Upload
others
View
3
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Nyelvtudományi Doktori Iskola
Alkalmazott Nyelvészet Program
Szóka Bernadett
Nyelv- és nyelvoktatás-politika a többnyelvű Svájcban -
különös tekintettel az olasz nyelv helyére és szerepére
PhD-értekezés tézisei
Témavezető:
Dr.habil. Nádor Orsolya
egyetemi docens
Pécs
2015
1
1. Az értekezés témája, célja
Az értekezés témája a történelem során többnyelvűvé, társadalmi szempontból
multikulturálissá vált Svájc nyelv- és nyelvoktatáspolitikája, különös tekintettel az olasz
nyelv helyére és szerepére.
Svájcra a saját ügyeikben autonómiával rendelkező német, francia, olasz és rétoromán
nyelvű kantonok szövetsége jellemző. A svájciak gondolkodását, életszemléletét, az állam
működését nem lehet megérteni nyelveinek több szempontú vizsgálata nélkül. A négy nyelv
létjogosultságának Svájc Alkotmányában1 meghatározott elméleti keretei felvetik azt a
kérdést, hogy vizsgáljuk meg, miként valósul meg a gyakorlatban a nyelvek egymás mellett
élése; hogyan formálja az oktatáspolitika a nemzeti és egyéb nyelvek helyzetét, szerepét. Az
értekezés célja, hogy az olasz nyelvet középpontba helyezve választ keressen a többnyelvű
állam működésére államszövetségi és kantonális szinten, mivel a Magyarországon megjelent
szakirodalomban többnyire német Svájc diglosszikus helyzete kerül a vizsgálat
középpontjába, s az ún. olasz Svájc nyelv- és nyelvoktatáspolitikájáról, valamint az olasz
nyelv államszövetségi szintű státusáról eddig Magyarországon ilyen vizsgálati formában nem
jelent meg tanulmány.
Svájc nyelvpolitikai helyzetének egyediségét az Alkotmányban rögzített négynyelvűség
adja: a német, a francia, az olasz és a rétoromán nyelvek Svájc nemzeti nyelveiként jelennek
meg; a német, a francia és az olasz emellett hivatalos nyelvekként is, a rétoromán viszont
szövetségi szinten csak a rétoromán ajkúakkal való kommunikációban hivatalos (vö.
Bundesverfassung). Az intézményes szinten négynyelvű ország az egyre nagyobb számú
bevándorlónak köszönhetően ma már soknyelvű ország lett, emiatt az értekezésben is fontos
nyelvpolitikai vizsgálati terület a bevándorlók nyelvi integrálódásának folyamata.
Az alkotmány – nyelvtörvény – nyelvrendelet hármas egysége biztosítja a nemzeti
nyelvek védelmét, ugyanakkor hangsúlyozza az olasz és a rétoromán nyelvek fennmaradását
szolgáló intézkedések fontosságát is. Az új nyelvoktatási stratégia két nemzeti nyelv ismerete
mellett (anyanyelv és egy további nemzeti nyelv) kötelezővé tette az angol nyelv tanulását is
a tankötelezettség ideje alatt (vö. Bundesgesetz über die Landessprachen und die
Verständigung zwischen den Sprachgemeinschaften, EDK2 2004. évi ajánlása, EDK által
2007. június 14-én elfogadott Kantonok közötti megállapodás a kötelező iskolai
1 Az Alkotmány szót nagybetűvel írom a Svájci Szövetségi Alkotmányra vonatkozóan, ha pedig mint jogi
dokumentumtípusról van szó, kisbetűvel. 2 EDK: die Schweizerische Konferenz der kantonalen Erziehungsdirektoren / Kantonok Oktatási Minisztereinek
Testülete
2
harmonizációról). Ennek következtében azonban szövetségi szinten megváltozott a deklarált
nemzeti nyelvek oktatásban betöltött helyzete.
Az olasz nyelv az olasz ajkú Ticino kanton hivatalos nyelveként funkcionál. Felvetődik
a kérdés, vajon a Svájcban használatos olasz nyelv különbözik-e – s ha igen, mennyiben – az
olaszországi sztenderdtől, valamint az, hogy mennyire tudja betölteni a törvényben biztosított
hivatalos szerepét, és milyen presztízzsel rendelkezik az anyanyelvi és másik három hivatalos
nyelvi beszélőközösségen belül.
2. Az értekezés helye a nyelvtudomány rendszerében és kutatási módszere
A téma jellegéből adódóan a dolgozat interdiszciplináris; az alkalmazott nyelvészet
tárgykörébe tartozik, mivel a gyakorlatban megmutatkozó nyelvi kérdések közül a
többnyelvűség, a nyelvpolitika és az idegen nyelvek oktatása a leghangsúlyosabb elemek. Az
elméleti fejezetek elsősorban a nyelvtudomány társadalmi nyelvészeti területeire
támaszkodnak, így a (történeti) szociolingvisztikára (Svájc nyelvterületei; ticinói identitás), a
nyelv- és nyelvoktatás-politikára (svájci többnyelvűség; oktatáspolitika és nyelvoktatás; a
hagyományos svájci nemzeti nyelvek és az angol); a svájci olasz nyelvváltozat és nyelvi
környezetének bemutatásában pedig a dialektológia mellett helyet kap az areális nyelvészet
szempontja is.
A kutatások a társadalomtudományi kutatásokban megszokott módszertant követik:
kérdőíves felmérés formájában, önkitöltős kérdőívekkel végeztem adatgyűjtést.
A fejezetek jellegéből adódóan különböző kutatási és vizsgálati módszerek vezettek az
értekezés eredményeihez: törvények, rendeletek tanulmányozása; statisztikák elemezése,
kérdőíves felmérés készítése, az elméleti alapozáshoz pedig olasz, német és magyar nyelvű
szakirodalom tanulmányozása.
A dokumentumelemzés mellett a vizsgálat Asconában, Luganóban és Zürichben
végzett, egyszeri mintavételes, kérdőíves kutatással, valamint a helvét olasz nyelvváltozat
szókészletének bemutatásánál saját adatgyűjtéssel egészül ki. Míg az asconai felmérés az
olasz és a német anyanyelvűek egymásról alkotott véleményét, a két nyelv viszonyát, a két
nyelvközösség kapcsolatát helyezi a középpontba, addig a luganói és a zürichi felmérések a
gimnáziumi nyelv- / idegennyelv-oktatás gyakorlatába engednek betekintést.
Az intézmények kiválasztásában két szempont játszott szerepet: ticinói viszonylatban
az, hogy mely gimnázium igazgatója járult hozzá a kérdőívek kitöltéséhez –, hiszen
mindegyik gimnázium tannyelve az olasz, s mindegyikben tanítanak idegen (beleértve egyéb
3
nemzeti) nyelveket; zürichi viszonylatban pedig az, hogy mely gimnáziumokban folyik olasz
nyelvoktatás. A kérdőíves megkeresés célja az volt, hogy kirajzolódjon, az egyes idegen
(nemzeti és nem nemzeti) nyelvek milyen szerepet játszanak a tanulók tanulási folyamatában,
illetve az olasz kantonban milyen a diákok hozzáállása anyanyelvükhöz, az olasz nyelvhez.
A bevándoroltak gyermekeinek oktatása a törvényes háttér ismertetését követően és a
szekunder irodalom elemzésén túl két, migránsokkal foglalkozó intézmény vezetőjével
folytatott konzultáció alapján kerül bemutatásra.
3. Az értekezés tézisei
A fentiek tükrében az értekezés az alábbi hipotézisekre épül:
1.) Egy kisebbségben élő svájci népcsoport tagjai számára a nyelvi integráció, azaz
a kanton hivatalos nyelvének kötelező ismerete mellett az anyanyelv és kultúra ápolása
természetes folyamat, de különbség lesz az őshonos és a bevándorolt népcsoportok nyelvi
attitűdje között. Egy nemzeti nyelv többségi és kisebbségi helyzetben is lehet aszerint, hogy a
saját (nyelv)országukban vagy más ország területén élnek-e a beszélői; emiatt a kisebbségben
élő beszélők jogai és kötelezettségei eltérőek lesznek mind az egyéni jogok, mind a saját
nyelvhasználatot illetően: a helyzet velejárója a kényszerű vagy önkéntes döntésen alapuló
nyelvi integráció.
2.) A Svájcban használatos helvét olasz önálló nyelvváltozatnak tekinthető, ami az
olasz nyelv többközpontúságát igazolja, mivel az évszázados együttélése a többi nyelvvel
és kultúrával megkülönbözteti az olasz nyelv többi változatától oly módon, hogy a
helvétizmus sajátos jegyeivel ruházza fel.
3.) Az olasz nyelvet Ticino kantonon kívül is tanulhatják és tanulják is a diákok
választható nemzeti nyelvként, ami feltételezésem szerint lehetővé teszi a nyelv
fennmaradását és hosszú távú használatát államszövetségi szinten.
4.) Az angol nyelv egyre nagyobb szeletet hasít ki az olasz és a rétoromán eddig
elfoglalt területéből, gyengíti e két nyelv pozícióját és presztízsét, szűkíti a használati
körüket, emellett igazolja a globalizációval kapcsolatosan gyakran megfogalmazott
előítéleteket.
A következő fejezet (4.) részletesen foglalkozik a tézisek bizonyításával, teljesülésükről
pedig az 5. fejezet szól.
4
4. Az értekezés felépítése és tartalma
Az értekezés 8 fejezetből áll: a Bevezetést további hat fejezet, valamint Összegzés, majd a
német nyelvű összefoglaló, végül a Mellékletek és Irodalomjegyzék követi.
