Ami eddig történt:

- Nigel Marven vagyok! Zoológus és kalandkereső. Az életemet azzal töltöttem, hogy bejárjam a világot és megismerkedjem azzal a hihetetlen állatvilággal, amellyel osztozunk ezen a bolygón. De mindig is volt egy merész és lehetetlennek tűnő álmom. Létre akartam hozni egy saját állatkertet, amelyet már sok-sok ezer vagy éppen millió évvel ezelőtt kihalt állatokkal népesítsek be. Nemrégiben ez az álom valóra vált és belefoghattam a világ legvadabb állatkertjének vezetésébe. Ahhoz, hogy ősállatokat tarthassak és szaporíthassak itt visszakellett utaznom az időben és onnan áthozni őket. Az őslény vadászat 65 millió évvel ezelőtt kezdődött, hogy először a világon fogságban tartsam a történelem leghírhedtebb ragadozóját, a Tyrannosaurust. A küldetésem sikeresen zárult és egy testvérpárral tértem vissza a jelenbe. Rajta kívül persze nem hiányozhatott ősi ellenfele, a háromszarvú Triceratops . Na meg persze egy csapat Ornithomimus nevű struccszerű dinoszaurusszal is bővült a park. Minden idők leghíresebb kihalt állatfaja, a gyapjas mamut sem kerülheti el a kihalást és ezért mentem vissza 10 ezer évet az időben hogy megmentsek egy példányt. Nem ő volt az egyetlen jégkorszaki állatfaj, amelyikkel visszatértem. Egy Elasmotherium is a park lakója lett. Hogy ne csak a híresebb fajokat mutassuk be 125 millió évvel ezelőtt kirándulásom alkalmával a világ legkisebb dínóit, a Microraptorokat is megszereztem. Akiket egy csapat, hosszúnyakú Titanosaurus követett. Nagymacska-barátként minden képen a kardfogú tigrisek nyomába szegődtem, hogy a történelem előtti Dél-Amerika síkságain befogjam a két akkori csúcsragadozót: a Smilodont és a Phorusrachust. 300 millió évvel ezelőtti utam során ijesztő, óriási méretű csúszómászókkal tértem vissza. Végül pedig befogtam a valaha élt legnagyobb krokodilfaj, a Deinosuchus egy példányát. Potyautasként paedig még egy Troodon is mellém szegődött, akinek köszönhetőn az egész park kis híján romba dőlt, miután a frászt hozta a Titanosaurusokra. 1 hónap telet el az incidens óta. Azóta az élet visszaállt a régi kerékvágásba és most ideje folytatni az ősállatok megmentéséért vívott akciómat. Folytatódjon az Ősvilági kaland!!!

Ősvilági kaland

7.rész

Újabb nap virradt az Őslény Park. Mint minden egyes nap most is teljes gőzzel folyik a munka. A rengeteg állatfaj tartása és takarmányozása olyan gondolt jelent, hogy Nigel úgy döntött muszáj lesz több gondozót felvenni, hogy kielégítsék az állatok szükségleteit. Bob, a fő-állatgondozó nagyon szereti ezt a munkát, de a sok vészhelyzet és a veszélyes állatokkal való munka miatt szükség volt még egy személyre, aki a segítségére lesz. Több gondozót is felvettek, de a legtapasztaltabb és leglelkesebb egyértelműen Fred Cutter.

- Mindig is imádtam az állatokat és veszélyes vadállatokkal szerettem volna dolgozni. Korábban a san diego-i állatkertben dolgoztam nagymacskákkal és egyéb nagyvadakkal. Gyerekkorom óta a dinoszauruszok bűvöletében élek és amikor megtudtam, hogy lehetőségem nyílik itt dolgozni a legnagyobb álmom vált valóra! (Fred)

- Fred nagyon nagy segítség. Remek tapasztalatai vannak a veszélyes állatokkal való munka terén. Dinoszauruszokkal még nem volt korábban dolga és noha nemrég kezdte el ezt a munkát, de remekül csinálja. (Bob)

Nem Fred az egyetlen új munkatárs, akire nagyon nagy szükség van! Nigel sohasem egyedül megy át az őskorba, hogy áthozza az állatokat. Minden esetben jól összeszokott csapat kíséri őt át a veszélyesebbnél veszélyesebb küldetések során. A csapat legújabb tagja, Charles Wells, paleontológus.

