A TARTALOMBÓL

Norman Erhard köszöntôje személyes tapasztalatainak tükrében(2–3. oldal)

A Fresenius története – Magyarországon(4–5. oldal)

Zoltán György leltárt készít...(6–7. oldal)

Honnan indult a magyarországimûvese kezelés privatizációjá-nak ötlete?(8–9. oldal)

Ahogyan ôk látnak minket...Székely TamásÁdám AurélPerner György professzorHorn PéterTulassay Tivadar

Ahogyan mi látjuk magunkat...Dr. Ladányi ErzsébetGaras DezsôDr. Misz MihályVaslaki LajosGyôrfy GábornéBugárné ZsuzsaPörneki Józsefné

FreseniusKrónikaA Fresenius Medical Care Kft. belsô terjesztésû lapja 2008/1

Fresenius Medical Care

Megjelenik félévente

www.fresenius.hu

2 FreseniusKrónika 2008/1

When I think back of the last 15years, I have to say that it was agreat experience for myself to bethe leader of the team, which hasbuilt up not only the first but alsoone of the biggest providerorganisations in Europe.

It all started on 22nd of June in1993: The decision was made tochange the responsibility forHungary from Fresenius Austriato Fresenius Germany and I

became the responsible Sales Manager.After only 2 months, in August 1993, we opened the

Representative Office in Budapest.The first staff onlyconsisted of György Zoltan as General Manager, onesecretary and one technician. Nevertheless, after a shorttime, the group was joined by Janos Tatai (who has onlyleft the company end of 2007 to go into retirement) asSales Manager and Peter Nemenyi for customer service.

The Fresenius organisation in Germany was quitesmall at that time and I vividly remember buying a usedcar in Germany for Mr. Zoltan which he himself thendrove to Hungary.

Then, in November 1993, we were able to organisethe first medical symposium in Hungary, which hadbeen a great success.

In the following two years, two big milestones couldbe achieved:

1. The foundation of Fresenius MagyarországEgészégügyi Kft. in 1994

2. The foundation Fresenius Dialysis Centre Kft. in1995

In Sopron, the first dialysis centre in the Freseniusnetwork in Europe, started beginning of 1995.

Although the construction of the centre in Esztergomstarted already in 1994 the centre only start operating in1995. We had a lot of problems during constructions, asour construction company chose that special point intime to go bankrupt.

Furthermore, I still remember the discussions withbanks to obtain a loan, which turned out to be not reallyeasy, as Fresenius was not well known at that time andthe business was totally new to the banks.

The successful privatisation in Sote, Istvan,Salgótarján, Pecs followed.

However, we also had to face severe setbacks as we lostmany centres to NMC, Hospal and Magyarmed.

The change brought the merge with NMC in 1996,which brought many new centres to our group. In the

same year, Fresenius Medical Care Germany wasfounded and the Hungarian subsidiaries re-named.

In 1999 we accomplished the so far last acquisition:Magyarmed – and with that were able to furtherstrengthen our position.

In the following years, we added several centres to thegroup, including 2 University Clinics in Szeged andDebrecen. I like to use this opportunity to welcome allnew colleagues from Debrecen to our team.

With the continuous growth of both, FMC Hungaryand the Fresenius group, their management became moreand more difficult. The need emerged for morestructures, such as guidelines, financial reports, ISO,compliance, medical benchmarking etc. The wholeorganization had to be adapted to the new demands.

After the successful initial phase, the basic problem forthe last ten years has been the financing situation. Themain causes were the introduction of the closed budgetand the unwillingness of the government to compensateus for inflation and increased treatment numbers.

Unfortunately, up to now we have not been able tosolve this problem on a permanent base. Still we have toconvince the government, that for doing an excellent jobin treating the patients, we should also be rewardedaccordingly. I have met many Health Ministers, StateSecretaries and OEP Presidents, they all accept that wehave done a tremendous job in improving the situationfor the dialysis patients, but they are not able (or ready)to pay adequately for this. For me personally and I thinkalso for all of you, this is very frustrating anddisappointing.

Nevertheless, summarising the last 15 years, the mostimportant for me is that we succeeded in creating asystem to provide the best possible treatment to ourpatients. We have build up modern centres and havemade High Flux and Online Hemodiafiltration astandard treatment. By this, we are helping over 2.000patients to have a better and longer life. I believe all of uscan be proud of that and it is a great personalsatisfaction.

Therefore, I want to thank all colleagues fromFresenius Medical Care in Hungary for their personaldedication and the great work they contributed to thesuccess of our company. My special thanks I would liketo express to György Zoltan who was with us from thebeginning and took great part in the buildup.

All together, we can look positively to the challengesthat await us in the future.

Thank you!Norman Erhard

15 years of Fresenius Medical Care in Hungary – a personal experience

32008/1 FreseniusKrónika

Ha visszatekintek az utóbbi 15 évre, úgy érzem nagy-szerû élmény volt azt a csapatot vezetni amelyik nemcsak hogy az elsô, de az egyik legnagyobb szolgál-tató céget építette fel Európában. Az egész 1993. jú-nius 22.-én kezdôdött: ekkor született meg a döntés,hogy a Fresenius Ausztriától átvette a Fresenius Né-metország a magyarországi terület irányítását, mely-nek én lettem az értékesítési igazgatója.

Alig két hónappal ezután megnyitottuk a kihelye-zett irodánkat Budapesten.

Kezdetben Zoltán György ügyvezetô igazgató,egy titkárnô és egy technikus alkotta az FMC ma-gyar csapatát. Röviddel ezután Tatai János értékesí-tési igazgató csatlakozott hozzánk, (aki 2007. évinyugdíjba vonulásáig a cégnél maradt), majd pedigNeményi Péter ügyfélszolgálati munkatársként.

A Fresenius szervezet Németországban ekkortájtmég meglehetôsen kicsi volt és még élénken emlék-szem mikor a Zoltán Györgynek vásárolt használtautót ô maga vezette haza Magyarországra.

Aztán 1993 novemberében lehetôségünk nyílt azelsô szakmai konferencia megrendezésére Magya-rországon, amely nagy sikert aratott.

Az elkövetkezendô két év folyamán két nagy mér-földkônek számító eseményrôl számolhattunk be:

1. A Fresenius Magyarország EgészségügyiKft. megalakulásáról 1994-ben.

2. A Fresenius Dialízis Center Kft. megalakulá-sáról 1995-ben.

1995-ben Sopronban nyílt meg a Fresenius euró-pai hálózatának elsô dialízis központja. Ugyan azesztergomi állomás építésének munkálatai már1994-ben elkezdôdtek, a dialízis központ csak 1995-tôl üzemelt. Sok probléma adódott az építkezés so-rán, mivel az építési vállalkozó sajnos pont ebben azidôpontban ment csôdbe.Élénken emlékszem a ban-kokkal kölcsönfelvételrôl történô tárgyalásokra, me-lyek igen nehézkesnek bizonyultak, mivel a Freseni-us neve ebben az idôben még kevéssé volt ismert, avállalat meglehetôsen újnak számított a bankoknak.

Ezt az idôszakot követte a SOTE és az Istvánkórházak, valamint Salgótarján és Pécs sikeres pri-vatizációja. Számos esetben viszont alulmaradtunk,mert sok központot elnyert elôlünk az NMC, aHospal és a Magyarmed.

1996 az NMC beolvadását hozta vállalatunkba,és sok új dialízis központtal gyarapította a hálózatun-kat. Ugyanebben az évben megalakult a FreseniusMedical Care Németország, amely magyar leányvál-lalatainak névváltozását is eredményezte.

1999-ben zajlott le az eddigi utolsó akvizíciónk: aMagyarmed beolvadása – ami még tovább erôsítet-te a pozíciónkat.

Az elkövetkezô években számos új központ csat-lakozott hálózatunkhoz, köztük két egyetemi klinikais, Szegeden és Debrecenben. Ezúton szeretnémmegragadni ezt az alkalmat, hogy az új debrecenikollégákat csapatunkban üdvözöljem!

Az FMC Magyarország és a Fresenius csoportfolyamatos növekedésével a vállalatok irányításaegyre nehezebbé vált. Szükség lett tehát strukturá-lásra, szabályzatokra, pénzügyi jelentésekre, ISOszabványokra, mûködés felügyeletre, orvos szak-mai szabályzásra, az új igényeknek megfelelôen azegész szervezet átalakításra szorult.

A kezdeti fázist követôen az utóbbi 10 év leggya-koribb problémáját a dialízis finanszírozási problé-mák jelentették. A zárt költségvetés bevezetése és,az, hogy a kormány nem kívánja kompenzálni azinflációs növekedést valamint a kezelésszámok nö-vekedését, nehezíti a helyzetünket.

Sajnos ezekre a problémákra máig nem sikerülttartós megoldást találnunk. Még mindig folyamato-san gyôzködnünk kell a kormányt, hogy a kitûnômunkáért amit végzünk ennek megfelelô ellenszol-gáltatást érdemelnénk.Több egészségügyi miniszter-rel, államtitkárral, és OEP igazgatóval történt találko-zásom során mindannyian beismerték, hogy ugyanóriási a hozzájárulásunk a dializált betegek helyzeté-nek javításához, de nincs lehetôségük (vagy mégnem készek) ezt megfelelôen megfizetni. Személyesvéleményem szerint ez a helyzet rendkívül kellemet-len és bosszantó. Valószínûleg az önök számára is.

Mégis, az elmúlt 15 évre visszanézve számomraaz a legfontosabb, hogy egy olyan rendszert hoz-tunk létre, amely a lehetô legjobb kezelést nyújtja abetegeinknek. Modern központokat építettünk és aHigh Flux továbbá az Online Hemofiltrációs kezelé-seket tettük általános kezeléssé. Ezzel több, mint2000 beteg élettartamának és életminôségénekmeghosszabbításában segítünk. Úgy gondolom, er-re igazán büszkék lehetünk és ez engem megelé-gedettséggel tölt el.

Ezért tehát szeretném a Fresenius Medical Careminden magyarországi dolgozójának megköszönnielhivatottságát, és azt a nagyszerû munkát, amely-lyel hozzájárultak cégünk sikeréhez. Külön köszö-net Zoltán György úrnak, aki a kezdetektôl kivetterészét a cég építésében.

Összességében, mindannyian reményekkel telvenézhetünk a ránk váró kihívások elé!

Köszönettel:Norman Erhard

Az FMC 15 éve Magyarországon...Norman Erhard köszöntôje személyes tapasztalatainak tükrében

4 FreseniusKrónika 2008/1

1984Az indulás éve. Egy-

személyes, „nem hivata-los” képviselet az osztrák leány-

vállalat köldökzsinórján.

1986 Az elsô négy Fresenius 2008 C típusúgép ajándékként üzemel Kecskeméten. A szerviz és az

alkatrészellátás nehézkes.

1989 A miskolci dialízis központ 18 új Fresenius 2008 C típusú gépet vásárol. Né-hány poliszulfon dializátort is használnak.

A céget 1993-ig különbözô budapesti magáncégek képviselik hazánkban, még min-dig az osztrák leányvállalaton keresztül. A forgalom csekély, ami elsôsorban az áttéte-lek miatti magas árakkal magyarázható.

1993 Megalakul a Fresenius magyarországi képviselete és az import ettôl kezdve anémet anyacégen keresztül történik.

1994 Az alapok megszilárdításának éve. Megkezdi mûködését a Fresenius Magyaror-szág Egészségügyi Kft., és megindul a tendereztetés a kórházak dialízis állomásainakhosszú távú bérbeadására. Megalakul az állomásokat mûködtetô Fresenius Dialízis Cen-ter Kft.

1995/01 A világon elsôként Sopronban kezdi meg mûködését saját üzemeltetésûFresenius dialízis központ.

1995/06 A Fresenius elsô alkalommal Esztergomban ad át zöldmezôs beruházáskéntépített dialízis központot.

1997 Az NMC (National Medical Care) és a Fresenius egyesülése folytán az FMC már12 dialízis központot üzemeltet az ország különbözô pontjain.

