Padló

2013. január 17. 15:41 - írta [ex]drogos

Régen nem írtam semmi tartalmasat, de most úgy érzem, fogok és kell is! (Feltéve, ha a munkám nem zökkent ki...)

Hol is kezdjem? Ott, ahol most vagyok lelkileg: a mélyben. Azt hittem, hogy ez - vagy - az a kiút, reménykedtem, tervezgettem, de 6 hónap alatt be kellett, hogy lássam: VELEM VAN BAJ, CSAKIS VELEM! Több csalódás és sikertelen próbálkozás után rá kellett jönnöm, hogy MAGAM miatt nem tartok sehol... S, hogy kiben/miben csalódtam? Magamban. Én vagyok az, aki eddig mindenkit visszatartott. Csúnya erre így ráöbbenni! Több oka is van, hogy ezt most annyira nem fogom részletezni: nem szeretnék se megbántani senkit, másrészt van amit szeretek megtartani magamnak.

A munkám? Legyen elég annyi, hogy "My soul is sold." - a "Never gonna sell my soul" helyett... Homlokegyenest az értékrendem ellen cselekszem. :( Az a baj, hogy úgy látom, hogy csak így tudom túlélni egy darabig, de mindannyian tudjuk, hogy halál/börtön/pokol ez az út ahová vezet. A pénz? Jó lenne, ha nem cuccoznám el. Az egészségi állapotom? 50-55kg mínusz a 8 hónappal ezel tti énemhez őképest. Már nincs hova szúrni. Más se nagyon tud megcsinálni. Szóval "I'm so strong out!" Lassan már nincs hol laknom sem. (MAGAM MIATT!!) El kéne takarodni jó messzire a francba! Oda, ahol nem húzom le ezeket az embereket, akik próbálnak élni, megélni... Talán hiányoznék pár szerettemnek, de mindenkinek jobb lenne így/úgy. Én meg megpróbálnék új életet kezdeni.. Talán.... Vagy folytatnék egy hasonlót.. Mert rehabra tuti nem megyek! Pedig kéne, de nem hiszem, hogy kibírnám... Ez a konkrét.Kemény. Elgondolkoztam azon, hogyan is élek: rendetlen vagyok, körülöttem mindenhol disznóól, hivatalos papírjaim nincsenek(rég elhagytam ket) csak drogosok vesznek körül. CSAK! Pénzt alig-alig adok le. Hol itt, hol ott lakom (nejem-anyám) Igazából őháromnegyedig anyám, negyedig nejem. (Nem részletezem) Paranoiás és kényszeres vagyok, és egyre depressziósabb, egyre rosszabbul... Na? Akkor ennyi.

Elfogyott. Nincs több írnivalóm. Ha mégis eszembe jut, majd b vítem.ő

Mert

2012. október 3. 3:51 - írta [ex]drogos

4 komment

Régen írtam, igyekszem valamit gyorsan.

Szóval, röviden és tömören: a feleségemmel azóta egyszer összeálltunk újra, azt hittem minden oké, de sajnos nem vagyok neki elég jó, így ismét kisétált az ajtómon... Akkor ott elvitt bel lem valamit, ami többet nem tér vissza. Most én úgy látom, hogy kamu vádak őalapján tette, de úgy látja, hogy felhordtam a cuccosokat,és ott narkóztunk.Ő

Így most anyunál vagyok ismét. A fiam hol az anyjánál, hol nálam alszik. Több munkahelyet elvesztettem, mert olyan szinten tolom a pentát, hogy én is félek néha... hetekig nem alszom, és a földön fetrengve verg dök. Megismertem sok új embert, akik nem cuccosok, őés jót akarnak! Hála mindnek a jóságáért! "- Mert élnek jó emberek, csak jó helyen keresd" - TM - Kelj fel és járj!

Mocskos egy világ van... Már az RC-k is szarok, és kevesek. Úgy látom átalakul a piac.De merre? Más most nem jut eszembe, nézzetek face-re, mert nem kell, hogy lájkolj, nyilvános a profil, bárki megtekintheti!

Blog a Facebookon is2012. június 28. 0:04 - írta [ex]drogos3 komment

Nem tudom jó-e, vagy sem, de létrehoztam a Facebookon egy oldalt a blognak. Abban bízom, hogy talán szélesebb körben terjed majd az, amit mondani szeretnék!

Mint minden újtól ett l is kicsit tartok, majd alakul...ő

Drogos vagyok!

2012. június 19. 14:55 - írta [ex]drogos29 komment

Címkék: barátság, helyzet, penta, züllés

Mindig is az voltam, és mindig is az maradok! Leszögezném el re, rohadt nehéz ezt most leírni Nektek, de megfogadtam, hogy mindig a frankót adom! Ez egy helyzetjelentés, nem őnyafogás, így olvasd!

Másfél hónappal ezel tt elegem lett a jófiú szerepb l, és abból, hogy semmi nem változik, úgyhogy berúgtam, de úgy, hogy megfájdult aő ő fejem, bementem a gyógyszertárba fájdalomcsillapítóért, de kifele már +10 fecsivel jöttem. Akartam egy jó spurit, a francnak se kellett az RC, de a régiek is RC-t tolnak már... Így megint a penta. Aztán másnap, harmadnap stb. Ez megy kb másfél hónapja: penta minden nap szúrva. Fogytam kb 35 kilót, és úgy t nt semmi sem állít meg, s t "T" meg "M" is belehúztam. Tehát összeállt a régi csapat, de hálaű ő Istennek "T" elment, így megúszta... Elástuk volna egymást.ő Na, ez ment heteken keresztül, mikor elkezdtem egy nagyon jó barátommal ismét összejárni, és vele valahogy minden más lett: nem kellett annyi cucc, s t volt, hogy semennyi! Ha félrement az sem zavart, egyáltalán nem voltam ideges, és egyre kevesebbet fogyasztott ő is, és én is. Nem is értettem magam... Ez nem én vagyok! Én addig tolom ameddig van általában, de vele, nem akartam. Segíteni ő

akartam, akármennyire is furcsán hangzik... Inkább lemondtam a szarról, csak azért, hogy se csináljon. Olyan szépen alakult minden,Ő "csodák" történtek! Olyan dolgokat tett a barátom, amit addig (évek óta) nem: csak azért mert megbeszéltük, nem csinálta! (és persze én sem - és nem is kellett) Csak egy napról volt szó, aztán kett lett bel le! Büszke voltam rá! Az alatt a két nap alatt láttam olyat, amit ő őaddig szintén nem: láttam sokat nevetni, és sokat mosolyogni! Mondtam is neki, hogy "mennyivel jobb fej vagy így"! Aztán a harmadik napon végignéztem ahogy a mosoly ismét elt nik, a cucc lemossa az arcáról, és megkeményíti minden arcizmát... Kemény volt. űMegismertem a barátom egy olyan oldalát, amit még nem láttam, aztán végignéztem, hogyan t nik el a semmibe... Akkor azt hiszem űeltört bennem valami. Azóta már valahogy nem érzem, hogy segíteni tudnék, de nem a történtek miatt, hanem sok egyéb más tényez miatt, amit most nem őkell leírnom. Közben végignéztem, ahogy a srácokat hazabassza a telepen idegileg, testileg a szer, ahogy egymást lehúzzák, egymásnak esnek... Kifordult magából mind. Úgy, ahogy szombat délre én is. Szombaton délben úgy döntöttem, kipróbálom milyen, az amit láttam: a penta túladagolás. A szokásos adag kb négyszeresét toltam be. Kegyetlen. Nekem nem volt gondom, mert fel voltam készülve rá, tudtam (hisz el tte él ben láttam) mire számíthatok, de elgondolkodtam: ha ki kellene hívnom a ment t egy ismer shöz, mert túlnyomta magát, ő ő ő őmégis mi a büdös francot mondanék? Mit tudnának kezdeni vele? Mert kívülr l heroin túladagolásnak t nik belülr l, meg lüktet a test, a ő ű őszív ezret ver, a vérnyomás szintén ezren. Erre mit adnak be?

Közben a feleségemmel sem javult a helyzet, pedig egy szavába került volna. Csak megy a huza-vona. Az megy mint régen: nálam folyamatosan van valaki, történik valami, egyszóval átjáróház. A nejemnek is megváltozott az élete, nekem is. Egy dolgot azonban eldöntöttem: a pentának annyi részemr l, eleget rombolt! Akkor inkább tolok mást, de ez tarthatatlan!ő

-folyt köv-

Ismétlés a tudás anyja!

2012. április 16. 10:54 - írta [ex]drogos6 komment

Címkék: barátság, boldogság, drogmentesen, egyedül, gyógyszer, jolerzem, lemondás, leszokás, magam,szeretet, tisztaság

Így most újra elkezdtem a leszokást. Ma épp a huszonnegyedik tiszta napomnál tartok, és már teljes két hete szétfeszít a boldogság! Tiszta Lehetek Végre!!! Csodálatos!Többen kértétek, hogy írjam meg a leszokáskor tapasztaltakat. Nos, mostanra megszépült a világ, de elég kemény hetek állnak mögöttem! Keserédes szájízzel mentem neki, de döntöttem!Az els egy-két nap még kibírható volt, aztán elkezd dött a sóvárgás... Jött a jól megszokott szorítás a mellkasomban, amely egyre ő őcsak er södött, addig, amíg egyszerre már elviselhetetlenné kezdett válni. De a test bölcs és küzd! Így, amikor már majdnem ő

elviselhetetlen lett, akkor alábbhagyott a kattogás, és áttev dött éjszakára, hiába a gyógyszerek, hiába minden, éjszakákon keresztül őnem aludtam, forgolódtam, vert a víz és lángolt, égett az egész testem. Rém- és mocskos álmok kezdtek gyötörni: szívtam, szúrtam, ittam, nyeltem és minden elképzelhet módon tömtem magamba a szemetet. Reggel, ébredés után az éjszakámra hányinger mellett a ővizes ágy, és a remegés emlékeztetett. Az álmok természetesen kihatottak az egész napomra, lehangolt, álmos és rosszkedv voltam, űaztán jött az újabb csapás: elfogyott az egyik (tegretol sóvárgáscsökkent ), majd a másik (quetiapon éjszakai alvást segít ) → ő → őgyógyszerem is... Esélytelen volt orvoshoz eljutnnom, de mikor észrevettem, hogy a quetiapin is, fogy, akkor vettem egy mély leveg t, őés azt mondtam: „Jó, akkor ez sem kell többé!”. Így a négy gyógyszerb l hármat elhagytam. Merthogy a tiapridalt már el tte sem ő őszedtem rendszeresen, így igazából az volt az els amit letettem. Aztán elkezdtem egyre jobban érezni magam, ekkor már nappal sem őszedtem be gyógyszert, egyedül este két 0,5-ös rivotrilt. Elkezdett m ködni az agyam, kevesebb lettem vagy 15 kilóval, és elkezdtem űmosolyogni, pozitívan gondolkodni! Ez megtette a hatását: újabb rivotrilt hagytam el, így a jelenlegi egész napos gyógyszeradagom este 1db 0,5mg rivotril! A három hét alatt talán 3x ha ittam, ebb l egyszer voltam másnapos, ugyanis úgy döntöttem, hogy abbahagyok őmindent, és megfogadom egy barátom tanácsát, leteszem a gyógyszereket is, de ezt nem fogom kompenzálni alkohollal! Találtam jobbat: amikor rosszul voltam, akkor vettem egy doboz csokis parányt, és megettem bel le pár darabot, a maradékot pedig odaadtam őanyunak. Mára csoki sem kell. Persze, mikor kezdtem jobban lenni, akkor azért néhány dealer hétvégente felhívott, hogy adna hitelbe, ingyen vagy bárhogy, de én elutasítottam!Ja, igen! Mindezt egyedül, ugyanis azóta sem lakom a feleségemmel. Ugyan úgy anyunál lakom, fizetem a lakbért, és ellátom magam! A változás azonban nagyon látványos! Akivel összefutok, úton-útfélen azt mondja, hogy milyen jól nézek ki, mennyivel tisztább a tekintetem, látszik, hogy jól érzem magam. És arra a kérdésre pedig: „Hogy érzed magad?”, azonnal azt válaszolom: „Jól!” „Nagyon jól!” vagy azt, hogy „Minden nagy!”, és ezt szintén tudom mondani! Persze rossz pillanatok mindig vannak, lesznek is, és persze nem őkönny egyedül aludnom 16 év után, egy nagy üres szobában, de sokszor a sas jut eszembe, ami ha elér egy bizonyos kort, akkor űválasztania kell: vagy elhullik, vagy elvonul a világ el l, koplal, visszanöveszti letörött cs rét, mellyel kitépkedi fölös tollait, és élhet még ő őegyszer annyit! Illetve az is, hogy ezt, amit most teszek MAGAMÉRT teszem, nem a feleségemért, nem a szerelmemért, nem a haveromért, nem az anyámért, vagy mert valaki ezt tanácsolta.De vissza a huszonnégy naphoz. Most azt gondoljátok, talán ez nem olyan sok, hisz még egy teljes hónap sincs! De aki figyelt eddig az észrevehette, hogy ilyet hét éve nem csináltam! Hét éve volt ugyanis utoljára ilyen, hogy gyógyszerek nélkül, saját elhatározásomból leszokom. Akkor is hasonlóan boldog voltam, viszont azóta rengeteget okultam a hibáimból! (Ezért is figyelek az alkoholfogyasztásomra) Ismét vannak álmaim, vágyaim, terveim! Van amibe már belefogtam, van amibe hamarosan belefogok! Csak, hogy néhányat említsek: kifizettem a tartozásaimat, rendbe teszem a küls m és ruhatáram, eddzem, jogosítványt fogok szerezni, és őmivel visszavágyom az iskolapadba, vissza is ülök, amint lehetséges! Elkezdtem megkeresni a régi barátokat, akikkel elvadult drogozásom miatt megszakadt a kapcsolat. Továbbá tervezem a blog könyvként való kiadását is, melyhez kértem segítséget is!Természetesen a családom sem hanyagoltam el! A fiam szokott nálam aludni, és én is nála/vele. Szoktunk csavarogni (egyel re gyalog,ő mert a cangákat meg kell csináltatnom), s bár anyagilag a gyök kett n vagyok, azért igyekszem támogatni anyagilag a feleségem őlehet ségeimhez mérten!őui: Írtam kommentben is, de biztos van aki nem mindet olvassa el, így itt szeretném hálásan megköszönni a kattintásokat! Isten tartsa meg jó szokásotok!ui2: Itt a sas története - Köszönet érte Deninek!

Március 1.

2012. április 4. 10:41 - írta [ex]drogos11 komment

Fontos: Ez a poszt március 1-én íródott, nem a mostani droghasználatomat tükrözi, sok minden változott azóta, ami a legfontosabb: ma tizenkettedik napja tiszta vagyok!

Tegnap sem mentem haza, egy haveromnál éjszakáztam, ma anyunál alszom a régi szobánkban. Azért üzentem Neki! Nem tudom hány napja nem aludtam, inni sem ittam rendesen, és egy zsömlét ettem egész id alatt... El ször sp, ma-tegnap-holnap ő őpenta kristály. Remeg mindenem, a testem jelez, de nem érdekel! Holnap munka.Ugyan folyton egyedül érzem magam, de most vagyok csak igazán egyedül. Meg kell szoknom, mert a nejemnek nem kellek, amin egyáltalán nem csodálkozom! Igaza van. Megértem, és nem is hibáztatom. Ugyan kinek kell, egy szar drogos? Az is csoda, hogy idáig kitartott, szintén becsülöm érte!őS most mi lesz? Mihez kezdek Nélkülük? Tizennégy éves korom óta velem van, s nagyjából tizenhat éve élünk együtt! - Bontok egy sört - El nem tudom képzelni, hogyan tovább... Ami biztos: vagy meghalok, vagy megváltozom! Annyi tervem már van, hogy Bp. környéki agglomerációban szeretnék lakást bérelni, de semmi több. Ennyi. Minden maradna a régiben: munkahely, életmód? Nem akarom!

Abban sem vagyok biztos már, hogy az elvonót akarom! Talán újra megpróbálom egyedül. - Közben távoli repül gép zaja, amely a őkonvektor lángjának pattogására emlékeztet... Hiányzik! - De az nyilvánvaló, hogy így nem mehetett tovább, senkinek nem akarok több rosszat!Most érzem csak, hogy hasznos lett volna, ha az el z elvonón beiratkozom a "jöv tervezés" csoportba. Félek! Mi lesz akkor, ha majd ő ő őmegint minden sínen van, és újra fájni fog? Ha majd újra rám telepszik a gyilkos depresszió, ami gyermekkorom óta hajszol a szakadék felé, mit teszek majd? Azt tudom, hogy egyedül nem szeretnék maradni, mint "azok a férfiak"!Március! N nap, a feleségem születésnapja, más születés- és névnapok, egy csomó dátum!ő

szintén? Igen! sajnálom magam, pedig tudom jól, én csináltam mindezt, én tehetek mindenr l! A következ napok kritikusak lesznek. Ő ő őFélek! De, hogy is mondják? Innen szép nyerni/felállni!Mint ahogy mondtam, két lehet ség van: Vagy meghalok, vagy megváltozom...ő

Csak egy videó

2012. március 1. 8:59 - írta [ex]drogos9 komment

Twitteren ajánlották ezt a számot/videót. Meghallgattam és megtetszett, de nagyon, úgyhogy ki is rakom. A szövegre érdemes figyelni! (ezért a lyrics)

You are in painTake your life, take your life with cocaine

But I am who I amso I do what I can, when I can

but I can't really do a damn thing

So fine this dayall your problems has gone awaybut tomorrow, when you wake upall your problems are back to stay

Your life,a game

turn it up, turn it up with cocaineAnd every time that you live is a time when you feel

and the only time you heal

Tell me what it is and it would never be like this

A problem that we have in commonbaby tell me what it is

it probably doesn't mean a pissyeah, rip my heart apart

Now it's too late, too late to liveonly heaven loves you now

so love it back for oncejust once

Now it's too late, too late to liveand my conscience killing me

so I'm alive but I'm not free

and for all of you that can relate to this tooand for all of you that can relate to this too

White snowI know

You're on a place where I just can't goBut I hope you do remember

your snow doesn't warm you in December

You are in painTake your life, take your life with cocaine

But I am who I amso I do what I can, when I can

but I can't really do a damn thing

Now it's too late, too late to liveonly heaven loves you now

so love it back for onceFind More lyrics at www.sweetslyrics.com

just once

Now it's too late, too late to liveand my conscience killing me

so I'm alive but I'm not free

and for all of you that can relate to this tooand for all of you that can relate to this too

Tell me what it is and it would never be like this

A problem that we have in commonbaby tell me what it is

it probably doesn't mean a pissyeah, rip my heart apart

You are in painTake your life, take your life with cocaine

But I am who I amso I do what I can, when I can

but I can't really do a damn thing

Now it's too late, too late to liveonly heaven loves you now

so love it back for oncejust once

Now it's too late, too late to liveand my conscience killing me

so I'm alive but I'm not free

and for all of you that can relate to this tooand for all of you that can relate to this too

Now its too late(x4 with echo)

Ma is ébren2012. február 17. 3:07 - írta [ex]drogos14 komment

Címkék: depresszió, egyedül, emma, kristály, penta, pia, problmák

Úgy 4 hete, vagy még több a folyamatos az alvásmegvonás. Fogalmam sincs mikor és mennyit ettem, aludtam, ittam. Kezdek teljesen kikészülni....Megismertem a panetát (mindenféle formájában) és az emmát. Emma nem olyan jó, a penta is csak az elején volt jó, most már inkább csak éltet, semmi több! Az agyam mára teljesen elborult ezekt l... Kb mint a formekes korszak, annyi különbséggel, hogy most nem őlukas az agyam! Nem felejtek el dolgokat(vagy nem mindent mint akkor), a tetteimmel, és azoknak súlyával nagyjából tisztában vagyok, és ami még különbség: mikor be vagyok pentázva, akkor nem vagyok úgy megzavarodva mint a 4mec-t l anno! Jó-e? NEM! Iszonyat, őmert már nem telik el úgy nap, hogy ne nyomnék valamit + sört + gyógyszert. Elvesztettem a kontrollt, már nem én irányítok! Egyszer en kell akármi ahhoz, hogy aznap éljek! Hogy felkeljek, hogy dolgozzak, hogy létezzek....Minta nem én lennék... Ez nem én űvagyok! Kicsit úgy érzem magam, mint a Silent Hill c. film végén az anya és a lánya: szürke homály fed mindent, a Nap sugarai is szürkék, a napok is sötétek, és ebben a dimenzióban ahol én vagyok, nincs más, nem látszik senki... Ráadásul nem jó sehogy! Már beállva is depresszió van, mikor megy ki akkor is, és ha nincs akkor is! Folyamatos az egyedüllét, ás a hiány. A társaság, a barátok a szerettek, a család hiánya... Nincs senki... Senki! Senki! A feleségemmel nem tudom mióta nem beszéltünk, a fiammal is alig-alig, más meg nagyon nem keres... Mármint él ben. Neten van akitő érdeklem, van aki hozzám szól, de mégis oly egyedül vagyok.....Ez a gyilkos hajlam z minden nap a mélybe, ez az amit l szabadulni ű őkell, mert megöl!Általában szívni szoktam, de újabban megvadultam és bedöftem mindent ami a kezem ügyébe került. Nem mindig és nem állandóan, de el fordult. Az sem érdekelt, hogy tizenötödjére volt bent... Mert bent kellett lennie!őNos, múlthét vasárnap nem bírtam tovább és felhívtam a volt kezel orvosomat! Hétf n bementem tisztán, józanul konzultációra de mostő ő nincs hely, két hét múlva már lesz, úgyhogy visszahívtak „kontrollra”. Annyi minden kavarog bennem, többek közt félelem, önsajnálat és valamiféle megnyugvás: van kiút! Most nincs iskola, nincs érettségi, csak a munkahely ami visszatarthat. Apropó munkahely. A konzultáció után bementem, a f nökn m megjegyezte, hogy most már nagyon látszik, hogy drogos vagyok, lassan mindenki számára ő őnyilvánvaló lesz. Ezek után megmutattam neki a papírt amit a kórházban kaptam, beszéltünk egy keveset a leállásról, de konkrétat nem mondott. Így most fogalmam sincs, ha bevonulok akkor meg lesz-e még a munkahelyem 6-8-10stb hét múlva! Talán ett l félek a őlegjobban... Mert ha a munka elveszik, onnantól lejt lefelé....ő Ebben a hónapban egyetlen csekket sem fizettünk már be, s t a munkahelyemnek is tartozom! A feleségem pénze „elt nt” én meg ő űamikor kiderült, hogy a fizetés után két nappal már egy kanyija sincs, elkezdtem beleszarni. Hová t nt? Fogalmam sincs, de látható űnyoma nincs. Amúgy általában sokszor nincs, de most az amúgy is depressziós helyzetemen ez rengeteget rontott. Nem tudom, hogyan tovább! Sok a kérd jel, és a válaszút. Pl: A vagyonkezel t l kértünk részletet a lakbérre, ebben a hónapban nem ő ő őfizettünk, ez szerz désszegés, kirakhatnak minket. Ez elég esélyes. Ugyanakkor az öcsém megy külföldre dolgozni, így anyunál a volt őszobánkat visszakaphatjuk, és pont annyi lenne a rezsi mint ebben a lukban. Ráadásul ezzel anyunk is segítünk, mert öcsém fizetése nélkül nem tudja fenntartani a lakást, s t júniustól már a húgomra sem kap. Szóval ez is egy opció.őHogy én mit akarok? Véget vetni ennek az öngyilkossági folyamatnak, megszabadulni a terhekt l, jó kedvet és vidámságot, őfüggetlenséget, szerelmet, boldogságot! S mégis. Ez olyan nagy kérés? Ez akkora kívánság, hogy nekem évek óta nem lehet!? Nem tudom, lehet az életem célja, ez a blog volt, és a gyermekem, akib l lesz valaki! A blogot pedig talán halálom után oktatni fogják... Ha őmár az addiktológián is err l ismernek meg a dokik, talán esélyes!őMegyek, teszem amit tennem kell, ez a végzetem. Ez volt a hivatásom, s talán a feladatom ezen a Földön!Ui1: Akinek eszébe jutna szánakozni, vagy sajnálni az azonnal felejtse is el, nem ezért írtam le. Ez a dolgom, azért írtam le!Ui2: Nagyon szépen köszönöm a kattintásokat, kérlek Titeket ezt a jó szokásotokat ne hagyjátok abba! El re is nagyon köszönöm!ő

Mindent megpróbáltam,

2012. február 6. 13:19 - írta [ex]drogos

De nem sikerült. (Twitteren b vebben, hogy mi az a minden, nem akarok ezzel "hencegni"...)ő

Egész éjjel csavarogtam, anyunál hajnal 4-kor elájultam. A hétvégét átaludtam, ma gyenge vagyok, remegek és kattogok.(Pedig azt hinné az ember hogy ennyi cucc a toxira csak elég, de még arra sem... )

Sajnálom. Szégyenlem is magam, de nem sok értelmét látom ennek az egész szenvedésnek.. Dolgozok, de minek? Csekkeket, tartozást sem tudjuk már kifizetni, és ezt most (vagyis eddig) nem lehet a drogra fogni. Majd most már lehet....

Itt a vége

2012. február 3. 21:07 - írta [ex]drogos

Elegem van, nincs kedvem tovább élni! Nem fogom megmagyarázni. Teljesen értelmetlen ez az egész... Fölösleges élni, dolgozni, hazamenni, kapcsolatokat ápolni, szeretni, fáradozni, és persze drogozni is!

Értelmetlen az egész életem, be is fejezem.

Tudtuk, hogy ez lesz a vége.

Sziasztok!

Kérés!2012. január 13. 15:15 - írta [ex]drogos9 komment

Évek óta fenn van a banner, de sosem említettem és sosem kértem, most még is megteszem!

Kedves látogatók, semmi többet nem kérek, csak annyit, hogy ha hasznosnak találtad az oldalt, akkor egy egér klikkel támogass! Kattints a lap tetején lév bannerre!ő

Nagyon szépen köszönöm!

Röviden! :-)2011. december 21. 12:45 - írta [ex]drogos16 komment

Címkék: drogmentesen, jolerzem, magam, tisztaság

Tudom, disznó dolog, hogy ilyen sokáig nem írtam, de el voltam süllyedve a drog mocskában... (azt hiszem ebben a mondatban a mocsok, és a disznó szó tökéletesen illik arra ami voltam) Így nem tartottam érdemesnek azt, hogy beszámoljak ezekr l az ő"élményekr l". Most viszont érdemleges dolog történt, melyet le szeretnék írni Nektek!ő

El ször formek-kilószám: intravénásan; kólában feloldva, megíva; és orrba szippantva. Aztán jött az MDPV. Hetekig, se kép se hang. őSzúrva, szívva és ezeknek kombinációja. Természetesen nem ettem, nem ittam, és nem aludtam legutoljára egy egész hétig...Mióta visszaestem maximum 5-6 volt a tiszta napok száma, aztán kibírhatatlan feszítés, szenvedés, majd újabb adagok. Az 5-6 nap ritka volt, de volt.

Sok minden történt az elmúlt hónapban, hónapokban mégis a központi szerepet, a szer játszotta nálam. A feleségem volt kórházban másfél hétig, akkor tartottam magam amennyire tudtam, igyekeztem jó férj, és jó apa lenni, de az utolsó napokban elrontottam, mert mint írtam 5-6 nap volt a maximum, amit kibírtam 4mec nélkül... Az éjszakai csavargások, a hétvégi fennlétek "robot üzemmódban" teljesen aláásták az anyagi helyzetem, az önbecsülésem, hazavágták a logikám, és a kommunikációs illetve mozgás-koordinációs

készségem is egy id re. Hála Istennek, csak egy id re!ő ő

Nos, legutoljára 9-én fogyasztottam drogot, úgy dél körül. Ma 21. van és elmúlt dél, tehát 12 napja tiszta vagyok! Önszántamból, saját elhatározásból, saját er b l. Körülbelül két napja kezd dtek a rémálmok, amiken csak nevetek, igazi szenvedést nem okoznak. Mi ő ő őtörtént?Fogalmam sincs. Elegem lett! A formek nem éri meg sem 3000-ért, sem 2000-ért, sem pedig 800Ft-ért azt a fél óra flasht amit okoz. Az MDPV tetszett, mert ugye végül is speedes voltam, és hasonlót ad, de annyira kemény, annyira gyilkos (a tiszta legalábbis), hogy nem éri meg a flasht, amit okoz! Azért, mert közben hetekig nem vagyok észnél, nem foglalkozom a családommal, rettegek a csekkekt l és aő befizetni valóktól, a munkámat nem tudom rendesen végezni, és végül haza sem jártam rendesen. Elegem lett az RC drogok nyújtotta "élvezetb l", és bár még csak 12 napos vagyok, de egyre elszántabb, egyre határozottabb vagyok!ő

Sajnos az ünnepek alatt nem nagyon leszek gép közelben, így nem nagyon fogok majd tudni magamról hírt adni, de tartani fogom magam! Tiszta 12 nap már nagyon rég nem volt, talán a kórházat, és az utána következ 3 hónapot leszámítva, ha jól emlékszem tavalyő novemberben volt ilyen. Így arra kérlek bízzatok bennem, és szurkoljatok! Én már nem félek! Nem rettegek a következ naptól, a őszilveszter aggaszt kicsit. Node ez alatt a 12 nap alatt voltam már buliban, ahol lehet ségem lett volna rendelni, venni mégis nemet őmondtam. Ráadásul ittasan. Ha ittasan sikerült, akkor szilveszterkor is menni fog! :-)

Mindennek tetejében nagyszer en érzem magam! Ami azonban furcsa, hogy a sör meddig eláll a h t ben! Ez eddig nem t nt fel! :-Dű ű ő ű

Még valami:

Mindenkinek Boldog, Békés, Drogmentes Karácsonyt,illetve Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok!!!

Megvan! - Rég írtam

2011. november 11. 15:13 - írta [ex]drogos2 komment

Címkék: 4FA, 4FMC, 4MEC, Benzo, Butylone, depresszió, drog, kati, Methetdron

Mint írtam az el bb: rendszerhiba miatt elveszett ez a bejegyzés, de aő bing! hála Istennek még Cache-ben tartotta! Sajnos a kommentek elvesztek. Elnézést kérek mindenkit l!ő

Mert a helyzet elég szar, és rossz leírni is... Én igyekszem, de 5-6 napnál többet nem bírok ki k nélkül. Most éppen 3 nap sikerült, de már nagyon kattogtam. Ráadásul most mindenhonnan elég jót tudok, marha olcsón... Mostanában meg szoktam inni: belerakok 1g-t üdít be/sörbe, és lenyelem. Sokkal jobban megvág mint régen a bombában, igaz jobb aző anyag is. Általában egy alkalommal 2-3g megy el, de volt mostanában párszor, hogy egy délután alatt elment 5g. Kezd megint elkapni a gépszíj és nem tudok ellene mit tenni. Mondjuk most, hogy így belegondolok, sokkal jobban tudtam magamon uralkodni, amíg szedtem rendesen a gyógyszert és volt tegretolom is. A tegretolt sóvárgáscsökkent nek kaptam. Azt hiszem mióta nincs azóta kezdek így őbepörögni...Az elmúlt két hónapban pár számomra új cuccot kipróbáltam: 4FA, 2-4FMC, Butylone, Benzo (lido), Methedron. Nagyjából mind szar volt. Ami adott némi pluszt, az a 4fmc, és a methedron, de az sem volt komoly. Ha hasonlítanom kéne 4mec gyengébb változatban.Szúrtam is párszor sajnos. Legutóbb csütörtök este 4MEC-t és Methylone-t, szerintem sok lett, mert reggel "befáztam".S itthon mi is a helyzet? Újra mindenki tudja, hogy cuccozom: anyám, a feleségem, és a többiek is. Anyámmal emiatt semmi konfliktusom nincs, de a feleségemmel érthet en emiatt tovább romlott a viszony. Bár tagadtam ameddig tudtam, de mindig lebuktam. őEgyszer elegem lett, bementem a fürd be, leültem a feleségemhez és elmondtam neki, hogy igen, igaz, sajnos megint ez van. őElfogadta. Igazából azt hiszem mindegy volt, mert így is állandóan vitáztunk, az, hogy én újra drogozom, max még egy indok.Sajnos a cucc annyira kezd leszámolni velem, hogy nehezemre esik a munkámat is elvégezni. Van, hogy a munkahelyen szét vagyok csapva, és nem tudok dolgozni. Elmenekülök minden feladat el l, elbújok az emberek el l. Iszonyúú! Volt vita a vezet mmel is, ahol elég ő ő őnyilvánvalóvá tette, hogyha nem változok, akkor vége.Most is betegszabin vagyok, mert a csütörtök éjjel után nem bírtam bemenni.Mindig azt hiszem, hogy uralom a cuccot, a sorsom, pedig nem! Egyes cselekvések, már kontrollálhatatlanok, er met meghaladóan őönkéntesek...

El vagyok keseredve! El sem hiszitek mennyire! Annyira, hogy azt leírni nem tudom! Nagyjából egy hónapja lett egy barátom, aki rengeteget van velem! Szinte egész nap. Mindig mindent elmondunk egymásnak, és egész

nap megállás nélkül beszélhetünk, annyira jóóóóóó! Én bizonyítani szeretnék Neki, de nem megy, mert állandóan elbukom, és mikor elbukom, akkor legszívesebben felkötném magam! Mindenképp meg akarom mutatni, hogy megy k nélkül ism de nem sikerül. Minden nap újra kezdem, minden elbukás után újra számolom a napokat... De hiába. Sajnos így el fogom t veszíteni, ezt tudom. Pedig Őannyira.. annnyira...annnnnnyiraaaaaaa........ És mindig velem van. Rossz neki, hogy így lát. Nem tudom mi tév éegyek. (De tudom: go rehab: nov 15-én mehetek vissza a kórházba).....ő

Az eltűnt bejegyzés - Rendszerhiba2011. november 11. 14:56 - írta [ex]drogosmég nincsenek kommentek

Szerző: a.

2011. november 10. 23:23

Kedves Bloggerek és Olvasók!

A freeblogot m ködtet szervereken a mai napon komoly hardware probléma keletkezett. A hardware hiba sajnos a napi mentést végz ű ő őszervereinket is érintette, ezért a hiba észlelése után, hosszas próbálkozásunk ellenére sem sikerült visszaállítanunk a blogokat a napi mentésb l.ő

Más lehet ség híján a legutóbbi archivált állapotot tudtuk csak visszaállítani.ő

Minden felhasználónktól elnézést kérünk az okozott kellemetlenségért!

Az elveszett bejegyzések visszahozásában esetleg segítség lehet a cache-elt google vagy más keres tartalmak átvizsgálása. Akinek ővolt blogexportja, az kérjük, küldje el a nemmukodik@freeblog.hu címre, és beimportáljuk.

Magyar Vendor Kft.

http://aszerk.freeblog.hu/archives/2011/11/10/Rendszerhiba/

Sokk!?2011. augusztus 23. 14:15 - írta [ex]drogos27 komment

Nos, több oka is van annak, hogy idáig nem írtam. Egyrészt az, hogy lelkileg ki vagyok, másrészt az, hogy nagyon nehéz megírni azt amit most meg fogok! A harmadik oka, hogy nem írtam, hogy azt gondoltam végig a két hónap alatt, hogy ki tudok mászni ebb l. őMindezekr l mostanáig senki nem tudott, a feleségemnek is csak tegnap meséltem el.ő

A szóbeli érettségi el tt négy nappal kezd dött, egy matek óra utáni kétségbeesésemben. Anyámnál voltam, aki megkínált sörrel (6%-ő őossal) ami nekem akkor igencsak er s volt még. Úgy négy sör után elindultam haza, de volt még nálam kett . Nem akartam, ő őhazaállítani azzal a két sörrel sem, gondoltam leülök egy parkban, és megiszom. Pénz nem volt nálam, csak az osztálypénzre való (1500Ft). Leültem, s miközben iszogattam bevillant az agyamba, hogy mi lenne ha beszélnék a dealerrel, megkérdezném mi van, de semmi többet.(aha persze...) Máris önkéntelenül nyúltam a telefonért és pötyögtem be a számot. Felhívtam, beszélgettük, majd kértem egy fél grammot. El ször ki sem akart szolgálni, majd némi vita után még is megkaptam amit kértem. Nagyon durva szétcsúszás őkövetkezett: a szakadó es ben, egy kapuban szorítottam a söröm, és atomkész voltam. Rá két napra ismét mentem a fél grammomért, őúgy ahogy két napja: becsavartam papírzsepibe és lenyeltem. Megint szét csúsztam. Majd a következ , immár 1 grammos bomba adagő a bizonyítvány osztás után jött. Aztán annak rendje és módja szerint szépen lassan megint belecsúsztam. Szívni nem szívtam és szúrni sem szúrtam, mindössze bombába dobáltam be, az id közben 2-3g-ra emelkedett adagokat. Teljesen jól elvoltam, tudtam m ködni, senki nem sejtett semmit, de ő űén egyre csak csúsztam és csúsztam vissza bele. Aztán minden jött: MDPV, Speed (tényleg hatott a spuri, majd 1 hétig nem kívántam utána a katit, és nem is nyomtam). Végül odáig jutottam, hogy már dolgozni sem tudtam bejárni, annyira kész voltam. Éjszakákon keresztül fenn voltam, és persze reggel nem tudtam elmenni dolgozni. Szerencsémre nyári leállás volt a munkahelyemen, így nem

sokszor buktam le, és ha le is buktam ki tudtam magyarázni. Persze közben mérgesedett a helyzet köztem és a feleségem között, a végén már annyira, hogy költözés volt kilátásban.

Újdonság? Nem! Mindenki tudta, én is tudtam, a kezel orvosom is tudta, a feleségem is tudta, a barátaim is tudták, hogy az a pár hét őkurva kevés lesz/volt az elvonón! Azóta bár igyekszem visszafogni magam, de mivel az éjszakai kimaradozásaimra szart mindenki, ezért azok s r södtek, én örültem, mert nem kellett magyarázkodnom, a feleségem meg szart rám (és jól tette) így esett meg, hogy ű űhárom hónap után újra beszúrtam. Ez pár napja történt. Olyan flash-sem volt, amilyen el tte soha, de ennyi, a szúrásból elegem is volt. őHogy most, hogyan tovább, azt nem tudom. Mindenesetre ez így nem mehet tovább, különben elveszítem az állásom, a családom, és a hajlékot is (amit úgy gy lölök) a fejem fölül.ű

Apropó hajlék! Felvettem egy elég rendes személyi kölcsönt, és kifizettem bel le mindent! Az utolsó centig. Egy forint tartozás nem őmaradt a házra. Most azt csináljuk, hogy a bojlert lekapcsoljuk reggelente, így tudtunk 6-8 ezret spórolni a villanyszámlán! Szóval kiderült: a bojler a ludas.Egyel re ennyit terveztem leírni, majd még írok b vebben...ő ő

Sajnálom!

2011. augusztus 15. 0:32 - írta [ex]drogosmég nincsenek kommentek

Annyira mélyponton vagyok, hogy nem tudok.. Nem. Nincs lelkier m írni.ő

Nem t ntem el, itt jelzem, hogy még ... még élek, és nem tudok bejegyzést írni.ű Akit ennek ellenére érdeklem, az olvashatja twitjeimet a https://twitter.com/#!/exdrogos oldalon, vagy írhat emailt: drogos () index ! hu ímélcímre.

Születésnapomra

2011. augusztus 8. 10:24 - írta [ex]drogos

3 komment

Harminckét éves lettem én -meglepetés e költemény

csecsebecse:

ajándék, mellyel meglepeme kávéházi szegleten

magammagam.

Harminckét évem elszelelts még havi kétszáz sose telt.

Az ám,Hazám!

Lehettem volna oktató,nem ily tölt toll koptatóő

szegénylegény.

De nem lettem, mert Szegedeneltanácsolt az egyetem

furaura.

Intelme gyorsan, nyersen érta "Nincsen apám" versemért,

a hontkivont

szablyával óvta ellenem.Ideidézi szellemem

hevéts nevét:

"Ön, amig szóból értek én,nem lesz tanár e féltekén" -

gagyogs ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,hogy költ nk nem nyelvtant tanul,ő

sekélye kéj -

Én egész népemet fogomnem középiskolás fokon

taní-tani!

József Attila - 1937. ápr. 11.

Alig vártam, hogy leírhassam!

Csináltam2011. július 26. 3:09 - írta [ex]drogos22 komment

Twittert, de a rohadék nem küldi el a confirm emailt. Vagyis eddig még nem jött meg, így erre is várunk.

Miért? Azért csináltam twittert, mert sokszor egy komplett fogalmazást összehozni arról, hogy mi is történt velem, bonyolultabb, mint pár twitben kiadni. Nem, nem arról van szó, hogy lusta lennék, csupán éppen dolgozom, és amúgy is úgy gondolom, hogy a rövid hírek fel lem több belátást nyújtanak majd az életembe, mint a jóesetben havonta megjelen hosszú esszék. Úgy is sokszor sok mindent ő őkifelejtek, így legalább minden nap üzenhetek Nektek valamit arról, hogy érzem magam, milyen a kedvem, hogy birkózom meg a függ séggel, rosszkedvvel, munkával stb-vel! Csak várni kell a fent említett okok miatt. Természetesen a rendes bejegyzések sem őmaradnak el, hisz számomra is fontosak, csak ha úgy vesszük b vülnek majd a twittjeimmel!ő Az inkognitómat -érthet okokból- szeretném meg rizni, így nem nagyon merem kitenni magam a facebookra.(már megtette valaki más)ő ő Bár... Lehet, hogy el bb vagy utóbb az is eljön. Er sen gondolkodom ezen is. Nem bánnám, ha megosztanátok a véleményetek ő őezügyben velem, komment formájában! A FB-nak csak egy hátránya van, míg eddig itt mindenki anonim maradt, ott ez nem fog menni... Tessék jól átgondolni!

Az elmaradt posztokért elnézést kérek, de az iskola befejezte után megn tt a teend im száma, és, hogyő ő ne csak a munkára fogjam, igyekszem pihenni is amikor nem hajtok. (Még a monitort se akarom látni!)

Leérettségiztem!2011. június 30. 12:32 - írta [ex]drogos42 komment

Június 27-én sikeres szóbeli vizsgát tettem: történelemb l, magyar nyelv és irodalomból, matematikából, informatikából, őangolból! :-)))))))) A bizonyítványt június 28-án délután kaptam meg!

Íme a bizim:

Szörnyen

2011. június 17. 21:39 - írta [ex]drogos9 komment

magam alatt vagyok... De hát péntek van, ez ma várható volt! Eszembe jutottak a régi élmények, majd a kifizetetlen számlák, az újabb ELM -s tartozás, a nyaralás ami talán még sem jön el, a balatoni party amire menni Űszeretnénk, de nem valószín , hogy lesz rá pénz, az érettségi ami lehet, hogy nem is sikerül... Ez a lehetetlen élethelyzet. Úgy érzem űnincs kiút... Majd elmúlik, de most iszonyú.Délel tt még jobb hangulatban voltam. A Doktor Úr kérésére a kezel orvosi csoporton beszéltem a blogról, majd a mellettem ül hölgy ő ő őkezdte mesélni, - mikor a pár héttel ezel tti sárdobálásról meséltem - hogy mit is olvasott itt, és mesélte a többieknek, hogy sokan őkételkednek bennem. Majd egy másik hölgy szólalt meg, aki csak annyit mondott "én is ismerem a naplód." Jól esett!A Doktor Úr büszkén nézett rám! Elmondta, hogy igaz, csak rövid id t töltöttem el ott, mégis járok a csoportokra rendszeresen, nem őestem vissza (mégcsak nem is ittam!), az érettségim egyik része megvan, naplót írok, dolgozom, és "jól nézek ki" (persze úgy értette, hogy ahhoz képest, ahogy bekerültem). Egy leszokófélben lév drogosnak egy ilyen orvosi dicséret megér bármit! El nem tudom őmondani milyen jól esett! Aztán valahogy kicsúsztak a kezemb l a dolgok...őDélután kezd dött, aztán hazafelé jövet a munkahelyekr l, már folyt a könny a szememb l... Majd itthon már el-el csukladozott a ő ő őhangom... Bevettem a hatórás gyógyszereimet, melyek egy kicsit segítettek, de most zuhanok újra vissza. Nem, drogozni nem drogoznék, talán inni sem innék, inkább begyógyszereznék, hogy elájuljak... Ez jár a fejemben, ezt kéne tenni... Persze ez abúzus dolog lenne, és nem lenne fair sem a családommal, sem magammal, sem a bennem bízókkal szemben...De gondolom ezt is meg kell élni, így inkább kitartok!

A Napi rémálom2011. június 14. 8:49 - írta [ex]drogos7 komment

Egy hétre elmúlt, de most két-három napja egyre életszer bben és egyre agresszívabban tör rám éjjelenként: A múlt éjjel azt álmodtam,ű hogy mentem katiért de nagy gázban voltam, mert rend rségi ügyem volt, belekevertem a haverokat és az árussal emiatt őösszebalhéztunk. Majdnem verekedés volt a vége, és nem akart kiszolgálni. Mikor reggel felkeltem komolyan azt hittem az egész dolog megtörtént! A ma éjszakai volt az eddigi talán legéleth bb, legvalószín bb. Teljesen letaglózva ébredtem az álomból hajnalban... Ma ű űéjjel azt álmodtam, hogy találkoztam "T"-vel, mondtam neki, hogy szúrjunk egyet a régi id k emlékére, persze egykedv en belement. ő ő űMegvettük a cuccot, de ott volt az apja is, erre én mondtam, hogy nem akarok az apjával együtt tolni(merthogy együtt szokták), így egy szobába különvonultunk. Egy szempillantás alatt betöltötte a cuccot, aztán tartottam a karom, - ahogy szoktam - hogy bökje be, de nem találta a vénám, vagyis megtalálta, de átszúrta többször is. Éreztem a tompa majd egyre élesebb szúrást a hajlatomban, és amikor már egy ideje bénázott nekem meg fájt akkor felébredtem... A karom még most is sajog... Olyan mintha egy t t szúrtak volna át valóban a űvénámon. Megnéztem reggel vér vörös volt a heg körül. Most persze kattogok, de megszoktam és ez is elmúlik majd...Viszont megoldódott a sörproblémám! A narancsos(és alkoholos) sörr l lebeszéltem magam, de ittam helyette citromos Gösszert, azt őaz új fajtát a 0,0%-osat. Megittam szombaton vagy két üveggel, mert marha jól esett! :-) Aztán vasárnap reggel az egyik haverom vett Dreher 24-et egy üveggel, és megittuk együtt. Hétf n én is vettem egy üveggel az is nagyon jól esett! Így aztán mostanra teljesen elmúltő a sör utáni sóvárgásom! Most a 0,0%-osból is elég egy id re!őNem tudom, hogy említettem-e, de a konyhát is le kellett volna a lakás felújításakor járólapozni. Kellett volna. Csakhogy akkor nem maradt rá pénz, aztán amikor kijöttek a lakást megnézni ezt fel is vetették, hogy miért nem csináltuk meg. Kaptunk rá júniusig haladékot. Így aztán ahogy megjött a fizetés, befizettük a számlákat és elmentünk járólapot meg anyagot venni. Nem túl nagy a konyha, én 12-13nm-re saccoltam, így aztán vettünk 15nm-nyi szürke-bézs járólapot, pár zsák fagyálló csemperagit, világosbarna fugát és fugakeresztet. Végülis a konyha 10nm (-nél egy kicsit több), de nem bánom, hogy többet vettünk, mert nem sok maradt a megvásárolt

anyagokból, és így a pultot is le tudtuk csempézni(a feleségem nagy örömére). Szóval hívtam az egyik haverom, akivel még a kórházban ismerkedtem meg, és 1000Ft/nm áron másfél nap alatt megcsinálta. Nekem semmi dolgom nem volt, mindent csinált! őNagyon szépen dolgozott! A végeredmény pedig: csodaszép konyha! A konyha tetszik jelenleg a legjobban a lakásban. Talán az egyetlen hibamentes helyiség! A tervünk a következ : jön a szoba járólapozása, konvektor és csap csere(merthogy a csapot feleségem őösszetörte véletlen). Csakhogy ez nem megy olyan könnyen! Miért? Mert ismét kijött egy 43ezres villanyszámla... Mire? Azt nem tudom. Igazából nem is érdekel. A 120ezerb l maradt utolsó 40ezret befizetem(fizetéskor) a többit pedig majd a következ hónapban. Új ő őstratégia van: minden reggel mikor eljövök otthonról lekapcsolom a bojler biztosítékát, így egy f tési fázis kimarad a nap folyamán (mert űminek, hiszen úgy sem vagyunk otthon!), a bojler h fokszabályzóját is lejjebb csavartam, és így is éget a víz. Ezen kívül kérünk egy őteljes kivizsgálást az ELM -t l, mert ez nem normális. Ha csak 20ezer lenne a villany, akkor is kurva sok lenne. Mindenki mondja és Ű őmár én is mondom: valami nem stimmel az óránál!Persze júliusra meg van a szállásunk, mennénk Veszprémbe, de a jelen anyagi helyzet mellet nem tudom sikerül-e! Már nagyon szeretnék pihenni, kimozdulni itthonról és elmenni jó messzire!

Szenvedek2011. június 6. 12:00 - írta [ex]drogos24 komment

Címkék: depresszió, elvonás, feszültség, iskola, kati, leszokás, speed, suli

Egy pár hete. Valahogy úgy érzem kezd minden visszarázódni a "rendes" kerékvágásba, ami sajnos nem a jó kerékvágás. Ezt most nem annyira szívesen, de úgy érzem, le kell írnom.Szóval két-három hete kezd dött. El ször csak jól tudtam aludni, végre nem ébredtem fel minden hajnalban, aminek kezdtem komolyan ő őörülni, aztán jöttek a rémálmok és a depressziórohamok. A depresszió úgy kétnaponta tör rám, rendszerint iskola után és hétvégén. Az elkeseredettség az érettségi miatt, és a félelem a sikertelenségt l, és az az érzés, hogy én bizony nem tudok semmit. Csütörtökönként a magyar, matematika után már nem bírom továbbő és haza kell mennem, az angol már nem tudom elviselni. Ilyenkor tiszta idegbeteg vagyok mire hazaérek, és legszívesebben legurítanék egy jópofa sört. Pedig tudom, hogy nem szabad! Hazaérkezésem után fél-egy órával ugyan az egész elmúlt (eddig), de ez is elviselhetetlennek t nik olyankor, ezután a pár hét nyugalom után... Minden nap meg kell küzdenem magammal, hogy ne igyak. űTartanom kell magam, mert félek, hogy elveszek! Félek attól, hogy el ször csak egy sör, aztán öt, majd részegen megyek cuccért. őPedig a Soproni narancsos sört nagyon kipróbálnám! Péntekenként továbbra is járok nagy-illetve kezel orvosi csoportokra, így őfelhoztam a témát a múltheti kezel orvosi csoporton. Megkérdeztem gond lenne-e, ha innék egy ilyen 2%-os Sopronit. A doktor úr azt őmondta: "Igen, gond lenne, tudja jobb a bajt elkerülni!", ugyan ezt mondta az alkohol mentes sörre is. Igaza van, de valahogy kezdek besokallni, valahogy kellene lazítanom egyet, de nem tudom hogyan! S ha ez nem lenne elég, ezt még tetézik a rémálmok is! Minden éjszaka speed-del, katival és egyéb drogokkal álmodok. Csak, hogy egy-kett t említsek az elmúlt hetek rémálmaiból: nemrég azt őálmodtam, hogy szúrni akarok speedet (egyébként többet álmodok szpiddek mint katival, és jobban is hiányzik, nem is értem...) de a t űvége el van görbülve, olyan görbe, hogy kampós a vége, persze én azzal is döfködöm magam, de sikertelenül. Ma éjjel azt álmodtam, hogy speedet akartam szerezni, de sehonnan nem tudtam. Az összes dealert akit ismertem álmomban mind felhívtam, de vagy már nem árult, vagy nem lehetett elérni. Álmomban ott szenvedtem mint a rühes kutya. Pár napja azt álmodtam, hogy egy hatalmas tömbnyi katim volt, és folyt ki a kezem közül, én meg próbáltam megfogni, de sikertelenül. Ez valami iszonyat! Meddig lehet ezt még épp ésszel bírni? Egy éjszaka nem marad ki... Minden éjjel így telik el. Mind!Tanulnom kéne hétvégeken, de sajnos nem tudok. Sem kedvem, sem er m nincs, és ez sajnos csak csökkenti a sikeres érettségi őesélyét. A jó hír az egész szenvedésben az, hogy nem olyan intenzívek és nem olyan mélyek a depresszióhullámok mint régen voltak. Gondolom ez a gyógyszereknek is köszönhet . A folyamatos rémálmok viszont eléggé elviselhetetlenek. Nem ébredek rosszabbul t lük,ő ő de a napomra kihatnak. Volt, hogy már napközben is rámjött az intenzív kattogás, de hála Istennek el is múlt komolyabb rosszullét nélkül.A gyerekkel is sokkal jobb a viszonyom, nagyon jól érzem vele magam, és viszont. Hétvégén is lenyomtunk egy 30km-es bringatúrát. Mindketten élveztük. Lassan a számla hegy is fogy: az ELM -s tartozásból(ami id közben 120e-re n tt) már kifizettünk 80 ezret.Ű ő ő

Hat hete2011. május 23. 9:45 - írta [ex]drogos9 komment

Tiszta vagyok! Pontosabban ma hatodik hete, hogy nem ittam, és holnap lesz hatodik hete, hogy nem is drogozom!

Többször eszembe jutott, hogy úgy innék valamit, de mikor elképzeltem, hogy belekortyolnék egy üveg sörbe, vagy egy pohár vodkába, akkor hányingerem lett. Igazából csak az alkohol hiányzott, de eszembe jutott, hogy mikor iszom egy kicsit, rögtön felnyomja a vérnyomásom, felpuffadok t le, ömlik rólam a víz és soha sem elég, akkor az is gyorsan elmúlt. Természetesen a cucc is eszembe jutottő már mióta kint vagyok, de ugyan ez lett a vége mikor végiggondoltam: beveszem, elszívom, beszúrom(bár ett l már félnék így tisztuló őaggyal) azután jött a hányinger, a félelem és végül elmúlt a sóvárgás is. Igazi kattogásom, olyan nagyon szenved s a kórház óta hála őIstennek nem volt, köszönhet ez gondolom a gyógyszereknek is.őApropó gyógyszerek! Voltam a pszichiáteremnél. Fogadni nem akart, mert el kellett mennie, de azért kier szakoltam a n vért l egy haviő ő ő gyógyszeradag-felíratást. Meg is kaptam a recepteket pont jókor, mert elfogyott a kórháztól kapott utolsó szem is. "Nagy örömmel" mentem a patikába kiváltani. Megkérdezték, hogy ráírják-e az adagolást, természetesen kértem. Aztán otthon mikor átnéztem mit is kaptam elképedtem: mindenb l a 3x-4x-esét kaptam a felírás szerint! Nem is értettem. Gondoltam, beveszem, majd úgy, ahogy a őkórházban el volt írva, nem lesz ezzel semmi gond! A legelképeszt bb viszont az volt, hogy a Kventiapsz nevezet antipszichotikumbólő ő ű 100mg-os tablettákat kaptam! Amíg a többi gyógyszert lehet felezni, negyedelni addig ezt annyira nem. Az én 25mg-omhoz képest ez rengeteg! Elképzeltem, hogy beveszem akár csak a felét mint a kórházban (580mg-ot), aztán reggel meg majd úgy érzem magam, mint akit megvertek, csupa víz mindenem, nyálam folyik, a szám közben azért ki van száradva... Már 25mg is leüt! Persze! Leütne egy lovat is! Akkor 100mg? Azon gondolkodtam, hogy normális dolog-e ennyi gyógyszert felírni egy betegnek? És aki elkezdi abúzus módon használni, mert mondjuk függ és egyre többet szed be mikor kattog? (nekem is eszembe jutott!) Vagy azt mondja az egyszeri beteg, őhogy az orvos ezt írta föl, akkor szedi is ezt? Komolyan nem értem! Ezért pénteken felvetettem a kezel orvosi csoporton. A volt őkezel orvosom elmagyarázta, hogy a fekv beteg ellátás sokkal egyszer bb, mert ha gond van, akkor azonnal tudják korrigálni helyben, ő ő űa járóbeteg-ellátás viszont bonyolultabb, mert az orvos-beteg találkozó nem olyan egyszer . Persze engem ez nem nyugtatott meg.űA másik dolog, hogy az utcán sokszor kellemetlenül érzem magam. Állandóan igazgatom magam, és egyáltalán nem vagyok megelégedve a küls mmel. Nem érzem jól magam a b römben, és sok olyan dolog zavar, amire eddig szartam, vagy észre sem ő ővettem... Ha leülök valaki mellé a buszon azon morfondírozom: "Vajon mit gondol rólam? Nem ülök közel túlságosan?" stb. Egyszóval kényelmetlen az emberek közelsége. Ami viszont régóta nincs: az idegeskedés. Reggel mindenki tiszta ideges, er szakos, furakodó, őfigyelmetlen a járm veken és azok közelében, én ellenben tudok higgadt maradni.űAmi viszont a kórházi bent létem óta megvan, és itt kint már eléggé zavar: a folyamatos várakozás a gyógyszerek el tt! Reggel fél 8, ődél, este 6, és este fél 10 a gyógyszerbevétel id pontjai. Nos, ezen id pontok el tt nagyjából egy órával, már azt várom, hogy mikor ő ő ővehetem be a következ gyógyszert... Olyannyira gáz ez az egész, hogy tegnap mikor anyunál voltunk, a feleségemnek is mondtam, őhogy mikor lesz már 6 óra, hogy bevehessem a Rivotrilt, aki erre valami ilyesmit mondott: ez már beteges. Nem szó szerint ezt mondta, de kb. ez a lényeg. Igaza is van. Ami kicsit nyugtat az az, hogy annyira már nem szenvedek a bevételek el tt, mint bent. Bent ez egy őrémálom volt! Délután 2-4 órakor elkezd dött a várakozás, elszédültem, letompultam és jobban sem lettem a 6 órás bogyóig.őMás: megtudtam az érettségi eredményeim is: Matek 12 pont: mehetek szóbelizni,Magyar 42%, Angol 55%, Történelem 66%. A választott tárgyam jegyét nem tudom. Így most kedden és csütörtökön folytatódik az iskola: kedden magyar, csütörtökön angol, matek van. Egy hete már dolgozom! Az els hét elég fura volt, és nem voltam bent az elintéznivalóim miatt túl sokat. Itt a második hét, és ővárakozással teli nézek elé, mert a múlthéten délutánra mindig nagyon elfáradtam és letompultam, remélem e-héten máshogy lesz! Közben igyekszem majd pénteken ellógni a kezel orvosira, mert az nekem kell!ő

Életem darabjai2011. május 10. 10:55 - írta [ex]drogos36 komment

Címkék: betegség, drog, elvonás, feszültség, gyógyszer, iskola, jó, kati, kórház, lemondás, leszokás, pia,speed

Lassan kezdenek összeállni.A kórházba vonulásom el tt már nagyon szét voltam hullva, err l meger sítettek anyám, a feleségem és a barátaim is. Anyámék ő ő őkonkrétan azt mondták, hogy amit csináltam az embertelen volt, és, hogy ennyire nem voltam kész még a speedes korszakomban sem. Azt is mondták, hogy ha nem kerülök be én már nem sokáig húzom, beszúrtam volna valami szart és beledöglök... Egybehangzó vélemény volt. Amikor a kórházba járogattunk be,- mert fel akartam vetetni magam - akkor még el sem hittem, hogy felvesznek épp ezért lazán, könnyelm en vettem az egészet. Aztán amikor tényleg bekerültem, és ott maradtam 5 ismeretlen emberrel a hideg űcsempék között, egy rácsos ágyban, na akkor magamba zuhantam. Az els estém, és az azt követ még legalább négy maga volt a ő őrémálom. Kaptam ugyan gyógyszereket, de a kattogás elmulasztásához vajmi kevés volt. Égett a testem, fájtak a vénáim, csontjaim, fülzúgás, fejfájás, és síró görcsök kínoztak. Komolyan mondom: az ellenségemnek sem... És persze egyszerre jött minden: pánikroham, amfetamin, 4-MEC, frontin-elvonás. Az els estén hisztizni kezdtem, úgy ütöttek ki antipszichotikumokkal. Az els egy-két napban aztánő ő azt sem tudtam hol is vagyok pontosan reggelente, így elaludtam a csoportokon, de délután kezd dött minden elölr l. Nem tudtam ő ő

beszélni sem senkivel, mert annyira ki voltam borulva.Viszont ami enyhített a fájdalmamon az az volt, hogy az osztály legjobb orvosához, a f orvos helyetteséhez kerültem, aki mindent őmegtett értem! Bármilyen gondom volt, fordulhattam hozzá, és segített. Mindig "rámért" bármivel is zaklattam, s t, a feleségemet Ő őkülön konzultációra hívta, és neki is elmagyarázta azt ami velem történik. Persze elmondta neki az érem másik oldalát is, hogy mire számíthat. Kérte, hogy egy egészséges optimizmus legyen benne, de számítson arra is, hogy visszaeshetek. Elmagyarázott mindent, közben bármit is mondtam jegyzetelte a gépébe amit mondtam. Közben bent egyengette a sorsom. A gyógyszerezésemet körültekint en csinálta. A legjobb orvos révén már az els nap világos lett számára, hogy engem bizony jól félrekezeltek! Most már ő őtudom miért volt esélytelen az eddig, hogy fogyjak! Egy szó: frontin. Tudom, miért volt állandó pánikrohamom, szintén egy szó: frontin. Mikor az ember napi 5-10 vagy - esetemben - 20mg frontint töm magába, akkor ezek bizony megteszik negatív hatásukat. A kórházban híztam két kilót, de azóta stagnálok, se nem fogytam, se nem híztam. Bent volt olyan betegtársam, aki a xanaxról jött leszokni. Nem szedett ugyan sokat, (5mg), de szeretett volna megszabadulni ett l az átoktól. A doktor úr arra is figyelt, hogy szép fokozatosan őcsökkentse az adagomat. Az els egy hétr l pontos adatokat nem tudok, mert szinte minden homályba borult, de a második hétr l már ő ő őkörülbelülit tudok nyilatkozni: reggel: 1 tegretol, 2 tiapridál, 1 rivotril, délben: 1 tegretol, 1 tiapridál, 1 rivotril, este 6-kor: 2 tegretol, 2 tiapridál, 1 rivotril, éjjelre (ezt fél 10-kor kaptuk) 2 kventiapsz/kepilept/vagy éppen ami kventiapilin hatóanyagú volt. Ez utóbbi gyógyszerek leütöttek mint a lovat, remekül aludtam a második hét nagyjából els éjjelét l. Az els hét els egy-két napjában még ő ő ő őnappal is tudtam egy keveset aludni, de kés bb már annyira kattogtam, hogy este sem. Nagyjából 4-5 éjszakám telt úgy, hogy semmit, ővagy csak 1-2 órát aludtam. Aztán konzultáltam a doktor úrral, így kaptam dupla adag antipszichotikumot éjszakára is. Egyébként a tegretol epilepszia gyógyszer, de a sóvárgás csökkent hatását használják ki, a tiapridál szintén antipszichotikum, aminek a őhangulatjavító hatása van kihasználva nálam, a kventiapsz/kepilept szintén antipszichotikum aminek az altató hatása van kihasználva. Szóval a gyógyszeradag. Már csak 1 tegretolt szedek este 6-kor, fél-fél tiapridált reggel és este, délben egy rivó, éjjelre 1 kventiapsz.Ma egy hónapja, hogy nem fogyasztottam alkoholt, és holnap lesz egy hónapja, hogy bekerültem, illetve annak is, hogy nem fogyasztottam semmilyen drogot. Az igazság az, hogy egyiket sem kívánom, újra viszolygok a t t l és most kezdek észhez térni, ezért isű ő a cím. A kórház el tti életem szinte homály, egyszer en nem emlékszem csomó dologra. Betett ez a szar kati rendesen... Olyan mintha ő űfilm szakadás, és két életem lenne: a kórház el tti és utáni. Szerencsém volt a kórházba a szobatársaimmal is, mert nagyon rendesek ővoltak. Volt egy mentor is a kórteremben, akinek az volt a dolga, hogy engem figyeljen. Az els pár éjszakán sem aludt sokat, ő Őelmondása szerint attól tartott, hogy rjöngeni fogok. Hát nem tettem. Olyan volt az egész kórházi lét, mintha egy teljesen más világba őcsöppentem volna: közösen ettünk, mindenki megosztott mindenkivel minden ételét, italát, közösen takarítottunk, és együtt csináltuk a csoportokat is! Olyan volt a csoportfoglalkozás amilyenné mi tettük. A témát mi választottuk meg, és mi sz ttük a beszélgetés fonalát is. őVolt, hogy a WC állapota volt a téma, de volt, hogy nagyon komoly dolgokat vitattunk meg, amit le nem írhatok, mert ez csoport titok. Rengeteget kaptam a csoportoktól, többek között azt, hogy megismertem a maga teljes és szinte valójában a másik oldalt: milyen egy ődrogos/alkoholista/gyógyszerfügg férfi mellett élni egy n nek. Fájdalmas volt hallani, de meger sített abban, hogy miért ne tegyem ő ő őtöbbé! Rengeteg történetet hallottam életekr l, melyet az alkohol vagy a drog tett tönkre, meséltek n k és meséltek férfiak szintén, ő ő őnyíltan... A csoportok már reggel elkezd dtek: a reggeli (fél 8-as) gyógyszerosztás után 8-kor kezd dött a napnyitó, melyet minden ő őhétköznap a f orvos úr vezetett, s melyen a betegtársaim verseiket vagy éppen Isten igéjét olvasták föl. Némelyik vers elég őszívbemarkoló volt... Természetesen minden verset, költeményt, igét értékelt a f orvos úr. Rögtön utána 9-kor jött a nagycsoport mely őkettészakította a pincében tartott napnyitót, legalábbis létszámban. Az emeletiek az emeleten, a lentiek a földszinten tartották a nagycsoportot. Szusszanásnyi id nk volt, hogy egy újabb kiscsoportra szakadjunk: 10-kor kezd dött a másfél órás kezel orvosi csoport.ő ő ő Persze ezeken a csoportokon volt, hogy csend volt, és volt, hogy nagy balhé volt, de a n vérek és az orvosok mindent tudtak kezelni! A őcsoportok után ebéd, majd gyógyszerosztás, szusszanásnyi szünet és újabb csoportok kezd dtek. A reggeli napnyitó,kis és nagy őcsoport kötelez volt, a délutáni foglalkozásokra egy pszichológus osztotta be a betegeket. Én a stresszoldó csoporton kaptam helyet, őami kedden és csütörtökön tartott hozzávet legesen 4-5 óra hosszát. Érdekes, laza de sokszor kemény is volt. Minden egyes őcsoportfoglalkozás után viszont stresszmentesen és nyugodtan töltöttem a délután hátralev részét.őA feleségem minden nap bejött hozzám a kórházba, és végignézte azt, hogyan javulok. Már a második héten (az els hetet a tisztulás őid szakának mondják) elkezdtem jobban érezni magam, köszönhet ez annak is, hogy érkezett egy új beteg a szobánkba, akivel ő őazonnal szimpatizálni kezdtünk, észrevette, hogy be vagyok fordulva, és elkezdett kirángatni. Így vitt magával mindenhová: pingpongozni, gyúrni, sétálni. Nagyon jókat szórakoztunk együtt, jókat nevettünk! Aztán szépen lassan az összes szobatársammal elkezdtem beszélgetni, de a befordultságom teljesen csak a harmadik héten kezdett elmúlni, miután szerdán kimen t kaptam és őmegcsináltam az év végi vizsgáimat!Apropó vizsgák! Két hét kezelés után a doktor úr úgy látta, hogy kiengedhet befejezni az iskolaévem. Mikor pénteken reggel visszamentem, akkor konzultáltam vele a csoportok után, és mondtam neki, hogy én a kórházból nem tudok érettségire járni, kértem, hogy engedjen ki. Kiengedett, kaptam gyógyszert és megkért tájékoztassam pár naponta arról, hogy vagyok. Jól voltam, és azóta is egyre jobban vagyok! Elkezd dtek az érettségik! Az els irodalom volt, én úgy féltem, hogy remegett mindenem! Egy egyenes vonalat ő őnem tudtam húzni, mert remegett a kezem. Egyszer en ez a debilizáló remegés nem akart elmúlni. Persze másnapra csak ű

rosszabbodott: matekon teljesen leblokkoltam, el ször semmihez nem tudtam hozzá kezdeni. Aztán szerdára a törire elegem lett és őbevettem a szükség esetére fölírt plusz rivotrilt. Na, innent l kezdve halál nyugalom szállt meg, és lazán kitöltöttem a történelem őtesztlapot, szerintem majdnem hibátlanul. Angolon szintén ezt tettem, bár tudom, hogy annyira az nem sikerült jól, de a 20% biztos meg van! Természetesen a plusz gyógyszerfogyasztásról tájékoztattam a doktor urat is, kikértem a véleményét. Azt mondta ez rendben van, nem számít még abúzus használatnak! Igen ez egy újabb kifejezés amit megtanultam: fájdalmasan ismertem fel az egyik csoporton, hogy én bizony folyamatosan visszaéltem a gyógyszerekkel is...Még a kórházban megnézettem a blogom egy pszichológus hölggyel, aki azt mondta, hogy eléggé preventív, és ha rám nincs visszahúzó hatással akkor írjam.Jelenleg négy hete a kórház állományában vagyok, jelengegi státuszom: nappali kórházas, be kell járnom. Jöv hétt l viszont már el kellő ő kezdenem a munkát. Van olyan munkahelyem amit úgy tervezek, hogy már ezen a héten kimegyek. Egyrészt azért, mert kell a pénz (befizettük az ELM tartozás egy részét) másrészt azért, hogy szokjam a munkát. Természetesen a kapcsolatomat a kórházzal nem Űszakítom meg, folyamatosan be fogok járni, amikor csak tehetem. A kórházban hiába volt nálam ipod meg rádió nem tudtam zenét hallgatni, bármi szólt én ki voltam t le. De egy szám járt folyamatosan őa fejemben, ki sem tudtam verni, talán a hasonló bezártság érzés miatt:

Update2011. április 14. 7:58 - írta [ex]drogos167 komment

Drogos kórházban van. 3-6 hétig tart, míg vegyi és kommunikációs eszközökkel elterelik rossz szokásaitól.

