NATO 2001 tavasz bel™vek · 2001 tavasz NATO review 3 szerkesztŽi zenet Az olvasŠi levelek alapj⁄n œgy tžnik,hogy a NATO T -kır œj k lseje helyes v⁄laszt⁄snak bizonyult

NATONATOtükör2001 TAVASZ

A transzatlanti kapcsolat maA transzatlanti kapcsolat ma

FÓKUSZBAN A NATO

4Rövid hírek a Szövetségrôl.

A TRANSZATLANTI KAPCSOLAT MA

6Tartós kapcsolat

Simon Serfaty történelmi kontex-

tusba helyezi a transzatlanti kapcso-

latot.

9Rendületlen fejlôdésben

James Dobbins a transzatlanti kap-

csolat folyamatosságát tekinti át.

12Újrakezdés

Christoph Bertram áttekinti a

Fehér Ház lakójának cseréje miatti

európai aggodalmakat és várakozá-

sokat.

NATO tükör2 2001 tavasz

VITA

15Változik-e a transzatlanti biztonsá-

gi kapcsolat alapvetô természete?

FRANÇOIS HEISBOURG

ÉS ROB DE WIJK

Merre tart a NATO? Milyen hatás-

sal van az EBVP, az NMD és az

RMA a Szövetségre?

ÉRDEKESSÉGEK

20Új arcok a NATO-ban

21CIMIC Újjáépítés

INTERJÚ

22Simonyi András:

Magyarország hírnöke

tartalom

A BORÍTÓN

Colin Powell és Lord Robertson sajtó-

tájékoztatója Powell amerikai külügy-

miniszter elsô NATO-beli látogatása

alkalmából, február 27-én.

© N

ATO

NATOA Fôtitkár hatásköre alatt kiadott jelenfolyóirat célja, hogy konstruktív módonjáruljon hozzá az atlanti kérdésekrôlszóló vitákhoz. Ezért a megjelent cikkeknem szükségszerûen tükrözik vissza a NATO-tagállamok kormányainak hiva-talos véleményét vagy politikáját.

FÔSZERKESZTÔ: Christopher BennettFÔSZERKESZTÔ-HELYETTES: Vicki NielsenPRODUKCIÓS MUNKATÁRS: Felicity BreezeNYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS:: NATO Grafikai Stúdió

Felelôs kiadó:Az információs és sajtószolgálat IgazgatójaNATO, 1110 Brusszel, Belgium

Nyomás: Pharma Press, Magyarország© NATO

[email protected]@hq.nato.int

A megjelent cikkek a Fôszerkesztô általi enge-délyezést követôen reprodukálhatók, feltéve,hogy a NATO tükör megemlítésre kerül és azaláírt cikkek a szerzô nevének feltüntetéséveljelennek meg.

A NATO tükör idôszakosan jelenik meg angol,cseh (NATO Review), dán (NATO Nyt), francia(Revue de l’OTAN), görög (Deltio NATO), hol-land (NAVO Kroniek), lengyel (Przeglad NATO),magyar (NATO tükör) német (NATO Brief), nor-vég (NATO Nytt), portugál (Notícias da OTAN),spanyol (Revista de la OTAN), és török (NATODergisi) nyelven. Izlandi nyelven évente egyszerjelenik meg (NATO Fréttir). Alkalmi jelleggrelmegjelenik orosz és ukrán nyelven is.

A NATO tükör angolul és franciául az Internetenis megjelenik http://www.nato.int./ címen.

A folyóirat angol nyelvû változata és más kiadvá-nyok az alábbi címen igényelhetôk:

NNAATTOO OOffffiiccee ooff IInnffoorrmmaattiioonn aanndd PPrreessss1110 Brussels, BelgiumFax: (32-2) 707.4579E-MAIL: [email protected]

A volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság e kiad-ványban történô minden egyes megemlítése egy(*)-gal kerül ellátásra, mint lábjegyzet arravonatkozólag, hogy Törökország a MacedónKöztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.

NATOtükör

VÉLEMÉNY

24Nagy várakozások

Andrej Zagorszkij vizsgálja

a NATO-Oroszország kapcsolatok

enyhülését.

ÁTTEKINTÉS

28Megérteni a NATO-t

Michael Rühle áttekinti a Szövet-

ségrôl a közelmúltban megjelent

irodalmat..

KATONAI ÜGYEK

30A telepítés felgyorsítása

Elinor Sloan vizsgálja a NATO

erôk mozgékonyságát és telepíthe-

tôségét, továbbá a képességek fej-

lesztését célzó programok hatását.

STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉS

34Védelmi kiadások

2001 tavasz NATO review 3

szer

kes

ztôi

üze

net

Az olvasói levelek alapján úgy tûnik, hogy a NATO Tü-

kör új külseje helyes választásnak bizonyult. Jelen szám

még több újítást tartalmaz, köztük egy interjút és egy sta-

tisztikai oldalt is. Egyébként a központi téma a transzat-

lanti biztonsági kapcsolatnak mint az Atlanti Szövetség

pillérének helyzete az Egyesült Államok adminisztrációja

változásának tükrében. Simon Serfaty, a washingtoni Stra-

tégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának igazga-

tója történelmi összefüggéseibe ágyazza a transzatlanti

kapcsolatot. James Dobbins nagykövet, az amerikai kül-

ügyminisztérium európai ügyekért felelô helyettes állam-

titkára egy interjúban kifejti, hogy a váltás ellenére folya-

matosságra számit ezt a kulcsfontosságú kapcsolatot

tekintve. Christoph Bertram, a berlini Stiftung Wissens-

chaft und Politik igazgatója pedig összegzi az európai ag-

godalmakat és elvárásokat. A vitarovatban François Heis-

bourg, a Genfi Biztonságpolitikai Központ igazgatója és

Rob de Wijk, a bredai holland Királyi Katonai Akadémia

professzora a transzatlanti biztonsági kapcsolat változó jel-

legét vizsgálja. Az érdekességek között található egy cikk a

NATO Békepartnerség gyakornoki programjáról és a ko-

szovói civil-katonai együttmûködésrôl. Az interjúrovatban

Simonyi András nagykövet, Magyarország elsô állandó

NATO-képviselôje beszél a NATO-tagság országára gya-

korolt hatásáról. A könyvszemlében Michael Rühle, a

NATO Politikai Igazgatósága beszédíró- és politikaterve-

zô részlegének vezetôje elemez néhány közelmúltban

megjelent, a NATO-ról szóló könyvet. Ezen kívül Andrei

Zagorski az Kelet-Nyugati Intézet munkatársa elemzi a

NATO-Oroszország kapcsolatok közelmúltbeli fejlemé-

nyeit. Elinor Sloan, a kanadai Nemzetvédelmi Központ

stratégiai elemzô igazgatóságának munkatársa a NATO

erôk mozgékonyságát és telepíthetôségét elemzi. A statisz-

tikai adatok végezetül bemutatják a NATO védelmi költ-

ségeit, ezzel teljessé téve a kiadást.

Christopher Bennett

49. szám

2001 Tavasz

A NATO 2000-CD-ROM

segít a felhasználóknak megismerkedni

a NATO tevékenységével és szerepével.

Vázolja a Szövetség kialakulásának történetét és

mindazt a változást, melyeken átment, hogy így is

jobban reagáljon a XXI. század biztonsági kihívásaira.

Ingyenes példányok az alábbi címrôl igényelhetôk:

Distribution Unit,

Office of Information and Press,

NATO, 1110-Brussels, Belgium

Lord Robertson NATO-fôtitkár márci-us 26-án látogatást tett a macedóniaiSzkopjéban, ahol találkozott BorisTrajkovszki elnökkel, valamint az or-szág politikai pártjainak vezetôivel.Lord Robertson megerôsítette a mace-dón kormány iránti támogatást az al-bán felkelôk elleni küzdelem vonatko-zásában, de egyúttal önmérsékletre isintett, valamint felszólította a felkelô-ket, hogy tegyék le fegyvereiket.

Lord Robertson egy március 26-án,Rómában egy a délkelet-európai biz-tonsági kihívásokat és a regionális kilá-tásokat vizsgáló konferencián mondottbeszédében vázolta a NATO prioritásaitDélkelet-Európa vonatkozásában.

Lord Robertson március 21-én ismer-tetett egy csomagtervet, amelynek cél-ja a Balkán-félsziget déli részén a sta-bilitás kiterjesztése, továbbá a VoltJugoszláv Macedón Tagköztársaság*többnemzetiségû kormánya iránti tá-mogatás demonstrálása.

Jakob Kellenberger, a VöröskeresztNemzetközi Bizottságának elnöke már-cius 21-én a NATO-központban talál-kozott Lord Robertsonnal és felszólaltaz Euro-atlanti Partnerségi Tanácsülésén.

Tájékoztató Boszniáról

Wolfgang Petritsch fôképviselô márci-us 19-én a NATO-központban találko-zott Lord Robertsonnal és tájékoztattaaz SFOR-ban részt vevô országokat abosznia-hercegovinai (boszniai) hely-zetrôl.

Március 14-én – elôször azóta, hogy ajugoszláv hadsereg 1999 júniusábanvisszavonult Koszovóból – jugoszláv

csapatok léptek be a Szárazföldi Bizton-sági Zónába, egy ö Dél-Szerbia és Ko-szovó között fekvô öt kilométeres sávba.

Lord Robertson március 16-án Athénbalátogatott, és találkozott KonsztantinoszSztefanopulosz elnökkel és KosztaszSzimitisz miniszterelnökkel, valamint agörög külügy- és védelmi miniszterrel.

A koszovói és a térségbeli helyzet állt azÉszak-atlanti Tanács és az EU Politikaiés Biztonsági Bizottsága március 14-i,brüsszeli ülésének középpontjában.

13 NATO ország tengeralattjáró-mentés-sel foglalkozó, valamint orvosszakértôivettek részt a Phoenix 2001 fedônevûgyakorlaton, amely a bajba jutott tenger-alattjárók mentési eljárásait tesztelte, ésamelyre március 13-15-én, a northwoo-di NATO-parancsnokságon került sor.

Március 12-én NATO-közvetítôk segít-ségével létrejött a tûzszünet Dél-Szer-biában a Jugoszláv Szövetségi Köz-társaság és az albán nemzetiségképviselôi között.

Látogatás az Egyesült ÁllamokbanLord Robertson március 6-10-én azEgyesült Államokba látogatott, aholtalálkozott Kofi Annan ENSZ-fôtitkár-ral, és részt vett az ENSZ Biztonsági Ta-nácsa informális ülésén, majd találko-zott George W. Bush amerikai elnökkelés az új adminisztráció csúcsvezetôi-vel, valamint számos szenátorral éskongresszusi képviselôvel. Elôadásttartott az American Enterprise Intézetáltal szervezett és a Kapitóliumbanmegtartott szimpóziumon is

Lord Robertson március 8-án intézke-déseket jelentett be annak érdekében,hogy visszaálljon Dél-Szerbiában és aVolt Jugoszláv Macedón Tagköztár-saságban* a stabilitás, valamint annakmegakadályozására, hogy az albán szél-sôségesek atrocitásokat kövessenek ela Szárazföldi Biztonsági Zónában.

A NATO és Oroszország parlamentiképviselôi március 5-6-án találkoztaka NATO központjában, ahol megvitattáka politikai, katonai, tudományos és kör-nyezeti együttmûködés kérdéseit, to-vábbá a párbeszéd megerôsítésénekszükségességét.

Petar Sztojanov bolgár elnök március5-én a NATO-központjában megvitattaa NATO-nagykövetekkel a szomszédos

Macedóniában egyre növekvô erôszakmiatti aggodalmait.

Március 1-9-én Cooperative Osprey2001 fedônevvel került sor gyakorlatrahat NATO és 13 partnerország részvé-telével a kanadai Halifaxban mûködôPearson Békefenntartó Központban..

Hans Haekkerup újonnan kinevezettENSZ különleges képviselô, volt dán vé-delmi miniszter február 28-án látoga-tást tett a NATO-központban, hogy tájé-koztassa a NATO-nagyköveteket akoszovói és a térségbeli helyzetrôl.

Powell látogatása

Colin Powell amerikai külügyminiszterfebruár 27-én a NATO-központban tettlátogatása során találkozott Lord Ro-bertsonnal és a szövetséges külügy-miniszterekkel. Powell külügyminisz-ter hangsúlyozta, hogy az újadminisztráció támogatja az EurópaiBiztonsági és Védelmi Identitást, vala-mint aziránti elkötelezettségét, hogykonzultál a szövetségesekkel az nem-zeti rakétavédelmi tervekrôl.

Február 27-én elsô alkalommal talál-koztak a NATO-központban az EU, azEBESZ, a NATO, az ENSZ és az ENSZMenekültügyi Fôbiztossága tisztség-viselôi annak megvitatása céljából,hogy miként kezelhetô a koszovói ha-tár mentén egyre növekvô erôszak.

Lord Robertson február 21-22-én,Prágában találkozott Václav Havel el-nökkel, Milos Zeman miniszterelnök-kel, valamint a cseh külügy- és védelmiminiszterrel.

Új vezetési megállapodásokA tavaly nyilvánosságra hozott új vezetésimegállapodásoknak megfelelôen a Dél-európai Szövetséges Erôk (AFSOUTH),

nápolyi regionális parancsnokságafebruár 20-án átvette a SzövetségesekEurópai Fôparancsnokságától (SHAPE)a Stabilizációs Erô (SFOR) napi irányí-tását. A Koszovói Erô (KFOR) vezetésétjanuár 18-án adták át az AFSOUTH-nak.

Moszkvai iroda

Lord Robertson február 20-án hivata-losan megnyitotta Moszkvában aNATO Információs Központot, amely aNATO-orosz kapcsolatok fejlôdéséneklátható jele.

A NATO parlamenti képviselôi február19-én megvitatták az Észak-atlanti Ta-náccsal a NATO napirendjén lévô kér-déseket.

Új magyar nagykövetHerman János nagykövet váltotta felfebruár 19-én Simonyi András nagykö-vetet Magyarország állandó képvise-lôjeként az Észak-atlanti Tanácsban. A48 éves Herman nagykövet hivatásosdiplomata, elôzôleg multilaterális ügye-kért felelô helyettes államtitkár volt.

Hét NATO-tagországból több mint1,500-an vettek részt a Relieve Dis-comfort 2001 elnevezésû katasztrófa-elhárítási gyakorlaton a karib-tengeriCuraçãon, február 18-22-én.

Tizenkét NATO ország vett részt febru-ár 15-28-án a világ legnagyobb évestengeralattjáró elhárító hadgyakorla-tán, a Dogfish 2001-en, amely Szicíliá-ban, az Ión-tengerben zajlott.

Nebojsa Csovics szerb miniszterel-nök-helyettes és Goran Szvilanovicsjugoszláv külügyminiszter február 15-én találkozott a NATO-központban


FÓKUSZBAN A NATO

ˇ

Lord Robertsonnal és a NATO-nagy-követekkel a a dél-szerbiai feszültségmegoldására vonatkozó javaslatokmevitatása céljából.

Február 15-19-én került sor a NATO-központban a NATO CMX 2001 fedô-nevû éves válságkezelô gyakorlatára,amelyen elôször vettek részt a partne-rországok is.

Február 14-16-án a NATO-központbana NATO Ellenôrzést Koordináló Bizott-ság ülésén 30 aláíró ország vitatta megaz Európai Hagyományos FegyveresErôkrôl szóló Szerzôdés végrehajtását.

Ruud Lubbers újonnan kinevezettENSZ Menekültügyi Fôbiztos február6-án találkozott a NATO-központbanLord Robertsonnal.

Az új EU-NATO konzultációs megáll-apodás keretében február 5-én,Brüsszelben elsô ízben tartott közösüléstr az EU Politikai és BiztonságiBizottság és az Észak-atlanti Tanács.

Lord Robertson a NATO napirendjénlévô fô kérdéseket vázolta fel a február2-3-án Münchenben sorra került évesNemzetközi Biztonságpolitikai Konfe-rencián, ahol találkozott DonaldRumsfeld új amerikai védelmi minisz-terrel is.

Lord Robertson február 1-2-án Osló-ban találkozott Jens Stoltenberg mi-niszterelnökkel és a norvég külügy- ésvédelmi miniszterrel.

A Katonai Bizottság a NATO legmaga-sabb szintû katonai szerve február 2-án látogatást tett az angliai North-woodban, amely a Kelet-atlanti Szö-vetséges Regionális Parancsnokság(EASTLANT) és egyben az Északi Szö-vetséges Haditengerészeti Parancs-nokság székhelye is. (NAVNORTH).

Rolandas Paksas litván miniszterel-nök január 31-én a NATO-központbantalálkozott Lord Robertson az Orosz-országgal meglévô kapcsolatok, a bal-káni békefenntartást és Litvánia NATO-tagsági felkészülésének megvitatásacéljából.

Kouchner búcsúja

Bernard Kouchner, az ENSZ volt ko-szovói különleges megbízottja hivataliidejének végén január 30-án a NATO-központban felszólalt az Euro-atlantiPartnerségi Tanács és más KFOR hoz-zájáruló országok képviselôi elôtt.

Lord Robertson január 25-én Berlin-ben találkozott Rudolf Scharping né-met védelmi miniszterrel, és megtar-totta az ez évi, Manfred Wörnerrôlmegemlékezô elôadást is.

Adrian Nastase román miniszterelnökjanuár 24-én a NATO-központban talál-kozott Lord Robertsonnal, hogy meg-vitassa Románia felkészülését a NATO-tagságra, és hozzájárulását a KFOR-hoz és az SFOR-hoz.

Nambaryn Enkhbayar mongol minisz-terelnök január 22-én találkozott LordRobertsonnal a NATO-központban.

Szegényített uránA Szegényített Uránnal foglalkozó Bi-zottság – amelyet a szegényített uránhasználatával kapcsolatos lehetségeskörnyezeti egészségügyi kockázatokmiatti aggodalom nyomán állítottakfel, és amely NATO-tisztségviselôkbôl,valamint volt és jelenlegi SFOR- ésKFOR- hozzájáruló nemzetek képvise-lôibôl áll – január 16-án tartotta elsôülését, hogy megvitassa az orvosi éstudományos eredményeket. A NATOmagas szintû orvosi tanácsadó testü-lete, a Katonaorvosi Szolgálatok Ve-zetôinek Bizottsága egy nappal koráb-ban ült össze, hogy kicserélje akérdésben rendelkezésre álló informá-ciókat

Lord Robertson január 15-18-án Ör-ményországba, Azerbajdzsánba ésTürkmenisztánba látogatott, és talál-kozott ezen országok államfôivel, vala-mint külügy- és védelmi minisztereivel.

Lord Robertson január 11-én az EUsoros elnöki tisztét betöltô Svédor-szágba látogatott, ahol megbeszélése-ket folytatott Anna Lindh külügy- ésBjörn von Sydow védelmi miniszterrelEU-NATO kapcsolatok létesítésérôl aválságkezelés területén.

Az elsô jugoszláv látogatás

Goran Szvilanovics külügyminiszterszemélyében január 10-én elôször lá-togatott jugoszláv miniszter a NATO-központba Szlobodan Milosevics voltjugoszláv elnök bukása óta. Szvilano-vics találkozott Lord Robertsonnal ésa NATO-nagykövetekkel.

Új brit nagykövetDavid Manning nagykövet váltotta feljanuár 8-án Sir John Goulden nagykö-vetet mint az Egyesült Királyság ál-landó képviselôje az Észak-atlanti Ta-nácsban. Az 51 éves Manningnagykövet hivatásos diplomata, aki akülügyminisztérium helyettes államtit-kára volt 1998 és 2000 között. Aztmegelôzôen az Egyesült Királyság izra-eli nagykövete volt (1995-1998).

Lord Robertson a NATO boszniai jelen-létének ötödik évfordulója alkalmábóldecember 20-án meglátogatta azSFOR-csapatokat, és Szarajevóbantalálkozott bosnyák, horvát és szerbpolitikai vezetôkkel is.

A szövetséges külügyminiszterek de-cember 14-15-én üléseztek Brüsszel-ben és elôzetesen megállapodtak aSzövetség és az Európai Unió közöttiállandó megállapodások keretérôl, de

megjegyezték, hogy a gyakorlati meg-állapodásokat még ki kell dolgozni. Aminiszterek találkozót tartottak oroszés ukrán kollégáikkal is, valamint máspartnerországok külügyminisztereivel.

Trajkovszki látogatása

Boris Trajkovszki macedón elnök de-cember 7-én a NATO-központban talál-kozott Lord Robertsonnal, akivel megvi-tatta a délkelet-európai biztonságkérdését, a KFOR-ral való kapcsolatokatés a NATO-tagságra való felkészülést.

December 6-án új bizalomerôsítô in-tézkedéseket jelentettek be Görögor-szág és Törökország vonatkozásában,amelynek értelmében mindkét országelôzetesen tájékoztatja egymást kato-nai gyakorlatairól.

A szövetséges védelmi miniszterekdecember 5-6-án üléseztek Brüsszel-ben, ahol mindenek elôtt a Védelmi Ké-pességek Kezdeményezést és az EU-NATO kapcsolatokat vitatták meg. Aminiszterek elfogadtak egy öt évre szó-ló haderô tervet is, áttekintették a szö-vetségesek nemzeti védelmi terveit a2001-2005-ös idôszakra, és elfogad-tak egy 2008-ig szóló új miniszteriirányelvet a NATO és nemzeti védelmitervezés részére. A miniszterek talál-koztak orosz, ukrán kollégáikkal, ésmás partnerországok védelmi minisz-tereivel. Carl Bildt, az ENSZ különle-ges megbízottja tájékoztatta a minisz-tereket az Euro-atlanti PartnerségiTanácsban a közelmúltbeli fejlemé-nyekrôl a Balkánon, Joseph Ralstontábornok az Európában állomásozószövetséges haderôk parancsnoka pe-dig aktuális információkkal szolgált azKFOR- és SFOR-mûveletekrôl.

2001 tavasz NATO tükör 5

További információkat aNATO Update tartalmaz www.NATO.int/docu/update/index.htm.címen.

FÓKUSZBAN A NATO


jának „Európa az elsô” politikája ihletett, hozzájárult az ér-dekek és értékek felelôs euro-atlanti közössége kifejlôdésé-hez, amely nélkül sem az Egyesült Államok, sem Európanem tudna létezni olyan szabadon és akkora biztonságban,mint azt ma teszik. Mi több, éppen a hidegháború után azÉszak-atlanti Szerzôdés Szervezete (NATO) és az EurópaiUnió maradt ennek a közösségnek az intézményi pillére.

A transzatlanti kapcsolat által ihletett számos vívmányellenére az amerikaiak és az európaiak mélységesen szkep-tikusak maradnak egymás iránt. Továbbra is aggodalmatokoz a transzatlanti kapcsolatok megszakadása kapcsán azambivalens amerikai magatartás egy államok uniója feléhaladó Európa létrejöttét illetôen, valamint Európa állítóla-gos kétsége a NATO-n belüli amerikai vezetô szerep. Euró-pa államai között a kiszámíthatóság, a megértés nagyrésztátalakulásuk következménye. Az Egyesült Államokbanazonban a megértés abból a félelembôl fakad, hogy Európaellensúllyá válhat, amely az Egyesült Államoktól függetle-nül vagy éppen az ellen is fel tud majd lépni. Noha eltúlzot-tak ezek az értelmezések, nem hagyhatók figyelmen kívül.A XX. században négyszer – 1917-ben, 1941-ben, 1949-

Simon Serfaty az amerikai külpolitika professzora a Virginia

állambeli Norfolk Old Dominion Egyetemén, és az európai

tanulmányok igazgatója a washingtoni Stratégiai és Nem-

zetközi Tanulmányok Központjában. Többek között szerzôje

a „Taking Europe Seriously (Palgrave, 1992), Stay the Cour-

se (Praeger, 1997), Memories of Europe’s Future: Farewell to

Yesteryear (CSIS, 1999), and Europe 2007: From Nation-

States to Member States (CSIS, 2000) címû mûveknek.