A FRESENIUS TÖRTÉNETE – Magyarországon1984 – 2008

52008/1 FreseniusKrónika

2001/10 Szikszó központjának egy patinás, új-já született épületében kezdte meg mûködését aFresenius 20. dializáló központja, amely a Miskol-ci Nefrológiai Központ szatellita egységeként mû-ködik. Így a Fresenius már 20 dialízis központban,közel 700 munkatárs közremûködésével 1700 be-teget kezel rendszeresen. Ez a hazai dializáltak43%-át jelenti. CAPD kezelésben 164 beteg része-sül, ami országos összevetésben 60%-ot tesz ki.

2002.01–03. 2002. januárjától a FreseniusMedical Care magyarországi hálózatának betegeikizárólag high-flux kezelésben részesülnek.

A Fresenius Medical Care Eü. Kft. elindítja a ne-gyedévente megjelenô magazinját a FreseniusFórum-ot.

2002/04 ISO 9002 – A közel egyéves elôké-szítô munkát követôen elsôként központunk és aSemmelweis Egyetemen mûködô FMC dialízisosztály szerezte meg az ISO 9002: 1994, EN46002: 1996 minôsítést.

2002/04 Az FMC „Vese-Tükör” címmel nyílt fo-gadóórákat szervez a Semmelweis Egyetem I. sz.Belgyógyászati Klinikáján. A gyökerek 1996-ignyúlnak vissza.

2002 Sok boldogságot kívánva köszöntjük azelsô hazai Fresenius-babát, akinek súlyos vese-elégtelenségben szenvedô betegként adott életetédesanyja. Máshol ugyan már elôfordult, de Ma-gyarországon – tudomásunk szerint – mindeddigpélda nélküli, hogy folyamatos mûvese-kezelésalatt álló asszony kihordja és világra hozza gyer-mekét.

2002/07 Az FMC család új tagja: a SzigetváriDialízis Központ

2001 októberében kezdôdött a 200 milliós beru-házás, és 2002. július 1-én már át is adtuk aFresenius hálózat 21. egységét, a Szigetvári Mû-vese Állomást. Munkatársaink száma már megha-ladja a 800 fôt.

2003/05 A Fresenius Medical Care magyaror-szági központja a közelgô 10. születésnap idejérekinôtte a fejlôdés miatt egyre zsúfoltabbá váló ré-gi székházat, ezért új helyre költözött.

2003.06.20. 22. dialízis központunkmegnyitója Hatvanban.

2003.06 27. 10 éves a Fresenius Ma-gyarországon...

A jubileumi ünnepségen NormanErhardt a cég Kelet-Európai térségétfelügyelô alelnöke és Zoltán György aFresenius Magyarország ügyvezetôigazgatója köszöntötték a vendégeket.

2004. április Megszületik a máso-dik Fresenius baba, egri betegünk elsôgyermekeként.

2004. október Munkába állnak aFresenius elsô 5008-as gépei Magyaror-szágon Esztergomban.

2004. december Az FMC Ma-gyarország Kft. közbeszerzési pályázatútján elnyeri a Szegedi Tudomány-egyetem dialízis központjának mûköd-tetési jogát.

2005. január 18. Megnyitottuk 23. hazaiFresenius 5008-as gépekkel mûködô dialízis köz-pontunkat Vácott.

2005. május Megnyílt újabb 5008-as gépek-kel mûködô dialízis központunk Budapesten aSzépvölgyi úton

2005. június Magyarországon elôször vég-zünk sikeres Prometheus, azaz májpótló kezelésta Péterfy Kórház Toxikológiai osztályán

2005. október Mindkét pécsi dialízis köz-pontunkban teljes géppark csere volt, már ôk is újFresenius 5008-as gépekkel dializálnak.

2006. február A SOTE Dialízis Központ gé-peit is lecseréltük Fresenius 5008-as gépekre.

2006. december 1. Hosszú várakozásután felépült új Szentesi dialízis központunk.

2008. május 1. Közbeszerzési pályázat út-ján elnyertük a Debreceni Tudományegyetem dia-lízis központjának mûködtetési jogát.

6 FreseniusKrónika 2008/1

– A pozitív oldal javára billen amérleg – állítja határozottan Zol-tán György. A 15 évet nem szé-gyellem, nem is tagadom meg,de vannak olyan évek, évszakok,amelyeket, ha újra kezdhetnék,nem így csinálnám. Nem vagyokbüszke arra, hogy 1999-ben ír-tunk egy levelet a betegeknek.Akkoriban a társadalombiztosítá-si kassza nem akarta emelni atérítési díjat sôt, reálértékbencsökkent. A külföldi tulajdonosok

arra sarkalltak bennünket, hogytegyünk valamit . Azt találtam ki,írjunk a betegeknek egy levelet,hogy mostantól kezdve az ellátá-suk színvonala csökkenni fog.Te-hát nem olyan dializátort haszná-lunk, mint eddig, hanem rosszab-bat, és bár tudjuk, hogy ez hosz-szú távon az életkilátásaikat ront-ja, borzasztóan sajnáljuk, nemtudunk jobbat adni. Na , ezt meg-fogalmaztuk egy levélben, pontkarácsony elôtt.

Egy ügyetlen levél következményeiÓriási volt a felháborodás. Leg-alább 8–10 televíziós mûsorbameghívtak, többek között Kis Jó-zseffel az OEP akkori fôigazgatóhelyettesével együtt. Magyaráz-kodni kényszerültem, hogy 92-ben mennyi volt kenyér ára,mennyit emelkedett most, a mitérítési díjunk pedig reálérték-ben nemhogy nôtt volna, hanemcsökkent... Ennek ellenére nemjöttünk ki jól az egészbôl én semés a cég sem. Egyszer s min-denkorra megtanultam, hogy abetegeket nagyon-nagyon fino-man és nagyon disztingváltanlehet csak felhasználni a célja-ink elérésére. Azóta ilyesmi nemfordult elô, pedig nem emelke-dett megfelelôen a térítési díj.

15 év alatt rengeteget változott, formálódott aFresenius magyarországi leányvállalata. Ilyenkor azember – hát még ha ó azügyvezetô igazgató – leltártkészít, és felméri hogy az idômúlása vajon a pozitív,vagy a negatív tapasztalatokfelé billenti a mérleget.

Zoltán György leltárt készít...

72008/1 FreseniusKrónika

Aztán emlékszem még egynagyon rossz periódusra. Amikora versenytárssal, az EuroCare-rel harcoltunk. Ez nem volt egy jóidôszak, ma viszont kiváló a kap-csolatunk, mint afféle konkuren-ciával, jól megvagyunk a piaconegymással. Szintén a leltárhoztartozik a személyem ellen irá-nyuló nagyon csúnya támadás,amikor az egyik konkurens cégügyvezetôje feljelentett.

Az üzleti magatartásnak vanegy íratlan szabálya, hogy azember a versenytársai vezetôitszemélyiségi jogaiban, vagyszemélyében nem bántja, nemsérti, hanem megtartja azt azüzleti, erkölcsi minimumot, amiaz egymás mellett éléshezszükséges. Hát nem így történt.Sajnos.

Akkor jöjjön a pozitív oldal.Gyûjtöm azokat a leveleket,amiket egy-egy beteg ír nekünk,hogy mennyire hálás azért, amitaz orvosaink, nôvé tettek érte,van már egy jó köteg belôlük.Ezek nem látványos dolgok, ha-nem a mindennapok apró örö-mei. Persze, az is pozitívum,amikor átadunk egy új dialízisközpontot. Az ünnepélyes avatá-son ilyenkor magamban strigu-lázom, hogy ez már a huszon-kettedik... huszonharmadik...most már huszonnégy dialízisközpontunk van.

Amire nagyon büszke vagyok:mind a négy orvostudományiegyetemen a Fresenius szolgál-tat. Igaz, a Szegedi egyetemegy kicsit zûrös, mert ott kétszolgáltató van jelen. De a többihárom egyetemen velünk kötöt-tek 25 éves szerzôdést.

Arra vagyok a legbüszkébb,hogy 1993-ban, amikor elkezd-tük a Freseniust építeni, június-ban kirepültem Hamburgba. Arepülôtéren a bejáratnál fogadottNormann Eckhardt úr, aki mostis a kinti fônököm. Amikor a köz-pont felé tartottunk közölte, hogykellene Magyarországon egy

képviseletet nyitni, vállalom-e.Mondtam, hogy vállalom.

1,7 millió márka a fürdôszobából...Kérdezte, hogy az elkövetkezen-dô évben milyen forgalmat pró-bálok elérni. Ha jól emlékszem,1,5 millió márkát jelöltem meg’94-re. A válasz: nem kell annyi,az nagyon sok.

Kitartottam az összeg mellett:nyugodtan írjuk csak be. Aztán94-ben egy 3 szobás kis lakás-ban a Bimbó úton megkezdtük atevékenységünket ketten, a tit-kárnô meg jómagam. Késôbbcsatlakozott hozzánk 94 január-jától Tatai János - aki azóta márnyugdíjban van- és Neményi Pé-ter. Mi négyen alkottuk a Frese-nius képviseletét, és még abbanaz évben tényleg összehoztukazt az 1 millió 700 ezer márkátnégyen. Méghozzá úgy, hogy adializátorokat a fürdôszobában,a kádban tartottuk – az volt araktár –, meg lent, a pincében.Ma van 24 dialízis központunk,3500 négyzetméteres raktárunk,750 dolgozónk, 2300–2400 be-tegünk. Erre azért büszke lehetaz ember. Nem? – Mi volt a legnehezebb, mi azami ma is megkeseríti az éle-tét?

– Az állandó harc a finanszí-rozásban. Mindössze Törökor-szágban alacsonyabb az egykezelésre jutó térítési összeg,mint nálunk. Magyarország alul-ról a második az európai finan-szírozási listán a mûvese keze-lés térítési díjának összegét te-kintve. Minden évben ugyanaztkell elmondanom, Ha álmombólfölkeltene valaki, akkor is tud-nám, a betegek száma világvi-szonylatban és itthon is évente6–7%-kal emelkedik, de ezt a fi-nanszírozás nem követi. A dön-téshozók valószínûleg ugyan-úgy tudják, mint én, ennek elle-nére hiába mondjuk 15 éve,

senki nem foglalkozik vele. Ésne feledkezzünk meg a másikkerékkötôrôl sem, ez pedig a ka-pacitás rendelet. Senki ne felté-telezze, hogy az utcáról fogjuk abetegeket! Mi azt dializáljuk, aki-nek szüksége van rá. Ha egy-szer 6–7 százalékkal emelkedikvilágviszonylatban a dialízisreszoruló betegek száma, akkorez itthon is így van! Ez ténykér-dés. Ez a két dolog, ami az em-ber lelkesedését megtöri.

És még valami. Magyarorszá-gon a magántôke, egyáltalán amagánszolgáltatás még mindignincs a helyén. Sokan úgy gon-dolják, hogy ha egy multinacio-nális cég megjelenik Magyaror-szágon, hozza a tôkét – nemtudni, honnan van neki –, aztcsak fejni lehet, attól csak kérnilehet. Ez a mai napig rányomja abélyegét a hazai szemléletre.Mindenki azt gondolja, hogy egymultinacionális cégnél kolbász-ból van a kerítés, ott csak folyika pénz, semmi nem számít...Amikor pedig arról van szó,hogy igen, ô is szeretne némiprofitot, akkor az szitokszónakszámít. Mindenki haragszik: mi-csoda? Profit? Az egészségügy-ben profit?

Még mindig nem ismerjük el,hogy a magántôke nem egy is-teni adomány, hanem azért megkellett dolgozni, azt föl kellettépíteni, az valahonnan jött. Sen-ki sem úgy kezdte, hogy multi-nacionális tôkés lett, hanem akistôkébôl rakta össze, szorgosmunkával.– Maradtak-e megvalósítatlantervei? Mire vágyik?

– Szeretném a nyugdíjig hát-ralévô 3-4 évet a békében, nyu-galomban eltölteni. Úgy, hogy nelegyenek súrlódások, minél ke-vesebb legyen a konfliktus aversenytársakkal, a döntésho-zókkal, nem szeretnék harcolni.Nagyon sok bölcsességre tet-tem szert az elmúlt 15 évben,próbálom megôrizni.

8 FreseniusKrónika 2008/1

– Ez egy erôs kifejezés – kez-di a Semmelweis Egyetem Infor-matikai Tanszékének vezetôje. A90-es évek közepén az egyikosztályvezetô fôorvos – dr. Sze-gedi János – megjelent nálamés megkérdezte, hogy lehet- emûvese ellátást magánellátás-ban végezni. Azt válaszoltam,hogy az önkormányzati törvényaz iránymutató. A törvény 1990júniusában fogalmazódott meg,júliusban elfogadta el a parla-ment, ez a beszélgetés másfél-két évvel utána történt.

