PÁLINKÁS JÓZSEF • Salaktalanítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3BERTÓK LÁSZLÓ • Nem a kör, hogy mi volt, mi lesz; Nem a szenvedély, nem az indulat (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4BÍRÓ BÉLA • Átjárható határvonalak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5PÉNTEK IMRE • Miért fogékony az elme a pszeudotudományos magyarázatokra? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16KRIZBAI ISTVÁN – WILHELM IMOLA • Tudjuk, hogy hisszük, vagy hisszük, hogy tudjuk? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20BODÓ MÁRTA • Tudományos és vallásos hit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25DAN CULCER • Menedék (vers – Cseke Gábor fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30LUCIAN BOIA • Történetírás, komplexusok nélkül (Kérdezett Cseke Péter Tamás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31RASKÓ ISTVÁN • A honfoglalás kori csontok genetikai üzenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35PETI LEHEL • Mária-jelenés és ördögûzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40BODÓ BARNA • Téveszmék a politikában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .49

TOLLURAY ZOLTÁN • Csalások, hamisítások, plagizálások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60

HISTÓRIAERÕS VILMOS • Hóman Bálint és a historiográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62

DOKUMENTUMA tudományos kutatás erkölcsi és etikai alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .71

VILÁGABLAKK. HORVÁTH ZSOLT • This Side of Paradise (Drang nach Westen) . . . . . . . . . . . . . . . . .72ZÖRGÕ NOÉMI • A kríziskommunikáció amerikai ellenpéldája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .80

MÛ ÉS VILÁGAEGYED PÉTER • Titkos történelem és fáradt forradalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .85CSOÓRI SÁNDOR – KÓNYA HAMAR SÁNDOR • A jónási kötelesség lázbeszéde . . . . .92

KORUNKF Ó R U M • K U LT Ú R A • T U D O M Á N Y HARMADIK FOLYAM • XXI/9. • 2010. SZEPTEMBER

TARTALOM

Kiadja a Korunk Baráti Társaság Elnök: KÁNTOR LAJOS Tiszteletbeli elnök: DEGENFELD SÁNDORFõszerkesztõ: BALÁZS IMRE JÓZSEF A szerkesztõség tagjai: CSEKE PÉTER (médiatudomány), HORVÁTHANDOR (fõszerkesztõ-helyettes; világirodalom), KESZEG ANNA (társadalomtudományok), KOVÁCS KISSGYÖNGY (fõszerkesztõ-helyettes; történelem), RIGÁN LÓRÁND (filozófia) Gazdasági vezetõ: MÁRTON LEVENTEATTILA Grafikai arculat: KÖNCZEY ELEMÉR Titkárság: BALÁZS JÚLIA, SASS GYÖNGYI, SÓLYOMANNAMÁRIA

A Korunk – Budapesti Porta grémiuma: ILIA MIHÁLY, POMOGÁTS BÉLA, POSZLER GYÖRGY, ROMSICSIGNÁC, TETTAMANTI BÉLA, ZALÁN TIBOR

Állandó munkatársak: EGYED PÉTER, HAJDÚ FARKAS-ZOLTÁN (Heidelberg), KOVALSZKI PÉTER (Detroit),PETI LEHEL, SZENTES ZÁGON, ZELEI MIKLÓS (Budapest), ZÓLYA ANDREA CSILLA (Budapest)

A megjelenéshez támogatást nyújt a Communitas Alapítvány, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szabad Sajtó Alapítvány, a Szülõföld Alap és az Új Budapest Filmstúdió.

SZERKESZTÕSÉG: Kolozsvár, Str. Gen. Eremia Grigorescu (Rákóczi út) 52. Telefon: 0264-375-035; 0264-432-154; Fax: 0264-375-093 POSTACÍM: 400304 Cluj, c.p. 273, Románia; Internet: www.korunk.org; e-mail: korunk@gmail.com; korunk@korunk.org; Fényszedés: KOMP-PRESS Kft.

NYOMDA: ALUTUS, Csíkszereda, Hargita út 108/A. Tel./fax: 0266/372407Elõfizetést a szerkesztõség is elfogad: egy évi elõfizetés 40, fél évi elõfizetés díja 20 RON.

A KORUNK magyarországi terjesztését az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány végzi (1088. Budapest, Krúdy Gyula u. 3.,Tel.: 0036-1-266-65-85); a lap megrendelhetõ a következõ faxon: 0036-1-235-07-39, illetve e-mailen:erno.toth.deb@gmail.com.

Revista apare cu sprijinul Administraþiei Fondului Cultural NaþionalRevistã editatã de Asociaþia de Prietenie Korunk (400304 Cluj-Napoca, str. Gen. Eremia Grigorescu nr. 52.;

Cod fiscal 5149284). ISSN: 1222-8338

ALAPÍTÁSI ÉV 1926

KÖZELKÉPWILHELM SÁNDOR • Az elszabadult komponens . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102BOTHÁZI MÁRIA • Tudományos világképünk a nyolcvanas években . . . . . . . . . . . . . .106

TÉKAKESZEG ANNA • Az árpádharagosi Bruce Wayne (Társas esztétikák) . . . . . . . . . . . . . .109PÉTER ÁRPÁD • Az álságos médiabeszéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .111SZÖLLÕSY PÁL • Szociológia mint életcél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .115BOKA LÁSZLÓ • Párbeszéd és polifónia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .118VALLASEK JÚLIA • Irónia-mintázatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .119PAP-MIKE ÁGNES • A nyelven túli megértésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .121A Korunk könyvajánlata (Cseke Péter ajánlja) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .124

TALLÓANDRÁS ZSELYKE • A tudománymûvelés új álláspontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .125CS. P. • Az olvasás válsága? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .126

ABSTRACTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .128

KÉPKORNISS PÉTER

„Tiszta fogalmakat terjeszteni, zavartakat pedig salakjaikbul lehetõleg kitisztítni[…] kötelesség” – figyelmezteti Széchenyi mindazokat, akik 1842-ben még kételked-nek az Akadémia feladatában.A tudományt támadják. Akkor is és most is: megnyugodhatunk tehát, nem új keletû eza küzdelem. Áltudomány, tudományellenesség, tudománytalanság: a gyors megoldá-sok, a lázadó tudatlanság, a népszerû ígéretek korát éljük. A gondos megfigyelés, apontos fogalomalkotás, a korlátokat felismerõ megértés fáradsága elijeszti a gondol-kodástól mindazokat, akik már nem elérni, kiérdemelni, megalkotni, hanem megkap-ni, megvenni szeretnék a választ. Tiszta fogalmakat terjeszteni hív minket Széchenyi nyitógondolata. Elõször tehát ne-künk is azt kell meghatároznunk, mi az áltudomány. Mert éppúgy „salakos” az azészjárás, amely csupán a forrás vagy eszköz alapján ítél, és nem a tudomány pontos-ságával jár el, amikor a hamisról, az álcázottról, a homályosról szól.Az áltudomány természete szerint kétféle: az egyik a hitelesség külsõségeivel fedi el atartalmi talmit, a másik a józan ész egyszerû belátásait öltözteti a körülményesség, asemmit-mondás túlzó nyelvezetébe. Mindkettõ szélhámos a maga módján; ért a lát-szathoz, de mondanivalója nincs, vagy ami van, hamisan cseng. Mert lehet a tudo-mányt „adni” mint figurát, de ethosza, erkölcse nem utánozható.A valódi tudomány jellemvonásai: a következetesség, az alázat, az érdekmentesség, akételkedés, az eredetiség és a közösségiség a rossz „fordításban” elferdülnek. Felszí-nességgé, nagyotmondássá, célfüggõséggé, (ön)kritikátlansággá, utánzássá és csupánaz egyén érdekeit szolgáló szándékokká torzulhatnak. Kérdés nélkül létrehozott vála-szokká. Gyors fogásokká; kutatás, felismerés, elmélyült szemlélet nélküli praxissá. Hi-szen az áltudomány ott is ígér, ahol már kijelenteni kockázatos. Az ellentudomány ottis tagad, ahol állítani már rég üdvös volna. A tudománytalanság pedig a felületes is-meretek felszínes és hangzatos bûverejével hat.A zavart fogalmakból kétes meghatározások, ködös kategóriák születnek. Ezek nélkülaz állítások és következtetések rendje, a modellek tartóssága és változtathatóságánaktermészetes rugalmassága is csökken, eltûnik. Az áltudomány így nem meghódítja azismeretlent, hanem kiszolgáltatja a tudatlanságnak: növeli azt a homályt, amelynekmegszüntetésére a tudomány törekszik. Valójában árnyék, a tudomány árnyéka,amely kitartóan, ügyesen, találékonyan formál, követi a ritmust. Éppen csak a fénynem vetülhet rá, mert akkor kiderülne, nem is létezik. Rá kell jönnünk, a sötét sem-mit megmagyarázni nem könnyû. És nem kevésbé nehéz küzdeni vele.Nézzünk tehát teljes fényben, a tiszta fogalmak, a rendezett gondolkodás, a szabályo-kat tisztelõ levezetések erejével az áltudományra. Ragadjuk meg módszeresen követ-kezetlenségeit, törekedjünk következetesen módszermágiáinak leleplezésére. Kire-kesztõ, mindent ígérõ hevességére válaszoljunk a tudomány egyetemességével, figye-lõ óvatosságával. A csodaszerek nélküli salaktalanító „kúra”, a hangzatos ígéretek nélküli következetes-ség üdítõ eredményekkel járhat. Ennek bizalmat adó megtapasztalását, tartós alkal-mazását kívánom és remélem a tisztelt Olvasó számára jelen írások áttanulmányo-zása nyomán.

Pálinkás Józsefaz MTA elnöke 2010/9

Salaktalanítás

Nem a kör, hogy mi volt, mi lesz, csak a benne, s ahogy lehet.Egy fûszálat keresztbe tesz,s nézi a hangyát, merre megy.

Nem az idõ, csak látja, hogymegtorpan, majd szalad tovább.Mintha, mint aki sose fog,s nincsen út, csak a percen át.

Nem a múlik, s hogy ott hagyom,s az ahol, s hogy csupán szöveg.Csak a hangya után a nyoms a fûszál, ahogy megremeg.

Nem a szenvedély, nem az indulatNem a szenvedély, nem az indulat,csak mert elfogytak benned a szavak,s a túlfolyó, a sose véglegesszájból kicsusszan, hogy sem az, sem ez.

S fülelsz, mint akit hallgat valaki,hogy akkor mit kell mért választani,hová a nincsben a biztos irány,ha minden minden, csak a semmi hány?

S indulsz, mert menni, s annyi munka van,tördeled, fested, bütykölöd hogyan,alul sírt ásol, föléje eget,középen meghalsz, de nincs felelet.

4

2010/9 BERTÓK LÁSZLÓ

Nem a kör, hogy mi volt, mi lesz

tudományosság alapvetõ problémája jóideje önmagával kapcsolatos: mit ért-sünk tudományon, milyen kritériumokalapján lehet megkülönböztetni a tudo-

mányt az áltudománytól? A kérdésre adott válasza felvilágosodást követõ évszázadokban magátólértetõdõnek számított: a tudomány azoknak az el-lentmondásmentes és a tapasztalat által igazolha-tó ismereteknek az összessége, melyeket a szakmaelismert képviselõi szentesítettek. A 20. század fo-lyamán azonban egyik hipotézist sem lehetett el-lentmondásmentesen, a tapasztalattal összhang-ban és szociológiailag megalapozottan igazolni.Elsõ látásra kifogástalan logikával felépített elmé-letek bizonyultak alapvetõ vonatkozásokban ha-misaknak (Hegel és Kant filozófiája, Newton fizi-kája, Marx társadalomelmélete, Freud lélektana slegújabban Darwin evolúcióelmélete), a tudomá-nyos fejlõdés a tapasztalattal tökéletes összhang-ban álló evidenciákat (sebességek összeadódása,részecske-hullám inkompatibilitás, térbeli helyzetés sebesség egyidejû meghatározhatósága) tettsemmissé vagy kétségessé. Ami meg a szakma el-ismert képviselõinek kompetenciáját illeti, az isgyakorta megtévesztõnek bizonyult. A szakembe-rek csaknem annyiszor védelmeztek téves elméle-teket, mint ahányszor elutasítottak. Azokról a kri-tériumokról tehát, amelyek a modernitás fényko-rában egyetemesen elfogadottaknak, sõt megkér-dõjelezhetetleneknek számítottak, sorra kiderült,hogy korántsem azok.

Vegyük sorjában:A racionalitásról már Paul Feyerabend bizonyí-

totta,1 hogy nem rendelkezhet azzal a kivételes 2010/9

A legveszedelmesebbáltudomány [...] a „kifogástalan” szaktudományos nyelvezetbe burkolózó sa legújabb tudományosdivatok nyomában lihegõ – gondolattalans ürességét a szaktudományos felsõbbrendûség arroganciájával kompenzáló – lelkesültsznobéria.

BÍRÓ BÉLA

ÁTJÁRHATÓ HATÁRVONALAK

A

státussal, melyet a felvilágosodás filozófiája tulajdonított neki. A racionalizmus ko-rántsem tér el olyan radikálisan a hagyománytól, mint ahogyan azt a racionalista„elõítélet-mentesség” felvilágosult elméletei feltételezték, pusztán egyike azoknak ahagyományoknak, melyeket – a kizárólagos érvényesség jegyében – elutasít. Maga isa görög felvilágosodás hagyományának folytatása.2 Magyarán a racionalizmus ko-rántsem egyetemes, megengedõbben korántsem úgy egyetemes, mint ahogyan azt afelvilágosodás és nyomában a modern kor filozófusai vélték. A nem racionalista ha-gyományok ugyanúgy rendelkeznek (de legalábbis rendelkezhetnek) az egyetemes-ség vonásaival, mint a racionalisták. A hagyományos értelemben vett racionalizmusönmagában ugyanúgy leszûkítõ (reduktív) ideológia, mint az irracionalista tradíci-ók, lévén, hogy maga is a lét egyik nagyon lényeges, de korántsem teljes aspektusá-ra korlátozódik.

Ráadásul úgy tûnik, hogy a nagy tudományos felfedezések szervesen kapcsolód-nak a teljességre vonatkozó, számos aspektusukban merõben metafizikus spekuláci-ókhoz. Püthagorasz nemcsak a róla elnevezett tételt alkotja meg, de a számmisztikátis. Galilei nemcsak a modern fizika megalapozója, de a kör misztériumának feltételnélküli híve is. Kepler nemcsak a róla elnevezett törvényeket fogalmazza meg, ha-nem a szférák zenéjének püthagoraszi ötletére alapozott Naprendszer-felfogást is.Newton nemcsak a tömegvonzás törvényének megfogalmazója és az egzakt matema-tikai fogalmakban leírható égi mechanika megteremtõje, hanem korának egyik legje-lentõsebb alkimistája is. A relativitáselméletet még Einstein is püthagoraszi remi-niszcenciákra alapozva alkotja meg. Nem beszélve A rész és az egészHeisenbergjérõl, aki az anyag szerkezetének kutatása során szintén Platón és Kepler(Püthagorasztól örökölt) szabályos testeihez jut el.

Úgy tûnik, a „tudomány” és az „áltudomány” csak kéz a kézben képes forradal-mi áttörésekre. A konzekvenciákat Kutrovácz Gábor, Láng Benedek és Zemplén Gá-bor A tudomány határai címû könyvükben így összegzik: „…a határ a tudomány ésaz áltudomány közt nem van, egyszer, s mindenkorra, hanem lesz valakik által, va-lamikor. Vagyis, hogy a határokért meg kell küzdeni, s azok térben és idõben változ-nak.”3 S valóban, nincs olyan tétele a tudománynak, melyet hosszabb-rövidebb ide-ig ne tekintettek volna áltudománynak (heliocentrikus világkép, Kepler-törvények,relativitáselmélet stb.), vagy amely a késõbbiekben ne vált volna áltudománnyá (epi-ciklusok, flogiszton, éter stb.).

Az empirikus igazolás lehetségességének hipotézisét is sokan megkérdõjelezték:az experimentum crucis, mely a rivális elméletek közt dönthetne, csak akkor válnabizonyító erejûvé, ha az összes rivális elméletet felsorolhatnók, ezek száma azonbanelvben végtelen. „Fel kell adnunk azt a régi racionalista álmot, hogy lehetséges me-chanikus vagy legalábbis gyors eredményt hozó módszer a hamisság, a megalapozat-lanság, az értelmetlenség vagy akár az ésszerûtlenség kimutatására”4 – írta LakatosImre. Így aztán az esetek túlnyomó többségében maga a döntõ kísérlet is többféle-képpen értelmezhetõ.5 Lehetséges, hogy egy teljesen más, végrehajtásának pillanatá-ban még nem is létezõ, az igazolni véltet csak részelemként tartalmazó elméletet iga-zol. Hogy mirõl is lehet szó, azt az egyik leghíresebb experimentum crucis, a fény-elhajlás példájával szemléltethetném: máig nem eldöntött, hogy a gravitáció görbíti-e meg a teret, vagy a tér eredendõ és minden irányú körkörössége az, ami gravitációgyanánt nyilatkozik meg. A második alternatíva sem zárható ki. Akkor pedig a fény-elhajlás nem annyira az einsteini relativitáselméletet igazolhatja (közvetve perszeazt is), mint inkább a – szó teljesebb értelmében vett – tér körkörösségének (a pers-pektíva fénytani jelenségében is megnyilvánuló) tényét támaszthatja alá.6

A minden irányú körkörösségen azt kell értenünk, hogy a világtérfogat mindenpontjának ugyanúgy középpont gyanánt kell viselkednie, mint ahogyan a gömbfel-6

2010/9

szín minden pontja, illetve a körkerület minden pontja is középpont, amennyibenbármely irányban indulunk is el rajtuk, ugyanakkora utat kell megtennünk, hogy akiindulópontba visszajussunk. (Ez a leírás ugyanis a szakaszfelezés definíciójávalekvivalens.) Az univerzum expanziója egyértelmûen errõl is tanúskodik, amennyi-ben az univerzum minden pontjától (kozmológiai aspektusban galaxisától) mindenmásik – távolságával arányos – sebességgel távolodik. (S ezen az sem változtat, hogytudjuk, nem a galaxisok távolodnak egymástól, hanem a köztük lévõ tér tágul.)

A fenti okokból a tudományos módszertan teljesítménypotenciálja is erõteljesen kor-látozott. Feyerabend és mások azt is bizonyították, hogy a tudománytörténet legjelentõ-sebb felfedezései (Galilei, Kepler, Newton et comp.) kizárólag a tudományos módszer-tan alapelveinek megsértésével vagy figyelmen kívül hagyásával születhettek meg.7

S annak, aki Feyerabend ismeretelméleti anarchizmusát gyanakodva szemléli, afenegyereknek igazán nem tekinthetõ tudományfilozófus, Jakob Bronowski – egyéb-ként szintén szentségtörõ – gondolatait ajánlhatjuk a figyelmébe, melyek a tudo-mányt – a posztmodern teóriák által közönséges megtévesztésként aposztrofált – mû-vészet szintjére „züllesztik”:

„Azt a lépést, amikor egy új axiómát tesz valaki a másik mellé, nem lehet mecha-nizálni. Az értelem szabad játéka ez, amely túlesik a logikai folyamatok körén. Ezena ponton válik a képzelet aktusa döntõvé a tudományban, s ez az aktus minden te-kintetben megegyezik az irodalomban megszokottal, olyannyira, hogy a fenti megha-tározást akár a képzelet definíciójaként is elfogadhatjuk. E tekintetben nincs különb-ség a tudomány és az irodalom között: itt is, ott is az értelem dönt úgy, hogy egy sza-badon választott nem mechanikus aktus eredményeképp gazdagítani fog egy fennál-ló rendszert.

[…] Jellemzõ vonása az emberi nyelvnek, hogy múltbéli metaforákból és analó-giákból van felépítve, termékeny talajként azok számára, akik a többértelmût kere-sik, és rejtett azonosságok felfedezésére vágynak. Belõlük táplálkoznak a váratlankapcsolatok és társítások, amelyeket az irodalom (és minden, ami mûvészet) szaka-datlanul létrehoz, és tõlük indulnak útjukra a tudományt megújító gondolatok is.

[…] A tudomány célja e többértelmû jelentéseket kibogozni és a természetbõl egykritikus kísérlettel kikényszeríteni a döntést: melyik alternatívát választja. A tudo-mányban is úgy haladunk tehát elõre, hogy a természetbõl kapott információt azagyban mint valami logikai gépben átalakítjuk, és egy szalagra visszük át használha-tó utasításként. Az irodalom nem oldja fel azt, ami többértelmû, az agy feldolgozzaaz információt, vagy játszik vele, de nem alakítja át gépi utasítássá. De itt is, ott isugyanaz a lépés vezet az új felfedezéshez: a lépés megtételének pillanatában semmi-lyen logikai rendszerben sem vagyunk [kiemelés – B.B.], az egyik rendszer már a há-tunk mögött, a kialakítására váró másikba meg éppen belépnénk, de ahol vagyunk,az a logikán kívüli senki földje.”8

A tudományos objektivitás hipotézise is felülvizsgálatra szorult. A tudóst, még alegnagyobbakat is, saját ambíciói, a tudományos közösségnek való megfelelés vagy amegcsontosodott tekintélyek elleni lázadás külsõ és belsõ kényszerei, világképénekkorlátai, társadalmi helyzete és sok minden egyéb alapvetõen befolyásolja. Mind-ezek olyan vakfoltokat képeznek, melyek tudatosítására csupán egy kívülállónaknyílhat lehetõsége. Rendszerint eltérõ szellemi-ideológiai térbõl és idõbõl. Galilei(levelezésük tanúsága szerint) nem volt képes Kepler törvényeit komolyan venni,mert azok nem egyeztek világképének evidencia gyanánt örökölt komponenseivel,valamint az égi mechanika és a Földön érvényes fizikai törvények kapcsolatáról ki-alakított elképzeléseivel.9

A tudományos módszeresség legfontosabb összetevõje, a következetesség is fakul-tatívnak tûnik. Thomas Kuhn A tudományos forradalmak szerkezetében10 bizonyítot-

7

2010/9

ta: a tudományos elméletek nem adekvátan megválasztott alaptételek konzekvenci-áinak fokozatos továbbfejlesztésén, kiterjesztésén, részletezésén alapulnak. Idõrõlidõre radikálisan új alaphipotézisek kerülnek elõtérbe, s ezekre merõben új, a koráb-biakkal összeegyeztethetetlen elméletek (ún. paradigmák) épülnek. Kuhn kedvencpéldája a ptolemaioszi és a kopernikuszi elmélet. Az utóbbi egyértelmûen nem azelõbbire épül, sõt kidolgozásához csak az elõbbi lerombolása és a rendszer új alapok-ra helyezése teremthetett lehetõséget, hiszen az új rendszer felépítéséhez nemcsakaz elemek egymáshoz való viszonyát, de maguknak az elemeknek a definícióját isalapvetõen meg kellett változtatni. A Nap bolygóból a rendszer középpontjává, aFöld középpontból bolygóvá, a Hold bolygóból holddá alakult.

Mára bebizonyosodni látszik, hogy a készlet véges, azaz a szakemberek idõrõlidõre kénytelenek visszatérni korábban meghaladottnak vélt (de a hagyomány zár-ványaiként továbbra is lappangó) paradigmákhoz.11 Az alternatív elméletek pedig,bár ugyanolyan összeegyeztethetetleneknek tûnnek, mint az anyag részecske- éshullámtermészete, éppannyira elválaszthatatlanok is. Ami azt jelentheti, hogy vala-miféle rejtett (s a racionális-tapasztalati tudomány által elõszeretettel nem létezõneknyilvánított) egységen kell alapulniuk. S itt nem csak arra gondolok, hogy a tudo-mány visszatérni látszik a Föld bolygórendszeren (sõt talán galaxison) belüli kitün-tetettségének gondolatához (lásd az antropikus-elv bizonyos értelmezéseit), hanemarra is, hogy a fizikai vákuum elmélete, a maga virtuális részecskéivel, szintén erõ-sen emlékeztet az Einstein által végleg meghaladottnak vélt éterelméletre, annak vir-tuális részecskékre és antirészecskékre alapozott, jóval összetettebb változata gya-nánt is értelmezhetõ.

A tudományos közösség általi jóváhagyás tudományos megalapozottságának felté-telezése is megalapozatlannak bizonyult. A tudományos közösség tévedései inkábbtûnnek szabálynak, mint kivételnek. A szakma kezdetben minden nagy horderejû tu-dományos felfedezést mereven elutasít. A kivételek alig vannak, s azok is mindig sa-játosak. Ki tudja, mi lett volna az einsteini relativitáselmélet sorsa, ha Eddingtonnak(kivételesen) nincs bátorsága – és nem utolsósorban tehetsége – a kísérleti igazolás-hoz. Kopernikusznak vagy Keplernek ez már nem járt ki, úgy kellett meghalniuk,hogy a tudományos közösség elméleteikrõl alig vett tudomást. Kepler mûveit – leve-lezésük tanúsága szerint – még Galilei sem méltatta figyelemre, annak ellenére sem,hogy Kepler Galilei felfedezéseit (az üstökösökrõl írt, egyértelmûen elhibázott mû ki-vételével) minden esetben a legnagyobb elismeréssel nyugtázta. Galilei meghurcolta-tását pedig ismerjük. Az õ eredményei ráadásul „szemmel láthatóak” voltak, s bár atapasztalat tudományos státusának vonatkozásában az áttörés maradéktalanul sike-rült is, a felfedezések elméleti és világképi konzekvenciáit nemcsak az egyház, de aszakma sem volt hajlandó elfogadni. S a helyzet máig nem változott. A kor legjelen-tõsebb német fizikusa, Max Planck még a 20. század elején is így buzdította Einsteint:„Mint idõsebb barát le kell beszélnem önt a terveirõl, egyrészt, mert az áttörés nemfog sikerülni, másrészt, mert ha sikerülne, sem hinne önnek senki.”12

S vannak merõben koncepcionális problémák is. A véletlen fogalma, melyre amodernitás forradalmi elméletei (darwinizmus, kvantumfizika, személyiségelmélet,tudományfilozófia, irodalomtudomány) épülnek, tudományosan kezelhetetlen. Az,hogy valami szükségszerû – legalábbis elvben –, bizonyítható, az, hogy véletlen, elvi-leg is bizonyíthatatlan. Mindig akad, de legalábbis akadhat olyan elmélet, mely a szó-ban forgó véletlent szükségszerûként mutathatja be. Még a mikrofizikai véletlen legna-gyobb hatású megnyilvánulása, a határozatlansági reláció is ismereteink korlátozottsá-gából fakadhat. Igaz ugyan, hogy a rejtett paraméterek feltételezését cáfolták, de a cá-folat pusztán a háromdimenziós térre vonatkozott. Az már – a húrelmélet elõfutárai –O. Klein és T. F. E. Kaluza számára nyilvánvaló volt, hogy ha a reális tér háromnál több8

2010/9

dimenziós, a négydimenziós törvények határozatlanságából kiadódhat a határozatlan-sági reláció, és „a kvantum jelenségeket meg lehet magyarázni a térelmélettel”.13

Újabban Darwin véletlenre vonatkozó elképzeléseit is súlyos szaktudományos(nem pusztán kreacionista) támadások érik. Ma már bizonyítottnak tûnik (lásd epi-genetika), hogy a környezettel való kapcsolat nyomokat hagy az örökítõanyagon, segyre többen vélik úgy, hogy az evolúciót nem pusztán a véletlenszerû mutációk, ha-nem – és fõként – a sejt és a genetikai anyag kölcsönhatásai irányítják, a sejt bioké-miai eszközökkel módosíthatja magukat a géneket is.14

A véletlen misztikus fogalom, amellyel – elegendõ idõt feltételezve – gyakorlati-lag bármi igazolható. Úgy tûnik, a mai tudomány véletlenbe vetett vallásos hite csakhelyettesítette azt a vakfoltot, melyet korábban a teremtõbe vetett hit képviselt, el-tüntetni nem tudta.

Az sem igaz, hogy a tudományos mûveltség felvértez az áltudománynak tekin-tett elméletekkel szemben: „az áltudományosság és a tudományellenesség mérté-ke és a tudományos mûveltség foka közti összefüggést az újabb kutatások nem tá-masztják alá.”15

Így aztán akadtak rosszmájú tudományfilozófusok, akik végül egy nyíltan cinikusálláspont mellett kötelezték el magukat: tudomány az, amit én mûvelek (illetve mimûvelünk), az áltudomány pedig az, amit te (illetve ti).

Mindez persze nem jelenti föltétlenül a racionalizmus alaphipotéziseinek meg-alapozatlanságát, pusztán azt, hogy a racionalizmus hagyományos értelmezése túl-ságosan szûk, s ezért elkerülhetetlenül következetlen. Úgy tûnik, a racionalizmuscsupán önnön ellentétével, az irracionalizmussal együtt tekinthetõ teljesnek.Alekszej Loszev úgy is véli,16 hogy a logikus-logikátlan fogalompár mellé az alogikuskategóriáját is föl kell venni a tudományos fogalomtárba, mintegy a logikus „logikus”kiegészítõje, illetve ellenpárjaként.

S ugyanez az empirizmusra is érvényes, az empirizmus is csak akkor tekinthetõrelevánsnak, ha minden tapasztalati tényt figyelembe veszünk, azaz ha a tudományáltal ma még érthetetlennek, illetve megmagyarázhatatlanak tûnõ tapasztalati ténye-ket is a valóság részének tekintjük, és nem véljük úgy, hogy a természet jelenségei-re, tõlük elvonatkoztatva is teljes értékû válaszok kínálhatók. Sõt úgy tûnik, a köz-vetlenül nem tapasztalható, de az emberi szellemben mindenkor jelen lévõ „termé-szetfölöttit” is a tapasztalat részének kell tekintenünk. Az utóbbinak ugyanis, ha a(szó tágabb értelmében vett, a szellemi jelenségeket is felölelõ) természet koherens(márpedig csak ebben az esetben lehet esélyünk arra, hogy egyáltalán tudománytmûvelhessünk), az érzéki-instrumentális tapasztalat beszédes inkoherenciáiban (api értékének irracionalitásában, a geometria és a természettudományok négyzetesösszefüggéseiben, a sötét anyag és a sötét energia megoldhatatlannak tûnõ problé-májában és sok minden egyébben) elkerülhetetlenül meg kell nyilatkoznia.17 Hamletfigyelmeztetése: „Több dolgok vannak földön és egen, / Horatio, mintsem bölcselme-tek / álmodni képes”, ma is maradéktalanul érvényesnek tûnik.

Ezzel azonban a racionalizmus és az empirizmus is elveszíti hagyományos jelen-tését. Az irracionális és a tapasztalhatón-mérhetõn túli elemek tudományba való be-áramlása végképp elmosná a tudomány és az áltudomány közti – felvilágosodásbanrögzített – határokat.

Persze ezek a határok már jó ideje meglehetõsen képlékenyek. A fizika, a bioló-gia, az agykutatás alapproblémái már régen nem tehetõek szemléletessé. Az egzakttudomány mind kísértetiesebb alakot ölt (egyik fizikai szakírónk szójátékával a „kí-sértet” ma már a „kísérletben” is rendszeresen megjelenik). Jó ideje azonban azt istudjuk, hogy a szemlélet sem változatlan adottsága az emberi szellemnek, maga istértõl és idõtõl függõ.

9

2010/9

Attól függõen például, hogy mit tekintünk alapvetõ geometriai entitásnak, az egye-nes vagy a körvonalat, radikálisan eltérõ szemléletekhez jutunk. Az archaikus korokembere még körkörös világképben gondolkodott. A teret és az idõt egyaránt önmagá-ba visszatérõnek tekintette. Világa következésként térben és idõben is véges volt, s aszemléletnek (a „mindennapi tapasztalásnak”) megfelelõen újra és újra megsemmi-sült és újjászületett. Az állandóságot éppenséggel a folytonos változás, a keletkezés ésa pusztulás „végtelen” ismétlõdése jelentette. Az idõmúlást még az ókori magas-kultúrák embere sem valamiféle múltból jövõbe tartó nyílegyenes folyamat gyanántképzelte el, mint a modern ember (lásd az „idõ nyilának” árulkodó metaforáját), ha-nem a fa évgyûrûihez hasonló folyamatosan táguló koncentrikus körök gyanánt.

A végtelenbe nyúló egyenes fikcióját ugyan az euklideszi geometria teremtettemeg, ez a képzet azonban csak az újkorban, a körkörös világkép hanyatlásával (a ko-pernikuszi fordulat legfontosabb következményeként) válhatott a világkép alapjává,s radikálisan átalakította a világlátást. Fokozatosan minden történés egyedivé és is-mételhetetlenné alakult. A túlvilág képzete is értelmetlenné vált, hiszen annak csu-pán egy zárt univerzumban – valamely benthez vagy kinthez viszonyítva – lehet ér-telme. Dante univerzuma, amint azt a legújabb kutatás bizonyította, a – térfogat vo-natkozásában is görbült – hipergömbre emlékeztet,18 azaz a koncentrikus körök semvégtelenül tágulnak, az Empireum határára jutva, zsugorodni kezdenek, a tér, mintegy kesztyû, kifordul, ami korábban belül volt, kívülre, ami kívül, belülre kerül.19 Az„önmagára záruló térfogattal” ekvivalens dantei konstrukció helyébe azonban –Giordano Brunóval kezdõdõen – egyenes vonalakból felépülõ „végtelen doboz” ke-rül. Az ily módon múlt és jövõ nélkülivé árvult ember pedig – a végtelen vonal pers-pektíva nélküli pontja gyanánt – önmagát is elveszítette.

A körhöz azonban épp azok a szaktudományok vezettek vissza, melyek a szak-szerûséget legkövetkezetesebben próbálták érvényesíteni. A legalapvetõbb problé-mák ma már minden tudásterületen a körkörösségbe torkollanak.

Vegyük ismét sorjában. A fizika törvényei véges világmindenséget körvonalaznak. Nemcsak a fényse-

besség (c) véges, de a fénysebesség, a gravitációs állandó (G) és a hatáskvantum (h)alapján meghatározott legkisebb fizikai kiterjedés, az ún. Planck-hossz (4,05.10-35

méter) s az ebbõl levezethetõ legrövidebb idõtartam is. Ez utóbbi az az idõ, melyalatt a fény a Planck-hosszt befutja. A végesség pedig csak zártságként definiálhatókoherensen. A nyitott kiterjedések elvben végtelenül hosszabbíthatók. A zártságszabályos megjelenési formája pedig a kör. Az univerzum is zárt: életkora, illetvesugara is viszonylag pontosan meghatározható. Számos, a húrelmélethez közel ál-ló kozmológus véli ma már úgy, hogy a kérdésnek: mi van az univerzumon kívül?– nincsen értelme. Ha ugyanis a húrelmélet körkörös dimenziójának zsugorodásaeléri a Planck-hosszt, váratlanul tágulás indul be.20 A gondolatot az univerzum kül-sõ horizontjára vetítve: a kifele táguló körkörös dimenzió – Dante elképzelésévelegyezõen – az univerzum határán váratlanul szintén zsugorodni kezdhetne. Aminem jelentene egyebet, mint hogy világunk egy negyedik dimenzióban is zárt. Az-az nemcsak a felszíne zárul önmagára, hanem (intuitíve elgondolhatatlanul, de lo-gikailag szükségszerûen) a térfogata is. Magyarán a kívülnek és a belülnek körköröstérben ugyanúgy egymásra kell zárulniuk, mint a jobbnak és a balnak, a lentnek ésa fentnek, az elölnek és a hátulnak – egy gömbfelületen. Egy minden irányban kör-körös tér azonban már negyedik dimenziós lenne, hiszen egy körkörös idom min-dig eggyel magasabb dimenziószámú térbe ágyazódik, mint lineáris (értsd: görbületnélküli) megfelelõje. A vonal egydimenziós, körkörös változatában azonban márkét dimenzióra terjed ki. A sík kétdimenziós, körkörös változatában azonban márhárom dimenziót fog át. Az algoritmust folytatva a térfogatnak körkörös változatá-10

2010/9

ban már négy dimenzióra kellene kiterjednie. De ha a tér körkörös, a beágyazódásitétel is értelmét veszti. A körkörös idomok nem egy magasabb lineáris dimenzióbaágyazódnak, hanem maguk képviselik a magasabb dimenziókat. A lineáris dimen-ziók csupán ezek alacsonyabb dimenziós vetületei, ahogyan a gömbfelszín alacso-nyabb dimenziós vetülete a körterület, a körkerületé pedig az átmérõ. Ez esetben alineáris (ismétlem: görbület nélküli) térfogat is egy magasabb dimenziós, önmagárazáruló térfogat lineáris vetülete.

Hogy a négydimenziós körkörös teret szükségszerûen lineárisnak, azaz görbületnélkülinek kéne érzékelnünk, szintén könnyûszerrel belátható. A vonalat ugyanisönnön vonaláról pontnak érzékeljük, a kört az õt övezõ vagy az általa körülzárt sík-ból vonalnak, a gömböt az õt körülvevõ vagy az általa körülzárt térfogatból körsík-nak, a negyedik dimenziós gömböt, az ún. hipergömböt (az algoritmust folytatva) azõt körülvevõ vagy az általa körülzárt negyedik dimenziós térbõl (geometriai szakszó-val a hipertérbõl) görbület nélküli térfogatként (euklideszi térként) kell érzékelnünk.Az elsõ három eset kétségtelen tény, s a fényterjedés sajátosságaiból fakad, abból,hogy a fény nem tartalmazhat az általa megtett út alakjára vonatkozó információkat.Logikus volna, ha a tételt a negyedik dimenzióra is extrapolálnók.

E feltevések helyessége esetén egyszerre érthetõvé válna a pi meghatározó fizikaiszerepe, sõt a negyedik dimenzió feltételezésének természettudományos megkerül-hetetlensége is (lásd Maxwell-egyenletek, húrelmélet, kozmológia). ABolyai–Lobacsevszkijj-féle nemeuklideszi geometriák természettudományos rele-vanciájáról nem is beszélve.

De a biológia is arra a következtetésre jut, hogy az élõlények zárt szerkezetek,amelyek környezetükkel negatív visszacsatolásos kapcsolatban állnak, s ennek kö-szönhetõen negentrópia elvonásával tarthatják szinten entrópiájukat. Rájuk vonat-koztatva azonban, amint azt Umberto S. Maturana bizonyítja,21 sem a kintnek, sema bentnek nincsen értelme. Ezek a térfogalmak egyazon dolog ellentétes oldalainaktûnnek, ahogyan azt az univerzum esetében is gyaníthattuk.

Bioritmusról, reprodukciós ciklusokról és egyebekrõl nem is beszélve. Az öntudat, azaz a tudat önmagára vonatkoztatottságának evidenciája a pszicho-

lógia és az agykutatás egyik legfontosabb kérdése. A zártság, az önmagára irányult-ság itt teljesen evidens tényként jelentkezik. Az öntudat nyilvánvalóan kör.22

S ma már a társadalomtudományok is egyre inkább a kör, azaz a kölcsönösség, azempátia, az együttmûködés fogalmaiban közelítik meg tárgyukat.23

A reflexivitás, a dialogicitás, a kölcsönösség struktúráinak feltárása ma már azún. humán tudományokban is uralkodó törekvés. Sõt az utóbbiak a természettudo-mányoktól eltérõen, melyek csak kényszerûen vesznek róluk tudomást, a kibékíthe-tetlen, de összetartozó ellentétek tudatosítását legfõbb feladatuknak tekintik.24 Csak-hogy az efféle ellentétek is a kör geometriájával tehetõek leginkább szemléletessé. Ajobb és a bal, a lent és fent, az elöl és a hátul a lineáris térben egymás redukálhatat-lan ellentétei, egy gömbfelületen azonban váratlanul „egymásba csapnak át”. Ha bal-ra indulok, jobbról, ha felfele, alulról, ha hátra, elölrõl fogok megérkezni.

Gömbfelszínen ráadásul a fõkör pi-jének értéke éppen 2 (azaz egy racionális szám),s a gömbfelszínre írt nagyháromszögre a Püthagorasz-tétel is a + b = c gyanánt írha-tó fel. Persze az euklideszi geometria perspektívájából mindez tekinthetõ valamifélevéletlennek is, de ha a tér valóban körkörös volna (azaz a tér minden pontjából „vég-telen” számú koncentrikusan egymásra épülõ gömb töltené ki), egyszerre ezek a „vé-letlenek” válnának szükségszerûvé (és magától értetõdõvé), s a pi válna evidensen vé-letlenszerûvé, illetve a Püthagorasz-tételbeli négyzetezés jelenne meg a reális (értsd:magasabb dimenziós) térviszonyok puszta helyreállítása gyanánt.25

A történettudomány és a gazdaság ciklikus jelenségei közismertek.26

11

2010/9

Folytathatnók, de talán ennyi is elegendõ ahhoz, hogy az olvasó felismerhesse: akörkörösség hipotézise korántsem puszta képzelgés. A modern tudományelméletegyik legmeghökkentõbb jelensége, hogy a fentiek ellenére egyetlen tudományfilozó-fus elméjében sem merül fel a gyanú, hogy a modern tudományosság mind mélyebbválságának oka éppen a körkörösség problémájával – implicite a holizmussal – valószembenézés hosszan tartó elutasításában gyökerezik.

A jelenség annál is érthetetlenebb, mivel a körkörösség az archaikus kultúrákalapfogalma, s amint azt Fritjoff Capra tanulmányok sorában bizonyította,27 a mo-dern fizika legmélyebb felismeréseiben a keleti vallások és az európai õskor legfon-tosabb fogalmai köszönnek vissza. Alapos a gyanú, hogy a körkörösség-fogalom iskomoly meglepetésekkel szolgálhat. Arról nem is beszélve, hogy az egyetlen térfel-fogás, mely az univerzum fizikai törvények által sugallt végességének és a matema-tika végtelenség-fogalmának szintézisére képes, éppen a körkörösség.

Ez esetben azonban a tudományosság hagyományos paradoxonai is megszüntethe-tõknek tûnnek. A circulus vitiosus sem a logika botránya volna többé, hanem – aho-gyan azt Martin Heidegger is vélte – a helyes gondolkodás (melyen õ a „tudományosgondolkodással” szemben a „filozófiai gondolkodást” értette) tévedhetetlen ismérve.

„Mindenhol egyfajta körözés – állapítja meg a Metafizika alapfogalmaiban. – A fi-lozófia körben mozgása megint olyasmi, ami a közönséges értelem ellenére van. Ezmindig egyenesen csak a célhoz akar eljutni, úgy, ahogy az ember egy fogással bir-tokba veszi a dolgokat. Körben járni – ez nem vezet sehova. Mindenekelõtt elszédít,és a szédülés félelmetes. Az ember úgy tûnik fel önmaga elõtt, mintha a semmibenlógna. Ezért csak semmiféle körmozgást és kört se! De hiszen ezt már az általános lo-gika kimondja. Ezért ambíciója egy tudományos filozófiának [kiemelés – B.B.], hogykör nélkül boldoguljon. De – akit egy filozófiai kérdés kapcsán még sosem fogott elszédülés, az még sosem kérdezett filozófiailag, azaz még sosem járt körben. […]Ezért minden arra irányuló kísérlet, hogy a körszerût kiérveljük a filozófiából, elve-zet a filozófiától; és minden ellenvetés, mely azzal az érvvel dolgozik, hogy a vizs-gálódás körszerû, már azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem filozófiai ellenvetés, teháta filozófiával szemben semmitmondó. Persze nem minden körbizonyítás a filozófiaigondolkodás jele (kör és örvény).”28

A probléma ugyanebben a mûben késõbb is visszatér: „A közönséges értelemcsak azt képes látni és megragadni, ami egyenesen elõtte van, és így állandóan egye-nesen akar elõremozogni az egyik közelebbitõl a másikig. Ezt nevezik haladásnak. Akörben való mozgás esetében is csak a maga módján lát a közönséges értelem, azaza körvonalon mozog, és a körön való haladást úgy tekinti, mintha egyenesen járna,amíg hirtelen a kiindulópontba nem ütközik, és akkor tanácstalanul ott áll, mivelnincs haladás. Minthogy azonban a haladás a közönséges értelem felfogásának kri-tériuma, ezért minden körbenjárás eleve kifogásolható, a lehetetlenség jele. A végze-tes az, hogy magában a filozófiában is dolgoznak a körbenjárás argumentumával. Ezaz argumentum annak a tendenciának a jele, hogy a filozófiát a közönséges értelemszintjére süllyesztik.

A filozófia körmozgásában a lényeges nem az, hogy a periférián végigfutunk, ésvisszatérünk a kiindulóhelyre, hanem az egyedül a körbenjárásban lehetséges pil-lantás a centrumba. Ez, azaz a közép és az alap, centrumként csak egy körözésbenés egy körözés számára mutatkozik meg. A filozófiai gondolkodás ezen körszerûsé-gével függ össze kétértelmûsége, melyet nem lehet megszüntetni, és még kevésbé di-alektikával közömbösíteni. Jellemzõ, hogy a filozófiában és történetében újra és új-ra és végül nagy és zseniális formában megtaláljuk azt a kísérletet, hogy a dialektikasegítségével a filozófiai gondolkodás e körszerûségét és kétértelmûségét közömbösít-sék. De a filozófiában minden dialektika a zavar kifejezõdése.”2912

2010/9

Heidegger feltevésének helyessége esetén azonban a circulus vitiosus elvének ki-zárására alapozott logika, illetve ennek leghatásosabb megnyilvánulási formája, azeuklideszi geometria volna az a paradox szaktudomány, mely evidens igazságaiellenére is áltudományként nyûgözi az emberi elmét. Az utóbbit ugyanis Bolyai ésLobacsevszkij elmélete hiába ingatta meg, legfontosabb vonatkozásaiban ma is meg-kérdõjelezhetetlen dogmaként érvényesül. Pedig ha a körkörösség hipotézise helyes,a geometriának radikálisan át kellene alakulnia. Platón barlang-hasonlatához hívenvilágunk árnyékvilág gyanánt leplezõdhetne le. Egy extradimenziós és körkörös va-lóság alacsonyabb dimenziós és lineáris árnyékaként.

Hogy ez könnyen így lehet, evidens. Ha a világtér körkörös, de mi a körkörös ne-gyedik dimenziót csupán lineáris vetületként érzékelhetjük, sõt mérhetjük (mind-kettõ, az érzékelés és a mérés is elektromágneses kölcsönhatáson alapul), az univer-zum háromdimenziós terének is enyhén görbültnek kell lennie. Márpedig, ha a körtegy ilyen naprendszerbeli léptékkel kissé már görbült térbõl szemléljük (melynekgörbülete a mi emberi léptékünkkel mérve azonban nulla), a szabályos köröknek te-kinthetõ bolygópályákat is elkerülhetetlenül enyhe ellipsziseknek kell érzékelnünk,ahogyan a síkbeli kört is a merõlegestõl eltérõ minden más nézõpontból többé-ke-vésbé ellipszisnek látjuk. Az a tény, hogy a „háromdimenziós ellipszisek” (azaz Nap-bolygó rendszerek) egyik gyújtópontjában nem áll semmi, szintén érthetõ lenne, hi-szen a háromdimenziós nézõpont feltételezett „ferdesége” miatt a másik fókuszpont-ba „elmozdult” antinapnak az antivilágban kell „megbújnia”. Mivel ez az elmozdu-lás ötödik dimenziós (és mind az öt dimenzió térdimenzió), értelemszerûen irányá-nak is merõlegesnek kell lennie a (belapulásért felelõs) negyedik dimenziós irányra.Az ötödik dimenzió pedig logikai szükségszerûséggel merõleges a negyedikre, hi-szen a második is merõleges az elsõre, akárcsak a harmadik a másodikra.

Ami az ötödik dimenzió bentjében megbújó antivilágot illeti, annak feltételezéseelkerülhetetlen. Közismert ugyanis, hogy az õsrobbanásban – ha a vákuumra vonat-kozó elképzeléseink helyesek – ugyanannyi anyagnak kellett keletkeznie, mint anti-anyagnak. Világunk azonban kizárólag anyagból épül fel. Megkerülhetetlen a kérdés,hová lett az antiaanyag anyagra esõ hányada. Valahol meg kell lennie! De hol? A vá-lasz talán nem is olyan bonyolult, mint amilyennek a fizika véli. Mivel az anyag ki-felé, a külsõ térbe szóródott szét, s a természet minden vonatkozásban szimmetrikus-nak tûnik, kézenfekvõ a feltevés, hogy az antianyag viszont a – külsõ antiszim-metrikus párjának tekintendõ – belsõ térbe összeszóródva alkothatott a világunkbantapasztalt objektumok minden sajátosságát inverzben mutató antigalaxisokat, anti-csillagokat, antibolygókat… antiembereket. Mindezek (szisztematikusan fordított tü-körkép gyanánt) épp annyiszor lehetnének kisebbek az elemi evilági hosszúságnál(ez a kiterjedés volna az, mely világunkat az antivilágtól elválasztja, de egyben tük-rözi is), mint ahányszor világunk objektumai (és lényei) nagyobbak. (E feltevés talánaz emberi agyban keresett belsõ megfigyelõre és annak „hozzánk” való viszonyára ismagyarázatot kínálhatna, az emberi öntudat nem is volna egyéb, mint e „két lény”tudatának kölcsönhatása.)

Az antivilágnak tehát nem kint kell lennie, ahol a szakemberek eddig kerestékvolna, hanem (világunk minden pontjához viszonyítva) bent, ahol eleddig (meglepõmódon) senki nem kereste. Pedig minden jel arra vall, hogy a zsugorodás számárabefelé ugyanannyi „hely” van, mint az expanzió számára kifelé. Az antivilág (Planck-hossz által definiált) belsõ horizontja ugyanannyiszor tûnik kisebbnek a 10-17 nagy-ságrendû (a Planck-hossz négyzetgyökének 2-szereséhez közeli) elemi evilági kiter-jedésnél (az itt bemutatott feltevéseket tehát a CERN-ben folyó nagyenergiás kísérle-tek közvetlenül is tesztelhetik), mint ahányszor az univerzum külsõ horizontja (vi-lágunk kozmikus „határa”) nagyobb. Az egyik mennyiség alapértékét (az univerzum

13

2010/9

evilági életkorát) szoroznunk, a másikat (az antivilági sugár – Planck-hossz által de-finiált – értékét) a két világ közti inverz relációra vonatkozó feltevésünkkel össz-hangban osztanunk kell a fénysebesség értékével. Az elsõ esetben tér-, a másodikbanidõdimenziójú értéket kapunk.30

Az antivilág dimenzióinak egyéb megfontolások alapján is idõdimenzióknak kelllenniük. Az evilági idõ sem volna egyéb, mint az emberi elme számára az evilági ne-gyedik térdimenzió üres helyén átderengõ antivilági negyedik idõdimenzió, hiszena vetület-volt miatt a negyedik térdimenzió helyén ûr tátong, ez a dimenzió instru-mentálisan is „láthatatlan” számunkra.31

Az antivilági „dolgok” evilágiakhoz viszonyított „zsugorodottsága” egy körkörösparadigmában a Kaluza–Klein-féle dimenziók „feltekeredettségének” felelne meg.Azzal a különbséggel, hogy míg a feltekeredettség misztikusnak tûnõ fogalom, a bel-sõ tér fokozatos bezárulása (melyet a gömbsugarak befelé irányuló egymásra zsúfo-lódása jelez) és a külsõ fokozatos kitárulkozása (melyet a gömbsugarak kifelé zajlószétnyílása szemléltethet) a – térfogatra is kiterjesztett – gömbi geometria intuitívevidenciája.

Az euklideszi geometria (ki vonhatná kétségbe?) helyes. De csak a maga érvé-nyességi körében, akárcsak a newtoni fizika. Teljesnek ugyanis aligha tekinthetõ. Avilág jóval bonyolultabbnak tûnik, mint amilyennek az euklideszi geometria mutat-ja.32 Ha ez így van, aligha csodálkozhatunk azon, hogy a modernitás tudománya sú-lyos válságba jutott. Alaphipotézisei nemcsak metafizikai jellegûek (ami elkerülhe-tetlen), hanem részlegesek is. Érvényességük is csak részleges lehet.

Következésként: ha a világkép ennyire érzékeny a metafizikai jellegû (azaz közvet-lenül sem nem bizonyítható, sem nem cáfolható) alternatív hipotézisekre, joggal me-rül fel a kérdés, lehet-e egyáltalán különbséget tenni tudomány és áltudomány közt.

A válasz: talán igen. Csakhogy ennek ára az, hogy a tudományt folytonosan nyit-va kell tartani az alternatív hipotézisek elõtt, s a klasszikus tudomány legalapvetõbbfelismeréseit idõrõl idõre (továbbra is) elfogulatlanul tesztelni kell. Az alapokkalkezdõdõen. S nem annyira hipotézisenként, mint inkább – Lakatos Imre elvárásai-nak megfelelõen – kutatási program gyanánt.

Súlyos következtetés, amelynek elfogadására a kortárs tudományosság – beleért-ve a tudományfilozófiákat is – bizonyosan nincs felkészülve.

A legveszedelmesebb áltudomány ma is, mint õsidõk óta mindig, nem a vallás,de még csak nem is a csillagjóslás vagy a paranormális képességek tana, hanem a„kifogástalan” szaktudományos nyelvezetbe burkolózó s a legújabb tudományos di-vatok nyomában lihegõ – gondolattalan s ürességét a szaktudományos felsõbbrendû-ség arroganciájával kompenzáló – lelkesült sznobéria.

Számos tudós a mûszaki szférában (azaz a létezés egy rendkívül szûk területén)kifogástalanul mûködõ tudományosságra alapozva a létezés egészébõl kiszakított is-mereteit örök érvényûeknek s tudományát csalhatatlannak véli. Ezeknek a tudósok-nak az attitûdjét, a mai – jobbára szentségtörõnek tekintett – tudományfilozófia de-ficitmodellként tartja nyilván, mivel képviselõi úgy vélik, hogy az „áltudományok”(az asztrológia, a kreacionizmus és természetesen a holnapi – de ma még elfogadat-lan – tudományos elméletek) térhódításának oka a közönség tudományos képzetlen-sége, azaz az ún. kész tudomány hiányos ismerete. Ezzel a tudományfelfogással akontextusmodellt szokás szembeállítani, mely az ún. készülõ tudomány és a laikuskörnyezet interakciójára alapoz.

„A deficitmodell laikusa tanítóként tekint a tudósra, aki megmondja neki, hogyanvan a világ, és hogyan kell gondolkodni róla. A publikus tudományfelfogás itt a tudo-mányos mûveltség kérdése. Ezzel szemben a kontextusmodell laikusa szakértõként ke-zeli a tudóst, akihez fordulni lehet bizonyos ismeretekért. Eszerint nem az számít,14

2010/9

hogy mennyit tud a laikus, hanem hogy tudja-e, kihez kell fordulni a problémával. Ezpedig szociális mûveltség kérdése: hogyan igazodunk el egy szakértõktõl hemzsegõtársadalomban, hogyan választjuk ki, kinek a véleményében bízhatunk, és hogyan ke-zeljük az egymásnak ellentmondó szakvéleményeket. Ezekben a kérdésekben cseppetsem segít az, ha az embereket kis tudósokká neveljük: sokkal fontosabb, hogy kompe-tens és felelõsségteljes állampolgári magatartást tanúsítsunk.”33

Az esetek zömében sajnos a deficitmodell elkötelezett hívei „nemhogy nem isme-rik annak kritikáját, de még elõfeltevéseit sem tudatosították.”34

A kompetens és felelõsségteljes állampolgári magatartásról nem is beszélve.

JEGYZETEK1. Paul Feyerabend: A módszer ellen. Atlantisz Könyvkiadó, Bp., 2002.2. Hornyánszky Gyula: A görög felvilágosodás tudománya. Hippokratész. Liget Kiadó, Bp., 2007.3. Kutrovácz Gábor – Láng Benedek – Zemplén Gábor: A tudomány határai. Tipotex Könyvkiadó, Bp., 2008. 301.4. Uo. 146.5. Lakatos Imre: Tudományfilozófiai írások. Atlantisz Könyvkiadó, Bp., 1997. 53–55, 146–148.6. A fényelhajlás és a perspektíva rokonságára vonatkozó hipotézis részletes kifejtését lásd Bíró Béla: Az Esz-mélet körkörössége. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009. 233–343., illetve Megfoghatatlan körkörösség. Heli-kon (Irodalomtudományi Szemle) 2010.1–2. 77–103.7. Feyerabend: i. m. 229–245.8. Jakob Bronowski: A természet logikája. Európa Könyvkiadó, Bp., 1986. 61–63.9. Thomas de Padova: Das Weltgeheimnis. Piper Verlag, München–Zürich, 2009. 231–235.10. Thomas Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete. Osiris Könyvkiadó, Bp., 2001.11. Békés Vera: A lappangó paradigma. Latin Betûk Kiadó, Debrecen, 1997.12 Idézi Thomas de Padova: i. m. 250–251.13. Idézi G. J. Gorelik: Miért háromdimenziós a tér? Bp., Gondolat Kiadó, 1987. 87.14. Joachim Bauer: Das kooperative Gen. Abschied vom Darwinismus. Hoffmann und Campe Verlag, Ham-burg, 2008.15. Kutrovácz Gábor – Láng Benedek – Zemplén Gábor: i. m. 318.16. Alekszej Loszev: A mítosz dialektikája. Európa Könyvkiadó, Bp., 2000.17. A sötét anyagnak és a sötét energiának a tér hipotetikus körkörösségével való lehetséges összefüggéseirevonatkozóan lásd Bíró: Megfoghatatlan… 90–91.18. Mark A. Peterson: Dante and the 3-sphere. American Journal of Physics, 1979. 12. 1031–1035.19. Erre vonatkozóan lásd még R. H. Patapievici: Ochii Beatricei. Cum arãta cu adevãrat lumea lui Dante?Editura Humanitas, Buc., 2004. 69, 87. 20. Brian Greene: Elegenás Univerzum. Szuperhúrok, rejtett dimenziók és a végsõ elmélet kihívása. AkkordKiadó, Bp., 2003. 308., illetve Lisa Randall: Warped Passages. Unravelling the Mysteries of the Univers’sHidden Dimensions. Harper Collins Publishers, New York, 2005.21. Umberto R. Maturana: Der Baum der Erkentnis. Die biologischen Wurzeln des menschlichen Erkennens.Fischer Taschenbuch Verlag, 2009. 19–39, illetve uõ: Biologie der Realität. Suhrkamp TaschenbuchWissenschaft, 2000. 226–320.22. Michael O’Shea: Das Gehirn. Eine Einführung. Philipp Reclam jun., Stuttgart, 2008. 7–21.23. Udo di Fabio: Die Kultur der Freiheit. C. H. Beck Verlag, München, 2005., illetve Giacomo Rizzolatti –Corrado Sinigaglia: Empathie und Spiegelneurone. Die Biologische Basis des Mitgefühls. Suhrkamp Verlag(Edition Unseld), Frankfurt am Main, 2008. 24. Egyetlen példa: Paul de Man: Az olvasás allegóriái. Ictus Kiadó és a JATE Irodalomelméleti Csoport, Sze-ged, 1999.25. Erre vonatkozóan lásd ismét Bíró Béla. Megfoghatatlan… 79–80.26. Ferdinand Braudel: Civilisation materielle, economie et capitalisme, XVe-XVIIIe siecle. Tome I-II. LibraireArmand Colin, Paris, 1979; Erik Händeler: Die Geschichte der Zukunft. Sozialverhalten heute und derWohlstand von Morgen (Kondratieffs Globalsicht), Brendow & Sohn Verlag, Moers, 2005.27. Fritjoff Capra: Der kosmische Reigen. Physik und östliche Mystik – ein zeigemässes Weltbild. OttoWilhelm: Barth Verlag, Wien, 1983 (eredeti cím: Tao of Physics, magyar fordításban A tao fizikája), illetve DieWendepunkt. Scherz Verlag, Bern, München, Wien, 1987.28. Martin Heidegger: A metafizika alapfogalmai. Osiris Könyvkiadó, Bp., 2004. 235.29. I. m. 242–243.30. A gondolatmenet részletes kifejtését lásd ismét Bíró Béla: Az Eszmélet körkörössége… 272., illetveMegfoghatatlan… 95.31. Bíró: Megfoghatatlan… 95.32. „A sikertelenségbõl adódó frusztráció sokakat arra késztetett, hogy a részecskékre vonatkozóan, amelyeketez ideig pontszerû anyagdaraboknak tekintettünk, teljesen új elképzelésekkel álljanak elõ, miszerint azok a miháromdimenziós világunkba vetített sokkal bonyolultabb szerkezetek.”(John Maddox: Ami a tudománybanmég felfedezésre vár. Vince Kiadó, Bp., 2000.)33. Kutrovácz – Láng – Zemplén: I. m. 320.34. Uo. 331.

15

2010/9

iközben a tudományok fejlõdése rá-nyomja bélyegét világunkra, és a tudo-mányos gondolkodás, amely ezt a fej-lõdést lehetõvé tette, egyre szélesebb

körben hozzáférhetõvé válik az oktatási intézmé-nyeken keresztül, abban reménykedhetnénk, hogya pszeudotudományok népszerûsége óhatatlanulcsökken. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogyaz irracionalitás, a babonák és a hiedelmek jár-ványszerûen terjednek, a tudományos bizonyíté-kokat mellõzõ alternatív orvoslás népszerûsége fo-lyamatosan nõ. Kik a felelõsök mindezért, kérdez-hetjük jogosan, és keresik is a „racionalitás ellen-ségeit” sokan és sokfelé. A híres evolúciós bioló-gus, Richard Dawkins például okolja az iskolát,amiért arra tanítja a gyermeket, hogy megérzései-re hallgasson, ne a bizonyítékokra; az egyházakat,amiért megpróbálják kiölni a hívõkbõl a kételyt; arelativizmust, amiért azt hirdeti, hogy a bizonyíté-kok mindig különbözõképpen értelmezhetõk; ésokolhatnánk továbbá a médiát, amiért a sarlatáno-kat népszerûsíti, a szenzációt hajhássza; az álla-mot, amiért az adófizetõk pénzébõl alternatív or-vosi eljárásokat finanszíroz, vagy a tudomány mû-velõit, amiért nem tesznek eleget a tudomány nép-szerûsítéséért vagy az pszeudotudományok lelep-lezéséért. Nem utolsósorban okolhatnánk az elmearchitektúráját vagy azokat az evolúciós nyomáso-kat, amelyeknek hatására kognitív rendszerünkúgy evoluált, hogy az a tudományos gondolkodás-ra nem „elõhuzalozott”. Ehhez a tézishez próbálokadalékokat hozzátenni a döntéselmélet viselke-déstani eredményeit ötvözve a következtetés (rea-soning) argumentatív elméletével. 16

2010/9

...az a fatalista elképzelés, miszerint azáltudomány a tudomány természetesvelejárója, részben téves.

PÉNTEK IMRE

MIÉRT FOGÉKONY AZ ELME A PSZEUDOTUDOMÁNYOS MAGYARÁZATOKRA?

M

Noha a felelõsség kérdését nem tartom triviálisnak, és erre még a tanulmány soránvisszatérek, úgy gondolom, hogy ha az elme természeténél fogva fogékony az irracio-nális teóriákra, akkor a megoldások is elsõsorban a gondolkodás kutatásában keresen-dõk. Furcsának tûnhet, hogy egy meglehetõsen komplex szociális jelenséget a pszicho-lógia eszközeivel próbálunk megérteni, de az irracionális meggyõzõdések, nevezzükezeket mémeknek vagy reprezentációknak, az elmében mint „hermeneutikai készülék-ben” kerülnek értékelésre (Érdi 2000, Sperber, 2001), így egy kizárólag szociológiai ma-gyarázat elképzelhetetlenné válik. Persze ettõl még „gondolataink társas közegben lé-teznek”, és terjedésük interperszonális tényezõit vizsgálhatja a szociálpszichológia, dea reprezentációk hordozója mégiscsak az elme (Pléh 2003).

Az egyik legfontosabb kérdés, amely az áltudományok kapcsán felmerül, az, hogyképesek-e az emberek megkülönböztetni a tudományos magyarázatokat az irracionáli-saktól, képesek-e felismerni a hibás következtetési módokat. A következtetéskutatás ahatvanas évek óta egyre több bizonyítékkal szolgált arra vonatkozólag, hogy az embe-rek következtetési képességei meglepõen gyengék, szisztematikus hibákat követnek elprobabilisztikus következtetésekben, döntési helyzetekben, logikai feladatokban, vala-mint hipotézisek tesztelése közben. Az elméletek természetesen sokkal árnyaltabbak,elismerik azt, hogy ha az emberek motiváltak, és a feladatok gazdagok kontextuális in-formációkban, akkor az emberek teljesítménye látványosan javul. Wason szelekciósfeladatában például az emberek elé négy lefordított kártyát helyeztek, amelyeken egyszám vagy egy betû volt. Miután a kísérlet résztvevõinek elmagyarázták, hogy mindenkártyának az egyik oldalán egy szám, másik oldalán egy betû van, a résztvevõknek megkellett nevezni azokat a kártyákat, amelyeket fel kell fordítani ahhoz, hogy a követke-zõ szabályszerûséget ellenõrizni lehessen: „ha a kártya egyik oldalán magánhangzó,akkor a másik oldalán páros szám van”. A résztvevõk 40 százaléka képtelen volt pél-dául a modus tollens következtetési séma alkalmazására (ha p akkor q; nem p, tehátnem q), azaz annak a kártyának a megfordítására, amin páratlan szám szerepelt (Evansés munkatársai 1993). Az általános következtetési rendszer felfogásában nehezen ért-hetõ, hogy a motiváció és a kontextuális információ hogyan javítja a következtetési tel-jesítményt, ma már azonban széles körben elfogadott, hogy a következtetési folyama-tokért legalább két rendszer felelõs: az egyik tudattalan, gyors, automatikus, heuriszti-kákra alapozó, hatékony feldolgozást végez (1. rendszer); a másik tudatos, a kognitíverõforrásokat fokozottan igénybe vevõ, szabályalapú rendszer (2. rendszer). A kettõs-rendszer-elmélet kézenfekvõ magyarázata a kutatási eredményekre az, hogy míg azabsztrakt feladat a 2-es rendszert terheli, addig a kontextuális információkban gazdagváltozatok megoldásában az 1-es rendszer játszik nagyobb szerepet. Az általános kö-vetkeztetési rendszer elméletével leginkább az evolúciós felfogás és a heurisztikus ma-gyarázatok helyezkednek szembe, ezek egybehangzóan azt hangsúlyozzák, hogy az el-me „egy svájci bicskához hasonlóan” specializált területspecifikus következtetési me-chanizmusokkal felruházott, amelyek nem az általános kognitív hatékonyságot javít-ják, hanem olyan problémák megoldásában segítenek, amelyekkel a faj a törzsfejlõdésfolyamán szembesült (Mithen 1996).

Egy másik kérdés, amely fontos adalékokkal szolgál az áltudományos magyaráza-tok népszerûségének megértéséhez, az, hogy képesek vagyunk-e azonosítni és felhasz-nálni a releváns új adatokat meggyõzõdéseink alátámasztása és frissítése érdekében.Doherty és munkatársainak (1979) kutatásai mind a mai napig különösebb visszhangnélkül maradtak, holott kísérleteikben egyértelmûen rámutattak arra, hogy az embe-rek többsége, ha szabadon választhat különbözõ információk közül, amelyek potenci-álisan hasznosak lehetnek meggyõzõdéseik alátámasztása vagy finomítása szempont-jából, olyan információkat választ, amelyek ebbõl a szempontból teljesen irrelevánsak.Kísérleteikben a résztvevõk adatokat választhattak annak eldöntésére, hogy egy arche-

17

2010/9

ológiai leletnek (egy kancsónak) két sziget közül melyik a származási helye. A résztve-võk információkat kérhettek egyenként arról, hogy a lelet tulajdonságai milyen mér-tékben jellemzõek az egyik, illetve a másik szigeten eddig talált agyagedényekre. Miu-tán a résztvevõk információkat kértek az az A1 tulajdonságra vonatkozóan az elsõ szi-getrõl, a többség, ahelyett hogy ugyanerre a tulajdonságra nézve kért volna adatokat amásik szigetre vonatkozóan, egy A2 tulajdonságról kértek információt az elsõ szigetrevonatkozóan. Így a megszerzett információk diagnosztikai szempontból értéktelenek.Bayes tételének értelmében csak akkor finomíthatók meggyõzõdéseink, ha mindkétszigetre vonatkozóan rendelkezünk ugyanarra a tulajdonságra vonatkozó adatokkal(p(A1| H1) és p(A1| H2) feltételes valószínûségekkel.1 A 121 résztvevõbõl csupán 11választott csakis a következtetés szempontjából releváns információkat. 71 résztvevõcsakis az egyik szigetre vonatkozó információkat szelektált, amelyek önmagukban ameggyõzõdések finomítása szempontjából irrelevánsak. Meg kell jegyeznünk azt is,hogy Crupi és munkatársai (2009) hangsúlyozzák, hogy az információkeresési straté-giák racionalitása az alkalmazott normatív modellek függvénye. Szerintük a résztve-võk viselkedése egyszerûen más normatív modellekhez áll közelebb.