Amikor a jövô történészei visszatekintenek majd2001-re, valószínûleg félelemmel vegyes tisztelettelpillantanak majd vissza arra, amit az elôzô évszázad

második felében sikerült elérni. Ami merész jövôkép voltcsupán – vagy ahogy sokan figyelmeztettek: egy veszélyesillúzió – fokozatosan megváltoztathatatlan valósággá vált. Atörténelem megváltoztatta útjait, a földrajz pedig elmozdult,amint az európai államok amerikai módra kialakítottak egyintegrált személyiséget, miközben az Egyesült Államok el-fogadta az európai módon kialakított biztonsági identitást.

A második világháború nyomán létrehozott intézmé-nyek, amelyeket részben Harry S. Truman adminisztráció-

Tartós kapcsolat

© N

ATO

Jövôbelátó szavak: Truman elnök szavai mint egy fáklya világították meg a háború utána sötétséget és még ma is mutatják az utat.

Simon Serfaty történelmi kontextusba helyezi a transzatlanti kérdést,és megvizsgálja azokat a tényezôket, amelyek valószínûleg alakítani fogják

az elkövetkezô években a kapcsolatot.

ben és 1989-ben – az amerikai hatalom és vezetés segítettEurópának megmenekülni saját magától, mindenkinek, ígyaz Egyesült Államoknak az elônyére is. Ám túl sokan van-nak Európában, akik meg akarják kérdôjelezni az amerikaivezetô szerepet, mondván, hogy az tolakodó, megtévesztô,hatástalan és ráadásul veszélyes.

Az európaiak idegessége különösen a legutóbbi amerikaielnökválasztás idején volt egyértelmû. Az a nyelvezet, amitnéhány európai média használt a két jelölt – és különösen arepublikánus – bemutatására, már-már támadó jellegû volt.A legtöbb aggodalom úgy látszik abból a leegyszerûsítetthitbôl eredt, hogy a politikai többségben vagy az elnöki ve-zetésben bekövetkezô változás elkerülhetetlenül magávalhozza az ország kül- és biztonságpolitikájának változását is.Azonban az elmúlt 50 év tapasztalata azt mutatja, hogy a po-litikai változások egy adminisztráció idején sokkal mélyeb-bek, mint két adminisztráció között, mivel a külsô esemé-nyek gyakran késztetik az elnököt arra, hogy változtassonpolitikai irányvonalán. Így például Jimmy Carter külpoliti-kája gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett 1980 januárjá-ban, egy évvel azelôtt, hogy utódját beiktatták volna, Afga-nisztán szovjet megszállása és az iráni forradalom nyomán.Eközben Ronald Reagan akkor változtatott, amikor az ”ör-dög birodalma„, amellyel korábban küzdött, felbomlott.Utódjának határozott szándéka a világ vezetésére akkor ha-gyott alább 1991 ôszén, amikor George Bush úgy értékelte,hogy újraválasztása új elnöki image-t kíván meg. Ez az ima-ge 1994-ig megfelelt Bill Clintonnak is, ekkor azonban, azaz évi kongresszusi választások nyomán újra feltalálta sajátmagát a világ vezetôjeként, és számos olyan politikai döntésthozott, amelynek következményeit most utóda örökli.

Azt hinni, hogy 2001-ben egy új amerikai elnök – szán-dékosan vagy tapasztalatlanságból – elfordulna Európától,annak feltételezése, hogy a politikai kampány elteltével is aválasztások széles tárháza áll rendelkezésre. Az amerikai je-lenlét Európában olyan tökéletessé vált, hogy az lehetetlen-né tesz bármiféle elszakadást. Röviden szólva a XIX. szá-zadban az Atlanti-óceánon keresztül óvatosan meghúzottválasztóvonalat elsöpörték a XX. század egymást követôeurópai viharai. Habár az Egyesült Államok nem európaihatalom – elhivatottságánál vagy választásánál fogva – ha-talom Európában, helyzeténél és érdekeinél fogva is.

A XXI. század elején a NATO és az Európai Unió is bo-nyolult napirenddel néz szembe. Miközben a feladatok és aprioritások különböznek a két intézmény esetében, az általá-nos elv ugyanaz marad: bôvíteni a mélyítés érdekében, mé-lyíteni a bôvítés érdekében, és reformálni mindkettô érdeké-ben. Egyik intézmény sem várhatja azonban, hogy a másiktólfüggetlenül tud mûködni. Mindegyik intézményi kérdés el-választható a másiktól, de egyiket sem lehet elválasztani aszélesebb transzatlanti agendától, amelyhez tartozik.

A transzatlanti napirenden belül elôkelô helyet foglal el anemzeti rakétavédelem (NMD) és az Európai Biztonság- ésVédelempolitika (EBVP), amelyeket az Atlanti-óceán mind-

két oldala hajlamos a hidegháború utáni kohézió tesztjekéntbeállítani. A teszt azonban korántsem meggyôzô, mivel azNMD és az EBVP is túl sok jogos kérdést vet fel továbbra isanélkül, hogy elegséges és hiteles választ kínálna. Mûködô-képes lesz? Ha feltételezzük, hogy mûködik, pénzügyilegkivitelezhetô? Ha feltételezzük, hogy pénzügyileg kivitelez-hetô, akkor költséghatékony is? Ha költséghatékony, szük-séges is? Ha feltesszük, hogy szükséges, hatása felülmúlja avárakozásokat? És mindez igaz az NMD-re és az EBVP-re is– párhuzamos vita szándékokról, amelyeket oly rosszul kép-viselnek az Atlanti-óceán mindkét oldalán, miközben olyankövetkezményekkel járhat, amelyeket egyik fél sem akarvagy nem engedhet meg magának. Mi több, a következô né-hány évben egy ilyen vita nem lesz eléggé kiforrott, mivelEurópa nem fog nagyobb valószínûséggel támaszkodni avirtuális EBVP-jére azért, hogy az Egyesült Államok nélkülharcoljon, mint hogy az Egyesült Államok virtuális NMD-jemögé bújna vissza, eltávolodva Európától. Mind az EBVP,mind az NMD valószínûleg sokkal inkább maguk az európa-iak és maguk az amerikaiak között marad vita tárgya, és nemaz Atlanti-óceán két oldala között.

Minden esetre az EBVP az, amit minden amerikai admi-nisztráció 1945 óta vár Európától – nevezetesen egy meg-növelt katonai képesség, amely könnyítené az amerikai ter-heket, az Egyesült Államokkal vagy a nélkül fellépve, denem ellene vagy annak ellenére. Sôt, a kölcsönösség alap-ján, az NMD az, amit Európa akar az Egyesült Államoktól– megnövelt védelem, amely csökkentené egy bukás követ-kezményeit, ha egy konfliktus, amelyet akaratlanul vagyszándékosan kezdtek, átterjed az Egyesült Államokra, szö-vetségeseire és barátaira.

Az NMD egyáltalán nem az Egyesült Államok Európátólvaló elszakadásával akar fenyegetni, nem akar egy új hideg-háborút indítani vagy felgyorsítani a fegyverkezési versenyt,esetleg destabilizálni az elrettentést – ahogy kritikusai érvel-nek –, hanem azt szeretné elérni , hogy biztosítani tudja a fo-lyamatos amerikai elkötelezettséget, eltemesse a hideghábo-rút, elkerülje a katonai versenyt és stabilizálja az elrettentést.Az Egyesült Államok megérti, hogy a mai unipoláris világ át-meneti, és a felemelkedô hatalmak és kellemetlenkedô álla-mok kihívást fognak jelenteni a hidegháború utáni rendre, te-hát az Egyesült Államok és szövetségesei érdekeire. Haválasztani kell (a Szövetség kohéziója), szükségbôl (radarokGrönlandon és Angliában) és elôrelátásból (a „haramia-álla-mok” felemelkedése és más beazonosítatlan veszélyek), azeurópai államok jól tennék, ha megfontolnák az NMD ellenfelhozott érveiket. Eközben az Egyesült Államok jól tenné,ha kiterjesztené a koncepciót egy multilaterális rendszerré,amely befedné Európát és másokat, ahelyett, hogy több kor-látozott rendszert telepítene, a szövetségi vélemény ellenére.

ANATO- és EU-bôvítés rejtett tényezôi az EU-amerikai ésEU-NATO kapcsolatok fejlesztése. Mióta 1949-ben és 1957-ben aláírták a Washingtoni és Római Szerzôdéseket, volt egyrejtett feltevés az Egyesült Államokban és Európában is,hogy mindkét intézménynek úgy kell bôvülnie, hogy az ak-

A TRANSZATLANTI KAPCSOLAT NAPJAINKBAN


kori Európai Közösség (EK) magába fogadja a NATO-tago-kat, a NATO pedig az EK-tagokat. Hiszen a kezdeti hat EK-tag alapító tagja volt a NATO-nak, és négyen abból a hatból,akik 1973 és 1986 között csatlakoztak az EK-hoz, márNATO-tagok voltak (Dánia, Görögország, Portugália és azEgyesült Királyság), míg az ötödik késôn belépô (Spanyolor-szág) hetekkel késôbb csatlakozott. 1986-ra Írország volt azegyetlen EK-ország, amely nem volt az akkori 16 tagú Atlan-ti Szövetség tagja, és Törökország, Norvégia és Izland voltakazok a -tagok, amelyek nem voltak részesei a 12 tagú Euró-pai Uniónak. A hidegháború óta azonban ez a szakadék szé-lesedett a három új EU-tagországgal 1995-ben, amelyek nemNATO-tagok (Ausztria, Finnország és Svédország), és a há-rom új NATO-taggal 1999-ben, amelyek viszont nem EU-ta-gok (a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország).

A két nyugati intézmény közötti tagsági szakadék eltün-tetése elôsegítené az intézményi komplementaritást, ame-lyet Európa és az Egyesült Államok is szeretne. Ki nemmondott vezérfonalként is szolgálna a jövôbeni bôvítéshez– létrehozva azt, amit a néhai olaszminiszterelnök, Aldo Moro párhuza-mos konvergenciának hívott, akkor ér-ve el a konvergencia pontot, amikorminden EU-tagország NATO-tag is, ésminden európai NATO-tagország EU-tag is. 2002 tavaszára néhány tagjelöltország elegendô fejlôdést ér el ahhoz,hogy beengedjék a NATO-ba és azEurópai Unióba, amelyek külön vagyegyüttes csúcstalálkozót tartanak,hogy megerôsítsék elkötelezettségü-ket a bôvítés iránt.

Az EU-NATO komplementaritásnemcsak a tagság kérdése. Politikaikérdés is. Mivel egyik intézmény semfoglalkozik minden kérdéssel, mind-kettô elláthat különbözô, de nem elkülönült funkciókat. Ígya NATO megvédheti tagjait a külsô agressziótól, miközbenaz Európai Unió foglalkozhat azokkal a nem katonai biz-tonsági kérdésekkel, amelyek másként veszélyeztethetik abékét. Az instabilitás és konfliktus számos fontos területén– ideértve Délkelet-Európát és az Égei-tenger vidékét – eközött a két intézmény és tagjai közötti jobb koordinációvolna kívánatos. Vitatható ugyan, de azoknak a szörnyûsé-geknek egy része, amik az 1990-es évek elején a volt Jugo-szláviát gyötörték, elkerülhetô lett volna, ha nem csak aNATO, hanem az Európai Unió is korábban beavatkozik,mivel a remények, hogy el lehet kerülni a további terrort,határozottan az európai beavatkozástól függtek, amit azEgyesült Államok esetenként nem ismer el.

A transzatlanti napirend természetesen ennél szélesebb.Erre Oroszország az egyik legjobb példa – túl közel van ah-hoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni, túl nagy ahhoz,hogy integrálni lehessen és túl sok nukleáris fegyvere vanahhoz, hogy meg lehessen támadni. Oroszország még min-



dig reménykedhet abban, hogy sikerül éket verni Európa ésaz Egyesült Államok közé – akár az NMD-vel, akár aNATO-bôvítéssel, akár az EBVP-vel vagy az EU-bôvítés-sel. Alapvetô ezért meggyôzni Moszkvát, hogy az euro-at-lanti szomszédság kiterjesztése segíti a NATO biztonságiterületének kiszélesítését a nem-NATO és nem EU-tagor-szágokra, ideértve mindenekfelett Oroszországot. Oroszor-szágon kívül Európa intézményes árvái – azok az országok,amelyek sem az Európai Uniónak, sem a NATO-nak nemtagjai – megtanulhatnak hosszabb ideig maguk elboldogul-ni, de nem szabad elhagyni ôket. Alapvetô fontosságú a bô-vített együttmûködés, nemcsak a megerôsített NATO Béke-partnerség tagjaival, hanem a feltûnô és nagylelkûEU-társult státusszal rendelkezôkkel is.

A szélesebb értelemben vett Közel-Kelet, amely Észak-Afrikától a Közel-Keleten át az Öbölig terül el, egy másikolyan terület, amelynek hasznot hozna egy koordinált tran-szatlanti megközelítés. Itt ugyan az érdekek nem mindigazonosak – különbségek vannak Európán belül, és Európa

és az Egyesült Államok között is –, dea célok általában hasonlóak, és a poli-tikák, még ha nem is közösek, kiegé-szíthetik egymást. Sôt, noha a képes-ségek nem kiegyenlítettek,megfelelôen kiegészíthetik egymástegy kompatíbilis politika érdekében,hogy a közös célokat hatékonyabbanérjék el, amikor az Egyesült Államokés Európa államai együttesen, és nemelkülönülten lépnek fel.

Ázsia is egy olyan terület, amelyrôlaz amerikaiaknak és az európaiaknakmeg kell tanulniuk összhangban gon-dolkodni, ha közösen vagy egymást ki-egészítve akarnak fellépni. Ez különö-sen igaz Kína esetében, amelynek

minden NMD-rôl és a jövôbeni nukleáris elrettentésrôl szó-ló vitában ott a helye. Ám a harmonikus együtt dolgozás azeuro-atlanti térségen kívül a transzatlanti politikai koordiná-ciós és konzultációs mechanizmusok kiterjesztését igényli.

Ez a kooperatív transzatlanti agenda és az általa megkí-vánt rugalmas párbeszéd nem új jövôképrôl szól. A jövôképsokkal inkább ugyanaz, mint amit azok az európai és ameri-kai államférfiak ihlettek meg, akik létrehozták a NATO-t ésaz Európai Uniót, és akiknek az ötletei jelzôtûzként szolgál-tak a háború utáni sötétségben. Az Atlanti-óceán minkét ol-dalán a háború utáni vezetôk osztották az elhibázott múltképét, és következtésképpen hasonló célokat követtek azért,hogy kiszabadítsák történelmeiket, és újat kezdjenek. A há-ború utáni feltételek egy másik része, a Truman elnök ésmás politikai vezetôk által használt jelzôtûz még mindigmegvilágítja az elôrevezetô utat, amint Bush elnök és máspolitikai vezetôk befejezik elôdjeik jövôképét egy egységesés szabad Európáról, amely az Egyesült Államok társakéntlétezik egy erôs összetartó euro-atlanti közösségben. ■

A transzatlanti kapocs

által ihletett számos

vívmányok ellenére az

amerikaiak és

európaiak továbbra is

mélyek szkeptikusak

egymással szemben.


Rendületlenül fejlôdikJames Dobbins, európai ügyekért felelô amerikai külügyi helyettes államtitkár

kifejti Christopher Bennettnek, a NATO tükör fôszerkesztôjének,hogy folyamatosságot lát transzatlanti kapcsolatok terén.

CHRISTOPHER BENNETT: Vala-hányszor váltásra kerül sor az ameri-kai adminisztrációban, az elemzôk azAtlanti-óceán mindkét oldalán arrólvitatkoznak, hogy ez jelentôséggelbír-e a transzatlanti kapcsolatok szá-mára. Mekkora folytonosságra ésmekkora változásra számítsanak azEgyesült Államok szövetségesei azelkövetkezô években?

J.D.: Tény, hogy valahányszor válto-zásra kerül sor a washingtoni admi-nisztrációban, vita alakul ki a folyto-nosság és a változás pontosegyensúlyáról. Ami az Atlanti Szö-vetséget illeti, azt az új adminisztrá-ció kétségtelenül és erôteljesen támo-gatni fogja. Ez egyértelmûen kitûnikmindabból, amit George W. Bush el-nök, Colin Powell külügyminiszter,Donald Rumsfeld védelmi miniszterés mások a témáról mondtak. A Bal-kán vonatkozásában továbbra is erô-feszítéseket teszünk annak érdeké-ben, hogy áttekintsük: mekkora erôkszükségesek a NATO feladatainakvégrehajtásához. Ez a felülvizsgálatazonban a NATO keretében zajlikmajd. Fontos a kötelezettségek idô-szakos áttekintése és annak biztosítá-sa, és biztosítani, hogy megfeleljeneka változó körülményeknek. Nyilván-való a közös munka iránti elkötele-zettség. Powell külügyminiszter is vi-lágossá tette ezt, amikor februárban aNATO-ba látogatott, valamint Bushelnök is hasonlóképpen nyilatkozottLord Robertson NATO-fôtitkárral ésmás NATO-vezetôkkel folytatottwashingtoni megbeszélésein.

C.B.: Az amerikai elnökválasztásikampány idején tett kijelentésekeredményeképpen a média azt gyaní-totta, hogy az új amerikai adminiszt-ráció meg kívánja vizsgálni a szövet-ségeseivel való új munkamegosztáslehetôségét. Ebben az esetben az eu-

rópaiak valószínûleg Európa stabili-zálására és perifériájára összpontosí-tanának, képessé téve az Egyesült Ál-lamokat arra, hogy energiáit astratégiai jellegû veszélyekre kon-centrálja. Mennyire érhetô tetten ez afajta gondolkodás az új amerikai ad-minisztrációban és milyen megfonto-lások vezetik majd valószínûleg aszövetségesekkel való kapcsolatokat?

J.D.: Az adminisztráció tudatábanvan annak, hogy a Balkánon közösenfelvállalat feladat olyan feladat,amely iránt Európának és az EgyesültÁllamoknak egyaránt elkötelezettnekkell maradnia. Nem zárhatom kihosszabb távon a politika tervezésivitákat, amelyekre utalt, habár nemláttam még ilyen jellegû javaslatokat.

C.B.: A bosznia-hercegovinai és a ko-szovói békefolyamat számos tekintet-ben áttörést hozott, javulnak a helyszí-ni körülmények. Egyre inkább világosazonban, hogy a nemzetközi közös-ségnek több évre, jelentôs erôforráso-kat és számottevô politikai tôkét kellbefektetnie, ha mûködô társadalmakatfelépíteni a Balkánon. Figyelembe vé-ve az Ön régióbeli tapasztalatait, mi-lyen lehetôségeket lát egy önfenntartóbéke megteremtésére? És hogyan kí-vánja majd az új amerikai adminisztrá-ció energiával feltölteni a folyamatot?

J.D.: Az elmúlt év legfontosabb éslegreményteljesebb fejleményei azoka változások, amely Zágrábban ésBelgrádban bekövetkeztek. Az 1990-es években a legtöbb régióbeli fe-szültség – különösen Bosznia vonat-kozásában – abból a centrifugálisnyomásból eredt, amelyet ez a két fô-város gyakorolt a boszniai társada-lomra, gyakorlatilag szétszakítva azt.Most lehetôségünk van arra, hogy aztlássuk, hogy mind Jugoszlávia, mindHorvátország is konstruktív szerepet

játszik, segítve egy életképes, több-nemzetiségû boszniai állam felépíté-sét és fenntartását a Daytoni Meg-állapodással összhangban. Az a fajtaegyüttmûködés, amely mellett Zág-ráb egyértelmûen elkötelezte magát,és amelyet Belgrádtól is elvárhatunkés követelhetünk, a legjobb példájátnyújtja annak, hogy minden reménymegvan a boszniai és a régióbeli sta-bilitásra. Világos, hogy Dél-Szerbiaingatag marad, de a NATO hatéko-nyan dolgozik, és konstruktívanegyüttmûködik Macedóniával, Szer-biával és a koszovói mérsékelt albánerôkkel a helyzet megoldása érdeké-ben. Egyébként a stabilitás alapvetôépítôelemei már a helyükön vannak atérségben. Ezek: a Stabilitási Egyez-mény, az ENSZ Biztonsági Tanácsá-nak 1244.sz. határozata Koszovóról,amely lefekteti egy széleskörû auto-nómia alapjait, de elhalasztja a tarto-mány végsô státuszáról hozandó dön-tést, és a Daytoni Megállapodás.Továbbá mindezek fokozatos végre-hajtása és a boszniai többnemzetiségûstruktúrák kiépítése, amelyek nemfüggnek azoktól a nacionalista pár-toktól, amelyek a háború idején vol-tak hatalmon. Nem annyira új kezde-ményezések kellenek, hanem inkábba mindezek iránti folyamatos elköte-lezettség. Az adminisztráció jelezte,hogy továbbra is részt kíván venni aStabilitási Egyezményben, a NATOboszniai és koszovói békefenntartómisszióiban és a NATO-bôvítésselkapcsolatos munkában, amely hossz-abb távon stabilizálhatja és integrál-hatja a Balkánt és Északkelet-Euró-pát. Itt Európának egy még nagyobbkihívást jelentô feladata van, mivelezeket a társadalmakat integrálni ké-szül az Európai Unióba. Elismerjük,hogy az európai hozzájárulás sok te-kintetben a legfontosabb, és értékel-jük az Európai Unió és tagjai erôfe-szítéseit ebben a vonatkozásban.

C.B.: Sok szövetséges és partner vi-lágossá tette, hogy fenntartásaik van-nak az új adminisztráció nemzeti ra-kétavédelmi terveivel kapcsolatban.Hogyan kívánja az új adminisztrációezt a tervet elômozdítani? És hogyanfogja szövetségeseit és partnereitbiztosítani arról, hogy az NMD nekikés érdekük, és segít biztonságosabbátenni a világot?

J.D.: Az adminisztráció már meg-kezdte a konzultációkat a szövetsé-gesekkel a rakétavédelem kérdésé-ben, és arról, hogy miként illeszkedika rakétavédelem az elrettentés politi-kájába, amely magába foglalja a vé-delem olyan más vonatkozásait is,mint a fegyverzetellenôrzés és a non-proliferáció. Powell külügyminiszternagyon kedvezô választ kapott a szö-vetségesektôl a kérdésben, amikorfebruárban látogatást tett a NATO-ban. Jelezte, hogy az Egyesült Álla-mok elkötelezett a kérdésben a koraiés gyakori konzultációk iránt, arra,hogy valóban azt megelôzôen kon-zultáljon, hogy alapvetô döntésekethozna a rakétavédelmi rendszer arc-hitektúrájáról. Azt is világossá tettük,hogy együtt akarunk dolgozni szö-vetségeseinkkel azokon a rakétavé-delmi megállapodásokon, amelyekmegvédik ôket és az Egyesült Álla-mokat is. Továbbá azt is világossátettük, hogy szoros konzultációkatakarunk folytatni másokkal, beleért-ve Oroszországot és Kínát. Powellkülügyminiszter már meg is vitattaezt a témát – sok más kérdésselegyütt – az orosz külügyminiszterrel.

C.B.: Az Egyesült Államok az elmúltévekben – különbözô okok miatt –számos nemzetközi egyezményt nemfogadott el. Ilyen a taposóaknákrólszóló Szerzôdés, a Nemzetközi Bün-tetô Törvényszéket létrehozó szerzô-dés és az Átfogó Szerzôdés a Nukleá-ris Kísérletek Tailalmáról. Ehhezjárul még az is, hogy egy országos ra-kétavédelem kiépítésén gondolkodik,amely azt a kockázatot hordozza ma-gában, hogy aláássa az ABM-Szerzô-dést. Milyen megközelítést fog alkal-mazni az új adminisztráció ezekkel aszerzôdésekkel kapcsolatban?

