Öt Halhatatlan Amerikai Kisregény

7/25/2019 Öt Halhatatlan Amerikai Kisregény

http://slidepdf.com/reader/full/oet-halhatatlan-amerikai-kisregeny 1/286

ÖT HALHATATLAN AMERIKAI KISREGÉNY

Szkennelte, javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2005.

F. SCOTT FITZGERALD: MÁJUS 1. NEW YORKBAN

Megharcolták és megnyerték volt a háborút, s a gyõztes népzsongó nagyvárosában diadalíveket állítottak, és fehér, piros, ró-zsaszín virágokat szórtak a hazatérõ katonák lábai elé, akik ezsendülõ tavaszon mindegyre özönlöttek, s a dobok dübörgésétõl,rézfúvók lármájától reszketõ levegõben masíroztak végig a várossugárútján, miközben a hivatalnokok és kereskedõk - otthagyvairkáik és intrikáik - az ablakokba tódultak, és õszülõ fejük komorcsokrétáival integettek az elvonuló csapatoknak.

Sosem volt még ekkora pompa a gyõztesek nagyvárosában,s mert a diadalmas háború szép hasznot hozott; keletrõl és nyugat-ról, az ország eldugott sarkaiból özönlöttek a kereskedõk az õháznépeikkel, hogy megízleljék az ünnep édességét, és a pompáslátványosságok tanúi lehessenek - s asszonyaiknak a következõtélre drága szõrméket vehessenek, arannyal átszõtt táskákat, szí-nekben pompázatos selyempapucsokat, rózsaszín és ezüst broká-

tokat, arany uszályokat.És oly vígan és harsányan ünnepelték a gyõztes nép költõi abeköszöntõ békét és jómódot, hogy a tartományokból mindegyregyûltek a tékozlók, inni az izgalom borából, s a kereskedõk ismind mohóbban adtak túl a papucsokon és csecsebecséken, hogyvégül egyetlen hangos kiáltás lett az ország még több papucsértés csecsebecséért, hogy cserébe adhassák azért, amit követeltektõlük. És sokan közülük reménytelenül széttárták karjaikat, ígykiáltozva:

- Ó jaj! Nincs nekem már több topánkám! És ó jaj! Nincstöbb csecsebecsém sem! Ó jaj, irgalmas ég, segíts, mert nem tudom,

mitévõ legyek!

De senki se figyelt nagy-nagy fohászaikra, mert a sokaságotelfoglalta a maga dolga: a fõúton napra nap dobogtak a katonalá-bak, és ujjongott mindenki, mert hõsök és tiszták voltak a hazatérõhonfiak, rózsás arcúak és ragyogó fogsorúak, s nyájas szüzeka honleányok, arcra s alakra egyképp kívánatosak.

így hát ezen idõkben sok. minden megesett a nagyvárosban,amibõl is jó néhány - vagy talán csak egy - alant leírva áll.

7

i

1

1919. május elsején reggel kilenckor egy fiatalember érdeklõdötta Biltmore Hotel portásától, hogy Philip Dean úr itt szállt-e meg,s ha igen, telefonálhatna-e a szobájába. A kérdezõ jól szabott,de elnyûtt öltönyt viselt. Alacsony, karcsú termetû, csinos feketeférfi volt, szempillái szokatlanul hosszúak, alattuk a kimerültségkék félköre, s az utóbbi hatást erõsítette az arc természetellenes



pirosa, valamint alattomos, múlhatatlan láz parazsa.

Dean úr valóban a Biltmore-ban tanyázott. A fiatalembert ol-dalra, a telefonhoz tessékelték.

Egy pillanat, és már kapcsolást kapott. Valahonnan a magasbólegy álmos hang haliózott.

- Mr. Dean? - A kérdezõ csupa mohóság. - Phil, itt Gordonbeszél, Gordon Sterrett. Itt vagyok a hallban. Hallottam, hogyNew Yorkba jöttél, és sejtettem, hogy itt talállak.

Az álmos hang átcsapott a lelkesedésbe: - Gordy? Haha, hogys mint, édes öregem? - Hát persze hogy szóhoz se jut a meglepetés-tõl. Nyomban jöjjön föl hozzá Gordy, az irgalmát!

Kisvártatva Philip Dean kék selyempizsamában ajtót nyitott,és a két fiatalember kissé zavart lelkendezéssel köszöntötte egy-mást. Mindketten huszonnégy évesek voltak, a Yale-egyetem szi-gorlói a háborút megelõzõ esztendõben - de ezzel vége is szakadtminden hasonlóságnak. Dean szõke volt, s a kék pizsama alattmajd kicsattant az egészségtõl. Körülötte minden a testi kényelemés kiegyensúlyozottság hangulatát árasztotta. Gyakran mosoly-gott, mutogatva nagy, kiálló fogait.

- Mindenképp megkerestelek volna! - kiáltotta lelkesen. - Párhétig itt leszek. De most már ülj le egy percre, amíg letusolokés rendbe szedem magam.

Amint eltûnt a fürdõszobában, látogatójának barna szeme ide-gesen pásztázta végig a szobát, egy pillanatra megakadt a sarokbanegy nagy angol útiszatyron, a székekre hányt vékony selyeminge-ken, elbûvölõ nyakkendõkön és puha gyapjúzoknikon.

Gordon fölállt, és kiemelve egyet az ingek közül, rövid vizsgálat-nak vetette alá. Nehéz sárga selyembõl volt, halványkék csíkozás-sal, s még vagy egy tucat ehhez hasonló. Akaratlanul is a maga

kézelõire tévedt a tekintete: szegélyük foszladozott és szakadozott,s halványszürke volt a piszoktól. Letéve a selyeminget, lehúztaa kabátujját a csuklójáig, és a kopott mandzsettákat visszatûrte,

8

amíg csak láthatatlanná nem váltak. Aztán a tükörhöz lépett,és tétova, mélabús érdeklõdéssel szemlélte képmását. Hajdan mégdicsõ nyakkendõje megfakult és meggyûrõdött az ujjaitól - márarra sem volt jó, hogy eltakarja gallérjának szakadozott gomblyu-kait. Csöppet sem élvezettel gondolt vissza rá, hogy az egyetemencsekély szavazattöbbséggel éppen azért választották meg évfo-lyamelsõnek, mert õ volt a legjobban öltözött diák.

Dean testét dörzsölve bukkant elõ a fürdõszobából.

- A múlt éjjel találkoztam egy tisztelõddel - mondta. - A hall-ban ütköztem bele, és az istennek se jutott eszembe a neve. Tudod,akit végzõs korunkban New Havenbe hoztál.

Gordon összerezzent.

- Edith Bradin? Õt gondolod?



- Ördögöd van. Észvesztõén csinos. Még mindig, mint egy hajasbaba. Tudod, mire gondolok: ha hozzányúlsz, összetörik.

Öntelten tanulmányozta csodás képmását a tükörben, finomanmosolyogva, fogai hadsorát fölmutatva.

- Lehet már vagy huszonhárom éves - folytatta.

- Múlt hónapban volt huszonkettõ - felelt Gordon szórakozot-tan.

- Micsoda? Vagy úgy, a múlt hónapban. Könnyen elképzelhetõ,hogy ott lesz a Gamma Pszi bálján. Ugye tudod, hogy a Yale-fiúkGamma Pszi bálja ma este lesz a Delmonicónál? Klassz lenne,ha eljönnél, Gordy. A fél New Haven fölvonul. Szerezhetek meghí-vót, ha akarod.

Miután ímmel-ámmal friss fehérnemût húzott, rágyújtott egycigarettára, és a nyitott ablak mellé telepedve, a beözönlõ reggelinapfényben térdeit és bokáit tanulmányozta.

- Foglalj helyet, Gordy - mondta -, és ki vele, mi történt veled,mit csináltál, mit csinálsz most, és minden. . .

Gordon hirtelen végigvetette magát az ágyon, és ott hevert er-nyedten és tehetetlenül. Száját, mely rendesen, ha nyugodt volt,kicsit szétnyílt, most hirtelen komor pátosszal szorította össze.

- Mi bajod? - kérdezte Dean gyorsan.

- Jaj, istenem!

- De hát mi a baj ?*

- Minden istenverte nyomorúság a világon - mondta amaz sze-rencsétlenül. - Teljesen darabokra mentem, Phil, szörnyû pácban

vagyok.

-Mi?

9

Kész vagyok. - Gordon hangja remegett.A másik fürkészõn közelebb hajolt, kék szemében bíráló hideg-ség.

- Látszik rajtad.

- Lehet. Pokoli zûrt kavartam mindenben! - egy pillanatra el-

hallgatott. - De talán az elején kezdeném. Vagy terhellek vele?

- Szó sincs róla, folytasd csak - de azért volt Dean hangjábannémi bizonytalanság. A New York-i utat vakációnak szánta, skissé bosszús volt, hogy Gordon Sterrettet bajban találta.

No, mondd csak -ismételte, aztán egy halk sóhajjal hozzátet-te : - Legyünk túl rajta.

- Hát. . . -kezdte Gordon bizonytalanul - februárban kerültem



haza Franciaországból, aztán egy hónapra hazamentem Harris-burgba. Utána New Yorkba jöttem valami munkát keresni. Talál-tam is, egy exportcégnél. Tegnap rúgtak ki.

- Kirúgtak?

- Mindjárt idejutok, Phil. Szeretnék mindent õszintén elmonda-ni. Te vagy az egyetlen, akihez ilyesmivel fordulhatok. Remélem,nem gondolod, hogy csak úgy panaszkodni jöttem, ugye nem,Phil?

Dean egy fokkal merevebb lett. Már a térdét sem ütögette olyanelmerülten. Homályosan érezte, hogy nem egészen tisztességesmódon valami felelõsségbe rángatják, sõt abban sem volt márbiztos, hogy hallani akarja Gordon történetét. És bár sosem leptemeg, ha Gordont kisebb-nagyobb zûrök között találta, mostaninyomorúságától azonban valami taszította, begombolkozottá tet-te, jóllehet a kíváncsiság is fúrta az oldalát.

- Na gyerünk. k

- Egy lány.

- Hm. - Dean eldöntötte, hogy semmi áron nem hagyja megza-

varni a vakációját. Ha Gordon terhére lesz, akkor kevesebbetkell találkoznia Gordonnal.

- A neve Jewel Hudson - hallatszott a csüggedt hang az ágyfelõl. - "Tiszta" lány volt, úgy hiszem, tavaly ilyenkorig. Itt éltNew Yorkban; ágrólszakadt család. Apja, anyja meghalt, és mostegy idõs nénikéjénél lakik. Tudod, épp akkor akadtam össze vele,amikor csõstül kezdtek visszajönni Franciaországból, én megegyebet se tettem, mint üdvözöltem az újonnan érkezõket, és mu-rikra jártam velük. Szóval így kezdõdött, Phil, ilyen ártatlanul,

10

örültem, hogy mindenkivel találkozhatok, és hogy õk is örülneknekem.

- Több eszed lehetett volna.

- Igaz. - Gordon szünetet tartott, majd fásultan folytatta: -Magamra vagyok utalva, Phil, és tudod, mennyire nem bíroma szegénységet. Aztán jött ez az átkozott lány. Valahogy belémesett egy kicsit, és bár semmiképpen sem akartam belegabalyodniaz ügybe, valahol mindig összeakadtunk. Nyilván van fogalmadróla, miféle munkát kellett csinálnom azoknak az exportõröknek,és persze nekem minden vágyam az volt, hogy rajzoljak, magazino-kat illusztráljak, meg effélét: jól lehet keresni vele.

-Akkor mért nem csináltad? Csak neki kell állni, ha valamirendes dolgot akarsz - vélte Dean hideg közönnyel.

- Próbálkoztam, de olyan siralmasak a lehetõségeim! Van tehet-ségem, Phil, tudok rajzolni, csak épp azt nem tudom, hogy kezdjekhozzá? Fõiskolára kéne iratkoznom, de nem gyõzöm anyagilag.Szóval egy hete válságosra fordult a dolog. Épp mikor kifogytamaz utolsó pénzembõl is, ez a lány zsarolni kezdett. Pénzt akar,és fenyegetõzik, hogy bajba kever, ha nem kap.



- És megteheti?

- Sajnos, meg. Ez az egyik ok, amiért elvesztettem a munkám:állandóan telefonálgatott a céghez, és ez volt az utolsó cseppa pohárban. Kezében van egy levelem, és el akarja küldeni acsaládnak. Ó, kezében vagyok én testestül-lelkestül. Valami pénztkell szereznem neki.

Félelmetes szünet következett. Gordon nagyon csöndesen fe-küdt, kezét összeszorította az oldalán.

- Teljesen kész vagyok - folytatta remegõ hangon. - Félig márõrült, Phil. Ha nem hallom meg, hogy itt vagy, azt hiszem, öngyil-kos leszek. Szeretném, ha kölcsönöznél háromszáz dollárt.

Dean keze, mellyel csupasz bokáját veregette, megállt a levegõ-ben, s a fura, tétova bizonytalanság kettejük közt egyszerre merevfeszültségbe váltott.

Egy pillanat múlva Gordon folytatta:

- Eddig hazulról kértem, de most már röstellem fejni õket.Dean még mindig hallgatott.

- Jewel kijelentette, hogy kétszáz dollár kell neki.

- Miért nem küldöd el valahová?

- Ó, azt könnyû mondani, csakhogy nála van egypár õrült leve-lem. És sajnos, sokkal rámenõsebb, mint képzeled.

11

>

Dean utálkozó arcot vágott.

- Ki nem állhatom ezt a fajtát. Óvakodhattál volna tõle.

- Igen - ismerte el Gordon megviselten.

- Ugy kell nézned a dolgokat, ahogyan vannak. Ha nem tudtálpénzt szerezni, láss munkához, és széles ívben kerüld el a nõket.

- Te könnyen beszelsz. - Gordon szeme összeszûkült. - A világminden pénze a tiéd.

- Momentán aligha. A családom nagyon rövidre fogta a pórázt.Éppen ezért egyáltalán nem ugrálhatok.

Följebb húzta a redõnyt, és újabb sugárnyalábot bocsátott aszobába.

- Istenemre, igazán nem vagyok prûd - folytatta megkönnyeb-bülten -, szeretem az élvezeteket, és remélem, most e téren issikerül alaposan kivakációznom magam, de te... te rémes állapot-ban vagy. Még sose hallottalak így beszélni. Azt hiszem, csõdbejutottál, erkölcsileg és anyagilag egyaránt.



- Rendszerint együtt jár a kettõ.Dean türelmetlenül megrázta a fejét.

- Állandóan olyan légkör van körülötted, amit én képtelen va-gyok megérteni. Valami baljós, valami beteges.

- Semmi más, csak szorongás, szegénység és álmatlan éjszakák- mondta Gordon dacosan.

- Mit tudom én?

- Ó, elismerem, nyomasztó vagyok. Tönkretettem magam. Deistenemre, Phil, egy hét pihenés, egy új ruha és némi készpénz,s megint olyan leszek.. . megint a régi leszek. Tudod, Phil, hogyúgy rajzolok, mint a villám. De sosem volt elég pénzem, hogya megfelelõ anyagokat megvehessem. És hogyan rajzoljak, ha fá-radt vagyok, nincs önbizalmam, és nyakig pácban? Ha lenne némikészpénzem, pár hétre elutazhatnék és mindent újrakezdhetnék!

- Na és ha most majd egy másik nõre költöd?

- Ne hánytorgasd örökké.

- Nem hánytorgatom. Csak ki nem állhatom, mikor ilyen álla-

potban vagy.- Adnál nekem kölcsön, Phil?

- Azt ilyen hirtelenében nem tudom megmondani. Végül is jó-kora összegrõl van szó, és fenemód megérezném.

- Végem van, ha nem tudsz adni. Tudom, hogy csak nyavalygokitt, és minden az én hibám, de ez már mit sem változtat a helyzeten.

- Mikor tudnád visszaadni?

12

\

Ez biztató volt, vélte Gordon. Legokosabb, ha nyíltan beszél.

- ígérhetném akár a következõ hónapra is. De jobb, ha háromhónapot mondok. Mihelyt eladom az elsõ rajzaimat.

- S honnan tudjam én, hogy lesz-e rá vevõ egyáltalán?

Dean újra megkeményedõ hangja egy csipetnyit lehûtötte Gor-don reményeit. Lehet, hogy mégsem kapja meg a pénzt?

- Azt hittem, bízol bennem egy kicsit.

- Bízom is, de nem amikor ilyen állapotban látlak.

- Gondolod, hogy ha nem végveszélyben forgok, feljövök hoz-zád ilyen állapotban? Azt hiszed, öröm ez nekem? - Hirtelenfélbeszakította magát, és összeharapta az ajkát; félt, hogy eláruljanövekvõ ingerültségét. Végül is õ kér szívességet.

- Mindenesetre ügyesen fogtál hozzá. - Dean is dühös volt.



- Olyan helyzetbe hoztál, hogy ha nem adok kölcsön, zsugorifráter leszek. Igenis, ilyen helyzetbe. S engedd meg, nem vehetekki háromszáz dollárt csak úgy a mellényzsebembõl. Nincs olyannagy jövedelmem, hogy egy ilyen érvágást meg ne éreznék.

Fölállt, és öltözni kezdett, gondosan válogatva gardróbjában.Gordon kinyújtott kézzel megragadta az ágy szélét, s küszködött,hogy föl ne üvöltsön. Feje szédült és hasogatott, szája kiszáradt,nyelve keserû, vérében a láz számtalan tüzes paránnyá bomlott,s olyan szabályos-szaporán lüktetett, mintha esõ csöpögne azereszrõl.

Dean akkurátusan megkötötte a nyakkendõjét, lesimítottaszemöldökét, fogai közül szertartásosan kipiszkált egy szál do-hányt, aztán megtöltötte a cigarettatárcáját, a kiürült csomagotgondterhelten a papírkosárba dobta, majd a tárcát visszatette amellényzsebébe.

- Reggeliztél?

- Ugyan. Látni se bírom az ételt.

- Jó, akkor most lemegyünk, és eszünk valamit. Késõbb majdeldöntjük ezt a kölcsönügyet. Beteg vagyok a dologtól. Azért

jöttem Keletre, hogy jól érezzem magam.- Menjünk a Yale Clubba - folytatta mogorván. Aztán méghozzátette rejtett rosszallással: - Otthagytad a munkádat. Nemvolt jobb dolgod.

- Millió más dolgom lenne, csak volna valami pénzem - mondtaGordon, félreérthetetlen célzással.

- Az isten szerelmére, ne nyaggass már ezzel a pénzzel! El aka-rod rontani az egész utazásom? Nesze, ha már annyira odavagy!

13

A tárcájából egy ötdollárost vett elõ, és odalökte Gordonnak,aki gondosan összehajtogatta és zsebre tette. Arcán újabb foltokgyúltak, de már nem a láz rózsái. Mielõtt megfordultak és kimen-tek volna, tekintetük találkozott egy pillanatra, s hirtelen mindket-ten úgy érezték, le kell sütniük a szemüket. Mert e pillanatban,hirtelen és határozottan, meggyûlölték egymást.

2

Az Ötödik Avenue-n és a Negyvennegyedik utcán nyüzsgötta déli sokaság. A nap bõkezûen és boldogan ontotta fényét, sa színes sugarak áttörték a divatos üzletek vastag kirakatüvegét,

csillogtak és játszadoztak az aranyerszényeken, a szürke bárso-nyon nyugvó nyakékeken és gyöngysorokon, a tarka toll-legyezõ-kön, a drága ruhák selymén és szalagjain, a lakberendezõk garnitú-ráin s fölöttük az émelyítõ festményeken.

A munkáslányok párokba, rajokba és csapatokba verõdve áll-dogáltak a kirakatok elõtt, és jövendõ budoárjukat válogattákki a fényûzõ kollekcióból, melyben egy férfipizsama is volt, ottho-nosan keresztülvetve az ágyon. Álltak az ékszerüzletek elõtt, kisze-melve az eljegyzési és esküvõi gyûrûket, platina karórákat, aztán



továbbsodródtak, és elmélyülten szemlélték az estélyi belépõketés legyezõket, csöndesen emésztve az ebédre bekapott szendvicse-ket és édességeket.

A tömegbe mindenütt egyenruhás férfiak vegyültek, a Hudsontorkolatában horgonyzó nagy flotta tengerészei, MassachusettstõlKaliforniáig az ország minden részének és államának jelvényeitviselõ katonák, s égtek a vágytól, hogy magukra vonják a figyel-met, de hamar rájöttek, hogy a nagyváros már torkig van a kato-nákkal, s csak csinos alakulatokban, kényelmetlen fegyverek éshátizsákok súlya alatt viseli el õket.

Dean és Gordon is itt kószáftak a tülekedésben, az elõbbi teliérdeklõdéssel, fölcsigázva az örömtõl gyöngyözõ emberi sokaságláttán, az utóbbi sanyarúan idézte föl, hányszor volt már egya tömegbõl, ûzött, rosszul táplált, agyondolgozott, elcsigázott.Dean számára a tülekedés fiatalos volt, vonzó és jelentõségteljes,Gordon számára gyászos, értelmetlen, céltalan.

A Yale Clubban összefutottak néhány volt osztálytársukkal,akik Deant a vendégnek kijáró lármás lelkesedéssel üdvözölték.

14

Félkörben elhelyezkedtek az öblös karosszékekben és a kanapé-kon, aztán egy rund whiskyt ittak.

Gordon fárasztónak és végeláthatatlannak találta a társaságot.Együtt, "falkában" löncsöltek, föltüzelve az italtól, kora délután.Valamennyien a Gamma Pszi aznap esti báljára készültek, melya nemrég beköszöntött béke legfényesebb estélyének ígérkezett.

- Edith Bradin is itt lesz - mondta valaki Gordonnak. - Nemõ volt az egyik régi szerelmed? Ugye mindketten harrisburgiakvagytok?

- Igen - próbált témát változtatni. - Néha látom a bátyját.

Valami szocialista pók. Itt New Yorkban valami lapja van, vagyilyesmi.

- Nem úgy, mint életvidám húgocskája - folytatta az elõbbiinformátor. - Szóval itt lesz ma este, egy Péter Himmel nevûifjúval.

Gordonnak nyolckor volt randevúja Jewel Hudsonnel, akkorraígérte a pénzt. Számtalanszor pillantott idegesen a karórájára.Végtelen megkönnyebbülésére Dean négykor fölállt, hogy õ mostgallérokat és nyakkendõket akar venni a Riverséknél. De amintelhagyták a klubot, Gordon legnagyobb bánatára újabb ismerõsverõdött hozzájuk. Dean hangos jókedvében volt, felvillanyozta

az esti bál, és egy kissé az ital is. Az áruházban vagy egy tucatnyakkendõt vett, egyenként válogatva ki õket, a társukkal valóalapos eszmecsere után. Tényleg újra divatba jönnek a keskenynyakkendõk ? Nem szomorú, hogy a Riversék nem tartanak WelshMargotson-gallérokat? Sosem lesz olyan jó gallér, mint a Coving-ton.

Gordon már-már pánikba esett. Azonnal meg szerette volnakapni a pénzt. És felötlött benne egy homályos terv is, a GammaPszi estélyével kapcsolatban. Szeretett volna találkozni Edithtel,



akit évekkel ezelõtt, egy romantikus éjszakán, a harrisburgi klub-ban látott utoljára, közvetlenül bevonulása és franciaországi útjaelõtt. Kapcsolatuk a háború zûrzavarába fúlt, s az utolsó háromhónap képtelenségei csaknem elfeledtették, de a lány kedves, meg-kapó alakja, szeszélyes csacsogása számtalan emléket húzva magá-val, váratlanul fölszínre bukott. Ez a kép, Edith képe volt, amitdiákkorában a lelkében dédelgetett, valami különös, pártatlanés mégis gyöngéd csodálattal. Nagyon szerette lerajzolni, szobájafalán vagy egy tucat vázlat is volt róla, amint úszik vagy golfozik;elbûvölõen hetyke profilját még behunyt szemmel is kirajzolta.

15

Fél hatkor jöttek ki az áruházból; habozva megálltak.

- Hm - mondta Dean lángeszûen. - Tudom már, mit tegyek.Visszamegyek a szállóba. Hajvágás, borotválás, masszázs!

- Tûrhetõ ötlet - mondta a társuk. - Veled tartok.

Gordon ette magát, hogy most már végleg vereséget szenved.Nagy nehezen összeszedte magát, s megállta, hogy ne ordítsonaz újdonsült társra: "Tûnj el, tûnj a fenébe!" Kétségbe ejtettea gyanú, hogy Dean csak azért állt szóba a pasassal, azért cipeli

magával, hogy ne kelljen a pénzrõl beszélnie.Bementek a Biltmore-ba - a szálló tele volt Nyugatról és Délrõlérkezett lányokkal, számtalan vidéki város ragyogó szüzeivel, aki-ket a híres egyetemek híres estélyein akartak a társaságba bevezet-ni. De Gordon csak árnyalakokat látott. Minden erejét összeszedteaz utolsó rohamra, hogy majd most kirukkol, csak éppen aztnem tudta, hogyan és mivel, mikor Dean hirtelen elnézést kérta társuktól, és karonfogva félrevonta Gordont.

- Gordy - mondta hadarva -, alaposan átgondoltam az ügyet,és úgy döntöttem, hogy nem adhatok neked annyi pénzt. Nagyonszeretnék rajtad segíteni, de sajnos nem áll módomban, egy hónap-

ra megszorulnék.

Gordon ostobán bámult rá, és csodálkozott, hogyan nem vetteészre elõbb, hogy Dean felsõ fogai mennyire kiállnak.

- Rettentõen sajnálom, Gordy - folytatta amaz -, de hát hamár ilyen a helyzet. ..

Elõvette tárcáját, és megfontoltan kiszámolt hetvenöt dollárt.

- Tessék - mondta elõrenyújtva a pénzt. - Ez hetvenöt, vagyisösszesen nyolcvannal jössz. Ez minden pénz, ami nálam van, leszá-mítva, amibe az utazásom kerül.

Gordon önkéntelenül fölemelte ökölbe szorított kezét, szétnyi-totta a tenyerét, mint valami harapófogót, aztán újra összezárta,de a pénz már benne volt.

- Most borbélyhoz kell mennem - folytatta Dean -, de estemajd találkozunk.

- Viszlát! - mondta Gordon fojtott és fátyolos hangon.



- Viszlát!

Dean elmosolyodott, de látszott, hogy már másutt jár az esze.Tétován bólintott, és eltûnt.

De Gordon ott maradt, csinos arcán gyötrelmes Vigyor, öklébenaz összegyûrt bankjegyek. Aztán hirtelen feltörõ könnyeitõl elva-kulva, esetlenül lebotorkált a Biltmore lépcsõin.

16

3

Aznap este kilenc tájt két emberszabású lény lépett ki a HatodikAvenue valamelyik olcsó éttermébõl. Girhesek és visszataszítóakvoltak, tekintetükben még csak nem is pislákolt az értelem, demég az az állati egészség sem színezte arcukat, mely legalábbéletszerû; testüket sokáig tetvek gyötörték, dideregtek, és éhesekvoltak egy különös ország koszos fõvárosában, szegények és társ-talanok, szülõföldjüktõl elszakadtak, ide-oda hányódtak, mint azuszadékfa, s hányódnak is mindhalálig. Az Egyesült Államok ka-tonai egyenruháját viselték, mindkettõjük vállán a New Jerseybõlbehívott divízió jelvénye, mely három nappal ezelõtt tért visszaEurópából.

A magasabbikat Carrol Keynek hívták; a neve nem mutatta,hogy ereiben még lüktet valami erõ, bármennyire fölhígult is nem-zedékek nemtelenedése során. De a végtelenségig lehetett vizsgálnia hosszú, állatlan lóarcot, a tompa, vizenyõs szemeket, a kiugrópofacsontokat anélkül, hogy akár az öröklött tehetségnek, akára természetes észjárásnak a legcsekélyebb nyomát is fölfedeznénk.

Társa napbarnított és görbe lábú, apró patkányszemekkel, több-ször betört karvalyorral. Kihívó viselkedése nyilvánvaló tettetés,ugrásra kész védekezés; az ököljog, a testi erõvel való kérkedésés zsarolás zûrzavaros és kiszámíthatatlan világában ragadt rá,hiszen mindig ilyen környezetben élt. Gus Rose volt a neve.

Elhagyva a vendéglõt, végiglõdörögtek a Hatodik Avenue-n,nagy élvezettel és teljes közönnyel forgatva szájukban egy fogpisz-kálót.

- Most hova? -kérdezte Rose olyan hangon, melybõl kiderült,az sem lepné meg, ha társa a dél-tengeri szigeteket ajánlaná.

- Mit szólnál, ha valami itókát szereznénk? - Ekkor még nemvolt általános szesztilalom. A javaslatban az volt a csiklandós,hogy katonáknak tilos volt szeszes italt kiszolgálni.

Rose lelkesen helyeselt.

- Tudom is, hogy - folytatta Key, rövid gondolkozás után.- Van itt egy fivérem.

- New Yorkban?

- Ühüm. Derék öreg cimbora. - Az öreggel azt hangsúlyozta,hogy a testvér a bátyja, és nem az öccse. - Itt pincérkedik.

- Akkor õ szerezhet nekünk.



- Azt meghiszem.

17

- Hallod, pajtikám, holnap levágom ezt a koszos angyalbõrt.Ne lássam többet az életben. Kéne valami jó civil ruha.

- Mit gondolsz, nekem nem?

Ahogy összeszámolták közös vagyonukat, s az alig tett ki ötdollárt, a terv inkább ártalmatlan és önfeledt játéknak hatott.Láthatóan mindkettõjüket jókedvre derítette, mindazonáltal mégnyomatékosabbá tették kuncogásukkal, a biblia éteri köreibõl leci-bált szent személyiségekkel és a sokat sejtetõ, számtalanszor ismét-lõdõ fölkiáltásokkal: "Hej, pajtikám!", "Rá se ránts!", "De úgyám!"

E két ember egész szellemi tevékenysége sértõdött, orrhangúmegjegyzésekben merült ki, melyek kiterjedtek mindama intézmé-nyekre, hadseregre, vállalatokra, menhelyekre, melyeknek évekenát a létüket köszönhették, valamint minden közvetlen fölöttesre

eme intézményekben. Pontosan ma reggelig az intézmény a "kor-mány" volt, a közvetlen felettes pedig a "kapitány úr". Mostmindkettõ hatalma alól kicsúsztak, és kényelmetlenül lebegteka kötetlenség átmeneti helyzetében. Bizonytalanok, sértõdöttekvoltak, és kínosan érezték magukat. Ezt leplezték, mesterkéltörömkiáltásaikkal, hogy végre kikerültek a hadseregbõl, és a köl-csönös fogadkozással, hogy soha többé nem rendelik alá konokés szabadságszeretõ lényüket a katonai fegyelemnek. Pedig bizo-nyos, hogy még a börtönben is otthonosabban érezték volna magu-kat, mint mostani, újra fölfedezett és elvitathatatlan szabadságuk-ban.

Key hirtelen megszaporázta lépteit. Rose fölnézett, és követve

társa tekintetét, nem egészen félszáz lépésre nagy csoportosulástpillantott meg az utcán. Key elvigyorodott, és szaladni kezdetta tömeg irányába, így aztán Rose is elvigyorodott, és görbe lábai-val kacsázott társa félszeg, hosszú léptei nyomában.

Amint a tömeg szélét elérték, az rögtön bekebelezte õket. Top-rongyos, s ami még rosszabb, részeg civilekbõl állt, és különféledivíziók katonáiból, a józanság különféle fokain. Egy hadonászó,fekete szakállas kis zsidót vettek körül, aki magasra lökve karjait,izgatott, de tömör szónoklatot tartott. Key és Rose, miután elõre-tolakodtak, és az elhangzottak is a tudatukba hatoltak, hevesgyanakvással lestek a szónokot.

- És aztán mi hasznotok volt a háborúból? - kiáltotta az szenve-délyesen. - Megnézhetitek! Megnézhetitek! Meggazdagodtatoktalán? Zsebetekben a pénz, amit beígértek? Ugye, hogy nem?

18

Örülhettek, hogy éltek, hogy hazaveszkelõdtetek, és az asszonytis megtaláltátok, ha ugyan nem lógott meg a szomszéddal, akinekelég pénze volt rá, hogy fölmentesse magát. Ilyen a ti szerencsétek!Kinek volt haszna a háborúból, ha nem Morgannak és Rockefel-



lernek?

E pillanatban a kis zsidó szónoklatát haragos ökölcsapás szakí-totta meg, melyet fekete szakállas állára mértek, hogy hátrabukotttõle, és elterült az aszfalton.

- Disznó kommunista! - ordította egy tagbaszakadt, kovácskülsejû katona, az ököl gazdája. A tömeg helyeslõen fölmorajlott,és szorosabbra záródott.

A zsidó megpróbált lábra állni, de azonnal ismét lebukott afél tucat felé nyúló ököl elõl. Nehezen zihálva feküdt a földön,orrán-száján dõlt a vér.

A zsinat általános zsivajgásba fulladt, s egy percbe se telt, Rosemeg Key azon vették észre magukat, hogy együtt sodródnak azösszetorlódott tömeggel végig a Hatodik Avenue-n, egy sovány,csajla kalapú civil és az izmos katona vezetése alatt, aki oly gyöke-resen vetett véget a beszédnek. A tömeg hihetetlenül gyorsan tekin-télyes nagyságúra duzzadt, s óvatos polgárok áradata kísérte, akikegy-egy, a járdáról küldött hurrával fejezték ki erkölcsi támogatá-sukat.

- Hová megyünk? -kiáltott oda Key a legközelebbi szomszéd-

jának.A szomszéd a csajla kalapú fõkolomposra mutatott.

- Az a pasas tudja, hol tanyáznak ezek! Most aztán megmutat-juk nekik!

- Megmutatjuk nekik! - súgta Key elragadtatva Rose-nak, akimámorosan adta tovább a jelszót a túloldalra.

A Hatodik Avenue-n végigviharzott a processzió, itt-ott odacsa-pódott néhány katona és tengerész, néha civilek is, akik azzalaz ellentmondást nem tûrõ fölkiáltással álltak a menetbe, hogy

õk maguk is nemrégiben szereltek le, mintha ezzel egy újonnanalakult egylet, a Verekedõk és Bámulok Klubja érvényes belépõjétnyújtanák át.

Ezután a menet egy keresztutcába kanyarodott, és az ÖtödikAvenue felé torlódott, s itt-ott elhangzott, hogy a vörösök TolliverHall-beli gyûlését fogják szétkergetni.

- Az hol van?

A kérdés elõrement, és egy perc múlva a válasz is visszaérkezett.

19

A Tolliver Hall a Tizedik utca végében van. Más bajtársak márisott vannak, együtt fogják kiverni a vörösöket!

Ámde a tízes szám jókora távolságot sejtetett, így a választáltalános moraj követte, s a menet egy része leszakadt. KöztükRose és Key, akik lépteiket õgyelgéssé lassítva hagyták, a lelke-sebbje hadd rohanjon tovább.

- Marén inkább ihatnék egyet - mondta Key, amint megálltak,



és hátukban a "Lógósok!", "Beszariak!" kiáltásokkal a gyalogjá-róra somfordáltak.

- Valahol erre dolgozik a bátyád? - kérdezte Rose, megtéveaz értelem útját a jelenségtõl a lényegig.

- Olyanformán - felelte Key. - De évek óta a színit se láttam.Azótátul Pennsylvaniában voltam. Éccaka meg biztos alszik. Devalahol erre lesz. Ha még nem lépett le, biztos csurrant nekünkvalami finomat.

Tízperces razzia után rátaláltak a helyre - egy hitvány vendéglõ-re a Broadway és az Ötödik Avenue között. Key bement Georgefelõl tudakozódni, Rose meg várt rá kint a járdán.

- Már elkerült innen - mondta Key kijövet. - Pincér lett aDelmonicónál.

Rose bölcsen bólintott, mint aki ezt elõre látta. Nincs abbansemmi meglepõ, ha egy belevaló fickó válogatós a munkában.Neki is volt egy pincér ismerõse. S ezzel hosszú eszmecsere vettekezdetét, hogy vajon a pincéreknek a bérük több-e vagy a borrava-lójuk, s végül, miközben továbbmentek, eldöntetett, hogy az aránya hely társadalmi rangjától függ, ahol a pincér dolgozik. Míg

élénk színekkel ecsetelték egymásnak a Delmonicónál dõzsölõmilliomosokat, amint az elsõ rundó pezsgõ után ötvendollároso-kat szórnak szét, mindkettõnek az volt a titkos gondolata, hogypincér lesz. És valóban, Key keskeny homloka mögött nagyralátóterv fogant: megkéri a bátyját, szerezze be valami jó helyre.

- A pincérnek jól megy. Minden pezsgõt megihat, amit a fickókaz üvegben hagytak - csettintett Rose, aztán, mint valami újabbgondolatot, hozzátette: - Hej, pajtikám!

Mikor a Delmonicóhoz értek, fél tizenegy volt, és igen meghök-kentek, hogy a bejáróhoz fölhajtó taxisort látták. Egyik kocsia másik után állt meg, csinos fiatal hölgyek léptek ki belõlük

hajadonfõtt, nyomukban frakkos, szmokingos, lécet nyelt fiatal-emberek.

- Hû, itt báloznak! - mondta Rose kissé aggodalmasan. - Jobb

20

lesz, pajtikám, ha be se megyünk. A bátyád biztos ki se látszika munkából.

- Ugyan, ne ijedezz már. Rendes fickó.

Némi tusakodás után bementek azon az ajtón, amit a legkevésbé

véltek föltûnõnek, aztán teljes tanácstalanságba zuhantak, és ide-gesen behúzódtak egy kisebb étterem félreesõ sarkába, ha márodavetõdtek. Lekapták a sapkájukat, és a markukban szorongat-ták. Bánatos köd ereszkedett rájuk, és mindketten már-már kifeléindultak, amikor a helyiség másik végében hirtelen kivágódottaz ajtó, egy pincér hasította át üstökösként a levegõt, és eltûntaz átellenben lévõ másik ajtó mögött.

Még három üstökösjárás kellett, hogy a két csillagász mindenbátorságát összeszedve rákiáltson a jelenségre. Az megfordult,



gyanakodva pislogott vissza, aztán puha macskaléptekkel közele-dett, minden pillanatban készen arra, hogy megforduljon és elme-neküljön.

- Mondja - kezdte Key -, nem ismeri véletlenül a fivéremet?Maguknál pincérkedik.

- A neve Key - magyarázta Rose.

Hogyne, a pincér ismerte Keyt. Fönt lesz az emeleten, azt hiszi.Nagy bál van ott. Majd szól neki.

Tíz perc múlva George Key megjelent, és a lehetõ legnagyobbgyanakvással üdvözölte öccsét, mert elsõ és legtermészetesebb gya-núja az volt, hogy pénzt akarnak kérni tõle.

George is magas volt és csapott állú, de ezzel vége is szakadta két testvér közti hasonlóságnak. A pincér tekintete nem voltostoba, inkább éber és csillogó, modora finom, bennfentes és egycsöppet fölényes. Kölcsönösen elmondották a szokványos dolgo:kat. Nõs volt, három gyerekkel. Úgy látszott, érdekli, de éppennem hatja meg, hogy Carrol harcolt Európában. Ez lehangoltaaz öcsöt.

- George - mondta, miután a rokoni szertartások lezajlottak-, innánk valamit, de katonáknak sehol se adnak. Segíthetnélrajtunk.

George mérlegelte a kérdést.

- Jó. Talán tudok szerezni. De beletelik félórába is.

- Sebaj, addig várunk - mondta Carrol.

Rose már leereszkedni készült egy kényelmes karosszékbe, mireGeorge méltatlankodva fölcibálta.

21

.

-Hé! Hogy képzeled? Itt semmi helyetek! Ezt a szobát azéjféli bankettre tartogatják!

- Tõlem nem esett volna baja - mondta Rose sértõdötten. -Nem vagyok tetves, voltam már fertõtlenítõben.

- Nem tesz semmit. - George azért rideg maradt. - De haa fõpincér meglát itt minket, alaposan ellátja a bajomat.

-Hûha!

A fõpincér emlegetése tökéletes magyarázattal szolgált a másikkettõnek, idegesen, megmentõ eszmére várva gyûrögették a sapká-jukat.

- De tudok egy helyet, ahol megvárhattok - mondta Georgenémi szünet után. - Gyertek csak utánam.

Kimentek utána a távolabbi ajtón, átvágtak egy üres éléstáron,



megmásztak néhány sötét, huzatos lépcsõt, végül kibukkantakegy kisebb helyiségbe, melynek minden bútorzata magasra tornyo-zott fölmosóvödrökbõl és súrolókefék füzérjeibõl állt, és egyetlenhalvány égõ világította meg. Itt a pincér magukra hagyta õket,miután kihúzott belõlük két dollárt, és megerõsítette, hogy félóramúlva visszatér negyed gallon whiskyvel.

- Fogadni mernék, George bõre alatt is pénz van - mondtaKey borúsan, miután ráült egy fölfordított vödörre. - Fogadok,hogy a heti ötvenet is összeszedi.

Rose rábólintott, és köpött egyet.

- Az biztos.

- Mit mondott, miféle mulatság ez?

- Diákok. A Yale-brancs.Ünnepélyesen bólogattak egymásnak.

- Azok a harcosok meg vajon hol lehetnek?

- Mit tudom én? Csak azt, hogy fene hosszú séta lett volna.

- Nekem is. Nem kellett erõvel visszatartanod.Tíz perc múlva elfogta õket a nyugtalanság.

- Kiszagolom, mi van ott túl - mondta Rose, óvatosan lépkedvea másik ajtó felé.

Zöld posztóval kárpitozott csapóajtó volt, s Rose óvatosan félaraszra kinyitotta.

- Látsz valamit?

Válasz helyett Rose-nak hirtelen elállt a lélegzete.

-Tyû, a mindenségit! Itt van aztán csak ital, én mondom!

- Ital?

Key odalépett, és vágyakozva nézett be.

22

- Én úgy éljek, ez tömény - mondta egy percnyi elmélyedtszemlélõdés után.

Odaát a szoba legalább kétszer akkora, mint amiben õk voltak,s benne a lelkek örömünnepének fényes kellékei. Két fehér abro-

szos asztalon különféle palackok hosszú hadsorai, whisky, gin,konyak, francia és olasz vermut, narancslé, nem is szólva a szódás-üvegek ütegeirõl és két hatalmas üres puncsostálról. És nem voltott még egy lélek sem!

- Ez a bálra van. Épp most kezdték el - súgta Key. - Halloda zongorát? Hej, pajtikám, fordulnál egyet, mi?

Lágyan betették az ajtót, és sokatmondó pillantásokat váltot-tak. Szavakra nem volt szükségük.



- Hej, ha azokat a Sáskákat megsimogathatnám! - sóhajtottRose célzatosan.

- Nem lenne rossz.

- Gondolod, hogy észrevennék?Key fontolgatta az eshetõségeket.

~ Inkább várjuk ki, amíg õk nekiállnak. Biztos megolvasták,amit kiraktak, és tudják, mennyi van.

Ezt a problémát hosszan megvitatták. Rose azonnal meg akartasimogatni a palackokat, s mellesleg egyet a zubbonyába rejteni,mielõtt még bárki is megelõzné. Key a kötelezõ óvatosság mellettkardoskodott. Félt, hogy a bátyját bajba keveri. Ha kivárják,amíg néhány üveget megkezdenek, zavartalanul elemelhetnekegyet, mindenki azt hiszi majd, hogy valamelyik vendég a ludas.

Még mindig ezen vitáztak, mikor George átrohant a helyiségen,és futólag rájuk morrantva, eltûnt a zöld csapóajtó mögött. Egyperccel késõbb számos dugó pukkanását hallották, aztán jégdara-bok csörgését és az ital bugyogását. George a puncsot keverte.

A két katona boldogan vigyorgott egymásra.- Hej, pajtikám! - súgta Rose.George ismét megjelent.

- Csak nyugalom, fiúk! - hadarta. - Öt perc, és hozom a tiéte-ket!

Eltûnt az ajtón, ahol az elõbb berontott.

Mihelyt rohanó léptei elhaltak a lépcsõn, Rose óvatosan körül-pillantva bevágódott a gyönyörök színhelyére, majd kezében egypalackkal visszatért.

- Na látod - mondta, amint leültek, és ragyogó arccal ízlelgettékaz elsõ kortyokat. - Most megvárjuk, míg feljön, és megkérjük,

23

hogy itt ihassuk meg, amit õ hoz. Világos? Megmondjuk, hogynincs hol meginnunk. Világos? És aztán valahányszor, ha odaáttiszta a levegõ, szépen beslisszolunk, flaska a kabát alá, és siccide vissza. Kitartunk vele jó pár napig. Világos?

-Hej, pajtikám! - folytatta lelkesen. - Még el is adhatunkbelõle a többieknek!

Egy percre elcsöndesedtek, vidáman játszadozva a gondolattal.Aztán Key kinyújtózott, és kigombolta a zubbonygallért.

- Átkozott meleg van itt, mi?Rose készségesen helyeselt:

- Az. Mint a pokolban.

4



Még akkor is dühös volt, amikor kilépett az öltözõbõl, és keresz-tülment a hallba vezetõ kis fogadószobán, dühös volt, nem annyiraaz eset miatt, melyben végül is nem volt semmi meglepõ az õhelyzetében és környezetében, hanem sokkal inkább, mert éppenma este történt. Magának nem tett szemrehányást. Hiszen úgyviselkedett, ahogy máskor, a méltóságteljesség és hallgatag szána-lom pontos elegyével. Egyszerûen levegõnek nézte a másikat.

Akkor történt, amikor taxijuk elindult a Biltmore-tól, még azutcasarkig se jutottak. A fiú félszeg mozdulattal fölemelte a jobbkarját - õ a jobb oldalon ült -, és megpróbálta bizalmasan átölelniszõrmeszegélyû bíborvörös belépõjét. Ez már önmagában is hibavolt. Hiszen egy fiatal férfi, ha át akar ölelni egy ifjú hölgyet,akinek a hajlandóságáról még nem lehet bizonyos, nyilván illen-dõbben teszi, ha elõbb a másik, szabad karjával kísérletezik. Ezzelelkerülhette volna a jobb kéz félszeg mozdulatát.

A második fauxpas1 akaratlan volt. A lány egész délutánt áldo-zott a frizurájára; a puszta gondolat is, hogy valami baj éri, elvisel-hetetlen volt a számára. Péter mégis a szerencsétlen ölelési kísérletközben könyökével kissé felborzolta a haját. Ez volt a másodikfaux pas. És kettõ untig elég.

A fiú akkor motyogni kezdett. Az elsõ motyogásnál Edith eldön-tötte, hogy partnere zöldfülû egyetemista, semmi több. Õ huszon-két éves volt, és ez a bál elsõ ebbõl a fajtából a háború óta,

1 Illetlenség.

24

a képzettársítás fölgyorsuló ritmusában röpítette emlékezetét egymásik bál felé: másik táncoshoz, más fiúhoz, akihez valamivelmélyebb érzelmek fûzték, mint bánatos, holdkóros bámulások.Edith Bradin szerelmes lett Gordon Sterrett emlékébe.

így hát kilépett a Delmonico öltözõjébõl, s egy pillanatra meg-állt az ajtóban, átnézett egy fekete szmokingos váll fölött aYale-fiúk rajára, kik úgy kerengtek körbe a lépcsõ tetején, mintméltóságteljes fekete pillangók. Az imént elhagyott öltözõbõl ki-áramlott az ide-oda járkáló fiatal leánytestek illata; parfümök ne-héz párája és púderek finom pora szállt az emlékezetre. Az illatosáramlat a hallban fölvette a cigarettafüst csípõs szagát, és érzékel-hetõen rátelepedett a lépcsõkre, átjárta a termet, ahol a GammaPszi bálja le fog zajlani. Edith jól ismerte ezt az illatot, izgatóvolt, fölvillanyzó, édesen mámorító. Az elõkelõ bálok illata.

Gondolatban fölidézte a maga külsejét. Meztelen karjai és vállaitejfehérre púderezve; tudta, hogy ez nagyon jól fest: fekete hátak

elõtt bársonyos fehér derengés. A frizura is kitûnõen sikerült:dús, vöröses haja magasra tornyozva, elõkelõ és elbûvölõ csigák-kal és hullámokkal: könnyed és ravasz remekmû. Ajkát enyhén,de mély tüzû kárminra rúzsozta, szeme szivárványa törékeny kék,mint a kínai porcelán. Tökéletes volt, végtelenül finom, a szépségabszolút teljessége, mely minden ízébõl áradt, haja tornyától finomvonalú, karcsú bokájáig.

Eltervezte mondókáját is a mai estére, melynek kimenetelétfinoman sejtették a halk kuncogások és harsogó kacagások, a



párok csusszanó léptei, a szüntelen áramlás a lépcsõn föl s alá.Azt a hangot üti majd megr amit már évek óta használt, s amaga ízlése szerint alakított ki a divatos szójárásokból, zsurnálfor-dulatokból és diákargóból; ezek együttese valami gondtalan, fino-man kihívó, enyhén szentimentális beszédmodor volt. Finomanés fölényesen elmosolyodott, mikor hallotta, mit mond egy lány,aki nem messze tõle párostul a lépcsõre telepedett: - Drágám,maga még a felét se tudja!

Es amint mosolygott, a mérge is elpárolgott, s lehunyva szemét,mélyet és gyönyörteljeset sóhajtott. Kezét leejtette, míg bõre hozzánem ért a sima, selymes kelméhez, mely testét takarta s kiemelte.Sosem érezte még így a saját puha szépségét, és sosem ragadtamég így el karjai fehérsége.

- Édes lehetek - mondta magának egyszerûen. A fölismeréstújabb gondolat követte: - Szerelemre születtem.

25

Úgy érezte, ez csöppet sem hangzik rosszul, és újra és újraelismételte; aztán elvitathatatlan sikerrel lettek rajta úrrá az újjá-született álmok Gordon Sterrettrõl. Képzeletének játéka, melykét órával korábban még elválasztotta õt önnön föl nem ismert

vágyakozásától, hogy újra lássa a fiút, most ezt emelte az este,az óra vezérlõ motívumává.

Ragyogó szépsége mellett Edith komoly, higgadtan gondolkozólány volt. Lelke csücskében ott élt ugyanaz a vágy az álmodozásraés a fiatalos idealizmusra, ami fivérébõl szocialistát és pacifistátformált. Henry Bradin otthagyta Cornellt, ahol gazdasági felügye-lõ volt, s New Yorkba jött, hogy egy radikális hetilap hasábjaitaz orvosolhatatlan társadalmi bajok végsõ orvosszerével elöntse.

Edith, kevésbé értelmetlenül, Gordon Sterrett kikúrálásáraszánta el magát. Volt Gordonban valami gyöngeség, ami foglal-koztatta õt; valami elárvultság, melynek meg akarta keresni az

ellenszerét. És szeretett volna valakit maga mellett, akit már ré-gebbrõl ismert, s aki már régóta szereti õt. Edith egy csöppetmár fáradt volt, s férjhez szeretett volna menni. Egy paksametaszerelmes levél, fél tucat rajz és ugyanennyi emlék, valamint Gor-don árvasága arra az elhatározásra késztette, hogy mihelyt találko-zik a fiúval, új irányba tereli kapcsolatukat. Es ez ma este lesz.Ez az est Edithé. Minden este az övé.

Ekkor gondolatait félbeszakította egy szertartásos ifjú, ki sértõ-dött pillantással és feszélyezett udvariassággal járult elébe, és szo-katlanul mély meghajlással üdvözölte. Péter Himmel volt, a fiú,akivel érkezett. Magas volt, és kissé komikus, szarukeretes szem-üvegével és elbájolóan bogaras modorával. De Edith hirtelen meg-

utálta. Talán mert Péternek nem sikerült az a csók.

- Nos - kezdte a lány -, dühös még rám?

- Ó, korántsem.

Edith elõrelépett, és belekarolt.

- Nagyon sajnálom - mondta lágyan. - Nem tudom, mért ishúzódtam el úgy magától. Ma este érthetetlenül rémes hangulat-



ban vagyok. Ne haragudjék.

- Semmi baj - motyogta a másik. - Szóra se érdemes.

Péter teljességgel megzavarodott. Lehet, hogy Edith az õ felsülé-sén gúnyolódik?

- Hiba volt - folytatta a lány az elõbbi, tudatosan szelíd hang-nemben. - Mindketten elfelejtjük. Jó?

Péter gyûlölte ezért a megjegyzésért.

26

Néhány perccel késõbb az emeletre sodródtak, ahol a különez estére szerzõdtetett dzsesszzenekar tucatnyi tagja hajladozvaés sóhajtozva közölte a zsúfolt bálteremmel: Ha egy szaxofonés én magunkra maradunk, mi ketten egy párrá olvadunk!

Edithet lekérte egy bajuszos férfi.

- Hello! - mondta rosszallóan. - Maga elfelejtett engem!

- Csak a neve nem jut eszembe - felelt a lány könnyedén. -Különben jól ismerem.

- Fönt találkoztunk a. . . - Hangja vigasztalanul elúszott, mertegy hirtelenszõke fiú lekérte Edithet. - Ezer kösz, várom késõbb- mondta Edith konvencionálisan az inconnu-mk.2

A hirtelenszõke fiú hosszan és lelkesen szorongatta a kezét.Edith udvartartásának számtalan Jimje közé sorolta, de a másikneve rejtély volt elõtte. Pedig még arra is emlékezett, hogy különle-ges ritmusban táncol, s már az elsõ lépéseknél tudta, hogy jólemlékezett.

- Sokáig marad New Yorkban? - lehelte bizalmasan a szõke.Edith hátrahajolt és fölnézett.

- Néhány hétig.

- Hol szállt meg?

- A Biltmore-ban. Hívjon föl valamelyik nap.

- Lesz rá gondom, ne féljen - biztosította a szõke. - Együttteázunk.

- Jó. Helyes.

Egy fekete férfi jött rendkívül szertartásosan.

- Biztos nem emlékszik rám - mondta komoran.

- Talán mégis. Harlannak hívják, igaz?

- Talált. Barlow.



- Ó, tudtam, hogy két szótagból áll. Maga gitározott olyanszépen Howard Marshallék estélyen.

- Játszottam, de nem. . .

Egy kiálló fogú fiú jött. Edithet enyhe whisky-illat csapta meg.Szerette azokat a fiúkat, akik tánc elõtt ittak egy kicsit, ezeksokkal kedvesebbek, készségesebbek, udvariasabbak; könnyebbvelük a társalgás.

- Dean vagyok, Philip Dean - mondta a fiú kedvesen. - Tudom,nem emlékszik rám, de én annál jobban. Maga jött föl gyakran

2 Ismeretlen.

27

New Havenbe egy fiúhoz, aki az utolsó évben a kollégiumbanszobatársam volt. Tudja, Gordon Sterrettre gondolok.Edith hirtelen fölpillantott.

- Hogyne, kétszer is fent voltam vele, a gólyabálon meg a búcsú-bálon.

Találkozhat vele, ha akar - mondta Dean óvatlanul. - Ittvan. Egy perce sincs, hogy láttam.

Edith összerezzent. Mégsem csalt az elõérzete, hogy Gordonma itt lesz.

- Miért, én igazán nem...

Egy kövér, vörös hajú férfi kérte le.

- Hello, Edith - mondta.

- Jé, hello. ..

Megcsúszott, és könnyedén megbotlott.

- Bocsánat, drágám - mondta gépiesen.

Látta Gordont: halálsápadt volt és tétova; az ajtófélfának tá-maszkodva cigarettázott, és fásultan bámult a bálterembe. Edithjól látta, hogy az arca sovány és hamuszín, hogy reszket a keze,amint a cigarettát a szájához emeli. Most egészen közel táncoltakhozzá.

- Rengeteg extra palit csõdítettek ide - mondta a kövér -, azember igazán...

- Hello, Gordon - szólt Edith a partnere vállán át. A szívevadul dobogott.

Gordon nagy, sötét szeme rámeredt. Egy lépést tett feléjük.De a kövér távolabb lejtett. Edith hallotta mekegõ hangját:

- De a fele hamar berúg, és gyorsan lelép, mi meg...Aztán egy halk hang mellettük:



- Szabad?

És egyszerre csak Gordonnal táncolt, a fiú fél karja a derekán;érezte görcsös szorítását, még szétnyitott ujjait is külön-külön.A kezében tartott kis csipkekendõ összegyûrõdött Gordon keménymarkában.

- Gordon! - lihegte elfulladva.

- Szervusz, Edith!

Újra megbotlott, elõrebukott a lendülettõl, arca súrolta Gordonszmokingját. Szerette a fiút - tudta, hogy szereti -, aztán rövidcsönd szakadt közéjük, s valami kényelmetlen érzés lopódzottbele. Valami nincs rendjén. A szíve összefacsarodott, és majd

28

kiugrott a helyérõl, mikor rájött, hogy mi. Gordon szánalmasés nyomorult állapotban volt, részeg is egy kicsit, és holtfáradt.

- Jaj! - kiáltott fel Edith akaratlanul.

Gordon lenézett rá. A lány látta, hogy szeme véreres, és öntudat-

lanul jár ide-oda.- Gordon! - suttogta. - Üljünk le valahol, azonnal le akarokülni.

Majdnem a terem közepén voltak, de Edith látta, hogy kétfelõlis indulnak feléje, így megállt, megragadta Gordon lelógó kezét,és tolakodva vezette át a tömegen, összeszorított szájjal, a rúzsalatt megsápadt arccal, könnyektõl remegõ szempillákkal.

Fent, csaknem a puha szõnyeggel borított lépcsõ legtetején találthelyet. Gordon szinte leroskadt mellé.

- Hát igen - mondta, bizonytalanul bámulva a lányt. - Örülök,hogy látlak, Edith.

A lány nem válaszolt, csak nézett rá. A látvány hatása fölmérhe-tetlen volt. Sokszor látott már férfiakat a részegség különféle foka-in, bácsikáitól a sofõrjeikig minden rendû-rangú embereket, ésérzései is különfélék voltak, a csodálkozástól az utálatig, de mostéletében elõször új érzés kerítette hatalmába: kimondhatatlaniszonyat.

- Gordon -mondta vádolón és csaknem sírva -, pokoli állapot-ban vagy!

Az rábólintott. - Bajba keveredtem, Edith.

- Bajba?

- Minden elképzelhetõ bajokba. Ne szólj odahaza a családnak,de én teljesen tönkrementem, darabokra estem. Elvesztem, Edith!

Alsó ajka reszketett. Mintha nem is látná a lányt.

- És ha elmondanád? - Edith habozott. - Ha elmondanád ne-



kem? Tudod, hogy mindig érdekelt a sorsod!

Összeharapta ajkát - valami erõsebbet akart volna mondani,de nem állt rá a szája.

Gordon tétován ingatta a fejét. - Nem, semmit se mondhatok.Te nagyon rendes lány vagy, Edith. Egy rendes lánynak nemlehet ezt elmondani.

- Badarság! - kiáltott föl a lány dacosan. - Nem is tudok na-gyobb sértést, mint mikor valakit, úgy, ahogy te, rendes lánynakmondanak. Ez becsmérlés. Sokat ittál, Gordon.

- Kösz! - bólintott rá a fiú ünnepélyesen. - Kösz, most márlegalább tudom.

29

- Miért iszol?

- Mert rohadtul nyomorult vagyok.

- És gondolod, hogy az ivászattól bármi is jobbra fordul?

- Mit akarsz? Megnevelni?- Nem, csak segíteni, Gordon. Nem mondanád el mégis, mia baj?

- Szörnyû dolgokba keveredtem. A legokosabb, ha úgy teszel,mintha nem is ismernél.

- De miért, Gordon?

- Már megbántam, hogy fölkértelek. Nem volt tisztességes do-log. Te tisztességes lány vagy, itt van a kutya eltemetve. Na, szerzekvalaki más táncost neked.

Ingadozva lábra állt, de Edith visszahúzta maga mellé a lép-csõre.

- Ejnye, Gordon! Nevetséges vagy. És sértegetsz. Úgy viselke-del, mint akinek elment az esze.

- Aláírom. Kissé valóban elment. Valami nincs rendben velem.Valami elhagyott. De nem számít.

- Már hogyne számítana. Mondd el.

- Csak annyi, hogy én mindig fura szerzet voltam, kicsit más,

mint a többiek. Az egyetemen még minden rendben volt, de mostmár semmi sincs. Négy hónapon át mint horgok akaszkodtakbelém a dolgok, és ma már csupa ilyen kampó az életem. Lassan,de biztosan eszelõs leszek.

Rámeredt a lányra, és nevetni kezdett. Edith hátrahúzódott.

- De hát mi a baj ?

- Mi a baj, mi a baj? Csak én. Csak az, hogy megõrülök.



Ez a hely is, ez a Delmonico. . . mintha nem is lenne. .. csakvalami álom...

Amint beszélt, Edith látta, hogy végképp megváltozott. Nyomasem volt benne a régi könnyedségnek, gondtalan vidámságnak,merõ letargia és bizonytalanság lett az egész ember. Edithen visszásérzések hatalmasodtak el, valami könnyû, meglepõ unalmat érzett.Egyre távolabbról hallotta Gordon hangját.

- Tudod, Edith, azelõtt néha elgondoltam, hogy eszes vagyok,tehetséges, mûvész. De most tudom, hogy senki. Nem tudok márrajzolni, Edith. És azt sem, hogy miért mondom ezt neked.

Edith közönyösen bólintott.

- Nem tudok rajzolni, semmit se tudok. Szegény vagyok, minta templom egere. - Keserûen és bántó élességgel fölnevetett. -

30

Nyomorult koldus lettem, a barátaim nyakán élõsködöm. Az egészéletem tévedés. Szánalmas kudarc.

Edith undora nõttön-nõtt. Megint közönyösen bólintott, s már

csak az ürügyet leste, hogy fölállhasson.Gordon szemét hirtelen elfutották a könnyek.

- Edith - mondta a lány felé fordulva, szemmel láthatóan azönuralom végsõ megfeszítésével -, el sem tudom mondani, mitjelent nekem, hogy maradt még valaki, akit érdekel a sorsom.

Kinyújtotta a kezét, és megveregette a lányét, az meg akaratla-nul elhúzta.

- Hihetetlenül szép tõled - hajtogatta Gordon.

- Hát igen - felelte Edith lassan, mélyen a fiú szemébe nézve.- Mindenki örül, ha egy régi baráttal találkozik, de én nagyonszomorú vagyok, hogyjgy láttalak, Gordon.

Szótlanul nézték egymást egy ideig, de Gordon pillanatnyifigyelme már kialvóban volt. A lány fölállt, s merev, közönyösarccal visszanézett.

- Táncoljunk? - mondta hidegen.

"Milyen törékeny is a szerelem! - gondolta magában. - Deaz emlékeket talán megõrizzük, valami megmarad az ajkunk ízén,mint mondani szokás. A megtapasztalt érzéseket, a szerelem új

szavait meg tartogatjuk új szerelmesünknek."

Péter Himmel, a szép Edith lovagja, sehogy se tudott beletörõd-ni, hogy kikosarazták; mivel hoppon maradt, sértõdött és zavaro-dott lett, szégyellte magát. Hiszen már vagy két hónapja sûrûlevelezésben álltak, s megfontolván, hogy egy expresszlevél egyet-len oka és mentsége csak a szerelem lehet, Péter teljesen biztosrament. És most hasztalanul kutatott értelmes érv után, hogy miértkellett Edithnek egy vacak kis csók miatt úgy viselkedni, ahogyviselkedett.



így, amikor a lányt a bajuszos férfi lekérte, kiment a hallba,döntõ elhatározást szövegezett, és ezt többször elismételte magá-nak. Némileg leegyszerûsítve, a döntés így hangzott:

"Nos, ha egyszer egy lány fölbiztat egy fiút, és aztán pofáraejti - mert igen, õ ezt tette velem -, egy szava se lehet, ha mostfaképnél hagyom és csodálatosan bepiálok."

31

így hát átment az ebédlõn a mellette levõ kisterembe, melyetmár korábban betájolt magának. E helyiségben sok puncsostálvolt, számtalan palackkal körülvéve. Péter leült az asztal mellé,melyen a palackok álltak.

A második pohár whiskynél az unalom, az önutálat, az idõegyhangú monotóniája, az események zûrzavara ködös háttérrétompult, mely elé csillogó pókháló ereszkedett. A dolgok összebé-kültek egymással és önmagukkal, melyik-melyik a neki megfelelõpolcra került, a nap bajai takaros formába rendezõdtek, és egyet-len kézmozdulatára a semmibe vesztek. A rossz eltûnése utána ragyogó és mindent átható szimbolizmus korszaka következett.Edith semmirevaló, elhanyagolható nõ lett, aki miatt kár is gyöt-

rõdni, kineveti inkább. Mint álombeli ábra, illeszkedett a fiú akörülötte alakuló könnyû, lebegõ világba. Péter maga is bizonyosmértékben szimbólummá lett - a mértékletes kicsapongó szimbó-luma, a Nagy Álmodó, álomlátás közben.

A harmadik pohár whisky után a szimbolizmus korszaka végetért, s Péter képzelete meleg tüzû ragyogásba olvadt, míg õ magaahhoz hasonló állapotba csúszott, mint mikori tus alatt kellemesmeleg víz folyik a hátunkra. Éppen itt tartott, amikor észrevette,hogy a közelében lévõ zöld kárpitú ajtó fél araszra nyitva áll,és a résen át egy szempár mered rá állhatatosan.

- Hm! - mormolta Péter hidegvérrel.

A zöld ajtó bezárult, majd újra kinyílt, de most már alig hüvelyk-nyire.

- Kukucs! - motyogta Péter.

Az ajtó megállapodott, és Péter hirtelen izgatott, suttogó szóvál-tásra figyelt föl.

- Egy pasas.

- Mit csinál?

- Ül és néz.

- Tûnhetne a fenébe. Kéne már egy új üveg.

Péter addig fülelt, amíg a szavak a tudatába nem hatoltak.

- Hát ez módfelett figyelemreméltó - gondolta.Izgalomba jött. Érezte, egy rejtélyes ügy kibogozása vár rá.

Könnyedséget erõltetve magára, fölállt, és megkerülte az asztalt,



majd hirtelen megfordult, és fölrántotta a zöld ajtót, melyen átRose közlegény a szobába tántorodott.Péter meghajolt.

- Jó estét.

32

Rose közlegény fél lábon állt elõtte, készen a verekedésre, mene-külésre, netán egyezkedésre.

- Hogy van? - kérdezte Péter udvariasan.

- Köszönöm, jól.

- Megkínálhatom egy itallal?

Rose közlegény fürkészõn nézte a kérdezõt, lappangó gúnytgyanítva az ajánlat mögött.

- Köszönöm - mondta végül.Péter a székre mutatott:

- Foglaljon helyet.

- Van itt egy barátom. - Rose a zöld ajtóra mutatott. - Ottbent.

- Mindenesetre hívjuk ide.

Péter az ajtóhoz lépett, és kinyitotta, beinvitálta a bûntudatos,gyanakvó és bizonytalan Key közlegényt. Mindhárman helyet fog-laltak a puncsostálak körül. Péter itallal, majd cigarettával kínáltavendégeit. Azok némi szabadkozás után elfogadták.

- Nos - kezdte Péter könnyedén -, szabadna tudnom, hogyaz urak miért töltik csekély szabad idejüket olyan elõszeretettel

egy helyiségben, mely, amennyire megfigyelni módom volt, fõlegtakarítószerekkel van berendezve ? És korunkban, mikor az emberifaj már olyan magas fokára jutott a fejlõdésnek, hogy napontatizenhétezer széket képes gyártani, a vasárnapot természetesennem számítva... -Péter itt szünetet tartott, Rose és Key értetlenülbámulták. - Kaphatnék-e némi fölvilágosítást afelõl, hogy miérttartják kellemesebbnek a pihenést olyan alkalmatosságokon, me-lyek a víz egyik helyrõl a másikra való szállítására szolgálnak?

Ekkor Rose egy mordulással járult hozzá a társalgáshoz.

- És végül - fejezte be Péter -, megtudhatom-e, uraim, hogyegy ilyen pazar épületben, ahol mindenütt csodálatos csillárok

ontják a fényt, miért részesítik elõnyben ezen esti órákban egyetlenszál csupasz villanyégõ derengését?

Rose Keyre nézett, Key Rose-ra. Nevettek, rázta õket a röhögés,lehetetlen volt egymásra nézniök röhögés nélkül. De nem a pasas-sal nevettek, hanem a pasason. Úgy vélték, hogy ha valaki ebbena modorban beszél, az vagy dühöngõ részeg, vagy dühöngõ õrült.

- Önök alkalmasint a Yale hallgatói - mondta Péter, kiürítveés újratöltve a poharát.



A két harcos csak röhögött.

- Ne-he-m!

33

- Vagy úgy! Akkor úgy vélem, talán annak a szerényebb igényûoktatási intézménynek a tanulói, melyet Sheffield Fõtechnikum-nak ismer a köztudat.

- Ne-he-hem!

- Hm. Ez nagyon kellemetlen. Nem kétséges ez esetben, hogyönök a Harvardról jöttek, és aggályosan õrzik inkognitójukatebben az ibolyakék mennyországban, mint cégünket hirdetik.

- Ne-hem! - mondta Key gõgösen. - Mi csak vártunk itt egyilletõje.

- 0! - Péter fölemelte és megtöltötte a poharakat. - Légyottegy szépséges takarítónõvel?

Ezt mindketten méltatlankodva tagadták.

- Pedig tökéletesen rendjén való - nyugtatta meg õket Péter.- Ne is magyarázkodjék. Egy szolgálólány éppolyan lány, mintbármilyen más lány a világon. Mint Kipling mondaná, mindendelnõ csak nõ a bõre alatt.

- Az biztos! - Key szélesen vigyorgott Rose-ra.

- íme, például az én esetem - folytatta Péter, fölhörpintve italát.-Hoztam ide egy lányt, egy kényes lányt. Elkényeztetettebb terem-tést még életemben nem láttam. Nem volt hajlandó megcsókolni,és meg se mondta, hogy miért. Szeszélyesen fölbiztatott, én biztos-ra megyek, és aztán paff! Faképnél hagyott. Mivé lesz a mai

ifjúság?

- Hát ez bizony nagy baj - vélte Key -, átkozott nagy baj!

- Hej, pajtikám! - tódított Rose.

- Parancsolnak még? - kínálta õket Péter.

- Mi meg verekedtünk valamicskét - mondta Key rövid szünetután. - No de igencsak régen volt már.

- Verekedtek? - Péter bizonytalanul fészkelõdött. - No, ez de-rék ! Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! Én is katona voltam!

- Egy kommunista volt.

- Klassz! Ez igen! - kiáltotta Péter lelkesen. - Ezt mondomén is! Halál a bolsevistákra! Ki kell irtani õket!

- Amerikaiak vagyunk! -mondta Rose, kifejezve tántoríthatat-lan és hajlíthatatlan hazafiságát.

- Úgy van! - mondta Péter. - A legnagyszerûbb faj a világon!



Mindnyájan amerikaiak vagyunk! Igyunk rá!

Ittak rá.

34

¦

6

Éjjel egy órakor egy különleges zenekar, különleges még a kü-lönleges zenekarok mai éjszakáján is, a Delmonicóhoz érkezett,és elõkelõen elhelyezkedve a zongora körül, kicsomagolták pogy-gyászaikat, melyeknek muzsikát kell szolgáltatniuk a Gamma Pszibaráti társaságnak. Vezetõjük egy híres pisztonos volt, egész NewYork megkülönböztetett tisztelettel emlegette ama rendkívüli tel-jesítményéért, hogy fejen állva és vállaival rángatózva játszottaa legdivatosabb slágereket. Száma alatt minden fényt eloltottak,csak egyetlen reflektor irányult alakjára, és egy forgólámpa vetítettváltozó színû imbolygó sávokat a táncosok zsúfolt sokadalmára.

Edith addig táncolt, amíg beletáncolta magát abba a fáradt,álomszerû állapotba, amit csak az elsõbálozó lányok éreznek,vagy nemes lelkû férfiak számos whisky elfogyasztása után. Lelke

ködösen ringatódzott a muzsika hullámain, táncosai a fantomokvalószerûtlenségével csereberélõdtek a színváltó félhomályban, smostani kábulatában úgy érezte, már napok teltek el az estélykezdete óta. Rengeteget beszélt, rengeteg félbehagyott témáról,rengeteg férfival. Egyszer megcsókolták, és hatszor szerelembeesett. Eleinte a legkülönfélébb egyetemisták kérték föl, de mostmár, mint a legtöbb népszerû lánynak, neki is kialakult a magaköre: fél tucat gavallér szemelte ki õt, illetve részesült a kegyeiben,más lányok kegyeivel váltogatva, s menetrendszerû pontossággalés biztonsággal jelentkeztek.

Sokszor látta még Gordont - a fiú hosszú ideig ült még a lépcsõn,tenyerébe hajtotta fejét, és tompán meredt maga elé valami bizony-

talan foltra, teljesen letört volt és teljesen részeg -, de mindannyi-szor gyorsan levette róla a pillantását. Ám mindez mintha márréges-rég történt volna, lelke már passzív volt, érzékei álomszerûtranszba csöndesedtek, csak a lába táncolt, csak a hangja beszélttovább, ködös, érzelmes incselkedéssel.

De távolról sem volt annyira fáradt, hogy föl ne háborodjék,mikor Péter Hûmmel a részegség mennybéli fenségével fölkérte.Edithnek elállt a lélegzete, mikor fölnézett rá.

- Na de Péter!

- Beszívtam egy kicsit, Edith.

- Nahát, nem szégyelli magát, nem sül ki a szeme, sötét áruló!így viselkedni az én társaságomban?

De aztán akaratlanul elmosolyodott, mert Péter olyan bamba

35

rajongással bámulta bagolyszemével, hogy fölényesnek szánt vi-gyorgása sem leplezhette el érzéseit.



- Drága Edith! -kezdte halálos komolyan. - Ugye tudja, meny-nyire imádom magát?

- Már többször közölte velem.

- Imádom magát, és csak azt szerettem volna, ha megcsókol- mondta bánatosan.

Péter zavara és szégyene elenyészett. "Edith a legszebb lánya földön. Övé a legszebb szem, mint égen a csillag. Nincs másvágya, mint bocsánatot nyerni; ad egy: a csókért, ad kettõ: hogyleitta magát" - de hát olyannyira elbátortalanította az eset, ésõ igazán azt hitte, Edith haragszik rá.. .

Jött a vörös hajú kövér, és lekérte a ragyogóan mosolygó lányt.

- Egyedül jött, vagy van partnere?Nem, a vörös facér volt.

- Hát ez nagyszerû. Megkérhetném rá... ugye nem veszi rémestolakodásnak, ha megkérném, hogy hazakísérne? De ugye nemterhelem vele? - (Ez a hihetetlen szégyenlõsség persze csak bájosaffektálás volt. Edith pontosan tudta, hogy a vörös kövér a boldog-

ságtól lihegve azonnal eltûnik.)-Terhelni? Maga engem? Istenemre, rettentõ boldoggá tesz!Tudja, milyen borzasztó boldog vagyok?

- Ezer köszönet. Maga irtó kedves.

Edith a karórájára pillantott. Fél kettõ volt. És amint magábanmondta, hogy fél kettõ, bizonytalanul felködlött elõtte bátyja alak-ja, amint az ebédnél közli, hogy minden este fél kettõig dolgozika szerkesztõségben.

Edith hirtelen az éppen soron levõ partneréhez fordult.

- Megmondaná, hányadik utcában van a Delmonico?

- Ó, hogyne, az Ötödik Avenue-n.

- Igen, de melyik keresztutcánál? ,

- Várjunk csak, hogy is? A Negyvenegyediknél!

Ez igazolta Edith elképzelését. Henry szerkesztõségének valaholitt kell lennie, nem messze a sarkon túl, s a tény nyomán hirtelenfelötlött benne, mi történne, ha felugrana hozzá és meglepné?Berepülne a szobájába, a csillogó, bíborvörös belépõjében a "vi-

gasztaló tündér". Edithet éppen az ilyen ötletek szórakoztattáka leginkább - a nem mindennapi, kalandos, szeszélyes vállalkozá-sok. A terv továbbfejlõdött, és megrögzõdött benne - pillanatnyihabozás után határozott.

36

- Istenem, egy perc, és a hajam teljesen szétesik - mondta kedve-sen a partnerének. - Nem veszi rossz néven, ha egy pillanatraeltûnök, és megigazítom?



- Szó sincs róla.

- Maga bûbáj.

Néhány perccel késõbb belebújt a karmazsinvörös belépõjébe,egy melléklépcsõn lelopakodott, arca ragyogott a kis kaland izgal-mától. A bejáratnál egy pár mellett futott el - egy csapott állúpincér kötözködött hevesen egy kikent-kifent ifjú hölggyel -, ki-vágta az ajtót, és kilépett a meleg májusi éjszakába.

7

A kikent-kifent ifjú hölgy rövid, keserû pillantást küldött Edithután, aztán visszafordult a csapott állú pincérhez, és kirukkolta magáéval.

- Jobban teszi, ha fölmegy, és szól neki, hogy itt vagyok -mondta keményen. - Mert különben magam megyek.

- Oda maga nem mehet - mondta George fölényesen.A hölgy gúnyosan elmosolyodott.

- Már hogy én? Na, ne vicceljen. Közlöm magával, hogy több

fiút ismerek az egyetemrõl, többen ismernek engem, és mind bol-dogok lennének, ha fölkérhetnének és estélyre vihetnének... na,szóval több srácot, mint amennyit maga egész életében látott.

- Lehetséges, hogy így van, de...

- Nem lehetséges, hanem egész biztos - szakította félbe a nõ.

- Ó, az itt nagyon természetes az olyannak, aki most szaladtki - isten tudja, hova mehet ilyenkor egyedül egy nõ! -, nagyontermészetes, hogy meghívják õket, mennek ide vagy oda, ahovacsak tetszik nekik, de ha én egy barátommal találkozni akarok,akkor ideraknak elém egy ócska, szalámiszeletelõ alakot, egy tedd-

ide-teddoda pincér urat, aki itt áll, mint egy faszent, és nem akarbeengedni!

- Legyen belátással - mondta az idõsebb Key méltatlankodva.

- Nem veszíthetem el maga miatt az állásomat. Hátha az a fickónem kívánja látni magát.

- Hogy nem kíván? De mennyire kíván, elhiheti.

- Akkor is, hogy találom meg ebben a sokadalomban?

- Ó, az egyáltalán nem probléma - erõsködött a lány bizalma-

37

san. - Csak megkérdezhet valakit Gordon Sterrett felõl, s az majdelõkeresi magának. Ezek itt mind ismerik egymást.

Táskájából kivett egy bukszát, és elõhalászva belõle egy dollárt,átnyújtotta George-nak.

- Tessék, a szolgálataiért. Keresse meg, és adja át neki az üzene-



temet. Mondja meg neki, ha öt percen belül nem lesz itt, magammegyek föl érte.

George hitetlenül csóválta a fejét, mérlegelte a problémát egyideig, hevesen ingadozott, majd elvonult.

Még az ultimátum lejárta elõtt befutott Gordon. Jóval részegebbvolt, mint az este során bármikor, de most valahogy másképp.Az ital megkeményítette, szinte rákérgesedett. Nehézkesen dülön-gélt, és csaknem összevissza beszélt.

- Na, Jewel - köszöntötte rekedten. - Elég hamar lejöttem?Jewel, nem tudtam a pénzt elõteremteni. Pedig mindent megpró-báltam.

- A pénz nem érdekes! - csattant föl a lány. - De már tíznapja nem láttalak! Miért kerülsz?

Gordon lassan csóválta a fejét.

- Nagyon rossz bõrben voltam. Beteg...

- És miért nem szóltál nekem, hogy beteg vagy? Engem nemizgat az a nyavalyás pénz. Csak akkor álltam elõ vele, amikor

kezdtél elhanyagolni engem.Gordon ismét a fejét csóválta.

- Nem hanyagoltalak el. Egyáltalán...

- Nem? Három hétig a színedet se láttam, csak ha már eszmélet-lenségig részeg voltál.

- Beteg voltam, Jewel - ismételte a másik, kimerült szemét alányra emelve.

- Arra bezzeg nem voltál beteg, hogy ide gyere, és a körödbeliek-

kel egész jól elszórakozzál. Azt mondtad, délután találkozunk,együtt vacsorázunk, és valami pénzed is lesz számomra. Még annyifáradságot sem vettél, hogy telefonálj.

- Nem tudtam pénzt szerezni.

- Hát nem megmondtam már, hogy a pénz nem számít? Énrád voltam kíváncsi, Gordon, de te nyilván valaki másra akadtál.

A férfi ezt keserûen tagadta.

- Akkor hát vedd a kalapod, és gyere.

Gordon tétovázott. A lány hirtelen mellé lépett, átölelte a nya-kát.

38

- Gyere velem, Gordon - mondta félig suttogva. - Elmegyünka Deniveries-hez, iszunk valamit, utána feljöhetsz hozzám.

- Nem lehet, Jewel.. .



- Dehogyisnem - erõsködött a lány.

- Beteg vagyok, kutyául érzem magam.

- Helyes, akkor meg éppen nem kell itt maradni, és táncolnimeg inni összevissza.

Gordon bizonytalanul körbepillantott; tekintetében remény éskétségbeesés feleselt. Ekkor a lány hirtelen magához ölelte a této-vázó alakot, és puha, szotyka szájával megcsókolta.

- Hát jó - zihálta Gordon. - Megyek a kalapomért.

8

Mikor Edith kilépett a májusi éjszaka tiszta kékségébe, az utcánegy lélek sem járt. A nagy üzletek kirakatai mind sötétek voltak,ajtajukon nehéz vasredõnyök, mint kriptaajtók az elõzõ nap pom-pázatos ragyogásán. Végigtekintve a Negyvenkettedik utca irányá-ba, Edith az éjszakai éttermekbõl kiszûrõdõ fénysugarak kevere-dett foltjait láthatta. A Hatodik Avenue fölött a magasvasút fényelobogott végig az állomási lámpasor hunyorgó párhuzamosában,és egy pillanatra élesen besávozta a tompa sötétséget. De a Negy-vennegyedik utca teljesen kihalt volt.

Összehúzva magán a köpenyt, Edith átvágott az avenue-n. Ide-gesen megrezzent, mikor egy magányos férfi ment el mellette,és rekedten súgta: - Hova, hova, kicsike? - Egy gyermekkoriéjszakára emlékezett, mikor pizsamában kiszökött a házuk elé,és egy kutya ugatott rá valami titokzatosan nagy udvarból.

Egy perc alatt elérte célját, egy öreg, kétemeletes épületet aNegyvennegyedik utcában, s felsõ ablakaiban örömmel fedezteföl a hívogató fényeket. Az éjszaka elég világos volt, és így kivehet-te az ablak melletti táblát: New York Trumpet. Belépett a sötétkapualjba, és egy pillanat múlva megtalálta a lépcsõt is a sarokban.

Aztán egy hosszú, alacsony teremben találta magát, melybenrengeteg íróasztal volt, és a falakat nyomdai levonatok lepedõidíszítették. A szobában csak ketten voltak. A terem két végébenültek, mindkettejük homlokán zöld fényellenzõ, s az íróasztal ma-gányos fényében körmöltek.

¦

39

Néhány másodpercig tanácstalanul állt az ajtóban, ekkor mind-

két ember egyszerre megfordult, és õ fölismerte a fivérét.

- Nicsak, Edith! - Nyomban felállt, és a homlokára tolva azöld ellenzõt, meglepetten sietett elébe. Magas volt, sovány ésfekete; vastag, sötét keretû szemüvege mögött szúrós, fekete sze-mek. De tekintete messze révedt, mindig elnézett annak feje fölött,akivel éppe,n beszélt.

Megfogta Edith karját, és megcsókolta az arcát.



- Mi történt? - kérdezte némi riadalommal.

- Bálban voltam a Delmonicóban - mondta a lány izgatottan.- Nem tudtam megállni, hogy be ne törjek hozzád.

- Örülök, hogy rászántad magad. - Henry óvatossága szabadutat engedett szokásos szórakozottságának. - Bár nem valamiokos dolog éjnek idején egyedül csatangolni.

A terem túlsó végében ülõ férfi figyelmesen nézett rájuk, ésHenry hívó mozdulatára melléjük lépett. Kövér, szottyant alakvolt, apró szeme szaporán pislogott, kigombolt gallérjával, meg-eresztett nyakkendõjével olyan benyomást keltett, mint egy közép-nyugati farmer vasárnap délután.

- A húgom - mutatta be Henry. - Fölugrott hozzám.

- Üdvözlöm-mondta a kövér mosolyogva. -Nevem Bartholo-mew, Miss Bradin. Tudom, a fivére már réges-rég elfelejtette.

Edith finoman elmosolyodott.

- Persze - folytatta a kövér -, nem valami tündökletes a ta-nyánk, igaz?

Edith körülnézett.

- Ó, ellenkezõleg, nagyon kedves itt minden. Hol tartják a bom-bákat?

- A bombákat? - ismételte Bartholomew nevetve. - Hát eznagyon jó, a bombákat. Hallotta, Henry? A húga kíváncsi, holdugdossuk a bombákat. Hát nem remek?

Edith felpattant az egyik üres íróasztalra, és a sarkán lógáztaa lábait. Henry melléje húzott egy széket.

- No - kérdezte, de nem járt ott az esze -, hogy érzed magadNew Yorkban?

- Kösz, tûrhetõen. A Biltmore-ban lakom, és vasárnapig mara-dok a Hoyt lányokkal. Nem ebédelnél velünk holnap?

Henry töprengett egy darabig.

- Mostanában nagyon be vagyok fogva - mondta. - És azonfö-lül nem bírom a sok nõt egy rakáson.

40

- Rendben van. - Edith csöppet sem sértõdött meg. - Akkorkettesben ebédelünk.

- így már mindjárt más.

- Délben fölhívlak.

Bartholomew már láthatóan szeretett volna visszaülni a helyére,de modortalanságnak érezte, hogy szó nélkül távozzék.



- Hát igen - mondta esetlenül.Mindketten felé fordultak.

- Hát igen, kissé izgalmas esténk volt.

A két férfi jelentõségteljesen egymásra pillantott.

- Korábban kellett volna jönnie-folytatta Bartholomew, kissénekibátorodva. - Szabályos rémdrámát élvezhettünk végig.

- No csak!

- Szerenádot kaptunk - mondta Henry. - Egy csomó katonaszaladt itt össze az utcán, és megmorogták a cégtáblánkat.

- Miért? - kérdezte Edith.

- Csak mert tömeg - felelt Henry szórakozottan. - Mindentömegnek üvöltözni kell. Még vezetõjük sem volt, aki tudta volna,mit akar. Vagy talán ideterelték õket, hogy mindent tönkretegye-nek.

- Igen - folytatta Bartholomew, ismét Edith felé fordulva. -Elõbb kellett volna jönnie.

Úgy látszik, ezt már elégnek ítélte a távozásra, mert hirtelenmegfordult, és visszament a helyére.

A lány tovább érdeklõdött: - Minden katona ellene van a szocia-listáknak? Gondolod, hogy õk erõszakosan megtámadnak titeket,és ilyesmi?

- Az emberi faj hosszú utat járt be - magyarázta Henry közö-nyösen. - De sokan közülünk elmaradtak, és a katonák nemtudják, mit akarnak, kit gyûlöljenek és kit szeressenek. Megszok-ták, hogy tömegestül cselekedjenek, és úgy látszik, nem tudnakmeglenni holmi fölvonulások nélkül. Ez most éppen ellenünk irá-

nyul. Ma este az egész városban zavargások voltak. Tudod, májuselseje van.

- Az itteni dolog súlyos volt?

- Semmiség - mondta Henry megvetõen. - Vagy huszonöténmegálltak itt, és vonítani kezdtek a teliholdra.

- Ó! - Edith témát változtatott. - Ugye örülsz, hogy feljöttem?

- Hogyne örülnék.

- Nem látszik rajtad.

41

- Pedig így van.

- Az az érzésem, te valami. .. valami léhûtõnek tartasz engem.A világ legnõcskébb nõcskéjének.

Henry nevetett.



- Korántsem. Fiatal vagy, van még idõd. Miért? Olyan nagyké-pû és fontoskodó alaknak látszom én?

- Nem. - Edith elakadt. - Csak valahogy elgondolkoztatott,hogy milyen elképesztõen különbözik az az estély, ahonnan jöt-tem, a ti. . . a ti céljaitoktól. Nem összeférhetetlen ügy ez? Énott szórakozom egy elõkelõ bálon, ti pedig olyasmiért dolgoztok,ami, ha megvalósul, ha az eszméitek gyõznek, egyszer és minden-korra véget vet az efféle mulatságoknak.

- Nem hiszem, Edith, én másképp gondolom. Egész másképp.Te még nagyon fiatal vagy, és csak akkor tehetsz majd valamit,ha megértél a cselekvésre. Nézz mindig elõre, és használd ki azidõd.

A lány abbahagyta lába lóbálását, és a hangja is egy csöppetkomolyabb lett.

- Én meg azt szeretném, Henry, ha te hazajönnél Harrisburgba,és.. . és ott használnád ki az idõd. Olyan biztos vagy benne,hogy nektek van igazatok?

- Remek a harisnyád - szakította félbe a másik. - Mi a csodábólvan?

- Hímzett! - Edith a lábára pillantott. - Ugye milyen ravasz?-fölemelte a szoknyáját, fölfedve karcsú, selyemharisnyás lábikrá-it. - Vagy te helyteleníted a selyemharisnyát?

Henry kissé ingerültnek látszott, sötét szemével fürkészõn néztea húgát.

- Mit akarsz? Mindenáron úgy akarsz beállítani, mint aki tégedbármiért is kritizál?

- Ó, egyáltalán nem.

Edith elhallgatott. Bartholomew halkan felmordult. A lánymegfordult, és látta, hogy a kövér elhagyta a helyét, és az ablaknáláll.

- Mi az? - kérdezte Henry.

- Emberek-mondta Bartholomew rövid habozás után. - Egészcsõdület. A Hatodik Avenue felõl.

- Hm, emberek.

A kövér alak az ablaknak nyomta az orrát.

- Jó ég, katonák! - mondta jelentõségteljesen. - Sejtettem én,hogy visszajönnek!

Edith talpra ugrott, és Bartholomew mellé szaladt az ablakhoz.

- Mennyien vannak! - kiáltott izgatottan. - Gyere ide, Henry!Henry homlokára tolta a simlédert, de maradt a helyén.

- Talán el kéne oltani a lámpákat - vélte Bartholomew.



- Minek? Egy perc, és odébbállnak.

- Nem úgy néz ki - mondta Edith, kikémlelve az ablakon.- Eszük ágában sincs, hogy elmenjenek. Inkább újak jönnek!Nézze csak, egész tömeg kanyarodik ki a Hatodik Avenue-ról!

Az utcai világítás sárga fényeiben és kék árnyaiban jól ki lehetettvenni, hogy a járda zsúfolva van emberekkel. A legtöbbje egyenru-hában volt, némelyik józan, némelyik elszántan részeg. Az egészcsõdület fölött zavaros lárma és kiabálás úszott.

Henry fölállt, és az ablakhoz lépve, a szerkesztõségi lámpákelõterében fölmutatta hosszú árnyát a külvilágnak. A kiabáláshirtelen vad és állandó üvöltéssé fokozódott, apró petárdák pat-togtak, szivarvégek, cigarettásdobozok, sõt pénzdarabok záporoz-tak az ablaknak. A lárma mintha a csillagokig csapott volna,mikor a ház kapuját benyomták.

- Feljönnek! - kiáltotta Bartholomew.Edith ijedten fordult Henryhez:

- Henry! Feljönnek.

A kiabálás már a lépcsõházból hallatszott, jól kivehetõk az

egyes jelszavak.- Vesszenek a szocialisták!

- Hazaárulók! Németbérencek! Bujtogatok!

- Irány a második emelet! Elõre!

- Most ellátjuk a bajukat!

A következõ öt perc mintha álom lett volna. Edith tudatábanvolt, hogy az ordítás felhõszakadásként zúdul hármójukra, a lép-csõházban ezer láb mennydörgõ trappja hallatszik, hogy Henry

megragadja a karját, és hátravonja a szoba túlsó végébe. Aztánaz ajtó kivágódott, és a túlcsorduló emberfolyam bezúdult a szobá-ba - nem a vezetõk, hanem akik véletlenül éppen elöl voltak.

- Kuss ti, hé!

- Késõ van ám!

- Te meg a nõd! Nyavalyások!

Edith észrevette, hogy két pocsolya-részeg katona keveredik

43

elõre, és ott tántorog ostobán, az egyik alacsony, fekete, a másikmagas, csaknem álltalan.

Henry elõrelépett, és fölemelte a kezét.

- Barátaim! - kiáltotta.

A lárma egy pillanatra elült, csak halk morajlás hallatszott.



- Barátaim! - ismételte, és messze révedõ tekintete a tömegfölött lebegett. - Nem másnak, csak magatoknak ártottatok, mi-kor ide betörtetek. Hát pénzes embereknek látszunk mi? Vagynémeteknek? Tisztességes hangon kérdezlek...

-Pofa be!

- Én mondom, az vagy!

- Ki a szeretõd, fickó?

Egy civil ruhás, aki az asztalokon matatott, hirtelen fölkapottegy újságot.

- Tessék, itt van!'- kiáltotta. - Azt akarták, hogy a németeknyerjék meg a háborút!

A lépcsõházból újabb emberhullám nyomult be, és a teremhirtelen zsúfolásig megtelt, végképp a sarokba szorítva a sápadtkis csoportot. Edith látta, hogy a hosszú, álltalan katona mostis elöl van. Az alacsony feketének nyoma veszett.

Edith egy kissé hátrébb szorult, közel a nyitott ablakhoz, melyenát a tavaszi éjszaka hûvös szele fújt be.