A törvény betûi szerint az ön-kormányzatok szabadon dönt-hetnek arról, hogy az egészség-ügyi szolgáltatást, amire kötelez-ték ôket, saját intézményükben,más önkormányzati intézmény-ben, önkormányzatok közös in-tézményi társulásában, vagyadott esetben magán személlyeltörténô szerzôdés útján látják el.Azt is mondtam Szegedi fôor-vosnak, hogy a magánszolgálta-tóval való szerzôdés csak akkorlehetséges, ha az ellátás ugyan-azon a színvonalon történik,mint az önkormányzati kórházakesetében, mert akkor nincs kivé-telezés. Állítólag ezzel indultmeg a mûvese kezelés privatizá-ciója, hiszen a magánszolgálta-tók megjelentek a piacon.

– Hogy került kapcsolatba aFresenius céggel és ZoltánGyörggyel, hiszen nyílt titok,hogy Önök kedvelik egymást?

Egy sikertörténet...

– Ez már frissebb történet,Nem emlékszem arra, hogy ál-lamtitkár koromban találkoztamvolna vele. Késôbb a '90-es évekvége felé – amikor én már ta-nácsadóként dolgoztam – talál-koztunk és üzleti kapcsolat ala-kult ki közöttünk, érdekes mó-don még a Fresenius külföldi ve-zetôinek is tartottam tanács-adást. Nemcsak Zoltán Györ-gyöt és a Freseniust ismertemmeg, hanem a cég mûködésétis. Valamikor 2000 elején aFresenius meghívott Németor-szágba is, hogy tartsak egy elô-adást a magyar egészségügyhelyzetérôl. Jobban mondva saj-tóreggeli helyett elôadói reggeli-re hívtak meg egy berlini szállo-dába, ahol a parlament egész-ségügyi szakbizottságának tag-jaiból állt a hallgatóság. Annyirafelkeltettem az érdeklôdésüket,hogy pár hónappal késôbb visz-szahívtak hogy egy vacsoraközben beszéljük tovább ezeketaz eseményeket. A Freseniusvolt a katalizátor, ôk ajánlottakbe. A látogatás kapcsán érdekesvolt elbeszélgetnem a cég veze-tôivel – egy reggeli, meg egy va-csora remek alkalom erre –, ígymegismertem hogyan épül fel anémet Fresenius. Egy nagyon

dinamikusan fejlôdô, a tôzsdénis szereplô cég képe bontako-zott ki, elôttem, amelyik nagyonszilárd és jó minôségû szolgál-tatást nyújt. Ezt a magyar jelen-lét is aláhúzza. Én, hála isten-nek betegként nem kerültemkapcsolatba a Fresenius szol-gáltatásaival, orvosként se dol-goztam velük, de azt látom,hogy a cég nagyon magas szín-vonalon látja el a feladatát, so-ha, sehol eddig nem kérdôjele-zôdött meg a Fresenius elköte-lezettsége, felelôssége a beteg-ellátás magas színvonalú mû-ködtetése. Ez tényleg egy siker-történet, ehhez csak gratulálnitudok a cég vezetôinek.– Ön szerint minden rendbena dializálás háza táján? Elsô-sorban a finanszírozásra gon-dolok.

– Nem, nincs rendben. A ma-gyar egészségügy hatalmasproblémája, az amortizáció elnem ismerése. Ezért mondjuk,hogy megoldatlan az amortizá-ció. Azt a duális finanszírozáskeretében a tulajdonosok pró-bálják megoldani. Magánszol-gáltatók esetében viszont nemvárható el, hogy egy magánszol-gáltató pusztán a mûködési költ-ségbôl termeljen. Nemcsak azönkormányzati intézmények ésaz állami intézmények miatt dea magánszolgáltatók miatt isszükséges hogy az amortizációbekerüljön a rendszerfinanszíro-zásba. Ez nincs meg, ez egy sú-lyos feszültség az összes priva-

Kitôl indult a magyarországi mûvesekezelés privatizációjának ötlete?

Némi túlzással azt mondhatnám, hogy Jávor András ál-lamtitkár volt a rendszerváltozás idején – kulcsszerepetjátszott az egészségügy privatizációjában, sôt! A mûvesekezelés privatizációját ô indította el Magyarországon.

2008/1 FreseniusKrónika 9

tizált szolgáltató felé. Nagyonsürgôsen meg kellene lépni azo-kat a törvényalkotási, jogalkotásilépéseket, amik ezt a helyzetetrendezik.– Mi a helyzet a sokat vitatottkapacitás rendelettel?

– A kapacitás nagyon nehézkérdés. A teljesítményvolumenkorlátot én nem szeretem, sôt,sok esetben alkotmányellenes-nek tartom, mert elektív beavat-kozásra – tehát, ami tervezhetôés programozható beavatkozás– lehet azt mondani, hogy x ösz-szeget tudunk egy évben ráfor-dítani. Azt ki lehet számítani,hogy mennyi csípôprotézist ülte-tek be, mennyi térdprotézist.

Volumenkorlát és kapacitásrendelet...

De ha valakit sürgôsséggelbeszállítanak egy infarktussalvagy egy szélütéssel a kórház-ba, akkor ott nincs helye a mér-legelésnek, hogy nekem márbetelt a kapacitásom, nem látomel, hazaküldöm meghalni. Nyil-ván ma is ellátják, de a mened-zserekre bízzák a kórházakban,hogy az elektív beosztáson túl

maguk becsüljék meg, hogymennyi sürgôsségi eset lesz ésa szerint állítsák be a programo-zott beavatkozásokat. Csak ezígy nem megy... mert teszemazt, történik egy nagyobb ka-tasztrófa, akkor akármennyi atervezett, túlnô a betegszám raj-ta, továbbá ha olyan súlyos abeteg , hogy szeptikus állapotbakerül és önteni kell bele a világlegdrágább antibiotikumait, akórháznak nincs olyan likviditásikerete ami ezt lehetôvé tenné.Ez a volumenkorlát egyik prob-lémája. A másik a mûvese keze-lések helyzete. Látnunk kell,hogy sajnos Európa minden or-szágában idôsödik a társada-lom. Ez pedig azt jelenti, hogyegyre több szükséglet merül felaz egészségügyi ellátássalszemben. Nagyon erôsen törelôre a jóléti országokra jellem-zô diabétesz, hipertónia és ahozzá hasonló veseszövôdmé-nyek, amelyek végállomása aveseelégtelenség. Ezeknek abetegeknek a száma megfelelôprevenciós politikák nélkül növe-kedni fog. Magyarországon anépegészségügyii program évekóta áll, ezért ez a betegszám di-

namikusan emelkedik már mostis. Mértékadó becslések szerint10% fölött lesz rövidesen a dia-béteszes betegek száma, ebbôlpedig az következik, hogy a ve-seszövôdmények száma is sok-kal magasabb lesz. Ehhez kapa-citásokat kell hozzárendelni, for-rásokat kell hozzárendelni, mér-legelni kellene továbbá, hogymibe kerülne az új ellátó helye-ket létrehozni. És ne feledkez-zünk meg a prevenciós progra-mok indításáról sem.

A Freseniusra mindig is az volta jellemzô, hogy nemcsak az in-terperszonális kapcsolatokban,hanem konferenciákon, vitafóru-mokon is a saját érdekei ellenbeszélt, a prevenció szükséges-ségét hangsúlyozta. Ilyen kelle-ne legyen a megfontolt, felelôsegészségügyi politikai hozzáál-lás is ehhez a kérdéshez. Ezt aszemléletet szeretném látni azegészségpolitikában. Hathatósprevenciós lépésekre van szük-ség, máskülönben nem lesz elégpénzünk, nem lesz elég forrá-sunk, hogy ki tudjuk alakítaniakár magánszolgáltatókkal akárnélkülük azt a kapacitást, ame-lyik el fogja látni a betegeket...

10 FreseniusKrónika 2008/1

– Biztosított oldalról nézve akérdést; az a fontos, hogy a be-teget megfelelô szakmai színvo-nalon, megfelelô környezetbenempatikus egészségügyi dolgo-zók kezeljék, ez pedig a dialízis-re szoruló magyar vesebetegekkörében magas színvonalon tel-jesül. Amit mondok, valamennyidializáló cégre igaz. Persze, vanegy-két kivétel, de inkább egyesállomások tekintetében. Ennekszámos oka lehet: az ellátott be-tegek aránytalanul nagy száma,a beruházó által befektetett ösz-szeg nagysága... Miután ez együzleti vállalkozás, nyílván készülegy üzleti terv: betegekre le-bontva. Ha a betegek számanem annyi, mint amennyit ere-detileg elképzeltek – ez bizonyoka lehet a bajoknak. Ha a be-teg kötôdik az orvosához, akkorhiába nyílik meg a lakhelyéhezközelebb egy magasabb színvo-nalú dializáló állomás, nem fogoda menni. Innentôl kezdve apénzügyi tervek sem úgy sike-rülnek. Összességében úgy lá-tom, hogy a magyar egészség-

ügy említett szegmensébenrend van, a dolgok úgy zajlanak,ahogyan kell.

Kinek jó a kapacitásrendelet? – Ebben én nem vagyok olyanbiztos. A közelmúltban a KorKontroll Társaság szervezésé-ben zajlott egy egész naposrendezvény vesebetegek szá-mára: „Ne add fel!” címmel. Ér-dekes, hogy a játéktér összesszereplôje: a vesebetegek szö-vetsége, az országos szakfel-ügyelô fôorvos, a dializáló cé-gek vezetôi, a dialízis állomá-sok orvosai egyetértettek ab-ban, hogy a szabályozás, a fi-nanszírozás elhibázott, amineka kapacitás rendelet az oka.Konkrét kérdésként hangzottel: miért nem mindegy az OEP-nek, hogy 1000 beteget 400,500 vagy 600 ágyon látnak el?Amikor nem ô a beruházó,amikor a betegszám nem vál-tozik attól, hogy három mû-szakban, zsúfoltan, vagy nor-mális körülmények között ke-zelhetik a betegeiket?

– Az OEP-nek mindegy vála-szolja rezignáltan. – Régóta lé-tezik az OEP, az egészségügy

különbözô képviselôi mégsembírták megtanulni 1991 óta,hogy a pénztár nem jogalkotó,hanem jogalkalmazó szerv. Per-sze, lehet az Országos Egész-ségpénztárt szidni, azt mondanirá, hogy gonosz, csúnya, rosszde a jogszabályokat akkor is kö-telességünk betartani. Addig,amíg az a jogszabály van élet-ben, ami elôírja, hogy kivel köt-hetünk szerzôdést, illetve kivelkötelességünk szerzôdést kötni,addig elviseljük, ha szidnak ben-nünket.

Amit az elején mondott, az ter-mészetesen általában igaz. Deaz egészségügynek ez a szeg-mense nem kvázi piac, sokkalinkább a piachoz hasonlít. Arrapedig mindenképpen igaz, hogya kínálat keresletet gerjeszt.– Akkor megint vitatkozom.Én – és ezzel azt akarom mon-dani, hogy aki nincs rászorul-va a mûvese kezelésre az sem– biztosan nem fogok beko-pogtatni, sem a Freseniusnál,sem a B. Braunnál, hogy tes-sék már engem dializálni. Amûvese kezelés, nem olyan,mint a háziorvosi rendelés,ahová az unatkozó nénikék,akkor is elmennek, ha nincskomoly bajuk.

Mit gondol a mûvese kezelésrôl az OEP egykorifôigazgatója?A dializáló cégek komoly rutinnal rendelkeznek, hiszen ôkprivatizáltak elôször Magyarországon. Vajon milyenneklátja mûködésüket Székely Tamás egészségügyi miniszter?Kinevezése elôtt néhány nappal kérdeztem, amikor még azOEP fôigazgatói székében ült.

Ahogyan ôk látnak minket...