J.D.: Az Egyesült Államoknak globá-lis felelôssége van, amely bizonyostekintetben egyedülálló, utalok itt Ko-rea, az Öböl és Európa iránti védelmielkötelezettségünkre. Ezen kérdéseknémelyikének megoldása során azEgyesült Államoknak kétségei van-nak, amelyeket néhány szövetsége-sünk nem vagy nem olyan mértékbenérez magáénak. Folytatni fogjuk aszövetségesekkel való konzultációt ésegyütt fogunk velük dolgozni azABM Szerzôdés kapcsán, amely nyil-vánvalóan az Oroszországgal folyta-tandó párbeszédnek is jelentôs részétfogja képezni. Ami a NemzetköziBüntetô Törvényszéket illeti, fontosmegjegyezni, hogy Clinton elnök alá-írása a szerzôdésen alapvetôen techni-kai lépés volt, nem annak kifejezése,hogy a szerzôdést ratifikációra bo-csátja. A Clinton adminisztráció jelez-te, hogy problémái voltak a szerzô-déssel, és nem hiszi, hogy életbe foglépni. Clinton aláírása nem azt akartajelenteni, hogy megváltoztatta volnaaz adminisztrációja álláspontját. Sok-kal inkább egy technikai lépés akartlenni, hogy bevonja az Egyesült Álla-mokat a szerzôdés adminisztrációjanéhány vonatkozásának további meg-fontolásába. Még hivatalba lépéseelôtt az új adminisztráció kifejezte azegyezménnyel kapcsolatos aggodal-mait, amelyek egybeestek, ha éppennem erôsebbek voltak a Clinton admi-nisztráció aggodalmainál. Azt váromtehát, hogy a jövôben is hangot fogadni az adminisztráció ezeknek afenntartásoknak és aggodalmaknak.

C.B.: Oroszország a Szövetség fontospartnere, de olyan partner, amely azelmúlt években idônként elégedetlenvolt. Hogyan kívánja az új adminiszt-ráció alakítani kapcsolatait Oroszor-szággal? Milyen lehetôséget lát erreaz Állandó Közös Tanácsban? Ho-gyan lehet ezt az intézményt tovább-fejleszteni?

J.D.: Az adminisztráció jó munkakap-csolatot kíván kialakítani Oroszor-szággal. Powell külügyminiszternekmár volt egy elôzetes találkozója azorosz külügyminiszterrel, és Bush el-nöknek is tartott már egy megbeszé-lést Vladimir Putyin orosz elnökkel. A


kapcsolatot a következô hónapokbana szokásos két- és többoldalú keretekközött fejlesztjük tovább. Számoskérdés vár megoldásra kapcsolatunk-ban, de számos olyan pont is van, aholésszerûen elvárható az együttmûkö-dés. Természetesen támogatjuk aNATO Oroszország iránti elkötele-zettségét, mint kétoldalú konzultáció-ink kiegészítését. Idetartozik a KözösÁllandó Tanács is, amelyet reménye-ink szerint tovább tudunk fejleszteniaz elkövetkezô hónapokban.

C.B.: Az egymást követô amerikai ad-minisztrációk védelmi kiadásaik növe-lésére sürgetik európai szövetségesei-ket. Minthogy az Európai Unióelkezdte fejleszteni válságkezelési ké-pességét, úgy tûnik, az európaiak vég-re nagyobb részt fognak vállalni sajátbiztonságuk terheibôl. Ennek ellenéresok amerikai most gyanakvóan szem-léli a Közös Európai Biztonság- és Vé-delempolitikát (EBVP), attól is tartva,hogy az alááshatja a NATO-t. Milyenaggodalmai vannak az új amerikai ad-minisztrációnak ezzel a tervvel kap-csolatban, és mit kell tenniük az euró-paiaknak ezek elosztása érdekében?

J.D.: Az adminisztráció világossá tet-te, hogy támogatja az európai bizton-ság- és védelempolitika fejlôdését, haaz erôsíti a Szövetséget, ha hozzájárulaz átfogó képességekhez és elkerüli apárhuzamosságokat a már létezô szö-vetségi tervezô struktúrákkal. AzEBVP ennek megfelelôen fejlôdik, ésreméljük és várjuk, hogy továbbra isebbe a irányba fog haladni. Még min-dig vannak problémás kérdések, ame-lyeket az elkövetkezô hónapokbankell megoldani a NATO és az EurópaiUnió között folyó megbeszéléseken.Ezek közé a megoldatlan kérdésekközé tartozik az a mechanizmus,amely a haderôtervezést jellemzi azEurópai Unióban és a NATO-ban. Akét szervezet közötti haderô-tervezésifolyamatok tehát éppúgy a megbe-szélések tárgyát képezik, csakúgy,mint a mûveleti tervezésrôl szólómegállapodások és az, hogy a NATObiztosítani tudja-e minden körülmé-nyek között az Európai Unió hozzáfé-rését a NATO tervezéshez. Továbbimegbeszélésekre van szükség, hogy


meghatározzuk azokat a folyamato-kat, amelyek segítségével a NATOeszközeit az Európai Unió számáraelérhetôvé lehet tenni. Végül pedigmeg kell oldani a nem EU-tag szövet-ségesek EU-tevékenységekbe és mû-veletekbe való bevonásának kérdését.

C.B.: A NATO Tagsági Akciótervé-ben résztvevô kilenc ország reméli,hogy a következô év végén megren-dezendô csúcstalálkozón meghívástkap a Szövetségbe. Habár Washing-ton nem hoz egyoldalú döntéseket a

NATO bôvítésérôl, az új amerikai ad-minisztrációnak meghatározó szerepelesz abban, hogy kit hívjanak meg éskit ne, illetve, hogy egyáltalán meg-hívjanak-e valakit. Milyen tényezô-ket vesznek figyelembe ennek a dön-tésnek a meghozatalakor, és hogyantudják a tagjelöltek maximalizálnicsatlakozási esélyeiket?

J.D.: A jövôbeni szövetségei tagság-hoz a kulcs a Tagsági Akcióterv. Min-den tagjelölt kidolgozott egy TagságiAkciótervet, és jelenleg annak végre-


hajtásán dolgoznak. Ez alapján kerül-nek majd elbírálásra, amikor eljön en-nek az ideje. Az országok felkészült-sége és annak az erôfeszítésnek amértéke, amelyet a NATO-tagságuk-ra való felkészülésre fordítanak, ter-mészetesen fontos kritériuma a jövô-beni tagokról meghozandó döntés-nek. Fontos tényezô lesz az is, hogymilyen mértékben sikerült ezekek azországoknak visszafordíthatatlannátenni demokratikus intézményeik lét-rehozását, illetve milyenek a demok-ratikus stabilitás kilátásai. ■


James Dobbins (baloldalt) 2001.ja-nuárjában lépett hivatalba az európaiügyekért felelô amerikai helyettes kül-ügyi államtitkárként. E beosztását kü-lönmegbízottként már 2000 májusa ótatölti be. Az 58 éves diplomata többmint két évtizede foglalkozik európaiügyekkel. Külügyminisztériumi karri-erjét több mint harminc évvel ezelôttkezdte meg.

Európai ügyekért felelô helyettes ál-lamtitkárrá történt kinevezését meg-elôzôen Dobbins nagykövet 1999 feb-ruárja és 2000 májusa között az elnökkülönleges tanácsadója volt, valamintKoszovóért és Bosznia-Hercegoviná-ért felelô államtitkár. Ebben a beosztá-sában felelôs volt a balkán válság me-nedzseléséért a NATO koszovói légikampánya idején.

Pályájának korábbi szakaszábanDobbins nagykövet a külügyminiszté-rium magas rangú beosztásban felelt ahaiti békemûveletért, és az 1994-96-osbeavatkozás diplomáciai és civil vo-natkozásait koordinálta, valamint fel-ügyelte az amerikai erôk 1993-94-es

kivonulását Szomáliából. 1996 és 1999 között Dobbins nagykövet az elnök különleges tanácsadója-ként, valamint a Latin-Amerikával foglalkozó Nemzetbiztonsági Tanács Törzsének igazgatójakéntténykedett..

Hivatalos beosztásai mellett Dobbins nagykövet 1993-ban a Rand Corporation-nél, 1995-96-ban aKülügyi Tanácsnál töltött be vezetô beosztást. Külügyminisztériumi tevékenységét megelôzôen Dob-bins nagykövet három évig szolgált az amerikai haditengerészet tisztjeként, s ennek keretében két tur-nusban szolgált a vietnámi hadszíntére.

© U

SA

Kül

ügym

inis

ztér

ium


Christoph Bertram a berlini székhelyû Stiftung Wissenschaft

und Politik igazgatója. Társszerzôje – Gilles Andréanival

és Charles Grant-tel – az Európa katonai forradalma címû

írásnak (Centre for European Reform, 2001)

ÚjrakezdésChristoph Bertram összefoglalja a Fehér Ház lakójának kicserélôdése során

felmerült európai aggodalmakat és várakozásokat.

© R

eute

rs

Vissza a jövôbe: Bush elnök olyan külpolitikus csapatot hozott össze, amely nagyban hasonlít arra, amelyik nyolc éve édesapjával elhagyta a hivatalt

Most azonban más a helyzet. George W. Bush elnök olyankülpolitikai csapatot gyûjtött maga köré, amely nagyjából meg-egyezik azzal, amely nyolc évvel ezelôtt apjával együtt elhagy-ta hivatalát. Az akkori adminisztráció nagy tiszteletnek örven-dett azért, amilyen ügyesen kezelte a német újraegyesítést, aSzovjetunió felbomlását és Kuvait iraki inváziójának következ-ményeit.Amostani csapat viszont nem tudta Európa külpolitiku-sainak bizalmát elnyerni. Nem az új adminisztráció hozzáértéseokoz aggodalmat, hanem új napirendje. Sok európai attól tart,hogy kellemetlen választási lehetôségekkel néznek majd szem-be olyan euro-atlanti témák esetében, mint a rakétavédelemvagy a NATO bôvítése, valamint olyan távolabbra mutató kér-dések esetén, amelyekben az Egyesült Államok keményebb ál-láspontot foglal el: például Irakra, Kínára, Oroszországra vona-tkozó politikájában vagy a globális felmelegedés témájában.

Ezek a félelmek a hagyományosabb szövetségi kérdések vo-natkozásában nagyrészt megalapozatlanok. Úgy tûnik, meg-oszthatják a szövetségeseket, de késôbb tökéletesen kezelhetô-nek bizonyulnak majd. Az igazi problémák a NATOnapirendjén túlmutatnak. Ezekben a szélesebb értelemben vett

Valahányszor új elnök költözik a Fehér Házba, az euró-pai kormányok mindig visszafojtják lélegzetüket. Akulcspozícióban lévô személyek nagyarányú kicseré-

lôdése, amely minden elnökváltást kísér, azt jelenti, hogy azúj adminisztráció számos tagja az elsô hónapokban elkerülhe-tetlenül még a helyét keresi. Mi több, miközben minden ame-rikai elnökjelölt megígéri, hogy még szorosabbá fûzi a kap-csolatot a szövetségesekkel, az európaiak már megtanulták,hogy óvatosnak kell lenni. Soha nem volt okuk arra, hogy ké-telkedjenek az új elnök jóindulatában, de néha kellemetlenülérezték magukat az új csapat némely tagjának képességei mi-att, vagy gyanakodva szemlélték azt a látszólag elfojthatatlankényszert, hogy áttekintsék az elôzô adminisztráció politikaielgondolásait, és új stratégiákat fogalmazzanak meg.

biztonsági kérdésekben nincs koordináció az Egyesült Államokés európai szövetségesei között, és valós a veszély, hogy azutóbbi években keletkezett a transzatlanti politikai megközelí-tésekben keletkezett szakadék tovább szélesedik majd.

A hagyományos biztonsági napirendet tekintve az új elnökegyik prioritása, az nemzeti rakétavédelemre (NMD) vonatkozóamerikai terv szülte eddig a legtöbb ellenállást. A kérdés már le-csengôben van, mivel az európai kormányok felismerik, hogy nemtudják Washington döntését megváltoztatni. Sok szövetséges azorosz reakciótól való félelme miatt ellenezte az NMD-t. Azzalazonban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök jelezte: lehetséges-nek tart egy olyan megállapodást, aminek értelmében kombinál-nák az orosz és amerikai támadó stratégiai erôk drasztikus csök-kentését az ABM-szerzôdés kiigazításával, az európaiak kezdikfelismerni, hogy az NMD történetesen új lehetôségeket nyújt astratégiai fegyverek csökkentésére. Az oroszokhoz hasonlóan egy-re inkább felismerik, hogy a ballisztikus rakéták proliferációja egynap saját biztonságukra is valós veszélyt fog jelenteni. Ha az NMDbevezetését összeegyeztetik egy formális korlátozó rezsimmel, ésa nukleáris arzenál jelentôs csökkentése kíséri, nem lesz miért elle-nezni. Sôt, az aktív részvétel is vonzóvá válik egy ilyen össz- szö-vetségi rendszerben, még ha ez csak a távoli jövôben várható is.

Természetesen még nem tartunk ott. Érdemi tárgyalásokatkell folytatni az oroszokkal az ABM-szerzôdés módosításáról, anukleáris robbanófejek jelentôs csökkentésére vonatkozó javas-latok pedig egyelôre csak puhatolózó jellegûek. De most leg-alább létezik egy célkitûzés, amelyet az európaiak oszthatnak.Az NMD-projektnek, amelynek még bizonyítania kell életké-pességét, nem fogja feltétlenül megosztani a Szövetséget, amígelhalasztják az ABM-szerzôdés felbontásáról szóló döntést.

Sokan az NMD amerikai támogatói közül csodálkoznak azon,hogy európai szövetségeseik tulajdonítanak ekkora fontosságotegy olyan szerzôdésnek, amelyet ôk idejétmúltnak tartanak,olyan korból származónak, amikor még létezett a Szovjetunió ésa rakétavédelemre vonatkozó korlátozások a szuperhatalmak kö-zötti nukleáris elrettentés átláthatósága kulcsfontosságú elemé-nek tûntek. Az európaiak könnyedén veszik tudomásul, hogy avilág megváltozott, de úgy érzik, hogy a nukleáris verseny szabá-lyai nem váltak kevésbé fontossá az új biztonsági környezetben.Formálisan ugyan az ABM-szerzôdés egy kétoldalú megállapo-dás Oroszország és az Egyesült Államok között, de befolyásoljaa már létezô és a jövôbeni nukleáris hatalmak számításait, és ki-számíthatóságot nyújt a nemzetközi nukleáris versenyben. Ezértaz európaiak nem tiltakoznának a szerzôdés nagymértékû felül-vizsgálata ellen sem, de mélységesen problematikusan találnákfelbontását. Az Egyesült Államoknak ezt az aggodalmat komo-lyan kell vennie, és meg is engedheti magának, hogy így csele-kedjen. Az, hogy még hosszú idônek kell eltelnie addig, amíg azNMD mûködôképessé válik, azt jelenti, hogy nem sürgôs felbon-tani a szerzôdést. Mióta az orosz kormány hajlik a szerzôdés va-lamiféle áttekintésének megfontolására, az európai kívánságokteljesülhetnek az amerikai tervek megzavarása nélkül is.

A NATO következô bôvítési köre további másik lehetségesoka egy transzatlanti feszültségre. Az arról szóló döntést, hogy

mely tagjelölteket hívják meg a Szövetséghez való csatlakozás-ra – ha egyáltalán meghívnak akár egyet is – a következô, 2002-es prágai NATO-csúcstalálkozón kellene meghozni, de jelenlegcsak kevés európai kormány feszegeti a kérdést. Mindazonáltalrájöttek arra, hogy a döntés egyszerû elhalasztása nem lehetségesazon kötelezettségvállalások miatt, amelyeket az 1999-es washingtoni csúcstalálkozón fogalmaztak meg. A bôvítés azértszerepel a Szövetség napirendjén, mert minden tagország egyet-értett azzal, hogy odakerüljön, nem csak az Egyesült Államok.

Nem alakult ki még világos elképzelés, de a vita körvonalaimár látszódnak. A szövetséges vezetôk azonban nem várhatnakPrágáig a döntéshozatallal. Mégpedig azért nem, mert a baltiköztársaságok elkerülhetetlenül napirendre kerülnek – akár kap-nak meghívást a Szövetséghez való csatlakozásra a következôkörben, akár nem – Oroszország tiltakozásának eredményeként,amely szerint tagságuk elfogadhatatlan kihívást jelent saját biz-tonságára nézve. Tehát a döntést arról, hogy a következô bôvíté-si körben felveszik-e ôket vagy sem, jóval a prágai csúcstalálko-zó elôtt közölni kell Oroszországgal és a balti köztársaságokkal,nem pedig az utolsó pillanatban rájuk erôltetni. Ha felveszik abalti országokat, Oroszországot biztosítani kell arról, hogy ezsemmiféle ellenséges szándékot nem jelent. Ha a baltiakat vára-kozólistára teszik, világos biztosíték kell nekik, hogy ez nem fog-ja gyengíteni a már létezô, közvetettebb biztonsági köteléküket aNyugattal. Így tehát nincs túl sok idô arra, hogy elôkészítsék akonszenzust, amire a Szövetségben szükség van, megteremtsék aszükséges amerikai belsô támogatást, különösen a Szenátusban,és közös stratégiát dolgozzanak ki a döntés végrehajtására.

A következô lehetséges jelölt a transzatlanti kétségek sorábanaz Európai Unió azon szándéka, hogy gyorsreagálású erôt hozzonlétre 2003-ig. Már a Clinton- adminisztráció is óvatosan kezelteaz ügyet, s az amerikai támogatás valószínûleg nem lesz túl lelkesaz új vezetés alatt sem. Az Egyesült Államok továbbra is úgy te-kint a NATO-ra, mint európai politikájának központi eszközére,és nem akarja azt látni, hogy a szervezet valamilyen elkülönülôeurópai védelmi terv miatt meggyengül. Mindamellett néhányhéttel a hatalomba kerülése után az új adminisztráció nagyjábólott folytatta, ahol elôdje abbahagyta: nem részesítik túláradó fo-gadtatásban az európai kezdeményezést, de nem is tiltakoznak el-lene. Csupán arra figyelmeztetnek, hogy bármilyen új európai ko-ordinációs struktúra is jön létre, annak a NATO-hoz kell kötôdnie.

A Bush-adminisztráció viszonylag nyugodt hozzáállásánakugyanaz az oka, amely elôdjét is vezette. Ha az európai szövet-ségesek növelik katonai erôfeszítéseiket – még ha európai zász-ló alatt is – az a Szövetség egészét fogja szolgálni. Mi több, mi-vel az európaiak továbbra is rá lesznek utalva az amerikaieszközökre minden komoly mûvelet esetén az elôrelátható jö-vôben, az Egyesült Államok meg fogja ôrizni erôteljes vétóját.Az elônyök kétségtelenül felülmúlják a kockázatokat. Bush el-nök kinyilvánított pozíciója most lehetôséget ad az európai kor-mányoknak, hogy beváltsák ígéretüket.

Ironikus, hogy a transzatlanti kapcsolat számára az igazikockázatot az jelentetné, ha az európaiak nem tudnák elérni amaguk számára kitûzött célokat, és nem az, ha sikereket érné-



nek el. A tervet nem az intézmények alapján fogják megítélni,hanem a katonai erôben jelentkezô többlet alapján. Miközbenhihetetlenül gyorsan létrehozták azokat a biztonsági kérdések-kel foglalkozó EU-testületeket, a hiteles önálló katonai képes-ségek célja továbbra is nehezen megfogható.

Senki nem vár csodákat 2003-ra. Ám ahhoz, hogy az európaivállalkozás hiteles legyen, legalábbis mérhetô elôrehaladást kellelérnie az erôk beavatkozási képességében, és rendelkeznie kella szükséges pénzügyi forrásokkal. A jövôbeni gyorsreagáló erôiránti kötelezettségvállalásaikban az EU-országok nagyrészt amár létezô erôkbôl merítettek. Tovább kell növelni a harcoló ka-tonák számát, és valós pénzeket kell a katonai mobilitás fejlesz-tésére fordítani. Amennyiben nem így cselekednek a elkövetkezôkét évben, hitelük az Egyesült Államokban és Európában egya-ránt bizonyosan súlyos kárt szenved. A célkitûzések meghiúsulá-sa, tehát tulajdonképpen a NATO- és EU-nyilatkozatokban tettígéretek be nem váltása, elvezethet egy jelentôsebb transzatlantivitához, valamint az európai országok közötti vádaskodáshoz.Az Egyesült Államok megengedheti magának, hogy a „várjunkki, és majd meglátjuk” stratégiát alkalmazza. Az európaiak nem.

Ha az európaiak létrehoznak valamikézzelfoghatót 2003-ra, sikerük növelnifogja a Nyugat számára általában véverendelkezésre álló katonai lehetôsége-ket. Akkor az európai kormányok felbá-torítva érezheti magukat arra, hogy to-vábbmenjenek katonai erôforrásaik éspolitikai elgondolásaik egyesítésében, ésakkor már lehet némi alapja annak azamerikai félelemnek, hogy a NATO ke-vésbé Amerika-centrikussá válik. A Szö-vetséget azonban mindenképpen a válto-zó idôkhöz és körülményekhez kelligazítani. Az erôteljesebb európai hozzá-járulás a válságkezeléshez a kontinensencsak segítené ennek hatékony elvégzését. Ám ezek olyanügyek, amelyekkel nem Bush elnök elsô ciklusában kell fog-lalkozni.

Miközben a NATO jelenlegi struktúrái tehát újra csak bizo-nyítani fogják, hogy képesek megválaszolni és hatástalanítaniminden, a szövetségeseket megosztó euro-atlanti kérdést a ho-rizonton, ugyanez nem igaz a NATO földrajzi hatókörén kívülesô biztonsági kérdésekre. Két példa erre Irak és Kína, amelyegyaránt jól jellemzi az általános problémát.

Irak esetében a frusztráció közös. Sem a szankciók, sem a re-püléstilalmi zóna nem készteti Bagdadot arra, hogy feladja új-ra-felfegyverkezési terveit vagy újra fogadja az ENSZ-ellenô-röket. Eközben az arab világban növekszik Szaddam Husszeintámogatottsága a közel-keleti békefolyamat megszakadásanyomán, gyengítve a Nyugat befolyását az olajkitermelô tér-ségben. Sem az Egyesült Államoknak, sem az európai szövet-ségeseknek nincs válasza a problémára. De ösztöneik nagyonkülönbözô irányba mutatnak. Az európaiak a politikai megol-dást preferálják anélkül, hogy képesek lennének megvalósítani



azt. Az új amerikai adminisztráció a keményebb katonai bea-vatkozás felé hajlik. Nehéz megmondani, hogyan lehet ezt aszakadékot áthidalni.

Miközben üdvözlendôk azok az erôfeszítések, hogy „okosszankciókat" dolgozzanak ki, amelyek a rezsimet magát és nem aziraki népet sújtanák, valószínûtlen, hogy ezek gyorsan kézzelfog-ható eredményeket hoznak. Ezért más lehetôségeket kell kipróbál-ni. Itt az alapvetô európai és amerikai preferenciák valószínûlegsúrlódásokhoz vezetnek, mivel az Egyesült Államok az európaia-kat hibáztatja a katonai akció kudarcáért amiatt, hogy nem támo-gatták azt, amire az európaiak azzal válaszolnak, hogy az amerikaiunilateralizmust okolják politikai elképzeléseik meghiúsulásáért.

