borsos baláZs

A MAGyAr NéPrAJzI ATLASz VIrTuáLIS 11. KÖTeTe:néprAjzI, földrAjzI és nyElVjárásI tAgolódásI

térképEk

A Magyar Néprajzi Atlasz 1987–1992 közt megjelent 9 kötetének digitális változata az utóbbi évtizedben elkészült. ennek struktúrájában lehetőség nyílik további digitalizált lapok beillesztésére, és új, virtuális kötetek össze-állítására. A virtuális 10. kötetet bemutató cikk (borsos, 2008, 194–195.) részletesen is kifejtette, hogy az atlasz továbbfejlesztése csupán két irány-ba lehetséges, mindkettő megkönnyíti azonban az atlasz eredeti céljának, a pontosabb kulturális tagolódási kép megalkotásának teljesítését. először is az atlasz kiegészíthető olyan, a demográfiára, vallási, nemzetiségi elosz-lásra, a mezőgazdaság egyes tényezőire vonatkozó adatokkal, amelyek az 1900–1910 környéki statisztikai, illetve kataszteri felmérésekből kiolvasha-tók. e lapok alkotják a 10. kötetet. A kiegészítő térképek másik típusát az eddigi néprajzi irodalom alapján lehet összeállítani, amelyek az atlaszban szereplő, illetve nem szereplő kulturális aspektusok (zene, tánc, építkezés stb.) alapján meghatározott területi tagolódás képét rajzolják fel. ezek el-készítése az adott aspektus jellegétől és a kutatás eddigi állásától függ. A nyolckötetes Magyar Néprajz rendszerét követve a magyar népi kultúrát 25 aspektus alapján jellemezhetjük, ám ezek közül csak alig néhány ese-tében tudott a néprajzkutatás a nagy területi egységek (Dunántúl, Alföld, Felföld, erdély) szintjénél részletesebb képet rajzolni. Mivel a kiegészítő tagolódás-térképek voltaképpen egy összesített, és minél több szempontot figyelembe vevő kulturális tagolódási kép felvázolását hivatottak elősegíte-ni, a legfontosabb kiegészítő térkép az összes többi vonatkoztatási térképe, vagyis az eddigi kutatási eredményeket összegző, azok által készíthető kul-turális tagolódási térkép, nagy, középméretű és kis területi egységek szint-jén. ezekhez csatlakoznak azok a térképek, amelyek nem kulturális szem-pontú tagolódást rajzolnak fel (természeti tájak, nyelvi dialektusok stb.), amely szempontok azonban a kulturális tagolódást erősen befolyásolhatják, és ezért figyelembe vételükkel sokkal pontosabb kép rajzolható. A kiegészí-tő kulturális és egyéb tagolódás-térképekből állítható össze a virtuális 11. kötet. Abból a célból, hogy a virtuális kötetek lapjai jobban elváljanak az eredeti atlasz lapjaitól, a jelenleg 100 lapot tartalmazó 10. kötet számozását 701-el, a 11. kötetét pedig 801-el kezdjük. A számítógépes háttérbázis révén mindkét kötet új és új szempontok figyelembevételével (és megfelelően ala-kított számozással) még bármikor tovább bővíthető. Jelen dolgozatban a 11. információs kötetből a magyar néprajzkutatás konszenzusa alapján készített kulturális tagolódási térképeket, valamint a földrajzi és nyelvjárási beosz-

265

tást bemutató lapokat, illetve mindezek elkészítésének elvi és módszertani kommentárját adjuk közre. Az egyes kulturális aspektusok vizsgálata alap-ján elvégezhető tagolást a dolgozat II. részében közöljük.

1. Néprajzi tagolódási térképek

Az eddigi kutatási eredményeket összegző, azok által rajzolható tagolódási térkép nagy, középméretű és kis területi egységek szintjén mutatja be a nép-rajzi tájakat. ezek a lapok a legutóbbi összefoglaló jellegű mű, Kósa László munkája alapján, annak struktúrájában készültek.1 Az egyes nagytájak és közepes tájak határai még ma is vitatottak, itt igyekeztünk a leginkább elfo-gadott verziót megtalálni. így született meg összesen három részletezettségi szinten a 3 tagolódási térkép. Az 5 nagytáj és az összesen 90 kistáj esetében aránylag könnyű volt konszenzusra jutni (bár bizonnyal akadnak, akik több vagy kevesebb kistájat határoznának meg). A kistájak elnevezésében igye-keztünk az eddigi néprajzi vizsgálat elfogadott helyneveit használni. Azok a földrajzi tényezőkből eredeztetett nevek, amelyek a kulturálisan elkülö-níthető, de a kutatottság vagy elfogadott elnevezés hiánya miatt a néprajzi szakirodalomban nem nevesített kistájakra vonatkoznak, idézőjelben szere-pelnek (pl. „zsitvamente”). A középtájakat végül Kósa szempontrendszer-nek, a paraszti polgárosulás táji hatásainak figyelembevételével, és Kósa könyvének tagolására alapozva határoztuk meg: így 26 középtáj szerepel a térképen.

2. Földrajzi tagolódási térképek

A földrajzi tájszemlélet a genetikailag egymáshoz szorosan kapcsolódó ho-mológ ökológiai fáciesekből indul ki (pl. ártéri rét, erdős hegyhát), amelyek több, esetleg különböző típusából (a tájtípusokból) áll össze a regionális értelemben vett tájak rendszere. A Magyarországon előforduló ökológi-ai fáciesek 36 tipológiai csoportba, ezek 12 tájtípusba, amelyek végül 3 nagy tájtípusba sorolhatók. ez utóbbiakat alapvetően két, egymással ösz-szefüggő tényező alapján határozták meg: a tengerszint feletti magasság és domborzat, valamint az éghajlati öveken alapuló természetes növénytaka-ró. így definiálható a jelenlegi Magyarország 3 nagytáj-típusa: 1. az erdős sztyep növénytakarójú síkság, 2. a tölgy- és bükkerdők maradványaival fe-dett dombság, valamint 3. az erdővel borított alacsony- és középhegység. A földrajzi tájbeosztás szerint a síkság és a dombság közt a 200 m, a dombság és a hegység között a 350 m tengerszintfeletti magasságú szintvonal a határ,

1 Kósa Lászlónak külön is köszönöm, hogy időt és fáradtságot nem kímélve személyes ta-pasztalatait is rendelkezésemre bocsátotta, amikor napokon keresztül igyekeztünk a prob-lematikus települések kódolását elvégezni.