- Egyfajta univerzális őslénykutató vagyok, megpróbálom az ősállatok viselkedését a maradványok és a rokonok vagy kihalt fajok által meghatározni. Hihetetlen lehetőség, hogy élőben megvizsgálhatom őket, és talán láthatom pár elméletemet a valóságban. Valamint Nigel Marven az egyik példaképem, szinte az ő természetfilmjein nőttem fel. (Charles)

- Nagy segítség volt, hogy itt van ez a két új fiatalember. Egyre több állatunk van és ezek egyre nagyobb problémát jelentenek. Különösen, ha olyan ragadozókkal kell foglalkozni, mint amilyen Matilda, a nőstény Tyrannosaurus vagy éppen a Deinosuchus. És ez még csak a kezdet! Az elmúlt egy hónapban nem volt alkalmam, hogy új állatokat hozzak át, mivel a múltkor történt „Titanosaurus-incidens” miatt bekövetkezett károkat javítottuk. Most viszont minden a régi és szeretnék mihamarabb visszatérni a múltba és új állatokat befogni. (Nigel)

Nigel már el is döntötte, hogy mik legyenek az új jövevények. Két őskori ragadozót szemelt ki magának, amelyeknek az Őslény Parkban van a helye. Az egyik a legfélelmetesebb és legbizarrabb emlősragadozó, amely valaha élt, a Dinohyus, amely annyira vad és agresszív, hogy a kutatók csak úgy emelgetik a „terminátor-disznó”. A másik egy valamivel kisebb, de annál sikeresebb kutyaszerű ragadozó, a Hyaenodon horridus. Nigel épp az részleteit tervezi, amikor az irodájában egy váratlan látogató tér be hozzá és ráugrik a dolgozóasztalára.

- Hé! Hát te meg hogy kerülsz ide? Hallod? Gyere csak ide! Ne bántsad a Microraptort!!! (Nigel)

Az egyik kardfogú tigris kölyök az, amelyik még néhány hónappal ezelőtt született, miután Nigel az szüleit az egy millió évvel ezelőtti dél-amerikai síkságról mentett meg. A két kis-nagymacska gyorsan cseperedik és Suzanne-nak, az állatorvosnak egyre több gondja van velük. Nigelnek azonban sikerül megfogni a fékezhetetlennek tűnő macskát.

- Na végre megvagy! Hogy szöktél meg Suzanne-tól?(Nigel)

- Ne haragudj, Nigel! Csak egy perce fordultam el és máris megszökött. Olyan rakoncátlanok, hogy az valami hihetetlen. Egyszerűen nem lehet bírni velük. Remélem nem okozott nagy kárt. (Suzanne)

- Semmi baj, Suzanne! És hol van a mási? (Nigel)

- Még időben sikerült őt visszazárnom a helyére. (Suzanne)

- Akkor vigyük szépen vissza a testvéréhez, utána majd kitárgyaljuk, hogy mi legyen velük! (Nigel)

- Szia, Bob! Szükség lenne valami megoldásra, hogy kezelni tudjuk ezt a kardfogú-problémát! (Nigel)

- Üdv, Nigel! Teljes mértékben egyetértek. A kölykök egyre fékezhetetlenebbek. Mindenre rátámadnak és már nem éppen lehetne őket nevezni kis kedvenceknek. (Bob)

Ekkor egy újabb személy jelenik meg Martha, a park egyetlen gyapjas mamutjának a hátán.

- Hello srácok! Szerintem ideje lenne újabb kifutót építeni az egész kardfogú családnak. A szülők helye nagyon szűkös és már kezdenek elsorvadni benne. A kicsikre is ráfér a környezetgazdagítás. Mi a véleményetek? (Fred)

- Szerintem akkor legyen ez! A Dinohyus és a Hyaenodon kifutó elkészült már? (Nigel)

- Még van egy-két finomítás rajta, de amúgy készen áll az állatok fogadására. Ha azokat befejeztük, akkor megkezdhetjük az új kardfogú bemutató építését. (Bob)

- Akkor rátok bízom a dolgot. Nem kiscicák már, így a biztonságunk érdekében mostantól nem megyünk be hozzájuk gyakran. Tudom, hogy Nagyon szereted őket Suzanne, akárcsak mi itt mindannyian, de nem engedhetem meg, hogy valaki megsérüljön. Sajnálom! (Nigel)

- Semmi baj, amúgy is többször megkarmoltak már az utóbbi napokban. Veszélyes lenne mostantól, ha közel kerülnénk hozzájuk. (Suzanne)