Doherty és munkatársainak kutatásai egybehangzóak a megerõsítési torzítás máskutatási eredményeivel. Ezek szerint az emberek hajlamosak a kialakult meggyõzõdé-seiket alátámasztó érveket és bizonyítékokat elõnyben részesíteni a meggyõzõdéseiketcáfoló adatokkal szemben. Híres kísérletében Wason (1960) felhívta a figyelmet arra,hogy a falszifikáló attitûd felvétele mennyire nehéz az emberek számára. Kísérletébena résztvevõknek az volt a feladatuk, hogy fölfedezzék a szabályt, amit a kísérletvezetõkigondolt, és amelynek alapján három számból álló sorozatokat lehet generálni. A kí-sérletvezetõ elõször mutat egy sorozatot, amely megfelel a szabálynak, például „2, 6,8”. Ezután a résztvevõknek úgy kellett rájönniük a kísérletvezetõ által kigondolt sza-bályra, hogy három számból álló sorozatokat tesztelhettek úgy, hogy a kísérletvezetõ agenerált számsorról megmondta, megfelel-e a szabálynak vagy sem, egészen addig,amíg a résztvevõk úgy érezték, hogy rájöttek a szabályra. A kísérletben a trükk az volt,hogy a kísérletvezetõ egy nagyon általános szabályt gondol ki, például növekvõ szá-mok, a résztvevõk pedig hajlamosak sokkal specifikusabb szabályok feltételezésére (pl.növekvõ páros számok vagy c = a + b stb.). A résztvevõk többsége olyan számsorokatjavasolt, amelyek megfeleltek az általuk kezdettõl fogva feltételezett szabálynak, azaza résztvevõk többsége a pozitív tesztstratégiát követi, holott a feltételezett szabály bi-zonyos részeit úgy lehet tesztelni, hogy saját hipotézisemmel ellentétes módosításokateszközölök adott helyzetben, majd megvizsgálom, hogy ez a módosítás valóban fon-tos-e. Ez az, amire sokan, legalábbis a feladatnak ebben a verziójában képtelenek.Hosszú ideig próbálgatják a feltételezett szigorú szabálynak megfelelõ sorozatokat, éseközben a pozitív tesztek hatására fokozatosan erõsödik a szabály helyességébe vetettbizalmuk, ugyanúgy – Popper példájával élve –, ahogy a napok teltével a tömésre fo-gott pulyka is egyre biztosabb abban, hogy a gazda nagyon jó ember, mert mindennapeteti, egészen addig, amíg a hálaadás napján le nem vágja.

Mercier és Sperber (megjelenés elõtt álló munkáikban ) rámutatnak arra, hogy sok-kal többen próbálkoznak a falszifikációval, ha a Wason-feladatban a hipotézist egy má-sik csoporttag fogalmazza meg. Ugyancsak kimutatták, hogy a falszifikációs próbálko-zások még inkább felerõsödnek, ha a szabályt egy kisebbség tagja javasolta a csoport-ból. Mercier és Sperber tézise jól magyarázza a kutatási eredményeket, hogy félreértet-tük a következtetés (reasoning) elsõdleges funkcióját. Az az elképzelésünk, hogy a kö-vetkeztetési képesség funkciója elsõsorban a tudás gyarapítása és az optimálisabb dön-téshozatal. Mercier és Sperber ezzel szemben amellett érvel, hogy a következtetési ké-pesség funkciója az argumentáció. A következtetés elsõsorban szociális képesség,amelynek funkciója érvek kidolgozása és mások meggyõzési szándékkal tervezett ér-18

2010/9

veinek értékelése (Sperber és Mercier, megjelenés alatt). Ha a Wason-féle szelekciósfeladatot például argumentációs kontextusba helyezzük, akkor a helyes megoldásokszáma 60 százalékkal nõ (Moshman és Geil 1998). A csoportoknak például 30 száza-léka még akkor is sikeresen oldotta meg a feladatot, ha egyetlen csoporttagnak sem si-került az elõzõekben önállóan helyesen megoldania. Sperber és Mercier szerint az el-me architektúrája olyan evolúciós környezetben alakult, amelyben a szociális koordi-nációnak kulcsszerepe volt, ellentétben az igazságra törekvéssel. A szociális koordiná-ció két fontos képességet feltételez: az érvek kidolgozásának képességét, amelyekkelmások meggyõzhetõk, és mások érveinek értékelését, annak érdekében, hogy mások nevezethessenek félre (ezt nevezik Sperberék „episztemikus éberségnek”). Sperber ésMercier számos kutatás újraértékelésével támasztja alá a következtetés argumentatívelméletét: a rendezõ elv a funkció. Azokban a helyzetekben, amelyekben a következte-tés nem argumentatív célokat szolgál, a teljesítmény óhatatlanul gyengébb, a 2-esrendszerhez kötött, míg argumentatív helyzetekben hatékony, evolúciósan elõhuzalo-zott és az 1-es rendszerre támaszkodik.

A következtetés argumentatív elméletének tanulságait összegezve elmondhatjuk,hogy az elme alapjában véve argumentatív kontextusban képes azokra a következteté-si módokra, amelyeket a tudományos gondolkodás feltételez. Absztrakt helyzetekbennem ugyanazok a területspecifikus következtetési rendszerek aktiválódnak, a sokkallassúbb erõforrás-igényes 2. rendszer mechanizmusai.

Az áltudományos érvelés falszifikációs képessége nem teljesen idegen az elmétõl,amint láttuk, argumentatív helyzetekben képesek vagyunk ezeket felismerni, s ez va-lamiféle reményt adhat arra, hogy az a fatalista elképzelés, miszerint az áltudomány atudomány természetes velejárója,2 részben téves. A következtetés argumentációs meg-közelítése feladja nekünk azt a leckét, hogy hogyan alakíthatóak ki azok az argumen-tációs terek, amelyekben az érvek és ellenérvek szabadon ütköztethetõek, és az egyé-nek argumentációs hozzájárulása fontosabb, mint az, hogy hogyan tudja egy többségráerõltetni nézeteit egy közösségre. És természetesen ennek nemcsak az oktatásban ésa médiában kell megvalósulnia, hanem azokban a társadalmi terekben is, amelyek aleginkább veszélyeztetettek az áltudományok által. Ezeknek a nyílt tereknek, agorák-nak a megteremtése fontos közösségi feladat fõleg azokban a társadalmakban, ahol azargumentációban és a tematizációban a média hegemóniája érvényesül.

JEGYZETEK1. Ahol H1 az elsõ szigetrõl, és H2 a második szigetrõl való származás hipotézise.2. Lásd errõl részletesebben Ádám György A tudomány fejlõdésének kényszerû kísérõje: az áltudomány címûírását a Természet Világa 1995-ös évfolyamában.

IRODALOMCrupi, V., Tentori, K. és Lombardi, L. (2009): Pseudodiagnosticity revisited. Psychological Review. 116(4):971–85.Doherty, M.E., Mynatt, C.R., Tweney, R.D., és Schiavo, M.D. (1979): Pseudodiagnosticity. Acta Psychologica, 49:111–121.Érdi Péter (2000): Teremtett valóság. Typotex Kiadó, Bp.Evans, J. S. B. T., Newstead, S. E., és Byrne, R. M. J. (1993): Human reasoning: The psychology of deduction.Hove, U.K.: Erlbaum.Mercier, H. – Sperber, D. (in press): Why do humans reason? Arguments for an argumentative theory. Mithen, S. (1996): The Prehistory of the Mind: The Cognitive Origins of Art, Religion and Science. London andNew York: Thames and Hudson.Moshman, D. és Geil, M. (1998): Collaborative reasoning: evidence for collective rationality. Thinking and.Reasoning, 4(3). 231–248.Pléh Csaba (2003): Bevezetés a megismeréstudományba. Typotex, Bp.Sperber, D. (2001). A kultúra magyarázata. Osiris, Bp.Sperber, D. és Mercier, H. (in press): Reasoning as a Social Competence. In: Landemore, H. and Elster, J. (eds.)Collective Wisdom.Wason, P.C. (1960): On the failure to eliminate hypotheses in a conceptual task. Quarterly Journal ofExperimental. Psychology, 12. 129–140.

19

2010/9

Kiváncsiság, éhség, kisérlet,te vagy bennem a hit, az élet,

amely mindig uj utra indúl,

mert folyton bukva sem hiszi,hogy ne volna még valami

érdemes minden eddigin túl.

SZABÓ LÕRINC: KÍVÁNCSISÁG

okszor halljuk és a magunk bõrén isérezzük: rohanó, ideges, kapkodó világ-ban élünk. Gyakran nincs már idõnk,nem marad energiánk igazán odafigyel-

ni másokra, önmagunkra, érzelmeinkre és gondo-latainkra. Persze próbálunk ez ellen tenni, igyek-szünk saját véleményt formálni, saját gondolato-kat hangoztatni lehetõleg mindenrõl: politikáról,gazdaságról, gyereknevelésrõl, tudományról, azemberiség súlyos problémáiról. Ehhez azonban,mivel senki sem érthet mindenhez, és talán kisséa szellemi kényelem okán is, gyakran mások(szakértõk?) véleményét hallgatjuk meg és tesszükmagunkévá.

Ugyanakkor a véleményalkotás vágya nemcsak ebbõl táplálkozik. Dolgozik bennünk (még afelnõttekben is) a környezetünkben zajló esemé-nyek megértésének vágya, a kíváncsiság. Kérdése-ket fogalmazunk meg, amelyekre magyarázatokat,válaszokat keresünk. És könnyen találunk is – elégcsak bekapcsolnunk a számítógépet (rosszabbesetben a televíziót), árad felénk a rengeteg infor-máció. Mennyiségi és minõségi korlátok nélkül.

A kérdés csak az, tudunk/akarunk-e elégidõt/energiát áldozni arra, hogy a rendelkezé-sünkre álló rengeteg információ közül kiszûrjüka legrelevánsabbakat, az illetõ kérdés megvála-20

2010/9

Az áltudományos fejtegetések akkor alegzavaróbbak, amikorolyan veszélyforrásrahívják fel a figyelmet,amelyek valóban potenciális egészségkárosító hatással rendelkeznek.

KRIZBAI ISTVÁN – WILHELM IMOLA

TUDJUK, HOGY HISSZÜK, VAGY HISSZÜK, HOGY TUDJUK?Gondolatok a megismerés tudományos módszereirõl

S

szolására legalkalmasabbakat? Mikor érezzük a mások (szakértõk vagy önmagukatszakértõknek tekintõk) által adott magyarázatot kielégítõnek? És egyáltalán milyenmagyarázatokkal találkozhat a környezetét megérteni vágyó, többé vagy kevésbékíváncsi ember?

A környezeti jelenségek magyarázatára alapvetõen két lehetõség áll rendelkezé-sünkre: a tudomány és a hit, és ez utóbbi fogalmat itt nem vallási értelemben hasz-náljuk. Bár a világról alkotott képünk megformálásában egymást kiegészítve mind-két megközelítés jelen van, egyik a másikkal nem helyettesíthetõ, nem összeolvaszt-ható, és meg kell tudnunk húzni a határvonalat a kettõ között. A tudomány és a hitnemcsak más-más módszerrel vizsgálja a környezeti jelenségeket, hanem igen fon-tos, hogy elkülönítsük, melyek azok a kérdések, amelyeknek megválaszolása a hit,és melyek azok, amelyeknek megválaszolása a tudomány feladata. Mi elsõsorbanazon kérdésekrõl szeretnénk írni, amelyek jó eséllyel tudományos módszerekkel ismegválaszolhatóak.

A tudományos módszerekrõl, ezek lépéseirõl számos tudományfilozófiai alkotáskeletkezett, nem célunk ezek részletes elemzése, inkább megpróbáljuk a hétköznap-ok nyelvére lefordítani, hogy mi is jellemzi egy jelenség tudományos megközelítését.

A tudományos módszer elsõ lépése a jelenség megfigyelése, kvalitatív és kvanti-tatív leírása. A körülöttünk levõ világról érzékszerveink révén szerezhetünk tudo-mást, de maga a megfigyelés nemcsak közvetlen, hanem közvetett is lehet, mint ami-lyen egy elemi részecske nyoma ködkamrában vagy néhány foton, amit egy telesz-kóp lencséi fókuszálnak retinánkra. A jelenség megfigyelése tehát szükséges (de nemelégséges) lépése a tudományos módszernek, és ezáltal az is nyilvánvalóvá válik,hogy a tudomány csakis olyan jelenségek tanulmányozására korlátozódhat, amelye-ket valamilyen közvetlen vagy közvetett módon érzékelni tudunk. Érzékszerveinkmûködése területén nem várható látványos elõrelépés, azonban szerencsére a tech-nológiai fejlõdés a közvetett megfigyelhetõséget alaposan tágítja. Így a tudomány ha-tárai nem állandóak, a technológia fejlõdése révén egyre több jelenségrõl tudunk ér-zékelhetõ jeleket kapni. A fertõzõ betegségek által okozott járványok például régótamegfigyelt jelenségek, és társadalmi hatásukból kifolyólag intenzíven foglalkoztattákaz emberiséget. Sokáig nem volt lehetõség arra, hogy e betegségek okait tudományosmódszerrel vizsgáljuk, mert a kórokozók szabad szemmel nem láthatók. Így aztánszép számmal születtek a hit tárgykörébe tartozó elképzelések a járványok eredeté-rõl, mígnem a mikroszkóp felfedezésével egy új világ tárult elénk, és lehetõvé vált amikroszkopikus élõlények tanulmányozása. Fölösleges részleteznünk, hogy mekko-ra fejlõdésen ment keresztül azóta a mikrobiológia, a járványtan, és mekkora lépése-ket tett az orvostudomány a fertõzõ betegségek kezelése és megelõzése terén.

A tudományos módszer második fontos lépése a jelenséget megmagyarázó hipo-tézis felállítása. Az ezt követõ lépésben a megfigyelt jelenség és az annak magyará-zatára felállított hipotézis alapján elõrejelezzük más jelenségek létét, vagy kvantita-tív módon megjósoljuk új megfigyelések (kísérletek) eredményét. Ezután negyediklépésként nem marad más hátra, mint olyan kísérletek elvégzése, amelyek az elõre-jelzéseket igazolják. Ha ez nem következik be, vagyis a kísérleti eredmények nemigazolják a hipotézist, akkor azt el kell vetni. Ha bekövetkezik, a kísérletet többszörmeg kell ismételni, hiszen az eredményeknek reprodukálhatóaknak kell lenniük. Rá-adásul a tudományos kísérletnek még az is alapfeltétele, hogy függetlennek kell len-nie a kísérletet végzõ személytõl, vagyis ha mások elvégzik ugyanazt a kísérletetugyanolyan körülmények között, hasonló eredményt kell kapniuk.

A hipotézis gyakran nem kézenfekvõ, vagy kísérleti eredményekkel nem igazol-ható, és ilyenkor sok esetben igen nehéz az újabb hipotézis felállítása. Nagyon fon-tos, hogy a tudományos kísérleteket igen nagy körültekintéssel végezzük el, szigorú-

21

2010/9

an ragaszkodva a korábbiakban leírt lépésekhez, igen nagy hangsúlyt fektetve a kí-sérletek megtervezésére és az eredmények kiértékelésére. A kísérletek kimenetelétszámos körülmény befolyásolhatja, így nem könnyû olyan kísérletet tervezni, amelyha pozitív eredménnyel zárul, egyértelmûen igazolja a felállított hipotézist, és bizto-san kizárja az összes többi lehetséges magyarázatot. A hibának nagy ára lehet, és saj-nos volt már arra példa – szerencsére elég kevés alkalommal –, hogy tudományoseredményeket (pl. új terápiás eljárásokat, gyógyszereket) kellett visszavonni.

Mindezeket figyelembe véve nem nehéz belátnunk, hogy mekkora elõnnyel ren-delkezik az a rengeteg csodatudós és „önszakértõjelölt”, akinek nem kell idõt, pénztés fáradságot pazarolnia a tudományos kísérletezés játékszabályainak betartására.

A tudomány és hit talán egyik legérdekesebb határterülete a paranormális jelen-ségek magyarázata. Mindannyian hallottunk „olvasni tudó vízrõl”, káros vízerek ki-árnyékolásáról, gabonakörökrõl, titokzatos körülmények között lezuhant repülõgé-pekrõl, rejtélyes sugárzásokról, megmagyarázhatatlan vagy annak hitt jelenségekrõl.A paranormális jelenségek körét nehéz egyértelmûen meghatározni, de általábanolyan szokatlan jelenségeket szoktak idesorolni, amelyeknek (még) nincs tudomá-nyos magyarázata. Ezen túlmenõen legtöbbször maga a jelenség léte sincs (tudomá-nyosan) bizonyítva.

A paranormális jelenségekkel foglalkozó vizsgálódások általában az alábbi mód-szerek valamelyikével történnek:

1. Anekdotális megközelítés. Vagyis történetek gyûjtése paranormális jelenségek-rõl. Ez a megközelítés messze nem tekinthetõ tudományosnak, mert már magának ajelenségnek a létét sem bizonyítja semmi, az teljes mértékben az elbeszélõ szavahi-hetõségétõl függ.

2. Parapszichológiai módszerek. Ezek elsõsorban különleges lelki tulajdonságokvizsgálatával, illetve a halál utáni élettel foglalkoznak (telepátia, pszichokinézis, re-inkarnáció, jövõbelátás), és ehhez kísérletes vizsgálatokat alkalmaznak. Ezen vizsgá-latok azért nem tartoznak a tudományos kísérletek közé, mert nem teljesítik a tudo-mányos módszer minden alapfeltételét, a kísérletek kivitelezése során gyakran alap-vetõ hibák (pl. a kísérletek tudatos befolyásolása) fedezhetõk fel.

3. Tudományos módszer. Ha ezt választjuk, az elsõ és legfontosabb lépés a jelen-ség kvalitatív és kvantitatív megfigyelése. Amennyiben ez sikerül, érdemes tudomá-nyosan foglalkozni a kérdéssel, amennyiben nem, várhatunk, amíg a tudományosfejlõdés kitágítja a mérési módszerek határait, vagy el kell vetni a tudományos mód-szert, és marad a hit. (Hisszük, hogy tudjuk.)

Tulajdonképpen a tudomány nem létezhet teljesen hit nélkül, mert néhány alap-feltétel elfogadására szüksége van. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy hinnünkkell egy objektív valóságban, amelyet mindenki hasonló módon érzékel, és hinnünkkell abban, hogy a természetnek vannak törvényei, amelyek megismerhetõek. (Tud-juk, hogy hisszük.) Ezeket bizonyítani teljes biztonsággal nem lehet, de eddig mégegyetlen megfigyelés sem cáfolta ezt a kiindulópontot. Aki ezeket a feltételeket elve-ti azzal, hogy semmit sem tudhatunk biztosan, az semmibe veszi az évszázadok alattfelhalmozott tudásanyagot, és eleve elzárja magától azt a lehetõséget, hogy ezt a tu-dásanyagot a körülöttünk zajló jelenségek megismerésére felhasználhassa.

A paranormális jelenségek igen nagy népszerûségnek örvendenek: a Gallup Inté-zetnek 2005-ben az Egyesült Államokban végzett felmérése szerint a megkérdezet-tek majdnem háromnegyede (73 százaléka) hitt valamilyen paranormális jelenség-ben. Úgy tûnik azonban, hogy ennek ellenére a tudománynak nagy presztízse van.Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tudományos módszerekkel nem körül-járt jelenségek leírásában gyakran találkozhatunk tudományosnak ható részletekkel.Például: „Dr. X megállapította, hogy…”, „több ezer személyen végzett, publikált22

2010/9

vizsgálat több százezer mérési eredménye igazolja”, „orvosi mûszerekkel mérhetõváltozások történnek”. Forrás persze nincs megadva, senki nem tudja, ki az a Dr. (!)X hol publikálta az eredményeit, milyen orvosi mûszerrel mérték a változásokat, stb.Az adatok hitelességének azért is lehetetlenség utánanézni, mert nincs idõnk többtízoldalnyi szövegek minden állítását ellenõrizni.

Két példán keresztül szeretnénk megvilágítani, hogyan lehet a paranormális je-lenségeket tudományos módszerrel megközelíteni. Minden bizonnyal sokan hal-lottak a vízerekrõl és a vízérkeresõkrõl, akik föld alatti vízáramlásokat képesek ér-zékelni. Ennek a jelenségnek a létét, illetve a vízér érzékelésének képességét rend-kívül egyszerû módon lehet tesztelni. Csöveket helyezünk a föld alá, és a vízérke-resõ által nem ismert módon néha vizet eresztünk a csövekbe, néha elzárjuk a csa-pot. Ha a vízérkeresõk a véletlennél nagyobb valószínûséggel tudják megmondani,hogy mikor van a csap nyitva és mikor zárva, akkor a jelenség létezik: érdemes tu-dományos módszerekkel is vizsgálni. És akár az is elképzelhetõ, hogy olyan termé-szeti jelenségek állnak a háttérben, amelyeket ma még nem ismerünk. Amennyi-ben nem jobb a találati arány a véletlennél, akkor a jelenség magyarázata már nemtartozik a tudományra.

Második példaként említenénk azokat a környezetünkben fellelhetõ káros sugár-zásokat, amelyek speciális eszközökkel, megfelelõ „szakemberek” által mérhetõk,„kiárnyékolásuk” pedig – az ezen sugárzásokkal foglalkozók szerint legalábbis – igenfontos egészségünk megõrzése szempontjából. Ez a szolgáltatás mellesleg nem cse-kély összegbe kerül. Egy újonnan felfedezett, egészségromboló sugárzással kapcso-latban több kérdés merülhet fel egy kíváncsi emberben: 1. Létezik-e a jelenség: való-ban egy új, eddig ismeretlen sugárzásról van-e szó? Végeztek-e független, reprodu-kálható kísérleteket a szóba jövõ más sugárzások kizárására? 2. Ha sikerül igazolniezeknek a sugárzásoknak a létezését, milyen fizikai tulajdonságai vannak (hullám-hossz, frekvencia, milyen részecske közvetíti, stb.)? 3. Milyen élettani hatásai van-nak? Van-e ok-okozati összefüggés e sugárzások és az egészségkárosodás között? Ki-zárható-e más (pl. placebo-) hatás? A tudományos módszer alkalmas ezeknek a kér-déseknek a megválaszolására.

Ezzel szemben sokan fogadják el az anekdotikus színvonalú megközelítést, távo-li országban élõ tudósokra való hivatkozást, akik rendszerint csak olyan munkatár-sakkal hajlandóak együtt dolgozni, akik negatív gondolataikkal nem zavarják a kísér-letet. Így könnyû bármit „bebizonyítani”, adott esetben még azt is, hogy a víz olvas-ni vagy érezni tud, hinni is lehet benne, csakhogy ennek semmiféle tudományos ér-téke nincs, és nem is lehet belõle hipotézist felállítani, más jelenségeket, kísérletieredményeket megjósolni.

Az áltudományos fejtegetések akkor a legzavaróbbak, amikor olyan veszélyfor-rásra hívják fel a figyelmet, amelyek valóban potenciális egészségkárosító hatássalrendelkeznek. Gondoljunk csak a mikrohullámokra vagy az összes gyógyszerre.Ezek vitathatatlanul rendelkez(het)nek káros hatásokkal is, de tudományos mód-szerekkel azt is meg tudjuk határozni, hogy mekkora hasznunk és mekkora kárunkszármazik belõlük. Csakis ennek alapján érdemes eldönteni, hogy szükségünk van-e rájuk, mert környezetünkben tulajdonképpen mindenre halálos veszélyként te-kinthetünk: a közönséges konyhasó vagy a tiszta víz is lehet méreg, minden a be-vitt mennyiségen múlik.

Persze ha valakinek a meggyõzõdése hitbõl fakad, akkor nincs helye a tudomá-nyos érveken alapuló vitának. Még akkor sem, ha az illetõ kérdés megválaszolása– a korábbiakban ismertetettek alapján – a tudomány feladata (lenne). A hitet na-gyon nehéz megváltoztatni. Max Planck mondta: „Egy új tudományos igazság nemazáltal gyõzedelmeskedik, hogy megvilágosítja és meggyõzi ellenzõit, hanem azál-

23

2010/9

tal, hogy ellenzõi kihalnak, és az új generáció már ezen tudományos igazság isme-retében fog felnõni.”

Nehéz dolga van a környezetére kíváncsi, tudományos magyarázatokat keresõembernek. Valóban nem könnyû feladat hiteles és ugyanakkor közérthetõ forrásokattalálni a ránk zúduló információk halmazában. Igazság szerint, ezért maguk a tudó-sok is hibáztathatók, akiknek igenis feladatuk a tudományt nemcsak mûvelni, demindenki számára elérhetõvé tenni. Sok esetben a sajtó sem segíti a tudósok ered-ményeinek népszerûsítését. A szenzációéhség gyakran billenti a mérleget a hiteles,részletes és mindenre kiterjedõ tájékoztatástól olyan tudósítások irányába, amelyekminél szokatlanabb, különlegesebb, misztikusabb eseményekrõl vagy jelenségekrõlszólnak. Az újságok tudományos rovatai pedig gyakran pontatlanok, információikatközvetett forrásokból szerzik be, rengeteg hibával és félrefordítással. Pedig a jólösszeállított tudománynépszerûsítõ elõadásoknak nagy sikere szokott lenni.

Mert mindannyiunkban ott rejlik környezetünk megismerésének vágya, a kíván-csiság, amelyet nem szabad elhallgattatni vagy elhalni hagyni.

24

2010/9

zinte nosztalgiával gondolok arra a világ-ra, amelyben minden dolognak különpolca, fiókja volt: az ember csak gondoltvalamire, megnézte a címkéket, gyorsan

megtalálta a megfelelõt, megfogta a fogantyút, ki-húzta, s máris ott állt elõtte a szükséges, rendezettinformáció. Ez ugyan megfosztott a tépelõdés ele-venségétõl, a keresés és rátalálás örömétõl, de a vi-lágban való otthonosság és berendezkedettség kel-lemes érzését adta. Legalábbis így gondolom el,merthogy nem éltem ebben a világban, nem isme-rem, azt se tudom, valójában létezett-e, vagy ezcsupán egy leegyszerûsített ideálképe asosemvoltnak…

Ma azt tapasztalom, hogy amint kimondok va-lamit, annak homlokegyenest ellenkezõ elõjelûváltozata és cáfolata is létezik, mégpedig ugyan-olyan holtbiztosnak tételezve egy másik gondolat-rendszerben és kontextusban, tudományos elmé-letekkel megtûzdelve és alátámasztva, láb- és vég-jegyzetelve egy másik társaság által. Leginkább atudomány és/vagy vallás kontextusa tûnik ilyen„hagyományosan” aláaknázott területnek, olyan-nak, mint az irodalom, a foci: mindenki ért hozzá,mindenki jobban ért hozzá, mindenki drukker ésellendrukker, érdekelt, szakavatott, hiteles, értõ éshozzáértõ… A tág kérdéskörön belül körvonalaz-hatóak azok a szakágak, amelyek a legtöbb és leg-hevesebb vagy leghangosabb vitát szülik: biológia– evolúció és/vagy teremtettség; fizika – õsrobba-nás vagy teremtõ aktus; orvostudomány – a fejlõ-dést szolgáló kutatások, õssejt, embriók, klónozás;pszichológia – halhatatlan lélek vagy agyi folya-matok és biokémiai reakciók… A felvetett kérdé- 2010/9

Tudomány és teológia,tudományos és vallásoshit, tudományos világnézet és vallásoshitrendszer kérdésébennincs döntés arról, a választás melyikre essen...

BODÓ MÁRTA

TUDOMÁNYOS ÉS VALLÁSOS HIT

S

sek körül kialakuló csaták olykor tudományos módszertani vitának látszanak, más-kor hitek és hitrendszerek szinte apokaliptikus összecsapásának, sokszor pedigpusztán süketek párbeszédének, különösen amikor nem is maguk az érintett„elméletgyárosok”, tudósok, kutatók, hanem a felhevült és hitükben vagy meggyõzõ-désükben magukat sértve érzõ tömegek képviselõi csapnak össze.

Richard Feynman, aki 1965-ben megosztva fizikai Nobel-díjat nyert, s aki közis-merten provokáló gondolkodó volt, aki ugyanakkor szerette diákjainak és érdeklõ-dõknek magyarázni a világ dolgait, így fogalmazott a tudományos kultúra moderntársadalomban betöltött szerepérõl és a tudomány meg a vallás képviselõi nézetei-nek összeütközéseirõl: „Az a megjegyzés, amelyet valahol olvastam, hogy a tudo-mány rendben van mindaddig, amíg nem támadja a vallást, számomra a problémamegértéséhez szükséges vezérfonal volt. Amíg nem támadja a vallást, addig nem kellrá figyelmet fordítani, és senkinek nem kell semmit se tanulnia. Így a tudományt el-szigeteljük a modern társadalomtól, ha eltekintünk az alkalmazástól. És akkor mégitt van ez a szörnyû harc, amely abból áll, hogy megpróbálunk bizonyos dolgokatmegmagyarázni olyan embereknek, akiknek semmi okuk, hogy valamit tanulni akar-janak. De ha meg akarják védeni a saját nézõpontjukat, akkor egy kicsit meg kell is-merkedniük az önökével is. Ezért az a megállapításom, lehet, hogy tévesen és talánhibásan is, hogy mi túl udvariasak vagyunk. A múltban volt egy korszak, amikorezekrõl a kérdésekrõl kialakult egy párbeszéd. Az egyház érezte, hogy Galilei néze-tei az egyházat támadják. A mai egyház nem érzi úgy, hogy a tudományos nézetekaz egyházat támadják. Senki sem támad; ezt úgy értem, hogy senki se ír olyan cikke-ket, amelyek igyekeznek megmagyarázni a teológiai és tudományos nézetek közöttikövetkezetlenségeket, amelyeket manapság különbözõ személyek képviselnek, vagyazt a következetlenséget, amely némely tudós vallásos és tudományos meggyõzõdé-se között fennáll.”1

Ezzel szemben Armin Kreiner, a müncheni egyetem katolikus teológia karánaktanszékvezetõje a helyzetet így látja: „…az újkor kezdetén egyfajta ideológiai»háború« kezdõdött a hit és a tudomány között. Ez a harc évszázadokon át tartott. Atudomány személyében ellenfél és versenytárs támadt a kereszténységgel szemben.A valláskritikai változat csattanója abban áll, hogy a vallás ennek a küzdelemnek afolyamán megsemmisítõ vereséget szenvedett. A harc elkerülhetetlennek bizonyult,mert a tudományos elméletek ugyanazokra a jelenségekre kínálnak magyarázatokat,amelyeket a vallásos meggyõzõdés(ek) is megcéloznak és érthetõvé akarnak tenni. Atudományos elméletek azonban már nem vesznek igénybe isteni vagy más termé-szetfeletti okokat, hanem kizárólag evilági okokat feltételeznek, más szóval megha-tározott kezdeti feltételeket és bizonyos természeti törvényeket.”2

A Feynman által felvetett kérdések több dolgot érintenek, ezek közül az indulatireakciókat elkerülve arra érdemes reflektálni, hogyan áll a dolog a tudomány és egy-ház/vallás képviselõivel, amikor a felsorolt területek kérdéseit vitatják. Az amerikaifilozófus Paul Kurtz a vallás és tudomány kérdésköre vizsgálatának szentelte mun-kássága jelentõs részét, szkeptikus, kritikus, a humanista álláspont képviselõje,könyvet írt a vallás nélküli élet lehetõségeirõl, ugyanakkor vallás és tudomány kap-csolatáról ilyen kérdéseket fogalmaz meg: Léteznek-e következetes és igazolható el-méletek? Ha igen, milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre? A paranormális, spiri-tuális, vallási magyarázatok kiállják-e a kritikus vizsgálódás próbáját? Kurtz össze-foglalóan a két terület határait tételezi, ezeket mintegy szembeállítva: „(1) a tudo-mány igazsága, amelyhez a tudományos kutatás módszereit használva, az állításokatempirikus, racionális és kísérleti vizsgálat tárgyává téve lehet eljutni, és (2) a vallásigazsága, amely túllép az empirikus tények és logika kategóriáin” – majd hozzáteszi:„a szkeptikusok joggal kételkednek ez utóbbiban. Sajnos a történeti vallások egyes26

2010/9

követõi hitvallásukkal gyakran a tudományos vizsgálat útját állják, vagy azt cenzú-rázzák. A tudományos vizsgálódás szabadsága alapvetõ fontosságú az emberi civili-záció számára; bármilyen próbálkozás a tudományos kutatás korlátozására ellenté-tes az alapvetõ céllal.”3 A tudományelmélettel foglalkozó, foglalkozni merõ teoló-gusok közül a bécsi bíboros, Christoph Schönborn Fides, Ratio, Scientia címû ta-nulmányában hangsúlyozza, hogy számára kevésbé a darwinista evolúcióelmélet-rõl, sokkal inkább a világnézeti végkövetkeztetésrõl szól a vita.4 Fiorenzo Facchinia L’osservatore Romanóban kijelenti: „Ha a Darwin által javasolt modellt nem te-kintjük megfelelõnek, keresünk egy másikat, módszertani szempontból azonbannem helyes tudományosnak tekinteni azt, ami a tudomány területén kívül áll.”5 Avallásos meggyõzõdésû, ugyanakkor a tudomány fejlõdésével lépést tartó kutatók,teológusok ma már korántsem a tudomány érvényességét vitatják. Arról van in-kább szó, hogy a korábban egyértelmûen a vallásos világnézet által dominált tudo-mánykép megváltozott, s a két szakág és világmagyarázat, illetve annak képviselõimost keresik a maguk érvényességi körét és kompetenciaterületét. Arra már rájöt-tek, hogy egyik sem a másik ugródeszkája. A többség, a párbeszédre készek azt isfelismerték: a kettõ nem is ellenség. A protestáns teológus Dietrich Bonhoeffer márjelezte, hogy „ejtsük ezt a munkahipotézist, illetve, hogy olyan messzemenõen ki-iktassuk, amennyire csak lehetséges”:6 Istent mint erkölcsi, politikai, természettu-dományos, filozófiai, sõt mint vallási munkahipotézist. Szerinte ugyanis „nem le-hetünk tisztességesek annak felismerése nélkül, hogy a világban kell élnünk – etsiDeus non daretur”. A vallásos Bonhoeffer nyilván nem Istentõl, nem is az Istenbevetett hittõl vett búcsút, hanem azt jelezte: vége van, legyen vége a „hézagpótló”Istennek, a gondolkodás, körülnézés, mérlegelés helyetti Istenbe kapaszkodásnak,az ember merjen a lábára állni, birtokba venni a rá bízott világot. Ez összecseng aNemzetközi Teológus Bizottság 2004-es dokumentumával, a Communion andStewardship (Egység és szolgálat) címûvel, amelynek értelmében a rendelkezésreálló érvek alapján teológiailag nem dönthetõ el a világ tervezettsége vagy véletle-nekbõl összeálló volta. De azért kijelenti: „a teremtményi renden belüli valódiesetlegesség nem összeegyeztethetetlen a célirányos isteni gondviseléssel.”7 A szö-veget értelmezõ Kreiner úgy gondolja, „a szó szerinti szöveg félreérthetetlenül a te-remtéshit és a darwinizmus összeegyeztethetõségét jelzi. A szöveg nem a darwi-nizmus mint biológiai fejlõdéselmélet, hanem egy meghatározott világnézeti vég-következtetés ellen fordul, amelyet egyesek az elméletbõl levonnak.”8 Azaz ismétcsak nem arról van szó, hogy a vallás a tudomány ellen fordulna, ellenkezõleg: ar-ra figyelmeztet, hogy senki, semmilyen oldalról ne játssza, ne játszhassa ki a tudo-mányt a vallás ellen és fordítva.

Miközben Paul Kurtznak a történelmi vallások egyes követõivel szembeni kriti-káját jogosnak fogadhatjuk el, nem lehet nem észrevenni, hogy álláspontja koránt-sem elfogulatlan és objektív, hanem nagyon is „benne van” a kérdésben a szkeptikusoldalon, kimért távolságtartása módszertani törekvés inkább, semmint valóságos at-titûd. A szkeptikus természettudósoknak az az alapállása, amelyre idézett kijelenté-seik vonatkoznak, a reáltudomány felsõbbrendûségének mítoszából is táplálkozik,amelyet gondosan építettek fel és alakítottak ki a felvilágosodás nyomán. Ezt a mí-toszt erõsítik, miközben a világot a maguk sajátos, de mondhatni akár egyoldalúszempontjai szerint értelmezik, mutatják be és ezáltal képezik le a közember számá-ra. Walter Kasper vatikáni bíboros, teológus az ateista naturalisták álláspontjábanéppen azt kifogásolja, hogy ez átlépi a tudományos megismerhetõség határait, mint-egy abszolutizálja és ugyanakkor ideologizálja a tudományt. Kasper szerint a teoló-gia el tudja ugyan fogadni a módszertani naturalizmust, mivel „a természettudósmint természettudós” nem tudja, de nem is kell az Istenbe vetett hitet „sem megcá-

27

2010/9

folnia, sem pozitíve megalapoznia”. Ám szerinte a doktriner, kifejezett ateizmus fe-lé megtett lépés már nem tartozna a legitim tudomány hatáskörébe.

Érdekes módon Kurtz maga hoz olyan szempontokat, amelyek saját szkeptikushozzáállása tarthatatlanságát mutatják, ha nem is annyira tudományos, inkább gya-korlati vonatkozásban, amikor így fogalmaz például: „a naturalista világkép […]megfelelõ vigaszt ad az emberi lélek számára? Képesek vagyunk-e teljes életet élniaz emberi faj kihalásának árnyékában? Ezek nagy skálájú kérdések, mégis központi-ak a vallásos tudatban. Képes-e a tudományos naturalizmus – ha aláássa a hitet – egyalternatív, az emberi sors drámai, költõi megfogalmazására, ígéreteket és reménytnyújtani?”9 Kérdésében elrejtve ott található egy világnézet, amely lényegében azemberi kreativitás és fantázia világába utalja a vallásos hitet, miközben megmaradannál, hogy a tudomány, ami kvantifikálható, a szilárd és reális, érvényes. Ez az ál-láspont azért vitatható, mert saját tudománynosztalgiája körében maradva a mítosztépíti tovább ezzel is, szembeállít, végsõ soron megoszt. Függetlenül attól, milyendöntést hoz a tudós a maga álláspontjáról, hovatartozásáról, azt Howard Van Till sze-rint abban a tudatban kell meghoznia, hogy a tudós világról való tudása, a hívõ teo-lógus istenismerete tökéletlen és befejezetlen. „Mind a Szentírás értelmezése, minda mi empirikus bizonyítékaink a tévedés lehetõségének vannak alávetve. Az intel-lektuális alázat indokolt mindkét esetben.”10 Walter Kasper jóval az intelligens terve-zettség elmélete körüli vita elõtt már azt hangsúlyozta, hogy a természettudományosés a teológiai kijelentések „különbözõ síkokon” mozognak.11 Érdekes azonban a tu-domány mindenhatóságáról éppen a tudomány és tudományosság nevében felépí-tett mítosz, amelyet azonban e nézetrendszer egy-egy képviselõje maga bont meg,amikor a kreatív fantázia és játék, a remény és más efféle transzcendens, a megfog-ható, kvantifikálható kereteit és adottságait meghaladó dolgok hiányát fejezi ki.

Tudomány és teológia, tudományos és vallásos hit, tudományos világnézet és val-lásos hitrendszer kérdésében nincs döntés arról, a választás melyikre essen, ha márilyen dichotóm módon gondolkodunk. A kérdés, amit Armin Kreiner felvet, az, hogylétezik-e egy intellektuális szempontból tisztességes alternatíva. „Keresztényként,hívõként nemcsak tudomásul kell vennünk a természettudományos világképet, ha-nem integrálni kellene azt a keresztény világlátásba, hiszen a hit és a tudományokterén részben egy és ugyanaz a valóság a téma. A dolog bökkenõje az, hogy ez a stra-tégia a hit olyan széles hatókörû módosulásához vezethet, amelynek jelentõsége elõ-re talán egyáltalán nem is látható. Amennyiben igaz, hogy a hit bizonyos módonmindig világképfüggõ, akkor ennek az a következménye, hogy a tudományos világ-képben történõ változás maga után vonja a hitvallás átalakulását is. A természettu-dományokkal való párbeszédben a keresztény világkép is megváltozik tehát.”12 Azalternatíva mindenképpen és csakis a párbeszéd. Errõl mondja a teológus Kreiner:„meghatározott feltételek mellett van értelme. Ezekhez a feltételekhez tartozik sajátesendõségemnek a beismerése és a valódi tanulási készség. A tudományokkal valópárbeszédben a keresztények lényeges dolgokat tanulhatnak. Azt, hogy a tudomá-nyok ebben a párbeszédben maguk tanulhatnak-e valamit a teológiától, nem tudomeldönteni, mert teológus vagyok és nem természettudós. Mint teológus mindeneset-re keresem ezt a dialógust, mert az a benyomásom, hogy az a teológia, amely elszi-geteli magát a tudományoktól, valamiképp steril és unalmas lesz. Egy ilyen teológianem használ senkinek, sem a keresztény hitnek, sem a tudományoknak.”13

JEGYZETEK1. Richard Feynman: A tudomány és a vallás közötti kapcsolatról. (Részlet A felfedezés öröme címû kötetbõl)http://tudomanyesvallas.uw.hu/tudvall.htm (2010. 06.06.)2. Armin Kreiner: Naturwissen und Gottesrede. Die Bedeutung naturwissenschaftlicher Erkenntnis für dietheologische Reflexion. Hirschberg 58. (2005/6.), 341–345. Magyarul: Természettudás és istenbeszéd. A ter-28

2010/9

mészettudományos megismerés jelentõsége a teológiai reflexió számára. (Vik János fordítása) In: KereszténySzó, XXI. évfolyam/1. (2010. január). 31–33. Itt: 31.3. Kurtz, Paul: Kompatibilis-e a tudomány és a vallás? (Ford. Bencze Gyula).http://tudomanyesvallas.uw.hu/pkvall (2010. 06. 06)4. Christoph Schönborn: Fides, Ratio, Scientia. Zur Evolutionsdebatte. In: O. Horn–S. Wiedenhofer (hgs.):Schöpfung und Evolution. Augsburg 2007, 79–98. Ezt megelõzte Schönborn bíboros 2005-ös amerikai nyilatko-zata, lásd Schönborn: Finding Design in Nature. New York Times, 2005. 07. 07, amiben annak a neodarwinistadogma-védelmezõibõl származó üzenetértelmezésnek mondott ellent, amely szerint ez a „dogma” összeegyeztet-hetõ a katolikus hittel. Többek közt a nyilatkozat félreértõi miatt is született meg aztán idézett tanulmánya.5. Fiorenzo Facchini: Evoluzione e creazione. L’osservatore Romano, 2006. 01. 17.6. Dietrich Bonhoeffer: Widerstand und Ergebung, 177f.7. International Theological Commision, Communion and Stewardship. Human Persons Created in The Ima-ge of God. 69. bekezdés. Vö. http://www.vatican.va/roman_curia/ congregations/cfaith/cti_documents/rc_con_cfaith_doc_20040723_communion-steward-ship_en.html, 2008. 12. 08.8. Armin Kreiner: Gott als Designer? Kreationismus, Intelligent Design und Darwinismus. In: G. Augustin– K.Krämer (hgs.): Gott denken und bezeugen. Festschrift für Walter Kardinal Kasper zum 75. Geburtstag. Miteinem Geleitwort von Papst Benedikt XVI. Freiburg–Basel–Wien 2008, 542–567. Magyarul: Isten mint terve-zõ? Kreacionizmus, értelmes tervezettség és darwinizmus. (Vik János fordítása) Keresztény Szó, XX.évfolyam/12. (2009. december). 28–34. Itt: 32–33.9. Kurtz, Paul: Kompatibilis-e a tudomány és a vallás? i.h.10. Howard J. Van Till: The Fully Gifted Creation. In: J. P. Moreland–J.M. Reynolds (eds.): Three Views onCreation and Evolution. Grand Rapids 1999. 215.11. Walter Kasper: Der Gott Jesu Christi. Mainz 1982, 41.12. Kreiner. Természettudás és istenbeszéd. 33.13. Uo.

29

2010/9

J. P. és Liviu Babeº emlékére

Füvek sehol, páncélos dél komorlikaz acélpenge ütõeret ér belécsikordula csorbult él hüvelybe bújikizzó lenyomata végsõ menedék.A felhõk sivítanak bárgyú félelemben.

Égõ gyertya az egész országért,Fáklya bármely útitársért,Küszöbön a tél ezeket az ujjakatmarkolatra fagyasztja, elhagyatott, vándorösvények.

Itt nyeljük vissza feltüremkedõ bendõnk,a dombon lángban állva, vakokat vakítón.Majd egy sarokban elzuhanunka környék belereccsen e szokatlan döndülésbe.

Végsõ menedék, túlsó századi utca

Az aszfalton, a havon idõ elõtt elesettek, megyilkoltakés a szélsodorta hamvak.

Cseke Gábor fordítása

30

2010/9 DAN CULCER

Menedék(Refugiu)

A történészek régi komplexusa, hogy munkájukat mástudományágak mûvelõi nem tekintik tudománynak. Pe-dig el kellene fogadniuk azt, hogy a tudomány ágai kö-zül a történetírás a legkevésbé tudományos jellegû –vallja a Korunknak adott interjúban Lucian Boia Buka-restben élõ történész, egyetemi tanár, akinek 1997-benmegjelent Történelem és mítosz a román köztudatbancímû könyve máig tartó heves vitákat váltott ki a szak-mában – és nagy visszhangra talált az olvasóknál. Bí-rálóinak azt üzeni: el kéne fogadniuk azt is, hogy nemcsak „egyetlen igaz történelem” létezik. Írható olyan is,amely nem tekinti Mihai Viteazult ország- és nemzet-egyesítõ uralkodónak és az ókori Dáciát a mai románállam elõdjének.

– Tizenhárom éve jelent meg Történelem és mí-tosz a román köztudatban címû mûve, amely az-óta három kiadást és utánnyomást is megért, többnyelvre lefordították. Számított erre a sikerre?

– A Történelem és mítosz a román köztudatbanvalóban sikert aratott a könyvpiacon, és ez az írá-som, ami elõször eszébe jut a romániai olvasónak,amikor a nevemet hallja. Még most, tizenhárom évután is elõfordul velem néha, hogy megállítanakaz utcán az emberek. „Olvastam a könyvedet” –mondják. „Melyiket – kérdezek vissza –, hiszentöbb van.” Meg kell békélnem azzal a gondolattal,hogy a legtöbbek számára Lucian Boia könyve aTörténelem és mítosz... Ez kissé igazságtalan, mertmás területekkel is foglalkoztam az elmúlt évek-ben. Természetesen örültem a sikerének, de ami-kor megírtam, nem számítottam arra, hogy „best-seller” lesz. Nem is az volt a célom, hogy dobbant-sak a könyvpiacon. Amikor könyvet írok, akkor kiakarom adni magamból, ami éppen foglalkoztat.

2010/9

Számomra a történelmimítosz olyan, valóságelemeket is tartalmazó, eszmei üzenettel felruházott,szimbolikus töltetû történet, amely nagyon fontos egy közösség számára,amely irányt mutat aközösségnek.

LUCIAN BOIA

TÖRTÉNETÍRÁS, KOMPLEXUSOK NÉLKÜLKérdezett Cseke Péter Tamás

Mondhatnám úgy is, hogy szabadulni akarok a mondanivalómtól, s addig nem nyug-szom, amíg ez meg nem történik.

– Mivel magyarázza ezt a sikert?– Könyvem megjelenését nagy várakozások elõzték meg a kilencvenes években,

legalábbis a román értelmiségiek körében. Nagy volt az igény arra, hogy a hazai tör-ténetírás szakítson végre a kommunista hatalomátvétel utáni szemlélettel, elsõsor-ban a nyolcvanas évekbeli nacionalista felfogással, ami egyre hamisabban csengett.Kellett jönnie egy szakembernek, aki érvekre támaszkodva módszeresen ízekre sze-di ezt a szemléletet, ám valami mást is kínál a helyébe. Könyvem ezekre a várakozá-sokra adott választ.

– Akad már sok követõje ennek az új szemléletmódnak? Lehet-e már „Boia-iskoláról” beszélni a hazai történetírásban?

– Nem, dehogy. Nem is állt szándékomban iskolát teremteni. Ellensége vagyokannak a tézisnek, hogy csupán „egyetlen igaz történelem” létezik. Nem, több törté-nelemfelfogás is van, ezek békésen megférnek egymás mellett, egyiknek sem lehetegyeduralma. Az egymástól eltérõ történelemszemléletek sokszor összecsapnak, vi-tába szállnak egymással. Én bátorítom a vitákat, elfogadom, és támogatom azt, hogyaz enyémtõl eltérõ álláspontok is létezzenek. Merem remélni, hogy írásom impul-zust adott a román történetírásnak. Az elmúlt húsz évben – könyvemtõl függetlenülis – elõrelépést tapasztaltam ezen a területen. A kedélyek is lecsillapodtak néme-lyest, legalábbis a kilencvenes évek elejének hangulatához képest. Akkor a rendszer-váltás ellenére még igen erõteljes volt a nacionalista-kommunista szemlélet a hazaitörténetírásban. Engem is nagyon sok bírálat ért, hiszen még a könyvem megjelené-se elõtti írásaimban is próbáltam szakítani az akkor egyeduralkodó felfogással. Ak-koriban jelent meg a Bukaresti Egyetem kiadásában A román történelem mítoszai ésA román kommunizmus mítoszai címû írásom. Mindkettõt igen ellenségesen fogad-ta a szakma, televíziós vitákban is támadták a látásmódomat. Egyébként a könyvemszerencsés pillanatban látott napvilágot: akkor jutott hatalomra a demokratikus el-lenzék Romániában, és ez némileg csillapította nemzeti-kommunista felfogású bírá-lóim vehemenciáját. Akkorra már „európaisodott” a hangulat az országban, köny-vemrõl dicsérõ, sõt lelkes hangvételû recenziók is megjelentek. Volt azonban mégegy forróbb momentum, 1999-ben, amikor az alternatív történelemkönyvek beveze-tésérõl szólt a közvita. Akkor ismét a nacionalista retorika lépett a tudományos ér-vek helyére: rosszhiszemûen románellenességgel vádolták a tankönyvek készítõit.Még az is elhangzott, hogy a szerzõk Budapest bérencei. Ám ez a korszak is elmúlt,manapság már jóval kedvezõbb a légköre a történelemrõl szóló vitáknak.

– Több írása is született a mítoszokról. Hogyan határozná meg a mítosz fogalmát?– A legáltalánosabb meghatározás szerint a mítosz olyan „forgatókönyv”, amely-

nek alig van köze a valósághoz. Ezért is szoktuk mítosznak nevezni a valótlannak tû-nõ történeteket. A Történelem és mítosz a román köztudatban címû könyvemben énnem arra vállalkoztam, hogy mítoszokat romboljak le, és arról írjak, hogy mi igaz, ésmi valótlan a hazai történetírásban. Számomra a történelmi mítosz olyan, valóság-elemeket is tartalmazó, eszmei üzenettel felruházott, szimbolikus töltetû történet,amely nagyon fontos egy közösség számára, amely irányt mutat a közösségnek. A kö-zösségben betöltött szerepe miatt valóságtartalma másodlagos. Vegyük például anemzeti mitológiákat. Kijelenthetjük róluk, hogy hamisak? Állíthatjuk azt a nemzet-tudatról, hogy valótlanság? Természetesen egy kritikus történelmi szûrõ hamis ele-meket, felnagyításokat rostálhat ki belõle, ám ezek is hozzátartoznak a nemzettudatszimbolikus töltetéhez. Könyvemben például részletesen foglalkozom a MihaiViteazul nevéhez kapcsolódó román történelmi mítosszal. Egyik történész kollégámszememre vetette: „Hogy írhattad azt, hogy Mihai Viteazul mítosz, hiszen valóban32

2010/9

élt?” Félreértett, hiszen én az uralkodó létét soha nem tagadtam. Csupán azt írtamle, hogy Mihai Viteazul nevéhez különbözõ hiedelmek fûzõdnek. Például az, hogyez az uralkodó egyesítette elõször a történelemben a román nemzetet. Ez egész egy-szerûen nem igaz. A 16. században ismeretlen volt a nemzet fogalma. Uralkodásaidején Mihai Viteazulnak nem állt szándékában „nemzetet egyesíteni”, „Nagy-Romá-niát” létrehozni. Az utókor volt az, amely – a tizenkilencedik században, a román ál-lamiság kialakulásakor – ezeket a „történelmi cselekedeteket” a nevéhez fûzte. Vagyvegyük az ókori Dácia mítoszát. Természetesen Dácia létezett, ám nem lehet a mo-dern román állam elõdjének tekinteni. Akik ezt teszik, mitizálják Dácia szerepét aromán állam kialakulásában. Történelmi tényeket kevernek különbözõ értelmezé-sekkel, félremagyarázásokkal, s nehéz megmondani, hol a határ valóság és fikció kö-zött. A két legfontosabb román történelmi mítosz – a Mihai Viteazulhoz és a Dáciá-hoz fûzõdõ – találkozik is egymással egy harmadik mítoszban: ez az uralkodó voltaz, aki a Dácia egykori határai között élõ román nemzetrészeket egyesítette, s létre-hozta a mai román állam elõdjét. Az én értelmezésemben a mítosz egyben hit is. Sha ez a hit átitat egy közösséget, mozgósító ereje van, akkor sokkal többet jelent,mint az alapjául szolgáló nyers valóság. Ezért történészként nem állt szándékombansem lerombolni, sem védelmembe venni a könyvemben is taglalt mítoszokat: csakmegpróbáltam megérteni és elmagyarázni ezeket.

– Demény Lajos történész méltatóan írt az ön könyvérõl, azonban egy kritikát ismegfogalmazott. Idézem: „Lucian Boia maga sem szabadul Erdély = román országmítoszától.” Mi a válasza erre a bírálatra?

– Õszintén, én már nem emlékszem, mit írtam Erdélyrõl a Történelem és mí-toszban, soha nem foglalkoztam behatóan a témával. Azt viszont tudom, mit írtamerrõl a Románia: Európa határországa címû könyvemben. Megírtam azt, hogy azErdélyi Fejedelemség nem román, hanem magyar állam volt. Többségben románoklakták, de az intézményeket magyarok vezették, a vezetõi elit magyar volt. Demog-ráfiai adatok bizonyítják, hogy a magyarok kisebbségben voltak Erdély területén.Azt azonban soha nem mondtam, hogy „Erdély a románok földje”. Ha megkérdez-nek, azt mondom: Erdély román, magyar és szász föld. És mivel többségben romá-nok lakták, a nemzetállamok megalakulásának logikája alapján Erdély a románnemzetállamba olvadt.

– Könyvének elõszavában bírálóan ír azokról a politikusokról, akik manipulációscélra használják a román köztudatban élõ mítoszokat. A politikusoknak nyilvánvaló-an érdekük, hogy ezek a mítoszok tovább éljenek a köztudatban, de miért érdeke eztörténészeknek is?

– Nem, nem hinném, hogy a hazai történészek valamiféle hátsó szándékkal, ér-dekbõl járulnának hozzá a mítoszok éltetéséhez. Csak arról van szó, hogy nehezenszakítanak a hagyományokkal. Nagyon sok kollégám – számításaim szerint azért máregyre kevesebben – nem tudta elfogadni azt a megállapításomat, hogy a román tör-ténetírás mitologizál. Többségük nemzedékek óta azt vallja, hogy a történetírás tu-domány. A történészek régi komplexusa, hogy munkájuk nem elég „tudományos”.Pedig el kellene fogadniuk azt, hogy a tudomány ágai közül a történelemírás a leg-kevésbé tudományos jellegû. Egzaktsága, érvrendszere, módszertana jóval elmarad atöbbi tudományágétól, nem beszélve arról, hogy a történésznek nincs lehetõsége kí-sérletek elvégzésére sem. Tehát ez a komplexus az oka annak, hogy a történészein-ket rendkívül zavarja, ha valaki elõáll, s azt mondja: „A történetírás nem tudomány,eredménye hemzseg a mítoszoktól.” Az elsõ reakciójuk az, hogy bírálójuk hiteltele-níteni akarja a munkájukat. Én pedig nyilvánvalóan nem akarom hitelteleníteni atörténetírást, hiszen jómagam is történész vagyok. És azt sem akarom, hogy a hazaitörténetírás elveszítse nemzetközpontúságát. Csupán azt látnám jónak, ha nyitna

33

2010/9

más nemzetek történelme, az európai folyamatok felé. Történészeink konzervatívak,nehezen szakítanak mindazzal, amit tanultak és elfogadottnak tartanak. Amikor1998-ban megjelentek az elsõ alternatív történelem-tankönyvek, sokan kifakadtak:„Ez nem a valódi történelem!” De hát milyen alapon jelenthették ki ezt? Honnan tud-hatnák, mi a „valódi” történelem? Azokból a tankönyvekbõl, amelyekbõl õk tanultakannak idején.

– Azt mondta: több történelem is létezik. Bár már vannak alternatív tankönyvek is,Romániának egyetlen „hivatalos” történelme van, amelynek oktatása az országosanegységes történelemtanterv szerint történik. Hogy férhet bele „több történelem” ebbe atantervbe?

– Nagyon nehéz kérdés. A tanügyben dolgozom, de soha nem tanítottam a köz-oktatásban. Ha azonban középiskolai történelemtanár lennék, megpróbálnám elma-gyarázni a diákjaimnak, hogy a történelem több alakot is ölthet, nincsenek benne üd-vözítõ igazságok. Elmagyaráznám, hogy a történelem megtanulása izgalmas szellemigyakorlat, nem adatok gépies rögzítése. Sajnos még mindig kevés a közoktatásbandolgozó történelemtanár, aki el mer szakadni a tankönyvektõl, a tantervtõl. Elfoga-dom, hogy valamiféle egységes tantervnek léteznie kell. A tanár feladata azonban az,hogy próbálja árnyalni a diákok számára az ebben foglaltakat. Sokkal könnyebb azegyetemi tanár dolga. Én például azt mondom a hallgatóimnak, amit akarok, bármi-lyen kérdésük van, megvitatjuk, megbeszéljük.

– Ezekben a hónapokban ismét vita tárgya Románia parlamentjében a történelem-oktatás nyelve. Történészként, tanárként hogy látja: milyen nyelven kellene tanulni-uk a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákoknak az ország történelmét?

– Teljesen természetesnek tartom, hogy a diákok anyanyelvükön tanulhassák vala-mennyi tantárgyat. A régi, nacionalista reflexek beszélnek azokból, akik ezt ellenzik.

– Azt mondta egy korábbi interjúban: „A történész az az ember, akinek folyamato-san kérdéseket kell feltennie önmagának.” Melyik volt az utolsó kérdés, amit a törté-nész Lucian Boia önmagának feltett?

– Nemrég jelent meg a Germanofilii (Németbarátok) címû könyvem, amelybentöbb, önmagamnak feltett kérdésre válaszolok. Arról írtam, hogy a közhiedelemmelellentétben az elsõ világháború ideje alatt a román értelmiségi elit tagjai nem voltakmindannyian antantpártiak. Kutatásaimból azt a következtetést vontam le, legalábba felük „németbarát” volt. Õsszel jelenik meg legújabb könyvem, amelyet az1914–1945 közötti Németországról írtam.

34

2010/9

íz éve befejezõdött a modern kori mole-kuláris genetika legköltségesebb prog-ramja. Leírták az emberi örökítõanyag,a DNS alkotórészeinek sorrendjét. A be-

jelentést nagy médiaszenzáció övezte, és a prog-ramban meghatározó szerepet játszó két vállalko-zás vezetõje az Egyesült Államok akkori elnökeoldalán boldogan nyilatkozott a várható követ-kezményekrõl.

Tíz év elegendõ idõ, hogy a bejelentés valódiértékét perspektívájában is a helyére tegyük. A tíz-éves leltárkészítéshez szükséges az akkori célok ésa mai eredmények ismerete.

A célokat jól fogalmazták meg, és optimista jö-võkép mutatkozott.

A nyilatkozatok szerint az orvosi diagnosztikaszintjén a cél a kórokozó szervezetek genetikai jel-lemzése, a baktérium gyógyszer-rezisztencia kimu-tatása, molekuláris alapú rákosztályozás kifejleszté-se, egygénes betegségek diagnózisa, a gyakori, több-tényezõs betegségek molekuláris okainak feltárásaés egyénre szabottan az okok molekuláris azonosí-tása. Információt kaphatunk a genetikai eltérése-inktõl függõ, egyedi gyógyszer-érzékenységbeli kü-lönbségeinkre, de egyéni szellemi képességeinkreis. A genetikai különbözõség segítségével megma-gyarázhatók egyes komplex betegségekre való haj-lam genetikai alapjai, illetve az emberiség evolúci-ójának, vándorlásának története is megfejthetõ.

Az emberi gének térképezése, szekvenciájukmegfejtése és az ezekbõl származó hatalmas adat-halmaz után a figyelem a gének és az általuk meg-határozott fehérjék szerepének megismerésére, azegészséges és beteg állapotok molekuláris elkülö- 2010/9

Az emberiség eredetének, rokonságiviszonyainak megismerésére irányulótudományos megközelítésben mikorszükséges feltétlenül[...] a régészeti leletekvizsgálata?

RASKÓ ISTVÁN

A HONFOGLALÁS KORI CSONTOKGENETIKAI ÜZENETE

T

nítésére koncentrálódott. A genomikai alapkutatási eredmények halmaza a klinikaiorvosok figyelmét is felkeltette, és egyre nagyobb várakozás nyilvánult meg a közvet-len klinikai alkalmazások iránt. Eddig ezek az elvárások jórészt túlzottak voltak,mert elmondhatjuk, hogy a genomika új eredményeinek a hasznából eddig aklinikum viszonylag keveset profitált. Igaznak tûnik, hogy pillanatnyilag a genetikasokkal többet kapott a betegektõl, mint amit nekik adott.

Ugyanakkor a genomikai forradalom már érezteti hatását a gyógyszerpiacon. Újtípusú gyógyszerek jelentek meg, amelyek gyógyító hatású, biotechnológiai úton elõ-állított fehérjék, monoklonális ellenanyagok vagy nukleinsav alapú orvosi készítmé-nyek. Ma már minden negyedik új, piacra kerülõ molekula ilyen természetû.

A tízéves fejlõdés talán egyik legfontosabb eredménye az emberi evolúció, vala-mint az emberi populációk rokonsági viszonyainak jobb megértése, a Föld benépe-sítési menetrendjének megfejtése, a modern ember afrikai eredetének bizonyítása, amodern ember, az elõemberek és a többi emberszabású genetikai mintázatánakösszehasonlítása.

Mielõtt fejtegetéseinket tovább folytatnánk, van egy fontos tisztázandó kérdés.Az egyik legtöbb ellentmondást kiváltó próbálkozás az emberi populációk fogalmá-nak meghatározása. Egy biológiai populációt alkotó egyedek sokféleségét az egyedekgenetikai sokfélesége, ezen belül az egyes genetikailag meghatározott tulajdonságokfinom genetikai eltérései szabják meg. Az emberi populációk esetében egyszerû len-ne a klasszikus biológiai, genetikai értelemben vett populációkról beszélni, ami azegymással véletlenszerûen párosodni és termékeny utódokat létrehozni képes egye-dek összességét jelenti, azonban ebben az esetben ez a meghatározás használhatat-lan, hiszen ilyen alapon a Föld valamennyi lakója egyetlen populációba besorolha-tó. Populációgenetikai munkákban populációnak az azonos földrajzi környezetbenélõ, azonos nyelvet beszélõ közösségeket tekintik, azonban ebben a meghatározás-ban a genetikai hasonlóság mellett jelentõs kultúrtörténeti elem is van, amelyneknincs köze a genetikához. A saját vizsgálatainkban, jobb híján, mi is ezt a meghatá-rozást fogadtuk el.

Populációk közötti genetikai különbségek vagy hasonlóságok vizsgálatára bármi-lyen mérhetõ, látható tulajdonság alkalmas, így elsõsorban olyan biokémiai jellegze-tességek, mint a vércsoportok vagy fehérjék, de az utóbbi években a vizsgálatokbandöntõ szerepe van az örökítõanyag, a DNS szintjén megnyilvánuló különbségekmeghatározásának.

A DNS jellegzetességei – az egyénekre jellemzõ mintázatot adva – a klasszikus ge-netika szabályai szerint öröklõdnek. A kutatásokban olyan egyszerû bélyegekre vanszükség, amelyek sokalakúságot, polimorfizmust mutatnak, azaz legalább két válto-zatuk fordul elõ az adott népcsoportban. A megközelítés alapja, hogy egy populációminden egyes tagját az adott változat jelenlétére vagy hiányára vizsgálnak. A popu-lációban az adott változatot hordozók számát frekvencia, gyakran génfrekvencia for-májában fejezik ki. Az ügy akkor válik érdekessé, amikor a különbözõ populációkközött ezeket a génfrekvenciákat összehasonlítják.

A génfrekvencia értékei között tapasztalt eltérés utal a populációk közötti gene-tikai rokonság mértékére. Azok a populációk, amelyek egymáshoz hasonló génfrek-venciákkal rendelkeznek, valószínûleg közös evolúciós történettel bírnak, és rokon-ságban vannak egymással. Minél nagyobb az eltérés két populáció között, annál tá-volabbi rokonságban vannak egymással.

Az ember teljes genetikai információja, a genom közel 99 százaléka a sejtmagban,kromoszómákba csomagolva, míg a maradék a mitokondriumokban található. A sejt-magi géneket mindkét szülõ egyenlõ mértékben hagyományozza ránk, ráadásul azegyedfejlõdés egy bizonyos stádiumában ezek keverednek, rekombinálódnak is egy-36

2010/9

mással. A legutolsó nemzedékben két nukleáris felmenõnk van, egy generációval„feljebb” már négy nukleáris elõdöt találunk. Húsz emberöltõre visszamenõen pedig– átlagosan 25 éves generációs idõvel számolva – több mint egymillió azoknak azelõdöknek a száma, akik hozzájárultak sejtmagbéli génjeinkhez. Ezért a nukleárisDNS-variációk a mai nagy felbontóképességû technológiákkal csak a populációk át-lagának rokonsági mutatói meghatározásában elsõdlegesek.

Az emberi populációk közötti földrajzi távolság alapú elkülönülés természetes.Azok, akik azonos földrajzi régióban élnek, azonos nyelvet beszélnek, azonos kultu-rális értékeket tekintenek fontosnak, általában egymással házasodnak, és elkülönül-nek a távolabbi területeken élõ populációktól. Az azonos földrajzi környezetben élõpopulációk génfrekvencia értékei ezért hasonlóak, és eltérnek a más földrajzi kör-nyezetben élõkétõl.

A genetikai variánsok mintázata nem ad módot a rasszista, etnikai alapú, hierar-chikusan rendszerezett kategorizálásra. Genetikai eredmények szerint a földrajzilag,kulturálisan, nyelvileg elkülöníthetõ csoportok közötti genetikai különbségek kiseb-bek a csoporton belüli különbségeknél. A modern genetika egyértelmûen bizonyítot-ta, hogy nincs egyetlen populációra jellemzõ gén sem, nincs tehát magyar, francia,román, zsidó, indián, cigány gén. A rasszizmusnak nincs genetikai alapja.

Specifikus kérdések megválaszolására ad lehetõséget a sejtekben több száz vagyezer példányban is elõforduló sejtrészecske, a mitokondrium DNS és a férfi nemikromoszóma, az Y kromoszóma.

A mitokondrium csakis anyai ágon öröklõdik, ezért kiválóan alkalmas a különbö-zõ embercsoportok anyai ági leszármazási vonalainak meghatározására. Az ilyenvizsgálatokra a mitokondrium egy olyan szakaszát használják, amelyen nincs sem-miféle gén, tehát genetikailag közömbös. Az ezen a szakaszon bekövetkezõ mutáci-ók (öröklõdõ DNS szerkezeti változások) gyorsan rögzülhetnek a populációban, hi-szen erre a régióra evolúciós, szelekciós nyomás nem nehezedik. Megállapították,hogy ezen a szakaszon kb. minden tízezredik évben rögzül egy mutáció, ezért ezhasználható molekuláris evolúciós óraként is. A Föld különbözõ földrajzi régióibanélõ egyénektõl származó mitokondriális DNS (mtDNS) egyetlen anyai fõághoz vezet-hetõ vissza. Ha a mitokondriális idõszámítást is figyelembe vesszük, ennek a közösmitokondriális õsnek a létezése 150–170 000 évvel ezelõttre tehetõ. Ez a közös õs a„mitokondriális Éva” nevet kapta.

A mtDNS a legnagyobb változatosságot Afrikában mutatja, ami azt bizonyítja,hogy ez a legrégebbi populáció, míg a legkevesebb változatosság a legfiatalabb, azeurópai népcsoportnál található. Ezzel genetikailag is alátámasztást nyert az antro-pológiai és régészeti leletek alapján történt feltételezés, mely szerint Afrika a maiember eredetének színhelye.

Az eddig végzett mtDNS-t felhasználó vizsgálatból az is kiderült, hogy egy adottnépcsoportban számos mitokondriális típus elõfordul. Ezeknek a genetikai átfedé-seknek az az oka, hogy az emberek vándorlásával az adott régiótól eltérõ genetikaicsoportok is bekerülhettek, és ezek a történelem során ott el is szaporodhattak. Egyesesetekben, különösen a földrajzilag elzárt populációkban azonban csak egy bizonyosszármazási ághoz tartozó egyének vannak többségben.

Az Y kromoszóma az apai vonalon generációról generációra, viszonylag változat-lan formában öröklõdik valamennyi fiú utódba. Megõrzi a szerkezeti jellegzetessége-ket a prehistorikus idõk óta. Jelentõs részén csak mutációval jöhet létre változás,ezen a DNS-szakaszon nem keveredik az anyai és az apai információ. Populációkapai ági leszármazási vonalát tehát ennek, a megtermékenyítés után anyai eredetûDNS-sel nem keveredõ szakasznak a vizsgálatával követhetjük nyomon. Az Y-kro-moszómális bélyegek is használhatók molekuláris óraként. Minden egyes mutáció

37

2010/9

egy közös õshöz vezet, és a populációk apai öröklõdési vonalai hasonlóan a mitokon-driális szakaszoknál leírtakhoz visszavezethetõk az alapító apákhoz, illetve egyetlenférfiúhoz, az afrikai „Ádámhoz”.

Mind az anyai, mind az apai öröklõdési vonal vizsgálata azonban csak részlegesinformációkkal szolgál az adott népcsoportok genetikai mintázatára, betegséghajla-mára, rokonsági viszonyaira. A teljes kép megértéséhez ezek mellet a sejtmagi gene-tikai jellegzetességeket is meg kell határozni.

Régmúlt korok eseményei, a régi és mai populációk rokonsági viszonyai megér-tésének, a régi populációk mozgása meghatározásának módszere lehet a régi és a maipopulációk anyai és apai ági genetikai jellegzetességeinek összevetése.