Kína a másik említésre méltó eset. Itt az Atlanti Óceán két part-ja között a különbség kevésbé látványos, nagyrészt azért, mert azeurópaiaknak nemigen van Kína- politikája, hacsak nem a keres-kedelmi érdekek követése és az általános akarat, hogy ne szigetel-jék el Kínát. Az Egyesült Államok, másrészrôl, Ázsiában a stabi-litás egyik pillére, és kapcsolata Kínával az egész térségetbefolyásolja. A Bush adminisztráció alatt az amerikai megközelí-

tés látható keményedése jelentôs utóhatás-sal járhat. Európa úgy tekinthet erre, mintaz amerikai unilateralizmus egy újabb pél-dájára, amelyre kétszeresen neheztel, mertrávilágít a valós európai stratégia hiányára.

Alehetséges transzatlanti viták a hagyo-mányos szövetségi kérdésekben, mintamilyen a rakétavédelem, a bôvítés és azeurópai védelmi integráció, megoldódnilátszanak. Európai szövetségeseivel együtta Bush adminisztráció nem kevésbé haté-konyan fogja ôket kezelni, mint az elôzôadminisztrációk. Azonban Irak és Kínaügye aláhúzza azt, hogy a Nyugat számáraa biztonság jóval több kérdést fog át, mint

amennyivel a létezô szövetségi struktúrákban foglalkoznak, to-vábbá az Egyesült Államok és európai szövetségesei között a szo-rosabb politikai és válságok idején megvalósuló egyeztetésre irá-nyuló vágy túlmutat a NATO földrajzi határain. Ebben az esetbenaz Egyesült Államoknak kevés gyakorlata van az Európával valókonzultációban politikai elképzeléseirôl, és talán kevés hajlandó-sága is. Azonban egy egyre magabiztosabb Európai Unió, amelysaját bôvítési folyamatán keresztül közelebb kerül a válság térsé-gekhez, fokozatosan kifejleszti a nemzetközi rend iránti saját fele-lôsségérzetét. És ennek a rendnek az elérése nagyrészt a két nagynyugati hatalmi egység együttmunkálkodásán múlik.

A Clinton-adminisztráció, úgy tûnt, ösztönösen hajlandó voltelkezdeni gondolkodni az Európával fennálló kapcsolat ilyen irá-nyú fejlesztésén, még akkor is, ha távolról sem világos, hogyanlehetne egy ilyen együttmûködést megszervezni. A Bush-admi-nisztráció és támogatói a Kongresszusban nem tettek erre utalómegnyilatkozásokat, valamint felkészületlennek és vonakodó-nak tûnnek ennek kialakítására. Ezek miatt a szélesebb, globáliskérdések miatt, és nem az ismerôs szövetségi ügyekben, szembe-sül a legnagyobb kihívással az európai-amerikai kapcsolat. ■

A nyugat számára a biz-

tonság szélesebb körûvé

vált, mint amilyen mér-

tékben a Szövetség léte-

zô struktúrái foglalkoz-

nak vele.


Vita

Változik-e a transzatlanti biztonsági kapcsolat

alapvetô jellege?

Igen:François Heisbourg

a Genfi

Biztonságpolitikai

Központ

igazgatója

Nem:Rob de Wijk a nemzetközi

kapcsolatok professzora a Leiden

Egyetemen, a Királyi Katonai

Akadémián és a Clingendael

Intézetnél.

Kedves Rob,

Tekintetbe véve, hogy milyen sikere-sen bizonyította a NATO létjogosultsá-gát és értékét a hidegháború utáni Euró-pa kihívásaival szemben, arra akövetkeztetésre juthatunk, hogy az At-lanti Szövetségnek csak keveset kell vál-toznia az elkövetkezô években. Végtéreis sikeresen állta a balkáni háború és bé-ke tesztjét. Annyira egyszerû volt! ANATO-nak jelentôs változáson kell ke-resztülmennie, ha továbbra is biztosítaniakarja észak-amerikai és európai tagjaiközött a stratégiai partnerséget. Az elsôés legnyilvánvalóbb érv, ami emellettszól, az Európai Biztonság és Védelem-politika (EBVP) hirtelen bekövetkezettés alapvetô fejlôdése az Európai Uniókeretében. A NATO szempontjából ezforradalmi fejlôdés. Igaz, hogy az EBVPlétrejötte nem elhanyagolható mérték-ben annak köszönhetô, hogy az EgyesültKirályság 1998-ban úgy döntött, jó ötletlenne, és hogy London nem kívánja alá-ásni a NATO-t. Az EBVP mégis a radi-

kális változás képviselôje, amennyibenaz Európai Unió intézményi és anyagicélkitûzései megvalósulnak, mivel ezazzal jár, hogy az Atlanti Szövetség két-pillérû szervezetté válik, egy kollektívEU politikai és katonai egyéniséggel.Ennek a jövôképnek önmagában vévenem kell a NATO számára általában ésaz Egyesült Államok részére különösenmetafizikai problémát jelentenie. Végülis ez John F. Kennedy elnök 1962-ben, akét pilléren nyugvó, NATO-ról szóló jö-vôképének késôi megvalósítását jelente-né. A helyzet azonban az, hogy ez radi-kális fejlemény volna, mivel a NATOsosem így mûködött.

A lehetséges felfordulás másik forrá-sa az Egyesült Államok lehetôségeibôladódik. Legelôször a Nemzeti Rakéta-védelem (NMD) jut eszünkbe. Vélemé-nyem szerint azonban ez nem a legfôbbamerikai elképzelés, ami kihívást jelenta „régi” NATO számára, még akkor is,ha ez leginkább látható és politikai töl-tetû. A NATO számára jóval nagyobb

kihívást fognak jelenteni a költségveté-si és stratégiai megfontolásokból adó-dó, az Egyesült Államok haderôstruk-túrájában és doktrínájában bekövetkezônagyszabású és elkerülhetetlen változá-sok. Az európai kormányoknak – akiketamerikai barátaik, és az olyan európaielemzôk, mint te meg én, állandóanemlékeztetik a védelmi költségvetéseikelégtelenségére – meg kell majd barát-kozniuk az amerikai költségvetési kor-látozások következményeivel. Nemcsak arról van szó, hogy a jelenlegipénzügyi évben – a NATO megalakulá-sa óta elôször – az amerikai védelmi ki-adások a GDP 3 százaléka alá estek vis-sza, hanem sokkal inkább arról, hogyaz amerikai katonaság a következô év-tizedben fog szembesülni a Reagan-korszakban beszerzett nagyobb fegy-verrendszerek elavulásával. Ezeknek arendszereknek a cseréje – egy kiegyen-súlyozott amerikai haderôszerkezetreés doktrínára alapozva – mintegy 50milliárd dolláros éves növekedést igé-nyelnek a védelmi költségekben. Ez va-

lószínûleg nem fog bekövetkezni, külö-nösen a jelentôs adócsökkentések mi-att. A haderôszerkezetnek és a doktríná-nak kell megváltoznia. Az a tény, hogyAndy Marshall, akinek a neve a katonaikérdésekben végbemenô forradalom-hoz kötôdik, lett megbízva a politikaifelülvizsgálattal, a radikális változásokelôjele.

Stratégia szinten nem kevésbé radi-kális a változás ereje. Egy, az amerikaiérdekeket és partnereket érintô valóbannagyméretû katonai összeütközés koc-kázata legkomolyabban Ázsiában je-lentkezhet, a Közel-kelettôl és a Per-zsa-öböltôl Tajvanig és Koreáig esôtérségben. Most, hogy a volt jugoszlávelnök, Szlobodan Milosevics elvesztet-te hatalmát, az Egyesült Államokésszerûnek tarthatja azt, hogy elmoz-duljon az utóbbi javára attól a körülbe-lüli egyensúlytól, ami ma az Európábanés Ázsiában állomásozó amerikai erôkközött fennáll.

A költségvetési nyomás és a stratégi-ai valóság csökkenteni fogja Európá-ban az amerikai katonai jelenlét abszo-lút és relatív szintjét is. Mi több, ez ajelenlét jellegét tekintve is megváltoz-hat, ha a katonai téren végbement válto-zások eredményeképpen az EgyesültÁllamok arra a következtetésre jut,hogy az amerikai haderôszerkezet ha-gyományos központi egységeit (azamerikai szárazföldi hadsereg hadosz-tályait, az amerikai tengerészet hordozóharci kötelékeit, az amerikai légierô re-pülôosztályait) valami mással kell be-helyettesíteni. Ebben a vonatkozásbana rakétavédelemnek gyorsító szerepelesz, hangsúlyozva az elmozdulást az

amerikai haderôszerkezet második vi-lágháború utáni központi egységeitôl, aszûkös védelmi költségvetésre alapoz-va. A Clinton-adminisztráció rakétavé-delmi verziója 60 milliárd dollárba ke-rül öt év alatt, azaz jelentôsen több,mint a védelmi kiadások tervezett nö-vekedése.

Egyfelôl az EBVP, másfelôl pedigaz amerikai indíttatású változásokkompatibilisnek bizonyulhatnak. Bár-milyen helyzet is alakul ki azonban,ezek mélyen bomlasztó erôt jelenteneka NATO történetének elsô 50 évévelszemben. Bizonyos értelemben a hi-degháború szervezeti és doktrinálisöröksége most kezd eltûnni.

ÜdvözlettelFrançois

Kedves François,

Azt állítottad, hogy a NATO-nak azEBVP és az amerikai politikai megfon-tolások terén végbemenô gyors fejlô-dés miatt kell nagyobb átalakulásonkeresztülmennie. Elemzésed nagyobbrészével egyetértek, de nem osztozomvégkövetkeztetésedben. A „régi”NATO, amire utaltál, a következô okokmiatt nem létezik többé.

Elôször is, a NATO már jelentôsváltozáson ment át. A hidegháború ótaa NATO a kollektív védelem és a tran-szatlanti konzultáció szövetségébôlolyan szervezetté alakította át magát,mely nagyobb hangsúlyt helyez a vé-delmi együttmûködésre és a kooperatívbiztonságra. Így a NATO olyan új kez-deményezéseket indított útjára, mint azÉszak-atlanti Együttmûködési Tanács,a mai Euro-atlanti Partnerségi Tanácselôdje, a NATO-Oroszország KözösÁllandó Tanács, a NATO-Ukrajna pár-beszéd és a Békepartnerség. Továbbá aSzövetség új tagokat vett fel soraiba. ANATO-vezetôk számos nyilatkozatbanérveltek úgy, hogy a kooperatív bizton-ság szoros együttmûködést kíván mega partnerekkel, mert az elôfeltétele abékés, stabil és osztatlan Európának.

Másodszor, a NATO új missziókatvállalt fel. Az 1989-es európai forrada-lom, az Öböl-háború és a Jugoszláviafelbomlását kísérô háborúk kitapostákaz utat a NATO területén kívüli béketá-mogató és válságkezelô mûveletekvégrehajtása elôtt. Sôt, ez az új missziótovábbi jelentéssel bôvült, amikormeghívták a partnereket arra, hogy já-ruljanak hozzá az olyan NATO-vezettetöbbnemzetiségû koalíciókhoz, mint azSFOR és a KFOR. A Tervezési és Fe-lülvizsgálati Folyamat arra törekszik,hogy harmonizálja a NATO-tagorszá-gok és a partnerek védelmi tervezésétazért, hogy növelje a többnemzetiségûmûveletek interoperabilitását.

Harmadszor, a NATO már magáévátette az európai pillér ötletét. Az 1991-esSzövetségi Stratégiai Koncepcióban, aNATO politikai stratégiájában, megálla-podtak abban, hogy a NATO-n belül kikell fejleszteni egy „európai biztonságiidentitást”. Az 1994-es NATO csúcsta-lálkozó elfogadta a „szétválasztható, denem különálló erôk” és a Többnemzeti-ségû Összhaderônemi Alkalmi HarciKötelékek (CJTF) koncepcióját, ame-lyek felhasználhatóak lehetnek a kollek-tív védelmen túl európai vezetésû mû-veletekhez is. Berlinben, 1996-ban aNATO külügyminiszterek döntöttekegy Európai Biztonsági és VédelmiIdentitás (ESDI) létrehozásáról.Az1998.évi St Malo-i találkozón Jacqu-es Chirac francia elnök and Tony Blairbrit miniszterelnök egy autonóm euró-pai mûveletekre felhasználható képes-ség létrehozását kezdeményezte, amelyelvezetett az Európai Unió helsinki He-adline Goal-jához, amelynek értelmé-ben 2003-ra egy 60000 ezer fôs gyors-reagálású erôt kell létrehozni. 1999-eswashingtoni csúcstalálkozójukon a Szö-vetség vezetôi elfogadták azokat a szük-séges megállapodásokat, amelyek lehe-tôvé teszik az EU hozzáférését a NATOkollektív eszközeihez és képességeihezválságkezelô mûveletek idején, ha aSzövetség, mint olyan katonailag nemérintett. Mi több, fontos emlékezni arrais, hogy az Egyesült Államok teljesmértékben támogatta ezeket a megálla-


FRANÇOIS HEISBOURG

Az ESDP a radikális

változás megtestesítôje,

mely arra utal, hogy a

Szövetség két pilléren

nyugvó szervezetté válik

FRANÇOIS HEISBOURGkontraROB DE WIJK

képességeihez való hozzáférést. AmintTe is jól tudod, legalább egy fontos tag-ország, Törökország nem bizonyult lel-kesnek ebben a vonatkozásban. ANATO lehet, hogy magáévá tette az EU-pillér ötletét, de amikor a valóság ésnem az ötlet magáévá tételén van a sor,a dolgok távolról sem egyértelmûek.

Az elsôdleges tényezô, amely meg-határozza a NATO azon képességét,hogy el tud-e mozdulni az egypilléres-tôl a kétpilléres építményig az Egye-sült Államok politikája. Természetese,ha ahogy írtad, az Egyesült Államokerôteljesen unilaterális lesz, akkor egykétpillérû NATO perspektívája való-színûtlen. Végül is Washington nemigazán élvezte azokat a kötöttségeket,amiket a koszovói légi kampány sorána NATO multilaterális jellege kénysze-rített rá. A „háború a háborúban” aNATO parancsnoki láncolati rendsze-rében és az amerikaiban jól illusztráltaezt. Ha az egypilléren nyugvó rendszerterhesnek tûnik egyeseknek az Egye-sült Államokban, kevés esély van arra,hogy egy két pilléren nyugvó Szövet-ség, egy európai maggal, nagyobb tá-mogatást élvezne Washingtonban.

Ám a radikális katonai változások azEgyesült Államokban új modus operan-di kialakítását célozhatják meg az Egye-sült Államok és Európa között a NATO-n belül. Washington erôteljesebben akarmajd Ázsiára összpontosítani – ahol alegkomolyabb katonai veszélyek ésstratégiai államok vannak –, és költség-vetési okok és az RMAmiatt csökkente-ni fogja az elôretolt jelenléten nyugvóhaderôszerkezetét. A rakétavédelem isfel fogja gyorsítani ezeket a mélyrehatóváltozásokat az Egyesült Államok ha-


ROB DE WIJK

Az amerikaiak

nyugodtak lehetnek

az ESDP-hez vezetô

folyamat sebességével

podásokat. Más szóval a NATO kon-szenzusra jutott az ESDI kérdésében ésszerepében az Európai Unió KözösKül- és Biztonságpolitikájának (CFSP)fejlesztésében, ideértve az EBVP-t is.

Egyetértek megjegyzéseiddel, ame-lyek az Egyesült Államok politikai vá-lasztásaiból adódó lehetséges bonyo-dalmakra utalnak. A rakétavédelemmegoszthatja a NATO-t. Sôt, az Egye-sült Államok kétségtelenül nagyobbhangsúlyt fog helyezni közép-Ázsiábanérdekeinek védelmére, különösen azolajban gazdag Kaszpi-tenger meden-céjében. Az Egyesült Államoknak errea célra be kell fektetnie a külföldön ál-lomásozó erôkbe. Ám elmozdulva a hi-degháború idején igen jelentôs, drágagépesített egységektôl és eszközöktôl(repülôk és hajók), a kisebb és rugalma-sabb egységek felé, amelyek alapvetôtûzerôvel és nagyobb mozgékonyság-gal bírnak, a távoli hadszíntérre való te-lepítés megtakarítást is eredményezhet.Azt várom Andy Marshall-tól, hogy újötletekkel áll elô ezen a területen.Mindazonáltal optimista vagyok Bushelnök azon képességét illetôen, hogymeg tudja gyôzni a Kongresszust aköltségvetés növelésérôl, ha Marshallúj stratégiai jövôképpel rukkol elô.

A probléma legnagyobb forrása más.1998-ig az Egyesült Államok külpoliti-káját a multilateralizmus jellemezte. AzEgyesült Államok kezdeményezésekkelélt, hogy erôsítse az európai kooperatívbiztonságot, és létrehozza az egymástkölcsönösen kiegészítô és megerôsítôintézmények rendszerét. Számos ok mi-att az Egyesült Államok külpolitikájakevesebb hangsúlyt helyezett 1998-bana kooperatív biztonság erôsítésére. Ehe-lyett nagyobb hangsúlyt kapott a nemze-ti érdekek elômozdítása. Ez elvezetettahhoz, hogy jobban megválogatták, a vi-lág többi részén hol vállalnak szerepet.Az 1998.évi szudáni, afganisztáni és ira-ki beavatkozás, az NMD és az NukleárisKísérleteket Tiltó Átfogó Szerzôdés rati-fikálásának elutasítása a Szenátusbanaláhúzta az Egyesült Államok külpoliti-kájában bekövetkezett változást. Mi

több, a NATO koszovói légi mûveletevilágossá tette, hogy milyem mértékbenfügg Európa az Egyesült Államoktól anagyméretû katonai mûveletek esetén.Ily módon az Egyesült Államok külpoli-tikájában bekövetkezett elmozdulás és atechnológiai szakadék miatt az európai-ak elkezdtek félni attól, hogy az Egye-sült Államok eltávolodik Európától és azeurópai biztonságtól, és ez lökést adott aCFSP-nek az és EBVP-nek.

Összességében a „régi” NATO nemlétezik többé, konszenzus van arról,hogy mik a további teendôk, ideértve azeurópai védelmi identitás fejlesztését. Aprobléma lehetséges forrása az az elôér-zet, hogy az Egyesült Államok olyanszelektív módon kötelezi el magát, ami-vel eltávolodik Európa biztonságától.Az igazi kérdés az, hogy miként lehet azEgyesült Államok teljes részvételét biz-tosítani azért, hogy a NATO a jövôbenmegtartsa létjogosultságát.

ÜdvözlettelRob

Kedves Rob,

Egyetértek veled abban, hogy hang-súlyt helyezel a NATO új körülmények-hez való alkalmazkodásának képessé-gére. Ám ezek minôségi változások,amelyek Giuseppe Tomasi Di Lampe-dusa „A Leopárd” címû regényének egymondatára emlékeztetnek: „Mindennekmeg kell változnia, hogy semmi se vál-tozzon.” Azok a kihívások, amelyekreén utaltam, nem egyszerûen változtatás-ra kényszerítik majd a Szövetséget, ha-nem arra, hogy egy két pilléren nyugvószervezetté alakuljon át, ténylegesen, ésnem csak a szavak szintjén. Az EBVPnehezen lehetett meghatározó, amígnem volt egy európai politika, ami élte-ti, és ennek a politikának a hiánya nem aNATO hibája volt. Most, hogy az EBVPvalósággá válik, a NATO szövetségesekazzal a kihívással néznek szembe, hogyteljesítsék az 1999-es washingtonicsúcstalálkozón elfogadott ígéreteket,és lehetôvé tegyék az Európai Unió szá-mára a NATO kollektív eszközeihez és


derôszerkezetében és doktrínájában,mivel a védelmi költségvetési növek-ményeket vélhetôen erre a területre fog-ják koncentrálni. Figyelembe véve eze-ket a költségvetési korlátokat ésstratégiai elmozdulást, Washingtonnakminden oka meglesz arra, hogy ne több,hanem kevesebb EBVP-t akarjon.

Talán én is optimista lehetek. Talána Bush adminisztrációt unilaterális át-törés fogja jellemezni nemzetközi té-ren az amerikai stratégiai és katonaielkötelezettséggel szemben, és ez iga-zán rossz hír lenne a NATO-nak. Ámaz új adminisztráció biztonsági és vé-delmi csapatának összetétele nem eb-be az irányba mutat.


Kedves François,

Helyesen állítottad, hogy amikor avalóság és nem az ötletek felkarolásá-ról van szó, a dolgok korántsem egyér-telmûek. Azzal is egyetértek, hogy azEgyesült Államok valószínûleg na-gyobb hangsúlyt helyez az Európánkívüli biztonsági érdekeire. Ez az el-mozdulás valóban azt kívánná Was-hingtontól, hogy a több, és ne a keve-sebb EBVP-t támogassa.

Azzal érveltem, hogy a CFSP és azEBVP gyorsítása többek között annak azeurópai félelemnek a következménye,hogy az Egyesült Államok külpolitikájá-ban bekövetkezô elmozdulás és a tech-nológiai szakadék eltávolítja egymástólaz európai és az amerikai biztonságot.Az EBVP továbbfejlôdése azonban nem

függ többé az amerikai stratégiai lehetô-ségektôl. Az ok a St Malo -ban, 1998-ban elkezdôdött folyamat. A St Malo-inyilatkozat a képességekrôl szóló dönté-sekkel egészítette ki az intézményi kér-désekrôl folyó vitát. St Malo óta számosalapvetô lépés történt a Szövetség struk-túrájának az ESDI-hoz történô adaptálá-sa érdekében. Az Európai Tanács1999.évi kölni ülésén döntés születettegy állandó EU Politikai és BiztonságiBizottság, egy EU Katonai Bizottság ésegy EU Katonai Törzs felállításáról.Ezeknek a döntéseknek a fontosságátnehezen lehet eltúlozni.

Az új állandó politikai-katonaistruktúrák létrehozása Brüsszelben elfog vezetni egy új bürokrácia létrejöt-téhez. Az Európai Unió Katonai Törzsemár több mint 130 fôbôl áll. Ez a bü-rokrácia elkerülhetetlenül olyan politi-kát fog kialakítani, amely viszont sajátdinamikára tesz szert. Más szóval az újállandó EU-struktúrák létrehozása és atavalyi, brüsszeli Képesség FelajánlásiKonferencián elfogadott haderô kata-lógus az EU-vezette mûveletekhez azamerikai politikáktól független dina-mikára tett szert, és messzemenô kö-vetkezményekkel járhat a transzatlantikapcsolatokra nézve.

Ezért van az, hogy az Egyesült Ki-rályság kulcsszereplô lett. Míg Francia-ország fel akarja gyorsítani az EBVP-hez vezetô folyamatot, addig Blairminiszterelnök habozik a transzatlantikapcsoltra gyakorolt esetleges követ-kezmények miatt. Ez megerôsíti azt akorábbi megjegyzésemet, hogy az igazikihívás az, miként lehet az Egyesült Ál-lamok teljes elkötelezettségét biztosíta-ni azért, hogy a NATO megtartsa létjo-gosultságát. Elsô lépésként azEU-tagországoknak meg kell egyezniegy stratégiai koncepcióban, meghatá-rozva a tagországok közös érdekeit, azt,hol kerülhetnek azok veszélybe, és ho-gyan lehet megvédeni ôket. Ez lenne avédelmi és mûveleti tervezés alapja.