- Akkor mezt megbeszéltük! Most viszont ideje indulnom. Összepakolom a felszerelést és folytatom a „vadászatot”. (Nigel)

Nigel és a csapata most már készen áll, hogy ismét visszatérjen a múltba és megmentsen két állatfajt a kipusztulástól. A Dinohyus és a Hyaenodon egyaránt Montanában élt 25 millió évvel ezelőtt a miocén időszakban. Akkoriban a környezet leginkább az afrikai szavannákhoz hasonlított, ahol sokféle növényevő faj éldegélt nagy kisebb-nagyobb csordákban, akik megfelelő táplálékot jelentettek a környék ragadozóinak, mint amilyen a Hyaenodon, a Dinohyus vagy éppen az Amphicyon. Az időutazó csapat új tagja, Charls is készen áll, így most már itt az idő, hogy újabb ősvilági kaland vegye kezdetét.

- Vigyázz miocén! Jövünk! (Charles)

Az ősvilági Észak-Amerika, 25 millió évvel ezelőtt. Nigel azért választotta ezt az időszakot, mert mind a Dinohyus, mind pedig a Hyaenodon is ebben az idő tájt pusztult ki. A kihalásukra több elmélet is született. A legelfogadottabb, hogy egy új fajta ragadozó szörny bukkant fel, amely végül a másik kettő kihalását okozta. Nigel reméli, hogy nem késtek el és sikerrel jár a küldetésük. A csapat már a tábort építi fel, amikor Nigel úgy dönt, hogy Charles-sal együtt körbenéz a környéken.

- A miocén korban a Föld éghajlata lehűlt és az idő szárazabb, aszályosabb lett. Az erdők, amelyek az eocénban és az oligocénban oly elterjedtek voltak megritkultak és a fák inkább már csak kisebb foltokban a folyók mentén „csoportosultak” össze. (Nigel)

- A hőség egyszerűen könyörtelen! A hőmérőm szerint legalább 32C°. Nem csodálom, hogy a keresett ragadozóink a kihalás szélén állnak. Ilyen aszályos időben szinte minden állat a

folyók és tavak mentén gyűlik össze, így ott kezdjük meg a keresést. (Charles)

A folyóparton növényevő állatok seregei gyűltek össze. Mintha apró termetű lovak és birkák lennének.

- Oreodonták és Hypohippusok. Az Oreodonta a kor legelterjedtebb növényevő állata. A birkák és a kecsék távoli őseinek számítanak. Könnyű prédát jelentenek a ragadozóknak. A Hypohippusok a lovak ősei. A lovak

még az eocén kor elején jelentek meg és nem voltak nagyobbak egy macskánál. Az erdők aljnövényzetében

éltek és állandóan fenyegették őket a ragadozó madarak. De amikor az erdők helyét átvették a síkságok a méretük növekedésnek indult. Bár még messze nem olyan nagyok, mint azok az igáslovak, amelyeket az ember háziállatként tart. Van még hová fejlődniük. Addig is az Oreodontákhoz hasonlóan a tápláléklánc alsóbb fokán a helyük. (Nigel)

Ekkor egy másik, jóval nagyobb növényevő bukkan fel.

- Nigel nézd! Egy Chalicotherium. (Charles)

A Chalicotherium különös állat. Semmilyen modern kori állatra nem hasonlít. Úgy járnak, mint a gorillák és úgy esznek, mint a pandák. Pedig a legközelebbi rokonai a lófélék. Amíg a Hypohippusok fűevők, addig a Chalicotheriumok a zsiráfokhoz hasonlóan a lombkoronából táplálkoznak.

- Békés növényevők mindannyian és nem jelentenek veszélyt, de a Dinohyusnak és a Hyaenodonnak semmi nyoma. (Nigel)

- Szerintem várjunk még egy kicsit utána induljunk vissza! Hamarosan besötétedik és visszakellene érnünk a táborba. A ragadozók ez idő tájt indulnak portyára és nem szeretném, ha a megfelelő felszerelés nélkül az útjukba kerülnénk. (Charles)

- Jól beszélsz! Látom nem hiába vettelek fel, úgyhogy induljunk vissza nemsoká! (Nigel)

A táborba visszaérve mindenki felkészül az éjszakára. A biztonság kedvéért égve hagyjuk a tábortüzet, hogy a ragadozók ne merészkedjenek túl közel. Mindenki békésen alszik, amikor az éjszaka közepén hangos üvöltésekre kelnek fel.