Szerencsére õseink nemcsak építészeti, mûvészeti emlékeket és a múzeumokbanlátható egyéb tárgyakat hagytak ránk, hanem génjeiket is, mégpedig nemcsak örökí-tett formában, hanem ténylegesen, az ásatásokkal feltárt csontokból kinyerhetõ DNSanyagi valóságában. Az emberiség eredetének, rokonsági viszonyainak megismeré-sére irányuló tudományos megközelítésben mikor szükséges feltétlenül – a ma élõpopulácók vizsgálatánál jóval bonyolultabban kivitelezhetõ – régészeti leletek vizs-gálata? Olyan esetekben, amikor a modern populáció vizsgálata nem adhat reáliseredményt, mert a vizsgált csoport a letelepedése óta eltelt idõ alatt genetikailag ke-veredhetett más népcsoporttal (népcsoportokkal). Ezért alkalmazható a régészeti ge-netika a magyar etnogenezis kutatásában is.

A legkülönfélébb európai, ázsiai, amerikai és afrikai népeknél folynak történetigenetikai vizsgálatok. Így kézenfekvõ volt, hogy saját népünk történetének, eredeté-nek a vizsgálatára fordítsuk figyelmünket. Magyarország történelme folyamán szá-mos népcsoport telepedett le a korai Magyarország területén. Napjainkra ezek a cso-portok genetikailag teljesen beolvadtak a magyar népességbe (csak néhány településõriz nevében információt az oda letelepedett népcsoportokról). Ismereteinket sajátgenetikai összetételünkrõl tehát teljesebbé teheti a honfoglalás kori leletek vizsgála-ta, illetve a népcsoportok anyai ági leszármazási vonalát meghatározó mitokon-driális és apai ági leszármazási vonalat megadó Y-kromoszómális DNS-analízise ésazok összehasonlítása a ma élõ magyar népesség adataival.

A 10–11. századi temetõkbõl származó csontok molekuláris genetikai feldolgozá-sával azokra a kérdésekre kívántunk választ kapni, hogy mennyire volt genetikailagegységes a honfoglaló magyarság hazánk területére érkezésekor, és milyen aránybantartalmazott ázsiai, illetve európai típusú genetikai elemeket.

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, régészetileg jellemzett, bizo-nyíthatóan a honfoglalás korából származó csontanyagra volt szükségünk, amelybõlDNS-t vonhattunk ki, és következtetéseket tehettünk a mitokondriális és Y-kro-moszómális jellegzetességekre. Vizsgálatainkba ma élõ magyar és a Korond környé-kén élõ székely emberek DNS-ét is bevontuk. A honfoglalás kori leletanyagot a régé-szeti mellékletek alapján két csoportba oszthatjuk. Az egyik csoportba azok a csont-maradványok kerültek, amelyeket a korra jellemzõ lovas temetkezéssel, gazdag régé-szeti leletanyaggal temettek el. A másik csoportot, a 10. és 11. századból származó,szegényes régészeti leletanyagú, úgynevezett köznépi sírokból származó csontlele-tek adták. Vizsgálatainkkal megállapíthattuk, hogy a gazdag leletanyagú sírok csont-leletei olyan mitokondriális csoportokba tartoztak, amelyek legnagyobb gyakoriság-gal Ázsiában találhatóak. Az összes ilyen csontlelet összesen 23 százalékban ázsiaitípusú mitokondriális csoportokhoz tartozott. A köznépi temetõk, valamint a ma élõmagyar és székely emberek mintái azonban csak mintegy 5 százalékban hordoztakázsiai eredetû anyai vonalakat. Ha az egyedi leletek mitokondriális DNS építõköveisorrendjét statisztikai analízisnek vetettük alá, és egyenként összehasonlítottuk többmint 7000, Eurázsia különbözõ területein élõ népcsoportok tagjaival, akkor azt talál-38

2010/9

tuk, hogy a ma élõ magyar, illetve székely populációból származó minták halmaza aköznépi temetõkbõl származó mintákkal együtt az európai népcsoportok közé kerül-tek, azokhoz voltak genetikai rokonságuk szintjén legközelebb. A gazdag leletanya-gú honfoglalás kori sírok mintái pedig az ázsiai populációkkal mutattak genetikairokonságot. A késõbbiekben vizsgálatainkba bevontunk ma élõ gyímesi és moldvaicsángó emberektõl származó DNS-mintákat is, amelyek statisztikai vizsgálata aztmutatta, hogy a legnagyobb genetikai hasonlóság a gazdag leletanyagú, úgynevezettklasszikus honfoglaló sírok mintái és a moldvai csángók mintái, a ma élõ magyarokés székelyek mintái és a gyímesi csángók mintái között található.

Az apai ági genetikai rokonság meghatározása a régészeti leletanyagból sok-kal nagyobb nehézségekbe ütközött, mint a mitokondriális DNS-t érintõ vizsgálatok.Bár csak néhány gazdag leletanyagú sírban föllelt férficsontból tudtunk értékelhetõDNS-t kinyerni, azt megállapíthattuk, hogy a minták egy része egy olyan Y kromo-szómás bélyeget hordoz, amely csak azon ma élõ uráli népek férfi lakosságánál for-dul elõ nagy gyakorisággal, akiket a történészek és néprajzkutatók a magyarság õsirokonainak tekintenek. Érdekes módon a ma élõ magyar és székely férfiakban ez abélyeg hiányzik, illetõleg csak nagyon ritkán fordul elõ (mi több mint 200 férfi min-tából csak egyetlenegy székelynél találtuk meg).

Az anyai ági és az apai ági genetikai vizsgálatokból azt a következtetést vonhat-tuk le, hogy a honfoglalás kori leletanyag nem volt genetikailag egységes, míg a köz-népi temetõk leletanyaga inkább a ma élõ magyar nyelvû populációk európai jelleg-zetességeit hordozta, az úgynevezett klasszikus honfoglalók nagy gyakorisággal ázsi-ai eredetû apai ági, illetve anyai ági genetikai elemeket hordoztak. Ezek elõfordulá-sa a ma élõ magyar és székely népcsoportban, valamint a honfoglalás kori köznépitemetõk leletanyagában csak igen kis százalékban fordul elõ. Ez azt mutatja, hogy ahonfoglalók ázsiai eredetû genetikai mintázata a Kárpát-medencében a honfoglalás-kor itt élõ, fõleg európai eredetû népekkel keveredve felhígult, és a mai magyarsággenetikai értelemben már nem különbözik a környezõ európai populációktól.

A honfoglalás a mai magyarság genetikai képének alakításában tehát genetikai ér-telemben csak egy kis epizód volt, az ún. klasszikus honfoglalók genetikai hozzájá-rulása a mai népesség genetikai mintázatához jelentéktelen. A magyarság korántsemnyugodt történelme következtében az anyai és apai genetikai elemek változása anyári égbolt felhõinek az állandó változásához volt hasonló, amely az évszázadoksorán beleolvadt az egységes európai égboltba. A régészeti genetikai vizsgálatok a je-len szakaszukban csak egy kis lépést, egy pillanatfelvételt jelentenek a magyarsággenetikai képének megértésében és a honfoglalás kori Kárpát-medence lakosságánakjellemzésében. Az értelmezés kiteljesedéséhez a honfoglalást megelõzõ és követõ ko-rok leletanyagának vizsgálata szolgáltathat további adatokat.

39

2010/9

Egy infrastrukturális kiépítését illetõen hátrá-nyos helyzetû romániai mikrorégió egyik telepü-lése a kétezres évek közepéig kiemelt fontosságúbúcsújáró hellyé vált.1 A magyar nyelvterületenfekvõ, fontos kelet-európai kegyhelyek mellett,amilyen például Csíksomlyó és Máriaradna, Szõ-kefalva egy egészen sajátos társadalomtörténeti éskulturális kontextusban formálódik. Alakulása adiktatúra idõszakát immár évekkel maga mögötthagyó, modernizálódó Románia multietnikus ésmultikulturális rurális térségének gazdasági átala-kulása, etnikai és felekezeti szerkezetének át-strukturálódása, az etnikai viszonyulásmódok, aközösségek mûködését szabályozó mechanizmu-sok elmozdulása közepette történik. Ebben a kon-textusban egy vak cigányasszony, Marián Rózsikalátomásainak Szûz Máriája egyedi, újszerû voná-sokat öltött magára, amelyek jelentõsége egy fejlõ-dõ kelet-európai ország számtalan nehézséggelküszködõ régiójában (a Kis-Küküllõ középsõ fo-lyása mentén fekvõ településeket foglalja magá-ban) fekvõ közösség közelmúltjában és jelenébengyökerezik.2

E tanulmányban a látó életútjának fontosabbösszetevõit, majd jelenéseit mutatom be egy velekészített élettörténeti interjú elemzése révén.Marián Rózsika látomásai és vallási specialista-ként való tevékenysége nem érthetõ meg életútjá-nak eseményei, gazdag érzelmi és imaginárius vi-lágába való betekintés, családi viszonyainak, a kö-zösségbeli státusát meghatározó komplex (példáulgender- és etnikus) összetevõk figyelembevételenélkül. Ezért Marián Rózsika jelenéseit fontos acsaládjával, a szomszédaival, a lokális közösségé-40

2010/9

Marián Rózsika [...] látomásai folytán egytöbbszörösen marginalizált, hátrányoshelyzetû, etnikus stigmától sújtott nõ acsalád, a közösség, azegyházi elöljárók, valamint idegen emberek figyelmét, tiszteletét, sõt rajongását nyerte el.

PETI LEHEL

MÁRIA-JELENÉS ÉS ÖRDÖGÛZÉS Egy vak látó imaginárius világa

vel és az egyházak képviselõivel való viszonya mentén is elemezni, e rövid elemzés-ben azonban erre most nem keríthetek sort.

Marián Rózsikának 1998 õszétõl vannak vallásos tartalmú jelenései. A látomások2001-ig néhány személy, fõként családtagok és szomszédok, helybeliek, majd a kö-zeli város egyik középiskolájának tanulói jelenlétében zajlottak.3 A jelenések nyilvá-nossá válása azért következhetett be, mert Szûz Mária elõre tudatja a prófétával je-lentkezésének pontos idõpontját. A 2001. július 17-i jelenésen már mintegy ötezerszemély vett részt. A jelenések színhelye ettõl kezdve a szõkefalvi katolikus temp-lom volt, a negyedik és az ötödik alkalom már a templomban zajlott. A zarándokokszáma minden alkalommal egyre nõtt, ezért a templomkertben szabadtéri oltárt épí-tettek, ahol a jelenések napjain a mintegy 10–15 ezer fõnyi zarándoksereg szentség-imádással, virrasztással, szentolvasó imádkozásával, keresztúti engeszteléssel, ájta-tossággal várta a Szûzanya érkezését.4 A 2005. június 17-i utolsó nyilvános jelenésvégén a látnok Szûz Mária következõ üzenetét tolmácsolta: A nevem itt, ezen a he-lyen „a Fény Királynõje”. Ettõl kezdve a jelenés elismertetését felvállaló egyházi mé-dia a „szõkefalvi Fény Királynõjeként” emlegeti Szûz Máriát. A jelenések évforduló-jára szervezett, a kegyhely intézményesítési folyamatában legfontosabb szereppelrendelkezõ búcsún kívül egyéb, az egyház ellenõrzése alatt álló ritualizált formák je-lentek meg. A Rózsika által alapított két imacsoport mûködésén kívül minden hónap17-én éjszakai engesztelést tartanak a római katolikus templomban, és minden má-jus 17-én ifjúsági engesztelést5 szerveznek, amelyekre Szûz Mária kérte Rózsikát.

A látó a jelenések alkalmával Szûz Máriával – az utolsó, 2005. június 17-i nyil-vános jelenését leszámítva – románul beszélt. A Szûzanya üzeneteit viszont romá-nul és magyarul egyaránt tolmácsolta.

A jelenés után a látó rendszerint imádkozott, és áldást osztott: megáldotta a bú-csúban vásárolt szakrális tárgyakat, kegyszereket, a papokat és a zarándokokat. Azimádság és az áldás szövegét, valamint a rózsafüzért románul és magyarul is el-mondta. A búcsúk alkalmával nemcsak a látó Szûz Máriával történõ szakrális kom-munikációja, áldásosztása, hanem a misék egy része is románul zajlott.

A kegyhely elsõsorban országos vonzáskörzettel rendelkezik, Erdélyt és Moldvátfoglalva magába. Megfigyelhetõ egy erõs regionális irányultság is: a zarándokok kö-zül sokan érkeznek a Kis-Küküllõ menti falvakból. Egy-egy alkalommal több busz-nyi zarándok szokott érkezni Magyarországról is. Idõnként külföldi, nem magyarzarándokokat is látni lehet a jelenések évfordulójára szervezett búcsúban. A Magya-rországról vagy Székelyföldrõl érkezõ zarándokok, valamint a hívõ és nem hívõ, Er-dély-járó turisták behozzák a magyar identitás gondolatait és jeleit viseletbe öltö-zéssel, magyar zászlókkal – e jeleket itt a legmesszebbmenõkig tolerálja a falu má-sik nemzetisége.6

Marián Rózsika 1962. november 4-én született Dicsõszentmártonban, szülei elsõgyermekeként, a családban többnyire magyarul beszéltek. Kétéves volt, amikor szü-lei a város szomszédságában fekvõ Szõkefalvára költöztek. Rózsika itt járt magyarnyelvû általános iskolába. Szõkefalván volt elsõáldozó, és itt is bérmált. 13 éves ko-rában cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. A középiskolát Dicsõszentmártonbanvégezte román nyelven, emellett egy gépírói tanfolyamot is elvégzett. 1981-benDicsõszentmártonba ment férjhez. Házasságából egy fia született. Házassága nem si-került. A boldogtalan házasság elõl 1989-ben visszaköltözött szüleihez Szõkefalvá-ra. Három évvel késõbb, betegsége következtében harminc éves korában teljesenmegvakult. Családja szerény anyagi körülmények között élt. 1992–1996 között aDicsõszentmártonban élõ nagymamájához költözött.

Marián Rózsika életútjának bizonyos mozzanataiból következtethetünk azokra apszichológiai összetevõkre, amelyeket a családi és közösségi háttér, az etnikai iden-

41

2010/9

titásváltás kétes sikere és az ebbõl fakadó stigmatizáltság váltott ki, s amelyek szere-pet játszhattak az egyéni látóból fokozatosan közösségi funkciókat is felvállaló sze-repének kialakulásában. Életrajzában jelen vannak a faluközösségen belüli bizony-talan társadalmi pozíciójára utaló elemek: román–cigány vegyes házasságból szüle-tett, a család a falu cigányok lakta utcájában él; a településen Rózsikát mindenki ci-gánynak tartja. Marián Rózsika családja mindemellett a magyar etnikummal valóazonosulás kulturális stratégiáját követi. Az a tény, hogy Rózsika apja román volt,mit sem változtat etnikai besorolásán. A cigány–magyar, cigány–román vegyes há-zasságból születõ utódokat a régió minden településén cigánynak tartják.

A közösség magyar tagjai szerint Marián Rózsika árvaházból kivett, nevelt gyer-meke valójában a saját szerelemgyereke, aki az iskolában rossz tanuló volt, „mint ál-talában a cigányok”. Az etnikai besorolás a régió más közösségeihez hasonlóan eb-ben az esetben is súlyos stigmatizációt jelent, amely aktivizálja mindazokat az elõí-téleteket, amelyek a cigányságnak mint csoportnak szólnak. Az etnikai identitásvál-tásra törekvõ cigány személyek esetében a cigánysághoz tartozás tényének hangsú-lyozása a személy társadalmi státusának, értékének a leghatározottabb tagadásávalegyenértékû, amelynek révén kihangsúlyozódnak a két világ közötti mély szerkeze-ti különbségek, rendkívül törékennyé téve az integráció sikerét.

Victor Turner valláskoncepciójának megfelelõen a valláskutatásban a „szereplõ-központúságot” elõtérbe helyezõ megközelítések fontosnak tartják a különbözõ terü-leteken mûködõ népi „vallási virtuózok” (religious virtuosi) tevékenységének kutatá-sát, amelybe a természetfölötti manipulálására szakosodott különbözõ vallásos spe-cialisták is beleférnek (például próféták, jósok, látok, médiumok, boszorkányokstb).7 A vallási specialisták legitimációs stratégiáinak kérdése a vallásantropológiaiszakirodalomban többek által teoretizált probléma. Max Weber a karizmatikus hata-lom létrejöttével kapcsolatos fejtegetéseiben,8 Peter Worsley a vallási mozgalmak ki-alakulása kapcsán,9 Pierre Bourdieu a vallási tõke termelésének folyamatát elemez-ve,10 Thomas J. Csordas a vallási karizma létrejöttének kérdése során foglalkozik avallási specialisták sikerének értelmezésével.11 A karizma létrejöttét a rituális nyel-vezet és retorikai performanszok oldaláról megközelítõ értelmezéseket nem véletle-nül idéztem, ezek véleményem szerint jól rávilágítanak Marián Rózsika sikeres spe-cialistává válására is.

Marián Rózsikát otthonában kerestem fel. Kívülrõl a vakolatlan, kisméretû tégla-ház, az egyszerû vaskapu és a sivár udvar egy szegényes porta benyomását keltette.A ház mögött lévõ kúton faragott fatábla hirdeti három nyelven (magyarul, románulés németül), hogy a kutat 1999. június 17-én megáldotta Szûz Mária.

Amikor a testvére bevezetett hozzá, betegen feküdt az ágyban, kezében rózsafü-zér volt. A konyha felújított berendezésû, a Kis-Küküllõ menti falvakban átlagosnakmondható, kissé modernkedõ tárgyi világgal rendelkezett: erezett márványt utánzókonyhabútor, színes tévé kapott helyet benne, a falon elektronikus óra függött. Akonyha melletti szoba érezhetõen egyfajta „díszszoba” volt. Erre utalt rendezett,érintetlennek tûnõ tárgyi világa, amely reprezentációs funkciókkal rendelkezõ tár-gyak (például órák, borok, mûvirágkosarak, kozmetikai cikkek, gyertyatartók, igé-nyes kivitelezésû édességes dobozok, illatosítók) és kegytárgyak (Jézus- és Szûz Má-ria-szobrok és -dombormûvek, mûanyag és kerámiaangyalok, különbözõ szentek ap-ró méretû szobrai, gyertyák, vallásos témájú könyvek, vallásos témát megjelenítõórák, tálcák, szenteltvíztartók) sajátos egyvelegébõl állt. A falon rengeteg vallásos té-májú kép függött. Jézus életének ábrázolásai mellett több olyan is, amelyek Szûz Má-riát – köztük a szõkefalvi, a medjugorjei, illetve más, beazonosíthatatlan jelenését –ábrázolták. A falakon néhány családi fotó is függött. A szoba közepén Rózsika ma-gánoltára kapott helyet, egy asztalra helyezett, körülbelül fél méter magas lourdes-i42

2010/9

barlang, elõtte gondosan elrendezett gyertyákkal a szõkefalvi Szûz Mária és Jézusminiatûr képeivel, virágokkal.

A beszélgetésen rajtunk kívül más nem volt jelen, csak testvére haladt át idõn-ként a konyhán, ahol Rózsika feküdt. Az interjú magyar nyelven zajlott, ésvideókamerával rögzítettem, amelybe készségesen beleegyezett. A beszélgetésünkalatt többnyire fekve maradt, csak olyankor ült fel, amikor a mondanivalójába bele-szõtt imádságokat vagy vallásos énekeket adta elõ, vagy amikor egy-egy történet me-sélése közben annak izgalmi tetõpontjához érkezett.

Marián Rózsika nagyon jó kommunikációs készségei révén megnyerõ beszélgetõ-társ volt. A beszélgetés során rendkívül elõzékenynek bizonyult. Amikor egy-egy újgondolat kifejtésébe kezdett, vagy valamely kérdésemre válaszolt, elõtte mindigmegszólított, a lehetõ legtiszteletteljesebb formulát használva. Hogyha valamelyikkérdésemet nem értette, vagy nem volt válasza rá, kedvesen „igent” mondott. Egy-egy gondolatát fokozatosan emelkedõ, patetikus hangsúllyal fejezte ki. Történeteibõlnagy meggyõzõ erõ áradt egzaltált beszédstílusának, szuggesztív elõadásmódjánakköszönhetõen. Történeteit gyakran párbeszéd formájában adta elõ, amelyet dinami-kus, erõs érzelmeket kifejezõ elõadásba foglalt.12

Elbeszélései során választékosságra törekedett, a dramatizáló elõadásmódhoz jólilleszkedett a nyilvános jelenések üzenetére is jellemzõ egyfajta poétikus kifejezés-mód, hasonlatok, metaforák használata.13 A beszélgetés ily módon meglehetõsen ri-tualizált hangulatban zajlott.

David Blackbourn rámutat, hogy az anya hiánya, az intenzív emocionáliselveszettségérzet, egy boldogtalan családi élet valósága mind olyan elemek, amelyeka látók esetében megfigyelhetõk.14 A modern katolikus látók élettörténetében gyak-ran elõfordul az „új személyiség” létrejöttére való utalás.15

Elkeseredettségérõl, az életében bekövetkezõ krízishelyzetrõl és az ezt követõmegtérésérõl Rózsika is beszélt. Válással végzõdõ boldogtalan házasságát követõenelmagányosodott. Elmondta, hogy cukorbetegsége következtében kialakult vakságamiatti elkeseredésében jobban kezdett hinni, mint elõtte. „Régi életét” egyfajtapasszív vallásosság jellemezte: csak nagyobb ünnepekkor látogatta a templomot, rit-kán imádkozott. Korábban csak nagy ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor jártamtemplomba. Nem éltem a szentségekkel. Nem imádkoztam rendszeresen, az anya-szentegyház parancsait inkább nem tartottam meg.16

Szûz Mária 1995. július 17-én, harminchárom éves korában, vakságának harma-dik évében jelent meg neki elõször. Rózsika ekkor idõs nagymamájánál lakottDicsõszentmártonban. Elmondása szerint gyakran éjszakába nyúlóan imádkozott.Szûz Máriával való beszélgetésére éjszaka tizenegy órakor került sor. Elmondása sze-rint aznap úgy érezte, hogy imája buzgóbb volt, mint bármikor elõtte. Ez az emocio-nálisan nagy töltetû esemény a Rózsika „régi” és „új” élete közötti határt jelöli: Ésimádkoztam ezen a napon, június 17-én, persze mindennap szoktam, de úgy érez-tem, hogy nem volt olyan buzgó az imám, mint valaha, mint azelõtt. S akkor így le-dõltem az ágyba, gondolkoztam, vajon mi is történhetett, gondolkodtam magamban,hogy vajon azok az imák, amiket elmondtam, vajon Jézus meghallgatta vagy se.

Imádságát követõen egy hangot hallott, amelyben Szûz Máriát ismerte fel. Hogymegbizonyosodjon, hogy nem démoni kísértéssel van dolga, keresztet vetett abba azirányba, ahonnan a hangot hallotta. Hogy Szûz Mária tovább beszélt hozzá, végtelenörömmel töltötte el. S én akkor teljesen elizzadtam, öröm töltött, egészen a lelkemig.Nagyon nagy öröm. S akkor megkértem a Szûzanyát, hogy tudok-e valamiket kérdeznitõle. Amik így eszembe jutottak akkor. És kérdeztem a sok mindent tõle, amire õ ráfelelt.

E beszélgetés után Szûz Mária elõre bejelentett idõpontokban jelent meg neki. Amásodik alkalommal a mennyei fénytõl övezve, szoborszerûen: S akkor eljött a de-

43

2010/9

cember 8-a, este 11 óra, ahogy mondta a Szûzanya, de akkor már fényben jelent meg,egy nagy fény, egy ilyen ovális fény sok-sok csillagból összetéve, s benne a szobor,Szûzanya szobra, kezei összetéve. A szobor egy olyan 70–75 cm. Így jelent meg min-dig. Tiszta fehérbe öltözve, rózsafüzér a kezében, imára kulcsolva a keze, és egy koro-na, amely 12 csillagból állott. És a feje fölött egy egészen nagy csillag, amely beborí-totta fénybe. S így kezdõdött el a beszélgetés Szûzanyával.17

A családja elõször kétkedve fogadta Szûz Mária látogatásának hírét. Nagymamá-ja, aki ebben az idõben a gondját viselte, arra figyelmeztette, hogy ha elmeséli láto-másait, a környezete beszámíthatatlannak fogja tartani. Hû, hallgass, nehogy valakimeghallja. Nem elég, hogy nem látsz, még azt is mondani fogják, hogy megbolondul-tál. Rózsika ezért jelet kért Szûz Máriától, amely minden kétséget kizáróan bizonyí-taná, hogy valóban õ az, akivel beszélget. Szûz Mária meg is adta ezt a jelet, aRózsikáék kiszáradt almafája 1996 novembere végén kivirágzott, és ezt követõen2004-ig minden évben gyümölcsöt hozott. S akkor adott is jelt, november vége feléegy kiszáradt almafa fel elkezdett bimbózni. December 24-én, ugye, karácsony szom-batján letörtem, mert aztán kivirágzott az a fél fa, s egy ágacskát törettem le, amelyi-ket a szentképre tettem.

Ettõl kezdve a családja nem kételkedett a jelenés valódiságában. Rózsika elbeszélé-sébõl az világlik ki, hogy Szûz Mária jelenéseinek rendszeressé válásában a család po-zitív attitûdje, késõbbi aktív részvételük a „jelenések folklórjának megteremtésében” éslegitimálásában igen fontos szerepet játszott.18 Rózsika presztízsre tett szert családjá-ban, akik életére a jelenések ismertté válása szintén jelentõs hatással van. Testvére pél-dául egyre nagyobb szerepet vállal a búcsúk vallásos (például a délutáni nagymisétmegelõzõ rózsafüzérmondás vezetése) és profán eseményeinek irányításában és szer-vezésében (a katolikus egyház birtokában lévõ vendégházak adminisztrálása).

Azt követõen, hogy csodás jelet kapott a kivirágzó almafa révén, Szûz Mária jele-nései rendszeresekké váltak. A Rózsikával való személyes beszélgetések során SzûzMária támogató anyaként, tanácsadóként és szellemi tanítóként lép fel, mint ahogyazt a Mária-látomások esetében több esetben megfigyelték a kutatók.19 Beszélgetése-ik során Szûz Mária imádságokra tanította, és „titkokat” mondott neki. Új szerepé-ben a családban és a közösségben betöltött státusa megerõsítést nyer. 1997-benvisszaköltözött szüleihez Szõkefalvára, miközben jelenései iránt érdeklõdni kezd aszõkefalvi katolikus egyház is. A legközelebbi magánjelenés alkalmával megkérdiSzûz Máriát, hogy hol maradjon, Szõkefalván vagy Dicsõszentmártonban. Szûz Má-ria Szõkefalvát jelöli ki további lakhelyéül.

Marián Rózsika lokális közösségbeli státusa megfelel a helyi vallás vallási speci-alistákra vonatkozó legfontosabb mintáinak: vak, elvált, cigány etnikumú, öregedõasszony.20 Specialista szerepkörének fokozatos bõvülését Szûz Máriától kapott felha-talmazással legitimálta, amelyet a nyilvános jelenések során jelentett be. Ennek so-rán „megkapta” a lelki betegek gyógyításának „ajándékát”, majd arra kapott felhatal-mazást, hogy áldását közvetíthesse. Adok neked egy égi ajándékot. Mostantól fogvalelki betegeket fogsz gyógyítani, de ajándékba kaptad és ajándékba adjad. […] Mos-tantól kezdve te is megáldhatod az embereket, aki ezt kéri, vagy akit te akarsz megál-dani az én anyai áldásommal.21 Ugyancsak az õ kérésére alapított két hét tagból ál-ló „engesztelõ” imacsoportot; egy magyar nyelvû római katolikust és egy románnyelvû görögkeletit, amelyek a falut fenyegetõ természetfeletti katasztrófák elhárítá-sáért imádkoznak.22

Specialista szerepkörének kiépítésében a helyi folklór elemei is jelen vannak(például a tudós hiedelemalakja). A látó szerepkör mellett Marián Rózsika gyógyítóés ördögûzõ szerepeket is ellát. Beszélgetésünket több ízben is telefonhívások szakí-tották félbe, amikor az ország különbözõ részébõl fordultak hozzá, és arra kérték,44

2010/9

hogy imádkozzon érettük, vagy áldja meg õket. Rózsika elmondása szerint „testi éslelki” problémákkal egyaránt meg szokták keresni a zarándokok, akiket megáldva„kegyelmet kapnak”.

Az egyház által támogatott és megerõsített Mária-jelenései mellett Rózsikának„erõs képzeteket” tartalmazó imaginárius világában Jézussal és az Antikrisztussal isélénk kapcsolata van. A róluk szóló álmai és látomásai apokaliptikus színezetûek,ugyanakkor erõs kiválasztottság-tudat jelenik meg bennük.

Egyszer álmában a világvégét látta, amint Jézus érdemeik szerint választotta ki ahívõket. Hát azt álmodtam, többször is álmodtam vele, de fölöttem. Benne ült Jézusés vagy még két szent, nem tudom, kik lehettek. S elhaladott a kocsi, s még rám semnézett Jézus. S akkor letérdepeltem, sírni kezdtem. Visszatért a kocsi, de csak nem né-zett rám. És újra elment a kocsi. S harmadszor, mikor visszatért, kiszállott a kocsiból.De már akkorra nagy sötétség lett, vihar. Az emberek ordítottak, kiabáltak: „Segítség!Itt a világ vége!” S valahogyan odakerültek a szüleim is. Kiszállott Jézus a kocsiból,egy nagy palást volt a vállán, s végigment. S egyeket-egyeket megfogott, megérintettea kezüket, és jobb oldalra vezette õket. És akkor, mikor hozzám ért, térdre estem elõt-te. Néztem Jézust, õ mosolygott rám, és azt mondta: „Gyere velem!” „De hová viszel?”„Gyere csak velem.” És vitt, és vitt, és vitt. Egy zöld helyre kerültünk, de oda nem jöttsem apám, sem anyám, se senki. Idegenek közé kerültem. Azt mondta Jézus: „Itt a tehelyed.” „De – mondom –, Jézus, de én egyedül az egészek közül?” „Csak te egyedül,mindig velem leszel.” Ennyit mondott. És valóban, mindig Jézussal vagyok.

Vágyainak elfojtása jelenik meg egy másik álmában, amelyben Lucifer egy gyö-nyörû férfi alakjában kísértette meg. Azt ígérte, hogy ha a menyasszonya lesz, vissza-adja a látását. Az az álma, hogy Lucifer menyasszonya, elmondása szerint többvisszatérõ álmának témája. Lucifert fizikai agresszió és fájdalom formájában is gyak-ran megtapasztalja, a vele való aktív testi küzdés és végül Lucifer legyõzése gyakoriélménye. Legelõször, ezt akarom elmondani, a Gonosz jelent meg. Egy nagyon szépférfi alakjában. Én egy fehér kövön álltam, egy zöld réten. És a bal felén ragyogott va-lami, nem csillag, de ragyogott valami. S nyújtotta a kezét felém, s kérdezte: „Nemakarsz lenni a menyasszonyom?” S mondom: „Te ki vagy?” S aszondja: „Én vagyokLucifer.” Mondom: „Távozz, távozz, Sátán!” Aszondja: „Ide figyelj! Ha te leszel az énmenyasszonyom, akkor én visszaadom a látásodat, és boldogan élsz a földön!”„Nincs szükség a látásomra, s így maradok végig ezen a földön, vakon, az sem baj,nyomorult, ahogy vagyok, de akkor sem fogadom el a te ajánlatodat.” Evvel eltûnt. Sakkor rá megint két napra avval álmodtam, hogy megint egy nagy templomban va-gyok, kétfelõl sok apáca felöltözve szépen apácaruhában, s gyertya ég a kezükben. Énaz oltárnál voltam, mikor a templomajtó kinyílott, s megfogott valaki a torkomnál.Alig bírtam szuszogni. Kiáltottam Jézust s a Szûzanyát segítségül, sikerült legyõznöm,s végül reátapodtam a lábammal. Eltûnt.

Luciferrel való küzdelme nemcsak gazdag imaginárius világában van jelen. Ez azerõs képiség az általa bevallottan gyakorolt exorcizmus rítusokban is megjelenik. Azördögûzés nagy emocionális töltetû, a jelenlévõk rituális együttmûködését igénylõ,erõs képzeteket mûködtetõ imagisztikus rítus.23 Olyan szimbolikus folyamat, amelyhatással van a tapasztalat és a személyiség pillanatnyi átalakítására.24 Beszélgeté-sünk során három esetet is elmesélt, amikor megszállott emberekbõl ûzte ki az ördö-göt, de – mint mondta – ennél sokkal több is volt.25 Elmondása szerint ezeken az al-kalmakon a helyi plébános és a megszállottak kísérõi segítenek neki, mivel a meg-szállottak rendkívül agresszívek. Az ördögûzésre általában a jelenések elõtt pár órá-val került sor. Egy alkalommal a templomban, kétszer a házában zajlott le a rítus.

Az elsõ esete egy moldvai ortodox apáca volt. A rítus azzal kezdõdött, hogy ke-zét rátéve áldást adott rá. Mint mondta, erre az ördög dolgozni kezdett a megszállott

45

2010/9

nõben: nyöszörgött, majd különféle állathangokat hallatott. A vallásantropológiaiszakirodalom megszállottság transzként (possession trance) azonosítja ezt a jelensé-get.26 Szenteltvízzel itatták meg, amelyet azonban a jelenlévõkre köpött, magyaráza-ta szerint azért, mert a megszállott nem tudja meginni a szenteltvizet. Amikor újbólmeg akarta érinteni, hogy ismét megáldja, a megszállott meglökte, és azt kiabálta,hogy meg fogja ölni. Volt egy olyan jelenés, mikor egy megszállott nõt hoztak elõmbe,s áldást adtam reá, de mikor a kezemet rátettem, hogy mondjam az áldást, akkor márelkezdett így csinálni: phü, phü, phü…s akkor leültették egy kicsit a padra, de az ör-dög már dolgozott benne. Adták neki az áldott vizet, de kiköpte a szájából, mert akimegszállott, az nem tudja meginni az ilyen vizet. Kiköpte a szájából, egy másik em-berre spriccolta a vizet, aki ott állt vele szemben. S akkor megfogott a pap bácsi, ésodavitt hozzá, de mikor nyújtottam a kezem, hogy áldást adjak, úgy meglökött, hanem lett volna ott István atya, hátraestem volna. Azt mondta, hogy: „Megöllek, te,megöllek!” Én mondtam, hogy nem félek, mert Jézus és a Szûzanya velem van. Akkormegint kiáltotta, mert románul mondta, ortodox asszony volt: „Te omor, te distrug!” [Sez hol történt, a templomban?] Igen. [S jelenés alkalmával?] Jelenés elõtt egypár órá-val. [S ki hozta?] Egy apáca. Moldvából jöhettek. S érdekes, még eljött hozzám ez azasszony másodszor, harmadszor, akkor már megcsendesedett. Tehát kiment belõle agonosz. A jelenés ideje alatt történhetett vele ez. [...][S még mondott valamit?] Persze,még sokat mondott, de tudtam, hogy nem az asszony teszi, hanem a gonosz belõle.Csinált úgy, mint a kígyó, csinált úgy, mint a disznó, csinált úgy, mint a macska.

A másik két esetben megszállott gyermekeket vittek elébe. Az egyik egy Déva kör-nyéki magyar fiú volt, akirõl nem mondták el neki, hogy megszállott. Amint rátettea kezét, a gyermek felugrott („a lábát szinte a plafonig ütötte”), és megtámadta õt. El-mondta, hogy imádkozva a házioltára mögött keresett menedéket, míg segítõi a fiútle tudták csillapítani. A harmadik esetben egy magyarországi gyermeken hajtott vég-re ördögûzést. [S volt rá még eset, hogy megszállottakat hoztak?] Voltak, voltak, sok-szor. Nem is olyan rég, még ebben az évben. Hoztak egy fiút, sajnos ide a házamhoz,nem is mondták, hogy mi a baj vele, hogy megszállott, egyéb problemákat mondtak.Az édesanyja nem is mondta. S akkor rátettem a kezem, hogy adjam az áldást, aSzûzanya áldását, hirtelen felugrott, a lábát szinte a plafonig ütötte, és jött reám. Énkiszöktem az ágyból, és az oltárhoz húzódtam, van egy kis oltárom, s kértem a Názá-reti Jézus segítségét, s a Szûzanyáét. Kértem minden szenteket s angyalokat. S úgy-hogy lecsendesedett, kivitték a konyhába, akkor adtak neki áldott vizet, nem fogadta,mikor kivitték az udvarra, az útra, csak akkor jött helyre. [S ez magyar volt?] Igen. [Shonnan jött?] Valahonnan Déva környékérõl. Volt olyan eset, mikor Magyarországrólhoztak egy megszállott fiúcskát, 9–10 éves lehetett. [S mibõl látszott, hogy megszál-lott?] Mikor teszem rá a kezemet, csinálnak csúful, mert a gonosz nem bírja az áldást.[S hogy csinálnak?] Nagyon csúnyán, s fõleg nekem rugaszkodnak, ha tudnak, engemszéttépjenek. Ezért kell mindig mellettem legyen valaki, mert én magamtól nem tudokvédekezni.

Marián Rózsika élettörténete a vallásosságot egy dinamikus, személyes, családiés társadalmi folyamatnak mutatja, ahogy azt Kristy Nabhan-Warren egy amerikaichicano látóra vonatkoztatva kiemelte.27 Látomásai folytán egy többszörösen margin-alizált, hátrányos helyzetû, etnikus stigmától sújtott nõ a család, a közösség, az egy-házi elöljárók, valamint idegen emberek figyelmét, tiszteletét, sõt rajongását nyerteel. Új státusának fenntartása a jelenések valódiságát illetõen megosztott lokális tár-sadalmi nyilvánosság elõtt folyamatos legitimitást, annak ismételt megkonstruálásátés rituális színrevitelét követeli meg. Élettörténetét új státusának, a jelenések legiti-mitása bizonyítékaként mesélte el nekem. Hát azt álmodtam, többször is álmodtamvele, de fölöttem. Benne ült Jézus, és vagy még két szent, nem tudom, kik lehettek. S46

2010/9

elhaladott a kocsi, s még rám sem nézett Jézus. S akkor letérdepeltem, sírni kezdtem.Visszatért a kocsi, de csak nem nézett rám. És újra elment a kocsi. S harmadszor, mi-kor visszatért, kiszállott a kocsiból. De már akkorra nagy sötétség lett, vihar. Az embe-rek ordítottak, kiabáltak: „Segítség! Itt a világ vége!” S valahogyan odakerültek a szü-leim is. Kiszállott Jézus a kocsiból, egy nagy palást volt a vállán, s végigment. S egye-ket-egyeket megfogott, megérintette a kezüket, és jobb oldalra vezette õket. És akkor,mikor hozzám ért térdre estem elõtte. Néztem Jézust, õ mosolygott rám, és azt mond-ta: „Gyere velem!” „De hová viszel?” „Gyere csak velem.” És vitt és vitt és vitt. Egy zöldhelyre kerültünk, de oda nem jött sem apám, sem anyám, se senki. Idegenek közé ke-rültem. Azt mondta Jézus: „Itt a te helyed.” „De – mondom – Jézus, de én egyedül azegészek közül?” „Csak te egyedül, mindig velem leszel.” Ennyit mondott. És valóban,mindig Jézussal vagyok.

JEGYZETEK1. Jelen írás egy nagyobb lélegzetvételû munka részdolgozata.2. Szõkefalva a Kis-Küküllõ középsõ folyása mentén, a folyó bal partján fekszik Dicsõszentmártontól északra2 km-re. A város közelsége miatt a megyei út mentén fekvõ település a városi tömegközlekedés buszjárataivalis megközelíthetõ.3. Lásd Lõrinczi Kinga Mária: Egy transzcendens kommunikáció nyilvánossá válása. A szõkefalvi jelenés azinteretnikus kapcsolatok hálójában. (Egyetemi szakdolgozat, kézirat) BBTE, Kvár, 2003.4. Lásd Molnár Gyula: Szûz Mária a történelemben. Küküllõi Esperesi Kerület (kézirat). é. n.5. A Mária-jelenések üzeneteinek egy része a fiatalokhoz és a papokhoz szólt.6. Lásd Pócs Éva: Szõkefalva/Seuca: egy új kegyhely új üzenetei. In: Pócs Éva (szerk.): Démonok, látók, szen-tek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. (Tanulmányok a transzcendensrõl VI. BalassiKiadó, Bp., 2008. 484–504.7. Hasonló valláskoncepcióval operál Ernst Gellner is a marokkói szentemberek tevékenységét elemezve(Gellner, Ernest: Doctor and Saint. In: Akbar S. Ahmet and David M. Hart (eds.): Islam in Tribal Societies fromAtlas to the Indus. London: Routledge and Kegan Paul, 1984. 21–38.). A vallási specialisták tevékenységét akereszténység antropológiáján belül William A. Christian vázolta fel (Christian, William A., Jr: Holy Peoplein Peasant Europe. Comparative Studies in Society and History. Vol. 15. No. 1. 1973. 106–114.). (Turner,Victor: Liminalitás és communitas. In: Zentai Violetta (szerk.): Politikai antropológia. Osiris Könyvkiadó, Bp.,1997. 51–63.).8. Weber, Max: The Sociology of Religion. Boston: Beacon Press, 1963. 162–164.9. Lásd Worsley, Peter: The Trumpet Shall Sound: A Study of ‘Cargo’ Cults in Melanesia. London: MacGibbon& Kee, 1957. X–XXI.10. Lásd Bourdieu, Pierre: A vallási mezõ kialakulása és struktúrája. In: A társadalmi egyenlõtlenségek újra-termelõdése. Gondolat, Bp., 1978. 201–225.11. Csordas, Thomas J.: Language, Charisma and Creativity: The Ritual Life of a Religious Movement. Berke-ley–London: University of California Press, 1997.12. A szõkefalvi zarándokok többször csodálattal beszéltek arról, hogy Rózsika nagy tömeg elõtt is milyen nyu-godtan beszélt.13. Fájdalmaimban sokszor felkiáltok hozzád és a te Szent Fiadhoz. Nem panaszkodom, de adj erõt, mert elakarom fogadni, és hordani akarom szeretettel ezeket a fájdalmakat. „Leányom, nagyon sok lelken segíteszezekkel a fájdalmakkal, s minden lépésed egy rózsabimbó.” [...] „Ahogyan a virág kinyílik május hónapjában,úgy nyíljon ki a ti szívetek is a bûn fekete felhõjébõl.” (Részletek a 2005. március 15-i jelenésen Szûz Máriá-val folytatott párbeszédbõl.)Drága gyermekeim! Meghívlak benneteket újra az imára és a böjtre, mert böjttel és imával állíthatjátok meg atermészeti katasztrófákat. Az én Szent Fiam mondta: „Ahogy a virágnak szüksége van a vízre, úgy nektek isszükségetek van az imádságra és a szeretetre.” (Részlet a 203. június 17-i jelenés üzenetébõl.) Drága pap fiaim! Ne legyetek olyan csónakok, amelyek úsznak a vízen, de ha jön egy hullám, elviszi. Legye-tek kemény sziklák. (Részlet a 2004. december 11-i jelenés üzenetébõl.)A Sátán ordítva körüljár, hogy minél több lelket elnyeljen. (Részlet a 2005. március 10-i jelenés üzenetébõl.)14. Blackbourn, David: Marpingen. Apparitions of the Virgin Mary in Nineteenth-Century Germany. NewYork: Alfred A. Knopf, 1994. 2, 3–24.15. Lásd például Nabhan-Warren, Kristy: The Virgin of El Barrio. Marian Apparitions, Catholic Evangelizingand Mexican American Activism. New York–London: New York University Press, 2005. 26.16. A Rózsikával készült interjút közli Jánossy Gábor (szerk.): A Fény Királynõje. Regina Luminii. Stella Ma-ris Alapítvány, Bp., 2005. (Kétnyelvû kiadvány, kézirat.)17. Marián Rózsika, Szõkefalva, 2006. okt. 24.18. A Rózsikát meglátogató zarándokok gyakran szóba állnak testvérével és apjával is.19. Például Nabhan-Warren: i.m. 49; Jonas, Raymond: The Tragic Tale of Claire Ferchaud and the Great War.Berkeley-Los Angeles-London: University of California Press, 2005.20. A helyi vallásos minták szerepére a vallási specialista szerepkörök kiépülésében Galia Valtchinova is fel-hívta a figyelmet a bulgáriai látók esetében: Valtchinova, Galia I.: Constructing the Bulgarian Pythia:Intersections of Religion, Memory and History in the Seer Vanga. In: Frances Pine – Deema Kaneff – Haldis

47

2010/9

Haukaness (eds.): Memory, Politics and Religion. The Past Meets the Present in Europe. Münster: LIT VerlagMünster, 2004. 179–198.21. Részletek az 1999. június 17-i nyilvános jelenés üzenetébõl.22. Erre az 1999. március 21-i jelenés során kéri Szûz Mária.23. Naumescu, Vlad: Modes of Religiosity in Eastern Christianity. Religious Processes and Social Change inUkraine. Halle: Lit Verlag, 2007. 180–194.24. Lásd Kapferer, Bruce: Ritual Dynamics and Virtual Practice. Beyond Representations and Meaning. In: DonHandelman – Galina Lindquist (eds.): Ritual in its Own Right. New York–Oxford: Berghahn Books, 2004.35–52.25. A kegyhelyen történõ ördögûzés kulturális modelljének vannak vallásantropológiai párhuzamai. Lásd pél-dául Christian, William A., Jr: Person and God in a Spanish Valley. Rev. ed. Princeton, N.J.: PrincetonUniversity Press, 1989. leírásait a 18. századi baszkföldi kegyhelyekrõl.26. Lásd Bourguignon, Erika: Introduction: A Framework for the Comparative Study of Altered States ofConsciousness. In: Erika Bourguignon (ed.): Religion, Alteres States of Consciuosness and Social Change.Columbus: Ohio State University Press, 1973. 3–35; Sluhovsky, Moshe: Believe not Every Spirit: Possession,Mysticism, & Discernment in Early Modern Catholicism. Chicago-London: The University of Chicago Press,2007; Holm, Nils G.: Ecstasy Research in the 20th Century: An Introduction. In: Nils G. Holm (ed.): ReligiousEcstasy. Based on Papers Read at the Symposium on Religious Ecstasy Held at Abo, Finland, on the 26th-28thof August 1981. Stockholm, 1982. 7–26; Siikala, Jakko: The Siberian Shaman’s Technique of Ecstasy. In: i.m.103–121.27. Nabhan-Warren: i.m. 4.

48

2010/9

Akik rá tudnak venni, hogy abszurd dolgokban higgy, rá tudnak venni kegyetlenkedésekre is.

VOLTAIRE

Félrevezethetõ népnek nincs hazája. ???

„Tévedni emberi dolog”

Szent Jeromos 420-bõl származó mondása –Errare humanum est – alighanem a legtöbbet idé-zett szállóige. Használjuk okkal és ok nélkül, ön-védelembõl vagy a felelõsség áthárításának szán-dékával, avagy egyszerû szófordulatként, ha ép-pen nem kívánunk egy kérdésrõl-helyzetrõl véle-ményt nyilvánítani. Aki idézi, szinte biztosra ve-szi a megértõ legyintést, illetve arra is joggal szá-míthat, hogy a vonatkozó kérdést/kontextust,amelyre a szállóige egyfajta válasz volt – nem gon-dolják tovább, lezárják. Szent Jeromos mondásaszellemi zsákutca. Miközben társadalmi felmen-tést hoz – ki tekintheti önmagát tévedhetetlennek,minden ismeretek tudójának? –, s ezért hatása po-zitív, látni kell, hogy egyben gát is: akadálya an-nak, hogy a vonatkozó helyzetet mélyebben ele-mezzük, hogy a felmentés helyett a tévedés okángondolkozzunk el. Keresni a (bármely) gondolat-menet buktatóit – örök feladat és kihívás, nemcsupán a lehetséges korrekciók okán, hanem mertarra is választ kap(hat)unk, hogy hol vitt félre agondolati lánc.

A tévedés oka lehet ismeretek hiánya, a téves –módszertanilag nem megalapozott – helyzetértel-

2010/9

Ma már látjuk, hogy atudomány és a technikafejlõdése nem jelenti ahumánum fejlõdését.

BODÓ BARNA

TÉVESZMÉK A POLITIKÁBAN

A kézirattal kapcsolatos megjegyzésekért és javaslatokért köszö-nettel tartozom Bakk Miklósnak és Szász Alpár Zoltánnak. (B. B.)

mezés, de alapja lehet elõítélet, illetve valamilyen erõs meggyõzõdés is. Még mielõttsorra venném ezeket a kérdéseket a politika és ennek tudománya, a politológia vo-natkozásában, néhány általános észrevételt kívánok megfogalmazni.

Vannak olyan fontos tudásterületek, amelyekkel kapcsolatosan a speciális tudás:elvárás. A természettudomány ide tartozik. Senki nem gondolja, hogy minden elõ-képzés nélkül érteni fogja a kvantumfizikát avagy a genetika szabályait. A matem-atizált tudományok státusa olyan, hogy az egyszerû polgár tisztes távolból figyeli ésvélhetõen tiszteli azokat, akik ezekkel a tudományos kérdésekkel foglalkoznak. Sok-kal nagyobb a bizonytalanság, ha társadalomtudományokról van szó, amelyek az em-beri közösséggel, viselkedéssel, cselekedetekkel és döntésekkel kapcsolatosak. A pszi-chológia nemegyszer kerül abba a helyzetbe, hogy arra tanít meg, amit hitünk szerintismerünk, avagy ismernünk kellene. Hiszen bár az ember az idõk során alig változott,de a társadalmi környezet, a kezelendõ kapcsolati rendszer a valamikorinál sokkaltabonyolultabb, amikor a kapcsolatok megváltozott rendjének és jellegének a feltárásais gondot okozhat – ezt sokan nehezen fogadják el, nem számolnak vele.

Vélhetõen még nagyobb a gond a politikát illetõen. A politika jelenségeit vizsgá-ló tudomány, a politológia igen sokak számára nem is tudomány. A természettudo-mány arra tanította meg az embert, hogy a tudomány – a klasszikus definíciós ele-mek: saját vizsgálódási terület és módszer mellett újabban az önálló elméleti háttérés fogalmi apparátus is ide tartozik – azt jelenti, hogy a megállapított igazság ellen-õrizhetõ, modellezhetõ. Egyesek a matematikai apparátus meglétét is a tudomány-ként való elismerés elõfeltételének tartják.

Politikai ismeretek és/vagy tudás

Józan ész. Tapasztalat. Logika. Ráció.Ennyi (minden) áll rendelkezésünkre, amikor a politika történéseit kellene/kíván-

juk szaktudás hiányában értelmezni. Ebben a világban élünk, innen szerezzük ta-pasztalatainkat – értelmeznünk kell helyzeteket és folyamatokat. Jelen van itt egyburkolt elõfeltevés, hogy a józan észre apellálva a jelenségeket megértjük, elsõ köze-lítésben képesek vagyunk kezelni a kialakuló helyzeteket.

Ha a józan észre hivatkozunk, természetesen nem Thomas Paine 1776-ban, azamerikai függetlenségi háborúban született politikai röpiratára (Józan ész – CommonSense) utalunk, bár az észak-amerikaiakat politikai jövõjük végiggondolására ösztö-kélõ nyilatkozat címe éppen azt sugallta, hogy abban a helyzetben a józan parasztiész diktálta lépésrõl volt szó. Most arra a józan észre utalunk, amely képes megta-pasztalni és megismerni a környezetet, képes felismerni az igazat és/vagy az értéket.Ezért sokak számára a józan ész a tudomány elõszobája, egyfajta közelítõ módszer,aminek okán azt is kijelentették már, hogy a tudomány a „józan paraszti ész” kikris-tályosodott, rendszerezett formája.

Csakhogy éppen a politika az a terület, ahol a józan ész gyakran kudarcot vall,nincsenek vagy nem mûködnek az elõzetes, kész válaszvariációk, vagyis az a tudás,amelyet mindenki számára közösnek gondolunk – nem segít. Ekkor jön létre a vál-ság, ekkor fogadjuk el (talán), hogy az érzékszervek által közvetített információnál –mindennapi tapasztalatnál – többre volna szükség. Ekkor keressük a logikát, a törté-nések belsõ összefüggéseit, a célszerûséget.

Mi a célszerû valamely helyzetben? – a látszat ellenére ez nem egyszerû kérdés.A célszerûség feltételezi a kontextust: a tisztázását annak, hogy milyen helyzetben,milyen feltételek közepette, milyen társadalmi kényszerek hatására történik valami.Bár a kérdésekre adható válaszok olykor zsákutcába visznek, sokakat ez alig zavar,ugyanis megvan bennük a rend és az igazság fenntartásának, helyreállításának az50

2010/9

igénye. Ezt úgy vélik elérhetõnek, ha nem fogadják el a világ bonyolultságát és átte-kinthetetlenségét, azaz a személytelen folyamatokat, hanem egyszerûséget visznek abonyolultba, és ezzel – szerintük – átláthatóvá teszik a számukra áttekinthetetlent.

Ezen az alapon ítélnek – és olykor elítélnek. Feltehetõleg nem tömegek véleked-nek így, de árulkodó és jellemzõ, ha egy portálon valaki ilyen véleményt fogalmazmeg: „Végignéztem az adást. D. vendége volt T. A. és K. P. Nagyon értelmeseketmondtak – természetesen a politológiai szemfényvesztés kereteiben.”1 Politológiaiszemfényvesztés. Ebben nemcsak elutasítás van, hanem egyfajta elméleti „horrorvacui”, irtózat attól, ami a nyilatkozó számára feltáratlan-ismeretlen. Ennél szintesemmivel sem jobb az a vélekedés, miszerint „tudományos megközelítés természe-tesen létezik (vö. political science), függetlenül attól, hogy a politológusnak címké-zett honfitársaink, akik rendszeresen lépnek fel tévéstúdiókban, sokszor nem azalapján dolgoznak”.2 Vagyis a politológusnak lehetnek az átlagost maghaladó isme-retei a politikáról, de ha a nyilvánosság elé lép, nem a szakismereteire épít. A poli-tológia így lesz sokak számára egyfajta fölösleges elméletieskedés, amit talán az semvesz komolyan, aki mûveli.

Mivel a személytelen folyamatok megérthetetlenek társadalomtudományos mû-veltség nélkül (éppen ezért jöttek létre ezek a tudományok), és ez a mûveltség job-bára hiányzik, kézenfekvõnek tûnik úgy dönteni, hogy a bonyolultság nincs is, ha-nem mindenütt csak a mindennapi életbõl jól ismert egyszerû érdekkövetõ cselek-vés mûködik. Így újra lesznek cselekvõink – ott is, ahol valójában nincsenek. Ezzelpersze átkerülnek a fantazmagóriák világába. A végsõ igazság helyett az érdekek ke-rültek elõtérbe mint a politikai cselekvés indítékai.

Két megjegyzés kívánkozik ide. Különbséget kell tenni a politikai ismeret és a po-litikai tudás között. A politikai ismeretek helyzetekkel és folyamatokkal kapcsolatosolyan információk, amelynek révén a polgár értõ részese lehet a politika történései-nek, tudja, mit miért tesz vagy nem tesz. A politika intézményeinek és mûködésük-nek az ismerete például idetartozik. A politikai tudás nemcsak más, de ennél több.Visszatérõ kérdése az emberiségnek: hogyan éljünk? Ha a végletekig szétfeszítem akeretet, akkor a politológia erre az örök kérdésre segít választ találni. Ha megmara-dok a klasszikus tudományos értelmezésnél, akkor a politikai tudás megértést jelent,új helyzetben új ismeretek létrehozását. A politikai ismeret gyakorlati, a politikai tu-dás elméleti irányultságú (Körösényi–Tóth–Török 2008). A politikai ismeretet és tu-dást akkor lehet problémamentesen elhatárolni, ha elfogadjuk – nem tagadjuk meg –a politikai megismerést illetõen az institucionalista-objektivista nézõpontot. A 20.században viszont a politikai folyamatok értelmezésében egyre inkább a dialogikus-cselekvéselméleti szemlélet hódít teret. Kari Palonen fogalomtörténeti elemzése ki-mutatta, hogy a politika világa – számos fogalmi hagyomány ellenére – a tiszta cse-lekvés világa (Palonen 2009). A vesztfáliai békét (1648) követõen a territorialitás ésa világos határok váltak a politikai közösségek alapjává – és a térbeli szemléletneksaját fogalomkészlete és retorikája alakult ki. A 19. században viszont – évente ülé-sezõ parlament, kormányzás és ellenzék kettõssége – elõtérbe került a politikai ta-pasztalat temporizálása, idõbelivé tétele. A cselekvés felõl vizsgált politika ugyanismegtöri az állandóságot. A cselekvésközpontúság által behozott szabálytalanság – apolitikai világban minden mozog, vitatott, bizonytalan – a módszertani pluralizmusfelé vitte el a politikatudományt, ezzel kapcsolatosan állapította meg Skinner, hogya politika egyike azon fogalmaknak, amelyeknek leíró és értékelõ dimenzióit nem le-het szigorúan elkülöníteni.3

Továbbá a politikáról való beszédmódokat illetõ rövid megjegyzés: a politikai dis-kurzus esetében a diszkurzív jelenségek részei a politikai megismerési folyamatnak,hiszen Weber óta tudjuk és látjuk, hogy a politika nagyrészt a nyilvánosság elõtt, a

51

2010/9

beszélt vagy az írott szó eszközével történõ egyfajta, habermasi értelemben vett, amegismerést és az érdeket összebékíteni igyekvõ önreflexiós folyamat. A politikai vi-ta elsõsorban a politikai szereplõk megnyilatkozásait és a kapcsolódó reflexiókat je-lenti, bár a tartalmi kérdések mellett fontos dimenziók az identitásteremtés vagy alegitimálás is.

Visszatérve az elõbbi gondolatmenethez, abban egy módszertani téveszme is azo-nosítható: sokak szerint a tudomány semlegességet, apolitikusságot4 feltételez, és mi-vel a politológia mûvelõi akarva-akaratlanul elemzõként jelen vannak a közéletben,de különben sem lehetnek apolitikusak, nem lehetnek semlegesek, ebben a kontex-tusban a politológia humbug (volna). A vonatkozó érvelés szerint, miközben hûekkívánnak lenni szakmájukhoz, de érintkezniük kell a politikummal, csakis az „aureamediocritast”, a politikai középvonalat, a politikai „centrumot” követhetik, s nemkapcsolódhatnak sem „jobbfelé”, sem „balfelé”, hiszen ezek „oldalak”, amelyek min-denképpen idegenek a centrális beállítottságú kutatótól, a szellem igaz emberétõl.Megjegyzendõ, hogy miközben a politikatudós számára a politikai elkötelezettségkérdése irreleváns, a politikus számára meghatározó, hiszen az egyik értelmez, a má-sik a folyamatok tényezõje.

Semlegesség, pártatlanság, értékmentesség5

Látszólag szinonim fogalmak, de nem azok. A kutató pártatlan lehet, semleges apolitikai szereplõk megnyilvánulásait illetõen, elemzéseiben a szubjektivizmustól,a torzításoktól tartózkodó, de nem értékmentes. Amikor kutatási tervét kidolgozza,akkor azt magas absztrakciós szinten fogalmazza meg, általa igaznak tartott empiri-kus elõfeltevésekre alapoz, és normatív megfontolásokat is beépít. Vagyis a kutatónem lehet semleges, de az általa használt eljárásnak annak kell lennie. A kutatói ér-tékmentesség elvárása tehát alapvetõen hibás, minden kutató valamilyen társadal-mi közegben gyökerezik, ebben az értelemben nem létezhet „semleges” tudós. Azértékmentességet illetõen további dilemma, hogy a társadalmi valóság fotográfia-szerû leképezése lehetetlen. Szabó Márton jelenti ki errõl a makacsul fennálló ter-méketlen dichotómiáról (miszerint a kutató csak az érdektelen és pártatlan megfi-gyelõ szerepében birtokolhatja az igazságot), hogy az eleve téves (Szabó 2003). Gon-dolatmenete folytatásában Habermast idézi: nem az a baj ezzel a felfogással, hogynormaként használják, és része a tudományos belharcoknak, hanem az, hogy kizár-ja a kérdés árnyalt vizsgálatát. Ha nem a természetrõl gondolkodunk, mondjaHabermas, akkor vizsgálati tárgyunkkal, azaz a kommunikáló emberrel eleve értel-mezõ-kommunikációs közösséget alkotunk, egyébként fogalmunk sincs, mirõl be-szél az illetõ (Habermas 1994). A megfigyelõ mindig érdekelt és érintett megfigye-lése tárgyában. Kérdés: mire volna alapozható az a feltételezés, hogy egy távolibolygó lakója pontosabb képet adhatna rólunk, mint mi magunk? Érvet ugyanisnem lehet felhozni mellette.

Az emberi magatartás a társadalmi lét alapvetõ összetevõje, jellemzõi: aktív (min-den társadalmi jelenséget emberi magatartások idéznek elõ), produktív (a társadalmifejlõdés új eredményeit emberi magatartás hozza létre) és konstitutív (az egyes tár-sadalmi jelenségek sajátos szerepét az emberi magatartásokra való vonatkozásukszabja meg). Ebben az értelemben a politikatudomány s általában a társadalomtudo-mány feladata a társadalmi cselekvések értelmének a feltárása. A magatartásokat atudomány helyes felismerései befolyásolják, ami eszmei mozzanat a cselekvésben.

Természetesen az értelmezésben törekedhetünk tárgyilagosságra és pártatlanság-ra, és törekszünk is, de mindnyájunknak vannak elõfeltevéseink és érzelmeink, ér-deklõdési köreink és értékeink. Az elvárt objektivitás tekinthetõ az emberi tanulás52

2010/9

eredményének, ami a tudományos tevékenység célja és eszköze is, mivel lehetõvé te-szi a módszerek, eljárások megismételhetõségét és mások általi megismerhetõségétis. A politikai diskurzusok vizsgálata során azt tapasztaljuk, hogy a „teljes objektivi-tás” hangoztatása olyan, mint a „végsõ alapokra helyezés” vagy a „nézzünk végre adolgok mögé” igénye: az érvényes beszédért való küzdelem retorikai eszköze. Való-jában nem az a kérdés, hogy a kutató involvált-e abban, amirõl ír és beszél, mertegyébként miért foglalkozna a dologgal, hanem az, hogy ezt milyen szinten és szín-vonalon teszi. Az átmenetek és a határok a fontosak.

Összefoglalva: a politikatudományban az értékmentesség problémája megkerül-hetetlen. Max Weber szerint a kutató nem mellõzheti értékítéleteit, hiszen azok a ku-tatás kezdetétõl minden mozzanatban jelen vannak. Ezért két feltételt követel meg akutatótól: egyrészt azt, hogy legyen tisztában saját elkötelezettségeivel, és ha erre le-hetõség van, tárja is fel ezeket; másrészt pedig azt, hogy kutatásai során a tényeketés az értékeket szigorúan válassza el egymástól. A kutató ugyan vizsgálhatja a léte-zõ értékeket, de nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy melyik a hasznosabb,célravezetõbb. Nem mondhatja meg a cselekvõ embernek, hogy milyen értékeket kö-vessen, mert az már a politika területe.

A weberi gondolatmenetnek is van egy csapdája. Leo Strauss arra a következ-tetésre jutott, hogy a weberi társadalomtudomány ugyan bölccsé teheti az embere-ket a tekintetben, hogy egy cél eléréséhez milyen eszközök kellenek, de képteleneligazítást adni abban a kérdésben, hogy mely célok legitimek és igazságosak.Strauss szerint az ilyen tudomány abból a célból született, hogy bármely hatalomvagy érdek kiszolgálója lehessen (Strauss 1994). El kell tehát utasítani az értékíté-letektõl tartózkodó (politika)tudomány gondolatát, az értékelkötelezettség a politi-ka egyik legfontosabb adottsága a társadalommal szemben. Az elõfeltevésmentestudás illúzió, az értékmentesség látszólagos, mert kritikátlanul újratermel. A„módszertani tisztaság”6 elve éppúgy, mint ahogy az „értékmentesség” követelmé-nye megengedhetetlen módon leszûkíti a tudományos vizsgálódás tárgyi területét,az elméletnek a módszer alá rendelése a tudomány értelmét fordítja meg (G. Fodor2006). A politikatudomány központi feladata az „elveszett valóság” visszanyerése,pontosabban az értelmezések során a „valóság nyitottságának” helyreállítása.Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a társadalomtudományi ismeretek és a ku-tatások nagy része érdekkötött.

Módszertani szempontból létezik még egy sokak által nyitottnak tekintett kérdés:az ismeretek ellenõrizhetõsége. És a dilemma nem alaptalan: hiszen az ellenõrizhetõ-ség a folyamatok megismételhetõségét feltételezi – miközben a társadalmi folyamatoksoha nem ismétlõdnek meg tökéletesen azonos feltételek mellett. Ha egy közpolitikaidöntési eljárásról alkotunk modellt, igaz voltát miként értelmezzük, ha az ellenõriz-hetõség kérdése relatív? Figyelem, nem a politika döntéseinek, intézményi mûködé-sének a társadalom általi ellenõrzése a kérdés, ezt a demokrácia megoldja. Hanem apolitikatudományi tételek igazságtartalmáról és ellenõrizhetõségérõl van szó. Itt vi-szont könnyen összecsúszhat két szint: a társadalmi folyamatok megismételhetetlen-sége nem jelenti a kutatási feltételek megismételhetetlenségét. És a tudományos vá-laszt az összehasonlító politológia révén kapjuk meg. A politikai rendszer dinamiku-san változó rendszer, melyet környezete és belsõ alrendszerei egyaránt meghatároz-nak. Vizsgálatát az összehasonlító politikaelmélet (komparatisztika) végzi. Ennek so-rán vagy a politikai alrendszer egy-egy elemét hasonlítják össze (pl. pártrendszer, al-kotmány), vagy egy folyamatot vizsgálnak (pl. hogyan történik az érdekérvényesítésvagy a konfliktusmegoldás az adott rendszeren belül), vagy pedig, ami csak az 1970-es évektõl terjedt el Nyugat-Európában, az eredményességet (output jellegû szem-pontok) kísérelik meg összevetni a politikai rendszerek mûködésében. Akár a hason-

53

2010/9

lóságokat vetik össze, és keresik a különbségeket, akár a különbözõket hasonlítjákössze, és megnézik a hasonlóságokat – az eredmény kísérletinek mondható.

A téveszme

Kerestem könyvtárban, de (vidéki feltételek között) nem is reménykedhettem ab-ban, hogy Vámbéry Rusztem könyvét a téveszmékrõl kézbe vehetem. Pedig Az élõmúlt. Politikai téveszmék – társadalmi babonák címû, a Pantheon Irodalmi Intézet ál-tal 1931-ben kiadott mû alighanem az egyedüli a magyar szakirodalomban, amely cí-mében is a témánknak szentelt. Talán nem meglepõ, hogy a téveszme irodalma nemmondható gazdagnak, internetes kereséssel sem sikerül két tucatnál több jelentésestalálatot összegyûjteni. Természetesen nem a pszichotikus állapotként definiálhatótéveszmékrõl kerestem elérhetõ szövegeket. Minden bizonnyal a leghíresebb „tév-eszmés” könyv Richard Dawkins az isteni téveszmének szentelt munkája, amelybenösszefoglalja a vallások, vallásos hit általános kritikáját (Dawkins 2007).

A téveszmékrõl máig érvényes elsõ fontos megállapításokat Francis Baconnek kö-szönheti a filozófia. Legnagyobb hatású mûvében, az arisztotelészi módszerrevisszautaló Novum organumban fogalmazza meg téziseit a tudományos megismeréshibáiról és ezek kiküszöbölésének a módjáról (Bacon 1995). Központi kérdése: a tu-dományos megismerés miként lehet megalapozott? Bacon tudománya megfigyelõ tu-domány. Nem mond semmit arról, hogy mi felé kell törekednünk; egyforma értékûés jelentõségû tényeket ismer; megfigyeli, magyarázza ezeket a tényeket, ám nemmond ítéletet róluk. A kutatás gyakran összekeveri egymással a tények két csoport-ját: azokat a tényeket, amelyek olyanok, amilyeneknek lenniük kell, a nem normáli-sakkal: a normális jelenségeket egybemossák a patologikusakkal.

A gondolkodásra, ismeretszerzésre idolumok, ködképek, téveszmék jellemzõk.Feladat, hogy feltárjuk, ezek miben állnak, hogy ne akadályozzák a világ helyes meg-ismerését. Négy ködképet ír le: törzs, barlang, pénz/piac és színház. Az elsõbe tar-toznak mindazon tévedések, melyek ember mivoltunkból fakadnak – ezek közös té-vedéseink. Az érzékelésre és a gondolkodásra is vonatkoznak. Az ember hajlamos sa-ját természetét, jellemzõit rávetíteni a világra. Ezt antropomorfizmusnak nevezik. Ti-pikus tévedés: értelemmel megerõszakolja az ember a világot, a tökéletest rávetíti avilágra. Például tökéletes a körmozgás, ezért egykor a tudósok azt állították, a boly-gók biztos körpályán mozognak. A második csoportba tartoznak az egyén saját téve-dései. Mindenki saját barlangba van bezárva: kapott személyiség plusz a nevelteté-se során kapott személyisége hat a világnézetére. Téveszméit le kell gyõznie. Bacontanácsa: helyes a középút követése. A harmadik csoportba az emberi kommunikáci-óból fakadó tévedéseket sorolja: az érintkezés, a nyelv mint tévedésforrás. Haszná-lunk szavakat, melyek nem létezõket jelölnek meg, pl. a végtelen. Vagy pontatlanuljelölõ szavakat alkalmazunk. Lényeg tehát a helytelen szóhasználat. A negyedik, aszínház: filozófiai hagyomány. A filozófusok valóságosként egy maguk által terem-tett világot mutatnak be.