112008/1 FreseniusKrónika

– Léteznek betegek, akik éle-tük valamelyik szakaszábanténylegesen dialízisre szorul-nak. Egyáltalán nem mindegyazonban hogy mikor kezdôdik adialízis, nem mindegy, hogy mi-lyen módon kezdôdik. Nyílvánön is tudja, hogy vannak olyanakut állapotok, amikor többfélekezelés is lehetséges, más-másanyagi konzekvenciával... Aztán,ismerünk olyan betegségeket,amikor nem biztos, hogy a be-tegség adott stádiumában érde-mes elkezdeni a dialízist. Abbanigaza van, hogy ez nem olyanpiac, ahol a kínálat keresletetgerjeszt.

Ugyanakkor a cégeket hajtjaa beruházási láz. Ha megnéz-zük a dializáló állomások elhe-lyezkedését az országban; Bu-dapesten túldimenzionált a hely-zet, és éppen itt akarnak fejlesz-teni. Pedig nincs sokkal több ve-sebeteg a fôvárosban, mintamennyit a dializáló állomásokfelvesznek.

Az OEP becsukja a szemét...– A már említett vesebeteg na-pon az is elhangzott – ráadá-sul éppen az OEP szakember-ének véleményeként –, hogy

nagyok a területi aránytalan-ságok- ezért az üzemeltetô ar-ra kényszerül, hogy csaljon.Az egyik állomáson elvégzi amásikon lejelenti a kezelést.Az OEP meg becsukja a sze-mét és finanszíroz.

– Nekünk ez nem lehet az ál-láspontunk. Más kérdés, hogy at-tól a perctôl kezdve, amikor egybetegnek elvégezték a dialízisét,nekünk ezt ki kell fizetni. Ugyan-annyit fizetünk, bárhol is végzikel. Számos esetben kezdemé-nyeztük a jogszabály módosítá-sát, pontosan az ön által említettdolgok miatt. Hogy hol a határ, miaz ami már csalásnak számít, aztnehéz megállapítani, mert az ér-vényes jogszabályok szerint akapacitásra az vonatkozik, hogya szolgáltató vagy az intézményfenntartója, ha több intézmény-nyel rendelkezik, akkor a kapaci-tásokat átcsoportosíthatja. Ezt te-szi a fôvárosi önkormányzat is...

Ha van egy szolgáltató, aki-nek van 15 telephelye, és azegyikre nem mennek a betegek,akkor nyugodtan átcsoportosít-hatja a kapacitásait a másikra. Aszolgáltatókat errôl tájékoztat-juk. Ha bárkinek bármilyen prob-lémája adódik, felkereshet ben-nünket, személy szerint engemis. A szolgáltatókat igyekszünk a

jogszabályváltozásokról folya-matosan tájékoztatni.– Utóbbi mondata azt jelente-né, hogy lesznek jogszabály-változások?

– Van egy törvény, amit a par-lament februárban elfogadott.Ennek alapján a pénztáraknakszerzôdés szerinti kötelezettsé-gük lesz a dializáló szolgáltatók-kal megállapodni, bizonyos mi-nimális elérési szabályok alap-ján. A jogalkotó feladata, hogykimondja: 10000 lakosonként xkm vagy y idôn belül elérhetô-nek kell lennie a dializáló állo-másoknak.

Az új rendszerben nagyobbszabadsága lesz a pénztárak-nak, mint amilyen, most a biztosí-tónak van. Mondhatja azt egyszolgáltatónak, ha az nem tartjabe a szabályokat, hogy akkormost szerzôdést bontunk. És haugyanazon a területen van jobb,illetve olyan, aki betartja a szabá-lyokat, akkor azzal kötnek szer-zôdést. (A februárban elfogadotttörvény visszavonását azótamegszavazta az országgyûlés.)– Mit kíván a 15 éves fennállá-sát ünneplô cégnek?

– Jó OEP finanszírozást ésmegfelelô jogszabályi hátteretfejlesztési elképzeléseikhez, abetegek érdekében.

Kellemesen csalódtam, a hazai körülményekhez hasonló, is-merôs kép fogadott. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a magyaror-szági dialízis állomások színvonala semmivel sem rosszabb, minta svédeké.

Májusban lehetôségem volt az ismert stockholmiKarolinska Intézet mûvese állomását megnézni. Korábbikaliforniai és stockholmi kórházlátogatásokra emlékezve –akkora különbséget láttam, mintha idôutazáson vennékrészt, a magyar intézmények a külföldiekhez képest a múltszázadba röpítettek – ugyanezt vártam.

Ha lenne egy varázspálcám...Ádám Aurél a Vesebetegek Országos Szövetségének elnôke

12 FreseniusKrónika 2008/1

– Milyen szerepet játszanak a priva-tizált dialízis centrumok a hazai ve-sebeteg ellátásban, illetve, hogyanalakult az elmúlt években mûvesekezelésre járók transzplantációja?

– A mûvese kezelések és a kezeltbetegek száma a privát mûvese állo-mások létrejöttével exponenciálisannôtt. Ez a szám a lakosság számáhozviszonyítva már eléri a nyugati államokátlagát. Bár az OEP felülrôl bezárta akasszát, azaz maximálta az évenkéntkezelhetô betegek számát, pontosab-ban a végezhetô kezelések számát,mégsem marad hazánkban kezelésnélkül egy rászoruló beteg sem.

Jelentôsen javult a kezelések mi-nôsége. Új gépek, dializátorok, többhozzáértô szakember, lényegesen

Az elsô sikeres veseátültetést1973. november 16-án Perner Ferenc és munkatársai hajtottákvégre a Semmelweis OTE I. számú Sebészeti Klinikáján. A Transzplantációs és SebészetiKlinika egykori igazgatója, aSzentgyörgyi Albert díjasPerner professzor szívesen be-szél a dialízis és a veseátültetés összefüggéseirôl.

Csoda történt? Nem, csak az egészségügy e kis hazai szeg-mensében megjelentek és dominánssá váltak a privát cé-gek. Mostanában mindenki vitatkozik az egészségügy átala-kításán, privatizációján, jelentôs változás mégsem történik.Cserélgetünk, változtatgatunk, de a lényeg marad.

Sokan nem értik, miért támogatom a magántôkét azegészségügyben, mondván a tôkét csak a profit érdekli. Hi-ába magyarázom, hogy több mint 15 éves tapasztalatommást mutat. Aki az egészségügybe fekteti pénzét, az nem azátlag befektetô eszével gondolkodik, egyébként elvinné,nem bajlódna az igen szigorú elôírásokkal, az állandó elle-nôrzésekkel, az ellátási kötelezettséggel. Ez a terület másmentalitást, más felelôsségérzetet, az emberekkel szembenbizonyos toleranciát, szimpátiát igényel.

Az FMC az eltelt 15 évben a legnagyobb hazai dialízisszolgáltatóvá vált. Szövetségünk elnöke voltam már, amikora többiek között megjelent a hazai piacon, így végig követ-hettem igen intenzív fejlôdését. 15 év hosszú idô. Belefértsok új állomás, a harc a megfelelô finanszírozásért, a kapa-citásszerzôdésekért, a verseny az ellátási területekért, a mi-nôségi ellátásért. És persze belefért a szakmai szervezetekés a civil szervezetek, köztük a VORSZ rendszeres támoga-tása is.

Az FMC üzleti stratégiájával, taktikájával nem mindig ér-tettem egyet, de el tudtam fogadni. Láttam, hogy célratörô,többnyire eredményes, s ami fontos, a beteg nem került ki alátókörbôl. Lényeges, hogy a betegeket érintô fontos kérdé-sekben meg tudtak állapodni az orvosi szakmával és a töb-bi dialízis szolgáltatóval.Tudom, a cég felelôssége igen nagy,kudarca estén a magyarországi betegek jelentôs része ellá-tatlan maradna.

A cég vezetôje, Zoltán György remélhetôleg egyetért ve-lem abban, hogy a kapcsolatunk végig baráti, ôszinte és kor-rekt volt, s bízom benne, hogy így is marad. Az én feladatomaz, hogy a betegek érdekeit körömszakadtáig védjem. Ebbôladódtak közös stratégiák, tennivalók, de adódtak eltérômegközelítések és konfliktusok is, amit mindig korrektül ke-zeltünk.

Ha lenne egy varázspálcám, egy kicsit azért megváltoztat-nám a cég tevékenységét. Az új betegeket még a dialíziselôtt pszichológussal készíteném fel a megpróbáltatásokra.Több figyelmet fordítanék a beteg tájékoztatására, hogy he-lyesen tudjon dönteni a számára megfelelô kezelési mód ki-választásáról. Ösztönözném a centrumtól független kezelésimódokat (CAPD, Home HD), ehhez biztosítanám a megfele-lô feltételeket. Segíteném a betegek rendszeres oktatását, aközpontokban kezelt betegek üdülését. Jobban igénybe ven-ném a helyi egyesületek és a VORSZ közremûködését, aki-ket persze jobban támogatnék. És majdnem elfelejtettem:mindehhez jobban finanszíroznám az egész tevékenységet.

De varázspálcám nincs, így egyszerûen gratulálok ehheza küzdelmes és sikeres 15 évhez.

Ádám AurélVesebetegek Országos Szövetségének elnöke

132008/1 FreseniusKrónika

jobb körülmények javítják aszínvonalat. Ami nem változottjelentôsen, az a transzplantáci-ós várólistára kerülôk száma.Tévedés lenne azt hinni, hogymindenki alkalmas veseátülte-tésre. Hiába kezelnek több bete-get, az átültetésre alkalmasakszáma nem nô. Még ma is elô-fordul, hogy a beteg túl késôn,már számos szövôdménynyelés kísérôbetegséggel kerül dia-lízisre, és mivel mindenki szá-mára hozzáférhetô a mûvesekezelés, (pl. nincs korhatár!),sok az idôs és az átültetésre al-kalmatlan beteg.

Természetesen a jobban ke-zelt, jobb állapotú betegek átülte-tési eredményei is jobbak. Jelen-tôs összefüggés van – a kezeltbeteg általános állapotán túl – adialízis kezdetétôl a veseátülteté-sig eltelt idô és az átültetés ered-ménye között. Mennél hosszabbez az idô, annál rosszabb a túl-élés. Ezért van annak nagy jelen-tôsége, hogy az alkalmas bete-gek minél elôbb várólistára kerül-jenek, és minél elôbb vesét kap-janak.

A mûvese állomásokbetegekre vadásznak? – Sokszor elhangzik a vád: amûvese állomások szinte fog-ják a beteget – akadályozva ez-zel a transzplantációt –, hiszenérdekük, hogy valaki minélhosszabb idôt töltsön gépen,elvégre az OEP finanszírozásis tovább tart így.

– A kérdés nem helyes, mert aveseelégtelenség végállapotá-

ban lévô beteget kezelni kell, hiszdialízis vagy veseátültetés nélkülmeghalna. Átültetésre csak akkorkerülhet sor, ha van számáramegfelelô vese. Az is elôfordul,de igen ritkán, hogy valaki még amûvese kezelés elôtt vesét kap-jon. Erre jó esélyt ad, ha vanolyan családtag, aki felajánljaegyik veséjét a betegnek. Nem hi-szek abban a feltételezésben,hogy a mûvese állomások vissza-tartanák a betegeket, és nem he-lyeznék azért várólistára, hogy„legyen elég kezelnivaló bete-gük”. Mint már említettem, az évielvégezhetô dialízisek száma fi-nanciális szempontból meghatá-rozott. Ha nincs kapacitás, akkorsem maradhat a beteg ellátatla-nul, így szabad helyet kell biztosí-tani az új betegeknek. Ezért érde-ke a mûvese állomásnak, hogy abetegek új vesét kapjanak, mert abeteg halálán kívül ez az egy le-hetôség van arra, hogy új betegetfelvegyenek.

Azt pedig rendelet szabályoz-za, hogy a kezelt betegeket váró-listára kell helyezni, ha az átülte-tésre alkalmasak.

A veseátültetések száma az el-múlt 15 évben plusz-mínusz30%-os ingadozást mutatottévenként. 1993–97 között átme-neti növekedés következett beegy 1997-ben elért rekord donor-számmal. Ekkor ezzel Európa or-szágai között az 5. helyen vol-tunk. Az új 1998-as törvény jelen-tôs visszaesést okozott bizonyta-lanságot keltve a hozzátartozókbeleegyezését illetôen, mind azorvosok, mind pedig a lakosságkörében, azóta a donorok száma

stagnál. Mivel a jobb kezelés éstöbb tapasztalat javította az élet-minôséget és a túlélést, jelentô-sen megnôtt az új vesével élôkszáma, azaz a rendszeres ellen-ôrzésre szorulóké.