- Valószínűleg néhány Amphicyon verekszik a közelben. Az Amphicyont medvekutyának is nevezik. Távoli őse a medvéknek és a farkasoknak. Hatalmas ragadozó és minden bizonnyal ez az állat felelős, hogy a két általunk keresett állat kifog pusztulni. Nem lenne bölcs dolog most kimenni és szemügyre venni őket. Most jobb lesz, ha mindenki szépen visszafekszik és reggel majd folytatjuk a nyomozást! (Nigel)

Az Őslény Parkban mindeközben Bob és Fred megtervezik az új kardfogú tigris bemutatókat.

- A két felnőtt jelenlegi helye túl kicsi és ott nem tudnak kibontakozni a természetes viselkedésformáik. Hiába tettünk be nekik korábban mászó fákat nem sokat javított a közérzetükön. Éppen ezért számukra egy a jelenleginél 20-szor nagyobb kifutót fogunk építeni. Rengeteg nyílt területtel, sziklákkal és árnyékot adó fákkal. Mivel Suzanne már alig bír a két kölyökkel ezért ők is új kifutó kapnak. (Bob)

- Tehát két új kifutót kell építenünk ráadásul igen rövid idő áll a rendelkezésünkre, mivel a kölykök egyre modortalanabbak. (Fred)

Reggel van és az éjszakai történések ellenére a csapatnak sikerült kipihennie magát. A ragadozók nem mertek közelebb jönni. Nigel és Charles „felfegyverkezve” útnak indul, hogy a Dinohyus nyomára bukkanjanak.

- Nézd Nigel! Nyomok. (Charles)

- Szép munka Charles! A hogy elnézem ez egy Hyaenodon nyoma. Kifejlett példány. Nemrég járhatott erre. (Nigel)

- Szerintem milyen messze lehet? (Charles)

- Talán két mérföldre. Óvatosnak kell lennünk, mert az Amphicyonok is a közelben lehetnek! (Nigel)

Egy magányos Hypohippus legelészik a bokrok között, de valami figyeli.

- Odanézz! (Charles)

- Végre! Egy Hyaenodon. Valószínűleg egy nőstény. Nyilván az ő nyomait követtük idáig. (Nigel)

A Hyaenodon horridus a nevével ellentétben nem áll rokonságban a hiénákkal. Ami azt illeti semmilyen modern kori ragadozóval nem áll rokonságban. Külön rendet képez az emlősök között. Lesből támadó vadász és olyan kistestű állatok elejtésére specializálódott, mint amilyennek a lovak. Óvatosan a közelébe lopózik, majd a megfelelő pillanatban lecsap.

- Elindult! (Charles)

Állkapcsa erejének nincs párja. Izomzata hatalmas erő kifejtésére képes és ha egyszer megragad valamit a giotinszerű fogaival könnyedén elbánik vele. Szó szerint összezúzza az áldozat koponyáját. A ló hamar kimúlik.

- Nagyon hatékony vadászmódszer. (Nigel)

A Hyaenodon csonttörő fogazati ölésre lettek tervezve. Harapásával olyan nyomot hagyott a földtörténelemben, amelyet egyetlen állat sem múlt felül. Azonban a zsákmány elejtése olykor könnyebb, mint megtartani.

- Nézd! Ott jobbra. Egy Dinohyus közeledik. (Charles)

Nigelék éppen erre az alkalomra vártak. A két keresett célpont most itt áll az orruk előtt. Úgy néz ki, hogy itt összecsapás készül. Akárcsak napjainkban az oroszlánok és a hiénák, úgy a Dinohyus és a Hyaenodon között is gyakoriak lehettek az összecsapások a zsákmányért.

- A méretbeli és fizikai különbségek a Dinohyus javára kedveznek. A Hyaenodon nem akar kockáztatni, de nem adja egy könnyen a nehezen megszerzett zsákmányt. (Nigel)

A Hyaenodon vicsorogva ront neki az ellenfelének, de a jóval nagyobb dögevő ellen semmi esélye sincs és jobbnak látja, hogyha odébbáll, minthogy sérülést szerezzen. A Dinohyus megjelenésében leginkább egy óriási varacskos disznóra hasonlít és a kutatások is azt mutatják, hogy a legközelebbi ma élő rokonai a sertések. Ez volt a miocén kor legfenyegetőbb külsejű állata. A kifejlett példány 2 m-es marmagasságú volt és a tömege elérhette az egy tonnát. Nagy méretű, erős állkapcsa kitűnően megfelelt a kemény

csontok szétroppantására is. Vastag zománcú fogai gyakran eltörtek és olyan nyomok is találhatók rajtuk, mely szerint gyökereket és faágakat is fogyasztottak. Vagyis mindenevők voltak.