A tévedéseknek három alapesetét különbözteti meg: szofisztikus (kevés tény),empirikus (kevés kísérletbõl következtet), babona (a teológia keverése a filozófiával).A megoldás: az axiomatikus deduktív gondolkodással szemben a helyes módszer azindukció. Az egyes esetek kísérletes megvizsgálása a kezdet, ezekbõl levonni/felépí-teni és végül ellenõrizni kell a következtetést. Az empirizmus Bacontól származik.

Megjegyzendõ: a téveszmék nagy oszlatójának is volt téveszméje: Bacon szerinta technikai fejlõdés együtt jár a humánum fejlõdésével, s ezt a 20. század gondolko-dói megkérdõjelezték, mára elvetették. Ma már látjuk, hogy a tudomány és a techni-ka fejlõdése nem jelenti a humánum fejlõdését.54

2010/9

Émile Durkheim a szociológiát illetõen foglalkozott a megismerhetõség kérdésé-vel, megállapításai vonatkoztathatók a politikatudományra is. Durkheim egyértel-mûen Baconre utal vissza, amikor meghatározza a téves fogalomtípusokat: ezek a va-lós tények helyébe lépõ közönséges fogalmak (notiones vulgares) és téveszmék(praenotiones), illetve a valós tényeket eltorzító ködképek (idola). A magyarázat sze-rinte, hogy az emberek a szociológia kialakulása elõtt is alkottak fogalmakat, mert afogalmak nélkülözhetetlenek voltak életükhöz. Emiatt a szociológiában sok, a valósdolgok helyét elfoglaló téveszme létezik. Durkheim elemzi a szociológia nagyjainakmódszertani hibáit (Comte hibája, hogy tételezte: az emberiség folyamatosan, egye-nes vonalon halad elõre, fejlõdik, ami ellen Durkheim több ellenérvet is felhoz:nincs bizonyítva, hogy tényleg fejlõdünk; Spencer hibájának alapja sajátos társada-lomértelmezése: szerinte társadalomról csak akkor beszélhetünk, ha az egymásmel-lettiséget az együttmûködés egészíti ki, de állítása csak akkor lenne helyes, ha a kol-lektív lét összes megnyilatkozását illetõen bebizonyítottuk, hogy ezek valamennyi-en az együttmûködés különbözõ formái, ami Durkheim szerint szinte lehetetlen).Durkheim módszertani elvárása, hogy addig ne alkalmazzuk a fogalmakat, amígazok nincsenek tudományosan felépítve: mivel csak akkor állapíthatjuk meg, hogyvan-e a tényeknek valamilyen céljuk, és hogy mi az, ha már meglehetõsen elõre ju-tottunk a tények magyarázatában – elég nehezen volna teljesíthetõ.

Valami hasonló történt a politikatudományban a módszertani nacionalizmussal.A módszertani nacionalizmus arra az elõfeltevésre épül, miszerint a modern államtermészetes szociális és politikai formája a nemzetállam. Ma már jelentõs szakiro-dalma van ennek a téves módszertani elõfeltevésnek, de amikor Ernest Gellner az1980-as évek elején leírta: „A nemzet nélküli ember gondolata, úgy tûnik, feszültsé-get ébreszt a modern képzeletben. Ahogy orra és füle van, az embernek nemzetiség-re is szüksége van. Mindez magától értetõdõnek tûnik, csak sajnos nem igaz”(Gellner 1997, 17.) – akkor még kevesen figyeltek rá. Gellner sokszor idézett megha-tározása szerint a nacionalizmus lényegében politikai alapelv, amely azt tartja, hogya politikai és a nemzeti alapegységnek kongruensnek kell lennie, tehát a nemzetetmint közösséget egyértelmûen az ipari társadalom strukturális szükségleteivel hoz-za összefüggésbe, és a modern állam államigazgatási célokból történõ homogenizá-ciós erõfeszítéseinek az eredményeként fogja fel. Napjainkra változott némileg ahelyzet, Rogers Brubaker módszertanilag közelíti meg a kérdést. Szerinte: „Nem aztkell kérdeznünk, mi a nemzet, inkább azt, hogy a nemzeti lét mint politikai és kul-turális forma hogyan intézményesül az államokon belül és az államok között. Ho-gyan mûködik a nemzet mint gyakorlati kategória, mint osztályozási séma, mint kog-nitív keret” (Brubaker 2004, 390.).

A módszertani nacionalizmus – mint a társadalomtudományok fõsodra által el-fogadott, de hibás módszertani keret – ismeretelméleti alapok és program tekinteté-ben szorosan kapcsolódott és igazodott a modern nemzetállamok kialakításának a ta-pasztalatához. A modernitás klasszikus elmélete holtpontra jutott, amikor a nemzet-államok, valamint a nacionalizmus és az etnicitás kérdéseinek a feldolgozására ke-rült sor (Wimmer – Glick Schiller 2005). Bár a 20. század történelmét a nacionaliz-musok, etnikai-nemzeti háborúk alakították, a politikatudomány ezeknek a folyama-toknak a tanulmányozását „átengedte” a történelemnek, nem tudatosult az ok-oko-zati összefüggés. Csak Gellner és követõinek a munkássága hozta el a nacionaliz-musnak mint a társadalomelmélet tárgyának és paradigmatikus voltának az elemzé-sét, és mondatott ki a kollektív tévedés ténye az állammal kapcsolatos elemzések ke-retét illetõen. Az idézett szerzõk megállapítják: a módszertani nacionalizmus elfoj-totta a modernitás természetének és korlátainak a helyes megértését, s szisztemati-kus vakságot eredményezett.

55

2010/9

„Hétköznapi” politológia

Durkheim megállapítása, miszerint az emberek élethelyzeteik értelmezésére fo-galmakat alakítanak ki a szaktudományos fogalmak megjelenése elõtt, a politika/po-litikatudomány vonatkozásában fokozottan érvényes. Az egyes embert nem érdeklisem az állam mûködése, sem pedig a politikát meghatározó kérdések és eszmék mi-benléte – pl. közjog és közhatalom, a politikai-hatalmi viszonyok általános össze-függései –, viszont az mindenki számára életbevágóan fontos kérdés, hogy ki és mi-ként dönt a közösségi/társadalmi javak elosztásáról. Még szó sem lehetett a politi-kai jelenségek tudományos értelmezésérõl, de a politikatudomány napjainkraklasszikussá vált kérdései – kik, milyen megbízatás értelmében, milyen felhatalma-zással, milyen elvek szerint döntenek a közösség számára létezõ, örökösen szûkösforrások elosztásáról – folyamatosan léteztek, éspedig azóta, hogy a politikai/dönté-si szféra önállósodása elkezdõdött; amióta a döntéseket nem a kell (Sollen), hanema konkrét társadalmi folyamatok határozzák meg. Weber szerint a politika jelenté-se: törekvés a hatalomból való részesedésre vagy a hatalomelosztás befolyásolásáraakár államok, akár olyan embercsoportok között, amelyeket egy-egy állam foglalmagában (Weber 1995).

A politika alapfogalmainak ismerete különbözõ szintû lehet, annak függvényé-ben, hogy a társadalmi kapcsolatok során milyen tapasztalatra, mennyire egyértel-mû információra van kilátás. A politika fogalmaihoz való hétköznapi viszonyulás-ban négy szint elkülönítését látom lehetségesnek.

1. Helyes értelmezés – helyes használat. A mindennapi élet mindenkit rákénysze-rít bizonyos helyzetek és viszonyok (politikai) olvasatára, annak is vannak politi-kai/politológiai ismeretei, aki soha nem készült külön arra, hogy a jelenségek mozga-tórugóit és összefüggéseit elemezze, megértse. Egy sor politológiai fogalmat az embe-rek helyesen használnak: ráéreznek, a gyakorlat közvetíti a helyes értelmezést. Példá-ul a jóléti állam fogalmát helyesen használja a közéletben valamennyire jártas, s hanem is fedezi fel a meghatározás – olyan állam, amely a népesség nagy tömegénekgazdasági és szociális jólétét demokratikus társadalmi berendezkedés mellett biztosít-ja – minden egyes elemét, alapjában képes nemcsak a helyes fogalomhasználatra, dea társadalmi vonzatokat is érzékeli. Ilyen fogalomnak mondható többek között a ré-gió (bár ennek van nem politológiai értelmezése is) vagy az anarchia.

2. Részben helyes értelmezés – helyes használat. A következõ kategóriát azok a fo-galmak képezik, amelyek értelmezése, tartalmi leírása felkészültség nélkül nem sike-rül, de a mindennapi kapcsolatokban, a politika folyamatainak értelmezésében eznem okoz gondot. Ilyen fogalomnak tekintem a méltányosságot, a legitimitást, de akáraz identitást is. Az egyes polgár tudja, hogy a méltányosság valami plusz, valamilyenhátrány kiegyenlítése, és nem foglalkozik azzal a különben nem mellékes kérdéssel,hogy a méltányosság okán elvárhatjuk azt is, ami több a jognál – a társadalmi igazsá-gosságot. Vagyis a fogyatékosnak több támogatást kell nyújtani, hogy az egészségesselazonos esélyei legyenek. Az identitás definiálása igen komoly elméleti feladat, még-sem okoz gondot a – nem világosan értelmezett – fogalom helyes használata.

3. Helytelen értelmezés – részben helyes használat. A hétköznapi politológiai tu-dás harmadik kategóriáját azok a fogalmak alkotják, amelyekrõl a polgárnak világosvéleménye van, ezt meggyõzõdéssel vallja, de a használat során kiderül, hogy másokmásként látják, ekként az egyéni értelmezés feszültség forrása lehet. Ilyen fogalmak ademokrácia, a párt, a társadalmi rendszer, a civil társadalom, a bürokrácia és a sorfolytatható. Egykori parlamenti képviselõ hirdette nagy buzgósággal, hogy a demok-rácia értelmezése világos: mindent szabad, ha másnak nem ártasz vele. Átlagpolgárigondolkodásban a demokrácia fogalma a „szabadság” fogalmával vált szinonim jelen-56

2010/9

tésûvé, mely szerint minden ember nemcsak jogilag, hanem rang és lehetõség tekin-tetében is egyenlõ a társadalomban. Csakhogy a demokratikus jogegyenlõség messzenem azonos a gyakran hozzágondolt és általa megvalósíthatónak vélt vagy inkább su-galmazott és aztán követelt általános egyenlõsdivel, „szabadsággal”. A demokrácia ahatalomgyakorlás módját illetõ általános elõírás: állam- és kormányforma. Többek kö-zött megmutatja, miként lehet hatalmat gyakorolni érdekpluralizmus esetén.

4. Nincs értelmezés – nem használt fogalmak. Végül pedig a negyedik kategóri-ába olyan fogalmak tartoznak, amelyeknek nincs köznapi olvasata, ezek a minden-napi kapcsolatokban alig vagy soha nem fordulnak elõ, de a társadalmi folyama-tok megértését illetõen jó és fontos volna ismeretük. Ilyen fogalom például azanómia: a normavesztés. Olyan társadalmi szituáció, amelyben a régi normák márnem, az újak pedig még nem mûködnek. Sajátos formája az elidegenedés, amelyegyfajta hatalomnélküliséget, az élet értelmetlenségét, az elmagányosodást, végülaz érintett személy önmagától való elfordulását, azaz önértékelésének elvesztésétés számára ezáltal norma-nélküliséget jelent. Ilyen kifejezés még a történelmen kí-vüliség, a paradigma.

Tévedések, tanítások, pogromok

Tele vagyunk ellenõrizhetetlen (eredetû) információkkal és értelmezésekkel: téve-désekkel, elõítéletekkel, koholmányokkal, politikai programmá elõléptetett úgyneve-zett tanításokkal. Vegyünk sorra néhány példát.

A tévedések és koholmányok mindenféle rész- és féligazságokból, közhelyekbõlés sztereotípiákból állnak össze. A sztereotípiák – merev képzetek, amelyek össze-foglaló képet nyújtanak egy csoport tipikusnak tartott vonásairól – szerepe felemás.Mivel egyszerûsítenek, elõsegítik a világban való eligazodást, a tájékozódást, viszontha túlságosan formalizálódnak, könnyen elõítéletekké válnak, és gátolják a valósösszefüggések feltárását. Idézzünk egy idevágó példát: „Minden demokrata liberá-lis.” Vitathatatlan, hogy a demokrácia térnyerésében a liberális ideológiának, a libe-ralizmus értékeinek hatalmas szerepe van – a társadalmi demokratizáció elsõ jelen-tõs kérdéseit éppen a liberalizmus fogalmazta meg –, az viszont nem közismert, hogymár a klasszikus J. S. Mill rámutatott a liberalizmus és a demokrácia közti feszültsé-gekre is. Ugyanis a liberálisok minden hatalmat korlátozni kívánnak: nemcsak az ál-lamét, de a népét is. A liberalizmus elsõsorban az államhatalom korlátozásánaktechnikája, míg a demokrácia a néphatalom beengedése az államba. A liberalizmusszámára a politikai, a demokrata számára a társadalmi és gazdasági demokráciánakvan prioritása. Az egyenlõség vízszintesen szétteríti a társadalmat, a szabadság füg-gõleges lökést ad neki, a demokrácia a társadalmi integrációval foglalkozik, a libera-lizmus az egyéni kezdeményezést és az újítást értékeli.

A 19. század elsõ felében Tocqueville vetette fel az emberek természetes egyen-lõtlenségére építõ arisztokratikus erkölcsiség és a demokratikus politikai-társadalmirend szükségszerû összeférhetetlenségének kérdését. A liberalizmus fogalmazta mega francia forradalom eseményeinek hatására az egyenlõség eszméjét, és ez sokáignem került kapcsolatba a szocialista eszmékkel. A forradalom nyomán alakultak kia liberális demokrácia vívmányai, a liberális demokratizmusban összekapcsolódotta népszuverenitás elve, az alkotmányos parlamentarizmus, az egyetemes emberi jo-gok, a bírói függetlenség, az ellenzék, a közigazgatás bírói ellenõrzésének eszméje.Ezekhez kapcsolódnak azok az intézmények, amelyek a mai politika kötelezõ össze-tevõi: az általános választójog, az egyenlõ képviselet a törvényhozásban. A liberálisegalitarizmus legfontosabb elõfeltevése, hogy az emberek egyenlõk a morális felelõs-ségvállalás képességében, ugyanakkor felelõsek tetteikért, de nem felelõsek egy sor

57

2010/9

rajtuk kívül álló körülményért. A politikai hatalomnak egyenlõ feltételeket, méltá-nyos esélyegyenlõséget kell biztosítania az emberek számára.

Bár a társadalmi különbségeket tagadó egalitarizmusnak nincs semmiféle alapja,mégis (majdnem) mindenki úgy tesz, mintha az egalitarizmus tételezései nyilvánva-ló és lapidáris igazságok lennének, amelyeket tûzzel-vassal kész megvédeni. Az em-berek között jelentõs különbségek vannak, bár egyesek ezt tagadják, például ekkép-pen: (általában) minden ember tud beszélni, s ez olyan jelentõs különbség az összestöbbi lényhez viszonyítva, amelyik nem tud beszélni, hogy ehhez képest az emberekközti különbségek elenyészõek, szinte említésre sem méltóak. Az egyenlõségi elv hir-detése mögött egy módszertani csapda áll, errõl írja Segesváry Viktor: „A ma elfoga-dott egyenlõségi elv értelmében minden egyénnek joga van azokhoz a jogosítványok-hoz és lehetõségekhez, melyek mások rendelkezésére állnak, mivel minden emberilény egyenlõ ontológiai és társadalmi szempontból. Ez azonban egy hamis tétel, mertsemmiféle logikai bizonyítás nem vezet az igazságosság morális követelményétõl min-den ember teljes azonosságához vagy hasonlóságához, vagyis de facto egyenlõségéhez.Az általános emberi egyenlõséget lehet és kell erkölcsi alapon követelni, de nem le-het biológiai, társadalmi vagy bármely más tulajdonság alapján bebizonyítani. Végsõfokon, az egyenlõség ma uralkodó elve nem más, mint a [természet]tudományokmódszerének […] az emberi világra való alkalmazása” (Segesváry 2006, 31.).

A téveszmék leggyakoribb és mégis alig ismert csoportját képezik az elõítéletek.Ha egyszer létrejöttek, szívósan öröklõdnek, a történelem tényeivé válnak, és alapotszolgáltatnak elõítéletes megnyilvánulásoknak. Az elõítéletek alapja az emberi meg-ismerés osztályozási, fogalomalkotási gyakorlata, miáltal kategorizálhatóvá, megje-gyezhetõvé, kommunikálhatóvá válik az ismeretlenségében fenyegetõ és borzongatóvilág. Az elõítéletek érzelmi beágyazódásuk, egyszerûségük és egyértelmûségükfolytán a társadalmi megismerés hatásos, elterjedt, tömeges jelenségeinek sorába tar-toznak. Az elõítélet egy más csoport tagjaira vonatkozó értékítélet, alapját a saját cso-port – másik csoport közötti szembenállás képezi, és sem érvényes tapasztalatra,sem racionális érvre nem támaszkodik, viszont érzelmi telítettségû, nem változik, ésérzéketlen az egyéni különbségekre. Az elõítéletek merev sztereotípiákból származ-nak, ezek alapja valamilyen érdek, történelmileg örökölt frusztráció, ellenõrizetleneszme – leggyakoribb forrásuk az etnocentrizmus és az idegengyûlölet. Bibó Istvánszerint az elõítéletes megismerés egy-egy társadalmi helyzet foglyainak kényszerûmegismerési pótléka, ahol a helyzet résztvevõi egymást egy jól meghatározott vi-szony optikájából kényszerülnek szemlélni (Bibó 1986).

Az elõítéletre irányuló kutatások két fontos mozzanatra utalnak: személyes ésstrukturális tényezõkre. A bûnbakképzés egy olyan attitûd vagy ideológia része,amely révén egy csoport a saját problémáinak okát egy hozzá viszonyítva kiszolgálta-tottabb egyénre vagy csoportra hárítja. A bûnbakképzés jellegzetesen olyankor fordulelõ, amikor egy csoport tagjai veszélyeztetve érzik magukat, de képtelenek a veszélyvalódi okát megszüntetni. Theodor Adorno szerint az elõítélet a személyiségben gyö-kerezik (1998), megalkotta az elõítéletes személyiség elméletét, amelynek elemei akonformizmus, az intolerancia és a bizonytalanság. Az elõítélet lényege, hogy a ben-ne foglalt sztereotip képen a valósággal való szembesülés sem változtat, az ellentmon-dó tapasztalat sem módosítja a képzet merevségét. Mivel az elõítélet szavai a gyûlö-let szavai, példák felidézésétõl eltekintek, ugyanis a többség–kisebbség viszony általkínált példatár darabjai igen sokunk mindennapi tapasztalatát képezik.

Végül és egyáltalán nem utolsósorban említeni kell azokat az elõítéletre épülõ ta-nításokat, amelyek akkora tragédiáknak voltak az okozói, mint az übermensch elmé-letre alapozott népirtás. Nietzsche gyilkos eszméket elindító bölcseleti munkájánakmagyar fordítását már korabeli recenzensei is vehemens bírálattal fogadták (õrült el-58

2010/9

me zûrzavaros szentenciái; senki meg ne vegye ezt a könyvet, nincs benne se tudo-mány, se szellem, hanem csak káromkodás; aki megvette, dobja a tûzbe, egyébrenem méltó – írta Platz Bonifác 1909-ben), az Im-ígyen szóla Zarathustra a politiká-ban meghatározó folyamatoknak lett a forrása. Nietzsche az államot a leghidegebbszörnyetegnek, új bálványnak, a népek halálának tekinti, mert a modern állam egyé-niségszegõ mindenhatósága az emberhérosz akadálya. Az állam szerinte a jó és go-nosz minden nyelvén hazudik, s ha valamije van, lopta azt. Csak ahol az állam meg-szûnik, ott kezdõdik az ember, ott látható a szivárvány, onnan vezet a híd az ember-feletti emberhez. Nietzsche „emberfölötti embere” a jövendõ embere: számára nincsIsten, nincs lélek, nincs erkölcsi jó és rossz. Számára jó az, amit akarhat, s megten-nie hatalmában áll; rablás, gyilkolás, önzés, bosszúállás – mindmegannyi elfogadottdolog. Nietzsche az emberiség történetének céljául az übermenschet, az akarat, cse-lekvés, nagyra törés, uralkodás és alkotás egotheista emberét állítja oda. Az emberitörténetnek voltaképp nem a létért, hanem a kiválóságért való küzdelemnek kellenelennie; a névtelen tömeg, a nyomorultak, a törpék pusztulása árán csak a legerõseb-beknek, legenergikusabbaknak szabadna fönnmaradniuk, kiválasztódniuk. A többi-ek sorsa – a pusztulás.

Ez az emberállat filozófiája lehet csak.És lett a tanításból pogrom.

JEGYZETEK1. http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=30&na_step=30&t=9117202&na_order (2010.06.25.)2. Uo.3. Errõl Skinner a 1969-es Meaning and Understanding in the History of Ideas, illetve Visions of Politics I-III.(2002) címû munkáiban ír. Lásd J. G. A. Pocock: Quentin Skinner – A politika története és a történelem poli-tikája. BUKSZ 2005. Tavasz, 86–94.4. Az apolitikus fogalom értelmezése olykor vitát ébresztõ. Az apolitikus nem azonos a pártatlannal. A pártat-lannak – bár érdekli a politika, és személyesen részt is vesz benne – „nincs választott pártja”, miközben azapolitikus azért nem választ magának pártot, mert általában nem foglalkozik a politika történéseivel, és így aközvetlen részvétel sem érdekli.5. Annak függvényében, hogy a politika világának megismerését illetõen milyen módszertani alapokra helyez-kedünk, beszélünk semlegességrõl, pártatlanságról, illetve vitathatóságról, interszubjektív ellenõrizhetõségrõl.6. Az eltérõ módszerrel kapott eredmények összehasonlíthatóságára vonatkozó módszertani elv.

IRODALOMAdorno, Theodor W.: Típusok és tünetegyüttesek. In: Erõs Ferenc (szerk.): Megismerés, identitás, elõítélet. ÚjMandátum, Bp., 1998. 68-87.Bacon, Francis: Novum Organum. Aforizmák a természet magyarázatáról és az ember uralmáról. Fordította Csat-lós János. Nippon Kiadó, Bp., 1995.Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. 1945-1949. Mag-vetõ, Bp., 1986. 621–797.Brubaker, Rogers: A nemzet mint intézményesült forma, gyakorlati kategória, esetleges esemény. In: Kántor Zol-tán (szerk.): Nacionalizmuselméletek. Rejtjel, Bp., 2004.Dawkins, Richard: Isteni téveszme. Nyitott Könyvmûhely, Bp., 2007.Durkheim, Émile: A szociológia módszertani szabályai. In: Felkai Gábor – Némedi Dénes – Somlai Péter (szerk.)Olvasókönyv a szociológia történetéhez. Új Mandátum, Bp., 2000. 272–313.G. Fodor Gábor: Voegelin for beginners. Kommentár 2006. 6.Gellner, Ernest: Naþiuni ºi naþionalism. Antet, Colecþia CEU, Oradea, 1997.Habermas, Jürgen: A társadalomtudományok logikája. Atlantisz Kiadó, Bp., 1994. 278–345.Körösényi András–Tóth Csaba–Török Gábor: Ki a politológus? Tudós, elemzõ és más szerepek. Politikatudomá-nyi Szemle, 2008. 2. 7–27.Mill, John Stuart: A szabadságról. Magyar Helikon, Bp., 1980.Nietzsche, Friedrich: Im-ígyen szóla Zarathustra. Fordította dr. Wildner Ödön. Bp., 1908.Palonen, Kari: Küzdelem az idõvel. A cselekvõ politika fogalomtörténete. L’Harmattan, Bp. 2009.Segesváry Viktor, 2006: A globalizációs álmok után egy széttöredezett világ felé. Mikes International, Hága, 2006.Strauss, Leo: Mi a politikai filozófia? Világosság, 1994. 7.Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai. L’Harmattan Kiadó, Bp., 2003.Tocqueville, Alexis: A demokrácia Amerikában. Gondolat, Bp., 1983.Weber, Max: A politika mint hivatás. Kossuth, Bp., 1995.Wimmer, Andreas–Glick Schiller, Nina: Módszertani nacionalizmus és azon túl: nemzetállam-építés, migrációés társadalomtudományok. Magyar Kisebbség, 2005. 3–4. 164–210.

59

2010/9

toll

59

Napjainkban egyre több hír jelenik meg tekintélyes szaklapokban a tudományos kutatás-ban dolgozó szakemberek által elkövetett csalásokról és hamisításokról. Egyre több tudomá-nyos fórumon hangzik el, hogy a tudomány régi nagy tekintélyét fokozatosan kezdi elveszí-teni. Számos szakember és tudománytörténész cikkezik a témáról, határozottan elítélve a tu-dományos kutatás etikáját megsértõ szakemberek munkáit.

Mint a természet- és élettudományok területén dolgozó kutató jómagam is figyelemmelkövetem a csalásokkal, hamisításokkal, a tudományos eredmények kisebb-nagyobb módosí-tásaival kapcsolatos állásfoglalásokat. Arra próbálok magyarázatot találni, mi késztethetegyeseket arra, hogy megsértsék a tudományos kutatás erkölcsi alapelveit.

A 20. században az állami és magánegyetemek, kutatóintézetek, üzemek, gyárak számatöbb ezerszeresen megnövekedett. Ennek megfelelõen a kutatók száma is milliókra emelke-dett. A robbanásszerûen fejlõdõ ipar és technika, a korszerûsödõ oktatásügy, az egyetemek ésakadémiák sokasodása és gyarapodása gyakorlatibb értelmet adott a tudományos kutatások-nak is. Aránylag rövid idõ alatt a tudomány több ága az önzetlen megismerésbõl profitterme-lõ ágazattá kezdett alakulni, ez pedig rendkívül felgyorsította a fejlõdést. Az új helyzetben azállam (egyetemek, akadémiák, kutatóintézetek), illetve magánbefektetõk (részvénytársasá-gok, gyártulajdonosok, vállalkozók stb.) fedezik a kutatómûhelyek költségeit. A kutatók a tá-mogatók pénzén fedeznek fel új vegyszereket, gyógyszereket, mûszereket, munkagépeket ésélelmiszeripari termékeket, vagyis mindent, ami hasznos és sikeres. Csakhogy miközben tu-dományos munkájuk eredményeivel megfizetnek anyagi támogatottságukért (tudományosbeosztásukért, rangjukért, hírnevükért), számolniuk kell azzal: a megrendelõ dönti el, hogymikor és kinek akarja átadni, illetve eladni az új tudományos értékeket és termékeket.

Mindez a piacgazdaság által teremtett versenyhelyzetben zajlik, erõs konkurencia köze-gében. Ami egyik legfõbb inditéka lett a tudományos csalásoknak, hamisításoknak és sokmás etikátlan megnyilvánulásnak is. Szende Gábor professzor, a tudomány és etika kérdé-sének kiváló ismerõje és kutatója így fogalmaz: „Tudomásul kell vennünk, hogy ma a tudo-mány foglalkozás és megélhetés, vagyis kialakult a megélhetési tudomány. A megélhetési tu-domány önmagában nem tûnik nagy veszélynek, inkább csak a minõség rovására megy. Ámha a kutatóknak az állása, a fizetése, életük szubjektív sikeressége az elnyert pályázatok szá-mától és összegétõl, cikkek számától, idézettségétõl, impakt faktorától függ, akkor millió ésmillió kutató juthat egy nap arra a következtetésre, hogy megéri csalni, hisz a lebukás esé-lye minimális, és a szankciók nevetségesek.”

Az az általános vélemény van kialakulóban, hogy a kutatók önállóságát, kutatási szabad-ságát, önmegvalósítási lehetõségeit, elismertségét és anyagi támogatottságát döntõen a meg-élhetési tudomány egyre keményebb törvényei határozzák meg. Az állami kutatóhelyeken(akadémiák, egyetemek, kutatóintézetek) a kutatók viszonylag több függetlenséget és kutatásiszabadságot élveznek, mint a kizárólag profitorientált gyárakban és magán kutatóintézetek-ben, ezért az elõbbieknél az etikátlan megnyilvánulások száma is alacsonyabb. Sok szem-pontból elfogadható, hogy az egyre fokozódó verseny, amely jelen van az akadémiai és az ipa-ri-gazdasági kutatások területein, döntõen befolyásolja a kutatók etikai magatartását is.

Van olyan nézet is, amely a kutatók emberi gyengeségében, morális tartásában, kutatás-módszertani felkészültségük elégtelenségében látja a magyarázatát ezeknek az etikátlanmegnyilvánulásoknak. Akik ezen a nézeten vannak, azt mondják: a tudományt is emberek60

2010/9 CSALÁSOK, HAMISÍTÁSOK, PLAGIZÁLÁSOK

mûvelik, mint ilyenek, nyilván nem mindenben tökéletesek. Idõnként tévedhetnek, sõtkényszerhelyzetben tudatos csalást is elkövethetnek. Teszik ezt egy magasabb fizetés és ma-gasabb beosztás, egyszóval: anyagi jólétük és tudományos karrierük érdekében.

És hát nem feledkezhetünk meg a szkeptikusokról sem, akik szerint a csalás egyidõs atudományos kutatással. Mint minden emberi tevékenységben, ezen a területen is megmutat-koznak az emberi erények, és szembeszökõvé válnak a gyarlóságok.

Nem könnyû feladat reálisan és objektíven megmagyarázni, meghatározni az etikátlantudományos megnyilvánulások tényleges okait. A tudomány eleve feltételezi, hogy hibáktörténhetnek, mert valójában történnek is, és nem kis számmal. Ezeket minden esetben ma-ga a tudomány leplezi le és javítja ki. A csalásokról, hamisításokról, plagizálásokról – még ajóindulatú tévedésekrõl is – beszélni kell, mert nagyon káros lenne elhallgatni ezeket.Ugyanakkor nem mindegy, hogy ki és hogyan mérlegeli a feltárt csalásokat. Éppen ezek azobjektív kritikák mutatják meg, hogy a tudományos kutatók képesek felfedni és leleplezni acsalásokat, hamisításokat, esetleges tévedéseket. A csalások nem maradhatnak sokáig ész-revétlenül, sem kijavítatlanul.

A csalás és hamisítás a tudományos életben nem megbocsátható, ellenkezõleg: elítélen-dõ, üldözendõ és büntetendõ cselekedet. Az etikátlan tudománymûvelés a tudomány eláru-lásának tekinthetõ. Az etikai elvekbe ütközõ kutatás megkérdõjelezi a kutatók munkájánaka létjogosultságát, és ezért minden lehetséges fórumon fel kell lépni ellene.

A tudományetikai alapelvek egyébként az egyetemes erkölcsi elvekbõl vezethetõk le. Eszabályokat a Nürnbergi Kódex (1947), Helsinki Deklaráció (1968, 2000), a Belmont Report(1979), az EU-törvény VIII. fejezete, az Európai Tanács Bioetikai Konvenciója (2002), azEuropean Science Foundation és az All European Academies (2009) határozatai alapján aCode for scientific Integrity (2009) ülésein fogalmazták meg. Ezek figyelembevételével ké-szítették el a különbözõ országok tudományetikai kódexeit, köztük a Magyar TudományosAkadémiáét is, amelynek hatálya novembertõl kötelezõ módon kiterjed az MTA valamennyitagjára. (www.mta.hu).

Uray Zoltán

toll

61

Az alábbi írás témája Hóman Bálint his-toriográfiai nézeteinek elemzése, amelyeteddig így e formában még nem tárgyalt aHómannal foglalkozó (nem különösebbenterjedelmes) irodalom.1 Ez többnyire azértvan így, mert könnyebbnek tûnik (fõként va-lamilyen politikai álláspontot érvényesítve)Hóman politikai nézeteit „megítélni”, érté-kelni, mint konkrét szaktudományos ered-ményeit saját kontextusukban elhelyezni ésinterpretálni. Hozzátenném ugyanakkor,hogy azt sem tartom helyesnek, ha Hómanszaktudományos nézeteit mereven elvá-lasztják politikai felfogásától, mondván,hogy õ maga is mindig megtette ezt, s ígyigazán elfogulatlan és objektív történetírástmûvelt. Azt is szeretném hozzátenni, hogynemcsak Hómannak (fõként a magyar) tör-ténetírást érintõ nézeteivel kívánok foglal-kozni, hanem utalnék (szoros összefüggés-ben) mindennek történetírása egészére valóhatására, más, korabeli történészekre valóviszonyára, valamint az utókor ítéletére is,azaz magának Hómannak a historiográfiairecepciójára úgyszintén (lassan ez utóbbi-nak is kikerekedik a története).

Genetikus szempontból kiindulva min-denekelõtt leszögezhetõ, hogy Hómannakpályája kezdetétõl roppant erõs volt a histo-riográfiai érdeklõdése. Ezzel kapcsolatosmunkáit alapjában tematikailag három kor-szak köré lehetne elrendezni. A tematika el-sõ része a magyar történetírás elsõ korszakátfelölelõ írásokat jelenti.2 Hóman ilyen jelle-gû tanulmányai mindenekelõtt a húszasévek elsõ felében, például a szellemtörténetvezetõ folyóiratában, a Minervában jelen-nek meg, s egyik fõ eredményük, hogy a ma-gyar õsgesta egészen László király gestájáigvezethetõ vissza, azaz a Gesta Ladislai regis

a középkori krónikaszerkesztmény elsõ da-rabja. (Ez azért azóta alapvetõen megkér-dõjelezõdött.3) Hóman e munkáiban mind-amellett egyéb kérdésekre is kitér, példáulátfogó képet ad a teljes középkori történet-írásról, annak fõ mûfajairól stb., s ebben kí-sérli meg elhelyezni a magyar krónika-(értsd gesta-)irodalmat. Mindezeken kívülhatározottan állást foglal az Anonymus-kér-désben (III. Béla jegyzõjének tekinti õt), a II.Géza-kori gesta problémájában (MadzsarImrével szemben állítja, hogy nem ez azõsgesta);4 leginkább látványos elemzéseiazonban a hun hagyomány és a hun mondakérdésköréhez (azaz Kézai Simonhoz) kö-tõdnek, amelyek kapcsán harcos pengevál-tásokat is folytat az alapvetõen a Nyugat kö-réhez tartozó, legalábbis ott publikáló Ki-rály Györggyel.5 Itt kifejtett (s alapvetõenGombocz Zoltán nézeteit elfogadó) állás-pontjának veleje: bár természetesen cáfolan-dó a hun–magyar azonosság tézise, nemhelytálló az ún. hiperkritika, azaz önálló ma-gyar alkotásnak s így „valóságosnak” kell te-kinteni a hun–magyar azonosság hagyomá-nyának tézisét, amely tehát nem a németek-tõl vagy a szlávoktól kölcsönzött tradíció.Hozzá kell tenni kiegészítésül mindehhez,hogy Hóman – természetesen – rendszeresenösszegzi a magyar õstörténetre vonatkozókutatásokat, valamint az erre vonatkozó ré-gebbi szakirodalommal is szembesül.6

Nem ennyire gazdag és szerteágazó,ugyanakkor (mint késõbb kifejtem) – pl. R.Várkonyi Ágnes értékelésével gyökeresenellentétben – legalább ekkora jelentõségûHómannak a 16–18. századi magyar törté-netírást elemzõ munkássága. Ilyen jellegûtanulmányai közül legfontosabbak az általakezdeményezett és szerkesztett, A Magyar

62

2010/9

Az írás a Hóman Bálint születésének 125. évfordulója alkalmából Budapesten, 2010. április 16-án tar-tott tudományos ülésen tartott elõadás alapján készült.

ERÕS VILMOS

HÓMAN BÁLINT ÉS A HISTORIOGRÁFIA

Történettudomány Kézikönyve számára ké-szített A forráskutatás és forráskritika törté-nete Magyarországon, illetve a Tudományostörténetírásunk megalapítása a XVIII. szá-zadban címû nagy ívû írások.7 Szintén eh-hez a korszakhoz köthetõ a KishevenesiHevenesi Gábor, valamint például az Adaléka XVIII. századi magyar nyomdászat törté-netéhez címû munkák. Igen beszédes, hogyezek közül van olyan, amelyik a Szent Ist-ván Társulatban hangzik el, illetve ekkor ol-vassa fel a Történelem és katolicizmus címûelõadását is.8 Itt kifejtett álláspontjánakegyik tétele, hogy a modern, európai szintû,az eredeti források összegyûjtésén és kritiká-ján alapuló történetírás lényegében a 16–18.századi jezsuita történetírók, Hevenesi Gá-bor, Timon Sámuel, Kaprinai István, de leg-fõképpen Pray György, Katona István, KollárFerenc Ádám és mások érdeme. Hóman per-sze nem hallgatja el a protestánsok, így BélMátyás, Benkõ József, Bod Péter, CzwittingerDávid vagy Sinai Miklós jelentõségét sem.Az igazán katolikus „átértékelés” ebben a te-kintetben a 18. század és az ellenreformációpozitív minõsítése (vö. pl. a magyar nyom-dászatról szóló tanulmányát9), szembenugyanis a dualizmus korában uralkodó (és akét világháború közötti korszakban is fontospozíciókat betöltõ) nemzeti-romantikus is-kolával, amely közismerten hanyatló ésnemzetellenes kornak tekintette azt.

Hóman historiográfiával kapcsolatosmunkáinak utolsó, harmadik nagyobb egy-ségét végül a többé-kevésbé saját korára vo-natkozó, valamint a történetelmélet terére iskirándulást tevõ elméleti, de mindenkép-pen teoretikusabb/összegzõbb jellegû mun-kái képezik. Ezek közül is kiemelkedik aszintén általa szerkesztett és részben kezde-ményezett A magyar történetírás új útjai cí-mû kötetbe írt tanulmánya (A történelem út-ja), valamint a korábban már említett Törté-nelem és katolicizmus, a Történelmi átérté-kelés, A történelem népszerûsítése vagy aTörténettudomány és numizmatika címûesszék.10 Jelentõsek és elemzendõk ebben atekintetben a Hóman–Szekfû agyonidézettbevezetõ sorai, a Társadalomtudomány1921-es évfolyamában megjelent Társada-lomtörténeti terminológia címû tanulmány,

illetve mondjuk a Magyar Történelmi Tár-sulat elnökeként elmondott felszólalásai,amelyek közül az egyik legbeszédesebb aSzázadok 1943-as évfolyamában jelent meg,s amely szembeszáll mind a mályuszi alapo-kon mûvelt népiségtörténet, mind a BaráthTibor által reprezentált, faji alapú történet-írói iránnyal.11

Hozzá lehet még fûzni mindehhez, hogyHóman historiográfiai nézeteinek rekonst-rukciójához még számos más forrást is hasz-nosíthatunk. Feltétlenül utalnunk érdemespéldául a nemrégiben szintén újra közzé-tett, történészekrõl/történetírókról való be-szédeire és megemlékezéseire. Ezek névsoraroppant árulkodó, hiszen ezekbõl nyilván-való, hogy Áldásy Antal, Tasnádi Nagy Gyu-la, Csánky Dezsõ, Fejérpataky László, SörösPongrác, Tagányi Károly, Zsinka Ferenc, An-gyal Dávid bizonyosan Hóman mestereinektekinthetõk.12 Úgyszintén roppant lényeges-nek gondolom mindezek vonatkozásábanHóman egyéb történészekkel, társadalomtu-dósokkal folytatott polémiáit, amelyek kö-zül utaltam már például a Király Györggyel,Madzsar Imrével, Baráth Tiborral ésMályusz Elemérrel folytatott vitákra, deelemzendõk még természetesen az ErdélyiLászlóval a földbérrõl való pengeváltás, aMarczali Henrikkel való összeütközés13

vagy a német történészekkel a harmincasévekben, a Königreich Ungarn és más mû-vek kapcsán kirobbant összetûzés is.14 Szá-mos szempontból megvilágítják mindezeketkülönbözõ recenziói, mondjuk Doma-novszky Sándor, Szekfû Gyula (Szerviensekés familiárisok), Mályusz Elemér (Turóc me-gye kialakulása), Eckhart Ferenc, LukinichImre vagy C. A. Macartney mûveirõl.15 Ter-mészetesen alapvetõnek tekinthetõ igen-csak kiterjedt levelezése is, amelyet lénye-gében az említett történészekkel, vagy pél-dául tanítványával, Deér Józseffel, illetveHajnal Istvánnal folytatott, s amelybõl aSzekfû Gyulával való teljes levélváltás igen-csak megérett a publikálásra.16

Milyen kép bontakozik ki az elmondot-takból, hiszen az eddigiek alapján bízvástigazolható, hogy Hóman igen mély érdeklõ-dést tanúsított a historiográfia, még ha nemis kifejezetten a történelem elméleti kérdé-

história

63

sei iránt, s mint láthattuk, ezzel kapcsolatosírásai az egész magyar historiográfia fejlõdé-sérõl kíséreltek meg képet alkotni?

Mivel a rendelkezésemre álló idõ érthe-tõen korlátozott, a következõkben pontokbaszedném az itt felvetett kérdésekkel kapcso-latos mondanivalómat. A pontok ilyetén fel-vetését részben a Hómanra vonatkozó álta-lános „lózungok” és hívószavak, részbenezek kiegészítésének szánt saját felvetéseimindokolják.

1. Elsõ pontként önként adódik a kér-dés: szellemtörténész volt-e Hóman Bálint?Hiszen a vele foglalkozó irodalom túlnyomórésze õt így aposztrofálja, ami már a két vi-lágháború közötti idõszakban (azaz saját ko-rában) megkezdõdött, s õ magát is alapjábanannak tartja a húszas évek végétõl kezdõdõ-en. Természetesen a döntõ kérdés itt (a rész-ben speciálisan magyar) szellemtörténet fo-galmának „kolligációja”, illetve az arról al-kotott „szinoptikus ítélet” (W. Walsh és L.Mink kifejezéseivel17), amelyeknek továbbirészletezésére jelen keretek között nincs le-hetõség. Az azonban leszögezhetõ, hogyilyen alapon számos szempont megfogal-mazható, amelyek alapján Hóman ehhez atradícióhoz/irányzathoz/iskolához köthetõ.Itt van mindjárt a szintézis iránti igény, azaza korábbi, dualizmus kori, többnyire adat-gyûjtõ történetírással szemben például aMagyar Történet Hóman által írt része is át-fogó igényû, ráadásul nemcsak a politikáraés a politikai eseménytörténetre koncentrál,hanem – Hóman egyéb mûveit is hasznosít-va – kitér a gazdaság, társadalom, kormány-zati berendezkedés, a mûvelõdési viszo-nyok (például lovagkor, illetve lovagi mûve-lõdés) bemutatására; tehát kifejezetten ésegyenesen társadalomtörténeti szemponto-kat érvényesít. Alá szeretném húzni, hogymaga ez a társadalomtörténeti, szocio-logisztikus megközelítés Hóman egész törté-netírásában érvényesül, kezdve doktori ér-tekezésétõl (A magyar városok az Árpádokkorában18) vagy például az Erdélyi Lászlóvalfolytatott vitájától, de legfõképpen a pénztörténetével a lehetõ legszorosabban össze-függõ Károly Róbert gazda-ságpolitikáján19

(illetve ezzel összefüggõ egyéb tanulmánya-in – pl. A XIV. századi aranyválság) keresz-

tül egészen a negyvenes évek õstörténetiszintéziséig.20

Itt az egyik döntõ kérdés az, hogy többújabban megjelent s lassan már „rögeszme-szerû” ismétléseken alapuló interpretáció-val szemben a szellemtörténet és társada-lomtörténet nem egymással ellentétes, ha-nem egymást kiegészítõ, egymásra építõ fel-fogás, hiszen mindkettõ szemben áll az egy-oldalú politikai eseménytörténettel. Mindezegyébként már a harmincas években, az ép-pen a Hóman szerkesztette A magyar törté-netírás új útjai kötet kapcsán kirobbant szel-lemtörténet-vitában is egyértelmû, melyneksorán Babits Mihály a szociologisztikus-szintetikus szempontokkal azonosította azirányt.21

Felvetõdhet persze a szellemtörténet-nek olyan értelmezése is, amelyben aszociologisztikus látásmód mellett/helyettinkább annak irodalmias, az irodalmat ésaz irodalmi forrásokat preferáló jellegéremutatnak rá. Természetesen Hóman sok te-kintetben így is szellemtörténészként értel-mezhetõ, s itt éppen alapvetõ historiográfi-ai munkájára, A magyar történetírás elsõkorszaka címû, a szellemtörténet parexcellence folyóiratában, a Thienemann Ti-vadar által szerkesztett Minervában megje-lent írására (illetve egyéb krónikatanulmá-nyaira) kell hivatkoznunk, amelyeknekmegállapításait (mint ezt korabeli recenzió-jában Török Pál is megállapította22) szintemaradéktalanul beépítette a Magyar Törté-net fejezeteibe. Ilyen jellegû tanulmányai-nak egyik fõ konklúziója egyébként a ma-gyarság, a magyar szellemi élet és mûvelõ-dés európai, keresztény-katolikus kultúrkör-be való tartozásának, integrálódásának gon-dolata volt (ami szintén kifejezetten szel-lemtörténeti alapállás).

(NB. Az már egy másik kérdés természe-tesen, hogy magának a szellemtörténetiszempontok alkalmazásának is megvan amaga genezise, s Mályusz Elemér több-ke-vesebb joggal mutatott rá arra23 _ amit õ mára harmincas években, egyetemi elõadásai-ban roppant elmélyültséggel kidolgozott –,hogy Szekfû és Hóman nem egyenlõ mély-séggel/következetességgel alkalmazza a mû-vészeti/világnézeti kategóriákat [ez a szel-64

2010/9

lemtörténet egyik Leitmotivja ugyanis].Hóman például nem applikálja a gótika fo-galmát, holott ez – például a román mûvelõ-déssel antitetikusan szembeállítva – kitûnõszintetizáló kategória lehetne, fõként hogy aMagyarországon különösen nyomon követ-hetõ lovagi mûvelõdéssel hozható a lehetõlegszorosabb összefüggésbe. Ehhez csak az amegjegyzés fûzhetõ, hogy a lovagi mûvelõ-désnek nagy szerepet tulajdonít Hóman is[vö. Szent László, Nagy Lajos24], másrésztcímszerûen tûnnek fel e kategóriák – lehetpersze, hogy Mályusz kritikájának hatásárais – az Egyetemes Történet Váczy Péter általírt fejezeteiben, akinek Hóman volt az egyikmentora, mint ahogy az összefoglalásnak is.)

2. Egy következõ szempontként felvet-hetõ, hogy Hóman historiográfiai álláspont-ja nem volt-e egyoldalúan katolikus beállí-tottságú, azaz nem érvényesített-e túlzottankatolikus szempontokat. Kritikusai közülugyanis jó néhányan, például R. Kiss István,Németh László, Mályusz Elemér, részbenpedig Marczali Henrik felekezeti szempont-ból is bírálták, mondván, hogy – amintHóman Történelem és katolicizmus címû ta-nulmánya is alkalmat ad e felvetésre – lé-nyegében számukra (Szekfûvel együtt) aszellemtörténeti „átértékelés” a magyar tör-ténelem katolikus szempontból történõ, el-fogult interpretációját jelenti.

Ide mindenekelõtt az a megjegyzés kí-vánkozik, hogy Hómannak számos olyan ba-rátja és pozitív interpretátora volt, aki a pro-testáns felekezethez tartozott, a névsor Tö-rök Páltól Deér Józsefen keresztül egészenKosáry Domokosig vagy Benda Kálmánig ter-jed. Kétségtelen persze, hogy volt több olyanpártfogoltja (Belitzky János és Tóth Lászlókülönösen25), akik inkább katolikus voltuk-nak, mint szakmai kvalitásuknak (perszeazért teljesen ez sem elhanyagolható) kö-szönhették szakmai elõmenetelüket.

Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy –mint ez az elõzõ pontból kiderül – a magyarszellemtörténet annál lényegesen több,mint a magyar történelem katolikus alapo-kon történõ újraszabása. Másrészt nem fe-ledhetõ, hogy például A magyar történetíráselsõ korszaka, illetve az ezzel összefüggõ ta-nulmányok egyik fõ mondanivalója (ahogy

errõl szintén esett szó) a magyar mûvelõdéseurópai voltának bizonyítása volt, azazHóman esetében is (mint Szekfûnél) – snyilván ebbõl a szempontból van nagy je-lentõsége 1938-as „Szent István”-könyvénekis26 – katolicizmus és európaiság elválaszt-hatatlanok egymástól. Az már egy másikkérdés, hogy az európaiság sajnálatos mó-don Hóman esetében is egyenlõ a kultúrfö-lény gondolatával, azaz Hóman semmilyenformában nem osztja (ellentétben Szekfû-vel, a harmincas években sem) a szomszédnépekhez való közeledés, a bartóki–kodályi,Németh László-i és Szabó Dezsõ-i Kelet-vagy Közép-Európa gondolatot, s élete végé-ig ragaszkodik az 1931-es, A magyar külpo-litika fõ irányai címû történetpolitikaitanulmányában27 kifejtett elképzeléseihez.Eszerint történelmi tapasztalat (s így a jelenszámára is, esetenként politikát orientálóüzenet), hogy a magyar külpolitika Nyugatirányában védekezõ, Kelet felé viszont ex-panzív, hódító célokat követ, ami egyértel-mûen igazolni is kívánja e hódító törekvése-ket. (Az persze tisztázandó kérdés, hogy en-nek valóban az lett volna a politikai, aktuá-lis üzenete – ezt Mályusz Elemér állítja28 –,hogy a magyarok Lengyelországgal, Olaszor-szággal, Horvátországgal és Ausztriával al-kossanak egy katolikus államszövetséget, éshogy ennek mi lett volna a politikai realitá-sa. Ha viszont ez igazolható, akkor mégis-csak van egyfajta közeledés Kelet- vagy Kö-zép-Európához. Hómannál, másrészt az el-lentett koncepció, a közép-/kelet-európaiösszefogás gondolatának politikai realitásais megkérdõjelezhetõ.)

Rá szeretnék mutatni ugyanakkor arra,hogy Hóman katolikus elkötelezettségénekszûkebb historiográfiai szempontból voltegy kifejezetten elõnyös hozadéka: ez nemmás, mint a 17–18. századi magyar jezsuitatörténetírás korszakos és európai jelentõsé-gének a felismerése.29 Itt felfogásom gyöke-resen ellenkezik R. Várkonyi Ágnes és má-sok interpretációjával,30 s a historiográfiaiszakirodalom újabb megállapításai néhamegdöbbentõ módon igazolják Hóman kije-lentéseit. Eszerint az ún. „Verwissen-schaftlichung” folyamatában31 a 16–18. szá-zadi jezsuita, erudita, kritikai történetírás a

história

65

felvilágosodás egyoldalú, ahistorikus, re-dukcionista naturalizmusához képest lénye-gesen szakszerûbb, a 19. századi professzio-nalizmust döntõen megalapozó idõszak. Eb-ben a magyar jezsuiták szinte azonos idõ-ben követték Európát (Hóman egyébként,mint szó esett róla, rámutat a protestánsok –Bél Mátyás, Debreczeni Ember Pál, BenkõJózsef, Bod Péter, Czwittinger Dávid, SinaiMiklós – azonos fajsúlyú törekvéseire is eb-ben az idõszakban), s így bár kifejezett felvi-lágosodásról (s szociologisztikus törekvé-sekrõl) nem beszélhetünk a 18. századi Ma-gyarországon, ez a kritikai történetírás még-is a magyar historiográfia elsõ európai mér-tékkel mérhetõ korszaka.32

Hóman ezt egyébként a genetikus törté-netszemlélet/történetírás kialakulásának te-kinti, amelynek folytatása a dualizmus kori– szintén európai léptékû – Paulerben,Tagányiban, Marczaliban, Fejérpatakybanstb. tetõzõdõ, ma professzionálisnak nevez-hetõ történetírás, illetve saját kora szellem-történeti iskolája. Ezzel szemben különböz-tet meg egy másik, naturalista-szociolo-gisztikus irányt, melynek reprezentánsai:felvilágosodás, pozitivizmus, polgári radi-kálisok, Ágoston Péter, történelmi materia-lizmus/marxizmus – amely az egyoldalú,történetietlen, redukcionista, a történelem-ben természettudományhoz hasonlóan tör-vényeket keresõ racionalizmus és így törté-nészi szempontból „dilettantizmus” megtes-tesítõje – felfogása szerint.33

3. Harmadik pontként vetõdhet fel,hogy Hóman történetírása nem minõsíthe-tõ-e túlságosan is nemzeti beállítottságú-nak, nacionalistának, hiszen számos írásá-ban fejtette ki (vö. A magyar tudományosságjövõje, a Király Györggyel való vita stb.34),hogy az igazi történetírás nemzeti elkötele-zettségû, és így képvisel erkölcsi és idealisz-tikus értékeket.

Itt mindenekelõtt az a megjegyzés tehe-tõ, hogy Hóman alapjában követte a törté-netírás európai irodalmát, munkáiban (kü-lönösen a fiatalkoriakban) felfedezhetõk anémet, francia, olasz nyelvû (gyakran gaz-daságtörténeti) szakirodalom eredményei,tehát ezeken a nyelveken olvasott is, s ezen-felül görögül, az obligát és jól birtokolt latin

mellett. Mindezek folyományaképpen a ma-gyar történelemmel kapcsolatos munkáiban(a historiográfiaiban, de egyébként is, aholez bizonyos esetekben – Károly Róbert,Nagy Lajos, Mátyás stb. – egyenesen elke-rülhetetlen) igen gyakori a nemzetközi kite-kintés, s nem feledhetõ, hogy az ún. „külpo-litika elsõbbségérõl” való tézis (már Szekfûesetében is) a nemzetközi viszonyokkal valóállandó szembesülést sugallja.35 Az egyolda-lúan hungarocentrikus nézõpontot kívánjameghaladni egyébként a Hóman–Szekfûpandanja, a négykötetes Egyetemes Történet,amelynek (Bisztray Gyula számos adalékkalszolgál ehhez36) Hóman tevékeny szerkesz-tõbizottsági tagja volt. Igaz, e szerkesztõbi-zottsági mûködésnek (vö. szintén Bisztray)az egyik leginkább látványos „pengeváltása”– amelyet még nem elemzett a szakirodalom– a Váczy Péterrel való összezördülés volt.Ennek kapcsán Hóman egyenesen le akartavetetni a nevét a szerkesztõk névsorából,mert Váczy szerinte az egyetemes történetikeretekben nem megfelelõ mértékben fog-lalkozik a magyar históriával, sõt egyenesenkihagyta azt onnan. (A „hibát”/lapsust majdHajnal Istvánnak kell helyrehoznia.37)

Összességében e problémához kétszempontot ajánlok megfontolásra. Az egyika Szekfû Gyulához (illetve persze Szekfûnézeteihez) való viszonynak a kérdése. Eb-ben az összefüggésben ugyanis szinte telje-sen egyértelmûnek tûnik, hogy HómanSzekfûhöz képest szinte már a kezdetektõlkövethetõen jobbra állt (jóllehet baloldalibarátai is voltak: Grexa Gyula, BenedekMarcell38), és bizonyos idõszakokban veleszemben is egyenesen faji szempontokat ér-vényesített, illetve kevésbé volt kritikus aköznemesi szemlélet és a nemesség képvi-selte történeti, rendi-alkotmányos állás-ponttal szemben. Ez a szempont már megje-lenik a Szerviensek és familiárisokról írt is-mertetésében, részben felvetõdik a MagyarTörténetben, de különösen a harmincasévek közepétõl erõsödik meg, amikorHóman miniszter a Gömbös-kormányban.Igaz, hogy Szekfû a Mi a magyar?-ban meg-jelent tanulmányában39 éppen Hómantólkölcsönzi a magyarság három alapvetõ jel-lemvonását (vitézség, szabadságszeretet, po-66

2010/9

litikai szervezõképesség); ugyanakkor olyanantiszemita kijelentéseket, mint Hóman ek-kor (harmincas évek vége, negyvenes évekeleje), Szekfû az utókor által leginkább anti-szemitának aposztrofált korszakában (Há-rom nemzedék) sem tett. Historiográfiaiszempontból jól tükrözik a köztük lévõ (mára húszas évek elejétõl fennálló) különbségetHómannak a hun–magyar kérdésrõl (ésrészben az õstörténetrõl) írt tanulmányai,amelyekben – mint errõl szó esett – példáulKirály Györggyel szemben s nem utolsósor-ban Gombocz Zoltánra hivatkozva, védi ahun–magyar hagyomány történeti jogosult-ságát, s jelentõs energiákat mozgósít az õs-történetben a török-kelet-ázsiai rokonság ér-zékeltetésére. (Szekfû ekkor is óvatos ebbenaz értelemben, amint ezt a Takáts Sándorralszembeni kritikája, a Történetpolitikai tanul-mányok címû könyvének tanulmányai, aSebestyén Gyulával való összeütközése, sõta Magyar Történet általa írt fejezeteibizonyítják.)40

Nyilvánvalóan mindezekkel a lehetõlegszorosabb összefüggésben áll Hóman is-mert politikai szerepvállalása, ugyanakkorHómant egyértelmûen faji alapokon álló tör-ténetírónak beállítani bizonyosan nem le-het. Hiszen már az 1910-es években jelentõsharcokat folytat41 a faji szempontoknak atársadalomtörténetben való alkalmazása el-len (pl. hogy a magyar arisztokrácia nemzet-közi jellege zsidóságából adódna), s általá-ban is ellentmond a faji szempontok alapjánálló gondolkodásnak a korábban vázolt tár-sadalom- és szellemtörténeti, valamint kato-likus szemlélet.42 Különösen fontossá mind-ez persze a harmincas években válik, ami-kor valószínûleg Hóman ilyen megfontolá-sok miatt sem támogatja teljes mellszéles-séggel a Mályus kezdeményezte népiségtör-ténetet. Alapvetõnek tartom ebben az idõ-szakban egyébként a Deér Józseffel valókapcsolatát, hiszen számos bizonyítékunkvan arra, hogy Deér Hóman megbízására ír-ta ekkori, a német nemzetiszocialista törté-netírással szembeszálló cikkeit.43 Ezekbenharcosan cáfolja – ismétlem: Hóman megbí-zásából – Brackmann nézeteit, aki szerint aSzent Koronát István a német császártólkapta, azóta fennáll tehát a hûbéri-alattvalói

függés (lengyel mintára) a Német Birodalomés a Magyar Királyság között. Egyértelmûenleszögezi egyébként mindezen kérdésekkelösszefüggõ (szerintem egész életmûvén vé-gighúzódó) álláspontját a Magyar TörténetiTársulat 1943. évi közgyûlésén:44 itt kifejtettnézete szerint a magyarságot mindenekelõtttörténeti-politikai-kulturális egységnek/kö-zösségnek tekinti, azaz nemzetfogalmánakalapja a politikai nemzet, amit antitetikusan,sõt antinomikusan állít szembe a saját korá-ban uralmi szerepre törekvõ s MályuszElemér, de még inkább Baráth Tibor által(persze a kettõt Hóman sem keveri össze)reprezentált, sõt követett, döntõen a ma-gyarságot faji alapon meghatározó népinemzet fogalmával45. Nyilván ezért hunyha-tott szemet Hóman a Teleki Intézetben aDeér József által vezetett Történettudomá-nyi Intézet tevékenysége felett, amit legin-kább Benda Kálmán és Kosáry Domokosfolytatott, de véleményem szerint ez a poli-tikai nemzet fogalom a végsõ összekötõ ka-pocs Hóman és Szekfû, valamint mondjukaz angol történész Macartney között is.46

Természetesen historiográfiai szem-pontból is még számos összetevõjét lehetneelemezni Hóman történetírásának. Így ki le-hetne térni forráshasználatára (nem igaz,hogy „csak” okleveleket és törvényekethasznált), stílusára (ami azért nem annyiraproblémamentes, mint Baráth Tibor sugall-ja), egyáltalán ilyen jellegû nézetei pontosgenezisére vagy például a rokon tudomá-nyokkal – néprajz, nyelvészet, antropológia,archeológia – való kapcsolatra (interdiszcip-linaritás), ami a legmodernebb történettu-dományos irányzatokkal való párhuzamrahívja fel a figyelmet.47

Befejezésként csak egy kérdést szeret-nék felvetni. Újabban (de részben korábbanis így volt) megfigyelhetõ az a görcsös igye-kezet, amely megkísérli leválasztani az úgy-mond kiváló, európai szintû történészt,medievistát a sajnálatos módon politikai vi-zekre evezett és ott a szélsõjobboldal feléorientálódó politikustól (mondván, hogyHóman szigorúan szét tudta választani akettõt48). Mindezeknek a felfogásoknak az ahallgatólagos vagy nyílt elõfeltevésük (amita középkorászok is osztanak), hogy a törté-

história

67

nészek munkáiban megfogalmazott retori-kus, Szekfû Gyula kifejezésével, homile-tikus, ékesszóló, diszkurzív elemek valami-féle véletlenül odakeveredett, zavaró ténye-zõk, amelyeket elõbb-utóbb le fog vetkõznia tudomány. Meglátásom szerint erre a szét-választásra sem szükség, sem lehetõség nin-csen, a narratív, retorikus elem, azaz a sajátkorának kulturális-politikai-szociális-tu-dományos kontextusával való összekapcso-lódás (mint például Hóman esetében a kato-likus szempont vagy a politikai nemzet fo-galma és persze az egész szellemtörténet) atörténészi munkáknak integráns összetevõ-je. Amibõl pedig az következik, hogy nemmindezeknek az elhallgatása, letagadása je-lenti a történészi életmû jelentõségének afelismerését (persze nem is pusztán a jeleneredményeivel való összevetés), hanem an-nak magyarázata, elemzése, az említettkontextusban/diszkurzusban való elhelye-zése (Foucault-val szólva monumentali-zálása49).

Azon persze lehet vitatkozni, hogy mit isjelent igazából a politikai nemzet fogalma, svalóban európai mértékkel nézve is modern,társadalomtudományos szempontokat alkal-mazott-e Hóman, vagy például hogy milyenvolt a német tudományossággal való viszo-nya (általában az egész szellemtörténet-kér-dést újra lehet gondolni, például jelentett-eelõrelépést a két világháború közötti magyar

történetírás a dualizmus korihoz képest), ésígy az általam felvetett szempontokat is lehetvitatni, valamint egyebekkel kiegészíteni.Egy dolgot nem lehet tenni, ami pedig meg-történik a Hóman-retró legújabb fejezetében,amikor (mindenekelõtt az AttraktorKiadónál50) Hómannak és pályatársainakszinte számolatlanul nyomják újra a mûveit,mindenféle bevezetés, kísérõ-eligazító tanul-mány nélkül (NB. tele technikai hibával),aminek következtében néha az sem derül ki,mikor jelent meg az eredeti írás, nem beszél-ve az említett diskurzusokról (amellyel pe-dig e mûvek szaturálva vannak), s mindezekfolytán egy kalap alá kerülnek olyan semmi-féle (de fõleg nem szakmai) alapon közös ne-vezõre nem hozható történészek, mintHóman Bálint, Eckhart Ferenc, Deér József,Mályusz Elemér, Alföldi András, EckhardtSándor (õ persze irodalomtörténész), a má-sik oldalon pedig Ferdinandy Mihály, R. KissIstván, Timon Ákos vagy Zoványi Jenõ51 (rá-adásul van még egy „szürke zóna” is, akikpersze szintén nem jelentenek azonos minõ-séget Hómanékkal, így Asztalos Miklós, Ka-rácsony János vagy Jancsó Benedek).52

Utolsó mondatként megemlíthetõ, hogyHóman Bálint születésének 125. évforduló-ja alkalmából több rendezvényt is tartanak atörténész életmûvérõl, amelyek – remélhe-tõleg – segíteni fognak több, a fentiekbenfelvetett kérdés további tisztázásában.

68

2010/9

JEGYZETEK1. Hómanra vö. például Tóth László: Hóman Bálint a történetíró. Különnyomat a Pannónia 1938–39-es évfolyamából. 22.; Kerékgyártó Kálmán: A magyar szellemtörténeti iskola. Új Hang 1939. 77–840;R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. II. (A pozitivizmus gyö-kerei és kibontakozása Magyarországon. 1830–1860.) Akadémiai Kiadó, Bp., 1973; Glatz Ferenc:Hóman Bálint. Németbarátság történelmi alapokon. Hóman Bálint 1944-ben. In: Uõ: Nemzeti kultú-ra – kulturált nemzet. 1988. Bp., 304–328; Glatz Ferenc: Elõszó a »Hóman–Szekfû«-höz. Maecenas,1990; Horváth László Béla: Hóman Bálint utolsó évei. (1945–1951.) Sic itur ad Astra, 1993/3–4.120–229; Ujváry Gábor: A politikus Hóman Bálint. In: Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Do-mokos 90. születésnapjára. Szerk. Ormos Mária. Osiris Kiadó, Bp. 2003. 261–285; Uõ: A végtelenbenújra találkoznak (Szekfû Gyula és Hóman Bálint párhuzamos, majd elváló életpályája). In: SzekfûGyula és nemzedéke a magyar történetírásban. Szerk. Paksa Rudolf. Argumentum Kiadó–Eötvös Jó-zsef Collegium, Bp. 2007. 43–78; legújabban Gyurgyák János foglalja össze a Hómanról szóló irodal-mat, illetve Hómannak a közelmúltban újból megjelent mûveit részletesen. .Vö. Gyurgyák János: Ez-zé lett magyar hazátok Osiris Kiadó, Bp., 2006. 625–626; Hóman mûveinek új kiadásaira vö. példáulHóman Bálint: Történetírás és forráskritika I–II. Attraktor Kiadó, Máriabesnyõ–Gödöllõ, 2003;Hóman Bálint: A történelem útja. Válogatott tanulmányok. Szerk. Búza János. Osiris Kiadó, Bp. 2002;Az összefoglaló munkák közül Tibor Baráth: L’histoire en Hongrie (1867–1935) Paris–Bp., 1936;Léderer Emma: A magyar polgári történetírás rövid története. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1969; StevenBela Vardy: Modern Hungarian historiography. East European Quarterly, Boulder. ColumbiaUniversity Press, New York and Guildford, Surrey, 1976; Gunst Péter: A magyar történetírás történe-te. Csokonai Kiadó, Bp.1995.2. Vö. Hóman Bálint: A magyar történetírás elsõ korszaka. Minerva, 1923. 11–40.3. Vö. Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. Akadémiai Kiadó, Bp., 1967; Kristó Gyula:Magyar historiográfia. I. (Történetírás a középkori Magyarországon.) Osiris, Bp., 2002.