Ugyanakkor nem javultak azátültetô központok személyi éstárgyi feltételei, fokozódott a szú-foltság, megnôtt a várakozási idô,tehát mondhatjuk, hogy a kont-rollra járó betegek helyzete nemjavult vagy talán romlott.

Nagy az igény az élet mindenterületén a civil szervezôdésektevékenységére, a szervátülte-tés területén több ilyen is mûkö-dik, de ezen a téren ôk sem tud-tak eredmény elérni. A veseátül-tetett népesség éppen úgy ki-szolgáltatottak, mint a mûvesekezeltek, így nem mindig merikhallatni hangjukat. Pedig a többmint 3000 ellenôrzött beteget a4 központ aligha tudja megfele-lôen ellátni.

Akárhogy nézem, a kezelt be-tegek száma nôtt, a kezelésekminôsége jelentôsen javult amûvese kezeléseket végzô állo-mások privatizálásával. A cégeksok új állomást építettek, hisz aprivatizálható állomások tényle-ges száma kevés volt, 1988 elôttelégtelen volt az állami ellátás.Az új állomások létrehozásábanés a minôségi ellátásban élenjár a Fresenius, munkatársainakezúton kívánok boldog születés-napot! Az ellátás további javulá-sát – így a betegek érdekét – aveseátültetések számának je-lentôs növekedése jelentheti, deehhez a jelenlegi egészségügyirendszer javulása szükséges.

A beteg dialízis, vagy veseátültetésnélkül meghalna!

14 FreseniusKrónika 2008/1

Horn Péter a konkurencia, va-gyis a B.Braun vezérigazgatójaúgy véli ma az együttmûködésfontosabb, mint a saját érdekekelôtérbe helyezése.

– A 15 év alatt persze adódtakkönnyebb és nehezebb helyze-tek is... – mondja – Az viszontbiztos, hogy mindketten igye-keztünk megfelelni az üzleti eti-ka szabályainak és persze azemberi normáknak is.

A B.Braun egyébként vala-mennyi kontinensen jelen van,több mint 50 országban 31.000munkatárssal szolgálja azegészségügyet. A korábban jólismert EuroCare nevet 2006-ban változtattuk B.BraunAvitumra, hogy az új névvel is ki-fejezhessük a nemzetközi háló-zathoz való tartozásunkat. A há-lózatban az orvos szakmai kér-désekben szakemberek dönte-nek, mi pedig azt a gazdaságihátteret biztosítjuk , ami a mun-kájukhoz szükséges.

Zoltán Györggyel mind embe-rileg, mind szakmailag jó a kap-csolatom.

Bár a piacon kompetítorok isvagyunk, cégeink rövid távú ér-dekeinél sokkal fontosabb, ami-kor együtt, közösen kell fellép-nünk bizonyos, jogi, strukturális,vagy éppen finanszírozási kér-dések megoldásáért.

Megoldatlan a finanszí-rozás és a kapacitásokbefogadása! A hazai szolgáltatók közös érde-ke, hogy a finanszírozásban elis-merjék az esetszám növekedést.Az egész világon ugyanis 6–8százalékkal növekszik a vesebe-tegek száma, ez alól Magyaror-szág sem kivétel, Ennek megfe-lelôen kellene végre szabályoznia finanszírozást, befogadni a ka-pacitásokat, és persze rendeznia bôvítéseket. A kapacitás és a fi-nanszírozás két olyan aktuálisügy, ami jelzi, hogy melyek azoka legfontosabb közös témák,ahol együtt kell fellépnünk a mû-vese kezelés szabályozásánakmegváltoztatásáért.

Bár cégvezetési stílusunk kü-lönbözô, nagyra értékelem, amitZoltán György ügyvezetô igaz-gatóként elért. Neki és FabókJózsefnek óriási szerepe vanabban, hogy a magyar nephro-lógia eljutott arra a színvonalra,ahol ma, 2008-ban található.

Ne feledkezzünk el arról,hogy nem volt ez mindig így!

A nyolcvanas években vese-beteg emberek nagy számbanhaltak meg Magyarországon,mert nem volt elegendô mûveseállomás, nem létezett elegendôkezelôhely. Az akkori színvona-

lat a legnagyobb jó szándékkalsem nevezhettük európainak.Mára gyökeresen megváltozotta helyzet.

Nyugodtan látogasson el bárkiakár egy Fresenius, akár egyB.Braun dialízis centrumba,mindegyik európai színvonalú,épülettechnológiai és orvostech-nológiai szempontból is, de azt ismondhatnám, hogy ugyanazt fog-ja tapasztalni, ha Németország-ban keres fel egy Fresenius cent-rumot, vagy ha Franciaországbanegy B.Braun állomást. A követel-mények annyira szigorúak, hogynem térhetnek el egymástól azállomások, sem szakmai, seminfrastrukturális kérdésekben.

Ugyanakkor a kezelések ha-zai finanszírozásának összegemég mindig az egyik legalacso-nyabb Európában. 2008-banCsehországban 160 euró, Hor-vátországban 120, de még Ro-mániában is 100 euró jut egy ke-zelésre, hogy a fejlett európaiországok dialízis tarifáiról ne isbeszéljünk. Nálunk pedig 91euró a térítés összege! Miköz-ben az itthon elvégzett kezelé-sek szakmai színvonala teljesenazonos a legfejlettebb uniós el-látórendszerek teljesítményével!A radikális elmaradás mindket-tônk számára érthetetlen, ezenkellene mielôbb változtatnunk!

A rövid távú érdekeknélfontosabb a közös fellépés!

Ma a Fresenius a hazai dialízis állomások 41 százalékát,a B.Braun pedig 37 százalékát üzemelteti. A kettô együtta magyarországi szolgáltatás közel 80 százalékát biztosít-ja. A két cég között korrekt a kapcsolat, hiszen a kilencve-nes évek eleje óta mindkettô meghatározó szerepet játszika magyar egészségügyben a nephrológia területén.

152008/1 FreseniusKrónika

– Akkoriban még szó sem esett aprivatizációról, a magántôkemegjelenésérôl, csakhogy azegyetem 1991–92-ben nagyonnehéz helyzetben volt, és egyér-telmûvé vált, hogy nem képes fi-nanszírozni a mûvese kezelést.Ezért pályázatot írtunk ki, amirehogy-hogy nem, a legjobb mû-ködtetési javaslatot a Freseniusnyújtotta be. Akkor ismertem megZoltán Györgyöt, a cég ügyvezetôigazgatóját – meséli a talpig fe-hérbe öltözött rektor, aki egyéb-ként iskolapéldája annak, hogyankell megôrizni az embernek kon-dícióját, hiszen egy felesleges de-ka sincsen rajta.

– Nagyon fontos az elsô be-nyomás, na az kellemes volt! –mondja és elmosolyodik. – Azbiztos, hogy izzadságos tárgya-lásokat ültünk végig, hiszenmindketten a saját érdekeinketpróbáltuk képviselni, én rektor-helyettesként az egyetemét,Zoltán György a cégét. Ô azótais emlegeti Salamon Ferencet,az egyetem akkori ügyvédjét,aki egy kicsit megnehezítette adolgát. Nekünk az volt a célunk,

hogy megszûnjön az egyete-men a dializálás szétforgácsoltmûködése, mert ha ezt nem tud-juk megoldani, ha a Freseniusnem illeszti bele az egyetemportfoliójába a mûvese kezeléstakkor egész egyszerûen fel kel-lett volna számolnunk. Perszenem volt könnyû meggyôzni azegyetem döntéshozóit. Sokannem akarták belátni, hogy eznekünk jó lesz. De tudomásulkellett vennünk, hogy az egye-temnek nincsenek meg a szük-séges forrásai, hogy elvégezzea mûvese kezelést.

A Fresenius és az IPNA

A Fresenius egyébként profi mó-don nyitott az I. sz. Belklinikán.Egyetemi embereket vettek át, azegyetem által elfogadott vezetôtneveztek ki Berta doktornô sze-mélyében. Nem úgy zajlott a pri-vatizáció, mint ma, hogy kiadunkegy feladatot, és ettôl kezdvesemmi beleszólásunk sincsen.

A klinika egyik fô szakmai spe-cialitása mind a mai napig anefrológia, a 19 ágyas osztályt

nagyon jól kiegészíti az FMC Dia-lízis Centrum.

Nyugodtan kijelenthetem, hogykifejezetten harmonikus azegyüttmûködésünk, nem bántukmeg, hogy a Freseniust válasz-tottuk, sôt! Örülünk neki. Azótalejárt az eredeti szerzôdésbenelôirt elsô bérleti idô, mondha-tom, hogy nem voltak közöttünkölre menô viták.

Ma már nyilvánvaló, hogy acég a legmodernebb technológi-át alkalmazza, hogy bizonyosmeghatározott óraszám utánmár nem használja a gépeket,egyszóval hogy egy állami egye-tem és a magántôke együttmû-ködése ebben a formában min-denkinek jó. Azóta kiszerveztüka takarítást, az étkeztetést, abiztonsági szolgálatot az egye-tem tevékenységei közül.

Mára beigazolódott, hogy amihatékonyabban megy magán-kézben, azt érdemes átadni...remek példa erre a Fresenius.

Látszólag ide nem illô történet-tel folytatja. – 2007-ben Budapes-ten rendezhettük meg a GyermekNephrológiai Világkongresszust.Olyan világvárosok után, mintLondon vagy éppen Seattle,méghozzá a Közép-Kelet Európaiországok közül elsôként. Próbál-tunk szponzorokat keresni, denem nagyon nyíltak meg a buk-szák, hiszen a piac sokkal szû-kebb, mint a felnôtteknél. Nagyonsokat köszönhetek Zoltán Gyuri-nak, hiszen a Fresenius kiemel-ten szponzorálta a rendezvényt.

Elegáns, fényes papírra nyo-mott füzetet vesz elô, telis teli ké-pekkel. Elôadások, koncertek, va-csorák, fogadások, városképek.Emlék egy jól sikerült tudomá-nyos eseményrôl, az IPNA-ról,ami a reklám szleng alapján:„nem jöhetett volna létre aFresenius nélkül”

Egy állami egyetem és a magántôke

Tulassay Tivadar a Semmelweis egyetem rektora 1985-ben aHeidelbergi Egyetem Humboldt ösztöndíjasakénttartózkodott Németország-ban. Hogy mi köze ennek a Freseniushoz? Ott ismerkedett meg elôször a cég által mûködtetettdializáló állomás munkájával.

16 FreseniusKrónika 2008/1

Ahogyan mi látjuk magunkat...

– Miben nyilvánul meg, hogyönök egy világcég hálózatá-nak tagjai, hogyan érhetô eztetten a hétköznapokban?

A Fresenius termékeinek szín-vonalát tekintve elsô a világon. Acég szlogenje a „minôségi dialí-zis”, aminek több összetevôjevan. Kizárólag bikarbonát dialíziskezelések, high flux dializátorok,on-line hemodiafiltrációs keze-lés, magas technikai színvonal ahemodialízis kezelésben, folya-matos géppark fejlesztés, újításés csere, új CAPD rendszer jel-lemez bennünket. Központunk-ban egy 25 ágyas nefrológiai-belgyógyászati fekvôbeteg osz-tály, nefrológiai szakrendelô,hemodialízis, CAPD részleg ésegy kismûtô található, tehát ösz-szetett a feladatunk. A Fresenius

sok-sok fejlesztést hajtott végreés tesz most is. Ilyen a számító-gépes hálózat kialakítása, a fo-lyamatos szakember képzés, azegységes orvos szakmai elvekkidolgozása, bevezetése, me-lyek mind-mind a betegek jobbellátását szolgálják. Egy olyan vi-lágcéghez méltóan, amely nagytudományos háttérrel rendelke-zik és termékeit rendszeresenfejleszti, korszerûsíti. Ennekeredményeit tapasztaljuk a min-dennapi munkánkban és fordít-juk a betegek minél jobb ellátá-sára. A Freseniusnál a betegnekvalóban a legjobb minôségettudjuk adni. Az elmúlt 15 alatt eztsikerült a cégnek bebizonyítani.Azt gondolom, hogy egy orvos-nak ennél talán nincs is fonto-sabb. Így érzem ezt én is.– Az ember élete tele van örö-mökkel és kudarcokkal, a ma-gánélete és a szakmai is. Ab-ból amit elmondott, az követ-kezik, hogy önöknél örömbôlvan több.