- A kifejlett példány olyan akár egy harckocsi, de ahogy elnézem ez még fiatal. Valószínűleg egy hím. (Nigel)

- Teheát ez egy süldő? (Charles)

- Igen. Nem lehet több fél évesnél. Szerencsére így könnyebb lesz befogni. (Nigel)

A gyilkos disznó eszik a tetemből, majd úgy dönt, hogy tovább áll. Itt az idő, hogy Nigelék akcióba lépjenek!

- Hogy akarod csinálni? (Charles)

- Szeretnék kipróbálni valamit, amit még nem alkalmaztam az állatbefogások során. Szereztem egy vadasparkból nőstény varacskos disznó vizeletmintát. Ez a példány most lesz ivarérett. Remélem, hogy megérzi a feromonillatokat és átszalad az időkapun, hogy aztán elkülöníthetjük az Őslény Parkban (Nigel)

- Akkor vágjunk is bele! (Charles)

Charles felállítja az időkaput, amíg Nigel a tettek mezejére lép. A terve az, hogy a levegőbe permetezi a nőstény varacskos disznótól származó illatanyagokat és reméli, hogy a Dinohyus „begerjed” rá és utána az Őslény Parkban találja magát.

- A disznóknak nagyon jó a szaglásuk,. A szél feléje fúj és ez nagyon jó. Így biztosan megérzi a szagát. Most szétpermetezem ezt a környéken. Nem merek közelebb menni hozzá, mert az felérne egy öngyilkossággal. (Nigel)

A disznó azonnal megérzi.

- Ajjaj, kezd bevadulni. Charles, szaladj át és szólj Bobnak vagy Frednek! Készítsék elő a karámot! (Nigel)

- Azonnal (Charles)

- Hé, Fed! A disznó mindjárt itt lesz. Készüljetek fel! (Charles)

- Rendben. Intézkedek. (Fred)

A gyilkos disznó egyre vadabb lesz, de még mindig nem indult el. Csak a patáival kaparja a földet.

- Gyere, malacka! Nem érek rá egész nap. (Nigel)

Végül támadásba lendül.

- FUTÁS!!!! (Nigel)

- Fred! Az ajtót! (Nigel)

- Anyám! Ekkora disznót én még életemben nem láttam. Pedig a közép suliban mennyivel volt dolgom. (Fred)

- És ez még csak egy süldő. (Nigel)

- Ja látom. Az agyarai még nem elég nagyok. De ne aggódj, majd én gondoskodom róla. Ha ezt Bob meglátja, a végén még beadja a lemondását. (Fred)

A küldetés első fele sikerrel járt. Sikerült megmenteni egy Dinohyust a kihalástól. Az állat egy rövid ideig még az elkülönítő karámban fog tartózkodni, amíg Suzanne minden szükséges állatorvosi vizsgálatot el nem végez. Nigel ezután megnézi, hogy a csapat hogy halad az új kardfogú-kifutó építésével.

- Hello, Bob! Láttad már a legújabb szenzációnkat? (Nigel)

- Üdv, Nigel! Még nem volt rá alkalmam, de a mai nap még sort kerítek rá. Amint látod így is benne vagyunk a munkában. (Bob)

- Hogy alakulnak a dolgok? (Nigel)

- Egész jól. Freddel ellátogattunk egy nagymacska-farmra és az ott lévő kifutók alapján terveztük meg ezt. Csaknem egy hektáros erdős, szavannás területet kerítettünk el nekik. Most a kerítést húzzuk fel. Később pedig beépítjük a műsziklákat is. Utána jöhetnek a cicusok. (Bob)

- És a kölykök? (Nigel)

- Az ő helyüket csak később tudjuk felépíteni. Egyelőre szeretnénk tudni, hogy a két nagy miképp fogadja az új helyet, utána a kicsikét is megépítjük. (Bob)

- Rendben, akkor hamarosan indulok vissza. Addig is rátok bízom a dolgot. Viszlát! (Nigel)

Fred az új állatgondozó eközben a Tyrannosaurusok etetését végzi.