4. Vö. Hóman Bálint: A II. Géza korabeli Névtelen. Századok 1931. 225–232.5. Vö. Király György: A magyar–hun monda. In: Esszépanoráma 1900–1944. (Válogatta Kenyeres Zol-tán). Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1978.6. Vö. Hóman Bálint: Õstörténetünk keleti forrásai. Századok,1908. 865–883.7. Vö. Hóman Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Bp., 1920. SzentIstván Akadémia felolvasásai. I. 5; Uõ: A forráskutatás és a forráskritika története Magyarországon.Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1925.8. Vö. Hóman Bálint: Történelem és katolicizmus. Beszéd a XVII. országos katolikus nagygyûlésen,1925. október 13-án. Pallas, Bp., 1925.9. Vö. Hóman Bálint: Adalékok a magyar nyomdászat XVIII. századi történetéhez. Magyar Könyv-szemle 1920–21. 154–155.10. Vö. pl. Hóman Bálint: Történettudomány és numizmatika. Numizmatikai Közlöny 1926. 26–30.11. Vö. mindezekre Erõs Vilmos: A Szekfû–Mályusz-vita. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2000. (A továb-biakban Erõs 2000.)12. Vö. A történelem útja. 411–474.13. Vö. Hongrie. Par Henri Marczali. In: Histoire et historiens depuis cinquante ans. (Méthodes,organisation et résultats du travail historique de 1876 á 1926.) Librairie Félix Alcan, Paris, 1927.209–218. Erre válasz: Hóman Bálint: Hazai történetírásunk csõdje. In: Uõ: Történetírás és forráskri-tika. Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1938. 537–542. (Eredetileg Magyar Szemle V. 1929. 131–134.)14. Vö. erre Ujváry Gábor: A végtelenben újra találkoznak (Szekfû Gyula és Hóman Bálint párhuza-mos, majd elváló életpályája) címû idézett tanulmánya.15. Nyilván alapvetõk a Hóman munkáiról írt recenziók is. Ezek közül Erdélyi László, DomanovszkySándor, R. Kiss István, Szabó Richárd, Török Pál, Tóth László, Kerékgyártó Kálmán (Bolgár Elek) írá-sait említeném.16. Vö. mindezekhez még Erõs 2000.17. Vö. pl. William Walsh: Kolligációs fogalmak a történettudományban. In: Történetelmélet. I–II.Szerk. Gyurgyák János – Kisantal Tamás. Osiris Kiadó, Bp., 2006. II. 767–781, illetve Louis O. Mink:A történeti megértés önállósága. Uo. 709–730.18. Új kiadására vö. Hóman Bálint: A magyar városok az Árpádok korában. Attraktor Kiadó,Máriabesnyõ–Gödöllõ, 2005.19. Vö. Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában.Budavári Tudományos Társaság, Bp., 1921.20. Vö. Hóman Bálint: Õsemberek-õsmagyarok. A szerzõ hátrahagyott kéziratát sajtó alá rendezteSzendrey Tamás és Clementis-Záhony Botond. A bevezetést írta Szendrey Tamás. Atlanta, 1985.21. Vö. Erõs 2000.22. Vö. Török Pál: Hóman és Szekfû Magyar Története. Budapesti Szemle 1929. 213. kötet. 619. sz.377–419.23. Vö. Erõs 2000.24. Vö. Hóman Bálint: Szent László. In: Uõ: Magyar Középkor. Magyar Történelmi Társulat, Bp.,1938.279–285. (Eredetileg a Cél 1910. évfolyamában. 1910, 18–26.); Uõ: Szent László. Kincses Kalendári-um. 1933. 119–122.25. Vö. Erõs 2000.26. Vö. Hóman Bálint: Szent István. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1938.27. Vö. Hóman Bálint: Külpolitikai irányok a magyar történetben. Franklin, Bp., 1931.28. Vö. Erõs 2000.29. Vö. a korábban említett tanulmányok.30. Vö. R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. I. 255–258. éspassim.31. Vö. erre például Horst Walter Blanke: Historigraphiegeschichte als Historik. (FundamentaHistorica 3.) Stuttgart-Bad Canstatt., 1991.32. Vö. Erõs Vilmos: A XVI–XVIII. századi történetírás. II. A magyar történetírás a XVI–XVIII. század-ban. Világosság 2009. 3. 127–137.33. Vö. Hóman Bálint: „A történelem útja.” In: A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint.Magyar Szemle Társaság, Bp., 1931. 7–52.34. Vö. Hóman Bálint: A magyar tudományosság jövõje. Budapesti Szemle 1920. 127–161.35. Vö. Hóman Bálint: Külpolitikai irányok a magyar történetben. Franklin, Bp., 1931.36. Vö. Bisztray Gyula: A négykötetes Egyetemes Történet kiadásának krónikája. Egyetemi KönyvtárKézirattára. G 635/56.37. Vö. Hajnal István: Az újkor története. A Magyar Szemle Társaság kiadása, Bp., 1936.38. Vö. Hóman ismertetése Grexa Gyula: A Csaba-monda és a székely hunhagyomány címû könyvé-rõl. Irodalomtörténeti Közlemények 1922. 159–160.39. Vö. Szekfû Gyula: A magyar jellem történetünkben. In: Mi a magyar? Magyar Szemle Társaság,Bp., 1939. 489–556.40. Vö. például Erõs Vilmos: Sebestyén Gyula bírósági pere Szekfû Gyulával. Történeti tanulmányokXVII. Debrecen, 2009 (megjelenés alatt), valamint Szekfû Gyula: Történetpolitikai tanulmányok. Ma-gyar Irodalmi Társaság, Bp., 1924; Uõ: A török korszak történetpolitikai értékelése. Keresztény Poli-tika 1923. 597–604.41. Vö. Hóman Bálint: Semigotha. Weimarer historisches-genealogisches Taschenbuch des gesamtenAdels judaischen Ursprunges. I-III. Turul 1912. 138-141; 1915, 49-50.42. Vö. Hóman Bálint: Szent István. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1938.

história

69

70

2010/9

43. Vö. Erõs 2000; Deérhez még Deér József emlékezete. Tanulmányok Deér József (1905–1972) pro-fesszor születésének centenáriumára. Szerk. Koszta László. JATE Press, Szeged, 2006, valamint DeérJózsef: Királyság és nemzet. (Tanulmányok 1930–1947.) Attraktor Kiadó, Máriabesnyõ – Gödöllõ,2005; Uõ: A magyar törzsszövetség és patrimoniális királyság külpolitikája. Attraktor Kiadó,Máriabesnyõ – Gödöllõ, 2003.44. Vö. Hóman Bálint: Elnöki megnyitóbeszéd. Századok 1943. 137–153.45. Baráth-hoz vö. Paksa Rudolf: A történetírás mint propaganda. Baráth Tibor útja a szaktörténet-írástól a mítoszgyártásig. Kommentár 2006. 5. 69–79.46. Vö. mindezekrõl Erõs 2000.47. Nyilván elemezhetõ lenne még Hóman irodalmi mûveltsége is. Ez – úgy tûnik – azért messze nemvethetõ össze például Szekfû Gyuláéval, s talán ennek is köszönhetõ, hogy nála teljességgel hiányzikaz irónia, illetve nyelvezete némelykor kifejezetten avíttként hat.48. Vö.pl. Ujváry Gábor: A végtelenben újra találkoznak címû idézett tanulmánya.49. Vö. Sutyák Tibor: Michel Foucault gondolkozása. Attraktor Kiadó, 2007, valamint pl. Jörn Rüsen:A történelem retorikája. In: Történetelmélet. I–II. Szerk. Gyurgyák János – Kisantal Tamás. II.986–998.50. Vö. pl. Ferdinandy Mihály: Az Árpád-ház mítoszai. Attraktor, Máriabesnyõ – Gödöllõ, 2005.51. Vö. pl. Rugonfalvi Kiss István: Bethlen Gábor. Attraktor, Budapest – Gödöllõ, 2008.52. Vö. Asztalos Miklós: A magyar nagyhatalom. I–II. Attraktor, Máriabesnyõ – Gödöllõ, 2004.

A Magyar Tudományos Akadémia köz-gyûlése május 4-én elfogadta a Tudomány-etikai kódexet. Ez „nem törvény, nem joginorma, hanem a tudományos világ önszabá-lyozásának eszköze” – olvasható a l80. köz-gyûlés elé beterjesztett dokumentumpreambulumában. A legfontosabb szabá-lyok, amelyeket a tudományos kutató magá-ra nézve kötelezõnek, a külvilág felé pedigképviselendõnek tart, az alábbiak a 2. feje-zetben megfogalmazottak szerint:

1. Tisztesség a tudományos célok és akutatási szándékok ismertetésében, a tudo-mányos módszerek, eljárásmódok és meg-alapozott értelmezések szabatos bemutatá-sában, továbbá az eredmények alkalmazásá-ban rejlõ lehetõségek, veszélyek és jogosnaktekinthetõ igények világossá tételében.

2. Megbízhatóság a kutatás végzésében,az adatok rögzítésében és tárolásában, to-vábbá az adatok közlésében. A gondatlanságés a figyelmetlenség kiküszöbölése. Teljeskörû beszámolás a kutatás kivitelezésérõl éseredményeirõl.

3. Objektivitás: az értelmezések és a kö-vetkeztetések levonása kizárólag tényekenvagy elfogulatlan és logikus bizonyításonalapulhat, valamint olyan adatokon, ame-lyek helyessége legalább elméleti szinten el-lenõrizhetõ.

4. Pártatlanság és függetlenség bármelyérdekelt féltõl vagy csoportérdektõl, ideoló-giai vagy politikai nyomásgyakorlóktól, gaz-dasági vagy pénzügyi befolyástól.

5. Nyitottság az eredmények más kuta-tókkal történõ megbeszélésekor és az ered-mények publikálása során, hozzájárulva aközös tudáskincs gyarapításához. A nyitott-ság feltételezi a tudományos közleménybenközzétett eredményeket alátámasztó adatoknyilvánosságát és hozzáférhetõségét mindenérdeklõdõ kutató és a közvélemény számára.Ezt az alapelvet indokolt esetben korlátoz-hatják a kutatás jellegébõl adódó speciálisszempontok (iparjogvédelem, személyiségijogok védelme stb.). Korlátozott a nyitottsága folyamatban lévõ kutatások során is.

6. Gondosság a kutatásban részt vevõketés annak tárgyait illetõen, legyenek azok em-berek, kísérleti állatok, a környezet vagy akultúra termékei. Az embereken és állatokonvégzett vizsgálatok mindig a többnyire jogsza-bályokban is rögzített eljárásokon, tiszteletenés figyelmességen kell hogy alapuljanak.

7. Elfogulatlanság a mások munkájánakbemutatásában, a referenciák megadásában.A kutató kollégák szakmai integritását tisz-teletben kell tartani, eredményeiket becsü-letesen kell kezelni.

8. Felelõsség az eljövendõ tudományosnemzedékek iránt: A fiatal kutatók irányítá-sa, oktatása különös figyelmet és az etikainormák közvetítését és fokozott tiszteletbentartását követeli meg.

9. Önzetlen és elfogulatlan részvétel atudományos közéletben: a bírálati folyama-tokban, a tudományos testületek és a bizott-ságok munkájában.

dokumentum

71

A TUDOMÁNYOS KUTATÁS ERKÖLCSI ÉS ETIKAI ALAPELVEI

1. A magyarországi közbeszédben általá-nosan tartja magát az a nézet, hogy 1989nemcsak a politikai és társadalmi berendez-kedés tekintetében jelentett változást, deigen jelentõs kulturális átrendezõdést iseredményezett. Csakúgy mint az elõbbiek-nek, melynek eredményeit szinte azonnal asaját bõrén tapasztalhatta a posztszocializ-musban élõ állampolgár, az utóbbi váltás-nak is értelemszerûen számtalan következ-ménye lett, ám jóval kevésbé látható mó-don, s hatásai is inkább a hosszabb idõtar-tamban mutatkoztak meg. Két évtizeddel arendszerváltás után azonban, mikor az 1989környékén született gyerekek már felnõttek,adott esetben egyetemre járnak, ez a kultu-rális értékátrendezõdés sokkal jobban kita-pintható: egyértelmûen hiányoznak a közöskulturális vonatkoztatási pontok. Máskép-pen fogalmazva, azoknak, akik 1989 elõttszocializálódtak, többé-kevésbé van egy kö-zös kulturális élményviláguk, melyetkisebbrészt az akkori magaskultúra, na-gyobbrészt pedig a populáris kultúra terem-tett meg. Szinte egyre megy, hogy az illetõaz 1950-es évek elején született, vagy az eb-ben a tekintetben korszakhatárt jelentõ het-venes évek közepén, mindegy, hogy falunvagy a fõvárosban, sõt tulajdonképpen mégaz is közömbös, hogy milyen társadalmi stá-tuszt töltött be, A Tenkes kapitánya vagy aDoktor Bubó éppúgy hozzátartozott a széles

értelemben vett kultúrájához, mint ahogyanaz iskolában el kellett sajátítania Radnótivagy Petõfi költészetét. Ez a meglepõ folyto-nosság azért maradhatott fenn, mert az ak-kori Magyar Televízió mûsorpolitikájábanmegnyilvánuló hivatalos mûveltségesz-mény körülbelül három évtizeden keresztülfenntartotta, újratermelte és rutinizálta e tu-dást; ezért maradhatott fenn egészen 1989-ig szinte megingathatatlannak tûnõen ez apopuláris kultúrát illetõen csaknem homo-gén tudásszociológiai környezet. A rend-szerváltást követõen ez az evidencia felsza-kadt, de nem azért, mert mondjuk A Szabócsalád címû, 1959-tõl folyamatosan jelent-kezõ rádiósorozatot vagy a Szomszédok cí-mû teleregényt egyik pillanatról a másikralevette volna a rádió vagy a televízió a mû-soráról (ez csak jóval késõbb következettbe), hanem azért, mert az akkor felnövekedõnemzedéknek ez a tudásszociológiai miliõmeglehetõs gyorsasággal érthetetlenné ésértelmezhetetlenné vált.1

Persze a társadalomtörténeti kutatásoksokszor rámutattak már arra, hogy még agyors és mélyreható ideológiai, társadalmi,politikai változásokat kísérõ kulturális vál-tás sem ismer olyan éles cezúrát, mint ami-lyennel a jog-, a politika- vagy az intéz-ménytörténet dolgozik, mert egyrészt min-dig vannak olyan formák és tartalmak, me-lyek tovább élnek, másrészt meg, mert a72

K. HORVÁTH ZSOLT

THIS SIDE OF PARADISEA társadalmi képzelet kronotoposzai a Mézga családban

És ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mese mint forma a vágyvilágmegformázása, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a me-

se lényegében a saját kalandja annak, aki átéli: aki költötte, aki el-mondja, aki hallgatja. Aki a mesét átéli, azonosítja magát a hõsével,

különben a vágyvilágnak nem volna jelentõsége, élmény-súlya.

HONTI JÁNOS

DRANG NACH WESTEN

mindennapjainkat alapjaiban meghatározókulturális normákat jóval lassabban változ-tatjuk meg, mint absztrakt jószágokhoz valóviszonyunkat. Erre a jelenségre már a há-romléptékû történeti idõfogalommal dolgo-zó Fernand Braudel is rámutatott 1949-benmegjelent monográfiájában, s jóllehet idõ-szemlélete sok bírálatot kapott, mégis úttörõmaradt abban a tekintetben, ahogyan a tör-téneti idõ morfológiáját különbözõ egymásmellett élõ ritmusaként gondolta el.2 Perszea hosszú idõtartamban (la longue durée)gondolkodó francia társadalomtörténész el-képzeléseihez mérten ugyancsak rövid az anéhány évtizedes idõsáv, melyet itt vizsgá-lunk, annak többszintû morfológiája és rit-musa mégiscsak haszonnal alkalmazható,amennyiben az 1989 elõtti és utáni idõta-pasztalathoz a fentebb kivonatolt tudásszo-ciológiai keretet hozzárendeljük.

Ennek alapja az, hogy – nem számítva1988–89-et és a világútlevél lehetõségét(melyet honfitársaink túlnyomó többségemaximum Bécsig vett igénybe) – a szocializ-mus idõszakának egyik közös alaptapaszta-lata az utazás jogától s így a külföldtõl valóelzártság volt. Ez a társadalmi tény a min-dennapok világában – ahogyan az elõzõrészben (Ex occidente lux) utaltunk erre – él-ményközösséget hozott létre, melyet meg-erõsített, konszolidált az erre történõ utalá-sok (gyakran közhelyek, fordulatok) rend-szere. Az „idegenbe szakadt hazánkfia” vagyaz erre feleselõ „itthon maradtam kaland-vágyból” kifejezések az unásig ismertek azancien régime-ben szocializálódottak szá-mára, ám azt hiszem, még ha szemantikai-lag érthetõk is a késõbb születettek számára,szociokulturális helyi értékük aligha ugyan-az. S jóllehet fentebb ebbõl az eltérõ érték-világból, szocializációból származó kulturá-lis különbözõségre helyeztem a hangsúlyt,illõ hangsúlyoznunk, hogy a folytonosságelemei is megtalálhatóak. A Magyar Televí-zió retrómûsorait, ismétléseit nem számít-va, melyek jellegükbõl fakadóan egy életko-rilag jól körülírható, idõsebb csoportot ér-nek el, a populáris média – talán egyetlen –nemzedékeken átívelõ, máig eleven szeleteaz – elsõsorban a Pannónia Filmstúdióhozköthetõ – magyar animációsfilm-gyártás.

Ezt nem néhány szórványos tapasztalatrapróbáljuk alapozni, hanem arra az igyeke-zetre, ahogyan a rendszerváltás után majd-nem két évtizeddel újra és újra felmerülDargay Attila Vukjának (Gát György: A kisVuk), Ternovszky Béla Macskafogójának(Macskafogó 2.) vagy éppen a Nepp–Ter-novszky-duó Mézga családjának újraalkotá-sa. Bármilyen formát (folytatás, remake stb.)is öltsön egy évtizedekkel korábban szüle-tett mû felélesztése, az a mai, piaci körül-mények között jelentõs befektetést igényel,így maguk a gyártók és az alkotók is emi-nensen érdekeltek abban, hogy törekvéseikanyagi és erkölcsi megtérülését felmérjék.3

A szándék, a befektetés ténye – az anyagi si-kertõl függetlenül – tehát önmagában isárulkodó arra nézve, hogy az alkotók mitgondolnak folytathatónak, feléleszthetõnek,újra felhasználhatónak egy letûnt korszak, aszocializmus népszerû kultúrájából. Erre arendszerváltás után elsõsorban a két háborúközötti népszerû filmek remake-jei (Mese-autó, Két szoknya, egy nadrág, Hyppolit, alakáj) szolgáltak például, ám sem színvona-luk, sem sikerességük nem igazolta létjogo-sultságukat a kortárs kultúra közegében. Azesztétikai minõségtõl persze nem függetle-nül, de kultúratudományi értelemben egyremake sikeressége vagy sikertelensége éppen arról tanúskodik, hogy az adott mûkomplex környezete (története, értékvilága,szereplõi) mennyire tud illeszkedni a politi-kai, társadalmi környezet változását követõ-en a kulturális emlékezet kánonjához. Belát-hatjuk, hogy egy olyan komplex (gazdasági,politikai, ideológia, társadalmi, kulturális)változás esetében, mint amilyen az 1989-esrendszerváltás volt, ez korántsem egyszerûfeladat.

2. Az elõzõ részben szóltunk róla, hogya megváltozó tájékoztatás- és szórakozta-táspolitikai elveknek megfelelõen milyencentrális helyzetbe került a (televíziós) nép-szerû kultúra, s ezek közül minden bi-zonnyal kiemelkedik a Pannónia Filmstúdióáltal gyártott animációs filmek sora. Ezekközül szigorúan politikai, gazdaságpolitikaiértelemben minden bizonnyal a Magyará-zom a mechanizmust címû rajzfilmsorozat

világablak

73

és benne dr. Agy figurája volt a legérdeke-sebb, amely az 1968-tól elindított új gazda-sági mechanizmus egyes jellegzetességeit,jelentõségét mutatta be tíz részen ke-resztül.4 A Pannónia animációs produkció-it – nyilván több, itt nem részletezendõ ok-ból – ugyanis már a korszakban „európaiszínvonalúnak” emlegették, jóllehet a stú-dión belül csak 1968-tól alkottak önállóegységet Rajz- és Bábfilm Fõosztály néven– ez tulajdonképpen a bõvülés idõszaka. Alétszám fokozatosan nõtt, az 1968-as 100fõrõl tíz év alatt körülbelül 300 fõre, így ki-alakulhatott egy az alkotáshoz szükséges,mind anyagi, mind szellemi tekintetbenmegfelelõ mûhely.5 Bacsó Zoltán operatõrezt úgy fogalmazta meg, hogy amikor 1967márciusában a Pannóniába érkezett, mégegy leharcolt, feltehetõen a háború elõttrõlott maradt technikai apparátussal kezdettdolgozni, ám néhány éven belül korszerûkamerákat szerzett be a stúdió, s ennekegyik betanulási szakasza az ekkoriban in-duló Mézga család volt. „1967–68-ban in-dult meg egy nagyszabású fejlesztési folya-mat – mondja Bacsó –, akkor kezdtünk dol-gozni a Mézgán. A sorozatfilmek arra na-gyon jók voltak, hogy az ember olyan ma-nuális gyakorlatot szerzett, ami késõbb el-engedhetetlen volt. A Mézgánál például120 méter is lejött egy nap alatt a géprõl. Éshárom mûszakban dolgoztunk.”6 A szó-rakoztatáspolitikai irányváltás kedvezõvolt a Pannónia számára is, mivel a – ko-rábban a mûfajtól némiképp idegenkedõ –Magyar Televíziótól is kapott fix megbíza-tást. E megállapodás elsõ darabja a Mézgacsalád elsõ szériája volt 1968–1970-ben. Afinanszírozás azonban csak az elsõ 4 részelkészítéséhez volt elegendõ, ám a MézgátBudapesten megtekintõ francia producer,Georges de la Grandier-nak annyira meg-tetszett az ötletes, több mûfajt keverõ csa-ládi sorozat, hogy biztosította a gyártót afranciaországi forgalmazásról, s elõleggelpótolta a gyártáshoz szükséges összeget.7 AMézga család sikere épp abban rejlett, hogya családtörténeten keresztül több nemze-déket is elért, pont úgy, ahogyan a megbí-zást adó Matolcsy György stúdióvezetõ an-nak idején megálmodta.

A gyártás és a készítés körülményeinvagy a família bohókás karakterein túl azon-ban érdemes szemügyre venni a családotmagát és társadalmi státusát is. Rigó Bélautal is arra, hogy a Mézga család nem azideáltipikusnak megálmodott szocialistacsalád volt, amennyiben a Mézga Aladárszájába adott kései vallomás így hangzik:„apám lehetett volna munkás, anyám pa-raszt, akik gyermekeikbõl dolgozó értelmi-ségit kívánnak nevelni. Akkoriban »egyéb«kategóriás származásommal nehezen tanul-hattam volna tovább, és még örülhettemvolna, hogy úrhatnám anyám miatt nemdugnak »osztályidegen« kategóriába.”8 Ezmeglepõ, a Mézga család néhány éve megje-lent utószava azonban jelentõsen félreértimind a család társadalmi helyzetét, mind azazt ölelõ ideológiai környezetet, amennyi-ben Mézgáék éppenséggel a konszolidációtés a kádári társadalmi kiegyezést jelenítikmeg. A nevébõl következõen dzsentricsa-ládból származó feleség, leánynevénRezovits Paula, valamint a bérelszámoló kis-értelmiségi Mézga Géza ugyanis a „tisztesszegénységben” élõ, ám mindig többre vá-gyó keresztény kispolgári családot képvise-lik. A társadalmi és városi térben elhelyezveugyanakkor a Vakáción a Mézga család nyi-tójelenetébõl arra lehet következtetni, hogya VII. kerületi (ámbátor fiktív) Ökörcsíny ut-ca – a templom teret uraló környezetébõlkövetkeztethetõen – valahol a Rózsák terekörnyékén, kõhajításnyira a századforduló-tól a kisegzisztenciák lakhelyeként számontartott ún. Csikágóban található.9 Kicsitsommásan fogalmazva: a Mézga család egyletûnt, a szocializmus idõszakában anakro-nisztikus kort jelenít meg, amit egy fiktív,Mézga Géza nevében íródó, valójábanRomhányi József által jegyzett önéletrajzegyértelmûen ki is mond: példaképének akét háború közötti idõszak csetlõ-botló kis-polgárának Kabos Gyula által szeretettel–gúnnyal megjelenített figuráját tartja.10 Ez-zel csak az a probléma, hogy ha a médiábanmegjelenített szimbolikus társadalompoliti-ka felõl nézzük, akkor – szemben a Szabócsaláddal – a Mézgáék nem az a család vol-tak, mely a kihívásoknak megfelel. KelemenTibor tanulmánya is érezteti ezt, mondván74

2010/9

„a megszokott tömegkommunikációs (rádiósés televíziós családi sorozatok) elvárások-nak megfelelõen olyan alapkiindulást kellkeresni, amelyet a legtöbb ember el tudfogadni”.11 Vajon az 1960-as évek végén – arádiós Szabó család angyalföldi Lapály ut-cájával szemben – mennyiben felelt meg aVII. kerületi Mézga család ennek a szimbo-likus térbeli és társadalmi konszenzusnak?

Azt vélelmezzük, hogy az alkotók ép-penséggel ellenpélda gyanánt teremtettékmeg Mézgáékat, mert ha jobban belegondo-lunk, történetük, kalandjaik inkább arraszolgálnak például, hogy miképpen nem áll-ják meg a helyüket a saját idejükben és he-lyükön – ezért van okvetlenül szükség egyazon túli világra. Nepp, Romhányi ésTernovszky így a humorban találta meg azta közeget, melyben egy ilyen atipikus csa-ládról beszélni lehet, ugyanakkor – ahogy aKelemen-tanulmány is rámutat – a szatírátkerülni akarták, hogy ne legyen bántó azimaginárius család és a valós befogadó kö-zött kialakított viszony. A gyerekek „neve-letlensége” hasonló fogás volt, nem akartakmintagyerekeket, hanem – ahogyanRomhányi ki is mondja – „a káröröm közis-mert jóérzését szerettük volna táplálni aszívükben”.12 A família anakronisztikussá-gát az is emfatikussá teszi, hogy a sorozathárom folyama (Üzenet a jövõbõl, MézgaAladár különös kalandjai, Vakáción a Mézgacsalád) közül egyik sem a valós térben ésidõben megfogalmazott Magyarországon ját-szódik. Az 1970. január 11-én, vasárnap,fõmûsoridõben, az Esti mese után és a Hír-adó elõtt, fél 8-kor sugározott Üzenet a jövõ-bõl ugyan mindig egy élethû, kortárs problé-mából indul ki, de a megoldást mindig a jö-võ technológiai világképe nyújtja. A máso-dik folyam végképp elrugaszkodott a reali-tástól, s az alkotók az akkoriban már kedveltsci-fi mûfajhoz közelítettek az 1973. január7-én, vasárnap, 18 óra 10 perckor bemuta-tott Mézga Aladár különös kalandjaival.Mint a Kiricsi Zoltán által jegyzett cikk meg-jegyzi, Nepp és Ternovszky közvélemény-kutatást végeztettek a Magyar Televízióvalazt feltárandó, hogy ki a család legnépsze-rûbb tagja; így esett választásuk Aladárra ésBlökire, valamint a sorozat gyors kiégését

elkerülendõ: a tudományos-fantasztikusmûfajra.13 Bár nem volt rossz az új széria fo-gadtatása, az 1977–78-ban forgatásnak in-duló harmadik folyamban ismét az egészcsaládé lett a fõszerep, valamint még egymódosítás: az alkotók visszahelyezték a va-lós térbe és idõbe a szünidõ történetét – denem Magyarországra. Mindhárom folyamsajátossága tehát, hogy térben és idõben el-vonatkoztat a mindenkori jelen evidenciájá-tól, másképpen fogalmazva: a kortárs Ma-gyarország terétõl és idejétõl eloldott –bahtyini értelemben vett – kronotoposzokatalkalmaz, s ezzel fontos mûveleti területetnyit meg a társadalmi képzelet elemzéseszámára.14 A képzelet, az imagináció emfati-kus jelenléte, valamint a kortárs Magyaror-szág homogén tér-idejének megbontásaszimptomatikus tehát a sorozatban, s akar-va-akaratlanul az egyik oldalon affirmatív, amásik oldalon kritikai szemléletet hordoz.Az ideológiát és az utópiát a kulturális kép-zelet két közvetítõjeként értelmezõ PaulRicœur fogalmaz úgy, hogy az adott rend-szer legitimitásának szempontjából mind-kettõnek van pozitív és negatív oldala,mellyel lényegében a rendszer strukturálisfeszültségeire rezonálnak.15 Úgy véljük,hogy az utazás szabadsága híján az idegen-ség, a külföld tapasztalata ilyen strukturális,gyakorlatilag az egész magyar társadalomraérvényes probléma volt, így ugyancsakhasznosnak tûnhet ebbõl a szempontbólelemeznünk a Mézga családot. Most márcsak az a kérdés, mit rejt a reprezentáció?

3. Számunkra a legtöbbet mondó, legiz-galmasabb értelmezési terepnek a fikcióstörténetszövést és a korabeli valóságot (an-nak sztereotípiáit, elképzeléseit, hiteit stb.)leginkább ötvözõ a harmadik folyam, az1980. június 15-én bemutatott Vakáción aMézga család ígérkezik. E sorozat legfonto-sabb sajátossága a kronotoposzhoz képestiemberábrázolás, amennyiben az útra kelõszereplõk nem eleve rendelkeznek jó vagyrossz tulajdonságokkal, vagyis nincs önazo-nosságuk, hanem a helyszín és a történetalakulásának függvényében változik jellem-ábrázolásuk. A sztori fejlõdése pedig magaaz illúzió, pontosabban fogalmazva a Nyu-

világablak

75

gatról, a gazdagságról, a jólétrõl alkotott elõ-zetes elképzelések dinamikus rendszerébenalakul; így válik például a család hol ellen-ségévé, hol kényszerû segítõjévé, hol barát-jává – az amúgy az elsõ sorozatból már is-mert – Máris szomszéd, akirõl – mily szimp-tomatikus – csak az utolsó részben derül ki,hogy keresztneve Ottokár.

A történet kezdõpontja egy Ausztráliá-ból érkezett meghívólevél, melyben a fele-ség, Paula elsõ udvarlója, az azóta külföldönélõ Huffnágel Pisti meghívja az egész csalá-dot, s szándéka komolyságát bizonyítandó ötdarab jegyet is küld a családnak. Mézgáék atörténetben nem törõdnek azzal, vajon ki-utazhatnak-e, másképpen fogalmazva, kap-nak-e útlevelet családostul a távoli Ausztrá-liába, az animációs film „evidenciaként” ke-zeli a szabad utazás jogát. Már az úti célmegválasztása is roppant árulkodó,amennyiben nem valamelyik baráti szocia-lista országba igyekeznek, hanem a – geopo-litikai értelemben – Nyugatnak számítóAusztráliába. „Nincs ingyen ajándék”, juttat-ja eszünkbe a javak szimbolikus körforgásá-ról és a reciprocitásról szóló Marcel Mauss-itételt a történet morális záradéka. A családutazásával „fizet” naivitásáért és hiszékeny-ségéért, mivel az ajándékjegyet fedezetlencsekkel ellentételezõ Huffnágel az elsõ pilla-nattól cserbenhagyja a családot, s azok azAntarktiszon, Dél- és Észak-Amerikán, Ázsi-án és Afrikán keresztül érkeznek vissza azutolsó részben Európába, majd végül Buda-pestre – a „Pisti” által kifosztott lakásaikba.16

Míg Maussnál és késõbb Bataille-nél a mon-danivaló centrumában az anyagi javak feltét-len uralma alóli szabadulás és az eldologia-sodás tagadása áll, addig a Vakáción a Méz-ga család éppen a végtelenségig eldologiaso-dott, az anyagi javak hajszolására szûkülttársadalmi képzeletet ostorozza, mely még alegelemibb emberi kapcsolatokat (barátság,szomszédság) is megmérgezi.17

Ebben az értelemben a történet egy for-dított Bildungsroman, Mézgáéknak gyakor-latilag semmilyen tapasztalati tény nem voltelég annak belátásához, hogy távoli barátjukaz elsõ pillanattól átveri õket, mindvégigmennek utána, s szinte minden alkalommalhisznek neki. A következtetést, a történet-

hez tapadó morális szentenciát mindvégignem látják be, a formaszervezõ – azoccidentalizmus jegyében fogant – illúziómegtévesztõ ereje a végsõkig bûvkörébentartja õket. A történet tehát nem más, mint a– Huffnágel Pistiben testet öltõ – illúzió kü-lönbözõ kronotoposzokban való üldözése.Huffnágel ebben az értelemben valóbanmegszemélyesíti azt: emberi szem nem lát-hatja, nem közelítheti meg, és nem is érhetiel. Negatív értelemben a Vakáción a Mézgacsalád rokonítható a – Bahtyin által is a fó-kuszpontba helyezett – antik görög re-génnyel, pontosabban annak egyik típusá-val, a próbatételen alapuló kalandregénnyelis, amelyben az idegen világban kóborlóhõsnek az erényesség, a hûség, a nemességpróbáit kell kiállni. Nos, Mézgáék egyetlenilyen kihívásnak sem felelnek meg, elárul-ják, becsapják, átverik egymást Márissal; hasegítenek, akkor is pusztán érdekbõl teszik.Géza, a férj, mint fentebb utaltunk rá, tipi-kus antihõs, nemhogy a feleségét és a csa-ládját nem tudja megmenteni, de még ön-magát is állandóan bajba sodorja.

A görög regényrõl írja Bahtyin, hogy „vi-lága absztraktan idegen, méghozzá mindenporcikájában idegen, mert sehol sem világít-ja be a hazai világ képe”, a hõs így a szó leg-szorosabb értelmében bolyong. S „ezért eb-ben a világban – folytatja ugyanott – semminem korlátozza a véletlen abszolút hatal-mát, s ez az oka, hogy benne oly hihetetlengyorsan és könnyedén követik egymást azemberrablások, a menekülések, a fogságokés a kiszabadulások, a tetszhalál, a föltáma-dás és egyéb kalandok”.18 Bármilyen külö-nösnek is tetszik elsõ ránézésre, Bahtyin agörög regény világára vonatkoztatott, idézettpéldái egytõl egyig igazak a Mézga családrais, mind az idegenség, mind a véletlennekkiszolgáltatott kalandok (emberrablás, 5. és6. rész; menekülés, fogság, kiszabadulás –szinte minden részben; tetszhalál, feltáma-dás, 9. rész) tekintetében. Mi lehet ennek amélyebb oka? Minden bizonnyal az a mor-fológiai – utóbb Lévi-Strauss gondolkodásanyomán általánosabb elméletté fejlesztetve– strukturális analógia, mely a történetszö-vés mintáiban jelentkezik, s mely – mint akorai formalista és strukturalista mese-,76

2010/9

folklór- és mítoszkutatások kimutatták – tér-tõl és idõtõk függetlenül, különbözõ variáci-ók formájában vissza-visszatérõ formakin-cse az emberi kultúrának. Vagyis a kérdésnem annyira mûfaji, vagyis hogy minek te-kintsük az adott epikus alkotást (regény, me-se, mítosz, legenda, saga stb.), mint inkábba történetszövés elemeire, összetételére ésmélyebb formaszervezõ elveire vonatkozta-tott. „A mítosz lényege – fogalmaz a franciaetnológus – nem a stílusában, se nem az el-beszélés mikéntjében, se nem a mondattan-ban, hanem magában a benne elmesélt tör-ténetben van. A mítosz nyelvezet; ám olyannyelvezet, amely igen magas szinten mûkö-dik, s ahol az értelemnek sikerül, ha mond-hatjuk így, felszállnia arról a nyelvi alapról,amelyen elõször gurulni kezdett.”19 MárKerényi Károly rámutatott, hogy a mítoszszó alapjelentése önmagában nem sokatmond, Homérosznál a tett ellentétét jelenti;„a benne – a beszélésben – tanúsított ügyes-séget szembehelyezik a tettekben [...] valóügyességgel.”20 Egyszerûbben fogalmazva,mondja Kerényi, az egyik ember „ékes sza-vakkal arat gyõzelmet, a másik pedig –dárdával”;21 utóbb a müthosz a logosszal áll szemben, tudniillik az „elsõ puszta elbe-szélés, bizonyítás nélkül, nyílt elismerésé-vel annak, hogy nem feltétlenül érvényes. A másik lehet ugyan szintén elbeszélés, lényegében azonban mégis érvelés,megokolás.”22 Lényegében már Kerényi gö-rög mitológia-értelmezésénél találkozunkazzal a felfogással, hogy voltaképpen a sza-bad, empirikus igazolást nem igénylõ törté-netszövést nevezi mítosznak,23 s innen tá-gítja tovább Lévi-Strauss komparatív, struk-turalista szemlélete oda, hogy egy állandóstruktúrával bíró narratív társadalmi funk-cióként értelmezi, mely szerinte a modernpolitikai ideológiák mûködési mechaniz-musára hasonlít leginkább.24

E gondolatmenetet csak oda szerettükvolna kifuttatni, hogy bennünket ebben azesszében kevésbé érdekel a Vakáción a Méz-ga család mûfajának meghatározása (hiszenaz animációs film ebben az értelemben a ké-szítés technikájára vonatkozik), mint in-kább annak a szerkezetileg meglévõ elbeszé-lõ egységnek, funkciónak, tulajdonképpeni

„mitémának” a feltárása, mely téren és idõnkívül megtalálja analógiáit. Persze nem ér-dektelen az alkotók, itt elsõsorban isRomhányi József intenciója, amely szerint aMézga család voltaképpen mese, mely többéletkori befogadói szinten megtalálja közön-ségét – ezt hivatott szolgálni az elsõ és a har-madik folyamban az egész család jelenléte,tudniillik hogy a képernyõ elõtt ki-ki megta-lálja a saját karakterét. (Ez az indíttatás apannóniás mûvek esetében mûvészi straté-gia volt, talán a Dr. Bubó-sorozat aiszóposziés La Fontaine-i igénnyel megfogalmazottbölcsességei voltak csak nehezebben követ-hetõek a gyerekek számára.) Szándéka tá-volról sem megalapozatlan, hiszen ahogyanHonti János már 1937-ben megfogalmazta,„ha a mese világa a való világ korrigálása,akkor a mesének az az elõfeltétele, hogy vanmit korrigálni. Így tartja a mese a kapcsola-tot a való világgal [...]. A mese azzal kezdõ-dik, és a meseélmény pillanata azzal áll be,hogy a mesehallgató érzi az ellentétet a valóvilág és a mese világa között.”25 A Mézgaesetében ez a feltétel maradéktalanul telje-sül; csak a harmadik epizódnál maradva, ameseszövés már a kezdet kezdetén – mintfentebb rámutattunk – eloldódik a realitás-tól, s a további részek is elõszeretettel alkal-maznak ilyen effektusokat. A mese egyiklegfontosabb jellegzetessége kell hogy le-gyen a szilárd erkölcsi világrend megfogal-mazása, s annak a különbözõ kalandok, ne-hézségek általi helyreállítása. Ebben ugyanhasonlít más mûfajokhoz (például a legen-dához), ám annyiban el is tér tõle, hogy amese világában emfatikusan meg kell jelen-nie az emberi alázatosságnak, mivel az em-ber, a hõs kiszolgáltatottja a világrend jóin-dulatának, mely alaphelyzetben nem kifeje-zetten jótékony vele szemben.26 Így hangsú-lyosan külsõ segítségre utalt. A jelen idejûmédiafolklór olyan darabjában, mint a Vaká-ción a Mézga család, e támogatás nem érkez-het, mondjuk, istenektõl, itt a véletlen révénodasodródott helyiek, bennszülöttek nyújt-hatnak segédkezet, vagy vethetnek gáncsot –ám e viszonyban már kifejezõdik az utas és ahelyi társadalom viszonya.27 De hogyan lehetérintkezni velük, ha – Márist nem számítva –senki sem beszél idegen nyelvet?

világablak

77

Visszakanyarodva a Bahtyin kapcsán isfelvetõdött idegenség kérdésköréhez, a kü-lönbözõ kronotoposzokban azt a kommuni-káció lehetetlenségének centrumba állításá-val folyamatosan újratermeli a sorozat me-seszövése, mégpedig annak legtriviálisabbformájával, a nyelvtudás hiányával. Szám-talan helyzetkomikum épül a nyelvi félreér-tésekre: például a repülõn véletlenül meg-rendelt 8 db viszki („ – milyen ügyes az alány, egyszerre mennyi poharat visz ki” –„oh, whiskey” – „semmit le nem ejt” – „oh,eight”) vagy az Egyesült Államokban elra-bolt egymillió dollárt rejtõ bõrönd elrablásaután Paula „gengszter, bumm-bumm” kifeje-zésekkel magyarázza el a történteket azamúgy segítõkész rendõröknek. Ez a nyelviés kifejezésbéli képtelenség ugyanakkorméltatlan, alárendelt, infantilis helyzetbehozza Mézgáékat, növelve ezzel az idegen-ség taszító tapasztalatát, ugyanakkor a csa-lád mindezért mindig rá is szorul Márisszomszédra vagy a külföldön élõ magyarok-ra. Az elõbbi, ugyancsak alárendelt viszony-ról részben már szóltunk, ám érdemes ala-posabban szemügyre venni az utóbbit, va-gyis az „idegenbe szakadt magyarok” míto-szát és reprezentációját. Huffnágelen túlugyanis számtalan sokatmondó karakter-jeggyel látják el az alkotók a család útjábakerült külföldön élõ magyarokat. Az elsõ fi-gura Szamek, Huffnágel csendestársaAusztráliában, akinek borostás, elhanyagoltkinézete, valamint az a tény, hogy a Práterutcából, vagyis Budapest kevéssé elegánsVIII. kerületébõl érkezett, már sejteti, hogykétes egzisztenciával találták magukatszembe. Szamek ráadásul semmit sem segít,sõt alkalomadtán rájuk is szabadítja két vér-ebét. A második, még Ausztráliában játszó-dó részben futnak össze egy szintén kéteskinézetû férfivel, aki a strandon cápának öl-tözve riogatja a fürdõzõket, hogy a kabinoskorai zárórát csinálhasson. Bõvebbet rólasem tudunk meg, mindössze annyit még,hogy „apáca voltam Márianosztrán”, amiminden bizonnyal az ottani börtönre utal.Dél-Amerikában a maffiózók között tûnikfel egy honfitárs, aki viccesen úgy mutatko-zik be, hogy „váci cellatársai X. Priusznakhívták, mert pápai születésû”; azaz megint

egy szökött vagy szabadult bûnözõ. AzEgyesült Államokban pedig Púpos Billel ta-lálkoznak, aki saját bevallása szerint 1932-ben már majdnem villamosszékbe került,vagyis a rovott múlt, hovatovább a büntetettelõélet itt is magáért beszél. Afrikában egymagyar orvos siet a segítségükre, aki a kivé-tel kedvéért a felesége elõl menekült el ott-honról, ám Marseille-be már megint csakegy menekült magyar vámtiszt segítségéveltudnak belógni, aki saját bevallása szerintszintén nem a „fõkapun” érkezett Franciaor-szágba. A külföldre szakadt magyar repre-zentációja tehát alapvetõen és eléggé egyön-tetûen negatív, már-már azt sugallja a soro-zat, hogy minden idegenben élõ magyar bû-nözõ volt, s az országhatáron való átkelésegyben egy morális határ átlépését is jelen-tette. (E kérdéskörre a következõ két részbenfogunk bõvebben kitérni.)

Ha megpróbáljuk összefogni e szálakat,jól láthatjuk, hogy a Vakáción a Mézga csa-lád ugyancsak erõs állításokat fogalmaz megaz idegenségrõl és „a” határon (értsd: a Fa-lon, a Vasfüggönyön) túli életrõl s mind-azokról, akik innen oda telepedtek, vagyis ahidegháború másik társadalmi-politikairendszerét választották. A két világrend kö-zötti küzdelmet tehát nem valamiféle abszt-rakt ideológiai, politikai küzdelemként jele-níti meg a sorozat, hanem morális természe-tûnek tételezi fel. Egyfelõl amellett érvel,hogy a Nyugathoz automatikusan társítottgazdagság és a jólét fogalma látszólagos, va-lójában vagy tisztességtelen úton szerezhetõkomoly vagyon (Púpos Bill), vagy egyáltalánnem létezik, csak illúzió (Huffnágel). Másfe-lõl éles bírálattal illeti a korabeli magyar tár-sadalom azon részét, s ezt jeleníti meg vol-taképpen az atipikus, butácska Mézga csa-lád, mely a reflektálatlan occidentalizmusbûvöletében nem ismeri fel a „haza édessé-gét”. Elismeri, hogy ez az élet nem túlzottangazdag errefelé, ám ezzel szembeállítja abiztonság, az igazságosság és az egyenlõségfogalmait. Amíg a Vakáción a Mézga családleszámol egy eutópiával, mely a Nyugatoteszményi helynek feltételezi, addig bizo-nyos értelemben ideologikussá is válik.Ricœur kapcsán fentebb már utaltunk rá,hogy az ideológiának mint a társadalmi és78

2010/9

kulturális képzelet egyik prizmájának van-nak negatív és pozitív oldalai. A marxi érte-lemben torzít, mert nem hitelesen adjavissza a valóságot (az ideológia „bõ, sûrûnredõzött lepel”, mely eltakar – mondja PaulVeyne28), hanem érdekektõl átitatva, s ezzelhamis tudatot eredményez. Ám CliffordGeertz ezzel azt állítja szembe, hogy a való-ságról szóló, trópusokkal átitatott szimboli-kus beszéd értelmet ad a körülöttünk lévõkusza világ tapasztalatának, vagyis funkció-ját tekintve integratív. Ricœur javaslata akettõ kombinációja, Max Weber uralom(Herrschaft) fogalmának beépítésével.29 „Azideológia megpróbálja biztosítani a legitimi-tás iránti igény és a legitimitásba vetett hitintegrációját, de ezt azáltal próbálja elérni,hogy igazolja a hatalom fennálló rendszerét.A weberi legitimitás-fogalmat értelmezve te-

hát felfedhetõ az ideológia harmadik, köz-vetítõ szerepe is. Az ideológia legitimációsfunkciója az összekötõ kapocs az ideológiamint torzítás marxista fogalma és az ideoló-gia Geertznél talált integratív fogalmaközött.”30 Azonban ne legyünk igazságtala-nok: mert ami az egyik oldalon a rendszerlegitimációja, az a másik oldalon hozzájá-rulhat a társadalom szimbolikus formáibankapott magyarázatokkal a feszültségek eny-hítéséhez, s ezzel utat mutathat a zárt rend-szer morális túléléséhez. Korántsem való-színûtlen, hogy a Vakáción a Mézga családvilágképének végkicsengése az, hogy a szo-cialista Magyarország még tisztes szegény-ségével is jobb hely, mint a világ bármelymásik zuga, ám ez az ajánlat azt is magábanfoglalja, hogy van, lehetséges tisztességesélet az Éden innensõ oldalán is.

világablak

79

JEGYZETEK1. Lásd Antalóczy Tímea: Szomszédok közt. Szappanoperák az ezredforduló Magyarországán. PrintXBudavár – Médiakutató Alapítvány – Antenna Könyvek, Bp., 2006 és Voloncs Laura: Rólunk szól. ASzabó család mint a kádári Magyarország kordokumentuma. Médiakutató, 2010 tavasz.2. Lásd Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában. Akadémiai –Osiris, Bp., 1996. I. kötet, 4–5. Bírálatához a teljesség igénye nélkül lásd Jacques Le Goff: Lechangement dans la continuité. Espaces Temps 1986. 34–35. 20–22. és Paul Ricœur: Temps et récit.Tome 1: L’Intrigue et le récit historique. Seuil, Paris, 1985. 363. skk.3. [sz]: Visszatér a Mézga család. Index (hálózati közlés: http://index.hu/kultur/media/mezga2951/)2005. május 24. (Letöltve: 2010. július 2.)4. Kalmár Melinda: Az optimalizálás kísérlete. Reformmodell a kultúrában, 1965–1973. In: A hatva-nas évek Magyarországon. Tanulmányok. (Szerk. Rainer M. János) 1956-os Intézet, Bp., 2004.161–197.5. Kelemen Tibor: A magyar animációs film történetének vázlata. In: Tanulmányok a magyar animá-ciós filmrõl. (Szerk. Horányi Özséb – Matolcsy György) Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchí-vum, Bp., 1975, különösen 85. és 94. A mûhely kivételes minõsége több szinten is kitapintható, tud-niillik a Pannónia nemcsak a populáris mûfaj keretei között számított elsõrangú helynek, de az ani-mációs filmmûvészet kitûnõ szerzõi darabjai is innen kerültek ki, itt dolgozott például az utóbbi hó-napokban reflektorfénybe került Kovásznai György is. Vele kapcsolatban lásd Iványi-Bitter Brigitta:Kovásznai. Vince, Bp., 2010. Összefoglalóan: Matolcsy György: A magyar animációs filmmûvészettörténete. Pannónia Film-, Rajz- és Animációs Stúdió, Bp., 1985. Ugyancsak érdekes, hogy a pestiundergroundhoz tartozó alkotók a rendszerváltást követõen önálló folyóiratot indítottak Élesztõ cím-mel, melyben saját, belsõ történetük is megjelenik: Végh László: Az Aczél-korszak illegális mûvésze-te. A mi undergroundunk és avantgárdunk az 1960–70-es években. Élesztõ, 1990. október I. évf. 2.lapszámozás nélkül.6. Dizseri Eszter: Kockáról kockára. A magyar animáció krónikája. 1948–1998. Balassi, Bp., é. n.[1999] 39–40.7. Dizseri Eszter: i. m. 47.8. Rigó Béla: A Mézga család. Képernyõképes krónika. Móra Kiadó, Bp., 2008. 3. kiadás, 137.9. K. Horváth Zsolt: Városi táj és irodalmi képzelet: adalékok a bp.i Csikágó képéhez. In: Thomka-symposion. Ünnepi kötet Thomka Beáta köszöntésére. (Szerk. Kisantal Tamás, Mekis D. János, P.Müller Péter, Szolláth Dávid) Kalligram, Pozsony, 2009. 122–130.10. Romhányi József: A Mézga család mindent kibír. Önéletrajz mellékelve. Film, Színház, Muzsika,1970. február 14. 7. sz. 30–31.11. Kelemen Tibor: i. m. 92.12. Romhányi József: i. m. 30.13. Kiricsi Zoltán: Sorozatklasszikusok: a Mézga család. comment.blog.hu (hálózati közlés:http://comment.blog.hu/2009/07/08/sorozatklasszikusok_mezga_csalad_ii)14. Mihail Bahtyin: A tér és az idõ a regényben. In: A szó esztétikája. Válogatott tanulmányok. (Szerk.Könczöl Csaba) Gondolat, Bp., 1976. 257–302.

15. Paul Ricœur: L’idéologie et l’utopie. Seuil, Paris, 1997. 16–17. Lásd még Clifford Geertz: Az ide-ológia mint kulturális rendszer. In: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. (Vál. NiedermüllerPéter) Osiris, Bp., 2004, 2. javított kiadás, 26–71.16. Vö. Marcel Mauss: Tanulmány az ajándékról. In: Szociológia és antropológia. Osiris, Bp., 2000.195–338. Lásd még Mary Douglas: Foreword. No Free Gifts. In: Marcel Mauss: The Gift: the Form andReason for Exchange in Archaic Societies. Routledge, London, 2002. IX–XXIII.17. Lásd még Georges Bataille: La Part maudite. Essai d’économie générale. Minuit, Paris, 1967. A ba-rátság és az ajándék összefüggéséhez pedig Berkovits Balázs: A nem viszonzott adomány: GeorgesBataille. In: A barátság. (Szerk. Laczkó Sándor – Dékány András) Pro Philosophia Szegediensi –Librarius, Szeged–Kecskemét, 2005.18. Mihail Bahtyin: i. m., 271.19. Claude Lévi-Strauss: A mítoszok struktúrája. In: Strukturális antropológia. Osiris, Bp., 2001. I.kötet, 167.20. Kerényi Károly: Mi a mitológia? In: Halhatatlanság és Apollón-vallás. Ókortudományi tanulmá-nyok, 1918–1943. (S. a. r. Komoróczy Géza – Szilágyi János György) Magvetõ, Bp., 1984. 353.21. Kerényi Károly: i. m. 353.22. Kerényi Károly: i. m. 354.23. A mítosz, mitológia fogalmának, természetének értelmezéstörténete természetesen ennél jóvalösszetettebb, ezt ismertetni nem célom, nem is tudnám. Fogalomtörténeti metszetben lásd CarloGinzburg: Mythe. Distance et mensonge. In: À Distance. Neuf essais sur le point de vue en histoire.Gallimard, Paris, 2001. 37–72.24. Claude Lévi-Strauss: i. m. 166–167. Ebben persze nem kis szerepe volt V. J. Propp a mese mor-fológiai sajátosságairól írt könyvének, mely a folklór- és mítoszkutatások módszertanát forradalmasí-totta. A hatás összefoglalásához lásd J. M. Meletyinszkij: A mese strukturális-tipológiai kutatása. In:Vlagyimir J. Propp: A mese morfológiája. Osiris, Bp., 1999. 2., jav. kiadás, 155–197.25. Honti János: A mese világa. Magvetõ, Bp., 1962. 110.26. Honti János: i. m. 151.27. Az ún. „kulturális fordulat” utáni médiaszociológia – elsõsorban Durkheim a rítusok szerepéreösszpontosító etnológiai munkásságán keresztül – egyre hangsúlyosabban nyúl vissza a klasszikusszociálantropológiai, folklorisztikai és etnográfiai módszerekhez, amennyiben a késõ modern médiamûködésmódjában is a normaképzést és -bevésést, az erkölcsi jó és rossz elválasztását és a rend meg-erõsítésére irányuló törekvéseket fedeznek fel. Magyarul bõvebben, gazdag bibliográfiával Császi La-jos: A média rítusai. A kommunikáció neodurkheimi elmélete. MTA – ELTE KommunikációelméletiKutatócsoport, Bp., 2002. 60–85.28. Paul Veyne: Foucault forradalmasítja a történetírást. In: A történelem anyaga. Francia történelem-filozófia a 20. században. (Szerk. Takács Ádám) L’Harmattan – Atelier, Bp., 2004. 157.29. A „hamis beszéd” és „a hazugság politikai használata” révén Ginzburg is a legitimációhoz köti amodern állam mítosztigényét, lásd Carlo Ginzburg: i. m. 70–71.30. Paul Ricœur: Bevezetõ elõadás. Tanulmányok az ideológiáról és az utópiáról. In: Politikai antro-pológia. (Szerk. Zentai Violetta) Osiris – Láthatatlan Kollégium, Bp., 1997. 123.

80

2010/9

A KRÍZISKOMMUNIKÁCIÓ AMERIKAI ELLENPÉLDÁJA

Életünk meghatározó részévé vált a kör-nyezetünkért és a társadalomért vállalt fele-lõsségünk. A nonprofit szervezetek, környe-zetvédelmi egyesületek és számos vállalatelengedhetetlen feladatként értelmezi a glo-bális felmelegedés és a környezeti károk el-leni tevékenységet. Az elmúlt néhány évti-zed során ez a fajta megnyilvánulás a társa-dalomban érezhetõ változást eredményezett:egyre tudatosabban próbálunk figyelni kör-nyezetünkre, igénnyé vált az is, hogy hason-ló megnyilvánulást várunk el szûkebb – ésmost már tágabb – környezetünktõl is. Ezzel

a folyamattal egy idõben az üzleti szféra isfokozatosan figyelni kezdett arra, hogy ré-szint neveljen, részint pedig megfeleljenezeknek az elvárásoknak. A versenyszféraezzel párhuzamosan nyomást gyakorol a cé-gekre, hiszen az ismertség, valamint az ügy-félkör növelésének egyik alapelemévé vált afelelõs vállalatként való mûködés, amely ér-telemszerûen egyfajta követelményként csa-pódott le a vállalati kommunikáció szem-pontjából. Így az eddig ismert és használtközkapcsolati eszközök közé hangsúlyosanbekerült a vállalati felelõsségvállalás (VTF,

Corporate Social Responsibility – CSR) is.Az új trend eredményeként világszerte többvállalat honlapján megjelent egy új CSR me-nüpont, amely a szervezet ilyen jellegûmegvalósításainak gyûjteménye.

Ezek az olykor látszattevékenységek egya Journal of Consumer Affairs által 2005-benközölt tanulmány szerint1 a vállalatok meg-ítélésében és a vásárlások tekintetében akörnyezeti felelõsségvállalás szignifikánsanbefolyásolta a vizsgálatban részt vevõ fel-nõttek vásárlási kedvét. A kutatás során amásik változó a termékek és szolgáltatásokárának csökkentése volt, amelyek azonbankisebb mértékben növelték a vásárlások ará-nyát. A tanulmányban a szerzõ kitér arra is,hogy a VTF és a bevételek közti kapcsolatotvizsgáló felmérések jelentõs része2 rávilágí-tott arra, hogy a társadalmi felelõsségválla-lás nem föltétlenül eredményes, illetve ha-tása csak hosszú távon észlelhetõ. Ezzelegyütt azonban kijelenthetjük, hogy a válla-latok profilja jelentõs mértékben befolyásol-ja azt, hogy mennyire indokolt a VTF meg-jelenése a közkapcsolati eszközök között.Az idei év – de talán nem túlzás kijelenteni,hogy a 21. század – eddigi legnagyobb ter-mészeti katasztrófája, a BP (korábbi nevénBritish Petroleum) olajvállalat által a Mexi-kói-öbölben okozott olajszennyezés romok-ba döntötte a cég eddigi felelõs imázsát. Ez-zel egy idõben azonban kérdésessé vált azis, hogy mennyire tekinthetõ valóban fele-lõsnek egy vállalat, ha ilyen mértékû pusz-títást okozhat. Ugyanakkor a tiszta felelõs-ség éppen a vészhelyzetekben tud megnyil-vánulni, amely a BP esetében nem válik avázolt téma iskolapéldájává.

A tények

2010. április 20-án az amerikai parti õr-ség arról értesítette a hazai és a nemzetközisajtót, hogy robbanás történt egy a Mexikói-öbölben fölállított Deepwater Horizon fúró-tornyon. Két nappal késõbb az olajkiterme-lõ platform a tengerbe süllyedt. Akkor mégnem tudtuk, hogy ezzel az Atlanti-óceánegyik legnagyobb környezeti katasztrófájá-val kell megküzdenie a világnak. A platfor-mot a houstoni székhelyû Transocean nevûvállalat üzemeltette, amely emellett több

mint száz hasonló kitermelõ egységet tartfenn. A kialakult helyzeten ugyan mit semváltoztat, ám mégis érdemes megjegyezni,hogy a hírek, elemzések ennek ellenére el-sõsorban az európai cég felelõsségét hang-súlyozták. A tragédia elõtt egy kisebb robba-nás már figyelmeztette a munkásokat, de ajelzést senki sem vette komolyan. Áprilisvégén még biztatóak voltak a helyszíni je-lentések, valamint a kárelhárítási munkábabevont szakemberek nyilatkozatai. Ahogyteltek a napok, és ezzel párhuzamosan egy-re csak nõtt az olajfolt mérete, a médiaüze-netek tartalma is erõteljes eltéréseket muta-tott. Országtól és médiapolitikától függõenjelentõs eltérések jelentek meg a környezetitragédiával kapcsolatos híradások hang-nemében, érvrendszerében és megközelítés-módjában.

A BP kríziskommunikációja

2009 szeptemberében még arról értesül-tünk, hogy a houstoni régióban amúgy is pi-acvezetõ brit olajtársaság újabb olajmezõt ta-lált. A környezetvédõk negatívan és aggódvafogadták a hírt, hiszen a térségben rengetegplatform mûködik, amelyek folyamatos ve-szélyforrást jelentenek a környezet élõvilá-gára. Idén februárban szintén a cég által ki-adott sajtóközleménybõl kiderült, hogy a BPa tavalyi év utolsó negyedében 20 százalék-kal növelte bevételeit az elõzõ év hasonlóperiódusához képest, így azok elérték a 73milliárd dollárt.3 Mindeközben a szervezethonlapján folyamatosan követhetõek voltakaz olajkitermelést enyhíteni próbáló törekvé-sekrõl szóló riportok, beszámolók.

Az Article 13 nevû brit cég számos vál-lalati felelõsségvállalás-elemzést készített avilág nagyobb szervezeteinek tevékenységé-rõl. A British Petroleum az Article 13szerint4 szerteágazó VTF-akciókat szerve-zett, így bekerült a világ elsõ 350 olyan cégeközé, amelyek számára kiemelten fontos atevékenységükbõl fakadó károk lehetõ leg-nagyobb mértékû enyhítése. 1990-es jelen-tésében a cég húszéves tervei közt szerepelta kitermelés és az eladott termékek által elõ-idézett üvegházhatást elõidézõ gáz 10 szá-zalékkal való csökkentése, amelyet már2001-ben teljesítettek. Emellett figyeltek ar-

világablak

81

ra is, hogy a vállalat szél- és napenergia-hasznosítással foglalkozó kutatásokat támo-gasson, és szorgalmazzák a harmadik világországaiban a mihamarabbi villamosener-gia-ellátás megoldását. Érdekes módon atermelés helyszínei természetes állapotánakmegõrzése nem szerepel egyik jelentésbensem. Egy komolyan gondolt vállalati felelõs-ségvállalás-projektben az ilyen jellegû tevé-kenységnek teljes mértékben helye van, hi-szen ez az egyik leglátványosabb lehetõségegy szervezet közkapcsolati projektjeineknyomon követésére.

Briliáns PR helyettszakszerûtlen lépések

Az olajfúró torony elsüllyedésének pon-tos oka máig tisztázatlan. Egyes forrásokszerint túl mélyre fúrtak, a rendszerbõl hi-ányzott egy elzárócsap, és az egyik betondu-gó sem zárt megfelelõen.

A pontos okot homály fedi, azonbanszámos szerkesztõség megpróbálta feltárniazokat a tényeket, amelyek segíthetnek ér-telmezni a kialakult helyzetet. A The NewYork Times május 20-i címoldalán megjelentírásban 9 millió 540 ezer literre becsülték atengerbe ömlõ napi olajmennyiséget. A sor-ra kudarcot valló megoldási próbálkozásoktehát hetekkel a katasztrófa után is a cég ésa munkálatokat végzõ szakemberek tehetet-lenségét bizonyították, és mindeközben azolajfolt elérte a szárazföldet is, a Louisianaállambeli mocsaras vidék volt az elsõ áldo-zat. Ezzel egy idõben a környezetvédõ cso-portok arra kérték a BP-t, ismertessék aszennyezéssel kapcsolatos valós adatokat.

A szervezet és az amerikai parti õrségmájus végén egymást megerõsítve nyilat-kozta, hogy sikerült betömni az olajkút nyí-lását. A bejelentéssel párhuzamosan azamerikai elnök is sajtótájékoztatót tartott,amelynek során Obama óvatosabban fogal-mazott: fontos lépésnek, de nem végsõneknevezte a szivárgás elzárásában a BP erõfe-szítéseit. Eközben a CNN élõ közvetítést su-gárzott a tengerfenékrõl. A képeken egyér-telmûen látszott, hogy az olaj továbbra iserõs intenzitással ömlött a tengerbe. Érthe-tetlen, hogy a közkapcsolatokban oly sok-szor emlegetett „mindig mondj igazat” sza-

bály miért nem jelent meg a BP kommuni-kációjában. A több mint egyhónapos ka-tasztrófa-idõszak alatt rendkívül esetlen,megtervezetlen lépések jellemezték a britcég PR-lépéseit. Hiányzott egy jól felkészültkríziskommunikációs csapat és az általa ki-dolgozott kommunikációs terv, amely nagy-mértékben segítette volna a vállalatot azimázsát ért negatív hatások csökkentésében.

A szakemberek szerint krízis esetén azelsõ és legfontosabb lépés a találgatások ésvalótlan állítások elkerülését megelõzõ hi-vatalos nyilatkozatok mihamarabbi közzété-tele és ezt követõen az érintettek folyamatosés megfelelõ szintû tájékoztatása a médiarévén.5 A kielégítõ mértékû informálás min-denképpen hiteles, valós adatokkal kellhogy történjen. Noha a kríziskommunikációalapvetõen a megelõzést szolgálja, az esetektöbbségében mégis helyzetmegoldó funkci-ójában nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy a tervezés, valamint a folyamatos monito-ringtevékenység nem elegendõ megoldás aszervezet kommunikációs igényeinek kielé-gítésére.

A nagy ellenség: a tényfeltáró újságírás

Romániában elfeledett sajtómûfajkéntkezelik a tényfeltáró újságírást. Ez a megál-lapítás a romániai magyar sajtóra is áll,amennyiben a „vélemény-mûfajok döm-pingje” még mindig háttérbe szorítja a jövõ-építõ tényfeltárást. Ezért gondolom, hogy amintaértékû külföldi – elsõsorban amerikai– példák nálunk is nagyobb figyelmet és mé-lyebb elemzést érdemelnek.

A legismertebb eset a Watergate-botránykirobbantása volt. A Pulitzer-díjjal is jutal-mazott írások mély nyomokat hagytak azamerikai társadalomban. Nem véletlen, hogya nola.com és munkatársuk, Sheri Fink aKatrina hurrikán utáni helyzetet elemzõcikksorozatának köszönhetõen a NewOrleans-i szerkesztõség is a figyelem közép-pontjába került. Rendkívüliségét elsõsorbanannak köszönheti, hogy a hagyományos fe-lületet kiegészítették az online fórumokon ésblogokon folyamatos, szinte azonnali tájé-koztatással. A 2005-ös természeti katasztrófaismertté tette a szerkesztõséget, ugyanakkor82

2010/9

komoly feladatot állított az újságírók elé: aközönség elvárásainak nehezebb volt megfe-lelni egy ilyen jelentõs díj után.

A 2010-es olajszennyezés újabb témale-hetõséget jelentett a New Orleans-i szer-kesztõség számára. Kihasználva az internetadta lehetõségeket, valamint a téma jellegét,kitûnõen tájékoztatták az olvasókat a Mexi-kói-öbölben történtekrõl. A blogszerûenszerkesztett oldal folyamatosan élõ közvetí-tést sugárzott a tengerfenékrõl, így akatasztrófaelhárítási tevékenység menete, amunkálatok különbözõ fázisai folyamatosanellenõrizhetõek voltak az interneten. A többszáz cikk, tudósítás, riport és rövid,blogbejegyzésszerû írás révén könnyedénkövethetõvé vált a brit olajvállalat kommu-nikációja és a valóság közti szignifikáns kü-lönbség érzékelése. Míg a vállalat közlemé-nyeiben arról tájékoztatott, hogy teljes mér-tékben uralják a tenger mélyén kialakulthelyzetet, az élõ képek ennek ellenkezõjétmutatták: hetekig ömlõ nyers kõolaj és azeredménytelen megoldási próbálkozások, aszervezet által kiadott sajtóközlemények,interjúk és beszámolók cáfolták a BP általelmondottakat.

A nola.com-on megjelent fotósorozatokegyértelmûen bizonyították, hogy a BP krí-ziskommunikációja nem valós információk-ra épült.6 A vállalat kommunikációs straté-giája sokkal inkább a „plasztikázott valóság-nak” is nevezhetõ elvet követte: csupánrészinformációkat közöltek a katasztrófamértékérõl, téves adatokat adtak meg a na-ponta tengerbe ömlõ olaj mennyiségérõl is.Nemrég pedig az internetes közösség lebuk-tatta a brit céget. Kiderült ugyanis, hogy aBP egyik fotósa szignifikáns változtatásokután jelentette meg a katasztrófa helyszínénkészült képeket.7 A külsõ nyomás hatásáraScott Dean, a cég szóvivõje a CNN amerikaihírtelevízióban ismerte el a trükköt.

Az eddigi adatok szerint két képrõl vanszó. Az egyiken a brit cég szakemberei mo-nitorokon követik az öbölben kialakult hely-zetet. Az eredeti képen két képernyõn nemvolt semmi sem látható, a harmadik pedignem mûködött. A másik manipulált fényké-pen egy helikopter köröz a tenger, aszennyezett terület fölött. Kiderült, hogy az

eredeti fényképen a helikopter egy hajó fe-délzetén állt. Az amúgy is érzékeny helyze-tet a BP kommunikációs osztályának sike-rült súlyosbítani azzal, hogy átlátható, szak-szerûnek egyáltalán nem nevezhetõ magya-rázatokkal próbálták menteni a helyzetet.Az eset után a BP hivatalos online fénykép-albumából törölték az említett fotókat, vi-szont a negatív sajtóvisszhangot már nemtudták megfelelõen a pozitív imázs javárafordítani.

Ezzel szinte párhuzamosan fény derülta brit olajcég egy másik taktikai lépésére is.8

Az olajkatasztrófával kapcsolatos hirdetése-ket vásároltak azzal a céllal, hogy a Mexikóiöbölben történt környezetpusztításra ráke-resõ internet-felhasználók ne a különbözõhírportálok és egyéb oldalak tartalmait ol-vassák el elõször, hanem a BP saját írásait. Akeresõmarketingnek ez az egyik legnagyobbelõnye, hiszen így könnyedén irányíthatóváválik a világhálón tájékozódó egyén. A céglépésének elõzményét az jelentette, hogytöbb korábbi kutatás is bizonyította: a kétlegismertebb internetes keresõ, a Google ésa Yahoo esetében is a felhasználók általábancsak az elsõ oldalon megjelenõ találatokatnézik meg. Ezért hatalmas feladatot jelent avilághálón megjelenõ szervezetek számára,hogy a különbözõ keresõkön, amikor valakia cég nevére vagy az olajkatasztrófa kifeje-zésre keresett rá, akkor elsõként a brit céghonlapja jelent meg. Számos más kifejezéstis megvett a vállalat annak érdekében, hogy– amint Tody Odone szóvivõ fogalmazott –az érdeklõdõk hiteles információkhoz jussa-nak a kárelhárítási mûveletekrõl. A PR-fogás mindenképpen értékelendõ lépés volta vállalat részérõl, azonban vélhetõen nemsokat segített a brit cég imázs-törésénekmegoldásában. Talán nem túlzás azt állíta-ni, hogy éppen az ellenkezõjét érte el ezzela lépéssel a BP, hiszen a nagymértékû mé-diafigyelem és az általános negatív közhan-gulat miatt néhány ehhez hasonló taktikailépés nem képes önmagában változtatni ahelyzeten jól kidolgozott kommunikációsterv és stratégia nélkül.

A közelmúltban több szervezet krízis-kommunikációja is igazolta, hogy sokkal tu-datosabban kell váratlan, egy vállalat életé-

világablak

83

ben rendkívül kellemetlen periódusokraszámítani és alaposan fölkészülni, hiszen atragédia után nincs már idõ tervet kidolgoz-ni és azzal párhuzamosan a megoldási lehe-tõségeket életbe ültetni. Ezek az eseményeka média számára egyértelmûen csemegét je-lentenek, és a hiteles tájékoztatás érdekébenigyekeznek minden szálon elindulni.

A romániai magyar tényfeltáró újságírásegyelõre nem jelent a nola.com tartalmaihozhasonló veszélyt a hazai szervezetek számá-ra, azonban a megfelelõ minõségû kommuni-káció által a vállalatoknak mindenképpen ér-demes lesz nagyobb odafigyeléssel kezelniükaz esetleges krízishelyzeteket.

Zörgõ Noémi

84

2010/9

JEGYZETEK1. D. J. Webbs: WEBB, D. J. (2005), The effects of corporate social responsibility and price onconsumer responses. In: Journal of Consumer Affairs http://www.allbusiness.com/sector-92-public-administration/administration/1183444-1.html – 2010. 06. 05.2. J. D. Margolis – J. P. Walsch: (2001) People and Profits? The Search for a Link between a Company’sSocial and Financial Performance. In: Webb (2005).3. Nagyot nõtt a BP nyeresége. http://index.hu/gazdasag/blog/2010/02/02/nagyot_nott_a_bp_nyeresege/ – 2010. 06. 07.4. CSR Best Practice – BP, http://www.article13.com/A13_ContentList.asp?strAction=GetPublication&PNID=940 – 2010. 06. 07.5. D. Newson (1993): This is PR – The Realities of Public Relations. Wadsworth Publishing Company,Belmont; K. Fearn-Banks (2007): Crisis Communications – A Casebook Aproach. Lawrence ErlbaumAssociates, New Jersey; W. T. Combs (2007): Crisis Managerment and Communications. Institut forPublic Relations.6. Newsom (1994), Fearn-Banks (2009), Coombs (2007)http://topics.nola.com/tag/oil-spill-gulf-of-mexico-2010/photos.html – 2010.07.12.7. Kínos! Photoshopozta a fotókat a BP,http://www.hirado.hu/Hirek/2010/07/23/13/Kinos_Photoshopozta_a_fotokat_a_BP.aspx - 2010. 07.238. A BP hirdetéseket vásárolt a keresõkben, http://index.hu/tech/2010/06/06/a_bp_kifejezeseket_vasarolt_keresokben/ – 2010. 07.23.