Mindenkit üdvözöl, drukkoljatok neki/imádkozzatok érte/gondoljatok rá sokat!

üdv,

Nem drogos, hanem a_balazs

Most indulok - Frissítve!2011. április 11. 7:39 - írta [ex]drogos19 komment

Be a kórházba. Reggel beszéltem a f orvossal, azt mondta mehetek is. A b röndöm már összepakolva, csak lelkileg nem állok készen, ő őugyanis napok óta nem ettem, nem aludtam, csak nyomtam a formeket, methylone-t meg ami volt. Jó lenne még egyet csinálni, hogy legyen er m az útra, hulla fáradt vagyok, de se pénz, se ember. Tán jobb is így...ő

Két hét múlva jövök vagy kés bb. Majd kiderül.őLegyetek jók, vigyázzatok magatokra!

Update:

Beértem úgy fél 11-re. Nagyjából fél kett ig vártam mire bejutottam konzultálni a f orvossal. Közben egy "bentlakóval" beszélgettem, akiő ő mesélte, hogy nem "teletömnek gyógyszerrel azt kuss" a terápia, hanem foglalkozások, "szakkör k" vannak! Minden id be van osztva, ő őés kreatív dolgokkal kitöltve. Na, és a két hét az úgy kéthét, hogy minimum egy hét mire kimehetsz a szabadba, és még egy mire a parkban leülhetsz. Aztán további egy hét múlva, -ha úgy látják- hazaengednek egy hétvégére... Szóval ez egy komplett rehab! Van aki már hónapok óta ott van...Na, szal úgy fél óra beszélgetés után a doki megkérdezte van-e papírom arról, hogy se AIDS-es, se Hepatitis-es nem vagyok. Öööö? Mi? TB kártya+beutaló+bejelentkezés=bejutás. Eddig err l volt szó. (még reggel is ő telefonban). Ezen kívül mikor cuccoztam, és mikor ittam utoljára? Mondom úgy 14 órája cucc, és 2 órája egy sör. "Ajaj. Az nem jó, elszínez dik a szonda, sem drogos, sem alkoholos őállapotban nem vehetek fel beteget!". Na itt kezdett leesni a lánc a fogaskerékr l...őHepa+AIDS teszt 3 hét+24 órát tisztának kell lennie egy függ nek? Ja! És vigyem be a gyógyszereim, kezdetnek azt fogom szedni...?ő Másodszor járom meg a nagy b rönddel azt az utat, és mindig van egy akadály... Mindig van valami ami miatt nem jön össze. Ha netán őminden megvan, akkor már csak az a kérdés van-e hely az osztályon, mert ha épp nincs, akkor várni kell.

Most kezd elegem lenni ebb l az egészb l! Direkt szopatnak? Jó, értem én, hogy a közösség miatt kellenek a tesztek, de ezt miért nem ő ő

lehet reggel, vagy az el z telefonok egyikébe mondani? Fogok én baszakodni ezzel... Fogom magam, és talpra állok! Abbahagyom a ő őszarakodást, leérettségizem, aztán majd befekszem, ha még szükségem van rá! Azon gondolkodom, hogy egy merev alkez, aki reggel a (négy)felessel indít, hogy kerül be egy ilyen helyre? Vagy egy herkás/katis/speedes szúrós magamfajta?

Ma döglök, holnap reggel tanulok, délután elmegyek vizsgázni, sikerül ahogy sikerül! Veszek durumbúza füvet, van egy halom gyógyszerem, ha nagyon kattogok majd beszedem. Egyel re ez a terv, a többit meglátjuk!ő

Igyekszem mindent leírni vagy a kommentekbe, vagy egy új bejegyzé formájában!

Elmentem! Frissítve!2011. április 7. 14:33 - írta [ex]drogos40 komment

Ma bevonulok kórházba két hétre, így nem leszek itt.

Vigyázzatok magatokra, tanuljatok a hibáimból, és hagyjátok abba ezt a szutykot amit én is szedtem!

Kellemes két hetet nélkülem MINDENKINEK! :-)

Update:

Ilyen hülye, naiv vagy tudomisén minek nevezzem magamat csak én lehetek!Elmentünk a dokihoz, elkértük a a beutalót (amit hetek óta hajtogat, hogy kellene), összecsomagoltunk és irány a kórház! Persze, mi naivak azt hittük ez így megy: beutaló mész a kórházba, letöltöd az id d és szabad vagy! Aha. Ja.ő Nos bementünk, úgy indítottak az addiktológián, hogy amúgy is kés n jöttünk, meg csak el jegyzésre vesznek fel betehet. Pfffffffff. De! ő őMehetünk a pszichiátriára, és majd ott kikezelnek, najó, ekkor lett kb elegünk, de azért elmentünk. A pszichiátrián egy nagyon kedves doktorn vel sikerült beszélni, aki némi gondolkodás, és a beutalóm tüzetes átvizsgálása után nem őjavasolta a zárt osztályt (az egyetlent, amit fel tudtak volna ajánlani), de leírta az orvos számát, elmagyarázott mindent, hogy és mikor mivel keressem meg, hogy bejussak.

Összetörtem, megint gondolom mondanom sem kell... Reggel fél hétkor hívhatom a dokit, aki majd ad id pontot valamikor, addig meg őrohadjak meg. Ha ad. Ha.

Egyébiránt ma elfogyott vénásan negyed formek, bombába másfél. Ezúton gratulálok magamnak a mai nap hoz.No comment...

Elbasztam 22011. április 5. 11:32 - írta [ex]drogos102 komment

Mivel napok óta katizok, már nem hat annyira, hiába hoznak jobbnál jobbakat.Tegnap el tt este lefeküdtem, még ütött a kati, és azon gondolkodtam milyen szar gyenge.Meg, hogy annyit mesélnek a beszúrásáról, kiő kéne próbálni. Elaludtam, és azt álmodtam, hogy csinálom... Mondanom sem kell reggel mentem katiért és a gyógyszertárba 1 milis fecsiért. Aki régóta olvas, az tudja, hogy nem tudom magamnak beszúrni évek óta. Na, kati, cöpi kellékek el , és beszúrtam, nem is kicsit. Volt flash meg minden, de hamar el is múlt, és magaa flash sem volt olyan ő"odabaszós". Egy gyenge szpides flessnek elmegy. Na szóval betoltam, vártam mi lesz, de nem volt semmi. Rátoltam még egyet, de úgy se lett jobb. Végül meguntam és mentem szívogatni, igen ám, de valamit elfelejtettem (merthogy azért ütött), bódulatomban a fürd szobában hagytam a fecsik zacskóját. Mikor jöttem haza a feleségem azzal várt, hogy tudja mit csináltam. Kikérdeztem és őmegmutattam. Elmentünk sétálni és elmondtam neki, hogy csak kíváncsi voltam. Persze ez sovány vigasz számára...De nem bánom, mert nem kell titkolóznom, dugdosnom, hazudnom. Végül is kipróbáltam azt amit a "leg"-nek mondanak, hát elég is volt. Persze ezzel nincs vége a történetnek. Mindezek után, még este leléptem, és reggel jöttem haza... Szép kis nap. Elköltözni nem fogok. Megindult velem a ló, és nem tudok fékezni, komolyan mondom félek! Úgyhogy ma délután elmegyünk a feleségemmel az orvoshoz és kérek beutalót, ma vagy holnap be is fekszem. Már nem számít semmi. A családomról és az életemr l ővan szó! Komolyan mondom voltam már nagy szarban (herka, kóla, és a speed-korszak) de ennyire bajban még nem. Nem is éreztem magam soha ilyen kiszolgáltatottnak, olyan elesettnek, szánalmasnak. Mindenesetre megyek kórházba, nem tudom ott mi lesz velem, de ha 14

napot kibirok kati nélkül gyógyszeres kezeléssel, akkor megpróbálhatok talán talpra állni... Adok neki egy esélyt. Ha ez sem jön be, akkor mehetek a barátom több száz km-re lev telkére füvet kaszálni, város bringával 1 óra, szal senki nem hallja ha sikítok. Ha ez sem,ő akkor jön a rehab. Már nincs kibúvó. Igaz féltem a családom, a munkahelyem, de ezeken kívül más már nem számít!

Sajnálom, de le kellett írjam. Nehéz volt elismerni... Huhhh.

Helyzetjelentés2011. április 3. 4:42 - írta [ex]drogos19 komment

Nem tudom mi történt velem, de egy ideje elvadultam tolom a katit. Egyszer en minden nap kell, és nem elég fél, vagy 1, egyre több és űtöbb kell...

Már nagyon unom, hogy sosincs pénz, mert elmegy cuccra, nem jönnek be a nagy pénzt hozó külön munkák sem, és egyre több a tartozás is... Most, hogy inkább bombában tolom, kezd a függ ségem kicsit olyan formát öletni, mint amikor a speedet intravénásan őhasználtam, annyi különbséggel, hogy nem azonnal, hanem 15-21 perc múlva csavar szét, de akkor nagyon. Mindenesetre akármennyire is jó, minden alaklom után megfogadom: ez volt az utolsó...Vicc az egész. Az alkalmak is viccesek: Veszek 5 sört mellé, leülök egy padra, becsavarom a bombát és ott készeskedem egyedül a padon. Se egy társ, se egy haver se semmi. Elszarakszom abban a pár órában a padon, aztán félig tisztuló fejjel megyek haza. Sokszor gondolkodtam, hogy ennek mi értelme, van, de nem jöttem rá. Semmi értelme nincs. Fölösleges pénzkidobás az egész...Elhatároztam, hogy hétf n veszek durumbúza füvet, és elkezdem 2-2-esével szedni, az csökkenti a szer utáni vágyat. Van egy csomó őfrontinom, így ha kattogok, inkább beveszek majd abból. Különben is, ha már nyugtató van bennem, akkor nem nagyon használ a se a formek, se a matyi, se az az új kristály ami manapság van. De az is lehet, hogy telt dött a szervezetem, és ez a gond.őMindenesetre ez nem állapot! Egyre gázabb minden... Elfelejtek dolgokat, kiesnek órák/napok és nem emlékszem bizonyos cselekedeteimre. Valamit lépnem kell, és most azonnal! Egyre rosszabb a helyzet, fel kell állnom, mert ez így nem mehet tovább, lassan ez a korszak emlékeztet a 10 évvel ezel tti szúrós-speed-es énemre.ő

A pszichiáterhez elvittem mondtam a pajzsmirigy papíromat, azt mondta, hogy izotóp vizsgálatot kéne csinálni, mert lehet, hogy m tétreű lenne szükség, kioperálni a 8mm-es inhomogén nem tudom mit. Én nem nagyon akarnék m tétet. Valósín leg nem is fogok belemenni. ű űCsak gondoltam leírom ezt is.

Feladtam!2011. március 28. 10:16 - írta [ex]drogos68 komment

Kész! Elegem volt, nem tudok mit csinálni!

Elvesztettem a teljes önkontrollom, már nem tudom mi helyes és mi nem... Nem tudok különbséget tenni a valós és a valótlan között... Kiesnek dolgok, nem emlékszem mikor mi volt, mit miért csináltam... Magamba vagyok roskadva. Ülök és merengek. Ideges, dühös, feszült, ugyanakkor depressziós csöndes vagyok, pedig üvöltenék!Beszélgetnék, de nincs kivel, és mir l, er m sincs. Virtuálisan lenne kivel, de nekem él személy kell. Már nincs velem senki...ő ő ő

Nemérdekel senki és semmi.

kész vége. Ennyi.

update:Már egy kicsit jobban vagyok. Pár órája olyan depressziórohamon estem át, amilyenen nem sokszor. Biztos a gyógyszer teszi. Ha jól számolom harmadik hete szedem a Zyprexa-t, mellé iszom, meg cuccozom gondolom most kezdték el felszeletelni az agyamat. Azt hiszem elhagyom a Zy-t, mert ennek tényleg semmi értelme. Felhagyok a drog elleni küzdelemmel is, mert beláttam semmi értelme.Hogy is mondjam... Egészen máig 100%-osan biztos voltam benne, hogy meg tudom egyedül oldani ezt az ügyet. Végül is volt pár tiszta évem, és azt vettem alapul, hogy ha akkor a feleségem segítségével, annyi id re le tudtam szokni, akkor most is menni fog. Nem tudomő miért, de elhittem. Azt hiszem így írta valaki egy kommentben "Miért nem teszed fel a kezed?" - Nos itt van: Feladom! Felteszem a kezem, ehhez én már kevés vagyok, egyedül nem megoldható.Sajnos már az érettségim sikerében sem vagyok biztos, de legalább a munkahelyen nem ért kudarc, s t a nagy munka lezajlott, és ő

sikeresebben teljesítettem mint vártam! Legalább ennyi jó van ezekben a hetekben.

Pénzem nincs, kölcsön nem tudok kérni, hitelt nem akarok, így ma kimarad, majd szedek Frontint, ugyan ez lesz holnap és azután is, és azután is. Mikor megjön a fizum, betolom az egészet a villanyba, és akkor benyalhat az elm , és persze megint nem lesz pénzem, de űsebaj. Ha folyamatosan nincs pénzem akkor egyszer majd csak lesz valami, nem? Egyszer majd csak rájön az agyam, hogy a nincsb l őnem lehet cuccozni. Persze ott vannak a külön pénzek, az még necces játszma lesz....

Bár már délután van, ilyenkor már kattogni szoktam, de most nem kívánok semmi kábítószert, mindössze aludni akarok, és egy jót kajálni, családdal lenni! <3

Szombat van2011. március 27. 4:03 - írta [ex]drogos22 komment

Ilyenkor mindenki partyzik, vagy társaságban van, vagy jól érzi magát valahol. Én ellenben itthon punnyadok, és bombázgatok. Tudom, hogy nem jól van ez így, de ez a cucc (a methylone) gyengébb ugyan mint a 4-MEC, de egyfolytában rajta kattogok!Persze szedem a zyprexa-t, de múlthét szerda óta elfogyott 180db frontin, egyelőre semmi hatása. Illetve annyi volt, hogy alig birok reggel felkelni, még akkor is, ha előzőnap időben lefeküdtem, és nem csináltam semmit. A vonalam mesélte, hogy más is nagyon rajta van ezen cuccon, pedig gyengébb, és rövidebb hatású mint az elődei. Én nagyon kattogok rajta. Beszéltem egy barátommal, azt javasolta, hogy próbáljam a cumót valami igazán negatív élményhez kötni. Egész délután próbáltam, de nem jött össze. Pedig aztán mindent összeszedtem: család, pénz, lejövö, stb. Egyszerű demóval alátámasztotta a mondanivalóját: csináljam azt, hogy kezdjem el kapkodni a levegőt és mondogassam: „nem kapok levegőt” - jó 3 perc alatt el is lehet ájulni. Ő kíváncsiságból kipróbálta, elájult. Nos ő így jött rá, hogyan kell a pánikbetegségét kezelni, illetve, hogy az agyban dől el minden.Újabban fenn vagyok egész éjjel, és szöszmötölök valamit. Szeretek fent lenni, mindig is szerettem! Főleg ha van k és készeskedhetek. Írom a bejegyzéseket, a gépen matatok, közben jól elvagyok. Csak amikor elfogy ez a szar, akkor van gáz. Ma reggel már arra ébredtem, hogy kell. Reggel... Volt az 3 óra is délután. Ja igen, akartam még valamit leírni:Szóval az egyik katizás alkalmával kaptam egy kis sp-t. Eltettem reggelre, hogy fel bírjak kelni. Tényleg nem volt sok, két csík, de nagyon komoly volt! Az egész nap flashseltem, és ütött 12 órát. Mióta k-zok, azóta nem nagyon speedezek, de most felmerült bennem a kérdés: nem jobb-e a speed? Én aznap sokkal jobban éreztem magam, és kitartott egész nap, nem csak egy fless, és kész. Lehet le tudnék jönni sp-vel erről a szarról,mert speedről már jöttem le párszor, most is sikerülne. Vagy nem tudom. Ez csak egy felvetés, és nem terv.A cucc változatlan maradt: bombába veszem be, nem szívkodok, és max feleket tolok 1-1 alkalommal. Jobb így. Nem látszik annyira rajtam, nem leszek büdös tőle, és nem mar, meg nem kell szipogni.Lezajlott a nagy része a munkahelyemen az átalakulásnak, igaz lesz még dolgom bőven, de legalább nem basztatnak, örül mindenki, hogy a fejlesztések végre megtörténtek! Kicsit féltem, hogy mennyi macera lesz vele, de egyelőre nincs, és mindenki elégedett! Áprilisban kezdődnek az év végi vizsgáim, a magyar és töri tételeket már megkaptuk kidolgozva, tök rendesek a tanárok! Ami para lesz az az angol és a matek. Arra nincsenek tételek, ráadásul matektanár azt mondta, hogy az első 45' -ben van lehetőségünk összeszedni a 20 pontot, hogy átmenjünk... Biztató. Nem tudom, hogy zajlik egy érettségi, de hallottam, hogy segítenek a tanárok. Meg kimegy a vizsgabiztos, szal ad esélyt arra, hogy akinek esze van, az tegyen valamit. Persze nem erre bazírozok, de reménykedem benne!A család. Ők rendben vannak, mindenki. Láttam valamelyik este öcsémet, 10m-re sétált el tőlem, de eszébe nem jutott volna inteni, mondjuk jobb is. Nem nagyon vagyok rá többé kíváncsi semmilyen szempontból! Szóltam mindenkinek, hogy levettem róla a kezem, elmeséltem akinek lehetett mekkora tetű volt, ki voltak akadva. Vannak ügyei, amibe belemászott régen, néha be kell mennie egy-egy kapitányságra, és alá kell írnia, meg

vallomást kell tennie. Sokadik alkalommal, már rutinból nyomja. Azt hiszi a nyomozók a haverjai, a kis naiv... Erős a gyanúm, hogy vagy vádalku van, azért nem ül még, vagy csicsereg bent mindent mindenkiről. Simán el tudom róla képzelni.Érdekes ez a telep. Jönnek vissza a régi arcok. Olyanokkal találkozom, akiket 10-15 éve nem láttam. Visszajön mindenki, legalább egyszer. Itt nőttünk fel, ez az otthonunk, hiányzik mindenkinek.A feleségem gyülibe akar vinni. Nagyon aranyos és megértő velem! Nem is tudom, annyira hálás vagyok neki, hogy nem haraggal találkozunk minden nap, és, hogy mindent megbeszélhetek vele! Annyira jó!Kaptam ajánlatot a blog átírására és könyv formájában való megjelenésre. Nem tudom. Tudnék így anonim maradni? Persze mindenképpen támogatom az ötletet! Mi a véleményetek?

Oerdose2011. március 26. 3:43 - írta [ex]drogos7 komment

Ez a zene mostanában szétkészít!!!

S persze majd írom a fejleményeket is....

Sajnos2011. március 22. 1:57 - írta [ex]drogos56 komment

Nem megy a 3 napnál tovább! Egyszer en nem bírom megállni, f leg ha pénz van nálam, ráadásul tartoznak is, és nem kerül ű ősemmibe...Változott a droghasználat is: veszek egy dopast, és nem szívkodom, hanem pzs-be becsomagolom, majd bedobom az egészet egyben. 15-20p és az általában kiüt. A régi katis flash-t hozza vissza. Van, hogy egy egyest dobok be egyben. Teljesen más, egyszer bb, és azt űhozza amit akarok. Nem kell szipogni, meg elbújni szívni. Talán haladás ez is. Nem? Nem tudom, csak azt, hogy már készül a terep, csak addig bírjam ki valahogy!!!!

Mostanában fura gondolataim vannak: Szúrnék egy kis spoeedet. Persze erre esély nincs, de állandóan ez jár a fejembe. Spuriznék szívva is, de nem. Az is jó lenne, persze helyette, a kati helyett... De az olyan necces napokig megfeszülve, elég gáz. (De utána 1 hét nyugi van!) Ami változott még a zene! Amikor elvadultan cuccoztam, nem hallottam a zenét a fejemben. Nem tudom értitek-e, de semmi dallam, se ének semmi, csak csend. És nem értettem miért. Üres voltam. Már hallom a zenét! Egyre jobban szemezgetek a bicóval is! De nem merek ráülni, és letekerni a 20-ast vele... Nem tudom a kisasszony mit tett tönkre, mennyire tudok "ott" lenni az úton.

Elkezdem újra a durumbúzaf -kúrát. Abban a pillanatban, hogy pénzem lesz, rohanok és veszek egy dobozzal. Este 2, reggel 2, űa kalcium meg alap! Ha egyszer ez a kombó lehozott a napi 4-5g szúrós gipszr l, akkor most miért ne segítene?! Viszont ezzel a őZyprexával nem tudom mit kezdjek. Ki kéne basszam a kukába, az összes mellékhatásával együtt. Télleg nem tudom mióta szedem, de max jót aludtam t le, semmi extra... Ha lehoz a fent említett bevált módszer (mert nem esélytelen), akkor mehetek csoportterápiára, ővagy valami rehabra! Már is könnyebb lesz!

Viszont mióta nem szedem a tolvon, xanax, stb szutykokat, azóta napi 10-15 szem frontin elmegy. Meg sem érzem... Múlthét szerdán még 180db volt nálam, nem telt el egy hét, és már csak 30-40db van. Szarban vagyok. Nincs pénzem, nincs biznisz, nincs semmi. És ötletem sincs honnan... Nemhogy cuccra, kajára sincs. Illetve kaja mindig van, alakul, de úgy érzem nullán vagyok.

Öcsémmel nem beszéltem, és többé nem is akarok. Kotorék...Anyámnál sem voltam bent rég, pedig ott jártam a környéken egész héten. Haragszom rá is. Miért pátyolgat egy ilyen nullát? Hagyjuk is. Ha most boldogok, akkor nekem is jó. Ennyi.

Off.

Egyre szarabb minden2011. március 18. 1:48 - írta [ex]drogos32 komment

Talán nem is várhatnék mást. Mit is várnék? Cuccozok, hajtom az életet meg a pénzt, nem változtam semmit. Pedig Istenemre mondom akarok!Úgy döntöttem, hogy ameddig ott az a féreg a lakásomban, addig be nem teszem oda a lábam. Ezt akarta elérni, elérte. De azt nem értem, hogy tehet valaki ilyet? Az ellenségemre nem hívom ki a rend röket, nem, hogy a rokonomra egy MSN beszélgetés után!? őKözben kiderült öcskösr l, hogy egy rohadt kis tégla. Csicsereg szépen benn a jardon. Elég szánalmas.ő

Anyámnak írtam egy levelet, hogy ezek után nem tudom megvédeni, ha bántja ket! Hosszú válaszban kifejtette, hogy szarik rám... őNyert az öcskös: fontosabb. Az fontosabb, aki csak unoka, aki mióta él lehúzza pénzzel, cigarettával, a testvére el l megeszi a kaját, őagyonverte anyját-apját többször. Anyámnak is neki akart menni, de húgom közbeszólt(közéjük állt), így kapott. Aztán lenn az utcán őelkapta húgom, aki nála jó 3 évvel fiatalabb, majd' kitörte a kezét, és leköpte. Egy kislánnyal.... Ilyet.Én ilyet sose tettem amit ez megtett. Sose loptam anyámtól! Anyám odaadta a pénzt, hogy fizesse be az iskolájába, majd kicsapták, mert nem fizette be. Ellopott egy csomó mindent anyámtól, és most mégis nyert! Úgy beszél anyámmal, ahogy én nem mernék! Nem őmernék? Eszembe nem jutna! Pedig a fia vagyok, az egyetlen! És mégis én vagyok a vesztes. t választotta anyám. akkor ennyi. Oda őse megyek többet. Bassza a a cs röm mert a kis takony mindig többet kapott, mi a n véremmel sose voltunk olyan jók anyunak, mint ő őezek. A húgom jó. Azt megértem, okos, tanul, nem használja ki anyut, megtesz neki mindent. De öcsém? pfff.

Én levettem róla a kezem, többé nem hívhat, hogy baj van, mert meg akarják verni. Soha! Azt mondta az apja temetésére se menjek. Akkor nem megyek. Ott üvöltött a rend rök elött miközben szétpakoltak minket (egy haverommal), hogy drogozom, katizom, meg stb. Ha olyan tégla lennék őmint , akkor üvölthettem volna vissza, hogy "te meg egy nap többször füvezel, és hetente többször spurizol, és anyámat a múltkor őmajdnem agyon verted!" De nem tettem, kussoltam. Többen el akarják ásni, én mentettem meg a seggét vagy ezerszer, és ez a hála! Volt, hogy össze akarták szurkálni, ha nem tudják meg kinek a kije, meg is teszik. Jaj, de hány ilyen volt... Az ellenségemre nem küldeném a zsarukat, nemhogy a bátyámra. Aki védett, segített, falazott stb...

Nos, elmondtam a háziorvosomnak is a függ ségem. Egész jól fogadták, másra számítottam! Azonnal elkezdtek keresni rehabot (de őnem a 2 hetes legyógyszerez st)! Azt mondta a doktornéni, hogy ahogy megvan az érettségim már tol is be egy jó helyre! Nagyon őszeretem ket. Aranyosak, megért ek, jól végzik a dolgukat, jól diagnosztizálnak, és figyelmesek. Fiatalok, tegez dünk is. :-)Ő ő ő Egyébként ma azt javasolta, hogy a Zyprexa-t ne szedjem, mert az antipszichotikum ugye, és közben meg ezerrel tolom a pszichotikumokat. Mond valamit. Egyébként vette észre a pajzsmirigy alulm ködésem is.Ő ű Lassan apránként adagolom be a f nökeimnek, hogy ahogy a szezonnak vége, el kell mennem, mert lesz elintéznivalóm pár hét(elég őha egyel re ezt tudják) A drog témát meg sem osztom velük, de kitalálok valamit. Alkoholizmust, vagy gyógyszerfügg séget, bármit. A ő őgond csak az, hogy jön az átalakulás. Lemond a vezet , egy általam sem kedvelt személy lép a helyébe, szarban leszünk!ő

Még valami! Azt mondják demens leszek ett l a koktélt l amit nyomok: frontin,zyorexa,pia,kati ugyanis mind ütik egymást. A zyorexa ő őantipszichotikum, a kati meg pszichotikum. Ma eldöntöttem: vagy egyik vagy másik.

Hogy melyiket választottam? A következ posztban leírom!ő

Már megint2011. március 17. 0:24 - írta [ex]drogos17 komment

Egy-másfél fogy naponta. Úgy érzem ebb l nincs menekvés...őSok dolog történt, részben az, hogy összeszólalkoztam a rokonommal cseveg n, erre rám hívta a rend röket. se cucc nem volt nálam, ő őés akkor már 4 napa semmi. Olyan szarul esett, h a saját vérem rend rökkel támad. A ki csicska. "Életveszélyesen megfenyegettem". őTaknyos. Leigazoltattak, kipakoltak, lekérték az adataimat, és off. Elmentek. Nem tudom, hogy érezzem magam, hogy érezzek a "testvérem" iránt. Leginkább azt érzem: nekem nem rokonom többé.ő

A téglának tégla jár! Ráadásul, én nem tiltott szereket szedek, vele ellentétben....

A feleségem meglátott szombat este, hogy szívok az asztalon. Kikelt magából, másnap a húgánál aludt (jogosan), és én mit csináljak

egyedül este? Olyat tettem amit még soha! Szétvoltam, de találkoztam az egyik olvasómmal! Magyon örültünk egymásnak, de kicsit furán éreztem magam, mert nem vittem semmit. Gond nem volt. Katiztunk zizisztünk, hajnalban 1 csík sp, hogy haza tudjak menni aztán alvás. Röhögtünk, dumáltunk, de más nem volt!Hazamentem, lepihentem.

Aztán meglátta a barátomnak írt levelet, rögtön félreértette. Nem tok mit tenni.

Ez van. Úgy sem hiszi el...

Napok óta tolom...2011. március 13. 0:15 - írta [ex]drogos66 komment

Most lett elegem, ma volt egy komoly flash-sem, de mintha hatna a zyprexyl, egyszer en úgy érzem nem üt az anyag, illetve csak űgyengén. S t! A kattogás is valamilyen mértékben csökkent!őA feleségemnek nagyon nehéz elmondni, -megbeszélésünk ellenére- amit teszek. Szar szembenézni vele. Tudom, hogy er s, és szeret,ő de nem tudom mikor szakad el a cérna... Elég vékony jégen táncolok, és valljuk be senki nem visel el egy drogost örökké, f leg, hogy őpéldát is kell mutatni a gyereknek!Félek, mert nem tudom, hogy egy ilyen „öreg drogosnak” mennyi esélye van még a normális életre. Kulturáltnak, intelligensnek, jó fejnek tartanak (én nem magamat), körülöttem senki nem mondja meg mit csinálok. Az élet olyan rövid, miért kéne erre pazarolnom az id met? És akkor csak magamra gondoltam... Most megmozgattam minden követ: őbeszéltem a háziorvossal, pszichiáterrel, keressük a lehet ségeket, a körülbelüli id pont már megvan: Július. Akkor el tudok mindent l ő ő őszakadni. Ha addig nincs „segít kéz” akkor lemegyek egy tanyára gyógyszerek és minden egyéb nélkül és kiszenvedem magam. őÖnismeretet tanulok, és megküzdök minden démonommal! Aztán lehet, hogy gyógyszert is viszek, de olyannak adom aki velem van. Majd lapátolok, ások, tet t fedek, lomolok, stb. Ez is egy lehet ség, csak beszélnem kell egy barátommal.ő ő Mostanában sokszor megfordult a fejembe, hogy bebökném a cumót, de mindig gyorsan elvetettem, szúrtam én már eleget, így is bajban vagyok, nem kell több.Közben megismerkedtem eberekkel, akik szintén bajban vannak, van aki nagyobban mint én. Úgy akarnék segíteni Neki, de nem tudok. Beszélgetni tudok Vele, többet nem. Holnaptól megpróbálom ameddig bírom szüneteltetni a dolgot, lehet, hogy elbukom, de én optimistán állok hozzá!Gondolkodom a twitteren, és a facebookon, csak parának tartom. Vélemény?Az el z poszt tudja kinek szól. Ne kérdezzétek, nem fogom mondani. Ezt zárjuk le.ő őUpdate: most rendeltem a netr l. Drága volt, de úberkirály. Ilyet nem sokat ettem. (fomek)ő

2009. január 2., péntek

Vissza az időben (összefoglalás)

Nos tudom már rég írtam, ezért megpróbálom leírni mindazt ami történt Velünk/velem mostanában, fordított időrendi sorrendben.Kezdem a mával: ma vagyunk 15 éve együtt a feleségemmel, – illetve csak leszünk, olyan 14 óra körül – és ezt úgy fogjuk megünnepelni, hogy mindhárman elmegyünk egy nagyot fürdeni, egy jó kis helyre. Egyfolytában a régi MALÉV reklámzenéje jár a fejemben, forgolódok az ágyban, nem tudok aludni és sok minden jár a fejemben. Az a helyzet, hogy eléggé depressziós vagyok, és nem a szép vagy a megnyugvást keltő dolgok jutnak eszembe, hanem azok amik felizgatnak. Például az a verés amit nem rég kaptam, iszonyúan bánt, és hiányzik a nővérem is. Egyszóval nagyon rossz kedvem van, pedig nincs okom rá.A szilvesztert A_Balázséknál töltöttük, egy igen kellemes, beszélgetős iszogatós buliban. Azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát, talán a fiamnak lehetett kicsit unalmas, ezért sajnáltam is szegényt. Igyekeztem disztingvált lenni, és a piával is vigyázni, többnyire sikerült is, így nem bántottam meg senkit, magamat sem égettem le, és a bulit sem rontottam el. Azért írom ezt így le, mert titokban ettől féltem, hogy berúgok és hányok, vagy valami idiótaságot teszek/mondok, de végül nem. Hányt helyettem más. Szilveszter előtti napon el kellett mennem dolgozni, gondoltam, ha már otthon nem lehetek a fiammal, akkor viszem magammal, és csapunk egy jó murit a munka után. Így is lett. Meséltem a fiamnak a Libegőről, és annyira megtetszett neki, hogy mindenképp látni akarta, és

ki akarta próbálni, úgyhogy igyekeztem mindent úgy tervezni, hogy együtt mulathassunk egy jót. Munkám végeztével, Hűvösvölgyben felültünk a Gyermekvasútra, János-hegyen leszálltunk és rohantunk fel a Libegőhöz, hogy elérjük az utolsó kört. Épphogy sikerült. Hulla fáradtan megváltottuk a jegyet, és behuppantunk a Libegőbe... Az a szárnyalás ami azután kezdődött, - bár én sokat ültem régebben rajta – valami leírhatatlanul jó volt. Remekül érezte magát, és én is. Annyira jól esett, hogy Ő boldog, hogy bármit megtettem volna, hogy ne rontsam el a kedvét. Elmentünk csavarogni egy bevásárlóközpontba, utána – mikor már fáradtak voltunk - beültünk egy vendéglátó helyre, megittunk 2-3 pohár sört/kólát, majd vonatoztunk hazáig. Az is remek volt.Persze 29-én is dolgoznom kellett menni, bár szabin voltam, muszáj volt bemennem...A Karácsonyi ajándékozás, és vacsora remekül sikerült, igaz 24-én estére a sógorommal úgy berúgtunk ahogy már rég nem. Másnaptól nyugi volt, végre tudtam pihenni, és a családommal foglalkozni pár napot, igen jól esett.Természetesen, mint mindenkinek nekem is, az ünnepek előtti 2-3 hónap nagyon húzós volt: sok céges és külső munkám volt, és kaptam pár új megbízást is. Pár rendezvényen is meg kellett jelennem, ami csak hátráltatott időben. A határidős melók nem voltak készen, nem voltak ajándékok, nem volt bevásárlás, az idő pedig egyre fogyott. Aztán a hatszor annyi munka mellett az év utolsó napjaiban elkezdődött a bevásárlás, meg a bevásárlás utáni bevásárlás, meg az az utáni közértbe menés minden nap harmincötször, úgyhogy kifáradtam. Annyiszor megfogalmaztam magamban ezt a bejegyzést, persze mindig másképp, éppen ahogy a dolgok álltak, de megírni időm nem volt. Az iskolában javultam, és a Frontinról is elkezdtem leszokni. Most a napi 6-8mg helyett 1-1,5mg, de max. 2mg ami elfogy. Elég sokszor vagyok rosszul, elszédülök, néha az utcán nem tudom hol vagyok, és mi történik körülöttem, esetleg beparázok, és nem merek átmenni az úttesten. Az elején voltak nagyon kemény dolgok. Október 30-án cuccoztam utoljára, ha október 31-től számítom, akkor ma 63 napja nem cuccoztam, de mit szépítsem ebben az időszakban előtérbe került a gyógyszer és a pia. Pia inkább sör, mondjuk 5-6 és ritkán 2-3 feles. Eléggé elszaladt velem a ló novemberben, úgyhogy decemberben elkezdtem visszavenni mindenből. A sok munka, stressz, és a drog/alkohol/gyógyszer elvonási tünetek hamar meghozták az eredményüket: az egyik munkám a Keleti pályaudvar környékén ért véget. Vígan elindultam hazafelé, és egyszer csak éreztem a fejemben a nyomást, tudtam, hogy rosszul leszek. Mire lesétáltam 2 utcát már kezdtem nem érteni a körülöttem zajló dolgokat, és komoly erőfeszítésembe került átjutni az ottani 4 sávos út egyik oldaláról a másikra. Találtam valami sötét aluljárót amin mire átértem szinte majdnem teljesen elvesztettem az önkontrollt. Jó ötletnek tartottam abban a helyzetben, hogy sétálok, hátha elmúlik hamar. Persze ott kavargott a fejemben, hogy ha bevennék gyógyszert, akkor lehet, hogy jobban lennék, vagy ha beülnék valahova egy sört meginni, akkor valószínű hamarabb elmúlna, de gyógyszerezni nem akartam, beülni meg egyszerűen nem tudtam sehova, mert nem hiszem, hogy tudtam volna kommunikálni, kikérni egy valamit, asszem simán hülyének néztek volna. Éreztem, hogy a tekintetem üveges lehet, és bár rohadt hideg volt, nekem nagyon melegem volt, ezért kigombolt kabáttal kezdtem el sétálni. Szintén jó ötletnek tartottam, hogy zenét hallgatok, és úgy sétálok, úgyhogy elővettem az mp3 lejátszóm, és benyomtam valami zenét.. na onnantól filmszakadás. Ilyet még nem éreztem, mintha be lennék állva, -pedig mondom: nem nyomtam semmit – az emberek csak úgy elsuhantak mellettem, egy idő múlva már senkit és semmit nem láttam, nem éreztem a lábamat se, csak lebegtem és valami zajt hallottam a fülemben. Kb. ennyi amire emlékszem. Következő kép: Blaha Lujza téren állok és nem tudom szintén mi történik, akkor megint volt annyi bennem, hogy eldöntsem: sétálok. Következő kép: Ferenc körút, na mondom most lesz ami lesz bemegyek ott az első közértbe és veszek valami piát. Bementem, természetesen beszélni nem tudtam, úgyhogy azonnal hülyének néztek, vagy levágták, hogy kivagyok ,és csak szimplán azt hitték valami szar drogos vagyok, de mire eldöntöttem, hogy bemegyek, már szartam rá ki mit gondol. Vettem 2 sört, meg 2 felest. Megittam, és kezdtem jobban lenni, de amikorra ezt észre vettem már a metrón ültem. Eléggé kibukva értem haza, és nem tudtam mire vélni az esetet.Újévi fogadalmat nem tettem, viszont kimentem - ott jó messze - A_Balázséknál a kertbe kicsivel éjfél után és azt kértem az Istentől, hogy ebben az évben is segítsen a tanulásban, segítsen megszabadulni a szenvedélyeimtől, és adjon gazdaságilag stabil, és boldog évet a családomnak és a barátaimnak. Azt hiszem ennyi amit megtehettem, és persze az önkontroll amit még megtehetek.

Boldog békés és sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Szerk.: A Lakáspályázat nem jött össze...drogos :: 4:13 Ide lehet írni: Comments

2008. november 27., csütörtök

Ismét tisztán...

Egy hónapja semmilyen drogot nem fogyasztottam. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, akkor holnap, azaz 28-án lesz 4 hete, hogy elegem lett. Kicsit később tértem magamhoz mint tavaly, de lényeg, hogy magamhoz tértem. Ami újdonság, hogy nem járok kocsmázni, nem járok senkivel sehova inni, kerülöm a környéket is. Leráztam minden szar alakot, és ha iszom is, akkor max. veszek pár sört, és otthon megiszogatom.Az az igazság, hogy épp időben kerültem abba a mély hullámvölgybe, ahol már azt tudtam mondani, hogy: „elég!”. Beindultak a nagy munkák, egyre többet csöngenek a telefonjaim, és November elején elkezdődtek a negyedéves vizsgák is. Az első pár írásbelire már tisztultam annyit, hogy amit tanultam, az meg is maradt, és egyáltalán tudtam tanulni is. A szóbeli vizsgákra, amik a múlthéten voltak, pedig már egészen rendbe jöttem. Év eleje óta fogalmam sem volt például, -bár ott voltam minden órán – hogy mit is veszünk kémiából, és amiről órán szó volt az számomra érthetetlen számok, és képletek halmaza volt csupán. Átolvastam egy könyvet, átbeszéltem vizsga előtt egy kémikussal az aktuális anyagrészt, és egyszerre minden világos lett! Magam sem értem, hogy, de egy óra alatt megértettem az egész negyed éves anyagot. Remekül elmagyarázták! Meg is lett az eredménye: amiből pár hete egyest is nehezen tudtam volna elérni, abból 4-esre szóbeliztem. Minden vizsgám 3-as 4-es lett, egyedül a matek lett 2-es, de legalább már értem azt is, amit akkor nem, szóval félévkor javítok! Persze sok minden változott. A feleségemmel sokkal jobb lett a kapcsolatom, viszont a fiammal, meg szinte nincs, mert minden nap későn érek haza.Nagyon sajnálom, és nagyon hiányzik, mert alig látom...Ami még változott, az a közérzetem. Mostanra elértem azt az állapotot, hogy minden nap rosszul vagyok, rám tör a pánikroham, és az ájulás környékez. Eddig ilyen nem volt. Minden nap rosszul lenni, ez valami iszonyú. Új gyógyszerem, a Librium szinte semmit sem ér, vagy én legalábbis nem érzem a hatását. Frontint ugyan kevesebbet szedek, de nagyon nehéz leszokni róla. Egyszerűen, van, hogy nem tudok kimozdulni, mert rosszul vagyok. Nemrég a fiamat kellett vinnem szülinapi bulira egy szombati napon, de negyed órát hezitáltam, mert nem mertem elindulni. Rendesen győzködtem magam, hogy: „el tudjunk indulni, el tudok indulni”, aztán nagyon nehezen de elindultam, szinte szaladtam haza, szar volt... Kb. úgy éreztem magam, mintha be lettem volna papírozva, és paráznék éppen mindentől, és mindenkitől. Zajoktól, mozgástól, neszektől... Na szóval ez most már minden napos, és még ájulás, hidegrázás, random fájdalmak, és nyilalások kínoznak. Voltak ezek mindig is, de ilyen sűrűn nem....Igyekszem most arra koncentrálni, hogy tudjam tartani a lépést a suliban, és a munkahelyeimen is.Elég sokszor a depresszió is kínoz, - mint most is – de nem tudok ellene semmit tenni. A múltkor mikor egyszer nagyon befordultam, (épp a sikeres vizsgák után) elgondolkodtam: „mi a francért lehetne rossz kedvem? A vizsgáim, amikről azt hittem sosem sikerülnek, a vártnál jobbak lettek, a feleségemmel is jobb lett a viszonyom, az anyagiak is jobban alakulnak, és végre megtanultam benyelni az utcai apróbb balhékat, kötözködéseket, bunkósodást (gondolok itt: BKV-n való utazás gyönyöreire), és nem lereagálni, illetőleg nem összeverekedni... stb. Akkor most tulajdonképen mi a fasz bajom van? Miért is van rossz kedvem?”, és nem értettem, ahogy most sem értem mi bánt...Elkezdtem egy naplót vezetni arról, hogy mik a bevételeim, és a kiadásaim. Részletesen, hogy mennyit költök reggelire, ebédre (már ha van időm reggelit, vagy ebédet venni), mennyibe kerül a vacsora, mennyi sört és mennyiért veszek, és milyen illetve mennyi az egyéb kiadás. Megnyugtatóbb egyelőre a November. Persze van pár dolog amivel nem tudok mit kezdeni, de az legyen az én bajom, ha nem értem meg, hogy más is elfoglalt. Persze az is furcsa, hogy mi a francért nem tud felhívni ha már tartozik egy munkából, illetve ha hívom miért nyomja le a telefont, és ha lenyomja miért nem hív vissza. Miért tudok a feleségével beszélni, és miért tudtam vele hétvégére időpontot egyeztetni, és az illetékessel miért nem... Rögtön mást látok a dolgokban mint ami van. Bár nem tudom még mit hoz a jövő, hétvégén kiderül ez is. Mindegy is. Mindenesetre jó lenne lezárni ezt az ügyet, mert szeretnék a pénzemhez jutni (ami legyünk őszinték nem nagy összeg, de most így Karácsony előtt nagyon jól jön), és nyugalomban tudni, hogy még ez a munkám is megvan.Ja igen, és ez a 100. bejegyzés, köszönöm, hogy elolvastál! :)drogos :: 19:16 Ide lehet írni: Comments

2008. november 1., szombat

Az emberi gátak

Mindenkinek vannak úgy nevezett gátjai, melyek megszabják, hogy meddig mehet el, és mit tehet meg „büntetlenül”. Ez a gátrendszer több gátból, vagy kapuból áll. Lehet érzelmi, fizikai, vagy realisztikus gát. Amikor az alany elkezd lezülleni, akkor ezek a gátak, mint utolsó védelmi vonalak elkezdenek lerombolódni, de nem adják fel, próbálnak küzdeni, a saját szintjükön.

Én valahogy úgy képzelem el, mintha sorompók vagy falak sorozata lenne az emberben, és az érzelmi, fizikai, vagy épp a realisztikus gátak, a szabályok áthágásával összeroppannának, ledőlnek. Általában az alany szándékosan átlépi őket, és ezzel megszűnnek létezni, (persze idővel visszaépülnek, bár hiányosan) de addig, amíg vissza nem vonul a kapuk mögé, kevés az esély a gyógyulásra. - Először átlépjük a vörös vonalat. Esetemben megtöröm az évek óta nem drogozást. - Aztán átlépjük a következő szintet, esetemben a „többet soha!” fogadalmat. - Majd felállítunk, és elfogadunk egy időkorlátot, amit idővel átlépünk. Az ember megszabja magának, hogy: „csak havonta”, aztán „két hetente”, majd „áhh csak hetente”, végül naponta lesz a „többet soha!”-ből, és egy újabb „vár” esik el. - Ezen tájt nagyjából eléri azt a szintet, hogy a pénz már sem elég indok a leállásra, hiába drága a drog, és drága a pia is, és a gyógyszerek is.- Később, (és ez már az utóbbi velejárója) megpróbál – mert hát a gát tart még valamit - valami olyan rendszert kialakítani, amellyel kevésbé károsítja környezetét, persze azt gondolja sikerül. De nem. Esetemben nappal szívok, este iszom, éjjel alszom, így a munkám megvan, estére már tudok kommunikálni, és nem annyira levágós, mert eszem, és éjjel alszom.- Omlanak tovább a kövek, jön az átverések kezdete: Esetemben nem szokásom csak úgy este lelépni, ezért kell egy alibi. Lemegyek az egyik barátommal, akiben tudom, hogy megbízik a feleségem (mellesleg a srác ellenzi az egészet, de tudja, hogy nem tehet semmit, max. próbál beszélni a fejemmel) akkor megveszem a cuccot, -beállva - másnap reggelre. - Innentől az ember már a kötelességeit is alig tudja teljesíteni, és átlépi a következő korlátot: elkezdi leszarni a dolgokat. Esetemben a külön munkát, az iskolát, és a közösségi életet.- Majd jön az önámítás, hogy hamarosan leszokik! Esetemben fogadalmat tesz mindenkinek százszor, és eldönti kő keményen magában, hogy most már elég! És hiába gondolja komolyan már túl sok a lerombolt gát, romokban a lélek, az agy, és a realisztikus látókör...- Itt jön be a képbe a lelkiismeret furdalás, (ami ugyan eddig is volt, de valahogy felerősödik, mert látja az ember a tettének következményeit) a családtagokat jobban értékeli (sajnos csak távolról), de tenni már nem tud semmit. Esetemben alig tudok beszélgetni velük, és a családi programok is elmaradnak.(mondjuk sosem voltak olyan igazi családi programok, mert vagy drogoztam, akkor azért mentek el hétvégén; vagy dolgoztam, akkor azért; vagy tanultam; és ha egyik sem, akkor azért, mert hetente minimum egyszer meg kell látogatni a családot.(aput és a testvéreket) - Idővel a lelkiismeret furdalás is alább hagy... Volt pár éve olyan időszakom, hogy szinte nem is volt, és ekkor jön a végső döfés.- A szabályokban (anno) az is le lett fektetve, hogy a szívás még bele fér, de a szúrás már nem! Igen ám, csak közben a szervezet hozzászokik az anyaghoz, jobbat, többet akar, és jön a szúrás gondolata, felelevenednek a régi emlékek, érzések. Esetemben pár napja nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy ne menjek bele. - Ugyan van még pár apró kapu, gát, sorompó, végvár, nevezzük akárminek, de ezek már szinte semmik. Még egy utolsó elgondolkodás, még egy utolsó döntés, még egy utolsó lelkiismeret furdalás, és egy félelem, hogy már nem tudom behozni az elbaszott egy hónapokat. Innentől muszáj választani: vagy elbukom, és akkor leomlik az amit eddig felépítettem, vagy helyre hozom az életem. Ha elbukom egyértelmű: valószínű a sitt, vagy a halál, vagy a trógerkodás az utcán. Ha helyrehozom: megmarad a vágy, és az idővel beköszöntő, és egyre erősebb depresszió.... A lelki fájdalmakat évekig tűrtem, a leszokással járó tüneteken sokszor átmentem, végig szenvedtem őket... Mi történt az után? Az ivás. Az sem volt jobb. Sőt. A gátaim nagy része romokban, az önbecsülésem nulla, a felelősségtudatom gyötör, és az élet egyéb problémái is gyötörnek. Ami másnak egy rossz nap, az lehet, hogy nálam, egy rossz hét.Nincs kedveskedés, megsimogatás, szeretet éreztetése a feleségem részéről, mert idő sincs rá. Vagy dolgozik, vagy én dolgozom, este pedig ájultan fekszik le dolga végeztével. Sokszor várom, hogy történjen valami, de ha én nem kezdek, akkor nem történik semmi. Valahogy mind a ketten bele vagyunk merülve a napi gondjainkba, hazahozzuk a munkahelyi gondokat, és mindezt tetézik az otthoni problémák...Az utóbbi 4 hétben nagyon sokat szívtam, és nagyon sokat ittam, nagyon ki lehet a szervezetem is. A feleségem megjegyezte, hogy: „nagyon lezüllöttél mostanában”, pedig nem tudja (vagy is látja, de nem hiszi el), hogy újra drogozom. Ma is úgy döntöttem, hogy ma szívok (Október 31-én) utoljára, lehet, megint elbukom, de elterveztem. Hátha most nagyobb sikerrel járok! És utoljára hagyva, de nem utolsó sorban, talán mégis van fény az alagút végén: egy főnököm – bár sosem tett ilyet – szólt, hogy van lakáspályázat, és átküldi e-mailen, adjuk be, hátha... Beadtuk! Persze az utolsó percben. Megpályáztunk két önkormányzati lakást, lakbérestül. Az egyik kisebb a másik nagyobb. Talán ha összejön ez lesz a megoldás, talán ez az utolsó esélyünk.drogos :: 0:50 Ide lehet írni: Comments

2008. október 22., szerda

Az a kurva munkahely!

Harmadik hete vagyok betegszabin, de már az első héten elvéreztek nélkülem. Oké, kibírtam a folyamatos baszogatás, hívogatást, emailozgatást (bár alig láttam az egyik szememre) segítettem így is távolról amit tudtam. Úgy gondoltam ezzel rendbe is vannak a dolgok. A fenét... A második héten már kezdett elviselhetetlenné válni, hogy bent gond van, de valahogy mégsem tudja senki megoldani napokig azt, amit én fél óra alatt megcsinálnék, pedig van más "ügyes, hozzáértő szakember" rajtam kívül is. Nos 10 napig nem oldotta meg senki a problémát, pedig elmagyaráztam a "szakembernek", hogy mi is a gond, és hogyan is kellene megoldani, leírtam a főnökömnek, leírtam a "szakmabelinek" is, de mintha mindenki leszarná amit mondok, vagy mint ha hülyegyerekek lennének, nem értették meg. Tegnap beütött a teljes káosz. Reggel 7 órától csak telefonálgattam, emailoztam, üzengettem, és minden kommunikációs eszközzel próbáltam távsegíteni. De mivel mindenki balfasz, nem tudtam. Már majdnem ott voltam, hogy bemegyek, és rendbe teszem én, de aztán úgy döntöttem azért se! Én most beteg(szabin) vagyok! És különben is van ott "szakember"... Meg aztán úgy is mindig le vagyok mindenért baszva: azért, hogy iskolába járok (pedig Ők küldtek), baszogatva vagyok, hogy nekem mindig van valami bajom és orvoshoz kell járnom(pszichológus, addiktológia, gyógyszerfeliratás céljából) - így most 90%-al drágábban a háziorvosom írja a gyógyszereim, és nem jutok el a kezelésekre sem-, ugyanakkor 4 éve nem voltam betegszabin (max. 1 napot, de azt is inkább kivettem szabinak), - de azért közölték szeptemberben, hogy sokat vagyok beteg -,nem engednek el a cég érdekeit és saját fejlődésemet elősegítő szakmai konferenciákra (mást az összes fos szcientológiai és egyéb balfasz rendzvényre elengednek, sőt küldenek!), kb. 3 ember munkáját végzem, és ezért egy picivel (10e?) több pénzt kapok, úgyhogy ez is a szememre van hányva folyamatosan. Az adójóváírásomat elvették, és elvettek még egy-két juttatást is, úgyhogy úgy döntöttem ezek fényében, hogy le vannak szarva.Na, mivel senki nem tudta nélkülem megoldani a problémát, hívtak külsős szakembereket, akik persze pillanatok alatt megoldották, és elmondták, hogy mi volt a baj. Természetesen pont ugyan azt csinálták amit én kértem a "szakembertől"... Ezek után lebasztak, hogy miért nem mondtam, hogy mit kell csinálni - megjegyzem 8 féle módon közöltem legalább 4 emberrel (mindegy) - és, hogy én basztam el az egészet, satöbbi... Aha, három hete nem jártam bent, és én basztam el az egészet. Tehát azokba a helységekbe ahol a hiba volt, ott én jártam és nem a "szakember" - szakember a faszt, kontár geci -és akkor én basztam el. Rohadtul dühös vagyok, ezért nem tudom mennyire érthető amit leírtam, de itt még nincs vége. A jövő héten már megyek dolgozni, de rajtam kívül nem sokan lesznek. A legtöbben kivettek legalább egy hét szabit, és szarnak bele mindenbe, ezért most nagyon fontos volt a nagy leállás előtt 1 nappal (mert ugye holnap Okt. 23 és már nem dolgozunk) engem lebaszni, kúrogatni, és külsős szakembereknek egy rakat pénzt fizetni fél órás melóért, ami hétfőn úgy is kész lett volna. Hát gratulálni, meg tapsolni tudok ehhez. Bravó.

Más. Írtam az előző bejegyzésben, hogy milyen jó anyagot kaptam a múltkor... Hétfőn este egy másik helyről megkerestek, hogy most tudnak nagyon jót, és intézzünk (mondanom se kell, hogy csak egy kicsi kellett volna neki, mert kattogott, és gondolta majd én...) úgyhogy, - meg úgy általában is - mondtam, hogy nem! És egyébként is, megbeszéltem magammal, hogy leállok! Erre tegnap este jön egy SMS - attól az embertől aki múltkor a nagyon jót intézte -, hogy ha a múltkori tetszett, akkor ez jobban fog, mert vagy 3x olyan jó... Hát mit mondjak? Erre már elkezdett dobogni a szívem, elkezdtem remegni, elcsukott a hangom, és lesápadtam. Bekattogtam, rosszul lettem. Bár tegnap kaptam egy kis pénzt, azt a választ írtam, hogy nincs pénzem, következő SMS: "ez most nagyon komoly, ne hagyd ki". Erre már nem is válaszoltam. Bevágtam 5 Frontint, meg 4 Coaxilt, és este 10-kor elmentem aludni. Már majdnem aludtam is, erre 11-kor jön az újabb SMS, hogy csak 2-ig lehet érte menni, el kéne gyorsan dönteni, hogy kell-e. Teli gyógyszerrel is remegtem elöntött a hideg veríték, és hol fáztam, hol melegem volt, de megírtam: "KÖSZ NEM KELL, MERT NINCS PÉNZEM!", aztán kinyomtam a telefonom. Hajnalig csak vergődtem az ágyban, hiába vettem be akármit, nem bírtam elaludni. Felkeltem 6-kor, úgy éreztem minden rendben, gatyába ráztam a gyereket, elvittem szokás szerint az iskolába, aztán elmentem bevásárolni. Nem sokára nekikezdek a házik megcsinálásához, de még most is kattogok. Több mint egy hete nyomtam, és akkor megfogadtam, hogy nem, de most nagyon szenvedek. Hogy fogom ma kibírni a sulit? Meg sem tudok szólalni majd... És tudván, hogy holnap semmi se lesz, vajon haza jövök-e suli után, vagy megyek intézni? Mire kommentel valaki, és el tudom olvasni, már eldőlt a dolog, mert laza 2 óra múlva már úton vagyok a suli felé...drogos :: 10:05 Ide lehet írni: Comments

2008. október 19., vasárnap

A túra

Vasárnap van, egyedül vagyok itthon, és nem érzem valami jól magam. Rossz kedvem van, fáradt vagyok, és nem tudom mi fog kisülni a mai napból.Nagyjából 5 napja szívtam utoljára, és kezdek kattogni. Szóval 5 nappal ezelőtt lett vége egy nagyon kemény „túrámnak”...Nem is az elfogyasztott cucc mennyisége, hanem inkább a minősége, és a közben lezajló események voltak nagyon kemények... Mindig attól rettegtem, hogy egyszer be leszek cuccozva, mikor jön valami nagy probléma, meg kell oldani, és nem fogom tudni, mert szét vagyok csapva. Valahogy – de asszem már írtam – nem működnek olyankor a szociális funkcióim, így nem tudok pl: sírni, nevetni, nem érdekel mások baja, és kommunikálni sem tudok, főleg nem egyenletesen, folyamatosan, csak amennyit muszáj, azt is dadogva. Az agyam sem működik, utálok kimenni az utcára, és emberek közt lenni.A „nagy verekedés” után eléggé eluralkodott rajtam a depresszió. Kihasználva az alkalmat, hogy most nem kell mennem dolgozni, - mert betegszabin vagyok - úgy sem tudok semmit elintézni, és amúgy sem megyek ki az utcára szét ütött arccal, elkezdtem inni. Akivel tudtam, azzal hozattam piát. Péntek este már szebb volt az arcom, úgyhogy lementem az utcára is. Sötétben dumáltunk a haverommal, én meg piázgattam. Aztán rám tört a cuccozhatnék... Mindenkit hívtam, akit csak tudtam, de semmi. Senki az ég világon nem tudott nekem egy grammot szerezni péntek este. Hát ilyen se sokszor volt... Aztán mikor már majdnem feladtam, mégis találtam egy madarat, aki intézett nekem valami szemetet. Én nem tudom mi volt az, de, hogy nem cumó az tuti... Na, szombaton kezdődött újra minden: ivászat, majd az esti cucc vadászat. Végre szombaton sikerrel jártam, igaz én csak egy grammot akartam, de a „nyakamba sóztak” még egyet. Gyakorlatilag jól jöttem ki, mert majdnem egy árában megkaptam a kettőt. Kicsit gyanús is volt, de amikor széthúztam a cuccot, és a maradékot lenyaltam a zacsiról, egyből szétcsapott. A haver aki nem iszok, nem drogozik, nem dohányzik, és ült mellettem és mondogatta, hogy ez igen ennek a szaga is kemény, éshogy ezt inkább nem kellene, de az első csík után nem volt megállás... Teljesen szétcsapott, évek óta nem kaptam ilyen cuccot. Hiába szívtam mint az állat, csak nem akart elfogyni, végül kedden reggel fogyott el. Igen ám, de mi történt közben? A legrosszabb dolog amitől féltem: Vasárnap hajnalban benyitott anyám, és közölte: „kisfiam, a kutyád haldoklik!”. „Bazmeg, most mi lesz?”. Mondtam magamban, és elkezdett járni az agyam, hogy most mit csináljak. Hogyan mentsem meg, miközben szanaszét vagyok csapva? Eszembe jutott az egyik vasárnap is nyitva tartó állatkórház, és gondoltam felhívom Balázst, mert ha Ő nem segít akkor senki, ugyanis nem bírok egy teljesen elernyedt, 12 éves 40 kilós kutyával egy órát utazni. Felhívtam, szegény holt beteg volt, de jött szó nélkül. Gennyes torokgyulladása és láza volt, de akkor is átjött „Szaud-Arábiából” (értsd: jó messziről) kocsival, csak azért, hogy bevigyük a kutyámat. Megjött, adtunk neki gyógyszert, meg közben kiváltotta a sajátját (előttem beugrott orvoshoz is) és már indultunk is. Mondom: szétcsapva. Nem hiszem, hogy bármit észre vett volna, de ha észre is vette, inkább nem mondta, vagy betudta annak, hogy egész éjjel ittam. Mindenesetre kellemetlenül éreztem magam, hogy így lát.Bepakoltuk a kutyát a hátsóülésre, és elvittük. Közölték, hogy vagy megműtik, vagy meghal. A műtét közel 70 ezerbe kerül utókezeléssel. Ott álltunk a feleségemmel és lesápadtunk az összegtől, de belementünk (részletre). Infúzióra kötötték, és én már kezdtem kiborulni. Megvártuk azt a 3-4 órát amíg lecsöpög az infúzió, és elmentünk, otthagytuk. Na ekkor „tört el a mécses” nálam. Kiborultam, hogy a kutyám meg fog halni meg minden, hazáig zokogtam - szanaszét csapva - , és ittam, ittam, ittam. Aznap este visszamentünk megsétáltatni, de már úgy meg volt rám sértődve a kutya, hogy nem engedte, hogy megsimogassam, és hátat fordított, amit előtte sosem. Még egyszer megsimogattam, majd eljöttünk haza. Azt mondták, hogy másnap műtik, úgyhogy lehangoltan, de nyugodtan értünk haza. Benyugtatóztam és próbáltam elaludni. Hétfőre virradóan aludtam 2 órát, és már reggel elkezdtem a szívást. Délután telefonáltak, hogy megműtötték, és felébredt magától a műtét után, úgyhogy kezdhetek reménykedni, hogy életben marad. (ja elfelejtettem írni, hogy ez sem volt biztos, merthogy öreg, 12 éves a kutya) Aznap este felé Balázs megint segített, elhoztuk szegényt, de már sokkal jobb állapotban volt. Én kommunikáltam az orvosokkal, ott voltunk idegen környezetben órákig, más ügyeket is intéztem, és még sok mindent, mégsem volt baj, mintha be sem lettem volna állva. Simán gördülékenyen, több napi fennlét után is jól fogott az agyam Ennek baromira örültem! Hétfőn, hogy működni tudjak szívtam, de az első után, mikor már rendben voltam a francnak sem hiányzott az a szar. Főleg kedden reggel nem, de ha már ott van, ne vesszen kárba a mélyhűtőben, meg, hogy hamár kifizettem, meg hasonló gondolatokkal körbevéve szívtam el az utolsót. Persze nem csak a kutya ügyek voltak neccesek, hanem az orvosnál, a bankban, hivatalokban, stb is képben kellett lennem, és ahogy így visszagondolok sikerült is. Mindenesetre megfogadtam kedden, hogy többet nem szívok. Eddig nem hiányzott annyira, csak tegnap óta kezd szar lenni, tehát eddig könnyű volt megtartani, most lesz majd nehéz, és egyre nehezebb. Ráadásul új rendre álltam át szívás ügyben. Nem (mondjuk) péntek esténként szívok, és aztán másnap estig hepaj, hanem (mondjuk) szombat reggel szívok, aztán estére kimegy, lepiázom, vagy gyógyszerezem, aztán másnap minden oké.

Közben hozattam sört, és úgy érzem kéne intézni. Meg próbálom kibírni és remélem most meg tudom magamnak tartani az ígéretem! Remélem most tudok majd józanul gondolkodni. Holnap úgyis suli! Erőt kell vennem magamon, tanulni, és felkészülni a 3 hét múlva esedékes vizsgaidőszakra!drogos :: 14:22 Ide lehet írni: Comments

2008. október 9., csütörtök

A lejtőn lefelé....

Próbálok fékezni, és azt gondolom megy is, de nem. Először másfél hétig nem ittam, nem szívtam, nem csináltam semmit. A legcsúnyább az, hogy annyira jól éreztem magam, mint soha máskor. Mit mondjak? Megint hetente, vagy kéthetente szívok... A legdurvább, megítélésem szerint az volt mikor, egy részeges éjszaka után, cuccal a hűtőben vártam ki az iskolát. Sosem voltam suliban szétcsapva, de most ezt is meg kellett élnem. Miért? Előző este részegen intéztem, és mikor full másnaposan felkeltem, már muszáj volt elszívnom. Megígértem magamnak, hogy nem, Balázsnak is, és sok mindenkinek itt, de nem jött össze. Ami megmaradt azt Csütörtökön elfogyasztottam. Kurvára lelkifurdalásom volt, de „muszáj” volt elszívni. Ott volt, másnapos voltam, működni sem bírtam és kellett is. Ez ment pár napig, aztán ami kifért a csövön zabáltam, majd jött az átkozott hétfő, most Október 6-a... Eddig rettentő sok dolgom volt, még WC-re menni sem nagyon volt időm, az ebédjeim is rendszeresen elmaradtak, de aztán történt valami: Hétfőn munkából hazamenet, elmentem a fizetésemért, majd a haverom megkérdezte, hogy: „iszunk-e egy sört?”, „Persze!” mondtam én. Megittunk egy vagy két sört, Ő hazament, én pedig még egyet ittam, és utána szándékoztam volna haza menni, hát nem jött össze... A félhomályban, egy srác cigit kért, amikor nem adtam, (mert nem dohányzom) akkor már ütött is a szemem alá... Most szemüveget hordok, ami rögtön eltört, és lerepült, a másik 2 srác el kezdett ütni, és a pénzemet követelték. „Nem adom!” Mondtam, és nem is adtam! Leütöttem az egyik kis csírát, de hívott maga helyett másik kettőt. Ekkor már 5-en ütöttek, védtem magam ahogy tudtam, mert nálam volt 20-30e Forint, de előkapták a kést, akkor történt valami, nem tudom mi, de az egyik azt mondta: „Ne ezt ne” és elszaladtak... Gyakorlatilag 5-en ütöttek, a pénzemet, az értékeimet elvenni nem tudták, de komoly zúzódásom, és agyrázkódásom lett. A keddet végig aludtam, a mai napot végig ittam. Férfi vagyok, jó erőben, és sosem bántak így el velem!!! Senki nem volt olyan erős, sosem voltak olyan tökösek, hogy így elvertek volna... Volt, hogy 15-en estek nekem, másnap a lakásukon csöngettek a barátaim, de ezek fogalmam sincs kik voltak... Iszonyú dühös vagyok, mert nem tudok se utcára, sem dolgozni, sem iskolába menni, ha megtalálom valamelyiket meg fojtom! Tönkre tették a hetem, és elestem pénztől is. Fasz kivan. Nem én vagyok az első, akit a környéken megtámadnak, de a többiektől megszerezték ami kell, tőlem nem. A környéken minden csibészt, csicskát, tolvajt, drogost, drogárúst, alkezt ismerek, s akit én nem, az ismer engem és tudja, hogy Engem nem lehet! De ezek nem voltak ismerősök. Ha ismertek volna, nem mertek volna.... Mindegy. Ami kifért a csövön hétfőn addig ittam, szívtam is egy csíkot, de fos volt szokás szerint... Valahogy a cucc sem olyan mint egy éve. Egy éve szana-szét csapott fél g is, most 1 g is szar. Szar tizenéves senkik osszák a témát, belenyúlnak, és játsszák a nagyot. Azt hiszik, most menők mert árulnak, de addig hiszik, míg a régiek közül, akik már nem árulnak, - esetleg beleesnek a szórásba - fel nem húzza magát, és nem vágja telibe valamelyiket. Igaz egy éve nem közvetett, hanem közvetlenül szereztem. Most nincs közvetlen kapcsolatom, de nem is baj. Szóval, sokan írjátok, hogy nem írok. Jogos, de egyszerűen nincs időm. Hidd el nem szarok Rád, érdekel amit írsz, de a napi hírekkel sem vagyok tisztában, és a blogra nézni időm sincs. Hét közbe az iskolát le kell dolgoznom, hétvégén meg tanulok. Akárki akármit mond nagyon kemény a Matek és az Angol. Mindegyik HF-em egy napot, de legkevesebb 6-8 órát vesz igénybe. Igen gyenge vagyok, nem tudom , hogyan fogok vizsgázni Matekból, Kémiából, Fizikából, Nyelvtanból, vagy Irodalomból, mert egyszerűen nem megy, nem értem. Ezek a tantárgyak valahogy senkinek sem mennek. Tavaly 5-ös voltam Matekból, de ezévben nem leszek. Új Matek tanár, új rend. Mivel össze vagyunk vonva más iskolával, időben el kell lépnünk, így megszűntek pl a szünetek. A Magyar tanárnővel 5 óránk van, az 5-ször negyven perc nagyjából egyben van. Talán ha van 1x 5 perc szünetet ad, akkor az már jó! A Matek is egybe van, mondjátok meg, kinek van ereje egész napos munka után fél 9-kor erre koncentrálni? Tapasztalataim szerint senkinek. Szóval kemény az élet most erre felé. Orvoshoz nem enged a főnököm, mert idő ugye, úgyhogy gyógyszerem sincs, pszichológusnál meg megint rég jártam, szintén ez okból. Legutoljára 3x vagy 4x át rakattam, de sosem sikerült elmennem... Tisztelt Doktornő! Ha olvassa eme blogot, kérem Ne haragudjon, de jelenleg az iskolába járáson is vita folyik, így Önökhöz sem tudok elmenni. A főnököm semerre sem enged. Nem tudom most mit fog szólni, hogy ennyi ideig nem megyek, de le is tojom, egyszerűen az utcára nem bírok kimenni, nem

hogy dolgozni... Szarul vagyok, depi is vagyok, és csúnyán is nézek ki, mindenki előtt szégyenlem magam, most aztán remek. Hetekig minden remek lesz. Bassza meg.... drogos :: 2:19 Ide lehet írni: Comments

2008. augusztus 26., kedd

Akkor kifejteném...