266

a hegységek alacsony és középmagas területeit pedig 600 m-es szintvonal választja el (pécsi – somoGyi – Jakucs, 1972, 5–9.). 1000 m fölött követke-zik a magas középhegység, majd 1500 m fölött a magashegység, ez utóbbi azonban csak a mai ország területén kívül fordul elő.

A mai Magyarországra vonatkoztatva több előtanulmány (például pécsi – somoGyi, 1967; marosi, 1980, 1981) után készült el a regionális tagoló-dás felmérése és katasztere, amely 6 nagytájat, 33 középtájat és 230 kis-tájat határozott meg (marosi – somoGyi, 1991, 18.). Mivel ez a rendszer meglehetősen mechanikusan osztja föl az ország területét, és a nagy táj-kép-meghatározó elemek (pl. folyóvizek) helyett inkább a csak részletesebb vizsgálat által kideríthető földtani-kőzettani szempontokat helyezi előtérbe, nemcsak a társadalomtudományok, hanem az emberföldrajzi szempontokat is figyelembe vevő természetföldrajzi szemlélet oldaláról is kritika érte.2 Bár a tájak rendszerezése nem tekinthető véglegesnek (HaJDú-moHaros, 1996, 250.), s akármennyire vitatott bizonyos határok futása, a földrajzi táji tagolódás rendszerét ki lehetett terjeszteni a mai Magyarországon kívülre, tehát a Kárpát-medence egészére, a Kárpátokra, illetve a Kárpátokon túlra is. ezzel a földrajz ráadásul csak visszatért a korábbi egységes vizsgálathoz, hiszen, amíg politikai okokból ennek föladására rá nem kényszerült, a ter-mészeti tagolást követte.

Az első, a teljes akkori Magyarország (nála Magyar Birodalom) terüle-tére kiterjedő leírást Hunfalvy János (1863–64) adta, s ugyancsak az első világháború előtti Magyar- és Horvátországra kitekintve alkotta meg tájta-golási rendszerét prinz Gyula (1926, 1937), és vele néhol vitatkozva ká-dár László (1941) is. ugyancsak a történelmi Magyarországra kitekintve és földrajzi alapon határozta meg a tájegységeket a helytörténeti munkák beso-rolása céljából a Szociográfiai Intézetben Gróf Imre és niklai Péter (1941) is. Az utolsó, még a teljes Kárpát-medencét figyelembe vevő beosztást Bulla Béla és mendöl Tibor (1947/1999) művében találjuk, majd egészen „1997-ig (HaJDú-moHaros – HEvEsi, 1997) a magyar tájtagolás művelői nem léphettek, vagy nem mertek túllépni a >trianoni< határokon.” (HEvEsi, 2003, 253.). Számunkra a teljes magyar nyelvterület figyelembe vétele mi-att szükségszerű, hogy a földrajzi tagolást bemutató kiegészítő térképlapo-kon (804–805) Hajdú-moharos József és Hevesi Attila (2002) rendszerét kövessük,3 még akkor is, ha azt nem tekinthetjük a tájföldrajz művelői által mindenben elfogadott tagolásnak, munkájuk ugyanis meglehetősen vissz-hangtalan maradt (HEvEsi, 2003, 254.). Hajdú-Moharos és Hevesi a magyar 2 Valóban nehéz elfogadni, hogy pl. a Dunántúli- és észak-magyarországi középhegység határát a Kétbükkfa-nyeregben húzzuk meg a Duna vonala helyett, csak mert ott húzódik a vulkanikus (Visegrádi-hegység), illetve üledékes kőzetek (Pilis) határa. (Lásd erről HEvEsi, 2000, 303–304.)3 HaJDú-moHaros – HEvEsi, 2002 ugyanannak a műnek (HaJDú-moHaros – HEvEsi, 1997) új kiadása, amely – a könyv egészére vonatkoztatva – a kolofonban „javított” jelzővel szerepel. A jóval részletesebb térképek miatt a gyakorlatban HaJDú-moHaros, 2000 kézi-könyvét használtuk.

267

tájbeosztáson kívül a szomszéd népek tájtagolását is felhasználta, a földraj-zi mellett a történeti-néprajzi szempontra is igyekeztek tekintettel lenni, és bár emiatt rendszerük kevésbé mechanikus, a földrajzi és néprajzi beosztás kölcsönös egymásra hatására tekintettel kell lenni (vö. HaJDú-moHaros, 1996, 255–256.). A részletes vizsgálatban ugyanakkor figyelembe vesszük a Kárpát-medence földrajzi tagolásának korábbi változatát (bulla – mEnDöl, 1947/1999), valamint a „hivatalos”, csak a mai Magyarországra vonatkozó legújabb felosztást (papp-váry, 1999) is. A földrajzi tájak elnevezését ille-tően Hajdú-Moharos és Hevesi egyfajta Kárpát-medence központú szemlé-letet igyekeztek követni, amely a földrajzi viszonyokat veszi inkább figye-lembe a politikai határok helyett.4 Szempontrendszerük a kulturális régiók elnevezésében is segítségünkre lehet –, hiszen az 1900 környéki kulturális tagolódás képét igyekszünk fölvázolni – bár elsődlegesen a földrajzi tájha-tárok és a kulturális határok egybevetése a feladatunk.