Csoóri Sándor esszégyûjteményeineksorában kiemelt hely illeti a Nappali hol-dat, hiszen nemcsak egy hosszúra nyúlt íróikorszakot zár le az életében, hanem egyhosszúra nyúlt történelmit is: a negyvenhatévig tartó szovjet hódoltság korszakát –amint az Elõszó bevezetõ soraiban megfo-galmazza. Nagy a horizont, a történelemama legnagyobb kerete tûnik fel, amelyet ti-tokban tartott nemcsak a kor hivatalos tör-ténetírása, de amelyrõl oly keveset tudunkmind a mai napig. Illetve van egy tudásunkróla: a népi emlékezeté, amely a szovjet je-lenlét, a ki nem fejezhetõ rettenet arculatátrajzolja be minden érintett családba, hiszenjó, ha a frontátvonulással érintettek „meg-úszták” a lovak elzabrálásával és az általá-nos kifosztással, és amint egyik versében ír-ja, nem maradtak ott a kis véres bugyogók.Félelmetes vizionárius versében emble-matikusan foglalja össze a korszak központ-jának a valóságát: „Ajtók nyílnak ki elõttemújra, / s nagy, szürke termeken lépkedek át./ Ismerõs minden: a küszöb, a csillár / s atörténelmi freskók is ismerõsek. / De a zu-gokban itt-ott letördelt / kezek rémlenek,poros vallatólámpák / s kifakult vér a pad-lón. // Te árva Isten, a metszett / kristálypo-harakból törpe hóhérok / ittak itt is; vedel-ték a vodkát éveken át, és énekelték a re-kedt malachimnuszokat vörösödve.” (Bo-lyongás egy hajdani pártházban) A rekedtmalachimnuszokat éneklõ elvtársak a ma-gyar népnek az a fele volt, aki tudatlan, debûnös szövetségben kiszolgálta a szovjet

rendszert, õk voltak a kiszolgálók. (Ez a ne-vük boldogabb országok történetírásában ésa magyarénál olykor sokkal kegyetlenebbnépi leszámolásaiban.)

Titkos történet, amelynek a jelenléteCsoóri magyar történetének alapképleteit isírja, és ennek még nagyobb súlyt ad az, hogya hódoltság korának nevezi, annak a mintá-jára, ahogyan a török hódoltság képzetéveltársítjuk a százötven évig tartó magyar köz-ponti állami lét hiányát, a társadalmat alap-elemeiben szétbomlasztó korszakot. Hang-súlyozza azt is, hogy a fél évszázadig tartóhódoltságnak minden jelképes pillanatát islátta. Ennek a korszaknak a valósága csak1956 októberének–novemberének néhányhetében feslett fel, amikor a magyar politi-kai akarat és ami talán még ennél is fonto-sabb volt, a magyar társadalmi akarat (Mun-kástanácsok, Nagybudapesti Munkásta-nács!) ismét felírta a politikai égboltra a kö-vetendõ irányt. Volt azonban a második vi-lágháború utáni magyar történelemnek isegy olyan pillanata, amelyrõl úgy tûnt, hogya kibontakozás pillanata lehet: 1946. BibóIstván is úgy vélte Értelmiség és szakszerû-ség címû tanulmányában, hogy a népi gyö-kerû magyar értelmiség elindulhat egy saját,szabad úton – némi szkeptikus felhanggal:aligha van másik útja –, amelyen csak egydolgot nem tehet, nem folytathatja a két vi-lágháború közötti korszak kurzusát, amely-nek egészével (!) kapcsolatban Bibónak ab-szolúte nem voltak illúziói. Ilyen illúziótlanszomorúsággal ballag Bibó István, kezében a

mû és világa

85

EGYED PÉTER

TITKOS TÖRTÉNELEM ÉS FÁRADT FORRADALOM

Ez hát az én országom?Az én népem?

Ez, ez az ide-oda lökõdõ,megfakult sokaság?

CSOÓRI SÁNDOR: EZ HÁT AZ ÉN ORSZÁGOM?

krumplisszatyorral az õt megidézõ szépsé-ges Csoóri-versben (Láttam arcodat).

Bizonyos, hogy ezzel a történelmi vízió-val a magyar irodalomnak ez a kiválóságaszinte egyedülálló horizontot és követendõirányt jelöl ki a magyar történelemhez köze-lítõ szakemberek számára is. Csoóri meré-szen értelmez, nem ódzkodik attól, hogyösszefoglaljon és értékeljen – hányan merikezt megtenni, még a történész szakírók kö-zül is? –, és ez annak is köszönhetõ, hogyklasszikusan világos filozófiai alapokhoznyúl, a késõi modernitás értelmezéskísérle-teiben szinte megkerülhetetlen szerzõkhöz.Például John Stuart Mill híres tanulmányá-ra (On Liberty) hivatkozik: „Minden kor an-nak mértékében vált jelentékennyé az utó-kor számára, hogy mekkora volt benne amozgástér.” (Karácsonyi beszélgetés AlföldyJenõvel) Nemcsak szabadsághiányos tehátez a korszak, hanem folytonossághiányos is,fontos koncept, rímel Ady örök újrakezdésé-vel vagy a sokszor idézett Nietzsche hírestoposzával. Hiszen az utolsó harminc év ismirõl tud beszámolni? „Legkevésbé a folyto-nosságról. Az erkölcsi és történelmi láncolatáthúzódásáról negyvenöt utánra. Utolsó kí-sérletünk, 1956, már csak fõpróba-forrada-lom lehetett. Sejtjeiben, mozgásában kísér-tetiesen megmutatkozott a múlt hajdani ki-robbanásainak genetikai öröksége, de gyorslezajlásába már a történelem kritikája isbeleszervült: kész, vége, láttuk magunkategyütt tömegként, nemzetként, látott ben-nünket a világ, de a további elõadások elma-radnak. Valami újnak kell jönnie, új drama-turgiának, új stílusnak, ha életben akarunkmaradni.” (A nemzet mi vagyunk I.) Vélhet-nénk, hogy ez a kis szkeptikus összefoglaláscsak azért van, mert a történelem nagy dra-maturgiájában ez az epizód oly keveseteredményezett, s kevés vigasz, hogy a sza-badságszeretet nagy emléktárában fényesbetûkkel van beírva (hivatalos emléknap ezaz Amerikai Egyesült Államokban is). Ennélfontosabb az, hogy a nemzetrõl szóló dis-kurzusban Csoóri megjeleníti az egyetlen le-hetséges álláspontot, ami a nemzetkritikáé.Affirmatív állításokat ugyanis csak az tehet,aki képes a kritikára, ez a perspektíva bizto-sítja az erkölcsi álláspont legitimitását.

Csoóri Sándor egy pillanatig sem a függet-len gondolkodó, szaktörténész stb. szem-pontjából viszonyul a nemzethez (nempusztán a nemzeti kérdéshez), hanem anemzethez tartozás alanyi jogán, olyan em-berként és íróként, aki elõl – sok esetben ab-szolút szándékossággal – fedték el a nemzetvalóságát is. Elsõsorban megismerési kérdésmegint a nemzet, mint annak idején a népiírók programjainak a korában. Kimondja,hogy „az utóbbi harminc évben a nemzet te-remtõ gondolatok nélkül maradt”. Bátorságkell egy ilyen kijelentéshez, hiszen hányanérezhetik magukat találva általa? És e nélküla bátorság nélkül nem lehet alanyi jogon fel-fejteni azt a szövevényt, amelyben a maimagyar lakosság találkozik a nemzethez tar-tozás kérdésével, amely világ-kérdéssé vál-tozott, hiszen köztudomásúlag nincs e go-lyóbisnak egy sarka, ahol magyar emberekne lennének. Itt megint szembe kell men-nünk az ideológiai kérdéssel, hiszen a nem-zeti problematikát a 20. században többminden sajátította ki és marginalizálta, a to-talitárius ideológiák elsõsorban. Nem kevés-bé hatékonyan a proletár internacionaliz-mus ideologémája, amely egy osztályhoz, amunkásosztályhoz kapcsolta a szolidaritásgondolatát, és ezzel felülírta azt a több év-százados – olykor persze nagyon is hipoteti-kus – elképzelést, hogy a nemzet tagjai isszolidárisak lehetnének egymással. Enélkülviszont valóban nincs megmaradás, hiszenerõfeszítésre, az erõk megsokszorozásáracsak a nagyobb közösségek képesek. Jól tud-ta ezt már Platón, Arisztotelész és az athénivitézek fölött emlékbeszédet tartó Periklészis. Az elfedettségbõl kell tehát életre hozniismét a nemzetet (hogy ne éljünk a nemzet-rõl szóló diskurzus politically correct éssemleges formulájával), amely tehát megis-merési és teremtési kérdés. A vállalkozásazért hatalmas és szinte reménytelen, merta tárgy szegül ellen az akaratnak: „De ho-gyan számíthat teremtõ gondolatokra az em-ber egy olyan országban, ahol a magunkmegismerésének a szándéka – kihívás? Vagyahol, szinte negyedszázadig bûn a határain-kon kívül élõ és a világban szétszórt ma-gyarság ügyét létkérdésként összekötni anemzetével. Nacionalizmus – vágták rá még86

2010/9

a fájdalomra is. Egy állam mûködött Magya-rországon a nemzet helyén. S a nép helyett alakosság.” (A nemzet mi vagyunk I.) Hajszál-pontos látlelet: minden önmegismerési kí-sérlet ilyen értelemben merénylet a hivata-los és hivatalosan üres állami szim-bolisztika, az uralkodó tematika ellen, mertaz önazonosság kérdését veti fel, azt, hogyvalóban azok vagyunk-e, akinek ábrázolnak,megmutatnak?! És most hadd hivatkozzak ittcsak Berkovits György remek szociográfiailátleleteire: Világváros határában (1976), Te-repszemle (1980) – mondta Gabes – magya-rázta Gy. Bence (1982), amelyek egy nemze-dék látásmódját befolyásolták, sikerrel.

A nagy program, amely Csoóri nyolcva-nas évekbeli szemléletmódjának mintegy azösszefoglalása, az, hogy miként lehet a nem-zetrõl újra érvényesen gondolkodni, újrainstituálni, újrateremteni azt. Nyilvánvaló-an csak kísérletrõl lehet szó, ezt mindenember csak megkísérelheti, de a koncentrálterõfeszítés többre vezethet. Ennek az alapál-lásnak vannak személyi feltételei: egy, a szójó értelmében vállalt messianizmus, amely-rõl maga is beszél. Hogyan is ne vállalhatnávalaki a messianizmust, ha a sokak gondjátvállalja? Ady magatartása ez. Ehhez társulegy sajátos személyes írói attitûd is, amelynagyon is otthonos a magyar kultúrában,magyar mûvelõdésben: a nemzet „bevállalá-sa”, a nemzet írói képviselete. Csoóri Sán-dor ilyen értelemben Illyés Gyula írói maga-tartását vállalja tudatosan is, választja – jól-lehet, mint nyilatkozza, írói pályája eshetettvolna közelebb a Mészöly Miklóséhoz vagya Nemes Nagy Ágneséhez is, de ez így ala-kult. Nagyon merész dolog ezt be is vállalni,Csoóri Sándornak még sikerült, volt, aki na-gyot, emlékezeteset bukott vele. De az, hogyneki sikerült – és e sorok írójának személyesvéleménye is ez –, annak a hatalmas mun-kának és nagyszerû írói teljesítménynektudható be, amely kivétel nélkül mindenmûfajban megmutatta, hogy milyen mélyenelkötelezett népének és nemzetének, vala-mint hogy írói eszközeivel legitim szószóló-ja annak. És annak is tartják.1 Alig hiszem,hogy a közeljövõben valakivel kapcsolatbanmég le lehet írni ezeket a szavakat, és ez ta-lán nem csak a posztmodern kor fragmentu-

mokat, rész-embereket és rész-közösségeketpreferáló magatartásmintáinak tudható be.(Mintegy: „kissé oda is tartoznék ehhez anemzethez, kissé nem is, kissé városi is va-gyok, kissé falusi is, kissé valóságos vagyok,de többnyire virtuális.”) Õ maga is elfogad-ja, hogy vannak olyan személyiségek, akik anemzet opcióit a leginkább tudják kifejezni,hogy tehát lehetséges ez, vannak „meghallóia törvényeknek”, de ugyanilyen erõvel tud-ja a népi emlékezet is beleírni a maga törté-nelmi tapasztalatát. „Ahogy idõnként meg-esik, hogy egy nemzet legbensõbb gondola-tait két-három képviselõje tudja csak kife-jezni hitelesen s teljes érvénnyel, elõfordul-hat az is, hogy az országlakók egy részeolyasmit él át a nemzet helyett vagy a nem-zet nevében, ami kitörölhetetlen tanulságmarad a »közös tudatban«. Azt hiszem, ke-vésbé értenénk meg, mi magyarok, ezt a szé-dületes, de irgalom nélküli századot, ha ha-difoglyaink – katonák és összefogdosott ci-vilek – nem járták volna meg a szovjet láge-rek pokoli kálváriáját, amely minden bibliais ördögi képzeletet fölülmúlt.” (Szögesdrót atudatban) Tegyük hozzá, nemcsak a képze-letet, hanem az abszurdot is felülmúló ab-szurd volt. A lágerek népének egyik történe-tében Örkény István azt meséli el, hogy egyéjszakai kísérletét (vizelésrõl van szó, a ba-rakkon kívül, ami csak abban az esetben en-gedélyezett, ha a foglyok egymás kezét fog-va sorban állnak kifelé) csak úgy tudja túlél-ni, hogy a puskát ráfogó õr kérdésére – mitkeres ott, így? – azt válaszolja, hogy várja avillamost. Teremtéssel még az abszurd ab-szurdját is túl lehet élni – és ez az a dolog,amelyet aztán a látleletet megfogalmazóCsoóri a leginkább hiányol az utóbbi har-minc év magyar életébõl-történelmébõl.

Mindehhez járul egy stilisztikai válto-zás is, amely a hetvenes évek esszéitõl anyolcvanas években írottakat megkülönböz-teti: Csoóri egyre inkább belemerül a konk-rétumokba, a történést-történeteket (még akimondottan politikai eseményeket is) köz-vetlen közelbõl idézi, szereplõ, aminek az ajellemzõje, hogy a történés és esemény ma-ga a tanulság, és a hitelességet nem a mora-lizáló távlat, hanem az eseményközvetlen-ség biztosítja. Ilyen például az a helyzetle-

mû és világa

87

írás, amelyben a Budapestre került magyarkisfiúcskák a magyar nyelvû feliratokat ol-vassák: „Cukrászda! Óra- és ékszerüzlet! Vi-rágbolt! Húsbolt! Patyolat! Behajtani tilos!”Olvassák örvendezve, és afelett riadoznak,hogy mikor fogynak el a feliratok. Nyilván-való, hogy ennek a kis részletnek a dra-matizmusát az biztosítja, hogy magyar gye-rekek találkoznak magyar feliratokkal. Akkorpedig hol van a normalitás? Az ilyen és eh-hez hasonló részleteknek a frappériájávalAdy élt a publicisztikájában, a személyespercepció, látás, hallás nemcsak a korhûségélménytöbbletét jelenti mint fontos íróinyersanyagot, hanem annak a bizonyos be-levetettségnek, odaadásnak – ego involve-ment – a személyességi hitelét biztosítja. Eza történelem alulról és belülrõl. Ezt a helyze-tet aztán a politikai opciók, a politizálásmentén a legnehezebb képviselni.

Ha valaki a nemzeti gondolattal foglal-kozik, akkor ezen a pályán elõbb vagy utóbbbeleütközik a szubsztanciális meghatározá-sok bûvöletébe, a nemzeti tipológiákba. Há-nyan akarták megválaszolni azt, hogy mi amagyar, milyen a magyar, mi a magyar ka-rakter, mígnem aztán Hamvas Béla kitört abûvös körbõl azzal, hogy hányféle magyarkarakter van. Mert ennek a kérdésnek acsapdája mindig az, hogy ki nem magyar, ki-nek nincs magyar karaktere, és így tovább.Mondjuk azt, hogy a két világháború közöt-ti nemzetkarakterológiákat az katalizálta,hogy sok volt a sérülés és kevés a reális gaz-dasági-társadalmi teljesítmény? Nem csakmagyar elméleti opció ez: a román kultúraszélsõségeiben (Nae Ionescu, NichiforCrainic), de legnagyobb teljesítményeiben(Emil Cioran, Mircea Vulcãnescu, LucianBlaga) is munkált az a vágy, hogy felmutas-sa a román lélek – misztikus, metafizikus –karakterét. Ugyanakkor oly kevés nemzetiprojekt született: Németh László kertma-gyarországa és Petre Þuþea félig ismeretlen-ségben maradt projektjei: A nemzeti forrada-lom tervezete és a Nemzeti reform és együtt-mûködés. Baj lett volna a teremtõ gondolat-tal? Avagy az egyszemélyes projekteket vég-képp anakronisztikusaknak kell tekinte-nünk? Csoóri azonban nem a nemzeti ka-rakter ügyes-bajos kérdéseivel kezdett el

foglalkozni, hanem inkább a diagnózis lehe-tõségéül használta a diskurzustípust. És is-mét csak visszaért az alapvetõ összefüggés-hez: szabadság nélkül nincs kezdeménye-zés, nincs teremtés. Az alapösszefüggésbenugyanakkor meglátta a maga kényszerpályá-ját is: „Ilyen körülmények között nem cso-da, ha a mi a magyar?-kérdésre az emberbõlakkor, két évvel ezelõtt, noszogatás nélkül isömlött volna a válasz. A türelmetlenség és akritika. Hogy miért éppen ezek, azért, mertMagyarország utolsó harminc esztendejé-ben [az esszé datálása 1989] talán semmit sevettek el olyan durván tõlünk, mint legalap-vetõbb emberi képességünket: a kezdemé-nyezõ erõt. Põrébben szólva: egyetlenegy-szer se lehettünk szabadon cselekvõ része-sei sorsunknak. Bármibe kezdtünk, néhányönfeledt mozdulat után kemény falakba üt-köztünk rögtön. S így érthetõ, hogy ösztöne-inkbe évtizedeken át szinte csak a sérelemés a kritika indulata vésõdött bele. A cselek-võ ember ugyanis – épp mert szabad – elsõ-sorban önmagával elégedetlen. A nem cse-lekvõ viszont mindig a környezetével. En-gem, mint írót is, ez az együgyû buta korlá-tozás sodort kezdettõl fogva a politikai el-lenállás irányába. Politizálni, persze, még alegjobb pillanatában is csak úgy politizálha-tott az ember, mint Deák Ferencbe oltott Ró-zsa Sándor.” (Mi a magyar, ma?) Ebben azesszében halhatatlan szavak hangzanak el amagyar fáradt forradalomról (a cseh bárso-nyos, a román véres, a magyar fáradt).Csoóri itt habozás nélkül leszögezi, hogyvállalta a politikai ellenállást, politizálást, apolitizáló író szerepkörét, amelynek a butaszabadságkorlátozás volt a fõ oka. (A „DeákFerencbe oltott Rózsa Sándor mint politi-kus” metaforáján el lehet gondolkodni.)Sokszor említi – fõleg a kulturális hatalom-gyakorlás technikái, például a cenzorkérdéskapcsán –, hogy a magyarországi kommu-nista hatalom lágy is tudott lenni és emígyfélrevezetõ. Ennek azonban soha nem kel-lett volna elfednie azt, hogy a politikai hata-lom tekintetében a szovjet típusú kommu-nista hatalom volt mindig is legközvetle-nebbül brutális eszközökkel bánó hatalom-gyakorlási mód a késõi modernitásban, ésami még fontosabb, a hatalomnak ezt a fel-88

2010/9

fogását örökítették át a posztkommunista ál-lamok elitjei. Eszerint, amennyiben hatalomvan, minden van, a hatalom mindent meg-old és a többi. Húsz évnek kellett eltelnieahhoz, hogy rádöbbenjenek – de el ne fo-gadják –, hogy szakértelem nélkül semmegy, hogy a politikai eliteknek egyszermajd meg kell kötniük a történelmi kompro-misszumokat a szakmai elitekkel. A kilenc-venes évek elejének országos politikájábanrészt venni, arra hatást gyakorolni számosértelmiségi számára azért volt abszolút illú-zió – még ha ideig-óráig választott képvise-lõk is lehettek –, mert nem ismerték fel aposztkommunista hatalom és hatalomgya-korlás természetét. Marginalizálódtak, csa-lódtak, a politika által megfertõzve és elha-gyottan visszavonultak szakmáikhoz.

„Jobb lett volna magamat lánggal / etet-nem s nem politikával – / Hozsánna, rózsák,ti nagyfejû / virág-kutyák s hozsánna, te-tûk!” A hozsánna, rózsák tömör sorai össze-foglalnak, meghatároznak egy lelkiállapototis: 1990. július elsejével kezdõdõen CsoóriSándor is végre sikerrel kivonja magát a po-litika, politizálás bûvkörébõl, s visszatér azirodalomhoz. Elszabadul Budapestrõl, ki azesztergomi dombok közé, és kedvenc témái-val foglalatoskodik, naplót is ír errõl. AkikCsoóri írói életmûvét jól ismerik, valóbantudják, hogy a kedvenc, mindig ihletõ té-mákról van szó, Balassi, Zrínyi és a nyelvé-ben élõ, átmentett nemzet. Mellesleg azt ismegírja, hogy mi volt a politika halálos hí-vása, és sokszor visszatér az utóbbi évtizedmagyarországi politikai mintáira: közbe-szédben, cselekedetekben. De már röpköd-nek a lepkék, s a kedélyen átsejlik az egykoroly édes természet mindent gyógyító ereje, aszemnek oly kedves látások-látomások. Júli-us negyedikén, szerdán írja: „Süt a nap,mint egy Jordán-közeli édenkertben. A Bör-zsöny fedetlenül maradt sziklái izzanak,akár a kemencebelsõ kenyérsütéskor. Ha egyfecske szalmaszálat ejtene rájuk, a szalmaazonnal összepörkölõdne és megfeketedne.”Szinte vers, szinte a Csoóri-féle természetlí-ra ismerõs, összefogó képi építkezése, amelyaztán szinte mindig valamely tragikus sejte-lem felé hajlik, annak a bevezetõje. Hei-degger metafora-filozófiájáról is beszél, az-

tán visszatér Che Guevara egy szokatlanálomban, amelyben Che egy szakadt katona-ingben menetel a tömegben, és senki nem is-meri föl. (Ez is régi téma: emlékezzünk a hí-res versre, Che Guevara búcsúja!) Aztánhosszasan érdekfeszítõen ír a Che Guevara-drámáról, eszelõs szépfiúnak nevezve azt,akit kétszer is testközelbõl látott, s akinek anaplóját is olvasta. Mígnem a július tizen-egyedike, szerdai naplójegyzetben rátér arraa témára, amely az 1990-es esztendõ egyikemlékezetes értelmiségi összecsapásává tor-zult, egy elfajult zsidó–magyar vitává2 –avagy pontosabban: eldurvult magyar köz-életi vitává –, amelynek egyik következmé-nye volt a magyar közélet és részben az in-tézményi viszonyok újabb cezúrája és a ma-gyar mûvelõdési élet számos fontos szerep-lõje személyes sorsának a megváltozása. Amából visszanézve, szinte hihetetlen energi-ákat mozdított meg, a Nappali hold elõszavá-ban jelzi Csoóri, hogy száznyolcvannál többírásban támadták meg miatta. 1990 õszénnégy folytatásban közölte a Hitel a Nappaliholdat, mígnem leállították a közlését. Min-denki helyzetben volt, és mindenki érintveérezte magát, és ez ebben az esetben azt azemberi valóságot jelenti, hogy alig akadt va-laki, aki a vita tényálladékát az 1990-es évekmagyar politikai valóságától elvonatkoztatvatudta volna értelmezni. (Annak idején en-gem is felkértek hozzászólásra, amit azértnem vállaltam, mert egyszerûen felismer-tem, hogy képtelen lennék áttekinteni az ál-láspontokat, másrészt a romániai viszonyokmást kértek: a demokráciáról írtunk, és Ma-rosvásárhely véres márciusát, valamint azelsõ két bányászjárás kegyetlen politikai ta-nulságát igyekeztünk értelmezni. De hát amikésik, nem múlik: nemesebb ez az alkalom,Csoóri Sándor 80 éve.)

Csoóri Sándor életmûvének fokozatosanés rendszeresen kidolgozott nemzeti temati-kája, amely, hangsúlyozzuk: a proletár inter-nacionalizmus által kiszippantott magyartudat szempontjából szükségszerû és logi-kus volt, szinte magától vezetett oda, hogyegy adott politikai-kulturális helyzetben vi-hart arasson. Mondjam, hogy a kortársaknem voltak felkészülve a megújult nemzetiproblematika témáiból? Egy régi vitát termé-

mû és világa

89

szetesen nem lehet abból a szempontból ér-tékelni, hogy kinek volt igaza vagy sem, ha-nem sokkal inkább abból a szempontból,hogy volt-e tárgya az igazságának. Teoreti-kusan például igaza volt Radnóti Sándornakabban, hogy Csoóri nem vett figyelembe egybizonyos megváltozott nemzeti összefüggés-rendszert, kontextust (amelyben inkábbcsak a pártpolitikai erõvonalak voltak látha-tóak, de az még nem, hogy az a bizonyostörténelmi munkásosztály például ki-suttyant a nemzetbõl), de aki emlékszik akilencvenes éveknek a nemzettel kapcsola-tos tudományos elképzeléseire, arra is em-lékszik, hogy abban is nagyon sok volt a bi-zonytalanság, mígnem az akkori mérvadó éssokat citált tekintélyek (Isaiah Berlin, ErnestGellner, Benedict Anderson) szinte egybe-hangzóan jelentették ki, hogy elképzeléseiksemmilyen érvénnyel és hatállyal nem bír-hatnak már a 21. század szempontjából. Azesszénapló tanúsága szerint Csoóri sértett,defenzív állapotban gondolkodott el azon,hogy a kívülrõl irányított sugalmazások mi-att magyarságán tulajdonképpen miért iskell szégyenkeznie. (Humor is kell, még avitához is: miért van az, hogy például Karin-thy derûs fricskáit, ha fanyar mosollyal is,de „érzi” minden derék magyar?) Nem ké-zenfekvõ az sem a mai olvasó számára, hogya magyar nemzetrõl írva a kulturális-etnikainemzettesteket feltétlenül külön kell megje-leníteni a politikai nemzeten belül. Vállal-nunk kell az abban rejlõ intellektuális kihí-vást, hogy a talán legtöbbet citált és táma-dott megfogalmazásokat idézzük, azzal amegjegyzéssel, hogy minden egyes sorára ésszavára elfogult vagy kevésbé elfogult, dü-hödt vagy egyenesen szomorú vitairatoképültek. „Élnek, miért is ne élnének sokanaz országban, akik unják az örök magyar si-rámot: Mohácsot, Nagymajtényt, Világost,Trianont és még ezer másféle csapást. Lehetis unni õket – ettõl persze még nem tûnnekel a megoldhatatlan gondjaink közül. Külö-nös, de addig, amíg a magyarsághoz termé-szetes módon lehetett idomulni – akár bele-olvadással, akár szellemi azonosulással –,ezek az öröklött magyar nyavalyák nem za-varták, nem idegesítették – legalábbis érzé-kelhetõen nem – például a századok óta ve-

lünk élõ svábokat, cipszereket, sõt még a ki-egyezés óta betelepült zsidóságot sem. AdytHatvanyk, Révészek, Jászik, Ignotusok áll-ják körül, s képességeik szerint osztozkod-nak is gondjaiban. Azt hiszem, talán Adyideje az az utolsó pillanat, amikor a nemzetkérdései, a magyarság kérdései még átélhetõegzisztenciális és történelmi problémakéntlobbanhattak föl a zsidóságban. A zsidóságpéldául nemcsak a nyelvet, a nyelvben meg-ülepedett fájdalmakat is megtanulta. A Ta-nácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, dekülönösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelkiösszeforradás lehetõsége megszûnt. Termé-szetesen mindig voltak és lesznek is SzerbAntalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, VasIstvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók,Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és ZalaTamások, de ahogyan manapság egyre hatá-rozottabban érzõdik, fordított asszimilációstörekvések mutatkoznak az országban: aszabadelvû magyar zsidóság kívánja stílus-ban és gondolatilag »asszimilálni« a ma-gyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobban-tót ácsolhatott magának, amilyet még nemácsolhatott soha.” Ez a bekezdésnyi részzseniális abból a szempontból, hogy min-den érintett azonnal benne találja magát,bajos viszont abból a szempontból, hogy ok-vetlenül az egyik vagy a másik oldalon talál-ja magát. És ez szöveglogikailag van így,nem pedig feltétlenül azért, mert elfogadha-tó lenne (ez a vitatható álláspont), hogy amásodik világháború után a zsidóságnak aholokauszt után Magyarországon maradttúlélõ része feltétlenül disszimilálódott, amiazt jelenti, hogy csak egyéneiben és esetle-gesen vesz részt a nemzeti keretekben, ki-vonja magát a felelõs kormányok által meg-hirdetett nemzetpolitikai célkitûzésekbõl,nemzeti kultúrából és így tovább. (Végül is,a Kertész Ákosnak címzett érzelmes vála-szában Csoóri is sokkal analitikusabban kel-lett hogy szembenézzen a kérdések tömke-legével.) Szóval egyfelõl minél körültekin-tõbb megfogalmazásokat választunk, annálinkább eltûnik a probléma – amely kétségte-lenül megvan –, minél rövidebb kijelenté-sekben igyekszünk megragadni tárgyunkat,annál inkább kapcsolódhatnak majd hozzánem kívánt judíciumok. Mert egyszerûen90

2010/9

csak abból a kijelentésbõl, hogy a magyarok-nak és a zsidóknak lehetnek közös megvita-tandó problémái, származhat az a megjegy-zés, hogy e kijelentés alapja magyarok és zsi-dók eleve feltételezett és végletes különállá-sa a magyar politikai viszonyokon és politi-kai történelmen belül. „A Tanácsköztársa-sággal, a Horthy-korszakkal, de különösen aVészkorszakkal a szellemi-lelki összeforra-dás lehetõsége megszûnt” – állította sommá-san Csoóri. Ezzel az álláspontjával azonbankoránt sincs egyedül. „Sorsnemzedékek” és„nemzedéki sorsok” (Zsidó származású íróka modern magyar kultúrában) címû tanul-mányában3 Kiss Endre a következõképpenfogalmaz: „A zsidó származású magyar ér-telmiség új nemzedékei nagy számban vál-tak résztvevõivé a Tanácsköztársságnak,miközben Horthy fehérterrorja nemcsak ál-talában fogalmazott meg antiszemita célo-kat, de minden olyan szellemi és politikaiiránnyal is le akart számolni, amelynek adualista korszaktól kezdve a zsidó szárma-zású magyar értelmiség részben kezdemé-nyezõje, részben meghatározó követõjevolt. […] Amíg ugyanis az 1918 elõtti fejlõ-dés kivételesen sikeres és eredményes volta zsidó származású irodalmárok és értelmi-ség produktív kibontakoztatásában, addig1919 után a hivatalos Magyarország számosmódon próbálta kiiktatni a magyar zsidósá-

got az állam és a társadalom életébõl.” Atörténelmet továbbra is sok szálon kellmegírni, amelyben a „közösségi” történe-tek, az identitásválasztások és elválások – aviszonytörténet alkalmasint feltáró érde-kességûek, és miért ne: okfeltáróak lehet-nek. És ennek a történetnek a középpontjá-ban vitán felül a holokausztnak, valamint ahozzá vezetõ okoknak, illetve következmé-nyeknek kell állaniuk mint ama megkerül-hetetlen tényeknek, amelyekbõl a jelenkorimagyar zsidóság alapvetõ opciói és önértel-mezése is megérthetõk. Ilyen értelemben aCsoóri-vitának vannak hasznosítható tanul-ságai is.

Lírájának szinte minden sora arról szól,hogy Magyarország otthona tud lenni mind-azoknak, akik szeretni akarják és szeretnitudják ezt az országot, és így lelnek otthon-ra, sõt búvóhelyre is a természetében: „Nemindult el velem hajó / tengeren túlra, új ha-zákba, / elindulok hát hajó nélkül / tavasz-ba, télbe, õszbe, nyárba. // Zöld utak és mélyföldutak, / csapzott faluk, kökényes domb-hát, / búvóhelyeim ti lesztek, míg / bûnei-met összeírják.” (Zöld utak és mély földutak)Megkockáztatom: az életmû egyik érvényes,fontos üzenete az lehet, hogy ezt a Balassi-tól is oly sokat idézett régi szép érzést igensokunknak újra érdemes lenne megérezni,megtanulni.

mû és világa

91

JEGYZETEK1. Varga Lajos Márton sokkal konkrétabban fogalmaz Népszabadság-beli köszöntõ írásában: CsoóriSándor az utolsó nemzeti költõ.2. A vitát vázlatosan összefoglalja Görömbei András monográfiájában: Csoóri Sándor. Kalligram, Po-zsony, 2003. http://www.pim.hu/object.55E37F3A-EF55-46AE-A7A6-EC1A3A4589E9.ivy, valamintMárkus Béla: „Egy cikk, egy ország, egy álom”. Kivonatos és hiányos emlékeztetõ a Csoóri-vita törté-netéhez. In: Uõ: Démonokkal csatázva. Felsõmagyarország Kiadó, Miskolc, 1996. 31–59. További tá-jékozódási lehetõség az antiszemitizmus.hu portálon: http://www.antiszemitizmus.hu/a+demo-kracia+vadhajtasai+iii+3.html3. A huszadik század befejezetlen mondatai. Déry Tibor és vidéke. Logos Kiadó, Bp., 2008. 23.

– Kedves Sándor, úgy indítanám ezt a be-szélgetést, mint aki maga is tudja, hogy aSzent Hal mindig közbejön, de hát nem fe-ledheti a híres szentírásbeli toposzt (János8:32), mely szerint: „...megismeritek az igaz-ságot és az igazság szabaddá tesz bennete-ket.” Mert mi más segítene élni a múltból, hanem az igazság? És mert tudom, hogy leg-alább húsz éve magad is ilyen éltetõ, új igaz-ságok után kutakodsz, elmondanád-e, hogymelyek ezek az új igazságok?

– Hogy mik az új igazságok, azokat azíró, azt hiszem, a maga alkotása, írása köz-ben fedezi föl. Nagyon idevág Rilkének egymondata, aki azt mondja: „Amikor alkotok,igaz vagyok.” Nem akarok kibújni a kérdé-sed elõl, de legtisztábban és legõszintéb-ben ezzel válaszolok. Mert akkor éreztemjól magamat, amikor dolgozhattam. Min-dennap valamit fölfedeztem magamnak akörnyezetemben, a múltban, az irodalom-ban, és ezek sodró erõvé változtak át. Samióta nem tudok dolgozni-írni, azóta egykicsit rosszkedvû vagyok. De ez magán-ügyem, mert más tekintetben nagyon sokatdolgozom.

– Fogalmazhatok úgy, hogy az emberírás közben érzi olyannak magát, amilyen ahétköznapokon sohasem lehet?

– Nagyon jól mondod, mert az emberírás közben mozgósítja különleges emlékeit,gondolatait, amelyek valamiképpen a mély-ben össze is tartoznak, és új képzõdménye-ket hoznak létre. Néha egy gyermekkori él-mény felnõttkori gondolattal társul, és egypillanat alatt mássá lesz a világ. De ez csakigazi alkotásban képzelhetõ el, úgyhogy énalig várom, hogy a Világszövetség ügyeirendbe jöjjenek, talpra álljon egészen, elin-duljon a szervezõdés, s a nagy gépezet mû-ködni tudjon. Mert akkor talán azzal teszekjót magának a szervezetnek és magamnak is,hogy újra írni fogok. Egyébként, még mielõttelvállaltam volna ezt a tisztséget, azelõttigenis, nagyon határozottan arra készültem,hogy legutolsó kötetem, a Nappali hold utánnekiállok egy nagy és különleges életrajz-nak, amelyik talán nem a szokásos önélet-rajzokat utánozná, hanem egyben látomáslenne az én múltamról. Nem a gyerekkorralkezdeném és egyáltalán nem idõrendben,hanem úgy, ahogy én megéltem ezt a húsz-92

2010/9CSOÓRI SÁNDOR – KÓNYA-HAMAR SÁNDOR

A JÓNÁSI KÖTELESSÉG LÁZBESZÉDEBeszélgetésünk háromszorosan rendhagyó.Rendhagyó egyrészt, mert erre végül is az 1992-es szökõév utolsó februári napján került sor, aHolnap és Ady Endre városában, nem messze a százhetvenöt éves Arany Jánost ünneplõSzalontától.Rendhagyó másrészt, mert Csoóri Sándort, a magyar költészet „rézbaltás szabadlegényét”, azesszé- és közírás bajnokát s legújabban a magyar politikai élet választófejedelmét régóta szeret-nénk megszólaltatni folyóiratunk hasábjain. Hiszen amint már harmadik folyamunk elsõ, 1990.januári számában közölt hatvanadik születésnapi köszöntõjében írtam: „...tõle tudtuk, hogy akisebbségi lét mint metafora jelentõs mértékben meghatározza a nemzettudatot is, magával hoz-va az állandó fenyegetettség, az egzisztenciális bizonytalanság és a szükségszerû alulmaradásnyomasztó sztereotípiáit. S abban sem kis része van, hogy nem mondtunk le arról, amit nem ve-szítettünk el, a karamazovi háromságról s emberre ítéltségünk jussáról, a szabadságról. Hogyanmaradhatott volna hát a Grúziától Amerikáig vállára vetett erdélyi ereklyeként kapott tarisznyá-ban mindaz, ami immár az erdélyiség gravitációs tér- és idõrabságának magyar nyelvû kordoku-mentuma [...]? S mert úgy áll a szavaiba öltözött igazság, akár hiúzkandúr szemében a dómiláng, és indulata forrásvizében úgy rugaszkodik az a fénylõ gerincû kék alak – ki a lényeg rej-tõzködõ ragadozója –, hogy a benne rostokoló tér vérzi át idejét az evidencia merénylõ pillana-tában; és mi a szép szó erkölcsét, az érv és tagolt kifejezés hitét s a megfogható elevenségszeretét kapjuk.”És rendhagyó végül azért is, mert a Magyarok Világszövetségének, immár két és fél hónapja,jónási kötelességét teljesíthetõ elnökét is faggathatom.

harminc esztendõt. Egyrészt a sorsommal,másrészt az agyammal, harmadrészt pedig apolitikába való belesodródásom révén. Ésebben egyforma szerepe lenne az emlékek-nek, az eszmefuttatásoknak, gondolkodás-nak és elemzésnek, de magának a látomás-nak is, hiszen az ember életét bizonyos pil-lanatokban ezek töltik ki leginkább. Így sza-badul föl szerintem a legjobban az ember-ben a visszafordított író, mert egyáltalán fe-gyelmezni kellene magunkat, és én ezt aligtudtam elviselni, vagy alig tudom elviselnima is. Éppen Ady városában jut eszembe,hogy milyen jó volt úgy politizálni, úgy írnia cikkeket, kötetlenül és szabadon megnagyvonalúan, ahogyan Ady. Mert õ úgy ír-hatta cikkeit, ahogy mulatott is. Ült az asz-tal mellett, és mondta a magáét. Nekünk eznem adatott meg, mert állandóan ellenõriz-ni kellett a gondolatainkat. Nem véletlen te-hát, hogy egy olyan metaforikus nyelvet ala-kítottunk ki, mely nagyon élénk e térségbenmindenütt. S ez a bujkálásnak is anyanyel-ve volt, az elrejtés nyelve, hogy azok értsékigazából, akik a címzettek voltak. Meg is ér-tették. És nem a félelem miatt történt így,hanem mert a fölfedezett igazságoknak egybiztosabb érvényesítési módja volt. Mertnem elég fölfedezni valóban õket, de érvé-nyesíteni is tudni kell azokat, ugye? Mi lettvolna például, ha Petõfi megírja a verseit, ésközöltetni közülük egyet sem tud? Ezt mégvégig sem kell gondolni...

– Az igazságok érvényesítési módja anyílt kimondás is. Én nem akarlak vissza-csalni annak a kísérteties vitának a medré-be, melyet naplód (Nappali hold) egyikpasszusa robbantott ki 1990 õszén, és tar-tott 1991 nyaráig, de sokadmagammal úgyéreztem, hogy „kõfalnak” futtatnak mind-három felvonásában a színjátéknak. Ésmert köztudottan az elsõ felvonás a KertészÁkosnak írott válaszoddal (A mélypont) zá-rult, otthon, de talán Erdélyben is elvártákvolna, hogy a második, illetve a harmadikfelvonás is így végzõdjön. Persze, mintahogy a Korunk Erdély és a zsidóság címûsúlypontos számában is megírtam, újabbválaszaid parázsra vetett olajágként csaktovább lobogtathatták volna a vitát... Tennélerre egy kitérõt?

– Igen. Nézd, én azt gondolom, hogyMagyarországon olyan politikai légkör ala-kult ki, amelyben ez a vita csak újabbrosszabb vitákat szülhetett volna. Ezért gon-doltam – még rosszkedvûen és sértetten is –,hogy én mondtam valamit, és arról lehetettvolna vitatkozni. De hogyha nem vitatkoz-nak, hanem össztüzet zúdítanak és még gya-láznak is? Tehát nem vették észre, hogy nemgyûlölet volt az én írásomban, hanem aggo-dalmaskodás. Valami olyasmi, amit meg kel-lett volna nézni, körül kellett volna járni.Hiszen azokkal, éppen azokkal az emberek-kel, akik engem e miatt a dolog miatt megtá-madtak, legalább harminc éve együtt dol-goztam, és ha legalább annyit mondtak vol-na, hogy „nézd, Sándor, itt véletlenül elvé-tettél valamit, és talán nem úgy, hanemamúgy kellett volna megfogalmazni”, vagy:„mindenrõl lehet gondolkodni, csak mostrossz pillanatban gondolkoztál” – akkor le-het, hogy válaszolok minden kérdésre, min-den cikkre. Sok lett volna, mert mintegyszáznyolcvanhat cikk jelent meg, de akkoris. De ezeknek a zöme nem töprengõ, ha-nem vádló, pocskondiázó, gõgös írás volt, sén azt gondoltam, hogy ezekre nincs miértválaszolnom. Valójában nem értettem sokakvéleményét-szándékát. Persze én tudom azeredetét az egésznek, de nem tudom bizo-nyítani. Elmondom neked, de hát nagyonmesszire vezet. 1985-ben talán, már nememlékszem pontosan az évre, amikor SorosGyörgy Magyarországra jött, és összehívottötünket, és közölte velünk, hogy szeretnémegalapítani a Soros Alapítványt a MagyarTudományos Akadémiával közösen, hát ottült mellettem, és egyszer csak odaszólt hoz-zám, és azt mondta, hogy „téged szeretnélekbeválasztani a kuratóriumba, de nem tehe-tem meg, mert te, ti a kisebbségi kérdésekmiatt meg fogjátok buktatni Kádárt ésAczélt”. 1985-ben tehát bizonyos fokig véd-te, féltette õket. S én azt mondtam neki:„Gyuri, sajnos nem tudjuk megbuktatni õketa kisebbségi kérdések miatt.” Erre azt mond-ja, hogy „hát lehet, hogy nem, de egyébkéntis nektek nem a kisebbségi kérdéssel kelle-ne foglalkoznotok, hanem az emberi jogokkérdésével, azzal, ami a mai európai politi-kában, a világpolitikában érthetõ, közérthe-

mû és világa

93

tõ forma”. Mondom neki, hogy „nem egé-szen úgy van ez, mert hát, hogyha ismernéda kisebbségi helyzetben lévõ magyarokat, demásokat is, akkor tudhatnád, hogy ez egynagyon komoly dolog, és igenis beszélni kella kisebbségiek helyzetérõl, sorsáról”, és ígytovább. Erre azt mondja Soros: „meg külön-ben is azt mondta az anyám, te Gyuri, ha amagyarok Erdélyt emlegetik, akkor másnapviszik a zsidókat.” Mondtam neki, hogy„Gyuri, édesanyádat megértem, aki szörnyûidõket élt át, és hogy jogosan jut eszébe min-den emlék a múltjából, minden fájdalom ésminden rémület, de téged már nem értelekmeg, aki ezt fölidézi, és ezzel még érvelni isakarsz”. Jó, hát a beszélgetésünk ott maradta levegõben, de valamilyen ügy kapcsán aválasztások idején, 1990-ben Pécsett valakifölhozta, szóba került a Soros Alapítvány, saz a támogatás, amelyet õ adott bizonyospolitikai köröknek, ha nem is köröknek, ha-nem személyeknek, akik tagjai voltak azok-nak. És én erre válaszoltam, és elmondtamezt a történetet. Gyanútlanul mondtam el,mert azt gondoltam, hogy ami Magyarorszá-gon és velem történik, azt miért ne mond-hatnám el. És hát ettõl egy fergeteges indu-lat szabadult el, mert kimondtam azt, amiremég Soros sem számított, hogy õ 1985-benmég védte Kádárt és Aczélt. Ez olyan hátte-ret adott annak az össztûznek, ami rám zú-dult, hogy én errõl már nem beszélhettem, skedvem sem volt róla beszélni. Annál is in-kább, mert én a naplón belül megírtam egyhosszabb részt, amelyikben érzékeltettem,hogy kényes témát érintettem, de mint egytöprengõ, és elmondom, hogy miért foglal-koztam az ötödik részben ezzel a kérdéssel.Az most megjelent a könyvben is (Nappalihold) ugyanúgy, ahogy megírtam, s a másikis ugyancsak, ahogy megjelent annak idejéna Hitelben. És hát azóta semmiféle támadásnem ért, pedig nyugodtan érhetett volna.Azt is kérdezhetnék, hogy Csoóri miért isadta ki így az egészet? Lehetséges, hogy mársokan olvasták a könyvet, és megértették,hogy milyen indokaim vannak. Azt viszontsemmiképpen sem tudtam elviselni, hogybizonyos emberek a New York Timesbanszidják a magyarságot. Ha azok az értelmisé-gi, ellenzéki barátaim teszik ezt, akik az ott-

honi helyzetek miatt háborognak, és telje-sen jogosan háboroghatnak, hiszen Ady isszidta a magyarokat, miközben õ szerette isõket, akkor minden rendben volna. De az,hogy mindig fölényesen, fölülrõl lebecsülveõket, azt nagyon nehéz elviselni. Mert ha aza radikális társaság értelmesebb, mintmondjuk a magyarság, s ha õk mégis magya-roknak tartják magukat, akkor tessék, emel-jék magukhoz, világosítsák föl, segítsenekneki. Na, de csak szidással, állandó korho-lással? Éppen a választások idején, amikoramúgy is bizonytalan ez a nép magában?Ezt én elviselhetetlennek tartottam. A leg-fõbb dolog volt egyébként is az én elképze-lésem szerint, hogy adjunk már valami ön-bizalmat a magyar népnek, valami belsõ tar-tást, hiszen az veszett el leginkább 1956elõtt és után is. Olyannyira elveszett ebbõl anépbõl a tartás, hogy észre sem vette már:katonái gimnyasztyorkában járnak, hogy arégi katonazubbonyokon nem ott volt a csil-lag, mint régen, hanem a váll-lapjukon, sugyanolyan prémsapkát viselnek, mint azorosz (szovjet) katonák. Észre sem vette,hogy olyan a címere, mint valamelyik szov-jet tagköztársaságnak, vagy ha észrevettéknémelyek, nem szóltak egy szót sem. Demég továbbmegyek. Annyira elveszítette eza nép a saját személyiségét, hogy borivónemzet voltunk, és ez alatt az idõ alatt min-denivó, sör-, konyak- és vodkaivó néppéváltoztunk át. Pedig mindnyájan tudjuk,hogy mindegyik nemzetnek megvan a sajá-tos itala, és azon nemigen változtattak. Namost, ha egy nép elbizonytalanodik, akkor areflexei is eltorzulnak. És én azt szerettemvolna, hogyha a választások után minde-nekelõtt ezeket a dolgokat szabadítjuk fölközösen, azok, akik ellenzékiek voltunk, demielõtt ez sikerülhetett volna, megtörtént ateljes hatalmi megoszlás. Úgyhogy nem tu-dom, mikor lehet majd megint a szálakatösszecsomózni. Én készen vagyok mindigmindenféle párbeszédre, mert bûntudat nél-kül cselekedtem. Ha bûntudatom lenne, ak-kor kerülném az embereket, de most is min-denkinek a véleményét várom. Persze tu-dom, hogy ha egyszer abbahagyják az embe-rek a köszönést, akkor nehéz újrakezdeni.Ezt most jelképesen is értem, arra, hogy ha94

2010/9

egyszer megszakad a régi éltetõ és elevengondolat- és eszmecsere, azt nagyon nehézújrakezdeni, mert lehetséges, hogy ott van-nak mögötte a sötét foltok, és mindig vanegy mellékgondolat. Ezért szerettem volnaközvetlenül a Nappali hold megjelenéseután nekiállni az emlegetett új könyvnek, ésmert meggyõzõdésem, hogy soha ilyen szük-ség nem volt irodalomra, mint amilyen mostvan. Hiszen a politika olyan mértékben el-özönlötte a közéletünket, hogy a szellemiéletünk teljesen háttérbe szorult. A kultúrahelyébe pedig az újságírás és -olvasás lépett.Szívesebben olvasnak manapság interjúkat,mint igaz, eredeti mûveket. És ha elolvas-nak egy interjút, akár Konrádtól, akár CseresTibortól, már azt hiszik, ismerik a szerzõt ésmûveit is. Talán nem hiába gondolom, hogyha öt-hat igazi, eszméltetõ könyv megjelen-ne egy esztendõben, akkor az újságírás s azegész politika, mely valóban csak tarajokatés habokat loccsantott a szemünkbe, vala-miképpen megváltozna. Mert egy igazikönyvben, legyen az regény, dráma- vagyakár verskötet, a szerzõk önmagukkal isszembesülnek, szinte naponta. És ki az azíró, aki nem legjobb ellenfele saját magá-nak? Írás közben is, hiszen választani kell,hogy mit ír, ezt vagy azt. Önmagával szem-besül, és amit mond, az már a döntés ered-ménye. Kétségtelen, hogy ez a könnyed, fe-lületes politikai vita csak a hatalmi harcmelléktünete. Egyébként is Magyarországonaz volt az általános gyakorlat, hogy mindenpolitikai gondolat elõbb az irodalombanszületett meg, aztán vagy lett belõle politi-kai cselekvés, vagy sem, de valamilyen mó-don ott maradt mint tény, mint olyan sugal-mazó anyag, melyhez bármikor hátra lehe-tett fordulni, s újra be lehetett kapcsolni ajelen idejû vérkeringésbe. Ezért volt az pél-dául, hogy a két világháború között NémethLászló fölfedezte magának a 17–18. száza-dot, mert úgy érezte, hogy a nemzeti meg-újuláshoz az igazi hõforrások azokban a szá-zadokban tárhatók föl, s buzoghat belõlükolyan szellemi energia, mely nemcsak anyelvre, de a gondolkodásra s az emberinagy vállalkozásokra is vonatkozik...

– Érted ezen Németh Lászlónak a17–18. századi erdélyi irodalom felé fordu-

lását? Apáczai Csere János, Árva BethlenKata, Bethlen Miklós emlékiratait, melyekakkor a hiányzó magyar regényirodalmathelyettesítették?

– Igen, de nemcsak rájuk gondolok, ha-nem Németh Lászlónak arra a véleményéreis, hogy a magyar irodalom a tragédiával, amohácsi vésszel kezdõdik, és teljesen igazavan. A mohácsi vészig nem volt magyarnyelvû irodalom Magyarországon. Vallásosköltemények, apokrif szövegek ugyan vol-tak, de világiasnak mondható magyar iroda-lom nem létezett. A nagy megrázkódtatásazonban magunk felé fordított minket, ésJanus Pannonius egyetemes latinjából átlép-tünk a fájdalom és fenyegetettség anyanyel-vébe. Mert, ugye, a protestantizmus révénakkor kerültek anyanyelvük segítségével kö-zel a Bibliához az emberek, és hát az a fölis-merés, hogy a zsidóság elpusztulása, Jeru-zsálem, a város és az ország elpusztulása s apróféták ostorozása visszhangra talált. Ezolyan döbbenetes volt akkor, hogy ez indí-totta meg valóban a magyar nyelvû irodal-mat, amelyben mindig a magunkba nézésnagy pillanatai is ott vannak, és ezért érde-mes visszapillantani. S úgy, ahogy NémethLászló is szívesen fordult vissza abba azidõbe, úgy fordultam én is szívesen a két vi-lágháború közötti idõhöz, amikor a magyarirodalomnak szinte csak tizennégy-tizenötesztendeje adatott, a harmincas évektõl1944-ig, mégis micsoda óriási irodalom jöttlétre. Németh László, József Attila, SzerbAntal, Szabó Lõrinc, Radnóti Miklós, IllyésGyula, Cs. Szabó László, Márai Sándor, Ha-lász Gábor, Hamvas Béla. Nem akarom anévsort tovább bõvíteni, de ezt a korszakotnekünk újra föl kellett volna fedezni mintenergiaforrást...

– Mert ez is élni segített volna...– Ez is élni segített volna, hogyne, tud-

niillik ez is megmutathatta volna: ha egykorszak szellemi élete megindulhat, milyenóriási változásokra képes egy nemzet. És ta-lán azt is tisztázhatni lehetett volna, amimindmáig szörnyen megfekszi az én gyom-romat például, hogy Németh Lászlóról Ma-gyarországon ma értelmes emberek olyanlekezelõen tudnak beszélni, hogy lesütöm aszememet. A 20. század egyik lángelméje

mû és világa

95

volt, de hát ebben nem lehetne vita. Hogyvannak ma vitatható tételei? Hát tessék, vi-tassák, mert a halhatatlanok ma is élnek, éslehet vitatkozni velük. Az, akivel nem lehetvitatkozni, az elporlad egy idõ után. Akivellehet vitatkozni, az pedig élni fog, mert nemintézõdtek el azok a kérdések, amelyekkel õfoglalkozott, s ma is ingerlõ, amit egykormondott. De különös lélektan az, amellyelNémeth Lászlót vagy Illyés Gyulát támadják,nem gondolati, hanem inkább parapszicho-lógiai. Az ember szomorúan látja a fiatalnemzedéket – középiskolában és egyetemenis –, hogy ha Illyés Gyula nevét hallja, finto-rog. Egyrészt, mert nem ismeri, csak a rólavaló – tanároktól és újságokból – szétszivár-gó véleményt, ennek alapján kiiktatja a tuda-tából, a magyar irodalomból, s nem olvassa,csak könnyedén lekezeli a mûvet néhányfélmondatáért, és szívesen a szemétdombrahányná. Nem tudom, mit gondolhatni azok-ról az urakról meg fiatalokról, akik ezt mûve-lik, de ha csak a nyelvet nézem, ki ismerteúgy a magyar nyelv törvényeit esszéíróként,mint ahogy éppen Németh László vagy IllyésGyula? Mert nagyon kevesen voltak, akikolyan, a francia és angol esszéirodalommalegyenrangú gondolkodásformát, esszéformáttudtak teremteni, mint éppen õk.

– Azzal, amit most mondok, a vélemé-nyedhez szegõdöm én is. És annak jegyébenkérdem: mi az, ami a fiatal nemzedéket élnisegítené? Mert a nemzettudatot és méltósá-got nem vállalják föl, inkább egy olyan „eu-rópai” gondolatot, mely szerint „ahogyanélek, az a hazám, és az vagyok én is”. Ebbeviszont az is beletársul, hogy kivándorolnakErdélybõl, el Magyarországról, s a nagyvilág-ban szétszóródnak... És most hadd engedjekmeg egy kis lírai csapongást. Az „ami élni se-gít” gondolatához igencsak kapcsolódik a„mikor” és „hol” kérdése, hely és idõ kérdésetehát. És tegyük fel, hogy a mítoszok nemfontosak, de a hely és idõ megsebez, és egyolyan metaforaértékû seb leledzik valahol,ami érdemtelen vagy megérdemelt, de min-denképpen megnevezhetõ, és káprázata isvan. S ez a jelzõ seb, hely és idõ metaforája-ként létezik csupán, és hallgatunk róla, mi-ként a fák. De miként a máshol és máskor el-tüzelt fák is csak azt lobogtatják a lángok-

ban, amit egy bizonyos földbõl és tájbólösszegyûjtött lombjaikba a szél és a víz, vi-gasztalan némasággal az eltávozottak is úgytesznek. A hamu persze ott marad, de a füst,ama merénylõ metafora híreként, mindigvisszaszáll...

– Ez egy nagyon szép lírai közbevetés...– Csakhogy közben azt tapasztaljuk,

hogy azok a fiatalok sem akarnak magyaroklenni, akik itthon maradtak, s már-már aztvallják, amit szüleikbe az egykori internaci-onalizmus jegyében sulykolni akartak...

– Igen. Ha sokáig nem gondolkodnak ar-ról, hogy valóban mi egy emberi közösségértelme, ha csak gúnyosan csattogtatják fö-lötte ostoraikat – és nem akármilyen mintá-ra –, akkor éppen a fiatalok azok, akikneksemmiféle hagyományos élményük nincssem a közösségrõl, sem a hazáról, sem a tör-ténelemrõl – és majd kirepülnek az ûrbe.Magyarországon például éppen azt akartákvalóban elérni, hogy ne legyen semmifélekapcsolat a régi hagyományokkal, a történe-lemmel, ne legyen kapcsolat azokkal a nem-zeti érzésekkel, amelyek végigkísérték a tör-ténelmünket. Ellenkezõleg, mindig akadtakúj okosok, akik azt mondták kicsikét gúnyo-lódva: ugyan, mi az, hogy nemzet, mi az,hogy magyar, és így tovább! És ezek az úgy-nevezett modernek voltak a legjobb kiszol-gálói – észre sem vették maguk sem – az oro-szoknak vagy szovjeteknek. Tudniillik aszovjeteknek is az volt az érdekük, hogy nelegyen nemzeti öntudat és érzelem stb.,mert ha van, akkor sokkal nehezebb bánniegy országgal. Engem mindig is fölháborí-tott, hogy „nacionalisták” lehettünk az oszt-rákokkal, a törökökkel, s akkor az oroszok-kal szemben miért nem lehetünk azok? Haolyan helyzetbe kényszerültünk, akkorigenis, az értelmiségnek arra kellett volnatüzelni a magyarságot, hogy mindaddig,amíg a szovjet birodalomnak nincs vége, ad-dig egy határozott, termékeny s a biroda-lommal szembeforduló „nacionalizmust”érleljen meg magában. Emellett? Isten õrizz!S nem tudom, kinek az érdeke volt, hogy ezpéldául elmúljon, mert ez a „nacionaliz-mus” elsõsorban a szovjet birodalom ellenfordulhatott volna, más ellen nem. S mégisazt hangoztatták, hogy: de igen, fordulhat a96

2010/9

szomszédos országok ellen is. És milyenrosszul gondolták, hiszen a Szovjetunió ma-ga nem engedte volna meg, hogy a saját kö-réhez tartozó országok között bármilyencsetepaté is kialakuljon, bármilyen feszült-ségbõl, nacionalizmusból vagy bármi más-ból. Egyedül õ rendelkezett ebben a térség-ben minden olyan energiával, amellyel fé-ken tudta tartani befolyási övezeteit. S ilyenesetben a „nacionalizmus” legfeljebb önvé-delmi jelleget kapott volna. Hogy mennyireszükség lett volna erre, az éppen a fiatalokviselkedésébõl derül ki. Egy fölmérés soránmegkérdezték a francia diákoktól, hogy mitgondolnak a saját hazájukról, s hogyan kép-zelik el azt például 2005-ben. És azt gondol-ták, hogy Franciaország akkor is erõs lesz,virágzik majd a francia kultúra, de úgy, hogyEurópa legizgalmasabb kultúrája lesz. Samikor ugyanazon kérdéseket föltették amagyar diákoknak is, akkor nagy százalék-ban azt felelték, hogy nem tudják, milyenlesz Magyarország 2005-ben, de valószínû,hogy a szocializmus lesz akkor is az uralko-dó társadalmi helyzet. S hogy mi leszünk-emég mint nemzet, az nem is érdekelte õket,csak az, hogy jobb lesz-e a szocializmus,mint ami eddig volt. És kész, be volt fejezve.Tehát íme: azt a természetes tartást veszítet-ték el, ami nélkül nem lehet létezni a világ-ban. Az a nép, amelyik nem ismeri önma-gát, és nem elég szilárd belül, az nem tudfordulatokat sem kihasználni. Nézd meg atérségben magatokat és minket is, ha na-gyobb belsõ biztonságunk lett volna, akkor afordulatokat másképpen használjuk ki. S eznem sikerülhet, ha állandóan azon töpren-günk, hogy mit hogyan oldjunk meg. Az, akimagabiztos, az helyzetet old meg mindig,csakhogy nekünk saját lelki helyzetünket isfolyamatosan kell megoldanunk, s ezzelmég csak magunk felé közeledünk, nem amegoldás felé. És itt vagyunk rettenetesnagy késésben. S eszembe jut az Írószövet-ség egy ’80–81-es közgyûlése, melyen el-mondtam, hogy külön-külön még vagyunkvalakik, de együtt már kevesek vagyunk.Mire is utal ez? Arra, hogy azokat a közössé-gi gondolatokat, melyeknek szinte reflexsze-rûen létezniük kellene bennünk, azokatnem munkáltuk ki, hanem azok most eg-

zisztenciális gondot jelentenek számunkra,hogy beszélhetünk-e róluk, megtárgyalhat-juk-e, vagy valamilyen taktikai testcsellelkikerüljük õket, s lóugrásban mindig mástmondunk, mint amire gondolunk. Nahát, ezis vereségeink közé tartozik, s ebbõl ki kellbontakoznunk. Nekem az a véleményemmár régóta, hogy nem az Európához való vi-szonyunk, hanem az önmagunkhoz való alegfontosabb, az elsõdleges. Ez önmagábaneldönti azt a viszonyt, amelyet majd kialakí-tunk Európával. Sõt, hogy azt mondjam ne-ked, szinte tudatosan elõször el kellene ha-tárolnunk magunkat Európától, hogy aztánújra hozzá tartozzunk. Mert ha nem tudjukelszakítani magunkat Európától, nem tu-dunk elhatárolódni, akkor vajon mik és kikleszünk?

– Tehát meg kell élnünk önmeghatározá-sunkat...

– Meg kell élnünk, igen, anélkül miresem megyünk.

– Ezért fogalmazol úgy nem egy írásod-ban, hogy a nemzet: készültség?

– Igen. Ez egy koncentrációt jelent. Mertmirõl is volna szó? Bartókban vagy Adyban,akár Németh Lászlóban készültség volt, te-hát koncentráció. Pontosan tudták, hogy ab-ból a kultúrából, nyelvbõl, zenei képzetek-bõl mi bontható ki. Hát ezt nem lehet anél-kül megvalósítani, hogy ne a legmagasabbszinten jelenjék meg.

– És ebbe a vonulatba tartozik NagyLászló is, akinek nemcsak pályatársa, de na-gyon jó barátja is voltál. Annak a Nagy Lász-lónak, akinek nem jutott különb sors, mintNémeth Lászlónak és Illyés Gyulának.

– Ez, meggyõzõdésem szerint, a kritikabûne, mert a kritika egyáltalán nem volt ár-nyalatos az õ esetében sem. Azt, hogy sokfé-le mû lehetõsége adatik meg az irodalom-nak, azt természetes jelenségnek kellett vol-na tartania. Engem soha nem zavart NagyLászló mellett Pilinszky János vagy NemesNagy Ágnes. Sõt úgy éreztem, hogy minélnagyobb a távolság Nagy László és Pilinszkyközött, a magyar irodalom annál gazdagabb.Érthetõ, ugye, hiszen ugyanazt a szótárthasználták mind a ketten, ugyanazokat aszavakat, és lám, az egyik, éppen azért, mertkemény jellem, akár morális erõfeszítéssel,

mû és világa

97

egy ilyen életmûvet hoz létre. A másik, akiszintén nagyon határozott jellem, lelkület,szellem, egy más életmûvet. Ennél nagyobböröm csak az lehet, hogyha nagyon sokfélemû jelenik meg egy irodalomban. Gondoldcsak el, hogy Ady korában is mennyi min-den kiderült ugyanabból a magyar szókincs-bõl: Ady, Babits, Tóth Árpád, Kassák, Kosz-tolányi, Füst Milán – hogy csak néhányatemlítsek. Most miért ne lehetett volna el-képzelni azt a mi kritikai életünkben is,hogy igen, Nagy László, Szécsi Margitugyanúgy létezhet, hiszen olyan életmûvethoztak létre, amelyik nyilvánvalóan a leg-magasabb igényeknek is megfelel. Lehetettvolna Nemes Nagy Ágnes, Petri György,Tandori mellett ez is. De a kritika egyszerû-en kiirtotta õket, mert nekik valamilyen mó-don közvetlen közük volt ehhez a nemzet-hez, néphez, akit én nem romantikusnakgondolok, de az életükkel foglalkoztak minda ketten, Nagy László is és Szécsi Margit is.

– A különféle költõi, írói és gondolkodóimodulációk nyilvánvalóak a magyar kultúrá-ban, persze ebbõl nincs kevesebb és nincstöbb, mint bármely nép esetében. Egyetemesérvényû mûvekrõl és személyiségekrõl vanszó, úgy, ahogy megfogalmaztad: erkölcsben,tartásban, elõrelátásban és felelõsségválla-lásban. Olyasmirõl, ami élni segít ma is. Fe-lelõtlenség tehát errõl lemondani. Mert szintekiszámítható és megjósolható az eredmény...

– Nézd, én a legnagyobb bajnak valóbanazt tartom, hogy a szellemi életünk is össze-omlott, mint a gazdasági élet...

– Pedig tartós pillérek dúcolták alá.– Tartós pillérek, de azokat is kidöntöt-

ték, mert Németh László és Illyés Gyulaután ugyanolyan sorsra jutott Nagy Lászlóis. Õt lehetne kritizálni, mint ahogyan meg-tették egykor Vörösmartyval, és ezt maga Pe-tõfi is megtette, de tisztelettel. Szóval haesztétikai kritika lett volna csak, akkor énnem csodálkoznék, mert Nagy Lászlóugyanúgy kibírhatja, mint ahogyan kibírtaAdy a támadásokat. Mert rögtön hozzáte-szem, nemcsak Nagy Lászlóval, NémethLászlóval, Illyés Gyulával van sokaknakgondjuk, de ugyanúgy Adyval is. Mert van-nak emberek – s ezt meg is értem –, akiketnem érdekelnek a nemzeti kérdések, a ha-

gyományok, a kultúra, amely meghatározzaa magyar szellemi életet több évszázadon át,hanem a posztmodern világ érdekli õket, sazok idegenül nézhették Nagy Lászlót is.Na, de itt bûnös a kritika, hogy miért nemtudja a maga helyén, a maga szerepében lát-ni Ady Endrét, Németh Lászlót s a magaszerepében Nagy Lászlót is. Ha csak azt azegyet mondta volna el róla, amit én barát-ként is láttam s tapasztaltam nála, hogy azanyanyelvet oly módon mozgósítani, mintahogyan õ képekben, indulatokban tudta,azután a kopár korszak után, ami az ötvenesévek költészetében volt, az egyszerûen cso-dának nevezhetõ. Az úgynevezett szocialis-ta költészet rosszul kifaragott versei után, asok keserû hamu, ami azok után a versekután maradt... Nagy László egyszerûen ésnagyszerûen a magyar nyelv teljességéthasználta újra. Az ibolyától a kanászostorig,a szekér rúdjától a csillagokig, a tenger hab-jaitól az édesapja szikrázó sarkú csizmájáig– egy óriási látomásban mozgatta meg anyelvet, mint egy igazi hadsereget, úgymozgósította. És a modern költészet segítsé-gével nagyon komoly kapcsolatokat tudottteremteni például egy hamuzóban elnyo-mott cigaretta és a galambok között, és a vil-lanydúcokon ülõ varjak és az angyalok kö-zött. S ahogyan a magasan ácsorgó kezet ci-garettázás közben s a hajak mennyországátle tudta írni egy szerelmes versben. Ezt akritikának állandóan körül kellene járnia, ésmondani, ami sugárzást belõle kiérez. Decsak úgy letörölni, és csak azért, mert a ma-gyar kultúra rejtett erõinek a folytatása, ab-ban már van valami arcátlanság. Én sokszorgondoltam arra, hogy amikor Vörösmarty ír-ja csodálatos verseit, színikritikáit, és ami-kor a fiatal Petõfi egyszerûen versírásbakezd, akkor egy világ van közöttük, vagyishogy korszakváltás történik. „Régi dicsõsé-günk, hol késel az éji homályban? / Száza-dok ültenek el, s te alattok mélyen enyészõ/ Fénnyel jársz egyedül.” S jön utána a „Be-fordultam a konyhára” vagy pedig „Mégnyílnak a völgyben a kerti virágok” és aNégyökrös szekér, „Pesten ily regényes dol-gok nem történnek”. Minthogyha egy új vi-lágba érkeztünk volna. Mert a nyelv ponto-san jelzi, hogy elérkezett az új világ. A stílus98

2010/9

változásainál semmi sem jelzi jobban, hogyegy új korszakba jutott az ember. ValóbanVörösmarty után egy új korszak kezdõdöttel Petõfivel. Na de hát az a csodálatos az em-berben, hogy ezeket a korszakokat megéli,és természetesnek tartja ezt, de azért nemszabad lesöpörni Vörösmartyt. Ugyanez le-hetne Nagy Lászlóval is. Mert valóban újkorszakot élünk õutána. S azzal a mítoszte-remtõ erõvel, amellyel õ is például a parasz-ti életformától elbúcsúzott a Zöld Angyal-ban, azzal a mítoszteremtõ tisztasággal,amellyel az erkölcsi értékek szigorú csodá-jáért küzdött az Arccal a tengernek címûversében. Ahogy ott áll két fiatal, és a nász-nép bemutatja õket a tengernek, az a sóvár-gás a tisztaság után ebben a kavargó civili-zált világban – mert errõl szól a történet. Eztmeg kellett volna érteni, s azt kellett volnamondani: lehet, hogy egyelõre õk az utolsótanúk, akik még a régi világot élték, és aztméltóképpen tudják elbúcsúztatni. S mintminden búcsú, patetikusabb, ha sikerül,mert egyszerre a fájdalom és a meghökkenésszavai is belekeverednek ebbe a búcsúba.Meg a szituáció az mindig olyan, hogy hátmegrendül az ember. És ezt a megrendültsé-get Nagy Lászlóban is lehetett érezni. Egyrenagyobb indulatokat éreztetett és fejezett ki.De hát, Istenem, vannak olyan helyzetek,amelyek az õ helyzetei voltak, s nemcsak ak-kor, amikor õ megélte, de a történelemben isvolt még néhány. Szóval én most is sajná-lom, hogy nem érek rá újra meg újra írni õró-luk. Elég sokat írtam barátként, pályatárs-ként Nagy László költészetérõl, és valószínû,hogy ha lesz idõm, újra nekimegyek, és meg-próbálom a havat ellapátolni róluk, mert eztlehetetlen eltûrni, amit rájuk hordtak...