4.1. Az első fejezetben (Bevezetés) a nyelv többközpontúságának kérdése, Svájc
lakosságának nyelvi megoszlása, a hipotézisek, a munkamódszerek és az értekezés forrásai
kerülnek bemutatásra.
Minthogy a nyelvi és az államhatárok nem minden esetben esnek egybe, egy nyelv több
országban is lehet hivatalos nyelvként elismert. Ennek példája a többközpontú német nyelv,
amely betöltheti a regionális hivatalos nyelv, az egyedüli hivatalos nyelv, vagy – amint azt
Svájc esete is mutatja – egy másik nyelvvel együttesen a hivatalos nyelv szerepét (vö. Knipf–
Komlósi–Rada–Bernáth 2006: 12). Ma a tizenhét német, négy francia, egy olasz, három
kétnyelvű és egy háromnyelvű kanton szövetsége alkotja az 1848. évi Alkotmánnyal
szövetségi állammá alakult Svájci Államszövetséget (vö. Juhász 2010). A lakosság nyelvi
megoszlását tekintve – ahogy azt a kantonok nyelvi megoszlása előrevetíti – a 2010-ben
bevezetett új népszámlálási módszer adatai alapján a domináns német nyelvet (64,9 %) a
francia (22,6 %), az olasz (8,3 %), majd a rétoromán (0,5 %) nyelv követi. A nemzeti
nyelveken túl azonban egyre nagyobb számban vannak jelen a nem nemzeti nyelvet beszélők
(21 %) (vö. Sprachen, Religionen – Daten, Indikatoren). A több mint 100 %-os
összeredményt az magyarázza, hogy az új népszámlálási módszer alapján több főnyelvet is
megadhatnak a 15. évét betöltött, legalább 12 hónapja Svájcban élő állandó lakosok; de egy
főnél legfeljebb három főnyelv vehető figyelembe.
E nyelvi helyzet vetette fel azon kérdéseket, melyek alapján megfogalmaztam
hipotéziseimet. A témafeldolgozás során használt szakirodalomból kiemelem Ódor László
Helvetismen (2010) című tanulmányát, amely a tipikus német nyelvű helvét kifejezéseket (így
például: Polizeimann, ami a Polizist svájci megfelelője; rendőr) ismerteti meg az olvasóval, s
amely a helvét olasz nyelvváltozatról szóló fejezet elkészítése során hátteret nyújtott az olasz
nyelvű kifejezések gyűjtésére, értelmezésük módjára vonatkozóan. A ticinói regionális olasz
nyelvváltozat szókincsbeli jellegzetességeit Sandro Bianconi Lingua matrigna: italiano e
dialetto nella Svizzera italiana (1980) című műve alapján össze tudtam vetni a más
nyelvészek által készített tanulmányokban leírtakkal, melyek közül a megjelenést tekintve
frissebb, Bruno Moretti által szerkesztett, 2004-ben La terza lingua. Aspetti dell'italiano in
Svizzera agli inizi del terzo millennio Vol. I. címmel megjelent művet emelem ki. A két mű
5
között ugyan több mint harminc év telt el, mégis az évek során megjelent írásokra jellemző,
hogy a szerzők maguk is utalnak egymás gyűjtéseire, így sok példa több tanulmányban is
megtalálható.
4.2. A második fejezet (Két- és többnyelvűség) célja az értekezésben használt fogalmak
pontos definiálása. A terminusok svájci közegben való értelmezéséhez, alkalmazásához a
fejezet az egyéni és a társadalmi kétnyelvűség fogalmával, különböző meghatározásaival
foglalkozik. A kétnyelvűség meghatározására Bartha Csillához hasonlóan (1999) én is
Grosjean megfogalmazását tartom a legmegfelelőbbnek, mivel ő nem a nyelvtudás szintjét,
hanem a nyelv használatának gyakoriságát és szükségszerűségét tartja szem előtt. Svájci
kontextusban ugyanakkor kiemelendő a diglosszia, a szóbeli nyelvhasználatban a dialektust
normának tekintő mediális diglosszia (Ammon 1995), valamint az angol nyelv egyre
szélesebb körben való használata kapcsán a lingua franca (Wardhaugh 1995) fogalma. Külön
alfejezet foglalkozik az oktatáspolitikai terminológiával azzal a céllal, hogy tisztázza a svájci
többnyelvű környezetben használatos idegen nyelv, tannyelv, második nyelv fogalmak
tartalmát. A nyelvoktatással foglalkozó svájci dokumentumokban az idegen nyelv fogalma
sok esetben magában foglalja az anyanyelven kívüli egyéb nemzeti nyelvet is. Az új
nyelvoktatási stratégia viszont idegennyelv-oktatáson az egy nemzeti nyelv és az angol – mint
nemzetközi – nyelv tanítását érti. Az adott kantonban beszélt nyelvtől eltérő anyanyelvű
migráns gyermekek kapcsán a második nyelv fogalma a kanton, azaz a gyermek közvetlen
környezetének hivatalos nyelve, mivel ebben a helyzetben ez a nyelv válik számára
mindennapossá, s ezáltal a tanulási módszer is eltér a szokványos idegennyelv-tanulástól (vö.
Szépe 1991).
4.3. A harmadik, történeti adatokat is feldolgozó fejezet (A svájci többnyelvűség)
visszatekint Svájc többnyelvűségének kialakulására, mert a lakosság mai nyelvi állapota, a
nemzeti nyelvek egymáshoz viszonyított aránya és egyensúlya hosszú évszázadok alatt
alakult ki. A mai Svájc lakosságának összetételére, nyelvhasználatára vonatkozó adatok
bemutatását követően a fejezet fontos részét képezi a nemzet fogalmának értelmezése. Svájc
egy olyan soknemzetiségű állam, ahol az olasz nyelvű svájci nem az olasz nemzethez
tartozónak, a francia nyelvű svájci nem a francia nemzethez tartozónak, s a német nyelvű
svájci nem a német nemzethez tartozónak érzi magát. Mindezt az az egység és akarat
teremtette meg, melynek eredményeként megszületett a Svájci Államszövetség.
6
Svájcot gyakran a Willensnation (magyarul: közös akaraton alapuló nemzet)
elnevezéssel illetik. Az elnevezés Ódor László (2005: 153) definíciója alapján arra utal, hogy
az állam különböző népcsoportok közös államalapítási érdekéből született, amelyben a
népkohézió hiányzó klasszikus elemeit (közös származás, közös nyelv, közös történelmi múlt,
hagyományok) a közös államalapítási akarat helyettesítette, ezek az összetevők pedig
másodlagos szerepet töltöttek be. Az összetartó erőt ma is az adja, hogy minden egyén és
csoport tiszteletben tartja a másik különbözőségét. A demokrácia, a föderalizmus mindehhez
megteremti a politikai alapot. Iso Camartin (1998: 54-57) ezt a politikai akaratot a nemzet
vezéreszméjének tekinti, amelynek jegyében – a különböző kulturális adottságok ellenére – a
XIX. század közepén létrejött, s azóta is jól működik a különböző kulturális régiókból álló
svájci állam.
Svájci értelmezésben tehát a nemzet a kantonok egységét jelenti. Az azonos területen
honos népek közös akaratából megszületett svájci államban a négy nyelvközösség nyelvének
nemzeti nyelvi, illetve hivatalos nyelvi státusát az Alkotmány rögzíti, ennek ellenére a
rétoromán csak részben jut ez utóbbi pozícióhoz. A 70. cikkely hangsúlyozza a szövetség
támogatását a rétoromán és az olasz nyelv fenntartásának és használatának előmozdítása
érdekében. Ennek kapcsán elemzem a 2007. október 5-én a nemzeti nyelvekről és a
nyelvközösségek közötti megértésről elfogadott szövetségi törvényt, a 2010. június 4-én a
nemzeti nyelvekről és a nyelvközösségek közötti megértésről ratifikált rendeletet, mivel
mindkettő további pontosításokat tartalmaz a nemzeti nyelvek használatáról és fenntartásának
védelméről, támogatásáról; a Svájc által is elsők között ratifikált Regionális vagy Kisebbségi
Nyelvek Európai Chartáját (ratifikálás: 1997. december 23., életbe lépés: 1998. április 1.),
valamint a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményt (ratifikálás: 1998.
október 21., életbe lépés: 1999. február 1.). Míg a Charta a rétoromán és az olasz nyelvek
védelmét garantálja a nyelvtörvénnyel és a rendelettel összhangban, addig a Keretegyezmény,
– amely nem definiálja a nemzeti kisebbség fogalmát, hanem az egyes államokra bízza annak
meghatározását – értelmében Svájc nemzeti kisebbségen olyan svájci állampolgárságú
személyek csoportjait érti, akik számszerűleg elmaradnak az ország vagy egy kanton
lakosaitól, tartósan kötődnek az országhoz, s közösen törekednek identitásuk, főként
kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk vagy nyelvük megőrzésére. Svájc nyomatékosítja, hogy a
védelem nem csupán a hagyományos nyelvi kisebbségekre vonatkozik, hanem az olyanokra
is, mint a zsidó közösséghez tartozók, valamint az úgynevezett Fahrende, azaz területhez nem
köthető kisebbségek, így a szintók, jenisek, amelyek vándorló életformát folytató cigány
népcsoportok.