- Az elmúlt egy hónapban rengeteget nőttek és jóval agresszívebbek is lettek. Terence már 9 m-es. Matilda pedig már 12 m. Rövidesen elérik a kifejlett kori testméretüket és utána jóval nehezebb lesz velük bírni. A pár hónappal ezelőtti verekedésük óta egyáltalán nem jönnek ki jól egymással. Ezért kell külön etetni őket. Régen elég volt kettejüknek egy fél marha. Most pedig már fejenként megesznek egy egész marhát. Hüllők révén nem kell mindennap enniük. Mivel lassú az anyagcseréjük nem kapnak minden nap enni. Hetente mindössze 2-3 alkalommal esznek és nem panaszkodnak. A Deinosuchus még ennél is ritkábban eszik. A krokodilok akár egy évig is kibírják evés nélkül. A mi példányuk havonta kap enni egy marhát és azzal tökéletesen beéri a hónap végéig. Úgyhogy megyek és neki is odaadom a havi adagját.

A parkban minden a tervek szerint alakul. Nigel Marven sikeresen megmentette a Pokol disznaját, a Dinohyust a kihalástól. Ez azonban még csak félsiker. A Hyaenodon még mindig megmentésre vár! A legtöbb emlősfaj őstörténete rövidebb 5 millió évnél. A Hyaenodon azonban csaknem 10 millió évig kitartott. Ezen évmilliók során több fajuk is kialakult Észak-Amerikában és Ázsiában. A Hyaenodon horridus, amelynek Nigel a nyomában van akkora volt, mint egy mai farkas, de a harapása jóval erősebb. Az ázsiai Hyaenodon gigas azonban akkorára nőtt, mint egy orrszarvú és ezzel az egyik legnagyobb szárazföldi emlősragadozó, amely valaha élt. Ha tényleg ilyen sikeresek voltak, akkor végül is miért kellett kipusztulniuk? Nigel és Charles most visszatér a múltba, hogy kiderítsék ezt és, hogy megmentsenek néhány példányt.

- A terv az, hogy visszatérünk oda, hol abbahagytuk a küldetést. Vagyis 25 millió évvel ezelőttre. A Dinohyust most már Fred gondjaira bízom. (Nigel)

A hely és az idő ugyanaz. Montana, 25 millió évvel ezelőtt. 10 millió éven át ez a hely a Hyaenodon uralma alatt állt. Most azonban merőben megváltozott a helyzet. Nigel és Charles a környéket pásztázza, hátha Hyaenodon nyomra bukkannak.

- Az időjárás még mindig elviselhetetlen. Nagyon száraz. Az állatok ismét a víznyelő helyeken gyűlnek össze, így megint odavesszük az irányt. (Charles)

A folyóparton Hypohippusok, Oreodontok és Chalicotheriumok gyűltek össze. Az egyik Oreodont azonban riadót fúj és több növényevő elmenekül. Nem ok nélkül! Egy nőstény Hyaenodon tűnik fel az itatónál.

- Nézd! Ez valószínűleg ugyanaz a nőstény, akit korábban is láttunk. Van rajta egy-két harapás nyom és egy kicsit soványnak tűnik. (Charles)

Az állat azonban nincs egyedül.

- Két kölyök is van vele. Ők azonban messze nincsenek olyan jó állapotban, mint az anyjuk. Nagyon alultápláltnak tűnnek. (Nigel)

- Az anya nem tudja szoptatni őket. Biztos nincs elég teje. De én ezt nem értem! Hiszen itt van a rengeteg zsákmányállat, amelyeket könnyű elkapni. Miért nincs akkor számukra elegendő élelem? (Charles)

Charles azonban korábban kap választ a kérdésére, mint gondolná! Az itatónál három nagytermetű ragadozó tűnik fel és azonnal rávetik magukat egy fiatal Chalicotheriumra.