Eljárogattunk strandokra, és volt egy strand ami különösen megtetszett, de azért is tetszett mert az unokatestvéreim akiket tízen éve nem láttam a közelben laktak, reménykedtem hátha.... Mikor elmeséltem anyámnak, hogy merre járunk strandra, megkérdezte:” miért nem mész be a testvéreidhez?”. Szerintem gúnyos megjegyzés volt, és nem igazán szívből eredt, de harmadik alkalommal azt mondtam:”most becsöngetünk!” Mivel nem jártam ott kurva rég, ezért csak másodjára találtam meg a házat. A legkissebbik volt otthon és láthatóan örült nekünk, viszont furcsán viselkedett.... Nem tudom elmondani, de mintha cuccozott volna valamit, de nem tudom mit. (most már tudom) Mindegy, így is örültünk neki! Gyorsan egy, kerti party-t is megbeszéltünk következő hétre. Így is lett, és a tűznél beszélgetve - mint az kiderül - az életútunk nem különbözött, sőt mindannyian (5-en) átmentünk hasonlóan azokon amiket leírtam eddig...Kibeszéltük, hogy ez milyen szarság és elkönyveltük, hogy mindenki benne volt, de túlesett rajta... Ekkor jött meg az „öcsém” barátja, aki mint kiderült alig várta, hogy kólával lőhesse be magát a „tesóméknál”... Öklömnyi kóla volt a srácnál és remegett, alig várta, hogy nyomjon...A cucc láttán természetesen nekem sem kellett több, akartam belőle! Kellett! Ők lőtték, de én nem láttam... Volt náluk steril tű is (állításuk szerint), de szúrni nem akartam, így 2x 0.4-5-öt elkunyiztam. Hazaértünk és amikor mindenki csendbe volt akkor elszívtam magamban... Már elég régen szívtam kólát, el is felejtettem milyen érzés. Kicsit olyan volt mint a szpid, de mellékhatások nélkül. Se ledzsaló, se depresszió, se szívdobogás, se ilyesmi... Na szal ennyi volt. Úgy döntöttem itt a vége, mikor eljött a mai nap. Már reggel utáltam ezt a napot, és estére részegen meg akartam dögleni. Anyám őrjöngött az újonnan hozzánk került kis állat miatt, én meg összetörtem a fél konyhát dühömben, hogy már megint baszogat, hogy már megint hiszti van, hogy már megint....Természetesen a feleségemen adtam ki, nem bántottam, csak lelkileg. Összetörtem a széket és őrjöngtem mint egy majom... Nagyon sajnálom, végső elkeserédesemben segítséget hívtam. Na mi mást? Intéztem 2 gramm szpidet, és 2 ekit. Eddigt egy utca szpidet szívtam, és egy ekit dobtam be, de nem érzek túl sokat. Nem érzem, hogy szét lennék. Igaz szinte még fel sem szívódott a cucc.

Ez volt két napja. Akkor este jót aludtam, majd tegnap reggel elszívtam ami maradt, és bedobtam az ucsó ekit is, na az volt az egyetlen amitől éreztem is valamit, de azt se sokáig. Újabb ivás kezdődött, és újabb nap amin túl kellett lenni. Előre féltem a veszekedéstől, hisz a feleségemmel meg kellett beszélnem az előző estét. Mire hazaért már megszólalni sem tudtam. Ittam hát egész nap, majd este lementünk a közértbe a gyerekkel, meg elvittem a játszótérre. Sajnos összefutottunk „Zs”-vel, és megkérdeztem, hogy ha netán kéne, tud-e szart. Ö ezt már intézésnek vette, és bár mondtam, hogy nem kéne, megbeszélte az időpontot is. Jó, akkor legyen így... Odaadtam a pénzt, és a játszótéren megvártam míg megveszi, és széthúzza. Úgy akartam, hogy tegnap este mikor mindenki alszik elszívom, de elaludtam. Ma reggel már szinte remegve ébredtem, és éreztem: ezt most muszáj. A felét elszívtam eddig, remélem dél körül már kitisztulok, és kajálni is tudok. Igazából a napok óta tartó ivászatot akarom abbahagyni. Pszichológushoz sem mentem, mert meló volt, az a legrosszabb, hogy telefonálni sem tudtam neki, mert vagy nem vették föl az addiktológián, vagy foglalt volt. Most azt mondanám, hogy többet nem, de szinte naponta szívtam eddig, és nem tudom mi lesz délután. A billentyűk is pirulnak, úgy szégyenlem, hogy mindezt le kell írnom, de muszáj. Most gondolom mindenki csalódott, és haragszik, de nem tudom magamat megvédeni magam ellen. Találkoztam az osztályfőnökömmel, beszélgettünk egy kicsit és közölt pár jó hírt az iskolával kapcsolatban. Apropó iskola, abban biztos vagyok, hogy iskola idő alatt nem fogok szívni!Szóval, már dél után három van, és még mindig érzem ezt a szart magamban, pedig mindent megtettem, hogy elnyomjam. Ittam: rövidet, sört, vettem be nyugtatót, és még mindig ki vagyok, ha hazajön a feleségem egyből levágja. Tegnap egyébként nagy balhé volt, (ismét) mert Ők balhéztak, és nem értették egymást meg szokás szerint.

Azóta megint el telt 3 nap, ez a nehyedik. Rettentően meg vagyok fázva, és nem nagyon iszom. Szombaton megittam 2 sört, és azóta semmi, illetve de tegnap megittam egy feles körtét, és el is ájultam. Lefeküdtem dél után fél hatkor mikor hazaértem a munkából, és ma reggel keltem fel.Gondolom elég kuszának tűnik ez a több napos összefoglaló, és mindenki azt kérdezi magában: „vajon, hogy áll a droggal?” Sehogy. Tegnap egy picit hiányzott, ma is egy picit, de egy picit jobban hiányzik. De nem lehet, és nem is fogok, mert holnap beiratkozás, aztán tankönyvvásár, aztán iskola. Szétdrogozva nem lesz időm iskolába járni, és nem lesz időm tanulni sem, pedig most eldöntöttem, hogy nem hagyok ki semmilyen indokból egy árva napot sem! Persze ez az elkövetkező pár hónapban úgy is elválik. Tuti hagytam ki dolgokat, de lassan egy hete írom ezt a blogot, remélem megértitek, ha zavaros, összevissza, és kifelejtettem dolgokat. drogos :: 11:54 Ide lehet írni: Comments

2008. augusztus 18., hétfő

Kokainoztam

(szívtam, de lőhettem is volna, késöbb kifejtem...)

Video Link

Gnarls Barkley - Crazy:I remember when, I remember, I remember when I lost my mindThere was something so pleasant about that place.Even your emotions had an echoIn so much space

And when you're out thereWithout care,Yeah, I was out of touchBut it wasn't because I didn't know enoughI just knew too much

Does that make me crazy?Does that make me crazy?Does that make me crazy?Possibly [radio version]probably [album version]

And I hope that you are having the time of your lifeBut think twice, that's my only advice

Come on now, who do you, who do you, who do you, who do you think you are,Ha ha ha bless your soulYou really think you're in control

Well, I think you're crazyI think you're crazyI think you're crazyJust like me

My heroes had the heart to lose their lives out on a limbAnd all I remember is thinking, I want to be like themEver since I was little, ever since I was little it looked like funAnd it's no coincidence I've comeAnd I can die when I'm done

Maybe I'm crazyMaybe you're crazyMaybe we're crazyProbably

Uh, uh

drogos :: 7:21 Ide lehet írni: Comments

2008. augusztus 6., szerda

Szorongok

Hazajöttünk a nyaralásból, aztán kétr napig folyamatosan aludtam. Nem tudom, hogy csak a depresszió, hogy újra otthon kell lennem, vagy a valós nyaralás utáni fáradtság uralkodott el rajtam. Sejtelmeim szerint a depi, mert utána napokig egyfolytában ittam, de azon kaptam magam, hogy ez már nekem (és a feleségemnek is) sok. Megszületett a döntés: Nem iszok! Először 2 napig, aztán 3 napig, aztán egy hétig nem ittam. Most megint iszok, igaz minden második/harmadik nap.Elmentünk haverral sörözni az alatt az egy hét alatt, de előre kikötöttem, hogy én rendelem a sört. Így is tettem, bementem, kikértem két Stellát: 1 alkoholmenteset, és egy normált. Sötét teraszon a kutya sem látta mit fogyasztok. Hozzá kell tennem, hogy remekül éreztem magam amíg nem ittam, és fogytam is.Viszont van egy új problémám: egyfolytában szorongok, bár nem igazán ez a legjobb szó rá. Megpróbálom leírni: hatalmába kerít egy furcsa érzés mintha ott bellül valami szúrna, olyan mintha ki lennék száradva, a fejemben egyfolytában nyomás érzek, és szociálisan nulla vagyok. Nem tudok kommunikálni, nem tudom elvégezni a feladatom, sokszor álmos leszek akármennyit is aludtam, és félek mindentől, és mindenkitől. Egyszerűen nem tudom leírni, ez sem a pontos leírása, de közelít. Kicsit olyan érzés, mint amikor régen jöttem le a cuccról, és nem tudtam hova menekülni magam és a családom, és az érzéseim elől. Orvosolható két féle képpen: 1., Alkohollal 2., Gyogyszerekkel. Az alkohol mint tudjuk nem jó megoldás, a gyógyszerek pedig már olyan mértékben nem hatnak, hogy már az 1milis Frontin is kevés, jobb esetben napi 4-5, rosszabb esetben 10, a Coaxil jobb esetben: napi 2, rosszabb esetben napi 4. Hiába bármi, állandóan érzem, most is egy kicsit. Mióta hazajöttünk a nyaralásból egyre többet biciklizek, legtöbbször a fiammal, de a multkor például nélküle hálistennek. Azért „hálistennek”, mert egy kb 20Km-es bicikliút után hazafelé jövet eltört a váltóm és beszorult a küllők közé a nagy forgalom kellős közepén, úgyhogy majdnem elütöttek. Megicsnáltuk a_balazzsal. Aztán eltört a váltókarom, és a pedálom is. Ebben a hónapban már több mint 10 ezuer forintomba van megint a bicikli, pedig fotosabb dolgok is kellenének! Kezdődik nemsokára az iskola a fiamnak is és nekem is. Voltak tartozásaim, amiket ki kellett fizetni. Szóval még csak a hónap elején tartunk, de már jelentősen megcsappant anyagiakkal rendelkezünk, pedig szeretnénk még strandra mennni, szeretnénk még leutazni a_balazsékhoz, gyógyszereket kellene venni, szeretném a mobilomat megcsináltatni, a fiamnak is szeretnék egy mobilt megcsináltatni, feltölteni mindannyiunk kártyáját... és még sorolhatnám mennyi minden apróságot szeretnék, amik nem nagy dolgok, de a mindennapjait könnyítik meg az embernek. Ja és jön a születésnapom is ebben a hónapban... Mikor ültünk a haverral azt kérdezte: „mit fogtok csinálni? Hol tartjátok a bulit?” - Milyen bulit? Nekem nincs buli évek óta felköszöntés, puszi, aztán ezzel le is van zárva. Meg nyilván egy kis ivászat, de abban sincs semmi különleges, mert bármelyik nap ihatok, bármit, az máskérdés, hogy nem akarok. Mióta hazajöttünk a nyaralásból nincs nemi életem. Ez is bosszant. A feleségem szerint nekem kellene kezdeményeznem, de napközbe dolgozunk, ha netán mégsem akkor ott a gyerek, délután/este ott a gyerek, éjjel pedig már hulla fáradt vagyok. Ez egy olyan ördögi kör, amelyet nem tudok valamiért kikerülni, csak nagy ritkán. Egyre több a munka, egyre akaratosabb mindenki, és egyre rosszabbul érzem magam. Ráadásul mondom: jön a szeptember, és addigra helyre kell, hogy álljak, különben nem is tudom mi lesz. Talán: tanulás helyett/közben ivás, másnaposan iskola és munkahelyek, én ezt nem akarom, gyorsan meg kell oldanom, hiszen még olyan sok mindent akarok! drogos :: 11:50 Ide lehet írni: Comments

2008. július 24., csütörtök

Nyaraltunk!

Végre nyaraltunk egy igazit! Olyan tényleg igazit, amikor az ember fekszik a termálvízben, és érzi, hogy oldódik a feszültség, a fájdalmai enyhülnek, és letojja mi volt 1 hete, vagy 1 hónapja. Olyannyira igazit, amikor az ember a strandon a 4 méter magas csúszdáról lecsúszik és sikít, majd lángost/hamburgert/gyrost eszik és eszébe se jut Budapest. Szóval elmentünk egy jó messzi kisvárosba(faluba?), ahol 35-38 ezer lélekszámú a lakosság. Mindenki(!) szelektíven gyűjti a hulladékot, és biciklivel jár. Budapesten megállsz egy akármilyen

épület előtt, és ezt látod kiírva: "kocsival behajtani/parkolni/megállni TILOS!", nos itt a következő szövegek voltak láthatók:"Biciklit a falnak támasztani tilos, bicikli tárolása tilos...." Érted? Biciklire vonatkozó törvények, mert az emberek annyira bringa centrikusak, hogy már azt is szabályozni kell! :) Ez az egy hét felejthetetlen volt, és nagyon sok jó dolog történt velünk. Az első meglepetésem a vonatról leszállva ért, ahol egy juhász megkérdezte hová megyünk, és elkísért minket, pedig nem volt közel. Bárhová is mentünk gyalogoltunk, mert a buszt nem, vagy alig láttunk. Ja igen, egyszer jól szemügyre vettem egy megálló tábláját nagy megdöbbenésemre 2 óránként járt a busz. Namost hadd tegyem hozzá, hogy csak úgy érdeklődésből megszólítottunk egy kislányt úgy 21:00 körül, aki az utolsó buszra várt, hogy mégis: "mennyi egy jegy?" 65Ft hangzott a válasz. Hatvan öt forint! Nem kétszázhetvenöt! Csendes nyugodt falu, éjfélkor 3 vendégért nyitvatartó kiskocsma, ahol csodajól esett 2 üveg Kőbányai 130 vagy mennyiért, és elég is volt. Söröztem, de nem rövideztem, illetve csak utolsó nap hazafelé jövet. Nagyon jó érzés volt bemenni egy élményfürdővel vetekedő strandra hármunknak 1400Ft-ért, és szétterülni a forró kövön, égetni magam a napon (nem pedig a kocsmába részegség miatt égni). Nagyon sok jó dolog történt velünk ott lenn, de kiemelnék párat: A fiam állandóan gépezik, a telefonját vagy az enyémet nyomkodja, vagy tévézik mert unatkozik, és közben ismételgeti is: "unatkozom". Na ilyen ez alatt az egy hét alatt nem fordult elő, egyszer sem hallottam ezt a szót. Életében először moziba is el tudtam vinni a fiam, és nem hagytam tizezreket ott a jegyért. Az 550Ft-os mozijegyért cserébe olyan élményt kaptunk, amelyet egy multiplex sem tud űberelni, a gyereknek a kukorica evés közben tátva maradt a szája, de bevallom nekem is! :) Egyébként csodás szállásunk volt, nyugalmas, csöndes és tágas, jó nagy konyhával, ahol nyugodtan le tudtunk ülni és enni. Nem volt idegesítő ki-be járkálás, nem volt anyám minden napi részegsége, és kötekedése, a húgom és az öcsém percenkénti ki-be-ki-be járkálása, nem csesztetett senki, és ha mi nem szóltunk, más sem szólt hozzánk. Szóval összefoglalva tényleg olyan igazi családi nyaralás volt ez, és ugyan sok pénz ment el, de nem számított luxusnak az, ami egy nyaralás alkalmával alap.(strand,kaja,mozi stb...) Inni is kevesebbet ittam, és rég voltunk ilyen boldogok! A drogra sem gondoltam, csak a megváltozott légnyomás/levegő miatt eleinte állandóan álmost voltam, és felvetettem a feleségemnek a kávé infúzió ötletét, de valamiért nem tetszett neki. Ezt a hetet még itthon töltöm, aztán újra fejes a munkába Augusztustól pedig őrültek háza lesz megint. Szeptembertől újra suli, és újra jönnek a megszokott munkák, de addig még van időm pihenni! Persze itthon semmi nem változott... Anyám most is minden nap hulla részeg, állandóan üvöltöznek a húgommal, az öcsém és a húgom folyamatosan járkál, és a többit tudjátok... Pszichológushoz Augusztusban megyek, mert Ő is pihen, sőt képzeljétek: azt ígérte beleolvas a blogomba! Igazán jól esett amikor mondta! Sőt azt is mondta, hogy az Addiktológus főorvos is járt már itt! :) Innen Üdvözlöm Önöket!

És a végére, bár sok minden kimaradt(majd eszembe jut) még egy fontos dolog: MA 3 éves a blog! Köszönöm Nektek akik szurkoltok, olvastok, és kommenteltek, és köszönöm Nektek akik szurkoltok, olvastok de nem kommenteltek! Köszönöm Neked aki épp most olvasol, akármit is érzel irántam: haragot, gyűlöletet vagy szeretetet! Ez alatt a 3 év alatt sok minden történt, sokan sokfélét csináltak a blogom segítségével, van aki erőt vett magán és leszokott, van aki lediplomázott, van aki drogmegelőzési kampányhoz plakátot készített, van aki megijedt(jó értelemben) és ezért bele sem ment ebbe a baromságba (gondolok itt a drogozásra ugye), van aki visszafogott a dologból, és igazából elnézést kérek, de már azt sem tudom kinek mivel segített ez a blog, de a célját elérte, ezért jött létre: "ha egy embert megmentesz már nem csináltad hiába!" - Így gondolkodok én... Végül egy kis startisztika: Rólatok-Nektek!

drogos :: 5:46 Ide lehet írni: Comments

2008. július 2., szerda

Végre elmentem Pszichológushoz!

De nem itt kezdem a napom. Ma felhívott egy régi ismerős. Egy lány, akiről úgy tudtam már nem szúrja. Nem jól tudtam. Két gyermeke van, és a párjával egy hete kezdték el újra...Pár napja üzent, hogy lenne munka és hívjam fel, azt hittem most is azért hív, de sajnos nem. Azt szerette volna, hogy szerezek neki, remegő hangon hívott és, hallottam a hangján mennyire szenved. Azt mondtam nem tudok segíteni, aztán elmeséltem, hogy én már rég nem csinálom, és hogy meghalt a nővérem. Próbáltam rávezetni, hogy Ő is így jár ha nem fejezi be. Szerintem nem sikerült...Persze én is szarul lettem, elkezdtem kattogni, és legszívesebben felrobbantam volna, hogy felhív és azt hiszem, hogy munka, erre drogot akar, ráadásul még engem is bekattogtat. Szomorúan, idegesen, kattogva elmentem az addiktológiára receptért, mert a doktor úrral pár napja

már időpont volt egyeztetve. Szerettem volna neki mesélni, el szerettem volna neki mondani, miért nem tudtam odamenni hónapok óta, és milyen szarul vagyok, és mennyire rosszul érzem magam, de elég neves fő orvos, nincs ideje az én nyűgömet meghallgatni, és egyébként is valami igazgató tanácsi gyűlésre ment. Alig bírtam megszólalni, de remegő hangon megkérdeztem, nem lenne jó ötlet egy pszichológus? Már nem tudom mit mondott csak, hogy máris visz valakihez. Felírta a receptet, közben szóltam neki, hogy már 1mg-s Frontint szedek, és abból is minimum 4-5-öt egy nap, így azt írt fel, "kézen fogott" meg mutatta a szobát, és szólt a bent ülő hölgynek, hogy legyen kedves foglalkozni velem. Megjegyzem, hogy az összes kollégája az ülésen volt, és már telefonáltak is neki, hogy menjen, de még engem elintézett, és egy másik nyomorulttal egyeztetett egy időpontot. Bementem, bemutatkoztam, és kérdés nélkül bele vágtam a közepébe, hogy: "12 éve vagy még több vagyok Amfetamin függő stb...". Picit nehézkesen ment a dolog, mert össze vissza cikáztak a gondolataim, és nem tudom, hogyan kell beszélni egy ilyen doktorral, és mit mondjak mit ne, de nagyon kedves hölgy volt. Nagyjából másfél óra alatt elmondtam a családom, és a magam történetét, de figyeltem az arcát, nem ült rezzenéstelen arccal. Többször láttam arcrángásokat, meglepődöttséget, és hasonlókat rajta, de igyekeztem őszinte lenni m,int itt a blogon, meg mint mindig.Ezentúl hetente fogok hozzá járni, egyeztettünk kinek mikor jó, elköszöntem, és tök boldogan távoztam. Balázs: Itt jegyezném meg, hogy tudom, hogy segíteni akartál, és kérlek ne haragudj, hogy nem fogadtam szót azonnal, de Te racionális ember vagy, én nem. Ennek a dolognak meg kellett érnie, és nem egy ismeretlen SZTK-s akárkihez akartam menni, vagy egy fizetőshöz, hanem egy ismeretlen ismerőshöz. Érted ugye? Vissza mentem a munkahelyemre, bevettem 2 Coaxilt, és 2 Frontint, és úgy döntöttem, akkor ma már gyógyszerre nem iszok! Olyan jó kedélyem lett, jobban éreztem magam, tudtam szívből nevetni, és akárkivel szívélyesen kommunikálni. Aham... Persze, ez csak így megy. Hazajöttem, mit látok? A fiam egy másik gyerekkel nyúzza a gépét kiabálnak visonganak - ami tökre normális, de engem eléggé zavart a másik gyerek jelenléte -, anyám már délután K.O. volt, és a feleségem ha már úgy is megy boltba, hozzon neki még egy sört. Nem feltétlen ezektől, de mire hazaértem a depresszió eluralkodott rajtam, és ezt még tetézte az itthon látott dolog, pedig minden gyógyszeremből kétszer annyit vettem be, hogy ez ne történhessen meg. Aztán amikor a feleségem ment a boltba, mondtam neki, hozzon nekem is sört... Hát most az 5. söröm iszom, eredetileg 6 volt, de anyám elkért egyet, és muszáj volt odaadnom neki, mert megsértődik, így nem tudom, hogy elég lesz-e, mert rövidet is akartam, de az asszony nem hozott. Ezt a sört sem akarta, csak látta, hogy bedurcázok. és mondtam neki: akkor azt csinálsz amit akarsz! Eder: Tőlem is azt kérdezte először, hogy hogyan kezdtem el anyagozni! Mondjuk én tudtam válaszolni, elmeséltem a társaságot, "kikkel" és hogyan kezdtem, és az egész történetet, és mind azt, ami ezen a blog elején található. Elmondtam, hogy Balázs és Te és még sokan itt a blogon egyre csak bíztattatok, hogy menjek el pszichológushoz, de csak most érett meg az idő, és a környezet. Elmondtam, hogy úgy érzem: nincs más kiút, ha ez sem segít végem, és hogy csúszok vissza.Aztán jött az est csúcspontja: mivel nem bírtam a gyerekektől létezni, átmentem anyám szobájába, aki elkezdte a család régi történeteit mesélni. Mivel eddig sosem mesélte ezeket a részleteket amiket most, ottmaradtam, és figyeltem, és bele-bele kérdezgettem. Egy világ omlott össze bennem... Apámról kiderült, hogy pont olyan mélydepressziós/depresszív alkat volt mint a Nővérem meg én. Kiderült, hogy a családban -anyu ágán - nem egészen úgy történtek a dolgok ahogy én tudtam... Sok megrázó dolgot hallottam mind apámról, mind a nővéremről (istenem... Age of Love-t hallgatok, hányszor lőttük be erre magunkat.... Iszonyúan hiányzik az a feeling)... Mariann: pár dolgon majd javítok, mert utána kérdeztem, hogy jól, illetve helyesen írtam-e a dolgokat a levélben, hát van pár dolog amiről sajnos nem tudtam... :( Annyira rosszul érzem magam... Kevés ez az öt sör, úgy érzem, mint amikor szúrtam és nem volt elég, és kattogtam. Lehet leballagok a közeli benzin kúthoz még pár sörért, vagy valami ütősért... Idáig jutottam ma is. Remek! Lehet tapsolni! Mikor döglök meg végre, és mikor lesz végre vége ennek a kibaszott kínszenvedésnek? Miért kell nekem a családi átkot magamon hordani? Miért depressziós itt mindenki? Miért nem nyújthatok a feleségemnek, a gyermekemnek olyan életet, amilyet Balázs nyújt? Mért egy szemét semmirekellő senki vagyok mikor lehetnék VALAKI!??? Nem tudom, nem értem, és nem tudom vannak-e ezekre a kérdésekre válaszok... drogos :: 0:19 Ide lehet írni: Comments

2008. június 27., péntek

Rohadt egy nap, rohadt egy reggele

Igazatok van, és nagyon jól tudom, hogy az alkohol rossz megoldás, de most mégis mit csináljak? Mármint jelen pillanatban? Akkor felvázolom a helyzetet: A feleségem lelépett a gyerekkel, már egy

órája, (elmentek a testvérével úszni de mivel nem birok ki velük egy percet sem, így nem mentem) Itthon ülök egyedül, anyám estére totálkáros lesz, a húgom felkel lelép, a haverok nyaralnak, nincs egy kibaszott petákom sem, rossz kedvem van, (már most kora reggel), 6 óra óta fent vagyok... Volt pár apró kis figyelmet igénylő munka megcsináltam, és most kész. És most? Tegnap a feleségem tudtára adtam, hogy egész héten eltűnnek én meg unatkozom itthon, ma ne menjenek, erre ma reggelre iderendeli a húgát, és lelépnek... Hát a kurva nénikéjét itthon mindenkinek. Mikor itt várják akkor mit mondjak? Zavard haza? Semmit, össze kaptam vele, majd végül mondtam menjen, most nagyon haragszom rá. Ha haza jön, utálni fogom. Na és akkor most jön a nagy kérdés: Mi a büdös francot kezdjek magammal? Van 85 Ft-om, meg pár üvegem, visszavihetem, és vehetek mondjuk 2 sört, eliszogatok, és közben azon tűnődhetek, hogy megint mi a fasznak ittam, megint nem eszek semmit egész nap, és estére én is részeg leszek, mert kevés lesz a 2 sör, és kérek anyámtól kölcsön pár ezret. Hurrá! Ezek a napi kilátásaim. Tudom, hogy szűken látok, de nem jut eszembe semmi, semmi jobb...Na akkor a helyzet az, hogy jó egy hete sikerült a környéken kiharcolni magamnak a közútálatot a régi drogos "haverok" körében, így számíthatok némi verekedésre. Ez is idegesít, sőt feszélyez. Ja! És ne feledjük Péntek van rohadjon meg. Valamiért ez belém van oltva, hogy pénteken igenis drogozni/inni/akármit kell csinálni, mert péntek van. Szóval elment a szabi. A nagy büdös semmire. Az unalomra, a szenvedésre. Egész héten nem volt pénzünk, még egy kibaszott strandra se tudtunk volna elmenni... Áhhh mindegy hagyjuk. Majd jelentkezem, aztán leírom mi volt ma, de nem hiszem, hogy érdekes lesz, vagy ha érdekes akkor már rég rossz. Amúgy ez a 90. bejegyzés, és július 28-án 3 éves lesz a blog.drogos :: 8:53 Ide lehet írni: Comments

2008. június 22., vasárnap

A tököm tele lett…

Igazából arra készültünk, hogy jövő héten a_balázsék kunyhóját őrizzük. A vezetőim nehéz döntés előtt álltak, mert a június vége fontos időszak. A döntés pár nappal ezelőtt érkezett, miszerint szabira mehetek… Közben Balázsék találtak más felvigyázót, így üresen marad a hetem. Se a többi munkahely, se haverok, se semmi… Szerdán a munkahelyi nagy ünnepségen eléggé kicsináltam magam, és ezért nem kívántam a piát, és úgy döntöttem nem iszok. Ennek eredménye az lett, hogy pénteken már utáltam mindenkit, és haza sem volt kedvem menni. A szombat egyenesen katasztrófa lett, mert senkihez értelmesen beszélni nem tudtam, és aki hozzám szólt azzal üvöltöttem. Felkeltem elég korán, kicseréltem a WC-n a zárat, majd miután összevesztem mindenkivel (úgy mint pénteken is) úgy döntöttem most elég, elmegyek inni. Jobb lehetőség nem kívánkozott számomra, így a helyi sörkertben iszogatás közben hívogattam pár ismerősöm, hogy társaságom legyen. Eliszogattam pár órát, de nem volt elég, és buta dolgot csináltam. Az egyik barátommal találkoztunk, én söröztem, Ő üdítőzött. Álltunk lent az utcán üvöltött a zene, és jól el voltunk. Miközben beszélgettünk, épp arra jött egy régi drogos. Nemtom hány sör után simán meg kérdeztem tőle, tud-e cuccot, és majd egy óra várakozás után meg is kaptam: egy gramm szutykot... Speednek nem nevezném, mert elszívtam, és majd' egy év tisztaság után sem baszott szanaszét, - pedig szét kellett volna - tehát egy nagyjából fél grammnyi szar volt... Valamit ugyan éreztem, és így reggel alvás után is valamit érzek, de ez nem „az” az érzés, talán csak másnaposság.Lényeg, hogy szívtam, de mégsem. Nem éreztem jól magam, se rosszul. Sehogyan sem éreztem magam. Haza mentem éjjel 1 vagy 2-kor, kajáltam, feleségemmel beszélgettünk vagy 5-ig, aztán elájultam. Mindent összevetve „remek” volt. Érdekes, mert beszívtam, de ahogy mondtam valahogy mégsem. Nem volt az a kattogás ami ha elfogy a cucc akkor tör az emberre, feleségem - akinek elég jó szeme van ehhez - sem vette észre, JA! és újra tudom, hogy mért nem akarom ezt a szart többé csinálni. Elengedtem magam.... Hát kár volt. Elbasztam? El! De ez igazán akkor derül majd ki, ha veszem a következőt, mert akkor elbasztam, de garantálom ilyen nem lesz! Úgy döntöttem, emiatt nem lesz lelkifurdalásom, nem fogok ezen egy percig sem rágódni, mert nem történt semmi, és nem is fog! Mondjuk míg várakoztam a témára, már akkor meg gondoltam magam, hogy mégse kéne, de akkor már késő volt. Mindenesetre örülök, hogy nem a régi jófajta 3 napig ütős cuccot kaptam, hanem szemetet. Hát, ma ki kell pihenni magam, mert őszintén szólva fáradt vagyok, holnap évzáró, és végre végre vééégre megkapom a bizimet!Apropó évzáró. A fiam évzárója valami kegyetlen rossz volt. Most sikerült először elmennem az évzárójára, de valami szörnyű rossz volt. És nem a műsor, vagy a díjkiosztás, nem. Az osztályfőnök. Én azt hittem megütöm. Komolyan azt hittem megütöm, úgyhogy az utolsó 3 percről kivonultam, egy

halk „anyád picsája” közepette. Az a viselkedés amit a gyerekekkel szemben művel, valami elképesztő... Komolyan nem értem, hogy mért kell minden gyereknek (szám szerint 26-nak) így kezdeni a „jó tanácsot” miközben odaadja a bizonyítványt: „hát …..” és a pontok helyére a következőket kell elképzelni: „lehettél volna szorgalmasabb; igaz, hogy Te vagy a legjobb tanuló, de gondolkoztam, hogy kitűnőt adjak-e; miért nem vagy ünneplőben? (ez utóbbit egy csóró roma gyereknek mondta, se szülők nem voltak ott se senkije, és ráadásul kibaszottul nem tehet róla 8 évesen vagy 9, hogy basznak rá a szülei és nincs ünneplője); jobb lenne neked egy másik iskolában; és így tovább.... Azt mondja a fiam, hogy még aláírás gyűjtésbe is kezdtek, hogy a cigány gyereket kipaterolják. Két éve basztatják szegényt. Ráadásul az a ledegradáló szövegkörnyezet amiben az „intelmeket” osztogatta, valami szőrszál hasogató volt. Ja el ne felejtsem, hogy a tanárnő „ünneplője” egy szál sárga, rövid, maximum utcai ruhának csúfolható nem tudom mi volt, amiben úgy nézett ki mint egy tehén. Ez a nő fiatal, és biztos csinos is, de ezek után nekem egy boszorkány. (ezt a jelzőt egyébként a szomszéd nőtől loptam, Ő is így illette ezt a hülye picsát) Egyébként anyám újabban minden nap hulla részeg. Estére már beszélni nem lehet vele. Kezdek ettől is kiborulni. Na. Hát nem pontosan most, és így, és ezekkel a mondatokkal terveztem pár hete ezt a bejegyzést, de így lett. Nézzétek el nekem, mert ígérem jó leszek!!!! drogos :: 12:55 Ide lehet írni: Comments

2008. május 29., csütörtök

Just a perfect day!

Elég rosszul állt a szénám kedden, ugyanis a hétfői vizsgák örömmámorában, jól berúgtam, sőt túlságosan is. Pedig nem akartam, csak egy kicsit ünnepelgetni, hogy a nehezén túl vagyok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, a neheze most jön, ugyanis van egy napom, amikor 3 tárgyból kell készülnöm, nem kevés anyagból, de másnapos vagyok mint az állat, és összefolynak a betűk. Napközbe próbáltam észhez térni, de nem nagyon sikerült, aztán délutánra sikerült helyrerázódnom. Elkezdtem olvasni, de nagyon nehezen ment, aztán úgy belejöttem, hogy tanulás lett a vége egészen éjjel 1-ig. Másnap gyerek iskolába fél 8-túl ismét tanulás fél 2-ig, megfürödtem, magamban tisztáztam, hogy ok, mindent tudok, és amikor bementem vizsgázni akkor egyszer csak semmi... Elfelejtettem Kémiából mindent, amit azelőtt tanultam, és kiderült, hogy nem csak elmélet van, hanem számítások is... Bementem a Földrajz vizsgára, kidolgoztam a tételt, és 5-ös! Nem hittem a fülemnek, kezdtem feloldódni, de szorongtam nagyon keményen a Kémia miatt, úgy döntöttem lesz ami lesz, bemegyek, legfeljebb Augusztusban találkozunk még egyszer a pótvizsgán... Mikor kimondta, hogy ezzel a felelettel, az év végi jegyem 3-as, nem hittem a fülemnek szintén! Éééén? Hármas? Egész évben ketteseim voltak, és pár perce még azt latolgattam, hogyan készülök majd föl a pótvizsgára. Bazira örültem, aztán bementem Műv.Ism-re, amiből viszont tényleg nem tudtam semmit, csak a tanár jóindulatán múlt a 4-es év végi jegy. Ezzel egyzser csak vége lett. Nem hittem el levizsgáztam meg van minden, elszaladt az év, és sikerrel vettem az akadályok nagy részét! Abbahagytam a szúrást, elvégeztem egy osztályt, majd sikeresen levizsgáztam mindenből, eltartottam a családom, és a különmunkákat is sikerült elvégezni! Tudom, ezt mindenki más is csinálja, de mégis, nekem, a drogosnak sikerült, ez hatalmas örömmel töltött el, kilélegeztem az egész éves szorongást, és megittam a haverral 1 sört, addig még nem is volt semmi láthatóbb jele a lelkiállapotomnak, aztán hazaérve a feleségem karjaiba omlottam, és boldogságomban összezuhantam. Fantasztikus érzés volt, és még most is az. hogy legalább 1 év megvan, és nem csak kettesekből, meg épphogy, hanem jobb jegyekből!!! Sosem voltam ilyen lelkiismeretes, és ezek a jegyek eddig számomra nem ismert osztályzatok voltak.Megnyugodtam, aztán elmentünk ünnepelni kicsit. Pár sört megittam a családommal, de csak óvatosan, nem úgy mint hétfőn, mert ma dolgoznom kellett jönni!Lehet, hogy bután hangzik, de így, csupán egy év után más lett az önértékelésem, és más lett világ!

Köszönöm mindenkinek, hogy egész évben bátorítottatok, tanácsokat adtatok, köszönöm Nektek, hogy gondoltatok rám, hogy drukkoltatok! Köszönöm!!! Éreztem, hogy velem vagytok! Azt tervezem, hogy nyáron átnézem a kétes anyagrészeket, hogy ne maradjon ki semmi, mindenképp tervezek nyáron Angolozni, Nyelvtanozni, és Matematikázni, mert úgy érzem, ha nem gyakorlom, kiesek a gyakorlatból, és jövöre a lefektetett alapok mélyebben lesznek... Remélem lesz időm, és erőm nyáron is tanulni! drogos :: 10:45 Ide lehet írni: Comments

2008. május 26., hétfő

Egy gyönyörű dal, csak Nektek:

Szeretném, ha elolvasnátok, illetve meghallgatnátok. Elgondolkodtató, és más szemszöből látja a világot mint én. Mindazonáltal, csodálom. és a hideg ráz ha hallom ennek az embernek az énekét, ime hát:

A szöveg:

Israel Kamakawiwo Ole', Somewhere Over The Rainbow:

OK this one's for GabbyOoooo oooooo ohoohohooOoooo ohooohoo oooohooOoooo ohoohooo oohooooOohooo oohoooho oooohoOoooo oooooo ooooooOoooo oooooo oooooo

Somewhere over the rainbowWay up highAnd the dreams that you dreamed ofOnce in a lullaby ii ii iiiSomewhere over the rainbowBlue birds flyAnd the dreams that you dreamed ofDreams really do come true ooh oooohSomeday I'll wish upon a starWake up where the clouds are far behind me ee ee eehWhere trouble melts like lemon dropsHigh above the chimney tops thats where you'll find me ohSomewhere over the rainbow bluebirds flyAnd the dream that you dare to,why, oh why can't I? i iiii

Well I see trees of green andRed roses too,I'll watch them bloom for me and youAnd I think to myselfWhat a wonderful world

Well I see skies of blue and I see clouds of whiteAnd the brightness of dayI like the dark and I think to myselfWhat a wonderful world

The colors of the rainbow so pretty in the skyAre also on the faces of people passing byI see friends shaking handsSaying, "How do you do?"They're really saying, I...I love youI hear babies cry and I watch them grow,They'll learn much moreThan we'll knowAnd I think to myselfWhat a wonderful world (w)oohoorld

Someday I'll wish upon a star,Wake up where the clouds are far behind meWhere trouble melts like lemon dropsHigh above the chimney top that's where you'll find meOh, Somewhere over the rainbow way up highAnd the dream that you dare to, why, oh why can't I? I hiii ?

Ooooo oooooo ooooooOoooo oooooo ooooooOoooo oooooo ooooooOoooo oooooo ooooooOoooo oooooo ooooooOoooo oooooo oooooo

A Video: http://www.youtube.com/watch?v=Pe5p1BXNCQM

Rest In Peace! drogos :: 23:14 Ide lehet írni: Comments

2008. május 24., szombat

Pánikolok

Mostanában egyre többször tör rám a kattogás, bár ez a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy hétfőn 4 szóbeli vizsgám is lesz, és görcsbe van a gyomrom állandóan. A mellkasom tájékán nyomást érzek, egyszóval félek. Sose voltam ilyen aggódó típus, főleg ha iskoláról volt szó. Sosem tanultam, és szartam az egyesekre, és az ötösökre is, és most mégis úgy érzem, hogy bele halok ha holnap után, vagy szerdán valami nem sikerül... Olyannyira félek, hogy éjszakánként nem alszom, és hiába veszek be bármit nem segít. Most próbálok törire tanulni, de nem megy. Nem fogom fel amit olvasok, és úgy érzem nem is érdekel. Bár egész évben igyekeztem tanulni, most úgy érzem nem tudok semmit. Azért imádkozom, hogy a kettes legyen meg mindenből, aztán helo, a többi a kutyát nem érdekli. Csak lennék már túl rajta... Most bizony jól jönni az az univerzális távkapcsoló, amit a Távkapcs (Click) címü filmben a fickó kapott: fognám, és simán szerda este 10 óráig tekerném. Vége lenne a szorongásnak, és akkor már tudnám azt, amit most még nem. A legszarabb az, hogy mára kb. 4 buliba is hívtak és a kibaszott tanulás miatt nem tudok elmenni. Négy buli!!! Mikor évek óta buliba vágyom, akkor hívnak mikor nem mehetek, ez hihetetlen... Legyen már vége ennek! Nem akarok izgulni, meg szorongani, és azon parázni mit kérdeznek a vizsgán; segítenek-e, hogy ne bukjak meg; értékelik-e, hogy egész évben rendesen bejártam (más nem bejáró tanulókkal szemben); figyelembe veszik-e, hogy jövőre nem Ők tanítanak (mert megszűnik az iskola) és ha megbuktatnak, nem is Ők pótvizsgáztatnak; és egyáltalán figyelembe veszik-e majd azt, hogy aznapra mikor éppen mondjuk angolon ülök, még másik három évszámokkal, szabályokkal, versekkel, mondatokkal teli vizsgám is lesz szóban? Sorolhatnám, de eszembe jut ilyenkor, hogy mennyivel vagyok én különb mint egy 18 éves fiatal, aki most érettségizik? Miért kellene nekem könnyíteniük? Azért mert én 10 évvel később jöttem rá, hogy kell az érettségi? Ez nem mentség. Az érettségi, az a felnőtteknek, és a fiatalkorúaknak is érettségi. Ugyan azokkal a tételekkel, és ugyan azokkal a szabályokkal. Mégis itt motoszkál bennem: És mi lesz ha megbukom? Folytatom-e, vagy leszarom, és visszamerülök a mocsokba? Igen sajnos az ördög csábít, és ki tudja, hogy bánatomban, vagy éppen mérgemben mit fogok tenni, ha nem sikerül. Miért? Mert így gondolkodik egy drogos. Igaz most éppen [Ex]Drogos a nevem, de attól még drogos vagyok, és az is maradok, és úgy is fogok gondolkodni. Abban reménykedem, hogy ha elvégzem ezt a négy évet, akkor a drogos meghal, és a tanult, érett énem jön elő, és minden másképp lesz. Megyek főiskolára, vagy egyetemre, vagy még tovább, és azt se fogom tudni ki volt az az ember, aki ezt a naplót elkezdte. Hát jó lenne... Jó lenne...drogos :: 14:55 Ide lehet írni: Comments

2008. május 21., szerda

Megint elbasztam...

Vagy legalábbis úgy érzem. Annyira nem akarom ezt leírni, de muszáj, mert az őszintét kell mondanom. Muszáj mert talán ebből tanul valaki, és muszáj mert ez a blog erről szól. Nagyjából hajnal 2 van. Tegnap hulla részegre ittam magam, alig bírtam ma felkelni. Felkeltem, elmentem dolgozni. Nagyjából fél 11-kor végeztem éjszaka (9-től).

Mikor az utolsó munkahelyen végeztem, gondoltam megérdemlek egy sört, bementem hát a kedvenc sörözőmbe, bár alig volt nálam pénz. Megittam ami pénzemből kifért, majd mentem volna haza, mikor meghívtak még egy sörre.. Akkor kellett volna azt mondanom, hogy kösz elég! Addig 3db, kis 3dl-s sört ittam. /Valahogy éreztem, mikor hazafelé jöttem, hogy nem kellene bemenni, mert ott vannak a régi cuccosok, de nem. Én be mentem./ Szóval megittam a söreimet, beszélgettünk, aztán bezárt a bódé, és megyünk haza (hajnal ~1 kb). Megálltunk a parkban, csavartak egy dzsoját, és el kezdték szívni. Előtte is kínáltak, de nemet mondtam, mert nem drogozom, aztán mikor megkérdezték: "na mér mi lesz ha szívsz?", akkor elszállt az agyam, és beleszívtam... Nagyjából 4-5 slukkot, de valami fantasztikus érzés volt. Mikor valamiért állandóan feszült vagy, ideges hónapok óta, és akkor egy slukkra minden elmúlik... Nem szeretem a zöldet, sosem szerettem, ráaásul a hatása sem jön be, most valami hatalmas élményt váltott ki belőlem! Előtte a 3. kis sörnél bevettem az éjszakai nyugtatóm, meg a többi gyógyszerem, mert úgy terveztem alvás lesz... Aztán meg hívtak még egy söre... Ezt így összefoglalva: Ittam, gyógyszereztem, majd rá ittam, aztán füveztem is rá, és most megint iszok (sört) azért durva, ahhoz képest, hogy pár hónapja (tavaly Augusztus közepén megfogadtam, hogy semmi drog)...A_Balázzsal összevesztem pár napja. Azt mondta, hogy rosszabb vagyok mint amikor drogoztam, mert a keserűségem másra vetítem ki. Ígyekeztem a kommentelőkkel, példázni, hogy "de így van nem"! Közölte, hogy Ti nem ismertek, Ti csak olvasók vagytok... Szerintem az én egy életem nyitott könyv ebben a blogban, bárki megismerhet az írásaim által, ilyen mód Ti is átlátjátok a helyzetet. Ezen a blogon csodálatos dolgok történtek: orvosok szóltak hozzá, tv-be hívtak, van akinek a főiskolájában, és van akinek a diplomájában segített az írásom, másnak a leszokásban, anyáknak a gyermekük óvásában - példát statuálva ezzel a bloggal - és ki tudja kin, és kinek segítettem még. Persze, hogy mennyi kárt okoztam, azt nem tudom... Sajnos a "kurva anyád" vagy a "dögölj meg drogos geci" hozzászólásokból/emailokból nem sok következtetést lehet levonni. Őszintén remélem, hogy nincs akire károsan hat ez a blog!Azon gondolkodom: ma zöldeztem, és holnap mi lesz?? Ahhoz képest, hogy megfogadtam, hogy leszokok a piáról is....Szép eredmény. Higyjétek el, nem tudok mit csinálni... Mikor az ember reggeltől estig dolgozik - 16-18 órát - akkor úgy érzi: érdemli azt az egy sört! Persze olyan mint 1 sör nem létezik... Ennek ez a vége, ami ma történt velem. Most ittasan, meg szétcsapva ne mgáz annyira, majd ma reggel...drogos :: 1:43 Ide lehet írni: Comments

2008. május 17., szombat

Gondolatok

Mostanában nem akartam írni, mert úgy terveztem akkor írok, ha megvannak a vizsgák. Azért írok mégis, mert történtek dolgok mostanában, és le szeretném írni, mielőtt elfelejtem. Elég sokszor előfordul, hogy le szeretnék írni valamit, de mire idáig jutok elfelejtem, már így is csak a felére emlékszem annak amit két hete le szeretnék írni. Tegnap találkoztam egy haverral. Beszélgettünk kicsit, és mivel reggel nem szoktam látni, megkérdeztem hová megy. A válasz az volt, hogy megy vissza kontrollra a korházba, mert epilepsziás rohamai voltak nemrég. Az első dolog ami eszembe jutott a cucc volt. Mondtam neki, ugye vágod minek a levét isszuk? Erre a válasz: „Hát persze, hülye vagy? Évekig szúrtuk, mentünk sokszor egy hetet meg négy-öt napokat”. Kérdezem és mit mondtak a korházban? „Kivizsgáltak bazmeg, de nem tudják mi bajom van, pedig voltam ilyen meg olyan meg még amolyan vizsgálaton is. Hogyne vágnám a gipától van...” Beszélgettünk tovább, meséltem neki, hogy én sem érzem túl jól magam, ezért félig hivatalból kötelezetten, félig magamtól elmentem vérvételre, így most kivizsgálnak rendesen. - Annak ellenére, hogy szúrtam kb. 10 évig nagyon félek a vérvételtől, és rosszul vagyok ha látom másokat, ahogy szúrnak... - Szóval meséltem neki, és mondtam neki, hogy mikor beszúrták a tűt, utána vártam a flasht, és nem jött. Olyan iszonyú csalódás volt, hogy megszúrtak és nincs semmi flash, elkezdett röhögni és elmesélte, hogy Ő is így volt vele, és ráadásul mostanában megszúrták többször is. Komolyan mondom az a csalódás... Nem tagadom, azóta gecire kattogok, és bár szívni nem szívnék, nagyon löknék egyet. Várom a vérvétel eredményét is, de félek, hogy valami nem lesz rendben. Minden okom meg van a félelemre, mert furcsa dolgok vannak mostanában velem: állandóan szomjas vagyok, nagyon sokat híztam mióta leszoktam (20Kg), állandóan fáj a lábam, a talpamban meg mintha tű lenne, ha rosszul lépek szúr, izzadok állandóan de nagyon durván, és ha nem iszok alkoholt akkor állandóan álmos vagyok... Apropó alkohol. Mostanában eléggé elszaladt velem a ló. Elég sok pénzt elittam, és már nem állnak a régi elveim, hogy ha másnapos vagyok, akkor nem tudok inni. Fenét, most már másnap is iszok. Nem tudom ehhez kapcsolódik-e, de újabban előjött ami több éve: nem tudok utazni emberek között, nem

birok felszállni a villamosra, metróra, sőt nem tudok elindulni a munkahelyemről, mert rosszul vagyok. Nem tudom elmondani, hogy hogy rosszul, de azt hiszem a szorongáshoz tudnám hasonlítani. Inkább ülök egy széken egyedül, és ahelyett, hogy elindulnék haza, inkább szorongok magamban. Bár most megfogadtam, hogy leállok kicsit, ezért most 3. napja nem ittam egy kortyot se, nem is hiányzik, csak kattogok, és azt hiszem pár sörrel fogom enyhíteni kínom, mert ezt nem birom ki tisztán. Ha most otthon ülnék, akkor bevennék pár gyógyszert és lefeküdnék aludni, de a munkahelyemen vagyok, és még haza kell evickélnem valahogy... Tanulni is kéne, mert egy hét múlva szóbeli vizsgák vannak. Az írásbeliken túl vagyok, tuti átmentem de nem tudom hányassal. Igen tudom, 4 év múlva a kutya nem fogja kérdezni, hogy: „na akkor X.ben Y tantárgyból hányas is lettél?” ,de azért az ember megteszi amit lehet, és nem a kettesre hajtok. Vagyis, de! A kettesre hajtok, mert annak mindenképp meg kell lennie, de általában tanulok, hogy jobb legyek! Most viszont nem tanultam egy csomó ideje, pedig egyre közelebb a vizsga... Ahogy a többiektől tudom, Ők sem. Ez vigasztal kicsit. Anyám viszont katasztrófa. Nyugdíjas, kb. 1 évet pihent, majd keresett új munkát. Mióta vége lett az utolsó munkájának, minden nap tök részeg. Nem úgy mint én, mert vele szemben én nem vagyok részegen hülye, és másnap emlékszem, és normálisan kommunikálok stb. Ő totálkár. Nem volt Ő ilyen... Mindig is megitta a magáét, de ilyen nem volt. Kerítettem most neki munkát, épp tegnap mutatta a beosztását, a hét minden napján legalább 1 óra munkája van, egyszer dél előtt, egyszer dél után, talán így megváltozik. Öcsémmel állandóan vitatkoznak, mind a kettő szét van... Remek bazmeg. Öcsém zöldezve jön át, anyám meg be piálva. Le kéne innen lépni a fenébe, mert nagyon unom a folyamatos ki-be járkálást amit ezek művelnek, a balhékat, a részegséget, a húgom csavargását (látom, hogy nem lesz ennek jó vége). a cuccos öcsémet nézni. Nem mondja, de levágom azonnal. Bassza meg, lehet, hogy irigy vagyok? Azért van ez, mert belülről irigykedem rájuk, hogy Ők csinálhatják, én meg nem? Nem tudom eldönteni, nekem mikor anyám részeg ellenérzésem van vele szemben, és baszottul idegesít. Május 1-én találkoztam egy régi szúrós haverral, kérdeztem merre tart, mondta, hogy megy intézni. Addigra már megittam pár sört, de komolyan elgondolkodtam, hogy megyek vele, és nyomok. Említettem is neki, azt válaszolta: „a te döntésed, te tudod”. Aztán végül nem mentem. Basszus pont így kezdődött 3 évvel ezelőtt is!!!!!! Elkezdtem inni, aztán kattogni, aztán egyszer egy szép napon belőttem magam...drogos :: 16:53 Ide lehet írni: Comments

2008. május 1., csütörtök

Nem vagyok jól

A fene. Elég fáradtan és morcosan ébredtem. Most egyedül ülök itthon tökre rosszul érzem magam, és bár minden megvan ahhoz, hogy ne így legyen, én mégis rettentően unatkozom...Egyébként minden nap ez van mikor nem kell menni dolgozni.Tanulhatnék, de nincs kedvem, mehetnék a családom után Május 1-i ünnepségre, de nincs kedvem, és rosszul vagyok a sok embertől, arról nem is beszélve, hogy azok az emberek akikkel nem akarok találkozni nyilván ott vannak. Szóval depressziós vagyok, és unatkozom. Mit tegyek? - gondolkodom – Szedhetnék be gyógyszereket, elmehetnék inni valami kocsmába, ennél jobb nem jut eszembe... Talán valami barát társaságát keresném... A helyzet az, hogy lehet, hogy nincs is barátom. Vagyis biztos van, de most jelenleg egyik sincs sehol. A Balázshoz nem tudok leutazni jicsinbe, meg nincs is kedvem annyit vonatozni, meg biztos nem érdeklem most, nyilván a családjával van elfoglalva, vagy egyéb házimunkával, vagy mittudom én valamivel. Más most nem jut eszembe. Ezek a nehéz pillanatok azt hiszem. Szarul vagyok, unatkozom, sok teendőm már nincs, - hiszen a tegnapi nappal vége lett az iskolának, már csak 4 vizsganapom van hátra – és nem tudom mit tegyek.... Tegnap is ittam, megittam 7 Zipfert, és 2cent Jégert. Tegnap előtt szintén vagy 8 sört ittam, és az előtt is, max 1-1 nap kihagyással. Most, hogy így belegondolok, mindig ráfogom valamire: „megérdemlem, mert ma tanultam, dolgoztam, holnap nem kell menni” vagy „elfáradtam, és iszom pár sört” vagy „szomorú vagyok és akkor most leiszom magam” nameg „unatkozom, depi van, és szar minden, megyek inni”. A végeredmény mindig ugyan az: iszok. Igaz nem vagyok részeg, csak másnap szoktam érezni fejfájást, meg némi gyomorégést, igaz ritkán, de van amikor szédülök is. Én nem tudom, nincs egyáltalán ötletem, mit is csinálhatnék ilyen helyzetekben. Délután fél három van, és még nem ettem, nincs itthon kaja, nem főzött a feleségem, sütött a gyereknek, meg magának reggel valamit, de nem kínáltak meg, és ahogy látom már elfogyott. Ez is rosszul esik. Apropó vizsgák: Hétfőtől kezdődnek, és 4 nap összesen. Kémiából teljesen hülye vagyok, nem értek semmit. Fizikát megírtuk -3-as biztos lesz - , a matekkal sem lesz gond, és szerintem a földrajzzal sem, de lesz pár dolog amitől lehet félni: biológia – ugyanis nincs rendes jegyzetem, csak rajzolgattunk egész órán, abból meg francot sem értek – , a következő probléma a nyelvtan – én nem

értem ezeket a dolgokat, többször kiderült már, hogy az alapok hiányoznak, ezért baszhatom az egészet –, irodalomból kurva sok minden van amit meg kell tanulni – nem tudom menni fog-e -, történelem a csomó évszámmal... Ha megbukok szarom le az egészet, én nem fogok még egyszer egy teljes évet végigülni, elbaszni az időmet, és nézni, ahogy a volt osztálytársaim már följebb járnak, és a „milyen jó nekik” érzést sem akarom. Nem ezért szenvedtem egész évben droghiányban, időhiányban, és nem ezért tanultam ennyit. Asszem jogos. Az van, hogy rájöttem, hogy egy rohadt besavanyodott fasz vagyok, értelmetlen és unalmas élettel. Még 30 sem vagyok, de már úgy élek mint egy 50 éves. Felkelek, elmegyek dolgozni, hazajövök estem vagy éjszaka, és lefekszem aludni... Hát ez mekkora szar így. Valamire vágyom, de nem tudom mire, vagyis de: buli, haverok, partik (nem feltétlen droggal), szórakozás stb. Más ilyen korú ember körül csomó haver van, énmeg... Akkor vagyok társaságban, ha lemegyek a kocsmába, mondhatom remek... Hurrá... De tényleg, tisztára úgy élek mint anyám. Ő nyugdíjas, de dolgozik, aztán iszik estig. Bár Ő estére sokszor totálkáros, én azért annyit nem szoktam inni, hogy hulla részeg legyek. Na jó, meguntam. Megyek iszok valamit...drogos :: 14:51 Ide lehet írni: Comments

2008. április 26., szombat

Visszaemlékezések...

Jó ideje megfogalmazódtak bennem ezek a gondolatok, de nem volt időm leírni, remélem most sikerül.Nekünk 4 szobás lakásunk van. Míg a nővéremék velünk laktak addig mienk (enyém) volt a nagyobbik kis szoba. Mikor már nem laktak velünk akkor albérlőé volt. Volt egy hölgy aki nálunk lakott sok évig, majd odébb állt, ekkor „vettem birtokba”a szobát. Míg a szoba üres volt addig bárminek megfelelőnek bizonyult... Tehát itt lőttük be magunkat, itt húztuk szét a cuccot, itt töltöttük az időnket mikor szanaszét voltunk csapva... A verseim nagy részét is ebben a szobában írtam. Szóval ez volt a „DROGSZOBA”. Mindenre jó volt: zárható volt, volt bent TV, szekrények, asztal, székek stb... Emlékszem egyszer az unokahúgom nálunk volt a barátnőjével, és a „drog szobában” játszottak, és a beépített szekrényben találtak egy zacskót teli egymilis tűvel... Anyám magyarázta neki, hogy a hölgy aki ott lakott, nővér volt és neki a munkaeszközei ezek... Most 8 hónapja már nem nyomtam, de anyám csak most közölte velem, hogy míg csináltam gyomorgörcs volt mindennap a gyomrában... Érdekes, mert sosem gondoltam volna. Vagyis az ember ugye feltételezi, hogy a szülője aggódik érte, de jelét ennek sohasem láttam, még akkor sem mikor évekig nyomtam az előző leállás előtt. Amíg nyomtam nem törődtem azzal, hogy nézek ki, nem érdekelt hány napja vagyok fent, az sem érdekelt, hogy nem fürödtem napokig, (csak gyors mosakodás, és a fontosabb testrészek megmosása), nem érdekelt mi történik a világba, és az sem, hogy kivel/melyik rokonommal mi van. Pár dolog érdekelt csak: legyen pénzem cuccra és kajára, tudja aludni egy hetes túra után.Időnként el-el mentem dolgozni, több kevesebb sikerrel, de nem a munkából éltem, és nem volt sosem biztos jövedelmem. Sosem titkoltam, hogy drogos vagyok, sőt mikor kezdtem az egészet, még büszke is voltam rá, ma már látom mekkora ciki volt. Ha ezeket így sorra veszem, nagyon nagyot fordultam! Az a bizonyos kormány által támogatott program elérte a célját, és segített rajtunk. Tartom még a programba bekerültekkel a kapcsolatot, és látom, hogy van aki 8 év börtön után megházasodott, normális ruhákban jár, állandó munkahelye van, és sugárzik róla, hogy rendben van az élete. Látom, hogy az a lány, aki minden hétvégén (sokszor hétközben is) partykon szanaszét csapta magát, most rendesen dolgozik, nem a hiteleken meg az okosságon jár az esze, látom a valamikori okosságból élő srácon, hogy dolgozik kő keményen, lakása, kocsija van. És persze ott vannak a többik is, akik szintén rendbe jöttek. A lényeg, hogy aki akkor ott végig csinálta velünk azt a 11 hónapot, az ma már egy jobb ember, és ez köszönhető ennek a programnak, és annak a cégnek aki a pályázatot meg nyerte, és hónapokig tanított, bizonyítványt adott a kezünkbe, munkát adott, és fizetést, dorgált minket ha késtünk, vagy nem mentünk be rendesen. Úgy érezte mindenki, bármi van muszáj menni, mert nélkülünk nem megy a szekér.(na meg mert kapunk a fejünkre) Sokszor bosszankodtunk, hogy mért vagyunk baszogatva, mért vagyunk dolgoztatva annyit: „mert végül is mi csináltunk ma már valamit, és az is soknak számít tőlünk!” és mert a fenének sem volt kedve dolgozni, de mára már értem. Mikor lezárult a program, akkor a főnök összehívott minket, és közölte, hogy itt a vége. Egyszerűen szörnyű volt, mert azt hittük örökké tart, és akkor összedőlt bennem egy világ. Persze nem volt ez olyan sötét, mint amilyennek leírom, ráadásul mindenkinek gondoskodtak a sorsáról. Akkor, ott közölte velem a főnök, hogy nekem már most meg is van a munkám, mehetek arra a helyre ahová addig kijártam, mert várnak szeretettel. - Persze ők semmit nem tudnak az előéletemről. – Ma is ott

dolgozom, és azt hiszem szeretnek. Megtanultam ezen a helyen, hogy ha berúgok, (vagy míg nyomtam addig ha szét vagyok csapva) akkor is másnap be kell mennem, mert munka van! Mert muszáj, mert pont olyan fontos tagja vagyok a munkahelynek, mint a többiek. Nincs kibúvó, egy kis hasmenéssel, náthával simán be lehet menni. Természetesen amit tőlem követel a mostani főnököm, Ő pontosan ugyan azt teszi. Végül is elmondhatom, hogy dolgozok és több munkahelyem is van, be vagyok jelentve, fizetek TB-t, adót, lakásrezsit, tanulok, normálisan öltözködöm, rendesen tisztálkodom, - ma már egy napot sem bírnék ki fürdés nélkül, be sem tudok úgy menni, hogy előtte nem fürödtem meg -, normálisan viselkedem az arra érdemesekkel, nevelem a gyermekem, és igyekszem jó családapa lenni. Mindezek ellenére most úgy érzem: „már megint csak 8 hónapnál tartok” (pont mint néhány éve) és folytathatom tovább a küzdelmet az évekért, és a végső leállásért. Mostanában mikor kezdtem azt hinni vége van, azért szépem emlékeztet a drog, hogy Ő igen is van és létezik. Például rettentő szar úgy órán írni a vázlatot, hogy közbe mindenhol spuri-szagot érzek, és „az” jár a fejembe. Persze ilyenkor előtörnek az emlékek is, ráadásul egyre többször. Jön az év végi vizsga, és a gondolataimban az jár, hogy talán egy kis cumóval könnyebb lenne tanulni. Múltkor annyira durván rám jött a kattogás, hogy nem bírtam bemenni az iskolába, még a munkahelyemről sem tudtam elindulni. Gondolkoztam mit tegyek: ott a gyógyszer a táskában, és szedjem be, - mellesleg alig bírtam (nemhogy leszokni róla) visszavenni a szedéséből – vagy inkább igyak valamit? Pont a rászokásos gondolatok miatt döntöttem, úgy, hogy iszok inkább valamit. Lenyomtam pár üveg Unicumot. Az első üveg felénél (1dl) rögtön megeredt a nyelven, jobban lettem, és el is felejtettem a cuccot (na ott kellett volna megállni). Szokták mondani: „csöbörből-vödörbe”, azt hiszem én így jártam. Most gyógyszereket szedek, és iszom, talán jobb egy fokkal, mert igyekszem mértéket tartani, de most meg ezzel (is?) küzdök. Persze én nem tartom magam alkoholistának, de gyógyszerfüggőnek igen. Mert ha alkohol nincs leszarom, nem muszáj az, de ha gyógyszer nincs, pszichikai elvonási tüneteim vannak. Pszichológushoz kéne mennem, fogyózni kellene, vér és egyéb teszteket csináltatni, vérnyomást rendbe tetetni mert romlik az egészségem, de se kedvem, se időm nincs. Ami érdekes, hogy pont a munka miatt...drogos :: 10:45 Ide lehet írni: Comments

2008. április 7., hétfő

Hogy vagy?