A földrajzi tájszemlélet nagytájakat (10.000 km2, több megyényi nagy-ságrend), középtájakat (1000 km2, megyényi terület) és kistájakat (néhány 100 km2, járásnyi nagyságrend) különít el (HaJDú-moHaros – HEvEsi, 2002, 294.). Az MNA 702–704. térképeiről leolvasható, hogy csak a történelmi Magyarország területén 250–260 járáshoz tartoznak a kutatópontok, ilyen részletezettség tehát a földrajzi tájak esetében már nem megfelelő, hiszen éppen a 4–6 gyűjtőpont által képviselt kulturális kisrégiókkal való összeha-sonlíthatóság szempontja tűnik el így. A 11. kötetben szereplő két földrajzi tájtérképből tehát az első (804. lap) a nagytájakat, a második (805. lap) a középtájakat ábrázolja. A nagytáji térkép jelkulcsában az eredeti földrajzi térképekkel való könnyebb összevethetőség érdekében megtartottuk a föld-rajzi nagytájak számozását és mind a 17-et szerepeltettük is, noha közülük 5-be (Duna–Morva-medence, Dráva-Szávavidék, Déli-Kárpátok, Bánsági-hegyvidék, Moldvai-hátság) nem tartozik egyetlen gyűjtőpont sem. A kö-zéptájakat illetően viszont már csak azokat szerepeltettük, ahova gyűjtő-

4 HaJDú-moHaros – HEvEsi, 2002, 294–295. emiatt a mai Magyarország határain belül a „hivatalos” és a szerzőpár által adott nevek (és elhatárolások) sokszor nem egyeznek meg, ami a hivatkozást nem könnyíti meg. Például a Kisalföld és peremvidékei nagytáj Hevesi és Hajdú-Moharos térképén kiterjed a Vas–Soproni-síkságra is, amely a „hivatalos” ne-vezéktan szerint a Nyugat-Magyarországi peremvidék része. ez utóbbi a szerzőpárosnál Nyugat-Dunántúl, és kisebb területű. A Dél-Dunántúl elhatárolása ugyan hasonló, de neve „hivatalosan” Dunántúli-dombság. ugyanez a helyzet a Bakonyerdő/Dunántúli-közép-hegység esetében is. A legnagyobb különbség a „hivatalosan” észak-magyarországi kö-zéphegység (és nem északi-középhegység, ahogy még a földrajzi atlaszokban is szerepel) esetében van, itt ugyanis Hajdú-Moharos és Hevesi is vitatkozik. ez utóbbinál elhatárolá-sa és nagytájként való felvétele – bizonyos különbségekkel – a „hivatalost” követi, csak a neve más (Mátraerdő), míg Hajdú-Moharos Településtára térképein nagytájként nincs megkülönböztetve, hanem az északnyugati-Kárpátok része. Belső tagolásában is akadnak különbségek, ami Hevesinél Putnoki-dombság és Cserehát, az Hajdú-Moharosnál össze-vonva Sajó-Hernád medence (vö. HEvEsi, 2003, 264–265.). Hevesi ebben a munkájában Nyugat- és Dél-Dunántúlt összevonja és másképp tagolja (HEvEsi, 2003, 260.). Az egysé-ges kép érdekében mi a nevezéktanban végig Hajdú-Moharost követtük.

268

pont beosztható: az így kapott 77 középtáj a 90 kulturális kistájjal (803. lap), illetve a kisrégiók szintjén a 61, illetve 90 klaszterrel nagyságrendileg összevethető.

Bulla és Mendöl, illetve Hajdú-Moharos és Hevesi nagytáji tagolásában alapvető különbség, hogy míg az előbbi szerzők a Kárpát-medencét (való-jában a történelmi Magyarországot) lényegében 6, addig az utóbbiak (ha a Moldva nélküli magyar nyelvterületre koncentrálunk) 10 egységre bontják. e két felosztás hasonlít abban, hogy a Nagyalföld, a Kisalföld, valamint az északnyugati- és északkeleti-Kárpátok mindkettőnél egy-egy egység, ám ma a Dunántúlt három (Dél-, Nyugat-Dunántúl és Bakonyerdő) és erdélyt szintén három (Biharerdő, erdélyi-medence, Keleti-Kárpátok) részre bont-ják, és ezek mindegyikét egyforma nagyságrendű egységnek tartják.5 Ha ez utóbbiakat összefogjuk egy-egy nagytájba, a két felosztás csak a határvo-nalak meghúzásában különbözik: míg Bulla és Mendöl tájhatároló elemnek tekinti a Kárpát-medence legnagyobb folyóját, a Dunát (mind a Dunántúl és az Alföld, mind a Dunántúl és az északnyugati-Kárpátok között), addig a mai kutatás – elsősorban a tengerszint feletti magassághoz és a geológi-ai szerkezetekhez igazodva – nem. ezért az utóbbinál az Alföld átnyúlik Tolna és Fejér megyébe, s a kutatópontok közül a Duna jobb partján levő Pilismarót, illetve a Szentendrei-szigeti Kisoroszi az északkeleti-Kárpátok nagytáj területére esik. Mivel a néprajzkutatás (a Dunakanyartól a Sárközig mindenképpen) szintén a Dunát tekinti kulturális határnak, és mivel csak öt nagy kulturális régiót állapít meg, a kulturális tagolódási kép tehát Bulla és Mendöl földrajzi tájfelosztásához jobban közelít. A nagytájak határainak összevetése a kulturális régiókéval és a középtájak szerkezetének vizsgálata azonban kimutat mindkét földrajzi felosztástól való alapvető eltéréseket is.

3. Nyelvjárási térképek

Az MNA virtuális 11. kötetében a nyelvjárási térképeknek kitüntetett helyük van. egyrészt az MNA eredeti térképlapjai közül a tárgyak, jelenségek nevé-re 154 térkép kérdez rá, és a rokonszólítással, állatirányító szavakkal további 26 foglalkozik, tehát e 180 lap nyelvi térképnek is tekinthető. Másrészt a néprajzi tagolódás-vizsgálatokat mindig is erősen befolyásolta a nyelvjárás-kutatás. ennek nyilvánvaló jele, hogy a regionális különbségtétel első fölve-tése a 16. században éppen a nyelvjárásokra vonatkozott (kósa, 1998, 11.).

5 erdély negyedik nagytájába (Déli-Kárpátok) gyűjtőpont nem esik. Bulla és Mendöl egyébként a Kocsis Károly által szerkesztett térkép szerint (137–138. p.) erdély három fő táját maguk is hangsúlyosan megkülönböztették, míg a Kárpát-medence nyugati felét tekintve a történelmi Magyarország figyelembevétele érdekében a Dunántúl mellett a Drá-va-Száva közét és a Tengermelléket különítették el. Újabban Hevesi Attila is a Dunántúlt nagyobb egységbe fogja (HEvEsi, 2003, 261.).