- Már csak ez hiányzott! Amphycionok. A múlt éjjel az ő üvöltésüket hallottuk. (Nigel)

Az Amphycionok más néven a medvekutyák nemrégiben érkeztek át a Bernig-földhídon keresztül Ázsiából Észak-Amerikába. Ez a részben oroszlánra, részben grizzlyre és részben farkasra hasonlító ragadozó sok szempontból jóval hatékonyabb volt, mint a Hyaenodon vagy a Dinohyus. Több olyan tulajdonságuk is volt, amely fejlettebb ragadozóvá tette őket. Az első a gyorsaság. Testfelépítése tökéletesen megfelelt arra, hogy hosszú távon is üldözze az áldozatait. A Hyaenodon és a Dinohyus erre képtelen volt. Aztán ott volt a fogazata. Szemfogai nagyon hosszúak. A kardfogú tigrisek mellett a z emlősök között a medvekutyának voltak a leghosszabb szemfogai. Ezek mellett jóval okosabb is volt az ellenfeleinél. A medvekutyák könnyedén végeztek a Chalicotheriummal és hamar lakmározni kezdenek. A Hyaenodon anya jobban látja odébb állni. Az egyik medvekutya azonban észreveszi őket és támadásba lendül.

- Jaj ne! (Charles)

A medvekutya egy szemvillanás alatt elkapja az egyik kölyköt és megöli. Az anya semmit sem tehet érte. Menti a saját és a másik kölyke életét. Amíg az egyik a kölyköt kezdi elfogyasztani, a másik kettő a Chalicotheriumal erőlködik. Az egyik azonban észreveszi a két őslénybefogót és feléjük tart.

- Ajjaj! Ez kiszúrt minket. (Charles)

- Ideje eltűnnünk! FUTÁS! (Nigel)

A medvekutya elindul, de nem követi őket csak rájuk üvölt, majd tovább áll és visszatér a társaihoz.

- Ez közel volt. (Nigel)

- Hányszor üldöztek már meg a vadállatok? (Charles)

- Már nem számolom. Bár ez még semmi, ahhoz képest, amikor majdnem eltiport egy mamut vagy felzabáltak a T-rexek. (Nigel)

- És most mi legyen? (Charles)

- Kövessük a Hyaenodont és majd meglátjuk mi lesz utána. Próbáljuk meg befogni őket! (Nigel)

- Rendben. (Charles)

- - Van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára fogunk ezekkel a rosszfiúkkal találkozni. (Nigel)

A parkban eközben a többiek még mindig a kardfogú tigrisek új kifutóján dolgoznak. Fred addig a Dinohyus etetésére készül.

- Bruce-nak neveztük el Charles ajánlására. Illik rá ez a név, olyan izmos Hulkos felépítésű. Pedig még fiatal. A takarmánya az alábbiakból áll: hús, csont és némi gumós növény, valamint gyümölcs. A disznófélék mindenevők. Erre utal a gumós zápfoguk. Anno dolgoztam házisertésekkel és volt már olya, hogy egy 300 kilós kan disznó megkergetett. A szívbajt hozta rám. Nem lenne jó, ha ez ugyanezt csinálná, mert könnyen ott hagynám a fogamat. (Fred)

Suzanne a két kardfogú tigrissel foglalkozik. Bár már nem lenne szabad be közéjük a biztonság kedvvért még is bekell, hogy a napi húsadagjukat beadja.

- Gyertek ide szépen kicsikéim! Már nem sokáig fogunk együtt lenni. (Suzanne)

Azonban ahogy kinyitja a kaput mindkét kölyök villámsebességgel kiszalad és elindul garázdálkodni.

- Jaj ne! Már megint. Ezért Nigel lefogja tépni a fejemet. HÉ, gyertek vissza mind a ketten!!! (Suzanne)

A 25 millió évvel ezelőtti Montanában Nigel és Charles eközben a Hyeanodon család nyomára bukkan. Azonban a látvány nagyon nem tetszik nekik.

- Nézd! Az anya szoptatni akarja a kicsit, de nem úgy néz ki, mintha lenne teje. Az emlői teljesen szárazak. (Charles)

- Ne is mond! Nem először láttok ilyet. Anno amikor a kardfogúakat befogtam Saba-val ugyanez volt a helyzet. Az anya éhezett és nem tudta szoptatni a kicsinyét. Visszamentünk az altatópuskáért és mire visszatértünk a kicsi elpusztult. Nem szeretném újra átélni azt a fájdalmat, amit akkor. (Nigel)

- Még jó, hogy most itt van nálunk az altatópuska és a lövedék. Hogy akarod csinálni? (Charles)

- Először az anyát fogom meglőni, majd ha elaludt, akkor a kicsit is megcélzom. (Nigel)