A bizalom jele...– Így van. Miskolcon a sok

munka mellett sok-sok öröm isért az elmúlt több, mint 10 év-ben. Büszke vagyok arra, hogyezalatt az idô alatt sikerült egykiváló csapatot kialakítani, 9 kol-légám szakvizsgázott nefroló-giából, ami garancia a magasszínvonalú munkára. Büszke va-gyok arra, hogy Magyarorszá-gon, úgy a szakmában, mint agyógyított, kezelt betegek köré-ben nagy elismeréssel és dicsé-rettel szólnak rólunk, a miskolcicentrumról.

Magyarországi hálózati szin-ten az orvosi munka koordinálá-sát, új eljárások bevezetését, or-vos-szakmai eredmények közve-títését, továbbképzések szerve-zését, eredmények publikálásátés minden egyéb szakmai vonat-kozású feladatot egy háromtagú,kétévente az orvos igazgatók ál-tal megválasztott testület az Or-vos szakmai Tanács végzi. Én istagja vagyok ennek a testületnek

A hálózat „zászlós hajója”

A Fresenius Medical Care1996-ban privatizálta amiskolci központot, a cégjogelôdjével megegyezveBorsod megye vesebetegei-nek teljes körû ellátásátvállalta el. Ahogyan Dr.Ladányi Erzsébet- kezdettôlô az orvos igazgató- ösz-szegzi a központ történetét,kapcsolat rendszerét: a me-gyében három továbbiFresenius Dialízis Központmûködik Ózdon, Sátoralja-újhelyen, és Szikszón, akik-kel napi kapcsolatban van-nak és „jó testvérekként”igyekeznek együttmûködni.

172008/1 FreseniusKrónika

több, mint 10 éve és évek óta pe-dig az elnökeként ügyködöm. Eza feladat nagy örömmel és büsz-keséggel tölt el, hiszen hosszúévek óta rendszeresen megsza-vaztak a kollégáim. Úgy érzem,hogy ezt többek között a bizalomjeleként kell értékelnem. Énigyekszem ennek maximálisanmegfelelni.

Nagyon szeretek dolgozni,szeretem a betegeket és a mun-katársaimat. Alapvetôen boldogés elégedett embernek érzemmagam. Édesapám, férjem ésgyermekeim nyújtják számomraazt a biztos hátteret és nyugal-mat, mely nélkülözhetetlen ah-hoz, hogy munkahelyemenrendszeresen és ilyen nagy in-tenzitással helytálljak.

Azt gondolom, hogy az egyreinkább teljesítményorientált gyó-gyítás, munkavégzés közbensem szabad elfelejtenünk, hogya beteg is ember, olyan mint mi,mint amilyen én vagyok, csaksokkal esendôbb. Még inkábbigaz ez az idült betegekre, akikközül mi sokat kezelünk.– Az örömbe általában ürömis vegyül. Azért nyílván van-nak gondjaik, amiket nem isönök, hanem a külsô körülmé-nyek generálnak.

– Egy évvel ezelôtt az egész-ségügyi reform áldozatává vál-tak a betegeink és velük együtta személyzetünk is. Elvette a mi-nisztérium a 40 fekvôbetegágyat, aminek eredményekéntellehetetlenült a megyében a ve-sebetegek fekvôbeteg ellátása.A két – de fôleg a megyei – ön-kormányzat volt segítségünkreés velük kötött közremûködôiszerzôdés keretében, 4 hónapután indultunk újra. A közremû-ködôi szerzôdés most június vé-gén lejár. Remélem, hogy sike-rül ismét megoldást találni arra,hogy a vesebetegek továbbra isszakszerû ellátást kapjanak azarra legalkalmasabb helyen, in-tézetünkben.

Kiváló cég és kiválókollektíva

– Egy munkahely eredményeitalapvetôen meghatározzák afônök vezetési és emberi kva-litásai, illetve az a légkör ami-ben a munkatársaknak dol-gozniuk kell. Úgy tûnik Mis-kolcon ez példaértékû.

– Habitusomból adódóan, alegnagyobbnak tûnô bajban isképes vagyok remélni és hamarmegoldást találni. Jelenleg amiskolci központban közel szá-zan dolgozunk együtt a vesebe-tegekért.

Mondhatom, hogy úgy szak-mailag, mint emberileg is kiválócégnél és kollektívában dolgo-zom, ez pedig elengedhetetlena jó és tartós eredmények eléré-séhez.

Igyekszem munkatársaim te-vékenységét mindig maximálisjóindulattal szemlélni. Csak any-nyit követelhetek meg másoktól,mint amit magam is adni tudok.

Nagyon fontosnak tartom,hogy a gyógyító munka haté-konyságának megôrzése melletthosszú távon az osztály békés,

jó hangulata megmaradjon, ami-hez feltétlenül hozzájárulnak aFresenius adta jó munkakörül-ményeink . A krónikus betegellá-tásban ennek különösen nagyjelentôségét látom.

A Fresenius Magyarországonjelenleg 24 dialízis központja kö-zött a Miskolci Nefrológiai Köz-pont több szempontból is kivé-telt képez. Amellett, hogy felada-tunk sokrétû, nem csak a háló-zatunkban, de Magyarországonis a legnagyobbnak számít.Komplex módon – fekvô osztály,szakrendelés, dialízis –, azonosszemlélettel és elvek menténtudjuk biztosítani a betegek ellá-tását. Ez a fajta egység mond-ható a vesebetegek ellátásábanoptimálisnak és szolgálja legin-kább a betegek érdekeit, gyógy-ulását. A német-magyar ügyve-

zetés a hálózat „zászlós hajójá-nak” tekinti a miskolci központot.Ez a szépen hangzó elismeréstermészetesen nem egyedül en-gem illet, hanem a velem együttdolgozó teljes team-et, hiszenez csapatmunka, amelynek min-den résztvevôje a rendszer fon-tos láncszeme.

Fekvôbeteg ágy Miskolcon...

18 FreseniusKrónika 2008/1

– Valamit szeretnék rögtön tisztázni – kezdi. – Ne-kem van egy szakmám, tehát sok ember ismer. In-nentôl kezdve a betegségemmel nem óhajtok foglal-kozni – és elhallgat. Most leszek bajban, hiszen énsajnos pont errôl szeretném faggatni. Azt már látom,hogy minden egyes mondatot harapófogóval kell ki-húznom belôle. Bevillan a Noé bárkája címû tavalyifilm. Garasé fantasztikus alakítás volt Kállai Ferenc-cel együtt, ráadásul már betegen forgatta. De erre rásem merek kérdezni. Inkább elmondom, hogy ez abeszélgetés szûk körben lesz olvasható, nem anagy nyilvánosság elé kerül. Nehezen, de folytatja.

– 71 éves koromban talált meg a vesebetegség,most 74 vagyok. Nálam a veseátültetés már nem jö-het szóba, nyugodtan elfelejthetjük, mint megol-dást... de nagyon jó kezekben vagyok, ami a Frese-niust illeti. Három fajta dialízis létezik jelenleg, ahaemodialízis, a CAPD, és az éjszakai kezelés. Egyévig jártam a mûvese kezelésre, aztán áttértem azéjszakaira. Ez a fajta megkönnyíti az életem: lehetô-vé teszi, a nappali munkák elvégzését, és sokkal kí-méletesebb, mint a nappali, géphez kötött kezelés.– Gondolom kontrollra azért Önnek is kell járnia.

– Természetesen orvosok, méghozzá jó orvo-sok felügyelete mellett zajlik. Az orvos-beteg kap-csolat, aminek alapja a bizalom: rendkívül fontos.Örülök, hogy Árkossy Ottó fôorvos úrral nagyon jóa kapcsolatom.– Nehéz volt megtanulni az éjszakai kezelést?

– Nem. Minden a tanító nôvéreken múlik. Én na-gyon komolyan venném ôket, annyira, hogy jelentôsanyagi juttatással honorálnám a munkájukat, amifantasztikus. Ôk tanítottak engem, nélkülük nagyonnehéz lett volna. A nôvérek megtartásának rendkívülnagy fontosságot tulajdonítok. Ha tehetném, ha mi-

niszter, vagy kórházigazgató lennék, komolyan ven-ném, és sokkal jobban támogatnám ôket, hogy le-gyen erejük, energiájuk kedvesnek, figyelmesnek, abeteggel törôdônek lenni. .. és ne másodállás utánszaladgáljanak kimerülten, hogy meg tudjanak élni.– A Freseniusnál marad energiájuk arra, hogykedvesek legyenek, odafigyeljenek, törôdje-nek a beteggel?

– Igen. Nagyon kedvesen és szívélyesen fogad-tak, amikor elôször mentem mûvese kezelésre.– Nem gondolja, hogy a kedvesség Garas Dezsô-nek, a mûvésznek szólt?

– Nem gondolom. Meg kell mondjam önnek,hogy semmi különbséget nem vettem észre abbanahogyan velem, meg ahogyan a többiekkel bántak.Nekem egyébként óriási szerencsém, hogy aFresenius Szépvölgyi úti állomása felépült. Itt élek akörnyéken és nem kell átbumliznom az egész váro-son. Furcsa ez az egészségpolitikai helyzet... en-gem ugyanis a magántôke gyógyít. Annyit már tu-dok, hogy ha nincs ez a magántôke, akkor velemegyütt nagyon sok ember meghalna. Nem kellenetehát a „karvalytôkét” elítélni, szándékosan haszná-lom ezt a kifejezést, némi iróniával. Ráadásul egészEurópában így mûködik a rendszer, méghozzá na-gyon jól. Fogalmam sincs, hogy állnak a kutatásokvilágszerte de nagyon drukkolok... szeretném ha azorvostudomány eljutna odáig, hogy az ôssejt átülte-tést a vesebetegeknél is alkalmazza.– Hol nyaral idén?

– Nincs különösebb tervünk. Elmegyünk majd,hol ide, hol oda. Nem bánnám, ha a Fresenius kita-lálna valami új módszert... tudja, ha most elutaznékvalahová külföldre, nyugodtan járhatnék dialízisreott, hiszen mindenhol van állomásuk. de az lennejó, ha nem kellene haemodialízisre menni... énegyébként mázlista vagyok a Freseniussal... a fel-készültségük, az infrastruktúrájuk, az orvosok, nô-vérek munkája alapján ez egy jól mûködô cég, sôt!Világviszonylatban is jó! – Van valami amirôl le kellett mondani a betegsé-ge miatt? Olyasmi ami után azért fáj a szíve?

– Hogyne. Nekem a víz nagyon fontos. De ha akatéterrel uszodába megyek, fennáll a fertôzés ve-szélye. Milyen jó lenne kitalálni valamit, hogy mi isúszhassunk...

Garas Dezsô egy kávé mellett üldögél a pasarétikávéházban, újságot lapoz. Nem tesz megjegy-zést arra, hogy néhány percet kések a parkolásmiatt. Nem örül nekem. Nyilvánvaló, hogy nemszeret beszélni a betegségérôl, ami tökéletesenérthetô, ez egy normális emberi magatartás.

Nagyon jó kezekben vagyok...

192008/1 FreseniusKrónika

– Amikor elkezdünk forgatni ahálózatról szóló film egyik epi-zódjának helyszínén Egerben,valóságos ötletrohammal bom-bázza a stábot. Nézzünk keze-lés lezárást, az egyik nôvérEmôke beszélgessen egy be-teggel a PEP diétáról, mutas-suk be a Fresenius hazánkbanúj informatikai rendszerét, amináluk már mûködik, és meg-könnyíti a nôvérek munkáját.De hogyan is kezdôdött 20 év-vel ezelôtt, hogy látja az egrimûvese kezelés történetétMisz doktor?

Heves megyében a vesebeteggondozás elindítása, a 1960-asévek második felében az elsôperitoneális dialízis elvégzése Dr.Czirner József megyei belgyó-gyász fôorvos nevéhez fûzôdik.Az általa vezetett Intenzív részle-gen, 1974-tôl végeztük az akutperitoneális dialízis kezeléseket.Itt indítottuk el 1981. májusában akrónikus peritoneális dialízis, IPDprogramot, éveken át magunk ül-tetve be a Tenckhoff katétereket.