269

A mai magyar dialektológia a nyelvjárási jelenségeket három szintben csoportosítja: a helyi nyelvjárás (a beszélőközösség, az egymással közvetlen kapcsolatban állók alkotta primer kiscsoportok nyelve), a több helyi nyelv-járás alkotta nyelvjáráscsoport (tájszólás, vagy részleg), illetve a nyelvjárási régió, amely „nyelvjáráscsoportok azon együttese, amelyet meghatározott, nem nagy számú nyelvjárási jelenség közös, csak az adott nyelvjáráscso-portokra jellemző együttes előfordulása tesz elkülöníthetővé.” (kiss, 2001, 74–75.). A nyelvjárási régiókat Horger Antal (1934) és kálmán Béla (1966) munkássága után imre Samu (1971) foglalta rendszerbe: összesen 35 tí-pust (ez nagyjából fedi a ma használatos nyelvjáráscsoport terminust) és 2 átmeneti régiót állapított meg (JuHásZ, 2001, 264–265.). Munkája már támaszkodhatott a magyar dialektológia hatalmas vállalkozására, a hatköte-tes A magyar nyelvjárások atlaszára (DEmE – imrE, 1968–77.). Mivel azon-ban az atlasz anyaggyűjtése idején politikai okok miatt a romániai magyar nyelvterület feltáratlan maradt (onnan csak 22 kutatópont szerepelt), e vi-dék pontosabb vizsgálatának feladata A romániai magyar nyelvjárások atla-szára (muráDin –JuHásZ, 1995–2006) maradt: a nyelvjárási régiókon belül a finomabb csoportosítás az újabb kutatások fényében tehát még változhat (JuHásZ, 2001, 266.).

A nyelvatlaszokban megjelentetett gyűjtések alapvetően az 1950–60-as évek állapotát rögzítik, s a dialektológiai tagolás is ezen alapul. Kérdés, mennyiben vetíthető vissza ez a kép az 1900 körüli időkre. Ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvészet az utóbbi 50 év változásait illetően az átmeneti zónák szélesedésével számol (JuHásZ, 2001, 266.), s ha feltételezzük, hogy ez a folyamat a 20. század első felében is zajlott, a mai dialektológiai ku-tatás által megrajzolt kép, amelyet az MNA virtuális 11. kötetében haszná-lunk, szűkebb átmeneti zónákkal ugyan, de a 19–20. század fordulójának állapotát is bemutathatja.

A nyelvészeti osztályozás is elsősorban jelenségcsoportok együttes elő-fordulásával igyekszik határt húzni, mert a jelenséghatárok ritkán élesek. A régiók definiálása során elsősorban a hangtanra és az alaktanra alapoznak, a szókincs – noha a nyelvjárások leginkább szókészletükben térnek el egy-mástól – nem játszik szerepet, mert a szókészlet a többi nyelvi részleghez képest kevésbé strukturált, sok egyedi tulajdonságot hordoz és nagyon vál-tozatos (kiss, 2001, 73.).

Az MNA 11. kötetében szereplő két nyelvjárási térkép a Kiss Jenő ál-tal szerkesztett Magyar dialektológia tankönyv Juhász Dezső készítette 5. mellékletén alapul. Mivel e térkép aránylag széles átmeneti zónákat is mu-tat, a pontos kódolás érdekében a nagyobb egységek szintjén bemutatott 10 régiót további – az átmeneti zónákat nevesítő – tulajdonságtípusokkal egészítettük ki. A 806. térkép így összesen 23 tulajdonságtípust ábrázol: a régiókon kívül 11 átmeneti zónát, valamint a telepes falvak és nyelvszigetek

270

be nem osztható csoportját.6 A 807. térképen az átmeneti zónák továbbra is szerepelnek, ugyanígy a bácskai-bánsági telepes falvak. A nyelvszigeteket azonban nevesítettük (10 db lett; baloGH, 2001, 322.), és kódoltuk a 10 régió összesen 43 nyelvjárási csoportját. így összesen 65 tulajdonságtípust (válto-zóértéket) határoztunk meg, amely nagyságrendet illetően az eddigi kutatás által meghatározott kulturális kistájakkal csak feltételesen vethető össze, ám a számítógép meghatározta nagyobb kisrégiókkal (51, illetve 61 klaszter) már igen.7 További lehetőséget kínál a nyelvi és egyéb kulturális jelensé-geken alapuló területi tagolódás összevetésre az MNA nyelvi jelenségekkel foglalkozó 180 lapjának klaszterezése. ezek alapvetően ugyanis éppen az egyes jelenségek elnevezésére kérdeznek rá, vagyis a szókincsre, amelyet a nyelvi régiók meghatározása során nem használtak fel. A klaszterezés és eredményének ismertetése azonban e cikk kereteit már meghaladja.

IrodAloM

baloGH Lajos 2001 A magyar nyelvjárások területi egységei. A nyelvjárásszigetek.

In: kiss Jenő (szerk.): magyar dialektológia. 316–324. Budapest, Osiris Kiadó.

borsos Balázs 2003 A magyar nyelvterület kulturális régióinak számítógépes meghatá-

rozása a Magyar Néprajzi Atlasz térképei alapján. előzetes ered-mények. In: varGyas Gábor (szerk.): Népi Kultúra – Népi Társa-dalom XXI, 31–60. Budapest, Akadémiai Kiadó

2008 A Magyar Néprajzi Atlasz virtuális 10. kötete. In: varGyas Gábor – bErta Péter (szerk.): Ethno-lore, XXV, 194–229. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete

bulla Béla – mEnDöl Tibor 1999(1947) A Kárpát-medence földrajza. Budapest, Lucidus Kiadó,

(első kiadás: 1947)DEmE László – imrE Samu (szerk.)

1968–77 A magyar nyelvjárások atlasza. I–VI. Budapest, Akadémiai Ki-adó.

Gróf Imre – niklai Péter 1941 magyarország tájegységei. Szociográfiai értekezések Tára 2. Bu-

dapest, Magyar Szociográfiai Intézet.

