzik, ezen túlmenően a kutyák a vadászat-hoz vagy pásztorkodáshoz nyújtott ak nélkülöz-hetetlen segítséget.

Szerencsére a régész mindkét vizsgálati módszer anyagát azonos helyről gyűjti össze, a kétféle kiértékelés eredményeit összesítheti, egymást kiegészítve. Ezek a régészeti megfi gye-lés kronológiai és topográfi ai adataival, vala-mint a szokásos tárgyi leletekkel egybevetve már jóval több következtetésre adhatnak lehe-tőséget. Itt is követelmény, hogy a vizsgálatra kiadott anyag nem összeöntve, hanem elkülöní-tett csoportokban kerülhessen meghatározásra (pl. házanként), hiszen az egyes leletcsoportok esetlegesen eltérő összetétele csak így tűnhet ki. Itt ugyanarról van szó, amit már korábban kiemeltem: az adatgyűjtés bizonyos feladatai az ásató személyes felelősségi körébe tartoznak, nem háríthatók át.19

A botanika kutatói is szükségesnek tartot-ták, hogy a kiértékelés során középkori auk-torok szövegeit és régi képeket használjanak

Az elemek összevetésével a skóciai szigetek lelet-anyagának ilyen típusú vizsgálatát is elvégezték, tíz helyről három-három mintával. A lelőhelyek a dendrogramon jól csoportosultak, mégis három esetben eltérő lelőhelyek (külön szigetek) közeli rokonsága látszik. TOPPING – MACKENZIE 1988, fi g. 2. Különböző anyagvizsgálatoknál – bár sokféle elemet vesznek tekintetbe – mégis találkozunk a minták 10%-ánál is a vártt ól eltérő esett el. Ez is arra int, hogy csak kellő számú minta ad jól értékelhető eredményt. Ráadásul, amint egy másik vizsgálat során kiderült, ha az elemzés során nagyon bővítik az elemek számát, az eredmény nem jobb, hanem rosszabb grafi kus defi níciót hozhat. A vizsgálati módszer nehézségei miatt az archeomagnetikus mérést kormeghatározásra (a mágneses pólus változásainak

alapján) ritkábban használják. A cserépben-téglában megőrződött mágneses irány alapján kapott értékek többféle eredményt adhatnak, ezek közül a valós korra csak másféle keltezési módszerek bevonása (C14, termolumineszcens) ad módot. Lásd RIISAGER – ABRAHAMSEN – RYTTER 2003.

18 A középkori földművelés és az erdők viszonyáról széles körű átt ekintést ad: WILLERDING 1979, 332–334. Botanikai lelet (pl. szerecsendió, Pozsony, 15–16. század), mint a távolsági kapcsolatok bizonyítéka: BENEŠ – KOČÁR – SUCHÁ 1998 (részletes nemzetközi irodalommal).

19 HOLL 2005a, 185–186. – Nemcsak az ásatás vezetése a régész feladata, hanem az ásatás végével a restaurálás irányítása, a feldolgozás koordinálása is, lehetőség szerint más szakemberekkel együtt működve.

52 Holl Imre

(sajnos hazai viszonylatban erre kevés a lehe-tőség), utalva például Albertus Magnus 13. szá-zadi könyveire. Ebben szó van többek között a trágyázás, az öntözés, a talajerózió, az oltás, a kertészet, a gyümölcsfák, a kórokozók elleni védekezés és a nemesítés kérdéseiről.20 Ez jól mutatja a középkori szerzetesek szerepét az ilyen gyakorlati ügyek tanításában. Ezért egy kolostorásatás anyaga a szokásostól eltérő lehet, amely nemcsak a szerzetesi életmódra utal, hanem fejlett ebb ismeretekre is. Ennek megnyilvánulásait olyan vidéki kolostorok esetében hasznos vizsgálni, amelyek saját bir-tokaikon végeztek mezőgazdasági tevékenysé-get, illetve kertgazdálkodást. A pilisi ciszterci kolostor esetében a pollenvizsgálatok szerint a környező erdők a középkorban még kiterjed-tek voltak. A késő középkorban a gyümölcsfák (kertgazdálkodás) szerepe jelentős.21

A magyarországi kutatás elsősorban a mag- és termésleletek feldolgozásában és kultúrtör-téneti értékelésében mutat jó eredményeket. Már 1974-ben országos összefoglalás mutatt a ki a növényfajtákat: a honfoglalás és Árpád-korból 17 helyről, a 14–17. századból 23 hely-ről.22 Az átt ekintés szerint az összes régészeti korszakból a legtöbb növényfajt és lelőhelyet a középkori régészet adta. Új gyümölcsféle-

ként csak a görög- és a sárgadinnye jelent meg (Buda), majd a kökény, a fekete eper és a füge is kimutatható volt.23 Az összefoglaló tábláza-tok a budai vár területéről már öt lelőhelyet ismertett ek a 13–15. századból. Jelentős meny-nyiségű leletet a Hess András tér 1. alatt feltárt gödör (a 14–15. századi pénzverő-ötvösház mellett , 1047 termés) és a Dísz tér 8. szám alatt i ház (13–15. század, 1721 termés) kútja adott . P. Hartyányi Borbála kultúrtörténeti oldalról is elemzett egyes fajtákat, megállapítva például hogy a füge nem török, hanem olasz eredetű, de jelentős kereskedelmi forgalma mellett szá-molhatunk budai ültetésével is. A görögdinnye sem török közvetítéssel jutott ide, mint koráb-ban vélték. Kétféle dinnyemag már az általam feldolgozott , 13–14. századi, Dísz tér 10. szám alatt i kútban is volt.24 A meggy elterjedtségét bizonyítja számos középkori település neve, és 1275-ből ismert első említése is.

A legkorábbi, jól keltezett magvak a budai Hunyadi János út 22. alatt i lelőhelyről kerültek feldolgozásra, melyek egy, a 13. század második felére keltezhető cserépfazékban voltak. (A lelet sajnos nem rendszeres ásatásból származik.) Itt már előfordult a meggy, a mogyoró, az alma, a kökény, a görög- és a sárgadinnye, a fekete eper, a hamvas szeder és a dió, legnagyobb mennyiségben pedig a szőlő. Kiértékelésük sze-rint25 fejlett kertgazdálkodást és szőlőművelést bizonyítanak. Ekkor már a szőlő számos fajtáját ismerték a budai dombok művelői.

Az ország más lelőhelyeiről a gondos gyűj-tés ellenére is csak aránylag kevés jól kiérté-kelhető mennyiségű, középkori magleletet lehetett feldolgozni.26 Az ispánsági várak közül csak Hont égett rétegének Árpád-kori anyaga adott képet a gabonafajtákról. A vidéki kolos-torok közül az említett pilisi adatok mellett Kaposszentjakab 16. századi égett rétege nyúj-tott jobb eredményt (főleg gabonafélék, vala-mint a lóbab, a lencse és a köles mint táplálék dokumentálásával). A várak leletanyaga inkább csak a kora újkort képviseli, így Hollókő ese-tében, ahol a vár több pontjáról 16–17. századi anyagot gyűjtött ek, gabonaféléket, valamint többféle gyümölcsöt mutatt ak ki. De ugyanígy ritka a középkori falvakból származó botani-kai anyag is. Cegléd Árpád-kori temetőjéből27 zömmel gabonafélék ismertek, Tiszaörvény28 esetében viszont csak búzáról tudunk. Az újabb ásatások közül ígéretes a csak előzetes közle-ményekből ismert Szentkirály, ahol vermekből,

20 WILLERDING 1979, 273. Tudományosnak tűnő, de téves kritika volt, amikor e középkori szöveget nem tar-tott ák bizonyítéknak, mondván, hogy szerzője itáliai forrásra támaszkodott . Hisz nem az eredet a kérdés, hanem hogy saját kortársait és eljövendő olvasóit mire tanított a. Nem véletlen, hogy az Egyház a szer-zőt a „természett udományok szentjének” nevezte.

21 HOLL 2000, 33. Nyugati kolostorok adatainak kiérté-keléséhez lásd Klösterliche Sachkultur 1980.

22 P. HARTYÁNYI – NOVÁKI 1973–1974.23 P. HARTYÁNYI 1975–1977. Itt más budai lelőhelyekről is

ismertet maradványokat, például egy Hunyadi János úti, 13. századi leletet. A munka számos rajzzal és képpel dokumentált.

24 A régebbi kutatás elmaradott ságát mutatja, hogy ak-koriban a botanikus kolléga még kételkedett a kút-leletek régiségében. Ezért könyvemhez (HOLL 1966) nem adott írásos jelentést a leletekről, csak meghatá-rozásokat. Az egyes magvak darabszáma itt semmi-képp sem reprezentálta arányukat, hisz a leletmentés során nem volt lehetőség nagyobb mennyiségű isza-pot vizsgálni, ezért csak a fajták felsorolása történt.

25 SKOFLEK – HORTOBÁGYI 1973; FACSAR 1973 (1488 mag).26 P. HARTYÁNYI – NOVÁKI 1973–1974.27 Cegléd-Madarászhalom: TOPÁL 1972.28 RégFüz Ser. I. No. 24 (1971) 76. (Horváth B.); RégFüz

Ser. I. No. 25 (1972) 81. (Horváth B.).


szemétgödrökből és kutakból került elő jelen-tős anyag.29 Itt átt örést jelent, hogy mintegy 20 000 botanikai leletből 160 növényfajt hatá-roztak meg, így ez az egyik ilyen szempontból leggazdagabb lelőhely a Kárpát-medencében. A gabonafélék mellett konyhakerti növények, gyümölcsök és gyógyászati felhasználásukról ismert növények széles skálája értékelhető. Más adatok a környezet növénytakarójáról adnak képet, így a kert, szántó, rét, vízpart és erdő ará-nyairól. Csak remélhetjük, hogy a 15. századtól a 17. század elejéig terjedő korszak általános képe mellett a részletes elkülönítés rövidebb időszakokra jellemző adatokat is fog eredmé-nyezni.30

Részletes, házankénti bontásban Sarvaly falu leletei a 15–16. század elejéről adnak képet.31 Búza, rozs és köles a 17. házból került elő, nagyobb mennyiségű botanikai lelet a 2. és 3. helyiségben jelentkezett ; a ház pincéjében nagyon sok rozs és köles, valamint lencse és kevés borsó volt. (Úgy véltem, e terményeket nem a pincében tárolták, hanem a ház leégése során a fölött e lévő, fából épült kamrából eshett ek le.) Jelentősebb meny-nyiségű mag a 23. házból származott , de ennek feldolgozása nem történt meg; vélhetően ez is gabona lehetett . Feltűnő, hogy dió a 6., 7., 12., 17. és 21. házból egyaránt előkerült. A falu lakóinál fogyasztása általános lehetett . A gyümölcsöket a 12. házban őszibarack, a 23. háznál vadalma és vadkörte képviseli, ez utóbbiak nyilván a kör-nyező erdőkből származtak. Csupán a maglele-tek alapján még nem következtethetnénk jelen-tős mezőgazdasági tevékenységre, de a régészeti leletanyag vasszerszámai és ezek gyakorisága majd minden házban mégis ezt bizonyítják. Ezenkívül a lemélyített kőpincék (és egy szőlő-metsző kés) a falu tehetősebb rétegének szőlői re utalnak.32

Kivételes kérdés a középkori gyümöl-csöskertek régészeti-botanikai megisme-rése. Helemba-sziget érseki gyümölcsösének pollenmeghatározása szelídgesztenye, alma, körte, szilva és őszibarack jelenlétére muta-tott (13. század?).33 Hasonló célú kutatási terv eredménye a visegrádi királyi palota kertjei-nek komplex ásatása.34 Ennek során megálla-pított ák, hogy a palota északi oldalán elterülő kert közepén egy szökőkutat létesített ek Zsig-mond király korában (alapját korábban35 már megtalálták), ett ől nyugat felé pedig egy kővel kifalazott kút készült kertészeti célokra. Ebből gazdag botanikai anyagot lehetett kiiszapolni

(52 növényfaj, közte 11 féle gyümölcs és szőlő). A kutat a Mátyás kori kertátalakítás során temett ék be.

Itt jegyezném meg, hogy a budai palota déli udvarában rekonstruált „középkori kert” léte régészetileg nem igazolt, de a nyugati belső udvarban sem álltak fák: terazzópadlója volt, a várfal mellett később kövezett járda vezetett .

Az állatcsontok feldolgozásánál nemzetközi tekintetben jelentős eredményekről tudósít a széles körű irodalom,36 a középkort illetően ezt jól kiegészítik az írott források, bár ezek szük-ségszerűen szűkebb vonatkozásúak, főleg a városi és feudális viszonyokra vonatkozó iratok (számadáskönyvek, inventáriumok). Összeha-sonlító vizsgálatok mutatt ák ki, hogy középkori várak, feudális központok anyaga mennyiségi és minőségi szempontból különbözik a vidéki településektől. Itt tekintetbe veendő az is, hogy az előbbieknél számolnunk kell a begyűjt-hető csontanyag hiányosságával, ha a szemét egy részét inkább a várfalon kívülre szórták. Várak és városi patríciusházak esetében svájci adatok szerint ott a késő középkorra a sertés, a szárnyasok és a vad gyakorisága jellemző. De még azonos települési jelleg esetén is feltűnő különbségek adódnak, mert a természeti kör-nyezet is befolyásolta az állatt artás módját: ha erdei disznótartásra volt mód, ott a sertéshús fogyasztása jelentős, illetve a legeltetésre alkal-mas vidékeken a szarvasmarha megnövekedett szerepét mutatt ák ki a vizsgálatok.

29 TORMA 1996.30 A katalógus egy gödör és egy kút anyagából sorol

fel magvakat (144–217. sz.), valamint egy ház konyhájából. PÁLÓCZI HORVÁTH 1995–1997 (ebben a falu környezetéről is ír: 28).