Szokták kérdezni az emberek egymástól, de igazából senkit sem érdekel valójában az, hogy hogyan is vagy, pedig igazán fontos lenne az egymásra való odafigyelés. De persze erre ma már az embereknek nincs ideje rohanó világunkban. Egy-egy bemutatkozás alkalmával, öt perc beszélgetés után az ember nevére sem emlékszünk, és próbáljuk kivágni magunkat valami poénnal. Nos én tudom, hogy ez a divat mostanában, de én általában igyekszem az igazat elmondani. Kérdezik:: „hogy vagy? „ - „szarul”, vagy „nem túl jól” válasz nagy többségben „aham” vagy „miért?”. Nyilván nem fogom ecsetelni, mert igazából nem is érdekli. Akit érdekel annak persze természetesen elmondom. Hát az igazság az: SZARUL VAGYOK! Rettentő sokat híztam, nehezebben kapok levegőt, és egy kis lépcsőzéstől már fulladok. Folyamatos evési kényszerem van, és nem érzem jól magam a bőrömben. Az iskolába egy marék nyugtatóval megyek be, általában 1 mg-os Frontinból 4-5 db-ot veszek be, mielőtt bemegyek a suliba. Régen a 0,5mg-ost szedtem, de mivel sosincs időm elmenni az Addiktológiára, így a házorvosommal iratok inkább 30db-os 1mg-osat, (mert így olcsóbb mintha 100db-os 0,5-öset iratnék). Természetesen emellett a munkahelyi orvosommal is iratok, és ha netán mégis sikerül, akkor elmegyek az Addiktológiára, és ott is iratok. Elég hamar elfogy, és már szégyenlem a feleségem előtt beszedni őket, mert állandóan rám szól, hogy: „Már megint gyógyszerezel Dr. House?”, válaszom „Á nem, ez csak a gyomorégésemre a gyógyszer” tiszta ciki... Újabban haza sincs kedvem jönni, bár hiányzik a családom, mikor nincs velem, de mégsem bírok hazajönni. A munkahelyről nincs erőm elindulni, a suliból meg egy kocsmába megyek, ahol 1-2 sör mellett megcsinálom a házim. Persze nem a megszokott kocsma ez, itt nem ismer senki, és én sem ismerek senkit, nem ismerkedem, elbújok hátul, és csinálom a Matekot, az Angolt, vagy éppen a Földrajzot. Mindenesetre maradjunk ennél az egyszerű ténynél: nincs kedvem hazamenni. Egyszerűen zavar a család, eléggé megváltoztam, és sajnos inkább hátrányomra. Morgósabb, irigyebb lettem. Sokat kapok érte, hogy csavargó vagyok, és nem járok haza időben, és igaza van, de nem tudok mit csinálni. Jön az év vége, és egyre több súly nehezedik rám, folyamatos pénzügyi manőverek, egyre több

munkaajánlat, és ott az iskola is, ami kivesz belőlem szinte minden erőt. Igaz az összes osztálytársam terhelt, sokaknak szintén több munkahelye van, és kezdenek Ők is kiborulni. Az izgalomról nem is beszélve, hogy ha már átestünk egy sikeres év végi vizsgán, mi lesz az új iskolában... (merthogy megszűnik a jelenlegi iskolám és egy másikkal vonnak össze minket)Április hetedike van. Másnak ez a nap bosszúság, vagy éppen öröm a BKV-MÁV sztrájk miatt, engem szomorúság tölt el, mert pontosan 19 óra múlva lesz egy éve, hogy meghalt a nővérem. Emlékszem az állomáson beszéltem vele utoljára, kért egy kétszázast, én egy ötszázast adtam neki, és azt kérdeztem: „ezt akkor most eliszod?” a válasz igen volt. Beszéltünk még Anyuról pár szót, de jött a vonatom puszi, talán át is öleltem, és azzal elbúcsúztam tőle, sajnos akkor még nem tudtam, hogy egy örök életre... Hetek óta nyomja a szívemet ez a bánat, és látom, hogy anyámét is, de nem beszélünk róla. Még a feleségemnek sem sokat említem, csak azt látják, hogy nincs bennem annyi élet sem mint pár napja... Nagyon hiányzik, bár mi is történt. Bár lemondtam pár melóhelyet még sincs több időm. A suli mellett magán tanárhoz járok, ezért 4 délutánomnak is annyi. A munkahelyemen elég sok a felgyülemlett munka, amit már meg kellett volna csinálni. Próbálom ugyan behozni magam, de nem nagyon sikerül. Ja és persze az ital... Megint ott tartok mint visszaszokásom előtt, hogy már szinte minden nap iszom. Persze nem a feleseket tekerem le, hanem sörözök, vagy ritkán borozok. Hibám, hogy egy sör sohasem elég, de kettő sem. Olykor eltévedek, hazafelé még egy sör reményében benézek a régi törzshelyemre, és olyankor hajnal 1nél előbb haza sem megyek. Az az igazság, hogy mostanában egyre többször érzem a speed szagát, és ízét a számban. Egyre többet gondolok rá, és már valamiért nem taszít annyira vissza mint régen, és ez nem jó... Talán valami kiút kellene, és egy jó társaság, de sokszor a saját barátaimhoz, családomhoz, sőt anyámhoz sincs kedvem, így nem lehet élni. Valamit tenni kéne, de mit? Pszichológushoz menni, edzeni, egészségesen táplálkozni, és kevesebb gyógyszert fogyasztani. Kevesebbet gondolni a rosszra, és ahogy egyik kommentelőm írta: „nem azt kellene látni, hogy a pohár félig üres, hanem, hogy félig tele van!”. Egyetértek, de belekezdeni ebbe nagyon nehéz, elindulni nagyon nehéz, én energia hiányos, fáradt, és lusta ember vagyok. Így éltem le életem döntő részét, azt a kárba veszett tizenkét évet, nem olyan egyszerű ezen változtatni, de mondom: egyszerűen elviselhetetlen így az élet.drogos :: 1:08 Ide lehet írni: Comments

2008. március 8., szombat

Hetedik

Már hetedik hónapja vagyok tiszta (és ez biztos remek dolog), de ha az érzelmi állapotomat kellene ábrázolni egy grafikon segítségével, hát bizony egy meredek lejtőt látnánk kissebb-nagyobb kiingásokkal. Egyre rosszabb a hangulatom, ahogy telnek-múlnak a napok, hetek, hónapok.Nincs kedvem semmihez, és senkihez... A hobbijaim sem érdekelnek már annyira, tanulni sincs kedvem, és dolgozni sem, pedig már bevettem a mai gyógyszerem. Újabban a suliba bejárni, és bent lenni sincs már kedvem. Pedig ezt most muszáj, talán az utolsó esélyem, hogy érettebb ember legyek, és talán intelligensebb is. A legrosszabb, hogy a családomat is inkább „elzavarom” mert idegesítenek. Menjenek csak a rokonokhoz, „mert én tanulok” - na persze – aztán most azon gondolkodom, hogy aludjak, vagy rászánjam magam, és ahogy megígértem bevásároljak? Szerintem alvás lesz. Úgy érzem iszonyú fáradt vagyok. Ezt a blogot sincs kedvem most írni, de úgy érzem muszáj dokumentálni ezt a szenvedést, mert hátha valaki tanul belőle, és megérti, hogy ez nem csak 5 percig tart, ahogy néha még én is elhiszem, de ezt már leírtam sokszor. Azt álmodtam, hogy újra belőttem magam. Elég intenzív és hihető álom volt. Találkoztam „T”-vel és addig beszéltünk a cuccról, hogy bekattogtunk, és vettünk és belőttük magunkat, volt valami nyűglődés a tűszerzés körül, de arra már nem emlékszem, és arra sem, hogy milyen érzés volt belőni magam álmomban. Régen amikor ilyet álmodtam a cigivel, akkor riadtan és csurom vizesen ébredtem gyomorgörccsel, hogy „jaj istenem, már megint rászoktam a cigire”. Na ez most nincs. Ezért félek... Ja és ha már drog, valamelyik nap együtt voltam pár haverral és kínáltak Z-vel de nemet mondtam. Most mindenki azt gondolja „ügyes vagy!” ügyes a faszt! Legszívesebben rommá szívtam volna magam, de nem is szeretem annyira a zöldet, meg nem akartam elrontani a 7 hónapom. De azért eljátszottam a gondolattal, milyen lenne ha... Így most sem drogoztam, cserébe állandóan iszom. Sört. Sokat. Két-három hete minden nap eléggé spicces, de sokszor részeg vagyok estére, bár most 2 napja nem is ittam, és most nem is kívánom. Már ezt sem. Éhes vagyok, de nincs az az étel amit most meg tudnék enni jóízűen, és amit kívánnék is.

Nőnap van, annyit nem mondtam a családom tagjainak, hogy: „boldog nőnapot!” Egyszerűen nem jött ki a számon szó, és nem tudok beszélgetni velük, nem tudok hozzájuk szólni, mert idegesítenek. Nemcsak a feleségem és a gyermekem, hanem anyám, és a húgom is. Nem tudom mi a fasz van velem, de legszívesebben elmennék a picsába, ahol nem ismer senki, megismerkednék új emberekkel, és élném úgy az életem ahogy én akarom! Nem tudom, hogy drogoznék-, vagy innék-e, vagy dolgoznék-e, vagy járnék-e suliba. Lehet tönkretenném magam, és szarnék bele mindenbe... Nem tudom, talán úgy jó lenne. Valami ilyesmit érezhetett a nővérem is életének vége fele. Szegény... Iszonyú ez az érzés, és kezdem már Őt megérteni, miért nem találta sehol a helyét. Egy hónap múlva lenne 40 éves, és egy hónap múlva lesz egy éve, hogy már nincs velünk.Még valami: Minden kedves hölgynek aki engem olvas, Boldog Nőnapot Kívánok! Ha Ti nem lennétek... Rossz lenne! Hadd idézzek inkább Nektek valamit: „A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki!” - Soren Aabye Kierkegaard -

drogos :: 12:59 Ide lehet írni: Comments

2008. február 29., péntek

Az iskolámról

Mit is mondhatnék? Egyáltalán miért kertelek, ha már az egész életemet így kiteregettem? Nagyjából egy évvel ezelőtt felvetődött a munkahelyemen a vezetőm felajánlásával egy iskola elvégzésének lehetősége. Bár alkalmas, és képes vagyok a munkám elvégzésére, szükségesnek tartottuk mindketten, hogy érettségizett alkalmazott legyek. Tehát gimnáziumba járok. Újra. Igen egyszer már elkezdtem, de mint mostani sok osztálytársam szartam bele mindenbe. Ugyan már! Belőve, másnaposan, vagy épp 1 hét nem alvás után nem lehet megjelenni, egy közoktatási intézményben, arról nem is beszélve, hogy tanulni sose tudtam, és nem is akartam. Most sem tudok, de próbálok. Igaz most más okok miatt nem tanulok rendesen. Régen buliztam, szartam mindenbe, most, dolgozom, és időm nincs... Nagy különbség. Mikor évnyitóra mentem, olyat tapasztaltam, amit eddig sehol: köszöntővel, - egy mókás előadással - és nagy szeretettel fogadtak minket tanárok! De ez nem az a kötelező évnyitó volt, hanem szívből jövő diákoknak szóló: „örülünk, hogy itt vagytok!” előadás. Meglepett a dolog. Csodálatosan éreztem magam, és nagyon jó érzés kerített hatalmába, hogy tanulok, okosabb leszek, és a többi bizonyítványomat megfejelem egy érettségivel! A nyári napfényben remegő gyomorral mentem ugyan iskolába minden nap, de még is jó érzés volt! Úgy döntöttem, hogy akkor most komoly dologról van szó, és nem hagyom annyiban! Az első órákon (és azóta is) én voltam (vagyok) az első, aki az osztály érdekeit képviselve, és mindenki magában megfogalmazott kérdéseinek hangot adtam, így lettem én az osztálybizalmi. Nem kértem, csak meg választottak. A senki drogosból tanuló diák, és egy csoportért felelős személy lett belőlem egy csapásra, mit is mondhatnék? Remek érzés volt! Olyan tanácskozásokon vehettem részt, melyben komoly, az iskola helyzetét eldöntő dolgokban szavazhattam/dönthettem a többi bizalmival együtt. Az első vizsgák eljöttek hamar, és példát mutattam! A legrosszabból, felzárkóztam a legjobbak közé, köszönhető ez a tanáraim elhivatottságának, és a diákok iránti szeretetének! Aztán jött a félévi témazáró, és sok megterhelő esemény is volt (pl: a leblokkolás) , de mégis görbült minden, kivéve (összesítve) egy dolgot. Tudom, hogy nem készültem fel belőle, és az én hibám volt, mert a negyed annyid részét nem kérdezték mint amit leadtak... A kisebb nagyobb problémák ellenére, egy erős csoport lettünk, akik szeretik, tisztelik, becsülik egymást, és a tanáraikat. Összetartunk, és mindenki egyenrangú fél. Szóval jó az osztályközösség. A karácsonyi buli olyan jól sikerült, hogy egy életre nem felejtem el, hála a tanároknak, akik egy nagyszerű történetet adtak elő, és hála az öregebbeknek, akik tudták mi a dörgés, és bulit szerveztek. Ez aztán még jobban összekovácsolt minket! Minden csodálatos volt, bár a munkákkal együtt nagyon nehéz... Aztán e hét szerdán megkért az igazgató, hogy jelenjünk meg bizalmiak mindannyian, mert fontos megbeszélés lenne. Akkor megtörtént az, amiről nem is gondoltam, hogy megtörténhet: közölték velünk, hogy: „jövőre nincs többé az iskola...” Véglegesen ugyan nem szűnünk meg, hanem összevonnak egy másik iskolával, és tagozatként működünk majd tovább. Nem tudom leírni mit érzek azóta... Állítólag nem éri meg az önkormányzatnak, az iskola üzemeltetése... Itt tartunk? Biznisz az iskola? A büdös kurva anyjukat! Pedig elfogadtuk és megértettük a tandíjat is. De, hogy 4db tanterem + 1db tanári ennyire megterhelné az önkormányzatot? Én nem akarok politizálni, mert ez nem egy politikai blog, de hogy van joga eldönteni, 1db embernek százak sorsát? Mégis hogy van joga több évtizedes múlttal rendelkező intézményt megszüntetni? A dolog lényege, hogy átkerülünk másik iskolába, a tanárok egy

része elmegy, és tarthatunk be majd olyan szabályokat amiket nem a mi vezetőink/igazgatónk hozott, alkalmazkodhatunk újabb tanulókhoz, és újabb tanárokhoz... Egyszer azt mondta nekem egy tanárom, hogy: „A matematika megértése, nem egy bizonyos réteg kiváltsága, hanem mindenkié” - elhittem – elkezdtem odafigyelni, tanulni, és értem, tudom azt amit 11 év alatt senki nem tudott nekem meg tanítani, sem pedig megértetni... Ezt a jegyeim is bizonyítják. Aztán mikor ez a helyzet állt elő, ez a Tanár Úr azt mondta nekünk: „Tűzzel-vassal küzdjenek meg az érettségiért, mert ha most abbahagyják, legközelebb már nem biztos, hogy sikerül. Tartsanak össze, bátorítsák egymást, és bármi is jön ezután, legyenek erősek, mert amit önök csinálnak annak meg lesz az eredménye!” - én elhiszem! - De félek, nem lesz még egy ilyen jó matektanárom akinél megértem a matematikát, és az emberi érték is számít, aki nem pénzért, hanem elhivatottságból tanít. Félek, hogy nem lesz ilyen remek Irodalom, Földrajz, Biológia, Történelem, Fizika, Kémia, Művészet Ismeret, Nyelv tanárom, és félek többé nem lesz ilyen osztályfőnökünk sem...drogos :: 1:52 Ide lehet írni: Comments

2008. február 21., csütörtök

Kísért a múlt

Vége a vizsgáknak... Vegyes érzelmekkel gondolok rájuk, mert míg tanultam és megtettem mindent annak érdekében, hogy jobb jegyet szerezzek, a drog meggátol mai napig abban, hogy normális emberként működjek, vagy érvényesüljek. Kifejtem. Az egyik tárgyból szóbeli vizsga volt. Minimum 65-75%-osnak mondanám a készültségem e tárgyból. Előző este nyomást éreztem a fejemben, és a tarkóm tájékán, gondoltam kialszom, másnap minden rendben van, de nem. Másnapra ugyan úgy megmaradt, sőt erősödött. Már ott tartotta,, hogy nem bírtam elvégezni a napi munkámat sem, mikor bevettem a déli gyógyszer adagom, és kb. 3 óráig semmi gond nem is volt, aztán megint kezdtem érezni a nyomást, és egyszer csak helo... Se kép se hang. Azt vettem észre, hogy ülök a vizsgán, mindenki beszél valamit, de nem értettem mit. Aztán én következtem. A létező legalapvetőbb, legegyszerűbb kérdéssel fordultak hozzám az adott témakörben, erre a válaszom a következő volt: „elnézést tanárnő nem értem amit mond”! Feltette még egyszer, de közöltem, hogy ismét nem értem, és összezavarodtam. Végighallgattam az évfolyamtársaim, és a többiek vizsgáit, és még mindig nem tudtam hol is vagyok. Nagyjából dél után 5 fele kezdtem magamhoz térni, de addigra már meghúztak a tárgyból, mert egészen addig egy szót nem tudtam kinyögni... Az utána következő vizsgákon is véresen teljesítettem, de nem azt a jegyet kaptam amit érdemeltem, hanem jobbat, mert mintha valahogy a többi tanár látta volna rajtam, hogy valami nem stimmel. Az érzést nem tudom elmondani, de mintha leblokkolt volna az agyam. Olyan volt az egész mintha nem is ezen a földön járnék, és mintha a 3. osztályos gyermektől a 2x2-t kérdezték volna... Egyébként ez, - bár nem ilyen mértékben – előfordult más napokon is. Tudatában vagyok annak, hogy valószínűleg ez annak a következménye lehet, hogy szokok le a gyógyszerekről. Az összes gyógyszerem adagját (utánanéztem) szépen fokozatosan csökkentem. Mintha most jönnének ki azok az elvonási tünetek, amelyek nem tudtak leszokásom első fázisában előtörni. Nem tudom, de nagyon ki vagyok, és ki kell bírnom ezt is. Egyre több a munka, és egyre többször van, hogy éles helyzetekben kiakad/leblokkol az agyam. Ma is írásbelik közepette 5 perccel azelőtt még a fejembe volt minden, később mintha csak találgatnék... Én matekból jó vagyok, mégis szörnyen sikerült az írásbeli beszámolóm. Megint blokk, és nem értettem mit hogyan, egyes ugyan nem lesz, de a szokásos 5-ös nem lesz meg, és ez dühít! Hazafele megittam egy sört, persze, hogy nem bírtam megállni, bementem a sörözőbe, ahol a „kedvenc” ivócimborák vártak. Pár sör, és pár kénytelen-kényszerű beszélgetés után mikor végre leülhettem volna nyugodtam megjelent a múltam egyik eléggé jelentős figurája. Észre sem vett, sőt, olyan régen találkoztunk, hogy nem is ismert meg, hiszen nőttem, híztam stb... A lényeg az, hogy valamikor a kerület „urai” közé tartozott, tisztelte mindenki, és több esetben segített a bajban rajtam, és a cimborákon. Több milliós játékgép tarcsikat rendezett le, pár apró munkáért cserébe, és sorolhatnám. Persze aztán hallottunk róla híreket, hogy lezüllött meg stb, és börtön is volt, de normálisnak tűnt mindaddig, míg nem kért tőlem lét kölcsön speedre. Ami furcsa volt, hogy nem titkolta mire kell, a másik az, hogy ennek az embernek nincs 3 ezer forintja? Esküdözött másnap megadja meg, satöbbi. Fogalmam sincs miért ( ezer ft-ról volt szó) azt mondtam hagyd, bevédtél már elégszer, ennyivel csak segíthetek. Közben felajánlották, hogy belevesznek. Sőt többször is előkerült a téma. Szal odaadtam, aztán iszonyú szarul kezdtem érezni magam. Kattogtam, szarul lettem, és most nem bírok aludni, úgyhogy blogot írok. Leginkább nem kellene oda járnom, de akkor hova? Néha szeretnék kikapcsolódni idegenekkel, vagy haverokkal lenni, ha úgy tetszik zülleni. Bírom pultos lányt, és a légkört nagy általában. A régi cuccosokat nem mind.

Most, hogy szokom le a gyógyszerekről egyre jobban szenvedek. Alig várom a delet, hogy ú mikor vehetem be a gyógyszert. Így is haladás napi 6-ról napi 1-re csökkenteni a Coaxil-t, a nyugtatót is minimalizáltam, inni is ritkábban iszom, így még elviselhetetlenebb... A vizsgáim majdnem mind megvan, de mégis! Tudom, hogy nem ennyire vagyok képes! Kiborultam a sok munkától, és a tanulástól. Soha életemben nem küzdöttem ennyit. Nagyon sok, van látszata, de elegem van! Drogambulancián hónapok óta nem jártam, - időm sincs - senkivel nem tudom ezeket megbeszélni. Így kezdődött pár éve is, de én már nem akarok visszaesni!!!drogos :: 2:01 Ide lehet írni: Comments

2008. február 2., szombat

Szarul vagyok

Pedig aludtam 16 órát. Mégis itt belül valami fáj, szurkál, furdal. Ráadásul Február 2. van, és nem tudom mi, de valami, valamikor történt ezen a napon, vagy valamiért fontos nekem ez a nap. Nem tudok rájönni miért, de érzem. Sok dolgom lenne, de még sincs kedvem semmihez. Például tanulni kellene a Hétfői, és a Szerdai vizsgákra, de nincs kedvem. Munkám is lenne, de megcsinálni sincs igazán kedvem. Az előző vizsgák előtt izgultam, és ugráltam mikor jó jegyet kaptam, most is izgulok egy kicsit, de valahogy le is szarom az egészet. Valamennyit tanulok, de azt sem tanulásnak, inkább csak olvasásnak nevezném. Kábé két hete a szokásos sörözőben ittam meg egy sört, munka után, épp záróra volt, mikor bejött "a csapat". Az "a csapat" akik közül nem volt olyan ember akivel ne szúrtam volna legalább 10000x. Lányok és fiúk is. Én külön asztalnál ültem, de Ők egyre csak kiabáltak, hogy: "Te közénk tartozol, gyere már ide", ölelgettek meg minden, és be is voltak tépve - szokás szerint -. Nem is tudom mit éreztem mikor odaültem közéjük. Zöld volt náluk, azt füstölték 2 percenként, kínáltak is, de kell a francnak, én nem szeretem. Állítólag fehér is volt náluk... Ehh, a francba...Már nem is tudom miről szól ez az egész. E hónap közepén lesz fél éve, hogy tiszta vagyok. Vajon tényleg drogról szól még a lelki fájdalmam, vagy inkább már a depresszióról, amit a fasz tudja mitől érzek állandóan? Szedem a gyógyszereket, mégsem vagyok jobban. Azok az erős kattogási tünetek már nincsenek persze, de azért valami kis utórezgés mindig van. Ha belegondolok, mit éreznék, ha most nyomhatnék (akárhogy szívva, vagy szúrva) betépve gecijól érezném magam, de szívni például rohadtul nincs kedvem, és nem hiányzik az sem ami utána következik. Inni is ihatnék, de utána attól is rosszul vagyok. - Ha sörözöm felnyomja a vérnyomásom, fáj a fejem és fuldoklok utána saját gyomor savba, talán a bortól nem vagyok ennyire rosszul, de persze attól is szarul vagyok utána, ha rövidezek attól napokig szarul vagyok. - Egyszerűen minden szar! Na és akkor itt jön a kérdés: Minek nekem bármi is, minek nekem bármit is csinálni? Mert szarul vagyok azért! Mert rosszul érzem magam, és mert nincs kedvem élni se, mert dolgozni, és tanulni sincs kedvem! Persze az eredmény minden esetben ugyan az: ha innék, vagy drogoznék, akkor sem tanulnék, max. a munkám végezném el, persze vehetnék be 2x annyi antidepresszánst, és nyugtatót is ami után ugyan úgy nem tudnék tanulni. Van értelme egyáltalán az egésznek? Félig. Mert persze jó dolog, hogy több pénz van, jó dolog, hogy finomakat ehetek, jó dolog, hogy nem vagyok tompa egy hétig az előző heti cucctól, és még sok jó dolog is van ami miatt megéri nem csinálni, de az ilyen pillanatokban nem tudok mit kezdeni magammal. Persze a család sincs itthon, rokonlátogatás van. Jó lenne ha gyorsan valami történne, mert úgy érzem bekattanok. Aztán az is lehet, hogy csak a mára eső kevesebb, és tán nem is olyan fontos munka miatt van. Mert mikor nem írtam 2 hónapig nemrég, akkor olyan pörgés volt, hogy ágytól ágyig mentem, írtam is: hajnalba fölkeltem éjjel lefeküdni jöttem haza. Szombatom, Vasárnapom hónapok óta nem volt. Lehet most azt érzem. Mondhatnánk unatkozok, de aki unatkozik az tesz ellene, és amikor úgy érzem, hogy a kedvenc elfoglaltságomhoz sincs kedvem, az már gáz.Hmm. Visszaolvastam pár sort, és látom az bejegyzés sorai közt elrejtve, hogy egy önző fasz vagyok. Végig csak magamról írtam. Mondjuk ez a blog rólam szól, vagyis az érzéseimről amit átélek droggal, vagy most éppen drog nélkül, de önző vagyok mindenképpen. Mindig is az voltam. De más önző emberek gazdagok, és/vagy szemetek embertársaikkal, én meg... Csak drogos vagyok...drogos :: 11:21 Ide lehet írni: Comments

2008. január 20., vasárnap

Kezdenek kicsúszni a dolgok a kezemből

Először is Boldog Új Évet Mindenkinek! Másodszor mindenkitől elnézést, de csak most tudok írni, pedig annyi érzésemet, gondolatomat leírnám, de sosincs időm. A Karácsony nagyon csendben telt, bár a Decemberem eléggé zűrös volt, 24-25-én azért nyugalom volt. Azt hiszem mindenki érezte a nővérem hiányát, hisz ez volt az első Karácsonyunk nélküle... A gyermekei pénzt kértek, és kaptak is, így nem vettünk nekik olyat amit utána úgysem használnak, mert nem tetszik nekik. A fiam és a feleségem tudtam, hogy mire vágyik így megkapta. Azt hiszem ennyit még sosem költöttünk karácsonyi ajándékra mint most. A sok munka gyümölcse tehát meglett, nem kellett hitelezni, és attól félni marad-e pénz Karácsony után is. A bajok azért megint elkezdődtek, és a drog utáni vágy egy ideje elég erősen tör fel bennem újra. 23-án például annyira rám jött a kattogás, hogy szinte elviselhetetlen volt és annyira leittam magam, hogy még 25-én is beteg voltam. Aztán persze 26-án is Whiskyztem, de aznap már dolgoznom kellett, 27-e volt az utolsó könnyebb napom, aztán 28-tól beindult a véget nem érő munka. Sokszor eszembe jutott, mikor még fél 2-kor is dolgoztam, hogy kis spurival mennyivel könnyebb lenne... 32-én este 8-kor még javában melóztam az igazi Szilveszteri hangulat csak 10 fele tudott elfogni. Persze szabin voltam a fő munkahelyemen azért 3-tól megint elkezdődött az őrület, a telefonom folyamatosan csengett, az emailok jöttek, és szaladgálás mindenfelé. Tanulni persze semmit nem tanultam, és azóta sincs időm tanulni, pedig nagyon-nagyon muszáj lenne, mert 2 hét és itt vannak a félévi vizsgák. Bánt is a dolog baszottul, de ha egyszer nincs időm akkor nem tudok mit tenni. Munkahelyről munkahelyre megyek, sokszor beviszem magammal a füzeteim könyveim, de úgy hozom haza őket, hogy hozzá sem nyúltam. A leckéim folyamatosan nincsenek készen, amit 15 éve leszartam volna magasról, most viszont iszonyúan zavar. Valahogy úgy érzem kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, idén simán megcsináltam, hogy berúgtam és másnap basztam bemenni dolgozni, és és iskolába is, még csak nem is telefonáltam. Ráadásul rögtön az év első hetében. Az osztálytársaim már aggódtak, azt hitték én is kiesek, mint a többi jövő-menő tanuló ahogy ez lenni szokott... Egyre többet álmodok a gipszel, és egyre többször kívánom, pedig épp 5. hónapja nem csináltam. Emlékszem mikor leszoktam a dohányzásról és azt álmodtam, hogy cigizek, éjszaka leizzadva keltem fel, hogy: „Úr isten mit tettem! Újra rágyújtottam!”. Ezzel szembe éjjel kicsi lelkiismeret furdalással ugyan, de elfogadom a cuccot álmomban, és lenyalogatom a zacskót, vagy a celofánt, és elégedetten teszem zsebre a cuccot, amit eldöntök, hogy azonnal el is szívok.... Egyre többször tör rám ez a pánikroham, de ez már nem a sima „pánikroham”, hanem ilyen kattogással egybekötött pánikroham, amikor úgy érzem azonnal csinálnom kell valamit mert rosszul leszek, és akkor nem tudom mi lesz, és elviselhetetlen az egész. Na ilyenkor elmegyek sörözni, aminek másnaposság a vége, másnap persze használhatatlannak érzem magam, de pörgés közbe csak azt veszem észre, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok ahogy kellene. Sokszor érzem, hogy feszülnek a vénáim, és szúrásos nyomást is érzek ilyenkor. Bah, na a másik dolog: azt hiszem gyógyszer függő lettem. Ha nincs gyógyszerem kiborulok, aludni, dolgozni, gondolkodni sem tudok, és agresszív vagyok. Ha nincs antidepi gyógyszerem már kezd szar lenni, de ha nyugtatóm nincs az már elviselhetetlen. Képes vagyok a házi orvossal felíratni, és több ezret kiadni ezekre a gyógyszerekre mert nagyon kellenek. Ha az Addiktológián írják föl, akkor a havi adagom nincs egy ezres, de egyszerűen nincs időm oda se menni. Sőt sokszor erőm sincs, pedig nem túl hosszú az út, hanem egyszerűen rosszul érzem magam sorstársaim közt. Sokszor megfordult a fejembe, hogy megvárok valakit és intéztetek vele, vagy megveszem a herkásoktól a metadonjukat. Na szép. Sosem felejtem el, mikor először szoktam le nem hittem el Enikőnek (aki akkor velem foglalkozott az elterelésen), hogy nem letenni nehéz hanem megállni. Mikor büszkélkedtem, hogy egy hónapja tiszta vagyok, Ő mindig azt mondta: „most jön a neheze!” És igaza volt. Január elején tönkre ment a munkaeszközöm, azonnali beruházásra volt szükség, 60 ezer forint... A fő munkahelyemen gyűlnek a munkák, és nem jutok valahogy 5-ről a 6-ra. A_Balázs azt kérdezte: „minek hajtod túl magad? „ Azt tudtam erre csak felelni: „azért, hogy a családomnak ne legyen többé anyagi gondja”... Egyébként Ő szólt rám, hogy rég frissítettem a blogom. Bár most úgy néz ki kiesett az egyik munkahely, de jött cserébe egy másik, felelősségteljesebb komolyabb, ahova oda kell majd figyelnem ha azt akarom, hogy megmaradjon a renomém. Mindent összefoglalva hullámvölgy az életem, most ugyan nincs annyi anyagi gondom, de azért mégis félek, hogy elfogy a pénz. Az iskola miatt lelkifurdalásom van, de őszinte leszek: sokszor nincs kedvem tanulni mikor éppen lenne egy szusszanásnyi időm, mert olyan fáradt vagyok, hogy inkább alszok. Ha másnapos vagyok, akkor meg azért nem tudok tanulni. Egyébként a_balázs szolt rám, hogy rég frissítettem a blogom, és kellene már. Igazából ami most a legjobban foglalkoztat: hogy szokjak le ezekről a szar gyógyszerekről? Végül is már 5 hónapja tiszta vagyok, és majd egy éve szedem ezeket a szarokat. Épp itt lenne az ideje a kemikálium mentes életnek, hiszen elviekben már nincs rá szükségem, de mégis kattogok rá...

drogos :: 2:38 Ide lehet írni: Comments

2007. december 17., hétfő

Négy hónapja tisztán!

Aminek nagyon örülök, mert sok mindent értem el ez alatt a 4 hónap alatt: Harmónikusabb lett a családi életem, sokkal több munkám lett, ami azt jelenti megbízhatóbb lettem, és több pénzt is jelent és a pénzt már nem a cuccra költöm, így megmarad a családomnak. Az iskolában elért sikerek is boldogítanak! Bár nehéz újra tanulni, azért ez alatt a pár hónap alatt nagyon sokat tanultam! Az igazság az, hogy évek óta nem tanultam, nem tornáztattam az agyam, max. azt tanultam ami érdekelt, és nem tartozik szorosan a világi ismeretekhez. Most valahogy kiszélesedett a látóköröm, és megértek olyan szavakat, mondatokat amit azelőtt meg sem hallottam.Igaz eszembe jut a cucc, de már nincs időm kattogni, vagy henyélni, még pihenni sincs... Reggeltől estig be vagyok osztva, és sokszor semmire sincs időm, úgy mint pl a blogírásra sincs. Tudom, hogy elég sok ideje nem írtam, de nem azért mert elcsúsztam, vagy mert már nem érdekel már ez a dolog, hanem azért nem, mert erre sincs időm. Sajnos. Most is kikapcsoltam a mobilt, mellétettem a vezetékes telefont, magamra zártam a szobám, és írom ezt a bejegyzést mielőtt megyek tovább erről a munkahelyről.Na ez is pozitív: Jön a karácsony! Tök jó, hogy nem úgy megyünk el vásárolni, hogy van 10 ezrünk, amiből kajálnunk kell még 1 hétig, és a maradékból kell karácsonyi ajándékot venni, hanem vehettem végre a feleségemnek normális ruhákat, jobb kabátot, és értékesebb ajándékot vehetek a fiamnak is. Igaz tavaly is megkapott mindent, amit kiejtett a száján, de valahogy mégsem tudtam neki annyit adni mint ezévben.Persze van pár rossz oldala is ennek az új életnek: kevesebbet vagyok a családommal, és már nem is annyira gipsztől függök, inkább már a gyógyszerektől. Ha nincs nyugtatóm kiborulok, lesápadok, szóval ilyen pánik rohamok törnek rám, nem tudok emberek közé menni, vagy éppen mindenki idegesít, és legszivesebben az első embernek, aki közelemben tartózkodik nekimennék. Nem tudok aludni sem. Bár igyekszem féken tartani magam, de multkor is majdnem kihúztam egy fickót a kocsijából. Már akkor sem volt gyógyszerem így egy kicsit szorongtam, mentünk vásárolni a feleségemmel. Mondta, hogy menjünk át az úttesten, de én szarul éreztem magam, és mondtam menjünk szabályosan át inkább a zebrán. Erre ahogy a zebrán mentünk át, egy kocsi kanyarodott be teljes gázzal, és majdnem elütött, épphogy megállt. Egyszeribe elmúlt a szorongás. Tomboltam. Üvöltöttem és ütöttem a kocsit, káromkodtam, és legszívesebben szétvertem volna a fejét. Valamit motyogott, mikor közeledtem felhúzta az ablakot, és elhajtott. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, teljesen elborult az agyam. Ha nincs antidepresszánsom - mint ahogy most se – depis leszek, és sokszor befordulok, nem szólok senkihez és/vagy morgok. Igaz két hónapja úgy döntöttem elkezdem csökkenteni az adagot, már túl vagyok a csökkenés okozta feszültségen, kattogáson, de most, hogy egyáltalán nincs most nagyon rossz. Az orvosomhoz nem jutok el, mert mikor rendel én nem tudok odamenni, mikor ráérnék Ő nem rendel. Legutóbb már a háziorvosommal irattam nyugtatót, mert 3 napja nem aludtam egy percet sem. Ha minden jól megy talán kedden oda tudok menni. Már alig várom, bár utálok oda menni. A hugommal többet nem foglalkozok, mert anyám felrúgta a szabályokat, és mondhatok neki bármit, úgy is a saját feje után megy, nem hallgat ránk. Majd persze megint akkor jön, hogy segítsek, ha baj lesz. Kezdem utálni azt a lakást is, az állandó ki-be járkálást ami ott folyik, látom ahogy az öcsém kölcsön kér anyámtól, aztán telefonál. Egyértelmű és ismerős a helyzet, de már majd' 20 éves, úgyhogy az ő dolga. Remélem a karácsonyi vacsoránál mikor együtt lesza a család megmaradt része nem lesz megint beállva. Tavaly egyébként szóltam neki előre, hogy ne legyen, én sem fogok cuccozni, tiszteletben tartom ezt az ünnepet. A sógoromnak állítólag új nője van, és már oda is költözött hozzá. Pf hát remek. Elitta a gyerekek vagyonát, megcsinálta a tartozásokat, lehúzta az anyámat, és mikor minden kötél szakad lép. Mint egy igazi féreg. Nincs egy éve, hogy meghalt a nővérem... Igaz két éve már ő sem karácsonyozott velünk, hanem a pasijával volt, de most egyáltalán nem lesz velünk, sőt soha többé már nem lesz velünk... Hiányzik...

Kellemes, Békés, Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek! Sorstársaimnak ezek mellé még cuccmentes és kattogásmentes nyugalmasat is!

drogos :: 13:21 Ide lehet írni: Comments

2007. november 11., vasárnap

Jobb-e így?

Azt nem tudom. Most van 13. hete, hogy nem nyúltam a cucchoz, de az utóbbi hetekben nincs minden rendben. El kezdtem figyelni magam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy 2 vagy 3 naponta másnaposan ébredek...Egyre többet kattogok, és ezt a piával egyensúlyozom. Gyógyszerem sincs, csak nyugtatóm, ami édes kevés a napi túléléshez. El kezdtem csökkenteni a Coaxil adagomat is. Egyrészt azért, mert le akartam szokni róla, másrészt azért, mert lehetetlen be jutni az orvosomhoz, ugyanis vagy nem veszi fel a telefont, vagy nincs bent. Amikor tudom, hogy nagyjából rendelési ideje lenne, és be megyek, nem tudok órákat várni, mert iskolába kell azokon a napokon mennem. Legutóbb is a főnővérnek könyörögtem, hogy írjon gyógyszert, és így lett meg az "adagom". Emlékszem, mikor ki váltottam a receptet, és bevettem a kellő adagot, nem egészen fél óra múlva a mennyben éreztem magam. Az a hetek óta tartó feszültség, idegesség egyszerre eltűnt, és remekül éreztem magam. Olyan érzés volt ez, mint amikor valaki szorít magához erősen és nem kapsz levegőt, aztán elenged, és nagyot sóhajtasz. Félek, hogy az ivás, az iskola és a munka rovására megy, bár lehet, hogy túl dramatizálom a helyzetet. Igyekszem azzal megnyugtatni magam: hogy "most megérdemlem", "most szünet van", "most nem cuccozok és szokok le, és ezért kell". Persze ha kínálnak nemet tudok mondani. Ma is Balázséknál voltunk, remekül éreztük magunkat, és egy jó kaja után meg kínált mézes pálinkával. Nagyon jól esett volna, de tudtam, hogy haza felé, még másfél óra az út, és vonattal kell menni, és figyelni kell a családomra, így nemet mondtam. Hétfőn zh-im vannak, és szerdán is. Hajnal van, és lehet, hogy holnap megint másnapos leszek, akkor majd hogyan tanulok? Ez szar. Na ebből van elegem. Már nem lehet rá fogni, hogy sok az időm, mert vagy dolgozok, vagy tanulok, vagy suli van, vagy ilyesmi.Remélem elmúlik egyszer ez is, és kijövök ebből is, mint minden másból!drogos :: 1:19 Ide lehet írni: Comments

2007. október 26., péntek

Történt ami történt.

Október 9-én kedden volt egy komolyabb mélypontom. Szombat óta csak feküdni tudtam, magamat mély depresszióba taszítva. Nem foglalkoztam semmivel, és senkivel. Vasárnap egy kicsit tudtam tanulni, s utána persze fekvés tovább. Aztán kedd estére eljutottam arra a mélypontra amikor robbantam. El kezdtem kiabálni mindenkivel, mindenkinek a hibáit a fejéhez vágtam, és még a gyerek is kapott a seggére, 2-3 csapást. Nem ütöttem nagyot, de persze elsírta magát, mert ez lelkében fájt neki, nem testileg. Ezután magamra is haragudván, hogy miért vagyok ilyen fasz, ilyen állat, még idegesebb lettem, és valami baromság miatt az asszonnyal is jól összevesztem. Szerdán, picit másnaposan bementem dolgozni, de olyan rossz kedvem volt a történtek miatt, hogy árnyéka sem voltam önmagamnak. Első beszámolóm aznapra esett, így a munkahelyemen tanultam, és a munkába is szartam bele. Ekkor jött a fordulat, amely kizökkentett ebből a hetek óta tartó depresszióból, és észhez térített: 5-ös lett a beszámolóm!!!Istenem! El sem hittem, hogy drogoktól tisztuló agyamba bele tudtam verni pár óra alatt azt, amit hetekig nem értettem! Csodálatos érzés volt, és új erőt adott. Igazából haza akartam menni, elmesélni mindenkinek, és bocsánatot kérni, és átölelni mindenkit, mert olyan boldog voltam, de nem mertem. Iszonyúan szégyelltem magam, az előző este miatt, és úgy döntöttem, lemegyek inkább a pub-ba sörözni, és megünnepelni ezt a „csodát”! Nos innentől jött az, ami tönkre szokta tenni a leszokást, és a több heti, havi gondosan felépített munkát... A közértben összefutottam az egyis lánnyal, akivel elég sokszor szúrtunk együtt pár hónapja. Köszöntünk, és az első mondata ez volt: „Nem nyomunk felesbe egyet? N fizetem!” Akkor ott megállt bennem az ütő, és megfagyott a vér is az ereimben, és kurva gyorsan átszaladt az agyamon a lehetséges válaszok tömkelege. Válaszoltam, hogy „Nem!”, de persze ez nem maradt annyiban, elkezdett győzködni, hogy fizeti és, hogy én is nagyon jól tudom milyen kattogni, meg Ő most nagyon szenved, és ha már én nem nyomok vele, akkor legalább intézzek neki. Megint gondolkodnom kellett mit is mondjak. Természetesen azt mondtam, hogy nem tudok, és kártyát cseréltem, és a dillerek számai kitöröltem, és senkivel sem tartom a kapcsoltatot stb.. Persze ez nem igaz. Valóban van egy kártyám melyet csak erre a célra

tartogattam, pontosan arra, ha ilyesmi embernek meg kell adnom a számom, akkor ne a normális telefonon zaklassanak, hanem azon, amelyet kikapcsolhatok, és nem vesztek vele semmit. Úgy tűnt megértette, és sértődötten távozott.Aztán leértem a sörkertbe, ahol a haverok billiárdoztak. Leültem, és néztem hogyan játszanak. Később beálltam én is játsszani, és egy kis beszélgetés után kiderült, be vannak állva.. Azért volt ez különös, mert ez nem az a cuccos társaság, max. hébe-hóba. Pár játsszma után rendeltek még, maguknak, és akkor feltették a nagy kérdést: „Kérsz?” Kérdeztem: „Milyen? Olyan mint amit régebben együtt szívtünk?” - megjegyzem iszonyat komoly cucc volt, és nem volt könnyű elfelejteni – a válasz az volt, hogy „nem, sokkal durvább”. Na ekkorra már vagy 4 sör lecsúszott, és kezdtem kilenni idegileg, ha iszok, akkor beszélek sokat, de most szólni sem tudtam. Többször is megkérdezték, hogy mia bajom, hát elmondtam, hogy már 10. hete semmi, és most hogy bekínáltatok nagyon szar. S mintha ez nem lett volna elég belibben az ajtón az a csaj is akivel a közértbe találkoztam, és leült mellém. Kérdeztem: „mivan?” válaszolta ”Semmi, berendeltem 10-re itt van, elnyomom a …. -val”. Valóban így történt, azt hittem, csak ugrat, de nem. Már fél 12 volt, mikor néhány rövid, egy és 6. söröm után úgy döntöttem, haza kéne menni, a feleségem már biztos alszik. Szomorúan, részegen, és szégyenkezve, de tisztán - drogoktól mentesen – hazamentem. Sokszor nagyon nehéz rávenni magam, hogy tanuljak, és sokszor élni sincs kedvem, de valahogy mindig van. Megjegyzem: ma megint péntek van... Tehát ez a 10. hét.De dolgozni kell, különben éhenhalunk, tanulni kell, különben nem leszek az, aki szeretnék lenni, élni kell, mert családom van. drogos :: 9:43 Ide lehet írni: Comments

2007. október 4., csütörtök

Mint a mókuskerék...

Azt hiszem ez jellemezi a mostani, ciklikusan változó életérzéseimet.Ugyan tisztulok egyre jobban, - hiszen már 7. hete nem nyomtam semmit - érzéseimben mégis egyre erõsebben veszem észre azokat a jeleket amit 3 éve is tapasztaltam, pl: depresszió, egyedüllét, szomorúság, magányra vágyás, önsajnálat, és vágyakozás valami olyan után amit nem tudok meghatározni, vagy meg fogalmazni, gyakorlatilag pedig tudom, hogy a drog hiányzik! Most éppen iszom, de általában nem sokat, max. 2-3 sört naponta, ám mégis úgy érzem, hogy ez is sok! Másfél hete nincs antidepresszánsom, és egyéb gyógyszerem... Miért? Mert semmi idõm nincs! Amikor viszont idõm lenne, akkor meg az Addiktológus Doktor Úr nem veszi fel, vagy éppen ki van kapcsolva... Ja! Hívhatnám közvetlen az addiktológiát, de 4-5 próbálkozás után már nincs idõm Õket is megpróbálni... A "továbbképzést" (nevezzük így) - bár a vezetõség küldött - mégis (meg tudtam, hogy törvénybe ütköző) le kell dolgozzam... Így hát hetente 3 nap 12-14 órát dolgozom a fõmunkahelyemen. Tanulásra nem sok idõm marad, sem a többi munkahelyemre nem tudok koncentrálni... Eléggé összesûrûsörött a munka most minden téren! Komolyan mondom 3 percem sincs: Hétvégén vagy ügyfélnél vagyok, vagy ha szerencsém van, akkor tudok csak tanulni, ezek mellett családozni már nincs idõm... Szombaton 11-17 órámat el veszi a következő hétre való felkészülés, és hétközbe pedig a többi munkahelyemet, és az esetleges privát ügyfeleket intézem, bár már Õk is szorulnak ki, így kurvára nincs idõm "pénzt keresni"! (mert azt ugye Velük lehet) Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd nem tudok dolgozni a munkahelyem mellett... Haha! A vicces az, hogy a fizetésem elmegy a lakbérre, és a gyermekemre, de azért marad valami kis apró a feleségemnél, de ha nem tudom elintézni a "plussz"-t, akkor éhen maradunk. Anyu eléggé nehezen tolerálja, hogy fõzünk a "konyhájában" (ami egyébként közös, merthogy pont a lakás felét fizetem... Nemrég hatalmas vita volt, tenni nem tudtam a "jól berúgáson" kívül semmit... Persze másnap alig bírtam bemenni dolgozni... Az éjszakáim - igaz nem mondom senkinek - eléggé kemények! Minden éjjel, mintha égne az ágy alattam, és általában 3-6 órából a felét, vagy annál kevesebbet alszom, de azt is csak félálomban (altatóval!)... Minden nap ömlik rólam a víz, és nem gyõzöm törölgetni a verejtéket magamról, mert gusztustalan módon folyik rólam a rendszer "hûtõfolyadéka"... Ég a hátam, a derekam, a mellem, és a lábszáram, zúg a fejem, sajnos nem csak éjszaka hanem napközbe is! Amikor el vonóra jártam Enikõ azt mondta, hogy nem a fizikai elvonás a neheze, hanem a pszichikai... Akkor is tudtam, hogy igaza van, de most még jobban érzem! Reggel már nem veszem be a gyógyszerem (mert nincs) akkor olyan 10 óra fele el kezd égni a mellkasom, és olyan érzésem támad, mintha egy idegen helyen lennék, sokszor azt sem tudom éppen hol is vagyok...! Az az érzésem a metrón/villamoson/buszon/utcán, hogy az emberek rólam beszélnek, vagy rajtam nevetnek. Egyszerûen nem birom kiverni a fejembõl ezeket. Egyre jobban terhel ez a sok minden, és úgy érzem agyonnyom a súly, ami a tanulással, a munkahelyekkel, a családdal, és az életemmel hat rám.

A lényeg, hogy pont úgy érzem magam mnint 4(?) éve, se barátom, se boldogságom, se életem, se szinek se semmi nincs. Bár sokan mondtátok, de a szinek elkezdenek halványodni, és idõvel meg is szünnek. Azt veszem észre, hogy hétfõ hajnaltól vasárnap éjszakáig beosztott programom van, ami arra elég, hogy éppen hogy fedezze a megélhetésünket, elvegye az idõmet, és semmi többre. Nincs luxus, még normális élet se, egyre több a munkahelyen is a basztatás! Nagyon kezdem unni, és nem tudom, hogy akarom-e ezt. Mi is volt eddig??? Minden le volt szarva, minden mégis megoldódott, sohasem érdekelt, hogy anyám és a feleségem mit hisztizik, nem érdekelt a pénz sem, mert elintéztem... Vegyük a "má"-t! Most mi is van, azzal foglalkozom bassza meg, (reggeltõl indulva) hogy jól írtam-e rá a bérletemre a számát az igazolványomnak, hogy lesz-e estére pnz kajára, mennyit költöttünk tegnap este, a politikai helyzeten idegeskedem. Kérdem én: Frankó ez? Most akkor jó, hogy a fiamtól kábítószerre nem veszem el a pénzt, nem vagyopk szombat-vasárnap szétcsúszva? Semmivel nem marad több pénzünk, semmivel több idõm nincs, 3 dolog ami megváltozik, éspedig: 1., a váltakozó hangulatot felváltja az állandó depresszió. 2., Több dolog miatt aggódom, és egyre idegesebb vagyok. 3., emlékszem a tegnapra, a mára, a múlthétre, de ezek az emlékek legtöbbször rosszak...drogos :: 23:24 Ide lehet írni: Comments

2007. szeptember 22., szombat

Teljesen kész vagyok

Ha jól számolom ma 5. hete, hogy nem gyorsoztam! Sokat tisztult az elmém, de a depresszióm hétről-hétre egyre csak nőtt. Tetézte ezt, hogy egy bizonyos szolgáltató a Nővérem tartozását ráterhelte a a gyermekei örökségére, vagyis a mi lakásunk ¼ részére. Hiába kérlelés, hiába a levél... Hiába intézkedett ügyvéd, nekik semmi sem szent. Anyámmal nem beszélünk egy hete. Azt mondja: „Őt nem érdekli, mert nem az ő öröksége”, és „A KURVA ANYJÁT MINDENKINEK!!!”. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal zárta beszélgetéseinket. Ja és közölte „Ő semmit sem fizet”. Egy tróger 18 éves pöcsre, akiben nem lehet megbízni, egy fiatalkorúra, és rám van bízva egy 12 milliós lakás sorsa... Remek! Nem elég, hogy a „tovább képzésem” miatt (melyre a vezetőm küldött) majdnem kirúgtak... Nem elég, hogy újabban az a divat az ügyfeleim körében, hogy nem fizetnek, a szolgáltatásaimért, ráadásul nincs időm (miattuk) tanulni, és Anyámmal összeveszve, várom a végrehajtást???? Senkinek semmi sem elég? Akkor ezek szerint most vagyok a szar! Egy kibaszott szar, mert nem „kurva anyázok” a telefonba, nem verem az asztalt, nem fenyegetőzök. Elvégzem időbe azt a munkát (amire míg drogoztam 2 napig vártak, mert rommá voltam csapva), de úgy is örültek. - Mert ennyiért senki sem dolgozik nekik 1 percet sem... - Ma döbbentett rá a feleségem, hogy ezen a héten végig, minden egyes áldott nap ittam. Legyünk már őszinték! Majdnem elvesztettem a munkahelyem, veszélyben volt a másik 4 is (vagy5), anyámmal trébe vagyok, tanulni nincs időm, és meg kell oldanom a családom érdekében közel fél millás tartozást... Tudom nem sok. De ne feledjük: közbe szokok éppen le!!!!!!!!!!! Érzékeny, ingerlékeny és feszült vagyok. Sokszor van sírógörcsöm. Igen tudom, egy férfinak, ez ciki, de igen basszus, szenvedek, és sírhatnékom van nap mint nap! Emberből vagyok. Érző lélekkel. A drogos is érez, tám jobban is (ilyenkor)! Sírtam is! Ez van. Mikor megvilágosodtak bizonyos (a tudásommal kapcsolatos dolgok) akkor igyekeztem tartani magam, de mikor egyedül lettem, akkor bizony nem tartottam magam.... Szar az élet, kemény, és rám különösen nagy terhet rótt, és most nem csak a drogra gondolok, hanem a családomra is. Már ha lehet ezt a csoportot így nevezni... Egyre több pénzbe kerül a lakás is, szarabb a munka is, és kezdenek recegni az idegeim. Valamelyik nap, anyám olyan üvöltözést vágott le... Azt hiszi, hogy még mindig szúrom magam, pedig azt már hónapok óta nem... Kikiabálta égnek, s földnek a baját... Egy telefonbeszélgetését is hallottam véletlenül, erre hallom, hogy rólam mesél egy ismerősnek, hogy én „a kis kábítómmal” küzdök megint.. . Remek. Kaptam pár új munkalehetőséget, de egyik versenyszféra keményebb mint a másik. Lépni nem merek, csak haldokolni, szenvedni, gyógyszerezni, és inni. Ja, alkoholista leszek! Az még szarabb. A kibaszott sógorom alkez. Remek neki, delerium 10 éve rohadjon meg.... Valahogy úgy érzem akkora teher nehezedik rám, melyet nem bírok elviselni. Olvass, gondolj végig, s láthatod magad is: egy év alatt mással nem történik ennyi szar, amennyi velem.

Szerelemért,boldogságért, s szeretetért kiáltok! Gondolatim nem hallják most mások, de én azért belétek látok! Most még nem hallja mit mondok senki, de ha meghaltam megért majd mindenki... Többet mesélek majd minden mesemondónál! Többet mond majd ez a vers minden szónál! Látod, Te érted, s mégsem érzed... Tehát szenvedéseim mégsem érted. Ha érted elmesélni Te is féled. Éjjel tán félve reméled, hogy démonjaid ma mégsem jönnek érted. Mikor végetér az éj, megköszönöd majd életed, s hajnalban a felkelő napot élvezed... Mikor minden fény kialudt néked, eszedbe jut majd

isten, ki fényt gyújthat véled! S mikor fény gyúlik az égben, tudod jól: ezt is túl élted...drogos :: 0:47 Ide lehet írni: Comments

2007. szeptember 2., vasárnap

Túl a második hétem

Hát azt hiszem kijelenthetem: Túl vagyok a második héten is. Nem nyomtam semmit, max. néhány sört az elmúlt hetekben. Az iskolába beiratkozás, is rendben lezajlott, és szimpi volt az egész. Igen kemény két hét áll mögöttem, mind munkában, mind kitartásban. Iszonyat sok munkám van, és nem tudom, hogy fogom mindezt iskola mellett bírni/csinálni. Szinte minden nap szar, de ma van a második nap, amikor már elviselhetetlen a drog iránti vágy... Múlthét szombaton úgy szenvedtem mint egy kutya, nem volt egy forintom se, hogy igyak egy sört legalább (gondoltam a sör segíthet, ha már a gyógyszerek sem nagyon hatnak). Vagyis volt, mert ott volt a zsebemben az utolsó 2000 Ft-unk, de nem fogom elkölteni, csak azért sörre, mert én szenvedek! Na, úgy döntöttem, kérek hitelt, amit sosem szoktam (legalábbis pia miatt), de szájhúzás volt. Mondtam akkor bazdmneg magad, kell a fasznak szájhúzva a hiteled, és azzal kifordultam a kertből. Tegyem hozzá, hogy a tulaj megmondta a személyzetnek: nekem bármikor lehet hitelt adni... Feleségemék valahol csavarogtak a testvéreivel, gyerekekkel, és a barátnőivel, így egyedül ültem otthon. Este fél 8kor már egyszerűen nem bírtam tovább, és úgy döntöttem inkább lefekszek aludni, de elötte beveszek egy marék gyógyszert, hogy tudjak is aludni. Ja, gondoltam én, de kiderült, hogy alig van nyugtatóm, és hát a többi gyógyszer is igen keményen megfogyatkozott, úgyhogy a remeron mellett döntöttem. Szétrágcsáltam pár darabot, majd lefeküdtem. Több mint 17 óra alvás után, felkeltem, de ismét senki nem volt körülöttem... Kezdtem torkig lenni, hogy a feleségem sem veszi észre, hogy direkt nem szólok hozzá, és még csak meg sem próbál tárgyalni velem, vagy megkérdezni mi a bajom. Aztán hétfőn "kiborult a bili". Összevesztünk, de úgy, hogy majdnem költözés lett a vége, mert megint melhúzott egy bizonyos családi dologgal. Átmentem anyámhoz, és montam neki: "Anyu! Több mint egy hete nem nyomtam semmit, a feleségemmel a faszom kivan, egyszerün remegek az idegtől, én ezt nem birom tovább, légyszi adj egy ezrest pár sörre, mert megkattanok". Kaptam. Lementem a fiammal a közértbe, mikoris a feleségem hugába botlottam, aki lent sétálgatott. Szó-szót követett, aztán kifakadtam neki, mire kiderült, hogy Ő pont amiatt a "családi probláma" miatt nem megy haza, hanem inkább lent sétálgat a gyermekével, akár egész éjszaka is. Kézenfogtam, és mondtam neki, hogy akkor most jön velem, és szépen elmeséli a nővérének, miért is sétálgat, és hogy kurvára igazam van (ezzel kapcsolatban is)! Szinte egész éjszaka ment a veszekedés, vitatkozás és magyarázkodás. Egyszerűen ketten nem tudtuk az asszonynak megmagyarázni, hogy Ő ront el valamit, és hamár többen is így látjuk, akkor észre kéne végre vennie magát! Olyan két nap elteltével megváltozott, változtatott a dolgain, de mai napig nem hallottam egy "Bocs, igazad volt" mondatot. Azért elgondolkoztató. Az is elgondolkoztató, hogy észre sem vette, hogy két hete nem nyomtam semmit, éshát azis, hogy mikor látta, hogy pénteken rosszul vagyok, és ver a víz meg remegek, akkor sem jött oda, hogy "kedvesem mi a baj?", hanem inkább elhúzott a barátnőjével. Mindenesetre mostmár minden rendben, tegnap egy munkából kaptam pénzt, úgyhogy megvettem az gyereknek az iskolakezdéshez még hiányzó pár dolgot. Remélem bírom tovább is tisztán. Állandó rémálmaim vannak, egyre többször pánikolok be, és sokszor nem tudom hol vagyok, és mit csinálok egy pár pillanatig. Fáj a fejem, a bokám, a csípőm, a derekam, és van, hogy lázasnak érzem magam, ég a testem. Ma depis is vagyok mindezek mellé. Nagyon.drogos :: 12:31 Ide lehet írni: Comments

2007. augusztus 25., szombat

Akkor ITT a Vége!

Drogozásomnak. Legalábbis szándékaim szerint... Lehet, hogy ez megint csak egy fellángolás, vagy egy egyszerű kitörni vágyás ebből az ördögi körből (melyet oly régóta nem tudok elhagyni), de azért valami most mégis más: Most Tisztán írok! Vannak terveim, és elképzelésem a jövőre vonatkozóan! Nem ittam, nem nyomtam semmit, (több mint egy

hete), és kívánatom ellenére, erős akarok lenni! Ki akarok tartani! Vitaminokat szedek, és csoportosítom a fejemben a jövőre vonatkozó terveimet!Egy hete már, a szeptembertől kezdődő dolgokon jár az agyam, de nem csak tervezem, hanem ezzel együtt intézem is ezen dolgokat: Munka, iskola, sport, gyógyszerek, és, és, és, sok minden.Voltam nemrég, egy pár napos továbbképzésen, és megízlelhettem újra a tanulást, a tudást, és a tanulni vágyást! Mindezek mellett szomorúan konstatáltam, hogy lukas az agyam... És bizony a lukak csak akkor szűkülnek (vagy szünnek meg?), ha nem tágítom őket ismét valami szennyel... Szeptembertől a munkahelyeim mellett, újra iskolába fogok járni, és bár ezügyben van egy kis rossz szájízem, merthogy egyszer már elbuktam, (nem MEGbuktam, hanem EL..)ezért félek, hogy talán előfordulhat ez most is, mégis nekifutok újra. Tehát ezen időtöltések mellett nem lesz időm (s várhatóan kedvem sem) drogozni. Hiszen kell a Munka a létfenntartáshoz (minél több annál jobb), kell az Iskola (végzettség), hogy frekventáltabb Munkát kapjak, több pénzért, és ez által jobb életkörülmények közt élhessünk, végül de nem utolsó sorban a Családom is kell, és velük is több időt szeretnék tölteni! Na és sport. Egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal, főleg testileg. Szebb, kidolgozottabb testet szeretnék, hogy mikor levetkőzöm a strandon/uszodában/utcán ne érezzem magam kellemetlenül. Van, akik szerint baj, és van, akik szerint pont jó, szerintem meg én tudom nekem mi a jó. Sose voltam nyápic, mióta eszemet tudom, sportolok (kisebb-nagyobb megszakításokkal), és ezt a tevékenységet most is szeretném folytatni.Jó-jó, ez mind szép és mind jó. - Emlékeztek mikor a sokat emlegetett filmben (Trainspotting) felugrik egy kiadós barnázás után Renton, és azt mondja: "Elég volt, most azonnal végeztem ezzel a szarral!",(aztán persze újra belőtte magát...) - Hát én most lehet, hogy bizony ugyan ezt teszem... Félek ettől is, nem-e egy újabb beégés lesz ennek is a vége. Mindenesetre több napja így gondolom, és jövő héten amikor már iszonyú mód fogok kattogni, nem lesz választásom. Benne leszek a munkák legjavába, és addigra már egy felsőoktatási intézmény tanulója leszek. Természetesen elbaszni bármit bármikor el lehet, hisz ilyen az ember: gyarló... Sokat gondolok nővéremre, és nem merem a képeit nézni, nehogy kiboruljak. Rettentően hiányzik, és ha ezeket elmondtam volna neki, amiket most leírtam, sikertől függetlenül is büszke lenne rám! Tudom, emlékszem ilyenkor mindig olyan büszke volt rám, mikor valaminek nekifogtam. Ott a cigi, mikor letettem rettentő büszke volt rám, és élete végéig az is maradt, hogy nem gyújtottam rá azóta sem, idestova 9 éve. Nem tudom írtam-e, de nem lett öngyilkos! Számomra legalábbis az eseményekből, és az orvos szakértői véleményezés kiadása után egyértelművé vált, így kicsit fellélegeztem. Viszont a bajok most csőstül jönnek: immáron 3 ember beiskolázását vállalta magára a mi kis családunk, én meg közben a nyár alatt elúsztam a banki hitelekkel. A feleségemmel nem beszélünk kb. 1 hete, mert elegem van a dolgaiból, és akárhányszor megemlítem neki egyből üvölt. Így hát úgy döntöttem nem szólok hozzá, majdcsak észreveszi magát (bár azt tippelem nem fogja, és inkább megpróbál majd kiengesztelni) Ha még ez mindig nem lenne elég, most derült ki, hogy jelzálog van a lakáson, mert a nővérem tartozott az egyik szolgáltatónak, és a lakás ráeső részén jelzálog van... Persze ez sem derült volna ki, ha édes anyám, nem kérte volna egy fontos ügy miatt ki a tulajdonlapunkat. Az eszem megáll, az ég világon senki nem tájékoztatott erről minket. A gyerekekre a gyámhivatal és az APHEH vitája miatt nem kapunk egy büdös buznyákot sem, de az erő velem van! Lépnem kell, ha nem akarok meghalni, mint egy szánalmas nyomorult drogos. Remélem sikerül, és ez nem csak egy újabb szikra, melyet ezáltal sem követ majd mindent elsöprő tűz!drogos :: 0:06 Ide lehet írni: Comments

2007. augusztus 9., csütörtök

A tiszta pillanat

Itt ülök egy buli kellős közepén, amit direkt nekem rendeztek, itt van elöttem több gramm speed, és valahogy nem kívánom...! Pedig több mint egy hét eltelt, az utolsó óta! Érzem itt bellül azt a furdaló érzést amit ilyenkor szoktam, de most mégis valami más... Itt vannak a barátaim, a szüleim, a családom, és én egy szobában ülök egyedül a sok cuccal. Sokat is ittam ugyan, valahogy de mégsem kaívánom úgy (annyira). Bár tudom, hogy amint elmentettem a bejegyzést egyből megyek szívni, de muszáj volt leírnom ezt a pillanatot, ami már nagyon rég óta nem volt. Tehát azt, hogy itt van nálam az anyag és "nemet tudnék" mondani?!!!???? Nem is tudom. Nem is tudnék, de a lényeg, hogy NEM KÍVÁNOM.Tudod mint amikor az ördög és az angyal (pl: filmekben/tv-képernyőn)ül az ember vállán,

szimbolizálva az ember jó és a rossz énjét... Súgdosnak! Na kb ilyen ez, és már azt a furdalást, vagy idegességet érzem. Tudom még hat picit a coaxil, a frontin, a metadon, és társai, amit az elmúlt pár napban bekapdostam. Talán ez. Talán más? Nem hiszem, hogy javultam volna. Csak ennyit akartam... Ezt, ezt akartam leírni, még így így tisztán.drogos :: 21:43 Ide lehet írni: Comments

2007. augusztus 8., szerda

Újra munkában

Nagyon gyorsan, és hirtelen telt el a szabadság ideje. A nyaralásunk nagyon klassz volt, és hát mindenki nagyon jól érezte magát! Bizony szomorúan jöttünk el, a már-már megszokott kényelemből. Azt hiszem évek óta nem éreztük magunkat ilyen jól, és mind a hárman feltöltődtünk, új erőre kaptunk! Persze hazatérés után, rögtön az egész varázs darabokra tört: amikor még szinte le sem pakoltunk, egyszer csak megcsörrent a telefon, és egy lány ismerősöm zokogott a vonal túloldalán, hogy nagyon kattug, hogy ad pénzt, meg mindent, csak intézzek neki... A feleségem végig ott állt mellettem, és hallgatta a beszélgetést. Szomorúságát,(és dühét) hogy hamar eltelt ez a nyaralás, már csak fokozta, hogy alig egy órája értünk haza, s már cuccért zargatnak. Normális esetben nem szoktam intézni senkinek, nem szoktam közösen nyomni másokkal, és mindig találok jó indokot a kibúvóra, hogy ne kelljen valakinek cuccért rohangálni... Természetesen én sem kérem cserébe, hogy bárki is segítsen, és nem hívogatok senkit, hogy intézzen nekem. Nagy fiú vagyok, el tudom intézni, és ha nem hát nem. Lefekszem, és kussolok. Nos megbeszéltük, hogy intézek neki, de én nem nyomok, hát nem így lett. Mondtam a csajnak, hogy fél óra múlva hívjon vissza, és akkor segítek, de hla az istennek nem hívott. Nos bizonyára megtalálta azokat az ismerősöket, akik azonnal szaladnak egy csík fejében. Aztán másnap egy haver hívott, hogy menjek át segítsek nekik picit. Cuccról szó sem volt, de hamár ott voltam, megkérdezte kérek-e. Hát persze! Ellenállni nem tudtam, úgyhogy gyakorlatilag ezután 5 napig folyamatosan szét voltam csapva... Kihagytam pár családi programot, és egy strandolást is. Aztán elkezdődött a munka. Gőzerővel kellett indítani, mert átszervezések vannak a cégnél, és most mindenki mást csinál, ráadásul máshol. Nos az elmúlt 2 napban kb. háromszor annyit melóztam, mint júniusban + júliusban. De történtek más dolgok is. Tegnap az orvosomnál jártam, és megkérdeztem tőle, hogy mégis mit tegyek? Mert ez így nem állapot, hogy szedem a gyógyszereket, és hétről-hétre élek. Azt mondta: "hát a korházat semmiképp nem kellene elkerülnöm". Erre mondtam neki, hogy jártam abban a korházban, ahová helyileg tartozok, és szenny az egész, ráadásul bele is rúgnak a "betegbe". Ő ezt nagyon jól tudja, de Pesten ilyenek a kórházak. Azt mondta még egy dolog jöhet számításba, egy vidéki kórház, amit ő ismer, és klasszisokkal jobb, mint a környékbeliek, de akkor pár napon bellül válaszolnom kéne. Ja! És ráadásul minimum két hét. Igen. Most jöttem vissza szabiról, és aztán a nagy hajtás közepette eltűnök kórházba megnemmagyarázható indokkal. Mégsem mondhatom, hogy "Tisztelt főnök úr! Az a helyzet, hogy drogfüggő vagyok, és be kellene pár hétre feküdnöm kezeltetni magam." Úgyhogy most megint fel van adva a lecke. Aztán a dokitól kifelé menet, megkérdezték, veszek-e metadont. Mivel kattogtam mint az állat, és feleségemmel való megegyezés szerint még egy hétig (legalább) tiszta kell maradjak, és le is akarok szokni, hát vettem. Bedobtam. Most egy pár órája kicsit jobban vagyok, de érzem, hogy egy hét eltelt az utolsó óta, és tudom, hogy bár nagy nap a holnapi, estére én már szarul fogom érezni magam.

Szerettem volna a Blogom 2. évfordulójának napján (július 28.) egy bejegyzést írni, de hála istennek gép közelébe sem voltam, így nem tehettem. Cserébe, gondoltam megosztom veletek az elmúlt 2 év statisztikáját. Nos ez történt 2005. július 28., csütörtök óta:

drogos :: 9:06 Ide lehet írni: Comments

2007. július 13., péntek

Zuhanok!?