6 A MNA gyűjtőpontjainak jelentős része nem egyezik meg az MNyA kutatópontjaival, ezért a kódolást Juhász Dezsővel közösen végeztük, akinek önzetlen segítségét itt is külön meg szeretném köszönni.7 borsos, 2003, 54–57.

271

HaJDú-moHaros József – HEvEsi Attila 2002 (1997) A kárpát-pannon térség tájtagolódása. In: karátson Dávid

(szerk.): Magyarország földje. Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére (Pannon enciklopédia VI. kötet 1997, 2. jav. kiadása). 294–306. Budapest, Magyar Könyvklub. (első kiadás: Budapest, Kertek, 2000, 274–284.)

HaJDú-moHaros József 1996 Természeti és történeti tájbeosztások. In: frisnyák Sándor (szerk.):

A Kárpát-medence történeti földrajza. 249–257. Nyíregyháza, MTA – Bessenyei György Tanárképző Főiskola.

2000 magyar településtár. Budapest, Kárpát-Pannon.HEvEsi Attila

2000 Gondolatok Somogyi Sándor „Az észak-magyarországi közép-hegység és tájfelosztása“ c. tanulmányával kapcsolatban. Földraj-zi Értesítő, 49, 303–310.

2003 A Kárpát-medence és a Kárpátok természetföldrajzi tájtagolásáról. Földrajzi Értesítő, 52, 3–4, 253–267.

HorGEr Antal 1934 A magyar nyelvjárások. Budapest, Kókai Lajos.

Hunfalvy János 1863–1864 A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása I–II.

Pest.imrE Samu

1971 A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, Akadémiai Ki-adó.

JuHásZ Dezső 2001 A magyar nyelvjárások területi egységei. A nyelvjárási régiók.

In: kiss Jenő (szerk.): magyar dialektológia. 262–316. Budapest, Osiris Kiadó. Térkép: 5. melléklet.

káDár László 1941 A magyar nép tájszemlélete és magyarország tájnevei. Budapest,

Országos Táj- és Népkutató Intézet.kálmán Béla

1966 nyelvjárásaink. Budapest, Tankönyvkiadó.kiss Jenő

2001 A nyelvjárások osztályozása. In: kiss Jenő (szerk.): magyar dia-lektológia. 72–81. Budapest, Osiris Kiadó.

kósa László 1998 paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása magyaror-

szágon (1880–1920). Budapest, Planétás Kiadó.marosi Sándor – somoGyi Sándor

1990 Magyarország kistájainak katasztere I–II. Budapest, MTA Föld-rajztudományi Kutatóintézet.

272

marosi Sándor 1980 tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológia. Budapest, MTA

Földrajztudományi Kutatóintézet.1981 Táj és környezet. Földrajzi Értesítő, 30, 59–72.

muráDin László (gyűjt.) – JuHásZ Dezső (szerk.) 1995–2006 A romániai magyar nyelvjárások atlasza I–X. Budapest, Ma-

gyar Nyelvtudományi Társaság.papp-váry árpád (főszerk.)

1999 Magyarország atlasza. Budapest, Cartographia Tankönyvkiadó Kft.

pécsi Márton – somoGyi Sándor – Jakucs Pál 1972 Magyarország tájtípusai. Földrajzi Értesítő, 21, 5–11.

pécsi Márton – somoGyi Sándor 1967 Magyarország természeti földrajzi tájai és geomorfológiai körze-

tei. Földrajzi közlemények, 16, 285–302.prinZ Gyula

1926 Magyarország földrajza. Pécs.prinZ Gyula

1937 Magyarország tájrajza. In: Magyar földrajz. Magyar föld – magyar faj I. 1–341. Budapest, Királyi Magyar egyetemi Nyomda.

273

baláZs borsos

THe VIrTuAL 11th VoluME of thE AtlAs of hungArIAn FOLK CuLTure: MAPS ABOuT THe eTHNOGrAPHICAL,

gEogrAphIcAl And lInguIstIcAl dIstrIButIon

In the first years of the 21st century the digital version of the Atlas of Hungarian Folk Culture was completed, presenting 634 sheets of the former nine volumes. As the basic structure (map, collecting points) is also available in the digital version, technically it is not only possible, but also fairly easy to add new (virtual) sheets to the atlas. The Atlas can be supplemented with maps that are created on the basis of data gained from the demographic and agricultural surveys carried out in the period between 1900–1910. In this way, the virtual 10th volume of the atlas contains supplementary ‘sheets’ about important segments of the culture of the settlements concerned, and these additional sheets may also promote a more accurate analysis of spatial distribution. The virtual 11th volume may comprise another type of supplementary maps displaying the regional distribution of the territory inhabited by Hungarians according to cultural as well as non-cultural aspects. Out of these possibilities, this article presents three maps about the regional distribution of Hungarian folk culture consensually identified by Hungarian ethnography, and describes the theoretical and methodological background of the dialectical and geographical distribution of the area. The article is supplied with two times two maps showing the geographical and dialectical distribution at two different levels.

274

Alfö

ld é

s per

emvi

déke

iD

unán

túl,

Kis

alfö

ld, S

zlav

ónia

Felfö

lder

dély

Mol

dva

Füg

gel

ék

801.

kul

turá

lis n

agyt

ájak

275

802.

kul

turá

lis k

özép

tája

k

276

1.01

. Nag

ytáj

i köz

pont

: Deb

rece

n, S

zege

d és

von

zásk

örze

te1.

02. J

ászs

ág é

s Tis

zam

ellé

k1.

03. K

isku

nság

, Hár

om v

áros

és k

örny

ezet

ük1.

04. N

agyk

unsá

g és

Haj

dúsá

g1.

05. D

él-T

iszá

ntúl

1.06

. Bác

ska

és B

ánsá

g1.

07. N

yírs

ég é

s kör

nyez

ete

1.08

. Alfö

ld e

rdél

lyel

hat

áros

terü

lete

1.09

. Alfö

ld é

szak

i per

emvi

déke

1.10

. Dun

amel

lék

2.1.

Kis

alfö

ld é

s Nyu

gat-M

agya

rors

zág

2.2.

Dél

-Dun

ántú

l2.

3. K

elet

-Dun

ántú

l és B

akon

y2.

