Upload
others
View
14
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
6 S Z E R D A . 1 9 8 2 . Á P R I L I S 2 1 . NÉPSZAVA
Miller drámája a József Attila Színházban
Beatrice és Eddie Carbone - Kállay Ilona és Horváth Sándor MTI Fotó - Tóth István felvétele
A zt, hogy valami remekmű-e, vagy sem, jókora
idő elmúltával jelenthetjük csak ki, viszonylagos biztonsággal. Arthur Miller: Pillantás a hídról című drámája még csak negyed százada létezik — színpadainkon (Madách Színház, Pécs, Szolnok, Színművészeti Főiskola) — huszonkét éve. A megismeréskor már makacs meggyőződést azonban, hogy halhatatlan remekkel van dolgunk, a József Attila Színház mostani felújítása is igazolni látszik. A mű megrendítő hatása, emberi és társadalmi igazságot sugárzó ereje változatlan.
Ami immár az előadást illeti, mindenekelőtt egy visz- szatérő beidegzés, előítélet, bezzegkedés rossz gyakorlata kiiktatására, de legalábbis hatásának az enyhítésére szeretném felhasználni az alkalmat. A Madách Színház 1960-as előadása elmúlt évtizedeink félejthetetlen eseménye volt, Pécsi Sándor alakítása (Eddie Carbone) színháztörténeti jelentőségű.
Mindez azonban nem alap airra, hogy egy természetesen újra meg újra színre kerülő, kimagasló mű új előadását megítéljük és viszonyításnak vessük alá. Ez értelmetlenség
és igazságtalanság önmagában, s külön még azért is, mert a közönség nagyobbik felét figyelmen kívül hagyja és károsan befolyásolja a múlt folytonos felidézése. A múltat becsülni kell — a jelent élni.
A József Attila Színházban Berényi Gábor rendező (a főiskolás Csik György színpadtervezővel együttműködve) szikár, lemeztelenített színpadon, szomorúan jellegtelen tárgyak közegében játszatja a tragédiát. A színpadi jelzőlámpák végig égnek — magában is beszédes idea, mintha végig figyelmeztet
nének. Ugyanarra, amire a New York-i Brooklyn-hídról vetett pillantás, amire Alfieri ügyvéd „némi nyugtalansága”, a bemutató óta ismertté vált zárómondat, amely egyrészt az ember veszendő értékére, a munkás kiszolgáltatottságára, másrészt a polgár fenyegetettségérzésé- Ve utal.
Azt, hogy Eddie Carbone, a tisztes dokkmunkás tragédiájának, becsülete szörnyű elvesztésének a története milyen mélységesen motivált társadalmilag, e jól hangolt előadás láttán felesleges bizonygatni. Ez éppen egyik legfőbb érdeme. A József Attila Színházban munkástra- gédiát játszanak — a szó legnemesebb tartalmával, a legmagasabb irodalmi szinten értelmezve ezt a fogalmat.
A hat meghatározó szerep életrekeltése meggyőző. Horváth Sándor „pontosan, szépen” éli s majd fejezi be a kis szókincsű, nagy belvilágé Carbone sorsát, nyeri vissza halálával elveszett becsületét, amely nélkül nem létezhet. Kállay Ilona színészi bravúrja, hogy teljes, jó, kialakult játékkészletét félretéve, egy szeretettől áthatott reménytelen küzdelem csendes hősévé emelkedik. Káló Flórián megtalált egyensúllyal értelmezője és szenvedő átélője, félig külső résztvevője a drámának. Kránitz Lajos kevés szavú, sok jelentésű szerepében, Józsa Imre életteli szőke olaszként természetes, szerves része a minden részéiben, párbeszédében nemcsak valódi, hanem igazi drámai folyamatnak. Szerencsi Évát ilyen kellemesen, természetesen nem láttam még játszani. Jók az epizódok is. A nagy mű a lehetőségek maximumára emelte a társulat művészeit. Előadásuk szép és igaz.