Aztán minden zûrzavaros lett. Edith észrevette, hogy a katonákelõretódulnak, látta, hogy a kövér Bartholomew egy széket lóbála feje körül - ekkor hirtelen a lámpák kialudtak, s a lány éreztea darócruhák és a forró testek nyomását, a füle tele lett trappolás-sal, ordítással, nehéz lélegzetekkel.

Hirtelen egy figura villant elé a semmibõl, tántorgott, félrenyom-ták, s egyszerre eltûnt a nyitott ablakon át, tehetetlenül, rémült,elhaló kiáltással, mely beleveszett a benti lárma staccatójába. Akintrõl bejövõ halvány derengésben Edith a magas, álltalan kato-nát vélte fölismerni.

Hirtelen lebírhatatlan düh támadt föl benne. Vadul elõrelendí-tette karjait, vakon furakodott a dulakodás kellõs közepébe. Hal-lotta a morgást, a káromkodást, az öklök tompa puffanásait.

- Henry! - kiáltotta õrjöngve. - Henry!

Aztán - ez már néhány perccel késõbb volt - egyszerre úgyérezte, más alakok is vannak már a teremben. Egy hangot hallott,mély, erõszakos, tekintélyes hangot; sárga fénysugarak söpörtek

44

végig a civakodó tömegen. A kiabálás szaggatottabbá vált. A

dulakodás hevesebb lett, majd hirtelen vége szakadt.

Egyszerre a lámpák is kigyúltak, és a terem tele volt rendõrök-kel, jobbra-balra csapkodtak a gumibotjaikkal. A mély hang to-vább bömbölt.

- Erre, erre!És aztán:

- Csönd legyen, és ki innen! Erre, erre!



A terem úgy ürült ki, mint egy kiöntött mosogatódézsa. Asarokban egy alaposan nekigyürkõzött rendõr meglazította a szo-rítását katona ellenfelén, s egy lökéssel útnak indította az ajtófelé. A mély hang változatlanul dörgött. Edith rájött, hogy a bika-nyakú rendõrkapitányból ered, aki az ajtó közelében állt.

- Erre, erre! Ez nem megoldás! Éppen az egyik bajtársatokatnyomtátok ki az ablakon! Halálra zúzta magát odalent

- Henry! - sikoltozott Edith. - Henry!

Vadul rávert öklével az elõtte álló ember hátára, átnyomultkét másik között, verekedett, sikoltozott, és utat tört magánakaz egyik asztalig, a földön ülõ, halálsápadt alakig.

-Henry! - kiáltotta szenvedélyesen. - Mi történt veled? Mibajod? Megsebesültél?

Henry szeme csukva volt. Nyögött, majd utálkozva fölnézett.

- Eltörték a lábamat. Istenem, ilyen ostobák!

- Erre, erre! - kiáltozott újra a bikanyakú kapitány. - Erre,

erre!Az Ötvenkilencedik utcában lévõ Childs vendéglõ reggel nyolcóra tájt már annyira se üt el testvéreitõl, mint márványasztalaikszélessége vagy serpenyõik fényessége. Ilyenkor már itt is szegényemberek ülnek, szemük sarkában még az éjszakai álom, s megpró-bálnak egyenesen maguk elé, az ételükre nézni, hogy ne lássákszomorú sorstársaikat. Ám négy órával korábban, az Ötvenkilen-cedik utcai Childs egészen más, mint a cég többi étterme az oregoniPortlandtõl a maine-i Portlandig. Fakó, de tiszta falai között kóris-talányok, varietégörlök, elsõbálozók, lumpok, fille de joie-k3 zsi-

-1 Örömlány,

45

r

bonganak-a Broadway, sõt az Ötödik Avenue legvígabb és legjel-lemzõbb éjszakai társasága.

Május másodika kora hajnalán a helyiség még a megszokottnális zsúfoltabb volt. A márványasztalok fölé vidéki birtokosok izga-tott leánykái hajoltak. Lángost és rántottát ettek oly jó étvággyalés élvezettel, a tálat is tisztára törölve, amire aligha lennénekképesek ugyanitt, négy órával késõbb.

Csaknem mindenki a Delmonicóban megtartott Gamma Psziestélyrõl került ide, kivéve egy éjféli revü görljeit, akik egy oldalasz-talnál ültek, és bánták, hogy arcukról nem távolították el alapo-sabban a színpadi kikészítést. Itt-ott egy-egy szürke, egérszerûalak is mutatkozott, kétségbeejtõen nem idevalók, s kimerült, za-vart kíváncsisággal vizsgálgatták az éjszakai pillangókat. De azilyenek voltak a kivételek. Május másodika reggele volt, az ünnepmég ott vibrált a levegõben.



Gus Rose, józan már, csak egy kicsit réveteg, nyilván az egérsze-rû alakok közé tartozott. Hogy miképp keveredett a Negyvenne-gyedik utcáról az Ötvenkilencedik utcai Childsbe a ribillió után,erre csak félig emlékezett. Látta Carrol Key holttestét, amint akocsiba tették és elvitték, aztán két-három bajtársával elindulta külvárosok felé. Valahol a Negyvennegyedik és Ötvenkilencedikutca között a bajtársak nõkkel találkoztak és fölszívódtak. Rosetovábbvándorolt a Colombus Circle felé, s megpillantván a Childshunyorgó fényeit, úgy vélte, itt teljesítik majd hõn óhajtott vágyát,megszánják egy kávéval és némi itallal. Betért hát, és leült.

Körülötte mindenütt kavargott a bizonytalan, kivehetetlen csi-vitelés és sikongó nevetés. Elõször még nem értette, de késõbbrájött, hogy valami víg muri végjátékának tanúja. Itt-ott egy-egyféktelen, szilaj kedvû fiatalember kószált az asztalok között, barát-ságosan kezet rázva, szóba elegyedve mindenkivel, néha el-elidõz-ve egy-egy pajzán eszmecserére, miközben az izgatott pincérek,lángost és tojást cipelve tálaikon, csendesen rájuk mordultak, ésfélrelökték õket az útból. Rose számára, aki egy félreesõ és kevésbézsúfolt asztalnál ült, az egész jelenet a szépség és a féktelen örömszivárványos cirkusza volt.

Lassan arra is rájött, hogy vizavi asztalszomszédai, a tömegnekháttal ülõ pár, éppen nem a legérdektelenebb figurák a sokadalom-

ban. A férfi részeg volt. Szmokingot viselt, gyûrött nyakkendõvel,ingmelle bortól és víztõl szennyes-lucskos. Szeme tompa volt és

46

véreres, természetellenesen ugrált ide-oda. Szaggatottan és szapo-rán lihegett.

"Jól kirúgott a hámból" - gondolta Rose.

Az asszony csaknem, de lehet, hogy teljesen józan volt. Csinosvolt, sötét szemekkel, lázasan erõs színû arccal, szemét egy karvalyéberségével szögezte partnerére. Néha-néha lehajolt, és hevesen

sugdosott a férfi fülébe, az pedig fejét nehézkesen csóválva vagyegy különös kísérteties és visszataszító hunyorgással válaszolt.

Egy ideig Rose bután fürkészte õket, de az asszony feléje küldöttegy gyors, nyugtalan pillantást, erre aztán a bálról jött társaságkét garázda alakjának szemléletébe merült. Ezek a körben össze-tolt asztalok mellett álltak, és egyikükben meglepetve ismerte fölazt a fiatalembert, aki oly vidám perceket szerzett nekik a Delmo-nicónál. Ez eszébe juttatta Keyt, homályos érzelgõsséggel és nemminden borzalom nélkül gondolt vissza barátjára. Key meghalt.Harmincöt lábnyit esett, és mint a kókuszhéj pattant szét a kopo-nyája.

"Állati jó fiú volt - gondolta Rose gyászosan. - Állati jó srác,igen. Szörnyen megjárta szegény."

A két garázda ifjú közeledett, és megcélozta Rose és a szomszédasztal közti hézagot, közben joviális családiassággal köszöntvebarátokat és idegeneket. Rose észrevette, hogy a szõke, kiállófogú fiatalember hirtelen megtorpan, és bizonytalanul bámul avizavi párra, aztán rosszallóan csóválja a fejét.

A véreres szemû férfi fölpillantott.



- Gordy - szólította meg a kiálló fogú séta közben. - Gordy.

- Hello - mondta a szennyes ingû rekedten.

A "Kiálló fog" baljós tekintettel megfenyegette a párt, a nõtkülön, nyomatékosan, rosszalló pillantással sújtotta.

- Hát mit mondtam neked, Gordy?Gordon megrezzent.

- Eriggy a fenébe! - mondta.

Dean továbbra is ott állt, és ingatta a mutatóujját. A nõ kezdettdühbe gurulni.

- Menjen már innen! - mondta dühösen. - Maga részeg, igen,tökrészeg!

- És õ nemkülönben - állapította meg Dean, mutatóujját Gor-donra szögezve.

Péter Himmel elõrelépett, nagy mellel és szónoki hivatástudat-tal.

47

- Nos hát - kezdte, mint akinek holmi gyermeki perpatvarbankell rendet tennie -, nos hát, mi itt a baj?

- Vigye innen a barátját - mondta Jewel metszõn -, terhünkrevan.

- Mi? Micsoda?

- Hallotta! - A lány most már sivított: - Azt mondtam, vigyeinnen a tökrészeg cimboráját!

Éles hangja túlcsapott az étterem zsivaján, és egy pincér léleksza-kadva indult feléjük.

- Hé! Viselkedjenek csöndesebben!

- Ez az alak részeg! - kiáltozott Jewel. - Sérteget minket!

- Haha, Gordy! - A vádlott állta a sarat. - Ugye megmondtamneked? Mit mondtam én neked? - A pincér felé fordult. - Gordymeg én barátok vagyunk. Próbáltam segíteni is rajta. Ugye,Gordy?

Gordy fölnézett.

- Rajtam? Rajtam aztán nem.

Jewel hirtelen fölugrott, és megragadva Gordon karját, talprasegítette.

- Menjünk, Gordy - hadarta felé hajolva és félig suttogva. -Gyerünk innen. Ez az alak itt csak ürügyet keres, hogy továbbrészegeskedjen.



Gordon hagyta, hogy fölráncigálják, és az ajtó felé tereljék.Jewel egy pillanatra megfordult, és a távozásukban bûnös Deanremeredt.

- Mindent tudok magáról! - tajtékzott. - Mindent hallottam!Szép kis barát, mondhatom! Gordy mindent elmondott!

Aztán megragadta Gordon karját, s a kíváncsi tömegen át azajtó felé törtek, fizettek és távoztak.

- Üljenek már le valahová! - mondta a pincér Péternek, miutánazok elmentek.

- Mi? Hogy üljünk le?

- Igen, vagy távozzanak.Péter Dean felé fordult.

- Hallottad ezt? Gyere, lássuk el a baját!-Rajta!

Elindultak a pincér felé, arcuk komor kifejezést öltött. A pincérhátrált.

Péter hirtelen fölkapott egy tálat a mellettük lévõ asztalról,48

és belemarkolva, tartalmát a levegõbe szórta. A burgonyapehely,mint renyhe hóesés, hullott a közelben ülõk fejére.

- Hé! Szûnj meg!

- Dobják ki!

- Ülj le már, Péter!

- Ki velük!

Péter nevetett és hajlongott.

- Köszönet kedves tapsaikért, hölgyeim és uraim! Ha valakiszíveskednék még egy tállal és egy köcsögkalappal hozzájárulni,boldogan folytatom a mutatványt.

A kidobóember odatolakodott.

- Azonnal távozzanak! - mondta Péternek.

- Azt várhatják!

- Õ az én barátom! - mondta Dean méltatlankodva.A pincérek már gyülekeztek. - Ki velük!

- Jobb, ha mentek, Péter!

Rövid harc után mindkettejüket az ajtó felé tuszkolták.

- A kalapom és a kabátom! - ordította Péter.



- Jó, vegyék föl gyorsan, és olaj!

A kidobó kissé meglazította a szorítását Péteren, aki egy nemmindennapi csel szimatával és ingerével, váratlanul egy másikasztal mögé rohant, ahol gúnyos röhögésbe tört ki, és fügét muta-tott a felbõszült pincéreknek.

- Gondolom, talán mégis maradok még egy kicsit - jelentet-te ki.

Az üldözés újrakezdõdött. Négy pincér állta el az asztal egyikoldalát, négy a másikat. Dean kettõt elkapott a gallérjánál, ígyközben újabb csata kezdõdött, mielõtt Péter üldözése véget érhe-tett volna; végül mégis nyakon csípték, miután fölborított egycukortartót és számos kávéscsészét. A kasszánál újabb skandalumzajlott le, mert Péter megpróbált egy újabb tál vagdalt húst venniburgonyakörítéssel, hogy az utcán a rendõrökre szórja.

De a távozásukkal kapcsolatos zûrzavart csakhamar feledtetteegy másik jelenség, mely ámult tekinteteket vonzott, és meg-meg-újuló, elragadtatott kiáltásokra késztette a helyiség minden vendé-gét.

A nagy táblaüveg mély, krémeskékre színezõdött, mint Maxfield

Parrish holdfénye, e kék mintha rányomódott volna a kirakatra,mintha erõvel be akarna nyomulni a vendéglõbe. A hajnal megha-sadt a Columbus Circle fölött, varázsos, lélegzetállító hajnal, kiraj-

49

zolva a halhatatlan Kristóf-szobor alakját, s különös, titokzatosmódon összevegyülve a villanykörték sápadt, sárga hunyorgásá-val.

10

Be és Ki urak nem szerepelnek a rendõri nyilvántartásban. De

hiába keresnénk becses nevüket a születések, házasságok és halál-esetek krónikájában, és nem találnánk a fûszeresek hitelkönyvei-ben sem. A feledés rég elnyelte õket, és a bizonyság, hogy egyálta-lán léteztek, homályos és bizonytalan, a törvény elõtt érvénytelen.Mégis, a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozom, becsületemreállítom, hogy Be és Ki urak egy rövid idõszakban éltek, lélegzettek,nevükre feleltek, és önnön személyiségük élõ teljességétõl sugároz-tak.

Rövid életük alatt nemzeti viseletbe öltözve végigjárták egynagy nemzet nagy országútját, kinevették és szidalmazták õket,üldöztek és üldöztettek. Aztán odébbálltak, és többé nem lehetett- hallani róluk.

Homályosan már akkor kezdtek alakot ölteni, amikor egy felhú-zott tetejû taxi robogott végig a Broadwayn a májusi hajnal köny-nyû derengésében. E taxiban ült Be és Ki urak lelke, megilletõdveméltatták a kék hajnalt, mely oly sietõsen színezte be az egeta Kolumbusz-szobor mögött, elképedve tárgyalták a korán kelõkelnyûtt, szürke arcát, kik sápadtan tûntek tova a járdán, mintszétfútta újságlapok egy nagy, szürke tavon. Minden kérdésbenegyetértettek, kezdve a Childsék kidobójának viselkedésén, végez-ve az egész élet képtelenségén. Szédelegtek a véghetetlen boldog-



ságtól, hogy ím, a reggel életre hívta sugárzó lelküket. S valóban,oly friss és eleven életöröm hatotta át õket, hogy ennek hangoskiáltásokkal kellett kifejezést adniok.

- Ju-huuu! - üvöltötte Péter, tölcsért formálva tenyerébõl, ésDean ugyancsak üdvrivalgással csatlakozott, mely jóllehet éppolyjelentõségteljes és mély értelmû volt, csak visszhangja lehetett azelõzõ, artikulálatlan fölkiáltásnak.

- Ju-huuu! Heej-hóóóó! Nyihahaha

Ötvenharmadik utca: egy autóbusz, sötét hajú, göndör szépsé-gekkel a tetején; Ötvenkettedik utca: egy utcaseprõ, épp hogyelugorhatott a kocsi elõl, és bánatos, fájdalmas hangon utánukordított: - Nézzenek körül, hova mennek! - Az Ötvenediknél

50

egy vakítóan fehér épület elõtt a vakítóan fehér járdán emberekfordultak utánuk, rájuk bámultak, és kiabáltak:

- Jó mulatást, fiúk!

A Negyvenkilencedik utcánál Péter Deanhez fordult: -Csodála-

tos reggel! - mondta ünnepélyesen, bagolyszemével kancsalítva.- Bizonyára.

- Nem kéne reggeliznünk?Dean beleegyezett, egy feltétellel.

- Reggeli és némi ital!

- Étel és ital! -ismételte Péter. Egymásra néztek, és bólogattak.- Nagyon logikus!

Aztán mindketten hangos nevetésben törtek ki.

- Étel, ital! Az áldóját!

- Az nekünk nem létezik! -jelentette ki Péter.

- Hogy nem szolgálnak ki? Ugyan. Majd kényszerítjük õket.Szerzünk egy spanyolcsizmát.

- Egy logikus spanyolcsizmát.

A taxi hirtelen lekanyarodott a Broadwayról, végighajtott egykeresztutcán, s megállt az Ötödik Avenue-n, egy nehéz, tömör,kriptaszerû épület elõtt.

- Hol vagyunk?

A sofõr tájékoztatta õket, hogy ez a Delmonico.

Ebben volt valami rejtélyes. Kénytelenek voltak hosszú idõtelvesztegetni értelmük nagyfokú megfeszítésére, mert a világbansemmi sem történhet oktalanul, s e különös rend is rejt magábanvalamilyen magyarázatot.



- Valamelyikük a kabátját emlegette - mondta a sofõr.

- Hát persze! Péter felöltõje és kalapja! A Delmonicónál hagy-ta. - Miután ezt megállapították, kikászálódtak a kocsiból, éskart karba öltve lépegettek a bejárat felé.

- Hé! - kiáltotta a sofõr.-He?

- Talán fizetnének?Méltatlankodva rázták a fejüket.

- Majd késõbb, majd késõbb. Mi rendelkezünk, maga vár ránk!A sofõr tiltakozott; azonnal fizessék ki. így mérhetetlen önfe-gyelemmel, megvetõen kifizették a kocsit.

Bent az épületben, a sötét, elhagyott ruhatárban Péter vakontapogatódzott a kalapja és a kabátja után.

- Hát ennek lõttek, azt hiszem. Valaki ellopta.

51

- Biztos egy Sheff-srác. Egy technikumi tag.

- Minden valószínûség szerint.

- Sebaj - mondta Dean nemeslelkûen. - Én is itt hagyom azenyimet, és akkor egyformák leszünk.

Levetette felöltõjét és kalapját, és éppen a fölakasztásukkal ve-szõdött, mikor tétova tekintete hirtelen megakadt, és magnetiku-san meredt két négyszögletes táblára, melyek a ruhatár kétszárnyascsapóajtajára voltak erõsítve. Bal kéz felõl ez állt a táblán, feketebetûkkel: BE. Jobb kéz felõl az azonos hangsúlyú, önálló szóváelõlépett igekötõ tündökölt: KI.

- Nézd csak! - kiáltott Dean boldogan.Péter szeme követte a mutatóujját.

- Mi ez?

- Az a két tábla. Vigyük el.~ Jó ötlet.

- Valószínûleg két nagyon ritka és értékes jelvény. Jól jön ne-künk.

Péter levette a bal oldali táblát, és megpróbálta elrejteni. Ámdea tábla tekintélyes méretekkel rendelkezett, és ez némi nehézséget

okozott. Ekkor Pétert hirtelen megszállta az ihlet, és titokzatosfenséggel hátat fordított. Egy pillanat múlva drámai hévvel sarkonfordult, és széttárva karjait, fölmutatta magát a bámuló Deannek.A táblát beszuszakolta a mellényébe, s így az teljesen eltakartaaz ingmellét. Mintha a BE szócska nagy fekete betûkkel az ingérelenne festve.

- Juhu! - dicsérte meg Dean. - Mr. Be!

Õ is hasonló módon elhelyezte a maga tábláját.



- Mr. Ki! - jelentette ki diadalmasan. - Be úr találkozik Kiúrral!

Elõreléptek, és kezet ráztak. Újra boldog nevetésben törtekki, rázkódtak és tántorogtak a kacagástól.-Juhu!

- Most pedig órjásit reggelizünk!

- Indulás a Commodore-hoz!

Kart karba öltve kitörtek az ajtón, és a Negyvennegyedik utcánkeletnek fordulva, irányt vettek a Commodore felé.

Amint elindultak, egy alacsony, fekete katona, nagyon sápadtés fáradt, figyelmetlenül kóvályogva a járdán, megfordult, és rájukbámult.

Feléjük indult, mintha üdvözölni akarná õket, de amint a két

52

barát üres tekintettel végignézett rajta, és szemmel láthatóan nem

ismerték föl, várt, amíg azok bizonytalanul tovább lõdörögnek,aztán vagy negyven lépés távolságból követte a párt, nevetgélveés motyogva magában: - Hej, pajtikám! -, s ezt újra és újraelsóhajtotta, remény- és gyönyörteljes hangsúllyal.

Eközben Be és Ki urak a jövõre vonatkozó elképzeléseiket cse-rélték ki.

- Étel kell és ital kell! Egyik se a másik nélkül! Egy és oszthatat-lan!

- Ide mind a kettõt!

- Mind a kettõt!

Már teljesen kivilágosodott, és a szemben jövõk kezdtek külö-nös pillantásokat vetni a két emberre. Nyilván elmerültek valami-nek a megbeszélésébe, amit mindketten rendkívül mulatságosnaktaláltak, s olykor görcsös kacagás rázta meg õket olyan erõvel,hogy bár karonfogva mentek, csaknem ketté szakadtak.

A Commodore-hoz érve, pikáns vicceket mondtak az álmosszemû portásnak, némi bajjal behajóztak a forgóajtón, átvágtakaz alig benépesült, ám annál inkább elámult halion az étterembe,ahol a teljesen megzavarodott pincér a sarokban, egy homályos,félreesõ asztalnál mutatott nekik helyet. Gyámoltalanul tanulmá-

nyozták az étlapot, és zavart motyogással ismételték egymásnaka fogásokat.

- Nem látok itt semmilyen italt - mondta Péter rosszallón.A pincér hallható lett, de annál kevésbé érthetõ.

- Ismétlem -folytatta Péter békés türelemmel -, módfelett meg-magyarázhatatlan és igen ízetlen dolog elõttem, hogy az étlaponsemmiféle ital nem szerepel.



- Hagyd csak -mondta Dean bizalmasan. - Majd én kezelésbeveszem. - A pincérhez fordult. - Hozzon nekünk. . . hozzon ne-künk ... - aggodalmasan fürkészte az étlapot. - Hozzon ne-künk ... izé. . . egy üveg pezsgõt és valami sonkás szendvicset.

A pincér hitetlenül bámult.

- Hozza már! - zengte Be és Ki úr kórusban.

A pincér köhentett, és eltûnt. Rövid ideig vártak, és nem sejtet-ték, hogy közben a fõpincér figyelmesen tanulmányozza õket.Aztán a pezsgõ megérkezett, és Be és Ki úr nagy örömmel üdvö-zölte.

- Képzeld csak el, ha kifogásolták volna, hogy pezsgõt reggeli-zünk ! Képzeld csak el!

53

Mindketten megfeszítették erejüket, hogy elképzeljék a döbbe-netes lehetõséget, de erre már nem tellett tõlük. Képtelenségnektetszett még közös erõfeszítéssel is elõvarázsolni egy olyan világot,ahol bárki is nehezményezné, ha valaki pezsgõt reggelizik. A pincérhatalmas pukkanás kíséretében eltávolította az üveg dugóját, s

a poharakban sárga tajtékkal gyöngyözött föl az ital.- Egészségére, Be úr!

- Hasonlóképpen, Ki úr!

A pincér távozott, a percek teltek, a pezsgõ mind lejjebb szálltaz üvegben.

- Rendkívül megalázó - mondta Dean hirtelen.

- Mi a megalázó?

- Hát már a gondolat is, hogy valaki kifogásolhatná a reggelipezsgõt.

-Bizony, megalázó! Igen, ez a helyes kifejezés. Megalázó.

Újra nevetésben törtek ki, üvöltöttek, himbálództak, elõre-hát-ra vetették magukat a széken, számtalanszor elismételve az elõbbijelzõt, s mindegyik ismétlés csak nyilvánvalóbbá tette teljes lehetet-lenségét.

Néhány gyönyörteli perc után eldöntötték, hogy még egy üveg-gel isznak. Az aggódó pincér konzultált közvetlen fõnökével, ésez a diszkrét személyiség titkos utasítást adott, hogy több pezsgõ

már nem szolgálható ki. így a számlát tették a két úr elé.

Öt perccel késõbb kart karba öltve elhagyták a Commodore-t,és a kíváncsi, bámuló tömegen át végigkóvályogtak a Negyvenket-tedik utcán, föl a Vanderbilt Avenue-re, a Biltmore-hoz. Ott hirte-len fölébredt ravaszsággal összeszedték magukat az alkalomhozillõn, természetellenesen feszes tartásban, gyors léptekkel átvágtaka halion.

Az étteremben reprízt tartottak elõbbi jelenetükbõl. Szinte szét-



estek a nevetéstõl, és lelküket megosztotta a politikusokról, egye-temrõl és önnön fényes állapotukról folytatott szaggatott eszme-csere. Órájuk már kilencet mutatott, és fölrémlett bennük a gondo-lat, hogy egy emlékezetes estély részesei voltak, szemtanúk egyolyan eseményen, amelyrõl sokáig beszélnek majd az emberek.Elszopogatták a második üveg pezsgõt. Már semmire se volt szük-ségük, csak valamelyiküknek ki kellett ejteni a "megalázó" szót,hogy mindketten förgeteges kacagásba essenek. Az étterem márpörgött és imbolygott körülöttük, s a nehéz levegõt különös fé-nyesség hatotta át.

54

Fizettek, és kimentek a hallba.

Ebben a pillanatban a bejárati ajtó reggel óta már vagy ezredszerfordult meg a tengelye körül, bebocsátva a hallba egy halálsápadtfiatal szépséget, szeme alatt sötét karikákkal, meglehetõsen elgyö-tört estélyi ruhában, s nyomában egy zömök, civil ruhás férfit,nyilvánvalóan nem a soron levõ udvarlóját.

A lépcsõ tetején a pár összeakadt Be és Ki urakkal.

- Edith! - kezdte Be úr rajongva, és a lány felé lépve elsöprõ

bókot vágott ki. - Jó reggelt, darling!A zömök férfi kérdõn pillantott Edithre, mintha engedélyt kérnerá, hogy egyszerûen félretolja az útból a tolakodót.

- Ezer bocs a bizalmaskodásért - folytatta Péter kissé észheztérve. - Jó reggelt, Edith.

Megragadta Dean vállát, és elõbbre tolta.

- Bemutatom legjobb barátomat, Ki urat. Egy és oszthatatlan:Be és Ki úr. Szétválaszthatatlan.

Ki úr elõrelépett és meghajolt, de oly nagyot lépett és oly mélyrehajolt, hogy kissé elõrebukott, és csak úgy tudta fenntartani egyen-súlyát, hogy karját könnyedén Edith vállára tette.

- A nevem Ki úr, Edith - mondta barátságosan. Be sKi úr.

- Ki s Be úr - mondta Péter büszkén.

De Edith mereven elbámult mellettük, tekintete valami határo-zatlan ponton lebegett, fenn a galérián. Könnyedén bólintott azömök férfinak, aki mint a bika elõretörtetett, és egy erõs, határo-zott mozdulattal széjjelválasztotta Be és Ki urakat. Az így támadt

hézagon Edith és õ elindultak.

De tíz lépést sem tettek, mikor Edith újra megállt, és rámutatottegy alacsony, fekete katonára, aki áhítattal figyelte általában asokadalmat és különösen Be és Ki urakat, illetve táblájukat.

- Ott! -kiáltotta Edith zavart, megbabonázott, rémült tekintet-tel. -Ott! Nézze csak!

Hangja magasra emelkedett, éles és metszõ lett. Mutatóujja



enyhén reszketett.

- Ott, ott az a katona, aki eltörte a bátyám lábát!

Kitört a zûrzavar; a portásfülke közelében egy rövid zakósférfi sietve elhagyta az asztalát és elõrefutott, a zömök embervillámszerû ugrással az alacsony katona után vetette magát, aztána tömeg körbezárta a kis csoportot, és elrejtette Be és Ki uraktekintete elõl.

55

De nekik ez az esemény amúgy is csak a pörgõ, kavargó világegy szivárványosan hullámzó részlete volt.Késõbb egy lift vitte õket az ég felé.

- Hányadik emeletre, kérem? - érdeklõdött a liftes.

- Akármelyikre - felelt Be úr.

- A legfelsõre - szólt Ki úr.

- Ez a legfelsõ - mondta a liftes.

- Akkor vigyen egy másikra - mondta Ki úr.- Magasabbra - mondta Be úr.

- Az égbe - tódította Ki úr.

11

Gordon Sterrett a Hatodik Avenue egyik kis szállójában ébredt.Tarkója hasogatott, s beteg lüktetést érzett minden ízében. Néztea porosszürke árnyakat a szoba sarkaiban, s az egyikben a nagybõrkarosszék agyonhasznált, kikopott ülõkéjét. Ruhanemûket,gyûrött, szennyes holmikat látott a padlón, áporodott cigarettafüs-

töt és savanyú italszagot érzett. Az ablakok szorosan zárva voltak.A nap portól fénylõ sugarakat vetett a szobába; az egyik sugármegtört az ágy széles fatámláján, melyben Gordon feküdt, nagyoncsöndesen, álomkóros kábulatban, szeme kitágult, agya vadul csi-korgott, mint a kenetlen kerék.

Fél perc sem kellett hozzá, hogy meglátta a portól fénylõ sugara-kat és a bõrfotel kócait, és már tudta, kiszállt belõle mindenéletösztön, s újabb fél perc alatt arra is rájött, hogy visszavonhatat-lanul házasságot kötött Jewel Hudsonnel.

Félórával késõbb eltávozott, és egy sportüzletben revolvert vá-sárolt. Aztán taxival elvitette magát a keleti városrész Huszonhete-

dik utcájába, a lakására, s ott az asztalra, rajzszereire dõlve, golyótröpített pontosan a halántékába.

KATHERINE ANNE PORTER: BOR, DÉLBEN

Idõ: 1896-1905

Hely: egy kis dél-texasi farm



Két maszatos, lenszõke fiúcska ásott kint az udvaron, a parlag-fûcsomók között; s amikor a magas, csontos, szalmasárga hajúférfi befordult a kapun, a sarkukra ültek, és azt mondták: hello.A férfi nem állt meg a kapunál, mely helyébõl kilendülve, réges-rég-óta kényelmesen félig nyitva volt, s a törött sarokvasak oly bizto-san tartották, hogy senkinek sem jutott volna eszébe becsukni.Az idegen nemhogy nem köszönt, de még csak egy pillantástsem vetett a kisfiúkra. Csak jött, egyforma és nehézkes léptekkelszedte egyik nagy, poros és otromba cipõjét a másik elé, ahogyaz eke mögött halad az ember - mint aki jól ismeri már ezt ahelyet, s tudja, hová megy, és mit talál ott. Jobbról megkerültea házat, a japánakácok sora alatt odaballagott az oldalsó verandá-hoz, ahol Mr. Thompson egy nagy köpülõ rúdját mozgatta elõreés hátra.

Mr. Thompson cserzett arcbõrû, szikár ember volt, sûrû hajaés legalább egyhetes pofaszakálla fekete. Nagyhangú, büszke férfivolt; a nyakát úgy megfeszítette, hogy arca egy vonalba kerültaz ádámcsutkájával, és a pofaszakáll folytatódott a nyakán, aholaztán bozontosán feketéllett ki a nyitott gallér alól. Rázkódottés lihegett a köpû, akár egy ügetõ ló hasa; Mr. Thompson is,mintha kocsi bakján ülne, és fél kézzel hol féken tartaná, holmeg ösztökélné a lovát; idõnként pedig félig megfordult, majd

irdatlan mennyiségû bagólét köpött a lépcsõre. A küszöb köveibarnán és fényesen csillogtak a friss bagólétõl. Mr. Thompsonmár jó ideje köpült, és alaposan belefáradt. Épp a következõadag lét gyûjtögette a szájában, hogy ismét köpjön, amikor azidegen befordult a sarkon, és megállt. Mr. Thompson horpadtmellkasú férfit látott maga elõtt, hosszú, sovány arccal, melybõlegészen világoskék, majdnem fehér szemek tekintettek, illetve in-kább nem tekintettek rá a fehér szemöldökök alól. Biztosan ír,vélte Mr. Thompson, ahogy hosszúkás felsõ ajkát nézte.

- Aggyisten, uram - mondta Mr. Thompson udvariasan, éstovább húzgálta a köpülõt.

- Munkát keresek - mondta a férfi érthetõen, de idegenes kiej-téssel, és Mr. Thompson nem tudta megállapítani, milyennel. Sem

59

francia, sem néger, sem hollandi nem lehetett, ezért aztán zavarbajött. - Nincsen szüksége valakire?

Mr. Thompson nagyot lökött a köpûn, s az még jó párszorelõre és hátra lendült. Leült a lépcsõre, kiköpte a bagót a fûre,és azt mondta:-Üljön le. Majd megpróbálunk megegyezni. Úgyiskerestem ide valakit. Volt nálam két néger, de a múlt héten valamikéselésbe keveredtek ott följebb a folyónál, így aztán az egyik

ül Gold Springsben, mert a másik halott. Magunk közt legyenmondva, egyik sem érdemelte meg, hogy kinyírják. De nekemmindenképpen kéne valaki. Hol dolgozott utoljára?

- Észak-Dakotában - felelte a férfi, és leült a lépcsõ túlsó végé-ben, de láthatóan nem azért, mert elfáradt. Csak letelepedett,és összehúzta magát, mint aki sokáig nem akar fölkelni. Eddigmég egy pillantást sem vetett Mr. Thompsonra, de azért mégsemkerülte a tekintetét. Egyszerûen semerre sem nézett. A két szemebenn ült az arcában, nem törõdve azzal, ami elvonul elõttük.



Mint aki régen letett már arról, hogy figyelemreméltót lásson.Mr. Thompson jó ideig várt, hátha mond még valamit a jövevény,de az^ csak magába mélyedt.

- Észak-Dakota -mondta Mr. Thompson, és igyekezett vissza-emlékezni, hol is van az. - Szép kis távolság, ha nem tévedek.

- Mindenhez értek, amihez egy farmon kell - így a férfi -,és olcsó vagyok. Munkát keresek.

Mr. Thompson hozzákészülõdött az üzleti tárgyaláshoz. - Anevem Thompson - mondta -, Royal Earle Thompson.

- Helton vagyok - válaszolta a férfi -, Olaf Helton. - És megsem mozdult.

- No, kérem. - Mr. Thompson behízelgõ hangnemre váltottát: - Minek ez a sok köntörfalazás?

Ha alkuról volt szó, Mr. Thompson nyájassága és szívességeegyszeriben nem ismert határt. Addig rendben is ment minden,amíg a fizetségre nem terelõdött a szó. "Ellátást és fedelet adszneki - mondogatta magában -, és ráadásul még fizetned is kell.Hol itt az igazság? Nem is szólva a szerszámokról - mormogta

-, szétvernek mindent. A tönk szélére kerülök, s nekik köszönhe-ted. Ebek harmincadjára jutsz." S ezzel harsányan felnevetett,hogy végre a maga módja szerint vágjon neki az alkudozásnak.

- Hát, kérem, csak arra az egyre vagyok kíváncsi, mennyit akarmaga kicsalni belõlem? - harsogta, és csapkodta a térdét. Miutánezt jó ideig nem hagyta abba, kicsit elbátortalanodott, elcsendese-

60

dett, és egy bagónyi dohányt vágott magának. Mr. Helton tekinte-te valahol az istálló és a gyümölcsös között kószált, s úgy tûnt,nyitott szemmel alszik.

- Én megfogom a dolog végit - szólalt meg Helton síri hangon.- Kapok napi egy dollárt.

Mr. Thompson úgy megdöbbent, hogy a harsogó nevetés bennerekedt, s aztán már nem volt érdemes rákezdenie. - Haha! -trombitálta. - Napi egy dollárért saját magamat is felfogadhat-nám. Miféle munka az, amiért napi egy dollárt fizetnek?

- Búzaföldek, Észak-Dakota - mondta Helton, s még csak nemis mosolygott.

Mr. Thompson abbahagyta a nevetést. - Hát, akárhogy is né-

zem, ez itten nem búzaföld. Jobbára csak egy tehénfarm - mondtamintegy mentegetõzve. - A feleségem mindenáron tehenészetetakart, s úgy látszott, szívesen bajlódik tehenekkel meg borjakkal,így aztán a kedvébe jártam. Rosszul tettem - fûzte hozzá. - Azén vállamat nyomja minden. A feleségem nincs valami jó erõben.A helyzet az, hogy most is éppen beteg. Náthás már napok óta.Vetünk egy kis takarmányt, aztán van egy tábla kukoricánk, agyümölcsös, no meg néhány malac meg csirke, de a legfontosabbaka tehenek. Magunk közt maradjon, az egész nem hoz sokat akonyhára. No, mármost hogyan adjak én magának napi egy dol-



lárt, ha egyszer az sem gyün össze? Nem, uram. Azt mondomén, ha mindent szépen összeszámolunk, ennél kevesebbel is bekell érnünk naponta. Havi hét dollárt fizettem a két négernek,háromötvenet fejenként meg kosztot, de én tudom, hogy akármi-lyen ócska is az a fehér ember, egy tucat négerrel felér. . . szóvalén megadom magának a hét dollárt, egy asztalnál eszik velünk,mint más jóravaló fehér ember, s aztán úgy bánunk magával,mint egy fehér emberrel, ahogy errefelé mondják. ..

- Jól van - mondta Helton -, elfogadom.

- Hát akkor áll az alku? - Mr. Thompson felpattant, mintakinek hirtelen valami sürgõs elintéznivalója akadt. - Csak fogjaazt a köpülõt, és járassa még egy ideig, én meg bemegyek a városba,egyet-mást el kell intéznem. Egész héten ki se mozdulhattam.Azt, ugye, tudja, mit kell csinálni a vajjal, ha kész?

- Tudom - mondta Mr. Helton, de nem nézett feléje. - Értekén a vajhoz. - Valami különös vontatottsággal beszélt; ha csakkét szót szólt, a hangja már hullámzott fel-le, a hangsúly pedig

61

mindig rossz helyre került. Mr. Thompsonnak sejtelme sem volt,

hová valósi is lehet Helton.- Mit is mondott, hol dolgozott legutóbb? - kérdezte, háthaMr. Helton most majd ellentmondásba keveredik.

- Észak-Dakota - felelte Helton.

- Hát igen. Ha hozzászokik az ember, az egyik hely olyan,mint a másik - mondta Mr. Thompson nagyvonalúan. - Ugye,maga külföldi?

- Svéd vagyok - mondta Helton, és nekilátott köpülni.

Mr. Thompson olyan kacagást hallatott, mintha ennél jobbviccet soha életében nem hallott volna. - A mindenségit. - Telitorokból nevetett tovább. - Ez aztán remek, svéd. Attól tartok,fenemód egyedül fogja érezni magát. Itt, istenhátamögött-falván,én még eleven svédet egyet se láttam.

- Jól van - mondta Helton. Egyre csak köpülte a vajat, mintaki egyebet sem csinált egész életében.

- Ha éppenséggel kíváncsi rá, hát elárulhatom, maga az elsõsvéd, akivel összefutottam.

- Jól van - mondta Helton.

Mr. Thompson benyitott az elülsõ szobába, ahol lehúzott redõ-nyök mögött a felesége feküdt. Mellette az asztalon egy tálbanvíz, a szemén pedig nedves ruha. Amikor Mr. Thompson csizmái-nak nyikorgását meghallotta, levette a ruhát, és azt mondta: -Mi az a lárma odakint? Kijött?

- Csak egy éhenkórász, Ellie, s azt állítja magáról, hogy svéd

- válaszolta Mr. Thompson. - Meg azt, hogy tudja, hogy kell



vajat csinálni.

- Reméljük, ez az igazság - felelte Mrs. Thompson. - Úgylátszik, ez a fejfájás már sose szûnik meg.

Ne izgasd magad - mondta Mr. Thompson. - Túl sokat rá-gódsz mindenen. Bemegyek a városba, és bevásárlók a fûszeresnél.

- Ne maradj el sokáig, Thompson - mondta az asszony. - Ésfõképp ne menj a szállodába. - Ez a kocsmát jelentette, aholszobát is lehet bérelni az emeleten.

- Egy-két stampedli puncs - nevetett Mr. Thompson harsányan-, attól még nem dûl össze a világ.

- Nekem idáig egy korty pálinka nem ment le a torkomon

- mondta Mrs. Thompson. - De ezután se fog, annyi szent.

62

- No, még csak az kéne. Nem is a fehérnéprõl beszéltem! -így Mr. Thompson.

A köpülõ egyenletes, álomba ringató zajától Thompsonné elõ-ször szépen elszenderedett, majd mély álomba merült, s csak arrariadt fel, hogy a zaj már jó ideje megszûnt. A késõ nyári napfénysávokban szûrõdött be a redõny és az ablakpárkány közt. Azasszony kezével beárnyékolta a szemét, és felült. Hát igen, Istennekhála, nem halt meg; mehet vacsorát fõzni, de legalább a köpülésrenincs gondja, s bár a feje még zúgott, már könnyebben éreztemagát. Lassan rájött, hogy már álmában is valami sosem hallotthangot hallott. Szájharmonikán játszott valaki, de nem összevisszasivító hangok voltak, nem fejfájdító nyekergés, hanem igazi dal-lam, egyszerre vidám és szomorú.

Átment a konyhán, kilépett a verandára, s kelet felé fordulva

szeme elé emelte a kezét. Ahogy látása kitisztult és megnyugodott,magas, fakó hajú férfit pillantott meg, farmernadrágban: ott ülthátradûlve egy konyhaszéken a béresnek épített kamra ajtajában,és lehunyt szemmel fújta a szájharmonikáját. Thompsonné szívemegdobbant és összeszorult. Mennybéli Atyám, milyen lustánakés semmirekellõnek is látszik ez az ember! Elõbb csupa haszonta-lan, hitvány néger, most meg egy hitvány fehér. Igen, ez az uráravall, ilyen alakot felfogadni! Úgy szerette volna, ha férje egy kicsitmegfontoltabb, ha törõdik egy kicsit a dolgaival. Szerette volnamegérni ezt már holnapra, de legalább azt a napot, mikor végeszakad küszködésének, és egyszer mégiscsak jobbra fordul az élet.

Nem nézett se jobbra, se balra, csak elment a kamra mellett,

óvatosan lépkedve, görnyedten a fájó derekával, és egyre erõsödöttaz elhatározása, hogy beszél az új ember fejével, ha nem végziel rendesen a dolgát.

A fejõház is csak egy kamra volt; évekkel ezelõtt viharvert,ócska deszkából összetákolt kaliba, ideiglenes megoldásnak szán-ták, nem is volt egyéb; otrombán, düledezett egy fakó páfrányokkalsûrûn benõtt barlangocska fölött1, amelybõl szüntelenül víz csordo-gált. Hetedhét határban nem volt ilyen forrás senki portáján. AThompson házaspár sz'entül hitte, kincset ér majd, ha egyszer



valamire felhasználják.

A pocsolya köré rozoga fapárkányt ácsoltak, ahol a hideg vízbena nagyobb tejes- és vajaskannák sorakoztak, frissen, üdítõen ahûvösön. Egyik kezével sovány derekát tapogatva, másikat a sze-me elé emelve, Thompsonné lehajolt, és belebámult a csöbrökbe.

63

Szépen félretéve ott állt a lefölözött tejszín, egy onási tömb vaj;isten tudja, mikor voltak utoljára így kiforrázva és kisúrolva afaedények és sajtárok; a malacoknak meg az elválasztott borjak-nak ott állt egy teli hordó író, a döngölt padló tisztára söpörve.Thompsonné kiegyenesedett, és meghatottan elmosolyodott. Lám,már leszidta volna szegény éhenkórászt, alighogy betette a lábát,és még azt sem tudhatja, mi hol van. Ha csak gondolatban is,de vétett ellene, és ezt most jóvá kell tennie; elhatározta, megfogja neki mondani, mennyire meg van elégedve a fürgén és gondo-san elvégzett, ragyogó tiszta munkával. Óvatos léptekkel elindulta kamra ajtaja felé. Helton kinyitotta a szemét, abbahagyta aszájharmonikázást, visszabillent a székével, de fel nem kelt, ésnem is nézett az asszonyra. Thompsonné törékeny kis teremtésvolt, hosszú, dús, barna haját befonva hordta, szája szenvedéstés tûrést árult el, és beteges szemét gyakran elfutotta a könny.

Hüvelykujját a halántékára szorítva összekulcsolta ujjait, hogyremegõ szemhéját ernyozze, és igyekezett könnyedén, udvariasanbeszélni: - Aggyisten. Thompsonné vagyok. Csak azt szeretnémmondani, hogy nagyon meg vagyok elégedve a fejõházzal. Otteddig mindenki nagyon nehezen boldogult.

- Jól van - felelte a másik elnyújtott hangon, és nem mozdult.Thompsonné várt egy keveset. Szép az a dal, amit játszik.

Ritkaság, hogy valaki ilyen szépen muzsikáljon egy közönségesszájharmonikán.

Helton összegörnyedve ült, hosszú lábait szétterpesztette, a ge-

rince mint egy kérdõjel, és a hüvelykujját végighúzta a réseken.Ha a mozgó kezet nem látja, az ember azt is hihette volna: alszik.A harmonika új volt, nagy, s csak úgy csillogott, és Thompsonnététova tekintete még öt másikat számlált meg, mindegyik elsõosztályú, drága portéka; fent sorakoztak az ágy melletti polcon."Biztosan a zubbonya zsebében hozta õket" - gondolta, és megál-lapította, hogy egyéb holminak nyoma sincs.

- Látom, szereti a zenét - mondta. - Nekünk is volt egy öregharmonikánk, és az uram egész szépen játszott rajta, de a fiúkösszetörték.

Helton hirtelen mozdulattal felállt, a szék megreccsent alatta,

s ha a válla nem is, de a térde kiegyenesedett. Rámeredt a padlóra,mintha feszülten figyelne. - Tudja, milyenek a kisfiúk - mondtaThompsonné. - Tegye talán valamelyik magasabb polcra azokata harmonikákat, mert még megtetszik valamelyiknek. Mindenho-

64

vá elér a kezük. Próbálom leszoktatni õket, de mintha a levegõnekbeszélnék.



Helton hosszú karjainak egyetlen mozdulatával a mellkasáhozszorította a harmonikákat, és az egész sorozatot áttelepítette apárkányra, ahol a tetõ a fallal találkozott. Úgy hátratolta õket,hogy majdnem teljesen eltûntek a szem elõl.

- így már jó lesz talán - mondta Thompsonné. - Csak azttudnám - tehetetlenül behunyta a szemét az erõs nyugati fényben-, csak azt tudnám, hova lettek azok a kis rosszcsontok. Én nembírok velük. - Idõnként úgy beszélt a gyerekeirõl, mintha kényel-metlen kis unokaöcsök lennének, akiket a szüleik még mindignem akarnak hazavinni.

- Lent vannak a pataknál - mondta Helton kongó hangon.Thompsonné kissé zavartan úgy döntött, hogy ez válasz volt afeladott kérdésre. A férfi csendes türelemmel állt és várt; ha nemis kifejezetten arra, hogy az asszony végre szedje a sátorfáját,de nyilván egyébre se nagyon. Thompsonné temérdek embert is-mert, ilyet meg olyat, mindnek megvolt a maga rengeteg furcsaszokása. Most már csak az volt hátra, hogy rájöjjön, mi is aza furcsaság, ami kizárólag Helton sajátossága, hogy megbarátkoz-zon vele, és segíthessen neki. Furcsa ember volt az apja is; abátyjai és a nagy bátyjai mind csak a maga feje után ment, mégvéletlenül sem úgy, mint a másik; akit felfogadtak, mindnek meg-volt a maga bogara vagy rögeszméje, egytõl egyig. Most itt van

ez a Helton - svéd, meg se mukkan, csak szájharmonikázik.- Nemsokára meg kell etetni õket. - Thompsonné hangja této-ván és barátságosan csengett. - Nem is tudom, mit adjak nekikvacsorára. Maga mit enne, Helton? Isten áldása, hogy mindigbõségesen van jó vajunk, tejünk meg tejszínünk. Mr. Thompsonszerint az egészet el kéne adnunk, de én azt mondom, elsõ acsalád. - Kicsi arcát eltorzította a fájdalmasan rákényszerítettmosoly.

- Mindent megeszek - mondta Helton, le-fel hullámzó hanglej-téssel.

Annyi biztos, hogy beszélni nem tud, gondolta Thompsonné,és nem is szép dolog erõltetni, ha egyszer nem tudja elég jól anyelvet. Lassan továbbment a kamrától, s aztán visszafordult.- Hétköznap rendszerint kukoricakenyeret eszünk. Azt hiszem,maguk felé ritkaság a jó kukoricakenyér.

Helton egy szót se szólt. Az asszony a szeme sarkából látta,

65

hogy újra leül, és székét hátrabillentve nézegeti a szájharmoniká-ját.

Thompsonné remélte, emberük nem feledkezik meg arról, hogynemsokára itt a fejés ideje. Ahogy távolodott, Helton megint har-monikázni kezdett. Ugyanazt a nótát játszotta.

Eljött a fejés ideje, el is múlt. Thompsonné látta, amint Heltonide-oda mászkál a tehénistálló és a fejõház között. Könnyû ésruganyos léptekkel járkált, elõregörnyesztett vállal, lógó fejjel,csontos karjain ingott a két vödör, mint a mérleg két tányérja.Mr. Thompson a városból jövet egyenesebb derékkal ült a nyereg-ben, mint máskor, keményen leszorítva az állát. Mögötte egy



kenderzsák himbálózott, dugig élelemmel. Elõbb benézett az istál-lóba, majd telve jóakarattal belépett a konyhába, szúrós pofasza-kállát a felesége arcához dörzsölve, cuppanós csókot nyomottrá. A szállodában volt, efelõl nem lehetett kétség.

-Nézz csak körül a házad táján, Ellie! - kiáltotta. - Enneka svédnek a keze alatt ég a munka. De szûkszavúbb fickót mégaz életben nem láttam nála. Az ember azt hinné, attól fél, hakinyitja a száját, el talál törni az állkapcsa.

Thompsonné egy nagy tálban írós kukoricakenyeret dagasztott.-Thompson, te bûzlesz, mint egy szeszkazán - mondta méltóság-teljesen. - Szólj valamelyik fiúnak, hogy hozzon még tüzelõt. Hol-nap sütnék egy tepsi süteményt.

Abban a pillanatban Mr. Thompson is megérezte a leheleténa pálinkaszagot, s miután a dorgálás így az elevenébe talált, ki-osont, hogy maga hozza be a fát. Tetõtõl talpig szutykosan, lompo-san beállított Arthur és Herbert, és követelte a vacsorát. - Indulásarcot-kezet mosni, fésülködni - szólt rájuk Thompsonné, de egypillantásra se méltatta õket. A gyerekek kivonultak a tornácra.Egyenként a csap alá tartották a kezüket, bevizezték az arcukatés a homlokukat, ujjukkal végigszántottak a hajukon, s aztánrögtön visszatértek a konyhába, ahol addigra rengeteg ínycsiklan-

dó dolog került elõ. Thompsonné még egy terítéket tett az asztalra,és elküldte az idõsebbik gyereket, a nyolcéves Arthurt, hogy hívjavacsorázni Heltont.

Arthur egy tapodtat sem mozdult, csak mint egy növendékbika, elordította magát: - Hééé, Hhhelton! Kéééész a vacsora!- És halkabban hozzátette: - Te svéd égimeszelõ!

- Ide figyelj! - mondta Thompsonné. - így nem viselkedünk.

66

Tessék szépen kimenni hozzá, és rendesen behívni, különben meg-

mondlak apádnak, s aztán majd kapsz tõle.

Az ajtóban feltûnt Helton magas, komor alakja. - Jöjjön csak!- kiáltotta harsányan Mr. Thompson, és integetett. Helton kétlépéssel átlendítette a konyhán szögletes cipõit, lehuppant a lócára,és csak ült. Thompson gazda elfoglalta helyét az asztalfõn, a kétkisfiú Heltonnal szemben felkapaszkodott a helyére, Thompsonnépedig a kályha felõli oldalra telepedett. Thompsonné imára kul-csolta a kezét, a fejét lehajtotta, és sietõsen mormolta: - Akiételt, italt adott, annak neve legyen áldott, ámen. - Igyekezettbefejezni, mielõtt még Herbert barna kis ökle elérné a legközelebbitálat; nehogy el kelljen küldenie az asztaltól, hiszen növésbenvan a gyerek, szüksége van a táplálékra. Mr. Thompson és Arthur

mindig türelmesen várakozott, de a hatéves Herbert még kicsivolt és neveletlen.

A Thompson házaspár mindent megtett, hogy Heltont bevonjaa társalgásba, de teljesen hiába. Elõször az idõjárással próbálkoz-tak, az idei terméssel, azután a tehenekkel, de Helton egész egysze-rûen nem válaszolt. Mr. Thompson aztán belekezdett valami mu-latságos történetbe, ami a városban esett meg vele. Ismerõs farme-rekkel találkozott a szállodában, azok sörrel itatták a kecskét,mesélte, majd rátért a kecskével kapcsolatos további fejlemények-



re. Úgy látszott, Helton egy hangot sem hall abból, amit a gazdabeszél. Thompsonné kötelességtudóan nevetett, de nem találtanagyon mulatságosnak a történetet. Már sokszor hallotta, deThompson gazda minden alkalommal úgy tett, mintha aznap esettvolna meg a dolog. Sok évvel ezelõtt történt, ha egyáltalábanmegtörtént valaha is, és Thompsonné szerint egyáltalában nemalkalmas arra, hogy nõk jelenlétében társaságban elmeséljék.Egyedül csak azért, mert Thompson szeretett olykor a pohár fene-kére nézni, noha a helyi választásokon mindig a szesztilalom mel-lett szavazott. Thompsonné Helton elé tette a tálat. A svéd minden-bõl vett magának, de csak keveset, sokkal kevesebbet, mint ameny-nyi jó erõben tarthatná, ha abban az iramban folytatja a munkát,ahogyan nekikezdett.

Végül aztán kivett egy jókora darab kukoricakenyeret, és olyantisztára törölte a tányérját, mintha kutya nyalta volna ki, s teliszájjal, még rágcsálva, lecsúszott a lócáról, és elindult az ajtófelé.

- Jó éjszakát, Helton - mondta Mrs. Thompson, és a többi

67

Thompson rendetlen kórusban visszhangozta: - Jójszakát, Hel-

ton.- Jójszakát. - Helton lebegõ hangja zsémbesen és reszketegenszólt vissza a sötétbõl.

- Jóócakáát - utánozta Arthur Heltont.

- Jóócakáát - majmolta Herbert a bátyját.

- Nem jól csinálod -mondta Arthur. - Figyelj csak ide. Johoca-hakááát! - és sikeres alakításától megmámorosodva egyre öblö-sebbre mélyítette a hangját. Herbert nem bírt magával az elragad-tatástól.

- Elég legyen! - vágott közbe Thompsonné. - Nem tehet arról,hogy így beszél Szégyellhetitek magatokat, így kicsúfolni egy sze-gény idegent. És ha ti lennétek idegenek egy idegen országban,akkor mit kezdenétek ?

- Én örülnék neki - mondta Arthur. - Irtó érdekes lenne.

- Pogány vadember ez a két kölyök, Ellie - mondta Mr. Thomp-son. -Tudatlanfajankók. -Arcán félelmetes apai szigorral fordulta gyerekek felé. - Jövõre mind a ketten iskolába mentek. Ottmajd belétek vernek valami okosat.

- Én meg javítóba megyek, ha elég nagy leszek - csipogottHerbert -, bizony ám.

- Micsoda? Hová mész te? - kérdezte az apja. - Hát ezt megki mondta neked?

- A vasárnapi iskolán a tanfelügyelõ - hencegett az okos kisHerbert.

- Hallottad ezt? - és Mr. Thompson a feleségére meredt. -



, Nem megmondtam? - Már tombolt a haragtól: - Mars azonnal

az ágyba! - Az ádámcsutkája is reszketett az ordítástól. - Kiinnen, mert szíjat hasítok a hátatokból! - A fiúk elszaladtak,s hamarosan a jól ismert zajok töltötték meg a házat; dulakodásés viháncolás, prüszkölés és dünnyögés remegtette meg a konyhamennyezetét a gyerekek padlásszobája felõl.

Thompsonné a fejét fogta, és bizonytalan, halk hangon ígyszólt: - Minek õket bántani? Kicsik még és gyengék. Én ezt nembírom elviselni.

- Úristen, Ellie - mondta Mr. Thompson. - Fel kell õket nevel-nünk. Nem hagyhatjuk õket szabadjára kódorogni, mint a vad-disznókat.

Az asszony most hangnemet változtatott: Ez a Helton rendes

68

embernek látszik, ha nem is nagyon beszédes. Ki tudja, mi szélfújta ilyen messzire az otthonától?

- Igaz, hogy nem beszél lyukat az ember hasába, viszont meg-

fogja a dolog végit, az biztos. És nekünk mégiscsak ez a legfonto-sabb. Tele van a vidék csavargókkal, mind munkát keres.

Thompsonné a piszkos edényt szedte össze, és a férje tányérjánáltartott. - Hogy õszinte legyek -jegyezte meg, és elhúzta az orraelõl -, szerintem jó dolog, hogy olyan valakit tudunk a ház körül,aki a változatosság kedvéért a kezét járatja és nem a száját. Ezlegalább csak a maga dolgával törõdik. Nem mintha bármi rejte-getnivalónk volna, de így sokkal jobb.

- Meghiszem azt -mondta Mr. Thompson, aztán hirtelen felne-vetett. - Beszélsz majd helyette te, ugye, így gondoltad?

- Az egyetlen kifogásom ellene - folytatta Thompsonné -, hogynem eszik elég jóízûen. Szeretem, ha egy férfi nekiül annak azennivalónak, és amúgy istenigazából megtömi a gyomrát. A nagy-anyám mindig azt mondta, az olyan emberben nem lehet bízni,aki nem ül le szép komótosan, és nem eszi meg a maga porcióját.Örülnék, ha most az egyszer nem lenne igaza.

- Hogy én is egészen õszinte legyek, Ellie - mondta a gazda,elégedetten hátradûlt, és a fogát piszkálta egy villával -, mindigtisztában voltam vele, hogy a nagyanyád közönséges vén bolondvolt. Kinyögte az elsõ ostobaságot, ami az eszébe jutott, és aztánazt mondta: Isten bölcsességét hirdeti.

- A nagyanyám nem volt bolond. Tíz esetbõl kilencszer ponto-san tudta, mit beszél. Azt pedig állítom, hogy az elsõ gondolatmindig a legjobb gondolat.

- Isten bizony, nem értem - Mr. Thompson hangja újfent felerõ-södött -, miért húzod fel az orrod, ha arról a részeg kecskérõlmesélek! Van úgy, hogy az embernek nõk elõtt is ki kell mondaniabizonyos dolgokat. Próbáld meg egyszer te is. Tegyük fel, történe-tesen egy tyúk meg egy kakas jut az eszecskédbe! Leesne a lelkészedálla, annyi szent! - Belecsípett a felesége sovány kis ülepébe. -



Egy nyúlon több hús van - mondta szeretettel. - Szeretem, havan mit harapni rajtuk.

Thompsonné tágra nyílt szemmel nézte a férjét, s elpirult. Lám-pafénynél jobban látott. -Tudod, te Thompson, néha azt hiszem,nincs nálad gonoszabb lelkû ember a földön. - A feje búbján

69

megmarkolta a férfi haját, és jól meghuzigálta. - Most legalábblátod, milyen az, ha valakit amúgy játékból megcsipkednek -tette hozzá gyengéden.

Bárhogyan is alakultak életkörülményei, Mr. Thompson szilárdmeggyõzõdése, hogy egy tehénfarm irányítása meg a csirkék haj-szolása az asszony dolga, változatlan maradt. Amikor csak alkal-ma kínálkozott rá, elmondta, hogy szántani, kapálni, fogatot haj-tani, cirkot aratni, vagy megépíteni egy kukoricagórét õ is tud,mint akárki más. Bevásárolni vagy eladni - ez ugyancsak a férfiratartozik. Kétszer egy héten a kocsin bevitte a vásárba a friss vajat,néhány tojást és az éppen soron levõ gyümölcsöket, mindent el-adott, az aprópénzt pedig gondosan saját maga költötte el, anélkülpersze, hogy az asszony zsebpénze bármilyen károsodást szenve-dett volna.

Ezzel szemben az elsõ pillanattól kezdve mérhetetlen nyugtalan-ságot keltettek benne a tehenek: ahogyan minden áldott nap két-szer megjelentek a fejés elõtt, és csak álltak, önelégült asszonyiarcukról áradt a szemrehányás. Nyugtalan lett, amikor a borjakrángatták a kötelet, kidülledt a szemük, és majd megfulladtakaz igyekezettõl, hogy odaférjenek a tehén tõgyéhez. Borjakkalveszkedni, azt asszonyi teendõnek érezte, akárcsak a pelenkázást.És nyugtalanította maga a tej: egyszer megkeseredett, máskormeg elapadt, és aztán a végén megsavanyodott. Idegesítették azörökösen kotkodácsoló tyúkok; a legváratlanabb idõpontokbankezdtek el kotlani a tojásokon, s aztán a pelyhes csibékkel egyene-sen a szérûhöz vonultak, ahol a lovak agyontaposhatták õket.

Hol tyúkpestisben, hol meg tyúktetûtõl döglöttek sorra, és hiábakészített nekik Mr. Thompson egy sor fészket a tyúkólban, szana-szét hevertek a tojások, és ha egyáltalában ráakadt az ember egyreis, az már repedt volt. Megverte õt az Isten a tyúkokkal.

Thompson szerint a béres dolga, hogy a malacoknak moslékotadjon. Disznóölésnél már a gazdán volt a sor, de megnyúzni ésfeldarabolni az állatot, ez megint csak a béresre várt, és feltétlenülasszonyi munkának számított a húsok, a szalonna, a kolbász elké-szítése, a füstölés meg a pácolás. Ez a gondosan meghatározotttevékenységi kör szorosan összefüggött azzal az aggódó figyelem-mel, amellyel Mr. Thompson a dolgok külsõ megnyilvánulásaités saját személyének Isten és ember színe elõtt való megjelenését

70

kísérte. -Nem való az -ez volt a végsõ érve, ha valamihez végképpnem volt kedve.

A méltósága és hírneve -Thompson gazda azt tartotta a legfon-tosabbnak ; így aztán nem csoda, hogy igazi, férfierõt igénylõ mun-ka alig maradt a számára. Thompsonné persze tengernyi munkátel tudott volna látni, de hát egyszerûen nem látta el. Egy idõ



után rájött, milyen tévedés volt a részérõl, hogy olyan sokat várta feleségétõl. Amikor beleszeretett, karcsú derekú, nagy kék szemûlány volt, és csipkés alsószoknyát viselt. De hova lett már mindez?Ellen Bridge kisasszony, Mountain City elsõ baptista egyházavasárnapi iskolájának közkedvelt tanítónõje idõközben teljesenmás személlyé alakult át, Ellie lett belõle, az õ drága asszonya,aki korántsem erõs. Mégis, ily módon megfosztván attól a szilárdtámasztól, amit egy férfi joggal vél megtalálni a házasságban,anélkül, hogy ennek tudatában lett volna, beletörõdött a kudarc-ba. Mindig emelt fõvel, késedelem nélkül befizette az adót, rend-szeresen hozzájárult a lelkész fizetéséhez. Földbirtokos, családapa,munkaadó, férfitársaságban jó cimbora - Mr. Thompson a lelkemélyén világosan látta, hogy lassan, de biztosan csúszik lefelé.Atyaisten, csakugyan elkelt volna egy ember, aki olykor-olykorfogja a gereblyét, és rendet teremt a csûr körül meg a konyhalépcsõjén. A kocsiszínbe jóformán lehetetlen volt behajtani, ócskaalkatrészek, kicsorbult lószerszám, régi kerekek, ütött-kopott te-jescsöbrök és rothadó deszkák hevertek szanaszét, egymás hegyen-hátán. Egy szalmaszálat sem tett keresztbe senki, neki pedig bõvenelég volt a megszokott munkája. Ha nem volt mit tennie, olykorórákig elüldögélt, köpködte a bagót a már a farakást is ellepõsûrû parlagfûcsomókra, és a saját balsorsán tûnõdött. Abban re-ménykedett, hogy a fiúk hamarosan felnõnek; õ meg majd megmu-tatja nekik, hogyan kell megfogni a dolog végét, úgy, ahogy vele

és testvéreivel tette egykor az apjuk, és a fiúk majd kitanuljákszépen a gazdálkodás csínját-bínját. Persze, nem viszi túlzásbaa dolgot, de arról azért gondoskodik, hogy a mindennapi kenyérrevalót meg tudják maguknak keresni. Két ilyen ügyefogyott - csakülnek és szöszmötölnek. Elõfordult, hogy Mr. Thompson komo-lyan dühbe gurult, ahogy így maga elé képzelte a jövõt: ücsörögnekés szöszmötölnek az ügyefogyottak, vagy éppen a pecázáson járaz eszük. Na, ennek egyszer s mindenkorra véget vet, annyi szent.

Ahogy az évszakok múltak, és Helton fokozatosan újabb ésújabb tennivalókat vállalt át, Mr. Thompson lelke is megnyugo-

71

dott. Nem akadt semmi, amihez a fickó ne értett volna, és mindenmunka szép kényelmesen belefért a napjába. Reggel ötkor felkelt,kávét fõzött magának, kisütötte a szalonnáját, és már régen kintvolt a teheneknél, amikor Thompson gazda aznap elõször ásított,nagy sóhajok és nyögések közepette nyújtózott egyet, és döngõléptekkel keresgélni kezdte a nadrágját. Helton megfejte a tehene-ket, rendben tartotta a fejõházat, megköpülte a vajat, összetereltea tyúkokat, és valahogy rászorította õket arra, hogy az ólba tojja-nak, ne pedig szanaszét a ház körül vagy a szénaboglyák tövébe;idõben megetette õket, és nemsokára annyi kiscsibe futkározottaz udvaron, hogy lépni se lehetett tõlük. Az ólak meg a ház környé-kérõl lassacskán eltûntek a szemétkupacok. A malacoknak odavit-

te az írót és a kukoricát, a lovak sörényébõl pedig kiszedte akullancsot. A borjakkal gyöngéden bánt, a tehenekkel és a tyúkok-kal talán egy kicsit durvábban: egész magatartása élesen bizonyí-totta, hogy Helton mit sem hallott a férfiúi es az asszonyi munkaalapvetõ különbözõségérõl.

A második évben egy katalógusban megmutatta Mr. Thomp-sonnak a sajtprés képét, és azt mondta: - Ez jó. Maga megveszi,én meg csinálok a sajtot. - A prést megvették, és Helton csináltaa sajtot, a sajtot eladták az összegyûlt vajjal meg a tojásokkal



együtt. Idõnként Mr. Thompson némi megvetéssel viseltetett Hel-ton szokásai iránt. Garasoskodásnak tartotta, hogy egy férfi felsze-degesse azt a néhány kalászt is, ami a mezõrõl hazafelé lehullotta szekérrõl, hogy összeszedje a fa alól is a gyümölcsöt a malacok-nak, rozsdás szögeket meg szanaszét heverõ gépalkatrészeket gyûj-tögessen, vagy arra pazarolja drága idejét, hogy mindenféle külö-nös mintát préseljen az eladásra készített vajba. Ahogy Mr.Thompson feszes derékkal ült a fogatán, mögötte a nedves zsákbabeletekert ötgallonos zsírosbödönben a kicifrázott vaj. és hajtottbe a városba, s közben csettintgetett a lovaknak, és hozzávertea gyeplõt a hátukhoz, gyakran megfordult a fejében, hogy igazábólHelton krajcároskodó alak - de azért ezt az érzését féken tartotta;ha Thompson gazda egyszer jó dologra akadt, nem hagyta veszen-dõbe menni. Ahhoz nem fért kétség, hogy a disznók egészen másoklettek, mint régen: több pénzért keltek el, és a gazdának kétségkí-vül nem kellett külön takarmányt vásárolnia, olyan jól gazdálko-dott Helton a kukoricával. Mikor eljött a marha- és disznóvágásideje, Helton szépen összeszedte mindazt, amit Mr. Thompsoneldobott, viszolygás nélkül kaparta ki a beleket, és töltötte beléjük

72

a maga módja szerint elkészített kolbászhúst. Mindent összevéve,Mr. Thompsonnak semmi oka nem volt a panaszra. A harmadik

évben felemelte Helton bérét, noha Helton nem kért béremelést.A negyedik évben, amikor Mr. Thompson már nemcsak az adóssá-gaitól szabadult meg, de valamicske pénze is feküdt a bankban,ismét megemelte Helton bérét, megint havi két és fél dollárral.

- Ez az ember megérdemli, Ellie - mondta Mr. Thompson,és csak úgy izzott benne a vágy, hogy tékozlását igazolja. Afarm most hasznot hoz, és én tudomására akarom hozni, mennyiremegbecsülöm.

Thompsonék már megszokták a csöndet, mely Heltont körül-vette, megszokták színtelen szemöldökét, fakó haját, hosszú, mo-gorva állát és sehova sem tekintõ szemét, még ahogy dolgozott,

a mód is megszokottá vált számukra. Eleinte Thompsonné panasz-kodott : - Mintha egy testetlen kísértettel ülnénk le egy asztalhoz-mondta. -Érzi az ember, hogy elõbb-utóbb majd elõáll valami-vel.

- Hagyd békén - mondta Mr. Thompson. - Ha szükségét érzi,beszélni fog.

Múltak az évek, de Helton sosem érezte úgy, hogy beszélniekellene. Napi munkája végeztével elõjött az istállóból, a fejõházbólvagy a csirkeólból, a lámpása himbálózott, óriási cipõi csattogtak,mint a lópaták a kiszikkadt úton. Õk télen bent a konyhából,nyáron meg a hátsó verandáról hallották, ahogy kiviszi a faszékét,

hallották a nyikorgást, amikor hátradûl rajta, és egy kis idõ utánazt a bizonyos nótát, hol az egyik, hol a másik szájharmonikán.A harmonikák különböztek egymástól, volt köztük mélyebbenés lágyabban zengõ, csupán a dallam nem változott soha - különösdallam, hirtelen fordulatokkal, estérõl estére, néha még délutánis, ha Helton egy-egy percre leült és megpihent. Kezdetben élveztékThompsonék, és valahányszor felhangzott, buzgón figyelték. Az-tán egy idõ után határozottan unták, és azt kívánták, bárcsaktanulna már egy másikat is. Végül pedig már meg sem hallották,éppoly természetes volt számukra, mint az esténként feltámadó



szél, a tehénbõgés vagy saját hangjuk.

Thompsonné olykor eltöprengett azon, milyen is lehet Heltonlelke. A templom iránt nem sok érdeklõdést mutatott, és a vasárna-pot éppúgy végigdolgozta, mint a hét bármelyik napját. - Szerin-tem el kéne hívnunk, hadd hallgassa meg õ is dr. Martint - mondta

73

az urának. - Nem éppen keresztényi dolog, hogy nem hívjuk.Zárkózott ember. Megvárja, amíg hívják.

- Hagyd csak békén - mondta Mr. Thompson. - Szerintema vallás magánügy. És különben is, még rendes vasárnapi ruhájasincs. Nem csoda, hogy nem akar kezeslábasban meg zubbonybantemplomba menni. Fogalmam sincs, mit csinál a pénzével. Elnem herdálja, annyi biztos.

Thompsonne fejébe mégis szöget ütött a gondolat, és nem nyu-godott, míg Heltont meg nem hívta, menjen velük a következõvasárnap. Helton formás kis kupacokba hányta a szénát a gyümöl-csös mögötti réten. Thompsonne felvette a napszemüvegét mega szalmakalapját, és egész odáig kigyalogolt, hogy beszéljen vele.A férfi abbahagyta a munkát, és figyelmesen rátámaszkodott a

villára, Thompsonne pedig egy pillanatra megrémült az arcától.A halvány szemek mereven keresztülnéztek rajta, a szemöldökökösszehúzódtak, a hosszú áll megkeményedett. - Dolgom van -mondta nyersen. Villáját megemelve elfordult, és tovább raktaa szénát. Érzéseiben megbántva Thompsonne visszasétált, és arragondolt, hogy igazán hozzászokhatott volna már Helton modorá-hoz, mégis egy férfi, még ha külföldi is az illetõ, éppenséggeludvariasabb lehetne, ha keresztényi módon meghívják a templom-ba. - Az egyetlen kifogásom ellene, hogy nem udvarias - mondtaa férjének. - Egész egyszerûen képtelen úgy viselkedni, mint atöbbi ember. Mint aki haragban van a világgal. Néha nem tudokkiigazodni rajta.

A második évben történt valami, ami az asszonyt nyugtalannátette, valami, amit nemhogy szavakba, de még gondolatokba semtudott önteni, és hogyha mindezt megpróbálta volna Mr. Thomp-sonnak megmagyarázni, vagy súlyosabbnak, vagy lényegtelenebb-nek hangzott volna, mint amilyennek valójában érezte. Az a fajtakülönös dolog volt, amit figyelmeztetésnek hallunk, noha tudjuk,ritkán bizonyul igaznak. Forró és nyugodt tavaszi napon történt,Thompsonne veteményeskertjében újhagymát, répát meg zöldba-bot szedett az ebédhez. Ahogy Thompsonne szalmakalapját mé-lyen a szemébe húzva dolgozott, és kis halmokba rakta a fõzelékfé-léket a kosarába, jól megfigyelhette, milyen zsíros a föld, és milyenrendesen gyomlált Helton. Az istállóból a trágyát szétterítette,õsszel beforgatta, s a zöldségek szépen, dúsan nõttek. A göcsörtös

kis fügefák alatt ment vissza a házba; a nyesetlen ágak a földiggörnyedtek a húsos levelek hûvös ernyõjében. Thompsonne, hogy

74

szemét kímélje, örökké az árnyékot kereste. Nos hát, ahogyantétován nézelõdött az ágak ernyõjén át, egyszerre csak valamikülönös látvány villant a szemébe. Ha hang is kapcsolódik a kép-hez, egészen természetes hatást keltett volna. Különös benne csu-pán a némaság volt. Helton, görcsbe rándult, sápadt arccal, a



vállánál fogva rázta Arthurt; Arthur feje elõre-hátra esett, és nemfeszítette meg magát, mint olyankor, amikor az anyja próbáltamegrázni. Az arcán ijedtség ült, de csodálkozás is, igen, leginkábbcsodálkozás. Herbert némán és megszeppenve figyelt. Helton Ar-thurt elengedte, megragadta Herbertet, és most õt rázta meg,ugyanazzal a megfontolt kegyetlenséggel, ugyanolyan gyûlölködõarccal. Herbert ajka sírósan legörbült, de hang nem jött ki atorkán. Helton eleresztette, és öles léptekkel a kamrája felé indult,a kisfiúk pedig, egyetlen hangot sem ejtve, ész nélkül eliramodtak.A ház elülsõ része felé igyekeztek, és a saroknál eltûntek Thomp-sonné szeme elõl.

Thompsonné várt egy kicsit, a kosarát feltette a konyhaasztalra,hátratolta a szalmakalapját, majd ismét az arcába húzta, megvizs-gálta a tüzet a tûzhelyben, és csak azután nézett a fiúk után.A hálószobaablakból látta meg õket; egymáshoz bújva üldögélteka japánakácok alatt, mint akik végre menedékre találtak.

- Hát ti meg mit csináltok? - kérdezte Thompsonné.Bûnbánó ábrázattal pislogtak, és Arthur dünnyögve válaszolt:

- Semmit.

- Most semmit - mondta Thompsonné szigorúan. - Na, majd

adok én nektek tennivalót. Tüstént idejöttök, és segítetek zöldségetpucolni. Ugorjatok!

Buzgón felpattantak, és szorosan a nyomában maradtak.Thompsonné igyekezett maga elé képzelni, mit mûvelhettek mármegint. Nem tetszett neki, hogy Helton a tudta nélkül nevelia fiúkat, de kérdezõsködni sem mert. Esetleg nem mondanak iga-zat, õ pedig rájön, és veheti a szíjat. Vagy úgy tesz, mintha elhinné,és akkor majd rászoknak a hazudozásra. Vagy megmondják azigazat, azért viszont megint csak meg kell õket verni. Már abbabelefájdulta feje, hogy ezt végiggondolta. Esetleg megkérdezhetnéHeltont, de végül is ez nem az õ dolga. Inkább vár, és beszélaz urával, derítse ki õ ezt a rejtélyes ügyet. Miközben így tûnõdött,

egymás után adta az utasításokat a fiúknak: - Közelebb vágdle a répa fejét! Miért nem vigyázol jobban, Herbert? Arthur,túl kicsire tördeled a babot. Elég kicsik már amúgy is. Herbert,

75

hozz egy nyaláb fát. Arthur, ezt a hagymát vidd ki a kúthoz,mosd meg, aztán, Herbert, fogd a söprût, seperd fel a konyhát.Arthur, hozd a lapátot, és szedd össze a hamut. Ne piszkáldaz orrod, Herbert! Hányszor figyelmeztesselek? Arthur, eredj,az öltözõasztalom legfelsõ fiókjából, a bal oldaliból, hozd idea vazelint. Bekenjük Herbert orrát. Ide gyere, Herbert...

Fürgén elintézték a kiszabott házi munkát, a sürgölõdésbena jókedvük is feltámadt, és hamarosan belefeledkeztek a birkózás-ba az udvaron. Elvágódtak, és ismét összekapaszkodtak, dulakod-tak, verekedtek, leestek és feltápászkodtak, kiabáltak; céltalanulés önfeledten hancúrozva, mint két kiskutya. Mindenféle állathan-gokat utánoztak, egyetlen emberi hang nem jött ki a torkukon:izzadt arcuk csupa maszat. Thompsonné az ablakpárkánynál ült,és ámuldozó büszkeség és gyöngédség töltötte el - milyen izmosakés egészségesek, milyen gyorsan nõnek, gondolta, és összeszorulta szíve, az ajka kis fájdalmas mosolyra torzult, és naptól megfeszült



szemhéjai alól potyogtak a könnyek. Hiszen olyan kis ügyefogyot-taknak, felelõtleneknek látszottak, mint akikre semmi sem várezen a világon, de még a túlvilágon sem, s akik, istenem, mitis mûvelhettek már megint, hogy Helton kezet emelt rájuk, ésközben olyan ijesztõ volt az arca.

Este, vacsora elõtt, elmondta a férjének, hogy valami okbólHelton megrázta a gyerekeket, de arról a különös félelemrõl, amita látvány keltett benne, egy árva szót sem szólt. Mr. Thompsonkiment a kamrához, és beszélt Heltonnal. Öt perc sem telt el,s már vissza is jött, és rábámult a gyerekekre. - Azt mondja,Ellie, hogy ezek a kölykök piszkálták a szájharmonikáit, belefúj-tak, összepiszkították és teleköpködték, és most nem lehet rajtukrendesen játszani.

- Ezt mondta volna? - kérdezte az asszony. - Alig akaromelhinni.

- Legalábbis ezt akarta kifejezni - mondta Mr. Thompson.-Nem pontosan így mondta, de látszott, hogy rettentõen felizgattaa dolog.

- Gyalázat - mondta Mrs. Thompson. - Szégyen és gyalázat.Tennünk kell valamit, hogy egy életre megjegyezzék: nem nyúlhat-

nak Mr. Helton holmijához.- Elfenekelem õket, hogy attól kódúinak - így Mr. Thompson.- Ha nem vigyáznak magukra, vizes kötéllel verek végig rajtuk.

76

- A verést bízzad inkább rám - mondta a felesége. - Gyerekek-hez könnyebb kéz kell.

- Ezért ilyen mind a kettõ! - üvöltötte Mr. Thompson. - Agyonvannak kényeztetve, és a végén majd a javítóban végzik. Te csaksimogatod õket a szíjjal, szeretettel cirógatod. Az én apám engem

a tûzifával vágott fejbe, vagy bármi mással, ami éppen a kezeügyébe került.

- Ostobaságokat beszélsz - mondta Thompsonné. - Gyereketígy nem lehet nevelni. Az a vége, hogy megszöknek hazulról.Láttam már ilyet eleget.

- A csontjukat is összetöröm - dohogott Mr. Thompson -,ha nem fogadnak neked szót, és ilyen ronda erõszakosak.

- Mars az asztaltól, indulás arcot-kezet mosni - vágott közbehirtelen Thompsonné.

A két fiú kisomfordált, pancsolt egy keveset a kútnál, és aztánvisszaoldalgott, megpróbálták egész picire összehúzni magukat.Tapasztalatból tudták, ha az anyjuk mosdani küldi õket, valamibaj van készülõben. A tányérjuk fölé hajoltak. Mr. Thompsonkitört:

- Lássuk csak, tudtok-e valamit felhozni a mentségetekre? Mi-ért mentetek be Helton kamrájába, miért tettétek tönkre a harmo-nikáit?



A két fiúcska elszontyolodott, vonásaik megnyúltak, és az arcukreményvesztett és szomorú kifejezést öltött a vak, felnõtt igazság-szolgáltatás e rettentõ törvényszéke elõtt; segélyt kérõ és rémülttekinteteket váltottak egymással: "Ezt a verést már nem lehetmegúszni." Kétségbeesve letették a tányérra a vajas kukoricake-nyeret, s a kezüket az asztal szélére ejtették.

- Legszívesebben összetörném a bordáitokat - mondta Mr.Thompson. - De meg is teszem.

- Igenis, papa - suttogta Arthur félénken.

- Igenis, papa - mondta Herbert remegõ ajakkal.

- Papa, nyugodj meg - szólt az anyjuk figyelmeztetõen. A gyere-kek rá sem pillantottak. Nem hittek a jó szándékban. Ott kezdõ-dik, hogy elárulta õket. A bizalmuknak vége. Most is, lehet, hogymegmenti õket, de az is lehet, hogy nem. Nem bízhatnak benne,az biztos.

- Alaposan el kéne fenekelni benneteket. Megérdemelnétek,ugye, Arthur?

Arthur lehorgasztotta a fejét. - Igenis, papa.

\

77

- Ha még egyszer valamelyiket elkapom Helton kamrája kör-nyékén, mind a kettõt elevenen megnyúzom. Megértetted, Her-bert?

Herbert teli szájjal nyeldekelt, és a kukoricakenyerét morzsol-gatta.

- Igen, papa.

- Most tessék rendesen ülni, és megenni a vacsorát, és egy han-got sem akarok hallani - mondta Mr. Thompson, és nekilátotta maga tányérjának, de valahányszor feltekintettek, szemük aszülõk szigorú pillantásával találkozott. Nem lehetett tudni, mikorjut valami új dolog az eszükbe. A gyerekek óvatosan ettek, valame-lyest felderültek, rágni kezdtek, igyekeztek minél kisebb feltûnéstkelteni, a kukoricakenyér összetapadt, az író megakadt a torku-kon, ahogy kortyolták.

- És még valamit, Mr. Thompson - szólt az asszony egy kisszünet után. - Mondd meg Heltonnak, forduljon mindig egyenesenhozzánk, ha zaklatják, és ne fáradjon azzal, hogy õ rázza meg

õket. Mondd meg neki, mi majd elintézzük.

- Hitvány kölykök - mondta Mr. Thompson, és a kölykökrebámult. - Csoda, hogy nem csapta agyon õket. - De a hangjábanvolt valami, amibõl Arthur és Herbert megérezték, hogy semmiolyan már nem történhet, amiért izgulni érdemes. Mélyeket sóhaj-tozva kiegyenesedtek a széken, és a kezük ügyébe esõ étel utánnyúltak.

- Ejnye - mondta hirtelen Thompsonné. A fiúk abbahagyták



az evést. - Helton még nincsen itt. Arthur, eredj, mondd megneki, hogy kész a vacsora. De aztán rendesen hívjad!

Arthur, teljesen összetörve, lecsúszott a helyérõl, és szó nélkülelindult az ajtó felé.

Egy kis tehenesfarmtól nem lehet csodákat várni. Thompsonéknem gazdagodtak ugyan meg, de azért, ahogy Mr. Thompsonkedvtelve mondogatta, a szegényházat sem az õ számukra építet-ték, s ilyenkor arra gondolt, hogy noha Ellie örökösen betegeske-dett, az idõjárás megbízhatatlan volt, a legváratlanabb idõpontok-ban lezuhantak a piaci árak, õrá magára pedig számtalan egyébszemélyes csapás súlya nehezedett, végül is elég jól megvetettéka lábukat. Helton volt a család reménye és támasza. A Thompso-nok megszerették, vagy legalábbis már nem tekintették valamifélecsodabogárnak, és az áthidalhatatlannak tûnõ távolságon át isjó embert és jó barátot tiszteltek benne. Helton a maga útját

78

járta, dolgozott, harmonikázott. Eltelt kilenc év. A fiúk felnõttek,és belekóstoltak a munkába. Már nem is emlékeztek arra az idõre,amikor Helton nem volt náluk: a morgó medve, a zörgõcsontú;Helton úr, a fejõlány, a svéd égimeszelõ. Ha meghallotta volna

ezeket a neveket, talán megbántódik némelyiken. De nem hallottameg õket, és különben is, nem akartak õk rosszat -minden komisz-ság benne volt az elnevezésekben, ahogy például apjukat vén szi-varnak vagy öregúrnak emlegették, de persze szigorúan mindigcsak a háta mögött. Katonásan túljutottak a gyerekkor maszatos,kitérõkkel, titkokkal teli korszakain, és már amennyire ez egyálta-lán lehetséges, nyomtalanul vészelték át a válságokat. A szülõkjól tudták, rendes és megbízható fiaik vannak, akiknek talán fara-gatlan a modora, de a szívük aranyat ér. Mr. Thompson mérhetet-len megkönnyebbülésére kiderült, hogy léhûtõ semmirekellõk he-lyett valami módon két jól sikerült fiút nevelt fel. Annyira rendesgyerekek voltak, hogy Mr. Thompson lassacskán már azt hitte,így is látták meg a napvilágot, s õ soha egy ujjal sem nyúlt hozzá-

juk, még csak a hangját sem kellett egyszer sem felemelnie. Herbertés Arthur elõtt szentírás volt az õ szava.

Helton egy kis tûzrevalót hasogatott; bordáira átizzadt, kifakultvilágos meg sötétkék csíkozású zubbony feszült, haja pedig nedvesvolt az izzadságtól, és csomókban tapadt gyöngyözõ homlokára.Lassú mozdulattal aprította, fejszéjét belevágta a rönk végébe,és aztán szép rendesen felrakta a fát. Ezek után eltûnt a házmelletti kamrájában, melyre, akárcsak a farakásra, hûvös árnyé-kot vetett az eperfák sora. Mr. Thompson egy hintaszékben hevertaz elülsõ tornácon, ámbár ezt a helyet sohasem szerette. A széketnemrégiben vették, és Thompsonné kívánsága szerint az elülsõtornácon állt, noha a hûs oldalsó sokkal alkalmasabb hely lett

volna a számára. Mr. Thompson viszont ebbe a székbe akartülni, így aztán ott kellett ülnie az elülsõ tornácon. Amint lekopikróla az új máz, és Ellie büszkesége kielégül, átköltözteti az oldaltor-nácra. Az augusztusi forróság elviselhetetlenül égetett, és a sûrûlevegõt vágni lehetett volna. Mindent vastagon belepett a por,hiába locsolta fel Helton az egész udvart minden áldott este. Mégfelfelé, a fák lombjára és a háztetõre is irányította a gumitömlõt,és megöntözte. A konyhába bevezették a vizet, csapot szereltekfel. Mr. Thompson bizonyára elszundított, de épp idejében kinyi-totta a szemét, becsukta a száját, hogy megõrizze méltóságát az



79

idegen elõtt, aki a bejárati kapu elé hajtott. Mr. Thompson felállt,feltette a kalapját, rántott egyet a nadrágján, és figyelte az idegent,aki éppen a cölöphöz kötötte a könnyû csézába fogott lovakat.Mr. Thompson felismerte a kocsit és a lovakat. A városi béristálló-hoz tartoztak. Mialatt az idegen kinyitotta a kaput, a biztosanálló, erõs kaput, amelyet Helton már jó néhány éve akasztottbe a sarokvasakba, Mr. Thompson leballagott, hogy üdvözöljea látogatót, és megtudja, mi az isten csodáját akarhat itt a napnakebben az órájában, s nincs-e jobb dolga, mint ilyen hõségbenilyen portengeren keresztülvergõdni.

Tulajdonképpen a férfi nem is volt kövér, talán inkább olyan,mint aki éppen most fogyott le. A bõr petyhüdten lógott és aruhája lötyögött rajta; látszott, hogy ez az ember igazából kövér,és talán épp mostanában lábolt ki valami betegségbõl. Maga semtudta, miért, de Mr. Thompson a legkevésbé sem találta megnyerõ-nek.

Az idegen levette a kalapját. A hangja nyájas volt és harsány.- Ugyebár Mr. Thompsonhoz, Mr. Royal Earle Thompsonhozvan szerencsém?

- Úgy hívnak - felelte Mr. Thompson csaknem elcsöndesedve,annyira elképedt az idegen közvetlen modorától.

- Hatch a nevem - mondta az idegen. - Homer T. Hatch,és azért jöttem, mert lovat akarok vásárolni.

- Attól tartok, uram, rossz helyre küldték - mondta Mr.Thompson. - Nincs eladó lovam. Általában, ha valamit éppenség-gel el akarok adni, hát szólok a szomszédoknak, és kiszögezekegy cédulát a kapura.

A kövér ember eltátotta a száját, és harsogva nevetett, kiálló

fogai voltak, barnák, mint a cserzett bõr. Mr. Thompson hirtelen-jében nem tudta, mi van ezen nevetnivaló. - Ez csak egy régiviccem. - Egyik kezével megragadta a másikat, és szívélyesenkezet rázott önmagával. - Mindig valami ilyesmit mondok, haismeretlen helyre kell mennem. Tudja, rájöttem arra, ha valakiazzal jön, hogy vásárolni akar valamit, senki nem tartja gyanúsalaknak. Érti már? Hahaha!

Mr. Thompson ideges lett ettõl a kedélyességtõl, mert a férfitekintete egészen mást sugallt, mint a szavai. - Haha - nevetettazért udvariasan, de sejtelme sem volt, valójában min. - De hátrám hiába pazarolta a viccét, mert én senkire addig nem nézekgörbén, amíg erre okot nem ad. A szavával vagy tetteivel - tette

hozzá magyarázólag. -Amíg ez nem következik be, az én számom-ra mindenki egyforma.

- Nos hát - az idegen egyszerre fölöttébb higgadt és megfontoltábrázatot öltött -, nem akarok én sem venni, sem eladni. Olyanügyben jöttem, mely mindkettõnket egyaránt érint. Igen, uram,beszélnem kell önnel, s ez nem fog egy fillérjébe sem kerülni.

- Ez már egyenes beszéd - szólt Mr. Thompson vonakodva.



- Menjünk talán a ház mögé, ott akad egy kis árnyék.Hátramentek, és leültek két tuskóra, egy japánakác alá.

- Igen, uram, Homer T. Hatch a nevem, és Amerika a hazám

- mondta az idegen. - Ismeri ezt a nevet, ugyebár? Egy unokafivé-rem, bizonyos Jameson Hatch élt valamikor errefelé.

- Nem emlékszem, hogy hallottam volna róla - mondta Mr.Thompson. - Mountain City tájékán laknak valami Hatcherek.

- No de ilyet, a régi Hatch famíliát nem ismeri! - a férfi hangjacsupa aggodalom volt. Úgy látszott, szánakozik Mr. Thompsontudatlanságán. - Hisz vagy ötven éve jöttünk át Georgiából. Rég-óta van itt?

- Csupán azóta, hogy megszülettem. - Mr. Thompson enyheingerültséget érzett. - A születésem elõtt viszont az apám mega nagyapám itt éltek. Igen, uram, mi mindig itt éltünk. Mindenkitudja, hogy a Thompsonokat hol kell keresni, 1836-ban vándoroltbe a nagyapám.

- Ugyebár Írországból? - kérdezte az idegen.

- Pennsylvaniából - felelte Mr. Thompson. - Miért, mibõl gon-dolja, hogy Írországból jöttünk?

Az idegen megint eltátotta a száját, vígan nevetgélni kezdett,és kezet rázott önmagával, mintha már régóta várta volna ezta találkozást. - Nézze, én amondó vagyok, mindenkijön valahon-nan, nem igaz?

Mialatt beszélgettek, Mr. Thompson egyre csak a szemköztiarcot bámulta. Valakire határozottan emlékeztette ez a férfi, vagyaz is lehet, hogy már találkozott vele valahol. Az arcvonásokvalahogy megzavarták. Mr. Thompson végül is arra a következte-

tésre jutott, hogy bizonyára minden lófogú férfi egyforma.

- Tagadhatatlan-hagyta helyben Mr. Thompson meglehetõsenszárazon. - De az én véleményem szerint a Thompsonok márolyan hosszú ideje vannak itt, hogy egyáltalában nem számít,honnan jöttek. Persze ilyenkor, holt szezonban, nincs az a nagylótás-futás, de azért mindenkinek van éppen elég dolga, szóval

81

én egyáltalán nem akarom önt sürgetni, de ha valóban üzletiügyben jött, lássunk hozzá.

- Mint már említettem, üzleti ügynek lehet nevezni, meg nemis - mondta a kövér férfi. - Egy embert keresek, akinek a neveHelton. Olaf Eric Helton, Észak-Dakotából jött, és a környékenúgy mondták, itt találom. Nem bánnám ugyanis, ha válthatnékvele egy-két szót. Annyi biztos, hogy nem bánnám, és meg istenném, ha nincs ellene kifogása.

- Nem is tudtam, hogy két keresztneve van - mondta Mr.Thompson. - Helton valóban nálunk van, már kilenc álló eszten-deje egyfolytában. Derék, megbízható ember, bárki elõtt tanúsít-



hatom.