4. S

zlav

ónia

és S

zeré

msé

g3.

1. N

yuga

t- és

Köz

ép-F

elfö

ld3.

2. K

elet

-Fel

föld

4.1.

Tor

da, A

rany

ossz

ék, T

oroc

kó4.

2. K

alot

asze

g4.

3. B

arca

ság

és A

lsó-

Hár

omsz

ék4.

4. S

zéke

lyfö

ld (C

sík,

Gye

rgyó

, Kás

zon,

Fel

ső-H

árom

szék

, udv

arhe

lysz

ék, H

omor

ódm

ente

, Mar

ossz

ék, F

első

-Mar

os m

ente

)4.

5. K

ükül

lők-

men

te, N

agye

nyed

–Gyu

lafe

hérv

ár v

idék

e, d

él-e

rdél

yi sz

órvá

nyok

4.6.

Mez

őség

, ész

ak-e

rdél

yi sz

órvá

nyok

4.7.

Gyi

mes

4.8.

Buk

ovin

a5.

0. M

oldv

a

277

803.

kul

turá

lis k

istá

jak

1.01

.1. N

agyt

áji k

özpo

nt: S

zege

d és

von

zásk

örze

te1.

01.2

. Nag

ytáj

i köz

pont

: Deb

rece

n1.

02.1

. Jás

zság

1.02

.2. T

isza

mel

lék

1.03

.1. K

isku

nság

1.03

.2. H

árom

vár

os é

s von

zásk

örze

tük

1.04

.1. N

agyk

unsá

g1.

04.2

. Haj

dúsá

g1.

05.0

. Dél

-Tis

zánt

úl

1.06

.1. B

ácsk

a1.

06.2

. Bán

ság

1.07

.1. B

odro

gköz

1.07

.2. r

étkö

z1.

07.3

. „K

árpá

talja

” (B

ereg

, ugo

csa

és u

ng)

1.07

.4. N

yírs

ég1.

07.5

. Sza

mos

köz (

ecse

di-lá

p, S

zam

oshá

t, Fe

lső-T

isza v

idék

)1.

07.6

. érm

ellé

k1.

07.7

. Kör

öskö

z (N

agys

árré

t, K

issá

rrét

, Bih

ar)

278

1.08

.1. (

Feke

te-)

Kör

ös v

ölgy

e1.

08.2

. Szi

lágy

ság

1.08

.3. A

vas

1.08

.4. Ö

t vár

os1.

09.1

. „B

udap

est k

örny

éke”

1.09

.2. T

ápió

men

te1.

09.3

. „M

átra

és B

ükk

előt

ere”

1.09

.4. H

erná

d vö

lgye

1.09

.5. „

Bor

sodi

Tis

za-m

ente

”1.

10.1

. „D

unam

ellé

k és

zaki

rész

e”1.

10.2

. Sár

köz

(és K

aloc

sa k

örny

éke)

2.1.

01. z

obor

vidé

k2.

1.02

. „zs

itvam

ente

”2.

1.03

. Mát

yusf

öld

2.1.

04. C

salló

köz

2.1.

05. S

zige

tköz

2.1.

06. H

ansá

g2.

1.07

. ráb

aköz

2.1.

08. „

Bako

ny e

lőte

re” (

Soko

róal

ja, g

yőri

pusz

ták)

2.1.

09. k

emen

eshá

t, ke

men

esal

ja2.

1.10

. „Rá

bánt

úl”

2.1.

11. Ő

rség

2.2.

01. H

etés

és

lend

vavi

dék

2.2.

02. g

öcse

j és „

észa

k-Za

la”

2.2.

03. „

Dél

-Zal

a”2.

2.04

. Bel

ső-S

omog

y2.

2.05

. kül

ső-S

omog

y2.

2.06

. Zse

lic2.

2.07

. Orm

ánsá

g2.

2.08

. Drá

vasz

ög2.

2.09

. „kö

zép-

Bara

nya”

(Szi

getv

idék

, ger

esdh

át, M

ecse

kalja

)2.

2.10

. Heg

yhát

(Tol

nai é

s Ba

rany

ai)

2.2.

11. V

ölgy

ség

2.3.

1. B

alat

onfe

lvid

ék2.

3.2.

Bak

ony

2.3.

3. B

akon

yalja

2.3.

4. „D

unaz

ug”

2.3.

5. „V

érte

salja

”

2.3.

6. M

ezőf

öld

2.4.

0. S

zlav

ónia

és S

zeré

msé

g3.

1.1.

„G

aram

men

te”

3.1.

2. „

Ipol

ymen

te”

3.1.

3. „

Cse

rhát

vid

éke”

3.1.

4. „

Mát

ra v

idék

e”3.

1.5.

„B

ükk

vidé

ke”

3.2.

1. G

ömör

3.2.

2. „

Cse

rehá

t vid

éke”

3.2.

3. z

empl

éni H

egya

lja4.

1.0.

Tor

da, A

rany

ossz

ék, T

oroc

kó4.

2.0.

Kal

otas

zeg

4.3.

1. B

arca

ság

és H

étfa

lu4.

3.2.

Als

ó-H

árom

szék

4.4.

1. G

yerg

yó4.

4.2.

Csí

k4.

4.3.

Fel

ső-H

árom

szék

és K

ászo

n4.

4.4.

Hom

oród

men

te4.

4.5.

erd

ővid

ék4.

4.6.

udv

arhe

lysz

ék4.

4.7.

Sóv

idék

4.4.

6. M

aros

szék

4.4.

7. „

Fels

ő-M

aros

men

te”

4.5.

1. K

ükül

lőm

ente

4.5.

2. „

Nag

yeny

ed–G

yula

fehé

rvár

kör

nyék

e”4.

5.3.

Dév

ai c

sáng

ók4.

5.4.

Dél

-erd

élyi

szór

vány

ok4.

6.1.

Mez

őség

4.6.

2. é

szak

-erd

élyi

szór

vány

ok4.

7.0.

Gyi

mes

4.8.

0. B

ukov

ina

5.0.

1. S

zéke

lyes

csá

ngók

5.0.

2. é

szak

i csá

ngók

5.0.

3. D

éli c

sáng

ók

279

804.