31 HOLL – PARÁDI 1982. A növényekről: HOLL – PARÁDI 1982, 133; SKOFLEK 1984–1985.

32 NOVÁKI 1984–1985. A falutól délnyugatra és észak-nyugatra megtalált szántóföldmaradványok egy részéről (a naposabb fekvésű parcellákról) meredek-ségük és köves talajuk miatt feltételezi, hogy szőlők helyei.

33 KOVALOVSZKI 1989, 88.34 PÁLÓCZI HORVÁTH – SZŐKE 1995–1997. Ebben az 1993–

1996. évi kutatás rövid összefoglalása és a további kutatás szándéka olvasható. Az ásatás előtt geofi zikai felmérés készült. Sajnos a gyümölcsfajokat nem sorolja fel.

35 Héjj Miklós ásatása. DERCSÉNYI – HÉJJ 1958, 434, 567. kép.

36 Főleg közép-európai viszonylatban jó átt ekintés (nem csak várakról), nagyon bő irodalommal: KÜHTREIBER 2006.

54 Holl Imre

Az írott források és képi ábrázolások alap-ján jelentős számú kultúrtörténeti feldolgozás számolt be a középkori városokban tartott álla-tokról (kutya, macska, madarak, de kivételesen

hal is).37 Ez mutatja, hogy szerepükről akkor sem feledkezhetünk meg, ha csontjaik csak rit-kábban kerülnek elő.

A MINDENNAPI ÉLET MEGISMERÉSE – LÁTSZAT ÉS VALÓSÁG

A régészeti és természett udományi kutatások eredményei, viszonyuk az egykori valósághoz csak korlátozott mértékű. Minden régész tudja, hogy leleteinek mennyisége és összetétele a körülmények függvénye, ezért vizsgálatuk önmagában nem nyújthat pontos információ-kat a tárgyi emlékek egészéről. Jellemző bizo-nyítéka ennek például egyes középkori kutak anyaga. Miközben a kútleletek segítségével első ízben nyertünk átfogó képet a háztartás-ban használt egykori fatárgyak és bőrlábbelik formai részleteiről, még az előbbiek kiemel-kedő szerepének ismeretében (amit egyébként az írott források már régen bizonyított ak) is feltűnő volt sok esetben a mindennapos vas-eszközök itt eni hiánya. Gyakran csak egy-két töredék utalt ezekre, miközben az ásatásoknál nagy számban kerültek elő.38 Gyakorta próbálja a régész a hiányt, vagy a fémtárgyak csekély mennyiségét avval magyarázni, hogy a törött vasat értéke miatt újra felhasználták (nem csak kutak esetében találkozunk ilyen megállapí-tással). Szegényebb környezetben, vagy ahol helyben kovácsműhely is volt, ez a magyarázat elképzelhető lenne, de nem tartom igaznak.39

A régész számára a kritikai szemlélet és a forrás kritika mindenféle kiértékelés és össze-vetés esetében lényeges, sőt, elengedhetetlen.40

Mi volt az adatok forrása? Milyen körülmények játszott ak szerepet a leletanyag és a botani-kai-zoológiai anyag gyűjtésénél? A statisztikai ered mények összevetését például az állat-csontanyagnál milyen számítások alapján adták meg? Már korábban fi gyelmeztett ek arra, hogy az ilyen szempontból eltérő közlések adatai (pl. a csontdarabszám, az egyed szám és a hússúly számítások esetében) nehezítik az összehason-lítást. De ugyanígy a pollenmennyiség esetében is korrekciós számítás szükséges.

A mindennapi élet41 megismerésénél – e modern szemléletnél – valami általánosat próbál a régész-kultúrtörténész kimutatni. Csakhogy a valóság sokkal diff erenciáltabb volt. Egy városi házban akár egy évszázad alatt – a régész általában ilyen pontossággal képes a leleteit meghatározni, beleértve az itt tárgyalt mag- és csontleleteket – egymást váltott a több eltérő foglalkozású tulajdonos, nem is szólva a szolgaszemélyzetről és szegényebb bérlőkről. A leletek így valamilyen átlagot, a városi viszo-nyokat jelentik, nem az egyes eltérő személye-ket. (Szerencsés esetben egy-egy kiemelkedő lelet rövidebb időre és az akkori tulajdonosra utal. Főrendű háztulajdonos esetében gyakori volt, hogy évenként csak rövidebb ideig tartóz-kodott városi házában, máskor vidéki birtokán, várában lakott .)

Ugyanakkor a középkori falu sem volt egy-rétegű: eltérő vagyonú lakosok éltek itt , köztük egy-egy kiemelkedő nemesi kúria tulajdonosá-val. A várakban sem csak lovagok laktak, ráadá-sul ezek is eltérő rendűek voltak. Egyes várak anyagának összevetésekor ez is kitűnhet, ha az okleveles adatokat is segítségül hívjuk. A lelet-anyagban egy ékszer, ritka importkerámia vagy -üveg ugyanúgy fi gyelmeztető adat, mint egy-egy ritka gyümölcs- vagy fűszermag – tehát az átlagostól eltérő, statisztikailag nem jellemző lelet.

Nagyon sok vizsgálati módszer esetében, ha számos adat áll rendelkezésre, ezek átt ekin-tése-összefoglalása statisztikai százalékos meg-

37 WACHA 1980.38 Példák erre: Buda, Dísz tér 8. és Dísz tér 10. kútjai.

Plzeň egyik kútja (14. század második fele–15. század első fele) sok kerámia-, üveg-, fa- és bőrlelett el, de csak egyetlen vasszekerce-töredékkel. Greifswald (Németország) egyik latrinájának 14. század eleji betöltése mintegy 600 kerámia- és 140 üvegtöredéket, 1700 faleletet, ugyanakkor a mintegy 1300 állatcsont mellett csak hat darab apró vasat (késtöredéket, csatot) tartalmazott . SCHÄFER, C. – SCHÄFER, H. 1997.

39 Sarvaly faluban volt kovácsműhely, de itt az ásatási leletek alapján csak egy törött kardot próbáltak hasznosítani. A falu fémleletei kimagasló mennyiséget képviselnek.

40 HOLL 2005a.41 Az Alltag fogalom elemzése, sokrétűsége: KRAUSKOPF

2006.


határozással ad szemléletes képet. Ez akkor is jól használható egyezések vagy eltérések kimu-tatására, ha azonos módszerű, de különböző lelőhelyeket, különféle leletegyütt eseket kiér-tékelő eredményeket szembesítünk egymással. Nem veszíthetjük szem elől, hogy a százalé-kos értékek rendszerint egy bizonyos átlagot jelentenek, ami csak akkor közelít a valóságos helyzethez, ha jobban körülhatárolt, tehát nagy szórásoktól mentes adatok összesítéséből áll. (Ezért nem ad jó képet például a több száz évet felölelő leletanyag összesítése.)

Egy írásos forrásra támaszkodó németor-szági összeírás a paraszti gazdaságok állat-állományáról jól mutatja, hogy egy statisztikai összesítés hogyan közelíthet szerencsés eset-ben a valós képhez. Az 1497. évi összeírás a Braunschweig-Lüneburg Hercegség 83 faluját, ezeken belül valamennyi portát, ezek állatállo-mányát összeírta.42 Azért, hogy pontosabb képet adjon, kiértékelője a vagyoni különbségek alap-ján négy csoportra osztott a az egyes portákat, a gazdagoktól a legszegényebbekig. Ez már jól mutatja, hogy egy falun belül milyen diff eren-ciált volt az állatállomány. Összesítve, a leggaz-dagabbaké volt az állomány 53%-a, a középré-tegnél 30% volt, a legszegényebbeknél csak 2,9%.

Egy családra átlagosan 2-3 ló, 16 szar-vasmarha (ökör-tehén), 17 sertés, 45 juh, 0-1 kecske és 3 méhcsalád jutott , ami természete-sen statisztikai eredmény, a valóságos helyze-tet nem fejezi ki. A legszegényebbeknél például csak egy szarvasmarha és egy méhcsalád volt. Ulrich Bentz ien hangsúlyozza: „Nem beszélhe-tünk a paraszti gazdálkodás egyformaságáról [...] egyénileg diff erenciált” a feudális faluban az állatt artás. A szarvasmarhák nagy száma a korszak jól ismert jelentős marhakereskedel-mével magyarázható, a városokhoz közel fekvő falvakban volt több a ló. A jelentős juhtartás a régió adott sága, a gyapjútermelés hasznát jelenti. Összességében azonban „nem beszélhe-tünk kiszámítható normáról”.

***

A magyarországi állatcsontanyag feldolgozása már eddig is jó kiértékeléseket hozott , ráadásul gyakran kultúrtörténeti oldaláról is elemezték. Bökönyi Sándor összefoglalása országos átt e-kintést nyújtott , ebben a középkor is számos lelőhellyel szerepelt.43 Jelentősebb mennyiségű

lelet képviseli a falvak közül Szarvas-Rózsást (10–12. század), Kardoskutat (Árpád-kor), Tiszalök-Rázomot (11–13. század), a késő középkorból Csepelyt (14–15. század) és Túr-keve-Móricot (15–16. század). A koraiak között feltűnő különbségek mutatkoznak. Rózsás esetében a vadállatok aránya 18% (egyedszám alapján), ötféle hallal, Kardoskútnál csak 2,3%, de mind vadászott vadak csontjai, Rázom eseté-ben megint 7% körüli, a halak mellett feltűnően sok vadászott szarvassal. A késő középkori tele-püléseken a vad aránya csökken, Csepely ese-tében ugyan magas, 10% felett i, de ez esetben tekintetbe veendő, hogy a feltárt házak tulajdo-nosai között kiemelkedőbb rangú személyekre utal a régészeti leletanyag, és egy kő udvarház is volt.44 Az újabb ásatások közül a 11–13. száza-dot Tiszaeszlár-Bashalom falujának leletei vilá-gítják meg.45 Itt feltűnő a szarvasmarha magas, ugyanakkor a sertés csekély aránya (48, illetve 10%); ha ezt az előbbiekkel (Szarvas-Rózsás, Kardoskút, Tiszalök-Rázom) vetjük egybe, akkor nyilván a környezet természeti adott sága-ira kell utalnunk.46 A vad (egy-egy őstulok, őz, nyúl) viszont feltűnően kevés a többi, hasonló korú lelőhelyhez képest.

A késő középkori falvak közül Sarvaly ese-tében most is részletesebb képet ad a házan-kénti megfi gyelés.47 Ha az építészeti kialakí-tást, melléképületekkel történő ellátást, illetve a falun belüli elhelyezkedést tekintjük, három

42 BENTZIEN 1984, 77–83. Braunschweig-Lüneburg Hercegség feudális falvainak adójegyzéke. Nem szedtek adót a baromfi után, ezért ezt nem tudjuk számszerűsíteni.

43 BÖKÖNYI 1974, a 372., 386., 400., 412. és 420. oldal táblázatai. A 77–87. oldalon általános átt ekintés található a középkorról, nemzetközi adatokkal. – Egy új összefoglalás az Árpád-kori állatt artást tekinti át, lásd VÖRÖS 2000.

44 KOVALOVSZKI 1969. Két udvarházat is említenek írásos adatok 1518-ban.

45 KOVALOVSZKI 1980, 43–44. Bökönyi Sándor alapján, táblázata összeveti négy másik faluval.

46 KOVALOVSZKI 1980, 44. A mocsaras árterület szerinte nem indokolta a sertéstartás csökkenését; magam inkább evvel magyaráznám, hisz ez a szarvasmarha szabadon tartására volt kedvezőbb.

47 HOLL – PARÁDI 1982; MATOLCSI 1982. A csontleletek a 15. század–16. század első harmada között i időből származnak. Matolcsi a 232–233. oldalon összehason-lításokat ad más falusi, illetve városi adatokkal. Meg-állapítja, hogy marhahúst itt nagyobb mennyiségben fogyasztott ak, mint disznót (a csontok százalékos ará-nya alapján), miközben az egyedszám a sertésnél volt

56 Holl Imre

gazdag ház válik el a többitől (a 17., 23. és 26. ház), az állatcsontok mennyisége ezeknél volt a legnagyobb, de a csirke és liba is itt mutat-kozott . A vad (szarvas, őz) is ezekre jellemző, nyúl és fácán kett őben (17. és 23. ház) volt. Eltér ett ől a 15. ház, amelynek lakói vaddisz-nóra is vadásztak. Mint kőpincés ház, ez is tehetősebb, szőlővel rendelkező tulajdonosé lehetett . Sarvalyon a vad arányszáma (egyed-szám: 16%, csontszám: 6,8%) többszöröse más késő középkori falvakénak; Matolcsi János ezt a környezet erdeivel, a jó vadászati lehetőség-gel magyarázza, magam e mellett kiemelném a kisnemesi-nemesi jelleget, illetve a 23. ház esetében valószínűleg a falu papjának társa-dalmi helyzetét. Matolcsival ellentétben nem gondolom, hogy csak a 17. ház lakójának volt vadászati joga, ezt ugyanis csak 1504-ben kor-látozta a királyi dekrétum.48 A lótartás a falu-ban általános lehetett , de erre nem a lócsontok arányából következtethetünk (Matolcsi szerint itt hideg- és melegvérű lovak is voltak), hanem az erre utaló vasleletekből: patkó, zabla, sarkan-tyú, kengyel, lóvakaró kilenc házból származik. A kisnemesi életformával együtt járt – még ha körülményeit tekintve nem sokban különbözött is a parasztokétól – a hadbavonulási kötelezett -ség és így a ló is. A lóhús fogyasztását Matolcsi

bizonyított nak látja a földarabolás alapján, még ha ez nem is volt rendszeres. A sertéseknél az egykori bakonyi formához tartozás látható, az erdei makkoltatás lehetőségével; zömmel a tel-jesen kifejlett , idős egyedeket vágták le. Csont-jaikat enyv főzésére használták.