- Örömmel hallom - mondta Homer T. Hatch úr. - Szeretemhallani, hogy valaki jó útra tért, és megtalálta a helyét a világban.Ami azt illeti, abban az idõben, amikor én Mr. Heltont ismertem,inkább illett rá a szilaj szó; igen, uram, nagyon is szilaj volt,és azt sem tudta, mit cselekszik. No de hát igazán nagy örömlesz számomra találkozni egy régi ismerõssel, látni, hogy megtalál-ta a helyét, és jól megy a sora.

- Mindenki volt egyszer fiatal - mondta Mr. Thompson. -Olyan ez, mint a kanyaró, letámadja az embert úgy, hogy azember még önmagának is terhére van, de aztán elmúlik, és általá-ban semmi nyomot nem hagy maga után. - Mr. Thompsonnakúgy megtetszett a hasonlat, hogy önfeledt hahotában tört ki. Azidegen összefonta karjait a mellén, és valóságos nevetõroham jöttrá; úgy nyerített, hogy csupa könny lett a szeme. Mr. Thompsonabbahagyta a kacagást, és zavartan szemlélte az idegent. Õ aztánszívesen nevet egy jóízût, de mindenben ismerni kell a mértéket.Ez a fickó viszont szakasztott úgy visított, mint egy valóságosõrült, akárki láthatta. És korántsem azért nevetett, mert mulatsá-gosnak tartott valamit. Nem, azt egyedül õ tudta, min nevet.Mr. Thompson rosszkedvûen elhallgatott, és várta, hogy Mr.Hatch lecsillapodjék egy kicsit.

Mr. Hatch elõvett egy nagyon piszkos kék kartonzsebkendõt,és megtörülte a szemét. - Ez a vicc az elevenembe talált - mondtabocsánatkérõen. - Mit nem adnék, ha ilyen ügyesen tudnám elõad-ni a mondókám. Tehetség kell hozzá, hiába, kell valami különle-ges.

- Ha beszélni akar Mr. Heltonnal, megyek és megkeresem -mondta Mr. Thompson, és már készült is felállni. - A fejõházban

82

lesz, de az is lehet, hogy lepihent a kamrájában. - Ot óra felé

járt az idõ. - Csak egy perc innét.

- Felesleges ez a nagy sietség - mondta Mr. Hatch. - Jó darabideje várok én erre a beszélgetésre, ez a pár perc már igazánnem számít. A fõdolog az, hogy tudom, hol van. Nekem ennyielég.

Mr. Thompson abbahagyta a készülõdést, még egy gombotkigombolt az ingén, és azt mondta: - Hát itt aztán rögtön megtalál-hatja, és ahogyan én õt ismerem, ha van valami elintéznivalójaönnel, akkor nem fogja soká feltartani. Nem szokott körülményes-kedni, ezt nyugodtan állíthatom.

Ezekre a szavakra Mr. Hatch arca mintha egy kicsit elkomoro-dott volna. A zsebkendõvel megtörölte az arcát, és éppen belekez-dett volna valamibe, amikor a ház felõl megszólalt Helton szájhar-monikája. Mr. Thompson figyelmeztetõen felemelte az ujját. -Ott van. Most aztán nekiláthat a dolognak.

Mr. Hatch a ház keleti oldala felé fordította a fejét, és különösarckifejezéssel fülelt néhány pillanatig.

- Ennek a dalnak minden taktusát ismerem - mondta Mr.



Thompson. - De Helton még sosem mondta meg, hogy micsoda.

- Valami skandinávi nóta - így Mr. Hatch. - A mi vidékünkön,Észak-Dakotában, sokan éneklik. Arról szól, hogy valaki reggelelindul, és olyan jókedve van, hogy alig bír magával, és erre mégdélelõtt mind megissza a borát. Bizony ám, az utolsó csöppig,mind, ami csak félre volt téve a déli pihenõre. A szöveg nemvalami érdekes, de a dallama szép. Olyan bordalféle. - Töprengvehallgatott egy ideig. Arckifejezése egyáltalán nem tetszett Mr.Thompsonnak. Elégedettség tükrözõdött rajta, a jóllakott macskaelégedettsége, miután elfogyasztotta a kanárit.

- Tudomásom szerint egy korty ital nem ment le a torkán,amióta itt él, s ennek ez év szeptemberében lesz kilenc esztendeje.Az ám, idestova kilenc esztendeje, hogy nem nyúlt italhoz, ésén korántsem állíthatom magamról ugyanezt - tette hozzá Mr.Thompson alig leplezett büszkeséggel.

- Igen, bordal - mondta Mr. Hatch. - Amikor még fiatal vol-tam, nem úgy, mint most, gyakran elhegedültem a Barna kulacs-ot-folytatta. -De ez a Helton, ez nem tudja abbahagyni. Egyszerûennekiül, és játszik magának.

- És játssza már kilenc esztendeje, szakadatlanul, ezen a szent

helyen - mondta Mr. Thompson, némi tulajdonosi öntudattal.83

- És ezt megelõzõleg pedig szakasztott ugyanezt játszotta tizen-öt éven át Észak-Dakotában - mondta Mr. Hatch. - Egész éjjeleketvirrasztott át kényszerzubbonyban, ha egyszer rázendített, oda-bent a bolondokházában...

- Mit beszél maga? - mondta Mr. Thompson. - Micsoda?

- Ejnye már, ezt igazán nem akartam elmondani - és összehú-zott szeme némi megbánást mutatott -, kicsúszott a számon. Hihe-

tetlen. Az ember eltökéli, hogy hallgat, nem akar fölöslegesenizgalmat okozni, hiszen ha egyszer valaki nyugodtan és ártalmatla-nul élt kilenc esztendeig, hát számít az egyáltalán, hogy tulajdon-képpen õrült? Miért is számítana addig, amíg nyugton van, ésnem árt senkinek?

- Azt mondja, hogy kényszerzubbonyban tartották? - kérdezteMr. Thompson zavartan. - Bent az õrültekházában?

- De még mennyire - mondta Mr. Hatch. - Ennél jobb helyennem is tarthatták volna, fõleg mikor idõnként rájött.

- Az Ida nénit, amikor bevitték az állami intézetbe, ilyenbe

dugták - mondta Mr. Thompson. - Elkezdett õrjöngeni, és bele-dugták egy olyan hosszú ujjú zubbonyba, és a falban volt egyvasgyûrû, ahhoz kötözték oda, Ida néném pedig úgy megvadult,hogy megpattant benne egy ér, és mire érte mentek, már meghalt.Veszedelmes holmik ezek, kérem.

- Helton ezt a bordalt énekelte a kényszerzubbonyban - mondtaMr. Hatch. - Nem izgatta õt semmi, csak ha azt akarták, hogybeszéljen. Az felizgatta, és akkor õ is õrjöngött, mint az Ida néni.Ha pedig õrjöngött, akkor szépen bedugták a zubbonyba, és ott-



hagyták, õ pedig láthatóan nem bánt semmit, csak heverészett,és dalolta a nótáját. Aztán egy éjszaka fogta magát és eltûnt.Eltávozott, mondhatnánk, kereket oldott, és azóta se híre, se ham-va. Most meg, lám, erre járok, és mit tesz Isten, itt találom. Szépengyökeret eresztett, és fújja tovább ugyanazt a nótát.

- Énnekem sosem tûnt õrültnek - mondta Mr. Thompson. -Mindig értelmes embernek tartottam, legalábbis én. Ott kezdem,hogy nem nõsült meg, dolgozni meg úgy tud, mint a barom,és lefogadom, hogy megvan még az elsõ centje, amit itt nálamkapott; inni nem iszik, szavát se hallani, nemhogy a káromkodá-sát, és szombat éjszaka nem csatangol el sehova, és hogyha ezekután õrült - mondta Mr. Thompson -, akkor talán nekem semártana egy kis bolondokháza.

- Haha -nevetett Mr. Hatch. - Hahaha, ez aztán remek! Haha,

84

hát ez soha eszembe nem jutott volna. Maga aztán jól beszél.Legokosabb, ha mindnyájan megõrülünk, elzavarjuk a feleségün-ket, a pénzünket meg félretesszük, ugye? - Kellemetlenül mosoly-gott, és a lófogai kilátszottak.

Mr. Thompson úgy érezte, félremagyarázzák a szavait. A lonc-sövény mögött észrevett egy nyitott ablakot, megfordult, és elin-dult feléje. -Elõbb is eszembejuthatott volna-mondta-, menjünkegy kicsit beljebb. -Mr. Thompsont zavarta a vendége. Valósággalkihalászta Mr. Thompson szájából a szavakat, kiforgatta õketaz értelmükbõl, és aztán úgy összevissza keverte õket, hogy avégén már Mr. Thompson maga sem tudta, mit is mondott azelébb. -A feleségem nincs valami jó bõrben - mondta Mr. Thomp-son. - Tizennégy esztendeje már, hogy gyengélkedik. Nagy csapásaz a szegény embernek, ha beteg van a családban. Eddig négyszeroperálták - mondta büszkén. - Egymás után négyszer, de semmitsem használt. Volt öt év, amikor az utolsó garasig minden pénzemaz orvosok zsebébe vándorolt. Szóval nagyon kényes jószág a

feleségem. Ez a helyzet.

- Az én öreg párom - mondta Mr. Homer T. Hatch - olyanerõs volt, akár egy öszvér. Az az asszony a két kezével odábbtudta volna tolni az istállót, ha úgy tartja a kedve. Mindig mond-tam, tiszta szerencse, hogy nem ismeri saját erejét. Igaz ugyan,hogy nem él már. Persze, az ilyenek hamarább tönkremennek,mint a véznák. Nem az én esetem az olyan asszony, aki csakpanaszkodni tud. Hamar túladnék rajta, annyi biztos, de hamarám! Tökéletesen egyetértek önnel: kidobott pénz megtartani azilyet.

Mr. Thompson egyáltalán nem így értette, amit mondott. 0

csak azt próbálta megmagyarázni, hogy az a feleség, aki ilyensokba kerül, mint az övé, emeli egy férj tekintélyét.

- Okos asszony a feleségem - mondta Mr. Thompson zavartan-, de azért nem felelek, mit szól majd, ha megtudja, hogy egybolondot tartottunk magunknál ennyi éven át. - Már elhagytákaz ablakot; Mr. Thompson elõrevezette Mr. Hatchet, mert hahátrafelé mennek, Helton kamrája is útba esik. Valamilyen oknálfogva nem akarta, hogy az idegen beszéljen Heltonnal. Bármilyenkülönösnek tûnt is, így érezte helyesnek Mr. Thompson.



Mr. Thompson ismét leült arra a farönkre, amin a fát szoktákhasogatni, és a vendégének is felajánlott egy másikat. - Elõfordul-hat, hogy magam is dühbe gurulok egyszer ezen a histórián -

85

mondta Mr. Thompson -, de most semmi kedvem sincs hozzá.- Egy csontnyelû zsebkéssel irdatlan nagyságú bagót vágott magá-nak, és megkínálta vele Mr. Hatchet, aki válaszul a maga dohányátvette elõ, és egy élesre köszörült, hosszú pengéjû, óriási vadászkés-sel levágott egy jókora adagot, és a szájába vette. Ezek után kicse-rélték véleményüket a bagóra vonatkozóan, és mindketten csodál-kozva állapították meg, milyen különbözõk az ízlések.

- Vegyünk egy példát - mondta Mr. Hatch. - Az enyém világo-sabb színû. Ez egyebek közt azért van, mert ez a bagó nincsédesre pácolva. Én úgy szeretem, ha száraz, csak maga a természe-tes levél, és közepesen erõs.

- Ami engem illet - mondta Mr. Thompson -.nem zavar egykis édesítés. De legyen az mértékkel csinálva. Én úgy vagyokvele, hogy az erõsét szeretem, mégpedig amúgy istenigazából erõ-sen megpácolva. Van itt egy férfi a közelben, bizonyos Williams,

John Morgan Williams, akinek a bagója... hát, uram, csak annyitmondhatok, hogy olyan fekete, mint a kalapja, és puha, mintaz olvadó kátrány. Valósággal csepeg a melasztól, talán nincsis benne egyéb; az íze meg akár az édesgyökéré. Nahát, szerintemez nem jó bagó.

- Ami az egyik embernek étek, a másiknak méreg - mondtaMr. Hatch. - Megfúlnék az ilyen dohánytól. Nincs az a pénz,amiért a szájamba venném.

- Én is éppen csak hogy megízleltem. - Mr. Thompson hangjá-ban enyhe bocsánatkérés bujkált. - Éppen csak egy csöppet aszámba vettem, aztán azon nyomban kiköptem.

- Holtbiztos, én még ennyire sem lettem volna képes - mondtaMr. Hatch. - A száraz és természetes dohányt szeretem, mindenmesterséges ízesítés nélkül.

Mr. Thompson lassan arra a meggyõzõdésre jutott, hogy Mr.Hatch célja: addig vitatkozni, amíg bebizonyosodik, hogy a do-hány terén az õ ízlése a legjobb. És lassacskán bosszantani kezdtea kövér férfi. Elvégre kicsoda ez az ember, és honnan kerül ide?És hogy jön ahhoz, hogy összevissza mászkáljon a világban, éskioktassa az embert, milyen bagót rágjon?

- A mesterséges ízesítés - folytatta Mr. Hatch makacsul - csak

arra szolgál, hogy elhitesse az emberekkel: jobb minõséget kap-nak, mint amilyet valójában. A legcsekélyebb ízesítés is már silánydohány jele, higgye el nekem.

- Jó árat fizetek a dohányomért - mondta Mr. Thompson hûvö-

86

sen. -Nem vagyok gazdag ember, és nem is akarom azt a látszatotkelteni, de mondhatom, ha olyasmirõl van szó, mint a dohány,



én mindig a legjobbat veszem, ami a piacon van.

- Az édesítés, legyen az a legcsekélyebb mértékû - kezdte ráMr. Hatch megint, és kicserélte a bagóját, a lét pedig egy kiskiszáradt rózsabokorra köpte, amelynek amúgy is bõségesen kiju-tott már a jóból: a talajba belesült gyökereivel tûrni a szüntelenülégetõ napot -, csak azt jelzi, hogy. . .

- Ami pedig ezt a Helton urat illeti - mondta Mr. Thompsoneltökélten -, nem látom értelmét, hogy én most ellene forduljak,pusztán csak azért, mert az élete folyamán olykor megbolondult,és nem is kívánok semmit tenni az ügyben. Egy lépést sem. Semmibajom vele, és velem mindig tisztességesen viselkedett. Akad untigelég olyan dolog, meg ember is, ami az õrületbe kergeti az épelmé-jût is - folytatta. - Inkább azon csodálkozom, hogy amilyen világmost van, nem végzik többen kényszerzubbonyban. ..

- Pontosan - vágta rá Mr. Hatch, s úgyszólván nyombanThompson ellen fordította saját szavait. - A számból vette kia szót. Jó néhányan nincsenek kényszerzubbonyban, akiknek ottlenne a helyük. Haha, pontosan így van. Fején találta a szöget.

Mr. Thompson hallgatagon ült, és ütemesen rágta a dohányát;a tekintete egy pontra tapadt, vagy hatlábnyi távolságra a földön

érezte, hogy valahonnan mélyrõl tompa és lassú harag önti elegésztestét. Miben töri a fejét ez az alak? És mire céloz a szavaival?Nem is annyira a szavai, mint inkább a tekintete, és ahogyanbeszél: az az alattomos tekintet a szemében, és az a hanghordozás- mintha mindenáron meg akarná õt sérteni. Mr. Thompson ígyérezte, de sehogyan sem tudott rájönni az okára. Legszívesebbenmegfordult volna, hogy lelökje a fickót a fatönkrõl, de ez oktalan-ságnak tetszett. Tegyük fel, történik valami a fickóval, amikorleesik a fatönkrõl, mondjuk, ráesik a fejszére, és megvágja magát,akkor mit mondhat majd, ha megkérdezik, miért lökte le. Milyenszörnyen mulatságos lenne, milyen szörnyen furcsa lenne, ha meg-mondaná: Mi, kérem, egy bagó dohányon kaptunk össze. Perszemáshogy is lelökhetné, és aztán azt mondhatná az embereknek,

hogy ez a fickó túlontúl kövér volt, meg nem volt hozzászokvaekkora hõséghez, és ahogyan beszélt, egyszerre csak magától lefor-dult - különben mondhatna akármi mást is, de az ugyanúgy nemlenne igaz, mert nem a hõség volt az ok, és nem is a dohány.Mr. Thompson elhatározta, hogy perceken belül kirakja a fickót,

87

anélkül persze, hogy elárulná, mennyire szeretné, ha már kívüllenne, és aztán szemmel tartja egészen addig, amíg el nem tûnika láthatárról. így jár az ember, ha messzi vidékrõl idetévedt jött-ment idegeneket barátságosan fogad. Mindig akarnak valamit,különben otthon maradnának, a helyükön.

- Persze akadnak emberek - mondta Mr. Hatch -, akiknekmindegy, hogy kit tartanak a házuk táján, bolond, nem bolond,nekik egyre megy. Az én nézetem szerint, ha valakinek így diktáljaa szíve, ha valakinek közömbös, hogy kikkel tart fenn kapcsolatot,hát magára vessen, nekem ehhez semmi közöm, felõlem azt csinál,amit akar, én nem szólok bele. Otthon, minálunk Észak-Dakotá-ban, nem ez járja. Kíváncsi vagyok, felfogadna-e valaki egy õrül-tet, kiváltképpen azok után; amit tett.



- Azt hittem, maga nem Észak-Dakotában lakik - mondta Mr.Thompson. - Úgy értettem, Georgiát említett.

- Egy nõvérem van férjnél Észak-Dakotában - mondta Mr.Hatch. - Hozzáment egy svédhez, rendes, tisztességes emberhez,senki nem lehet különb nála. Minálunk, mondom, mert egy kisbonyodalom lett az ügybõl, és belekeveredtem én is. Némiképptehát az én otthonomról is van szó.

- Miért, mit csinált? -kérdezte Mr. Thompson, és ismét furcsaszorongást érzett.

- Ó, semmi említésre méltót - válaszolta kedélyesen Mr. Hatch.- Csak éppen egy szép napon kint a kaszálón megõrült, és ahogyhányták a szénát, belevágta a vasvillát a bátyjába. Már úgy volt,hogy kivégzik, amikor rájöttek, hogy a hõség miatt történt minden,az ment az agyára. Szépen bedugták a bolondokházába. Ennyiaz egész. Izgalomra valóban semmi ok. Haha, az égvilágon semmi!-mondta, és a vadászkéssel levágott egy darab bagót, olyan óvato-san, mintha süteményt szeletelne.

- Nos, uram - mondta Mr. Thompson -, ez valóban váratlanújság. Igen, uram, váratlan. De azért én továbbra is azt hiszem,valami oka kellett hogy legyen rá. Vannak olyan fickók, akiknek

már a puszta tekintetétõl is ölni támad kedve az embernek. Megle-het, közönséges gazember volt a bátyja.

- A bátyja nõsülni készült - mondta Mr. Hatch -, és esténkéntudvarolt a lánynak. Egy este kölcsönkérte Helton szájharmoniká-ját, mert szerenádot akart neki adni, és elvesztette a hangszert.Elvesztette a vadonatúj szájharmonikát.

- Rettentõen szereti a harmonikáit - mondta Mr. Thompson.

U

-Az egyetlen, amire nem sajnálja a pénzt, néha újat vesz magának.

Lehet neki vagy húsz, minden létezõ méret és fajta.

- A bátyja nem vett helyette újat - folytatta Mr. Hatch -, éserre Helton szépen fogta magát, és belevágta a vasvillát. Mosttalán már elhiszi, hogy csak egy õrült dühödik ennyire fel ilyensemmiségen.

- Meglehet - mondta Mr. Thompson, mert viszolygott attól,hogy ezzel az ellenszenves, minden lében kanál fickóval egyetért-sen. Hiába törte a fejét, emlékezni sem tudott senkire, akit elsõpillantásra ilyen ellenszenvesnek talált.

- Gondolom, ennyi év után már megelégelhették, hogy minden

istenadta nap egy és ugyanazt a dalt hallgassák.

- Néha magam is úgy gondolom, hogy tanulhatna már mellémég egyet - mondta Mr. Thompson -, de miután nem teszi, belekell nyugodnunk. Különben is szép dal.

- Egy ilyen északi fickó mondta el, mit jelent, õtõle tudom- mondta Mr. Hatch. - Figyelje csak meg azt a részt, amikorarról van szó, hogy valaki nem bír magával a jókedvétõl, és errenekiáll, és még délelõtt beszívja mind az itókát, amit talál. Úgy



látszik, odafent azokban a svéd országokban az emberek egy lépéstsem tesznek az üveg boruk nélkül, én legalábbis ezt veszem kibelõle. Persze az ilyen fickók tücsköt-bogarat összebeszélnek. -Elhallgatott és kiköpött.

Az ötlet, hogy ebben a hõségben valami erõsét lehet inni, elkábí-totta Mr. Thompsont. Az a gondolat pedig, hogy valaki mégjól is érezheti magát egy ilyen napon, egyszerûen elbágyasztotta.Õ csak azt érezte, hogy szenved a hõségtõl. Úgy tûnt, a kövérférfi hozzánõtt a farönkhöz, belesüllyedt a nyirkos, sötét öltönyé-vel együtt: a pocakja lötyögött a nadrágban, és izzadságcseppekkelborított alacsony, vörös homlokáról hátracsúszott a széles, feketenemezkalap. Egy üveg hideg sör, az lenne most jó, gondolta Mr.Thompson, és eszébe jutott a négy palack a forrás vizében, éskiszáradt nyelve a szájpadlásához tapadt. De ezt a férfit semmivelsem fogja megkínálni, egy csepp vízzel sem. Még bagót sem rága társaságában. Hirtelen kiköpte a dohánylét, keze fejével megtö-rölte a száját, és alaposan szemügyre vette a rábámuló arcot.Semmirekellõ fickó, akinek itt semmi keresnivalója. De hát akkormit akarhat? Mr. Thompson elhatározta, hagy neki még egy kisidõt, rendezze el a dolgát Heltonnal, ha ugyan van neki mit,és aztán, ha magától nem takarodik el, kirúgja.

89

Mr. Hatch, mintha megsejtette volna Mr. Thompson gondolata-it, rosszindulatú malacszemével rátekintett. - Ugyanis - mondta,mintha most határozott volna el valamit-lehetséges, hogy igénybeveszem majd a segítségét, persze nyugodt lehet, sok alkalmatlansá-ga nem lesz. Mint már említettem, ez a Helton úr itt egy szököttõrült, mondhatnám, közveszélyes. Én ugyanis az elmúlt tizenkétév során vagy húsz szökött õrültet hajtottam fel, és emellett mégegy csomó szökött rabot, csak úgy, menet közben. Nekem eznem üzlet, de ha van érte jutalom, márpedig általában van, akkoraz természetesen jár nekem. Az idõk során csinos kis summagyûlt össze belõle, de nem ez a lényeg. Én ugyanis a jogrendés a törvény híve vagyok, és nem tûröm, hogy a törvényszegõk

és eszelõsök csak úgy szabadon szaladgálhassanak. Nem itt azõ helyük. Nos, azt hiszem, ezzel egyet kell értenie, nemdebár?

- Azt tartják, mindig a körülményeket kell megvizsgálni -mondta Mr. Thompson. - Már megmondtam, hogy az én tapaszta-lataim szerint Helton nem veszedelmes. - Mr. Thompson világo-san látta, hogy valami komoly dolog van készülõben. Nem gondoltrá. Nyugodtan kivárhatta volna, míg a fickó kibeszéli a lelkét,aztán majd meglátja, mit lehet tenni. Megszokott mozdulattalelõvette a kését és a bagót, és már kezdett volna levágni egydarabot, amikor észbe kapott, és mindent ismét zsebre tett.

-A törvény-mondta Mr. Hatch-énmögöttem áll. Ez a Helton,

ez a legnehezebb eseteim egyike. A nyilvántartásom õmiatta neméri el a teljes száz százalékot. Ismertem õt, mielõtt bedilizett, ésismerem a családot, ezért vállaltam, hogy segítek felhajtani. Nos,uram, olyan ügyesen meglépett, hogy bottal üthettük a nyomát,és tényleg nem is tudtunk róla egyebet, mint azt, hogy már biztosanréges-rég halott. Az életben soha el nem csípjük, ha. . . De tudja,uram, mit csinált? Vagy két hete az öreg édesanyja kap tõle egylevelet, és mit gondol, mit talál benne? Kérem szépen, nem mást,mint egy nyolcszázötven dolláros csekket a városi bankfiókhozcímezve; a levél már nem volt izgalmas, csak néhány sor állt



benne, hogy küld neki egy kevés pénzt, amit megtakarított, háthaszüksége van valamire, de rajta volt minden, a feladó, a postabé-lyegzõ, a dátum. Az öregasszony majd az eszét vesztette az öröm-tõl. Úgy viselkedett, mint egy gyerek, mint aki már elfelejtette,hogy az egyetlen élõ fia volt az, aki megõrült, és megölte a testvérét.Helton azt írta, hogy jól megy a sora, de kérte, ezt tartsa titokban.Az csak természetes, hogy nem tudta magában tartani; a beváltan-

90

dó csekket meg ezt az egész históriát. Hát így jutott a tudomásomraa dolog. - Újra elkapta a lendület. - Majd hanyatt vágódtama meglepetéstõl. - Kezet rázott önmagával, a teste himbálózott,csóválta a fejét, és közben hahotázott. Mr. Thompson érezte,hogy megremeg a szája széle. Micsoda hitvány, ronda véreb, körül-kémlel, és beleszaglászik az emberek életébe. Hullarabló, közönsé-ges hullarabló. Csak hadd járjon a szája!

- Ez aztán a meglepetés - mondta, s igyekezett leplezni hangjá-nak remegését. - Meglepetés a javából.

- Egyszóval - folytatta Mr. Hatch -, akármennyit töprengtema dolgon, mindig arra az eredményre jutottam, hogy betekintéstkell nyernem ebbe az ügybe, így hát beszéltem az öregasszonnyal.

Eléggé rozzant állapotban van már, félig vak meg miegyéb, deképes lett volna az elsõ vonatra fölszállni, hogy viszontlássa afiát. Világosan megmagyaráztam neki, hogy egy ilyen útra õ márgyenge, meg miegyéb. Megmondtam, hogy pusztán iránta valószívességbõl hajlandó vagyok a saját költségemen meglátogatniMr. Heltont, hogy aztán mindent elmesélhessek neki. Erre adottnekem egy vadonatúj inget, amit õ maga szõtt, és küldött velemvalamilyen svéd recept szerint készült süteményt, jó nagyot, deezek útközben elkallódtak. Nem mintha ennek túlzott jelentõségelenne, hiszen Mr. Helton aligha méltányolta volna.

Mr. Thompson kiegyenesedett a fatönkön, Mr. Hatch felé for-dult, s amilyen csöndesen csak tudta, megkérdezte: - És most

mik a tervei? Ez itt a kérdés.

Mr. Hatch lomhán feltápászkodott, és megrázta magát. - Felvagyok készülve egy kis dulakodásra - mondta. - Itt van nálama bilincs, de ha egy mód van rá, nem folyamodnék erõszakhoz.Minek fölverni a környéket, fölösleges zenebonát csinálni? Úgykalkuláltam, hogy mi ketten le tudjuk gyûrni. - Belenyúlt a na-gyobbik belsõ zsebébe, és elõhúzta a bilincset. "Jóságos Isten,bilincs - gondolta Mr. Thompson. - Egy ilyen nyugalmas délutá-non csak úgy egyszerûen beállít, és bajt kever; zaklatja az embert,bemocskolja egy becsületes család tiszta otthonát, méghozzámindez a rendes napi munkájához tartozik."

Mr. Thompson is felállt. A feje zúgott. - Hát ide figyeljen -mondta határozottan. - Hitvány egy dologba vágta a fejszéjét,s ugyancsak meg lehet szorulva, ha ilyesmire fanyalodik, de aztajánlom, fogadja meg a tanácsomat. Végleg verje ki a fejébõl,hogy maga ide még egyszer beteheti a lábát, és bajt keverhet

91

Heltonnak. Most pedig takarodjon a kapum elõl azzal a bérelttragaccsal, amíg nem késõ.



Mr. Hatch az egyik bilincset a külsõ zsebébe tette, a másikattovább lóbálta. A kalapját á szemére húzta, és Mr. Thompsontegyszeriben holmi seriffre emlékeztette. A legcsekélyebb nyugta-lanság sem látszott rajta, és szemlátomást fel sem vette Mr.Thompson szavait. - Egy percig hallgasson még rám - mondta.

- Nem hihetem, hogy az ilyen ember, mint ön, útjában áll annak,hogy egy szökött bolond visszakerüljön oda, ahol a helye, a bolon-dokházába. Egy csöppet sem csodálkozom, hogy az én váratlanjövetelem kihozta önt a sodrából, de mi tagadás, arra számítottam,hogy egy tiszteletre méltó férfival lesz dolgom, aki a törvény értel-mében segítséget fog nyújtani nekem. Természetesen, ha ön megta-gadja ezt, akkor máshol kell megkapnom ezt a segítséget. Perszekérdés, hogy a szomszédok mit szólnak majd, ha megtudják, hogyszökött bolondot rejtegetett, aki meggyilkolta a tulajdon bátyját,és a végén nem volt hajlandó kiszolgáltatni. Nagy kérdés, nemtalálják-e ezt egy kissé furcsának.

Még el sem hangzottak a szavak, Mr. Thompson már tudta,hogy alighanem furcsának találják majd. Rettentõen visszás hely-zetbe kerülne. - De hiszen elejétõl fogva azt magyarázom magá-nak, hogy most nem bolond. Ez az ember kilenc esztendeje teljesenártalmatlan. Ez az ember...

Mr. Thompson képtelen volt megfogalmazni azt, amit Mr. Hel-tonról érzett. - Olyan, mintha a családhoz tartozna - mondta.

- Jobb segítséget elképzelni sem lehet. - Mr. Thompson megpró-bált kiutat találni. Annyi bizonyos, hogy Helton bármikor nyu-godtan újra megbolondulhat, és ez a fickó, aki telebeszéli a félvilágot, tüstént lecsukathatja. Rettenetes helyzetbe került. Képte-len volt kiutat találni. -Maga az õrült! - kiabálta hirtelen. -Maga itten az igazi õrült! Õrültebb, mint az valaha is volt. Eltaka-rodik innen, vagy megbilincselem, és átadom a hatóságoknak!Ez birtokháborítás! - kiáltotta Mr. Thompson. - Takarodjék,mielõtt agyonverem!

Elindult a kövér férfi felé, aki visszahõkölt és hátralépett. -Rajta, rajta, csak tessék! - És ekkor történt valami, amire késõbbMr. Thompson, hiába próbált újra és újra visszaemlékezni, ponto-san felidézni sohasem tudott. Látta a kövér férfit a hosszú vadász-késsel, és látta Mr. Heltont, amint ott rohan feléjük, hosszú, lógóállkapcsát, összevissza himbálódzó karjait, és látta, hogy a szeme

92

vadul forog. Mr. Helton ökölbe szorított kézzel közéjük ugrott,majd hirtelen megtorpant, rámeredt a kövér férfira, hatalmas testevalósággal összerogyott, és remegett, mint a megvadult lóé, és

ekkor a kövér férfi rávetette magát, egyik kezében a kés, a másik-ban bilincs. Mr. Thompson világosan látta ezt, látta, hogy a pengebeleszalad Mr. Helton gyomrába, és tudta, hogy õ maga kihúztaa baltát a tuskóból, és most két kezében szorítja, és érezte, hogya karjai elõbb baltástul felemelkednek, aztán Mr. Hatch fejéresújtanak, mint mikor egy ökröt csap fejbe.

Thompsonné már egy ideje nyugtalanul figyelte a beszûrõdõhangokat, észrevette köztük az ismeretlent, de elõször túl fáradtvolt ahhoz, hogy felkeljen, és kimenjen körülnézni. A váratlan



és érthetetlen kiabálásra aztán fölugrott, és papucs nélkül, féligbefont hajjal kirohant az elülsõ verandára. Ahogy a kezét a szemeelé emelte, elõször Mr. Heltont látta meg, görnyedten rohant ke-resztül a gyümölcsösön, úgy rohant, mint akit kutyákkal kerget-nek. Mr. Thompson pedig a balta nyelére támaszkodva lehajol,és a vállánál fogva ráz egy férfit, akit Thompsonné sohasem látott.Az ember összegörnyedve feküdt, szétzúzott fejjel, a vér még öm-lött belõle, de már alvadt tócsában gyûlt össze a földön. Mr.Thompson egyre csak a férfi vállát szorongatta, és elfúló hangonmondta: - Megölte Heltont, láttam, amint megölte. Le kellettütnöm - kiáltotta -, és most nem mozdul!

Thompsonné alig hallhatóan felsikoltott. - De hiszen ott megyHelton! - és arra mutatott. Mr. Thompson felegyenesedett, ésa kéz irányába nézett. Thompsonné a ház falának támaszkodvalassan lerogyott a földre; majd arccal a veranda kövére bukott;úgy érezte, fuldoklik, sehogyan sem tud felszínre kerülni, és szünte-lenül csak arra gondolt, milyen szerencse, hogy a fiúk nincsenekitthon, elmentek halászni Halifaxba, ó, istenem, milyen szerencse,hogy nincsenek itthon.

A Thompson házaspár alkonyattájt odahajtott az istálló elé.Mr. Thompson átadta a gyeplõt a feleségének, és kiszállt, hogykinyissa a nagy ajtót, és így az asszony kormányozta fedél alá

az öreg Jimet. A bricska szürke volt a portól és az idõtõl, Thomp-sonné arca szürke volt a portól és a kimerültségtõl, Thompsongazda arca pedig, ahogy ott állt a ló fejénél, és kezdte eloldozni,ugyancsak szürke volt, kivéve sötétkékre borotvált állát és állkap-csát, szürke, kék és beesett, de nyugodt, mint a halottak arca.

93

Thompsonné lelépett az istálló trágyával vastagon belepett föld-jére, és lerázta világos, virágmintás ruhájáról a port. Napszemüvegvolt rajta, és a széles karimájú szalmakalap, melyet hervatag, ké-

kesrózsaszín nefelejcskoszorú díszített, elfedte keserûen összerán-colt homlokát.

A ló lehorgasztotta a fejét, felhorkantott, és behajlította megme-revedett lábait. Mr. Thompson hangja üres volt, tompa és kifeje-zéstelen. - Szegény öreg Jim - mondta, és megköszörülte a torkát.

- Nézd csak, hogy kilátszanak a bordái. Nehéz lehetett neki eza hét. - Egyszerre emelte le a lószerszámot, kiakasztotta, és Jimlassan kisétált a kocsirudak között. - Utoljára történt, ígérem.

- Thompson gazda még mindig Jimhez beszélt: - Most majdszépen kipihened magad.

Thompsonné lehunyta a szemét a napszemüveg alatt. Utoljáratörtént, és az utolsó pillanatban, mert különben el sem kellettvolna indulniuk. Most, hogy körülötte már a jótékony sötétség,nem volt többé szükség napszemüvegre, de a szeme, bár nemsírt, állandóan csupa könny volt, a szemüveg pedig biztonságotadott; jólesett elrejtõzni mögéje. Reszketõ kézzel elõvette a zseb-kendõjét - azóta mindig reszketett a keze -, és kifújta az orrát.

- Látom, a fiúk lámpát gyújtottak. Remélem, tüzet is raktak már.



Vékony ruháját és kikeményített alsószoknyáját magához szorí-totta, ahogy a göröngyös ösvényen lépkedett; kereste az utat azéles kis kövek között, otthagyta az istállót, mert már nem bírtaelviselni Mr. Thompson közellétét, és csak lassan haladt a házfelé; rettegett attól, hogy odaérjen. Az egész élet egyetlen rettegésséalakult, a szomszédok arca, a fiai arca, az egész világ arca, atulajdon házának az alakja a sötétben, a fûnek, a fának az illata,mind-mind borzalommal töltötte el. Menni nem lehetett sehová,egy maradt csak hátra, valahogyan elviselni -de hogyan? Gyakrankérdezte ezt önmagától. Hogy éljen tovább? És egyáltalában mi-nek él? Bárcsak halt volna bele valamelyik súlyos betegségébe,jobb lett volna, mint ezt megélni.

A fiúk a konyhában voltak; Herbert a képregénysorozatot néze-gette a múlt vasárnapi lapból: A Katzenjammer srácok és a Vidámcsirkefogó. Az állát a tenyerébe támasztva rákönyökölt az asztalra,elmélyülten olvasott, és nézte a képeket, de az arca boldogtalannaklátszott. Arthur tüzet rakott, az aprófát egyenként tette be, mindenegyes darabnál kivárta, míg a vékony hasáb áttüzesedik és lángrakap, és csak azután vette a következõt. Gondterheltebb és komo-

94

lyabb volt az arca, mint Herberté, de egyébként is egy kicsit mogor-va volt a természete, és Thompsonné arra gondolt, hogy jobbana szívére is vesz mindent. - Hello, mama - mondta Arthur, dea munkáját nem hagyta abba. Herbert összekapkodta az újságjait,és átköltözött a lócára. Nagyfiúk voltak már, az egyik tizenöt,a másik tizenhét éves; Arthur ugyanolyan magas, mint az apja.Thompsonné leült Herbert mellé, és levette a kalapját. - Biztosanéhesek vagytok már. Késõn érkeztünk ma. A Fûrésztelepi útonjöttünk, rosszabb, mint valaha. - Sápadt szája mindkét sarkábanszomorú, mély ránc rajzolódott.

- Ezek szerint Manningséknál jártatok - mondta Herbert.

- Igen, aztán Fergusonéknál és Allbrightéknál, meg annál azúj családnál, McClellanéknál.

- Mondott valaki valamit? - kérdezte Herbert.

- Semmi különöset, de tudjátok, hogy megy ez eleitõl fogva:egyesek azt hajtogatják, hogy igen, õk csak tudják, hiszen azeset a napnál is világosabb volt, a tárgyalás rendben folyt le,és mennyire örülnek, hogy apátok "ilyen tisztán" került ki a dolog-ból, meg ehhez hasonlókat, de látszik, hogy nem állnak mellé.Sok ez énnekem - mondta, és a sötét szemüveg mögött csorogtaka könnyei. - Nem tudom, mire jó az egész, de látszik, apátoknem nyughat addig, amíg el nem mondja mindenkinek, hogy tör-

tént. Nem értem.

- Azt hiszem, semmire se jó - mondta Arthur, és odább lépetta kályhától. - Az égvilágon semmire. Csak arra, hogy az emberekfejében tovább motoszkáljon ez az ügy. Mindenki fut a szomszéd-jához, és elújságolja, amit hallott, és erre még jobban összebonyo-lódik az egész. Többet árt, mint használ. Örülnék, ha rávennédapát, hagyja már végre abba a kocsikázást meg az állandó mesélést.

- Apátok tudja, mit csinál - mondta Thompsonné. - Miért



bírálgatjátok folyton? Elég baja van anélkül is.

Arthur makacsul felszegte az állát, és hallgatott. Bejött Mr.Thompson, beesett szeme élettelenül fénylett, vaskos keze szürkés-fehér és érdes volt a dörzsöléstõl, mert Mr. Thompson mindennap,mielõtt elindult a szomszédokhoz, hogy a maga szemszögébõlelmondja az eseményeket, fehérre dörgölte a kezét. Az ünneplõjevolt rajta, egy vastag, sötét spriccelt öltöny és fekete csokornyak-kendõ.

Thompsonné felállt, a feje kóválygott. - Most pedig mindenkimenjen ki szépen a konyhából, rettentõ meleg van, és nekem

95

kell a hely. Készítek egy kis harapnivalót, csak menjetek ki, hogymozoghassak.

Kimentek, megkönnyebbülve, hogy mehetnek, a fiúk az udvar-ra, Mr. Thompson a hálószobába. Thompsonné hallotta, ahogya férje nyögve lehúzza a cipõjét, és hallotta az ágy nyikorgását,ahogy végigfeküdt rajta. Kinyitotta a jégszekrényt, és érezte akiáramló édes hûvösséget. Sosem hitte volna, hogy valaha jégszek-rénye lesz, azt még kevésbé, hogy gyõzi pénzzel a rengeteg jeget.

Még két-három év után is olyan volt a szemében, mint valamicsoda. Ott állt a friss hideg étel, és csak meg kellett melegíteni.Sosem jut ehhez a jégszekrényhez, ha Helton különös szerencsefolytán erre nem vetõdik; mert olyan takarékos volt, olyan ügyes,olyan jó, gondolta Thompsonné, és a szíve csak úgy kalapált,a fejét nekitámasztotta a nyitott ajtó keretének, és attól félt, hogymegint elájul. Ha eszébe jutott Helton, menten elhagyta az ereje;hosszú, szomorú arca, csöndes mozdulatai, az, hogy milyen nyu-godtan és ártalmatlanul viselkedett, és mennyit segített az urának,és ahogy rohant szegény a hõségben, erdõn-mezõn át, mert kerget-ték, mint a veszett kutyát, és az emberek kötelekkel meg puskákkalmeg botokkal rohantak rá, hogy elfogják és megkötözzék. Édesjó Istenem, tört fel Thompsonnéból rekedten a sóhaj, amint a

jégszekrény elõtt térdelt, és a tálak után matatott, hiába raktáktele a börtön padlóját matracokkal, meg a falat is körös-körül,hiába õrizte öt ember, hogy kárt ne tegyen magában, ha annyikárt tettek mások; biztosan tudta, hogy bele kell halnia. Mr.Barbee, a seriff, elmondott neki mindent. Nézze, mondta, nemakarták bántani, de el kellett fogni, hiszen õrült volt, követ gyûj-tött, hogy aki a közelébe merészkedik, fejbe verje. Volt a zubbonyazsebében két szájharmonikája, mondta a seriff, de a dulakodásközben kiestek, Helton mindenáron csak a két szájharmonikátakarta újra összeszedni, így sikerült végre elkapni. "Nem lehetettkesztyûs kézzel bánni vele, Thompsonné asszony, úgy viaskodott,akár a vadmacska." Igen, gondolta Thompsonné, és ismét elöntöt-te a régi keserûség, hát persze, nem lehetett kesztyûs kézzel bánni

vele. Mindig így van, sohasem lehet. Mr. Thompson nem szállhatvitába egy férfival, és nem teheti ki békésen a szûrét; nem, gondol-ta, miközben felállt, és becsapta a jégszekrényt, az nem megy.Neki ölnie kell, gyilkossá kell válnia, tönkre kell tennie a fiaiéletét, és aztán hagyni, hogy Heltont is megöljék, mint a veszettkutyát.

96

A feje majd szétrepedt, mire idáig eljutott, de a gondolatok



újult erõvel kitisztulva megint letámadták. Mr. Helton többi száj-harmonikája még mindig ott volt a kamrában, és a nap bizonyosóráiban Thompsonnénak eszébe jutott a dallam. Most ez hiányzottneki esténként. Olyan furcsának érezte, hogy sem a címét nemtudja a dalnak, sem azt, hogy mit jelent, de csak most, hogymár nem volt Mr. Helton. Thompsonné reszketõ térddel odamenta mosogatóhoz, és ivott egy korty vizet; a serpenyõbe beleöntöttea vöröslõ babszemeket, és nekilátott, hogy lisztben megforgassaa rántani való csirke darabjait. - Volt idõ - mormolta magában-, amikor még azt hihettem, hogy szomszédaim vannak és baráta-im ; volt idõ, amikor még emelt fõvel járhattunk; volt idõ, amikoraz én férjem még nem ölt embert, és én elmondhattam mindenki-nek, ami a szívemen feküdt.

Mr. Thompson az ágyán forgolódott, és megállapította, hogyõ minden tõle telhetõt megtett, tehát ezt az ügyet most már végleglezárhatja. Mr. Burleigh, az ügyvédje, rögtön az elején úgy kezdte:- Maga csak legyen nyugodt és megfontolt. Az ügy tiszta, nembaj, hogy nincsenek tanúi. A feleségének meg kell jelennie a tárgya-láson, és meggyõzõen érvel majd az esküdtszék elõtt. Maga csakvallja azt, hogy ártatlan, a többit bízza rám. Merõ formaság azegész tárgyalás, afelõl teljesen nyugodt lehet. Mire észrevenné,már tisztességgel ki is mászott belõle. - S hogy mondjon valamit,Mr. Burleigh elmesélte az összes olyan esetet a környékrõl, amikor

valaki különféle okok miatt, de mindig puszta önvédelembõl, ölnikényszerült, és a végén persze semmi baja nem lett. Még azt iselmesélte, hogyan lõtt agyon egy férfit tulajdon édesapja, méga régi idõkben, pusztán azért, mert betette a lábát a kapuján,holott az apja megtiltotta neki. - Világos, hogy önvédelembõllõttem le azt a csirkefogót - mondta Mr. Burleigh édesapja. -Hiszen közöltem vele, hogy lelövöm, ha beteszi a lábát az udvarom-ba, és mivel betette, hát le is lõttem. - Már akkor évek óta ádázellenségeskedés dúlt közöttük, mesélte Mr. Burleigh, és az édesap-jának sokáig kellett várnia a kedvezõ alkalomra; meg kell hagyni,ezt aztán alaposan kihasználta.

- Ez a Hatch viszont, mondtam már önnek, a vadászkésével

nekiment Mr. Heltonnak - mondta akkor Mr. Thompson. - Éncsak erre léptem közbe.

- Annál jobb - felelte Mr. Burleigh. - Annak az idegennek

97

semmi jogcíme nem volt arra, hogy ilyen szándékkal beállítsonmagához. Az ördögbe is - mondta Mr. Burleigh -, amit magaelkövetett, még emberölésnek sem nevezhetõ. Maga csak végezzea dolgát, és nyugalom. És egyetlen szót se szóljon, csak ha énmondom.

Még emberölés sem. Mr. Thompson egy darab kocsiponyvávaltakarta le Mr. Hatchet, és behajtott a városba, hogy elmondjaa seriffnek, mi történt. Szegény Ellie, nehéz lehetett neki. Amikorvisszatértek, a seriff, a halottkém meg a két alseriff, kint találtákvagy fél mérföldnyire a háztól; az út melletti vízmosáson vanegy kis híd, azon üldögélt. Maga mögé ültette a nyeregbe, éshazavitte - akkor már megmondta a seriffnek, hogy a feleségeszemtanúja volt az egésznek, és miközben bevitte a szobájábaés lefektette, volt rá ideje, hogy elmagyarázza, mit kell mondania,ha esetleg kikérdeznék. Arról hallgatott, hogy Helton mindvégig



õrült volt, de aztán a tárgyaláson mégis kiderült. Mr. Burleightanácsára Mr. Thompson teljesen tájékozatlannak tettette magát:Mr. Hatch errõl egy szót sem szólt. Úgy tett, mintha az hinné,Mr. Hatch csak azért jött, hogy régi sérelmekért leszámoljon Hel-tonnal, és azok ketten, akik Mr. Hatch családját képviselték, ésazon voltak, hogy elítéljék Mr. Thompsont, nem sokra jutottak.Jóformán nem is tartottak tárgyalást, erre Mr. Burleighnek gondjavolt. Méltányos tiszteletdíjat számított fel, Mr. Thompson kifizet-te, és úgy érezte, hálával tartozik neki; mégis, mikor mindennekvége volt már, és Mr. Thompson benézett az irodájába, mertbeszélni akart az ügyrõl, s ami csak az eszébe jutott, azt mindelmondta, azt is, hogy tulajdonképpen milyen csökönyös és aljasdisznó is volt az a Hatch, Mr. Burleigh valahogyan nem örülta jövetelének. Minden érdeklõdés nélkül hallgatta; az arca rossz-kedvû volt és ideges, amikor kikísérte. Mr. Thompson egyre csakazt mondogatta magában, hogy igen, úgy történt, ahogy Mr. Bur-leigh megjósolta, megúszta baj nélkül, de - és ennél a pontnálMr. Thompson gondolatai elakadtak, és ide-oda csapkodtak, minta kukac a horgon - viszont õ megölte Mr. Hatchet, és gyilkos.A saját dolga felõl ez volt az igazság, de Mr. Thompson hiábaismételgette ezt a szót, felfoghatatlannak tûnt elõtte. Hiszen õmég csak nem is gondolt soha arra, hogy megöljön valakit, legke-vésbé ezt a Mr. Hatchet, hiszen ha Helton nem jelenik meg olyanváratlanul a veszekedés zajára, hát akkor õ... de Helton odaro-

hant hozzá, hogy a segítségére legyen. Az ezt követõ eseményeket98

azonban nem értette. Látta, hogy Mr. Hatch késsel támad Helton-ra, látta a kés hegyét, a felvillanó pengét, ahogy beleszalad Heltongyomrába, és felmetszi, mint a disznó vágásnál a. . . de aztán ami-kor a végén elfogták Heltont, egy karcolást sem találtak rajta.Mr. Thompson tudta, hogy a két kezében ott szorította a baltát,és emlékezett az érzésre, ahogy a karjai baltástul felemelkedtek,de hogy lesújtott, arra nem. Egyszerûen nem emlékezett rá. Nemés nem. Csupán arra emlékezett, hogy mindenáron meg akartaakadályozni, hogy Mr. Hatch beleszúrjon Heltonba. Ha lett volna

rá alkalom, õ tisztázza az egész ügyet. A tárgyaláson szóhoz semjutott. Csak kérdéseket tettek fel, amire igennel vagy nemmeltudott válaszolni, de a lényeg, az nem derült ki. Amióta megvolta tárgyalás, õ minden áldott nap megmosakodott, megborotválko-zott, fölvette az ünneplõ öltönyét, és Ellie-t is elvitte magával,hogy valamennyi szomszédjával megértesse, nem akarta õ megölniMr. Hatchet, de mit ért vele? Nem hitt neki senki. Még akkorsem, amikor odafordult Ellie-hez, és tõle kérdezte meg: - Dehiszen ott voltál te is, és láttál mindent, ugye? - Ellie pedig helye-selt : - Bizony, ez az igazság. Mr. Thompson csak Helton életétpróbálta megmenteni. - És erre õ még hozzátette: - Ha nekemnem hisznek, a feleségemnek elhihetik. O nem hazudik. - Dea rátekintõ arcokban volt valami, amitõl Mr. Thompson elcsüg-

gedt, és belsejében reménytelen, tátongó ürességet érzett. Nemhitték el neki, hogy nem gyilkos.

Még Ellie sem mondott soha semmit, amitõl megkönnyebbültvolna. Azt várta, hogy egyszer majd megszólal: - Ó, most márvégre emlékszem, Thompson! Addigra már valóban odaértem,és láttam mindent. Nem volt hazugság, Mr. Thompson. Nyugodjálmeg szépen. - De ahogy nap nap után ott ültek némán egymásmellett a kocsin, a nappalok már rövidültek, de még hõség voltés száraz idõ, és a bricska minden keréknyomnál rázott egyet



rajtuk, az asszony nem mondott neki semmit; már rettegtek meg-pillantani a következõ házat s benne az embereket: minden házegyformának tûnt, és az emberek - a régi és az új szomszédokegyaránt -, amikor Mr. Thompson elmondta, hogy miért jött,és belekezdett a történetébe, ugyanazzal az arckifejezéssel tekintet-tek rá. A szemük összeszûkült, és kihunyt belõlük a fény, minthavalaki a titokzatos háttérbõl rántott volna egyet a szemgolyón.Volt, aki merev és erõltetett mosollyal ült, és igyekezett barátságo-san viselkedni: - Igen, Mr. Thompson, tudjuk mi, mit érezhet

99

most maga. Magának is szörnyû lehet, Thompsonné asszony. Igen,tudja, én már eljutottam odáig, hogy elhiszem, lehet önvédelembõlis ölni. Hát persze hogy hiszünk magának, Mr. Thompson, márhogyne hinnénk! Nem volt talán a tárgyalás makulátlanul tisztaés szabályszerû? Akkor pedig csak természetes, hogy miszerintünkis helyesen cselekedett.

Mr. Thompson meg volt róla gyõzõdve, hogy nem így gondol-ják. Idõnként, amikor a levegõ már megsûrûsödött a vádjaiktól,támadásba ment át, és ökölbe szorított kézzel hadonászott, egésztestét elöntötte a veríték, és kiszáradt hangon kiabálta el a történe-tét, a végén már valósággal üvöltött: - Itt van a feleségem, õt

aztán ismerhetik, õ ott volt, látta és hallotta az egészet. Ha nekemnem hisznek, kérdezzék meg õt, õ nem hazudik! - És Thompsonnéösszekulcsolt kézzel, remegõ állal, kínlódva, hûségesen, mindigrámondta: - Igen, így van. Bizony, ez az igazság.

De ma betelt a pohár, állapította meg Mr. Thompson. TomAllbright, Ellie hajdani gavallérja, aki egy teljes nyáron át csaptaneki a szelet, kiment elébük, amikor behajtottak, csak úgy fedetlenfõvel odaállt, és nem engedte, hogy leszálljanak. Zavartan ráncoltaa homlokát, és valahová mögéjük nézett; a sógornõje idõzik éppennáluk egy rakás gyerekkel, mondta, és tele velük a ház, mindena feje tetején áll, máskülönben szívesen marasztalná õket. T Márúgyis gondoltuk, hogy valamelyik nap ellátogatunk hozzátok -

mondta Mr. Allbright, és igyekezett roppant elfoglaltnak látszani.

- Az utóbbi idõben rettentõ sok dolgunk volt. - így aztán mimást mondtak volna: - Csak erre jártunk - és már mehettekis tovább.

- Allbrighték - mondta Thompsonné - csak a jóban barátok.

- Csak a saját érdeküket nézik - mondta Mr. Thompson. Deez mindkettõjük számára sovány vigasz volt.

Végül aztán az asszony megelégelte a dolgot: - Menjünk haza

- mondta. - Az öreg Jim is fáradt meg szomjas, éppen elegetmentünk már.

- No, ha egyszer már itt vagyunk - mondta Mr. Thompson-, megállhatunk egy kicsit McClellanéknál. - Behajtottak, és egykenderszõke kisfiútól megkérdezték, otthon van-e a papája mega mamája. Mr. Thompson szeretné õket meglátogatni. A kisfiúegy darabig tátott szájjal bámult, aztán kiabálva bevágtatott aházba: - Mamaaa, papaaa, gyertek már ki! Az a bácsi, aki aMr. Hatchet megölte, eljött vendégségbe.



100

A férfi kijött, zoknis lábára kalucsnit húzott, rongyosan klaffo-gott az egyik, és azt mondta: - Szálljon le, Mr. Thompson, ésjöjjön be szépen. Az asszony mos, de majd kijön. - Thompsonnétapogatózva leszállt, és a verandán beleült egy törött hintaszékbe,amely besüppedt alatta. A ház asszonya mezítláb, egy szál perkál-pongyolában, a veranda korlátjára ült, kövér, sárga arcáról áradta kíváncsiság. - Gondolom, eljutott már ide is a híre, hogy nemré-giben bizonyos kellemetlenségeim voltak, hogy úgy mondjam, nemegészen hétköznapi kellemetlenségek, és történt olyasmi is, amifelõl nem szeretném, ha félreértésre kerülne sor a szomszédaimközött, így azután - megállt, és hirtelen elvesztette a biztonságát,a két figyelõ arc pedig gonosz kifejezést öltött, mohó, várakozóés megvetéssel teli kifejezést, melyrõl leplezetlenül áradt: milyenszánalmas egy alak vagy te, hogy idejössz, és azon rágódsz, hogymit gondolunk mi; holott mi tudjuk, hogy eszed ágába se lenneidejönni, ha mehetnél máshová; nahát, idáig azért sohase süllyed-nék, nemén. Mr. Thompson szégyellte magát, és hirtelen elöntöttea düh, legszívesebben egymáshoz verdeste volna a koszos, gazem-ber fejüket, nyomorult, aljas népség, hitvány senkiházik... defékezte magát, és rátért mondókája szokásos befejezésére: - Afeleségem megmondhatja - és ez volt a legnehezebb rész, mert

Ellie, noha mozdulatlan maradt, valósággal megmerevedett ilyen-kor, mintha arcul ütötték volna. - Kérdezzék csak meg a felesé-gem, õ nem hazudik!

- Ez az igazság, láttam. ..

- Ide hallgasson - mondta a férfi szárazon, és az inge alattmegvakarta a bordáit. - Peches ember maga, annyi szent. Idehallgasson, fogalmam sincs, mi közünk van nekünk ehhez. Fogal-mam sincs, miért kéne nekünk belekeveredni holmi gyilkosságihistóriákba, igazán fogalmam sincs róla. Nézhetem, ahonnan aka-rom, nekem ehhez semmi közöm. Persze azért rettentõ kedvesvolt maguktól, hogy ellátogattak hozzánk, és szépen megmagya-

rázták, mert rettentõ fura mendemondákat hallottunk ám, retten-tõ furákat, esküszöm, nem lehet rajtuk kiigazodni, se füle, sefarka mesék.. .

- Mindenkinek csak jár a szája - mondta az asszony. - Minem pártoljuk az emberölést, a bibliában is az áll, hogy.. .

- Tartsd a szád - mondta az ember -, mert ha nem tudod,majd befogom helyetted én. Hát, én úgy látom a dolgot...

- Nem maradhatunk tovább - szólt közbe Thompsonné, és

101

szétnyitotta eddig összekulcsolt kezét. - Túl soká idõztünk ígyis. Késõre jár, és hosszú út áll elõttünk. - Mr. Thompson elértettea célzást, és követte. A férfi és az asszony nekidûlt a rozzantverandakorlátnak, és figyelte õket, amint távoztak.

Most, ahogy ott feküdt az ágyán, Mr. Thompson megértette,hogy elérkezett a vég. Most, ebben a percben, végignyúlva ezenaz ágyon, ahol tizennyolc éven át aludt Ellie-vel, e fedél alatt,amit még õ zsindelyezett, amikor az esküvõjére készült, most,



ahogy itt feküdt - arcán a reggeli borotválkozás óta már kiserkentszakáll -, s ujjaival végigtapogatta csontos állát, Mr. Thompsonérezte, hogy halott. A régi élete meghalt, s õ valaminek a végérejutott, de nem tudta, mi módon, s most egészen elölrõl kellettkezdenie mindent, de nem tudta, hogyan. Valami más kezdõdikmajd most, de hogy mi, azt nem tudta. Ez valahogyan már nemrá tartozott. Úgy érezte, õneki ehhez már nincs sok köze. Felkelt,törõdötten és tompán, és kiment a konyhába, ahol Thompsonnéépp elkészült a vacsorával.

- Hívd be a fiúkat - mondta az asszony. Lent voltak az istálló-nál, és Arthur eloltotta a lámpát, mielõtt visszatette volna azajtó melletti szögre. Mr. Thompsonnak rosszul esett a némaságuk.Jóformán nem is szóltak hozzá az óta a nap óta. Valósággal kerül-ték; ketten vezették a farmot, mintha õ ott sem lett volna, éseligazítottak mindent anélkül, hogy bármiben kikérték volna atanácsát. - Hát ti meg mit csináltok? - kérdezte, és igyekezettszívélyesnek látszani. - A ház körül vagytok elfoglalva?

- Nem -felelt Arthur. -Nincs sok tennivalónk. Csak a tengelye-ket kell még bezsírozni. - Herbert nem szólt egy szót sem. Azasszony lehajtotta a fejét. - Aki ételt-italt adott. . . Ámen - suttog-ta elhaló hangon, és Thompsonék lesütött szemmel ültek, az arcukmerõ szomorúság, mintha temetésen lennének.

Valahányszor behunyta a szemét, hogy megpróbáljon végre el-aludni, Mr. Thompson fejében a gondolatok elkezdtek dolgozni,szaladoztak sebesen, mint a nyúl. Ide-oda kapkodott az emlékké-pek között, hátha a nagy összevisszaságban rálel valami nyomra,hogy fel tudja végre fûzni annak a napnak az eseményeit, amelyenMr. Hatchet megölte. Próbálhatta akárhogy, nem jutott sehová,ahol már ne lett volna, látni se látott mást, mint amit már számta-lanszor, és tudta, hogy rossz nyomon jár. Ha ez nem teljesenvilágos elõtte már az elsõ pillanatban, akkor Mr. Hatch halálakörül minden, elejétõl a végéig, tévedés, és nem marad más hátra,

102

mint beismerni ezt. Még mindig úgy látta, lehet, hogy azon anapon nem helyesen cselekedett, viszont más választása nem volt- de így volt valóban? Valóban meg kellett ölnie Mr. Hatchet?Életében még soha senkivel nem találkozott, aki elsõ pillantásraekkora gyûlöletet váltott volna ki belõle. A csontjaiban érezte,hogy ez a fickó bajt akar keverni. Az egészbõl most csak egydolog tûnt különösnek: miért nem rúgta ki egyszerûen, mielõttmég egyáltalán betehette volna a lábát?

A felesége ott feküdt mellette csöndesen, karjai a keblén össze-fonva, valahogy mintha ébren lett volna. - Alszol, Ellie?

Elvégre botrány nélkül is megszabadulhatott volna tõle, vagyesetleg erõvel fölébe kerekedik, és az a pár bilincs, õ kattintjará a csuklójára, és aztán átadja a seriffnek birtokháborítás vádjá-val. Nagyobb baj nem érhette volna Mr. Hatchet, mint hogybedutyizzák néhány napra, amíg lecsillapodik, vagy kirónak rávalami kis bírságot. Egyre próbálgatta elképzelni, mit mondhatottvolna Mr. Hatchnek. Teszem azt, azt mondom neki: Ide figyeljen,Mr. Hatch, értsünk szót, mint férfi a férfival. De itt mindig meg-akadt. Mit mondhatott volna, mit tehetett volna? Bármi egyebet,csak azt nem, hogy megöli Mr. Hatchet - akkor Heltonnal nem



történik semmi. Mr. Thompson gondolatai közt Helton jóformánsosem bukkant fel. Egyszerûen átugrotta, s már tovább is ment.Ha elakadt volna Heltonnal, az életben sem vergõdik tovább.Megpróbálta elképzelni, milyen is lenne, ha például most, ezenaz estén, Helton épen és egészségesen kint a kamrájában azt adalt harmonikázná, hogy valaki egy délelõtt nem bírt magával,és jókedvében az összes borát megitta; Mr. Hatch pedig épen,egészségesen, de rácsok mögött lenne, igaz, hogy õrült dühösen,de nem árthatna senkinek, és a jó szóra azért hallgatna, a bûneitis hajlandó volna megbánni - a mocskos véreb, a hitvány gazem-ber, aki hajszát indít egy ártatlan ember ellen, és tönkretesz egyegész családot, mely neki sosem ártott. Mr. Thompson érezte,hogy a homlokán majd megpattan az ér, az ökle összezárul, minthaa balta nyelét fogná - elöntötte a veríték, felugrott az ágyról,torkában az elfojtott ordítás, és ebben a pillanatban Ellie is felpat-tant és felkiáltott: - Ó, ne! Ó, ne! Ne! -, mint akinek lázálmavan. 0 egyre csak remegett, hogy már a csontja is belesajdult,és rekedten kiáltotta: - Ellie, gyújtsd meg a lámpát! Gyújtsdmeg a lámpát!

Az asszony azonban csak élesen, de halkan felsikoltott, majd-

103

nem ugyanúgy, mint azon a napon, amikor feltûnt a ház sarkánál,õ meg ott állt, kezében a baltával. A sötétben nem látta, de érezte,hogy hevesen forgolódik az ágyon. Rámülten utánanyúlt, és tapo-gatózó keze megtalálta a karját; az asszony a haját tépdeste, anyakát hátrafeszítette, és a szaggatott kis sikolyok majd megfojtot-ták. Mr. Thompson Arthurért és Herbertért kiáltott: - Gyertekanyátokhoz! - üvöltötte, s hangszálai megfeszültek. Lefogta afelesége két karját, s úgy tartotta, mikor a fiúk berontottak, Arthurmagasra emelte a lámpást. A fényben Mr. Thompson megláttaaz asszony ijesztõ, tágra nyílt szemét, amelybõl ömlöttek a köny-nyek. A fiúk láttára egyik karjával feléjük nyúlt, a keze ide-odarángatózott, majd a karja újra bénultan visszazuhant. Arthur letet-te a lámpást az asztalra, és Mr. Thompson felé fordult. - Meg

van rémülve - mondta. - Halálra van rémülve. - Az arcát eltorzí-totta a düh, és összezárt öklét felemelte; ütésre készen állt szembenaz apjával. Mr. Thompson álla leesett, meglepetésében ellépettaz ágytól. Herbert átment a másik oldalra. Két oldalról közrefog-ták anyjukat, és úgy tekintettek Mr. Thompsonra, mint valamiveszedelmes fenevadra. - Mit csinált vele? - kiáltotta Arthur egyfelnõtt férfi hangján. - Ha még egyszer hozzányúl, megölöm ma-gát. - Herbert sápadt volt, az arca rángatózott, de Arthur pártjánállt, és mindent megtett volna, bármire is kéri Arthur.

Mr. Thompsont elhagyta az ereje. Amint ott állt, a térde meg-roggyant, és a mellkasa összeszûkült. -Arthur -mondta töredezetthangon, és kapkodva szedte a levegõt. - Újra elájult. Hozzad

az ammóniát. - Arthur nem mozdult, Herbert jött az üveggel,és riadtan odaadta az apjának.

Mr. Thompson odatartotta az üveget az asszony orra alá. Kiön-tött egy kicsit a tenyerébe, és dörzsölni kezdte az asszony homlo-kát. Thompsonné zihálva lélegzett, a szemét felnyitotta, és elfor-dult tõle. Herbert gyászos és kétségbeesett szipogásba kezdett.

- Mama - ismételgette -, mama, ne halj meg.



- Nincs semmi bajom - szólt Thompsonné. - Semmi ok azaggodalomra. Hagyd már abba, Herbert. Nincs semmi bajom.

- Lehunyta a szemét. Mr. Thompson belebújt az ünneplõ nadrág-jába; zoknit és cipõt húzott. A fiúk az ágy két szélén ültek, ésanyjuk arcát figyelték. Mr. Thompson belebújt az ingébe és akabátjába. - Legokosabb, ha átmegyek az orvosért. Ez az ájuldo-zás egyáltalán nem tetszik nekem. Ti csak maradjatok itt, és vi-gyázzatok rá, amíg visszajövök. - Figyelték, mit mond, de neír

104

szóltak egy szót sem. - Eszetekbe se jusson ilyesmi. Soha életembenanyátoknak szándékosan nem ártottam. - Elindult kifelé, és ahogyvisszafordult, látta, hogy Herbert összehúzott szemöldökkel bá-mul utána, mint egy idegen. - Ti majd gondját viselitek - mondta.Mr. Thompson átment a konyhán. Ott meggyújtotta a lámpát,és a polcról, ahol a fiúk tankönyveiket tartották, levett egy kisrajztömböt és egy ceruzavéget. A lámpa a karján himbálózott,ahogy a konyhaszekrény fiókjából elõhúzta a puskái. Maris ottvolt kéznél a vadászpuska, élesre töltve - sosem lehet tudni, mikorvan rá szüksége az embernek. Kiment a házból; körül sem nézett,vissza sem fordult, amikor maga mögött hagyta, egyetlen oldalpil-lantás nélkül haladt el az istálló mellett, és meg sem állt szántóföld-

je legtávolabbi pontjáig, mely vagy fél mérföldnyire nyúlt keletfelé. Annyi csapás érte Mr. Thompsont, és annyiféle irányból,hogy már nem tudott azzal sem törõdni, honnan sújtanak rá.Szántóföldön és réten haladt keresztül, szögesdrótok alatt bújtát, óvatosan elõbb a puskáját dugta keresztül: most, hogy hozzá-szokott már a szeme, szinte látott a sötétben. Végül az utolsókerítéshez ért; ott leült, nekitámaszkodott egy cölöpnek, a lámpátmaga mellé tette, megnyálazta a ceruzavéget, és a térdén nyugvótömbre írni kezdett:

Itt, a Mindenható Úristen, az Örök Bíró elõtt, akinek színeelõtt hamarosan meg fogok jelenni, ezennel ünnepélyesen meg-esküszöm arra, hogy nem szándékosan oltottam ki Mr. Hatch

életét. Mr. Helton védelmében cselekedtem. Nem akartamagyonütni a baltával, csak Mr. Heltontól szerettem volna távoltartani. Õ szándékosan támadt Mr. Heltonra, mikor az rá sefigyelt. Abban a meggyõzõdésben voltam, hogy ha én nem lépekközbe, Mr. Hatch veszi el Mr. Helton életét. Én ezt az egészetelmondtam a bírónak és az esküdtszéknek, és õk szabadonis engedtek, de nem hisz nekem senki. Csakis ezen a módontudom bebizonyítani, hogy nem vagyok az a hidegvérû gyilkos,aminek most gondolnak engem, számomra nincs más megoldás.Ha én vagyok akkor Helton helyében, õ is ugyanezt tette volnaértem. Most is csak azt hiszem, hogy nem lehetett mást tennem,mint amit tettem. A feleségem...

105

Itt Mr. Thompson megállt egy kicsit, és gondolkozott. A nyelvé-vel megnedvesítette a ceruza hegyét, és kitörölte az utolsó kétszót. Ült egy kicsit, és addig huzigálta át a szavakat, míg helyükönhosszúkás kis fekete folt maradt, és aztán újrakezdte:

Mr. Homer T. Hatch volt az, aki rossz szándékkal jött ide,hogy egy ártalmatlan embernek bajt okozzon. Mindennek õaz okozója, és megérdemelte a halált, de nagyon sajnálom, hogy



én voltam az, akinek õt meg kellett ölnie.

Ismét megnyálazta a ceruza hegyét, és gondosan aláírta a teljesnevét; a papírt összehajtotta, és a külsõ zsebébe tette. A jobblábáról lehúzta a cipõt és a zoknit, aztán a vadászpuskát végigfek-tette a földön úgy, hogy a kettõs csõ a feje irányába mutatott.Sajátságos pozitúra. Egy kicsit elgondolkozott ezen, míg a fejétnekitámasztotta a puskacsõnek. Egész testében reszketett, és afeje úgy dobolt, hogy már nem látott és nem hallott semmit,de az oldalán fekve végignyúlt a földön, az álla alá szorítottaa csövet, és a nagy lábujjával megkereste a ravaszt. így már boldo-gult.

JOHN STEINBECK: EGEREK ÉS EMBEREK

Néhány mérföldnyire Soledadtól délre a Salina folyó szûk me-derbe ereszkedik le a domb lábánál, s mélyen és zölden folyiktovább. Még meleg is a vize, mert napsütötte, sárga fövenyensiklott el csobogva, mielõtt a keskeny tavat elérte. A folyó egyikoldalán az aranyszínû hágók felkanyarognak az aljból az erõsés sziklás Gabilan hegyekig, de a völgy felé esõ oldalon fák szegé-lyezik a vizet, minden tavasszal frissen kizöldülõ füzek, alsó ágaik

közt a téli áradás hordalékaival; meg szikomorfák, pöttyös, fehér,visszahajló ágakkal, amelyek átívelik a tavat. A fövenyes parton,a fák alatt vastag avarréteg; oly száraz, hogy nagy ropogás támad,ha egy gyík elsiklik rajta. Esténként tengerinyulak jönnek ki abozótból, hogy elüldögéljenek a fövenyen, s a nedves partot elbo-rítják a mosómedvék éjszakai útjainak, a tanyai kutyák szélesjárásának s az éjszaka inni járó õzek lábának ék alakú nyomai.

A füzek és szikomorfák közt ösvény vezet; keményre tapostáka béresek, akik a tanyákról úszni járnak a mély tóba; meg avándorlegények, akik esténkint fáradtan térnek le az országútról,hogy a sûrûben megpihenjenek a víz mellett. Egy óriás szikomorfavízszintes alsó ágával szemközt nagy hamurakás mutatja, hogy

sokan tüzelhettek itt; az ágat simára koptatták a rajta ülõ emberek.

Egy forró nap estéjén csöndes szél mozdult meg a levelek között.Az árnyék felkúszott a hegy oldalán a tetõ felé. A víz partjánmozdulatlanul üldögéltek a tengerinyulak, mint megannyi apró,szürke, kifaragott kõdarabok. Aztán az országút irányából lépésekrecsegése hallatszott a száraz szikomorleveleken. A tengerinyulaknesztelenül szaladtak szét, menedéket keresve. Egy hosszú lábúgém nehézkesen feldolgozta magát a levegõbe, s lefelé szállt afolyó fölött. Egy pillanatra élettelenné vált az egész hely, aztánkét ember bukkant fel az ösvényen, s kilépett a zöld tó mellettlevõ tisztásra. Egymás nyomában jöttek le az ösvényen, s méga tisztáson is egyik a másik mögött állt. Mind a kettõ sárgaréz

gombos, durva vászonnadrágot és kabátot viselt. Mind a kettõnekfekete, formátlan kalapja volt, s mind a kettõ szorosra göngyölge-

109

tett takarót hordott a hátára kötve. Az elül járó ember kicsi voltés gyors mozgású, az arca sötét, a szeme nyugtalan, a vonásaiélesek, erõsek. Testének minden része határozott volt: keze kicsi,erõs, karja vékony, orra keskeny és csontos. A háta mögött elevenellentéte járt, alaktalan képû, nagy, tohonya ember, akinek hal-



vány, kerek szeme és széles, csapott válla volt, s nehézkesen járt,kissé húzta a lábát, mint a cammogó medve. Karját nem lóbáltajárás közben, csak nehéz kézfeje végzett valami ingamozgást.

Az elsõ ember hirtelen megállt a tisztáson, s az utána jövõmajdhogy el nem gázolta. Levette kalapját, mutatóujjával megtö-rölte a kalap belsõ szalagját, s csettintve rázta le a rátapadt verejté-ket. Tohonya útitársa ledobta válláról a takarót, lehasalt, s innikezdett a zöld tó vizébõl; hosszú kortyokat nyelt, belehorkantvaa vízbe, mint a ló. A kis ember idegesen lépett oda hozzá.

- Lennie! - mondta éles hangon. - Lennie, az isten áldjon meg,ne igyál annyit! - Lennie tovább horkantott a tó vizébe. A kisember föléje hajolt, megrázta a vállát. - Lennie! Megint olyanbeteg leszel, mint az éjjel.

Lennie egész fejét kalapostul, mindenestül bemártotta a vízbe,aztán felült a parton, kalapjáról rácsöpögött a víz kék kabátjára,s leszaladt a hátán.

- Aunye, de jó - szólalt meg. - Igyál te is, George! Igyál egynagyot! - És boldogan mosolygott.

George leoldozta batyuját, s óvatosan letette a partra.

- Nem tudom, jó-e ez a víz - mondotta. - Egy kicsit poshadtnaklátszik.

Lennie bemártotta hatalmas mancsát a vízbe, s ujjait mozgatvaapró hullámokat vert föl; egyre szélesedõ gyûrûk szaladtak végiga tavon a másik partig meg vissza. Lennie elnézte.

- Nézd, George! Nézd, mit csináltam!

George letérdelt a tó mellé, s tenyerébõl gyorsan kortyolgattaa vizet.

- Jó íze van - ismerte el. - Pedig nem látszik rajta, hogy folyik.Sohase igyál, Lennie, olyan vízbõl, amelyik nem folyik - mondtareménytelenül. - De te a csatornából is innál, ha egyszer megszom-jazol. - Tenyerével vizet loccsantott az arcába, s szétdörzsölteálla alatt meg a nyakszirtje körül. Aztán újra föltette kalapját,följebb húzódott a parton, fölhúzta térdét, s átfogta a karjával.Lennie figyelte, és pontosan utánozta George-ot. Õ is hátrábthúzódott, felhúzta térdét, átfogta karjával, és George-ra nézett

110

hogy helyesen viselkedett-e. Kalapját is kissé jobban a szemérehúzta, olyanformán, ahogy George kalapja volt.

George kedvetlenül bámult a vízre. Szemhéja vörös volt a napsü-téstõl. Haragosan szólalt meg:

- Egyenesen eljuthattunk volna a tanyára, ha az az ebadta busz-vezetõ nem beszél marhaságokat. Azt mondja: "Csak egy kisdarab még az országúton." Csak egy kis darab! A fenét, majdnemnégy mérföld volt! Nem akart megállni a tanya kapujánál, ezértmondta. Lusta volt megállni az az istenverte. Talán olyan nagyúr, hogy még Soledadban sem áll meg. Kirúg bennünket, és azt



mondja: "Csak egy kis darab az országúton." Fogadok, hogytöbb is volt négy mérföldnél. S az a veszett meleg!

Lennie félénken nézett rá.

- George!

- No, mit akarsz?

- Hová megyünk, George?

A kis ember lerántotta kalapja karimáját, s az alól nézett Lennie-re.

- Nos, ugye, hogy elfelejtetted már megint? Újra elmondjam?Jaj, de hülye vagy. Uramisten!

- Elfelejtettem - mondta szelíden Lennie. - Pedig megpróbál-tam, hogy ne felejtsem el. Igazán mondom, megpróbáltam,George.

- No jó, jó. Elmondom újra. Hiszen nincs semmi dolgom. Akáregyebet se csináljak örök életemben, csak elmondjak neked ezt,amazt, aztán, ha elfelejted, elmondjam újra.

- Próbáltam, próbáltam - mondta Lennie -, de hiába. Hanema tengerinyulakra emlékszem, George.

- Eredj a fenébe azokkal a tengerinyulakkal! Egyébre se emlék-szel soha. No jó. Most ide hallgass, de aztán el ne felejtsd, nehogybajba kerüljünk! Emlékszel, amikor a Howard Streeten abbana csatornában ültünk, s azt a táblát néztük?

Lennie arca boldog mosolyra derült.

- Hogyne, George! Emlékszem... de.. . mit is csináltunk ak-kor? Emlékszem, valami lányok jöttek arra, és te azt mondtad...

azt mondtad...

- Bánja az ördög, hogy mit mondtam. Emlékszel, hogy elmen-tünk Murray és Readyhez, s ott munkacédulát és autóbuszjegyetkaptunk?

- Hogyne, George. Most már emlékszem. - Hirtelen kutatni

111

kezdett kabátja zsebeiben. Szelíden mondta: - George... azenyém nincs meg. Úgy látszik, elvesztettem. - Kétségbeesettennézett le a földre.

- Nem is volt nálad soha, te istenverte hülye. Nálam van minda kettõ. Azt hiszed, engedem, hogy magadnál hordd a munkacédu-ládat?

Lennie megkönnyebbülten vigyorodott el.

- Én.. . azt hittem, hogy a kabátom zsebébe tettem. - Azzalismét benyúlt a zsebébe.



George élesen nézett rá.

- Mit vettél ki a zsebedbõl?

- Nincs is semmi a zsebemben - mondta ravaszul Lennie.

- Tudom, hogy nincs. A kezedben van. Mi van a kezedben,mit dugdosol?

- Nincs semmi, George. Igazán nincs semmi.

- Nocsak, ide vele!

Lennie elhúzta George elõl összeszorított öklét.

- Csak egy egér, George.

- Egér? Eleven egér?

- Hát. . . csak egy döglött egér, George. Nem én öltem meg.Igazán nem! Találtam. Döglötten találtam.

- Add ide! - mondta George.

- Ugyan, hagyd nálam, George.-Add ide!

Lennie összecsukott ökle lassan engedelmeskedett. George el-vette tõle az egeret, s áthajította a tó másik oldalára, a bokrokközé.

- Mit akarsz egy döglött egérrel?

- Útközben simogathatnám a hüvelykujjammal - mondta Len-nie.

- Nohát, amíg velem jársz, nem simogatsz semmiféle egeret.

Tudod még, hova megyünk most?

Lennie megriadt, aztán zavarában felhúzott térdére rejtette marcát.

- Már megint elfelejtettem.

- Uram Jézus - mondta fásultan George. - Hát ide hallgassdolgozni megyünk egy olyan tanyára, mint az volt ott északonahonnan jövünk.

- Északon?

- Weedben.

112

- Igen, igen. Emlékszem már. Weedben.

- Az a tanya, ahová megyünk, itt van egy negyed mérföldnyire.Bemegyünk, és beszélünk a gazdával. Most már ide süss. Én oda-adom neki a munkacédulákat, te pedig nem szólsz egy árva szótsem. Csak állsz és hallgatsz. Ha észreveszi, hogy milyen istenverte



hülye vagy, nem kapunk munkát, de ha dolgozni lát, mielõtta hangodat meghallaná, nincs semmi baj. Megértetted?

- Meg, George. Meg én.

- No jó. Hát amikor bemegyünk és beszélünk a gazdával, mitcsinálsz?

- Én... én - tûnõdött Lennie. Arca megfeszült a gondolkodás-tól. - Én.. . nem szólok semmit. Csak állok.

- Jó gyerek vagy. Okosan feleltél. Most mondd el ezt kétszer-há-romszor, hogy el ne felejtsd.

Lennie halkan dünnyögte magában: - Nem szólok semmit. ..Nem szólok semmit. . . Nem szólok semmit.

- Jól van - mondta George. - És nem is csinálsz semmi rosszat,mint ott Weedben.

Lennie megdöbbent.

- Mint Weedben?

- Úgy, hát ezt is elfelejtetted? No, nem juttatom eszedbe, ne-hogy újra megtedd.

Lennie arcán felvillant a megértés fénye.

- Elkergettek minket Weedbõl - robbant ki diadalmasan.

- Kergettek ám a. . . - mondta dühösen George. - Szaladtunk.Kerestek mindenütt, de nem tudtak elcsípni.

Lennie boldogan kuncogott.

- Látod, ezt nem felejtettem el.

George visszafeküdt a fövényre, kezét összekulcsolta a feje alatt,Lennie pedig utánozta, fölemelve fejét, hogy lássa: jól csinálta-e.

- Haj, mennyi bajom van veled - mondta George. - Milyenkönnyen élném világomat, ha nem lógnál a nyakamon. Búmatsem mondanám. Talán még asszonyt is szerezhetnék.

Lennie egy percig csöndesen feküdt, aztán reménykedõ hangonszólalt meg:

- Dolgozni fogunk egy tanyán, George.

- Jól van, ezt megértetted. De itt fogunk aludni, én tudom,hogy miért.

Most már gyorsan közelgett az este. A völgyben nem sütötta nap, csak a Gabilan hegyek csúcsain lángolt a fénye. A tavon

113

vízikígyó siklott végig, fejét magasra tartva, mint valami apróperiszkópot. A víz csöndes folyása enyhén rezegtette a sást. Messze



az országút tájékán valaki kiáltott valamit, s egy másik embervisszakiáltott neki. A szikomorfa ágai megzizzentek egy kis szellõ-tõl, amely el is halt abban a pillanatban.

- George, miért nem megyünk be a tanyára vacsorázni? A ta-nyán vacsorát adnak.

George oldalt fordult.

- Azzal nem járnál jól. Nekem tetszik ez a hely. Holnap majdmunkába állunk. Útközben cséplõgépeket láttam. Ez azt jelenti,hogy emelgethetjük majd a gabonás zsákokat, amíg belé nemszakadunk. Ma éjszaka még itt akarok heverészni, s fölnézni azégre. így szeretem.

Lennie föltérdelt, s lenézett George-ra.

- És nem vacsorázunk?

- Vacsorázunk bizony, csak szedj össze egy csomó száraz fûzfa-ágat. Három babkonzerv van a batyumban. Rakd meg a tüzet!Majd ha az ágakat összehordtad, adok gyufát. Aztán fölmelegítjüka babot, s lesz vacsoránk.

- Mártással szeretem a babot - mondta Lennie.- Hát mártásunk, az nincs. Eredj fáért. De el ne kószálj! Mind-járt besötétedik.

Lennie feltápászkodott, és eltûnt a bokrok között. George fekvemaradt, és csöndesen fütyörészett. Abban az irányban, amerreLennie távozott, loccsanások hallatszottak a vízben. George abba-hagyta a fütyörészést, és fülelni kezdett. - Szegény hülye - mondtamagában csöndesen, aztán tovább fütyörészett.

Egyszerre csak Lennie csörtetve kilépett a bokrok közül. Egyszál vékony fûzfaágat hozott a kezében. George felült.

- Jól van - mondta hirtelen. - Add ide azt az egeret!De Lennie gondos arcjátékkal mímelte az ártatlanságot.

- Miféle egeret, George? Nincs nálam semmiféle egér.George kinyújtotta kezét.

- No, csak ide vele. Az én eszemen nem jársz túl.

Lennie habozott, hátrált, vadul nézett a bokrok felé, minthaszökésen járna az esze. George hidegen szólt rá:

- Ideadod azt az egeret, vagy elverjelek?

- Mit adjak oda, George?

- Nagyon jól tudod, hogy mit. Azt az egeret akarom.Lennie húzódozva nyúlt a zsebébe. Hangja megtört kissé.

114

- Nem tudom, miért ne tarthatnám magamnál. Ez az egér sen-kié. Nem loptam. Találtam. Ott hevert az út mellett.



George még mindig parancsolóan nyújtotta felé a kezét. Lennie,akár a kutya, amely nem akarja gazdájának visszavinni a labdát,lassan közeledett, visszahúzódott, aztán közelebb lépett ismét.George hangosan rittyentett az ujjával, s erre a hangra Lenniekezébe tette az egeret.

- Nem csináltam vele semmi rosszat, George. Csak simogattam.George felállt, s teljes erejébõl behajította az egeret a sötétedõ

bozótba. Aztán odalépett a tóhoz, és megmosta a kezét.

- Istenverte bolondja, te. Azt hiszed, nem láttam, hogy vizesa lábad, mert átmentél érte a másik partra? - Hallotta Lennienyöszörgõ sírását, és sarkon fordult. - Bõg, mint egy kisbaba!Uramisten! Ilyen nagy legény! - Lennie-nek megremegett az ajka,és könny szökött a szemébe.

- Ugyan, Lennie! - George rátette kezét Lennie vállára. - Nem-csak úgy gonoszságból veszem el tõled. Ez az egér nem friss,Lennie; és különben is összezúztad a simogatásoddal. Majd találszmásik egeret, frisset, s megengedem, hogy egy kicsit magadnáltartsd.

Lennie leült a földre, és elkeseredetten lógatta fejét.- Nem tudom, hol találok másik egeret. Emlékszem egy asz-szonyságra, aki minden egeret ideadott nekem. De az az asszony-ság nincs itt.

George csúfondárosan nézett rá.

- Asszonyság? Még arra sem emlékszel, ki volt az az asszony-ság? Tulajdon nagynénéd volt, Clara néni. Aztán õ is abbahagyta.Mindig megölted az egereket.

Lennie búsan nézett föl rá.

- Hiszen olyan kicsikék voltak - mondta bocsánatkérõ hangon.- Simogattam õket, aztán beleharaptak az ujjamba, egy kicsitmegszorítottam a fejüket, s már meg is döglöttek. . . mert olyankicsikék voltak.. . Szeretném, George, ha hamarosan megkaphat-nék azokat a tengerinyulakat. Azok nem olyan kicsikék.

- Eredj a fenébe a tengerinyulaiddal! És élõ egeret se lehetrád bízni. Clara nénéd adott egyszer neked egy gumiegeret, deneked nem kellett.

- Azt nem volt jó simogatni - mondta Lennie.

A napnyugta lángolása eltûnt már a hegycsúcsokról is, a völgybehomály ereszkedett, s a füzesben és a szikomorfák között félig

115

sötét volt már. A tó felszínén egy nagy ponty feje bukkant ki,levegõt szívott be, aztán titokzatosan visszamerült ismét a sötétvízbe, egyre szélesedõ gyûrûket hagyva maga után. Fönt a levelekújra susogni kezdtek, s a fûzfagyapot apró pihéi szállongtak, amíg |el nem ültek a tó felszínén.



- Szeded már össze azt a fát? - kérdezte George. - Találszbõven ennek a szikomorfának a háta mögött. Vízhordta fa. Hozd 1ide!

Lennie odament a fa mögé, s hozott egy öl száraz levelet éságat. Egy halomba dobta le a régi hamurakásra, s visszament,hogy még többet hozzon. Majdnem sötét éjszaka volt már. Avíz fölött egy galamb szárnya surrant el. George odalépett a rakás-hoz, s meggyújtotta a száraz leveleket. A láng pattogva terjedtszét az ágak között. George kibontotta batyuját, és elõszedettbelõle három babkonzervet. Odaállította a tûz köré, úgy, hogya forróság érje, de a láng ne.

- Négy embernek is elég ez a bab - mondta George.

Lennie figyelve nézte a tûz másik oldaláról. Türelmes hangonmondta:

- Én mártással szeretem.

- Hát az nincs! - robbant ki George. - Neked is mindig azkell, ami nincs. Uramisten, de könnyen élhetnék, ha egyedül len-nék! Munkát kapnék, dolgoznám, nem lenne semmi bajom. Nem ;

keveredném kalamajkába, s a hónap végén foghatnám az ötvendolláromat, bemehetnék a városba, s megkaphatnék mindent,amit akarnék. Mulathatnék egész éjszaka. Ehetném, ahol nekemtetszik, akár vendégfogadóban is, s rendelhetnék, amit szemem-szám megkíván. S így lenne ez minden áldott hónapban. Liter-számra ihatnám a whiskyt, vagy beülhetnék egy játékterembe kár-tyázni vagy biliárdozni.

Lennie letérdelt, s a tûzön át nézte a haragos George-ot. Arcamegnyúlt a rémülettõl.

- S ehelyett veled vert meg az isten - folytatta dühösen George.- Sehol sincs maradásod, s miattad én is mindig elvesztem a mun-

kámat. Vándorolhatok világéletemben. De nem is ez a legnagyobbbaj. Belekeveredd valamibe, csúf dolgokat követsz el, aztán énhúzzalak ki a csávából.

Szinte kiabálva folytatta:

-Istenverte bolondja! Örökösen bajban vagyok miattad. -Most úgy tett, mint a kislányok, amikor affektálva utánozzák

egymást. - "Csak meg akartam tapogatni annak a lánynak aruháját, csak meg akartam simogatni, mintha egér lett volna".. .hát hogy a fenébe tudhassa, hogy csak a ruháját akartad megtapo-gatni? Visszahõköl, te meg úgy szorongatod, mintha egér lenne.

Kiáltozni kezd, akkor aztán bujkálhatunk egész álló nap egy öntö-zõárokban, amíg az emberek keresnek, aztán este kimászhatunk,s mehetünk tovább. Örökösen ilyesvalami történik, örökösen. Bár-csak bezárhatnálak egy ketrecbe egymillió egérrel, hadd teljéka kedved!

Hirtelen lehûlt a haragja. Ránézett a tûz fölött Lennie ijedtarcára, aztán szégyenkezve bámult a lángokba.

Egészen besötétedett már, de a tûz megvilágította a fák törzsét





- Akarom, hogy velem maradj, Lennie - mondta George. -Uramisten; hiszen ha magadra maradnál, valaki agyonlõne, mintegy rétikutyát. Nem, te velem maradsz. Igaz, hogy Clara nénédmeghalt, de nem szeretném, ha magadban járnád a világot.

Lennie megszólalt nagy ravaszul:

- Mesélj nekem, mint a múltkor.

- Mirõl meséljek?

- A tengerinyulakról.George ráförmedt:

- Velem ne járasd a bolondját!Lennie könyörgött:

- No igazán, George, mesélj! Kérlek, George. Mint a múltkor.

- Ebbõl még verés lesz, hallod-e? No, nem bánom, mesélek,aztán megvacsorázunk. . .

George-nak elmélyült a hangja. Ritmikusan ismételte szavait,mintha már sokszor elmondta volna.

- A magunkfajta ember, aki tanyákon dolgozik, a legmagányo-sabb ember a világon. Családja nincs. Nem tartozik sehova. Beállegy tanyára, keres egy kis pénzt, aztán bemegy a városba, elveria pénzét, aztán keres egy másik tanyát. Nem várhat semmit, nemremélhet semmit.

Lennie odavolt a gyönyörûségtõl.

- így van, így van. No, most mondd el, hogy van mivelünk!George folytatta:

- Velünk bizony másképpen áll a dolog. Nekünk van jövõnk.

Van, akivel beszéljünk, aki törõdik velünk. Nem kell kocsmábanülnünk, s a pénzünket kidobálnunk, csak azért, mert nincs, ahovámenjünk. Más ember, ha börtönbe dugják, ott rothadhat, az ördögsem törõdik vele. Bezzeg velünk van, aki törõdjék!

Lennie közbevágott:

- Bezzeg hogy van! És miért? Mert. . . mert te törõdöl énvelem,

118

én törõdöm teveled, hát ezért. - Boldogan nevetett. - Most foly-tasd, George!

- Hiszen már könyv nélkül tudod. Elmondhatod magad is.

- Nem, csak mondd te! Én kifelejtek belõle. Mondd, hogyanlesz késõbb.

- No jó. Egyszer majd - amikor már összeraktuk a pénzt -lesz egy kis házunk, egynéhány hold földünk, tehenünk, disznónkés. . v



- És a föld zsírjából élünk! - kiáltotta Lennie. - És lesznektengerinyulaink! Folytasd, George! Beszélj arról, hogy mi lesza kertünkben, meg a nyúlketrecekrõl, meg a téli esõrõl és a kályhá-ról, meg hogy a tejen olyan vastag lesz a föl, hogy késsel kellvágni. Errõl beszélj, George!

- Miért nem beszélsz magad? Tudod jól az egészet.

- Nem, mondd el csak te! Ha én mondom, az nem egészenolyan. Na igazán, folytasd, George! Hogy én hogy fogom ápolnia tengerinyulakat.

- Hát jó -mondta George. - Lesz egy nagy zöldségeskertünk,meg nyúlketrecünk, meg csirkeólunk. Aztán ha télen esik az esõ,azt mondjuk, hogy dolgozzék az ördög, tüzet rakunk, odaülünka kályha mellé, s hallgatjuk, amint az esõ kopog a ház tetején. ..így, most elég! - Elõvette bicskáját. - Nem érek rá tovább beszélni.-Bicskájával átdöfte az egyik konzervdoboz fedelét, körülvagdos-ta, és odanyújtotta a dobozt Lennie-nek. Aztán kinyitotta a máso-dikat. Zsebébõl két kanalat vett elõ, s az egyiket Lennie-nek adtaoda.