Rajk András
Móricz Zsigmond közöttünk S z é p a já n d é k E rd é lyb ő l
„Erdély múltjának nagy új- raálmodÓjá”-nak nevezi Móricz _ Zsi'gmondot ' kalotaszegi látogatása alkalmával az erre emlékező Horvát Elek. Az is volt. De, hogy e mögött az álom mögött az akkori kor valóságának mélységes, és oly sokakat meghaladó megértése rejtőzött, az kiderül csodálatos nagy regénytrilógiájából, az Erdélyből. Ennek születéséről, az ezt megteremtő vi'lágról, nevezetesen Móricz erdélyi útjairól, kapcsolatairól kapunk egy sereg szép és érdekes írást ebben a Kriterion Kiadó jóvoltából, s Kántor Lajos értő búzáiméból született gyűjteményes kötetben.
Nem iskolásán szembesül itt egymással a történelmi tényanyag, s az írói megoldás, hanem sokkal inkább egy író belvilágának alkotói milyenségének mozzanatai tárulnak fel. Nem tárgyi teljességre törekedtek, mint a Petőfi Erdélyben, s a Jókai Erdélyben című munkák esetében, hanem, sok érdekes ismeretet, bibliográfiai adatat is közölve, inkább egyfajta szemléleti teljesség irányította munkájukat.
A mindenre odafigyelő, mindent „elleső”, s a történelmi realitásokban gondolkozó író áll az előtérben. Az az író, akinek munkája megkezdésekor fájt a nagy ál- mok-tervek-hitek sárba ti pra-
tása, akit a levert forradalom utáni „ahogy lehet”, a „megmaradni” elve vezérelt. (Ezért, s nem ok nélkül ismertek rá értő olvasói az országvesztő Báthori alakjában a nagy forradalmár barátra, Adyra.)
Erdély s Bethlen volt a példa, hogy: lehet. Élni és megmaradni. Nem lehet véletlennek „rátalálás”-nak tekinteni, hogy a kor legnagyobb munkásírója, Nagy István adta ennek nemcsak egyszerű magyarázatát, hanem belekapcsolta a móriczi életmű legfontosabb problémáiba. Mert Erdélyt úgy akarta felragyogta tni, hogy „... minden fénykereső szem felénk forduljon s elismeréssel kövesse példánkat”. S nem a Duna-völgyi vezető, hanem a mintát adó szerepet látta és láttatta Bethlen alakjában. S ehhez kapcsolja — s így teszi világossá — Nagy István a sokat vitatott — vagy álszemérmesen elhallgatott — móriczi állítást, mely szerint „hagyd a politikát, inkább építkezz”. Mert éppen ő, a harcos miun- kásiró küzdött, vívott ezzel az elvvel, míg rá nem jött, s ki nem mondhatta, hogy az író nem a társadalomért végzett tevékenységet állította háttérbe, hanem inkább ..... anapi pártpolitikát becsülte kevésre. Elvégre 48-tól máig a felsőség politikája jelen
tett a maga népámításaivaJ, az csak az egyéneiben egészséges ösztönű tömegek megrontását célozhatta.”
S ugyancsak Nagy István figyelmeztet arra, saját magával „Móriczáért” vívott küzdelméről híven számat adva, hogy itt nem a dzsentri, a polgári, egy réteg, vagy csoport, hanem az egész nép írójáról van szó, kikhez elvezetni, kit megértetni az iskolázatlan dolgozókkal, a kritika, a folyóiratok, a szerkesztők „szent kötelessége”.
S nem volt egyedüli munkásíró Nagy István, aki megértette Móricz Zsigmondot, s aki egyengette útját a politikai baloldal felé — hol, valljuk be, nem mindig értették, s értékeltek kellően — felismerve benne a természetes szövetségest. Jordáky Lajos (Egy kolozsvári délután Móricz Zsigmonddal) és Balogh Edgár (Júlián barát).
Nem volt egyedül Móricz ebben a munkájában. Kelemen Lajos, Kolozsvár híres professzora segítette a történelmi források felkutatásához. Szabó T. Attila szép aikke ad erről számot, nagyszerűen mutatva: mint vált regénnyé az író kezén az egykori történelmi legenda (Móricz Zsigmond és Kelemen Lajos találkozásai).