Teltek-múltak a napok, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már minden nap be vagyok állva. Persze nem szúrtam, csak szívtam, de egyfolytában... Sűllyedni kb. egy hónapja kezdtem, mikor a nyár előtti hajtás meg kezdődött. Reggel 8-től estig dolgoztam minden nap. Volt több olyan napom is, amikor az utolsó járattal mentem haza, de mindenképp este voltam várható. Akkor már 2 hete nem csináltam semmit, és nem is terveztem, de a családi élet, és a függőségem közbe szólt. Szombatra azt terveztük, hogy együtt leszünk, és együtt csinálunk valamit, de legalábbis mellettem lesznek, hogy ne "tévedjek el". Aztán mégsem így lett... A feleségem délben közölte, hogy elmegy boltba, és lehet, hogy beugrik a hugához 1 percre. Mondtam persze, menjél csak, miért is ne? Attól, hogy én nem járok oda szívesen, és nem is látnak ott szívesen, attól neki mégis csak a családja! Aztán mikor már este 8 óra volt, és otthon ücsörögtem több órája egyedül, akkor kezdett elegem lenni. Eltelt még egy óra, és akkor már teli lett a pohár: írtam neki, egy sms-t, hogy nem kell már sietnie haza, mert így 9 óra várakozás után, meguntam és rendeztem programot én is magamnak... Persze mikor jön ez is így össze? Szombaton. Ebből következik, hogy hétfőre, - amikor a hajtás meg kezdődött - nem tudtam kipihenni magam, így aztán hétfőn reggel anyagért indultam munka előtt. Majd kedden is, és szerdán is, és a hét minden napján. Szombatra már gyűlöltem az egészet, és azt mondtam: "többet nem kell!". Igen persze, tudjuk, ez így is működik. Persze, hogy már 3 nap után úgy kattogtam, mint máskor 2 hét után, de a munka nagyja kész volt, nem befolyásolhatott ez sem. Aztán persze másfél hétnél többet így sem bírtam ki, tehát egy újabb hét eltelt drogozással... Eközben kegyetlenül kikészültem, mind gyomorilag, mind idegileg. 7 Napja nem nyomtam semmit, most kezdek kicsit regenerálódni, kezdenek normális gondolatok visszatérni a fejembe, kezd minden normális lenni, de kezdek depis is lenni, kezdem egyre inkább nem kívánni a szexet, és a nőket sem, és egyre inkább aggasztanak a világi dolgok. Olyanok mint pénz, politika, életmód, egészségem, anyagi körülményeink, számláim, és minden olyan dolog, ami egy normális embert is érdekel.Egyszerűen annyira kikészített a drog, hogy hetekig féltem emberek közé menni, jó is volt , hogy éjszaka jártam haza, bár a többedik hét után már éjszaka is féltem, persze nem emberektől, hanem nem tudom elmondnai mitől... Kommunikációs zavarok sorát véltem fölfedezni magamon, és voltak napok, mikor egy épkézláb mondatot nem tudtam összeállítani, se leírni, se elmondani. Nem tudtam blogot írni, nem bírtam szóbaállni senkivel, még a saját anyámmal sem, mert egyszerűen idegesítettek az emberek. Természetesen az első egy hét folyamatos cuccozás után megkérdezte a feleségem, hogy akkor most meddig birom ki a szar nélkül majd, de bármit is válaszoltam, Ő már előre tudta a tényeket. Egyre jobban össze is vesztünk, egyre többet nem beszéltünk, és kezdtem elhanyagolni a családom mellett a barátaim is. Persze akiket igazán érdeklek, azok megkerestek napi, de legalább heti háromszor, és nem engedték, hogy lerázzam Őket. Jövő hétre megint elég kemény hétnek nézek elébe, hisz nemsokára megyek szabira, és mindent rendben kell hagynom magam mögött, minden munkahelyemen, ezenkívül most van nálunk a zárás, ezután más is szabira megy, főleg a vezetők, így hát gondolom ők is eképpen cselekednek, ezért jó nagy hajtás lesz megint. Jó lenne ezt a hetet drogmentesen kibírni, és a jövő heti hajtást legyűrni, aztán mint aki jól végezte dolgát nyugodtan elölteni azt a két hetet pihenéssel. Be kell szednem a kintlévőségeimet is, mert most minden pénzre szükségünk lesz! Végre! Felnőtt életemben először a munkámnak gyümölcse is van! Megyünk nyaralni, igaz csak pár napra, de CSAK Mi 3-am: a fiam, a feleségem, és én! Sose voltunk még nyaralni mióta együtt vagyunk, főleg nem több napra. Most végre elmehetünk, és szerezhetünk egy kis élményt, és a fiam is úgy mehet iskolába, hogy mesélheti nyári élményeit! Én meg nem tudom. Természetesen ma is drogoznék, hisz kívánom azt a szemetet, de van sok más dolog is amit tennék. Remélem ki birom, és a jövő hetet is, és jó lenne az azutáni hetet is kibirni... Sőt, jó lenne leszokni. Ja, nem is írtam: "T" -ék - a régi szúrós bandából - újra fel akarják venni velem a kapcsolatot. Persze ezt kizártnak tartom a magam részéről, mert 3 éve amikor mindent abba hagytam, és Őket is lekoptattam, akkor azon kívül, hogy a hátam mögött ugattak, (hogy én vagyok a szar holott én épp leszoktam, ők meg szúrkáltak tovább rendesen) még bunkók is voltak. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem volt aki lehúzzon, tudtam emelkedni. Nem.! Ez még egyszer nekem nem kell! Akkor inkább ne legyenek barátaim, haverjaim, ha ilyenek akarnak lenni. Szemetet találok bárhol, hisz teli a környék szar és szemét emberekkel, barátot nem annyira. Mondjuk igazából már olyan fogalom, hogy barát nem létezik a számomra. Olyan van aki közelebb áll a szívemhez, és jól érezzük magunkat ha együtt vagyunk - drog, pia, cigi akármi nélkül - olyan van. Barátom azt hiszem nincs.

Kedves olvasóim!

Újak és régiek! Be kell jelentenem egy jó hírt: Julius 28-án, 2 éves lesz a blogom! Bizony két éve vezetem droggal való viszonyom, és annak történetét miképpen szenved egy drogos. Remélem másnak is hasznára váltak eme szösszenetek, és talán segíthettem valaki máson, hamár magamon nem tudtam! Bizony két év alatt nagyon sok minden változott!

Köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasott! Köszönet mindenkinek a kommentekért, de leginkább azoknak, akik nem a halálba kívántak, hanem tanácsokat adtak, vagy csak egyszerűen mondtak pár jó szót írtak. Higyjétek el többet ért, mint gondolnátok! Természetesen köszönöm azokat a kommenteket is, akik jó szándékkal piszkáltak! Minősíteni pedig nem minősítem azokat akik kötözködni, beszólni, vagy "jajj ez kamu" kommentekkel látták el az oldalt. Az E-mailokat is nagyom köszönöm! Igaz ritkán van erőm elolvasni, és válaszolni rájuk, de mmindig vártam a leveleket, és várom ezután is a drogos () index ! hu mailcimre! drogos :: 10:34

2007. június 8., péntek

Átkozott Péntek.

Már megint az elvonási tünetekkel küzdök. Iszonyúan feszít a mellkasom, és zsibbad mindenem, kicsit olyan mintha lázas lennék. Hol lever a víz, és törlöm magamról literszámba menő verejtéket, hol fázom. A hőmérő szerint 31 fok van odakinn, most éppen mínusz 31-et érzékelek.Most van a második hét, hogy nem csináltam semmit, és kezd elviselhetetlen lenni a hiányérzet. Viszont ami furcsa, hogy undorodom a drogtól, a szívástól, és nem vágyom az egész éjszakát felemésztő "zakatolásra" sem.Aki tehette, az belémrúgott az utóbbi két-három napban. A feleségem, a főnökeim, az üzletfeleim, a kollégáim, az ellenőrök, és szokásos módom az utca embere is. Úgy érzem betellt a pohár. Ma reggel tudtam meg, hogy azt terjesztik a környéken, hogy a Nővérem túladagolásban halt meg... Az eszem megáll, de komolyan. Miért kell egy tragédiát kifacsarni, és átírva tudatlanul tovább mesélni? Milyen ember az ilyen....? Szeretnénk a feleségemmel még egy gyermeket, de én nagyon félek a kockázattól, hogy az én drogozásom miatt nem lesz egészséges. Azt hiszem a félelmeim jogosak, de olvastam, hogy a szer azonnal el kezd tisztulni a szervezetből, és persze ezt tapasztaltam is. Olyan két hét-egy hónap alatt, már talán rendbejönnék eléggé, hogy bele merjek vágni, csakhogy még két hetet kellene várnom, mmire ráfeküdhetnénk a dologra. Megemlítettem ma, hogy kattogok, és szenvedek eléggé, és nem tudom mi lesz ma, de nagyon kellene, a válasz a következő volt: "jó, akkor van egy hónapod, hogy kitisztulj!". Ja. Persze. És két hét múlva mi lesz? Megint lesz eg hónapom? És aztán megint? Én nem tudom, hogyan és mit kellene csinálnom, hogy kibírjam addig. Igen, erőt kellene venni magamon, meg minden ilyen okos dolog, de hogy? Tanácstalan vagyok. Szégyellhetem magam, hogy ilyen fontos ügy érdekében ennyit sem birok ki, de egyszerűen felemészt, szétmar ez a rohadt érzés. Az a baj, hogy nincs kivel megbeszélnem sem. Nem tudok tanácsot kérni sem, és nincs aki megfogná a kezem, vagy éppen seggbe rúgna. Az orvos sem kérezi meg soha, hogy vagyok, pedig jó lenne. Felírja az adagom, és már lépek is le. De Ő közben nem kérdez semmit. Itt a blogom kommentjeiben százával vannak linkek, akmiket át kellene néznem, de nehéz lenne egy ajtón bemenni, és azt mondani: segítség! Nem merném megtenni. Így hát lófasz se lesz sose. Mindig azt hiszem, mikor "kidrogoztam magam", hogy áh simán kibirom, mostmár könnyű lesz. Aha, igen, hát persze, amíg a szervezetemben van, addig nem hiányzik, csak amikor a szervezetemben lévő szint csökkenni kezd rohamosan, akkor kezdek szenvedni. Most például ehét kedden volt az első "rohamom". Depressziós vagyok 3-4 napja folyamatosan, és nagyon ritkán tudok feloldódni. Nem akarom, hogy a gyerek, így lásson, undorító dolog ez, ráadásul hétvégén dolgoznom kéne, több helyen is. Balázshoz is jó lenne elmenni, de ha ma beleesem, akkor baszhatom az egész hétvégém. A legrosszabb utána jön csak, a jövőhét, mikor nem birok felkelni, nem működik az agyam, állandóan fáradt vagyok, homályba vésznek a napok, és szar minden. Tapasztalataim szerint mire megint elkezdenek a normális gondolatok, érzések, és színek jönni, el kell, hogy teljen 7-8 nap. Viszunt utána megint jön a függés. Ördögi kör ez, amelyből nem tudok kiszakadni. Még van eszem, még tiszta vagyok. Most kellene eldöntenem, hogy mi legyen a mai nap kimenetele. Ha úgydöntök, hogy ma nem, akkor vajon holnap kibirom majd? És ha ma úgy döntök, hogy nem, akkor is le kell küzdenem ezt a mostmár fájdalomba átcsapó szorongásos nemtudom mit, de csak egy féle képpen tudom elképzelni: ha benyugtatózok. Az aztán a fasza, beveszek egy marék nyugtatót, aztán meg kell állnom, hogy ne igyak rá, mert akkor bekattanok, és elmegyek cuccért, aminek nyugtatóra már nem annyira van meg az a hatása amire vágyik az agyam, vagy a szervezetem, így hát kevés, és akkor még többet veszek, és még idiótább leszek. Vagy ha ma kibirom, benyugtatózok, hazamegyek és alszom, akkor mi lesz jövőhéten? Mi lesz ha mégjobban rámtör a vágy, és hétközbe állok neki speedezni? Nahát az remek lesz. Az egész munkahelyem szeme láttára úgy be leszek állva mint a gerely. Jó, tegyük fel jövő hét péntek van, addigra már - ha ki is bírom - keservesen fogok szenvedni, és már csak egy hét választ el majd a gyemrekcsinálástól, és az egy hónap tisztaságtól, még rosszabb

lesz. Hát ezek után mondja meg nekem valaki, hogy most akkor merre? Én nem találom az utat. Eltévedtem, és nem tudok már egyenesen járni sem. Ja és akkor ha ma szívok, akkor az egész kezdődik elölről. Azért tart itt a blog ahol tart, mert egy rohadt körhintában ülök, és nem tudok kiszállni. drogos :: 15:20 Ide lehet írni: Comments

2007. június 5., kedd

Rossz kedvem van

Igen. Megint rossz kedvem van. Semmi különös nem történt, mindössze úgy érzem a lelkem kiszakad a fájdalomtól. Senkihez nem tudok fordulni és elmesélni, hogy most rossz. egyszerűen nem érzem azt, hogy lenne valaki... Pedig biztos csak az erdőtől nem látom a fát... A feleségemet nem terhelem fájdalmammal, és mást se lenne korrekt ezzel terhelni.Nagyon sokat gondolok a Nővéremre, és még mindig nem hiszem el, hogy nincs többé. El temettük, és én összeroppantam mikor megláttam a halottas kocsiba, azt a kb. 50 centis urnát amibe a Nővérem hamvai voltak. Kérdeztem hát ez az? Ez az én Nővérem? "Ezt nem hiszem el, Ez Nem Lehet Ő!" Kiáltottam... Álltam ott és zokogtam. Semmit se láttam a könnyektől. Sűrű homály fedett mindent, mintha köd borítaná be az egész világot. Tiszta voltam, talán ha két sört ittam. Mikor elkezdődött a halotti beszéd már nem hallottam semmit. Elkezdett remegni a lábam sírás közben, és azt hittem menten összeesek. Sokan voltunk mégsem jött oda hozzám senki, a sógoromon kívül. Látta, hogy nem bírják tovább a lábaim odajött és megfogott. Mikor elkezdte kimosni a víz az urnából a hamvakat, összerogytam, és egy székbe kapaszkodtam, el ne essek. Végül Balázs is rászánta magát, és odajött hozzám vígasztalni. Nem tudom miért, de azt gondolta, hogy ezt majd a családom fogja megtenni, és még azt is gondolta, hogy Ő csak egy barát, és nem a családom, ezért oda sem jöhet... Pedig pontosan annyira érzem családtagomnak mint bárkit a családomból. Mindenki ismeri, és Ő is ismer mindenkit. (már aki él még a családomból). Mégsem érzi magát családtagnak, pedig Ő az aki igazán családtagnak számít nálunk, sok unokatestvéremmel ellentétben aki még csak el sem jött, vagy sok más családtaggal ellentétben, aki késett, és amint tudott lelépett, vagy szintén el sem jött...Sokat rágódom az unoka öcsém miatt is, akit anyám nemrég el zavart, és elvette a kulcsát is... Miért? Mert folyamatosan kibaszott vele, és minden pillanatban átvágott minket... Fizettük az iskoláját de nem járt be. Kirúgták. Kétszer. Anyám mégis vissza könyörögte, persze ezek után sem járt be. Anyám kis papíron vezette, hogy mikor mennyi pénzt adott neki, és hogy mire. Áthamisította, és elszarta a kezébe adott pénzt. Aztán jött, hogy tartozunk még a sulinak 15 ezerrel, anyám persze azt is oda adta. Akkor bukott le, mikor az osztályfőnöke kérődre vonta anyám, hogy negyven nemtudom hányezer hiányzik, és mégis mikor óhajtjuk befizetni... Tehát lopott, végül pedig már úgy beszélt az anyámmal mint egy utolsó ronggyal, mint egy senkivel. Azt hiszem ez tette be a kaput. De mépgis a Nővérem gyermeke, és az isten verje meg a családom egy tagja, és sajnálom. Biztos magányos most. De igen. El kellene gondolkoznia. Az unoka húgommal sincs minden rendbe sajnos. Azt gondoltam, majd mi kordában tudjuk tartani. Hát nem. Kérdem én: mit tehetek az anyám szava ellen? Igazából semmit. Ráadásul úgy érzem, rossz úton jár, és én tehetetlen vagyok. Nem tudok neki parancsolni, mert úgy érzem nem tehetem meg. Úgy érzem nem korlátozhatom... Nem volt még ekkora lányom/fiam és nem tudom mi az ami ilyenkor normális, és mi nem. Anyám is beteg, mégis dolgozni jár szegény, pedig már nyugdíjas. Sajnálom Őt is, mert szarháziakkal van körbevéve, és neki vaj szíve van.

És a drog? Köszöni jól van, rohadna meg. Most ír belőlem, hogy éppen űrül ki, és ahogy megy ki, egyre fonnyad a lelkem, és egyre gyatrább a lelkivilágom. Nyűgös vagyok, és sértődékeny. Állandóan fáradt, és lusta. Élni sincs kedvem, és semmihez máshoz sem. Mert az történt, hogy valami picit közelebb vitt a leállás gondolatához, és a "tiszta akarok lenni"-hez. Így "már csak" két hetente egyszer szívok, és egyáltalán nem szúrok. Rá kellett jönnöm, hogy a gyógyszer semmi másra nem jó, csak időhúzásra. Szar ez így... Az egyik szerrel kibírom a másik nélkül egy ideig... Mikor ezt elmondtam a dokinak, bólintott, hogy igazam van, így hát döntöttem. Drága az orvos, és drágák a gyógyszerek és mivel sok értelme nincs, ezért a gyógyszer adagom is csökkentettem. Viszont amit eddig nem tettem, azt most megteszem, ezért reggel is beveszem az orvos által előírt nyugtatóm. És rá kellett jönnöm, hogy jobb így. Persze kattogok mint az állat. Az első hét még úgy ahogy elmegy, de most például a második hétben vagyok, és nagyon kezdek szenvedni. Jaj és még csak kedd van. Basszus. Szóval nem tudom mi lesz pénteken. Nem akarom szívni, - mindig is utáltam, de máshogy nem hozza azt ami kielégít szúrás nélkül - viszont kezd elviselhetetlen lenni a hiányérzet. Jól ismerem ezt már, először lehangoltság, majd átcsap egyre erősödő

depresszióba, közben egyre erősebb vágy teszi lehetetlenné a mindennapjaimat, és ahogy tellik az idő egyre rosszabb, végül a szervezetem, az agyam, vagy a nem tudom mi, csak kiköveteli bármi áron is, hogy... drogos :: 13:52 Ide lehet írni: Comments

2007. május 15., kedd

Gyászolok, és nem vagyok észnél egy ideje.

Próbálok fel ébredni ebből a rémálomból, de valami nem stimmel, mert csipkedem magam és érzem a fájdalmat. Fáj most is, és nem csak a csípés hanem a lelkem is. <Elnézést, hogy nem írtam, de egyszerűen nem tudom mi történik velem! Először eltervezem, hogy soha többé nem nyomok, a Nővérem tiszteletére/emlékére, aztán el telik két és fél hét tisztán. Intézem a pénzeket, a gyámügyet, a temetést, az új munkákat, erre részegen sírva és tűvel a kezembe találom magam egy "havernál"... Hetekig beteg vagyok, és nem tudok kigyógyulni, pedig kisírtam magamból mindent! Aztán csak tellnek a napok, és azt veszem észre jé! már másfél hete minden nap be vagyok állva... Hihetetlen szarul vagyok. most éppen 6. napja volt az a másfél hét utolsó napja. Ma is pénzt kaptam, és már remeg a gyomrom, pedig túlóráim sincsenek többé, azt is le kellett mondanom. Hetek ki estek, és nem tudom mi történt, jönnek emberek, és mondják: "azt igérted...", "ezt" adtad, "ezt megcsináltad," és halovány emlékem sincs ezekről a tényekről. Szó ami szó, aki állandó olvasója a blogomnak láthatta a_balazs mennyire mellettem volt. Már vele is ott tartunk, hogy semmilyen formátumban nem kommunikálunk. Nem gondolom, hogy olvassa a bejegyzéseimet, hiszen nem ér rá. Legalábbis ezt mondja. Elhiszem neki, mert el kell, de valahol mégis ott motoszkál bennem: megint nincs A_BALAZS! Jogos is lenne, állítólag mindent meg tettem, hogy elérjem ezt. Szerinte, szerintem meg nem. Nem tudom nem tudom. Nem sokára temetjük az egyetlen testvérem. Félek, hisz több egymásssal szemben álló csoport tagjai/képviselői is ott lesznek. Félek a botránytól, és attól is félek, én mennyire borulok ki. Gyermekem is beteg, ráadásul tipikus gyermekbetegség egyike van neki, ami ugye fertőző, és én nem kaptam gyermek koromba el, szóval nagy az esélye, hogy elkapom és kínlódni fogok, ezért nagyon kell vigyázni. Rettentően sajnálom Őt is mert látom, hogy szenved. Még csak meg sem puszilhatom, Őt se és a feleségem se, mert Ő kezeli szegény kicsi fiam. Egyedül alszom lassan egy hete, most olyan mint amikor elköltöztek, és egyedül voltam... A sok linkeskedésnek most iszom a levét, ugyanis úgy össze gyülemlett a sok megnem csinált munka, és az új munkák, hogy elúsztam. Minden nap gondolok a blogra, és arra is, hogy írnom kéne, de az e-mailjaimat nem tudtam 2 hete megnézni. Az új mobilom ismét tönkrement (pedig ugye már kicseréltettem egyszer), a fizetésem megint kevesebb lett, a tartozásokat nem adták meg, amit meg adtak azt eldrogoztam... Idióta baromként viselkedek, mint egy tini. Vagy én nem tudom. Más barátok azért meglátogatnak, dumálunk 3-4 órát hetente, aztán annyi. A drogosokkal nem tartom aktívan a kapcsolatot, sőt mivel egy hónapja valaki az inamba szúrta, és a csomó még mindig ott van, így szúrni se nagyon akarok, így velük kapcsolatot teremteni sem. Elszívogatok magamba, de mondom már hatodik napja azt sem, és úgy néz ki a munkáim miatt nem is nagyon fogok egy darabig. Pedig most rohadtul kívánom és nagyon kattogok... Persze ott a másik oldal: pont most kéne, de egyszerűen mindig beüt valami, és igen nagyon gyenge vagyok. Nagyon "akaratgyenge". Élek. Vannak jó, és vannak rossz dolgok. Most sokkal több a rossz, és nehezebb okosan döntenem, de remélem egyszer majd jól döntök, és igen is le fogom tenni ezt a szart.!?...drogos :: 17:06 Ide lehet írni: Comments

2007. április 8., vasárnap

A Nővérem

1968. Április 5-én született Budapesten. Az elős jele a depressziójának, hogy 5 éves korában megkérdezte anyám: minek ez az élet? Minek

élük? Aztán 16 éves korában pár lépcsőházzal arrébb fölvagdosta az ereit, egy fiú miatt, másodperceken múlott, hogy meg tudták menteni. Sokszor ivott, de inkább buliból, és hobbyszerűen, mintsem alkoholistaként, és ebben a szobában ahol ülök életem első nagyon nagy berúgását vele követtem el. Huszonéves korában beleszeretett egy nála 14 évvel időseb férfiba, melynek gyümölcse 2 gyönyörű gyermek lett. Egy 19 most éves fiú, és egy most 14 éves lány. Ám viszonyuk nem volt felhőtlen, mert mind kettőjük hajlamos volt az ivásra, és egymást húzták le. Néha évekig nem ittak, nem dohányotak, gyerekekkel jártak mindenhová, és olyan boldogok voltak, hogy irigykedtünk rájuk. Aztán a csúcson valahogy mindig elkezdtek visszafelé zuhanni, olyankor elvesztették munkahelyeiket, és csak ittak, ittak ittak. Egy idő után, már nem volt elég az alkohol, nyugtatóval, vagy altatóval keverte. Gyermekkori rossz társaságából végül drogos banda lett, akik mai napig szúrják magukat. Ezen bandának az egyik tagjába lett Ő pár éve szerelmes. Elköltözött, otthagyta a gyerekeket, és belecsöppent a drogozásba. Mivel amúgy is hajlandó volt bármi által függővé válni, nagyon hamar rákapott a szúrásra. Az Alkohol, a gyógyszerek, a drog, végül teljesen elvette az eszét, és józan itélőképességét. Volt, hogy egy héten többször is kijöttek érte a mentők, halálközeli állapotba elvitték. Felépült, majd kezdte elölről. Az utóbbi egy évben már nem volt maradása sehol. Nem birt senkit elkviselni maga mellett, azt hiszem az egyedüli akit sosem bántott a lánya. Ezen kívül akármikor akármilyen is volt, és bármit is tettem, mindig imádott. Én voltam a szeretett öcsikéje, és bár már rég nem mondtam neki, én is nagyon szerettem. Bármit tett bárkivel, a Nővérem volt az egyetlen. Kisgyermek koromban, nagyon sokat vitt barátaihoz, strandra, fagyizni, és 1-2 éves korombál van 1-1 pillanatkép ahogy a strand mélyvizében játszunk. Mindig felnézett rám, bármilyen szar is voltam, és én akkor is vettem neki ajándékot karácsonyra, amikor tudtam, hogy nem fog eljönni...Párszor voltam bennt nála a kórházban, és olyankor mindig jókat nevettünk, olyankor úgy tűnt semmi baja. Az utóbbi időben elkezdett dolgozni a szakmájában, varrónőként, de sokszor nem ment be mikor pénzt kapott, mert ivott. Tegnap délután elkezdett gyógyszereket beszedni, összekészíteni a lánya ruháját, majd levette a nyakláncát, és mig az élettársa magára hagyta egy pillanatra, Ő kiugrott a 10. emeletről.

Elmondani nem tudom azt a fájdalmat amit most érzek, nem látom mit írok a könnyeimtől. Zokogok 24 órája, és nem hiszem el, hogy többé nincs nővérem. AZ ÉN DRÁGA SZERETETT NŐVÉREM MEGHALT! Meghalt az én szeretett testvérem 2007. Április 7.én 17:00 kor. Magamra hagyott, és magára hagyott két gyermeket is, akik most szintén zokognak. Átkozott húsvét lett, és ha van isten, akkor végig el volt fordítva a feje. Mindig reménykedtem, hogyegyszer meggyógyul, és normális lesz. Úgy voltam vele,. hogy ha anyám meghal, akkor majd a nővéremmel, mi ketten összefogunk, és erősek leszünk. Anyám él, csak a nővérem halt meg, és anyámmal nem tudok összefogni és erős lenni.. Mikor tegnap zokogva odamentem hozzá passziánszozott a gépen, és azt kérdezte: Na és kinek jiányzik? HÁT NEKEM! A pénz miatt, többé látni sem akarta, és haragudott rá, hogy így kibaszott vele, hogy itthagyta neki a 2 gyermeket, Ő meg éli életét, de az az igazság az én drága nővérem nem gonosz, csak beteg volt. Senki nem tudott rajta segíteni, és mivel ez egy ilyen rohadék család, szarta le mindenki. Legutoljára az állomáson beszéltem vele egy hónapja mikor pénzt kért, neki jó lett volna a fél éves elvonó kúra, idehe is lett volna rá, de nem sikerült eljutnia oda. Pedig talán megmentette volna.

Zokogok mert hiányzol, a boldog évek tovaszálltak, elmentél, és Veled a lelkem egy darabja, remélem megtalálod ahová mentél a nyugalmat, és boldogságot, ISTEN VELED MELINDA.

Nugoldj Békében, Drága Szeretett Nővérkém! drogos :: 18:21 Ide lehet írni: Comments

2007. március 24., szombat

Hát kell ez nekem?

Elnézést, hogy így eltűntem, de hála istennek, nagyon sok munkám van. Ami azért is jó, mert ha dolgozok, akkor előtte és közbe nem cuccozok, és tudván, hogy másnap, vagy 2 nap múlva munka van, akkor sem. Ezen kívül picit tududtam lendíteni az anyagi helyzetemen. Visszatérve az előző bejegyzéshez kicsit:Kb minden cuccozás után így érzem magam, de akkor, mikor legutoljára bloggoltam, nagyon szomorú voltam, és valóban nem láttam más kiutat. Mit mondjak? Hülye vagyok, és közel volt...

Úgy kezdődött, hogy elmentem a szokásos adag gyógyszeremért, és mivel bevezették a vizitdíjat, 3x annyian voltak sorstársaim mint máskor. Talán 40-en is lehettünk, mikor verekedés volt a "metások" között... Aztán kb fél óra múlva újabb

kiabálás és összetűzés, mindenki ideges volt, kattogott, sorbanállt, és közben idegeskedett. Szóval többször is összeverekedtek, és több hangos szóváltás is volt, és akkor elkezdtem gondolkodni: "Idejövök gyógyszerért, közben ugyan úgy szívok minden egyes héten, újabban vizitdíj is van, ami 2 hetente 300Ft-al megnöveli a kiadásaim, és még baéhé is van, és szar is vagyok." aztán az jutott eszembe, hogy legalább azzal a 300Ft-al segíthetek azon a szervezeten, aki "értem" van, de hamar kiderült, hogy hiú álom, mert a doki szerint az OEP ugyanakkor ennyivel kevesebbet is ad eszközökre, támogatásokra satöbbire... aztán gondolkoztam tovább: "itt állok, fizetek a gyógyszerekért ezreket, a vizitdíjért, és tulajdonképpen mire jó ez az egész? semmire... Arra jók a gyógyszerek, hogy kibírjam azt a maximum 1 hetet, és mikor jövök le a cuccról, akkor lenyomjon, hogy tudjak aludni." És valóban. El kell, hogy mondjam: mostanában nem bírtam magammal, és minden héten szívtam, de arra legalább büszke vagyok, hogy hónapok óta nem szúrtam.Mintha nem lenne elég indokok ezekkel együtt a drog abbahagyására, jöt tegy újabb: rosszul lettem... De nem úgy hogy be voltam állva, és akkor, mert az nempara annyira, mint amikor tiszta az ember, és ... Inkább elmesélem.Csütörtökön vettem 2grammot, mondván ezzel elleszek, úgy is 4 napom van kitisztulni. Már mikor megvettem, akkor mondta a diller, hogy durva cucc, és nagyon jó. Na ennek szívből örültem, aztán felszívtam az első utcát, - ez is ritka de - szinte azonnal ütött, szétvágott rendesen meg kell, hogy mondjam, olyan 5 óra múlva "tértem magamhoz". Aztán megint szívtam, aztán megint és így tovább, pénteken este fogyott el, de már rohadtul nem kellett, mert vérzett az orrom, hányingerem volt az egésztől, és szanaszté voltam csapva, néha órágig nem tudtam mi van... Aztán szombat hajnalba éefeküdtem, aludtam 17 órát, mikor fölkeltem fájt a fejem és zúgott, és alig bírtam lábra állni. Gondoltam: "ez természetes, hisz nem alludtam majd' három napot", aha jah. Vasárnap megin kb 14 óra alvás után, pont ugyanúgy zúgott a fejem, fájt, és vérzett az orrom, ami még mindig nem volt para, még az sem tűnt föl, hogy nem tudok lábra állni, mert nem bír el a lábam. Hétfő reggel ismét 16-17óra alvás után ugyan az az állapot, csak mintha nem működne az agyam sem. Akkor kezdtem meg ijedni, hogy valam i nagyobb baj van, mikor nem tudtam elvégezni néhány alapvető dolgot: mint például egyenesen járni, nem bírtam megtartani magam, és írni is "elfelejtettem", nem értettem amit az emberek nekem mondanak. Nos mikor még szerdán is pont ugyanennyire, és ugyanúgy ezeket éreztem, akkor már igazán para volt, hogy valamit tönkretettem magamban... Szerencsére az újabb tizen valahány óra alvás sokat segített. Csütörtök reggel óta azt hiszem minden rendben, és kb ezen reggel óta emlékszem a héten történtekre is. Meg kell mondjam pénteken is eszembe jutott a cucc, de ma (szombaton) is dolgoznom kellett, így kizártam még az esélyét is, de félek is. Főleg ezek után. Nagyon szeretnék mostmár leszokni, és tényleg elhatároztam, hogy nem jó ez így.

Most őszinten! Én hülye vagyok? Mert ha belehalok, ki a francot érdekel? Senkit. Sőt néhányan itt a kommentelők közt örülnének is, és nem maradnék más mint egy újabb statisztikai adat. De félhülyén, és/vagy nyomorékon leélni egy életet... Az nagyon durva! Hát kell ez nekem???drogos :: 17:22 Ide lehet írni: Comments

2007. február 25., vasárnap

menny és pokol

Azt hittem jobban vagyok, de kiderült: mégse... Szombaton bepiáltam, és vettem egy gramm mérget... Elszívtam, és hallgattam a hisztit, ami - jogosan - ezt kíséri. Pedig éreztem ez már más... Most épp jövök le róla, a szokásos módom: iszok, és nyugtatózok. Depressziós vagyok, nem birok enni, és kicsordul a könnyem minden meghatóbb szám, vagy mondat hallatán. Igen szégyen, de férfi létemre, állandóan sírógörcsöm van! Az igazság az, hogy egyedül érzem magam. Egyszerűen nulla vagyok, egy lerobbant, épp lecsúszó drogos. Sajnálom, Ő az erősebb. Sosem felejtem el: Pár éve történ..., Lefeküdtem, és szerettem volna elaludni, de nem jött álom a szememre... Ekkor erőszakosan behunytam a szemem, és eldöntöttem: mindenképp alszom! Ezután olyan dolog történt, ami addig sosem, és nem is mertem elmondani senkinek. A mellkasomon nyomást éreztem, de nem a szokásos,"nem kapok levegőt" nyomas volt, hanem mintha valaki ráült volna a mellemre, 50-80 kilóval... Azt hittem megfulladok, ekkor föl szerettem volna ülni, de "valaki" ült rajtam! Kintről beszűrődő fényből halványan egy árnyat láttam, mely a mellkasomon ült. Elkezdett üvölteni velem, olyan hangon, amelyhez hasonlót életemben nem hallottam! Azt üvöltötte: "Meg öllek, meg öllek!!!", közbe ököllel ütötte mellkasom, mind két "kezével"... Teljes erőmből fel akartam kelni, mert kiabálni akartam segítségért valakinek, de ekkor eltűnt... Fölültem, és végig gondoltam az

egészet... Erősen koncentráltam, hogy kiderüljön: álmodtam-e! Aztán mikor fel bírtam ülni, akkor is éreztem az ütések okozta fájdalmat, ez volt az első jel. A második, hogy: olyan érzéseket éreztem amit addig nem. Olyan mint amikor valaki ismeretlen helyre téved. A harmadik bizonyság a szemmel látható "mozgás" volt a szobában. Ezért hát a vers a blogom elején... A lényeg az, hogy ha hiszek, ha nem a természet fölötti bármiben, ez a valami fizikailag bántalmazott... És nem csak hallucináltam, mert éppen „tiszta” voltam. Sose láttam azóta olyat, és többet nem is jött vissza. Ha nem érezném mai napig az öklét, a mellkasomon, és nem hallanám azt a visszataszító hangot, akkor azt mondanám: aki ilyet le ír az hülye, vagy beteg... Elbaszott egy élet ez... Mindanyiunknak. Talán a halálom, megváltás lenne mindeniek. Egy ideig szar, aztán a feleségem talál egy normális pasit, és van apja a gyermeknek, és Ő is boldog lehet. Talán ez lenne a kiút. Ez lenne a megoldás, de aki önkezével vet véget életének az pokolra kerül. Azthiszem megéri! Így lenne mindenkinek a legjobb. A legjobb! A megoldás talán ez. Az egyetlen megoldás. Ha élek, kibaszok mindenkivel... Porból lettem, és porrá leszem... Mindegy mikor nem? Ésha megbolondulok, és gyujtogatós, és örjöngő idióta leszek, mint a nővérem? Így lenne talán a legjobb...drogos :: 22:11 Ide lehet írni: Comments

2007. február 23., péntek

Köszönöm, jól vagyok!

Szinte minden nap lefekszem legkésöbb 9-kor. Tegnap hulla fáradtam zuhantam ágyba, még 8 előtt valamivel. Mikor ma reggel fel keltem, éreztem, hogy ma valami más! Mintha nem a megszokott érzések kavarognának! A többi naphoz képest szinte öröm volt fölébredni, és kikelni az ágyból. Érzem ezt a tetves vágyat amely kegyetlen erős, és le akar rántani a földre, mégis jól érzem magam, majd ki csattanok! Hiszem, hogy a Remeron elhagyása, és a szokásos adag Coaxilra való visszaállás segített. Természetesen nyugtatót sem szedek annyit, de idővel tudom jól, hogy szükségem lesz rá, de nem baj! Van némi depresszióra való hajlam bennem, és mire beértem, a reggeli "mennyországnak" csak a fele maradt, de túlélem! Mire vége a napnak, még lesz erőm foglalkozni a feleségemmel! Ez a hely valahogy letör, lezúz, és romba dönt minden reggel. Teljesen más vagyok itt bent... Zavar ha bejönnek hozzám, idegesít ha hozzám szólnak, és utálom mikor kérni jönnek valamit... Néhány embertől szó szerint kifordul a gyomrom. Undorító ahogy nyalnak az itteni főnököknek, és játszák a fontos embert, ezek a semmirekellő ingyenélő megtűrt személyek. Azt hiszem első sorban tőlük vagyok rosszul, és csak másod sorban attól, hogy a döntéseket amelyek az én hatáskörömbe tartoznak, mások hozzák meg. Harmad sorban pedig a nyomortól, mely körülvesz. A sok szenvedéstől, melyet minden nap látok... Lehet bármire fogni, mégis azt hiszem emiatt estem vissza, és emiatt vagyok "beteg". Az előző munkahelyen, mikor még nem írtam a blogot, semmi ilyesmit nem éreztem! A volt kollegáim megdöbbennek, és azt hiszik a bolondját járatom velük, mikor megtudják: visszaestem... Azt válaszolják: "Ezt soha nem hittem volna! Rólad nem. Közülünk bárki mélyebbre sülyedését elhinném, de Te mindig is az ellenállás, és az erő példaképe voltál a droggal szemben!" Egy nagyon kedves kollégám, és "sorstársam" akivel a blogom elején említett cégnél ismerkedtem meg, és ott dolgoztunk együtt, ezt írta: "Mi az, hogy visszaestél? A hónod alá nyúlok, nem hagylak! Ugye nem az van, amire gondolok?". De Öcsi ez van, sajnálom... Ott még nem volt ez a depresszió... Vagyis lehet, hogy volt, de elnyomta a beszűkültségből kitörés, hogy megláttam a fényt, és a lehetőségeim sokaságát! Nem hagytuk egymást, aki gyengült, azon segítettünk! Kö kemény összetartozó csapat voltunk, pedig különböző típusu emberekből tevődtünk össze. Volt köztünk gengszter, bankrabló, piti tolvaj, drogosok, "egyfüves" emberek, utcalányok, és családját kirabló, és persze volt olyan is aki sose mondta el, miért van/volt büntetve, de a csapat tagja volt! Sosem felejtem el, mikor elértük a célt amiért a céghez kerültünk, mekkora ünneplést csaptunk! Éjszakáig ittunk, és ünnepeltünk Budapest egyik legnagyobb terén. Nem féltünk senkitől, még a rendőröktől sem, akik ott járkáltak körülöttünk, és nem tudták mire vélni, hogy minket Ők sem érdekelnek!Mindannyiunknak hiányzik az az idő azt hiszem. A kormány célja, hogy jobbak legyünk sikerült: A gengszterből irodai munkás, a rablóból is keményen dolgózó, felelősségteljes ember lett, a drogosból pedig, jó beosztású rendesen dolgozó, életét értékelő teljes ember lett! És Én? Én pedig itt tartok, de tudom, hogy jobb ember lettem, és még egyszer nem követem el azokat a hibákat, amelyeket 5-8 éve. Nem szerzek senkinek drogot, még akkor sem ha sorstárs! Nem cuccozok senkivel, nem adom meg a számom más drogosnak, és nem mesélem el senkinek, hogy szívogatok. Ha kiderül, letagadom! Kerülöm a "szúrós" brigádot, és igyekszem a szúrást is elkerülni! Rendesen be járok a munkahelyemre, többnyire időben be is érkezem, meg válogatom a barátaimat.

Talán ezért nem vagyok ott, a gödör fenekén, ahonnan pár éve ki rángattak... Tudom így is elég gáz amit csinálok, de ha össze kéne hasonlítani az akkori, és a mai önmagam, akkor azt mondanám: ég és föld! drogos :: 8:45 Ide lehet írni: Comments

2007. február 16., péntek

Lefoglal a magam nyomora

Egyáltalán nincs időm semmire, annyira lefoglal a magam nyomora... Újabban hetente szívok, aztán egész héten küzdök az elvonási tünetekkel. Először fáradság/levertség a hét első napjaiban, majd kezdődik a düh, és a hiányérzet fokozódása. Minél többet alszom annál rosszabb, mert hamarabb jön a hiányérzet. Viszont minél többet vagyok fenn, annál robbanékonyabb, idegesebb, és nyűgösebb vagyok. Csütörtök-péntek már szinte kibírhatatlan. Úgy szedem a gyógyszert ahogy a Doktor Úrral megbeszéltük: estére 1 Remeron, napközbe fele adag Coaxil, és szokásos adag nyugtató. Sajnos ennek az a hátránya, hogy másnap mintha megvertek volna úgy ébredek, és alig birok fölkelni is, este mikor idő lenne kicsit a feleségemmel foglalkozni, már hulla fáradt vagyok, így ezt elhanyagolom, és ennek eredményeképp jön a hiszti, a féltékenység, és a megaláztatás: hogy nem tudok teljesíteni, hisz mire Ő ágyba kerül már alszom. Eddigi életem során, nagyon ritkán feküdtem le este 8-kor vagy elöbb, a feleségem nélkül pedig szinte soha... Újabban, 7-8 körül ágyba vagyok, és másnap végig kattogom az egész napot. Úgy döntöttem Remeron most kimarad, mert nem tudom rossz "ciklusban" vagyok, vagy tényleg rosszabb ez így. Igyekszem kevesebb nyugtatót is szedni, és jövő héten visszaállok a normál adag Coaxilra. Múlt hét szombaton ráakadtam egy leírásra, de inkább tanulmányra a speedről, és bár nagyon jól tudom mi a hatása, és szinte minden a "gyors"-sal kapcsolatos ténnyel, szinte a kezdetek óta tisztába vagyok, mégis megdöbbentett a szembesülés azokkal a tényekkel melyek le vannak írva benne. Mindig megráz mikor kielemeznek, vagy szembesülök azzal, amit beállva teszek. Remek példa erre, egy gyermekkori barátom, aki minden káros szenvedélytől mentes: nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik, (még néha-néha sem) és lát engem amikor be vagyok állva (pl átjön), és "kommentálja" az eseményeket amik történnek, mit, hogyan cselekszem. Mindig olyan ciki érzés, mikor mondja: most jól be vagy gyorsulva, mert nagyon gyorsan beszélsz, nagyon sokat teszel-veszel stb. Beidézem ezt a leírást, amiről beszélek. Hozzá kell tennem: egy-két dologgal nem értek egyet, ráadásul az író, a speed-et, a szívók "szemszögéből" nézi, és csak keveset tudhat az intravénás használók szemszögéről. Lényegében nagyon jól leírja így is.

Egyéb megnevezések: csík, gyors, spuri, fürge.

Speed = metamfetamin (de előfordulhat, hogy más amfetaminszármazékokat is ezzel a névvel jelölnek).

Történelem: Az amfetaminszármazékok már a XX. század első éveiben felbukkantak, és a 30-as évekre be is kerültek a széles körben alkalmazott stimulánsok közé. Használták őket narkolepszia ellen, a 40-es évektől pedig hiperaktív gyerekek kezelésére. A II. világháborúban amfetamint adagoltak a német tengeralattjárók legénységének, hogy kibírják a nagy megerőltetéssel járó, hosszú és idegtépő tengeri utakat. A szert használják kamionsofőrök, éjszakai műszakban dolgozó munkások, vizsgára készülő diákok, fáradtsággal küzdő háziasszonyok és atléták is (tiltott dopping). Napjaink gyorsuló, feszült életvitele egyesek számára szinte megköveteli a stimulánsok használatát. Van, aki kávéval próbálja ébren tartani magát, mások hatékonyabb eszközökhöz nyúlnak.

Előfordulási formái, fogyasztása, lebomlása: A speed a feketepiacon leggyakrabban fehér vagy színezett por alakjában fordul elő. Fogyasztható szájon át, felszippantható az orrba (nálunk ez a leggyakoribb), elszívható és intravénásan is beadható (ez utóbbi módszer intenzív, orgazmusszerű "flasht" eredményez). A szer kb. 4-6 órán keresztül tartózkodik a vérplazmában. Egy órával az elfogyasztás után már megjelenik a vizeletben, és nyomai további egy héten keresztül kimutathatók. A szer mintegy fele változatlanul kerül a vizeletbe, így akár ki is vonható belőle újrahasznosítás céljára (volt már erre példa).

Kémia: A speed szerkezetében hasonló az ecstasy-hoz (mindketten az amfetaminszármazékok családjába tartoznak), hatásmechanizmusa azonban eltérő. A speed fokozza a katecholaminerg rendszerekben a transzmitterek (noradrenalin, dopamin) felszabadulását, gátolja e transzmitterek újrafelvételét és metabolizmusát a szinaptikus végződéseknél, ennek következtében e helyeken jelentősen megnő a transzmitterek mennyisége és ezáltal a neuronok aktivitása is. A megnövekedett

katecholaminerg transzmisszió okozza mind a központi idegrendszer stimulációját, mind a periférián jelentkező hatásokat. Minél több speed jut az agyba, annál több dopamin lesz a preszinaptikus membránoknál, és annál nagyobb a receptorok károsodásának a veszélye is. A dopaminerg rendszer a felelős többek között az örömérzetért és az elégedettségért. Azok a drogok, amelyek ebbe nyúlnak bele, erős addikciós potenciállal rendelkeznek (könnyű rájuk szokni). A szer fogyasztásának abbahagyásával a dopamin mennyisége az átlagos szint alá csökken, ez sokszor fáradtságot, kimerültséget és depressziót okoz.

Dózisok: Mivel a drogot mindenki más sebességgel bontja le, egyénenként változik a `biztonságos' adag is. Kezdő használóban, aki még nem szokott hozzá a droghoz, már 50 milligramm is toxikus reakciókat (akár szívrohamot) eredményezhet, míg azok, akiknél kiépült a tolerancia, több száz (sőt, akár napi több ezer) milligrammot is elviselnek. Embereknél az átlagos dózis rendszerint 5-30 mg között mozog.

Fiziológiai hatások: A drog hatása felszippantás esetén pár másodperctől néhány percig terjedő idő alatt jelentkezik, a pontos időtartam függ mind a dózistól, mind a használó drogra való érzékenységétől. A hatás teljes időtartama szintén dózisfüggő, átlagosan 4-8 óra. A szer a katecholaminerg rendszerekre kifejtett hatása miatt olyan reakciókat vált ki, mintha hirtelen stressz érte volna az egyént (csak ez a stressz nem múlik el olyan hamar). A leggyakrabban megfigyelhető központi idegrendszeri tünetek: eufória, hiperérzékenység, nagyfokú idegesség, nyugtalanság, álmatlanság, fogcsikorgatás, folyamatos, gyors beszéd, a pupillák kitágulása. Az asszociációs készség fokozódik, a diszkrimináció romlik. Perifériásan gyakori a gyors szívverés, verejtékezés, szédülés. A speed beszűkíti a vérereket, ezáltal emelkedhet a vérnyomás, lassulhat az emésztés, kiszáradhat a száj, illetve általános dehidratáció léphet fel. A drog elnyomja az étvágyat, ezért sokáig közkedvelt volt, mint fogyókúrás szer (gyakori speed-fogyasztókon általában megfigyelhető a testsúly csökkenése). A hatás elmúlása után gyakori a fáradtság, a levertség és a depresszió. A speed nem mulasztja el a fáradtságot, csak későbbre tolja ki a pihenés idejét. Egyes használók szerint a szer fokozza a szexuális aktivitást, és rendkívüli mértékben megnyújtja az aktus időtartamát.

Pszichés hatások: Kisebb dózisok rendszerint eufórikus érzéseket váltanak ki, emellett megfigyelhető az éberség, a tettrekészség növekedése, a környezeti ingerekre való nagyobb érzékenység, az előzetes unalom vagy fáradtság elenyészése, a jó hangulat. Hosszan tartó (több napos) speedezés esetén gyakoribbak a negatív reakciók: félelem, paranoid gondolatok, nyugtalanság, ingerültség, irracionális viselkedés, torzult látás, remegés, rosszullét, fejfájás, koncentrációs zavarok, szédülés, erős szívdobogás, szorongás, mellkasi fájdalmak, hidegrázás, székrekedés vagy más emésztési zavarok. Nagyobb dózisok pszichotikus reakciókat is kiválthatnak. A speed nem befolyásolja számottevően a mentális képességeket, sőt, egyszerű feladatoknál növelheti a végrehajtás hatékonyságát. Ha a szervezet kifárad a túlerőltetéstől (pl. több napos speedezést követően), akkor már jelentkezhetnek az alváshiányból fakadó mentális zavarok, pl. hallási és vizuális hallucinációk vagy az emlékezés és az ítélőképesség zavarai.

Hosszútávú hatások: A drog hosszútávú fogyasztása gyakran okoz észrevehető változásokat a droghasználó személyiségében (maguk a drogfogyasztók ritkán veszik ezeket észre). Az életvitel megváltozásának kísérőjelenségei mellett megnövekedhet a használó agresszivitásra való hajlama, ingerlékenyebbé válhat, érzelmileg elszegényedhet.

Tolerancia, függőség: A speeddel szemben gyorsan kiépül a tolerancia, egyre több kell a szerből ugyanazon hatás eléréséhez. Szélsőséges speedfogyasztók naponta akár több ezer milligrammot is elviselnek (vénásan). Fizikai függőség nem alakul ki, ezzel szemben magas az igen erős pszichikai függőség kialakulásának az esélye. Ha a használót az élet nehéz feladatok, megoldandó, határidős problémák elé állítja, nagyon könnyen megfordulhat a fejében a gondolat: "mennyivel könnyebb lenne egy kis speeddel" (és a gondolatot gyakran tett követi). A folyamatos pörgéshez könnyen hozzá lehet szokni, előfordulhat, hogy a használó előbb-utóbb úgy érzi, speed nélkül már nem is képes kielégítően funkcionálni. Ha idült speed-fogyasztóktól megvonják a szert, ólmos fáradtság, levertség, depresszió, kimerültség lesz úrrá rajtuk, farkaséhség, szívpanaszok, esetleges bélgörcsök, letargia, érzelmi lehangoltság kíséretében.

A speed és más drogok: Idült használóknál előfordul, hogy felváltva használják a speedet és valamilyen kábító hatású nyugtatót (pl. barbiturátokat). A használat nagyjából a következő mintát követi: Reggel bevesznek egy adag speedet, a drog feldobja őket, mennek mindennapi teendőik után. Este, mikor már kezdik unni a pörgést, bedobnak pár nyugtatót, ettől elalszanak. Reggel elnyűtten ébrednek, majd hogy egy kicsit rendbehozzák magukat, beveszik a következő adag speedet, stb., stb.

Hogy őszinte legyek, egyetlen mondatot hagytam ki a leírásból, mellyel nem értek egyet, de így hangzik:

"Ezek a tünetek - bár súlyosságban meg sem közelítik a valódi fizikai függőséget okozó szerek (pl. alkohol, heroin) elvonásánál tapasztalható reakciókat - értékelhetők elvonási tünetekként is." Miért? Mint írtam, a tanulmány írója azokat vette alapul, akik szívják a cuccot. Aki hosszútávon szűrja (nálam pl már 10 évről beszélünk) azt, a leírt elvonási tünetek többszöröse, és még jó néhány le nem írt tünet is kíséri, és sajnos tapasztalatból mondhatom valós fájdalmaim vannak/voltak. De valljuk be mindenkinek a saját nyomora a legnagyobb... Így vagyok ezzel én is, és amennyivel többet ad intravénásan ez a szar, annál többet kínoz utána...drogos :: 11:10 Ide lehet írni: Comments

2007. január 29., hétfő

Egy drogos érzései drog nélkül.

Elmúlt a hétvége. Pénteki sörözés után jót pihentem, majd a szombati családi nap után, végig aludtam a vasárnapot. Tehát mostmár több mint két hete nem cuccoztam.Be kell vallanom, nagyon rosszul vagyok, annak ellenére, hogy reggel majd ki csattantam a jókedvtől. Bár örjöngésem féken tudtam tartani, de igen nehezen. Most is szorít a mellkasomban az az érzés, amit leírni nem lehet, elmesélni nem lehet, átélni nagyon nehzéz. Fáj a fejem, zúg a fülem, és ég az arcom. Időnként nyilal a fejembe, és olyankor a fejemhez kapok.Most így délutánra eljutottam odáig, hogy: gyűlölök mindenkit, és iszonyat depressziós vagyok. Érdekes dolog, de önelemzés közben rájöttem valamire: kell a depresszió, valahogy jó elsüppedni önsajnálatomba, vagy épp önutálatomba, jól esik a fájdalom amit éppen egy család szomorú sorsa miatt, vagy a fiam miatt érzek... Ha nincs depresszió akkor hiányzik. Nem értem miért? Miért kell nekem a fájdalom? Kicsi koromban sokszor el játszottam magamban, hogy meghaltam. Feküdtem a földön és meg sem mozdultam, úgy csináltam mintha halott lennék. Késöbb láttam egy filmet egy családról, akinek minden tagja deleriumba süppedt, csak idő kérdése volt kivel, mikor történik meg. A mesélő önmaga is a film legvégén. Nagyon tetszett a film, és az utolsó pillanatok könnyet csaltak a szemembe, mikor a kisfiú (mesélő) a film végén, egy virágos réten szaladgált önfeledten. Sokszor eljátszottam magamban ezt is, mi torténne, ha egyszer nem kelnék fel többet? Valahogy félnék a tűtöl most, de szívni nem lenne kedvem, mert nem hat elég gyorsan. Ehh. Ez jár a fejembe egész nap. Már fürdés után elvette a kedvem, hogy munkába kel mennem. Gyűlölöm a munkahelyet, utálok dolgozni járni, és utálom ezeket az embereket akik körül vesznek. Azt hiszem most kellene vagy két hét szabi, és vagy szétdrogoznám magam, vagy leszoknék. Már most is gondolkodom, hogy vajon menjek-e a sörözőbe kifizeni az ~500Ft tartozásom, és akkor onnantól tudom jól végem lenne... Holnap megint gyülölködve jönnék be, ha egyáltalán bejönnék, és így tovább... Ki húzom-e hétvégéig? És ha ki is húzom hétvégén, ki bírom-e majd? Mától jön az egyfolytába lelki terror, mert a nővéreméknek két napjuk van. Nekem lenne személyi kölcsönöm, de a nyugalmunk, békességünk érdekébe megér-e 2-3 évet az a kölcsön amivel kiváltanánk a nővéreméket? És vajon mi lenne fél év múlva? Fizetnék-e a lakást, vagy látván, hogy milyen madarak vagyunk ismét mi fizetnénk-e ki? Kivel baszok ki? A családommal, vagy mindenkivel? Nem tudom, hogy lenne a jobb! Mindenesetre, most nagyon hiányzik ez a szemét drog, és úgy érzem bármit hajlandó lennék megtenni érte! De nem szabad! NEM LEHET! Holnap DOLGOZNI KELL JÖNNI! De akkor, hogy bírjam így ki? Inni nem lehet, gyógyszer nem használ már megint, akaraterő... Ez az! Erről akartam írni!Tehát az akaraterő: Mikor elhatározom, hogy most leszokok, akkor érzem mindenen, tűzün vízen keresztül keresztül tudom vinni! Aztán ahogy űrül az anyag a szervezetemből, és az idő múltával egyre jobban nem akarok leszokni. Jönnek az indokok: miért kell nekem a drog, és ilyenkor a jó jut eszembe, nem jut eszembe a szenvedés, mint amit most érzek, hogy miatta van... Hiába AKAROK leszokni, ha Ő, a drog sokkal erősebb. Talán egy megoldás lenne: végig aludni ezt az időszakot, de akkor is meg kell küzdenem vele valamikor, és jobb nem lesz sose... Enikő te drága megmondtad, és nem hittem Neked... Pedig megmondtad, hogy nem azt a pár hetet nehéz kibírni, hanem utána kell keménynek lenni. És milyen igazad volt... Annyian visszaesnek a drog fogságába akik "leszoktak" mint én, és utána így szenvednek, így kell hát szenvednünk. Sok halál közül lehet választania a "kaszásnak": a drog öl meg, a családom, vagy a drog következménye, - amelytől egy kicsit jobban tartok minthogy belövöm magam, és megdöglök - AIDS, szívinfarktus, szívelégtelenség és egyéb szívbaj. Ezek egyelőre a legvalószínűbbek. Olyan tompa vagyok, egyre csak tompul a fejem, gyengül a látásom, és egyre távolabbról hallok mindent... Ez a legnehezebb, mikor így kínoz. Persze amim van az fáj. Kezdve a csuklómtól, a hátamig még a szivem környékén is zsibbad. Kell ez valakinek? Igen? Akkor az idióta, vagy öngyilkos.

Aki olvassa szenvedéseim, és ezen útra téved, kérem, könyörgök ne SZÚRJA el... Ne szúrja el, mint én tettem a Drogos.drogos :: 14:58 Ide lehet írni: Comments

2007. január 26., péntek

Niincs kiút?

Hát ismét itt a péntek. Reggel munkába menet, elmerülve mély depressziómban, megrántották a táskám, mikor hátranéztem a nővérem volt az...Szörnyen nézett ki... Ráncos arc, vörös szemek, lefogyva, megtörve állt elöttem, és mondott valamit. Mikozben levettem a discman fülhallgatóját, adtam neki 2 puszit, és megkérdeztem: mi a helyzet? Az jutott eszembe, hogy nézhet ki egy nő így 39 évesen?Akkor jött az amit már akkor is tudtam... Vagyis csak a felét. Tehát a felállás a következő: A sógoromat pár hete kirúgták a munkahelyéről mert piásan ment be. Ezután elkezdett inni még keményebben, úgy hogy maga alá piszkított állandóan, a hugom nembírva az állandó hugyszagot, odaköltözött hozzánk. Az öcsém még bírja, de Ő se lesz tovább mint 31.e ugyanis akkor lejár a bérleti szerződés, és mivel többszáz ezres hátralék sincs befizetve a lakásrezsivel együtt, így repülnek. A nővéremet kidobták a szállóról, mert ivott, a barátjának nem kell többé mert iszik megint, és utálja ha egy nő iszik, megaztán a felgyújtott lakás emlékei elég élesen élnek még benne. Mi lesz most? Ez a négytagú családrész ismét visszajön, a 3/4 részben már felújított lakásba, és azt a rémálmot kell végignéznie a gyermekemnek amit nekem, és az unokaöcsém/hugom -nak, kiskorunkban? Hogy verekednek, isznak, késsel hadoválnak? Két lakást már felgyújtott, vagyis a 2.at csak megpróbálta, de így a 3. at is meg fogja... Ettől rettegjek? Ettől féltsem a gyermekem, és a feleségem? Az isten verje meg, hát nincs elég bajom? Nyomorult vagyok én magam is, miért büntet az ég velük is? Nem is én... Én le vagyok szarva, de a fiam mit tehet arról, hogy rosszkor, rossz helyre született? És mit tehetnek a nővérem gyermekei erről? Ezt mondja meg nekem valaki!...Persze mikor azt látom, hogy az életem rosszabbra fordul, a testvérem, a kormány, és saját felelőtlenségem miatt, akkor már úgy látom nincs kiút, és már azon gondolkozom mit, és hogy nyomok este, pedig nem akarom, és nem is akartam, de innnentől már úgy is mindegy... Piti dolgok, semmi az egész. Egy picsányi kis pénz, és egy új környezet boldoggá tenne mindhármunkat, de ez már álom marad úgy néz ki... drogos :: 9:05 Ide lehet írni: Comments

2007. január 24., szerda

Ismét szarul...

Pénteken hazamentem, olyan fél 5-re haza is értem. Lepihentem az ágyra és elaludtam. Olyan jól esett másnap reggel tisztán ébredni! Aztán jöttek a gondok: Nyűgös lettem, zaklatott, és ott motoszkált a fejemben, hogy mikor meg adom a tarcsit, akkor kéne venni egyet! De hála istennek, nem így lett! Végül lementünk a gyerekkel sétálni, meg havernak adni pénzt kajára, és ha már találkoztunk egy sört meg inni együtt.Ez is érdekes, mert messziről kiabált akinek tartoztam, de meg sem kérdezte a pénz hol van, csak 1-1 fontos infórmációt osztott meg velem, és szaladt volna tovább, de sikerült a kezébe nyomnom a tartozást úgy, hogy gondolkodni se volt időm, vegyek-e ilyen szart. A szombati napom csendben sörözéssel telt, majd vasánap átjöttek a_balázs -ék. Jól elvoltunk, Balázs sörözött egyet(én azt sem), asszonyok babáztak, mi meg beszélgettünk a helyzetükről, és a miénkről, és egyéb dolgokról. Tehát így viszonylag elszaladt a a vsárnap is. Hétfőn egész nap kattogtam, és idegesen szemléltem a körülöttem lévő embereket, majd kedden mikor újabb gyógyszeradagért mentem, kérésemre ajánlott egy új gyógyszert a Doktor Úr: a Remeront. Elmondta, miként mennyit kell bevenni. Persze én hülye, véletlen sem este vettem be, amikor kéne, és tiltása ellenére a 3x-os adag többi gyógyszerrel együtt, pedig annélkül kellett volna ugye. Ennek az lett az eredménye, hogy annyira szétcsúsztam, olyan volt az egész mintha exeztem volna... Este már fél 8-fele lefeküdhettem, de ma délelött 10-kor még mindig nem tudtam mi

pontosan a helyzet. Szóval mintha valahogy, az agykapacításom 5%-ra csökkent volna, ami az alapvető életfunkciókhoz elég is. De mentségemre legyen mondva: mindezt azért, mert kb 3-4 napja ég mindenem, úgy érzem szénné égek bellülről, de nem verejtékezem. Állandóan viszket mindenem, és has-hát-boka-comb fájdalmaim vannak. Ezen kívül erős nyilalások a májkörnyéke, vese táékán. Ég a torkom, és ég a tüdőm is. Tegnapi napból amire emlékszem: Az aluljáróban fekvő hajléktalannak vittem forró teát, és a szendvicset ami nálam volt, aztán filmszakadás... Következő kép: megyek haza, de mintha részeg lennék, és dülöngéltem. Ma olyan dél körül lettem jobban, de még mindig küzdök a tünetekkel. Most pl az arcom ég de rohadtul. ÉS (bár nem kezdünk mondatot és-sel) kattogok, de nagyon... Ma már csak a normál adag gyógyszert vettem be, és majd este eszem meg ezt a narancs izű cuccot.

Persze most is mint mindig jár az agyam a pénteken, de komolyan mondom, ahogy befordulok az utcánkba már veszem is be a gyógyszert, mert nem akarok elmenni... Nem akarok elmenni! Most, ma nem, de vajon majd pénteken sem? És szombaton sem? drogos :: 13:37 Ide lehet írni: Comments

2007. január 19., péntek

A Büntetés

Szörnyű hetem volt, és már megint péntek van... Hétfőn, - bár aludtam 19órát - még mindig a cucc hatása alatt voltam, és remekül éreztem magam, és azt hittem akkor ezzel le is van tudva, és minden rendben lesz. Tévedtem... Keddtől kezdve, mintha az egész világ ellenem fordult volna. Kedd óta minden reggel egy kínlódás kikelni az ágyból. Gyűlölök minden velem kapcsolatba lépő embert, még azokat is akik szembe jönnek velem az utcán. Egész nap ideges vagyok, és pillanatok alatt őrjöngök. Mintha ez nem lenne elég, a hét folyamán a folyamatos összetűzés a kollégákkal, vezetőkkel, és a feleségemmel. Kilószámra tömöm magamba az antidepresszánsokat, és a nyugtatókat, hogy mérsékelni tudjam magam, de még így sem megy. Mintha C-Vitam szemeket szednék az 1mg-nyi Frontin szemek helyett, és mintha elfelejtette volna a szervezetem mi az a Coaxil... Már a napi 6-8db se segít, sőt már a szám sem szárad ki tőle, s nem nyugszom meg. Ráadásul rossz pénzügyi manőverek sorozatát követtem el ezen pár nap alatt. Az egyik munka helyi összetűzés kis híján verekedésbe torkollott, és napokig vártam, hogy az illetővel összefussunk az utcán ahol nem lát senki, de nem így történt. Ha még mindig nem lenne elég, ma rendeznem kell a múlt hét péntekből az egyik grammot. Magyarán a tarcsit meg kell adnom, pedig szörnyű nyűgösen és undorral ébredtem, és ma miért lenne másképp mint múlt héten? Ma is első gondolataim egyike a drog volt, de nem igazán kéne nyomnom, mert jól tudom a jövő hét szintén ilyen szar lenne. Ráadásul hétvégén lenne program. Elegem van már a robot üzemmódból, és elegem van a heti szenvedésből! Eddig attól féltem mi lesz ha nem nyomok, már attól is: mi lesz ha nem nyomok. Idegroncs leszek-e a jövő héten? Hogyan fogok embertársaimmal viselkedni? Nem. Nem tudom. Ráadásul a kocsmába is kéne menni, mert ott is lenne üzleti elintézni valóm. Egyik kommentben olvastam egy mondatot, melyen egész héten gondolkodtam. A mondat így hangzott: "Nem érted, hogy nem kell mindig és állandóan jól érezni magunkat?". Tényleg mélyen elgondolkodtam rajta, és ez a mondat egy kezdő drogosnak szól, nem nekem. Miért? Mert én nem azért csinálom, hogy jól érezzem magam, hanem azért, hogy ne legyek rosszul! Sajnos ez a dolog már rég nem arról szól. Igazából míg erről szólt addig kellett volna abba hagynom... S, hogy mi lesz ma? Ki lehet találni, de azt hiszem nem lesz nehéz. Mert elbasztam... Lassan egy éve, és már úgy érzem nem tudok felkelni...drogos :: 8:42 Ide lehet írni: Comments

2007. január 14., vasárnap

Részegen, vagyis nem tudom egész pontosan milyen állapotban vagyok, de nagyon nem tisztán írom ezt a bejegyzést (sem). Jó, kezdem a lényeggel: igen, a francba, megint belőttem magam... Igaz "csak" fél grammot nyomtam cöpibe, de az is intravénás, szóval egy nagy pofon nekem, mert ilyen idióta sötét, szerencsétlen tuskó vagyok... Olyan másfél hónapja szúrtam utoljára (vagy mikor?), és kb 2 hetente szívogattam. Karácsony és újév közt persze meg őrültem és 3 napot szívtam egyfolytában, de az megint más lapra tartozik. Mielőtt benyomtam volna, whisky-ztem és most is töményet iszok. Egy pálinka fajtát, és kb 3 napja nem ettem, alkoholon, és kólán kívül mást nem fogyasztottam. Szomorú, de így jött ki... Pedig nem terveztem a cuccot, de ajándékba kaptam a whisky-t, és nem akartam meg sérteni az illetőt, szóval elfogadtam, és vele ittam is belőle, ezután megzakkantam, és el mentem cumót venni. Persze nem jutottam vele hazáig, (pedig egyébként szívva terveztem) mert éppen velem szembe jött egy ilyen haver...

Látta valaki a távkapcs címü filmet? Én láttam, és bár nem vagyok nagy filmes, mégis nagy benyomást gyakorolt rám. Miért? Mert észre vettem (és nem csak én) egy párhuzamot a film főhőse és jómagam között: Időszakosan mindketten "robot" üzemmódba kapcsolunk... Már a feleségem is így hívja, mert kb olyan mikor be vagyok állva, mintha robot egy lennék. Fizikailag ott vagyok ugyan, de szellemileg nem. Egyébként, az el szalasztott életről szól a film, egy kicsit "modernizálva", és az éppen tanárt játszó ördögöt belekeverve.Ilyenkor nagyon szomorú vagyok. Bánt, hogy bánatot okozok másoknak, és bánt, hogy nem tudok túllépni ezen a drogos helyzeten...