– Szándékosan hagytam utoljára ezt akérdést. A múlt év decemberétõl a MagyarokVilágszövetségének elnöke vagy. És feltétele-zem, hogy ami téged ebben az ügyben segít,az az, amit magadnak fájdalomból, hitbõl ésreménybõl összeötvöztél, összekovácsoltál. Deazt, hogy – Szent-Györgyi Albert szavaival él-ve – a magyarság mint „szellemi nagyhata-lom” létrejöjjön a Kárpát-medencében vagyakár a nagyvilágban, azt hogyan képzeled el?

– Tudjuk, hogy a magyarság a Kárpát-medencében valóban államalkotó nemzet

volt. Ugye ez nem tagadható, az, hogy ezeréve fönnáll, akármilyen csorbán, akár-mennyire megverten, azért azt bizonyítja,hogy ezer évet mint állam, mint nemzet ki-bírt. Mások ezt az ezeréves pályafutást nagydicsõségnek tekinthetik, mi ezt sokszor elszoktuk felejteni, vagy sajnálkozni tudunkfelette...

– Meg szégyellik is sokan...– Igen, van, aki szégyelli. Én azt gondo-

lom, hogy ebben az új helyzetben nemcsakszégyellnünk kell, hanem nagyon határozot-tan el kell vállalnunk ezt a különleges szere-pet. A magyarság nemcsak úgy volt államal-kotó, hogy akkor – a történelem bizonyosidejében, Szent István korában – államot al-kotott. Hanem még úgy is államalkotó volt,hogy a mohácsi vész után megalkotta az Er-délyi Fejedelemséget. Hosszú idõn át ez egykényszerhelyzet volt, de úgy mûködött,mint egy állam, amelyik a magyarság érde-keit próbálta képviselni. És nem véletlen,hogy Zrínyitõl Pázmányig, Bethlen GábortólBocskai Istvánig mindenki szerette volnaegységesíteni ezt a szétszakadt országot. Haa mostani idõket tekintem, úgy gondolom,hogy nekünk szellemileg ezt az egységetmeg kell teremtenünk, és meg lehet teremte-nünk. Holnap Szalontán Arany János szob-rát leplezzük le, õt ünnepeljük, és itt vanegy gondolat, hogy íme: a Toldit nem lehetországhatárral kettévágni, és nem lehet aMátyás anyja címû verset sem kettévágni,ahogy a tücsökcirpelést sem. És nem lehet aSzéchenyi emlékezetét sem, mert a szerve-sen épült mûveket nem lehet megosztani. Sa magyarságnak van ilyen alkotása épp elég.Ilyen alkotása a nyelv, a kultúrája, eztmegint tudnunk kell. És meggyõzõdésem,hogy sokan megtanulhatnak akár két-há-rom-négy nyelvet is, de az embernek akkoris csak egy anyanyelve marad. És hogyha eza tétel igaz, akkor igaz az, hogy a kultúrájá-hoz is tud ragaszkodni a maga teljességé-ben, hogy alkotóvá váljék azon a helyen,ahol most él. Természetesen én a kultúrátazért tartom nagyon fontosnak, mert aznemcsak arra jó, hogy megtudjuk, hogyanmûködnek a csillagok, mi kavarog az atombelsejében, hanem arra is, hogy megtudjuk,hogy a másik, az együtt élõ nép kultúrája

mû és világa

99

milyen. Mert ez rendkívül fontos a mi szem-pontunkból is. Az, hogy a magyarság állam-alkotó nép volt, ezt még a két világháborúközött szokták emlegetni, de 1945 után errõlmajdnem végig hallgatnunk kellett. Volt egypillanatunk, 1956, amit én nem hagynék kisoha a gondolkodásomból, de a nagy össze-függéseket tekintve nem hagynék ki a törté-nelmünkbõl sem. 1945-ben – egy gyors ésfelületes politikai ítélet szerint – a magyar-ságot még úgy ábrázolták, hogy utolsó csat-lós stb., stb. Mi történt idõközben? Hogy le-het, hogy egy kollektíven elítélt nép tizen-egy év múlva, 1956-ban szembeszáll a Szov-jet Birodalommal? Lehetséges ez? Tizenegyév alatt annyira átalakult ez a nemzet, hogy– a többi országhoz képest, amelyek körülöt-te élnek, s amelyek ’56 elõtt és utána és mégsokáig elfogadták azt a diktatorikus formát –már lázadni tudott? A többieknek pedig megsem adatott a lázadás igazi pillanata. Én aztgondolom, hogy a magyarságnak az a láza-dása kiugrás volt a többi ország leszorítottcsöndjébõl meg rendjébõl, az egy olyan em-lékezetes pillanat volt és olyan erkölcsielõny is, amelyet ma kötelességként is kellkezelnünk. Mert 1956 óta a magyarságnakmegint más szerepe lett a Kárpát-medencé-ben. Mindenbõl érezhetõ az, hogy most –egy kicsikét szerényen szólva – Magyaror-szágot tekintik még külföldön is a környeze-tünkben élõ országok közül a legfölkészül-tebbnek, legalkalmasabbnak arra, hogy anagy átállást véghezvigye. Hogy a gazdaságiéletet bármilyen körülmények ellenére leg-elõször hozza rendbe, hogy azokat a nép-képviseleti formákat, amelyeket a parlamen-tarizmus megkövetel, minden nehézség el-lenére elõször formálja ki úgy, hogy azokmûködni tudjanak, s ez mind 1956-ból szár-mazik. Hiába jött utána a Kádár-rendszer,nem tudta teljesen kiiktatni ’56 szellemét.’56 szelleme bújtatva és bújva is, rejtve is,de ott munkált. Már 1960-ban olyan iroda-lom jött létre, az értelmiségiek körébenolyan mozgás, amely elõkészítette azokat abelsõ változásokat, amelyeknek az utóhatá-sát természetesen még most is érezzük. Sõtaz, hogy az 1960-as esztendõkben, ’64 tájánmegindult gazdasági életünkben valamimásfajta dolog, s az mára érett be – óriási

idõ persze az a 30 év –, de az is ’56 eredmé-nye. Emlékszem, Erdei Ferenccel sokszorvoltam együtt, és õ volt az, aki – jól ismervea szövetkezeti rendszerbe betuszkolt pa-rasztság életét – elõször gondolkozott azon,hogy hogyan lehetne változtatni a torz,orosz mintájú kolhozrendszeren. Volt a hat-vanas években egy kivételes jelszó, hogy a„virágzó mezõgazdaság”. S nálunk ez azt je-lentette, hogy virágzott a gaz, virágzott a pi-pacs, a búzavirág, a repce, a mindenfajtagyom. Ezt nevezték akkor „virágzó mezõgaz-daságnak”, mert a bekényszerített parasztoknem mûvelték meg a földet igazán. És ErdeiFerenc, aki ismerte már a mi munkánkat, azúj szociográfiákat, a Csák Gyuláét, az enyé-met és a másokét – mert mi ezekrõl a fejle-ményekrõl elég sokat írtunk –, azt gondolta,hogy ki kellene részes mûvelésre osztani aparasztoknak a bevetett földeket, hátha ígytöbb jut nekik, hátha szívesebben megdol-gozzák. Ez a kísérlet volt az, amelyikkel Ma-gyarországon a magántulajdoni gondolatcsírája kipattant, és a késõbbiekben ez fejlõ-dött tovább. Az, hogy az ország népe meg-próbálta visszavenni azt, amit elvettek tõle,kertek formájában, egy kis üzlet formájábanvagy valahogyan, ez ebbõl a gondolatbólbomlott ki. S az ’56-os példa bátorított ben-nünket arra, hogy igenis, erkölcsi erõfeszí-tés szükséges ahhoz, hogy mi megváltoztas-suk a saját viszonyainkat. ’56 nem sikerült,de nem szabad belenyugodnunk, mert min-dent elvehetnek tõlünk, de az erkölcsi erõfe-szítés esélyeit nem. Na most, hogyha egyegész nemzet – erdélyiek, felvidékiek, kár-pátaljaiak és vajdaságiak is – ilyen erõfeszí-tésbe fog, egészen biztos, hogy meglesz azeredmény. Én még olyant nem láttam, hogya szellemi életben létrehozott mûvek ne hat-nának a gazdasági életre is. Tréfából, ugye,azt szoktam mondani, hogy nekünk a Kár-pát-medencében két fejjel kellene gondol-kodnunk egyszerre – és kitelne tõlünk –,mert ha két fejjel gondolkodnánk, akkor márharmincmillióan lennénk, és ez már nemakármi. És különös dolog, hogy a különálló,leszakadt részek mindenikének kialakult azértelmisége. Erdélyben, a Felvidéken, a Vaj-daságban és Kárpátalján is. S akárhányszorlefejezték ezt az értelmiséget, mindannyi-100

2010/9

szor újraalakult. S most egybõl mennyi szel-lemi tapasztalat összegyûlhetne! Mert a ma-gyarságnak tobzódó értelmisége van, és túl-termelése ezen a téren. S ezt egyáltalán nemtartom veszedelemnek, sõt. Mert éppen amostani idõkben látható hogy a tanulatlan,elmaradt népek szegények, a tanultabbak, amûveltebbek pedig gazdagodnak, s ez olyantény, amin nem is kell vitatkozni, mertszemlélhetõ. De ha ezt mi ilyen tisztán lát-juk, akkor nem ebbe az irányba kellene ha-ladnunk nekünk is? Én a Magyarok Világ-szövetségének elnökeként éppen azt szeret-ném elérni – széchenyis program természe-tesen, de jobbat nem tudunk –, hogy a ma-gyarság szétszórt, gondolkodó fõit valaho-gyan összehangolni lehessen. Hát annyi, deannyi fontos gondolat született már meg! Is-merem a Dél-Amerikában élõket, az Ameri-kában, Kanadában, Németországban és Své-dországban élõket, jó néhány kiváló ember-rel éjszakákat átbeszélgettem, hogy milyenelképzeléseik vannak a magyar gazdaságiéletrõl, a szellemi életrõl, az egészségügyiátrendezéstõl kezdve a gyógyvizek kihasz-nálásáig a térségben és így tovább. Ezt sze-retném valamiképpen összehangolni, merthátha ezzel tudnánk nagyot ugrani elõre.

– Örvendek a hitednek, s bízom az ügykitavaszodásában. Ma reggel a Körös part-ján fölfigyeltem rá, hogy Váradon már a fákrügyeznek, s a rügyek – bizonyára – fáznak.De – túl a szójátékon – a fák akkor is rügyez-nek, ha a rügyek még nagyon fáznak.

– Szép jelkép. Én inkább a gyakorlatbanéreztem ezt mostanában. Két hónapja egyre-másra jönnek be hozzám az emberek. Ezekközött van olyan, akinek persze túlságosanutópisztikus elképzelései vannak, de na-gyon sokan jönnek, akik igenis megvalósíta-nának valamit, s akarják ezt. És ez az akarataz én igazi reményem, ez az igazi vigaszom.Mert, hogyha egy népben föltámad a lele-mény, a képzelõerõ, akkor annak a népnekvan jövõje.

– Mindannyiunk reményével, köszönöma beszélgetést.

Nagyvárad, 1992. február 29.

Ui. Ezt a felkérésre készült beszélgetést aKorunk 1992. áprilisi számában szerettükvolna megjelentetni. Az Ami a múltból élnisegít címû tematikus szám egyik törzs-anyaga lett volna. Az anyag változatlanközlését nem támogatta az akkori szerkesz-tõség minden tagja, és az interjú érintõlegestartalmi részei miatt a szöveg rövidített köz-lése mellett foglalt állást. A kérést, miszerintaz inkriminált részeket el kellene távolítania megjelentethetõ változatból, sem CsoóriSándor, sem jómagam nem fogadhattuk el.Emiatt az interjú lassan húsz éve vár nyom-dafestékre. Ilyenek voltak az akkori sajtó-és emberi viszonyaink. S hogy milyenekvoltak Magyarországon akkor a politikai vi-szonyok, azt az MDF–SZDSZ féle nagykoa-líciós paktum jellemzi a legjobban, melyéppen a parlamenti, minõsített többségi tá-mogatást volt hivatott szavatolni a kéthar-mados, illetve sarkalatos törvények eseté-ben. Cserében, belsõ források szerint, azSZDSZ semmilyen más állami tisztségetnem kért, csupán az államelnöki széket,melyre viszont az MDF-vezetés Csoóri Sán-dort már kijelölte. Csoóri Sándor személyé-nek nyilvános lejáratására az SZDSZ vál-lalkozott, míg az SZDSZ államelnök-jelöltszemélye (Göncz Árpád) nevesítésének éskijelölésének jogát Antall József magánaktartotta fenn. Ennek volt következménye aNappali hold ominózus vitája és CsoóriSándor antiszemita megbélyegzése. Kárpót-lásul viszont, késõbb, amikor a vita hullá-mai már elcsitultak, õt jelölték a MagyarokVilágszövetsége elnökének.

Csoóri Sándor nyolcvanadik születés-napján, 2010 februárjában visszatekintveéletünk és sorsunk eltelt szakaszára, mégmindig ugyanazzal az elszántsággal re-ménykedhetünk, mint közvetlenül a rend-szerváltozás után. Azt sem feledve viszont,hogy Csoóri Sándor, közéleti szerepléseután is, immár „pokolviselt” írástudókéntmég mindig múltunk és jelenünk „legre-ménytelibb igazságainak” kimondója – ígyteljesíti ki nagy és különleges megbízatásúéletét. (K-H. S.)

Kolozsvár, 2010. február

mû és világa

101

Képzeljük el, hogy egy élõlényt kieme-lünk az õt körülvevõ életkörülmények kö-zül, s légüres térbe helyezzük. Az eredményborítékolható: kísérleti alanyunk elpusztul.Nemritkán már az is elegendõ a pusztulás-hoz, ha megszokott környezetébõl más, szo-katlan körülmények közé helyezzük. Mamár egy kisiskolás is érti, mit takar ez a szó:környezet. Milyen beszédes nyelvünknek eza kifejezése, hiszen azt a számtalan hatóté-nyezõt fedi, amelyek körülveszik az élõ-lényt, amelyekhez alkalmazkodott, velükmintegy szövetséget kötött, s ez a szövetségbiztosítja az életben maradást.

A környezeti tényezõk egy része élette-len, mint a talaj, levegõ, víz, hõmérsékletstb. – még felsorolni is nehéz lenne vala-mennyit. Ezek összességét nevezi az ökoló-gus biotópnak. A hatótényezõk másik cso-portját azok az élõlények, növények, álla-tok, baktériumok, gombák, vírusok képezik,amelyekkel kísérleti alanyunk kapcsolatbakerül. Ez a változatos élõ tömeg a biocönó-zis nevet viseli. Ezek együttesen egy bonyo-lult kölcsönhatásokon alapuló rendszert ké-peznek, amelyben minden mindennelösszefügg, s amirõl óhatatlanul József Attilaszavai jutnak eszünkbe:

Akár egy halom hasított fa,hever egymáson a világ,szorítja, nyomja, összefogjaegyik dolog a másikát,s így mindenik determinált.

Ezt az élõ és élettelen komponensekegymást kölcsönösen befolyásoló tömegébõlfelépülõ rendszert nevezzük ökológiai rend-szernek. A rendszer önszabályozott, mond-hatni demokratikusan mûködik, elemei köl-csönösen segítik, de ugyanakkor fékezik isegymást, s ha alkalmanként egy-egy kompo-nens kiszabadul az ellenõrzés alól, túlsza-

porodik, s a többi komponens már nem tud-ja kordában tartani, az egyensúly felborul,bekövetkezik az, amit ökológiai katasztrófá-nak nevezünk.

Persze egyetlen ökológiai rendszer semállandó, sõt nagyon is változik, egyensúlyaeleve viszonylagos, elemei cserélõdnek,egyesek eltûnnek, helyettük újak jelennekmeg. Komponenseinek mûködése állandóanmódosítja a rendszert, ezért beszélünk dina-mikus egyensúlyról. Mert az ökológiai rend-szert alkotó élõlények nemcsak passzívrésztvevõi, netán haszonélvezõi környeze-tüknek, hanem tevékenységükkel alakítják,építik és pusztítják azt.

Építõ, sõt építkezõ élõlények? Ha kicsitis figyelmesen nézünk szét a világban,számtalan példáját látjuk ennek. Feleségünkéber tekintetét nem kerüli el, amit mi észresem veszünk, hogy a házi zugpók megintbeszõtte a szoba sarkát, s ádáz csatakiáltás-sal ragad seprût, porolót, pedig szegény pá-ra csak a napi betevõt szerette volna meg-szerezni apró hálójával. Az viszont márminket is zavar, ha a virágágyásban terjedel-mes vakondtúrások éktelenkednek, pedignyelvemlékeink vak undok állata csak kiter-jedt föld alatti járatrendszerét igyekszikszellõztetni. További példák özöne helyettemlítsek meg egy valóságos mestermûvet,ami már radikálisan változtatja meg a kör-nyezetet: a kanadai hód vízbe döntött mére-tes farönkökbõl meg a rájuk hordott földbõlolyan gátakat s a mögöttük meggyûlõ vízbõlolyan mesterséges tavakat épít, hogy képzetthidrotechnikusoknak is becsületére válna.De még ez is eltörpül az apró polipállatkákáltal létrehozott hatalmas építmények, ko-rallzátonyok, atollok, szigetek mellett, ame-lyeket a tengervízbõl kivont mészkõbõl ala-kítanak ki.

Persze nemcsak építeni tudnak az élõlé-nyek, hanem rombolni, környezetüket tönk-102

2010/9WILHELM SÁNDOR

AZ ELSZABADULT KOMPONENS

retenni is. A farontó gombák például terje-delmes faóriásokat tudtak elpusztítani,egyes termeszfajok úgyszintén. A gyapjas-lepke hernyói egész erdõt képesek tarra rág-ni. A túlszaporodott elefántcsordák is kitudnak pusztítani nagy területek teljes nö-vényzetét, saját fennmaradásukat is veszé-lyeztetve ezáltal.

Ám minden élõlény között az ember az,aki a legmélyrehatóbb változásokat képeslétrehozni a környezetében. De nem volt ezmindig így: távoli õseink csendes megelége-dettséggel élték állati életüket a kelet-afrikaiszavannán, táplálkoztak, szaporodtak és el-pusztultak, vadásztak és vadászták õket,nem lógtak ki a sorból, egyikét képeztékazoknak a láncszemeknek, amelyek az otta-ni ökológiai rendszert felépítették.

S akkor egyszerre hogyanok és miértekmegszámlálhatatlan és jórészt máig megvá-laszolatlan kérdéseinek tömkelegét kínálvaaz utókornak állat-õseink elindultak az em-berré válás útján. Biológusok, antropológu-sok, genetikusok hada próbálja feltérképez-ni, a szegényes leletekbõl visszakövetkeztet-ni ennek a bonyolult folyamatnak a lépése-it. Eredmények, megtorpanások, késhegyremenõ viták kísérik tevékenységüket.

Mérföldkövet jelentett az emberré válásútján a két lábra állás s ezzel a mellsõ vég-tagok felszabadulása. A kezek alkalmassáváltak eszközök használatára, sõt készítésé-re, s ezzel a bonyolult tevékenységgel pár-huzamosan ugrásszerûen fejlõdött az agy.Nagy agynak nagy koponya kell, s hogy nemlettünk ET-szerû nagyfejû torz alakok, an-nak egy banális akadály, a szülõutak szûkös-sége vetett gátat. Sebaj, az agykéreg baráz-dáltsága lehetõvé tette agysejtek milliárdjai-nak felhalmozását az aránylag kisméretû,ám a többi emlõséhez képest még így is ter-jedelmes koponyában. Számos, az evolúcióútvesztõiben elkallódott oldalági rokon, va-lamint kipusztult közvetlen õs áldozataárán kialakult végre a Homo sapiens, ma-gyar fordításban a bölcs ember.

Ezt a hangzatos nevet mi adtuk magunk-nak, de nem vagyok biztos benne, hogy jo-gunk van-e használatára. Mert ha bölcsessé-gen az emberi agyban, majd késõbb a mester-ségesen létrehozott memóriatárakban felhal-

mozott hatalmas tudásmennyiséget értjük,akkor rendben is lenne a dolog. Ez ugyanismessze meghaladja minden más élõlény ha-sonló képességét. Ennek birtokában sikerültaztán az emberi fajnak kitörnie az ökológiairendszer korlátai közül, s lett belõle a címbenemlített elszabadult komponens.

A felhalmozott ismeretek elképesztõmennyisége tette lehetõvé, hogy a primitívkõeszközöktõl eljusson azokig a bonyolultgépezetekig, amelyek megsokszorozták fizi-kai és szellemi képességeit, lehetõségeitegyaránt, s amelyekkel alapvetõen változtat-ta meg az õt körülvevõ világot, létrehozvaegy épített környezetet, de tette ezt, sajnos, atermészeti környezet kárára.

Épített környezete védelmében márnem jelentett nehézséget, hogy mindenholelszaporodjon, meghódítsa bolygónk egészfelszínét, s berendezkedjen a tengerek mély-ségeinek kivételével talán mindenütt. Ígyma már nincs a földön olyan terület, amit azember fel nem keresett volna, nincsenekszûz területek, még érintetlen õserdõk sem,hiszen érintetlen terület az volna – hogy avicc szavaival éljek –, ahová emberi kéz mégnem tette be a lábát.

Ha a mérnök szemével nézzük Manhat-tan égbe törõ felhõkarcolóit vagy légi felvé-telrõl egy közlekedési csomópont úthálóza-tának szabályos íveit, talán büszkeség tölt elbennünket, hogy íme, ezt az ember alkotta,ám a biológus szomorúan nyugtázza, hogyaz a néhány fa mennyire eltörpül az épület-monstrumok között, a másik képen meg mártalpalatnyi zöld folt sincsen, hiszen a fák za-varnák a rohanó autóáradat vezetõinek kilá-tását. De különben is hol van az a növény,amelyik képes lenne elviselni a kipufogógá-zok folyamatosan hömpölygõ felhõit?

A szocialistának nevezett társadalomvolt az egyetlen, amelyik primitív önteltség-gel egyenesen a természet leigázásának cél-ját tûzte zászlajára, ám láthatjuk, hogy tam-tamzene és zászlólengetés nélkül ugyan, deezt teszi a kapitalista társadalom is.

Gátlástalanul éljük fel meg nem újulóenergiaforrásainkat, legyen az kõolaj, kõ-szén, földgáz. Féktelen mohósággal irtjuk azegyenlítõi õserdõket, amelyeket joggal tart atudomány a Föld tüdejének, hiszen hatal-

közelkép

103

mas növénytömegük irdatlan mennyiségûszén-dioxidot köt le, s hasonló mennyiségûéltetõ oxigént bocsát ki a légkörbe. Az el-pusztított õserdõk faanyagának csak egy tö-redéke kerül ipari feldolgozásra, a többi ve-szendõbe megy. A kivágott õserdõk nemcsak a fák pusztulását jelentik, velük pusz-tul a gazdag aljnövényzet s a fák ágain meg-telepedett epifiták változatos tömege is.Nem éli túl a növényzet pusztulását az apárját ritkítóan gazdag állatvilág sem, fér-gek, csigák, pókok rovarok, kígyók, békák,madarak, emlõsök számtalan faja, amelynekezek az erdõk nyújtottak életteret. Megala-pozott becslések vannak arra nézve, hogyhány olyan növény- és állatfaj tûnt el s tû-nik el naponta végérvényesen és visszahoz-hatatlanul eme kegyetlen irtóhadjárat során,amelyekkel a szakemberek, botanikusok észoológusok még csak nem is találkoztak, al-kalmuk sem volt megismerni, leírni õket atudomány számára. A takaróját vesztett vé-kony õserdei talajréteget gyorsan elmossák anapi rendszerességgel lehulló záporok, s ez-zel az erdõk regenerálódásának lehetõségeis odavész.

Ám nehogy azt gondoljuk, hogy sajátmérsékelt égövi erdõinkkel másképpen bá-nunk! Akinek volt alkalma bejárni mondjukMáramaros (a név tetszõlegesen behelyette-síthetõ!) hajdan szemet gyönyörködtetõ bük-kösökkel, fenyvesekkel borított tájait, meg-döbbenve látja, hogy mekkora területeket fog-lalnak el a lecsupaszított domb- és hegyolda-lak. Hiszen a fák kiirtása után odalesz a cser-jeszint, kiégeti a nap a lágyszárú növényekets a mohapárnákat. Csoda-e, ha borítás nélkülezek a területek már nem tudják megtartani alehullott csapadékot, s elég egy kiadósabbesõzés az árvizek megjelenéséhez? A pazarlásitt is elképesztõ: az utak mellé levontatottbüszke fenyõszálak törzseit elszállítják, ám avékonyabb csúcsi részeket s az ágakat ottpusztítja az enyészet az utak mentén.

Kedvenc témája a médiának a globálisfelmelegedés s általában az éghajlatváltozás,amit a felgyülemlett üvegházhatású gázokokoznak. Köztük elsõ helyen áll a szén-dio-xid, amit rohamosan növekvõ mennyiség-ben termelünk, s amelynek legeredménye-sebb hasznosítóit, az õserdõket oly eredmé-

nyesen pusztítjuk. A szén-dioxid mellettegyre nõ a klórozott szénhidrogének kibo-csátott mennyisége, ami a Föld felületét akozmikus sugárzástól védõ ózonréteg ka-tasztrofális elvékonyodását, alkalomadtánegyenesen az ózonpajzs kilyukadását ered-ményezi. A talajba kerülõ s lassan beszivár-gó szennyezõ anyagok viszont édesvízkész-leteinket szennyezik, s földünk lakosságá-nak egyre nagyobb része számára lesz elér-hetetlen kincs a tiszta ivóvíz.

De beszélhetnénk az ember jelenlétérõlmindenhol árulkodó hulladékhegyekrõl, amind nagyobb területeket elfoglaló legális ésillegális szemétlerakókról is. Példákért iga-zán nem kell a szomszédba menni, mégisfelrémlik elõttem az, amit pár éve Ungváron,az Ung folyó partján, a városiak kedvenc ki-rándulóhelyén láttam: a területet vastag ré-tegben borította a pillepalackok irdatlan tö-mege. Ezért nem volt számomra meglepõ,amikor a közelmúltban azt mutatták a tévé-ben, hogy a Tiszán az Ukrajna felõl érkezõpalackok a gáton fennakadva beterítették akiskörei duzzasztó medencéjének felszínét.

Ha az emberi bölcsesség mércéjének azelõrelátás képességét tekintjük, megállapít-hatjuk, hogy ezzel sem állunk rosszul. Talánnincs is olyan tagja a civilizált világnak, akine lenne tisztában a gátlástalan emberi tevé-kenység riasztó mellékhatásaival, a globálisfelmelegedés várható következményeivel,az elsivatagosodással, a sarki jégtakaró olva-dásával s a világtenger szintjének emelkedé-sével, a körvonalazódó energiaválsággal, atúlnépesedéssel s még hosszasan lehetnesorolni a szomorú jövõ rémképeit.

Azt sem mondhatjuk, hogy kormányzatiszinten nem foglalkoztatja a döntéshozókata probléma, hiszen egymásután szervezik atárgykörben a nemzetközi konferenciákat,ahol elemzik a jelen helyzetet, megbeszélikés közzéteszik az egyre riasztóbb számada-tokat, elõrejelzéseket állítanak fel, s csak-nem vérre menõ harcok árán a legtöbb eset-ben a jövõ kilátásait javítani akaró zárónyi-latkozatokat, határozatokat is elfogadnak.Hogy az elõzmények ismeretében miért kellehhez komoly erõfeszítés? Bizony, itt márkibújik a szeg a zsákból, kiderül, hogy alap-vetõ ellentétek feszülnek a Földünk jövõjét104

2010/9

féltõ természet- és környezetvédõk, vala-mint a profitjuk biztosítását csak a folyama-tosan növekedõ termelésben látó gazdaságicsoportosulások érdekei között. S mivel apénz az utóbbiak kezében van, nem lehetcsodálkozni azon, hogy a nagyhatalmaklesznek az utolsók, akik aláírják – ha egyál-talán aláírják – ezeket a szerzõdéseket, sazon sem, hogy sok esetben csak papíronmaradnak a határozatok, cselekvés, a prob-lémákat megoldó, a veszélyek elhárításárairányuló konkrét tevékenység nem követiõket. Megkérdezhetjük ezek után, hogy va-lóban bölcs ember-e a Homo sapiens.

Nemrég egyik barátom felvetette a kér-dést, hogy szükség van-e a zöld mozgalomra,a különbözõ zöld szervezetekre. Az villantfel bennem, talán a bálnákat kellene megkér-dezni, hogy mi a véleményük a Greenpeace-rõl. Hiszen ezeket a majmoknál intelligen-sebb hatalmas állatokat minden nemzetközitiltó határozat ellenére továbbra is vadásszáka norvégok és a japánok, miközben az emlí-tett szervezet képviselõi sokszor saját életükkockáztatásával igyekeznek védelmezni õket.A bálnavadász társaságok persze kizárólagcsak „tudományos kutatás céljából” pusztít-ják õket, ám hogy-hogy nem, a végén mindentiltás ellenére mindig a vendéglõk asztalánvégzik a szegény „kísérleti alanyok”. Úgy lát-szik, a gurmandoknak van egy szabálya azételekre nézve: mennél tilosabb valami, an-nál finomabb, annál kívánatosabb!

Zöld szervezetek érdeme nálunk is,hogy nem hagyják feledésbe merülni a nagy-bányai ciánszennyezés ügyét. Nagybánya kö-rül most is ott terpeszkednek a hatalmasiszaplerakók, de talán még félelmetesebb alátvány Borsabányán. Aki járt a faluban, lát-hatta, hogy a fõút mentén sorakozó házakmögött a dombok tövében ott húzódik egysárgás csík, a zagytározó töltése, s mögötte ottvan a mérgezõ nehézfémeket és cianidot tar-talmazó iszap tömege, mint egy idõzített öko-lógiai bomba, aminek ketyeg a gyújtószerke-zete, s csak arra vár, hogy felszakadjon a gáts alázúdulhasson a településre.

Zöld szervezetek tartják napirenden averespataki aranybányászat s a cianidosaranykinyerés elleni tiltakozás ügyét is. Egyidõben már úgy látszott, a tiltó határozatok

eredményeként lekerül a mûsorról ez a prob-léma. Ám a pénz nagy úr, s most ismét ott ál-lunk, alig tíz évvel az emlékezetes nagybá-nyai katasztrófa után, hogy a GoldCorporation képviselõi egyre nagyobb hang-erõvel harsogják, hogy a kitermelésnek ez aformája nem is rejt veszélyeket, sõt egyik szó-vivõjük odáig süllyedt, hogy egy tévémûsor-ban a bátorság próbájaként próbálta beállíta-ni a munkálatok beindítását. A pénz hatal-mát bizonyítja, hogy kormánykörökben isegyre több védelmezõje akad ennek a piszkosügynek, egyre gyakrabban hangoztatják,hogy mekkora jövedelemhez jutna az állam,ha engedélyezné a kitermelést. Arról viszontegyetlen adatot sem találunk, hogy a bánya-vállalat mekkorát kaszálna belõle. Ugyan ké-rem, meg kell érteni, hogy ez üzleti titok! Nomeg talán még az is kiderülne, hogy az állam-nak juttatott jövedelem csak morzsája lennea külföldi cég által bezsebelt nyereségnek. Azsem fog soha napvilágra kerülni, mekkoraösszegekkel vette rá a bányavállalat averespatakiak egy csoportját, hogy Brüsszel-be utazzanak a cég érdekeit képviselni!Aminthogy az sem, hogy mekkora pénzeketáldoz a vállalat egyes bukaresti döntésközelifõhivatalnokok véleményének alakítására(hogy finoman fejezzem ki magam).

Persze a zöld mozgalomnak is vannakvadhajtásai. Szegény városlakók, akik közülsokan csirkét, tyúkot is csak trancsírozvaláttak a húsüzletek hûtõpultjaiban, zoológi-ai ismereteik legfeljebb a kutyára, macskára,a madarak közül meg a verébre s az elvadultházigalambra terjednek ki. Természetes te-hát, hogy a bennük lappangó ösztönös állat-szeretetet ezeken élik ki. Mást nem ismer-nek, s amit nem ismernek, azt nem is szeret-hetik. Hogy a kóbor kutyák falkái már azemberek életét veszélyeztetik, senkit semérdekel. A jelszó az, hogy ezek háziállatok,mi hoztuk létre õket, mi vagyunk a felelõsekértük. Megint a tévé az, ahol szót kapnakezek a harcos „környezetvédõk”, s nemrégmegrökönyödve hallgattam-láttam, amikoregy jól öltözött idõs bukaresti úr nemcsak akóbor kutyák elaltatása ellen tiltakozott, ha-nem a sterilizálásukat sem tartotta elfogad-hatónak, hiszen – úgymond – van elég sze-métbe kerülõ élelmiszerhulladék, amibõl

közelkép

105

etetni lehetne ezeket. No és a várható utó-dok tömegét?

A Homo sapiens tehát egy olyan lánc-szeme az ökológiai rendszernek, amely ki-került az ellenõrzés alól, s most már haakarnánk, akkor sem tudnánk oda vissza-kényszeríteni. De nem is akarja senki, hi-szen ehhez le kellene hántani róla embermivoltát. Azt sem akarja senki elhitetni,hogy az ember megjelenése elõtt édeni álla-potok uralkodtak a Földön, amelyek az em-beri faj eltûnése után esetleg maguktólvisszaállnának. Hiszen akkor is törékeny

volt az ökológiai egyensúly, akkor is voltakökológiai katasztrófák, amik akár a kipusz-tulás szélére sodorták a földi életet, bizony-ság erre paleontológusok örömére a renge-teg õsmaradvány.

Nem egy elmúlt állapot visszaállítása le-het a cél, de az elvárható lenne, hogy csak-ugyan bölcs emberként viselkedve túllép-jünk a pillanatnyi önös érdekeken, s vegyükvégre komolyan a sokat hangoztatott szlo-gent, miszerint a Földet unokáinktól kaptukkölcsön, próbáljuk hát meg nekik lakhatóállapotban visszajuttatni.

106

2010/9

TUDOMÁNYOS VILÁGKÉPÜNK A NYOLCVANAS ÉVEKBENSzéljegyzetek a Korunk természettudományosközírásáról

A nyolcvanas évek egyre ridegebb, egysíkúbb és kiszolgáltatottabb kulturális közegében igencsakmegnõtt azoknak a közléseknek jelentõsége a Korunk hasábjain (is), amelyek a pártpolitikai üze-netektõl mentesen, anyanyelven jelenhettek meg. A mindent átszövõ ideológiától és propagandátólmenekvést, egyszersmind némi szellemi menedéket jelentett a természettudományos írások rend-szeres megjelentetése a lapban. A színvonalas, jól megírt, az egyes tudományterületek legújabb ál-lását és eredményeit bemutató természettudományos cikkek, publicisztikák természetesen már ko-rábban is helyet kapnak a folyóiratban, rendszeres közlésük elsõsorban Veress Zoltán szerkesztõimunkáját dicséri, aki a Korunknál eltöltött mintegy másfél évtizedes munkája során mindvégig el-sõrendû fontosságúnak tartotta, hogy az anyanyelvû mûvelõdés túlmutasson a szépirodalom hatá-rain, és a természet- és társadalomtudományi, valamint mûszaki közírásban is testet öltsön.

„Én gimnazista koromtól fogva biológus sze-rettem volna lenni, de csak egy golyóstoll- ésírógép-kopogtató szegény legény telt ki belõ-lem, s fájdalmasan éreztem magamban a Snow-féle két kultúra már szinte tudathasadásos eltá-volodását egymástól. Ezért kezdeményeztemmég annak idején az Utunkban a Valóság és vi-lágkép-vitát, ezért foglaltam állást a romániaimagyar mûvelõdés irodalomközpontúsága vi-tájában amellett, hogy az nem helyes és nemegészséges, s ezért próbáltam egy éven át A Hét-ben, majd másfél évtizeden át a Korunkban, aKorunk Évkönyvek egyike-másikában és a ha-mar kivéreztetett Korunk Füzetek megjelentszámaiban annyi természettudománnyal ésmûszaki tudományokkal foglalkozó értelmisé-git behozni hazai írásbeliségünk erõsnek hitt,

erõsnek hinni akart várába, amennyit csak en-gedtek az adott körülmények” – írja visszaem-lékezõ cikkében.1 Mint rámutat, az erdélyi ma-gyar olvasóközönség „itatóspapírként” szívtamagába a tudományos ismeretközlést. Beszé-des példa erre, hogy – amíg lehetõvé tették a po-litikai körülmények – az Élet és Tudománynaktöbb elõfizetõje volt Romániában, mint ahánypéldányban az Elõre napilap megjelent. A tudo-mányos szakírás kiemelt helyét jelzi a KorunkBolyai-díja is, amelyet 1981-ben és ’82-ben azanyanyelvû tudományos ismeretközlés bátorí-tására hozott létre a szerkesztõség, s amellyel azelõzõ év legjobb természet- és társadalomtudo-mányi tárgyú könyvét jutalmazták. A Tõrös Gá-bor szobrász által készített bronz Bolyai-pla-kettbõl és „sok meleg kézszorításból” álló díjat

mindössze kétszer sikerült odaítélni, 1983-ban– hasonló román tudományos díj hiányára hi-vatkozva – a román hatóságok betiltották az el-ismerést.

A természettudományos közlések a koráb-bi idõszaknál talán még fontosabb súlyt kap-nak 1985 és 1989 között, Rácz Gyõzõ fõszer-kesztõsége idején a Korunkban, amikor az egy-re tarthatatlanabbá, fullasztóbbá váló, a bioló-giai túlélésre berendezkedõ honi környezetbena lap gyors szellemi leépülése is nyilvánvaló.Ennek tükrében jó adag szarkazmussal akáregyet is érthetünk Rácz programadó (?)cikkének2 végkicsengésével, jelesül azzal amondattal, hogy „bízunk abban, hogy a lapmég inkább azzá válik, amivé címe szerint len-nie kell: korunk szellemi panorámájának tük-révé”. Merthogy azzá is vált, kétségkívül.

Az 1985-tõl megújult külsõvel, átkeresztelt(a Kezesség helyébe a Kettõs tükör került) és újrovatokkal (két új rovat indult, az esszéhangúÍróasztal, Veress Zoltán szerkesztésében, és aKorunk-interjú, melyet nem egy szerzõ, hanema szerkesztõség jegyez) megjelenõ Korunk-lap-test mintegy fele kizárólag propagandacélokatszolgált. Természetesen a többi anyag zöme sementesül az ideológiai átszõttségtõl, de leg-alábbis a stratégiai jellegû ideológiai bevezetõ-tõl: ez alól kivételt képeznek a természettudo-mányos cikkek, mûszaki szakírások, és olykoraz irodalmi szövegek is. Hogy milyen jelentõ-séggel bír az említett korban az anyanyelvû tu-dományos ismeretközlés, az Ágoston Hugó írá-sából igen beszédesen kicseng: „a tudomány-nak önmagában is hatalmas gondolati és etikaiereje van. [...] A tudomány különös észjárást ésvilágszemléletet követel, amely lényegét te-kintve szöges ellentéte napjaink egyes elidege-nedett és romboló tendenciáinak; a mûvészet-tel együtt hatalmas gondolati épület része, ámattól eltérõen kollektív jellegû, tehát több em-bert implikál; s nem utolsósorban nélkülözhe-tetlen forrása anyagi kultúránknak, táplálkozá-sunknak, jó ideje puszta fennmaradásunknakis.”3 Ebben a kontextusban kiemelt jelentõségettulajdoníthatunk a Veress által útjára indítottÍróasztal rovatnak, melynek – mint írja aszerkesztõ4 – feladata, „hogy publicisztikánkmedrének mélyítését célozza: a tollat pro-fesszionalista módon forgató írók mellett, akikitt elsõsorban a szöveg igényszintjét hivatottak

megszabni, a filozófia s a tudomány mûvelõi-nek egy-egy csapatát mozgósítsa magvas, értel-mes, idõszerû témákhoz kapcsolódó havon-kénti megszólalásra. Jómagam mint másfél év-tizede a tudományos közírás ügyét képviselõszerkesztõ, e felõl az ügy felõl néztem a szán-dék hasznosságát; a nemes verseny szelleme,az írók megszabta szövegbeli igényszint – gon-doltam örvendezve – végre egy olyan mûfaj fel-karolását és mûvelését fogja eredményezni,amely eddig hiányzott a tudományos közírá-sunkból: a népszerûsítésen, az alacsonyabb-magasabb fokú ismeretterjesztésen messze túl-növõ, egyéni alkotásnak tekinthetõ írásmû, azesszé mûfajáét.”5 Bár Veress eredetileg – úgytûnik – havi négy kisesszét kívánt közölni a ro-vatban, ez a vágya ritkán teljesülhetett: általá-ban havi két-három írás jelenhetett meg. Az el-sõ év lendületébõl vélhetõleg visszafogott Ve-ress 1986-os távozása is az országból.

A természettudomány tárgykörébe tartozó,valóban tudományos igénnyel megírt cikkek aTudományos mûhely és a Kilátó címû rovatbankapnak helyet. Az 1985–1989 közötti évfo-lyamokban összesen 81 természettudományiírást számoltunk össze, ezek mintegy fele-felearányban esszéjellegû, illetve tudományos igé-nyû ismeretterjesztõ közlések (a lap jellegénélfogva nyilván a közérthetõségre is figyelniekellett a mindenkori szakírónak). Az írások je-lentõs része (25) a fizika tárgykörébe sorolható,ezt az orvostudományi (16) és a kémiai (15)írások követik. Biológiával és matematikával7–7 cikk foglalkozik, földrajzzal 6, gyógyszeré-szettel pedig 5. A leggyakrabban közlõ szak-írók: Buchwald Péter, Dominics Sándor, Oláh-Gál Róbert, Barabás Tibor és Toró Tibor, emel-lett Ágoston Hugó, Ander Zoltán, Antal IstvánJános, Bakk Miklós, Bartók Katalin, BenedekZoltán, Benkõ András, Dáné Tibor Kálmán,Delesega Gyula, Farkas A. Zoltán, Ferenczi Ist-ván, Fodor Ferenc, Gábos Zoltán, Ifj. Gálffy Mó-zes, Grünwald Ernõ, Hajdú Zoltán, Hajós Jó-zsef, Hints Miklós, Horváth Katalin, KelemenJudit, Keszegh Tibor, Kiss András Sándor,Komjátszegi Sándor, Kósa Kiss Attila, Kun Im-re, Imecs Mária, Imreh Sz. István, MártonLászló, Szabó Loránd, Vincze János, Papp Jó-zsef András, Pázmány Dénes, Rajka László,Rácz Gyõzõ, Róbert Endre, Roth György, RabJános, Szabó László, Szõcs Kovács Katalin, Ti-

közelkép

107

bori Szabó Zoltán, Tófalvi Zoltán, Tonk István,Tövissi József, Uray Zoltán, Unger Zoltán,Varga-Umbrich Károly, Veres József, Vincze Já-nos és Zsakó János közöl természettudományitárgyú írásokat.

Sokszor a Korunk-interjú is természettudo-mányos felütésû, így hát gyakorta akár ezt amûfajt is az általunk vizsgált kategóriához so-rolhatnánk. Fontos megemlítenünk a vizsgáltperiódus évkönyveit is: a ‘82–83-as Korunk-Évkönyvet Veress Zoltán szerkeszti Ismeretlenismerõsünk: az ember címmel, a témában kö-zölhetõ több – nyilván elsõsorban biológiai, or-vostani – írással. Valamelyest ezt a nyomvona-lat követi az Aniszi Kálmán és Kiss János szer-kesztette Gyógyító természet címû évkönyv1988-ból:6 a kiadvány az üdülés – szabadidõ –kikapcsolódás – természetközel címszavakkalkörülírható anyagokat hoz, sok-sok kötelezõpropagandisztikus beütéssel. Az 1989-es év-könyv – szerkesztõi: Kiss János és Szilágyi Jú-lia – a Földfogyatkozás címet viseli, és jelzésér-tékûnek tekinthetõ, hogy a szerkesztõk szándé-ka szerint nem kíván másról szólni, csak „leve-gõrõl, vízrõl, talajról, állatokról és növényekrõlés persze mindezek gazdájáról, az emberrõl:olyasmirõl, amit mindenki megért, és amibenmindenki egyetért. Arról, amit kénytelenek va-gyunk Földfogyatkozásnak nevezni. Mertszennyezõdik a levegõ, a víz és a talaj, állat- ésnövényfajok tûnnek el ...”7

A fennebb felsorolt illusztris névsor elle-nére az anyanyelvû tudományos szakírás szín-vonala és jövõje aggodalommal töltötte el amûfaj mûvelõit. Az 1987-es szeptemberi lap-számban Buchwald Péter számol be arról,8

hogy a kolozsvári szabadegyetem Ember és ter-mészet kollégiumának legutóbbi elõadásán – anépszerû rendezvénysorozat kéthetenként je-lentkezõ elõadásaiban általában orvosok, bio-lógusok, vegyészek, fizikusok, mérnökök is-mertették saját kutatásaikat vagy szakmájuk

közérdeklõdésre is számot tartó újabb eredmé-nyeit – a szakírás gondjairól vitáztak a résztve-võk mintegy három órán keresztül. A „felelõs-séggel megírt, tudományos hitellel bíró, közért-hetõ és mégis színvonalas cikkek”9 közlése el-sõsorban a szakírókon múlik, állapították megaz egybegyûltek, mint ahogy azt is, hogy fiata-lításra, utánpótlásra van szükség.

E szükségszerûség valóságalapjáról beszé-des tanúságul szolgálnak a ’89-es fordulat utá-ni Korunk-lapszámok. A harmadik folyam elsõtíz évébõl szinte teljesen hiányoznak a termé-szettudományos cikkek, publicisztikák: össze-sen négy ide sorolható írást tudtunk azonosíta-ni az említett periódusban. A nyolcvanas évek-beli ismeretközlõ tendenciát egy lapszám ere-jéig azért sikerül felelevenítenie a szerkesztõ-ségnek a Természet – élet – tudomány – élettu-domány címû számmal 2000 márciusában,2002-ben a Bolyai-emlékszámmal, 2006-ban aTermészet – katasztrófák – ökológiával (CsekePéter kezdeményezésére és szerkesztésében).Ez azonban lényegében nem változtat azon atényen, hogy a harmadik folyam évfolyamai-nak lapszámaiban hiánycikknek számítanak atermészettudományos írások. S bár a 21. száza-di Korunk nyomvonala, úgy látszik, fõként ahumánnak nevezett tudományterületeken ha-lad, a mindenkori szerkesztõk vélhetõleg bár-mikor helyet biztosítanának az izgalmas, újatmondó, nemzetközi kitekintésû reáltudomá-nyos közléseknek. Hogy ezek mégis kikoptak(lapjaink) hasábjairól, annak okai nyilván túl-mutatnak az anyanyelvû szakírás gyönge mi-nõségén, korlátain (bár e szempont kétségtele-nül korántsem elhanyagolható). A (természet)-tudományos kutatás mai szakmai követelmé-nyei azt diktálják, hogy a kutatók a külföldi, ISIadatbázisokban szereplõ periodikákban valópublikálást kezeljék prioritásként.

Botházi Mária

108

2010/9

JEGYZETEK1. Veress Zoltán: Évfordulós mozaikkockák. Korunk, 2007. február.2. Rácz Gyõzõ: Szerkesztõi salutatio. Korunk, 1985. 1. sz.3. Ágoston Hugó: Ismeretterjesztés. Korunk, 1985. 4. sz., 311.4. Veress Zoltán: Mit akar a szerkesztõ? Korunk, 1985. 5. sz. 403–4055. Uo. 4046. Az említett kiadvány elõtt még egy Korunk-évkönyv megjelenik, az 1986–87-es, Évgyûrûk: egyén,család, társadalom címmel, szerkesztõje Szilágyi Júlia.7. Korunk Évkönyv, 1989, fülszöveg.8. Buchwald Péter: A szakírás gondjairól. Korunk, 1987. 9.sz. 739.9. Uo.

Think global, act local1 – hangzott a ki-lencvenes évek vállalkozói kultúrájának va-rázsmondata. És hangzott ugyanígy az1910-es évek egyik leghaladóbb, PatrickGeddes-féle urbanisztikai koncepciójánakkivonatolt programja. Nagymúltú kifejezés,benne lenne bármelyik 20. századi locicommuni-gyûjteményben. S az sem tagad-ható, hogy a vén Európa legélhetõbb váro-sai, régiói azok maradtak/lettek, amelyekkomolyan vették ezt a természetvédõ moz-galmi háttérrel is rendelkezõ kifejezést.

A Szentek hárfája alighanem afféle iro-dalmi „think global, act local”. A narrátorihangok rétegzettsége, a cselekmény „értel-miségi krimi”-volta ellenére mégiscsak arróllenne itt szó, hogy megértsük azt a bonyo-lult képletet, amit az idõben hozzánk legkö-zelebb álló narrátor állít elénk az utolsótitkoksorozat felfejtésére készültekor. Figye-lem, a regény legjobb bekezdését idézem:„Amikor 1989. július 6-án (Városunk nap-ján) déli háromnegyed tizenkettõkor leká-szálódtam a pesti személyrõl, és kiléptem azállomás elõtti térre, papírvékony talpú,jajpiros tornacipõt viseltem méregzöldAdidasfûzõvel, mocskos, khakiszínûMaDoX rövidnadrágot, alsónadrág nélkül,mert azok addigra elfogytak, és egy citrom-sárga, mûszálas Méta pólót. Volt rajtam mégegy új, olasz napszemüveg, egy Rocca di Pa-pa feliratú fekete baseball-sapka, meg egykibaszott nehéz, csehszlovák gyártmányú,valaha narancssárga színû, úgynevezett csö-ves hátizsák. Úgy gondoltam, roppant jólnézek ki. A várost viszont kifejezetten le-hangolónak találtam. Kicsi volt, szürke ésbüdös.” (212.) Nevezzük azt, ami ebben a

bekezdésben kifejezésre jut, az egyetemesértékûnek vélt macsóság árpádharagosi di-menziójának. A következõkben célom az,hogy négy tételben magyarázzam ezen állí-tás jelentését.

1. A (kis)város (Árpádharagos) egyenlõGotham City.

Tehát: Árpádharagoson (vö. Békéscsa-ba) 1924 karácsonyán a Nagytemplombanegy Grynæus Tamás nevezetû diák meg-gyilkolja az Omaszta Mátyás nevezetû tótnagygazdát. Akinek a holtteste a templom-ban támadt nagy kavarodásban rejtélyesmódon eltûnik. És eltûnik a gyilkos is. Anyomozás három szintjén a gyilkosság lé-lektani összetevõi után lényegesen külön-bözõ motivációkból kutatnak a különbözõperiódusokban élõ megbízott, illetve egyreinkább önjelölt nyomozók. Egy ideig méggyakorlati tétje is van a dolognak, aztáncsak egyéni ambíció, illetve legvégül fele-désre hivatott, de kötelezõ szakmai teljesít-mény válik belõle. Természetesen a gyil-kosság és a nyomozás önmagában már bor-zalmasan izgalmas – sokkal izgalmasabbviszont az, hogy mindehhez az a Békéscsa-ba adja a helyszínt, ami a Szeged felé veze-tõ vonat-utak Kocsárdja, Tövise vagy Al-vince, ahol a Csaba Centert és azt a bizo-nyos teret leszámítva aligha van néznivaló.Merthogy (és emiatt érzem találónakSzilasi könyvére a kiindulópontul válasz-tott jelmondatot): elvileg minden városGotham City és a megtérõ Batmanre vár,hogy pszichoszociológiai látlelet készüljönróla. A Szentek hárfája egy olyan könyv,amelyben Batman megszívja a hazatérést.De ez már egyszerû stiláris kérdés. téka

TÁRSAS ESZTÉTIKÁK 109

KESZEG ANNA

AZ ÁRPÁDHARAGOSI BRUCE WAYNESzilasi László: Szentek hárfája

Magvetõ, Bp., 2010.

2. A (kis)várostól menekülni lehetetlen.A lényeg, hogy ez az Árpádharagos nevû

város a világ legátlagosabb és legtermészete-sebb módján gyûjt össze igen izgalmas, ka-landos, rendhagyó sorsú, identitású és sze-mélyiségû embereket. És ha már összegyûj-tötte õket, sorsukat is alakítani fogja. A vá-rosnak aurája és malefikus ereje van. KanettiNorbert – akinek tökéletes outfitjével fen-tebb megismerkedtünk – sorsa ezt a tételt il-lusztrálja. Gondoljunk bele a helyzetbe: a fi-atalember elsõ komoly Nyugat-tapasztalatánvan túl, sínen az élete majdnem minden te-kintetben, hazajön a kicsiszürkebüdös vá-rosba – rövid intermezzo a rá váró sok izgal-mas és nagyszínesjószagú városok elõtt – ésaztán itt reked. Megöli a templom.2 Vagy ottvan a kis Grynæus Tamás, akinek Árpádha-ragoson dõl el az élete egy megint csak fur-csán idekeveredett, s a kisvárosban nagyvá-rosi habitusával visszaélõ „klasszikus ló-bo-lond” kisasszony, Connie Reeves miatt. VagyLadik István, akinek hõsiessége kísértetiesena Hot Fuzzra3 emlékeztet vagy a seinfeldikönyvtárzsarura. Vagy… és itt fel lehetne so-rolni a regény valamennyi érdemi szereplõ-jét. Talán az egy Omasztát leszámítva.

3. A (kis)városban hõsiességhiány-érzethalmozódik fel. Ettõl patetikus környezet.

Ehhez a tételhez tekintetbe kell venni anyomozás forrásait. A regénynek igen izgal-mas részei azok – és ebben tipikusanszilasis a nyomozás –, ahol egy-egy klasszi-kus, de történetét vesztett szöveghely sors-és cselekmény-meghatározóvá válik. A ked-vencem: „Meglio. Vivere. Un. Giorno. Deleone. Che. Cento. Anni. Da pecora.” (Va-gyis: „Jobb. Élni. Az oroszlán. Egy. Napját.Mint. A barom. Száz. Esztendejét.”) Benneaz elírással, amit Ladik István akkurátusankijavít. Egy graffiti Ladik István életébe ke-rülõ döntését határozza meg. A Kanettiétegy toronygombirat. Miközben arról szól atörténet, hogy minden esemény mögött egyigencsak értékes festmény áll (a fiktívH’aan-H’aragosso haragosi képei, melyek-nek New Yorkban verik fel az árát). S bár va-lóban van ezekben a történetekben valami aposztmodern írásmítoszából, e jelenségek

más kontextusban tünetértékûek. Abban azösszefüggésben, amelyben az íráshasználatnem professzionális közegeiben az értelmi-ségi munka markerei túlértékelõdnek, átke-rülnek egy olyan dimenzióba, ahol valós tét-jüknél sokkal többre vagy pontosabbanmásra képesek. Az izgalmas helyzetek azok,ahol a szintek találkoznak és átfedésbe ke-rülnek egymással. A regény abban az össze-függésben különösen érdekes, hogy szépiro-dalmi szövegben mozgósít olyan tételeket,melyek a történeti írásszokás-kutatás, a tör-téneti néprajz területén kutatási paradigmá-kat alapoztak meg.

4. A (kis)város újragondolandó a tö-megkultúra városmítoszai értelmében.

Tételmondatomhoz visszatérve Szilasikönyve jól hasznosítható modelljét adja(kis)városi tereink hollywoodizálásának.Abban teljesen biztos vagyok, hogy azok aMüllner András említette popkulturális uta-lások, melyek „válogatás nélkül helyet kap-nak az úgynevezett magas mûvészet, szám-talan régi és kortárs irodalmi idézet” mel-lett,4 valójában jelentõsebbek az utóbbiak-nál. Mert ezek határozzák meg Árpádhara-gos újragondolásának szemléletét. Egyrészta tér felülrõl láttatása, a térszerkezet felül-nézetbõl való érzékeltetése filmes perspektí-vát hoz, a leírások alapján valószínûlegegész korrekt CGI-Árpádharagost lehetnemegvalósítani. Ugyancsak hollywoodi fil-mes klisének jár utána a zuhanó Kanetti sze-me elõtt végigpörgõ vizuális emléksor.5

Most végre megtudjuk „az igazságot” errõl afilmes technikákkal annyiszor feldolgozottjelenségrõl. Másrészt pedig ebbe a provinci-ális környezetbe akció kell, izgalmas össze-esküvések, gyorsan pörgõ események, sze-mélyes mitológia, képregényszerûen grandi-ózus hõsök. Ja, és persze folyamatosan anosztalgia, hogy ez mégiscsak más, mintamihez azokból a bizonyos filmekbõl hoz-zászoktunk. Harmadrészt a Nyugat-míto-szon kívül a H’aan-H’aragosso-szálnak kö-szönhetõen erõteljes Amerika-mítosz is ve-gyül a történetbe, a New York-i sikergyáré.

Jó lenne még városaink hollywoodiasí-tásáról sok ilyen könyvet olvasni.

110

2010/9

JEGYZETEK1. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan.2. Lásd Müllner András írását a kötetrõl, melynek címe A gyilkos templom. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2539/szilasi-laszlo-szentek-harfaja/?label_id=8&first=0 (2010. 08. 06.)3. Edgar Wright 2007-es vígjátéka egy vidékre került csúcszsaruról. http://www.imdb.com/title/tt0425112/ (2010. 08. 06.)4. L. a 2. lábjegyzet hivatkozását.5. Dunajcsik Mátyás Magyar Narancsban megjelent kritikája „túlírtnak” minõsítette „a nagytemplomtetejérõl épp lefelé zuhanó Kanetti lelki szemei elõtt pergõ képek hét oldalra rúgó pergõtüzét”. Ma-gyar Narancs 2010. 06. 03. http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir&id=21509(2010. 08. 06.)

téka

111

AZ ÁLSÁGOS MÉDIABESZÉDMaklári Tamás: Klímahisztéria és egyéb gyógyítható betegségek. Hamis próféták és próféciák a médiában

Változik a klíma, és más szelek fújnak ko-runk médiájában is. Maklári Tamás könyvearra világít rá, hogy a mai zsurnalizmusolyan társadalommanipulációs mechaniz-musokat érvényesít, amelyek végzetesenmegbonthatják világunk etikai, kulturális,gazdasági integritását. Szerzõnk észrevételeszerint a média oly módon tálalja az infor-mációt a nagyközönség elé, hogy tulajdon-képpen elrejti ezzel a gesztusával az ese-ményt/jelenséget, amelyre vonatkozik.Olyan, legtöbbször a tudományos diskurzusköntösébe öltöztetett „eszméktõl” hemzseg alegtöbb médium, amelyek nem állják ki a lo-gika vagy az empíria vizsgáját, azonbanmegszerkesztésük annyira jó, hogy a témá-ban járatlanoknak fel sem tûnik igazságta-lansága. A tudománynak álcázott áltudo-mány sokkal toxikusabb, mint a környeze-tünket elöntõ méreganyagok özöne, és ese-tenként a klímaváltozásnál is jelentõsebb ká-rokat tud okozni.

Aki eléggé nyitott szemmel jár a világ-ban, megfigyelheti: nem is annyira médiafo-gyasztók, mint inkább médiatáplálékok va-gyunk. Olyan szintre jutottunk a média fo-galmának a mitizálásában, hogy immár lesem bontjuk ezt a fogalmat, nem is keressükmeg jelentésösszetevõit, nem bombázzukszét atomjaira, hanem csak a szintetikus ki-fejezéssel illetjük, holott a média nem egyéb,

mint egy komplex szociális jelenség, amelyminden észlelési helyzetében másképpenmutatkozik meg, implicit módon helytelenáltalánosságokban beszélni róla. A médiaönmaga megbontójaként lép fel, elveszíti va-lóságvonatkozását, és mind információköz-vetítõként, mind információkreálóként meg-hamisítja önmagát. Azáltal, hogy jelölõkéntmegsemmisíti önmagát, lenullázza azt azideológiát is, amelynek vehikuluma.

Ebben a perspektívában a Maklári általelemzett médiapánik-jelenség érthetõ és mo-tivált, hiszen nem ez az egyetlen téma,amelynek felvezetése során áltudományosvagy hamisított adatokat juttat el a fogyasz-tóihoz. Viszont a média ezen magatartásáraritkán válaszol érdemleges kritika. Talánszellemünk lustaságából kifolyólag, talángyávaságunk miatt legtöbbször csak megne-vezzük a médiát, és valamilyen archaikus ta-burendszer maradványaként természetesenmindig csak eufemizmusokkal, mindig csakszintetikus, tulajdonképpen semmitmondókifejezésekkel. A valódi – nem közhelyekkeldolgozó –, viszont a kognitív távlatokat és azetikai dimenziót nagyjából nélkülözõ média-kutatásokat maguk a médiakorporációk, mé-diavállalatok végzik, csak és csakis saját fizi-kai létük minél nagyobb léptékû kiteljesíté-sét tartva szem elõtt. Fizikai lét alatt itt fõlega profitgeneráló infrastruktúrára, mûsorpoli-

Studium Bt., 2008.

tikára gondolunk, mert ha egy médiavállalatígy vagy úgy nem hoz pénzt, elõbb-utóbb arészvényesek (a kereskedelmiek esetében)vagy az aktuális politikai vezetõk (a közszol-gálatiak esetében) át fogják adni az enyé-szetnek. Ahol a termékeladásról, a nézõ-számról, a marketingrõl, a reklámelhelye-zésrõl folyik a nagyon is pragmatikus dis-kurzus, a kognitív szempontból közelítõ,etikai vagy (saját megítélése szerint) pozití-van konzervatív terminusokkal operálóelemzõnek nincs mit keresnie a médiametaszintjein. A média heurisztikus újításaiis mind aprólékos szociálpszichológiai kuta-tások eredményei, általában minden „mé-diatermék” megjelenését komoly felmérésekelõzik meg, ritkán fordul elõ az, hogy egy adhoc bevezetett média-viselkedéstípus pozi-tív visszhangra találjon. Azok az elemzõk,akik neheztelnek a médiára annak helytelenviselkedése miatt, sosem voltak annyian, éssosem képviseltek akkora vásárlóerõt, hogybárki is megijedjen tõlük a tízmillió vagytízmilliárd dolláros nagyságrendû költség-vetésekkel dolgozó médiavállalatok vezetõ-ségi szintjén. Az ilyen elemzõk örvendhet-nek annak, ha valamely médiavállalat meg-jelenteti a tanulmányaikat vagy könyvüket,de azt is inkább azért, mert esetleg épp akonkurens cégrõl nagyon negatív nyilatko-zatok is belerejtõztek abba a bizonyos, etikaitöltetû médiakritikába.

A formális média, a hírek, az aktualitá-sok közösségekben való terjesztésével meg-bízott vagy azt felvállaló szervezetek már akezdetek óta ideák vagy gazdasági természe-tû eszmék lekötelezettjei, objektivitást vagyglobális léptékû jóakaratot elvárni tõlük te-hát tulajdonképpen illegitim gesztus lenne,viszont a legtöbb médiatermék kisebb-na-gyobb erõfeszítéssel ki tud alakítani magá-nak olyan közösséget, amely õt tekinti fõértesülésbeszerzési forrásnak, és amelyanyagi befektetés képében (mûsorvásárlás,mûsoridõ-vásárlás stb.) támogatja is õt. Ezt acselekedetet viszonylag könnyû végrehajta-ni, mert a Homo sapiens nem az a fajta élõ-lény, amely sokat gondolkodna tágabb kö-zösségén – állítólag genetikailag úgy va-gyunk programozva, hogy kis, pár száz fõsközösségekben éljünk, és azokon belül érvé-

nyesüljünk. Ma a fokozott urbanizációval ésa falvak elnéptelenedésével legtöbbünknektöbb ezres, tízezres, százezres, sõt milliósközösségbe kell beilleszkednie, amely jóvalmeghaladja szocializációs képességeinket.A megaközösségekbe kényszerített embertehát gyakorlatilag egyedül van, és mivel ab-ból él, hogy a világából bizonyos adatokattud meg, és azok alapján tájékozódik, cse-lekszik, az általa elemi igénynek tekintett,szükséges információkat könnyedén be le-het neki „oltani” a média bejáratott csator-náin keresztül, mert nem áll mellette egyszerves közösség védelme, amely esetleg in-telligensebb, tapasztaltabb vagy csak für-gébb társak beavatkozása révén meg tudnámenteni attól, hogy mindent elhiggyen ab-ból, amit a hivatalos, szervezett mûködésûmédiáktól megtud. Így esetleges az, hogy va-laki kételkedjen, és ami fontosabb: statiszti-kailag elhanyagolható. Azok, akik nem ké-telkednek, vagy azok, akik megalapozottankételkednek, elenyészõen kevesen vannak amédiahívõk vagy a megalapozatlanul min-dig csak az egyik tábor médiájában kételke-dõk gigantikus tömegéhez képest.

Maklári Tibor tekintélyes, 300 lapotszámláló kötete azonban még a kétkedõketis meglepheti relativizmusával és tájéko-zottságával. Olyan információkat tartalmaz,amelyeket a média nem népszerûsít kellõ-képpen, és amelyek mind-mind annak a bi-zonyítékai, hogy a közszolgálati és kereske-delmi orgánumok olyan világot építenek kö-rénk, amelyben csak akkor lehet élni, ha amédiafogyasztásra kényszerült alany meg-szûnt kételkedni, és eggyé válik ezzel a mes-terséges, verbális gesztussal „teremtett” uni-verzummal. A kétkedõk, a kritikusok kiszo-rulnak a peremre, elveszítik a médianyilvá-nosság lehetõségét. Az utókor, aki feltételez-hetõen a sajtót, a médiát fogja a történelemmegírására használni, elképzelhetõ, hogynem ismeri fel a kis médiavisszhanggal ren-delkezõ vagy médiavisszhanggal egyáltalánnem rendelkezõ elméletek súlyát. A médiakanonizál, de elsõsorban önmagát kanoni-zálta mint egyetlen hiteles és releváns infor-mációhordozót. Belsõ tulajdonságaiból kifo-lyólag erre és talán csak és csakis erre hiva-tott, viszont ahhoz, hogy ne váljon a társa-112

2010/9

dalom túlélési lehetõségein és erkölcsi in-tegritásán tudatosan rontó érdekek szolgájá-vá, szükséges lenne az is, hogy a mindenko-ri üzenetek közvetítésének technikai képes-ségei mellett rendelkezzen olyan értékrend-del, amely szellemében cselekedve az egyénés a társadalom (ön)tudatossági szintjénekemelését engedhesse csak meg magának.Mindennapi médiafogyasztási gyakorlata-ink során azonban ennek ellenkezõjével ta-lálkozunk. Az tapasztalható, hogy a Médiaazon van, hogy vámpírként – nem, inkábbpiócaként – a „vevõkre” tapadva igyekszikkiszívni azokból a lényegüket, személyisé-güket, önazonosság-tudatukat és azt sajátéletelméleteivel helyettesíteni, amely elmé-letek nem arra szolgálnak, hogy a médiafo-gyasztóból ultraracionális, hipertudatos éstökéletesen etikus egyéniség legyen, hanemarra tanít meg mindenkit, hogy miképpenkell eltekinteni a szubsztanciáktól, és mi-képpen kell egy pillanatnyi érvényességûgondolatot, egy távlatokat nélkülözõ „kis-eszmét” világlényegiséggé kinevezni és apár száz fõs kisközösségét is elveszített, azegyedüli, szinguláris médiafogyasztó szub-jektumra lenni tekintettel.

A média, érdekes módon, elrejti forrása-it – mind az anyagiakat, mind az ideo-lógiaiakat. Nem a végtelenbõl és nem az ab-szolútumból származtatja önmagát, hanemegy olyan kaotikus szervezõdésû világból,amely mindenféle, mind külsõ, mind belsõkritikus számára áttekinthetetlen és hozzá-férhetetlen. Mivel nem lehet tudni, milyenlényegiséget képvisel az épp aktuális média,nehéz dolga van minden elemzõnek, akigazdasági vagy antropológiai szempontbólközelít hozzá. Régis Debray franciamédiológus szerint a médiakutató szükség-szerûen késik el vizsgálatával, mert kutatásiterületét sosem lehet tetten érni, sosem le-het olyant állítani az éppen történõ médiá-ról, ami rá mint entitásra vonatkozna. Amiérzékelhetõ és tehát értékelhetõ is, az az em-pirikus matéria, amelyet legtöbbször na-gyon kiszámított közönségnek szórnak szét,és amely, elvárásokat keltve, mintegy „be-programozza” célzott fogyasztóit a követke-zõ programokra. A rövid idõszakokban vég-zett elemzés a nézettséget, a mûsortenden-

ciákat, a reklámelhelyezési módok optimali-zálását, az uralkodó mûfajokat stb. hivatottfeltárni, de sajnos alkalmatlan arra, hogygazdasági és elnagyolt pszichológiai termé-szetû adatokon kívül egyebet is szolgáltas-son. Viszont mire meglenne a szükségesészlelési táv, amelyen belül még nem oldó-dott zajjá az éppen vizsgált médiatermék,arra már újólag vizsgálhatatlanná válik,mert elveszítette eredeti közegét. A minden-kori média ott és akkor az, amikor megoszt-ja magát a közönségével, amikor fogyaszt-ják, és amikor õ fogyasztja a célszemélyeit,közösségeit. A médiával mint szociális je-lenséggel másként állunk, mint az esztétikaiértéket is hordozó mûalkotásokkal. Tagad-hatatlan, hogy a médiatermékek is hordoz-nak esztétikai valenciákat, tény, hogy nemaz az uralkodó jellemvonásuk, hanem az in-formáció, amely nem annyira áll kívül azidõn, mint a mûalkotás, mert önmagát nemértékhez, hanem érdekhez köti, és az érdektársadalmunkban rövidebb „kifutású”, mintaz érték.