Matolcsi János fi gyelmeztet, hogy az állat-csontok megoszlása nem ad teljes képet a tel-kenkénti különbségekről, öt háznál ezek hiánya a felszíni erózió eredménye lehet; a feltárások-nál általában a szemétgödrök (esetünkben egyes pincék) tartalmazzák a legtöbb csontot. Magam elsősorban az építészeti kialakítás, illetve bizo-nyos leletfajták alapján következtett em a társa-dalmi képre.49 Az állatcsontok ehhez csak kiegé-szítést, más oldalú megvilágítást nyújtanak.

Az újabb faluásatások közül a már előbb említett Szentkirály állatcsontjairól két ásatási év alapján adtak előzetes értékelést.50 Ez így az összképre nem jellemző, ugyanakkor a húsfel-dolgozásról, a fogyasztásra kiválasztott testré-szekről részletes, táblázatokba foglalt adatokat eredményezett . A kis testű és nagyobb testű szarvasmarhák egyaránt előfordultak. Emellett a juh-kecske tartása, fogyasztása volt jelentő-sebb, a sertésé kisebb; utóbbiaknál nagyobb számban a süldőket vágták le. A lóhús fogyasz-tását Somhegyi véleménye szerint a csontok nem támasztják alá,51 bár korábban elfogadta. A kun faluban karóra tűzött – bajelhárító – lókoponya is kimutatható.52 Sajnos az anyag keltezése (15–17. század) – mint már említet-tük – nem alkalmas a hódoltság kora eltérő tör-téneti-gazdasági vonásainak a megrajzolására, a továbbiakban a jobban keltezhető anyagrésze-ket el kell különíteni.

Városaink közül a legtöbb feldolgozás Buda polgári lakosságának fogyasztási szokásait vilá-gítja meg. A déli városrészben, az egykori Zsidó utca nyugati házsorának nagyarányú feltárása adott először képet az itt eni helyzetről, a leg-gazdagabb régészeti és természett udományi anyagot főleg a gödrök és kutak szolgáltatt ák (nagyobb részük részletes feldolgozására még várni kell). A legdélebbi házak környékéről két gödör 13–14. század eleji anyagáról készült kiértékelés.53 A feldolgozásban a két gödör szét-választva szerepel, de nem egészen egyforma képet nyújtott ak, amit közelségük ellenére hangsúlyoznom kell. A húsfogyasztást (százalé-kosan fogyatkozó sorrendben) a marha, a sertés és a kiskérődzők jellemzik, ezek meghatározó aránya az általános képhez közeli; a délkeleti

magasabb. 2. táblázata közli házankénti bontásban a leleteket, a legtöbb vadállatcsont a 23. ház (a templom mellett ), a 17. ház (a gazdag kályhás ház) és a 26. ház (délkelet felé az utolsó csűrös ház) területén található.

48 HOLL – PARÁDI 1982, 79, 135–137. jegyzet.49 HOLL – PARÁDI 1982, 129–132; HOLL 2005a, 1. kép (a

ritkább lelett ípusok jelentkezése a falutérképen).50 SOMHEGYI 1995–1997. A 8. jegyzet szerint kb. 40 000

csontot gyűjtött ek, a vizsgált kb. 2,5%.51 SOMHEGYI 1995–1997, 11. A IV. táblázat a csontkate-

góriákról ezt nem támasztja alá, egy részük a legjobb értékű testt ájakból van. SOMHEGYI 1996, 31–34. Itt a lónak a kunok életében betöltött megkülönböztetett szerepét és a lóhúsfogyasztást említi. Leölésüket a koponyacsontok bizonyítják (tehát nem elhullott lo-vak). A katalógusban ponty, harcsa, keszeg csontja is szerepel.

52 TAKÁCS 1988–1989.53 CSIPPÁN 2004, 201. A két gödör a királyi istálló terüle-

tén álló házakhoz tartozott (sajnos a gödrök számozá-sa nélkül). A címben adott keltezést a kerámialeletek alapján (TÓTH 2004) a 13. század második felétől a 14. század első feléig lehet szűkíteni a délkeleti gödör-nél, az északkeleti csak 13. századi. Talán ezért jóval nagyobb a baromfi százalékaránya a délkeleti gödör-ben (20,1%, míg az északkeleti, korábbi gödörben csak 6,6%).


gödörben emellett sok volt a tyúk. A vad – őz, nyúl, madár – nagyon kevéssé reprezentált, ugyanígy a hal is. (Ez utóbbi kutatási hiányos-ság is lehet, mert a források nagy halbőségről írnak.)54 A sertés 16–20%-os jelenléte alapján az utca déli házaiban ekkor sem laktak zsidók.55

A város északi részén, közel a Szombat-piachoz, egy ház sziklagödre „14–15. századi” leleteket tartalmazott . Az állatcsontok feldolgo-zója nemcsak ezt értékelte, hanem a középkori piacok képét is felrajzolta.56 Eszerint a mészár-székekben történt az állatok feldarabolása, így a háztartásokba már az értékesebb „csonthús” került. Az északi ház gazdájára szerintünk fényt vet, hogy itt , ha csekély számmal is, de gímszarvas és vaddisznó, valamint vadmadár szerepel, ami nem az átlagos polgári fogyasz-tás jellemzője. Ha ezt összevetjük a régészeti leletekkel, kitűnik, hogy a 13. század végén és a 14. században olyan tárgyakat57 használtak itt , amelyek a szokásos polgári környezetben rit-kábbak voltak, így jelentősebb háztulajdonosra utalnak.

A Dísz tér 10. számú ház (a középkori Szent György-templom nyugati oldala) pincekútjá-nak feltárásából58 előkerült anyagra jellemző volt a kiskérődzők, elsősorban a juh magasabb aránya (15%), mely azonos volt a sertésével. Még inkább szembetűnő a tyúk gyakorisága (azonos százalékkal), talán mert itt 13–14. szá-zadi a leletanyag. Bökönyi Sándor a csontok jellegéből – sok juhszarv, koponya, ujjcsontok – arra következtetett , hogy itt háznál történt egyes állatok levágása.59 A vad viszont kevés volt (egy nyúl és hal) az előző házhoz viszonyítva.

A budai állatcsontok lelőhelyeinek és eltérő korának vizsgálata60 az egyes fajok eltérő ará-nyára következtet. Kiinduló adatsort a déli városrész (az Istállóktól északra) egyik kútja adott , majd 5000 csontjával. A grafi konok mély-ség szerint különböztetik meg az egyes mennyi-ségeket. A legalsó szakasz jelenti a középkort, a 14. századtól kezdve a hódoltság kezdetéig. (Ezen belül nincs elkülönítés, nem ismert, hogy a régészeti leletek alapján osztott ák négy sávra a 3,5 m vastag feltöltést, vagy csupán mecha-nikus tagolás történt?) A feldolgozás 1. ábrája 50 cm-es felbontásban adja a háziállatok szá-zalékos előfordulását. Ebben feltűnő, hogy a lócsont egy középső sávban volt nagyon gya-kori, alul viszont nagyon kevés. (Mivel a régé-szeti leletek feldolgozása még várat magára, nem tudjuk, hogy ennek korrendi oka volt,

vagy csupán a véletlen műve; az sem világos, hogy a középkori betöltés szakaszos vagy egy-szeri esemény volt-e?) A baromfi itt feltűnően magas, az összesítésben 19%. A vad nagyon kevés, a macska gyakoribb, mint a kutya. A hódoltság korszaka egészen másféle képet ad: a kiskérődzők aránya a 10,5 m mélységtől felfelé hirtelen megugrik és jóval felülmúlja a többi háziállat arányát. A szerző itt bizonyítja a muzulmán lakosság megjelenését; egyben táb-lázataiban összeveti a hasonló képet adó Pasa-palota csontanyagával.61 A történelmi, kultu-rális változás feltűnő alakulását már ez a régi összefoglalás is kimutatt a: a juh-kecske húsának fogyasztása jellemző, miként a sertés csekély aránya is.62 Nagyjából hasonló képet nyújtott ez a vizsgált kút is; a sertés számaránya jelenték-telen, viszont itt a baromfi a többszörösére nő a középkorinak, és a vad is gyarapodó. A kutyák mennyisége ekkor nagyobb a macskákénál (bár a törököknél nem volt kedvelt; szerintem, mint az utcai szemét eltakarítóit, itt is eltűrték, ahogy a Balkánon is).

Sajnos más városok állatcsontleletei cseké-lyebb mennyiségük miatt még nem adhatnak

54 Már régebben is felhívták a fi gyelmet arra, hogy csak iszapolással lehet a halcsontokat jól kinyerni, de még akkor is számításba veendő, hogy a háznál tartott kutya-macska valószínűleg megett e a maradékukat. Újabb svájci vizsgálatok szerint az iszapolás főleg a kisméretű halak nagy arányát bizonyított a városi környezetben, már a 13. században.

55 „A hosszú utcának nyilván csak egy részét lakták zsidók.”: VÉGH 2003, 15. A középkori városi utcanevek a feltűnő épületek, lakók alapján keletkeztek, de ez nem jelent kizárólagosságot, mások is laktak ott .

56 VÖRÖS 1992. – Itt kell fi gyelmeztetnünk arra, hogy a sziklagödör szemétanyaga a 13. századtól a 15. század első feléig tart, lásd BENCZE 1992. Az üvegekről: H. GYÜRKY 1992. Keltezéseikből az is kitűnik, hogy a leletek zöme 14. századi, a 15. század első feléből már csekély az anyag.

57 Pl. mázas átt ört oromcsempe, sok velencei üveg (14. század), bécsi mázas kancsó állatfejes kiöntője (13. század vége).

58 HOLL 1966; BÖKÖNYI 1966.59 BÖKÖNYI 1966, 84. Arra következtetett , hogy talán egy

polgár vagy nemes Buda környéki majorjából hoztak ide levágandó állatokat.

60 CSIPPÁN 2007. Táblázatai részben eltérő módszert alkalmaznak.

61 BÖKÖNYI 1974, 350.62 BÖKÖNYI 1974, 43–44. Már itt fi gyelmeztetett , hogy a

hódoltsági területeken belül elkülöníthető a török népesség és a megszállt országrész visszamaradt keresztény-magyar lakosságának leletanyaga.

58 Holl Imre

valós képet a fajonkénti arányokról (Pest, Vác, Visegrád-Szálloda udvar és Fő u. 73.). Kivételes eset a Visegrád-Kálvária lelőhely nagy meny-nyiségű anyaga a 14. századból.63 Feltűnő itt a baromfi nagy mennyisége (egyedszám szerint 26,6%), a szarvasmarha szerepe nem olyan kimagasló, mint másutt ; ezekkel szemben a vad aránya (13,85%) megközelíti a királyi székhe-lyekét. Ráadásul a 11 fajhoz tartozó 40 egyed nagyon sokrétű képet mutat. Több vaddisznó, szarvas és őz mellett nyolc fogoly, két fácán, valamint rigó, kánya található az anyagban. Négy mókus és egy medve is kitűnik a szokásos vadfajok közül. Csak a régészeti leletek minő-sége és a visegrádi város jövőbeli kiértékelése hozhat magyarázatot e lelőhely jellegére.

A leletanyag csekélyebb száma ellenére Pest város egyik kézművesházának ásatása ritka megfi gyeléseket eredményezett . A késő közép-kori házban vargaműhelyre utaló építményeket tártak fel. Az állatcsontok és más szerves lele-tek szerint itt valószínűleg kecske- és juhbőrök kikészítését végezték. Egyes marhacsontokat eszközként bőrsimítónak használtak, míg a velős csontokat a „zsíros cserzéshez” törték fel. A leletanyag a 15. század második felére utal.64

Egy távoli, székelyföldi mezőváros, Székely keresztúr 15–16. századi anyagának kiértékeléséről azért szólunk, mert kivétele-sen a történeti forrásanyag segítségével a fel-tárt nemesi kúria tulajdonosát is kiderített ék.65

Itt túlnyomó arányú a szarvasmarha, illetve a sertés; a baromfi a 15. században kevesebb, de a 16. században már ez adja a többséget (tyúk 56,9%). Ebben az időszakban növekszik a vad aránya is (7% csontdarabszám), köztük vörös vércse, mogyoróstyúk, fogoly, fürj, csóka és szajkó. E fénykorra, módos lakókra a régészeti leletek (köztük változatos, jó minőségű kályha-csempék sora) minősége is utal, de ezt fejezi ki, hogy értékelője szerint jellemző volt a fi atal állatok (bárány, gida, malac, csirke) fogyasz-tása, kiegészítve vadászatt al (őz, vaddisznó és nyúl). A kúria tulajdonosa a nemes Nyujtódi család, a környéken a legjelentősebb birtokos.