Szent este valóban kihagytam a cuccot, és bár szívtam szilveszterkor, nem fásultam be, és itthon nagyon jól éreztem magam a feleségemmel, és a kisfiammal. Zenét hallgattunk, ittunk, és beszélgettünk.

Pár napja hazafelé jövet, egy számot hallgattam, melynek mindig nagyon tetszett a szövege, de aznap megvilágosodott bennem valami. Megértettem, hogy a szövegíró: Diramirján Artin, mit is szeretett volna ezzel a megtörtént szomorú eset zenei feédolgozásával megértetni velünk. Velünk drogosokkal, és az emberekkel, akik drogosokkal élnek együtt... Akár hányszor hallom ezt a számot, (melynek a dalszövegét itt írom lejjebb), a sírógörcs folytogat, és fáj a lelkem. Mert igen. Ez megtörtént! Megtörtént itt, tőlem pár utcával arrébb... Vajon ha az ember látja a drog szörnyűségeit, tapasztalja is, és tudatában van, hogy amit csinál az bűn, és rettentően veszélyes mindenkire nézve, akkor miért nem tudja mégsem ledobni, ezt a szörnyű átkot?

G-Play : Ess eső, ess

Reggel volt, napsütés nélkül, a kiscsaj éppen a suliba készült. Még nem sejtette, hogy el fog késni, s nagyon messze az az érettségi. Csengettek, s ő beengedte, mert a tegnap estét már elfeledte. A barát volt, megállt előtte herointól szénné lőve. És indult a cirkusz, a féltékenység, a hernyótól nőtt meg szörnyeteggé. A lány már sírt, csak menni akart, a lárma a házban senkit nem zavart. Az első pofon még alig fájt, csak ütött a srác és felszakadt a száj. A lány elesett és semmit nem érzett, pedig rossz bőrben volt és csúnyán vérzett. A fiú most megállt, nem, nem ütött többet, Júlia ekkor még arcon köpte: - Rómeo hagyj! Ne csináld, kérlek! De penge villant és kés volt a kézben.

Harminchat szúrás a testen. Mosd le a vért! Az eső essen!Örök sötét a gyilkos fejben. Sírjon az ég! Az eső essen!

Ess, eső, ess, ess! Hullj rá az arcomra!Ess, eső, ess, ess! Hullj rá az álmokra!

Jött egy ügyvéd, mert volt rá lé, kétmillió a védőbeszéd: - A lány drogos volt, a fiú drogos volt, az elmeállapot korlátolt! Nincs gyilkos, a narkó divat, szegény srác, hisz ő is áldozat! Kórházba vinni, kezelni kéne, ennyi az egész, az ügynek vége! A lány nem él, a fiú még remél, a bíró enged és nincsen büntetés. Az ügyvéden múlt, s a befolyáson, hogy köztünk jár most szabadlábon. Nincs több érv, nincsen könny, hullaszáraz a jegyzőkönyv. Hol az a reggel, mikor 7 óra múlt, s a kiscsaj éppen a suliba indult?

Harminchat szúrás a testen. Mosd le a vért! Az eső essen!Örök sötét a gyilkos fejben. Sírjon az ég! Az eső essen!

Ess, eső, ess, ess! Hullj rá az arcomra! Ess, eső, ess, ess! Hullj rá az álmokra! ...

drogos :: 5:16 Ide lehet írni: Comments

2006. december 20., szerda

Szarul vagyok.

Tegnap jól berúgtam. Jó érzés volt, jól esett. Ittam egy pohár rövidet, de elfelejtettem, hogy gyógyszert vettem be, így kb 10 percig ilyen "lebegő" állapotba kerültem, de elmúlt. Hazafele jövet, 2-3 telefont el eresztettem, tud-e valaki gyorsat, de nem jött össze. Annyira nem is érdekelt, de mondom hátha. A nap további része a maradék üveg tartalmának elfogyasztásával telt.

Ma reggel nagyon rendben éreztem magam, de el kezdődött az a kínzó érzés ami tegnap reggel is, és a cucc utáni vágy... Pedig pénteken szívtam, és már megint hiányzik, és ennyire. Ma már megint nagyon szar, és karácsonykor tuti nem fogok nyomni, de ha már most szar, akkor mi lesz később? Utálok szívni, és szúrni meg nem akarok, és hála a jó istennek nem is tudok.Magányos lettem. Nem járok össze egy "cöpisssel" sem, és semmilyen ügyből kifolyólag nem is hívogatom őket. Milyen dolog ez már? magamba elszívom azt a heti, kétheti 1 max 2 grammot azt jóvan. Értelme nincs, pénzt viszi, és mégcsak jól se érzem magam. Dehát ez már nem arra megy ki, réges régen, hogy én jól érezzem magam, hanem arra, hogy NE érezzem rosszul magam... Ezt hívják ugye függőségnek, és innentől szar az egész.

Nagyon sokat foglalkoztat a TV2 felkérése, arra a bizonyos riportra(ld kommentfal), mert lehet, hogy ezzel másokon tudnék segíteni, és ez kötelességem! Persze az is lehet, hogy a műsor népszerűségét növelném, és persze az is lehet, hogy jól lebuknék azok az emberek elött, akiknek pont nem szabadna mindezt megtudnia rólam.

Szomorú vagyok, depressziós, és ideges. Egyszerűen hiányzik aza szemét por, és hiába eszem marokszám a gyógyszert ez ma nem segít. Ugyan az egyik diller ígérte, hogy felhív, hogy ma lesz, de ma már nem tudom ezt elintézni... Megaztán én tuti nem fogom hívni. Minek is? Se pénzem, se időm szívni, és az asszonynak tett igéretem is megint egy nagy 0 lenne, ami megint minősítene elötte, hogy egy szar vagyok. Persze így is azt gondolja, de lehet tán javíthatok még ezen. Igen. Javítani kéne, nem romba dönteni. De ezt magyarázd meg magadnak, mikor homály fedi a logikád, és az éles gondolkodásod, mintha semmit sem érne...drogos :: 17:42 Ide lehet írni: Comments

2006. december 15., péntek

Ilyen egy péntek reggel!

Felébredek reggel és a "véégre péntek" hangulat után, közvetlen elfog a "ma cuccozzni kell" érzés. Elhessegetem, mondván kibirom, és ezen a héten amúgyse lehet, és pénz sincs erre, de akkor jön, hogy jövő héten 100%, hogy nem cuccozok(és nem is cuccozhatok) hiszen karácsony lesz, és nem teszem tönkre senki karácsonyát, mert szar vagyok.Tehát, hogy kibírjam a jövő hetet, ma van esélyem cuccozni. Eldöntött tény, hogy ha ma netán cuccozok is, akkor semmiképp nem szúrom, és így már könnyebben belemegyek.

Nos kb eddigre megfürödtem, és magambafordulva unottan folytatom a reggeli készülődést. Felkeltem a gyereket, pénzt adok neki, és elviszem iskolába. Miközben vele beszélek, eszembe jut, hogy nem kéne ezt látnia ezeket a "jeleket", mert nem akarom, hogy bármi köze legyen ehhez a szeméthez, amibe beletúrtam magam...

Mire beérek a munkahelyre, már millió érv és ellenérv "elhangzik" a fejemben arról, hogy ma miért nyomjak, vagy éppen miért ne: "fogyni akarok", Karácsony-jövőhét szindróma, hiányérzet, és félelem

attól, hogy milyen leszek a jövőhéten... Hogyan állok majd a környezetemhez. Családomhoz, kollegáimhoz. Idegbeteg, vagy nyugodt,és felszabadult leszek-e a kihagyott hétvége után? Ezekre kontra: "azon a hétem jobban voltam, mikor nem nyomtam, nem voltam egész héten háradt, több pénz maradt, feleségem, és anyám is örült...

A piával kell egyedül vigyáznom. Ha sörözök, azt otthon kell elkövetnem, bár van némi pia hiányom, konkrétan mégsem innék egy sört. Töménnyel kell vigyáznom, mert megvadulok tőle. Akkor minden mindegy és semmi sem számít. Pedig egy konyakot meginnék. Na az jól esne. Egyébként érdekes, hogy hétközbe egyáltalán nem iszom, és cuccozni is csak bepiálva kezdek. Egyre erősebb az érzés: ma nagyon jólenne...

Dehát a szokásos szemetet kurvára unom, mert nagyon nem stimmel vele valami. Van 1-2 haver még aki tud, inkább abból szívnék. Na az jobb lenne, dehát el kéne döntenem végre mi legyen ma. Mi legyen ma? Félek, hogy egyre rosszabb kedvem lesz, és egyre nehezebb lesz megállni. Ebbek közrejátszik az is, hogy csütörtökön volt utoljára, ma meg már péntek van, szal 8 nap telt el... Bár még nem tudom mi lesz, de jó lenne, egy háromhetes tisztaságot elérni, azért az szívmelengető lenne. De legalábbis egy fokkal jobb mint az eddigi eredmények.drogos :: 8:56 Ide lehet írni: Comments

2006. december 9., szombat

Itt az 50. Bejegyzés!

Rövid leszek mert, már nem tudom leírni amit már leírtam, mert nincs már így erőm. Röviden: átszoktam a szívásra, a feleségem hallgatólagos beleegyezésével. Hetente egyszer szívok, de Kizárólak péntekem, és kizárólag itthon! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt szúrás mostanába, de nem minden hétén hanem havonta maximum egy, de inkább 1.5-2 havonta. Nem jobb így, de legalább a kín elmúlik, legalább egy hétre, és mégse néz ki úgy a karom, mint ha hullafoltjaim lennének. Jobban képbe is vagyok, bár eléggé feledékeny lettem. A rehabot keresem továbbra is, de nem fogok fél évet rohadni valahol, mert nins annyi időm, szemét helyre, ahol nincs lényege a dolgognak, az meg fölösleges. Úgy néz ki, hogy a dokim zud valami normális helyet, de nem tudtunk kommunikálni. Coaxilt, és frontint(és még vagy 1 marég gyógyszert) szedek. Egyre kevesebbet iszom, mondjuk leginkább semennyit, max ledzsalóba, lepiázom ezt a szutykot. Mint mondtam, szúrás nuku, most éppen 2 hete semmi nem volt tegnap elöttig. 3 napja fennvagyok, és nem sok kedvem van akudni. Egyébként a coaxil+frontinnak, megfelelő adagban, van egy remek feekingje, és az segít kibírni azt az egy-2 hetet. Remek dolog ez. Nos sokminenki emlegeti a családot, igenis nekem a legfontosabbak, de valahogy ha kattogok, az rosszabb mintha hozzájuk sem szólok. Nem válasz, és nm megoldás, de igyekszem minnél kevesebb fájdalommal elintézni az egész szenvedésem. Viszont a barátaimat fokozatosan veszítem el, de a szar emberek, meg kezdenek nyüzsögni körülöttem... Barátok: Itt van példának okáért A_balázs, ő is eléggé hanyagol már, de igazat adok neki, csak nagyon fáj. Neki meg van az indoka: Ott a család! És így teszi jól!!! Én is gyűlölöm az unokaöcsém mikor megjelenik itt bezöldezve, hog a jó kurva anyjáért jön ide ilyen állapotban, A gyerek ne lássa... Rajtam legalább nem látszik, mint ahogy a pia se. Aki nem próbálta: annak azt üzenem, hogy nem olyan ez mint amikor, nem eszel csokit egy hónapig. Aki próbálta, és madárnak tart: mennyivel vagyok nagyobb madár? Semennyivel, és aztán nyugtával disérjük a napot. Aki próbálta, és átérzi a helyzetem: az meg érti, és nagyon jól tudja: minden pici kis picsa dolog elég ahhoz a kritikus pillanatban, hogy az ember a könnyebbik utat válassza... Tudjátok - Nálam - A baj akkor van, amikor az agyam "átkapcsol", és elvesztem a józan itélő képességem, vele együtt a logikus gondolkodás módot is, és a lelkiismeret furdalmás is eltűnik(pedig akko kéne nagyon). Így szemléltetném: Volt már de-jawud? Na annak a kb. 10x erősségű tompaságot kell ilyenkor elképzelni. Az Egyszerű mondatok megértés is nehezemre esik. Olyankor van, hogy nincs més választás. Ui: Reménykedem a jobb addiktológiára szóló "belépőjegyemben". Sokszor ugyan el vagyok keseredve, de azért sokszor optimizmus is felgerjed bennem. Folytatom... azt hiszem hétvégén, újra itt leszek, remélhetőleg akkor már tisztán.drogos :: 5:36 Ide lehet írni: Comments

2006. november 5., vasárnap

Ezt így megélni.

Meleg. Ezt így megélni... Nem aludtam 3 napja, nem ettem 3 napja, 2 értelmes szavam nem volt senkihez 3 napja... Egyedül ülök a szobában, és iszom a söröm. Hajnal 4 óra van, és megint nem aludtam. A feleségem és a fiam elmentek a feleségem hugához, aztán 9-kor közölték: ott alszanak. Egyedül vagyok, de rohadtul egyedül. Pont olyan érzés mint amikor elhagy. Szanaszét van repedve, és száradva a kezem, az ínyem és az orrom vérzik... A végtagjaim merevek, és hidegek. A gyomrom pedig annyira ég, hogy a gyógyszer sem segít, pedig bevettem vagy 5-öt. Készvagyok. Aki ilyet csinál, az nem normális ember!!! Ha elfogy a söröm, akkor megiszom a maradék 1 pohár bort, aztán elkezdem beszedni a nyugtatókat, hogy tudjak aludni. Holnap meló végülis.. Ma nézegettem egy rendszernaplót, és kőkemény a megdöbbenés, hogy szinte május óta nem néztem át. A szokásos netes helyekre sem megyek. Hiányolnak, és kérdik sokan: "miért nem jössz mostanában?" , "mi van veled?", "mér nem jársz erre?". Egyszerű a válasz: állandam kész vagyok, és nem tudok kommunikálni. Nem jó így! Abba kell ezt hagyni! Hogy fogok így dolgozni? Mi lesz a családommal, az életemmel? Hallgattam ma a "C-Block - Time is tickin' away" című számát, és elgondolkoztam a szövegen. Mennyire igaza van. Napról-napra ahogy gyorsan elszalad az idő, és fiatalabb már nem leszek. A sok fölösleges, óra, nap, hónap, év majd hiányozni fog!

Az ilyen emberrel nem lehet mit csinálni. Egyszerűen: No Comment. Az agyam foszlányokban van, de már mintha tisztulna, és kezdenék éhes lenni. Megyek és csinálom tovább a baromságaim, és és és... Nemtudom. drogos :: 4:03 Ide lehet írni: Comments

2006. november 4., szombat

Két hete készen...

Ez a két hét kemény volt. Kb annyit volt am tiszta míg aludtam... Ezen a héten 2 nap, múlt héten 1 nap. Állandóan csak szívtam, és saját depresszómba merülve, elmélkedtem, és gondolkodtam a dolgokon. Gondolkodtam, mit, s hogy kéne. Itt van az eszembe az elérhető "normális" életmód-minta, mégsen tudom követni... Mindennap arra az elhatározásra jutottam, hogy: ez volt az utolsó.. Mégsem így lett. Azt hiszem Renton mondja a Trainspotting c. filmbe: "Dehát minden első utolsónak indul. " vagy valami hasonlót, azt hiszem a lényeget érteni lehet. Ogli G. egy száma tetszik, de nem is inkább annyira a zene, inkább a szöveg. Beidézem:

Ogli G : Kispesti meseRefrén:Volt, nincs, ez volt egy élet,Szomorú történet, amit nektek mesélekElvette egy ember, amit istentol kapott.Az életére gondolok, amit szeretett nagyon

Budapesten belül meghúzódik egy kerület,Kőbányával, Erzsébettel határos e terület,Kertváros és lakótelep, beleértve mindent,Nem nehéz ezt kitalálni, hogy úgy hívják, hogy KISPEST!Fiatalok mindenfelé bandáznak a térenBandázunk a spanokkal, és zajlik itt az élet.Nem csak arról szól, hogy kamázzuk egymás fejét,Minden spanunk tudja azt, hogy mit jelent az, hogy testvér!Probléma van, összecsörgünk, és azt mondják, hogy gyere,Nem kérdezzük hányan vannak, csak azt, hogy mit vigyek.Baseballütő, vipera, mert nem lehet azt, hogy megver,Nem könnyű a probléma, betárazzuk a fegyvert.

Virág Laci, Krapulax, Kristóf és a DodiCséka Gabi mellett még a Hasfelmetsző Peti,Így áll össze testvérem a félelmetes brigád,Akármerre megyünk, nincs a tiszteletből hiány.

Refrén

Probléma kell, ne menj messze, ez egy darázsfészek,Minden nap csak probléma volt, hogy megvédtük a Stinget.Jól emlékszem, közel 1 éve már ültünk,Hisz a bandából már kivétel nélkül megjártuk a börtönt.Szokásos este balhé volt egy nő miatt a Stingben,Egy csávó húzta magára, mi nem a saját inge.Nem hagyták ott szerepelni, telibeverték a fejét,Mind a kettő spanunkat megölte Ő ezért.Feltűnően menő volt, egy igazi részeg veréb,Álmában sem gondolta, hogy rendőr volt ez testvér!Az országban már mindent lehet, mit egy rendőr akar,Tragédia lett belőle, Cséka Gabi meghalt!

Refrén

Hideg kiráz, ha rágondolok a novemberi napra,Ébredtem egy smsre: Testvérem, nagy baj van,Baj van, a Sting előtt lelőtték a Krapot,Egy lövés végzett vele, mikor kilépett az ajtón.Rajtunk vannak a rendőrök, ez már szinte biztos,Kapcsold be a TV-det, és megtudsz minden infót.Mutatják a Stinget, és a bejárati ajtót,Félóránként bemondják, hogy lelőtték a Krapot.Cikkeznek az újságok, hisz nekik csak egy sztori,De nekünk ez az életünk, és nem pedig egy mozi.Temetésen összegyűlt 250 barát,Sajnálom azt, hogy így tudtad meg,hogy ennyi ember kamáz!

Egyébként elég sokat ittam. Ilyenkor mindig ez a vége. Nem birom a külvilágot elviselni, s innom kell.... 4-6 deci konyak, plussz 2-3 üveg bor, vagy 5-8 sör... A nyugtatóra meg az altatóra sok. Néha sok, és már csak akkor veszem észre mikor annyira kész vagyok, hogy írni sem tudok. szar.drogos :: 16:49 Ide lehet írni: Comments

2006. október 27., péntek

Ismét itt a péntek

Mikor felkeltem ma reggel, már éreztem, hogy valami nem stimmel. Minden pénteken ez van. Felkelek, és bár kialszom magam, van mégis egy halvány érzelem, ami itt bellül bizsereg, és tudom, hogy nincs ma minden rendben, mert ismét itt a péntek. Mire beérek a munkahelyre már szarul érzem magam. Aztán olyan dél körül el kezdek kattogni, és akkor elkezdek gondolkodni: ma igyak vagy cuccozzak? Közben érzem: be kellene venni azt a rohadt nyugtatót... De ha iszok azért nem, mert idióta leszek ha nyugtatóra iszok, ha cuccozok, akkor azért nem mert visszafogja a hatását a szpidnek. Ekkor már nagyon kattog az agyam, hogy mit csináljak ma, és miből. - Ez van ma is - Kedden elmentem orvoshoz gyógyszert iratni. Mondtam neki, hogy szerintem ez így nem fog sikerülni, úgyhogy rehab. Azt mondta szerinte se. Megkérdeztem milyen rehab-ot tud, és megkértem meséljen róla...1., Verzió:Pécshez közel, valami kis falu mellett, egy felújított házban 25 ember fél év... Önellátó, sport, csoportfoglalkozások. Folyamatos orvosi felügyelet. Első hónap: senkivel semmilyen kommunikáció a

külvilágból. Második hónap: 1-1 Telefon engedett. Harmadik hónap: család látogatása engedett, majd a negyedik hónapban már haza is mehetek 1-1 hétvégére. 2., Verzió:A körzetemhez tartozó kórházban 2 hét gyógyszeres kezelés. A 2., verziót választottam, több ok miatt: Mert nincs fél évem. Mert úgy gondolom a családom is megsínylené, mert a munkahelyemenek(amely jelenleg atomstabil), annyi lenne. Mert a számláimon lévő többszáz ezres tartozás miatt, amennyiben nem érkezik rá munkabér(nem pénz konkrétan, hanem pénz úgy mint munkabér) zárolnák azokat, és keményen behajtanák rajtam. Volt még más dolog is ami átfutott az agyamon, de nem jut eszembe. Na szerdán elmentem megnézni a "kórház" addiktológiai osztályát, és beszélni az orvossal. Mivel munkából este 1/4 8-ra értem oda, csak helyettes orvos volt. Szóltam neki, hogy zavarhatnám-e egy percre(telefonált) azt mondta: - Igen, egy pillanat türelmet. Nos pontban 8 órakkor az osztályon látottak, és a 3/4 órás várakozás után úgy döntöttem: vár a tököm tovább, és elmentem haza. Ráadásul pár épülettel arrébb, egy rokonnál, a feleségem és a fiam várt. Azóta is depressziós vagyok. Szakadt épületek, és kórtermek, wc-k széttördelve, liftek megrongálva. A földön magában fekvő emberek, és a még mozgó betegekkel szemben tanúsított agresszív viselkedés megrázott, és amikor kiléptem a korház ajtaján, megfogadtam: Inkább a halál.

Sokszor érzem: meg tudom egyedül is csinálni, de sokszor elkeserem. Mindíg mindenről többet gondolok, és azt gondolom ha azt csinálom (lásd kórház) hipp-hopp elmúlik, és minden happy lesz. Már nem tudom mit kellene tennem. Fél évem nincs, a 2 hét pokol meg nem hiányzik így is elég szarul vagyok. Hát megpróbálom megint egyedül, és megmutatom megy ez, és menni fog!drogos :: 9:29 Ide lehet írni: Comments

2006. október 23., hétfő

Egy rossz pillanat

Egy rossz pillanat, s oda van egy élet,Szolga lesz, a szabadnak született lélek.Vakító ragyogás, mely csodának látszik,De a lélekkel, ekkor már a gonosz játszik.

A gyötrelmek közepette, elfárad a lélek,De súlyos terhével szomorún, mégis tova lépked.Társául szegődve, a bánat jár s kél vele,Miként a ciánt, életét cseppekkel szórja tele.

Homályba merülnek, a hosszú szolgaévek, Emlékük sem marad, pedig eltelt egy élet.Elveszett hát minden valós, s szép csoda,Lemaradtam róluk, mert nem figyeltem oda!

Olykor-olykor felcsillan mégis a remény, Az alagút végén látom, ott dereng a fény.Keresem a kiutat, bár lelkem érzi: hiába,Mert visszatérni nem lehet, a szabad világba!

drogos :: 3:10 Ide lehet írni: Comments

2006. október 17., kedd

Kifulladtam

Gondoltam írok egy bejegyzédt, habár nagyo kész vagyok. Szobaton a feleségemmel megbeszéltünk 1 szívást. Megengedtem de azt mondja megígértem nekim hogy többet nem... Elszívtam, majd 1-2 óra múlva, kb 3 ezerért vettem piát amitől aludtam vagy 4 órát. Vasárnap, vettem egy g-t, amit hétfőn elszívtam, de mivel vasárnap reggel óta a zsebembern rohadt, így inkább szarúl lettem tőle. Aznap este a hitelkártyámról levettem pézt, és vettem 2 grammot. Amit igyekeztem apránként szívogatni. Sőt még szabit is kértem, és ma itthon maradtam... Olyan 16 gyógyszer van bennem, és kész

vagyok.. Coaxilom már szombat óta nincs. És utálok szívni! De akkor miéert csinálom? Hát hogy maga az anyag ami függőséget okoz, az bennem legyen. A hétfőn vett 2grammról nem is tud az asszony... Lófaszt! Megmagyarázhtaom, hogy cak szívom, attól etikailag az emberek szemébe jobb de ugyanúgy az a kibaszozz drogos maradok. Abba akarom hagyni, és le fogok jönni, de idő kell. Asszem 4 napja vagyok fenn, és a 4 nap alatt beszedtem 2kszerXY altatót, és az isten tudja nennyi nyugtatót. Ég a torkom, a nyálkahártyém, és fáj a a szemem, a szívem, és szarul vagyok. Nem kellett ez, de így jártam, ilyen balfasz vagyok. Persze, hogy orvoshoz se mentem, és semmitsem csináltam, csak szét voltam tekerve a 4 nap alatt. Mos jó ez? kinek kell ez? Hülye az ilyen? Pont olyan hülye miont én. Ne is mondjam, hogy sör, valami pálasz, meg konyak is csúszott le. Holnap munka! Kemény lesz. Szar köcsög kibaszott fölösleges halálraítélt senki szar drogos suttyó vagyok. drogos :: 21:40 Ide lehet írni: Comments

2006. október 15., vasárnap

A Szombatom kellene!

A reggelem úgy kezdődött, hogy a telefonom ébresztett. Az a kártya van benne, amit még a mostani kártya elött használtam, szal a 4575764746554786 nem fogadott hívás nem is meglepő. Hajnal óta hívogatott valamelyik barom, aki mindenképp rám akarta erőltetni a dolgát. Végül a fiam legjobb barátjának az apja, - aki mindössze 1-szer hívott - fél 1kor talált meg. Átmentem, és kerestem egy kis pénzt nála, majd a keresett pénzből, - Feleségem beleegyezésével - vettem egy grammot. Melyet most így jól elszívtam, és pár sör után se a legjobb. Mint már mondtam szívva, szinte immunis vagyk azokra a szpidekre, melyek intravénásan jónak számítanak. Szar ez így, de jó tudni, hogy van bennem, és se Baláuzs. se a Feleségem - annyira - nem hargszik ezért. Mégse szúrom. Azért ez mégiscsak más. Holnap, (vagyis ma) megyek a dokihoz a Coaxilomert, es utana jovok haza. Szar egesz éjjeli fenntlét után egy addiktologushoz elmenni, aki azonnal vágja mi van.... De azért szívva sokkal jobb nem? drogos :: 2:12 Ide lehet írni: Comments

2006. október 14., szombat

Frissítek!

Elnézést kérek, amiért ilyen sokáig nem írtam, de rendkívül elhalmozódtam munkával, és a magam kicsinyes problémáival. -A cégemnél is megkezdődött, a nyári pihenés utáni hajtás- Hol is kezdjem? Kb egy hónapja nem szúrtam! Legutoljára a múlt héten szívtam el 2grammot vagy 3-at. Elég nehéz megállni, hogy ne lőjem be, de egyrészt kerülöm a szúrosok társoságát, másrészt nem baszom össze a kezem, a magam bénázásával. Igen bénázás, merthát van egy duzzadt heg a jobb csuklómon, és ettől nem forog úgy a kezem ahogy kellene, és ezért többször mellésikerült már. Na ez is érdekes történet... Pár éve, egy szar gyorsozás után berúgtam, meg benyugtatóztam, és idegroncs állapotomban bevertem egy kapuüveget, ami átvágta az ütőerem. Nagyon sok vért veszítettem, mire korházba kerültem, már félig ájult voltam. Összevarrták, meg megcsinálták, de maradt ott egy "pukli", és mint írtam, nem mozog rendesen. Mióta nem írtam sok minden történt. Csalódnom kellett az addiktológiában, mert széttárt kezekkel bámult rám az, akiről azt hittem tud mondani valami építőt. Mindazonáltal összehozott, egy jó addiktológus/pszichiáterrel, aki beállította a gyógyszeradagom, és minden találkozásunkkor tud mondani valami építőt, valami hasznosat. Coaxilt, lendormint, és frontint szedek. A Coaxilnak igazából nem érzem a hatását, de tény, hogy valamit "csinál" velem, mert nem szenvedek annyira. Jó persze, így is rossz, de elviselhetőbb. Íme a tény: Jópár hete eldöntöttem, hogy minimalizálni fogom a drogozást. El is kezdtem: kezdetnek csak kéthetente lőttem, viszont 2 hetente, annyira hazavágtam magam, hogy nagyon, aztán nem győztem kajálni a nyugtatót, és az altatót, hogy aludni tudjak, vagy hogy asszony elött letagadhassam ,egy görbe éjjszaka után... Volt olyan pl, hogy a teljes péntek-szombat-vasárnap hármas kimaradt, és még a hétfő egy része is, kb. szerdától rémlenek az események. Na ez ment több hétig, és minden alkalommal megbolondulva tömtem magamba a kemikáliát, meg a sört, meg ami értem. Aztán egy hónappal ezelöttől egészen eddig, - és ma se persze - egyszercsak nem szúrtam többet. Pedig előfordult a múlthéten, hogy pont vettem a cuccot, és találkoztam a szúros csapat tagjaival, de köszöntem, aztán leléptem elszívni a szarom. Volt, hogy hívtak telefonon: "menjek le mert van, vettek, és bekínálnak" stb, szépen nemet mondtam, aztán rágtam a kefét. Ehh és szívva azért igencsak nem olyan, mert fele azt a hatást nem érem el. Se feelingbe, se hatásídő ügyileg, valahogy szívva sokkal gyengébbnek tűnik, a pörgsi idő is redukálódik, és és nincs az a "szállós" érzés sem,

vagy csak nagyon kicsit. Az orrom is fáj utána, szal szar így is. Ma megittam 3 sört, és a feleségemmel voltam végig. Egyszerűen nem kívántam a piát, de félek is, mert ha iszok töményet, akkor megvadulok, és lelépek nyomni. Szal valamennyire ez is benne van. A szívást se minden héten csinálom, azt is min. kéthetente. Viszont vannak nagyon durva érzelmi töltetű álmaim. Három fajta álmom van: Az első, amikor belövöm magam, vagy mellészúrom, vagy szívom. A második, amikor megcsalom a feleségem, enyelgek valami kis nővel, és a harmadik amikor a feleségem csal meg, vagy elhagy, és aztán talál egy másik pasit. Na mind a 3 álom után kemény óráimba tellik helyrerázódni, mert olyan élethűek, és úgy beleálmodom magam, hogy reggel szinte biztos vagyok benne, hogy megtörtént. Mindenesetre, úgy érzem haladtam valamicskét, és ha be is lőném magam valamikor, akkor is tudom: két hetet tutira kibirok! De tartom továbbra is az állapotot, mert ki kell bírnom, mert ki akarom bírni...drogos :: 0:02 Ide lehet írni: Comments

2006. augusztus 25., péntek

Megusztam?

Megusztam a mai napot, bár nem tudom mit hoz holnap. Holnap ugye parádé, a drogosok egyik legnagyobb ünnepe... Sose voltam kinne, sose néztem meg a felvonulást, de míg nem volt Budapest Parádé, és még hang sem volt róla, addig mi a LOVE PARADE-ra tomboltuk, és kattogtunk, ésnemtudom. Szal az volt a minden! Berlinbe kijutni, és éséséséésésésésés.... Hazafele egy hitelkártyát váltottam ki, és volt nálam vagy 6-7e Ft, de úgy döntöttem: ma nem, ma nem győz a drog! Érdekes, mert a feleségem azt mondta: ha elmész mi is elmegyünk, ha otthon leszel akkor mi is otthon maradunk... Persze nem úgy értette, hogy elköltözik, de mégis, nem akartam, nem tudtam, nem mertem, nem és nem tettem meg, pedig mikor a lejjebb olvasható sorokat írtam 100%-ig tudtam: ma tolok egyet! Vajon mit hoz a holnap? Hogy állunk mindannyian hozzá? Ha elönt a mindent eltakaró homály, hogy fogok dönteni? Lesz-e erőm kimondani a NEM-et? Lesz-e majd segítségemre bíztató sző, és lesz-e bántó gondolat, mely erőt ad a családom megörzése érdekében. Igazából ha eltelt a hétvége, akkor lassan fizu lesz... Ettől félek. Félek? Remegek, hiszen akkor lesz igazán alkalmam tönkrevágni az életem, munkahelyem...drogos :: 22:46 Ide lehet írni: Comments

Nagyon kattogok

Nagyon kattogok, és nagyon szomorú vagyok. Sajnálom... Minden körülöttem élőt sajnálok, hogy velem verte meg a sors....

Nagyon kattogok... ÉS szomorú vagyok...

drogos :: 14:21 Ide lehet írni: Comments

2006. augusztus 22., kedd

Az Addiktológián.

Iszonyú depressziós vagyok mióta felébredtem. Nagyon rosszul aludtam az éjjel, és nem birok senkit elviselni 1 percnél tovább. A gyomrom sajog, és görcsben áll... Azt hiszem kattogok. Mégpedig szombat óta. Mert kevés volt a szombati másfél vagy kettő, és hiába nyomtam vasárnap este rá még egy felet, lófaszt se enyhít. Egyre töb, több és több kell! Mostmár érzem, hogy gáz. Igen! Valóban le akarok szokni, de azt a szürkeséget, azta halott unottságot nem akarom visszakapni. Most mit tegyek? Én sem tudom, az Addiktológián sem tudták... Akkor ki az aki tudja? Szóval elmentem. Kb 40 percet beszélgettünk egy Tamás nevezetű nagyon szimpatikus fiatalemberrel, és arra a megállapításra jutottunk, hogy itt mélyebb dolgok is vannak mint a kábítószer-függőség. Pszihiátriára is kellene

járnom, mert amelett, hogy sűlyedek a seb a lelkemben van. Pénteken megyek újra, de most nem Ő hozzá hanem Pszihológus Doktorhoz, de persze ugyan oda. Vele majd csak 2 hét múlva találkozunk. Röviden ennyi volt. Rég éreztem magam ennyire pocsékul. Mintha embert öltem volna, ahhoz tudnám hasonlítani gusztustalanul szarullétemet. Csütörtökön ismét külön munka, és pár ezres bevétel várható, amelyből nagy valószínüséggel a felét fogom leadni, ahogy ismerem magam. Aztán pénteken egyedül elmmegyek a pszihomókushoz, kibeszélem magam, és hazafele annak rendje és módja szerint nyomok egyet. Előre tudom, hogy így lesz, DE NEM AKAROM! Magam ellen nem tudom magam megvédeni. Képes vagyok saját magammal elhitetni, hogy úgyis kibirom... Közbe egy nagy fenét! Gyenge vagyok és tehetetlen, és mostmár szomorú is... Be kellett látnom, hogy senmki nem fog tudni segíteni rajtam! MAGAMON kell segíteni, de az nem fog menni. Egy darabig biztos nem. majd...drogos :: 16:10 Ide lehet írni: Comments

2006. augusztus 19., szombat

A 10. Nap...

A tegnapi napot 17:30-tól alvással töltöttem és csak ma reggel 11kor keltem fel. Iszonyú mennyiségű gyógyszert magamba szedtem, mert olyan 19:30-tól mintha elvágták volna nem bírtam aludni. Mind1. Aznap amit beszedtem: 2x0.5 frontin 11-kor, 2x0.5 frontin 13kor, 2x0.5 frontin 16:00-kor, majd félóránkén 1db 1mg-s frontin, 3x. Így sem bírtam aludni, ígyhát elmentem bicajozni 20 percet., majd hazajöttem és meg 1db 1milis fronton. Na így sikerült végre aludon. Ma reggelre már undorodtam, bár már tegnap is gyógyszer íze volt, bármit ettem, vagy ittam, de ma aztán végképp szar volt... Ma már nem is akartam gyógyszert bevenni, hisz hányingerem volt a gondolatától is. Hát ez van. Összefutottam ma egy nagyon régi jó barátommal, akivel dumcsiztunk kicsit. Megegittam vagy 2 sört. Jut eszembe a srác: nem drogozik, nem is iszik, sőt nem is dohányzik. Sose próbálta, és nem is érdeklni... Naszal elmenetem feltölteni a kárytám, és összefutottam Vele. Dumálgattunk, röhögtünk mint ahogy régen, sőt még át is jött hozzám. (nem beszéltünk már vgy 3 éve, egy félreértés végett) Aztán ahogy felértünk a Feleségem közölte, hogy Ő bizony megy a családjához 1 kicsit. Na akkor éreztem, hogy baj lesz... Miután az Asszony elment a srác is mondta, hogy neki is dolga van, így egyedül maradtam... Első dolgom volt felhívni "zs"-t, intézni és nyomni. Kb 1.5g-t tolhattam be, földreestem olyan komoly volt, de már úgy érzem eléggé kevés. Hát hiába a 4 nap gyógyszerzabálás, hiába az akaraterő, hiába minden nem bírtam megállni. Most Itt feszülök a gép elött és sajnálom a családot, hogy ilyen rongyal kell élnie. Sajnálom az igazi barátaimat, hogy ezt kell látniuk, és sajnálom, hogy megint itt tartok. A vígaszom csupán annyi, hogy kedden mehetek Tamáshoz az Addiktológiára. Benne bízom, hísz ők már egyszer segítettek... Rengeteg segítséget jelentett amit akkor, és ott Velük beszéltem, és nagyon fontos volt, hogy előre fel tudtak készíteni mikor mi lesz, és miért. Tehát amikor kattogtam, é sszenvedtem, de tudatosan nem tudtam mi is a baj, eszembe jutottak Enikő szavai, és már is tudtam mit kell tennem! Nos ma biztos Asszony gyűlölni fog, sőt lehet, hogy haza se jön... Ülhetek itt egyedül egész éjjel. Jó végülis megérdemlem... Minden megérdemlek. Furcsa álmok gyötörnek egyébként mostanában. Hol, az hogy kirúgnakm egy volt munkahelyemről, hol az, hogy elköltözik a feleségem, máskor pedig az, hogy megcsal. Van hogy csóróval csal meg, van hogy pénzessel. Eléggé sűrű rémálmok ezek... Csak arra kérem az isten, hogy neeeeeeeeeee............. Ja és aki netám mailt szeretne írni: drogos kukac index.hu -ra tegye meg! (merthogy ém szeretem a mailokat)drogos :: 19:57 Ide lehet írni: Comments

2006. augusztus 18., péntek

A 9. Napon.

Még csakfél 12 van, de már most iszonyú hosszú a napom... Úgy ébredtem, hogy ma cuccozhatok végre, és cuccozni is akarok, ígyhát egészen eddig nem vettem be gyógyszert, aztán beértem a munkahelyemre, felhívtam a feleségem, és rájöttam: ma sem csinálhatom... Egyre jobban kattogok, és már vagy 3x beszéltem a feleségemmel... Sírógörcsöm van, és iszonyú dühös vagyok, ígyhát vettem be 2 gyógyszert, de nem hiszem, hogy elég lesz... Mindjárt hazamegyek, mgesszem az összes frontinom és alszom hétfőig... Kedden meg megyek addiktológiára, mert addigra kaptam időpontot. Iszonyú dühöm van, és remélem, hogy mindjárt elmúlik, mert én én nemtudom mit csinálok. nyugtatóra ma már biztos nem nyomok... Mi a fasznak? Nem hat, vagy csak kevésnek érzem ha arra nyomok....

Mei napi tevékenységem eddig mindössze annyi volt, hogy az egyik vállalkozót megfenyegettem, hogy megbaszom, ha lehúz. Azt hiszem volt értelme, mert 2 óra múlva intézi az elvállalt munkát. Aztán szokásos módon 2 óra késéssel beértem a munkahelyemre de minek? Senki sincs benn... Semmi munkám nincs. Azt hiszem ma már nem szólok senkihez. Nincs kedvm semmilyen emberhez, semmilyen formában, sőt élni sincs kedvem... Minek? Szar élni, az egész egy kibaszott szenvedés.. Végiggürizek egy hónapot, hogy legyen mit ennem, de semmi több... Nincs ruhám se megint, és van kb 170 minuszom a számlámon... Remek bazdmeg.. Ennek sok értelme van! Fasszopó gyurcsánygeci (igen kisbetűvel) elvette az augusztusi dupla családit, a nevelési támogatást és minden egyéb kedvezményt... Dögölne meg. Mesélje már el ez a geci, mi a jókurva istenből iskolázom be a gyereket mikor 15- 20e a füzet 12-15e a tankönyv, 6e az napközisbefizetés, új ruha neki az iskolakezdésre, és még rezsi+kaja is kell... Az isten bassza meg az egészet.

Húúh vagy a gyógyszer hat, vagy baromi jól esik kidühöngeni magam itt a blogon, egyedül csak a monitor sarka repedt meg egy kicsit... Eléggé hullámzok, azt hiszem a zene is rátesz, amit hallgatok. Egyre ritkábban hallgatok zenét. Mióta cuccozom azóta inkább. Érdekes.

Áhh ilyen nincs: Tegnap jövök hazafelé a munkahelyről, és jön szembe velem egy idős hölgy, és egy nagyon ismerős arcú nő! A nő kedvesem rámköszön: "szia ", visszaköszöntem, majd kb. a 10. lépés után leesett: Enikő volt az, (most itt dologzik a munkahelyem környékén valahol). Azonnal szaladtam vissza hozzá és elmeséltem neki amit 5 percben össze tudtam foglalni a helyzetemről. Azt igérte benéz hozzám, de én nem bízok benne... Igazából nem mertem elkérni a számát, de kellett volna. Azért érdekes, hogy útjaink folyamatosan keresztezik egymást... Jó volt látni.

Azt hiszem megnyugodtam, de még nem tudom mit tartogat a mai nap...

Bazmeg. Most hív a feleségem és közli, hogy rajtam gondolkozik, ilyen sejtetősen, mintha azt mondaná: "elengedlek". Az istenit... Már szétgyógyszereztem magam.. Remek. Remek. Remek... A jó kurva életbe... Nem lesz úgyse semmi, nem fogok kidobni pénzt a semmire.... Így jártam bazdmeg... Most elmentem, és meglátom mit hoz az elkövetkező 24 óra. Most derült ki, ma buli van nálunk.... Így még nehezedik a dolgom...

drogos :: 11:24 Ide lehet írni: Comments

2006. augusztus 17., csütörtök

A 8. Napon.

Az utóbbi időben 7 naponta csinálom. Csinálnám én elöbb is, de nem akarok még mélyebbre csúszni, visszajutni oda ahonnan jöttem. Ráadásul a feleségem is állandóan gyűlölne, és persze munka van , tehát igyekszem visszafogni magam. Egyébként 3-4 nap után már kezdek szarabbul lenni, de kitartok az 1 hét mellett. Mindössze egyszer fordult elő, hogy hulla részegen a 4. napon elmentem nyomni... Áhh nagyon szar volt. Több napig nem szól hozzám az asszony. Természetesen Balázsnak letagadtam... (Kérlek ne haragudj, hogy így kell megtudnod!)

Múlt hét szerdán születésnapomat ünnepeltem. Feleségemtől Egy hordó sört kaptam aminek rendkívül örültem, és nyomban a lovak közé is csaptam és csak toltam lefele a mannát. Amikor egyszecsak odajött a feleségem, s megkérdezte: elmész ma ugye? Ennek rendkívül örültem, mert nem kellett titokban lelépnem, vagy elkéreckednem, amely megalázó, másrészről mindig szomorú pillanatokat okoz mindkettőnknek.

Persze, hogy elmentem. Aznap magamba tettem vagy 2grammot, és remekül éreztem magam. Reggel 10kor még úgy feszültem a gép elött, hogy azthittem sose megy ki a cucc. Aznap kellett volna orvoshoz is mennem, de mint ilyenkor másnap, olyan parám volt, hogy a függönyt nem bírtam kihúzni, telefonok kikapcsolva, és magamba nyomkodtam a billentyűket. Szabin voltam, szal nem aggasztott a munkahely. Viszont most mit mondok az orvosnak? Mi lesz most egyáltalán?Hisz a 8. napon vagyok és már nagyon kattogok, de nem szabad nyomnom , mert ma is megyek munka után tovább dolgozni, és úgy néz ki holnap is. Ráadásul ki szeretném bírni minnél tovább. Reggel, délbe este szedem a frontint amiből már az 1mg-osnál tartok, így könnyebb leküzdeni az elvonási tüneteket. Viszont mellékhatásaként néhai dührohamok jönnek rám, melyek rendkívül agresszívek, és pár pillanat múlva mintha nem történt volna semmi. Ma is bevettem már 1,5 szemet, de már nagyon kattogok. Muszáj bírni!!Ma mindenképp feéhívom az orost egy új időpontért és elmesélem neki, hogy valójában mért is nem mentem. Nem. Nem fogok hazudni, hisz minek? Ismeri a drogosokat, velük foglalkozik...

Igyekeztem minnél távolabb kerülni a drogosoktól, és a dillerektől. Próbálom megtartani azt a pár lépést. Még az elején hoztam néhány szabályt amit be is sikerült eddig tartanom. Mint pl: nem adom meg a telefonszámom, otthon nem kereshetnek, ha mégis akkor letagadtatom magam, igyekszem minnél tovább kibirniu cucc nélkül, dillerekre és a mobilszámaikra nem vagyok kiváncsi, pedig felajánlották, hogy összehoznak jónéhánnyal, (na az kéne mégcsak!) hétközben nemcsinálom, gyerek elött, lakásban stb nemcsinálom, nem megyek haza beállva mig a gyerek fennvan, közös pénzünkből nem költök drogra, és még egy sor hasonló dolog, amely segít ember maradni, vagy legalább valami emberhez hasonló...

Fogytam sokat. Kb 8-10 kilót, de minimum 5-öt ledobhattam, aminek nagyon örülök, mert sokkal jobban érzem magam minden helyzetben (szex, lépcső, biciklizés, és mozgás téren). Viszont hosszútávon ezt még így "mértékkel"(?!) sem lehet, és nem is akarom csinálni, hisz ez nem élet. Ez maga a pokol... Mégis úgy érzem valami hiányzik, valami apró adalék amitől meg tudnám gyűlölni ezt a szart. Gondoltam rá, hogy ezentúl orrba szívom, de ez 2 dolog miatt nem jó: 1., folyékony állagú, azt pedig úgy nehéz, 2., nem a pörgés érzése vonz, hanem az a 10-20mp amikor belövöm (belövik nekem) magamnak. Szal nemtudom. Én most befejezem eme naplot, felhívom az addiktológiát... Kérek új időpontot...

drogos :: 11:11 Ide lehet írni: Comments

2006. július 30., vasárnap

mennyire elviselhetetlen ez?

Jelenleg egy számomra az LSD-hez, (és kb 2 hét fenntléthez) kötődő emlékű szám szól. Mit mondjak? Tegnap este 7-8 körül toltam 1 grammot 2x-re, de még mindíg kész vagyok. Bebasztam 5db 0.5-ös frontint, megittam 7üveg sört, 2dl konyakot, 2dl pezsgőt, és eltelt lassan 24 óra... Egyszerűen nem akar kimenni, szanaszét vagyok csapva. A lábam egyfolytában mozog, rágom tovább, véresre rágott szám, és körmöm, nem birok magammal, pedig feküdni kéne... Hulla részegen toltam be magam, és mégis kéééééész vagyok.... !!!(kijózanodtam azonnal) A zacsiban folyékony valami szuflát kaptam, életemben nem toltam ekkorát fél grammból! Kb 4-5 óráig nem tudtam mi a helyzet, mert annyira szanaszét voltam. Tiszta volt... Unom hogy szivességet kell kérem, hogy intézzen "ZS", és tegye is be nekem, mer annyira szar vagyok, hogy be se tudom lőni magam... Ez azért eléggé cink... Azért elötte és utána is ciki a feleségem elött.. Annyira gáz ez... Egyszer sikerült ebből kikászálódni, de akkor nem függtem ennyire, és nem volt ilyen rossz... Feleségem szerint 2-3 hónapig csak aludtam... Ezt most nehezen tehetném meg... Hétfőtől van két hét szabim. Mi fog történni? Nem merem jósolni se... Függök, és már most tudom, hogy vennék le pénzt ha kéne...!!! Egyre mélyebbre sűlyedek, és ki tudja mi/vagy ki állít meg. Igazából a szemem majd le csukódik, de aludni nem tudok... Asszem pénteken ettem utoljára. Mit is? 2 szölőcukrot, és 2 teás kanál gyümölcsösrizset. (rámfér) Rosszat almodok, és rosszul alszom. Rosszak a hétköznapjaim, kihagy az agyam, és nem tudom mit akartam mondani/írni. Augusztus 10-től mehetek interjúra ahhoz, aki ENIKŐ elött volt. Para van geci, mert nem tudom mi lesz, de csak bennük bízom már...!!! Mit mondhatnék? A B B A F O G O M H A G Y N I ! A_Balázs is egyre kevesebbet keres, pedig igazából ő az egyik pilléem a tiszta valós világban a feleségemen kívül. Saózar ez igy. Aki pedig azt gondlja van arany középút, az tévelyeg.. NINCS ilyen... Nincs. A drogokat "tudatmodosító" szernek is hívják! Elárulok egy titkot: Ez a tudatmodosítás dolog, nrm csak a hatasa alatt történik, hanem utana is... Nalam legalabbis. Kb 7-8-9 naponta nyomkodom magamba ezt a szemetet és szar. Aki nekiáll ennek az hülye vagy csak FESTI magat. Itt befelyeznem, mer aannyi nekem....

2006. július 10., hétfő

Furcsa dolgok ezek.

Miután belőttem múlt hét szerdán is 2grammot, tuti voltam benne, hogy a feleségem elköltözik,

Balázs meg megfolyt. Nem így lett.Csütörtök reggel annyira kész voltam, annyira depis, hogy legszivesebben elbújtam volna, vagy felakasztottam volna magam. Mióta visszaestem, ennyire szar a lejövő még nem volt. Egyszerűen nem bírtam elviselni az embereket. Észre vettem, hogy nagyon sokat változtam. Az emberekkel egyre agresszívabb vagyok, például csütörtök reggel munkába menet is majdnem össze boxoltam egy kamionossal. Majdnem elütött a tetű... Iszonyú szar délelött után kezdtem kijönni a depiből, és úgy döntöttem felhívom az addiktológiát ahol kezeltek 2 éve. Egy férfi hang szólt a telefonba. Elmondtam ki vagyok, mikor voltam ott, erre aszondja: "igen emlékszem magára. amfetamin függőség ... ". Azt hittem kiesik a kezemből a telefon. Kiderült, hogy az a doki az, aki Enikő elött kezelt. Őszinte legyek kicsit megnyugodtam, de rossz híreket közölt velem: "felvételi zár van" - na mondom szép - azt mondta: hónap végén próbáljam meg. És én Megpróbálom mindenképp. Csütörtökön délután, azért "H" be akart jönni néhány tűvel, meg pár gramm cuccal, de lemondtam. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de eléggé trébe vagyok muszáj ezt kihagyni... Azért érdekes, hogy mióta lövöm magam, egyre többet kívánom a feleségem is, aminek persze ő is örül. Látok szineket, nem csak a szürkeséget, és újra érdekel a zene is. A nemdrogozásom végére már minden szűrke volt, nem/vagycsak alig halgattam zenét, nem volt kedvencem. Úgy éreztem: meghaltam. Most egyre többször szar, de még így is más... Ma az 5. nap, hogy nem nyomtam, már szombaton délután kezdtem rosszul lenni. A családdal voltam, sétálgattunk, játszótérre mentünk, fagyiztunk, mint egy normális család. Minden jó volt, aztán mikor leültünk az egyik játszótéren, kezdtem érezni, hogy zsibbadok, és kezd szorítani a mellkasom, tompul az agyam. Kértem a feleségem: hadd igyak valamit, de nem engedte, arra hivatkozva, hogy akkor erőszakos leszek, és mindenképp lelépek cuccozni. Mire hazaértünk már megszólalni sem tudtam, annyira bekészültem, hát bevettem néhány gyógyszert... Be kell látnom igaza volt, így jobb, hogy nem ittam. Vasárnap lementünk Balázsékhoz megnézni a fiát, meg egyéb buli ügyből kifolyólag. Náluk már én nem akartam inni, pedig pedig.... Ott jó lett volna! Babáztunk, grilleztünk, hülyéskedtünk, tényleg jó volt. Ma érzem magam megint szarul. Kattogok. Mit mondhatnék? Fogok is, és hogy mi lesz a nap vége? Azt sosem tudom, mindenesetre nem akarom, hogy elköltözzön a családom, és nem akarok a nejemmel állandó haragba lenni mint régen... A munkahelyemnek is lassan annyi, ha nem fejezem be, de hála istennek itt most nyári nyugi van. Szóval van egy nyaram, hogy rendbe tegyem magam...

drogos :: 13:26 Ide lehet írni: Comments

2006. július 1., szombat

Szanaszét

Jó sok ideje nem írtam, de nem is volt kedvenm de igazán lelki erőm nem volt. A faszom kivan. Szanaszét vagyok, éjjel benyomtam vagy 2gramm gipszet. Eléggé kemény volt, szal ilyen masszás, és órákig nem vágtam mi van . Ez már a többedszeri visszaesésem.. Alig birom megint mozdítani a karom annyira fáj, a szúrások helye! Olyan 40 szúrás van rajta, szal jól visszaestem... Tegnap megbeszéltük a feleségemmel, hogy Ő megengedi, de akkor utoljára csinálom. Most gyűlöl, utál, hargszik rám, de megértem. Megbeszéltük, hogy elmegyek, és ahogy elalszik a gyerek felhív, hogy mehetek haza. Valóban az utolsónak kéne lennie.... Hulla részeg vagyok, olyan 10 sört , meg 2dl konyakot ittam. Ez nekem már nagyon sok, mert speed nélkül 5-6 sör megárt. Sokat fogytam, és ennek örülök, de nem tudok beszélni a körülöttem lévő emberekkel, és nem is akarok. Utálok élni, elbasztam, sőt hazabasztam magam, de egy örömöm azért van: a_balázs, aki ugye a legjobb barátom, neki megszületett a gyermeke!!!!! Mivel alig beszélünk Balázs: Innen is gratulálok!!!!!!!! Én elbasztam, és visszaestem, de nem hagyom magam, és nem fogom magam megint minden nap 2x 3x lőni! Már észrevettem magamon, hogy más lettem. Észre kellett vegyem, hogy van az adagomig max 2-3 nap, amíg türelmes, és ember vagyok, utána... Inkűbb az örjöngő állathoz hasonlítanám magam. Ti meg kedves blog olvasók, drogozzatok "ésszel" basszátok meg. Olvastam néhány levelet, aki ennek ellenére "ésszel" drogozik.. És persze ezt nem egy emberre értem, szal ne vedd személyeskedésnek... Hanem arra a pár levélküldőre, aki annyira nem ember, hogy csak a saját hibájából képes tanulni.... Nincs lelki erőm olvani a kommenteket, se az e-mailokat, a munkahelyen az emerekkel nem tudok beszélni. Kész vagyok, és idegroncs vagyok, és nem birom már magam visszafogni. Egyre több gyógyszert szedek, és egyre többet iszom, mert egyre többet fáj. Eddig a 0.25-ös frontint szedtrem felesével, max egyesével, nem véletlen... Már nem hat. Irattam föl 0.5-öset, de már abból is 4-et veszek be egyszerrere, hogy hasson... 2Mg-osat kéne iratnom, de azt nem írják fel... Annak ellenére, hogy lövöm magam, rendszeresen bejárok dolgozni. Nem baszok át senkit, nem kummantok el semmi melót. Érzem, hogy ha nem felyezem be, akkor a vége felé közeledik a "normális" életvitelem... Veszélyben a családom, és én magam is. Kibaszott részeg vagyok, és már alig látom a betűket is,

mégsem tudok aludni.3 napja fennvagyok, és igyekszem túléni a szégyenem, s a depresszióm. Merthogy szégyenlem magam a feleségem elött és magam elött is. Azt már le se merem írni, emnnyire buziszemétszarnak érzem magam Balázs elött... Most járhatok - mint általában - nyárom megint hosszú újjú polóban.. :( Szarul vagyok, és szarul is érzem magam. Az a kezdés beli: csak egyszer!!! , az nem az utolsó volt... Sokat segít, hogy nincs nálam pénz, se semmi... Blog marad nekem majd. Amikor elhagytak a baráőtaim és a családom, akkor, majd ide írom midnen bánatom, itt fogok sírni és szenvedni ennél 43897348934693426x jobban! Igen tudom, hogy hülye vagyok, és hülyeséget csinálok, de kontrollálni nem tudokm magam, és nem tom mi lesz. A faszom kivan az egész élettel, ez nekem bonyolult, és nem megy! "H" megházasodott, grat neki.. Majd igyekszem kipihenni magam, és újra, új kedvel kezdeni a hétfőt... Sikerül-e? Ki tudja... Hulla részeg vagyok, most nem birok többet írni, mert összeakadbnaak az újjaim... drogos :: 16:14 Ide lehet írni: Comments

2006. június 15., csütörtök

Megint a hullámvülgy

Most nagyon rossz kedvem van. Meg aztán eléggé kicsesztek velem, mert a nembejárások miatt nem kaptam meg egy bizonyos pénzösszeget. Ami nekem mondjuk nem kevés.Amilyen jól éreztük magunkat hétvégén a családommal, olyan rossz volt a hétfő. Egyszerűen mint a mennyből való zuhanás a pokolba olyan volt... Egész hétvégén csavarogtunk, meg vásárolgattunk, és nagyon jól éreztük magunkat még úgy is, hogy alig aludtam egész hétvégén pár órát. Aztán hétfőn bejöttem, és beérésem pillanatától depresszió kerített hatalmába, aztán 3körül már elkezdtem kattogni. 4-re már olyan rosszul voltam, hogy szédültem, és fáztam. Következő lépésben elkezdtem remegni, és már megszólalni is alig tudtam. Szerencse, hogy nem jött senki semmivel csesztetni. Volt nálam 99Ft. Úgy döntöttem hazafelé megiszok egy sört. A környék összes boltját végig jártam 1rohadt sört nem tudtam venni, majd egy közeli kocsmában kértem 1 csapolt 2dl -es sört. Természetesen gyógyszert nem vettem be, mert undorodtam tőle. Sör után egy picivel jobban lettem, de amikor a feleségemmel találkoztam a megbeszélt helyen még mindig alig bírtam megszólalni. Vetettem magamnak egy sört és lehúztam. Aztán ahogy intéztük a többi dolgunk csak ittam a sört, végül jól berúgtam. A keddre szinte nem is emlékszem, de eltelt valahogy, és jó korán feküdtem le. Szerdám egész napi szorgos munkával telt, de azért hazamenetel elött megszivatott még a főnököm. Megígérte, hogy 6-kor elmehetek, ehelyett 7ig szopatott. Végül csak fél 8-kor tudtam elindulni haza, és már elegem volt. Tegnap is megittam 1 sört, megvacsiztam és lefeküdtem aludni. Ma reggel már szinte magamtól keltem és majd kicsattantam a jókedvtől. Erre beérek és kész... Vége a jókdevnek, befordultam és utálok mindent. Amikor 2évvel ezelött elkezdtem a drogról való leszokást sokkal könnyebb volt, mert otthon pihenhettem. Úgy emlékszem majd 1 hetet átaludtam, persze ez csak képletesen, hisz azért voltam fent is. De aludtam éjjeltől-reggelig, és délután is. Szedek mindenféle vitaminokat, minden reggel és este. Egy marék vitamint nyomok magamba. Magnézium, kálcium, cink, meg minden fene. Mégis-mégis szar... A kommentelőknek köszönöm a kommenteket, de szeretném ha tudnátok:Nagyon rosszul érzem magam. Rosszul is fogom. Meddig? Nemtudom. De ez Én vagyok! Egy drogos, akit lehet utálni, fikázni, nemhinni neki, és lehúzni. Lehet szeretni, melléállni, és jóirányba terelni. De lehet egyszerűen csak szó nélkül olvasni szenvedéseit. Mindezen fellül ember vagyok! Aki őszintén érzi azt, amit leír. Azért írja le mert úgy gondolja, ezzel segíthet valakinek. Akárkinek... Ha csak egy gondolat erejéig is. Segíthet végső soron magának is ,remélve ezzel egy kis megnyugvást. Megnyugvást abban, hogy kiengedheti a gőzt, és elmondhatja azt a súlyos titkot, melyet jelenleg senkinek nem tud így ebben a formában elmesélni...

2006. június 9., péntek

Kegyetlen Péntek

Eljött a péntek, s kegyetlenül szenvedek, gondolataim az összes a cucc körül forog. Nem látok senki,

nem hallok senkit. Ezt a blogot is alig látom. Homályos minden, nem fogom mi történik. Munkába jövet már nem láttam embereket sem az uzcán, pedig nagy csomopontokon keresztül érem el ezt a helyet. Nem értem mit beszélnek hozzám, és ég mindenem. Egész nap lázas vagyok, bár nem vagyok klasszikus értelembe vett beteg. Minden este 2-3 takaróval takarózva fekszem le, mert annyira fázom. Most is remegek, és fáj mindenem. Ez már a vég. Kérlem az eget, hogy ne tudja meg senki, milyen ez...

Hivtam "H"-t, de megkönnyebbültem mert ki van kapcsolva. 13:00-kor végez, de tuti fel sem keres ma. Mindjárt felállok a kibaszott asztal mellőlés elmegyek a picsábam és leszarok midnent. A rohadt kurva életbe. Hiszti rohamom van. Ma a 2. Tudom. Igen. Szemét szar tetü kibaszott drogos senkiházi szar vagyok. Be akarom lőni magam. Most...

Azon jár az agyam, hogy kellene átverni a feleségem. Szemét tetű vagyok. Szemét. Nem birok gondolkodni. Gyógyszert vettem be... Semmi. Az se hat, máskor pedig jó. A picsába. Nem tudok most írni...

Ui: mindenkinek köszönöm a mailjait, mindenkiének örültem, és válaszoltam. is.

drogos :: 12:09 Ide lehet írni: Comments

2006. június 7., szerda

Iszonyúan szenvedek.

Vasárnap óta rendkívül kivagyok. Elkezdtem iszonyú rosszul lenni, meg szenvedni. Égett mindenem, és olyan depis lettem, hogy le kellett feküdnöm. De nem csak a depi miatt. Elkezdtek fájni az ízületeim, és szédülni kezdtem. Vagyis nem is igazán szédülni, hanem tompulni kezdett az agyam... Nem tudtam gondolkozni, még beszélni se nagyon. Bevettem egy fél nyugtatót de mintha semmi sem történt volna, aztán még rosszabb lett... Pont akkor toppantak be haverék. Ő is meg felesége is azt mondta: szörnyen nézek ki. A srác tudta miről van szó, de a felesége nem nagyon. Aztán a vasárnap további részére nem emlékszem. Fogalmam sincs mi történt körülöttem. Hétfőn, lévén munkaszüneti nap gondoltam kipihenem magam. Nem sikerült, helyette átmentünk feleségemékhez mert jött valami rokon. Kivoltam. Mondom magamnak meg a feleségemnek: most így hogy megyek át? Merthogy nagyon szarul vagyok. "Muszáj átmenni" - Ez volt a válasz. Jó, bevettem egy fél nyugtatót és átmentünk. Teltek múltak a percek, és az órák, beszélgettek és iszogattak, énmeg rendkívül feszültem magamban. Addig addig erősködtek, míg nem ittam velük 1 sört. Na ezt nem kellett volna, ugyanis ha 1 kortyot is iszok, már végem, nem birok megállni... Sör után sör meg vodka jött, mig vége nem lett a bulinak. Haza fele menet eléggé összevesztünk asszonnyal, de már nem tudom, hogy micsodán. Olyan hulla részeg voltam, hogy eldöntöttem, megyek intézek cumót, és ki is találtam: hazamegyek felkapom a telót, s mivel mi összevesztünk, én lelépek... Útközben hazafele, először úgy döntött a feleségem, hogy nem kíváncsi így rám, szal inkább otthon alszik a családjánál, és visszafordultak, de pillanatokon belül meggondolta magát, és mégis hazajött velem. Én csináltam amit elterveztem: lehúztam a telót a töltőről, bekapcsoltam, mejd indultam volna ki a szobából. Ekkor ért a meglepetés: feleségem kajek erőböl odalökött az ágyra és rám kiabált: "nem mész te sehová!" Próbáltam erőszakoskodni, de azért is, mikor észrevettem magam, már zokogtam... Éjféltől fél 3-ig zokogtam és kitálaltam. Elmondtam neki mindent. Elmondtam neki: "igen belőttem magam 2x is, és soha nem fogok tudni leállni, inkább költözz el stb.. " Sok minden másra nem emlékszem. Bár sejtette, szinte tudta magában, mégis meglepődött, és megértette végre mi miért történt. Miért fekszem egyre többet, miért szedem a nyugtatót, miért tűntem el 2x is, miért takargatom magam előtte. Úgy emlékszem akkor egy pillanatra mintha elsírta volna magát. Ebben nem vagyok biztos. Természetesen másnap basztam bemenni dolgozni. Állítólag a fél ház engem keresett. Egész nap depressziós voltam, és a cucc járt az eszembe, na meg az, hogy olyan másnapos vagyok, alig élek. Eljött az este, a lefekvés ideje. Azonnal elaludtam és persze drogról álmodtam.Azt álmodtam, hogy valahogy mindenképpen ki akartam cselezni, hogy belőhessem magam: Megjelent az egyik régi ismerősöm a drogos Krisztián, és mikor hozzá mentem le a kapuba - persze álmomban asszony is jött velem nehogy lelépjek - a kézfogásnál mégis oda tudta a srác adni a cuccot. Mindenhova szaladgáltam vele, és majdnem az egészet szétszortam, mert bénáztam. Aztán asszem megettem, mert beszúrni nem sikerült... Na így ébredtem ma reggel. Aztán egy órával ezelőtt megint nagyon durván rosszul lettem. majdnem elájultam, annyira kattogtam. Már homályosodott el minden, és tompult egyre jobban az agyam. Éreztem nemsokára jön hiszti. Most is nagyon kattogok.. Beszéltem a feleségemmel és mondtam neki

félig hisztis állapotomban, de rá kellett jönnöm: nem szabad mindent tudnia. Látja úgy is, nem kell még terhelnem ezzel is... Igazából úgy érzem nem bírja ezt a fájdalmat, se hallgatni, se nézni. Pedig innentől már ez lesz. Ha ezelött 2 évig nem múlt el, akkor nem tudom mikor fog. Most úgy érzem soha, és talán így is van.

Az az igazság, mikor legutoljára "H"-val megbeszéltük, hogy 2 hét múlva pénteken, vagyis a mostani pénteken meghív egyre, egy olyan helyről ahol kibaszott komoly cucc van. Azt mondta, hogy ritkán tud szerezni ilyet, de előre lebeszéli majd, merthogy fizetést akkor kap. Ismerem annyira "H"-t, hogy vagy elfelejti, vagy összejön neki valami más. Tudom, hogy nem lesz semmi, hisz ismerem jó pár éve. Mégis... Tudom, hogy lehetetlen, hisz nem tehetem többet, ráadásul bejön ide a munkahelyemre, itt megcsináljuk, de hogy megyek haza? Szanaszét csavarva? Na azt már nem... Ráadásul a feleségem jön ki elém a munkahelyhez.. Nagyon vágyom az anyagra. Nem bírom már tovább, nem hat a gyógyszer, hiába iszok még rosszabb. Egyfolytában a szagát, és az ízét érzem. Meg azt a lélekfacsarást, vagy minek is nevezzem... Azt a leírhatatlan kínt, ami belülről mardos, és amitől sírógörcsöm van, és amitől utálok minden hozzám szóló embert. Aki csak körülöttem mozog, vagy bejön, vagy rám néz. Már a fejem is fáj. NA MOST KIBASZOTTUL SZENVEDEK ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! NEM BIROM TOVÁBB!!!!! És nincs segítség. NINCS! NINCS! NINCS! NINCS! NINCS! NINCS! NINCS! Kellene még egyet csinálni, mert remegek és mert szétszakadok. Egy utolsót. Egy tényleg utolsót. DE HOGY? KELL! KELL! KELL! Én ezt nem bírom tovább. Nagyon sajnálom EZ NEKEM TÖBBET NEM FOG MENNI! Ez kibírhatatlan...

drogos :: 16:11 Ide lehet írni: Comments

2006. május 30., kedd

Ismét belőttem magam...