7
Mindkét nemzetközi jogi szerződés értelmében Svájcnak beszámolási kötelezettsége
van arra nézve, miként valósította meg a szerződésben foglaltakat. A Keretegyezmény alapján
kétéves időszakokra bontott, utoljára 2012. január 25-én a Szövetségi Tanács (Bundesrat)
által elfogadott beszámoló kiemeli az új nyelvtörvény pozitív hatását a nyelvi kisebbségekre
nézve, mivel főként az oktatás és a többnyelvűség-kutatás területén új kezdeményezések
születtek. A Chartát illetően ugyancsak az ellenőrzési folyamat része a Szakértői Bizottság
által hároméves ciklusokban elkészített beszámoló. Svájc 2012. november 30-án nyújtotta be
ötödik beszámolóját, mely részletes helyzetjelentést tartalmaz az aktuális nyelvpolitikai
helyzetről, a rétoromán és az olasz kisebbségeknek nyújtott támogatási formákról, a nyelvük
védelmére szolgáló intézkedésekről, valamint az előző beszámolóhoz képest történt
változásokról.3 E dokumentumok elemzésének eredményeként megállapítható volt, hogy a
Svájc által vállalt kötelezettségek összhangban vannak az ország alkotmányában,
nyelvtörvényében, nyelvrendeletében, valamint a kantonok alkotmányában
megfogalmazottakkal. Az állam jogi hátteret biztosít a többnyelvűségi politikának. Az olasz
és a rétoromán közösségek nemzeti kisebbségnek minősülnek, s biztosított a két nyelvre
vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítése.
A fejezet fő vizsgálati tárgya tehát az olasz és a rétoromán nyelvek státusa az
alkotmány, a nemzeti szintű törvények, rendeletek, valamint a nemzetközi érvényű
egyezmények összefüggésében, módszere pedig elsődlegesen a dokumentumelemzés.
A nyelvpolitika egyik legfiatalabb és egyre terjedő vizsgálati területe a bevándorlók
nyelvi integrációja. Az integráció célja az őshonos és a bevándorló lakosság biztonságos és
harmonikus együttélésének megteremtése, mely feltételezi a kölcsönös toleranciát és az
alkotmány alapértékeinek betartását. A fejezet ezzel kapcsolatban összefoglalja a kantonok
nyelvekkel kapcsolatos álláspontját, valamint azt a külföldiek jogállását szabályozó törvényes
hátteret, melynek alapján a 6. oktatáspolitikai fejezetben bemutatásra kerül a migráns
gyermekek nyelvi integrációja.
4.4. Schöpflin György szerint „… közösségek nem létezhetnek egy közös kulturális
nyelvezet nélkül, az egyének pedig nyelv nélkül vagy kívülállók maradnak /…/, vagy pedig
hallgatásra kárhoztatnak.” (2004: 37) Tehát a nyelv a környezete által veszi fel sajátos
karakterét, s mindazon egyének, akik az adott terület nyelvének ismeretét nem birtokolják,
nincsenek abban a helyzetben, hogy integrálódni tudjanak a közösségbe.
3 Fünfter Bericht der Schweiz In:
http://www.bak.admin.ch/kulturschaffen/04245/04246/04248/index.html?lang=de
8
A külön fejlődés során a svájci nyelvi régiók sajátos kulturális jegyei is kialakultak,
amelyek a nyelvben is megmutatkoznak. A negyedik fejezet (A nyelv mint az identitás fő
szimbóluma) célja a négy nyelvterület bemutatását követően annak ismertetése, milyen
módon ment végbe az olasz ajkú Ticino kanton integrációja, lakosainak a svájciakkal való
azonosulása. A svájci olasz nyelvű kanton lakosainak más (főként a svájci német dialektus)
nyelvhez / nyelvi változathoz, ezáltal a nyelvet / nyelvváltozatot beszélő közösséghez való
viszonyulása már több, korábbi kutatás tárgya volt, amelyeket az értekezésben egyebek között
a saját kutatásaim előzményeként is ismertetek és értékelek (vö. Chini 1989, Ratti–Ceschi–
Bianconi 1990, Crost–Pedrazzini–Schmitt 1994). Az eredmények egybevetését követően
asconai kutatásom nyelvi attitűdre irányuló vizsgálati tapasztalatait mutatom be, mivel ennek
egyik hangsúlyos témaköre az identitás, a kisebbség fogalmának meghatározása az olasz és a
német ajkú közösség szempontjából. A legfontosabb megállapítások közül kiemelendő, hogy
az anyanyelvtől függetlenül a megkérdezettek nagy részének véleménye szerint az
alkalmazkodás legfontosabb eszköze a helyi nyelv elsajátítása; ugyanakkor az is
nyilvánvalóvá vált, hogy az olasz anyanyelvűek fenntartással kezelik a domináns német nyelv
jelenlétét a kanton életében, tartanak az olasz nyelv hatáskörének és presztízsének
csökkenésétől.
4.5. Ticino kanton az egyedüli, teljesen olasz nyelvű helvét régió, és határain belül a
kommunikáció, az ügyintézés, valamint az oktatás nyelve az olasz. Svájc szerves részeként
társadalmi, politikai, kulturális, földrajzi tekintetben szoros kapcsolatban áll a német, a
francia és a rétoromán területekkel. Ezáltal a kantonban, illetve Svájc egyéb területein beszélt
helyi olasz nyelvváltozat eltéréseket mutat az olaszországi sztenderd olasz nyelvtől. A
második hipotézis szempontjából kiemelendő ötödik fejezet (A svájci olasz nyelvváltozat és
nyelvi környezete) célja a ticinói regionális olasz és a berrutói értelmezésben használt helvét
olasz nyelvváltozatok (vö. Berruto 1984) bemutatása. A már említett asconai kérdőíves
felmérésben résztvevők nyelvismeretére és nyelvhasználatára vonatkozó adatokat is e
fejezetben foglaltam össze. A kérdőívek alapján megállapítható, hogy az olasz nyelvű
válaszadók több idegen nyelvet (és magasabb szinten) beszélnek, mint a német ajkúak. Ennek
oka abban keresendő, hogy az olasz nyelvvel csupán Ticino kantonon belül tudnak
érvényesülni, szövetségi szinten azonban mindenképpen szükség van a domináns német –
gyakorlatban a svájci német dialektus – vagy a francia nyelv ismeretére. Ezzel magyarázható
az a nyelvoktatás-politikai sajátosság is, amelynek alapján a ticinói diákok a tanköteles
9
időszak alatt nem egy, hanem két nemzeti nyelvet tanulnak anyanyelvükön és az angol
nyelven kívül.
A ticinói regionális olasz nyelvváltozatra a lombard befolyáson kívül nagy hatással volt
a terület helvétizálódása, azaz egyre erősebb integrálódása a helvét szövetségbe. Ennek nyelvi
kifejezőeszközei a morfológiai és szintaktikai jellegzetességeken túl, tükör- és kölcsönszavak
formájában jelentek meg (vö. Bianconi 1986: 117-128). Petralli (1990: 137-140) az alábbi
kategóriákat különbözteti meg a szókincs eredetének szempontjából:
regionális olasz sztenderd olasz magyar
lombard dialektus alapú a sbalzo alla leggera könnyedén
francia suggestione suggerimento sugalmazás
német piano rilievo, mappa térkép
helvétizmus azione sconto engedmény
nemzetközi pullover maglione pulóver
bürokratikus regionális attinenza origine eredet
önálló, helyi szóalkotások forbicicchio sforbiciata ollóval való kézimunka
Petralli felosztása mutatja, hogy a ticinói regionális nyelvezetre hatással van a lombard
dialektus is. Olasz Svájc földrajzi elhelyezkedéséből és az észak-olasz területtel való
kapcsolatából adódóan Lurati három nagy csoportot különböztet meg (1976: 45-46): a
hegyi/alpesi, az előalpesi és a lombard, comói nyelvváltozat felé irányuló dialektust.
Dolgozatomban a dialektusnak a beszélt nyelvre jellemző hatását Berruto (1980), Bianconi
(1980), Lurati (1989, 1992) és Petralli (1990) példái alapján szemléltetem (regionális olasz –
sztenderd olasz – magyar sorrendben mint fuoco – famiglia – család, buzza – alluvione –
áradás) és értelmezem.
Helyet kap Petrallinak azon felosztása is (1990: 141), amely szerint a regionális
nyelvváltozat és a sztenderd olasz nyelv kapcsolata az abszolút, a formális, a szemantikai
típusú és az ún. szociolingvisztikai jellegű ticinói kifejezésekre bontható. Berruto (1980: 24-
40) a ticinói regionális olasz nyelvváltozat szókincsét az alábbi kategóriákba sorolja:
10
regionális olasz sztenderd olasz magyar
francia vagy német eredetű
kölcsön- és tükörszavak mersi/mersì grazie köszönöm
dialektus alapú jövevényszavak giambone prosciutto sonka
valós ticinói kifejezések pretorio pretura járásbíróság
szektoriális nyelv lodevole egregio tisztelt
föderális vagy helvét olasz treno ritardato treno in ritardo késésben lévő vonat
partikularizmusok sedime insediamento,
area occupata település
zsargon és ifjúsági nyelv gnecco abulico, apatico akaratgyenge, érzéketlen
frazeológiai és sajátos nyelvi
fordulatok a dipendenza di
a causa di, in
relazione a
valami miatt, valamivel
kapcsolatban
A felsorolt kategóriák közül dolgozatomban külön alfejezet tárgyalja a svájci sztenderd
német nyelvnek a ticinói regionális nyelvváltozatra gyakorolt hatását (vö. Antonini–Vassere
1990: 138-140, Berruto–Burger 1985: 60-66, Spiess 1992: 632-639). Az értekezésben az
alkalmazási területenként, valamint a szókincs és a morfoszintaktika szintjén említett példák4
(mint Gottesdienst – servizio divino – servizio religioso – istentisztelet, Schiessplatz – piazza
di tiro – poligono di tiro – lőtér, Tasche – tasca – borsa – táska, Zwieback – Zwieback – fette
biscottate – kétszersült) mutatják, hogy a tükörfordítással, vagy szókölcsönzéssel történő
szóátvétel a mindennapi élet számos területén megjelenik, az átvétel mértéke azonban
változó. A legegyszerűbb esete, amikor a regionális nyelvváltozat változtatás nélkül veszi át a
kifejezést. A regionális olasz és a sztenderd olasz kifejezések egy része itt sem hasonlít
egymásra.