Ültek a tûz mellett, rakták szájukba a babot, s rágták hatalma-san. Egy-két babszem kicsusszant Lennie szája szélén. George

hadonászott a kanalával.- Mit mondasz holnap, ha a gazda kérdezgetni kezd?Lennie abbahagyta a rágást, s lenyelte, ami a szájában volt.

Arca megfeszült a gondolkozástól.

- Hát... hát. . . nem szólok egy szót sem.

- Derék gyerek vagy! Ezt jól mondtad, Lennie! No, talán mégmeg is javulsz. Ha majd megszerezzük azt a kis földet, igazánmegengedem, hogy a tengerinyulakat ápold. Különösen ha ilyen ,jól emlékszel mindenre.

Lennie majd megfulladt büszkeségében.

- Emlékszem én - mondotta.George ismét a kanalával gesztikulált.

119

'

- Ide süss, Lennie! Szeretném, ha körülnéznél itt. Ugye, visszatudsz emlékezni erre a helyre? A tanya körülbelül negyed mérföld-nyire van innét. Fölfelé, a folyó mentén.

- Erre emlékezni fogok - mondta Lennie. - Hiszen arra is emlé-keztem, hogy ne szóljak egy szót se.

- No persze. Hát ide figyelj, Lennie. . . Ha mégis megesik, hogybajba kerülsz, mint azelõtt mindig, azt akarom, hogy egyenestide gyere, és bújj el a bokrok közt.

- Bújjak el a bokrok közt - mondta Lennie lassan.



- Bújj el a bokrok közt, amíg érted nem jövök. Fejedben tudodezt tartani?

- Hogyne tudnám, George. Bújjak el a bokrok közt, amíg értemnem jössz.

- De azért nehogy bajba kerülj, mert akkor nem engedem meg,hogy a tengerinyulakat ápold. - Azzal elhajította az üres konzerv-dobozt a bokrok közé.

- Nem kerülök bajba, George. Nem szólok egy árva szót sem.

- Jól van. Hozd ide a batyudat a tûz mellé. Jó alvóhelyünklesz itt. Fölnézhetünk a falevelekre. A tûzre ne rakj már többet.Hagyjuk leszakadni.

Agyat vetettek maguknak a fövenyen, s amikor a tûz leszakadt,a világosság kisebb körre szorult; a felfelé görbülõ ágak eltûntek,s csak halvány derengés mutatta a fatörzsek helyét. A sötétbenmegszólalt Lennie:

- Alszol, George?

- Nem. Mit akarsz?

- Engedd, hogy különbözõ színû tengerinyulakat tartsunk,George!

- Hát persze - mondta álmosan George. - Lesznek vörös megkék meg zöld nyulak is, Lennie. Ezer meg ezer.

- És bundás nyulak is, George, amilyeneket Sacramentóbanláttunk a vásáron.

- Hát persze, bundás nyulak.

- Mert én el is mehetek ám, George, s barlangban lakhatom.

- Mehetsz hát a fenébe - mondta George. - Most fogd bea szádat!

A parázs vörös fénye egyre halványodott. A folyón túl, a hegyekközött egy rétikutya jajgatott, s a másik partról egy kutya válaszoltneki. A szikomorfák leveleit zizegtette az enyhe éjjeli szellõ.

120

A munkások hálóhelye hosszú, négyszögletes épület volt. Belsõfalai fehérre meszelve, padlója festetlen. Három falán apró, négy-szögletes ablakok, a negyediken tömör ajtó, fakilinccsel. A falak

mentén nyolc ágy, öt takarókkal fölszerelve, a másik három leple-zetlenül mutatta durva zsákvászon matracait. Mindegyik ágy föléalmásládát szögeztek, nyitott oldalával kifelé, úgy, hogy kettõspolcnak használhatta személyes holmija számára az ágy gazdája.Ezek a polcok meg voltak rakva apróságokkal, szappannal éstalkpúderrel, borotvával, meg afféle nyugati magazinokkal, ame-lyeket a tanyai munkások szeretnek olvasni és kicsúfolni, de titkonelhisznek mindent, ami bennük van. Aztán voltak orvosságokis a polcokon, apró üvegcsék, fésûk, s a polcok oldalába vertszögeken néhány nyakkendõ is lógott. Az egyik fal közelében



fekete öntöttvas kályha állt, s a kályhacsõ egyenesen törte át amennyezetet. A helyiség közepén nagy, négyszögletes asztal, kár-tyával teliszórva, s körülötte ládák, amelyeken a játékosok ülhet-tek.

Délelõtt tíz óra tájban a nap porral megrakodott ragyogó fény-csíkot küldött be az egyik oldalablakon, s a legyek rohanó csilla-gok gyanánt cikáztak rajta keresztül-kasul.

A fakilincs fölemelkedett. Kinyílt az ajtó, s belépett egy magas,görnyedt vállú öregember. Kék vászonruhát viselt, s nagy seprûthozott bal kezében. Utána jött George és nyomában Lennie.

- A gazda tegnap estére várt benneteket - mondta az öreg.-Etetett a fenével, amikor reggelre se jöttetek meg, hogy munkábainduljatok. - Kinyújtotta jobb karját, s kabátja ujjából gömbölyû,botforma csukló bukkant ki, de kéz nem volt rajta. - Ez a kétágy lehet a tiétek - mondotta, s rámutatott két hálóhelyre a kályhaközelében.

George odalépett, s rádobta takaróit a matracul szolgáló durvavászon szalmazsákra. Felnézett a ládapolcra, s leemelt róla egykis sárga dobozt.

- Mondd csak, mi az ördög ez?- Nem tudom - felelte az öreg.

- Azt mondja: "Biztosan elpusztítja a tetût, svábbogarat és

121

minden egyéb férget." Miféle ágyat adsz te nekünk? Nem akarjuk,hogy megteljen a ruhánk.

Az öreg söprögetõ ember áttette a seprût a másik oldalára,s hóna alá szorította a nyelét, amíg a kezét kinyújtotta a doboz

után.

Gondosan tanulmányozta a felírását.

- Hát tudjátok -szólalt meg végül -, ebben az ágyban legutoljá-ra egy kovács hált. Ügyes legény volt, s olyan tiszta, hogy párjátritkította. Még evés után is meg szokta mosni a kezét.

- Hát akkor hogy férgesedett meg? - kérdezte George, akibenlassan-lassan forrni kezdett a méreg. Lennie letette batyuját aszomszéd ágyra, s leült. Tátott szájjal bámulta George-ot.

- Hát tudod - felelte a söprögetõ öreg -, az a kovács, egy

bizonyos Whitey nevezetû, olyan ember volt, hogy elszórta azta port akkor is, ha híre sem volt a féregnek az ágyban, csaka biztonság kedvéért, érted? Elmondom, mi volt a szokása. Asztal-nál meghámozta a fõtt krumplit, s minden apró foltot kivágottbelõle, mielõtt a szájába vette. Ha a tojáson vörös pontot látott,levakarta. Végül is a koszt miatt ment el. Hát ilyen ember volt.Fenemód tiszta. Vasárnap kiöltözködött, még akkor is, ha nemment el sehová, még nyakkendõt is kötött, aztán itt üldögélt azágyán.



- Nem egészen hiszem én ezt - mondta kétkedõ hangon George.- Mit mondtál, miért ment el?

Az öreg zsebre dugta a sárga dobozt, s megdörzsölte tüskésfehér pofaszakáiiát ujjai hegyével.

- Hát. . . Csak elment, ahogy el szoktak menni. Azt mondta,a koszt miatt. Tovább akart állni. Nem mondott más okot, csaka kosztot. Egy este azt mondta, mint akárki más: "Kérem a járan-dóságomat."

George fölemelte a matracát, s alája nézett. Aztán fölébe hajolt,s alaposan megvizsgálta a vászonhuzatot. Lennie tüstént felállt,és ugyanezt cselekedte a maga ágyával. Végre úgy látszott, hogyGeorge meg van elégedve. Kibontotta batyuját, s felrakta holmijáta polcra: borotváját, borotvaszappanát, fésûjét, pirulás üvegét,a bedörzsöléshez való olajat s a bõr csuklóvédõt. Aztán takaróivalcsinosan megvetette az ágyát. Az öreg megszólalt:

- Azt hiszem, a gazda ebben a szempillantásban itt lesz. Bizonyette a méreg, amikor nem voltatok itt ma reggel. Bejött hozzánk,amikor éppen reggeliztünk, s azt mondta: "Hol az ördögben van-

122

nak azok az új emberek?" Aztán jól ellátta a baját az istállószolgá-nak.

George elsimított egy ráncot az ágyán, aztán leült.

- Ellátta a baját az istállószolgának? - kérdezte.

- De el ám! Mert, tudod, az istállószolga néger.

- Néger?

- Az bizony. Derék gyerek különben. Megrúgta a ló, s azóta

görbe a háta. A gazda mindig ellátja a baját, ha megharagszik.De az istállószolga nem bánja. Sokat olvas. Könyvek vannaka szobájában.

- Miféle ember a gazda? - kérdezte George.

- Hát, igen derék ember. Erõsen megdühödik néha, de igenderék ember. Tudjátok-e, mit csinált karácsonykor? Behozott ideegy vödör whiskyt, s azt mondta: "Igyatok, gyerekek, amennyibelétek fér. Egyszer esik esztendõbe karácsony."

- A fenét! Egy egész vödröt?

- Bizony. Hej, Uram Jézus, hogy mulattunk! Akkor este been-gedtük magunk közé a négert is. Egy bizonyos Smitty nevû kiskocsislegény belekötött a négerbe. Jól verekedett, azt meg kellneki adni. A fiúk nem engedték, hogy a lábával is dolgozzék,így aztán legyõzte a néger. Smitty azt mondja, hogy megölte volnaa négert, ha a lábát használhatja. De a fiúk nem engedték, mert-hogy azt mondták, a négernek görbe a háta.

Elhallgatott, s gyönyörûséggel kérõdzött ezen az emléken.



- Aztán a fiúk bementek Soledadba, s nagy devernyázást csap-tak. Én nem mentem velük. Nem bírom már erõvel.

Lennie éppen elkészült az ágyvetéssel. A fakilincs újra fölemel-kedett, s az ajtó kinyílt. A nyitott ajtóban egy kis zömök emberállt meg. Kék vászonnadrágot, flanellinget, fekete, begombolatlanmellényt s fekete kabátot viselt. Két hüvelykujját az övébe dugta,egy négyszögletes acélcsat két oldalán. Fején piszkos barna kalapvolt, s magas sarkú sarkantyús csizmát hordott, annak jeléül,hogy nem afféle napszámosember.

Az öreg söprögetõ gyors pillantást vetett rá, aztán az ajtóhozcsoszogott, útközben ujjai hegyével dörzsölgetve pofaszakállát.

- Ezek az emberek éppen most jöttek - mondotta, azzal elcso-szogott a gazda mellett, s kilépett az ajtón.

A gazda a vastag lábú emberek kurta, gyors lépéseivel jöttbe a szobába.

123

- írtam Murray és Readynek, hogy ma reggelre két ember kellnekem. Van munkacédulátok?

George zsebébe nyúlt, elõvette a cédulákat, s odanyújtotta agazdának.

- Látom - mondta a gazda -, nem Murray és Ready a hibás.A cédulán az van, hogy ma reggel álltok itt munkába.

George a cipõje orrát nézegette.

- A buszvezetõ bolondját járatta velünk - mondotta. - Tízmérföldet gyalogoltunk. Azt mondta, hogy megérkeztünk, pedignem volt igaz. Reggel aztán nem tudtunk alkalmatosságot kapni.

A gazda összehunyorította szemét.

- Most már két zsákhordóval kevesebb ment ki a gabonás szeke-rekkel. Ebéd utánig nem is érdemes, hogy kimenjetek.

Kivette zsebébõl jegyzõkönyvecskéjét, s kinyitotta ott, ahol ce-ruza volt dugva a lapok közé. George jelentõs pillantást vetettLennie-re, és Lennie bólintott, annak jeléül, hogy megértette. Agazda megnyalta ceruzáját.

- Mi a neved? ¦

- George Milton.

- S a tiéd?George azt mondta:

- Lennie Small a neve.

A gazda beírta a két nevet a könyvbe.

- Hadd lám csak, ma huszadika van, huszadikán délben kezdi-tek. - Becsukta a könyvet. - Hol dolgoztatok?



- Odafönt Weed körül - mondta George.

- Te is? - fordult a gazda Lennie-hez.

- Õ is - mondta George.

A gazda tréfásan bökött ujjával Lennie felé.

- Ez nem valami bõbeszédû fickó, ugye?

- Nem, de annál jobb munkás. Erõs, mint a bika.Lennie elmosolyodott magában.

- Erõs, mint a bika - ismételte.

George haragosan pillantott rá, s Lennie szégyenkezve horgász-tóttá le fejét, amiért megfeledkezett magáról.Hirtelen újra megszólalt a gazda:

- Ide hallgass, Small!Lennie fölkapta a fejét.

- Mit tudsz?

Lennie vad rémülettel nézett George-ra, és várta a segítségét.

124

- Megcsinál akármit, amit parancsolnak neki - mondta George.- Ért a lóápoláshoz. Tud gabonás zsákokat hordani, szántógépethajtani. Megcsinál ez mindent. Csak próbálja ki, gazduram.

A gazda George-hoz fordult.

- Akkor miért nem engeded, hogy válaszoljon? Mit akarsz eltit-kolni?

George hangosan közbevágott:

- 0, nem mondom én egy szóval se, hogy okos legény. Bizonynem az. De azt igenis mondom, hogy ritka jó munkás. Négyszázfontos bálát is föl tud emelni.

A gazda határozott mozdulattal zsebre vágta jegyzõkönyvecské-jét. Két hüvelykujját beakasztotta az övébe, s úgy hunyorítottrájuk, hogy fél szemét szinte behunyta.

- Mondjad már no, mit ravaszkodol?

- Tessék?

- Azt kérdeztem, mi a szándékod ezzel a legénnyel? Tán elsze-ded tõle a bérét?

- Dehogyis szedem. Miért gondolja gazduram, hogy valamiszándékom van vele?

- Mert sohasem láttam, hogy egyik ember ennyit törõdjék amásikkal. Csak azt szeretném tudni, mi az érdeked ebben?



George azt felelte:

- Ez az ember. . . unokatestvérem. Megígértem az anyjának,hogy gondját viselem. Kicsi korában fejbe rúgta egy ló. Egyébbaja nincs, csak nincs ki mind a négy kereke. De megcsinál min-dent, amit parancsolnak neki.

A gazda félig elfordult tõlük.

- No, annyi bizonyos, sok ész nem kell ahhoz, hogy árpás zsáko-kat emelgessen. Hanem csalni ne próbálj, Milton, azt mondom.Rajtad lesz a szemem. Miért jöttetek el Weedbõl?

- Végeztünk a munkával - vágta rá gyorsan George.

- Miféle munka volt az?

- Hát. .. öntözõárkot ástunk.

- No jó. De csalni ne próbálj, mert nem viszed el szárazon.Láttam én már karón varjút. Ebéd után menjetek ki a gabonásszekerekkel. Árpát hoznak be a cséplõgéptõl. Menjetek Síim foga-tával.

- Síim?

- Úgy hívják. Az a nagy, magas kocsis. Majd találkoztok ebéd-nél.

125

Hirtelen megfordult, s indult az ajtó felé, de mielõtt kilépett,még egyszer visszafordult, és hosszú pillantást vetett a két emberre.Amikor lépéseinek nesze elhalt, George Lennie-hez fordult:

- Ugye megmondtam, hogy ne szólj egy szót se? Fogd be azt

a nagy lepcses szádat, és bízd rám a beszédet. Kis híja, hogymegint ki nem fürösztöttél a munkából.

Lennie kétségbeesetten bámult a kezére.

- Elfelejtettem, George.

- Az ám, elfelejtetted. Mindig elfelejted, aztán az én dolgom,hogy kimentselek a csávából. - Ledobta magát az ágyra. - Mostmár figyel bennünket a gazda. Vigyázni kell, nehogy bajba keve-redjünk. Legalább ezután fogd be a szádat! - Azzal komor hallga-tásba merült.

- George!

- Mi bajod már megint?

- Engem sose rúgott fejbe a ló, nem igaz, George?

- Bárcsak fejbe rúgott volna - mondta gonoszul George. - Sokbajtól kímélt volna meg mindenkit.

- És azt mondtad, hogy unokatestvéred vagyok, George.



- Nohát, ez hazugság volt. Hála istennek. Fejbe puffantanámmagam, ha rokonod lennék. - Hirtelen elhallgatott, odament anyitott ajtóhoz, és kilesett rajta. - Ejnye, mi az istennyilánakhallgatózol?

Az öregember bejött a szobába. Seprûje a kezében volt. Sarká-ban egy lábát vonszoló juhászkutya, amelynek szürke volt a képe,s öregségtõl halvány, vaksi a szeme. A kutya keservesen elvánszor-gott a fal tövébe, s ott leheveredett, csöndesen morgott magában,s nyalogatta szürke, kusza bundáját. A söprögetõ ember rajtatartotta a szemét, amíg el nem helyezkedett.

- Nem hallgatóztam. Csak megálltam egy percre az árnyékban,s a kutyámat vakargattam. Éppen most készültem el a söprögetés-sel a mosókonyhában.

- Kihallgattál azzal a nagy szamárfüleddel - mondta George.- Nem szeretem, ha valaki a más dolgába üti az orrát.

Az öreg bizonytalanul járatta szemét George-ról Lennie-re megvissza.

- Csak most jöttem ide - mondotta -, nem hallottam semmit

a beszédetekbõl. Nem is vagyok kíváncsi arra, amit beszéltek.Tanyai ember sose hallgatózik, s nem is kérdezõsködik.

- Jól is teszi - mondta kissé enyhébb hangon George -, ha

126

soká akar megmaradni a helyén. - Hanem a söprögetõ öreg véde-kezése megnyugtatta. - Gyere be, s ülj le egy kicsit - mondotta.- Fene öreg egy kutya ez.

- Öreg bizony. Nálam van kölyökkora óta. Istenem, jó juhász-kutya volt fiatalabb korában! - Seprûjét a falnak támasztotta,s ujjai hegyével dörzsölgette tüskés, fehér pofaszakállát. - Háthogy tetszik a gazda? - kérdezte.

- Tetszik. Derék ember lehet.

- Az is - hagyta rá az öreg söprögetõ.

- Csak bánni kell tudni vele.

E pillanatban egy fiatalember lépett be a hálóhelyiségbe; vékonyfiatalember, akinek barna képe, barna szeme és sûrû, göndör haja

volt. Bal kezén munkakesztyût viselt, lábán pedig, éppen minta gazda, magas sarkú csizmát.

- Láttad az öreget? - kérdezte.

- Egy perccel ezelõtt volt itt, Curley - felelte az öreg. - Azthiszem, a konyhába ment át.

- Megpróbálom elfogni - mondta Curley. Most meglátta azúj embereket, megállt. Hideg pillantást vetett George-ra, azután



Lennie-re. Két karját lassan behajtotta, s kezét ökölbe szorította.Megmerevedett, és kissé elõrehajolt. Pillantása mérlegelõ és harci-as volt egyszerre. Lennie összerezzent a tekintetétõl, s idegesenváltogatta a lábát.

Curley hetykén odalépett hozzá:

- Ti vagytok az új emberek, akiket várt az apám?

- Éppen most érkeztünk - mondta George.

- Csak hadd beszéljen ez a nagyobbik.Lennie azt sem tudta, hová legyen zavarában.George megszólalt:

- Hátha nincs kedve beszélni?Curley erõs lendülettel fordult feléje.

- De az áldóját, beszéljen, hogyha -szólnak hozzá! Mi az isten-nyilának avatkozol a dolgába?

- Együtt vándorlunk - mondta hidegen George.

- Úgy, hát azért.

George feszülten, mozdulatlanul állt.

- Igenis, azért.

Lennie gyámoltalanul nézett George-ra, s leste az utasítását.

- S te nem engeded beszélni ezt a nagy legényt.

127

- Beszélhet, ha van valami mondanivalója - s alig észrevehetõenbiccentett a fejével Lennie-nek.

- Éppen most érkeztünk - mondta halkan Lennie.Curley egyenesen a szeme közé nézett.

- Nohát, máskor felelj, ha kérdeznek.

Az ajtó felé fordult, s kiment, de könyökét még mindig kifeszítet-te kissé.

George utánanézett, amíg el nem tûnt, aztán visszafordult azöreghez.

- Mondd, mi az ördög bújt ebbe? Lennie nem vétett neki sem-

mit.

Az öreg óvatosan az ajtó felé nézett, hogy nem hallgatózik-evalaki.

- A gazda fia - mondta csöndesen. - Curleynek könnyen jára keze. Jól bokszol. Könnyûsúlyú, és könnyen is jár a keze.

- Hát akármilyen könnyen jár - mondta George -, semmi bajaLennie-vel. Lennie nem vétett neki. Mit akar vele?



Az öreg elgondolkozott:

- Hát.. . idehallgass. Curley is olyan, mint sok más kis termetûember. Utálja azokat, akik nagyra nõttek. Mindig nagydarab em-berekkel köt ki. Mintha haragudnék rájuk, amiért õ nem nõttnagyobbra. A kicsi ember már ilyen, hiába. Mindig hetvenkedik.

- Az már igaz - mondta George. - Láttam én sok kis termetûembert, aki kemény legény volt. Hanem ez a Curley jobban tenné,ha nem akaszkodnék bele Lennie-be. Lennie-nek nem jár könnyena keze, hanem azért ez a szemtelen Curley pórul jár, ha kikezdvele.

- Hát mondom, Curleynek nagyon könnyen jár a keze - mondtaaggodalmas hangon az öreg. - Sohasem tetszett nekem. Mertteszem azt, Curley nekitámad egy nagydarab embernek, és megve-ri. Mindenki azt mondja: micsoda nagy legény ez a Curley. Hameg, teszem azt, õt verik meg, mindenki azt mondja, hogy aza nagydarab ember magafajtájával verekedhetett volna, s mégtalán össze is állnak ellene. Nem tetszett ez nekem soha. Curleyvelsemmiképpen nem járhat jól senki.

George az ajtót figyelte. Vészjósló hangon mondta:

- Hát jó lesz, ha vigyáz Lennie-re! Lennie nem ért a bokszolás-hoz, de erõs és gyors, és nem ismeri a szabályokat. - Azzal odalé-pett a négyszögletes asztalhoz, s leült az egyik ládára. Összesöpörtegy csomó kártyát, és keverni kezdte.

128

Az öreg leült egy másik ládára.

- Meg ne mondd ám Curleynek, hogy eljárt a szám! Megnyúz-na. Nem fél az senkitõl. Nem dobhatják ki, hiszen a gazda fia.

George elemelte a kártyát, aztán kezdte felforgatni, megnéztemindegyiket, s egy halomba dobálta. Azt mondta:

- Sehogy se tetszik nekem ez az ebadta Curley. Nem szeretema komisz kicsi embereket.

- Azt hiszem, mostanság még rosszabb, mint volt - mondtaaz öreg. - Vagy két hete megházasodott. Az asszony ott lakika gazda házában. Curley még jobban hetvenkedik, amióta meghá-zasodott.

- Lehet, hogy a felesége elõtt akar hencegni - dörmögte George.Az öreg belemelegedett a pletykálásba.

- Láttad azt a kesztyût a bal kezén?

- Láttam.

- Nahát, az a kesztyû belül meg van kenve vazelinnel.

- Vazelinnel? Mi a fenének?

- Hát ide hallgass: Curley azt mondja, hogy ezt a kezét puhán



tartja a felesége számára.

George elmerülten tanulmányozta a kártyalapokat.

- Piszok dolog ilyesmit elfecsegni - mondotta.

Az öreg megnyugodott. Kihúzott egy sértõ szót George-ból.Most már biztonságban érezte magát, s bizalmasabban beszélt.

- No, csak várjatok, amíg meglátjátok Curley feleségét.George ismét elemelte a kártyát, és pasziánszot rakott ki lassú,

határozott mozdulatokkal.

- Csinos? - kérdezte odavetõleg.

- Csinosnak csinos. Hanem.. .George a kártyát gusztálta.

- Hanem?

- Hát. .. nagyon jár a szeme.

- Úgy? Két hete van férjnél, s már nagyon jár a szeme? Talán

azért szúrja úgy a zab Curley uramat.- Láttam, amikor Síimmel szemezgetett. Síim nagyszerû kocsis.Igazi derék legény. Annak bezzeg nincs arra szüksége, hogy magassarkú csizmát húzzon, amikor gabonás szekérre ül. Mondom,láttam, amikor Síimmel szemezgetett. Curley nem vette észre. Aztis láttam, amikor Carlsonra kacsintott.

George úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog.

- Úgy látszik, kikerekedik még ebbõl valami.

129

Az öreg fölállt a ládáról.

- Tudod, mit gondolok? - George nem válaszolt. - Nohát,azt gondolom, hogy Curley. . . ringyót vett feleségül.

- Nem õ az elsõ - mondta George. - Megtették azt másokis, elégszer.

Az öreg megindult az ajtó felé, vén kutyája fölemelte fejét,és körülnézett, aztán nagy keservesen lábra állt, hogy gazdájaután menjen.

- Most kirakom a mosdótálakat a legények számára. Nemsoká-ra itt lesznek a szekerek. Ti az árpahordáshoz álltatok be?

- Ahhoz.

- De ugye, nem szóltok Curleynek egy szót sem arról, amitbeszéltem?

- Dehogy szólunk.



- No, csak nézd majd meg azt az asszonyt! Meglátod, ringyó-evagy sem. - Azzal kilépett az ajtón a ragyogó napsütésbe.

George gondosan rakosgatta le a kártyáit, s hármasával fordí-totta fel a lapokat. Az ásszal egy sorba négy makkot tett. Anap most a padlóra rajzolt fényes négyszöget, amelyen szikrákmódjára villantak át a legyek. Odakünt lovak csengõje, súlyosanmegrakott tengelyek nyikorgása hallatszott be. Messzirõl erõshangon kiáltott valaki:

- Crooks, hé, Crooks, elõ az istállóból! - Aztán: - Hol azistennyilába van az az átkozott néger?

George rábámult a pasziánszára, aztán összecsapta a kártyát,s visszafordult Lennie felé. Lennie az ágyán hevert, s õt figyelte.

- Ide süss, Lennie! Sehogy se tetszik nekem ez a dolog. Félek,bajba kerülsz ezzel a Curleyvel. Ismerem már a fajtáját. Minthaki akart volna tapogatni. Azt hiszi, megijesztett, s eldönget, mi-helyt alkalma akad.

Lennie riadt szemmel nézett rá.

- Én nem akarok bajba keveredni - mondta panaszos hangon.

- Ne engedd, George, hogy eldöngessen!George felállt, odament Lennie-hez, s leült mellé az ágyra.

- Utálom az ilyen frátereket - mondotta. - Eleget láttam már.Ahogy az öreg mondta, Curleyvel mindenki rosszul jár. Mindigõ a gyõztes. - Elgondolkozott egy pillanatra. - Ha kikezd veled,Lennie, kiteszik a szûrünket. Afelõl bizonyos lehetsz. Hiszen agazda fia. Ide figyelj, Lennie. Megpróbálsz félreállni az útjából,

130

ugye? Ne szólj hozzá soha. Ha bejön, eredj át a szoba másik

oldalára. Megteszed, Lennie?

- Én nem akarok bajba keveredni - siránkozott Lennie. - Nembántottam én soha.

- Hiába nem bántottad, ha Curley törik-szakad verekedni akar.Csak igyekezz, hogy össze ne akadj vele. Eszedben tartod ezt?

- Igenis, George. Nem szólok egy szót se.

Egyre erõsödött a közeledõ gabonás szekerek zörgése, a súlyospaták dobbanása a kemény földön, a fékek csikorgása s a tartólán-cok csörgése. Férfiak kiáltoztak elõre-hátra a szekerekrõl. George

az ágyon ült Lennie mellett, s homlokát összeráncolva gondolko-zott.

- Haragszol, George? - kérdezte félénken Lennie.

- Nem rád haragszom. Arra a bitang Curleyre. Azt reméltem,élére rakhatunk itt egy kis pénzecskét, talán száz dollárt is. -Most megkeményedett a hangja: - Állj félre Curley útjából, Len-nie!



- Félreállok, George, nem szólok egy szót se.

- Ne engedd, hogy verekedésbe rántson! Hanem aztán, ha mégisverekedni kezd az ebadta, lásd el a baját!

- Mit lássak el, George?

- No jó, jó. Majd megmondom, ha itt lesz az ideje. Utáloma fajtáját. Ide figyelj, Lennie: ha valami bajba kerülsz, emlékszel,ugye, hogy mit mondtam neked?

Lennie felkönyökölt. Arca eltorzult az erõs gondolkozástól.Aztán szomorúan emelte szemét George arcára.

- Ha bajba kerülök, nem engeded, hogy a tengerinyulakat ápol-jam.

- Nem erre gondoltam. Emlékszel arra a helyre, ahol ma éjszakaháltunk? Odalenn a folyó mentén?

- Emlékszem, igen. Hogyne emlékezném! Odamegyek, és elbú-jok a bokrok közé.

- Rejtõzködjél ott, amíg érted nem jövök. Nehogy meglásson

valaki! A folyóparti bokrok közé bújj el. Mondd el ezt újra!- Bújjak el a folyó menti bokrok közé, a folyó menti bokrokközé.

- Ha bajba kerülsz.

- Ha bajba kerülök.

Odakünn megcsikordult egy fék. Kiáltás hallatszott:

- Crooks! Bújj ki az istállóból, Crooks!

131

George azt mondta:

- Mondogasd ezt magadban, Lennie, nehogy elfelejtsed.

Most felpillantottak mind a ketten, mert az ajtó fényes négyszö-gét elvágta valami. Egy fiatalasszony állt ott, s benézett a szobába.Telt, pirosított ajka volt, távol álló szeme, arca erõsen ki voltfestve. Vörös volt a körme is. Haja apró kolbászokhoz hasonlófürtökbe göngyölítve lógott le. Gyapot háziruhát és piros strucc-

tollas papucsot viselt.

- Curleyt keresem - mondotta. Éles orrhangon beszélt.George elkapta róla szemét, aztán ismét ránézett.

- Egy perccel ezelõtt itt volt még, de elment.

- Úgy! - Az asszony hátratette kezét, s nekitámaszkodott azajtófélfának, derekát elõrefeszítve. - Ti vagytok azok az új legé-nyek, akik most érkeztek, ugye?



-Mi.

Lennie szeme végigjárt az asszony testén, s az - bár úgy tett,mintha nem nézne Lennie-re - egy kicsit páváskodni kezdett. Akörmeit nézegette.

- Curley néha bejön ide - magyarázta.George nyersen jelentette ki:

- Nohát, most nincs itt!

- Ha nincs itt, okosabb lesz máshol keresni - mondta tréfásanaz asszony.

Lennie elbûvölten nézte. George azt mondta:

- Ha találkozom vele, majd megmondom neki, hogy kerested.Az asszony ravaszul elmosolyodott, s rándított egyet a testén.

- Az csak nem hiba, ha az ember keres valakit? - mondotta.A háta mögött elhaladó lépések hallatszottak. Megfordította fejét.- Hé, Síim! - kiáltotta.

Síim hangja behallatszott az ajtón.- Adj'isten, Csinoska.

- Curleyt keresem, Síim.

- No, nem törik le a derekad a nagy keresésben. Láttam, amintbement a házatokba.

Az asszony egyszerre megsértõdött.

- Isten áldjon! - kiáltott be a hálóhelyiségbe, és elsietett.George hátranézett Lennie-re.

- Uramisten, micsoda céda személy! - mondotta. - Hát ilyenfeleséget választott Curley.

- De csinos - védelmezte Lennie.

132

- Az ám, s hogy rejtegeti a csinosságát! No, Curleynek meggyû-lik vele a baja. Fogadok, hogy faképnél hagyná húsz dollárért.

Lennie még mindig az ajtóra bámult, ahol az imént az asszonyállott. - Uramisten, de csinos volt! - Bámuló mosoly derengett

az arcán. George hirtelen lenézett rá, aztán fülön fogta és meg-rázta.

- Ide hallgass, te istenverte hülye - mondta dühösen. - Ráse nézz arra a ringyóra! Én nem bánom, mit beszél, mit csinál.Sok gyalázatos teremtést láttam már életemben, de ilyen börtönbecsalogató pofát még soha. Hagyd békében!

Lennie igyekezett kiszabadítani a fülét.





amennyit mondtak neki, s lassú beszédjébõl nem gondolkozás,hanem a gondolkozáson fölülálló megértés csendült ki. Nagy,karcsú kezét oly kényesen mozgatta, mint egy templomi táncos.

Kisimította összegyûrt kalapját, tenyere élével bevágta a köze-pét, s föltette a fejére. Barátságosan nézett a hálóhelyiségben találtkét emberre.

- Erõsen tûz a nap odakinn - mondta szíves hangon. - Ittbent alig látok. Ti vagytok az új emberek?

- Éppen most érkeztünk - felelte George.

- Árpát hordani?

- Azt mondta a gazda.

Síim leült egy ládára, az asztal mellé, George-dzsal szemközt.Nézegette a felé fordítva álló pasziánszot.

- Remélem, az én szekeremre kerültök - mondotta. Hangjanagyon barátságos volt. - A szekeremen két olyan nyavalyás van,aki azt se tudja, mi a különbség az árpás zsák meg egy futball-labdaközt. Ti hordtatok-e már árpát?

- Hordtunk bizony - mondta George. - Nekem nincs miveldicsekednem, de ez a nagy mahomet ember két másiknál többgabonát hord el a vállán.

Lennie, aki oda-vissza jártatta szemét a beszélõkön, elégedettenmosolygott ennek a dicséretnek a hallatára. Síim elismerõen nézettGeorge-ra, amiért a társát megdicsérte. Az asztal fölé hajolt, smegfogta egy külön heverõ kártya sarkát.

- Ti együtt vándoroltok?-A hangja barátságos volt. Fölébresz-tette a bizalmat anélkül, hogy erõszakolta volna.

134

-j

- Együtt - felelte George. - Vigyázunk egymásra. - Hüvelykuj-jával Lennie felé bökött. - Nincs ki a négy kereke. Pedig igazijó munkás. Derék legény, csak az eszének van híja. Régóta isme-rem.

Síim elnézett George feje felett.

- Ritka eset, hogy két legény együtt vándorol - mondta tûnõdve.- Nem is tudom, miért. Talán ezen a rongyos világon mindenki

fél a másiktól.

- Sokkal kellemesebb ismerõssel együtt vándorolni - mondtaGeorge.

Most egy hatalmas, nagy hasú ember lépett be a hálóhelyiségbe.Fejérõl még egyre csöpögött a víz a szappanozástól és tusolástól.

- Adj'isten, Síim -mondta, aztán megállt, s rábámult George-raés Lennie-re.



- Éppen most érkeztek - mondta Síim bemutatás helyett.

- Örvendek - mondta a kövér ember -, Carlson a nevem.

- Én George Milton vagyok. Ez itt Lennie Small.

- Örvendek - ismételte Carlson. - Öröm egy ilyen Lennie-velegyütt lenni. - Csöndesen nevetett ezen az elmésségen. - Örömvele együtt lenni-ismételte. -Igaz, Síim, meg akartalak kérdezni,hogy van a kutyád? Ma reggel nem láttam a szekered alatt.

- Az éjszaka megkölykezett - mondta Síim. - Kilencet. Négyetmindjárt vízbe fojtottam. Úgyse tudott volna annyit szoptatni.

- Szóval öt megmaradt, mi?

- Öt, igen. A legnagyobbakat tartottam meg.

- Mit gondolsz, miféle kutya lesz belõlük?

- Nem tudom - mondta Síim. - Gondolom, valami pásztorku-tyaféle. Leginkább ilyeneket láttam errefelé koslatni, amikor sár-lott.

- Öt kölyök - folytatta Carlson. - Ezt már mind megtartod?

- Nem tudom. Egy darabig tartanom kell, hogy kiszophassákLulu tejét.

Carlson elgondolkozva mondta:

- Ide hallgass, Síim. Gondolkoztam én valamin. Candy kutyájaúgy elvénült, hogy már jártányi ereje is alig van. És büdös is,mint a fene. Valahányszor bejön ide a hálóhelyünkre, két-háromnapig érzem a szagát. Vedd rá Candyt, hogy lõje agyon azt avén kutyát, s adj neki egy kölyköt, hogy nevelje föl. Mérföldrõl

megérzem annak a kutyának a szagát. Foga sincs, vaksi, ennise tud. Candy tejjel tartja. Semmit sem tud megrágni.

135

George figyelve bámult Síimre. Egyszerre csak odakünn egyférhrudacskát kezdtek kongatni, eleinte lassan, aztán egyre gyor-sabban, míg végre az ütések egyetlen csengõ hangba olvadtak.A csengés éppolyan váratlanul szûnt meg, mint ahogy kezdõdött.

- Ott megy, ni - mondta Carlson.

Kint zavaros hangok hallatszottak, amint egy csoport férfi el-

ment a hálóhelyiség elõtt.

Síim lassan, méltóságosan felállt.

- Jó lesz, ha jöttök, amíg van még valami ennivaló. Két percalatt felfalnak mindent.

Carlson hátralépett, hogy Síimet elõreengedje, aztán mindkettõkiment az ajtón.





Síim és George együtt léptek be az elsötétedõ hálóhelyiségbe.Síim a kártyaasztal fölött meggyújtotta az ónernyõs villanylámpát.Az asztalt egyszerre elárasztotta a fény, az árnyékkúp egyenesenlefelé vetítette a világosságot, sötétben hagyva a hálóhelyiség sar-kait. Síim leült egy ládára, George pedig vele szemközt foglalthelyet.

- Semmiség az egész - mondta Síim. - Legnagyobb részét úgyisvízbe kellett volna fojtani. Nincs ezen semmi köszönni való.

George azt mondta:

- Neked talán nem nagy dolog, de neki annál nagyobb. Uramis-ten, nem is tudom, hogyan vegyük rá, hogy idebent háljon. Ottakar majd hálni velük a pajtában. Elég bajunk lesz vele, amígmegakadályozzuk, hogy egyenesen a ketrecbe ne költözzék a ku-tyakölykök közé.

- Semmiség az egész - ismételte Síim. - Hanem annyi bizonyos,hogy igaz, amit mondtál róla. Lehet, hogy nincs ki mind a négykereke, de ilyen munkást életemben nem láttam még. A társa,akivel együtt hordták az árpát, majd megszakadt mellette. Senkise bírja úgy, mint õ. Uramisten, életemben nem láttam ilyen erõs

embert.George büszkén mondta:

- Lennie-nek csak meg kell mondani, hogy mit csináljon, smegcsinálja, ha gondolkodás nem kell hozzá. Magától semmitsem tud kigondolni, de amit parancsolnak neki, azt megteszi.

Odakünn patkó csendült meg egy vascöveken, s örvendezõ han-gok hallatszottak.

Síim kissé hátrább húzódott, hogy a világosság ne essék azarcába.

- Furcsa, hogy te meg õ mindig együtt jártok. - Ez ismét olyanSlim-féle csöndes felszólítás volt bizalmas vallomásra.

- Mi ebben a furcsa? - kérdezte védekezõ hangon George.

138

- Ej, nem tudom. Ritka eset, hogy két ember együtt vándorol-jon. Én még nemigen láttam ilyet. Tudod, milyenek a munkások:jönnek, megkapják az ágyukat, dolgoznak egy hónapig, aztánelmennek egyedül. Sose láttam, hogy valaki törõdött volna a má-sikkal. Furcsának találom, hogy olyan bolond, mint ez, s olyan

okos kis ember, mint te, együtt vándorol.

- Nem bolond az - mondta George. - Buta, mint az éjszaka,de nem õrült. Aztán én se vagyok olyan nagyon okos, különbennem hordanék árpát ötven dollárért meg koszt-kvártélyért. Haokos lennék, ha csak egy kis eszem lenne, meglenne a magamkis tanyája, s a magam termését takarítanám be, ahelyett, hogyén végezzem az egész munkát, s a föld termése ne legyen az enyém.

- George elhallgatott. Szeretett volna beszélni. Síim nem vette



kedvét, de nem is bátorította. Csak ült, csöndesen hátrahúzódva,s figyelte, amit hallott.

- Nem olyan furcsa az, hogy õ meg én együtt járjuk a világot

- mondta végül George. - Mind a ketten Auburnben születtünk.Ismertem a nénjét, Clara nénit. Csecsszopó korában fogadta ma-gához, s fölnevelte. Amikor Clara néni meghalt, Lennie egyszerûenvelem indult el munkát keresni. Hamarosan megszoktuk egymást.

- Ühüm - mondta Síim.

George ránézett Síimre, s látta, hogy az rászegezi isteni nyugal-mú szemét.

- Furcsa - mondta George. - Sokat mulattam rajta. Meg-meg-tréfáltam, mert olyan buta volt, hogy nem tudott magára vigyázni.De butaságában azt sem vette észre, hogy megtréfáltam. Én mulat-tam rajta. Átkozottul okosnak éreztem magam mellette. Megtettmindent, amit mondtam neki. Ha azt mondtam, hogy ugorjona vízbe, azt is megtette. Egy idõ múlva már nem találtam olyanmulatságosnak a dolgot. Nem is haragudott meg soha. Úgy elver-tem, mint a kétfenekû dobot, õ meg puszta kézzel apróra törhettevolna minden csontomat, de az ujját se emelte rám soha. - George

hangja olyan volt, mintha gyónt volna. - Elmondom, miért hagy-tam abba. Egyszer legények álltak a Sacramento folyó partján.Nagyon el voltam telve magammal. Odafordulok Lennie-hez, sazt mondom neki: "Ugorj bele!" És beleugrott. Úgy tudott úszni,mint a kõ. Majdhogy bele nem fulladt, mire ki tudtuk fogni.S milyen hálás volt nekem, amiért kihúztam! Tisztára elfelejtette,hogy én ugrattam a vízbe. Nohát, azóta se tettem ilyesmit.

- Derék ember - mondta Síim. - Nem kell ész ahhoz, hogy

139

derék ember legyen valaki. Némelykor azt hiszem, hogy éppen

ellenkezõleg áll a dolog. Nézz meg egy igazi okos embert, s ritkaeset, hogy derék ember legyen.

George összeszedte a szétszórt kártyákat, s kezdte kirakni apasziánszot. Odakünn egymás után döbbentek a földre a patkók.Az ablakok négyszögét még mindig beragyogta az alkony világos-sága.

- Nekem nincs senkim - mondta George. - Láttam azokataz embereket, akikegyedül járnak tanyáról tanyára. Nem jó dologaz. Semmi öröm nincs az életükben. Idõ múltával elkomiszodnak.Egyre csak verekedni akarnak.

- Bizony, elkomiszodnak - hagyta rá Síim. - A végén márbeszélni sem akarnak senkivel.

- Igaz, hogy Lennie sokszor kever bajba - mondta George.- De hát az ember megszokja, hogy együtt vándorol valakivel,s nem tud megszabadulni tõle.

- Nem komisz ember - mondta Síim. - Látszik rajta, hogynem az.



- Persze hogy nem. De minduntalan bajba keveredik, mertolyan átkozottul buta. Például Weedben is..; - Elhallgatott, skeze is megállt egy kártya felfordítása közben. Izgatottnak látszott,és rábámult Síimre. - De ne mondd el senkinek!

- Mit csinált Weedben? - kérdezte nyugodtan Síim.

- De nem mondod el?

- Nem, persze hogy nem. n

- Mit csinált Weedben? - kérdezte újra Síim.

- Nohát, meglátta azt a vörös ruhás lányt. Amilyen istenvertehülye, meg akar érinteni mindent, ami tetszik neki. Csak éppenhogy megtapintsa. Hát kinyújtja a kezét, hogy megtapogassa azta vörös ruhát, a lány el visítja magát, Lennie megzavarodik, scsak fogja, mert egyebet nem tud kigondolni. No, a lány visít,visít. Én egy kicsit távolabb voltam, hallom a visítást, odarohanok,s akkor már Lennie úgy meg van ijedve, hogy nem tud egyebetkigondolni, csak szorongatja a lányt. Fejbe vágtam egy sövényka-róval, hogy elengedje. Úgy meg volt rémülve, hogy nem tudtaelengedni azt a ruhát. Márpedig átkozottul erõs, hiszen tudod.

Síim egyenesen a szeme közé nézett, pillája sem rebbent. Lassanbólintott a fejével.

- Aztán mi történt?

George figyelmesen rakosgatta tovább a pasziánszot.

140

- No, a lány elrohant, s azt mondta a törvény elõtt, hogy erõsza-kot tettek rajta. A weedi legények összeálltak, hogy meglincseljékLennie-t. így hát egész álló nap víz alatt üldögéltünk egy öntözõ-árokban. Csak a fejünket dugtuk ki a víz alól, s a fûbe rejtettük

az árok oldalában. Éjjel aztán kimásztunk onnét.

Síim hallgatva ült egy pillanatig.

- És nem bántotta a lányt? - kérdezte végül.

- Nem, ha mondom. Csak megijesztette. Én is megijednék, hamegmarkolna. De nem bántotta. Csak meg akarta érinteni azta vörös ruhát, mint ahogy azokat a kutyakölyköket is örökösensimogatni akarja.

- Nem komisz ember - mondta Síim. - Mérföldnyire megisme-rem a komisz embert.

- Persze hogy nem az, s meg is tesz mindent, amit én. . .Lennie belépett az ajtón. Kék nyersvászon kabátját panyókára

vetve hordta a vállán, s összegörnyedve járt.

- Hé, Lennie -mondta George. - Hogy tetszik a kutyakölyök?Lennie lihegve mondta:

- Tarka, amilyet akartam, barna és fehér. - Egyenesen odament



az ágyához, lefeküdt, arccal a falnak fordult, és felhúzta a térdét.

George határozott mozdulattal tette le a kártyát.

- Lennie! - mondta éles hangon.

Lennie megfordította a nyakát, s vállán keresztül nézett rá.

- Mi az? Mit akarsz, George?

- Megmondtam, hogy nem hozhatod ide azt a kölyköt.

- Miféle kölyköt, George? Nincs nálam semmiféle kölyök.

George gyorsan odalépett hozzá, vállon ragadta, és megfordítot-ta. Lenyúlt a kezével, s fölkapta a kis kutyakölyköt, amelyet Len-nie a gyomrához szorítva rejtegetett.

Lennie gyorsan felült.

- Add ide, George!

- Most tüstént fölkelsz - mondta George -, és vissza viszedezt a kölyköt a vackába. Muszáj, hogy az anyja mellett háljon.

Hát meg akarod ölni? Ma éjszaka született, s te kiszeded a vacká-ból. Vidd vissza, különben megmondom Síimnek, hogy ne adjaneked!

Lennie könyörögve nyújtotta ki kezét.

- Add ide, George! Visszaviszem. Nem akartam én semmi rosz-szat, George. Igazán nem. Csak simogatni akartam egy kicsit.

George odaadta neki a kölyköt.

141

- Jól van. Vidd vissza gyorsan, s többet ki ne hozd! Hiszenmire észrevennéd, megölöd.

Lennie engedelmesen kicsoszogott a szobából.Síim meg se mozdult. Nyugodt tekintete elkísérte Lennie-t azajtóig.

- Uram Jézus - mondotta. - Hiszen ez olyan, mint a gyermek.

- Persze hogy olyan. Nincs is benne több rosszaság, mint egygyermekben, csak az a baj, hogy olyan rettentõ erõs. Fogadok,hogy ma éjszaka nem hál idebent. Ott fog aludni a kutya vackamellett, a pajtában. Eh. . . hagyjuk! Ott nem csinál semmi bajt.

Odakünn ezalatt majdnem besötétedett már. Az öreg Candy,a söprögetõ ember bejött, és odament az ágyához; vén kutyájamögötte vánszorgott.

- Jó estét, Síim, jó estét, George. Hát ti nem játszotok patkóhají-tást ?^

- Én nem szeretek minden este játszani - mondta Síim.



- Van-e valamelyiknek egy korty whiskyje? - kérdezte Candy.- Fáj a gyomrom.

- Nekem nincs - mondta Síim. - Meginnám magam, ha volna,pedig nem is fáj a gyomrom!

- Nekem átkozottul fáj - mondta Candy. - Attól az istenvertetöktõl. Tudtam, hogy ez lesz belõle, még mielõtt hozzányúltam.

Most a vastag Carlson lépett be a sötétedõ udvarról. A hálóhe-lyiség másik végébe ment, s ott is meggyújtott egy ernyõvel takartlámpát.

- Olyan sötét van itt, mint a pokolban - mondotta. - Tyû,hogy ért az a néger a patkóhajításhoz!

- Nagyon ügyes - mondta Síim.

- Átkozottul -mondta Carlson. - Vele szemben hiába igyekszikakárki. . . - Elhallgatott, szimatolni kezdett, s közben lenézetta vén kutyára. - Uramisten, de büdös ez a kutya! Vidd ki innét,Candy! A világon semminek nincs olyan rossz szaga, mint egyvén kutyának. Vidd ki innét!

Candy odahengeredett az ágya szélére. Lenyúlt a vén kutyához,megtapogatta, s bocsánatkérõ hangon mondta:

- Olyan régen van mellettem, hogy már nem érzem a szagát.

- Hát én meg nem bírom - mondta Carlson. - Még ha kiment,akkor is itt marad a szaga. - Nehéz lépéseivel odament a kutyához,és lenézett rá. - Foga sincs - mondotta. - Egészen merev a teste

142

a reumától. Semmi hasznát nem veszed, Candy. Maga se veszimár hasznát az életének. Mért nem lövöd agyon, Candy?

Az öreg kényelmetlenül mocorgott a helyén.

-Hát, istenem! Olyan régóta van velem. Kölyökkora óta.Együtt õriztük a birkákat. - Büszkén tette hozzá: - Ahogy mostlátod, el se hinnéd, hogy a legkülönb pásztorkutya volt, akit éle-temben láttam.

- Én - szólt közbe George - láttam Weedben egy embert, akiegy airedale kutyával terelgette a nyáját. Megtanulta a többi kutyá-tól.

Carlsont nem lehetett a szándékától eltéríteni.

- Ide figyelj, Candy. Ennek a vén kutyának már csupa szenvedésaz élete. Ha kivinnéd, és nyakszirten lõnéd - odahajolt, és megmu-tatta a helyet -, itt ni, azt se tudná, hogy mi történt vele.

Candy szerencsétlenül nézett körül.

- Nem -mondta halkan. -Nem, nem tudnám megtenni. Olyanrégóta jár velem.



- Semmi öröme nincs már az életbõl - erõsködött Carlson.- És átkozottul büdös. Mondok neked valamit. Lelövöm helyet-ted. Akkor mégse te ölted meg.

Candy letette a lábát az ágyról. Idegesen vakargatta fehér, tüskéspofaszakállát.

- Úgy megszoktam - mondta halkan. - Kölyökkorától velemvan.

- Márpedig nem teszel jót vele, ha életben tartod - mondtaCarlson. - Nézd, Síim kutyája éppen most kölykezett. Fogadok,hogy Síim szívesen neked ad egy kölyköt, hogy fölneveld, ugye,Síim?

A kocsis figyelmesen nézte nyugodt szemével a vén kutyát.

- Igen - mondotta. - Kaphatsz egy kölyköt, ha akarsz. - Úgylátszott, mintha föl kellene ráznia magát, hogy megszólaljon:Carlsonnak igaza van, Candy. Ennek a kutyának már nem életaz élete. Magam is szeretném, ha lelõne valaki, amikor már ilyennyomorék lesz belõlem.

Candy gyámoltalanul nézett rá, mert Síim véleménye törvény

volt.- De hátha fáj neki? - vetette föl az új mentõ gondolatot. -Én pedig szívesen viselem gondját.

- Én úgy lõném le - mondta Carlson -, hogy nem érezne semmit.

143

Egyenesen ide tenném a pisztoly csövét. - Lábujja hegyével arrafelémutatott. - Ide, a nyakszirtjére. Meg se moccanna.

Candy egyik arcról a másikra nézett, segítséget keresve. Oda-

künn egészen besötétedett már. Most belépett egy fiatal munkás.Csapott válla elõregörnyedt, s nehézkesen járt. mintha láthatatlangabonás zsákot cipelne. Odament az ágyához, s föltette kalapjáta polcra. Aztán levett a polcról egy népszerû magazint, s az asztal-hoz vitte, a lámpa világosságába.

- Mutattam már ezt neked, Síim? -kérdezte.-Mit?

A fiatalember a magazin utolsó oldalára mutatott az ujjával.-Itt van, olvasd! - Síim föléje hajolt. - Nocsak - mondtaa fiatalember. - Olvasd hangosan!

- "Tisztelt szerkesztõ úr! - olvasta Síim. - Hat éve olvasoma lapját, és azt hiszem, ez a legjobb valamennyi közül. Nagyontetszenek nekem Péter Rand elbeszélései. Igazi remekírónak tar-tom. Adjon ki még sok olyat, mint a Sötét lovas. Én nem vagyoknagy levélíró. De gondoltam, mégiscsak megírom a szerkesztõúrnak, hogy a lapja igazán megéri a pénzt."

Síim kérdõ arccal nézett föl.

- Miért olvastam fel ezt?



- Csak folytasd - mondta Whit. - Olvasd el az aláírást.

- "Sok sikert kíván William Tenner" - olvasta Síim. Újra fölné-zett Whitre. - Minek olvastattad föl ezt?

Whit fontoskodó mozdulattal csukta be a magazint.

- Hát nem emlékszel Bili Tennerre? Úgy három hónappal ez-elõtt dolgozott itt.

Síim elgondolkozott.

- Az az alacsony emberke, aki a szántógépet hajtotta? - kér-dezte.

- Az, az! - kiáltotta Whit.

- Gondolod, hogy õ írta ezt a levelet?

- Tudom. Bili meg én egyszer idebent üldögéltünk. Bilinek ép-pen egy ilyen frissen érkezett füzet volt a kezében. Belenézett,s azt mondta: "írtam egy levelet. Kíváncsi vagyok, kitették-e azújságba!" De nem volt benne. Bili azt mondta: "Talán eltették

késõbbre." És úgy is volt. Most kitették.- Csakugyan, igazad van -mondta Síim. - Benne van az újság-ban.

George utánanyúlt a magazinnak.

144

- Hadd lássam!

Whit újra megtalálta a levelet, de a magazint nem engedte kia kezébõl. Csak rámutatott az ujjával. Aztán visszament a polcá-

hoz, s gondosan berakta a magazint.

- Kíváncsi vagyok, látta-e Bili - mondotta. - Bili meg én együttdolgoztunk azon a borsóföldön. Mind a ketten szántógépet hajtot-tunk. Nagyon ügyes legény volt az a Bili.

Carlson sehogy sem akart belekeveredni a beszélgetésbe. Egyrea vén kutyát nézegette. Candy szorongó szívvel figyelte. Végremegszólalt Carlson:

- Ha akarod, tüstént megszabadítom ezt a vén dögöt a nyomo-rúságától, s túl leszünk a dolgon. Nincs már ennek semmi örömeaz életben. Nem tud enni, nem lát, még a járás is fáj neki.

Candy reménykedve mondta:

- De nincs pisztolyod.

- Fenét nincs. Van egy Lugerem. Nem fog fájni neki.

- Talán majd holnap - mondta Candy. - Várjunk holnapig.

- Nem látom be, miért -mondta Carlson. Odament az ágyához,



kihúzta alóla a batyuját, s kivett belõle egy Luger-pisztolyt. -Essünk túl rajta - mondotta. - Nem alhatunk ennek a kutyánaka bûzében. - Azzal hátsó zsebébe dugta a pisztolyt.

Candy hosszasan nézett Síimre, hogy hátha beleszól a dologba.De Síim nem szólalt meg. Candy végre halkan, reménytelenülazt mondta:

- Jól van, vidd!

Le sem nézett a kutyára. Visszafeküdt az ágyba, karját összefon-ta a nyaka alatt, s a mennyezetre bámult.

Carlson elõvett zsebébõl egy kis bõrszíjat. Lehajolt, s rákötöttea vén kutya nyakára. Mindenki ránézett, csak Candy nem.

- No gyere, kutyus. Gyere szépen - mondta barátságos hangon.Aztán bocsánatkérõen szólt oda Candynek: - Meg sem fogjaérezni. - Candy nem mozdult, és nem válaszolt. Carlson meghúztaa szíjat. - Gyere, kutyus. - A vén kutya lassan, mereven feltápász-kodott, s indult, amerre a póráz gyöngéd húzása vezette.

- Carlson - szólalt meg most Síim.

- Tessék.- Tudod, mi a dolgod.

- Mit akarsz, Síim?

- Vigyél ásót magaddal! - mondta Síim kurtán.

- Persze, persze! Értem. - Azzal kivezette a kutyát a sötétbe.

145

\

George utánament az ajtóig, becsukta, s csöndesen engedte lea fakilincset. Candy mereven hevert az ágyán, s a mennyezetrebámult.

- Egyik rudas öszvérem - mondta hangosan Slim - megsértettea patáját. Be kell kennem kátránnyal. - A hangja vontatott volt.Odakünn csend. Carlson lépéseinek nesze elhalt. A csendet nemzavarta semmi.

George elnevette magát:

- Fogadok, hogy Lennie kint maradt a pajtában a kölykével.

Most, hogy egy kutyakölyökhöz jutott, többet be se jön ide.

- Candy - mondta Slim -, megkaphatod a kölykök közül, ame-lyiket akarod.

Candy nem válaszolt. A szobára ismét ránehezedett a csend.Elõbukkant az éjszakából, és elárasztotta a szobát.

- Akar-e valaki kártyázni? - kérdezte George.



- Én játszom egy kicsit - mondta Whit.

Leültek az asztalhoz egymással szemközt, a világosságba, deGeorge nem keverte meg a kártyát. Idegesen pattogtatta ujjávala csomag szélét, s ez a kis pattogó hang odavonta valamennyiüktekintetét. Abbahagyta. Ismét csönd lett. Eltelt egy perc, aztánmég egy. Candy némán hevert, s bámult a mennyezetre. Slimegy pillanatig ránézett, aztán a maga kezét kezdte nézegetni, meg-fogta egyik kezét a másikkal, s leeresztette. A padló alól halk,rágcsáló nesz hallatszott, s mindenki hálásan nézett arrafelé. CsakCandy bámulta tovább a mennyezetet.

- Mintha patkány lenne itt alattunk - mondta George. - Pat-kányfogót kellene letenni a földre.

Whit kitört:

- Mi az ördögnek marad el olyan sokáig? Te meg miért nemosztasz? így sohasem fogunk játszani.

George szorosan összefogta a kártyákat, s figyelmesen néztea hátsó oldalukat. Ismét csönd volt a szobában.

Messzirõl lövés hallatszott. Gyorsan az öregre pillantott min-

denki. Minden fej feléje fordult.Egy pillanatig még bámult a mennyezetre. Aztán lassan a falnakfordult, és némán feküdt.

George hangosan kevert és osztott. Whit odahúzott magáhozegy jegyzõtáblát, és kezdte berakni a pálcikákat. Azt mondta:

- Úgy látszik, ti igazán dolgozni jöttetek ide.

146

.

- Hogy érted ezt? - kérdezte George.Whit elnevette magát.

- Hát mert pénteken érkeztetek. Két napot dolgoztok vasárna-pig-

- Nem tudom, mit gondolsz - mondta George.Whit újra elnevette magát.

- Tudnád, ha sokszor jártál volna ilyen nagy tanyákon. Aki

csak úgy meg akarja nézni a tanyát, az szombat délután érkezik.Szombaton vacsorát kap, vasárnap háromszor eszik, s hétfõn reg-geli után úgy elmehet, hogy a kezét se mozdította meg. De tipéntek délben álltatok munkába. Akárhogy számoljuk is, másfélnapot dolgoztatok.

George egyenesen a szemébe nézett.

- Mi itt akarunk maradni egy darabig - mondotta. - Én megLennie pénzt akarunk félretenni.



Csöndesen kinyílt az ajtó, s az istállószolga dugta be rajta afejét; sovány néger fej volt, fájdalmas ráncok, türelmes szem.-Mr. Síim!Síim levette szemét az öreg Candyrõl.

- Mi az? Te vagy az, Crooks? Mi baj?

- Azt tetszett mondani, hogy melegítsek kátrányt az öszvér pa-tájára. Megmelegítettem.

- Jól van, Crooks. Mindjárt megyek, és rákenem.

- Én is rákenhetem, ha akarja, Mr. Síim.

- Nem, majd magam. - Azzal felállt.

- Mr. Síim - mondta Crooks.

- Mi az?

- Az új ember, az az óriás, ott ólálkodik a pajtában a kutyaköly-kök körül.

- Hát hiszen nem bántja õket. Nekiadtam az egyik kölyket.- Csak gondoltam, hogy szólok - mondta Crooks. - Kiszedia vackukból, és fogdossa. Megárthat nekik.

- Nem fogja bántani - mondta Síim. - Most kimegyek veled.George fölpillantott.

- Ha sokat bolondozik az az istenverte hülye, csak rúgd ki,Síim.

Síim kiment a szobából az istállószolga után.George osztott, Whit fölszedte a lapokat, és vizsgálta.

- Láttad-e az új kicsikét? - kérdezte.

- Miféle kicsikét? -csodálkozott George.

147

- Hát Curley fiatal feleségét.

- Láttam.

- No, ugye, hogy lotyó?

- Annyira nem ismerem - mondta George.Whit fontoskodva tette le a kártyáját.

- Hát csak maradj itt, és nyisd ki a szemed. Majd látsz eleget.Nem titkol az semmit. Én még ilyet nem láttam életemben. Egyrea férfiakon jártatja a szemét. Fogadok, hogy szemezget az mégaz istállószolgával is. Nem tudom, mi a fenét akar.

George odavetõleg megkérdezte:



- Volt már valami baj, amióta idekerült?

Nyilvánvaló volt, hogy Whitet nem érdekli a lapja. Letette akártyát, és George besöpörte. George megfontoltan kirakta a ma-ga pasziánszjátékát: hét lapot, föléje hatot, arra ötöt.

- Értem, mit akarsz mondani - mondta Whit. - Nem, nemvolt még semmi baj. Curley titokban odavan a féltékenységtõl,de egyelõre ennyiben vagyunk. Az asszony mindig felbukkan,valahányszor a legények idehaza vannak. Curleyt keresi, vagyazt hiszi, hogy itt felejtett valamit, s azt keresi. Mintha nem tudnameglenni a legény nélkül. Curleyt pedig szúrja a zab, de mégeddig semmi se lett a dologból.

- Ez az asszony még bajt csinál - mondta George. - Csúnyakavarodás lesz itt. Nagyon börtönbe csalogató képe van. Világos,hogy mi lesz Curleyvel. Az olyan tanya, ahol ennyi legény van,nem asszonynak való hely, különösen ilyen asszonynak nem.

- Ha van kedved - mondta Whit -, holnap este bejöhetnélvelünk a városba.

- Minek? Mit csinálunk ott?

- Csak amit rendesen. Elmegyünk az öreg Susy szalonjába.Nagyon finom hely. Az öreg Susy mulatságos teremtés, örökösenviccel. Például múlt szombat este, amikor a kapuja elé érünk,kinyitja a kaput, aztán hátrakiált: "Vegyetek kabátot, lányok,itt a rendõrség." De disznóságot sohase mond. Öt lány van nála.

- Aztán mit kóstál a mulatság? - kérdezte George.

- Két és fél dollárba kerül. De két hatosért már lehet inni vala-mit. Kényelmes székekben üldögél az ember. Ha egyebet nemakar, csak leül a székbe, iszik két-három pohárral, elbeszélget,Susy nem bánja. Nem hajszolja az embert, s nem dobja ki, haegyebet nem akar.

- Szívesen odamennék, hogy megnézzem - mondta George.

148

- Hát csak gyere. Nagy mulatság az, Susy örökösen viccel.Egyszer például azt mondta: "Ismerek embereket, akik, ha egyrongyszõnyeg van a padlójukon s egy celluloidbabás lámpa afonográfjukon, már azt hiszik, hogy szalont vezetnek." Persze,ezt Clara házára értette. Meg azt is szokta mondani: "Tudomén, mi kell nektek, fiúk", azt mondja. "Az én lányaim tiszták

- azt mondja -, és a whiskym nincs vízzel hígítva", azt mondja.

"Aki a celluloidbabás lámpát akarja látni, s azt se bánja, ha meg-égeti magát, az csak menjen oda." Meg azt mondja: "Vannakám errefelé legények, akik húzzák a lábukat, mert szeretik azta celluloidbabás lámpát nézegetni."

- Clara vezeti a másik házat, ugye? - kérdezte George.

- No igen - felelte Whit. - Mi sohase megyünk oda. Claránálhárom dollárba kerül az egész, és harmincöt centbe egy pohárital, és viccelni se szokott. De Susy szalonja tiszta, és finom székek





Curley kirohant, és becsapta maga után az ajtót.Whit felállt.

- Ezt szeretném megnézni - mondotta. - Curley már odáigvan, különben nem indulna el Síim után. És Curleynek gyorsa keze, átkozottul gyors. Az Arany Kesztyû versenyben döntõbekerült. Az újságba is kiírták. - Elgondolkozott. - De azért jobbantenné, ha békében hagyná Síimet. Senki sem tudja, mi telik kiSíimtõl.

- Azt gondolja, hogy Síim a feleségével van? -kérdezte George.

- Úgy látszik -mondta Whit. - Persze Síim nincs vele. Õ lenneaz utolsó, akirõl elhinném. De szeretném látni, ha hecc lesz belõle.Gyerünk!

- Én itt maradok-mondta George. -Nem akarok belekevered-ni semmibe. Lennie meg én pénzt akarunk félretenni.

Carlson elkészült a pisztoly tisztogatásával, betette a batyuba,s a batyut betolta az ágya alá.

- Én kimegyek és megnézem - mondotta. Az öreg Candy moz-dulatlanul feküdt, Lennie pedig ágyán ülve óvatosan figyelte

George-ot.Amikor Whit és Carlson elmentek, s az ajtó becsukódott utá-nuk, George Lennie-hez fordult:

- No, min töröd a fejedet?

- Nem csináltam semmit, George. Síim azt mondja, jobb lesz,ha egy darabig nem simogatom annyit azokat a kölyköket. Aztmondja, hogy megárt nekik, hát bejöttem. Jó voltam, George.

- Ezt én is megmondhattam volna neked - mondta George.

- Nem is bántottam õket. Csak az enyémet vettem az ölembe,és simogattam.

- Láttad Síimet a pajtában? - kérdezte George.

- Láttam hát. Azt mondta, ne simogassam azt a kölyket.

- Hát az asszonyt láttad-e?

150

- Curley feleségét?

- Azt. Bement a pajtába?

- Nem. Én legalább nem láttam.

- Nem láttad, hogy Síim beszélget vele?

- Nem. Nem volt a pajtában.

- No jó - mondta George. - Azt hiszem, a fiúk nem fognakverekedést látni. Ha verekedés támad, Lennie, te ne légy benne!



- Nem akarok verekedni - mondta Lennie. Fölállt az ágyáról,leült az asztal mellé George-dzsal szemközt. George szinte gépie-sen keverte meg a kártyát, s kezdte rakni a pasziánszot. Megfontol-tan, elgondolkozva, lassan.

Lennie megfogott egy kártyalapot, nézegetni kezdte, aztán fel-fordította, és tovább nézte.

- Egyforma mind a két fele - mondotta. - George, miért egyfor-ma mind a két fele?

- Nem tudom - mondta George. - így csinálják. Mit csináltSíim a pajtában, amikor láttad?

- Síim?

- O hát. Láttad a pajtában, õ mondta neked, hogy ne simogasdannyit a kutyakölykeket.

- Az ám. Kátrányoskanna volt a kezében, meg egy pemzli.Nem tudom, minek.

- Bizonyosan tudod, hogy az asszony nem ment be oda, úgy,

ahogy ma idejött?- Nem. Nem ment oda.George felsóhajtott.

- Jobb szeretnék egy igazi bordélyházat - mondotta. - Az emberbemegy, leissza magát, aztán mindent kiad magából, s nincs semmibaj. Tudja, mi mibe kerül. Ezek a börtönbe csalogató pofák pedigmindig lesben állnak.

Lennie bámuló arccal figyelte a szavait, s kissé mozgatta azajkát, hogy lépést tudjon tartani azzal, amit hall. George továbbbeszélt:

- Emlékszel-e, Lennie, Andy Cushmanre? Aki gimnáziumbajár?

- Akinek az anyja meleg kalácsot sütött a gyerekeknek? - kér-dezte Lennie.

- Az, az, arról beszélek. Emlékszel te mindenre, aminek valamiköze van az evéshez. - George elgondolkozva nézte a pasziánszot.Rátett egy ászt a jegyzõtáblára, s egy tök kettest, hármast és

151

négyest rakott rá. - Andy a San Quentin fegyházban ül mostegy ringyó miatt - mondta George.Lennie az asztalon dobolt az ujjaival.

- George?

- Mi az?

- George, mikor szerezzük meg azt a kis tanyát? Mikor élünkmár a föld zsírjából? És mi lesz a tengerinyulakkal?





nem kell agyondolgozni magunkat. Talán hat-hét órát dolgozunknaponként. Nem kell majd tizenegy óra hosszat árpás zsákokathordani. Aztán amit elvetünk, magunk aratjuk le. Tudni fogjuk,mi lett a vetésünkbõl.

- És a tengerinyulak - mondta mohón Lennie. - Én viselemgondjukat. Mondd el, hogy lesz ez, George.

- Hát kimégy a lucernásba, egy zsákkal. Levágsz egy zsákravalót, beviszed, és berakod a tengerinyulak ketreceibe.

- Azok meg rágják, rágják -mondta Lennie -, ahogy õk szoktakrágni. Láttam.

- Minden hat hétben - folytatta George - megszaporodnak,lesz hát elég tengerinyulunk, enni is, meg eladni is. Aztán tartunkgalambokat is, hogy röpködjenek a szélkerék körül, mint gyermek-koromban. - Elragadtatva nézett a falra Lennie feje fölött. - Saz egész a miénk lesz, senki sem teheti ki a szûrünket. Ha nekünknem tetszik valaki, azt mondhatjuk: "Eredj a fenébe!", s akkormehet, fel is út, le is út! Ha meg valami barátunk jár arra, leszegy vendégágyunk, s azt mondjuk neki: "Ugyan, maradj itt éjsza-kára", s biz' isten ott marad. Aztán lesz egy vizslánk, meg egypár csíkos szõrû macskánk, de vigyázz ám, nehogy a macskák

körmük közé kaparintsák a kis tengerinyulakat!Lennie lihegett.

- No, csak azt próbálják meg! Kitekerem a nyakukat. Bottalverem agyon õket. - Elhallgatott, csak magában dörmögött to-vább, fenyegetve a jövendõbeli macskákat, amelyek a jövendõbelitengerinyulakat bántani merik majd.

George csak ült, elbûvölve a képtõl, amelyet õ maga festett.Amikor Candy megszólalt, mind a kettõ úgy összerezzent, mint-ha valami tilos dolgon kapták volna. Candy azt kérdezte:

- És tudod, hol van ilyen tanya?

George tüstént védelmi állásba helyezkedett.

- Ha tudom is, mi közöd hozzá? - mondotta.

153

- Nekem akár ne is mondd meg, hol van. Tõlem lehet akárhol.

- Lehet bizony - mondta George. - Száz esztendõ alatt semtalálod meg.

Candy izgatottan folytatta:

- S aztán mennyit kérnek egy ilyen tanyáért?George gyanakodva figyelte.

- Hát, én megkaphatnám hatszáz dollárért. Öreg, beteges embe-rek a gazdái, az asszonyt operálni kéne. De minek kérdezed?Neked semmi dolgod velünk.

Candy azt mondta:





- Megcsináljuk - mondotta. - Megvesszük azt a kis tanyát,s odamegyünk lakni. - Újra leült. Csöndesen üldögéltek minda hárman, elmerengtek a tervük szépségén, s lelkük a jövendõbenjárt, amikorra ez a gyönyörûséges dolog megvalósul.

George megszólalt, mintha álmában beszélne:

- Tegyük föl, hogy valami farsangi mulatság vagy cirkusz vana városban, vagy futballmérkõzés, vagy akármi más. - Az öregCandy helyeslõen bólogatott. - Egyszerûen elmegyünk és megnéz-zük - folytatta George. - Nem kérünk engedelmet senkitõl. Csakazt mondjuk: "Elmegyünk", s már megyünk is. Csak megfejjüka tehenet, odavetünk egy kis magot a baromfinak, s megyünk.

- És füvet adunk a tengerinyulaknak - szólt közbe Lennie.- Sohase felejtem el megetetni õket. Mikor lesz az, George?

- Egy hónap múlva. Pontosan egy hónap múlva. Tudom énmár, mit csinálok. Megírom azoknak az öregeknek, hogy megvesz-szük a tanyájukat. Candy elküld száz dollárt foglalóba.

- El én - mondta Candy. - Aztán van-e jó kályhájuk?

- Van bizony, szénnel is lehet fûteni meg fával is.

- Én elviszem a kiskutyámat - mondta Lennie. - Bizony isten,jól fogja ott érezni magát.

Kívülrõl hangok közeledtek. George gyorsan azt mondta:

- Senkinek se szóljatok errõl! Csak mi hárman tudjuk, senkimás. Képesek lennének kidobni bennünket, hogy ne szerezhessükmeg a pénzt. Csak tegyünk úgy ezután is, mintha egész életünkben

155

árpát akarnánk hordani, aztán egy szép napon kivesszük a bérün-

ket, s azt mondjuk, hogy befellegzett.

Lennie és Candy bólintottak, s vigyorogtak gyönyörûségükben.

- Senkinek se szólj - mondta magában Lennie.

- George! - szólalt meg Candy.

- No, mi az?

- Magamnak kellett volna lelõnöm azt a kutyát, George. Nemlett volna szabad megengednem, hogy idegen lõje le.

Az ajtó kinyílt. Síim lépett be, s a nyomában Curley, Carlsonés Whit. Síim keze fekete volt a kátránytól, s morcosan nézettmaga elé. Curley szorosan melléje állt.

- Nem gondoltam én semmi rosszat - mondta Curley. - Csakmegkérdeztelek.

- Túlságos gyakran kérdezgettél - felelte Síim. - Fenemódonunom már. Ha magad nem tudsz vigyázni a feleségedre, mértvárod, hogy én vigyázzak rá? Hagyj nekem békét!



- Éppen azt akartam megmagyarázni, hogy semmi rosszat nemgondoltam - mondta Curley. - Csak azt hittem, hogy láttad talán.

- Mért nem mondod neki, hogy üljön otthon, a helyén? - kér-dezte Carlson. - Eltûröd, hogy kószáljon a férfihálók körül, aztánegyszerre csak olyasmi történik, amin nem tudsz segíteni.

Curley hirtelen odaperdült Carlson elé.

- Ne üsd ebbe az orrodat, mert kirepülsz innét!

- Ebadta szemtelen kölyke! - mondta kacagva Carlson. - Megakartad ijeszteni Síimet, de nem sikerült. Síim ijesztett meg téged.Olyan sárga vagy, mint a béka hasa. Én nem bánom, ha a legjobbbokszoló vagy is az országban. Ha nekem támadsz, magad bánodmeg.

Candy boldogan csatlakozott a támadókhoz.

- Vazelines kesztyû - mondta undorodva. Curley rámeredt. Az-tán Lennie-n akadt meg a pillantása; Lennie csöndesen mosolygottboldogságában, mert leendõ tanyájukra gondolt.

Curley úgy állt Lennie elé, mint egy bulldog.- Mit nevetsz?

Lennie jámborul nézett rá.

- Tessék?

Most kirobbant Curley dühe.

- Gyere csak, te nagy állat! Állj talpra! Akármekkora vagy,rajtam nem fogsz nevetni. Majd megmutatom én neked, ki a sárga!

Lennie gyámoltalanul nézett George-ra, aztán felállt, és hátrálni

156

próbált. Curley egyensúlyba helyezte magát. Bal kezével Lenniefelé sújtott, a jobbal az orrába vágott. Lennie rémülten kiáltottfel. Orrából megeredt a vér.

- George! - kiáltotta. - Mondd, hogy hagyjon békén engem!Egészen a falig hátrált, Curley utána, s egyre öklözte az arcát.

Lennie két karja lelógott; sokkal jobban meg volt rémülve, sem-hogy védekezni tudott volna.

George talpra ugrott, és rákiáltott:

- Fogd meg, Lennie, ne engedd!

Lennie eltakarta arcát roppant mancsaival, s nyöszörgött rémü-letében. Azt kiáltotta:

- Mondd, hogy ne bántson, George!



Curley most a gyomrát kezdte ütni, úgy, hogy a lélegzete iselakadt.

Síim felugrott.

- Ronda kis patkány! - kiáltotta. - Majd én bánok el vele.George kinyújtotta a kezét, és megragadta Síimet.

- Várj egy percig! - kiáltotta. Két kezébõl trombitát formálta szája elõtt, s úgy ordította:

- Fogd meg, Lennie!

Lennie levette két kezét az arcáról, s George felé nézett. Curleypedig a szemébe csapott. Széles ábrázatát elborította a vér. Georgeújra ráordított:

- Mondtam, hogy fogd meg!

Curley ökle éppen lendületben volt, amikor Lennie megragadta.A következõ pillanatban Curley úgy ficánkolt, mint a horograkerült hal, s ökle valósággal elveszett Lennie óriási kezében.-George átszaladt a szobán.

- Engedd el, Lennie, engedd el!De Lennie rémülten nézte a ficánkoló kis embert, akit a kezébentartott. A vér végigfutott Lennie arcán, fél szeme bedagadt. MostGeorge kezdte az arcát öklözni, de Lennie még mindig fogta Cur-ley öklét. Curley fehér volt, s összegörnyedt, alig rángatózott már.Jajgatva állt, s ökle elveszett Lennie mancsában.

George újra meg újra kiáltotta:

- Engedd el a kezét, Lennie! Engedd el! Síim, segíts nekem,amíg még marad valami ennek a fickónak a kezébõl.

Lennie hirtelen elengedte. Meghunyászkodva mászott a fal felé.

- Te mondtad, George - mondta siránkozó hangon.

Curley leült a padlóra, s bámészan nézte összezúzott kezét.

157

Síim és Carlson föléje hajoltak. Aztán Síim fölegyenesedett, selborzadva nézett Lennie-re.

- Muszáj doktorhoz vinni - mondotta. - Ha jól nézem, a kezé-nek minden csontja összetört.

- Én nem akartam! - kiáltotta Lennie. - Nem akartam bántani.

- Carlson - mondta Síim -, fogj be a kiskocsiba. BevisszükSoledadba, hogy segítsenek rajta. - Carlson kisietett. Síim odafor-dult a nyöszörgõ Lennie-hez. - Te nem tehetsz semmirõl - mondot-ta. - Ez a fickó maga kereste a bajt. Hanem, bizony isten, nemsok maradt a kezébõl. - Síim kiszaladt, s pillanat múlva visszatért,és vizet hozott egy bádogpohárban. Odatartotta Curley szájához.







- Nincs jogod bejönni a szobámba. Ez itt az én szobám. Ehhezsenkinek nincs jussa, csak nekem.

Lennie nagyot nyelt, mosolygása még alázatosabb lett.

- Nem csinálok semmit - mondotta. - Csak idejöttem, hogymegnézzem a kiskutyámat. Aztán világot láttam nálad - magya-rázta.

- Nekem jogom van világot gyújtani. Eredj ki a szobámból!Engem nem látnak szívesen a hálóhelyiségben, én se látlak szívesentéged a szobámban.

- Mért nem látnak szívesen? - kérdezte Lennie.

- Mert fekete vagyok. Azok ott kártyáznak, de én nem játszha-tom velük, mert fekete vagyok. Büdös vagyok, azt mondják. Hátén meg azt mondom neked, hogy valamennyiteket büdösnek érez-lek.

Lennie gyámoltalanul csapta össze két nagy kezét.

- Mindenki bement a városba - mondotta. - Síim meg George,

meg mindenki. George azt mondta, maradjak itt, s vigyázzak,nehogy bajba találjak keveredni. Aztán világosságot láttam nálad.

- De hát mit akarsz?

- Semmit. . . csak megláttam nálad a világosságot. Gondoltam,bejöhetek ide, és leülhetek egy kicsit.

Crooks Lennie-re bámult, aztán háta mögé nyúlt, levette pápa-szemét, ráakasztotta rózsaszín fülére, s tovább bámult.

- Nem tudom, mit csinálsz egyáltalán a pajtában - mondtapanaszos hangon. -Nem vagy lóápoló. Semmi közöd a lovakhoz.

- A kutyakölyök - ismételte Lennie. - A kiskutyámat akartamlátni.

161

- Hát akkor eredj, és nézd a kiskutyádat. Ne gyere olyan helyre,ahol nem látnak szívesen.

Lennie már nem mosolygott. Még tett egy lépést a szoba belsejefelé, aztán észbe kapott, s ismét az ajtó felé hátrált.

- Csak megnéztem egy kicsit. Síim azt mondja, ne simogassam

nagyon sokat.

- Az ám - mondta Crooks -, mindig kiszedted a kölyköketa vackukból. Csodálom is, hogy az anyjuk nem költöztette õketmáshová.

- Ó, az nem bánja. Engedi. - Lennie újra beljebb nyomult aszobába.

Crooks haragosan nézett rá, de Lennie lefegyverzõ mosolya



mégiscsak legyõzte.

- Gyere be, és ülj le egy kicsit! - mondta Crooks. - Ha márnem akarsz kimenni és békét hagyni nekem, hát le is ülhetsz.- Hangja valamicskével barátságosabb lett. -A fiúk mind bemen-tek a városba,mi?

- Mind, csak az öreg Candy nem. Az csak üldögél a hálóhelyi-ségben, hegyezgeti, hegyezgeti a ceruzáját, és számol.

Crooks megigazgatta a szemüvegét.

- Számol? Ugyan mit számol Candy?

- A tengerinyulakat! - mondta csaknem kiáltva Lennie.

- Bolondok vagytok - mondta Crooks. - Ami kis eszetek volt,az is elment. Miféle tengerinyulakról beszélsz?

- Nekünk lesznek majd tengerinyulaink, azokat én ápolom,füvet vágok nekik, megitatom õket, meg miegymás.

- Tiszta bolondság - mondta Crooks. - Most már értem, hogyaz útitársad rejteget az emberek szeme elõl.

- Ez nem hazugság - mondta csöndesen Lennie. - Megcsináljuk.Lesz egy kis tanyánk, s a föld zsírjából élünk.

Crooks kényelmesebben helyezkedett el az ágyán.

- Ülj le - biztatta Lennie-t. - Ülj arra a kis hordóra.Lennie lekuksolt a hordóra.

- Azt hiszed, hazugságot beszélek - mondotta -, pedig nemhazudok én. Tiszta igazság minden szavam, kérdezd megGeorge-ot.

Crooks rátámasztotta fekete állát rózsaszín tenyerére.

- Te George-dzsal vándorolsz együtt?

- Vele. Együtt megyünk mindenüvé.

162

Crooks folytatta:

- Néha beszél, te meg nem tudod, mi az ördögöt mond. ígyvan. Ugye? - Elõrehajolt, s majd átfúrta Lennie-t mélyen ülõszemével. - így van?

- Hát.. . néha.

- Csak beszél, beszél, te meg nem tudod, mit akar mondani.

- Hát. . . néha. De. . . nem mindig.Crooks elõrehajolt az ágya szélén.

- Én délvidéki néger vagyok - mondotta. - Itt születtem Kalifor-niában. Az apámnak tyúkfarmja volt, vagy tíz hold. A fehér gyere-





magára.

- De hát tegyük fel, tegyük fel mégis, hogy nem jön vissza.Mit csinálsz akkor?

Lennie arcát ráncokba gyûrte az aggodalom.

- Nem tudom. De hát mit csinálsz te velem? - kiáltott fel.- Ez nem igaz! George nem sebesült meg.

Crooks tovább furkálta.

- Akarod, hogy megmondjam neked, mi lesz akkor? Betesznektéged a hülyék intézetébe. Örvet kötnek a nyakadba, mint a kutyá-nak.

Lennie szeme egyszerre egyenesen nézett maga elé, s csöndesdüh látszott meg rajta. Fölállt, és veszedelmesen indult megCrooks felé.

- Ki bántotta George-ot? - kérdezte.

Crooks látta a közeledõ veszedelmet. Hátrahúzódott az ágyán,hogy kitérjen az útjából.

- Csak azt mondtam: tegyük fel - mondotta. - George nemsebesült meg, nincs semmi baja. Visszajön.

Lennie ott állt fölötte.

- Mit teszel föl? Nekem ne tegye föl senki azt, hogy Georgemegsebesült.

Crooks levette pápaszemét, s ujjával a szemét törölgette.

- Csak ülj le - mondotta. - George nem sebesült meg.Lennie haragosan visszacammogott a kis hordóhoz, s újra le-

kuksolt rá.

164

- Senki ne beszéljen arról, hogy George megsebesült - dör-mögte.

- No, most talán megértesz engem - mondta barátságosanCrooks. -Neked ott van George. Tudod, hogy visszajön. Tegyükfel, hogy nincs senkid. Tegyük fel, hogy nem mehetsz be a hálóhe-lyiségbe römizni, mert fekete vagy. Hogy tetszenék ez neked?Tegyük fel, hogy kénytelen vagy itt üldögélni és könyveket olvasni.Igaz, besötétedésig játszhatsz patkóhajigálást, de akkor aztán tes-

sék könyveket olvasni. A könyv nem ér semmit. Az embernekkell valaki, aki a közelében legyen. - Siránkozó hangon folytatta:

- Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mind-egy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! - kiáltotta.

- Mondom neked, az ember belebetegszik a magányosságba.

- George visszajön - biztatta magát Lennie ijedt hangon. -Talán vissza is jött már. Jobb lesz, ha megnézem.



- Nem akartalak megijeszteni - mondta Crooks. - Persze hogyvisszajön. Magamról beszéltem. Az ember egyedül üldögél itt es-ténkint, könyveket olvas vagy gondolkozik, vagy miegyebet csinál.Néha elgondolkozik, és nincs senkije, aki megmondja neki, miigaz, mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen látja-e vagysem. Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja-e õ is.Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat. Sokmindent láttam én itt. Nem voltam részeg. Nem tudom, nemaludtam-e. Ha lenne velem valaki, megmondhatná, aludtam-evagy se, s akkor rendbe volna minden. De így nem tudom. -Crooks most a szoba másik vége felé nézett, az ablak irányába.

Lennie siralmas hangon szólalt meg:

- George nem megy el, nem hagy itt engem. Tudom, hogyGeorge nem tesz ilyesmit.

Az istállószolga álmodozva folytatta:

- Emlékszem, mikor kisgyerek voltam az apám tyúkfarmján.Két fivérem volt. Mindig ott voltak körülöttem. Egy szobábanháltunk, ugyanabban az ágyban mindhárman. Volt egy szamóca-ágyasunk. Volt egy kis lucernásunk. A tyúkokat kitereltük a lucer-

násba, ha szépen sütött a nap. A fivéreim fölültek a kerítésre,úgy nézték õket.. . fehér tyúkok voltak.

Lennie lassanként figyelni kezdett arra, amit hallott.

- George azt mondja, lucernával fogjuk etetni a tengerinyula-kat.

- Miféle tengerinyulakat?

165

- Tengerinyulaink lesznek, meg egy szederágyásunk.

- Bolondok vagytok.

- De bizony lesz. Kérdezd meg George-ot.

- Bolondok vagytok - mondta megvetõen Crooks. - Száz megszáz embert láttam az országúton vándorolni, meg a tanyákrabefordulni, hátukon a batyujukkal, s mind valamennyinek ugyan-ez járt a fejében. Százat meg százakat láttam. Idejönnek, tovább-mennek, s mindegyiknek az a kis darab föld motoszkál a fejében.És egyetlenegy se szerzi meg soha. Olyan ez, mint a mennyország.Mindenkinek kéne egy kis darab föld. Sok könyvet olvastam énitt. Soha senki se jut az égbe, és senki se szerez földet. Az csak

a fejükben van. Folyton beszélnek róla, de csak a fejükben van.-Elhallgatott, s a nyitott ajtó felé nézett, mert a lovak nyugtalanulmozgolódtak, s a tartóláncok zörögtek. Egy ló fölnyerített. - Úgylátszik, van valaki odakint - mondta Crooks. - Talán Slim. Slimnéha kétszer-háromszor is benéz éjszakánként. Slim igazi jó kocsis.Vigyáz a lovaira. - Keservesen föltápászkodott, s megindult azajtó felé. - Te vagy az, Slim? - kiáltott ki.

Candy hangja válaszolt:



- Slim bement a városba. Nem láttad Lennie-t?

- Azt a nagydarab embert gondolod?

- Azt. Nem láttad valahol?

- Itt van nálam - felelte kurtán Crooks. Azzal visszament azágyához, és leheveredett.

Candy az ajtóban állt, csonka csuklóját vakargatva, s pislogvanézett be a világos szobába. Nem is próbált belépni.

- Mondok neked valamit, Lennie. Kiszámítottam, hogy is álla dolog azokkal a tengerinyulakkal.

- Bejöhetsz, ha akarsz - szólt ki bosszúsan Crooks.Candy mintha zavarba jött volna.

- Nem tudom... De hát ha akarod...

- Gyere csak be! Ha akárki bejöhet, bejöhetsz te is. - Crooksnaknehezére esett, hogy haraggal palástolja gyönyörûségét.

Candy belépett, de még mindig zavarban volt.

- Szép, kényelmes kis helyed van itt - szólt Crookshoz. - Kelle-mes lehet, ha az embernek magának van egy szobája.

- Meghiszem azt - mondta Crooks. - Még trágyadomb is vanaz ablakom alatt. Elõkelõ dolog.

Lennie közbevágott:

- Mit mondtál a tengerinyulakról?

166

Candy a falnak támaszkodott a szakadt hámiga mellé, s csonkacsuklóját vakargatta.

- Régóta vagyok itt - mondotta. - Régóta van itt Crooks is.De most elõször tettem a lábam ebbe a szobába.

Crooks sötéten mondta:

- Az emberek nem járnak valami gyakran egy színes emberszobájában. Nem járt itt senki, csak Síim. Síim meg a gazda.

Candy sietve más tárgyra csapott át:

- Síim a legjobb kocsis, akit életemben láttam. ,Lennie odahajolt a vén söprögetõhöz.

- Beszélj a tengerinyulakról! - erõsködött.

- Kiszámítottam - mondta mosolyogva Candy -, hajói csinál-juk a dolgot, kereshetünk egy kis pénzt a tengerinyulakon.

- De én ápolni akarom õket - vágott közbe Lennie. - Georgeazt mondta, hogy én fogom ápolni. Megígérte.







- A gép kapta be - ismételte dacosan Candy."

- No jó - mondta megvetõen az asszony. - Nem bánom, takar-gassátok a szégyenét. Nem törõdöm vele. Ebadta sok csavargója,mind olyan okosnak tartjátok magatokat. Mit gondoltok, mi va-gyok én? Szopós gyerek? Akár hiszitek, akár nem, elmehettemvolna én színésznõnek is. Nem is egyszer. És valaki azt mondtanekem, hogy be tudna szerezni moziszínésznõnek is... - Lélegzeteis elfulladt a méltatlankodástól. - Szombat este van. Mindenkielmegy hazulról, és csinál valamit. Mindenki! És mit csinálokén? Itt állok, és fecsegek egy csomó csavargóval, egy négerrelmeg egy hülyével, meg egy tetves vén birkával, s még örülökis neki, mert ha ló nincs, jó a szamár is.

Lennie tátott szájjal bámulta. Crooks visszahúzódott a négerfélelmes, oltalmazó méltósága mögé. De az öreg Candy minthamegváltozott volna. Hirtelen fölállt, s hátralökte maga alól a kishordót.

- Elég volt! - kiáltotta haragosan. - Nincs itt rád semmi szük-ség. Megmondtuk. S megmondom azt is, hogy bolondokat be-szélsz rólunk. Azzal a kis csirkeagyaddal meg sem érted, hogymi nem vagyunk afféle csavargók. Tegyük fel, hogy elcsapatsz

169bennünket. No, tegyük fel. Azt hiszed, kikerülünk az országútra,s keresünk másik olyan nyomorúságos munkát, mint ez itt. Nemtudod, hogy elmehetünk a tulajdon tanyánkra, a tulajdon házunk-ba. Nem is akarunk itt maradni. Van nekünk házunk, baromfiud-varunk, gyümölcsfánk, s olyan tanyánk, hogy százszorta szebbennél. És vannak barátaink, igenis, vannak! Lehet, hogy volt olyanidõ, amikor féltünk attól, hogy elkergetnek, de annak már vége.Van földünk, az a föld a miénk, s odamehetünk.Curley felesége a szemébe kacagott.

- Mesebeszéd - mondta. - Láttam én már elég magadszõrû

embert. Ha két hatosotok van, megisztok két pohár pálinkát,s még a pohár fenekét is kinyaljátok. Ismerlek én benneteket.

Candy arca egyre jobban nekivörösödött, de még mielõtt azasszony elhallgatott, erõt vett magán. Ura volt a helyzetnek.

- Tudhattam volna - mondta szelíden. - Jobb lesz, ha szépenelmégy innét. Nincs, amit beszéljünk veled. Mi tudjuk, amit tu-dunk, s nem törõdünk azzal, hogy te tudod-e. Hát csak jobblesz, ha most elmégy, mert Curley még meg talál haragudni, hogya felesége itt trécsel a pajtában holmi "csavargókkal".

Az asszony sorba az arcukba nézett, valamennyi egyformán

ellensége volt. Leghosszabban Lennie-re szögezte a pillantását,amíg az zavartan le nem sütötte a szemét. Az asszony váratlanulmegkérdezte:

- Ki verte így össze az arcodat?Lennie bûntudatosan pillantott fel.