A média tehát nem emeli ki saját magátaz idõbõl, hanem szorosan ahhoz tapad, vi-szont a narratív szövegek módszereivel élvemegváltoztathatja annak észlelhetõségét,önmagához hasonítva az általa elmesélt ese-mények referálható részének általa kiválasz-tott szegmenseit, amely narratív gesztus in-terpretációként és ekképpen az idõvonallinearitásának felbomlásával jár. A torzulá-sok nem vezetnek a média tértõl és idõtõlvaló elszakadásához, mert ez azt eredmé-nyezné, hogy már nem lenne önmaga.

Az itt megmutatott világ csak metonimi-kus viszonyban áll azzal a világgal, amelyetaz empíriánk való világnak nevez. A média-diskurzusban teremtõdött világ viszont na-gyon koherens és valószerû: ellentétek,igazságtalanságok, lényegek és lényegtelen-ségek fonódnak össze. Ez a szervezõdés –amelyrõl nem lehet tudni, viszont sejteniigen, hogy tudatosan ilyen – elrejti önmagátebbe az általa teremtett kognitív hozzáférhe-tetlenségbe. Az igazi Ok, az igazi Eredet el-mosódik, viszont számtalan lehetõség ma-rad arra, hogy az esetlegesen kritikusan vi-szonyuló megpróbálhassa visszafejteni azt.A média számtalan irányjelzõt helyez el,

téka

113

amelyek önmaga mûködésének mozgatóerõifelé mutatnak, ámde mikor ezzel a disz-funkciós metonímiával szembemenõ, aztdekonstruáló diskurzus közelíteni kezd egyolyan réteg felé, amely már összeférhetetlenönmagával (a médiával), vagyis nemszabad(na) nyilvános legyen, akkor ennekaz eredetrétegnek az eredeztetõ-tényezõirendszerint elhallgattatják a kritikai viszo-nyulást. Vagy úgy, hogy agyonhallgatják,vagy úgy, hogy túlbeszélik, és így az észlelé-si szint alá szállítják le, vagy egyéb,nemmediatikus eszközökhöz folyamodnak(pl. megölik a kritikai diskurzus képviselõ-jét, a média épp akkor domináns elveivelszemben álló egyént).

A média nem magyarázza önmagát, ésazt sem engedi meg, hogy õt magyarázzák.Annyit viszont lehet látni, hogy a médiávalinterakcióba lépõ eszmék, emberek elvesz-nek. Nem távlatokban, hanem azonnalisá-gokban kezdenek gondolkodni, nem közös-ségekben, még csak nem is egyénekben, ha-nem az egyénben látják a világ gazdasági,erkölcsi stb. helyzetének a javulását... A mé-dia repetitív, emiatt a vele és benne élõk aztérzékelhetik, hogy egy örökkévaló mûködésrészei. Amit nehéz érzékelni, az tulajdon-képpen a fent jelzett, nem teljes metonimi-kus jelleg, vagyis az, hogy ez a ciklikusságnem a média alaptermészete, viszont kitû-nõen mímeli ezt. Leképezi önmagát, sajátmagát viszont elrejti ezen leképezés aktusá-ban, és így a metadiskurzusok számára csakés csakis mint nem eredeti mutatkozik meg.Maklári Tamás ideológiai, etikai meg gazda-sági tényszerûségekre hivatkozva leplezi lea média tódításait, de sajnos nem „ás” le an-nak diskurzív törvényszerûségeibe. Talán acélközönség is indokolta ezt a döntést, hogya média által kijelentett tények igazságátvonja kérdõre a nem annyira mediatizáltadatok segítségével, viszont szükségesnekérezzük azt, hogy a világ helytelen, hibás le-képezésének esetleges gazdasági, politikaiokain kívül rákérdezzünk a sajátosmetonimizáció megvalósulásának mikéntjé-re is. Maklári könyve inkább tényeket emelki az idõ zajlásából, a szociológus eszközei-vel kontextualizálja azokat, és egyúttal le-bontja róluk a torzító rétegeket, melyeket a

média halmozott rájuk ahhoz, hogy ne el-meséltségükben jussanak el az érintettek-hez, hanem megtörténésükben. A könyv kö-zel sem kimerítõ, de hatalmas és – ami fon-tos – relevánsnak látszó információanyagotszolgáltat a média káros hatású metoni-mizációs gyakorlatainak leleplezéséhez. El-sõsorban leleplezi azt a hamis fatalizmust,amelyet az Apokalipszis-váró média való-sággal belesulykolt a mindenkori célközön-ségébe, és amelyet a történelemtudományés maga a média mellékhajtásai, a nem a fõ-sodor érdekeit követõ érdekcsoportosulásokszolgáltattak írott és multimediális anyag-ban számára. Filológusi szorgalommal kere-si ki a szén-dioxid-mutatókat, a rákbetegsé-gek statisztikáit, a jégtakaró olvadásának va-lódi okait leíró dokumentumokat. Szeren-csére mindezt olyan intelligensen teszi,hogy könyvébõl nem lesz még egy apokalip-tikus mû, nem azt kiáltja, hogy nem a ten-gerszint-emelkedés, hanem a média fogjasírba vinni a világot, hanem megmutat egyalternatív, nem aktuális-mediatikus értelme-zési perspektívát is. Munkája azért is ran-gos, mert ezen trópusos természetû valóság-torzítás mögött nem obskúrus konspiratívhatalmat feltételez, hanem csak addig megyvissza következtetéseivel, ameddig a logika,illetve a tapasztalat, valamint a kognitívanis ellenõrizhetõ adatok támogatják. Írásaezért nem egy Dan Brown-ízû titkosszekta-kritika, amely belesimulva a média zajábaés zajlásába, egyetlen fodor kavarása nélkülelegyedne azzal, hanem inkább olyan szik-la, amelyet Dávidunk belehajított ebbe aszennyes folyamba (a szerzõ is használjaezen szimbolikus bibliai szereplõ nevét), ésamelyet reményeink szerint lep el ez a hír-özön, és amelynek többek közt az is a szere-pe, hogy eltüntesse azt, ami nem azonos ve-le, hogy elleplezze azt, ami túltekint a mé-dia értékrendszerének azonnaliságán.

A könyv sokkal árnyaltabb tájékoztatástnyújt a mostani betegségekrõl, a védõoltá-sokról, a technika áldásairól és átkairól, atúlnépesedésrõl, a szervezett bûnözésrõl, azökoõrületrõl, mint amilyennel a Média (im-már újólag, másodszor nagybetûvel, érzé-keltetendõ diskurzusunk önkritikáját,amellyel viseltetik saját, kényszerûségbõl114

2010/9

felvállalt szóhasználatával szemben) na-gyobb áramlatai táplálják a köztudatot, tu-lajdonképpen egy régi szerepet ölt magára,új köntösben.

Hogy változik-e a klíma, azt nem a hisz-tériát keltõ média dönti el, de még a „beete-tett” nagyközönség sem – talán így foglal-hatnánk össze Maklári végkövetkeztetését.A média által a megszállottságig ismételtijesztgetések az emberi psziché sérülékeny-ségébõl kifolyólag elérték azt, hogy minden-ki a klímaváltozás vagy a környezetszennye-zés szakelemzõjévé váljon, ugyanakkorazonban a közönség görcsben tartásával amédia elérte azt is, hogy ne lépjenek érvény-be érdemleges megoldások, ne zajlódjon le atényleges probléma-felismerés és a cselek-vés szintjére való átlépés. A romló környe-zet mellé romló szellem is társul, és hamiseszmékkel, áltudománnyal a szennyezettemberi lélek jelenti az igazi veszélyt a kör-nyezetre – figyelmeztet az író.

Az önnevelõ és a „világmegváltó” köny-vek beszédrendszerét másolva – ha nem eztteszi, akkor olvasatlanul eltûnik, kritikai

visszhang nélkül elmosódik – magára vesziaz antikvitás paidagógoszának a köntösét is:nem akar hirtelen másvalamivel, idegen in-formációkkal elhalmozni, nem hirdeti sajátcáfolhatatlanságát és tévedhetetlenségét,nem avatja magát egy új típusú világértel-mezõ diskurzus szentjévé és pápájává, ha-nem csak alternatív utat mutat, olyant, ame-lyen járva talán kikerülhetünk a médiameanderes folyásából olyan helyekre, aholnem kell követnünk a fõsodort ahhoz, hogyéletben maradjunk.

Végigvitt érvelései, a teljességet sugárzókontextualizációi tulajdonképpen utat mu-tatnak nekünk egy teljesebb, értéktelen, il-letve csak pillanatnyilag érvényes értékekkelkevésbé terhelt ön- és világértelmezés felé.Javaslom: fogjuk kezünkbe ennek a poszt-posztmodern paidagógosznak a kezét, és kö-vessük egy darabon. Addig, amíg magunk ismeg nem találjuk azt az irányt, amely plurá-lis értékrendû világunknak egy nem annyiraa jelenhez, hanem a holnaphoz kötött tarto-mánya felé vezet.

Péter Árpád

téka

115

SZOCIOLÓGIA MINT ÉLETCÉLBalla Bálint: Életem és a szociológia

Nem mindennapi kis könyv, amit az olva-só kezében tart. Balla Bálint, a berliniTechnische Universität (Mûegyetem) eme-ritált professzora, az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetem díszdoktora a kötet elsõ részé-ben színes mozaikok formájában vall életé-rõl, melynek értelmét – szavai szerint – ak-kor találta meg, amikor eljutott a társadalom-tudományhoz. A második rész, mely váloga-tást tartalmaz tudományos munkássága kö-rében a szélesebb közönség számára megírttanulmányaiból, illusztrálja, hogy szerzõjükéletének java része egybefonódott a szocio-lógia mûvelésével. S ez nemcsak célt, értel-met adott az életének, de tudományos ran-got, munkásságának hírnevet, személyének

megbecsülést, külföldön és szülõhazájábanegyaránt. Pályafutásában két kiváló segítõjevolt, mint írja, nemcsak az életében, de a tu-dományban is társai: felesége, Waltraud és aProtestáns Szabadegyetem.

De ehhez egy hosszú, küzdelmes utatkellett végigjárnia, hányódással és bukka-nókkal, noha sorsa sok mindenben kedve-zett neki. Kezdjük szülõházával, gyermekko-rával. Apja ügyvéd, aki a válságos évekbenvállalati jogászként gondoskodott családjafenntartásáról, anyja festõmûvész. Mindket-ten mûvelt, a kultúra, a mûvészetek, a világdolgai iránt érdeklõdõ emberek. Embertársa-ikat nem származásuk, világnézetük vagy fa-juk szerint osztályozzák. Keresztény meg-

Ariadné könyvek, Komp-Press Kiadó, Kvár, 2009.

gyõzõdésükkel nem hivalkodnak, de ebbõlfakadóan sietnek olyan barátaik, rokonaiksegítségére, akik a háború utolsó éveiben ül-dözöttekké váltak. Ebbe a polgári otthonbaszületett bele a szerzõ, ennek szellemisége,légköre formálta gondolkodását. Errõl írja,hogy „egy kis szigeten, védettségben éltem”.S a szülõk anyagiakat nem kímélve gondos-kodtak fiuk iskoláztatásáról, noha 1945 utánaz apa „reakciós” kényszernyugdíjazottkéntéveken át csak alkalmi munkákhoz jutott.

Balla Bálint az 1946-ban sikeresen letettérettségi után a budapesti egyetem jogi kará-ra iratkozik be, a diákoskodás mellett õ isvállal alkalmi munkát, míg 1947-ben azegyetemisták egységes szervezete, aMEFESZ külügyi osztályán nyelvtudásáratekintettel és a kisgazdapárti fõtitkár támo-gatásával alkalmazást nyer. Innen a hírhedtfordulat évében, 1949-ben mint rossz kádertkiteszik, egy ideig kereset nélkül „lézeng”.De jósorsa most sem hagyja cserben, az álla-mosított villamossági kereskedelmi vállala-tok egybeolvasztásából létrehozott Ravill al-kalmazza, elõbb raktári, fizikai munkára.Fõnöke, Gazda elvtárs, aki a német haláltá-bort túlélvén párttagként vezetõi posztraemelkedett, hamar felismeri és fontosabbmunkakörökben kamatoztatja beosztottja te-hetségét. Sõt 56-ban külföldi útra küldi: rá-bízza a vállalat képviseletét a lipcsei nem-zetközi vásáron. Balla joggal érzi, hogymunkahelyén is, akárcsak otthon, egy szige-ten él, fõként mert fõnöke „rajta tartja a ke-zét”. Így érthetõ, hogy a jó viszony akkorsem romlik meg köztük, amikor Ballát a for-radalom kitörése után megválasztják aRavill forradalmi bizottsága elnökének. Avállalat az események lázában is megmaradbékés szigetnek. De képviselõi a forradalomleverése után sem mondanak le céljaik, kö-veteléseik érvényesítésérõl, és csatlakoznaka Nagy-budapesti Központi Munkástanács-hoz. A csatlakozási okiratot, saját aláírásá-val is ellátva, Balla Bálint személyesen adjaát a Munkástanács megbízottjának – egynappal késõbb a Kádár-kormány fegyvereseiletartóztatják a Munkástanács tárgyalásrameghívott vezetõit.

Balla okkal tart a megtorlástól, amiazonban, meglepetésére, elmarad. Kiderül,hogy senki sem akadt a vállalatnál, aki felje-lentené, aki ártani akarna neki. És Ballahosszas, félelemmel eltelt hónapok után rá-ébred, mekkora ereje van egy kölcsönössé-gen és segélynyújtáson alapuló társadalom-nak, még ha csak egy vállalat mikrotársa-dalmáról van is szó. Egyre inkább foglalkoz-tatja a kérdés: megváltoztatható-e a társada-lom az emberi, különösen a munkakapcso-latok által, függetlenül politikai berendezke-désétõl, tehát akár a szocializmustól is? Mi-vel a Ravillt idõvel már „állóvíznek” találja,letesz három felsõfokú nyugatinyelv-vizs-gát, és sikerül átkerülnie a felfejlõdõ székes-fehérvári Videotonhoz, ahol nyugati kikül-detések lehetõsége kecsegteti. De amikor ki-küldik az NDK-ba és – még a falépítés elõtt– átsétálhat Nyugat-Berlinbe, felelõsségetérez megbízatása teljesítéséért, és nem ma-rad a csábító Nyugaton. Még reménykedikabban, hogy az emberi és a kiscsoport-kap-csolatok fejlesztésével hozzájárulhat egy„emberarcú szocializmus” kialakításához.Az átélt csalódások, fõnökei értetlenségeazonban újabb állásváltoztatásra késztetik.1964-ben elszánja magát új életcélja megva-lósítására: szociológus lesz! Kapcsolatba ke-rül Hegedüs András volt miniszterelnökkel,aki szakított múltjával,* és az MTA szocio-lógiai kutatócsoportja vezetõjeként próbáljaa szocialista rendszerben eladdig megvetetttudományágat meghonosítani. Mivel Ma-gyarországon szociológiai tanulmányokatfolytatni nem lehet, Ballának 1965 áprilisá-ban sikerül két évre szóló útlevéllel elõbbFranciaországba, majd Németországba utaz-nia, még azzal a szándékkal, hogy tanulmá-nyai befejezése után hazatér. Münsterbennemcsak átadhatja magát az áhított tanul-mányoknak, de tanársegédként is alkalmaz-zák 1967 nyár végén lejáró szerzõdéssel.Kérvényét útlevele meghosszabbítására akelet-berlini magyar külképviselet postafor-dultával elutasítja. Közben találkozik a szo-ciológiai világkongresszuson EvianbanHegedüssel, aki négyszemközt azt a barátitanácsot adja, hogy – egyelõre – maradjon

116

2010/9

*Vö. Hegedüs András: Élet egy eszme árnyékában. Zsille Zoltán kiadása, Wien, 1985.

Nyugaton. Balla ezután elfogadja a nyugat-berlini Mûegyetemen felajánlott vezetõ ta-nársegédi állást – ahol késõbb professzorránevezik ki.

A nehéz döntés, hogy nem tér haza,egyben hontalanságot jelent, ígéretes tudo-mányos pályafutása ellenére depresszióvaljár. „Mély szakadékba zuhantam” – vallja –,amelybõl azonban két fontos esemény kise-gíti. Az egyik a nyugat-európai Evangéliu-mi Ifjúsági Konferencia fiatal magyar részt-vevõivel való megismerkedése, majd az eb-bõl „kinõtt” Európai Protestáns MagyarSzabadegyetem létrejötte, melynek Balla azegyik alapítója 1969-ben, a bolzano/bozenitalálkozón. A szerzõ élénken ecseteli köny-vében a Szabadegyetem célját, jelentõségét,évenkénti akadémiai napjait, könyvkiadá-sát és fõként hatását, hogy élete, munkássá-ga új értelmet nyerjen. Ehhez azonban mégegy másik esemény is hozzá kellett járul-jon. Egy Ruhr-vidéki német baráti családotthonában megismerkedik dr. JaegerWaltraud fiatal orvosnõvel, akinek lénye azelsõ pillanattól kezdve megragadja. A be-szélgetésbõl, késõ esti elkísérésbõl kölcsö-nös szerelem ébred, majd házasságkötés kö-vetkezik. A kiváló képesítésû gyermek-gyógyász és ifjúsági pszichiáter hûséges tár-sa lesz mindenben, lemond duisburgi inté-zetvezetõi állásáról, egyben ottani barátikörérõl, kedvelt sportjairól is, hogy férjétkövethesse Berlinbe. Önszántából megta-nul magyarul, kisebb elõadásokat tart férjeanyanyelvén – például a Szabadegyetem ta-lálkozóin –, késõbb annyira viszi, hogy Ker-tész Imre Sorstalanság címû könyvét erede-tiben olvashatja. Ezt, már betegségtõl meg-viselten, nagy akaraterejének köszönheti,míg a súlyos kór – túl korán – el nem ragad-ja az élõk sorából. „Feleségemmel mindenvalamirevaló gondolatomat megosztottam”– írja Balla Bálint –, ami nyilván a szocioló-gia terén publikált számos új gondolatára isvonatkozik. Boldog évtizedeiket, majd élet-társa elvesztésének tragédiáját könyvbenkívánja feldolgozni. A készülõ Waltraudkönyvéhez megindító részleteket olvasha-tunk e kötetben.

Erdélyhez, erdélyi magyarokhoz fûzõdõszemélyes, érzelmi és szellemi kapcsolatai-

nak Balla külön fejezetet szentel. E kapcso-latok egy 1956 õszi rövid átutazástól elte-kintve 1969 tavaszán, az említett bolzanóikonferencián indulnak, ahol közelebbrõlmegismerkedik Kányádi Sándorral és Szé-kely Jánossal. A barátság elmélyül, két évrerá Kányádiék kisfia, András keresztszülei-ként vesz részt a kolozsvári keresztelõn aBalla házaspár. Nem minden nehézség nél-kül, a disszidens keresztapa nem utazhatMagyarországra, ezért nagy kerülõvel, Jugo-szlávián át jutnak el Erdélybe. 1973-ban új-ra bejárják Erdélyt, de a kiutazásnál olyanmegalázó vámvizsgálatnak vetik alá õket,hogy csak a diktatúra összeomlása után vál-lalkoznak újabb romániai utakra. Közbenviszont több ízben találkoznak az erdélyiszellemi élet kiváló képviselõivel, IllyésKingától Lászlóffy Aladárékig, akik a Sza-badegyetem vagy a Balla házaspár vendége-iként jöhetnek emigráns magyarok elõtti fel-lépésre, amíg a Ceauºescu rendszer be nemzár minden nyugatra nyíló kaput.

Az itt tárgyalt kötet második felébenBalla Bálint szociológiai témáinak egy fon-tos része olvasható, a szakmában nem jára-tos olvasó számára is érdekes, érthetõ elõ-adásban. A szûkösség fogalmának általa ki-dolgozott szociológiai elméletét gyakorlatipéldákkal támasztja alá. Egyrészt a rendel-kezésre álló készletek, másrészt a célok, vá-gyak, tervek közti különbség a szûkösség,amelynek a szerzõ nyolc területét különböz-teti meg. Szerinte minden egyéni és társa-dalmi cselekvés küzdelem a szûkösség el-len, amelynek társadalmon belüli leküzdé-séhez az evangélium (ApCsel 20,35) tanítá-sa: „jobb adni, mint kapni” nyújthat segítsé-get. Az ennek ellenére fennmaradó földiszûkösségeket pedig el tudjuk viselni, ha tu-datában vagyunk annak, hogy Isten országá-ban már nem lesz szûkösség.

Amit Balla Bálint egész életútjával márkifejez, az ennél a fejezetnél nyilvánvalóváválik: mély, megalapozott keresztény hite,meggyõzõdése, amellyel Jézus tanítását amindennapi életben és tudományos tevé-kenységében is követni igyekszik. Ebbõl fa-kad az ökuméne iránti elkötelezettsége,amelynek beszédes bizonysága Békés Gel-lért bencés professzor életmûvének méltatá-

téka

117

sa könyve befejezõ részében. Balla hálávalemlékezik meg volt fõnökérõl, a párttagGazda Tamásról, becsüli a volt kommunistapolitikus Hegedüs Andrást, szeretetet, meg-értést tanúsít olyan embertársai iránt is,akiktõl világnézetük, hátterük, politikai fel-fogásuk tekintetében õt sok minden elvá-lasztja. De az embert – alkalmasint az elis-merésre méltó szakembert – látja bennük,akit kvalitásai, érdemei alapján kell megítél-ni. Ebbõl az életfelfogásból következik Balla

önkritikája, önmagával szemben is tárgyila-gosságra törekvése, például amikor õszinténmegbánja korábbi diáklány-szerelmének„eléggé el nem ítélhetõ módon” tett házassá-gi ígéretét. Minderrõl természetes közvet-lenséggel ír, távol minden professzorálisfontoskodástól, önhittségtõl. Ez, tanulságostartalma mellett, élénk stílusával, színes le-írásaival élvezetessé teszi könyve olvasását.

Szöllõsy Pál

118

2010/9

PÁRBESZÉD ÉS POLIFÓNIABányai Éva (szerk.): Narratívák párbeszéde

Nem egyszerû feladat egy több éve meg-jelent tanulmánykötetrõl retrospektív mó-don úgy beszélni,* hogy az elvi elvárásokobjektivitásra törekvésének egyensúlyátmegtartva – egyfajta jó recenzensként – a be-mutatandó anyag a fokozott lelkesedéstõl,pláne dicsõítéstõl mentes maradjon, másfe-lõl annak expanzív látásmódját, vizsgálatiirányait, összetett módszertanát tekintve le-hetõleg minél teljesebb, lényegi bemutatásratörekedjünk. Nem egyszerû, hiszen a BányaiÉva szerkesztette kötet olyan tanulmányo-kat, elemzéseket sorakoztat, amelyek a mo-dern hungarológiai vizsgálatok keretrend-szerében még 2006 õszén élõszóban hang-zottak el a Hungarológiai Kutatások címûkonferencián. Különbözõ terek, tárgyterületiés földrajzi terek szólamai, különbözõ ha-gyományú, változó diszkurzivitású, filológi-ai és elméleti írások állnak össze kötetté.

Egy új könyvsorozat többnyire mindig amaga kettõsségével, vagyis újdonsága (eset-leges kiforratlansága) mellett is meglepõ len-dületével, elszántságával, reményteli jövõbevetett hitével ragad magával. Nincs ez más-képp most sem, jelen tanulmánykötet egyolyan sorozat elsõ darabja, mely sorozat lét-rejöttét a fülszöveg legelsõ mondata hagyo-mányteremtõ és hagyományváltó szándék-

kal magyarázza. És a szövegek többségükbenigazolják e merésznek tûnõ kijelentést.

A kötet nagyon gazdag és nagyon hete-rogén, aminek értelemszerûen jó és kevésbéjó vetületei is vannak. A legelsõ mindjárt az,hogy létrejöttéhez több olyan erdélyi és ma-gyarországi oktató, kutató is hozzájárult írá-sával, aki az említett konferencián magánnem vett részt. A különbözõ szempontrend-szerû, tematikájú, metodológiájú, sõt más-más irodalmi hagyományra építõ írásokban– a tágan értelmezett magyarságtudományikötõdésen, vezérfonalon túl – egyvalamiazonban közös: a tanulmányok komoly elmé-leti megalapozottságuk mellett sem csupánegy szûk, szakmai közönséget szólítanakmeg, s ez feltétlen erény akkor, amikor a szer-kesztõ feltett szándéka szerint is a válogatás anem magyar anyanyelvû diákok számára ishozzáférhetõvé kíván tenni irodalmi, mûvé-szeti, kultúratudományi kardinális részterü-leteket, érveket, eredményeket. Részterületeitaz irodalomnak mindenekelõtt, de a történet-tudomány, az adaptációk révén a film ésegyéb társmûvészetek is képviselve vannak,sõt intézménytörténeti és szociálantropo-lógiai vizsgálatok is helyet kaptak a kötetben,amint például az erdélyi játékkülönlegessé-gek elemzésére is mód nyílik.

RHT Kiadó, Bukarest–Sepsiszentgyörgy, 2008. Hungarológiai Kutatások 1.*Elhangzott Bukarestben, 2009. november 27-én, a Kultúrák Határán c. konferencia keretein belül.

A különbözõ diszkurzív terek és ezekpárbeszéde, az irodalomról szóló narratíváktörténeti dialógusa sokrétû termékenységetés nem kaotikus szólamokat mutat e kétség-telen polifóniában. Ahogyan Molnár Sza-bolcs nagyszerû nyitótanulmányában végig-követhetõ, amint a 17. századi erdélyi vallá-si ökumenizmus II Rákóczi Ferenc idején ki-teljesedik, úgy a kötet maga is „ökumeni-kus”, egymás mellé rendelésben sorakoztatjaérveit és eltérõ elemzéseit. Bíró Béla, BalázsImre József, Vallasek Júlia, Dánél Mónika,Király Hajnal, Zsigmond Gyõzõ, Demény Pé-ter vagy éppen a szerkesztõ Bányai Éva írá-sai az összehasonlító elvek és a gyakorlatiasvizsgálódások mentén alighanem vallják –amit Kemény Zsigmond vagy éppen Széche-nyi vallott –, hogy a magyarságnak nem le-het változatlan lényege, önazonossága. A kö-tet tanulmányai az összehasonlító elvekmentén így a két világháború közti költészetértékirányultságaitól Mészöly Miklós esszé-tereiig, a Dragomán-próza Bodor-hatásaitólsõt posztbodoriánus áramlatoktól az emig-ráns-, diaszpóra-, kisebbségi és egyéb törté-neti kategóriák sugallta ideológiai elõfelte-vés-rendszertõl ma is nehezen szabaduló

szerzõk mûveinek az értelmezéséig, egy1945-ös antológia költészetszemléletétõl aIII. Forrás-nemzedék és a kortárs román iro-dalom csoportjainak verseszményéig vagyéppen Rebreanu regényeinek magyarságké-péig terjednek. Elméletibb írásokat képvisel-nek a vizualizált narratív modellekrõl, aposztmodern történelemszemléletrõl, illetveaz adaptációról mint kulturális mnemotech-nikáról szóló írások (Bíró Béla, Tapodi Zsu-zsa, Király Hajnal írásai), melyek – nemhangsúlyozható elégszer – elsõdlegesen a jókérdésfelvetéseket s nem a biztos válaszokatrészesítik elõnyben, ezáltal is nyitva tartva adiszkurzivitás képletes tereit.

Az írásokat többségükben ez az örvende-tesen nyitott, komparatív eljárásmód jellem-zi, mely két irányban is ígéretes kohéziós el-vet biztosít a kötetnek. Egyrészt az esztétikaitapasztalat felõl, mivelhogy minden megér-tés szükségszerûen parciális, másrészt a tör-ténetiség felõl, hiszen a különbözõ szemléle-tek mindig más-más irodalomfelfogást takar-nak. E két kohéziós elv adja a kötet demok-ratikus beszédszerûségét, a valós párbeszédesélyét.

Boka László

téka

119

IRÓNIA-MINTÁZATOKBányai Éva (szerk.): Humor, irónia, paródia (a kelet-közép-európai irodalmakban)

Egy vallomással kell kezdenem: nem sze-rettem a konferenciaköteteket. Ez az ellen-szenv még diákkoromban született. Akkor,amikor az ember TDK-dolgozatot, szeminári-umi dolgozatot és hasonlókat körmöl, és ál-landósult idõhiányban szenved. (Mert min-dig kell az idõ valami másra. Hogy mi is az amás, azt most hagyjuk.)

A konferenciakötetek pedig sokszor be-csaptak: hajlamosak rá, hogy többet ígérje-nek, mint amennyit nyújtani tudnak. A piré-zek története a kezdetektõl napjainkig – ígérimondjuk egy cím, és a kötetben megbúvóhuszon-egynéhány tanulmány legalább fele

csak a téma apróbb, csemegeszámba menõrejtelmeit kínálja az olvasónak, miközbenszó sincs rendszeres történetrõl kezdetektõlnapjainkig. Sehol egy meghatározás a kez-dõk számára, sehol a témakörben történt ku-tatások felsorolása, sehol semmi, ami a gyorsmunkát segítené. „A konferenciaköteteketazoknak írják, akik a konferencián ott vol-tak” – állapítottam meg.

Nos, idõközben rájöttem, hogy pontosanezért szeretem a konferenciaköteteket. Mertmég szerkesztett formában is õriznek vala-mit a rendezvény hangulatából. Hogy nohaadott egy téma, a tanulmányok sosem járják

RHT Kiadó, Bukarest–Sepsiszentgyörgy, 2009. Hungarológiai Kutatások 2.

azt körül, egy-egy szeletérõl hosszabbanszólnak, mást meg sem említenek, így bõ-ven marad hely továbbgondolni a témát,kedvünk szerint kitölteni a réseket.

Vonzóvá teszi a konferenciakötetet azesetlegességnek ez a bája, az egymás mellettmegszólaló hangok harmonikus vagy disz-harmonikus csendülése. Van valami izgal-mas abban, hogy különbözõ életkorú, kü-lönféle elméleti háttérrel, kiindulóponttal,vérmérséklettel és temperamentummal ren-delkezõ kutatók nagyjából ugyanarról a kér-désrõl beszélnek. Kiderülhet ilyenkor, hogyamit roppant újszerû megközelítésnek hit-tünk, az szépen belesimul a korábbi kérdés-feltevések nyomvonalába, amit pedig rész-letkérdésnek, az hirtelen, kontextusba he-lyezve, mintegy erõs megvilágításban éppenlényegi kérdéssé nõheti ki magát.

A Humor, irónia, paródia címû kötetmagán viseli mindazokat a tulajdonságokat,amelyekért annak idején nem szerettem akonferenciaköteteket. A cím sokat ígér, ésnyilván nem tudja a téma összes vetületétlefedni. Ugyanakkor magán viseli mindazo-kat a vonásokat, amelyekért ma mégis szíve-sen lapozok konferenciaköteteket, és íme,másokat is erre buzdítok.

A kötetben szereplõ tizenhat tanulmánytizenhat különféle szeletét vizsgálja ennek anagy és az utóbbi idõben viszonylag sokattárgyalt témakörnek. (Konferenciákat általá-ban „aktuális kérdésekrõl” szerveznek, ré-szint mert arra lehet anyagi támogatást sze-rezni, részint pedig azért, mert mindig van-nak olyan kérdések, amelyek jobban izgat-ják egy adott korszak kutatóit, mint mások.)

Humor, irónia, paródia egyébként nehézválasztás. Noblesse oblige – ezekrõl a témák-ról valahogy nem illik unalmasan, szürkén,„tudományoskodón” írni, holott a köztudat-ban nagyon tartja magát az a vélekedés,hogy nincs unalmasabb, mint a viccrõl szó-ló értekezés.

Az írások kiindulópontja, ahogy elméle-ti feltevése is, rendkívül változatos: egy-aránt megjelenik az elméleti hátterû, filozó-fiai/irodalomelméleti jellegû tanulmány és amûvelõdéstörténeti esszé, de az írások zömea humor, az irónia, illetve a paródia jegyé-ben született, különbözõ nyelvû és a mûfaj-

skála különbözõ pontjain elhelyezkedõszépirodalmi mûvek vizsgálatára összpon-tosít. A szerzõk között ott találjuk AjtonyZsuzsát, Dagmar Maria Anocát, Bányai Évát,Beke Zsoltot, Bíró Bélát, Dánél Mónikát,Demény Pétert, Krebsz Jánost, MolnárSzabolcsot, Pató Attilát, Selyem Zsuzsát,Szonda Szabolcsot, Tapodi Zsuzsát, Tver-dota Györgyöt, Urbanik Tímeát és ZólyaAndrea Csillát.

Nem szeretnék itt és most egyes tanul-mányokat kiemelni, másokat háttérbe szorí-tani, befejezésül néhány általános benyo-mást, hirtelen felvetõdõ reflexiót osztanékmeg csupán.

Láthatóan az irónia az, amely a legin-kább érdekli a kötet szerzõit. A tanulmá-nyok zöme a különféle ironikus olvasatoklehetõségével foglalkozik, akár elméletimegközelítésbõl, akár egy-egy adott mû kap-csán. Megkockáztatom, az iróniában rejlõkettõsség, a kettõs látás/olvasás lehetõségeolyan többletet, olyan interpretációs lehetõ-ségeket nyújt, amely mellett nehéz is kö-zömbösen elmenni. Ehhez nyilván a kor-társ, illetve huszadik századi irodalom kínáltöbb anyagot, de a kötetben szereplõ tanul-mányok köre a kortárs irodalomtól termé-szetes gesztussal nyúl vissza a 18. századianekdotagyûjteményekig, sõt akár a Bibliaszakrális szövegének értelmezéséig.

Ha azokra a reménybeli olvasókra gon-dolok, akik az én hajdani hozzáállásommalveszik kézbe a kötetet, és netán csalódnak,amiért nem a humor, irónia és paródiaszisztematikus, átfogó történeti és elméletifeldolgozását kapják az õsközösségtõl napja-inkig, nos, ha a tanulmányok sokszínûsége,változatos hangneme, a megközelítési mó-dok összjátéka nem is gyönyörködtetnéõket, csalódásukat még mindig enyhíthetika konferenciakötetekre egyáltalán nem jel-lemzõ, de a jelen kötetben otthonosan elhe-lyezkedõ Könczey Elemér-karikatúrák.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ittegy tudományos fórum van kialakulóban (aBukaresti Tudományegyetem HungarológiaiTanszékének konferenciasorozata) és egykönyvsorozat (Hungarológiai Kutatások) fel-futóban. A konferenciatémák közt összefüg-gés van, ahogy a kötetek között is bátran át-120

2010/9

léphet egyikbõl a másikba a majdani olvasó.Erre szövegszerû utalás is akad, az egyik ta-nulmány már elõlegezi a következõ, Kultú-rák határán címet viselõ konferencia témá-

ját: „Csak az lehet ironikus, aki tudja, ki is õ,és akiben kételyek merülnek fel önnönidentitását illetõen.”

Vallasek Júlia

téka

121

A NYELVEN TÚLI MEGÉRTÉSRÕLBalogh F. András: Német–magyar irodalmiegyüttélések a Kárpát-medencében

A sokszínûség gazdagság és többlet.Élénkséggel, vitalitással párosul, ez pedigeleve feltételezi, hogy az, amire vonatkoztat-juk, hatékonyan mûködik, s felhívja magáraa figyelmet. Különösen jellemzõ ez a Kárpát-medencére, arra a régióra, ahol eleve sajátoshelyzettel állunk szemben: itt kultúrák keve-rednek, többnemzetiségû egy-egy település,történelem hozta kényszer az együttélés.Mondhatnánk, hogy nehezebb az érvénye-sülés, mivel több „nyelven” kell megértet-ned magad. Az irodalmi élet ettõl még (vagytalán éppen ezért) igen termékeny tud lenni.Emiatt fontos a kérdés, hogy mit tudunk kez-deni ezzel az állapottal. Meglátjuk benne agazdagságot, a többletet? Felfedezzük a mû-vek többnyelvû kódolását? Ha igen, képesekvagyunk a dekódolásra? Észrevesszük anyelvben rejlõ lehetõségeket s azt, hogy ön-magában a beszéd még nem feltételezi akommunikációt?

Balogh F. András könyvének átolvasásaután akarva-akaratlan tolulnak fel bennünkaz ilyen és hasonló jellegû kérdések. ANémet–magyar irodalmi együttélések a Kár-pát-medencében címû tanulmánykötet egysor olyan töltetû jelenséget tár föl, amelybena nyelvi és regionális szempontok összefo-nódnak, s alapját képezik az írás, az idõ és atörténelmi kapcsolat megértésének. A szerzõa Kárpát-medencei német irodalom fõ jelen-ségeit és érdekességeit tárja elénk, folyama-tosan rávilágítva a magyar–német irodalmiegyüttélés egy-egy izgalmasabb aspektusára.A szerzõ figyelmét az átjárhatóság köti le,azt kutatja, miként lehet egy-egy kultúra egy

másiknak a közvetítõje. Nem véletlen példá-ul, hogy az 1989-es fordulat után nem csu-pán a régió német nyelvû mûveinek számanövekedett meg, hanem ezek magyar nyelvûfordítása is egyre nagyobb jelentõségetnyert. Számottevõ elõrelépés ez, hiszen álta-la a nyelvek, kultúrák közötti kommunikációés közvetítõi szerep érvényesül. Nyitás ez,amely egyben túlélési lehetõség is.

Az irodalmak között történõ átjárás mi-kéntjeire kielégítõ választ találunk a külön-bözõ tematikájú tanulmányokban. Az írásoka késõ középkortól indítanak, leginkábbazonban 20. századi írói sorsokat tárgyalnak.Részletes kutatás, precizitás, alapos munkavan a gördülékeny stílusban írt megállapítá-sok mögött, így összességében elmondható,hogy az olvasmányosság és tudományosságeme találkozása sokak megszólítására képes.

A kötet tizenegy fejezetet tartalmaz. Azelsõ a turisták számára valószínûleg legnép-szerûbb „regionális” alakot, Drakulát elemzi,ez lenne különben az elsõ közös német, ma-gyar és román irodalmi téma. Köztudott,hogy a legismertebb román kegyetlen ural-kodó volt, ezért nem meglepõ, hogy Románi-ában a Vlad Þepeºt Drakulaként ábrázolócsuprok és pólók jelentik a fõ attrakciót a tu-risták számára. Hogy ennek a népszerûség-nek és maguknak a Drakula-szövegeknekmilyen hiányosságai és eddig fel nem tártszempontjai vannak, arra jól rávilágít a szó-ban forgó tanulmány. A szerzõ már vizsgála-ta elején leválasztja a 18. században elterjedtvámpírizmus szövegrétegét a 15. századbankeletkezett tudósításokról, versekrõl. Filoló-

Argumentum Kiadó, Bp., 2009. Irodalomtörténeti Füzetek, 166. kötet

giai pontossággal járja körbe a kérdést, hogyhol a határ elbeszélés és krónika között, il-letve milyen motivációja, netalán politikaiháttértörténete lehet a szövegeknek.

A következõ írás, melynek témája SzentIstván alakja a magyarországi német iroda-lomban, azt a kérdést járja körül, miként jönlétre a kultúrrégió, s ez miként definiálja ön-magát. Franz Xavier Girzick drámájánakvizsgálatán keresztül jól körvonalazódik,hogy milyen a német irodalomnak a magyarkultúrához való viszonyulása, s milyen aMagyarországon meghonosodott németnemzetiségi kultúra a 18–19. század fordu-lóján. Rendhagyó témájú a soron következõtanulmány, melynek tárgya a tokaji bor amagyarországi német irodalomban. A„hegyaljai nedû” a német–magyar párhu-zamban fontos szerepet töltött be, a 19. szá-zadi hazai német kultúrában kimondottan amagyar erények és magyar élet allegóriájávávált, és az örömmel, nemességgel kapcsoló-dott össze. Más kérdés, hogy ez késõbb meg-változott, s elsõsorban nem amiatt, hogy abor mint téma kikopott az irodalomból. Sok-kal inkább azért, mert Trianon, a deportálá-sok, a világháborúk egyaránt meghatároztáka hangnemet a 20. században. Ezt többszöris hangsúlyozza a kötet.

A negyedik fejezet Nagyszeben németirodalmával foglalkozik. Mindamellett,hogy átfogó képet nyújt a városról s az otta-ni alkotókról, jól szemlélteti Brassó helyze-tét is, az erdélyi németség másik irodalmiközpontjáét. Tények, adatok halmazánakköszönhetõen teljes körképet kapunk arról,hogy miként vált Szeben (késõbb Brassó)kulturális, majd irodalmi centrummá. Vanszó nyomdáról, olvasóegyletrõl, felsõokta-tásról, színházról, újságról s legfõképpenírókról, azokról, akiket összeköt a kivándor-lás tudata: Erwin Wittstock, Oskar Pastior,Franz Hodjak és mások. Ellenpélda ebben asorban Joachim Wittstock, az egyedüli né-met író, aki a romániai forradalom utánNagyszebenben maradt.

A maradás–kivándorlás viszonyánakmegértésében sokat segítenek azok a sok-szor megrendítõnek tûnõ életutak, amelyek-rõl a kötet további négy fejezetében olvasha-tunk. Négy alkotói ív, négy tapasztalat, négy

írói sors: Adolf Meschendörfer, az erdélyinémet klasszikus, Hans Bergel, az 1956 fo-lyományaként bebörtönzött író, FranzHodjak, az örök kétkedõ és Richard Wagner,az ellenszegülõ. Õk azok, akiknek életmûvé-vel a szerzõ behatóan minket is megismer-tet. Balogh meggyõzõen és hatásosan ír ar-ról, mennyire nagy jelentõségû feladatot töl-tött be Meschendörfer. A mi régiónkban „azelsõk között fogalmazta meg a nemzeti-nemzetiségi problémák súlyát, […] õ az, akia népek egymásrautaltságának kulturális di-menzióit irodalmi formában elénk tárta” –olvashatjuk. A párbeszéd szükségszerûségéttapasztalhatjuk Hans Bergelnél is, akinekírói karrierjét súlyos börtön és kényszer-munka törte meg, majd szabadulása után aNyugatot választotta. Hogy mennyire szoro-san összekapcsolódik számára a földrajzi éskulturális otthon, az lemérhetõ abban, hogyõ egyszerre erdélyi és európai. „E két pólustegységben képviseli Bergel, az erdélyi kér-désekre európai módon reagál, a nemzetisé-gek humánus, egymás mellett történõ kitel-jesedésének módozatait vázolja” – fogalmaztalálóan Balogh. A soron következõ alkotóazért is különösen érdekes számunkra, mertfelesége magyar. Franz Hodjak is képes arra,hogy „Transsylvaniát, Kelet-Európát és Né-metországot kapcsolja össze”, de ironizálóhangneme miatt nem feloldást nyújt ezzel,hanem a kétkedést erõsíti. A modernizációsfolyamatok szükségességét vallja a hetve-nes-nyolcvanas években, akárcsak RichardWagner, aki ma már Berlinben él. Írásmûvé-szetérõl ekképp olvashatunk: „Az aktív kul-turális ismeretek Wagner igazi világa, a Bal-kán Európa részévé válik munkáiban, és abánsági németek élete a létezés határát fe-szegetõ világgá nemesül.” Wagner élettársaegyébként Herta Müller volt, a nemrég No-bel-díjjal kitüntetett írónõ. A négy író kü-lönbözõ útjának közös jellemvonása min-denképp a megélt helyzetekben rejlik, ab-ban a tényben, hogy õk egy történelmi ta-pasztalat átadói. Szavakba foglalják a szét-szakítottság érzését, a rendszer értelmetlen-ségét, a kisebbségi helyzetet, az együttéléslehetõségét, s ugyanakkor felteszik a kérdéstis, hogy mit jelent a Balkánhoz tartozni, an-nak hagyományaiban felnõni, majd elmenni122

2010/9

téka

123s mások számára önmagad lefordítani, olya-nok számára ráadásul, akikkel összekapcsolaz anyanyelved. A fejezetek, és nem csupánezek, könyvajánlókat is bõven tartalmaz-nak, a könyv végére egy egész háziolvas-mány-listával leszünk gazdagabbak.

A kötet utolsó három tanulmánya szoro-san összefügg, mivel mindhárom aktuáliskérdéseket boncolgat, valamilyen szintenmérlegelõ, szintézisszerû képet nyújt a maihelyzetrõl, a Kárpát-medencei német iroda-lom és kultúra kilátásairól. Szó esik arról arendkívül fontos dologról, hogy milyenidentitása és esélye van ma a kisebbségi né-metség kultúrájának, a régiókba szétszórtcsoportoknak. Olvashatunk nemzetiségpoli-tikáról, a tradíció tudatának kérdésérõl, en-nek gyakorlati megjelenéseirõl, nyelvkér-désrõl, Németország szerepérõl, a többségszolidaritásának hiányáról, de a biztató iro-dalmi élet jól mûködõ kommunikációs for-máiról is. Végül pedig ott a csattanó, véle-ményem szerint a kötet egyik legizgalma-sabb fejezete, mely a Migráció, emigráció,kényszermigráció címet viseli. Ebben rajzo-lódik ki leginkább, mit jelent a törés egy-egy

kisebbségi kultúrában, mivel jár amenni–maradni dilemma egy ember életé-ben, hogyan lehet feldolgozni a 20. századnépirtásának terhes örökségét, „hiszen –mint ahogy Balogh F. András megállapítja –a holokauszt során megölték a régió németnyelvû polgári íróinak egy részét, Magyaror-szágról teljesen eltûnt a német nyelvû pol-gári irodalom, Erdélybõl kiveszett a jiddisnépköltészet, Bukovina megszûnt német ésjiddis nyelvû irodalmi régiónak lenni”. En-nek elõzményeit, folyamatait, következmé-nyeit mutatja be a tanulmány.

A kötet fontos és hasznos információk-kal lát el. Úgy mutatja be a Kárpát-medenceinémet–magyar irodalmi együttélés formáit,hogy közben rávilágít a nyelven túli megér-tés szükségességére. Történelmi háttérisme-retet nyújt, imagológiai nézõpontot érvé-nyesít, a humanista-toleráns magatartás pél-dáit tárja elénk, elõítéleteket bont le. Legna-gyobb érdeme, hogy bevon, megérteti ma-gát, érdeklõdõvé tesz, s megerõsíti az érzést:a vizsgált régió nem egy mindennapi hely.

Pap-Mike Ágnes

Selmeczi György Hommage à Korniss Péter címû zenemûvét vezényli a fotómûvész kolozsvárikiállításán, 2010. március 3-án, a Bánffy-palotában.

CSEKE PÉTER AJÁNLJASoha annyi jó szót nem hallottam Nagyszebenrõl, mint ez év májusában Pécsett. És Ko-

lozsváron sem hallottam annyiszor emlegetni a Csontváry-, a Vasarely-, a Zsolnay Múzeumvárosát, mint a magunk mögött hagyott hónapokban, amikor gyakorta szóba került, hogy Má-tyás király szülõvárosa, „a fel nem adható város” (Kántor Lajos) is az Európa Kulturális Fõ-városa cím elnyeréséért méretteti meg magát.

Jártam már testvérvárosi küldöttséggel Pécsen, egyik alkalommal az ünnepi könyvhétrendezvényén vehettem részt, máskor a Városi Könyvtár meghívottja voltam – a mostani lá-togatás azonban mindeniknél emlékezetesebbnek bizonyult. Szijártó Zsolt, a PTE Kommu-nikáció- és Médiatudományi Tanszékének vezetõje úgy idõzítette Péter Árpáddal tartott elõ-adásunk idõpontját, hogy az éppen „felpörgõ” rendezvényekbõl is ízelítõt kaphassunk. Ésvalóban „kifogtuk” a Pécsi Irodalmi Fesztivált (Esterházy Péter, Garaczi László, Tolnai Ottó,Závada Pál felolvasóestjével), láthattuk Maurits Ferenc frissen megnyílt tárlatát.

Már elutazás elõtt kézbe vehettem a Kulturális Fõváros iránt érdeklõdést ébresztõ elsõkiadványt, A város láthatatlan mintázatát, ezzel az eligazító, önmagáért beszélõ alcímmel:Pécs városa mint az emlékezet helye. (A Havasréti József, K. Horváth Zsolt és Szijártó Zsoltszerkesztésében készült munkát a Tanszék, illetve a budapesti Gondolat Kiadó adta ki.) Ha-nem az igazi nagy meglepetés a helyszínen ért, amikor Ivasivka Mátyás karnagy és zeneszer-zõ megajándékozott a kortárs pécsi mûvészetet bemutató impozáns albummal. A „hely szel-leméhez” híven a képzõ- és a zenemûvészetet képviseli a legtöbb alkotó (41, illetve 28), azépítõmûvészetet 13, a fotómûvészetet 10, a könnyûzenét 10 együttes, a színmûvészetet 7 in-tézmény. A Várkonyi Nándor, Weöres Sándor, Csorba Gyõzõ, Tüskés Tibor teremtette irodal-mi hagyományokat ma a 75. életévét töltõ Kossuth-díjas Bertók László, a mûhelyalapító ésmûfordító Csordás Gábor, Makay Ida, Méhes Károly, Szakács Eszter folytatja. A kötet szer-kesztõit és az Alexandra Kiadót egyetlen célkitûzés vezérelte. Hogy megmutassák sajátosszellemiségüket a nagyvilágnak.

A mûvészeti értékek felmutatásával kezdték. De a pécsiek tudománymûvelésérõl isugyanilyen reprezentatív összeállítással lehetett volna elõrukkolni. Ám addig sem kell szû-kölködnünk, amíg ez elkészül. Sok olyan munkát vehettünk kézbe az utóbbi idõben, ame-lyek máris nélkülözhetetlenek szellemi építkezéseinkben.

124

KÖNYVAJÁNLÓ

Dávid Gyula (szerk.): Romániai magyarirodalmi lexikon V/1–V/2. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár – Kriterion Könyvki-adó, Bukarest–Kvár, 2010.

Erdei Krisztián: A pécsi hiphop. Egy stí-lusközösség kultúrája. PTE–BTK Kommuni-káció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs,2009.

G. Fodor Gábor – Lánczi András (szerk.):A dolgok természete. Századvég Kiadó, Bp.,2009.

Hárdi István: Az agresszió világa. Medici-na Kiadó, Bp., 2010.

Kelemen Lajos: Mûvelõdéstörténeti tanul-mányok. II. A bevetetõt írta, sajtó alá rendez-te, szerkesztett Sas Péter. Kriterion Könyvki-adó, Kvár, 2009.

Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet. Tanul-mányok. Fórum Kisebbségkutató Intézet,Bp., 2010.

Kovács Kiss Gyöngy: Hivatás és tudo-mány: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemel-kedõ személyiségei. EME, Kvár, 2009.

Kós Anna: Nyelvhasználat és politikaikommunikáció. Editura Didacticã ºi Pedago-gicã, Buk., 2010.

Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben(1945–1968). III–IV. Pallas-Akadémia Könyv-kiadó, Csíkszereda, 2009.

Sas Péter: Erdély legendás levéltárosa.Lucidus Kiadó, Bp., 2009.

Schlett István: A politikai gondolkodás tör-ténete Magyarországon. I. Századvég Kiadó,Bp., 2009.

Simonffy Katalin: Képnyelv – szónyelv. Szemi-otikai modell tévémûfajok elemzésére. KriterionKönyvkiadó, Kolozsvár – Magyar Újságírók Ro-mániai Egyesülete, Marosvásárhely, 2010.

Schweitzer, Albert: Életem és gondolata-im. Etalon Kiadó, Bp., 2010.

Szávai Ilona (szerk.): Az olvasás védelmé-ben. Olvasáskutatási tanulmányok. Pont Ki-adó, Bp., 2010.

Szörényi László: Harmóniára teremtve.Tanulmányok Mátyás királyról. Lucidus Ki-adó, Bp., 2009.

A 2010-es magyarországi kormányváltása tudományos szférában is új fejezetet nyi-tott. A Magyar Tudomány munkatársa(nincs nevesítve) arról faggatja Pálinkás Jó-zsefet, a Magyar Tudományos Akadémia el-nökét, hogy a gazdasági-politikai változá-sok, a törvénymódosítások miként hatnak atudományosságra. Mi az, ami elõsegítheti,és mi az, ami gátolja a kutatói törekvéseket.

Az MTA elnöke szerint a kormányváltáspozitív hozadéka az lehetne, ha megalakul-hatna egy olyan kutatói tanács (ResearchCouncil), amelynek elnöke az ország mi-niszterelnöke lenne, és a tagok közösen ésközvetlenül dönthetnének az Akadémia fi-nanszírozásáról vagy a pályázati kiírásokkaotikusságának megszüntetésérõl és új,mûködõ rendszerbe szervezésérõl. PálinkásJózsef úgy véli: az eddigi szervezetlenségetaz okozta, hogy nem volt egy központi dön-téshozó szerv, amely kidolgozott volna egystratégiát a kutatóintézetek mûködésénekcélirányos összehangolása érdekében. Hogyazok ne egymás ellenében tevékenykedje-nek, hanem egymást kiegészítve, támogatva.

A gazdasági krízishelyzet jelenleg a tu-dományos élet lendületét is megfékezi. Pá-linkás József véleménye az, hogy ilyenkorkell bevetni az „elfekvõben levõ” szellemitartalékokat, amelyek kiaknázása szinténkülön stratégiát igényel. A tudományosmozgósítás az ország gazdasági, pénzügyi,kulturális fellendülését is elõsegítheti, nagy-szabású tervek születhetnek ennek elõmoz-dításáért. Ehhez azonban az is szükséges,hogy az MTA intézményrendszere is meg-újuljon, annak érdekében, hogy hatéko-nyabban és rentábilisabban mûködhessen.Az elnök beszámol arról, hogyan változottmeg az Akadémiai törvény módosítása óta atestületek szerepe, hogyan vált az elnökségténylegesen döntéshozó tanáccsá. Szerinteaz Akadémia megfelelõ mûködésének alap-

feltétele a személyes kapcsolatok ápolása ésaz akadálymentes kommunikáció az intéz-mény dolgozói között: az MTA három vá-lasztott vezetõje hetente ül össze, hogy meg-beszéljék a napirenden levõ feladatokat, ésminden döntésüket illetõen tájékoztatjákegymást. Õ maga is részt vesz az AkadémiaiKutatótanács legtöbb megbeszélésén, hogy a kutatómunka új fejleményeit közvetlenülszemmel és kézben tarthassa. Ami még ki-dolgozásra vár, az a kutatóhálózat infra-struktúrájának modernizálása, valamint akutatói munka gördülékenyebbé tétele.

A beszélgetés során szó esik az egyetemioktatásról is. Pálinkás József határozottanhangoztatja, ami sokak számára talán meg-hökkentõ, hogy a tanárképzésben nem a pe-dagógiai és pszichológiai órákra kellene fek-tetni a legnagyobb hangsúlyt, hanem a szak-tudást elmélyítõ képzésre, és ha ez megvan,erre épülhetne rá egy olyan professzionálistovábbképzési rendszer, amely magábanfoglalná a tanári szakvizsga letételét – ha-sonlóan az ügyészek, bírák, orvosok néhányéves gyakorlatot követõ szigorlataihoz. Ami-nek az õ esetükben is jelentõs anyagi vonza-ta lehetne. Az MTA elnöke azt is elképzelhe-tõnek tartja, hogy megjelenjenek az ún. kuta-tóegyetemek, amelyek okleveles kutatókatképeznének – tanári képesítés nélkül. Már kiis írtak egy olyan pályázatot, amelyik az ún.elitegyetemek felkutatását célozza meg. A pá-lyázatelbíráló bizottság valós mérõszámokalapján akarja megvizsgálni, hogy melyekazok a tudományos mûhelyek, ahol világ-színvonalú kutatómunka folyik. A Kutató-egyetemmé Minõsítõ Bizottságban a MagyarRektori Konferencia, a Magyar TudományosAkadémia, a Magyar Felsõoktatási Akkredi-tációs Bizottság, a Felsõoktatási és Tudomá-nyos Tanács, valamint a Nemzeti Bologna Bi-zottság elnökei vettek részt, Pálinkás József-fel az élen. A jelenlegi kormány mondja ki a

talló

125

A TUDOMÁNYMÛVELÉS ÚJ ÁLLÁSPONTJAI

végsõ szót abban, hogy a pályázat nyerteseitmilyen mértékben támogatja. Hiszen nélkü-lözhetetlen a kutatóegyetemi többletfinanszí-rozás, valamint a kutatócsoportok bõvítése.Csakis ez lehet az origója a hatékony tudo-mánymûvelésnek és -politikának.

Az MTA egy másik, nagy port felkavaróprogramja szintén a kutatómunka hatékonybeindításához kapcsolódik. Lendület névenolyan kezdeményezés indult el, amelyneknyomán nemzetközileg elismert fiatal kuta-tókat hívnak haza Magyarországra dolgozni,kiemelt bérért. Pálinkás József álláspontjaradikális: hiába van egy bizonyos tudósrétegMagyarországon, ha ennek nagyobb hánya-da munkájában alig képviseli az átlagszín-vonalat. Inkább az legyen a cél, hogy az elit-kutatókat támogassák magyarországi mércé-

vel mérten nagyon magas bérrel, még akkoris, ha a harmadrangú kutatók jelentõs há-nyada emiatt pályamódosításra kényszerül.Az MTA elnöke szerint a világszerte elis-mert, innovatív eredményeket felmutató ku-tatók támogatása híján az ország felemelke-dése is csak hiú ábránd. A nemzeti jólét zá-loga az a harmincöt-negyven közötti generá-ció, amelyik a globális versenyben Magya-rországnak is kielégítõ pozíciót biztosíthat.

A Pálinkás-interjúban egy olyanfajtanyitott, szabad szellemû európaisággal ta-lálkozunk, amely nem a globalizációt hozza„fenyegetõ” közelségbe, hanem az értékte-remtõ szellemi energiákat mozgósítja a hori-zontok tágításával. (Magyar Tudomány,2010. 5. 602–606.)

András Zselyke

126

2010/9

AZ OLVASÁS VÁLSÁGA?Alighogy megérkezem az érmelléki keresz-

tyén ifjúsági alkotótáborba, ezzel fogadWilhelm Sándor: „A programból úgy tudom,hogy nemcsak tábori hírlapot szerkesztesz adiákokkal, de az olvasás válságáról is elõadásttartasz... Ha már magad is válságosnak tartoda helyzetet, mondd, ki fogja majd elolvasni azta lapot?...” Székelyhídi tanár barátom szeretugratni – maholnap fél százada ismerjük egy-mást –, de most nem volt élcelõdõ kedvében,tekintetébõl inkább az aggodalmat olvastamki. S hogy kérdésének nagyobb nyomatékotadjon, nyújtja is a HVG június 5-i számát, ez-zel a jóslattal: „Az olvasás elittevékenység lesz,mint ma a matematika.” A tudománytörté-nész és jövõkutató, tudomány-népszerûsítõ éssci-fi író Galántai Zoltán – a budapesti Mûsza-ki és Gazdaságtudományi Egyetem docense –az ünnepi könyvhéten arra hívta fel a figyel-met, hogy a könyvek multimédiássá válása agondolkodás visszaszorulását is elõidézheti.Ez valóban elegendõ ok lehet az aggodalomra.

Elõadásomra készülve számba vettem azújságírás és a könyvkiadás válságát, elemez-tem az írói válságok természetét, áttekintet-tem az olvasási szokások megváltozásáról szó-ló szakirodalom jó részét, számot vetettem az

elektronikus újságírás és könyvkiadás kihívá-saival. Csak éppen a gondolkodás visszaszoru-lásával nem számoltam. Pedig a vészharangotmár jó évtizeddel ezelõtt megkongatták a taná-rok, az olvasásszociológusok, a pszichológu-sok. Csak a foci? Csak a számítógép? Miértnem olvas ez a gyermek? Hát megtanítjuk ol-vasni õket? A szülõ nem tehet arról, hogy szá-mítógép-függõvé válik a gyereke?!

Galántai Zoltán megnyilatkozása azt a lát-ványt villantotta fel bennem, amelyik a kom-munista diktatúra összeomlásakor jellemezteKolozsvárt: 1989. december 23-án reggel ak-kora sorok kígyóztak a hírlapárudák elõtt,mint korábban, amikor a hússorban álltunk éj-jel kettõtõl reggel hatig-hétig. Most jószerintkét példány Szabadságot, kettõ darab Króni-kát, ugyanennyi Új Magyar Szót találok a Dia-na üzletház melletti újságos bódéban. Szé-kelyhídon sem különb a helyzet a központi la-pokat illetõen, pedig ott elvben a Székelyföld-rõl, a Szilágyságból, Kolozsvárról, Marosvá-sárhelyrõl érkezõ, Szegedrõl stb. átjáró fürdõ-vendégeket is el kellene látni olvasnivalóval.A Korunk, a Látó, a Mûvelõdés, a Várad ugyan-csak hiánycikk, jóllehet ez utóbbit a megye-székhelyen adják ki, Nagyváradon. A

Ceauºescu-idõkben az egyetlen bukaresti ma-gyar napilap, az Elõre 120–130 ezer példány-ban jelent meg, a mostani két központi hírla-punk – a Krónika és az Új Magyar Szó – össz-példányszáma jó esetben ennek az egytizede(persze, a remittendával együtt).

Más jelzésekbõl is tudhatjuk, hogy azutóbbi idõben igencsak csökkent a nyomta-tott kiadványok iránti kereslet – a korábbanegymillió olvasóval számoló Népszabadságpéldányszáma 2006 és 2008 között a felére,azóta a negyedére csökkent –, miközben ug-rásszerûen megnõtt a világhálón elérhetõ saj-tótermékek és könyvek iránti érdeklõdés. AMagyar Könyvkiadók és KönyvterjesztõkEgyesülete (MKKE) adatai szerint a múlt év-ben a magyarországi vásárlók mintegy 4–5milliárd forinttal kevesebbet adtak ki köny-vekre. Amelyik lap vagy könyv nem kerül fela netre, az úgyszólván nincs is. Bodó Barná-nak a kolozsvári média- és kommunikáció-tu-dományi szaklapban nemrég megjelentösszegzése (ME-dok, 2008. 3. 77–86.) szerint aromániai magyar sajtókiadványok mindenikemegteremtette a maga online-változatát, a su-gárzott média hasonlóképpen. Ami igazán fi-gyelemre méltó, az az, hogy mára a digitálisportálok elõretörésének vizsgálata is média-kutatási feladattá vált. (A rendszerváltás elõttaz egyetlen központi magyar napilapot rend-szerint másnap kapták meg az olvasók, arendszerváltás után aznap. A mostani hírköz-lés már nem „napra”-, hanem „percrekész”.Nálunk is.)

Arra voltam hát kíváncsi Székelyhídon,hogy a kicsi koruktól internetezõ (netánnetfüggõ?) táborlakók korosztályaiban él-emég az olvasás igénye. Ha igen, akkor ki ala-kította ki azt, és miképpen? Nos, az érmellékitáborban lévõ 81 – partiumi és magyarhoni –kis- és nagydiák közül alig egytizednyi jelez-te, hogy a szülõk nekik még mesét mondtakvagy olvastak. Ugyanezt az arányt lehetettmegállapítani akkor is, amikor az a kérdéshangzott el: „szüleitek kezében mikor láttatokutoljára könyvet?” Hogy õk maguk mikor ol-vasnak gyorsabban és kényelmesebben? Ami-kor lap- és könyvkiadványokat vesznek kéz-be, vagy amikor képernyõ elé ülnek? Erre akérdésre nem kaptam egyértelmû választ, aszakirodalomból viszont jól tudom (és ma-

gam is tapasztalom), hogy a monitor fénye na-gyon megterheli a szemet. A képernyõrõl25–30 százalékkal lassabban olvasunk, mint anyomtatott kiadványokból. Ami nyilván tü-relmetlenné tesz, elmélyült olvasás helyettéppen csak átfutjuk a szöveget. Ugyanakkoraz internetes olvasásnak elõnyei is vannak. Abetûméret megváltoztatható, a látáskárosul-taknak a gép felolvassa a szöveget. A maitechnika már azt is lehetõvé teszi, hogy akonyhában foglalatoskodó háziasszony ked-venc regényét hallgassa, nyilván, kedvencszínészei hangján.

Tehát az olvasás dimenziója egyrészt be-szûkült, másrészt kitágulóban van. A könyvközeget váltott. Papíralakból átlépett egy újszférába, az elektronikusba. Nem sokkal azinternet magyarországi térhódítása után kez-dett kiépülni a Magyar Elektronikus Könyv-tár. Ma már az a kérdés is felmerül, hogy milesz a könyvtárak sorsa az elektronikus köny-vek korában.

A modern könyvkiadás alapelve – vontale a következtetést Galántai –, hogy egy mûpapíron is és elektronikus formában is napvi-lágot lásson. Az ingyenes hozzáférés után, hanélkülözhetetlennek tartjuk, bármikor meg-rendelhetjük a nyomtatott változatot.

Mit is írt volt Kányádi Sándor ama bizo-nyos Nagy Imre-festmény hátára? „Be kellhordanunk, hajtanunk mindent. / A szava-kat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjonkint. / Semmi sem fölösleges.” (Noé bárkájafelé) És mit mondott másfél évvel ezelõtt aköltõ, amikor 80. születésnapja alkalmával aDigitális Irodalmi Akadémia tagjaként átvet-te Magyar Köztársasági Érdemrend Nagyke-resztjét? „Ma már az egész magyar kultúra ahálóhoz szövõdik a világháló korában. A fel-adat az lenne, hogy a hálót meg kell taníta-ni jól magyarul. […] Minden szellemi java-inkkal fel kell hurcolkodni a világhálóra,úgy, mint annak idején a kereszténység fel-vétele volt a megmaradásunk érdekében.”Hozzáfûzte: „Lehetséges, hogy a könyv isluxuscikk lesz, de például egy világméretûáramkiesés esetén jó egy árnyas diófa alattegy könyvet, gerincét megsimogatva kinyit-ni és elolvasni.” (HVG, 2010. június 5.)

Cs. P.talló

127

ABSTRACTS

Vilmos Erõs

Bálint Hóman and Historiography

Keywords: Bálint Hóman, historiography,

Geistesgeschichte (intellectual history),

Catholicism, political nation

The study analyses the historiographical views

of one of the leading historians of Hungarian

historical writing between the two world wars,

Bálint Hóman. Hóman dealt in this respect

mainly with the problems of Hungarian

historical writing in the Middle Ages, in the 18th

century and in his own period. The study

presents the connections of his researches with

Geistesgeschichte (intellectual history), with

his Catholic belief and with his ideas about the

question of nationality, which – according to

the author – are based on the notion of the

political nation in opposition with the much

disputed and racially conceived ethnical

nation.

József Pálinkás

Cleaning Up Our Concepts

Keywords: Hungarian Academy of Sciences, Ist-

ván Széchenyi, clear concepts, pseudo-science

In his introductory essay written for this issue,

the president of the Hungarian Academy of

Sciences emphasizes the role of this institution

already laid out at its founding in 1842 by István

Széchenyi, which consists in “spreading clear

concepts and cleaning up the messy ones”. This

activity is rendered necessary by various

contemporary attacks against science and its true

characteristics (consistency, disinterestedness,

skepticism, originality and communal character)

from the forces of pseudoscience, counter-

science and non-science.

Imre Péntek

Why Is the Mind Receptive to Pseudo-

Scientific Explanations?

Keywords: science, pseudosciences, cognitive

psychology, argumentative theory of reasoning

Science has radically changed human

civilization. Paradoxically, while scientific

thinking is accessible through the educational

system to an ever increasing number of

learners, pseudosciences, superstitions and

irrational beliefs are becoming more and more

popular. The author argues that along the social

factors cognitive processes, shaped by

evolutionary forces, contribute to the

receptiveness of the mind to pseudoscientific

explanations. Several studies on probabilistic

reasoning, decision making and hypothesis

testing shows that in a wide range of abstract

situations people’s reasoning leads to biased

decisions and irrational conclusions. However,

according to Mercier and Sperber, reasoning is

not designed to enhance decision making in

abstract situations; it is shaped by evo-

lutionary pressures to produce and evaluate

argu-ments in a communicative context. The

paper reanalyzes the experimental evidences in

light of the argumentative theory of reasoning,

and explores the implications of the

argumentative theory for the popularity of

pseudosciences.

István Raskó

The Genetic Message of Bones from the Ti-

me of the Hungarian Conquest

Keywords: genetic study of populations,

Hungarian genetic history, Asian genetic

influence, gene flow

During the last years the determination of

differences at the DNA-level has a leading

priority in genetic studies of populations. For the

better understanding of Hungarian genetic

history, comparison of the maternal and paternal

lineages from the archaeological samples of the

10-11th

century cemeteries and recent Hungarian

and Sekler individuals can provide valuable

results. From the studies of maternal and paternal

lineages a decent conclusion could be drawn the

ancient population from the 10-11th century was

genetically heterogeneous, and some Asian

genetic influence could be seen in the Hungarian

conqueror population. However, there is little

direct genetic relationship between the

Hungarian conquerors and recent Hungarian-

speaking populations. The linguistic isolation of

Hungarian-speaking populations in the

Carpathian Basin has not lead to significant

genetic isolation. Gene flow from neighbours and

migrations has affected the Hungarian gene pool.

128

2010/9