A nyelvek többközpontúságának szempontjából látható, hogy e nyelvváltozat megfelel
azon kritériumnak, miszerint a nyelvországon kívüli környezet hatása nyelvi különbségek
kialakulását vonja maga után. Ugyanakkor e nyelvváltozat a ticinói lakosság által, a kanton
határain belül használt kommunikációs eszköz, mellyel a beszélői érzelmileg azonosulnak,
tehát megfelel az anyanyelv egyik legfontosabb kritériumának: a belső azonosulásnak, sőt a
külső azonosításnak is.
A fejezet másik nagy tárgykörét képezik a helvétizmusok, azaz a svájci lét sajátosságait
tükröző, elsősorban a jogi és az adminisztratív szociolektust magában foglaló terminusok
összessége, melyek megtalálhatók a Svájcban használatos német, francia és olasz nyelv
szókincsében (például a helvét olasz papeteria sztenderd olasz nyelven cartoleria, svájci
sztenderd német nyelven Papeterie, svájci sztenderd francia nyelven papeterie, azaz
4 A példák a német – regionális olasz – sztenderd olasz – magyar sorrendet követik.
11
papírbolt) (vö. Spiess 1992: 636, Lurati 2000: 185-196). Antonini és Vassere (1990: 137)
különbséget tesz a helvét olasz (Svájc nem olasz kantonjaiban fejlődött nyelv) és a föderális
olasz (Bernben a közigazgatás szövegeiben, fordításaiban használt nyelv) között. Bianconi is
mindkét kifejezést használja (1986: 126): a közigazgatásban használt olasz változatot, mely
terminológiája párhuzamot mutat a német és a francia közigazgatási kifejezésekkel, a
föderális olasz elnevezéssel illeti. Helvét olasz változatnak minősíti a reklámokban illetve a
gazdaságban használt terminológiát. Berruto (1984: 76-77) nem tesz különbséget e kettő
között. A helvét olasz elnevezés alatt az állami kormányzati és egyéb intézmények (berni
hivatalok, posta, vasút, hadsereg) illetve a bankok, az ipari, a pénzügyi és a kereskedelmi
területen tevékenykedő vállalatok által használt nyelvezetet érti. Értelmezésében ez a nyelvi
forma a hivatalos svájci nemzeti nyelv, annak írott és beszélt formájában Svájc területén,
főleg német Svájcban, amely a helvétizmusaival a svájci lét sajátosságait tükrözi az
olaszországi sztenderd olasz nyelvvel szemben. A helvét kifejezések sok esetben magyar
nyelvre sem fordíthatók le egy szóval, amint ezt az Ódor László Helvetismen (2005) című
kötetére támaszkodott saját gyűjtésem példái is mutatják:
svájci sztenderd német helvét olasz magyar
Zauberformel formula magica a szövetségi kormány arányos összetételére
1959-ben kidolgozott és elfogadott szabályok
Sonderweg Schweiz
via svizzera
via solitaria della Svizzera
il ’Sonderweg’ svizzero
Svájc kialakulásának, felépítésének
sajátosságait összefoglaló s ezen
sajátosságok megtartásának elsődlegességét
hangsúlyozó kifejezés
A munka során elemzett példákból megállapítható, hogy mind a helvét olasz, mind a
ticinói regionális nyelvváltozatban megtalálhatók a sztenderd olasz nyelvvel közös, illetve
attól különböző jegyek. A helvét olasz mint szövetségi szinten státussal bíró nyelvváltozat
ismérvei a jogi, az adminisztrációs, a politikai (tehát az emelkedett funkciókban)
szókészletben (vizsgálatomban ezt vettem alapul) az ország jellegzetességeit tanúsító
helvétizmusok. A regionális nyelvváltozattal szemben nem az érzelmi azonosulás, sokkal
inkább a személytelen, hivatalos forma jellemzi, ami megfelel az emelkedett nyelvváltozat
kritériumainak. A többközpontúság szempontjából ily módon megkülönböztetem a kantonon
belüli sztenderd (ticinói regionális olasz) és az állami szinten nemzeti és hivatalos nyelv
státussal rendelkező helvét olaszt mint svájci sztenderd nyelvváltozatot.
12
4.6. A nyelvpolitika mellett a disszertáció témájának másik fő ágát a nyelvoktatás-
politika képezi. A 6. fejezet célja, hogy az idegennyelv-oktatási sajátosságok tükrében
megvizsgálja egyrészt az olasz nyelv pozícióját; másrészt betekintést adjon a migráns
gyermekeket érintő származásnyelv- és kultúra fogalmába, valamint, hogy az olasz nyelvet
középpontba helyezve kiemelje e nyelv funkcióját, jelentőségét a nyelvi integráció
folyamatában.
Az oktatási szintek céljainak összehangolása – ezáltal a nyelvoktatás céljainak
harmonizálása – minden kantont érintő feladat. A Kantonok Oktatási Minisztereinek
Testülete által 2007. június 14-én elfogadott, s 2009. augusztus 1-én életbe lépett Kantonok
közötti megállapodás a kötelező iskolai harmonizációról, továbbiakban HarmoS-egyezmény,
megvalósításának határideje a 2015/2016-os tanév. A nyelvoktatás szempontjából vizsgált
HarmoS-egyezménybe foglalt nemzeti képzési alapkompetenciák igazolják, hogy
összességében az idegennyelv-oktatás egy, a kanton hivatalos nyelvétől eltérő nemzeti nyelv
és az angol nyelv oktatását jelenti. Többek között ennek a 2013/2014-es tanévre (a tanköteles
iskolaidőszakra) vonatkozó ismérveit foglalja össze a hatodik fejezet (Oktatáspolitika és
nyelvoktatás), amelynek alapján egyrészt egyértelművé válik, hogy a kantonok igyekeznek
megfelelni a harmonizációnak, s ennek szellemében egységesíteni az első illetve a második
idegen nyelv bevezetésének kezdetét; másrészt kitűnik az olasz és a rétoromán nyelvek
hátrányos státusa.
1. idegen nyelv angol német francia olasz rétoromán
Mely kantonban
mely nyelvet
vezették be
kötelezően
tanulandó első
idegen nyelvként?
14
német
nyelvű
kanton
francia nyelvű
kantonok,
francia-német
kétnyelvű kantonok,
Graubünden olasz és
rétoromán területe
3 német nyelvű
kanton,
Ticino (olasz
kanton),
francia-német
kétnyelvű
kantonok
Graubünden
német
területe
Graubünden
német
területe
Az egynyelvű kantonokat tekintve 14 német nyelvű kantonban első idegen nyelvként az
angol a kötelező. Három német és az egy olasz kantonban a francia; a francia nyelvű
kantonokban a német nyelv az első kötelezően tanulandó idegen nyelv. A három francia-
német kétnyelvű kantonban a kölcsönösség alapján a francia ajkú diákok a német nyelvet, a
német ajkú diákok a francia nyelvet tanulják elsőként. A háromnyelvű Graubünden kanton
sajátos helyzetéből adódóan nem mutat egységes képet. A német nyelvű területeken a diákok
harmadik osztálytól kezdődően vagy az olasz, vagy a rétoromán nyelvet tanulják kötelezően,
13
azonban a rétoromán már az első osztályban is választható. Az olasz és a rétoromán területek
diákjai számára viszont a német az első elsajátítandó idegen nyelv.
2. idegen nyelv angol német francia olasz rétoromán
Mely kantonban mely
nyelvet vezették be
kötelezően tanulandó
második idegen
nyelvként?
8 egynyelvű (3 német, 4
francia, 1 olasz) kanton,
francia-német kétnyelvű
kantonok,
Graubünden kanton
Ticino
(olasz
kanton)
14 német
nyelvű
kanton
- -
A második idegen nyelv esetében vegyesebb a kép, mivel még nem minden kanton
vezette be egységesen a HarmoS-egyezmény által előírt modellt (azaz jelenleg 3. osztálytól az
első, 5. osztálytól a második idegen nyelv tanulását).5 Összességében az egynyelvű
kantonokban mind az elsőként, mind a másodikként bevezetésre kerülő idegen nyelvként sem
az olasz, sem a rétoromán nyelv nem kap státust. A kétnyelvű kantonokban egységesen angol
nyelvet tanulnak a diákok; az olasz és a rétoromán nyelv második idegen nyelvként sem
jelenik meg a palettán. Egységes a kép Graubünden kanton egész területén is, tehát
függetlenül a kantonrész hivatalos nyelvétől, az angol vált a kötelezően tanulandó második
idegen nyelvvé. Látható tehát, hogy mindazon kantonokban, ahol első nyelvként nem az
angol nyelv került bevezetésre, ott második nyelvként kötelezően jelen van az oktatásban. Így
érvényesül az anyanyelv + egy nemzeti nyelv + az angol nyelv elve. Ugyan a harmadik
nemzeti nyelv fakultatív tanulásának választékában helyet kap az olasz nyelv, ám
fennmaradásának létjogosultsága érdekében célszerű lenne azt középiskolai szinten
továbbtanulni. (Az olasz nyelvnek a gimnáziumi alaptantárgyként, választható tárgyként,
vagy kötelezően választható tárgyként való helyzetéről vö. Unbefriedigende Stellung des
Italienischen an den Schweizer Gymnasien.)