- Az enyémet?

- A tiédet, igen.



Lennie Candyre nézett, segítséget keresve, aztán ismét lesütötteszemét.

- Gép kapta be a kezét - mondotta.Curley felesége felkacagott.

- Persze hogy a gép kapta be. No, majd beszélek veled késõbb.Szeretem a gépeket.

Candy közbevágott:

- Hagyj békét ennek az embernek! Ne kezdj ki vele! ElmondomGeorge-nak, hogy miket beszélsz. George nem tûri, hogy Lennie-vel kikezdj.

- Ki az a George? - kérdezte az asszony. - Az a kis ember,akivel együtt jöttél?

170

- Az - felelte boldog mosollyal Lennie. - Az bizony, s nekemmeg fogja engedni, hogy a tengerinyulakat ápoljam.

- No, ha csak ez a kívánságod, egypár tengerinyulat én is szerez-hetek neked.

Crooks fölállt az ágyáról, és szembenézett vele.

- Nekem elég volt ebbõl - mondta hidegen. - Nincs jogodbelépni egy színes ember szobájába. Nincs itt semmi keresnivalód.Most már eredj innét, de gyorsan. Ha nem mégy, megkérem agazdát, hogy soha többet ne engedjen ki a pajtába.

Az asszony megvetõen fordult felé.

-Ide hallgass, te néger! - mondotta. - Tudod, mit tehetek

veled, ha kinyitod a szádat?

Crooks kétségbeesetten bámult rá, aztán leült az ágyára, s magá-ba roskadt.

Az asszony közelebb lépett hozzá.

- Tudod, hogy mit tehetek?

Crooks mintha kisebbre zsugorodott volna, s egészen odabújta falhoz.

- Tudom, asszonyság.

- No, hát akkor vigyázz magadra, te néger. Olyan könnyenfelköttetlek egy fára, hogy az még mulatságnak is kevés.

Crooks valósággal megsemmisült. Semmi sem maradt személyi-ségébõl, énjébõl - semmi, ami rokonszenvet vagy haragot ébreszt-hetett volna. Színtelen hangon mondta:

- Igenis, asszonyság.



Az asszony egy pillanatig ott állt fölötte, mintha várná, hogymegmozduljon, s újra lecsaphasson rá; de Crooks mozdulatlanulült, szemét elfordította, s úgy összehúzódott, hogy sehol ütés neérhesse. Az asszony végül a másik kettõhöz fordult.

Az öreg Candy megbabonázva figyelte.

- Ha ilyet akarnál tenni, mi is megszólalnánk - mondta csönde-sen. - Elmondanék, hogy behálóztad Crooksot.

- Csak mondjátok el! - kiáltotta az asszony. - Tudod jól, hogysenki se hallgatna rátok. Senki, de senki.

Candynek inába szállt a bátorsága.

- Nem - ismerte el -, nem hallgatna ránk senki.

- Bárcsak itt volna George - nyöszörgött Lennie -, bárcsakitt volna George!

Candy odalépett hozzá.

171

- Egyet se búsulj - mondotta. - Éppen most hallottam, aminta legények hazajöttek. George bizonyosan ott van már a hálóhelyi-ségben. - Most Curley feleségéhez fordult: - Jobb lesz, ha mosthazamégy -mondta csöndesen. - Ha tüstént elmégy, nem mondjukmeg Curleynek, hogy itt voltál.

Az asszony hidegen méregette szemével.

- Nem hiszem, hogy hallottál valamit.

- Akár hallottam, akár nem - mondta Candy -, biztosabb,ha most elmégy.

Az asszony Lennie-hez fordult:

- Örülök, hogy egy kicsit összetörted Curleyt. Megérdemelte.Némelykor magam is szeretném eldöngetni.

Kisurrant az ajtón, és eltûnt a sötét pajtában. Ahogy a pajtánvégigment, a tartóláncok megzörrentek, egy-két ló felhorkant,a többi dobrokolt a lábával.

Crooks mintha lassan-lassan kibontakozott volna a magára ra-kott védõrétegbõl.

- Igaz - kérdezte -, hogy hallottad hazajönni a legényeket?

- Igaz hát, hallottam.

- Mert én nem hallottam semmit.

- Csapódott a kapu - mondta Candy, s így folytatta: - Curleyfelesége nesztelenül tud járni. Azt hiszem, eleget próbálta.

Crooks nem akart errõl beszélni.



- Talán jobb lesz - mondta -, ha ti is elmentek. Azt hiszem,nincs már szükségem rátok. A színes embernek is vannak jogai,még ha nem örül is a jogainak.

- Szemtelenség - mondta Candy -, hogy az a cafat olyat mon-dott neked.

- Nem ok nélkül mondta - felelte tompa hangon Crooks. -Megfeledkeztem a dologról, mert ti bejöttetek ide, és leülteteknálam. Igaz volt, amit mondott.

A lovak horkantak a pajtában, a tartóláncok zörögtek, s egyhang azt kiáltozta:

- Lennie! Hé, Lennie! Itt vagy-e a pajtában?

- Ez George! - kiáltotta Lennie. S válaszolt neki: - Itt vagyok,George. Idebent vagyok.

Egy szempillantás múlva George ott állt az ajtóban, s bosszan-kodva nézett körül.

- Mit csinálsz itt Crooks szobájában? Nincs itt semmi keresni-valód.

172

/

- Mondtam nekik - bólintott rá Crooks -, de mégiscsak bejöt-tek.

- Mért nem dobtad ki õket?

- Nem bántam, hogy itt vannak - mondta Crooks. - Lenniederék gyerek.

Candy egészen megelevenedett.

- Ide hallgass, George! Számolgattam, számolgattam, s kiokos-kodtam, hogy még pénzt is csinálhatunk azokból a tengerinyulak-ból.

George bosszúsan nézett rá.

- Azt hiszem, megmondtam, hogy ne fecsegj errõl senkinek.Candy megrökönyödött.

- Senki másnak nem szóltam, csak Crooksnak.

- No, csak menjetek ki innét - mondta George. - Úgy látszik,egy pillanatra sem tehetem ki a lábamat.

Candy és Lennie fölállt, és megindult az ajtó felé. Crooks felkiál- ,tott:-Candy!

- Mi az?

- Emlékszel, mit mondtam a kapálásról meg a többi apró-csep-





találtam.

Kikaparta a kölyköt, nézegette, s végigcirógatta ismét. Szomo-rúan beszélt tovább magában:

- De meg fogja tudni. George mindig megtudja. Azt mondjamajd: "Ezt te csináltad. Velem nem járatod a bolondját." S aztán

174

azt mondja: "Ezért pedig nem engedem meg, hogy ápold a tengeri-nyulakat!"

Hirtelen elöntötte a harag.

- Vigyen el az ördög! - kiáltotta. - Miért döglöttéi meg? Nemvagy olyan kicsi, mint az egér. - Felkapta a kölyköt, és elhajította.Hátat fordított neki. Térde fölé görnyedve ült, s azt suttogta magá-ban : - Most majd nem ápolhatom a tengerinyulakat. Nem fogjaengedni. - Elõre-hátra himbálta a testét fájdalmában.

Kívülrõl behallatszott a vascövekhez csapódó patkók csendülé-se, aztán a legények kiáltozása. Lennie fölállt, visszahozta a köly-köt, lefektette a szénára, és leült. Újra végigcirógatta.

- Nem voltál elég nagy -mondotta. - Százszor mondták nekem,hogy nem vagy elég nagy. Nem tudtam, hogy ilyen könnyen meg-halsz. - Ujjaival birizgálta a kölyök lekonyuló fülét. - Háthanem is bánja George - mondotta. - Ez az átkozott kis kölyöksemmi sem volt George-nak.

Curley felesége elõlépett az utolsó rekesz mögül. Nesztelenülközeledett, Lennie nem vette észre. Színes gyapjúruháját viseltes a vörös strucctollas papucsot. Arca ki volt festve, a kis kolbász-fürtök szépen elrendezve a maguk helyén. Egészen közel volt márLennie-hez, amikor az fölnézett és megpillantotta.

Riadtan temette be szénával a döglött kutyakölyköt. Mogorvánnézett föl az asszonyra. Az megszólalt:

- Mit csinálsz itt, szép gyerek?Lennie rábámult.

- George azt mondta, hogy nincs veled semmi dolgom, szóbase álljak veled.

- Hát George mindenben parancsol neked? - kacagott az asz-szony.

Lennie lenézett a szénára.

- Azt mondja, nem engedi meg, hogy a tengerinyulakat ápol-jam, ha szóba állok veled.

- Attól fél - mondta nyugodtan az asszony -, hogy Curleymeg talál haragudni ? No, hát Curley most felkötve hordja a karját,s ha komiszkodik, összetörheted a másik kezét is. Nekem ugyanhiába mesélitek, hogy a gép kapta be.

De Lennie rendíthetetlen volt.





- Hát mi bajuk velem? - kiáltotta. - Nekem nincs jogom, hogybeszélgessek valakivel? Mit gondolnak, mi vagyok én? Te derékfiú vagy. Nem tudom, miért ne beszélgethetnék veled? Hiszennem bántalak.

176

- George azt mondja, hogy bajba keversz bennünket.

- Ostobaság! - kiáltotta az asszony. - Mit árthatok én neked?Egyik sem törõdik azzal, hogy milyen az én életem. Hidd el,valamikor nem így éltem én. Lehetett volna belõlem valami. -Sötéten tette hozzá: - Talán lesz is még. - Aztán egyszerre áradnikezdett belõle a szó, a közlés szenvedélyes vágyában, mintha siet-ne, nehogy a hallgatóját elragadják tõle. - Salinasban laktunk- mondotta. - Gyermekkoromban kerültem oda. Egyszer színé-szekjártak ott, s megismerkedtem az egyikkel. Azt mondta, elme-hetnék a társulattal. De az anyám nem engedett. Azt mondta,azért, mert csak tizenöt éves vagyok. De a színész azt mondta,hogy mehetnék. Ha elmentem volna, most nem élnék így, aztelhiheted.

Lennie egyre a kutyakölyköt simogatta.

- Lesz egy kis tanyánk, és tengerinyulakat tartunk majd - ma-gyarázta.

Az asszony gyorsan folytatta történetét, nehogy félbeszakítsák:

- Aztán egy másik emberrel ismerkedtem meg, az a filmnélvolt. Elmentem vele táncolni a Riverside táncterembe. Azt mond-ta, beszerez a filmhez. Hogy afféle õstehetség vagyok. Mihelytvisszamegy Hollywoodba, írni fog nekem a dologról. - Erõsenszemébe nézett Lennie-nek, hogy lássa, milyen hatást tett rá eza történet. - A levelet sohasem kaptam meg - mondotta. - Mindigis azt gondoltam, hogy az anyám lopta el. Nem akartam olyan

helyen megmaradni, ahol nem járhatok sehová, nem lehet belõlemsemmi, s még a leveleit is ellopják az embernek. Kérdeztem is,hogy ellopta-e, de tagadta. így hát feleségül mentem Curleyhez.Még aznap este találkoztam vele a Riverside táncteremben. Idehallgatsz? -kérdezte Lennie-t.

- Én? Hallgatlak hát.

- Most olyat mondok neked, amit még senkinek se mondtamel. Talán nem is lenne szabad. Én nem szeretem Curleyt. Nemkedvemre való ember. - És hogy így feltárta lelkét Lennie elõtt,közelebb húzódott hozzá, s melléje ült. - Filmhez mehetnék, szépruháim lehetnének, amilyeneket a filmszínésznõk hordanak. Es

nagy szállodákban üldögélhetnék, és lefényképeznének. Eljárhat-nék a bemutatókra, és beszélhetnék a rádióba, és nem kerülneegy fillérembe se, mert a filmnél vagyok. És olyan szép ruhákathordanék, mint a filmszínésznõk. Mert az az ember azt mondta,hogy õstehetség vagyok. - Felnézett Lennie-re, s elõkelõ kis moz-

177

dulatot tett karjával és kezével, hogy megmutassa: ért a színját-száshoz. Ujjai követték csuklója mozdulatát, s kisujja messzire



elállt a többitõl.

Lennie nagyot sóhajtott. Kívülrõl behallatszott a vashoz ütõdõpatkó csendülése s az éljenzés.

- Valaki talált - mondta Curley felesége.

Amint a nap lejjebb ereszkedett, a fénycsíkok lassan felkúsztaka falon, s a jászolrácsokon és a lovak fején nyúltak végig.

- Ha kivinném ezt a kiskutyát, és eldobnám - mondta Lennie-, George nem tudná meg soha. Akkor nem lenne semmi baj,és ápolhatnám a tengerinyulakat.

- Hát te csak a tengerinyulakra gondolsz ? - kérdezte haragosanCurley felesége.

- Lesz egy kis tanyánk - magyarázta türelmesen Lennie. - Leszházunk, kertünk, lucernásunk, a lucernát a tengerinyulaknak ad-juk, én fogok egy zsákot, teleszedem lucernával, s odaviszem atengerinyulaknak.

- Miért vagy olyan bolondja a tengerinyulaknak? - kérdezteaz asszony,

Lennie-nek óvatosan gondolkoznia kellett a válaszon. Vigyázvaközelebb húzódott az asszonyhoz, egészen szembekerült vele.

- Szeretem simogatni a szép dolgokat. Egyszer egy vásáronláttam ilyen hosszú szõrû tengerinyulakat. Szépek voltak, elhihe-ted. Néha egereket is simogatok, de csak ha más nem akad.

Curley felesége kissé elhúzódott tõle.

- Azt hiszem, te bolond vagy - mondotta.

- Nem én-magyarázta komolyan Lennie. -George azt mondja,

nem vagyok bolond. Szeretek szép, puha dolgokat simogatni.

Az asszony kissé megnyugodott.

- Hát ki nem szeret? Mindenki szereti azt. Én is szívesen megta-pogatom a selymet, a bársonyt. Szeretsz bársonyt tapogatni?

Lennie fölnevetett gyönyörûségében.

- Meghiszem azt! - kiáltotta boldogan. - Volt is bársonyom.Egy asszonyság adta, a nagynéném, Clara néni. Nekem adta, ekko-ra darab volt, ni. Bárcsak megvolna még! - Arca elkomorodott.- Elvesztettem - mondta. - Rég nem láttam már.

Curley felesége a szemébe kacagott.

- Bolond vagy - mondta. - De azért kedves fiú vagy. Mintegy nagy baba. De azért meg lehet érteni, amit mondasz. Amikorfésülködöm, néha én is megsimogatom a hajamat, mert olyan

178

puha. - Hogy megmutassa, hogyan szokta, végigjártatta ujjait



a feje búbján. - Némely embernek olyan durva a haja - mondtatetszelegve. - Itt van például Curley. Annak olyan a haja, minta drót. Bezzeg az enyém puha és finom szálú. Mert sokat kefélem.Attól olyan finom. Nézd, tapogasd meg! - Megfogta Lennie kezét,s rátette a fejére. - Tapogasd meg itt, milyen puha!Lennie hatalmas ujjai simogatni kezdték a haját.

- De föl ne borzold! - mondta az asszony.

- Jaj, de szép - mondta Lennie, s erõsebben simogatta. - Jaj,de szép!

- Vigyázz, no, felborzolod! - Aztán haragosan kiáltott fel: -Most már elég ebbõl, egészen összekócolod a hajamat. - Félrerán-totta a fejét, s Lennie ujjai belekapaszkodtak a hajába, és nemengedték el. - Engedd! - kiáltotta az asszony. - Engedd el!

Lennie-t vad rémület fogta el. Az arca eltorzult. Az asszonyfelsikoltott, s Lennie rátette másik kezét szájára és orrára.

- Kérlek, ne kiálts - mondta könyörögve. - Ne, ne, kérlek.George megharagszik.

Az asszony hevesen küszködött a keze közt. Lába toporzékolt

a szénán, teste vonaglott, hogy ki tudjon szabadulni; Lennie kezealól elfojtott sikoltás tört ki. Lennie kiabálni kezdett rémületében.

- Kérlek, ne sikoltozz - mondta könyörögve. - George aztmondja majd, hogy rosszat tettem. Nem engedi, hogy ápoljama tengerinyulakat. - Kissé megmozdította a kezét, s az asszonytorkából nyers kiáltás szabadult ki. Most már megharagudottLennie.

- Ne kiáltozz! - mondta. - Nem engedem, hogy kiáltozz. Meg-mondta George, hogy bajba keveredem miattad. Ne kiáltozz, hamondom!

Az asszony tovább küszködött, szemeiben vad rémület világolt.Lennie haragosan megrázta.

- Ne ordítozz! -mondta, és rázta tovább; az asszony ficánkolt,mint a hal. Aztán elcsöndesedett, mert Lennie kitörte a nyakát.

Lenézett rá, óvatosan levette kezét a szájáról, s az asszony csön-desen feküdt.

- Nem akarlak bántani - mondta -, de George megharagszik,ha ordítozol.

Amikor az asszony se nem válaszolt, se nem mozdult, Lennie

egészen föléje hajolt. Fölemelte karját, és visszaejtette. Egy pillana-tig úgy látszott, hogy nem érti a dolgot. Aztán rémülten suttogta:

179

- Rosszat tettem. Már megint rosszat tettem.Szénát rakott rá, s félig eltakarta a testét.

Odaküntrõl a legények kiáltozása s a cövekbe ütközõ patkókcsendülése hallatszott. Lennie csak most ébredt tudatára a külsõ



világnak. Bebújt a szénába, és hallgatózott.

- Most igazán rosszat csináltam - mondotta. - Ezt nem lettvolna szabad. George haragudni fog. És. . . azt mondta... ésbújjak el a bokrok közt, amíg értem nem jön. Haragudni fog.Bújjak a bokrok közé, amíg értem nem jön. Azt mondta. -Vissza-ment, és megnézte a halott asszonyt. A kutyakölyök ott hevertmellette. Lennie fölvette. - Eldobom - mondta. így is elég nagya baj. - Kabátja alá dugta a kölyköt, odamászott a pajta falához,s kilesett egy repedésen, arrafelé, ahol a patkójáték folyt. Aztánodamászott az utolsó jászol végéhez, és eltûnt.

A napfény csíkjai most már magasan jártak a falon, s a pajtahomályosodni kezdett. Curley felesége hanyatt feküdt, félig beta-karva szénával.

Csöndes volt a pajta, s a délután csöndje nehezedett a tanyárais. Még a célba dobott patkók csendülése s a játszó legényekhangja is mintha csendesedett volna. A pajta belsejében hamarábbszállt le a homály, mint odakünn. A nyitott szánahordókapunberöppent egy galamb, körbeszállt, és kiröpült ismét. Az utolsórekesz mellett felbukkant egy sovány, hosszú testû, nõstény pász-torkutya, nehéz, lelógó emlõkkel. Amikor félúton volt már ahhoza ládához, amelyben a kölykei voltak, megérezte Curley feleségé-

nek halottszagát, s szõre fölmeredt a gerince mentén. Vinnyogvasompolygott a ládához, s beugrott a kölykei közé.

Curley felesége ott hevert, félig betakarva sárga szénával. Min-den komiszság, tervezgetés, elégületlenség, szereplési vágy eltûntaz arcáról. Csinos volt és egyszerû, s az arca kedves és fiatal.Kifestett képe, pirosra mázolt ajka elevennek mutatta, minthacsak szenderegne. Apró kolbászfürtjei szétszóródtak feje mögötta szénán, s ajka szétnyílt.

Amint meg szokott esni néha, egy perc megállt az idõben, stovább lézengett, tovább tartott egy percnél. S a hang és a mozgásegy percnél sokkal, de sokkal hosszabb idõre állt meg.

Aztán lassan-lassan újra fölébredt az idõ, s lustán tovább botor-kált. A lovak dobrokoltak a jászolrácsok másik oldalán, s a tartó-láncok megzörrentek. Odakint hangosabban, tisztábban hallat-szott a legények hangja.

180

Az utolsó rekesz végébõl az öreg Candy hangja szólalt meg:-Lennie! - kiáltotta. - Hé, Lennie! Idebent vagy? Továbbszámoltam. Megmondom neked, mit csinálhatunk, Lennie. - Azöreg Candy felbukkant az utolsó rekesz végében. - Hé, Lennie!- kiáltotta újra; aztán megállt, s megmerevedett a teste. Sima

csuklóját odadörzsölte tüskés fehér pofaszakállához. - Nem tud-tam, hogy itt vagy - szólította meg Curley feleségét.Hogy az asszony nem felelt, közelebb lépett hozzá.

- Nem járja, hogy itt alszol - mondta rosszalló hangon, deakkor már ott volt mellette.

- Uram Jézus! - Gyámoltalanul nézett körül, s dörzsölgettea szakállát. Aztán felugrott, s gyorsan kiment a pajtából.





s valami piszkos lebujban töltöm az egész éjszakát. Vagy beülökegy játékterembe, s ott maradok, amíg mindenki haza nem megy.Aztán visszajövök, ismét dolgozom egy hónapig, s megint leszötven dollárom.

- Olyan derék fiú - mondta Candy. - Nem hittem volna, hogyilyesmire képes.

George még mindig Curley feleségére bámult.

- Nem is tette azt Lennie gonoszságból - mondotta. - Mindigrossz dolgokat csinált, de komiszságot nem követett el soha. -Fölegyenesedett, és visszanézett Candyre. - Most már ide hallgass.Muszáj, hogy szóljunk a legényeknek. El kell hogy fogják, kényte-lenek vele. Nincs más mód. Talán nem fogják bántani. - Éleshangon mondta: - Nem engedem, hogy bántsák Lennie-t. Idehallgass. Még azt találják hinni, hogy nekem is részem van adologban. Én átmegyek a hálóhelyiségbe. Te aztán egy perc múlvakijössz, szólsz a legényeknek a dologról, akkor elõjövök én is,úgy teszek, mintha most látnám elõször a halottat. Megteszed?Akkor nem gondolhatják a többiek, hogy én is benne vagyok.

- Megteszem, George - mondta Candy -, hogyne tenném meg.

- Jó. Hát akkor engedj nekem egy-két percet, aztán rohanjki, s mondd el a dolgot úgy, mintha éppen most bukkantál volnaaz asszony testére. Én most megyek. - George megfordult, éssietve kiment a pajtából.

Az öreg Candy utánanézett. Aztán gyámoltalanul bámult Cur-ley feleségére, s bánata, haragja lassan-lassan szavakba formáló-dott.

- Istenverte lotyója - mondta gyûlölködve. - Ezt aztán megcsi-

182

náltad, mi? Most aztán örülsz. Mindenki tudta, hogy egyszermég bajt csinálsz. Nem voltál jó semmire. Most se vagy az, tehitvány ringyó. - Szipogott, s megremegett a hangja. - Kapálhat-tam volna a kertben, s edényt mosogathattam volna ezeknek afiúknak. -Kicsit elhallgatott, aztán éneklõ hangon folytatta. Ismé-telgette a régi szavakat: - Ha cirkusz lesz a városban vagy futball-mérkõzés. . . elmegyünk megnézni. . . csak azt mondjuk: "vigyeördög a munkát", s elmegyünk. Nem kérdezünk soha senkit. Az-tán lesz disznónk meg tyúkunk. .. télen jó meleg kályhánk. ..esõben amellett üldögélünk... - Szemét elvakították a könnyek,megfordult, kitámolygott a pajtából, s csuklója csonkjával dör-zsölgette tüskés pofaszakállát.

Odakünn elhallgatott a játék zaja. Kérdezgetõ hangok szólaltakmeg, rohanó lábak dobogtak, s a férfiak berontottak a pajtába.Síim és Carlson, a fiatal Whit és Curley, mögöttük pfedig észrevétle-nül Crooks. Utánuk jött Candy, s legutoljára valamennyi közülGeorge. George fölvette kék nyersvászon kabátját, azt gombolgat-ta; fekete kalapját mélyen a szemére húzta. A férfiak odarohantakaz utolsó rekeszhez. Megpillantották Curley feleségét, s a homály-ban megálltak, s csak álltak ott, és nézték.

Aztán Síim csöndesen odalépett az asszonyhoz, s megtapintotta



a csuklóját. Hosszú, vékony ujjával megérintette az arcát is, aztánbedugta kezét kissé elferdült nyaka alá, s kutatva tapogatta ujjai-val. Amikor felállt, a férfiak egészen közelébe húzódtak, s a varázsmegtört.

Curley hirtelen megelevenedett.

- Tudom, ki tette ezt! - kiáltotta. - Az a nagydarab ember,az a bitang. Tudom, hogy õ tette. Hiszen mindenki más odakintvolt a patkójátéknál. - Beletüzelte magát a dühöngésbe. - Deelõlem nem menekül. Megyek a puskámért. Magam ölöm megazt a bitangot. Hasba lövöm. Gyertek, fiúk! - Dühösen kirohanta pajtából.

Carlson azt mondta:

- Én hozom a Lugeremet - s azzal rohant õ is.Síim csöndesen George-hoz fordult:

- Igaza van - mondotta -, bizonyosan Lennie tette. A nyakael van törve. Ezt csak Lennie tehette.

- Lehet - folytatta Síim -, hogy ilyesmi volt az a Weedbenelkövetett dolga is, amit emlegettél.

George erre is rábólintott.

- Hát bizony - mondta sóhajtva Síim -, azt hiszem, meg kellhogy öljük. Mit gondolsz, merre mehetett?

Eltartott egy ideig, amíg George meg tudott szólalni:

- Alighanem délnek ment - mondotta. - Északról jöttünk, hátbizonyosan délnek ment tovább.

- Azt hiszem, meg kell hogy öljük - ismételte Síim.George odalépett hozzá:

- Nem lehetne úgy csinálni, hogy elfogjuk és bezárjuk? Hiszenbolond az, Síim. Nem gonoszságból tette, amit tett.

- Hiszen lehetne - mondta bólintva Síim. - Lehetne, ha Curleytitthon tudnók tartani. Csakhogy Curley mindenáron agyon akarjalõni. Curley még mindig dühöng a keze miatt. Aztán gondoldel: ha bezárják, megkötözik, s egy nagy ketrecbe dugják. Az sejó ám, George.

- Tudom - mondta George -, tudom.Most berohant Carlson.

- Az a bitang ellopta a Lugeremet! - kiáltotta. - Nincs a ba-tyumban.

Nyomában jött Curley, ép kezében puskával. Curley lehiggadtmár.

- Rendben van, fiúk - mondotta. - A négernek van egy puskája.Vedd el azt, Carlson. Ha meglátod, ne kegyelmezz neki. A hasáracélozz! Az majd végez vele.



Whit izgatottan szólt közbe:

- Nekem nincs puskám.

- Te menj Soledadba - mondta Curley -, és hozz rendõrt. Ke-resd meg Wiltset, a helyettes seriffet. Most pedig gyerünk! - Gya-nakodva fordult George-hoz. -Te velünk jössz?

- Megyek, igen - mondta George. - De ide hallgass, Curley!Az a szegény ember bolond. Ne lõdd le. Nem tudta, mit cselekszik.

- Hogy ne lõjem le? - kiáltotta Curley. - Hiszen nála van Carl-son Lugerje! Meghiszem azt, hogy lelõjük!

- Hátha Carlson elvesztette a pisztolyát - mondta bizonytalanhangon George.

- Ma reggel is láttam - szólt közbe Carlson. - Nem, azt ellopták.Síim csak állt, s lenézett Curley feleségére. Azt mondta:

- Curley, talán jobb lenne, ha itt maradnál a feleséged mellett.

184

Curleynek kivörösödött az arca:

- Megyek - mondotta. - Magam lövöm hasba azt a bitangot,ha csak fél kezem maradt is. Lelövöm.

Síim Candyhez fordult:

- Hát akkor maradj itt te mellette, Candy. Mi, többiek, me-gyünk.

Indultak. George egy pillanatra megállt Candy mellett, s mind

a ketten lenéztek a halott asszonyra, amíg Curley oda nem kiáltottfeléjük:

- Te, George! Maradj együtt velünk, nehogy azt találjuk gon-dolni, hogy részed van a dologban.

George lassan utánuk indult, nehézkesen húzva a lábát.Amikor mindnyájan elmentek, Candy lekuporodott a szénába,s elnézte Curley feleségének arcát.

- Szegény nyomorult - mondta csöndes hangon.

A férfiak hangja gyöngébben hallatszott már. A pajtában egyre

nõtt a homály, a rekeszekben a lovak váltogatták a lábukat, smegzörrentették a tartóláncokat. Az öreg Candy lefeküdt a széná-ba, s karjával takarta el a szemét.

185

A Salinas folyó mély zöld tava mozdulatlan volt ebben a késõdélutáni idõben. A napfény eltûnt már a völgybõl, a Gabilanhegyek hágóin kúszott fölfelé, s a csúcsok rózsaszínben ragyogtak.A tó környékére, a tarka szikomorfák közé kellemes árnyék eresz-



kedett.

Egy vízikígyó simán úszott fölfelé a tavon, jobbra-balra hajto-gatva periszkópszerû fejét; a tó szélén úszott, s odakerült egymozdulatlan gém lábaihoz, amely a part sekély vizében állt. Egynéma fej meg egy csõr hirtelen lecsapott, fejénél fogva kikaptaa vízbõl, s a csõr elnyelte a kis kígyót, amelynek farka veszettülficánkolt.

Távolról szél zúgása hallatszott, s egy roham úgy zúdult áta fák koronáin, mint a hullám. A szikomorfák levelei kifelé fordí-tották ezüst oldalukat, a földön heverõ barna, száraz levelek elbuk-dácsoltak néhány lábnyira. Szélfodrozta apró hullámok egymásnyomában futottak végig a tó zöld felszínén.

A szél elállt, éppoly hamar, mint ahogy jött, s a tisztás ismételcsendesedett. A gém ott állt a sekély parti vízben, s mozdulatlanulvárakozott. Másik kis vízikígyó úszott fölfelé a tavon, jobbra-balraforgatva periszkópfejét.

A bozótból egyszerre csak kibukkant Lennie, s oly nesztelenülközeledett, mint egy kúszó medve. A gém megcsapkodta a levegõtszárnyaival, lerázta magáról a vizet, s elszállt lefelé a folyó vizefölött. A kis kígyó besiklott a tóparti nádasba.

Lennie csöndesen lejött a tó szélére. Letérdelt és ivott, ajkávalalig érintve a vizet. Amikor egy kismadár a háta mögött ugrálnikezdett a száraz leveleken, fölkapta fejét, s szemmel-füllel feszültenfigyelt a hang felé, amíg a madarat meg nem pillantotta, aztánújra lehajtotta fejét, és tovább ivott.

Amikor elkészült, leült a partra, oldalát fordítva a tónak, hogyaz ösvény bejáratát figyelhesse. Átkarolta térdét, s állát a térdéreeresztette.

A napfény egészen felkúszott már a hegyoldalon, s a hegycsú-csok mintha egyre növekvõ fényben izzottak volna.

186

Lennie halkan mondta:

- Nem felejtettem el, de nem ám. Elbújok a bokrok között,és várom George-ot. -Kalapját mélyen a szemébe húzta. -Georgeagyonüt -mondotta. - Azt fogja kívánni, bárcsak egyedül lehetne,s ne lenne rám gondja. - Megfordította fejét, s felnézett a ragyogóhegycsúcsokra. - Elmehetek innét, s kereshetek egy barlangot

- mondotta. Aztán szomorúan folytatta: - És soha többet nemkapok mártást, de azt se bánom. Ha George nem akar velem

maradni, hát elmegyek. Elmegyek.

Aztán Lennie fejébõl elõbújt egy kis kövér öregasszony. Kerekpápaszemet viselt, s nagy, zsebes vászonkötényt, ruhája tisztáravolt mosva, ropogósra keményítve. Megállt Lennie elõtt, csípõretette kezét, s homlokát rosszallóan ráncolta össze.

És megszólalt, de Lennie hangján: - Ezerszer mondtam neked

- mondotta. - Mondtam neked, hogy hallgass George-ra, mert



az derék fiú, és jó hozzád. De te nem vigyázol soha. Rossz dolgokatcselekszel.

És Lennie válaszolt neki: - Próbáltam, Clara néni kérem. Min-dig próbáltam. Nem tehettem semmirõl.

- Sohasem törõdtél George-dzsal -folytatta a néni Lennie hang-ján. - Pedig mindig jót tett veled. Ha egy darab pástétomhozjutott, mindig neked adta a nagyobbik felét. Ha egy kis mártáskerült, neked adta az egészet.

- Tudom -mondta siralmas hangon Lennie. - Próbáltam, Claranéni kérem, mindig próbáltam.

Clara néni közbevágott: -George mindig könnyen élhette volnavilágát, ha te nem vagy vele. Zsebre tette volna a bérét, nagyotmulatott volna egy bordélyban, beülhetett volna egy játékterembe.De neki rád kellett vigyázni.

Lennie felnyögött fájdalmában. - Tudom, Clara néni kérem.El is megyek a hegyek közé, keresek egy barlangot, s ott élekmajd, hogy ne legyek többé George-nak terhére.

- Azt csak úgy mondod - felelte éles hangon a néni. - Mindig

ezt mondod, pedig tudod jól, hogy nem teszed meg soha. Ittmaradsz, és örökösen bajba kevered George-ot.

- Elmehetek akár most is - mondta Lennie. - George úgysemfogja megengedni, hogy tengerinyulakat ápoljak.

Clara néni eltûnt, s Lennie fejébõl most egy óriás tengerinyúljött ki. Leült eléje, fülét mozgatta, s orrát fintorgatta rá. Ez isLennie hangján beszélt:

187

- Tengerinyulakat ápolni - mondta megvetõen. - Te istenverte

hülye! Arra se vagy méltó, hogy egy tengerinyúl talpát megnyaljad.Megfeledkeznél róluk, s eléheztetnéd õket. Úgy bizony. Akkoraztán mit gondolna George?

- Nem feledkezném meg róluk - mondta haragosan Lennie.

- Ördögöt nem - mondta a tengerinyúl. - No, az se fele kár,amit te megeszel. Isten a tudója, hogy George megtett mindentõle telhetõt, hogy kihúzzon a csávából, de hiába. Ha azt hiszed,hogy George enged téged tengerinyulakat ápolni, akkor még hü-lyébb vagy, mint voltál. Nem enged. Agyonver egy bottal, igen.

Lennie most harciasan válaszolt:

- Nem igaz. George nem tesz ilyet. Ismerem én George-ot -már elfelejtettem, mióta -, de még sohasem nyúlt hozzám bottal.Jól bánik velem. Most se fog komiszkodni.

- Csakhogy most már torkig van veled - mondta a tengerinyúl.

- Elver, mint a kétfenekû dobot, aztán elmegy és itthagy.

- Nem! - kiáltotta õrjöngve Lennie. - Azt nem teszi. Ismerem



George-ot. Mi ketten együtt vándorolunk.

De a tengerinyúl halkan ismételte újra meg újra:

- Itt fog hagyni, te istenverte hülye. Itthagy egyedül. Itthagyegyedül. Itthagy téged, te istenverte hülye.

Lennie fülére tette kezét:

- Nem hagy itt, nem hagy itt, ha mondom. - És felkiáltott:

- Hé, George, George, George!

George csöndesen kilépett a bokrok közül, s a tengerinyúl visz-szaszaladt Lennie fejébe.

- Mi az ördögöt kiáltozol? - kérdezte George.Lennie föltérdelt.

- Ugye, nem hagysz el, George? Tudom, hogy nem.George mereven közelebb jött, s leült mellé.-Nem.

- Tudtam! - kiáltotta Lennie. - Te nem vagy olyan.

George hallgatott.- George - szólalt meg újra Lennie.

- Mi az?

- Megint valami rosszat tettem.

- Már mindegy - mondta George, s újra elhallgatott.

Már csak a legmagasabb csúcsokat érte a nap. A völgyre lágykék árnyék telepedett. A messzeségbõl egymásnak kiáltozó férfiak

188

hangja hallatszott. George arra fordította fejét, s figyelt a kiáltá-sokra.

- George - mondta Lennie.

- Mi az?

- Nem szidsz meg?

- Hogy nem szidlak-e meg?

- Úgy, ahogy máskor szoktál. Hogy azt mondtad: "Ha te nemvolnál, fognám az ötven dolláromat, és..."

- Uramisten, Lennie! Semmire sem emlékszel, ami történik,de emlékszel minden szavamra.

Hát nem mondod?George megrázkódott. Merev arccal mondta:

- Milyen könnyen élnék, ha egyedül lennék. - Egyhangúan,



hangsúlytalanul beszélt. - Munkát kapnék, s nem keverednémbajba. - Elhallgatott.

- Mondd tovább! - mondta Lennie. - És a hónap végén.. .

- És a hónap végén fognám az ötven dolláromat, s elmennékegy. . . szalonba. . . - újra elhallgatott.

Lennie mohón nézett rá.

- Mondd tovább, George! Többet nem szidsz meg?

- Nem - mondta George.

- Mert én el is mehetek - mondta Lennie. - Kimegyek a hegyekközé, s keresek egy barlangot, ha nem kellek neked.

George újra megrázkódott.

- Nem - mondotta. - Azt akarom, hogy maradj itt velem.Lennie ravaszul mondta:

7- Beszélj nekem úgy, mint régen.

- Mirõl beszéljek?- Hát a többiekrõl, meg mirólunk.George beszélni kezdett:

- A magunkfajta embernek nincs családja. Keres egy kis pénzt,aztán elveri. Senkije nincs a kerek világon, aki törõdik vele...

George hallgatott egy pillanatig.

- De bezzeg mi! - kiáltott fel boldogan Lennie. - Most beszéljrólunk!

- De bezzeg mi - szólalt meg -, mi nem vagyunk ilyenek.

- Mert...

- Mert nekem itt vagy te. . .

- Nekem meg te. Mi bizony törõdünk egymással! - kiáltottadiadalmasan Lennie.

189

Gyönge esti szellõ suhant végig a tisztáson, a levelek megzörren-tek, s a hullámok fodrozódtak a zöld tavon. Újra hallatszott a

férfiak kiáltozása, de most már sokkal közelebbrõl, mint elõbb.

George levette kalapját. Remegõ hangon mondta:

- Tedd le a kalapodat, Lennie. Jó ez a friss levegõ.

Lennie engedelmesen letette kalapját maga elé. A völgyben ké-kebb lett az árnyék, gyorsan közeledett az este. A szél csörtetesthozott feléjük a bozótból.



- Meséld el, hogy is lesz majd késõbb - mondta Lennie.George közben a távoli hangokra figyelt. Most józan, száraz

hangon szólalt meg:

- Nézz a folyó másik partjára, Lennie, s én úgy elmesélemneked, hogy szinte látni fogod.

Lennie megfordította fejét, s átnézett a tó másik oldalára, aGabilan sötétülõ hágóira.

- Lesz egy kis tanyánk - kezdte rá George. Oldalzsebébe nyúlt,s elõvette Carlson Lugerjét; felcsattantotta a biztosítózárat, s kezeés a pisztoly a földön hevert Lennie háta mögött. Lennie tarkójátnézte, azt a helyet, ahol a gerinc és a koponya összekapcsolódik.

Férfihang kiáltott a folyó felõl, s egy másik válaszolt neki.

- Mesélj tovább! - mondta Lennie. - Hogy is lesz az? Leszegy kis tanyánk...

- Lesz tehenünk - mondta George. - És talán disznónk és tyú-kunk is... és a ház körül lesz egy... kis lucernás...

- A tengerinyulaknak! -kiáltotta Lennie.- A tengerinyulaknak - ismételte George.

- És én ápolni fogom a tengerinyulakat.Lennie boldogan kuncogott.

- És a föld zsírjából élünk.

- Az ám.

Lennie megfordította fejét.

- Nem, Lennie. Nézz csak arra, a víz túlsó partjára, minthalátnád azt a tanyát.

Lennie engedelmeskedett. George lenézett a pisztolyra.A bozótból most lépések reccsenése hallatszott. George megfor-dult, s arrafelé nézett.

- Mesélj tovább, George! Mikor lesz az?

- Hamarosan megszerezzük.

- Én meg te.

-Te... meg én. Ott aztán mindenki jól bánik majd veled.

190

Többször nem keveredünk bajba. Senki se bánt senkit, senki selop senkitõl.

- Azt hittem - mondta Lennie -, haragszol rám, George.

- Nem - mondta George. - Nem, Lennie. Nem haragszom.



Sohase haragudtam, most se haragszom. Akarom is, hogy tudjadezt.

A hangok egészen közel értek már. George fölemelte a pisztolyt,s a hangokra figyelt.Lennie könyörgött neki:

- Menjünk oda most mindjárt! Szerezzük meg most mindjártazt a tanyát!

- Hát persze, most mindjárt. Megszerzem. Megszerezzük.Azzal George fölemelte a pisztolyt, megtámasztotta, s a csõ

száját egészen közel illesztette Lennie tarkójához. Keze irtózatosanremegett, de megfeszítette az arcát, s megszilárdította a kezét.Elhúzta a ravaszt. A lövés dörrenése végighömpölygött a hegyekközött, és visszhangot vert. Lennie felsikoltott, aztán lassan elõre-dõlt a fövenybe, s mozdulatlanul hevert.

George összerázkódott, a pisztolyra nézett, aztán elhajítottamagától, föl a partra, a régi hamurakás mellé.

Az egész bozót tele volt kiáltásokkal, és rohanó lábak dobogásá-val. Síim hangja azt kiáltotta:

- George! Merre vagy, George!

De George mereven ült a parton, s jobb kezére nézett, amelya pisztolyt elhajította. A csoport betört a tisztásra, élén Curleyvel.Curley meglátta a fövenyen heverõ Lennie-t.

- Ez lelõtte, bizony isten. - Odament, lenézett Lennie-re, aztánvissza George-ra. - Egyenesen a tarkójába lõttél - mondta halkan.

Síim odalépett George-hoz, s leült melléje, közvetlen közelébe.

- Ne búsulj - mondta Síim. - Néha ilyet is muszáj tenni.

De Carlson ott állt George feje fölött.

- Hogy csináltad? - kérdezte.

- Hát csak megtettem - mondta fáradtan George.

- Nála volt a pisztolyom?

- Nála volt.

- S te elvetted tõle, fogtad, és megölted vele?

- így volt. -George hangja szinte suttogóra vált. Mereven nézett

jobb kezére, amely a pisztolyt fogta.

Síim megfogta George könyökét.

- Gyere, George. Elmegyünk ketten, s iszunk valamit.

191

George engedte, hogy Síim talpra segítse.



- Igen, igyunk.

- Muszáj volt, George - mondta Síim. - Esküszöm neked, hogymuszáj volt. Gyere velem! - Odavezette George-ot az ösvény bejá-ratához, s fölment vele az országútra.

Curley és Carlson utánuk néztek. Carlson azt mondta:

- Ugyan mi az ördög bántja ezt a két embert?

WILLIAM FAULKNER: TÛZ ÉS TÛZHELY

ELSÕ FEJEZET

I

Hogy George Wilkinstõl végleg szabadulhasson, elõbb a sajátszeszfõzõ készülékét kellett elrejtenie. Ráadásul csakis egymagacsinálhatta: egyedül kellett szétszednie a sötétben, s elszállítanijó messzire, egy olyan rejtekhelyre, amely biztonságot nyújt avárható fölfordulás és izgalom idején is. Tulajdonképpen ez dühí-tette kezdettõl fogva; még hozzá se fogott, mikor már tagjaiban

érezte az ólmos- fáradtságot s a teljes kimerültséget, az éjszakaelkerülhetetlen utóhatásait. Nem az bosszantotta, hogy ezutánjó darabig nem folytathatja üzleti tevékenységét - azt már megza-varták egyszer, úgy öt esztendõvel ezelõtt, s akkor is kiverekedtemagát a válságos helyzetbõl, mert gyorsan és határozottan cseleke-dett, akárcsak most, olyannyira, hogy az akkori versenytárs (aki-nek egyébként George Wilkins is egykönnyen a sorsára juthatna,ha Carothers Edmonds a szándékait is éppoly jól ismerné, mint- állítása szerint - a bankbetétjét) azóta is egyfolytában gyapototültet, nyes és szed, csakhogy nem ám a saját földjén, hanem azállamén, a parchmani büntetõfarmon.

Még csak az sem, hogy a kényszerszünet miatt csinos jövedelem-

tõl esik el. Hatvanhetedik életévét taposta, s így is több pénzevan már a bankban, mint amennyit hátralevõ éveiben elkölthet;több, mint magának Carothers Edmondsnak, ha ugyan hihetõ,amit Edmonds olyankor szokott mondani, mikor valaki némikészpénzt vagy élelmiszert kér tõle a járandóságán felül. Az, csakisaz bõszítette, hogy mindezt egyedül kell végigcsinálnia, segítségnélkül és hozzá épp ültetéskor, a legnagyobb dologidõben: egyhosszú, fáradságos nap után még bekötni Edmonds öszvéreit,megabrakoltatni õket, magának is megvacsorálni, aztán befogni,és elszekerezni három mérföldnyire a szeszfõzõhöz, vakon tapoga-tózva szétszedni a sötétben, s végül elcipelni még egy mérfölddeltávolabb, oda, ahol megítélése és emberi számítás szerint bizton-ságban lesz, amikor kezdõdik a felfordulás; aztán mire elkészül

és hazamehet, valószínûleg olyan késõ lesz, hogy már lefeküdnisem érdemes, mehet vissza a mezõre dolgozni, addig a pillanatig,míg végre megmondhatja Edmondsnak azt az egy szót; mindeztteljesen egyedül, segítség nélkül, mert az a két ember, akitõl ész

195

és értelem szerint segítséget várhatna, sõt követelhetne, szóba sejöhet: még ha bízhatna is a felesége titoktartásában (nem úgy,mint a hûségében), az asszony idõs már és gyenge is ehhez, ami







Tompa puffanással rázuhant az üstre, és betemette a csõkígyóvalegyütt: a föld ott örvénylett a lába körül, majd ahogy hátraugorvamegbotlott és elesett, a testén is átcsapott; teleszórta görönggyelmeg rögökkel, s végül az arcába sújtott valamivel, ami már nemrög volt, annál sokkal nagyobb. Maga az ütés nem volt kemény,inkább suta, amolyan végsõ figyelmeztetésnek szánt legyintés asötétség és magány szellemétõl, az anyaföldtõl, talán egyenesen

198

az õsöktõl. Mert ahogy felült, újra levegõhöz jutott, és zihálvamég és hunyorogva, felpillantott a szemre változatlan alakú domb-ra, amely úgy lebegett fölötte a hosszan zúgó csendben, mintegyetlen véget érni nem akaró gúnykacaj, kezébe akadt a tárgy,mely az imént az arcába csapódott; kitapogatta, s megállapította:törött agyagedény, mely nagyságából ítélve ép korában afféle jóko-ra tejesköcsög lehetett. Ahogy fölemelte, újból levált belõle egyrész, s egy pénzdarab maradt a tenyerén; mintha valaki odatettevolna.

Maga sem tudta volna megmondani, honnan sejtette meg mind-járt, hogy arany. De még csak gyufát se kellett hozzá gyújtania.Késõbb meg már nem mert: képzeletét megrohanták a képek,elásott kincsekrõl szóló régi mendemondák - mind, amit csak

hallott, ha fél füllel is, életében -, s ettõl kezdve öt órán át ottkúszott négykézláb az elszabadult rögök között, puszta kézzeltúrva a leomlott s immár megnyugodott földet, fel-felpillantvaa csillagokra, hogy megállapítsa, mennyi van még hátra a gyorsanmúló, egyre rövidülõ tavaszi éjszakából, mind szilajabbul ásvaa szikkadt, érzéketlen földet, mely egy röpke pillanatra megnyíltelõtte, hogy elkápráztassa teljességével, s utána ismét bezárult.

Amikor keleten kivilágosodott az ég, abbahagyta a keresést,föltérdelt, s éjfél óta elõször megpróbálta olyasfajta tartásba kény-szeríteni elgémberedett, sajgó tagjait, amit már majdnem egyenes-nek lehet mondani. Több pénzdarabot nem talált. Annak a kö-csögnek vagy szilkének a cserepeibõl se akadt még egy a kezébe.

Eszerint lehetséges, hogy a többi még ott van valahol a beomlásalatt elszórva, s neki egyenként kell majd kiásnia minden pénzda-rabot. Ehhez viszont idõ kell, sõt, ami még annál is fontosabb:magány. Az csak természetes, hogy mostantól kezdve még véletle-nül se vetõdhet a környékre seriff vagy egyéb, szeszfõzdék utánszaglászó hivatalos személy. George Wilkins tehát haladékot ka-pott; még nem is tudja, milyen szerencsés, aminthogy azt semsejtette, milyen veszélyben forgott mostanáig. Ahogy felidézte ma-gában azt a félelmetes, roppant erõt, mely három órával elõbba földre terítette, anélkül, hogy egy ujjal is hozzáért volna, még azis átfutott az agyán: csekély részesedéssel beveszi társnak George-ot, s vele végezteti az ásást, nem annyira a munka miatt, inkábbméltányosságból és az igazság kedvéért, mintegy áldozatként a

Véletlen és a Szerencse oltárán, hisz ha George nincs, ezt az egypénzdarabot se találta volna. De azután rögtön elhessegette, mi-

199

elõtt gondolattá kristályosodhatott volna. Hogy õ, Lucas Beau-champ, a legidõsebb McCaslin-ivadék, az egyetlen, aki itt él azõsi földön, és még ismerte, látta elevenen az öreg Buckót és Buddyt,s idõsebb lenne Zack Edmondsnál is, ha Zack élne, s majdnemegykorú az öreg Isaackel, aki -bárki bármit mondjon is - bizonyos



értelemben mégiscsak szégyent hozott õsei nevére, s megtagadtaszármazását, amikor tehetetlenül lemondott õsi jussáról, hogy test-vére unokájának kegyelemkenyerén tengõdjék a városban; hogyõ, Lucas Beauchamp akár csak egy rézgarast is adjon ebbõl apénzbõl (amit még az öreg Buddy és Buck ásott el száz esztendõvelezelõtt) egy senkiházi jöttmentnek, akinek a családja negyedszá-zaddal ezelõtt még sehol se volt, s megosztozzék ezzel a paprikajan-csival, aki még tisztességes whiskyt se tud csinálni, aki kis híjántönkretette az üzletét meg a családi életét, s aki miatt ráadásulimmár egy hete hol reszketnie és félnie, hol dühöngenie és bosszan-kodnia kell, a legtöbbet pedig a mai éjszakán, helyesebben mostmár a tegnapin, sõt még azon is túl, hisz még el kell ásnia azüstöt meg a csõkígyót - azt már nem! Ebbõl nem eszik õkelme!George csak érje be azzal, hogy nem kell büntetõmunkára mennie,mert ha a Törvény nem is, Roth Edmonds minden bizonnyalodaküldte volna.

Közben világosabb lett: most már jól látott. A leomlott földteljesen elfedte a készüléket. Már csak néhány gally kellett a tetejé-re, nehogy a friss föld feltûnjék az arra tévedõknek. Fölállt. Demég mindig nem tudott egészen kiegyenesedni. Ahogy egyik kezé-vel derekát tapogatva, félig görnyedten, merev, nehézkes léptekkelelindult a közeli nyárfás felé a gallyakért, váratlan nesz ütöttemeg a fülét a fák közül, vagy talán mögülük. A csörtetés kisvártat-

va elhalkult, elkanyarodott a dzsungel pereme felé. Szinte gyökeretvert a lába: egy pillanatig még csodálkozva bámult a láthatatlanmenekülõ után, aztán megpördült, s futásnak eredt, nem a hangirányába, hanem azzal párhuzamosan, hihetetlen fürgeséggel szö-kellve a fák és a bokrok között, míg a dzsungel szélére nem ért,épp jókor, hogy a sebesen közelgõ hajnal halvány fényénél mégláthassa, amint zsákmánya, akár egy õz, átsuhan a tisztáson, seltûnik a még mindig éjbe veszõ erdõben.

Tudta, ki az, mielõtt még visszament volna a bozótba, aholaz imént felvillanni látta. Ahogy megállt a mezítelen talpnyommellett, s lenézett rá - a sáros talajon jól látszott, hogy lányaguggolva várakozott -, rögtön felismerte, mint ahogy a lova vagy

200

a kutyája nyomát is tüstént felismerte volna. Ott állt fölötte mégegy darabig, és nézte, de mintha már egyáltalán nem is látta volna.Szóval, így állunk! No nem baj, így talán egyszerûbb lesz. Mégha lenne is rá ideje (ugyanis egy óra múlva négerektõl és öszvérek-tõl hemzseg majd minden egyes mezõ a szurdok mentén), s mégha eltüntethetné is az ásás nyomait: a domb környékén a megboly-gatott talajt s a többit, akkor sincs értelme máshová vinni a szeszfõ-zõt. Mert ha odamennek a dombhoz ásni, nem elég, hogy éppencsak találjanak valamit; hamar, sõt nyomban kell ráakadniuk,méghozzá olyasvalamire, aminek a felfedezése és kiásása arra kész-

teti õket, hogy tovább ne is keressenek, s odébbálljanak; ami,mondjuk, csak félig van elásva, mindössze néhány gally fedi, úgy-hogy nem is maradhat észrevétlen: meglátják, mielõtt még leszed-nék róla a gallyakat. Mert ez az egy nyilvánvaló, kétségbevonha-tatlan és vitathatatlan volt. George Wilkinsnek mennie kell. Márúton kell lennie, mielõtt még egy hajnal rájuk virradna.

II

Hátratolta székét, és fölkelt az asztaltól. Lánya lehajtott fejjel,



kifürkészhetetlen arccal ült mellette. Lenézett rá, nem komoran,inkább fagyosan. De nem szólt hozzá, mint ahogy a feleségéhezsem. Amit mondott, éppúgy szólhatott mind a kettõnek, mintegyiknek se: - Lemegyek az útra.

- Hová mész már megint éjnek idején? - támadt rá az asszony.- Tegnap éjjel is a szurdok alján csavarogtál! Már világosodott,mikor hazajöttél, épp hogy befoghattál, de még így is jó órávalnapfelkelte után mentél ki a mezõre! Miért nem fekszel le aludni,hogy föl tudd törni azt a táblát a patak mellett, ahogy Rothúr meg...

Ekkor már a ház elõtt állt, a folytatást nem is hallhatta. Megintéjszaka volt. A koromsötét vetés-ideji égbolt alatt halvány, elmo-sódott csík az ösvény, épp annak a mezõnek a szélén fut, melybea gyapotot akarta ültetni, ha majd megszólalnak a lappantyúk.Már rég felszántotta és beültette volna, ha közbe nem jön eza dolog George Wilkinsszel. De ennek hamarosan vége. Még tízperc, s megint olyan lesz, mintha pénzdarabot dobna a játékauto-matába: nem aranyesõt vár - erre különben sincs szüksége: afõnyeremény a lába elõtt hever, meg tudja azt õ maga is szerezni

201

-, csupán nyugalmat és magányt, hogy zavartalanul hozzáláthas-son. Nem a munkától félt, azt elvégzi még éjszaka is, egyedülis, ha a fél dombot kell is elhordania. Mindössze hatvanhét évesvolt jobb erõben, mint sokan, akik csak fele idõsek; ha tíz évvelfiatalabb, könnyen elbírná a nappali munka mellett az éjszakaitis. De most nem akarta megpróbálni. Tulajdonképpen sajnáltavolna, ha föl kell hagynia a gazdálkodással. Szerette ezt a munkát,jó földje volt, és szívesen mûvelte; a maga csendes módján büszkevolt rá, hogy a szerszámai jók, s õ tud is bánni velük, ugyanisa silány portékát s a rossz munkát világéletében megvetette, ezértis vette meg annak idején mindjárt, ahogy a szeszfõzésre ráadtaa fejét, a létezõ legjobb üstöt, azt a rézbetétest, aminek az áráramost még kevésbé szívesen gondol vissza, mint idáig, hiszen hama-

rosan elveszíti, sõt önszántából válik meg tõle. Már megfogalmaz-ta magában, szóról szóra, mit mond majd Edmondsnak, ha azelsõ ügyet elintézték; milyen szavakkal jelenti be elhatározását:hogy fölhagy a gazdálkodással, mert már öreg, és pihenni akar,legjobb, ha Edmonds odaadja valakinek a földet, hogy betakarítsaa termést. - Jól van - mondja majd Edmonds -, de azt csaknem várod el tõlem, hogy lakást, tûzifát és vizet adjak egy olyancsaládnak, amelyik nem is mûveli meg a földet? - Mire õ, hacsakugyan idáig jut a dolog (márpedig ez valószínû, mert õ, Lucas,szilárdul meg van gyõzõdve róla, hogy Zack Edmonds különbember volt, mint a fia, az öreg Cass Edmonds pedig mindkettõjük-nél különb), azt feleli majd: - Rendben van. Akkor adja nekembérbe a házat. Mondja meg a bérét, és én megfizetem minden

szombat este, míg csak el nem költözöm.

De ez még ráér. Az a másik dolog sürgõsebb, fontosabb. Reggel,mikor hazaért, még úgy tervezte, õ maga értesíti a seriffet, nehogyvéletlenül hiba csússzék valahol a dologba, nehogy Edmonds beér-je annyival, hogy megsemmisíti a készüléket meg a rejtekhelyet,George-ot meg csak elkergeti a birtokról. Ebben az esetben ugyan-is George továbbra is a környéken csellengene -legföljebb óvakod-nék Edmonds szeme elé kerülni -, s mivel elfoglaltsága nem lenne,hisz a mezõn nem dolgozhatna, a szeszfõzdéjében még kevésbé,



nyilván csak lõdörögne egész nap, éjszaka meg folyton kószálna,ami most nagyobb veszélyt jelentene, mint eddig bármikor. Demég jobb, ha a bejelentést Edmonds, a fehér ember teszi meg;a seriff szemében Lucas is csak néger, éppolyan, mint a többi,s bár ezzel a seriff is, Lucas is tisztában van, azt már csak az

egyik tudja, hogy Lucas szemében viszont a seriff nem egyéb hit-vány parasztnál, aki sem az õseivel, sem az utódaival nem dicse-kedhet (az elõbbiekre oka nincs, az utóbbiakra reménye se). Sha Edmonds netán mégis úgy dönt, hogy õ maga intézi el azügyet, csendesen, a törvény segítsége nélkül, akkor is van mégvalaki Jeffersonban, akinek Lucas tudtára adhatja: rajta és GeorgeWilkinsen kívül más is tud róla, hogy az Edmonds-ültetvényenvan egy szeszfõzõ berendezés, s ez maga Carothers Edmonds.

Belépett a nagykapun, s a kanyargós kocsifeljárón át fölmenta tölgyekkel és cédrusokkal beültetett halomra. Innét már jólláthatta a fényt, mely erõsebb volt mindenféle petróleumlámpafényénél: villanyfény égett a házban, melynek régi gazdái, a mosta-ninál különbek, még beérték lámpással, sõt gyertyával. A színalatt traktor állt - Zack Edmonds ezt se tûrte volna meg a birtokon-, odébb meg, a külön e célra emelt épületben, az automobil, mely-be az öreg Cass még a lábát se tette volna be. De hát az akkorvolt, a régi idõkben; õk mások, különbek voltak, mint ezek, s

Lucas is közéjük tartozott: egyidõs volt az öreg Cass-szel, s mástekintetben is hasonló hozzá, a hasonlóságot pedig még fokoztaaz ellentmondás: az öreg Cass csak anyai ágon volt McCaslin,s így az apja nevét viselte, noha övé volt a birtok, minden örömévelés gondjával, Lucas viszont apai ágon származott a McCaslinek-tõl, noha az anyja nevét viselte, s a birtokból csak a haszna ésaz öröme jutott rá, a gondja nem. Különb emberek voltak: azöreg Cass, akiben leányági származása ellenére is maradt annyiaz öreg Carothers McCaslin vérébõl, hogy elvegye a földet jogosörökösétõl, csak azért, mert szüksége volt rá, s tudta, jobbanhasznát veszi, mert ízig-vérig Carothers McCaslin volt, erõs éskíméletlen; még Zack is, akit - bár az apjának nyomába se jöhetett- Lucas, a férfiági McCaslin azért még elfogadott urának, oly-

annyira, hogy meg akarta ölni, s kis híján meg is tette azon areggelen, negyvenhárom esztendõvel ezelõtt, midõn, szépen elren-dezve dolgait, mint a halálba indulók, megállt az alvó fehér emberágyánál, kezében a meztelen borotvával.

Megindult a ház felé: a két fából épült szárnyat, amit mégCarothers McCaslin emelt, s jó volt az öreg Bucknak és Buddynakis, valaha nyitott folyosó kötötte össze. Ezt azután az öreg CassEdmonds, kevélységének emlékére s mintegy sírfelirataként, min-den oldalról befedette, sõt fehér deszkából emeletet is húzatottrá, a frontján tornáccal. Nem ment hátra a konyhaajtóhoz. Amióta

203

a mostani Edmonds a világon van, ezt csak egyszer tette meg,de nem is teszi meg többé, ameddig a világon lesz. A lépcsõnse ment fel. Megállt lenn a sötétben, a tornác mellett, s megkopog-tatta a korlátot. Addig kopogtatott, míg a fehér ember át nemjött a halion, és ki nem dugta a fejét az ajtón: - Nocsak - mondtaEdmonds. - Na, mi az?

- Én vagyok az - felelte Lucas.



- Akkor gyere be! - mondta a másik. - Mért álldogálsz ottkinn?

- Inkább maga jöjjön ki! - mondta Lucas. - Nem tudhassukazt, se maga, se én, hogy George nem lapul-e ott valahol, ésnem hallgatózik-e.

- George? -mondta Edmonds. -George Wilkins? - és kilépetta tornácra. Még fiatal volt és nõtlen; márciusban töltötte be anegyvenharmadikat. Lucas pontosan tudta, emlékeztetõre semvolt szüksége. Amíg él, nem felejti el azt a kora tavaszi éjszakát.Elõtte tíz napon át zuhogott az esõ, de úgy, hogy ilyenre méga legöregebbek sem emlékeztek: a patak kilépett medrébõl, éselárasztotta az egész völgyet, folyammá duzzadt, tele kidöntöttszálfával s a vízbe fúlt állatok tetemével; még lóháton se lehetettátúsztatni rajta, hogy telefonáljanak az orvosnak, s elhozzák afehér férfi feleségéhez, akinek épp akkor jött el az órája. A fehérember személyesen jött át Mollyhoz, aki akkor szoptatta elsõgyermeküket; az éjszaka kellõs közepén ébresztette föl, õk megvisszamentek vele a házba, a patakzó sötétségben, s míg Lucasa konyhában ügyelt a tûzre, hogy ki ne aludjék, benn a szobábanMolly világra segítette a fehér gyereket, jóformán teljesen egyedül,hisz Edmondsnak nem sok hasznát vehette, aztán már tudták,hogy az orvost mégiscsak el kell hívni. így hát Lucas még jóval

pirkadat elõtt belegázolt a vízbe, átúsztatott rajta - máig se tudja,hogyan -, s mire besötétedett, már ott volt megint, az orvossalegyütt, megmenekülve a haláltól (mert volt egy pillanat, amikorazt hitte, vége, befellegzett neki is, meg az öszvérnek is, kettõveltöbb lesz a víz színén a dülledt szemû, csüngõ állú tetem, melyrõlcsupán a fölötte kerengõ keselyûk mutatják majd, hogy merrehányódik puffadtan és immár fölismerhetetlenül, egy hónap múl-va, amikorra elvonul az ár), melybe nem önszántából ment, hanemaz öreg Carothers McCaslin kedvéért, akinek az ágyékából eredtõ is, meg Zack Edmonds is; visszaérkezett, hogy a fehér asszonytholtan, a magáét pedig a fehér férfi házában bekvártélyozva találja.

204

Mintha azon a vigasztalan özönvízi napon valamiféle Léthe folyónúszott volna át kétszer egymás után: megmenekülhetett, ám életé-ért egy olyan világgal kellett fizetnie, mely látszatra ugyan hasonlí-tott a régihez, ám valójában ravaszul és örök idõkre jóvátehetetle-nül más lett.

Olyan volt az egész, mintha a fehér asszony nemcsak hogyel nem költözött, de mintha soha ott sem lett volna a házban;az a valami, amit két nappal késõbb eltemettek a gyümölcsösben(mert a völgy túloldalára, a temetõbe még ekkor sem lehetettátjutni), jelentéktelen, megszenteletlen tárgy volt csupán, semmi.Az õ felesége pedig - a néger asszony - ott élt most egyedül

a házban, amit az öreg Cass építtetett nekik, mikor összeházasod-tak, táplálta a tüzet, amit az õ esküvõjük napján gyújtott, s amiazóta is ég, habár az utóbbi idõben nemigen fõznek a tûzhelyen;majd egy fél esztendõ ment el így, s akkor egy szép nap Lucasfogta magát, elment Zack Edmondshoz, s azt mondta: - A felesé-gemért jöttem. Szükségem van rá odahaza. - Azután. .. de eztmár nem akarta mondani. De hát fél éve táplálta már egyedüla tüzet, melynek - úgy fogadták - mindaddig égnie kell, mígõk ketten MollyVal éltethetik; azon a tavaszon és nyáron mindeneste ott ült elõtte, míg egyszer egy este azon nem kapta magát,



hogy robbanásig feszülõ, érthetetlen, vak indulattal odalép, s máremeli is a cédrusfából készült vizesvödröt, de azután erõt vettmagán, s még mindig reszketve visszatette a polcra, ahonnan nemis emlékezett rá, hogy levette. Azután még hozzátette: - Nyilvánazt hitte, nem akarom majd visszavenni, ugye?

A fehér leereszkedett a székre. Korukat tekintve testvérek, sõtikrek is lehettek volna. Lassan hátradõlt, és Lucasra emelte atekintetét. - Nahát, istenemre - mondta csendesen -, szóval ezthiszed? Hát minek tartasz te engem? És miféle embernek tartodsaját magad?

- Én nigger vagyok - felelte Lucas -, de ember is. Sõt, többis, mint csak egy ember. Az én apám és a maga nagyanyja egytõrül valók. Vissza akarom kapni az asszonyt.

- Istenemre! - mondta Edmonds. - Nem hittem, hogy valahais esküdnöm kell egy niggernek, de esküszöm... - Lucas márháttal volt, útban az ajtó felé, de erre visszafordult. Közben amásik fölállt. Farkasszemet néztek egymással, bár Lucas abbana pillanatban mintha nem is látta volna a fehér embert.

- Nekem ugyan ne! - mondta Lucas. - Hanem estére otthon

205legyen! Megértette? - S ezzel visszatért a mezõre, az ekéhez, amitotthagyott a megkezdett barázdában, mikor fölötlött benne: ezaz a pillanat, most rögtön elmegy a fehér emberhez, az irodábavagy a házba, vagy ahol éppen van, akár a hálószobájába is,ha kell, és szembenéz vele. Az elõbb egy fához kötötte az öszvért;a szerszámot rajta hagyta. Most újra befogta az eke elé, és folytattaa szántást. Minden egyes fordulásnál láthatta a házat. De egyetlen-egyszer sem nézett feléje: még akkor sem, amikor már tudta,hogy az asszony újra ott van, újra odahaza; még akkor sem,mikor a kéménybõl csaknem félévi szünet után csípõs füst szálltföl a délelõtt kellõs közepén; s még délben sem, mikor az asszony

megállt a kerítésnél a csuporral meg a lefedett lábassal, ránézett,s letéve a csuprot, szó nélkül visszament. Mikor aztán megkondultaz ültetvény harangja, s lassan, dallamosan elütötte a tizenkettõt,kifogta az öszvért, megitatta, megabrakoltatta, s odaballagott akerítéshez. Minden úgy volt, mint azelõtt: a lábasban a tészta,friss melegen, a csuporban a tej, félig töltve, és a cink, ami asok súrolástól és használattól megkopott, kifényesedett, patinátkapott már, akár az óezüst - minden úgy volt, mint régen.

Azután elmúlt a délután is. Bekötötte Edmonds öszvérét, meg-abrakoltatta, s a szerszámot is felakasztotta a helyére, hadd pihen-jen másnapig. Már az ösvényen járt; körülötte a zöldesszürkenyári alkonyatban szentjánosbogarak villóztak, lappantyúk kóru-

sa dalolt, s a patak felõl békák cuppogtak, kuruttyoltak; akkornézett elõször a háza felé. Ahogy meglátta a rezdületlen füstcsíkota kémény felett, lélegzete elnehezült, egyre mélyebb lett, s végülmár a napszítta ing is feszülni kezdett mellkasán, a gombok táján.Azzal áltatta magát, hogy öregkorára talán majd beletörõdik,tudomásul veszi; lelke mélyén azonban tudta, nem fog belenyu-godni soha, még százesztendõs korában sem - ha megéli -, mikormár a felesége arcára és nevére se emlékszik majd, de még afehér emberére, sõt a sajátjáéra sem. Vagy meg kell ölnöm a feliért,gondolta, vagy fogni az asszonyt, és elmenni innét. Egy pillanatra





félúton megtorpan, s megint az ölébe ejti.

- Semmi baj - mondta Lucas. - Ne félj, benned maradt a vér,egy csepp se futott ki belõled.

- Szerencsétlen bolond! - kiáltotta az asszony. - Ó, istenem-mondta aztán -, ó, istenem! Rendben van, visszaviszem. Úgyisez volt a szándékom. Thisbe néni majd szerez neki cuclisüveget. ..

- Te ugyan nem! - mondta Lucas. - De még én se. Mit gondolsz,ha Zack Edmonds hazatér, s látja, hogy a gyerek nincs ott, nyugod-tan leül majd, és vár? Nem! - mondta. - Én elmentem hozzá,hogy visszakérjem a feleségemet, most jöjjön el õ a fiáért!

A tornácon várta. Innen jól látta a lámpafényt a másik házban,a völgy túloldalán. Még nem ért haza, gondolta. Lassan, egyenlete-sen lélegzett. Én ráérek. Valamit tenni fog, és akkor én is teszekmajd valamit, és akkor vége lesz. Akkor rendben leszünk. Ekkorkialudt a fény. - Most! Most! Idõbe telik, míg ideér! - kezdtemondogatni hangosan, nyugodtan, s még akkor is ezt ismételgette,mikor rájött: a másik ezalatt akár tízszer is megjárhatta volnamár az utat a két ház között. Mintha már az elsõ perctõl kezdvetudná, hogy nem jön; úgy érezte, hogy most már õ van odaáta házban, ahol a fehér férfi az õ házát kémlelve várakozik. Azután

arra is rádöbbent, hogy a másik nem is vár; õ maga áll márott a hálószobában, az egyenletes szuszogás, a mit sem sejtõ,védtelen torok fölött, kezében a meztelen borotvával.

Visszament a házba, a szobába: felesége és a két gyerek mélyenaludt. Amikor szürkületkor hazaért, javában fõtt a vacsora a tûz-helyen; most is ott áll még: maradéka rég lekozmált és elfõtt,nyilván ki is hûlt a parázson. Kissé odébb tette a nyeleslábastmeg a kávéskannát, egy darab fával elkotorta a hamut a tûzhelyegyik sarkából, hogy hozzáférjen a téglákhoz, s megnyálazva azujját, megfogta az egyiket. Forró volt, de nem perzselt, nem ége-tett : lassú, egyenletes meleg áradt belõle, a két esztendõn át szünte-lenül lobogó lángok fölhalmozódott melege, nem is annyira a

lángoké, inkább az idõé, mintha sem a tûz kihunyta, sem a víznem lett volna képes kihûteni, csupán az idõ. Zsebkésével kissémegemelte a téglát, s elkaparva alóla az átforrósodott agyagot,kiemelte a kis fémdobozt, mely csaknem száz évvel ezelõtt fehérnagyapjáé, Carothers MCasliné volt, és kivette belõle a pénzdara-boktól duzzadó, szorosan összecsomózott bugyrot. Az érmék jórésze még Carothers McCaslin idejébõl származott. Lucas még

208

tízéves sem volt, mikor gyûjtögetni kezdte. Az asszony csak acipõjét vetette le (a fehér asszonyé volt, aki meghalt, jobban mond-va, aki nem is létezett soha), mikor lefeküdt. Az egyikbe most

beletette az összecsomózott bugyrot, majd odalépett a diófa sub-lóthoz, ami Isaac MCaslin nászajándéka volt, és kivette a fiókbóla borotvát.

Megvárta, míg kivilágosodik. Maga sem tudta volna megmon-dani, miért. Félúton a kapu s a fehér ember háza között egyfa tövében ült mozdulatlanul, akár maga a rezdületlen homály,mialatt a csillagok tovább szekereztek a feje felett, a lappantyúkkórusa mind szaporábban szólt, majd elhallgatott, és az elsõ kaka-sok kukorékoltak már, és a hamis hajnal jött, aztán szertefoszlott,



és a madarak is rákezdtek, és az éjszakának vége lett. Amikorkivilágosodott, elindult a ház felé, fölment a bejárati lépcsõn,be az ajtón - a fehér férfi éjszakára sem zárta be -, áthaladta csendes elõszobán, s belépett a hálószobába, ahová - úgy érezte- egyszer már belépett, nem is olyan régen. Kezében a nyitottborotvával megállt a pihegõ és védtelen torok felett, újból szembe-nézve a tettel, melyet mintha egyszer már végrehajtott volna. Aztánészrevette, hogy a párnán nyugvó arc, a két nyitott szem nyugodtanfeléje fordul, és most már tudta, miért kellett megvárnia, mígkivilágosodik. - Mert maga is McCaslin - mondta -, ha csakanyai ágról is. Talán éppen ez az oka. Talán ezért is tette, mertmindaz, amit az öreg Carotherstõl örököltek, maga és az apja,egy asszony révén szállt magukra, egy fehércseléd révén, aki nemfelel magáért, ahogy a férfi felel, és akin nem lehet számon kérni,amit tett, ahogy a férfin számon kérik. Ezért hát meg is bocsátanéktalán, ha tehetném, de nem tehetem, mert az ember csak annakbocsáthat meg, aki vétett ellene; arról még az írás se szól, hogyazoknak is bocsássunk meg, akik ellen mi magunk akarunk vétkez-ni, mert a végén Jézus is rájött arra, hogy ez több, mint amennyitemberfiától kívánhat.

- Tedd le azt a borotvát, akkor beszélhetünk - szólalt megEdmonds.

- Maga tudta, hogy nem félek, hiszen tudta, hogy én is McCaslinvagyok, méghozzá apai ágról. Azt hitte, nem fogom megtenni,nem mintha eszébe jutott volna, hogy én is McCaslin vagyok,nem is azért, mert arra gondolt, hogy néger létemre úgysem mer-ném, hanem mert úgy hitte, néger létemre még csak nem is törõ-döm az egésszel. A borotva nekem is csak késõbb jutott eszembe.

209

Én megadtam a lehetõséget, de maga nem élt vele. Nem tudom,mit tettem volna, ha besétál az ajtómon; de a szándék világosvolt; tudtam, hogy amit akarok, helyes, Carothers McCaslin isezt várná tõlem. Maga azonban nem jött el. Még csak lehetõséget

se adott, hogy megtegyem, amit az öreg Carothers elvárt volna.Le akart gyûrni engem. De azt nem éri meg maga, még ha holtanlógok is a fán, holnap ilyenkorra az olajtûz fölött, akkor seméri meg.

- Tedd le a borotvát, Lucas! - mondta Edmonds.

- Miféle borotvát? - Fölemelte a kezét, és ránézett a borotvára,mintha akkor látná elõször, és nem is tudná, hogyan került akezébe, aztán gyors mozdulattal kihajította a nyitott ablakon.Ahogy a fölkelõ nap rõtes sugarai ráhullottak a levegõben megpör-dülõ acélpengére, egy pillanatra olyannak látszott, mintha csak-ugyan vérbe mártották volna, aztán eltûnt a szem elõl. - Nincs

szükségem borotvára. Megteszi a puszta kezem is. Vegye elõ apisztolyt a párna alól!

Edmonds még erre sem mozdult, még csak a kezét se húztaki a takaró alól. - Nincs a párna alatt - felelte. - Ott van afiókban, a szokott helyén, tudhatod. Menj, nézd meg! Ne félj,nem fogok megszökni, nem is tudnék.

- Persze hogy nem fog - mondta Lucas. - És tudja is, hogynem fog. Mert azt is tudja, hogy épp erre várok, más már nem



is hiányzik, mint hogy maga szökni próbáljon, hátat fordítson,és fusson elõlem. Tudom én, hogy nem teszi meg. Mivel magánakcsak engem kell legyûrnie, nekem viszont az öreg Carotherst kelllegyûrnöm. Vegye már elõ azt a pisztolyt!

- Nem veszem! - mondta a másik. - Eridj csak haza! Takarodjki innen! Este majd átmegyek a házadba. . .

- Ezek után? - hördült fel Lucas. - Hogy maga meg én ittmaradjunk egyazon helyen, vagy akár csak egy levegõt is szívjunk?Mit mondhat még ezek után? Miféle bizonyítékokkal jöhet még,hogy higgyek is bennük? Vegye elõ a pisztolyt!

A fehér végre elõhúzta és a takaróra tette a kezét. - No jó- egyezett bele. - De addig állj oda a falhoz!

- No - mondta Lucas. - Nono.

Edmonds újból a takaró alá dugta a kezét. - Ha nem tetszik,menj, és hozd vissza a borotvádat - mondta.

Lucas zihálni kezdett: kapkodva, szaggatottan szedte a levegõt,de nem fújta ki. A fehér ember észrevette, hogy mellkasán megfe-

210szül a kopott, napszítta ing. - Most, hogy a szeme láttára hajítot-tam el? - kérdezte Lucas. - Most, mikor már tudja, hogy hainnen kilépek, többé soha nem lát? - A falhoz lépett, nekivetettea hátát, s úgy állt ott még mindig az ággyal szemben. - Mivelmagát már legyûrtem - mondta -, már csak az öreg Carothersvan hátra. Vegye a pisztolyát, fehér ember! - Szaporán szedtea levegõt, aztán, amikor a tüdõ már nem fogadott be többet,kénytelen volt kifújni. A fehér embert figyelte, ahogy fölkel, lábá-nál fogva elhúzza az ágyat a faltól, hogy jobbról is, balról ismegközelíthetõ legyen, majd odalép a sublóthoz, és kiveszi a pisz-tolyt a fiókból. Lucas még ekkor sem mozdult. A falhoz simulva

figyelte, amint Edmonds odamegy az ajtóhoz, becsukja, ráfordítjaa kulcsot, visszamegy az ágyhoz, rádobja a pisztolyt, s csak akkor,a legvégén néz õrá. Lucas megremegett. - Nem! - kiáltotta.

- Te az egyik oldalon, én a másikon - mondta a fehér ember.- Letérdelünk, és szorítunk. Számolni nem kell.

- Nem! - tiltakozott Lucas elfulladva. - Legeslegutoljára. Fogjaazt a pisztolyt. Jövök.

- Rajta! Csak gyere! Azt hiszed, én kevésbé vagyok McCaslin,csak azért, mert (ahogy te mondod) egy asszony révén lettemaz? Vagy inkább arról van szó, hogy te talán még annyira se

vagy McCaslin, hanem csak egy nigger, egy közönséges, elszemte-lenedett nigger.

Lucas ekkor már az ágy mellett volt. Pedig nem emlékezettrá, hogy akár csak egy mozdulatot is tett volna. Ott térdelt, sahogy a kezük, mint két kapocs egymásnak szorult, az ágy ésa pisztoly felett szembenézett azzal az emberrel, akit gyermekkoraóta ismert, s akivel úgy éltek, amíg csak föl nem nõttek minda ketten, minthogyha egytestvérek lettek volna. Együtt jártak va-dászni, halászni, egy patakban tanultak meg úszni, egy asztalnál



ettek, hol a fehér fiú konyhájában, hol a néger anyjának kunyhójá-ban, s együtt is aludtak, egy takaró alatt az erdei tábortûznél.

- Legeslegutoljára - szólt Lucas. - Mondom most már. . . -Aztán kiabált, de nem a fehér embernek, aminthogy a fehér embertudta is; látta, hogy a néger szeme hirtelen vérbe borul, s olyanlesz, akár a megszorított vadé. . . medvéé vagy rókáé. - Mondommost már! Ne kívánjon tõlem lehetetlent! - Elhibáztam, gondoltaa fehér ember. Túllõttem a célon. Csakhogy már elkésett. Hiábapróbálta kiszabadítani a kezét. Lucas vasmarokkal szorította. Bal-jával a pisztoly után nyúlt, de Lucas azt a csuklóját is elkapta.

211

Mindketten megmerevedtek, csak a karjuk feszült egyre jobban,aztán lassan fordulni kezdett a két összekulcsolt kéz is, s végüla fehéré került alulra, tenyérrel fölfelé szorulva a pisztolyra. Ed-monds moccanni se tudott: szinte béklyóba verten meredt ellenfelefáradtságot és vad indulatot tükrözõ arcába. - Én megadtam alehetõséget, de maga nem élt vele - szólalt meg Lucas. - Aztánmaga is megadta nekem: nyitva hagyta az ajtót, úgy aludt itt.Én sem éltem vele: elhajítottam a borotvát. Utána megint magaadott nekem egyet. így volt?

- így - mondta a fehér ember.- No - mondta Lucas. Hirtelen elengedte a fehér ember balkezét, s fölszabaduló jobbjával hátralökte Edmondst, de ugyanez-zel a mozdulattal megragadta a pisztolyt is, majd fölugrott, slátva, hogy az ágy másik oldalán Edmonds is föltápászkodik,hátrább lépett, kinyitotta a závárt, futó pillantást vetett a dobra,s végül elforgatta, hogy az üres tár alulra, az éles töltény megaz ütõszeg alá kerüljön, akármerre forog is a dob. - Mivelhogykettõre lesz szükségem - mondta. Visszakattintotta a závárt, ésszembenézett a fehér emberrel. Edmonds újból meglátta szeména vörös ködöt: már a szaruhártyát és a szivárványhártyát is ellepte.Most, gondolta a fehér ember. Váratlanul s mégis csodálkozás

nélkül ismerte föl a kellõ pillanatot, s megpróbált felkészülni,már amennyire mert. Lucas nem vett észre semmit. Most márnem is lát, gondolta a fehér ember. De már ezzel is elkésett:- Ugye erre nem számított? Tudta, hogy magát legyûrhetem, sezért az öreg Carotherst hívta ellenem, vele akart legyûrni, mintahogy Cass Edmonds tette Isaackel; az öreg Carothers segítségévelvette rá Isaacet, hogy mondjon le a földrõl, a jussáról, mert CassEdmonds is nõági McCaslin volt, a nõvér leszármazottja, s ígyaz öreg Carothers azzal érvelhetett, Isaacnek azért kell lemondaniaa nõági rokon javára, mert az nem tud megállni a saját lábán.És maga azt hitte, hogy én is így járok majd el! Arra számított,hamar beadom a derekamat, hamarabb, mint Isaac, hiszen nekemnincs földem, amirõl lemondhatnék, se szép nagy McCaslin-birto-

kom, amit átadhatnék. Én legfeljebb a McCaslin-vérrõl mondhat-nék le, ami jog szerint nem is az enyém, s különben se érhetsokat, mert az öreg Carothers se igen nélkülözte azt a keveset,amit azon az éjszakán Tomeynak adott belõle, s amibõl az apámlett. S ha csak ezt köszönhetem a McCaslin-vérnek, akkor nemis tartok rá igényt. Ha neki nem fájt, hogy a vérét az én fekete

212

vérembe csorgatta, akkor nekem se fog fájni, hogy ha kicsorgatom,



sõt, nekem még nagyobb örömömre lesz, mint volt az öreg Caro-thersnek. . . Vagy nem is! - kiáltotta. Már megint nem lát engem,gondolta a fehér ember. Most! - Nem is! - kiáltotta Lucas. -Tegyük föl, hogy az egyik golyót nem is lövöm ki, a másikkalgyûröm le mindkettõjüket, magát és az öreg Carotherst, hogylegyen min tûnõdnie, ha ugyan jut rá ideje, hogy törje majd afejét, mit mondjon az öreg Carothersnek, ha odajut, ahová õtávozott, holnap, holnapután, és azután mindörökké... - Ed-monds egy ugrással az ágyra vetette magát, és a pisztoly utánkapott, de csak Lucas kezét tudta megragadni. Lucas is odaugrott:az ágy közepén elkapta a fehér embert a bal karjával, magáhozszorította, szinte átölelte, oldalához nyomta a pisztolyt, meghúztaa ravaszt, azután hirtelen ellökte magától, de dörrenés helyettcsak egy hihetetlenül hangos, fémes kattanást hallott: a pisztolycsütörtököt mondott.

Jó esztendõ járt akkor; igaz, késõi1 zdõdött a nyár, az esõzésmeg az árvíz miatt, de hosszúra nyúlt. Évek óta nem ígérkezettilyen jó termés, pedig a kukorica egy részét még nem is töltöttefel, s már augusztus volt. Ezt pótolta most: ballagott a magányosöszvér mögött, a derékig érõ, erõs szárak s a csillogó, húsos,méregzöld levelek között; a sor végére érve megállt, kihúzta azekét, megfordította az álmos öszvérrel együtt, ráfordult a követke-zõ sorra - ezt csinálta délig, míg észre nem vette a kémény fölött

szinte súlytalanul lebegõ füstöt a fényes levegõben s az asszonyt,aki a szokott idõben jelent meg a kerítésnél a lefedett lábassalmeg a csuporral. Nem nézett rá. Tovább szántott, s csak akkorhagyta abba, amikor az ültetvény harangja elütötte a delet. Ekkormegitatta és megabrakoltatta az öszvért, majd maga is hozzálátotta friss, meleg tésztához, megitta hozzá a tejet, utána lepihentaz árnyékban, míg a harang újból munkára nem hívta. De mégekkor sem állt fel; elõvette zsebébõl a töltényt, s újból megnézte,eltûnõdve: a fel nem robbant töltényen nincs semmiféle folt, mégrozsda sem, csak az ütõszeg nyoma látszik, ahogy belemélyedta gyújtófejbe; a henger alakú rézdarabka akkora sincs, mint egygyufaszál, nem nagyobb egy ceruzánál, nem is sokkal nehezebb,s mégis két élet fér el benne. Jobban mondva fért. Mert a másodikat

nem akartam fölhasználni. Inkább fizettem volna. Elfogadtam volnaa kötelet, vagy akár az égõ olajat is. Megfizettem volna. Végül

213

tehát mégsem vagyok egészen érdemtelen az öreg Carothers vérére.Az öreg Carothers, gondolta, szükségem volt rá, s õ eljött, és szóltértem. Folytatta a szántást. Kisvártatva újból megjelent az asszonya kerítés mellett; visszaj ött a lábasért meg a csuporért, amit máskorö maga visz haza munka után. Csakhogy ma sok dolga van azasszonynak; a vacsora füstje is korábban szállt fölfelé, mint más-kor, a vacsoráé, amit otthagy neki a tûzhelyen, ha majd visszamegya nagy házba a gyerekekkel. Felesége épp indult, mikor szürkület-

tájt hazaért. Ezúttal nem a fehér asszony cipõje volt a lábán,s a ruha is ugyanaz a kifakult, formátlan vászonholmi volt, mintamit reggel viselt. - A vacsora kész - mondta. - De fejni márnem volt idõm. Azt neked kell.

- Ha én tudok várni a tejre, várhat a tehén is - felelte Lucas.- Elbírod mind a kettõt?

- El hát. Eddig is elbírtam õket, férfisegítség nélkül. - Nemnézett vissza. - Jövök, mihelyt elalszanak.



- Ha már rászántad magad - dörmögte Lucas -, ne sajnáldtõlük az idõt. - Az asszony nem szólt semmit, nem is nézetthátra, csak ment tovább, közömbösen, nyugodtan, szinte derûsen.Ekkor már Lucas se követte a tekintetével. Lassan, egyenletesenlélegzett. Asszonyok, gondolta. Ezek az asszonyok. Sose fogommegtudni az igazat. De nem is akarom. Inkább sose tudjam, minthogy késõbb rájöjjek, hogy a bolondját járatták velem. A szobafelé pillantott, ahol a tûz égett, ahol a vacsora várta a tûzhelyen.Ezúttal hangosan mondta: - Hogy az istenbe kérheti egy négera fehértõl, hogy legyen szíves, ne feküdjék le a feleségemmel?S ha megkéri is, hogy az istenbe ígérheti meg a fehér, hogy csak-ugyan nem teszi meg?

Ili

- George Wilkins ? - kérdezte Edmonds, a tornác széléhez lépve.Fiatal kora ellenére már volt benne valami abból az indulatosság-ból, lobbanékonyságból, ami (Lucas jól emlékezett rá) az öregCass Edmondst is jellemezte, de hiányzott Zackbõl. Noha koráttekintve fia lehetett volna Lucasnak, valójában nemcsak ezért voltõ a kisebb, kevesebb: az adót, biztosítást és a kamatokat ugyanisnem Lucas fizette, neki nem volt semmije, amit árkolni, csapolni,körülkeríteni, trágyázni kellett, vagy elkártyázni lehetett, õ legföl-

214

jebb a verítékével fizetett Istennek a mindennapi kenyeréért, sazt is csak akkor, ha úgy tartotta a kedve. - Mi az ördögöt mûveltGeorge Wilkins, ami. ..

Anélkül, hogy a hanghordozása valamit is változott volna,szemlátomást minden különösebb erõfeszítés, sõt talán szándéknélkül Lucas egy csapásra átalakult: négerbõl nigger lett - nemannyira titokzatos, inkább csak kifürkészhetetlen, nem alázatos,nem is szerény, csak épp valami idõtlen, buta érzéketlenségbeburkolózott, ami úgy fogta körül, mint a szag. - Ha nem tudná,

van egy üstje odalenn a vízmosásban, az Old West rét mögött.És ha a whiskyjére is kíváncsi, megtalálhatja a konyhában, apadló alatt!

- Szeszfõzde? - kérdezte Edmonds. - Az én birtokomon? -Aztán a hangja ordításba csapott át: - Hát nem megmondtamezerszer, mi vár arra, legyen ember, asszony vagy gyerek, akicsak egy csepp whiskyt is kotyvaszt az ültetvényen?

- Nekem egyszer se kellett mondania! - vágott vissza Lucas.

- Én itt születtem, itt éltem már akkor is, mikor az apjaura mégitt se volt. De arról egyikük se hallhatott soha, se maga, se õ,

de még az öreg Cass se, hogy nekem közöm lett volna bármifélewhiskyhez, kivéve azt az egy flaskát, a városi töltésût, amit magukszoktak adni Mollynak karácsonyra.

- Tudom - mondta Edmonds. - Hanem azt hittem, hogy GeorgeWilkins. . . - Egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta: - Mostjut eszembe. .. Mintha olyasmit hallottam volna, hogy Georgea te lányodat akarja feleségül venni. . . Igaz ez?

Lucas nem válaszolt rögtön. Azután rábólintott: - Igaz.



- Úgy! - mondta Edmonds. - Szóval azt gondoltad, hogy habeárulod nálam George-ot, mielõtt nyakon csípik, én majd beéremannyival, hogy megsemmisíttetem vele az üstöt, kiöntetem awhiskyt, s ezzel a dolog el lesz intézve?

- Nem tudtam én - mondta Lucas.

- Annál jobb. Most legalább már tudod - mondta Edmonds.

- És George Wilkins is megtudja hamarosan, ha a seriff... -azzal bement a házba. Lucas fülelt egy darabig: hallotta a cipõsar-kak gyors, dühös, kemény koppanását a deszkapadlón, majd ahosszan tartó vad csengetést, ahogy Edmonds a telefont kurblizza.Aztán már nem is figyelt oda, csak állt mozdulatlanul a félhomály-ban, kissé hunyorogva. Gondolkodott. Mennyi baj. Sose gondol-tam volna, hogy ez lesz belõle. Edmonds visszajött. - Rendben

215

van - mondta. - Most már hazamehetsz. Feküdj le! Bár tudom,hogy sokat nem érek vele, megemlítem, hogy holnapra beültetveszeretném látni azt a déli parcellát a patak mellett! Ma egésznap csak piszmogtál rajta, kábultan, mint aki álló hete nem aludt

egy hunyásnyit se. Nem tudom, mit mûvelsz éjszakánként, deakármit mondasz is, a kandúrkodáshoz már öreg vagy.

Lucas hazaindult. Csak most érezte, milyen fáradt is valójában;most, hogy már túl volt az egészen. Mintha az elmúlt tíz napforgataga, a riadalom és felháborodás, harag és félelem szüntelenváltakozása, mely a tegnap éjszakai lázas tevékenységben s azelmúlt harminchat órában érte el a csúcspontját, mialatt még aruha se került le róla, annyira elkábította volna, hogy magát akimerültséget is kiölte belõle. De most már minden rendben van.Ha annak a múlt éjszakai pillanatnak mindössze egy kis testifáradtság az ára, tartson bár tíz napig vagy két hétig, vállalja,zokszó, panasz nélkül. Ekkor jutott eszébe, hogy nem szólt Ed-

mondsnak az elhatározásáról: arról, hogy abbahagyja a gazdálko-dást, s Edmonds keressen valami bérlõt, aki betakarítja a termésta földrõl, melyet eddig õ mûvelt. De talán nem is baj; talán egyetlenéjszaka is elegendõ lesz, hogy megtalálja a maradék pénzt, mertaz biztos, hogy egy ekkora köcsögbe sok férhetett, s akkor megtart-ja a földet, meg a termést is, megszokásból, s hogy legyen valamielfoglaltsága. Ha csak nem lesz más, nyomósabb okom rá, hogymegtartsam, gondolta elkomorodva. Mivelhogy eddig még futólagsem találkoztam olyan szerencsével, amelyik hatvanhét évig vártvolna, hogy gazdaggá tegyen, csaknem addig, míg már hasznát se,vehetem.

A ház sötét volt, csak közös szobájukból szûrõdött ki a tûz

halvány fénye. Sötét volt a másik szoba is, ahol a lánya aludt,a folyosó túloldalán. Bizonyára üres is. Nem is várt mást. Úgyvélem, George Wilkinsnek joga van még egy éjszakát hölgy társaság-ban tölteni. A hallottakból ítélve ilyesmiben aligha lesz része ott,ahová holnap indul.