Ez elvezet a vezetés kérdéséhez. Va-lószínûleg a legnagyobb akadálya egy

autonóm európai képesség létrehozásá-nak és telepítésének az egyértelmû veze-tés hiánya. A vezetés elôfeltétele a haté-kony védelmi és mûveleti tervezésnek.Eddig a legfontosabb szereplôk – Fran-ciaország, Németország és az EgyesültKirályság – különbözô szabályokkaljátsszák ugyanazt a játékot. ElméletilegJavier Solanának, az Európai Unió kül-politikai Fôképviselôjének kellene azEBVP-t vezetnie. Ám amíg az EurópaiUnió kormányközi biztonság- és véde-lempolitikát folytat, ez valószínûtlen.Amennyiben az európaiak rosszul keze-lik a folyamatot, létrejöhet egy kétpillérûNATO, amely egy transzatlanti konzul-tációra létrehozott politikai fórum volna,a sokat dicsért integrált katonai struktú-rával, amely meg lenne osztva az észak-amerikaiak és az Európai Unió között.Ez nem az a NATO, amit én látni szeret-nék. Egyfelôl úgy szeretném fenntartaniaz integrált katonai struktúrát, hogy ellehessen kerülni a szükségtelen párhuza-mosságokat. Másfelôl azt hiszem, hogysokkal rugalmasabbá kell tennünk, hogylehetôvé váljon az EU-vezette CJTF-neka „szétválasztható, de nem elkülönülterôkkel” és a kollektív NATO eszközök-kel való használata. Ennek érdekében azamerikaiaknak, és persze a törököknekmeg kell barátkozniuk azzal a sebesség-gel, amivel az EBVP-hez vezetô folya-mat halad.

ÜdvözlettelRob

Kedves Rob,

Habár az EBVP kormányközi jellegû,hûen követi az európai integráció „JeanMonnet-féle” módszerét: elôször létre-hozza a cselekvés szolidaritását – az újvédelmi és biztonsági intézményeket s aHeadline erôt –, és aztán, de csak aztánkezeli azt a kérdést, hogy mire is való,mi a stratégiai cél. Elérkezett az idô azEurópai Unió számára – talán az elkö-vetkezô belga elnökség alatt –, hogymegkezdjen egy stratégiai felülvizsgála-tot. Ez nem csak önmagában az EBVPmiatt alapvetô, hanem a transzatlantikapcsolat szempontjából is. Mind az Eu-


FRANÇOIS HEISBOURG

Eljött az ideje,

hogy az Európai Unió

felülvizsgálja

stratégiáját


rópai Uniónak, mind az Egyesült Álla-moknak a helyére kell tennie kollektívtudatában azt, hogy a munkamegosztástakarja-e hangsúlyozni – „Az európaiakfoglalkoznak Európával, az Egyesült Ál-lamok pedig a világgal” – vagy aláhúz-zák a NATO területén belüli és kívülikockázatok megosztását. Egyértelmûenaz utóbbi preferálnám, de nincs határo-zott konszenzus errôl sem az EgyesültÁllamokban, sem az Európai Unióban.

Ráadásul itt van az a vezetés egzisz-tenciális problémája az Európai Uniónbelül. A NATO egypilléres alapon mû-ködik, egy Egyesült Államokkal, amelytöbb, mint elsô az egyenlôk között. Ez amodell nyilvánvalóan nem felel meg azEurópai Uniónak, amelyben egyetlentag sem tudja következetesen egyedülviselni a vezetés terhét. Az EBVP új in-tézményei, amelyek hasonlítanak aNATO intézményeire, nem tudnak úgymûködni, mint azok. Ennek eredménye-képpen az EBVP azon képessége, hogyhatékonyan mûködjön a NATO másodikpilléreként az Európai Unió intézményi,és valószínûleg alkotmányos felülvizs-gálatán fog múlni, amely 2004-re várha-tó, amikor sem Franciaország, sem Né-metország, sem az Egyesült Államokesetében nem fognak a küszöbön álló ál-talános választások nyomást gyakorolni.

Eközben biztató látni, hogy a NATOés az Európai Unió jelenleg azt tanul-ják, hogyan tudnak együttmûködni akülönösen bonyolult macedóniai hely-zetben. Ez a fejlemény némi reménytad arra, hogy az idôk során meg lehetvalósítani a kétpilléres modellt.


Kedves François,

Örömmel olvastam, hogy támogatodaz EU stratégiai koncepciójának létre-hozását. Én is azt hiszem, hogy szükségvan az európaiak és az amerikaiak kö-zötti munkamegosztásra. Amire szük-ségünk van, az egy olyan stratégiaikoncepció, amely kezdôpontnak tekinti

a kollektív érdekeket. Az EU-tagorszá-gok prosperitása egy stabil és biztonsá-gos globális környezettôl függ, amelyetveszélyeztethetnek az ázsiai és afrikaiesemények. Ennek eredményeként azEurópai Unió nincs más választása,mint hogy aktív szerepet játsszon a vi-lág ügyeiben azzal a céllal, hogy meg-védje érdekeit és erôsítse a jog nemzet-közi uralmát. A stratégiai koncepciótehát meghatározná az Európai Unióhelyét a globális hatalom megosztásá-ban. Amennyiben az Európai Unió út-mutató nélkül próbál boldogulni, befo-lyása valószínûleg csökkenni fog, éshatalmi vákuum jöhet létre.

Nem értek egyet egy olyan munka-megosztással, ahol az „európaiak fog-lalkoznak Európával, az Egyesült Álla-mok pedig a világ fennmaradórészével.” Nekünk, európaiaknak,szükségünk van érdekeink védelmébenarra, hogy rendelkezzünk a távoli had-színterekre való telepítés képességével.Ezeket a képességeket használni kéne astabilitás kisugárzására is, azaz béketá-mogató mûveletek végrehajtására. Elsôlépésként a NATO európai tagjainakvégre kell hajtaniuk a NATO VédelmiKépességek Kezdeményezését, lehetô-leg egy közös európai vállalkozás kere-tében. Csak szoros együttmûködésselleszünk képesek arra, hogy pénzünkethasznosabban költsük el.

Egy stratégiai koncepció segíteneminket abban, hogy meghatározzuk azún. petersbergi feladatokat, amelyekettartalmaznak az Európai Unióról szólóSzerzôdések: humanitárius és mentésifeladatok, békefenntartás és harcolóegységek részvétele válságkezelésben,beleértve a béketeremtést is. Az EurópaiUnión belül még mindig vannak egy-mástól eltérô politikai nézetek. Egyfelôlaz erôs transzatlanti hajlamú tagorszá-gok – mint az enyém, Hollandia- hagyo-mányosan a petersbergi feladatok korlá-tozott értelmezését preferálják. Annakérdekében, hogy biztosított legyen azEgyesült Államok részvétele a nagyobbkihívást jelentô válságokban, csak kis-méretû mûveleteket akarnak felvállalni,

a konfliktus spektrum alsó végén. Más-felôl az erôs európai orientációval ren-delkezô EU-tagállamok, mint a Te or-szágod, Franciaország, katonaiképességek fejlesztését támogatják,hogy a konfliktus spektrum egészébenfel tudják vállalni a feladatokat.

A dolgok azonban változnak. A hol-land kormány egyre inkább szimpatizálaz európai védelem erôsítésének gondo-latával. Véleményem szerint az olyanembereknek, mint Te meg én, meg kellpróbálniuk meggyôzni a politikusokat,hogy egy globális érdekekkel rendelke-zô európai Unió a petersbergi feladatokmaximalista értelmezését kívánja meg.Világossá kell tennünk, hogy ez nemaláásni, hanem megerôsíteni fogja aNATO-t. Ezért azt kell hangsúlyoznunk,hogy el kell kerülni a szükségtelen pár-huzamosságokat. Egy kétpillérû NATOlétrejötte – két bürokráciával, amelyugyanazokkal a feladatokkal foglalko-zik és végül két integrált katonai struk-túrával rendelkezik – sajnálatos volna.

Osztom azt az álláspontod, hogybiztató látni, amint a NATO és az Euró-pai Unió azt tanulja, hogy dolgozzonegyütt Macedónia esetében.* Ez egyfontos teszt. Amennyiben a NATO ésaz Európai Unió nem tudja megfelelô-en kezelni, az eszkaláció lehetôségehatalmas. Amennyiben megfelelôenkezelik a helyzetet, az újra meg fogjamutatni, hogy a NATO és az EurópaiUnió nélkülözhetetlen az európai békeés stabilitás szempontjából, és hatéko-nyan együtt tudnak dolgozni.

ÜdvözlettelRob


ROB DE WIJK

Az Európai Uniónak

nincs más választása,

minthogy aktiv szerepet

játsszon a világ

ügyeiben


SZEMLE


Az utóbbi években új arcoktûntek fel a NATO brüsszeliközpontjában, mivel a part-

nerországok éltek azzal a lehetôség-gel, hogy tanúi legyenek a Szövet-ség döntéshozatalának ésmûködésének. 1999 óta több mint20 fiatal civil partnerországbelitisztségviselô vált a Békepartnerséggyakornoki programjának kedvez-ményezettjévé, ami lehetôvé tetteszámukra, hogy a Szövetség szívé-ben dolgozzanak.

A program, amelyet az Euro-at-lanti Partnerségi Tanács 1998. no-vemberi találkozóján jelentettek be,egyre népszerûbbnek bizonyul az-óta, hogy az elsô partner gyakorno-kok megérkeztek a NATO-központ-ba, közvetlenül a Szövetség1999.évi washingtoni csúcstalálko-zója után. A NATO Nemzetközi Tit-kárságán nyolc helyet hoztak létre aprogram keretében a PfP-kérdések-kel foglalkozó osztályokon, így ket-tôt-kettôt a Védelmi Tervezési ésMûveleti, a Védelmi Támogatási, aPolgári Veszélyhelyzeti Tervezési ésa Politikai Igazgatóságon.

A gyakornoki program költségeita partnerországok viselik. Ám an-nak biztosítása érdekében, hogyminden partnerország egyenlô es-éllyel pályázhasson a programja, né-hány NATO-tag is szponzoráltegyes gyakornokokat. Egy ukrángyakornok, aki éppen most fog ér-kezni, például az Egyesült Király-ságtól kap pénzügyi támogatást.

Minden PfP-poszt nyitva áll azösszes partnerország képviselôielôtt, de a jövôbeni gyakornokoktólelvárják, hogy a NATO két munka-nyelve közül az egyiket jól ismer-jék. Sôt, az érintett anyaosztályokmondják ki a végsô szót a kineve-zésrôl. A döntés a gyakornok képes-ségein és a posztok igazságos föld-rajzi elosztásán alapul. Annakérdekében, hogy a gyakornokok a

lehetô legértékesebb tapasztalatrategyenek szert, és biztosítva legyena helyek rendszeres rotációja, a gya-kornokság néhány hónaptól egyévig tarthat.

Azok a feltételek, amelyek alap-ján a partnerek a NATO-ban dol-gozhatnak, egy speciális politiká-ból következnek, amelynek célja agyakornok információigényének ésa NATO biztonsági szabályainakösszehangolása. Habár sok szabály

a NATO-tagországok gyakornokai-ra vonatkozó elôírásokon alapul, apartnereknek nincs hozzáférése aminôsített információkhoz és aNATO-központ egyes részlegeihez.Ennek eredményeként „kíséret nél-küli látogató” feliratú belépôketadtak ki a partner gyakornokoknak,hogy lehetôvé tegyék számukra amozgást a NATO biztonsági terüle-tén kívül elhelyezkedô irodáik ésaz anyaosztályaik között. Ezen túl-menôen különleges megállapodá-sokat kötöttek a partnerországbeligyakornokokkal, hogy elegendôkorlátozott terjesztésû információ-hoz jussanak hozzá, lehetôvé téveszámukra a munkavégzést.

Eric de Labarthe, a PfP gyakorno-ki programjának koordinátora el-mondta: „Különleges engedélyeketadtunk ki, hogy a gyakornokok láto-gathassák a munkájukhoz szükségesüléseket. Mi több, a NATO- és aPfP-dokumentumok közötti minôsí-tések harmonizációjára irányuló fo-lyamatban lévô erôfeszítések ered-ményeképpen, a gyakornokoknakmár betekintése van egy sor újonnanvisszaminôsített információba.”

A gyakorlat révén történô képzésmellett a gyakornokoknak lehetôsé-gük van arra, hogy személyesen já-ruljanak hozzá a Szövetség mûkö-déséhez. Az anyaosztályaikkalegyetértésben egyéni projekteket in-díthatnak NATO-kiadványok készí-tésétôl a PfP-vel kapcsolatos téma-körökrôl szóló részletes elemzésekés esettanulmányok készítéséig.Marie Holmberg svéd gyakornokszerint, aki a partnerországok bevo-nását tanulmányozta a NATO szá-razföldi fegyverzetével és biztonsá-gi ügyek vonatkozásában a védelmitámogatási igazgatóságon, „azegyéni projektek bizonyítják a PfP-gyakornoki programban rejlô egye-dülálló lehetôségeket.”

A kultúrák közötti együttmûkö-dés megtapasztalása és a NATO mû-ködésérôl szerezett részletes isme-retek segítenek eloszlatniaSzövetség körüli misztikumot.Holmberg kisasszony állítása sze-rint most már látja a tizenkilenc tag-országot a Szövetség mögött, és ér-tékeli a konszenzusos döntéshozatalelônyeit.

Mivel egyszerre maximum nyolcpartner-gyakornokot fogadhat aNATO-ba, a PfP-gyakornoki prog-ram szerény, összehasonlítva a kato-nai téren futó hasonló programok-kal. Azonban a kezdeményezésnépszerûnek bizonyult a NATO-központ dolgozói és a partner részt-vevôk között, ami viszont kiterjesz-tését is eredményezheti. „Az ötletetmelegen üdvözölték, bár továbbimegfontolásokra van szükség egyilyen erôfeszítés megvalósításá-hoz”, mondta De Labarthe. ■

ÚJ ARCOK A NATO-BAN

© H

olm

ber

g

Marie Holmberg: egyedülálló lehetôség

SZEMLE


Duge egy távoli falu Koszovó-ban, a Crnoljeva-hegységben,nem messze Urosevac és Priz-

ren útjainak keresztezôdésétôl. Mint-egy 200-an lakják, télen javarészt elvan vágva a tartomány többi részétôl,és Koszovó nagy részéhez hasonlóansúlyos károk érték az 1998-as és1999-es harcok során. Ma az élet el-kezdett visszatérni a normális kerék-vágásba, elsôsorban a KFOR civil-ka-tonai együttmûködési (CIMIC)csapatának erôfeszítései folytán.

A Duge-ból kivezetô fôutat ért há-borús kár azt jelentette, hogy a falu la-kói számára különösen nehézzé vált aki- és bejutás, nem volt közvetlen hoz-záférésük az egészségügyi ellátáshoz,és képtelenek voltak gyermekeiket is-kolába vinni. Annak a három kilométe-res útnak a megjavítása, amely össze-köti Duge-t a külvilággal, alapvetô volta falu életének újjáélesztése szempont-jából, és egyike volt annak a mintegy1000 újjáépítési tervnek, amelyet aCIMIC csapat tavaly meghatározott.

A CIMIC egy együttmûködési éskoordinációs folyamat egy NATO pa-rancsnok és a hadmûveleti területenbelül lévô civil lakosság és szerveztekközött. A folyamat magában foglaljaaz összekötô mechanizmusok kiépíté-sét, és a katonai és civil szervezetekszükségleteinek koordinációját. Kü-lönleges körülmények között elvezet-het a katonaság bevonásához olyanfeladatok végrehajtásába, amelyeketnormális esetben civilek végeznek.

A CIMIC bevonása az újjáépítésbea Juan Ortuno spanyol tábornok, aKFOR második parancsnoka stratégi-ájának kulcseleme volt, aki azt tûzteki célul, hogy „hosszú távú gazdaságiperspektívát kínáljon a tartomány-nak” és hogy „olyan mechanizmustalakítson ki számára, amely meg-könnyíti a nemzetközi segélyek befo-lyását regionális és helyhatósági szin-tekre”. Mi több, nemcsak hogyüdvözölték ezt a megközelítést a civilszervezetek, nemzetközi hivatalok és

helyi hatóságok, hanem az segített isnövelni a kölcsönös megértést köztükés a katonaság között.

Egy 2000. márciusi tereptanulmánytkövetôen, amely megállapította, hogya nemzetközi közösség nem rendelke-zik azzal a képességgel, hogy Koszovóegészében összegezze az újjáépítésiszükségleteket, a Szövetséges Hatal-mak Európai Fôparancsnokságán(SHAPE) felállítottak egy KoszovóiFejlesztési Csoportot. Ezt az EurópaiUnió koszovói újjáépítési részlegénekirányítása alá helyezték. Belgium, Dá-nia, Finnország, Franciaország, Né-metország, Görögország, Olaszországés Spanyolország önkéntes alapon lét-rehozott egy 18 fôs, szakértô tisztekbôlálló törzset, akik három csapatba dol-goztak a tartomány öt szektorában, va-lamint Pristinában. A költségeket arésztvevôk megosztották egymás kö-zött úgy, hogy a résztvevô nemzetekállták a fizetéseket, a KFOR adta aszállást és az irodát, az Európai Uniópedig biztosította a szállítást, valamintaz állandó és kiegészítô költségeket.

2000.júliusától a Koszovó Fejlesz-tési Csoport bejárta a tartományt,

azonosítva és fontossági sorrendberakva az újjáépítési projekteket, mintamilyen a Duge-i is, a helyi hatósá-gokkal és a mintegy 120 Koszovóbanmûködô civil szervezettel közösen.Ezek a tervek, amelyek az újjáépítésminden területére kiterjednek – azinfrastruktúra helyreállításától a gaz-daság újjáélesztéséig – , már pénz-ügyi támogatást kapnak az EU-tól.

A Koszovó Fejlesztési Csoporteredeti tagjai január végén elhagytáka tartományt, mivel megbízatásuk avégéhez ért. Utódjaik ez év júliusáigfelülvizsgálják a terveket, amikorraaz EU civil struktúráinak készen kellállnia arra, hogy átvegyék a feladatot.

Amióta 1995. decemberében aNATO békefenntartók megérkeztek aBalkánra, gyorsan kiszélesedett a ka-tonai részvétellel zajló a tevékenysé-gek skálája. Habár a katonákkal és azáltaluk elsajátított képességekkelszembeni követelmények nôttek, azújjáépítés CIMIC-tapasztalata na-gyon pozitívnak bizonyult, segítette ahelyi lakossággal, más nemzetköziszervezetekkel és egyéb, a hadszínté-ren dolgozó hivatalokkal a kapcsola-tok fejlesztését.

A bosznia-hercegovinai és koszo-vói tapasztalatokra alapozva a SHA-PE készített egy politikai dokumentu-mot, amely nagyvonalakbanirányelveket fogalmaz meg a CIMICszámára, definiálja a koncepciót ésmegállapítja a mûveleti elveket. Mégfontosabb azonban, hogy korlátokatépít be, hogy biztosítsa: a civil felada-tokba való bevonás csak akkor törté-nik meg, amikor nincs más lehetôség.Ezt a dokumentumot már elfogadták aNATO tagországok, és hamarosan jó-váhagyja az Észak-atlanti Tanács.

A SHAPE munkakapcsolatot alakí-tott ki a kulcsfontosságú CIMIC-ori-entációjú nemzetközi szervezetekkelés civil szervezetekkel, úgymint azEurópai Unióval, a Vörös KeresztNemzetközi Bizottságával és azENSZ hivatalokkal a hadszintériegyüttmûködés fejlesztése érdekében.Sôt, egy még átfogóbb doktrínálisCIMIC-dokumentumot dolgoznak ki,részletekbe menôen megállapítva, ho-gyan kell a CIMIC-nek a hadszíntérenmûködnie. Ezt az anyagot jelenleg kö-röztetik a tagállamok között. ■

CIMICÚJJÁÉPÍTÉS

Ortuño tábornok: hosszú távú perspektíva

© N

ATO


létünk nem tette bonyolultabbá adöntéshozatalt. Fontos ehelyütttisztelegni a magyar közvéleményelôtt, mert Magyarország volt tulaj-donképpen az egyetlen tagország,amely közvetlenül érzékelte a légimûvelet hatását. Azok, akik a jugo-szláv-magyar határon laknak és akikközül soknak rokonai vannak a határmásik oldalán láthatták és hallhattáka bombázásokat. Ennek ellenére amûvelet támogatottsága sohasemcsökkent 50 százalék alá. A magyarközvélemény helyesen értelmezte,hogy miért küzd a NATO, és miértindítottuk el mûveletünket.

N.T: Amikor Magyarország csat-lakozott a Szövetséghez, a NATO-bôvítést ellenzô elemzôk kife-jezésre juttatták félelmeiket, ígyattól a hatástól, amelyet a bôvítésgyakorolhat az Oroszországgal fen-

ntartott kapcsolatokra. De tartottak attól is, hogy vajon azÉszak-atlanti Tanács továbbra is hatékonyan tud-e majdmûködni, hogy Magyarország és többi új tag katonailagkészen áll-e a Szövetséghez való csatlakozásra. Igaznakbizonyultak ezek a félelmek a gyakorlatban?

S.A.: Számos félelem teljesen megalapozatlan volt, néhánypedig azokból az aggodalmakból fakadt, hogy vajon a 19tagra bôvült Szövetség képes lesz-e olyan erôsnek éshatékonynak lenni, mint a 16 tagú. A koszovói mûvelet bebi-zonyította, hogy teljes mértékben lehetséges rendkívül nehézdöntéseket hozni 19-es körben, mert a cseh, magyar és lengyeltagság ellenére a Szövetség szolidaritása, hatékonysága éskohéziója nem gyengült, hanem erôsödött. Üzenetem az,hogy a döntéshozatali képesség nem függ a Tanács asztalakörül ülô országok számától, hanem hozzáállásuktól és attól,hogy értik-e, hogy végül egy irányba kell mozdulniuk. Ennekeredményeképpen nem aggódom a Szövetség jövôbenibôvítése miatt, és annyi új tagot szeretnék látni, amennyit csak

NATO tükör: Milyen hatást gyako-rol a NATO-tagság Magyarország-ra, és hogyan reagált a magyarközvélemény?

S.A.: Az euro-atlanti integrációgondolata hatalmas hatást gyako-rolt volt hazámra. Magyarország akommunista idôk struktúrájátörökölte, valamint egy beteg gaz-daságot, amelyet meg kellett refor-málni. Végül is a legjobb reform az,ha célul tûzzük ki az integrációt amodernizáció két fô intézményébe,nevezetesen a NATO-ba és azEurópai Unióba. A NATO-tagságravaló felkészülés tehát hatalmassegítséget jelentett számunkra,hiszen maximális nyomást gyako-rolt a magyar intézményekre, amagyar társadalomra és a magyarpolitikusokra annak biztosításaérdekében, hogy végrehajtsák aszükséges reformokat ahhoz, hogy Magyarország fel tudjonzárkózni, és csatlakozni tudjon a világ legmodernebb,demokratikus nemzeteihez, amelyek közül sokan a NATOtagjai. A tagságnak azonban ára volt. Emberi és pénzügyivonatkozásban is sok áldozattal járt. Ám végülMagyarország stabilizálódott és nagy befolyásra tett szertaz euro-atlanti politika alakításában. Magyarországnakmost helye van az Észak-atlanti Tanácsban, ahol az európaibiztonsággal kapcsolatos legfontosabb döntések születnek.

N.T.: Hogyan reagált Magyarország és a magyarközvélemény a koszovói légi mûveletre?

S.A.: A NATO légi mûvelete hatalmas sokként ért minket aligegy héttel afeletti örömteli ünneplésünk után, hogy 1999.március 12-én Magyarország a Szövetség tagja lett. De az afontos, hogy Magyarország kiállta a próbát. A NATO-bôvítésbölcsességét bizonyította, hogy Magyarország és a többi újtag miként viselkedett a légi kampány során, mivel jelen-

Simonyi András: Magyarország hírnöke1995-tôl Magyarország NATO-nagyköveteként, 1999-tôl pedig hazája elsôállandó képviselôjeként a Szövetségben Simonyi András kulcsszerepet játszott

elôször Magyarország NATO-csatlakozásában, majd pedig az átmenet felügyeletében. Simonyi nagykövet, aki most 49 éves, kilenc év után hagyta elBrüsszelt, hogy tanácsadóként új karriert kezdjen, azért munkálkodva, hogy

Közép- és Kelet-Európába vonzza a nemzetközi befektetôket.

