Click here to load reader

mtda.hu ELŐSZÓ. Bármerre vessük tekintetünket, mindenütt csak elégedetlen embereket látunk. Az ínség és nyomor csontos alakjai mint kísér- tetek bujkálnak elő odúikból,

  • View
    0

  • Download
    0

Embed Size (px)

Text of mtda.hu ELŐSZÓ. Bármerre vessük tekintetünket, mindenütt csak...

  • A SOCIALIS KÉRDÉS

    HAJDAN ÉS MOST

    Írta: Dr. Verus.

    Szerző tulajdona.

    A „SZENT GELLÉRT” KATH. MŰINTÉZET NYOMÁSA BUDAPESTEN.

  • ELŐSZÓ.

    Bármerre vessük tekintetünket, mindenütt csak elégedetlen embereket látunk. Az ínség és nyomor csontos alakjai mint kísér- tetek bujkálnak elő odúikból, s magasra emelt kezekkel átkot szórnak a jelenkori társadalom rendjére és intézőire. A társadalom- nak úgyszólván összes rétegeiben kitört általános elégedetlenség, mint az uralkodó anyagelvi felfogásnak egyedüli eredménye, máris a forradalmi utat látja legalkalmasabbnak felkeltett élvvágya kielé- gítésére. Vajmi gyér azok száma, kik az Isteni Gondviselés által rájuk mért sorsot békével tűrnék, szerény állásukkal megelégedné- nek s munkájuk pontos végzésében a jövendő boldogság zálogát látnák. Manapság mindenki csak élvezni akar, nem törődve az eszközökkel, melyek az élvet biztosíthatják. A könnyű szerrel való meggazdagodási vágy megragadta a spekulánsok nagy táborát, hatal- mába kerítette a kitartó munka töviseitől rettegők roppant zömét. És hányan érik el céljukat? Kevesen vannak, a k i k e t a „szerencse kedveltjeinek” nevezhetnők. A „kitagadottak, kiátkozottak” dühöng- nek, forrongnak, tombolnak, szervezkednek, tömörülnek, hogy a „vak szerencse” gyümölcsét a maguk részére biztosítsák, ha kell, erőszakkal a szerencse kezéből kiragadják. Istent nem ismerve, a szerencse phantomát kergetik, sőt üldözik, hogy megragadásá- val biztosítsák maguknak a földi menyországot s abban isteni trónra ültessék a kielégíthetlen élvvágyat. Leginkább a munkás- osztály az, mely megutálva a munka nehéz jármát, felkeltett szen- vedélye egész hatalmával igájának mielőbbi lerázásán iparkodik, s tömege utáni erejében bízva a forradalmat készíti elő a most fenn- álló társadalmi rend ellen.

    Nem tagadjuk, hogy amint azt jelen munkánk keretében több- ször kimutatjuk, a munkás osztály sok jogtalanságot tűrt el egyes

  • IV

    társadalmi osztályoktól s nem is részesült a hatalmi tényezők ré- széről olyan pártolásban, minőt a felszínre kapott kizsákmányolási rendszerrel szemben joggal megkövetelhetett; mindazonáltal ki kell jelentenünk, miszerint nem a szenvedett jogtalanság' fölötti elke- se”redés szülte a munkások mozgalmát, hanem az anyagelvi felfo- gásnak uralomra vergődésével a bár tisztességes, de nehéz mun- kától való iszony érlelé meg bennök azon közfelfogást:”mi sem lehetünk örökké a munka rabszolgái, lenézett páriák, mi is élvezni akarunk, dolgozzanak azok is, kik mindeddig csak kényelmet ismer- tek”. Ezen materialisztikus felfogásában megerősítette a hitehagyott korszellem és buzgó apostolai, kik mindannyian az „élvet” hirdet- ték és hirdetik s annak korlátlan uralmában látták és látják a földi paradicsomot. A túlvilági menyország dajkamesének deklaráltat- ván, a földi menyország elérése lett a munkások vágyainak neto- vábbja. Csakhogy ezen földi menyországba való jutáshoz vagyon is kell. Ilyennel a munkásosztály nem rendelkezik. S mit tett? Hadat izent a vagyonosoknak, hogy legyőzetésükkel az őt, is joggal megillető földi paradicsom örömeiben részesülhessen. Elégedetlen mindaddig, míg célját el nem éri. Ε célból szövetkezik, tömörül, izgat, fenyeget ha kell forradalmi fegyvert ragad.

    Nem lévén hite, nem törődik a boszuló Isten haragjának csapásával. íme odáig juttatta a hitetlen korszellem a társadalmat. Nagyjai remegnek, alapjai inognak, összedőlését epedve várja a magát szocialistának büszkén nevező munkástömeg

    Igaz, sokan voltak és vannak, kik az emberiség nyomorának enyhítését életcéljukul tűzték volt ki maguknak, kik keresve keres- ték az ínségoszlató eszközöket és módokat. S még sem érlek célt. Miért? A teremtő Isten mellőzésével akarták és akarják rekonstruálni a csakis isteni Gondviselésből, Szeretet és Irgalomból fennálló em- beri társadalmat.

    Isten nélkül nincs élet, nincs boldogság. A munka nehéz jár- mát csak Isten könnyítheti. Az emberi bölcseség kifejtheti minden erejét hogy az életben az igazság fénysugarát megtalálhassa; ez sohasem fog neki sikerülni; fáradozásainak eredménye az lesz: egyik probléma kergetendi a másikat, míg végre ott állapodik majd meg, hogy kénytelen lesz bevallani: „rajtunk csak a jó Isten segíthet.”