***

A nagyszámú kolostorásatás közül csak kevés esetben kaphatunk értékelhető adatokat az állatcsontanyagról. A legrészletesebb feldol-gozás a budavári domonkos kolostor anya-gát mutatja be, koronkénti felbontásban.66 Az alapos megfi gyelések alapján itt már a 13. szá-zadról is van képünk: szarvasmarha (egyed-szám szerint 17,6%), kiskérődzők, zömmel juh (14,7%) és ugyanannyi sertés, tyúk (5,8%), ez utóbbiak között egyetlen gyöngytyúk is volt. Első látásra meglepő a háziállatok (64,7%) mellett a vad magas aránya (35,2%): egy őz és két vaddisznó, továbbá vadmadarak (fácán, fajd kakas) és halak (ponty, harcsa, keszeg). A 14–15. században a háziállatok aránya vala-mivel magasabb, a vadé pedig kevesebb (77,2% háziállat, 22,7% vadállat), de az utóbbi még így is jelentős. Ekkor tűnik fel először a nyári lúd és a mezei nyúl. Pusztán az összetételből talán a gazdagabb polgári-nemesi étkezés hasonló-ságára gondolhatnánk, ahol a húsételek vál-tozatossága kívánatos volt. De Matolcsi János megfi gyelései más körülményre mutatnak: a 13. század második felétől kezdve a húsfo-gyasztás csökkenő mennyiségű lehetett , ha azt egy-egy hónapra átszámítjuk. A szerzetesek a hívők ételadományait kapták (nem volt saját majorságuk), ez inkább másodrendű húsanyag volt (a 14–15. században a csigolya- és borda-csontok aránya növekedett , a teljes mennyiség felét meghaladva). A szerzetesek az olcsóbb húsrészeket kapták adományként. Szerintünk a többféle vad és hal is a polgárok, esetenként az előkelőbb lakosság adományainak jelzője. Talán csak nagyobb ünnepek alkalmával jutt att ak a ritkább vadhúsból vagy vadmadárból a prior

63 BÖKÖNYI 1974, 424. Megjelölése: 14. századi település. Héjj Miklós ásatása, 1953–1954. Sajnos, mint az em-lített más visegrádi városi leletmentések anyaga, ez sincs feldolgozva. A Régészeti Füzetek 1963, 89 szerint ekkor a dombon három földbe ásott házat vágtak át csőfektetéskor. Fekvése szerint e terület a magyar városhoz tartozott , a középkori plébániatemplom-tól alig 100 m-rel északkeletre. Az állatcsontok nagy mennyiségéből ítélve jelentős régészeti leletanyaga lehet.

64 VÖRÖS 1996. A ház ásatásáról: IRÁSNÉ MELIS 1996, 211–223.

65 BENKŐ – SZÉKELY 2008; GÁL 2008 (2134 darab).66 MATOLCSI 1981. A részletes feldolgozás külön feje-

zetben tárgyalja a fajokat, megállapítva, hogy itt fordul elő először – már a 13. században – a gyöngy-tyúk, fácán, fajdkakas és keszeg. A 20. táblázatban elkülöníti a 13. század első, illetve második felének anyagát, előbbit a kolostort megelőző itt eni lakosság anyagának tartja, ami más összetételű. – A kolostort megelőző, tatárjárás előtt i településmaradványokról: H. GYÜRKY 1981, 22–23, 130.


asztalára.67 A 16. századtól kezdve jelentős vál-tozás állt be, ami már a török katonaság másféle étkezési szokásainak tulajdonítható.

Márianosztra-Toronyalja pálos kolostora68 a 14. század végétől a 16. század első harmadáig működött , 1540 körül pusztult el. Feltárásából itt csak a kút alsó részének faunáját említjük, mert a többi nagy része már a szerzetesi élet megszű-nése után került ide. A kisszámú szarvasmarha, juh és sertés mellett hat házityúk mutatható ki, vadból csupán egy szarvas, de három macska is. A kolostor területén még mezei nyulak és kutyák is feltűnnek a szemétanyagban.

Harmadik példánk a ciszterci rend korai magyarországi kolostora, Pilis. Ásatásánál a legtöbb lelet a szint fölött i pusztulási rétegből származik, így a 15. század–16. század eleje között i időszakra keltezhető.69 A háziállatok mellett 67 szarvascsont, 25 vaddisznó- és 15 őzcsont szerepel az ásatás első szakaszából. Feltűnő a szárnyasok elenyésző mennyisége. A halfogyasztásra jó lehetőséget biztosított az itt eni mesterséges tó (bár halcsontot alig gyűj-tött ek be). Véleményem szerint a vad jelentke-zése a főúri-királyi vendégek itt eni vadászatával hozható kapcsolatba. Egyetlen csontt al szerepel a bölény (?), ritka vadként, melynek csontja a budai palotában Nagy Lajos király idejében is előfordult.

Bizonyos mértékű összevetést ad Dömös prépostságának egyetlen ásatási évéből szár-mazó anyaga a 14. század második fele–15. század vége közti periódusából.70 Ennek száza-lékos megoszlása: háziállat 84,2%, vad (szarvas, őz, vaddisznó, nyúl) 15,7%. Úgy véljük, már ez a néhány példa is mutatja, hogy a különböző szerzetesrendeknél tapasztalható étkezési szo-kások eltérőek lehett ek; ezt nemcsak a rendi különbségek befolyásolták, hanem a polgári vagy főúri, udvari pártfogókkal tartott viszo-nyuk is. Nem általánosíthatunk, az egyes kolos-torokat külön-külön kell értékelni.

***

A középkori várak és királyi paloták nagy-számú ásatásából csak kevés feldolgozásra utal-hatunk, ráadásul többnyire ezek is részeredmé-nyek, mert az utóbbi évtizedekben is folytatott ásatások kiértékelése még módosíthatja a képet. (Ezeknél a fokozott és alaposabb rétegmeg-

fi gyelések pontosíthatják az egyes évszázadok változását.)

A budai királyi palotából került elő a leg-nagyobb állatcsontanyag, amelynek többszöri kiértékelése71 századonkénti bontásban a vál-tozást is mutatja. Már az első ásatási szakasz anyagát átt ekintve is kiemelte Bökönyi Sándor a fajok változatosságát, különösen a vadászott állatok faj- és egyedszámának feltűnőségét.72 A 13–15. századon belül szembeötlő a leggya-koribb háziállatok között a baromfi számának hirtelen megnövekedése a 14. században, a sok tyúk mellett a lúd és a kacsa megjelenése. (Magunk részéről feltételezzük, hogy az egyet-len páva – itt 16–17. század besorolással – talán még Mátyás udvarához köthető.73 A páva fogyasztására Mátyás udvarában az írott for-rások alapján Bökönyi Sándor is hivatkozik.) A vad nyolc fajjal képviselt a 13–15. században, köztük a hermelin már a 13. században, a farkas a 15. században tűnik fel. A következő feldol-

67 Az étkezéssel foglalkozó késő középkori írások ki-emelik, hogy a vadhús az előkelőbb étkezések vele-járója. Megítélésük azonban különböző: a szarvashús nehezen emészthető és ártalmas, a darut sokáig kell főzni, kevésbé tápláló, ahogy a páva durva húsa is. De a hatt yút elfogadják. (Úgy tűnik, hazánkban nem követt ék ezt a felfogást.)

68 BARTOSIEWICZ 1997. A csontok többsége a kútba utólag bedobott állatt etemekből származott . Köztük őz, róka és számos kutya volt. A kút alsó részének említett csontjai a kísérő leletek alapján a 15. század második fele–16. század első harmada között i időből valók. Az ásatás régészeti-történeti feldolgozása: MIKLÓS 1997, 21–45, 18–70. kép.

69 Bökönyi Sándor az 1973–1977 között i anyagot dolgozta fel, a későbbiek megjelentetése halála miatt elmaradt. Az első szakasz csontjainak meghatározása az MTA Régészeti Intézet Adatt árában található. A rövid átt ekintés: HOLL 2000, 32–33.

70 Bökönyi Sándor alapján: HOLL 2000, 32–33.71 BÖKÖNYI 1958; BÖKÖNYI 1963.72 BÖKÖNYI 1958. A táblázatok változó korszakai (13. szá-

zad, 13–14. század, 14. század, 14–15. század, 15. szá-zad stb.) az ásatási megfi gyelések során rögzített kel-tezéseket jelentik, ahol nem mindig sikerült egyetlen századra szűkíteni a régészeti leleteket. Bökönyi Sán-dor alaposságát mutatja, hogy feldolgozása végén a bő képanyaghoz mindig megadta a régészeti lelőhely és réteg jelzését, amit felhasznált.

73 Az egyetlen pávacsont a Gy.j. (= Gyilokjáró, Nyugati belső udvar) 30. gödör lelete a török korból. Ezt magam ástam, de ebben a hódoltság kori leletek mellett jellegzetes 15. század végi kerámia és üveg is volt, ahogy nagyon sok más török szemétgödörbe is került reneszánsz lelet. HOLL 2005b, 26, Abb. 27.

60 Holl Imre

gozásban a kiértékelés a 13–14. század, illetve a 15. század leleteit foglalja össze. Az állatcson-tok mennyiségének a százalékos összesítése szerint ekkor a háziállatok aránya mindvégig 93% körül volt, a vad sem mutatott nagy elté-rést (7,7-6,2%). Feltűnő változást ekkor is a baromfi mennyiségének növekedése jelentett , de ez a 15. században már háromszorosa (36%) a korábbinak. (Ez részben a városi fogyasztás hasonló tendenciájával, a 14. századtól kezdődő növekedéssel párhuzamos jelenség, ami a kirá-lyi udvarban még fokozott abban érvényesült.) A vadfogyasztás inkább reprezentációs jellegű, hisz mennyiségében nem jelentős, de a fauna változatossága szembetűnő. Bökönyi Sándor is kiemeli, hogy a vadászat és a hal szerepe nagyobb, mint másutt . A királyi udvar vadá-szatának ritka emléke az első bölényszarv, a 14. század második felének rétegéből.74

Kultúrtörténeti szempontból fi gyelemre méltó, hogy főleg az ásatások első szakaszá-ban a budai palota keltezhető rétegei között a „14. század” megjelölés inkább a század máso-dik felére értendő (ha régészeti leletanyagukat összesítjük), ráadásul ilyen rétegeket a többi korhoz viszonyítva csak jóval kevesebbet tár-hatt unk fel. Ezért ennek leletei, az állatcsontok is zömmel Nagy Lajos és Mária királynő udvar-

tartásához köthetők. (A 13. századi besorolás anyagának jó része még a korai városi telepü-lés anyaga, de a század végén már számolnunk kell a korai királyi építkezéssel az István-torony környékén).

A következő feldolgozás anyaga úgyszintén a királyi udvar étkezéséről nyert képet egészíti ki. Lelőhelye a palota Északi előudvara, közelebbről „a szoborleletekkel egy korból és azonos réteg-ből előkerült XIV–XV. századi csontleletek”.75 Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a feldolgozás76 címe túl tágan határozta meg a helyet és a korszakot. Az „Északi előudvar” ugyanis a 13–14. században még a polgárváros része, amit feltehetőleg a 15. század végén kapcsoltak új várfallal a palotához, az itt álló polgárházakat lebontva, és a palotából származó törmelékkel és korábbi szemétanya-gával betöltve. Később, már a hódoltság korá-ban itt török szemétgödröket is ástak. Az udvar ezért összességében a 13–17. század leleteit tartal-mazza,77 de a feldolgozás ezen belül egy kisebb leletegyütt est választott ki. Magam úgy vélem, Zsigmond, I. Ulászló és V. László királyok udvar-tartására jellemző ez az állatcsontanyag, a század második felének szemetéből kevés jutott ide. Jelentékeny mennyiségű a meghatározható csont (3548 darab): a háziállatok aránya 90,8%, a vad 9,16%. A sertés majd kétszer annyi, mint a juh-kecske. A vágásnyomok alapján Matolcsi János a lóhús kismértékű fogyasztását még ebben a környezetben is feltételezte. Kiemeli, mint koráb-ban Bökönyi is, hogy a vadászott és halászott állatoknak az udvarban nagyobb szerepük volt, sok faj képviselt (egyedszám: 57). A vadmadarak között itt új a túzok, a kék galamb, a vetési lúd és a hatt yú. A vadászat bizonyítéka a nyílhegy marad-ványa szarvascsontokban (sajnos a nyílhegy típu-sát a rozsdás maradványok nem árulják el). Való-színűleg vadászatnál használt vizsla koponyája is szerepel a leletek között . Itt került elő az eddigi legkorábbi bivalycsont. (Ennek magyarországi, 11–15. századi írásos említéseit is felsorolta Bökö-nyi Sándor.78) A minőségi húsfogyasztás jellem-zője, hogy a sertés 35%-a fi atal állat volt, de erre mutatnak a fi atal bárányok és a kecskegidák is.

A másik királyi udvar, Visegrád leleteiből csak a korai évek ásatási anyaga került feldol-gozásra.79 Ez a 14–15. századot foglalta magá-ban, tehát az itt eni virágkort. Bökönyi Sándor táblázata a mennyiséget, illetve az egyed-számot adja meg, a leletek részletesebb elemzé-sére nem tért ki. Ha összevetjük az Északi elő-udvar előbb tárgyalt anyagával, úgy nagyjából

74 BÖKÖNYI 1963, 413–414. „É.T. 5. réteg, 14. sz. m. fele.” Ezt a lelőhelyet magam tártam fel és kelteztem. Nagy Lajos kori leleteivel többek közt az I. és a II–III. csoport kályhacsempéi: HOLL 1990, 58–66. Érmek: Nagy Lajos CNH II. 95A és 94A denár. Az Anjou-kori szemét betöltése a század végén történt.

75 MATOLCSI 1977, 179. Keltezését Zolnay László alapján adta, aki ugyanebben a kötetben közli a szoborleleteket és már hivatkozik a Matolcsi János által közölt vizslakoponyára is. ZOLNAY 1977, 79. (74/4. lh.).

76 MATOLCSI 1977. Matolcsi dolgozatának bevezetéséből arra gondolunk, hogy szándékában állt az Előudvar más részeinek leleteit is feldolgozni, hiszen írja, hogy a területen a korábbi település maradványait, valamint török kori anyagot is találtak.

77 A feldolgozásra került anyag a kísérő régészeti leletek és érmek: 1390, 1387–1427, 1430–1437 mellett 18 darab 1440. évi, de 1452–1457. és 1458–1460. évit is tartalmazott . A legnagyobb mennyiséget a Zsigmond kor leletei adják, de a betöltésük e szemétanyaggal csak Mátyás idejében (?), egy tereprendezéssel történt, az utolsó érem (1447–1492 között ) nem ad pontos kort.