© N

ATO

lehetséges, azzal az elôfeltétellel, hogy értik a szövetséghatékonysága, kohéziója és szolidaritása megtartásánakfontosságát. Oroszország vonatkozásában a magyar álláspontmindig is az volt, hogy a NATO-bôvítésnek semmi köze sincsaz orosz félelmekhez. A NATO sokkal inkább azért bôvül,mert ki akarjuk terjeszteni a stabilitás és biztonság zónájátkeleti irányban. Valójában úgy gondoljuk, hogy Oroszországérdeke, hogy nyugati határai mentén minél több stabil országlegyen. Az elmúlt néhány év bebizonyította, hogy a stabilitászónája valóban kibôvült, és a Cseh Köztársaság,Magyarország és Lengyelország sokkal stabilabbá vált, gaz-daságaik gyorsabban nônek, és még azok az országok is, ame-lyek nem tagjai a Szövetségnek, de határosak az új tagokkal,profitálnak a biztonság és stabilitás érzésébôl.

N.T.: Volt-e olyan probléma, amelynek a megoldásanehezebbnek bizonyult, mint azt gondolták?

S.A.: A NATO bôvülése során is erôs kell, hogy maradjon ésmegfelelô képességekkel kell, hogy rendelkezzen. Sosemvoltam elégedett a katonai reform sebességével. Ez egyfolyamat, aminek valószínûleg sosem lesz vége, de alapvetôfontosságú, hogy a modern világ biztonsági kihívásainakmeg tudjunk felelni. Sajnálom, hogy a felkészülés során nemállt rendelkezésünkre minden szükséges eszköz, amely mostelérhetô a tagjelöltek számára, és sajnálom, hogy nem voltolyan mély a kapcsolat, mint jelenleg a partnerek és a NATOközött. Az is jó lett volna, ha részesülhettünk volna abból amély információcserébôl, amely most rutinszerûen elérhetô ajelöltek számára, mert az megkönnyítette volna a felkészülésifolyamatot. Ám az a fontos, hogy folytatódjon a reform, mertMagyarországnak kisebb, hatékonyabb, mozgékonyabb éskommunikatívabb haderôre van szüksége, amely jobbantudja szolgálni Magyarország és a NATO érdekeit.

N.T.: Milyen tapasztalatokat lehet leszûrni abból azidôzítésbôl és módból, ahogy Magyarország csatlakozott aSzövetséghez?

S.A.: A legfontosabb tapasztalat az, hogy a katonai reform-nak gyorsnak és hatékonynak kell lennie. Ha lassancsináljuk, az nem enyhíti a fájdalmat, hanem növeli éselnyújtja. Fontos, hogy erôfeszítéseinket olyan prioritásokraösszpontosítsuk, amelyeket a korai szakaszban kell bea-zonosítania egy maréknyi embernek, és aztán végre kell haj-tani. A katonai reform legfontosabb része a leépítés, aztán azátstrukturálás, és itt alapvetô a humán elemre való összpon-tosítás. A humán erôforrásgazdálkodás a sikeres haderôre-form kulcsa. A világ összes pénzét bele lehet önteni egyelavult rendszerbe, és a hatás teljesen láthatatlan lesz. Ahaderôreform lépései a következôk: átstrukturálás, átsz-ervezés és az emberek felkészítése arra, hogy fogékonyaklegyenek a folyamatra, mielôtt pénzt öltünk bele. Meg kel-lett tanulnunk, hogy a haderôreformot nem azért kell végre-hajtanunk, mert a NATO megköveteli, hanem azért, mertszerves részét képezi a demokratikus reformfolyamatnak,amelyben a közvélemény alaposan megvizsgálja a kor-mányzati kiadásokat, és hatékonyabbá teszi az országot.

N.T.: Hogyan biztosítja Magyarország, hogy hadseregemegfelelôen legyen felszerelve a XXI. század kihívásaira?

S.A.: Leépítünk és átszervezünk. Visszaállítjuk a lábára apiramist, azaz olyan hadsereget akarunk, amely harcolókatonákból áll, és nincs túlterhelve a tisztek és tábornokoktúlságosan is magas számától. A katonáinknak jobb felsz-erelésre is szükségük lesz, amelyet tetszik vagy sem,nekünk kell beszerezni. Ám a reform nem csak pénzrôlszól, hanem tulajdonképpen politikai vezetésrôl. A sikereskatonai reformhoz szükség van a kormány vezetésénekpolitikai akaratéra, odaadására és egyértelmûségére.Költhet hatalmas összegeket a katonai reformra, de egy jókoncepció hiányában a folyamat mindig el fog bukni.

N.T.: Magyarország tapasztalatait figyelembe vévemilyenek tanulságok vonhatók le a jövôbeni NATO-bôvítésre, a Szövetségre és a tagjelöltekre nézve? Milyenelôfeltételeket kell a NATO-nak szabnia, illetve milyenlépéseket kell a tagjelölteknek megtenniük?

S.A.:Az elsô három új tag esetében a kritériumok nagyon vilá-gosak voltak. Elsôször is politikai demokrácia és stabilitás,másodszor gazdasági reform és egy mûködô piacgazdaságlétrehozása, harmadszor az emberi jogok tiszteletben tartásaés jószomszédi kapcsolatok ápolása, negyedszer pedig ahaderôreform és a hadsereg civil kontrollja. Ez volt a négylegfontosabb kritérium, amihez tartanunk kell magunkat,bármelyik országról is van szó, mert fontos, hogy amint aNATO bôvül, a Szövetség hasonló gondolkodású államokközösségévé fejlôdjön. Amikor a kritériumok rangsorolásárólvan szó, a legfontosabb kritériumnak mindig az, kell, hogylegyen, amiben az ország a leggyengébb. Üzenetem azokhoza nemzetekhez, amelyek a Szövetség tagjai akarnak lenni,tehát az, hogy meg kell érteniük, hogy a belépési kritériumokkemények, de nincsenek egyedül, amikor teljesíteni kell ôket.A Békepartnerség, a Tagsági Akcióterv és az Euro-atlantiPartnerségi Tanács sokkal többet nyújt, mint ami a saját ötévesfelkészülési idôszakunkban elérhetô volt. RáadásulMagyarország kész megosztani tapasztalatait – a pozitívakatéppúgy, mint a negatívakat – bármely országgal azért, hogysegítseget tudjon nyújtani a követelmények teljesítésében.

N.T.: Miután majd egy évtizedet töltött a NATO-központ-ban töltött, milyen tartós benyomásokkal távozik?

S.A.: A NATO sok mindenrôl szól, de mindenekelôtt a tran-szatlanti kapcsolat fenntartásáról. A Szövetség az Atlanti-óceán két oldalának egybetartásának kulcsa, de ezen kapcso-lat fenntartása nemcsak a kormányok, hanem az egyénekfelelôssége is. Magánemberként a lehetô legnagyobb mérték-ben kívánom a NATO-ban szerzett tapasztalataimat hasznosí-tani azért, hogy támogassam az észak-atlanti együttmûködéskoncepcióját, és tudatosítsam a közvéleményben a transzat-lanti kapcsolat fontosságát. Amikor néhány hónapja elhagy-tam ezt a Szövetséget, azt mondtam az Észak-atlantiTanácsban, a búcsúbeszédemben, hogy nagyszerû szövetség-rôl van szó, amelynek erôsnek kell maradnia. ■

INTERJÚ



párbeszéd jövôjét külsô fejlemények is befolyásolhatják. En-nek eredményeképpen csak igen kis esély maradhat Moszkvaés Brüsszel érdekeinek kibékítésére, és a biztonsági kérdé-sekkel kapcsolatos intenzív párbeszéd kialakítására.

Miután 2000 májusában a Közös Állandó Tanács firenzeiminiszteri ülésén elfogadásra került egy átfogó munkaprog-ramot, az orosz-NATO kapcsolatok a helyreállítás hosszú fo-lyamatán mentek keresztül, amely 2001 elejére nagyjából be-fejezôdött. A munkaprogram a kölcsönös érdeklôdésreszámot tartó kérdések széles skálájára terjed ki, magába fog-lalva többök között: folyamatban lévô együttmûködést éskonzultációt a balkáni békefenntartás terén, stratégiák ésdoktrínák megvitatását, az együttmûködést a fegyverzetel-lenôrzés, a proliferáció, katonai infrastruktúrális ügyek, anukleáris kérdések és a hadszíntéri rakétavédelem terén, to-vábbá az elbocsátott katonák átképzése, valamint a tengerikutatás-mentés területén.

Andrei Zagorski a Kelet-Nyugati Intézet Korai Elôrejelzô

Rendszerek Összekapcsolásáról szóló Project igazgatója

Prágában, és széles körben publikál az orosz, amerikai

és európai biztonság témájában.

Mióta tavaly májusban újra megindult a párbeszéd, aNATO-orosz kapcsolatot a töretlen fejlôdés jelle-mezte. 2000 decemberében, a Közös Állandó Ta-

nácsnak a NATO-központban tartott ülésén,– ahol a szövetsé-ges védelmi és külügyminiszterek találkoztak oroszkollégáikkal, Igor Szergejev marsallal és Igor Ivanovval – je-lentôs elôrelépés történt, és kibôvült az együttmûködésiprogram. Ám a közelmúltbeli események elfedik azokat a kü-lönbségeket, amelyek a szövetségesek és Oroszország közötttovábbra is fennállnak az európai biztonsági architektúra fej-lôdésérôl és a NATO-Oroszország partnerség természetérôlalkotott felfogásukat tekintve. Sôt, mióta Oroszország kap-csolata a Nyugattal sok területen kimerült, a NATO-orosz

Nagy elvárásokAndrej Zagorszkij megvizsgálja a NATO-Oroszország kapcsolatokban végbe-

menô enyhülést, valamint az optimizmusra és aggodalomra okot adó tényezôket.

© N

ATO

Partnerek a békefenntartásban: A NATO-orosz együttmûködés a Balkánon különösen pozitív tapasztalatokat nyújtottt

Különösen pozitív az a gyakorlati tapasztalat, amely azorosz és NATO-katonák együttmûködésébôl ered, amely abosznia-hercegovinai (boszniai) és koszovói, NATO-vezetésûbékefenntartó mûveletek keretében zajlik. Sôt, az orosz tisz-tek egyre konstruktívabb szerepet játszanak a közös mûvele-teknek a Szövetséges Erôk Európai Fôparancsnokságán zajlótervezésében. A moszkvai NATO Információs Hivatal 2001.februári megnyitása – egy évnyi kemény tárgyalást követôen–újabb látható jele a kapcsolatok fejlôdésének.

Habár Moszkva általában próbálja elkerülni a fennhango-kat megnyilatkozásaiban, a szellemiség jelentôsen megválto-zott az utóbbi hónapokban. Ivanov külügyminiszter, aki szûk-szavúságáról ismert, nyilvánosan elismerte, hogy a gyakorlatiszinten elért sikerek más területekre is ösztönzôen hatnak, ésa NATO-orosz kapcsolatok általában véve is fejlôdnek. MégSzergejev marsall is optimistább volt a közelmúltban, különö-sen a közös mûveletek tervezésében való szoros együttmûkö-dést dicsérve. Egyúttal figyelmeztetett azonban, hogy a kap-csolat még nem a régi, és még nem kezdtek tiszta lapot, aMoszkva és Brüsszel közötti kapcsolatok a NATO koszovóilégi mûvelete által jellemzett sajnálatos fejezete után.

Optimizmusra és aggodalomra egyaránt van ok. A KözösÁllandó Tanács 2001.évi munkaprogramja csaknem ugyano-lyan tartalmas, mint az 1998 végén elfogadott, amikor mézes-heteiket élték az orosz-NATO kapcsolatok. Ez azonban nemindokolja az igazi partnerség kezdetével kapcsolatos várako-zásokat, hanem sokkal inkább az elkövetkezendô alkudozásifolyamat napirendjének elemeire világít rá. Nehéz út elôtt ál-lunk. A legegyszerûbb dolgok rögzítéséheze is hónapokra ésévekre van szükség. Azok a hosszan elnyúló tárgyalások,amelyek végül is elvezettek a NATO Információs Hivatalmegnyitásához és azok, amelyek még mindig folyamatbanvannak a moszkvai NATO Katonai Összekötô Misszió létre-hozásáról, visszatükrözik azokat a különbségeket, amelyek akét fél felfogása között léteznek az európai biztonság alakítá-sa tekintetében. Ezek a különbségek nem szûntek létezni mega koszovói válság óta bekövetkezett közeledés ellenére sem.A nézetkülönbségek a válság elôtti idôszakra nyúlnak vissza.Ez felveti a kérdést, hogy vajon a NATO és Oroszország ele-get ért-e el a bizalompités területén, amely az utóbbi hónapoktevékenységének központi elemét képezte és azt célozta, hogyle lehessen rakni az igazi partnerség alapjait.

Amikor 1997-ben aláírták a NATO-Oroszország Alapok-mányt és létrehozták a Közös Állandó Tanácsot, az orosz elitmindezt a Szövetség keleti bôvítése elsô hullám okozta kár mér-séklését szolgáló eszköznek tekintette. Elôször is Moszkva megakarta elôzni a nukleáris fegyverek tényleges telepítését, a Szö-vetség katonai infrastruktúrájának terjeszkedését és azt, hogyNATO-csapatok állomásozzanak az új közép-európai tagorszá-gokban. A NATO-tagországok a maguk részérôl az Alapok-mányt annak az egyezségnek a részeként tekintették, amellyel aNATO-bôvítést elfogadhatóbbá tették Oroszország számára.

Ám az Alapokmány ambiciózusabb volt. A Közös ÁllandóTanácsnak „konzultációs, együttmûködési, és a lehetô legna-

VÉLEMÉNY


gyobb mértékben, amennyiben lehetséges, közös döntéshoza-tali és közös cselekvési mechanizmust kellett kínálnia, a kö-zös érdeklôdésre számot tartó kérdésekben”. A „NATO ésOroszország közös kinyilvánított célja” az volt, hogy „a lehe-tô legtöbb lehetôséget azonosítsa és váltsa valóra a közös cse-lekvés tekintetében”. Sajnos a meghirdetett közös döntésho-zatali folyamat azóta sem vált valóra. A párbeszéd megmaradta rendszeres konzultációk szintjén, és sokat vesztett kezdeticéljából a koszovói légi mûvelet megindulását követôen. Mi-vel nem akarta megosztania felelôséget egy olyan mûveletesetében, amelyet nem tudott elfogadni és nem is volt képesmegelôzni, Moszkva egyszerûbbnek látta, ha visszavonul.

Azóta a dolgok egyértelmûen jó irányba változtak. Azorosz tisztek erôteljesebb bevonása a közös mûveleti terve-zésbe jelentôsen fokozódott az elmúlt hónapokban, és szoro-sabb konzultáció alakult ki a NATO döntések meghozatalátmegelôzôen. Moszkvának nincs vétójoga, de álláspontját ésaggodalmait meghallgatják. Azonban míg ez a fajta együtt-mûködés most mûködik, nem világos, hogy mûködne-e, ha1999 márciusában több ellentmondásos kérdés lett volna.

Lord Robertson elsô moszkvai látogatása NATO-fôtitkárként,2000 februárjában, azt célozta, hogy újra feltöltse energiával aNATO-orosz kapcsolatot. Vlagyimir Putyin elnökkel megegye-zett abban, hogy a NATO-nak és Oroszországnak „intenzív pár-beszédet kell folytatnia a biztonsági kérdések széles skálájá-ban… megválaszolva az elôttük álló kihívásokat, ésegyüttmûködésünket az európai biztonság alapkövévé tenni”.Azonban a két oldal továbbra is jelentôsen különbözô koncepci-ókat vall az európai biztonságról, amelynek eltérései a koszovóiválság után tovább nôttek. Ehhez hasonlóan, miközben a KözösÁllandó Tanács 2000. decemberi miniszteri ülésérôl kiadott kö-zös közlemény üdvözli az elért haladást és megerôsíti az „elkö-telezettséget a Közös Állandó Tanács keretében egy erôs, stabilés egyenlô partnerség felépítése” iránt, Brüsszel és Moszkvamég mindig különbözôképpen értelmezi a partnerség céljait.

A NATO-tagországok úgy tekintenek a Szövetségre, mintközponti építôelemre, és az európai biztonsági rendszeregyetlen és leghatékonyabb katonai karjára. Nyitottak ma-radnak aziránt, hogy tovább fejlesszék Oroszországgal ésmás partnerországokkal a kapcsolatokat úgy, hogy az erôsít-se a NATO egyedülálló szerepét a kooperatív biztonság terü-letén. Ebben az összefüggésben úgy tekintenek a Közös Ál-landó Tanácsra, mint „a hidegháborút követôen születettegyik legfontosabb új intézményes megállapodásra”.

Moszkva a maga részérôl az összeurópai biztonsági archi-tektúra fejlôdését olyannak szeretné látni, hogy azon belülminden ország egyenlô mértékben biztonságban érezhessemagát, és állandóan az Európai Biztonsági és Együttmûködé-si Szervezet szerepét kívánja erôsíteni. Az új orosz külpoliti-kai koncepció, amelyet Putyin elnök 2000. június 28-án írtalá, hangsúlyozza a Szövetséggel való együttmûködés fej-lesztésének és elmélyítésének szükségességét, és elismeri azta fontos szerepet, amit a NATO játszik az európai biztonság-ban. Azonban szokatlanul szókimondó a Moszkva és a

NATO közötti problémákat illetôen. „A NATO jelenlegi poli-tikai és katonai magatartása nem esik egybe az Orosz Föderá-ció biztonsági érdekeivel, néha pedig egyenesen ellentmondazoknak.” Ez alapvetôen a NATO 1999-ben elfogadott Stra-tégiai Koncepciójának rendelkezéseire utal, amelyek egyfe-lôl nem zárják ki a szerzôdés hatályán kívül esô területen azolyan mûveleteket, amelyek nem rendelkeznek az ENSZBiztonsági Tanács egyértelmû mandátumával. Másfelôl pe-dig azok a rendelkezésekre utal, amelyek a NATO-bôvítésmásodik körének lehetôségére vonatkoznak, különösen, haaz a volt Szovjetunió egyes részeit is érinti.

Oroszország tehát nem akarja a Szövetséget az európai biz-tonsági párbeszéd központjaként elfogadni, hanem a számos,párbeszédben résztvevô partner egyikeként. A Közös ÁllandóTanács olyan fórum, ahol Oroszország hallathatja álláspontjáta biztonsági kérdésekrôl, de nem ad Moszkvának közvetlenhatalmat, hogy befolyásolhassa azokat. Ezért Ivanov külügy-miniszter még akkor is, amikor méltatja az együttmûködésbennemrégiben elért haladást, a Közös Állandó Tanácsban folyópárbeszéd szerepét úgy jellemezte, hogy az egy „fontos, infor-mációcserére és bizonyos kérdéskörökmegvizsgálására való csatorna” csupán.

Ezek a különbözô megközelítések el-vezettek oda, hogy Oroszország és a Szö-vetség a NATO-orosz párbeszédben elté-rô napirendet követ. A múlt évbenMoszkva olyan kérdésekben hangsúlyoz-ta a véleménycserét, mint a katonai dokt-rínák, a katonai infrastruktúra fejlôdése, ahadszíntéri rakétavédelem, valamint a tu-dományos és technológiai együttmûkö-dés. A maga részérôl a Szövetség pedigolyan területeken hangsúlyozta a gyakor-lati együttmûködés fontosságát, mint ahaderôreform, és arra próbálta motiválniOroszországot, hogy aktívabban vegyen részt a békepartnersé-gi tevékenységekben. Ezek a különbözô napirendek nem össze-illeszthetetlenek. A Közös Állandó Tanács 2001.évi munka-program mindezeket lefedi, és másokat is tartalmaz. Ha akiemelt különbségek azonban nem lesznek megszüntetve, ne-hezebb és kevésbé valószínû lesz az, hogy jelentôs haladást le-hessen elérni az ellentmondásos területek bármelyikén is.

Eközben elôre lehet lépni a kevésbé ellentmondásos terüle-teken. Azon a sikeres együttmûködésen túl, ami a KFOR- ésSFOR-csapatok között a hadszíntéren kialakult Koszovóbanés Boszniában (amelynek az értelmét mindannyiszor megkér-dôjelezik Oroszországban, amikor a Balkánon a dolgok úgytûnik, hogy rosszul mennek), olyan területeken lehet újabb si-kertörténetekrôl beszélni, minta tengeri kutatás-mentes vagyaz elbocsátott tisztek átképzése. Még a legszerényebb gyakor-lati együttmûködés fontosságát, a NATO Információs Hivatalmegnyitásának jelentôségét, illetve a moszkvai NATO Kato-nai Összekötô Hivatal megnyitására irányuló erôfeszítést semszabad alábecsülni. Az igazi partnerség, ha egyáltalán lehetsé-ges, csak ilyen tervekbôl születhet meg.

VÉLEMÉNY


Azonban amint a közelmúltbeli történelem felfedte, aNATO-orosz kapcsolatokban tapasztalható hullámzás rövid-nek bizonyulhat, és könnyen áldozatául eshet a kapcsolatok-nak a Közös Állandó Tanács hatáskörén kívüli fejlemények-bôl eredô rosszabbodásának. A közös vállakózásokból eredôgyakorlati együttmûködésnek nem biztos, hogy elég ideje leszbeérni, és kedvezô hatást gyakorolni más területekre. Ha rövi-den áttekintjük Oroszország fô aggályait, az segít megérteni,milyen nehéz lehet Moszkva és Brüsszel érdekeit összehan-golni.

Az alapvetô aggály – amelyre élesen rávilágított a koszovóiválság – a jövôbeni világrend jellegére és Oroszország abbanelfoglalt helyére vonatkozik. Egy olyan NATO-val, amely lát-hatóan veszélyezteti az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatal-mát – amelyben Oroszorrság állandó tag és vétóval rendelke-zik – és ami mellett nehéznek bizonyul az Európai Biztonságiés Együttmûködési Szervezet átalakítása hatékony regionáliskollektív biztonsági szervezetté, Moszkva nehéz választáselôtt áll. Vagy beadja derekát, és szorosabb együttmûködéstalakít ki a NATO-val, vagy megkockáztatja Oroszország

nagyhatalmi státuszának további erózió-ját, noha azt az elôzô, bipoláris rend-szerbôl örökölte, és többé nincsenekmögötte valós képességek, eltekintvenukleáris arzenáljától. A NATO-bôvítés-rôl és az országos rakétavédelemrôl ho-zandó döntések valószínûleg zavart fog-nak okozni mind az orosz-NATO, mindaz orosz-amerikai kapcsolatokban, mertezeket a döntéseket Oroszországnak avilágrendben elfoglalt helyével szembe-ni további kihívásnak tekintik.

A bôvítést illetôen orosz tisztségvise-lôk ismételten megerôsítik Moszkva el-lenvéleményét, különösen a balti álla-

mok esetleges NATO-tagsága kapcsán. A katonaimegfontolásoknak valószínûleg kevesebb szerepe van, mintannak a ténynek, hogy egy jövôbeni NATO szinte egész Euró-pára kiterjedô tagsággal rendelkezne. Továbbá azokkal a kap-csolatokkal, amelyek a Kaukázusig és Közép-Ázsiáig terjed-nek a Békepartnerségen keresztül, aláásná bármely másintézmény esélyét egy megnövekedett összeurópai biztonságiszerep betöltésére. Moszkvának minimális lehetôsége lennearra, hogy szorosabb együttmûködést folytasson a NATO-val.

Arakétavédelmet illetôen Oroszországot aggasztja, hogy glo-bális nukleáris hatalmi státuszát veszélyeztetné, ha az EgyesültÁllamok nem akarja vagy nem lesz képes kompromisszumotkötni országos rakétavédelmi tervének megvalósítását és azABM-szerzôdés jövôjét tekintve. Ezeket az aggodalmakat felna-gyítják Moszkva azon várakozásai, amelyek szerint az amerikaikülpolitika a Bush-adminisztráció idején növekvô mértékbenlesz egyoldalú. Ez Moszkva félelmei szerint alááshatja az Egye-sült Nemzetek szerepét, és hatással lehet az amerikai-oroszegyüttmûködésre is, amely pedig behatárolhatja Oroszország al-kupozícióját a NATO-orosz párbeszéd keretében.