Megfigyelhető, hogy a korai idegennyelv-tanulás (Frühdeutsch, Frühfranzösisch,
Frühenglisch) jellemzi a svájci iskolarendszert, ami nem szokatlan dolog Európa más
országaiban sem. Az Eurydice adatai alapján a 2010/2011-es tanévben az európai országok
többségében a tanulók 16 éves korukig (sőt öt országban már 11 éves, további hétben 12 éves
korukig) kötelezően két idegen nyelvet kezdenek tanulni (vö. Fremdsprachenunterricht in der
obligatorischen Schule). A korai nyelvtanulás pozitívumai ellenére azonban Svájcban sem
minden kanton (Graubünden, Luzern, Uri) fogadja el fenntartás nélkül az új nyelvtanítási
5 Az átmeneti időszakban a kantonok többsége a nyelvoktatás kezdetét még az óvodai évek (két év) nélkül
számolják, ezért jelenleg a két idegen nyelv bevezetésének ideje a 3. és az 5. tanév; a HarmoS-egyezmény teljes
bevezetését követően viszont az 5. és a 7. tanév lesz.
14
modellt főként a tanártovábbképzés, valamint egyéb tantárgyak szükségessége, illetve az
egyéb tantárgyakból nyújtott teljesítmény figyelembevétele miatt.
A svájci sztenderd olasz Ticino kanton hivatalos nyelveként a kanton iskoláinak
oktatási nyelve is, s az egyedüli kanton, ahol a tankötelezettség alatt három idegen nyelv (két
nemzeti nyelv és az angol) tanulása a kötelező. Az idegen nyelvi kínálat a gimnáziumi szinten
kiegészül további nyelvekkel, így például spanyollal, göröggel, latinnal. A gimnáziumi
érettségi vizsgához kötelező két idegen nyelv tanulása. Ebbe a folyamatba ad betekintést az
egyik luganói gimnázium nyelvtanárai által kitöltött kérdőíves felmérés. A vizsgálat alapján
megállapítható, hogy az olasz6 mint anyanyelv az identitás érvényesülésének eszközeként
jelenik meg. Az egyéb nyelvek tekintetében azonban a nyelvhez való pozitív attitűdöt annak
használati értéke határozza meg, így egyértelműen az angol nyelv kerül előtérbe.
A kérdőív második része Ticino kanton nyelvi helyzetére, a megkérdezetteknek a
német ajkúakhoz fűződő viszonyára (ez a motívum már az asconai felmérésben is helyet
kapott), az angol nyelv Svájcban betöltött (esetleges) lingua franca szerepére keresett
válaszokat. A kérdőívet kitöltők szerint az angol nyelv erősödésétől függetlenül, továbbra is
fontos szerepet kell betöltenie a nemzeti nyelvek tanulásának, ez ugyanis megfelel az ország
hagyományainak, segíti a különböző nyelvi régiók egymáshoz való közeledését, tágabb
értelemben biztosítja a többnyelvű állam nemzeti kohézióját.
Az olasz nyelv Ticino kantonon kívül idegen nyelvként jelenik meg a gimnáziumi
oktatásban. Kutatási kérdéseim között szerepelt, vajon a nyelv tanulása lehetővé teszi-e annak
fennmaradását; a tanárok szerint hogyan értékelik a diákok a nyelv hosszú távú esélyeit. Két
zürichi gimnázium nyelvtanárainak válaszai alapján elemeztem, miként viszonyulnak a
diákok a nyelvek – köztük az olasz mint idegen nyelv – tanulásához. A luganói és a két
zürichi gimnáziumban végzett kérdőíves felmérés közös elemei, hogy a felmérés tárgyát
képezték az idegen nyelvek tanulásának motivációs tényezői, valamint a nyelvek tanulásának
intézményes háttere. A nyelvtanárok véleményében sok közös elem volt felfedezhető.
Egybehangzó véleményük alapján csökken az olasz nyelv jelentősége az ország nem olasz
anyanyelvűek által lakott területein. Ez azzal magyarázható, hogy a diákok – függetlenül
attól, hogy melyik kantonban tanulnak – akkor motiváltak a nyelvtanulásban, ha érzik annak
hasznát, szükségességét. Ezt a szerepet viszont számukra – hasonlóan a luganói
gimnáziumhoz – az angol nyelv tölti be.
6 Tehát a svájci sztenderd, nem pedig az olaszországi olasz. A kérdőíves felmérésnek az olasz nyelv tantárgyra
vonatkozó ismérvei a tantárgyat oktató tanárok véleménye alapján került összegzésre.
15
Svájc évről évre egyre több, nem nemzeti nyelvet beszélő személyt fogad be, így a
nyelvi integráció, az őshonos és a külföldi lakosság együttélése az utóbbi évtizedek egyik
fontos nyelvpolitikai kérdése lett. A svájci társadalom a bevándorlóktól nem az asszimilációt,
hanem a svájci létbe való integrációt várja el, melynek első fontos lépése a kanton hivatalos
nyelvének elsajátítása. Az EDK 1991. október 24-i Ajánlás az idegen nyelvű gyermekek
beiskolázásához című dokumentuma alapján minden, Svájcban élő idegen nyelvű gyermeket
integrálni kell az iskolákba. A nyelvi integráció azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy
a gyermek anyanyelvét is megőrizze, származási országának kultúráját, szokásait ismerje.
Erre adnak lehetőséget a származási nyelv és kultúra tanfolyamok (továbbá vö. még HarmoS-
egyezmény 4. cikkelyének 4. bekezdése). Az 1930-as évekig visszavezethető tanfolyamok
eredetileg az Olaszországból és a szomszédos országokból rövidebb-hosszabb időre érkező
munkaerő esetleges visszatérését segítették a szülőhazájukba azzal is, hogy a gyermekeik
számára biztosított oktatással megkönnyítették a visszailleszkedést. Azonban ez a törekvés
idővel átalakult, mivel a migránsok már nem időlegesen, hanem a végleges letelepedés
szándékával költöztek az országba, így a cél az lett, hogy a bevándorlók elfogadhatóan ki
tudják alakítani Svájcban kezdett új életüket. Elsőként Zürich kantonban készült el a
tanfolyamok kerettanterve, aminek a legnagyobb jelentősége az, hogy első alkalommal
fogalmazták meg a kurzusok célját, keretfeltételeit (vö. Caprez-Krompàk 2007). A
tanfolyamok keretében a gyermekeknek lehetőségük van a családban elsajátított nyelvet
továbbfejleszteni és ismereteiket anyanyelvük kultúráján keresztül bővíteni. A kurzusokon a
gyerekek interkulturális képzésben részesülnek azáltal, hogy a családból hozott ismereteiket
és tapasztalataikat összekötik a svájci közösségben tapasztaltakkal. Minthogy mindez segíti a
svájci közegbe való beilleszkedést, nem meglepő, hogy a kurzusoknak helyt adó iskolák
megfigyelései alapján a többséghez tartozó gyermekek kisebb előítélettel közelednek a
migráns gyermekekhez.
A 2013. augusztusi statisztikai adatok alapján Zürich, Vaud, Genf, Aargau, St. Gallen
kantonok mellett a német és a francia határhoz közeli Basel-Stadt kantonban a legmagasabb
az állandó külföldi lakosok száma. A származási nyelv és kultúra tanfolyamok gyakorlatába a
St. Johann Primarschule és a Bázeli Magyar Iskola és Óvoda Egyesületének vezetőivel felvett
kapcsolatnak köszönhetően nyertem betekintést. A St. Johann Primarschule programja az
integrációt az első nyelv (mint például török, spanyol, albán) támogatásával és a származási
kultúra figyelembevételével segíti a tanórán, amely által erősödik a tanulók öntudata és
kulturális identitása. Az önálló szervezetként működő Bázeli Magyar Iskola és Óvoda
16
Egyesülete a magyar anyanyelvű gyerekeknek nyújt segítséget az olvasás, helyesírás, magyar
nyelvű kommunikáció, magyar kultúra megismerése tekintetében.
Az olasz ajkú Ticino kantonban az 5.1.1.1 számú 1990. február 1-i iskolatörvény,
valamint az 5.1.2.3 számú, az olasz nyelvű tanfolyamokra és az integrációt elősegítő
tevékenységekre vonatkozó szabályozás rögzíti a nem olasz anyanyelvű diákok
kötelezettségeit / lehetőségeit. A kantonban megoszlik a származási nyelv és kultúra
tanfolyamok szükségszerűségének megítélése. Egyes vélemények szerint – olasz kantonról
lévén szó – minden lehető módon az olasz nyelvi kompetenciákat kell erősíteni; más
vélemények szerint a származási ország kultúrájának becsben tartása segíti az integrációt;
többek viszont úgy vélekednek, hogy a gyermekeknek meg kell őrizniük anyanyelvi
ismereteiket, ám ennek közege a család kell, hogy legyen (vö. Allemann-Ghionda 1999).
Svájc egészét tekintve az olasz állampolgárságú bevándorlók leszármazottainak köszönhetően
az olasz származásnyelvi tanfolyamokra a mai napig nagy igény van (vö. Jirát 2012).
Összefoglalva megállapítható, hogy a svájci oktatásban az utóbbi évek egyik
legnagyobb változása mindenképpen a nyelvoktatás új stratégiájának megvalósítása. Ebben
főszerepet kapott az angol nyelv bevezetése már az általános iskola 3. illetve 5. évfolyamán.
A nemzeti nyelvek szerepének változásában fontos tényező lesz, vajon hogyan viszonyul a
közgondolkodás az angol nyelv előretöréséhez. Megállapítható továbbá, hogy az új
nyelvoktatási stratégia megvalósításával párhuzamosan Svájc oktatásügyének nagy feladata
az egyre nagyobb lélekszámú bevándorlók gyermekeinek iskoláztatása.