S ott voltak az értő, baráti román írók is, Cornelia Codarcea arról számol be,
milyen sajtóhadjáratot folytatott Móricz Zsigmond mellett a soviniszta értetlen rosszindulatok ellen, George Sbarcea pedig arról a sajnálatosan meddő küzdelemről, melyet az akkori Romániában vívott Móricz művei lefordításáért.
A szerkesztő nagy érdeme, hogy munkája határát nem zárja szorosan az Erdély című regény köré. Móricz személyes ismeretségéből, környezetéből is megszólaltat többeket. Sokat tudunk meg Szómba tfalvy Júlia emlékezéseiből a Móricz-család- ról, s Abafáy Gusztáv: Rekviem Móricz Erzsikéért című meleg, lírai hangú szép írása pedig Csibe sorsát világítja meg.
Ezeken kívül még számos közvetlen hangú, írót, kort egyaránt felelevenítő írást találunk még ebben a nagyon érdekes, szép és gondos munkával összeállított kötetben. Kántor Lajos alapos bevezetése mellett Kós Károly, Bartaiis János, Szentimrei Jenő, Molter Károly, Bözödi György, Tamási Áron, Horváth Elek, Kovács György, Lőrinczi László, Gel- lért Sándor, Asztalos István, Beke György és Imreh István teszik teljessé, s Gábor Dénes gondos jegyzetei jól használhatóvá a kötetet.
Bessenyei György
A rádió mellett
S Z E R K E S S Z Ü N K E G Y Ü T T !
Szerkesszünk együtt! — ajánlja a rádió szombat délelőtti sorozata. Jó ötlet a közös munkálkodás, főleg egy olyan témában lehet izgalmas a többféle vélemény ütköztetése, mint amilyet most választottak: Ezek a mai fiatalok?!
A stúdión kívül két helyszínről, és a telefonok szerint nagyon sokan a készülék mellől jelentkeztek a kinevezett, megbízott és alkalmi szerkesztők. Mindjárt az elején egy, a klasszikus műveltséget igazoló rejtvényt kellett megfejteni. Nem csoda, hogy csak ketten tudták, hogy az idézett szöveg kitől származhat, mivel a többség nagyon okosan, zavarba jöhetett a megfogalmazástól.
A rádióújságban is beharangozták, hogy majd idéznek „Kafkától, Szókratész- tól” — s elfelejtették hozzátenni, hogy ez utóbbi szerző saját kezűleg egyetlen sor írást sem hagyott hátra,
R Á D IÓ N A P L Ó
Ugyancsak sokfajta nézet és érdek ütközik meg egymással az egészségügy területén. Ki lehetne mindezeknek a kulcsfontosságú, a szó szoros értelmében húsunkba vágó kérdéseknek legautentikusabb válaszadója, mint maga az egészségügyi miniszter, dr. Schultheisz Emil, és dr. Zoltán Imre professzor, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének elnöke.
Mindketten állták a sarat, a riporterek és a kérdezősködő hallgatók túlzottan sarkítottan, hegyesen megfogalmazott kérdéseire higgadt,
bölcs mondandóját tanítványai jegyezték fe l... S miután a „helyes” megfejtés éppen a jelzett ókori bölcs lett volna, akik úgy tudták, Szókratész rendszerét főleg Platón és Xenophon közvetítésével ismerhetjük, aligha mertek betelefonálni...
A kis apró félreértést majd bizonyára helyrehozzák legközelebb a szerkesztők, akiknek sokkal keményebb dolguk is akadt a műsor folyamén, mint „idézetek” helyességét ellenőrizgetni, mivel több parázs vita is 'kirobbant (nem klasszikusműveltség- ügytoen ugyan, hanem a popzene körül, a példaképkeresés témájában meg az értékek átértékelődése kapcsán). Itt fiatalos hevességgel csaptak össze az indulaitök, és ha néhol túl is lendültek bizonyos ízlésbeli határokon, „vérre menően” spontán, és nem megrendezett nézetösz- szecsapásoknak lehettünk érdeklődő fültanúi.
bölcs válaszokat adtak. Hálátlan feladat jobbára egyedi, esetleges panaszokra kapásból megnyugtatóan felelni. De éppen az orvos miniszter „kezelt” bennünket, hallgatókat remekül, amikor nemcsak a gyógyító munka általános kérdéseiről, fejlődéséről, távlatairól beszélt, hanem kitért kis, egyéni nyavalyáinkra is.