Oroszországot és aNATO-t eltérôperspektívák vezérlik ésígy eltérô napirendetkövetnek a NATO-orosz párbeszédrevonatkozóan

Eddig úgy tûnik, hogy Moszkva egy egyoldalúbb megkö-zelítést tett magáévá, és eltökéltségét fejezi ki, hogy fenntart-sa választási és cselekvési szabadságát. Ugyanakkor Orosz-ország készséget mutat arra, hogy ad hoc együttmûködéstfolytasson a NATO-val és az Egyesült Államokkal olyan te-rületeken, ahol nincs érdekütközés, miközben rendszeresenaláhúzza az Egyesült Nemzetek és a nemzetközi jog elsôdle-gességét. Ha Oroszország képtelennek bizonyulna aktívan el-lenezni azokat a fejleményeket, amelyek hite szerint aláásnáknagyhatalmi státuszát, valószínûleg sokkal jelentéktelenebbszerepet játszana a nemzetközi politikában.

A bôvítésrôl és az országos rakétavédelemrôl hozandó kulcs-döntéseket, amelyeknek jelentôs hatása lehet a NATO-oroszkapcsolatokra, valószínûleg inkább most, mintsem késôbb hoz-zák meg. Ez kevés idôt hagy egy intenzív párbeszéd kialakítá-sára Vlagyimir Putyin és Lord Robertson között. Mindkét oldalnagy hagyományokkal rendelkezik az egymással való keményalkudozás tekintetében. Ha nem sikerül a közeli jövôben ered-ményt elérni, és nem lesz elôrelépés az alapvetô különbségekmegszüntetésében, a Moszkva és Brüsszel közötti párbeszéd astagnálás kockázatával fenyeget, és a NATO-orosz kapcsolatokjövôbeni iránya a külsô fejlemények túszává válhat. ■

VÉLEMÉNY


Nato Információs Iroda

Ünnepélyes megnyitó: Lord Robertson leleplezi a NATO moszkvai információs irodájának megnyitásáról megemlékezô táblát

Lord Robertson NATO fôtitkár február 20-án felavatta Moszkva központjában a NATO Informá-ciós Irodát.

Az iroda a NATO-ról és misszióiról nyújt majdinformációt az orosz polgároknak és erôsíti a NATOés Oroszország közötti együttmûködést. Személy-zete kétét magas rangú NATO- tisztviselôbôl áll,akiknek tevékenységét helyi személyzet is segítimajd. Az Iroda megnyitása jelzi a NATO és Orosz-ország közötti kapcsolatoknak az 1999-es koszovóilégi kampány óta bekövetkezett fejlôdését.

Az Iroda megnytásáról szóló egyezményt a Kö-zös Állandó Tanács 2000. decemberi miniszteri ta-lálkozóján kötötték meg, egy évnyi kemény tár-gyalást követôen. A megkötést egy levélváltás kö-vette Lord Robertson és Igor Ivanov orosz külügy-miniszter között.

„A NATO-orosz kapcsolatok több, mint tíz évvela hidegháború befejezôdését követôen, a XXI. szá-zad kezdetén igazi stratégiai partnerség jellegétkell, hogy öltsék,” mondta az avatóünnepségenLord Robertson.

© N

ATO


Megérteni a NATO-t

Ez a nevetséges tévedéssorozat keresztülmegy a NATO te-vékenységeinek teljes spektrumán. Talán a szerzônek meg le-het bocsátani, hogy nem tudja pontosan, mi a NATO Több-nemzetiségû Összhaderônemi Alkalmi Harci Kötelék (CJTF).Ám a CJTF-et összekeverni a (világméretû) Amerika KatonaiSegélyprogrammal különleges erôfeszítést kíván a tévedés-ben. Ugyanez igaz a NATO-Oroszország Állandó Közös Ta-nács „NATO Oroszország Fórumra” való változtatására, vagyarra a követelésére, hogy a szovjetek SS-20 közepes hatótávol-ságú nukleáris rakétákat rejtegettek Kelet-Németországban.Jelentôs erôfeszítést kíván, hogy valaki valami hasonlóval ho-zakodjon elô. Érvelése a NATO balkáni szerepvállalásáról semsokkal jobb: Ibrahim Rugova, aki Koszovó békés úton valófüggetlenné válását szimbolizálja, ha egyáltalán ez lehetséges,bizonyosan meg lenne lepve, ha megtudná, hogy Koszovó au-tonómiájáért küzdött Jugoszlávia keretein belül.

Félreértelmezve az összes tényt, Duignan mutat legalábbnémi következetességet. Politikai értékelésében azonban egycsipetnyi konzisztencia sem lelhetô fel. Miközben Duignanmegleckézteti a NATO bôvítés kritizálóit, és azzal érvel, hogya bôvítés helyes dolog volt, késôbb viszont megváltozatja vé-leményét a könyvben, arra figyelmeztetve az olvasót, hogy aNATO, „felhígulása” több taggal veszélyeztetheti döntéshozófolyamatát (115. oldal). Hasonló módon azzal érvel, hogyLord Ismay híres jellemzése a NATO-ról, amely szerint aNATO eszköz, hogy „lent tartsa a németeket” ma is alkalmaz-ható. Ám amint haladunk elôre a könyvben, újra meggondol-ja magát, azzal érvelve, hogy „a NATO vezetését ”az európa-iaknak át kell venniük az amerikaiaktól a XXI. század elején”és „Németország logikus választás arra, hogy átvegye a stafé-tát az Egyesült Államoktól” (119. oldal).

Ezt az intellektuális hullámvasutat tovább súlyosbítják aszerkezeti hiányosságok (például a Modern Társadalom Ki-hívásaival foglalkozó Bizottságról a NATO bôvítés címszavaalatt szól). A narratív ugrások a múlt és a jelen, a NATO Ké-zikönyvbôl vett és összefoltozott tények és a személyes tûnô-dések között, mind arra utalnak, hogy olyasvalakirôl van szó,aki nem igazán tudja, mit akar mondani. A „mondani” szó va-lóban a megfelelô itt, mert a könyv nagy része olyan, minthaegyenesen a diktafonba mondták volna.

A rossz könyvekbôl tömérdeknyi van, de ezt mégis belengia tragédia szele. Mindent összevetve Duignan egy NATO-pár-ti atlantista. Láthatóan az Egyesült Államok európai szerep-vállalásának védelmében akart írni valamit. Elszomorító,hogy olyan látványosan elbukott egy ilyen dicséretre méltóügyért folyó hadjáratban.

Ahidegháború utáni Atlanti Szövetségrôl szóló monográ-fiák megírása nagy kihívást képezô feladatot jelent,ugyanis mozgó célpontra próbálnak célozni. Ám az

összeszerkesztett kötetekkel összehasonlítva, amelyek gyakrancsak sietve összegyûjtik az egyenlôtlen hosszúságú és minôsé-gû konferenciaanyagokat, a monográfiáknak legalábbis követ-kezetes év világos érvelést kell tudniuk felmutatni. Mivel csakegy szerzôjük van, a túl sok szakács problémája nem merül fel.

De mi van akkor, ha a szakácsnak nincs receptje? Ez ahelyzet Peter Duignan monográfiájával, aki a kaliforniai Stan-fordban mûködô Hoover Intézet tudományos munkatársa. „ANATO: múltja, jelene és jövôje” (Hoover Institution Press,2000) címû munkája Ambrose Bierce felejthetetlen szavaitjuttatja eszünkbe: „Ennek a könyvnek a borítólapjai túlmessze vannak egymástól.” Tényleg, Duignan 150 oldalaskönyvének borítólapjai 150 oldallal vannak túl messze egy-mástól. Már a 9. oldalon megtudjuk, hogy a NATO híres1952-es lisszaboni haderô-tervezési célkitûzéseit Bostonbanfogadták el. Megtudtuk, hogy: „A NATO-hatalmak 1998-banállapodtak meg a bôvítésrôl” (61. oldal), azaz egy évvel az1997-es madridi csúcstalálkozó után. Az 1945-ös „jaltai ki-árusítás” 1946-ra tolódott el (71. oldal). Egy térkép a 78. olda-lon a NATO létrehozását három évvel elôbbre teszi, 1946-ra,és azt is megtudhattuk, hogy Szlovénia, Románia és Ausztrialesznek valószínûleg a következô tagok egy állítólagos„2003-as kör keretében” (115/118. oldal).

A NATO hidegháborút követô változását megvitatva Duig-nan megdöbbentôen szegényes tudásról tesz tanúbizonyságot.Így például 1990-es (!) forrásokra alapozva azt állítja, hogy aNYEU-nak nagyobb szerepe lesz az európai biztonságiügyekben – boldog tudatlanságban leledzik azzal kapcsolat-ban, hogy a NYEU-t, minden szándék és cél ellenére, felosz-latták. Úgy tûnik, azt hiszi, hogy az ESDI egy intézmény, ésnem egy politika. És így néhány merész politikai tanácsot ad:„a NYEU-t tehát bátorítani kell, hogy vállaljon fel többet aNATO feladataiból, és hogy mûködjün együtt az ESDI-valegy európai méretû védelmi rendszer érdekében, amelyet aNATO támogat. Hagyjuk a NYEU-t, az angol-francia „Euroforce-t”, az EBESZT-t és az ESDI-t ellátni a NATO legtöbbbékefenntartó és konfliktuskezelô funkcióját Európában. AzEurópán kívüli tevékenységeket is meg kell osztani, ha az EUrészt akar venni” (119. oldal).

Michael Rühle a politikai tervezési és beszédíró részleg

vezetôje a NATO Politikai Igazgatóságán.

Michael Rühle áttekint néhányat a Szövetségrôl megjelent legjobb és legrosszabb mûvek közül.

SZEMLE


Azt, hogy a NATO nem múló relevanciájáról lehet meggyô-zôen érvelni, jól bizonyítja David Yost „Az átalakult NATO”(United States Institute of Peace Press, 1998) címû írása. Habárcsaknem három éve adták ki, azaz a koszovói légi hadmûvele-tek elôtt, még mindig az egyik legjobb monográfia a témában.Gondos kutatás eredményeként Yost könyve keresztülvezeti azolvasót a NATO hidegháborús történetén, mielôtt megvizsgál-ná a NATO hidegháború utáni változását, azt a változást, ame-lyet a kollektív védelemtôl a kollektív védelem és a kollektívbiztonság keveréke felé való elmozdulás jellemez.

Yost nem hagy kétséget a felôl, hogy látja a kiala-kulóban lévô problémákat. Aggodalommal tölti el,hogy a NATO átmerészkedése a kollektív biz-tonság területére alááshatjamind a képességeket,mind a kohéziót, ame-lyek szükségesek alap-feladatához, a kollektívvédelemhez. Ezért megle-hetôsen részletesen dol-gozza ki a kollektív bizton-ság csapdái kezelésénekmódját. Valóban, tekintettelazokra a nehézségekre, ame-lyekkel a NATO szembenézjelenlegi balkáni katonai el-kötelezettségének fenntartásavonatkozásában, Yost figyel-meztetéseit igenis komolyan kell venni. A NATO koszovóikampányának jól ismert nehézségei még több hitelt adnakYost azon figyelmeztetéseinek, amelyek egy olyan NATO-ravonatkoznak, mely a túlterjeszkedés csúszós lejtôjére lépett.Ám valóban olyan fontos, hogy koncepcionálisan világos le-gyen, hogy mi is a NATO? Nem inkább azzal kellene foglal-koznunk, hogy mit tesz, és vajon helyesen cselekszik-e? Akollektív védelem talán nem jelent akkora kihívást, mint akollektív biztonság, de a NATO valóban megengedheti, hogytétlen maradjon, miközben a Balkán lángokban áll? Még Yostmaga is elismeri, hogy a szövetségeseknek nemigen van máslehetôségük, mint hogy követik a kettôs stratégiát, aminek ér-telmében olyan mértékig foglalkoznak kollektív biztonságiügyekkel, amíg az kivitelezhetô és meggondolt, miközbenfenntartják kollektív védelmi struktúrájukat és orientációju-kat. Azaz nem tehetünk mást, mint azt gyanítjuk, hogy a kol-lektív biztonsággal való hosszúra nyúlt törôdése nem más,mint szalmabáb. Ám Yost olyan hatékonyan és felvilágosítómódon alkalmazza, hogy megéri elolvasni. Akiket nem rettentvissza a könyv 430 súlyos oldala, többet fognak megtudni amai NATO-ról, mint bármely más, a témában irt könyvbôl.

A NATO koszovói kampányának egyik áldozata a Szövet-ség 50. évfordulója volt. Az 1999 tavaszán kibontakozott bal-káni tragédia nem hagyott sok idôt a NATO elsô ötven événekáttekintésére. Az, hogy a Szövetség végül gyôzedelmeskedettKoszovóban, nyilván megért annyit, hogy elmaradt ez vagy aza megemlékezés. Ám azok számára, akik mégiscsak azt hiszik,hogy a NATO-nak nagyon tanulságos története van, Lawrence

S. Kaplan „A hosszú bôvítés. A NATO elsô ötven éve (Praeger,1999)” címû írása kincsesbányát fog jelenteni. Ez nem monog-ráfia, hanem 12 esszé gyûjteménye, amely csaknem két évti-zed termése. Mégis nagyon következetes marad, és a néhányelkerülhetetlen átfedés és ismétlés nem sokat számit.

Kaplan történész. Az olvasó ne várjon túl sokat a NATO je-lenérôl és jövôjérôl. Amikor Kaplan az aktuális kérdésekkelfoglalkozik, bizonytalan és kitérô lesz. Sôt, ahogy a cím utal isrá, Kaplan az Egyesült Államok külpolitikájára koncentrálerôsen. De ezen tények egyike sem csökkenti a gyûjtemény

értékét. Összpontosítása a múltra egészséges el-lenméreg azoknak a „szakértôknek” akik azt hi-szik, hogy világ a hidegháború végével, 1989-

ben keletkezett. Kaplan bebizonyítjaazt is, hogy nincs iga-zuk azoknak, akik azthiszik, hogy a történe-lem mindig unalmas.Például „A NATO: Egytényekkel ellentétes tör-ténet” címû esszéje gon-dolatébresztô ötleteketajánl arra az útra vonatko-zóan, amelyre Európa ak-kor lépett volna, ha aNATO-t soha nem hoztákvolna létre. Még ha az olva-só nem is mindig ért egyet

Kaplan kivetítéseivel arról, hogy „mi történt volna, ha…”, márez a fejezet egyedül megéri az egész könyv árát.

Yost és Kaplan jó, egységes írásokat kínálnak a NATO-ról ésa transzatlanti kapcsolatokról. Ám ezek a könyvek a NATOkedvelôinek készültek, nem pedig az átlagolvasónak. A NATOalapkönyve még megírásra vár. Még várnia kell erre annak anemzetközi kapcsolatokat tanuló diáknak, aki egy szerényhosszúságú, olvasható monográfiát keres. ■

Kettô talált, egy mellé...

A NATO minden évben korlátozott számbankutatási ösztöndíjakat kínál egyéneknek

és intézményeknek egyaránt. Ezekre mind a NATO-tagállamok, mind a partnerországok

állampolgárai nyújthatnak be jelentkezést.

A részleteket lásd teljes egészükben a NATO honlapján;

http://www.nato.int/acad/home.htm

Ösztöndíjak


2002-re pedig be is fog fejezôdni, amikor is a francia haderôtöbb mint 90 százaléka hivatásos katonából áll, összehasonlítvaa jelenlegi kevesebb mint 60 százalékos 1996-os értékkel.

Ennek ellentéteként a hidegháború elsô évtizedének egymástkövetô német kormányai elzárkóztak minden olyan megbeszé-léstôl, ami a sorkötelesség csökkentésérôl vagy eltörlésérôlszólt volna, azzal érvelve, hogy a nemzeti szolgálat fontos részea német védelmi kultúrának, amely gyakorlatilag összeköti akatonaságot és a civil társadalmat. Ez a nézôpont csak az utób-bi idôben enyhült. 2000 májusában, a NATO koszovói légikampánya, az „Allied Force” hadmûvelet által szolgáltatott ra-gyogó bizonyíték nyomán – arról, hogy egy sorozáson alapulóhadsereg nem felel meg a mai nemzetközi biztonsági környe-zetnek – a kormány mandátumával rendelkezô, ún. Bizottság aKözös Biztonságért és a Bundeswehr Jövôjéért, jelentôs változ-tatásokat javasolt a sorozásos rendszerben. Ennek eredménye-képpen a német sorozottak számát évi 80000-re kell csökkente-ni, ami sokkal kevesebb, mint a jelenlegi 135000, habár mégmindig jelentôsen több mint a Bizottság által javasolt 30000.

Az elmúlt évtized során számos más NATO-tagország megvál-toztatta katonasága összetételét a professzionális állomány növe-lésével. Belgium és Hollandia teljesen eltörölte a sorozást, miköz-ben Olaszország, Portugália és Spanyolország néhány éven belültervezi megtenni ugyanezt. A Cseh Köztársaság és Magyarországazt tervezi, hogy eltörli vagy csökkenti a sorállományt, amint eh-hez megfelelô anyagi helyzetben lesznek, Lengyelország pedig aközelmúltban jelentette be azt a szándékát, hogy 2003-ra csök-kenteni és professzionalizálni kívánja haderejét.

A hidegháború nehézkes haderôstruktúrájának változásai isközponti szerepet játszanak a NATO-erôk telepíthetôsége ésmozgékonysága növelése szempontjából. Ezt egyrészt magá-ban foglalja a hatalmas hidegháborús hadseregek méreténekcsökkentését. A francia hadsereget az 1996-os 500000-rôl2002-ra 357000-re csökkentik, miközben a németet a mostani320000-rôl körülbelül 275000-re, a következô három vagynégy év során. Más NATO-tagországok, mint pl. Kanada, azEgyesült Királyság és az Egyesült Államok hasonló jellegû,25-30 százalékos haderôcsökkentést hajtottak végre az 1990-es évek elejétôl a közepéig.

Még fontosabb a megmaradó erôk szervezeti átalakításagyorsan telepíthetô egységekké, amelyek továbbra is nagyharcértékkel bírnak. Itt újra csak jelentôs fejlemények voltak azelmúlt néhány évben. Az Egyesült Királyság 1998-as StratégiaiVédelmi Felülvizsgálata elmozdulást hozott a kontinentális eu-rópai stratégiától a távoli országokban válság esetén bevethetô

Elinor Sloan védelmi elemzô a kanadai Nemzeti Védelmi

Parancsnokág Stratégiai Elemzô Igazgatóságán, szerzôje

a Bosnia and the New Collective Security (Praeger, 1998)

és a The Revolution in Military Affairs: Implications for

Canada and NATO (McGill-Queens Press, forthcoming

2001) címû mûveknek.

Az elmúlt évtized nagy részében a katonai és biztonságiirodalom tele volt az ún. „forradalom a katonai ügyek-ben” címszó alatt folytatott vitákkal. Ez a fogalom

azonnal felidézi egy high–tech háború képét, fejlett érzékelés-sel, kommunikációval és számítógépes képességekkel, titkostechnológiával és nagy pontosságú fegyverekkel. Ám a vita so-rán gyakran megfeledkeznek arról a tényrôl, hogy addig nemlesz forradalom, amíg a technológiai varázslat nem párosul drá-mai doktrinális és szervezeti változásokkal. A NATO képességeszempontjából központi jelentôségû erôinek megnövelt telepít-hetôsége és mozgékonysága azért, hogy hatékonyan tudjon vá-laszolni az új nemzetközi biztonsági környezet kihívásaira.Nem meglepô, hogy a NATO Stratégiai Koncepciója a szövet-séges erôk „alapvetô mûveleti képességeinek” nevezi a telepít-hetôséget és a mozgékonyságot, és a Védelmi Képesség Kezde-ményezés, a NATO magas szintû kezdeményezése a katonaiképességek növelésére és aktualizálására, az átalakulásra valókoncentráció kulcsterületeiként tartalmazza a NATO-erôk tele-píthetôségét és a mozgékonyságát.

Az erôk telepíthetôségét és mozgékonyságát az erôk, képzé-sük, szervezeti felépítésük és felszerelésük készültségi funkció-jaként lehet tekinteni. A sorkötelesekbôl álló erôknek a sajátnemzeti határokon túlra való telepítésének akadálya a magasanképzett, és így hosszabb ideig szolgáló katonák iránti igénnyelpárosulva azt jelenti, hogy az erôk telepíthetôségét könnyebbenlehet növelni a hivatásos hadseregek esetében. Sok NATO-tag-országnak, mint amilyen pl.Kanada, az Egyesült Királyság és azEgyesült Államok, mindig hivatásos hadserege volt, vagy leg-alábbis az van több évtizede. Ám a többieknek hagyományos,sorkötelesekbôl álló haderejük van, és ebben a vonatkozásbanaz elmúlt néhány évben lényeges változások következtek be.

Talán a legismertebb az volt, amikor 1996-ban Jacques Chi-rac francia elnök több mint 200 év után drámai döntést hozott,amelynek értelmében eltörlik a sorkötelezettséget, és így pro-fesszionalizálja a francia hadsereget. Franciaország számára azÖböl-háború és az 1995-ben Boszniába települt gyorsreagálásúerô adott ösztönzést. Mindkét esetben csak úgy tudott hozzájá-rulni hogy elvonta a hivatásos katonákat a különféle egységek-tôl. Most már jól halad a hivatásos hadseregre való áttérés,

A telepítés felgyorsításaElinor Sloan vizsgálja a NATO erôk mobilitását és telepíthetôségét, valamint

a képességek növelését célzó programok hatását.

haderôk javára. A brithadsereget két telepíthe-tô hadosztállyá alakítot-ták át, mindegyik háromrugalmas, mozgékonydandárból áll. Az Egye-sült Királyság létrehozegy ÖsszhaderônemiGyorsreagálású Erôt is,amely egy erôteljes éssokoldalú elemekbôlösszetevôdô, mindháromhaderônem egységeit tar-talmazó állomány, ésamely ebben az évbenlesz teljesen bevethetô.

Az 1996-os KatonaiProgram Törvénynekmegfelelôen Franciaor-szág 51 hadmûveleti ez-reddé alakítja át hadse-regét, amelyeket 15logisztikai ezred és 19szakosodott támogatóezred támogat, mindeze-ket pedig 11 harci dan-dárba csoportosítják. Azezred képviseli az alap-vetô szervezeti egysé-get, amelyeket különbö-zôkeppen lehetösszerakni, annak a vál-ságnak a természetétôlfüggôen, amelyre vála-szolniuk kell. Franciaor-szág azt is tervezi, hogy2002-re létrehoz egy 50-60000 fôs gyorsreagálá-sú erôt, amely gyorsantelepíthetô lesz a vilá-gon bárhol. Mindeköz-ben Németország létre-hozta saját válságkezelôerejét, amely hat telje-sen felszerelt dandárból,18 repülôszázadból és ahaditengerészet hajói-nak durván 40 százalé-kából áll. Ezt az 50000-es erôt, amely teljesegészében hivatásos ka-tonákból áll és a Bizott-ság javaslatainak ismegfelel, egy 150000fôs reagáló erôvé alakítják át, amelyben három 50000 fôs, ha-ditengerészekbôl, a szárazföldi és a légierô embereibôl állócsoport lesz elérhetô, rotációs alapon.