Az anya fájdalmasan felnyüszít, amikor a kicsi szopni próbálna. 10 millió év sikertörténet után a Hyaenodon kihalt. A kihalását az okozta, hogy a medve kutya érkezésével a zsákmányállatok fogyatkozni kezdtek. Szószerint kikapták a Hyaenodonok szájából az ételt. Ha sikerült is elejteniük valamit, akkor a medvekutyák biztosan hamar rájuk találtak és elorozták előlük. Ugyanez történt Dinohyusok esetben is. A Hyaenodonok ideje lejárt és helyüket a macskákhoz , a farkasokhoz és a medvékhez hasonló sikeresebb, okosabb ragadozók vették át. Most azonban itt a lehetőség, hogy megmentsék ez a különleges állatot a kihalástól. Nigel betölti a puskát és lő. A nyugtató pár percen belül kifejti a hatását. A nőstény elalszik mire a kicsinye megpróbálja felébreszteni. Nigel őt is meglövi, persze jóval kevesebb adaggal. A kicsi azonnal kifekszik tőle. Mikor a helyzet már biztonságosabb a fiúk közelebb merészkednek.

- Ideje felpakolni őket a kocsira és vigyük őket haza. Suzanne majd gondoskodik róluk. (Nigel)

Azonban amikor felrakják őket a terepjáró csomagtartójára váratlan dolog történik. Ismét itt a három Amphycion, akik megölték a másik kölyköt. Most azonban nem úgy néznek ki, mint akik meghátrálni készülnek.

- Most mihez kezdünk? (Charles)

- Valahogy elkell terelni a figyelmüket, amíg felállítom az időkaput és átmegyünk rajta. (Nigel)

- Van egy ötletem. Mikor azt mondom most, te azonnal menj és indulj el velük a parkba. Világos? (Charles)

- Mire készülsz Charles? (Nigel)

- Erre. MOST! (Charles)

- Charles mit csinálsz? Elfognak kapni! Megörültél? (Nigel)

- Felszaladok az egyik fára, te csak indulj! (Charles)

- Idióta! (Nigel)

Nigel nem tehet mást, minthogy hallgat a társára, míg őt mind a három ragadozó üldözőbe veszi. Amilyen gyorsan csak tudja felállítja a kaput és beszáll a kocsiba, hogy a Hyaenodonokat biztonságba jutassa.

- Mindjárt visszajövök érted (Nigel)

Charles egy fán húzza meg magát, de a medvekutyák megpróbálnak feljutni. Ugrálnak, karmolásznak és morognak. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez.

- A francba ! Talán mégsem volt jó ötlet ez. Hol vagy már Nigel? Én hülye barom. (Charles)

A segítség végül megérkezik, ráadásul nem is akárki képében.

- HÉ! Maci lacik! Kutyuli mutyulik, vagy minek is nevezzelek titeket! (Fred)

- Fred? Martha? (Charles)

Fed az Martha, a mamut hátán. A hatalmas növényevő agresszív megnyilvánulása és trombitálása a medvekutyákat végül meghátrálásra készteti.

- Mit csinálsz te itt? (Charles)

- Jöttelek megmentetni, akkor most jössz vagy nem? (Fred)

Végül biztonságban megússzák a kalandot és visszatérnek a parkba.

- Köszönöm, hogy visszajöttetek4 Ezt nem hiszem el. Képesek voltatok Marthát bevetni ellenük? (Charles)

- Nigel ötlete volt. Javasoltam Terence-et, de ő valószínűleg letépte volna mindenki fejét. (Fred)

- Jól vagy koma? (Nigel)

- Naná! Erre emlékezni fogok az biztos. (Charles)

Az eseményekben bővelkedő napok után végül minden visszaáll a rendes kerékvágásba. A Dinohyus elfoglalta új helyét és a Hyaenodon család is biztonságban van végre. A kardfogú tigrisek új kifutója is elkészült, de az állatok még nincsenek benne. Nigel az irodája felé tart, amikor Suzanne áll meg előtte.

- Nigel! Van valami amiről jobb ha tudsz! (Suzanne)

- Mi történt? (Nigel)

- Az történt, hogy a kis kardfogúak megint kiszöktek és az irodád…. (Suzanne)

A következő részben Nigel és Charles 125 millió évet utazik vissza a történelem előtti Nagy-Brittaniába, ahol minden idők egyik legérdekesebb húsevő dinoszaurusza, a Baryonyx élt. A kardfogú tigrisek elfoglalják új kifutójúkat. Fred pedig furcsa dolgot vesz észre a Deinosuchus viselkedésében.