78 BÖKÖNYI 1974, 151–152.79 BÖKÖNYI 1974, 426. A csontok száma itt 3871 darab,

ezért hasonlíthatjuk össze az Előudvar (3548 darab) hasonló nagyságrendű, korban is közelálló anyagával.


hasonló a háziállat-vadállat aránya (darabszám szerinti százalékos megoszlásban 89,8-10,2%). De ezen belül a fajok eltérő százalékkal szere-pelnek: a szarvasmarha feleannyi, mint Budán, a sertés azonos, a kiskérődző itt több, ugyan-úgy, mint a tyúk. A vadállatok esetében külö-nösen az egyedszám nagysága szembetűnő, bár zömmel azonos fajokról van szó. Viszont feltűnik a farkas, a medve, a mókus, a bagoly és kétféle rigó is (a két medve jellegzetes fejedelmi vadásztrófea). A különbségek talán azt jelzik, hogy Buda esetében a nagyszámú személyzet ellátása is az udvari konyhákról történt, a viseg-rádi palotában ennek aránya kisebb volt.

***

A középkori magyar várak jelentős számú ása-tása eddig még alig feldolgozott ilyen szempont-ból, illetve anyaguk gyakran a későbbi korokat, a 16–17. századot is képviseli (a visegrádi királyi palota második táblázata, Visegrád-Fellegvár: 15–18. század egyesítve, Visegrád-Salamon-torony: 15–17. század, Nógrád-Vár: 16–17. század, Nagykanizsa: 15–17. század, Gyula-Vár: 15–17. század,80 Ugod-Vár: 16–17. század81).

Jellegét tekintve kivételes jelentőségű Sza-bolcs ispánsági székhely Árpád-kori anyaga.82 Innen három lelőhely kerülhetett feldolgozásra, 10–12. századi keltezéssel, zömmel a külső tele-pülésről. A háziállatok között a szarvasmarha már e korai időben is két különböző fajtával képviselt, a juh és a sertés szerepe még nem volt jelentős (feldolgozója utal arra, hogy más Árpád-kori településekre is a nagyállatt artás jellemző). A vadászat a szerző szerint itt nem a fogyasztás, hanem a trófeaszerzés célját szolgálta: bölény, gímszarvas, őz, vaddisznó elejtése. Ennek rész-ben ellentmond, hogy az őz kivételével „kony-hai hulladék” a többi. Megjegyzi, hogy a bölény Esztergom-Szentgyörgymező 10–11. századi anyagában is előfordul. Az egyetlen kutya-csontváz agár, tehát inkább vadászkutya, mint házi- vagy őrzőállat.

A várak közül Kőszeg városi vára esetében ismerjük a tulajdonosokat, és az anyag korsza-konként is elkülönített .83 A legkorábbi anyag a kor legtekintélyesebb oligarcha családjához, Kőszegi Henrik fi a, „János gróf” korszakához köthető. A 13. század második feléből szarvas-marha (17 egyed), kiskérődző (9), sertés (11), valamint két tyúk és egy liba maradványai kerül-

tek elő jól keltezhető rétegből. 14. századra tehető anyagot nem találtunk, a következő rétegek a 15. század (Garai család, a század végén Mátyás király), valamint a 16. század első harmadának (Jurisics Miklós) összesítését jelentik. Ebből csak feleannyi csont maradt, így a háziállat is keve-sebb, de már két ló és 12 tyúk is szerepelt, ami eltérő étkezési szokásokra mutat. A vad mindkét korszakra jellemző. A 13. század második felé-ben öt szarvas, négy vaddisznó, a 15. század–16. század elején két szarvas, két őz, egy vaddisznó elejtése és fogyasztása mutatható ki. Az utóbbi korszakból viszonylag kevesebb csont került elő, ezt talán indokolja, hogy a Garaiaknak sok váruk volt, itt kevesebb időt töltött ek, Mátyás pedig alig néhány hónapot, tehát nem volt állandóan jelentős létszámú lakó a várban.

***

A feldolgozásokban már említett , kényszerű módon megadott túl tág időhatárok – hosszabb időn át keveredett leletekkel – az említett sta-tisztikai kiértékeléseket a valóságos helyzet-től még jobban távolítják, nem értékelhetőek igazán. Az is előfordul, hogy már a feldolgo-zás címe pontatlan, nem követi a szűkebben megadható korhatárokat. Ezért is találkozunk a hódoltság kor állatcsontleleteinek új felsoro-lásában84 téves besorolásokkal. Például a budai palota Északi előudvarának már fentebb tár-gyalt leletegyütt ese sem tartozik ide, nem tar-talmaz török leleteket.85 Csepely falu anyaga – bár az elfoglalása 1549-ben történt – ugyan-

80 BÖKÖNYI 1974 táblázatai.81 VÖRÖS 1988. A rövid idejű török megszállás miatt

anyaga a hódoltság korának keresztény várvédőihez köthető. Sok a sertés, hatféle vad is van (főleg szarvas, őz, vaddisznó), nyilván a Bakonyból. Az ásatásról lásd MITHAY 1988.

82 VÖRÖS 1984–1986.83 BÖKÖNYI 1974, 378. Táblázata kormeghatározásait

már a kőszegi monográfi ában pontosított am: a „13–14. sz.” valójában a leletmegfi gyelések szerint 13. szá-zad második fele, a „15–17. sz.” pedig 15. század–16. század első harmada. Ez csak az ásatás kiértékelése-kor bizonyosodott be, a csontleletek becsomagolása még ásatás közben történt. HOLL 1992, 92.

84 VÖRÖS 2002, 339–352. 44 lelőhely anyaga táblázatok-kal, az újkori írott források példáival.

85 Az Előudvar török szemétgödreit már a feltöltött udvarba ásták. Ez a feltárás fényképein is látható: ZOLNAY 1977, 83–84. kép.

62 Holl Imre

csak késő középkori, a 16. század elejéig tartó régészeti leleteket tartalmaz, ráadásul 1543-ban már háromnegyed részét elhagyott nak írják.86 Sarvaly falu a török hódoltság elején pusztult el, de ugyanígy csak a korábbi korszakot képviseli, kevés korábbi mellett zömmel a 15. századból és a 16. század elejéről keltezhető anyaggal, a legkésőbbi érem 1531-ből való.87 A feldolgo-zás helyesbít néhány korábbi keltezést is. Ezek közül a budai pulyka esete több kérdést vet fel. Egyik a lelőhely kormeghatározása. Helyes-bítése „15/16–17. század [...] kevert rétegből

való”.88 Más kérdés, hogy a Bökönyi Sándor által is idézett milánói levélváltásokban előfor-duló galine de Indie, azaz indiai tyúk nem puly-kát (mint Bökönyi vélte), hanem gyöngytyúkot jelentett (Vörös István szerint). Azaz Mátyás király ezeket akarta 1490-ben meghonosítani.

Mivel történetileg a török hódoltság 1541-ben kezdődött , nem szerencsés az egész 16. századot – ha a feldolgozások címében ez sze-repel – a török korba sorolni; mindig meg kell vizsgálnunk, hogy az ásatás leletei pontosan mikor zárulnak.

ÍROTT FORRÁSOK

Már korábban hangsúlyoztam az interdiszcipli-náris lehetőségek felhasználásának segítségét.89

Az írásos források sok esetben kiegészítik, módo-sítják az ásatási anyagból közvetlenül levonható következtetéseket. Ismert, és az állatcsontok fel-dolgozói is többször utalnak arra, hogy például a halcsontok mennyisége nem tükrözi a valós helyzetet, nem csupán mennyiségükben, de a fogyasztott fajták szempontjából sem. A korabeli beszámolók világítják meg azt is, hogy különö-sen a feudális vagy udvari étkezésnél távolabbról hozott , nálunk nem található halakat is importál-tak (pl. angolna90 Mátyás király udvarában).

A tiroli hercegi udvar számadásaiból tudjuk, hogy a 15. század második felében a különle-gességeket külföldről hozatt ák: hering, szárított

tőkehal is szerepelt az asztalon, citromot, naran-csot is vett ek Itáliából, fűszereket Velencéből.91 II. Ulászló udvartartásának számadáskönyve mutatja, hogy rendszeresen vásárolt csemege volt a gránátalma, a narancs, a citrom és a füge (amit a budai kereskedők már tartott ak).92

A vadhús nem csak az udvari vadászat eredményeként jelentkezett : Somi Józsa temesi ispán egy ízben 100 szarvast küldött ajándékba II. Ulászlónak.93 Az udvar konyhájára a halakat a tatai királyi halastó adta.

Buda város lakossága számára a városi mészárosok nemcsak a mindennapi húst áru-sított ák, hanem kiváltságaik megengedték a nagyvadak (szarvasborjú, szarvas, vadkecske, medve, vaddisznó) kimérését is. E szerint a

86 MRT 2. 141. A falu 1536. évi összeírásakor még három nemes család volt.

87 Matolcsi idézett feldolgozásában (MATOLCSI 1982) is a 16. század első harmada szerepel záró korként.

88 VÖRÖS 2002, 339, 76. jegyzet; részletesen: VÖRÖS 2000, 103.

89 HOLL 2005a, 181–182. – Az írásos források hasznát két meglepő adatt al mutatnám. Már FÓGEL 1913, 137 említi, hogy II. Ulászló udvartartása 578 darab ök-röt vett Miksától, darabonként négy forintért. 1495: Regi Romanorum in fortem debitorum Regie Majestatis quingentos septuaginta octo boues, quemlibet pro fl orenis quatuor computando, emerunt fl orenis 2312. ENGEL 1797, 153. (E szerint a magyar hajcsárok inkább Bécsben adták el ökreiket jó áron.) – A magyar ökrök nagyará-nyú nyugati kereskedelmét megelőzve már korábban is vásárolták külföldiek, de még a budai vásáron. Egy nürnbergi perben szerepel két mészároskereskedő Straubingból: 800 arany kölcsön fejében adják át az általuk Budán 1358-ban vásárolt ökröket. FRIEDRICH 1995, 58–59. (A nürnbergi pénzkölcsönző kereskedő-házak magyar marha vásárlásának legkorábbi adata.)

90 BÖKÖNYI 1958, 47. Csánki Dezső alapján.

91 MALECZEK 1982, 152–157.92 1494. október 29–1495. június 5. között számos

alkalommal szerepel a poma narantia et poma granata, máskor a poma narantia dulcia et acerba (az édes és savanyú, a narancs és a citrom megkülönböztetése). Rendszerint ad castrum domini Regis, de ha távol volt a király, úgy utána küldték, például Váradra Miklós diákkal, vagy Pestre, „ahol Őfelsége vacsorázik”. A mennyiségeket nem jelezték, áruk egy-egy tételnél 1-3 forint között volt. Csak egy esetben jegyezték föl, hogy a narancsokat és citromokat két (nagy) tálban (in duabus scultellis) 2½ forintért küldik. ENGEL 1797, 110. 1495. május 1-jén Visegrádra küldtek a király parancsára narancsot és citromot kocsival, ugyanevvel a kocsival lámpásokat és gyertyát is. ENGEL 1797, 111. Az említett tételek: ENGEL 1797, 100–117. – Budán az olaszok Mátyás királytól kiskereskedelmi jogot kaptak, tőlük vett e az udvar a kelméket és a déligyümölcsöt. KUBINYI 1975, 99. Fügét – 20 forintért – akkor vett ek a futaki vásáron (3½ Centenarios de fi cubus emi in Fwthak), amikor a király Bácson volt. ENGEL 1797, 177.

93 ENGEL 1797, 176; FÓGEL 1913, 138.


városi leletanyagban az ilyenek jelentkezése nem jelent mindig vadászzsákmányt. Ugyanez a budai kiváltság és szokásjog engedi meg a városkörnyéki falusiak számára az itt eni pia-cokra hajtott „élő juhokat és gödölyéket” áru-sítani; ez esetben tehát nem kimért húsról van szó, azaz a polgárok egész állatot is vehett ek.94

Az írott források ezért feleletet adnak a budai polgárok nagyvadfogyasztásának lehetőségére – már medvehús is előfordulhatott . (Talán ez ad magyarázatot a városban talált medvecsontra?) Arra, hogy a vad polgári vagy feudális környe-zetben a késő középkorban nagy szerepet ját-szott , a külföldi étkezési szokások is rámutatnak: reprezentatív ebédeknél a több fogás, köztük a közönséges húsok mellett mindig szerepel vadhús (őzsült, nyúl, vaddisznó).

A magyar királyi udvar étkezési szokásait Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király idejében az elbeszélő források alapján már régen megvi-lágított ák.95 Az itáliai levelezések tudósítanak a milánói gyöngytyúkról, valamint Ferrara város híres pácolt angolnájáról (Mátyás királynak és feleségének külön-külön küldött két-két tétel, később három nagy edénnyel). 1488-ban Felső-Ausztriából kértek pisztrángokat. II. Ulászló felesége az osztrigát kedvelte; osztrigahéjakat a budai kápolna mellett i udvarban találtam.96

A királyi udvar és a főúri vadászatok ked-velt módja volt a lovas solymászás. Ez a Keletről hozott vadászati mód az Árpád-kortól mindvé-gig nyomon követhető az írott források alap-ján.97 Itt eni módszerének jellegére, sajátságára az 1488-ban és 1517 körül írt, Ferrarába és Man-továba címzett levelek utalnak. Beatrix királyné erdélyi sólymokat küldött Ferrarába és cse-rébe két itáliait kért; Estei Hippolit pedig tizet küldött Egerből Mantovába. Ezekről azt írja, hogy „vízi és légi madarakra”, illetve nyulakra vannak betanítva. A vadászatain résztvevő

94 humulas, cervos, capreas, ursos, apros silvestres – Ziegen und Kitz e [...] auf den Markt getrieben werden: KIS – PETRIK 2008, 353, 355, 359.