Pedig nem úgy indult... Pénteken felhívott a sörkert tulaja, hogy nem indul a gép. Adtam pár tippet, ami hirtelenjében segített. Hozzá kell tennem, szinte egész nap annyira szenvedtem, hogy alig bírtam magammal. Aki tud a múltkori kis bukásomról, mindenkitől megkérdeztem, hogy mit csináljak. Persze mindenki a jó fele terelgetett, de kezdtem hisztérikusan kiborulni. Ott volt nálam a frontin, de nem akartam bevenni, asszem szándékosan, mert hazafelé sörözni akartam. El is indultam ha, közben vagy 3 sör lecsúszott, és persze a sörkertbe is be akartam nézni, hogy minden rendbe van-e a géppel. Bár ebben nem vagyok 100%-osan biztos, hogy csak ez a szándék vezérelt...Bementem ,és leültem a gép elé. Átnéztem néhány dolgot, közben a főnök már kérte is a sört nekem. Mondtam, hogy nem kérek, mert sietek, de azért kikérte. Nagyjából fél üveg fogyhatott el amikor megérkezett az egész cuccos banda... Köszöntöttük egymást, és már közöttük is ültem. 10 Maximum 15 perc telhetett el, mikor már nem bírtam és megkérdeztem „Zs”-t, hogy tud-e intézni. Persze, hogy tudott, de gondoltam kéne vagy 2g, mert „H”-t is be szerettem volna vonni a dologba. Nem telt el ismét 5 perc, már intézkedtünk is. Persze a nagy szaladgálás közepette, feleségem összes haverjával találkoztunk, akik másnap (vagy még aznap) gyorsan mesélték is, neki kivel-mivel láttak. Várnunk kellett kb. fél órát, mire meglett a cucc, majd rohantunk vissza a kocsmába „H”-ért, aki nagy zöld tekerés közepette, nem tudott elszakadni. Elmentünk „Zs” lakására, és elkezdtük a „főzést”... Természetesen én kezdtem, mint mindig.Iszonyat komoly volta cucc. Legalább 2-3 percig csak a hajamat téptem, és azt ismételgettem: „ez iszonyú komoly, ez nagyon komoly bazmeg”! Egész testemben éreztem a lüktetést és a speed ízét. Olyan volt mintha belenyaltam volna a zacsiba. Közben azért „H” is befutott, és neki is betette „Zs” az adagját. Nem szaroztunk a 2grammot gyorsan betettük 3-an. Nem mondhatnám, hogy sok volt. Pont jó. Ráadásul

jó cucc is volt... Huuuuuuh. Na most rossz ahogy írom.Aztán kis pihenés után „Zs” felvetette, hogy vissza kéne menni a kocsmába, de „H” -val éreztük, hogy annyira meg vagyunk feszülve, hogy nem kéne... Iszonyú levágós, mert szanaszét voltunk csavarva, így hát kinn maradtunk. „Zs”-t aznap este már nem is láttuk.Egész éjjel beszélgettünk, kinn az éjszakában egy közeli téren. Aztán elkezdett esni az eső, de ez sem érdekelt minket, mintha észre sem vettük volna. Akkor vonultunk kapuba, mikor már nagyon szakadt. Aztán az az egy üveg sör ami nálunk volt, az is elfogyott. Persze nálam volt bankkártya és pénz is, hát felajánlottam: menjünk el a non-stopba sörért. Utunk közben összefutottunk egy régi, szintén lecsúszott haverral, és vagy másfél órát pofáztunk vele. Eközben a „H”-nál maradt pici zöldből tekert egy cigit, szívtam, de nem sokat, mert nem szerettem sosem a zöldet. Kicsit meg is csapott, meg a jöttünk már le a cuccról, és persze az is húzott le minket, hogy szarrá voltunk ázva, ekkor történt valami: Elhúzott az a srác a kapu előtt, aki intézte „Zs”-nek a gipszet, melyből nyomtunk. Mikor már másodszor ment el a kapu előtt, utána mentem, és kérdeztem: Tud-e még intézni. Hát persze, hogy tudott. Leszedtem 3rongyot a kártyámról és már mentünk is megvenni.Miközben „H”-ék megvártam elintéztük. Megköszöntem és visszamentem „H”-hoz. Ezután következett a neheze: Hogyan tegyük be?Le kellett rázni a régi havert, tű, víz, szűrő, kanál, és hely kellett. Na miután lefaroltunk a sráctól, elmentünk az éjjeli patikába ahol ilyenkor venni szoktuk a tűket. Útközben tanakodtunk „H”-val, hogy a többit hogyan. Végül: kanál egy eldobott sörös doboz kivágott alja lett, szűrő egy összegyűrt cigipapír, víz a téren folyó csapból lett. Hosszas keresés után végül belőttük az egyik ház szemétledobójában... Hahh ez már a legalja. Ilyet régen is csináltuk párszor, de akkor is gáz volt.Szerencsére mikor belőttük még az első adagot gondoskodtam alibiről: Egy öreg haverral felhívattam a feleségem, hogy ittunk, és nála alszom részegen. Persze nem hitte el annyira.Aztán mikor „H” elhúzott haza, olyan reggel 7-8 körül elkezdtem bedobálni a nálam lévő frontinokat egyesével. Szinte semmit se ért, közben ittam a söröket halomra, és csavarogtam... Mire haza mertem menni, már volt vagy dél, de nem néztem. Szerencsére feleségemék elmentek családot látogatni, így egyedül maradhattam.Fél óra egyedüllét után bejött anyám, és azt kérdezte: kisfiam megint csinálod? Természetesen tagadtam, de mikor megemlítette, hogy olvassa a „szösszeneteket” akkor nem mondhattam már semmit. Azt mondta, így is büszke rám, és drukkol nekem.

A furcsa az volt az egészben, hogy egész idő alatt, - hiába volt jó az anyag – alig vártam, hogy kimenjen, és nem volt rossz lejönni róla. Dél után kettő fele lefeküdtem, és másnap majdnem délig aludtam. Nagyon jól kialudtam magam, aztán elmentünk gyerek napozni, és mind a hárman nagyon jól éreztük magunkat. Nem kattogtam, és nem hiányzott az a szar. Ellentétben a múltkori esettel, amikor már másnap hiányom volt, és 4 napig depresszióba feküdtem. Most nem, ma volt egyedül egy kicsit rossz, most hogy írom ezeket a sorokat.Mikor anyám megkérdezte csinálom-e, akkor azt is mondtam neki, többet nem.Úgy tervezem, most volt az utolsó alkalom. Nem csak a feleségemért, a fiamért, az anyámért, és Balázsért, magamért!Vasárnap mikor már eleget ittam(2 sör), hogy merjek beszélni a dologról a feleségemmel, akkor megkértem, hogy vigyázzon rám, mert baj van. Nem mondtam el, pontosan mi is, de hála istennek nem erőszakoskodott. Odaadtam a bankkártyám neki, és megbeszéltük, hogy ezentúl minden elém jön. Nincs nálam egy forint se, és nem tudok elcsavarogni sörözni se, mert se pénzem se időm nincs. Mikor megkérdeztem mit szól most ehhez, azt mondta: Ő ezt segélykiáltásnak veszi, és segít bármiről is van szó. Nehéz lesz titkolni a szúrásaim, mert nagyon csúnyák. Valójában csúnyábbak mint a képen látszanak. Péntek óta a maximum rossz az volt, hogy a gyors szagát érzem mindenhol, de nem hiányzik, és remélem nem is fog. A nyugtatóval is vissza vettem, de nincs is most rá szükségem. Nem tudom mi lesz. Tényleg nem tudom, de reménykedek, hogy most már valóban úgy alakul, ahogy elterveztem. Tudom, hogy még bennem van, és tisztában vagyok azzal is, hogy kell egy hét, hogy (agyilag is) érezhető különbség legyen. Akkor kezdődik majd az igazi harc.. Megint...

drogos :: 17:37 Ide lehet írni: Comments

2006. május 24., szerda

Dolgozik a drog bennem...

Hétfő este szépen elmentem piálni a sörkertbe. Persze félkómásan felhívtam minden drogos ismerősömet. A fasz kivan. Aztán végül jött a tesó volt pasija(akinek felgyújtotta a lakását), meg az a srác aki a múltkor a cuccot szerezte. Természetesen megbeszéltük, hogy intézünk. Telefonáltunk néhányat, aztán meg lett volna kb 30 perc múlva. Aztán kezdtem józanodni, és egyre csak arra

tudtam gondolni, hogy nem kéne. Körülbelül 10 perc sétálgatás meg beszélgetés után döntöttem: adtam pénzt a srácnak: Mondja le! Nem kell. Nagyon rossz érzésem volt utána. Hazamentem, bekajáltam és kedden jó másnaposan, de alvás után, felkeltem. Akkor este még beszélgettünk, meg söröztünk a cucc intézése elött a tesó volt pasijával. Mesélte a srác, hogy tesó megkerült átment hozzá, majd kibékülés meg miegymás után elmesélte, hogy az egyik barátjával is együtt volt orálisan. Undorító... Meg az is, hogy a családja, köztük az anyja is halálra aggódja magát, hogy hol van, és erre a pasihoz megy először... Állítólag most korházban van, és megint "szokik le" vagy mit csinál, mert edddig semmi látható jele nem volt. Persze tudom kiszólt ködörből a lyuk, de én azért emberileg mindig tartottam magam valamennyire. Aztán azt is elmondta a pasi, hogy visszafogadja meg satöbbi, szol kereken: kezdődik elölről az egész. Ráadásul elmesélte tesónak, hogy jómúltkor nyomtam én is. Bazz.. Olyan picsa szája van. Az első otthoni veszekedésnél, vagy verekedésnél, ezt fogja üvöltözni a feleségem elött... És nem fogom tudni kimagyarázni.Aztán kedden eléggés szarul lettem ahhoz, hogy felhívjam Enikőt a volt addiktológusom. Felhívom, bemutatkozok, és mondom, hogy kit kérek természetes hangon. Erre egy férfi hang közli velem, hogy Enikő február elseje óta nem dolgozik ott... Namondom ez meleg. Most beszoptam. Anyámhoz nem fordulhatok, feleségemhez sem, és már az addiktológusomhoz sem, aki végigkísérte az egész leszokási folyamatom.. A cuccosokon kívül, csak a legjobb barátom tudja senki más. Ő most is sokat segít napi szinten eléggé sokat dumálunk, telefonon is, és máshol is.Aztán eljött a szerda, vagyis a mai nap. Mivel tegnap már fél 9kor ágyban voltam, és el is aludtam, rendkívül kipihentem magam. Ma szinte kezdett olyan érzésem lenni, mintha visszazökkentem volna a "normális" kerékvágásba. Olyan 16-ráig semmi bajom nem volt, jó kedvem volt és minden happy volt. Aztán elkezdtem unatkozni, és rendkívüli mód kattogni.. Most is kattogok. Szorít a tüdöm, és paranoiáim vannak, rágom a szám, és antiszociális hangulatban vagyok. Sírhatnékom van. Az az igazság, hogy ebben a pillanatban nem vagyok arról meggyőződve, hogy többet nem csinálom, sőt alig várom a pénteket. Ó te jó isten mi lesz pénteken... Nem megyek egyedül haza. Kihívom az asszonyt, hogy kisérjen el. Vagy nem tudom. Lassan vége a munkaidőmnek, de cammog az idő... Ma még egy fél gyógyszert sem vettem be, de úgy érzem itt az ideje, mert kocsmázás, és drogozás lesz a vége ha nem .. Többször kérdezem magamtól itt a blogon is, meg magamba is: Meddig tart még ez a kattogás? Nos tudom a választ, de sokszor nem jut eszembe:"Leszokoni a drogról nem lehet, esetleg drog nélkül élni..."drogos :: 18:06 Ide lehet írni: Comments

2006. május 22., hétfő

Hétfő reggel:

Tegnap este jó korán lefeküdtem, hogy ma fel tudjak kelni. Ma reggel kb. 2x annyi kávét ittam, mint amennyit szoktam. Felkeltem, megfürödtem, felöltöztem. Közben éreztem, hogy valami nem stimmel. elszakadhatott valami, megszakadhatott valami. Kerestem magamban azt a "régi" érzést, melyet a belövés elött minden reggel éreztem, de sehogysem találtam. Iszonyúan kínzó érzés volt reggel elindulni dolgozni, iszonyúan éreztem magam. Mintha valami folyamatosan gátolna abban, hogy bemenjek dolgozni. Egész utazás, mintha órákig tartott volna. Alig bírtam ki 1 percet is a tömött buszon. Mindenhol feszélyezve éreztem magam. Aztán beértem, és mintha börtönben lennék, úgy érzem magam. Viszketek, és nincs mit csinálnom. Nincs is igazán kedvem semmihez. Aludni lenne kedvem. Megint ég a tüdőm, pontosabban a tüdőmtől a gyomromig ég, és sírógörcsöm van, és fáj a kezem. Nem akarok senkivelse találkozni, főleg a főnökömmel nem. Ugyan már letisztáztuk, és mivel jót hazudtunk semmi gond nincs belőle, de mégis mégis. Nincs kedvem semmihez. Ma este fél hétig itt kell lennem. Atya ég. Nem fogom kibírni. A kaját sem kívántam reggel, de ettem, hátha jobban leszek. nem lettem jobban.... Közben kaptam egy linket, melyben magamra ismertem. Drogos lányokról mesztelen képek. Iszonyú morbid de hatásos, a legrosszabb talán az, hogy némelyikben magamra ismertem. Van például egy csaj, aki a felkarjába szúrja be éppen a cuccot, és mivel nem talál bele rendesen csupa vér mindenhol. Magam is néztem úgy ki párszor, és olyankor iszonyú idegbeteg voltam. Nem bírtam belőni... Na az rendkívül szar. Volt, hogy éjjel 2-kor átmentem a haverhoz, és felkeltettem, véres tűvel a kezembe, hogy lője be nekem, mert nem is tudom mit csinálok... Hát itt a link:http://www.totallycrap.com/media/sexyjunkies/ Mindenesetre érdekes. És az is, hogy hogyan fogom ezt a mai napot kibírni. Lehet be kéne vennem egy nyugtatót...

drogos :: 10:42 Ide lehet írni: Comments

2006. május 21., vasárnap

Szombat este: Feleségemmel megnéztünk pár filmet, majd ¾ 1 körül lefeküdtünk. Éreztem, hogy most szeretkezés jönne, de se erőm, se kedvem nem volt hozzá. Néhány perc kínos hallgatás után, oda fordultam hozzá, és azt mondtam neki: ne haragudj, de annyira depressziós vagyok, hogy ez most nekem nem menne. Beszéltünk még erről pár szót, majd elterelődött a téma. Azt mondta, mióta kimaradtam szerda éjszaka, nagyon furcsa vagyok. Nem tudja miért, de nagyon furcsa vagyok... Ő azt hiszi nő van a dologban. Még meg is említette: mikor hazaértem, akkor reggel, látszott, hogy fáradt vagyok, de olyan volt az arcom, mintha valahol pihentem volna 1-2 órát.. Még jó hogy, hisz szanaszét voltam csapva a gyorstól. Örültem, hogy nem vágta le, de azért így is ciki volt, hogy bennem, egy marék nyugtató és még is látszik, több óra után. Ugyanis mire reggel hazaértem, már vagy 10 órája lőttem be magam...Vasárnap: Felébredtem fél 12 körül, és egy nagyon fontos dologra eszméltem: Szerda óta minden nap belövöm magam álmomban. Huuuh. Ez azért meleg. Miért nem hagy már békén az a kibaszott cucc? Most már lassan 1óra, és rendkívül unatkozom. Nagyon szarul vagyok, mert nem tudok mit csinálni, nincs semmihez kedvem. Feleségemék persze jó régen elmentek haza, az apjáékhoz, mert valami vidéki rokon jött látogatóba. Én meg itthon szenvedek, és nem tudom mit csináljak. Legszívesebben lemennék a sörkertbe, besöröznék, és nyomnék valakivel. Nehezemre esik, de megállom, mert: ha iszok, akkor holnap nem tudok dolgozni menni, ha iszok akkor lehet, hogy nem lesz erőm a cucc ellenállni, és akkor megint csak nem tudok dolgozni menni. Valójában belülről facsar valami iszonyú torokszorító érzés, és nem tudom hogyan küzdjem le... A sört se kívánom, csak innék... Hát nyugtatóm van. Mondjuk bevehetnék egy felet, hogy ne legyen ennyire szar. De mikor jönnek már asszonyék haza? Ahhh kivagyok... Nagyon....Mielőtt belőttem volna magam, állandóan volt mit csinálnom a gépemen. Mindig eszembe jutott valami, amivel elszarakodhattam. Most nem jut eszembe semmi. Valahogy nem is érdekel a gép. Hogy lesz így ebből munka holnap? Jah és a nővérem is eltűnt. Még hétfőn valami ismeretlennel elindultak befelé a kórházba, csak nem érkeztek meg. Azóta senki se tudja mi van vele, most már 1 hete. Pedig előtte 2 hétig dolgozott, és kezdett rendbe jönni, aztán egy hét piálás, majd hétfőn ugye elindult befelé a kórházba, ahová azóta se érkezett meg. Ajh egyre szarabb... Nagyon rossz...

Már háromnegyed négy. Egyre jobban kivagyok. Ég a tüdőm, ahogy pár éve a kattogáskor. Húz a fejem, megmagyarázhatatlan és furcsa érzés ez. Számban az íze.. Bevettem egy fél nyugtatót. Ha nem múlik el, én nem tudom mi lesz.

drogos :: 13:15 Ide lehet írni: Comments

2006. május 20., szombat

Szerdán görbe éjszakám volt...

Szóval szerdán munka után elmentem a közeli hipermarketbe, megvenni egy dvd lejátszót, melyet előzöleg megbeszáltünk a feleségemmel, hogy megveszem. Hazafelé úgy döntöttem, hogy sétálok, és míg sétálok iszok 1-2 sört. Így is lett. Hazaértem, vagyis a közeli sörkertig pontosan, ahová mnég azért bementem egy sört meginni. Ahogy iszogatom a sört, meg beszélgetek az ottlévőkkel, és a tulajjal, egyszercsak belép az egyik srác a "kocsmába" és kikéri a sörét. Ezzel a sráccal, mielött leálltam nagyon sokszor lőttünk együtt, és mitagadás, ő volt az egyik, akivel nagyon szerettem csinálni, mert mindig jól el voltunk, és és és és.. Szal mindig jó volt. Ahogy megláttam elkezdett verni a szívem mint az állat, elkezdtem kattogni, és odamentem hozzá, hogy jöjjön má oda aztán sörözzünk egyött. Nemfogyott el az első sör sem, mire már szóbahoztam a gyorsat, és lebeszéltem vele, hogy fizetem, csak nyomjunk egyet. Szó nélkül beleegyezett. Együtt felhívtunk egy 3. srácot, aki intéztea cumót. Eddig akáhányszor elmentem valakivel intézni, sosem jött össze, de most ment minden mint a karikacsapás. Felhívta a dillert, aki 10 perc múlva ott volt, és intéztünk tőle 2 grammot hármunknak. Persze én csak egyet fizettem, a másikat ők állták. Ezután elmentünk tűt venni. Majd átmentünk a sráchoz, akivel elkeztük intézni a cuccot, de mivel kikapcsolták náluk a villanyt, csak gyertyafény volt. Bement , összekeverte a cuccot, szólt, hogy menjünk be mi is.. Felszívta a tűbe én kitartottama kezem, és belőtte nekem... Iszonyat komoly volt. Körülbellül 10 percig fogtam a fejem, mert annyira küldte az agyamat, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Ömlött rólam a víz, és alig bírtam megszólalni, jó fél óráig. Azt ismételgettem: "húbazmeg isznyúkomoly, húbazmeg isznyúkomoly, húbazmeg isznyúkomoly"... Egész végig rázott a hideg, és olyan szinten sok volt, hogy a fejem is megfájdult, de

rosszul nem lettem. Olyan hajnal 3ig minden rendbe is volt, aztán eszembe jutott, hogy haza kéne menni valamikor. Igen ám! De hogy megyek így haza? Szana szét vagyok csapva. Aludni nem fogok tudni, és az asszony azonnal levágja... Végem.Volt nálam egy darab 2mg-os frontin porrá törve, és sört kortyolgattunk, a közben hozzánk csapódott 4. sráccal, aki szintén szúrt aznap(előzőnap) Bevettem a frontin port, hátha lehúz a gipszről, de szinte semmi. Aztán még kedden felírt a munkahelyi orvosom 0.25-ös frontint, úgyhogy mondom kiváltom abból is szedek be, és mire haza érek semmi gond sem lesz. Így történt. Bevettem még 4 db-ot, aztán hazamentem, addigra már olyan 7óra volt. Hazudtam pár szót az asszonynak, hogy hol voltam, és ledöglöttem aludni.Azóta iszonyúan kivagyok. Csütörtök-péntek sörmámorban tellt, de ma szombat van. Ma nem ittam semmit, és nem vettem be nyugtatót sem. Egész nap azon jár az agyam, hogy nyomni kéne egyet. Tudom, hogy nem szabad, és ezt sem szabadott volna, de talán még egyet megengedhetek magamnak. Gondolkoztam, hogy lelépek valahogy, és tolok egyet, de nem merem. Nem szabad! Ezt már nem tudnám kimagyarázni, most még megállhatok, ha pár napot kibirok, de ha nem akkor végem...Egyfolytában a számban, meg az orromban érzem a szagát, és az ízét. Folyton küzdök bellül magamban. Ma egész nap aludtam, pedig tegnap este 10 kor már lefeküdtem. Olyan álmos vagyok, hogy alig birok fönn lenni, nincs kedvem gépezni, nincs kedvem senkihez és semmihez. Nem kívánom az ételt, és az italt sem. Alkoholt inni sincs kedvem.Ülök itthon magamba roskadva, és merengek a történteken. Merengek azon, hogy vajon végem van-e, vagy ez egy kis botlás volt, ami ahhoz kell, hogy talpon tudjak maradni. Viszkent mindenem és tiszta kosz vagyok. Mocskos. Ettől a szartól. De azért ma még beleférne még egy nem? Holnap kipihenném, és hétfőtöl mehetne minden tovább! Nem. Nem lesz ilyen több! Megállom VÉGE!? Csináltam néhány képet, de ez már 3 napos seb. Sokat gyógyult.... A lényeg akkor is látszik.

Szerkesztem: Rendkívül nehéz napom volt ma. Iszonyúan szenvedtem kb 17:00-ig. Aztán úgy döntöttem felállok az ágyból, és leírom ezt az egészet.Keserves depresszióm közepette, se wcre menni, se inni, se enni, beszélni nem tudtam, és nem is akartam. Mondom mindez este 5ig tartott azóta sokkal jobban vagyok. Fáj a karom. Tényleg fáj, és mostmár kékes-lilás is. És rendkívül fáj, hogy 2év 3hónapnak annyi... Azt hiszem az igazi szenvedésen, ami az első párnapban van/ és volt is, túl vagyok. Persze ezt majd az idő igazolja, hogy tévedek-e. Még akkor csütörtökön 3 és fél óra alvás után, átmentem az volt kollegámhoz, akivel az elterelés utáni cégnél dolgoztam. Nyakamba borult, és azt mondta: kitartás, erős vagy, nem fogsz visszaesni!

drogos :: 17:51 Ide lehet írni: Comments

2006. május 18., csütörtök

Elbasztam! Elbasztam! Elbasztam! Elbasztam! Elbasztam! A rohadt kurva életbe elbasztam. Végem....drogos :: 18:52 Ide lehet írni: Comments

2006. május 9., kedd

El vagyok keseredve, és eldöntöttem amint lehet visszaszokok. Folyamatosan ez jár a fejembe.

Szombaton esküvőn voltunk. Már utunk elején (pénteken) összevesztünk a feleségemmel, és így eléggé rossz volt az indulás. A bajt még csak tetézte, hogy összevesztünk megint éjjszaka az asszonnyal a barátomnál. (náluk aludtunk) És az is hozzátett iszonyú hangulatomhoz, hogy egész úton a haverék ott bújtak meg szeretgették egymást. Egyre rosszabbul éreztem magam. Örülök az örömének szívből, de úgy zavart, hogy .... Szombaton odaértünk az esküvőre, és mindenki boldog volt csak én nem. Láttam, hogy ezek is mennyire jól megvannak egymással, mennyire jó most nekik. Irígy lettem. 12 éve vagyunk együtt és mi nem vagyunk ilyen boldogok. Nekünk már felszállt a rózsaszin köd. Nem ittam egy kortyot sem. Nem is kívántam. Olyan este 9fele már olyxan depressziós voltam, hogy nem bírtam elviselni a tömeget és az embereket, így kivonultam az esküvőröl és elkezdtem sétállni, végigsétáltam a helységet ahol voltunk. Megálltam a temető elött és valami furcsa jóleső hideg futott végig a hátamon. Élveztem, hogy saját depresszióm mélységeibe sűlyedhetek, mi tagadás máskor is élvezem valahol. De ettől függetlenű iszonyú. Hazaértünk vasárnap reggel, majd szinte az egész napot átaludtuk. Hétfőn, mire a munkából indultam haza, épp kezdtem már megbékülni az asszonnyal. Hazafelé menet felhívtam és megbeszéltünk, hogy találkozunk valahol és együtt megyünk haza. Találkoztunk, éppen a közértből jött. Első kérdésem az volt (mivel láttam, hogy nagyon bevásárolt) Mennyit költöttél? Több ezret, fogalma sem volt, hogy mennyit... Akkor kiborult nálam a bili. Elkezdtett a pumpám az egekbe szállni, és elegem lett. Ebben a hónapban elfelejtettek túlórát utalni, plusz esküvőre ment el egy csomó pénz, plusz ruha kellett a gyereknek, erre ez meg elkölt egy halom pénzt, mikor tudom, hogy nem tud vásárolni. Annyit költ amennyi pénz van nála... Kész feladtam, én gürizek, mindent megcsinálok, hogy ne álljunk szarul, ő ráadásul munkanélküli is. Akkor a nálam lévő maradék 26ezert forintot ami a fizetésemből megmaradt, odaadtam neki: "nesze osszd be akkor". Ezzel elviharzottam. Akkor este eldöntöttem, hogy elegem van, hogy állandóan örzöm a kibaszott pénzt, ő meg szarik bele, úgyhogy ezentúl különkoszt. Megkapom a fizut, adok neki valamennyit, meg kifizetem a rezsit, azt leszarom. Ami marad, az az enyim ami meg neki lesz (munkanélküli, késöbb fizetés, családi akaármi) az meg az ővé. Oldja meg, lássa el magukat, mert az "sose jó amit én csinálok és áálandóan veszekszem vele... "! Egyre rosszabb a házasságom. Én úgy érzem ha nem történik valami akkor nemtom milesz... Mindenesetre jólenne egy exet nyomni. Az nem olyan gáz. Bedobom, azt pár óra mulva a kutya sem venné észre rajtam. Azt mondja az asszony, hogy "hisztis vagyok" lehet némi igaza, de nem tudom fékezni a kitöréseimet, pedig nyugtatót sem szedek. Itt a munkahelyen is egyre agresszívabb vagyok mindenkivel.. Kívánom azt a szart is. Sőt már csak azt kívánom, és minden rossz pillanatomban, ammi mostanság 0-24 ig van belőném magam. Persze nem a régiekkel, mert nem fogom leégetni magam. Már haza sincs kedvem menni. De egy ex télleg jó lenne. Úgy is szürke minden mióta nincs cucc.. Nem látok szineket. Az egyetlen ami visszatart: a fiam. Nem tudnék a szemébe nézni. De már összeomlani látszik ami miatt abbahagytam, úgy érzem itt a vége...

drogos :: 14:37 Ide lehet írni: Comments

2006. április 28., péntek

Hullámvölgyben járok, hol elesem, hol felállok.

Köbö így érzem magam. Egyre rosszabb a helyzet, mert már 2-3 naponta sörözök, és mivel eléggé meghíztam alig kapok levegőt, másnaposan ömlik rólam a víz. Nagyon nehezem ismerem be, de meghíztam. És nagyon. 115 kiló vagyok. Sose voltam ennyi. Vettem egy biciklit, hogy majd sokat fogok biciklizni, de csak hétvégén van egyenlőre időm. Újabban megint mindennap drogos álmaim vannak. Pár napja, "T"-vel álmodtam megint, hogy találkoztunk és felmentem hozzá a bérelt lakásukba. Egész álmomban az járt a fejemben, hogyan kéne rávezetni, hogy nyomjunk egyet... Reggel úgy ébredtem, mintha valóban náluk lettem volna éjjszaka. Aztán következő nap (tegnap) már azt álmodtam, hogy álmomban a feleségemmel mentem valahova és megengedte, hogy vegyek magamnak exet meg gyorsat. Bevettem az egyik exet, és nemsokkal késöbb kezdtem érezni azt a hatást amit régen. Rendesen éreztem, mintha bevettem volna életben és ahogy beütött.. Iszonat komoly volt. Aztán ami már nem álom volt, hogy elindultam hazafelé a munkából és mikor felszáltam a vonatra, olyan volt mintha visszaütött volna az LSD, és hirtelen röhögő görcs kapott el, és minden behullámzott.. Éreztem a tarkómban az a nyomást, amit

csak úgy neveztünk: "Küldi a fejem"... Iszonyat durva kezdett lenni, mikormár nem értettem semmit és nem éreztem a testem... Hazafelé úgy paráztam senkire nem mertem ránézni... Aztán persze hamar elmult, most viszont az ízét érzem a számban. Olyan ízt, mint amikor nagyon meg van töltve egy "paapir" és bekapja az ember, kicsit kesernyes savanykás. Igen ez valóban előfordulhat. Volt olyan, hogy sokáig nem nyomtunk "papper"-t és úgy visszaütött, hogy tisztára beálltunk tőle. Állítólag a gerincvelőben tárolódik az LSD, és ottmarad hosszú évekig. Igen ez durva. Nagyon durva.Utóbbi időben voltam vagy 2x-3x a tesó volt pasijánál. Nemtudom írtam-e, de valóban szép lett a háza 520 ezerbe került és még TV-je is lett. Ott szívták elöttem a zöldet, de nem kértem, pedig többször kínáltak. Másodszor azért voltam nála, mert tesó cuccai maradtak még ott(már ami még épp maradt), és azt hoztam el. Eléggé rossz volt látni, hogy az ember mennyire szét van csavarva. Tuti jó volt neki a gipsz amit magába tett... Aztán harmadszor az utcán találkoztunk, de az már belhé volt megint. Hogy milyen balhé? Természetesen a tesó, és a tesó kibaszott fia miatt.... Ugyanis míg együtt volt a tesó ezzel a palival, vett tesónak egy telefont, melyet odaadott a tesó a fiának, miután szétváltak a sráccal. Namost ez a srác utálja az "öcsémet" (tesó fia) és úgy érezte neki most tennie kell valamit, hogy nehogymár "az a kis köcsög" jól járjon. Összefutottak az utcán, megkérezte, hol a telefon, mivel öcsém sem kedveli ezt a palit igazán, így felgmázott vele.. Ekkor megfejelte meg gyomron rúgta öcsémet, megjegyzem megérdemelte, mert 17 évesen azt hiszi ő az isten.. Ezenkívül nem érti meg, hogy egy 40-es drogos, sittes, nagyon rossz társoságban lévő egyénnel nem lehet gizdázni. Mert ez az illető benne van abban a körben is, ami mindenhol megtalálható. Azok az emberek közt, akik egy városrészben, igen is számítanak, és nevük van. Nos ez a pasi elmesélte nekem, hogy kapott az öcsém mert flegma volt, és egészen addig fog kapni, amíg ki nem fizeti a telefont (merthogy visszaadni nem tudja, mert eladta)Mióta "kibékültem" vele azóta tisztel, szeret mint havert. Egyébként mióta eszemet tudom jóban voltunk. Mi a balhé elött barátok voltunk, csak akkor összekaptunk a pénzen, ami őt állítólag nagyon bántotta. Közben kiderült, hogy nemrég szabadult egy szintén e társoságbéli egyén, és ráállították az öcsémre, hogy szedje ki belőle amit lehet... Nekem ehhez semmi közöm nem volt, tőlem senki nem akart semmit, és senki nem kért/várt el tőlem semmit. Én mégis úgy éreztem meg kell mentenem ezt a kis hülyét, mert kicsinálják. Akkor este fölpattantam, és magamhoz vettem, egy régen nem használt telefonomat, azzal a szándékkal, hogy felajánlom ezt cserébe, ha az öcsémet békénhagyják. A gond az volt, hogy nem az enyim volt a telefon, hanem még Balázstól (egyetlen legjobb barátomtól) "örököltem". Ő ugyan már rég nekem adta, de úgy éreztem vele szemben ez nagyon tisztességtelen. Felhívtam kétségek közt, és elmeséltem neki a helyzetet. Természetesen ő ebből nem csinált gondot, és beleegyezett. Miután letettem a telefont iszonyúan éreztem magam.. Azóta is bánt. Aztán elmentem megkeresni a tesó volt paliját, és fölajánlani ezt az "üzelet". Igen ám, de az volt a baromi nagy probléma, hogy nem akarta elfogadni, ugyanis "én a barátja vagyok. és semmi közöm az egészhez, miért én fizessek" dumával. Akkor döbbentem, rá hogy mekkora gázban van öcsém... Egy apro pont, egy apró részlet kellett nekik, egy támadási felület. Aztán órákon át beszélgettünk, és győzködtem, hogy majd én behajtom rajtuk, majd kb 5 sör meg 4órai vitatkozás után belement. Iszonyúan megalázva érzem magam azóta is, emiatt a kis szemtelen kölök miatt, de mit tehettem mást? A nővérem keverte a szart, ő hozta ezzel a kapcsolattal a családra abajt, és ezt is én oldottam meg. Egyébként míg árultam a cuccot, eléggé jó vevőm volt ez az ipse, szal eléggé sokat nyom. Mindkét oldalon van igazság, de én húztam a rövidebbet. Meddig kell még a kezemet öcsém fölé tartani? Nem ez volt az elsö eset, hogy valaki agyon akarta vágni, és megvédtem. Gondolom nem is az utolsó, de nem lehetek mindig ott. Eléggé szarul vagyok. Néha úgy rá tudok kattanni a gépre, mint amikor be voltam nyomva, és az agyam csak azon járt. Hazafele is kattognak a gondolataim, és nem jut semmi "élettel" kapcsolatos az eszembe. A legrosszabb, hogy mire hazaérek, olyan agyhalott vagyok, hogy nemhogy nem tudok foglalkozni a feleségemmel és a fiammal, demég beszélgetni se tudok velük, nem tudok hozzájuk szólni. Hát ennyi agyam maradt... Aztán sokszor úgy érzem nicns témám, és valóban nincs. Csak a gépeken jár az agyam, és semmi máson. Amikor nagyon a cucc témába voltam, akkor is így volt, csakhogy akkor a cuccról tudtam beszélni. Nem tudok mostanában otthon feloldódni... Ahogy jön a nyár ömlenek az emlékek a cuccos időböl és egyre jobban vágyok rá, és ez minden évszakban így van. Akárhogyis jólenne nyomni egyet, vagy valami nem szokványos dolgot csinálni, mert kezdek belefásulni ebbe a körforgásba, és a gépezésbe. Szeretek gépezni, és minnél többet tanulni, de elkattan tőle az agyam. Smmi sem jó nekem. Nem cuccozhatok, nem ihatok mert abból is baj lesz, nem dohányzom, lassan már nem kávézhatok, mert a súlyom miatt nem bírja qa fölpörgetettséget a szivem, nem csajozok mert család van, időm nincs semmi másra, akkor mia faszt csináljak? Mit szabad? Mitől lesz jó? Mitől múlik el minden rossz, és mitől lesz életkedvem végre? Mitől érzem majd úgy mintha valóban élnék? Látni akarom a szineket újra, mert a szűrke unalmas! Mi értelme ennek? Gürcölök, de egyhelyben toporgok. Épphogy van mit enni, meg meg tudunk 1-2 dolgot venni... Ez nem élet, ez szenvedés! Rohadt szüntelen, szűrke semmirevaló élettelen szenvedés, aminek nemtuom hol a vége... Igen most elkeseredtem, de mindig el vagyok keseredve, és mindig ezt érzem... Főleg olyankor amikor jól belőném magam...

drogos :: 16:17 Ide lehet írni: Comments

2006. április 5., szerda

Trainspotting.

Mi más címet is adhatnék eme résznek? Megnéztem ma, pedig iszonyú másnapos vagyok... Régóta újra meg akartam nézni ezt a filmet, de nem tudtam mert az enyim tönkrement. Ma viszont meg tudtam szerezni, és ennek örömére meg is néztem. A korábbi évekhez hasonlóan az változott, hogy nem bírtam nézni (vagy csak nehezen) ahogy a tűvel megszúrják magukat, és sírógörcsöm lett amikor meghalt a baba a filmben. Ami nem változott: jókat derültem Renton egyes tettjein, beszólásain, azonosulni tudtam a filmbéli alakokkal és hogy iszonyúan kattogok. Igen kattogok, nagyon drog hiábnyom van. Tudtam, hogy ez lesz, biztos voltam benne, hogy bekattogok. Összevissza ver a szivem, érzem a speed szagát, csurog a víz a hátamon, és izzad a tenyerem. Még mindíg. Legbelül tudtam, hogy ez lesz, de reménykedtem, hogy elszörnyedve nézem majd... Hát nem. Azt hiszem hazafelé ivászat lesz. Érdekes volt nézni, és hallgatni, amint a film végén Renton mondja mikor meglopta barátait és lelép a pénzzel:"Ez olyan kinőttük egymást dolog". Igen azt hiszem mi is így voltunk ezzel a drogos baráti körben. 1000-szer és 1001-edszer is elismételgettük egymásnak belőve:"te vagy a legjobb barátom!", meg azt is, hogy "Veled a legjobb cuccozni". Nem. Valóban volt akivel jobb volt cuccozni mint mással, mert vele egy hullámon voltunk, és ugyan azt akartuk, de igazából mindig másmilyen volt, és ez attól függött, hogy hogyan jött be a cucc, illetve milyen minőség volt.Ismét hallottam "T"ről. Elzavarták az élettársáék, és visszaköltözött a nagyanyjához. Közben a volt élettársa és annak a huga, másfél hónap alatt elköltött 3millió örökölt forintot a nagy semmire. Természetesen a huga cuccozott is pedig terhes, és azt sem tudják kitől van a gyerek. Mindenféle hifi berendezéseket vettek, meg kölcsönadták, meg a jó ég tudja mire szórták még el, de már nincs belőle. Aztán összevesztek mindenkivel, és most a jó öreg "kölcsönkérek" módszert folytatják.Nem azért, tuti nem örültem volna nekik, de hamár rajtunk élősködtek több évig, mikor egyszer nyakukba szakad egy nagyobb összeg, legalább anyámnak az 1000Ft-ot megadhatták volnam amit kb 1éve kértek kölcsön... Persze felénk se néztek. Nagy valószínűséggel szóba se álltam volna velük, de legalább ennyi...Régen nagyon sok "barátom" volt. Szinte mindenkiről aki körülöttem volt azt hittem, hogy a barátom... Természetesen aki olyan volt azt én koptattam le, mert visszahúztak volna, mikor elkezdtem leszokni. De mára kitisztult a kép. Már tudom ki az igaz barát, már tudom hány van. Meg is momdom: 1db. Igen mindössze egy barátom van. Ő az aki végignézte sűlyedésem, és ő az aki segített a mélyponton is, ahogy tudott. Most, hogy fölálltam még 100x jobban segít! Ő az akivel 23éve ismerjük egymást, és jóban rosszban együtt voltunk mindig. Így utólag is: nagyon köszönöm Neked Balázs! Többek közt ő adta a tanácsot, bár akkor ugy tudta már nem drogozok, mert elötte is titkoltam. A tanács ami megváltoztatott mindent az volt, hogy építsem le a kapcsolatomat "T"-ékkel, mert lehúznak. És mennyire igaza volt! Valamelyik éjjszaka beszélgettünk a feleségemmel, több dologról is. Például arról, hogy mi lenne ha nem szoktam volna le. Azt mondja már biztos volt benne, hogy külön fogunk válni, csak azon gondolkodott, hogyan, és hova lépjen le, ahol nem találom meg. Azt mondta elege lett a fiam kérdéseiből: "Miért zárkózik be apa a barátaival?", "Miért nem játszik velem apa?", "miért nem foglalkozik velünk sosem apa?". Ezt most így leírni iszonyúan fáj nekem. Meghallgatni is szörnyű volt... Én ilyet tettem? Így tiszta fejjel ez lehetetlennek tűnik. Aztán arról is beszélgettünk mi lenne, illetve mit szólna, ha még egyszer "utoljára" belőném magam. Azt mondta nem lenne utolsó, hanem lezüllenék megint, és romba dőlne mindaz amit eddig felépítettem. Igaza van. Pedig én úgy érzem, meg tudnám utána állni, csak egy kis lendület kellene... Igyekszem. Erős leszek. Ameddig csak tudok.

drogos :: 14:02 Ide lehet írni: Comments

2006. április 3., hétfő

Megint lázas vagyok.

Megint rámtört ez a lázas érzés, de most szerencsémre a kollégától tudtam kérni egy lázmérőt. Tudom, hogy nem vagyok beteg, ismerem magam nem így jön elő sosem. A multkor is ez volt. Mi lehet ez? Mindegy, mig mérem a lázam, legalább leírom amit szerettem volna.Péteki fizetésnapom olyan volt mint a többi nap. Nem éreztem azt a furi érzést, hogy: "juuuj pénztkaptam", vagy "uuu végre pénz", még az "úristen most mi lesz?" érzés sem volt... Sose felejtem el, mikor hosszú drogos életem első pár tiszta hónapja után megkaptam "első fizetésem". Remegtem hazafelé. Mire hazaértem kiborultam, és attól féltem belövöm magam. Nagyon pici hiányzott. Helyette jól berúgtam, sörből és tequila-ból. Emlékszem megszólalni sem tudtam, mig meg nem, ittam 2 pofa sört, és 2 tequilat. Mikor sörözök és egyedül vagyok, eszembe jut mennyire magányos és szomorú voltam magamban az éjjszakákban egyedül. Éjjszaka, mikor senki se mászkál az utcán, hidegben, fagyban, vagy épp füllesztő melegben, elmentem a tőlem 2 megállóra lévő non-stop boltba, és piáltam. Természetesen ekkor kezdett múlni a cucc hatása, és eléggé kezdtem kattogni, így innom kellett, hogy lenyomjam a tisztulás iszonyú jeleit. Sokszor sírtam magamban sétálva, volt amikor indokkal, mert éreztem, milyen szar vagyok, és volt amikor indokulatlanul. Sétálltam közértbe hajnal 1-2-3-4 óra felé, piálni, vagy éppen hazafelé egy csomó piával. Olyankor képes voltam bármire: égni a sok üveggel, egy éjjel-nappaliban, kéregetni, lopkodni, hogy bármi is legyen. Soha sem éreztem annyira magányosnak, depressziósnak magam mint azokon az estéken. Iszonyú kínok közt ittam a feleseket, és a söröket, hogy ne fájjon a lelkem, és végre már ne szenvedjek annyira...Az az igazság, hogy nagyon tömkretettem magam. Csúnyán tönkrement a lelkem, és vele együtt a józan eszem is. Sokszor majdnem elsírom magam egy számon, vagy egy dallamon, de nem vmi szép, vagy romantikus zenén, hanem mondjuk egy szomorű dallamos trance, vagy techno zenén...Íme a mérés eredménye: 37.5 . Na ez mitől van? Ezt sem tudom... Hazabasztam magam, és most visszakapom a testemtől amit éveken át vele műveltem... Megbüntet, mert megérdemlem...

drogos :: 18:04 Ide lehet írni: Comments

2006. március 31., péntek

Még mindíg vágyom rá... A pénz sem számítana...

Szegény feleségemmel sokszor veszekszek az elköltött pénzmennyiség miatt -mert ugye kénytelenek vagyunk spórolni -, én is meg gondolom, hogy mit veszek egész napra. Szerény számításaim úgy hozták ki a dolgot, hogy vonatjeggyel együtt van 500Ft-om egy napra. (300kaja + 200 jegy). Szóval, sokszor merengek azon, hogy így spórolok a pénzzel és ha adódna alkalom, leszarnám azt a 3000Ft-ot amit cuccra kellene költeni. Úgy érzem egyáltalán nem gondolkodnék ha "arra" kéne kiadni. Ez is milyen érdekes.... Még mindíg mindent azért a szarért.Péntek van, és itt ülök szinte egyedül az épületben. Majdnem mindenki hazament, nekem viszont nincs kedvem. Nem is tudom mihez lenne kedvem, mert nem tudom eldönteni mit érzek. Furdal belülről megint az a rohadt érzés amit nem tudok meghatározni, hogy mi. Azt hiszem nővéremnek egyszer sikerült: "olyan rosszalkodhatnékom van". Így fogalmazta meg, de én nem egészen így érzem. Persze legbelül tuti belőném magam(és nem csak legbelül), de valahogy úgy érzem, valami olyat csinálnék amilyet mostanában nem szoktam, vagy sosem szoktam. De nem tudom mit. Egyik kedvenc filmem a Trainspotting. (persze mi más lenne?) Rajongok azért a filmért, és az első pillanatban tudtam, mikor láttam, hogy miről beszélnek, mit éreznek, mit gondolnak. Renton hangja cseng nagyon sokszor a fejemben(pedig már rég láttam):"Ha nincs drogod hirtelen minden fontos lesz. Aggódhatsz egy focicsapat miatt, valami szaros tv vetélkedő miatt, ha nincs nőd azért, ha van túl sokat akar. De ha van drogod csak egy dolog érdekel: hogy belődd magad". Nos kb ezek a szavak, melyek nagyon sokszor eszembe jutnak. A Trainspotting igazából, köztünk is kultuszt teremtett, és több év után még mindíg jókat tudtunk rajta együtt nevetni. Tellik múlik az idő de a szenvedés marad. Enikő az addiktológián, egyszer elmesélte, hogy van egy páciensük aki 3évig egyáltalán nem cuccozott, aztán 3év után egyszercsak belőtte magát, és azóta is rajta van a cuccon. Persze ő heroinos. Aztán lehet vitatkozni, kinek a rosszabb, mert ugyan úgy szenvedek mint ők. Pontosan ugyanolyan fájdalmaim, lelki gyötrelmeim vannak/és voltak, több év távlatából is ezen jár az eszem, (e blog tanubizonysága szerint). Mikor kicsit belemerültünk a herkázásba, akkor utána is kicsit rossz volt, de sose ilyen rossz mint ez, pedig szúrtuk egy ideig azt is. Ú egyszer karácsonykor is belőttünk magunkat barnával, és emlékszem a ledzsalóra milyen iszonyú idegbeteg voltam. Az egész családdal össze akartam verekedni. A napokban persze trippes élmények is egyre jobban jutnak eszembe. Aki tudja rólam a multam

annak mesélem a régi LSD-s élményeket. No persze azt is beszúrtuk. Jól ki kellett áztatni, különböző teknikákkal kellett kifőzni a papírból az LSD-t. Huh. Általában ha az ember szájon át veszi be, akkor kb 15perc max. fél óra mire beüt, és kb 1-1.5óra a csúcspontig. Na belőve a csúcspont 5-10 perc alatt megvan, és órákig tart.... Van egy villanyóra szekrény közvetlenül a bejárati ajtóm mellett. Oda jártunk lőni. Voltv olyan úgy belőttem magam, alig bírtam kimenni az ajtón. Sokszor csak tántorogtunk, kifelé otthon meg néztek, hogy mit csináltunk benn vajon. Egyszer meglátott a feleségem, hogy egy számára idegen, sráccal jövök onnan ki... Azt hitte meleg vagyok, vagy ilyesmi. Úgy emlékszem, azt mondtam neki, hogy szereztem neki, és ott szívta el. Ja azt közbe jól belőttük magunkat. Egyszer az egyik öreg barátommal, nagyon berúgtam. Iszonyú mennyiségű vodkát meg sört megittunk. Annyira részeg voltam, hogy járni is alíg tudtam. Akkor a kocsmába értem jött "Z", mert azt hiszem telefonon beszéltünk vagy mi.. Na lényeg, hogy úgy hulla részegen, ahogy voltam elmésztam a dillerig, és kértem tőle, - félig hitelbe - 3g spurit. Természetesen adott, hisz megbízható voltam. Bementünk "Z"-vel abba a helységbe és azonnal betett nekem 1grammot. Kb úgy tudnám leírni ezt az éményt, mint amikor az ember szívdobogva ébred egy mély álomból. Nem is tudom, azt hiszem itt is a Trainspottingra hivatkozva tudnám hasonlítani: van egy rész benne, amikor Renton túllövi magát, egy hosszabb nemcuccozás után és úgy mutatják ezt, hogy besüpped a szőnyegbe. Aztán amikor végre bekerül a korházba, az adrenalin inyjekciótól mint egy mély szakadékból való föllendülést látnánk. Na kb ilyen volt. Aztán természetesen a másik grammot is betette nekem "Z". Természetesen percek alatt kijózanodtam, de annyira, mintha nem is ittam volna, csak a büdös vodka szagát éreztem a belemnek meg a számnak.Keményen nyomtuk. Belőttünk mi mindent, amit folyékonnyá tudtunk "varázsolni".Xanaxot, frontint, LSD-t, herkát, speedet, kokaint, andaxint, lsd kristályt, Ex-et, szilvapálinkát, és még ki emlékszik mit... Hahhh. Mikor nem volt cucc, akkor néha szórakozásból vizet, hogy olyan "feelingünk" legyen.Kellenne hazamenni de nincs kedvem, jobb lenne beülni valahova sörözni, de nem ismerek olyan helyet ahová most szívesen beülnék... Ezt utálom. Nem tudom mi legyen...Nem tudom mit akarok, és azt sem, hogy mit érzek...

drogos :: 17:21 Ide lehet írni: Comments

2006. március 24., péntek

Eltelt KÉT ÉV, és sok minden változott!

Noshát tegnap volt 2 éve, hogy nem cuccozok többé. Akivel beszélek ilyenről, azzal megosztottam ezt az élményt. A következő kérdés az volt: Megünnepeled? Persze. Belövök 1gramm szpidet, aztán addig iszok míg másnap el nem ájulok... Na jó nem, de szerettünk volna a feleségemmel ennek örömére beülni valahova, kicsit lazítani. Sajnos nem tehettem meg, hogy akár egy pohárral is iszok. Miért? Sok minden miatt. Először is, ma 30 ezer forintos nagyságrendű munka lesz, amire oda kell figyelnem eléggé. Másodszor a drog azért tegnap tiszteletét tette nálam és visszaköszönt, hogy véletlen se felejthessem el...Elmesélem: 18:30 körülbelül ekkor értem haza. Letettem a cuccaim, aztán kaját kértem, mert baromira éhes voltam. Ahogy készült a kaja, egyre jobban éreztem, hogy nagyon el vagyok fáradva és kimerültem, ugyanis elöző éjjel nem sikerült aludnom valami sokat. Elkezdtem belapátolni a fincsi hot-dog-ot ami a vacsora volt, és elkezdett tompulni az agyam. Azt kezdtem érezni, hogy egyre jobban szédülök, és elkezdtek szúrni az izületeim, majd görcsbe rándultak az izmaim. Ez kb jó fél óra alatt kezdett kiteljesedni, majd a végén már azt éreztem, hogy fáj a fejem, nem birok lábra állni, szal úgy éreztem mintha lázas lennék, pedig nem vagyok megfázva még az orrom se folyik. Elhaló hangon szóltam a feleségemnek, hogy ágyazzon meg mert rosszul vagyok le kell feküdnöm. Miközben ágyazott egyre rosszabbul lettem, végén a másfél méterre lévő szekrányhez mentem az alvós polómért, amit alig bírtam kivenni, mert már alig láttam a szekrényt, mintha minden vizes lett volna. Elkezdett szúrni a vénám is, ami azóta se múlt el. Végül a gyerek ágyáról átvergődtem valahogy a mi ágyunkra betakaróztam, hisz nagyon fáztam, és azon kaptam magam, hogy a szivem mindjárt kiugrik. Úgy vert a szivem, mintha nyomtam volna valójában. Először persze azthittem, hogy lázas vagyok, de ez így együttesenmikor még d egy olyan furcsa érzést nyújt, amit nem lehet megszokni, vagy elfelejteni, mert: Ez az a láz amikor az ember túladagolja az Amfetamint.Amikor még cumóztam, úgy mondtam ezt az érzést: "befáztam a cucctól". Sok iszonyú órámat köszönhetem ennek az érzésnek, és lám még mindíg előjön. Egyszer volt, egy olyan, amikor annyira rosszul lettem, hogy kihívták rám a mentőt. Természetesen elszaladtam. Mit mondanék a mentősöknek? Igen kérem, túladagoltam a spurit? Nen tartottam annyira jó ötletnek, úgyhogy akkor leléptem.

Aztán elaludtam és felkeltem 22:00-kor. Arra ébredtem, hogy csurom víz vagyok. Kimentem vizet inni, meg az ilyenkor szokásos teendőket elintézni, és persze nem bírtam visszaaludni. Olyan 11-ig szenvedtem, mikor úgy döntöttem, hogy a nálam lévő másfél nyugtatóbol beveszek egy negyedet vagy annál is kevesebbet. Kimentem a konyhába, egy késért, majd a fürdőbe. A pénztárcámban egy számlába van csomagolva anyugtató. Kiszórtam a tükörre, és elkezdtem vágni a gyógyszert. De nem rendesen jött szét, hanem porladt, és tiszta por volt a tükör. Rózsaszin por. Ha a feleségem bejött volna.... Tisztára úgy nézett ki mintha utcáznám ki a gyorsat. Körülbellül olyan feelingem is volt. Hát bevettem egy negyedet és azt hittem majd jól alszom. Ja. Hajnal egykor még fenn voltam. Hát így telt aza bizonyos 2.évbeli új nap...drogos :: 11:06 Ide lehet írni: Comments

2006. március 20., hétfő

Oooooh Jön a tavasz! (és az újabb gondok...)

Érzem a feelinget. - Kattogok mint állat. - Tegnap este levittem a kutyát, és közben úgy döntöttem folytatom a 3napja tartó ivást és veszek még egy sört. Vettem egy heinekent, és elmentem sétállni. - innen folytatom, de egy kis kitérő -Múlt héten voltak nálam A-ék, gyerekestül, családostúl. Halgattam a híreket a régi "barátomról" T-ről. Állítólag eléggé keményen nyomja már megint... Valami autókereskedésben dolgozik, és azt hazudja otthon az asszonynak, hogy azért nincs pénz, mert ezt vagy azt a kocsit megtörte. Közbe nagy fenét jól belövi magát. Állítólag kidobták vagy 3x. Elöző 2x mert mikor sírt a ygerek idegbetegen rázogatta, hogy hagyja már abba, meg mindenkivel tiszta nemnormálisan viselkedik. Én nem tudom. El tudok képzelni, hogy ilyen, de az élettára sem piti. Mindenhova megy pénztkéregetni, halomszámra szívják a cigiket a kisgyerekek mellett, és olyan füst van, hogy a gyerekek meggyógyulni sem tudnak. Minek ezeknek gyerek? Basszák meg. Nem igazság nekem meg nem jön össze a 2. gyerek... Erre most T élettársának a huga is terhes... Valami drogárustól. Remek: albérlet, 3 kicsi gyerek, és férfi nincs a háznál, mostmár egy se. Most örököltek, de már a seggire vágtak a 2. örökségnek is. Merthogy úgy kerültek albérletbe, hogy eladták a tartozások miatt a lakásukat, és úgy volt, hogy vesznek másikat. Most meg ugye az örökség. Naszal T -t kidobták, és állítólag végleg visszakültözött a nagyanyjához, aki felnevelre. Vagyis tőlem 2 utcányira. - Folytatás - Elmentem arra sétállni a kutyával amerre, T lakik. Nem is tudom miért. Öszinte leszek: Félig abban reménykedve, hogy találkozok vele, félig abban reménykedve, hogy nem. Felnéztem az ablakára, ahol elvileg laknia kell, ha hazaköltözött, égett a villany. Előtódultak az emlékek, és akkor megint úgy éreztem magam, mint amikor árultam: Becsaptam magam akkor is, hogy csak fellátogatok T-hez, de semmi drogozás nem lesz mert, nem fogom tudni kifizetni. Nem tudom miért. A vicces az volt, hogy kb 3éve voltam arra kutyával, (mert kisgyerek volt és nem vihettem oda a kutyát, megaztán 1.7 éve nem jártam náluk) erre a kutya beszaladt a kapujukba. Huh csodállkoztam, hogy még így emlékszik. Na végül megkerültem a házat és hazafele tartottam. Majdnem otthon voltam, amikor az utca túloldaláról egy régi ismerős kiabált: "Szeva már meg se ismersz?" Mondtam dehogynem, de eléggé rosszul látok sötétbe, odamentem kezet fogtam vele, akkor láttam, hogy T szomszédja az a szintén szúrós V. Szúrtunk párszor együtt, de alapjába véve tetű egy pali, elmondta T apjának, hogy dartsolok, és eléggé ciki volt. Meg azt is elmondta, hogy addiktológiára járok. (még amielött leszoktam volna, ez akkor volt, pár héttel a leszokás elött). Elkezdtem béres kálciumot, és búzafüvet szedni.(mint amikor elkezdtem leszokni) Ma 8. napja szedem, de a rohadt hiányérzet még mindíg megvan. Most is mar bellülről ez a megmagyarázhatatlan furcsa érzés... Egyébként most lesz 2éve, hogy SEMMI cuccot nem nyomtam! Márc 23-a az a bűvös nap amikor még másnapos voltam az amfetamintól, de eldöntöttem, hogy vége. Félek. Pedig az egy ugyanolyan nap mint a többi. Sokat iszok mostanába, és nehogy belekeveredjek valami baromságba... Részegen könnyebben elcsábulok. Dehát el se kell csábítani, sóvárgok én magam is. Főleg, hogy így eldöntöttük feleségemmel, hogy mik a céljaink ugye, aztán 2hétre rá kirugták. Tehát: ma meg holnap még dolgozik, de aztán annyi. Ezen kívül tegnap megjött az elműtől a villanyszámla. Huh 38ezer, aminek a fele az enyim. Mivel általánydíjat fizetünk, ennyivel fizettünk kevesebbet. Hah anyám persze jól a fejemhez vágta: "Ti hárman vagytok" meghogy: "mennek a gépek". Ja mi valóban hárman vagyunk, de ők is. Hiszen tesóm gyerekei is itt vannak állandóan a nagyanyjuknál. Unokahugom, már hónapok óta itt is alszik, unokaöcsém meg, iskolából odamegy, bekapcsolja a tv-t, meg a számítógépet azt netezik estig...Igen mennek a gépek: 1., A Szerver: ami osztja a netet, tűzfalként megy és kontrollálja öcsikém warez meg pronóvágyát, hogy ne kelljen naponta újrahúzni a hálóban lévő gépeket.

2., Anyám gépe, amit ugye én raktam össze a semmiből, hogy örüljön és ahogy lehetőségem van mindíg újítom.Na ez az ami kb annyit megy mint a szerver, merthát ha nem nyomkodja senki akkor is hagyják bekapcsolva. 3., Az én gépem, amelyen a feleségemmel msn-ezünk mikor estig vagyok.(napi 1-2 óra) 4., És igen a fiam gépe, ami hetente 2x van bekapcsolva fél órára. Remek. Közbe hála az ügyvédeknek megoldódótt a Intrum Justicias ügy. Kiderítette az ügyvédem, hogy 2000áprilisában emelkedett jogerőre a Westelnek a velemszemben indított pere. 5év alatt behajtási kérelem NEM érkezett a bírósághoz, úgyhogy helo! Elévült! Írtunk nekik (még mielött ez kiderült volna), egy hivatalos levelet, melyet ajánlva adtunk fel, és állítólag nem érkezett meg. Nevetséges. Madárnak akartak nézni.Sokszor amikor becsukom a szemem, megjelenik elöttem egy kép, ahogy pöckölgeti T a cuccal töltött fecsit. Barna anyag van benne, és vigyorog. Nagyon sokszor ilyen képek úsznak a szemem elött. De Századszor is leírom, mert hátha egyszer rájövök: Miért Kattogok Még 2 Év Után Is?Bár eltünt a comment, mert a "bejegyzés" nevűhöz lett írva, de azt szeretném mondani, hogy: Nagyon jól esik, hogy többeteket érdekel a sorsom, és jól esik, hogy nem vagyok egyedül!

drogos :: 14:34 Ide lehet írni: Comments

2006. március 6., hétfő

Zajlik az élet, és vannak akik nem normálisak...

Még jóhogy kibékültem nővéremmel, meg a pasijával. Nos múlt hét kedden este 6-ra értem haza. Éppen a családi örömökben fürödve, nyugodtan, boldogan faltam a pizzám amit a feleségem csinált, amikor megszólalt a kaputelefon: nővérem volt az. Zokogott, és kérte, hogy engedjem be. Beengedtem, majd visszamentem a szobába enni. Aztán csak hallom, hogy zokogás van, mondom csak átmegyek megnézem mi van.Kérdezem tőle: mi van? Erre mondja: Felgyújtotta a lakásukat. - Látom rajta, hogy hulla részeg - Mondom fasza, és mivel nem tudtam hirtelen mit kezdeni ezzel a dologgal, szinte fel sem fogtam, visszamentem enni. De egy falat sem csúszott le a torkomon. Elment az étvágyam. Éppen azon tűnődtem mit is kéne tenni, mikor nővérem fia megjelent az ajtóban, hogy segítsek neki mert az anyja meg akarja verni, és nem normális. Hát mondom ilyen nincs. Haza megyek munkából, szeretném a nyugalmat, de neeem. Azt se kapok.. Ráadásul nem is itt laknak, de idejönnek balhézni. Na ebből ismét verekedés lett. Erre lefeküdt a bejárati ajtóba, és nem akart felállni. Felhívtam a pasiját és kérdeztem tud-e a dologról, hogy a tesó felgyújtotta a házát. Tiszta ideg volt a srác, tudott róla és éppen hazafele tartott munkából. Odamentem megnézni mivan... Hát kiégett az egész ház. A srác is sírt, és tőlem kérdezte: miért csinálta ezt a tesó. Mit mondhatnék erre? Semmit. Ott voltam vele, mégis csak a nővérem baszott így ki vele. Iszonyú ciki volt. Aztán hajnal 3ig járkáltunk. Közbe éjfél fele be kellett mennünk a rendőrségre vallomást tenni. Feltöltöttem néhány képet. Megrázó:

Ablakon keresztül:

Plafon:

Asztal a lakáson bellülről:

A Szoba egyik sarka:

Noshát ez van. Azt mondta a srác, neki tőbbet nem kell ez a nő. Talán jobb is... Most otthon van a családjánál, amit legutoljára hallottam róla, hogy összetort valami ajtót, mert neki olyanja volt. Pff..Hogy képes erre egy nő? Napok óta arról álmodom, hogy belövöm magam. Most például egy olyan haverrel együtt lőttem be magam, akivel régen is sokszor, és ma is napi szinten találkozunk. Az ilyen álmok után reggel mikor felkelek, nagyon rosszul érzem magam. A nővérem volt pasija is drogos... Jóhogy nem jutott eszünkbe félig részeg állapotban cuccot szerezni... Ehh. Pedig pénz is volt nálam. És szó is volt a drogról, de persze nem az intézésről, hanem csak úgy általában. Mesélte a srác, hogy 60napja nem lőtte be magát, mert a tesó miatt le akart szokni. Erre ez így hálálja meg. Ez ez ez már nem a nővéren. Nem is tudom ki ez... Szombat hajnalban néztük a holló 3-at, és átvillant az agyamon az egyik jelenet a hollo 1-ből vagy 2-ből (melyikből nem tudom). Szal a 3-ban éppen az a jelenet volt, amikor valami bárban éppen tönkreveri a bulit a srác, és az egyik táncoslánynak megfogja a kezét, és látszik, hogy szét van szúrkálva, és elengedi a csajt. Namost az 1-ben vagy a 2-ben ugyan ez történik, csakhogy megfogja a kezét, és a szúrásokon keresztül jön ki a cucc a szervezetévől. Spriccel... Iszonyú flash! Mikor keményen benne voltam, akkor láttam ezt a jelenetet, és bár furán hangzik, de azt kívántam bárcsak valaki velem is ezt tenné.... Megfogná a kezem és az összes méreg elhagyná a szervezetem. Ott ahol bejött, ott távozna. Sokáig erre vágytam, persze tudtam, hogy ilyen nincs. Ma éjjel (is) alig aludtam valamit. Reggel miutá nfelébredtem, első gondolatom az volt, hogy milyen jó lenne egy fél gramm. Szépen egész nap elszívogatnám, és nem lennék hulla fáradt. Persze ha már ott van fél G akkor miért szívnám? Mikor arra a flah-re vágyom, arra a leírhatatlan érzésre ami azurán

jön, hogy belőttem. Elszámolok 5-ig, ééés .......... Na az nagyon komoly! Ezt meg nem lehet. Vagyis semmitse lehet. Elszartam. Lehetne, ha nem cseztem volna el. Nem tettem volna magam függővé. Ez van...

drogos :: 11:42 Ide lehet írni: Comments

2006. február 27., hétfő

Érzeseim ma is furák

Tegnap még úgy éreztem, senki és semmi iránt nem érzek semmit. Ma meg... Mardos valami bellülről. Egyre elviselhetetlenebb. Egész nap a '90-es évek slágereit hallgatom. Ez egy ilyen album. Annyira tetszik, hogy ráz a hideg tőlük. Egyszerűen akárkire gondoltam tegnap este, nem tudtam érzéseket felébreszteni magamban. Ma meg minden más. Gondoltam majd ma jól leírom, hogy mennyire üresnek érzem magam erremeg elmúlt, és kavarognak az érzések. Vagyis pontosabban van valami elviselhetetlen érthetetlen érzés, amitől persze nem tudom mi a bajom. De Enikő figyelmeztetett! "NEm fogod majd tudni mi bajod" valami hasonlót mondott amikor hozzájuk jártam az addiktológiára. Ej. Van egy olyan érzésem, hogy el fogok bukni. Ma is jólenne egy sört meginni, de most ennek mi lesz a vége? Nem akarok csöbörből-vödörbe esni. Ha! Az alkez drogos. Na széép. Nagyszerű. Ennyire vittem volna? Hát ezért kár volt. Feleségem is, szeretetre vágyik, mert el vagyok foglalva amagam szar gondjával, Őt meg hanyagolom, De nem tudok vele foglalkozni, amikor így ki vagyok. 7óra. Rég lejárt a munkaidőm, én meg magambasüppedve ülök itt és szerkesztgetek. Kicsit úgy érzem eltüntek a szinek az életemből. Hiiiiiááányziiiiiiik......... Valami... Hatáározottan...

Ide is lehet írni: Commentsdrogos :: 19:04 Ide lehet írni: Comments

2006. február 26., vasárnap

Amikor nem jelentkezem sokáig, tuti volt valami...

Kibékultem nővéremmel, meg a pasijaval. Bár nem lett azonnali szerelem. Mégiscsak lehúztak 3 rongyal, mikor a legjobban kellett a cucc, nameg a tesó meg akart szúrni... Azert ezt felfolgozni nem egyszerű. Több napja álmodom ezzel a szarral. Pénteken úgy ébredtem, hogy mennyire jó lenne a volt életemben, mikor gyorsan beszaladtam a gyerekkel az oviba, utána meg dölöttem, míg T nem jött vagy cuccal, vagy pénzel, vagy kész tervel. Aztán elötte való napok is depresszióval telltek. Ma kiborultam. Rámjött egy olyan koordinálhatatlan, elnyomhatatlan érzés, hogy 99%-ig biztos voltam, benne, hogy fölállok és elmegyek belövöm magam. Ajjj mégis meddig tűrjem ezt még? Közeledik a 2. éves évforduló márciusban.. Eszembe jutott ennek tiszteletére, jót lőni :D Na szal, kibékültem a tesóékkal, elmentem hozzájuk jól berúgva... Elkezdték mesélni mennyire jó cucc van most a piacon. Még melegíteni sem kell olvad a vízben magától. Óh istenem... Mekkora királyság lehet! Bekattogtam, és elkezdtem erőszakoskodni, hogy márpedig intézzenek nekem cuccot. Végül elővettek egy halom fűvet, tekertek 2 jointot, és megínáltak. Természetesen nem kértem, annjyit mondtam: Nem szenynezem be a testem ezzel a szarral. EZ nem éri mag. Jó mi? Aztán felhívtam egy volt diller haveromat, hogy intézzen valamit. Nagyon jól tudta mi a dörgés, ígyhát jól nemintézett semmit. Az isten is vigyáz rám, mert valahogy sehogy sem jön össze. Persze nem erölködöm, de ha hulla részeg vagyok akkor ilyen hülyeségeket csinálok. Gondolom mindez betudható a nyári feelingnek. Te jó isten! Mi lesz velem nyáron????? Aztán jött a mai nap... Iszonyú depressziósan ébredtem ,és ma nagy látogatási nap volt. Csomó barát jött ma, és ráadásul egyszerre. Jó volt örültem nekik. Aztán mikor mindenki elment, olyan depresszióba sűlyedtem, hogy nem tudtam gondolkozni sem. Majdnem sírtam. Sőt bellülről sírtam is, mert nagyon hiányzik ez a szemétdombszar kábítószer. - Nahát kérem. Neki lehet állni kábszerezni ezek tudatában. Aki így akar szenvedni, félaggyal élni, az csinálja csak. Én szóltam. - Aztán lehúztam egy üveg barna sört, és sokkal jobban lettem, de nem 100%-osan. Mert most is jár az agyam.