Ter

més

zeti

nagy

tája

k

280

1. N

agya

lföld

2. K

isal

föld

és p

erem

vidé

ke (G

yőri-

med

ence

)3.

Dun

a-M

orva

-med

ence

4. N

yuga

t-Dun

ántú

lS.

Dél

-Dun

ántú

l6.

Drá

va-S

záva

vidé

k7.

Bak

onye

rdő

(Dun

ántú

li-kö

zéph

egys

ég)

8. é

szak

nyug

ati-K

árpá

tok

(ész

ak-m

agya

rors

zági

-köz

éphe

gysé

g)9.

ész

akke

leti-

Kár

páto

k10

. Bih

arer

dő (e

rdél

yi-k

özép

hegy

ség)

11. e

rdél

yi-m

eden

ce12

. Kel

eti-K

árpá

tok

13. D

éli-K

árpá

tok

14. B

ánsá

gi-h

egyv

idék

15. S

zubk

árpá

tok

16. M

oldv

ai-h

átsá

g17

. rom

án-a

lföld

281

1.1.

Alfö

ldi D

unam

ente

(Dun

amen

ti-sí

kság

)1.

2. H

omok

háts

ág (D

una-

Tisz

a kö

zi h

átsá

g)1.

3. B

ácsk

ai sí

kvid

ék1.

4. M

ezőf

öld

1.5.

Als

ó-D

ráva

-sík

ság

(Drá

vam

enti-

síks

ág)

1.6.

Val

kó-s

ík1.

7. A

lsó-

Száv

a-sí

kság

1.8.

Fel

ső-T

isza

-sík

ság

805.

Ter

més

zeti

közé

ptáj

ak

282

1.9.

Köz

ép-T

isza

-sík

ság

(Köz

ép-T

isza

vidé

k)1.

10. A

lsó-

Tisz

a-sí

kság

(Als

ó-Ti

szav

idék

)1.

11. é

szak

-alfö

ldi-h

orda

lékl

ejtő

(ész

ak-A

lföld

)1.

12. N

yírs

ég1.

13. H

ajdú

ság

1.14

. érm

ellé

k1.

15. K

örös

ök sí

kság

a (K

örös

vidé

k)1.

16. M

aros

-hor

dalé

kkúp

1.17

. Tem

es sí

kság

a1.

18. D

elib

lát

2.1.

Csa

llókö

z2.

2. S

zige

tköz

2.4.

Fer

tő-H

ansá

g-m

eden

ce2.

5. r

ábán

túli-

kavi

csta

karó

(Vas

-Sop

roni

-völ

gysé

g)2.

6. r

ábak

öz2.

7. M

arca

l-med

ence

2.8.

Győ

r-esz

terg

omi-s

íksá

g2.

9. M

átyu

sföl

d2.

10. N

yitra

-Bar

si-h

alom

vidé

k2.

11. H

onti-

med

ence

4.1.

Sop

ron-

Kős

zegi

-heg

yvid

ék4.

2. r

ábán

inne

ni-k

avic

stak

aró

4.3.

zal

ai-d

ombv

idék

4.4.

Mur

a-r

ába-

dom

bvid

ék4.

6. D

ráva

-Mur

a-do

mbv

idék

5.1.

Bal

aton

-med

ence

5.2.

Kül

ső-S

omog

y5.

3. B

első

-Som

ogy

5.4.

Mec

sek-

vidé

ke5.

5. L

égrá

d-B

arcs

i-Drá

va-v

ölgy

7.1.

Bak

onyv

idék

7.3.

Vér

tes é

s vid

éke

7.5.

Dun

azug

-heg

yvid

ék8.

1. B

örzs

önyv

idék

8.2.

Cse

rhát

vidé

k

8.4.

Mát

ravi

dék

8.5.

Med

vesv

idék

8.6.

Vaj

davá

r-dom

bvid

ék8.

7. B

ükkv

idék

8.8.

epe

rjes-

Toka

ji-he

gyvi

dék

8.9.

Nóg

rádi

-med

ence

8.10

. Saj

ó-H

erná

d-m

eden

ce8.

13. G

ömör

-Tor

nai-k

arsz

tvid

ék8.

15. e

lő-F

átra

9.1.

Vih

orlá

t-Gut

in-h

egyv

idék

9.3.

Már

amar

osi-m

eden

ce10

.1. M

aros

men

ti-he

gyvi

dék

10.4

. Kör

ösvi

déki

-dom

bság

10.5

. Szi

lágy

sági

-dom

vidé

k11

.1. D

éli-S

zam

os-h

átsá

g11

.2. é

szak

i-Sza

mos

-hát

ság

11.3

. erd

élyi

-Mez

őség

11.4

. Kük

üllő

k do

mbs

ága

11.5

. Bes

zter

ce-r

égen

i-dom

bvid

ék11

.6. S

zová

ta-u

dvar

hely

i-dom

bvid

ék11

.7. D

él-e

rdél

yi-m

eden

ceso

r11

.8. e

rdél

yi-H

egya

lja11

.9. H

unya

di-m

eden

ce12

.1. K

elem

en-G

örgé

ny-H

argi

ta-h

egyv

idék

12.3

. Gye

rgyó

i-Bék

ási-h

egyv

idék

12.4

. Tat

rosm

enti-

hegy

vidé

k12

.6. P

ersá

nyi-h

egyv

idék

12.7

. Szé

kely

-med

ence

sor

12.8

. Bra

ssó-

Hár

omsz

éki-m

eden

ce15

.6. T

ázló

men

ti-Sz

ubká

rpát

ok15

.7. N

émet

vásá

ri-Sz

ubká

rpát

ok17

.4. S

zucs

ávai

-dom

bvid

ék17

.5. M

oldo

va-S

zere

t-völ

gyfo

lyos

ó17

.7. T

utov

ai-d

ombv

idék

8.3.

Göd

öllő

i-dom

bvid

ék

283

806.

nye

lvi r

égió

k

284

I. N

yuga

t-dun

ántú

li ré

gió

I/II.

Nyu

gat-

és k

özép

-dun

ántú

li át

men

eti t

erül

etII

. Köz

ép-d

unán

túli-

kisa

lföld

i rég

ióI/I

II. N

yuga

t- és

dél

-dun

ántú

li át

men

eti t

erül

etII

I. D

él-d

unán

túli

régi

óII

/III.