Voltak rossz napok...

A Parádsasvári üveggyárban dol-gozó Selyben Béla és brigádja ál-tal elindított közadakozás volt akatalizátora a dializáló osztály lé-tesítésének. Az önállósodott Bel-gyógyászati Intenzív és Dializálóosztályon indult meg 1988. de-cember 20-án, az idén 20 éve, 20beteggel a hemodialízis kezelés.Az indulásnál az átvett betegekközül 8 „B” poz. volt, és csak 4 ne-gatív, és volt még a 8 saját neg.IPD-s betegünk. Ekkor kezdôdhe-tett meg, Dr. Gaál György pro-

fesszor úr hathatós támogatásá-val, az intenzív részlegünkön amérgezettek hemodialízis, hemo-perfuziós és plazmaferezis keze-lése. 1990-ben, a nem megfelelôminôségû dializáló oldat okoztasorozatos fertôzés, hashártya-gyulladás miatt az összes IPD-sbetegünket, átállítottuk HD-re. 92-ben, már megfelelô szerelék ésoldat birtokában, kezdtük elCAPD programunkat, mely finan-szírozási nehézségek miatt né-hány éven át ismét szünetelt.

1994-ben, Miskolc után máso-dikként az NMC privatizálta, illet-ve tartós bérletbe vette az Egri di-alízis ellátást, átvállalva vala-mennyi kezelés végzését. Akkor-ra már, annak ellenére, hogy azinduló 6 gép helyett 12-vel dol-goztunk, ismét a kapacitásunkfelsô határán jártunk. A tender ki-írásnak megfelelôen, az NMCmegépítette a 20 kezelôhelyesDialízis Központot, mely 1997 áp-rilisában került átadásra a Baktaiúton, így lettünk „kórház a városszélén”.

Aztán jött a Fresenius

Az átadás idején már az FMC há-lózatához tartoztunk. Az új ügyve-zetô igazgató még néhány minô-ségjavító átalakítást tartott szük-ségesnek az elég spórolósanmegépített épületen, az FMC-remaradt továbbá az I. Belgyógyá-szati osztály területén egy 11ágyas nephrológiai részleg kiala-kítása is. Óriási elôrelépés voltszámunkra, elsôsorban betege-ink számára az addigi ioncseré-lôs, csak acetátos kezelést lehe-tôvé tévô vízrendszer helyett egykorszerû, reversozmózis rendsze-rû vízelôkészítô üzembe helyezé-se. Megszûntek az addig igen

gyakori vérnyomás ingadozások,hányások, fejfájások, izomgör-csök, lényegesen javult betegeinkközérzete, életminôsége. Egysé-gesen új Fresenius gépeket kap-tunk, ezt megelôzôen ötféle gyárt-mányú, többségében már igenkorszerûtlen, elavult gépen kezel-tük betegeinket. Pontossá vált azultrafiltráció, lehetôségünk nyílottUF és Na profilok alkalmazására,majd az online HDF kezelésre,mely tovább javítva betegeinkéletminôségét. Az OCM opció le-hetôvé teszi a dialízis hatásfok fo-lyamatos ellenôrzését, elôsegítvebetegeink optimális kezelését.

Öt év elteltével ismét elértükkapacitásunk felsô határát, ezensegített, 2003. júliusában, a me-gyében a második, szintén azFMC hálózatához tartozó HatvaniDialízis Központ átadása. Többéves kérelem után, 2005-benakkreditált plazmaferezis centrumlettünk. 2006-ban megtörtént köz-pontunk felújítása, komfortosab-bak és szebbek lettünk ugyan, deimmáron, ismét elértük befogadóképességünk maximumát. Jelen-leg még Hatvan segíthet rajtunk,de 2-3 év múlva a Heves megyeidialízis kapacitás ismét bôvítésreszorul. Egy összeforrott kis csa-pattal, kisegítô munkatársainkmellett, 17 nôvérrel – akik közülhétnek van NEA-s szakképesíté-se, kettônek fôiskolája – négy or-vossal – ôk mindannyian belgyó-gyász és nephrológus szakorvos-ok – 128 dializált beteget látunkel, és 1200-at gondozunk. A maimagyar egészségügyben mi, azFMC hálózata anyagi gondokkalküszködô, mégis egy jól szerve-zett, betegeinket világszínvonalonellátó, a dolgozóinkat a lehetôsé-gekhez mérten megbecsülô kissziget vagyunk.

Állomás a város szélén...Az egri dialízis állomás takaros, tiszta, virágos, barátságos.Utóbbi talán azért, mert a vezetôje dr. Misz Mihály ilyen.

20 FreseniusKrónika 2008/1

Ezt a képzési és szervezésiprogramot már 6 hónappal a ke-zelések megkezdése elôtt el-kezdtük. A jelenlegi személyi ál-lomány (19 fô) tagjai közül azonmunkatársaink, akik az osztályindulása óta biztosítják a folya-matos, minôségi szakmai mun-kát: a fônôvér, a gazdasági ve-zetô, 1 szaknôvér, és a gond-nok. Nekik ehelyütt mondok kö-szönetet magas szintû etikai, er-kölcsi és szakmai munkájukért.

Fresenius Centrumunk 14krónikus dializált beteggel indulta soproni Erzsébet Kórházban.A betegek addig Szombathely-re, Gyôrbe jártak kezelésre 100illetve 75 kilométert utaztak. Eb-bôl következik, hogy a közel60000-es lélekszámú városban,egészségügyi alapfeladat voltegy dialízis osztály indítása. Eztaz úttörô küldetést vállalta aFresenius cég, Zoltán György ésNorman Erhard vezetésével.

A megyében korábban is mû-ködô gyôri és szombathelyi Avi-tum B.Braun dialízis szolgáltatócéggel, szakmai együttmûködé-sünk folyamatos és kiválónak

mondható, ami a hatékony, terü-leti betegellátás szempontjábóligen fontos.

Az újonnan alapított centrum-ban a maximális 12 kezelôhely-lyel indultunk. Tekintettel az alap-területre, ez a szám az évek so-rán nem növekedhetett. Viszont abetegszám állandó emelkedésé-vel a jelenlegi 65 beteg kezelésé-re, második majd harmadik mû-szakot kellett beindítanunk. Eh-hez jön még a bel-, és külföldivendégbetegek kezelése. Az (ott-honi) peritonealis (hasi) dialízis-sel kezelt betegek száma változó.Jelenleg 2 CAPD-s betegünkvan, illetve 3 beteg a CAPD tré-ning programban. Közel másfélévtizedes munkánk során 36 be-tegünket transzplantálták. 25 be-teg jó klinikai állapotban él, átül-

tetett vesével, 4 beteg visszake-rült a krónikus dialízis program-ba, 7 beteg elhunyt.

A soproni dialízis centrumszakmai tevékenységének leg-fontosabb jellemzôje, az 1995óta rendszeresített, és napi rutinkezeléssé vált On-line hemodia-filtráció, amely egyesíti a hagyo-mányos dialízis és hemofiltrációösszes méregtelenítési elônyét.Az elsô években a betegek50%-át kezeltük ezzel a mód-szerrel, mára ez a szám 90%-raemelkedett!

A leghatékonyabb vese-mûködést pótló eljárástalkalmazzuk! A magyar FMC hálózatban azösszes beteg 65%-át kezeljükOn-line HDF-fel, ami Európábanaz egyik legmagasabb szám. Anagyteljesítményû ún. High-fluxbiokompatibilis dializátorok (Fx-sorozat) alkalmazása közel 5éve, elérte a 100%-ot.

Tudományos munkánk elsô-sorban az On-line Hemodia-filtrációs módszer klinikai alkal-mazhatóságának bizonyításárairányult, több FMC Centrumrészvételével. Kiváló eredmé-nyeinket elsôsorban a nemzet-közi dialízis irodalomban jelen-tettük meg és számos magyarés nemzetközi kongresszusonismertettük. Az On-line Hemo-diafiltráció Fresenius által is al-

A leghosszabb út is az elsô lépéssel kezdôdik...

Mottó „A beteg a minôségetmegérzi”

Fresenius

A Fresenius, mint kiválódialízis eszközöket gyártócég 1994-ben jelent meg adialízis kezelést szolgálta-tók között. Magyarorszá-gon elôször Sopronban in-dította el a ma már azegész világra kiterjedô dia-lízis hálózatát. Az új keze-lési elvek alapján mûködôosztályon szükségessé vált,a modern gépekhez értô,szakmai személyzet kikép-zése, a dialízis protokollokegyidejû elsajátítása. Errôlés persze a máról készítszámvetést Vaslaki Lajosorvosigazgató.

212008/1 FreseniusKrónika

– Egy 31 éves nôbetegem 1999-tôl kezelte magát CAPD–vel.Naponta többször végezte és mellette dolgozott is, egy kis bor-sodi falu polgármesteri hivatalában.

2002. februárjában kontroll vizsgálatra jött, ahol minden rend-ben volt. Kb. 2 hét elteltével telefonált, hogy „baj van” mert voltnôgyógyásznál és kiderült, hogy terhes. Az elsô örömteli döbbe-net után megbeszéltük, hogy másnap jön az ambulanciára éskezelôorvosával együtt átgondoljuk a lehetôségeket.

A felvilágosítások és az esetleges kellemetlenségek ellenéreúgy döntöttek a férjével, hogy szigorú felügyelet mellett ugyan,de vállalja a terhességet.

A sok idegesség és nyugtalanság után 2002.08.06-án meg-született a „mi fiunk”, aki jövôre már iskolás lesz. Egészséges,szépen fejlôdô kisfiú. Édesanyja rövid megszakítással ugyan –hiszen a terhesség alatt PD-Night majd HD kezelést kapott –, deazóta is a CAPD kezelést végzi.

Az állomás egyébként 1997-ben került a Freseniushoz, akkorén már ott voltam – folytatja. Elvégeztem a nefrológiai szakápo-lói képzést, de azóta is folyamatos továbbképzéseket és konfe-renciákon való részvételt biztosít számomra a cég.

11 év alatt betegeink létszáma jelentôsen nôtt, így ma márnem egyedül, hanem egy kolléganôvel együtt végzem a CAPD-s betegek ellátását. A másik fontos változás a modernizáció. Adializáló gépeket korszerûbbre cserélték, tudomásom szerint ezebben az évben is megismétlôdik.

A CAPD kezeléshez használt rendszerek is nagyon sokat fej-lôdtek, ahogyan én látom: egyszerûbbek és biztonságosabbaklettek. Az A.N.D.Y.-Plus rendszert felváltotta a Stay-Safe rendszer,ami biztosítja a kezelés menetének könnyebb elsajátítását. Mamár egyre többen használják a Stay-Safe Balance rendszert, amiegyrészt egyszerûen alkalmazható, másrészt a hosszabbperitoneum túlélést és a hashártya gyulladás csökkenését is ga-rantálja. –

Hogy mire a legbüszkébb? Elsôsorban azokra a betegekre,akiket az eltelt évek alatt megismerhetett segítségükre lehetett aCAPD kezelés elsajátításában, majd gondozásukban. Évekigengedték és elfogadták, hogy figyeljen rájuk.

Másodsorban pedig egyik kollégájára, akivel a fôiskola elvég-zése után együtt dolgoztak, majd elkerült, és ma már ô a szak-mai koordinátora. Úgy érzi hogy sikerében neki is van egy kis

kalmazott rutinszerû módszerét,manapság a leghatékonyabbvesemûködést pótló eljárásnaktekinthetjük. A módszer bizton-ságos klinikai alkalmazhatóságabekerült az ún. Legjobb EurópaiDialízis Gyakorlat ajánlásaibaés a Fresenius cég NephroCarekézikönyvébe is.

A magyar Fresenius Cég ün-nepi, 15 éves mûködési évfordu-lóján visszatekintve, a legna-gyobb sikernek, nemzetköziösszehasonlításban is, a diali-zált betegek legmagasabb élet-minôségét, rehabilitációját te-kinthetjük. A cég ehhez mindeneszközt, technikai berendezéstbiztosított és biztosít, tekintetnélkül a megalázóan alacsonytérítési költségre.