Az Egyesült Államokhadserege pedig – amelyattól szenvedett, hogyképtelen volt Apache he-likoptereit gyorsan tele-píteni Albániába az „Al-lied Force” hadmûveletidején – a haderô drámaifelülvizsgálatába kez-dett. Azért, hogy kiegé-szítse nehéz és könnyûkomponenseit, a száraz-földi haderônem létre-hoz ennek az évtizedneka végére egy közepes sú-lyú csapásmérô erôt,amely legalább öt gyors-reagálású dandár harc-csoportból áll. Ezen túl-menôen az EgyesültÁllamok légiereje telje-sen átszervezi harci erôittíz Légi Expedíciós Erô-vé, amelyeknek képes-nek kell lenniük arra,hogy gyorsan telepítsékôket a világon bárhol.Sok más NATO-nemzet,így Olaszország, Hollan-dia, Spanyolország ésTörökország is átstruk-turálja haderejét, hogynövelje telepíthetôségétés a mozgékonyságát.

A NATO egésze kez-deményezéseket indítottel, hogy haderôszerke-zetét a hidegháború utá-ni biztonsági környezet-nek megfelelôenmódosítsa. Az 1990-esévek elején a NATO lét-rehozta az Európai Szö-vetséges ParancsnokságGyorsreagálású Hadtes-tét (ARRC), egy olyanmozgékony parancsnok-ságot, amely mintegy1000, különbözô nem-zetiségû katonából áll.Ezen túlmenôen 1994óta a Szövetség dolgo-zik a TöbbnemzetiségûÖsszhaderônemi Alkal-

mi Harci Kötelék (CJTF) koncepciójának megvalósításán. Ezmagában foglalja mozgékony vezetési és irányítási parancs-nokságok kialakítását, amelyeket le lehet választani a Szövet-

KATONAI ÜGYEK


Nagy madár: A NATO tagállamai hosszú távú légi szállítás terén az Egyesült Államok-ra vannak utalva

© R

eute

rs

ség állandó parancsnoki rendszerérôl, és amely lehetôvé fog-ja tenni a különbözô haderônemektôl és nemzetektôl érkezôegységek számára, hogy együtt dolgozzanak, és egy adott fel-adatnak megfelelôen legyenek összeállítva. A NATO állandóparancsnoki struktúrája is jelentôs változáson ment keresztül,az új parancsnoki struktúra kialakítása folyamatban van.

Miközben zajlik a CJTF-koncepció végrehajtása, a teljes al-kalmazás még várat magára. Mi több, egyre inkább felismerik,hogy az ARRC-t – amelyet 1995-ben Bosznia-Hercegovinába,1999-ben pedig Koszovóba telepítettek – ki kell bôvíteni leg-alább egy második hasonló mozgékony hadtest parancsokság-gal. Guido Venturoni admirális, a NATO Katonai Bizottságá-nak elnöke azzal érvelt, hogy akár három ilyen szárazföldihadtestparancsnokságra és magas készültségû erôre is szükséglehet, valamint hat alacsonyabb fokozatú parancsnokságra azelhúzódó mûveletek esetére. Hasonló erôkre és parancsnoksá-gokra van szükség a haditengerészeti és légi egységek számá-ra. A tagországok már egy tucat pa-rancsnokságot ajánlottak fel, amelytöbbnemzetiségû lehet (vagy fokozot-tan többnemzetiségû), és szövetségiszinten mûködne. Közöttük van az ötnemzetbôl álló Euro-hadtest és a né-met-dán hadtest. Az ezekrôl a kérdé-sekrôl hozott döntések kétségtelenülmeg fognak jelenni a NATO jelenlegihaderô-szerkezeti felülvizsgálatánakkövetkeztetéseiben és ajánlásaiban.Így számos nemzeti és szövetségi áta-lakítás van folyamatban azért, hogy aNATO és a tagországok megfeleljeneka gyorsreagálású képességekkelösszefüggô szervezeti és átalakításiigényeknek.

A felszerelés tekintetében két köz-ponti eleme van a katonai erôk telepít-hetôsége és mozgékonysága növelé-sének. Elôször is mozgékonyabb jármûvekre van szükség,amelyek továbbra is hatékonyak, és nem csökkentik a katonákvédelmét. Sok NATO-ország olyan könnyû páncélozott jár-mûvekkel szerelte fel vagy akarja felszerelni válságkezelôerôit, mint a LAV III (Kanada és az Egyesült Államok), a Jö-vô Páncélozott Gyalogsági Harci Jármûve (Franciaország) ésa Teljes Védelmi Szállító Jármû (Németország). Ezek a kere-kes jármûvek sokkal könnyebbek, mint a hernyótalpas tankok,nagyobb számban lehet repülô segítségével telepíteni ôket, éssokoldalúbbak a hadszíntéren. Azonban nem nyújtanak olyanvédelmet és tûzerôt a katonák számára, mint a tankok. Ennekeredményeképpen a NATO-tagországok folytatják olyan újtankok továbbfejlesztését és/vagy összeállítását, mint a Leclerc, a Leopard 2, a Challenger 2 és az M1 Abrams.

Megvalósítás alatt olyan könnyû harci jármûvek fejleszté-sére vonatkozó tervek, amelyek megfelelnek a gyors telepítésszállítási követelményeinek. Ilyen a kanadai páncélozott har-ci jármû, a német új páncélozott jármû és az amerikai jövôbe-

KATONAI ÜGYEK


ni támadó rendszer. Ám ezek a rendszerek legalább még egyévtizedig nem lesznek mûködôképesek. Az Egyesült Államokhajlik a leginkább arra, hogy elmozduljon a nehezebbtôl akönnyebb, mozgékonyabb és egyszerûbben telepíthetô szá-razföldi erôk kialakítása felé, geostratégiai helyzetének ésglobális biztonsági érdekeinek megfelelôen. Ezért jelentôsenmegkurtította az Abramad feljavítási és a Crusader önjáró ta-rack programot, és ezeket az összegeket a jövôbeni harcirendszerre irányította át. Az európai befektetési programokazonban továbbra is megtartják a nehezebb páncélozott jár-mûveket, mint amilyen a tank, az önjáró tarack és tüzérség.

A telepíthetôség és mozgékonyság növelése szempontjábólmég fontosabb a stratégai légi és tengeri szállítás. Itt Kanada ésaz európai NATO-tagállamok messze elmaradnak az EgyesültÁllamok mögött. Habár számos országnak vannak C-130-as ésC-160-as szállító repülô flottái, ezeket sokkal inkább taktikai ésnem stratégiai szintû eszközként tartják számon. Mi több, sok

nagyobb szállító repülôgép – mint afrancia és német C-160-asak – elavultmár és megérett a cserére. Mivel nemrendelkeznek az amerikai C-17-es vagya C-15-ös nehéz szállító repülô megfe-lelôjével, a NATO-nemzetek csaknemteljesen az Egyesült Államoktól függe-nek csapataik és nagyméretû felszere-léseik hosszú távú légi szállításában.

Lépéseket tesznek annak érdekében,hogy megoldják ezeket a problémákat.Számos európai NATO tag – így Belgi-um, Franciaország, Németország,Olaszország, Spanyolország, Törökor-szág és az Egyesült Királyság – szerzô-dést kötött, hogy körülbelül 200A400M-es – a jövô nagy repülôjekéntis ismert – nehéz légi szállítót vásárolaz Airbus cégtôl. Ám a repülô nem ke-rül hadrendbe 2007 elôtt, és a jelenlegi

tervek azt mutatják, hogy nem fog tudni nagy méretû felszere-lést szállítani. Ennek a stratégai szakadéknak az áthidalása érde-kében az Egyesült Királyság négy C-17-es repülôt akar lízingel-ni, az elsôt idén, az év vége felé adnák át a Királyi Légierônek.A rövid- és középtávú követelmények kielégítése érdekébenFranciaország és Németország is lízingel talán néhány C-17-esrepülôt, vagy esetleg az orosz–ukrán AN-70-es légi szállítót, ha-bár errôl még nem hoztak döntést. Kanada is vizsgálja annak le-hetôségét, hogy növelje légi szállítási képességét. 1999-benFranciaország támogatott egy német kezdeményezést, hogyhozzanak létre egy Európai Katonai Légi Szállítási Parancsnok-ságot, hogy összegyûjtsék az olyan nemzeti légi szállítási forrá-sokat, mint a stratégiai szállítás és a légi utántöltô tankerek. Ezta kezdeményezést megvizsgálja az Európai Légi Csoport, amelyelsô lépésként létrehoz egy Légi Szállítási Koordinációs Sejtet.

A tengeri szállító képesség növelése érdekében az EgyesültKirályság két új, nagyobb repülôgép-szállító anyahajót akar épí-teni, körülbelül 2015-re, és kettôrôl hatra növeli roll-on/roll-off

Kanada és a NATO

európai tagjai mindeddig

csak csekély haladást értek

el fegyveres erôiknek olyan

eszközökkel történô

ellátásában, amelyek

lehetôvé teszik, hogy azok

a levegôben és tengeren

gyorsan eljuthassanak

rendeltetési helyükre

tartály jármûinek számát. Franciaország egyre csökkentette szál-lítóinak számát, ez a Charles de Gaulle, de több roll-on/roll-offhajót kíván beszerezni, és megegyezett Hollandiával a hajózásiképességek összefogásáról, hogy a nehéz felszerelést tengeren eltudják szállítania a problémás térségekbe. Kanada jól halad a Ví-zi Logisztikai és Tengeri Szállítási Képesség tervével, amely egytöbbfunkciós hajó, részben stratégiai szállításra a hadsereg szá-mára. Németország nem annyira a stratégiai szállításra, mint in-kább egy rugalmas haditengerészet kialakítására összpontosít, újfregattokkal, U-2 hajókkal és támogató hajókkal.

Azon országok számára, amelyek az Európai Uniónak és aNATO-nak is tagjai, igen nagy ösztönzést ad katonai erôik tele-píthetôsége és mozgékonysága növelése szempontjából az Eu-rópai Unió Headline Goal-ja, amelynek értelmében 2003-ra lét-re kell hozni egy 60000 fôs gyorsreagálású válságkezelô erôt.Az erônek mozgékonynak, katonailag önfenntartónak és 60 napalatt telepíthetônek kell lennie egy távoli válság esetén. Miköz-ben a NATO felelôssége kiterjed a konfliktusok teljes skálájára,az EU-haderô valószínûleg béketámogató mûveltekre és válság-kezelô missziókra fog összpontosítani. A különbözô feladatokelképzelhetôvé teszik, hogy az EU kezdeményezés el fogja térí-teni az EU-tag szövetségeseket attól, hogy azokon a területekenfejlesszék katonai képességeiket, amelyek relevánsabbak egyegyértelmûen kollektív védelmi biztonsági mûveletben, ilyenpéldául a nagy pontosságú fegyverek használata és az ellenségestûz elfojtása. Azonban legyen szó háborúra vagy bármilyen,nem háborús mértékû konfliktusra adandó válaszról, a Szövet-ség EU-tagjai képesek akarnak lenni arra, hogy csapataikatgyorsan a válságkörzetbe telepítsék, és mobilizálják azokat,amint a hadszíntéren vannak. Franciaország és Németországszámára az elsô indíttatása arra, hogy nehéz szállító eszközöketlízingeljen a következô években, EU-elkötelezettségük kell,hogy legyen, amely nélkül a 2003-as határidôt nem lehet tartani.

Az EU-kezdeményezés hatását nehezebb megbecsülni akönnyebb, de továbbra is magas harcértékû szárazföldi erôkfejlesztése esetében. Az Európai Unió fókuszálása a kisebb in-tenzitású feladatokra felgyorsíthatja a kerekes páncélozott esz-közök beszerzését, amelyek nagyobb harctéri mozgékonysá-guknál fogva jobban megfelelnek egy béketámogató

mûveletben. Ám ugyan emiatt lelassíthatja az olyan rendsze-rek fejlesztését, mint ajJövôbeni harci rendszer.

Sok minden függ majd a védelmi költségvetésektôl és kü-lönösen attól az aránytól, amit eszközbeszerzésre fordítanak.Minden NATO-tagország védelmi költségvetése drámai mó-don csökkent az 1990-es években, ezt a trendet csak a közel-múltban sikerült megállítani. Kanada, az Egyesült Királyságés különösen az Egyesült Államok nettó növekedést könyveltel az utóbbi néhány évben a védelmi költségvetésben. Német-országé azonban tovább csökken, miközben Franciaországéalapvetôen állandó maradt. Tizenegy másik európai NATO-tag jelezte, hogy nettó növekedést tervez 2001-ben a védelmikiadásokban, de ez a növekedés kicsi lesz, és el fog telni némiidô, mielôtt konkrét képességekre lehet majd fordítani. Aminta hadseregek hivatásossá válnak, több pénzt lehet majd való-színûleg felszabadítani a védelmi beszerzéseknek. Azonbanez hosszú távú vállalkozás. Franciaország például arra a kö-vetkeztetésre jutott, hogy a hadsereg professzionalizálásasokkal többe kerül, mint ahogy azt eredetileg várta.

A NATO-erôk telepíthetôsége és mozgékonysága pragmati-kus vizsgálata vegyes képet eredményez. Néhány országban je-lentés elôrehaladást értek el a nemzeti erôk professzionalizálá-sa és átstrukturálása terén, mások esetében azonban azátalakulás jóval lassabb. Ez igaz a NATO haderôszerkezetéreis. A hadseregek könnyebbek és mozgékonyabbak lesznek, detovábbra is nagy hangsúly kerül a nehéz páncélozott hadvise-lésre való felkészülésre. Általában véve várhatóan az EU-kez-deményezés lökést ad a NATO-erôk telepíthetôsége és mozgé-konysága növelésének. Sôt, számos fontos projektrôl születettmár megegyezés. A tény azonban az, hogy a mai napig Kanadaés a NATO európai tagjai kevés eredményt értek el abban, hogyhadseregeiket olyan felszereléssel lássák el, amellyel azokatkönnyen el lehet mozdítani légi vagy tengeri úton. Némi idô elfog telni addig, amíg a védelmi költségvetésekben tervezett nö-vekedést le lehet fordítani konkrét képességekre. Ez még azEgyesült Államokat is – amelyet hátráltatnak a jelenlegi mûve-letek és készültség költségei – akadályozhatja a hadsereg átala-kítására irányuló erôfeszítéseiben. A forradalom, amely zajlik,még sok évig nem hozza el a beteljesülést. ■

KATONAI ÜGYEK


ANATO TUDOMÁNYOS PROGRAMJAA„Tudósok együt t , a ha ladásér t és a békéér t”

A NATO Tudományos Programja szövetséges és partnerországok tudósai közötti együttmûködési projekteket támogat. A program – mely nem fûzôdik védelmi kérdésekhez –

célja, hogy elôsegítse a különbözô tudósok közötti együttmûködést, tartós kapcsolatokat létrehozva közöttük ezzel is hozzájárulva a partnerországok tudományos

közösségeinek fenntartásához.

A részleteket lásd teljes egészükben a NATO honlapján:

http://www.nato.int/science

Védelmi kiadások a bruttó hazai össztermék százalékábanOrszág Átlag Átlag Átlag Átlag

1980 - 1984 1985 - 1989 1990 - 1994 1995 - 1999 1996 1997 1998 1999 2000e(0) (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9)

Folyó áron

Belgium 3.2 2.8 2.0 1.5 1.6 1.5 1.5 1.4 1.4Cseh Köztársaság // // // // // // // 2.2 2.3Dánia 2.4 2.0 1.9 1.7 1.7 1.7 1.6 1.6 1.5Franciaország 4.0 3.8 3.4 2.9 3.0 2.9 2.8 2.7 2.7Németország 3.3 3.0 2.1 1.6 1.6 1.6 1.5 1.5 1.5Görögország 5.3 5.1 4.4 4.6 4.5 4.6 4.8 4.8 4.9Magyarország // // // // // // // 1.6 1.7Olaszország 2.1 2.3 2.1 1.9 1.9 2.0 2.0 2.0 1.9Luxemburg 1.0 1.0 0.9 0.8 0.8 0.8 0.8 0.8 0.7Hollandia 3.0 2.8 2.3 1.8 1.9 1.8 1.7 1.8 1.6Norvégia 2.7 2.9 2.8 2.2 2.2 2.1 2.3 2.2 1.9Lengyelország // // // // // // // 2.0 2.0Portugália 2.9 2.7 2.6 2.3 2.4 2.4 2.2 2.2 2.2Spanyolország 2.3 2.1 1.6 1.4 1.4 1.4 1.3 1.3 1.3Turörökország 4.0 3.3 3.8 4.4 4.1 4.1 4.4 5.4 6.0Egyesült Királyság 5.2 4.5 3.8 2.8 3.0 2.7 2.7 2.5 2.4NATO - Európa 3.5 3.2 2.6 2.2 2.2 2.2 2.1 | 2.1 2.1

Kanada 2.0 2.1 1.9 1.4 1.4 1.2 1.3 1.3 1.2Egyesült Államok 5.6 6.0 4.7 3.3 3.5 3.3 3.1 3.0 3.0Észak Amerika 5.3 5.6 4.4 3.2 3.3 3.2 3.0 2.9 2.9

NATO - összes 4.5 4.5 3.5 2.7 2.8 2.7 2.6 | 2.6 2.5

A NATO-országok védelmi kiadásaiOrszág Pénzegység

(million) 1980 1985 1990 1995 1996 1997 1998 1999 2000e(0) (-) (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9)

Folyó áron és átváltási arányokkal

Belgium Bf 115754 144183 155205 131156 131334 131796 133007 136252 140256Cseh Köztársaság CZK // // // // // // // 41167 44022Dánia DKK 9117 13344 16399 17468 17896 18521 19079 19428 19349Franciaország FRF 110514 186715 231911 238432 237375 241103 236226 239488 243936Németország DEM 48518 58650 68376 58986 58671 57602 58327 59854 59617Görögország GRG 96975 321981 612344 1171377 1343276 1510684 1724621 1853189 1981984Magyarország HUF // // // // // // // 187672 218023Olaszország 1000 ITL 7643 17767 28007 31561 36170 38701 40763 43062 43002Luxemburg LUF 1534 2265 3233 4194 4380 4797 5197 5330 5468Hollandia NLG 10476 12901 13513 12864 13199 13345 13561 14534 14192Norvégia NOK 8242 15446 21251 22224 22813 23010 25087 25809 25675Lengyelország PLN // // // // // // // 12599 14065Portugália PTE 43440 111375 267299 403478 401165 418772 420654 452843 475178Spanyolország ESP 350423 674883 922808 1078751 1091432 1123046 1124054 1180075 1266429Törökország 1000 TRL 203 1235 13866 302864 611521 1183327 2289430 4167636 6998960Egyesült Királyság GBP 11593 18301 22287 21439 22330 21612 22477 22548 22823NATO - Európa USD 111981 92218 186189 184352 186821 172732 175184 | 179671 164559

Kanada CAD 5788 10332 13473 12457 11511 10831 11716 12360 11948Egyesült Államok USD 138191 258165 306170 278856 271417 276324 274278 280969 296373Észak Amerika USD 143141 265731 317717 287933 279860 284146 282176 289288 304441

NATO - összes USD 255122 357949 503906 472284 466681 456879 457360 | 468960 468999


Védelmi kiadások

STATISZTIKA

Belgium

Cseh Köztársaság

Dánia

Franciaország

Németország

Görögország

Magyarország

Olaszország

Luxemburg

Hollandia

Norvégia

Lengyelország

Portugália

Spanyolország

Törökország

Egyesült Királyság

NATO - Európa

Kanada

Egyesült Királyság

Észak Amerika

NATO - összes

A NATO évente egyszer kiadja a védelmikiadásokkal kapcsolatos számadatokat. Azösszes adat, amely eddig megjelent a NATOtükörben, már olvasható a NATO honlapjánis. A védelmi költségek NATO-beli és nem-zeti definíciói közötti különbségekre tekin-tettel az adatok eltérhetnek attól, amelyeket a

nemzeti hatóságok hoznak nyilvánosságra,vagy amelyeket a nemzeti költségvetésektartalmaznak. A Franciaországhoz kapcsoló-dó adatok csak jelzésértékûek, mert Francia-ország nem része az integrált katonai struktú-rának, és nem vesz részt a védelmitervezésben. Izland nem rendelkezik fegyve-

res erôkkel. A Cseh Köztársaságra, Magyar-országra és Lengyelországra vonatkozó ada-tok 1999-tôl vannak feltüntetve, amikor ezekaz országok csatlakoztak a Szövetséghez.

// nem alkalmazható| törés a folyamatok folytonosságábane becsült érték

A NATO-védelemhez kapcsolódó összes pénzügyi és gazdasági adat a következô Internetescímen található: www.nato.int/docu/pr/2000/p00-107e.htm

Egy fôre jutóvédelmi kiadások

(1995-ös áron és árfolyamon)

1995

2000

USD

KOSOVO - EGY ÉVVEL KÉSÔBB - Eredmények és kihívásokLord Robertson, a NATO fôtitkárának jelentése

NATO kézikönyv - 50. évfordulós kiadásÁtfogó útmutató a NATÓ céljairól és tevékenységérôl,

jelenlegi politikájáról és struktúráiról; az elsô 50 év kronoló-giája és a fontosabb politikai illetve jogi dokumentumok

gyûjteménye.

A biztonság kiterjesztése: A NATO és a partnerországok szerepeÁtfogó, illusztrációkkal teli kiadvány, mely leírja a NATO mûködését és a Szövetség tevékenységeinek fontosabb területein bekövetkezett változásokat

Gazdasági Kollokvium 1999Az 1999 szeptemberében a partnerországok gazdasági fejlôdésérôl és reformjairól rendezett kollokvium anyagai

NATO-témák A Szövetség képes áttekintése, a NATO fejlôdésének fontosabb mérföldköveivel és a NATO jelenlegi napirendjén lévô fontosabb témakörökkel. (csak elektronikus formátumban hozzáférhetô:http:/www.NATO.int/docu/topics/2000/home.htm)

Útmutató a Washingtoni CsúcstalálkozóhozA NATO 1999 áprilisi, washingtoni csúcstalálkozóján kiadott

összes hivatalos anyag és nyilatkozat gyûjteménye, amely ma-gába foglalja a Szövetség programjairól és tevékenységérôl

szóló háttérinformációkat

Az 50 éves NATOBemutatkozó anyag a Szövetség történetérôl, áttekintve a

NATO jelenlegi napirendjén lévô fontosabb témaköröket

NATO UpdateHetenként megjelenô információs anyag, mely röviden foglalkozik a

NATO tevékenységeivel és eseményeivel, áttekintve a Szövetség kez-deményezéseit. (csak elektronikus formátumban:

http:/www.NATO.int/docu/update/index.htm)

N O R T H A T L A N T I C T R E A T Y O R G A N I S A T I O N

HandbookNATO

50th ANNIVERSARY EDITION


HandbookNATO



HandbookNATO


VALAMENNYI KIADVÁNY HOZZÁFÉRHETÔ ANGOL ÉS FRANCIA NYELVEN, EGYESEK MÁS NYELVEKEN IS:

A nyomtatott példányokkal kapcsolatos érdeklôdéssel és megrendelésekkel forduljon a következô címhez:Office of Information and Press - Distribution UnitBld Leopold III - 1110 BRUSSELSTel: 00-32-2 707 5009Fax : 00-32-2 707 12 52E-mail : [email protected]

Jelen kiadványok elektronikus formában elérhetôk a NATO honlapján a www.nato.int címen

A honlap hivatalos nyilatkozatokat, sajtóközleményeket ésbeszédeket és közread, valamint más, a Szövetség struktú-rájával, politikájával és tevékenységével kapcsolatos infor-mációkat, valamint különféle on-line szolgáltatásokat kínál.

észak-atlanti szerzôdés szervezete

belgiumcseh köztársaság

dániaegyesült államokegyesült királyság

franciaországgörögországhollandia

izlandkanada

lengyelországluxemburg

magyarországnémetország

norvégiaolaszországportugália

spanyolországtörökország

Documents

NATO 2001 tavasz bel™vek · 2001 tavasz NATO review 3 szerkesztŽi zenet Az olvasŠi levelek alapj⁄n œgy tžnik,hogy a NATO T -kır œj k lseje helyes v⁄laszt⁄snak bizonyult