Köz

ép- é

s dél

-dun

ántú

li át

men

eti t

erül

etIV

. Dél

-alfö

ldi r

égió

III/I

V. D

él-d

unán

túli

és d

él-a

lföld

i átm

enet

i ter

ület

II/V

. Köz

ép-d

unán

túli

és p

alóc

átm

enet

i ter

ület

V. P

alóc

régi

óV

/VI.

Paló

c és

Tis

za-K

örös

vid

éki á

tmen

eti t

erül

etV

I. Ti

sza-

Kör

ös v

idék

i rég

ióIV

/VI.

Dél

-alfö

ldi é

s Tis

za-K

örös

vid

éki á

tmen

eti t

erül

etV

II. é

szak

kele

ti ré

gió

V/V

II. P

alóc

és é

szak

kele

ti át

men

eti t

erül

etV

I/VII

I. Ti

sza-

Kör

ös v

idék

i és m

ezős

égi á

tmen

eti t

erül

etV

II/V

III.

észa

kkel

eti é

s mez

őség

i átm

enet

i ter

ület

VII

I. M

ezős

égi r

égió

VII

I/IX

. Mez

őség

i és s

zéke

ly á

tmen

eti t

erül

etIX

. Szé

kely

régi

óX

. Mol

dvai

régi

óTe

lepe

s fal

uN

yelv

szig

et

285

807.

nye

lvi k

isré

giók

286

I.1. é

szak

nyug

at-d

unán

túli

csop

ort

I.2. ő

rség

i cso

port

I.3. z

alai

cso

port

I.4. H

etés

i cso

port

I/II.

Nyu

gat-

és k

özép

-dun

ántú

li át

men

eti t

erül

etII

.1. B

alat

on-v

idék

i cso

port

II.2

. ész

ak-d

unán

túli

csop

ort

II.3

. ész

ak-d

unai

cso

port

II.4

. Csa

llókö

zi-s

zige

tköz

i cso

port

II/II

I. K

özép

- és d

él-d

unán

túli

átm

enet

i ter

ület

I/III

. Nyu

gat-

és d

éli-d

unán

túli

átm

enet

i ter

ület

III.1

. Köz

ép-s

omog

yi c

sopo

rtII

I.2. D

él-s

omog

yi c

sopo

rtII

I.3. é

szak

-bar

anya

i cso

port

III.4

. Dél

-bar

anya

i cso

port

III/I

V. D

él-d

unán

túli

és d

él-a

lföld

i átm

enet

i ter

ület

Kór

ógyi

nye

lvsz

iget

IV.1

. Kis

kuns

ági c

sopo

rtIV

.2. B

aja

körn

yéki

cso

port

IV.3

. Bác

skai

cso

port

IV4.

Sze

ged

körn

yéki

cso

port

Bác

skai

-bán

sági

tele

pes f

alu

II/V

. Köz

ép-d

unán

túli

és p

alóc

átm

enet

i ter

ület

V.1.

Köz

épső

töm

b, Ip

oly

vidé

ki c

sopo

rtV.

2. K

özép

ső tö

mb,

köz

éppa

lóc

csop

ort

V.3.

Nyu

gati

töm

b, n

yuga

ti pa

lóc

csop

ort

V.4.

Nyu

gati

töm

b, é

szak

nyug

ati p

alóc

cso

port

V.5.

Dél

i töm

b, d

éli p

alóc

cso

port

V.6.

Dél

i töm

b, e

ger v

idék

i cso

port

V.7.

Kel

eti t

ömb,

kel

eti p

alóc

cso

port

V.8.

Kel

eti t

ömb,

Her

nád

vidé

ki c

sopo

rtA

baúj

i őző

nye

lvsz

iget

V/V

I. Pa

lóc

és T

isza

-Kör

ös v

idék

i átm

enet

i ter

ület

IV/V

I. D

él-a

lföld

i és T

isza

-Kör

ös v

idék

i átm

enet

i ter

ület

VI.1

. Köz

ép-ti

szán

túli

csop

ort

VI.2

. Haj

dú-b

ihar

i cso

port

V/V

II. P

alóc

és é

szak

kele

ti át

men

eti t

erül

etV

II.1

. Sza

bolc

s-sz

atm

ári c

sopo

rtV

II.2

. Ber

eg-u

gocs

ai c

sopo

rtV

II.3

. ung

i cso

port

VII

.4. é

szak

i-szi

lágy

i cso

port

VI/V

III.

Tisz

a-K

örös

vid

éki é

s mez

őség

i átm

enet

i ter

ület

VII

/VII

I. és

zakk

elet

i és m

ezős

égi á

tmen

eti t

erül

etV

III.1

. Bel

ső-m

ezős

égi c

sopo

rtV

III.2

. Ara

nyos

vidé

ki c

sopo

rtV

III.3

. Mar

os-K

ükül

lő v

idék

i cso

port

VII

I/IX

. Mez

őség

i és s

zéke

ly á

tmen

eti t

erül

etIX

.1. u

dvar

hely

szék

i cso

port

IX.2

. Hár

omsz

éki c

sopo

rtIX

.3. K

ászo

ni c

sopo

rtIX

.4. A

lcsí

ki c

sopo

rtIX

.5. F

elcs

íki c

sopo

rtIX

.6. G

yerg

yói c

sopo

rtIX

.7. K

elet

-mar

ossz

éki c

sopo

rtX

.1. é

szak

i csá

ngó

csop

ort

X.2

. Dél

i csá

ngó

csop

ort

X.3

. Mol

dvai

szék

ely

csop

ort

Dom

okos

i nye

lvsz

iget

Buk

ovin

ai sz

ékel

y ny

elvs

zige

tH

étfa

lusi

csá

ngó

nyel

vszi

get

Hal

mág

yi (u

dvar

hely

szék

i) ny

elvs

zige

tO

ltsza

kadá

ti (u

dvar

hely

szék

i) ny

elvs

zige

tD

évai

: mez

őség

i nye

lvsz

iget

Dév

ai n

yelv

szig

etD

évai

: szé

kely

nye

lvsz

iget

287