Régen egyedül csavarogtam full belőve az utcán, depresszióba sűlyedve, és elhagyatva éreztem magam. Msot még is ez hiányzik, ezt kívánom. Nem értem.Kívánom a lelki szenvedést. Akkor én most lelki mazochista vagyok? A súlyom is zavar. 114 kiló vagyok. Régen 72 voltam. Ha! 40 kiló plussz. Azeért az nem semmi. De nem tudom leadni. Egyébként egész múlt héten ittam. Minden nap 3-4 sör. Nem jó ez így. Ja azt kihagytam, hogy tesóéktól kaptam 1mg-s frontint, és most módjával, (szal okosan) azt szedegetem. Nagyedeket, meg feleket, ha nem tudnék netán elaludni. Meg is volt az eredménye: Egyik reggel nem találtam semmim, se a sprém, se az izzadásgátlóm, se a telefonom, szal semmi nem volt ott ahol a kimondott helye van. Elkezdtem tombolni és mindent kiszórtam a szekrényből. Az egész szoba tiszta szemét lett. Akkor se lett meg. Miután örjöngve felhívtamm a feleségem, hogy hol vannak a dolgaim, közölte: a szekrény tetején egy szatyorban.... Öregem! A huga előzőnap összepakolta a dolgaim, és feltette a szekrény tetejlre egy szatyorba. Na mindegy. Aztán miután bevittem a gyereket az iskolába, elkezdtem gondolkodni. És rájöttem: sokat vetem be a gyógyszerből és nem aludtam ki a hatását. Régen is akkor voltam ilyen. Ilyenmód volt egy kis régi feeling. Ehh.Most itt ülök magamba fordulva, itt kockulok a gép elött és írok ide. Miközben azon filózom: van még egy bor a hűtőbe, azt benyomhatnám. ...Jellemző: Hajnal 2-kor. Minek ez? Azért megiszom... Vagy lőjem be magam?

Ide is lehet írni: Comments drogos :: 1:55 Ide lehet írni: Comments

2006. január 24., kedd

Kedves BLOG OLVASÓ!

Nagyon kívácsi lennék véleményedre/véleményére! Amennyiben pozitív, vagy negatív hozzászólásod/hozzászólása lenne ÍRJ/ÍRJON nekem!

E-Mail címem: drogos@index.hu

Köszönöm!

drogos :: 14:21 Ide lehet írni: Comments

2006. január 23., hétfő

Lassan eltelik a két év...

MA 1 éve és 8 hónapja löttem be magam utoljára. Huhh jó régen volt már. Mégis... Hiányzik. Nézem a tv-t, és beugranak érdekes emlékek, sokra alig emlékszem, sok pedig úgy magával ragad, hogy nem is veszem észre a körülöttem történő dolgokat. Érzem a szagát és az ízét a számba, a melegséget a testemben, mely olyankor eláraszt, s ilyenkor azt kívánom: bárcsak megkostolhatnám, pedig rossz gyógyszer íze van. De mégis úgy kívánom azt az ízt mint ha finom csoki lenne. Neem, nem. Jobban!Z-nek szívbillentyű problámája van... Ilyen fiatalon. Úgy hallottam nem engedi magát megműteni. Tuti ez a rohadék szenny az oka. Istenem miért is fogtunk ebbe bele? Eléggé szét vagyunk zuhanva, senki nem tartja senkivel a kapcsolatot, kivéve persze Z és én. B se meg T se. Azt hiszem Cs-vel is van egy kis connect még. Állítólag olvassa eme blogot!Szega CS! o/ ( <== ez ilyen integetés) :D Nos volt már egy időszak asszem max 5-6 hónap amikor nem nyomtam. Persze az jó régen volt, talán 6 (??) éve. Volt egy furcsa korszaka az életemnek, amikor leraktam a cigit, kávét , piát,gyógyszereket, drogokat. Igen gyógyszereket(is)... Nyugtatóztam kőkeményen, ha nem volt cucc. Beszúrtam a xanaxot, meg a frontint is. Féltem hogy a feleségem (akkor még barátnőm) mit fog szólni ha levágja, hogy cuccozok reggeltől estig. Ezért mikor átmentem akkori gyülekezőhelyünkre "B"-hez, (legtöbbször épp jókor... ) Miután belőttuk magunkat én azonnal rádobtam 2-3 (minnél erősebb) Xanaxot vagy Andaxint, hogy lenyomja a hatását, és ne látszódjon rajtam... Persze Ő legtöbbször levágta, csak nem volt velem kedve emiatt veszekedni. Abban a furcsa korszakban, mikor semmit nem nyomtam (egy ideig) a Józsefvárosi piacon dolgoztam

egy magyar srácnak. Azt hiszem 5 hónapja nem nyomhattam semmit, mikor egyszer csöngettek a kaputelefonon, és egy régi ismerősöm volt az a T1000-es nevű haver. Hozott magával két srácot, hogy ő nem tud nekik segíteni, de én majd biztos tudok. Akkor a max annyi volt, hogy munka után egy kaisert megittam. Szal a két srác speedet akart, és mivel meg voltak a kapcsolataim ezen pillanatokon belül segítettem. Persze ezzel ők nem érték be. Hozzám jöttek legközelebb is. Legközelebb már egy üveg sörrel kedveskedtek a segítségemért. Persze mivel jó kapcsolataim voltak nagyon olcsón szereztem, így azon is volt egy kis pénzem, ami mindíg nagyon jól jött! Teltek múltak a hetek a hónapok, egyre jobb haverságba kerültem velük, s már nem csak sör volt a jutalmam, hanem egy-egy utca is... Megdöbbentett, hogy milyen jó cuccokat intéztem.. Egy utca felszívása után olyan szinten szét voltam tőle, hogy az csak na... Aztán egy ideig nem jöttek. Ezen időtájt nagyon nagy hülyeséget csináltam: Nagyjából tudtam merre laknak (a nevüket és, hogy melyik kerületben) Rápattantam félpiás állapotban a biciglire és elindultam megkeresni őket, azzal a hátsó szándékkal, hogy hátha kell nekik cucc és akkor én is kapok. Két napi keresés után meglettek. Felcsöngettem és tényleg ők voltak! Megjkérdeztem: nem akarunk cuccozni, erre ők meg: dehogynem. Felhívott a "lakásukba" de inkább egy hajléktalan szállóra hasonlított. Az anyja részegen feküdt a ágyon. Óvatosan felemelte a fejét, s kivette alóla a pénztárcát, melyből kivett 6000Ft-ot, mire mondta: gyerünk. Ezután viccesen hozzátette kérsz kaját? És a hűtőre mutatott. A hűtőben 1db rohadt paprika volt, ezen kívül semmi más... Elmentünk megvettük a cuccot, és egy másik lepusztult lakásba mentünk, ahol megkérdezték: ha ugyan én régen lőttem magam, miért nem nyomom velük? Ekkor estem vissza, és velük együtt sűlyedtem mélyebbre-mélyebbre és mélyebbre...

drogos :: 11:54 Ide lehet írni: Comments

2006. január 13., péntek

Mikor felálltam és leporoltam magam, még rúgj belém hátulról, s taposs meg a földön fekve...

Mire hazaértem tegnap egy szép levél fogadott a xy behajtócégtől, melyben felszólítanak, hogy nyolc napon bellül fizessk be 257ezer forintot. Mi az a 257e Ft? Semmi, egy nagy nulla... De könyörgöm havi 10 ezer forint is sok, kiadni a semmire. Majdnem kifizettem mindent. Kezdtem azt hinni az élet szép, és kimásztam a gödörből, de eszembe jutatták: Te a gödörbe való vagy, és nem is fogsz kimászni onnan SOHA! Szekrénysort terveztünk, ruhákat... Ennek most annyi minimum egy évre, vagy kettőre. Már feltételezem, ha odaadják részletre. Mióta vért vettek olyan furcsa minden. Ugyanúgy takargatom a kezem mint "akkor régen. Ugyanazokkal a rafinált mozdulatokkal teszem a dolgom, hogy rövid ujju pólóba se látszon a szúrás. De miért? Berögzősés. Már majdnem teljesen elmult a vénámon az a heg, amit a multam nyomott rá. Hahh! Erre megszúrnak, és pont úgy néz ki. Be van vörösödve az egész.A legrosszabb az egészben az, hogy depressziós vagyok tegnap óta, és kattogok is eléggé. De most nem azt érzem mint máskor, hogy "de jó lenne" hanem ez most a hiányérzet. Tisztán. Nem jut eszembe az érzés, az előkészületek, az adrenalinnövekedés. Csak az, hogy nagyon hiányzik valami. Szenvedek, de élvezem ezt a szenvedést valamiért, mint ahogy mindíg is élveztem valahol a depressziót. Jól esik belemerülni az önsajnálatba. Idióta dolog ez nem?Valahogy soha nem voltam szerencsés ilyen szinten. Az fáj a legjobban, hogy anyám sokkal jobban foglalkozik a nővérem gyerekeivel, mint velem annyi idős koromban. Nekem azt mondta 15 és fél évesen: menk és tartsd el magad. Kössz anyu sikerült. Őket meg istápolja, pedig unokaöcsém már 17 éves. Fizeti neki a suliját ami fél évre 60ezer, kikészíti neki a cigit és a reggeli pénzt(ugyanez unokahugommal is). Én sose kaptam cigit, reggeli pénzt is csak álltalánosban, pár forintot. Nekik mindent az én fiamnak meg semmit. Pedig ugyanolyan unokája. De valahogy mégsem érzem azt, hogy közel annyit tenne a fiamért mint unokáiért. Mikor a feleségem terhes volt, kilenc hónapos terhes, éheztünk, mert nem tudtam elég pénzt szerezni... Annyit sem kérdezett mikor egy kondér kaját főtött: esztek-e? Volt néhány szörnyű év, és még ez a drog is ugye. Kis hülye voltam, fel sem fogtam mibe megyek bele. Itt állok tönkretéve lelkileg ,agyilag és testileg...Sokszor nem fog az agyam, rámjön a teljes homály: és nem értem az egészet, amit éppen mondanak, vagy körülöttem történik. Előfordul, hogy már megszerzett tudás nem jön elő, például csináltam valamit többször, és amikor 1-2 hét mulva újra akarom csinálni, nem jut eszembe hogy kell...Szal nincs mit szépíteni: elbaltáztam a dolgokat. A szervezetem a problémára hogy reagál? Jön a késztetés: lődd be magad... Persze nagyon jól tudom , hogy nem lesz jobb, de most hogy már megint megéreztem a tűt és tudom, hogy nem kell tőle félnem..?!

drogos :: 18:25 Ide lehet írni: Comments

2006. január 12., csütörtök

Ma vérvételen voltam...

Mit mondjak? Nagyon féltem tőle. Érdekes, mikor még szúrtam magam akkor nem féltem ennyire, sőt vollt, hogy magam mutattam a dokinak melyik a jó véna. Azért az meglehetősen jó volt, hogy nem volt ciki az, ahogy a karom kinéz. Nem volt lila-piros-sárga véna, nem voltak pici szúrásnyomok. Iszonyú rosszul lettem és még most is rosszul vagyok. Úgy érzem magam, mintha bedobtam volna egy bogyeszt-t, ami egy kcisit ilyen herkás. Valami még ezen kívül nagyon furcsa: olyan fokú hiányérzetem van, hogy nem tudom hova tenni magam. Kicsit olyan mintha belőttem volna magam, és gagyi cucc lenne és nem ütne, és csak várnám-várnám-várnám a hatást ami nem jön meg. A rendelőbe elkísért a feleségem, és azon kaptam magam, (miután kijöttem a vérvételről) hogy rám szól hagyjam abba a "hisztit". Enyhe idegesség lett urrá rajtam, ami fogalmam sincs miért volt, csak tippelni tudok. Körülbelül 100x ilyen ideges voltam régen, mikor benyomtam a cuccot, és nem volt hatása, lehet a szervezetem ezt az emléket idézte föl akkor. Olyan egy órán keresztül nagyon tompa voltam.Pár napja felhívtam az addiktológiát. Beszéltem Enikővel aki mikor szoktam le, nagyon sokat segített. Hozzá jártam fél évig. Nagyon sokat köszönhetek Neki, és a tanácsainak, mert hála istennek, időben figyelmeztetett mindenre, ami velem a leszokás közben/után történni fog, igy ha hirtelen nem is tudom mi bajom, késöbb eszembe jutnak a szavai, és összeáll a kép: azért van mert tudat alatt kattogok a szerre. Jut eszembe: Enikő ha olvasod: o/ Szia! :)Nagyon sokat jár az agyam a blog körül, de egyszerűen olyan sűrű a napom, hogy nincs időm írni. Nah eltelt a szilveszter meg a karácsony is. Jó lett volna, ha a drog nem nyomja rá mindenre a bélyegét. Szupernek induló karácsony, erre szenteste a vacsorához késöbb érkező unokaöcsém, megjelenik jól bedrogozva... Az anyját! Olyan mérges lettem. Mi a francnak kell szenteste is befüvezve megjelenni? Ő nem fügőő, nem szúrja magát, hogy rosszul legyen ha nincs... Miért pont szenteste... El lett rontva...Szilveszter nagyon jól telt, de persze sok szó esett T-ről, és a régi életemről is. Eszembe jutott a T-vel töltött szilveszter, az az utolsó szilveszter amikor együtt jól szétcsaptuk magunkat. Akkor már több napja fenn voltunk, de azért szilveszterkor is be kellett lőni magunkat. Ez már két éve volt. 2003-2004 szilveszterén.

2006. január 24., kedd

Kedves BLOG OLVASÓ!

Nagyon kívácsi lennék véleményedre/véleményére! Amennyiben pozitív, vagy negatív hozzászólásod/hozzászólása lenne ÍRJ/ÍRJON nekem!

E-Mail címem: drogos@index.hu

Köszönöm!

drogos :: 14:21

2006. január 23., hétfő

Lassan eltelik a két év...

MA 1 éve és 8 hónapja löttem be magam utoljára. Huhh jó régen volt már. Mégis... Hiányzik. Nézem a tv-t, és beugranak érdekes emlékek, sokra alig emlékszem, sok pedig úgy magával ragad, hogy nem is veszem észre a körülöttem történő dolgokat. Érzem a szagát és az ízét a számba, a melegséget a testemben, mely olyankor eláraszt, s ilyenkor azt kívánom: bárcsak megkostolhatnám, pedig rossz gyógyszer íze van. De mégis úgy kívánom azt az ízt mint ha finom csoki lenne. Neem, nem. Jobban!Z-nek szívbillentyű problámája van... Ilyen fiatalon. Úgy hallottam nem engedi magát megműteni. Tuti ez a rohadék szenny az oka. Istenem miért is fogtunk ebbe bele? Eléggé szét vagyunk zuhanva, senki nem tartja senkivel a kapcsolatot, kivéve persze Z és én. B se meg T se. Azt hiszem Cs-vel is van egy kis connect még. Állítólag olvassa eme blogot!Szega CS! o/ ( <== ez ilyen integetés) :D Nos volt már egy időszak asszem max 5-6 hónap amikor nem nyomtam. Persze az jó régen volt, talán 6 (??) éve. Volt egy furcsa korszaka az életemnek, amikor leraktam a cigit, kávét , piát,gyógyszereket, drogokat. Igen gyógyszereket(is)... Nyugtatóztam kőkeményen, ha nem volt cucc. Beszúrtam a xanaxot, meg a frontint is. Féltem hogy a feleségem (akkor még barátnőm) mit fog szólni ha levágja, hogy cuccozok reggeltől estig. Ezért mikor átmentem akkori gyülekezőhelyünkre "B"-hez, (legtöbbször épp jókor... ) Miután belőttuk magunkat én azonnal rádobtam 2-3 (minnél erősebb) Xanaxot vagy Andaxint, hogy lenyomja a hatását, és ne látszódjon rajtam... Persze Ő legtöbbször levágta, csak nem volt velem kedve emiatt veszekedni. Abban a furcsa korszakban, mikor semmit nem nyomtam (egy ideig) a Józsefvárosi piacon dolgoztam egy magyar srácnak. Azt hiszem 5 hónapja nem nyomhattam semmit, mikor egyszer csöngettek a kaputelefonon, és egy régi ismerősöm volt az a T1000-es nevű haver. Hozott magával két srácot, hogy ő nem tud nekik segíteni, de én majd biztos tudok. Akkor a max annyi volt, hogy munka után egy kaisert megittam. Szal a két srác speedet akart, és mivel meg voltak a kapcsolataim ezen pillanatokon belül segítettem. Persze ezzel ők nem érték be. Hozzám jöttek legközelebb is. Legközelebb már egy üveg sörrel kedveskedtek a segítségemért. Persze mivel jó kapcsolataim voltak nagyon olcsón szereztem, így azon is volt egy kis pénzem, ami mindíg nagyon jól jött! Teltek múltak a hetek a hónapok, egyre jobb haverságba kerültem velük, s már nem csak sör volt a jutalmam, hanem egy-egy utca is... Megdöbbentett, hogy milyen jó cuccokat intéztem.. Egy utca felszívása után olyan szinten szét voltam tőle, hogy az csak na... Aztán egy ideig nem jöttek. Ezen időtájt nagyon nagy hülyeséget csináltam: Nagyjából tudtam merre laknak (a nevüket és, hogy melyik kerületben) Rápattantam félpiás állapotban a biciglire és elindultam megkeresni őket, azzal a hátsó szándékkal, hogy hátha kell nekik cucc és akkor én is kapok. Két napi keresés után meglettek. Felcsöngettem és tényleg ők voltak! Megjkérdeztem: nem akarunk cuccozni, erre ők meg: dehogynem. Felhívott a "lakásukba" de inkább egy hajléktalan szállóra hasonlított. Az anyja részegen feküdt a ágyon. Óvatosan felemelte a fejét, s kivette alóla a pénztárcát, melyből kivett 6000Ft-ot, mire mondta: gyerünk. Ezután viccesen hozzátette kérsz kaját? És a hűtőre mutatott. A hűtőben 1db rohadt paprika volt, ezen kívül semmi más... Elmentünk megvettük a cuccot, és egy másik lepusztult lakásba mentünk, ahol megkérdezték: ha ugyan én régen lőttem magam, miért nem nyomom velük? Ekkor estem vissza, és velük együtt sűlyedtem mélyebbre-mélyebbre és mélyebbre...

drogos :: 11:54

2006. január 13., péntek

Mikor felálltam és leporoltam magam, még rúgj belém hátulról, s taposs meg a földön fekve...

Mire hazaértem tegnap egy szép levél fogadott a xy behajtócégtől, melyben felszólítanak, hogy nyolc napon bellül fizessk be 257ezer forintot. Mi az a 257e Ft? Semmi, egy nagy nulla... De könyörgöm havi 10 ezer forint is sok, kiadni a semmire. Majdnem kifizettem mindent. Kezdtem azt hinni az élet szép, és kimásztam a gödörből, de eszembe jutatták: Te a gödörbe való vagy, és nem is fogsz kimászni onnan SOHA! Szekrénysort terveztünk, ruhákat... Ennek most annyi minimum egy évre, vagy kettőre. Már feltételezem, ha odaadják részletre. Mióta vért vettek olyan furcsa minden. Ugyanúgy takargatom a kezem mint "akkor régen. Ugyanazokkal a rafinált mozdulatokkal teszem a dolgom, hogy rövid ujju pólóba se látszon a szúrás. De miért? Berögzősés. Már majdnem teljesen elmult a vénámon az a heg, amit a multam nyomott rá. Hahh! Erre megszúrnak, és pont úgy néz ki. Be van vörösödve az egész.A legrosszabb az egészben az, hogy depressziós vagyok tegnap óta, és kattogok is eléggé. De most nem azt érzem mint máskor, hogy "de jó lenne" hanem ez most a hiányérzet. Tisztán. Nem jut eszembe az érzés, az előkészületek, az adrenalinnövekedés. Csak az, hogy nagyon hiányzik valami. Szenvedek, de élvezem ezt a szenvedést valamiért, mint ahogy mindíg is élveztem valahol a

depressziót. Jól esik belemerülni az önsajnálatba. Idióta dolog ez nem?Valahogy soha nem voltam szerencsés ilyen szinten. Az fáj a legjobban, hogy anyám sokkal jobban foglalkozik a nővérem gyerekeivel, mint velem annyi idős koromban. Nekem azt mondta 15 és fél évesen: menk és tartsd el magad. Kössz anyu sikerült. Őket meg istápolja, pedig unokaöcsém már 17 éves. Fizeti neki a suliját ami fél évre 60ezer, kikészíti neki a cigit és a reggeli pénzt(ugyanez unokahugommal is). Én sose kaptam cigit, reggeli pénzt is csak álltalánosban, pár forintot. Nekik mindent az én fiamnak meg semmit. Pedig ugyanolyan unokája. De valahogy mégsem érzem azt, hogy közel annyit tenne a fiamért mint unokáiért. Mikor a feleségem terhes volt, kilenc hónapos terhes, éheztünk, mert nem tudtam elég pénzt szerezni... Annyit sem kérdezett mikor egy kondér kaját főtött: esztek-e? Volt néhány szörnyű év, és még ez a drog is ugye. Kis hülye voltam, fel sem fogtam mibe megyek bele. Itt állok tönkretéve lelkileg ,agyilag és testileg...Sokszor nem fog az agyam, rámjön a teljes homály: és nem értem az egészet, amit éppen mondanak, vagy körülöttem történik. Előfordul, hogy már megszerzett tudás nem jön elő, például csináltam valamit többször, és amikor 1-2 hét mulva újra akarom csinálni, nem jut eszembe hogy kell...Szal nincs mit szépíteni: elbaltáztam a dolgokat. A szervezetem a problémára hogy reagál? Jön a késztetés: lődd be magad... Persze nagyon jól tudom , hogy nem lesz jobb, de most hogy már megint megéreztem a tűt és tudom, hogy nem kell tőle félnem..?!

drogos :: 18:25

2006. január 12., csütörtök

Ma vérvételen voltam...

Mit mondjak? Nagyon féltem tőle. Érdekes, mikor még szúrtam magam akkor nem féltem ennyire, sőt vollt, hogy magam mutattam a dokinak melyik a jó véna. Azért az meglehetősen jó volt, hogy nem volt ciki az, ahogy a karom kinéz. Nem volt lila-piros-sárga véna, nem voltak pici szúrásnyomok. Iszonyú rosszul lettem és még most is rosszul vagyok. Úgy érzem magam, mintha bedobtam volna egy bogyeszt-t, ami egy kcisit ilyen herkás. Valami még ezen kívül nagyon furcsa: olyan fokú hiányérzetem van, hogy nem tudom hova tenni magam. Kicsit olyan mintha belőttem volna magam, és gagyi cucc lenne és nem ütne, és csak várnám-várnám-várnám a hatást ami nem jön meg. A rendelőbe elkísért a feleségem, és azon kaptam magam, (miután kijöttem a vérvételről) hogy rám szól hagyjam abba a "hisztit". Enyhe idegesség lett urrá rajtam, ami fogalmam sincs miért volt, csak tippelni tudok. Körülbelül 100x ilyen ideges voltam régen, mikor benyomtam a cuccot, és nem volt hatása, lehet a szervezetem ezt az emléket idézte föl akkor. Olyan egy órán keresztül nagyon tompa voltam.Pár napja felhívtam az addiktológiát. Beszéltem Enikővel aki mikor szoktam le, nagyon sokat segített. Hozzá jártam fél évig. Nagyon sokat köszönhetek Neki, és a tanácsainak, mert hála istennek, időben figyelmeztetett mindenre, ami velem a leszokás közben/után történni fog, igy ha hirtelen nem is tudom mi bajom, késöbb eszembe jutnak a szavai, és összeáll a kép: azért van mert tudat alatt kattogok a szerre. Jut eszembe: Enikő ha olvasod: o/ Szia! :)Nagyon sokat jár az agyam a blog körül, de egyszerűen olyan sűrű a napom, hogy nincs időm írni. Nah eltelt a szilveszter meg a karácsony is. Jó lett volna, ha a drog nem nyomja rá mindenre a bélyegét. Szupernek induló karácsony, erre szenteste a vacsorához késöbb érkező unokaöcsém, megjelenik jól bedrogozva... Az anyját! Olyan mérges lettem. Mi a francnak kell szenteste is befüvezve megjelenni? Ő nem fügőő, nem szúrja magát, hogy rosszul legyen ha nincs... Miért pont szenteste... El lett rontva...Szilveszter nagyon jól telt, de persze sok szó esett T-ről, és a régi életemről is. Eszembe jutott a T-vel töltött szilveszter, az az utolsó szilveszter amikor együtt jól szétcsaptuk magunkat. Akkor már több napja fenn voltunk, de azért szilveszterkor is be kellett lőni magunkat. Ez már két éve volt. 2003-2004 szilveszterén.

drogos :: 12:21

2005. december 14., szerda

Megint nem tudom mi bajom van.

Egyszerűen unatkozom, nincs kedvem dolgozni, és nem akarom, hogy csörögjön a telefon. Piálhatnékom van, de akkor mi lesz holnap? Hogy jövök be dolgozni? Tegnap elött egész éjjszakás drogálmom volt. Legalábbis azt hiszem egész éjjszakás. Több álom is követte egymást, de egy álomra tisztán és élesen elmékszem:Úgy kezdődött, hogy az egyik álltalunk kedvelt diller kijött a sittről, és vettem tőle. Aztán következő kép, hogy T-vel lőjük éppen be magunkat, még az érzést is éreztem egy kicsit. De olyan volt mintha szar cucc lett volna. Az érdekes ez után jött: uton utfélen a régi drogos cimborákba botlottam, majd mindenkivel egyenkét hol szívtunk, hol szúrtunk...

Sokszor eszembe jut, mi lenne ha most mindent elvesztenék? Úgyrtem: önmegtartóztatásom, majd ennek következményekét a munkahelyem és a szociális helyzetem, ami jelenleg jobb mint multhónapban vagy azelött. Mit mentenék? Mit menthetnék? Nem tudom... Sokszor annyira ember undorom van, hogy nem akarok villamossal vagy busszal hazamenni, hanem inkább sétálok. De lehet, ez nem is undor hanem valamiféle félelem. Mitől? Kitől? Hát nem tudom.

Körülbelül két hete, mentem dolgozni reggel, és mellettem ment el T. Nem vagyok biztos benne, hogy ő volt. Csak megállt volna, vagy intett volna... Nem hiszem, hogy csak úgy elment volna mellettem. Éreztem, hogy lesápadok és, hogy nem a legvirítobb külsőmet látja)ha látja). Ugyanabba a kabátba volt amibe évek óta jár, csak még egy sapka is volt rajta. A menése mindene ugyanolyan volt. Elgondolkoztam: Lehet nem ismert meg? vagy nem is akart... Nem tudom hogy lett volna a jobb. Jól esett volna beszélgetni vele. Megtudni mi történik velük és hogy hogy megy soruk. Nagyjából vannak infóim őt illetően, de mégis egy kicsit hiányzik. Vagy ez is belülről a drogos énem aki legszivesebben minden utat megtenne, hogy belője magát? Egyszer majd kiderül. Lassan eljön a két év. A március hátha hoz valami enyhülést. Bár most volt sok idő, hogy nem voltam rosszul, vagy nem jutott annyit eszembe a cumó. Jön a karácsony és egyfolytában a 2-3 évvel ezelötti karácsonyok ugranak be. Szét voltam csavarva és zenétszerkesztettem, meg az acidgéppel játszottam, s mindeközben próbáltam lepiázni a ledzsalót. Ne legyen szar.

A sráccal azóta se találkoztam akit akkor éjjel nem vártam meg. huh az is vajon mit fog szólni? Zenét hallgatok és blogot írok. Mekkora jó zene ez a RMB - To France! Pörgök! Erről is mi más jut eszembe? A régi Colosseumos évek. Volt egy disco, a Colosseum. Oda jártunk hétvégenkét szétcsavarodni, meg táncolni. Árultunk is. Energy52 - Cafe del mar-os korszakban... Ahh be jó volt! Az út odafele is élmény volt, meg hazafele is. Reggel jöttünk haza, szép nagy pupillákkal azt csak néztem, hogy estig nem tudtunk aludni :)Nem olyan cuccok voltak akkor mint most... Akkro 1Gramm 4embernek elég volt, mert 1Gramm az 1.0 volt és nem 0.7 mint most. Vagyis két éve amikor utoljára vettem.De nem csak több volt, hanem erősebb is. Egyszer kaptunk T apjától (csak úgy) 5grammot... Huu na az asztán...! Egy hétig eltartott 4 embernek, pedig minden nap nyomtunk belőle. Azok voltak a keverős évek. Kevertük az ekit a zöldel meg a gyorsal és aztán fordítva is. Azt hiszem akkor kezdtünk megőrülni.Akkor kezdtük túlzásba vinni a drogozást. Suli mellé jártunk, meg munka mellé, késöbb haza se jártunk csak ültünk B-nél, és cuccoztunk meg cuccot szereztünk. Ott éjjszakáztunk de nem aludtunk. Heteket nem aludtunk, aztán aki fáradt volt ha akart, ha nemakkor otta földön fekve is elalhatott. Szanaszét volt fujkálva, spray-al a szoba, mindenféle jó és elrontott graffitik díszelegtek a falon. Egy roncs magnó, amit akkor próbáltunk javítani amikor jól kész voltunk a cucctól. Egy szék, egy régi agyonfújkált szekrény, és egy szakadt ágy, ami helyett végül egy matrac lett. B döntött úgy, hogy kidobja. Elég gettós szoba volt. Mondjuk B egész lakása eléggé lepusztult volt. Mindig paráztunk a bátyjától, nehogy levágja, hogy szét vagyunk. Így telltek a napok...

És most? Most mi van? Munka,család alvás. Ennyi a napom, kicsit úgy érzem többre vágyom, de nem tudom mivel többre, vagyis pontosan mire. Merthogy megjelenik egy barát mikor hazaértem, akkor idegrohamot kapok tőle. De miért azt nem tudom... Befordultam és antiszociális lettem. Ebből vajon van kiút? Vagy ez már csak rosszabb lesz, az idők során?Nem tudom, de nagyon remélem mert ez így nem jó. Lehet, hogy ennyire megsérültem a sok éves drogozásba? ...

Jó lenne ma valami különlegeset csinálni, mert unom az "otthon megiszok 5sört azt alvás" témát. Nem nyújt semmit.

drogos :: 17:05

2005. november 7., hétfő

Tegnap a sörkertben, átvillant az agyamon egy régi emlék:

Karácsony szent este van (vagy másnap), és mi T-vel megyünk egy rossz Siemens A32-es telefont eladni 3000FT-ért... Nem nagyon rémlik több minden csak annyi, hogy sétálunk a jegen kertesházak között baromi messzire. Persze cuccot vettünk belőle, jól belőttük magunkat. Tök kihalt volt minden olyan meghitt karácsonyi hangulat, amikor csak az idióták járkálnak kinn a hidegben.És mégis olyan furcsa érzés fog el amikor erre gondolok, valahogy olyan jó volt minden. Annyira hiányzik ezen élet, pedig nem volt jó. Sőőőőőőőt. Nagyon rossz volt állandóan szenvedtünk. Akárhányszor cuccot vettünk vagy beszélgettünk, mindíg azon tanakodtunk: Hogyan kellene leállni? Sokszor megvitattuk ezt a témát, de sosem lett volna belőle semmi, ha együtt kezdjük el,vagyis ha én nem lépek.Szar volt állandóan. Nem volt pénzem, munkahelyem, mindenki szarnak nézett, a családommal iszonyúan megromlott a kapcsolat, és mégis... Úgy hiányoznak azok a beszélgetések T-vel vagy Z-vel. A rosszat hajlamos vagyok elfelejteni, mikor így visszagondolok és minden jónak tűník.

Volt mostanában két ballépésem is:

Az egyik kb 3 hete volt, amikor elindultam a munkahelyről gyalog... Vettem egy 2 dl konyakot, 1 kolát meg egy csokit. Iszogattam a konyakot a kólával és közben elmélkedtem: Mit hogyan kellene tenni. Lényeg az hogy több kerületet átgyalogoltam, mikor hívott az egyik ismerős akivel együtt jártunk egy tanfolyamra leszokásom kezdetén. Szintén cuccos, de talán nem annyira mint én voltam. Összefutottunk mert a gépüket kellett volna megszerelni, hát piázás lett belőle... Aztán egyre részegebb lettem és kezdtem elveszíteni a kontrollt, egyre többet beszéltem a cuccról. Ő is bekattogott meg én is, hát elindultunk cuccot szerezni!Megnéztünk pár dillert, de egyik sem volt elérhető (hálistennek?), még az utolsó 100FT-om is bennmaradt egy fülkébe. Szal szerencsém volt nem jött össze..A második ballépésem súlyosabb volt: Lenn voltam a szokásos sörözőbe, mikor megjelent egy régi cuccos társam, aki mai napig keményen nyomja. Szana-szét volt csapva. Nagyon meg volt csavarva és ez látszott is rajta. Hozzá kell tennem, hogy szintén gyalog indultam a melóhelyről haza és utközben 2 konyak és egy ücsit vettem. Bár gyorsan megittam, majd BKV-n értem haza mégis, bementem a sörözőbe. Természetesen azonnal "arról beszéltünk" és én kérdeztem, hogy milyen meg midnen. Aztán rátértem a lényegre: Én is akarok nyomni! Meg se lepődött, azt mondta én tudom mit csinálok. Felhívta a dillert és megbeszéltek hajnal 1:15 kor egy találkát. Mondta, hogy még steril tű is van otthon, én meg mondtam, hogy nem biztos, hogy belemegyek attól, hogy ott van a cucc. Erre ő megnyugtatott: nem fog kárba veszni :) Abban maradtunk, hogy a kapumban várom míg vsissza ér. Hát én 2-ig vártam addig nem ért oda. Közben minden lezajlott a fejemben. Kinek mit fogok mondani, miért nem megyek haza stb. Biztos jött de én nem vártam meg... Fogalmam sincs mi lett volna ha....

Mi lesz így velem?

drogos :: 18:39

2005. október 6., csütörtök

Hullámvölgy

Egész nap pörögtem, és jókedvűen csináltam a dolgom, még így betegen is. Erre most egyik percről a másikra depresszió.... Olyan rossz kedvem van, nem tudom mi lenne jó és hogy mit kezdjek magammal. Egyébként fél órája hívott Z... Megkérdezte hogy vagyok és hogy ki tudok-e lőni neki egy telefont. 7 percet beszéltünk. Örültem, hogy hívott. Lehet hogy tudat alatt kattogok? Nem érzem... Egy kis szorítást érzek a mellkason tájékán de ennyi... Pár napig most olyan jó volt minden, azt kivéve, hogy minden nap este 9kor már feküdtem mert annyira hulla voltam a fáradtságtól. Sok minden jött össze. Újabb szerződések és plussz melók, tehát egy-két hónap múlva anyagilag is egyenesben leszek, de addig nagyon szar. Azt hiszem innom kellene valamit, lehet az segítene. Mondjuk ez nem megoldás. . . Ezeket a dolgokat elmesélem a feleségemnek is, hisz ő volt aki a leszokás időszakában a legtöbbet tette értem. Nagyon szeretem!De sokszor mikor ilyen hangulatváltozásokon megyek keresztül, akkor nem érzi és azt hiszi nem szeretem. Pedig nagyon! Olyan sok mindent megtesz és eltűr értem, pedig meg sem érdemlem. Azt mondja a feleségem megint búzafüvet kellene szednem, és lehet hogy igaza van. Amikor elkezdtem a leszokást a búzafű nagyon sokat segített, elnyomta a hiányérzetet és nemhogy fáradt lettem volna mint - orvosi esetben - a nyugtatótol, még jobb kedvem volt. Egész nap mozogtam dolgoztam és hasznos voltam, amit tudtam otthon rendbeszedtem.Sokat gondolok T-re, bár tudom nem szabadna vele foglalkoznom. Márcsak azért sem, mert ahogy

emlékszem álltalában a dolgok azon részét vállalta a drogozásból amikor be kellett lőni magát vagy engem. Se kölcsönkérni, se pénzt intézni valahonnan, a tűt sem volt hajlandó megvenni a gyógyszertárban, minden rám várt. Én hívjam a dillert mert ő nem akar vele beszélni, ő nem kér a nagyanyjától mert akkor a nagyi "izél". Akkor is éreztem, hogy nagyon egyoldalú ez a dolog. Én biztosítottam a helyet ahol nyomtuk. Ha hitelbe kértünk, mert mind a ketten kivoltunk azt is én intéztem ő sohasem... Amikor beszéltünk feleségemmel róluk, mesélte hogy a huga volt T-nél és kajak levágta, hogy csak azért akar megint "barátságba" kerülni velünk, hogy tudjanak kölcsönkérni és - gondolom én - legyen kivel belőni magát. Na ilyen mégegyszer nem lesz, legalábbis bízom benne és remélem... Hisz nem azért építettem föl amit fölépítettem - másfél év alatt - hogy egy tűszúrással romba döntsem azt. De mégis, akkor most mi lesz? És ha egyszer elbaszom, mert gyökér leszek és nem bírom tovább? Ejh bele gondolni is szörnyű, ugyanakkor jó lenne. Vágyom rá! NAGYON! Öt percre megoldaná a problémám, de utána nem mernék senkinek a szemébe nézni és persze haza sem mernék menni. Mit csinálnék? Olyan elveszetten és céltalanul csavarognék az utcán, mint ahogy azokon az éjjeleken. Visszavittem a sörös üvegeket meg az üdítőseket, csak hogy söröm legyen ami elnyomja azt az elviselhetetlen érzést amikor megy ki a cucc hatása. Amikor mertem nyugtatózni akkor jobb volt, mert bevágtam egy csomó nyugtatót és szépen lefeküdtem aludni. Igen ám, de ez keményen megbosszulta magát, mert mikro felébredtem jobb esetben semmi bajom nem volt, de néhány óra fenntlét után olyan iszonyatos dührohamok jöttek rám, hogy szétborogattam a szobát... Összetörtem az ajtót. Ehh szégyen... Ezt tette velem a speed. Kontrllálni nem tudtam magam, csak cuccszerzés, belövés, ledzsaló elnyomás vagy ismét cucc szerzés ebből állt az életem. Szemét dolog ez! Jó munkám van, nyugodt és kiegyensúlyozott családi életem, igazi barátaim, balhémentes napjaim, anyagilag 900%-os növekedésem és mégis... Ez a rohadt érzés, ez a rohadt nyomás arra kényszerít mindezt dobjam el magamtó,l csak azért hogy öt percre jó legyen. Ellen állok neki, birom még. De mi lenne ha pl bazinagy gondba kerülnék? Gondolok itt oylanra, hogy családommal történne valami, kirúgnának a munkehylemről, kidobnának a lakásomból, szóval bármi olyan ami a nyugalmamból és egyensúlyomból kibillentene. Mit csinálnék? Belőném magam... Ez már biztos! NEm bírnám ki, annyira instabil vagyok, olyan ingatag... Ez a talaj nem fog eléggé keményen...

drogos :: 17:17

2005. október 2., vasárnap

Nrm tudom mi bajom van...

Éjjel azt álmodtam, hogy vettem gyorsat, betöltöttem a tűbe és egészen addig el is mentem, hogy megszúrtam magam. Ekkor kihúztam a tűt ugyanis rájöttem, hogy gagyi anyag, (de hogy honnan azt nem tudom mert nem nyomtam meg a pumpát). Szóval kihúztam magamból és kifröcsköltem a földre, aztán mint egy eszeveszett, mindenképp a régi jófajta (még Z idejéből való)cuccból akartam szerezni.Egész nap nyűgös voltam pedig jól kialudtam szombat este magam. Egyfolytában ilyen apróbb dührohamok jönnek rám, és nem tudom mi bajoom van! Egyszer minden oké, aztán ha bármi olyan történik ami abban a pillanatban nem jó nekem, akkor jön a düh roham. Nem csinálok én semmi rosszat csak max. káromkodok. De olyan rossz érzés, hogy először nem tudom mi okozza ezt. Nem tudom miért és sok mindenki itthon nem is mer hozzám szólni. Nagyon kezd elegem lenni ebből is.Most pár perce fürdés közben elgongondolkodtam a kádban...Emlékszem a fürdő felújítása elött volt egy 10cm-es rés a kádunk alatt, régebben nagyon sokszor éjjszaka a maradék anyagot ott lőttem be magamnak. Ami megmaradt (pakett, zacsi, véres zsepi, tűkupakja stb..) a kád alá dobtam Ez jutott eszembe. Na meg az is, hogy mit szólhattak a munkások, akik felújították a fürdőt a sok "ismeretlen" tárgyhoz? Pénteken buliba voltam. Havernak a szülinapján egy sörkertben. Egy volt dillerrel beszélgettem (aki haver is egyben) eléggé sokat. Aztán jól berúgtam, és egyre jobban az ekiről kezdtem kérdezősködni, de leállított. Nem tudom, hogy kértem-e volna ha megkínál, de nem kínált hála istennek...Remélem holnapra jobban leszek, nem akarok holnap is a cucc valami utóhatásától szenvedni!

drogos :: 23:13

2005. szeptember 27., kedd

Ismét szarul vagyok!

Tegnap elött megint a cuccal álmodtam. Azt álmodtam, hogy segédmunkás vagyok, valami téren dolgozok, és kollegáim vettek speed-et. Elszívták és magam sem tudom hogyan,de én be voltam állva. Éreztem minden egyes részét a speednek... ehh.. Egyébként elöző blog-om írásakor évforduló volt: Pont másfél éve nem nyomtam semmit! Meg vagyok eléggé fázva, nagyon szarul érzem magam, ilyenmód mára kivettem egy szabadnapot. Reggel bevittem az iskolába a fiamat, és lefeküdtem aludni... Délután fél ötkor keltem fel....És most is iszonyúan kattogok. Ahjj ez mely szivet tépő érzés. Rossz kedvem van. Az jutott eszembe mikor felébredtem, hogy azóta nem aludtam egybe ennyit mióta nem cuccozom. Ezen kívül az is eszembe jutott, hogy máskor ilyenkor - még mielött leszoktam volna - felkelek és megyek T-hez hogy intézzünk valamit, vagy már kész tervem van, hogyan legyen cucc. Na most minden pont olyan mint akkor régen: Az idő, a sötétedés, az egésznapi alvás, hangulatom, és a kattogás is itt van. Nagyon elegem van. Vajon meddig birom még ezt, illetve mikor múlik el? Semmihez semmi kedvem. Az egész télről a drog jut az eszembe. 8 éve folyamatosan minden télem ugyanaz torténik csak most nem, ez lesz a második tél amikor már minden más. Ilyenkor álltalában egy szál polóban rohangáltam - míg más minimum pulcsiban - és cuccot intéztünk, vagy mentünk belőni magunkat, vagy belőve ténferegtünk és dumálgattunk na meg söröztünk. Hogy miért voltam polóban? Hát mert állandóan melegem volt, benyomtam és úgy éreztem elégek a forróságtól. Azon töröm a fejem, hogy mit kellene csinálni. Nem ihatok állandóan, mert alkoholista leszek.Egyébként elöző blogírásom napján este jól bepiáltam, és sokkal jobban éreztem magam, megittam vagy 5 heinekkent. Mostanában a Heinekken a kedvencem. Lehet, hogy iratni fogok nyugtatót. Mondjuk Frontin-t 0.25-öset.Az a leggyengébb. De félek attól is. NEM akarok nyugtatózni megint eehh. Megint kezdődik: cuccal álmodom állandóan ég a vénám(most is) depressziós vagyok, és nincs kedvem még élni...Mi lesz így velem? ....

drogos :: 18:42

2005. szeptember 23., péntek

Iszonyúan kattogok...

Ma reggel találkoztam T barátnőjének hugával. Mesélte, hogy T még mindíg szúrja de csak hetente egyszer... Azt mondta együtt szokták csinálni, T szúrja Á meg szívja. Elképzeltem az egészet és most iszonyúan kattogok. Kezdek ettől megőrülni. Még talán a másfél év alatt nem is kattogtam ennyire. Remegek, minden bajom van... Alig látok ki a fejemből.. Úgy döntöttem ezt a blog-ot gyorsban megírom. Már írtam egy blogot, csak rosszul mentettem el és így elveszett. Most mit csináljak? Nem tudok visszatérni az ésszerű világba. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Én ezt nem bírom. Eltelt másfél év és nem múlt el ez a rohadt függés. Sokszor van, hogy fájnak az ereim, ég a vénám vagy éppen érzem a speednek a szagát, illetve érzem az ízét a számban. Most eszembe jut mekkora élvezetet nyújtott mikor belőttem magam... Mindjárt elsírom magam, ez iszonyú. Hmm heti egy alkalom nem is olyan rossz. De én nem mernék utána a feleségem szeme elé állni. Tudom, hogy a fiam elött is szégyelném magam... Bár ő nem tudna az egészről de biztos észrevenné, hogy nem vagyok a régi. Ha nem múlik el, ez a kib.. kattogás hazakéretszkedem és leiszom magam... Valahogy zsong a fejem és nem birok tisztán gondolkodni, nem értem miért van ez, és nem értem hogyan lehetne leküzdeni. Pár napja is találkoztam Á-val, akkor is bekattogtam de nem ennyire. Uhhh bele se merek gondolni, mi lenne ha T-vel futnék össze egyszer. . . Tegnap találkoztam egy ismerőssel aki szintén szúrta magát régen és mesélte, hogy abbahagyta , mert XY helyről vett cuccot (amiről mindenki tudja hogy jó) benyomta, és behabzott a szája, remegett meg a földön fetrengett, szerinte patkányméreg volt benne. De nem értem miért kell belekeverni patkánymérget? Ez szó szerint gyilkosság. Ha már mindenképp felüti azt a szart, akkor üsse föl legalább cukorral, vagy valami más ismert és köztudottan nem gyilkos szarral. Óh milyen jó érzés az a flash amit a speed okoz. Zsibbad az egész tested, fellángol a belsőd, érzed az ízét a szádban elzsibbad az agyad és néhány percig a mennyekbe vagy.... Még egy rohadt nyugtatóm sincs, hogy bevegyem, azt megnyugodjak. Meghíztam eléggé ez is idegesít. Tényleg! Leszoktam minden happy, minden jó, dolgozom, van jó állásom van tartásom, van tekintélyem, de van még két-három valami amivel nem tudok kibékülni: egyik, hogy ha már egész hónapban dolgozom miért nem tudunk rendesen megélni? Sok minden közbejött(gyerek iskolázás, OTP lehúzott [ezúton is üzenem kinyalhatják!] ruhák stb..) de akkoris... A másik: Miért nem múlik el ez az istenverte kattogás? A harmadik: Meghíztam kicsit és baromira zavar.. le akrok fogyni de nem megy. Se idöm se erőm. Mire haza érek örülök, hogy ágyban vagyok. Szivatják az embereket. Nesze éljél meg, de hogyan és miből? Aztán csodálkozik ha megyek lopni, meg rászokom a drogran... ehh.. Kezdek jobban lenni. Tisztul a fejem, de most meg ideges vagyok eléggé. Nah mindez 3/4 óra alatt.

Szép? De ez a reggeli sokk amit a kattogás okoz, az marad persze egész napra.Imádom a régi zenéket, bár azok is a cuccka emlékeztetnek. Valószínüleg nincs olyan zene amire ne lőttem volna be magam.

drogos :: 9:19

2005. szeptember 5., hétfő

Nagyon régen nem írtam ide!

Sok minden történt azóta. Többek közt volt egy hetem amikor minden egyes nap a cuccal álmodtam. Iszonyú volt úgy felkelni, hogy álmomban belöttem magam és tisztán ébredek... Aztán T-vel is álmodtam sokat. Azt egyik álmomban Pl: feljárkáltam hozzájuk, és valahogy megpróbáltam rávenni, hogy nyomjunk egyet együtt. De a barátnője elhajtott vagy mi volt. Aztán a legutóbbi álmomban, átjött hozzám, hogy megkérdezze mi van velem. Persze én azt regéltem, hogy milyen jól vagyok és hogy sose kéne többet, de álmomban a hátsó gondolatom az volt, hogy szúrjak vele megint... Nem jó ez így. És vajon mikor lesz ennek vége?

H o g y a n s z o k t a m l e? - 2. rész:

Akkor úgy döntöttem, hogy a Soroksári Addiktológiai Centrumot választom. Elkezdtem járni, és szúrtam ugyanúgy tovább... T ki is röhögött többször mert, leszokni járok utána meg szúrni. Aztán eltelt pár hónap és kiderült, hogy aki foglalkozik velem azt én már régóta ismerem csak nem akart szólni. - Ennyit a memóriámról - Érdekes volt mert egyre jobban le akartam szokni. Akadt egy pár órás munkám Rákoshegyen. Mégpedig egy olyan munka, hogy gépet kellett az egyik kliensnek összerakni. Eszembe jutott, hogy lógtam a dillernek, és odaadtam a gépem piti 15ezerért. Ekkort felhívtam és megkérdeztem: Ha kp-bek kifizetem akkor vissza kapom-e a gépet? Azt válaszolta: Persze. Ekkor mentem a klienshez és 42Ezerért ajánlottam neki, mire ő szó nélkül megvette. Aztán hazafelé menet betértem egy bio boltba. Ahol közöltem az eladóval, hogy nagyon jó méregtelenítőre lenne szükségem! Buzafűvet adott, vettem mellé béres kálciumot, és irattam fel a dokival 0,25-ös frontin-t (nyugtató-t). Úgy döntöttem ekkor készenállok. Eltelt 2-3 nap és egészen pontosan 2004. Március 23.án úgy döntöttem, hogy előző nap volt az utolsó! Furcsa volt, mert eltellt 4 nap, és még nem volt a szokásos remegés, fájdalom fej és gerincfájás, de főleg nem volt az az iszonyat kibírhatatlan kattogás! Akkortájt - 4-5 nappal elötte - kirúgták a feleségem a munkahelyéről. Ez szerencse volt a szerencsétlenségben, hisz volt aki mellettem legyen, és volt aki elzavarja azokat akik ebben a cuccos társaságban vannak, azt úgy nevezett "barátaimat..." Eltelt nyolc nap, sosem bírtam még ki nyolc napot! Aznap megjelent az egyik sittes haver, és azzal kezdte: " most szabadultam, gyere nyomjunk egyet" Leráztam, de nagyon nehéz volt, mert erőszakos vol és nem akart elmenni semmiképp cucc nélkül.Közben minden nap keresett néhány ember, majd kezdtek végre leszokni rólam. Bementem a pártfogómhoz, aki eléggé idegesen fogadott. Lecseréltem a mobilom ezen emberek miatt, és nem szóltam neki, így ő sem tudott elérni. Azert keresett mert indult egy tanfolyan, amely állami támogatású volt. Címe: elítélt vagyok de informatikai területen dolgozom....

drogos :: 17:54

2005. augusztus 2., kedd

Aztán eljött az idő amikor már annyira szenvedtem, hogy azt el se lehet mondani...

Remegés, fájdalom, idegesség, amikor minden elött csak az volt, hogy belőhessem magam. Persze T-vel együtt... Aki ritkán vagy alig tudott/akart pénzt/hitelt intézni. Minden fusi munka és okosság után, első dolgom volt átmenni hozzá, hogy intézzünk együtt. A legrosszabb az volt a dologban, hogy mivel annyira függtem, hogy mikor már meg volt a cucc nem tudtam beszúrni magamnak. Szétcsesztem az összes hajlatom a kezeimen, mindig T csinálta nekem, csak néhány ritka alkalommal csináltam magamnak, akkor is totál szétszurkáltam magam... Volt hogy 10-15x megpróbáltam és nem sikerült, folyt a vér... Gusztustalan volt. Ugye mint írtam M elkezdett árulni, késöbb én is árulni kezdtem, az ő cuccát. Akkor jött a kecskére a kposztát dolog: Először még jól ment aztán egyre több lett a hiány amit nem tudtam visszaszerezni.

Itt egy példa ismét, hogy milyen hülye az ember és milyen gyenge voltam: Elhatároztam, hogy kevesebbet fogok cuccozni, mert megtetszett a pénz szaga. Egyszer egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, úgy döntöttem lemegyek pár csomag szotyiért abba a boltba, ami egy utcányira volt T-től. Persze elötte megbeszéltem magammal: Nem megyünk T-hez csak szotyi meg csoki kell! Oké, de azért azt az 5 granmm spurit viszem magammal, a gatyámba hátha kell valakinek

útközben. Felöltöztem és elindultam, megvettem amit akartam, ekkor ismét egy gondoloat: Megnézem mit csinál T ;-) Nem megyek fel csak az ablakot megnézem ég-e a lámpa! Persze, hogy felmentem, de azzal a kikötéssel magamnak, hogy nem árulom el neki, hogy van nálam... Így fogadott: Annyira kattogok, alíg birom, nem intézünk valamit? De.... Benyomtuk mind az 5 Grammot.Szal azt hiszem kivehető a dologból, hogy az ember a cuccért arra is képes, hogy saját magát átvágja. Vicces. Persze megbeszéltük, hogy együtt csinálunk pézt és együtt tesszük vissza a kasszámba, amiből semmi nem lett. Ha pénz volt cuccot meg sört vettünk, sose került vissza.. Akkor azért az 5gramm és még kb 50-100ezer körüli hiányért a számítógépemmel fizettem...

H o g y a n s z o k t a m l e?

Körölbelül két és fél évvel ezelött, több heti folyamatos szúrás, és minimum egy heti állandó ébrenlét után nagyon ki voltam borulva... Már nem voltam itélőképességemnél, sőt a dolgokat másnak láttam, és teljesem másnak tudtam be mint ami valójában volt. Félreértettem szavakat, paranoiás lettem olyan szinten, hogy az őrület határán voltam! Pl: Egyszerűen aki kajával kínált, majdnem megvertem mert azt gyanítottam meg akar mérgezni stb... Szal ennyire kész voltam aznap... Úgy döntöttem mostmár elég a "menésből" lepiázom a cuccot, és alszok egy nagyot! El is kezdtem: egy sör egy feles, egy sör egy feles, sokadiknál tartottam, amikor összevesztünk valamin anyámmal. Nagyon rossz kapcsolatba voltunk addigra már, de nem csak vele szinte mindenki került T-n kívül. És akkor bekövetkezett a végzetes dolog: Többszöri szóváltás után, amikor egyszer be akartam menni hozzá mondani valamit,akkor rámcsukta az ajtót....Kész. Na onnantól nem emlékszem sokra, nekimentem és verni kezdtem. Aztán megbánva tetteimet és érezve súlyát, eltűntem otthonról az összes pénzünkkel és egy doboz nyugtatóval, amit eldöntöttem, hogy be is veszek.

Kitérő: nyugtató mindíg volt otthon, mert le akartam szokni, és azzal könnyebbé tenni a leszokást. Életem során nagyon sok nyugtatót beszedtem/beszúrtam név, szín és forma szerint ismertem a nyugtatókat, és hatásaikat. Volt akinek én mondtam, miből mennyit vegyen hogy rendbejöjjön, és ne szokjon rá közben... Többször nyugtatóra ittam, amit két dolog miatt tettem: 1., Azért hogy lenyomjam azt az iszonyú kínt, amikor jövök le a cuccról és megy ki a szervezetemből, azt a depressziót és kattogást.2., Azért mert nem volt cucc és nem bírtam tisztán azt a kínt amit a hiánya okozott.Egyik a másikból jött: Nem volt elég a pia, dobtam rá gyógyszert. Nem volt elég a gyógyszer hatása, ittam rá... Ilyenkor rendkívül ingerlékeny voltam, többször összetörtem a szobát, apró darabokra, mindent amim csak volt. Aztán ha tiszta voltam nekiálltam renbehozni... Többször elköltözözz mellőlem a feleségem és a fiam, volt hogy hónapokra, amit meg is értek, de akkor cserbenhagyásnak ítéltem...

Szal hazaértem valamikor késő délután, és ismét nekimentem anyámnak, de arra már nem emlékszem. Aztán rendőrök rugták rám az ajtót hátrabilincselték a kezem és beletapostak a hátamba, miközben a karomat hátrahúzták, ekkor érkezett meg a feleségem a munkából, nem értertte az egészet szegény.Itt kell megemlítenem unokaöcsém vakmerő tettét (Mert hogy ő is akkor toppant be): Meglátta a telefonjaimat a szobában, azonnal magához vette amikor a zsaruk nem figyeltek, és lelépett vele nehogy a rendőrök megtalálják benne annak a kb 15-20 dillernek a nevét és telefonszámát... Kikapcsolta, kártyát megfordította benne, és eldugta az egyik barátnőjénél. Szép volt Öcsi! :)Arra még emléxem, hogy a feleségem sírt, engem meg beraktak arcal a rendőrautóba, aztán se kép se hang....Kb három nap múlva tértem magamhoz egy kórházban meztelenül. Mellettem egy rendőr ült, aki tájékoztatott, hogy engem senki nem bántott, és hogy megkatétereztek míg aludtam. Éshogy akkora az amphetamin és kokain koncentrátum a véremben, hogy ettől már meg kellett volna döglenem...Aláiratott velem valamit, majd eltűnt. Ekkorra megjelent a családom többi tagja is: Fiam, feleségem, nővérem és az unokaöcsém. Annyira kész voltam, hogy beszélni nem tudtam. Elszöktem a korházból és elmentem belőni magam...T-hez, aki már úgy kattogott, hogy már messziről hallani lehetett a kattogását...

Teltek múltak a hetek. Közben nem változott semmi, minden nap, de legalább minden másnap belőőtük magunkat. Aztán megjött a rendőrségi papír a kihallgatásról. Körülbelül 3szor hallgattak ki, aztán "majd érteítenek" mondták.Értesítettek: A vád ellenem kábítószerrel való visszaélés, azért "csak" mert anyám nem tette meg a feljelentést. Ezen kívül kapok egy pártfogót, aki majd elmondja mit nem szabad és mit kell megtennem, hogy a börtönt elkerüljem. De nem jött az értesítő a pártfogótól. Viszont volt egy barátom, aki a pártfogói hivatalban dolgozott, és megígérte összehoz a vezetővel, 2 perc erejéig. Azt is mondta: jobb ha én megyek ennek a pártfogós dolognak az elejébe, és igaza lett:Kaptam egy pártfogót akinek nem volt szándékában, hogy szivasson, de néhány dolgot kikötött:

2 hónapom van, hogy rendes munkát találjak, és elmenjek az álltala adott listán szereplő valamelyik addiktológiai központba, és megkezdjem a leszokást, s mindezt orvosilag és addiktológiai papírral igazoljam. Én a soroksári-t választottam... Arról volt itt, szó ha leszokok, és igazolni is tudom ezt tesztekkel és az eredményeimmal, akkor nincs börtön, de ha nem.... Akkor annyi.

drogos :: 15:38

2005. július 29., péntek

Azt hiszem akkori lelkivilágom sivárságát, nyomorát és bánatát ezek a versek, (melyeket akkoriban írtam) tudják hűen tükrözni:

Árny az éjben

Nehéz titok kering a szélben:egy sötét árny lebeg az éjben.Gonosz minden kimondott szava,s engem átkoz az összes dala...

Eljön minden éjjel újra meg újra,s nappal is kísért gyilkos hangja.Remegő lelkem elszállna messze,búvóhelyet keresne ha lelne...

Sötétben suttogva fülembe mondja:Megöllek, embernek gyönge romja!Ezért jött, hisz ez a dolga:akit lehet, elvigyen a pokolba!

Ellenállok neki, de ezen csak nevet,erőlködésem nem ejt rajta sebet.Kinyújtom karom az ég felé tárva,védtelenül, segítségért kiáltva!

Sötétségnek serege van vele,az ördög küldte, s áll mellette.Gyűlölet és gyilkosság a magja,az érzésnek mely őt hajtja...

Nem tudom mit tesz ellenem, de helyem se kedvem többé nem lelem.Nem jön este szememre se álom,Ő eljön mindig pedig soha nem várom...

Nem kell az étel mely erőssé tesz,mert minden íz elszáll s tova lesz.Végül úrrá lett rajtam bánatom,a drog melynek magam átadom!

Itt van most is figyel érzem,arra várva mikor jöhet értem.De remény csillan, s elszáll a félelem:mert angyalok serege jön, segíteni énnekem!

A most következő vers 1-2 nappal az előző után íródott: 2002-03-22-én, amikor már azt hiszem egy hete fenn voltam, mert aludni nem tudtam a Speed-től:

Itt vagyok!

Itt vagyok, s tűnődöm az életen,Melyet elszúrtam már teljesen!Itt vagyok, de nincs már itt helyem,Hiába keresem semerre sem lelem!Itt vagyok, s érzem a szégyenem:rossz vagyok belül is és reménytelen!Itt vagyok,lelkem még is szállna vissza,Hol megszűnik a kín, s mindenki szíve tiszta.Itt vagyok, de már nem jó semmire,Testem beteg lett, s értelmem is elszállt messzire!Itt vagyok, pedig nem kellenék ide,S senkinek nem lennék most már terhire.Itt vagyok, szinte teljesen bénaépíteni nem tudok, hát rombolok néha!Itt vagyok, és beszélek addig még,De néha feltépek egy sebet, mely sokáig ég.Még Itt vagyok, de ki tudja meddig,Eltűnök, s nem keres majd senki, úgy ahogy eddig...

drogos :: 11:45

2005. július 28., csütörtök

Álljon ez a Blog figyelmeztetésül mindenkinek aki el kezdete a droggal való foglalkozást, és annak aki már benne van, ezenkívül magamnak is.

1995. környékén kezdődött... Elkezdődött a környéken a drog árusítás, és egyre felkapottabb lett a tetoválás is. Egy baráttal mozogtam, aki mellesleg a volt osztálytársam is.

Talán az volt az első drogos élményem, mikor egy tetkóért fizetségképp a barát (nevezzük B-nek) , egy LSD-s bélyeget kapott. Gondolhatod, hogy aznap éjszaka nem unatkoztunk.Aztán felgyorsultak az események, és hozzánk csapódott még három haver, s közben merültünk el, a drog akkor csodálatosnak hitt világába.Mindent kipróbáltunk: Speed, Ex, Zöld, Kola, Barna, I por, Rass, Patron, Csoki, LSD, Korong, aztán mindezt keverve is. Angyalföld és egy iskola volt ami meghozta a végzetes változást.Az egyik haver közülünk (kit most nevezzünk A-nak) középiskolába ment (megkésve), az osztály amibe került, hát hogy is mondjam? Aki nem volt drogos azt kinézték, sőt el is üldözték.Ott kötötte azt az ismeretséget, mely megpecsételte életünket. Kipróbálták a szúrást...Aztán sorra mindenki kipróbálta közülünk a szúrást, volt aki előbb és volt aki később...

Nagyjából nyolc év telt el az első szúrás óta, de még mindig emlékszem rá. Nem volt túl jó, de nagyon tetszett, hogy egyből beüt aSpeed és nem kell 10-20 percet várni a hatásra.Először csak hétvégenként szúrtunk, disco elött, mert ugye bevinni az gáz, meg kijárkálni szívni az is gáz. Aztán nyári szünetben egyre többször hét közben is.Észrevétlenül az évek alatt a rabjává váltunk. Sokszor mikor nem volt, képesekvoltunk inkább benyugtatózni, vagy bepiálni, csakhogy ne hiányozzon. Aztán nagyon elpörögtünk a cuccban. Beszurtuk a nyugtatót, a szilvapálinkát, az algopirynt, sőt még a mák teát is. Elkezdtük keverni az élvezeteket: volt egy sorrend, hogy a legjobb. Először jól befüveztünk aztán rászúrtunk fél gramm speed-et. Fantasztikus volt, csakhogy a két szer együttes használata, olyan függőséget eredményezett, hogy amikor nem volt, emlékszem, B az ablakom alatt sírva könyörgött, hogy intézzünk cuccot. De eddigre már napi szinten szúrtunk. Napi program: munka, lopás, csalás, kölcsönkérés után B-nél találkoztunk, remélve, hogy ötünk közül valakinek valami összejött, de ha mégsem akkor remélve, hogy együtt kitalálunk valamit. Aztán cucc szerzés, ami egyébként elég problémás volt, mert a diller azt hitte (és jól hitte) hogy ő szarta a spanyol viaszt, ezért azt tehet amit akar.Persze estére mindig belőttük magunkat.

Én akkoriban együtt laktam egy lányal, aki - mint az várható is volt - rájött a titkomra. Állandó veszekedések miatt inkább úgy döntöttem titkolni fogom elötte. Ezt úgy képzeltem el, hogy belövöm magam az akkor már átlag 1gramm Sped-el bedobok rá 4-5db 0,5-ös Xanax-ot, és mire haza érek addigra semmi látszata nem lesz. Sokszor sikerült elaltatnom a gyanakvását, de az esetek 90%-ban lebuktam. Ekkortájt nagyjából megszületett a fiam... Ott voltam a születésénél, és nem droggal ünnepeltem meg. Kb két éves koráig szürke köd borul mindenre... Nem emlékszem a napokra, mikor

mit csináltam. Állítólag volt olyan, hogy szerdán elmentem dolgozni, és vasárnap este értem haza. De hol is voltam addig? Nem emlékszem, valószínüleg teljesen szétcsapva B-nél. Természetesen mind az öten egy munkahelyen kezdtünk el dolgozni, Z-nek köszönhetően. Iszonyú kemény hely volt, de jó fejek voltak a kollegák és a brigádvezetők. Persze a főnökökkel is jóban voltunk, merthogy ők tőlünk kezdtek vásárolni. Jött a következő csapás: Az ottani egyik góré herkát árult/szerzett/használt persze mi sem maradhattunk ki belőle.Ezt is ki kellett próbálni szúrva. Isteni szerencsénkre annyiban is maradt, mert valahogy a Speed sokkal jobb volt.Több évre nem emlékszem, de halvány emlékek vannak a társoság lemorzsolódásáról. Széthullottunk. De mindenki talált magának újabb drogos "barátokat". Párszor még nyomtun kegyütt. Aztán hárman maradtunk T-vel és M-el aki hullámokban csapódott hozzánk.Leszokott (majdnem)mindenki. A sort B nyitotta, abbahagyta a szűrást egy csaj miatt, de persze a szivogatás és a Budapest Parádé megmaradt. Aztán ZS hullott ki, aki egyébként szerintünk bekattant az LSD-től, mai napig is olyan mint egy élőhalott. Megált tőlünk A is aki szintén csaj és elköltözés miatt.

Végül akik kitartóan és őszintén drogfügőek voltak azok mi ketten T-vel voltunk. Iszonyu szenvedésen mentünk keresztül. T-nek is megszületett az első fia időközben, de mi csak a drognak éltünk. Belénk hasított a felismerés: Már nem azért löttük, hogy jól érezzük magunkat, hanem azért, hogy ne legyen rossz... Elkeztünk küzdeni a függőséggel, nekiáltunk leszokni persze minden hiába. A létező összes módszert kipróbáltuk, de semmi, teltek múltak a napok, de nem bírtuk tovább a hiányt 3 napnál sose. Eltelt így 1-1,5 év. Te jó isten! Eddigre már majdnem nyolc éve szúrtuk magunkba azt a szemetet! Hol fönnt hol lennt. Újabb csapás, ami nekünk örömhír volt: M elkezdett árulni.... Nem is akár milyen cuccot!! Hiper komoly volt. Egyszer belőttük vele magunkat, s többé nem eresztett. Azelött is voltak nagyon komoly élmények és nagyon komoly anyagok, de ez verte mindet. Hol M-el hol nélküle lőttünk. Hol hitelbe 40-50 ezerért, hol kp-ben vásároltuk tőle. Amikor már semmi sem maradt, akkor kiléptem a munkahelyről, csakhogy aznap odaadják a fizum, vagy odaadtam cserébe a számítógépem (amit egyébként úgy okoskodtam össze), vagy cipőt, dvd-t videot vittünk cserébe... A mobil telefon is csak egy múló jelenség volt nálunk.

drogos :: 11:33