95 CSÁNKI 1883, 648–653; FÓGEL 1913, 136–139; FÓGEL 1917, 126–129. (Csak a halak és osztriga említése.)

96 FÓGEL 1913, 138; HOLL 1987–1988, 188. (5. réteg, a 16. század elején kidobott szemét).

97 ZOLNAY 1971, 86–90, 212–220. (számos ábrával). De a 258. oldal ábráján nem „sólyom, XII. sz.”, hanem koronás sas heraldikus stilizálása látható, 14. század második fele. (E pilisi padlótégla-sorozatban viszont van solymászábrázolás, lásd HOLL 2000, 164, Abb. 104/5–6.) (Lásd 1. ábra.) A 113. oldalon, a margitszigeti padlótéglán nem „magyar lovas íjász”, hanem kun ábrázolása (lásd a Szent László-monda falfestményeit: Ócsa, Kakaslomnic, Sepsibesenyő stb.). A 262. oldal pecsétjén nem „griff madár”, hanem sárkány látható.

1. ábra. Padlótégla solymásszal. Pilis, kolostor, 1360 körül. HOLL 2000 nyomán. A templomi alakos díszítések az egyházi szimbolikát követik,

a solymász a Vita activa jelképe egy 13. századi ciszterci kódexbenFig. 1. Floor brick depicting a falconer. Pilis, cloister, ca. 1360. After HOLL 2000.

The fi gurative decoration follows ecclesiastical symbolism: in a 13th-century Cistercian codex, the Vita activa is symbolised by a falconer

64 Holl Imre

egyik olasz nemes jegyzi meg, mint rendkívü-lit, hogy ezek még vadludak és gólyák fogására is alkalmasak.98 Bár a középkorban a solymá-szatról írott könyvek többféle „sólymot” külön-böztett ek meg, az említett levelek szerzői min-denfajta vadfogásra alkalmas madarat sólyom-nak neveztek. A természett udomány azonban három-négyféle sólyomfajtát különböztet meg. A legnagyobb méretű vadász sólyom gém és daru elejtésére, a kerecsensólyom főleg vízi szárnyasokra szolgált, a vándorsólyom valami-vel kisebb és közönségesebb fajta, mely az egész világot bejárja. A nagy termetű héját – Ázsiában idomítva – túzok, bagoly és más nagy madarak, valamint nyúl elejtésére használták. Solymá-szatra alkalmas volt a karvaly is, kis termete miatt inkább a kisebb madarakat fogta.

Talán e különbségek magyarázzák, miért voltak az „erdélyi sólymok” mások; a nagyobb vízimadarak elejtésére alkalmas mivoltuk miatt ajándékozták az itáliai udvarokba. De feltéte-lezhetjük, hogy a magyarországi „solymásza-

tok” során héját is használtak, hisz tőlünk nyu-gatra is alkalmazták.99

Visszatérve a már ismertetett állatcsont-feldolgozásokra, talán az udvari solymászatok hozadékának, egyben jelzőjének tarthatjuk a budai udvarhoz köthető tőkés réce, vetési lúd, hatt yú és túzok szereplését (15. század első fele), mint a nehezebb súlyú madarakat. De a gyakoribb fácán és fogoly, mezei nyúl folya-matos előfordulása is idetartozhat. (Windecke emlékirata szerint Vitold litván herceg ajándéka 1404-ben (?) Zsigmondnak „12 griff sólyom, 12 kézi-sólyom, 12 egerészölyv [...] 12 sóly-mot kísérő kutya”.) Míg Buda esetében főleg a nyéki vadaskert sokat emlegetett vadbősége és a Csepel -sziget nyújtott alkalmat az udvari vadászatokra, Visegrád esetében a pilisi erdők. A nyéki lovas vadászatok emléke az itt előke-rült sarkantyú és hosszú hegyű lándzsavas („nyárs-gerely”) a 15. századból.100 II. Ulászló vadászfegyverei – kardok és lándzsák – tisztítá-sáról 1495-ből maradt adat.101

A felhozott példák magyarázzák, hogy mi rejlik Antonio Bonfi ni sokszor idézett sorai mögött : „A királyné [...] megkedveltett e az itáliai étkezést. [...] Itáliából még konyha- és gyümölcs-kertészeket is hívott , a földművelésben meste-reket...” Utóbbi említése során Beatrix levelezé-sében részletesen tárgyalt különböző hagymák, illetve egy zsák mag megérkezése kapcsán kell Mátyás budai kertjére is gondolnunk.102

Az itáliai befolyás nem korlátozható a 15. század végére, joggal gondolhatunk az Anjou-korra is és Nápolyra. A különös étkezési szo-kásokat tárgyaló egyik tanulmány mutatt a ki, hogy az arab ételrecepteket a nápolyi udvar közvetített e nyugat felé, két 1300 körül írt konyhai receptkönyvvel.103 Ezek a mandula, gránátalma, citrom és különféle keleti fűszerek felhasználásával készült ételek-szószok leírá-sát adják. Lehetséges volna, hogy a magyaror-szági Anjou-udvarban is jelentkezett a nápolyi hatás?104 Feltűnő, hogy már a 14. században három budai lelőhelyen import déligyümölcs magvak voltak: a Dísz tér 10. kútjában man-dula, a Dísz tér 8. kútjában mandula, az Úri utca 40. kútjában füge.105 Ezek nem lehetnek a 14. század második felénél későbbiek. De a déligyümölcsök importjának szélesebb körére mutat később egy zágrábi városi irat a narancs név első felbukkanásával.106

98 CSÁNKI 1883, 763; ÓVÁRY 1889, 398–399. Itt ír Estei Hippolit 1518. évi medvevadászatáról is.

99 DOLL 2006, 160–162. Itt a solymászatról és vadá-szatról, az erre használt madárfajtákról ír, rész-letes irodalommal. Héjacsontok 12 várból ismer-tek. – Zsigmond sólymairól Eberhard Windecke szól. A késmárki találkozó dátuma kérdéses. A „griff sólyom” a legnagyobb vadászsólyom, az ölyvek talán nyúl és fácán elejtésére szolgáltak. Windecke 2008, 27–28.

100 BTM Vármúzeum. Vétel egy vári lakostól.101 Augusztus végén: ad purganda arma [...] gladios

cuspides [...] ad venandum: ENGEL 1797, 170. 1494 őszén Csepel szigetén vadászva 100 forintot küldenek a királynak. 1495 júliusában a király visegrádi, tatai és komáromi vadászatára küldenek 100 forintot. ENGEL 1797, 78, 120.

102 Bonfi ni IV. decas VII. könyv: BONFINI 1959, 198. – Beatrix levele (1487) szerint Mátyás „tavasszal kertjében akarja elültetni” a hagymákat. CSÁNKI 1883, 651. – 1489-ben Eleonóra „dinnye, saláta, valamint egy zsák ferrarai magot küld”. NYÁRY 1869, 249.

103 VAN WINTER 1982. Például tyúkhús mandulatejjel, citrommal és cukorral; sült tyúk mandulaszósszal, citrom- és gránátalmalével stb.

104 Egy adat szerint már Károly Róbert is hozatott olasz kertészt Visegrádra. KARDOS 1940, 56. Rapaics Raymund alapján.

105 HOLL 1966, 90; P. HARTYÁNYI – NOVÁKI 1973–1974, 35, 159. és 160. sz. lelőhelyek. – Narancs: SZAMOTA – ZOLNAI 1902–1906, 6.

106 1481: Item de pomis naranch et pamagranatis de pondere denarii duo.


A természett udomány bekapcsolódása, eredményei kibővítik az ásatásokból nyert információkat, újféle ismereteket adnak. A régész aktív közreműködése azonban nél-külözhetetlen, akár a keltezés pontosításával, akár a lelőhely egykori lakóinak társadalmi helyzetét megvilágító adatokkal. A magyaror-szági helyzetet vizsgálva, eddig a botanika és a zoológia kínálja a legtöbb segítséget. Ezeknél is szükséges a forráskritika és az írásos adatok felhasználása, különben téves általánosítások születhetnek. Például a vadhús fogyasztásánál fi gyelembe veendő, hogy a statisztikai értékelés buktatókkal jár: egy vár vagy palota esetében a reprezentációnak is volt szerepe. Az ünnepi vagy előkelő vendégek fogadásának étkezése (ahol a sok fogás kötelező) nem volt azonos a mindennapi étkezéssel. Így a vadcsontok kisebb arányából még nem következik (ami a feldolgo-zásokban általános vélemény), hogy a vadászat a késő középkorban csak „sportnak” számított és a táplálkozásban kevés szerepe volt. Ráadá-sul a régészeti leletanyag összessége az egész udvartartást jelenti, nem csak az előkelők tár-gyait és étkezését.

Egy több évszázadot átölelő leletegyütt es (pl. kút) esetében nehéz a pontos keltezés-szétválasztás, és a leletek társadalmi értéke-lése sem egyértelmű az egymást váltó lakosok miatt ; ráadásul itt is számolnunk kell a nemesi vagy polgári tulajdonos háztartásában dolgozó szolga személyzett el. Itt tényleg csak egy statisz-tikai átlagot kapunk (bár feltételezhető, hogy a ritkább fűszer- és gyümölcsféle, vagy a vad a tehetős tulajdonos jelzője).

Kis mennyiségű ásatási leletanyag esetén (akár régészeti, vagy természett udományi vizsgálat esetén) nem szabad általánosító meg-állapításokra jutni. Az „átlagos” lehet statisz-tikai érvényű egy régióra, de a konkrét lelő-helyről levonható következtetések eltéréseit a régész vegye fi gyelembe, próbálja magyarázni. A várak vagy falvak nemcsak építészeti megol-dásukkal különböztek, hanem lakóik is külön-bözőek voltak.

A magyarországi kutatás szempontjából a legérzékenyebb oldal az intézményi hátt ér esetlegessége. A különböző anyagvizsgálati módszereknél inkább csak esetleges, szemé-lyi kapcsolatokon alapuló munka lehetséges, ennek minden hátrányával. A botanika és az archeozoológia szerencsére folyamatos és állandó kapcsolatokkal biztosított .

Az MTA Régészeti Intézet megalapítása után Gerevich László tudatosan szervezte a ter-mészett udományi kutatás lehetőségét: főállású zoológus és szilikátkémikus (cserép, máz, üveg vizsgálatára, egy fő segéderővel), antropológus, majd félállású botanikus alkalmazásával. Sajnos évek múlva ez szervezési hibák miatt leépült. Később lehetőség nyílt a botanikai kutatás újra-indítására (európai minőségű műszerezett ség-gel), ez az Akadémia szűkkeblűségén bukott meg. Bár korán felvetődött a röntgenlaborató-rium felállítása, ezt biztonsági kockázata miatt mondták le.107 Külföldi példák bizonyítják, hogy csak az intézetekhez-múzeumokhoz kapcsolt megfelelő műhelyek adhatnak folyamatos hát-teret, azonos vizsgálati módszerekkel, állandó kutatókkal.

A vizsgálatok eredményeit több tudomány-ágnál saját szakterületükön hasznosítják ezek kutatói. A régész számára csak akkor jelentenek újabb ismereteket, ha saját kérdéseikre is fele-letet adnak, legyen szó technológiáról, műhely-kérdésekről, vagy a lelőhely régészeti-történeti adatait más oldalról megvilágító támpontokról, művelődéstörténeti segítséggel. Ez csak folya-matos együtt működéssel érhető el.

107 Fémek röntgenvizsgálatával külső kutató rendsze-resen segített több éven át.

66 Holl Imre

Alltag 2006 Alltag auf Burgen im Mittelalter. Hrsg.: Zeune, Joachim. Braubach 2006.

BALFET 1952 BALFET, Hélène: Reconstitutions des techniques: La Poterie. In: La découverte du passé. Progrè s ré cents et techniques nouvelles en préhistoire et en arché ologie. Ed.: Laming-Emperaire, Annette. Paris 1952, 269–279.

BARTOSIEWICZ 1997 BARTOSIEWICZ László: Márianosztra-Toronyalja állatcsontleleteinek elemzése (Animal bones of the 14th–15th century monastic settlement of Márianosztra-Toronyalja). Váci Könyvek 8 (1997) 159–182.

BENCZE 1992 BENCZE Zoltán: A Hadtörténeti Intézet udvarán feltárt egyik sziklagödör kerámiája (Keramik aus einer der im Hof des Kriegshistorischen Instituts freigelegten Felsengruben). CommArchHung 1992, 209–223.

BENEŠ – KOČÁR – SUCHÁ 1998 BENEŠ, Jaromír – KOČÁR, Petr – SUCHÁ, Romana: Doklady dálkových kontaktů ve středověké Evropě na základě studia vybraných archeobotanických nálezů (Belege der Fernkontakte im mittelalterlichen Europa aufgrund der ausgewählten archäobotanischen Funde). AH 23 (1998) 285–293.

BENKŐ – SZÉKELY 2008 BENKŐ Elek – SZÉKELY Attila: Középkori udvarház és nemesség a Székelyföldön (Medieval Manor Houses and Nobility in the Székely Land in Eastern Transylvania). Budapest 2008.

BENTZIEN 1984 BENTZIEN, Ulrich: Bäuerliche Viehhaltung und Gerätekultur im Mittelalter. Quellenkundliche Versuche und Überlegungen aus volkskundlicher Sicht. In: Bäuerliche Sachkultur des Spätmittelalters. Hrsg.: Appelt, Heinrich. Wien 1984, 63–91.

BONFINI 1959 BONFINI, Antonio: Mátyás király. Tíz könyv a Magyar történet-ből. Ford.: Geréb László. Budapest 1959.

BÖKÖNYI 1958 BÖKÖNYI Sándor: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII–XVII. század (Die Tierknochenfunde der Ausgrabungen im Burgpalast von Buda, 13.–17. Jahrhundert). BudRég 18 (1958) 455–486.

BÖKÖNYI 1963 BÖKÖNYI Sándor: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga II. (Die Tierknochenfunde der Ausgrabungen im Burgpalast von Buda II.). BudRég 20 (1963) 395–425.