4.7. Az Európai Unión belüli első számú második nyelv szerepét igazolja az Európai
Bizottság Attitudes towards multilingualism 2012. évi felmérése is, amely az uniós polgárok
nyelvtanulási szándékát térképezte fel. Az adatok alátámasztják Abram de Swaan
megállapítását, miszerint „Nyelveket lentről felfelé tanul az ember, „a középpont felé
törekedve”: az emberek olyan nyelveket tanulnak szívesebben, melyek magasabb helyet
foglalnak el a hierarchiában. Ezzel pedig megint csak a globális nyelvrendszer hierarchikus
struktúrája erősödik.” (Swaan 2004: 15) Ezt a szerepet pedig jelenleg az angol nyelv tölti be.
Az idézett szemléletmód Svájcban is érezhető, ami elsősorban a gazdasági körülmények
megváltozásának köszönhető. S minthogy egy nyelv elterjedésének egyik módja az iskolai
oktatás, az angol nyelv bevezetése mindenképpen hatással van / lesz a nemzeti nyelvek
jelenlétére az oktatás fentebb vázolt színterein. A 4.6. pontban leírtak mutatják, hogy az angol
nyelv vitathatatlan jelentősége Svájcot is arra késztette, hogy változtasson eddigi
nyelvoktatási rendszerén, s nyisson Európa és a világ felé azáltal, hogy állami szinten
17
kötelezővé teszi az angol nyelv oktatását. Vajon befolyásolja ez a változás a négy nemzeti
nyelv kohézióját? Ellentmondásos-e az a tény, hogy miközben az ország a négy nemzeti
nyelv kohéziójára törekszik, kötelezővé vált egy ötödik, az angol nyelv oktatása? Az
értekezés utolsó fejezetének (A hagyományos svájci nemzeti nyelvek és az angol) célja, hogy
bemutassa az angol nyelv Svájcban betöltött szerepét. Urs Dürmüller tanulmánya bizonyítja
(vö. Dürmüller 1995), hogy az angol nyelv elterjedése visszanyúlik a kilencvenes évekre.
Abram de Swaan hét pontban foglalja össze, miként védi egy állam a hivatalosan elfogadott
nyelveit (vö. de Swaan 2004: 162-163):
1. „… minden törvényt és rendeletet a hivatalos nyelven foglalnak írásba, ami már
önmagában is megköveteli a terminológia szabványosítását és a jelentések időbeli
állandóságát”
2. „… minden közigazgatási ügy és az állampolgárokkal való minden érintkezés ezen a
választott nyelven folyik”
3. „… az oktatás is a hivatalos nyelven folyik, és legtöbbször már az első osztálytól,
úgyhogy minden állampolgár kénytelen mintegy belenőni ebbe a nyelvbe”
4. „… az üzleti élet magánszektorának ezt a nyelvet kell használnia, ha kapcsolatba lép
a központi és helyi államigazgatási szervekkel, vagyis a középosztály és az elit nem lehet meg
nélküle”
5. „… a nyelvet asszociálják a magas funkciókkal, a magas iskolázottsággal és a
gazdasági jóléttel járó presztízzsel”
6. „… ahol a tömegmédiát az állam tartja kézben, vagy informálisan befolyást gyakorol
rá, ott az újságok, a rádió és a televízió a sztenderd nyelv használatát fogja előmozdítani”
7. „… a nemzeti nyelv megtartása kiszabott vagy önként vállalt kötelessége a tudósok,
nyelvészek, lexikográfusok, pedagógusok és laikusok klikkjének, akik feladatul tűzték ki
maguknak, hogy a sztenderdet leírják, ahol kell, előírják, és ahol lehetséges, szigorúan
betartassák”
A kérdésem az volt: ha Svájcra vetítve teljesülnek ezen feltételek, kimondható-e, hogy
az angol nyelv nem veszélyezteti a nemzeti nyelvek kohézióját. Két tényező – a gazdaságban a
német nyelv mellett betöltött domináns szerepe, valamint az a tény, hogy maga az állam
biztosítja az angol nyelv korai tanulását – felveti annak kérdését, hosszú távon milyen
befolyással lesz a jelenleg fennálló nyelvi szituációra. Az első, negatív jelek a rétoromán és
az olasz nyelv tanulására és használatára nézve már most is megmutatkoznak, melynek
példája a 4.6. alpontban leírt idegennyelv-tanulási stratégia. A munkaerőpiac kínálta
18
lehetőségek, az egyetemek közötti nemzetközi mobilitás pedig feltételezhetően arra ösztönzik
a fiatalabb generációt, hogy a második nemzeti nyelv tanulása elé helyezze az angolt.
5. Összefoglalás
Az értekezés célja az volt, hogy megvizsgálja és bemutassa a többnyelvű Svájc nyelv- és
nyelvoktatás-politikáját, az eddigi német nyelvi vizsgálatok tapasztalatai alapján az olasz
nyelv helyére és szerepére helyezve a hangsúlyt. Vezérmotívumként az állam eszmei alapját
jelentő soknyelvűség szolgált. A dolgozat rámutatott arra, hogy az olasz és a rétoromán
nyelvek szempontjából a svájci modellnek is vannak megválaszolandó kérdései, de ahogy
megteremtette a nemzeti kohézió fenntartásának és ápolásának jogi alapjait, úgy a
gyakorlatban is igyekszik majd a nyelvek egyensúlyára törekedni. Úgy tűnik tehát, hogy
Svájc hosszabb távon is próbálja fenntartani a többnyelvűséget, amelynek feltételei a
folyamatos reformok, ugyanakkor az állapot fennmaradásának záloga maga a svájci nemzet
akarata.
5.1. Az értekezés hipotézisei részben teljesültek, a következőkben ezeket mutatom be
röviden.
5.1.1. A nyelvek egyenrangúsága de jure és de facto
Az Alkotmány nyelvi állásfoglalása alapján a kantonok határozzák meg hivatalos
nyelvüket, mely által a nyelvterület biztosítja a közösség védelmét, így a nem az adott
területen hivatalos nemzeti nyelvet beszélő lakosnak át kell venni a helyben használatos
nyelvet. Ily módon a területiség elve az egyéni kétnyelvűséget helyezi előtérbe a közösségi
többnyelvűséggel szemben. A nem nemzeti nyelveket beszélők csoportjai számára előírás,
hogy alkalmazkodjanak a svájci társadalmi viszonyokhoz, melynek alapvető eleme a
lakóhelyen beszélt nemzeti nyelv elsajátítása. Kiemelve a svájci és nem svájci állampolgárok
nyelvhasználatát, az előbbi kategóriánál csökkenést mutat a nem nemzeti nyelvek használata.
Ez bizonyítja annak tényét, hogy egyrészt a nem svájci állampolgárok anyanyelve általában
nem Svájc egyik nemzeti nyelve, másrészt az integrációs folyamat hatását, amely a
bevándorolt, s az országban letelepedett lakosság számára a kényszerű nyelvi integrációt jelzi.
Az őshonos olasz és rétoromán nyelvközösség esetében a saját kantonon belül is a német
nyelv fontos szereppel bír a társadalmi-kommunikációs kontextusban, s a német
nyelvhasználat sok esetben kényszerű választásnak bizonyul, kialakítva egyfajta olasz –
19
svájci német kétnyelvűséget. Az olasz és a rétoromán kantonon kívül pedig teljesen
természetes a német vagy a francia nyelv használata, melyeket már az iskolában elsajátítanak.
Az első hipotézist tekintve megállapítható volt, hogy az őshonos kisebbségek és a
bevándorolt népcsoportok között az integráció mértékében mutatkozik eltérés, és az
integráció foka árnyalja a nyelvi attitűdjüket. Így elmondható, hogy a felállított hipotézis
teljesült.
5.1.2. A többközpontú olasz nyelv
Ticino kanton olasz nyelvváltozatának kialakulásában és fejlődésében – a földrajzi
közelség okán – a lombard dialektusnak van a legnagyobb szerepe. Részben önálló
szókészlettel bír, illetve nagyon sok esetben előfordul, hogy a sztenderd olasz nyelvben is
megtalálható közös kifejezések más-más jelentésben használatosak. A dialektus miatti eltérő
nyelvi származás mellett (pl. a többközpontú olasz nyelv) az efféle azonos alakú kifejezések
létezésében már nagy szerepe van a nyelv svájci fejlődésének is. A svájci népek között
fennálló több évszázados együttélés kölcsönhatással volt a nyelvükre is. Gyökerei révén a
svájci olaszhoz a rétoromán nyelv áll a legközelebb, az együttélés sajátosságai miatt azonban
a nyelvre máig a német van a legnagyobb hatással. Ez utóbbi szerepet játszik a sztenderd
olasz nyelvtől való egyre nagyobb mértékű eltávolodásban is, hiszen a Svájc területén
használt olasz nyelvváltozat már évszázadok óta külön fejlődik, míg a svájci sztenderd
némettel a kölcsönhatás egyre erősebb. Ezt bizonyítja, hogy a hosszú idő alatt egyes olasz
kifejezések egyre inkább eltávolodnak egymástól, míg a német kifejezéseket sokszor
változtatás nélkül veszi át a Svájcban használatos olasz változat. A ticinói regionális olasz
nyelvváltozat tartalmaz minden olyan elemet, melyet a helvét olasz, de fordítva ez nem igaz.
Ticino kanton politikai, gazdasági és kulturális hovatartozását bizonyítja a helvét szókészlet,
mely fogalom tehát elsősorban a föderációhoz, az adminisztratív területhez kapcsolódó
szókészletet hivatott kifejezni.
A dolgozat egyes fejezetei rámutattak, hogy a berrutói értelemben vett helvét olasz
nyelvváltozatra, azaz a svájci sztenderd olaszra nézve a többközpontúság jegyei a
következőképpen érvényesülnek: államszövetségi szinten hivatalosan elismert nyelvváltozat;
minden hivatalos szöveget lefordítanak olasz nyelvre; Ticino kantonban az oktatás nyelve;
szókészlete az olaszországi olasz ajkúak számára sok esetben érthetetlen elemeket hordoz.