Vagyis ez a műsor önmagában véve is gyógyító munkát végzett — tudatunkban. Pásztor Magdolna és Pintér Dezső vezette a rendhagyóéul jó műsort, amelyet Kelemen Kata szerkesztett.
K Ö Z M Ű V E L Ő D É S I H Á Z T Ű Z N É Z Ő I.Mire a fenti sorokat piapírra vetettem, elmúlt néhány nap, és egy vasárnapi műsorban annak lehettem fiiltanúja, hogy egy másik miniszter is a mikrofon elé állott, és részt vállalt egy, közművelődésünk visszásságait boncoló, szatirikus adásban. Pozsgay Imre érvei kitűnő „slusszpoénként” zárták a derűs műsort, amelynek ugyan még csak az első része hangzott el, de máris úgy érezhettük, a szerkesztő Kaposy Miklós és riporteri stábja teljes egészet alkotott.
Mi jöhet még ebben a témában? Hiszen feltérképezték a kultúra névtelen terjesztőit akadályozó szinte valamennyi buktatót, gátat, be
mutatták azokat a kultúraellenes, ostoba bürokratákat, fajánkókat, akik szánté tervszerűen állnak a művelődés útjába; és valamennyi ábrázolt iátok Valódi, nem kitalált volt!
A riportrészletek közé öly- kor-dykor beiktatott írói ki- talációk nem versenyezhettek az élet által produkált meghökkentő tényekkel, és megtörték a műsor stílusegységét. Ezt a műsort nem kellett volna mesterségesen „színezni”, a tarka sokszínűséget a valóság szolgáltatta. Jól sikerült a „Közművelődési háztűznézö” első része, döbbent várakozással készülünk fel arra, ami jöhet még a to- vábbiákban.
H É T F Ő E S T E M I N D E N K I N E K
Hétfő este tudvalevőleg nem sugároz műsort a televízió. Ilyenkor monopolhelyzetben dolgozik a rádió mindhárom adója: feltehetőleg megnő országosan is azoknak a száma, akik rádióznak. Ezért adhatták ezt a címet egy színvonalas esztrádműsomak,amely „minden” rádióhallgatót célba vesz: „Hétfő este mindenkinek”. Különböző műveltségű, felkészültségű hallgatóságot feltételezve sem kellett a nívót lejjebb szállítani, komoly zenei programoktól kabarétréfáig, iro
dalmi értékű számtól köny- nyűzenéig minden volt, mindenkinek.
Sipos Tamás elegánsan lezser összekötő szövege kapcsolta össze a számokat, amelyek egyúttal a válogató jó irodalmi és zenei ízlését is tükrözték. Már a nyitó vers, Tóth Árpád Áprilisa, megteremtette azt a sajátos hangulatot, amely az időjárás viszontagságai által megviselt, pihenni, szórakozni és kikapcsolódni vágyó hallgatónak ehhez a hétfői estéhez stílusosan illett.
Háry Márta
Árion 13 j— költői almanach E lő k észítő o sz tá lyo k is in d u ln a k
Felvétel az Állami Balett IntézetbeMegjelent az Árion 13 című, Nemzetközi Költői Almanach alcímű kötetsorozat 1982-es száma a Corvina Kiadónál. A kötet nagyobb részét Bartók Béláról szóló emlékezések, kritikák töltik ki, a század elejétől napjainkig áttekintést nyújtva zenéjének fogadtatásáról, értékeléséről.