BÖKÖNYI 1966 BÖKÖNYI, Sándor: Untersuchung des Tierknochenmaterials des Kellerbrunnens. In: Holl, Imre: Mittelalterliche Funde aus einem Brunnen von Buda. StudArch 4. Budapest 1966, 71–84.

BÖKÖNYI 1974 BÖKÖNYI, Sándor: History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest 1974.

CSÁNKI 1883 CSÁNKI Dezső: I. Mátyás udvara I–III. Századok 17:6–7, 9 (1883) 515–581, 617–667, 750–785.

CSIPPÁN 2004 CSIPPÁN Péter: 13–14. századi állatcsontleletek a budai Szt. György tér délnyugati részéről (Tierknochenfunde des 13.–14. Jahrhunderts aus dem südwestlichen Teil des Szent György-Platzes in Buda). BudRég 38 (2004) 201–206.

IRODALOM


CSIPPÁN 2007 CSIPPÁN Péter: Az állatcsontok eltérő kulturális szokásokat jelző szerepe. 14–16. századi állatcsontleletek Budáról (Animal bones as markers of cultural diversity. 14th–16th century bone-fi nds from Buda). BudRég 41 (2007) 299–316.

Découverte du passé 1952 La découverte du passé. Progrè s ré cents et techniques nouvelles en préhistoire et en arché ologie. Ed.: Laming-Emperaire, Annette. Paris 1952.

DERCSÉNYI – HÉJJ 1958 DERCSÉNYI Dezső – HÉJJ Miklós: Visegrád. In: Pest megye műemlékei 2. Szerk.: Dercsényi Dezső. Budapest 1958, 396–480.

DOLL 2006 DOLL, Monika: Archäozoologische(s) Wissen(s)-Lücken zu Tieren auf Burgen. In: Alltag auf Burgen im Mittelalter. Hrsg.: Zeune, Joachim. Braubach 2006, 159–164.

EMELEUS 1958 EMELEUS, Vera M.: The technique of neutron activation analysis as applied to trace element determination in pottery and coins. Archaeometry 1:1 (1958) 6–15.

ENGEL 1797 ENGEL, Johann Christian von: Geschichte des Ungrischen Reichs und seiner Nebenländer I. Halle 1797.

FACSAR 1973 FACSAR, Géza: Agricultural-botanical analysis of the medieval grape seeds from the Buda Castle Hill. MittArchInst 4 (1973) 157–173.

FLEMING 1973 FLEMING, Stuart J.: Thermoluminescence and glaze studies of a group of T’ang dynasty ceramics. Archaeometry 15:1 (1973) 31–52.

FÓGEL 1913 FÓGEL József: II. Ulászló udvartartása, 1490–1516. Budapest 1913.

FÓGEL 1917 FÓGEL József: II. Lajos udvartartása, 1516–1526. Budapest 1917.

FRANCE-LANORD 1952 FRANCE-LANORD, Albert: Reconstitutions des techniques: La Métal. In: La découverte du passé. Progrè s ré cents et techniques nouvelles en préhistoire et en arché ologie. Ed.: Laming-Emperaire, Annette. Paris 1952, 281–297.

FRIEDRICH 1995 FRIEDRICH, Werner: Anmerkungen zur ”Ochsenstraße” bei Strau-bing. Von Straubinger Viehkaufl euten im 14. und 15. Jahrhundert. Jahresbericht des Historischen Vereins für Straubing und Umgebung 97 (1995) 57–61.

GAIMSTER – NENK – HUGHES 1991

GAIMSTER, David R. M. – NENK, Beverley – HUGHES, Michael: A late medieval Hispano-Moresque vase from the City of London. MedArch 35 (1991) 118–123.

GÁL 2008 GÁL Erika: A székelykeresztúri késő középkori udvarház állat-csontleletei. In: Benkő Elek – Székely Attila: Középkori udvarház és nemesség a Székelyföldön (Medieval Manor Houses and Nobility in the Székely Land in Eastern Transylvania). Budapest 2008, 301–355.

GLASCOCK 2008 GLASCOCK, Michael D.: Archaeometry. In: Encyclopedia of Archaeology. Ed.: Pearsall, Deborah M. Oxford 2008, 489–494.

H. GYÜRKY 1981 H. GYÜRKY, Katalin: Das mittelalterliche Dominikanerkloster in Buda. FontArchHung. Budapest 1981.

H. GYÜRKY 1992 H. GYÜRKY Katalin: A Hadtörténeti Intézet udvarán 1988-ban feltárt sziklaüreg üveg leletei. CommArchHung 1992, 224–227.

68 Holl Imre

P. HARTYÁNYI 1975–1977 P. HARTYÁNYI Borbála: Középkori budai lakóház mellékgödrében talált növényi maradványok (In der Nebengrube eines mittel-alterlichen Wohnhauses in Buda vorgefundene Pfl anzenreste). MMMK 1975–1977, 15–51.

P. HARTYÁNYI – NOVÁKI 1973–1974

P. HARTYÁNYI Borbála – NOVÁKI Gyula: Növényi mag- és termés-leletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig II. (Samen- und Fruchtfunde von Pfl anzen in Ungarn von der Jungsteinzeit bis zum XVIII. Jahrhundert II.). MMMK 1973–1974, 23–73.

HOLL B. é. n. HOLL Balázs: Régészeti térinformatika. Kézirat a régészeti kézikönyv számára. é. n.

HOLL 1966 HOLL, Imre: Mittelalterliche Funde aus einem Brunnen von Buda. StudArch 4. Budapest 1966.

HOLL 1987–1988 HOLL Imre: A budai várpalota egy középkori rétegsorának elem-zése (Analyse einer mittelalterlichen Schichtenreihe des Burg-palastes von Buda). ArchÉrt 114–115 (1987–1988) 183–198.

HOLL 1990 HOLL Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon IV. (Mittelalterliche Ofenkacheln in Ungarn IV.). ArchÉrt 117 (1990) 58–95.

HOLL 1992 HOLL Imre: Kőszeg vára a középkorban (Die Burg Kőszeg /Güns/ im Mittelalter). FontArchHung. Budapest 1992.

HOLL 2000 HOLL, Imre: Funde aus dem Zisterzienserkloster von Pilis. VAH 11. Budapest 2000.

HOLL 2005a HOLL Imre: Középkori régészet: egy interdiszciplináris tudomány módszertani kérdései (Medieval archaeology: methodological questions of an interdisciplinary fi eld). ArchÉrt 130 (2005) 181–194.

HOLL 2005b HOLL, Imre: Fundkomplexe des 15.–17. Jahrhunderts aus dem Burgpalast von Buda. VAH 17. Budapest 2005.

HOLL 2006 HOLL Imre: Der Schatzfund von Fuchsenhof. Hg. B. Prokisch – Th. Kühtreiber. Studien zur Kulturgeschichte von Oberösterreich F. 15. Linz 2004. [Könyvismertetés]. ArchÉrt 131 (2006) 295–296.

HOLL 2009 HOLL, Imre: Der Ofen mit den Heiligen Drei Königen im Palast von Buda. ActaArchHung 60 (2009) 423–440.

HOLL – BALLA 1994 HOLL, Imre – BALLA, Márta: Neutronenaktivierungsanalyse mittelalterlicher Ofenkacheln I. ActaArchHung 46 (1994) 381–404.

HOLL – PARÁDI 1982 HOLL, Imre – PARÁDI, Nándor: Das mittelalterliche Dorf Sarvaly. FontArchHung. Budapest 1982.

IRÁSNÉ MELIS 1996 IRÁSNÉ MELIS Katalin: Középkori lakóházak és egy XV. századi vargaműhely régészeti kutatása a pesti belvárosban (Archaeological research of medieval living houses and a tannery from the 15th c. in the city of Pest). CommArchHung 1996, 211–245.

KARDOS 1940 KARDOS Tibor: Mátyás király és a humanizmus. In: Mátyás király emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára II. Szerk.: Lukinich Imre. Budapest [1940], 9–106.


KIS – PETRIK 2008 KIS Péter – PETRIK Iván: A budai német mészárosok céhének középkori oklevelei (1235/1270–1519) – Mittelalterliche Urkunden der deutschen Fleischerzunft zu Ofen (1235/1270–1519). In: A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei – Zunftbuch und Privilegien der Fleischer zu Ofen aus dem Mittelalter. Szerk.: Kenyeres István. Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. Budapest 2008, 329–389.

Klösterliche Sachkultur 1980 Klösterliche Sachkultur des Spätmittelalters. Hrsg.: Kühnel, Harry. Wien 1980.

KOVALOVSZKI 1969 KOVALOVSZKI Júlia: Ásatások Csepelyen (Ausgrabungen in Csepely). VMMK 8 (1969) 235–252.

KOVALOVSZKI 1980 KOVALOVSZKI Júlia: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon (bronzkor, III–IV. század és XI–XIII. század) (Siedlungsausgrabungen in Tiszaeszlár-Bashalom. Bronzezeit, 3.–4. und 11.–13. Jahrhundert). FontArchHung. Budapest 1980.

KOVALOVSZKI 1989 KOVALOVSZKI Júlia: Középkori emlékek a Helemba-szigeten. Méri István ásatása, 1959 (Mittelalterliche Denkmäler auf der Helemba-Insel. Ausgrabung von István Méri, 1959). Dunai Régészeti Közlemények 1989, 77–115.

KŐSZEGI – FARKAS 2007 KŐSZEGI Ádám – FARKAS Csilla: Előzetes felszíni kutatások (szisztematikus terepbejárás, geofi zikai felmérés) és a megelőző feltárás eredményeinek összevetése a Vát-Bodon-tábla nevű lelőhely kapcsán (Vorherige Untersuchungen /systematische Geländebegehungen, geophysikalische Messungen/ und der Vergleich der Freilegungsergebnisse in Verbindung mit dem Fundort Vát-Bodon-tábla). Savaria 31:1 (2007) 263–278.

KRAUSKOPF 2006 KRAUSKOPF, Christof: Das Alltagsleben im Spiegel schriftlicher und archäologischer Zeugnisse – eine kritische Analyse. In: Alltag auf Burgen im Mittelalter. Hrsg.: Zeune, Joachim. Braubach 2006, 35–40.

KUBINYI 1975 KUBINYI András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története II. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Főszerk.: Gerevich László. Budapest 1975, 7–231.

KÜHTREIBER 2006 KÜHTREIBER, Thomas: Ernährung auf mittelalterlichen Burgen und ihre wirtschaftlichen Grundlagen. In: Alltag auf Burgen im Mittelalter. Hrsg.: Zeune, Joachim. Braubach 2006, 145–158.

Luftbildarchäologie 1997 Aus der Luft – Bilder unserer Geschichte. Luftbildarchäologie in Zentraleuropa. Hrsg.: Oexle, Judith. Dresden 1997.

MALECZEK 1982 MALECZEK, Werner: Die Sachkultur am Hofe Herzog Sigismunds von Tirol (†1496). In: Adelige Sachkultur des Spätmittelalters. Hrsg.: Kühnel, Harry. Wien 1982, 133–167.

MATOLCSI 1977 MATOLCSI János: A budai királyi palota északi előudvarában feltárt XIV–XV. századi állatcsontok (Os d’animaux des XIVe et XVe siècles mis au jour dans l’avant-cour nord du château royal de Buda). BudRég 24:3 (1977) 179–198.

MATOLCSI 1981 MATOLCSI, János: Mittelalterliche Tierknochen aus dem Domini-kaner kloster von Buda. In: H. Gyürky, Katalin: Das mittelalterliche Dominikanerkloster in Buda. FontArchHung. Budapest 1981, 203–254.

70 Holl Imre

MATOLCSI 1982 MATOLCSI, János: Tierknochenfunde von Sarvaly aus dem 15.–16. Jahrhundert. In: Holl, Imre – Parádi, Nándor: Das mittelalterliche Dorf Sarvaly. FontArchHung. Budapest 1982, 229–253.

MIHOK – PRIBULOVÁ – LABUDA 1999

MIHOK, Ľubomír – PRIBULOVÁ, Alena – LABUDA, Jozef: Výroba stredovekých baníckych želiez (Die Erzeugung der mittelalterlichen bergmannischen Eisen). AH 23 (1999) 493–518.

MIKLÓS 1997 MIKLÓS Zsuzsa: Falvak, várak, kolostorok a Dél-Börzsönyben [mit deutscher Zusammenfassung]. Váci Könyvek 8 (1997) 7–153.

MIKLÓS 2010 MIKLÓS Zsuzsa: A légi fotózás szerepe a középkori régészetben (The role of aerial photography in the archaeology of the Middle Ages). In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon / Archaeology of the Middle Ages and the Early Modern Period in Hungary I–II. Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. Budapest 2010, II. 853–870.

MITHAY 1988 MITHAY Sándor: Az ugodi vár feltárásának eredményei (Die Burg von Ugod). Pápai MúzÉrt 1 (1988) 53–97.

MRT 2 ÉRI István – KELEMEN Márta – NÉMETH Péter – TORMA István: Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Magyarország Régészeti Topográfiája 2. Budapest 1969.

NEKUDA – KUKLA 1998 NEKUDA, Rostislav – KUKLA, Zdeněk: Zbrane, jimiž byla ostrelována tvrz ve Mstěnicích (Waffen, mit denen die Feste in Mstěnice beschossen wurde). In: Ve službách archeologie 1. Red.: Kouřil, Pavel – Nekuda, Rostislav – Unger, Josef. Brno 1998, 223–228.

NEUBAUER 2001 NEUBAUER, Wolfgang: Magnetische Prospektion in der Archäologie. Wien 2001.

NEUBAUER 2008 NEUBAUER, Wolfgang: Der Blick in der Tiefe – Die geophysikalische Erkundung des Stadtgebietes von Flavia Solva. Schild von Steier 21 (2008) 291–314.