Az asszony jóformán föl se ébredt, mikor melléfeküdt, szinteálmában mondta: - Hol voltál már megint? Múlt éjjel is virradatigcsavarogtál, s ma éjszaka megint! Ahelyett, hogy beültetnéd végreazt a parcellát, amit. . . Azt akarod, hogy Mister Roth... - Nem





Két óra múlva már ott állt a rendõrbíró irodájában, a jeffersoniszövetségi törvényszék épületében. Arca most is kifürkészhetetlen,kissé hunyorgott, úgy hallgatta oldalán George Wilkins szuszogá-sát meg a fehérek hangját.

- A fenébe is, Carothers-szólt a rendõrbíró -, miféle szenegam-biai Montague és Capulet viszály ez itt?

- Kérdezze meg tõlük! - robbant ki Edmonds. Kérdezze csakmeg! Wilkins el akarja venni Lucas lányát, Lucas viszont hallanise akar a dologról. Most kezdem csak érteni, miért nem. Múltéjjel Lucas beállított hozzám, és elmondta, hogy George Wilkinstitkos szeszfõzdét rendezett be a birtokomon. Minthogy... - Ed-monds lélegzetet se vett, úgy ordított tovább: - .. . elõre tudta,mit fogok tenni, hisz elégszer elmondtam az évek folyamán vala-mennyi niggernek, mi lesz, ha csak egy csepp ilyen kotyvalékotis találok a. . .

- Jól van, jól van - mondta a rendõrbíró. - Szóval telefonálta seriffnek. . .

- Meg is kaptuk az üzenetet -vette át a szót az egyik seriffhelyet-tes; ez is kövér volt, ám korántsem olyan tagbaszakadt, minta fõnöke, szeretett sokat beszélni, bokája csupa sár volt, az arca

kimerültségrõl tanúskodott -, erre odamentünk, s akkor Mr. Rothmegmondta, hol keressük. Csakhogy az az üst nem volt a vízmo-sásban, mint ahogy mondta, ezért aztán letelepedtünk ott, és gon-dolkozni kezdtünk, hová rejtenénk mi el egy ilyen szeszfõzõt,ha mi volnánk Mr, Roth niggerei helyében, aztán fölálltunk, éskeresni kezdtük, s végül is ráakadtunk: ott volt, szép rendesenszétszedve, külön-külön minden darabja, félig elásva s néhánygallyal lefedve egy kisebbfajta domb oldalában, lenn a szurdokalján. De akkor már virradt, így hát elhatároztuk, hogy visszajö-vünk George házába, körülnézünk egy kicsit, benézünk a padlóalá, mint ahogy Mr. Roth tanácsolta, aztán elbeszélgetünk Georgebarátunkkal. Vissza is jöttünk, de George-nak hûlt helye, a házüres, s a padló alatt sincs semmi, mire újból elmentünk Mr. Roth-

hoz, megtudakolni, nem tévedett-e a házat illetõen; eddigre egé-szen világos lett már, s mintegy száz méterre lehettünk Lucasházától, amikor kit pillantunk meg, ha nem George-ot meg alányt, amint egy-egy korsóval a kezükben ott kaptatnak fölfelé

218

a domboldalon, egyenesen Lucas házának tartva. Itt is lenne minda két korsó, ha George szét nem töri egy farönkön, mielõtt oda-érünk. Ekkor hallottuk meg Lucas feleségének a sikoltozását aházból: odarohantunk, hátrakerültünk, hát, uramfia, a hátsó ud-varon ott áll még egy szeszfõzõ, a hátsó tornácon meg vagy negy-ven gallon whisky, mintha Lucas épp árverésre akarná bocsátani,

õ maga meg ott toporgott, ingben-glóriában, és üvöltött: "Hozda baltát, aztán apróra mindet! Hozd a baltát, aztán apróra mindet"!-Ez mind szép... de ki ellen emel most vádat? kérdeztea rendõrbiró. George-ot akarták nyakon csípni, de a bizonyítéka-ik Lucas ellen szólnak.

- Szeszfõzõ is kettõ volt - válaszolta a seriffhelyettes, és hozzá-tette : -Amellett George és a lány esküsznek rá, hogy Lucas immárhúsz éve fõzi és árusítja a whiskyt a hátsó udvaron, úgyszólvánEdmondsorra elõtt. -Ahogy Lucas fölpillantott, tekintete találko-



zott Edmondséval: abban nem tükrözõdött se szemrehányás, secsodálkozás, csupán komor, vad düh. Hunyorogva elkapta rólaa pillantását, s újból a hangoknak meg George Wilkinsnek szentel-te a figyelmét, aki úgy szuszogott mellette, mintha legédesebbálmát aludna.

- A lánya akkor se tanúskodhat ellene - jegyezte meg a bíró.

- De George igen - mondta a seriffhelyettes. - George nemrokona. Amellett George alaposan benne van a pácban, s haki akar mászni belõle, valami okosat kell kiötlenie, méghozzágyorsan.

- Ez már a bíróság dolga, Tom! - mondta most a seriff. -Én megtettem a magamét: egész éjjel talpon voltam, még csaknem is reggeliztem. Elõállítottam egy foglyot, meg még harminc-negyven gallonra való bûnjelet, továbbá két tanút. Mi kell még?

- Azt hiszem, nem is egy foglyot állított elõ, hanem kettõt -mondta erre a bíró, és írni kezdett valamit az elõtte fekvõ papírra.Lucas odapislantott, de csak a kéz mozgását láthatta. - Elõzetesletartóztatásba helyezem mindkettõjüket. George tanúskodhatLucas ellen, a lány meg George ellen. O se rokona.

Mindkettõjük óvadékát kifizethette volna: bankbetétjének elsõszámjegye akkor is változatlan marad. Amikor aztán Edmondsa saját csekkjével kifizette érte is, meg George-ért is, akkor vissza-mentek Edmonds kocsijához. Ezúttal George ült a volán mellé,balján Nat. Tizenhét mérföld volt az út hazáig, s e tizenhét mérföldalatt Lucas ott ült a hátsó ülésen a komor, dühös fehér ember

219

mellett, s jobb híján az elõtte levõ két tarkót bámulta kitartóan,a lányáét, aki egészen a kocsi sarkába húzódott, hogy minél mesz-szebb legyen George-tól, s hátra se pillantott, meg George-ét,a félrecsapott, elnyûtt panama kalapban, amely még így ültében

is kérkedõ, hencegõ fráternek mutatta. De most legalább nem vi-gyorog úgy, mint máskor, ha csak ránéz valaki, gondolta kárörven-dõen. Bár e pillanatban ez se fontos. Nem is szállt ki, amikora kocsi megállt a nagykapu elõtt: a hátsó ülésrõl figyelte, amintNat kiugrik, s futni kezd a ház felé, akár egy riadt õz, hátrase nézve, pillantást se vetve rá. Azután odahajtottak az öszvérka-rámhoz, majd az istállóhoz, ahol õ is kiszállt George-dzsal együtt.Most újból hallhatta a szuszogását a háta mögött. Edmonds köz-ben elfoglalta a helyét a kormánykerék mellett, s az ablakra könyö-kölve kinézett rájuk.

- Mire vártok? Vezessétek ki az öszvéreket!

- Azt hittem, mondani akar még valamit - szólt Lucas. - Példáulazt, hogy rokon nem tehet terhelõ vallomást.

- Na és ha így van ? - mondta Edmonds. - George nem rokonod,és õ sok mindent elmondhat. De ha netán õ feledékeny találnalenni, ott van Nat, õ se rokona George-nak, s õ is sok mindentelmondhat. Tudom, mi jár a fejedben. De elkéstél vele. Ha Georgeés Nat most próbálnának házasságlevelet kiváltani, több mintvalószínû, hogy mindkettõtökre ráhúznák a vizes lepedõt, terádis meg George-ra is. Különben bánja a fene! Magam viszlek titeket



a büntetõfarmra, azon nyomban, ahogy rátok mondták az áment.Most pedig eriggy a dolgodra, a déli parcellához. Ez egyszer meg-fogadod a tanácsomat, ha tetszik, ha nem! Mert egyet mondok:haza ne gyere, míg be nem fejezted! Ha pedig rád esteledik, neijedj meg, majd küldök valakivel egy lámpást.

Lucas azonban elkészült vele sötétedés elõtt; egyébként is azvolt a szándéka, hogy aznap befejezi. Az istállóba visszaérve meg-itatta és lecsutakolta az öszvéreket, aztán bekötötte és megabra-koltatta õket. George még csak ekkor szedte le a szerszámot asajátjáról. Kilépett az istállóból, és a leszálló szürkületben elindulta ház felé, melynek kéménye fölött ott lebegett a mozdulatlanfüstoszlop. Nem ment gyorsan, s nem is nézett hátra, amikorvégül megszólalt: - George Wilkins - mondta.

- Igenis, uram - hangzott a válasz a háta mögül. Alig másfélméter volt közöttük; libasorban mentek, szinte egyszerre is lépve.

- Tulajdonképpen mit akartál?

220

- Nem is tudom, uram - mondta George. - Jórészt Nat ötletevolt. Nem akartuk mi bajba keverni, szó se róla! Nat azt mondta,

ha elhozzuk az üstöt arról a helyrõl, amit maga meg Mr. Rothmondott a seriffnek, és letesszük a hátsó tornácra, utána megfelajánljuk a segítségünket, hogy eltüntetjük, mielõtt a seriff odaér,akkor talán maga is meggondolja magát, és kölcsönad annyit. ..illetve hozzájárul a házasságunkhoz. ..

- Úgy! -mondta Lucas, s ment tovább. Egy idõ múlva megcsap-ta orrát a sülõ hús illata. A kapuhoz érve hátrafordult. Georgeis megállt: karcsú, szép szál legény, de még a napszítta munkazub-bonyban is nyeglének, piperkõcnek hatott hetykén félrecsapottkalapjával. - Aztán ne hidd ám, hogy csak én vagyok bennea csávában!

- Nem, uram - mondta George. - Úgy látom, én is. De remélem,tanultam belõle.

- Ezt én is remélem - mondta Lucas. - Amikor majd márlevittek oda Parchmanbe, úgyis bõven lesz idõd elmélkedni, mi-közben a gyapottal meg a kukoricával foglalatoskodsz, amibõlmég harmadot vagy negyedet se kapsz. - Egymásra néztek.

- Igen, uram - mondta George. - Kivált, ha maga is ott lesz.Akkor mindjárt könnyebben kiokosodok.

- Nocsak! - mondta rá Lucas, de nem mozdult, a hangját sememelte föl: - Nat! - Még akkor sem nézett a ház felé, mikor

a lány már az ösvényen közeledett feléjük, mezítláb, kifakult,tiszta vászonruhában, tarka fejkendõben. Arca dagadt volt a sírás-tól, de amikor megszólalt, nem idegesség, hanem dac csendültki a hangjából:

- Nem én biztattam föl Mister Rothot, hogy telefonáljon aseriffnek! - Lucas most végre ránézett. Jó darabig nézte; a lányarcáról lassan eltûnt a dac: számító, ravasz kifejezés költözötta helyére. Azt is észrevette, hogy a lány lopva George-ra pillanta válla fölött, majd újból õrá.



- Meggondoltam magam - mondta Lucas. - Összeházasodhat-tok.

A lány rábámult. Látta, hogy ismét George-ra pillant, majdújból õrá.

- Ez hamar lett - mondta végül, még mindig Lucast nézve.A kezét: hosszú, hajlékony, keskeny, rózsaszín tenyerû néger kezétmost felemelte, s könnyedén megigazította a színes fejkendõt.Most már egészen más volt a hangja, még a hang színe és magassá-

221

ga is. - Még hogy hozzámenjek George Wilkinshez, hogy aztánéletem végéig egy ócska kalibában lakjak, aminek a hátsó tornácátis már csak az imádság tartja, és ahonnan fél mérföldnyi járásravan a legközelebbi kút? Hisz még egy tisztességes kályhája sincs!

- Azért azon a csikón is lehet fõzni! - szólt közbe George.

- A tornácot meg majd megreparálom.

- Én meg törõdjem bele szépen, hogy minden alkalommal egy

mérföldet kell kutyagolnom két vödör vízért? - mondta a lány.- De meg nem is kell nekem holmi toldott-foldott tornác! Ûjtornácot akarok, meg egy rendes tûzhelyt, meg egy kutat! Honnétfogod mindezt elõteremteni? Van pénzed tûzhelyre, tornácra, meghogy fogadj valakit, aki segít megásni a kutat? -Tekintete azonbantovábbra is Lucasra szegezõdött; éles, tiszta szoprán hangja nem-hogy elhalkult volna, de még magasabbra csapott fel az utolsószónál, s közben a lány nézte, csak figyelte az apja arcát, minthavítõrrel párbajoznának. Lucas tekintete nem volt se komor, sedühös, se elutasító, csak végképp kifejezéstelen és kifürkészhetet-len, szinte álmos, mintha álltában aludna, akár a lovak. Amikormegszólalt, úgy tûnt, mintha magában beszélne:

- Egy tûzhely. Rendbe hozni a hátsó tornácot. Egy kút.

- Egy új tornác -mondta a lány. Az öreg mintha meg se hallottavolna. Mintha nem is szólt volna a lány.

- Rendbe hozni a hátsó tornácot - mondta Lucas. A lány akkormár nem nézett rá. A karcsú, kecses kéz, melyen még nem hagytaott nyomát a munka, ismét fölemelkedett, s a kendõhöz nyúlt.Lucas megmozdult. - George Wilkins! - mondta.

- Igenis, uram - mondta George.

- Gyere be a házba! - mondta Lucas.

így aztán a maga idejében elérkezett végül az a másik napis. Lucas, Nat és George a nagykapunál álltak, ünneplõben, mikoraz autó megállt elõttük. - Jó reggelt, Nat! - szólt ki Edmonds.

- Mikor érkeztél?

- Tegnap, Mister Roth.



- Jó sokáig voltál távol. Nem is tudtam, hogy Vicksburgbakészülsz, míg aztán Molly nénitõl értesültem róla, hogy már elis mentél.

- Igenis - mondta a lány. - Aztán való nap indultam, hogya seriff itt járt. Én se tudtam, hogy menni fogok - mondta. -

222

Nem is igen volt kedvem hozzá. Apus találta ki, hogy menjek,látogassam meg a nénémet.. .

- Elhallgass már! Szállj be a kocsiba! - mondta Lucas. - Hamár az a kérdés, hogy itt fogok-e aratni a saját földemen vagyParchmanben, az államén, legalább tudni szeretném rá a választmielõbb.

- Megkapod-nyugtatta meg Edmonds, s újból Nathez fordult:- Menj csak elõre George-dzsal, nekem még beszédem van apád-dal ! - Nat és George elõrementek, Lucas pedig az autó mellettállt; Edmonds ránézett. Három hét telt el ama bizonyos hajnalóta: azóta egyszer sem beszélt Lucasszal. Mintha éppen erre ahárom hétre lett volna szüksége a haragjának, hogy fölemésztõdjékvagy legalábbis csillapodjék. Most a fehér ember kihajolt az abla-

kon, s elnézte ezt a kifürkészhetetlen arcot, melyen kitörölhetetle-nül látszott a fehér származás, ugyanannak a vérnek a jele, melyaz õ ereiben is folyt, ha nem is a férfiágon került oda, mint anéger ereibe, hanem csak asszony révén, s hozzá még egy emberöl-tõvel késõbben is, mint a négerébe; nézte az arcot, mely nyugodtvolt, kiismerhetetlen, sõt kissé dölyfös, s még a kifejezése is olyan,mint az ükapjáén, a McCaslinén. - Gondolom, tudod, mi várrád, ha a szövetségi ügyész végzett Nattel, õ meg George-dzsal,George veled, Gowan bíró meg valamennyiõtökkel. Elvégre ittélsz születésed óta, majdnem kétszer annyi ideje, mint én. Ismertedvalamennyi McCaslint és Edmondst, aki csak itt élt, az öreg Caro-thers kivételével. Tiéd volt az a szeszfõzõ meg az a whisky, amita hátsó tornácon találtak?

- Tudja azt maga, hogy nem - mondta Lucas.

- Jó - mondta Edmonds. - Tiéd volt az a szeszfõzõ, amit aszurdok alján találtak ?

Nézték egymást. - Nem amiatt fogtak vádba - mondta Lucas.

- Tiéd volt az a szeszfõzõ, Lucas? - kérdezte Edmonds. Néztékegymást. Ám az arc, amit Edmonds maga elõtt látott, teljességgelüres volt, kifürkészhetetlen. Még a szemei is, mintha semmi selenne mögöttük. Ez az arc, gondolta Edmonds, nem is elõször,nemcsak idõsebb az enyémnél, nemcsak hogy többet látott és tapasz-

talt, de olyan ember arca, akinek legtöbb õse már évezredekkelezelõtt tiszta vérû volt, mikor az én névtelen elõdeim még csakkeveredni kezdtek, hogy végül engem is megfabrikáljanak.

- Azt akarja, hogy feleljek? - kérdezte Lucas.

- Nem! - kiáltott fel hevesen Edmonds. - Szállj be!

223



A városba vezetõ utcákon s a Fõtéren autók es szekerek hosszúsora állt, a szövetségi törvényszék épületén vidáman lengette alobogót a májusi szél. Ahogy Edmonds sarkában átvergõdteka járdán szorongó tömegen, Lucas, Nat és George ismerõs arcoksorfala között folytathatta útját: voltak ott ültetvénybeliek, megmások is a környékrõl, a szurdok mellõl, akik tizenhét mérföldetszekereztek, nem mintha a legcsekélyebb reményük is lett volnará, hogy bejuthatnak a tárgyalóterembe, csupán azért, hogy azutcán várakozva láthassák õket; de voltak olyanok is, kiket csakhallomásból ismertek: a gazdag fehér ügyvédek, bírák és csendbiz-tosok, csupa dölyfös földi hatalmasság, beszélgetésbe merülve,gõgös szivarfüstbe burkolózva. Beléptek a zsúfolt, zsivajgó már-vány elõcsarnokba, ahol George csak lábujjhegyen mert végigmen-ni keményen kopogó ünneplõ cipõjében. Aztán Lucas elõvettekabátzsebébõl a gondosan összehajtogatott, vastag, piszkos papi-rost, amit három héttel azelõtt rejtett el a tûzhely meglazult téglájaalá, s megérintette vele Edmonds karját. De bármilyen vastagés piszkos volt ez a papiros, egyetlen érintésre szétnyílt, szintemagától bomlott ki az összefogdosott hajtogatás mentén, merevens mégis könnyedén, kitárva, fölfedve azt az öt szót, melyet Lucaselolvasásra érdemesített az ismeretlen hivatalnok ákombákomjai-val rótt, értelmetlen és olvasatlan szövegébõl a címzés és a pecsétközött: George WilkinsésNathalieBeauchamp, s alatta egy dátum,múlt év októberébõl.

- Csak nem akarod azt mondani - kérdezte Edmonds -, hogyez egész idõ alatt a kezedben volt? Mind a három hét alatt?- De az arc, melyre oly dühösen bámult, most is kifejezéstelenvolt, szinte álmos pillantású.

- Adja oda Gowan bírónak! - mondta Lucas.

Szûk kis irodahelyiségben ültek, egy kemény lócán: Lucas, mel-lette George és Nat. Egy idõsebb férfi is volt a szobában - Lucasismerte, ha nem is jól; tudta, hogy a csendbiztos egyik helyettese-, aki fogvájót rágcsált, és elmerülten olvasta a memphisi újságot.Kisvártatva egy élénk, kissé elgyötört kinézetû szemüveges fiatal-

ember nyitott be, bevillantotta a szemüvegét, majd eltûnt, mireaz öreg fehér fölállt, elindult kifelé, õk meg utána, a csendeslépteket és halk emberi hangokat is morajként visszaverõ márványelõcsarnokon át, fel a lépcsõn, a figyelõ tekintetek között a népte-len tárgyalóterembe s onnan megállás nélkül tovább, egy másik,nagyobb, szebb, csendesebb irodahelyiségbe. Itt egy dühös ábráza-

224

tú fehér férfi várta õket: az államügyész. Lucas nem ismerte szemé-lyesen: mindössze nyolc esztendeje került Jeffersonba, a legutóbbielnökválasztás után, abban az idõben, mikor Lucas már ritkábbanjárt be a városba. De ott volt Edmonds is; aki pedig az asztal

mögött ült, szintén régi ismerõse volt Lucasnak, még az öregCass idejébõl, amikor úgy negyven-ötven évvel ezelõtt ez a férfinéha hetekig is ott vadászott náluk, az ültetvényen, s õ, Lucas,fogta a lovát, míg Zackkel együtt leszállt, ha szimatra akadt akutya. Jóformán semeddig se tartott.

- Lucas Beauchamp ? - mondta a bíró. - Harminc gallon whiskymeg egy szeszfõzõ az Õ udvarán, fényes nappal? Hülyeség!

- Mégis így van! - vágott vissza a dühös fehér, széttárva a



kezét. - Én is csak akkor értesültem róla, mikor Edmonds. ..- De a bíró nem is figyelt rá, Natet nézte.

- Gyere csak ide, lányom! - mondta. Nat elõrelépett, és megálltelõtte. Lucas észrevette: reszket, mint a nyárfalevél. Most egészenkicsinek, vékonykának és nagyon, nagyon fiatalnak látszott,aminthogy valóban az is volt: a legutolsó és legkisebb gyereka családban, mindössze tizenhét éves, nemcsak Mollynak, nekimagának is (legalábbis Lucas így érezte néha) kései gyümölcse.Túl fiatal volt még a házassághoz, meg a sok gondhoz, bajhoz,amit a házasoknak nyûgként kell cipelniük, hogy öregkorukravégre meglelhessék a nyugalom s békesség ízét, zamatát. Ehheznem elég egy tûzhely, egy új tornác meg egy kút. - Te vagy Lucaslánya? - fordult hozzá a bíró.

- Igenis, uram - felelte Nat lágy, tiszta, kissé éneklõ szopránhangján. - Nat a nevem. Nat Wilkins, mivel George Wilkinsa férjem. Ott az írás róla a kezében.

- Látom - mondta a bíró. - Tavaly októberben kelt.

- Az úgy volt, bíró úr - szólalt meg most George -, hogy amikormúlt õsszel eladtam a gyapotomat, összeházasodtunk, de Nataddig nem akart odaköltözni hozzám, míg Mister Lu. . . akarom

mondani, míg nincs egy tûzhelyem meg egy kutam, s amíg rendbenem hoztam a hátsó tornácot.

- Na és most már megvan?

- Igenis, bíró úr - mondta George. - Azazhogy a pénz máregyütt van, s amint hozzájutok az ácsoláshoz meg az ásáshoz,meglesz a többi is.

- Értem - felelte a bíró. - Henny! - mondta aztán a másik

225

idõs férfinak, a fogvájósnak: - Megvan az a whisky, hogy kiönt-hesd valahová?

- Igen, bíró úr.

- Hát az a két szeszfõzõ, hogy darabokra zúzhasd és megsemmi-síthesd egyszer s mindenkorra?

- Az is megvan, bíró úr.

- Akkor ürítsd ki a helyiséget! Vigyed innen az egész társaságot,de legalábbis ezt a vigyori fajankót.

- Rólad van szó, George Wilkins! - súgta oda Lucas.

- Igen, uram - mondta George. - Igencsak úgy hangzik.

IV

Eleinte azt hitte, elég lesz két-három nap, jobban mondva éjsza-ka, mert hogy George napközben a mezõn van, amellett mostrendezkedik be Nattel a házukban. De már egy hét is elmúlt,s bár Nat legalább egyszer naponta átjött régi otthonába - rendsze-





A nap már magasan járt. Tikkasztó hõség ígérkezett: estéretán még be is érik a gyapot meg a kukorica. Ahogy odaért aGeorge házához, George csöndesen kilépett a ház sarka mögül.Lucas áthaladt a napfényben úszó kopár udvaron, a szövevényes,kacskaringós minták között, melyeket Nat rajzolt a porba seprûjé-vel, úgy, ahogy anyjától tanulta. - Hol van? - kérdezte Lucas.

- A vízmosásban rejtettem el, ahol az enyém is volt - felelte

227

George. - Ott biztosan nem fogják keresni, mivelhogy a múltkorse találtak ott semmit.

- Tökkelütött, az vagy - mondta Lucas. - Ha nem tudnád,mostantól kezdve nem múlik el hét a legközelebbi választásokig,hogy valamelyik seriffhelyettes át ne kutassa az egész vízmosást,csak azért, mert egyszer úgy hallották Roth Edmondstól, hogyott van egy szeszfõzõ! De ha most elkapnak, nem olyan tanúdlesz ám, aki már tavaly õsz óta a feleséged!

- Ezúttal nem kapnak el - mondta George. - Tanultam a lecké-bõl. Mindent úgy fogok csinálni, ahogy maga mondja.

- Ajánlom is - mondta Lucas. - Mihelyt besötétedik, fogj be,s hozd vissza a vízmosásból. Majd megmutatom, hová rejtsd.Gondolom, ez is úgy néz ki, mintha el se vitték volna azt, amelyikott volt.

- Nem egészen - mondta George. - Ez jó. A csõkígyója ismajdnem új. Ezért is nem tudtam lealkudni az árából, amit azember kért érte. A tornác meg a kút pénzéhez hiányzott mégkét dollár, de kipótoltam magam, gondoltam, ezzel már nem terhe-lem. De engem nem is ez izgat, mármint az, hogy nyakon csíphet-nek. Egyre csak azon tud járni az eszem, hogy mit mondjunkNatnek a kútról meg a tornácról. ..

- Hogyhogy mondjunk? - kérdezte Lucas.

- Hát akkor mondjak - helyesbített George. Lucas rápillantott,aztán csak nézte egy darabig.

- George Wilkins - mondta.

- Igenis - mondta George.

- Asszonydolgokban senkinek se adok tanácsot - mondta Lu-cas.

228

MÁSODIK FEJEZET

I

Vagy száz lépésnyire az irodától Lucas hátraszólt a válla fölött,de anélkül, hogy megállt volna: - Várjon kinn! - mondta.

- Szó se lehet róla! - tiltakozott az ügynök. - Magam akarok



beszélni vele. Ha én sem tudom rásózni, nincs az a... - Itt megállt.Azazhogy inkább visszahõkölt: még egy lépés, és beleütközöttvolna Lucasba. Fiatal ember volt, harmincon innen, magabiztosfellépésû, s mint foglalkozásához illett, rámenõs, amellett fehér.Ennek ellenére elhallgatott, s várakozóan pillantott föl a kopottmunkazubbonyos négerre, aki nemcsak méltóságteljesen, hanemszinte parancsolóan állt ott, s nézett vissza rá.

- Itt várjon! - mondta Lucas. Az ügynök rátámaszkodott háta kerítésre a derûs augusztusi reggelen, Lucas pedig ment tovább,az iroda felé. Fölment a lépcsõn - egy fényes szõrû, csillagoshomlokú, kamásnis, fiatal kanca volt az oszlophoz kötve, hátánszéles nyereg, az a fajta, amit az ültetvényesek használnak -, ésbelépett a hosszú, keskeny helyiségbe, a konzervektõl, dohánytólés gyári gyógyszerektõl roskadozó polcok meg a kampón lógóistrángláncok, szügyelõk és hámfák közé. Edmonds a redõnyösíróasztalnál ült az ablak mellett, üzleti könyveibe merülve. Lucasmegállt mögötte, s addig bámulta némán a tarkóját, amíg a másikvégül hátrafordult. - Itt van - mondta Lucas.

A forgószék megpördült, s egy teljes fordulatot írt le. Mégmozgásban volt, de Edmondsnak már villámlott a szeme, ahogyváratlan hevességgel fölkiáltott: -Nem!

- De bizony! - mondta Lucas.- Nem!

- Elhozta - mondta Lucas. - Saját szememmel láttam...

- Szóval írtál neki, és idehívtad, jóllehet világosan megmond-tam, nem adok elõleget, nemhogy háromszáz dollárt, de még há-romszáz centet, sõt három centet se...

- Mondom, hogy láttam -mondta Lucas. - Ezzel a két szemem-mel láttam mûködés közben. Reggel elástam az udvaron egy egy-dollárost, és akár hiszi, akár nem, a masina azon nyomban megta-

lálta! Ma este meglesz a pénz, holnap már vissza is fizethetem.

- Csodálatos! - mondta Edmonds. - Remek! Több mint három-

229

ezer dollárod van a bankban. Miért nem saját magadtól kérszelõleget? Akkor még visszafizetned se kéne! - Lucasnak a szemese rebbent, ahogy a fehér emberre nézett. - Hát persze - folytattaaz -, hát persze hogy nem! S vajon miért? Mert te is éppolyanjól tudod, hogy nincs errefelé semmiféle elásott pénz. Hatvanhétéve élsz itt. Ismertél-e valaha is idevalósit, akinek annyi pénzelett volna, hogy el is áshatott belõle? El tudod képzelni, hogy

itt valaki eláshat valamit, akár csak egy negyeddollárt is úgy,hogy a rokonai, barátai vagy a szomszédai ki ne ásnák újra azonmelegében, s el ne költenék, még mielõtt õ hazaérne, és helyéretenné az ásót?

- Téved - mondta Lucas. - Igenis találtak. Meséltem már azta két fehér idegent, aki három-négy évvel ezelõtt megjelent itt,és ásni kezdett. Huszonkétezer dollárt találtak egy ócska, töröttköcsögben, aztán úgy eltûntek, mintha itt se lettek volna. Sajátszememmel láttam a gödröt, amit aztán feltöltöttek. Meg a köcsö-



göt is.

- Persze - mondta Edmonds -, mesélted már. De akkor magadse hitted el. Most viszont már elhiszed. így van?

- Megtalálták - mondta Lucas. - És elpucoltak vele, mielõttbárki megtudhatta volna, mielõtt valaki is tudomást szerzett volnaróla, hogy egyáltalán itt jártak.

- Ha így van, honnan tudod ilyen pontosan, hogy huszonkétezerdollárt találtak? - De Lucas csak nézte a fehér embert. Nemcsökönyösen, inkább valami végtelen s szinte jehovainak mondha-tó türelemmel, mintha egy eszelõs kisgyerek bolondozását figyelné.

- Ha az apjaura élne, õ biztosan kölcsönadna háromszáz dollárt-jegyezte meg végül.

- En meg nem adok - mondta Edmonds. - Sõt, ha tudnám,még azt is megakadályoznám, hogy a saját pénzedbõl végy megvalami nyavalyás masinát, amivel elásott kincseket lehet fölkutat-ni. De hát te úgyse a saját pénzedbõl akarod megvenni, igaz-e?Annál már több eszed van. Azért jöttél énhozzám, mert azt hitted,hogy nekem viszont nincs, nemde?

- Úgy látszik, kénytelen leszek a magaméból megvenni - mond-ta Lucas. - Utoljára kérdezem. . .

- Nem! - mondta Edmonds. Lucas jó egy percig csak néztea másikat. Nem is sóhajtott.

- így is jó - mondta.

Az irodából kilépve megpillantotta George-ot is. Ott guggolt

az ügynök mellett egy fa tövében, az ismerõs, szutykos, kopottpanama kalapban. Egyikük se támaszkodott a fának, a sarkukonültek. Úgy, gondolta. Lehet, hogy városi ember módjára beszél,

talán annak is képzeli magát, én azonban tudom, hol ringott abölcsõje! Amikor odaért hozzájuk, az ügynök felnézett, szúróspillantást vetett Lucasra, majd fölállt, és már indult is az irodafelé. - A fenébe is! - mordult fel. - Nem megmondtam, hogybízza énrám a beszédet!

~ Álljon meg! - parancsolt rá Lucas. - Maradjon csak itt!

- No és attól mi van? - kérdezte az ügynök. - Azt hiszi, azértjöttem idáig Memphisbol, hogy most.. . Nem is értem, hogy tudtarávenni õket ott St. Louisban, hogy leküldjék a készüléket mindenelõleg nélkül! Azt viszont már most megmondom, ha vissza kellvinnem, anélkül, hogy föl tudnék mutatni valamit legalább az

útiköltség fejében, akkor...

- Azzal semmire se megyünk, ha csak itt álldogálunk - mondtaLucas. Megindult a kapu felé, az útra, ahol az ügynök autójaállt. A másik kettõ követte. A varázskészülék a kocsi hátsó ülésénhevert; Lucas megállt a nyitott ajtóban, és szemügyre vette: hosz-szúkás fémdoboz volt, két oldalán egy-egy fogantyúval. Gombjai-val, skáláival tömör, megbízható, hasznos és bonyolult gépezetneklátszott. Nem nyúlt hozzá, csak állt az ajtóban, és nézegette pislog-va. - Pedig láttam, hogy mûködik - mondta maga elé. - A saját



szememmel láttam.

- Miért? Mit várt? - kérdezte az ügynök. - Hisz arra való!Ezért kérünk érte háromszáz dollárt. No, mi lesz? Mi a szándéka?Tudnom kell, hogy aszerint rendezzem a dolgaimat. Nincs három-száz dollárja? Nem tud kölcsönkérni a rokonaitól? Tán van afeleségének egy kis dugipénze a matrac alatt? - Lucas még mindiga készüléket nézte, fel se pillantott.

- Ma éjjel megtaláljuk. Hozza a gépet, megmutatom a helyet,aztán felezünk.

-Hahaha! - nevetett az ügynök gúnyosan, de csak az ajkanyílt szét, az arcán nem mozdult egy izom se. - Jó vicc, de énmég jobbat tudok... - Lucas még mindig a készüléket bámulta.

- Egész biztosan megtaláljuk, uram - szólalt meg váratlanulGeorge. - Három évvel ezelõtt két fehér férfi járt itt titokban:huszonkétezer dollárt találtak egy köcsögben, amit akkor ástakki. Este jöttek, s mire kivilágosodott, hûlt helyük volt.

- Ne mondja! És honnan tudja, hogy kereken huszonkétezer

dollár volt? Talán megtalálta az aprópénzt, amit eldobáltak, mert

már nem akartak veszõdni vele? - gúnyolódott az ügynök.- Nem, uram. De nincs kizárva, hogy még huszonkétezernélis több volt. Fene nagy volt ám az a köcsög!

- George Wilkins - mondta Lucas. Még mindig úgy állt ott,derékig az autóba hajolva. A fejét sem fordította hátra.


- Hallgass - mondta Lucas. Fejét és a törzsét visszahúzta azautóból, s az ügynökre nézett. Az arc, melyet a fehér fiatalembermaga elõtt látott, most is kifürkészhetetlen volt, s kissé talán

hûvös. - Adok érte egy öszvért - mondta Lucas.

- Egy öszvért?

- Ha az éjszaka megtaláljuk a pénzt, visszaveszem magától há-romszáz dollárért. - Halk sziszegõ hang hallatszott: George léleg-zetvétele. Az ügynök gyors pillantást vetett rá: a félrecsapott,hetyke kalapra, a szaporán pislogó szemekre, aztán újból Lucasranézett. Nézték egymást; a fehér fiatalember arca most komolyvolt, ravasz, várakozó kifejezés látszott rajta, a négerén viszontsemmi, a világon semmi.

- Magáé az öszvér?

- Különben hogy adhatnám zálogba?

- Nézzük meg!

- George Wilkins - szólt Lucas.


- Menj és hozd el a kötõfékemet az istállóból!



II

Edmonds még aznap este megtudta, hogy eltûnt egy öszvére.Oscar és Dan, a két csordás újságolta, mikor visszajöttek a legelõ-rõl a nyájjal. Hároméves, négy és fél mázsás kanca volt, s azAlice Bent Bolt névre hallgatott. A tavasszal háromszáz dollártígértek érte, de Edmonds nem adta oda annyiért. Most még csaknem is szitkozódott. Átadta a lovát Dannek, s a kerítésnek támasz-kodva megvárta, míg a lódobogás elhalkul a szürkületben, majdújból felerõsödik. Dan leugrott a nyeregbõl, s átnyújtotta a pisz-tolyt meg a zseblámpát. Ezúttal Edmonds pattant a lóra; a kétnéger nyergeletlen öszvéren követte a legelõn, majd a patakonát a kerítésbe vágott nyílásig, ahol az ellopott öszvért a tolvaj

232

átvezette. Túloldalán gyapotföld terült el: szélén, a puha talajonjól látszott ember és állat nyoma. Egészen az útig követhették,sõt még azon is túl. Dan itt leszállt az öszvérrõl, s gyalog menttovább. A zseblámpa fényénél jól láthatta a patkolatlan öszvérés a férfi lábnyomát a kavicsos út mentén húzódó agyagos ösvé-nyen. - Ez Alice nyoma. Száz közül is megismerném - mondta.

Edmonds ekkor még nem tudta, hogy a két néger az emberilábnyomokat is felismerte: a düh és a nyugtalanság eltompítottaaz agyát, nem tudott úgy olvasni a négerek viselkedésébõl, mintmáskor. Igaz, úgyse árulták volna el, kitõl származnak a nyomok,még ha kérdezi is, de azért a tudat, hogy tudják, helyes elhatározástszült volna, s így megkímélhette volna magát attól a négy-öt órástesti-lelki kálváriától, melynek elsõ lépéseit most készült megtenni.

A nyomot közben elveszítették. Edmonds arra számított, egy-szer csak újból megpillantja majd ott, ahol az öszvért felraktáka várakozó teherautóra, s akkor hazatérhet telefonálni a seriffnekJeffersonba, meg a memphisi rendõrségnek, hogy nyissák ki jóla szemüket másnap a lóvásártéren. Csakhogy ilyen nyomra nem

akadtak. Jó órába telt, míg megtalálták a helyet, ahol a nyomokeltûntek az út kavicsában, itt átmentek a túloldalra, leereszkedteka töltés gazzal borított lejtõjén, hogy azután háromszáz méterrelodébb, egy másik réten bukkanjanak elõ megint. Edmonds korgógyomorral, dühösen követte a két árnyöszvért a kancán (amelyugyancsak étlen-szomjan tûrte nyergét egész nap), s közben szidtaveszettül Alice-t, a sötétséget meg a gyenge kis fényt, amire utalvavoltak.

Két óra múlva értek a szurdok aljára. Négy mérföldet tettekmeg. Itt már Edmonds is leszállt a nyeregbõl, nehogy a sötétbennekimenjen egy vastagabb ágnak, s a végén még a fejét is betörje.Egyik kezében a kantárral, a másikat védekezõen maga elé tartva

botorkált, botladozott a kiálló gyökerek, korhadt rönkök és aszúrós tüskebokrok között, de bármennyire ügyelt is lépésére,végül mégis beleszaladt az egyik elõtte baktató öszvérbe. Ösztönö-sen félreugrott, s épp jó irányba, mert ha nem, a dühösen hátrarúgóöszvér bizony eltalálta volna. Ekkor vette csak észre, hogy a kétnéger közben megállt. Hangosan elkáromkodta magát, s ahogyfélreugrott a másik, láthatatlan öszvér elõl, melyet szintén ottsejtett valahol a közelben, rádöbbent, hogy már a zseblámpa seég. Ekkor meglátta a fák közül elõderengõ vöröses fényt, a fáklyafüstjét. A fény imbolyogva haladt elõre. - Õk azok! - mondta



233

gyorsan. - Meg ne gyújtsátok a lámpát! Oscar! Add át az öszvértDannek, te meg gyere ide, és tartsd a lovamat! - Várt, figyeltea fényt, míg aztán a néger matatni kezdett a keze körül, s akkorátadta neki a kantárt, majd megkerülve az öszvéreket, elõhúztaa pisztolyát. Még mindig az imbolygó fényt figyelte. - Add idea zseblámpát! - mondta. - Ti itt maradtok!

- Inkább magával megyek - mondta Dan.

- Nem bánom - mondta Edmonds, aki most is a fényt figyelte.- Akkor fogja Oscar az öszvéreket. - El is indult rögtön, megse várva a négert. Az hamarosan utolérte, s most már kettentörtettek elõre, amilyen sebesen csak mertek. A jeges düh közbenizzó haraggá tüzesedett Edmondsban: türelmetlenül, a bosszúállásédes örömétõl ûzve csörtetett elõre, nem törõdve az indákkal ésrönkökkel, baljában a zseblámpával, jobbjában a pisztollyal, egyrecsak elõre, mind közelebb kerülve a fáklyához.

- A Vén Indián dombján vannak - suttogta mögötte Dan. -Azért látszik olyan magasan a fény. Már a vége felé járhatnak,õ meg, George Wilkins.

- O meg George Wilkins? - kérdezte Edmonds. Hirtelen meg-állt, s csak állt egy ideig, mozdulatlanul. Aztán megperdült atengelye körül. Mintha magnéziumfény lobbant volna az agyában:most világosodott meg elõtte az egész helyzet, a maga teljes, pilla-natnyi valóságában; rádöbbent, hogy kezdettõl fogva tudta már,s csak'azért nem akarta elhinni, csakis azon egyszerû oknál fogva,mert tisztában volt vele: ha elhinné, azon nyomban szétvetnéa méreg. - Lucas meg George?

- Õk bizony! A dombot bontják. Minden áldott éjszaka ottásnak, azóta, hogy Lucas bácsi azt az arany ezerdollárost találtamúlt tavasszal.

- És ti tudtátok ezt?

- Hogyne tudtuk volna! Mindenki tudott róla. Figyeltük õket.Lucas bácsi egy arany ezerdollárost talált azon az éjszakán, amikorel akarta rejteni a. . .

A hang elhalt. Legalábbis Edmonds nem hallotta már: szintemegsüketült az agyába toluló vértõl, ami, ha néhány évvel idõsebb,minden bizonnyal gutaütést okozott volna. Egy pillanatig nemis látott, s még a lélegzete is elakadt. Aztán újra megpördült atengelye körül. Fojtott, rekedtes hangon mondott valamit, s egyet-len ugrással kitört a bozótból az irtásra, az alacsony kis domb

elé, melynek megbolygatott oldalában a sötéten tátongó üreg elõtt,

234

akárcsak a fényképész díszlete elõtt, ott állt szájtátva a két rajta-kapott bûnös: az egyik valami tartályfélét tartott a kezében -Edmonds abrakos kosárnak is vélhette volna, ha nem tudja, hogysötétedés óta egyiknek se lehetett ideje megabrakoltatni akár Ali-ce-t, akár más öszvért -, a másik meg a füstölgõ fenyõcsomótemelte magasra, a szakadozott, ócska panama kalap fölé.





- Hozzám beszél? - kérdezte.

- Nem - mondta az ügynök. - Õhozzá. Tudja õ azt jól, megis értette. - Edmonds még egy pillanatig rajta tartotta a lámpát,aztán lejjebb engedte. A fénykéve most már csak a lábukat világí-totta meg, ahogy ott álltak a pocsolyában, melynek tükrözõdéseazt a látszatot keltette, mintha mély vízben állnának. Aztán eltettea pisztolyt is.

- Ez már a maguk dolga. Hajnalig elintézhetik egymással. Ak-korra ugyanis az öszvérnek a helyén kell lennie az istállómban.- Ezzel sarkon fordult. Lucas a tekintetével követte, míg odanem ért az irtás szélére, ahol Dan várta. Aztán a két férfi elindult,s az imbolygó fény egyre távolabbról villant föl a fák és bokroksûrûjébõl, míg végül eltûnt teljesen.

- George Wilkins! - szólt Lucas.

- Igenis, uram - mondta George.

- Keresd meg azt a fenyõcsomót, és gyújtsd meg újra! - Georgeengedelmeskedett: a vörösen izzó ágcsomóból ismét sûrû, nehézillatú füst gomolygott föl a hajnalt váró, csillagos augusztusi égre.Lucas letette a készüléket, s átvette George-tól a fáklyát. - Fogd

azt a jószágot, és hozd! - mondta. - Most meg kell találnom.De nem találták meg hajnalra sem. Az ólomszürke, párás fény-ben már alig látszott a fáklya lobogása. Az ügynök még aludt:ott feküdt a nedves földön, összegubózva, védekezésül a nyirkoshajnal hidege ellen, borostásan, az elegáns városi kalap gyûröttena szemébe húzva, nyakkendõje félrecsúszva a koszos fehér inggallérja alá, térdig gyûrt nadrágja egyszín sár, s a tegnap mégtükörfényes cipõk - két ormótlan sárkolonc. Mikor végre föléb-resztették, káromkodva feltápászkodott. De rögtön tudta, hol van

236

s miért. - Az az öszvér pedig egy tapodtat se mozduljon el acsûrtõl, ahol hagytuk, különben megyek a seriffért!

- Csak egy éjszakára van még szükségem - mondta Lucas. -Annak a pénznek itt kell lennie valahol.

- Felõlem - mondta az ügynök. - Adok én magának nem egyet,százat is. Felõlem itt maradhat élete végéig. Csak azt mondjameg elõbb, mi lesz azzal a fickóval, aki azt állítja, övé az öszvér?

- Majd én elintézem - mondta Lucas. - Elintézem mindjártreggel. Emiatt ne fájjon a feje. Különben is, ha ma akarná elszállí-tani az öszvért, a seriff biztosan rátenné a kezét. Hagyja csak

ott, ahol van, és ne izgassa se magát, se engem. Adjon nekemmég egy éjszakát ezzel a masinával, s én mindent elintézek.

- Rendben van - mondta az ügynök. - De tudja, mibe fogez kerülni magának? Az újabb éjszaka? Pontosan huszonöt dollár-jába ! Most pedig bemegyek a városba, és kialszom magam.

Ezek után mindhárman visszamentek az ügynök autójához. Akészüléket a fehér ember berakta a csomagtartóba, és lezárta.Amikor Lucas kapuja elé értek, Lucas és George kiszálltak, õ







lai. - Jobb lesz, ha most megtalálja, elsõ nekifutásra. Egy órátse adok rá, és mindenki itt leselkedik majd, aki csak járni tuda környéken.

- Ezt ne nekem mondja! Mondja inkább annak a háromszázhu-szonöt dolláros beszélõdoboznak, amit megvettem magától, pedigahogy nézem, csak "nem"-et tud mondani! - vágott vissza Lucas.

- Az a doboz még nem a magáé, öregfiú - mondta az ügynök.

- Szóval maga szerint az egyik része ott van elásva a fák között.Na jó. De merre?

Lucas elindult a gyümölcsös felé, vállán a lapáttal. A másikkettõ követte. Az ügynök figyelte, ahogy Lucas idõnként megtor-pan, fölpillant a fákra meg az égre, hogy tájékozódjék, aztánmegy tovább. Végül megállt. - Itt megkezdhetjük! - mondta.-Az ügynök csak most kattintottá fel a zseblámpát, s a tenyerével

239

mindjárt úgy irányította a fényét, hogy a készülékre essék Georgekezében.

- Rajta, Jack! - mondta. - Indulhatsz!- Viszem inkább én. . . - szólt Lucas.

- Hagyja csak - mondta az ügynök. - Maga már öreg ehhez.Az se biztos, hogy végig tudja-e csinálni velünk.

- Múlt éjjel is végigcsináltam - mondta Lucas.

- Az akkor volt - mondta az ügynök. - Gyerünk már, Jack!kiáltott durván George-ra. Az el is indult a készülékkel, õk

meg közrefogták, s most mindhárman a titokzatos skálákat figyel-

ték a zseblámpa keskeny fénykévéjében, amint párhuzamos csapá-sokon keresztül-kasul járták a gyümölcsöst, feszülten figyelvemindhárman, míg egyszerre csak megelevenednek a mutatók, egypillanatig ide-oda táncolnak, majd remegve megállnak. Ekkor Lu-cas elvette a dobozt George-tól, az meg ásni kezdett. Lucas figyelte,mint mélyed az ásó a földbe a keskeny fénykörben, és látta, hogyanbukkan ki nyomán a rozsdás kanna, hogyan indul meg belõleaz ezüstdollárok fénylõ zuhataga, hogy ott csillogjon-villogjons guruljon szanaszét az ügynök keze közül. Aztán az ügynökhangját hallotta: - Ejha! Ejha! - Lucas is leguggolt melléje. Ottguggoltak egymással szemben a gödör két oldalán.

- No legalább ennyit megtaláltam belõle - mondta Lucas. Az

ügynök rátenyerelt a szétgurult pénzdarabokra, a másik kezévelmeg hessegetõ mozdulatot tett, mintha Lucas a pénz után nyúltvolna. Még mindig a gödör mellett guggolva, hosszan, élesen neve-tett Lucas képébe.

- Maga? Nem ám a magáé a készülék, öregfiú!

- Megvettem - mondta Lucas.

- Ugyan mivel fizetett érte?



- Az öszvérrel - mondta Lucas. A másik újból felkacagott agödör túloldalán: ezúttal is hosszan, élesen. - írást is adtam róla- tette hozzá Lucas.

- Az ám! - mondta az ügynök. - Csakhogy azzal kitörölhetema. . . Ha akarja, vissza is veheti, ott van a kocsiban. Annyiraértéktelen, hogy össze se téptem. - Összekotorta a pénzdarabokat,s.visszahullatta õket a kannába. A zseblámpa .most is ott feküdt,ahová az imént letette - lecsapta -, s még mindig égett. Gyorsanarrébb húzódott fénykörébõl: csak a lábát lehetett látni, az új,gyûrött vászonnadrág alsó részét meg a fekete félcipõt, amit márnem is fényesített ki, csak lemosott. - No jó, de ez itt alig több

240

a semminél! Az elõbb azt mondta, hogy kettéosztották, úgy ástákel. Hol a másik rész?

- Kérdezze a masináját! - mondta Lucas. - Annak kéne tudnia.Hát nem azért kér érte háromszáz dollárt? - Egymásra meredteka sötétben: két arc nélküli árnyék. Aztán Lucas megmozdult.- Hát akkor mehetünk - mondta. - George Wilkins!

- Igenis - mondta George.- Hohó, álljon meg a menet! -kiáltotta az ügynök. Lucas meg-állt. Ismét egymásra meredtek, láthatatlanul. - Ez itt még százsincs - mondta az ügynök. - A java nyilván a másik helyen van.Tíz százalékot kap belõle.

- A levél az enyém volt - mondta Lucas. - Kevés.

- Legyen húsz - mondta az ügynök. - De ez az utolsó szavam.

- Ötven - mondta Lucas.

- Ötven?

- Meg a papír, amit az öszvérrõl adtam, és még egy írás, hogya masina az enyém.

- Hahaha! - nevetett az ügynök. - Hahaha! Azt mondta, azáll a levélben, hogy a gyümölcsösben van. Nem olyan nagy eza gyümölcsös. Amellett bõven van még idõ hajnalig, nem is szólvaa holnapi napról...

- Azt mondtam, egy része van csak itt - mondta Lucas. Egymás-ra meredtek a sötétben.

- Holnap - mondta az ügynök.

- Most - mondta Lucas.

- Holnap.

- Most - mondta Lucas. Két láthatatlan arc meredt egymásra.Lucas és George szinte érezték, hogy a fülledt, nyáresti levegõmegrezdül a fehér ember remegésétõl.





- Feküdtem - mondta Lucas. - Az utóbbi három napban lese hunytam a szemem, talpon voltam minden éjjel. Hiába, márnem bírom úgy, mint fiatalabb koromban. Maga se bírná, haennyi idõs lenne.

- Félolyan idõsen is több eszem van, semhogy megpróbáljam.Mire kétszer olyan idõs leszel, mint én, talán neked is megjön.No de nem ezért hívattalak, hanem a miatt a kelekótya St. Louis-ivigéc miatt. Úgy hallom Dantõl, még mindig itt lebzsel. Mit mû-vel?

242

- Az elásott pénzt keresi - mondta Lucas.

Edmonds nem válaszolt rögtön. Kis ideig hallgatott, aztán meg-kérdezte: - Hogy mit? Mit keres? Mit mondtál?

- Az elásott pénzt keresi - mondta Lucas. Kényelmesen nekitá-maszkodott a pultnak. A mellényzsebébõl elõvett egy apró burnó-tos dobozkát, a fedelét felkattintotta, és óvatosan, pontosan teli-töltötte burnóttaí a fedelei; aztán két ujjal megfogva, elõrehúztaaz alsó ajkát, és a tubákot mögéje öntötte; végül lekattintottaa fedelet, és a dobozkát visszatette a mellényzsebébe. - Méghozzá

az én varázsdobozommal. Tõlem veszi bérbe minden éjszaka.Ezért kellett fönnmaradnom mindhárom éjjel. Hogy megvárjam,amíg visszahozza. De tegnap este nem jött érte, s én végre lefekhet-tem, és jól kialhattam magam. Nyilván visszament oda, ahonnanjött.

Edmonds csak ült a forgószékben, és bámult Lucasra: - Tõledveszi bérbe? Azt a készüléket, ami miatt elkötötted az én ösz. ..ugyanazt a készüléket, amit. . .

- Huszonöt dollárt fizet egy éjszakára. Tõlem is annyit kért,mikor egyszer ideadta, így hát gondolom, ennyi a taksája. O csaktudja, hiszen õ árulja. De akárhogy is van, én ennyit számítok

érte. - Edmonds megfogta a szék karfáját, de még nem állt föl.Mozdulatlanul, kissé elõredõlve nézte a pultnak támaszkodó né-gert - hogy öregember, csupán a szájszélek alig észrevehetõ pety-hüdtsége jelezte -, a kopott szövetnadrágban, amilyet annak idejénGrover Cleveland vagy Taft elnök viselhetett nyáridõben, a gallérnélküli, keményített mellû fehér ingben s az agyonmosott, sárgáspikemellenyben, melynek gomblyukán súlyos aranylánc fûzõdöttát, fején a hatvandolláros, kézzel varrott hódprémes kalappal,amit fél évszázaddal azelõtt kapott Edmonds nagyapjától; elnézteaz arcot, mely nem volt se komor, se szigorú, csak épp teljességgelkifejezéstelen. - Tudniillik rossz helyen kereste - folytatta Lucas.- Egyre a dombon kajtatta, holott valahol a szurdok menténvan elásva. Az a két fehér ember, aki négy évvel ezelõtt itt járt

egy éjjel, és szépen elsétált a huszonkétezer dollárral... - Ed-monds most állt föl. Mély lélegzetet vett, s határozott léptekkelmegindult Lucas felé. - Most, hogy George Wilkinsszel együttleráztuk. . . - Edmonds, ahogy határozott léptekkel közeledetthozzá, lassan kifújta a levegõt. Azt hitte, kiabálni fog, de csakhalk suttogás jött ki a torkán.

- Takarodj innen - mondta. - Menj haza, és többé ne is lássalak!Ha kell valami, küldd érte Molly nénit.



HARMADIK FEJEZET

I

Amikor Edmonds fölpillantott az üzleti könyvekbõl, s megláttaaz úton közeledõ idõs asszonyt, nem ismerte meg rögtön. Újbóla könyvek fölé hajolt, s csak akkor döbbent rá, kicsoda, mikoraz asszony zihálva fölkaptatott a lépcsõn, és belépett az irodába.Az elmúlt négy-öt évben ugyanis mindig csak a saját portájukonlátta. A birtokára menet arra szokott ellovagolni a házuk elõtt,s látni szokta az asszonyt, ahogy ott ül a tornácon, ráncos ajkaiközött a cseréppipával, vagy amint épp a hátsó udvaron tesz-vesz,a teknõ meg a ruhaszárító körül, lassú, fáradt mozdulatokkal,mint a nagyon öregek. Jóval idõsebbnek látszott a koránál, mégEdmonds szemében is, pedig õ pontosan tudta, hány éves, hanem is mindig gondolt rá. Egyszer egy hónapban megállt a házelõtt, a lovat a kerítéshez kötötte, s egy doboz pipadohánnyalmeg egy zacskó olcsó, omlós cukorkával (ez volt a kedvence)betért az asszonyhoz egy félórára. Amolyan hálaáldozat-félénektekintette ezt jó szerencséjéért, mint ahogy a centuriók is csakazután hajtották föl borukat, hogy néhány cseppet kiloccsantottakbelõle, de még inkább õseiért s a saját lelkiismerete kedvéért,bár ennek létezését nyilván letagadta volna, ha megkérdezik; áldo-zat volt, amit egy néger asszony ölébe rakott le, mert rajta kívül

nem ismert más anyát, õ segítette a világra azon a zivataros,árvizes éjszakán, mikor kis híján elveszítette a férjét is, aki, mintkiderült, hiába kockáztatta életét, mert az orvos késõn érkezett;sõt késõbb oda is költözött a házba, és magával hozta saját gyerme-két : egy szobában aludt velük, hogy együtt szoptathassa a feketétmeg a fehéret, nem mozdult mellõlük egészen az elválasztás idejéig,sõt, még azután se igen tette ki a lábát a házból, legalábbis délig,amíg õ, tizenkét éves korában, el nem ment az iskolába; áldozataz apró, picinyke asszonynak, aki az elmúlt negyven év alatt szem-látomást még jobban összezsugorodott, s most is ugyanazt a fehérfõkötõt és kötényt viselte, amit annak idején, s aki az õ tudomásaszerint tulajdonképpen fiatalabb volt Lucasnál, s mégis idõsebb-nek látszott, hihetetlenül öregnek; aki az utóbbi pár évben már

õt is az apja nevén szólította, sõt azon a néven, melyen az idõsebbnégerek a nagyapját emlegették.

244

,

-Uramisten! - kiáltott fel. - Hogy kerülsz ide? Miért nemküldted Lucast? Annak is lehetne annyi esze, hogy ne engedjen. ..

- Az most alszik - válaszolta az öregasszony, kissé kifulladvaa járástól. - Különben nem is jöhettem volna. Nincs szükségemsemmire. Csak beszélni akartam magával. - Kissé az ablak felé

fordult. Edmonds most jól láthatta az arcát: ezernyi ránc futottrajta.

- Miért, mi a baj ? - kérdezte. Fölkelt a forgószékbõl, s azíróasztal mögül elõhúzta a másik, egyenes támlájú, vasalt lábúszéket. - Tessék - mondta. De az asszony nem ült le; csak apillantása siklott Edmondsról a székre: olyan volt, mintha nemis látna. Edmonds végül karon fogta - még a többszörös ruharéte-gen át, a kifakult, de makulátlanul tiszta ruha alatt is érezte,milyen valószínûtlenül vékony ez a kar: alig vastagabb, mint a



cseréppipa nádszára, amit oly sokszor látott az ajkai közt. Odave-zette, gyengéden lenyomta a székre, s a szoknyák és alsószoknyákbõ redõi szétterültek. Az asszony ekkor lehajtotta a fejét, elfordult,s a szeméhez emelte apró, száraz, fekete gyökércsomóra emlékezte-tõ bütykös kezét.

- Bánt a fény - mondta. Edmonds fölsegítette, és megfordítottaa széket, háttal az ablaknak. Ezúttal az asszony maga is megtaláltamár, és leült. Edmonds visszament a forgószékhez.

- így már jó lesz - mondta. - Na, mi a baj?

-Nem akarok tovább Lucasszal élni. El akarok... hogy ismondják... el akarok... - Edmonds mozdulatlanul ült, s csaknézte merõen az arcot, amit most már nem látott tisztán.

- Micsoda? - kérdezte. - El akarsz válni tõle? Negyvenöt évután, a te korodban? Hogy értsem ezt? Mihez kezdenél? Hogyboldogulnál anélkül, hogy valaki. . .

- Majd dolgozom. Vállalok valami. ..

- Ki beszél itt arról? - mondta Edmonds. - Tudhatnád, hogynem erre gondoltam! Én akkor is gondoskodnék rólad, ha nem

kötelezne rá az apám végrendelete. Nem, én csak úgy értettem,mit fogsz csinálni? Otthagyod a házat, ami a tied meg a Lucasé?George-hoz és Nathez akarsz költözni?

- Isten ments - mondta az asszony. - Elmegyek én innen egyál-talán ! Mivelhogy Lucas bolond. Amióta az a masinája van, tisztá-ra elment neki az esze. 0 meg az a. . . - Nem jut eszébe Georgeneve, pedig épp az imént hallhatta tõlem, gondolta Edmonds. Aztánújra beszélni kezdett az asszony, mozdulatlanul, maga elé, ahogy

245

Edmonds látta: a semmibe tekintve; a két keze az ölében, mint

két alaktalan, tiszta folt a makulátlan fehér kötényen - .. . mindenáldott éjjel odakint kajtatnak az elásott pénz után. Már a jószággalse törõdik. Én abrakoltatok, én adok enni a disznóknak, én fejek.De ez mind még nem vóna baj. Meg tudom csinálni, elvégzemszívesen mindig, ha valami baja van, ha betegség bántja a testét.De most a fejében van a baj. A rossz bántja õtet! Mára templombase megy el vasárnap délelõtt. A rossz bántja, higgye meg az úr!Olyasmit mûvel, ami Isten akarata ellen van. És én félek.. .

- De hát mitõl? - kérdezte Edmonds. - Lucas erõs, mint abivaly. Jobb erõben van, mint én most. Amíg be nem érik atermés, dolga sincs. Attól még nem lesz semmi baja, hogy egydarabig ott éjszakázik George-dzsal a szurdokban. Jövõ hónapban

úgyis abba kell hagynia, hogy leszedhesse a gyapotot.. .

- Nem ettõl félek én.

- Hanem? - kérdezte Edmonds. - Mitõl hát?

- Attól, hogy megtalálja.

Edmonds megint csak ült, és nézte az asszonyt. - Attól, hogymegtalálja? - Az asszony most se nézett sehová, semmire, amit





- Lehet, hogy nem használ - mondta Edmonds. - De azértmegpróbálom, s neki végig kell hallgatnia, ha tetszik, ha nem.Vacsora után ott leszek, várjon meg okvetlen!

Ekkor az asszony fölállt. Edmonds utánanézett: a piciny, játékbabánál is alig nagyobb alak lassú, fáradt léptekkel rótta az utat.Noha aggódott is -bár ha õszinte akart lenni önmagához, egyálta-lában nem az asszony miatt -, elsõsorban mégis düh emésztette.Mintha ebben a pillanatban csordult volna ki az a sok keserûségs megaláztatás, mely nemcsak az õ életében, de már az apjáéban,sõt a nagyapjáéban, McCaslin Edmondséban gyülemlett föl. MertLucas nem egyszerûen az ültetvény legidõsebbje volt, idõsebb mégEdmonds apjánál is, amennyi õ lenne, ha még élne, hanem az

247

a negyedrész fehér vér is ott csörgedezett az ereiben, méghozzánem is az Edmondsoké, de magáé Carothers McCasliné, mertaz õ férfiági leszármazottja volt, s mindössze két nemzedék válasz-totta el tõle, míg Edmondsot öt, s amellett a nõi ág; már gyermek-korában feltûnt neki, hogy Lucas mindig Mr. Edmondsnak szólítjaaz apját, sohasem Mr. Zacknek, mint a többi néger, sõt, hûvösszámítással gondosan kerül mindenféle megszólítást, ha a fehérrel

beszél.Ennek ellenére Lucas sohasem kovácsolt magának tõkét fehérszármazásából, sem abból, hogy egyenesen a McCaslinek leszár-mazottja. Épp ellenkezõleg: származása teljesen hidegen hagyta;közömbös volt iránta. Még csak küzdenie sem kellett ellene. Mégarra sem szorult rá, hogy dacoljon vele. Egyszerûen elvetette azál-tal, hogy a két faj keveréke volt, s hogy mindkettõt a sajátjánakmondhatta. Ezek nem ütköztek meg benne, s õ nem esett áldozatulegyiknek se, csupán magába fogadta mind a kettõt, akár egyidõtlen, elpusztíthatatlan, zárt edény, melyben méreg és ellenméregszép csendesen, fortyogás nélkül közömbösítik egymást. Valami-kor hárman voltak: James, aztán egy Fonsiba nevû leány s végül

Lucas -Tomey néni s az öreg Carothers McCaslin fiának, Trulnek,és annak a Tennie Beauchampnak a gyerekei, akit AmadeusMcCaslin, Edmonds apai nagybátyja pókeren nyert az egyik szom-szédjától 1859-ben. Fonsiba férjhez ment, és Arkansasba költö-zött; sose látták többé, de azért Lucas mindig tudta, mi van vele:állandóan jöttek felõle a hírek, ameddig csak élt. James viszont- a legidõsebb - elszökött hazulról, mielõtt még nagykorú lett,s meg sem állt az Ohio folyó túlpartjáig. Többé nem is hallatottmagáról, és õk se hallottak felõle semmit - legalábbis a fehérrokonok nem. Húgával ellentétben tehát nem elégedett meg azzal,hogy egy folyam legyen a választóvonal közte és a föld, nagyanyjaárulásának, apja névtelen születésének földje között, hanem egyteljes szélességi fokot húzott közéjük, végleg lerázva lábáról annak

a földnek a porát, ahol fehér õse egyik napról a másikra elismerhet-te vagy megtagadhatta, szeszélye szerint, ám ahol õ maga legföl-jebb akkor merhette volna megtagadni a fehér õst, ha annak éppúgy tartja a kedve.

Csak Lucas maradt. Pedig efmehetett volna. Hármójuk közülõ volt az egyetlen, akit nem kötöttek sem anyagi, sem - mintCarothers Edmonds késõbb rájött - erkölcsi béklyók: huszonne-gyedik születésnapja után bármikor távozhatott volna a birtokról,



248

hiszen anyagilag õ már akkor - még mielõtt bármire határoztavolna magát - független volt. Az Edmondsok ugyanis tudtákapáról fiúra szállt a hagyomány, s így került végül Carothershezis -, hogy amikor az öreg Carothers McCaslin ikerfiai, Amadeusés Theophilus megkezdték rabszolgáik felszabadítását az ötvenesévek elején, apjuk néger fattyáról (akit ily módon tehát formálisanelismertek - ha csak a jövõre nézve is, s csupán a féltestvérek)külön gondoskodtak. Egy bizonyos pénzösszeget hagytak rá, amita néger fiú a kamataival együtt bármikor megkaphatott, csakszólnia kellett. A Tomey Trulje azonban nem vette föl a pénzt:törvényes felszabadítása után is az ültetvényen maradt. Azutánmeghalt, s akkor már az öreg Carothers McCaslin is több mintötven éve a földben pihent, halott volt Amadeus és Theophilusis - egyazon évben haltak meg, hetvenéves korukban, aminthogyegy évben is születtek -, s most McCaslin Edmondsé volt a birtok,az egész ültetvény: jogos tulajdonosa és hûbérura lett, mert Theo-philus fia, Isaac McCaslin lemondott a javára, senki se tudja pon-tosan, miért, hacsak nem a kegydíjért, amit McCaslin meg a fia,Zachary, és az õ fia, Carothers, azóta fizet a maga tákolta jeffersonikalyibában tengõdõ öregnek. Ám akárhogy is volt: tény, hogylemondott róla, valamikor réges-régen, azokban a sötét idõkben,mikor Mississippiben ridegnek és kérlelhetetlennek kellett lenni

ahhoz, hogy valaki megszerezze, szívósnak és erõsnek, hogy meg-tarthassa a földet, amit leszármazottaira hagyhat; lemondott róla,s megtagadta a jogos örökös (Isaac, vagy ahogy a családban hív-ták, "Ike bátyó", aki most már özvegyen, magtalanul élt halottfelesége házában, melynek tulajdonjogáról ugyancsak lemondott;kései gyermek, aki maga is öregnek született, ám az idõk folyamánfokról fokra visszafiatalodott, mígnem túl a hetvenen és közelebba nyolcvanhoz, mint ahogy ez idõ tájt bizonygatta, olyan önzetlenés derûsen együgyû lett, akár egy kisfiú), mindössze egy dolgottartva meg a szülõi örökségbõl saját kívánsága szerint: annaka hagyatéknak a gondnoki tisztét, melyrõl néger nagybátyja szem-látomást sosem hitte el, hogy az övé lehet, csak kérnie kell.

De sohasem kérte. Meghalt. James pedig, a legidõsebb fiú, elszö-kött; éjnek idején, egy szál ruhában hagyta ott a szülõi házat- vagyis a kalyibát, ahol a világra jött -, az ültetvényt s magátMississippit. Mikor Isaac McCaslin a városban hírét vette a szö-késnek, kivette a bankból a hagyaték egyharmadát készpénzben,és elutazott. Egy hétig volt oda, aztán hazajött, és újból bankba

249

tette a pénzt. Késõbb férjhez ment a lány, Fonsiba, és Arkansasbaköltözött. Ezúttal Isaac elkísérte õket, s a harmadrészt elhelyezteegy arkansasi bankban, meghagyva, hogy minden héten háromdollárt fizessenek ki belõle Fonsibának, se többet, se kevesebbet,

s úgy jött haza. Késõbb egy reggel, ahogy otthon kezébe vetteaz újságot, megakadt a szeme valamin. Pedig nem is olvasta,csak a szemébe ötlött ez a valami. A dátum volt ismerõs. Ezvalakinek a születésnapja, derengett föl benne, s nyomban ki ismondta: - Lucasé. Ma huszonegy éves. - Ekkor lépett a feleségea szobába. Fiatal asszony volt még; néhány éve házasodtak csakössze, de Isaac már ismerte ezt az arckifejezését, látta máskoris, s mint mindig, most is nyugodtan nézett szembe vele, telveszánalommal és megbánással az asszony iránt, mindkettõjük iránt,éppoly jól ismerve a fékezhetetlen, keserû, fojtott hangot, mint



az arckifejezést:

- Lucas Beauchamp van kinn a konyhában. Veled akar beszélni.Talán általa üzeni az unokatestvéred, hogy ezentúl már azt ahavi ötven dollárt se fizeti, amivel megváltotta tõled az apád birto-kát. - De ez nem volt baj. Ez nem számított. így is bocsánatotkérhetett az asszonytól éppoly hangosan, mintha kiabált volna,így is kifejezhette szánalmát és szomorúságát: férj és feleség közöttnem volt szükség szavakra, nemcsak azért, mert anélkül is megér-tették egymást, hanem mert hosszú, cudar életüknek ama régmúltpillanatában, melyrõl már akkor tudták, hogy nem tart, nem istarthat örökké, az egyesülés és istenülés pillanatában önként éseleve megbocsátottak mindazért, amit majd nélkülözniük kell egy-másban. Azután belépett Lucas, és kalapját a nadrágszáráhozszorítva, megállt az ajtóban. Arcának olyan volt a színe, minta régi, sokat használt nyergeké; vonásai asszír vésetûek, de nemfajrokonság folytán, hanem örökségképpen: tíz évszázad sivatagilovasainak emlékeként. Ez az arc egy cseppet sem hasonlítottnagyapjukéra, Carothers McCaslinéra; az õket megelõzõ nemze-dékjellegzetes arca volt: szinte észrevehetetlen karikatúrája, sok-szorosított mása sokezer konföderációs katona arcának - nyu-godt, fagyos, az övénél sokkal keményebb, könyörtelenebb, na-gyobb mélységekrõl árulkodó.

- Isten éltessen! - üdvözölte Isaac. - Én is, istenuccse, éppmost akartam...

- Igen - mondta Lucas. - A pénz többi része. Amiatt jöttem.

- A pénz? - kérdezte Isaac. - A pénz?

250

- Amit az öreg gazda hagyott apusnak. Feltéve, hogy még amiénk. És feltéve, hogy maga oda is adja.

- Nem a sajátom, így hát se nem adhatom, se meg nem tagadha-

tom. Az apádé volt. Csak kérnetek kellett volna, és megkapjátok.Kerestem Jamest is azután, hogy.. .

- Most épp ezért jöttem - mondta Lucas. - Hogy kérjem.

- Az egészet? A fele Jimé.

- Én is megõrizhetem a részét, mint ahogy mostanáig magaõrizte.

- Értem - mondta Isaac. - Szóval te is mégy - mondta. - Teis elmégy.

- Még nem biztos - mondta Lucas. - Talán. Nagykorú vagyok,azt teszem, amit akarok. Csak tudni akarom, hogy el is mehetek,ha úgy tetszik.

- Ezt eddig is megtehetted volna bármikor. Még ha nincs isez a pénz, amit nagyapa hagyott a Tomey Truljére. Csak idekellett volna. . . elég lett volna, ha akármelyiktek csak idejönhozzám. . . - Elhallgatott. Arra gondolt: Ötven dollár havonta.Õ is tudja, hogy csak ennyi. Az árulást. Hogy gyáván megfutamod-tam, hogy eladtam az elsõszülöttségi jogomat, hogy hûtelen lettem



a saját véremhez egy tál lencséért, meg azért, amirõl õ is azt hiszi,hogy nem igazi békesség, csupán feledés. - A bankban van - mond-ta. - Csak el kell mennünk érte.

A dolognak errõl a részérõl csak Zachary Edmonds tudott,s késõbb persze a fia, Carothers is, ám a folytatásáról már jóformánegész Jefferson. Nem csoda hát, hogy az eset bekerült az Edmond-sok családi krónikájába, sõt a város egynémely szerényebb króni-kájába is, hírül adva az utókornak, miként sétáltak el aznap reggela bankhoz: egymás mellett a fehér ember meg a néger unokatestvé-re, aki a kapuban hirtelen megállt, s azt mondta: - Várjon csak!Nagy halom pénz lesz ám ez.

- Biz ez elég sok - mondta a fehér ember. - Több, semhogya tûzhely egyik téglája alá rejthesd. Engedd, hogy továbbra isén õrizzem számodra. Hadd õrizzem én.

- Várjon csak - mondta Lucas. - Megõrizi vajon a bank afeketének is, éppúgy, mint a fehérnek?

- Meg - mondta a fehér ember. - Majd megkérem õket.

- És hogy juthatok hozzá? - kérdezte Lucas. A fehér embererre elmagyarázta, mi az a csekk. - Jó - mondta Lucas. Ott álltak

egymás mellett a pénztárablaknál, amíg a fehér ember átíratta251

a pénzt, és kiállíttatta az új csekk-könyvet. Amikor ez megvolt,Lucas megint csak azt mondta: - Várjon! -, és most ott álltakegymás mellett a tintafoltos írópultnál, amíg Lucas a fehér emberirányítása mellett kitöltötte a csekket, nehézkes, de azért olvashatóírással, amit a fehér férfi anyjától tanult õ is, akárcsak a bátyjaés a nõvére. Azután megint ott álltak az ablaknál, amíg a pénztárosbeváltotta a csekket, Lucas pedig, még mindig elállva az egyetlenpénztárablakot, azon nyomban átszámolta a pénzt, kényelmesen,nyugodtan, kétszer egymás után, s végül odatolta a pénztáros

elé: - Most már visszateheti - mondta. - A papíromat meg adjaide.

De az ültetvényrõl nem ment el. Még abban az évben megnõsült.Nem odavalósi lányt vett el, nem parasztlányt, hanem városit.McCaslin Edmonds házat építtetett nekik, s adott Lucasnak egymeghatározott nagyságú földdarabot, azzal, hogy tetszése szerintmûvelheti élete végéig, vagy ameddig ott marad. Azután McCaslinEdmonds meghalt, a fia megnõsült, és azon a tavaszi éjszakán,mikor az árvíz elvágta a házat a külvilágtól, megszületett Caro-thers. A néger férfi jelenlétét már kicsi korában elfogadta; tudomá-sul vette, hogy hozzátartozik ahhoz az asszonyhoz, akire késõbbmint anyjára emlékezett vissza, s éppoly természetesnek vette,

hogy ott van mellette, mint azt, hogy ott van a fekete tejtestvéreis, éppoly természetesnek, mint azt, hogy ott van az apja is, akimeg az õ létezéséhez tartozott valami módon hozzá. Még ki semnõtt a kisgyermek korból, mikor a két ház már eggyé s szinteösszecserélhetõvé lett a szemében. Együtt aludtak, õ meg a tejtest-vére : egy szalmazsákon, a fehér ember házában, vagy egy ágyban,a néger házában; együtt is ettek: egy asztalnál, egyféle ételt, minda két házban; s õ igazából szívesebben volt a néger házban -ahol még nyáron is égett a tûzhelyen egy kis tûz, mintegy közép-pontját adva az életnek -, mint a magukéban. Még a családi





Henry nem mozdult. - Mit nem? Nem akarod, hogy én isaz ágyban aludjak? - De õ sem mozdult. Nem is válaszolt, csakbámult tovább a mennyezetre, hanyatt fekve. - No jó - mondtavégül Henry csendesen, aztán visszament a szalmazsákhoz, és lefe-küdt. Kisvártatva megszólalt. És õ hallotta, hallgatta, mert halla-nia kellett, ahogy ott feküdt, mintegy odaszögezve, mereven, tágranyitott szemmel, a nyugodt, lassú hangot: - Gondolom, ilyenmelegben talán jobban is alszunk majd, ha nem:. .

- Hallgass már! - mondta õ. - Hogy a csudába alhatnánk bár-hogyan is, ha folyton jár a szád? - Henry elhallgatott. De õmégsem bírt elaludni. Henry már rég egyenletesen, csendesen szu-szogott álmában, mikor õ még mindig álmatlanul gyötrõdött adühtõl és a szomorúságtól, aminek nem tudta okát, s a szégyenke-zéstõl, amit nem akart beismerni önmaga elõtt. Aztán mégis el-aludt, de úgy érezte: ébren van; amikor pedig fölébredt, nemakarta elhinni, hogy aludt, míg a hajnal szürke fényénél meg nemlátta az üres szalmazsákot. Azon a reggelen nem mentek vadászni.Attól kezdve nem aludtak egy szobában, soha többé nem ettekegy asztalnál, mert a fehér fiú már bevallotta magának a szégyent,s ezért messze elkerülte Henryék házát is; egy hónapig csak távol-ról látta tejtestvérét, amint Lucas mellett baktat a mezõn, s fogjaa gyeplõt, míg apja szánt. Aztán egy napon rájött, hogy amitérez: szomorúság, s most már beismerte volna a szégyent is, csak-

hogy elkésett, egyszer s mindenkorra, örökre elkésett vele. ElmentMolly házához. Késõ délután volt már, Henry és Lucas bármelypillanatban hazatérhettek a mezõrõl. Molly a konyhaajtóban állt,és nézte õt, ahogy jött keresztül az udvaron. Az arca kifejezéstelenmaradt. S ekkor õ kimondta, legjobb tudása szerint (mert késõbbmár nem volt baj, akkor már jobban tudta mondani, végérvénye-sen, hogy még az árnyékát is elûzze mindörökre), ahogy ott szem-benézett az asszonnyal, mielõtt még belépett volna a házába, smegállt, kissé szétvetett lábbal, enyhén remegve, de ellentmondástnem tûrõ, parancsoló hangon: - Ma veletek akarok vacsorázni!

Nem lett semmi baj. Az asszony arca kifejezéstelen maradt.Most már akármikor tudta mondani, bármely pillanatban, ha

elérkezik az ideje. - Hát persze - felelte Molly. - Sütök nekedegy csirkét.

Minden olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Henrynyilván a mezõrõl látta már, hogy ott van, mert szinte azon nyom-ban hazatért; ekkor levágták és megkopasztották a csirkét, mikor

254

pedig Lucas is megjött, együtt mentek be az istállóba, s várták,míg Henry megfeji a tehenet, utána egy darabig a sötétedõ udvarontettek-vettek, s közben érezték a sült csirke szagát, míg végülMolly be nem hívta Henryt, s nem sokkal ezután õt magát is,

megszokott, nyugodt, egyenletes hangján: - Gyere vacsorázni!

De már elkésett. Most is a konyhában volt terítve, csakúgy,mint azelõtt, és Molly is ott állt a sütõ elõtt, s vette ki a tésztát,éppúgy, mint régen, de Lucast nem látta, széket is csak egyet;az egyetlen teríték mellett egy pohár tej állt csak, s az asztalközepén, a tálon érintetlen volt a sült csirke. Megdöbbenésébena szó szoros értelmében hátrahõkölt: levegõ után kapkodott, segy pillanatig nem is látott semmit, mert a helyiség hirtelen megfor-dult vele; aztán fölnézett, de Henry már az ajtónál volt.



- Mi az? Tán szégyellsz egy asztalnál enni velem? - kiál-tott rá.

A néger fiú megállt, kissé oldalt fordította a fejét, s úgy szóltvissza, lassan, minden indulat nélkül: - Nem szégyellek én semmit

- mondta csendesen. - Még magamat se.

Az örökséget tehát õ is megkapta. Most ehette keserû gyümöl-csét. Hallhatta, hogy Lucas nem Mister Zacknek nevezi az apját,ha beszél róla, hanem Mr. Edmondsnak; megfigyelhette, hogyszemtõl szembe viszont gondosan kerül mindenféle megszólítást,méghozzá olyan higgadt, szüntelenül éber, lankadatlan kiszámí-tottsággal és hajlíthatatlan ravaszkodással, hogy egy ideig nemis tudta volna megmondani, tisztában van-e apja azzal, hogy anéger szándékosan nem urazza. Végül szóvá is tette apja elõtt.Az komor tekintettel végighallgatta. Arckifejezésébõl a fiú nemtudott kiolvasni semmit, akkor talán nem is tulajdonított fontossá-got neki, mert még fiatal volt, gyerekember, még nem jött rá,hogy van valami Lucas és az apja között, amit nem lehet csupánfajuk különbözõségével magyarázni, minthogy más fehérek és Lu-cas között nem vette észre ezt; valami, amit nem lehet csupána fehér származással, de még a McCaslin-vérrel sem magyarázni,

mivel a nagybátyja, Isaac McCaslin és Lucas között nyoma sevolt. - Úgy gondolod, attól, hogy idõsebb nálam, s elég öregahhoz, hogy Buck bácsira meg Buddy bácsira is emlékezzék halvá-nyan, s hogy azoknak a leszármazottja, kiknek földjét, mi, Ed-mondsok, afféle újonnan jöttek, akik jóformán meg sem meleged-hettünk még itt, csak bitoroljuk, szóval hogy ettõl még urazhatna?

- mondta akkor az apja. - Együtt nõttünk fel, együtt étkeztünk,

255

együtt aludtunk, együtt is vadásztunk meg halásztunk, akárcsakte meg Henry, egészen férfikorunkig. Legfeljebb egy különbség

volt: az, hogy egyetlen esetet leszámítva mindig én bizonyultamjobb lövõnek. De késõbb kiderült, hogy még ebben az egybenis én gyõztem. Úgy gondolod, mindez nem elég ok arra, hogyne urazzon?

- Nem igaz! Mi nem vagyunk bitorlók! - felelte a fiú, szintesírva. - McCaslin nagymama éppolyan vére volt az öreg Caro-thersnek, mint Buck bácsi meg Buddy bácsi! Maga Isaac bácsiadta. . . Maga Isaac bácsi is azt mondta. . . - Itt elhallgatott.Az apja figyelte. - Nem, apa - kiáltotta nyersen -, nem elég!

- Nono - mondta az apja. A fiú most értette meg az arckifejezé-sét. Mint minden gyerek, õ is látta már: az a pillanat volt ez,

mikor a gyermek, körülvéve még és áthatva a meghittség melegé-tõl, egyszer csak felfedezi: tévedett, a tartózkodás nem oldódottföl teljesen az imént, csupán visszahúzódott, hogy újabb, változat-lanul áttörhetetlen korlátot emeljen; az a pillanat volt, mikorszomorúan és felháborodottan döbben rá: a szülõ megelõzte,olyan dolgokat élt meg, diadalt vagy szégyent, amelyeknek õ soha-sem lehet részese. - Állapodjunk meg valamiben. Te rám bízod,hogyan viselkedjék Lucas velem, én viszont rád bízom, hogyanteveled.



Késõbb, serdülõkorában rájött, hogy amit azon a reggelen apjaarcán látott, árnyék volt, valamiféle bélyeg, annak jegye, hogyvalamikor réges-régen olyasmi történhetett apja és Lucas között,amirõl csak õk ketten tudnak, s ha rajtuk múlik, nem is fogtudni róla soha senki más; valami, aminek nincs köze se a másfajú-sághoz, se ahhoz, hogy egyik õsük közös, csupán abból fakad,hogy mindketten férfiak. Nem egészen húszéves korában, a férfi-kor küszöbén, arra is rádöbbent, mi ez a valami. Egy asszony,gondolta. Egy asszony miatt, az én apám meg egy néger. Az énapám meg egy nigger, egy nigger asszony miatt. Arra ugyanis egypercig sem gondolt, sõt, a gondolatnak még a lehetõségét is elvetet-te, hogy az a bizonyos asszony fehér asszony is lehetett. Mollyeszébe se jutott. Az nem számított. És Lucas lett a gyõztes, gondol-ta. Hát persze, az Edmondsok. Féktelen düh fogta el. Még egynigger McCaslin is különb náluk, különb mindannyiuknál. Az öregCarothers a hátsó udvaron fabrikálta a néger fattyakat, de lefoga-dom, nem akadt se férj, se más, aki csak egy szóval is tiltakoznimert volna. Világos: Lucas gyõzött. Ha nem így lett volna, ma

256

nem lenne itt. Ha apa a gyõztes, nem tûrhette volna meg, méga megbocsátás kedvéért sem. Csakis Lucas tehette meg, hogy ittmarad, mert Lucas megfoghatatlan és megrendíthetetlen. Senki és

semmi õt meg nem rendítheti: sem az, hogy megbocsásson mások-nak, sem az, hogy ártani kívánjon nekik.

Nem fog rajta az idõ sem. Zachary Edmonds meghalt, s utánaõ örökölte az ültetvényt, melynek igazi ura, férfiági származásánálfogva, s így erkölcsileg vitathatatlanul, sõt ha az igazság kitudód-nék, jogilag is törvényes örököse még életben van, s azon a siralmaskolduskenyéren tengõdik, amit most az unokaöccsének a fia vetoda neki minden hónapban. Húsz éve igazgatja már ezt a birtokot,igyekszik rendben tartani, még a megváltozott körülmények kö-zött is, éppúgy, mint annak idején az apja, a nagyapja és annakaz apja. Ennek ellenére az elmúlt húsz esztendõre visszapillantvammdig úgy érezte, az egész nem egyéb, mint nyomasztó gondok

és bajok egybefüggõ, töretlen láncolata, nem a föld és az idõjárás(vagy újabban a szövetségi kormány) miatt, hanem legfõképp azöreg néger miatt, aki õvele szemben már annyi fáradságot semvett, hogy legalább elkerülje a megszólítást, nehogy uraznia kell-jen; egyszerûen csak Mr. Edmondsnak, Mister Carothersnek, vagyRothnak és fiamnak szólította, sõt egy alkalommal néhány fiata-labb négerrel is egy kalap alá vette, mondván: "ti, fiúk". Kezdõdöttazzal, hogy Lucas éppoly szakszerûtlenül és maradian mûveltetovább a neki juttatott földet, mint feltehetõen Carothers McCas-lin a maga idejében: a jó tanácsot elvetette, hallani se akart újfajtaszerszámokról, eszközökrõl, traktort még áthaladni se engedettazon a földön, melyet minden ellenszolgáltatás nélkül, mintegyhitbizományként kapott õseitõl, a McCaslinektõl, sõt még azt

sem tûrte, hogy a rovarirtó szert szóró repülõgép átrepüljön agyapotföldje felett, de azért úgy vételezett az élelmiszer-raktárból,mintha legalábbis ezerholdas nagybirtokos lenne, s hihetetlenüljövedelmezõ gazdálkodást folytatna, holott Edmonds jól tudta,még a harminc esztendeje gyarapodó számlát se fogja soha kifizet-ni, azon egyszerû oknál fogva, hogy Lucas nemcsak õt éli majdtúl, aminthogy túlélte az apját és a nagyapját is, de valószínûlegmég a fõkönyvet is, amibe az adósságát rótták. Aztán jött a szesz-fõzés, amit Lucas a lánya szerint húsz esztendõn át ûzött úgyszól-ván Edmonds orra elõtt a hátsó udvarban, míg áldozatául nem





pa. Lucas odahúzott egy széket. De õ maga nem ült le. Hátralépett,és megállt a tûzhely másik oldalán; a tûz fénye idõnként õt ismegvilágította: a kézzel varrott, széles karimájú, hódprémes kala-pot, amit Edmonds nagyapjától kapott ajándékba ötven évvelazelõtt, az asszír emlékû arcvonásokat, a súlyos aranyláncot,amely a begombolatlan mellény gomblyukán fûzõdött át. - Szóval,hogy is van ez a dolog? - kérdezte Edmonds.

- El akar válni - felelte Lucas. - Semmi kifogásom.

- Semmi kifogásod? Azt mondod, semmi kifogásod?

- Semmi. Mennyibejön ez majd nekem?

- Ja, vagy úgy! - mondta Edmonds. - Tehát ha fizetned kellérte, akkor nem járulsz hozzá a váláshoz! Csakhogy ez egyszernem fog használni a nagy dumád. Most nem kincskeresõ masinaadásvételérõl van szó! A feleségednek nincs szüksége öszvérre.

- Pedig megkaphatná - mondta Lucas. - Én csak azt szeretnémtudni, mennyibe jönne nekem. Miért nem választ el minket isúgy, mint Oscart meg azt a sárga szukát, akit Oscar Memphisbõlhurcolt ide tavaly nyáron? Nemcsak hogy elválasztotta õket, demég vissza is kísérte a nõt a városba, sõt maga fizette a vasútjegyét

is Memphisig!- Mert õk nem voltak igazi házasok - mondta Edmonds. -Amellett a nõ elõbb-utóbb nekiugrott volna Oscar torkának, éselvágta volna a borotvával, amit éjjel-nappal magánál hordott.S ha netán elhibázza vagy tétovázik, akkor Oscar hasítja széta fejét. Különben is ez volt a szándéka, csak az alkalomra várt.Hát ezért tettem. De te nem vagy Oscar. Ez merõben más dolog.Ide figyelj, Lucas! Öregebb vagy, mint én, ezt elismerem. Lehet,hogy több pénzed van, mint nekem - én legalábbis azt hiszem.

259

Még az is lehet, hogy több eszed van, mint nekem - te legalábbisazt hiszed. De ezt akkor se teheted meg.

- Ne nekem mondja - vetette oda Lucas. - Mondja õneki!Nem én találtam ki. Nekem így is jó, ahogy van.

Azt meghiszem. Mért is ne, ha egyszer úgy tehetsz, ahogya kedved tartja? Amikor éppen nem eszel vagy alszol, folyvástGeorge Wilkinsszel kóborolsz a szurdok alján, és cipelteted veleazt a nyavalyás. . . - Egy pillanatra elhallgatott, aztán halkan,egyelõre mérsékelve magát, így folytatta: - Megmondtam nemegy-szer : errefelé hiába keresel elásott kincseket, csak az idõt vesztege-ted vele. No de ez a te dolgod. Felõlem addig mászkálhatsz George

Wilkinsszel együtt, mig össze nem rogytok mind a ketten. DeMolly néni. ..

- Férfiember vagyok - mondta Lucas. - Ebben a házban énvagyok az úr. Itt csak nekem lehet szavam, mint ahogy a magukházában annak idején csak az apjaurának meg az õ apjának lehe-tett szava. Remélem, a gazdálkodásom ellen nincs kifogása?

- Nincs-e? - kezdte Edmonds. - Még hogy nincs-e? - De amásik még csak szünetet se tartott.





- Ne engedje, Mister Zack! - kiáltotta. - Hát nem érti? Nem-csak hogy továbbra is úgy használná, mint eddig, mintha a sajátjalenne, de még Natet, a legkisebb, a legutolsó gyermekemet isodavetné az Ûr haragjának, amely elpusztít mindenkit, aki csakegy ujjal is hozzányúl ahhoz, amit õ visszavett. Azt akarom, hogytartsa meg! Azért kell elmennem, hogy megtarthassa, s eszébese jusson odaadni George-nak! Hát nem érti?

Ekkor már Edmonds is állt; a szék nagy robajjal zuhant hátra,ahogy fölkelt. Egész testében remegve, villámló tekintettel fordultLucashoz: - Úgy! Szóval most már engem is rá akarsz szedni!Engem - szólt elfúló hangon. - Hát jó! Vedd tudomásul, hogynem válhatsz el! És a készülékedtõl is elbúcsúzhatsz! Holnapkora reggel légy ott vele nálam! Megértetted?!

261

Már indult is haza, jobban mondva az istálló felé. Közbenfeljött a hold: fényénél még fehérebbnek látszott a szedésre váró,felhasadt gyapot. Az Úr átka! Edmonds tudta, megértette, mitakart mondani ezzel az asszony. Nem valószínû, sõt, majdnemlehetetlen, hogy valahol Lucas körzetében elásott pénz van, akárcsak ezer dollár is, még kevésbé valószínû, hogy ha lenne, megtalál-

ná, de ha mégis van, ha mégis hozzájut. .. rágondolni is rossz,mit tenne vele a pénz, még ezzel a hatvanhét éves emberrel is,akinek Edmonds értesülése szerint háromszor ennyi pénze vanegy jeffersoni bankban, még ezer dollár is, amihez nem tapadveríték, legalábbis nem a sajátja, s mit tenne George-dzsal, akimég huszonöt éves sincs, a tizennyolc éves felesége tavaszra gyer-meket vár...

Az istállónál nem volt senki, aki átvegye tõle a lovat; Dántmár elõbb hazaküldte. így hát lenyergelte maga, le is csutakolta,s kinyitva a legelõre vezetõ kis kaput, leszedte róla a zablát, megve-regette a holdfényben csillogó tomporát, és útjára engedte. Azállat nyomban megiramodott, s vidám vágtába fogott. Ahogy

megfordult, három fehér kamásniján és homlokcsillagán egy pilla-natra megvillant a holdfény. - Az ördög vinné! - káromkodottmagában Edmonds. - Mennyivel jobb lenne, ha valamelyikünkló lenne! Akár Lucas Beauchamp, akár én. Vagy öszvér.