Olyan világhírű zeneművészek írtak cikket kimondottan e kötet számára, mint Yehudi Menuhin, Iannis Xenakis, Doráti Antal, Edison Gyenyiszov, Jeney Zoltán, Bozay Attila. Franciául is olvasható az almanachban A
— XVIII. század eleji fogadalmi kápolnával egészül ki rövidesen a szentendrei szabadtéri múzeum kisalföldi tájegysége. A kápolnát Mosonszentjánoson emelték, majd az 1831—32-es koleravész idején közadakozásból
csodálatos mandarin szövegkönyve Lengyel Menyhért legelső változatában, amelyet csupán egy alkalommal közöltek nyomtatásban, a Nyugat című folyóiratban, 1910- ben. Olvashatók a kötetben Bartókhoz írt versek is, magyarul és más nyelveken.
Tartalmazza a szám többek között az 1979-es és az 1980-as Graves-dij-nyertes verseket angolra fordítva; valamint József Attila születésére emlékezve Óda című költeményét, új, francia nyelvű fordításban.
bővítették és a belsejét is megújították.
— Ismét megrendezi nyári intenzív nyelvtanfolyamait a TIT budapesti nyelviskolája. A kurzusok június 28-án indulnak és heti 40 órában, augusztus 19-ig tartanak.
Az Állami Balett Intézetben megkezdődtek az 1982—83-as tanév előkészületei. Az intézmény felvételit hirdet olyan 10—12 éves leány- és 10—13 éves fiúgyermekek részére, akik a tánchoz kedvet éreznek és elvégezték az általános iskola első négy osztályát. Az intézet keretében általános és középiskola működik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan képzett, *■ hivatásos táncművészeket nevel. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje május 3-tól 15-ig, a vi
dékiek szülői hozzájárulással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátva írásban, a budapestiek személyesen jelentkezzenek az Állami Balett Intézetnél (1061 Budapest, VI., Népköztársaság útja 25.). A felvételi vizsgára jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodniuk. Az újonnan felvett növendékek számára az intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik.
Az 1982—83-as tanévben
az intézet előkészítő osztályt indít olyan 9 éves budapesti leány- és fiútanulók részére, akik a III. általános iskolai osztályt a jelen tanévben elvégzik. A szakmai oktatás heti három alkalommal történik. A tanulók a IV. osztályos tanulmányaikat változatlanul a körzeti iskolájukban folytatják tovább. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje: május 3-tól 15-ig, személyesen az Állami Balett Intézetnél (1061 Budapest,VI., Népköztársaság útja 25.). A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik.
(MTI)
Budapestiszínházműsor
O perah áz : Don C arlos (8. b. 6, ea.), 7). N épszínház — V ársz ín h á z : C síksom lyói p assió (7).N em zeti S z ín h áz : O resztész(Ifj. b. II. s. 3. ea., 7). K a to n a József S zínház: B o ldog ta lanok(7). M adách Színház: M égis, k in ek az éle te? (7). N éph ad sereg M űvelődési H áza : Jö v ő re , veled, u g y a n itt (7). V ígsz ínház: Inm em ó riám ö . I. (7). P esti S zính á z : E quus (7). Jó z sef A ttilaS zínház: P illan tá s a h íd ró l (U. b. 4. ea., 7). O p ere ttsz in h áz : B occaccio (M. b. 3. ea., 7). T há- lia S z ín h áz : A M ester és M arg a r ita (7). V idám S z ín p ad : M eddig leh e t e lm enn i? (7). Ö dry S zín p ad : K ényeskedők , A k é p zelt be teg (7). M ikroszkóp Színp ad a P a ta k y M űv. H á z b a n : H ogyan? T ov áb b !! (du. 5 és fél 9). R adnó ti S z ín p ad : H im nusz — Ü nnepi ü g y e le t (8). B áb sz ín h áz — N ép k ö z tá rsaság ú t ja : O düsszeusz (du. 3). Jó k a i té r : V arjú d o m b i (de. 10). J á té k sz ín : R e tro (7). Főv. N ag y c irk u sz : B űvös k ö r (fél 8). Z en eak ad é m ia : M. All. H an g v ersen y zen ek a r (T avaszi b. B/4„ fé l 8).