Egyes helvét kifejezések már online szótárban megtalálhatók, melyre példa a Dizionario
dell’italiano ticinese, grigionese e "federale". Megjegyzendő, hogy a Lo Zingarelli 2014
egynyelvű szótár (Bologna: Zanichelli) már tartalmaz helvétizmusokat, ezáltal kodifikálva
20
azokat. Az első két jellemző alátámasztja a helvét olasz hivatalos kontextusban, azaz
emelkedett funkcióban való használatát.
Párhuzamot vonva a német és az olasz nyelv közé, a többközpontúságot alapul véve
megállapítható, hogy amíg a német sztenderd nyelv nemzeti változatának tekinthető a
németországi, az osztrák és a svájci sztenderd német (vö. Das Deutsche als plurizentrische
Sprache – die Didaktik des Deutschen als plurizentrische Sprache), addig az olasz sztenderd
nyelv nemzeti változata nem csupán az olaszországi, hanem a svájci sztenderd olasz, azaz a
helvét olasz nyelvváltozat. A második hipotézisem ily módon helytállónak bizonyult.
5.1.3. A motiváció szerepe a nyelvtanulásban
A harmadik hipotézisem csak részben teljesült, mivel a három gimnáziumban végzett
kérdőíves felmérés alapján megállapítható, hogy a nyelvtanulásban a legnagyobb motivációt a
nyelvhez kapcsolt attitűd játssza. Az olasz nyelv globálisan visszaszorul, így hosszú távon
nem tűnik elegendőnek, ha az olasz nyelv csupán választható tárgyként jelenik meg az
oktatásban. Az oktatáspolitika fontos kérdése kell, hogy legyen az olasz nyelv státusának
megerősítése az oktatásban. Hiába az egyéb, az olasz nyelv vitalitását szolgáló intézkedések,
mindez hosszú távon kevésnek bizonyulhat, ha intézményes kereteken belül hiányzik a nyelv
támogatása.
5.1.4. Az angol mint globális nyelv
Ugyancsak részben teljesült az utolsó hipotézis. Nemzeti szinten az angol nyelv egyre
erőteljesebb elterjedése az oktatásban, a gazdasági életben háttérbe szorítja az olasz és a
rétoromán nyelveket annak ellenére, hogy a nyelvtörvény célja éppen a belső kohézió
növelése. Úgy vélem, hosszú távon még nem láthatók e folyamatnak a hatásai sem az ország
nyelvi fejlődésében, sem tágabb értelemben annak kulturális átalakulásában, így tehát még
nem lehet pontos választ adni, milyen hatással lesz az angol nyelv az egyes nemzeti
nyelvekre, kultúrákra.
5.2. Az értekezés eredményei a következőkben foglalhatók össze:
- rávilágított, mely tényezők határozzák meg a svájci nyelvpolitikai intézkedéseket, és
megállapította, hogy a többnyelvűségi politika fő tennivalói a kisebbségi nyelvek védelme
mellett a bevándorlók nyelvi integrációjának elősegítése
- bemutatta, mely pontokban függnek össze egyes nemzeti és nemzetközi
dokumentumok, és kiemelte, hogy közös érdek a nyelvi kisebbségek védelme
21
- megállapíthatóvá tette, hogy a nemzeti nyelveket eltérő mértékben, ugyanakkor az
olasz és a rétoromán nyelveket változatos módon támogatja a szövetség, ezzel a svájci
többnyelvűség megőrzi hagyományait
- definiálta az olasz és a rétoromán kisebbségi nyelvi státusát, és megállapította, hogy
fennmaradásuk és ápolásuk érdekében szükséges a támogatásuk
- bemutatta az olasz nyelvű kanton integrációját, aminek következtében Ticino Svájc
teljes jogú részévé vált, amelynek hivatalos nyelve a svájci sztenderd olasz
- rávilágított arra a tényre, hogy az olasz nyelv esetében is indokolt a többközpontúság
fogalmának alkalmazása, mert Svájc hivatalos és nemzeti nyelveként az olaszországi olasz
nyelv variánsának tekinthető annak helvét jellemzőivel
- átfogó képet adott a többnyelvűséget támogató nyelvoktatási gyakorlatról, ami
hozzájárul a nyelvi régiók közötti kölcsönös megértéshez, ugyanakkor az angol nyelv
bevezetése háttérbe szorítja a nem domináns olasz és rétoromán nyelveket
- a luganói és a két zürichi gimnáziumi kérdőíves felmérés betekintést engedett a
nyelvoktatás gyakorlatába, s megmutatta, hogy a nyelvoktatás azonos problémákkal néz
szembe, ugyanakkor kantonra jellemző jegyek is felismerhetők, amelyek a kanton
szövetségben betöltött pozícióját is visszatükrözi
- értelmezte a nyelvi integráció fogalmát a bevándorlók esetében, és arra a
következtetésre jutott, hogy a kanton hivatalos nyelvének elsajátítása kényszerű döntés
eredménye, amely mellett azonban a bevándorlók lehetőséget kapnak anyanyelvük és
kultúrájuk ápolására
6. Az értekezés használhatósága, további kutatási irányok
Az értekezés betekintést enged a történelmi hagyományokon nyugvó multilingvalizmus
egy Magyarországon még nem sokak által, vagy sokak által csupán felszínesen ismert
témájába. Az elméletnek a gyakorlati megvalósulással való alátámasztása bizonyítja, hogy
még egy kívülről tökéletesnek hitt rendszerben is – a körülmények alakulását figyelembe
véve – szükség van folyamatos változtatásokra, s e változtatások nem feltétlenül csak pozitív
hatásúak.
A disszertáció hozzájárulhat a nyelvoktatási és a származási nyelv és kultúra
tanfolyamok gyakorlatának szélesebb körben való megismeréséhez. Ennek az oktatási
formának az egyes elemei modellként szolgálhatnak a migránsokat befogadó többi európai
ország, valamint a magyarországi oktatás számára is annál is inkább, mert a globalizáció
22
jövőbeni népmozgásait nem ismerhetjük, de előfordulhat, hogy Magyarországon is szükség
lesz a svájci minta alkalmazására.
A témaválasztás előrevetíti további kutatásaimat. A továbbiakban célom a
disszertációban feldolgozott kutatási téma folyamatos nyomon követése, az új nyelvoktatási
koncepció bevezetésének lezárulását követően az első tapasztalatok elemzése. Ugyanakkor
célom a föderációs ügyintézés nyelvi gyakorlatának megismerése, különös tekintettel a
közigazgatásban dolgozók (képviselők, ügyintézők, stb.) olasz nyelvismeretére. Minthogy
2014-ben a népszámlálás a nyelveket helyezi a felmérés középpontjába, szándékomban áll az
eredményeket a kisebbségi nyelvek szempontjából is tanulmányozni: hogyan változik Svájc
népességének nyelvhasználata a svájciak (fejlett társadalom, népességfogyás) és a külföldről
bevándorlók (nagyobb természetes szaporodás) demográfiai mutatóinak tükrében.
23
A tézisekhez felhasznált szakirodalom
Allemann-Ghionda, Cristina 1999. Schule, Bildung und Pluralität: Sechs Fallstudien im
europäischen Vergleich. Peter Lang Verlag. Bern.
Ammon, Ulrich 1995. Die deutsche Sprache in Deutschland, Österreich und der Schweiz.
Das Problem der nationalen Varietäten. Walter de Gruyter. Berlin / New York.
Antonini, Francesca – Vassere, Stefano 1990. L’italiano del canton Ticino e i suoi rapporti
lessicali con il tedesco e l’italiano standard. In: Vouga, Jean-Pierre – Hodel, Max Ernst
(réd.): La Suisse face à ses langues. Die Schweiz im Spiegel ihrer Sprachen. La
Svizzera e le sue lingue. Verlag Sauerländer. Aarau et Francfort-sue-le Main. 137-145.
Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.
Berruto, Gaetano 1980. Alcune considerazioni sull’italiano regionale ticinese. Dipartimento
della pubblica educazione. Bellinzona.
Berruto, Gaetano 1984. Appunti sull’italiano elvetico. Studi linguistici italiani. Volume X,
Fascicolo I. Salerno Editrice Roma. 76-108.
Berruto, Gaetano – Burger, Harald 1985. Aspetti del contatto fra italiano e tedesco in Ticino.
Archivio Storico Ticinese. A.XXVI, n°101. Bellinzona. 29-76.
Bianconi, Sandro 1980. Lingua matrigna: italiano e dialetto nella Svizzera italiana. Il
Mulino. Bologna.
Bianconi, Sandro 1986. L’identità regionale: aspetti storico linguistici. In: Ratti, Remigio –
Badan, Marco (a cura di): Identità in cammino. Armando Dadò Editore. Locarno. 117-
128.
Camartin, Iso 1998. Svájc – egy többnyelvű ország. Egy multikulturális nemzet? In: Oplatka
András – Szalayné Sándor Erzsébet (1998): A többnyelvűség svájci modellje. Osiris
Kiadó. Budapest. 52-73.
Caprez-Krompàk, Edina 2007. Unterricht in heimatlicher Sprache und Kultur (HSK). Die
Bedeutung der Erstsprache im Integrationsprozess. terra cognita 10. szám. 72-75.
Chini, Maria 1989. Italiano e tedesco a contatto in Ticino. Rivista Italiana di Dialettologia.
Scuola società territorio a. XIII, CLUEB Bologna. 101-133.