Elérkezett a reggel, de Lucas nem hozta a készüléket. Nemjött késõbb sem, pedig Edmonds, vasárnap lévén, csak kilencórakor indult el hazulról. Ezúttal autón ment, s bár megfordulta fejében, hogy útközben benéz Lucashoz, nem tette meg. Vasár-nap volt: úgy érezte, eleget izgatta már magát Lucas miatt, elvégretavaly május óta egy hétbõl hat napon át folyton csak az õ dolgaimiatt idegeskedik, sõt valószínû, hogy holnap napfelkeltétõl elöl-rõl kezdheti; meg aztán Lucas úgyis megígérte, hogy jövõ héttõl

kezdve már csak a szombatjait és a vasárnapjait szenteli a készülék-nek, feltehetõen mindaddig, míg saját megítélése szerint nincs ittaz ideje, hogy ezen a két napon se foglalkozzék vele. így háttovább hajtott. Egész nap távol volt: elõször az öt mérföldnyirefekvõ templomban, utána - három mérfölddel távolabb - ebédena barátainál, délután meg vendéglátóinak a farmján, mások gya-pottermését nézegetve, s együtt szidva velük a kormányt, amelyfolyton beleszól a termesztésébe és az eladásába is. Besötétedettmár, mire hazaért, s újból eszébe jutott Lucas, Molly meg a varázs-készülék. Tudván, hogy Lucas semmi esetre sem hagyná a készülé-



262

ket az üres házban, ha egyszer õ nincs otthon, visszafordult, éselhajtott Lucas kunyhójához. Teljes sötétség fogadta, kiáltásárase jött válasz. Továbbment hat George kunyhójához, vagy negyedmérfölddel odébb, de az is sötét volt, ott se felelt senki a kiáltására.Talán jobb is így, gondolta. Valószínûleg mind templomban vannak.Mindenesetre nyertem tizenkét órát, holnap is ráérek még idegesked-ni Lucas miatt. Igen, talán jobb is így, ezt legalább ismerem, meg-szoktam.

Másnap, hétfõn, már kora reggel Jement az istállóba, de seDan, se Oscar nem voltak még ott. Õ maga nyitotta ki a boxot,és engedte ki az öszvéreket a legelõre. Épp a kanca rekeszébõljött ki, kezében az abrakos kosárral, amikor megpillantotta Os-cart: nem szaladva, inkább hogy fáradtan cammogva közeledettaz elõtéren át. Edmonds látta, hogy még mindig az ünneplõjétviseli: tarka inget nyakkendõvel és könnyû szövetnadrágoí, amimost térdig sáros volt, egyik szárán pedig hosszú hasadás húzó-dott. - Molly néninek nyoma veszett - mondta Oscar. - Valamikortegnap tûnt el. Egész éjszaka õt kerestük. Meg is találtuk a helyet,ahol lement a szurdokba, de utána már nem találtunk semmit.Olyan vékony és könnyû, hogy nem is igen hagy nyomot a lába

a talajon. Luké bácsi, George, Nat, Dan és még néhányan ottvannak, keresik tovább.

- Én a kancán megyek - mondta Edmonds. - Az öszvéreketugyanis kiengedtem. Menj utánuk a legelõre, és hozd vissza azegyiket! De siess!

Ám a hatalmas legelõn szétszóródott öszvéreket nem volt köny-nyû elfogni. Egy órába is beletelt, míg Oscar visszatért az egyiken,nyereg nélkül, s további két órába, míg elérték azt a helyet, aholLucas kutatott George-dzsal, Nattel, Dannel s még egy férfival,minduntalan elveszítve, majd újra meglelve a halvány nyomot,melyet a szurdok menti sûrû bozótban s a korhadó gallyak között

látszólag céltalanul bolyongó öregasszony könnyû lépte hagyotta talajon. Majdnem dél volt, mire ráakadtak: arcra borulva feküdta földön; nemrég még hófehér köténye és kifakult, tiszta szoknyájaszakadt és sáros volt, egyik kezével a varázskészüléket fogta -látszott, hogy még estében sem engedte el. Még élt. Amikor Oscarfölemelte, egy pillanatra kinyitotta a szemét - nem nézett senkire,semmire -, aztán újra behunyta. - Szaladj! - szólt oda EdmondsDannek. - Vágtass a kocsiért, és hozd el vele Rideout doktort!De siess! Elbírod?

263

- Majd én viszem - szólt közbe Oscar. - Jóformán nincs is

súlya. Tán még annyi se, mint annak a masinának.

- Viszem én - mondta George. - Úgy illik, mivelhogy Natneka. .. - Edmonds odafordult, és végignézett rajta meg Lucason.

- Te csak vidd a dobozt Lucasszal együtt. Remélem, találtokis vele valamit, míg hazaérünk, mert ha a mutatói csak egyszeris kimozdulnak azután, garantálom, hogy egyikõtök se figyelhetitöbbé. A válásra meg gondom lesz, mielõtt a feleséged megölnémagát - mondta Lucasnak -, jobban mondva, mielõtt te meg





- Menjünk hát - mondta Edmonds. - Akkor hát menjünk.Ebbe az irodába nem járt sok ügyfél; odabenn is alig voltak.

Csendesen megálltak a szoba végében, várva, míg rájuk kerüla sor. Edmonds ekkor vette csak észre, hogy a szó szoros értelmé-ben õ tartja az öregasszonyt, hogy össze ne essen. Karonfogvaelõrevezette, félve, hogy ha csak egy pillanatra is elengedi, nyom-ban összecsuklik, lerogy a lába elé, élettelenül, akár egy halomszáraz gally, amit néhány régi, napszítta, de azért makulátlanultiszta ruhadarab borít. - Á, Mr. Edmonds! - szólt rájuk az elnök.-És õ a felperes?

- Igen, uram - felelte Edmonds. Az elnök (elég öreg ember)oldalt fordult, megnézte Mollyt a szemüvege fölött. Aztán feltoltaa szemüveget az orrára, s most már azon át vette szemügyre õket.Hangjában kuncogás bujkált. - Negyvenöt év után? Nem tudtamegakadályozni?

- Nem, uram. Pedig megpróbáltam. Isten látja a lelkemet,hogy... - Az elnök megint kuncogó hangot hallatott, s belenézettaz okiratba, amit az írnok tett elé.

- Feltételezem, hogy az asszonyról gondoskodás történik?

- Igen, uram. Természetesen. Azt én vállalom.

Az elnök eltûnõdve szemlélte az okiratot. - Gondolom, ellenve-tés sincs?

265

- Nincs, uram -felelte Edmonds, s ekkor, csak ebben a pillanat-ban döbbent rá, hogy Lucas is ott van, utánuk jött; az elnökugyanis megint oldalt hajtotta a fejét, s ezúttal a szemüvegenát a hátuk mögé nézett, az írnok pedig fölpillantott, és ráripako-dott valakire: - Hé, nigger, vedd le a kalapod! - Lucas volt,

aki ekkor Mollyt félrelökve odalépett az asztalhoz; a kalapjátközben levette.

- Nincs, mert nem akarjuk a válást se - mondta.

- Mit beszél? - kérdezte az elnök. - Mi ez? Ki ez? - Lucasmég csak nem is nézett Edmondsra, mióta a helyiségbe lépett,sõt, amennyire az utóbbi megállapíthatta, az elnökre sem. Ed-mondsnak ostoba módon az jutott az eszébe: évek óta nem láttaLucast fedetlen fõvel, sõt, hajói utánagondol, nem is tudta eddig,hogy õsz a haja.

- Nem akarunk válni - mondta Lucas. - Meggondoltam ma-

gam.

- Te vagy a férje? - kérdezte az elnök.-Én.

- Talán hozzátennéd, hogy uram? Bíróság elõtt állsz, nem a. ..

- szólt rá az írnok. Lucas feléje fordult.

- Mi? - horkant fel. - Nem kell énnekem semmiféle bíróság.



Meggondoltam...

- Ejha! A mindenségit annak a szemtelen, arcátlan. . . - kezdterá az írnok.

- Várjon csak! -állította meg az elnök. Aztán Lucashoz fordult:

- Túl soká gondolkoztál, hallod-e? Elkéstél. A keresetet annakrendje és módja szerint benyújtották, és mindjárt ki is hirdetemaz ítéletet.

- Nem kell - mondta Lucas. - Már nem akarjuk a válást, RothF Imonds ismeri a szándékaimat.

- Kicsoda?

- Te arcátlan, pimasz... - kezdte megint az írnok. - Bíró úr,kérem... - Az elnök egy kézmozdulattal elhallgattatta. Tekintetemég most is Lucasra szegezõdött.

- Mister Roth Edmonds - mondta Lucas. Edmonds gyorsanelõrelépett, nem engedve el az öregasszony karját. Az elnök kérdõpillantást vetett rá.

- így van, Mr. Edmonds?- Igen, uram - mondta Edmonds. - így igaz. Már nem akarjuk.

- Visszavonja a keresetet?

266

- Igen, uram. Kérném, uram, ha lehetséges.

- Eh! -Az elnök összehajtogatta az okiratot, és átadta az írnok-nak. - Törölje a naplóból, Mr. Hulett!

Mire kiértek az irodából, jóformán a karjában kellett vinnieaz öregasszonyt, jóllehet az megpróbált a saját lábán járni. - Jólvan, jól van, no - nyugtatgatta Edmonds majdnem durván. -Hallottad, mit mondott az elnök? Hallottad, hogy Lucas is meg-mondta neki, Roth Edmonds ismeri a szándékait.

Majdnem hogy ölbe fogva emelte be az asszonyt a kocsiba.Lucas közvetlenül a hátuk mögött jött, de nem szállt be velükegyütt, csak odaszólt: - Várjon még egy percig.. .

- Még hogy várjak? - méltatlankodott Edmonds. - Te máreljátszottad a várakozásodat. Elköltötted a. . . - De Lucas márott se volt. Edmonds tehát várt, a kocsi mellõl figyelve, amint

a néger átvág a fõtéren, a boltok irányába, egyenes tartással,a gondosan rendben tartott, régi, finom kalapban, határozott,céltudatos, méltóságteljes léptekkel, melyek láttán néha összeszo-rult Edmonds szíve, mert saját õseit juttatták az eszébe, ugyanazo-kat, akiktõl a kalap is származott. Lucas nem maradt el sokáig.Kényelmesen, egyáltalán nem sietve ballagott vissza a kocsihoz,és beszállt. Egy kis zacskó volt nála - külsejérõl ítélve cukorkalehetett benne, nem sok, talán húsz cent ára -, s szótlanul Mollykezébe nyomta.



III

Azon az estén hûvös volt. A kandallóban égett a tûz. Sonkátvacsorázott: az elsõt, ami abban az évben kikerült a füstölõbõl.Egyedül ült az asztalnál, és úgy érezte, hónapok óta nem evettilyen jóízûen. Ekkor hallotta meg a kopogást. A tornác fáját ko-pogtatták, nem hangosan, nem is gyorsan, inkább csak határozot-tan. - Mondd meg neki, hogy jöjjön be! - szólt ki Edmondsa szakácsnak a konyhaajtón át, és tovább evett. Akkor se hagytaabba, mikor Lucas belépett, szó nélkül odament az asztal másikvégéhez, s letette a készüléket, amely ezúttal nem volt sáros, sõt,mintha kifényesítették volna: tömörnek, bonyolultnak s egyszer-smind megbízhatónak jói mûködõnek is látszott fényes, titokzatosskáláival és csillogó kapcsolóival. Lucas egy pillanatig még nézte,aztán elfordult, s többé nem is pillantott feléje, míg a szobában

267

volt. - Tessék, itt van - szólalt meg végül. - Elhoztam. Adjontúl rajta.

.- Jól van. Majd fölteszem a padlásra. Tavaszra talán Mollynéni is elfelejtkezik róla, és akkor. ..

- Nem. Adjon csak túl rajta.- Végleg?

- Igen. Vitesse el innen, amilyen messze csak lehet, hogy neis lássam. Minél messzebb, annál jobb. A fõ, hogy ne tudjam,hová. Adja el, ha tudja, és tartsa meg az árát. De valahova messzeadja el, hogy ne is lássam, de még csak ne is halljak felõle.

- Jól van, na - mondta Edmonds. - Jól van, na. - Hátrábbtolta a széket az asztaltól, és fölnézett a másikra: az öregemberre,akit szomorú, szövevényes gyermekkorában, anyátlan árvakéntismert meg, mint annak az asszonynak a férjét, aki anyja helyett

anyja volt; arra, aki soha életében nem urazta õt, a fehér embert,s akirõl tudta, nemhogy szembe, de még a háta mögött sem hívjamásként, csak Rothnak. - Ide figyelj, Lucas - mondta. - Erresemmi szükség. Molly néni öreg már, kissé talán bogaras is, deazt õ se tudja.. . Mert errefelé sohase fogsz találni semmifélepénzt, se elásottat, se másmilyet. . . Ha tehát néhanapján, mond-juk egyszer-kétszer havonta kedved szottyan kipróbálni, és egészéjszaka abban a nyavalyás szurdokban sétálni, ám. ..

- Nem - mondta Lucas. - Adjon csak túl rajta. Többé látnise akarom. Hét évtized jár az emberfiának ezen a földön, ígyvan megírva. Ezalatt sok mindent akarhat, s ha idejében hozzáfog,sok mindent meg is szerezhet abból, amit akar. Én túl késõn

fogtam hozzá. Az a pénz ott van. Mert az a két fehér emberis, ugye, aki idevetõdött akkor este, három évvel ezelõtt, és kiástaazt a huszonkétezer dollárt, és kereket oldott, mielõtt bárki isészbe kaphatott volna. .. Tudom én azt. Láttam a gödröt, amitbetemettek, meg a köcsögöt is, amiben a pénz volt. De hát azén hét évtizedem lassan lejár; azt hiszem, az a pénz már nemaz enyém.

ERNEST HEMINGWAY: AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER



A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tenge-ren, a Golf-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogynem fogott semmit. Eleinte, negyven napig, egy fiú is vele mentmindig. De aztán, hogy negyven napig nem fogtak semmit, afiú szülei azt mondták, hogy az öreg most már igazán és végérvé-nyesen salao, ami a legsúlyosabb szó a balszerencsés emberre,úgyhogy a fiú a parancsukra ettõl fogva egy másik hajóval menthalászni, és fogtak is mindjárt az elsõ héten három nagy halat.A fiút elszomorította, hogy az öreg minden áldott nap üres csónak-kal tér vissza, és le is ment mindig a partra, hogy segítsen nekihazavinni az orsókra göngyölt fonalait vagy a csáklyáját, szigonyátés az árboc köré csavargatott vitorláját. A vitorlát liszteszsákokkalfoltozták meg, és az árbocra tekergetve olyan volt, mint az örökösvereség lobogója.

Sovány, ösztövér ember volt az öreg halász, mély ráncok baráz-dálták a tarkóját. Ábrázata tele volt a jóindulatú bõrbetegségbarna májfoltjaival, amit a forróövi tenger vizérõl visszaverõdõnapsugaraktól lehet kapni. Ezek a májfoltok végigfutottak arcá-nak mind a két oldalán, a két kezén pedig mélyen bevágott sebhe-lyek, hegek látszottak, amiket a nagy, nehéz halaknak és a kötelek-kel való bajlódásnak köszönhetett. De nem volt a kezén egyetlen-

egy friss sebhely sem. Olyan régi, olyan vén volt valamennyi,mint egy halat soha nem látott sivatag vízmarásai.

Minden öreg volt rajta, csak a szeme nem, mert a szemepárjavidám volt és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger.

- Santiago - szólt hozzá a fiú, ahogy kaptattak föl a parton,ahová a kis csónakot kivontatták -, Santiago, most újra mehetnékveled halászni. Kerestünk egy kis pénzt.

Az öreg tanította meg a fiút halászni, és a fiú nagyon szeret-te õt.

- Nem, nem - mondta az öreg. - Szerencsés hajóra szegõdtél.Maradj csak velük.

- De hát nem emlékszel, amikor egyszer nyolcvanhét napignem fogtál semmit, aztán utána három héten át mindennap nagyhalakkal tértünk vissza?

271

"

- De emlékszem - felelte az öreg. - Tudom, hogy nem azérthagytál el, mert nem bízol bennem.

- Apám akarta így. A gyereke vagyok, szót kell fogadnom neki.

- Persze - mondta az öreg. - így is van rendjén.

- Apám könnyen elveszti a bizalmát.

- Könnyen - mondta az öreg halász. - De mi nem veszítjükel. Igaz-e?



- Igaz - felelte a fiú. - Meghívnálak egy pohár sörre a kertven-déglõbe, ha elfogadod, utána aztán hazavihetjük a holmit.

- Miért ne fogadnám el? - mondta az öreg. - Halászemberekvagyunk mind a ketten.

Beültek a kertvendéglõbe, s az iddogáló halászok közül sokanbolondozni kezdtek az öreggel, de õ nem haragudott meg a csúfo-lódásért. Mások meg, az idõsebbje, csak nézték Santiagói, elszo-morodva. De nem mutatták, hogy szomorkodnak miatta, hanemtapintatosan csak a tengerrõl, az árról, a tartósnak látszó szépidõrõl beszélgettek, meg arról, hogy milyen mélyre eresztettékle horgaikat, és hogy mi mindent láttak. Azok a halászok is vissza-érkeztek már, akik aznap sikeresen jártak kint a tengeren, kibelez-ték óriási mariinjukat, két szál deszkára fektették keresztbe, két-két ember megfogta a deszkák végét, és görnyedezve cipelték ela halcsarnokba mázsás zsákmányukat, ahonnét hûtõkocsik viszikmajd tovább Havannába, a halpiacra. Akik meg cápát fogtak,elvitték a kis öböl túlsó oldalára, a cápafeldolgozóba, ott majdcsigák segítségével felemelik a cápát, kivágják a máját, lemetélikaz uszonyait, megnyúzzák, s a húsát fölszeletelik és besózzák.

Ha keletrõl fújt a szél, mindig magával hozta a kikötõ felõla cápafeldolgozó bûzét, ma azonban alig lehetett érezni, mert

a szél elõbb délnek fordult, aztán el is ült egészen, úgyhogy nagyonkellemes volt itt a kertsoron, a napsütésben.

- Santiago - szólalt meg a fiú.

- Tessék? -mondta az öreg. A poharát szorongatta a kezében,és régi dolgokon járt az esze, hosszú évekkel ezelõtt történt dolgo-kon.

- Kievezhetek, hogy fogjak neked szardíniát holnapra?

- Nem. Eredj baseballozni. Még én is tudok evezni, Rogeliopedig majd kiveti a hálót.

- Hadd menjek. Ha már nem halászhatok veled, szeretnék leg-alább valamiben a hasznodra lenni.

272

- Fizettél nekem egy pohár sört - mondta az öreg. - Embernyiember vagy már.

- Hány esztendõs voltam, amikor elõször kivittél magaddal ha-jón?..

- Öt -felelte az öreg -, és kis híján ottvesztél, amikor túl korán

emeltem be a halat, nem volt még elég fáradt, és majdnem összetör-te az egész csónakot. Emlékszel?

- Emlékszem, ahogy csapkodott a farkával, döngette a csóna-kot, meg hogy az ülés kettétört, meg ahogy a bunkósbot nagyokatkoppant rajta. Arra is emlékszem, hogy engem elõrelöktél a csónakorrába, ahol a feltekert vizes zsinegek voltak, és éreztem, ahogyremeg, rázkódik az egész csónak, s hallottam, ahogy csapdosoda bunkóval, mintha egy fát akarnál kivágni fejszével, és hogyengem meg egészen elárasztott a vér édeskés szaga.



- Csakugyan emlékszel is rá, vagy csak én meséltem el neked?

- Mindenre emlékszem, amióta elõször magaddal vittél halász-ni.

Az öreg ránézett a fiúra, napbarnított arcáról, kék szemébõlbizalom, szeretet sugárzott.

- Ha az én fiam volnál - mondta -, vállalnám a kockázatot,és magammal vinnélek. De hát az apád fia vagy, meg az anyádé,és szerencsés hajóra kerültél.

- Foghatok neked szardíniát? Négy jó csalétket is tudok szerez-ni, ha kell.

- Megmaradtak a mai csalétkeim. Elraktam õket besózva aládámba.

- Hadd hozzak neked négy frissebbet.

- Elég lesz egy is - mondta az öreg halász. Soha nem adtafel a reményt, soha nem csüggedt el azelõtt sem. De most olyanerõvel támadt fel benne a bizakodás, mint ahogyan a könnyû

parti szél szokott fölkerekedni.- Hozok kettõt - mondta a fiú.

- Hát hozzál kettõt - hagyta rá az öreg. - De nem loptadõket, ugye?

- Szoktam azt is - mondta a fiú. - De ezeket most vettem.

- Köszönöm - mondta az öreg. Egyszerû lélek volt, nem sokattépelõdött hát rajta, hogy ilyen alázatossá vált. De azért tudta,hogy alázatossá vált, és azt is tudta, hogy nincs ebben semmiszégyen, shogy az önérzetén, a jogos büszkeségén sem esett semmi

csorba.

273

- Jó napunk lesz holnap, olyan az ár - mondta.

- Merrefelé mégy, Santiago? - kérdezte a fiú.

- Kimegyek messzire, ahonnét már vissza sem tudok jönni aszél fordulásakor. Kint szeretnék lenni még pirkadat elõtt.

- Én meg majd megpróbálom rávenni õt, hogy menjünk kimi is jó messzire - mondta a fiú. - Aztán ha a horgodra akad

valami igazán nagy hal, a segítségedre mehetünk majd.

- De õ nem szeret messzire kimenni.

- Nem, az igaz - mondta a fiú. - De majd úgy teszek, minthamegláttam volna valamit, amit õ nem lát, egy halászó madarat,vagy ilyesmit, s rábeszélem, hogy menjünk ki delfinre.

- Olyan rossz a szeme?





- El hát.

A vetõháló már rég nem volt meg, a fiú emlékezett arra anapra is, amikor eladták. De azért rendületlenül eljátszották ezta kis színházat minden délután. Rizseshal sem volt, se fazék, sebarna rizs, ezt is tudta jól a fiú.

- Nyolcvanöt, az szerencsés szám, szerencsét hoz - mondtaaz öreg. - Mit szólnál hozzá, ha egy ötmázsásnál is nagyobbhallal jönnék haza holnap?

- Hát akkor elviszem a vetõhálót, és kimegyek szardíniát fogni.Ülj ki az ajtóba addig a napra, jó?

- Jó. Van egy tegnapi újságom, majd elolvasom a baseball-ered-ményeket.

A fiú nem tudta, hogy ez a tegnapi újság valóság-e, vagy ezis csak kitalálás. Az öreg azonban csakugyan elõhúzta az ágyaalól.

- Pericótól kaptam a bodegában - magyarázta az öreg.

- Visszajövök majd, ha fogtam elég szardíniát. Beteszem jégremind, és reggel majd megosztozhatunk rajta. Ha visszajöttem,elmesélheted majd nekem a baseball-eredményeket, Santiago.

- A Yankee csapat nem kaphat ki úgysem.

- Nono, a clevelandi Indiántól nagyon félek.

- Ne féltsd te a Yankee-t, fiam. Bízhatsz bennük. Gondolj csaka nagy DiMaggióra.

275

- Én a detroiti Tigristõl is félek, meg a clevelandi Indián-tól is.

- A végén még majd a Cincinnatitõi is félsz, a Rézbõrûtõl mega chicagói Fehér Harisnyásoktól.

- Hát csak olvasd ki, aztán mondd majd el, ha visszajöttem.

- Ne vegyünk egy nyolcvanötös számú sorsjegyet a következõhúzásra? Holnap lesz a nyolcvanötödik nap.

- Megpróbálhatjuk - mondta a fiú. - De hát a legnagyobbhalfogásodat nyolcvanhét nap után érted el egyszer, nem?

- Másodszor nem eshet meg az emberrel ilyesmi. Mit gondolsz,tudnál szerezni egy nyolcvanötös számú sorsjegyet?

- Megrendelhetem.

- Egy egészet. Két és fél dollárba kerül. Kitõl kérhetnék kölcsönennyi pénzt?

- Megszerzem könnyen. Akárkitõl kapok kölcsön két és fél



dollárt, ha kell.

- Talán én is kaphatnék. De nem akarok kölcsönkérni. Azember kölcsönkéréssel kezdi, aztán koldulással folytatja.

- Vigyázz, meg ne fázzál, Santiago -mondta a fiú. - Ne felejtsdel, hogy már szeptember van.

- A nagy hal eljövetelének hónapja - mondta az öreg. - Május-ban akárki felcsaphat halásznak, akkor könnyû.

- No, megyek szardíniát fogni - mondta a fiú.

Mire a fiú visszatért, a nap leszállt, és az öreg halász elaludta széken. A fiú lehúzta az ágyról az ócska katonai pokrócot,s ráterítette a szék hátára és Santiago vállára. Különös vállakvoltak ezek, nagyon vének, de azért még erõsek, izmosak, s anyaka is erõs volt Santiagónak, a mély ráncok pedig most, hogyelaludt és a mellére csuklott a feje, nem látszottak annyira a tarkó-ján. Az inge olyan toldott-foldott volt, akárcsak a vitorlája, sa különbözõ foltokat különbözõ színûre fakította ki a nap. Azöreg halász arca, hiába, nagyon vén volt már, s ahogy így, hunytszemmel ült, egészen élettelennek látszott. Az újság a térdén fe-küdt, kiterítve; s az esti szellõben a fél keze súlya volt a nehezék.

Mezítláb üldögélt.A fiú megint otthagyta az öreget, s amikor visszajött, Santiagomég mindig aludt.

- Ébredj, Santiago - mondta a fiú, és gyöngéden megfogta azöreg térdét.

276

Az öreg kinyitotta a szemét, és eltartott egy-két másodpercig,amíg felocsúdott távoli utazásából. Aztán elmosolyodott.

- Mit hoztál? - kérdezte.

- Vacsorát - felelte a fiú. - Megvacsorázunk együtt.

- Nem vagyok nagyon éhes.

- Gyere csak, enned kell. Úgy nem lehet halászni, ha nem eszikaz ember.

- Halásztam úgy eleget - mondta az öreg, s feltápászkodott,és összehajtogatta az újságját. Aztán a pokrócot kezdte összehajto-gatni.

- Tartsd csak magadon a pokrócot - mondta a fiú. - Hát,amíg én élek, addig nem fogsz úgy halászni, hogy ne egyél semmit.

- Hát akkor csak élj soká, és törõdj a magad bajával - mondtaaz öreg. - Mit vacsorázunk?

- Rizst hoztam, fekete babot, sült banánt meg egy kis pörköltet.A fiú a kertvendéglõbõl hozta a vacsorát, egy kétrészes bádog

ételhordóban. A külön-külön papírszalvétába csomagolt evõesz-



közöket, egy-egy kést, villát, kanalat a zsebébõl szedte elõ.

- Kitõl kaptad mindezt?

- Martintól. A vendéglõstõl.

- Akkor meg kell majd köszönnöm neki.

- Már én megköszöntem - mondta a fiú. - Neked fölöslegesmegköszönni.

- Majd neki adom egy nagy hal hasa húsát legközelebb - mond-ta az öreg. - Nem elõször küld nekünk vacsorát, ugye?

- Nem elõször.

- Akkor többet kell neki adnom, mint egy nagy hal hasa húsát.Nagyon figyelmes hozzánk.

- Sört is küldött.

- A csapolt sört szeretem a legjobban.

- Tudom. De ez csak üveges sör, két palack Hatuey sör. Az

üvegeket majd visszaviszem.- Köszönöm, nagyon kedves tõled - mondta az öreg. - Hátvacsorázzunk?

- Már kértelek régen, hogy egyél - mondta a fiú szelíden. -Nem akartam kinyitni az ételhordót, amíg hozzá nem látsz.

- Most már hozzálátok - mondta az öreg halász. - Csak megkellett elõbb mosakodnom.

"Vajon hol tudtál megmosakodni? - gondolta magában a fiú.

\

277

A falu víztartálya két utcával lejjebb volt az országúton. - Gondos-kodnom kell róla - gondolta magában a fiú -, hogy legyen ittneki mosdóvize, szappana meg egy jó törülközõje. Hogy is lehet-tem ilyen feledékeny? Egy másik inget is kell majd szereznemneki, meg egy kabátot télire, meg valami cipõfélét, és még egypokrócot."

- Nagyszerû ez a pörkölt - mondta az öreg.

- Meséld el a baseball-eredményeket - kérte a fiú.

- A ligabajnokságban a Yankee vezet, ahogy elõre megmond-tam - felelte az öreg jókedvûen.

- Ma kikaptak - magyarázta a fiú.

- Az nem számít. A nagy DiMaggio újra a régi.

- Igen ám, de mások is játszanak a csapatban.



- No persze. De õ egymagában többet ér az egész csapatnál.A másik ligában pedig Brooklyn és Philadelphia közül én inkábbBrooklynra tippelek. Persze Dick Sislerre gondolok, az õ hosszúlabdáira ott a régi pályán.

- Nincs a világon párja. Életemben nem láttam olyan hosszúlabdákat, mint az õ labdái.

- Emlékszel még arra az idõre, amikor átjárt a kertvendéglõbe?Szerettem volna kivinni egyszer halászni, de sosem mertem hívni.Aztán téged kértelek meg, hogy szólj neki, de te se merted megkér-ni rá.

- Emlékszem. Rosszul tettük, hogy nem szóltunk neki. Taláneljött volna velünk halászni. Azt aztán nem felejtettük volna el,amíg élünk.

- Szeretném egyszer elvinni halászni a nagy DiMaggiót - mond-ta az öreg. - Azt beszélik, hogy halász volt az apja. Talán ugyan-olyan szegény ember volt õ is, mint mi. Talán megértene bennün-ket.

- A nagy Sisler apja nem volt szegény ember soha életében,

s amikor annyi idõs volt, mint én, már játszott a nagy ligabajnoksá-gokban . . . mármint az apja.

- Amikor olyan idõs voltam, mint te, elszegõdtem matróznakegy öreg vitorlás hajóra, hogy kijussak rajta Afrikába. Ott aztánesténként oroszlánokat láttam sétálni a parton.

- Tudom. Már mesélted.

- Afrikáról meséljek, vagy a baseballról?

- Inkább a baseballról - mondta a fiú. - Mesélj a nagy John

278

J. McGraw-ról. - Jótát mondott jé helyett, ahogy az iskolábantanulta a betûket.

- Õ is eljött néhanapján a kertvendéglõbe a régi idõkben. Deha ivott, akkor mindig goromba volt, mocskos szájú, nem lehetettbírni vele. A lóverseny éppúgy érdekelte, mint a baseball. Leg-alábbis mindig tele volt a zsebe lóversenylistákkal, és sokat telefo-nálgatott lovakról.

- Nagyszerû csapatkapitány volt - mondta a fiú. - Apám azttartja, hogy õ volt a legnagyobb csapatkapitány.

- Mert õ járt itt a legtöbbször - mondta az öreg. - Ha Durochertovábbra is eljött volna hozzánk minden esztendõben, akkor azapád most õt tartaná a legnagyobb kapitánynak.

- De hát mondd, Santiago, ki csakugyan a legnagyobb csapat-kapitány, Luque vagy Miké Gonzales?

- Szerintem egyformák.



- A legjobb halász pedig te vagy.

- Nem. Ismerek különbet is nálam.

- Qué val - mondta a fiú. - Sok jó halász van, egy-két nagyhalász is akad. De tenéked nincs párod, Santiago.

- Köszönöm, hogy ezt mondod. Örülök neki. Remélem, nemjön majd egyszer egy akkora nagy hal, hogy meghazudtoljon ben-nünket.

- Olyan hal nincs a világon, ha csakugyan elég erõs vagy még,mint ahogy mondod.

- Lehet, hogy nem vagyok már olyan erõs, mint ahogy képzelem

- mondta az öreg. - De értek sok mindenféle fogáshoz, és vanbennem kitartás.

- De most már le kell feküdnöd, hogy kipihend magad reggelig.Majd én visszaviszem ezt a holmit a kertvendéglõbe.

- Hát akkor jó éjszakát. Reggel majd felébresztelek.

- Te vagy az én ébresztõórám, Santiago - mondta a fiú.- Az én ébresztõórám pedig az öregség - mondta az öreg halász.

- Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azérttalán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?

- Nem tudom - mondta a fiú. - De annyi bizonyos, hogy gyerek-korában nagyon mélyen és sokáig alszik az ember.

- Emlékszem rá - mondta az öreg. - Majd idejében felkeltelek.

1 Ugyan már!

279

- Nem akarom, hogy õ ébresszen fel, tudod. Olyan érzés, minthaalábbvaló lennék nála.

- Értem.

- Aludj jól, Santiago.

A fiú elment. Sötétben vacsoráztak, lámpa nem állt az asztalon,s az öreg halász most a sötétben levetette a nadrágját, és lefeküdt.Összegöngyölte a nadrágját vánkosnak, belerakta az újságot is.

Magára csavarta a pokrócot, lefeküdt az ágyára, amelynek sodro-nyát szintén régi újságpapír fedte, s elaludt.

Hamar elaludt, és álmában Afrikában járt, mint gyerekkorában,a hosszú, aranyszínû partokon, meg a fehér partokon, meg anagy parti hegyfokokról álmodott, és a nagy, barna hegyekrõl.Ott járt mostanában ezen a tengerparton minden éjszaka, és álmá-ban hallotta a tomboló hullámverést, látta a hullámok tarajánvágtató bennszülött csónakot. Álmában tisztán érezte a hajófedél-zet kátrány- és kenderkócszagát, érezte Afrika szagát, amit a regge-



li szél hozott mindig a szárazföld felõl.

Rendszerint úgy volt, hogy amikor érezni kezdte a reggeli szélszagát, akkor felébredt, felkelt, felöltözött, és elment fölkeltenia fiút. Ma éjjel azonban nagyon korán megérkezett a reggeli szélszaga, és álmában is tudta, hogy még túl korán van, úgyhogytovább álmodott a tengerbõl kiemelkedõ szigetek fehérlõ csúcsá-ról, késõbb pedig a Kanári-szigetek mindenféle kikötõirõl és hor-gonyzóhelyeirõl.

Viharokról már sohasem álmodott: se nõkrõl, se nagy esemé-nyekrõl, se nagy halakról, se verekedésekrõl, se erõpróbákról,vetélkedésekrõl, se a feleségérõl. Már csak tájakról álmodott, vidé-kekrõl meg a tengerparton sétáló oroszlánokról. Az esti szürkület-ben úgy játszottak egymással ezek az oroszlánok, mint a kismacs-kák, s az öreg halász nagyon szerette õket, úgy, ahogyan a fiúszerette. A fiúról azonban sohasem álmodott. Aztán csak feléb-redt, kinézett a nyitott ajtón, megnézte a holdat, kigöngyölte anadrágját, aztán felhúzta. Kiment a kunyhó mellé vizelni, aztánfelkapaszkodott az országúton, hogy felkeltse a fiút. Didergetta hajnali hidegben. De tudta, hogy egykettõre átmelegszik majd,és nemsokára evezhet.

A ház ajtaja, ahol a fiú lakott, nem volt bezárva. Az öreg halász

benyitott, és mezítláb, nesztelen léptekkel bement. A fiú az elsõszobában aludt egy függõágyban, a lemenõ hold bevilágított rá,úgyhogy az öreg tisztán látta az alvót. Szelíden megfogta a lábát,

280

és nem eresztette el, amíg csak fel nem ébredt, meg nem fordult,és rá nem nézett. Az öreg intett neki, s a fiú felemelte a nadrágjáta mellette álló székrõl, és az ágyán ülve belebújt.r Az öreg megindult kifelé a házból, a fiú pedig ment utána.Álmos volt még, s az öreg halász fél kezével átkarolta a vállát:

- Sajnálom, fiam.

- Qué va - mondta a fiú. - Ezt meg kell tennie az embernek.

Leballagtak az öreg halász kunyhójához. Az országúton véges-végig mindenfelé mezítlábas emberek haladtak a hajnali sötétben,cipelték a csónakjuk árbocát a vállukon.

Amikor odaértek a kunyhóhoz, a fiú megfogta a csáklyát, aszigonyt és a kosarat, amelyben a zsinegtekercsek voltak, az öreghalász pedig vállára vette az árbocot a rágöngyölt vitorlájával.

- Nem akarsz kávézni, Santiago? - kérdezte a fiú.

- Berakjuk a szerszámokat a hajóba, aztán elmegyünk kávézni.Volt egy hely a közelben, ahol kora hajnalban kávét árultak

a halászoknak. Megitták a kávéjukat tejkonzerves dobozokból.

- Hogy aludtál, Santiago? - kérdezte a fiú. Kezdett már lassacs-kán felébredni, noha még mindig nagyon nehezére esett kiszakadniálmából.

- Köszönöm, Manolin, nagyon jól aludtam - felelte az öreg.





Az öreg halász érezte a sötétségben, hogy közeledik már a reggel,s ahogy evezett, hallotta a vízbõl kiugró repülõhalak kis, rezzenõneszeit és a merev szárnyuk sziszegését, amint felszálltak, és elre-pültek a homályban. Nagyon szerette a repülõhalakat, hiszen ezekvoltak a legjobb barátai itt kint a tengeren. A madarakat sajnálta,kivált az apró, törékeny, finom kis fekete halászmadarakat, ame-lyek örökké csak röpdöstek, és kémlelték a vizet, de jóformánsoha nem leltek semmit. "A madaraknak keservesebb a sorsuk,mint a miénk - gondolta -, kivéve a ragadozó madarakat és anagy, erõs testûeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes,szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, haaz óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörû

282

víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tudlenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködõ, halászó, vadászó,le-lebukó madárkák, bánatos kis hangjukkal, nagyon gyöngék,nagyon törékenyek a tengerre."

Ha a tengerre gondolt, mindig csak la mar-nak nevezte magá-ban, mert aki szereti, az mindig így hívja, nõnemû szóval és spa-nyolul. Aki szereti a tengert, az ugyan sokszor szidja, elmondjamindennek, de ezt is csak úgy, mintha egy asszonyról beszélne.

A fiatalabb halászok közt akad néhány, aki el mar-nak nevezi,vagyis hímnemû szóval illeti. Ezek a fiatalok úsztatóbóját kötneka fonalukra, úgy halásznak, s motorcsónakot vettek maguknak,amikor jól lehetett keresni a cápamájjal. Úgy beszélnek a tengerrõl,mintha a vetélytársuk volna, vagy mintha valami földrajzi helyvolna, vagy akár mintha az ellenségükrõl beszélnének. Az öregSantiago azonban gondolatban mindig nõnemûnek tekintette,mindig olyasminek fogta fel, ami nagy-nagy kegyeket osztogatvagy tagad meg, s ha néha el is követ rosszaságokat vagy zabolát-lanságokat, nem tehet róla, mert olyan a természete. "A holdváltozásai is úgy hatnak rá, mint az asszonyokra" - gondolta.

Kitartóan, rendületlenül evezett, erõlködés nélkül, kényelmesen

és egyenletesen haladt, mert a tenger sima volt, nem számítvaimitt-amott az áramlat örvényeit. A munka harmadrészét rábíztaaz áramlatra, vitette magát vele, s ahogy pirkadni kezdett, látta,hogy már jóval messzebbre került a parttól, mint ahogy tervezteés rendelte.

"Egy álló hétig halásztam a mély kutak fölött, és nem fogtamsemmit - gondolta. - Hát ma kimegyek messzire, ahol a bonito-és az albacore-rajok tanyáznak, hátha lesz köztük egy nagy hal."

Mielõtt még igazán kivilágosodott volna, már kivetette a horga-it, és sodortatta magát az árral. Az egyik horgot negyven öl mélyreeresztette le. A második hetvenöt ölnyire volt, a harmadik és

negyedik horog pedig, a csalétekkel, száz, illetve százhuszonötöl mélyen úszott a kék vízben. A csalétkek mind fejjel lefelé lógtak,ráhúzva és jó erõsen rávarrva, rákötözve a horog szárára, a horgokkiálló részei pedig, a görbületük meg a hegyük, friss szardíniákkalvoltak teleaggatva. Mindegyik szardíniának a két szemén mentát a horog, úgyhogy félkörbe, füzérként lógtak az acélkampón.Egy nagy hal hozzá sem érhetett volna a horognak olyan részéhez,ahol mást talál, mint zamatos, jóízû falatokat.

A fiútól két friss tonhalat kapott, vagyis albacorét, ezek a két



283

legmélyebb horogról lógtak lefelé, mint a mérõón súlya, a másikkét horogra pedig azt a nagy, kék csempészhalat és sárga jancsiha-lat akasztotta, amiket már elõbb is használt csaléteknek; mégjó állapotban voltak, és a remek szardíniák különben is jó szagotés vonzóerõt kölcsönöztek nekik. A jókora, ceruza vastagságúzsinórok mind rá voltak csavarintva egy-egy zöld fadarabra, amelyrögtön lebukott a víz alá, mihelyt valami megrántotta vagy meg-érintette a horgot, s mindegyik zsinórhoz volt még két, negyvenöl hosszú tartalék orsó, amelyeket hozzá lehetett erõsíteni a többitartalék orsóhoz, úgyhogy a halnak utána lehetett engedni, hakellett, akár háromszáz öl zsinórt is.

Most hát a halász figyelte a kis csónak mellett úszó háromfadarabot, hogy merülnek-e, s lassan evezgetett, ügyelve, hogya zsinórok mindig függõlegesen lógjanak, és a horgok megtartsákmegfelelõ mélységüket a vízben. Már egészen kivilágosodott, anap is mindjárt felkel.

A kelõ nap kibukkant a tengerbõl, s elsõ, híg sugaraiban azöreg halász meglátta a többi csónakot; messze, a vízhez lapulva,közel a parthoz, szétszóródva úsztak az áramlat széltében. Aztán

feljebb hágott a nap, erõsebben kezdett sütni, a verõfény ráesetta sima tengerre, a víz visszatükrözte, úgyhogy a sugarak szúrták,bántották az öreg halász szemét. Nem nézett bele a napba, úgyevezett tovább. Lesütötte a szemét, a vizet nézte, a zsinórjait figyel-te, amelyek nyílegyenesen, függõlegesen fúrták bele magukat atenger sötétjébe. Santiago egyenesebben tudta tartani a zsinórjait,mint bárki más, neki mindegyik horga pontosan ott várta az arratévedõ halat, a tenger sötét mélyének éppen azon a szintjén, aholkellett, ahol õ akarta. Más halászok zsinórjait el-elúsztatta azár, és a horguk sokszor csak hatvan ölnyire volt, amikor aztképzelték, hogy száz ölnyire van.

"Én bezzeg -gondolta magában - gondosan végzem a munkám.

De hát hiába, elhagyott már a szerencse. Ámbár ki tudja? Talánéppen máma fordul a kocka. Új nap, új élet. Többet ér, persze,ha szerencséje van az embernek. De én azért inkább pontosanvégzem a munkám. Akkor aztán nem ér készületlenül, ha egyszermégis rám mosolyog a szerencse."

A nap most már két órával magasabban járt az égen, és nemfájdult meg annyira a szeme, ha kelet felé nézett. Már csak háronicsónak látszott messze a part közelében, szorosan a vízhez lapulva.

"Egész életemben szúrta, rontotta a szememet a kora reggeli

284

napsütés-gondolta. -De azért még mindig jól látok. Alkonyatkorbele tudok nézni egyenesen a napba, és nem feketedik el elõttema világ. Pedig délután nagyobb ereje van a napnak. De reggelnagyon megfájdítja az ember szemét."

Hirtelen észrevette, hogy egy hosszú, fekete szárnyú fregattma-dár köröz a feje fölött az égen. A madár villámgyorsan lebukotta vízre, hátracsapta a két szárnyát, és lesiklott, aztán újra köröznikezdett.



- Talált valamit - mondta az öreg halász fennhangon. - Nem-csak keresgél.

Lassan, egyenletesen evezni kezdett arrafelé, amerre a madárkörözött. Nem sietett, s ügyelt a horgaira is, hogy függõlegesenlógjanak. De most egy kicsit az árral sodródott, s jóllehet hibátla-nul végezte a munkáját, gyorsabban haladt a csónakja, mint aho-gyan haladt volna akkor, ha a madár segítsége nélkül halászik.

A madár magasabbra szállt, és megint körözni kezdett, merev,mozdulatlan szárnnyal. Aztán egyszerre csak lecsapott, és az öreghalász látta, ahogy repülõhalak ugrálnak ki a vízbõl, és kétségbe-esetten kezdenek menekülni a habok fölött.

- Delfinek - mondta az öreg halász hangosan. - Nagy delfinek.

Behúzta az evezõit, és elõszedett egy kis zsinórt a csónak orrá-ból. Dróttal volt bélelve a zsinór, s egy közepes nagyságú horogvolt rajta. Ráakasztotta az egyik szardíniát csaléteknek. Vízbeeresztette a zsinórt, a másik végét pedig odakötötte a csónakfarán levõ kampóra. Aztán egy másik zsinórra is csalétket kötött,de azt otthagyta összecsavarva a csónak orra alatt. Visszaült evez-ni, és figyelte a hosszú szárnyú fekete madarat, amely most már

egészen alacsonyan, a víz színén halászott.Ahogy nézte, a madár hátrahúzott szárnnyal megint lebukott,rácsapott a vízre, aztán vad és tehetetlen szárnyverdeséssel ûzõbevette a repülõhalakat. Santiago jól látta a víz enyhe domborulatát,a barázdát, amit a nagy delfinek szántottak, ahogy követték amenekülõ halakat. A delfinek pontosan a repülõhalak alatt szeltéka vizet, és szélsebesen ott lesznek majd, ahol a halak végül visszaes-nek a vízbe. "Jó nagy delfinraj - gondolta magában. - Sokanvannak, a repülõhalaknak elég reménytelen a sorsa. A madárnakis vesztett ügye van. Túl nagy neki a repülõhal, és túl gyorsantud haladni."

Nézte, ahogy a repülõhalak fel-feldobták magukat újra megújra, és ahogy a madár eredménytelenül csapdosott közöttük.

285

"Ez a raj faképnél hagyott - gondolta. - Nagyon gyorsan halad-nak, és máris messze vannak. De talán elcsíphetek egy lemaradtdelfint, és hátha itt lebzsel valahol körülöttük az én nagy halam.Valahol itt kell lennie az én nagy halamnak."

A partból már csak egy hosszú, zöld csík látszott, a kékesszürkedombokkal mögötte, s a felhõk úgy álltak össze a szárazföld felett,mintha hegységek volnának. A tenger színe sötétkékre vált, olyan

sötétkékre, hogy már-már lilának tûnt. Ahogy lenézett a vízbe,látta az algák rõtvörös szitálását a sötétségben és a napsugarakfurcsára vált fényét. Figyelte a zsinórjait, hogy egyenesen lógjanaklefelé, amíg el nem tûnnek a szeme elõl, és örült a sok vörösalgának, mert ez azt jelentette, hogy jönnek a halak. Most, hogya nap már magasabban járt az égen, a napsugarak furcsa fényea vízben azt jelentette, hogy szép idõ lesz, s ugyancsak ezt ígértea felhõk formája is a part fölött. Közben azonban a fregattmadármessze szállt, már alig volt látható, s a víz színén sem látszottegyéb, mint imitt-amott egy-egy sárga folt, a napszítta sargassum-



moszat sárga foltjai, meg egy portugál naszádféreg bíborvörös,mértanian szabályos, szivárványosan csillámló, kocsonyás hólyag-ja, amely ott imbolygott közel a csónakjához. Az oldalára fordult,aztán megint kiegyenesedett. Vidáman libegett a vízben, mint egybuborék, vonszolva maga után a négy-öt arasznyi hosszú, bíborszí-nû, félelmetes bojtjait.

- Agua mala2 - mondta a halász. - Te rusnya féreg.

Ültében gyöngén nekifeszülve két evezõrúdjának, nézte a vizet,nézte a sodródó hólyag alatt úszó és a bojtos uszályba keveredettapró halakat, melyek ugyanolyan bíborszínûek voltak, mint abojtok. Ezekre a kis halakra nem hatott az agua mala mérge.De az emberre hatott, s ha a bíborvörös bojt egyik szála ráakadta horog zsinórjára, és alattomosan megkapaszkodott benne halá-szat közben, akkor az öreg Santiago csúnya daganatokat és kiüté-seket kapott tõle a karján hieg a két kezén, olyasféle kelevényeket,mint amilyent a mérges borostyán okoz. Csak az agua mala mérgerögtön hatni kezdett, és fájt, mint az ostorszíj csapása.

Szépek voltak ezek a szivárványszínben játszó buborékok. Deaz óceán legálnokabb teremtményei közé tartoztak, s az öreg min-dig örömmel nézte a nagy tengeri teknõsbékákat, amint bekaptákõket. Ha egy teknõsbéka észrevette õket, szembeúszott velük, be-

2 Rossz víz.

- 286

hunyta a szemét, úgy, hogy a páncélja teljesen védte minden oldal-ról, aztán felfalta õket bojtostul, úszóstól, mindenestül. Az öregszerette nézni, ahogy a teknõcök megeszik õket-, és szeretett végig-taposni rajtuk vihar után a fövenyen, szerette hallani a pukkanásu-kat, amint rájuk tiport kérges talpával.

Szerette a teknõsbékákat, szerette az elõkelõ külsejû, gyors,értékes, zöld teknõcöket, jóakaratú lenézést érzett az ostoba, nagy

fejû, óriási sárgapáncélosok iránt, amelyek oly furcsán szerelmes-kedtek, és oly vígan falták fel hunyt szemmel a portugál naszádfér-geket.

Nem voltak titokzatos babonái a teknõsbékákról, pedig évekenát halászott rájuk hajón. Mindnyájukat sajnálta, még a nagy hor-dóhátúakat is, amelyek akkorák voltak, mint a csónakja, és tízmázsát nyomtak. A legtöbb ember részvétlen irántuk, mert a tek-nõsbéka szíve még órákig ver azután is, hogy levágták és feldara-bolták. Az öreg halász azonban azt gondolta magában: "Éppenilyen az én szívem is, s a két kezem, két lábam is hasonlít azövékhez." Megette a fehér tojásukat is, hogy erõt merítsen belõlük.Egész májusban azt ette, hogy szeptemberben meg októberben

aztán legyen majd elég ereje az igazi nagy halfogáshoz.

Azonkívül megivott mindennap egy bögre cápamájolajat is anagy vashordóból, amely a közös szerszámkamrában állt. Sokanott tartották a halászholmijukat, s a hordóból meríthetett, akicsak akart. A halászok java része azonban utálta a cápamájolajízét. Pedig nem volt rosszabb, mint naponta felkelni olyan korán,amilyen korán felkeltek, s jót tett a nátha ellen, mindenféle meghû-lés ellen, meg aztán jót tett az ember szemének is.



Az öreg halász felnézett, és látta, hogy a fregattmadár mármegint ott köröz a víz fölött.

- Halat talált - mondta fennhangon.

A víz színe sima volt, sehol sem ugrott ki belõle repülõhal,sem a törpehalak szanaszét futkosása nem látszott. De ahogyaz öreg halász figyelt, egyszerre csak kiemelkedett a vízbõl egykis tonhal, megfordult a levegõben, és visszafejeselt. Ezüstösencsillant meg a kis tonhal a napsütésben, s ahogy visszapottyanta vízbe, újabbak és újabbak kezdtek kiugrálni mindenfelé, itt is,ott is loccsantak, toccsantak, nagyokat szökellve üldözték a törpe-halakat, hogy bekerítsék és elcsípjék õket.

"Ha nem mennek túl gyorsan, utolérem õket" - gondolta azöreg, és nézte a rajt, ahogy fehér tajtékot vertek a tengeren, meg

. 287

a madarat, amely most megint lecsapott a vakrémületükben fel-színre úszó törpehalak közé.

- Nagy segítség nekem ez a madár - mondta az öreg halász.A csónak farához kötött zsinór ebben a pillanatban megfeszült

a talpa alatt, ahol egy bogot kötött rá, s az öreg eleresztette azevezõket, és jól megfogta a zsinórt, aztán húzni kezdte befelé.Érezte a kis tonhal remegõ súlyát, a rángás fokozódott, ahogyhúzta föl a halat, s mielõtt átlendítette 'olna a csónak oldalán,megcsillant a vízben a tonhal kék háta meg oldalának aranypikke-lyei. Már ott hevert a csónak farában, tömören, mint egy kiságyúgolyó, s a két nagy ostoba szemével bambán meredt a napsü-tésbe, mialatt csinos, szaporán mozgó farkának gyors, remegõcsapásaival halálra döngölte magát a csónak deszkáin. Az öreghalász könyörületességbõl fejbe vágta, aztán berúgta az ülés alá,ahol még mindig rángatózott.

- Albacore - mondta fennhangon. - Jó csalétek lesz. Van vagytíz font.

Már nem emlékezett, hogy mikor szokott rá erre a fennhangonvaló beszédre így egymagában. Régente mindig énekelt, ha egyma-gában volt, s abban az idõben, mikor teknõsbékára halászott,vagy más halászbárkán virrasztott egyedül a rakomány mellett,sokszor éjszaka is énekelgetett. Talán akkor kezdett hangosanbeszélni egymagában, amikor a fiú elhagyta. Valószínûleg akkor,de nem emlékezett rá. Amíg együtt jártak halászni a fiúval, beszél-gettek, vagy olyankor, ha a rossz idõ miatt nem mehettek halászni.Azt tartották, becsület dolga, hogy kint a tengeren ne beszélgessenaz ember fölöslegesen, s az öreg halász is mindig így vélekedett,

és be is tartotta ezt a szabályt. De mostanában mégis nemegyszermegtörtént, hogy hangosan kimondta a gondolatait, mert hiszenúgysem háborgatott vele senkit.

- Ha a többiek hallanák, hogy hangosan beszélek itt magam-ban, azt hinnék, hogy elment az eszem - mondta fennhangon.

- De hát nem ment el az eszem, miért ne beszélnék hát magamban?A gazdag embereknek meg rádiójuk van a hajójukon, hogy beszél-gethessenek vele, és hogy elmondja nekik a baseball-eredménye-



ket.

"De most nem a baseballon kell jártatnom az eszem -gondolta.

- Most csak egyetlenegy dologra szabad gondolnom. Arra azegyre, amire születtem. Lehet, hogy van itt egy nagy hal valahola raj körül - gondolta. - Csak egy eltévedt albacorét fogtam

288

el a sok közül, amelyek ennivalót keresnek. De nagyon sebesenhaladnak, és erõsen befelé a tengerbe. Ahány hal csak látszikma a felszínen, mind északkeletnek úszik, és nagyon sebesen. Eljöttvolna végre a napja? Vagy csupán az idõjárás változásának ajele mindez, valamiféle jel, amit én még nem ismerek?"

A part zöld szegélye már nem látszott innét, csak a kéklõ dom-bok fehér csúcsai, olyan fehéren, mintha hósüveg fedte volna õket,meg a felhõk fölöttük, mint égre nyúló havasok. A tenger egészensötétkék volt, s a fény itt-ott szivárványosan tört meg a vízben.Az algák milliónyi rõtvörös foltját most kioltotta a napsütés, amagasan járó nap, s az öreg halász csak a nagy, mély szivárvány-prizmákat látta lent a kék vízben, a mérföldnyi mélységû tenger-ben, ahová nyílegyenesen fúrták lefelé magukat a zsinórjai.

A tonhalak, ahogy az öreg halász nevezte ennek a fajtánakvalamennyi alfaját - mert csak olyankor különböztette meg õketa becsületes nevük szerint, ha piacra vitte eladni, vagy ha csalétekrecserélte be õket -, a tonhalak újra eltûntek, lemerültek. A napmár forrón tûzött, az öreg halász érezte a perzselését a tarkóján,és érezte a hátán végigpergõ veritékcsöppek csiklandozását, ahogyevezett.

"Vitethetném magam az árral - gondolta -, alhatnék egy kicsit,rácsavarinthatnám a lábujjamra a zsinórt, hogy fölébresszen, hakell. De ma van a nyolcvanötödik napja, és ezen a napon becsülete-sen kell halásznom."

Ahogy szemmel tartotta a zsinórjait, éppen ebben a pillanatbanvette észre, hogy az egyiknek erõsen elmerül a zöld fadarabja.

- Úgy van - mondta. - Úgy van. - S azzal bevonta az evezõit,csöndesen, hogy ne koppanjanak oda a csónakhoz. A zsinór utánnyúlt, és óvatosan megfogta jobb kezének hüvelyk- és mutatóujjá-val. Nem érezte, hogy megfeszült volna, vagy hogy súly húználefelé. Gyöngéden tartotta a zsinórt. Újra megrándult. Ezúttaltétován, próbálkozva, nem erõs, súlyos mozdulattal, s Santiagopontosan tudta, hogy mi történik. Száz ölnyi mélyen lent a tenger-ben egy mariin eszegette le a horog hegyérõl és kampójáról aszardíniákat, ahol a kézzel kovácsolt vashorog kiállt a kis tonhal

fejébõl.

Az öreg halász finoman, puhán fogta a zsinórt, s a bal kezévelóvatosan leoldotta a fadarabról. Most már utánaeresztheti az ujjaiközt, úgy, hogy a hal ne érezzen semmi feszítést, szorítást.

"Nagy hal lehet - gondolta -, ilyen messze kint a tengeren,

289



és ebben a hónapban, nagyon nagynak kell lennie. Harapjál, ha-lacskám. Eszegesd õket. Csak tessék, falatozzál. Frissek, finomak,te pedig hatszáz láb mélységben fagyoskodsz a sötét, hideg vízben.Fordulj egyet, aztán gyere vissza, és eszegesd õket."

Érezte a könnyû, gyöngéd feszülést a zsinóron, aztán egy erélye-sebb húzást, amikor az egyik szardínia feje nyilván nem akartmindjárt leszakadni a horogról. Aztán megszûnt minden.

- No, gyerünk, gyerünk - mondta az öreg hangosan. - Forduljegyet, gyere vissza. Szagold csak meg õket. Hát nem finomak?Edd csak meg õket szépen, aztán még ott van a tonhal. Az isfinom, szép, kemény, hideg. Ne légy szégyenlõs, halacskám. Fala-tozzál bátran.

Tartotta a zsinórt a hüvelykujja és a mutatóujja közt, várakozó-an figyelt, figyelte a többi horgot is, mert lehet, hogy a hal közbenfeljebb úszik vagy lejjebb. Aztán újra megrándult a zsinór, ugyan-olyan könnyedén, mint az elõbb.

- Ráharap - mondta az öreg hangosan. - Istenem, add, hogyráharapjon!

Azonban mégsem harapott rá. Elment, és az öreg halász megint

nem érzett semmit.- Az nem lehet, hogy elmenjen - mondta. - Uram Jézus, nemlehet, hogy elmenjen. Csak térül-fordul egyet. Lehet, hogy egyszermár horogra harapott, és most valami rémlik neki.

Aztán újra megérezte ujjai közt a könnyû rándulást, és nagyonmegörült.

- Csak fordult egyet - mondta. -'Rá fog harapni.

Boldog volt, hogy megint érzi a zsinór finom feszülését. Aztánegyszerre valami erõs és hihetetlenül súlyos húzást érzett. A hal

súlya volt ez, s az öreg rögtön utánaengedte a zsinórt, amelyfutott, futott lefelé, s a két tartalék orsó közül az egyikrõl egészenletekeredett. Ahogy ment lefelé a zsinór, könnyedén csúszva azöreg halász ujjai közt, még mindig érezte rajta a hatalmas súlyt,pedig alig ért hozzá a hüvelyk- és a mutatóujja.

- Mekkora hal - mondta. - Most a szájába fogta féloldalt,és viszi lefelé.

"Aztán majd megfordul és lenyeli" - gondolta. Ezt már nemmondta ki hangosan, mert tudta, hogy ha az ember kimondja,amit nagyon szeretne, akkor könnyen füstbe mehet az egész. Tudtajól, hogy mekkora óriási nagy hal, és arra gondolt, ahogy most

úszik lefelé lent a homályban, szájában a keresztbe fogott tonhal-

290

lal. Ekkor hirtelen érezte, hogy a hal megállt, de a súly még mindighúzta lefelé a zsinórt. Aztán nehezedni kezdett a húzás, utánaenge-dett hát a zsinórból. Egy pillanatra megszorította kissé a két ujjaközt, és érezte, hogy tovább növekszik a súly, s egyenesen lefeléhúzza a horgot.



- Bekapta - mondta. - No, most hadd nyelje le rendesen.Hagyta, hogy az ujjai közt csússzon kifelé a zsinór, s közben

lehajolt, és bal kezével hozzákötötte a két tartalék orsó szabadvégét a szomszéd horog két tartalék orsójának hurokra kötöttelejéhez. Most aztán már jöhet a nagy hal. Három, negyven ölhosszú felcsévélt tartalék zsinórja volt, nem számítva a negyedikorsót, amivel dolgozott.

- Nyeld le még jobban - mondta. - Nyeld le egészen."Nyeld le úgy, hogy a horog hegye átfúrja a szívedet, és öljön

meg -gondolta magában. -Aztán gyere fel a felszínre szépszerével,hadd döfjem beléd a szigonyomat. Jól van, jól. Befejezted a falato-zást? Jóllaktál kedvedre?"

- Hó! - mondta hangosan, és jól megrántotta a zsinórt, kétkézre fogva. Húzott rajta vagy négy araszt, aztán rángatta tovább,felváltva hol az egyik karjával, hol a másikkal, teljes erejébõlnekifeszülve a kötélnek, s az ide-oda ingó testsúlyával is mindigránehezedve.

De semmire sem ment. A hal csak úszott tovább lassan, azöreg halász nem bírta feljebb húzni egy ujjnyival sem. Erõs volt

a zsinórja, nagy, nehéz halaknak készült, s az öreg most átvetettea hátán, és húzta, amíg úgy megfeszült, hogy gyöngyözõ kis víz-csöppek préselõdtek ki belõle. Aztán a zsinór halk, csöndes, szisze-gõ hanggal kezdte súrolni a vizet, és az öreg csak fogta, fogta,nekitámaszkodva az ülésnek, és hátradõlve, hogy megfeszítse jól.A csónak lassan megindult vele befelé a tengeren, északnyugatiirányban.

A hal állhatatosan úszott, lassan hajóztak a csöndes vizeken.A többi horog még mind ki volt vetve, semmit sem lehetett azon-ban csinálni.

- Bárcsak itt volna velem a gyerek - mondta az öreg hangosan.

- Vontatókötélre fogtak, engem vontat a hal. Odaköthetném azsinórt a csónakhoz. De akkor könnyen elszakíthatná. Tartanomkell, ahogy csak bírom, hogy utánaengedhessek a zsinórból, hamindenáron kell neki. Hála istennek, csak elõre úszik, és nemlefelé.

291

"Hogy mihez kezdek majd, ha arra szánja el magát, hogy lefeléússzon, azt még nem tudom. Hogy mit csinálok majd, ha lemerüla tengerfenekére és megdöglik, még azt sem tudom. De hát valamit

majd csak csinálok. Értek mindenféle fogáshoz."

Beledûlt a hátán átvetett zsinórba, nézte, hogy fut le rézsútosana vízbe, figyelte a csónak egyenletes mozgását, ahogy haladtakcsöndesen északnyugat felé.

"Ebbe belepusztul majd - gondolta magában az öreg halász.- Ezt nem bírja örökké csinálni." De eltelt négy óra, és a halmég mindig rendületlenül úszott befelé a tengeren, vontatva acsónakot, s az öreg még mindig szilárdan oda volt szögezve az



üléshez a hátán átvetett kötéllel.

- Dél volt, amikor horogra akadt - mondta. - S eddig mégnem is láttam.

A szalmakalapját erõsen behúzta a homlokába, még mielõtthorgára akadt volna a hal, s a kalap széle most nagyon vágtaa homlokát. Szomjas is volt ráadásul, leereszkedett hát a két térdé-re, és óvatosan, hogy meg ne rántsa a zsinórt, elõrenyomakodotta csónak orra felé, amennyire csak bírt, és fél kézzel a vizespalackjaután nyúlt. Kidugaszolta, és ivott egy-két kortyot. Aztán pihentegy kicsit a csónak orrában. Leült a lefektetett árbocra és a rágön-gyölt vitorlára, s igyekezett nem gondolni semmire, csak kitartani.

Aztán hátrapillantott, és észrevette, hogy a szárazföld már eltûnta szeme elõl. "Nem baj, ez nem számít - gondolta. - Este majdlátszanak Havanna fényei, majd megmutatják nekem az utat. Nap-szálltáig még van két órám, s hátha addigra feljön a hal. Hapedig nem, akkor talán feljön a holddal együtt. Ha még akkorsem, hát talán virradatra feljön. Erõsnek érzem magam, görcsömsincs. Neki van horog a szájában, nem nekem. Hanem mekkorahal lehet, hogy így tud húzni. Biztosan szorosan összecsukta aszáját jói ráharapott a horogra. Bárcsak láthatnám. Csak legalábbegyszer láthatnám, hogy tudjam, kivel van dolgom."

A hal aznap éjjel szakadatlanul úszott, egyenletes ütemben,és az irányát sem változtatta egész éjszaka, már amennyire azöreg halász a csillagok állásából meg tudta állapítani. Ahogy anap leszállt, lehûlt a levegõ, s a fagyosra vált verítékcsöppek fölszá-radtak Santiago hátán, két karján, két öreg lábszárán. A csalétkesdobozt borító zsákot még délben kiteregette a napra, hogy megszá-rítsa. Alkonyatkor a vállára kanyarintotta ezt a zsákot, úgy, hogya hátán lógjon lefelé, aztán vigyázatosan a zsinór alá gyömöszölte,

292

amely most a vállán volt átvetve. A zsákkal jól alápárnázta a

zsinórt, s annak is kitalálta a módját, hogy elõredûljön a csónakorra felé, szinte egészen kényelmesen. A helyzete így tulajdonkép-pen csak valamicskével volt elviselhetõbb; de õ úgy érezte, hogyszinte egészen kényelmes.

"Semmit sem csinálhatok vele - gondolta -, és õ sem tehetvelem semmit. Legalábbis addig nem, ameddig így bírja."

Közben egy ízben felállt, a csónak oldalához lépett, és belevizelta tengerbe, aztán fölnézett a csillagokra, hogy ellenõrizze, milyenirányban halad a csónakja. A válláról lefutó zsinór olyannak tet-szett a vízben, mint egy világító fénycsík. Most lassabban haladtak,és Havanna lámpáinak fénypásztája nem látszott olyan erõsen,

mint eddig, ennélfogva tudta, hogy az áramlat nyilván kelet felésodorja õket. "Ha eltûnik a szemem elõl Havanna fénye, akkormég inkább keleti irányban megyünk - gondolta. - Mert ha ahal megtartaná az eredeti irányát, akkor még órák múlva is látnomkellene a fényt. Vajon hogy végzõdtek a nagy ligák mai mérkõzé-sei? - tûnõdött. - Nagyszerû dolog volna, ha rádióval járhatnékhalászni. - Aztán ezt gondolta: - Inkább máskor járjon a basebal-lon az eszed. Most azzal törõdj, amit csinálsz. Nem szabad semmibutaságot csinálnod."



Aztán megint megszólalt hangosan:

- Bárcsak itt volna velem a gyerek. Hogy segítsen nekem, éshogy lássa ezt.

"Nem volna szabad egyedül maradnia az embernek öregségére

- gondolta. - De hát hiába, ezen már nem lehet segíteni. El nefelejtsem megenni a tonhalat, mielõtt megromlik, hogy el ne gyön-güljek. Csak el ne felejtsem, hogy reggel majd meg kell ennem,még ha nem is kívánom. Csak el ne felejtsem" - biztatta magátaz öreg.

Éjszaka két delfin jött a csónak közelébe, s Santiago hallottaa fújtatásukat meg a bukfencezésük zaját. Tisztán meg tudta kü-lönböztetni a hím fújtatását a nõstény sóhajtó hangjától.

- Derék állatok - mondta. -Játszanak, bolondoznak, s szeretikegymást. Testvéreink õk is, akárcsak a repülõhalak.

Aztán egyszerre sajnálni kezdte a nagy halat, amit fogott. "Fur-csa, nagyszerû hal, isten tudja, hány esztendõs lehet - gondolta.

- Még soha életemben nem fogtam ilyen erõs halat, se ilyen külö-

nösen nem viselkedett még egyik sem. Talán azért nem jött fel,mert okosabb annál. Pedig tönkretehetne, ha feldobná magát,

293

vagy ha nekiiramodna vadul. De lehet, hogy már sokszor horograakadt életében, és tudja, hogy így kell megküzdenie vele, csakígy tud menekülni. Azt nem tudhatja, hogy ezúttal csak egyetlen-egy emberrel áll szemben, és hogy ez is egy öregember. De mekkoranagy hal, s mennyit ér majd ez a piacon, ha jó a húsa. A csalétketúgy kapta be, mint egy hím, olyan erõvel húz, mint egy hím,s a küzdelme sem fejvesztett, rémült viaskodás. Szeretném tudni,van-e valamilyen terve, vagy õ is csak olyan elkeseredetten harcol,

mint én?"

Eszébe jutott, hogy egyszer a horgára akadt egy mariinpár közülaz egyik, a nõstény. A hím mindig elõreengedi a nõstényt azeledelhez, s a horogra akadt hal, a nõstény mariin vad, fejvesztett,kétségbeesett küzdelembe fogott, ami aztán egykettõre kimerítetteaz erejét, de a hímje végig, az egész idõ alatt mellette maradt,úszkált ide-oda a zsinór alatt, körözött vele fent a felszínen. Olyanközel maradt, hogy az öreg halász attól félt, még majd elvágjaa zsinórt a farkával, mert a farkuk olyan éles, mint a kasza,s a formája és a nagysága is körülbelül olyasféle. Mikor az öregmegragadta a dörzspapír szélû hegyes csõrét, s megszigonyozta,és addig verte a fejét a bunkósbottal, amíg a színe egészen át

nem változott, szinte olyanra, mint a tükrök hátlapja, és amikora fiú segítségével felhúzták a csónakba, a hímje ott maradt mellet-tük, nem tágított a csónak oldala mellõl. Aztán, amikor az öregmár a zsinórjait tisztogatta, és a nagy szigonyt készítette elõ, ahím hal feldobta magát magasra a levegõbe, a csónak mellett,hogy megnézze, hová lett a nõsténye, s utána alámerült mélyen,kiterjesztve levendulaszínû szárnyait, vagyis a mellsõ uszonyait,s megcsillogtatva mind a széles, levendulaszínû csíkjait. Szép halvolt, az öreg halász nem felejtette el, gyönyörû volt, s nem tágította másik mellõl.



"Ennél szomorúbbat nem láttam a tengeren soha életemben- gondolta az öreg. - A fiú is szomorú volt, kértük a mariinbocsánatát, és rögtön végeztünk vele."

- Bárcsak itt volna velem a gyerek - mondta fennhangon. Neki-támaszkodott a csónak orrában a legömbölyített deszkának, sa vállán átvetett zsinór feszülésén jól érezte a nagy hal erejét,ahogy rendületlenül úszott a kitûzött cél felé.

"Tõrbe csaltam - gondolta magában az öreg -, kénytelen volthát elhatározni magát valamire."

"Pedig az volt a szándéka, hogy lent marad a mély, kék vízben,

294

messze a csapdáktól, kelepcéktõl, mindenféle álnokságtól. De ne-kem meg az volt a szándékom, hogy utánamegyek, megkeresem.Éppen õt akartam megtalálni, senki mást. Senki mást a világon.Most aztán találkoztunk, és össze vagyunk boronálva szépen,már dél óta. És nincs senki, aki segítsen rajtunk, egyikünknek

sincs senkije.""Talán nem kellett volna halásznak mennem - gondolta. - Dehát ha egyszer erre születtem. Csak el ne felejtsem megenni atonhalat virradat után."

Már közeledett a hajnal, amikor az egyik hátramaradozó horog-ra valami ráharapott. Santiago hallotta, amint a fadarab kettétö-rik, és a zsinór gördülni kezdett lefelé a csónak korlátján át. Asötétben kihúzta tokjából a kését, a hal egész súlyát áttette abal vállára, aztán hátrahajolt, és elvágta a zsinórt a csónak pere-mén. Aztán elvágta a keze ügyébe esõ másik zsinórt is, és a sötétbenösszekötötte a két orsó szabadon lógó végét. Ügyesen dolgozott

fél kézzel is, az orsókat a talpával szorította le, hogy jó szorosrahúzhassa a csomót. Most már hat tartalék orsóra való zsinórjavolt. A két horoghoz, amiket levágott, két-két orsó tartozott,a nagy hal horgához még kettõ, s mind a hat össze volt kötve.

"Ha majd kivilágosodik - gondolta -, hátramegyek a negyven-öles horoghoz, és azt is levágom, s a tartalék orsóit annak ishozzácsatolom a többihez. Odavész vagy kétszáz ölnyi jó kataláncordelzsinórom, meg a horgok, meg az ólmok. De hát majd szerzekhelyettük mást. De ki szerez nekem egy másik ilyen halat, havalamelyik hátsó horgomra ráakad egy hal, és elvágja ennek azsinórját? Nem tudom, miféle hal lehetett, amelyik az elõbb bekap-ta a horgomat. Talán egy mariin volt, talán egy kardhal, talán

egy cápa. Nem is tudtam megtapintani a súlyát. Sietnem kellett,hogy gyorsan megszabaduljak tõle."

Fennhangon csak annyit mondott:

- Bárcsak itt volna velem a gyerek.

"De hát nincs itt veled a gyerek -gondolta magában. - Egyedülvagy, egészen egyedül: és okosabb lesz, ha mégsem törõdöl asötétséggel, hanem igyekszel minél elõbb hátrajutni az utolsó ho-



roghoz, hogy azt is levágd, és hogy összehurkold a két tartalékorsóját."

így is cselekedett. Nem ment könnyen a dolog a sötétben, sa hal egyszer csak szökött egy nagyot, és felborította. Santiagoelterült a csónakban, az arcára esett, és megsebezte magát a szeme

295

alatt. Csurogni kezdett a vére lefelé az arcán, de megalvadt, éselállt, mielõtt még az álláig ért volna. Visszatapogatózott a csónakorrába, s leült, nekidõlve a fának. Megigazította a vállán a zsákot,óvatosan odébb tologatta a zsinórt, hogy a vallanak egy másikrészét nyomja, s mialatt a vállával tartotta kifeszítve, vigyázatosanmegfogta, hogy kipróbálja a hal súlyát, aztán fél kezét leeresztettea vízbe, hogy a csónak sebességét megbecsülje.

"Szeretném tudni, vajon miért ficánkolt ekkorát - gondolta.- Biztosan felcsúszott a drót a háta domborulatára. Az õ hátánakez persze nem fáj annyira, mint az enyémnek. De azért örökkéõ sem tudja húzni ezt a csónakot, akármilyen rengeteg nagy hal.Most már megszabadultam mindentõl, ami bajt okozhat, és vanjó sok tartalék zsinórom; többet senki sem kívánhat az embertõl."

- Hallod-e, te nagy hal - mondta fennhangon, de csöndesen,szelíden -, veled maradok mindhalálig.

"Õ is velem marad, gondolom" - tûnõdött az öreg halász, ésvárta, hogy megvirradjon. Most hideg volt így hajnalhasadás elõtt,s az öreg nekinyomta magát a csónak fájának, mert fázott. -"Én is bírom, ameddig õ bírja" - gondolta. S ahogy földerengettaz elsõ fénysugár, látszani kezdett a zsinór folytatása, szinte nyúlnikezdett lassan kifelé, lefelé, be a vízbe. A csónak egyenletesenhaladt, s amikor a napkorong széle felbukkant az ég alján, Santia-gónak a jobb vállára esett a fénye.

- Északnak úszik -mondta az öreg. "Az áramlat biztosan mesz-

sze kelet felé sodort már bennünket - gondolta. - Bárcsak fordulnaaz ár irányába. Ez azt jelentené, hogy már elfáradt."

Mikor a nap feljebb emelkedett az égen, az öreg rájött, hogya hal nem fáradt még el. Csupán egyetlenegy jó jelet tapasztalt.A zsinór hajlása azt mutatta, hogy a hal már nem úszik olyanmélyen. Ez persze nem jelentette okvetlenül azt, hogy feldobjamajd magát. De megtörténhetik.

- Istenem, add, hogy feldobja magát - mondta az öreg. - Vanelég zsinórom, hogy boldoguljak vele.

"Ha egy kicsit jobban megfeszítem, az talán fájna neki, és talán

feljönne - gondolta. - Most, hogy már kivilágosodott, hadd jöjjöncsak fel, és szívja tele levegõvel a hólyagjait, végig a gerince mentén,mert akkor aztán nem tud leúszni mélyre, hogy ott haljon meg."

Megpróbálta szorosabbra húzni a zsinórt, de az már pattanásigmegfeszült attól kezdve, hogy a hal horogra akadt, lassacskánannyira, hogy éppen csak hogy el nem szakadt, s amint hátrahajolt,

296



hogy meghúzza, érezte a kõkemény merevségét, és tudta, hogynem lehet már tovább feszíteni. "Nem szabad ráncigálnom többé- gondolta. - Minden rántás csak tágítja a horog helyét, s aztánkönnyen letépheti magát róla, ha ficánkol egyet. Mindenesetrejobban érzem magam, hogy süt a nap, s most kivételesen belesem kell néznem."

Sárga moszatok tapadtak rá a zsinórra, az öreg halász azonbantudta, hogy ez csak növeli a vontatás súlyát, és örült neki. AGolf-áramlat sárga moszata volt, ami éjszaka annyira foszforesz-kált.

- Ide figyelj, te nagy hal - mondta. - Szeretlek, tisztellek, becsül-lek. De megöllek még ma, mielõtt leszáll a nap.

"Remélem, így is lesz" - gondolta.

Egy kismadár szállt a csónak felé, északról. Énekesmadárkavolt, s egészen alacsonyan repült a víz fölött. Az öreg halászlátta rajta, hogy nagyon kimerült.

A madár leszállt a csónak farára, pihent egy kicsit. Aztán megke-rülte röptében az öreg halász fejét, és leszállt a zsinórra, mertott kényelmesebben tudott ülni.

- Hány esztendõs vagy? - kérdezte az öreg a madártól. - Ezaz elsõ utad?

Ahogy az öreg megszólalt, a madár ránézett. Még ahhoz isfáradt volt, hogy megvizsgálja a zsinórt, s ahogyan szorosan rákul-csolta a két finom, törékeny kis lábát, billegett rajta egy kicsit.

- Nem szakad le - mondta neki az öreg halász. - Nem himbáló-zik, még túl feszes is. Hanem egy szélcsöndes éjszaka után nemkellene ilyen fáradtnak lenned. Mi lesz veletek, madarak?

"A karvalyok -gondolta magában -, azok majd kijönnek elébük

a tengerre." Errõl azonban nem szólt semmit a madárnak, hiszenúgysem értette volna meg, és úgyis megtanulja majd idejében,még túl korán is, hogy miféle jószágok azok a karvalyok.

- Pihend ki magad jól, kicsi madár - mondta. - Aztán repüljki a partra szerencsét próbálni, mint a többi madár, meg a többihal, meg a többi ember.

Jólesett beszélgetnie, lelket öntött bele egy kicsit, mert a hátaegészen megmerevedett az éjjel, és most már igazán nagyon fájt.

- Maradj itt nálam, kismadár, szívesen látlak - mondta. - Saj-nos, nem vonhatom fel a vitorlát, hogy kivigyelek a partra evvel

a kis reggeli széllel, ami most kerekedik. Vendégem van ugyanis.

Ebben a pillanatban a hal váratlanul egy nagyot lódult, és az

297

öreg halász elõrebukott a csónak orrába, sõt beleesett volna avízbe, ha idejében meg nem kapaszkodik, és utána nem engedia zsinórt.





te a kését a nadrágjában, s felemelte a bonito maradványát afarkánál fogva, és belehajította a vízbe.

- Nem bírom megenni az egészet - mondta, s beleszúrta a késtaz egyik szeletbe. Erezte a vállán a zsinór nem lankadó, erõs,kemény feszülését, s a bal kezébe hirtelen görcs állt. Ujjai szorosanráfonódtak a nehéz kötélre. Bosszúsan nézte a kezét.

- Miféle kéz az ilyen - mondta. - Görcsöt kap, amikor szükségvolna rá. Csak görbülj, görbülj, mint a madár karma. Azzal semérsz semmit.

"No, gyerünk - gondolta, s nézte a zsinór hajlását, hogyanfut lefelé rézsútosan a sötétkék vízben. - Gyerünk, edd csak meg,ettõl majd visszatér az erõ a kezedbe. Nem a kezed tehet róla,hogy görcsöt kapott. Már sok-sok órája, hogy itt van velem eza hal. De vele maradok, ha kell, akár örökké is. Együk csakmeg ezt a boni tót."

Felemelte az egyik szeletet, a szájába vette, és lassan rágni kezd-te. Nem volt rossz ízû.

"Megrágom jól - gondolta -, vérré válik bennem a leve. Jóvolna hozzá egy kis citrom vagy egy kis só."

- Hogy érzed magad, kezem? - kérdezte a megbénult kezétõl,amely olyan merev volt, mintha nem is görcs, hanem hullamerev-ség állt volna bele. - Eszem még egy kicsit a kedvéért.

A hosszú szeletnek, amelyet kettévágott, most megette a másikfelét is. Gondosan rágta, sokáig, aztán kiköpte a bõrét.

- No, hogy vagy, kezem? Vagy még korán kérdem?Bekapott még egy egész szeletet, és rágni kezdte.

"Jó erõs, telivér hal volt - gondolta. - Szerencsém volt, hogynem delfint fogtam helyette. A delfin húsa túl édes. Ez jóformán

nem is édes, és mégis benne van az egész erõ."

299

"Tulajdonképpen nem is érdemes mással törõdni, csak, a célsze-rûséggel - gondolta. - Jó volna egy kis só. És okosabb, ha meg-eszem az egészet, még ha nem vagyok is éhes, mert nem lehessentudni, hogy amit meghagyok, az megszárad-e aztán a napon, vagymegrohad inkább. A nagy hal nyugton van, kitartóan úszik. Meg-eszem az egészet, akkor aztán elvetettem a gondját ennek is."

- Türelem, kezem, türelem - mondta. - Miattad eszem ezt ahalat.

"Bárcsak megetethetném a nagy halat is. Hiszen a testvérem.De hát meg kell õt ölnöm, és nem szabad elgyöngülnöm, hogymeg bírjam ölni." Lassan, lelkiismeretesen mind megeszegette ahosszúkás szeleteket.

Aztán kiegyenesedett, megtörülte a kezét a nadrágjában.

- Nna - mondta. - Eleresztheted a kötelet, kezem, majd félkézzel fogom õt addig, a jobb kezemmel tartom õt addig, amíg





"Utálom a görcsöt-gondolta. -Az embert tulajdon teste hagyjacserben hûtlenül. Ha hányni kell az ételmérgezéstõl, vagy hasme-nést kap az ember, ez megalázó mások elõtt. A görcs azonban,a calambre - mert gondolatban mindig spanyol nevén nevezte-, a görcs önmaga elõtt alázza meg az embert, kivált ha egyedülvagyunk."

"Ha itt volna velem a gyerek, most dörzsölgethetné a kezemet,kinyomogathatná belõle a görcsöt - gondolta. - De majd csakelmúlik így is."

Mielõtt még észrevette volna, hogy a zsinór hajlása megváltozotta vízben, a jobb kezével kipróbálta a feszülését, hogy enyhült-ekissé. Aztán megint beledûlt a kötélbe, s ahogy a merev bal kezétütögetni kezdte a csípõjéhez szapora, erélyes csapkodással, hirte-len meglátta, hogy a zsinór lassan emelkedik, lassan hajlik fölfelé.

- Feljön - mondta. - Siess, kezem. - Gyerünk, siess, légy szíves.A zsinórlassan, egyenletesen emelkedett, aztán az óceán felszíne

kipúposodott a csónak elõtt, és a hal felbukkant. Jött jött, emelke-

301

dett ki a tengerbõl végeláthatatlanul, a két oldalán csurgott rólalefelé a víz. Csillogott a napfényben, a feje meg a háta sötét bíbor-vörös volt, és a napsütésben látszottak a két oldalán a széles,halvány levendulaszínû csíkok. Kardcsõre olyan nagy volt, mintegy baseball-ütõ, és hosszú, elvékonyodó formájú, mint a vívótõ-röké. Teljes nagyságában kiemelkedett a vízbõl, aztán simán, minta búvár, visszabukott, s az öreg halász látta, hogy a hal farkánaknagy kaszapengéje is elmerül, és a zsinór kezd leperegni az orsóról.

- Három arasszal hosszabb, mint a csónakom - mondta azöreg. A zsinór sebesen pergett lefelé, de egyenletesen; a hal nemvolt megrémülve. Az öreg halász két kézzel igyekezett visszatartani

a zsinórt, éppen annyira, hogy azért el ne szakadjon. Arra gondolt,hogy ha nem tudja lelassítani a halat állandó fékezéssel, a halkönnyen lepergetheti az összes zsinórt, és eltépheti.

"Nagy hal - gondolta -, szépszerével kell megfékeznem. Ügyel-nem kell, hogy meg ne tudja, milyen erõs, se azt, hogy mire lenneképes, ha nekiiramodnék. Ha neki lennék, most nekidurálnámmagam istenigazában, és addig száguldanék, amíg valami el nemszakad. De hát a halak, hála istennek, nem olyan értelmesek,mint mi, akik megöljük õket; ámbár sokkal nemesebbek és sokkalhasznavehetõbbek nálunk."

Az öreg halász már sok nagy halat látott életében. Látott nem

egyet, amelyik öt mázsánál is többet nyomott, fogott is két ilyennagy halat, de nem egyedül. Most egyedül volt, a part már régnem látszott, s itt, messze kint a tengeren, hozzá volt kötözvea legnagyobb halhoz, amit életében látott, olyan nagy halhoz,amilyenrõl még mesélni sem hallott, és a bal keze még mindigolyan merev volt, mint a saskeselyû behúzott karma.

"De majd csak kiáll belõle a görcs - gondolta. - Biztosan kiállbelõle a görcs, hogy segíthessen a jobb kezemnek. Hárman vannaktestvérek; a hal, a jobb kezem meg a bal kezem. Ki kell, hogy



álljon belõle a görcs. Nem is méltó hozzá ez a dolog."

A hal megint lassabban úszott.

"Vajon miért vetette fel magát? - tûnõdött az öreg halász. -Szinte azt hihetné az ember, hogy éppen csak meg akarta mutatninekem, mekkora nagy hal, azért vetette fel magát. Hát most mármindenesetre tudom - gondolta. - Én meg azt szeretném megmu-tatni neki, hogy engem miféle fából faragtak. De akkor meglátnáa görcsös bal kezemet. Csak hadd higgye inkább, hogy különbember vagyok, mint amilyen vagyok, és akkor különb is leszek.

302

Szeretnék a helyében lenni most - gondolta -, ha megkaphatnámaz õ erejét és tehetségét, szemben az én puszta akaratommal éskezemmel."

Kényelmesen nekitámaszkodott a faperemnek, tûrte nyugodtana bajait, a hal pedig rendületlenül úszott, és a csónak csöndesensiklott elõre a sötétlõ vizeken. Keleti szél támadt, egy kicsit fölbor-zolta a tengert, s mire dél lett, az öreg halász kezébõl kiállt agörcs.

- Ez nem jót jelent neked, nagy hal - mondta, s odább toltaa vállán a zsinórt, a zsák fölött.

Nyugodtan üldögélt, pedig fájdalmai voltak, noha a fájdalmai-ról egyáltalán nem vett tudomást.

- Nem vagyok vallásos ember - mondta. - De azért elmondoktíz Miatyánkot és tíz Üdvözlégy Máriát, hogy kifoghassam ezta nagy halat, és ha sikerül, elzarándokolok a cobrei Madonnához,ezt is megfogadom. Becsületemre mondom.

Belefogott az imádságokba, gépiesen. Olyan fáradt volt, hogynéha elakadt, nem jutott eszébe az imák szövege, erre aztán hadar-

va mondta tovább, gépszerû gyorsasággal, hogy el ne akadhassonbennük. "Az Üdvözlégy könnyebb, mint a Miatyánk" - gondoltamagában.

- Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled. Áldottvagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse,Jézus. Asszonyunk Szûz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzálérettünk, bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen. - Aztánmég hozzátette: - Boldogságos Szûz, imádkozzál ennek a halnaka haláláért. Még ha ilyen nagyszerû, csodálatos hal is.

Mikor befejezte az imáit, sokkal jobban érezte magát, jólleheta fájdalmai nem csökkentek, sõt, talán még fokozódtak is egy

kicsit: nekidûlt a csónak orrának, és gépiesen mozgatni kezdtea bal keze ujjait.

- Legokosabb lesz, ha megint kivetem azt a kis horgot, a csónakfarában - mondta. - Ha a hal rászánja még ezt az éjszakát is,akkor újra ennem kell majd. Az üvegben sincs már sok víz. Nemhinném, hogy egyebet foghatnék, mint delfint. De ha elég frissenmegeszem, akkor nem rossz ízû. Jó volna, ha ma éjszaka beugranaa csónakomba egy repülõhal. De hát nincs lámpám, amivel csalo-gathatnám õket. A repülõhal húsa nagyszerû nyersen is, és fel



sem kellene metélnem. Takarékoskodnom kell az erõmmel, ahogycsak tudok. Atyaisten, nem tudtam, hogy ekkora nagy hal.

303

- Azért mégis megölöm - mondta. - Hiába minden dicsõségeés nagyszerûsége.

"Pedig ez nem igazság - gondolta. - De meg akarom mutatnineki, hogy mire képes az ember, s hogy mennyit tud elviselniaz ember."

- Azt mondtam a fiúnak, hogy én nem akármilyen öregembervagyok - mondta. - Hát most eljött az ideje, hogy bebizonyítsam.

Hogy ezt már ezerszer is bebizonyította, az most nem számítottsemmit. Újra be kell bizonyítania. Elölrõl kell kezdenie mindenalkalommal, és ami elmúlt, arra sohasem gondolt többé, ha csele-kednie kellett.

"Jó volna, ha aludna egyet, s ha én is alhatnám, és álmodhatnékaz oroszlánokról -gondolta. - Miért van az, hogy csak az oroszlá-nok maradtak meg az emlékezetemben? No de ne töprengj, öreg,ne törd a fejed - biztatta magát. - Most csak támaszkodj neki

szépen a deszkának, és ne gondolj semmire. Elég, ha a hal fárasztjamagát. Te minél kevesebbet fáraszd magad."

Már délutánra járt az idõ, s a csónak még mindig ugyanolyanlassú, egyenletes ütemben haladt. A keleti szél azonban most egykicsit megnehezítette a vontatást. Az öreg halász szelíden hajózotta csöndes tengeren, és a hátára feszülõ kötél fájdalmas szorításátis enyhének, könnyûnek érezte.

Délután egyszer megint emelkedni kezdett a zsinór. De a halcsupán feljebb jött egy kicsit, és ott úszott tovább. A nap Santiagobal karját, bal vállát meg a hátát sütötte. "Szóval a hal északrólkeletre fordult" - gondolta.

Most, hogy már látta a halat, maga elé tudta képzelni, amintúszik ott lent a vízben, bíborvörös mellsõ uszonyait kiterjesztve,mintha szárnya volna, s ahogy a nagy, merev farka szeldeli, hasítjaa sötét tengert. "Vajon lát-e jól ott a mélyben? - tûnõdött azöreg. - Elég nagy a szeme, és a ló, amelynek sokkal kisebb szemevan, lát vele a sötétben is. Valaha én is egészen jól láttam a sötét-ben. Persze nem a vaksötétben. De majdnem olyan jól, mint amacska."

A napsütés jóvoltából, s minthogy állandóan mozgatta az ujjait,a bal kezébõl most már majdnem teljesen kiállt a görcs, kezdetthát lassan egyre több munkát rábízni, s a hátizmait is megnyújtóz-

tatta, hogy egy kicsit odább táncoltassa a hátán a kötelet.

- Ha még mindig nem fáradtál el, te nagy hal - mondta fennhan-gon -, akkor igazán nem tudom, miféle fából faragtak.

304

Santiago már nagyon fáradt volt, s tudta, hogy hamarosanleszáll az este, igyekezett hát másra gondolni. A nagy baseball-li-gákra gondolt, a Gran Ligas-m, ahogy õ nevezte, s tudta, hogy



a New York-i Yankee-csapat a detroiti Tigris ellen játszik.

"Már második napja lesz, hogy nem tudom ajuegos3 eredménye-it - gondolta. - De hát bíznom kell bennük, méltónak kell lennema nagy DiMaggióhoz, aki mindent tökéletesen csinál, még akkoris, ha sarokcsontsarkantyú fájdalma hasogatja a sarkát. Mi lehetaz a csontsarkantyú vajon? - tanakodott magában. - Un espuelade hueso. Mi nem ismerjük, mi nem kapunk csontsarkantyút.Olyasféle fájdalom ez talán, mintha egy harci kakas mélyesztenébele a karmát az ember bokájába? Annyira fájdalmas ? Én nemigenbírnám ki, hogy kiverjék a fél szememet, vagy akár mind a kettõt,és azért csak harcoljak tovább, mint a kakasviadalok kakasai.Az ember nem sokat ér a nagy madarakhoz és állatokhoz képest.De azért nem szívesen cserélnék ezzel a nagy hallal ott lent, a sötétvízben."

- Hacsak cápák nem jönnek - mondta fennhangon. - Mertha jönnek a cápák, akkor Isten legyen irgalmas neki is, meg ne-kem is.

"Vajon a nagy DiMaggio is kitartana annyi ideig ezzel a hallal,ameddig én ki fogok tartani? - gondolta. - Egészen biztos, hogykitartana, már csak azért is, mert õ még fiatal és erõs. Azonkívülaz apja is halász volt. De nagyon fáj neki vajon az a csontsarkan-

tyú?"- Nem tudom - mondta hangosan. - Nekem sosem volt csont-sarkantyúm.