NOVÁKI 1984–1985 NOVÁKI Gyula: Szántóföldek maradványai a XIV–XVI. századból a sümeg-sarvalyi erdőben (Überreste der Ackerfelder des 14.–16. Jahrhunderts aus dem Wald Sümeg-Sarvaly). MMMK 1984–1985, 19–32.

NYÁRY 1869 NYÁRY Albert: A turíni kir. levéltár magyar történelmi szempont-ból I. Századok 3:4 (1869) 232–242.

ÓVÁRY 1889 ÓVÁRY Lipót: A modenai és mantuai levéltári kutatásokról. Századok 23:5 (1889) 392–402.

PÁLÓCZI HORVÁTH 1995–1997 PÁLÓCZI HORVÁTH András: Középkori régészetünk újabb eredményei és a környezeti régészet (Des résultats nouveaux de l’archéologie médiévale de la Hongrie et les recherches archéologiques de l’environnement / New results in the Hungarian medieval archaeology – environmental archaeology). MMMK 1995–1997, 21–42.

PÁLÓCZI HORVÁTH – SZŐKE 1995–1997

PÁLÓCZI HORVÁTH András – SZŐKE Mátyás: A visegrádi királyi palota középkori kertjeinek kutatási programja (Research program of the medieval Royal Palace-Garden at Visegrád). MMMK 1995–1997, 43–59.


PUSZTA 1997 PUSZTA Sándor: Magnetométer-kutatás az M3-as autópálya nyomvonalán (Archaeomagnetical survey along the track of the M3 motorway). In: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti lelet-mentései / Paths into the Past. Rescue Excavations on the M3 Motorway. Szerk.: Raczky Pál – Kovács Tibor – Anders Alexandra. Budapest 1997, 151–152.

PUSZTAI 1996 PUSZTAI Tamás: Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásának topográfi ai előkészítéséről (Über die topographische Vorbereitungen des mittelalterlichen Marktes Muhi). HOMÉ 33–34 (1996) 33–59.

RICHTER 1982 RICHTER, Miroslav: Hradišt’ko u Davle. Praha 1982.

RIISAGER – ABRAHAMSEN – RYTTER 2003

RIISAGER, Peter – ABRAHAMSEN, Niels – RYTTER, Jens: Research report: Magnetic investigations and the age of a medieval kiln at Kungahälla (south-west Sweden). Archaeometry 45:4 (2003) 675–684.

SCHÄFER, C. – SCHÄFER H. 1997 SCHÄFER, Cathrin – SCHÄFER, Heiko: Ein emailbemalter Glasbecher aus Greifswald, unter besonderer Berücksichtigung des Befundes und der Beifunde. Bodendenkmalpflege in Mecklenburg-Vorpommern. Jahrbuch 45 (1997) 271–298.

Schatzfund 2004 Der Schatzfund von Fuchsenhof. Red.: Prokisch, Bernhard – Kühtreiber, Thomas. Linz 2004.

SKOFLEK 1984–1985 SKOFLEK István: Mag- és termésleletek Sümeg-Sarvalyról a XVI. századból (Samen und Fruchtfunde von 16. Jahrhundert aus dem Wald von Sümeg-Sarvaly). MMMK 1984–1985, 33–44.

SKOFLEK – HORTOBÁGYI 1973 SKOFLEK, István – HORTOBÁGYI, István: Medieval seed and fruit fi nds from the Castle Hill of Buda. MittArchInst 4 (1973) 135–156.

SOMHEGYI 1995–1997 SOMHEGYI Tamás: A húsfeldolgozás és -fogyasztás jelei a középkori Szentkirályon (Evidence of medieval meat processing and -consumption at the site of Szentkirály). MMMK 1995–1997, 9–20.

SOMHEGYI 1996 SOMHEGYI Tamás: Állattartás a középkori Szentkirályon (Medieval husbandry in Szentkirály). In: Élet egy középkori faluban. 25 év régészeti kutatása a 900 éves Szentkirályon / Life in a Medieval Village. 25 Years Archaeological Research in the 900 Years Old Szentkirály. Kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban. Szerk.: Pálóczi Horváth András. Budapest 1996, 29–35.

SZAMOTA – ZOLNAI 1902–1906 SZAMOTA István – ZOLNAI Gyula: Magyar oklevél-szótár. Budapest 1902–1906.

TAKÁCS 1988–1989 TAKÁCS István: Szentkirály középkori falu zoológiai leletei, 4–4/a ház-gödöról (Zoological fi nds from the medieval village of Szentkirály. Animal keeping pit by House 4–4/a). MMMK 1988–1989, 95–110.

TAKÁCS 1995–1997 TAKÁCS Miklós: Kisfazék – bögre – csupor (Kleintopf – Napf – Häferl). MMMK 1995–1997, 61–72.

TOPÁL 1972 TOPÁL Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarász-halmon (Eine Kirche und ein Gräberfeld aus der Arpadenzeit in Cegléd-Madarászhalom). StComit 1 (1972) 53–97.

TÓTH 2004 TÓTH Anikó: Árpád-kori gödrök a Szent György tér délnyugati részén (Arpadenzeitliche Gruben im südwestlichen Teil des St. Georg-Platzes/Szent György tér). BudRég 38 (2004) 187–199.

72 Holl Imre

TITE 2008 TITE, Michael S.: Ceramic production, provenance and use – a review. Archaeometry 50:2 (2008) 216–231.

TOPPING – MACKENZIE 1988 TOPPING, Patrick G. – MACKENZIE, A. B.: A test of the use of neutron activation analysis for clay source characterization. Archaeometry 30:1 (1988) 92–101.

TORMA 1996 TORMA Andrea: Szentkirály archeobotanikai leletei (Archaeo-botanical fi nds in Szentkirály). In: Élet egy középkori faluban. 25 év régészeti kutatása a 900 éves Szentkirályon / Life in a Medieval Village. 25 Years Archaeological Research in the 900 Years Old Szentkirály. Kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban. Szerk.: Pálóczi Horváth András. Budapest 1996, 37–43, 62–66.

VAN WINTER 1982 VAN WINTER, Johanna Maria: Kochkultur und Speisegewohnheiten der spätmittelalterlichen Oberschicht. In: Adelige Sachkultur des Spätmittelalters. Hrsg.: Kühnel, Harry. Wien 1982, 327–342.

VÉGH 2003 VÉGH András: Középkori városnegyed a királyi palota előterében. A budavári Szent György tér és környezetének története a középkorban (Medieval city quarter in the foreground of the Royal Palace. History of the St. George Square and its surroundings in Buda). TBM 31 (2003) 7–42.

VÖRÖS 1984–1986 VÖRÖS István: Szabolcs ispánsági székhely Árpád-kori állat-csontleletei (Árpád Age animal bones from Szabolcs). JAMÉ 27–29 (1984–1986) 165–188.

VÖRÖS 1988 VÖRÖS István: Az ugodi vár középkori állatcsontmaradványai (Tierknochen aus dem Mittelalter in der Burg von Ugod). Pápai MúzÉrt 1 (1988) 99–129.

VÖRÖS 1992 VÖRÖS István: Egy 15. századi budavári ház állatcsontleletei. A budavári középkori piacok húsellátása a csontleletek alapján (Tierknochen aus einem Haus /15. Jh./ im Burgviertel von Buda. Fleischversorgung der mittelalterlichen Märkte im Burgviertel von Buda). CommArchHung 1992, 227–239.

VÖRÖS 1996 VÖRÖS István: Egy XV. századi vargaműhely állatcsontleletei Pesten. CommArchHung 1996, 239–245.

VÖRÖS 2000 VÖRÖS István: Adatok az Árpád-kori állattartás történetéhez. In: A középkori magyar agrárium. Tudományos ülésszak Ópusztaszeren. Szerk.: Bende Lívia – Lőrinczy Gábor. Ópusztaszer 2000, 71–119.

VÖRÖS 2002 VÖRÖS István: Török kori állatcsontleletek Magyarországon. In: A hódoltság régészeti kutatása. Szerk.: Gerelyes Ibolya – Kovács Gyöngyi. Opuscula Hung 3. Budapest 2002, 339–352.

WACHA 1980 WACHA, Georg: Tiere und Tierhaltung in der Stadt sowie im Wohnbereich des spätmittelalterlichen Menschen und ihre Darstellung in der bildende Kunst. In: Das Leben in der Stadt des Spätmittelalters. Hrsg.: Kühnel, Harry. Wien 1980, 229–260.

WILLERDING 1979 WILLERDING, Ulrich: Botanische Beiträge zur Kenntnis von Vegetation und Ackerbau im Mittelalter. In: Geschichtswissenschaft und Archäologie. Untersuchungen zur Siedlungs-, Wirtschafts- und Kirchengeschichte. Hrsg.: Jankuhn, Herbert – Wenskus, Reinhard. Stuttgart 1979, 271–353.


Windecke 2008 Eberhard Windecke emlékirata Zsigmond királyról és koráról. Ford., sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Skorka Renáta. Budapest 2008.

XIE et al. 2009 XIE, Guoxi – FENG, Songlin – FENG, Xianqian – LI, Yongqiang – HAN, Hongye – WANG, Yanqing – ZHU, Jihao – YAN, Lingtong – LI, Li: The dating of ancient Chinese celadon by INAA and pattern recognition methods. Archaeometry 51:4 (2009) 682–699.

ZOLNAY 1971 ZOLNAY László: Vadászatok a régi Magyarországon. Budapest 1971.

ZOLNAY 1977 ZOLNAY László: Az 1967–75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról (Les fouilles au chateau de Buda /1967–1975/ et la trouvaille de la galerie des statues gothiques). BudRég 24:3–4 (1977) 3–164.

MEDIEVAL ARCHAEOLOGY III. ARCHAEOMETRY, ARCHAEOBOTANY, ARCHAEOZOOLOGY

Imre Holl

One of the last requests made by Imre Holl (1924–2016) was that this study by him should be published. Of course, the fi ndings of researchers over the last decade cannot feature in a text the author completed in 2009. Even so, this paper well refl ects the width of Imre Holl’s interests, as well as his intellectual acuteness and his insistence on forming opinions regarding possible use of the latest trends in research. Below we give – in abridged form – the elderly scholar’s thoughts on medieval archaeology and the natural sciences.

The study discusses investigative methods drawn from the natural sciences and used in archaeometry that most assist medieval archaeology. Instances are selected from Hungary for the most part, with emphasis on the role of their fi ndings in analysis; new viewpoints, too, are mentioned. Att ention is called to the long-known but seldom heeded viewpoint that fi ndings can be achieved by both parties (the archaeologist and the natural scientist) only when investigations conducted are characterised by continuous co-operation between them. It is important that the natural scientist be given appropriately selected fi nds by the archaeologist to enable him to make dating more exact. (Often, this is done only later, during the processing of material excavated by the archaeologist.) In the case of large excavations, fi nds should be handed over after grading and grouping (e.g. grouped on a house-by-house basis when a village is excavated and sometimes according to layers that can be dated). Only this can enable the avoidance of generalisations. Att ention is called to the pitfalls stemming from appraisal using statistical means (e.g. fi nds dated too broadly are not suitable for accurate evaluation), but universalisation of fi ndings must be eschewed: a village, castle, cloister, or town house each represents material that is unique, because not only is the site in question unique, but so, too, were its one-time inhabitants. (We cannot speak in general terms about, for example, ‘medieval villages’: every village possessed its own distinctive character, and, moreover, the various inhabitants of each and every one of them found themselves in a unique position economically.) These diff erences may appear in archaeological material recovered (ceramics, metal artefacts, glass).

Att empts have been made to select from the main fi ndings in the ample specialist literature of other countries and to supplement them with those by researchers working with sources of another kind (account books, reports, writt en data). The everyday use of imported fruits and spices at the diff erent seats of the royal court is shown by means of writt en sources from Hungary, as are diff erent kinds of game hunted using falcons. Such data can provide explanations for archaeological

74 Holl Imre

fi nds and can supplement fi ndings by archaeologists; they also yield explanations for phenomena that might be evaluated incorrectly. The older fi ndings of archaeobotany and archaeozoology (in connection with village, town, cloister, castle, and palace excavations) are dealt with in detail; other methods of investigation, too, are discussed.

Owing to the lack of institutional infrastructure, metallographic investigations in Hungary are haphazard. Matt ers are best in the case of archaeobotany and archaeozoology; at the same time, lack of co-operation among researchers and a lack of criticism have sometimes led to erroneous generalisations and mistakes in dating (att ention was not always paid to more exact dating or to contexts of fi nds).

Holl Imre (1924–2016) Magyarország középkori és kora

újkori régészetének meghatározó jelentőségű kutatója volt.

Munkásságában a régészeti tudás, a technika történeti ér-

deklődés, sőt, a korszerű természettudományos vizsgálatok

igénye folyamatosan támaszkodott a történelemtudomány,

a művészet- és művelődéstörténet, a klasszika archeológia

és az ehhez szükséges klasszikus műveltség építőelemeire.

Ennek a multidiszciplináris megközelítésmódnak minden-

kor sajátossága volt az a kiemelt figyelem, amivel a tárgyi

világ hazai fejlődését a tágabb összefüggések keretében

tanulmányozta.

Az emlékezete előtt tisztelgő tanulmánykötet Holl Imre

kutatásainak egyik fontos szegmense, a középkori és kora

újkori kézműipar, a városi mesterségek és műhelyek, vala-

mint az innen kikerülő különféle termékek és ezek euró-

pai kereskedelme témaköréhez kapcsolódnak. Az egykori

tanítványok és munkatársak írásaiban a témaválasztás, a

ku tatás módszertana és szemlélete számos esetben Holl

Imre közvetlen hatását, egyben tudományos életművének

aktualitását tükrözi.

Documents

MTAreal.mtak.hu/81836/7/Holl.pdfMarhakereskedelem és mészárszékek a késő középkori Budán, Pesten és Óbudán 125 The catt le trade and butcher shops in late medieval Buda,