  • V

    Oh emberi vakság! A jó Isten már régen segített az elége- detlen emberiségen, régen könyörült rajta: Jézus Krisztus egyszü- lött fia által. Tanításában rejlik a munka-iga könnyűsége, a járom édessége a szociális kérdés megoldása. Tudjuk nagyon jól, hogy sokan csak mosolyogni fognak e naiv (?) állításunkon, de mi mégis fentartjuk mindaddig, míg a Pfeifferek, Weltnerek, Pollákok, Bebelek, Liebknechtek, Marxisták Cabetisták, Avelingisták, Bellamysták stb. életükkel be nem bizonyítják, hogy a szegények iránti szeretet- ben önzetlenebbek, nagyobbak, az életben feddhetlenebbek, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában kiválóbbak, az állam iránti kötelességek teljesítésében példásabbak, a betegek és nyo- morultaknak nyújtandó segélynél gyorsabbak, az árvák és özvegyek iránt részvétteljesebbek, a gyermekek iránt leereszkedőbbek, az emberiség igaz általános üdvének előmozdításánál fáradhatlanabbak, mint Jézus Krisztus vala. Tudjuk nagyon jól, hogy ti világámítók inkább tagadjátok Krisztus istenségét, semhogy önzetlen szeretetét utánozni akarnátok. A ti világboldogító (?) (világbolondító) agitációtok- nak csak egy célja van: meghízni az elbolondított munkástömeg- nek zsírján és aztán visszavonulni azon ürügy alatt: „a buta tö- meggel úgy sem érhetünk el semmit. Jelen munkánk megírására a napról-napra mindinkább félelmetesebbé váló szociális kérdés ösztökélt, melynek terjedelmesebb taglalásával szeretett hazámnak vélünk szolgálatot tenni olyképen, hogy rámutatván az ókori tár- sadalmak szociális bajaira és a bajok okaira, a jelenkori társa- dalmi tényezőket azon eszközök igénybevételére utaljuk, melyek a szociális bajok orvoslására leghatásosabbnak bizonyultak be. Ilyen eszközök: a hit ápolása, a szeretet gyakorlása és az igazsá- gosságnak minden pártérdek fölé való helyezése.

    Ε munka nem annyira a miénk, mint inkább azoké a szer- zőké, kiknek eszméit a munka keretébe összefoglalni bátorkodtunk. Ilyenek: Diessel G C. SS R. Die Arbeit im Lichte des Glaubens”; Gathrein Győző „Der Socialismus”; Biederlack J. „Die sociale Frage”; Fustel de Coulanges „Az ókori község”; „Havi Közlöny” 1898-iki évfolyam; Stöckl „Korunk nagy kérdései”; Rézbányai J. „Europa mívelődési Története”; „Katholische Bewegung” 1887; Bebel „Die Frau und der Socialismus”; Horváth Mihály „Magyar-

  • VI

    ország története”; Cantu Caesar „Világtörténelme”; Stimmen aus Maria Laach; „Die sociale Frage der Gegenwart”; Edelbluth „So- cialpolitische Kämpfe in Altrom”; P. Freund „Sociale Vorträge”; Spamer „illustrirte Weltgeschichte“; „Pallas Lexikon”; Luigi Cossa „Die Wirtschaftslehre”; Maffei „Storia délia Littérature”; „Der Socialdemokrat kommt” (von einem Priester); „A szocializmus Magyarországon”; Lorentzen „Die Socialdemokratie in Theorie und Praxis”; Vogelsang „Die Bauernbewegung”; Parthum „Unsere Zukunft”; Moormeister „Das wissenschaftliche Leben” stb. A folyó- iratok közül igénybe vettem különösen a „Népszavát” a „Vor- wärts“-et, a „Magyar Néplapot” és a „Socialdemokrat”-ot.

    Az egész munka három önálló kötetben jelenik meg. Minden egyes kötet különálló egészet képez. A most kibocsátott első kötet a szociális kérdés okát és következményét tárgyalja; a má- sodik kötet „a különféle vallások befolyásáról az emberi társada- lomra'„ cini alatt az ókori vallások beható tárgyalása melle et a keresztény vallásnak világboldogító befolyását foglalandja magá- ban; a harmadik kötet a keresztény társadalom programmját tar- talmazandja a következő fejezetekkel: I. „A keresztény állam”; II. „Az in genere vett állam alapjai; III. „A család”; IV. „A csa- ládi kötelék vagyis a házasság”; V. „A női kérdés vagyis a nő emancipációja”; VI. „Az iskolakérdés”; VII. „A nemzetgazdasági berendezés és annak organizációja”; VIII. „A munka rendezése különös tekintettel a nagy iparvállalatok kizsákmányolási rendsze- rére”; IX. „A munkaidő szabályozása”; X. A munkabér égető kérdése”; XI. „Az agrárosztály bajai és azok orvoslása a paraszt- szövetkezetek által”; XII. „Az iparososztály organizációja”; XIII. „A nagy ipar rendezése”; XIV. „A munkások sztrájkja és a munka- védtörvény”; XV. „A részvénytársaságok”; XVI. „A kereskedelem”; XVII. „A pénz hatalma”; XVIII. „A sajtó hatalma”; XIX. „A szövetkezeti ügy;” XX. „A népfelség elve”; XXL A philoszemitiz- mus és antiszemitizmus”; XXII. „A betegsegélyző egyletek”; XXIII. „A kényszer-biztosítások”.

    Ezen munkának II. és III. kötete 1900. évi január hó végé- vel fog megjelenni a „Szent Gellért kath. műintézet” (Budapes