Mikor leszállt a nap, emlékezetébe idézte a régmúlt idõket,hogy önbizalmat merítsen belõle, a Casablancái csapszéket, aholazt a karlenyomósdit játszotta a Cienfuegosból való nagy, behe-mót négerrel, a kikötõ és a hajómûhelyek legerõsebb emberével.Egy álló nap és egy álló éjszaka viaskodtak, nekikönyökölve azasztalnak egymással szemben, szorosan összekulcsolt kézzel, fel-emelt karral, könyökükkel a krétavonalon. Mindegyik a másikkarját igyekezett lenyomni az asztal lapjára. Fogadásokat kötöttek

rájuk, jöttek-mentek az emberek a helyiségben, a petróleumlám-pák alatt, s Santiago nézte a néger karját, a néger kezét, néztekszembe egymással. Az elsõ nyolc óra után négyóránként váltották

3 Mérkõzések.

305

a döntõbírákat, hogy a leváltottak alhassanak. Kiserkent a véra körmük alól, az õ kezén is meg a néger kezén is, farkasszemetnéztek egymással, nézték a másik karját, s az emberek, akik foga-dásokat kötöttek rájuk, ki-be jártak a szobába, és hosszú lábúszékekrõl, a falnak támaszkodva, figyelték a vetélkedést. Az ivó-

nak világoskékre mázolt deszkafala volt, a kõolajlámpák rávetet-ték az árnyékukat. Ahogy a parti szél himbálta a lámpákat, anéger óriási árnyéka ide-oda mozgott a falon.

Az esélyek folyton váltakoztak egész éjszaka, a négert rummalitatták, cigarettára gyújtottak neki. A néger aztán, a rumozásután, emberfölötti erõfeszítésbe fogott, és az öreg halászt - akiakkor még nem volt öreg halász, hanem El Campeón, azaz Santia-go, a bajnok - egyszer sikerült majdnem háromujjnyival lenyom-nia, Santiago azonban újra visszanyomta a kezét a holtpontra.



Most már biztosra vette, hogy legyõzi a négert, aki egyébkéntpompás fickó volt és nagyszerû atléta. Virradóra aztán, mikora fogadók már azt akarták, hogy mondják ki a döntetlent, s abíró rázta a fejét, Santiago összeszedte minden erejét, és addignyomta, nyomta lefelé a néger kezét, amíg le nem szorította egé-szen az asztal lapjára. A mérkõzés vasárnap reggel ért véget. Afogadók közül sokan azért kérték, hogy mondják ki a döntetlent,mert munkába kellett menniük a kikötõbe, cukroszsákokat horda-ni a hajóra, vagy a Havannai Szénkereskedelmi Társaságnál kellettmunkába állniuk. Máskülönben mindenki azt kívánta volna, hogyvívják végig a mérkõzést, amíg el nem döntik, hogy kié a gyõzelem.De hát Santiago így is eldöntötte, s méghozzá idejében, mielõttbárkinek is munkába kellett volna mennie.

Ettõl fogva sokáig csak úgy hívta õt mindenki, hogy "a bajnok",tavasszal pedig rendeztek egy visszavágó mérkõzést. Erre a mérkõ-zésre azonban már csak kis pénzeket tettek a fogadók, s Santiagoelég könnyen legyõzte a cienfuegosi négert, mert az elsõ viadalonelszenvedett veresége megrendítette a néger önbizalmát. Santiagoutána még néhányszor kiállt ezzel-azzal, de aztán abbahagyta.Meg volt róla gyõzõdve, hogy úgyis mindenkit megverne, bárkiemberfiát, ha nagyon akarná, és az volt a véleménye, hogy ahalászat szempontjából nem tesz jót a jobb karjának ez a sokerõltetés. Próbaképpen gyakorolni kezdte a dolgot a bal kezével.

A bal keze azonban világéletében hûtlenül cserbenhagyta, sosemvolt hajlandó elvégezni a rábízott feladatot, úgyhogy Santiagonem is bízott benne.

306

"A nap majd most jól kiszívja belõle a nyavalyát - gondolta.- Nem görcsösödik meg nekem még egyszer, hacsak nagyon hideg-re nem fordul az éjszaka. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ez amai éjszaka."

Egy repülõgép szállt el a feje fölött, útban Miami felé, s azöreg nézte, ahogy a gép árnyéka felijesztette a repülõhalak rajait.

- Ahol ennyi sok repülõhal van, ott delfinnek is kell lennie-mondta. Hátradõlt, a hátával meghúzta a zsinórt, hogy kipróbál-ja, enged-e már valamicskét a nagy hal. De nem engedett, a zsinórkõkemény maradt, s vízcseppeket gyöngyözött magából, ami aztjelentette, hogy a következõ pillanatban esetleg már megpattan.A csónak csöndesen haladt elõre, Santiago nézte a repülõgépet,amíg csak el nem tûnt a szeme elõl.

"Furcsa érzés lehet repülõgépen ülni -gondolta. -Vajon milyena tenger onnét felülrõl? Biztosan jól lehet látni a halakat, hanem repülnek nagyon magasan. Szeretnék kétszáz öl magasrarepülni, nagyon lassan, és nézni felülrõl a halakat. Amikor teknõs-

békára vadásztunk, és hajón jártam a tengert, sokszor voltamfent a fõárboc keresztvitorláin, s még onnét is sok mindent lehetlátni. A delfinek zöldebbek onnét felülrõl, jól látszik a csíkozásukmeg a bíborvörös foltjaik, s tisztán láthatja az ember a rajokatmind, ahogy együtt úsznak. Miért van az, hogy a mély áramlatokgyorsan úszó halai mind vörös hátúak, és rendszerint bíborvörösfoltjaik és csíkjaik is vannak? A delfin persze azért látszik zöldnek,mert voltaképpen aranyszínû. De ha élelemre vadászik, alaposankiéhezve, akkor bíborvörös csíkok tûnnek fel a két oldalán, minta mariinoknak. Vajon mérgében vörösödik így el, vagy a nagyobb



sebességtõl?"

Éppen mielõtt besötétedett volna, ahogy elhaladtak egy nagysargassummoszat-sziget mellett, amely úgy apadt-dagadt, úgy rin-gott-rengett a békés vízen, mintha az óceán szerelmeskednék vala-kivel egy sárga paplan alatt, a kis horgára ráakadt egy delfin.Akkor látta csak meg, amikor a delfin feldobta magát a vízbõl,színarany csillogással a hanyatló nap utolsó sugaraiban, szilajonhajladozva, csapkodva, ficánkolva a levegõben. Újra meg újrafelugrott, ismételgette félelmének légtornászmutatványait, az öreghalász pedig visszaügyeskedte magát a csónak farába, lekuporo-dott, jobb kezével és a jobb karján tartotta a nagy kötelet, sa bal kezével kezdte behúzni a delfint. Meztelen bal talpával mindigrálépett a behúzott zsinórdarabra. Mikor a hal a csónak farához

307

ért, s ott vergõdött, ficánkolt, dobálta magát kétségbeesetten egyikoldaláról a másikra, az öreg kihajolt a csónakból, és beemeltea bíborpöttyös, csiszoltarany halat a hajó farába. A delfin szapo-rán tátogott, harapdálta a horgot, s a fejével, farkával, hosszúlapos testével döngölte a csónak fenekét, amíg Santiago rá nemcsapott bunkósbotjával a hal fényes aranyfejére. A delfin megbor-zongott, és mozdulatlanul elnyúlt.

Az öreg halász kiszedte belõle a horgot, egy másik szardíniátakasztott a horogra, és újra kivetette. Aztán lassan visszaküszköd-te magát a csónak orrába, megmosta a bal kezét, beletörülte anadrágjába. Áttette a nehéz zsinórt jobb kezébõl a bal kezébe,aztán megmosta a jobb kezét is a tengerben, s közben nézte alebukó napot, ahogy alámerült az óceánban, nézte a nagy zsinórt,amint lefut a vízbe.

- Még ugyanúgy bírja -mondta. De amint figyelte a keze fejénekáramló víz mozgását, észrevette, hogy határozottan meglassúdottez a mozgás.

- Összekötözöm a két evezõt a csónak farában, ez majd lelassítjaõt éjszaka - mondta. - Ezt az éjszakát még bírja vígan, de énis bírom.

"Okosabb lesz egy kicsit késõbb kibelezni a delfint, hogy meg-maradjon a vére - gondolta. - Majd késõbb megcsinálom eztis, és egyúttal az evezõket is összekötözöm féknek. Most jobb,ha békén hagyom a nagy halat, nem kell õt háborgatni napnyugta-kor. A naplemente órája nehéz óra minden halnak."

Megszárogatta a kezét a levegõben, aztán megmarkolta a zsi-nórt, kényelembe helyezkedett, amennyire csak lehetett, hátrahú-zatta magát a csónak orrába, amíg neki nem tudott támaszkodni

a faperemnek, úgy, hogy a csónak átvette tõle a teher felét, vagytalán még többet is.

"Beletanulok lassacskán-gondolta. -Legalábbis ebbe a részébebeletanulok. És azt se felejtsük el, hogy nem evett semmit, amiótaráment a horogra, pedig óriási nagy hal, sok táplálékra van szüksé-ge. Én megettem az egész bonitót. Holnap megeszem a delfint,a doradó-t - az öreg így nevezte. - Talán ennem kellene belõleegy kicsit akkor is, amikor majd megtisztogatom. Ez nehezebbenfog csúszni, mint a bonito. No de hát semmi sem könnyû."



- Hogy érzed magad, te nagy hal? - kérdezte hangosan. - Énjól érzem magam, a bal kezem rendbe jött, és ennivalóm is van

308

annyi, hogy elég lesz éjszakára és a holnapi napra. Húzd háta csónakot, nagy hal.

Azonban nem érezte jól magát, mert a hátát vágó kötél úgyfájt, hogy szinte már nem is fájt, hanem csak tompán sajgott,ami sehogyan sem tetszett neki. "De hát volt ez már rosszabbulis, csúnyább dolgokat is kibírtam - gondolta. - A kezemen csakegy kis horzsolás van, a másikból pedig kiállt a görcs. A kétlábammal meg nincsen semmi hiba. Ráadásul most már nagyelõnyben vagyok vele szemben a táplálkozás terén."

Közben beesteledett, mert szeptemberben már gyorsan besötéte-dik napszállat után. Nekidõlt a csónak orrának, a vásott faperem-nek, és iparkodott pihentetni minden tagját, amennyire csak lehe-tett. Már feljöttek az elsõ csillagok. Nem tudta a nevét a Rigelnek,az Orion bétájának, de látta, és tudta, hogy nemsokára feljönnekmind a többiek is, és ott legelésznek majd fölötte az égen azõ távoli jó barátai.

- Ez a hal is jó barátom - mondta fennhangon. - Ilyen csodála-tos halat még soha életemben nem láttam, ilyenrõl még nem ishallottam. Mégis meg kell ölnöm. Örülök, hogy nem kell azonigyekeznünk, hogy megöljük a csillagokat.

"Mi volna, ha az embernek naponta azon kellene igyekeznie,hogy megölje a holdat? -gondolta. - A hold elszökik, elbujdosik.De képzeljük csak el, mi volna, ha az embernek mindennap azzalkellene veszõdnie, hogy megölje a napot? Igazán szerencsénk van"- gondolta.

Aztán sajnálni kezdte a nagy halat, hogy nincs mit ennie, de

akármennyire is sajnálta, egy pillanatra sem ingott meg az elhatá-rozásában, hogy megöli. "Hány ember lakik majd jól belõle -gondolta. - Ámbár vajon megérdemlik-e, hogy ehessenek belõle?Dehogy érdemlik meg, dehogy érdemlik. Egyikük sem méltó arra,hogy megegye, mert olyan nagyszerû ennek a halnak a viselkedése,olyan méltóságos a magatartása."

"Nem értek én ezekhez a dolgokhoz - gondolta. - De azértnagyon jó, hogy nem kell igyekeznünk megölni a napot, vagya holdat, vagy a csillagokat. Elég, ha itt él az ember a tengeren,és megöli igaz testvéreit."

"No - gondolta -, most inkább azon járjon az eszem, hogy

össze kell kötöznöm az evezõket. Van ennek elõnye is, de vanveszélye is. Esetleg olyan sok zsinórt kell aztán kiengednem, hogykönnyen elúszhat a hal, ha nekiiramodik, másrészt meg nagyon

309

is helyénvaló ez az evezõnehezék, mert véget vet a csónak könnyûfutásának. A csónak könnyûsége meghosszabbítja a kínlódásun-kat, mind a kettõnk kínlódását, de egyben biztonságot jelent ne-kem, mert ez a hal nagyon sebesen tud úszni, amivel eddig még



meg sem próbálkozott. De hát mindegy, akárhogyan is lesz, min-denesetre ki kell beleznem a delfint, hogy meg ne romoljon, ésennem kell belõle, hogy erõt gyûjtsek magamnak."

"Most még egy órát pihenek, aztán megtapogatom a zsinórt,hogy elég nyugodtan és egyenletesen úszik-e még, mielõtt hátra-mennék a csónak farába elintézni és eldönteni ezeket a dolgokat.Közben majd kiderül, hogy mutatkozik-e valami változás nála,és majd figyelem, hogy miként viselkedik. Nem rossz ez az evezõne-hezék ; de most már itt az ideje, hogy mindenekelõtt a biztonságotnézzük! Még nagyon eleven, s láttam, hogy a horog a szája szögle-tében van, és szorosan összecsukja a száját. A horgot fel semveszi. Az éhség az igazi gyötrelem, meg az, hogy olyasmi ellenkell küzdenie, amit nem ért, ez az igazi baja. Most csak pihenj,öreg, és hadd dolgozzon õ, amíg sor kerül a következõ felada-tokra."

Pihent vagy két órát, legalábbis õ ennyi idõnek becsülte. Ahold már késõn kelt, úgyhogy semmibõl sem tudta megítélni,hogy mennyi idõ telt el. De a pihenése sem volt igazi pihenés,csak viszonylagos. A hal súlya még mindig a vállát nyomta, dea bal kezét feltette a csónak peremére, és az ellenállást, a halféken tartását egyre jobban rábízta magára a csónakra.

"Milyen könnyû volna, ha egyszerûen megköthetném a zsinórt-gondolta. -Csakhogy akkor akármilyen apró kis rántással eltép-hetné. A testemmel kell kipárnáznom a kötél feszülését, és szaka-datlanul készenlétben kell lennem, hogy utánaengedhessek a zsi-nórból két kézzel."

- Az ám, de egy szikrát sem aludtál, öreg - mondta fennhangon.- Elmúlt egy fél nap meg egy éjszaka, aztán most még egy nap,és nem aludtál semmit. Ki kell fundálnod a módját, hogy alhassálegy kicsit, amíg nyugton van, és egyenletesen halad. Ha nem alszol,akkor könnyen zavarossá válhatik a fejed.

"Elég tiszta még a fejem - gondolta. - Nagyon is tiszta. Olyan

tiszta, mint a csillagok fénye, akik a testvéreim. Azért mégis alud-nom kell egy kicsit. Õk is alszanak, a csillagok meg a nap ésa hold is alszik, sõt néha még az óceán is alszik, bizonyos napokon,amikor megszûnik az áramlat, és egészen sima a víz tükre."

310

"De ne feledkezzünk majd meg az alvásról - biztatta magát.- Rá kell szánnom magam, és ki kell eszelnem valamiféle egyszerûés biztos módszert a zsinórokkal. Most pedig gyerünk hátra, ésintézzük el a delfint. Ha aludnom is kell, akkor nagyon veszedel-mes odakötni az evezõket nehezéknek."

"Kibírnám alvás nélkül - magyarázta önmagának. - De azis nagyon kockázatos volna."

Elindult visszafelé a csónak farába négykézláb, gondosan ügyel-ve, hogy meg ne rántsa a halat. "Lehet, hogy félig-meddig õ isalszik - gondolta. - De nem akarom, hogy pihenjen. Vontatniakell a csónakot, amíg bele nem pusztul."

Bal kezével leszorította a vállára a kötelet, s a jobb kezévelkihúzta a kését a tokjából. A csillagok már fényesen ragyogtak,



úgyhogy tisztán látta a delfint. Beledöfte a kést a fejébe, s kihúztaaz ülés alól. Fél lábával rálépett a halra, aztán gyorsan felhasította,a farka aljától az alsó állkapcsáig. Letette a kést, jobb kezévelkibelezte a halat, kitisztogatta alaposan, a kopoltyúit is kiszedte.De a hal belét nehézkes-csúszósnak érezte a kezében, és felhasítot-ta. Két repülõhal volt benne. Mind a kettõ friss volt és kemény;lerakta õket egymás mellé, a belet és a kopoltyúkat pedig behajítot-ta a tengerbe a csónak farából. Ahol elsüllyedtek, csillámló, fénylõnyomot hagytak maguk után a vízben. A delfin hideg volt, ésa csillagfénynél most beteges, szürkésfehér színûnek látszott. Azöreg halász rátette a lábát a hal fejére, és lenyúzta az egyik oldalát.Aztán megfordította, és lenyúzta a másik oldalát, majd mind akét felérõl levágta a húst, a fejétõl a farkáig.

A maradékot kidobta a csónakból, és utánanézett, hogy örvény-lik-e valahol a víz. De csak a halcsontok lassú elmerülése fényletta vízben. Megfordult, a két repülõhalat betette a két szálkátlanhalszelet közé, a kését is visszadugta a tokjába, aztán lassan vissza-kecmergett a csónak orrába. A háta elõregörnyedt, mert nyomtalefelé a kötél súlya, jobb kezében pedig a halakat vitte.

A csónak orrába lerakta a deszkára a két halszeletet, melléjükpedig a két repülõhalat. Azután eligazította a vállán a zsinórt,hogy megint egy új helyre kerüljön, s ismét a csónak peremére

fektetett bal kezébe fogta. Aztán kihajolt a csónakból, hogy meg-mossa a repülõhalakat a vízben, s közben figyelte a kezének áramlóvíz sebességét. A keze foszforeszkált a hal pikkelyezésétõl, s figyelteaz áramlás sebességét. Az áramlás most nem volt olyan erõs,

311

mint eddig. A tenyere élét odadörzsölte a csónak oldalához. Csil-lámló részecskék váltak le róla, és kezdtek úszni lassan hátrafelé.

- Vagy elfáradt már, vagy pihenõt tart - mondta az öreg halász.

- No, essünk túl a delfinevésen, aztán pihenjünk, és próbáljunk

aludni egy kicsit.

Az egyre hûvösödõ éjszakában, a csillagok alatt, nekifogotta delfinnek, s meg is ette az egyik szelet felét, meg az egyik kibele-zett és levágott fejû repülõhalat.

- Milyen felséges étel a delfin rendesen megsütve - mondta.

- És milyen nyomorúságos így nyersen. Soha többé nem ülökcsónakba só vagy citrom nélkül.

"Ha lett volna egy kis eszem, vizet fröcskölök a csónak orrábaegész nap. Szépen rászáradt volna, és most összekaparhatnék ma-

gamnak egy kis sót - gondolta. - Igaz ugyan, hogy a delfintcsak estefelé fogtam, majdnem alkonyatkor. Mégis hiba volt, gon-dolnom kellett volna rá elõre. No de egész jól elrágtam, és nemis émelygek tõle."

Kelet felõl kezdett beborulni az ég, s az ismerõs csillagok egymásután kialudtak. Most olyan volt, mintha nagy felhõk meredekhegyszorosába ért volna, s a szél is elállt.

- Három-négy nap múlva itt a rossz idõ - mondta. - De ma



éjszaka még nem, se holnap. No, helyezkedj el, öreg, és próbáljegy kicsit aludni, amíg a hal nyugton van, és egyenletesen húz.

Jobb kezében szorosan fogta a kötelet, aztán felhúzta a combjáta jobb kezéhez, és teljes súlyával ránehezedett a csónak padlatára.A zsinórt egy kicsit lejjebb tolta a vállán, és a bal kezét nekifeszí-tette.

"Jobb kézzel tudom tartani, ha a ballal kifeszítem - gondolta.

- Ha álmomban elernyedne a jobb kezem, a bal majd fölébreszt,amikor a zsinór kiszabadul, és csúszni kezd. Szegény jobb kezem,neki rossz sora van. De hát õ már megszokta a gyötrelmeket.Ha csak egy félórát is tudok aludni, vagy akár csak húsz percet,az is jó." Összehúzódzkodva ráfeküdt a kötélre, az egész testsúlyá-val rányomta magát a jobb kezére, s már aludt is.

Nem oroszlánokról álmodott, hanem az oroszlánok helyett egynagy csapat delfinrõl, amelyek nyolc-tíz mérföld hosszú rajbanúsztak, s éppen a párzási idejük volt; nagyokat ugrottak a levegõ-be, és ugyanoda estek vissza a parti vízben, ahonnét felugrottak.

Késõbb azt álmodta, hogy a kunyhójában alszik a faluban,

312és északi szél fúj, és nagyon fázik, és a jobb karja egészen elzsib-badt, mert a vánkos helyett a jobb karjára tette a fejét.

Aztán álmodni kezdett a hosszú, sárga, parti fövényrõl, és látta,ahogy a korai szürkületben lejött a partra az elsõ oroszlán, sjöttek utána a többiek is mind, õ pedig a hajóról nézte, amelyott horgonyzott a könnyû esti ellenszélben, állát a hajóorr peremé-nek támasztotta, és várta, hogy jön-e még több oroszlán, s nagyonjól érezte magát.

A hold közben már rég feljött, de Santiago csak aludt tovább,

a hal kitartóan húzta a csónakot, és hajóztak lassan a felhõkalá, egy nagy felhõalagútba.

Arra riadt fel, hogy a jobb keze egy nagyot rándul, az ökleaz arcához verõdik, és a zsinór fut kifelé a kezébõl, égeti, horzsoljatenyerét. A bal kezével hamarjában tehetetlen volt, a jobbal azon-ban teljes erejébõl fékezni kezdte a zsinórt, amely sebesen pergettlefelé. Végre aztán sikerült megtalálnia bal kezével a zsinórt, sbeledûlt, úgyhogy most a hátát és a bal tenyerét égette, dörzsölte.Most a bal keze tartotta az egész súlyt, fájt is nagyon, vágtaa kötél. Hátrafordult, megnézte az orsókat. Simán pergett lefeléróluk a zsinór. Ebben a pillanatban a hal feldobta magát a levegõ-be, nagyot csobbant a tenger, aztán egy még nagyobb csattanással

visszaesett a vízbe. Aztán újra feldobta magát, újra meg újra,s a csónak nagy sebességgel haladt elõre, noha a zsinór még egyrefutott lefelé, és az öreg halász teljes erejébõl fékezte, addig feszítettemindig, amíg kénytelen nem volt utánaengedni, hogy meg ne pat-tanjon. Arcra bukva hasalt szorosan a csónak orrában, az arcabelenyomódott a felmetélt delfinszeletekbe, és moccanni sem bírt.

"Erre vártunk mostanáig - gondolta magában. - Nézzünk hátszembe vele."





a friss sebhelyekhez, aztán a testsúlyát úgy igazította, hogy acsónak másik oldalánál most a bal kezét lógathassa bele a vízbe.

- Ahhoz képest, amilyen mihaszna vagy, egészen becsületesendolgoztál - mondta a bal kezének. - De volt egy pillanat, amikorhamarjában nem találtalak. - "Miért is nem születtem két jó kéz-

314

zel? - gondolta. - De talán az én hibám, hogy ezt a balt nemtanítottam ki rendesen, ahogy kellett volna. Ámbár ugyan Istena tanúja, hogy volt neki alkalma bõven a tanulásra. No de azértegészen jól megállta a helyét ma éjszaka, és csak egyszer kapottgörcsöt. Ha még egyszer görcsöt kap, hát lenyiszáltatom a zsinór-ral."

Amikor ezt gondolta, rögtön rájött, hogy már zavaros a feje,s arra gondolt, hogy megint ennie kellene egy kicsit a delfinbõl."De nem bírok enni belõle - felelte önmagának. - Inkább legyenegy kicsit kótyagos az ember feje, mint hogy elgyengüljön á há-nyástól. Márpedig biztosan tudom, hogy nem marad meg bennem,ha lenyelem, mert az arcom bele volt nyomódva. Félreteszemvégszükség esetére, amíg meg nem büdösödik. Most már azonbanmár késõ, ha evéssel akarok erõt gyûjteni magamnak. De ostoba

vagy -mondta önmagának. - Hát edd meg a másik repülõhalat."Ott volt a repülõhal csakugyan, szépen megtisztogatva, s azöreg felemelte a bal kezét, és rágni kezdte, gondosan megrágtaa szálkákat, megeszegette az egészet, lerágta egészen a farkáig.

"Sokkal táplálóbb ez, mint a többi hal - gondolta. - Vagylegalábbis olyan erõt ad az embernek, amilyenre nekem van szük-ségem. Hát most már megtettem minden tõlem telhetõt - gondolta.- Kezdheti szépen a körözést, kezdhetjük a harcot."

Harmadszor kelt fel a nap, amióta tengerre szállt, éppen har-madszor kelt fel, amikor a hal elkezdett körözni.

A zsinór lejtésén még nem látta, hogy a hal már köröz. Ehhezmég korán volt. Csak annyit érzett, hogy a zsinór feszülése aligészrevehetõen enyhült, s a jobb kezével óvatosan húzni kezdte.A zsinór megfeszült, ahogy szokott, de amikor olyan szorosravált, hogy már majdnem megpattant, egyszerre csak megindultfölfelé. Santiago kibújt alóla a vállával, és lassan, óvatosan, egyen-letesen húzni kezdte. Mind a két kezével dolgozott ide-oda lendül-ve, és igyekezett minél jobban felhasználni a húzásra a testét ésa két lábát is, beleadta egész testsúlyát a lendületbe. A vállávalés a két öreg lábán hintázott ide-oda, úgy húzta a zsinórt.

- Nagyon nagy kört ír le - mondta. - De már köröz.

Aztán megakadt a zsinór, nem jött tovább, s az öreg tartotta,amíg vízcsöppecskék nem préselõdtek ki belõle a napfényben.Ekkor megindult visszafelé, és az öreg halász letérdelt, s hagyta,hogy valamennyire visszacsússzon a sötétlõ vízbe.

- A kör túlsó oldalán járt most-mondta. "Fognom kell, ameny-

315



nyire csak bírom - gondolta. - Ha mindig beljebb húzom, egyreszûkülnek majd a körei. Egy óra múlva talán már fel is bukkan.Elõbb ki kell fárasztanom, aztán meg kell majd ölnöm."

De a hal még két órával késõbb is nyugodtan körözött, azöreg halász pedig csupa veríték volt, és el volt csigázva kegyetlenül.A hal azonban már sokkal rövidebb köröket írt le, s a zsinórferdülésébõl látszott, hogy egyre feljebb jött, egyre közelebb úszotta felszínhez.

Santiagónak egy órán keresztül fekete foltok táncoltak a szemeelõtt, és a sós veríték csípte a szemét, csípte a horzsolásokat aszeme fölött meg a homlokán. A fekete foltoktól nem ijedt meg.Ez természetes tünet volt, ha az ember ilyen erõvel húzza a kötelet.Kétszer azonban az történt vele, hogy szédülni kezdett, és rosszul-lét fogta el, s ez már inkább aggasztotta.

- Nem pusztulhatok el, nem szabad csõdöt mondanom, amikoregy ilyen halam van - mondta. - Istenem, segíts, hogy kibírjam,ha már egyszer ilyen szépen haladunk vele. Elmondok majd százMiatyánkot és száz Üdvözlégy Máriát. De most nem tudom el-mondani.

"Vedd úgy, mintha már el is mondtam volna - gondolta magá-

ban. - Majd késõbb elimádkozom mind."Hirtelen egy éles ütõdést és rándulást érzett a két kezében tartottzsinóron. Kemény, koppanó, nehéz ütés volt.

"Az ólmot csapkodja a kardjával - gondolta. - Ennek is megkell lennie. Ez elkerülhetetlen. Csak attól félek, hogy ettõl esetlegmegint feldobja majd magát, pedig szeretném, ha most szépentovább körözne. Az elõbb kellett, hogy feldobja magát, a levegõmiatt. De most már minden újabb ugrás csak tágíthat a horoghelyén, és akkor könnyen elszabadulhat a horogról."

- Ne gyere föl - mondta. - Ne gyere föl, nagy hal.

A hal még néhányszor rácsapott az ólomra, s valahányszorrándított egyet a fejével, az öreg halász utánaengedett neki egykicsit a zsinórból.

"Nem akarom, hogy jobban fájjon neki - gondolta. - Aminekem fáj, az nem fontos. Én tudok uralkodni magamon. Deõt megvadítaná a fájdalma."

Egy kis idõ múlva aztán a hal abbahagyta az ólom csapdosását,és újra körözni kezdett lassan. Santiago most már egyre többzsinórt tudott behúzni. De megint rosszullét fogta el. Bal kezével

316

vizet merített a tengerbõl, és a homlokára locsolta. Aztán a fejétis jól meglocsolta, és dörzsölgetni kezdte a tarkóját.

- Nincs görcsöm - mondta. - Nemsokára feljön a hal, ezt mégkibírom. Ki kell bírnom. Kár is beszélni róla.

Nekitérdelt a csónak orrának, és egy percre megint a hátáravette a kötelet. "Pihenek addig, amíg megteszi a kör túlsó felét,



s amikor majd visszakanyarodik, akkor újra felállók, és nekigyür-kõzöm" - határozta el magában.

Nagy kísértés fogta el, hogy tovább pihenjen a csónak orrában,és hagyja a halat egy kört megtenni magában, anélkül, hogy rövi-debbre húzná a zsinórt. Amikor azonban érezte a zsinór lazulásán,hogy a hal megfordult, és a csónak felé úszik, mégis feltápászko-dott, és nekifogott az ide-oda lengõ, hintázgató kötél húzásának,s be is vonta mind a zsinórt, amennyit csak lehetett.

"Ilyen fáradt még soha életemben nem voltam - gondolta. -Megindult a passzátszél is. De hát ez jó lesz majd arra, hogyhazavigyen bennünket. A passzátszél nagyon kell."

- A legközelebbi fordulónál pihenek egyet, ha majd a kör túlsórészén jár - mondta. - Sokkal jobban érzem magam. Aztán mégkét-három forduló, és az enyém.

A szalmakalap egészen hátra volt csapva a tarkójára. Mikorérezte, hogy a hal fordul, a zsinór súlyával hagyta magát lenyomnia csónak orrában.

"Csak dolgozzál, te nagy hal -gondolta. - Megfoglak egykettõ-re."

A tenger elég hullámos lett. De ez a szél jó idõt jelentett, éskülönben is szüksége volt rá, hogy hazavigye majd õket.

- Majd délnyugatra kormányozok - mondta. - A tengeren so-sem tévedhet el az ember, és a sziget is jó hosszú.

A harmadik forduló után pillantotta meg a halat.

Elõször csak a sötét árnyékát látta elúszni a csónak alatt, ésez olyan sokáig tartott, hogy el sem akarta hinni. Nem lehetilyen hosszú.

- Nem - mondta. - Nem lehet ilyen nagy.

De hát a hal ilyen nagy volt csakugyan, s amikor ennek akörnek a végén feljött a felszínre, harminc yardnyira sem volta csónaktól, s Santiago látta a farkát kibukkanni a vízbõl. Na-gyobb volt a farka, mint egy jó nagy kasza, és a sötétkék vízfölött egészen halvány levendulaszínben csillogott. Gereblyéztea vizet maga mögött. A hal közvetlenül a felszín alatt úszott,

317

úgyhogy az öreg halász jól látta az óriási testét meg a bíborvöröscsíkjait, amelyek körülövezték. A hátuszonya le volt csapva, hatal-

mas mellsõ uszonyait viszont szélesre tárta.

A hal szemét is látta az öreg halász ebben a fordulóban, mega két szürke gályahalat, amelyek körülötte úszkáltak. Hol hozzáta-padtak, hol eliramodtak megint, hol kényelmesen úsztak az árnyé-kában. Három-négy araszos volt mind a kettõ, s ha gyorsan úsztak,úgy suhogtatták, kígyóztatták az egész testüket, mint az angolna.

Az öreg halászról csurgott a veríték, de nemcsak a napsütéstõl.A hal higgadtan, nyugodtan fordult mindig egyet-egyet, s az öreg



ilyenkor egyre beljebb húzta a zsinórt, és biztosra vette, hogykét újabb forduló után alkalma adódik majd rá, hogy beledöfjea szigonyát.

"De közelrõl kell elérnem, egészen közelrõl, minél közelebbrõl- gondolta. - Nem szabad megpróbálkoznom a fejével. A szívétkell eltalálnom."

- Légy higgadt és erõs, öreg - biztatta magát fennhangon.

A következõ fordulónál a hal háta már kint volt a vízbõl, csakegy kicsit még messze úszott a csónaktól. Az utánakövetkezõfordulónál még mindig messze volt, noha a háta már jobban kiállta vízbõl, s az öreg biztosra vette, hogy maga mellé tudja húzni,ha még egy kicsit rövidebbre fogja a zsinórt.

A szigonyát már régen felszerelte, rákötötte egy vékony kötélre,amely egy kerek kosárban állt felgombolyítva, s a kötél végétráhurkolta a csónak orrának kampójára.

A hal a körözésben most megint közeledett a csónakhoz, nyugo-dalmasan úszott, szép volt, s csak a nagy farkát mozgatta. Azöreg halász húzni kezdte, ahogy csak bírta, hogy közelebb kerüljönhozzá. A hal egy pillanatra az oldalára fordult kissé. De csak

egy pillanatra, aztán megint visszafordult, és újabb kört kezdett.- Megmozdítottam - mondta az öreg halász. - Megmozdítot-tam.

Megint gyöngeség fogta el, de azért teljes erejébõl tartotta ahalat. "Megmozdítottam - gondolta. - Talán most sikerül elkap-nom. Húzd meg, kezem - gondolta. - Tarts meg, lábam. Nehagyj el, fejem. Ne hagyj el. Még sosem hagytál el. Most, mostidehúzom."

Mikor azonban nekigyürkõzött, még jóval elõbb, hogy a hala csónak magasságába ért, s minden erejével belefeküdt és húzni

318

kezdte, a hal csupán billent egyet, aztán kiegyenesedett, és elúszottmellõle.

- Te nagy hal - mondta az öreg halász. - Hallod-e, te nagyhal. Úgyis meg kell halnod. Hát engem is meg akarsz ölni?

"így semmire sem megyünk -gondolta. A torka már úgy kiszá-radt, hogy beszélni sem tudott, de most nem nyúlhatott le a vizes-palackjáért. - Most kell idehúznom a csónak mellé - gondolta-, most. Már nem sok fordulót bírok, már nem sokáig bírom.

Dehogyisnem - biztatta magát. - Bírod te örökké."

A következõ fordulónál majdnem sikerült odahúznia. De a halmegint csak kiegyenesedett, és lassan tovább úszott.

"Megölsz, te hal - gondolta magában az öreg. - De hát jogodvan hozzá. Még soha életemben nem láttam nálad szebb, náladnagyobb, nálad nyugodalmasabb, nálad nemesebb jószágot, test-vérem. Gyere, ölj meg. Bánom is én, hogy melyikünk öli mega másikat."



"No, már összezavarod a dolgokat a fejedben, öreg - gondolta.- Pedig vigyázz, hogy tiszta maradjon a fejed. Észnél légy, ésviseld el a bajokat, ahogy az emberhez illik. Vagy a halhoz" -gondolta.

- Tisztulj ki, fejem - mondta olyan gyönge hangon, hogy aliglehetett hallani. - Tisztulj ki.

Még kétszer ugyanígy járt, két újabb fordulónál.

"Nem értem - gondolta magában az öreg. Mind a kétszer közelvolt ahhoz, hogy összeessen. - Nem értem. De hát még egyszermegpróbálhatom azért."

Megpróbálta még egyszer, és amikor felbillentette a halat, úgyérezte, mindjárt elájul. A hal kiegyenesedett, és megint elúszottlassan, a levegõbe lengetve nagy farkát.

"Újra megpróbálom" - fogadkozott magában az öreg halász,pedig a két keze már ragacsos volt, és nem látott jól, el-elhomályo-sult a szeme.

Újra megpróbálta, megint eredménytelenül. "Akkor hát - gon-

dolta, s máris rosszullét környékezte, mielõtt még nekifogott volna-, akkor hát még egyszer megpróbálom."

Keservesen nekigyürkõzött, összeszedte a maradék erejét, a régelszállt büszkeségét, mindent latba vetve a haláltusáját vívó nagyhal ellen, és sikerült odahúznia a csónak mellé. Oldalvást fordulvaott úszott mellette csöndesen a hal, kardcsõre szinte súrolta acsónak falát, aztán nekiindult, hogy elússzon mellõle, hosszú, vas-

319

tag, széles testével, ezüstösen, bíborvörös csíkjaival, végeláthatat-lanul a nagy vízben.

Az öreg halász ledobta a zsinórt, és rálépett, felemelte a szigonyt,amilyen magasra csak tudta, s lesújtott vele teljes erejébõl, na-gyobb erõvel, mint amennyit képes volt összeszedni, belevágtaa hal oldalába, közvetlenül a nagy melluszonya alatt, amely elõre-állt a levegõbe, magasan, az emberi mell magasságában. Érezte,ahogy a vas beledöfõdik a halba, és ránehezedett, s beljebb nyom-ta, aztán az egész testsúlyával még egyet lökött rajta.

A halálra sebzett hal most megfordult, felélénkült, kiemelkedetta vízbõl, magasra teljes hosszában és szélességében, teljes hatal-masságában és szépségében megmutatta magát. Mintha a csónak-ban ülõ öreg halász feje felett lebegett volna a levegõben. Aztán

visszazuhant a tengerbe, akkora loccsanással, hogy végigöntözteaz öreg halászt meg az egész csónakot.

Az öreg halász szédült, émelygett, rosszullét környékezte, ésalig látott. De azért behúzta a szigony kötelét, lassan csúsztattaát a nyirkos, sebes két kezén, s ahogy a látása kitisztult, látta,hogy a hal a hátára fordult, ezüstös hasát mutatja az ég felé.A szigony szára ferdén állt ki a hal vállából, a szívébõl csurgóvér pedig vörösre festette körös-körül a tengert. Eleinte sötétvörösvolt, mint a mérföldnél is mélyebb kék vízben nyüzsgõ haltömeg.



Aztán oszlani kezdett, mint a fátyolfelhõk. A hal ezüstösen, moz-dulatlanul ringott a hullámokon.

Az öreg halász feszült figyelemmel nézte a látomást. Aztán aszigony kötelét kétszer ráhurkolta a csónak orrának a kampójára,és a két tenyerébe fogta homlokát.

- Tisztulj ki, fejem - mondta a csónak pereméhez beszélve.- Én egy fáradt öregember vagyok. De hát megöltem ezt a halat,a testvéremet, és most el kell végeznem a munka hitvány ré-szét is.

"Most meg kell csinálnom a hurkokat, és a kötéllel a csónakoldalához kell kötöznöm - gondolta. - Még ha ketten lennénkis, és elárasztanánk vízzel a csónakot, hogy rá tudjuk emelni,s aztán kimernénk belõle a vizet, ez a kis csónak akkor sem bírná,a csónakhoz kell kötöznöm õt, aztán fel kell állítanom az árbocot,és kifeszítenem a vitorlát, hogy hazahajózzunk."

Nekifogott odahúzni a halat a csónak mellé, hogy át tudjondugni egy zsinórt a kopoltyúin és a száján, és odaerõsítse a fejéta csónak orrához. "Látni akarom - gondolta -, meg akarom

320

érinteni, meg akarom tapintani. Õ az én kincsem, vagyonom -gondolta. - De nem azért akarom megtapintani. Azt hiszem, érez-tem a szívét - gondolta. - Akkor, amikor másodszor meglöktema szigony nyelét. Húzzuk át ide, kötözzük meg jól, egy hurkota farkára, egy másik hurkot a hasára, hogy ide legyen kötözvea csónakhoz."

- Láss munkához, öreg - mondta. Ivott egy kis kortyot azüvegbõl. Még nagyon sok hitvány munka van hátra, most, hogya küzdelem véget ért.

Felnézett az égre, aztán ránézett a halra, a mariinjára. Gondosan

megnézte a nap állását. "Nem sokkal múlt dél - gondolta. - Apasszátszél pedig erõsödik. A zsinórok most nem fontosak. Afiúval együtt majd szétbogozzuk õket, ha otthon leszünk."

- No, gyere, te nagy hal - mondta. A hal azonban nem jött.Csak egy helyben himbálózott a vízen, s az öreg halász odahúztamagát csónakostul a halhoz.

Amikor egy vonalba került vele, s a hal feje a csónak orránálvolt, nem akart hinni a szemének, nem akarta elhinni, hogy csak-ugyan ekkora nagy hal. De aztán leoldotta a szigony kötelét akampóról, áthúzta a hal kopoltyúján, ki a száján, rácsavarta egy-szer a kardcsõrére, majd átfûzte a másik kopoltyúján, még egyszer

rácsavarintotta a csõrére, összecsomózta a dupla kötelet, és oda-erõsítette a csónak kampójához. Azután elvágta a kötelet, és hátra-ment, hogy hurkot kössön a hal farkára. A hal eredeti ezüstös-bí-borvörös színe most ezüstre változott, s a csíkjai ugyanolyan hal-vány ibolyaszínûek voltak, mint a farka. Az ember a kiterjesztetttenyerével sem tudta volna átérni ezeket a csíkokat, a hal kétszeme pedig olyan különállónak látszott, mint a periszkóp tükrei,vagy mint a faragott szentek szeme a körmenetben.

- Másképp nem lehetett volna megölni - mondta az öreg halász.



Jobban érezte magát, amióta vizet ivott, s tudta, hogy nem fogjaelveszteni az eszméletét, és a feje is tiszta volt. "Akkora ez ahal, hogy biztosan megvan vagy hét és fél mázsa - gondolta.-Talán még annál is több. Ha fontját harminc centjével számítjuk,és ha csak a kétharmada marad is meg tiszta súlynak, mennyittudok vele keresni?"

- Ehhez már ceruza kellene - mondta. - Ennyire azért nemtiszta a fejem, hogy ezt kiszámítsam. De ma, azt hiszem, a nagyDiMaggio is büszke volna rám. Nekem nincs csontsarkantyúm.A két kezem meg a hátam azonban cudarul fáj.

321

"Mi is lehet vajon az a csontsarkantyú? - gondolta. - Talánnekünk is van, csak nem tudunk róla."

Odakötözte a halat a csónak farához, orrához és a középsõüléshez. Olyan nagy volt, hogy úgy festett, mintha a csónakotkötötte volna oda egy sokkal nagyobb csónakhoz. Levágott egydarabot a zsinórból, és felkötötte vele a hal alsó állkapcsát akardcsõréhez, hogy ki ne nyíljon a szája útközben, és minél zavar-talanabbul vitorlázhassanak hazafelé. Aztán felállította az árbo-cot, a vitorlarúddal és a csáklyával felszerelte a foltozott vitorlát.

A vitorla rögtön dagadni kezdett, és a csónak megindult. Santiagofélig hanyatt dõlt a csónak farában, így hajóztak délnyugat felé.

Nem volt szüksége iránytûre, anélkül is tudta, hogy merre vandélnyugat. Elég volt éreznie a passzátszél irányát és a vitorla feszü-lését. "Legokosabb lesz, ha kivetek egy kis zsinóron egy merítõhá-lót, és megpróbálok fogni magamnak valami ennivalót, és szomja-mat elverni valami nedvességgel." De nem talált merítõhálót, aszardíniái pedig már megromlottak. így hát a csáklyával odahú-zott magának egy kitépett csomót a sárga Golf-moszatból, ahogyelhaladtak mellette, s az apró kis tengeri rákokat kirázta belõlea csónak fenekére. Több mint egy tucatot szedett így össze, úgyficánkoltak és ugrándoztak a deszkán, mint a szöcskék. Az öreg

halász a hüvelykujjával és a mutatóujjával lecsippentette a fejüket,s eszegetni kezdte õket, kiköpdösve a páncéljukat meg a farkukat.Nagyon parányiak voltak, de tudta, hogy táplálóak, és az ízükis jó volt.

Még két italra való vize volt a palackban, s amikor megettea rákokat, az egyik adag víz felét kiitta rá. A csónak szépenhaladt, ha tekintetbe vesszük a nehézségeit, s az öreg Santiagoa hóna alá szorított kormányrúddal kormányzott. Látta a nagyhalat, és csak rá kellett néznie a kezére, vagy oda kellett nyomniaa hátát a csónak fájához, hogy arról is megbizonyosodjék, mindezvalóban megtörtént, és nem álom. Egyszer, amikor olyan rosszulérezte magát a vége felé, azt hitte, hogy talán csak álom az egész.

Késõbb pedig, amikor látta a halat kiemelkedni a vízbõl és mozdu-latlanul lebegni a feje fölött, mielõtt visszazuhant volna, tisztánérezte, hogy valami nagy-nagy furcsaság van az egészben, és nemtudta elhinni, hogy valóság. Utána pedig elhomályosult a látása,ámbár most megint olyan jól látott, hogy soha jobban életében.

Most már tudta, hogy itt van a hal, és hogy a két keze is,a háta is valóság, nem álom. "A keze hamar gyógyul az embernek

322



-gondolta. -Jól kimostam a sebeket, a sós víz majd meggyógyítja.A Golf-áramlat sötét vize a legjobb gyógyszer, ami csak kapható.Most már nincs egyéb dolgom, csak arra kell ügyelnem, hogytiszta maradjon a fejem. A két kezem elvégezte a feladatát, ésszépen visz bennünket a szél. A hal csukott szájával, az egyenesen,függõlegesen álló farkával úgy hajózik itt mellettem, úgy hajózunkitt egymás mellett, mint a testvérek. - Aztán a gondolatai megintzavarosak lettek egy kicsit, és azon kezdett tûnõdni: - Vajonõ visz engem hazafelé, vagy én viszem õt? Ha magam mögöttvontatnám, akkor nem volna vitás a dolog. Akkor se volna vitás,ha a hal rajta lenne a csónakon, megfosztva minden méltóságától.- De hát egymás mellett hajóztak, összekötözve, és az öreg halászazt gondolta^ magában: - Hát csak vigyen õ engem, ha ahhozvan kedve. Én csak a csalafintaság árán vagyok különb nála,õ sohase akart nekem ártani."

Jól haladtak, az öreg halász áztatgatta a kezét a sós vízben,és iparkodott ügyelni rá, hogy ne zavarodjanak össze a gondolatai.Az égen magasan úsztak a gomolyfelhõk, és elég fátyolfelhõ islátszott fölöttük, amibõl az öreg halász tudhatta, hogy a szélnem áll el reggelig. Minduntalan a hal felé pillantott, meg akartgyõzõdni róla, hogy valóság. Egy óra múlva érte utol õket azelsõ cápa.

A cápa nem véletlenül akadt rájuk. A mély vízbõl jött fel, amikora sötét vértócsa leülepedett, és szétoszlott a tenger fenekén, egymérföld mélységben. Olyan sebesen jött fel, és annyira mindenelõvigyázatosság nélkül, hogy egyszerre csak kibukkant a kékvízbõl a napsütésre. Aztán visszamerült a tengerbe, szimatot fo-gott, és úszni kezdett abba az irányba, amerre a csónak és ahal elvitorlázott.

Néha-néha elvesztette a nyomot. De mindig újra rátalált, vagycsak vaktában, de sebesen, erélyesen úszott a csónak irányába.Rendkívül nagy cápa volt, egy makocápa, amelyek úgy tudnakúszni, mint a tenger leggyorsabb halai, s minden gyönyörû volt

rajta, kivéve az állkapcsait. A háta olyan kék volt, mint a kardhalé,a hasa ezüst, a bõre síkos, sima és szép. A testalkata hasonlította kardhal alakjához, kivéve a hatalmas állkapcsait, melyeket mostszorosan összezárt, mert nagyon gyorsan úszott, laposan a vízszíne alatt, s a nagy hátuszonya nyílegyenesen hasította a habokat.Bent, a szorosan becsukott szájában mind a nyolc fogsora hátrafeléhajlott. Nem a szokásos gúla alakú fogai voltak, mint a legtöbb

323

cápának. Begörbített emberi ujjakhoz hasonlítottak a fogai, amarkoláshoz vagy karmoláshoz behajlított emberi ujjakhoz.Majdnem olyan hosszúak is voltak, mint az öreg halász ujjai,

és az élük mind a két oldalán borotvaéles volt. Ez a cápa arrateremtõdött, hogy azok a halak legyenek a táplálékai, amelyekolyan erõsek és olyan jól fel vannak fegyverkezve, hogy más ellen-ségük nem is akad a tengerben. Most fokozni kezdte az iramot,mert érezte a frissebb vérszagot, kék hátuszonya sebesen szeltea vizet.

Mikor az öreg halász meglátta messzirõl, tisztában volt vele,hogy ez a cápa nem fél semmitõl a világon, és pontosan azt fogjatenni, amihez kedve van. Elõszedte hát a szigonyát, megkötötte



a kötelet, és közben figyelte a cápa közeledését. A szigony kötelerövid volt, mert sokat levágott belõle, hogy a csónakhoz kötözhes-se a halat.

Az öregnek most tiszta volt a feje, jól fogott az esze, és nagyonhatározottnak, elszántnak érezte magát, mégsem tudott nagyonreménykedni. "Túl szép volna, ha ez így menne tovább - gondolta.A cápa már majdnem odaért hozzájuk, s ahogy szemmel tartotta,egy pillantást vetett közben a nagy halra. - Akár álom is lehetneez az egész - gondolta. - Nem bírom megakadályozni, hogy belene marjon, de talán oda tudok vágni neki egyet. Dentuso -gondol-ta. - Rossz napod lesz, inkább ne is szült volna az anyád."

A cápa sebesen közeledett a csónak farához, és amikor rácsapotta halra, az öreg halász látta a kitátott száját, a két furcsa szemét,hallotta a fogainak csattanását, ahogy közvetlenül a hal farkafölött beleharapott a húsba. A cápa feje kiállt a vízbõl, a hátais felbukkant, a nagy hal bõre és húsa recsegett a foga alatt,amikor az öreg halász lesújtott a szigonnyal a cápa fejére, arraa pontra, ahol a két szemét összekötõ vonal keresztezi az orránakegyenesen hátrafelé meghosszabbított vonalát. Persze, ezek a vo-nalak nem léteznek. Csak a cápa nagy hupikék feje létezett, akét nagy szeme, meg a csattogó, támadó, mindent felfaló állkap-csai. Az agyveleje azonban ott volt, azon a ponton, s az öreg

halász eltalálta. Két kézre fogta a szigonyát, a vértõl lucskos tenye-rébe fogta, és teljes erejébõl belevágta a cápa agyába. Eltalálta,reményvesztetten ugyan, de elszántan és teljes dühvel döfte le.

A cápa átfordult a másik oldalára, tekeredett egyet maga körül,az öreg halász látta, hogy a szemében kialudt az élet, aztán mégegyet perdült a tengelye körül, duplán is magára hurkolva a köte-

324

let. Az öreg halász tudta, hogy megdöglött, a cápa azonban nemakarta tudomásul venni a dolgot. A hátán fekve, a fogait csattog-tatva, vadul csapkodni kezdte a vizet a farkával, és megindult,

mint egy motorcsónak. A víz fehér tajtékot vetett, ahol a farkávalkorbácsolta, testének háromnegyed része kiemelkedett belõle, ésa kötél megfeszült, végigremegett, és hirtelen elszakadt. A cápaegy darabig csöndesen lebegett a víz színén, s az öreg halász nézte.Aztán nagyon lassan süllyedni kezdett.

- Kiharapott belõle vagy negyven fontot - mondta az öregfennhangon.

"Elvitte a szigonyomat is, és az összes kötelet - gondolta -,s a halam most megint vérzik jönnek majd rá a többiek."

Nem volt kedve többé a halra nézni, amióta megcsonkították.

Amikor a cápa belemart, szinte úgy érezte, mintha a tulajdonhúsába martak volna.

"De megöltem a cápát, amelyik belemart a halamba -gondolta.

- És ez volt a legnagyobb dentuso, amit valaha láttam. Pedig,biz' isten, láttam elég nagyokat életemben."

"Túl szép lett volna, ha kitarthatott volna a szerencsém - gon-dolta. - Most már inkább azt kívánom, bárcsak álom lett volna



az egész, ne fogtam volna soha ezt a nagy halat, feküdnék inkábbotthon, az újságpapírokkal bélelt ágyamban egymagamban."

- De hát az ember nem arra született, hogy legyõzzék - mondta.

- Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyõzni.

"De azért sajnálom, hogy megöltem ezt a halat - gondolta.-Ami most következik, az nem lesz mulatság, s ráadásul a szigo-nyom is odaveszett. A dentuso kegyetlen állat, erõs, ügyes, értel-mes. De én ügyesebb és okosabb voltam nála. Ámbár talán nemis - gondolta. - Talán csak jobban voltam felfegyverezve."

- Ne töprengj, öreg - mondta fennhangon. - Vitorlázz továbbhazafelé, és nézz szembe a dolgokkal, ha egyszer rákerül a sor.

"De hát gondolkoznom kell - gondolta. - Mert nem maradtegyebem, csak a gondolkozás. A gondolkozás meg a baseball.Vajon mit szólt volna hozzá a nagy DiMaggio; ahogy eltaláltamaz agyvelejét? Ámbár semmiség az egész. Akárki eltalálta volna.Igen, de a sebesült kezem vajon nem nehezítette-e meg a dolgomatlegalább annyira, mint a csontsarkantyú? Nem tudom. A bokám-nak soha nem volt semmi baja, kivéve akkor az egyszer, amikorbelecsípett a mérges rája, mert úszás közben ráléptem a vízben,

s utána megbénult a lábam szára, és irgalmatlanul fájt."325

- Vidámabb dolgokon törd a fejed, öreg - mondta. - Hazafelévitorlázol, percrõl percre közelebb kerülsz a szigethez. Negyvenfonttal könnyebbek lettetek, azzal is gyorsabban haladsz.

Nagyon jól tudta, hogy nagyjából mi történhetik majd, mihelytaz áramlat túlsó szélére érnek. De egyelõre semmit sem tehetett.

- Dehogynem mondta fennhangon. - Máris tehetek valamit.Rákötözhetem a késemet az egyik evezõ lapátjára.

Rá is kötözte, hóna alá szorítva a kormányaidat, és a talpávallefogva a vitorla kötelét.

- No ugye - mondta. - Öregnek még mindig öreg vagyok,de most már legalább van fegyverem.

A szél megint erõre kapott, sebesen vitte õket a vitorlájuk.A halnak csak az elülsõ felét nézte, és feltámadt benne egy kicsita reménykedés.

"Szamárság feladni a reményt - gondolta. - Azonkívül bûnis, azt hiszem. Most ne törd a fejed azon, hogy mi a bûn - gondolta.

- Elég gondod-bajod van a bûn nélkül is. Különben sem érteszhozzá."

"Nem értek hozzá - gondolta -, nem tudom, mi a bûn, ésabban sem vagyok biztos, hogy hiszek-e benne egyáltalán. Lehet,hogy bûn volt megölni ezt a halat. Még ha azért öltem is meg,hogy eltartsam magam, és ennivalót szerezzek egy csomó ember-nek, még akkor is bûn szerintem. De hát minden bûn, mindena világon. De most ne gondolkozz ezen. Késõn van már ehhez,és nem a te dolgod. Vannak, akiket ezért fizetnek. Csak hadd



törjék rajta a fejüket. Te arra születtél, hogy halász légy, mintahogy a hal arra született, hogy hal legyen. San Pedro is halászvolt, akárcsak a nagy DiMaggio apja."

Szeretett azonban elgondolkozni mindenfélén, amihez neki isköze volt, s minthogy nem volt olvasnivalója, és nem volt rádiójasem, tovább tûnõdött, tovább törte a fejét a bûnön. "Nemcsakazért öltem meg a halat, hogy kenyerem legyen, és hogy eladjameleségnek - gondolta. - A dicsõségért öltem meg, és azért, merthalász vagyok. De szerettem, amíg élt, és azután is szerettem.Ha szeretjük, akkor nem bûn megölni. Vagy csak annál nagyobbbûn?"

- Túl sokat töröd a fejed, öreg - mondta fennhangon.

"De a dentusó-t örömmel öltem meg - gondolta. - A dentusoeleven halakon él, akárcsak magam. Nem dögevõ, és nem is pusz-

326

tán egy úszkáló falánkság, mint némely más cápa. Szép, nemesállat, a félelmet nem ismeri."

- Önvédelembõl öltem meg - mondta az öreg halász hangosan.

-Ésjól megöltem."De különben is - gondolta -, valami módon minden megölmindent. A halászat például, amennyire eltart és kenyeret ad ne-kem, annyira meg is öl. De a fiú, az semennyire nem öl meg- gondolta. - Nem szabad becsapnom magamat."

Kihajolt a csónakból, és kiszedett egy darabot a hal húsából,ahol a cápa belemart. Rágni kezdte. Jó minõségû, jóízû hal volt.Kemény és leves volt a húsa, mint a marhahús vagy disznóhús,csak nem volt vörös. Nem volt inas, rostos, s Santiago tudta,hogy a piacon megadnák érte a legmagasabb árat is. De semmimódon nem lehetett megakadályozni, hogy a vérszag szét ne árad-

jon a vízben, és az öreg halász tisztában volt vele, hogy keservesórák várnak még rá.

A szél ereje nem lankadt. Még jobban délnyugatra fordult aziránya, ami azt jelentette, hogy nem fog elállni. Az öreg halásznézte a tengert, de se egy vitorlát nem látott semerre, se egy hajótestét vagy akár a füstjét. Csak a repülõhalak ugráltak fel a csónakorra elõtt - kitértek jobbra-balra -, meg a Golf-moszatok nagyfoltjai sárgállottak a vízen. Még egy madár sem látszott semerre.Két óra hosszat vitorlázott így csöndesen hazafelé, hátradõlvea tatnak, olykor-olykor elrágott néhány falatot a mariin húsából,igyekezett kipihenni magát, és erõt gyûjteni - két óra hosszatvitorlázott már így, amikor megpillantotta az elsõt a két új cápa

közül.

- Ay - mondta hangosan. Spanyolul mondta ezt az ay-í, denem lehet lefordítani semmilyen nyelvre. Talán csak egy akkorasóhajtás az egész, amilyen akaratlanul is kiszalad az ember száján,ha éppen azt érzi, hogy a szögek átfúródnak a két tenyerén, ésbelemennek a fába.

- Galanos -mondta fennhangon. Az elsõ cápa mögött észrevetteközben a másodiknak az uszonyát is, és felismerte õket a farkuk



söprögetõ mozgásáról meg a barna háromszögletû uszonyukról.Lapátorrú cápák voltak, szimatot kaptak, izgatottan úsztak avérszagra, s a rettenetes, bamba éhségükben el-elvesztették a nyo-mot, aztán izgatottan újra megtalálták. De azért állandóan köze-ledtek.

Az öreg halász megrögzítette a kormányrudat, és a kampóhoz

327

i

i

kötötte a vitorlája kötelét. Aztán felemelte az evezõt a rákötözöttkéssel. Olyan óvatosan fogta meg, amilyen óvatosan csak tudta,mert a két keze élesen belesajdult az érintésre. Kinyitotta kétmarkát, aztán óvatosan megint rácsukta az evezõ nyelére, hogylazítson egy kicsit a fogáson. Végül erélyesen megszorította, hogya két keze szokjon hozzá a fájdalomhoz, és ne tétovázzanak majd,aztán a közeledõ cápákat figyelte megint. Most már tisztán láttaa széles, lapos, lapát formájú fejüket, meg a fehér végû, nagymellsõ uszonyaikat. Ezek undorító cápák voltak, büdösek, nem-csak ragadozók, hanem dögevõk is, s ha ki voltak éhezve, még

az evezõkbe is beleharaptak, még a csónak kormányába is. Ezeka cápák szokták leharapni a víz felszínén alvó teknõsbékák lábátés uszonyát, és ezek még az embert is megtámadják, ha éhesek,még akkor is, ha az emberen nem érzõdik a hal vére vagy ahal nyalkája.

- Ay - mondta az öreg halász. - Galanos. Gyertek. Galanos.

Jöttek. De ezek nem úgy jöttek, ahogy a makocápa. Az egyikükfordult egyet, és eltûnt a csónak alatt, s az öreg halász éreztea csónak rázkódását, ahogy a cápa tépni, marcangolni kezdtea halat odalent. A másik egy ideig figyelte a halászt a sárga,mandulavágású szemével, aztán sebesen odaúszott, és kitátotta

félkör alakú száját, hogy beleharapjon a halba azon a helyen,ahol már csonka volt. A barna feje búbján és hátán jól látszotta gerincagyát és az agyvelõt összekötõ vonal, s az öreg halászbelevágta az evezõre kötött kést ebbe a vonalba, kihúzta, és újralecsapott vele, bele a cápa sárga, macskaszerû szemébe. A cápaelengedte a halat, lecsúszott róla, merülni kezdett, de kimúlásközben még lenyelte, amit kiharapott a halból.

A csónak még egyre rengett, ahogy a másik cápa marcangoltaalatta a halat, az öreg halász kioldotta hát a vitorlakötelet, hogykeresztbe fordítsa a csónakot, és kihozza alóla a cápát. Amikormegpillantotta a cápát, kihajolt a csónakból, és lecsapott rá. Decsak a testét találta el valahol, s a bõre olyan kemény volt, hogy

alig ment bele a kés. A mozdulattól most nemcsak a két kezefájdult meg, hanem a válla is. De a cápa- gyorsan jött felfelé avízbõl, magasra tartva a fejét, s amikor kibukkant az orra, ésnekiesett a halnak, Santiago belevágta a kést, keresztbe, a laposhomloka kellõs közepébe. Aztán kirántotta a kést, és még egyszerlecsapott, és pontosan ugyanoda. De a cápa nem eresztette el

328

a halat, csukott szájjal fogta, úgyhogy az öreg halász beledöfött



a bal szemébe. A cápa még mindig nem mozdult.

- Nem? - mondta az öreg, és beleszúrta a kést az agyvelejeés hátgerince közé. Könnyen ment, s érezte, ahogy a porcok szét-válnak. Most fordított egyet az evezõn, és bedugta a lapátjáta cápa szájába, hogy kinyissa vele. Megcsavarta a lapátot, s amikora cápa levált a halról, így szólt:

- Mehetsz, galano. Süllyedj le a tenger fenekére. Eredj, keresdmeg a barátodat. Vagy lehet, hogy az anyád volt.

Az öreg halász megtörülgette a kezét, és letette az evezõt. Aztánmegkereste a vitorlakötelet, behúzta, s a csónakot megint délnyu-gat felé irányította, ahogy a vitorla feszülni kezdett.

- Letépték legalább a negyedrészét, ráadásul a javát - mondtahangosan. - Bárcsak inkább álom lett volna az egész, és sosefogtam volna ezt a nagy halat. Ne haragudjál, te nagy hal. Sajná-lom a dolgot. - Nem akart többé ránézni a halra. A víz szinténhányódva, a nagy vérveszteségek után most olyan volt a színe,mint a tükör vakezüst hátlapjáé, s a csíkjai még mind látszottak.

- Nem kellett volna olyan messzire kimennem a tengerre, tudod

- mondta. - Neked is jobb lett volna, nekem is. Bocsáss meg,nagy hal.

"No - kezdte biztatni magát. - No, nézd meg a kést az evezõn,hogy nem szakadt-e el valahol a kötele. Aztán hozd rendbe akezedet, mert még hátravan egy és más."

- Jó volna, ha lenne egy fenõkövem, megfenni a kést - mondtaaz öreg halász, miután megnézte az evezõlapát köteleit, hogy rend-ben vannak-e. - Hozhattam volna egy fenõkövet.

"Sok mindent hozhattál volna - gondolta magában. - De hátnem hoztál, öreg. Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon

törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van."

- De sok bölcs tanáccsal látsz el - mondta fennhangon. - Unommár a tanácsaidat.

Hóna alatt tartotta a kormányrudat, és mind a két kezét beleló-gatta a vízbe, ahogy vitte õt a csónak.

- Isten tudja, hogy ez a legutóbbi cápa mennyit tépett le róla

- mondta. - De a csónak most sokkal könnyebben fut.Gondolni sem szívesen gondolt a hal szétmarcangolt alsó felére.

Tudta, hogy a cápa hatalmas darab húsokat tépett ki belõle, vala-hányszor rándított egyet a csónakon, s tudta, hogy a hal vére

329

a tengerben most olyan széles nyomot hagy maga után a cápáknak,mint az ország útja.

"Olyan hal volt ez, hogy megélt volna belõle az ember egészentavaszig - gondolta. - De ne tépelõdjél most ezen. Csak pihenj



szépen, és ügyelj a kezedre, hogy megvédelmezhesd, ami még meg-maradt belõle. Áztasd csak a két kezedet. Hogy vérszagot áraszta-nak a vízbe, az most már nem sokat számít a hal rengeteg elfolytvére mellett. Különben sem vérzik nagyon egyik kezem sem. Asebek nem fontosak. A vérzés talán jót tesz a bal kezemnek, ésnem kap majd görcsöt."

"Mire gondolhatnék most? - tûnõdött. - Semmire. Semmiresem szabad gondolnom, mert várnom kell a következõ cápákat.Bárcsak igazán álom lett volna - gondolta. - Ámbár ki tudja?Jól is végzõdhetett volna a dolog."

A következõ cápa egyedül jött. Lapátorrú cápa volt. Úgy érke-zett, ahogy a disznó érkezik a vályúhoz, csak éppen a disznónaknincsen akkora nagy szája, hogy ember feje is beleférne. Az öreghalász megvárta, amíg beleharap a halba, aztán rácsapott az evezõ-re kötött késsel, belehasított vele az agyába. A cápa azonbanhátrafelé henteredett, amikor felfordult, és a kés pengéje kettétört.

Az öreg halász visszaült a kormányhoz. Még ahhoz sem voltkedve, hogy végignézze a cápa lassú elmerülését, ahogy egyrekisebb lesz a vízben, elõször életnagyságúnak látszik, aztán kisebb-nek, végül pedig egészen parányinak. Ez a látvány mindig lenyû-gözte az öreget, szerette nézni De most oda se nézett.

- Még megvan a csáklyám - mondta. - De azzal semmire semmegyek. Megvan a két evezõm és a kormányrudam, meg a kisbunkósbotom.

"Nohát, most elbántak velem - gondolta. - Ahhoz már igazánöreg vagyok, hogy bottal verjem agyon a cápákat. De azért nemhagyom magam, amíg megvan a két evezõm, meg a kis botom,meg a kormányrudam."

Megint belógatta a két kezét a vízbe, hogy áztassa õket. Márkésõ délutánra járt, s csak a tengert látta, meg az eget. A szélerõsebben fújt, mint eddig. Santiago remélte, hogy nemsokára

meglátja a partot.

- Elfáradtál, öreg - mondta. - Belülrõl fáradtál el.

A cápák csak alkonyatkor támadták meg újra, éppen mielõttleszállt a nap. Az öreg halász meglátta a közeledõ barna uszonyai-kat a széles csapáson, amit a hal vére maga után hagyott a vízben.

330

Nem is tétováztak, nem keresték a nyomot, hanem nyílegyenesenúsztak a csónak felé, szorosan egymás mellett.

Megrögzítette a kormányrudat, megkötötte a vitorla kötelét,és benyúlt a csónak tatja alá a botjáért. Egy evezõnek a nyelevolt ez valaha, egy törött evezõrõl fûrészelték le, a hossza nemvolt több három-négy arasznál. Csak fél kézzel lehetett jól megfog-ni, mert rajta volt az evezõnyél vége. Santiago a jobb kezébefogta, jól megmarkolta, és várta a cápákat. Lapátfejû volt minda kettõ.

"Meg kell várnom, amíg az elsõ jól beleharap, aztán rácsapha-tok az orra hegyére vagy a feje búbjára" - gondolta.



A két cápa egyszerre ért oda, s amikor a közelebb esõ kitátottaa száját, és belemart a hal ezüstös oldalába, Santiago magasraemelte a botot, és keményen lecsapott vele a cápa széles koponyájá-ra, hogy csak úgy csattant. Erezte a boton a cápa bõrének ruganyoskeménységét, de érezte a csont merevségét is, és még egyszer rává-gott keményen az orra hegyére, ahogy a cápa lecsúszott a halról.

A másik cápa közben megint elúszott, és most újra visszafordult,szélesre tátott pofával. Az öreg halász látta a szája szögletébõllepergõ halcafatokat, ahogy újra beleharapott a nagy halba. Lesúj-tott rá, de csak a fejét találta el, a cápa ránézett, és kitépte afalatot a halból, csavarintva egyet a fejével. Az öreg halász mégegyet vágott rá a bottal, ahogy a cápa odébb csusszant, hogylenyelje a falatot, de most is csak a bõr ruganyos szilárdságátérezte a boton.

- Gyerünk, galano - mondta az öreg. - Gyere vissza még egy-szer.

A cápa villámsebesen visszafordult, s az öreg halász fejbe vágta,amikor ráharapott a halra. Most jól eltalálta, és magasról csapottle rá, amilyen magasra csak fel tudta emelni a botot. Most éreztea cápa koponyacsontját, és még egyszer rávágott ugyanarra a

helyre, miközben a cápa lomhán kitépte a halból a falatot, éscsúszni kezdett lefelé róla.

Az öreg halász figyelte, hogy jönnek-e már vissza, azonbanegyik cápa sem mutatkozott. Végre meglátta egyiket, ahogy körbe-körbe úszott a felszínen. A másik cápa uszonyát nem látta semerre.

"Arra nem számíthatok, hogy megöltem õket - gondolta. -Valaha régen azt is meg tudtam volna tenni. De csúnyán megsebe-sült mind a kettõ, megkapták a magukét, s egyikük sem érezhetinagyon jól magát. Ha lenne egy jó botom, amit két kézre foghat-

331

nék, akkor az elsõt biztosan agyon tudtam volna csapni. Mégmost, vénségemre is" - gondolta.

Nem akart ránézni a halra. Tudta, hogy a felét már szétmarcan-golták. A nap közben lebukott, mialatt õ a cápákkal veszõdött.

- Nemsokára besötétedik - mondta. - Akkor majd meglátomHavanna fényeit az ég alján. Ha nagyon elsodródtam keletnek,akkor valamelyik új fürdõhely fényét látom meg.

"Nemlehetek már nagyon messze a parttól -gondolta. - Remé-lem, senki sem aggódott nagyon értem. Persze, csak a fiú nyugta-

lankodhatott miattam. De tudom, hogy bízik bennem. Az öregebbhalászok közül biztosan sokan aggódnak miattam. Meg a többiekközül is sokan - gondolta. - Jó emberek laknak a falumban."

Nem tudott beszélgetni a hallal, mert a halat már félig elpusztí-tották. De aztán támadt egy ötlete.

- Te fél-hal! -mondta. -Te volt-hal. Sajnálom, hogy túl messzi-re kimentem a tengerre. Mind a ketten ráfizettünk. De legalábbmegöltünk sok-sok cápát, mi ketten, te meg én, s néhánynak



elláttuk a baját. Te vajon hány cápát öltél meg életedben, öreghal? Arra való a hegyes ormányod, hogy használd is.

Szívesen gondolt arra, hogy miként bánna el a hal egy cápával,ha szabadon úszkálhatna. "Le kellett volna vágnom a kardját,hogy harcoljak vele" - gondolta. De hát se fejszéje nem volt,se kése nem volt most már.

"Pedig ha volna, hát odakötözhetném a kardját az evezõm végé-hez. Milyen nagyszerû fegyverem lenne. Akkor közösen harcol-nánk csakugyan a cápák ellen. Mihez kezdek most, ha megtámad-nak éjszaka? Mitévõ leszek?"

- Verekszem majd velük - mondta. - Verekszem, amíg megnem halok.

De most, hogy besötétedett, és semmi fény, semmi parti derengésnem látszott, s csak a szél zúgását hallotta, ahogy kitartóan dagasz-totta a vitorláját, most szinte úgy érezte, hogy talán már megis halt. Összetette a két kezét, és megtapogatta a tenyerét. A kezeélt, elég volt kinyitni és becsukni a markát, hogy érezze benneaz eleven fájdalmat. Nekinyomta a hátát a csónak farának, ésmáris tudta, hogy nem halt meg. A válla elárulta neki.

"El kell majd mondanom azt a sok imát, amire fogadalmattettem, hogy elmondom, ha megfogom a nagy halat - gondolta.- De most nagyon fáradt vagyok hozzá. Inkább a zsákot kellenemegkeresnem, hogy a vállamra borítsam."

332

A csónak farában ült, kormányzott, figyelte az ég alját, hogylátszik-e már a város fénye. "A fele még megvan - gondolta.-Hátha lesz annyi szerencsém, hogy az elülsõ felét sikerül hazavin-nem. Nem ártana már egy kis szerencse, megérdemelném. Nem- mondta. - Nem érdemled meg, mert kihívtad a sorsot magadellen, amikor olyan messzire kimentél a tengerre."

- Ne szamárkodj - mondta fennhangon. - Ügyelj a kormányra,és maradj ébren. Még sok szerencsében lehet részed.

- Szívesen megfizetnék érte, ha tudnám, hogy hol lehet megvásá-rolni - mondta.

"De mivel fizetnék meg érte? - tûnõdött magában. - Megvásá-rolhatom vajon a szerencsét egy elveszett szigony, egy kettétörtkés és két tönkretett kéz árán?"

- Talán - mondta. - Hiszen nyolcvannégy napi eredménytelenhalászatárán akartad megvásárolni. És majdnem megkaptad ezen

az áron.

"Nem szabad ilyen ostobaságokon járatni az eszem - gondolta.-A szerencse mindenféle alakot ölthet, és ki ismeri fel, ha szembe-találja magát vele? De azért elfogadnám akármiféle alakban, ésmegadnám az árát, akármit is kérnek érte. Szeretném már látnia város fényét az ég alján - gondolta. - Túl sok a kívánságom.De hát most ezt szeretném látni." Megpróbált kényelmesebbenelhelyezkedni a kormányrúdnál, s a fájdalma figyelmeztette, hogymég nem halt meg.



Körülbelül este tíz óra lehetett, amikor megpillantotta a városlámpáinak az ég alján visszaverõdõ tompa derengését. Eleintecsak annyi látszott belõle, mint amennyire átfényesedik az ég,mielõtt a hold felkél. Késõbb egyenletesen világított messzirõl,a tenger peremén, amely most haragosan háborgott, mert a szélfolyton erõsödött. Rákormányozta a csónakot a fény irányára,és arra gondolt, hogy most már hamarosan odaér az áramlatszélére.

"No, most már nincs tovább - gondolta. - Valószínûleg újramegtámadnak. De hát mit tehetnék velük a sötétben, fegyver nél-kül?"

Fájt, sajgott minden tagja, elgémberedett, megmerevedett azagyongyötört teste, égtek a sebek, fázott a hideg éjszakában. "Re-mélem, nem kell újra harcolnom velük - gondolta. - Csak annyitremélek, hogy ne kelljen újra harcolnom velük."

De éjfélkor már újra harcolt velük, és ezúttal azt is tudta, hogy

333

hiábavaló küzdelem. Falkában jöttek, s csak a csíkokat látta a

vízen, amit az uszonyuk vágott, meg a csillámlásukat, ahogy neki-estek a halnak. Csapkodta a fejüket, hallotta a fogaik csattanását,meg a csónak rázkódását az alulról támadók tülekedésétõl. Elkese-redetten kaszabolta õket, vaktában, csak a hangok meg a mozgásirányában csapkodott, aztán érezte, hogy valami megragadja abotot, és kirántja a kezébõl.

Kihúzta a kormányrudat a helyérõl, két kézre fogta, és azzalkezdte csépelni, verni õket, újra meg újra lesújtott vele. De mostmár a csónak orránál jártak, s jöttek vissza egymás után, megcsapatostul is, tépték ki a hal húsát, s a cafatok tompán fehérletteka vízben, ahogy vissza-visszafordultak újabb támadásra.

Aztán az egyik végül a hal fejét támadta meg, s Santiago tudta,hogy ezzel be is fejezõdött, nincs tovább. Lesújtott a kormányrúd-dal a cápa fejére, ahol a foga beleakadt a hal kemény fejbõrébe,melyet nem tudott átharapni. Lecsapott rá másodszor is, harmad-szor is. Hallotta, amint a kormányrúd elrepedt, s a kettétört rúdkezében maradt felét beledöfte a cápába. Érezte, hogy beleszúró-dik, s még egyet döfött rajta, mert tudta, hogy hegyes szilánkosa rúd vége. A cápa elengedte a halat, és hengergeti egyet a vízben.Ez volt az utolsó cápa a falkából, a többiek már nem jöttekvissza. Már nem volt mit enniük a halon.

Az öreg halász fuldokolva lélegzett, és valamilyen szokatlanízt érzett a szájában. Fémes, édeskés ízt, s egy pillanatra meg

is ijedt tõle. De nem volt sok az egész.

Köpött egyet a tengerbe, és azt mondta:Edd meg ezt is, egyétek meg, galanos. És álmodjátok azt,hogy megöltetek egy embert.

Tisztában volt vele, hogy végérvényesen és jóvátehetetlenül vere-séget szenvedett. Hátrament a csónak farába, megpróbálta vissza-tenni a helyére a kormányrudat, és látta, hogy az elrepedt végeegészen jól beleillik a nyílásba, s tud majd vele kormányozni.



Vállára terítette a zsákot, és a partnak irányította a csónakot.Könnyedén, sebesen vitte õt most már a szél, semmire sem gondolt,semmit sem érzett, a világon semmit. Már túl volt mindenen,és csak azzal törõdött, hogy minél okosabban, minél ügyesebbenhazavitorlázzon a kis csónakján. Éjszaka még megtámadták acápák a hal csontvázát, mint ahogy morzsákat szedeget az emberaz abroszról. Az öreg ügyet sem vetett rájuk, ügyet sem vetettsemmire, csak a kormányzással törõdött. De azt észrevette, hogy

334

most milyen könnyen, milyen gyorsan halad a csónak, miutánmegszabadult a melléje kötözött nagy tehertõl.

"Derék csónak -gondolta. - Ép, egészséges, jó kis hajó, nincssemmi baja, csak a kormányrúdja tört el. Azt könnyûszerrel helyrelehet hozni."

Erezte, hogy belekerült az áramlatba, és látta végig a part men-tén a parti települések lámpáit. Most már pontosan tudta, hogyhol jár, s hogy most már nemsokára hazatér.

"A szél, az mindenesetre jó barátunk - gondolta. Aztán hozzá-tette: - Ámbár nem mindig. Meg a nagy óceán, a barátainkkal

és az ellenségeinkkel. Meg az ágy - gondolta. - Az ágy az énjó barátom. Csak az ágy - gondolta. - Nagyszerû dolog leszaz ágy. Milyen könnyû, ha vereséget szenvedett az ember. Nemis képzeltem, hogy ilyen könnyû dolog. De kitõl, mitõl szenvedtélvereséget?" - tûnõdött.

- Semmitõl - mondta fennhangon. - Nagyon messzire kimen-tem a tengerre.

Mikor befutott a kis kikötõbe, fent a kertvendéglõben seholsem égtek a lámpák, s tudta, hogy mindenki alszik már. A szélszakadatlanul erõsödött. De a kikötõben mégis nyugodt volt avíz, s Santiago felhajózott egészen a kis kavicsos partig a sziklák

alatt. Nem volt, aki segítsen neki, felfutott hát a partra a csónak-kal, amennyire csak tudott. Aztán kiszállt belõle, és kikötötteaz egyik sziklához.

Kiemelte az árbocot, rágöngyölte a vitorlát, megkötötte. Aztánvállára vette az árbocot, és baktatni kezdett fölfelé. Csak ekkorjött rá, hogy milyen mérhetetlenül fáradt. Megállt egy pillanatra,hátrafordult, s az utcalámpák visszatükrözõdõ fényében megpil-lantotta a hal nagy farkát, amint kiemelkedett a csónak fara fölött.Látta a hal hátgerincének pucér fehér vonalát, a feje sötét tömegét,az elõreálló ormányával, s a nagy csupaszságot a feje és a farkaközött.

Megindult, tovább kapaszkodott fölfelé, s a sziklák tetején el-esett, és úgy maradt fekve, az árboccal a vállán. Megpróbált feltá-pászkodni. Nehéz volt, nem ment. Ülve maradt hát az árboccala vállán, és nézte az országutat. Egy macska haladt át az úton,messzebb, ment a dolga után, s az öreg halász figyelte egy darabig.Aztán megint csak az utat nézte.

Végül letette a válláról az árbocot, és felállt. Felemelte az árbo-

335



cot, vállára vette, nekivágott az országútnak. Még ötször kellettleülnie, mielõtt odaért volna a kunyhójához.

Bement a kunyhóba, nekitámasztotta a falnak az árbocot. Találtegy üveg vizet a sötétben, és ivott egyet. Aztán lefeküdt az ágyára.Felhúzta a pokrócot a válláig, aztán betakarta vele a hátát ésa lábát is, s arcra borulva az újságpapírokon, kinyújtott kézzel,felfelé fordítva a két tenyerét, elaludt.

Aludt, amikor másnap reggel benézett hozzá a fiú a nyitottajtón. Olyan erõs szél fújt, hogy a halászhajók nem szálltak tenger-re, s a fiú késõn ébredt, aztán átjött az öreg halász kunyhójához,ahogy minden reggel átjött hozzá. Látta, hogy az öreg csöndesenlélegzik, aztán meglátta az öreg két kezét, és sírva fakadt. Csönde-sen, óvatosan kilépdelt, hogy lemenjen kávét hozni neki, és végig-sírta az egész utat.

A kis csónak körül sok halász ácsorgott, nézték, hogy mi vanaz oldalához kötve, s az egyikük feltûrt nadrágszárral lépegetetta vízben, és egy zsinórral méricskélte a csontvázat.

A fiú nem ment le a csónakhoz. Már járt lent korábban, ésaz egyik halászt megkérte, hogy viselje gondját a csónaknak.

- Hogy van az öreg? - kiáltott feléje az egyik halász.

- Alszik! - kiabálta vissza a fiú. Nem törõdött vele, ha megis látják rajta, hogy sírt. - Ne háborgassák most.

- Tizennyolc láb hosszú volt az orrától a farkáig! - kiáltottaaz a halász, aki méricskélte.

- Elhiszem - mondta a fiú.

Bement a kertvendéglõbe, és egy adag kávét kért.

- Jó forró legyen, sok tejjel és sok cukorral.

- Mást ne adjak?

- Mást nem kérek. Majd késõbb meglátom, hogy mit tudnaenni.

-Micsoda hal volt! - mondta a vendéglõs. - Ilyen hal mégnem is volt a világon. Az is két szép hal volt, amit tegnap fogtál.

- Egye meg a fene õket - mondta a fiú, és megint sírva fakadt.

- Ne adjak valami ennivalót? - kérdezte a vendéglõs.

- Nem kell - mondta a fiú. - Mondja meg a többieknek is,hogy ne háborgassák most Santiagót. Majd még visszajövök.

- Mondd meg neki, hogy mennyire sajnálom.

- Köszönöm - mondta a fiú.

Felvitte a kávét a forró bádogedényben az öreg halász kunyhójá-ba, és ott üldögélt mellette, amíg föl nem ébredt. Egyszer már



336

azt hitte, fel fog ébredni. De az öreg visszamerült mély álmába,s a fiú átment a szemközti házba, hogy kérjen egy kis gyújtóst,amivel meg tudja melegíteni a kávét.Végül felébredt az öreg.

- Maradj fekve, Santiago - mondta a fiú. - Idd meg ezt.Töltött egy kis kávét a poharába.

Az öreg halász elvette a poharat, és kiitta.

- Legyõztek, Manolin - mondta. - Alaposan legyõztek.

- Õ nem gyõzött le. A hal nem.

- Az igaz. A hal nem. Csak késõbb.

- Pedrico elintézi a csónakot meg a szerszámokat. Mi legyena hal fejével ?

- Hadd vagdossa fel Pedrico, ha kell neki a halcsapdákhoz.- És a hal ormányával mi legyen?

- Tiéd lehet, ha akarod.

- Akarom - mondta a fiú. - No, most további terveket kellcsinálnunk.

- Kerestettek?

- Hát persze. A parti õrmotorosokkal meg repülõgépekkel is.

- A tenger nagy, a csónakom meg kicsi, alig lehet látni a vízen- mondta az öreg. Észrevette, hogy mennyivel kellemesebb, havan kivel beszélgetnie, mint egyedül társalogni a tengerrel és önma-gával. - Kellettél volna - mondta. - Mit fogtál?

- Egyet az elsõ nap. Egyet a második nap és kettõt a harmadiknap.

- Jól van.

- Most már ezentúl megint együtt halászunk majd.

- Nem, nem. Nekem nincs szerencsém. Már elhagyott a szeren-

cse örökre.

- Egye meg a fene a szerencsét - mondta a fiú. - Majd hozokén szerencsét.

- De mit szólnak hozzá a szüleid?

- Bánom is én. Tegnap két halat fogtam. Ezentúl veled halászokmegint, Santiago, mert még nagyon sokat kell tanulnom.



- Szereznünk kell egy jó szúrós lándzsát, és magunkkal kellvinnünk mindig. A pengéjét megcsinálhatjuk egy ócska Ford rugó-jából. Guanabacoában kiesztergályozhatjuk magunknak. Éles le-gyen, és úgy kell megedzeni, hogy el ne törjön. A késem eltört.

- Majd szerzek egy másik kést, és megcsináltatom a rugólemezt,úgy, ahogy mondod. Hány napig tarthat ez az erõs brisa?

337

- Lehet, hogy három napig. Lehet, hogy tovább.

- Mindent elintézek - mondta a fiú. - Csak gyógyítsd mega kezed, öreg.

- Értek az ápoláshoz. Éjjel valami furcsát köptem, és úgy érez-tem, hogy eltört a mellemben valami.

- Azt is gyógyítsd meg - mondta a fiú. - Feküdj vissza. Santiago,majd idehozom a tiszta ingedet. Meg valami ennivalót is hozok.

- Hozzál egy újságot, akármilyet, amit még nem láttam, amiótaelmentem - mondta az öreg halász.

- Igyekezned kell meggyógyulni, mert még nagyon sokat akaroktanulni, és te mindenre meg tudsz tanítani. Sokat szenvedtél?

- Eleget - mondta az öreg.

- Hozom az ennivalót meg az újságokat - mondta a fiú. -Pihend ki magad jól, öreg. Hozok majd valami gyógyszert a kezed-re a patikából.

- Ne felejts el szólni Pedricónak, hogy a fej az övé.Nem. Nem felejtem el.

A fiú kiment a kunyhóból, s ahogy ballagott lefelé az országút

kitaposott korall sziklakövein, megint sírt.

Aznap délután egy kirándulótársaság érkezett a kertvendéglõbe,s ahogy nézelõdtek, nézték a tengert, az egyik nõ meglátott oda-lent, a vízen úszó ócska söröskannák, konzervdobozok és döglöttbarracudák közt egy nagy, hosszú, fehér csontvázat, hatalmas fa-rokkal a végén, amint az ár himbálgatta és emelgette, míg a keletiszél állhatatosan korbácsolta a tengert a kikötõöböl bejáratántúl.

- Mi az ott? - kérdezte a pincértõl, és rámutatott a nagy halhosszú hátgerincére, amimost már csak szemét volt, hulladék,s csupán arra várt, hogy a dagály elsodorja.

- Tiburon - hadarta a pincér. - Cápa. - Meg akarta magyarázni,mi történt.

- Nem is tudtam, hogy a cápáknak ilyen szép, mutatós formájúfarkuk van - mondta a nõ.

- Én se tudtam - mondta a férfi, aki vele volt.

Fent az út mentén, a kunyhójában, az öreg halász ekkor már



újra aludt. Még mindig arcra borulva aludt, s a fiú megint ottült mellette, és virrasztotta.

Oroszlánokról álmodott az öreg.

ÉLETRAJZI JEGYZETEK

F. SCOTT FITZGERALD (1896-1940) a Minnesota állambeliSt. Paulban született, a Princetonra járt egyetemre, 1917-ben bevo-nult katonának, de az európai frontra nem került át. 1920-banaratta elsõ nagy sikerét: Édenen innen címû regénye, majd gyorsansorjázó kitûnõ elbeszélései a világháborús fiatalság kiábrándultsá-gát,' mohó életvágyát fogalmazták meg, s egyben az ún. jazzkor-szak bibliáivá váltak. Leghíresebb mûve, A nagy Gatsby, egy gaz-dag alkoholcsempész tragikus történetében a romantikus illúziók,az ifjúkor álmainak végleges szétfoszlását mutatja be a hamisértékek világában.

A nagy gazdasági válság idõszakában Fitzgerald népszerûségeegyre fogyatkozott, tragikus magánélete is hozzájárult ahhoz,hogy mindinkább elvesztette kapcsolatát kora valóságával.

Los Angelesben halt meg, miután sikertelenül próbált alkalmaz-kodni a Hollywood diktálta "mûvészeti" normákhoz.

Ritka tehetségû-érzékenységû író volt: atmoszférateremtõ ereje,dialógusainak csattanó-tömör életszerûsége, az aprólékos realiz-must feloldó romantikája elsõsorban elbeszéléseiben és kisregé-nyeiben érvényesült maradandóan.

Magyarul megjelent: Újra Babylonban, Ólomkristály, Az éj sze-líd trónján, A nagy Gatsby, Emlékek a jazzkorszakról.

KATHERINE ANNE PORTER (1894-) Texasban született,régi déli családból; korai mûvei - elbeszélések, kisregények - a

szülõföld mélyen átérzett konfliktusait, a különbözõ fajú, vallású,különbözõ hagyományokkal rendelkezõ déli emberek erkölcsi-ér-zelmi válságait örökítették meg kifinomult lélektani érzékkel, tar-tózkodó, céltudatosan egyszerû stílusmûvészettel.

Porter mûvészetétõl mi sem áll távolabb, mint a hatásvadászat,a témát látványossá tevõ modernkedés. Klasszikus tisztaságú mû-veiben, írásai halk tónusában azonban igazi huszadik századi fe-szültségeket, ellentmondásokat volt képes mindig megfogalmazni.Elsõsorban kisepikájával alkotott maradandót, még ha ezeket egyidõre homályba borította is az 1962-ben megjelent Bolondok hajója

339

címû nagyregény, ez az impozáns allegória az emberben munkálógonoszról.

Magyarul megjelent: Fakó ló fakó lovasa, Bolondok hajója.

JOHN STEINBECK (1902-1969) a kaliforniai Salinasban szü-letett, ez a vidék meghatározó erõvel volt írói világa kialakulására.Mûveinek java része itt játszódik a Salinas-völgyben, a montereyitengerpart mentén, s ezt a vidéket Steinbeck színes, eleven alakok



egész sorával népesítette be. Egy életen át vonzalmat érzett akétkezi munkások, kisfarmerek egyszerû élete iránt, idillikus vagytragikus történeteiben fontos motívum az elvágyódás a földdel,a természettel szoros közösségben élõk világába.

Elsõ nagy sikerû regénye (Kedves csirkefogók) az élet kisemmi-zettjeinek idillikus világát mutatja nagy rokonszenvvel.

Legnagyobb mûve, az Érik a gyümölcs, a gazdasági válság kese-rû hangulatát idézi egy oklahomai család Kalifornia felé vezetõtragikus vándorútjában.

Steinbeck írói világa mindinkább elsötétedett: egyre kevésbébízott az ember és általában a társadalom javíthatóságában. Ko-mor determinizmusa azonban mégsem gátolta hatalmas tehetségekibontakozásában, ha igazi nagy témára talált: a Lement a hold-ban, az amerikai irodalom e nagyszerû remekében a másodikvilágháború norvégiai eseményeit írta meg felemelõ pátosszal.Munkássága második periódusából kiemelkedik a nagy sikerûÉdentõl keletre, amely három nemzedék történetében a jó és agonosz harcát mutatja, s egyben hitet tesz az egyéni szabadsággondolata mellett.

Munkásságáért, amely a huszadik századi irodalom egyik leg-

gazdagabb életmûve, Nobel-díjjal jutalmazták.Magyarul megjelent: Érik a gyümölcs, A mohos szikla, Lementa hold, Kedves csirkefogók, Késik a szüret, A gyöngyszem, Édentõlkeletre, A kék öböl, Rosszkedvünk tele stb.

WILLIAM FAULKNER (1897-1962) a Mississippi állambeliNew Albanyban született régi arisztokrata családból. Az elsõ vi-lágháború idején a kanadai légierõnél szolgált. Elete java részétoxfordi farmján töltötte, gazdálkodott és írt: megalkotta a századegyik legnagyobb szabású epikai életmûvét.

Regényeinek és novelláinak cselekménye szinte kivétel nélkül

a maga teremtette Yoknapatawpha megyében játszódik; forró,

340

sötét és szenvedélyes világban, amelynek eposzírója, krónikásalett. A huszadik századi déli fehér ember morális züllésének, talaj-vesztésének okait kutatta. Hogyan és miért jutott jelen állapotáig;miként váltak a hajdani "szép szál férfiakból" beteges, életképte-len, lelki nyomorékok; hogyan tört be a Dél zárt erkölcsi és gazda-sági rendjébe forradalmi - és romboló - eszközeivel és etikájávalÉszak; ezekre a kérdésekre kereste a választ, és családok, dinaszti-ák sorsának alakulásán keresztül egészen a kezdetekig nyomozottvissza.

A huszadik századi regény szinte valamennyi vívmányát átvetteés alkalmazta; látszólag bonyolult, de lényegében ritka tudatos-sággal megszerkesztett regényeiben a maga bonyolultságában sike-rült megjelenítenie hõsei világát.

Magyarul megjelent: Megszületik augusztusban, A medve, Sír-gyalázok, Zsiványok, Hajnali hajtóvadászat, A hang és a téboly,Míg fekszem kiterítve, Vad pálmák, Sartoris, Példabeszéd.



ERNEST HEMINGWAY (1898-1961) Chicagóban született.Harcolt az elsõ világháborúban, és súlyosan megsérült. 1921-tõlkezdve éveken át Párizsban élt az ún. "elveszett nemzedék" többitagjával együtt. Elsõ sikereit novelláival aratta. Többször járt Spa-nyolországban, itt szerette meg a bikaviadalokat, sokat vadászottAfrikában. Élete legszebb és legihletõbb kalandja azonban a spa-nyol polgárháború volt amelyben a köztársaságiak oldalán küz-

Documents

Öt Halhatatlan Amerikai Kisregény