Crost, Brigitte – Pedrazzini, Piero – Schmitt, Dorothée 1994. Il multilinguismo in Ticino.
Babylonia. 4. szám 64-67.
De Swaan, Abram 2004. A nyelvek társadalma. A globális nyelvrendszer. Typotex. Budapest.
Dürmüller, Urs 1995. Die Präsenz des Englischen in der Schweiz. Statistik und Sprachen:
Jahresversammlung des VSSA vom 10. bis 11. November 1994 in Winterthur. Nr. 34.
Bundesamt für Statistik. Bern. 81-91.
Knipf-Komlósi, Elisabeth – V. Rada, Roberta – Bernáth, Csilla 2006. Aspekte des
Wortschatzes. Bölcsész Konzorcium. Budapest.
Lurati, Ottavio 1976. Dialetto e italiano regionale nella Svizzera italiana. Banca Solari &
Blum S.A.. Lugano.
24
Lurati, Ottavio 1989. Tra neologia di calco e identità progettuale: le sfide agli Svizzeri italiani
d’oggi. In: Stella, Angelo – Stäuble, Antonio: Lingua e letteratura italiana in Svizzera:
atti del convegno tenuto all’Università di Losanna, 21-23 maggio 1987. Edizioni
Casagrande. Bellinzona. 161-184.
Lurati, Ottavio 1992. Il Canton Ticino. In: Bruni, Francesco (a cura di): L’italiano nelle
regioni. Lingua nazionale e identità regionale. UTET. Torino. 143-177.
Lurati, Ottavio 2000. Die sprachliche Situation in der Südschweiz. In: Schläpfer, Robert –
Bickel, Hans (szerk.): Die viersprachige Schweiz. Verlag Sauerländer. Aarau. 177-210.
Moretti, Bruno 2004. La terza lingua. Aspetti dell'italiano in Svizzera agli inizi del terzo
millennio Vol. I. Armando Dadò Editore. Locarno.
Ódor László 2005. Helvetismen. Budapesti Corvinus Egyetem Svájci Intézete. Budapest.
Petralli, Alessio 1990. Osservazioni sul lessico dell’italiano regionale ticinese. In: Cortelazzo,
Michele A. – Mioni, Alberto M.: L'italiano regionale : atti del XVIII Congresso
Internazionale di Studi, Padova-Vicenza, 14-16 settembre 1984. Bulzoni. Roma. 131-
144.
Ratti, Remigio – Ceschi, Raffaello – Bianconi, Sandro 1990. Il Ticino regione aperta:
problemi e significati sotto il profilo dell'identità regionale e nazionale. Armando Dadò
Editore. Locarno.
Schöpflin György 2004. Az identitás dilemmái. Attraktor. Máriabesnyő – Gödöllő.
Spiess, Federico 1992. Veri e falsi tedeschismi nell’italiano regionale della Svizzera italiana.
In: Hilty, Gerold (Hrsg.): Actes du 20e Congrès international de linguistique et
philologie romanes, Université de Zurich (6-11 avril 1992). A. Francke Verlag.
Tübingen / Basel. 627-640.
Szépe György 1991. A "magyar mint idegen nyelv" néhány diszciplináris kérdése. In: Giay
Béla – B. Nádor Orsolya (szerk.). A magyar mint idegen nyelv fogalma. Hungarológiai
Ismerettár 6. Nemzetközi Hungarológiai Központ. Budapest. 60-74. Elektronikusan
elérhető: http://mek.oszk.hu/01200/01282
Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Osiris–Századvég Kiadó. Budapest.
Zingarelli, Nicola 2013. Lo Zingarelli 2014. Vocabolario della lingua italiana. Zanichelli.
Bologna.
Alkotmány, törvények, rendeletek, megállapodások, ajánlások
Alkotmány: Bundesverfassung der Schweizerischen Eidgenossenschaft vom 18. April 1999
(Stand am 3. März 2013) In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/19995395/index.html
EDK 2004. évi ajánlása. Fremdsprachenunterricht in der obligatorischen Schule In: http://www.edudoc.ch/static/web/arbeiten/sprach_unterr/fktbl_sprachen_d.pdf
EDK: Ajánlás az idegen nyelvű gyermekek beiskolázásához. Grundlagen-Texte der EDK In: http://www.edk.ch/dyn/11984.php
25
Kantonok közötti megállapodás a kötelező iskolai harmonizációról / HarmoS-egyezmény /
Interkantonale Vereinbarung über die Harmonisierung der obligatorischen Schule:
HarmoS-Konkordat vom 14. Juni 2007 In: http://edudoc.ch/record/96777/files/harmos-konkordat_d.pdf
Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény. Rahmenübereinkommen zum
Schutz nationaler Minderheiten In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20020168/index.html
Nyelvrendelet. Verordnung über die Landessprachen und die Verständigung zwischen den
Sprachgemeinschaften In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20101351/index.html
Nyelvtörvény: Bundesgesetz über die Landessprachen und die Verständigung zwischen den
Sprachgemeinschaften In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20062545/index.html
Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Europäische Charta der Regional-
oder Minderheitensprachen In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20022395/index.html
5.1.1.1 számú iskolatörvény. Legge della scuola In: http://www3.ti.ch/CAN/RLeggi/public/raccolta-leggi/legge/numero/5.1.1.1
5.1.2.3 számú, az olasz nyelvű tanfolyamokra és az integrációt elősegítő tevékenységekre
vonatkozó szabályozás. Regolamento concernente i corsi di lingua italiana e le attività
d’integrazione In: http://www3.ti.ch/CAN/RLeggi/public/index.php/raccolta-leggi/legge/vid/149
Egyéb irodalom
Attitudes towards multilingualism In. EB77.1 Europeans and their Languages: Factsheets. In: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb_special_399_380_en.htm
Beitrittsverfahren und Inkrafttreten. In: http://www.edk.ch/dyn/14901.php
Das Deutsche als plurizentrische Sprache – die Didaktik des Deutschen als plurizentrische
Sprache. In: http://www-oedt.kfunigraz.ac.at/OESDCD/0INTRO/Gesamt-PDF/A03-Deutsch-a-pluriz.Sprache.PDF
Dizionario dell’italiano ticinese, grigionese e "federale" In: https://sites.google.com/site/elvetismi/
EDK/IDES-Kantonsumfrage In:
http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/092.pdf
http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/093.pdf
http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/094.pdf
http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/095.pdf
Fakultativer Unterricht dritte Landessprache. In: http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/095b.pdf
Fremdsprachenunterricht in der obligatorischen Schule. In: http://www.edudoc.ch/static/web/arbeiten/sprach_unterr/fktbl_sprachen_d.pdf
Jirát, Jan 2012: Eine unersetzliche Verbindung zur fremden Heimat In: http://www.woz.ch/1218/kahlschlag-beim-erstsprachenunterricht/eine-unersetzliche-verbindung-zur-fremden-heimat
26
2013. augusztusi statisztikai adatok. Bestand der ständigen ausländischen Bevölkerung nach
Wohnkanton und Ausländergruppe Ende August 2013 In: https://www.bfm.admin.ch/content/dam/data/migration/statistik/auslaenderstatistik/aktuelle/ausl-
nach-kanton/107-bevoelkerung-kt-2013-08-d.pdf
Sprachen, Religionen – Daten, Indikatoren In: http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/de/index/themen/01/05/blank/key/sprachen.html
Unbefriedigende Stellung des Italienischen an den Schweizer Gymnasien In: http://www.news.admin.ch/message/?lang=de&msg-id=43770
Az értekezés témájához kapcsolódó saját publikációk
1999 Közelebb Ticinóhoz. Kérdések–válaszok–tények–adatok. Olasz–német kapcsolatok. Modern Nyelvoktatás. V/2-3: 56-64.
2000 Az identitás kérdése Ticino kantonban. In: Luigi Tassoni – Fóris Ágota (szerk.): Olasz
nyelvi tanulmányok. Iskolakultúra 5: 94-104.
2002 Egymásról négy nyelven. In: Fóris Ágota – Kárpáti Eszter – Szűcs Tibor (szerk.): A
nyelv nevelő szerepe. A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak
válogatott gyűjteménye. Pécs: Lingua Franca Csoport. 181-187.
2004 Kétnyelvűség a svájci Ticino kantonban. In: Navrasics Judit – Tóth Szergej:
Interdiszciplináris nyelvészet. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára.
Szeged: Generalia. Veszprém. I. kötet. 285-288.
2005 Az angol nyelv helyzete Svájcban. In: Nelu Bradean–Ebinger (szerk.): Interkulturális
tanulmányok. Tanulmánykötet a hatvanéves Ódor László tiszteletére. Corvinus
Egyetem. Budapest. 303-310.
2006 Andare a una nozza o a un matrimonio? – kérdezi egy svájci olasz. Modern
Nyelvoktatás. XII. évfolyam. 3-4. sz. 81-86.
2009 Túl a nemzeti nyelveken. Modern Nyelvoktatás. XV. évfolyam. 4. sz. 60-66.
2010 Francia Svájc és olasz Svájc nyelvi viszonyai. In: Oszetzky Éva-Józsa Judit-Tóth
László (szerk.): Az újlatin filológia aktuális kérdései a XXI. században. Pécs. 195-200.
2012 A nyelvoktatás terén végzett felmérés tapasztalatai a luganói Liceo Cantonaléban. In:
Oszetzky Éva-Bene Krisztián (szerk.): Újlatin kultúrák vonzásában. Újlatin filológia 5.
MTA Pécsi Területi Bizottsága Romanisztikai Munkacsoport. PTE Francia Tanszék. 205-
211.
Megjelenés előtt álló publikáció
Migráns gyermekek nyelvi integrációja Svájcban. THL2 2014: 2 (elfogadva, szerkesztés
alatt)