A dialízis centrumunkba láto-gató vendégbetegek itthonról,Európa számos országából deaz USA-ból is már-már zavarbaejtô szuperlatívuszokban írnak,nyilatkoznak a nálunk tapasztaltkezelésrôl, a személyzet mun-kájáról és a higiénés viszonyok-ról. Az évek során végzett szak-mai auditok valamint osztályunkminôsítése cégünknél és a Fre-senius „anyacégnél” is hasonlókiváló eredményekkel járt.

Végül személyes összegzés-képpen, mint a soproni FMC Di-alízis Centrum orvos igazgatójakijelenthetem, hogy 25 évesegyetemi klinikai múltam és 13éves belgyógyász fôorvosi tevé-kenységem összes klinikai ta-pasztalata a dialízis betegekmagas szintû szakmai ellátásá-ban csúcsosodott ki, amihez aFresenius Cégtôl minden támo-gatást megkapok. Jelentôsegyéni sikernek is tekintem,hogy a 13 éve rendszeresenvégzett On-line Hemodiafiltrá-cióval kapcsolatos közleményekés elôadások, ismertté tették amagyar Fresenius céget és ter-mészetesen a nevemet is anemzetközi tudományos iroda-lomban.

A „mi fiúnk” jövôre iskolás lesz! Rengeteg élményem van betegekkelkapcsolatban, de amire mindig szíve-sen visszagondolok az még 2002-benkezdôdött – mondja Gyôrfy Gábornéa miskolci dialízis állomás CAPDasszisztense.

22 FreseniusKrónika 2008/1

rész, ami örömmel és büszke-séggel tölti el.– Ha az aranyhal három he-lyett egyetlen kívánságát tel-jesítené, mi lenne az?

– Nem is olyan régen a Mis-kolci Nefrológiai Központ egyösszetett komplexum volt. Avesebetegeket a betegségükkezdetétôl végigkísértük egé-szen a dialízisig végigkísértük.A nefrológiai ambulancián abeteggel együtt éveken ke-resztül izgultuk végig eredmé-nyeik alakulását. Közben meg-tanulták a vesebeteg diétát, hi-szen dietetikusaink rendszere-sen foglalkoztak velük.

Ha fekvôbeteg gyógykeze-lésre volt szükségük, akkorugyancsak, itt a „házon belül”láttuk el ôket. Bent fekvéseikalatt az 5x-i étkezés mellett új-ra tanulták az étrendet, ho-gyan és mit lehet fôzni és en-ni, hogy a betegségüknekmegfelelô diétát fogyasszanakotthon is. Ha a dialízist el kel-lett kezdeni, akkor ugyancsakhelyben voltunk, mert a ház-ban van a dialízis kezeléshelyszíne is.

Bármilyen szociális problé-ma merült fel (segély, leszáza-lékolás, támogatás) volt kihezfordulni, segítség lehetett kérnia szociális munkatársunktól.Ma már nincs szociális munká-sunk, mindössze egy dietetiku-sunk van és a melegétkezte-téshez használt konyhát ésszemélyzetét is megszüntették.

A legutóbbi miniszteri intéz-kedések hatására a fekvôbe-teg osztály ágyszámát a felérecsökkentették és megszûnt adirekt OEP finanszírozásunkis. Ha tehetném ezeket állíta-nám vissza, ugyanis, annálnincs annál jobb érzés mintamikor egy beteg egy másikkórházi osztályról hozzánk ke-rülô gyenge, erôtlen beteg el-sô mondata az, hogy „na vég-re, hogy itt vagyok”.

– Köszönöm a megállapítást, de ôszintén szólva, az öltözködésrenem túlzottan fektetek hangsúlyt, mivel erre, illetve saját magamra isigen kevés idô jut. A mai fiatalok lazábbak ebben a kérdésben, deúgy gondolom, hogy bármely korban is élünk, az irodai öltözködés-nek is megvannak a szabályai. Persze vannak adottságok, amikrôlaz ember nem tehet, de egy jól megválasztott felsôrésszel vagy egynadrággal sok mindent meg lehet oldani. Híve vagyok annak is, hogyvalaki pontosan jelenjen meg a munkahelyén. A foglalkozásombóladódóan nem tenném meg, nem is tehetném meg, hogy késôbb jöj-jek. Az ügyvezetô mellett itt kell lenni, de ez nem kérdés.

A 15 év alatt egyszer sem késtem el... úristen 15 év... szó sze-rint elszállt. Persze számomra a precíz, pontos munkavégzés ismeghatározó fontosságú. 1994. februárjában kezdtem itt dolgozni,akkor mindössze hárman-négyen voltunk, így végigélhettem aho-gyan egy pici cégbôl lett egy óriási. Az volt a legkedvesebb idô-szak számomra, amikor kevesebben dolgoztunk. Egyedül láttamel az adminisztrációt, a pénzügyi vonalat, Zoltán Györgynek is se-gédkeztem és a kollégák munkáját is segítettem. Az biztos, hogyakkoriban sokkal jobban ráláttam a dolgokra, mint most. A cégnagyságából adódóan ma már ez képtelenség lenne. Akkor úgyéreztem, hogy ismerem az egész folyamatot, mert szinte mindenátment a kezemen. Élveztem...

Feltétlenül szeretném megemlíteni, hogy kezdetben több alka-lommal lehetôségem volt számos országba eljutnom nôvérek kí-sérôjeként, de orvos kongresszusra is utazhattam Olaszországba.Köszönettel tartozom érte.

1994 óta Zoltán György mellett dolgozom... Annyira emberi akapcsolatunk, soha egy hangos szó el nem hangzott a 15 évalatt... arra sem emlékszem, hogy lett volna konfliktusunk... sôtvoltak ôszinte beszélgetéseink is... számtalanszor kérdezett a ma-gánéletemrôl is.

Az én életemben meghatározóak az itt eltöltött évek, és a vele va-ló munkakapcsolatom is. A mai világban nagy a fluktuáció, jönnek-

A fônök a titkárnôszemével...

Zsuzsa mindigcsinos. Látszik,fontosnak tartja,hogy egy nô ápolt,jólöltözött legyen.

... avagy Zsuzsa monológja

– Félve és hosszas gondolkodásután mertem a biztos banki mun-kahelyemet feladni – emlékszikvissza a kezdetekre. – Szó sze-rint kockáztattam, belevágtam azismeretlenbe. Nem ismertem adialízist, és hála istennek úgy ál-talában az egészségüggyel semvolt kapcsolatom. Döntésemet azis motiválta, hogy a Fresenius ak-koriban az NMC társszolgáltatócég felvásárlása elôtt állt, elôre

látható volt a feladatok növekedé-se. Munkámat hálózati koordiná-torként kezdtem, Gászpor Jenôhálózati igazgató mellett, akitôlrengeteget tanultam.

Feladatunk igen összetett volt– OEP, ÁNTSZ, szolgáltatói szer-zôdések, raktárkészlet, anyagfel-használás ellenôrzése, munkaru-ha rendelés, személyügyi felada-tok ellátása stb – és egy idô utánez a munkamennyiség két

mennek az emberek. Én meg azt szeretném, hahosszútávon dolgoznának együtt ugyanazok a kol-légák, nem lenne ez a nagy vándorlás, még akkorsem, ha ma az a trendi, hogy két-három évente re-pülök tovább. Egy cég életében igen fontos, hogy le-gyen egy nagyon jó közösség. Én, talán koromnálfogva befogadok már sok mindent, biztosan többet,mint egy fiatal, akinek más a vérmérséklete.

Én melankolikus vagyok, ô inkább a vegyes típus-hoz tartozik, ilyennek is, olyannak is látom, eléggéváltozó. Alapvetôen egy borzasztóan nyugodt em-bernek ismerem. Holott nagyon nehéz lehet egy ek-kora céget vezetni. Szerintem rettentô sok gondja ésproblémája van, borzasztóan nehéz lehet neki ennyiember munkájáról gondoskodni... És nem az a tí-pus, aki egy percig is terhelné a munkatársait gond-jával, problémájával vagy akár rosszkedvével.

Reggel fél 8–8-tól dolgozom, azért kell rátennimunkaidô után is. Jó, nem annyit, mint a kezdetiidôszakban, akkoriban nagyon sokat túlóráztam.Postára is kellett mennem munka után, ez mostmár nincs. De ma is, ha úgy adódik, hogy vendégvan nála, nem megyek el, hanem megvárom,esetleg kipakolok utánuk... de ha úgy gondolom,hogy szükség lehet még rám, akkor sem állok fel,ha lejárt a munkaidô...

26 éves a fiam, 18 éves a lányom. Még a fiamis velünk lakik, ô már dolgozik, a lányom harmadi-kos gimnazista. Nem tudtam annyit foglalkozni ve-

lük, mint amennyit szerettem volna. Reggel koráneljövök és általában fél 6–6 körül érek haza. Ki-sebb korukban is kevesebb idô jutott rájuk. A mun-kát igyekszem a nap folyamán elvégezni és csakakkor viszek haza teendôt, ha ahhoz nagy odafi-gyelés kell, hisz köztudott, hogy egy titkárságonmindig nagy a jövés-menés, telefonok stb., nemlehet igazán koncentrálni... Egyébként az egész-ségüggyel én akkor kerültem kapcsolatba, amikoridejöttem. Kezdetben a külkereskedelemben dol-goztam, majd évekig utaztatóként tevékenyked-tem szintén egy nagyvállalatnál. Amikor ismerôsrévén állásra jelentkeztem a cégnél, felvételt nyer-tem egy kozmetikai céghez is, amely elôszörrendkívül vonzott. Mégis a Fresenius cég mellettdöntöttem, egyrészt mert a tevékenységénél fog-va reménykedtem a hosszú távú mûködésében,másrészt pedig – ha közvetve is – munkámmal énis a betegeket szolgálhatom. Persze akkor mégnagyon kicsi volt a lányom és féltem, mert mindigazt hallottam, hogy ha valaki külföldi cégnél dol-gozik, akkor ott aztán soha nincs vége a munka-idônek. De azt mondtam, hogy megpróbálom, ésnem bántam meg. Mintha most léptem volna beaz ajtón, szinte hihetetlen … tényleg nem sok em-ber van, aki ennyi idôt tölt el egy munkahelyen.Volt egy-két megkeresésem más cégtôl, de azo-kért nem borítottam volna fel az életemet és az énkoromban ma már hova tovább és minek?

Emberekkel bánni a legnehezebb feladat!

232008/1 FreseniusKrónika

Pörneki Józsefné humánerôforrás igazgató 1996. novem-ber hónapban került a bankvilágból a Freseniushoz, olyanemberként aki talán az átlagosnál egy kicsit közelebbrôlismeri a versenyszellemet és a gazdasági élet útvesztôit.

Fresenius Krónikaa Fresenius Medical Care Kft. belsô tájékoztatója Megjelenik: félévente

Szerkesztôbizottság az FMC Orvosszakmai Tanácsa:dr. Ladányi Erzsébet (Miskolc), dr. Árkossy Ottó (Budapest), dr. Csiky Botond (Pécs) Szaktanácsadó: Prof. Karátson András

Szerkesztô: B. Király Györgyi § Tördelés: Tusor Ildikó § Felelôs kiadó: Zoltán György, ügyvezetô igazgatóSzerkesztôség: 1037 Budapest, Szépvölgyi út 35-37. B. ép. II. em. § Telefon: (1) 439-2244 § Fax: (1) 439-2240

e-mail: fres.group@fmc-ag.com § internet: http://www.fresenius.hu

személy számára elláthatatlannávált. 2002. januárban döntött úgyaz ügyvezetô igazgató és a háló-zati igazgató, hogy a személyze-ti részt külön kell választani azösszes többi területtôl, hisz akkormár 16 dialízis központ mûködött450-500 dolgozóval. 5 évi mun-kám alapján mindketten alkal-masnak tartottak a személyügyimunka összefogására és irányí-tására.

Tanulás nélkül nemmegy...Azonnal kértem a cég vezetéséta szakirányú képesítés megszer-zésének támogatására, mertéreztem, hogy ez a pozíció márnem a régi rendszerben egzisztá-ló személyzetis mintájára kell mû-ködjön. A folyamatos tanulás nemfejezôdött be a vizsgák után, mertnyugodt szívvel mondhatom,hogy a mindennapok eseményeiállandó éberséget, odafigyeléstés körülteki